Az ünnepek, csakúgy, mint a törvény tisztázása és helyére tevése igen fontos része mindazok szolgálatának, akik zsidó származással, Krisztus tanítványaként működnek.

A zsidó, pontosabban bibliai, eredeti ünnepek megtartásán és helyreállításán dolgozunk sokan, akik hordozzuk a messiási zsidó titulust. Rendezvényeket, alkalmakat, összejöveteleket rendeznek meg egyesek, hogy hagyomány szerint megüljék ezeket az ünnepeket.

Ennek a fajta szolgálatnak is lehet igen nagy jelentősége és gyümölcse egy ideig, de jó tudni, hogy

a felületes és a szellemi tartalmától megfosztott ünnepléseknek az állandósulása előbb utóbb inkább káros lesz, mint építő.

Krisztus tanítványaként mit kezdjünk az ünnepekkel, azokkal, melyeket az Örökkévaló elrendelt ?, hiszen Pál ezt a témát is kérdőre vonja és figyelmeztet bennünket:

“Most azonban, hogy megismertétek Elohimot, sőt hogy megismert titeket Elohim, miként tértek vissza ismét az erőtelen és gyarló elemekhez, a melyeknek megint újból szolgálni akartok? Megtartjátok a napokat és hónapokat és időket, meg az esztendőket. Féltelek titeket, hogy hiába fáradoztam körültetek.” (Gal 4:9-11)

Pál ezen szavain senki ne érezze magát felszabadítva arra, hogy tovább ünnepelje, mindazokat a pogány gyökerű ünnepeket, melyeket ráerőszakolt az idő és a görög-római birodalmi szellem az eredeti és tiszta Kereszténységre. Még mindig jobb az eredetit megélni, még ha farizeus és vallásos módon is, mint a hamisat.

Természetesen senki nem szeretné farizeus és vallásos módon visszatérni az eredeti gyökerekhez, hiszen, ahogy Pál írja, hiábavaló fáradozás lenne és nem sok előny származna belőle. A továbbiakban tisztázni fogjuk, mi motiválta Pál szavait, miként ellenzi az ünnepek, szombatok, szombatévek és jubilleumi évek megtartását, miközben ő maga is YHWH teljes és beteljesedett Szavának a helyreállításán munkálkodott.

Visszatérni az Örökkévaló ünnepeihez: de HOGYAN?

Többször hallottam már hívő emberektől, hogy megtérésük és újjászületésük után egy ideig még igen lelkesen várták a bibliai ünnepeket és megtartották azokat. Majd egy idő után a lelkesedés alábbhagyott és nem igen tudnak mit kezdeni ezzel az állapottal. Sokaknak nagy lelkiismeret furdalást okoz a jelenség, hisz úgy érzik, hogy valami nincs rendben velük szellemi síkon és akár beindul az önvád is.

Magam is átmentem ezen az állapoton. Főként miután zsidó identitásomat rendeztem és

visszatértem a kizárólag bibliai ünnepek megtartásához, olyan hatással voltak rám, mint gyermekkorom karácsonyai, húsvétjai, melyek hamisságáról vagy kevertségéről nem tudván még akkor, mégis valódi csodaként éltem meg,

ahogy ez a legtöbb gyerekre jellemző.

Nagy várakozással és izgalommal vártam a kijelölt napokat, figyeltem a dátumokat, hogy megjelenve Budapest egyik zsinagógájába, a helyi zsidó közösséggel együtt ünnepeljük az Örökkévaló ünnepeit, ők még beteljesedésüket várva, én pedig tudván, hogy Krisztusban beteljesedésre kerültek. Egy két év után, már semmi kedvem nem volt ünnepelni, zsinagógákba járni, és általában másnap értesültem arról, hogy ismét elkerülte a figyelmemet egy-egy ünnep.

A lelkiismeret furdalást hamar felváltotta egyfajta megnyugvás, nem tudván valójában mi történik, de érezvén, hogy nem engedetlenség, bűn, vagy bármilyen szellemi elferdülés-eltávolodás okozza ezt az érzést, hanem kezdem tudattalanúl átélni azt, amiről Pál beszélt a Galatákhoz.

