A bennünk levő Fáraó

A tíz csapás történetét lehet kívülállóként olvasni, mint egy mozifilmet, ahol Fáraó magatartása és lázadása יהוה akarata ellen megvetést és ellenszenvet idéz elő az emberben. Azonban érdemes a másik szemszögből is megvizsgálni a történetet, mert érdekes dolgok tudnak ilyenkor lelepleződni bennünk. Számomra mindig figyelmeztető ez a történet, hogy van-e még bennem valami fáraói, ami köt és nem engedi, hogy teljesen kint legyek Egyiptomból, hogy szabadon szolgálhassam az Örökkévalót. Mert lehet, hogy kijöttem saját Egyiptomomból, megtértem, újjá is születtem, mégis marad bőven olyan tisztátalanság, amitől tovább kell tisztulni. Valóban hibának tartom, ha a Fáraóban, csak azt az idegen vad és kőszívű rég kimúlt embert látjuk e- sorok olvasatán, mert elveszítjük a lehetőséget, hogy יהוה a bennünk levő idegen működéseket tovább leleplezze, megítélje, hogy kitakarítsa.

Fáraó alap jelleme, hogy baj jön rá, megijed, kissé megtörik, könyörög Mózesnek és Áronnak, hogy járjanak közben יהוה-nál és maradjon abba az adott csapás. Majd, amikor ismét minden rendben van, azonnal ismét megkeményedik a szíve. Nagyon jellemző ránk, emberekre, hogy csak akkor folyamodunk יהוה-hoz és alázkodunk meg végre előtte, amikor gond van. Amilyen mértékben mérséklődik a baj, úgy csökkennek a mi imáink és könyörgéseink száma, annál kevesebbet járulunk Jesua elé és ugyan olyan mértékben erősödik meg a hamis önbizalmunk.

Megtérésünkkor is megéljük ezeket a lépéseket. Vérré változik minden az életünkben, különféle kártevők mindent felfalnak, betegségek jönnek ránk, úgy érezzük, hogy minden összeomlik körülöttünk, majd végül jön az első szülött halála. Saját énünk, mint első szülött, aki számunkra az első mindenek felett, a legfőbb bálvány, akinek meg kell halnia, hogy Új teremtés legyünk, ezúttal Krisztus által.

Azonban ez a folyamat folytatódik, a megszentelődés további működéseként. Újjászületett tanítványokként marad bőven mitől tisztulni, az ítéletek pedig szükségesek, hogy minden aktuális első szülött, ami bennünk ismét elsőként, legfontosabb dologként jelenik meg helyett, tovább meghaljon, hogy megint Ő legyen mindenek felett.

Egyiptomi varázslók

Feltűnő jelenség, hogy יהוה jeleinek egy részét a fáraó emberei le tudták utánozni. Botot kígyóvá, a Nílus vízét pedig vérré változtatták, békákkal elárasztották az országot stb. Sok elmélet született erről, vajon milyen módon sikerült nekik ezeket a látványos jeleket kivitelezni. Nem szándékom az okokat keresni, egyszerűen van rá tudományos és kevésbé tudományos válasz. Kígyót lehet bűvölni, hipnotizálni, megmerevíteni, mint egy botot, majd földre dobni és újjáéleszteni. Áron botja azonban nem bűvölt kígyóból volt, hanem száraz fából. Mégis kígyó lett, méghozzá olyan amely más kígyókat képes volt elnyelni. A nagyobb csodák leutánzása valóban természetfeletti beavatkozás gyanúsak, hiszen olyan mértékűek, amit egyszerű bűvész trükkel nem lehet előidézni. A sátánnak és beosztottjainak szintén bizonyos hatalmuk van és ezt fel is használják. Ezt tették akkor, és fogják tenni az idők végén is sokak megtévesztéséhez, mikor az ígéret szerint nagy jelek tűnnek majd fel az égen és máshol.

