Szentháromság vagy Szent hármasság?

Szentháromság vagy Szent hármasság?

A Szentháromság kérdéséről megközelítőleg

Manapság egyre több olyan tanítás születik, igen komoly keresztény körökben, melyek tagadják a Szentháromság tanát. Az elején szögezzük le, hogy legfőbb érveléseikben, miszerint ez a kifejezés sehol nem szerepel a Szent Írásokban és kimondottan a római egyház köreiben került megfogalmazásra ebben a formájában teljesen igaz és jogos. A Bibliában sehol nem szerepel ez a kifejezés, semmilyen formában.

Vitathatatlan, hogy valami zűrzavar van a háttérben és a Szentháromságot, mint fogalmat esetleg azért is érdemes átgondolni, mert egy

3 személyes istenképet alakít ki az emberekben, holott semmiképp sincs 3 személy, hanem 1…Yahuwah Echad…, akinek viszont valóban 3 megnyilvánulási formája van, 3 különböző szerepben és feladatkörrel, illetve 3 módon jelenik meg és nyilatkoztatja ki Önmagát.

Elohim személyének a hármas számmal való megszorzása pontosan az egyik fő akadálya annak, hogy a zsidóság (és az iszlám) felismerje Yahushuát, mint Messiást, mert elképzelhetetlen számukra, hogy valaki azt jelentse ki nekik, hogy amit eddig Echad-nak, azaz Egy-nek neveztek, most hirtelen shalosh, azaz három legyen.

Sosem volt három személy, hanem az Egyetlen személynek három főbb tulajdonsága, szerepe, megnyilvánulási formája, kvalitása, stb. van!

Az ELOHIM héber kifejezés többes számú alakja is ezt a hármas szerepkört tükrözi és nem három külön személyt.

Az eddig általam hallott legjobb hasonlat, melyet a kereszténységen belül tanítanak, hogy szemléltessék ezt a kérdést, a víz hasonlata volt. Ahogy a víznek is három különböző halmazállapota létezik a fizikai törvények alapján: Légnemű (gőz) – Szilárd (jég) – Folyékony, mégis mindig víz marad, így Elohimnak is ehhez hasonló tulajdonságai vannak. Ez talán a legtökéletesebb hasonlat, mely közelebb viheti az embert az Örökkévaló esszenciájának megismeréséhez.

És azok közül, akiknek ez nem lenne elég és akiket az általam választott fenti illusztráció nem botránkoztatott meg, (3 az 1-ben Jacob’s kávéstasak) gondoljunk bele, hogy egy ilyen kávé elfogyasztásakor bár az alkotóelemei egybe vannak keverve a bögrénkben, mégis érezni mindhármat külön-külön, mely együttes jelenléte teljessé teszi az ízt. Többé el nem választható, mégis külön érzékelhető és, amint egy elem hiányzik belőle, íze is hiányossá válik.

Lehet szeretni a kávét cukor és/vagy tej nélkül, ez nem változat a személyek megítélésében,

azonban az Üdvösséghez, Elohim mindhárom alkotóelemének együttes működése szükséges az életünkben.

De ha csak a Megváltó személyét nézzük, Nála is további osztódások láthatók, hiszen maga a Messiás is egyfajta „szentkettőségnek” a jeleit mutatja. Yahushua, mint kegyelmes főpap külön szerep és feladatkör attól az uralkodó Messiástól, aki felkent Királyként hamarosan visszajön, hogy ítéletet hirdessen a világ felett.

Sokan nem értik, hiszen itt is ellentmondásoknak látszó kijelentések vannak erről a kérdésről a Bibliában, többek között Yahushua szájából:

„… az Atya nagyobb Nálam … az Atya jóbbjára ült … illetve beszélget az Atyával …”

Igen, mégis. Az ember is szokott saját magával beszélni és nem csak akkor, amikor már szenilis. Az Atya jobbjára való ülés nem más, mint Elohim jobb kezének lenni, annak a kéznek lenni, mely alkot és cselekszik. Nem külön test-személy-entitás.

Amikor pedig lejön közénk emberi formában, attól még nem szűnik meg létezni a szellemvilágban Elohim Országában, mint Atya, mint Yahuwah: hanem megüresíti önmagát és fogalmazzunk úgy, hogy két formában van jelen a világban, egyik szellemi ami mindenhol ott van, a másik fizikai, aki a Szent Földön akkor és arra a bizonyos időtartamra megjelent a világban, amíg vissza nem ment az eredeti és végleges helyére. Lásd még Zsidókhoz írt levél 2:9…Yeshua, aki egy rövid időre kisebbé lett az angyaloknál…

Zakariás próféta konkrétan elénk hoz egy olyan történetet a Szellemvilágból, ahol a Felkent Király megdorgálja az ellenséget, mert Yahushua Főpapot káromolja. Itt is látjuk, hogy Elohim Angyala (a Meissiás – Krisztus), valamilyen szinten különválik attól, aki Ő maga volt testben és itt járt közöttünk Yahushua-ként, Elohim bárányaként. Ő már ott, Elohim Országában továbbra is, külön szerepkörben folytatja szolgálatát az emberiség felé, mint Melkishédek rendje szerinti Főpap, miközben készül Felkent Messiásként visszatérni, hogy magához ragadja Menyasszonyát és elpusztítsa az ellene szegülőket.

Szentháromság, mint az Üdvösség három stációja

Mi 3, legfeljebb 4 dimenzió felfogására képes aggyal ellátott terem tmények vagyunk, nem tudjuk ezeket felfogni, hacsak egyeseknek közülünk meg nem mutatja szellemben Ruach HaKodesh.

Ami biztos, hogy az Üdvösség elnyeréséhez három stáción kell átmennie minden embernek:

1. Meg kell ismernünk a Fiút, hogy bűneink rendezve legyenek
2. Így az Atyával helyreáll a kapcsolatunk a Bárány Vére által
3. Majd a víz- és tűz- Szövetségen keresztül végül betöltekezünk Ruach HaKodesh-sel

E három lépés követi egymást és egyiket sem lehet kihagyni a sorból. Nem elég felismerni Yahushuaban a Messiást, engedelmeskednünk is kell neki és szövetséget kötni Vele a látható világban víz alámerüléssel, majd Szellemével való betöltekezés által.

És itt nem áll meg a dolog, hanem most kezdődik a lényeg. Amikor Ruach HaKodesh megkezdi bennünk a Templom felépítését, a megszentelődésünk, más szóval a Törvény és tágabb értelemben vett Elohim Igéjének a szívünkbe való vésése által.

Ez a Háromság Szent és kikerülhetetlen. Így, ebben a kontextusban valóban beszélhetünk Szentháromságról, mert Yahuwah mindhárom esszenciájának kell bennünk aktívnak lennie, hogy Megváltottak legyünk, azaz nevünk fel legyen írva az Élet könyvében. Ezt is lehet Szentháromságnak hívni.

Minden olyan elmélet és teológia, mely a Szentháromság fogalma által az Egyetlen Elohimot kívánja megsokszorosítani, az valóban tévtanítás.

Emberi felfogásunk

Elohim Hármassága egy olyan misztérium, melynek elmélkedésén sokan túl sok időt elfecsérelnek. Ha valami, az emberi érzékszerveinkkel nehezen felfogható kérdést túltárgyalunk, abból sok téves és buta következtetés születhet.

A magyar közönség talán emlékszik, akik elég idősek hozzá. Én magam is csak utólag ismertem meg a rajzfilmet, de saját korosztályom jól ismeri a Mézga Család sorozatát, melyben szerepelt egy földönkívüli lény, amit a főszereplő gyermek nagybátyja magával hozott vissza egyik űrutazásából, egy olyan világból, bolygóról, ahol egy két-dimenziós életforma alakult ki. Ezzel a földönkívülivel lehetett kommunikálni, hiszen hallotta az emberek hangját, viszont kizárólag csak a saját kétdimenziós létterét volt képes felfogni a többi érzékszervével, többek között a szemével. A gyerek gyakran próbálkozott elmagyarázni neki, milyen a három/négy dimenziós világ, de ennek megértésére képtelen volt az idegen vendég.

A Sátán akarata, hogy az emberben felébressze azt a fajta kényszerességet, hogy ne nyugodjon, amíg igen precízen és kimerítően meg nem határozza és meg nem érti mi Elohim teljessége.

Az ember azt érzi belülről, hogy neki kötelessége tudni és pontosan megérteni Elohim lényegét, mert ennek hiányában, akár az üdvössége is veszélyben forog.

Ne higgy ennek a súgásnak, nyugodj bele, mi csak emberek vagyunk és Elohim nem vár el tőlünk ilyen szintű szellemi felfogást és látást. Hanem azt várja el, hogy

azt a szellemi látást, amit személy szerint neked különített el, azaz Szentelt meg, azt elfogadd és működőképessé tegyed életedben.

Ilyen elsősorban a feljebb említett Hármas üdvösségi stáció amin gyermeki hittel és feltétel nélküli szeretettel át kell menned, majd ezt követően az engedelmességünk, amikor szolgálunk a bennünk működő és hozzánk szóló Elohim Szelleme, Ruach HaKodesh vezetése szerint.

Nem kell mindent tudnunk, csak azt, amit Elohim ki akar számunkra nyilatkoztatni. Bizonyos más alap igazságokat, néha ma még misztériumnak számító dolgokat pedig feltétel nélkül el kell fogadnunk, mindenféle agyalás és vita szellemisége nélkül. Hasonló módon, mint a gyerek, akit nagyon érdekel, hogy miként fogan és születik meg a kisbaba és mindenféle konkrétabb tudás és ismeret nélkül a szexualitásról, meg kell elégednie szüleinek a kevésbé részletes és kézzelfogható magyarázatával.

A gond mindig az, hogy az Atyát és a Fiút igyekszünk meghatározni, behatárolni, megmagyarázni Ruach HaKodesh mellőzése mellett. Holott kizárólag Ruach HaKodesh-el való betöltekezés által fogjuk egyre jobban megérteni az Atya és Fiú egységének lényegét, egyre mélyebben ahogy haladunk a Megszentelődés útján.

Teljességben mindezt csak akkor fogjuk megismerni, meglátni és megérteni, amikor elváltozunk és színről színre találkozunk Atyánkkal, Yahuwah-val.

János a Jelenések könyvében, szellemben való elragadásai során Elohim Országában minden alkalommal egy fehér hajú és szakállú, napfénybe borított arcú, izzó érc végtagokkal és szájából kétélű karddal fénylő EGYETLEN Elohim-mal találkozott és nem három tagú, vagy kettő + galamb katolikus szentháromság féle entitásokkal.

A víz hasonlatán túl az alábbi ábra is igen jól szemlélteti a lényeget.

Holy trinity 1

Ábrahám találkozása a három „angyallal” egy olyan pillanat, amikor megjelenik előttünk Elohim-nak ez a hármas dimenziója. A többoldalú egyetlen Elohim, mint Világosság, megjelenik a földön egy embernek, áthatolva az égbolt vízburokján keresztül,

az Egyetlen Világosság három fő tulajdonsága megmutatozik, mint a szivárvány színei, melyek különválva láthatóvá lesznek, amint egy prizmán áthaladnak.

Így jelent meg Yahuwah innen a földről nézve három „angyalként” Ábrahám előtt, akiket ez utóbbi nem urak, hanem Úr, azaz Yahuwa-nak szólított, mint egyes számú személyt. (lásd: VÁJJÉRÁ c. írásomat, ahol bővebben beszélek erről a találkozásról).

Vitatkoznak sokan arról, amit ember felfogni nem tud. Közben nem vesszük észre, hogy a közöttünk levő Egységen kellene inkább dolgozni. Visszatérni a színtiszta Ígéhez és lerántani rólunk az emberi feleslegeket, melyek okozzák közöttünk a súrlódásokat. Mert közben az ellenség már építi a saját és hamis ökumenikus egységét, ahol minden bűn, felesleg és emberi tradíció megfér egymás mellett, Elohim meggyalázására.

A zsidóságnak babiloni gyökereitől, a kereszténységnek pedig a rómaiaktól kell végleg megtisztulnia, hogy egységben összeforrjanak Ruach HaKodesh kitöltekezése által, amikor mindkét nép végre felismeri a valódi Messiást, Yahushua-t.

Térjünk vissza a Shavuot-i Egyház alapítás Szellemi állapotához, hogy ezt az Egységet ismét megéljük, majd látásunk lesz mindannyiunknak Yahuwah személyéről és sokoldaluságáról.

Ekkor megszűnik minden hamis szakállas bálványimádás és a kereszténység végre képes lesz féltékennyé tenni idősebb és még tévelygő testvérét a zsidót, aki addig nem fog visszaközelíteni a Messiáshoz. Amíg Yeshuát egy közönséges szakállas bálvány szintjére alacsonyítod és akként imádod, egyetlen szellemileg egészséges zsidó nem fogja Messiásként elfogadni Őt. Ez szintén igaz az arab-muszlim unokatestvéreink esetében, akiknek szellemi látása és érzékenysége a Teremtő lényegével kapcsolatosan igen közel áll a miénkhez.

Szentnek lenni Elohim hármassága szerint

Szóval nincs Szentháromság, mint három különböző személy, hanem van egy Elohim, aki 3 fő alakban jelenik meg az emberek előtt.

Maga az Ember, aki három fő összetevőből áll (test-lélek és szellem), nem viselkedik és cselekszik egyformán minden helyzetben, környezetben és körülmények között. Az ember férj a feleségével, apa gyermekeivel, alkalmazott az irodában, fiú a szülei szemében, és a legjobb esetben tanítvány Yahushua előtt.

Az ember is különböző módon jelenhet meg és kommunikálhat mások előtt. Kommunikálni tud személyesen, akár telefonon vagy más médián keresztül, akár hagyományos levelezés/írások útján, mégis ugyanaz az egyetlen valaki marad.

Lényegében a Szentháromságban hívők is tévednek, mert megsokszorosítják Elohimot, a tagadók, pedig az Egyetlen Elohim-ot csonkítják meg egyes tagjaitól, szerepköreitől és sokszínűségétől, ami számunkra adatik az Élet visszanyerésére.

Egyszóval nagyobb a baj, mint gondolnánk.

Amikor a látható világban, fizikai módon jelenik meg, az a Fiú szerepköre. Nem külön személy, vagy teremtmény, hanem Yahuwah, aki Megment: Yahushua. Ilyenkor annyiban kisebb az Atyánál, ahogy a Fiú szokott fogalmazni, hogy kiüresíti Önmagát, hiszen le kell, hogy szálljon közénk, azaz le kell alacsonyodnia a mi szintünkre, emberi testet ölteni, hogy tapintható, látható és feláldozható legyen.

Hogy képzelhette eddig bárki, hogy Elohim teljessége beleférne egy max. 175 cm magas és 75 kg súlyú hús, vér és csont köpenybe?

De ennél még nagyobb kérdés, hogyan képzeli bárki, hogy a Világ Mindenségének ne lenne hatalma ahhoz, hogy egy ilyen max. 175 cm magas és 75 kg súlyú emberi köpenyben megjelenjen közöttünk?

Végtelen szeretetének jeleként, még a megaláztatást és a halált is elszenvedve méltatlan teremtményének keze által.

Amikor emberi formát ölt és lejön közénk felajánlani az Engesztelő Áldozatot, attól még nem szűnik meg létezni odafent Elohim Országában, mint Mindenható, hiszen akkor összeomlana az egész, ami lehetetlen. És ilyenkor, amikor az emberek megállnak annál az emberi formánál, aki a Fiú, akkor faragnak belőle egy szakállas iesus bálványt. Nem hiába jelent meg úgy, hogy ne ismerjék fel arcvonásairól feltámadása után (Márk 16:12). Ezzel is jelezni akarta, hogy Ő Szellem és ne az emberi – tökéletlen megjelenési formájára emlékezzenek, mert mostantól fogva, az Atya jobbján, azaz az Atya Jobbjaként, a cselekvő kezeként megszűnik fizikailag létezni a látható világban, és visszaalakul Szellemben Felkentté. Akit pedig felkennek, azt uralkodásra, azaz cselekvésre kenik fel, ahogy egy jobb kéz is elsőként lép működésbe alkotáshoz, munkához, teremtéshez és nem utolsó sorban: helyreállításhoz. Ez utóbbi elutasítása esetén pedig, ítéletre és annak az ítéletnek a végrehajtásához is felkenetik.

E-két mondatszakasz kikerülését kívánva minden olvasóimnak, engedjük Ruach HaKodesht elvégezni bennünk és az Egyházban a további helyreállásokat. Az idő közel, a Vőlegény már az ajtónál áll.

Készüljünk a Vele való hamaros találkozásra.

