Héber Nevek Biblia

¹Yeshuá HáMáshiách, Ben HáElohim Örömhírének kezdete, amint meg van írva a próféták szavaiban: ²"Íme, elküldöm előtted követemet, aki elkészíti utadat; ³kiáltó hangja szól a pusztában: Készítsétek Yahuwah útját, tegyétek egyenessé ösvényeit!"

⁴Történt pedig, hogy Yochánán bemerített a pusztában, és kiáltott a néphez, hogy térjenek meg útjaikról, és merítkezzenek be bűneik bocsánatára. ⁵Akkor kiment hozzá Yáhu'Dáh egész vidéke, kimentek a Yerusháláyimiek is mind, és – amikor megvallották bűneiket – bemerítette őket a Yárden vizében. ⁶Yochánán ruhája teveszőrből volt, derekán bőrövet viselt, sáskát evett, meg erdei mézet, ⁷és ezt hirdette: "Utánam jön, aki hatalmasabb nálam, és én még arra sem vagyok méltó, hogy lehajolva saruja szíját megoldjam. ⁸Én vízzel merítelek be titeket, ő pedig Ruách HáKodeshsel fog bemeríteni."

⁹Történt pedig azokban a napokban, hogy eljött Yeshuá a Gálili Nátzrátből, és bemerítette őt Yochánán a Yárdenben. ¹⁰És amikor jött ki a vízből, látta, hogy megnyílik a menny, és leszáll rá a Ruách mint egy galamb; ¹¹a mennyből pedig hang hallatszott: "Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm."

¹²Ezután felemelte őt a Ruách, és letette a pusztában. ¹³Negyven napig volt a pusztában, miközben kísértette a Szátán. Vadállatokkal volt együtt, és Elohim Málákhjai szolgáltak neki.

¹⁴Miután Yochánánt fogságba vetették, elment Yeshuá Gálilba, és kiáltotta Elohim Királyságának Örömhírét: ¹⁵"Betelt az idő, és elközelített Elohim Királysága: térjetek vissza útjaitokról, és higgyetek az Örömhírben."

¹⁶Amikor a Gálili-tenger partján járt, meglátta Shim'ont és Andreászt, a Shim'on testvérét, amint hálót vetettek a tengerbe, mivel halászok voltak; ¹⁷és így szólt hozzájuk Yeshuá: "Jöjjetek utánam, és emberhalászokká teszlek benneteket." ¹⁸Erre azok a hálókat otthagyva azonnal követték őt. ¹⁹Amikor kissé továbbment, meglátta Yá'ákovot, a Zebád'Yáh fiát és Yochánánt, a testvérét, amint a hálóikat rendezgették a hajóban; ²⁰és azonnal elhívta őket, azok pedig apjukat, Zebád'Yáht a napszámosokkal együtt a hajóban hagyva, elmentek őutána.

²¹Ezután elmentek Kfár-Náchumba. Shábáton azonnal a Beit Kneszetbe ment, és tanított. ²²Álmélkodtak a tanításán, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, nem pedig úgy, mint a Szofrim. ²³Éppen ott volt a Beit Kneszetben egy tisztátalan szellemtől megszállott ember, aki így kiáltott fel: ²⁴"Jaj, Nátzráti Yeshuá, mi közünk hozzád? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom rólad, ki vagy: Elohim Szentje." ²⁵Yeshuá megfeddte: "Némulj el, és menj ki belőle!" ²⁶A tisztátalan szellem pedig megrázta azt az embert, hangosan kiáltott, és kiment belőle. ²⁷Mindnyájan annyira megdöbbentek, hogy ezt kérdezgették egymástól: "Milyen új tanítás ez? Hatalommal parancsol a tisztátalan szellemeknek is és azok engedelmeskednek neki." ²⁸És gyorsan elterjedt Yeshuá híre mindenfelé, Gálil egész környékén.

²⁹Mindjárt ezután kimentek a Beit Kneszetből, és Yeshuá elment Yá'ákovval és Yochánánnal együtt Shim'on és Andreász házába. ³⁰Shim'on anyósa lázasan feküdt, és mindjárt szóltak felőle Yeshuának, ³¹aki odamenve megfogta a kezét, és talpra állította, úgyhogy az asszonyt elhagyta a láz, és szolgált nekik.

³²Estefelé pedig, amikor lement a nap, hozzávittek minden beteget, és akiket gonosz szellem gyötört; ³³az egész város összegyűlt az ajtó előtt. ³⁴Sok, különféle betegségben sínylődőt meggyógyított; sok gonosz szellemet is kiűzött, és nem engedte őket beszélni; azok ugyanis felismerték őt.

³⁵Nagyon korán, a hajnali szürkületkor felkelt, kiment, elment egy lakatlan helyre, és ott imádkozott. ³⁶Shim'on és a vele levők azonban utána siettek, ³⁷és amikor megtalálták, így szóltak hozzá: "Mindenki a te arcodat keresi." ³⁸Ő pedig ezt mondta nekik: "Menjünk máshova, a szomszédos helységekbe, hogy ott is hirdessem, mert azért jöttem." ³⁹És elment Gálilszerte a Beit Kneszetekbe, kiáltott, és kiűzte a gonosz szellemeket.

⁴⁰Odament hozzá egy leprás, aki könyörögve és térdre borulva így szólt hozzá: "Ha akarod, megtisztíthatsz." ⁴¹Yeshuá megszánta, kezét kinyújtva megérintette, és így szólt hozzá: "Akarom, tisztulj meg!" ⁴²És azonnal eltávozott róla a lepra, és megtisztult. ⁴³Yeshuá erélyesen rászólva azonnal elküldte, ⁴⁴és ezt mondta neki: "Vigyázz, senkinek semmit el ne mondj, hanem menj el, mutasd meg magadat a Kohennek, és ajánld fel tisztulásodért, amit Mosheh rendelt – bizonyságul nekik!" ⁴⁵Az pedig elment, és elkezdte mindenfelé hirdetni és híresztelni az esetet, úgyhogy Yeshuá nem mehetett többé nyíltan városba, hanem kint, lakatlan helyeken tartózkodott, és oda mentek hozzá mindenfelől.

Szójegyzék: Andreász (אַנְדְּרֵאָס - 𐤀𐤍𐤃𐤓𐤀𐤎) – férfias (görög) • Beit Kneszet (בֵּית־כְּנֶסֶת - 𐤁𐤉𐤕𐤊𐤍𐤎𐤕) – gyülekezet háza • Ben HáElohim (בֶּן הָאֱלֹהִים - 𐤁𐤍𐤄𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Elohim Fia • Beszoráh (בְּשׂוֹרָה - 𐤁𐤔𐤅𐤓𐤄) – örömhír • Elohim (אֱלֹהִים - 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Hatalmasságok / a Teremtő • Gálil (גָּלִיל - 𐤂𐤋𐤉𐤋) – kerület/vidék • HáMáshiách (הַמָּשִׁיחַ - 𐤄𐤌𐤔𐤉𐤇) – a Felkent • Kfár-Náchum (כְּפַר־נַחוּם - 𐤊𐤐𐤓𐤍𐤇𐤅𐤌) – Náchum falva • Kohen (כֹּהֵן - 𐤊𐤄𐤍) – Yahuwah-szolgáló pap • Málákh (מַלְאָךְ - 𐤌𐤋𐤀𐤊) – követ/küldött/angyal • Máshiách (מָשִׁיחַ - 𐤌𐤔𐤉𐤇) – Felkent • Mosheh (מֹשֶׁה - 𐤌𐤔𐤄) – kihúzott • Nátzrát (נָצְרַת - 𐤍𐤑𐤓𐤕) – őrszem • Ruách HáKodesh (רוּחַ הַקֹּדֶשׁ - 𐤓𐤅𐤇𐤄𐤒𐤃𐤔) – Szent Szellem • Shábát (שַׁבָּת - 𐤔𐤁𐤕) – nyugalom napja • Shim'on (שִׁמְעוֹן - 𐤔𐤌𐤏𐤅𐤍) – meghallgatott • Szátán (שָׂטָן - 𐤔𐤈𐤍) – ellenség/vádló • Szofer (סוֹפֵר - 𐤎𐤅𐤐𐤓) – írástudó • Yá'ákov (יַעֲקֹב - 𐤉𐤏𐤒𐤁) – sarokba fogó • Yáhu'Dáh (יְהוּדָה - 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤄) – Júda / Yahuwah Dicsőítése • Yahuwah (יַהוּהָ - 𐤉𐤄𐤅𐤄) – az Örökkévaló (YHWH) • Yárden (יַרְדֵּן - 𐤉𐤓𐤃𐤍) – alászálló folyó • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם - 𐤉𐤓𐤅𐤔𐤋𐤉𐤌) – a béke alapja • Yeshá'Yáhu (יְשַׁעְיָהוּ - 𐤉𐤔𐤏𐤉𐤄𐤅) – Yahuwah szabadít • Yeshuá (יֵשׁוּעַ - 𐤉𐤔𐤅𐤏) – szabadítás/megváltás • Yochánán (יוֹחָנָן - 𐤉𐤅𐤇𐤍𐤍) – Yahuwah kegyelmes • Zebád'Yáh (זְבַדְיָה - 𐤆𐤁𐤃𐤉) – ajándékom

¹Néhány nap múlva ismét elment Kfár-Náchumba, és hír hallatszott, mondván: íme, otthon van. ²Erre olyan sokan gyűltek össze, hogy még az ajtó előtt sem volt hely; ő pedig az ő szavait szólta nekik. ³Akkor emberek jöttek hozzá, hozva egy csontjaiban megtört embert, négyen hordozva őt. ⁴Mivel a sokaság miatt nem fértek a közelébe, megbontották annak a háznak a tetejét, ahol ő volt, és leeresztették azon át a fekhelyet, amelyen a csontjaiban megtört feküdt. Yeshuá pedig látva a hitüket, így szólt a csontjaiban megtörthöz: ⁵„Fiam, megbocsáttattak a bűneid." ⁶Ott ültek néhányan a Szoferim közül, és így tanakodtak szívükben: ⁷„Hogyan beszélhet ez így? Elohimot káromolja! Ki bocsáthat meg bűnöket az egy Elohimon kívül?" Yeshuá Szellemében azonnal átlátta, hogy így tanakodnak magukban, és ezt mondta nekik: ⁸„Miért tanakodtok így szívetekben? ⁹Mi könnyebb: azt mondani a csontjaiban megtörtnek: Megbocsáttattak bűneid! - vagy azt mondani: Kelj fel, fogd a fekhelyedet és járj!? ¹⁰Azért pedig, hogy megtudjátok: Ben HáÁdámnak van hatalma bűnöket megbocsátani a földön - így szólt a csontjaiban megtörthöz: ¹¹Íme, mondom neked: kelj fel, fogd a fekhelyedet, és menj el a házadhoz!" ¹²Az pedig felkelt, azonnal felvette a fekhelyét, és kiment mindenki szeme láttára; úgyhogy remegés ragadta meg mindnyájukat, és dicsőséget adtak Elohimnak, mondván: „Öröktől fogva nem láttunk ilyet!"

¹³Azután ismét kiment a tenger mellé, az egész nép pedig odament hozzá, és Toráhját eléjük helyezte. ¹⁴Amikor továbbhaladt, meglátta Levit, Chálfáj fiát, aki a vámszedőhelyen ült, és így szólt hozzá: „Kövess engem!" Az pedig felkelt és követte őt. ¹⁵És történt, hogy mikor a házában a kenyérnél ült, sok vámszedő és bűnös is odatelepedett Yeshuá és tanítványai mellé, mivel sokan voltak, és követték őt. ¹⁶Amint a Szoferim és a Perushim látták, hogy bűnösökkel és vámszedőkkel eszik, mondták tanítványainak: „Miért eszik és iszik a vámszedőkkel és bűnösökkel?" ¹⁷Amikor ezt Yeshuá meghallotta, így szólt hozzájuk: „Nem az erőseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek; nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket megtérésre."

¹⁸Yochánán tanítványai és a Perushim, akik böjtben sanyargatták lelküket, odamentek Yeshuához, és így szóltak hozzá: „Miért böjtölnek Yochánán tanítványai és a Perushim tanítványai, a te tanítványaid pedig miért nem böjtölnek?" Yeshuá ezt mondta nekik: ¹⁹„Vajon böjtölhetnek-e a menyegző fiai, amíg velük van a vőlegény? Addig, amíg velük van a vőlegény, nem böjtölhetnek. ²⁰Íme, jönnek napok, amikor elvétetik tőlük a vőlegény, és akkor böjtölni fognak azokban a napokban. ²¹Senki sem varr új foltot kopott ruhára, mert az új folt a maga teljességével eltépne a kopott ruhától, és a szakadás még nagyobb lenne. ²²És senki sem tölt újbort kopott tömlőkbe, mert szétrepesztené a bor a tömlőt, s odalenne a bor is, a tömlő is; hanem az újbor új tömlőbe való."

²³És történt, hogy Yeshuá Shábáton lábon álló gabona földjén ment át, és tanítványai útközben kezükkel kalászokat tépdestek. ²⁴A Perushim így szóltak hozzá: „Nézd, miért tesznek Shábáton olyat, amit nem szabad?" ²⁵Erre ő ezt kérdezte tőlük: „Sohasem olvastátok, mit tett Dávid, amikor szükségben és éhségben volt, ő és akik vele voltak? ²⁶Bement Elohim házába Evyátár Kohen Gádol idején, és megette a színkenyereket, amelyeket a Toráh szerint nem szabad megenni másnak, csak a Koheneknek; és adott azoknak is, akik vele voltak." ²⁷Majd hozzátette Yeshuá: „A Shábát lett az emberért, nem az ember a Shábátért; ²⁸tehát Ben HáÁdám ura a Shábátnak is."

Szójegyzék: Ben HáÁdám (בֶּן אָדָם - 𐤁𐤍𐤀𐤃𐤌) – Emberfia • Chálfáj (חַלְפַי - 𐤇𐤋𐤐𐤉) – csere / cserélő • Dávid (דָּוִד - 𐤃𐤅𐤃) – szeretett • Elohim (אֱלֹהִים - 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Hatalmasságok / a Teremtő • Evyátár (אֶבְיָתָר - 𐤀𐤁𐤉𐤕𐤓) – az atyám kiváló • Kfár-Náchum (כְּפַר נַחוּם - 𐤊𐤐𐤓𐤍𐤇𐤅𐤌) – Náchum falva • Kohen Gádol (כֹּהֵן גָּדוֹל - 𐤊𐤄𐤍𐤂𐤃𐤅𐤋) – főpap • Levi (לֵוִי - 𐤋𐤅𐤉) – csatlakozó • Perushim (פְּרוּשִׁים - 𐤐𐤓𐤅𐤔𐤉𐤌) – elkülönülők • Shábát (שַׁבָּת - 𐤔𐤁𐤕) – nyugalom napja • Szoferim (סוֹפְרִים - 𐤎𐤅𐤐𐤓𐤉𐤌) – írnokok / Toráh-tanítók • Toráh (תּוֹרָה - 𐤕𐤅𐤓𐤄) – tanítás / törvény • Yeshuá (יֵשׁוּעַ - 𐤉𐤔𐤅𐤏) – szabadítás/megváltás • Yochánán (יוֹחָנָן - 𐤉𐤅𐤇𐤍𐤍) – Yahuwah kegyelmes

¹Ezután ismét a Beit Kneszetbe ment. Volt ott egy sorvadt kezű ember; figyelték Yeshuáát: vajon meggyógyítja-e Shábáton, hogy vádat emelhessenek ellene. ³Ekkor ezt mondta a sorvadt kezű embernek: "Kelj fel, és állj a gyülekezés közepébe!" ⁴Hozzájuk pedig így szólt: "Szabad-e Shábáton jót tenni, vagy rosszat tenni, életet megmenteni, vagy kioltani?" De azok hallgattak. ⁵Ekkor haragosan végignézett rajtuk, és nagyon fájt neki szívük keménysége miatt; majd így szólt ahhoz az emberhez: "Nyújtsd ki a kezedet!" Erre az kinyújtotta, és meggyógyult a keze. ⁶A Perushim pedig kimenve, a Hordoszpártiakkal együtt azonnal arról tanácskoztak, hogyan végezzenek vele.

⁷Yeshuá pedig tanítványaival együtt elvonult a tenger mellé, ahová nagy sokaság követte Gálilból; valamint Yáhu'Dáhból és Yerusháláyimből, sőt Edomból, a Yárdenen túlról, Tirusz és Tzidon környékéről is nagy sokaság ment hozzá, mert hallottak mindarról, amit cselekedett. ⁹Yeshuá pedig szólt tanítványainak: legyen készen számára egy kis csónak a sokaság miatt, hogy ne tolongjanak körülötte. ¹⁰Mert gyógyulást hozott a sokaknak, úgyhogy akinek valami baja volt, megrohanta őt, hogy megérinthesse. ¹¹Akikben pedig tisztátalan szellem volt, amikor látták őt, leborultak előtte, és így kiáltoztak: "Te vagy Ben HáElohim!" ¹²Ő azonban dorgálva megdorgálta őket, nehogy felfedjék kilétét.

