Szombat / Vasárnap

Szombat / Vasárnap

A reformáció folyamata során több egyház is alakult annak hatására, hogy felismerték YHWH eredeti napját a Szombatban, mely a tíz parancsolatban leírtak szerint a következőként hangzik:

Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt. 2Mózes 20:8

Valóban semmi olyat nem olvasunk, hogy a hét napból szentelj meg egyet és azon imádd Elohimodat, hanem konkrétan meg van nevezve a nap, mely nem más, mint a Szombat.

Jézus maga sem tett másképp. Azonban egyfajta “polgári”, vagy inkább “írástudói engedetlenségeket” követett el Szombatonként, mely által megbotránkoztatta az akkori vallási vezetőket. Ugyanis gyógyította a betegeket, szabadította a rabokat. Ez az ószövetségben sínylő vallásos rabok számára munkának számított. Mivel

megfeledkeztek arról, hogy a Szombat az emberért adatott és nem az ember a Szombatért

Ezért ennek a napnak minden áldása számukra átok lett, mivel pszichésen rettenetes munkával terhelték magukat azáltal, hogy folyamatosan és kényszeresen azt kell figyelniük, hogy meg ne szegjék a betű szerinti törvényt.

Mert az Élet és a Szeretet törvénye előrébb van minden más rendeletnél

Később ki is jelenti Jézus, hogy

Az emberfia ura a Szombatnak is. Lukács 6:5

Azaz, aki Benne van, akiben Ő él, felette áll a Szombatnak.

De a felette váló állásból nem következik, hogy joga van azt felcserélni bármilyen más nappal

Ezt a gondolatmenetet viszi tovább Pál, amikor megkéri az idősebb testvéreket, hogy a szellemben újszülött testvéreket ne terheljék napok és dátumok kérdéseivel, hiszen még gyerekek és ők a régi szokásaikból még más napot tartanak szentnek és azokat tartják természetesnek, hogy elkülönítsék Elohim tiszteletére. Amíg ezt tudatlanságból és tiszta szívből teszik, addig ez kedves illatú áldozat Elohim számára. Hadd tegyék, amíg jól esik nekik. Pál azonban nem teszi hozzá, de egyértelmű, hogy előbb utóbb, a megszentelődés folyamata következményeként a Szent Szellem helyre fogja állítani bennük az eredeti rendet.

Az eredeti rend viszont az, hogy a Szombatot különítsük el.

Senki azért titeket meg ne ítéljen evésért, vagy ivásért, avagy ünnep, vagy újhold, vagy szombat dolgában: Melyek csak árnyékai a következendő dolgoknak, de a valóság a Krisztusé.

Kolossé 2:16-17

A Szombat, mint árnyék vs a Szombat, mint Krisztus valósága

Mennyei Szentélybeli Levitákként számunkra minden nap Szombat és Ünnep

Hasonlóan az többi Ünnepek esetében, mi Levita papokként Krisztusban állandó és örök Szombatban élünk és szolgálunk. Számunkra és szellemben minden nap Szombat, sőt minden nap Yom Kippur, Peszach és az összes többi ünnep. Számunkra, nem a naptár, az idők és az órák számítanak. Lásd erről bővebb kifejtést: Ünnepek Krisztusban

Viszont azok számára,

akik nem Krisztuséi, azok még törvény alatt vannak,

és ezek a törvények az eredeti rendelésük szerint érvényesek rájuk nézve. Ők ezeket a törvényeket ismerik, ismerniük kell, és egy hét munka után természetes, hogy a kijelölt napokon fognak megindulni felénk, Leviták fel, ha keresik Elohimot. Számunkra a naptári ünnepek, idők és órák azért fontosak és ilyen szinten megtartandók, mert tudnunk kell, hogy szolgálatunk a külvilág felé ekkor válik különösen intenzívvé.

Ilyenkor nyílnak meg a szívek, állnak le a hétköznapi ámokfutások, és megnövekszik a nyitottság Elohim Igéje iránt.

Ilyenkor résen kell lennünk és ilyen módon felelősek vagyunk az Ünnepek és Szombatok naptári rendjét tiszteletben tartani, sőt hirdetni.

Mi a gond a Vasárnappal

Szögezzük le, hogy a Vasárnap, a hét első napja, Yom Echad egy igen különös nap és szinte azonos fontosságú, mint a Szombat. Miért? Mert ezen a napon kezdett munkához az Örökkévaló teremtési művében és ezen a napon támadt fel Urunk Jézus Krisztus, azaz az új teremtés szintén ezen a napon kezdőtött.

Ettől függetlenül sem YHWH, sem Krisztus sem a Szent Szellem soha nem nyilvánította ki senkinek, hogy módosítani kellene Szombatról Vasárnapra.

Miért is tartják sokan fontosabbnak a Vasárnapot a mai napig?

