MIKKÉC

MIKKÉC

József felismerése

Amikor szorult helyzetbe kerül az ember, a világban elvetik, testvéri közösségekben is gyakran akadnak konfliktusok és ott is érik igazságtalanságok, akkor az ember könnyen azonosítja magát Józseffel. Jó érzés olvasni olyas valakiről, akivel hasonló megpróbáltatások megtörténtek, egy olyan valakiről, akit szintén testvérei löktek el maguktól. Azonban veszélyes és gyakran hamis a mi azonosításunk. A múlt heti írásban szó esett arról, hogy József, Krisztus összes előképei közül, talán a legjobban hasonlított Jézusra, mivel hasonló módon emberiről nem igen olvasunk vele kapcsolatosan. Jobb, ha az ember Józseffel csak igen elővigyázatosan azonosítja magát, hisz nagyon be tudja magát csapni ez által. Józsefnek nincs közölt, vagy bármilyen ismert bűne. Nekünk azonban van. Rossz híreket hozott ugyan testvéreiről apjának, az azonban sehol nem szerepel, hogy bűne vagy vétke lett volna Józsefnek. Csupán az emberi “jó” akarat és humanizmus által torzul József személye, mint oly sok másé. A mai emberközpontú és mindenben enyhítő körülményt kereső szellemiség láttatja sokak által Józsefet, mint egy besúgót, aki a rossz száj bűnét követte volna el.

Amikor valami hasonlóan rossz dolog történik velünk, bizony legtöbbször nem Józsefek, hanem sokkal inkább Jónások vagyunk. Ha valamilyen szorult sötét mélységbe kerülünk, az emberek leggyakrabban mégis engedetlenségeink következményeként dobnak bele nem kutakba, hanem tengerbe, mint Jónás esetében. Jó tisztázni, hogy valóban kút mélyén vagyok bizonyos esetekben, vagy inkább cethalak gyomrában, nehogy a rossz megítélés által ne állhasson helyre a helyzetem, ne tudjak úgy imádkozni יהוה-hez, hogy az megbánást, bűnvallomás által valódi szabaduláshoz vezessen. Mi mindig szeretnénk József lenni, hisz érezzük, hogy ő makulátlan volt, de sajnos leggyakrabban meg kellene elégednünk “egyszerűbb” jónási titulusokkal. Jónás maga is azért került a vízbe, majd a hal gyomrába, mert engedetlen volt. Valóban יהוה embere volt, valóban próféta is, nem is akármilyen, hisz egyik kiemelkedő szereplője a Szent Írásnak, mégis volt néhány rendezni valója neki is az Örökkévaló irányába.

Ez azonban nem zárja ki, hogy esetenként valóban Józsefi igazságtalanságokat éljünk meg magunk is. Hisz ígéretünk van erre, hogy Krisztus nevéért, sokunknak igenis szenvednie kell és hamis vádakat szükséges elhordoznunk. Nem kell keresztény aszkéta módon sem állandóan vadászni magunkban azt a bűnt is, ami nincs bennünk, csak hogy jobb hívőknek láttassunk, azonban jó, ha megvan az emberbe az alázat, hogy először mindig úgy megy יהוה elé, mintha Jónás lenne, majd esetleg maga az Úr adja a gyógyító választ, hogy nem, most valóban Józsefi tisztaságod miatt vetettek el mások.

Az alázat nem áll meg ennél a szintnél. Számunkra is adatnak Józsefek, sohasem tudhatjuk kik ők és hol, mikor, milyen módon vetjük el, dobjuk kútba őket magunk is. Talán Jószefként jajgatunk egy lyuk mélyén és épp csupán testvére vagyunk Annak, akinek magunkat mondjuk.

Zeev Shlomo 2013.11.29

TÓLEDÓTH

TÓLEDÓTH

Rebeka áldása

Rebeka nélkül Ábrahám öröksége aligha jutott volna el Jákobhoz és így a 12 ősatyához. Izsák egy időre “kivonta magát a forgalomból”, ezért feleségének át kellett vennie az irányítást. Nem Jezabel volt, hisz nem saját szándékából tette. Hanem, azért, mert a mellette levő férfi, akit neki kötelessége volt támogatni, meggyengült és nem töltötte be egy időre azt a szerepet, amit יהוה-tól kapott. Izsák szeme elhomályosodott. A vakság pedig az esetek többségében, bűn következménye. Valóban, Izsák nem azt a fiát szerette, akit יהוה szeretett. Ézsaút tisztelte, csodálta, ereje és “férfiassága” miatt. Ézsaút viszont יהוה gyűlölte. Világi szemmel tekintett sikeres fiára és ez a világi szemszög lehetett az a szög szemeiben, mely világtalanságát okozta. Rebeka személye, mint áldás itt teljesedik ki. Képes egy óriási “bűnt” elkövetni, egy olyan dolgot művelni, ami ugyanazzal a világi szemmel, mint amellyel férje rossz fiát szemlélte, csalásnak számít. Férjét megcsalta. Azt a férjét, aki egy időre nem volt teljesen יהוה szolgálatában. De pontosabban Izsákban azt csalta meg, ami a betegségét okozta. Valójában épp ezzel a cselekedetével nyilvánította ki legnagyobb hűségét férje iránt. Rebeka nem veszítette el szellemi látását és יהוה kegyelemből őáltala engedi véghezvinni azt a tervet, amit Izsák elvetett. Tökéletesen törvényesen járt el és képviselte יהוה akaratát. Rebeka és Jákob fia voltak azok, akik meg voltak csalva Izsák vakságát előidéző idegen szellemiség által.

Jákob csaló?

