92/613 – Az állatok tisztelete

92/613 – Az állatok tisztelete

Ne főzz gödölyét anyja tejében… (2Móz 23:19 és 34:26)

A zsidó hagyomány szerint ez a törvény megtiltja, hogy húst és tejet egyszerre fogyasszunk. A Sulchan Áruk (Terített Asztal) alappillére. E-kódexkönyv a zsidó ortodoxia legalapvetőbb törvénykönyve, mely tartalmazza a hétköznapok előírásait. Még a kevésbé vallásos zsidók nagy része is törekszik arra, hogy konyháját úgy működtesse, hogy időnként húsos ételeket, időnként pedig tejes ételeket készítsen el benne. Ha nem engedheti meg magának, hogy két konyhája legyen, azt az egyet időszakonként felváltva, alapos kitakarítást követően egyik vagy másik termék felhasználására használja. A törvényt oly komolyan veszik, hogy egy húsos tál után, több órát várnak, hogy tejes kávét ihassanak, hisz ennyi idő kell, hogy a gyomorból a belekbe kerüljön az előzőleg elfogyasztott hús. A zsidóság évszázadok óta elképesztő mennyiségű időt, energiát és anyagiakat nem kímélve ragaszkodik e-törvény eme értelmezéséhez, mert valamikor a nép “bölcsei” ezt a magyarázatot hozták ki belőle.

azonban feltehetőleg egészen más célból rendelte el ezt a tilalmat. A hetiszakasz nagy része יהוה hátrányos helyzetűek védelmét biztosító rendeletekből áll. Nyilvánvaló, hogy ebből a gondviselésből az állatok sem maradhattak ki. Az anyaállat is szereti kicsinyét. Ha egy fiatal állatot saját anyja tejében főzzük meg, ez azt feltételezi, hogy az anya még él és ráadásul a levágás közelében tartózkodik. Ha nem is a szeme előtt történt kicsinye levágása, a hangját, a vérrel keveredő illatát, illetve a hiányát rögtön megérzi. Mivel az állatok nem sírnak, arckifejezésük a mi érzékszerveink szerint alig látható, az ember nem veszi rajtuk észre az érzelmi állapotukat. Így könnyen kialakulnak olyan szokások, melyek az állatok lelki világát teljesen figyelmen kívül hagyja és súlyosan bántja. Ha az állat szenved, az termékén is megérződik, hisz olyan mérgező hormonokat, anyagokat termel a szervezete, ami belekerül a tejébe, húsába, majd ily módon, az ember szervezetébe is. Káros tehát az állatra nézve, de ha az állat nem érzi jól magát, az számunkra is átokként üt vissza és saját magunkat mérgezzük meg általa.

Magam részéről, zsidó körökben figyelek arra, hogy ne kérjek kapucsínót egy marha pörkölt elfogyasztása után. Nem azért, mert tisztelem a félreértelmezett törvényeket, vagy, mert játszani akarom a törvénytisztelő zsidót a másik előtt, hanem azért mert tisztelem annyira a másikat, hogy ne okozzak botránkozást számára. Hasonló módon, mint az első tanítványok, akik a görögök iránti tiszteletből, יהוה utasítására elfogyasztották az áldozati húst, mert a szolgálat előbbre volt egy törvény tilalmának betartásánál, vagy ez esetben egy emberi törvény Nem betartásánál.

Ne legyünk hát sem farizeusok, de megszállott anti-farizeusok sem, hisz ugyanazok az ajtók zárulhatnak ma be a zsidók előtt miattunk, mint amelyek anno a görögök előtt, ha יהוה nem avatkozik be és nem szól az első tanítványoknak. Az ajtó, melyen a Király is bevonulhat a másik életébe.

Zeev Shlomo

2014.01.24

85/613 – Gazdagnak ne kedvezz

85/613 – Gazdagnak ne kedvezz

Ne ferdítsd el a te szűkölködő szegényed jogát az ő perében… (2Móz 23:6)

A szegényből semmilyen hasznot nem lehet húzni. Ha jól bánunk vele, nem tudja viszonozni jóindulatunkat semmilyen formában, sem ajándékkal, sem pozícióval, sem jó kapcsolatokkal, sem pénzzel. Ez egy alapvető és általános igazság, ami köztudott. Ilyen módon a szegény nagy veszélyben van egy hitetlen és hitetlen társadalomban. Ha valami vád éri, senki nincs, aki melléáll, hiszen senki semmit nem ad ingyen. Ráadásul, ha valaki szegény nem nehéz rákenni bűnt, lopást, vagy akár gyilkosságot, mert nélkülöz és könnyen elhihető, hogy ilyen módon tartja el magát, vagy inkább éli túl a napjait.

