Yahuwah Biblia

Aháb halála után Móáb elpártolt Yiszráeltől. Ahazjá Shomronban leesett felső szobájából a korláton keresztül, és megbetegedett. Követeket küldött el, akiknek ezt mondta: Menjetek, és kérdezzétek meg Baalzebúbot, Ekrón Elohim-ját, hogy meggyógyulok-e ebből a betegségből! Ekkor Yahuwah ANGYALA (Meleck) így szólt a tisbei Eliyahuhoz: Indulj, menj el Shomron királyának a követei elé, és így szólj hozzájuk: Talán nincs Elohim Yiszráelben, hogy ti Baalzebúbot, Ekrón Elohim-ját mentek megkérdezni? Ezért így szól Yahuwah: Nem kelsz föl abból az ágyból, amelybe lefeküdtél, hanem meg fogsz halni! Ezzel Eliyahu elment.

Amikor a követek visszatértek a királyhoz, megkérdezte tőlük: Miért tértetek vissza? Azok így feleltek neki: Egy férfi jött velünk szembe, és ezt mondta nekünk: Menjetek, térjetek vissza a királyhoz, aki elküldött benneteket, és így szóljatok hozzá: Ezt mondja Yahuwah: Talán nincs Elohim Yiszráelben, hogy te Baalzebúbhoz, Ekrón Elohim-jához küldesz, hogy megkérdezd őt? Ezért nem kelsz föl abból az ágyból, amelybe lefeküdtél, hanem meg fogsz halni! Ő megkérdezte tőlük: Milyen volt annak a férfinak a külseje, aki veletek szembe jött, és ezeket mondta nektek? Azok így feleltek neki: Szőrből készült ruha volt azon a férfin, és bőröv övezte a derekát. A király ezt mondta: A tisbei Eliyahu volt az.

Ekkor elküldte Eliyahuhoz egyik parancsnokát ötven emberével. Ez fölment hozzá, mert Eliyahu a hegy tetején tartózkodott, és így szólította meg: Elohim embere! A király azt parancsolja, hogy jöjj le! Eliyahu így felelt az ötven ember parancsnokának: Ha én Elohim embere vagyok, szálljon le tűz az égből, és emésszen meg téged ötven embereddel együtt! Ekkor tűz szállt le az égből, és megemésztette őt ötven emberével együtt. A király elküldte hozzá egy másik parancsnokát is ötven emberével, aki így szólította meg: Elohim embere! Azt üzeni a király, hogy jöjj le azonnal! De Eliyahu így felelt nekik: Ha én Elohim embere vagyok, szálljon le tűz az égből, és emésszen meg téged ötven embereddel együtt! Ekkor Elohim tüze szállt le az égből, és megemésztette őt ötven emberével együtt. Még egy harmadik parancsnokát is elküldte ötven emberével együtt. Ez a harmadik parancsnok fölérve térdre rogyott Eliyahu előtt, könyörgött neki, és így szólt hozzá: Elohim embere! Kérlek, legyen drága előtted az életem és ötven szolgádnak az élete! Lásd, tűz szállt le az égből, és megemésztette az előbbi két parancsnokot és ötven emberüket. De most az én életem legyen drága előtted!

Ekkor Yahuwah ANGYALA (Meleck) így szólt Eliyahuhoz: Menj el vele, ne félj tőle! Elindult tehát, és elment vele a királyhoz. Így szólt hozzá: Ezt mondja Yahuwah: Mivel követeket küldtél, hogy megkérdezd Baalzebúbot, Ekrón Elohim-ját, mintha Yiszráelben nem volna Elohim, akinek az igéjét megkérdezhetnéd, azért nem kelsz föl az ágyból, amelybe lefeküdtél, hanem meg fogsz halni!

Meg is halt Yahuwah-nak a szava szerint, amelyet Eliyahu elmondott. Utána Jórám lett a király, a Yehudai Jórám királynak, Yosháfát fiának a második évében, mert neki nem volt fia. Ahazjá egyéb dolgai, amelyeket véghezvitt, meg vannak írva Yiszráel királyainak a történetéről szóló könyvben.

Amikor Yahuwah föl akarta vinni Eliyahut forgószélben az égbe, Eliyahu és Elisha elment Gilgálból. Eliyahu ezt mondta Elishanak: Maradj itt, mert engem Beit-Elbe küldött Yahuwah. De Elisha így felelt: Az élő Yahuwah-ra és a te életedre mondom, hogy nem hagylak el! Elmentek tehát Beit-Elbe. A Beit-Eli prófétatanítványok odamentek Elishahoz, és ezt mondták neki: Tudod-e, hogy Yahuwah ma elragadja mellőled uradat? Ő így felelt: Én is tudom, de hallgassatok! Akkor ezt mondta neki Eliyahu: Maradj itt, Elisha, mert engem Yerikoba küldött Yahuwah. Ő azonban így felelt: Az élő Yahuwah-ra és a te életedre mondom, hogy nem hagylak el! És megérkeztek Yerikoba. A Yerikoi prófétatanítványok odaléptek Elishahoz, és ezt mondták neki: Tudod-e, hogy Yahuwah ma elragadja mellőled uradat? Ő így felelt: Én is tudom, de hallgassatok! Azután ezt mondta neki Eliyahu: Maradj itt, mert Yahuwah a Yordanhoz küldött engem. Ő így felelt: Az élő Yahuwah-ra és a te életedre mondom, hogy nem hagylak el! Így mentek ketten együtt. Velük ment ötven prófétatanítvány is, és amikor ők ketten megálltak a Yordannál, azok is megálltak tőlük távol. Eliyahu fogta a palástját, összegöngyölte, és ráütött vele a vízre, mire az kettévált, ők pedig mindketten szárazon mentek át rajta. ű

Amikor átmentek, Eliyahu ezt mondta Elishanak: Kérj valamit, megteszem, mielőtt elragadnak tőled. Elisha így felelt: Jusson nekem a benned működő szellemből kétszeres rész! Ő ezt mondta: Nehezet kértél. Ha látsz engem, amikor elragadnak tőled, akkor úgy lesz; de ha nem, akkor nem lesz úgy. Amikor azután tovább mentek, és beszélgettek, hirtelen egy tüzes harci kocsi jelent meg tüzes lovakkal, és elválasztotta őket egymástól. Így ment föl Eliyahu forgószélben az égbe. Elisha látta ezt, és így kiáltozott: Atyám! Atyám! Yiszráel harci kocsijai és lovasai! Azután nem látta őt többé. Ekkor megragadta a ruháját, és két darabra szakította. Majd fölemelte Eliyahu leesett palástját, és megint odaállt a Yordan partjára. Fogta Eliyahunak a leesett palástját, ráütött azzal a vízre, és így szólt: Hol van Yahuwah, Eliyahu Elohim-ja, hol van Ő? Amikor ráütött a vízre, az kettévált, Elisha pedig átment rajta. Látták ezt a prófétatanítványok, akik átellenben, Yerikoban voltak, és ezt mondták: Az Eliyahuban működő szellem Elishara szállt! És eléje menve a földre borultak előtte. Majd ezt mondták neki: Van itt szolgáid között ötven ember, bátor férfiak: hadd menjenek el megkeresni uradat, hátha Yahuwah Szelleme ragadta el, és letette valamelyik hegyre vagy völgybe. De ő így felelt: Ne küldjetek senkit! Amikor azonban a végletekig unszolták, azt mondta: Hát küldjetek! El is küldték az ötven embert, azok három napig keresték, de nem találták meg. Visszatértek azért hozzá, mert még Yerikoban tartózkodott. Így szólt hozzájuk: Megmondtam nektek, hogy ne menjetek.

Egyszer a városbeliek ezt mondták Elishanak: Yahuwah-ám, magad is látod, hogy ez a város jó lakóhely, de a vize rossz, és a földje terméketlen. Erre ő így felelt: Hozzatok ide egy új tálat, és tegyetek bele sót! Oda is vitték neki. Ő pedig kiment a víz forrásához, sót dobott bele, és ezt mondta: Így szól Yahuwah: Meggyógyítom ezt a vizet, nem okoz többé halált és terméketlenséget. És a víz meggyógyult, így van ez még ma is, Elisha szava szerint, amelyet kimondott.

Onnan azután elment Beit-Elbe. Amikor az úton fölfelé ment, fiatal fiúk jöttek ki a városból, és így csúfolták őt: Menj föl, kopasz! Menj föl, kopasz! Ő azonban hátrafordult, rájuk nézett, és megátkozta őket Yahuwah nevében. Ekkor két medve jött ki az erdőből, és szétszaggatott közülük negyvenkét gyermeket. Innen fölment a Karmel-hegyre, onnan pedig visszatért Shomronba.

Yorám, Aháb fia Yosháfátnak, Yehuda királyának a tizennyolcadik évében lett Yiszráel királya Shomronban, és tizenkét évig uralkodott. Azt tette, amit rossznak lát Yahuwah: bár nem annyira, mint apja és anyja, mert eltávolította Baal szent oszlopát, amelyet apja készíttetett. De ragaszkodott Yerov’amnak, Nebát fiának a vétkéhez, aki vétekbe vitte Yiszráelt, nem tágított attól.

Mésa, Móáb királya juhtenyésztéssel foglalkozott, és Yiszráel királyának százezer hízott bárányt meg százezer kost kellett szállítania gyapjastul. De amikor Aháb meghalt, Móáb királya elpártolt Yiszráel királyától. Ezért Yorám király egy kitűzött napon kivonult Shomronból, és megszemlélte egész Yiszráelt. Majd ilyen üzenetet küldött Yosháfátnak, Yehuda királyának: Móáb királya elpártolt tőlem. Eljössz-e velem harcolni Móáb ellen? Ő így felelt: Elmegyek, én éppúgy, mint te, az én népem éppúgy, mint a te néped, az én lovasságom éppúgy, mint a te lovasságod. Majd megkérdezte: Melyik úton vonuljunk föl? Ő így felelt: Edom pusztáján át.

Elment tehát Yiszráel királya, Yehuda királya és Edom királya. Már hét napja bolyongtak az úton, és nem volt vize a seregnek, sem az utánuk hajtott állatoknak. Akkor ezt mondta Yiszráel királya: Hát azért hívta össze Yahuwah ezt a három királyt, hogy Móáb kezébe adja őket? De Yosháfát így szólt: Nincs itt Yahuwah-nak egy prófétája, aki által megkérdezhetnénk Yahuwah-át? Yiszráel királyának egyik szolgája így válaszolt: Itt van Elisha, Sáfát fia, aki Eliyahu kezére szokott vizet önteni. Yosháfát így szólt: Valóban Yahuwah igéje szól rajta keresztül. Elment tehát hozzá Yiszráel királya és Yosháfát, meg Edom királya. Elisha azonban ezt mondta Yiszráel királyának: Semmi közünk sincs egymáshoz. Eredj apád prófétáihoz, meg anyád prófétáihoz! De Yiszráel királya így szólt hozzá: Ne mondd ezt! Hiszen Yahuwah hívta össze ezt a három királyt, hogy Móáb kezébe adja őket. Elisha így felelt: A Seregek élő Yahuwahjára mondom, akinek a szolgálatában állok, hogy ha nem nézném Yosháfátnak, Yehuda királyának a személyét, rád sem tekintenék, meg sem látnálak! De most hozzatok ide egy lantost! Amikor a lantos zenélni kezdett, Yahuwah keze megérintette a prófétát. Így szólt: Ezt mondja Yahuwah: Csináljatok sok gödröt ebben a patakmederben. Mert ezt mondja Yahuwah: Nem láttok szelet, nem láttok esőt, mégis megtelik ez a patakmeder vízzel, és ihattok ti is, meg a jószágaitok, az állataitok is. De ez még csekélység Yahuwah előtt. Ő Móábot is a kezetekbe adja. Levertek minden megerősített és minden fontosabb várost. Kivágtok minden termőfát, betömtök minden forrást, és kövekkel tesztek tönkre minden jó szántóföldet! Történt másnap reggel, az ételáldozat idején, hogy egyszerre csak víz áradt Edom felől, és megtelt az a vidék vízzel.

Amikor meghallotta az egész Móáb, hogy harcba vonultak ellenük ezek a királyok, fegyverbe szólítottak minden fegyverfogható embert, sőt még másokat is, és fölálltak a határon. Reggel amikor fölkeltek, a nap rásütött a vízre, és a móábiak vörösleni látták maguk előtt a vizet, mint a vért. Akkor ezt mondták: Ez vér! Bizonyosan egymásra támadtak a királyok, és leverték egymást. Most tehát zsákmányra, Móáb! De amikor odaértek Yiszráel táborához, megindult Yiszráel, megverte a móábiakat, és azok megfutamodtak előttük. De utánuk nyomultak, és szétverték a móábiakat. A városokat lerombolták, a jó szántóföldeket mind teledobálták kővel, minden forrást betömtek, és minden termőfát kivágtak. Csupán Kír-Hareset kövei maradtak meg, de azt is körülvették és lőtték a parittyások. Amikor Móáb királya látta, hogy nem bírja tovább a harcot, maga mellé vett hétszáz kardforgató embert, hogy keresztültörjenek Edom királyánál, de nem tudtak. Akkor fogta elsőszülött fiát, aki őutána lett volna a király, és feláldozta égőáldozatként a várfalon. Emiatt olyan nagy felháborodás támadt Yiszráelben, hogy fölkerekedtek és visszatértek hazájukba.