Hasonló módon, mint anyja esetében, Jákob sem volt sosem csaló. A neve, minden hiedelem és félrefordítás ellenére nem csalót, hanem “sarkon fogót” jelent (egyes források szerint még azt is jelenti, hogy “az Örökkévaló kedvezzen”, vagy “furfangos”). Az a mondat, hogy: “Nem méltán hívják-é őt Jákóbnak? Mert immár két ízben csalt meg engemet” egy olyan kijelentés, amit épp az a sátáni csúsztató szellem mondat ki Ézsaú küldöncével, aki Évát hasonló fondorlattal húzta csőbe korábban. Bár a Szentírásban szerepel, mégsem szent ez az állítás. A Biblia néhol az ellenség szavát is ugyanúgy közli, mint a Magasságosét!

Jákob, testvérének sarkát fogva jött a világra. Ezzel a cselekedetével bizonyára jelezni akart valamit. Lesz még megbeszélni valójuk.
A két gyermek tusakodott anyjuk méhében. Vajon miért? Ki tusakodott a másikkal és milyen célból?

nál van egy rend amitől, ha úgy tetszik Neki, néha eltekint és kivételez. Az elsőszülöttségi jog-יהוה a zsidó szellemnek egyik alappillére. Néhány esetben azonban יהוה nem az elsőszülöttön keresztül továbbítja az örökséget, hanem gyakran épp a kicsi, a gyenge, a megvetett személy által mutatja be nagyságát. Így történt ez többek között Dávid esetében is. Itt, Jákobnál, nem tudni biztosan, hogy melyik gyereknek kellett volna יהוה eredeti akarata szerint megszületnie. De elképzelhető, hogy Jákobnak kellett volna elsőnek a világra jönnie, és hogy Ézsaú ez ellen lázadt, már az anyaméhben. Testi fölényét már ott felhasználva beelőzte bátyját. Jákob ezért jelezhette felé és a külvilág számára, hogy: “ezt még megbeszéljük”. Semmi más nem történt a tál lencse történetnél, mint ennek a megbeszélésnek a beteljesedése. Ézsaú megpróbálta kiszorítani bátyját az örökségből csecsemőkorban testi ereje által, most pedig pont a testiségét kihasználva, Jákob nagy bölcsességgel, egyszerűen visszaszerzi azt, ami neki jár יהוה-i jog és predesztináció szerint.

Azonban nem megy ez ilyen könnyen. Az Ézsaú-féle emberek szavára semmit nem lehet alapozni. Természetes, hogy esze ágában nem volt Ézsaúnak betartani a szavát és átadni elsőszülöttségi jogát fiútestvérének. Ezért kellett Rebeka segítségével megrendezni Izsák megtévesztését. Hisz Ézsaú tusakodhat, mégis egyedül Atyjuknak van joga kiosztani az áldásokat.

יהוה mégis tudta és megengedte ezt a megelőzést, hisz előre jelenti anyjuknak mikor sírva fordul Hozzá, hogy miért viselős, ha gyermekei már a méhében tusakodnak: „Két nemzetség van a te méhedben; és két nép válik ki a te belsődből, egyik nép a másik népnél erősebb lesz, és a nagyobbik szolgál a kisebbiknek.” (1Móz 25,23). יהוה valami miatt, próbaként megengedte, hogy az Ő küldöttjét beelőzze az ellenség küldöttje. Talán Izsák hajlama a világi dolgok iránt, már ekkor ajtót nyitott arra, hogy ne יהוה eredeti terve érvényesüljön. Hasonlóan, magát Izsák születését is megelőzte egy hasonló ellenségeskedő testvér születése, szüleinek, emberi ötleteinknek következményeként.

Jákob jelleme azonban messze nem ennyire egyszerű és tökéletes. Mint apjánál, nagyapjánál és sokunknál, nála is kifejezetten jelen volt az emberi igazságszolgáltató hajlam, amivel korábban is találkoztunk néhányszor a Szentírás folyamán. Később olvassuk Hóseásnál, hogy יהוה-nak mégsem tetszett a sarkon fogás története: “Pere van az Úrnak a Júdával is, és megbünteti Jákobot az ő útjai szerint. Cselekedetei szerint fizet meg néki. Anyja méhében sarkon fogta bátyját, és mikor erős volt, küzdött יהוה-val.” (Hós 12: 2-3). Úgy látszik, hogy Jákobnak nem lett volna szüksége saját kezűleg jelezni יהוה eredeti akaratát. Hagynia kellett volna, hogy maga יהוה lépjen és rendezze úgy a dolgokat, hogy ígérete és akarata a maga idejében érvényre jusson. Ebben is azt az ősi hibát érzékelem, amikor az ember maga mellett tudja az Örökkévalót, tudja tervét is az ő életében és kicsit rásegít, megsürgeti, illetve kérkedik vele az ellenség előtt.

Zsidó tanításokban is időnként hallani, hogy ősatyánkat, Jákobot csalónak nevezik. A világ első antiszemitája, Ézsaú tomboló ereje még Jákob leszármazottjait is gyakran megcsalja. Valóban nagy hiba. Jákobot lehet önfejűnek, vagy csökönyösnek nevezni, azonban a csaló jelző ismét csúsztatás és hamis vád. Ideje lenne tehát rehabilitálni nemcsak Rebeka, hanem sokkal inkább Jákob személyét is. Talán így sokan rájönnének arra, hogy mi is, ki is a zsidó. Nem egy másokon élősködő éhező ravasz róka, hanem egy olyan nép, amelyet mások folyamatosan ki akarnak forgatni örökségéből, miközben épp azzal vádolják, amivel ellene vétenek. Nem szándékozom taglalni ennek a folyamatnak mai legklasszikusabb formáját, amikor Izrael és annak hadseregének “borzalmas” bűneit hamisítják elénk. De megfigyelhető minden korban, kicsit módosított formában ez az égbekiáltó hazugság.