Úgy gondolom, hogy ez a kezdeti érzület és lelkesedés teljesen a helyén volt, sőt segített abban, hogy megerősödjek szellemben és identitásban. Azonban jó, hogy nem tartott sokaíg és továbbléptem ezen a területen is.

A beteljesedés érvénytelenné tesz?

Valódi választ akkor kezdtem el kapni a kérdésre, mikor az egyik Szombatot ünneplő egyház tagja elmagyarázta, hogy náluk a szombatokon és a bemerítkezési alkalmakon kívül, semmilyen ünnepet nem tartanak meg. Úgy vélik, hogy

Krisztus keresztre feszítésekor, mikor a kárpit a templomban kettéhasadt, az összes bibliai ünnep beteljesedett,

így többé nincs szükség azok megtartására. Azonnal felcsillant a szemem, bár érezvén, hogy némi tévedés és ellentmondás is van abban, amit mond, mégis éreztem, hogy valahol ezen a gondolatmeneten kell elindulnom, hogy megértsem az ünnepek mai értelmét a Kegyelem korában. Szombatos testvérem felé azonban jeleztem az ellentmondást, hiszen az ünnepeket Shabbatoknak tekintjük a törvény szerint. A nagy engesztelés napja, a Yom Kippur Szombatok Szombatjaként van jelezve az Ószövetségben. Nem értem, hogy a heti rendszerességű Szombatokra miért tesznek ekkora, gyakran túl nagy hangsúlyt, miközben a többi ünnepeket pedig idejétmúltnak tekintik? De most nem ez a kérdés érdekes számunkra.

Az ünnepek két dimenziója

Kértem az Örökkévalót, hogy felesleges agyalás helyett és teológikus kutakodások helyett, Ő maga nyissa meg szememet arra, hogy mit kell, hogy jelentsenek az ünnepei számunkra hívőknek, hisz az Ige az összes Ünnepet, örök érvényűnek tartja. Miért van az, hogy még megtérésem előtt, közben, illetve korai hívő éveimben, olyan fontosak voltak számomra mára pedig szinte teljesen kikopott a lelkesedés.

A választ hamar megkaptam, mikor is

megjelent előttem a pusztai Szent Sátor képe,

mely pitvaránál jelentek meg a nép tagjai a nagy Ünnepekkor, illetve a heti rendszerességű Szombatokkor.

Itt jelentek meg annak érdekében, hogy találkozzanak az Örökkévalóval és áldozzanak neki. A nép tagjai kintről jöttek, a pusztából jelentek meg a Szentély bejárata elött, ahol a bent szolgáló levita papok fogadták őket és áldozataikat.

Tudván, hogy a Pusztai Sátor maga Krisztus Testének előképe, tudván, hogy mi, akik Krisztust szolgáljuk, valamennyien levitái vagyunk ennek a Szellemi Szentélynek, megértettem, hogy az ünnepeket egészen másképp éli meg a kívülálló a bent szolgálóhoz képest. A kívülállók, azaz a keresők, a felületesen hívők, a vallásosok, a hagyományokat még követők számára a kijelölt napok, az Ünnepek azok a köztudatban megrözített pillanatok az évben, mikor találkozhatnak, közeledhetnek az Örörkkévalóhoz. Ekkor megjelennek a pitvarban, mélyebben magukba szállnak és emlékeznek Teremtőjük személyére, szavára és akaratára. Nem tagjai a Szentélynek, de az ajtónál megjelennek, és szívükben is közelebb kerülnek a Megváltójukhoz. Ilyenkor fülük és szívük egyaránt nyitotabb az Úr hívó és vigasztaló szavára. Az ünnepekre való készülődés és a pitvarban való megjelenés máris felkészíti őket a találkozásra. E-közben, azok számára, akik már

újjászületésünk által a Szentélyen belül már szolgálunk, és így az összes ünnep együttesének a lényegét és szellemi tartalmát éljuk meg minden pillanatunkban.

