Héber Nevek Biblia

¹Yeshuá HáMáshiách, Ben HáElohim Beszoráhának kezdete, amint meg van írva Yeshá'Yahu próféta könyvében: ²"Íme, elküldöm előtted követemet, aki elkészíti utadat; ³kiáltó hangja szól a pusztában: Készítsétek Yahuwah útját, tegyétek egyenessé ösvényeit!"

⁴Történt pedig, hogy Yochánán bemerített a pusztában, és hirdette a megtérés bemerítését a bűnök bocsánatára. ⁵Akkor kiment hozzá Yáhu'Dáh egész vidéke, kimentek a Yerusháláyimiek is mind, és – amikor megvallották bűneiket – bemerítette őket a Yárden vizében. ⁶Yochánán ruhája teveszőrből volt, derekán bőrövet viselt, sáskát evett, meg erdei mézet, ⁷és ezt hirdette: "Utánam jön, aki hatalmasabb nálam, és én még arra sem vagyok méltó, hogy lehajolva saruja szíját megoldjam. ⁸Én vízzel merítelek be titeket, ő pedig Ruách HáKodeshsel fog bemeríteni."

⁹Történt pedig azokban a napokban, hogy eljött Yeshuá a Gálili Nátzeretből, és bemerítette őt Yochánán a Yárdenben. ¹⁰És amikor jött ki a vízből, látta, hogy megnyílik a menny, és leszáll rá a Ruách mint egy galamb; ¹¹a mennyből pedig hang hallatszott: "Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm."

¹²A Ruách pedig azonnal kivitte a pusztába. ¹³Negyven napig volt a pusztában, miközben kísértette a Szátán. Vadállatokkal volt együtt, és angyalok szolgáltak neki.

¹⁴Miután Yochánánt fogságba vetették, elment Yeshuá Gálilba, és így hirdette Elohim Beszoráhját: ¹⁵"Betelt az idő, és elközelített már Elohim országa: térjetek meg, és higgyetek az Beszoráhban."

¹⁶Amikor a Gálili-tenger partján járt, meglátta Shim'ont és Andreászt, a Shim'on testvérét, amint hálót vetettek a tengerbe, mivel halászok voltak; ¹⁷és így szólt hozzájuk Yeshuá: "Jöjjetek utánam, és emberhalászokká teszlek benneteket." ¹⁸Erre azok a hálókat otthagyva azonnal követték őt. ¹⁹Amikor kissé továbbment, meglátta Yá'ákovot, a Závdáy fiát és Yochánánt, a testvérét, amint a hálóikat rendezgették a hajóban; ²⁰és azonnal elhívta őket, azok pedig apjukat, Závdáyt a napszámosokkal együtt a hajóban hagyva, elmentek őutána.

²¹Ezután elmentek Kfár-Náchumba. Shábáton azonnal a Beit Kneszetbe ment, és tanított. ²²Álmélkodtak a tanításán, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, nem pedig úgy, mint az Szofer. ²³Éppen ott volt a Beit Kneszetben egy tisztátalan szellemtől megszállott ember, aki így kiáltott fel: ²⁴"Mi közünk hozzád, Nátzereti Yeshuá? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom rólad, ki vagy: Elohim Szentje." ²⁵Yeshuá ráparancsolt: "Némulj el, és menj ki belőle!" ²⁶A tisztátalan szellem pedig megrázta azt az embert, hangosan kiáltott, és kiment belőle. ²⁷Mindnyájan annyira megdöbbentek, hogy ezt kérdezgették egymástól: "Milyen új tanítás ez? Hatalommal parancsol a tisztátalan szellemeknek is és azok engedelmeskednek neki." ²⁸És gyorsan elterjedt Yeshuá híre mindenfelé, Gálil egész környékén.

²⁹Mindjárt ezután kimentek a Beit Kneszetből, és Yeshuá elment Yá'ákovval és Yochánánnal együtt Shim'on és Andreász házába. ³⁰Shim'on anyósa lázasan feküdt, és mindjárt szóltak felőle Yeshuának, ³¹aki odamenve megfogta a kezét, és talpra állította, úgyhogy az asszonyt elhagyta a láz, és szolgált nekik.

³²Estefelé pedig, amikor lement a nap, hozzávittek minden beteget és megszállottat; ³³az egész város összegyűlt az ajtó előtt. ³⁴Sok, különféle betegségben sínylődőt meggyógyított; sok démont is kiűzött, és nem engedte beszélni a démonkat; azok ugyanis felismerték őt.

³⁵Nagyon korán, a hajnali szürkületkor felkelt, kiment, elment egy lakatlan helyre, és ott imádkozott. ³⁶Shim'on és a vele levők azonban utána siettek, ³⁷és amikor megtalálták, így szóltak hozzá: "Mindenki téged keres." ³⁸Ő pedig ezt mondta nekik: "Menjünk máshova, a szomszédos helységekbe, hogy ott is hirdessem az igét, mert azért jöttem." ³⁹És elment Gálilszerte a Beit Kneszetekbe, hirdette az igét, és kiűzte a démonkat.

⁴⁰Odament hozzá egy leprás, aki könyörögve és térdre borulva így szólt hozzá: "Ha akarod, meg tisztítani." ⁴¹Yeshuá megszánta, kezét kinyújtva megérintette, és így szólt hozzá: "Akarom, tisztulj meg!" ⁴²És azonnal eltávozott róla a lepra, és megtisztult. ⁴³Yeshuá erélyesen rászólva azonnal elküldte, ⁴⁴és ezt mondta neki: "Vigyázz, senkinek semmit el ne mondj, hanem menj el, mutasd meg magadat a Kohennek, és ajánld fel tisztulásodért, amit Mosheh rendelt – bizonyságul nekik!" ⁴⁵Az pedig elment, és elkezdte mindenfelé hirdetni és híresztelni az esetet, úgyhogy Yeshuá nem mehetett többé nyíltan városba, hanem kint, lakatlan helyeken tartózkodott, és oda mentek hozzá mindenfelől.

Szójegyzék: Andreász (אַנְדְּרֵאָס— 𐤀𐤍𐤃𐤓𐤀𐤎) – férfias (görög) • Beit Kneszet (בֵּית כְּנֶסֶת— 𐤁𐤉𐤕𐤊𐤍𐤎𐤕) – gyülekezet háza • Ben HáElohim (בֶּן הָאֱלֹהִים— 𐤁𐤍𐤄𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Elohim Fia • Beszoráh (בְּשׂוֹרָה— 𐤁𐤔𐤅𐤓𐤄) – örömhír • Elohim (אֱלֹהִים— 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Hatalmasságok / a Teremtő • Gálil (גָּלִיל— 𐤂𐤋𐤉𐤋) – kerület/vidék • HáMáshiách (הַמָּשִׁיחַ— 𐤄𐤌𐤔𐤉𐤇) – a Felkent • Kfár-Náchum (כְּפַר נַחוּם— 𐤊𐤐𐤓𐤍𐤇𐤅𐤌) – Náchum falva • Máshiách (מָשִׁיחַ— 𐤌𐤔𐤉𐤇) – Felkent • Mosheh (מֹשֶׁה— 𐤌𐤔𐤄) – kihúzott • Nátzeret (נָצְרַת— 𐤍𐤑𐤓𐤕) – őrszem • Ruách HáKodesh (רוּחַ הַקֹּדֶשׁ— 𐤓𐤅𐤇𐤄𐤒𐤃𐤔) – Szent Szellem • Shábát (שַׁבָּת— 𐤔𐤁𐤕) – nyugalom napja • Shim'on (שִׁמְעוֹן— 𐤔𐤌𐤏𐤅𐤍) – meghallgatott • Szátán (שָׂטָן— 𐤔𐤈𐤍) – ellenség/vádló • Yá'ákov (יַעֲקֹב— 𐤉𐤏𐤒𐤁) – sarokba fogó • Yáhu'Dáh (יְהוּדָה— 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤄) – dicsőítés • Yahuwah (יַהוּהָ— 𐤉𐤄𐤅𐤄) – az Örökkévaló (YHWH) • Yárden (יַרְדֵּן— 𐤉𐤓𐤃𐤍) – alászálló folyó • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם— 𐤉𐤓𐤅𐤔𐤋𐤉𐤌) – a béke alapja • Yeshá'Yahu (יְשַׁעְיָהוּ— 𐤉𐤔𐤏𐤉𐤄𐤅) – Yahuwah szabadít • Yeshuá (יֵשׁוּעַ— 𐤉𐤔𐤅𐤏) – szabadítás/megváltás • Yochánán (יוֹחָנָן— 𐤉𐤅𐤇𐤍𐤍) – Yahuwah kegyelmes • Závdáy (זַבְדַּי— 𐤆𐤁𐤃𐤉) – ajándékom

¹Néhány nap múlva ismét elment Kfár-Náchumba, és elterjedt a híre, hogy otthon van. ²Erre olyan sokan gyűltek össze, hogy még az ajtó előtt sem volt hely; ő pedig hirdette nekik az igét. ³Oda akartak hozzá menni egy bénával, akit négyen vittek. ⁴Mivel a sokaság miatt nem fértek a közelébe, megbontották annak a háznak a tetejét, ahol ő volt, és nyílást vágva leeresztették az ágyat, amelyen a béna feküdt. Yeshuá pedig látva a hitüket, így szólt a bénához: ⁵"Fiam, megbocsáttattak a bűneid." ⁶Ott ültek néhányan az Szofer közül, és így tanakodtak szívükben: ⁷"Hogyan beszélhet ez így? Elohimot káromolja! Ki bocsáthat meg bűnöket az egy Elohimon kívül?" Yeshuá Szellemében azonnal átlátta, hogy így tanakodnak magukban, és ezt mondta nekik: ⁸"Miért tanakodtok így szívetekben? ⁹Mi könnyebb: azt mondani a bénának: Megbocsáttattak bűneid! - vagy azt mondani: Kelj fel, fogd az ágyadat és járj!? ¹⁰Azért pedig, hogy megtudjátok: az Ben Ádámnak van hatalma bűnöket megbocsátani a földön - így szólt a bénához: ¹¹Neked mondom, kelj fel, fogd az ágyadat, és menj haza!" ¹²Az pedig felkelt, azonnal felvette az ágyát, és kiment mindenki szeme láttára; úgyhogy ámulatba estek mind, dicsőítették Elohimot, és ezt mondták: "Ilyet még sohasem láttunk!"

¹³Azután ismét kiment a tenger mellé, az egész sokaság pedig odament hozzá, és tanította őket. ¹⁴Amikor továbbhaladt, meglátta Levit, az Alfeus fiát, aki a vámszedőhelyen ült, és így szólt hozzá: "Kövess engem!" Az pedig felkelt és követte őt. ¹⁵És történt, hogy mikor Levi házában az asztalnál ült, sok vámszedő és bűnös is odatelepedett Yeshuá és tanítványai mellé, mivel sokan voltak, és követték őt. ¹⁶Amint a Perushim közül való Szofer látták, hogy bűnösökkel és vámszedőkkel eszik együtt, szóltak tanítványainak, hogy a vámszedőkkel és bűnössel eszik. ¹⁷Amikor ezt Yeshuá meghallotta, így szólt hozzájuk: "Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek; nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket."

¹⁸Yochánán tanítványai és a Perushim tartották a böjtöt. Odamentek Yeshuához, és így szóltak hozzá: "Miért böjtölnek Yochánán tanítványai és a Perushim tanítványai, a te tanítványaid pedig miért nem böjtölnek?" Yeshuá ezt mondta nekik: ¹⁹"Vajon böjtölhet-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? Addig, amíg velük van a vőlegény, nem böjtölhetnek. ²⁰De eljön az a nap, amikor elvétetik tőlük a vőlegény, és akkor azon a napon böjtölni fognak. ²¹Senki sem varr foltot új posztóból régi ruhára, mert a toldás kitépne belőle, az új a régiből, és még csúnyább szakadás támadna. ²²És senki sem tölt újbort régi tömlőbe, mert szétrepesztené a bor a tömlőt, s odalenne a bor is, a tömlő is; hanem az újbor új tömlőbe való."

²³És történt, hogy Yeshuá Shábáton gabonaföldeken ment át, és tanítványai útközben tépdesni kezdték a kalászokat. ²⁴A Perushim így szóltak hozzá: "Nézd, miért tesznek Shábáton olyat, amit nem szabad?" ²⁵Erre ő ezt kérdezte tőlük: "Sohasem olvastátok, mit tett Dávid, amikor szükséget szenvedett, ő is, meg azok is, akik vele voltak? ²⁶Bement Elohim házába Abjátár Kohen Gádol idején, és megette a szent kenyereket, amelyeket nem szabad megenni másnak, csak a Koheneknek; és azoknak is adott, akik vele voltak." ²⁷Majd hozzátette Yeshuá: "A Shábát lett az emberért, nem az ember a Shábátért; ²⁸tehát az Ben Ádám ura a Shábátnak is."

Szójegyzék: Ben Ádám (בֶּן אָדָם— 𐤁𐤍𐤀𐤃𐤌) – Emberfia • Dávid (דָּוִד— 𐤃𐤅𐤃) – szeretett • Elohim (אֱלֹהִים— 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Hatalmasságok / a Teremtő • Kfár-Náchum (כְּפַר נַחוּם— 𐤊𐤐𐤓𐤍𐤇𐤅𐤌) – Náchum falva • Kohen Gádol (כֹּהֵן גָּדוֹל— 𐤊𐤄𐤍𐤂𐤃𐤅𐤋) – főpap • Levi (לֵוִי— 𐤋𐤅𐤉) – csatlakozó • Perushim (פְּרוּשִׁים— 𐤐𐤓𐤅𐤔𐤉𐤌) – elkülönülők • Shábát (שַׁבָּת— 𐤔𐤁𐤕) – nyugalom napja • Yeshuá (יֵשׁוּעַ— 𐤉𐤔𐤅𐤏) – szabadítás/megváltás • Yochánán (יוֹחָנָן— 𐤉𐤅𐤇𐤍𐤍) – Yahuwah kegyelmes

¹Ezután ismét a Beit Kneszetbe ment. Volt ott egy sorvadt kezű ember; figyelték Yeshuáát: vajon meggyógyítja-e Shábáton, hogy vádat emelhessenek ellene. ³Ekkor ezt mondta a sorvadt kezű embernek: "Állj ki középre!" ⁴Hozzájuk pedig így szólt: "Szabad-e Shábáton jót tenni, vagy rosszat tenni, életet megmenteni, vagy kioltani?" De azok hallgattak. ⁵Ekkor haragosan végignézett rajtuk, és sajnálta őket szívük keménysége miatt; majd így szólt ahhoz az emberhez: "Nyújtsd ki a kezedet!" Erre az kinyújtotta, és meggyógyult a keze. ⁶A Perushim pedig kimenve, a Yerodpártiakkal együtt azonnal arról tanácskoztak, hogyan végezzenek vele.

