Menj Egyiptomba

A történet leírása elején Ábrám útja számunkra még bizonytalan. Kap יהוה-től egy utasítást, hogy menjen ki arra a földre, amit יהוה mutat neki. Kánaán területére való megérkezése után nem sokkal nagy éhínség tör ki. Érthetetlen, miért esik rá ez az átok a térségre alig, hogy Ábrám odaérkezik (bár igazából mennyi idő telt el a két esemény között, nem tudjuk). Ábrám látszólag még teljesen engedelmes יהוה-nak, mégis baj éri. Ábrámot nem büntetés éri, hanem, mint mindnyájunknak, szüksége volt megismerni Egyiptomot. Húgaként mutatja be feleségét, majd ebből fakadóan יהוה, csapásokat mér Fáraóra és a népre Száráj miatt. Ábrám ferdített a valóságon, mégis az “ártatlan” egyiptomiakat sújtja.

Ezen túl יהוה még meg is áldja Ábrámot mindenféle ajándékkal, ami vagyona egy részét képezte. Izrael népének alaptőkéjének egy jelentős része ekkor került ősatyánk birtokába. (Együtt azzal a tökével, amivel kivonult népéből, illetve később még kiegészítve Abimélek hozzájárulásával). Látomásban az Örökkévaló megmutatja Ábrámnak, hogy mi lesz a sorsa ivadékának. Hasonló utat kell bejárniuk: az ősatyák éhínség miatt Egyiptomba költöznek, majd 400 év rabszolgaság és ezt követően egy nagy vagyonnal felruházva, kivonulnak majd. Ez a vagyon, Ábrám gazdagságának visszaszolgáltatása volt, hiszen a nép minden tulajdona odaveszett Egyiptomban, mikor rabszolgasorsba került.

Hívő utunk elején tapasztaljuk mi is, hogy botladozunk, tévedünk, baklövéseink vannak, mégsem kell mindig elszenvednünk a következményeket. Sőt gyakran még további áldásokat is kapunk. Hasonlóképpen, mint ahogy Száráj teljes védettséget élvezett Fáraó mellett, Ábrám pedig még azt a vagyont is megtarthatta, amit “húgáért” kapott. Ez egy nagyon kényelmes állapot, amit sokan szeretnénk megőrizni. Valóban jó dolog gyermekként élni יהוה kebelén, azonban ha eljön a felnőttkor ideje és mi gyermekek akarunk maradni, nem fog sikerülni. Hiszen יהוה minket nem örök gyermeknek hívott el, hanem felelősségteljes felnőtt férfiúkká akar formálni.

Aminek maradnia kell a gyermeki korunkból csupán a tiszta szív, ahogy a másikat fogadjuk feltétel nélkül és szeretetben. Ez lehet egyik oka a szellemi megtorpanásnak, amikor nem jutunk előrébb egy idő után. Elvetjük a felelősséget, mint a fiatal, aki nem akar belépni a felnőttkorba.

Gyermekeknek gondoljuk, hazudjuk magunkat, saját magunk előtt elsősorban, lényegében idétlenné és haszontalanná tesszük magunkat.

Egy másik hibába is gyakran beleesünk. Túlzottan megvetünk mindent, ami egyiptomi, ami a régi életünk része volt. A múltunk teljes lezárásával és elvetésével rohanunk bele valami vallási burokba, mint egy kolostorba, ahonnan alig vagyunk hajlandóak kilépni a világba. Pedig épp ebben a világban szereztük meg azt a tőkét, amellyel tudunk szolgálni e világ felé. Ez a világ az a hely, ahol a helyünk van, bármennyire nem tetszik ez nekünk. Az Úri imádságban Jesua ezt erősíti meg. Nem lehetünk a világ uralma alatt szellemben, de testileg benne kell maradnunk. A világból származik minden vagyon, tudás, ismeret, és anyagiak is mely alapul szolgál későbbi feladatainknak. Nem érdemes elvetni az emberi tudományok minden aspektusát sem. Bár lehet, hogy látszólag ellentmond יהוה igéjének, sok esetben mégis pont, hogy Őt igazolják a világi megfigyelések és felfedezések is.

Van egy harmadik Egyiptomi száműzetési történet a Szentírásban. Nem más, mint amikor Urunk menekült oda földi családjával, a heródesi üldöztetés elől. Jesua gyermekkorának nagy részét szintén Egyiptomba töltötte. Az e-heti háftárá betejesedéseként, a népek világossága itt ismerteיהוה meg a népeket, a nem zsidó embereket, akikért a világba érkezett, hogy hozzájuk is eljusson ismerete és a megváltás. Ezzel Ő is példát állított elénk. Neki nem volt szüksége megismerni bárkit, hiszen mindenkit ismert eredendően. Mégis földi ember lévén végigjárta előttünk azt az utat, amit nekünk is végig kell járni, ha követjük Őt.

zeev shlomo Vissza az írásokhoz 2013.09.18