Ami érdekes ebben a történetben, hogy fáraó akkor keményíti meg a szívét, amikor látja, hogy saját alattvalói, egyszerű emberek, látszólag hasonló hatalommal bírnak, mint Ábrahám, Izsák és Jákob יהוה-ja. Lát egy יהוה-tól való jelt, majd megnyugszik, mikor saját szakemberei közbeavatkoznak. Amikor például a Tíz Csapásról szóló igehirdetéseket lehet hallani, hívő emberek magyarázzák a legfrissebb tudományos kutatások és megfigyelések alapján, hogy a víz hogyan is válhatott vérré. Hiszen állítólag létezik egy alga, vagy valamilyen kórokozó vöröses baktérium, mely időnként elszaporodik a Nílus vízében vörösség téve azt, mely minden életformát kiolt maga körül. Ebből kifolyólag a dögök felhalmozódásának következményeként megjelennek a békák és más rovarok, melyek elárasztják a térséget sok betegséget okozva. Végig tudják magyarázni, hogy יהוה ítéletei csupán szokványos természeti csapások folyamata, ami bár יהוה akaratából keletkezett, mégsem kell szó szerint értelmezni a leírtakat. Nos, a baktérium talán elszaporodhat a Nílusban, sőt talán épp ezt a kórokozót tudták valahogy megszaporítani az egyiptomi varázslók, azonban a Bibliában az áll, hogy minden víz vérré lett. …nyújtsd ki kezedet Egyiptom vizeire; azoknak folyóvizeire, csatornáira, tavaira és minden vízfogóira, hogy vérré legyenek és vér legyen Egyiptom egész földén, mind a fa-, mind a kőedényekben. (2Móz 7:19). Nyilvánvaló, hogy יהוה nagy kárt tud okozni, ha egyszerűen a baktériumokat szaporítja el a folyóba, hogy az vér-szerűvé váljon, itt azonban valódi vérről van szó, a baktériumok pedig nem jelennek csak úgy meg a már kimerített kancsókba, fa- és kőedényekben. יהוה tud “játszani” a természettel és annak erőivel, mivelhogy azokat is Ő alkotta és irányítja azt. Azonban nagyon veszélyesnek látom, ha a világ figyelmét úgy akarjuk megnyerni, ha kicsit kedvükben járva, a tudományt túlzott mértékben bevonjuk יהוה Igéjének hirdetésében, ugyanis sok fáraó, aki hallgatja, csak arra vár, hogy valami kézzel fogható, racionális magyarázattal szépen lenullázza, megsemmisítse és hatástalanítsa יהוה által adott jeleket és ítéleteket. Mert nem minden esetben akkor keményedett vissza fáraó szíve, amikor megszűnt a csapás, hanem olyan eset is van, amikor saját emberei hamis hatalma emberi szintre próbálta alacsonyítani יהוה csapásait.

Hol és hogyan tiszteljük יהוה-t?

Fáraó belegyezik, hogy a nép áldozzon יהוה-nak, de maradjanak Egyiptom területén. Mózes határozottan visszautasítja az ajánlatott mondván: Nincs rendjén, hogy úgy cselekedjünk, hogy mi azt áldozzuk az Úrnak a mi יהוה-knak, a mi utálatos az Egyiptombeliek előtt: íme, ha azt áldozzuk az ő szemeik előtt, a mi az Egyiptombelieknek utálatos, nem köveznek-é meg minket? (2Móz 8:26).

Ritkán éreztem békességet, amikor dicsőítő dalokat hallottam az utcán vagy a metróban. Nyugtalanságot okoz, mikor hívő emberek akarva-akaratlanul leszólítanak idegeneket az utcán, hogy térítsenek, vagy házalnak, mint a szőnyegkereskedők. Akkor sem éreztem békességet, mikor tanúja voltam ezeknek, sem akkor, amikor adott esetben én cselekedtem így mások felé, mert azt gondoltam, hogy ezt várja el tőlem יהוה. Hasonlóan fáj látni, mikor Menórákat ábrázoló Hannukiával a legszentségtelenebb helyeken bohóckodnak egyes zsidók. Talán ez a szó Mózes szájából foglalja össze a probléma lényegét. Ez a mondat az előképe és tükörképe annak az intésnek, ami Mesterünk szájából hangzik el: Ne adjátok azt, a mi szent, az ebeknek, se gyöngyeiteket ne hányjátok a disznók elé, hogy meg ne tapossák azokat lábaikkal, és néktek fordulván, meg ne szaggassanak titeket. (Mt. 7:6). Jézus neve, csakúgy, mint a zsidó jelképek utálatosak sokak számára. Nagy kérdés, hogy akkor hogy és mikor hirdessük יהוה igéjét. Alkalmas időben, illetve alkalmatlan időben, mint mondta Pál. Hiszen az idő mindig és egyre inkább alkalmatlan. Mikor valakiben csírázik יהוה igéjének a elfogadása, az idő és a körülötte levő világ és körülmények egyre alkalmatlanabbá válnak, nehogy megtérjen az illető. Ilyenkor esik az emberáldozatul a legnagyobb támadásoknak, ilyenkor jön össze minden, hogy ne maradjon idő az ő megtéréséhez. Pál utasítása Timóteusnak így értelmezhető 2Tim 4:2. Akkor harcoljunk a leginkább valaki életéért, amikor a Fáraó egyre keményebben fogja, köti és rángatja. Azonban úgy látom, hogy van egy teljesen alkalmatlan idő is, amikor olyat közelítek meg, akiben nincs befogadó készség, nem fogant meg benne az élet magja és semmi szándéka nincs változni, mert vagy jól érzi magát saját helyzetében, vagy teljesen másképp akarja megoldani az élet gondjait. Ilyen esetben nem az ellenség ellentámadásával kell számolnom, hanem bölcstelenségemben besétálok az ellenfél területére, egy aknamezőre lépek, ahova יהוה nem küldött. Tudjunk néha ellenállni a “jó” gondolatainknak és hamis szolgálatok helyett, inkább várjunk teljes szabadulásunkra, hogy יהוה által kijelölt helyen tudjuk bemutatni áldozatainkat.

Zeev Shlomo

2013.12.27