⁷Yeshuá pedig tanítványaival együtt elvonult a tenger mellé, ahová nagy sokaság követte Gálilból; valamint Yáhu'Dáhól és Yerusháláyimből, sőt Idumeából, a Yárdenen túlról, Tirusz és Tzidon környékéről is nagy sokaság ment hozzá, amikor hallottak arról, milyen nagy dolgokat visz véghez. ⁹Yeshuá pedig szólt tanítványainak: legyen készen számára egy csónak a sokaság miatt, hogy ne tolongjanak körülötte. ¹⁰Mert sok embert meggyógyított, úgyhogy akinek valami baja volt, megrohanta őt, hogy megérinthesse. ¹¹A tisztátalan szellemek pedig, amikor látták őt, leborultak előtte, és így kiáltoztak: "Te vagy Ben HáElohim!" ¹²Ő azonban ezt erélyesen megtiltotta nekik, nehogy felfedjék kilétét.

¹³Azután felment a hegyre, és magához hívta, akiket akart; ők pedig odamentek hozzá. ¹⁴Tizenkettőt választott ki arra, hogy vele legyenek, és azután elküldje őket, hogy hirdessék az igét, ¹⁵és hogy a tőle kapott hatalommal kiűzzék a démonkat. ¹⁶Kiválasztotta tehát a tizenkettőt: Shim'ont, akinek a Kefá nevet adta, ¹⁷Yá'ákovot, a Závdáy fiát és Yochánánt, a Yá'ákov testvérét, akiknek a Boanerges nevet adta, ami azt jelenti, mennydörgés fiai; ¹⁸továbbá Andreászt és Filiposzt, Bár-Tálmájt és Mátit'Yahut, T'omat és Yá'ákovot, az Alfeus fiát, Taddeust és Shim'ont, a Kananeust, ¹⁹Yáhu'Dáh Ish-Kerayott, aki el is árulta őt.

²⁰Azután hazament, és ismét összegyűlt a sokaság, úgyhogy ők még enni sem tudtak emiatt. ²¹Amikor ezt meghallották hozzátartozói, elindultak, hogy elfogják, mivel azt mondták: magán kívül van. ²²Az Szofer pedig, akik Yerusháláyimből jöttek le, azt mondták, hogy Belzebub van benne, és hogy a démonok fejedelmének a segítségével űzi ki a démonkat. ²³Yeshuá odahívta őket, és példázatokban szólt hozzájuk: "Hogyan űzheti ki a Szátán a Szátánt? ²⁴Ha egy ország meghasonlik önmagával, nem maradhat meg az az ország; ²⁵és ha egy háznép hasonlik meg önmagával, az a háznép sem maradhat meg. ²⁶Ha tehát a Szátán önmaga ellen támadt, és meghasonlott, akkor szintén nem maradhat meg tovább, hanem vége van. ²⁷Viszont senki sincs, aki egy erős ember házába hatolva el tudná rabolni annak javait, ha csak előbb meg nem kötözi azt az erős embert; akkor kirabolhatja a házát." ²⁸"Bizony, mondom néktek, minden bűn meg fog bocsáttatni az emberek fiainak, még a káromlások is, bármennyi káromlást szólnak, ²⁹de ha valaki Ruách HáKodesht káromolja, az nem nyer bocsánatot soha, hanem vétkes marad bűne miatt örökké." ³⁰Azt terjesztették ugyanis, hogy tisztátalan szellem van benne.

³¹Ekkor megérkeztek anyja és testvérei; kint megállva beküldtek hozzá, és hívatták őt. ³²Körülötte pedig sokaság ült, és szóltak neki: "Íme, anyád, a fivéreid és nővéreid odakint keresnek téged!" ³³De ő így válaszolt nekik: "Ki az én anyám, és kik az én testvéreim?" ³⁴És végignézve a körülötte körben ülőkön, így szólt: "Íme, az én anyám és az én testvéreim. ³⁵Aki Elohim akaratát cselekszi, az az én fivérem, nővérem és az én anyám."

Szójegyzék: Andreász (אַנְדְּרֵאָס— 𐤀𐤍𐤃𐤓𐤀𐤎) – férfias (görög) • Beit Kneszet (בֵּית כְּנֶסֶת— 𐤁𐤉𐤕𐤊𐤍𐤎𐤕) – gyülekezet háza • Ben HáElohim (בֶּן הָאֱלֹהִים— 𐤁𐤍𐤄𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Elohim Fia • Elohim (אֱלֹהִים— 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Hatalmasságok / a Teremtő • Filiposz (פִילִיפּוֹס— 𐤐𐤉𐤋𐤉𐤐𐤅𐤎) – lókedvelő (görög) • Gálil (גָּלִיל— 𐤂𐤋𐤉𐤋) – kerület/vidék • Kefá (כֵּיפָא— 𐤊𐤉𐤐𐤀) – szikla (arámi) • Perushim (פְּרוּשִׁים— 𐤐𐤓𐤅𐤔𐤉𐤌) – elkülönülők • Ruách HáKodesh (רוּחַ הַקֹּדֶשׁ— 𐤓𐤅𐤇𐤄𐤒𐤃𐤔) – Szent Szellem • Shábát (שַׁבָּת— 𐤔𐤁𐤕) – nyugalom napja • Shim'on (שִׁמְעוֹן— 𐤔𐤌𐤏𐤅𐤍) – meghallgatott • Szátán (שָׂטָן— 𐤔𐤈𐤍) – ellenség/vádló • Yá'ákov (יַעֲקֹב— 𐤉𐤏𐤒𐤁) – sarokba fogó • Yáhu'Dáh (יְהוּדָה— 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤄) – dicsőítés • Yárden (יַרְדֵּן— 𐤉𐤓𐤃𐤍) – alászálló folyó • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם— 𐤉𐤓𐤅𐤔𐤋𐤉𐤌) – a béke alapja • Yeshuá (יֵשׁוּעַ— 𐤉𐤔𐤅𐤏) – szabadítás/megváltás • Yochánán (יוֹחָנָן— 𐤉𐤅𐤇𐤍𐤍) – Yahuwah kegyelmes • Závdáy (זַבְדַּי— 𐤆𐤁𐤃𐤉) – ajándékom

¹Ismét tanítani kezdett a tengerparton, és igen nagy sokaság gyülekezett hozzá, ezért hajóba szállva a tengeren tartózkodott; az egész sokaság pedig a tengerparton volt. ²Sokat tanította őket példázatokban; és ezt mondta nekik tanítás közben: ³"Halljátok! Íme, kiment a magvető vetni, ⁴és történt vetés közben, hogy egyik mag az útfélre esett, de jöttek a madarak, és felkapkodták. ⁵Másik meg a sziklás helyre esett, ahol kevés volt a föld, és azonnal kihajtott, mert nem volt mélyen a földben; ⁶amikor pedig felkelt a nap, megperzselődött, és mivel nem volt gyökere, kiszáradt. ⁷Egy másik a tövisek közé esett, de a tövisek megnőttek, megfojtották, és így nem hozott termést. ⁸A többi pedig a jó földbe esett, és termést hozott, miután kikelt és szárba szökkent, és meghozta egyik a harmincszorosát, másik a hatvanszorosát, sőt némelyik a százszorosát is." ⁹Majd hozzátette: "Akinek van füle a hallásra, hallja!"

¹⁰Amikor egyedül maradt, a körülötte levők a tizenkettővel együtt megkérdezték őt a példázatokról. Yeshuá így szólt hozzájuk: ¹¹"Nektek megadatott Elohim országának titka, de a kívülvalóknak minden példázatokban adatik; ¹²hogy akik néznek, nézzenek ugyan, de ne lássanak, és akik hallanak, halljanak ugyan, de ne értsenek, hogy meg ne térjenek, és bűneik meg ne bocsáttassanak."

¹³Azután így szólt hozzájuk: "Nem értitek ezt a példázatot? Akkor hogyan fogjátok megérteni a többit? ¹⁴A magvető az igét veti. ¹⁵Akik az útfélen vannak: oda hull az ige; de amikor meghallják, azonnal jön a Szátán, és kiragadja a beléjük vetett igét. ¹⁶Akiknél a mag a sziklás talajra hullott: amikor meghallják az igét, azonnal örömmel fogadják, ¹⁷de nem gyökerezik meg bennük, ezért csak ideig való, és ha nyomorúságot vagy üldözést kell szenvedniük az ige miatt, azonnal eltántorodnak. ¹⁸Másoknál a tövisek közé hullott a mag: ezek meghallják az igét, ¹⁹de e világ gondja, a gazdagság csábítása, vagy egyéb dolgok megkívánása megfojtja az igét, úgyhogy ez sem hoz termést. ²⁰Akiknél a jó földbe hullott a mag: ezek hallgatják az igét, befogadják, és az egyik harmincszoros, a másik hatvanszoros és némelyik százszoros termést hoz."

²¹Ezután így szólt hozzájuk: Vajon azért veszik-e elő a lámpást, hogy a véka alá tegyék, vagy az ágy alá? Nem azért, hogy a Menoráhba tegyék? ²²Mert nincs semmi rejtett dolog, ami ki ne derülne, és semmi titok, ami napfényre ne jutna. ²³Ha valakinek van füle a hallásra, hallja!"

²⁴Ezt is mondta nekik: "Vigyázzatok, hogy mit hallotok! Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek nektek, sőt ráadást is adnak. ²⁵Mert akinek van, annak adatik, és akinek nincs, attól az is elvétetik, amije van."

²⁶Yeshuá ezt is mondta: "Úgy van Elohim országa, mint amikor az ember elvetette a magot a földbe, ²⁷azután alszik és felkel, éjjel és nappal: a mag sarjad és nő, ő pedig nem tudja, hogyan. ²⁸Magától terem a föld, először zöld sarjat, azután kalászt, azután érett magot a kalászban. ²⁹Amikor pedig a termés engedi, azonnal nekiereszti a sarlót, mert itt az aratás."

³⁰Majd így folytatta: "Mihez hasonlítsuk Elohim országát, vagy milyen példázatba foglaljuk? ³¹Olyan, mint a mustármag: mikor elvetik a földbe, kisebb minden magnál a földön, ³²miután pedig elvetették, megnő és nagyobb lesz minden veteménynél, és olyan nagy ágakat hajt, hogy árnyékában fészket rakhatnak az égi madarak."

³³Még sok hasonló példázatban hirdette nekik az igét úgy, amint megérthették. ³⁴Példázat nélkül nem is szólt hozzájuk, maguk között azonban tanítványainak megmagyarázott mindent.

³⁵Ugyanezen a napon, amikor este lett, így szólt hozzájuk: "Menjünk át a túlsó partra." ³⁶Miután tehát elbocsátották a sokaságot, magukkal vitték őt, úgy, ahogy éppen a hajóban volt; de más hajók is voltak a nyomában. ³⁷Ekkor nagy szélvihar támadt, és a hullámok becsaptak a hajóba, úgyhogy az már kezdett megtelni. ³⁸Ő pedig a hajó hátsó részében volt, és a vánkoson aludt. Ekkor felébresztették, és így szóltak hozzá: "Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?" ³⁹Ő pedig felkelt, ráparancsolt a szélre, és azt mondta a tengernek: "Hallgass el, némulj meg!" És elállt a vihar, és nagy csendesség lett. ⁴⁰Akkor ezt mondta nekik: "Miért féltek ennyire? Miért nincs hitetek?" ⁴¹Nagy félelem fogta el őket, és így szóltak egymáshoz: "Ki ez, hogy a szél is, a tenger is engedelmeskedik neki?"

Szójegyzék: Elohim (אֱלֹהִים— 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Hatalmasságok / a Teremtő • Menoráh (מְנוֹרָה— 𐤌𐤍𐤅𐤓𐤄) – lámpatartó • Szátán (שָׂטָן— 𐤔𐤈𐤍) – ellenség/vádló • Yeshuá (יֵשׁוּעַ— 𐤉𐤔𐤅𐤏) – szabadítás/megváltás

¹Azután elmentek a tenger túlsó partjára, a gadaraiak földjére. ²Amikor kiszállt a hajóból, egyszer csak szembejött vele a sírboltok közül egy tisztátalan szellemtől megszállott ember, ³akinek a sírboltokban volt a lakása, és akit már lánccal sem tudott megkötözni senki. ⁴Mert már sokszor meg volt kötözve bilincsekkel és láncokkal, de szétszaggatta a láncokat, a bilincseket pedig összetörte, úgyhogy senki sem tudta megfékezni. ⁵Éjjel-nappal mindig a sírokban és a hegyek között tartózkodott, kiáltozott és kővel vagdosta magát. ⁶Amikor távolról meglátta Yeshuáát, odafutott, leborult előtte, ⁷és hangosan felkiáltott: "Mi közöm hozzád, Yeshuá, a magasságos Ben HáElohim? Elohimra kényszerítelek, ne gyötörj engem!" ⁸Yeshuá ugyanis ezt mondta neki: "Menj ki, tisztátalan szellem ebből az emberből!" ⁹És megkérdezte tőle: "Mi a neved?" Az így felelt: "Légió a nevem, mert sokan vagyunk." ¹⁰És nagyon kérte, hogy ne űzze el őket arról a vidékről. ¹¹Ott a hegyoldalban volt egy nagy legelésző disznónyáj, ¹²ezért a tisztátalan szellemek azt kérték tőle: "Küldj minket a disznókba, hadd menjünk beléjük!" ¹³Megengedte nekik, a tisztátalan szellemek pedig kijöttek, és a disznókba költöztek; mire a nyáj, mintegy kétezer állat, a meredekről a tengerbe rohant, és belefulladt a vízbe. ¹⁴Akik pedig legeltették, elfutottak, és elvitték a hírt a városba és a környező településekre. Erre kijöttek az emberek, hogy lássák, mi történt. ¹⁵Amikor Yeshuá közelébe értek és látták, hogy a megszállott, akiben a légió volt, felöltözve ül, és eszénél van, félelem fogta el őket. ¹⁶Akik látták, elmondták nekik: hogyan történt a dolog a megszállottal és a disznókkal. ¹⁷Ekkor kérni kezdték Yeshuáát, hogy távozzék el a határukból. ¹⁸Amikor azután beszállt a hajóba, kérlelte őt az előbb még megszállott ember, hogy mellette maradhasson. ¹⁹Ő azonban nem engedte meg neki ezt, hanem így szólt hozzá: "Menj haza a tieidhez, és vidd hírül nekik, milyen nagy dolgot tett Yahuwah veled és hogyan könyörült meg rajtad." ²⁰Az pedig elment, és hirdetni kezdte a Tízvárosban, hogy milyen nagy jót tett vele Yeshuá, amin azután mindenki csodálkozott.