יהוה ennek a törvénynek a betartására kötelezi népét, hogy a problémát kiküszöbölje. De párhuzamosan és kéz a kézben működik más törvényekkel. Hiszen, ami a szegényre igaz, igaz a gazdagra is 84/613, sőt, igazságot a szegény iránt kizárólag akkor tudok tanúsítani, ha nem fogadok el pénzt, vagy ajándékot valamelyik perestől. A megvesztegetés tilalma is erősíti ezt a törvényt, ugyanis a szegény nem tud ilyen szolgáltatást megvásárolni magának. 87/613 …ajándékot ne fogadja el, mert megvakítja a szemet… (2Móz 23:8)

Igaz, hogy a mai világban egyre kevesebb jogtalanság éri a “szegényt”, hiszen egyre humanistább világunkban ebből a végletből a másikba estünk. Természetes, hogy a sátánnak nem érdeke, hogy יֵהְוֶה igéje érvényesüljön, így vagy az egyik végletet, vagy a másikat kényszeríti a világra. Ezért fontos az előző törvényt is szem előtt tartani, ami a gazdag jogát védi. Érdekesség az is, hogy bár a világtörténelem során több igazságtalanság érte a szegényeket, mégis előbb szerepel a sorban a gazdagok jogát védő törvény. Ma egyre inkább aktuális ez a sorrend.

Bemerítkezésem után jó néhány évig olyan helyen laktam, ahol gyakran találkoztam közéleti személyiségekkel, sőt mi több sokan zsidó származásúak is voltak. Hamar észrevettem magamon, hogy jogtalanul működik bennem egyfajta diszkrimináció. Nagyobb vágyat és késztetést éreztem szolgálni ezek a neves emberek felé, mint a náluk jóval szerényebb és névtelenebbek felé. Elképzeltem, hogy mekkora dolog lenne egy ilyen embert Krisztushoz vezetni, mivel sokkal szélesebb körben tehet majd bizonyságot hitéről. Én pedig szép trófeát szereztem volna magamnak későbbi dicsekvéshez. Ez a törvény volt az, mely megítélt ebben a kérdésben. Szolgálni csak az tud, aki képes mindenféle emberi szempontjait és preferenciáit félretenni, illetve szabadulni azoktól.

Sok olyan közösség működik, ahol a főembereknek el vannak különítve a gyülekezeti terem első soraiban. Ott ülnek a dísz emberek, díszruhákban, mert ők híresek, vagy pénzesek, vagy egyszerűen azért, mert régebben járnak, idősebbek szellemben. Több olyan bizonyságot hallottam, hogy az utcáról oda betérő, יהוה iránt érdeklődő ember, ezek láttán, sarkán fordult és továbbment. Akik ezt elmondták nekem, találtak más helyett, ahol ez a törvény tiszteletben volt tartva, így ők is tanítványokká lettek. Találtak végül olyan helyet, ahol az elöljárók, nem elől ültek, hanem épp ellenkezőleg, inkább hátul és nem az ő lábukat mosták a kisebbek, hanem fordítva. De vajon mennyien vannak azok, akik többé nem tértek be más gyülekezetbe és özvegyen-árván bolyonganak tovább?

Minél idősebbek vagyunk, szellemben annál ösztönösebbnek kellene lennie annak az igének, mely szerint, ha valaki meghív, ne üljünk a főhelyekre, nehogy megszégyenítsen minket a ház ura és háttrébb ültessen. Mert lehet, hogy aki utánam jön nagyobb nálam, bár most még én szolgálok feléje. (Lk 14:8-9).

Nálunk otthon is a legkisebb gyereket szoktuk az asztalfőhöz ültetni, hiszen csak ott van karosszék. A többi helyen sima szék van, ahonnan könnyen kieshet. A sima székeken inkább mi öregebbek ülünk, akik biztosan állunk már a lábunkon.

Ellenben olyan is előfordult már, hogy veszekedtem valakivel, hogy ki üljön háttrébb az istentiszteleten. Egyikünk sem akart előrébb ülni. Azt gondoltam, jó, akkor minden rendben van velem is és ellenfelemmel is, él és működik bennünk ez a törvény és nem törekszünk pozícióra. Majd rájöttem, hogy nem ilyen egyszerű a dolog. Mert vannak olyan esetek, amikor azért szeretnénk hátul ülni, hogy ne kelljen részt venni a munkába, felelősséget vállalni a szolgálatért, közösségben lenni másokkal… de ez már egy másik írás tárgya lenne.