¹³Azután felment a hegyre, és magához hívta, akiket akart; ők pedig odamentek hozzá. ¹⁴Tizenkét férfit jelölt ki arra, hogy vele legyenek, és elküldje őket, hogy hirdessék az Örömhírét, ¹⁵és hogy erőt adott a kezükbe, hogy gyógyítsák a betegségeket és kiűzzék a gonosz szellemeket. ¹⁶Kiválasztotta tehát a tizenkettőt: Shim'ont, akinek a Kefá nevet adta, ¹⁷Yá'ákovot, a Zebád'Yáh fiát és Yochánánt, a Yá'ákov testvérét, akiknek a Boánergesz nevet adta, ami azt jelenti, mennydörgés fiai; ¹⁸továbbá Andreászt és Filiposzt, Bár-Tálmájt és Mátit'Yáhut, Tomát és Yá'ákovot, a Chálfáj fiát, Tádeust és Shim'ont, a Kená'ánit, ¹⁹Yáhu'Dáh Ish-K'riyot, aki ki is szolgáltatta őt.

²⁰Azután hazament, és összegyűlt a sokaság, úgyhogy még kenyeret sem tudtak enni. ²¹Amikor ezt meghallották hozzátartozói, elindultak, hogy elfogják, mivel azt mondták: magán kívül van. ²²Az Szofer pedig, akik Yerusháláyimből jöttek le, azt mondták, hogy Bá'ál-Zvuv van benne, és hogy a démonok fejedelmének a segítségével űzi ki a démonkat. ²³Yeshuá odahívta őket, és példabeszéddel nyitotta meg a száját: "Hogyan űzheti ki a Szátán a Szátánt? ²⁴Ha egy ország meghasonlik önmagával, nem maradhat meg az az ország; ²⁵és ha egy háznép hasonlik meg önmagával, az a háznép sem maradhat meg. ²⁶Ha tehát a Szátán önmaga ellen támadt, és meghasonlott, akkor szintén nem maradhat meg tovább, hanem vége van. ²⁷Viszont senki sincs, aki egy erős ember házába hatolva el tudná rabolni annak javait, ha csak előbb meg nem kötözi azt az erős embert; akkor kirabolhatja a házát." ²⁸"Ámen, mondom nektek, minden bűn meg fog bocsáttatni az emberek fiainak, még a káromlások is, bármennyi káromlást szólnak, ²⁹de ha valaki Ruách HáKodesht káromolja, az nem nyer bocsánatot soha, hanem ítéletre adatik a bírák kezébe örökkön örökké." ³⁰Azt terjesztették ugyanis, hogy tisztátalan szellem van benne.

³¹Ekkor megérkeztek anyja és testvérei; kint megállva beküldtek hozzá, és hívatták őt. ³²Körülötte pedig sokaság ült, és szóltak neki: "Íme, anyád és testvéreid odakint látni akarnak téged!" ³³Ő pedig felelt és mondta nekik: "Ki az én anyám, és kik az én testvéreim?" ³⁴És körültekintett ide és oda a körülötte ülőkön, és így szólt: "Íme, az én anyám és az én testvéreim. ³⁵Mert mindenki, aki Elohim akaratát cselekszi, az az én fivérem, nővérem és az én anyám."

Szójegyzék: Andreász (אַנְדְּרֵאָס - 𐤀𐤍𐤃𐤓𐤀𐤎) – férfias (görög) • Bá'ál-Zvuv (בַּעַל זְבוּב - 𐤁𐤏𐤋 𐤆𐤁𐤅𐤁) – legyek ura / a pusztítás fejedelme • Bár-Tálmáj (בַּר-תַּלְמַי - 𐤁𐤓-𐤕𐤋𐤌𐤉) – Tolmai fia (arámi) • Beit Kneszet (בֵּית כְּנֶסֶת - 𐤁𐤉𐤕𐤊𐤍𐤎𐤕) – gyülekezet háza • Ben HáElohim (בֶּן הָאֱלֹהִים - 𐤁𐤍𐤄𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Elohim Fia • Boánergesz (בְּנֵי רַעַם - 𐤁𐤍𐤉 𐤓𐤏𐤌) – mennydörgés fiai (arámi) • Chálfáj (חַלְפַי - 𐤇𐤋𐤐𐤉) – cserélő / utód (arámi) • Elohim (אֱלֹהִים - 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Hatalmasságok / a Teremtő • Filiposz (פִילִיפּוֹס - 𐤐𐤉𐤋𐤉𐤐𐤅𐤎) – lókedvelő (görög) • Gálil (גָּלִיל - 𐤂𐤋𐤉𐤋) – kerület/vidék • Kefá (כֵּיפָא - 𐤊𐤉𐤐𐤀) – szikla (arámi) • Kená'áni (כְּנַעֲנִי - 𐤊𐤍𐤏𐤍𐤉) – kána'áni / zelóta • Mátit'Yáhu (מַתִּתְיָהוּ - 𐤌𐤕𐤕𐤉𐤄𐤅) – Yahuwah ajándéka • Perushim (פְּרוּשִׁים - 𐤐𐤓𐤅𐤔𐤉𐤌) – elkülönülők • Ruách HáKodesh (רוּחַ הַקֹּדֶשׁ - 𐤓𐤅𐤇𐤄𐤒𐤃𐤔) – Szent Szellem • Shábát (שַׁבָּת - 𐤔𐤁𐤕) – nyugalom napja • Shim'on (שִׁמְעוֹן - 𐤔𐤌𐤏𐤅𐤍) – meghallgatott • Szofer (סוֹפֵר / סוֹפְרִים - 𐤎𐤐𐤓 / 𐤎𐤐𐤓𐤉𐤌) – írástudó(k) • Szátán (שָׂטָן - 𐤔𐤈𐤍) – ellenség/vádló • Tádeus (תַּדַּי - 𐤕𐤃𐤉) – szívből szeretett • Tomá (תּוֹמָא - 𐤕𐤌𐤀) – iker (arámi) • Yá'ákov (יַעֲקֹב - 𐤉𐤏𐤒𐤁) – sarokba fogó • Yáhu'Dáh (יְהוּדָה - 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤄) – Júda / Yahuwah Dicsőítése • Yárden (יַרְדֵּן - 𐤉𐤓𐤃𐤍) – alászálló folyó • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם - 𐤉𐤓𐤅𐤔𐤋𐤉𐤌) – a béke alapja • Yeshuá (יֵשׁוּעַ - 𐤉𐤔𐤅𐤏) – szabadítás/megváltás • Yochánán (יוֹחָנָן - 𐤉𐤅𐤇𐤍𐤍) – Yahuwah kegyelmes • Zebád'Yáh (זְבַדְיָה - 𐤆𐤁𐤃𐤉) – ajándékom

¹Ismét tanítani kezdett a tengerparton, és igen nagy sokaság gyülekezett hozzá, ezért hajóba szállva a tengeren tartózkodott; az egész sokaság pedig a tengerparton volt. ²Sokat tanította őket példázatokban; és ezt mondta nekik tanítás közben: ³"Halljátok! Íme, kiment a magvető vetni, ⁴és történt vetés közben, hogy egyik mag az útfélre esett, de jöttek a madarak, és felkapkodták. ⁵Másik meg a sziklás helyre esett, ahol kevés volt a föld, és azonnal kihajtott, mert nem volt mélyen a földben; ⁶amikor pedig felkelt a nap, megperzselődött, és mivel nem volt gyökere, kiszáradt. ⁷Egy másik a tövisek közé esett, de a tövisek megnőttek, megfojtották, és így nem hozott termést. ⁸A többi pedig a jó földbe esett, és termést hozott, miután kikelt és szárba szökkent, és meghozta egyik a harmincszorosát, másik a hatvanszorosát, sőt némelyik a százszorosát is." ⁹Majd hozzátette: "Akinek van füle a hallásra, hallja!"

¹⁰Amikor egyedül maradt, a körülötte levők a tizenkettővel együtt megkérdezték őt a példázatokról. ¹¹Yeshuá így szólt hozzájuk: "Nektek megadatott Elohim Királyságának titka, de a kívülvalóknak minden példázatokban adatik; ¹²hogy akik néznek, nézzenek ugyan, de ne lássanak, és akik hallanak, halljanak ugyan, de ne értsenek, hogy meg ne térjenek, és bűneik meg ne bocsáttassanak."

¹³Azután így szólt hozzájuk: "Nem értitek ezt a példázatot? Akkor hogyan fogjátok megérteni a többit? ¹⁴A magvető a Királyság igéjét veti. ¹⁵Akik az útfélen vannak: oda hull a mag; de amikor meghallják, azonnal jön a Szátán, és kiragadja a beléjük vetett magot. ¹⁶Akiknél a mag a sziklás talajra hullott: amikor meghallják az igét, azonnal örömmel fogadják, ¹⁷de nem gyökerezik meg a lelkükben, ezért csak ideig való, és ha nyomorúságot vagy üldözést kell szenvedniük az ige miatt, azonnal eltántorodnak. ¹⁸Másoknál a tövisek közé hullott a mag: ezek meghallják az igét, ¹⁹de e világ gondja, a gazdagság csábítása, vagy egyéb dolgok megkívánása megfojtja az igét, úgyhogy ez sem hoz termést. ²⁰Akiknél a jó földbe hullott a mag: ezek hallgatják az igét, befogadják, és az egyik harmincszoros, a másik hatvanszoros és némelyik százszoros termést hoz."

²¹Ezután így szólt hozzájuk: Vajon azért veszik-e elő a lámpást, hogy a véka alá tegyék, vagy az ágy alá? Nem azért, hogy a Menoráhra emeljék? ²²Mert nincs semmi rejtett dolog, ami ki ne derülne, és semmi titok, ami napfényre ne jutna. ²³Ha valakinek van füle a hallásra, hallja!"

²⁴Ezt is mondta nekik: "Vigyázzatok, hogy mit hallotok! Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek nektek, sőt ráadást is adnak. ²⁵Mert akinek van, annak adatik, és akinek nincs, attól az is elvétetik, amije van."

²⁶Yeshuá ezt is mondta: "Úgy van Elohim Királysága, mint amikor az ember elvetette a magot a földbe, ²⁷azután alszik és felkel, éjjel és nappal: a mag sarjad és nő, ő pedig nem tudja, hogyan. ²⁸Mert a föld magától hozza ki a csemetéjét: először a szárat, azután a kalászt, azután a búzát a teljes kalászban. ²⁹És akkor sietve ereszti a sarlót az álló gabona termésére, mert megérett az aratás."

³⁰Majd így folytatta: "Mihez hasonlítsuk Elohim Királyságát, vagy milyen példázatba foglaljuk? ³¹Olyan, mint a mustármag: mikor elvetik a földbe, kisebb minden magnál a földön, ³²miután pedig elvetették, megnő és nagyobb lesz minden veteménynél, és olyan nagy ágakat hajt, hogy árnyékában fészket rakhatnak az égi madarak."

³³Még sok hasonló példázatban csepegtette nekik az igéjét úgy, amint megérthették. ³⁴Példázat nélkül nem is szólt hozzájuk, amikor azonban egyedül volt tanítványaival, mindent megmagyarázott nekik.

³⁵Ugyanezen a napon, amikor este lett, így szólt hozzájuk: "Menjünk át a túlsó partra." ³⁶Miután tehát elbocsátották a sokaságot, magukkal vitték őt, úgy, ahogy éppen a hajóban volt; de más hajók is voltak körülötte. ³⁷Ekkor forgószél és nagy vihar támadt, és a hullámok becsaptak a hajóba, úgyhogy az már kezdett megtelni. ³⁸Ő pedig a hajó hátsó részében volt, és a vánkoson aludt. Ekkor felébresztették, és így szóltak hozzá: "Rábénu, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?" ³⁹Ő pedig felkelt, megdorgálta a szelet, és azt mondta a tengernek: "Hallgass el, némulj meg!" És elállt a vihar, és nagy csendesség lett. ⁴⁰Akkor ezt mondta nekik: "Miért féltek ennyire? Még mindig nincs hitetek?" ⁴¹És nagy félelemmel féltek, és így szóltak egymáshoz: "Ki ez, hogy még a szél és a tenger is hallgatnak a szavára?"

Szójegyzék: Elohim (אֱלֹהִים - 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Hatalmasságok / a Teremtő • Menoráh (מְנוֹרָה - 𐤌𐤍𐤅𐤓𐤄) – lámpatartó • Rábénu (רַבֵּנוּ - 𐤓𐤁𐤍𐤅) – Mesterünk / Rabbink • Szátán (שָׂטָן - 𐤔𐤈𐤍) – ellenség/vádló • Yeshuá (יֵשׁוּעַ - 𐤉𐤔𐤅𐤏) – szabadítás/megváltás

¹Azután elmentek a tenger túlsó partjára, a Gerázi'im földjére. ²Amikor kiszállt a hajóból, egyszer csak szembejött vele a sírboltok közül egy tisztátalan szellemtől megszállott ember, ³akinek a sírboltokban volt a lakása, és akit már lánccal sem tudott megkötözni senki. ⁴Mert már sokszor meg volt kötözve bilincsekkel és láncokkal, de szétszaggatta a láncokat, a bilincseket pedig összetörte, úgyhogy senki sem tudta megfékezni. ⁵Éjjel-nappal mindig a sírokban és a hegyek között tartózkodott, kiáltozott, kővel tépve lelkét. ⁶Amikor távolról meglátta Yeshuát, odafutott, leborult előtte, ⁷és hangosan felkiáltott: "Mi közöm hozzád, Yeshuá, Ben-El Elyon? Elohimra esketlek, ne gyötörj engem!" ⁸Yeshuá ugyanis ezt mondta neki: "Menj ki, tisztátalan szellem ebből az emberből!" ⁹És megkérdezte tőle: "Mi a neved?" Az így felelt: "Máchánáyim - Két Tábor a nevem, mert sokan vagyunk." ¹⁰És nagyon kérte, hogy ne űzze el őket arról a vidékről. ¹¹Ott a hegyoldalban volt egy nagy legelésző disznónyáj, ¹²ezért a tisztátalan szellemek azt kérték tőle: "Küldj minket a disznókba, hadd menjünk beléjük!" ¹³Megengedte nekik, a tisztátalan szellemek pedig kijöttek, és a disznókba költöztek; mire a nyáj, mintegy kétezer állat, a meredekről a tengerbe rohant, és belefulladt a vízbe. ¹⁴Akik pedig legeltették, elfutottak, és elvitték a hírt a városba és a környező településekre. Erre kijöttek az emberek, hogy lássák, mi történt. ¹⁵Amikor Yeshuá közelébe értek és látták, hogy a megszállott, akiben Máchánáyim volt, felöltözve ül, és eszénél van, félelem fogta el őket. ¹⁶Akik látták, elmondták nekik: hogyan történt a dolog a megszállottal és a disznókkal. ¹⁷Ekkor kérni kezdték Yeshuát, hogy távozzék el a határukból. ¹⁸Amikor azután beszállt a hajóba, kérlelte őt az előbb még megszállott ember, hogy mellette maradhasson. ¹⁹Ő azonban nem engedte meg neki ezt, hanem így szólt hozzá: "Térj vissza házadhoz és rokonságodhoz, és vidd hírül nekik, milyen nagy dolgot tett Yahuwah veled és milyen nagy az ő irgalma irántad." ²⁰Az pedig elment, és hirdetni kezdte a Tízvárosban, hogy mit tett vele Yeshuá, amin azután mindenki csodálkozott.

