TERUMAH

TERUMAH

A Pusztai Sátor

A minta, amelyet Mózes láthatott, és amely alapján a Pusztai Sátor épült, nem volt más, mint Krisztus teste. A Tabernákulum minden jelképe Krisztusra, személyére, jellemzőire, szolgálatára és dicsőségére utal.

„Beszélek veled a két kerub közül” – mondja YHWH

YHWH azt mondta Mózesnek, hogy ezentúl a kerubok közül fog vele beszélni és felfedni parancsolatait. 2Mózes 25:22

A frigyládát két arkangyal szárnya borította. Két arkangyal védi a parancsolatot, két oszlop, amelyek közül YHWH beszél.
YHWH temploma az apostolok és a próféták két oszlopán vagy alapján nyugszik, és maga Jézus Krisztus a sarokkő. Ef 2: 19-20
Amikor Jézus elváltozott, és Mózes megjelent Törvényként – az apostoli szolgálat lényegeként –, a másik oldalon pedig Illés a prófétai küldetés végső képviselőjeként jelent meg, tanúi vagyunk az angyali háromság újraegyesítésének, amelyet Helel (Lucifer) – a fényességes – bukása tört meg, így lett belőle Sátán a vádló (Mt 17 – Mk 9 – Lk 9)


Maga YHWH, mint a Messiás (Krisztus), a Fiú szerepében elfoglalja a bukott arkangyal által hagyott üres helyet, és megszólal, ami azt jelenti, hogy a törvényre és a prófétákra támaszkodva saját Igéjével terjeszti dicsőségének fényét. Bár Mózes akkoriban emberi lényként csak külső tanúja volt a sátor építésének, a kerubok nem mások, mint Mihály és Gábriel arkangyalok, akik a frigyládát díszítik/őrzik. Ott, mint az Olajfák hegyén a színeváltozáskor, csak a két kerub között és kizárólagos jelenlétében jelenik meg. Ezeknek a keruboknak (apostoli és prófétai) kiegészítő szolgálata által szól YHWH. Ott felemelkedik hangja, hogy elmondja az Igét, amely testté lett Jesuában, abban, aki a felkent Messiás. Ez jelzi a Mennyei Templom tökéletes szolgálatának ily módon történő helyreállítását.


Ezért már nem vagytok idegenek és idegenek, hanem polgártársak Elohim népével és házanépének tagjaival, akik az apostolok és próféták alapjára épültek, és maga Krisztus Jézus a fő sarokkő. Őbenne egyesül az egész épület együtt, és felemelkedik, hogy szent templommá legyetek YHWH-ban. És benne ti is együtt épültek, hogy olyan hajlékká legyetek, amelyben Elohim a Szelleme által él.

Efézus 2:19-22

Mózes / Mihály – Illés / Gábriel

Azután megmutatá nékem Jósuát, a főpapot, aki az YHWH angyala előtt álla, és a Sátánt, aki jobb keze felől álla, hogy vádolja őt. És mondá az YHWH a Sátánnak: Dorgáljon meg téged YHWH, te Sátán; dorgáljon meg YHWH

Zakariás 3:1-2

Zakariás 3. fejezetében olvashatjuk Józsué főpap tárgyalását. Sátán vádolja Őt, YHWH Angyala pedig így szólt hozzá: „Dorgáljon meg tégedet YHWH!”

YHWH angyala több alkalommal megjelenik, és általában egyetértés van abban, hogy Krisztus így nyilatkoztatja ki magát a Megváltás ideje előtt. Például amikor megjelenik Sámson szüleinek, és nem fedi fel valódi nevét, mert az csodálatos.
Zakariásnál tehát azt látjuk, hogy Krisztus védi Józsué főpapot, aki szennyes ruhába öltözött és YHWH előtt áll. Joshua vagy Yeshua itt jelenik meg a keresztáldozat után, amikor magára vette a világ bűneit. Bemocskolta magát másokért, mint korábban a főpap a vörös tehén feláldozásakor magára vette a nép tisztátalanságait.


Krisztus – a felkent Király – védelmezi Jesuát (Jézust) – a Főpapot. Itt látjuk a Messiást, aki dualista formában nyilvánul meg. Két karakterre oszlik, két külön funkciót tölt be a Legfelsőbb Bíróság előtt: Krisztus (mint Felkent Király) és Jézus (mint Cohen HaGadol, a Főpap és Megváltó).
Judás levelében ugyanezt a történetet találjuk más szereplőkkel. Krisztus helyén Mihály arkangyalt találjuk, aki ugyanannak a Sátánnak a vádjai ellen védi Mózest.