VIDEO VÁLTOZAT

Nagy Szerda: Yahushua áldozatának napja

Nagy Szerda: Yahushua áldozatának napja

A kereszténységben világszerte igen nagy és figyelemreméltó pozitív változások történnek néhány évtizede. A reformáció továbbhalad, főként olyan helyeken, mint az amerikai és az afrikai kontinens. Yahuwah nevét már évtizedek óta használják igen széles körben a Yahweh formájában, mely a mássalhangzók szempontjából azonos, a magánhangzók tekintetében enyhén eltérő az eredeti Yahuwah névtől, a lényeg mégis benne van: YHWH

A sok ferdítések közepette, természetesen nem maradhatott ki a Bárányáldozat körülményének és időpontjának a ködösítése sem. Az ellenség sosem alszik. Többen foglalkoznak ezzel a témával, mely azért fontos, mert alapjából kötelességünk mindent helyreállítanunk, amit elferdítettek az intézményes ál-egyházak. Azonban ezzel az írással arra is kitérünk, hogy vajon

mi lehet ennek a helyreállásnak a mélyebb szellemi fontossága és értelme.

Yahushua milyen napon halt meg?

Yahushua keresztáldozatát keresztény hagyomány szerint péntekre tették. Majd, ahogy az Írásokban is olvassuk, vasárnap reggelre már üres volt a sír és megtörtént a Feltámadás. Péntek lett kijelölve, mert az Írás Szombat előtti napot ír, így azt gondolják sokan, hogy az akkori Peszach ünnep épp a heti Szombat napjára esett. Az Ószövetség szóhasználata már idegenné vált számukra. Nem tudják, hogy minden nagy ünnep Szombat-nak számít, ahogy többször olvashatjuk a Tórában. Lásd 3Mózes 23. fejezetet. Továbbá:

Akárhogy is értelmezzük a nap fogalmát, akár a görög, akár a héber szemszögből, egy nap, vagy éjszaka mindig hiányzik a képletből és nem kell nagy matematikai tudás, ahhoz, hogy belássuk: péntek és vasárnap közé sok minden belefér, csak 3 nap és 3 éjszaka nem.

Az ígéret pedig így szól:

Mert amint Jónás három nap és három éjjel volt a cethal gyomrában, úgy lesz az Emberfia is három nap és három éjjel a föld gyomrában.

Máté 12:40

Itt a harmadnap magyar kifejezés nem helyes, hiszen a harmadnap a következő, azaz a második napot takarja.

Ezt erősítik meg a következő feljegyzések. A zsidó időszámítás szerint a napok az előző nap estéjén kezdődnek, ahogy szolgálatunk nevében is benne van az Erev. Erevshabbat a péntek esti időpontot jelképezi, mely megelőzi a reggelre virradó Shabbat-ot.

A zsidó nap az előző polgári nap estéjével kezdődik, amikor a nap lenyugszik.

A hét első napja Yom Echad (vasárnap) Szombat esténként lép érvénybe.

De akár vasárnap reggeltől, akár szombat estétől számláljuk visszafelé a 3 napot és éjszakát, semmiképp nem péntekhez érkezünk.

Yahushua keresztrefeszítése szerdán napközben történt:

Innen számolva:
– Szerda: KERESZTREFESZÍTÉS + ELSŐ éjszaka

Csütörtök ELSŐ nap + MÁSODIK éjszaka
Péntek MÁSODIK nap + HARMADIK éjszaka
Szombat HARMADIK nap + majd a hét első napjának beálltával Szombat este : FELTÁMADÁS

A zsidók a Szombatot várták. De ez a Shabbat a nagy ünnep volt, ahogy olvassuk az Ószövetségben és nem a hetirendszerességű Szombat. Így Peszach-ra ugyanazok a törvények vonatkoztak, mert teljességgel Shabbat-nak számít.

Továbbá: A szombat elmúltával a magdalai Myriam, Myriam, Jakob anyja és Salomé drága keneteket vásárolt, hogy elmenjen, és megkenje őt. Márk 16:1

Itt is láthatjuk, hogy az egyik Szombatnak el kellett múlnia, a másiknak pedig még jönnie kellett a hét első napja előtt, hogy a kettő között meg tudják venni az asszonyok a balzsamokat és fűszereket Yahushua megkenetéséhez. Ugyanis Shabbat-kor senki nem dolgozik és minden zárva van, illetve az asszonyok sem valószínű, hogy megszegték volna a Szombat törvényét még egy ilyen cselekedetért sem.

Yahushua mely órában halt meg?

Hasonló a probléma az órákkal kapcsolatban is. A mai polgári óraszámítás azonos az akkori római időszámítással, miszerint a nap éjfélkor kezdődik, így az órák számítása is éjféltől ketyeg, majd délben újra indul egy 12 órás ciklus.

A zsidó órák számítása pedig érdekes módon nem a előest beálltával kezdődött, hanem a nappali órák a nap felkeltekor, hajnalban indultak csak el. Ilyenkor, Peszach környékén Izraelben a nap reggel 6 és 7 óra körül kel. Így azok a bizonyos óraszámok, melyeket említenek a evangéliumok, ettől az időponttól számolandók.

Yahushua-t a harmadik órában feszítették meg. Ez nagyjából reggel 9 és 10 órakor történt római/mai időszámítás szerint. Három óra volt, amikor megfeszítették. Márk 15:25

A sötétség pedig dél körül terült el a világ felett. Mikor is, ha nem akkor? Abban az időpontban, amikor a nap a legmagasabb pontjához ér, amikor a legmelegebb és főként a legvilágosabb van. Egyszóval, akkor állt be a sötétség, amikor az emberek a legkevésbé számítottak rá. Elohim semmit nem hagy a véletlenre, jeleit pedig úgy rendezi, hogy ne lehessenek félreértelmezhetőek, más érvekkel kimagyarázhatóak.

Majd ez a sötétség a kárpit széthasadása után még három órán át tartott, azaz szerda kb. 15-16 óráig.

Ez után tették be a sírba és kezdődött el a 3 éjszaka és a 3 nap.

Két széder est volt?

Egy igen nagy kérdés még hátramaradt a leírt ünneppel és eseménysorozattal kapcsolatban.

Yahushua és tanítványai elfogyasztották az utolsó vacsoránál a bárányt a kovásztalan kenyerek első napján Nisszán 14-én a Mózesi utasítás szerint, ahogy olvassuk Máté 26:18-ban:  A kovásztalan kenyerek első napján pedig Yahushua-hoz mentek a tanítványok, és megkérdezték: Hol akarod megenni a peszachi bárányt, hol készítsük el neked?

Így emlékezünk meg arra az estére – a kivonulás napja előtti napon, amikor a halál angyala pusztította az elsőszülött egyiptomiakat, amikor meg kellett ölni az 1 éves bárányt – ami fiatal kos – és vérével bekenni ajtófélfáinkat és gyorsan elfogyasztani mindent teljes felszereltségben, útra készen.

Ha ez az esemény arra a dátumra esett, amikor Yahushua a 12 tanítványánnyal együtt elfogyasztották utolsó földi vacsorájukat, miért volt annyira fontos a farizeusok és szadduceusok számára, hogy másnap gyorsan kivégezzék, mielőtt beköszönt az Ünnep, a Szombat, azaz Peszach – mely egy csütörtöki napra esett abban az évben?

A kovásztalan kenyerek ünnepének első napját miért nem akkor ülte meg az akkori zsidóság, mint Yahushua és tanítványai?

Ugyanis ennek az estnek a beállta előtt kellett volna igyekezniük megölni Őt, nehogy megszegjék a Szombat törvényét és nem másnapon!

Ha a zsidóság többi része is akkor fogyasztotta volna el a bárány húsát, mint Yahushua és tanítványai, másnap már nem vihettek volna senkit bitófára, hiszen már ünnepnap, azaz szombat nap volt!

Nem tudjuk pontosan, miért volt ez az eltolódás. Talán Yahushua egy nappal korábbra hozta, hogy a zsidóság szimbolikusan akkor áldozza fel Őt bárányként, amikor a bárányáldozatok történtek törvény szerint is? Vagy esetleg ismét egy babyloni torzítás módosított az eredetin? Talán valami történhetett Babilonban, mely nem csupán a törvényt, hanem a naptári dátumokat is megváltoztatta? Egy zsidó nap ottmaradt volna Babylonba? Erre a kérdésre, nincs válaszom per pillanat. Mivel ilyen történeti feljegyzés nem létezik tudomásom szerint. De ez utóbbi magyarázat tűnik logikusabbnak, bár ez esetben a eltolódás nem terjedt ki a hét napjaira, csupán a dátumokra. Hiszen Yahushua és tanítványai a Shabbat-okat mindig akkor tartották meg, mint amikor a többi zsidó.

De ami biztos:

Yahushua áldozata arra a napra kellet, hogy essen, amikor a zsidóság a bárányáldozatokat végezte.

Az események sorrendje

Yahushua elfogyasztja az áldozati bárányt tanítványaival
A kovásztalan kenyerek első napján pedig Yahushua-hoz mentek a tanítványok, és megkérdezték: Hol akarod megenni a peszach-i bárányt, hol készítsük el neked?
(…) Elmentek azért, és mindent úgy találtak, ahogy megmondta nekik, és elkészítették a peszach-i bárányt. Amikor eljött az idő, az apostolokkal együtt asztalhoz telepedett, és azt mondta nekik: Vágyva vágytam arra, hogy mielőtt szenvednék, megegyem veletek a peszach-i bárányt.
Máté 26:18 és Lukács 22:13-15

Yahushua imádkozik a Gecsemáné kertben
Dicséretet énekeltek, majd kimentek az Olajfák hegyére. (…) Ismét elment, és ugyanazokkal a szavakkal imádkozott. Amikor visszatért, ismét alva találta őket, mert szemük megnehezedett, és nem tudták, mit feleljenek neki. Amikor harmadszor jött vissza, azt mondta nekik: Most már aludjatok és nyugodjatok. Elég! Eljött az óra, íme, az Emberfia a bűnösök kezébe adatik. Keljetek föl, menjünk, íme, közeleg, aki engem elárul.
Márk 14:26, 39-41

Yahushua-t letartóztatják
Yahushua-t pedig elvezették a főpaphoz, ahova összegyűlt valamennyi főpap, vén és írástudó.
Márk 14:53

Yahushua-t viszik Pilátus elé
Kora reggel a főpapok a vénekkel, az írástudókkal és az egész tanáccsal határozatot hoztak, és Yahushua-t megkötözve elvitték, és átadták Pilátusnak.

Márk 15:1

Keresztrefeszítés 3. órában (9.00 körül)
Három óra volt, amikor megfeszítették.
Márk 15:25

Sötétség dél körül délután 15-íg
Amikor hat óra lett, sötétség támadt az egész földön kilenc óráig.
Márk 15:33

Yahushua meghal / Kárpit kettéhasad
Yahushua kilenc órakor hangosan felkiáltott: „Elói, elói, lámá sabaktáni!”, amely azt jelenti: „Elohim-om, Elohim-om, miért hagytál el engem?” (…) Yahushua pedig hangos kiáltással kilehelte lelkét. És a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt.
Márk 15:34, 37

Haláláról megbizonyosodnak
Mivel előkészületi nap volt, és a zsidók nem akarták, hogy a testek szombaton a keresztfán maradjanak, mert az a szombat nagy ünnepnap volt, arra kérték Pilátust, hogy törjék el a lábszárcsontjukat, és vegyék le őket.
János 19:31

Yahushua-t sírba fektetik
Amikor már esteledett, és mivel az a nap a szombat előtti előkészület napja volt, előállt arimátiai Joszef, egy tiszteletben álló tanácstag, aki maga is várta Elohim országát, és bement bátran Pilátushoz, hogy elkérje Yahushua testét. Pilátus pedig csodálkozott, hogy már meghalt volna, és magához hívatta a századost, és megkérdezte tőle, hogy meghalt-e már. Miután megtudta a századostól, odaajándékozta a holttestet Józsefnek. Ő pedig gyolcsot vásárolt, levette Yahushua-t a keresztről, begöngyölte a gyolcsba, elhelyezte egy sziklába vágott sírboltba, és követ hengerített a sírbolt bejárata elé. A magdalai Myriam és Myriam, Joszef anyja pedig figyelte, hogy hova helyezik.

Márk 15:42-47

Az asszonyok megvásárolják, majd előkészítik a kenet olaját, végül pedig megpihennek Szombaton
A szombat elmúltával a magdalai Myriam, Myriam, Jákób anyja és Salomé drága keneteket vásárolt, hogy elmenjen, és megkenje őt (…) Majd visszatértek, és illatszereket és keneteket készítettek elő. Szombaton azonban pihentek a parancsolat szerint.
Márk 16:1 és Lukács 23:56-57

Megjegyzés: az új angol fordításban (NIV Bible), az időpontok a fentiek szerint már módosítva lettek. A keresztrefeszítés időpontját a mi időszámításunk szerinti reggel 9-re a sötétség beálltát délre módosították. Lásd ennek a tanításnak angol változatát a zászlóra kattintva.

Beteljesedett Peszach

Tehát Yahushua megülte a Széder estet – a kivonulás előtti estet, amikor Gósen földjén élő zsidók elfogyasztották az áldozati bárány húsát, miközben a halál angyala pusztította az egyiptomi elsőszülötteket.

Ekkor a tanítványok megitták a bárány vérét, így szimbolikusan szívük ajtófélfáira kenve azt, mely által meg lettek váltva. Másnap Elohim Bárányának halála által, a Szabadulás ajtaját és lehetőségét kínálta fel az emberiségnek.

A zsidók többi része, akik nem követték a Messiást, a bárányáldozati napon megfeszítették a Megváltót, pontosan akkor, amikor a bárányokat áldozták fel a Pesszah-ra készülve.

Prófétikus módon a zsidóság feláldozta Messiását, mint Bárányt,

melyet a legtöbben azóta sem fogyasztottak el, mert kitartanak elutasítása mellett. De az idők végén, azaz most, egyre többen vagyunk, akik zsidókként szellemben szintén leülünk ahhoz az asztalhoz, ahol ült a Mester tanítványaival, és folyamatosan fogadjuk el Yahushua HaMashiah áldozatát és vérét üdvösségünk pecsétjeként.

Miért fontosak ezek a kérdések?

Ismét és ahogy már többször írtam: Nem a dátumok és időpontok üdvözítenek. Ahogy Pál is figyelmeztet. Az ünnepek beteljesedtek bennünk újjászületésünkkel, Yahushua HaMashiach-val való szövetésgünk és Ruach HaKodesh-sel való betöltekezésünk által (Lásd: Ünnepek a Messiásban)

Azért fontosak mégis a dátumok és időpontok helyreállása, mert részei a teljes képnek.

Részei az Evangéliumnak. És mint olyan, mindennek megvan a pontos szerepe és helye. Ha pedig Helyreállító munkát végzünk – Apostoli munkát -, annak mindenre ki kell terjednie. Nem azért, hogy új dogmát/törvényt/teológiát hozzunk létre további farizeusok kiképzésére, hanem Azért, mert Yahuwah így rendezte, így akarta, és ha bármilyen szinten Sátán ebbe belekavar,

akkor kötelességünk Ruach HaKodesh által a részleteket is helyreállítani, hogy a teljes igazság erősödjön ezáltal.

Leggyakrabban a világiak azért utasítják vissza az általunk hozott Örömhírt, mert látják az ellentmondásokat, melyeket a ferdülések okoztak. Ha pedig mi nem tudunk ezekre válaszokat adni, illetve a ferdülésektől megfertőzötten közelítjük meg őket, akkor nem vagyunk hitelesek és gyenge a bizonyságunk.

Még egy igen nagy probléma van ezzel: a zsidóság további távoltartása a Messiás felismerésétől. Amikor maga a Megváltó, Yahushua kijelenti, hogy ennek – a zsidó – népnek nem adatik más jel, mint a Jónás jele, akkor bármiféle megmásítása az időknek és napoknak további téglát épít bele abba a falba, mely elválasztja a választott népet saját messiásától. Így kollektív felelősség terheli azon hívők csoportjait, akik nem egyenlítik ki az utat zsidó és Yahushua között, ahogy azt valamikor Johanan (bemerítő János) elkezdte. A próféciák ellen és nem azok beteljesedésén dolgozik az ilyen.

Sose tévesszük szem elől, hogy feladatunk egyik summája a következőképpen hangzik:

…készítsétek Yahuwah útját, tegyétek egyenessé ösvényeit!

Ézsaiás 40 / Máté és Lukács 3…

Ez a reformáció alapvető összefoglalása: minden akadály és kő eltávolítása az útról Ember és Elohim között.

