Aki leüt egy embert, és az meghal, halállal lakoljon. 2Móz 21,12

Az általunk sokat hallott, sokszor olvasott, a halálbüntetésről szóló Igék gyakran zavarodottságot, érthetetlenséget, és feszültséget okoznak a mai hívő emberekben. A külvilágban hirdetett egyre nagyobb szabadosság és hamis kegyelmen kívül – amik sajnos szintén gyakran befolyásolják יהוה-val megélt kapcsolatunkat – ezek a kegyetlennek tűnő törvények látszólag teljesen ellentmondanak Urunk, a Megváltó szavaival.

Azonban a felszültség és zavarodottság יהוה-nek jelző hangjaként ott cseng mindenki fülében, aki igazán keresi יהוה útját és az engedelmesség felé halad. Ezt lehet akár ”lelkiismeretnek” nevezni, azonban maradjunk a Szent Szellem kifejezésnél.
Amikor János 8: 1-11-ben olvasunk a parázna asszony történetéről, Jesua szavai nem írják felül a törvényt, miszerint megkövezést érdemelne, hanem kijelenti, hogy az vesse rá a követ, aki sosem vétkezet.

Ezzel a mondattal jelentette ki Jesua a Messiás Király, Krisztus egyedüli uralmát. Ezzel a mondattal hatályba léptette Jesua HaMassiah főpapi és ítélő bírói jogkörét, amit ezennel visszavett az emberektől.
,יהוה által kapott törvények szerint, a közösség bíráit ruházta fel יהוה A Messiási korszak előtt, az hogy ítéletet mondjanak ki embereken. Azonban már akkor sem volt egy önös, és öncélú bíráskodás, hanem egy יהוה-től kapott feladat, ahol a megbízott ember szigorúan és pártatlanul, háttérbe szorulva, mint ember, csakis יהוה szavát közvetítette, és olykor, szükség esetén végre is hajtatta az ítéletet יהוה Parancsolatai szerint.

Mint az előző két Szentélyben, a Törvényrend nem változott. De mivel a Harmadik Templom, Krisztus Teste immáron Szellemi Szentélyként működik, melyben egyetlen Kohenita Főpapunk maga Jesua HaMassiah, az ítélet végrehajtásával kizárólag Ő rendelkezik.
Még Jesua is kijelenti ebben az Igében, hogy még Ő sem ítéli el az asszonyt, hiszen Jesuaként, még nem lépet abba a fázisba, amikor minden hatalmat megkapva az Atyától, felkent Krisztusként, Főbíróként jön vissza ítélni… Még Ő sem, legalábbis most nem, a kegyelem ideje tart, de mikor visszajön már יהוה törvényei szerint ítéli meg a világot…

Mit kezdjünk hát a halálbüntetéssel?

A bűn létező és ható. A bűnt leleplezni, megítélni csak a törvény képes a Szent Szellem által. Kegyelmet kapni rá, szintén csak a megítélés után lehetséges. Igen, aki bűnben van, a halál fia/lánya. Tudnunk kell a törvény szerint, hogy egy adott emberben levő szellemiség a hordozója halálát bizonyítja és képviseli, sőt a halál jogával rendelkezik felette. Tudnom kell, hogy ha bűnös vagyok, nem hogy érvényes a törvény, hanem halálra ítélésem nélkül, és halálom nélkül nem is kaphatok rá kegyelmet. Ha nem halok meg, mint óember, sosem kel életre bennem az újember, amit Krisztus tud feltámasztani. Ez természetesen nem a fizikai halálomat jelenti, hanem a régi szellemiségnek meg kell halnia, hogy új teremtésként újjászülessek Krisztus Testében. (Azonban a bűnben való tudatos maradás, még a fizikai halálomat is előbb-utóbb előidézheti).

Tudnunk kell, hogy milyen törvény által érdemelnénk a halált, vagy más büntetést, hogy ennek felismerésének tükrében, képesek legyünk odajárulni Főpapunkhoz kegyelemért.
Ha a földbe esett gabonamag el nem hal, egymaga marad, ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem. (Jn 12: 24)

Hogyan hirdessünk törvényt és ítéletet ítélkezés nélkül?

Tudnom kell, יהוה-től kapott érzékenység/látás által, hogy kivel lehetek szellemi közösségben. A halált hordozó, vagy bármilyen bűnt hordozó ember, könnyen megfertőzhet engem is, ha toleránsan leplet borítok rá, humanista módon kijelentve, hogy semmi közöm hozzá, és ”nem számít kedves testvérem”. Szabad, sőt kötelességem felismerni a bűnt יהוה törvényének ismerte által, nehogy engem és a rám bízottakat megfertőzze. Azonban a szolgálat mások felé, és felebarátom szeretete annyiban kötelez, hogy pálcát törni felette, ítélkezni és kárhoztatni tilos számomra, viszont hirdetni a törvényt a kegyelem lehetőségével együtt kötelességem. Kapumnak mindig nyitva kell lennie, azonban vigyázat, meddig engedem be a másikat szennyesen. Lábat kötelességem mosni, mielőtt bárkit belsőségesebb, testvéri közösségbe beengedek sátramba. De a fejét, sőt a testét csak a Főpap tudja megtisztítani…

A farizeusság (részben) ismeri a törvényt, amivel יהוה/Krisztus helyett nekiront másoknak. A törvényt egészében kell ismerni, hogy látást kapjak a másik felé, hol tudok szolgálni, milyen Szó és Ige tudja őt megérinteni-megmenteni, hogy az ítélet után, azonnal mentőövként ott legyen Krisztus kegyelme és a szabadulás lehetősége.

zeev shlomo

2008/09/29

AZ ÍRÁS VIDEÓ VÁLTOZATA