²¹Amikor Yeshuá ismét átkelt a hajón a túlsó partra, nagy sokaság sereglett köré, de ő a tenger partján maradt. ²²Ide jött hozzá az egyik Beit Kneszeti elöljáró, név szerint Yá'ir, aki meglátva őt, lába elé borult, ²³és esedezve kérte: "Kislányom halálán van, jöjj, tedd rá a kezed, hogy meggyógyuljon, és életben maradjon." ²⁴Yeshuá ekkor elindult vele. A nagy sokaság is követte őt, és tolongott körülötte. ²⁵Egy asszony pedig, aki tizenkét éve vérfolyásos volt, ²⁶sok orvostól sokat szenvedett, mindenét ráköltötte, de semmi hasznát sem látta, hanem még rosszabbul lett; ²⁷amikor meghallotta, amit Yeshuáról beszéltek, eljött, és a sokaságban hátulról megérintette a ruháját, ²⁸mert így gondolkodott: "Ha megérintem akár csak a ruháját is, meggyógyulok." ²⁹És azonnal elapadt a vérzés forrása, és érezte testében, hogy kigyógyul a bajából. ³⁰Yeshuá is azonnal észrevette, hogy erő áradt ki belőle, ezért a sokaságban megfordulva így szólt: "Ki érintette meg a ruhámat?" ³¹Tanítványai így feleltek: "Látod, hogyan tolong körülötted a sokaság, és azt kérdezed: ki érintett meg engem?" ³²Yeshuá erre körülnézett, hogy láthassa azt az asszonyt, aki ezt tette. ³³Az asszony pedig, mivel tudta, mi történt vele, félve és remegve jött elő; leborult előtte, és elmondta neki a teljes igazságot. ³⁴Ő pedig ezt mondta neki: "Leányom, a hited megtartott téged: menj el békességgel, és bajodtól megszabadulva légy egészséges."

³⁵Még beszélt Yeshuá, amikor a Beit Kneszeti elöljáró házától érkezők ezt mondták: "Leányod meghalt. Miért fárasztod még a Mestert?" ³⁶Yeshuá is meghallotta, amit mondtak, és így szólt a Beit Kneszeti elöljáróhoz: "Ne félj, csak higgy!" ³⁷És senkinek sem engedte meg, hogy vele menjen, csak Kefának, Yá'ákovnak és Yochánánnak, a Yá'ákov testvérének. ³⁸Amikor megérkeztek a Beit Kneszeti elöljáró házához, látva a zűrzavart, a hangosan sírókat és jajgatókat, ³⁹bement, és így szólt hozzájuk: "Miért csináltok ilyen zűrzavart, és miért sírtok? A gyermek nem halt meg, csak alszik." ⁴⁰Erre kinevették; de ő mindenkit kiküldve maga mellé vette a gyermek apját, anyját és a vele levőket, bement oda, ahol a gyermek feküdt. ⁴¹Majd megfogva a gyermek kezét, ezt mondta neki: "Talitha kúmi!" - ami azt jelenti: "Leányka, neked mondom, ébredj fel!" ⁴²A leányka pedig azonnal felkelt és járkált, mert tizenkét éves volt már. Azok pedig azt sem tudták, hova legyenek a nagy ámulattól. ⁴³Yeshuá azonban szigorúan meghagyta nekik, hogy ezt senki meg ne tudja; aztán szólt, hogy adjanak enni a leánykának.

Szójegyzék: Beit Kneszet (בֵּית כְּנֶסֶת— 𐤁𐤉𐤕𐤊𐤍𐤎𐤕) – gyülekezet háza • Ben HáElohim (בֶּן הָאֱלֹהִים— 𐤁𐤍𐤄𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Elohim Fia • Elohim (אֱלֹהִים— 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Hatalmasságok / a Teremtő • Kefá (כֵּיפָא— 𐤊𐤉𐤐𐤀) – szikla (arámi) • Yá'ákov (יַעֲקֹב— 𐤉𐤏𐤒𐤁) – sarokba fogó • Yahuwah (יַהוּהָ— 𐤉𐤄𐤅𐤄) – az Örökkévaló (YHWH) • Yeshuá (יֵשׁוּעַ— 𐤉𐤔𐤅𐤏) – szabadítás/megváltás • Yochánán (יוֹחָנָן— 𐤉𐤅𐤇𐤍𐤍) – Yahuwah kegyelmes

¹Yeshuá akkor eltávozott onnan, a hazájába ment, és követték a tanítványai is. ²Amikor azután eljött a Shábát, tanítani kezdett a Beit Kneszetben. Sokan hallgatták, és álmélkodva így szóltak: "Honnan veszi ezeket, miféle bölcsesség az, amely neki adatott, és miféle csodák ezek, amelyek keze nyomán támadnak? ³Nemde az ács ez, Miryám fia, Yá'ákov, Yoszef, Yáhu'Dáh és Shim'on testvére? Nem itt élnek-e közöttünk húgai is?" És megbotránkoztak benne. ⁴Yeshuá pedig így szólt hozzájuk: "Nem vetik meg a prófétát másutt, csak a hazájában, a rokonai között és a saját házában." ⁵Nem is tudott itt egyetlen csodát sem tenni, azon kívül, hogy néhány beteget - kezét rájuk téve - meggyógyított. ⁶Csodálkozott is hitetlenségükön.

Majd sorra járta a környező falvakat, és tanított. ⁷Ezek után magához hívta a tizenkettőt, és kiküldte őket kettesével. Hatalmat adott nekik a tisztátalan szellemek fölött, ⁸és meghagyta nekik, hogy semmit se vigyenek az útra egyetlen vándorboton kívül, se kenyeret, se tarisznyát, se pénzt az övükben; ⁹saru viszont legyen rajtuk, de ne öltsenek magukra két ruhát. ¹⁰Ezt is mondta nekik: "Ha valahol bementek egy házba, ott maradjatok egészen addig, amíg tovább nem mentek onnan. ¹¹Ha egy helyen nem fogadnak be titeket, és nem is hallgatnak rátok, akkor kimenve onnan, még a port is verjétek le lábatokról, bizonyságul ellenük." ¹²A tanítványok pedig elindultak, és hirdették az embereknek, hogy térjenek meg; ¹³sok démont kiűztek, sok beteget megkentek olajjal és meggyógyítottak.

¹⁴Hallott erről Yerod király, mert Yeshuá neve közismertté vált; és azt beszélték, hogy bemerítő Yochánán támadt fel a halálból, és azért működnek benne a csodatevő erők. ¹⁵Mások meg azt mondták, hogy Eli'Yahu ő, ismét mások azt beszélték, hogy olyan, mint valamelyik próféta. ¹⁶Amikor tehát Yerod ezt meghallotta, így szólt: "Az a Yochánán támadt fel, akit én lefejeztettem." ¹⁷Ez a Yerod fogatta el ugyanis Yochánánt, és bilincseltette meg a börtönben; ¹⁸testvérének, Filiposz feleségének, Heródiásnak kedvéért, mivel feleségül vette őt, és erre Yochánán ezt mondta neki: "Nem szabad együtt élned testvéred feleségével." ¹⁹Heródiás ezért megharagudott rá, és szerette volna megöletni. ²⁰De nem tehette, mert Yerod félt Yochánántól, akiről tudta, hogy igaz és szent ember; ezért védelmébe vette; bár hallgatva őt, gyakran zavarba jött, mégis szívesen hallgatta. ²¹Végülis eljött a kedvező alkalom, amikor Yerod a születésnapján lakomát adott főembereinek, vezéreinek és Gálil előkelőinek. ²²Ekkor magának Heródiásnak a leánya ment be táncolni. Megtetszett Yerodnek és a vendégeknek. A király ezt mondta a leánynak: "Kérj tőlem, amit akarsz, és megadom neked." ²³Meg is esküdött neki: "Bármit kérsz, megadom neked, akár országom felét is." ²⁴A leány kiment, és megkérdezte anyjától: "Mit kérjek?" Az pedig ezt válaszolta: "Bemerítő Yochánán fejét." ²⁵A leány erre sietve bement a királyhoz, és azt mondta: "Szeretném, ha rögtön ideadnád nekem egy tálon bemerítő Yochánán fejét." ²⁶Bár a király erre nagyon szomorú lett, mert esküje és a vendégek miatt nem akarta őt elutasítani. ²⁷Azonnal el is küldte a hóhért, és megparancsolta, hogy hozza el a Yochánán fejét. ²⁸Az elment, lefejezte Yochánánt a börtönben, elhozta a fejét egy tálon, és átadta a leánynak, a leány pedig odaadta anyjának. ²⁹Amikor ezt meghallották a tanítványai, eljöttek, elvitték a holttestét, és egy sírboltba helyezték.

³⁰A küldöttek visszatértek Yeshuához, és elbeszélték neki mindazt, amit tettek és tanítottak. ³¹Ő pedig így szólt hozzájuk: "Jöjjetek velem csak ti magatok egy lakatlan helyre, és pihenjetek meg egy kissé." Mert olyan sokan voltak, akik odaérkeztek, és akik elindultak, hogy még enni sem volt idejük. ³²Elhajóztak tehát egy lakatlan helyre magukban. ³³De sokan meglátták és felismerték őt, amikor elindultak, ezért minden városból összefutottak oda, és megelőzték őket.

³⁴Amikor Yeshuá kiszállt, és meglátta a nagy sokaságot, megszánta őket, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélkül való juhok, és kezdte őket sok mindenre tanítani. ³⁵De amikor az idő már későre járt, odamentek hozzá a tanítványai, és ezt mondták neki: "Lakatlan hely ez, és az idő már későre jár. ³⁶Bocsásd el őket, hogy a környező településekre és falvakba menve ennivalót vegyenek maguknak." ³⁷Ő azonban így válaszolt nekik: "Ti adjatok nekik enni!" Mire ők ezt mondták neki: "Talán mi menjünk el, és vegyünk kétszáz dénárért kenyeret, hogy enni adhassunk nekik?" ³⁸Yeshuá azonban megkérdezte tőlük: "Hány kenyeretek van? Menjetek, nézzétek meg!" Amikor megnézték, így szóltak: "Öt kenyerünk van, meg két halunk." ³⁹Ekkor megparancsolta nekik, hogy ültessenek le mindenkit egy-egy csoportba a zöld fűre. ⁴⁰Le is ültek százas és ötvenes csoportokban. ⁴¹Ekkor Yeshuá vette az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, megáldotta és megtörte a kenyereket, majd átadta a tanítványoknak, hogy tegyék eléjük; és a két halat is elosztotta mindnyájuknak. ⁴²Miután mind ettek, és jól is laktak, ⁴³összeszedték a kenyérdarabokat tizenkét tele kosárral; és azt is, ami a halakból maradt. ⁴⁴Akik pedig ettek a kenyerekből, ötezren voltak, csak férfiak.

⁴⁵Ekkor Yeshuá azonnal arra kényszerítette tanítványait, hogy szálljanak hajóba, és menjenek át előre a túlsó partra Beit-Tzádidáh felé, amíg ő elbocsátja a sokaságot. ⁴⁶De miután elbúcsúzott tőlük, felment a hegyre imádkozni. ⁴⁷Amikor beesteledett, a hajó a tenger közepén volt, ő pedig a parton egyedül. ⁴⁸Amikor meglátta, hogy mennyire küszködnek az evezéssel, mert ellenszelük van, a negyedik éjszakai őrváltás idején a tengeren járva közeledett feléjük, és el akart menni mellettük. ⁴⁹Amikor meglátták őt, amint a tengeren jár, azt hitték, hogy kísértet, és felkiáltottak. ⁵⁰Mindnyájan látták ugyanis, és megrettentek. Ő azonban azonnal megszólította őket, és ezt mondta nekik: "Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!" ⁵¹Ekkor beszállt hozzájuk a hajóba, és elült a szél, ők pedig szerfölött csodálkoztak magukban. ⁵²Nem okultak a kenyerekből, mert a szívük még kemény volt.

⁵³Ezek után a túlsó partra átkelve, Kineretbe érkeztek és kikötöttek. ⁵⁴Amikor kiszálltak a hajóból, azonnal felismerték őt, ⁵⁵és némelyek befutották az egész környéket; kezdték a betegeket ágyakon oda hordani, ahol hallomásuk szerint éppen tartózkodott. ⁵⁶Ahova csak bement, falvakba, városokba vagy településekre, letették a tereken a betegeket, és kérték őt, hogy legalább a ruhája szegélyét érinthessék; és akik csak megérintették, meg is gyógyultak.

Szójegyzék: Beit Kneszet (בֵּית כְּנֶסֶת— 𐤁𐤉𐤕𐤊𐤍𐤎𐤕) – gyülekezet háza • Eli'Yahu (אֵלִיָּהוּ— 𐤀𐤋𐤉𐤄𐤅) – Elohim-om Yahuwah • Filiposz (פִילִיפּוֹס— 𐤐𐤉𐤋𐤉𐤐𐤅𐤎) – lókedvelő (görög) • Gálil (גָּלִיל— 𐤂𐤋𐤉𐤋) – kerület/vidék • Kineret (כִּנֶּרֶת— 𐤊𐤍𐤓𐤕) – Genezáret/hárfa • Miryám (מִרְיָם— 𐤌𐤓𐤉𐤌) – keserűség/felmagasztalt • Shábát (שַׁבָּת— 𐤔𐤁𐤕) – nyugalom napja • Shim'on (שִׁמְעוֹן— 𐤔𐤌𐤏𐤅𐤍) – meghallgatott • Yá'ákov (יַעֲקֹב— 𐤉𐤏𐤒𐤁) – sarokba fogó • Yáhu'Dáh (יְהוּדָה— 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤄) – dicsőítés • Yeshuá (יֵשׁוּעַ— 𐤉𐤔𐤅𐤏) – szabadítás/megváltás • Yochánán (יוֹחָנָן— 𐤉𐤅𐤇𐤍𐤍) – Yahuwah kegyelmes • Yoszef (יוֹסֵף— 𐤉𐤅𐤎𐤐) – hozzáad

¹Köréje gyűltek a Perushim és néhányan az Szofrim közül, akik Yerusháláyimből jöttek, ²és észrevették, hogy némelyik tanítványa tisztátalan, vagyis mosdatlan kézzel étkezik. ³A Perushim és általában a Yáhudim ugyanis addig nem esznek, míg meg nem mosták a kezüket egy maréknyi vízzel, mert ragaszkodnak a vének hagyományaihoz, ⁴és amikor hazamennek a piacról, addig nem esznek, míg meg nem mosakodtak. Sok egyéb más is van, amit hagyományként átvettek és őriznek, amilyen például a poharak, korsók, rézedények és fekhelyek megmosása. ⁵Megkérdezték tehát tőle a Perushim és az Szofrim: "Miért nem élnek a te tanítványaid a vének hagyományai szerint, és miért étkeznek tisztátalan kézzel?" ⁶Ő pedig ezt válaszolta nekik: "Találóan prófétált Yeshá'Yahu rólatok, ti képmutatók, amint meg van írva: Ez a nép csak ajkával tisztel engem, de szíve távol van tőlem. ⁷Hiába tisztelnek engem, ha olyan tanításokat tanítanak, amelyek emberek parancsolatai. ⁸Elohim parancsolatát elhagyva az emberek hagyományához ragaszkodtok." ⁹Ezt is mondta nekik: "Szépen félreteszitek Elohim parancsolatát azért, hogy a helyébe állíthassátok a magatok hagyományait. ¹⁰Mert Mosheh ezt mondta: Tiszteld apádat és anyádat, és aki gyalázza apját vagy anyját, halállal bűnhődjék. ¹¹Ti pedig azt mondjátok: Ha ezt mondja valaki apjának vagy anyjának: korbán, vagyis áldozati ajándék az, amivel megsegíthetnélek, ¹²akkor már nem engeditek, hogy bármit tegyen is apjáért vagy anyjáért; ¹³és így érvénytelenné teszitek Elohim igéjét hagyományotokkal, amelyet továbbadtatok; de sok más ehhez hasonlót is tesztek."