Kapcsolódó írások: Újév: Amikor a Messiás megszületett!, Karácsonyi üzenet Ezékiel prófétától, Ünnepek a Messiásban

VIDEÓ VÁLTOZAT

Nem lesz semmid és mégis boldog leszel

Nem lesz semmid és mégis boldog leszel

Az Egyház eredeti felépítése és vagyonkezelési rendje

Talán furcsának tűnik, hogy amikor Yahuwah gondoskodó és a mindennapi kenyerünket biztosító bizonyságáról írok, akkor egy, az antikrisztusi erők által cinikus módon használt mondatot ragadok ki. Sátán, mint Elohim majma ezúttal sem talált ki semmit saját magától, így ezzel a mondattal se tévesszen meg senkit!

Amikor az antikrisztus bábjainak szájából jön ki, jogosan háborodik fel az ember, mivel aljas szándék és törekvést takar. De ismét az a helyzet, hogy az ellenség egy nagyon nemes eszmét, sőt ígéretet akar kisajátítani és mi hívők sem vesszük észre, hogy ebben a mondatban rejlik egy igen lényeges kincs, amit rég elveszítettünk, elvetettünk és melyhez ideje lenne visszatérnünk, megélnünk.

Nekünk nincs és nem is lehet semmink ezen a világon.

Ahogy Urunknak sem volt hol lehajtania a fejét. Nekünk mégis házak, autók, munkaszerződések, vagy cégek vannak bejegyezve neveink alatt és ezért igen nagy hálákat is adunk Elohim-nak, mégis úgy kell ezeket kezelnünk, mintha nem a miénk volna.

Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják; Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben, ahol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és ahol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják. Mert ahol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is. Máté 6:19-21

Talán te is észrevetted magadon, minél kevésbé kötöttek az anyagiak, annál szabadabb és tisztább voltál szellemben! Nem a szegénység evangéliumát hirdetem, hanem az Evangéliumot minden szegény- és siker- hamisító jelzőtől mentesen. Az eredeti ígéretekről szólok, ahol a földi vagyon is áldás, amennyiben pont annyi adatik számunkra amennyire szükségünk van.

Se kevesebb, se többet.

Mert két súlyos hiábavaló hazugság létezik a kereszténységen belül. Két egymással szemben álló szélsőség, mely egymást gerjeszti és táplálja, emberek sokaságát pedig szellemi és fizikai rabságban tartja:

A siker evangélium és a szegénység evangéliuma. Az egyik, mely eszközként használja a Mindenhatót, a másik, mely Yahushua és Ruach HaKodesh helyett önmegváltás és önmegszentelődés bűnébe esik.

Mi pedig bölcsen kerüljük mindkét bolond tanítást és kérjük Atyánktól azt, amit Ágúr a példabeszédekben:

A hiábavalóságot és a hazugságot messze távoztasd tőlem; szegénységet vagy gazdagságot ne adj nékem; táplálj engem hozzám illendő eledellel. Hogy megelégedvén, meg ne tagadjalak, és azt ne mondjam: kicsoda Yahuwah? Se pedig megszegényedvén, ne lopjak, és gonoszul ne éljek az én Elohim-om nevével! Példabeszédek 30:8-9

A tized kérdését most nem kívánom kifejteni, de lényegében

a mi tizedünk Yahushua HaMashiah-ban nem más, mint teljes lényünk és vagyonunk, azaz mindenünk.

Amikor mindenünket odaszánjuk Elohim oltárán, akkor nem lehet többé kérdés, hogy mi lesz a holnappal. Hiszen Elohim gondoskodik személyesen a mi holnapunkról. Aki pedig még mindig fél, annak nincsenek teljességében odaszánva a dolgai, életének bizonyos területei, konkrétan az anyagiakhoz való viszonya. Ilyenkor az a gond, hogy még mindig nem tudjuk elfogadni feltételek nélkül azt, amit Elohim adni akar és amit még nem látunk. Nehéz az embernek elfogadni, hogy nem tud előre tervezni, nem tud előre bespájzolni, félretenni pénzt, konzervdobozt, terveket, bármit.

Férfiaknál az anyagiak kérdése, párosulva a nőkkel való viszonnyal a legkényesebb kérdések, amivel meg kell küzdenünk.

Ez volt Urunk Yahushua HaMashiah kérése a gazdag ifjú iránt is, vagyonának feladásával. Nem kellett volna tovább gyűjtenie magának és aggódni, hogy mi lesz az összegyűjtött javakkal, megmaradnak-e, lesznek-e még, lesz-e több is stb. Vagyonának szétosztása által a testvéri közösséget éltethette volna, melyben neki is meg lett volna a saját és pontos helye és feladata. Aki mennyei kincseket gyűjt, azaz saját magát engedi Ruach HaKodesh által felépíteni, majd továbbadja az Evangélium hírét és hirdeti másoknak a bűnök bocsánatát, az Újjászületést és a Betöltekezést, annak a földi javak is abban a mértékben adatnak meg, hogy ezt a munkát akadálytalanul tudja végezni. A gazdag ifjúnak fel lett ajánlva, ami nekünk is:

mehetünk tovább Yahushua-val, kevesebb személyes vagyonnal, de óriási és örök családdal, testvérekkel körülvéve, a nélkülözést és a fényűzést egyaránt mellőzve.

Ekkor fogjuk megérteni és látni beteljesedni az ígéretet, mely így hangzik:

Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk? Mert mind ezeket a pogányok kérdezik. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mind ezekre szükségetek van. Hanem keressétek először Elohim-nak országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek. Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől; mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja. Máté 6:31-34

Ahogy a Szent Föld sem a zsidó nép birtoka, hanem jogos és egyedüli legitim lakosa csupán, a mi házaink és egyéb tárgyi vagyonunk Yahuwah dicsőségét kell, hogy szolgálja, illetve jó, ha hangsúlyozottan Őt nevezzük ki mindenünk felett tulajdonosnak, mert akkor lesz rajtuk áldás és védelem.

A gondviselés működése

De úgy gondolom, hogy ennél sokkal radikálisabb életmódot kellene élnünk az Ő követőiként 2000 év óta. Egy olyan életformát, ami egykor elindult, ahogy olvashatunk róla, sajnos mégis megszűnt és feledésbe merült.

Valóban jó, hogy saját nevünkre be van jegyezve bármi?

Nem ez jelenti a kísértés legnagyobb forrását, melybe legtöbben beleesnek, hogy hívők, mégis terheli és emészti őket szellemben és fizikailag az anyagiasság és a pénz? Van vagyonunk, így, mint a világiaknál, ráérzünk az ízére és mindig több kell, illetve féltjük azt, amink van. Mert az fél a molytól, a rozsdától és a tolvajtól, akinek saját vagyona van. Aki pedig csak kezelője a Király vagyonának, sosem fél attól, hogy bármi gond lesz, mert tudja, hogy bármi is történik vele, az a Király megengedő akaratában van, pontos célja van akkor is, ha nehézségek érnek. A végén pedig még az is áldássá tud fordulni, ami az elején átoknak tűnik, akár kamatostul visszakapunk, vagy még jobbat annál, ami elveszett, megkárosodott.

Továbbá, a mi Királyunk egyben Vőlegényünk is. Ha férfi vagy is, szerepünk vele szemben hasonló ahhoz a nőhöz, aki normálisabb időkben valóban a helyén volt és szívvel-lélekkel boldogan foglalatoskodott a háztartás körül, a kertben és a gyerek nevelésével, amíg a férfi nehezebb munkával megművelte a földet, melyből jól laktak. A férfi teljes ellátást biztosított feleségének és gyerekeinek, így nem kellett félnie attól, hogy valami elromlik és nem tudja pótolni, valami veszély felbukkan és nem tudja megvédeni magát és gyerekeit és főként nem tud mit főzni, mert nincs miből.
Nekünk a Messiás-ban élő férfiaknak hasonló a viszonyunk Yahushu-ával. Ő a fej, Ő véd, Ő biztosít, Ő pótol, Ő állít helyre és az Ő esetében még gyógyít is. A gyerekek nevelésével és a kert gondozásával kell foglalkoznunk. Az evangelizálás, majd a tanitványozás és az érett testvérek erősítése a mi feladatunk az Ő testén – a házon belül.

Messiási kibuc

A testvéri közösség tekintetében pedig vannak a modern világban is példák. Az Amish-ok is azok lehetnek. Farizeusságukat leszámítva, a közösség felépítése, az egymáshoz való viszonyuk és a közös munka tekintetében igen sokat tanulhatunk tőlük. De van a Választott Népnél is hasonló minta a közel-múltból és -keletről.

Itt is érdemes a zsidóságnál keresni valami eredetibb mintát,

arról, hogy miként kellene Krisztusban viszonyulnunk a pénzhez, az anyagiakhoz, tárgyakhoz, a munkához és egymáshoz testvérek között. Nem a zsidó üzletemberek és bankárokra gondolok itt, a vallásos közösségekre még kevésbé, hanem azokra az izraeli telepesekre, akik a 70-es évekig gyönyörűen működő közösségi formában éltek a híres kibuc-okban.

Írásommal nem a kommunista/szocialista eszméket akarom keresztyénesíteni, hanem rámutatni, hogy éppen ezek a hamis ideológiák vették át és lopták el tőlünk az eredeti mintákat.

Az első zsidó telepesek is a szocialista és egyéb antropozófia tanok alapján hozták létre és működtették ezeket a közösségeket és nem Elohim kijelentett Szava és akarata, a Tóra szerint. Ezért a kibucok nem is élték túl a 21. századot, mert hamis alapokon álltak. Arra viszont jók, hogy megnyissák a szemünket arra az eredeti mintára, melyeknek legalább árnyékai voltak.

Nem szabad engednünk elrabolni tőlünk a hamis ideológiák által az áldások legfőbb gyökerét, a Messiás Testének eredeti szerkezeti formáját, ahogy olvassuk az Apostolok Cselekedeteiben. Mert többek között a szocialista és kommunista sátáni rendszereknek a súlyos és káros hagyatéka abban is áll, hogy ellopták, majd hamisították és így bemocskolták

azt a közösségi formát, mely kizárólag Elohim uralma és vezetése által működőképes.

Korábban írtam arról, hogy az ellenség miképpen előzi be Elohim igazságait, működését, próféciáinak beteljesedését azáltal, hogy létrehoz egy hamisítványt, melyet idő előtt, az eredeti megjelenése előtt, bedob, hogy az igaziról elterelje a figyelmet. Lásd: Megtévesztés Eszközei 1 – BEELŐZÉS

A mi messiás szerinti kibucunk, azaz életünk, kapcsolódásunk a testvérekhez, működésünk, szolgálatunk, földi munkánk és lakhelyünk úgy kellene, hogy kinézzen, ahogy a következőekben olvashatjuk:

Most azért, Yahuwah, tekints az ő fenyegetéseikre: és adjad a te szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal szólják a te beszédedet, A te kezedet kinyújtván gyógyításra; és hogy jelek és csodák történjenek a te szent Fiadnak, a Yahushua neve által. És minekutána könyörögtek, megmozdula a hely, ahol egybegyűltek; és betelének mindnyájan Ruach HaKodesh-sel, és Elohim beszédét bátorsággal szólták. A hívők sokaságának pedig szíve-lelke egy volt; és senki semmi marháját nem mondta magáénak, hanem nekik mindenük közös volt. És az apostolok nagy erővel tettek bizonyságot az Úr Yahushua feltámadásáról; és nagy kegyelem volt mindnyájukon. Mert szűkölködő sem volt ő közöttük senki; mert valakik földek vagy házak birtokosai voltak, eladván, elhozták az eladottak árát, És letevék az apostolok lábainál: aztán elosztatott az egyesek közt, amint kinek-kinek szüksége volt. Apostolok Cselededetei 4:29-35

Mi előzte meg ennek a tökéletes közösségi formának a megjelenését?

1 – Yahuwah egyedüli uralmát kijelentették.
2 – Védelmét kértek
3 – Szolgálatra bátorságot, szellemi fegyvereket, jeleket és csodákat kértek.
4 – Egységben voltak, így betöltekeztek Ruach HaKodesh-el

Ekkor kapták meg közösen miként éljenek együtt és kapcsolódjanak egymással.

Amint az Ószövetségi Törvény általánosságban véve az Apostolok Cselekedeteiben leírt Shavuot-i napon teljesedett be Ruach HaKodesh kiáradása által, úgy azon belül a választott nép társadalmi felépítéséről és működéséről szóló törvények szintén az ApCsel-ben valósultak meg a legtökéletesebb formájában, amint olvassuk a 4. fejezet 32-től az 5. fejezet 16-ig.

Világiasan megélt testvéri kapcsolatok

Az Apostolok Cselekedeteiben leírt minta az a működés, melynek ma is jellemeznie kellene az Egyházat.

Mind az Atya, mind a Fiú, mind Ruach HaKodesh/Szent Szellem és annak Szava ma és mindenkor ugyanaz.

Ami pedig ott le van írva, az akkori Egyház összes jellemzőjével együtt, a közösségi élet is, mint a nyelvek fajtái, a prófétálás, a jelek, a csodák és a gyógyulások ma és mindenkor ugyanazoknak kell lenniük és maradniuk.

Emberi erővel nem kivitelezhető, nem is szabad erőltetni.

Kizárólag Ruach HaKodesh vezetése alatt működhet, ahol mindenki egységben csak Elohim-ra hagyatkozik.

Ebben az esetben nem lenne szabad, hogy más-más társadalmi és anyagi szinteken éljenek a testvérek.

Nem kellene, hogy zavarjon, ha feltételezzük gépész, vagy építész mérnök vagyok (hogy a piac egyik legjövedelmezőbb szakmáit hozzam fel példaként), hogy az irodáimat takarító személyek, akik időben, erőben lehet, hogy még többet is, de mindenképp hasonló energiát fektetnek bele munkájukba, azok nélkülözzenek és életük egy örökös küzdelem legyen, miközben az én legfőbb problémám, hogy üzleti partnereimet melyik étterembe hívjam meg, melyik távoli országba repüljek el nyaralni, vagy melyik budai ingatlanba fektessek be, hogy még több hozományhoz jussak.

Mert a munka egy egység, amely összeomlik, ha bármelyik láncszem megszakad vagy megszűnik létezni. Egymástól függünk. A sebész nem tud sikeresen végrehajtani egy műtétet anélkül, hogy mellette lennének asszisztensei/ápolói, és anélkül, hogy a műtőt előzetesen alaposan kifertőtlenítették volna.

Ha eltávolítjuk a mellékszereplő színészeket, a főszereplő egyedül marad a színpadon vagy a filmben. A mű értelmét veszti és bármilyen jó is legyen a megmaradt színész, az előadás nehézzé és emészthetetlenné válik, a nézőtér pedig hamarosan kiürül.

Aki valósággal betöltekezett Szellemben, meg kell értenie, hogy a többlet IQ és lehetőség, tanulási, anyagi helyzet, jó családban való születés téged semmiben nem jogosít fel arra, hogy másik testvéredhez képest ilyen mértékben eltérjen az életviteled.
Ez a felfogás világi, törvénytelen, könyörtelen, mélységesen emberi és önző.

Hol látni olyan közösséget (gyülekezetet), ahol nem ezek a farkastörvények vannak általánosságban elfogadva. „Hát ez van”, mondják magukban. „Azért imádkozzunk, hogy legalább a sikeresebb farkasok közé tartozzunk!”

Ez sajnos máig az egyházakban elfogadott szemléletmód. Ismét a világból átörökölt, Elohim Törvényei helyreállítása helyett a „csak Kegyelem és Szeretet”-ről prédikáló közösségek emberi önzés és szeretetlenség megnyilvánulásai ezek. Amikor észre sem vesszük, hogy a számukra igen kényelmes világból örökölt embertelen és emberközpontú gondolkodási formákat egyszerűen beasszimiláljuk a Messiás Testébe. Majd onnan fentről, megtelt zsebeinkből, néha beadjuk a tizedet és az adományt. Jó esetben közvetlenül a rászorulóknak, de általában a gyülekezeti perselybe, hogy lelkiismertünk – ha mesterséges módon is – de tiszta maradjon. És miközben hálát adunk az Úrnak, észre sem vesszük, hogy továbbra is a mammon uralkodik pénzügyeinken.

Így ragaszkodik saját javaihoz a kortárs tanítvány, amelyet saját munkájával szerzett, amelyet saját jóléte érdekében gyakorol, és már fel sem merül benne a kérdés, hogy egyáltalán miben is különbözik világi felebarátjától?

Mindaddig, amíg Krisztus testének modellje a kapitalista amerikai kereszténység mintája marad, és nem az eredeti ApCsel-beli, addig semmiféle ébredésre és megújulásra nem lehet számítani.