²¹Amikor Yeshuá ismét átkelt a hajón a túlsó partra, nagy sokaság sereglett köré, és ő a tenger partján állt. ²²Ide jött hozzá az egyik Beit Kneszeti elöljáró, név szerint Yáir, aki meglátva őt, lába elé borult, ²³és esedezve kérte: "Kislányom a halál kapuihoz érkezett, jöjj, tedd rá a kezed, hogy meggyógyuljon, és életben maradjon." ²⁴Yeshuá ekkor elindult vele. A nagy sokaság is követte őt, és tolongott körülötte. ²⁵Egy asszony pedig, aki tizenkét éve vérfolyásos volt, ²⁶sok orvostól sokat szenvedett, mindenét ráköltötte, de semmi hasznát sem látta, hanem még rosszabbul lett; ²⁷amikor meghallotta, amit Yeshuáról beszéltek, eljött, és a sokaságban hátulról megérintette ruhájának sarkát, ²⁸mert ezt mondta szívében: "Ha megérintem akár csak a ruháját is, megszabadulok." ²⁹És azonnal elapadt a vérzés forrása, és felismerte testében, hogy meggyógyult a csapás. ³⁰Yeshuá is azonnal észrevette, hogy erő áradt ki belőle, ezért a sokaságban megfordulva így szólt: "Ki érintette meg a ruhámat?" ³¹Tanítványai így feleltek: "Látod, hogyan tolong körülötted a sokaság, és azt kérdezed: ki érintette meg a ruhámat?" ³²Yeshuá erre körülnézett, hogy láthassa azt az asszonyt, aki ezt tette. ³³Az asszony pedig, mivel tudta, mi történt vele, félve és remegve jött elő; leborult előtte, és elmondta neki az igazságot. ³⁴Ő pedig ezt mondta neki: "Leányom, a hited megmentett téged: menj el békességgel, és éljen lelked, bajaidtól megszabadulva."

³⁵Még beszélt Yeshuá, amikor a Beit Kneszeti elöljáró házától érkezők ezt mondták: "Leányod meghalt. Miért fárasztod még a Rábit?" ³⁶Yeshuá is meghallotta, amit mondtak, és így szólt a Beit Kneszeti elöljáróhoz: "Ne félj, csak higgy!" ³⁷És senkinek sem engedte meg, hogy vele menjen, csak Kefának, Yá'ákovnak és Yochánánnak, a Yá'ákov testvérének. ³⁸Amikor megérkeztek a Beit Kneszeti elöljáró házához, látva a zűrzavart, a hangosan sírókat és jajgatókat, ³⁹bement, és így szólt hozzájuk: "Miért csináltok ilyen zűrzavart, és miért sírtok? A gyermek nem halt meg, csak alszik." ⁴⁰Erre kinevették; de ő mindenkit kiküldve maga mellé vette a gyermek apját, anyját és a vele levőket, bement oda, ahol a gyermek feküdt. ⁴¹Majd megfogva a gyermek kezét, ezt mondta neki: "Tályetá kumi!" - ami azt jelenti: "Leányka, neked mondom, kelj fel!" ⁴²A leányka pedig azonnal felkelt és járkált, mert tizenkét éves volt már. Azok pedig csodálkozva csodálkoztak. ⁴³Yeshuá azonban szigorúan meghagyta nekik, hogy ezt senki meg ne tudja; aztán szólt, hogy adjanak enni a leánykának.

Szójegyzék: Beit Kneszet (בֵּית כְּנֶסֶת - 𐤁𐤉𐤕𐤊𐤍𐤎𐤕) – gyülekezet háza • El Elyon (אֵל עֶלְיוֹן - 𐤀𐤋 𐤏𐤋𐤉𐤅𐤍) – a Magasságos / a Legfelsőbb (Bereshit 14:18) • Elohim (אֱלֹהִים - 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Hatalmasságok / a Teremtő • Gerázi'im (גֵרַזִיִּים - 𐤂𐤓𐤆𐤉𐤉𐤌) – gerázi (gerasénus) népcsoport a Galileai-tó keleti partján • Kefá (כֵּיפָא - 𐤊𐤉𐤐𐤀) – szikla (arámi) • Máchánáyim (מַחֲנַיִם - 𐤌𐤇𐤍𐤉𐤌) – két tábor / sereg (Bereshit 32:2-3) • Rábi (רַבִּי - 𐤓𐤁𐤉) – Mesterem / tanítóm • Tályetá kumi (טַלְיְתָא קוּמִי – arám) – leányka, kelj fel! • Yá'ákov (יַעֲקֹב - 𐤉𐤏𐤒𐤁) – sarokba fogó • Yahuwah (יַהוּהָ - 𐤉𐤄𐤅𐤄) – az Örökkévaló (YHWH) • Yáir (יָאִיר) – Yahuwah fénylik / felvilágosít • Yeshuá (יֵשׁוּעַ - 𐤉𐤔𐤅𐤏) – szabadítás/megváltás • Yochánán (יוֹחָנָן - 𐤉𐤅𐤇𐤍𐤍) – Yahuwah kegyelmes

¹Yeshuá akkor eltávozott onnan, a hazájába ment, és követték a tanítványai is. ²Amikor azután eljött a Shábát, tanítani kezdett a Beit Kneszetben. Sokan hallgatták, és álmélkodva így szóltak: "Honnan veszi ezeket, miféle bölcsesség az, amely neki adatott, és miféle csodák ezek, amelyek keze nyomán támadnak? ³Nemde az ács ez, Miryám fia, Yá'ákov, Yoszef, Yáhu'Dáh és Shim'on testvére? Nem itt élnek-e közöttünk lánytestvérei is?" És megbotránkoztak benne. ⁴Yeshuá pedig így szólt hozzájuk: "Nem vetik meg a prófétát másutt, csak a hazájában, a rokonai között és a saját házában." ⁵Nem is tudott itt egyetlen csodát sem tenni, azon kívül, hogy néhány beteget - kezét rájuk téve - meggyógyított. ⁶Csodálkozott is hitetlenségükön.

Majd sorra járta a környező falvakat, és tanított. ⁷Ezek után magához hívta a tizenkettőt, és kiküldte őket kettesével. Hatalmat adott nekik a tisztátalan szellemek fölött, ⁸és meghagyta nekik, hogy semmit se vigyenek az útra egyetlen vándorboton kívül, se kenyeret, se tarisznyát, se pénzt az övükben; ⁹saru viszont legyen rajtuk, de ne öltsenek magukra két ruhát. ¹⁰Ezt is mondta nekik: "Ha valahol bementek egy házba, ott maradjatok egészen addig, amíg tovább nem mentek onnan. ¹¹Ha egy helyen nem fogadnak be titeket, és nem is hallgatnak rátok, akkor kimenve onnan, még a port is verjétek le lábatokról, bizonyságul ellenük. Ámen, azt mondom nektek, Sedom-nak és Amorá-nak enyhébb sora lesz az ítélet napján, mint annak a városnak." ¹²A tanítványok pedig elindultak, és kiáltottak a népnek, hogy térjen meg; ¹³sok gonosz szellemet kiűztek, sok beteget megkentek olajjal és meggyógyítottak.

¹⁴Hallott erről Hordosz király, mert Yeshuá neve közismertté vált; és azt mondta, hogy bemerítő Yochánán támadt fel a halálból, és azért növekedett meg a keze csodákat tenni. ¹⁵Mások meg azt mondták, hogy Eli'Yáhu ő, ismét mások azt beszélték, hogy olyan, mint valamelyik próféta. ¹⁶Amikor tehát Hordosz ezt meghallotta, így szólt: "Az a Yochánán támadt fel, akinek elvettem a fejét fölülről." ¹⁷Ez a Hordosz fogatta el ugyanis Yochánánt, és bilincseltette meg a börtönben; ¹⁸testvérének, Filíposz feleségének, Horodiyának kedvéért, mivel feleségül vette őt, és erre Yochánán ezt mondta neki: "Nem törvényes elvenned testvéred feleségét magadnak feleségül." ¹⁹Horodiyá ezért megharagudott rá, és szerette volna megöletni. ²⁰De nem tehette, mert Hordosz félt Yochánántól, akiről tudta, hogy igaz és szent ember; ezért védelmébe vette; és sok mindent megcselekedett a szava szerint, mert szívesen hallgatta őt. ²¹Végülis eljött a kedvező alkalom, amikor Hordosz a születésnapján lakomát adott főembereinek, vezéreinek és Gálil előkelőinek. ²²Ekkor magának Horodiyának a leánya, Shlomit, ment be táncolni. Megtetszett Hordosznek és a vendégeknek. A király ezt mondta a leánynak: "Kérj tőlem, amit akarsz, és megadom neked." ²³Meg is esküdött neki: "Bármit kérsz, megadom neked, akár országom felét is." ²⁴A leány kiment, és megkérdezte anyjától: "Mit kérjek?" Az pedig ezt válaszolta: "Bemerítő Yochánán fejét." ²⁵A leány erre sietve bement a királyhoz, és azt mondta: "Szeretném, ha rögtön ideadnád nekem egy tálon bemerítő Yochánán fejét." ²⁶Bár a király erre nagyon szomorú lett, mert esküje és a vendégek miatt nem akarta őt elutasítani. ²⁷Azonnal el is küldte a hóhért, és megparancsolta, hogy hozza el a Yochánán fejét. ²⁸Az elment, lefejezte Yochánánt a börtönben, elhozta a fejét egy tálon, és átadta a leánynak, a leány pedig odaadta anyjának. ²⁹Amikor ezt meghallották a tanítványai, eljöttek, elvitték a holttestét, és egy sírboltba helyezték.

³⁰A Shlichim - a küldöttek (apostolok) visszatértek Yeshuához, és elbeszélték neki mindazt, amit tettek és tanítottak. ³¹Ő pedig így szólt hozzájuk: "Jöjjetek velem csak ti magatok egy lakatlan helyre, és pihenjetek meg egy kissé." Mert olyan sokan voltak, akik odaérkeztek, és akik elindultak, hogy még enni sem volt idejük. ³²Elhajóztak tehát egy lakatlan helyre magukban. ³³De sokan meglátták és felismerték őt, amikor elindultak, ezért minden városból összefutottak oda, és megelőzték őket.

³⁴Amikor Yeshuá kiszállt, és meglátta a nagy sokaságot, megszánta őket, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélkül való juhok, és kezdte őket sok mindenre tanítani. ³⁵De amikor az idő már későre járt, odamentek hozzá a tanítványai, és ezt mondták neki: "Lakatlan hely ez, és az idő már későre jár. ³⁶Bocsásd el őket, hogy a környező településekre és falvakba menve ennivalót vegyenek maguknak." ³⁷Ő azonban így válaszolt nekik: "Ti adjatok nekik enni!" Mire ők ezt mondták neki: "Talán mi menjünk el, és vegyünk kétszáz Denáryonért kenyeret, hogy enni adhassunk nekik?" ³⁸Yeshuá azonban megkérdezte tőlük: "Hány kenyeretek van? Menjetek, nézzétek meg!" Amikor megnézték, így szóltak: "Öt kenyerünk van, meg két halunk." ³⁹Ekkor megparancsolta nekik, hogy ültessenek le mindenkit egy-egy csoportba a zöld fűre. ⁴⁰Le is ültek százas és ötvenes csoportokban. ⁴¹Ekkor Yeshuá vette az öt kenyeret és a két halat, felemelte szemeit az ég felé, megáldotta és megtörte a kenyereket, majd átadta a tanítványoknak, hogy tegyék eléjük; és a két halat is elosztotta mindnyájuknak. ⁴²Miután mind ettek, és jól is laktak, ⁴³összeszedték a kenyérdarabokat tizenkét tele kosárral; és azt is, ami a halakból maradt. ⁴⁴Akik pedig ettek a kenyerekből, ötezren voltak, csak férfiak.

⁴⁵Ekkor Yeshuá azonnal arra kényszerítette tanítványait, hogy szálljanak hajóba, és menjenek át előre a túlsó partra Beit-Tzáydáh felé, amíg ő elbocsátja a sokaságot. ⁴⁶De miután elbúcsúzott tőlük, felment a hegyre imádkozni. ⁴⁷Amikor beesteledett, a hajó a tenger közepén volt, ő pedig a parton egyedül. ⁴⁸Amikor meglátta, hogy mennyire küszködnek az evezéssel, mert ellenszelük van, a negyedik éjszakai őrváltás idején a tengeren járva közeledett feléjük, és el akart menni mellettük. ⁴⁹Amikor meglátták őt, amint a tengeren jár, azt hitték, hogy kísértet, és felkiáltottak. ⁵⁰Mindnyájan látták ugyanis, és megrettentek. Ő azonban azonnal megszólította őket, és ezt mondta nekik: "Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!" ⁵¹Ekkor beszállt hozzájuk a hajóba, és elült a szél, ők pedig szerfölött csodálkoztak magukban. ⁵²Nem okultak a kenyerekből, mert a szívük még kemény volt.

⁵³Ezek után a túlsó partra átkelve, Kineretbe érkeztek és kikötöttek. ⁵⁴Amikor kiszálltak a hajóból, azonnal felismerték őt, ⁵⁵és némelyek befutották az egész környéket; kezdték a betegeket ágyakon oda hordani, ahol hallomásuk szerint éppen tartózkodott. ⁵⁶Ahova csak bement, falvakba, városokba vagy településekre, letették a tereken a betegeket, és kérték őt, hogy legalább a ruhája szárnyához érinthessenek; és akik csak megérintették, meg is gyógyultak.

Szójegyzék: Beit Kneszet (בֵּית כְּנֶסֶת - 𐤁𐤉𐤕𐤊𐤍𐤎𐤕) – gyülekezet háza • Beit-Tzáydáh (בֵּית צַיְדָה - 𐤁𐤉𐤕 𐤑𐤉𐤃𐤄) – halászok / vadászok háza • Denáryon (דֵּנָרְיוֹן - 𐤃𐤍𐤓𐤉𐤅𐤍) – római ezüstpénz • Eli'Yáhu (אֵלִיָּהוּ - 𐤀𐤋𐤉𐤄𐤅) – Elohim-om Yahuwah • Filíposz (פִילִיפּוֹס - 𐤐𐤉𐤋𐤉𐤐𐤅𐤎) – lókedvelő (görög) • Gálil (גָּלִיל - 𐤂𐤋𐤉𐤋) – kerület/vidék • Hordosz (הֹורְדֹוס - 𐤄𐤅𐤓𐤃𐤅𐤎) – Heródes (görög) • Horodiyá (הֹורֹדְיָה - 𐤄𐤅𐤓𐤃𐤉𐤄) – Heródes-leszármazott; Josephus szerint Shlomit anyja • Kineret (כִּנֶּרֶת - 𐤊𐤍𐤓𐤕) – Genezáret / hárfa • Miryám (מִרְיָם - 𐤌𐤓𐤉𐤌) – keserűség / felmagasztalt • Shábát (שַׁבָּת - 𐤔𐤁𐤕) – nyugalom napja • Shim'on (שִׁמְעוֹן - 𐤔𐤌𐤏𐤅𐤍) – meghallgatott • Shlomit (שְׁלֹמִית - 𐤔𐤋𐤌𐤉𐤕) – béke / Salome (Josephus azonosítása alapján) • Yá'ákov (יַעֲקֹב - 𐤉𐤏𐤒𐤁) – sarokba fogó • Yáhu'Dáh (יְהוּדָה - 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤄) – Júda / Yahuwah Dicsőítése • Yeshuá (יֵשׁוּעַ - 𐤉𐤔𐤅𐤏) – szabadítás / megváltás • Yochánán (יוֹחָנָן - 𐤉𐤅𐤇𐤍𐤍) – Yahuwah kegyelmes • Yoszef (יוֹסֵף - 𐤉𐤅𐤎𐤐) – hozzáad

¹Köréje gyűltek a Perushim és néhányan az Szofrim közül, akik Yerusháláyimből jöttek, ²és észrevették, hogy némelyik tanítványa tisztátalan, vagyis mosdatlan kézzel étkezik. ³A Perushim és általában a Yáhu'dim ugyanis addig nem esznek, míg meg nem mosták a kezüket a csuklóig, mert ragaszkodnak a vének hagyományaihoz, ⁴és amikor hazamennek a piacról, addig nem esznek, míg meg nem mosakodtak. Sok egyéb más is van, amit hagyományként átvettek és őriznek, amilyen például a poharak, korsók, mosdótálak és fekhelyek bemerítése. ⁵Megkérdezték tehát tőle a Perushim és az Szofrim: "Miért nem élnek a te tanítványaid a vének hagyományai szerint, és miért étkeznek kézmosás nélkül?" ⁶Ő pedig ezt válaszolta nekik: "Helyesen prófétált Yeshá'Yáhu rólatok, ti képmutató-szívűek, amint meg van írva: Ez a nép ajkaival tisztel engem, de szíve távol van tőlem. ⁷Hiábavaló az irántam való istenfélelmük, ha olyan tanításokat tanítanak, amelyek emberek parancsolatai. ⁸Elohim parancsolatát elhagyva az emberek hagyományához ragaszkodtok — korsók és poharak bemerítését, és sok hasonlót tesztek." ⁹Ezt is mondta nekik: "Helyesen jól megvetitek Elohim parancsolatát azért, hogy a magatok hagyományait megőrizzétek. ¹⁰Mert Mosheh ezt mondta: Tiszteld atyádat és anyádat, és aki átkozza atyját vagy anyját, halállal hal meg. ¹¹Ti pedig azt mondjátok: Ha ezt mondja valaki apjának vagy anyjának: korbán mindaz a haszon, amit belőlem kaphatnál — íme ez fogadalom, ¹²akkor már nem engeditek, hogy bármit tegyen is apjáért vagy anyjáért; ¹³és így érvénytelenné teszitek Elohim igéjét hagyományotokkal, amelyet továbbadtatok; de sok más ehhez hasonlót is tesztek."