Egyszer egy prófétatanítvány felesége így kiáltott Elishahoz: Szolgád, az én férjem meghalt; és te is tudod, hogy szolgád félte Yahuwah-át. Most eljött a hitelező, hogy elvegye két gyermekemet rabszolgájának. Elisha megkérdezte tőle: Mit tehetek érted? Mondd meg nekem, mi van a házadban? Az asszony így felelt: Nincsen egyéb szolgálód házában, csak egy korsó olaj. Elisha ezt mondta: Menj, kérj kölcsön edényeket ott kinn minden szomszédodtól, üres edényeket, de nem keveset. Azután menj be, zárd be magad és fiaid mögött az ajtót, és tölts ezekbe az edényekbe. Amelyik megtelt, tedd félre! Az asszony elment, és bezárta maga és fiai mögött az ajtót. Azok eléje rakták az edényeket, ő pedig töltögetett. Amikor megteltek az edények, ezt mondta az egyik fiának: Tégy elém még egy edényt! De az így felelt neki: Nincs több edény. Ezután nem folyt több olaj. Az asszony elment Elohim emberéhez, és elbeszélte ezt. Ő pedig így szólt: Eredj, add el az olajat, és fizesd ki az adósságodat. Ami pedig megmarad, abból élj a fiaiddal együtt!

Egyszer Elisha elment Súnémba. Volt ott egy jómódú asszony, aki marasztalni szokta őt, hogy ott egyék. Ezért ahányszor csak arra járt, betért oda, hogy nála egyék. Az asszony így szólt a férjéhez: Nézd csak, én tudom, hogy Elohim szent embere az, aki mindig betér hozzánk. Építsünk neki egy kis felső szobát, tegyünk bele neki ágyat, asztalt, széket és mécsest, hogy ott szálljon meg, amikor hozzánk jön! Történt egyszer, hogy odaérkezett Elisha, megszállt a felső szobában, és lefeküdt ott. Majd ezt mondta Géhazinak, a szolgájának: Hívd ide ezt a súnémi asszonyt! Az odahívta az asszonyt, aki megállt előtte. Még ezt is mondta szolgájának: Mondd meg neki: Látom, hogy milyen figyelmesen gondoskodol rólunk. Mit tehetek érted? Nincs-e valamilyen ügyed, amelyről beszélhetnék a királlyal, vagy a hadseregparancsnokkal? De ő így felelt: Én a saját népem körében lakom. Elisha ezt mondta: Mégis mit tehetnék érted? Géhazi közbeszólt: Hiszen nincs fia, a férje meg öreg. Elisha így szólt: Hívd ide az asszonyt! Amikor odahívta, az megállt az ajtóban. Elisha így szólt: Egy év múlva fiút ölelsz. Az asszony így felelt: Ugyan, Yahuwah-ám, Elohim embere, ne ámítsd szolgálódat! De teherbe esett az asszony, és fiút szült egy év múlva, abban az időben, amelyet Elisha megmondott neki.

Amikor felnőtt a gyermek, egy alkalommal kiment az apjához, az aratókhoz. Egyszer csak azt mondta az apjának: Jaj a fejem, a fejem! Az apja meghagyta a szolgájának, hogy vigye el az anyjához. Az föl is vette, és elvitte az anyjához; annak a térdén feküdt délig, akkor meghalt. Az anya fölment, és lefektette Elohim emberének az ágyára, rázárta az ajtót, és elment. Odahívta a férjét, és így szólt: Küldj ide egy szolgalegényt meg egy szamarat, hadd siessek Elohim emberéhez, aztán visszatérek. De a férfi azt kérdezte: Miért mégy ma hozzá? Hiszen nincs sem újhold, sem Shabbat! Az asszony így szólt: Hagyj békén! És fölnyergelve a szamarat, ezt mondta a szolgalegénynek: Hajtsd az állatot állandóan, és ne akadályozz a vágtatásban, amíg nem szólok neked! Elment tehát, és megérkezett Elohim emberéhez a Karmel-hegyre. Amikor Elohim embere távolról meglátta őt, így szólt Géhazihoz, a szolgájához: Nézd csak, az ott a súnémi asszony! Fuss eléje, és kérdezd meg, hogy jól van-e ő, jól van-e a férje, és jól van-e a gyermeke? Az asszony így felelt: Jól! De amikor odaért Elohim emberéhez a hegyre, átkarolta a lábát. Géhazi odalépett, hogy félretaszítsa, de Elohim embere így szólt: Ne bántsd, hiszen el van keseredve, és Yahuwah eltitkolta előlem, nem jelentette ki ezt nekem. Az asszony ezt mondta: Yahuwah-ám, kértem-e én fiút? Nem azt mondtam-e, hogy ne hitegess engem?! Akkor Elisha így szólt Géhazihoz: Övezd fel derekadat, vedd kezedbe a botomat, és menj el! Ha valakivel találkozol, ne köszönj neki, és ha valaki neked köszön, ne válaszolj! Tedd a botomat a fiú arcára! De a fiú anyja így szólt: Az élő Yahuwah-ra és a te életedre mondom, hogy nem hagylak itt! Elindult tehát Elisha, és ment az asszony után. Géhazi már előttük elment, és a botot a fiú arcára tette, de az nem szólt és nem eszmélt. Visszatért tehát Elishahoz, és jelentette neki, hogy nem ébredt fel a fiú.

Ekkor Elisha bement a házba, ahol a fiú holtan feküdt az ágyán. Bement, bezárta kettőjük mögött az ajtót, és imádkozott Yahuwah-hoz. Majd fellépett az ágyra, odafeküdt a gyermek mellé, és rátette száját a szájára, szemét a szemére, tenyerét a tenyerére. Ahogy így ráhajolt, fölmelegedett a gyermek teste. Azután néhányszor föl-alá járt a házban, majd ismét odalépett, és föléje hajolt. Ekkor a fiú tüsszentett hétszer egymásután, és felnyitotta a szemét. Ő pedig odahívta Géhazit, és azt mondta: Hívd ide a súnémi asszonyt! Az odahívta, és amikor odament hozzá, így szólt: Viheted a fiadat. Az asszony odamenve a lábához esett, a földre borult, azután vette a fiát és elment.

Amikor Elisha visszatért Gilgálba, éhínség volt az országban. A prófétatanítványok ott ültek előtte, ő pedig így szólt a szolgájához: Tedd föl a nagy fazekat, és főzz valami főzeléket a prófétatanítványoknak! Egyikük kiment a mezőre, hogy valamilyen zöldségfélét szedjen. Talált is a mezőn egy indás növényt, és teleszedte a ruháját vadtökkel. Hazaérve belevagdalta a fazékba főzeléknek, mert nem tudták, mi az. Azután kimerítették a férfiaknak, hogy egyenek; de amikor enni kezdtek a főzelékből, így kiáltottak föl: Halál van a fazékban, Elohim embere! És nem tudták megenni. Akkor ő ezt mondta: Hozzatok lisztet! Beledobta azt a fazékba, és így szólt: Merítsd ki a népnek, hadd egyenek! Akkor már nem volt semmi rossz a fazékban.

Egyszer egy ember jött Baal-Sálisából, és hozott Elohim emberének az első termésből készült kenyeret: húsz árpakenyeret meg friss gabonát a tarisznyájában. Elisha ezt mondta: Add oda a népnek, hadd egyenek! A szolgája azonban így szólt: Hogyan adjam ezt száz embernek? De ő így felelt: Add oda a népnek, hadd egyenek! Mert ezt mondja Yahuwah: Enni fognak és még marad is. Odaadta tehát nekik, azok pedig ettek, és még hagytak is belőle, ahogyan Yahuwah megmondta.

Naamán, az arámok királyának hadseregparancsnoka, nagyra becsült ember volt ura előtt, és tekintélyes, mert általa szabadította meg Yahuwah Arámot. Ez a férfi erős vitéz volt, de bélpoklos lett. Egyszer rabló arám csapatok vonultak ki, és foglyul ejtettek Yiszráel országából egy kisleányt, aki Naamán feleségének a szolgálója lett. Ez így szólt úrnőjéhez: Bárcsak eljuthatna az én uram a Shomroni prófétához, az majd meggyógyítaná bélpoklosságából. Naamán megjelent ura előtt, és elmondta, hogy mit beszélt yiszráel országából való leány. Arám királya ezt mondta: Menj csak el, én meg levelet küldök Yiszráel királyának. El is ment, és vitt magával tíz talentum ezüstöt, hatezer aranyat meg tíz rend ruhát. Átadta a levelet is Yiszráel királyának, amely így szólt: Most, amikor ez a levél hozzád érkezik, kérlek, hogy gyógyítsd meg bélpoklosságából szolgámat, Naamánt, akit hozzád küldtem! Amikor Yiszráel királya fölolvasta a levelet, megszaggatta a ruháját, és ezt mondta: Hát Elohim vagyok én, aki megölhet és életre kelthet, hogy ideküld ez énhozzám egy embert, hogy meggyógyítsam bélpoklosságából?! Értsétek és lássátok meg, hogy csak ürügyet keres ellenem!

Amikor Elisha, Elohim embere meghallotta, hogy Yiszráel királya megszaggatta a ruháját, ilyen üzenetet küldött a királynak: Miért szaggattad meg a ruhádat? Jöjjön ide hozzám az az ember, és tudja meg, hogy van próféta Yiszráelben! Ezért Naamán elment lovaival és kocsijával, és megállt Elisha házának a bejáratánál. Elisha egy követet küldött hozzá ezzel az üzenettel: Menj, és fürödj meg hétszer a Yordanban, akkor újra megtisztul a tested! Naamán azonban megharagudott, elment, és így szólt: Én azt gondoltam, hogy majd ki fog jönni, elém áll, és segítségül hívja Elohim-jának, Yahuwah-nak a nevét, azután végighúzza kezét a beteg helyen, és meggyógyít a bélpoklosságból. Hát nem többet érnek-e Damaszkusz folyói, Abáná és Parpar, Yiszráel minden vizénél? Megfürödhetnék azokban is, hogy megtisztuljak! Azzal megfordult, és haragosan eltávozott. Szolgái azonban odamentek, és így szóltak hozzá: Atyám, ha a próféta valami nagyot parancsolt volna, azt is megtetted volna. Mennyivel inkább megteheted, amikor csak azt mondta, hogy fürödj meg, és megtisztulsz. Lement tehát, és megmerítkezett hétszer a Yordanban Elohim emberének a kívánsága szerint. Akkor újra tiszta lett a teste, akárcsak egy kisgyermeké.

Ezután Naamán visszatért egész kíséretével Elohim emberéhez, bement, megállt előtte, és ezt mondta: Most már tudom, hogy nincs máshol Elohim az egész földön, csak Yiszráelben. Most azért fogadj el ajándékot szolgádtól! De ő így felelt: Az élő Yahuwah-ra mondom, akinek a szolgálatában állok, hogy nem fogadok el semmit! Bár unszolta, hogy fogadja el, ő hajthatatlan maradt. Akkor ezt mondta Naamán: Ha nem fogadod el, akkor viszont adass szolgádnak annyi földet, amennyit egy pár öszvér elbír, mert nem készít többé szolgád sem égőáldozatot, sem véresáldozatot más Elohim-nak, csak Yahuwah-nak! Csak azt az egy dolgot bocsássa meg Yahuwah a te szolgádnak, hogy amikor az én uram bemegy Rimmón templomába, hogy ott leboruljon, és az én kezemre támaszkodik, én is leborulhassak Rimmón templomában. Azt, hogy én leborulok Rimmón templomában, bocsássa meg Yahuwah a te szolgádnak! Ő azt felelte: Menj el békével!

Még csak rövid utat tett meg Naamán, amikor Géhazi, Elishanak, Elohim emberének a szolgája ezt gondolta: Lám, az én uram kímélte ezt az arámi Naamánt, és nem fogadta el tőle, amit hozott. Az élő Yahuwah-ra mondom, hogy én majd utánafutok, hogy kapjak tőle valamit! Utána is eredt Géhazi Naamánnak. Amikor Naamán meglátta, hogy fut utána, leugrott a kocsijáról, elébe ment, és ezt kérdezte: Jól vagytok? Az így felelt: Jól. De uram ezt az üzenetet küldi: Éppen most érkezett hozzám két prófétatanítvány az Efráim hegyvidékéről. Adj nekik egy talentum ezüstöt és két rend ruhát. Naamán ezt mondta: Kérlek, fogadj el két talentumot! Így unszolta őt. Majd bekötött két talentum ezüstöt két zacskóba, és két rend ruhával együtt odaadta két szolgájának, azok vitték Géhazi előtt. Amikor a dombhoz érkeztek, kivette a kezükből, és elhelyezte egy házban. Az embereket pedig elküldte, és azok elmentek. Azután bement, és ura elé állt. Elisha ezt kérdezte: Honnan jössz, Géhazi? Ő így felelt: Nem járt a te szolgád sehol sem. De ő ezt mondta neki: Nem igaz! Az én szívem ott járt, amikor az az ember leszállt a kocsiról, és eléd ment. Hát annak az ideje van most, hogy ezüstöt szerezz, és ruhákat, olajfákat és szőlőket, juhokat és marhákat, szolgákat és szolgálókat végy? Ragadjon rád és ivadékodra Naamán bélpoklossága örökre! És az olyan poklosan ment ki előle, mint a hó.