Ha a teljes csomagot nem fogadjuk el, akkor nem működik az ajándék többi része sem. A teljes élet átadás alap feltétel, semmit nem tarthatunk meg.

Sajnálatos módon ez az anyagias szemléletmód talán pont azokra a közösségekre a leginkább érvényes, akik a Pünkösdi áldások és működések alapjára jöttek eredetileg létre.

De ha valóban az ApCsel-ben leírtak pünkösdi szellemiségben gondolkodunk, akkor be kell látnunk hogy egy szakmunkásnak nem lenne szabad jobban nélkülöznie, mint egy orvosnak, vagy építészmérnöknek.

Ez utóbbiaknak több jövedelmük lesz, mivel az igazságtalan világból szerzik, de amint a közös élettérbe visszalépnek, akkor a közösbe le kellene mindent tenni az alacsonyabb jövedelműekkel együtt, hogy mindenki a szükségletei szerint kapja vissza.

Így lesz a pénz megszentelve és megáldva!

Továbbá, ha valaki jobb családba született, jobb gyermekkora volt, jobb a genetikai állománya, mert rendezettebb környezetben fogant, ahol nem volt „annyi” bűn, alkoholizmus, stb, nagyobb szűrkeálománnyal jön a világra, előnyösebb fizikai vonásokkal, mely a világban alapjából több ajtót és lehetőséget nyit számára, azt jelentené, hogy Elohim Országának tagjaként mindezeket a kiváltságokat át kellene örökítenie és ott tovább működtetnie? Mindezt Krisztus Testében, újjászületett hívőkként is így gondoljuk?

Több kérdés felmerülhet, amikor igyekszek egy alacsonyabb végzettséggel, képesítéssel rendelkező embernek a jogait védeni a másik táborral szemben:

A diplomás többet tanult?
Igen, mert olyan adottságokkal született, hogy nem okozott gondot számára, sem szellemi, se anyagi síkon. Továbbá, amíg diák volt, addig sem kellett elmennie dolgozni akár már 16 évesen, mint hátrányosabb helyzetű embertársa, hanem 10, akár 15 évvel később állt munkába, mert megtehette. Addig is eltartott diákként magának szerezte a tudást, amíg szegényebb társa már kemény és éveken át tartó fizikai munkát végzett. Sőt ez utóbbi addig is fizette azt az adót, amiből az állam finanszírozta tanulmányait. Mindezt gyakran az egészség és a test számára megterhelőbb munkakörben, mint amilyenben valaha kerül az, akinek diploma van a kezébe.

A világ is korábban küldi nyugdíjba a melósokat, gyári munkásokat, mint a szellemi és irodai munkát végzőket…

A magasabb beosztás annyival nagyobb felelősséggel is jár!
Ha épp az orvost vesszük példaként, akkor elmondható, hogy ha rendbe lenne hitünk, talán nem is lenne rájuk szükség, legalábbis nem ebben a mértékben. A mérnök, jogász, közgazdász pedig inkább valamiféle Bábel tornya-szerűen növekvő világot épít szakmáján keresztül, mint a Szellemi Szentélyt, az Egyházat. Ez nem azt jelenti, hogy nem lehet, nem kellenek az ilyen szakmákban dolgozó testvérek, de abban a formában, ahogy az ma történik, bizonyára nem. Továbbá a többlet felelősség, a többlet izgalommal és kihívásokkal is jár, ami épp, hogy a motivációt növeli. A motiváció az egyik fő mozgatórugója annak, hogy valaki jól érezze magát abban, amit csinál. Amikor az ember motivált, akkor máris megkapta azt a legmagasabb jutalmat, amire emberi lélek vágyhat.

Nincs annál fájdalmasabb érzés, mint amikor a motiváció elapad és nincsenek célok. Minél „magasabb”, vagy „fontosabb” beosztásban van az ember, annál inkább csökken az esélye, hogy ez megtörténjen.

Viszont nem létezik alacsonyabb szintű munka.

Minden szakma fontos és nemes, ha jól végzik és mindegyiket lehet motiválva jó lelkiismerettel végezni. Takarítás nélkül egy ügyvédi iroda sem menne sokra, csakúgy, mint egy sebész, vagy közgazdász.

Az, hogy kit, hogyan és miért becsül meg a világ, az legyen a világ dolga.

Elohim nem azt nézi, hogy milyen diploma és tanulmány van az ember zsebében, hanem milyen szívvel és mennyi energiabefektetéssel végzi a munkáját.

Elohim a verejték mennyiségét nézi, az elvégzett munkát és az ahhoz való hozzáállást, hálaadást, lelkesedést, ki mennyire az Ő dicsőségére végezte, mint aki Neki dolgozik elsősorban. Továbbá a világi felettesek iránt tanúsított alázatot és tiszteletet.

Ha ugyanannak a Testnek lennénk teljességgel a tagjai, akkor 1Korintus 12 példázata alapján fel lehetne tenni a kérdést, hogy egyik tag miként erősödött, vagy nőhetett meg aránytalanul nagyobbra más részeihez képest.

Nem ugyanabból a gyomorból kellene táplálkoznunk, amely közös?

Ha pedig ma egy közösségen belül megvannak ezek az arcátlan különbségek, akkor több és más gyomrok táplálnak bennünket, akkor nem egy test vagyunk. A Messiás Teste pedig nem nézhet ki úgy, mint akinek tagjait Arnold Schwarzenegger és Mahatma Gandhi-ból tákolták volna össze.

Nehéz sors, mint lustaság következménye

Vannak olyanok, akik szerény sorsukat saját mulasztási bűnüknek köszönhetik. Megtehették volna, hogy tanuljanak, képezzék magukat, mégsem tették. De a Messiás Testébe bekerülve, az is, aki saját bűne miatt jutott balsorsra, mert nem használta ki talentumait, amikor világi és/vagy fiatal volt, egyszer újjászületik és ezt a sötét múltat rendezi, bocsánatot nyer rá, senki nem tehet neki szemrehányást, hogy miért van ilyen szorult helyzetben. Innentől fogva az a kérdés, hogy újjászületett emberként, új emberként, mennyire felel meg annak az új életnek, amit kapott.

Aki továbbra is lusta és parazita módon élősködni igyekszik, azt ki kell zárni a közösségből,

mindaddig, amíg ez a szellemi lepra meg nem szűnik. Ismét Ószövetségi parancsolatok adnak választ arra, miként működhet jól a Messiás Teste, ki számít jövevények, vagy idegennek-zsellérnek-napszámosnak és nem szabad összekeverni ezeknek az embereknek a jogait és státuszát.

Az Ószövetségben olvasható Izrael Népének működésére vonatkozó rendeletek Ruach HaKodesh általi beteljesedését kell kérnünk az Atyától!

Ez nem Kommunizmus vagy bármiféle más utópia, hanem Elohim Országa, mely bennünk van, így köztünk is. Ez Ígéret, és kötelességünk azért imádkozni, hogy ez az eredeti Egyházi rend helyreálljon.

Ha pedig a Messiás uralkodik felettünk és közösségeink felett, akkor Törvénye is köztünk él. Így az élősködni kívánó nem kívánatos személyektől is megóv majd bennünket, csakúgy, mint a hazugoktól, ahogy a történetben tovább olvassuk a csaló Anániás és Szafira felesége esetén.

Takarító és gépészmérnök azonos fizetésen?

Ahogy kifejtettük, a világ az, aki úgy gondolja, hogy minél több szakmája, diplomája, nyelvtudása van valakinek, annál többet ér. Ezek az embert, ha nem is sokszorosítja meg, vagy teszi értékesebbé, egóját mindenképp növelni szokta. Elohim viszont azt nézi, hogy hány izzadtságcsepp, vagy akár könnycsepp közepette végzi valaki a munkáját.

Az pedig, aki jobb családban, jobb környéken, jobb fizikai-lelki adottságokkal, magasabb IQ-val jött a világra, attól többet kérnek is majd számon a végén.

Nem azért kapott többet az ember, hogy magát építse általa és végig nézze, hogy testvére keményebb munkával épp, hogy az éhhalált el tudja kerülni fizetéséből.

Több a felelőssége egy vezetőnek, mérnöknek, vagy orvosnak? Örüljön neki, hogy több felelősséget, érdekesebb, több élvezettel végezhető izgalmas munkát kapott. Ez már önmagában egy többlet fizetség, vagy jutalom lelki szinten. Magasabban van a ranglétrán, kevésbé van kiszolgáltatva az esetleges kisfőnököknek. Miért kellene még ennek ráadásképpen a 10-20, vagy még ennél is többszörösét is megkapnia annak, aki nem dolgozik többet, csak más minőségben és felelősségteljességben?

Hangsúlyozom, hogy itt Krisztus Testén belüli működésről szólok, nem a világi rendszert akarom megváltoztatni, hanem rámutatni, hogy egy ilyen áldott, a világgal párhuzamos társadalomban élhetne és kellene élnie a Messiás Testének az eredeti ígéret szerint.

Természetesen egy mérnöknek vagy orvosnak más és költségesebb eszközökre van szüksége munkavégzéséhez. Mindenki megkapná a közösből azt, amire szüksége van szerepe betöltéséhez. De ami saját zsebpénz, ami saját eledel, az nem térhet el ilyen jelentős mértékben testvér és testvér között.

Amit az igazságtalan mammonból megszerzel és Elohim Országában megszentelődik, az igazságosan kerül szétosztásra Elohim akarata szerint.

Mindenki megkapja azt amire szüksége van. Itt is megnyilvánulhat egy bizonyos és mérsékelt módon az, hogy valaki többet kap esetenként, hiszen többre van szüksége ahhoz, hogy gyakorolja hivatását. Mert más jellegű munkája van. Természetesen egy orvos többet fog kivenni a közös kasszából, hiszen több és drágább eszközökre van szüksége, hogy működhessen. Egy mérnök hasonlóképpen. Minél összetettebb egy munka, annál komolyabb eszközöket igényel. Drágább és jobban működő számítástechnikai eszközök kellenek egy építésznek, mint egy autószerelőnek, aki nem a munkájához, hanem szabadidejében veszi inkább hasznát ezeknek, így kevesebbel be kell érnie. Aki többet utazik munkája során, nagyobb teljesítményű autót fog tudni venni, stb.

Nem egy elvakult merev bolsevik rendszerről beszélünk itt, hanem

Elohim Szellemének működése által egy szószerint valóra vált állomvilágról,

ahol a Mindenható igazsága számunkra szinte elképzelhetetlen és tökéletes módon működne.

Egy ehhez hasonló rendszer van kialakulóban most a világban: ennek a tökéletes és eredeti mintának a hamisítványa, melyet az antikrisztus épít ki jelen korunkban. Egy olyan végső világrend, ahol a vezető elit visszaveszi a nyugati világtól azt a féktelenül fényűző és pazarló életvitelt, ami a második világháború óta kialakult a nyugati társadalmakban, később nálunk középeurópában is. A covid előtti korszak, valóban fenntarthatatlan és káros rendszer volt, főként a világ annak a részére, akiktől elvonják a közös forrásokat. Csakhogy az a szellemiség, mely felelős volt ennek a káosznak a kiépítésén, most megmentőként érkezik, hogy rendet rakjon a maga módján és továbbra is saját hasznára. A cél, az emberiség leuralása egy magasabb fokozaton.

Ez az idők végi világrendszer lesz az, amelybe mi, Yahushua tanítványai már nem fogunk beleférni. Kénytelenek leszünk visszatérni ahhoz az a társadalmi és életformához, melyet a jelen írásban tárgyalunk. Amikor sem adni, se venni nem fog tudni az, aki nem veszi fel a fenevad bélyegét, akkor diplomáinkkal kibélelhetjük majd ruháinkat, hogy annál kevésbé fázzunk. Az elragadtatás sajnos úgy tűnik, hogy valóban nem a nagy megpróbáltatás előtt történik meg, ahogy sokan hirdetik, és bárha igazuk lenne. Hanem 3,5 fél évet ki kell majd birnia valahogy a Messiás Testének. Ha nem ezt a mintát követjük és állítjuk helyre, akkor csak fokozódnak majd próbáink.

Antikrisztusi részigazság / Krisztusi teljesség

A címben szereplő mondat nem csupán lopott, hanem szokásához híven az ellenség vagy hiányosan, vagy kibővítve idézi az Örökkévaló kijelentéseit, szavait, ígéreteit, mindent, ami eredeti. Mert a: „Nem lesz semmid és boldog leszel” mondatból hiányzik:

de mégis mindened meglesz!

Amikor az antikrsztus felkínálja pecsétjét, mely által az emberek tudása, lelki-fizikai állapota jelentősen javulhat, külső és emberi beavatkozás által, akkor valóban eléri az emberiség azt a látszólagos földi boldogságot, mely után mindannyian sóvárognak. Amit itt a földön el lehet érni, tudás, tudomány és technológia által, az meglesz. Tökéletes tudás és egészség, internettel, egészségügyi szervezetekkel és központtal való összekapcsolódása által, a modern-ember, a transzhumán számára szinte elképzelhetetlen ajtók és lehetőségek nyílnak meg.

Amit ma az agyunkkal boldogság forrásainak nevezünk, azt holnap meg is kapjuk. Nem lesz magántulajdonod, így nem kell aggódnod, hogy mi lesz, ha elveszíted, hiszen a központi hatalom kiutal számodra minden olyan eszközt, amire szükséged lesz, hogy folytasd ezt a hiábavaló élősködő életformát, amely alakulóban van néhány évtizede. Mint a szocializmusban, amikor az emberek önkormányzati lakásokban éltek és szinte ingyen kapták a közszolgáltatásokat (az akkori fizetések sokkal kisebb részét tették ki azok a számlák, mint a maiak). A munka is egészen másként néz majd ki, sokak nem is dolgoznak, hanem a robotok végzik el helyettük a munkát, mint a római birodalom utolsó évtizedeiben, amikor a kiváltságos szórakozó polgárok helyett rabszolgák dolgoztak. Nemsokára, mint akkor mindenki megkapja az emberi és alanyi jogon járó univerzális fizetést.

Csak egy probléma lesz ezzel, tudatosan igent kell mondanod egy olyan fejedelemségnek, aki nyíltan és már menthetetlenül a lelkedet, pontosabban a szellemedet fogja elkérni cserébe. Ekkor tudni fogod, ha még hiszel egyáltalán a halál utáni Életben, hogy a Bibliában leírt és felkínált Üdvösséget, Örök Életet és Elohim Országának állampolgárságát többé nem kaphatod meg. Mégis sokan igent fognak mondani, mert annyira vonzó lesz számukra a földi paradicsomi állapot, ahol se betegség, se butaság, se háború, se baleset vagy bármilyen egyéb kellemetlenség nem lesz többé, vagy legalábbis azt hazudják majd. A hamis Messiás hamis ígéreteket és törvényt fog majd érvényesíteni, pontosabban az eredetiekhez igen hasonlókat.

Elhiteti veled, hogy az örök élet és boldogság, béke-biztonság itt a földön valósul majd meg. Ki állhat majd ennek ellent?

Mi akik pedig ellenállunk, számunkra szükségszerű, hogy a fentebb leírt ApCsel-beli Egyház szerkezet helyreálljon, mert ha nem, akkor súlyos testi-lelki helyzetbe kerülünk. Épp az üldöztetések megkezdése fogja a Messiás Testét arra kényszeríteni, hogy elfogadja ezt az igazságot. Sajnos úgy látom, hogy magától nem fog menni. Amíg el nem kezdünk kikerülni az utcára, mint hajléktalanok.

Jobb lenne már most és igen sürgősen elkezdeni a szervezést, mert az utolsó felvonás már elkezdődött, mivel az antikrisztus felkenetése királlyá heteken belül megtörténik.

És most, hogy visszavegyünk egy másik fogalmat, amelyet elloptak tőlünk és amely nem a világ proletárjainak szól, hanem Yahushua követőinek: „Egyesüljünk”: Térjünk vissza együtt Shavuot-hoz/Pünkösd-höz, hogy Ruach HaKodesh ismét betölthessen bennünket egységben. Úgy, hogy a tizedünket, vagyis minden javunkat, méltányos módon újra szétossza közöttünk.

Elohim Országa már itt és köztünk van és már itt és most meg kellene élnünk.

Lásd még: A Tanítványok Cselekedetei, Béke biztonság – Sci-Fi vagy valóság?

Újév: Amikor a Messiás megszületett!

Újév: Amikor a Messiás megszületett!

Yahushua valódi születési dátuma

A karácsonyt leleplező írásom folytatásaként mégis fontossá vált számomra azzal a kérdéssel foglalkozni, hogy mikor született e-világra a világ Megváltója, Yahushua HaMashiah. Biblikus, így zsidó szokás sosem alakult ki a születésnapok megünneplésére, de ha már ez ennyire fontos a nem zsidók számára, akkor érdemes végiggondolni az alábbi törvényszerűségeket. Továbbá Yahushua születésének a történeteiből végül elég nyilvánvalóan kiderül, hogy mely időszakról van szó.