¹⁴Ismét odahívta a sokaságot és így szólt hozzájuk: "Figyeljetek rám mindnyájan, és értsétek meg: ¹⁵Nincs semmi, ami kívülről jutva az emberbe tisztátalanná tehetné őt; hanem ami kijön az emberből, az teszi tisztátalanná." ¹⁶("Ha valakinek van füle a hallásra, hallja!")

¹⁷Amikor azután a sokaságot elhagyva bement a házba, megkérdezték tanítványai a példázatról. ¹⁸Ő pedig így szólt hozzájuk: "Ti is ennyire értetlenek vagytok? Nem értitek, hogy ami kívülről megy be az emberbe, az nem teheti tisztátalanná, ¹⁹mert nem a szívébe megy, hanem a gyomrába, és az árnyékszékbe kerül, amely minden eledelt megtisztít?" ²⁰Mondta: "Bizony, ami az emberből kijön, az teszi tisztátalanná. ²¹Mert belülről, az ember szívéből jönnek elő a gonosz gondolatok hajlamai, paráznaságok, lopások, gyilkosságok, ²²házasságtörések, kapzsiságok, gonoszságok; valamint csalás, kicsapongás, irigység, káromlások, gőg, esztelenség. ²³Ezek a gonoszságok mind belülről jönnek; s ezek teszik tisztátalanná az embert."

²⁴Onnan elindulva elment Tzor és Tzidon vidékére. Bement egy házba, és azt akarta, hogy senki ne tudja meg ottlétét. De nem maradhatott titokban, ²⁵mert azonnal tudomást szerzett róla egy asszony, akinek a leányát tisztátalan szellem zaklatta, és miután eljött hozzá, a lábai elé borult. ²⁶Ez az asszony görög volt, sziroföníciai származású, és kérte őt, hogy űzze ki a gonosz szellemet a leányából. ²⁷Yeshuá így szólt az asszonyhoz: "Hadd lakjanak jól először a gyermekek, mert nem jó elvenni a gyermekek kenyerét, és odadobni a kutyáknak." ²⁸Felelt és mondta neki: "Úgy van, Ádoni, de a kutyák is esznek az asztal alatt a gyermekek morzsáiból." ²⁹Erre így szólt hozzá: "Ezért a szóért: menj a magad útjára, eltávozott leányodból a gonosz szellem." ³⁰Amikor azután hazaért az asszony, látta, hogy a leánya az ágyon fekszik, és a gonosz szellem eltávozott tőle.

³¹Yeshuá ismét elhagyta Tzor határát, és Tzidonon át a Gálili-tenger mellé ment a Dekapolisz határain keresztül. ³²Ekkor egy süket és néma embert vittek hozzá, és kérték, hogy tegye rá a kezét. ³³Yeshuá félrevonta őt egymagában a sokaságból, ujjait a fülébe tette, köpött, és megérintette a nyelvét; ³⁴azután felemelte szemeit a magasba, sóhajtott, és így szólt hozzá: "Ipátách, azaz: Nyílj meg!" ³⁵És megnyíltak fülei, nyelvének bilincsei is elszakadtak, úgyhogy tisztán beszélt. ³⁶Yeshuá meghagyta nekik, hogy ezt senkinek se mondják el; de minél inkább tiltotta, annál inkább híresztelték ³⁷és szerfölött álmélkodtak, és ezt mondták: "Mindent helyesen cselekedett: szavára süketek hallanak és némák szólnak."

Szójegyzék: Ádoni (אֲדֹנִי - 𐤀𐤃𐤍𐤉) – Uram/Mester (messiási megszólítás) • Dekapolisz (דֶּכַּפּוֹלִיס - 𐤃𐤊𐤐𐤅𐤋𐤉𐤎) – Tízváros (pogány régió, görögös alak) • Elohim (אֱלֹהִים - 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Hatalmasságok / a Teremtő • Gálil (גָּלִיל - 𐤂𐤋𐤉𐤋) – kerület/vidék • Ipátách (אִפַּתַּח - 𐤀𐤐𐤕𐤇) – Nyílj meg! (arámi) • Korbán (קָרְבָּן - 𐤒𐤓𐤁𐤍) – Elohimnak szentelt áldozati ajándék • Mosheh (מֹשֶׁה - 𐤌𐤔𐤄) – kihúzott • Perushim (פְּרוּשִׁים - 𐤐𐤓𐤅𐤔𐤉𐤌) – elkülönülők • Szofrim (סוֹפְרִים - 𐤎𐤅𐤐𐤓𐤉𐤌) – írástudók • Tzidon (צִידוֹן - 𐤑𐤉𐤃𐤅𐤍) – pogány föníciai kikötőváros • Tzor (צֹור - 𐤑𐤅𐤓) – pogány föníciai város (Tirusz) • Yáhu'dim (יְהוּדִים - 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤉𐤌) – dicsőítők/zsidók • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם - 𐤉𐤓𐤅𐤔𐤋𐤉𐤌) – a béke alapja • Yeshá'Yáhu (יְשַׁעְיָהוּ - 𐤉𐤔𐤏𐤉𐤄𐤅) – Yahuwah szabadít • Yeshuá (יֵשׁוּעַ - 𐤉𐤔𐤅𐤏) – szabadítás/megváltás

¹Azokban a napokban, amikor ismét igen nagy volt a sokaság és nem volt mit enniük, magához hívta tanítványait, és így szólt hozzájuk: ²"Szánakozom a sokaságon, mert már három napja vannak velem, és nincs mit enniük; ³ha pedig éhesen bocsátom őket haza, kidőlnek az úton, mert némelyikük messziről jött." ⁴Tanítványai így feleltek: "Miből tudná valaki ezeket kenyérrel jóllakatni itt a pusztában?" ⁵Megkérdezte tőlük: "Hány kenyeretek van?" Ők ezt válaszolták: "Hét." ⁶Ekkor megparancsolta a sokaságnak, hogy telepedjék le a földre, azután vette a hét kenyeret, hálát adott, megtörte, és tanítványainak adta, hogy tegyék eléjük. Ők pedig a sokaság elé tették. ⁷Volt néhány kis haluk is, és miután áldást mondott, szólt, hogy ezeket is tegyék eléjük. ⁸Ettek és jóllaktak, azután összeszedték a maradék darabokat hét kosárral, ⁹pedig mintegy négyezren voltak. Ezek után elbocsátotta őket, ¹⁰és azonnal hajóba szállva tanítványaival együtt elment Dálmánutá vidékére.

¹¹Kimentek hozzá a Perushim, és vitatkozni kezdtek vele: mennyei jelt követeltek tőle, kísértve őt. ¹²Yeshuá keserűen felsóhajtott lelkében, és így szólt: "Miért kíván jelt ez a nemzedék? Ámen, mondom néktek, nem adatik jel ennek a nemzedéknek." ¹³Ezzel otthagyta őket, és ismét hajóba szállva elment a túlsó partra.

¹⁴De elfelejtettek úti élelmet vinni magukkal, és mindössze egy kenyér volt velük a hajóban. ¹⁵Yeshuá figyelmeztette őket, és így szólt: "Vigyázzatok, óvakodjatok a Perushim kovászától és a Hordosz kovászától!" ¹⁶Erre tanakodni kezdtek arról, hogy nincs kenyerük. ¹⁷Amikor ezt Yeshuá észrevette, így szólt hozzájuk: "Mit tanakodtok azon, hogy nincs kenyeretek? Hát még mindig nem veszitek észre, és nem értitek? Még mindig olyan nehéz a szívetek? ¹⁸Van szemetek, és mégsem láttok, fületek is van, és mégsem hallotok? Nem is emlékeztek? ¹⁹Amikor az öt kenyeret megtörtem az ötezernek, hány kosarat szedtetek tele kenyérdarabokkal?" Így feleltek: "Tizenkettőt." ²⁰"És amikor a hét kenyeret törtem meg a négyezernek, hány kosarat szedtetek tele kenyérdarabokkal?" Ezt mondták: "Hetet." ²¹Erre Yeshuá újra megkérdezte: "Még mindig nem értitek?"

²²Amikor Beit-Tzáydáhba érkeztek, egy vakot vittek hozzá, és kérték, hogy érintse meg. ²³Ő pedig a vakot kézen fogva kivezette a faluból, azután szemére köpve rátette kezét, és megkérdezte: "Látsz-e valamit?" ²⁴Felemelte szemét, és így szólt: "Úgy látom az embereket, mintha fákat látnék, amint járkálnak." ²⁵Aztán Yeshuá ismét rátette a kezét a szemére, megnyíltak a szemei, akkor meggyógyult, és tisztán látott mindent. ²⁶Yeshuá ekkor hazaküldte őt, és azt mondta: "Még a városba se menj be, és ne mondj el senkinek semmit a városban!"

²⁷Yeshuá pedig elindult tanítványaival együtt Keisárijá Filippi falvaiba. Útközben megkérdezte tanítványaitól: "Kinek mondanak engem az emberek?" ²⁸Ők így feleltek: "Bemerítő Yochánánnak, mások Eli'Yáhunak, ismét mások pedig egynek a próféták közül." ²⁹Yeshuá tovább kérdezte őket: "Hát ti kinek mondotok engem?" Kefá így válaszolt neki: "Te vagy a Máshiách." ³⁰Yeshuá ekkor rájuk parancsolt, hogy senkinek ne beszéljenek őróla. ³¹És tanítani kezdte őket arra, hogy Ben HáÁdámnak sokat kell szenvednie, és el kell vettetnie a vénektől, a Kohanim fejeitől és az Szofrimtól, és meg kell öletnie, de három nap végén fel kell támadnia. ³²Yeshuá ezt a dolgot világosan és jól megmondta. Kefá ekkor magához vonva őt meg akarta dorgálni; ³³ő azonban megfordulva tanítványaira tekintett, megdorgálta Kefát, és ezt mondta: "Térj el orcám elől, Szátán, mert nem érted meg, ami Elohimé, hanem ami az Ádám fiaié."

³⁴Ekkor magához hívta a sokaságot tanítványaival együtt, és ezt mondta nekik: "Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem. ³⁵Mert aki meg akarja menteni az életét, az elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem és az Örömhírért, megmenti azt. ³⁶Mit használ ugyanis az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall? ³⁷Mert mit adhat az ember váltságdíjul lelkéért? ³⁸Mert ha valaki szégyell engem és az én beszédeimet e hűtlen és lázadó nemzedék előtt, azt Ben HáÁdám is szégyellni fogja, amikor eljön Atyja dicsőségében a szent angyalokkal."

Szójegyzék: Ámen (אָמֵן) – bizony/valóban • Beit-Tzáydáh (בֵּית צָיְדָה - 𐤁𐤉𐤕𐤑𐤉𐤃𐤄) – halászat háza • Ben HáÁdám (בֶּן הָאָדָם - 𐤁𐤍 𐤁𐤍 𐤄𐤀𐤃𐤌) – Emberfia • Dálmánutá (דַּלְמָנוּתָה) – helynév, azonosítása bizonytalan • Eli'Yáhu (אֵלִיָּהוּ - 𐤀𐤋𐤉𐤄𐤅) – Elohim-om Yahuwah • Elohim (אֱלֹהִים - 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Hatalmasságok / a Teremtő • Hordosz (הוֹרְדוֹס) – Heródes (görög névforma) • Kefá (כֵּיפָא - 𐤊𐤉𐤐𐤀) – szikla (arámi) • Keisárijá Filippi (קֵיסָרִיָּה פִילִיפִּי) – Filippi Cézáreája • Kohanim (כֹּהֲנִים - 𐤊𐤄𐤍𐤉𐤌) – papok • Máshiách (מָשִׁיחַ - 𐤌𐤔𐤉𐤇) – Felkent • Perushim (פְּרוּשִׁים - 𐤐𐤓𐤅𐤔𐤉𐤌) – elkülönülők • Szátán (שָׂטָן - 𐤔𐤈𐤍) – ellenség/vádló • Szofrim (סוֹפְרִים - 𐤎𐤅𐤐𐤓𐤉𐤌) – írástudók • Yeshuá (יֵשׁוּעַ - 𐤉𐤔𐤅𐤏) – szabadítás/megváltás • Yochánán (יוֹחָנָן - 𐤉𐤅𐤇𐤍𐤍) – Yahuwah kegyelmes

¹Azután így szólt hozzájuk: "Ámen, mondom néktek, hogy vannak az itt állók között némelyek, akik nem ízlelik meg a halált addig, amíg meg nem látják, hogy Elohim Királysága eljött hatalommal."

²Hat nap múlva Yeshuá maga mellé vette Kefát, Yá'ákovot és Yochánánt, felvitte csak őket külön egy magas hegyre, és szemük láttára elváltozott. ³Ruhája olyan tündöklő fehérré lett, amilyenre nem tud ruhamosó olyan fehérre mosni a földön. ⁴És íme, megjelent nekik Eli'Yáhu Moshehval, és beszélgettek Yeshuával. ⁵Kefá felelt és mondta Yeshuának: "Rábi, jó nekünk itt lennünk, készítsünk ezért három sátrat: egyet neked, egyet Moshehnak és egyet Eli'Yáhunak." ⁶Mert nem tudta, mit mondjon, mert rájuk esett rettegés és félelem. ⁷És íme, felhő fedezte be őket, és hang hallatszott a felhőből: "Ez az én szeretett Fiam, reá hallgassatok!" ⁸És hirtelen, amint körülnéztek, már senki mást nem láttak maguk mellett, csak Yeshuáát egyedül.

⁹És lőn, mikor lejöttek a hegyről, meghagyta nekik, hogy senkinek el ne mondják, amit láttak, hanem csak akkor, amikor Ben HáÁdám már feltámadt a halottak közül. ¹⁰Ők pedig megőrizték ezt a beszédet a szívükben, de tanakodtak maguk között: mit jelent feltámadni a halottak közül. ¹¹Ezért megkérdezték tőle: "Miért mondják az Szofrim, hogy előbb Eli'Yáhunak bizonyosan el kell jönnie?" ¹²Ő pedig így válaszolt: "Eli'Yáhu valóban előbb jön el és helyreállít mindent. Akkor viszont miként van megírva Ben HáÁdámról, hogy meg kell kínoztatnia és összetöretnie és kivágattatnia az élők földjéből? ¹³Azonban mondom néktek, hogy Eli'Yáhu már el is jött, és azt tették vele, amit csak akartak, ahogyan meg van írva róla."

¹⁴Amikor a többi tanítvány közelébe értek, nagy népet láttak körülöttük, és Szofrimot, akik vitatkoztak velük. ¹⁵Az egész nép pedig, amint meglátta Yeshuáát, elcsodálkozott és bámult, és odafutottak hozzá és békességet kívántak neki. ¹⁶Ő pedig megkérdezte tőlük: "Miről vitatkoztok velük?" ¹⁷A népből pedig így felelt neki egy: "Rábi, elhoztam hozzád a fiamat, akit néma szellem gyötör; ¹⁸és amikor ez megragadja, úgy leteperi őt, hogy csurog a nyála, fogait csikorgatja, és elszárad az ereje. Szóltam tanítványaidnak, hogy űzzék ki, de nem tudták." ¹⁹Yeshuá így válaszolt nekik: "Ó, hitetlen nemzedék, meddig leszek még veletek? Meddig hordozlak még titeket? Hozzátok őt elém!" ²⁰Odavitték hozzá, és amikor meglátta őt a szellem, azonnal megrázta a fiút, úgyhogy az a földre esve fetrengett és tajtékzott. ²¹Yeshuá megkérdezte a fiú apjától: "Mennyi ideje, hogy ő így van?" Mire ő ezt válaszolta: "Gyermekkora óta. ²²Sokszor vetette tűzbe is, meg vízbe is, hogy elpusztítsa, de ha valamit lehet tenned, szánj meg minket, és segíts rajtunk!" ²³Yeshuá ezt mondta neki: "Ha tudsz hinni! - Minden lehetséges annak, aki hisz." ²⁴Erre azonnal felkiáltott a gyermek apja, és így szólt: "Hiszek, segíts hitem hiányán!" ²⁵Amikor meglátta Yeshuá, hogy összefut a sokaság, ráparancsolt a tisztátalan szellemre ezt mondva neki: "Te néma és süket szellem, megparancsolom neked: menj ki belőle, és ne térj vissza belé!" ²⁶Erre az felkiáltott, erősen megrázta őt, és kiment belőle. A gyermek olyan lett, mint a halott, úgyhogy sokan azt mondták: kilehelte lelkét. ²⁷Yeshuá azonban kezét megragadva felemelte, és felkelt. ²⁸Amikor azután Yeshuá bement egy házba, tanítványai megkérdezték tőle maguk között: "Mi miért nem tudtuk kiűzni?" ²⁹Ő pedig ezt mondta nekik: "Ez a fajta semmivel sem űzhető ki, csak imádsággal és böjttel."