Legszebb bizonyítéka annak, hogy az elsőszülöttségi áldást יהוה Jákobnak szánta, magában az áldás szövegében rejlik: “Fiamnak illata olyan, mint a mező illata, melyet megáldott az Örökkévaló. Adjon neked יהוה az ég harmatából és a föld kövérségéből, bőségesen gabonát és bort…” (1Móz 27: 27-28). Mikor megnyílik Izsák szája, nem ura annak, amit mond, nincs köze hozzá, csupán közvetít. Ekkor bizony יהוה Szelleme szól. Hogyan is áldhatta volna meg Ézsaú fiát ilyen szavakkal, mikor neki soha semmi köze nem volt a vetéshez, aratáshoz, bárminemű mezőgazdasági tevékenységhez. Ézsaú vadász volt, és ha Izsák emberileg áldott volna, inkább vadakról, prédákról és zsákmányról beszélt volna. Mit kezdhetett volna ő gabonával, borral, föld kövérségével és harmattal?page11image1668336page11image1688096

Zeev Shlomo 2013.10.25

VÁJJÉSEB

VÁJJÉSEB

József pásztor a pásztorok közt

József történetének kezdetén kiderül, hogy, apjának szolgáitól származó fiairól rossz híreket hoz haza. Talán nem tűnik túlságosan pozitívnak, hisz úgy tűnhet, hogy József egy elkényeztetett kis apa kedvence, aki besúgót játszik szegény testvérei kárára. Azonban, maga Jákob az, aki erre a célra küldi ki fiát a mezőkre, valószínűleg, mert ismeri többi fiát és tudja, hogy felügyeletre szorulnak. Jákob, sok hibát követett el, hisz ember volt, fiatalember, tele életerővel és férfi hormonnal, ami gyakran olyan lépésekre kényszerít, ami néha késleltette יהוה akaratának beteljesedését. Azonban, Józsefnél úgy érzem, hogy elérkeztünk egy olyan állapothoz, ahol az öregedő, és így jóval tapasztaltabb és bölcsebb Jákob, már egyre tisztábban látja saját elhívásának lényegét és יהוה tervét vele és családjával. Meglátásom szerint nem követ el hibát az által, hogy Józseffel másképp bánik, és jobban szereti. József kiválasztottsága, csak úgy, mint nála Ézsaú testvérével szemben, nem egy emberi döntésen alapszik. Nem Rebeka és Izsák döntötte el, hogy Jákob a kedvenc, hanem יהוה akaratából történik. Ebben az esetben is nyilvánvaló, hogy a 12 fiúgyerek közül, József יהוה akaratából egy elkülönített személy, egy olyan küldött a küldöttek között, akinek pásztori szerepet kell betöltenie a szintén pásztor testvérei között. A pásztorok is egy nyájat alkotnak, יהוה nyáját, akik olykor szétszélednek, illetve a rájuk bízott nyájjal nem sáfárkodnak, ahogy kellene.

יהוה így küldte egyetlen Fiát Jesua HaMashiát Népe közé, hogy számot adjon helyzetükről és összegyűjtse őket. Ezért gyűlölték meg sokan, mert a választott népen belül a Választott volt, akinek különös, közelibb és bensőségesebb kapcsolata volt az Atyával.
Jákob יהוה szerinti módon cselekedett, mikor kivételezett fiával és testvérei után küldte cifra ruhába öltözve. Hisz épp a testvérek érdekében tette. Ne széledjenek szét és ne tegyenek olyat, amiért büntetés vagy akármilyen rossz következmény járna. Ezt a gondviselés utasították vissza, mikor Józsefet elvetették.

József álmai

Két alkalommal álmodik József olyat, amivel még apját-Jákobot is felbőszíti. Egyik álma kévékről szól, a másik pedig égitestekről. József kévéje előtt meghajolnak testvérei kévéi, illetve a nap a hold és tizenegy csillag leborul előtte. Az álmok beteljesedése látszólag nem késik. Hisz nem sokkal később olvassuk, hogy Fáraó-helyettesi helyzetében, jönnek az éhező testvérei és leborulnak József előtt. A testvérek kévéi, meghajoltak József kévéje előtt. Mikor elfogyott a búzájuk és éhínség tört ki, József félretett gabonájáért mentek és leborultak testvérük lába elé. Azonban, ez csak az első álom beteljesedése. Atya, Jákob nem borul le József elé a bibliai történetírás folyamán, sőt anya Ráhel nem is tudna leborulni előtte, hisz már az álom keletkezését megelőzően meghalt. Hogyan teljesedik hát be az a profetikus álma Józsefnek, hogy a nap és a hold, azaz szülei, illetve tizenegy csillag, összes testvére leborul előtte? A beteljesedés nem a látható világban történik. Mikor maga Jákob személye, illetve Ráhel személye találkozik a Megváltóval, Krisztussal a mennyeknek országában, akkor borul le mindenki Előtte. Testvérei leborulása viszont nem csupán a 11 személyre vonatkozik, hanem azok összes leszármazottjaira.

A 11 törzs, azaz Izrael teljessége, és természetesen saját ivadéka is, mely a bizonyos 144.000 üdvözültet alkotják, akik leborulnak felismert Messiásuk, Jesua HaMasiah előtt.
Emberileg valóban megbotránkoztatónak hat, főleg ebben az ókori zsidó kontextusban, mikor egy gyermek kijelenti, hogy apját és anyát látta lábai elé leborulni álomban. Jákob is felháborodik ezen, mégis emlékezetében tartotta a dolgot, mint aki tudta, hogy valahol mégis igaza lesz a gyermeknek. De talán itt értjük meg azt az ellentétet, amit maga Jesua magyarázott a farizeusoknak, arról, hogyan lehet Ő Dávidnak fia és ura egyben? Egyszerűen így, ahogy maga József, mint Krisztus előképe, hivatása egy olyan Hatalomnak a képviselete volt, ami előtt még egy Jákobnak is le kell borulnia. Bár testi, fizikai értelemben Dávid atya, azaz felmenője Jézusnak testi értelemben, szellemben mégis Krisztus az Úr mindenek felett.