Mert a tanítványok összegyűltek a hét első napján, ahogy olvassuk az ApCsel-ben? Igen, ahogy az összes többi napon is összegyűltek. Továbbá olvassuk, hogy Szombatonként megjelentek hagyományos zsidó testvéreik között a zsinagógákban.

Vagy azért, mert az is olvassuk, hogy Pál az első napon szedte be az adományokat? Ezt zsidó szemszögből épp, hogy azt bizonyítja, hogy nem egy megszentelt napról van szó, hiszen a szent napon nem foglalkozunk anyagiakkal.

Ahogy Jézus születésének, Jézus feltámadásának a napját sem kérte Elohim, hogy bárki megünnepelje egy adott napon

A Vasárnapot tartani tévedés ?

Igen! Miért?

Mert a fentieket nem értik és nem jutnak el erre a felismerésre.

Az esetek többségében vasárnapjaik csupán egy ki nem gyomlált katolikus gyökérnek a maradék vadhajtása.

Észre sem veszik, hogy átörökítették azt a nagy konstantini lázadást, mely zsidótalanítani szándékozta az “új vallást”, hogy a birodalomban elterjedt napisten kultusz szent napjától ne kelljen eltérni és az fennmaradhasson. (Sunday – Zontag). Egy pogány tömeget igen nehéz volt rávenni bármilyen új vallási irányzatra. Így a legalapvetőbb kompromisszum a régi ünnepek idejének megtartása, ha már a tisztelt istenség és a név meg kell, hogy változzon. Nem történt ez másként a karácsony ünnepének esetében, illetve a Pesszahból lett tojásos-nyuszis húsvét megtermékenyítés ünnepével sem.

Lásd: A „szent fa” tilalma

Végezetül: számunkra, akik Krisztusban egy bizonyos szellemi nagykorúságra már eljutottunk, emlékeznünk kell arra, hogy az engedelmesség nem abban áll, hogy Elohim-mal elfogadtatunk bizonyos emberi, vagy démonikus eredetű torzulásokat, nehogy megháborgassuk a nyájakat és szétszéledjenek, hanem épp ellenkezőleg:

az Embernek kell engedelmeskednie a Krisztusban testté lett YHWH által meghatározott szabályoknak, amelyek a Szent Szellem által be kell, hogy teljesedjenek bennünk.

Néhány gondolat a szombatos egyházakról

Azt se gondoljuk, hogy attól, hogy valaki a Szombathoz visszatér, az valami extra kereszténnyé válik. Sajnos igen elszomorító, hogy a Szombatos egyházak többsége, olyan farizeusi szinten, az elméjével fogadja el ezt a törvényt, hogy a szellemi tartalmának hiánya, nemhogy hiábavalóvá teszi igyekezetüket és reformjukat, hanem a valódi Szombat helyreállásának akár még nagyobb ellenségeivé teszi őket, mint maga a római egyház a hamis vasárnapjával.

Igen gyakran a “vasárnaposokat” szó szerint kárhoztatják és üdvkérdéssé teszik azt, ha valaki akár tévedésből kitart a vasárnap megtartása mellett. Hangyúlyozom, hogy tudatlanul. Véleményem szerint, ha valakiben megvan a megvilágosodás és ellene lázad, az valóban az üdvösség elvesztéséhez vezethet.

Mindeközben ezek a közösségek a Szent Szellemmel való betöltekezés helyett, saját egyházalaplítóikat bálványozzák, illetve a Szent Szellem vezetésének hiánya már egyes esetekben egészen visszavezette őket a nyílt, Krisztus nélküli rabbinikus judaizmusban. Ez történt Erdélyben a múlt században, amikor többen be is térek a hagyományos zsidóságba és gázkamrákba végezték a valódi zsidókkal együtt.

Mai szombatista irányzatok is elindulnak a judaizmus irányában, vagy nevezhetjük akár unitarizmusnak, amikor odáíg is elmennek sokan, hogy elkezdik tagadni a Szentháromság valóságát.

Ezeket az eseteket azért említem, hogy lássuk, bár igen jó és szükséges visszatérni a zsidó gyökerekhez, de

ha mindez nem Krisztusban és a Szent Szellem vezetése, újjászületésünk által történik,

akkor a gyilkos betű szerinti törvény alá megyünk vissza, amihez képest talán jobb lenne ki sem jönni egyiptomból/rómából és azok hamis vasárnapjaiból.

Valódi és hatékony reformáció

El tudjuk-e végre fogadni, hogy

bármilyen reform csakis a Szent Szellem által jöhet.

Csak az a valódi reform, ami a szívedbe égetett és nem ami kipattan a fejedből jó ötletként, amit intellektuális és teológiai szinten végrehajtasz?

A kérdés az, hogy bennünk van-e a Szent Szellem?

Ha igen, akkor szólt-e már ez ügyben, vagy bármilyen más ügyben?