Egyszer azt mondták a prófétatanítványok Elishanak: Nézd csak, szűk nekünk ez a hely, ahol mi veled lakunk. Hadd menjünk el a Yordanhoz, ott mindegyikünk kivág egy szál fát, és készítünk magunknak helyet, ahol lakjunk. Ő ezt mondta: Menjetek! De az egyik így szólt: Kérlek, jöjj el te is szolgáiddal! Ő így felelt: Elmegyek. El is ment velük. Amikor megérkeztek a Yordanhoz, vágni kezdték a fákat. De amikor az egyik ledöntött egy szálfát, a fejsze vasa beleesett a vízbe. Akkor felkiáltott, és ezt mondta: Jaj, Yahuwah-ám! Pedig ezt is kölcsönkértem! Elohim embere megkérdezte: Hová esett? Az megmutatta neki a helyet; ő pedig levágott egy darab fát, és odadobta. A fejszevas ekkor úszni kezdett. Elisha így szólt: Emeld ki! Az pedig kinyújtotta a kezét, és kivette.

Arám királya háborút indított Yiszráel ellen. Tanácskozott udvari embereivel, hogy melyik helyen legyen a tábora. Elohim embere azonban ezt az üzenetet küldte Yiszráel királyának: Vigyázz, ne vonulj át ezen a helyen, mert ott vonulnak le az arámok. Yiszráel királya ekkor embereket küldött arra a helyre, amelyet Elohim embere mondott neki, figyelmeztetve őt, hogy ott vigyázzon magára. Így történt többször is. Felháborodott emiatt Arám királya, összehívatta udvari embereit, és ezt mondta nekik: Miért nem jelentitek nekem, hogy ki tart a mieink közül Yiszráel királyával? Ekkor az egyik udvari embere így szólt: Senki, Yahuwah-ám király! De yiszráelben levő Elisha próféta megmondja Yiszráel királyának még azokat a dolgokat is, amelyekről te a hálószobádban beszélsz. A király ezt parancsolta: Menjetek, és nézzetek utána, hogy hol van, hadd fogassam el! Jelentették neki, hogy most Dótánban van. Akkor lovakat, harci kocsikat és tekintélyes sereget küldött oda. Azok megérkeztek éjjel, és körülvették a várost.

Amikor Elohim emberének a szolgája korán felkelt és kiment, már körülvette a várost a sereg lovakkal, meg harci kocsikkal. A szolgája így szólt hozzá: Jaj, Yahuwah-ám! Mit tegyünk? De ő így felelt: Ne félj, mert többen vannak velünk, mint ővelük! Majd Elisha így imádkozott: Yahuwah-ám, nyisd meg a szemét, hadd lásson! És Yahuwah megnyitotta a szolgának a szemét, és az meglátta, hogy tele van a hegy Elisha körül tüzes lovakkal és harci kocsikkal. Amikor aztán az arámok rárontottak, így imádkozott Elisha Yahuwah-hoz: Verd meg ezt a népet vaksággal! Meg is verte őket vaksággal Elisha kérése szerint. Elisha akkor ezt mondta nekik: Nem ez az az út, és nem ez az a város. Jöjjetek utánam, majd én elvezetlek benneteket ahhoz az emberhez, akit kerestek. És elvezette őket Shomronba. Shomronba érkezve így szólt Elisha: Yahuwah-ám, nyisd ki a szemüket, hogy lássanak! Yahuwah megnyitotta a szemüket, és akkor látták, hogy Shomron közepén vannak. Amikor Yiszráel királya meglátta őket, ezt kérdezte Elishatól: Megölessem-e őket, atyám? Ő így felelt: Ne ölesd meg! Meg szoktad-e öletni azokat, akiket foglyul ejtesz kardoddal vagy íjaddal? Adj nekik kenyeret és vizet, hadd egyenek és igyanak, azután menjenek el urukhoz. Nagy lakomát rendezett tehát nekik, és miután ettek és ittak, elbocsátotta őket. Azok pedig elmentek urukhoz. Nem is jöttek többé arám rablócsapatok Yiszráel országába.

Történt ezek után, hogy Benhadad, Arám királya összegyűjtötte egész seregét, fölvonult, és ostrom alá vette Shomront. Nagy éhínség támadt Shomronban, mert addig ostromolták, míg egy szamárfej nyolcvan ezüstbe, egy maréknyi galambtrágya pedig öt ezüstbe került. Egyszer Yiszráel királya a várfalon járkált, és egy asszony így kiáltott hozzá: Segíts, Yahuwah-ám király! De ő ezt mondta: Ha Yahuwah nem segít rajtad, én hogyan segítsek? Talán a szérűről vagy a sajtóból? Majd ezt mondta neki a király: Mi bajod van? Erre ő így felelt: Egy asszony ezt mondta nekem: Add ide a fiadat, együk meg ma őt, holnap pedig megesszük az én fiamat. Meg is főztük a fiamat, és megettük. Másnap ezt mondtam neki: Add ide a te fiadat, együk meg azt is! Ő azonban elrejtette a fiát. A király hallva az asszony beszédét, megszaggatta a ruháját, és úgy ment tovább a várfalon. A nép akkor látta, hogy alul zsákruha van a testén. Akkor ezt mondta: Úgy segítsen Elohim most és ezután is, hogy ma nem marad a helyén Elishanak, Sáfát fiának a feje!

Elisha a házában ült, és vele voltak a vének. A király kiküldte egyik emberét, de még mielőtt a követ odaért volna hozzá, ezt mondta Elisha a véneknek: Látjátok, ez a gyilkos fajzat ide küldött, hogy a fejemet vétesse! Ügyeljetek, és amikor a követ ideér, zárjátok be az ajtót előtte, és nyomjátok az ajtót vele szemben, mert urának a léptei hallatszanak a nyomában. Még beszélt velük, amikor a követ már oda is ért hozzá, és ezt mondta: Látod, ilyen baj származott Yahuwah-tól! Miért várjak még tovább Yahuwah-ra ?!

Ekkor így szólt Elisha: Halljátok meg Yahuwah igéjét! Ezt mondja Yahuwah: Holnap ilyenkor egy szeá finomliszt egy sekelbe, meg két szeá árpa is egy sekelbe fog kerülni Shomron kapujában. Erre így válaszolt Elohim emberének az a tiszt, akinek a kezére szokott támaszkodni a király: Még ha Yahuwah megnyitná is az ég csatornáit, akkor sem történhetik meg ez. De ő így felelt: Majd meglátod a saját szemeddel, de nem eszel belőle. A kapu bejáratánál volt négy poklos ember, akik ezt mondták egymásnak: Mit ülünk itt, amíg meghalunk? Ha azt mondanánk, hogy menjünk be a városba: éhínség van a városban, meghalunk ott. Ha pedig itt ülünk, akkor is meghalunk. Jertek ezért, lopózzunk be az arámok táborába! Ha életben hagynak bennünket, élünk; ha megölnek, akkor meghalunk. Alkonyatkor elindultak, hogy az arámok táborába menjenek. De amikor az arámok táborának a széléhez értek, látták, hogy nincs ott senki. Mert Yahuwah azt tette, hogy az arám táborban harci kocsik, lovak és nagy haderő robogását hallották, mire azok ezt mondták egymásnak: Yiszráel királya bizonyára felbérelte ellenünk a hettiták királyait és Egyiptom királyait, hogy ránk törjenek! Ezért futásnak eredtek alkonyatkor, otthagyva sátraikat, lovaikat, szamaraikat, a tábort, ahogyan volt, és futva mentették életüket. Amikor ezek a poklosok a tábor széléhez érkeztek, bementek egy sátorba, ettek, ittak, majd elvittek onnan ezüstöt, aranyat meg ruhákat, azután elmentek, és elrejtették azokat. Egy másik sátorba is bementek, onnan is vittek el, azután elmentek és elrejtették.

Majd ezt mondták egymásnak: Nem helyes, amit teszünk. Ez a nap örömhírnek a napja. Ha hallgatunk és megvárjuk a virradatot, büntetés ér bennünket. Jertek azért, menjünk és mondjuk el ezt a királyi palotában! Odaérkezve kiáltottak a város kapuőrségének, és ezt jelentették nekik: Bementünk az arám táborba, és láttuk, hogy senki sincs ott, emberi szó sem hallatszik, csak kikötött lovak és szamarak vannak ott, meg a sátorok, ahogyan voltak. Így kiáltottak a kapuőröknek, azok pedig jelentették ezt benn a királyi palotában. A király fölkelt éjszaka, és így szólt udvari embereihez: Majd én megmondom nektek, hogy mit tettek velünk az arámok. Tudják, hogy éhezünk, ezért kivonultak a táborból, hogy elrejtőzzenek a mezőn, mert azt gondolják: Ha kijönnek a városból, élve fogjuk el őket, a városba pedig behatolunk. Az egyik udvari ember így válaszolt: Fogjunk öt megmaradt lovat, amelyek itt megmaradtak. Mindegy, hogy úgy járnak-e, mint akik még megmaradtak Yiszráel egész sokaságából, vagy úgy, mint akik elpusztultak Yiszráel egész sokaságából. Küldjük ki őket, és majd meglátjuk! Fogtak tehát két harci kocsit lovastul, és elküldött a király az arámok tábora után, hogy menjenek el, és nézzék meg. Utánuk is mentek egészen a Yordanig, és látták, hogy az egész út tele van ruhával és fölszereléssel, amiket az arámok sietségükben eldobáltak. Ekkor a kiküldöttek visszatértek, és jelentették ezt a királynak. A nép pedig kitódult, és kifosztotta az arámok táborát. Így történt, hogy egy szeá finomliszt egy sekelbe, és két szeá árpa is egy sekelbe került, Yahuwah szava szerint. A király odarendelte a kapuhoz azt a tisztet, akinek a kezére szokott támaszkodni, a nép azonban agyontaposta a kapuban, és meghalt, ahogyan megmondta Elohim embere. Akkor mondta meg, amikor a király hozzá ment. Éppen úgy történt, ahogyan Elohim embere megmondta a királynak: két szeá árpa egy sekelbe, meg egy szeá finomliszt is egy sekelbe fog kerülni Shomron kapujában holnap ilyenkor. Erre válaszolt így a tiszt Elohim emberének: Még ha Yahuwah megnyitná is az ég csatornáit, akkor sem történhetik meg ez. Ő erre így felelt: Majd meglátod a saját szemeddel, de nem eszel belőle! Úgy is járt: a nép agyontaposta a kapuban, és meghalt.

Egyszer Elisha így szólt ahhoz az asszonyhoz, akinek a fiát életre keltette: Indulj útnak házad népével együtt, és tartózkodj jövevényként ott, ahol lehet, mert Yahuwah éhínséget idéz elő, és be is következik az az országban hét esztendeig. Az asszony el is indult és azt tette, amit Elohim embere mondott. Elment háza népével együtt, és a fileszteusok földjén élt jövevényként hét esztendeig. A hetedik esztendő végén visszatért az asszony a filiszteusok földjéről, és elment a királyhoz, hogy segítséget kérjen a háza és mezeje dolgában. A király éppen Géhazival, Elohim emberének a szolgájával beszélgetett, és ezt mondta: Beszéld el nekem mindazokat a nagy tetteket, amelyeket Elisha véghezvitt! Ő éppen azt beszélte el a királynak, hogy hogyan keltette életre a holtat, amikor megjelent az az asszony, akinek a fiát életre keltette, hogy segítséget kérjen a királytól háza és mezeje dolgában. Géhazi így szólt: uram király! Ez az az asszony és ez a fia, akit életre keltett Elisha. A király kikérdezte az asszonyt, az pedig elbeszélte neki az ügyét. Ekkor a király egy udvari ember adott mellé, és meghagyta, hogy adják vissza mindenét, sőt a mező egész jövedelmét is attól a naptól számítva, amikor elhagyta az országot, egész mostanáig.