Lásd még 65/613 Az özvegyek és az árvák

Zeev Shlomo

2014.01.24

148/613 – A vérfogyasztás tilalma

148/613 – A vérfogyasztás tilalma

És semmi vért se egyetek meg bármely lakhelyeteken: se madárnak, se baromnak vérét. (3Mózes 7,26)

A Biblia elmondja e-tilalom lényeget, ami abban áll, hogy a vér nem más, mint a lélek hordozója.

A zsidóság, a mai napig nagyon szigorú és pontos eljárással kezeli a húst, hogy abból, semmilyen szinten vér ne kerülhessen a tányérjába. (húsok áztatása langyos vízben, megsózása, nyílt láng felett való kisütése, stb.)

A vér elfogyasztásának tilalma a vadság és az erőszakosság szellemiségének távoltartását célozza elsősorban. A vér látványa, az azzal való folyamatos érintkezés és fogyasztása kinyithat olyan kapukat, ami akár az ember és ember elleni erőszak, háborúskodás és kegyetlenkedéshez vezethet.

Köztudott az is, hogy a legtöbb pogány szertatáson a vérfogyasztása áll a kultusz középpontjában, mikor a szellemvilággal kapcsolatot igyekeznek létrehozni.

Ismeretes az is, hogy kutyáknak, vagy bármiféle állatnak nem ajánlott nyers (véres) húst enni adni, hisz az hamarosan megvadulna és vérengzőssé válna tőle.

Mi tehát a vér?

Minden babonát félretéve elmondhatjuk, hogy a vér elfogyasztása az adott élőlénynek lelkével, egy fajta azonosulást eredményez, melyet azért tilt a Biblia, mert a pogányok szokása és varázslása az. Ha bárminek a vérét, akár fizikálisan is megissza az ember, könnyen válhat démonizálttá.

A szervek átültetése meglehetősen hasonló. Manapság sok olyan tanúvallomást ismerünk, amikor valaki más szervét viselő “gyógyult” ember lélekben megváltozott, a halott ízlésvilágát, sőt sok esetben a konkrét emlékeivel él tovább.

Mégis létezik a Bibliában egy másik parancsolat, mely szerint:

A ki eszi az én testemet és issza az én véremet, örök élete van annak, és én feltámasztom azt az utolsó napon.
Mert az én testem bizony étel és az én vérem bizony ital. (János 6, 54-55)

Jesua szavai az Újszövetségből egyértelműek, és látszólag ismét ellentmondanak az Atya parancsával miszerint semmilyen vért ne fogyasszatok el (még a Páska bárányáét sem volt szabad).

Igen, Jesua, a Bárány vére az egyetlen, amit szabad, sőt muszáj elfogyasztani és részesülni belőle, hogy az ember elnyerje az Örök Életet. Az ő vére fogyasztása az egyetlen, ami megengedett és immár megparancsolt, hogy Vele történjen az azonosulás, az Ő Szelleme itassa át lényünket, hogy a bűntől és abból származó haláltól megszabaduljunk. Az Ő Szelleme az Egyetlen amivel szabad, sőt kell azonosulnunk valamennyinknek.

Ez természetesen nem a jegyek átlényegüléséről szól (transzszubsztancia), melyet néhány egyház gyakorol a mai napig, az egyetlen áldozatra nem emlékezvén, hanem azt önhatalmúlag újra és újra megismételvén יהוה-t játszva. Ebben az esetben ismét az emberi vér és bálvány áldozat kategóriájába esik, mely azonos spiritiszta jellegű, mint bármely más véres áldozatos pogány szertatás.

Az orvos tudomány is ismeri azt a betegséget, mikor születése után néhány csecsemőnek szükséges kicserélni teste egész vérét, mivel a benne levő vércsoport káros a szervezetére és halálát okozná rövid időn belül.
Mi mindannyian ilyen káros szellemi vércsoporttal születünk anyáinktól. A bűn következményét és öröklődési átkát hordozzuk magunkban, mikor megszületünk.

Azonban van lehetőségünk ezt a vérátömlesztést (transzfúziót) szintén elvégezni, elvégeztetni magunkban Jesua vére által és az újjászületésünk által.