Ha igen, engedelmesketünk-e Neki?

Ha nem, akkor pedig hozzuk meg a döntést. Rendezzük bűneinket, rendezzük bemerítkezésünket. Ha ezek már megvannak, akkor marad a tűzkeresztség mely nélkül üres vallásosságban vergődünk tovább.

Válasszuk hát a Krisztus által felkínált Teljességet, hiszen ingyenes és jutalma az Örök Élet.

Innentől fogva rajtunk múlik, mennyire hatalmazzuk fel a Szent Szellemet, hogy elvégezze bennünk megszentelő munkáját saját akarata és ütemezése szerint. Ne fogjuk rá a sátánra és az idegen szellemiségekre, ha leragadunk egy adott szellemi állapotban, mert csakis mi vagyunk felelősek, ha ezeket felhatalmazzuk Krisztus helyett, hogy megállítsanak bennünket.

Az üldöztetés nem kívülről fog leginkább érkezni, hanem azoktól, akiket ma esetleg még testvéreinknek tekintünk.

Legyünk bátrak kitartani a Szent Szellem munkája mellett, akkor is, ha meghasadást okozunk testvéri közösségeinkben, hiszen

a reformációnak addig kell továbbmenni, amíg vissza nem jutunk az ApCsel-ben leírt első és valódi Egyház mintájához.

Nem mi végezzük ezt a reformációt. Egyszerűen hagynunk kell, hogy a Szent Szellem végrehajtsa ezt a munkát elsősorban bennünk. Az egyetlen dolog, amit Elohim elvár tőlünk, hogy engedelmességben fogadjuk, ha változásra indít belülről és bátran megtegyünk minden lépést, amikor szól, hogy eljött az idő.

r.sipos/z.shlomo/2022/9/11

Shavuot – Pünkösd

Shavuot – Pünkösd

És mikor a pünkösd napja elérkezett, mindnyájan egy szívvel-lélekkel együtt voltak. És hirtelen zúgás, rendülés támadt az égből, amint egy erővel rohanó széltől, és betöltötte az egész házat, ahol ültek. És eloszló nyelvek jelentek meg nekik, mintha tűzből lettek volna, és minden egyesre szállt közülük. És megteltek mindnyájan Szent Szellemmel, és elkezdtek más nyelveken beszélni, ahogyan a Szellem adta nekik, hogy kifejezzék magukat.

ApCsel 2:1-4 – Kecskeméthy ford.

Jeshua ígéretének beteljesedése

Jézus feltámadása után, az Ómerszámlálás idején 40 napig jelent meg tanítványainak mielőtt visszament az Atyához. Ígérete szerint közelgett a Pártfogó/Vigasztaló elérkezésének ideje. Amint őseink a bárányáldozatot követően, Egyiptomi kivonulásuk után valamikor a 3. hónapban a Sinai pusztájában és hegyének lábánál várták Mózes visszaérkezését a kőtáblákra írt Ígéretekkel, más szavakkal Parancsolatokkal, a kinyilatkoztatás nagy szélzúgás és lángolások közepette történt. Hasonlóan szél és lángnyelvek megjelenésével töltettek meg első testvéreink a Szent Szellemmel.

Shavuot ünnepe a Mózesi parancs szerint az aratás első zsengéjének félretételéről és annak bemutatásáról szól, ahogy olvashatjuk 2Móz 34-ben. Ezen a zsidó ünnepen gyűltek össze az elsők a felházban Jeruzsálemben. Erre a zarándok ünnepre sereglettek össze a világ minden tájáról a zsidók és a prozeliták.

A rabbinikus zsidóság egyik prófétikus cselekedete volt az eredetileg első zsengéknek bemutatása mellé a Tóraadás ünnepévé alakítani, mivel száműzetésben, földhöz való jog híján, az aratásból való első zsenge bemutatása elveszítette értelmét mivel nem volt már mit bemutatnia a népnek. Egyedül a Tóra, mint népünk szellemének első zsengéje lehetett az ünnep központjában. Shavuot időpontja valóban úgy tűnik, hogy egyezik a Sinai hegyi kinyilatkoztatással.

Két kőtábla helyett azonban az első tanítványoknak kettős, vagy eloszló lángnyelvek jelentek meg. Kecskeméthy és Károli fordítástól függően. A kettős, vagy eloszló lángnyelvek alakjukban is emlékeztetnek a két kőtáblára. Bár itt, az ApCsel-ben más prófécia beteljesedését említi a szerző, melyet Jóel 3-ban olvashatunk, ebben a pillanatban egy másik igen nagy és fontos prófécia beteljesedése is megtörtént:

Ímé, eljőnek a napok, azt mondja YHWH; és új szövetséget kötök az Izráel házával és a Júda házával. Nem ama szövetség szerint, amelyet az ő atyáikkal kötöttem az napon, amelyen kézen fogtam őket, hogy kihozzam őket Égyiptom földéből, de akik megrontották az én szövetségemet, noha én férjök maradtam, azt mondja YHWH. Hanem ez lesz a szövetség, amelyet e napok után az Izráel házával kötök, azt mondja YHWH: Törvényemet az ő belsejökbe helyezem, és az ő szívökbe írom be, és Elohim-uk leszek, ők pedig népemmé lesznek.