Elisha ezután elment Damaszkuszba. Benhadad, Arám királya éppen beteg volt. Amikor jelentették neki, hogy Elohim embere odaérkezett, ezt mondta a király Hazáélnak: Végy magadhoz ajándékot, és menj Elohim embere elé. Kérdeztesd meg vele Yahuwah-át, hogy felépülök-e ebből a betegségből! Hazáél tehát eléje ment, vitt magával ajándékul mindenféle damaszkuszi drágaságot, amennyit negyven teve elbír. Amikor odaért, megállt előtte, és így szólt: Fiad, Benhadad, Arám királya küldött hozzád, hogy megkérdezze, felépül-e ebből a betegségből? Elisha ezt mondta neki: Menj, és mondd azt neki, hogy bizonyosan felépül. Bár Yahuwah velem megláttatta, hogy meg fog halni. Akkor Elohim embere mereven maga elé nézett, azután sírva fakadt. Hazáél megkérdezte: Miért sírsz, uram? Ő így felelt: Mert megtudtam, hogy milyen veszedelmet hozol Yiszráel fiaira. Erődjeiket fölperzseled, ifjaikat fegyverrel ölöd meg, csecsemőiket sziklához vágod, és terhes asszonyaikat felhasogatod. Erre azt mondta Hazáél: Ugyan micsoda a te szolgád, ez a kutya, hogy ilyen nagy dolgokat vihetnék véghez? De Elisha így felelt: Megláttatta velem Yahuwah, hogy te leszel Arám királya. Elishatól eltávozva bement urához, aki megkérdezte tőle: Mit mondott neked Elisha? Ő így felelt: Azt mondta nekem, hogy bizonyosan fölépülsz. Másnap azonban fogott egy takarót, vízbe mártotta, és urának az arcára terítette, úgyhogy meghalt. Utána Hazáél lett a király.

Yorámnak, Aháb fiának, Yiszráel királyának ötödik évében, amikor Yehuda királya Yosháfát volt, kezdett uralkodni Yorám, Yosháfátnak, Yehuda királyának a fia. Harminckét éves volt, amikor király lett, és nyolc évig uralkodott Yerushalaim-ban. Yiszráel királyainak az útján járt, ugyanúgy élt, mint Aháb háza népe, mert Aháb leánya volt a felesége. Azt tette, amit rossznak lát Yahuwah. De Yahuwah nem akarta elpusztítani Yehudat szolgájáért, Davidért, mert megígérte neki, hogy mécsest ad neki és fiainak mindenkor.

Az ő idejében pártoltak el az Edomiak Yehudatól, és királyt választottak maguknak. Ezért Yorám Cáirba vonult összes harci kocsijával együtt. Éjjel fölkelt, átvágta magát az Edomiakon, akik bekerítették őt és a harci kocsik parancsnokait. A hadinép pedig otthonába menekült. Így pártoltak el az Edomiak Yehudatól mindmáig. Ugyanebben az időben pártolt el Libná is. Yorám egyéb dolgai és mindaz, amit véghezvitt, meg vannak írva a Yehuda királyainak a történetéről szóló könyvben. És pihenni tért Yorám őseihez, és eltemették ősei mellé David városában. Utána a fia, Ahazjá lett a király.

Yorámnak, Aháb fiának, Yiszráel királyának tizenkettedik évében lett királlyá Ahazjá, Yorámnak, Yehuda királyának a fia. Huszonkét éves volt Ahazjá, amikor király lett, és egy évig uralkodott Yerushalaim-ban. Anyja neve Ataljá volt, Omrinak, Yiszráel királyának az unokája. Ő is Aháb házának az útján járt, és azt tette, amit rossznak tart Yahuwah, éppúgy, mint Aháb háza, mert Ahábnak a veje lett. Yorámmal, Aháb fiával együtt háborút viselt Hazáél arám király ellen Rámót-Gileádért, de az arámok megsebesítették Yorámot. Ezért Yorám király visszatért Yizre’elbe, hogy gyógyíttassa magát a sebekből, amelyeket az arámok ejtettek rajta Rámáhban, amikor Hazáél arám király ellen harcolt. Ahazjá, Yorám fia, Yehuda királya pedig elment, hogy meglátogassa Yorámot, Aháb fiát Yiszráelben, mert beteg volt.

Elisha próféta magához hívott egy prófétatanítványt, és ezt mondta neki: Öltsd fel derekadra az övedet, vedd kezedbe ezt az olajoskorsót, és menj el Rámót-Gileádba! Ha odaérkezel, keresd meg Yehut, Yosháfát fiát, Nimshi unokáját. Menj oda, hívasd ki a társai közül, és vezesd be a legbelső szobába! Azután fogd az olajoskorsót, önts olajat a fejére, és mondd: Így szól Yahuwah: Fölkentelek téged Yiszráel királyává! Azután nyisd ki az ajtót, és fuss el, ne késlekedj!

El is ment az ifjú, az ifjú próféta Rámót-Gileádba. Amikor odaérkezett, a haderő parancsnokai éppen együtt voltak. Ő így szólt: Beszédem van veled, parancsnok! Yehu megkérdezte: Melyikünkkel? Ő így felelt: Teveled, parancsnok! Ekkor fölkelt, és bement a házba, amaz pedig olajat öntött a fejére, és ezt mondta neki: Így szól Yahuwah, Yiszráel Elohim-ja: Fölkentelek téged Yahuwah népének, Yiszráelnek a királyává! Irtsd ki uradnak, Ahábnak a háza népét! Így állok bosszút Yizebelen szolgáimnak, a prófétáknak a véréért és Yahuwah minden szolgájának a véréért. Elpusztul Aháb egész háza népe, mert kiirtom Yiszráelből Aháb férfiutódait, apraját-nagyját. Olyanná teszem Aháb házát, mint Yerov’amnak, Nebát fiának a házát, meg Baasának, Áhiyá fiának a házát. Yizebelt pedig a kutyák eszik meg Yizre’eli birtokán, és nem fogják eltemetni! Ezután kinyitotta az ajtót, és elfutott.

Amikor Yehu kiment urának a szolgáihoz, azok megkérdezték tőle: Rendben van minden? Miért jött hozzád ez a bolond? Ő így felelt nekik: Ti is ismeritek az ilyen fecsegő embert. De ők azt mondták: Ez hazugság. Mondd csak el nekünk! Erre ő ezt mondta: Ilyesfélét mondott nekem: Így szól Yahuwah: Fölkentelek téged Yiszráel királyává! Akkor mindnyájan sietve fogták ruhájukat, leterítették alája a lépcsőre, azután megfújták a kürtöket, és kiáltották: Yehu a király! Így szőtt összeesküvést Yehu, Yosháfát fia, Nimshi unokája Yorám ellen. Yorám egész Yiszráellel együtt Rámót-Gileádot védelmezte Hazáél arám királlyal szemben. De visszatért Yorám király, hogy Yizre’elben gyógyíttassa magát azokból a sebekből, amelyeket az arámok ejtettek rajta, amikor Hazáél arám király ellen harcolt. Yehu pedig ezt mondta: Ha egyetértetek velem, akkor ne juthasson ki szökevény a városból, hogy ne mehessen el hírt vinni Yizre’elbe!

Ekkor Yehu harci kocsijára szállt, és elment Yizre’elbe, mert ott feküdt Yorám. Ahazjá, Yehuda királya is odament, hogy meglátogassa Yorámot. A Yizre’el tornyában álló őrszem meglátta Yehu közeledő csapatát, és így kiáltott: Egy csapatot látok! Yorám ezt parancsolta: Keríts egy lovast, küldd eléjük, hogy kérdezze meg, békés-e a szándékuk! A lovas elébe ment, és ezt mondta: Azt kérdezi a király, hogy békés-e a szándékotok? Yehu így felelt: Mit törődsz te a békés szándékkal? Kerülj mögém! Az őrszem jelentette, hogy a küldött odaért hozzájuk, de nem tért vissza. Akkor elküldött egy másik lovast, az is odaért hozzájuk, és ezt mondta: Azt kérdezi a király, hogy békés-e a szándékotok? Yehu így felelt: Mit törődsz te a békés szándékkal? Kerülj mögém! Az őrszem jelentette, hogy ez is odaért hozzájuk, de nem tért vissza. De aki jön, az úgy hajt, ahogyan Yehu, Nimshi unokája szokott hajtani, olyan eszeveszetten hajt. Akkor Yorám megparancsolta, hogy fogjanak be. És mikor befogtak a harci kocsijába, kivonult Yorám, Yiszráel királya és Ahazjá, Yehuda királya, mindegyik a maga harci kocsiján. Kivonultak Yehu elé, és a Yizre’eli Nábot birtokán találkoztak vele. Yorám meglátva Yehut, ezt kérdezte: Békés-e a szándékod, Yehu? De ő így felelt: Hogy lehetne békés, amíg anyádnak, Yizebelnek paráznasága és sok varázsolgatása tart?! Ekkor Yorám megfordult, futásnak eredt, és odakiáltotta Ahazjának: Árulás, Ahazjá! Yehu azonban kezébe kapta az íját, és meglőtte Yorámot a lapockái között úgy, hogy a nyíl a szívén ment keresztül, és ő összerogyott a harci kocsiján. Yehu ezt mondta tisztjének, Bidkarnak: Vedd föl, és dobd oda a Yizre’eli Nábotnak a birtokára! Mert emlékezz vissza, amikor apja, Aháb után egymás mellett lovagoltunk, én meg te, milyen vészes jövendölést mondott róla Yahuwah: Bizony láttam, amikor kiontották Nábotnak és fiainak a vérét, így szól Yahuwah, azért megfizetek neked ezen a birtokon, így szól Yahuwah! Most azért vedd fel, és dobd erre a birtokra, Yahuwah szava szerint!

Amikor Ahazjá, Yehuda királya ezt látta, futásnak eredt Beit-Haggán felé, de Yehu üldözőbe vette, és ezt parancsolta: Őt is! És megsebesítették a hadi szekerén Gúr hágójánál, Yibleam mellett. Elmenekült Megiddóba, de ott meghalt. Szolgái elvitték harci kocsiján Yerushalaim-ba, és eltemették sírjába ősei mellé, David városában. Ahazjá Yorámnak, Aháb fiának tizenegyedik évében lett Yehuda királya.

Azután Yehu megérkezett Yizre’elbe. Amikor Yizebel ezt meghallotta, kifestette a szemét, feldíszítette a fejét, és kinézett az ablakon. Amikor Yehu bement a kapun, Yizebel ezt kérdezte: Vajon jó vége lett-e Zimrinek, aki meggyilkolta urát?! Ő pedig fölnézve az ablakra így szólt: Ki tart velem, kicsoda? Akkor kitekintett két-három udvari ember. Ő megparancsolta: Dobjátok le! Le is dobták, úgyhogy vére a falra meg a lovakra fröccsent, és eltaposták. Yehu pedig bement, és miután evett és ivott, ezt mondta: Nézzetek utána ennek az átkozottnak, és temessétek el, mert mégiscsak királyleány volt! De amikor odamentek, hogy eltemessék, nem találtak belőle mást, csak a koponyáját, a lábait és a két kezefejét. Visszatértek, és jelentették neki, mire ő ezt mondta: Yahuwah igéje ez, amelyet kijelentett szolgája, a tisbei Eliyahu által: A kutyák eszik meg Yizebel testét a Yizre’eli birtokon. És olyan lesz Yizebel holtteste a Yizre’eli birtokon, mint a trágya a mezőn; nem mondják meg róla, hogy ez volt Yizebel.

Ahábnak hetven fia volt Shomronban. Yehu tehát leveleket írt, és elküldte Shomronba a Yizre’eli parancsnokokhoz, a vénekhez és Aháb fiainak a nevelőihez, ezzel a tartalommal: Most, amikor ez a levél hozzátok érkezik, nálatok vannak uratoknak a fiai, és nálatok vannak a harci kocsik, a lovak és a megerősített város a hadi fölszereléssel együtt. Szemeljétek ki tehát uratok fiai közül a legjobbat és legbecsületesebbet, ültessétek apja trónjára, és harcoljatok uratok házáért! De azok igen-igen megijedtek, és ezt mondták: Hiszen két király sem állhatott meg vele szemben, hogyan állhatnánk meg mi?! Akkor a palota felügyelője és a városparancsnok, meg a vének és a nevelők ezt az üzenetet küldték Yehunak: Szolgáid vagyunk, és bármit parancsolsz nekünk, megtesszük. Senkit sem választunk királlyá, tedd azt, amit jónak látsz! Erre egy második levelet is írt nekik, ezzel a tartalommal: Ha velem tartotok, és hallgattok a szavamra, akkor vegyétek fejét azoknak a férfiaknak, uratok fiainak, és jöjjetek hozzám Yizre’elbe holnap ilyenkor! A királyfiak ugyanis, hetvenen, a város előkelőinél voltak; azok nevelték őket. Amikor a levél hozzájuk érkezett, fogták a királyfiakat, és lemészárolták mind a hetvenet, fejüket kosarakba rakták, és elküldték Yehunak Yizre’elbe. Amikor a követ megérkezett, és jelentette neki, hogy elhozták a királyfiak fejét, ezt mondta: Rakjátok le azokat reggelre a kapu bejáratánál két rakásba! Reggel aztán kiment, odaállt, és ezt mondta az egész népnek: Ti igazak vagytok. Én ütöttem pártot Yahuwah-ám ellen, és én öltem meg őt, de ki vágta le mindezeket? Tudjátok meg tehát, hogy semmi sem esik a földre Yahuwah igéjéből, amit kijelentett Yahuwah Aháb házáról! Yahuwah véghezvitte azt, amit kijelentett szolgája, Eliyahu által. Azután levágta Yehu mindazokat, akik még megmaradtak Aháb házából Yizre’elben, minden tekintélyes és bizalmas emberét, meg a papjait. Senkit sem hagyott elmenekülni. Majd elindult, és elment Shomronba. Éppen Beit-Éked-Háróimnál járt az úton, amikor találkozott Yehu Ahazjának, Yehuda királyának a testvéreivel. Megkérdezte: Kik vagytok? Ők így feleltek: Ahazjának a testvérei vagyunk, és azért megyünk, hogy köszöntsük a királyfiakat meg az anyakirálynő fiait. Yehu ezt parancsolta: Fogjátok el őket élve! El is fogták őket élve, és lemészárolták őket Beit-Éked kútjánál: negyvenkét férfit. Nem hagyott meg közülük senkit.