³⁰Onnan elindulva keresztülmentek Gálilon, de nem akarta, hogy felismerje őt valaki, ³¹mert tanítani akarta tanítványait. Arról beszélt nekik, hogy Ben HáÁdám emberek kezébe adatik, megölik, de miután megölték, három nap múlva feltámad. ³²Ők nem értették ezt a beszédet, de féltek őt megkérdezni.

³³Megérkeztek Kfár-Náchumba, és amikor már otthon volt, megkérdezte tőlük: "Miről vitatkoztatok útközben?" ³⁴Ők azonban hallgattak, mert arról vitatkoztak az úton egymással, hogy ki a legnagyobb? ³⁵Yeshuá ekkor leült, odahívta a tizenkettőt, és így szólt hozzájuk: "Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki között az utolsó és mindenki szolgája." ³⁶És kézenfogva egy kisgyermeket közéjük állította, átölelte, majd ezt mondta nekik: ³⁷"Aki az ilyen kisgyermekek közül egyet is befogad az én nevemben, az engem fogad be; és aki engem befogad, az nem engem fogad be, hanem azt, aki engem elküldött."

³⁸Yochánán ezt mondta neki: "Rábi, láttunk valakit, aki a te nevedben űz ki démonokat, és eltiltottuk, mert nem követett minket." ³⁹Yeshuá azonban ezt mondta: "Ne tiltsátok el, mert nincsen senki, aki csodát tesz az én nevemben, és ugyanakkor gyalázni tudna engem, ⁴⁰mert aki nincs ellenünk, az melletünk van. ⁴¹Aki inni ad nektek egy pohár vizet az én nevemben, mivel a Máshiách-é vagytok, Ámen, mondom néktek, hogy nem vész el a jutalma."

⁴²"Aki pedig akár csak egyet is megbotránkoztat e kicsinyek közül, akik hisznek bennem, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tengerbe dobják."

⁴³"Ha megbotránkoztat téged az egyik kezed, vágd le, mert jobb, ha csonkán mégy be az életre, mint ha két kézzel mégy a Gei-Hinomra, az olthatatlan tűzre, ⁴⁴(ahol férgük nem pusztul el és a tűz nem alszik el.) ⁴⁵És ha az egyik lábad botránkoztat meg téged, vágd le; mert jobb, ha sántán mégy be az életre, mintha két lábbal vetnek a Gei-Hinomra, ⁴⁶(ahol férgük nem pusztul el és a tűz nem alszik el.) ⁴⁷És ha az egyik szemed botránkoztat meg téged, vájd ki, mert jobb, ha fél szemmel mégy be Elohim Királyságába, mint ha két szemmel vetnek a Gei-Hinomra, ⁴⁸ahol férgük nem pusztul el és a tűz nem alszik el."

⁴⁹"Mert tűzzel sózatik meg mindenki. ⁵⁰Jó a só, de ha a só ízetlenné válik, hogyan adjátok vissza az ízét? Legyen bennetek só, és békességben éljetek egymással."

Szójegyzék: Ben HáÁdám (בֶּן הָאָדָם - 𐤁𐤍 𐤑𐤀𐤃𐤌) – Emberfia • Eli'Yáhu (אֵלִיָּהוּ - 𐤀𐤋𐤉𐤄𐤅) – Elohim-om Yahuwah • Elohim (אֱלֹהִים - 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Hatalmasságok / a Teremtő • Gálil (גָּלִיל - 𐤂𐤋𐤉𐤋) – kerület/vidék • Gei-Hinom (גֵּי הִנֹּם - 𐤂𐤉𐤄𐤍𐤌) – Hinom völgye: gyermekáldozati hely Yerusháláyim déli oldalán: Gyehenna/Pokol völgye • Kefá (כֵּיפָא - 𐤊𐤉𐤐𐤀) – szikla (arámi) • Kfár-Náchum (כְּפַר נַחוּם - 𐤊𐤐𐤓𐤍𐤇𐤅𐤌) – Náchum falva • Máshiách (מָשִׁיחַ - 𐤌𐤔𐤉𐤇) – Felkent • Mosheh (מֹשֶׁה - 𐤌𐤔𐤄) – kihúzott • Szofrim (סוֹפְרִים - 𐤎𐤅𐤐𐤓𐤉𐤌) – írástudók • Yá'ákov (יַעֲקֹב - 𐤉𐤏𐤒𐤁) – sarokba fogó • Yeshuá (יֵשׁוּעַ - 𐤉𐤔𐤅𐤏) – szabadítás/megváltás • Yochánán (יוֹחָנָן - 𐤉𐤅𐤇𐤍𐤍) – Yahuwah kegyelmes

¹Yeshuá onnan elindulva elment Yáhu'Dáh határába és Yárdenentúlra; újra sokaság gyülekezet hozzá, ő pedig szokása szerint ismét tanította őket. ²Perushim is mentek hozzá, és megkérdezték tőle, hogy szabad-e a férfinak elbocsátania a feleségét: ezzel kísértették Yeshuáát. ³Ő pedig felelt és így szólt hozzájuk: "Mit parancsolt nektek Mosheh?" ⁴Azok ezt mondták: "Mosheh megengedte a válólevél írását és az elbocsátást." ⁵Yeshuá erre így szólt hozzájuk: "Szívetek keménysége miatt írta nektek Mosheh ezt a parancsolatot, ⁶mert a teremtés kezdete óta férfinak és nőnek alkotta őket Elohim. ⁷Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, ⁸és lesznek egy testté, úgyhogy nem többé ketten, hanem egy test. ⁹Amit tehát Elohim egybekötött, ember el ne válassza." ¹⁰Otthon ismét megkérdezték őt erről a tanítványai. ¹¹Ő ezt mondta nekik: "Aki elbocsátja feleségét, és mást vesz el feleségül, házasságtörést követ el; ¹²és ha az asszony elhagyja férje házát, és máshoz megy, szintén házasságtörést követ el."

¹³Ekkor kisgyermekeket vittek hozzá, hogy megérintse őket, a tanítványok azonban rájuk szóltak. ¹⁴Amikor ezt Yeshuá észrevette, megharagudott, és így szólt hozzájuk: "Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne tiltsátok el tőlem őket, mert ilyeneké Elohim Királysága. ¹⁵Ámen, mondom nektek: aki nem úgy fogadja Elohim Királyságát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be abba." ¹⁶Ekkor karjaiba ölelte őket, és kezeit rájuk téve megáldotta őket.

¹⁷Amikor útnak indult, odafutott hozzá egy ember, és térdre borulva előtte, azt kérdezte tőle: "Jó Rábi, mit tegyek, hogy örököljem a Cháyei Olámot - az Örök Életet?" ¹⁸Yeshuá így szólt hozzá: "Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó az egy Elohimjan kívül. ¹⁹Tudod a parancsolatokat: Nem fogsz gyilkolni, nem fogsz házasságtörést elkövetni, nem fogsz lopni, nem fogsz hamis tanúságot tenni, nem fogsz csalárdul bánni, tiszteld atyádat és anyádat." ²⁰Az pedig ezt mondta neki: "Rábi, mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva." ²¹Yeshuá miután rátekintett, megkedvelte, és ezt mondta neki: "Egy valami hiányzik még belőled: menj, add el mindenedet, amid van, és oszd szét a szegények között; akkor kincsed lesz a mennyben; és jöjj, vedd fel a keresztet, és kövess engem." ²²Leesett az arca e beszédre, és bánkódott szívében, és elment, mert sok vagyona volt. ²³Yeshuá ekkor körülnézett, és így szólt tanítványaihoz: "Milyen nehezen mennek be Elohim Királyságába a gazdagok!" ²⁴A tanítványok megdöbbentek szavain. Yeshuá pedig ismét felelt és így szólt hozzájuk: "Fiaim, milyen nehéz Elohim Királyságába belépni azoknak, akik vagyonukban bíznak! ²⁵Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint gazdagnak Elohim Királyságába bejutni." ²⁶Ők még jobban megrökönyödtek, és ezt kérdezgették egymás közt: "Akkor ki szabadulhat meg?" ²⁷Yeshuá rájuk tekintett, és ezt mondta: "Az embereknek lehetetlen, de Elohimnak nem, mert Elohimnak minden lehetséges."

²⁸Kefá megszólalt, és ezt mondta neki: "Íme, mi elhagytunk mindent, és követőid lettünk." ²⁹Yeshuá így szólt: "Ámen, mondom nektek: senki sincs, aki elhagyta házát vagy fivéreit vagy nővéreit, anyját vagy apját vagy feleségét vagy gyermekeit vagy szántóföldjeit énértem és az Örömhírért, ³⁰és ne kapna százannyit: most ebben a világban házakat, fivéreket és nővéreket, anyákat és gyermekeket, és szántóföldeket üldöztetésekkel együtt, a jövendő világban pedig Cháyei Olámot - az Örök Életet. ³¹Ellenben sok elsőből lesz utolsó, és sok utolsóból lesz első."

³²Mikor pedig felfelé mentek a Yerusháláyimba vezető úton, Yeshuá előttük haladt, és ők félve és rettegve követték őt. Ekkor újra maga mellé vette a tizenkettőt, és beszélni kezdett nekik arról, ami vele történni fog: ³³"Íme, felmegyünk Yerusháláyimba, és Ben HáÁdám átadatik a Kohánim fejeinek és a Szofrimnak, halálra ítélik, és átadják a Goyimnak, ³⁴kigúnyolják, és arcába köpnek, megkorbácsolják és megölik, de a harmadik napon feltámad."

³⁵Ekkor hozzálépett Yá'ákov és Yochánán, a Zebád'Yáh két fia, és így szóltak hozzá: "Rábi, szeretnénk, ha megtennéd nekünk, amit kérünk." ³⁶Yeshuá megkérdezte tőlük: "Mit szeretnétek, mit tegyek meg nektek?" ³⁷Ők pedig ezt mondták neki: "Add meg nekünk, hogy egyikünk a jobb, a másikunk a bal kezed felől üljön dicsőségedben." ³⁸Yeshuá így válaszolt: "Nem tudjátok, mit kértek. Vajon ki tudjátok-e inni azt a poharat, amelyet én kiiszom, és meg tudtok-e bemerítkezni azzal a bemerítéssel, amellyel én bemerítkezem?" ³⁹Mire ők így feleltek neki: "Meg tudjuk tenni." Yeshuá ekkor ezt mondta nekik: "Azt a poharat, amelyből én iszom, kiisszátok, és azzal a bemerítéssel, amellyel én bemerítkezem, bemerítkeztek, ⁴⁰de hogy ki üljön jobb vagy bal kezem felől, az nem áll hatalmamban megadni, mert azoké lesz az, akiknek elkészíttetett." ⁴¹Amikor ezt a tíz tanítvány meghallotta, megharagudott Yá'ákovra és Yochánánra. ⁴²De Yeshuá odahívta őket, és így szólt hozzájuk: "Tudjátok, hogy akik a Goyim fölé választottak az uralkodásra, úgy uralkodnak rajtuk, mint fejedelmek a rabszolgáikon, és nagyjaik hatalmat gyakorolnak felettük. ⁴³De nem így van közöttetek, hanem aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen szolgátok; ⁴⁴és aki első akar lenni közöttetek, az legyen mindenki rabszolgája. ⁴⁵Mert Ben HáÁdám sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért."

⁴⁶Azután Yerichoba értek, és amikor Yeshuá tanítványaival és elég nagy sokasággal kifelé ment Yerichoból, egy vak koldus, Bár-Timáy, a Timáy fia ült az út mellett. ⁴⁷Amikor meghallotta, hogy a názereti Yeshuá az, így kiáltott fel: "Dávid Fia, Yeshuá, könyörülj rajtam!" ⁴⁸Többen is rászóltak, hogy hallgasson, ő azonban annál inkább kiáltozott: "Dávid Fia, könyörülj rajtam!" ⁴⁹Yeshuá megállt és ezt mondta: "Hívjátok ide!" Odahívták a vakot ezekkel a szavakkal: "Bízzál! Kelj fel! Hív téged!" ⁵⁰Ő pedig ledobta felsőruháját, felugrott, és odament Yeshuához. ⁵¹Yeshuá megkérdezte tőle: "Mit kívánsz, mit tegyek veled?" A vak ezt mondta: "Rábi, hogy újra lássak." ⁵²Yeshuá ekkor így szólt hozzá: "Menj el, a hited megtartott téged." És azonnal újra látott, és követte őt az úton.

Szójegyzék: Bár-Timáy (בַּרְטִימַי - 𐤁𐤓𐤈𐤉𐤌𐤉) – Timáj fia (arámi) • Ben HáÁdám (בֶּן הָאָדָם - 𐤁𐤍 𐤄𐤀𐤃𐤌) – Emberfia • Beszoráh (בְּשׂוֹרָה - 𐤁𐤔𐤅𐤓𐤄) – örömhír • Cháyei Olám (חַיֵּי עוֹלָם - 𐤇𐤉𐤉 𐤏𐤅𐤋𐤌) – örök élet • Dávid (דָּוִד - 𐤃𐤅𐤃) – szeretett • Elohim (אֱלֹהִים - 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Hatalmasságok / a Teremtő • Goyim (גּוֹיִם - 𐤂𐤅𐤉𐤌) – nem-zsidó népek • Kefá (כֵּיפָא - 𐤊𐤉𐤐𐤀) – szikla (arámi) • Kohánim (כֹּהֲנִים - 𐤊𐤄𐤍𐤉𐤌) – papok • Kohen Gádol (כֹּהֵן גָּדוֹל - 𐤊𐤄𐤍𐤂𐤃𐤅𐤋) – főpap • Mosheh (מֹשֶׁה - 𐤌𐤔𐤄) – kihúzott • Perushim (פְּרוּשִׁים - 𐤐𐤓𐤅𐤔𐤉𐤌) – elkülönülők • Rábi (רַבִּי - 𐤓𐤁𐤉) – tanítóm / mesterem • Szofrim (סוֹפְרִים - 𐤎𐤅𐤐𐤓𐤉𐤌) – írástudók • Timáy (טִימַי - 𐤈𐤉𐤌𐤉) – tisztelt • Yá'ákov (יַעֲקֹב - 𐤉𐤏𐤒𐤁) – sarokba fogó • Yáhu'Dáh (יְהוּדָה - 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤄) – Júda / Yahuwah Dicsőítése • Yárden (יַרְדֵּן - 𐤉𐤓𐤃𐤍) – alászálló folyó • Yericho (יְרִיחֹו - 𐤉𐤓𐤉𐤇𐤅) – illatváros • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם - 𐤉𐤓𐤅𐤔𐤋𐤉𐤌) – a béke alapja • Yeshuá (יֵשׁוּעַ - 𐤉𐤔𐤅𐤏) – szabadítás/megváltás • Yochánán (יוֹחָנָן - 𐤉𐤅𐤇𐤍𐤍) – Yahuwah kegyelmes • Zebád'Yáh (זְבַדְיָה - 𐤆𐤁𐤃𐤉) – ajándékom

¹Amikor közeledtek Yerusháláyimhoz, Beit-Págihez és Beit-Ányáhhoz, az Olajfák hegyénél, elküldött tanítványai közül kettőt, ²és így szólt hozzájuk: "Menjetek az előttetek levő faluba, és mindjárt, amint beértek, találtok magatok előtt egy megkötött szamárcsikót, amelyen még nem ült soha senki: oldjátok el, és hozzátok ide. ³Ha pedig valaki megkérdezi tőletek: Miért teszitek ezt? - mondjátok, hogy az Urnak van szüksége rá, de azonnal vissza is küldi." ⁴El is mentek, meg is találták a szamárcsikót az ajtó elé kötve kinn az utcán, és eloldották. ⁵Az ott álldogálók közül néhányan megkérdezték tőlük: "Miért tesztek így, hogy eloldjátok a szamárcsikót?" ⁶Ők pedig úgy válaszoltak, ahogyan Yeshuá mondta; és akkor elengedték őket. ⁷Elvitték tehát Yeshuához a szamárcsikót, ráterítették felsőruhájukat, ő pedig felült rá. ⁸Sokan felsőruhájukat terítették az útra, mások a mezőn vágott vesszőket szórtak a lába elé; ⁹akik pedig előtte és utána mentek, feleltek és kiáltották: "Hoshiáh-Náh! Áldott, aki jön Yahuwahnak nevében! ¹⁰Áldott a mi atyánknak, Dávidnak eljövendő Királysága! Hoshiáh-Náh a magasságos egekben!" ¹¹Yeshuá ekkor bement Yerusháláyimban a Beit HáMikdáshba; mikor pedig már mindent megnézett, estefelé kiment Beit-Ányáhba a tizenkettővel.