Jesua HaMasiah-nak számos előképe volt a Bibliában, mint maga Mózes is. Azonban József volt az a személy, aki a legtökéletesebb módon képviselte a Messiás szentségét. József volt a legkevésbé emberi és élete egész folyamán, az egyetlen olyan bibliai személy, aki nem követett el hibát, vagy engedetlenséget. Azt a Názáreti Jesuát vetítette előre, akit testvérei hasonló módon elvetettek, akit nem 20, hanem 30 ezüstért árult el valaki közülük, és akinek lábai elé, Jákob is, Ráhel is leborult és borul le folyamatosan.

Zsidóból egyiptomi, egyiptomiból zsidó

József mai szóval élve zsidónak, de pontosabban fogalmazva Izraelitaként jött a világra. (A zsidó név csak a második szentély lerombolása után jött létre és azt a megmaradt Júdeában élő népet, zömével Júda törzséből valókat jellemzi, akik ma Izrael népének túlélői). Testvérei bűne miatt azonban egy olyan helyzetbe kényszerült, mikor is יהוה megengedő akaratából egy időre más köntösbe, más identitásba kényszerült. József testvérei számára adatott, hogy látása, bölcsessége, יהוה hűsége és tisztasága által szolgálja őket, ügyeljen rájuk. Ők azonban ezt visszautasították. Így egy időre rábízta az akkori világ egyik legpogányabb népére, Egyiptomra. Egyiptom meglátta, megtetszett neki és megvásárolta magának. Használta saját javára, miközben bár inkább érdekből, de szerette és tisztelte Őt. Oly annyira, hogy a pogány legfőbb méltósága kinevezte maga után legfőbb méltóságnak. Jézus Krisztus elvetése után ugyanez a folyamat ment végbe. Egy olyan világegyház vásárolta meg magának a jogot, hogy Krisztust hirdesse, ahol a meglevő Fáraó mellett, vagy inkább alatt egy fokkal, nagy tisztelettel és emberi szeretettel fordulnak, többek között, az Egy igaz יהוה Fiához. Hogy kik ezek a fáraók, nem nehéz kitalálni, a hamis szűz Mária démonától kezdve, az összes szenten és egyéb intézményes egyházakon keresztül, lényegében a Pápák és azok kisebb utánzatai, aki Krisztus helytartójának hazudva magukat, épp Jézus nevével a szájukon uralkodnak fáraóként emberek milliárdjain.

A lényeg, hogy látunk egy zsidót, aki egyiptomi főméltóság lett. József által vonult be a nép Egyiptomba. Majd később a rabság évszázadai után יהוה küld egy másik embert, aki egyiptomi főméltóságként kezdi életét, majd a végén ismét visszatér népéhez és eredeti identitásához, hogy végül kivezesse népét a hamis uralom alól. Ez volt Mózes. 2000 évvel ezelőtt is hasonló történt. Amikor Jesuát elvetették, másoknak eladták, akik javarészt idegen érdekekre használták fel. De יהוה mindig felkínálja és küldi Krisztus Szellemét, hogy a hamis bálványkultuszból valódi megváltás és szabadulás legyen. Így történik az, hogy sokan a fán függő holt test hamis kultuszából eljutnak Krisztus uralkodó Szelleméig, mely által új életet kapnak. A bíbor színű palástot is Urunk halála előtt a római katonáktól kapta. Az Ő, יהוה-tól kapott cifra ruhája pedig fehér, mint a hó.

A mai zsidóság ismeri és látja Jézust, mint egyiptomi, vagy inkább római helytartót. Számukra Ő most idegennek számít, és félelmet kelt bennük, hisz 2000 éve az Ő nevében üldözik és gyilkolják őket. Az éhínség azonban már kezdi figyelmüket feléje irányítani. Jákob, az Atya hangja pedig már szól, hogy induljanak oda, ahol most tartózkodik. Nézzék meg, azt az Egy személyt, akit a pogány egyiptomi a hatalom élére tett, hisz valóban van nála gabona és életre való. Az Ő szava, az Új Szövetségben tartalmazza mindannak a beteljesedését, ami a Tanach-ban (Ószövetségbe) ígéretként áll, és amire évezredek óta éhezik a választott nép. Jákob nem azért küldte fiait, hogy egyiptomivá váljanak, hanem, hogy életben maradjanak. Majd mikor alázattal elé borulnak, felfedi azonosságát és akkor válik ismét azzá az izraelita Józsefé, aki volt. Küldetését teljesítette és identitását visszanyerte. A népnek azonban ott kellett maradnia Egyiptomban, hogy az Ábrahámnak tett ígéret beteljesedjen.

Zeev Shlomo 2013.11.22

VÁJJISLÁCH

VÁJJISLÁCH

Kiengesztelődés az ellenséggel

Jákob kivonul Lábán területéről egész családjával és megszerzett javaival, és követeket küld bátyához azzal az üzenettel, hogy sok jószága van. Megérkezik a hír, hogy Ézsaú elindult feléjük 400 kiképzett harcosból álló sereg élén. Húsz éve nem találkoztak és ennyi idő sem volt elég Ézsaú dühének lecsillapodásához. Jákob érthető módon megijed és első lépésként két csoportra osztja háznépét, hogy ha az egyiket megtámadják, legalább a másik megmeneküljön, majd -יהוה-hoz fordul imában. Bajba keveredik, támad egy “jó” ötlete, megcsinálja, majd kéri יהוה segítségét.

