…és néped fejedelmét ne átkozd (2Móz 22:27)

Ha a fejedelem יהוה szerinti, akkor egyértelmű, hogy átkozásról nem lehet szó, hiszen ez esetben magát יהוה-t átkoznánk. Azonban itt, inkább azokat az eseteket emelném ki, amikor mi jó hívők, úgy gondoljuk, hogy jogunk van hitetlen és bűnben élő vezetőinket kritizálni. Mert ez a törvény minden fejedelmet, jót is rosszat is, óv az emberek átkaitól.

A törvény alapja, hogy bármilyen nemtetsző uralkodó kerül, a nép fölé az soha nem történik יהוה akarata ellenére. Ő az, aki megengedi a nehezebb időket, a fogságokat, a zsarnokok felbukkanását. A kérdés az, hogy miért jönnek néha nehezebb idők fejünkre? Gyakran, talán legtöbbször, olyan uralkodó támad, akit ösztönösen átkozni tudnánk, hiszen alig, ha akadt יהוה törvényeit betartó יהוה szerinti uralkodó, leszámítva néhány júdeai királyt.

A válasz egyszerű, a nép bűneinek következménye. A nép törvényszegő, így a törvényszegés szellemiségének nyit ajtót és uralma alá helyezi saját magát. Ebből következik, hogy a látható világban is megjelenik egy törvényszegő fejedelem. Ezt יהוה következményként engedi meg számunkra.

A kérdés ilyenkor nem az, hogy milyen szavakkal átkozzam a nekem nem tetsző uralkodót, hanem az, hogy יהוה ítéljen meg személyesen, miben vagyok én felelős azért, hogy olyan felettesem van, aki sanyargat, aki távol áll יהוה-től. Legyen az király, igazgató, államelnök, vagy villamosvezető.

A személyes életem rendezése az, ami kiszabadíthat egy ilyen uralom alól. Ez még nem jelenti azt, hogy jó király fog hirtelen a fejem fölé kerülni, hanem adott esetben, nem ér el többé a hamis uralom átka, nem lehetetleníti el életemet, nem kell elszenvednem a negatív következményeit, illetve el leszek különítve, és יהוה közvetlen uralma megóv a világiétól. Ettől nekem még mindig יהוה tisztelnem kell a hamis uralkodó törvényeit, feltéve, ha azok közvetlenül nem sértik törvényeit. Adjátok meg azért a mi a császáré a császárnak; és a mi az יהוה-é, יהוה-nak. (Mt 22:21). A rendezés következményeként megéljük azt, hogy יהוה Szelleme ismét ránk száll, ami által minden más idegen szellem pedig egyszerűen “leszáll” rólunk.

Különösen és egyre fontosabb e-törvény olyan időkben, mikor kb. 200 éve, olyan fél évszázadonként, divat országonként felkelni és ledönteni az aktuális uralkodót, és vele együtt a rendszert. Ennek a parancsnak értelmét maga Jesua adta meg, mikor a császárnak való adózással nyilatkozott. A hívő emberek többségét úgy ismerem, mint akik kényszert éreznek arra, hogy körmük szakadtig követeljenek általuk elképzelt és a rendszer által megadott jogokat. Egészen elképesztő, hogy egyházak hada háborút indít egy világi kormány ellen, mikor az bejelenti, hogy megvonják tőlük a támogatásokat.

Elképzelhetetlen lett volna, hogy Jesua és tanítványai Pilátushoz járuljanak néhány dénárért kenyérre és halra, mert mennének a hegyre evangelizálni.
Egyben leleplezi azt is, hogy egyesek יהוה-hez, vagy a mindenkori hatalomhoz tartoznak. Az anyagi függés nyilvánvalóvá teszi, hogy ki az úr az Úr felett.

Hívők folyamatosan átkoznak. A miniszterelnök lehet vörös, fekete, vagy narancssárga, ha van rajta sapka, ha nincs, kifogást mindig találnak. Jogaik érvényesítéséhez pedig legalpáribb demokratikus elveken alapuló érveket hoznak fel, mint holmi világi ügyvédek. Közben, ha ők nem is, de akik mindezt kívülről végignézik, biztosan megfeledkeznek, hogy kit is hivatottak képviselni eredetileg, hiszen Róla, már alig esik szó.

Akkor Pál monda néki: Megver יהוה téged, te kimeszelt fal! És te leülsz engem a törvény szerint megítélni, és törvényellenesen cselekedve parancsolod, hogy engem verjenek? Az ott állók pedig mondának: Az יהוה-nek főpapját szidalmazod-é? Pál pedig monda: Nem tudtam, atyámfiai, hogy főpap. Mert meg van írva: A te néped fejedelmét ne átkozd! (ApCsel 23:3-5)

Pál nyelve is megbotlott egyszer, de az ő esetében ez tudatlanságból fakadt. Amint szembesítették, azonnal belátta hibáját. Bár tökéletesen igaza volt. Pál által megsértett főpap, bár főpap volt, nagy valószínűséggel elég kicsi lehetett szellemben Pálhoz képest. Ezt bizonyára Pál is érezhette, ezért csúszott meg a nyelve. Nagy alázat kell egy ilyen pozícióban, bocsánatot kérni attól, akire a kimondott vád bár igaz, mégsem ott, általa és ilyen módon kellett elhangoznia.

Egyik legsúlyosabb eset mégis az, mikor prédikációkban elhangzik valakinek a szájából, hogy hívő ember nem politizálhat, majd magán emberként folyamatosan az aktuálpolitika foglalja le gondolatai és beszélgetései jelentős részét. Az egyik hiábavaló hatalom átkozása által a másik hiábavaló oldal szennyét veszi magára. Ezáltal sajnos nem csupán saját magát mocskolja be.

Ne dilemmázzunk hát, hogy kötél vagy golyó, jobb vagy baloldal. Válasszuk inkább az Életet!

Zeev Shlomo

2014.01.24