¹²Másnap pedig, amikor Beit-Ányáhból elindultak, megéhezett, ¹³és messziről meglátva egy fügefát, amely leveleket hajtott, odament, hátha talál rajta ennivaló gyümölcsöt. De amikor odaért, semmit sem talált rajta, csak levelet, mert nem volt fügeérés ideje. ¹⁴Yeshuá megszólalt, és ezt mondta a fának: "Senki ne egyék rólad gyümölcsöt, mostantól mindörökre." A tanítványai is hallották ezt.

¹⁵Azután Yerusháláyimba értek. Bemenve a Beit HáMikdáshba, Yeshuá kezdte kiűzni azokat, akik árusítottak és vásároltak a Mikdáshban, felborította a pénzváltók asztalait, a galambárusok székeit, ¹⁶és nem engedte, hogy valaki eszközt vigyen át a Mikdáshon. ¹⁷Azután így tanította őket: "Nincs-e megírva: Az én házam imádság házának fog hívattatni minden nép számára? Ti pedig rablók barlangjává tettétek." ¹⁸Meghallották ezt az Kohánim fejei és az Szofrim, és keresték a módját, hogyan veszítsék el. Féltek ugyanis tőle, mert az egész nép álmélkodott a tanításán. ¹⁹És nap mint nap, amikor beesteledett, kiment a városon kívülre.

²⁰Korán reggel, amikor elmentek a fügefa mellett, észrevették, hogy az gyökerestől kiszáradt. ²¹Kefá visszaemlékezve így szólt hozzá: "Rábi, íme, kiszáradt a fügefa, amelyet megátkoztál." ²²Yeshuá így válaszolt nekik: "Higgyetek Elohimban! ²³Ámen, mondom nektek, hogy aki azt mondja ennek a hegynek: Emelkedjél fel, és vesd magadat tengerbe! - és nem kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy amit mond, az megtörténik -, annak meg is adatik az. ²⁴Ezért mondom nektek: higgyétek, hogy mindazt, amiért imádkoztok, és amit kértek, megkapjátok, és meg is adatik nektek. ²⁵És amikor megálltok imádkozni, bocsássatok meg minden embernek azt, amivel vétett ellenetek, hogy az Egekben lévő Atyátok is megbocsássa nektek vétkeiteket. ²⁶(Ha pedig ti nem bocsátotok meg, az Egekben lévő Atyátok sem bocsátja meg vétkeiteket.)

²⁷Ismét bementek Yerusháláyimba. És miközben Yeshuá körüljárt a Mikdáshban, odamentek az Kohánim fejei, az Szofrim és a vének, ²⁸és így szóltak hozzá: "Milyen hatalommal cselekszed ezeket, és ki adta neked a hatalmat arra, hogy ilyeneket tegyél?" ²⁹Yeshuá így válaszolt nekik: "Én is kérdezek tőletek valamit, feleljetek rá, és megmondom nektek, milyen hatalommal cselekszem ezeket. ³⁰Yochánán bemerítése — kinek a szájából való volt a parancsa: az Egekből vagy Ádám fiaitól? Adjatok nekem feleletet." ³¹Azok pedig így tanakodtak maguk között: "Ha azt mondjuk: a mennyből, azt fogja mondani: Akkor miért nem hittetek neki? ³²Vagy talán mondjuk azt: emberektől?" De féltek a néptől, mert Yochánánról mindenki azt tartotta, hogy hűséges próféta volt. ³³Ezért így feleltek Yeshuának: "Nem tudjuk." Yeshuá erre így szólt hozzájuk: "Én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal cselekszem ezeket."

Szójegyzék: Ádám (אָדָם - 𐤀𐤃𐤌) – ember / földi származású • Ámen (אָמֵן - 𐤀𐤌𐤍) – úgy van, bizony • Beit-Ányáh (בֵּית עַנְיָה - 𐤁𐤉𐤕𐤏𐤍𐤉𐤄) – szegénység háza • Beit HáMikdásh (בֵּית הַמִּקְדָּשׁ - 𐤁𐤉𐤕 𐤄𐤌𐤒𐤃𐤔) – a Szentélyház • Beit-Pági (בֵּית פַּגֵּי - 𐤁𐤉𐤕 𐤐𐤂𐤉) – éretlen fügék háza • Dávid (דָּוִד - 𐤃𐤅𐤃) – szeretett • Elohim (אֱלֹהִים - 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Hatalmasságok / a Teremtő • Hoshiáh-Náh (הוֹשַׁע נָא - 𐤄𐤅𐤔𐤏𐤍𐤀) – szabadíts meg most • Kefá (כֵּיפָא - 𐤊𐤉𐤐𐤀) – szikla (arámi) • Kohánim (כֹּהֲנִים - 𐤊𐤄𐤍𐤉𐤌) – papok • Mikdásh (מִקְדָּשׁ - 𐤌𐤒𐤃𐤔) – Szentély • Rábi (רַבִּי - 𐤓𐤁𐤉) – mester / tanító • Szofrim (סוֹפְרִים - 𐤎𐤅𐤐𐤓𐤉𐤌) – írástudók • Yahuwah (יַהוּהָ - 𐤉𐤄𐤅𐤄) – az Örökkévaló (YHWH) • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם - 𐤉𐤓𐤅𐤔𐤋𐤉𐤌) – a béke alapja • Yeshuá (יֵשׁוּעַ - 𐤉𐤔𐤅𐤏) – szabadítás/megváltás • Yochánán (יוֹחָנָן - 𐤉𐤅𐤇𐤍𐤍) – Yahuwah kegyelmes

¹Yeshuá ekkor példázatokban kezdett szólni hozzájuk: "Egy ember szőlőt ültetett, körülkerítette, borsajtót ásott, és őrtornyot épített. Azután bérbe adta munkásoknak, és idegenbe távozott. ²Majd amikor a szüret ideje elérkezett, elküldött a munkásokhoz egy szolgát, hogy megkapja a részét a szőlő terméséből. ³De azok megfogták a szolgát, megverték, és elküldték üres kézzel. ⁴Ismét elküldött hozzájuk egy másik szolgát, akit megköveztek, fejét megsebezték, és nagy gyalázattal küldték el. ⁵Újból küldött egy szolgát; ezt megölték, azután sok más szolgát is, akik közül némelyeket megvertek, másokat megöltek. ⁶Volt még neki egyetlen fia, akit szeretett. Utoljára őt küldte el hozzájuk, mert így szólt: Fiamat meg fogják becsülni. ⁷A munkások azonban ezt mondták maguk között: Ez az örökös, gyertek, öljük meg, és mienk lesz az örökség! ⁸Megragadták, megölték, és kidobták a szőlőn kívülre. ⁹Mit tesz hát majd a szőlő ura? Eljön, és elveszíti a földművelőket, azután másoknak adja a szőlőt. ¹⁰Ezt az írást sem olvastátok: Az a kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a sarokkő; ¹¹Yahuwahtól lett ez, és csodálatos a mi szemünkben?" ¹²Ekkor szerették volna elfogni őt, de féltek a sokaságtól. Rájöttek ugyanis, hogy róluk mondta a példázatot. Ezért otthagyták őt, és elmentek.

¹³Elküldtek hozzá a Perushim és a Hordoszpártiak közül néhányat, hogy szóval csalják tőrbe. ¹⁴Odamentek tehát, és így szóltak hozzá: "Rábi, tudjuk, hogy igaz vagy, és nem tartasz senkitől, mert nem vagy személyválogató, hanem az igazsághoz ragaszkodva tanítod Elohim útját. Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem? Fizessük-e, vagy ne fizessük?" ¹⁵Ő pedig ismerve képmutatásukat, ezt mondta nekik: "Mit kísértetek engem? Hozzatok nekem egy Denáryont, hogy megnézzem." ¹⁶Hoztak egyet, és akkor Yeshuá megkérdezte: "Kié ez a kép és ez a felirat?" Ők pedig így feleltek: "A császáré." ¹⁷Ekkor Yeshuá ezt mondta nekik: "Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Elohimnak, ami Elohimé." És igen elcsodálkoztak rajta.

¹⁸Ezután Tzádukim is jöttek hozzá, akik azt mondják, hogy nincs feltámadás, és ezt kérdezték tőle: ¹⁹"Rábi, Mosheh előírta nekünk, hogyha valakinek a testvére meghal, és asszonyt hagy hátra, de nem hagy gyermeket, akkor a testvére vegye el az asszonyt, és támasszon magot testvére nevére. ²⁰Volt hét testvér. Az első megnősült, és amikor meghalt, nem hagyott utódot. ²¹A második is elvette az asszonyt, és meghalt úgy, hogy ő sem hagyott utódot. Ugyanígy történt a harmadikkal is, ²²és a hét közül egy sem hagyott utódot. Végül meghalt az asszony is. ²³A feltámadáskor, amikor majd ezek feltámadnak, melyiké lesz az asszony? Mert mind a hétnek a felesége volt." ²⁴Yeshuá ezt mondta nekik: "Vajon nem azért tévelyegtek-e, mert nem ismeritek a Tórát, sem Elohim csodatételeit? ²⁵Mert az emberek, amikor már feltámadtak a halálból, nem nősülnek, férjhez sem mennek, hanem olyanok, mint a Málákhim a mennyekben. ²⁶Arról pedig, hogy a halottak felébrednek, vajon nem olvastátok Mosheh könyvében, hogy mit mondott neki Elohim a csipkebokornál: Én vagyok Ávráhám Elohimja és Yitzchák Elohimja és Yá'ákov Elohimja? ²⁷Elohim nem a holtak Elohimja, hanem az élőké. Ti tehát nagyon tévelyegtek."

²⁸Ekkor odament az Szofrim közül egy, aki hallotta őket vitázni, és mivel tudta, hogy Yeshuá jól megfelelt nekik, megkérdezte tőle: "Melyik az első az összes parancsolat közül?" ²⁹Yeshuá így válaszolt: "Az első ez: Halljad, Yiszrá'El, Yahuwah, a mi Elohimunk, Yahuwah EGY, ³⁰és szeresd Yahuwahát, a te Elohimodat teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből. ³¹A második ez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. Nincsen más, ezeknél nagyobb parancsolat." ³²Az Szofer ezt mondta neki: "Ámen, Rábi, igazat szóltál, hogy egy Elohim van, és rajta kívül nincsen más; ³³és ha szeretjük őt teljes szívünkből, teljes elménkből, teljes lelkünkből és teljes erőnkből, és ha szeretjük felebarátunkat, mint magunkat, sokkal több az minden égő és véres áldozatnál." ³⁴Yeshuá pedig, amikor látta, hogy értelmesen felelt, ezt mondta neki: "Nem vagy messze Elohim Királyságától." És többé senki sem merte őt megkérdezni.

³⁵Amikor Yeshuá a Mikdashban tanított, ezt a kérdést vetette fel: "Hogyan mondhatják az Szofrim, hogy a Máshiách a Dávid Fia? ³⁶Maga Dávid mondta ezt a Ruách HáKodesh által: Így szólt Yahuwah az én Ádoniához: Ülj a jobb kezem felől, amíg lábad alá nem vetem ellenségeidet. ³⁷Ha tehát maga Dávid mondja őt Ádoniának, akkor hogyan lehet a Fia?" A nagy sokaság szívesen hallgatta őt. ³⁸Tanítását folytatva így szólt Yeshuá: "Őrizkedjetek az Szofrimtól, akik szeretnek hosszú köntösben járni, és szeretik a Shálom-köszöntést a tereken, ³⁹szeretnek a főhelyeken ülni a Beit Kneszetben és az asztalfőn a lakomákon; ⁴⁰felemésztik az özvegyek házát, és látszat kedvéért hosszan imádkoznak: ezekre kétszeres ítélet vár."

⁴¹Amikor Yeshuá leült a kincstár-ládájával szemben, nézte, hogyan dobja a pénzt a sokaság a perselybe. Sok gazdag sokat dobott bele, ⁴²egy szegény özvegyasszony pedig odamenve beledobott két fillért, azaz egy krajcárt. ⁴³Yeshuá odahívta tanítványait, és ezt mondta nekik: "Ámen, mondom nektek, hogy ez a szegény özvegyasszony mindenkinél többet dobott a perselybe. ⁴⁴Mert mindannyian fölöslegükből dobtak, ő azonban szegénységéből mindazt beledobta, amije csak volt, az egész vagyonát."

Szójegyzék: Ádoni (אֲדֹנִי - 𐤀𐤃𐤍𐤉) – az én Uram (messiási cím) • Ámen (אָמֵן - 𐤀𐤌𐤍) – úgy legyen / bizony • Ávráhám (אַבְרָהָם - 𐤀𐤁𐤓𐤄𐤌) – a sokaság atyja • Beit Kneszet (בֵּית כְּנֶסֶת - 𐤁𐤉𐤕𐤊𐤍𐤎𐤕) – gyülekezet háza • Dávid (דָּוִד - 𐤃𐤅𐤃) – szeretett • Denáryon (דֶּנָרְיוֹן - 𐤃𐤍𐤓𐤉𐤅𐤍) – római ezüstpénz (egy napszámos napi bére) • Elohim (אֱלֹהִים - 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Hatalmasságok / a Teremtő • Hordosz (הֹורְדֹוס) – Heródes (a dinasztia neve) • Málákhim (מַלְאָכִים - 𐤌𐤋𐤀𐤊𐤉𐤌) – angyalok / hírvivők • Máshiách (מָשִׁיחַ - 𐤌𐤔𐤉𐤇) – Felkent • Mikdash (מִקְדָּשׁ - 𐤌𐤒𐤃𐤔) – Szentély • Mosheh (מֹשֶׁה - 𐤌𐤔𐤄) – kihúzott • Perushim (פְּרוּשִׁים - 𐤐𐤓𐤅𐤔𐤉𐤌) – elkülönülők • Ruách HáKodesh (רוּחַ הַקֹּדֶשׁ - 𐤓𐤅𐤇𐤄𐤒𐤃𐤔) – Szent Szellem • Shálom (שָׁלוֹם - 𐤔𐤋𐤅𐤌) – béke / köszöntés • Szofrim (סוֹפְרִים - 𐤎𐤅𐤐𐤓𐤉𐤌) – írástudók • Tzádukim (צַדּוּקִים - 𐤑𐤃𐤅𐤒𐤉𐤌) – szadduceusok • Yá'ákov (יַעֲקֹב - 𐤉𐤏𐤒𐤁) – sarokba fogó • Yahuwah (יַהוּהָ - 𐤉𐤄𐤅𐤄) – az Örökkévaló (YHWH) • Yeshuá (יֵשׁוּעַ - 𐤉𐤔𐤅𐤏) – szabadítás/megváltás • Yiszrá'El (יִשְׂרָאֵל - 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – aki El-lel küzd • Yitzchák (יִצְחָק - 𐤉𐤑𐤇𐤒) – nevetni fog

¹Amikor Yeshuá kifelé ment a templomból, egyik tanítványa így szólt hozzá: "Rábi, nézd, mekkora kövek és mekkora épületek!" ²Yeshuá ezt mondta neki: "Látod ezeket a nagy épületeket? Nem marad itt kő kövön, amit le ne rombolnának."

³Amikor azután az Olajfák hegyén ült, a templommal átellenben, maguk között megkérdezte tőle Kefá, Yá'ákov, Yochánán és Andreász: ⁴"Mondd meg nekünk, mikor lesz ez, és mi a jel arra a Moedre - Kijelölt időre, amikor mindez véget ér?" ⁵Yeshuá pedig így kezdett beszélni hozzájuk: "Vigyázzatok, hogy meg ne tévesszen valaki titeket. ⁶Sokan jönnek majd az én nevemben, és azt mondják: Én vagyok! - és sokakat megtévesztenek. ⁷Amikor pedig háborúk zaját vagy háborúk hírét halljátok, meg ne rémüljetek! Ennek meg kell lennie, de ez még nem a vég. ⁸Mert nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad, többfelé földrengések és éhínségek lesznek: a vajúdás kínjainak a kezdete mindez!"

