Mikor valamely város alá mész, hogy azt megostromold, békességgel kínáld meg azt. És ha békességgel felel neked, és kaput nyit, akkor az egész nép, amely találtatik abban, adófizetőd legyen, és szolgáljon neked. Ha pedig nem köt békességet veled, hanem harcra kel veled, akkor zárd azt körül; És ha YHWH, a te Elohimod kezedbe adja azt: vágj le abban minden fineműt fegyver élével; De az asszonyokat, a kis gyermekeket, a barmokat és mind azt, ami lesz a városban, az egész zsákmányolni valót magadnak prédáljad; és fogyaszd el a te ellenségeidtől való zsákmányt, akiket kezedbe ad neked YHWH, a te Elohimod.

5Mózes 20:10-14

Ismét egy olyan rész amelyen sokan megbotránkoznak és amelyben az ószvötség kegyetlen és bosszúálló „Istenét” látják.

Ma, akik Kegyelem alatt vagyunk Krisztusban ezek a szavak valóban nem arról szólnak, hogy támadjunk rá és öljük meg ellenségeinket, még csak önvédelemből sem

Azonban vannak harcok ma is, és egyre inkább, melyek nem test és vér ellen folynak.

A hívő ember számára a szellemi harc, külső és belső támadások ellen folyamatosan folyik. Leggyakrabban harcolnak értünk az égiek, Urunk és angyali seregei oltalmaznak, de vannak helyzetek, ahol nekünk tudatosan meg kell vallanunk az Örökkévaló ígéreteit és ráparancsolnunk idegen szellemiségekre, hogy távozzanak a Jézus Krisztus nevében, semmi joguk nincs felettünk.

Ezekkel az idegen hatalmakkal szemben, nincs kegyelem, nincs humanizmus, hanem írtani és pusztítani kell őket a ránk ruházat hatalom nevében. A győzelem viszont minden esetben hadi sarcot von maga után: a szabadság áldását elsősorban, de sok más áldást is.

Abban az esetben pedig, amikor emberek által, rajtuk keresztül állunk szemben ezekkel az idegen szellemiségekkel, akkor más a helyzet és a stratégia módosul.

Látjuk, hogy Krisztus ezen törvénye arra utasít, hogy békét – Shalomot kínáljunk fel elsőként!

Szét kell választani a bűnt hordozó és megváltásra váró embert a benne levő bűntól.

Ha a bűnös körülmetéletlenségében hallgat azokra az alapszabályokra, melyeket minden ember megkapott a szívébe megfoganásakor, akkor van esély, hogy felismeri a bűnt és megszabadul attól, elfogadja feléje nyújtott kezünket, szolgálatunkat. Te pedig, ha Krisztushoz vezeted, szolgálatod gyümölcseként számoltatik fel neked. Viszont itt már nem a te szolgád lesz, ahogy olvassuk a törvényben, hanem Krisztusé.

Jézus katonáiként segítenünk kell Mesterünket kivégezni felebarátainkban az óembert, hogy Új Teremtések legyenek ők is Krisztusban. Adót pedig annyiban fog fizetni neked, hogy egy új testvér megnyerése, minden esetben óriási áldással jár annak életében, aki a Megváltóhoz vezette. Egyrészt társat kapsz, másrészt gyűjtöd magadnak a kincset a Mennyekben, mely örök, nem rágja meg a moly, nem lopja el a tolvaj.

Ha viszont nem hallgat mit kell tennünk? Öljük meg, az embert is? Semmiképp nem erről van szó. Itt is ismét Krisztusnál van az ítélet. Ha ellenáll, ha behódol tudatosan a benne levő, őt bűnre kényszerítő idegen szellemeknek és kitart azok mellett a végsőkig, akkor előbb utóbb utol éri az embert is Krisztus ítélete.

Ezt a parancsolatot is megismétli Jézus, amikor tanítványait kiküldi:

És monda nekik: Semmit az útra ne vigyetek, se pálcákat, se táskát, se kenyeret, se pénzt; se két-két ruhátok ne legyen. És valamely házba bementek, ott maradjatok, és onnét induljatok tovább. És valakik be nem fogadnak titeket, kimenvén abból a városból, még a port is verjétek le lábaitokról, bizonyságul ő ellenük.

Lukács 9 és 10-ben

Nekünk ez utóbbi parancshoz kell tartanunk magunkat, nem ölünk saját magunk, csak a port verjük le lábainkról. Ha békénket nem fogadják el, akkor átadjuk a legfelső bíróságnak ezzel a jellel. És ha kitart a végsőkíg ebben az állapotban, akkor maga Kristus fogja az előző és eredeti törvény szerint végrehajtani az ítéletet rajta.

Összegzésként, az eredeti Ószövetségi törvény érvényben van, de nem mi és nem most, hanem Krisztus és most Ő is kizárólag szellemben kínálja fel mindenki számára a halálravivő óembereink kivégzését, hogy Örök Életet kapjunk. Krisztus visszajövetelekor viszont a fizikai-, látható síkon is, amikor a Kegyelem ideje lejár, az eredeti Ószövetségi ítélet szerint sújja majd örök halállal azokat, akik nem éltek ezzel a Kegyelemmel.

Ismét egy Parancsolat, melyet tökéletességre emelt, azaz Kegyelemmel párosulva szellemi síkon beteljesített a Megváltó.

RichardSipos/Z.Shlomo/2022/9/9

Pin It on Pinterest

Share This