Ne ferdítsd el a te szűkölködő szegényed jogát az ő perében… (2Móz 23:6)

A szegényből semmilyen hasznot nem lehet húzni. Ha jól bánunk vele, nem tudja viszonozni jóindulatunkat semmilyen formában, sem ajándékkal, sem pozícióval, sem jó kapcsolatokkal, sem pénzzel. Ez egy alapvető és általános igazság, ami köztudott. Ilyen módon a szegény nagy veszélyben van egy hitetlen és hitetlen társadalomban. Ha valami vád éri, senki nincs, aki melléáll, hiszen senki semmit nem ad ingyen. Ráadásul, ha valaki szegény nem nehéz rákenni bűnt, lopást, vagy akár gyilkosságot, mert nélkülöz és könnyen elhihető, hogy ilyen módon tartja el magát, vagy inkább éli túl a napjait.

יהוה ennek a törvénynek a betartására kötelezi népét, hogy a problémát kiküszöbölje. De párhuzamosan és kéz a kézben működik más törvényekkel. Hiszen, ami a szegényre igaz, igaz a gazdagra is 84/613, sőt, igazságot a szegény iránt kizárólag akkor tudok tanúsítani, ha nem fogadok el pénzt, vagy ajándékot valamelyik perestől. A megvesztegetés tilalma is erősíti ezt a törvényt, ugyanis a szegény nem tud ilyen szolgáltatást megvásárolni magának. 87/613 …ajándékot ne fogadja el, mert megvakítja a szemet… (2Móz 23:8)

Igaz, hogy a mai világban egyre kevesebb jogtalanság éri a “szegényt”, hiszen egyre humanistább világunkban ebből a végletből a másikba estünk. Természetes, hogy a sátánnak nem érdeke, hogy יֵהְוֶה igéje érvényesüljön, így vagy az egyik végletet, vagy a másikat kényszeríti a világra. Ezért fontos az előző törvényt is szem előtt tartani, ami a gazdag jogát védi. Érdekesség az is, hogy bár a világtörténelem során több igazságtalanság érte a szegényeket, mégis előbb szerepel a sorban a gazdagok jogát védő törvény. Ma egyre inkább aktuális ez a sorrend.

Bemerítkezésem után jó néhány évig olyan helyen laktam, ahol gyakran találkoztam közéleti személyiségekkel, sőt mi több sokan zsidó származásúak is voltak. Hamar észrevettem magamon, hogy jogtalanul működik bennem egyfajta diszkrimináció. Nagyobb vágyat és késztetést éreztem szolgálni ezek a neves emberek felé, mint a náluk jóval szerényebb és névtelenebbek felé. Elképzeltem, hogy mekkora dolog lenne egy ilyen embert Krisztushoz vezetni, mivel sokkal szélesebb körben tehet majd bizonyságot hitéről. Én pedig szép trófeát szereztem volna magamnak későbbi dicsekvéshez. Ez a törvény volt az, mely megítélt ebben a kérdésben. Szolgálni csak az tud, aki képes mindenféle emberi szempontjait és preferenciáit félretenni, illetve szabadulni azoktól.

Sok olyan közösség működik, ahol a főembereknek el vannak különítve a gyülekezeti terem első soraiban. Ott ülnek a dísz emberek, díszruhákban, mert ők híresek, vagy pénzesek, vagy egyszerűen azért, mert régebben járnak, idősebbek szellemben. Több olyan bizonyságot hallottam, hogy az utcáról oda betérő, יהוה iránt érdeklődő ember, ezek láttán, sarkán fordult és továbbment. Akik ezt elmondták nekem, találtak más helyett, ahol ez a törvény tiszteletben volt tartva, így ők is tanítványokká lettek. Találtak végül olyan helyet, ahol az elöljárók, nem elől ültek, hanem épp ellenkezőleg, inkább hátul és nem az ő lábukat mosták a kisebbek, hanem fordítva. De vajon mennyien vannak azok, akik többé nem tértek be más gyülekezetbe és özvegyen-árván bolyonganak tovább?

Minél idősebbek vagyunk, szellemben annál ösztönösebbnek kellene lennie annak az igének, mely szerint, ha valaki meghív, ne üljünk a főhelyekre, nehogy megszégyenítsen minket a ház ura és háttrébb ültessen. Mert lehet, hogy aki utánam jön nagyobb nálam, bár most még én szolgálok feléje. (Lk 14:8-9).

Nálunk otthon is a legkisebb gyereket szoktuk az asztalfőhöz ültetni, hiszen csak ott van karosszék. A többi helyen sima szék van, ahonnan könnyen kieshet. A sima székeken inkább mi öregebbek ülünk, akik biztosan állunk már a lábunkon.

Ellenben olyan is előfordult már, hogy veszekedtem valakivel, hogy ki üljön háttrébb az istentiszteleten. Egyikünk sem akart előrébb ülni. Azt gondoltam, jó, akkor minden rendben van velem is és ellenfelemmel is, él és működik bennünk ez a törvény és nem törekszünk pozícióra. Majd rájöttem, hogy nem ilyen egyszerű a dolog. Mert vannak olyan esetek, amikor azért szeretnénk hátul ülni, hogy ne kelljen részt venni a munkába, felelősséget vállalni a szolgálatért, közösségben lenni másokkal… de ez már egy másik írás tárgya lenne.

Lásd még 65/613 Az özvegyek és az árvák

Zeev Shlomo

2014.01.24