De még Mihály arkangyal is, amikor Mózes testéről vitatkozott az ördöggel, maga sem merte elítélni rágalmazásért, hanem azt mondta: Dorgáljon meg téged YHWH!

Júdás 1:9

Jósua/Jesua emberi képe és megnyilvánulása Krisztusnak
Mózes pedig az előzőhöz hasonlóan a földön megjelent Mihály

A tanítványok, akik Jézust kísérték színeváltozása pillanatában, első látásra felismerték Mózest és Illést évszázadokkal e-próféták leragadtatása után. Abban az időben, amikor sem a festészet, sem a fotózás nem létezett, illetve nem volt megengedett, honnan tudhatták volna, hogy Mózest és Illést látják? Amit láttak, az a két fő próféta szelleme volt, és így felismerték őket. Volt egy szellemi látásuk, amely lehetővé tette számukra, hogy felismerjék azt a testi megnyilvánulást, amelyen a két főangyal megjelent világunkban.

Maguk a tanítványok, mint emberek, a két arkangyal emberi formáját tudták megnevezni, melyen keresztül ezek sok évszázaddal korábban megjelentek a földön.

Amikor a hajnalcsillag lehullott, vele együtt az égbolt csillagainak harmada is lehullott. A Sátánt, mint arkangyalt, kétségtelenül az angyalok serege követte, akik eredetileg az ő parancsnoksága alatt álltak. Ésaiás 14:12, Ezékiel 28:11-19


Ellentétben minden zsidó, keresztény vagy más képzeletbeli fantáziálással, amely szerint négy, hét, tíz vagy még több arkangyal létezne, még akkor is, ha ez szerepel az un. Énok könyvében, mely soha nem épült be a Szent Írások, azaz a kanonizált könyvek közé, valójában csak három arkangyal létezik, illetve ma már inkább kettő, mert az egyik elhagyta a helyét.

A Biblia csak két főfejedelemséget említ, Michaelt és Gabrielt.

Az összes többi Raphael, Uriel és más fantázianév csak emberi találmány, vagy inkább az emberen keresztül még rosszabb szellemiségek megtévesztő tevékenysége. Ha lennének más magasabb rangú szellemi fejedelemségek, a Biblia minden bizonnyal megemlítette volna őket azon egyszerű oknál fogva, hogy ilyen szellemi lények csak azért létezhetnek, hogy olyan nagy horderejű küldetéseket hajtsanak végre, melyek a Szentírásból való említésének kimaradása teljesen elképzelhetetlen.

Jesua színeváltozásának története az Olajfák hegyén, és ahol találkozott Mózessel és Illéssel, erről tanúskodik. A három arkangyal közül egy megbukott és többeket magával vitt a veszedelembe. A másik kettő, Mihály és Gábriel maradt. Elohim, mint Messiás, elfoglalja azt a helyet, amelyet Helel a fényességes üresen hagyott, akiből Sátán lett (vádló/ellenfél).

Ahogy Yeshua mondja: Én vagyok a világ világossága…

E tények teljes ismeretében talán odáig is eljuthatunk, hogy megtaláljuk a választ a legősibb és legzsigeribb kérdésre, amelyet az emberiség valaha is feltett: Miért teremtette meg Elohim az embert?

A válasz a következőben: B-Résith / B-kezdet / B-terv

Zeev Shlomo / Richard Sipos Szabó / 2016

KI THISSZÁ

KI THISSZÁ

A váltságdíj

Ha fölveszed Izráel fiainak fejszámát megszámlálásuk alkalmával, akkor adja meg mindenki lelkének váltságát az Örökkévalónak, … Minden egyes, aki átmegy a számláláson, adjon fél sékelt a szent sékel szerint, … Mindenki, aki átmegy a számláláson, húsz évestől fölfelé, adja meg az Örökkévaló adományát. A gazdag ne adjon többet és a szegény ne adjon kevesebbet fél sékelnél, hogy leróják az Örökkévaló adományát engesztelésül lelketekért. Te pedig vedd át a találkozás sátorának szolgálatára, hogy emlékezésül legyen az Örökkévaló előtt Izráel fiainak, engesztelésre a ti lelketekért. (2Móz 30:11-16)