¹⁴Ismét odahívta a sokaságot és így szólt hozzájuk: "Hallgassatok rám mindnyájan, és értsétek meg: ¹⁵Nincs semmi, ami kívülről jutva az emberbe tisztátalanná tehetné őt; hanem ami kijön az emberből, az teszi tisztátalanná." ¹⁶("Ha valakinek van füle a hallásra, hallja!")

¹⁷Amikor azután a sokaságot elhagyva bement a házba, megkérdezték tanítványai a példázatról. ¹⁸Ő pedig így szólt hozzájuk: "Ti is ennyire értetlenek vagytok? Nem értitek, hogy ami kívülről megy be az emberbe, az nem teheti tisztátalanná, ¹⁹mert nem a szívébe megy, hanem a gyomrába, és az árnyékszékbe kerül, amely minden eledelt megtisztít?" ²⁰Továbbá azt mondta: "Ami az emberből előjön, az teszi tisztátalanná. ²¹Mert belülről, az ember szívéből jönnek elő a gonosz gondolatok, paráznaságok, lopások, gyilkosságok, ²²házasságtörések, kapzsiságok, gonoszságok; valamint csalás, kicsapongás, irigység, Elohimkáromlás, gőg, esztelenség. ²³Ezek a gonoszságok mind belülről jönnek; s ezek teszik tisztátalanná az embert."

²⁴Onnan elindulva elment Tirusz vidékére. Bement egy házba, és azt akarta, hogy senki ne tudja meg ottlétét. De nem maradhatott titokban, ²⁵mert azonnal tudomást szerzett róla egy asszony, akinek a leányában tisztátalan szellem volt, és miután eljött hozzá, a lábai elé borult. ²⁶Ez az asszony görög volt, sziroföníciai származású, mégis azt kérte, hogy űzze ki az démont a leányából. ²⁷Yeshuá így szólt az asszonyhoz: "Hadd lakjanak jól először a gyermekek, mert nem jó elvenni a gyermekek kenyerét, és odadobni a kutyáknak." ²⁸Az pedig ezt válaszolta neki: "Úgy van, Ádonáj, de a kutyák is esznek az asztal alatt a gyermekek morzsáiból." ²⁹Erre így szólt hozzá: "Ezért a szóért mondom: menj el, leányodból kiment az démon." ³⁰Amikor azután hazaért az asszony, látta, hogy a gyermek az ágyon fekszik, és az démon már kiment belőle.

³¹Yeshuá ismét elhagyta Tirusz határát, és Tzidonon át a Gálili-tenger mellé ment a Tízváros határain keresztül. ³²Ekkor egy dadogó süketet vittek hozzá, és kérték, hogy tegye rá a kezét. ³³Yeshuá félrevonta őt egymagában a sokaságból, ujját a süket fülébe dugta, majd ujjára köpve megérintette a nyelvét; ³⁴azután az égre tekintve fohászkodott, és így szólt hozzá: "Effata, azaz: nyílj meg!" ³⁵És megnyílt a füle, nyelvének bilincse is azonnal megoldódott, úgyhogy hibátlanul beszélt. ³⁶Yeshuá meghagyta nekik, hogy ezt senkinek se mondják el; de minél inkább tiltotta, annál inkább híresztelték ³⁷és szerfölött álmélkodtak, és ezt mondták: "Mindent helyesen cselekedett: a süketeket is hallóvá teszi, a némákat is beszélővé."

Szójegyzék: Ádonáj (אֲדוֹנָי— 𐤀𐤃𐤅𐤍𐤉) – Uram/Mester • Elohim (אֱלֹהִים— 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Hatalmasságok / a Teremtő • Gálil (גָּלִיל— 𐤂𐤋𐤉𐤋) – kerület/vidék • Mosheh (מֹשֶׁה— 𐤌𐤔𐤄) – kihúzott • Perushim (פְּרוּשִׁים— 𐤐𐤓𐤅𐤔𐤉𐤌) – elkülönülők • Szofrim (סוֹפְרִים— 𐤎𐤅𐤐𐤓𐤉𐤌) – írástudók • Yáhudim (יְהוּדִים— 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤉𐤌) – dicsőítők/zsidók • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם— 𐤉𐤓𐤅𐤔𐤋𐤉𐤌) – a béke alapja • Yeshá'Yahu (יְשַׁעְיָהוּ— 𐤉𐤔𐤏𐤉𐤄𐤅) – Yahuwah szabadít • Yeshuá (יֵשׁוּעַ— 𐤉𐤔𐤅𐤏) – szabadítás/megváltás

¹Azokban a napokban, amikor ismét igen nagy volt a sokaság és nem volt mit enniük, magához hívta tanítványait, és így szólt hozzájuk: "Szánakozom a sokaságon, mert már három napja vannak velem, és nincs mit enniük; ²ha pedig éhesen bocsátom őket haza, kidőlnek az úton, mert némelyikük messziről jött." ³Tanítványai így feleltek: "Miből tudná valaki ezeket kenyérrel jóllakatni itt a pusztában?" ⁴Megkérdezte tőlük: "Hány kenyeretek van?" Ők ezt válaszolták: "Hét." ⁵Ekkor megparancsolta a sokaságnak, hogy telepedjék le a földre, azután vette a hét kenyeret, hálát adott, megtörte, és tanítványainak adta, hogy tegyék eléjük. Ők pedig a sokaság elé tették. ⁶Volt néhány kis haluk is, és miután áldást mondott, szólt, hogy ezeket is tegyék eléjük. ⁷Ettek és jóllaktak, azután összeszedték a maradék darabokat hét kosárral, ⁸pedig mintegy négyezren voltak. Ezek után elbocsátotta őket, ⁹és azonnal hajóba szállva tanítványaival együtt elment Dalmanuta vidékére.

¹⁰Kimentek hozzá a Perushim, és vitatkozni kezdtek vele: mennyei jelt követeltek tőle, kísértve őt. ¹¹Yeshuá Szelleme mélyéről felsóhajtva így szólt: "Miért kíván jelt ez a nemzedék? Bizony, mondom néktek, nem adatik jel ennek a nemzedéknek." ¹²Ezzel otthagyta őket, és ismét hajóba szállva elment a túlsó partra.

¹³De elfelejtettek kenyeret vinni, és mindössze egy kenyér volt velük a hajóban. ¹⁴Yeshuá figyelmeztette őket, és így szólt: "Vigyázzatok, óvakodjatok a Perushim kovászától és a Yerod kovászától!" ¹⁵Erre tanakodni kezdtek arról, hogy nincs kenyerük. ¹⁶Amikor ezt Yeshuá észrevette, így szólt hozzájuk: "Mit tanakodtok azon, hogy nincs kenyeretek? Hát még mindig nem veszitek észre, és nem értitek? Még mindig olyan keményszívűek vagytok? ¹⁷Van szemetek, és mégsem láttok, fületek is van, és mégsem hallotok? Nem is emlékeztek? ¹⁸Amikor az öt kenyeret megtörtem az ötezernek, hány kosarat szedtetek tele kenyérdarabokkal?" Így feleltek: "Tizenkettőt." ¹⁹"És amikor a hét kenyeret törtem meg a négyezernek, hány kosarat szedtetek tele kenyérdarabokkal?" Ezt mondták: "Hetet." ²⁰Erre Yeshuá újra megkérdezte: "Még mindig nem értitek?"

²¹Amikor Beit-Sháidába érkeztek, egy vakot vittek hozzá, és kérték, hogy érintse meg. ²²Ő pedig a vakot kézen fogva kivezette a faluból, azután szemére köpve rátette kezét, és megkérdezte: "Látsz-e valamit?" ²³Az felnézett, és így szólt: "Úgy látom az embereket, mintha fákat látnék, amint járkálnak." ²⁴Aztán Yeshuá ismét rátette a kezét a szemére, ő pedig körülnézett, és meggyógyult, tisztán látott mindent. ²⁵Yeshuá ekkor hazaküldte őt, és azt mondta: "Még a faluba se menj be!"

²⁶Yeshuá pedig elindult tanítványaival együtt Cézárea Filippi falvaiba. Útközben megkérdezte tanítványaitól: "Kinek mondanak engem az emberek?" ²⁷Ők így feleltek: "Bemerítő Yochánánnak, mások Eli'Yahunak, ismét mások pedig egynek a próféták közül." ²⁸Yeshuá tovább kérdezte őket: "Hát ti kinek mondotok engem?" Kefá így válaszolt neki: "Te vagy a Máshiách." ²⁹Yeshuá ekkor rájuk parancsolt, hogy senkinek ne beszéljenek őróla.

³⁰És tanítani kezdte őket arra, hogy az Ben Ádámnak sokat kell szenvednie, és el kell vettetnie a vénektől, a Kohen Gádoloktól és az Szofrimtól, és meg kell öletnie, de harmadnapon fel kell támadnia. ³¹Yeshuá nyíltan beszélt erről a dologról. Kefá ekkor magához vonva őt meg akarta dorgálni; ő azonban megfordulva tanítványaira tekintett, megdorgálta Kefát, és ezt mondta: "Távozz tőlem, Szátán, mert nem Elohim szerint gondolkozol, hanem az emberek szerint."

³²Ekkor magához hívta a sokaságot tanítványaival együtt, és ezt mondta nekik: "Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem. ³³Mert aki meg akarja menteni az életét, az elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem és az Beszoráhért, megmenti azt. ³⁴Mit használ ugyanis az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall? ³⁵Mert mit adhat az ember váltságdíjul lelkéért? ³⁶Mert ha valaki szégyell engem és az én beszédeimet e parázna és bűnös nemzedék előtt, ³⁷azt az Ben Ádám is szégyellni fogja, ³⁸amikor eljön Ábája dicsőségében a szent angyalokkal."

Szójegyzék: Ábá (אָבָא— 𐤀𐤁𐤀) – Atya/Apa • Beit-Sháidá (בֵּית צָיְדָה— 𐤁𐤉𐤕𐤑𐤉𐤃𐤄) – halászat háza • Ben Ádám (בֶּן אָדָם— 𐤁𐤍𐤀𐤃𐤌) – Emberfia • Beszoráh (בְּשׂוֹרָה— 𐤁𐤔𐤅𐤓𐤄) – örömhír • Eli'Yahu (אֵלִיָּהוּ— 𐤀𐤋𐤉𐤄𐤅) – Elohim-om Yahuwah • Elohim (אֱלֹהִים— 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Hatalmasságok / a Teremtő • Kefá (כֵּיפָא— 𐤊𐤉𐤐𐤀) – szikla (arámi) • Kohen Gádol (כֹּהֵן גָּדוֹל— 𐤊𐤄𐤍𐤂𐤃𐤅𐤋) – főpap • Máshiách (מָשִׁיחַ— 𐤌𐤔𐤉𐤇) – Felkent • Perushim (פְּרוּשִׁים— 𐤐𐤓𐤅𐤔𐤉𐤌) – elkülönülők • Szátán (שָׂטָן— 𐤔𐤈𐤍) – ellenség/vádló • Szofrim (סוֹפְרִים— 𐤎𐤅𐤐𐤓𐤉𐤌) – írástudók • Yeshuá (יֵשׁוּעַ— 𐤉𐤔𐤅𐤏) – szabadítás/megváltás • Yochánán (יוֹחָנָן— 𐤉𐤅𐤇𐤍𐤍) – Yahuwah kegyelmes

¹Azután így szólt hozzájuk: "Bizony, mondom néktek, hogy vannak az itt állók között némelyek, akik nem ízlelik meg a halált addig, amíg meg nem látják, hogy Elohim országa eljött hatalommal."

²Hat nap múlva Yeshuá maga mellé vette Kefát, Yá'ákovot és Yochánánt, felvitte csak őket külön egy magas hegyre, és szemük láttára elváltozott. ³Ruhája olyan tündöklő fehérré lett, amilyenre nem tud ruhafestő fehéríteni a földön. ⁴És megjelent nekik Eli'Yahu Moshehval együtt, és beszélgettek Yeshuával. ⁵Kefá megszólalt, és ezt mondta Yeshuának: "Mester, jó nekünk itt lennünk, készítsünk ezért három sátrat: egyet neked, egyet Moshehnak és egyet Eli'Yahunak." ⁶Mert nem tudta, mit mondjon, ugyanis annyira megrettentek. ⁷De felhő támadt, amely beárnyékolta őket, és hang hallatszott a felhőből: "Ez az én szeretett Fiam, reá hallgassatok!" ⁸És hirtelen, amint körülnéztek, már senki mást nem láttak maguk mellett, csak Yeshuáát egyedül.

⁹Amikor jöttek lefelé a hegyről, meghagyta nekik, hogy senkinek el ne mondják, amit láttak, hanem csak akkor, amikor az Ben Ádám már feltámadt a halottak közül. ¹⁰Meg is jegyezték jól ezt az igét, de tanakodtak maguk között: mit jelent feltámadni a halottak közül. ¹¹Ezért megkérdezték tőle: "Miért mondják az Szofrim, hogy előbb Eli'Yahunak kell eljönnie?" ¹²Ő pedig így válaszolt: "Eli'Yahu valóban előbb jön el és helyreállít mindent. Akkor viszont miért van megírva az Ben Ádámról, hogy sok szenvedésben és megvetésben lesz része? ¹³De mondom nektek, hogy Eli'Yahu már el is jött, és azt tették vele, amit csak akartak, ahogyan meg van írva róla."

¹⁴Amikor a tanítványok közelébe értek, nagy sokaságot láttak körülöttük, Szofrimat is, akik vitatkoztak velük. ¹⁵Amint meglátták Yeshuáát, az egész sokaság nyomban megdöbbent, és eléje futva köszöntötte őt. ¹⁶Ő pedig megkérdezte tőlük: "Miről vitatkoztok velük?" ¹⁷A sokaságból így felelt neki valaki: "Mester, elhoztam hozzád a fiamat, akiben néma szellem van; ¹⁸és amikor ez megragadja, úgy leteperi őt, hogy tajtékzik, fogát csikorgatja, és megmerevedik. Szóltam tanítványaidnak, hogy űzzék ki, de nem tudták." ¹⁹Yeshuá így válaszolt nekik: "Ó, hitetlen nemzedék, meddig leszek még veletek? Meddig szenvedlek még titeket? Hozzátok őt elém!" ²⁰Odavitték hozzá, és amikor meglátta őt a szellem, azonnal megrázta a fiút, úgyhogy az a földre esve fetrengett és tajtékzott. ²¹Yeshuá megkérdezte a fiú apjától: "Mennyi ideje, hogy ő így van?" Mire ő ezt válaszolta: "Gyermekkora óta. ²²Sokszor vetette tűzbe is, meg vízbe is, hogy elpusztítsa, de ha valamit lehet tenned, szánj meg minket, és segíts rajtunk!" ²³Yeshuá ezt mondta neki: "Ha lehet valamit tennem? - Minden lehetséges annak, aki hisz." ²⁴Erre azonnal felkiáltott a gyermek apja, és így szólt: "Hiszek, segíts a hitetlenségemen!" ²⁵Amikor meglátta Yeshuá, hogy összefut a sokaság, ráparancsolt a tisztátalan szellemre ezt mondva neki: "Te néma és süket szellem, megparancsolom neked: menj ki belőle, és ne menj bele többé!" ²⁶Erre az felkiáltott, erősen megrázta őt, és kiment belőle. A gyermek olyan lett, mint a halott, úgyhogy sokan azt mondták: vége van. ²⁷Yeshuá azonban kezét megragadva magához térítette, és az felkelt. ²⁸Amikor azután Yeshuá bement egy házba, tanítványai megkérdezték tőle maguk között: "Mi miért nem tudtuk kiűzni?" ²⁹Ő pedig ezt mondta nekik: "Ez a fajta semmivel sem űzhető ki, csak imádsággal."