Mikor szellemben újjászületünk, nem történik más, mint ez az orvosi beavatkozás. Ez a folyamat immáron szellemben történik és megszentelődés folyamata a neve.

Amikor minden régitől, a Szent Szellem, Krisztus Szelleme, mint vér kezd belénk áradni, és fokozatosan kiszorítja a régi vérünket, és annak helyére özönlik. Mikor a törvény által megítél, kegyelmet ad, és életünk azt a részét hatalma alá veszi, új vérrel, a Szent Szellemmel töltődik fel. Mikor a Sátán uralmát fokozatosan kiszorítja, hogy Ő vegye át az uralmat felette. Így válik az óember újemberré.

A vízkeresztség után, jön a tűzzel (tisztítás), majd vérrel való keresztség, mikor az uralomváltás is megtörténik.

Tágabb értelemben véve, nem egyénekre lebontva a folyamatot, a vissza- és beoltatás folyamata és próféciája sem szól másról…
Miután az ág be- vagy visszaolttatik, a gyökérben levő nedv fokozatosan kiszorítja az ágban összegyűlt régi, idegen nedvet, hogy helyét átvegye és abból éljen tovább.

Egyének újjászületése, kereszténység újjászületése, krisztusivá válásuk…

Zeev Shlomo

2014/04/05

79/613 – A széttépett állat húsának tilalma

79/613 – A széttépett állat húsának tilalma

És szent emberek legyetek nekem, és a mezőn talált szétmarcangolt húst ne egyétek, az ebnek vessétek oda! (2Móz 22:30)

A döghús fogyasztásának tilalma több rétű. Közismert, hogy az elhullott állatok húsa több szempontból is veszélyes, mert gyorsan bomlik, főként meleg éghajlaton, a seb elfertőződik, stb. Köztudott az is, hogy a haldokló állat, olyan káros hormonokat termel, ami egy törvényszerinti levágásnál, mint pd. a rituális kóser vágásnál, nem, vagy sokkal kisebb mértékben jelenik meg. Majd az 55/613-ból kifolyólag, a szétmarcangolt hús, hacsak nem szintén vadállatról van szó, általában valakinek a tulajdona. Ne örvendezzünk más kárán és ne használjuk azt saját hasznunkra. Hiszen ilyen esetben nem felebarátunkkal vállalnánk közösséget, hanem a támadó vadállattal lennénk egyfajta szövetségben, mert ő „dolgozott” meg betevő falatunkért.

A másik épp a munkával kapcsolatos. Aki nem dolgozik ne is egyék. Miért profitálnék ingyen bármiből, ami nem saját fáradozásom gyümölcse? Távol álló gondolat a zsidóságban, illetve alapjából nem יהוה szerinti. Az ingyen élés és naplopás életmódjának nyitna ajtót egy ilyen cselekedet. Egyre kevesebbet dolgoznék, és egyre többet járnék szedegetni, vagy akár vadászni állatokra. Egy idő után pedig a lopástól sem riadnék vissza.

Szentek legyünk. Amit megeszünk, kizárólag יהוה-től kapott javak lehetnek és kizárólag יהוה-nak oltárán lehet őket hálával elfogyasztani. יהוה pedig sosem ad ócska, minőségtelen, félig romlott széttépet dolgokat életünkbe. Ő a legjobbat adja, az Ő áldása pedig sosem döglött és szétmarcangolt. (Vannak bár kivételek, mikor az életünk forog kockán, üldöztetés és háború alatt, igenis meg lehet enni bármit, ami életben tart).

Szellemben is elfogadni azt a tanítást, azt az eledelt, ami könnyed és ócska magától a megszentelődés lehetőségétől fosztja meg az illetőt. Ne érjük be azzal, amit össze tudunk szedni itt-ott, mert יהוה a legjobbat akarja neked adni. Ha nem kizárólag az Úrtól várom ellátásomat akár fizikai, lelki, vagy szellemi értelemben, akkor olyanná teszem magam, mint a portyázó kóbor kutya, aki a véletlenre bízza a jövőjét és büdösödő moslék tartja életben.