Onnan továbbmenve összetalálkozott Yehonádábbal, Rékáb fiával. Köszöntötte, és azt kérdezte: Olyan őszinte szívvel vagy-e irántam, mint amilyen őszinte szívvel vagyok én teirántad? Yehonádáb így felelt: Igen! Ha igen – mondta Yehu -, add a kezed! Amikor az kezet adott, maga mellé állította a kocsijára. Majd ezt mondta: Jöjj velem, és lásd meg, hogyan buzgólkodom Yahuwah-ért. És magával vitte a harci kocsiján. Miután megérkezett Shomronba, levágta Shomronban Aháb minden megmaradt hozzátartozóját, egészen kipusztította őket, Yahuwah igéje szerint, amelyet kijelentett Eliyahunak.

Akkor összegyűjtötte Yehu az egész népet, és ezt mondta nekik: Aháb nem tisztelte eléggé a Baalt. Yehu sokkal jobban akarja tisztelni. Most azért hívjátok ide Baal összes prófétáját, összes szolgáját és összes papját! Senki se hiányozzék, mert nagy áldozatot mutatok be a Baalnak. Senki sem fog életben maradni, aki hiányzik! Yehu azonban álnokságból tette ezt, hogy elpusztíthassa a Baal tisztelőit. Majd ezt mondta Yehu: Tartsatok szent ünnepet a Baal tiszteletére! Ki is hirdették ezt. Yehu üzenetet küldött egész Yiszráelnek, és eljöttek a Baal tisztelői mind; nem volt senki, aki el ne jött volna. Azután bementek a Baal templomába, úgyhogy a Baal temploma zsúfolásig megtelt. Akkor azt mondta a ruhatár felügyelőjének: Hozz ki ruhákat a Baal tisztelőinek! Az kihozta nekik a ruhákat. Majd bement Yehu és Yehonádáb, Rékáb fia a Baal templomába, és ezt mondta a Baal tisztelőinek: Kutassatok, és nézzetek körül, hogy nincs-e itt valaki köztetek Yahuwah tisztelői közül. Csak a Baal tisztelői lehetnek itt!

Ezután hozzáfogtak a véresáldozatok és égőáldozatok előkészítéséhez. Yehu pedig nyolcvan embert helyezett el kívül, és ezt mondta: Aki egyet is elszalaszt azok közül az emberek közül, akiket a kezetekbe juttatok, az életével fizet annak az életéért. Amikor elvégezték az égőáldozat előkészítését, ezt parancsolta Yehu a testőröknek és a tiszteknek: Menjetek be, és vágjátok le őket, senki se jöjjön ki közülük! A testőrök és a tisztek kardélre hányták őket, és kidobálták holttestüket, majd behatoltak a Baal-templom belsejébe. Kihordták a Baal-templom szent oszlopait, és elégették. Ledöntötték a Baalnak szentelt oszlopot, majd lerombolták a Baal templomát, és árnyékszékké tették. Így van ez még ma is.

Így pusztította ki Yehu a Baalt Yiszráelből. De nem tágított Yehu Yerov’amnak, Nebát fiának a vétkeitől, aki vétekbe vitte Yiszráelt: az aranyborjúktól, amelyek Beit-Elben és Dánban voltak. Yahuwah ezt mondta Yehunak: Mivel jól véghezvitted azt, amit helyesnek láttam, és mindenben szándékom szerint bántál el Aháb házával, azért utódaid negyedízig ülnek Yiszráel trónján. Yehu azonban nem vigyázott arra, hogy teljes szívvel Yahuwah-nak, Yiszráel Elohim-jának a törvénye szerint éljen. Nem tágított Yerov’am vétkeitől, aki vétekbe vitte Yiszráelt.

Abban az időben kezdte Yahuwah megcsonkítani Yiszráelt, mert megverte őket Hazáél Yiszráel egész határa mentén: a Yordantól napkeletre, Gileád egész földjén a gádiakat, a Reuvenieket és a Menasheh-belieket, az Arnón-patak mellett fekvő Aróértől fogva egész Gileádot és Básánt. Yehu egyéb dolgai, minden, amit véghezvitt, összes hőstettei meg vannak írva Yiszráel királyainak a történetéről szóló könyvben. Pihenni tért Yehu őseihez, és eltemették Shomronban. Utána fia, Yoáház lett a király. Az az idő, amíg Yehu Shomronban Yiszráel királya volt: huszonnyolc esztendő.

Amikor Ataljá, Ahazjá anyja látta, hogy meghalt a fia, fogta magát, és kipusztította a királyi család minden ivadékát. De Yosheba, Yorám király lánya, Ahazjá húga fogta Yoásht, Ahazjá fiát, és kilopta őt a királyfiak közül, akiket halálra szántak, és őt meg a dajkáját a hálószobába vitte. Azután elrejtették Ataljá elől, és így őt nem ölték meg. Nála volt elrejtve hat évig Yahuwah házában. Az országban pedig Ataljá uralkodott.

A hetedik évben Yojádá magához rendelte a palotaőrség és a testőrök századparancsnokait, és bevitte őket magával Yahuwah házába. Szövetséget kötött velük, és megeskette őket Yahuwah házában, majd megmutatta nekik a királyfit. Azután megparancsolta nekik: Ezt tegyétek: egyharmada azoknak, akik a Shabbat napján lépnek szolgálatba, a királyi palotánál álljon őrségen. Egyharmad rész a Szúr-kapuban, egyharmad rész pedig a testőrök mögötti kapuban legyen. Így álljatok őrségen a palota körül, a szokásnak megfelelően! Az a két szakaszotok is, amely a Shabbat napján az őrséget átadja, maradjon szolgálatban Yahuwah házánál, a király mellett. Vegyétek körül a királyt, legyen mindenkinek kezében a fegyvere; aki pedig a sorok közé be akar hatolni, azt meg kell ölni! A király mellett legyetek, akármerre jön-megy!

A századparancsnokok mindenben úgy jártak el, ahogyan Yojádá főpap megparancsolta. Mindegyik maga mellé vette az embereit, a Shabbat napján szolgálatba lépőket, meg azokat, akik a Shabbat napján a szolgálatból kilépnek, és bementek Yojádá főpaphoz. A főpap pedig odaadta a századparancsnokoknak David király lándzsáit és pajzsait, amelyek Yahuwah házában voltak. A testőrök fegyverrel a kezükben felálltak a templom jobb oldalától a templom bal oldaláig, az oltárhoz és a templomhoz, és körülvették a királyt. Akkor Yojádá kivezette a királyfit, és fejére tette a koronát; kezébe adta az uralkodás okmányát, és így királlyá választották, és felkenték őt. Tapsoltak, és így kiáltottak: Éljen a király!

Meghallotta Ataljá a testőrök és a nép lármáját, ezért bement a nép közé Yahuwah házába. Amikor látta, hogy a király ott áll egy emelvényen, amint szokás, a király körül pedig ott vannak a parancsnokok és a kürtösök, az egész köznép meg örül, és fújja a kürtöket, akkor Ataljá megszaggatta a ruháját, és ezt kiáltotta: Összeesküvés! Összeesküvés! De Yojádá főpap azt parancsolta a haderő élén álló századparancsnokoknak, hogy vezessék ki a sorok között; ha pedig valaki utánamegy, azt öljék meg fegyverrel. A főpap ugyanis nem akarta, hogy Yahuwah házában öljék meg Atalját. De amikor a királyi palota kocsibejáratához ért, rátámadtak, és megölték ott.

Yojádá azután szövetséget kötött Yahuwah, a király és a nép között arra nézve, hogy Yahuwah népe lesznek; ugyanígy a király és a nép között is. Az ország egész népe pedig behatolt a Baal templomába, és lerombolta azt. Oltárait és bálványképeit teljesen összezúzták, Mattánt, a Baal papját meggyilkolták az oltárok előtt. Ezután a főpap felügyelőket rendelt Yahuwah házába. Majd maga mellé vette a századparancsnokokat, a palotaőrséget, a testőröket és az ország egész népét, és lekísérték a királyt Yahuwah házából. A testőrök kapuján át bevonultak a királyi palotába, ő pedig a királyi trónra ült. Az ország egész népe örült, a város pedig nyugodt maradt, noha Atalját megölték fegyverrel a királyi palotában. Yoásh hétéves korában lett király.

Yehu hetedik évében kezdett uralkodni Yoásh, és negyven évig uralkodott Yerushalaim-ban. Anyja neve Cibjá volt, Beérsebából származott. Yoásh egész életében azt tette, amit helyesnek tartott Yahuwah, mivel erre tanította Yojádá főpap. Csak az áldozóhalmok nem szűntek meg, a nép még áldozott és tömjénezett az áldozóhalmokon.

Yoásh ezt mondta a papoknak: A szent adományokból eredő összes pénzt, amit Yahuwah házába visznek, a forgalomban levő pénzt, azt a pénzt, amelyet fejenként rónak ki becslés szerint, továbbá mindazt a pénzt, amit az emberek szívük szerint visznek Yahuwah házába, vegyék magukhoz a papok, mindegyik a maga ismerősétől, azután javíttassák ki a templom rongálódásait, ahol csak ilyen rongálódás található. De Yoásh király huszonharmadik évéig sem javíttatták ki a papok a templom rongálódásait. Ezért Yoásh király hívatta Yojádá főpapot meg a többi papokat, és megkérdezte tőlük: Miért nem javíttatjátok ki a templom rongálódásait? Ezután nem tehetitek el ismerőseitek pénzét, hanem oda kell adnotok a templom rongálódásainak javítására. A papok beleegyeztek, hogy nem teszik el a népnek a pénzét, de a templom rongálódásait mégsem javíttatták ki.

Akkor Yojádá főpap vett egy ládát, a fedelén lyukat fúrt, és odatette az oltár mellé jobb felől, ahol be szoktak menni Yahuwah házába. Abba tették az ajtót őrző papok mindazt a pénzt, amit Yahuwah házába vittek. Mikor aztán látták, hogy sok pénz van a ládában, odament a király kancellárja a főpappal együtt, csomókba kötötték, és megolvasták Yahuwah házában talált pénzt. A lemért pénzt átadták a munkavezetőknek, akik Yahuwah házához voltak rendelve. Azok pedig kiadták az ácsoknak és az építőmestereknek, akik Yahuwah házánál dolgoztak, meg a kőműveseknek és a kőfaragóknak, hogy vásároljanak fát és faragott köveket Yahuwah háza rongálódásainak a kijavításához, és ami csak szükséges volt a templom javításához. De abból a pénzből, amit Yahuwah házába vittek, nem készíttettek Yahuwah háza számára sem ezüsttálakat, sem késeket, sem hintőedényeket, sem trombitákat, sem egyéb arany- vagy ezüsttárgyat, hanem a munkavezetőknek adták oda, hogy javítsák ki abból Yahuwah házát. Nem számoltatták el azokat az embereket, akikre rábízták a pénzt, hogy a munkavezetőknek adják, mert azok híven jártak el. Csak a jóvátételi áldozat és a vétekáldozat pénzét nem vitték be Yahuwah házába, ez a papoké volt.

Akkortájban vonult fel Hazáél, Arám királya; háborút indított Gát ellen, és elfoglalta. Majd elhatározta Hazáél, hogy Yerushalaim ellen vonul. Ezért Yoásh, Yehuda királya fogta mindazokat a szent tárgyakat, amelyeket elődei, Yosháfát, Yorám és Ahazjá, Yehuda királyai odaszenteltek, és a maga szent adományaival, meg Yahuwah házának és a királyi palotának a kincstárában található összes arannyal együtt elküldte Hazáélnak, Arám királyának, mire az elvonult Yerushalaim alól. Yoásh egyéb dolgai, mindaz, amit véghezvitt, meg van írva Yehuda királyainak a történetéről szóló könyvben. Udvari emberei fölkeltek, összeesküvést szőttek ellene, és megölték Yoásht Beit-Millónál, amikor Szillába ment. Yoszákár, Shimeát fia és Yehozábád, Sómér fia voltak az udvari emberei, akik megölték, és ő meghalt. Ősei mellé temették David városában. Utána a fia, Amacjá lett a király.