³⁰Onnan elindulva keresztülmentek Gálilon, de nem akarta, hogy felismerje őt valaki, ³¹mert tanítani akarta tanítványait. Arról beszélt nekik, hogy az Ben Ádám emberek kezébe adatik, megölik, de miután megölték, három nap múlva feltámad. ³²Ők nem értették ezt a beszédet, de féltek őt megkérdezni.

³³Megérkeztek Kfár-Náchumba, és amikor már otthon volt, megkérdezte tőlük: "Miről vitatkoztatok útközben?" ³⁴Ők azonban hallgattak, mert arról vitatkoztak az úton egymással, hogy ki a legnagyobb? ³⁵Yeshuá ekkor leült, odahívta a tizenkettőt, és így szólt hozzájuk: "Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki között az utolsó és mindenki szolgája." ³⁶És kézenfogva egy kisgyermeket közéjük állította, átölelte, majd ezt mondta nekik: ³⁷"Aki az ilyen kisgyermekek közül egyet is befogad az én nevemért, az engem fogad be; és aki engem befogad, az nem engem fogad be, hanem azt, aki engem elküldött."

³⁸Yochánán ezt mondta neki: "Mester, láttunk valakit, aki a te nevedben űz ki démonokat, és eltiltottuk, mert nem követett minket." ³⁹Yeshuá azonban ezt mondta: "Ne tiltsátok el, mert nincsen senki, aki csodát tesz az én nevemben, és ugyanakkor gyalázni tudna engem, ⁴⁰mert aki nincs ellenünk, az melletünk van. ⁴¹Aki inni ad nektek egy pohár vizet az én nevemben, mivel a Máshiách-é vagytok, bizony, mondom néktek, hogy el nem marad a jutalma."

⁴²"Aki pedig akár csak egyet is megbotránkoztat e kicsinyek közül, akik hisznek bennem, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tengerbe dobják."

⁴³"Ha megbotránkoztat téged az egyik kezed, vágd le, mert jobb, ha csonkán mégy be az életre, mint ha két kézzel mégy a Gei-Hinomra, az olthatatlan tűzre, ⁴⁴(ahol férgük nem pusztul el és a tűz nem alszik el.) ⁴⁵És ha az egyik lábad botránkoztat meg téged, vágd le; mert jobb, ha sántán mégy be az életre, mintha két lábbal vetnek a Gei-Hinomra, ⁴⁶(ahol férgük nem pusztul el és a tűz nem alszik el.) ⁴⁷És ha az egyik szemed botránkoztat meg téged, vájd ki, mert jobb, ha fél szemmel mégy be Elohim országába, mint ha két szemmel vetnek a Gei-Hinomra, ⁴⁸ahol férgük nem pusztul el és a tűz nem alszik el."

⁴⁹"Mert tűzzel sózatik meg mindenki. ⁵⁰Jó a só, de ha a só ízetlenné válik, hogyan adjátok vissza az ízét? Legyen bennetek só, és békességben éljetek egymással."

Szójegyzék: Ben Ádám (בֶּן אָדָם— 𐤁𐤍𐤀𐤃𐤌) – Emberfia • Eli'Yahu (אֵלִיָּהוּ— 𐤀𐤋𐤉𐤄𐤅) – Elohim-om Yahuwah • Elohim (אֱלֹהִים— 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Hatalmasságok / a Teremtő • Gálil (גָּלִיל— 𐤂𐤋𐤉𐤋) – kerület/vidék • Gei-Hinom (גֵּי הִנֹּם— 𐤂𐤉𐤄𐤍𐤌) – Hinnom völgye • Kefá (כֵּיפָא— 𐤊𐤉𐤐𐤀) – szikla (arámi) • Kfár-Náchum (כְּפַר נַחוּם— 𐤊𐤐𐤓𐤍𐤇𐤅𐤌) – Náchum falva • Máshiách (מָשִׁיחַ— 𐤌𐤔𐤉𐤇) – Felkent • Mosheh (מֹשֶׁה— 𐤌𐤔𐤄) – kihúzott • Szofrim (סוֹפְרִים— 𐤎𐤅𐤐𐤓𐤉𐤌) – írástudók • Yá'ákov (יַעֲקֹב— 𐤉𐤏𐤒𐤁) – sarokba fogó • Yeshuá (יֵשׁוּעַ— 𐤉𐤔𐤅𐤏) – szabadítás/megváltás • Yochánán (יוֹחָנָן— 𐤉𐤅𐤇𐤍𐤍) – Yahuwah kegyelmes

¹Yeshuá onnan elindulva elment Yáhu'Dáh határába és Yárdenentúlra; újra sokaság gyülekezet hozzá, ő pedig szokása szerint ismét tanította őket. ²Perushim is mentek hozzá, és megkérdezték tőle, hogy szabad-e a férfinak elbocsátania a feleségét: ezzel kísértették Yeshuáát. ³Ő azonban visszakérdezett: "Mit parancsolt nektek Mosheh?" ⁴Azok ezt mondták: "Mosheh megengedte a válólevél írását és az elbocsátást." ⁵Yeshuá erre így szólt hozzájuk: "Szívetek keménysége miatt írta nektek Mosheh ezt a parancsolatot, ⁶mert a teremtés kezdete óta az embert férfivá és nővé teremtette Elohim. ⁷Ezért elhagyja az ember apját és anyját, ⁸és lesznek ketten egy testté, úgyhogy ők többé már nem két test, hanem egy. ⁹Amit tehát Elohim egybekötött, ember el ne válassza." ¹⁰Otthon ismét megkérdezték őt erről a tanítványai. ¹¹Ő ezt mondta nekik: "Aki elbocsátja feleségét, és mást vesz el feleségül, házasságtörést követ el ellene; ¹²és ha az asszony bocsátja el férjét, és máshoz megy férjhez, szintén házasságtörést követ el."

¹³Ekkor kisgyermekeket vittek hozzá, hogy megérintse őket, a tanítványok azonban rájuk szóltak. ¹⁴Amikor ezt Yeshuá észrevette, megharagudott, és így szólt hozzájuk: "Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne tiltsátok el tőlem őket, mert ilyeneké Elohim országa. ¹⁵Bizony, mondom néktek: aki nem úgy fogadja Elohim országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be abba." ¹⁶Ekkor átölelte és kezét rájuk téve megáldotta őket.

¹⁷Amikor útnak indult, odafutott hozzá egy ember, és térdre borulva előtte, azt kérdezte tőle: "Jó Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?" ¹⁸Yeshuá így szólt hozzá: "Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó az egy Elohimjan kívül. ¹⁹Tudod a parancsolatokat: Ne gyilkolj, ne paráználkodj, ne lopj, ne tanúskodj hamisan, ne károsíts meg senkit, tiszteld apádat és anyádat." ²⁰Az pedig ezt mondta neki: "Mester, mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva." ²¹Yeshuá miután rátekintett, megkedvelte, és ezt mondta neki: "Egy valami hiányzik még belőled: menj, add el, amid van, és oszd szét a szegények között, akkor kincsed lesz a mennyben; azután jöjj, és kövess engem." ²²A válasz miatt elborult az ember arca, és szomorúan távozott, mert nagy vagyona volt. ²³Yeshuá ekkor körülnézett, és így szólt tanítványaihoz: "Milyen nehezen mennek be Elohim országába a gazdagok!" ²⁴A tanítványok megdöbbentek szavain, Yeshuá azonban ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: "Gyermekeim, milyen nehéz Elohim országába bejutni! ²⁵Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint gazdagnak Elohim országába bejutni." ²⁶Ők még jobban megrökönyödtek, és ezt kérdezgették egymás közt: "Akkor ki üdvözülhet?" ²⁷Yeshuá rájuk tekintett, és ezt mondta: "Az embereknek lehetetlen, de Elohimnak nem, mert Elohimnak minden lehetséges."

²⁸Kefá megszólalt, és ezt mondta neki: "Íme, mi elhagytunk mindent, és követőid lettünk." ²⁹Yeshuá így szólt: "Bizony, mondom néktek: senki sincs, aki elhagyta házát vagy testvéreit, anyját vagy apját, gyermekeit vagy szántóföldjeit énértem és az Beszoráhért, ³⁰és ne kapna százannyit: most ebben a világban házakat és testvéreket, anyát, gyermeket, és szántóföldeket üldöztetésekkel együtt, a jövendő világban pedig örök életet. ³¹Ellenben sok elsőből lesz utolsó, és sok utolsóból lesz első."

³²Mikor pedig felfelé mentek a Yerusháláyimba vezető úton, Yeshuá előttük haladt. Akik vele voltak, álmélkodtak; akik pedig mégis követték, féltek. Ekkor újra maga mellé vette a tizenkettőt, és beszélni kezdett nekik arról, ami vele történni fog: ³³"Íme, felmegyünk Yerusháláyimba, és az Ben Ádám átadatik a Kohen Gádoloknak és az Szofrimnak, halálra ítélik, és átadják a Goyimnak, ³⁴kigúnyolják és leköpik, megkorbácsolják és megölik, de három nap múlva feltámad."

³⁵Ekkor hozzálépett Yá'ákov és Yochánán, a Závdáy két fia, és így szóltak hozzá: "Mester, szeretnénk, ha megtennéd nekünk, amit kérünk." ³⁶Yeshuá megkérdezte tőlük: "Mit szeretnétek, mit tegyek meg nektek?" ³⁷Ők pedig ezt mondták neki: "Add meg nekünk, hogy egyikünk a jobb, a másikunk a bal kezed felől üljön majd dicsőséges uralkodásod idején." ³⁸Yeshuá így válaszolt: "Nem tudjátok, mit kértek. Vajon ki tudjátok-e inni azt a poharat, amelyet én kiiszom, és meg tudtok-e bemerítkezni azzal a bemerítéssel, amellyel én bemerítkezem?" ³⁹Mire ők így feleltek neki: "Meg tudjuk tenni." Yeshuá ekkor ezt mondta nekik: "Azt a poharat, amelyből én iszom, kiisszátok, és azzal a bemerítéssel, amellyel én bemerítkezem, bemerítkeztek, ⁴⁰de hogy ki üljön jobb vagy bal kezem felől, azt nem az én dolgom megadni, mert azoké lesz az, akiknek elkészíttetett." ⁴¹Amikor ezt a tíz tanítvány meghallotta, megharagudott Yá'ákovra és Yochánánra. ⁴²De Yeshuá odahívta őket, és így szólt hozzájuk: "Tudjátok, hogy azok, akik a népek fejedelmeinek számítanak, uralkodnak rajtuk, és nagyjaik hatalmaskodnak rajtuk. ⁴³De nem így van közöttetek, hanem aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen szolgátok; ⁴⁴és aki első akar lenni közöttetek, az legyen mindenki rabszolgája. ⁴⁵Mert az Ben Ádám sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért."

⁴⁶Azután Yerikoba értek, és amikor Yeshuá tanítványaival és elég nagy sokasággal kifelé ment Yerikoból, egy vak koldus, Bartimeus, a Timeus fia ült az út mellett. ⁴⁷Amikor meghallotta, hogy a názereti Yeshuá az, így kiáltott fel: "Dávid Fia, Yeshuá, könyörülj rajtam!" ⁴⁸Többen is rászóltak, hogy hallgasson, ő azonban annál inkább kiáltozott: "Dávid Fia, könyörülj rajtam!" ⁴⁹Yeshuá megállt és ezt mondta: "Hívjátok ide!" Odahívták a vakot ezekkel a szavakkal: "Bízzál! Kelj fel! Hív téged!" ⁵⁰Ő pedig ledobta felsőruháját, felugrott, és odament Yeshuához. ⁵¹Yeshuá megkérdezte tőle: "Mit kívánsz, mit tegyek veled?" A vak ezt mondta: "Mester, hogy újra lássak." ⁵²Yeshuá ekkor így szólt hozzá: "Menj el, a hited megtartott téged." És azonnal újra látott, és követte őt az úton.

Szójegyzék: Ben Ádám (בֶּן אָדָם— 𐤁𐤍𐤀𐤃𐤌) – Emberfia • Beszoráh (בְּשׂוֹרָה— 𐤁𐤔𐤅𐤓𐤄) – örömhír • Dávid (דָּוִד— 𐤃𐤅𐤃) – szeretett • Elohim (אֱלֹהִים— 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Hatalmasságok / a Teremtő • Goyim (גּוֹיִם— 𐤂𐤅𐤉𐤌) – nem-zsidó népek • Kefá (כֵּיפָא— 𐤊𐤉𐤐𐤀) – szikla (arámi) • Kohen Gádol (כֹּהֵן גָּדוֹל— 𐤊𐤄𐤍𐤂𐤃𐤅𐤋) – főpap • Mosheh (מֹשֶׁה— 𐤌𐤔𐤄) – kihúzott • Perushim (פְּרוּשִׁים— 𐤐𐤓𐤅𐤔𐤉𐤌) – elkülönülők • Szofrim (סוֹפְרִים— 𐤎𐤅𐤐𐤓𐤉𐤌) – írástudók • Yá'ákov (יַעֲקֹב— 𐤉𐤏𐤒𐤁) – sarokba fogó • Yáhu'Dáh (יְהוּדָה— 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤄) – dicsőítés • Yárden (יַרְדֵּן— 𐤉𐤓𐤃𐤍) – alászálló folyó • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם— 𐤉𐤓𐤅𐤔𐤋𐤉𐤌) – a béke alapja • Yeshuá (יֵשׁוּעַ— 𐤉𐤔𐤅𐤏) – szabadítás/megváltás • Yochánán (יוֹחָנָן— 𐤉𐤅𐤇𐤍𐤍) – Yahuwah kegyelmes • Závdáy (זַבְדַּי— 𐤆𐤁𐤃𐤉) – ajándékom

¹Amikor közeledtek Yerusháláyimhoz, Beit-Págához és Beit-Ányáhhoz, az Olajfák hegyénél, elküldött tanítványai közül kettőt, ²és így szólt hozzájuk: "Menjetek az előttetek levő faluba, és mindjárt, amint beértek, találtok egy szamárcsikót megkötve, amelyen még nem ült soha senki: oldjátok el, és hozzátok ide. ³Ha pedig valaki megkérdezi tőletek: Miért teszitek ezt? - mondjátok, hogy az Urnak van szüksége rá, de azonnal vissza is küldi." ⁴El is mentek, meg is találták a szamárcsikót az ajtó elé kötve kinn az utcán, és eloldották. ⁵Az ott álldogálók közül néhányan megkérdezték tőlük: "Miért teszitek ezt, miért oldjátok el a szamárcsikót?" ⁶Ők pedig úgy válaszoltak, ahogyan Yeshuá mondta; és akkor elengedték őket. ⁷Elvitték tehát Yeshuához a szamárcsikót, ráterítették felsőruhájukat, ő pedig felült rá. ⁸Sokan felsőruhájukat terítették az útra, mások a mezőn vágott lombos ágakat; ⁹akik pedig előtte és utána mentek, ezt kiáltották: "Hozsánna! Áldott, aki jön Yahuwahnak nevében! ¹⁰Áldott a mi atyánknak, Dávidnak eljövendő országa! Hozsánna a magasságban!" ¹¹Yeshuá ekkor bement Yerusháláyimban a templomba; mikor pedig már mindent megnézett, és mivel már későre járt az idő, kiment Beit-Ányáhba a tizenkettővel.