A pusztai sátor alappillérei ezüstön alapszanak. Krisztus Teste a megváltás alapkövén nyugszik, így minden szolgálat mely benne folyik a Főpap által azok számára szól, akik megfizették váltságdíjukat.
A néphez tartozó húsz évesnél idősebb férfiak mind kötelesek voltak ezt az összeget alaptőkeként letenni יהוה oltárára, a Pusztai Szentély megépítéséhez. Mindenki számára elérhető összeg volt, a gazdag nem adhatott többet és a szegény nem adhatott kevesebbet. Mindenkinek volt legalább ennyi ezüstje, azaz, saját magunk, mindenki számára ingyen adomány felülről, amit szükséges יהוה oltárára visszahelyezni, hogy rendeltetésszerűen működjön.

Ez a szimbolikus cselekedet nem más, mint az életátadásnak előképe. Mikor valakiben megfogan a gondolat és az elhatározás, hogy יהוה-nak visszaadja saját magát, hogy többé ne saját, hanem az יהוה Örökkévaló kezében legyen sorsa és élete. Saját magunkat ajánljuk fel, odatesszük tudatosan oltárára, hogy új élet induljon meg bennünk.

zeev shlomo

2014

JITRÓ

JITRÓ

Jitro az első prozelita

Elérkeztünk az egyik legfontosabb hetiszakaszhoz, ahol történetünk legmeghatározóbb eseményét olvashatjuk: יהוה Törvényének a kinyilatkoztatása. Szembetűnő, hogy a kirekesztéssel, a más népek lenézésével vádolt zsidóság, identitásának leglényegesebb eseményét leíró szakaszt egy idegen nép, mely később egyik legnagyobb ellenségévé válik, midián pogány papjáról nevezi el. Azon túl, hogy Mózes apósáról van szó, Jitro ezt a tiszteletet elsősorban annak köszönheti, hogy ő volt a történelem első betérő prozelitája, legalább is akiről a Biblia beszámol.

Jitro vigyázott Mózes vagyonára, feleségére és gyerekeire. Elhozza őket, segít, nem terheli le vejét, hanem elhívásának betöltését segíti. Majd bizonyságot tesz hitéről, miután meglátta יהוה hatalmát a zsidó nép látványos kiszabadítása révén Egyiptomból. Ekkor jelenti ki יהוה kizárólagosságát a többi isten felett és az úrvacsora egyfajta előképeként, megtörik vele a kenyeret a papok. Amint megtörtént a néphez való csatlakozása, el is kezdi konkrét szolgálatát továbbra is Mózes irányába és ajánlja neki יהוה-i sugallatra, hogy ossza meg feladatait 70 bölcs férfivel, hogy csak a nagyobb ügyekben kelljen Mózesnek ítéletet hoznia. Ezt a tanácsot Mózes meg is fogadja és így válik szabaddá arra, hogy teljesebben betöltse elhívását és folytathassa útját. Ha egyedül Mózesnek kellett volna minden ügyben bíráskodnia, ideje nem maradt volna יהוה elé menni és szellemben folyamatosan táplálni יהוה-val a kapcsolatot imában, az ő esetében gyakran “négyszemközt”. A törvény egy olyan fajta betartatására kényszerült volna, mely a leírt, betű szerinti gépies módon történt volna. Kimondható, hogy egyfajta elfarizeusodástól óvta meg vejét Jitró ezen szolgálata által.page6image1650448page6image1636720

Zeev Shlomo 2014.01.17

BESÁLLÁCH

BESÁLLÁCH

Atkelés a tengeren

Mindannyian tapasztaljuk יהוה gondviselését oly mértékben, mintha tengerek nyílnának meg előttünk. Hívő életünk során adódnak olyan helyzetek, amikor egyszerűen ki vagyunk hozva egy bizonyos helyzetből, úgy, hogy az üldöző belefullad saját dühébe, mi pedig folytatjuk utunkat száraz lábon. Közben a világ és annak minden veszélye, mint hermetikusan elzárt fal vesz körül minket, mely eléggé félelmetes látvány önmagában, de nem ér el. Egy megtérő ember számára Egyiptom és a fáraó gyakran nem más, mint a saját hitetlen, vagy akár hamisan vallásos családja, régi barátai, ismerősei. Minden erejükből igyekszenek meggátolni, hogy kimenjünk a pusztába tőlünk és יהוה nak valódi áldozatot bemutatni, saját magunkat. Majd látványosan elzárja őket יהוה, hírtelen lecsitul az ellenségeskedés, mintha a tenger mélyébe fulladt volna a bennük dübörgő egyiptomi sereg. Mi pedig tovább haladunk és átkelünk a túloldalra, ahol új életünk elkezdődhet.