Jeremiás 31:31-33

Az előbb a 10 Parancsolat helyet 10 Ígéretet említettem. Valóban hiányzik egy igen fontos elem a magyar bibliafordításokban. A 10 parancsolatok nem úgy kezdődnek, ahogy azt elődeink fordították: Ne + ige (azaz tiltó mondatok). Héberül is és minden más általam beszélt idegennyelvű bilbiafordításban a jövő idő áll és nem tiltó mód. A parancsolatok úgy kezdődnek: Nem fogsz … ölni, lopni, paráználkodni, bálványokat imádni, stb…

Első hallásra csak egy stilisztikai fordulatnak tűnhet és semmi furcsát nem észlelni ebben. Ahogy az akkori elődeink is, ösztönösen a jövő idő ellenére, betartandó, követendő, kötelező szabályokként értelmezi az emberek többsége és ez így is van rendjén, mert ez az értelmezési sík is YHWH akaratában volt. Azért kaptuk, hogy betartsuk, illetve azért kaptuk, hogy belássuk, Elohim segítsége és Szellemének a betöltése nélkül nem megy és bárhogy erőlködünk, nem tudjuk betartani.

A jövő idő használat viszont egy mélyebb szellemi tartalommal bírt és jel volt, hogy a Parancsolatok, bármennyire kötelezőek ránk nézve, mégis egyszer majd maguktól fognak bennünk működni. Jel volt ez a jövő idő, mely arra a Jeremiási ígéretre mutatott, amit az előbb olvastunk. Nem úgy lesz, hogy fogd magad vissza és ne kövess el bűnt, hanem nem fogsz kívánni, hamis tanúbizonyságot tenni és a többi, mert nem lesz többé rá igényed. Nem leszel többé saját magad emberi vagy más idegen szellemiség uralma alatt. Nem emberi ösztöneid szerint fogsz élni, nem az óembered diktál már, és nem démonok rángatnak majd téged belülről, hanem a benned élő Krisztus vezet. Szabad leszel a bűntől, így nem fogod többé megszegni a törvényt, ezért az ítélet átkától szabad vagy és így válik teljessé a Kegyelem.

A törvény megszegése ettől a pillanattól fogva már nem tud létrejönni, amennyiben engedelmes marad az ember a benne élő Krisztus Szellemének. A törvény Krisztusban való beteljesedése erről szól. Szelleme belénk költözik, tűzkeresztség által újjászületve, ösztönné, impulzussá, ellenállhatatlan belső kényszerré válik a törvény betartása. Nem azért, mert ettől várjuk el a jutalmat, hiszen a végső és totális Jutalmat már megkaptuk a Krisztus vére által, hanem azért, mert jól esik jót tenni a másikkal, azt tenni vele, amit Urunk szeretne vele tenni, egyszóval szeretni felebarátunkat.

A Szeretet törvénye, amikor belénk vésődik már nem tud ellenszegülni sem a 10 parancsolatnak, sem a további gyakorlati 613 törvények.

A 613 a 10-ben, a 10 pedig a 2-ben, a 2 pedig mindegyikünk szívébe sűrűsödik. Amikor a parancsolatok, miszerint szeresd Elohim-odat és felebarátodat, élővé válnak bennünk, akkor visszafelé is minden egyes parancsolat automatikusan, ösztönszerűen működésbe lép általunk mások irányába. A szeretet így tesz szabaddá, így ment fel, nem a törvény alól, hanem annak átka alól, mikor annak be nem tartása ítéletet von maga után.

Akkor már nem kérdés, hogy felebarátomhoz odalépek, amikor bajban van és vele együtt felemelem a kifeküdt szamarát (azaz életét, egzisztenciáját, elromlott tárgyi eszközeit, autóját, stb), mert nem fogom tudni elviselni a látványát annak, hogy más bajban és létszükségletében akadályozva van. Meg fogok tenni mindent, hogy tovább tudjon lépni ezeken. Nem kérdés, hogy ha valakit megkárosítottam valamiben, rendezem a kárt, melyet okoztam és még meg is toldom egy ötöddel. (többet adok vissza kárpótlásul, és főként magamból veszek vissza, azaz alázatot tanúsítok azáltal, hogy bevallom hibámat és bocsánatot kérek a másiktól).