Szukkoth elmélete

Többen, akik elvetik már a december végi elméletet, eljutnak odáig, hogy a sátoros ünnepet tartják esélyesnek, mint Yahushua születésének az idejét. Magam is éveken keresztül ezt az időpontot tartottam a legvalószínűbbnek. A legtöbben azzal érvelnek, hogy János 1:14-ben olvashatjuk a következőket: …az Ige testté lett és LAKOZÉK közöttünk… A lakozék szó eredetileg azt jelenti, hogy sátorozott” közöttünk, azaz a Szent Sátor eljött közénk és köztünk volt.

Azonban ismervén az embereket és azon belül a rómaiakat, egy népszámlálás megrendezéséhez, amikor mindenkinek vissza kell zarándokolni szülő falujába, bejelentett lakcíméhez, sokkal alkalmasabb egy olyan időpont, amikor az időjárás megkönnyíti az emberek utazását. Teljesen logikátlan és bölcstelen lett volna emberek tömegeit útra kényszeríteni egy olyan sátoros ünnep idején, amikor a hideg és egyéb időjárási viszontagságok már megjelennek, ráadásul a nagy betakarítások befejeztével, amikor a főként még földművelődésből élő emberek a legkimerültebbek voltak.

Yahuwah Ünnepei: az Üdvtörténet stációi

Yahushua születése, csakúgy, mint az Üdvtörténet eddig ismert összes beteljesedése, mind és kizárólag eredeti biblikus „zsidó” ünnepekkor teljesedtek be. Erről bővebben az Ünnepek a Messiásban.

A Keresztáldozat Pesszach-kor, a Feltámadás az Első Zsengék ünnepekor, a Ruach HaKodesh kitöltetése Shavuot-kor. Most a Shavuot és a Yom HaTruá közötti időszakban áll az emberiség 2000 éve. A következő beteljesedés az Elragadtatás lesz, amikor felharsan a sófár hangja a próféciák szerint az ünnep két napjának valamelyikén, így sem a napot, sem az órát nem tudhatjuk. Majd Yom Kippur-kor Izrael felismeri Yahushua-ban a Messiást és siratják, mint első szülött fiút.

Szukkoth a végső Betakarítás ünnepe, amikor a Messiás visszajön és begyűjti a népeket, melyek nem vették fel a fenevad bélyegét. Szukkoth több napos időtartama jelképezi a 1000 éves birodalom korát. Ennek az 1000 éves korszaknak a végén pedig, az új ég és új föld, egy új Niszán új elsején történik majd.

Szukkoth teljesedik be utoljára. Yahushua, Elohim Báránya földre jövetele nem történhetett ekkor, hanem mindennek a kezdetén, amikor az új teremtés kezdődik.

Az Év első napja

A zsidó hagyománnyal ellentétben, mely a Yom HaTruát nevezi az év főjének (Rosh HaShana), a fizika és a természet törvényszerűségei egészen más időpontról tesznek tanúbizonyságot, azzal kapcsolatban, hogy mit kellene az év elejének tekinteni. Ha már Elohim szava nem elegendő az emberek számára, miszerint az év első havát és első napját a rég meghatározott dátumra tegyék, mégsem ezt tartja számon a világ egyik népe sem, sem Zsidó sem Görög. Még a természet és földanya imádók számára sem tűnik fel, hogy esetleg a tavasz (kora nyár) lenne a teremtett világ kezdete, hiszen az élet akkor sarjad. A világ teremtése csak tavasszal történhetett, amikor az Élet megindult.

Az Élet mindig Tavasszal veszi kezdetét, majd a Nyáron és Őszön keresztül végül elmúlik a Tél beálltával.

Azok számára pedig, akiknek elegendő Elohim Szava, a 2Mózes 12:1-2 alapján ismét kijelentjük, hogy az új év, így a teremtés első napja:

Niszan 1.

Szólott vala pedig Yahuwah Mózesnek és Áronnak Egyiptom földén, mondván: Ez a hónap legyen néktek a hónapok elseje; első legyen ez néktek az esztendő hónapjai között. Szóljatok Izráel egész gyűlekezetének, mondván: E hónak tizedikén mindenki vegyen magának egy bárányt… 2Mózes 12:1-2

Niszan 1, mely a polgári naptár szerint évenként március vége – április elejével szokott megegyezni, nem számít ünnepnapnak. Így Yossef (József) és Myriam (Mária) bárhol tartózkodhattak, ahol akartak, nem szegték meg a törvényt, ha épp nem Jeruzsálembe mentek fel, ahogy a többi zsidó férfi.

Minden Yahushua által és ő-érte teremtetett. Mikor is születhetett volna, ha nem ezen a napon. Amikor az Élet megújul.

Mellesleg Yahushua születése nem csupán az Év és Niszán hó első napján történt, hanem a hétnek első napján is, csakúgy, mint a feltámadása. Mivel a teremtés első napja is Niszan hó 1, a hét első napja volt. Ez a tény azonban nem írja felül a Shabbat törvényét: Szombat / Vasárnap

Érdemes megjegyezni, hogy az Ókori népek többsége, köztük a Görögök és a Rómaiak is, eredetileg az év kezdetét a tavaszi nap-éj egyenlőség idejére tették, ami március 20-21 körül van. Ezt jelzik máig használt egyes hónapok nevei, mint a szeptember, október, november, december, melyek sorra a hetes, nyolcas, kilences és tízes görög és latin számnevek deriváltjai. Később került be a Július és Augusztus, mely kitolta két hónappal az eredeti megjelenésüket.

A pogány asztrológiai ciklus is a Kos csillagképpel kezdődik március végén, mely szimbóluma a megújulásnak és a termékenységnek. A törvény szerinti egy éves hím áldozati bárány is ekkorra már inkább egy fiatal kos-nak számított, semmint báránynak, ami megegyezik Izsák behelyettesítő áldozati állatával is a Mória hegyen.

Áldozati bárányok születési helye és ideje Júdeában

Szokatlan történet az is, hogy este, késő este, akár éjjel kint tartózkodtak a juhászok jószágaikkal. A pásztorok csak akkor mennek ki nyájaikkal éjszaka a mezőkre, amikor ellés ideje van.

Elleni a juhok pedig főként tavasszal szoktak.

További érdekesség, hogy a peszachi áldozati bárányok, melyek kimondottan a Jeruzsálemi Szentélyben voltak feláldozva, Betlehem térségéből származtak. Dávid király származási helyéről hozták szimbolikusan az áldozati bárányokat a Szentélyhez.

Az Üdvtörténetben megjelenő helyi pásztorok épp ezeknek a bárányoknak voltak a nevelőik. Elohim azért nyilatkoztatja ki ezeknek a Pásztoroknak a Bárány Megszületésének hírét, mert már eleve a Peszachi áldozati bárányok születését várták folyamatosan és minden évben. Ez volt a szakmájuk: Ezek a pásztorok a messiásvárás előre tolt őrsége volt.

Továbbá, a törvény szerint a peszachi báránynak egy évesnek kellett lennie. Ez egyértelműen azt jelzi, hogy

minden Peszachi áldozati bárány, az egy évvel korábbi Peszach idején kellett, hogy szülessen.

Yahushua földi élete nem egy évig, hanem annál sokkal több ideig tartott. De mint Tökéletes Áldozati Bárány, Neki is tökéletesen az egy évvel korábban született előképei idején kellett születnie, azaz egy peszach-i időszakban.

Továbbá, Niszán 10-én kellett elkülöníteni és saját házaikba bevinni az áldozati bárányt, néhány nappal feláldozásuk előtt. Ez történt Virágvasárnapkor: Yahuwah saját Fiát, a Bárányt beviszi saját házába, Jeruzsálembe, szamárháton, Királyként ünnepelve.

Bevégzett Ünnepi ciklus

Yahushua az Alfa és az Omega, pontosabban az א (alef) és a ת (tet) héber eredeti ábécé szerint. Ő érte, Ő általa és Ő benne teremtetett minden.

Yahuwah által elrendelt Ünnepek mind Őrá mutatnak és Ő teljesíti be azokat.

Elohim Báránya a világ Teremtésének első napján jelent meg fizikailag a látható világban, hogy egy következő Peszachi ünnepkor beteljesítse a végleges Bárány Áldozatot. Születésétől fogva magába foglalja az összes ünnepet, mely egy új ciklus kezdetén, annak első ünnepekor kezdődött születésével, majd később halálával folytatódik.

A látható világban az Üdvtörténet még folyamatban van. Szellemi értelemben azonban, ott a ciklus bezárult és Beteljesedett.

Pünkösd után, Szent Szellemmel betöltekezve az aratás idejét éljük és várjuk az elragadtatást Yom HaTruá első, vagy második napján és annak is valamely órájában, az évet pontosan nem tudni. Addig is feladatunk gyűjteni a lelkeket, illetve a már begyűjtötteket tovább tanítani és erősíteni, hogy mindvégig kitartsanak, megmaradjanak.

Idők csúsztatása

Zárójelként jelezném, ahogy más írásaimban is tettem, hogy történeti leírások utalnak arra, hogy az idők további megváltoztatására kényszerítette egyrészt az akkori pápa Hillel HaNasszi-t, zsidó szellemi vezetőt, aki a középkor elején élt, illetve maga a zsidóság, saját szemszögből is észszerűnek tarthatta azt, hogy az ünnepi ciklust az új lakhelyeink időjárásához igazítsa. Hiszen a mezőgazdasági ciklus, Európában szeptember végén, október elején fejeződik be. A termékeny félholdnak nevezett közel keleti tájakon viszont, a tovább tartó melegebb időnek köszönhetően, a betakarítások egészen december közepéig is eltartanak a mai időkben is. Így, a száműzetés előtti időszakban Szukkóth ünnepe feltehetően inkább ez idő tájt került megrendezésre, azaz amikor ma a zsidóság, az azóta hozzáadott Hanukkah ünnepét tartja.

Josephus Flavius feljegyzései alapján tudható, hogy az időszámítás két-három hónnappal, illetve 210 évvel hátra tolódott. Így valójában nem 5784-et írunk a zsidó naptár szerint, hanem kb. 5994-et, ahogy azt az idők jelei is igazolják egyre egyértelműbben. Ami azt jelenti, hogy Yahushua ezer éves birodalmának, a világtörténelem 7. évezredének a küszöbén állunk.

Ahogy minden szétdobáló munka, ez a tényező is igen megbonyolítja a helyzetünket. Hiszen az égi jelek, a különböző profetikus jelenségek, vérholdak, Izrael ellen indított háborúk és történelmi események beteljesedései, mind a jelenlegi és ma hivatalosan elfogadott naptár szerinti ünnepekre esnek. Talán erőltetettnek tűnik majd, és mivel magam sem tudhatom, hogy mennyire lett megváltoztatva a naptár, vagy hogy egyáltalán meg lett e, de egyre több jel utal rá, igen. Mégis úgy tűnik, hogy Elohim, mivel az égitesteket jelként adta az emberiségnek, alkalmazkodik az emberiség megtévesztett állapotához és gondoskodik róla, hogy jelei, akkor tűnjenek fel az égen, amikor az emberek azt észre veszik, illetve visszaigazolásként várják azokat. Akkor is, ha két, vagy három hónappal később lenne az adott ünnep, vagy esemény ideje Elohim órája szerint, akkor is előre hozza és a megmásított időszámításhoz igazodik, hiszen az égitest és annak állása van az emberért és nem fordítva. Így az elsődleges szempont, hogy az üzenetek és jelzések eljussanak a címzettekhez. Ha a címzett két házzal odébb költözik, akkor annyival nagyobb, vagy kisebb házszámot írunk rá a képeslapra, mivel célunk, hogy hozzátartozóink olvassák el és nem idegenek.

A jelen írás szempontjából annyiban kell kicsit módosítanom az üzenetet, hogy lényegében nem is tavasz elején van az eredeti Niszán elseje, hanem annak végén, a mi mai Júniusunk végén (azaz a tanév végén).

És ez természetes: Hiszen Elohim nem magvakat, bimbókat, kisded állatokat és palánta növényeket teremtett, hanem kész „termékeket”! Ahogy Ádám is felnőtt emberként jött létre. Elohimnál az élet kezdete azonnali tökéletességgel és érettséggel kezdődik. Ez azt jelenti, hogy a tavasz, nem más, mint az az időszak, amikor a tél halál állapotából, elkezd újjáéledni minden. A tavasz még nem az élet eredeti kezdetének az ideje, azaz, nem tavasszal állt elő minden hat nap alatt a teremtéskor. A tavasz téli halálos ciklikus állapotából való feléledés és helyreállásnak a kezdete, mely arra az állapothoz vezet vissza, ami a teremtésnél előállt és mely nyár elején csúcsosodik ki.

Mert, amikor elhangzik a mondat: Legyen Világosság, az élet a nyári pompájában jelent meg a hat napos teremtési ciklus alatt.

Niszán elseje, a Világ Világosságnak napja, amikor a bukott sötétségbe és káoszba borult világba behozta Elohim saját magát, Messiásként, Fiúként, a Világ Világosságként. Nyilvánvalóan a mai időszámításaink szerint ez kizárólag annak az időpontnak felelhet meg, amikor a nap világossága a leghosszabban tart.
Ez a bizonyos nap, amit a pogány világ nyári napéjegyenlőségnek nevez, a korábban tárgyalt karácsony és egyéb bacchanáliáknak az ellenpólusa. Ez utóbbi a sötétség csúcspontja, a másik pedig a Világosságé.

Erre mit csinál Sátán? Fogja a Világ Világosságának földre születésének az eseményét és átrakatja a saját lényegét legjobban tükröző legsötétebb napjára, és csinál egy Karácsonyt!

Továbbá jelzem a csillagászati informatikai programok használóinak, hogy természetesen abban sem lehet 100%-an megbízni. Csak gondolj bele, melyik az a szellemiség, aki ma a virtuális világot építi és terjeszti? Ugyanaz, mely a középkorban és a római egyház megalapítása idején az időket és a törvényt megváltoztatta. Ez a hamisítás egy hosszútávú terv, melyet az antikrisztusi szellem saját maga, a világ végén testben való eljövetelére készít elő, azért, hogy sokan ne ismerjék fel őt az adott időben. Továbbá: Mely szervezet felelős és felügyelője szinte mindennek, ami a csillagászattal és annak vizsgálatával kapcsolatos és főként annak a programnak, amivel sok keresztény a csillagok álláspontját vizsgálja? A NASA természetesen! Vagy mondhattam volna Walt Disney is, egy kaptafa. Néhány matematikailag jól beállított logaritmussal pedig bármilyen módosítást el lehet rendelni, az adott égitestek állását illetően, amelyeket amúgy sem lehet szabad szemmel látni, hogy ennek az antikrisztusi szellemnek a terve alapján ott jelenjen meg, ahol szeretné.

Ünnepeljünk akkor?

Igen, lehet, szabad, sőt kell is. Bár hangsúlyozzuk, hogy külön ünnepelni születésnapként igen veszélyes és hiányos, hiszen megnyitunk egy ciklust, mely azóta továbbment. Ha csak az egyik szegmensére emlékezünk, akkor elvágjuk magunkat a teljességtől.

Az Ige azért nem említi a Megváltó születésnapját, mert nem akarja, hogy az emberiség a kis Jézusnál ragadjon le. Ez a szándék mind máig szemmel láthatóan sajnos nem igen teljesedett be.

A történetben azonban a jelek mégis egyértelműek, csak a tavasz – kora nyár jöhet szóba és akinek van szeme, füle, gyökerekről való ismerete, az tudja. Amiért nincs mégsem egyértelműen kimondva, hogy Yeshua mikor született pontosan, az az előbb leírt okok miatt van. Elohim megengedő akarata és egyben próbája: vajon az emberiség beleesik-e a kísértésbe, hogy külön nagy ünnepet faragjon ebből az eseményből, akár azért is, hogy a korábbi istenei tiszteletére megrendezett bálványünnepet átörökítse a hagyomány, így a régi megőrzése végett. A karácsony története egy ilyen próba, melyben máig a legtöbben továbbra is megbotlanak.

Minden Peszach-kor meg lehet ünnepelni Elohim Bárányának a születését de csak úgy tegyük, ha mellette még megemlékezünk egész életének szolgálatára,

a keresztáldozatra, majd a feltámadásra, a mennybemenetelre és a Ruach HaKodesh kitöltetésére.