Yoáshnak, Ahazjá fiának, Yehuda királyának huszonharmadik évében lett Yiszráel királya Yoáház, Yehu fia Shomronban, tizenhét esztendeig. Azt tette, amit rossznak lát Yahuwah; követte Yerov’amnak, Nebát fiának a vétkeit, aki vétekbe vitte Yiszráelt, nem tért el azoktól. Ezért fellángolt Yahuwah haragja Yiszráel ellen, és egész uralkodása alatt Hazáélnak, Arám királyának, meg Benhadadnak, Hazáél fiának a kezébe adta őket. De amikor Yoáház megengesztelte Yahuwah-át, Yahuwah meghallgatta őt, mert látta Yiszráel nyomorúságát, hogy mennyire nyomorgatta őket Arám királya. Yahuwah szabadítót adott Yiszráelnek, úgyhogy kikerültek Arám hatalma alól, és Yiszráel fiai otthonaikban lakhattak, ahogyan azelőtt. De mégsem tértek el Yerov’am házának a vétkeitől, aki vétekbe vitte Yiszráelt, hanem folytatták azokat. Az Ásherá-szobor is ott maradt Shomronban. Nem maradt meg Yoáháznak több hadinépe, mint ötven lovas, tíz harci kocsi és tízezer gyalogos; mert elpusztította őket Arám királya, és olyanná tette őket, amilyen csépléskor a por. Yoáház egyéb dolgai, mindaz, amit véghezvitt, és hőstettei meg vannak írva Yiszráel királyainak a történetéről írott könyvben. És pihenni tért Yoáház ősei mellé; Shomronban temették el. Utána a fia, Yoásh lett a király.

Yoáshnak, Yehuda királyának a harminchetedik évében lett Yiszráel királya Yoásh, Yoáház fia Shomronban, tizenhat esztendeig. Azt tette, amit rossznak lát Yahuwah; nem tért el Yerov’amnak, Nebát fiának vétkeitől, aki vétekbe vitte Yiszráelt, hanem folytatta azokat. Yoásh egyéb dolgai, mindaz, amit véghezvitt, és hőstettei, amikor háborút viselt Amacjá Yehudai király ellen, meg vannak írva Yiszráel királyainak a történetéről szóló könyvben. Pihenni tért Yoásh őseihez, és Yerov’am ült a trónjára. Yoásht pedig eltemették Shomronban Yiszráel királyai mellé.

Amikor Elisha abba a betegségbe esett, amelyben később meghalt, elment hozzá Yoásh, Yiszráel királya; ráborulva sírt, és ezt mondta: Atyám! Atyám! Yiszráel harci kocsijai és lovasai! Elisha ezt mondta neki: Fogj íjat és nyilakat! Ő íjat és nyilakat fogott a kezébe. Majd ezt mondta Elisha Yiszráel királyának: Feszítsd ki kezeddel az íjat! Amikor kifeszítette a kezével, Elisha rátette kezét a király kezére. Azután ezt mondta: Nyisd ki a keletre néző ablakot! A király kinyitotta. Elisha ezt mondta: Lőj! Ő pedig lőtt. Akkor így szólt: Yahuwah szabadításának a nyila ez, az Arámtól megszabadító nyíl, mert teljesen le fogod verni Arámot Aféknál! Azután ezt mondta: Fogd a nyilakat! Ő kézbe fogta. Ekkor így szólt Yiszráel királyához: Üss a földre! Ő ráütött a földre háromszor, azután megállt. Megharagudott rá ezért Elohim embere, és ezt mondta: Ötször vagy hatszor kellett volna ütnöd, akkor teljesen levernéd Arámot, de így csak háromszor vered meg Arámot.

Azután meghalt Elisha, és eltemették. A következő esztendőben móábi rablócsapatok törtek be az országba. Éppen akkor temettek egy embert, de amikor meglátták a rablócsapatot, belökték azt az embert Elisha sírjába, és elmentek. Az az ember pedig hozzáérve Elisha teteméhez, életre kelt, és talpra állt. Hazáél, Arám királya nyomorgatta Yiszráelt Yoáház egész idejében. De megkegyelmezett nekik Yahuwah, megkönyörült rajtuk, és feléjük fordult az Avrahammal, Yitzchakkal és Yaakovval kötött szövetségért. Nem akarta őket elpusztítani, és nem vetette el őket maga elől mindeddig.

Azután meghalt Hazáél, Arám királya, és a fia, Benhadad lett utána a király. Akkor Yoásh, Yoáház fia visszavette Benhadadtól, Hazáél fiától azokat a városokat, amelyeket háborúban vettek el apjától, Yoáháztól. Háromszor verte meg Arámot Yoásh, és visszavette Yiszráel városait.

Yoáshnak, Yoáház fiának, Yiszráel királyának a második évében lett király Amacjá, Yoáshnak, Yehuda királyának a fia. Huszonöt éves volt, amikor uralkodni kezdett, és huszonkilenc évig uralkodott Yerushalaim-ban. Anyjának a neve Yahuádán volt, Yerushalaim-ből származott. Azt tette, amit helyesnek lát Yahuwah, bár nem annyira, mint ősatyja, David, hanem mindent csak úgy tett, ahogyan apja, Yoásh. Mert az áldozóhalmok nem szűntek meg, a nép még ott áldozott és tömjénezett az áldozóhalmokon. Amikor királyi hatalma megszilárdult, levágatta azokat az udvari embereket, akik meggyilkolták apját, a királyt. De a gyilkosok fiait nem ölette meg, mert így van megírva Moshe törvénykönyvében, amit Yahuwah megparancsolt: Ne kelljen meghalniuk az apáknak a fiakért, a fiaknak se kelljen meghalniuk az apákért; mindenkinek a maga vétkéért kell meghalnia! Levert a Sós-völgyben tízezer Edomi embert, Szelát pedig bevette ostrommal, és elnevezte azt Jokteélnek. Ez még ma is így van.

Akkortájban követeket küldött Amacjá Yoáshhoz, Yiszráel királyához, aki Yoáház fia, Yehu unokája volt. Ezt üzente: Jöjj, szálljunk szembe egymással! Yoásh, Yiszráel királya ezt a választ küldte Amacjának, Yehuda királyának: A libánoni bogáncskóró ezt az üzenetet küldte a libánoni cédrusfának: Add feleségül leányodat a fiamhoz! De arra szaladt egy libánoni vadállat, és eltaposta a bogáncskórót. Mivel te megverted Edomot, felfuvalkodtál. Érd be ezzel a dicsőséggel, és maradj otthon! Miért rohannál vesztedbe? Hiszen elesel Yehudaval együtt! De Amacjá nem hallgatott rá. Ezért felvonult Yoásh, Yiszráel királya, és szembeszálltak egymással, ő meg Amacjá, Yehuda királya, a Yehudai Beit-Shemesnél. De Yehuda vereséget szenvedett Yiszráeltől, és mindenki hazamenekült. Amacját, Yehuda királyát, aki Yoásh fia, Ahazjá unokája volt, elfogta Yoásh, Yiszráel királya Beit-Shemesnél, majd bevonult Yerushalaim-ba. Azután lerombolta Yerushalaim várfalát az Efráim-kaputól a Szöglet-kapuig négyszáz könyök hosszúságban. Elvitte Yahuwah házában és a királyi palota kincstárában talált összes aranyat, ezüstöt és minden fölszerelést, azonkívül túszokat szedett, és így tért vissza Shomronba.

Yoásh egyéb dolgai, amiket véghezvitt, hőstettei, amikor Amacjá, Yehuda királya ellen harcolt, meg vannak írva Yiszráel királyainak a történetéről szóló könyvben. Pihenni tért Yoásh őseihez, és eltemették Shomronban, Yiszráel királyai mellé. Fia, Yerov’am lett utána a király. De Amacjá, Yoásh fia, Yehuda királya még tizenöt évig élt Yoáshnak, Yoáház fiának, Yiszráel királyának a halála után. Amacjá egyéb dolgai meg vannak írva Yehuda királyainak a történetéről szóló könyvben. Összeesküvést szőttek ellene Yerushalaim-ban, ezért Lákisba menekült. De utánaküldtek Lákisba, és ott megölték. Majd visszavitték lovakon, és eltemették ősei mellé Yerushalaim-ban, David városában. Akkor Yehuda egész népe fogta a tizenhat éves Azarját, és őt tette királlyá apja, Amacjá helyett. Ő építette ki Élatot, amelyet visszacsatolt Yehudahoz azután, hogy a király pihenni tért őseihez.

Amacjának, Yoásh fiának, Yehuda királyának tizenötödik évében lett Yiszráel királya Yerov’am, Yoáshnak a fia Shomronban, negyvenegy esztendeig. Azt tette, amit rossznak lát Yahuwah. Nem tért el Yerov’amnak, Nebát fiának a vétkeitől, aki vétekbe vitte Yiszráelt. Ő állította vissza Yiszráel határát a hamáti úttól a Síkság tengeréig, Yahuwah-nak, Yiszráel Elohim-jának igéje szerint, amelyet kijelentett szolgája, a Gat-Héferből való Yonah próféta, Amittaj fia által. Mert meglátta Yahuwah Yiszráel igen keserves nyomorúságát, hogy végét járja már apraja-nagyja egyaránt, és nincs segítője Yiszráelnek. Nem mondta azt Yahuwah, hogy eltörli Yiszráel nevét az ég alól, ezért megszabadította őket Yerov’am, Yoásh fia által.

Yerov’am egyéb dolgai, mindaz, amit véghezvitt, hőstettei, amikor harcolt, és visszaszerezte Yiszráelnek Damaszkuszt és Hamátot, amely valaha Yehudaé volt, mindezek meg vannak írva Yiszráel királyainak a történetéről szóló könyvben. Pihenni tért Yerov’am őseihez, Yiszráel királyaihoz, és utána a fia, Zekarjá lett a király.

Yerov’amnak, Yiszráel királyának huszonhetedik évében kezdett uralkodni Azarjá, Amacjának a fia, Yehuda királya. Tizenhat éves volt, amikor uralkodni kezdett, és ötvenkét évig uralkodott Yerushalaim-ban. Anyjának a neve Jekoljá volt, Yerushalaim-ből származott. Azt tette, amit helyesnek lát Yahuwah, egészen úgy, ahogyan tett apja, Amacjá. De az áldozóhalmok nem szűntek meg, a nép még ott áldozott és tömjénezett az áldozóhalmokon. Yahuwah megverte a királyt, és poklos lett halála napjáig. Ezért egy elkülönített házban lakott, és Yotám királyfi állt a palota élén, ő bíráskodott az ország népe fölött. Azarjá egyéb dolgai, mindaz, amit véghezvitt, meg vannak írva Yehuda királyainak a történetéről szóló könyvben. Azarjá pihenni tért őseihez, és eltemették ősei mellé, David városában. Fia, Yotám lett utána a király.

Azarjának, Yehuda királyának harmincnyolcadik évében Zekarjá, Yerov’am fia lett Yiszráel királya Shomronban, hat hónapig. Azt tette, amit rossznak lát Yahuwah, ahogyan ősei tették. Nem tért el Yerov’amnak, Nebát fiának a vétkeitől, aki vétekbe vitte Yiszráelt. De összeesküvést szőtt ellene Sallum, Yabesh fia, és levágta őt a nép előtt, megölte, és ő lett utána a király. Zekarjá egyéb dolgai meg vannak írva Yiszráel királyainak a történetéről szóló könyvben. Így teljesedett be Yahuwah igéje, amelyet kijelentett Yehunak: Negyedízig ülnek fiaid Yiszráel trónján.

Sallum, Yabesh fia Uzziyahunak, Yehuda királyának harminckilencedik évében lett király, de csak egy hónapig uralkodott Shomronban. Mert feljött Tircából Menahém, Gádi fia, behatolt Shomronba és levágta Sallumot, Yabesh fiát Shomronban. Megölte, és ő lett utána a király. Sallum egyéb dolgai és az általa szőtt összeesküvés meg van írva Yiszráel királyainak a történetéről szóló könyvben. Akkortájt verte le Menahém, Tircából kiindulva, Tifszahot és mindazokat, akik ott laktak, és az egész környékét, mivel nem nyitottak előtte kaput. Ezért leverte, és még a terhes asszonyait is mind felhasíttatta.

Azarjának, Yehuda királyának harminckilencedik évében lett Yiszráel királya Menahém, Gádi fia Shomronban, tíz esztendeig. Azt tette, amit rossznak lát Yahuwah, nem tért el egész életén át Yerov’amnak, Nebát fiának a vétkeitől, aki vétekbe vitte Yiszráelt. Púl, Asszíria királya betört az országba, mert Menahém ezer talentum ezüstöt adott Púlnak, hogy legyen segítségére, és szilárdítsa meg királyi hatalmát. Ezt a pénzt Menahém kivetette Yiszráelre, valamennyi tehetős emberre: ötven ezüst sekelt minden egyes emberre, hogy Asszíria királyának megadhassa. Akkor visszatért Asszíria királya, és nem maradt ott az országban. Menahém egyéb dolgai, mindaz, amit véghezvitt, meg vannak írva Yiszráel királyainak a történetéről írott könyvben. És pihenni tért Menahém őseihez. Utána a fia, Pekahjá lett a király.