Életem talán összes problémája, minden szorult helyzet, ami nem próbaként adatott, hanem valami ballépés következményeként éret utol, az épp ilyen fordított, elrontott folyamat következménye volt. Legtöbbször előbb támad egy emberi megoldás, egy jó ötlet, egy jól hangzó válasz bizonyos helyzetekre, majd látván ezeknek rossz következményeit, megyek csak oda יהוה elé imába, hogy rendezze a helyzetet. Úgy gondolom sokszor, hogy vagyok elég méltó, elég Krisztusi, hogy a kisujjamból kirázzam a megoldást és a helyzeteket saját “bölcsességemre” bízom. Ekkor látom a helyzetet romlani, amitől általában kijózanodok eléggé, hogy ismét rájöjjek, hogy mi és Ki a valódi megoldás.

A vad felpiszkálása után, Jákob kitervel egy következő stratégiát. Vissza akarja vásárolni Ézsaú, ha nem is szeretetét, de legalább szimpátiáját, békéjét. Felajánl neki saját יהוה-tól kapott vagyonából egy részt, hogy ezzel hódoljon testvérének. Majd végső megoldásként Jákob készül egy esetleges összeütközésre is, hisz neki is voltak fegyveresei.

Amint olvashatjuk, Ézsaú valami oknál fogva teljesen elérzékenyedik, és mikor találkozik bátyával, meglátja annak feleségeit és gyermekeit és sírva összeborulnak. Valóban יהוה, hasonló módon, mint korábban Lábánnál, Ézsaúban is elvégezte, hogy Jákobot ne bántsa. יהוה oltalmazó keze rajta volt Ézsaún, hogy Jákobot megvédje fivére kirobbanásától.

Az ellenség azonban nem adja meg könnyen magát és a végsőkig próbálkozik. Felajánlja Jákobnak, hogy együtt menjenek és csatlakozzon Jákob embereivel, családjával és jószágaival őhozzá. Jákob ezt az ajánlatot visszautasítja. Ekkor megkéri, hogy legalább néhányan, az ő emberei közül kísérjék őket tovább útjukon. Jákob ezt is visszautasítja. Itt is látszik, mennyire nem engedi el tervét az ellenfél és mindent megtesz, hogy csapdába ejtse az embert. Ha már nem csatlakozik hozzá, legyen egy folyamatos rálátása a másik élettérébe.

Ézsaú végül beletörődött, hogy apjától csak másodlagos áldást kapott. Jákob helyzetének láttán, belátja, hogy mégis jobb számára az, amit végül kapott. Amikor testvérével találkozik, 20 éves rabságából szabadul éppen, ahol napszámosként robotolt saját rokonánál. Ézsaúnak vagyona nem robotolásból származott, nem kemény munka eredményeként. Nem tudatja velünk a Biblia, de nem nehéz elképzelni, hogyan szerezhette meg vagyonát. Ézsaú világi ember és így a világban érzi jól magát. Ahol lehet vadászni, portyázni és könnyen megszerzett javakat élvezni. Számára Jákob útja megvetendő és szánalmas. Nem érti, mert nem értheti, hogy Jákob, Izsáktól kapott áldása nem a gyors sikeren és az azonnali látványos meggazdagodásról szól. Nem is biztos, hogy maga Jákob életében teljesedik be. Sokkal mélyebb és hosszabb távú tervről van szó. Jákob áldása egy egész népre és örök időkre szól. A hívő ember számára a legnagyobb áldás, ha leszármazottjai élvezik hite gyümölcsét és adják tovább a szellemi örökséget, illetve kamatoztatják azt. A világi Ézsaú számára a jó áldás viszont, amit ő maga azonnal élvezhet, leszármazottjai csak addig fontosak, amíg saját tekintélyét növelik. A gyermek sajnos gyakran csak addig érték, amíg a szülő dicsekedni tud vele, szépsége, okossága, ereje, egészsége, vagy bármilyen eredménye miatt.

Zeev Shlomo – 2013.11.15

VÁJJÉCÉ

VÁJJÉCÉ

Jákob álma

Jákob, fivére haragja elől menekülve elérkezik egy helyre, ahol lefekszik aludni. Fog egy követ a hely kövei közül és álmot lát. Egy létra jelenik meg neki, mely az égig ér, és amin angyalok járnak fel és alá. Jákob nagy bajban van, menekül, valószínűleg fél is. A nagy megpróbáltatás jeleként egy kő az egyedüli kényelme a puszta közepén. Semmi sátor, semmi puha párna, semmilyen kényelmes ágy, hanem a hely kövei közül egy kő, mint egyedüli vánkos. Ki van hangsúlyozva, hogy a hely kövei közül. Mikor vándorutunkon haladunk, sosem a régiek, a múlt kérdései a fontosak. Mi van ott ahonnan jöttünk, mi lesz később. Szolgálati útjaink arról szólnak, hogy ahol, és amikor épp vagyunk térben és időben, ott milyen bűnök vannak, milyen gondok és megoldandó problémák. A mi felmenő imáink hordozzák magukban a megoldást is, hisz az angyalok nem csak fel, hanem alá is jártak. Az ima lényege és egyben a zsidó esti imának a mintája, Jákob, יהוה-val való kommunikációja. Jákob ekkor beszélt יהוה-hez és יהוה választ adott neki az angyalok közvetítésével. Kérdésre felelet, problémára megoldás, panaszra vigasz, fájdalomra gyógyulás. יהוה biztosítja, hogy vele lesz és gondot visel rá. Jákob ekkor oltárt épít, olajjal felkent oltárt és fogadalmat tesz szövetségük megpecsételéseként.