Nincs már szükségünk arra, hogy figyeljük a naptárat és a dátum szerinti ünnepektől és azok megtartásától várjunk bármi szellemi előrelépést vagy változást saját életükben.

Az Ünnepek, csakúgy, mint a Törvény, beteljesedtek bennünk Krisztus által.

Élnek és működnek bennünk, ahogy a Szent Szellem és a szolgálati szükség igényli. Így érthetjük meg Pál szavait, mikor újjászületett híveket dorgál meg azért, mert túl nagy hangsúlyt és elvárást tettek az ünnepek hagyományos módon való megtartására és nem értették meg azoknak a másik oldalról nézve, új szellemi jelentőségét és töltetét. Egyszóval a Galaták visszatértek a messiást fel nem ismerő zsidó hívek vallásosan ünneplő szellemék állapotához, a vallásosság démonához.

A Messiás által bennünk beteljesedett Ünnepek

Először is megtörténik YHWH hívó szavának meghallása: Yom HaTrua. Majd Egyiptomunkból való kivonulásunkat követően és a Bárány Pesszachi áldozata által megtörténik az Engesztelés, az végső Yom Kippur az ember életében. Ezt követően a Vígasztaló Szent Szellemet kapjuk meg a Shavuot ünnepének beteljesedéseként, mikor a törvény nem kő, hanem szíveink hústábláira vésődik be és élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus.

Egyetlen ünnep maradt a személyes életünkben, mely utolsóként, egyfajta beteljesedésként, betakarításként továbbra is folyamatban van: a Szukkoth (a sátoros ünnep). Ez az ünnep jelképezi a Sátor pitvaránál való találkozásunkat levitákként azokkal, akik még nem tagjai Krisztus Testének. Szukkoth beteljesülés alatt áll, miközben mi, léviták folyamatosan új lelkeket ajánlunk fel az Úrnak szolgálataink első zsengéjeként. Szukkoth a betakarítás folyamata, az az Aratás, melyen egyre intenzívebben dolgozzunk.

Vannak egyébb zsidó ünnepek, mint a Purim, a Rosh HaShana és Hannuka melyekről itt nem ejtek szót, mivel vagy nem bibliai ünnepről van szó, vagy annak egy félreértelmezett és módosított változatáról.

Zárójelben meg kell említeni egy későbbi írásnak a témáját, méhozzá azt a tényt, hogy


az Üdvtörténet legfontosabb eseményei eddig mind egy-egy zsidó ünnepen teljesedtek be:
Jézus születése, halála, feltámadása, elragadtatása és a Szent Szellem kitöltetése

Most itt tartunk. Shavuot/Pünkösd az utolsó beteljesedett ünnep.

A következő ünnep amely beteljesedésre vár a kürt hangjának, Jom HaTruá (mai talmudi nevén RoshHaShana), a ma zsidó újévnek tekintett két napos ünnepén következik be János, a Jelenések könyvének negyedik fejezetében rögzített látomása szerint.

A Szent Sátor mint állandó ünnep

Akik bent szolgálunk, folyamatosan YHWH és Yeshua jelenlétében vagyunk, magunk is, mint templomok, bennünk él az Örökkévaló a Szent Szellem által. Miért is lenne szükségünk figyelni az óránkat és naptárunkat, hogy valami többlet éléményt éljünk át, vagy hogy megfeleljünk valami elvárásnak? Nem lakozik bennünk a Megváltó Szelleme, nem teljesedtek be mindazok az ígéretek, melyeket tartalmaznak az Ünnepek, melyeknek csupán előképei? Bárhol, bármikor bizonyságot tehetünk saját (Yom HaTrua) megtérésünkről, majd Krisztus vérének elfogadásáról Peszach-unkról, arról a végső rendeződésről és engesztelésről melyet kaptunk ezáltal és a vezetésről, melyet belülről kapunk Szelleme által, mikor beteljesedett a Shavuot a saját életünkben?

Valóban nincs többé szükségünk a naptár szerinti ünneplésekre !