Azarjának, Yehuda királyának ötvenedik évében Pekahjá, Menahém fia lett Yiszráel királya Shomronban két esztendeig. Azt tette, amit rossznak lát Yahuwah, nem tért el Yerov’amnak, Nebát fiának a vétkeitől, aki vétekbe vitte Yiszráelt. De összeesküvést szőtt ellene egy tisztje, Pekah, Remaljáhú fia, és levágta őt Shomronban a királyi palota toronyszobájában, és vele együtt Argóbot meg Arjét és ötven gileádi embert. Miután megölte, ő lett utána a király. Pekahjá egyéb dolgai, mindaz, amit véghezvitt, meg vannak írva Yiszráel királyainak a történetéről szóló könyvben.

Azarjának, Yehuda királyának ötvenkettedik évében Pekah, Remaljáhú fia lett Yiszráel királya Shomronban húsz esztendeig. Azt tette, amit rossznak lát Yahuwah, nem tért el Yerov’amnak, Nebát fiának a vétkeitől, aki vétekbe vitte Yiszráelt. Pekahnak Yiszráel királyának az idejében tört be Tiglat-Pileszer, Asszíria királya, és elfoglalta Ijjónt, Ábél-Bét-Maakát, Yánóahot, Kedest, Hácórt, Gileádot, Galileát, Naftali egész földjét, és fogságba hurcolta azok lakosait Asszíriába. De Hóséa, Élá fia, összeesküvést szőtt Pekah, Remaljáhú fia ellen, és levágta őt. Megölte, és ő lett utána a király, Yotámnak, Uzziyahu fiának huszadik esztendejében. Pekah egyéb dolgai, mindaz, amit véghezvitt, meg vannak írva Yiszráel királyainak a történetéről szóló könyvben.

Pekahnak, Remaljáhú fiának, Yiszráel királyának második évében kezdett uralkodni Yotám, Uzziyahunak, Yehuda királyának a fia. Huszonöt éves volt, amikor uralkodni kezdett, és tizenhat évig uralkodott Yerushalaim-ban. Anyja neve Yerushá volt, Tzadok leánya. Azt tette, amit helyesnek lát Yahuwah, egészen úgy, ahogyan apja, Uzziyahu tette. Csak az áldozóhalmok nem szűntek meg; a nép még ott áldozott és tömjénezett az áldozóhalmokon. Ő építtette meg Yahuwah háza felső kapuját. Yotám egyéb dolgai, mindaz, amit véghezvitt, meg vannak írva Yehuda királyainak a történetéről szóló könyvben. Abban az időben kezdte Yahuwah rászabadítani Yehudara Recínt, Arám királyát és Pekahot, Remaljáhú fiát. És pihenni tért Yotám az őseihez, és eltemették ősei mellé ősatyjának, Davidnak a városában. Utána a fia, Áház lett a király.

Pekahnak, Remaljáhú fiának a tizenhetedik évében kezdett uralkodni Áház, Yotámnak, Yehuda királyának a fia. Húsz éves volt Áház, amikor uralkodni kezdett, és tizenhat évig uralkodott Yerushalaim-ban. De nem azt tette, amit ősatyja, David, amit helyesnek lát Elohim-ja, Yahuwah, hanem Yiszráel királyainak az útján járt, sőt még a fiát is elégette áldozatul, azoknak a népeknek az utálatos szokása szerint, amelyeket kiűzött Yahuwah Yiszráel fiai elől. Áldozott és tömjénezett az áldozóhalmokon, a dombokon és minden bujazöld fa alatt.

Akkoriban indított háborút Recín, Arám királya meg Pekah, Remaljáhú fia, Yiszráel királya Yerushalaim ellen, és körülzárták Áházt, de nem tudták legyőzni. Ugyanakkor szerezte vissza Recín, Arám királya Élatot Arám részére, és kiűzte a Yehudaiakat Élatból. Azután Edomiak jöttek Élatba, ott is laknak még ma is. Áház azonban követeket küldött Tiglat-Pileszerhez, Asszíria királyához, ezzel az üzenettel: Szolgád és fiad vagyok! Vonulj fel, és szabadíts meg Arám királyának a markából, meg Yiszráel királyának a markából, akik rám támadtak. És fogta Áház Yahuwah házában és a királyi palota kincstárában található ezüstöt és aranyat, és elküldte ajándékul Asszíria királyának. Asszíria királya hallgatott rá, és felvonult Asszíria királya Damaszkusz ellen, bevette, és foglyokat hurcolt el belőle Kírbe, Recínt pedig kivégeztette. E

zután elment Áház király Damaszkuszba Asszíria királya, Tiglat-Pileszer elé, és meglátta a damaszkuszi oltárt. Ekkor Áház király elküldte Úrijjá papnak ennek az oltárnak a hasonmását és elkészítésének a pontos leírását. Úrijjá pap pedig megépíttette az oltárt egészen olyanra, mint amilyent Áház király küldött Damaszkuszból. Úgy készítette el Úrijjá pap, mire Áház király megjött Damaszkuszból. Amikor a király megérkezett Damaszkuszból, és meglátta a király az oltárt, odalépett a király az oltárhoz, és fölment rá. Elfüstölögtette égőáldozatát és ételáldozatát, kiöntötte italáldozatát, békeáldozatának a vérét pedig ráhintette az oltárra. A rézoltárt pedig, amely Yahuwah színe előtt volt, elvitette a templom elől, az ő oltára és Yahuwah háza közül, és az ő oltára mellé helyeztette, észak felől. Majd ezt parancsolta Áház király Úrijjá papnak: A nagy oltáron füstölögtesd el a reggeli égőáldozatot és az esti ételáldozatot, a király égőáldozatát és ételáldozatát, az ország egész népének az égőáldozatát, ételáldozatát, italáldozatát, és arra hintsd az égőáldozat összes vérét, meg a véresáldozat összes vérét! A rézoltáron még gondolkozom. És Úrijjá pap pontosan úgy járt el, ahogyan Áház király parancsolta.

Majd Áház király letörette a mosdóállványok peremeit, és eltávolította azokról a mosdómedencéket. A tengert levétette az alatta levő rézbikákról, és kőtalapzatra helyeztette. A Shabbati fedett csarnokot pedig, amelyet a templomban építettek, meg a király részére készült kijáratot eltávolította Yahuwah házából Asszíria királyának a kedvéért. Áház egyéb dolgai, amiket véghezvitt, meg vannak írva Yehuda királyainak a történetéről szóló könyvben. És pihenni tért Áház őseihez, és eltemették ősei mellé David városában. Fia, Hizkiyahu lett utána a király.

Áháznak, Yehuda királyának tizenkettedik évében Hóséa, Élá fia lett Yiszráel királya Shomronban kilenc esztendeig. Azt tette, amit rossznak lát Yahuwah, bár nem annyira, mint Yiszráel előbbi királyai. Ellene vonult fel Salmaneszer, Asszíria királya, Hóséa pedig a szolgája lett, és adót fizetett neki. De amikor Asszíria királya rájött, hogy Hóséa összeesküvést szőtt, és követeket küldött Szóhoz, Egyiptom királyához, Asszíria királyának pedig nem küldte meg az évenkénti adót, akkor Asszíria királya elfogatta őt, és megbilincselve börtönbe vetette. Majd felvonult Asszíria királya az egész ország ellen, felvonult Shomron ellen, és ostromolta három évig. Hóséa uralkodásának kilencedik évében elfoglalta Asszíria királya Shomront, Yiszráelt pedig fogságba hurcolta Asszíriába, és letelepítette őket Halahban és a Hábórnál, Gózán folyójánál, meg a médek városaiban.

Ez pedig azért történt, mert Yiszráel fiai vétkeztek Elohim-uk, Yahuwah ellen, aki felhozta őket Egyiptom földjéről, Egyiptom királyának, a fáraónak a hatalma alól. Más elohimokat féltek, és azoknak a népeknek a szokásait követték, amelyeket kiűzött Yahuwah Yiszráel fiai elől, és azt tették, amit Yiszráel királyai. Olyan dolgokat találtak ki Yiszráel fiai, amelyek nem voltak méltók Elohim-ukhoz, Yahuwah-hoz: áldozóhalmokat építettek maguknak minden városban, mind az őrtornyoknál, mind az erődített városokban. Szent oszlopokat és szent fákat állítottak maguknak minden magas halmon és minden bujazöld fa alatt. Ott tömjéneztek minden áldozóhalmon, éppúgy, mint azok a népek, amelyeket előttük hurcoltatott fogságba Yahuwah, és gonosz dolgokat követtek el, bosszantván Yahuwah-át. Bálványokat tiszteltek, amiről megmondotta nekik Yahuwah, hogy ne tegyék azt. Ezért Yahuwah így intette Yiszráelt és Yehudat összes prófétája és látnoka által: Térjetek meg gonosz utaitokról, és őrizzétek meg parancsolataimat és rendelkezéseimet, a teljes törvény szerint, amelyet őseiteknek adtam, és amelyet hozzátok küldtem szolgáim, a próféták által! De ők nem hallgattak rájuk, hanem úgy megkeményítették nyakukat, amilyen nyakasak voltak őseik is, akik nem hittek Elohim-ukban, Yahuwah-ban. Megvetették rendelkezéseit és szövetségét, amelyet őseikkel kötött, és intelmeit, amelyekkel intette őket. Mivel a hiábavalóságot követték, maguk is hiábavalók lettek, és követték a körülöttük levő népeket; pedig megparancsolta Yahuwah, hogy ne tegyenek úgy, mint azok. Elhagyták Elohim-uknak, Yahuwah-nak minden parancsolatát, és öntött bálványt csináltak maguknak: két borjút. Ásherá-szobrot is készítettek, és leborultak az ég minden serege előtt, és szolgálták a Baalt. Elégették áldozatul fiaikat és leányaikat, varázslást űztek, kuruzsoltak. Arra ragadtatták magukat, hogy azt tegyék, amit rossznak lát Yahuwah ; így bosszantották őt.

Igen megharagudott ezért Yahuwah Yiszráelre, és eltávolította őket színe elől. Nem maradt meg, csak a Yehuda törzse. Bár Yehuda sem őrizte meg Elohim-jának, Yahuwah-nak a parancsolatait, hanem Yiszráel szokásai szerint élt, ahogyan ott viselkedtek. Ezért Yahuwah megvetette Yiszráel minden ivadékát, sanyargatta, és fosztogatók kezébe adta, végül pedig elvetette őket színe elől. Mert elszakadt Yiszráel David házától, és Yerov’amot, Nebát fiát tették királlyá. Yerov’am pedig eltérítette Yahuwah-tól Yiszráelt, és nagy vétekbe vitte. És Yiszráel fiai elkövették mindazt a vétket, amit Yerov’am megtett, nem tértek el attól. Végül is Yahuwah eltávolította színe elől Yiszráelt, ahogyan megmondotta szolgái, a próféták által. Ezért került fogságba Yiszráel a maga földjéről Asszíriába mindmáig.

Asszíria királya azután másokat hozott Bábelból, Kútából, Avvából, Hamátból, Szefarvaimból, és letelepítette őket Shomron városaiba, Yiszráel fiai helyébe. Azok birtokba vették Shomront, és letelepedtek városaiban. Ott lakásuk kezdetén nem félték Yahuwah-át, ezért Yahuwah oroszlánokat küldött rájuk, s azok öldösték őket. Ekkor azt mondták Asszíria királyának: Azok a népek, amelyeket elhurcoltál, és Shomron városaiba telepítettél, nem ismerik az ország Elohim-ja tiszteletének módját, ezért oroszlánokat küldött rájuk, s azok most öldösik őket, mivel nem ismerik az ország Elohim-ja tiszteletének a módját. Asszíria királya azért ezt parancsolta: Küldjetek oda egy papot azok közül, akiket onnan fogságba vittetek! Menjen el, lakjék ott, és tanítsa meg azokat az ország Elohim-ja tiszteletének a módjára! El is ment egy pap azok közül, akiket Shomronból fogságba vittek, és letelepedett Beit-Elben. Ez tanította meg azokat, hogy hogyan féljék Yahuwah-át.

De azért mindegyik pogány nép megcsinálta a maga elohimját is, és elhelyezte az áldozóhalmokon levő templomokba, amelyeket a Shomronbeliek készítettek: mindegyik nép abban a városban, amelyben lakott. A Bábelból valók elkészítették Szukkót-Benótot, a Kútából valók elkészítették Nérgalt, a Hamátból valók elkészítették Asímát; az Avvából valók elkészítették Nibhazt és Tartákot, a Szefarvaimból valók pedig elégették fiaikat áldozatul Adrammeleknek és Anammeleknek, Szefarvaim elohim-jainak. Így történt, hogy bár félték Yahuwah-át, de az áldozóhalmokon is alkalmaztak maguk közül való papokat, akik az áldozóhalmokon levő templomokban tevékenykedtek. Félték tehát Yahuwah-át is, de tisztelték a maguk elohim-jait is, azoknak a pogány népeknek a Szentélybeli szolgálati módja szerint, akik közül elhurcolták őket. A mai napig is követik a régi Szentélybeli szolgálati módot. Nem félik Yahuwah-át, és nem követik az ő rendelkezéseit és tisztelete módját a szerint a törvény és parancsolat szerint, amelyet Yahuwah parancsolt Yaakov fiainak; Yaakovnak yiszráel nevet adta. Mert velük szövetséget kötött Yahuwah, és ezt parancsolta nekik: Ne féljetek más elohimokat, és ne imádjátok azokat, ne tiszteljétek őket, és ne áldozzatok nekik! Yahuwah-át féljétek, őt imádjátok, és neki áldozzatok, mert ő hozott föl benneteket Egyiptomból nagy erővel és kinyújtott karral. Tartsátok meg a rendelkezéseket, a Szentélybeli szolgálat módját, a törvényt és a parancsolatot, amelyeket megíratott számotokra, és teljesítsétek azokat mindenkor; más elohimokat pedig ne féljetek! Ne feledkezzetek el a szövetségről, amelyet veletek kötöttem, és ne féljetek más elohimokat! Yahuwah-át, a ti Elohim-otokat féljétek, és ő megment benneteket minden ellenségetek kezéből! Ezek azonban nem engedelmeskedtek, hanem régi Szentélybeli szolgálati módjukat követték. Így tehát ezek a népek félték ugyan Yahuwah-át, de tisztelték bálványaikat is. Még a fiaik és unokáik is azt teszik mindmáig, amit elődeik tettek.