Jákob megpróbáltatása

יהוה-val való találkozása után, valamilyen oknál fogva Jákob mégis rabságba keveredik. Pontosabban idegen uralom alá. Ott más törvények uralkodnak. Két fajta más törvény. Az egyik típus, amely különösen nem ütközik יהוה törvényével és józan paraszti ésszel gondolkodva kimondottan jogosnak is tűnhet. Lábán kimondja, hogy nem szokás náluk a kisebbik lányt korábban megházasítani, mint az idősebbiket. Ez, egy apa felől, egy kimondottan gondoskodó, leányait védelmező cselekedet. A másik típusú törvény, az önzésen alapuló, a másikat kizsigerelő és semmibe vevő szélhámos. Mikor ezt az alap törvényszerűséget, tudatosan nem közli Jákobbal, hogy később, erre a gondoskodó atyai kötelességére hivatkozva még több hasznot húzhasson igazságtalanul jóhiszemű unokaöccséből. Kétszer hét évet szolgál egy olyan embernél, aki vérszerinti rokona volt, anyjának, Rebekának bátyja. Lábán személye épp olyan kiemelkedő, mint húgáé, csak hogy az alattomosságban és a kapzsiságban. Az ellentétes pólusok, itt is megnyilvánulnak, mint oly sok más esetben a Bibliában. (Káin-Ábel, Jákob- Ézsaú,…)

Nem tudni, hogy יהוה miért engedi Jákobot egy ilyen áldatlan helyzetbe. Miért engedi, hogy keményen szolgáljon 14 évig, majd még 6 év ráadással kelljen még megszerezni külön a vagyonát, azt is egy “csalás” révén. Nincs szándékomban találgatni, azonban Jákob szolgálata nyilvánvalóan részben egy próba volt, egy felkészítés, egy olyan kohó, ahol Jákob bizonyára sok felesleges salak és emberitől tisztult meg.

Magam is tapasztalom, hogy יהוה akaratából vagyok néha olyan helyeken, ahol szolgálnom, dolgoznom kell valamennyi ideig, és sorozatos igazságtalanságok érnek. Lábán mindig ott van valahol és valamilyen formában. Nem mindig olyan tudatosan alattomos, mint Jákob nagybátyja, de gondolkodásának, humanizmusának, vagy bármilyen egyéb emberi törvényrendjének köszönhetően, olyan jogtalanságoknak, igazságtalanságoknak, egyszóval bűnök működésének add teret, hogy valóban nagy kérdéseim vannak időnkét יהוה iránt. “Nem Te akartad, hogy idejöjjek? Nem Te adtad, a csodával határos módon, ezt a munkahelyet? Mégis miért kell ilyen mértékű törvénytelenségeknek a tanúja és elszenvedője lennem?” Ekkor érkezik el a pillanat, mikor jobb csendben maradni és nem harcolni a helyszínen és osztani az észt, beszélni arról, hogy mit hogyan kellene csinálni, mert a hívő, törvényt ismerő ember, sokat tudna tanítani az ilyenekről. Ha mégis ezt teszi, emberileg, akkor a bűnt nem csak tapasztalnia kell, hanem az összes átok is rázúdul, hisz a bűnös ember, saját kis kialakult világában, nem tűri, hogy a beosztott, az új, kioktassa arról, amihez végül semmi köze sincs. Jobb szótlanul tűrni egy ideig és imádkozni. Küldeni יהוה felé imáinkat, hogy jöjjön a felelet, illetve יהוה serege jöjjön szembe velünk, ahogy Jákobbal is szembejöttek, hogy maga rendezze körülöttünk a dolgokat, Ő változtasson azon, amin kell, vagy bennünk rendezzen olyan dolgokat, mint az elvárás, a jobban tudom mint ők, mert hívő vagyok, יהוה embere, és egyéb gőgös dolgokat.

Jákob a vagyonszerző

יהוה szintén álomba utasítja Jákobot arra, hogyan szerezze meg vagyonát a foltos és csíkos juhok és kecskét történetén keresztül. Itt sem csalás történt, mivel maga יהוה adja az ötletet, hanem már maga a Mindenható avatkozik bele abba az igazságtalanságba, amiben Jákob hosszú évek óta szenved. Miután Jákobnak látványosan elszaporodnak nyájai, Lábán haragra lobban. Ekkor יהוה szól neki is. יהוה szól annak, akivel nem áll kapcsolatban, akivel nincs szövetsége, akivel nincs folyamatos beszélő viszonyban, sőt azzal, aki az ellenség uralma alatt áll. Kéri, hogy se jót se rosszat ne tegyen Jákobbal. Érdekes, hogy miért nem tehet vele jót, hisz a jóban mi a rossz? Az, ami a világ számára “jó”, יהוה számára talán épp a legrosszabb, rosszabb, mint maga a rossz. Jákob számára a legnagyobb átok mindezek után még az lett volna, ha adóssá válik egy olyan gerinctelen embernek, mint Lábán. Külön áldás, hogy ebből a helyzetből úgy jön ki יהוה embere, az ellenségtől úgy válik el, hogy semmi tartozása nincs irányába, sőt inkább az ellenség tartozik neki. Nagyapja, Ábrahám is így vált el Szodoma királyától, mikor maga mondta ki (itt ráadásul konkrét utasítása nélkül), hogy semmit nem fogad el tőle, nehogy azt mondhassa, hogy nem יהוה-nak, hanem embernek köszönheti a vagyonát.