Van azonban egy másik történet a szentírásban, mely vízről és tengerről szól. Ott Mesterünk jelenik meg vihar közepette vízen járva. Itt már olyan gondviselésről van szó, ahol egy bizonyos szellemi kort elérve, már saját felelősségünket, saját emberi erőnket és hozzájárulásunkat már elvárja az Úr, hogy bizonyos próbákon átmenjünk. Itt a tenger nem a két oldalunkon tornyosul, mi pedig nem benne gyalogolunk át, hanem talán kicsit „szerényebb” csoda révén, talpunkkal a világ tengerén kell menetelnünk.

Ha már nem vagy a világé, nincs szükség azt sem megítélni, sem félretolni, hogy eljuss egy pontról a másikra. Neked akkor már tudnod kell, hogyan érintkezz vele a-nélkül, hogy visszasüllyedj benne. Egyre inkább tudnod kell, miről szól az, hogy a világé nem vagy már, de benne kell megtartatnod a világban. Itt már saját felelősséget kell vállalnod szellemi életben maradásodért.

יהוה olyan mértékben vezet minket hívő utunkon, amilyen mértékben van tapasztalatunk, erőnk, látásunk és bölcsességünk egy adott próbában. Amihez kicsik, gyengék vagy tapasztalatlanok vagyunk, יהוה nagyobb és látványosabb megoldásokat ad. Így élhetjük meg azt, hogy egy teljesen váratlan megoldást kapunk egy adott problémára. Ha pedig már voltunk hasonló szorult helyzetben, akkor Krisztus már hív, hogy add a kezed, de viszont lépj a vízre és menj saját lábadon. Én előtted vagyok, de már tudsz járni a vízen, nincs szükség, hogy ismét kettényíljon a tenger előtted.

Amikor látjuk a bajt, gyakran megállunk a parton és várjuk, hogy a tenger kettényíljon. Közben elképedünk, hogy miért nem jön יהוה segítsége, mint eddig, miért állunk egy helyben oly régóta. A válasz ebben rejlik. Hasonló helyzetből kihoztalak már, most már tudnod kell az utat, lépj vízre és jöjj. Várakozásunkkal valójában hasonlóvá tesszük magunkat az akkori kivonult nemzetséggel. Mely újra és újra ugyanazokon a próbákon zúgolódtak és nem tudtak tovább lépni. Számtalanszor kaptak enni és inni mégis hitetlenné váltak amint kicsit kiüresedett a gyomruk vagy kiszáradt a szájuk. Ennek következménye pedig az lett, hogy ki kellett halniuk, mert az ígéretet már csak a következő generáció kaphatta meg.page5image1681856page5image1686640

Zeev Shlomo 2014.01.10

VÁÉRÁ

VÁÉRÁ

A bennünk levő Fáraó

A tíz csapás történetét lehet kívülállóként olvasni, mint egy mozifilmet, ahol Fáraó magatartása és lázadása יהוה akarata ellen megvetést és ellenszenvet idéz elő az emberben. Azonban érdemes a másik szemszögből is megvizsgálni a történetet, mert érdekes dolgok tudnak ilyenkor lelepleződni bennünk. Számomra mindig figyelmeztető ez a történet, hogy van-e még bennem valami fáraói, ami köt és nem engedi, hogy teljesen kint legyek Egyiptomból, hogy szabadon szolgálhassam az Örökkévalót. Mert lehet, hogy kijöttem saját Egyiptomomból, megtértem, újjá is születtem, mégis marad bőven olyan tisztátalanság, amitől tovább kell tisztulni. Valóban hibának tartom, ha a Fáraóban, csak azt az idegen vad és kőszívű rég kimúlt embert látjuk e- sorok olvasatán, mert elveszítjük a lehetőséget, hogy יהוה a bennünk levő idegen működéseket tovább leleplezze, megítélje, hogy kitakarítsa.