Az előző prófécia viszont folytatótdik és szintén beteljesedik amikor a Szent Szellemmel betöltekezünk, illetve szellemben felnött férfiukká leszünk:

És nem tanítja többé senki az ő felebarátját, és senki az ő atyjafiát, mondván: Ismerjétek meg YHWH-t, mert ők mindnyájan megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, azt mondja YHWH, mert megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem.

Jeremiás 31:34

Jelek és csodák akkor és ma

A Szent Szellem kiáradását jelek követték. Prófétáltak és nyelveken szóltak. Mindez annak a következménye volt, hogy a Szent Szellem beléjük költözött és a megszentelődés folyamata elindult. A szeretet törvénye, mely summája a 10 parancsolatnak, melynek magyarázata az un. 613 további parancsolat, ekkor kezdett el beíródni szíveikbe.

Ennek következménye, hogy látásuk megtisztult, egyre kevésbé emberi testi-lelki befolyás alatt voltak gondolataik és a működő törvény, a bennük lakozó Élő Ige prófétai látást eredményezett. Ekkor nyelvük azt kezdte el szólni, amivel szívük telve volt, azaz olyan mértékű szentség, amit emberi nyelv nem tud kifejezni.

Nem az a kérdés, hogy ma nincs már szükség ezekre a fajta Szellemi megnyilvánulásokra, mert könyvnyomtatás…, biblia a kezünkbe… és egyéb érvek. Be kell látni, hogy a ma túlképzett és túltanított, lényegében a tudományok és filozófiák által lebutított, de magát igen tájékozottnak és intelligensnek tartó emberiséget egyre kevésbé lehet érveléssel meggyőzni arról, hogy szüksége van a Megváltóra. Ma épp, hogy még nagyobb szükség van ezekre a jelekre, mint valaha. Egyre fokozottabban kell kérni a jeleket és csodákat. Legyen valódi és tiszta nyelveken szólás, ennél még több prófétálás és még ennél is több látható és fizikai-lelki-szellemi gyógyulás-szabadítás, mert ez hiányzik ma és nálunk, a ma élő tanítványoknál. Kérve ezt hittel nem kételkedvén.

Ne ragadjunk le a Pünkösdi jelenségeknél, hanem azokat a jeleket is kérjük, melyeket Jézus szintén megígért nekünk:

Azokat pedig, akik hisznek, ilyen jelek követik: az én nevemben ördögöket űznek; új nyelveken szólnak. Kígyókat vesznek föl; és ha valami halálost isznak, meg nem árt nékik: betegekre vetik kezeiket, és meggyógyulnak.

Márk 16:17-18

Ezen a pünkösdön teljesedjen be mind a négy ígéret Krisztus Testének minden tagjánál : Joel-é, Jeremiás-é és Jézus két ígérete, a Szent Szellem ajándékát követően, annak gyümölcseiben is bővölködjünk, ahogyan az imént Márkban olvastuk.

Most nézzük meg, hogyan kellene működnie az Egyháznak, az eredeti formája szerint: A Tanítványok Cselekedetei, A Törvény Summája, A Törvény Summája

ZeevShlomo / RichardSipos / 2022.06.06

Ünnepek Krisztusban

Ünnepek Krisztusban

Az ünnepek, csakúgy, mint a törvény tisztázása és helyére tevése igen fontos része mindazok szolgálatának, akik zsidó származással, Krisztus tanítványaként működnek.

A zsidó, pontosabban bibliai, eredeti ünnepek megtartásán és helyreállításán dolgozunk sokan, akik hordozzuk a messiási zsidó titulust. Rendezvényeket, alkalmakat, összejöveteleket rendeznek meg egyesek, hogy hagyomány szerint megüljék ezeket az ünnepeket.

Ennek a fajta szolgálatnak is lehet igen nagy jelentősége és gyümölcse egy ideig, de jó tudni, hogy

a felületes és a szellemi tartalmától megfosztott ünnepléseknek az állandósulása előbb utóbb inkább káros lesz, mint építő.

Krisztus tanítványaként mit kezdjünk az ünnepekkel, azokkal, melyeket az Örökkévaló elrendelt ?, hiszen Pál ezt a témát is kérdőre vonja és figyelmeztet bennünket:

“Most azonban, hogy megismertétek Elohimot, sőt hogy megismert titeket Elohim, miként tértek vissza ismét az erőtelen és gyarló elemekhez, a melyeknek megint újból szolgálni akartok? Megtartjátok a napokat és hónapokat és időket, meg az esztendőket. Féltelek titeket, hogy hiába fáradoztam körültetek.” (Gal 4:9-11)

Pál ezen szavain senki ne érezze magát felszabadítva arra, hogy tovább ünnepelje, mindazokat a pogány gyökerű ünnepeket, melyeket ráerőszakolt az idő és a görög-római birodalmi szellem az eredeti és tiszta Kereszténységre. Még mindig jobb az eredetit megélni, még ha farizeus és vallásos módon is, mint a hamisat.