De bármilyen ünneplést előzzön mindig meg az életünk átadása, a megtérés és újjászületés, a tűzkeresztség – Ruach HaKodesh-el való betöltekezés, mert akkor az összes ünnep folyamatosan él és aktív lesz szívünkben, testünkben, mivel ekkor válunk magunk is a Messiás Szellemének templomaivá, ahol az ünnepek örökkévalóvá válnak.

Az Egyház rómaizálásának, vagy hellenizálásának egyik nagy cselszövése történt itt is, ahogy korábban írtuk a hamis karácsonnyal kapcsolatban. Most kicsit mélyebbre ásva azt is láthatjuk, hogy egy eredeti zsidó napot, dátumot, ünnepet felülírnak.

Mert valóban Újévkor született a Megváltó. Csakhogy nem a római naptár szerinti újévkor, nem is a judaista szerintin, hanem az eredeti bibliai új év napján: Ugyanakkor és ugyanúgy, mint mikor Elohim felszólalt és azt mondta a teremtés legelső hónapjának az legelső napján: Legyen Világosság. Ez a Világ Világossága, akkor a teremtésnél is, majd később Betlehemben is az évciklus ennek a pontján lett behozva a mi világunkba.

Kapcsolódó írás: Karácsonyi üzenet Ezékiel prófétától, A „szent fa” tilalma

Pál és a Törvény 2

Pál és a Törvény 2

Bevezetés

Nem vagyunk törvény alatt. Bizony nem! Mert, ha benne vagyunk Abban, Aki a törvény felett áll (Yahushuah-ban), akkor mi is a Törvény felett állunk Vele együtt. Azonban a törvény lábunk alatt pillérként, templomunk egyik tartóoszlopaként szolgál és nem arra, hogy tiporjuk azt, ahogy a kereszténység nagyobbik része gondolja és teszi máig.

Az Apostolok Cselekedetei 21:18-26-ban nagyon világosan kitűnik, hogy Pál apostol, apostoltársai tanácsára alávetette magát annak, hogy mindenki előtt tanúságot tegyen arról, hogy a mózesi törvények szerint él és betartja azokat. Amikor Jákob és a vének megkérték, hogy a másik 4 férfival együtt borotválja le a fejét a parancsolatok iránti tiszteletük jeléül, Pál nem állt ellen nekik, hanem csendben engedelmeskedett.

Pál apostol „ellentmondásairól

A következő írásban Pál apostol (Saul) a törvénnyel kapcsolatos írásával szeretnék foglalkozni zsidó szemszögből. Különösen a Rómaiakhoz írt levélbe nyerünk majd betekintést, hogy mi is a szerepe a törvénynek a kegyelmi időkben, Yahushua HaMashiah áldozata utáni időszakban, zsidónak, és nem zsidónak egyaránt. Fontos a kérdést az eredeti gondolkodásba visszahelyezni, mivel a levél Rómában élő hellenizált zsidó és nem zsidó gyülekezethez szól Yahushua-ban hívő, de zsidó identitását soha meg nem tagadó és élete végéig megtartó zsidó ember tollából, Elohim Szent Szelleme ihletése által. 

Fontos tisztázni azt, hogy az akkor Rómában élő zsidóságnál a törvény két oknál fogva eltért az eredetileg Mózesnek kijelentett törvényektől. Egyrészt a hozzáadott emberi farizeusi törvényektől még nem voltak teljesen leválasztva és megtisztulva, illetve az eredeti tórai törvényeket is a farizeusi szemüvegen keresztül és lelkülettel értelmezték. Pál, itt nem a törvény ellen szól, nem Elohim által kijelentett törvények ellen, hanem:

Azok ellen a plusz törvények ellen, melyeket a zsidók hozzátettek, mintegy kibővítvén az eredetieket,

ILLETVE

a hellenizmusnak köszönhető már Elohim törvényét is érintő torzulások és tévtanok ellen, melyek a rómaiak által belekeveredtek az eredetibe. 

Ezeknek a plusz törvényeknek a betű szerinti betartása vezetett a farizeusságig, ami ellen Yahushua harcolt, mely a törvény betartásának önmagában üdvözítő hatást tulajdonít, így másodrangúvá száműzve a személyes kapcsolatot Elohim-mal, ami hitből és belső szeretetből fakad. A farizeusság nem abból adódik, hogy minden törvényhez hű vagyok, hanem abból, hogy a törvények betartását Elohim elé helyezem. Attól farizeus valaki, hogy nem hitből tartja be a törvényt, hogy ezzel is tisztelje Elohim-ot, Akit szeret, hanem azért, mert elvárja a jutalmakat Tőle egyfajta üzletként. 

Azok a plusz törvények ellen harcolt Pál, melyek nem hitből fakadnak. Melyeket nem azért tartasz meg, mert örömmel teszed, nem kényszerből, hanem mert szereted Elohim-ot. Átélve a Vele való kapcsolatot, érzve, hogy a törvény nem korlátoz, hanem szabadságot ad, mivel az élet megóvására szolgálnak. Azok a törvények ellen harcolt, melyek kényszerből, mint külső üzletelés Elohim-mal, és nem belső hitből fakadtak.

Továbbá azért harcolt Pál, hogy ne a törvény legyen az első. A Váltságműtől kezdődően, a sorrend megváltozott. Többé nem a törvény a tanítómesterünk a Messiásig, hanem a Messiás Szellemével betöltekezve egy új Élet kezdődik, ahol maga Ruach HaKodesh teszi helyére és működteti, azaz tanítja nekünk a törvényt, ami Yahushua-ban testté lett.

Így minden átfordul, és többé nem a Törvény tanít minket a Messiásra nézve, hanem a Messiás tanítja Törvényeit bennünk, miután megkaptuk a Kegyelmet.

Az ellen is harcol Pál, hogy az idősebb testvérek szellemben felnőttkorúaknak való tanokat oktassanak az újszülöttek számára. Nem kell még Mózes annak, ki most jött ki a vízből. Neki elég Noé 7 törvénye, az Özönvíz utáni kezdetleges, univerzális alapszabályok. Mózes már nehezebb eledel, a gyereknek pedig tejre van szüksége. Ezzel Pál nem nullázta le, vagy semmisített meg Mózest, hanem a helyére tette. Bár nem fejti ki tovább, de egyértelmű, hogy a Mózesi törvények fontosságát a megfelelő szellemi korosztály számára természetesen érvényesnek tartja.

Pál ezeknek a torzulásoknak a helyreállításán dolgozott, mivel az apostoli munka nem más, mint helyreállító munka elsősorban.

Így érthető Yahushua HaMashiah lényege is. Mit is jelent az, amikor Ő betölti a törvényt. Mikor a Messiás uralma alá helyezem magam, és a Messiás-ban újjászületek a bemerítkezés által, akkor már többé nem én élek, hanem a bennem levő. A törvénytől nem, hogy felment, hanem érvényt szerez neki. Azért tartom be a törvényt, mert többé nem kőtáblákra van felírva, hanem a hús szívembe kerül bevésésre a tűzkeresztség által. 

Egy szívet adok majd nekik, és új szellemet adok beléjük, eltávolítom testükből a kőszívet, és hússzívet adok nekik…

Ezékiel 11:19

Pontosan ez a prófécia teljesedett be Shavuot-kor, pünkösdkor. Amikor a két kőtábla két tűznyelvvé változott, amelyek a tanítványok szívébe vésődtek, majd elkezdtek nyelveken beszélni.
Ne felejtsük el, hogy a zsidóság egészen máig Shavuot/Pünkösd napját tartja annak a napnak, amikor Mózes lejött a Sinai hegyről, hogy átadja a népnek a 10 parancsolatot. Ez az egyik ritka olyan judaista szokás, mely mélységesen prófétikus erővel bír, illetve a történet leírás alapján egyértelmű, hogy valóban valamikor e-tájt történt ez az esemény.

De most vessünk egy pillantást a törvényről szóló igékre a Rómaiak leveléből:

1. Mi akkor a zsidó előnye, vagy mi a körülmetélés haszna? Minden szempontból sok. Elsősorban az, hogy Elohim rájuk bízta igéit. Róma 3:1-2

Ebből a részből azonnal kitűnik az IGE, szó, mint ami a zsidó népre lett bízva. Mikor a 10 parancsolatról beszélünk, mint a 10 alaptörvény, melynek 613 bővítménye van, illetve melyet a 2 nagy szeretet törvénybe össze lehet foglalni. Az Ige a törvény egyik szinonimája, összességében az egész Ószövetséget takarja, melynek egy igen fontos és jelentős része a Parancsolatok. János is így kezdi Yahushua HaMashiah-ról szóló történet leírását, hogy: 

Kezdetben volt az Ige, és az Ige Elohim-nál volt, és Elohim volt az Ige…Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal. János.1:1…14

János azonnal azzal kezdi, hogy Yahushua-nak leírja az esszenciáját. Ő maga volt az Ige, más szavakkal Ő maga volt a törvény. Az Ige mi mást jelenthetne, mint Elohim a népének addig kijelentett szavát. Mi volt ez a kijelentett szó, ha nem a törvény és a próféták? A Próféták, akik a törvényszegés miatt lettek küldve ítéleteket hirdetni. Azok a próféták, akik azért küldettek, hogy ítéletet mondjanak a törvény megszegése miatt, és akiknek fő munkája épp a Parancsolatok helyreállítása volt azáltal, hogy bejelentették a megszegésük miatt érkező és rájuk sújtó haragot.

2. Mert a törvény cselekedeteiből nem fog megigazulni egyetlen halandó sem őelőtte. Hiszen a törvényből csak a bűn felismerése adódik. Róma 3:20

Hogyan is ismerem fel, hogy mi a bűn? A törvény által! Tehát, hogyan is működhet a kegyelem? Ha felismerem, hogy bűnös vagyok, és rászorulok a kegyelemre! Honnan tudom meg, hogy rászorulok a kegyelemre? A törvény mondja meg! Van-e kegyelem törvény nélkül? Nincs! Miből kellene megkegyelmezni, ha a törvényt, mint mércét elvágjuk?! 

Itt is elsősorban olyan zsidóknak szól a vers, akik a törvény puszta betartásától várták a megigazulást, és nem a más népekből valókhoz, hogy ne törődjenek a törvénnyel. A más népekből valóknak igenis hirdetni kell a törvényt a maga idejében, hogy értsék miről szól a váltságmű, a zsidókat viszont felszabadítani a plusz, illetve az asszimiláció által megmásított törvények alól. 

3. Mert Ábrahám és az utóda nem a törvény, hanem a hitből való igazsága alapján részesült abban az ígéretben, hogy örökölni fogja a világot. Hiszen ha a törvény emberei az örökösök, akkor üressé lett a hit, és valóra válthatatlan az ígéret; mivel a törvény csak büntetést eredményezhet. Ahol azonban nincs törvény, ott nincs törvényszegés. Azért adatott tehát az ígéret a hit alapján, hogy kegyelemből legyen, és így bizonyos legyen az ígéret Ábrahám minden utóda számára: nem csak a törvény alatt élőknek, hanem az Ábrahám hitét követőknek is. Ő mindnyájunk atyja Elohim színe előtt, ahogyan meg van írva: „Sok nép atyjává tettelek.” Mert hitte, hogy Elohim megeleveníti a holtakat, és létre hívja a nem létezőket. Reménység ellenére is reménykedve hitte, hogy sok nép atyjává lesz, ahogyan megmondatott: „Ennyi lesz a te magod!” Róma 4:13-18

Ahol nincs törvény, ott nincs törvényszegés. Ezért vetik el sokan a törvényt, hogy mossák kezüket, mint Pilátus? Vajon ezért írta ezt Pál? Alig hinném. Itt is azon van a hangsúly, hogy szükséges a törvényt ismerni, mert ebből adódik a bűn felismerése, amely magával vonja a Messiás váltságművének szükségességét és elfogadását. Törvény nélkül nincs ítélet, ítélet nélkül nem lenne szükség kegyelemre! Törvény nélkül nem lenne mi alapján kivégezni óemberem, így teljességgel nem válhatnék sosem új teremtéssé. (Lásd: Halálbüntetés (az ÉLET kezdete).

Akik Ábrahám utódai származásilag, illetve Szellemben a Messiás Teste, az ő engedelmességét és hitét kell, hogy tanúsítsuk. Ábrahám engedelmes volt, tehát igaz. Miért igaz? Mert az addig ismert törvényeket megtartotta. Miért tartotta meg? Nem kényszerből, nem elvárva a jót, hanem hálából, örömmel, mert szívből szerette Elohim-ot. A Messiás igen nagy mértékben élt már benne, még mielőtt eljött volna a látható világba. Az egész törvény már akkor élt benne, mikor még át sem adta őket Yahuwah Mózesnek. 

4. Vagy nem veszitek tudomásul, testvéreim, pedig a törvényt ismerőkhöz szólok, hogy a törvény addig uralkodik az emberen, amíg él? Például a férjes asszony is, amíg él a férje, hozzá van kötve a törvény szerint; de ha meghal a férfi, akkor fel van mentve a törvény hatálya alól, amely a férjéhez kötötte. Amíg tehát él a férje, házasságtörőnek számít, ha más férfié lesz, de ha meghalt a férje, megszabadul a törvényes kötöttségtől, és már nem házasságtörő, ha más férfié lesz. Ugyanígy ti is, testvéreim, meghaltatok a törvény számára a Messiás teste által, s ezért másé vagytok: azé, aki feltámadt a halottak közül, hogy gyümölcsöt teremjünk Elohim-nak. Mert amíg test szerint éltünk, a bűnök törvény által szított szenvedélyei hatottak tagjainkban, amelyek a halálnak termettek gyümölcsöt. Most azonban, miután meghaltunk annak a számára, ami fogva tartott minket, megszabadultunk a törvénytől, úgyhogy az új életben a Szellem szerint szolgálunk, nem pedig az Írás betűje szerint, mint a régiben. Mit mondjunk tehát? A törvény bűn? Szó sincs róla! Viszont a bűnt nem ismerném, ha nem ismertem volna meg a törvény által, és a kívánságot sem ismerném, ha a törvény nem mondaná: „Ne kívánd!” De a bűn a parancsolattól ösztönzést kapott, és felszított bennem mindenféle kívánságot. Mert a törvény nélkül halott a bűn. Én pedig a törvény nélkül éltem valamikor. Amikor azonban jött a parancsolat, életre kelt a bűn, én pedig meghaltam, és kitűnt, hogy éppen az életre adott parancsolat lett halálommá. Mert a bűn, miután ösztönzést kapott a parancsolattól, megcsalt engem, és megölt általa. A törvény tehát szent, a parancsolat is szent, igaz és jó. Akkor a jó lett halálommá? Szó sincs róla! Ellenben a bűn, hogy meglássék bűn mivolta, a jó által hoz rám halált, így a bűn fokozott mértékben lesz bűnné a parancsolat által. Róma 7:1-13

Ebben a szakaszban elég egyértelmű a törvény megtartása, illetve ismerete, amit immáron nem mi tartunk be, hanem a bennünk élő Messiás Szelleme. Mert az, aki nem ismert bűnt, bűnné lett értünk, hogy mi Elohim igazsága legyünk őbenne. 2Korintus 5:21

Ismét Pál tollából olvashatjuk, hogy a bűn leleplezése végett a testté lett törvényt, Yahushua-át tette bűnné, hogy a kettő szembeállítása által érvénybe léphessen a kegyelem. Ez azt jelenti, hogy bűnössé nyilvánította Elohim az Ő fiát? Szó sincs róla, hanem ebben mutatkozik meg nagy kegyelme, hogy az egyetlen bűntelenre helyezte a törvény által ítélete következményeit.

Törvény-bűn és ítélet-kegyelem, olyan fogalmak, melyek elválaszthatatlanok egymástól Ádám és Éva bűnbeesése óta. 