¹²Másnap pedig, amikor Beit-Ányáhból elindultak, megéhezett, ¹³és messziről meglátva egy zöldellő fügefát, odament, hátha talál rajta valamit. De amikor odaért, semmit sem talált rajta, csak levelet, mert nem volt fügeérés ideje. ¹⁴Yeshuá megszólalt, és ezt mondta a fának: "Senki ne egyék rólad gyümölcsöt, soha többé." A tanítványai is hallották ezt.

¹⁵Azután Yerusháláyimba értek. Bemenve a templomba, Yeshuá kezdte kiűzni azokat, akik árusítottak és vásároltak a templomban, felborította a pénzváltók asztalait, a galambárusok székeit, ¹⁶és nem engedte, hogy valaki edényt vigyen át a templomon. ¹⁷Azután így tanította őket: "Nincs-e megírva: Az én házam imádság háza lesz minden nép számára? Ti pedig rablók barlangjává tettétek." ¹⁸Meghallották ezt a Kohen Gádolok és az Szofrim, és keresték a módját, hogyan veszítsék el. Féltek ugyanis tőle, mert tanítása magával ragadta az egész sokaságot. ¹⁹Amikor azután este lett, kimentek a városon kívülre.

²⁰Korán reggel, amikor elmentek a fügefa mellett, észrevették, hogy az gyökerestől kiszáradt. ²¹Kefá visszaemlékezve így szólt hozzá: "Mester, nézd: a fügefa, amelyet megátkoztál, kiszáradt." ²²Yeshuá így válaszolt nekik: "Higgyetek Elohimban! ²³Bizony, mondom néktek, hogy aki azt mondja ennek a hegynek: Emelkedjél fel, és vesd magadat tengerbe! - és nem kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy amit mond, az megtörténik -, annak meg is adatik az. ²⁴Ezért mondom nektek: higgyétek, hogy mindazt, amiért imádkoztok, és amit kértek, megkapjátok, és meg is adatik nektek. ²⁵És amikor megálltok imádkozni, bocsássátok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van, hogy mennyei Ábátok is megbocsássa nektek vétkeiteket. ²⁶(Ha pedig ti nem bocsátotok meg, mennyei Ábátok sem bocsátja meg vétkeiteket.)

²⁷Ismét bementek Yerusháláyimba. És miközben Yeshuá körüljárt a templomban, odamentek a Kohen Gádolok, az Szofrim és a vének, ²⁸és így szóltak hozzá: "Milyen hatalommal cselekszed ezeket, és ki adta neked a hatalmat arra, hogy ilyeneket tegyél?" ²⁹Yeshuá így válaszolt nekik: "Én is kérdezek tőletek valamit, feleljetek rá, és megmondom nektek, milyen hatalommal cselekszem ezeket. ³⁰Vajon a Yochánán bemerítése mennyből való volt-e vagy emberektől? Erre válaszoljatok nekem." ³¹Azok pedig így tanakodtak maguk között: "Ha azt mondjuk: a mennyből, azt fogja mondani: Akkor miért nem hittetek neki? ³²Vagy talán mondjuk azt: emberektől?" De féltek a sokaságtól, mert Yochánánról mindenki azt tartotta, hogy valóban próféta volt. ³³Ezért így feleltek Yeshuának: "Nem tudjuk." Yeshuá erre így szólt hozzájuk: "Én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal cselekszem ezeket."

Szójegyzék: Ábá (אָבָא— 𐤀𐤁𐤀) – Atya/Apa • Beit-Ányáh (בֵּית עַנְיָה— 𐤁𐤉𐤕𐤏𐤍𐤉𐤄) – szegénység háza • Beit-Págá (בֵּית פָּגֶה— 𐤁𐤉𐤕𐤐𐤂𐤄) – éretlen fügék háza • Dávid (דָּוִד— 𐤃𐤅𐤃) – szeretett • Elohim (אֱלֹהִים— 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Hatalmasságok / a Teremtő • Kefá (כֵּיפָא— 𐤊𐤉𐤐𐤀) – szikla (arámi) • Kohen Gádol (כֹּהֵן גָּדוֹל— 𐤊𐤄𐤍𐤂𐤃𐤅𐤋) – főpap • Szofrim (סוֹפְרִים— 𐤎𐤅𐤐𐤓𐤉𐤌) – írástudók • Yahuwah (יַהוּהָ— 𐤉𐤄𐤅𐤄) – az Örökkévaló (YHWH) • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם— 𐤉𐤓𐤅𐤔𐤋𐤉𐤌) – a béke alapja • Yeshuá (יֵשׁוּעַ— 𐤉𐤔𐤅𐤏) – szabadítás/megváltás • Yochánán (יוֹחָנָן— 𐤉𐤅𐤇𐤍𐤍) – Yahuwah kegyelmes

¹Yeshuá ekkor példázatokban kezdett szólni hozzájuk: "Egy ember szőlőt ültetett, körülkerítette, borsajtót ásott, és őrtornyot épített. Azután bérbe adta munkásoknak, és idegenbe távozott. ²Majd amikor eljött az ideje, elküldött a munkásokhoz egy szolgát, hogy megkapja a részét a szőlő terméséből. ³De azok megfogták a szolgát, megverték, és elküldték üres kézzel. ⁴Ismét elküldött hozzájuk egy másik szolgát, ezt meg fejbe verték, és meggyalázták. ⁵Újból küldött egy szolgát; ezt megölték, azután sok más szolgát is, akik közül némelyeket megvertek, másokat megöltek. ⁶Egyvalakije volt még, a szeretett fia. Utoljára őt küldte el hozzájuk, mert így szólt: Fiamat meg fogják becsülni. ⁷A munkások azonban ezt mondták maguk között: Ez az örökös, gyertek, öljük meg, és mienk lesz az örökség! ⁸Megragadták, megölték, és kidobták a szőlőn kívülre. ⁹Mit tesz hát majd a szőlő ura? Eljön, és elveszíti a munkásokat, azután másoknak adja a szőlőt. ¹⁰Ezt az írást sem olvastátok: Az a kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a sarokkő; ¹¹Yahuwahtól lett ez, és csodálatos a mi szemünkben?" ¹²Ekkor szerették volna elfogni őt, de féltek a sokaságtól. Rájöttek ugyanis, hogy róluk mondta a példázatot. Ezért otthagyták őt, és elmentek.

¹³Elküldtek hozzá a Perushim és a Yerodpártiak közül néhányat, hogy szóval csalják tőrbe. ¹⁴Odamentek tehát, és így szóltak hozzá: "Mester, tudjuk, hogy igaz vagy, és nem tartasz senkitől, mert nem veszed figyelembe az emberek tekintélyét, hanem az igazsághoz ragaszkodva tanítod Elohim útját. Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem? Fizessük-e, vagy ne fizessük?" ¹⁵Ő pedig ismerve képmutatásukat, ezt mondta nekik: "Mit kísértetek engem? Hozzatok nekem egy dénárt, hogy megnézzem." ¹⁶Hoztak egyet, és akkor Yeshuá megkérdezte: "Kié ez a kép és ez a felirat?" Ők pedig így feleltek: "A császáré." ¹⁷Ekkor Yeshuá ezt mondta nekik: "Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Elohimnak, ami Elohimé." És igen elcsodálkoztak rajta.

¹⁸Ezután Tzádukim is jöttek hozzá, akik azt mondják, hogy nincs feltámadás, és ezt kérdezték tőle: ¹⁹"Mester, Mosheh előírta nekünk, hogyha valakinek a testvére meghal, és asszonyt hagy hátra, de nem hagy gyermeket, akkor a testvére vegye el az asszonyt, és támasszon utódot az ő testvérének. ²⁰Volt hét testvér. Az első megnősült, és amikor meghalt, nem hagyott utódot. ²¹A második is elvette az asszonyt, és meghalt úgy, hogy ő sem hagyott utódot. Ugyanígy történt a harmadikkal is, ²²és a hét közül egy sem hagyott utódot. Végül meghalt az asszony is. ²³A feltámadáskor, amikor majd ezek feltámadnak, melyiké lesz az asszony? Mert mind a hétnek a felesége volt." ²⁴Yeshuá ezt mondta nekik: "Vajon nem azért tévelyegtek-e, mert nem ismeritek az Írásokat, sem Elohim hatalmát? ²⁵Mert az emberek, amikor már feltámadtak a halálból, nem nősülnek, férjhez sem mennek, hanem olyanok, mint az angyalok a mennyekben. ²⁶Arról pedig, hogy feltámadnak a halottak, vajon nem olvastátok Mosheh könyvében, hogy mit mondott neki Elohim a csipkebokornál: Én vagyok Ávráhám Elohimja és Yitzchák Elohimja és Yá'ákov Elohimja? ²⁷Elohim nem a holtak Elohimja, hanem az élőké. Ti tehát nagyon tévelyegtek."

²⁸Ekkor odament az Szofrim közül egy, aki hallotta őket vitázni, és mivel tudta, hogy Yeshuá jól megfelelt nekik, megkérdezte tőle: "Melyik a legfőbb az összes parancsolat közül?" ²⁹Yeshuá így válaszolt: "A legfőbb ez: Halljad, Yiszrá'El, Yahuwah, a mi Elohimunk, Yahuwah EGY, ³⁰és szeresd Yahuwahát, a te Elohimodat teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből. ³¹A második ez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. Nincsen más, ezeknél nagyobb parancsolat." ³²Az Szofer ezt mondta neki: "Jól van, Mester, helyesen mondtad, hogy egy Elohim van, és rajta kívül nincsen más; ³³és ha szeretjük őt teljes szívünkből, teljes elménkből és teljes erőnkből, és ha szeretjük felebarátunkat, mint magunkat, sokkal több az minden égő és véres áldozatnál." ³⁴Yeshuá pedig, amikor látta, hogy értelmesen felelt, ezt mondta neki: "Nem vagy messze Elohim országától." És többé senki sem merte őt megkérdezni.

³⁵Amikor Yeshuá a templomban tanított, ezt a kérdést vetette fel: "Hogyan mondhatják az Szofrim, hogy a Máshiách a Dávid Fia? ³⁶Maga Dávid mondta ezt a Ruách HáKodesh által: Így szólt Yahuwah az én Ádonájához: Ülj a jobb kezem felől, amíg lábad alá nem vetem ellenségeidet. ³⁷Ha tehát maga Dávid mondja őt Ádonájának, akkor hogyan lehet a Fia?" A nagy sokaság szívesen hallgatta őt. ³⁸Tanítás közben így szólt Yeshuá: "Őrizkedjetek az Szofrimtól, akik szeretnek hosszú köntösben járni, és szeretik, ha köszöntik őket a tereken, ³⁹szeretnek a főhelyeken ülni a Beit Kneszetekben és az asztalfőn a lakomákon; ⁴⁰felemésztik az özvegyek házát, és színlelésből hosszan imádkoznak: ezekre vár a legsúlyosabb ítélet."

⁴¹Amikor Yeshuá leült a templomi persellyel szemben, nézte, hogyan dobja a pénzt a sokaság a perselybe. Sok gazdag sokat dobott bele, ⁴²egy szegény özvegyasszony pedig odamenve beledobott két fillért, azaz egy krajcárt. ⁴³Yeshuá odahívta tanítványait, és ezt mondta nekik: "Bizony, mondom néktek, hogy ez a szegény özvegyasszony mindenkinél többet dobott a perselybe. ⁴⁴Mert mindannyian fölöslegükből dobtak, ő azonban szegénységéből mindazt beledobta, amije csak volt, az egész vagyonát."

Szójegyzék: Ádonáj (אֲדוֹנָי— 𐤀𐤃𐤅𐤍𐤉) – Uram/Mester • Ávráhám (אַבְרָהָם— 𐤀𐤁𐤓𐤄𐤌) – a sokaság atyja • Beit Kneszet (בֵּית כְּנֶסֶת— 𐤁𐤉𐤕𐤊𐤍𐤎𐤕) – gyülekezet háza • Dávid (דָּוִד— 𐤃𐤅𐤃) – szeretett • Elohim (אֱלֹהִים— 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Hatalmasságok / a Teremtő • Máshiách (מָשִׁיחַ— 𐤌𐤔𐤉𐤇) – Felkent • Mosheh (מֹשֶׁה— 𐤌𐤔𐤄) – kihúzott • Perushim (פְּרוּשִׁים— 𐤐𐤓𐤅𐤔𐤉𐤌) – elkülönülők • Ruách HáKodesh (רוּחַ הַקֹּדֶשׁ— 𐤓𐤅𐤇𐤄𐤒𐤃𐤔) – Szent Szellem • Szofrim (סוֹפְרִים— 𐤎𐤅𐤐𐤓𐤉𐤌) – írástudók • Tzádukim (צַדּוּקִים— 𐤑𐤃𐤅𐤒𐤉𐤌) – szadduceusok • Yá'ákov (יַעֲקֹב— 𐤉𐤏𐤒𐤁) – sarokba fogó • Yahuwah (יַהוּהָ— 𐤉𐤄𐤅𐤄) – az Örökkévaló (YHWH) • Yeshuá (יֵשׁוּעַ— 𐤉𐤔𐤅𐤏) – szabadítás/megváltás • Yiszrá'El (יִשְׂרָאֵל— 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – aki El-lel küzd • Yitzchák (יִצְחָק— 𐤉𐤑𐤇𐤒) – nevetni fog

¹Amikor Yeshuá kifelé ment a templomból, egyik tanítványa így szólt hozzá: "Mester, nézd, mekkora kövek és mekkora épületek!" ²Yeshuá ezt mondta neki: "Látod ezeket a nagy épületeket? Nem marad itt kő kövön, amit le ne rombolnának."

³Amikor azután az Olajfák hegyén ült, a templommal átellenben, maguk között megkérdezte tőle Kefá, Yá'ákov,Yochánán és Andreász: ⁴"Mondd meg nekünk, mikor lesz ez, és mi lesz annak a jele, amikor mindez beteljesedik?" ⁵Yeshuá pedig így kezdett beszélni hozzájuk: "Vigyázzatok, hogy meg ne tévesszen valaki titeket. ⁶Sokan jönnek majd az én nevemben, és azt mondják: Én vagyok! - és sokakat megtévesztenek. ⁷Amikor pedig háborúk zaját vagy háborúk hírét halljátok, meg ne rémüljetek! Ennek meg kell lennie, de ez még nem a vég. ⁸Mert nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad, többfelé földrengések és éhínségek lesznek: a vajúdás kínjainak a kezdete mindez!"