Természetesen senki nem szeretné farizeus és vallásos módon visszatérni az eredeti gyökerekhez, hiszen, ahogy Pál írja, hiábavaló fáradozás lenne és nem sok előny származna belőle. A továbbiakban tisztázni fogjuk, mi motiválta Pál szavait, miként ellenzi az ünnepek, szombatok, szombatévek és jubilleumi évek megtartását, miközben ő maga is YHWH teljes és beteljesedett Szavának a helyreállításán munkálkodott.

Visszatérni az Örökkévaló ünnepeihez: de HOGYAN?

Többször hallottam már hívő emberektől, hogy megtérésük és újjászületésük után egy ideig még igen lelkesen várták a bibliai ünnepeket és megtartották azokat. Majd egy idő után a lelkesedés alábbhagyott és nem igen tudnak mit kezdeni ezzel az állapottal. Sokaknak nagy lelkiismeret furdalást okoz a jelenség, hisz úgy érzik, hogy valami nincs rendben velük szellemi síkon és akár beindul az önvád is.

Magam is átmentem ezen az állapoton. Főként miután zsidó identitásomat rendeztem és

visszatértem a kizárólag bibliai ünnepek megtartásához, olyan hatással voltak rám, mint gyermekkorom karácsonyai, húsvétjai, melyek hamisságáról vagy kevertségéről nem tudván még akkor, mégis valódi csodaként éltem meg,

ahogy ez a legtöbb gyerekre jellemző.

Nagy várakozással és izgalommal vártam a kijelölt napokat, figyeltem a dátumokat, hogy megjelenve Budapest egyik zsinagógájába, a helyi zsidó közösséggel együtt ünnepeljük az Örökkévaló ünnepeit, ők még beteljesedésüket várva, én pedig tudván, hogy Krisztusban beteljesedésre kerültek. Egy két év után, már semmi kedvem nem volt ünnepelni, zsinagógákba járni, és általában másnap értesültem arról, hogy ismét elkerülte a figyelmemet egy-egy ünnep.

A lelkiismeret furdalást hamar felváltotta egyfajta megnyugvás, nem tudván valójában mi történik, de érezvén, hogy nem engedetlenség, bűn, vagy bármilyen szellemi elferdülés-eltávolodás okozza ezt az érzést, hanem kezdem tudattalanúl átélni azt, amiről Pál beszélt a Galatákhoz.

Úgy gondolom, hogy ez a kezdeti érzület és lelkesedés teljesen a helyén volt, sőt segített abban, hogy megerősödjek szellemben és identitásban. Azonban jó, hogy nem tartott sokaíg és továbbléptem ezen a területen is.

A beteljesedés érvénytelenné tesz?

Valódi választ akkor kezdtem el kapni a kérdésre, mikor az egyik Szombatot ünneplő egyház tagja elmagyarázta, hogy náluk a szombatokon és a bemerítkezési alkalmakon kívül, semmilyen ünnepet nem tartanak meg. Úgy vélik, hogy

Krisztus keresztre feszítésekor, mikor a kárpit a templomban kettéhasadt, az összes bibliai ünnep beteljesedett,

így többé nincs szükség azok megtartására. Azonnal felcsillant a szemem, bár érezvén, hogy némi tévedés és ellentmondás is van abban, amit mond, mégis éreztem, hogy valahol ezen a gondolatmeneten kell elindulnom, hogy megértsem az ünnepek mai értelmét a Kegyelem korában. Szombatos testvérem felé azonban jeleztem az ellentmondást, hiszen az ünnepeket Shabbatoknak tekintjük a törvény szerint. A nagy engesztelés napja, a Yom Kippur Szombatok Szombatjaként van jelezve az Ószövetségben. Nem értem, hogy a heti rendszerességű Szombatokra miért tesznek ekkora, gyakran túl nagy hangsúlyt, miközben a többi ünnepeket pedig idejétmúltnak tekintik? De most nem ez a kérdés érdekes számunkra.

Az ünnepek két dimenziója

Kértem az Örökkévalót, hogy felesleges agyalás helyett és teológikus kutakodások helyett, Ő maga nyissa meg szememet arra, hogy mit kell, hogy jelentsenek az ünnepei számunkra hívőknek, hisz az Ige az összes Ünnepet, örök érvényűnek tartja. Miért van az, hogy még megtérésem előtt, közben, illetve korai hívő éveimben, olyan fontosak voltak számomra mára pedig szinte teljesen kikopott a lelkesedés.

A választ hamar megkaptam, mikor is

megjelent előttem a pusztai Szent Sátor képe,

mely pitvaránál jelentek meg a nép tagjai a nagy Ünnepekkor, illetve a heti rendszerességű Szombatokkor.