Kapcsolódó törvény 61/613 Megkövezett állat húsának tilalma

Zeev Shlomo

2014.01.24

77/613 – A vezetők tisztelete

77/613 – A vezetők tisztelete

…és néped fejedelmét ne átkozd (2Móz 22:27)

Ha a fejedelem יהוה szerinti, akkor egyértelmű, hogy átkozásról nem lehet szó, hiszen ez esetben magát יהוה-t átkoznánk. Azonban itt, inkább azokat az eseteket emelném ki, amikor mi jó hívők, úgy gondoljuk, hogy jogunk van hitetlen és bűnben élő vezetőinket kritizálni. Mert ez a törvény minden fejedelmet, jót is rosszat is, óv az emberek átkaitól.

A törvény alapja, hogy bármilyen nemtetsző uralkodó kerül, a nép fölé az soha nem történik יהוה akarata ellenére. Ő az, aki megengedi a nehezebb időket, a fogságokat, a zsarnokok felbukkanását. A kérdés az, hogy miért jönnek néha nehezebb idők fejünkre? Gyakran, talán legtöbbször, olyan uralkodó támad, akit ösztönösen átkozni tudnánk, hiszen alig, ha akadt יהוה törvényeit betartó יהוה szerinti uralkodó, leszámítva néhány júdeai királyt.

A válasz egyszerű, a nép bűneinek következménye. A nép törvényszegő, így a törvényszegés szellemiségének nyit ajtót és uralma alá helyezi saját magát. Ebből következik, hogy a látható világban is megjelenik egy törvényszegő fejedelem. Ezt יהוה következményként engedi meg számunkra.

A kérdés ilyenkor nem az, hogy milyen szavakkal átkozzam a nekem nem tetsző uralkodót, hanem az, hogy יהוה ítéljen meg személyesen, miben vagyok én felelős azért, hogy olyan felettesem van, aki sanyargat, aki távol áll יהוה-től. Legyen az király, igazgató, államelnök, vagy villamosvezető.

A személyes életem rendezése az, ami kiszabadíthat egy ilyen uralom alól. Ez még nem jelenti azt, hogy jó király fog hirtelen a fejem fölé kerülni, hanem adott esetben, nem ér el többé a hamis uralom átka, nem lehetetleníti el életemet, nem kell elszenvednem a negatív következményeit, illetve el leszek különítve, és יהוה közvetlen uralma megóv a világiétól. Ettől nekem még mindig יהוה tisztelnem kell a hamis uralkodó törvényeit, feltéve, ha azok közvetlenül nem sértik törvényeit. Adjátok meg azért a mi a császáré a császárnak; és a mi az יהוה-é, יהוה-nak. (Mt 22:21). A rendezés következményeként megéljük azt, hogy יהוה Szelleme ismét ránk száll, ami által minden más idegen szellem pedig egyszerűen “leszáll” rólunk.

Különösen és egyre fontosabb e-törvény olyan időkben, mikor kb. 200 éve, olyan fél évszázadonként, divat országonként felkelni és ledönteni az aktuális uralkodót, és vele együtt a rendszert. Ennek a parancsnak értelmét maga Jesua adta meg, mikor a császárnak való adózással nyilatkozott. A hívő emberek többségét úgy ismerem, mint akik kényszert éreznek arra, hogy körmük szakadtig követeljenek általuk elképzelt és a rendszer által megadott jogokat. Egészen elképesztő, hogy egyházak hada háborút indít egy világi kormány ellen, mikor az bejelenti, hogy megvonják tőlük a támogatásokat.

Elképzelhetetlen lett volna, hogy Jesua és tanítványai Pilátushoz járuljanak néhány dénárért kenyérre és halra, mert mennének a hegyre evangelizálni.
Egyben leleplezi azt is, hogy egyesek יהוה-hez, vagy a mindenkori hatalomhoz tartoznak. Az anyagi függés nyilvánvalóvá teszi, hogy ki az úr az Úr felett.

Hívők folyamatosan átkoznak. A miniszterelnök lehet vörös, fekete, vagy narancssárga, ha van rajta sapka, ha nincs, kifogást mindig találnak. Jogaik érvényesítéséhez pedig legalpáribb demokratikus elveken alapuló érveket hoznak fel, mint holmi világi ügyvédek. Közben, ha ők nem is, de akik mindezt kívülről végignézik, biztosan megfeledkeznek, hogy kit is hivatottak képviselni eredetileg, hiszen Róla, már alig esik szó.