⁹"Ti pedig vigyázzatok magatokra: mert bíróságoknak adnak át titeket, Beit Kneszetekben vernek meg, helytartók és királyok elé állítanak énértem, bizonyságul nekik. ¹⁰Előbb azonban minden nép között hirdetni kell az Beszoráht. ¹¹Amikor pedig elhurcolnak és átadnak titeket, ne aggódjatok előre, hogy mit mondjatok, hanem ami megadatik nektek abban az órában, azt mondjátok, mert nem ti vagytok, akik szóltok, hanem a Ruách HáKodesh. ¹²Akkor testvér a testvérét, apa a gyermekét adja majd halálra, gyermekek támadnak szüleik ellen, és vesztüket okozzák, ¹³és mindenki gyűlöl majd titeket az én nevemért; de aki mindvégig kitart, az üdvözül."

¹⁴"Amikor pedig meglátjátok a "pusztító utálatosságot" ott állni, ahol nem volna szabad - aki olvassa, értse meg! - akkor akik Yáhu'Dáhban vannak, meneküljenek a hegyekbe, ¹⁵aki a ház tetején van, ne szálljon le, és ne menjen be, hogy kihozzon valamit a házából, ¹⁶és aki a mezőn van, ne térjen vissza, hogy a ruháját elhozza. ¹⁷Jaj a terhes és a szoptatós anyáknak azokban a napokban! ¹⁸Imádkozzatok, hogy ne télen legyen ez, ¹⁹mert azokban a napokban olyan nyomorúság lesz, amilyen Elohim által teremtett világ kezdete óta egészen mostanáig nem volt, és nem is lesz; ²⁰és ha Yahuwah nem rövidítené meg azokat a napokat, nem menekülne meg egyetlen halandó sem; a választottakért azonban, akiket Ő kiválasztott, megrövidítette azokat a napokat."

²¹"Ha valaki akkor ezt mondja nektek: Nézd, itt a Máshiách! - vagy: Nézd, ott van! Ne higgyétek! ²²Mert hamis messiások és hamis próféták jelennek majd meg, jeleket és csodákat tesznek, hogy ha lehet, megtévesszék a választottakat. ²³Ti azonban vigyázzatok: előre megmondtam nektek mindent!"

²⁴"Azokban a napokban pedig, ama nyomorúság után, a nap elsötétedik, a hold nem fénylik, ²⁵a csillagok lehullanak az égről, és az egek tartóerői megrendülnek. ²⁶És akkor meglátják az Ben Ádámot eljönni a felhőkön, nagy hatalommal és dicsőséggel; ²⁷és akkor elküldi az angyalokat, és összegyűjti választottait a világ négy tájáról, a föld sarkától az ég sarkáig."

²⁸"Tanuljátok meg a fügefáról vett példázatot: amikor már zsendül az ága, és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár. ²⁹Így ti is, amikor meglátjátok, hogy ezek történnek, tudjátok meg, hogy közel van ő, az ajtó előtt. ³⁰Bizony, mondom néktek, hogy nem múlik el ez a nemzedék, amíg mindez végbe nem megy. ³¹Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el."

³²"Azt a napot viszont, vagy azt az órát senki sem tudja, sem az angyalok az égben, sem a Fiú, hanem csak az Ábá. ³³Vigyázzatok, legyetek ébren, mert nem tudjátok, mikor jön el az az idő! ³⁴Ahogy az idegenbe készülő ember, amikor elhagyta házát, átadta szolgáinak a hatalmat, és kiadta mindenkinek a maga munkáját, az ajtóőrnek is megparancsolta, hogy vigyázzon. ³⁵Vigyázzatok tehát, mert nem tudjátok, mikor jön meg a ház ura; lehet este vagy éjfélkor, kakasszókor vagy reggel: ³⁶nehogy, amikor hirtelen megjön, alva találjon benneteket! ³⁷Amit pedig nektek mondok, azt mindenkinek mondom: Vigyázzatok!"

Szójegyzék: Ábá (אָבָא— 𐤀𐤁𐤀) – Atya/Apa • Andreász (אַנְדְּרֵאָס— 𐤀𐤍𐤃𐤓𐤀𐤎) – férfias (görög) • Beit Kneszet (בֵּית כְּנֶסֶת— 𐤁𐤉𐤕𐤊𐤍𐤎𐤕) – gyülekezet háza • Ben Ádám (בֶּן אָדָם— 𐤁𐤍𐤀𐤃𐤌) – Emberfia • Beszoráh (בְּשׂוֹרָה— 𐤁𐤔𐤅𐤓𐤄) – örömhír • Elohim (אֱלֹהִים— 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Hatalmasságok / a Teremtő • Kefá (כֵּיפָא— 𐤊𐤉𐤐𐤀) – szikla (arámi) • Máshiách (מָשִׁיחַ— 𐤌𐤔𐤉𐤇) – Felkent • Ruách HáKodesh (רוּחַ הַקֹּדֶשׁ— 𐤓𐤅𐤇𐤄𐤒𐤃𐤔) – Szent Szellem • Yá'ákov (יַעֲקֹב— 𐤉𐤏𐤒𐤁) – sarokba fogó • Yáhu'Dáh (יְהוּדָה— 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤄) – dicsőítés • Yahuwah (יַהוּהָ— 𐤉𐤄𐤅𐤄) – az Örökkévaló (YHWH) • Yeshuá (יֵשׁוּעַ— 𐤉𐤔𐤅𐤏) – szabadítás/megváltás • Yochánán (יוֹחָנָן— 𐤉𐤅𐤇𐤍𐤍) – Yahuwah kegyelmes

¹Két nap múlva volt Peszách és Chág HáMátzáh (a kovásztalan kenyerek ünnepe); a Kohen Gádolok és az Szofrim keresték a módját, hogyan fogják el, és öljék meg őt csellel; ²mert ezt mondták: "Ne az ünnepen, hogy zavargás ne legyen a nép körében."

³Amikor Beit-Ányáhban a leprás Shim'on házában volt, és asztalhoz telepedett, odament egy asszony, akinél valódi és drága nárduskenet volt egy alabástrom tartóban: ezt az alabástrom tartót feltörte, és ráöntötte a kenetet Yeshuá fejére. ⁴Egyesek bosszankodtak magukban: "Mire való a kenetnek ez a pazarlása? ⁵Hiszen el lehetett volna ezt adni több, mint háromszáz dénárért, és a pénzt a szegényeknek szétosztani." És megharagudtak az asszonyra, ⁶de Yeshuá ezt mondta: "Hagyjátok őt! Miért bántjátok? Hiszen jót tett velem, ⁷mert a szegények mindig veletek vannak, és amikor csak akartok, jót tehettek velük, én azonban nem leszek mindig veletek. ⁸Megtette, ami tőle telt: előre megkente a testemet a temetésre. ⁹Bizony, mondom néktek, hogy az egész világon bárhol hirdetik majd az Beszoráht; amit ez az asszony tett, azt is elmondják majd az ő emlékezetére."

¹⁰Ekkor Yáhu'Dáh Ish-Kerayot, egy a tizenkettő közül, elment a Kohen Gádolokhoz, hogy elárulja őt nekik. ¹¹Amikor azok ezt meghallották, megörültek, és megígérték, hogy pénzt adnak neki. Ő pedig kereste a módját, hogyan árulhatná el Yeshuáát egy megfelelő pillanatban.

¹²A kovásztalan kenyerek első napján, amikor a Peszáchi bárányt szokták áldozni, így szóltak hozzá tanítványai: "Hol akarod megenni a Peszáchi vacsorát, hol készítsük el?" ¹³Yeshuá elküldött tanítványai közül kettőt, és ezt mondta nekik: "Menjetek a városba, és ott szembejön veletek egy ember, aki egy korsó vizet visz; kövessétek őt, ¹⁴és ahova bemegy, mondjátok meg a házigazdának, hogy a Mester ezt üzeni: Hol van a szállásom, ahol tanítványaimmal együtt megehetem a Peszáchi vacsorát? ¹⁵Ő majd mutat nektek egy nagy emeleti termet berendezve, készen: ott készítsétek el nekünk a vacsorát." ¹⁶Elindultak tehát a tanítványok, és bementek a városba; itt mindent úgy találtak, ahogyan megmondta nekik, és elkészítették a Peszáchi vacsorát.

¹⁷Amikor beesteledett, odament a tizenkettővel; ¹⁸és amikor asztalhoz telepedtek és ettek, ezt mondta Yeshuá: "Bizony, mondom néktek, közületek egy, aki együtt eszik velem, el fog árulni engem." ¹⁹Erre elszomorodtak, és egyik a másik után kezdte tőle kérdezni: "Talán én?" ²⁰Mire ő ezt mondta nekik: "Egy a tizenkettő közül, aki velem együtt mártogat a tálba. ²¹Mert az Ben Ádám elmegy ugyan, amint meg van írva róla, de jaj annak az embernek, aki az Ben Ádámot elárulja: jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik."

²²És amikor ettek, vette a kenyeret, ádást mondott, és megtörte, odaadta nekik, és ezt mondta: "Vegyétek, ez az én testem." ²³Azután vette a poharat, hálát adott, odaadta nekik, ittak belőle mindnyájan, ²⁴és ezt mondta nekik: "Ez az én vérem, a szövetség vére, amely sokakért kiontatik. ²⁵Bizony, mondom néktek, hogy nem iszom többé a szőlőtő terméséből addig a napig, amikor újat iszom Elohim országában."

²⁶Miután elénekelték a zsoltárokat, kimentek az Olajfák hegyére. ²⁷És akkor így szólt hozzájuk Yeshuá: "Mindnyájan megbotránkoztok bennem, mert meg van írva: Megverem a pásztort, és elszélednek a juhok. ²⁸De miután feltámadtam, előttetek megyek Gálilba." ²⁹Kefá ezt mondta neki: "Ha mindenki meg is botránkozik, én akkor sem." ³⁰Yeshuá így szólt hozzá: "Bizony, mondom néked: te még ma, ezen az éjszakán, mielőtt kétszer megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem." ³¹Ő azonban annál inkább mondta: "Ha meg kell is halnom veled, akkor sem tagadlak meg." Ugyanígy beszéltek a többiek is.

³²Ekkor arra a helyre értek, amelynek neve Gecsemáné, és így szólt tanítványaihoz: "Üljetek le itt, amíg imádkozom." ³³Maga mellé vette Kefát, Yá'ákovot és Yochánánt, azután rettegni és gyötrődni kezdett, ³⁴majd így szólt hozzájuk: "Szomorú az én lelkem mindhalálig: maradjatok itt, és virrasszatok." ³⁵Egy kissé tovább ment, a földre borult és imádkozott, hogy ha lehetséges, múljék el tőle ez az óra. ³⁶És így szólt: "Ábá, Ábám! Minden lehetséges neked: vedd el tőlem ezt a poharat; mindazáltal ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem amint te." ³⁷Amikor visszament, alva találta őket, és így szólt Kefához: "Shim'on, alszol? Nem voltál képes egyetlen órát virrasztani? ³⁸Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek: a szellem ugyan kész, de a test erőtlen." ³⁹Újra elment, és ugyanazokkal a szavakkal imádkozott. ⁴⁰Amikor visszatért, ismét alva találta őket, mert szemük elnehezült; és nem tudták, mit feleljenek neki. ⁴¹Harmadszor is visszatért, és így szólt hozzájuk: "Aludjatok tovább és pihenjetek! Elég! Eljött az óra! Íme, átadatik az Ben Ádám a bűnösök kezébe. ⁴²Ébredjetek, menjünk! Íme, közel van, aki engem elárul."

⁴³Még beszélt, amikor egyszer csak megjelent Yáhu'Dáh, egy a tizenkettő közül, és kardokkal, botokkal felszerelt sokaság jött vele a Kohen Gádoloktól, az Szofrimtól és a vénektől. ⁴⁴Az árulója ezt az ismertető jelet adta meg nekik: "Akit megcsókolok, az lesz ő: fogjátok el, és vigyétek be biztos kísérettel." ⁴⁵Amikor odaért, azonnal hozzálépett, és így szólt: "Mester!" - és megcsókolta. ⁴⁶Azok pedig rátették kezüket, és elfogták. ⁴⁷Egyvalaki az ott állók közül kirántotta a kardját, lecsapott a Kohen Gádol szolgájára, és levágta a fülét. ⁴⁸Ekkor megszólalt Yeshuá, és ezt mondta nekik: "Úgy vonultatok ki ellenem, mint valami rabló ellen, kardokkal és botokkal, hogy elfogjatok. ⁴⁹Veletek voltam mindennap a templomban, amikor tanítottam, és nem fogtatok el. Az Írásoknak azonban be kell teljesedniük." ⁵⁰Ekkor mindnyájan elhagyták őt és elfutottak. ⁵¹De követte őt egy ifjú, aki csak egy inget viselt meztelen testén: őt is elfogták, ⁵²de ő az ingét otthagyva meztelenül elmenekült.

⁵³Ekkor Yeshuáát a Kohen Gádolhoz vitték, és oda gyülekeztek a Kohen Gádolok, a vének és az Szofrim is mind. ⁵⁴Kefá távolról követte őt, be egészen a Kohen Gádol palotájának udvarába, és ott ült a szolgákkal, melegedett a tűznél. ⁵⁵A Kohen Gádolok pedig az egész nagytanáccsal együtt bizonyítékot kerestek Yeshuá ellen, hogy halálra adhassák; de nem találtak. ⁵⁶Sokan tettek ugyan ellene hamis tanúvallomást, a vallomások azonban nem egyeztek. ⁵⁷Ekkor előálltak néhányan, és ezt a hamis vallomást tették ellene: ⁵⁸"Mi hallottuk, amikor ezt mondta: Én lerombolom

a kézzel alkotott templomot, és három nap alatt mást építek, olyat, amit nem emberi kéz alkotott." ⁵⁹De vallomásuk így sem egyezett. ⁶⁰A Kohen Gádol ekkor középre állt, és megkérdezte Yeshuától: "Semmit sem felelsz arra, amit ezek ellened vallanak?" ⁶¹Ő azonban hallgatott, és nem válaszolt semmit. Ismét megkérdezte őt a Kohen Gádol, és így szólt hozzá: "Te vagy a Máshiách, az Áldottnak Fia?" ⁶²Yeshuá ezt mondta: "Én vagyok, és meglátjátok az Ben Ádámot, amint a Hatalmas jobbján ül, és eljön az ég felhőiben." ⁶³A Kohen Gádol erre megszaggatta a ruháit, és így szólt: "Mi szükségünk van még tanúkra? ⁶⁴Hallottátok Elohimkáromlást. Mi a ti véleményetek erről?" Azok pedig együttesen kimondták az ítéletet, hogy méltó a halálra. ⁶⁵Akkor némelyek elkezdték őt köpdösni, arcát betakarni és ütlegelni őt, és ezt mondták neki: "Most prófétálj!" A szolgák is arcul verték őt.