Néha számunkra is nagyon csábító, mikor egy hosszú rabság után, akár joggal elvárjuk, hogy valami kárpótlást kapjunk a gonosz ellenségtől. Ilyenkor jó tudni, hogy igazi kárpótlás, igazi áldást kizárólag az Örökkévaló יהוה-től várhatunk. Lehet, hogy ez a kárpótlás mégis embertől származik valamilyen szinten, mint Jákob esetében a juhok és a kecskék, melyek mind Lábán meglevő állataitól születtek, azonban úgy rendezi יהוה a dolgokat, hogy nem a meglevőből, hanem annak különös felhasználása által lényegében a meglevő tőkét felhasználva és befektetve a kamatot szedi le és adja saját emberének. Egy olyan befektetés és kamat, amit amúgy sem tett volna meg eredeti tulajdonosa, így nem mondhatja, hogy kárt szenvedett ezért.

Magam is megdöbbenek azon, hogy ennyi idő után még egyáltalán kell írni Jákób ártatlanságáról és szükséges rehabilitálni személyét szinte minden ember előtt. Az Írás annyira egyértelmű, hogy magam sem tudom elhinni, hogy több ezer éve, emberek száz milliói, akár nem zsidó, de még zsidó oldalon is, egy az egybe átvette az ezsau-i retorikát, miszerint Jákób összes búját-baját ellen kell fordítani vádként. A történetet olvasva hogyan alakul ki bárkiben a csaló fogalma Jákóbra nézve. Jákób mindig is tiszta és becsületes szándékú volt. Egy óriási hibája volt, talán őt jobban jellemezte, mint bármilyen más személyt a Bibliában: mélységesen emberi volt és gyakran követett el hibát, melynek igen súlyos árat fizetet.

Jákob hamis szövetsége

Ahogy apjánál, nagyapjánál is láthattuk, Jákob ugyanabba a hibába esik, mint ősei korábban. Mikor már mindennek vége, mikor a szabadulás határán állnak, az idegen uralom alól való távozásának pillanata előtt néhány perccel, jön az ellenség, és ha már visszatartani nem tud, mert maga יהוה kényszeríti, megkörnyékez és fogást keres az emberi gyengeségben, félelmekben. Nem tágít, jön, és ha már nem maradsz szolgája, legyen veled egyenrangú, kössél szövetséget vele. Sőt olyan szövetséget, hogy nem fogod megtámadni soha. Ha az ellenséget nem tartom ellenségnek, akkor nem válok magam is azzá? Legitimizálom azt a bűnt, megtűröm, ami ellen nekem küzdenem kellene, יהוה akarata szerint? Ha megfogadom, hogy nem támadom meg, mi van, ha közben elfoglalja azt a területet, amit יהוה nekem ígért és nem távozik onnan? Ismét יהוה szövetségébe ütköző hamis szövetség köttetett Jákob és Lábán között, ahogy Izsák, vagy Ábrahám és Abimélek között. Jákob, 20 éves szolgálat után, mikor apósa nem csak feleségeit, hanem fiait is sajátjának tekinti, már nagyon belefáradhatott a küzdelembe. Közben ott lobogott mindig is Ézsaú emléke, akivel tudta, hogy előbb utóbb szembesülnie kell, ráadásul bármikor életére törhetett volna. Beleesett egy hibába és nem küzdött a végsőkig. Ezúttal יהוה közbelépett és küldte Jákob háta mögé azt a sereget, mely semmivé tette a hamis szövetségét. Megtérésünk és újjászületésünk közötti időszakban, nekünk is vannak ehhez hasonló hamis szövetségkötéseink. A tudatlanság idejét azonban יהוה elnézi és kérhetjük, hogy kegyelmezzen és törje meg ezeket a ballépéseinket, tegye semmissé és érvénytelenné őket, azért, hogy mehessünk az elrendelt utunkon tovább. Jákob itt még nem volt Izráel.

Ráhel két arca

Ráhel szép arcú és szép alakú volt. Rebeka első megjelenésére visszaemlékezve, egészen másképp hangzik e-következő ősanyánkról való beszámoló. Rebekát egy idős szolga találta meg. Egy olyan ember, aki valószínűséggel, már nem úgy nézett a nőkre, mint egy fiatal facér férfi, amilyen ekkor Jákob volt. Ábrahám szolgája szintén szépségről számol be, azonban ez a szépség egészen más jellegű lehetett. Magam is tapasztalom, ahogy idősödök, hogy mennyire más szemmel nézem az ellenkező nemet és mennyire más lett a szépség fogalma bennem. Az öreg Eliézer nem volt már “érdekelt” a női szépségben, és bár Rebeka biztosan nagyon szép volt fizikailag is, elsősorban jellemének szépsége volt szembetűnő. Ráhelnél ilyen jellegű szépségről nincsen szó. A héber szövegben két különböző szó áll, amit a fordítók széppel oldottak meg mindkét esetben. Azonban a tov nem egyenlő a jafa-val, ez utóbbi a külső szépségre utal, az első jelentése pedig az, hogy jó, jóságos. Rebeka tov volt, Ráhel pedig jafa. A története végén, mielőtt otthagyná az atyai házat, magával viszi apja bálványait. Jákob tudatlanul megátkozza azt az embert, aki a szobrokat ellopta nem tudván, hogy szeretett felesége volt a vétkes. Jákob átka utol is éri feleségét, aki Benjámin születésében meghal. Az úton halt meg és bár nem voltak túl messze a családi sírhelytől Makpéla barlangjától, ahol Ábrahám és Sára majd később pedig Izsák, Rebeka, Lea és maga Jákob földi maradványai is kerülnek majd, mégsem vitte oda eltemetni kedvenc hitvesét. Ráhel elkövetett egy hibát, nem előre, hanem hátratekintett, nem tisztult meg a múlttól, nem ragaszkodott kizárólag férje יהוה-ához. Azonban elhívását betöltötte, megszülte Józsefet és Benjámint, de nem láthatta fiait felnőni és betölteni saját feladatukat.

