A szegénynek ne kedvezz az ő perében… (2Móz 23:3)

szemében, a pozitív diszkrimináció épp annyira utálatos, mint a negatív. Egy csontvelejéig יהוה humanista világban, ahol már-már szégyen a szorgalom, a munka tisztelete és az ebből fakadó jólét, egy szorgalmas, munkaszerető ember, aki akár anyagi javakkal is megáldott ebből kifolyólag, már gyanúsnak és megvetendőnek számít. Könnyen meg is vádolnak simlisséggel, bűnözéssel, stb. Sok ilyen gazdag van a világban valóban, azonban létezik olyan jólét is, mely épp יהוה iránti tiszteletből és engedelmességből fakad.

Másfelől, a szegény pedig nem mindig saját hibájától függetlenül került szorult helyzetbe. Tudvalevő, hogy a szegénység manapság gyakran tudatosan választott életmód, vagy sok esetben a lustaság és felelőtlenség következménye. Ezért igazságtalan lenne egy bűnökkel terhelt szegénynek azért kedvezni egy igazságos gazdaggal szemben, mert látszólag ő a hátrányos helyzetű. A gazdag nem biztos, hogy mások kihasználásából él, a szegény pedig nagyon gyakran saját maga kizsigerelője. A látszat sokszor és egyre gyakrabban ebben az irányban is csal.

Gyakran látni nem csak gazdasági szinten, hanem erő és fizikai szinten mennyire jól ki tudják egyesek használni szerencsétlen helyzetüket. Láttam már olyan kishúgot, aki folyamatosan ingerelte szülei haragját jóval idősebb bátyja ellen, aki ily módon szinte bántalmazott gyermekként ismertem. Valami nem tetszett neki, ordított egyet, szülei pedig szó nélkül verték a srácot, mert bizonyára bántotta a szegény védtelen kicsit. De hasonló igazságtalanságokat tapasztalni napról napra, gyermek és felnőtt, nő és férfi, idős és fiatal viszonyaiban, vagy akár a közel keleten is. A rosszindulat és irigység nem ismer társadalmi és korbeli határokat, minden hamis humanista jogot pedig támadó eszközként előszeretettel kihasznál a kisebbségi komplexusban szenvedő rosszindulatú ember, hogy frusztrációit kiélje azon, aki bármiben több, vagy többnek vél magánál.

Régen ki volt szolgáltatva a szegény a gazdagnak, a beosztott a munkáltatónak, a nő a férfinek, a gyerek a felnőttnek, a kicsi a magasnak, az együgyű az okosnak, a kisebbség a többségnek, ma pedig szinte minden téren kisebb-nagyobb eltéréssel, a ló másik oldalára kerülünk lassan.

De hívő körökben is láttam gazdagot, azaz szellemben idősebb, nagyobb tudású embert, akit a kisebb túlzott védelmezésének kényszerűsége miatt úgy megvádoltak, hogy a másikkal való szembesítést és saját maga nyilvános védelmét is megtagadták tőle, nehogy megsérüljön a szellemben kisded testvér. Így a hamisan megvádolt gazdagabb továbbment és azóta máshol kamatoztatja vagyonát.

Zeev Shlomo

2014.01.24