Itt jelentek meg annak érdekében, hogy találkozzanak az Örökkévalóval és áldozzanak neki. A nép tagjai kintről jöttek, a pusztából jelentek meg a Szentély bejárata elött, ahol a bent szolgáló levita papok fogadták őket és áldozataikat.

Tudván, hogy a Pusztai Sátor maga Krisztus Testének előképe, tudván, hogy mi, akik Krisztust szolgáljuk, valamennyien levitái vagyunk ennek a Szellemi Szentélynek, megértettem, hogy az ünnepeket egészen másképp éli meg a kívülálló a bent szolgálóhoz képest. A kívülállók, azaz a keresők, a felületesen hívők, a vallásosok, a hagyományokat még követők számára a kijelölt napok, az Ünnepek azok a köztudatban megrözített pillanatok az évben, mikor találkozhatnak, közeledhetnek az Örörkkévalóhoz. Ekkor megjelennek a pitvarban, mélyebben magukba szállnak és emlékeznek Teremtőjük személyére, szavára és akaratára. Nem tagjai a Szentélynek, de az ajtónál megjelennek, és szívükben is közelebb kerülnek a Megváltójukhoz. Ilyenkor fülük és szívük egyaránt nyitotabb az Úr hívó és vigasztaló szavára. Az ünnepekre való készülődés és a pitvarban való megjelenés máris felkészíti őket a találkozásra. E-közben, azok számára, akik már

újjászületésünk által a Szentélyen belül már szolgálunk, és így az összes ünnep együttesének a lényegét és szellemi tartalmát éljuk meg minden pillanatunkban.

Nincs már szükségünk arra, hogy figyeljük a naptárat és a dátum szerinti ünnepektől és azok megtartásától várjunk bármi szellemi előrelépést vagy változást saját életükben.

Az Ünnepek, csakúgy, mint a Törvény, beteljesedtek bennünk Krisztus által.

Élnek és működnek bennünk, ahogy a Szent Szellem és a szolgálati szükség igényli. Így érthetjük meg Pál szavait, mikor újjászületett híveket dorgál meg azért, mert túl nagy hangsúlyt és elvárást tettek az ünnepek hagyományos módon való megtartására és nem értették meg azoknak a másik oldalról nézve, új szellemi jelentőségét és töltetét. Egyszóval a Galaták visszatértek a messiást fel nem ismerő zsidó hívek vallásosan ünneplő szellemék állapotához, a vallásosság démonához.

A Messiás által bennünk beteljesedett Ünnepek

Először is megtörténik YHWH hívó szavának meghallása: Yom HaTrua. Majd Egyiptomunkból való kivonulásunkat követően és a Bárány Pesszachi áldozata által megtörténik az Engesztelés, az végső Yom Kippur az ember életében. Ezt követően a Vígasztaló Szent Szellemet kapjuk meg a Shavuot ünnepének beteljesedéseként, mikor a törvény nem kő, hanem szíveink hústábláira vésődik be és élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus.

Egyetlen ünnep maradt a személyes életünkben, mely utolsóként, egyfajta beteljesedésként, betakarításként továbbra is folyamatban van: a Szukkoth (a sátoros ünnep). Ez az ünnep jelképezi a Sátor pitvaránál való találkozásunkat levitákként azokkal, akik még nem tagjai Krisztus Testének. Szukkoth beteljesülés alatt áll, miközben mi, léviták folyamatosan új lelkeket ajánlunk fel az Úrnak szolgálataink első zsengéjeként. Szukkoth a betakarítás folyamata, az az Aratás, melyen egyre intenzívebben dolgozzunk.

Vannak egyébb zsidó ünnepek, mint a Purim, a Rosh HaShana és Hannuka melyekről itt nem ejtek szót, mivel vagy nem bibliai ünnepről van szó, vagy annak egy félreértelmezett és módosított változatáról.

Zárójelben meg kell említeni egy későbbi írásnak a témáját, méhozzá azt a tényt, hogy


az Üdvtörténet legfontosabb eseményei eddig mind egy-egy zsidó ünnepen teljesedtek be:
Jézus születése, halála, feltámadása, elragadtatása és a Szent Szellem kitöltetése

Most itt tartunk. Shavuot/Pünkösd az utolsó beteljesedett ünnep.

A következő ünnep amely beteljesedésre vár a kürt hangjának, Jom HaTruá (mai talmudi nevén RoshHaShana), a ma zsidó újévnek tekintett két napos ünnepén következik be János, a Jelenések könyvének negyedik fejezetében rögzített látomása szerint.