5. Tudjuk ugyanis, hogy a törvény szellemi, én pedig testi vagyok: ki vagyok szolgáltatva a bűnnek. Hiszen amit teszek, azt nem is értem, mert nem azt cselekszem, amit akarok, hanem azt teszem, amit gyűlölök. Ha pedig azt cselekszem, amit nem akarok, akkor elismerem a törvényről, hogy jó. Akkor pedig már nem is én teszem azt, hanem a bennem lakó bűn. Mert tudom, hogy énbennem, vagyis a testemben nem lakik jó, minthogy arra, hogy akarjam a jót, van lehetőségem, de arra, hogy megtegyem, nincs. Hiszen nem azt teszem, amit akarok: a jót, hanem azt cselekszem, amit nem akarok: a rosszat. Ha pedig azt teszem, amit nem akarok, akkor már nem én teszem, hanem a bennem lakó bűn. Azt a törvényt találom tehát magamban, hogy – miközben a jót akarom tenni – csak a rosszat tudom cselekedni. Mert gyönyörködöm Elohim törvényében a belső ember szerint, de tagjaimban egy másik törvényt látok, amely harcol az értelmem törvénye ellen, és foglyul ejt a bűn tagjaimban lévő törvényével. Én nyomorult ember! Ki szabadít meg ebből a halálra ítélt testből? Hála az Elohim-nak, a mi Urunk Yahushua HaMashiah! Én magam tehát értelmemmel Elohim törvényének szolgálok ugyan, testemmel azonban a bűn törvényének. Róma 7:14-25

Itt kétféle törvényt állít egymással szembe Pál. Elohim törvényeit, illetve az anti-törvényt (az anti-testté lett Igét, az antikrisztus törvényeit), ami testi vágyainkból fakad. Ráadásul itt Pál nem a tényleges személyes lelkiállapotáról beszél, hanem egyetemes emberként szólal fel, hogy a még újjá nem született vagy hitükben még gyenge emberekkel megértesse mi a bűn működése a világban. A Törvény, a Messiás és Ruach HaKodesh Pálban élt és uralkodott. Szabad volt ő a bűntől, és újjászületése óta nem küzdött semmilyen súlyosabb bűn kísértésével.

6. Nincs tehát most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a Messiás Yehushua-ban vannak, mivel az élet Szellemének törvénye megszabadított téged a Messiás Yahushua-ban a bűn és a halál törvényétől. Amire ugyanis képtelen volt a törvény, mert erőtlen volt a test miatt, azt tette meg Elohim, amikor a bűn miatt tulajdon Fiát küldte el a bűnös testhez hasonló formában, és kárhozatra ítélte a bűnt a testben, hogy a törvény követelése teljesüljön bennünk, akik nem test szerint járunk, hanem Szellem szerint. Mert akik test szerint élnek, a test dolgaival törődnek, akik pedig Szellem szerint, a Szellem dolgaival. A test törekvése halál, a Szellem törekvése pedig élet és békesség, minthogy a test törekvése ellenségeskedés Elohim-mal, mert az Elohim törvényének nem veti alá magát, és nem is tudja magát alávetni. Akik pedig test szerint élnek, nem lehetnek kedvesek Elohim előtt. Róma 8:1-8

A bűn törvénye alól Elohim törvénye tud csak megóvni. De a test miatt az ember képtelen betartani azokat önerőből. Ezért szükséges az embernek nem kőtáblákra, hanem hústábláira, egyből a szívébe vésni azokat, hogy ösztönösen cselekedje a törvényt. A Messiás-ban való újjászületés ezt jelenti. Ha el is követem a bűnt, azonnal felismerem anélkül, hogy valaki figyelmeztetne rá, vagy utána néznék a pontos cikkelynek az írásban, mivel a bennem élő Szent Szellem személyesen jelez, visszatart, illetve ítél, hogy felismerjem, hogy ismét rendezni valóm van, és kegyelmet kérhessek. Így működik a folyamatos megszentelődés. Belső kapcsolat, újjászületés nélkül a törvény önmagában farizeussághoz vezet és hiábavaló, viszont amint a Messiás uralma alá kerülök a törvény élővé válik, és parancsként teljesítem azt. Erről szól a következő igerész: 

7. A törvény pedig közbejött, hogy megnövekedjék a vétek. De ahol megnövekedett a bűn, ott még bőségesebben kiáradt a kegyelem; hogy amiképpen úrrá lett a bűn a halál által, úgy uralkodjék a kegyelem is az igazsággal az örök életre Yahushua HaMashiah, a mi Urunk által. Mit mondjunk tehát? Maradjunk a bűnben, hogy megnövekedjék a kegyelem? Szó sincs róla! Akik meghaltunk a bűnnek, hogyan élhetnénk még benne? Vagy nem tudjátok, hogy mi, akik a Messiás Yahushua-ban merítkeztünk, az ő halálába merítkeztünk? A bemerítés által ugyanis eltemettettünk vele a halálba, hogy amiképpen a Messiás feltámadt a halálból az Atya dicsősége által, úgy mi is új életben járjunk. Róma 5:20-6:4

Emberi gondolkodással nehezen felfogható mi is történt a Messiás áldozata révén. Az akkori zsidó gyülekezethez is úgy fogalmaz gyakran Pál, hogy: „Mit mondjunk tehát…”, majd folytatja, hogy: „...szó sincs róla,…”. A Messiás uralomra lépésének pillanatától, olyan parancsok lépnek érvénybe, melyek könnyen félreértelmezhetőek a zsidók számára is. A törvény átka alól fel vagyunk mentve, …mit mondjunk tehát, érvénytelen a törvény, szó sincs róla, sőt érvényt szerzünk neki, stb. Ez a gyakran ismétlődő szófordulat is arra enged következtetni,

hogy változás van ugyan, de lényegi változás nincs, hanem beteljesedett valami régebbi dolog.

A törvény nem üdvözít, mégis a testté lett törvény üdvözít. Nehéz a beavatott embernek is megérteni Elohim magasztosabb gondolatait, és működését, és ezt az ellenség mesteri módon ki is játssza: „Minek a törvény, hisz nézd meg, hogy Pál is kimondja… Kiragad mondatokat szövegkörnyezetéből, hogy részigazságokból kiindulva elferdítse AZ Igazságot, hogy hazugsággá tegye.

Másrészt nagyon ravasz módon megmagyarázza, hogy minek az a sok tisztaságra, illetve véres áldozatra vonatkozó törvény, hisz a mai zsidóság sem tartja be, akkor mit akarunk mi a keresztényektől?

8. Senki semmiféle módon ne vezessen félre titeket. Mert Yahuwah napját megelőzi a hittől való elszakadás, amikor megjelenik a törvénytipró, a kárhozat fia. 2Thessz. 2:3

Minden törvénynek, a fizikális tartalmán túl van egy szellemi tartalma is. Az áldozat a saját életem, családom, munkám, mindenem odaszánása, és nem az, hogy milyen gerlicét, bárányt vagy más állatot áldozok, hisz ez az áldozat egyszer és mindenkorra Yahushua-ban el lett intézve. Az egyszeri áldozatnak a mintájára, szellemben milyen áldozatokat vagyok képes tenni, hogy a bennem élő Messiás-sal összhangban legyen a látható életem?

A mai zsidóság sem áldoz! Miért? Mert lerombolták a második Jeruzsálemi szentélyt-templomot. Amíg fel nem épül a harmadik, addig nincs áldozat. Csakhogy ez a harmadik templom már rég fennáll, és ez nem más mint a Messiás Teste, ami három nap alatt épült fel. Az Ő temploma már nem kőből van, sem semmilyen fizikális látható anyagból, hanem Szellem. Ezért az áldozat is Szellemben kell, hogy történjen. Erre pont ezek a rég leírt törvények adnak választ, hogy miként működik. Főpap már csak egy van: Yahushua, Leviták pedig mindannyian azok vagyunk, akik Újjászülettünk Őbenne.

A „ne érintkezz halottal” törvény például, nem azt jelenti, hogy el sem temethetem rokonomat, ha meghal, mert nem nyúlhatok hozzá, hanem tartózkodjak azoktól a szellemiségektől és az ezeket hordozó emberektől, melyek a halált hordozzák magukban. Ne legyen közösségem velük, nehogy megfertőzzenek. Holt cselekedetektől tartsuk távol magunkat.

Más kérdés az is, hogy melyek azok a törvények, melyek csak a zsidó népre vonatkoznak, illetve melyek azok, melyek minden népre. Itt csak a teljes törvény érvényességéről szeretnék tárgyalni, az Ige alapján, a Messiás után is, illetve pont Ő általa. A többi ismét egy másik tanítás tárgya lenne. 

9. A körülmetélkedés valóban használ, ha megtartod a törvényt; de ha törvényszegő vagy, akkor körülmetéltséged körülmetéletlenséggé lett. Ha pedig a körülmetéletlen megtartja a törvény rendelkezéseit, nem tekinti-e Elohim a körülmetéletlenségét körülmetéltségnek? Még a származása szerint körülmetéletlen is, aki betölti a törvényt, el fog ítélni téged azért, mert az Írás és a körülmetélés ellenére törvényszegő vagy. Mert nem az részesül dicséretben, aki külsőleg zsidó, aki testén külsőleg van körülmetélve, hanem az részesül dicséretben – mégpedig nem emberektől, hanem Elohim-tól – ,aki belsejében zsidó, aki nem betű szerint, hanem szívében a Szellem által van körülmetélve. Róma 2:25-29

Egy visszatérő téma, ki számít zsidónak? Van-e szellemi Izráel, illetve mi értelme van, ha már a Messiás-ban hiszünk és Benne élünk, tovább megtartani zsidó identitásunkat? Nincs különbség görög és zsidó között? Röviden annyi, hogy ne tévesszük össze a megítélésben alkalmazott mércét, a földi feladattól és elhívástól, amit külön-külön népeknek adott Elohim. Egy pogányból lett Elohim népe, aki a Messiás-ban újjászületett, igenis nagy ítélet lehet élete tanúbizonyságával egy Elohim-tól eltévelyedett zsidó számára abban, hogy hogyan is kellene megélni a kapcsolatot az Örökkévalóval.

Egy származásilag nem zsidó lehet körülmetéltebb szívében, mint az a vérszerinti választott, aki csak a gatyájában az.

De ez nem jelenti azt, hogy bárki, aki nem zsidó, hirtelen igazi és valódi zsidóvá válik.

De ettől még senki ne fossza meg a zsidóságot, azoktól az ígéretektől, szerepkörtől és feladattól, melyeket Elohim a látható világban tett nekünk és ami csak bennünket illet, melyeket csak mi végezhetünk el.

10. Nincs zsidó, sem görög; nincs szolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok Yahushua HaMashiah-ban. Galaták 3:28

Egy elvakult bal-liberális irányba fasizálódó világban, ahol lassan már börtönbe vetnek, ha kimered ejteni a szádon, hogy van látható különbség férfi és nő között, egyre nehezebb a világgal együtt sorvadó keresztényeknek felfogni, hogy igen is van különbség nem csak férfi és nő között, hanem zsidó és görög között is. Ugyanúgy szeret minket Elohim, mégis másra hívott el bennünket. Elhívatásaink továbbra is különböznek egymástól, de párhuzamosan kell működniük az Egyház építésének érdekében, mint egy házaspárnál: pontosan úgy, ahogy egy férfinak és egy nőnek együtt kell élnie és működnie. Elhívásaink kiegészítik és erősítik egymást.

Ha pedig Pálnak ezt a mondatát még mindig félreértelmezi valaki, azt kérem attól az embertől, ha férfi, hogy jövő vasárnap: szerezzen be női ruhát és egy parókát, vegye fel, rúzsozza ki magát, majd üljön be a gyülekezetbe. Ha igehirdetőről van szó, akkor próbáljon női hangot utánozva prédikálni a hívei előtt. Majd amikor hazatér az istentiszteletről, miután testvérei végig nézték, hogy vajon mi ütött belé, írja le a benyomásait a lenti comment-be. Ezek után pedig azon gondolkodjon el, mikor, miként vesz ismét bármit a szájára abból, amit Pál-tól olvasott.

Különösen ajánlom mindenki figyelmébe Péter apostol intelmeit, miszerint társának nehezen érthető szavait bárki is hamis módon használja fel, mert súlyos következményei lehetnek. Súlyosabb, mint egy ilyen megalázó élményt átélni egy gyülekezet előtt férfiként.

A zsidó nép nincs elvetve. Továbbra is mintaként szolgál előtted, akkor is, ha még nincs Yahushuah-ban.

Mielőtt bárkivel szellemben megtörténne bármelyik prófécia, az a látható világban a zsidóságon fog beteljesedni elsőként, egyfajta prototípusként, főpróbaként. Ezt jelenti választott, illetve profetikus népnek lenni, melyet Elohim örök időkre kiválasztott és elkülönített más népekhez képest, egy különleges feladatra, mely a Messiási korban is érvényes.

A körülmetélés törvénye is csak a zsidókra vonatkozik, azokra is, akik a Messiás-ban vannak, mivel nekünk a kegyelem mellett, és főleg a kegyelmért, továbbra is vinnünk kell a törvényt.

Körülmetélésünk a Messiásban azonban kizárólag olyan lehet, mint Teofiliusz-é, hogy népünk felé tudjunk szolgálni. A tökéletes és végleges Szövetség jele Víz és Tűz által van. Ez a testi körülmetélés ajtókat nyit népünk hagyományos tagjai felé, hogy az Evangéliumot be tudjuk vinni közéjük.

Ez a feladat, csak ránk hárul és örökérvényű. De, ha hűtlenné válunk Elohim-hoz, akkor egy nem zsidó, aki szívében van körülmetélve meg tud szégyeníteni egy testileg körülmetéltet. A végső elszámolásnál, a megítélésünknél, viszont semmilyen előnyt zsidóságunk által nem fogunk élvezni, sőt több lett ránk bízva, több lesz számon kérve. Ezért senki se irigykedjen! Szellemben lehet valaki Ábrahám leszármazottja hit által, mint Elohim népe a Messiás által, de szellemi Izráel nem lehet.

Izráel/Júda Elohim első felesége. Nem azonos kisebb testvérükkel, Elohim később csatlakozott Mennyasszonyával: Efraimmal. A próféciákban, amikor arról olvasunk, hogy Júda és Izrael, akkor Júda, az Júdára vonatkozik, Izráel pedig Izráelre vonatakozik bármennyire hihetetlen. Arra az Izráelre, a 10 törzsre, mely még összegyűjtetés alatt van.
A próféciákban a más nép-beliek Efraimmal vannak jelezve.

Kiválasztottságunk jelentéséről itt olvashatsz többet: Választott nép?

11. Ugyanígy a hit is, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában. Viszont mondhatja valaki azt is: Neked hited van, nekem meg cselekedeteim vannak. Mutasd meg nekem a hitedet cselekedetek nélkül, én is meg fogom neked mutatni cselekedeteim alapján a hitemet. Te hiszed, hogy egy az Elohim. Jól teszed. Az ördögök is hiszik és rettegnek. Akarod-e hát tudni, te ostoba ember, hogy a hit cselekedetek nélkül meddő? Ábrahám, a mi atyánk, nem cselekedetekből igazult-e meg, amikor fiát, Izsákot felajánlotta az oltáron? Látod tehát, hogy hite együttműködött cselekedeteivel, és cselekedeteiből lett teljessé a hite. Így teljesedett be az Írás, amely azt mondja: „Ábrahám hitt Yahuwah-nak, aki ezért igaznak fogadta el őt”, és „Elohim barátjának neveztetett”. Látjátok tehát, hogy cselekedetekből igazul meg az ember, és nem csupán a hit által. S ugyanígy a parázna Ráháb is, nem cselekedetekből igazult-e meg, amikor befogadta a követeket, és más úton bocsátotta el őket? Mert ahogyan a test halott a szellem nélkül, ugyanúgy a hit is halott cselekedetek nélkül. Jakab 2:17-26

Milyen cselekedetekről szól itt Jakab? A cselekedet miből is származhat? Emberi akaratból, jó szándékú humanizmusból, tetszeni akarásból? Amikor Ábrahám hitt és aszerint cselekedett, nem Elohim szavának engedelmeskedett-e? Nem Elohim igéjének engedelmeskedett, az általa addig ismert Törvényeinek? (Mivel Mózes előtt élt Ábrahám, az egész kinyilatkoztatott törvényt nem ismerhette betű szerint, de attól még voltak törvények, melyeket még körülmetéletlen állapotában is ismert évszázadokkal Mózes előtt). A cselekedet nem más, mint a Törvény betartása, annak elfogadása és engedelmesség iránta. Hogyan is cselekedhetnék, ha törvényt nem ismerek? Törvény nélkül, nincsenek jó cselekedetek, a hit, cselekedetek nélkül hallott, a hit, törvény nélkül halott, és törvény nélkül nincs értelme a kegyelemnek sem! Aki azt gondolja, hogy jól cselekedni lehet Elohim akaratán, szaván, igéjén, törvényén kívül az tévedésben van! 

Befejezésként nem Pál, hanem maga Urunk Yahushua HaMashiah szavaival zárnám e sorokat a törvényről:

12. Mert bizony mondom néktek, hogy amíg az ég és a föld el nem múlik, egy ióta vagy egy vessző sem vész el a törvényből, míg minden be nem teljesedik. Tehát ha valaki a legkisebb parancsolatok közül akár csak egyet is eltöröl, és úgy tanítja az embereket, az a legkisebb lesz a mennyek országában; ha pedig valaki ezeket megtartja és tanítja, nagy lesz az a mennyek országában. Mert mondom nektek, ha a ti igazságotok messze felül nem múlja az írástudókét és farizeusokét, akkor semmiképpen sem mentek be a mennyek országába.” Máté 5:18-20

Ahogy korábban is írtam egy másik tanításban, Pál sokféleképpen szólt, mert sokféle szellemi szinten és állapotban levő emberekhez beszélt. Yahushua idején senki nem volt még megszületve Szellemben, mivel a Ruach HaKodesh a Váltságmű elvégeztetéséig nem töltetett ki.