⁹"Ti pedig vigyázzatok magatokra: mert a Szánhedrin kezébe adnak át titeket, Beit HáKneszetben vernek meg, helytartók és királyok elé állítanak énértem, bizonyságul nekik. ¹⁰Az Örömhír hirdettetik ki előbb minden nép között. ¹¹Amikor pedig elhurcolnak és átadnak titeket, ne aggódjatok előre, hogy mit mondjatok, hanem ami a szátokba adatik abban az időben, azt mondjátok, mert nem ti vagytok, akik szóltok, hanem a Ruách HáKodesh. ¹²Akkor testvér a testvérét, apa a gyermekét adja majd halálra, gyermekek támadnak szüleik ellen, és vesztüket okozzák, ¹³és mindenki gyűlöl majd titeket az én nevemért; de aki mindvégig kitart, az szabadulást nyer."

¹⁴"Amikor pedig meglátjátok a "pusztító utálatosságot", amelyről Dáni'El próféta szólt, ott állni, ahol nem volna szabad - aki olvassa, értse meg! - akkor akik Yáhu'Dáhban vannak, meneküljenek a hegyekbe, ¹⁵aki a ház tetején van, ne szálljon le, és ne menjen be, hogy kihozzon valamit a házából, ¹⁶és aki a mezőn van, ne térjen vissza, hogy a köntösét elhozza. ¹⁷Jaj a terhes és a szoptatós anyáknak azokban a napokban! ¹⁸Imádkozzatok, hogy ne télen legyen ez, ¹⁹mert azok a napok a szorongatás napjai lesznek, amilyen nem volt a teremtés napjainak kezdete óta, amelyet Elohim teremtett, a mai napig - és nem is lesz többé; ²⁰és ha Yahuwah nem rövidítené meg azokat a napokat, egyetlen test sem menekülne meg; a választottakért azonban, akiket Ő kiválasztott, megrövidítette azokat a napokat."

²¹"Ha valaki akkor ezt mondja nektek: Íme, itt a Máshiách! - vagy: Íme, ott van! Ne higgyétek! ²²Mert hamis messiások és hamis próféták jelennek majd meg, jeleket és csodákat tesznek, hogy ha lehet, megtévesszék a választottakat. ²³Ti azonban őrizzétek meg lelketeket: előre megmondtam nektek mindent!"

²⁴"Azokban a napokban pedig, ama nyomorúság után, a nap elsötétedik, a hold nem fénylik, ²⁵a csillagok lehullanak az égről, és a magasság seregei megrendülnek. ²⁶És akkor meglátják Ben HáÁdámot eljönni a felhőkön, nagy erővel és ékességgel; ²⁷és akkor elküldi a Málákhimat, és összegyűjti választottait a négy szél felől, a föld sarkától az ég sarkáig."

²⁸"Vegyetek magatoknak példázatot a fügefáról: amikor már zsendül az ága, és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár. ²⁹Így ti is, amikor meglátjátok, hogy ezek történnek, tudván tudjátok, hogy közel van ő, az ajtó előtt. ³⁰Ámen, mondom nektek, hogy nem múlik el ez a nemzedék, amíg mindez végbe nem megy. ³¹Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el."

³²"Azt a napot viszont, vagy azt az órát senki sem tudja, sem a Málákh az égben, sem a Fiú, hanem csak az Ábá. ³³Vessétek szívetekre, virrasszatok, mert nem tudjátok, mikor jön el az az idő! ³⁴Ahogy az idegenbe készülő ember, amikor elhagyta házát, átadta szolgáinak az uralmat, és kiadta mindenkinek a maga munkáját, a kapuőrnek is megparancsolta, hogy a kapun őrködjön. ³⁵Álljatok meg azért az őrhelyeteken, mert nem tudjátok, mikor jön meg a ház ura; lehet este vagy éjfélkor, kakasszókor vagy a reggel hajnalán: ³⁶nehogy, amikor hirtelen megjön, alva találjon benneteket! ³⁷Amit pedig nektek mondok, íme mindenkinek mondom: Vigyázzatok!"

Szójegyzék: Ábá (אָבָא - 𐤀𐤁𐤀) – Atya/Apa • Ámen (אָמֵן - 𐤀𐤌𐤍) – bizony / úgy legyen • Andreász (אַנְדְּרֵאָס - 𐤀𐤍𐤃𐤓𐤀𐤎) – férfias (görög) • Beit Kneszet (בֵּית כְּנֶסֶת - 𐤁𐤉𐤕𐤊𐤍𐤎𐤕) – gyülekezet háza • Ben HáÁdám (בֶּן הָאָדָם - 𐤁𐤍 𐤄𐤀𐤃𐤌) – Emberfia • Beszoráh (בְּשׂוֹרָה - 𐤁𐤔𐤅𐤓𐤄) – örömhír • Dáni'El (דָּנִיֵּאל - 𐤃𐤍𐤉𐤀𐤋) – Isten az én bírám • Elohim (אֱלֹהִים - 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Hatalmasságok / a Teremtő • Kefá (כֵּיפָא - 𐤊𐤉𐤐𐤀) – szikla (arámi) • Málákh (מַלְאָך - 𐤌𐤋𐤀𐤊) – angyal / hírnök • Málákhim (מַלְאָכִים - 𐤌𐤋𐤀𐤊𐤉𐤌) – angyalok / hírnökök • Máshiách (מָשִׁיחַ - 𐤌𐤔𐤉𐤇) – Felkent • Moed (מוֹעֵד - 𐤌𐤅𐤏𐤃) – kijelölt idő / találkozó • Rábi (רַבִּי - 𐤓𐤁𐤉) – Mester / Tanító • Ruách HáKodesh (רוּחַ הַקֹּדֶשׁ - 𐤓𐤅𐤇𐤄𐤒𐤃𐤔) – Szent Szellem • Szánhedrin (סַנְהֶדְרִין - 𐤎𐤍𐤄𐤃𐤓𐤉𐤍) – legfelsőbb zsidó tanács • Yá'ákov (יַעֲקֹב - 𐤉𐤏𐤒𐤁) – sarokba fogó • Yáhu'Dáh (יְהוּדָה - 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤄) – Júda / Yahuwah Dicsőítése • Yahuwah (יַהוּהָ - 𐤉𐤄𐤅𐤄) – az Örökkévaló (YHWH) • Yeshuá (יֵשׁוּעַ - 𐤉𐤔𐤅𐤏) – szabadítás/megváltás • Yochánán (יוֹחָנָן - 𐤉𐤅𐤇𐤍𐤍) – Yahuwah kegyelmes

¹Két nap múlva volt Peszách és Chág HáMátzot - a Kovásztalan Kenyerek Ünnepe; a Kohanim vezetői és az Szofrim keresték a módját, hogyan fogják el, és öljék meg őt csellel; ²mert ezt mondták: "Ne az ünnepen, hogy zavargás ne legyen a nép körében."

³Amikor Beit-Ányáhban a leprás Shim'on házában volt, és asztalhoz telepedett, odament egy asszony, akinél valódi és drága nárduskenet volt egy alabástrom tartóban: ezt az alabástrom tartót feltörte, és ráöntötte a kenetet Yeshuá fejére. ⁴Egyesek bosszankodtak magukban: "Mire való a kenetnek ez a pazarlása? ⁵Hiszen el lehetett volna ezt adni több, mint háromszáz denáryonért, és a pénzt a szegényeknek szétosztani." És megharagudtak az asszonyra, ⁶de Yeshuá ezt mondta: "Hagyjátok őt! Miért bántjátok? Hiszen jót tett velem, ⁷mert a szegények mindig veletek vannak, és amikor csak akartok, jót tehettek velük, én azonban nem leszek mindig veletek. ⁸Megtette, amit keze tehetett: előre megkente a testemet a temetésre. ⁹Ámen, mondom nektek, hogy az egész világon bárhol hirdetik majd az Örömhírt; amit ez az asszony tett, azt is elmondják majd az ő emlékezetére."

¹⁰Ekkor Yáhu'Dáh Ish-K'riyot, egy a tizenkettő közül, elment a Kohanim vezetőihez, hogy elárulja őt nekik. ¹¹Amikor azok ezt meghallották, megörültek, és megígérték, hogy pénzt adnak neki. Ő pedig kereste a módját, hogyan árulhatná el Yeshuát egy megfelelő pillanatban.

¹²A kovásztalan kenyerek első napján, amikor a Peszáchi bárányt szokták áldozni, így szóltak hozzá tanítványai: "Hol akarod megenni a Peszáchi vacsorát, hol készítsük el?" ¹³Yeshuá elküldött tanítványai közül kettőt, és ezt mondta nekik: "Menjetek a városba, és ott szembejön veletek egy ember, aki egy korsó vizet visz; kövessétek őt, ¹⁴és ahova bemegy, mondjátok meg a házigazdának, hogy a Mester ezt üzeni: Hol van a szállásom, ahol tanítványaimmal együtt megehetem a Peszáchi vacsorát? ¹⁵Ő majd mutat nektek egy nagy emeleti termet berendezve, készen: ott készítsétek el nekünk a vacsorát." ¹⁶Elindultak tehát a tanítványok, és bementek a városba; itt mindent úgy találtak, ahogyan megmondta nekik, és elkészítették a Peszáchi vacsorát.

¹⁷Amikor beesteledett, odament a tizenkettővel; ¹⁸és amikor asztalhoz telepedtek és ettek, ezt mondta Yeshuá: "Ámen, mondom nektek, közületek egy, aki együtt eszik velem, el fog árulni engem." ¹⁹Erre elszomorodtak, és egyik a másik után kezdte tőle kérdezni: "Talán én?" ²⁰Mire ő ezt mondta nekik: "Egy a tizenkettő közül, aki velem együtt mártogat a tálba. ²¹Mert Ben HáÁdám elmegy ugyan, amint meg van írva róla, de jaj annak az embernek, aki Ben HáÁdámot az életét keresők kezébe adja: jobb lett volna annak az embernek, ha ki sem jött volna a méhből."

²²És amikor ettek, vette a kenyeret, áldást mondott, és megtörte, odaadta nekik, és ezt mondta: "Vegyétek, ez az én testem." ²³Azután vette a poharat, áldást mondott, odaadta nekik, ittak belőle mindnyájan, ²⁴és ezt mondta nekik: "Ez az én vérem, az új szövetség vére, amely sokakért kiontatik. ²⁵Ámen, mondom nektek, hogy nem iszom többé a szőlőtő terméséből addig a napig, amikor újat iszom Elohim Királyságában."

²⁶Miután elénekelték a Hálel-zsoltárokat, kimentek a Hár HáZeitim-re. ²⁷És akkor így szólt hozzájuk Yeshuá: "Mindnyájan elbotlotok bennem, mert meg van írva: Megverem a pásztort, és elszélednek a juhok. ²⁸De miután a halottakból feltámadtam, előttetek megyek Gálilba." ²⁹Kefá ezt mondta neki: "Ha mindenki meg is botránkozik, én akkor sem." ³⁰Yeshuá így szólt hozzá: "Ámen, mondom néked: te még ma, ezen az éjszakán, mielőtt kétszer megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem." ³¹Ő azonban annál inkább mondta: "Ha meg kell is halnom veled, akkor sem tagadlak meg." Ugyanígy beszéltek a többiek is.

³²Ekkor bekerített helyre értek, amelynek neve Gát-Shemenáh, és így szólt tanítványaihoz: "Üljetek le itt, amíg imádkozom." ³³Maga mellé vette Kefát, Yá'ákovot és Yochánánt, azután lélekben letörni és elképedni kezdett, ³⁴majd így szólt hozzájuk: "Lelkem keserű mindhalálig: maradjatok itt, és virrasszatok." ³⁵Egy kissé tovább ment, a földre borult és imádkozott, hogy ha lehetséges, múljék el tőle ez az óra. ³⁶És így szólt: "Ábá, Atyám! Minden lehetséges neked: vedd el tőlem ezt a poharat; mindazáltal ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem ahogyan te akartad." ³⁷Amikor visszament, alva találta őket, és így szólt Kefához: "Shim'on, alszol? Nem voltál képes egyetlen órát virrasztani? ³⁸Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek: a szellem ugyan kész, de a test erőtlen." ³⁹Újra elment, és ugyanazokkal a szavakkal imádkozott. ⁴⁰Amikor visszatért, ismét alva találta őket, mert szemük elnehezült; és nem tudták, mit feleljenek neki. ⁴¹Harmadszor is visszatért, és így szólt hozzájuk: "Aludjatok tovább és pihenjetek! Elég nektek! Eljött az óra! Íme, átadatik Ben HáÁdám a bűnösök kezébe. ⁴²Keljetek fel, menjünk! Íme, közel van, aki engem elárul."

⁴³Még beszélt, amikor egyszer csak megjelent Yáhu'Dáh, egy a tizenkettő közül, és kardokkal, botokkal felszerelt sokaság jött vele a Kohanim vezetőitől, az Szofrimtól és a vénektől. ⁴⁴Az árulója ezt az ismertető jelet adta meg nekik: "Akit megcsókolok, az lesz ő: fogjátok el, és vigyétek be biztos kísérettel." ⁴⁵Amikor odaért, azonnal hozzálépett, és így szólt: "Rábi! Rábi!" - és megcsókolta. ⁴⁶Azok pedig rátették kezüket, és elfogták. ⁴⁷Egyvalaki az ott állók közül kirántotta a kardját, lecsapott a Kohen Gádol szolgájára, és levágta a fülét. ⁴⁸Ekkor megszólalt Yeshuá, és ezt mondta nekik: "Úgy vonultatok ki ellenem, mint valami rabló ellen, kardokkal és botokkal, hogy elfogjatok. ⁴⁹Nap nap után ültem tanítani nektek a Mikdáshban, és nem nyújtottátok ki rám a kezeteket. Az Írásoknak azonban be kell teljesedniük." ⁵⁰Ekkor mindnyájan elhagyták őt és elfutottak. ⁵¹De követte őt egy ifjú, aki csak egy inget viselt meztelen testén: őt is elfogták, ⁵²de ő az ingét otthagyva meztelenül elmenekült.

⁵³Ekkor Yeshuát a Kohen Gádolhoz vitték, és oda gyülekeztek a Kohanim vezetői, a vének és az Szofrim is mind. ⁵⁴Kefá távolról követte őt, be egészen a Kohen Gádol palotájának udvarába, és ott ült a szolgákkal, melegedett a tűznél. ⁵⁵A Kohanim vezetői pedig az egész Szenhedrinnel együtt bizonyítékot kerestek Yeshuá ellen, hogy halálra adhassák; de nem találtak. ⁵⁶Sokan tettek ugyan ellene hamis tanúvallomást, a vallomások azonban nem egyeztek. ⁵⁷Ekkor előálltak néhányan, és ezt a hamis vallomást tették ellene: ⁵⁸"Mi hallottuk, amikor ezt mondta: Én lerombolom a kézzel alkotott templomot, és három nap alatt mást építek, olyat, amit nem emberi kéz alkotott." ⁵⁹De vallomásuk így sem egyezett. ⁶⁰A Kohen Gádol ekkor középre állt, és megkérdezte Yeshuától: "Semmit sem felelsz arra, amit ezek ellened vallanak?" ⁶¹Ő azonban hallgatott, és nem válaszolt semmit. Ismét megkérdezte őt a Kohen Gádol, és így szólt hozzá: "Te vagy a Máshiách, az Áldottnak Fia?" ⁶²Yeshuá ezt mondta: "Én vagyok, és meglátjátok Ben HáÁdámot, amint a Hatalmas jobbján ül, és eljön az egek felhőiben." ⁶³A Kohen Gádol erre megszaggatta a ruháit, és így szólt: "Mi szükségünk van még tanúkra? ⁶⁴Hallottátok Elohimkáromlást. Mi a ti véleményetek erről?" Azok pedig együttesen kimondták az ítéletet, hogy méltó a halálra. ⁶⁵Akkor némelyek elkezdték őt köpdösni, arcát betakarni és ütlegelni őt, és ezt mondták neki: "Prófétálj nekünk!" A szolgák is arcul verték őt.

⁶⁶Amikor Kefá lenn volt az udvaron, arra ment a Kohen Gádol egyik szolgálóleánya. ⁶⁷Meglátva Kefát, amint melegedett, ránézett, és így szólt: "Te is a Nátzráti Yeshuával voltál." ⁶⁸Ő azonban tagadta, és ezt mondta: "Nem tudom, nem is értem, mit beszélsz." És kiment az előcsarnokba. A kakas pedig megszólalt. ⁶⁹A szolgálóleány ismét meglátta őt, és újra mondta az ott állóknak: "Ez közülük való." ⁷⁰De ő ismét tagadta. Egy kis idő múlva viszont az ott állók mondták Kefának: "Bizony, közülük való vagy, hiszen Gálilból való vagy te is, és a beszéded olyan mint az övék." ⁷¹Ekkor ő elkezdett átkozódni és esküdözni: "Nem ismerem azt az embert, akiről beszéltek." ⁷²És nyomban megszólalt a kakas másodszor is. Kefának ekkor eszébe jutott, amit Yeshuá mondott neki: "Mielőtt a kakas kétszer megszólal, háromszor tagadsz meg engem." Szívére vette, és sírásra fakadt.

