A váltságdíj

Ha fölveszed Izráel fiainak fejszámát megszámlálásuk alkalmával, akkor adja meg mindenki lelkének váltságát az Örökkévalónak, … Minden egyes, aki átmegy a számláláson, adjon fél sékelt a szent sékel szerint, … Mindenki, aki átmegy a számláláson, húsz évestől fölfelé, adja meg az Örökkévaló adományát. A gazdag ne adjon többet és a szegény ne adjon kevesebbet fél sékelnél, hogy leróják az Örökkévaló adományát engesztelésül lelketekért. Te pedig vedd át a találkozás sátorának szolgálatára, hogy emlékezésül legyen az Örökkévaló előtt Izráel fiainak, engesztelésre a ti lelketekért. (2Móz 30:11-16)

A pusztai sátor alappillérei ezüstön alapszanak. Krisztus Teste a megváltás alapkövén nyugszik, így minden szolgálat mely benne folyik a Főpap által azok számára szól, akik megfizették váltságdíjukat.
A néphez tartozó húsz évesnél idősebb férfiak mind kötelesek voltak ezt az összeget alaptőkeként letenni יהוה oltárára, a Pusztai Szentély megépítéséhez. Mindenki számára elérhető összeg volt, a gazdag nem adhatott többet és a szegény nem adhatott kevesebbet. Mindenkinek volt legalább ennyi ezüstje, azaz, saját magunk, mindenki számára ingyen adomány felülről, amit szükséges יהוה oltárára visszahelyezni, hogy rendeltetésszerűen működjön.

Ez a szimbolikus cselekedet nem más, mint az életátadásnak előképe. Mikor valakiben megfogan a gondolat és az elhatározás, hogy יהוה-nak visszaadja saját magát, hogy többé ne saját, hanem az יהוה Örökkévaló kezében legyen sorsa és élete. Saját magunkat ajánljuk fel, odatesszük tudatosan oltárára, hogy új élet induljon meg bennünk.

zeev shlomo

2014