Fáraó alap jelleme, hogy baj jön rá, megijed, kissé megtörik, könyörög Mózesnek és Áronnak, hogy járjanak közben יהוה-nál és maradjon abba az adott csapás. Majd, amikor ismét minden rendben van, azonnal ismét megkeményedik a szíve. Nagyon jellemző ránk, emberekre, hogy csak akkor folyamodunk יהוה-hoz és alázkodunk meg végre előtte, amikor gond van. Amilyen mértékben mérséklődik a baj, úgy csökkennek a mi imáink és könyörgéseink száma, annál kevesebbet járulunk Jesua elé és ugyan olyan mértékben erősödik meg a hamis önbizalmunk.

Megtérésünkkor is megéljük ezeket a lépéseket. Vérré változik minden az életünkben, különféle kártevők mindent felfalnak, betegségek jönnek ránk, úgy érezzük, hogy minden összeomlik körülöttünk, majd végül jön az első szülött halála. Saját énünk, mint első szülött, aki számunkra az első mindenek felett, a legfőbb bálvány, akinek meg kell halnia, hogy Új teremtés legyünk, ezúttal Krisztus által.

Azonban ez a folyamat folytatódik, a megszentelődés további működéseként. Újjászületett tanítványokként marad bőven mitől tisztulni, az ítéletek pedig szükségesek, hogy minden aktuális első szülött, ami bennünk ismét elsőként, legfontosabb dologként jelenik meg helyett, tovább meghaljon, hogy megint Ő legyen mindenek felett.

Egyiptomi varázslók

Feltűnő jelenség, hogy יהוה jeleinek egy részét a fáraó emberei le tudták utánozni. Botot kígyóvá, a Nílus vízét pedig vérré változtatták, békákkal elárasztották az országot stb. Sok elmélet született erről, vajon milyen módon sikerült nekik ezeket a látványos jeleket kivitelezni. Nem szándékom az okokat keresni, egyszerűen van rá tudományos és kevésbé tudományos válasz. Kígyót lehet bűvölni, hipnotizálni, megmerevíteni, mint egy botot, majd földre dobni és újjáéleszteni. Áron botja azonban nem bűvölt kígyóból volt, hanem száraz fából. Mégis kígyó lett, méghozzá olyan amely más kígyókat képes volt elnyelni. A nagyobb csodák leutánzása valóban természetfeletti beavatkozás gyanúsak, hiszen olyan mértékűek, amit egyszerű bűvész trükkel nem lehet előidézni. A sátánnak és beosztottjainak szintén bizonyos hatalmuk van és ezt fel is használják. Ezt tették akkor, és fogják tenni az idők végén is sokak megtévesztéséhez, mikor az ígéret szerint nagy jelek tűnnek majd fel az égen és máshol.

Ami érdekes ebben a történetben, hogy fáraó akkor keményíti meg a szívét, amikor látja, hogy saját alattvalói, egyszerű emberek, látszólag hasonló hatalommal bírnak, mint Ábrahám, Izsák és Jákob יהוה-ja. Lát egy יהוה-tól való jelt, majd megnyugszik, mikor saját szakemberei közbeavatkoznak. Amikor például a Tíz Csapásról szóló igehirdetéseket lehet hallani, hívő emberek magyarázzák a legfrissebb tudományos kutatások és megfigyelések alapján, hogy a víz hogyan is válhatott vérré. Hiszen állítólag létezik egy alga, vagy valamilyen kórokozó vöröses baktérium, mely időnként elszaporodik a Nílus vízében vörösség téve azt, mely minden életformát kiolt maga körül. Ebből kifolyólag a dögök felhalmozódásának következményeként megjelennek a békák és más rovarok, melyek elárasztják a térséget sok betegséget okozva. Végig tudják magyarázni, hogy יהוה ítéletei csupán szokványos természeti csapások folyamata, ami bár יהוה akaratából keletkezett, mégsem kell szó szerint értelmezni a leírtakat. Nos, a baktérium talán elszaporodhat a Nílusban, sőt talán épp ezt a kórokozót tudták valahogy megszaporítani az egyiptomi varázslók, azonban a Bibliában az áll, hogy minden víz vérré lett. …nyújtsd ki kezedet Egyiptom vizeire; azoknak folyóvizeire, csatornáira, tavaira és minden vízfogóira, hogy vérré legyenek és vér legyen Egyiptom egész földén, mind a fa-, mind a kőedényekben. (2Móz 7:19). Nyilvánvaló, hogy יהוה nagy kárt tud okozni, ha egyszerűen a baktériumokat szaporítja el a folyóba, hogy az vér-szerűvé váljon, itt azonban valódi vérről van szó, a baktériumok pedig nem jelennek csak úgy meg a már kimerített kancsókba, fa- és kőedényekben. יהוה tud “játszani” a természettel és annak erőivel, mivelhogy azokat is Ő alkotta és irányítja azt. Azonban nagyon veszélyesnek látom, ha a világ figyelmét úgy akarjuk megnyerni, ha kicsit kedvükben járva, a tudományt túlzott mértékben bevonjuk יהוה Igéjének hirdetésében, ugyanis sok fáraó, aki hallgatja, csak arra vár, hogy valami kézzel fogható, racionális magyarázattal szépen lenullázza, megsemmisítse és hatástalanítsa יהוה által adott jeleket és ítéleteket. Mert nem minden esetben akkor keményedett vissza fáraó szíve, amikor megszűnt a csapás, hanem olyan eset is van, amikor saját emberei hamis hatalma emberi szintre próbálta alacsonyítani יהוה csapásait.