Szójegyzék: Ábá (אָבָא - 𐤀𐤁𐤀) – Atya/Apa • Beit-Ányáh (בֵּית עַנְיָה - 𐤁𐤉𐤕𐤏𐤍𐤉𐤄) – szegénység háza • Ben HáÁdám (בֶּן הָאָדָם - 𐤁𐤍 𐤑𐤀𐤃𐤌) – Emberfia • Chág HáMátzot (חַג הַמַּצּוֹת - 𐤇𐤂𐤄𐤌𐤑𐤅𐤕) – a kovásztalan kenyerek ünnepe • denáryon (דִּינָר - 𐤃𐤉𐤍𐤓) – római ezüstpénz, napszám-egység • Elohim (אֱלֹהִים - 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Hatalmasságok / a Teremtő • Gálil (גָּלִיל - 𐤂𐤋𐤉𐤋) – kerület/vidék • Gát-Shemenáh (גַּת שְׁמֵנָה - 𐤂𐤕𐤔𐤌𐤍𐤄) – olajsajtó • Hálel (הַלֵּל - 𐤄𐤋𐤋) – dicséret-zsoltárok (Tehilim 113–118) • Hár HáZeitim (הַר הַזֵּיתִים - 𐤄𐤓𐤄𐤆𐤉𐤕𐤉𐤌) – az olajfák hegye • Kefá (כֵּיפָא - 𐤊𐤉𐤐𐤀) – szikla (arámi) • Kohen Gádol (כֹּהֵן גָּדוֹל - 𐤊𐤄𐤍𐤂𐤃𐤅𐤋) – főpap • Máshiách (מָשִׁיחַ - 𐤌𐤔𐤉𐤇) – Felkent • Mikdásh (מִקְדָּשׁ - 𐤌𐤒𐤃𐤔) – szentély • Nátzrát (נָצְרַת - 𐤍𐤑𐤓𐤕) – őrszem • Peszách (פֶּסַח - 𐤐𐤎𐤇) – elkerülés/páska • Rábi (רַבִּי - 𐤓𐤁𐤉) – mesterem/tanítóm • Shim'on (שִׁמְעוֹן - 𐤔𐤌𐤏𐤅𐤍) – meghallgatott • Szenhedrin (סַנְהֶדְרִין - 𐤎𐤍𐤄𐤃𐤓𐤉𐤍) – főtanács • Szofrim (סוֹפְרִים - 𐤎𐤅𐤐𐤓𐤉𐤌) – írástudók • Yá'ákov (יַעֲקֹב - 𐤉𐤏𐤒𐤁) – sarokba fogó • Yáhu'Dáh (יְהוּדָה - 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤄) – Júda / Yahuwah Dicsőítése • Yeshuá (יֵשׁוּעַ - 𐤉𐤔𐤅𐤏) – szabadítás/megváltás • Yochánán (יוֹחָנָן - 𐤉𐤅𐤇𐤍𐤍) – Yahuwah kegyelmes

¹Mikor felvirradt a hajnal, a Kohanim fejei a vénekkel, a Szofrimmal és az egész Szanhedrinnel összeszövetkeztek, és Yeshuáát megkötözve elvitték, és átadták Pilátusznak. ²Pilátusz pedig megkérdezte tőle: "Te vagy Melekh HáYáhu'dim - a Zsidók Királya?" Ő így válaszolt neki: "Te mondod." ³A Kohanim fejei sok váddal illették őt, ő pedig nem felelt semmit. ⁴Pilátusz ismét megkérdezte tőle: "Nem felelsz semmit? Nézd, mennyire vádolnak!" ⁵Yeshuá pedig nem adott választ, még egy szót sem, úgyhogy csodává lett Pilátusz szemében.

⁶Ünnepenként el szokott bocsátani nekik egy foglyot, akit ők kívántak. ⁷Vala egy ember, akinek a neve Bár-Ábá, és meg volt kötözve a lázadókkal együtt, akik lelket gyilkoltak a lázadás napján. ⁸A sokaság felemelte hangját, és kérlelni kezdte Pilátuszt, hogy tegyen velük, ahogyan időről időre tett velük. ⁹Ő pedig megkérdezte tőlük: "Akarjátok, hogy elbocsássam nektek a Yáhu'dim királyát?" ¹⁰mert tudta, hogy irigységből szolgáltatták ki Yeshuáát a Kohanim fejei. ¹¹A Kohanim fejei azonban felbujtották a sokaságot, hogy inkább Bár-Ábá elbocsátását követeljék. ¹²Pilátusz ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: "Mit tegyek akkor azzal, akit a Yáhu'dim királyának mondotok?" ¹³Azok ismét felkiáltottak: "Feszítsd meg!" ¹⁴Pilátusz megkérdezte tőlük: "De mi rosszat tett?" Azok pedig még hangosabban kiáltották: "Feszítsd meg!" ¹⁵Pilátusz eleget akart tenni a sokaság kívánságának, és szabadon bocsátotta nekik Bár-Ábát; Yeshuáát pedig miután megostoroztatta, kiszolgáltatta, hogy megfeszítsék.

¹⁶A katonák elvitték őt a belső udvarba, az ítélet udvarába, és összehívták az egész sereget. ¹⁷Felöltöztették bíborba, tövisből font koronát tettek a fejére, ¹⁸és elkezdték köszönteni: "Éljen Melekh HáYáhu'dim - a Zsidók Királya!" ¹⁹Nádszállal verték a fejét, az arcába köpdöstek, és térdükre borulva leborultak előtte. ²⁰Miután kigúnyolták, levették róla a bíborruhát, felöltöztették saját ruhájába, és kivitték, hogy megfeszítsék őt.

²¹Kényszerítettek egy arra menő embert, cirénei Shim'ont, Alexander és Rufusz apját, aki a mezőről jött, hogy vigye a keresztet. ²²Elvitték őt a Gulgolet nevű helyre, ami ezt jelenti: Koponya-hely, ²³és mirhával vegyített bort adtak neki, de nem ivott belőle. ²⁴Ekkor a fára feszítették őt, és felosztották ruháit a sors szerint, amit rájuk vetettek — vette ki-ki a részét. ²⁵A harmadik óra volt (de. kilenc), amikor a fára feszítették. ²⁶Vádjának felirata pedig fölül a fára volt írva: Melekh HáYáhu'dim. ²⁷Vele együtt két gonosztevőt is fára feszítettek, egyet jobbján, egyet pedig balján. ²⁸(És így teljesedett be az Írás, amely mondja: "És bűnösök közé számláltatott.") ²⁹Az arra járók pedig káromolták, és csóválták utána fejüket, mondván: "Hahó, te, aki lerombolod a Heikhált, és felépíted három nap alatt, ³⁰szabadítsd meg lelkedet és szállj le a fáról!" ³¹Hasonlóan csúfolódtak a Kohanim fejei is maguk között a Szofrimmal együtt, és így szóltak: "Másokat megszabadított, de saját lelkét nem tudja megszabadítani. ³²Máshiách, Melekh Yiszrá'El, szálljon le most a fáról, hogy lássuk és higgyünk benne." Azok is gyalázták, akik vele együtt voltak megfeszítve.

³³Amikor a hatodik óra lett (dél), sötétség borította be az egész föld színét a kilencedik óráig. ³⁴A kilencedik órában (du. háromkor) Yeshuá nagy hangon kiáltott: "Elohi, Elohi, Lámá Shábáktáni!?" [Árámul — Ivri nyelven]: "Eli, Eli, Lámáh Ázávtáni!?" Vagyis: "Én Elohimom, én Elohimom, miért hagytál el engem!?" ³⁵Néhányan az ott állók közül, akik meghallották, mondották: "Íme, Eli'Yáhuhoz kiált." ³⁶Valaki elfutott, megtöltött egy szivacsot ecettel, nádszálra tűzte, inni adott neki, és így szólt: "Lássuk csak, eljön-e Eli'Yáhu, hogy levegye?" ³⁷Yeshuá pedig nagy hangon kiáltott, és odabízta Ruáchját. ³⁸És íme, a Heikhál Párochetje - Kárpítja kettéhasadt két részre, felülről az aljáig. ³⁹Amikor a százados, aki vele szemben állt, látta, hogy így lehelte ki lelkét, ezt mondta: "Bizony, ez az ember Ben HáElohim volt!"

⁴⁰Voltak ott asszonyok is, akik távolról figyelték; köztük a Mágdáli Miryám, továbbá Miryám, a kisebbik Yá'ákov és Yoszé anyja, valamint Shlomit, ⁴¹akik követték őt, és szolgáltak neki, amikor Gálilban volt, és sok más asszony is, akik vele mentek fel Yerusháláyimba.

⁴²Amikor beesteledett, mivel az előkészület napja, vagyis Shábát előtti nap volt, ⁴³eljött a Rámátáimi Yoszef, egy tekintélyes tanácsos, aki maga is várta Elohim Királyságát; bátor szívvel bement Pilátuszhoz, és elkérte Yeshuá testét. ⁴⁴Pilátusz csodálkozott azon, hogy már meghalt, ezért hívatta a századost, és megkérdezte tőle, hogy meghalt-e már. ⁴⁵Amikor ezt megtudta a századostól, kiadatta a holttestet Yoszefnek. ⁴⁶Ő pedig gyolcs-szemfedőt vásárolt, levette őt a fáról, begöngyölte a gyolcsba, elhelyezte egy sziklába vágott sírboltba, és követ hengerített a sírbolt bejárata elé. ⁴⁷A Mágdáli Miryám és Miryám, Yoszé anyja pedig látta a helyet, ahova őt helyezték.

Szójegyzék: Ben HáElohim (בֶּן הָאֱלֹהִים - 𐤁𐤍 𐤄𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Elohim Fia • Eli'Yáhu (אֵלִיָּהוּ - 𐤀𐤋𐤉𐤄𐤅) – Elohim-om Yahuwah • Elohim (אֱלֹהִים - 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Hatalmasságok / a Teremtő • Gálil (גָּלִיל - 𐤂𐤋𐤉𐤋) – kerület/vidék • Gulgolet (גֻּלְגֹּלֶת - 𐤂𐤋𐤂𐤋𐤕) – koponya • Heikhál (הֵיכָל - 𐤄𐤉𐤊𐤋) – a Templom belseje / szentélyhajó • Ivri (עִבְרִי - 𐤏𐤁𐤓𐤉) – héber (nyelv/nép) • Kohanim (כֹּהֲנִים - 𐤊𐤄𐤍𐤉𐤌) – kohenek / papok (többes szám) • Kohen Gádol (כֹּהֵן גָּדוֹל - 𐤊𐤄𐤍 𐤂𐤃𐤅𐤋) – főpap • Máshiách (מָשִׁיחַ - 𐤌𐤔𐤉𐤇) – Felkent • Miryám (מִרְיָם - 𐤌𐤓𐤉𐤌) – keserűség/felmagasztalt • Párochet (פָּרֹכֶת - 𐤐𐤓𐤊𐤕) – kárpit, függöny (a Szent és Szentek Szentje közötti) • Rámátáim (רָמָתַיִם - 𐤓𐤌𐤕𐤉𐤌) – magaslatok (héber duál; Shmu'El próféta szülőhelye) • Ruách (רוּחַ - 𐤓𐤅𐤇) – szellem / lélek / lélegzet • Shábát (שַׁבָּת - 𐤔𐤁𐤕) – nyugalom napja • Shim'on (שִׁמְעוֹן - 𐤔𐤌𐤏𐤅𐤍) – meghallgatott • Shlomit (שְׁלֹמִית - 𐤔𐤋𐤌𐤉𐤕) – békesség • Szanhedrin (סַנְהֶדְרִין - 𐤎𐤍𐤄𐤃𐤓𐤉𐤍) – nagytanács • Szofrim (סוֹפְרִים - 𐤎𐤅𐤐𐤓𐤉𐤌) – írástudók • Yá'ákov (יַעֲקֹב - 𐤉𐤏𐤒𐤁) – sarokba fogó • Yáhu'dim (יְהוּדִים - 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤉𐤌) – dicsőítők/zsidók • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם - 𐤉𐤓𐤅𐤔𐤋𐤉𐤌) – a béke alapja • Yeshuá (יֵשׁוּעַ - 𐤉𐤔𐤅𐤏) – szabadítás/megváltás • Yiszrá'El (יִשְׂרָאֵל - 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – aki El-lel küzd • Yoszé (יוֹסֵי - 𐤉𐤅𐤎𐤉) – Yoszef rövidített/SG-i alakja • Yoszef (יוֹסֵף - 𐤉𐤅𐤎𐤐) – hozzáad

¹Amikor elmúlt a Shábát, a Mágdáli Miryám és Miryám, a Yá'ákov anyja, valamint Shlomit illatos keneteket vásároltak, hogy elmenjenek, és megkenjék őt.

²A hét első napján, korán reggel, napkeltekor, elmentek a sírbolthoz, ³és erről beszéltek egymás között: "Ki hengeríti el nekünk a követ a sír szájáról?" ⁴Ekkor felemelték szemeiket, és látták, hogy a kő el van hengerítve. Pedig az igen nagy volt. ⁵És amikor bementek a sírboltba, látták, hogy egy fehér köpenybe burkolózott ifjú ül jobb felől, és megrettentek. ⁶De az így szólt hozzájuk: "Ne féljetek! A Nátzráti Yeshuát keresitek, akit megfeszítettek? Feltámadt, nincsen itt. Íme, ez az a hely, ahova őt tették. ⁷De menjetek el, mondjátok meg a tanítványainak és Kefának, hogy előttetek megy Gálilba: ott meglátjátok őt, amint megmondta nektek." ⁸Ekkor kijöttek, és elfutottak a sírbolttól, mert remegés és rettegés fogta el őket; és senkinek sem mondtak el semmit, mert féltek.

⁹A hét első napján, korán reggel, miután feltámadt, először a Mágdáli Miryámnak jelent meg, akiből hét gonosz szellemet űzött ki. ¹⁰Ő elment, és megvitte a hírt azoknak, akik vele voltak, akik gyászoltak és sírtak. ¹¹Amikor ezek meghallották, hogy ő él, és hogy Miryám látta, nem hitték el. ¹²Ezután más alakban jelent meg közülük kettőnek útközben, amikor vidékre mentek. ¹³Ezek is elmentek, és megvitték a hírt a többieknek, de nekik sem hittek.

¹⁴Végül pedig megjelent magának a tizenegynek is, amikor asztalnál ültek, és szemükre vetette hitetlenségüket, keményszívűségüket, hogy nem hittek azoknak, akik látták őt, miután feltámadt. ¹⁵Ezután így szólt hozzájuk: "Menjetek el szerte az egész világba, kiáltsátok az Örömhírtt minden testnek. ¹⁶Aki hisz, és bemerítkezik, megszabadul, aki pedig nem hisz, bűnösnek bizonyul. ¹⁷Azokat pedig, akik hisznek, ezek a jelek követik: az én nevemben gonosz szellemeket űznek ki, új nyelveken szólnak, ¹⁸kígyókat vesznek kezükbe, és ha valami halálosat isznak, nem ártanak nekik és nem rontják el őket, betegre teszik rá a kezüket, és azok meggyógyulnak.

¹⁹"A HáÁdon Yeshuá pedig miután ezeket mondta nekik, felemeltetett a mennybe, és Elohim jobbjára ült. ²⁰Azok pedig elmentek, hirdették az Örömhírt minden helyen, az Ádon keze pedig velük volt, és beteljesítette szavát jelekkel, amelyek kezük által történtek.)

Szójegyzék: Ádon (אָדוֹן - 𐤀𐤃𐤅𐤍) – Úr/Mester • Beszoráh (בְּשׂוֹרָה - 𐤁𐤔𐤅𐤓𐤄) – örömhír • Elohim (אֱלֹהִים - 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Hatalmasságok / a Teremtő • Gálil (גָּלִיל - 𐤂𐤋𐤉𐤋) – kerület/vidék • Kefá (כֵּיפָא - 𐤊𐤉𐤐𐤀) – szikla (arámi) • Miryám (מִרְיָם - 𐤌𐤓𐤉𐤌) – keserűség/felmagasztalt • Nátzrát (נָצְרַת - 𐤍𐤑𐤓𐤕) – őrszem • Shábát (שַׁבָּת - 𐤔𐤁𐤕) – nyugalom napja • Shlomit (שְׁלֹמִית - 𐤔𐤋𐤌𐤉𐤕) – békés/teljes • Yá'ákov (יַעֲקֹב - 𐤉𐤏𐤒𐤁) – sarokba fogó • Yeshuá (יֵשׁוּעַ - 𐤉𐤔𐤅𐤏) – szabadítás/megváltás