Jákób után, ismét egy hamis kép, amit érdemes helyére tenni. Jákóbbal ellentétben túlértékelik Ráchel személyét, miért, mert férfiak írják a történelmet, azok pedig mindig bedőlnek a női szépségnek.
A zsidóság többsége, aki Júdától származik, Ráchel sírját mai napig meglátogatja, lányait tízezrével nevezik el róla évente, miközben többségüknek semmi köze sincs hozzá, hacsak valaki nem származik Benjámintól, de erről alig ha lenne zsidó, aki jelenlet teljes bizonyossággal ezt kijelenthetné. Júda sarja lévén, Lea szinte valamennyink ősanya. Ezt a nevet viszont összehasonlíthatatlanul kisebb mértékben említik, adják, stb…

Mint Mária esetében a egyes keresztény egyházaknál, érdemes lenne minden túlértékelt személyt levenni szobortalapzatáról és kellő tisztelettel a méltó helyére tenni.

Zeev Shlomo

2013.11.08

CHÁJJÉ SZÁRÁ

CHÁJJÉ SZÁRÁ

Rivká

A világban gyakran esik szó a tökéletes nő fogalmáról. Magam részéről a tökéletes nőt egy szóban, pontosabban egy névben össze tudom foglalni: Rivká (Rebeka). A Szentírás kiemelkedő és egyik legnagyszerűbb szereplője. Ő, aki megtestesíti mindazt az erényt, amit olvashatunk a derék asszony dicséretében (Péld 31:10-31).

Ábrahám küldöttjének pontos fogalma volt arról, hogy milyen az ideális nő. Amikor elindult Izsáknak feleséget keresni, nem csupán egy vendégszerető nőt kér az Örökkévalótól, aki gondoskodik az emberről (ilyen vendégszeretettel gyakran találkozni, emberközpontú és nem mindig érdektelen), hanem olyat, aki az állatokról, az eszközökről is gondoskodik. Talán jelentéktelennek tűnik ez a részlet, mégis arról tesz bizonyságot, hogy nem tetszésből, nem viszonzási vágyból, vagy fizetségért gondoskodik Ábrahám szolgájáról, hanem benne van az önzetlenség, ami által szeretettel bánik a viszonozni nem tudó állatokkal is. Egy pásztorkodó társadalom idején különös erény volt, hisz a férj megélhetésében és elhívásában fontos szerepet töltött be a jó háziasszony, a vagyonnal gazdálkodni tudó feleség. Rebeka kiemelkedő nagyszerűsége tovább rajzolódik, mikor a jövő heti szakaszban, úgy dönt, hogy jobb, ha férjét igenis becsapja. Rebeka jól sáfárkodott, hű volt a kevésen, így mehetett tovább, jóval nagyobb feladatot betölteni ősatyánk, Izsák mellett.

Rebeka története számomra egy olyan csodás eseményt ír le, amire apaként magam is nagyon vágyom. Vágyom, hogy amikor eljön az idő, legyen egy olyan Küldött, aki fiamnak elmegy megkeresni azt a feleséget, akin יהוה Szelleme nyugszik, lányomért pedig eljön, hogy odavezesse ahhoz a férjhez, akiben ugyanaz a Szent Szellem lakozik. Valójában a Küldött megvan. Rajtam áll, hogy tudom-e kérni, hogy menjen el értük. Hívő szülőként a legnagyobb öröm, amikor gyermekeink házassága Krisztusban köttetnek. Olyan házastársakkal, akik egymást támogatják, kiegészítik és erősítik, amikor az egyik vagy a másik meggyengül vagy elbotlik, amint azt olvassuk majd a jövő heti tórai szakaszban.

Sára

A hetiszakasz tehát második ősanyánk találkozását írja le Izsákkal. Sáráról van azonban elnevezve. Sára élt 100 évet és 20 évet és 8 évet. Magyar fordításban 128 év szerepel. Azonban a héberben három külön részre van osztva a kora. A zsidó hagyomány úgy tartja, hogy 100 évesen olyan szép volt, mint 20 évesen és 20 évesen olyan ártatlan, mint 8 évesen. Bármi is legyen ennek üzenete, a hetiszakasz egy folytonosságot ír le. Sára továbbmegy, Rebeka helyébe lép. Az egyik nő halála űrt hagy maga után, melyet egy másik betölt Izsák életében, de az egész közösség életében is. Hasonló módon, mint számtalan más helyen a Szentírásban, mikor egy idős ember meghal és utódot nevez ki (Mózes Józsuét, Éli Sámuelt, Dávid Salamont, Illés Elizeust, stb.) Rebeka is méltó utódaként szerepel Sárának. Izsák megvigasztalódik, mert hiányzott a női jelenlét. Egy ház, (vagy inkább sátor az ő esetükben) hideg és üres, ha nem tölti azt be egy Nő. יהוה nem csak a pátriárkák, a próféták és királyok utódlását biztosítja. Fontos a női folytonosság is. Lányként is rengeteg tanulni valója van az embernek, anyaként pedig ugyanannyi tanítani valója. Ennek a tudásnak, szerepnek átadása és jogfolytonossága ugyanolyan fontos és nélkülözhetetlen, mint amit a férfinek kell átadnia utódainak, hisz ők, a nők a mi társaink, segítőink, akik nélkül tehetetlenek lennénk. Fontos a nők helyreállásáért is imádkozni, hisz az ő helyreállásuk nagymértékben biztosítja a mi helyreállásunkat is! Tegye יהוה a mai nőket olyanokká, mint Sára és Rebeka…

zeev shlomo 2013.10.25