⁶⁶Amikor Kefá lenn volt az udvaron, arra ment a Kohen Gádol egyik szolgálóleánya. ⁶⁷Meglátva Kefát, amint melegedett, ránézett, és így szólt: "Te is a Nátzereti Yeshuával voltál." ⁶⁸Ő azonban tagadta, és ezt mondta: "Nem tudom, nem is értem, mit beszélsz." És kiment az előcsarnokba. A kakas pedig megszólalt. ⁶⁹A szolgálóleány ismét meglátta őt, és újra mondta az ott állóknak: "Ez közülük való." ⁷⁰De ő ismét tagadta. Egy kis idő múlva viszont az ott állók mondták Kefának: "Bizony, közülük való vagy, hiszen Gálilból való vagy te is." ⁷¹Ekkor ő elkezdett átkozódni és esküdözni: "Nem ismerem azt az embert, akiről beszéltek." ⁷²És nyomban megszólalt a kakas másodszor is. Kefának ekkor eszébe jutott, amit Yeshuá mondott neki: "Mielőtt a kakas kétszer megszólal, háromszor tagadsz meg engem." És sírásra fakadt.

Szójegyzék: Ábá (אָבָא— 𐤀𐤁𐤀) – Atya/Apa • Beit-Ányáh (בֵּית עַנְיָה— 𐤁𐤉𐤕𐤏𐤍𐤉𐤄) – szegénység háza • Ben Ádám (בֶּן אָדָם— 𐤁𐤍𐤀𐤃𐤌) – Emberfia • Beszoráh (בְּשׂוֹרָה— 𐤁𐤔𐤅𐤓𐤄) – örömhír • Chág HáMátzáh (חַג הַמַּצּוֹת— 𐤇𐤂𐤄𐤌𐤑𐤅𐤕) – a kovásztalan kenyerek ünnepe • Elohim (אֱלֹהִים— 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Hatalmasságok / a Teremtő • Gálil (גָּלִיל— 𐤂𐤋𐤉𐤋) – kerület/vidék • Kefá (כֵּיפָא— 𐤊𐤉𐤐𐤀) – szikla (arámi) • Kohen Gádol (כֹּהֵן גָּדוֹל— 𐤊𐤄𐤍𐤂𐤃𐤅𐤋) – főpap • Máshiách (מָשִׁיחַ— 𐤌𐤔𐤉𐤇) – Felkent • Nátzeret (נָצְרַת— 𐤍𐤑𐤓𐤕) – őrszem • Peszách (פֶּסַח— 𐤐𐤎𐤇) – elkerülés/páska • Shim'on (שִׁמְעוֹן— 𐤔𐤌𐤏𐤅𐤍) – meghallgatott • Szofrim (סוֹפְרִים— 𐤎𐤅𐤐𐤓𐤉𐤌) – írástudók • Yá'ákov (יַעֲקֹב— 𐤉𐤏𐤒𐤁) – sarokba fogó • Yáhu'Dáh (יְהוּדָה— 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤄) – dicsőítés • Yeshuá (יֵשׁוּעַ— 𐤉𐤔𐤅𐤏) – szabadítás/megváltás • Yochánán (יוֹחָנָן— 𐤉𐤅𐤇𐤍𐤍) – Yahuwah kegyelmes

¹Korán reggel haladéktalanul határozatot hoztak a Kohen Gádolok a vénekkel, az Szofrimal és az egész nagytanáccsal együtt. Azután Yeshuáát megkötözve elvitték, és átadták Pilátusznak. ²Pilátusz pedig megkérdezte tőle: "Te vagy a Yáhudim királya?" Ő így válaszolt neki: "Te mondod." ³A Kohen Gádolok hevesen vádolták őt. ⁴Pilátusz ismét megkérdezte tőle: "Nem felelsz semmit? Nézd, mennyire vádolnak!" ⁵Yeshuá pedig többé semmit sem válaszolt, úgyhogy Pilátusz nagyon elcsodálkozott.

⁶Ünnepenként el szokott bocsátani nekik egy foglyot, akit ők kívántak. ⁷Barabás is fogságban volt azokkal a lázadókkal együtt, akik a lázadás idején gyilkosságot követtek el. ⁸A sokaság tehát felmenve Pilátusz elé, kérte tőle azt, amit mindig megtett nekik. ⁹Ő pedig megkérdezte tőlük: "Akarjátok, hogy elbocsássam nektek a Yáhudim királyát?" ¹⁰mert tudta, hogy irigységből szolgáltatták ki Yeshuáát a Kohen Gádolok. ¹¹A Kohen Gádolok azonban felbujtották a sokaságot, hogy inkább Barabás elbocsátását követeljék. ¹²Pilátusz ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: "Mit tegyek akkor azzal, akit a Yáhudim királyának mondotok?" ¹³Azok ismét felkiáltottak: "Feszítsd meg!" ¹⁴Pilátusz megkérdezte tőlük: "De mi rosszat tett?" Azok pedig még hangosabban kiáltották: "Feszítsd meg!" ¹⁵Pilátusz eleget akart tenni a sokaság kívánságának, és szabadon bocsátotta nekik Barabást; Yeshuáát pedig miután megostoroztatta, kiszolgáltatta, hogy megfeszítsék.

¹⁶A katonák elvitték őt a palota belsejébe, a helytartóságra, és összehívták az egész csapatot. ¹⁷Felöltöztették bíborba, tövisből font koronát tettek a fejére, ¹⁸és elkezdték köszönteni: "Üdvözlégy, Yáhudim királya!" ¹⁹Nádszállal verték a fejét, leköpdösték, és térdhajtással hódoltak előtte. ²⁰Miután kigúnyolták, levették róla a bíborruhát, felöltöztették saját ruhájába, és kivitték, hogy megfeszítsék őt.

²¹Kényszerítettek egy arra menő embert, cirénei Shim'ont, Alexander és Rufusz apját, aki a mezőről jött, hogy vigye a keresztet. ²²Elvitték őt a Gulgolet nevű helyre, ami ezt jelenti: Koponya-hely, ²³és mirhás bort adtak neki; de ő nem fogadta el. ²⁴Ekkor keresztre feszítették, és megosztoztak a ruháin, sorsot vetve, hogy ki mit kapjon. ²⁵Kilenc óra volt, amikor megfeszítették. ²⁶Felirat is volt a kereszten az ellene emelt vádról, amely így szólt: A ZSIDÓK KIRÁLYA. ²⁷Vele együtt feszítettek keresztre két rablót, egyet jobb, egyet pedig bal keze felől. ²⁸(És így teljesedett be az Írás, amely ezt mondja: "És bűnösök közé számlálták.") ²⁹Az arra járók fejüket csóválva káromolták, és ezt mondták: "Nosza te, aki lerombolod a templomot, és felépíted három nap alatt, ³⁰mentsd meg magadat, szállj le a keresztről!" ³¹Hasonlóan csúfolódtak a Kohen Gádolok is maguk között az Szofrimal együtt, és így szóltak: "Másokat megmentett, de magát nem tudja megmenteni. ³²Máshiách, Yiszrá'El királya, szálljon le a keresztről, hogy lássuk, és higgyünk." Azok is gyalázták, akik vele együtt voltak megfeszítve.

³³Amikor hat óra lett (dél), sötétség támadt az egész földön három óráig. ³⁴Kilenc órakor (du. háromkor) Yeshuá hangosan felkiáltott: "Eloi, Eloi, lámá shabaktáni!" - ami ezt jelenti: "Én Elohimom, én Elohimom, miért hagytál el engem?" ³⁵Néhányan az ott állók közül, akik meghallották, így szóltak: "Nézd, Eli'Yahut hívja." ³⁶Valaki elfutott, megtöltött egy szivacsot ecettel, nádszálra tűzte, inni adott neki, és így szólt: "Lássuk csak, eljön-e Eli'Yahu, hogy levegye?" ³⁷Yeshuá azonban hangosan felkiáltva kilehelte lelkét. ³⁸Ekkor a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt. ³⁹Amikor a százados, aki vele szemben állt, látta, hogy így lehelte ki lelkét, ezt mondta: "Bizony, ez az ember Ben HáElohim volt!"

⁴⁰Voltak ott asszonyok is, akik távolról figyelték; köztük a migdáli Miryám, továbbá Miryám, a kis Yá'ákov és Yoszef anyja, valamint Salómé, ⁴¹akik követték őt, és szolgáltak neki, amikor Gálilban volt, és sok más asszony is, akik vele mentek fel Yerusháláyimba.

⁴²Amikor beesteledett, mivel az előkészület napja, vagyis Shábát előtti nap volt, ⁴³eljött arimátiai Yoszef, a nagytanács tekintélyes tagja, aki maga is várta Elohim országát; bátran bement Pilátuszhoz, és elkérte Yeshuá testét. ⁴⁴Pilátusz csodálkozott azon, hogy már meghalt, ezért hívatta a századost, és megkérdezte tőle, hogy meghalt-e már. ⁴⁵Amikor ezt megtudta a századostól, kiadatta a holttestet Yoszefnek. ⁴⁶Ő pedig gyolcsot vásárolt, levette őt, begöngyölte a gyolcsba, elhelyezte egy sziklába vágott sírboltba, és követ hengerített a sírbolt bejárata elé. ⁴⁷A migdáli Miryám és Miryám, a Yoszef anyja pedig figyelte, hova helyezték őt.

Szójegyzék: Ben HáElohim (בֶּן הָאֱלֹהִים— 𐤁𐤍𐤄𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Elohim Fia • Eli'Yahu (אֵלִיָּהוּ— 𐤀𐤋𐤉𐤄𐤅) – Elohim-om Yahuwah • Elohim (אֱלֹהִים— 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Hatalmasságok / a Teremtő • Gálil (גָּלִיל— 𐤂𐤋𐤉𐤋) – kerület/vidék • Gulgolet (גֻּלְגֹּלֶת— 𐤂𐤋𐤂𐤋𐤕) – koponya • Kohen Gádol (כֹּהֵן גָּדוֹל— 𐤊𐤄𐤍𐤂𐤃𐤅𐤋) – főpap • Máshiách (מָשִׁיחַ— 𐤌𐤔𐤉𐤇) – Felkent • Miryám (מִרְיָם— 𐤌𐤓𐤉𐤌) – keserűség/felmagasztalt • Shábát (שַׁבָּת— 𐤔𐤁𐤕) – nyugalom napja • Shim'on (שִׁמְעוֹן— 𐤔𐤌𐤏𐤅𐤍) – meghallgatott • Szofrim (סוֹפְרִים— 𐤎𐤅𐤐𐤓𐤉𐤌) – írástudók • Yá'ákov (יַעֲקֹב— 𐤉𐤏𐤒𐤁) – sarokba fogó • Yáhudim (יְהוּדִים— 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤉𐤌) – dicsőítők/zsidók • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם— 𐤉𐤓𐤅𐤔𐤋𐤉𐤌) – a béke alapja • Yeshuá (יֵשׁוּעַ— 𐤉𐤔𐤅𐤏) – szabadítás/megváltás • Yiszrá'El (יִשְׂרָאֵל— 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – aki El-lel küzd • Yoszef (יוֹסֵף— 𐤉𐤅𐤎𐤐) – hozzáad

¹Amikor elmúlt a Shábát, a migdáli Miryám és Miryám, a Yá'ákov anyja, valamint Salómé illatos keneteket vásároltak, hogy elmenjenek, és megkenjék Yeshuá testét.

²A hét első napján, korán reggel, napkeltekor, elmentek a sírbolthoz, ³és erről beszéltek egymás között: "Ki hengeríti el nekünk a követ a sírbolt bejáratáról?" ⁴Ekkor felnéztek, és látták, hogy a kő el van hengerítve. Pedig az igen nagy volt. ⁵És amikor bementek a sírboltba, látták, hogy egy fehér ruhába öltözött ifjú ül jobb felől, és megrettentek. ⁶De az így szólt hozzájuk: "Ne féljetek! A Nátzereti Yeshuáát keresitek, akit megfeszítettek? Feltámadt, nincsen itt. Íme, ez az a hely, ahova őt tették. ⁷De menjetek el, mondjátok meg a tanítványainak és Kefának, hogy előttetek megy Gálilba: ott meglátjátok őt, amint megmondta nektek." ⁸Ekkor kijöttek, és elfutottak a sírbolttól, mert remegés és döbbenet fogta el őket; és senkinek sem mondtak el semmit, mert féltek.

⁹A hét első napján, korán reggel, miután feltámadt, először a migdáli Miryámnak jelent meg, akiből hét démont űzött ki. ¹⁰Ő elment, és megvitte a hírt követőinek, akik gyászoltak és sírtak. ¹¹Amikor ezek meghallották, hogy ő él, és hogy Miryám látta, nem hitték el. ¹²Ezután más alakban jelent meg közülük kettőnek útközben, amikor vidékre mentek. ¹³Ezek is elmentek, és megvitték a hírt a többieknek, de nekik sem hittek.

¹⁴Végül pedig megjelent magának a tizenegynek is, amikor asztalnál ültek, és szemükre vetette hitetlenségüket, keményszívűségüket, hogy nem hittek azoknak, akik látták őt, miután feltámadt. ¹⁵Ezután így szólt hozzájuk: "Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az Beszoráht minden teremtménynek. ¹⁶Aki hisz, és bemerítkezik, üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik. ¹⁷Azokat pedig, akik hisznek, ezek a jelek követik: az én nevemben démonokat űznek ki, új nyelveken szólnak, ¹⁸kígyókat vesznek kezükbe, és ha valami halálosat isznak, nem árt nekik, betegre teszik rá a kezüket, és azok meggyógyulnak.

¹⁹"Az Ádonáj Yeshuá pedig miután ezeket mondta nekik, felemeltetett a mennybe, és Elohim jobbjára ült. ²⁰Azok pedig elmentek, hirdették az igét mindenütt, Yahuwah pedig együtt munkálkodott velük, megerősítette az igehirdetést a nyomában járó jelekkel.)

Szójegyzék: Ádonáj (אֲדוֹנָי— 𐤀𐤃𐤅𐤍𐤉) – Uram/Mester • Beszoráh (בְּשׂוֹרָה— 𐤁𐤔𐤅𐤓𐤄) – örömhír • Elohim (אֱלֹהִים— 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Hatalmasságok / a Teremtő • Gálil (גָּלִיל— 𐤂𐤋𐤉𐤋) – kerület/vidék • Kefá (כֵּיפָא— 𐤊𐤉𐤐𐤀) – szikla (arámi) • Miryám (מִרְיָם— 𐤌𐤓𐤉𐤌) – keserűség/felmagasztalt • Nátzeret (נָצְרַת— 𐤍𐤑𐤓𐤕) – őrszem • Shábát (שַׁבָּת— 𐤔𐤁𐤕) – nyugalom napja • Yá'ákov (יַעֲקֹב— 𐤉𐤏𐤒𐤁) – sarokba fogó • Yahuwah (יַהוּהָ— 𐤉𐤄𐤅𐤄) – az Örökkévaló (YHWH) • Yeshuá (יֵשׁוּעַ— 𐤉𐤔𐤅𐤏) – szabadítás/megváltás

LUKÁSZ