A Szent Sátor mint állandó ünnep

Akik bent szolgálunk, folyamatosan YHWH és Yeshua jelenlétében vagyunk, magunk is, mint templomok, bennünk él az Örökkévaló a Szent Szellem által. Miért is lenne szükségünk figyelni az óránkat és naptárunkat, hogy valami többlet éléményt éljünk át, vagy hogy megfeleljünk valami elvárásnak? Nem lakozik bennünk a Megváltó Szelleme, nem teljesedtek be mindazok az ígéretek, melyeket tartalmaznak az Ünnepek, melyeknek csupán előképei? Bárhol, bármikor bizonyságot tehetünk saját (Yom HaTrua) megtérésünkről, majd Krisztus vérének elfogadásáról Peszach-unkról, arról a végső rendeződésről és engesztelésről melyet kaptunk ezáltal és a vezetésről, melyet belülről kapunk Szelleme által, mikor beteljesedett a Shavuot a saját életünkben?

Valóban nincs többé szükségünk a naptár szerinti ünneplésekre !

Akik bent vagyunk és szolgálunk a Szentélyben, az ünnepek valóban beteljesedtek és veszélyes azt gondolnunk, hogy a dátumok és egyéb betűszerinti szertartások számunkra szémélyszerint bármi jót hozhatnak. Ugyanaz érvényes itt is, mint a Törvény esetén.

Ezek az ünnepek mégis örökérvényűek, dátum és naptár szerint is!

Ismét egy ellentmondás és ismét Pál tollából: Igen, azért érvényesek és fontosak az idősíkon, mert olyan alkalmak, amikor a kívülállók nagyobb számban, illetve szellemileg felkészültebben, megszenteltebben járulnak oda az Örökkévaló Szentélyének küszöbéhez, ahol az Örökkévalóval és velünk is, a bent élőkkel találkozhatnak. Számunkra a dátum szerinti ünnepek lehetőség szolgálatra, bizonyságtételre és új testvérek befogadására. Mert nekik ezek a napok többet jelentenek az év többi napjaihoz képest. Ezért ne botránkoztassuk meg őket, hogy nem találnak minket az ajtónál, ahol szolgálnunk kellene feléjük. De ne gondoljuk, hogy számunkra ezeknek a napoknak több jelentőségük van a többieknél, hiszen mi egyfajta örök Ünnep, örök Szombat állapotában vagyunk és kell, hogy legyünk.

Figyeljük az időket és ünnepeket, azért, hogy adni tudjunk azoknak, akik még nem tagjai a Szentélynek, akik még nem leviták. De azon az örömön kívül, amit a szolgálat és egy új élet megfoganásának látványa tud okozni, a magunk számára semmit ne várjunk ezektől a napoktól.

Az Ünnepeket, csakúgy, mint a Szombatot, az Örökkévaló jelekként adta a világnak, hogy emlékeztessen mindenkit, hogy Ő a világ Teremtője, Szabadítója és Úra.

Ezeket a jeleket kötelesek vagyunk tisztelni és használni a többiek miatt. Ezeken a napokon a még meg nem váltott ember, lehetőséget kap, hogy betekintsen a Mennyei Szentélybe. Betekintést kap és egyben meghívást is. Óriási alkalmak a bent szolgáló levita papoknak, hogy a meghívást el is fogadják.

Gyermeki szívvel ünnepeljünk a gyermekek miatt

Családapaként néhány év lappangó ünneplés után rájöttem annak a fontosságára, hogy gyermekeim emlékezetébe vésődjenek ezek a találkozások az Úrral. Rájöttem, hogy igen nagy hiba lenne megfosztani őket ezektől, csak azért, mert szellemben szüleik már felnőttek.  

Az egyik legerőteljesebb evangelizációs eszköz ezeknek az napoknak a megünneplése.

Egy fajta alázatot és tiszteletet tanít gyerekeinknek, hitüket alapozza meg, zsidók esetén, identitásukat rögzíti. Itt tanulják meg, hogy rohanó világunkban, szükségünk van leállni és kizárólag YHWH-val foglalkozni, Őt keresni. Amint, magam is emlékszem gyermekkorom bár hamis ünnepeire, mégis igen fontos szerepet töltöttek be abban, hogy az Urat keressem és felismerjem a valódi ünnepeket.

Olyan jelek lesznek majdani tanítványi útaikon, melyre támaszkodhatnak, mely erősíti őket és utat mutat számukra.

Ezeknek a jelekenek a felületénél viszont előbb-utóbb tovább kell lépniük majd.

Nem lesz elég évenként 3-szor megjelenniük a küszöbnél a nagyobb ünnepekkor, illetve a heti Shabbatokkor, hanem belépve a Szentély tagjaiként az ünnekpek és szombatok esszenciájának szívükbe kell vésődniük, hogy állandósuljanak bennük.

A gyermekek miatt tartsuk hát meg az ünnepeket, azokért, akik koruknál fogva gyerekek, azokért, akik bár fizikailag felnöttek, de szellemben még gyerekek, vagy akár azokért, akik szellemben még meg sem születtek.

Lásd még: Ünnepek, mint az idők jelei (szerkesztés alatt)

Zeev Shlomo / Richard Sipos / 5/12/2021

Pin It on Pinterest