Ha pedig Pált nem értjük, maradjunk Yahushua szavainál. Abból induljunk ki, az legyen mindig az alap, mert nem Pál a messiás és nem neki számolunk el a végén. Viszont Pálon keresztül úgy szólt a Messiás, ahogy sokan nem értik, mert nem akarják érteni, mert nem akarnak felnőni. Ha már ez van, akkor ne Pál legyen a sarokkő, mert Pálban igen súlyosan meg lehet botlani, a megbotló saját vesztére, ahogy Péter apostol nyilatkozott nehezen érthető kollégájáról. (2Péter 3:15-16)

Kiegészítő írások: A Törvény Summája, Parancsolatok ma, Yahushua HaMashiah-ban, Pál és a Törvény 1

Pál és a Törvény 1

Pál és a Törvény 1

Pál látszólagos ellentmondásairól

Pál elemzését érdemes egy másik apostol, Péter szavaival kezdeni: 

És a mi Yahuwah-nknak hosszútűrését üdvösségnek tartsátok; a miképpen a mi szeretett atyánkfia Pál is írt néktek a néki adott bölcsesség szerint. Szinte minden levelében is, a mikor ezekről beszél azokban; a melyekben vannak némely nehezen érthető dolgok, a miket a tudatlanok és állhatatlanok elcsűrnek-csavarnak, mint egyéb írásokat is, a magok vesztére. 2Péter 3:15-16

Pál nehezen értelmezhető kijelentései miatt, igen nagy a káosz a hívők köreiben.

Ha valóban őszinték akarunk lenni, mindenkinek feltűnhetett már legalább egyszer az életben, hogy Pál mintha ellentmondásban lenne, mind az Ószövetséggel, mind Yahushua kijelentéseivel, sőt saját magával is.

Azonban ki kell jelentenünk, hogy

NINCS és NEM LEHET ellentmondás

azokban az írásokban, melyeket Elohim Szent Szelleme, Ruach HaKodesh ihletett és melyek fennmaradásáról gondoskodott az emberek által kanonizálásnak nevezett rögzítési folyamatok során.

Innentől fogva nem menekülni kell, félresöpörni, azt kivenni, ami számunkra jó, a többire pedig leplet borítani, hanem kitartóan kérni kell a választ ezekre a kardinális kérdésekre.

Mind zsidó, mind keresztyén oldalon megegyeznek Pál személyének megítélésében. Mindkét fél szerint:

Pál az, aki a törvényt „hatályon kívül helyezte”.

Zsidóknak megbotránkozásként, Görögöknek pedig legnagyobb örömére.

Az egyik fél – a zsidó – botránynak tartja, hogy a törvényről bárki kimondja, hogy többé nem cél és nem a legfőbb feladat betartani azokat. A másik fél pedig, mely alapjából törvényen kívül volt, mikor még Yeshua HaMashiah-t nem ismerte, továbbra is csak a jóból akar részesülni, a nehéznek, kellemetlennek tűnőt pedig kerülni.

Pál e két szellemiség és felfogás között helyezkedett el, ahogy nekünk is szükséges volna. Óvva intett attól, hogy bárki a törvényt farizeusi módon túlhangsúlyozva tévedésbe essen a Bárány áldozatát ezzel semmissé téve, megszentségtelenítve.

Abban az időben, amikor még hagyományos judaizmusból frissen megtért és újjászületett zsidókból állt a tanítványok nagyobb része, akik vitték az Örömhírt a Népek felé, ez volt a legnagyobb veszély, hiszen Yahushua követői még nem váltak le teljesen a babiloni judaista hagyományokról. Egyrészt nem volt mindenki számára tiszta, hogy mi a babiloni, azaz hamis judaizmus és a Tórai – az ószövetségben rögzített törvény-rend szerinti eredeti judaizmus, így nem tudtak a kettő között különbséget tenni.

Továbbá ez utóbbin belül, a kinyilatkoztatott tiszta Parancsolatokhoz való hozzáállás is két féle lehetett. Az eredeti és érvényes Törvényhez is kétféleképpen lehet viszonyulni. Lehet, az eszünkkel, kényszerből, mert rosszat nem akarunk magunknak és ezért engedelmeskedünk Atyánk Szavának, de lehet szívből jövő, feltétel nélküli szeretetből is szem előtt tartani Atyánk akaratát, illetve pontosabban kérni, hogy Ő maga bennünk élve, teljesítse rajtunk keresztül az Ő parancsolatait.

Az első hozzáállás farizeusi, azaz formális, adok-kapok alapon működik, nem hitből-szívből, hanem észből. Nem Yahuwah szeretetéből, hanem a rossz értelemben vett félelemből, a tőle való rettegésből fakad, ahogy azt ma a leginkább az iszlám vallásban láthatjuk.

A másik pedig a Szent Szellemmel betöltekezett módon, amikor a Messiás szívünkbe költözve betölti és működteti azt, egyfajta ösztönös módon. 

Pál egyszerre támadja a hamis judaizmust, ami alapjából emberi, de az eredeti Törvénynek ezt a hiábavaló és ártalmas, erőlködésből való betöltését egyaránt. Mindkettő halálba vezet.

Miért mond ellent Pál Yahushua-nak?
Nem vagyunk törvény alatt/egy jótányi nem múlik el?

Van egy alapszabály, melyet érdemes mindig szem előtt tartani és betartani:

Ha bármilyen ellentmondás van Yahushua szavai és egy másik szereplő szavai között, a mérce MINDIG az amit Yahushua mond.

Ha nem értjük, ne abba kapaszkodjunk, ami nekünk szimpatikusabb, vagy amit a fejünkbe sulykoltak a teológusok. Amíg nem vagyunk elég felkészültek, hogy a nehezen érthető Pált megértsük, nagyon erősen és kizárólag Yahushua szavaihoz ragaszkodjunk és aszerint járjunk el, mert abból nem származhat baj.

Majd, ha Szellemben és engedelmességben eljutunk arra a szintre, akkor rájövünk, hogy végeredményben

Pál és Yahushua sosem mondott ellent egymásnak.

Annyi többlet nehézség volt Pál esetében, hogy Yahushua-val ellentétben, Pál üzenete főként már újjászületett embereknek szólt, azon belül, igen eltérő szellemi korban és állapotban levőkhöz. Yahushua-nak úgy mond „egyszerűbb” volt a helyzete, mivel szellemben mindenki azonos szinten volt, azaz újjászületett ember még nem igen létezett.

A Törvény halált nemz

A törvény veszedelmes fegyver, mint a kés. Késsel lehet ölni, csonkítani, megsebezni, fájdalmat okozni, ha betűként tekintünk rá, de lehet vele étkezni, daganatokat és üszkösödéseket is kivágni, életet fenntartani és javítani, ha Szellemben éljük meg.

A betű megöl, a Szellem pedig megelevenít.

2Kor 3:6

Ha pedig nem tanulod meg az Atyától, hogyan kell használni a Törvényt, kárt fogsz okozni magadban és másokban. Ha pedig elveted félelemből, vagy gyávaságból, Ő maga fog téged megítélni a végén. Azaz a Törvény maga.

A Törvény az Ige, az Ige pedig Testté lett. Aki nem hal meg óemberként és támad fel új-emberként Yeshua-ban, az Igében, az Élő Törvényben, azt Yahushua ítélete fogja utolérni, amikor visszajön.

Az erőtlenek kérdése

Az egész páli ellentmondás gyökere az Erőtlenek fogalmában rejlik, azaz a szellemi kiskorúságban. Minden törvényt háttérbe szorít azért, hogy a szellemben nálunk erőtlenebbekre ne zúduljon valami hamis, Yahushua-hoz nem közelebb, hanem távolabb vivő szokás, dogma, hagyomány.

Az ÉLET és a SZERETET törvénye a legfontosabb,

az amely bármilyen szellemi szinten haladó tanítványt még egy fokkal közelebb visz a Messiás Király ismeretéhez, közelségéhez és a Vele való azonosuláshoz. Ha bennem rendeződött egy törvény, ami a másikban még nem, ne vegyem rá, hogy tartsa azt be, mert megszentelődés helyett ismét átok alá helyezném.

Ilyen esetben a szellemit betű szerintivé alacsonyítanám és a nálam erőtlenebb élő kapcsolatát formálissá, vallásossá tenném. Farizeust csinálnék belőle, aki a parancsolatokat már nem megélni, megérteni, hanem még több jutalom reményéért csak egyszerűen betartani szeretné csupán. 

A parancsolatok/törvények akkor teljesedtek be bennem, ha nem kényszerből tartom be őket, hanem optimális esetben gondolkodás nélkül teljesítem, sőt vágyom teljesítésükre. 

Jó, ha az ember ellenáll a kísértésnek, de ha nem rendeződik benne, hanem csak küzdelem árán tud betartani bármilyen parancsolatot, előbb utóbb nagy gondok alakulnak ki szellemi életében. Aminek még ellene kell állnom, amikor már újjászülettem, attól sürgősen tisztulnom és szabadulnom kell, hogy az újjászületéssel járó ígéret beteljesedjen. Ez az ígéret nem más, mint a

MEGSZENTELŐDÉS FOLYAMATA.

Minden rendezetlenség és gát gyökere a bűn. A bűnt pedig egyedül a törvény tudja leleplezni. A bűntől megszabadítani pedig Yahushua tud, aki Főpapként szívünkben – szellemünk szintjén – végrehajtja a bűnnel szemben a törvényből fakadó ítéletet.

Szellemének Templomai vagyunk és Ő a Melkishédek rendje szerinti főpapként bennünk szolgál a főpapokra vonatkozó összes parancsolat szerint, amelyek már régen kinyilatkoztatásra kerültek a Tórában. Borjak, gerlicék, kecskék és egyéb bakok helyett, további, megmaradt vétkeinket végzi ki ezeknek az ősi törvényeknek a végrehajtása által.

Ez akár a környezetünkkel való kapcsolataink szintjén is érvényesülhet a látható világban. Emberek leválnak rólunk, kapcsolatok megszakadnak, újak jönnek helyükbe, emberek irántunk való hozzáállásukban megváltoznak, rendeződnek életkörülményeink, stb. De elsősorban itt azokra a gátakra és rendezetlenségekre gondolok, melyek saját magunkból fakadnak.

Mert minden bűn gyökerénél egy törvény áthágása található, mely halál, ha megítél, de élet, ha a Messiás Szelleme szabadít fel alóla. Azaz betölti bennem és mint a levegővétel, engedelmes leszek az adott parancsnak, magától működik bennem, erőlködés nélkül, mint az életet adó lélegzet. Hiszen, ahogy több más írásban is taglaltuk, a Törvény, ahogy a 10 Igében, vagy Parancsolatban olvassuk, ígéretekről van szó, nem felszólító módban íródtak eredeti héberben, hanem jövő időben: (ha Ő benne élünk és Ő mi bennünk), akkor nem fogsz lopni, ölni, csalni, paráználkodni …,mert nem lesz többé kedved hozzá.

Itt értjük meg Yahushua szavait is, amikor a Törvény alól, nem hogy felment, hanem még egy magasabb fokozatra emeli azt. Amikor azt mondja, hogy nem elég megállnod a paráznaságot, hanem amikor már gondolati szinten megfogan a fejedben, már elkövetted azt a bűnt. Ő a gondolataid szintjén akarja már azonnal kiiktatni a bűnt, hogy ne is jusson eszedbe!

Az erőtlennek tejre van szüksége. A kegyelemre, az örömhírre, a szabadulásra, a gyógyulás megtapasztalására, látványára, a szeretetre azért, hogy hite megerősödjön. Majd magától, fokozatosan egyre szilárdabb eledelre fog elkezdeni éhezni. Az 5 alap törvényen túl, melyet Pál beugróként felsorol nekünk az ApCsel 16:29-ben (vér, vízbefulladt állat, bújaság, stb.) előbb-utóbb

kíváncsinak kell lennünk arra az Igére, parancsolatokra is, melyeket Mózes 5 könyvében olvasunk.

Ha egyre mélyebben akarjuk tudni ki a Messiás, akkor hagynunk kell, hogy ez a folyamat beinduljon.

Amíg tanítók tömegei pedig a törvény eltiprásáról prédikálnak, hívők még nagyobb tömegeit fosztják meg ettől a kíváncsiságtól és lehetőségtől, hogy maguktól szilárd eledelt menjenek keresni, nem tanítók által, hanem önállóan, szellemi felnőttekként, Ruach HaKodesh/Szent Szellem vezetése által. Amikor ígéret szerint egy idő után már nem tanítjuk többé egymást (Jer 31:33 és Zsid 8:11), hanem legfeljebb példákként állunk egymás előtt, és kíváncsivá tesszük a másikat az által, ami bennünk rendeződött, benne pedig még nem. Példák leszünk egymásnak, megerősítő testvérek, de egy idő után tanítói nem lehetünk ugyanannak az embernek, ahogy magam sem lehetek saját gyermekeimnek az „apukája”, amikor elmúltak 30-40 évesek!

A lényeg: Addig ne mondjuk senkinek, ne egyél nyulat, disznót, ne vasárnap járj templomba, ne karácsonyozzál, ne illesd az Örökkévalót görög vagy germán hamis istenségek nevével, amíg ezt tiszta szívből teszi, mert megbotránkoztatjuk. És, ha esetleg hallgatna ránk és vissza is térne az eredetiekhez, ahhoz, ami Szent, ha nem Ruach HaKodesh állítja helyre a szívébe, hanem én az ő fejében, akkor hiába fáradoztam érte, vele együtt.

Mert üdvözülni lehet még akár disznóhúsba fulladva is, ha időben elkap bennünket az Üdvözítő és igent mondunk neki. Senki ne próbáljon kényszeríteni és vádolni bárkit, aki szíve tisztaságából nem tesz eleget valamilyen tételnek, mely számunkra már fontossá és természetessé vált.

De ha már nem vagy erőtlen, ne tettesd magad annak és ne bujkálj a törvény ismerete és tisztelet elől, mert akkor igen nagy gondoknak nézel elébe. Te már nem egy 3 éves szellemi kisgyerek vagy, akinek sokat elnéznek még a kora miatt. Felnőttként, szellemi értelemben, már akár botütés is járhatna, ha még kisgyereket játszunk. Ha már belülről, a Szent Szellem által is megkaptuk az egyes törvények általi helyreállást-ítéletet, akkor lázadásba, tudatos ellenszegülésbe eshetünk, ha továbbra is karácsonyozunk, hogy isthárnak nevezzük Elohim-ot. Ezért már számon leszünk kérve. Ha pedig mindezek után másokban továbbra is a törvénytiprást erősítjük, akkor annál is inkább.

Szolgálatunk során, az erőtlenekkel szemben ne játsszuk az Ítélő krisztusokat, hanem a kegyelmes Yahushua-t mutassuk be nekik. Mert az ítélő Messiás visszajövetelének ideje még nem érkezett el. Tart még a Kegyelem, de a Törvény mégis örök és érvényes. Aki ennek ellenkezőjét hirdeti, az más evangéliumot szól.

A lényeg, hogy a Törvényt a Ruach HaKodesh juttatja érvénybe minden egyén életében az ő szellemi korának megfelelően.

Visszatérni a Tórához önmagában öngyilkosság. De vissza nem térni hozzá szintén ugyanúgy öngyilkosság. Shavuot/Pünkösd, azaz Ruach HaKodesh-sel való betöltekezés nélkül, annak megkerülésével visszanyúlni az Ószövetséghez halálba vezet. A Tórának szellemben kell Ruach HaKodesh által belénk vésődnie, majd ezután kezdünk ráeszmélni tudatunkkal is, hogy miként is működik a gyakorlatban, ami rég le van írva.

Más szóval, nekünk elsősorban nem a törvényt, hanem a törvényt tanító Szent Szellemmel való járást és betöltekezést kell megmutatnunk az utánunk és velünk haladó fiatalabb testvéreknek.

Majd, amikor meggyőződünk arról, hogy belülről őket is Ő – Ruach HaKodesh vezeti, akkor elkezdhetünk bizonyságot tenni arról, hogy az egyes Parancsolatokat hogyan állította a helyére bennünk.

A témáról bővebben : Pál és a Törvény 2,

Kapcsolódó írások: A Törvény Summája, Parancsolatok ma, Yahushua HaMashiah-ban

Pin It on Pinterest