Hol és hogyan tiszteljük יהוה-t?

Fáraó belegyezik, hogy a nép áldozzon יהוה-nak, de maradjanak Egyiptom területén. Mózes határozottan visszautasítja az ajánlatott mondván: Nincs rendjén, hogy úgy cselekedjünk, hogy mi azt áldozzuk az Úrnak a mi יהוה-knak, a mi utálatos az Egyiptombeliek előtt: íme, ha azt áldozzuk az ő szemeik előtt, a mi az Egyiptombelieknek utálatos, nem köveznek-é meg minket? (2Móz 8:26).

Ritkán éreztem békességet, amikor dicsőítő dalokat hallottam az utcán vagy a metróban. Nyugtalanságot okoz, mikor hívő emberek akarva-akaratlanul leszólítanak idegeneket az utcán, hogy térítsenek, vagy házalnak, mint a szőnyegkereskedők. Akkor sem éreztem békességet, mikor tanúja voltam ezeknek, sem akkor, amikor adott esetben én cselekedtem így mások felé, mert azt gondoltam, hogy ezt várja el tőlem יהוה. Hasonlóan fáj látni, mikor Menórákat ábrázoló Hannukiával a legszentségtelenebb helyeken bohóckodnak egyes zsidók. Talán ez a szó Mózes szájából foglalja össze a probléma lényegét. Ez a mondat az előképe és tükörképe annak az intésnek, ami Mesterünk szájából hangzik el: Ne adjátok azt, a mi szent, az ebeknek, se gyöngyeiteket ne hányjátok a disznók elé, hogy meg ne tapossák azokat lábaikkal, és néktek fordulván, meg ne szaggassanak titeket. (Mt. 7:6). Jézus neve, csakúgy, mint a zsidó jelképek utálatosak sokak számára. Nagy kérdés, hogy akkor hogy és mikor hirdessük יהוה igéjét. Alkalmas időben, illetve alkalmatlan időben, mint mondta Pál. Hiszen az idő mindig és egyre inkább alkalmatlan. Mikor valakiben csírázik יהוה igéjének a elfogadása, az idő és a körülötte levő világ és körülmények egyre alkalmatlanabbá válnak, nehogy megtérjen az illető. Ilyenkor esik az emberáldozatul a legnagyobb támadásoknak, ilyenkor jön össze minden, hogy ne maradjon idő az ő megtéréséhez. Pál utasítása Timóteusnak így értelmezhető 2Tim 4:2. Akkor harcoljunk a leginkább valaki életéért, amikor a Fáraó egyre keményebben fogja, köti és rángatja. Azonban úgy látom, hogy van egy teljesen alkalmatlan idő is, amikor olyat közelítek meg, akiben nincs befogadó készség, nem fogant meg benne az élet magja és semmi szándéka nincs változni, mert vagy jól érzi magát saját helyzetében, vagy teljesen másképp akarja megoldani az élet gondjait. Ilyen esetben nem az ellenség ellentámadásával kell számolnom, hanem bölcstelenségemben besétálok az ellenfél területére, egy aknamezőre lépek, ahova יהוה nem küldött. Tudjunk néha ellenállni a “jó” gondolatainknak és hamis szolgálatok helyett, inkább várjunk teljes szabadulásunkra, hogy יהוה által kijelölt helyen tudjuk bemutatni áldozatainkat.

Zeev Shlomo

2013.12.27

Pin It on Pinterest