Akkor Pál monda néki: Megver יהוה téged, te kimeszelt fal! És te leülsz engem a törvény szerint megítélni, és törvényellenesen cselekedve parancsolod, hogy engem verjenek? Az ott állók pedig mondának: Az יהוה-nek főpapját szidalmazod-é? Pál pedig monda: Nem tudtam, atyámfiai, hogy főpap. Mert meg van írva: A te néped fejedelmét ne átkozd! (ApCsel 23:3-5)

Pál nyelve is megbotlott egyszer, de az ő esetében ez tudatlanságból fakadt. Amint szembesítették, azonnal belátta hibáját. Bár tökéletesen igaza volt. Pál által megsértett főpap, bár főpap volt, nagy valószínűséggel elég kicsi lehetett szellemben Pálhoz képest. Ezt bizonyára Pál is érezhette, ezért csúszott meg a nyelve. Nagy alázat kell egy ilyen pozícióban, bocsánatot kérni attól, akire a kimondott vád bár igaz, mégsem ott, általa és ilyen módon kellett elhangoznia.

Egyik legsúlyosabb eset mégis az, mikor prédikációkban elhangzik valakinek a szájából, hogy hívő ember nem politizálhat, majd magán emberként folyamatosan az aktuálpolitika foglalja le gondolatai és beszélgetései jelentős részét. Az egyik hiábavaló hatalom átkozása által a másik hiábavaló oldal szennyét veszi magára. Ezáltal sajnos nem csupán saját magát mocskolja be.

Ne dilemmázzunk hát, hogy kötél vagy golyó, jobb vagy baloldal. Válasszuk inkább az Életet!

Zeev Shlomo

2014.01.24

75/613 – A bírák tisztelete

75/613 – A bírák tisztelete

Ne káromold az יהוה-t, és néped fejedelmét ne átkozd (2Móz 22:27)

יהוה és a fölöttünk uralkodó emberek tisztelete mellett (lásd 76/613), a zsidó hagyomány ezt a törvényt יהוה bíráira is vonatkoztatja.

Ismeretes a mai korban, hogy mennyi veszélynek van kitéve egy bíró, mikor bűnözők felett ítélkezik. Az elítéltek és családtagjai első ízben egyből a bírónak támadnak szavakkal, szitkokkal, átkozódásokkal és gyakran akár testi fenyegetéssel vagy bántalmazással. Külföldről is gyakran érkeznek hírek kivégzett bírókról, jogászokról.

Ennek a törvénynek a tükrébe érthető, hogy miért is történik mindez. Hiszen egy bíró, nem a saját törvényeit képviseli, nem is az ő érdeke, hogy a bűnös el legyen ítélve. Amint a világi bíróságon is, יהוה törvényszékének a képviseletében, az ítélethirdetéssel megbízott szolga, nem saját akaratát, és lelki vágya szerinti ítélkezést hozza, hanem יהוה-ét. A bíró egy alkotmánynak a törvényeit alkalmazza, amit nem ő írt, de aminek a végrehajtását sem ő intézi, hanem csak közvetíti.

Így minden lázadás, szitkozódás, káromlás, ami egy יהוה törvényeit ismerő, képviselő és közvetítő szolga ellen megy, יהוה törvénye ellen, maga יהוה ellen megy.

Krisztus Testében, szellemben nincs ez másként. Újjászületett emberekként, akikben Krisztus által a törvény kiteljesedetté vált, és annak ismeretében élünk, törvényszerűen minket fog elsősorban utálni és támadni a külvilág. Bár a külvilág gyakran nem tudja, de ez által magát יהוה-t támadja, feltéve, ha az Ő akaratában járunk, és nem saját lelki elképzeléseink szerint.

יהוה szinte összes prófétáját, végig a Bibliában, azért nem fogadták el, azért űzték el a nép közül és gyakran azért ölték meg, mert ezt a törvényt nem tartották be. יהוה összes prófétája olyan emberek voltak, kiknek ruháikon kívül szinte semmijük nem volt, és semmi érdek nem fűzte őket ahhoz, hogy bárki felett ítéletet hirdessenek. Teljes élet átadás, és a világtól való teljes függetlenedés volt rájuk jellemző, hogy tisztán és kizárólagosan יהוה Szavát közvetíthessék.

A tolerancia kényelmes állapota, mikor szépen diplomatikusan kikerüljük a konfliktusokat, nehogy יהוה törvényeivel emberek törvényeit megsértsük-szembeállítsuk, alapjából kizárja, hogy bármilyen helyünk legyen Krisztus Testében.

Krisztus Testének tagjaként parancs vállalni ezt a nehéz utat.
Lásd még 77/613 A fejedelem tisztelete, és 84/613 A gazdag védelme

Zeev Shlomo

2014.01.24