Akik bent vagyunk és szolgálunk a Szentélyben, az ünnepek valóban beteljesedtek és veszélyes azt gondolnunk, hogy a dátumok és egyéb betűszerinti szertartások számunkra szémélyszerint bármi jót hozhatnak. Ugyanaz érvényes itt is, mint a Törvény esetén.

Ezek az ünnepek mégis örökérvényűek, dátum és naptár szerint is!

Ismét egy ellentmondás és ismét Pál tollából: Igen, azért érvényesek és fontosak az idősíkon, mert olyan alkalmak, amikor a kívülállók nagyobb számban, illetve szellemileg felkészültebben, megszenteltebben járulnak oda az Örökkévaló Szentélyének küszöbéhez, ahol az Örökkévalóval és velünk is, a bent élőkkel találkozhatnak. Számunkra a dátum szerinti ünnepek lehetőség szolgálatra, bizonyságtételre és új testvérek befogadására. Mert nekik ezek a napok többet jelentenek az év többi napjaihoz képest. Ezért ne botránkoztassuk meg őket, hogy nem találnak minket az ajtónál, ahol szolgálnunk kellene feléjük. De ne gondoljuk, hogy számunkra ezeknek a napoknak több jelentőségük van a többieknél, hiszen mi egyfajta örök Ünnep, örök Szombat állapotában vagyunk és kell, hogy legyünk.

Figyeljük az időket és ünnepeket, azért, hogy adni tudjunk azoknak, akik még nem tagjai a Szentélynek, akik még nem leviták. De azon az örömön kívül, amit a szolgálat és egy új élet megfoganásának látványa tud okozni, a magunk számára semmit ne várjunk ezektől a napoktól.

Az Ünnepeket, csakúgy, mint a Szombatot, az Örökkévaló jelekként adta a világnak, hogy emlékeztessen mindenkit, hogy Ő a világ Teremtője, Szabadítója és Úra.

Ezeket a jeleket kötelesek vagyunk tisztelni és használni a többiek miatt. Ezeken a napokon a még meg nem váltott ember, lehetőséget kap, hogy betekintsen a Mennyei Szentélybe. Betekintést kap és egyben meghívást is. Óriási alkalmak a bent szolgáló levita papoknak, hogy a meghívást el is fogadják.

Gyermeki szívvel ünnepeljünk a gyermekek miatt

Családapaként néhány év lappangó ünneplés után rájöttem annak a fontosságára, hogy gyermekeim emlékezetébe vésődjenek ezek a találkozások az Úrral. Rájöttem, hogy igen nagy hiba lenne megfosztani őket ezektől, csak azért, mert szellemben szüleik már felnőttek.  

Az egyik legerőteljesebb evangelizációs eszköz ezeknek az napoknak a megünneplése.

Egy fajta alázatot és tiszteletet tanít gyerekeinknek, hitüket alapozza meg, zsidók esetén, identitásukat rögzíti. Itt tanulják meg, hogy rohanó világunkban, szükségünk van leállni és kizárólag YHWH-val foglalkozni, Őt keresni. Amint, magam is emlékszem gyermekkorom bár hamis ünnepeire, mégis igen fontos szerepet töltöttek be abban, hogy az Urat keressem és felismerjem a valódi ünnepeket.

Olyan jelek lesznek majdani tanítványi útaikon, melyre támaszkodhatnak, mely erősíti őket és utat mutat számukra.

Ezeknek a jelekenek a felületénél viszont előbb-utóbb tovább kell lépniük majd.

Nem lesz elég évenként 3-szor megjelenniük a küszöbnél a nagyobb ünnepekkor, illetve a heti Shabbatokkor, hanem belépve a Szentély tagjaiként az ünnekpek és szombatok esszenciájának szívükbe kell vésődniük, hogy állandósuljanak bennük.

A gyermekek miatt tartsuk hát meg az ünnepeket, azokért, akik koruknál fogva gyerekek, azokért, akik bár fizikailag felnöttek, de szellemben még gyerekek, vagy akár azokért, akik szellemben még meg sem születtek.

Lásd még: Ünnepek, mint az idők jelei (szerkesztés alatt)

Zeev Shlomo / Richard Sipos / 5/12/2021

Pin It on Pinterest

Share This