Hóséának, Élá fiának, Yiszráel királyának a harmadik évében kezdett uralkodni Hizkiyahu, Áháznak a fia, Yehuda királya. Huszonöt éves korában kezdett uralkodni, és huszonkilenc évig uralkodott Yerushalaim-ban. Anyja neve Abí volt, Zekarjá leánya. Azt tette, amit helyesnek lát Yahuwah, egészen úgy, ahogyan tett őse, David. Ő szüntette meg az áldozóhalmokat, összezúzta a szent oszlopokat, kivágatta a szent fákat, és darabokra törette a rézkígyót, amelyet Moshe készített; mert Yiszráel fiai mindaddig annak tömjéneztek, és Nehustánnak nevezték. Bízott Yahuwah-ban, Yiszráel Elohim-jában; nem volt hozzá hasonló senki Yehuda királyai között, sem előtte, sem utána. Ragaszkodott Yahuwah-hoz, nem tért el tőle, hanem megtartotta parancsolatait, amelyeket Yahuwah parancsolt Moshenak. Ezért vele volt Yahuwah, és minden vállalkozása eredményes volt. Fellázadt Asszíria királya ellen, és nem szolgálta őt. Leverte a filiszteusokat egészen Gázáig és környékéig, őrtornyaikat és erődített városaikat egyaránt.

Hizkiyahu király negyedik évében, amely Hóséának, Élá fiának, Yiszráel királyának hetedik éve volt, Salmaneszer, Asszíria királya Shomron ellen vonult, és ostrom alá vette. El is foglalta három év múlva, Hizkiyahu hatodik évében; tehát Hóséának, Yiszráel királyának a kilencedik évében esett el Shomron. Asszíria királya fogságba hurcolta Yiszráelt Asszíriába, és letelepítette őket Halahban és a Hábórnál, Gózán folyójánál, meg a médek városaiban. Mert nem hallgattak Elohim-uknak, Yahuwah-nak a szavára, áthágták szövetségét és mindazt, amit Moshe, Yahuwah szolgája parancsolt. Nem hallgattak rá, és nem teljesítették.

Hizkiyahu király tizennegyedik évében felvonult Szanhérib, Asszíria királya, Yehuda összes erődített városa ellen, és bevette azokat. Akkor Hizkiyahu, Yehuda királya, ezt az üzenetet küldte az asszír királyhoz Lákisba: Vétkeztem, vonulj vissza innen! Vállalom, amit kirósz rám. És Asszíria királya háromszáz talentum ezüstöt meg harminc talentum aranyat vetett ki Hizkiyahura, Yehuda királyára. Ekkor odaadott Hizkiyahu minden ezüstöt, ami Yahuwah házában és a királyi palota kincstárában található volt. Ugyanekkor vágatta le Hizkiyahu Yahuwah temploma ajtószárnyainak és ajtófélfáinak az aranyborítását is, amivel maga Hizkiyahu, Yehuda királya boríttatta be, és azt is odaadta az asszír királynak. Az asszír király azonban elküldte hadvezérét, udvarmesterét és kincstárnokát Lákisból Hizkiyahu király ellen erős hadsereggel Yerushalaim-ba. Ezek felvonultak, és megérkeztek Yerushalaim alá. Amikor felvonultak és megérkeztek, megálltak a Felső-tó vízvezetékénél, amely a ruhafestők mezejének az útjánál van. Azután hívatták a királyt. Kiment hozzájuk Eljákim, Hilkijjáhú fia, a palota felügyelője, Sebná kancellár és Jóáh, Ászáf fia, a főtanácsadó. A kincstárnok ezt mondta nekik: Mondjátok meg Hizkiyahunak, hogy ezt üzeni a nagy király, Asszíria királya: Miféle elbizakodottság ez? Miben bízol? Üres beszéd az, amit gondolsz, hogy csak ész és erő kell a hadakozáshoz! Kiben bíztál, hogy föllázadtál ellenem? Talán Egyiptomnak, ennek a törött nádszálnak a támogatásában bíztál? Aki erre támaszkodik, annak belemegy a tenyerébe, és átszúrja azt. Így járnak Egyiptom királyával, a fáraóval mindazok, akik benne bíznak. Vagy ezt mondjátok nekem: Elohim-unkban, Yahuwah-ban bízunk?! De hiszen az ő áldozóhalmait és oltárait szüntette meg Hizkiyahu! Yehudanak és Yerushalaim-nak pedig megparancsolta: Csak ez előtt az oltár előtt borulhattok le, itt, Yerushalaim-ban! Fogadj hát az én URammal, Asszíria királyával: Kétezer lovat ad neked, ha tudsz hozzájuk adni ugyanannyi lovast! Hogyan tudnál visszaverni egyetlen helytartót is az én URam legkisebb szolgái közül?! Vagy Egyiptom harci kocsijaiban és lovasaiban bízol? Talán Yahuwah tudta nélkül vonultam fel ez ellen a hely ellen, hogy elpusztítsam? Yahuwah parancsolta nekem, hogy vonuljak fel ez ellen az ország ellen, és pusztítsam el! Ekkor Eljákim, Hilkijjáhú fia, Sebná és Jóáh ezt mondta a kincstárnoknak: Beszélj szolgáiddal arámul, mert megértjük. Ne beszélj velünk Yehudai nyelven a várfalon levő hadinép füle hallatára! De a kincstárnok így felelt nekik: Vajon uradhoz és tehozzád küldött engem az én URam, hogy ezeket elmondjam? Sőt inkább a várfalon ülő emberekhez, akiknek majd veletek együtt kell megenniük saját ganéjukat, és meginniuk saját vizeletüket! Azzal odaállt a kincstárnok, és nagy hangon kiáltva beszélni kezdett Yehudai nyelven, és ezt mondta: Halljátok meg a nagy királynak, Asszíria királyának az üzenetét! Ezt üzeni a király: Ne hagyjátok, hogy rászedjen benneteket Hizkiyahu, mert ő nem tud megmenteni benneteket a kezemből. És ne hagyjátok, hogy Hizkiyahu így biztasson benneteket Yahuwah-val: Bizonyosan megment bennünket Yahuwah, és nem kerül ez a város Asszíria királyának a kezébe! Ne hallgassatok Hizkiyahura, mert ezt üzeni Asszíria királya: Adjátok meg magatokat, és jöjjetek ki hozzám! Akkor mindenki a maga szőlőtőkéjéről és fügefájáról ehetik, és mindenki a maga kútjának a vizét ihatja, amíg el nem jövök, és el nem viszlek benneteket a ti földetekhez hasonló földre, gabonát és mustot adó földre, kenyeret és szőlőt adó földre, olajat és mézet adó földre, hogy életben maradjatok, és ne haljatok meg! Ne hallgassatok Hizkiyahura, mert félrevezet benneteket, amikor ezt mondja: Yahuwah megment bennünket! Vajon más népek elohimjai meg tudták-e menteni országukat Asszíria királyának a kezéből? Hol vannak Hamát és Arpád elohimjai? Hol vannak Szefarvaim, Héna és Ivvá elohimjai? Megmentették-e Shomront az én kezemből? Ezeknek az országoknak valamennyi elohimja közül melyik tudta megmenteni országát az én kezemből? Hát Yahuwah megmentheti-e kezemből Yerushalaim-ot? De a hadinép néma maradt, nem válaszoltak neki egy szót sem, mert a király parancsa az volt, hogy ne válaszoljanak neki. Ezután Eljákim, Hilkijjáhú fia, a palota felügyelője, Sebná kancellár és Jóáh főtanácsadó, Ászáf fia, megszaggatott ruhában Hizkiyahuhoz ment, és jelentették neki a kincstárnok beszédét.

Amikor Hizkiyahu király ezeket meghallotta, megszaggatta ruháját, zsákruhát öltött, és bement Yahuwah házába. Azután elküldte Eljákimot, a palota felügyelőjét, Sebná kancellárt és a papok véneit, zsákruhába öltözve, Yeshayahu prófétához, Ámóc fiához. Azt mondták neki: Ezt üzeni Hizkiyahu: Nyomorúságnak, büntetésnek és szégyennek a napja ez a nap, mint amikor a gyermek az anyaméh szájáig jut, de nincs erő a szüléshez. Talán meghallja Elohim-od, Yahuwah a kincstárnok minden szavát, akit ideküldött ura, az asszír király, hogy gyalázza az élő Elohim-ot, és talán megbünteti Elohim-od, Yahuwah azokért a szavakért, amelyeket meghallott. Imádkozz a még meglevő maradékért! Amikor Hizkiyahu király szolgái megérkeztek Yeshayahuhoz, így szólt hozzájuk Yeshayahu: Mondjátok meg uratoknak: Így szól Yahuwah: Ne ijedj meg azoktól a beszédektől, amelyeket hallottál, amelyekkel káromoltak engem az asszír királynak a szolgái. Íme én olyan szellemet adok bele, hogy hírt hallva visszatérjen országába. Saját országában pedig kard által ejtem el.

A kincstárnok visszatért, de az asszír királyt már Libná ellen harcolva találta, mert meghallotta, hogy elvonult Lákisból. Az asszír király ugyanis azt hallotta, hogy Tirháká, Etiópia királya háborúba indult ellene. Ekkor ismét követeket küldött Hizkiyahuhoz ezzel az üzenettel: Mondjátok meg Hizkiyahunak, Yehuda királyának: Ne engedd, hogy rászedjen téged Elohim-od, akiben bízva azt gondolod, hogy nem kerül Yerushalaim az asszír király kezébe! Hiszen te is hallottad, hogy mit vittek véghez Asszíria királyai minden országban, kiirtva mindent. Te talán megmenekülhetsz? Megmentették-e más népek elohimjai azokat, akiket elődeim elpusztítottak: Gózánt és Háránt, Recefet és Eden fiait, akik Telasszárban voltak? Hol van Hamát királya, Arpád királya és Szefarvaim városának a királya, meg Héna és Ivvá?

Hizkiyahu átvette a levelet a követek kezéből és elolvasta. Majd fölment Yahuwah házába, és kiterítette azt Hizkiyahu Yahuwah előtt. És így imádkozott Hizkiyahu Yahuwah előtt: Yahuwah-ám, Yiszráel Elohim-ja, aki a kerúbokon ülsz, egyedül te vagy a föld minden országának Elohim-ja, te alkottad a mennyet és a földet! Yahuwah-ám, hajtsd hozzám füledet, és hallgass meg! Yahuwah-ám, nyisd ki szemedet, és láss! Halld meg Szanhérib beszédét, aki ideküldte ezt az embert, hogy gyalázza az élő Elohim-ot! Igaz, Yahuwah-ám, hogy Asszíria királyai elpusztították a pogány népeket és országaikat. elohimjaikat tűzbe vetették, mert azok nem is voltak elohimok, hanem csak emberi kéz alkotásai, fa és kő, azért pusztíthatták el azokat. De most te, Yahuwah-ánk Elohim-unk, szabadíts meg bennünket az ő kezéből, hadd tudja meg a föld minden országa, hogy te vagy, Yahuwah-ám, az egyedüli Elohim!

Akkor Yeshayahu, Ámóc fia ezt az üzenetet küldte Hizkiyahunak: Így szól Yahuwah, Yiszráel Elohim-ja: Meghallottam, hogyan imádkoztál hozzám Asszíria királya, Szanhérib miatt. Ezt az igét jelentette ki róla Yahuwah:

Megvet, gúnyol téged
Tzion szűz leánya,
fejét rázza mögötted
Yerushalaim leánya!

Kit gyaláztál s káromoltál,
ki ellen emeltél szót?
Kire néztél gőgös szemmel?
Yiszráel Szentjére!

Követeiddel gyaláztad Yahuwah-át, és ezt mondtad:
Sok harci kocsimmal fölmentem a legmagasabb hegyre,
a meredek Libánonra is.
Kivágtam sudár cédrusait,
válogatott ciprusfáit,
eljutottam utolsó tanyájára,
legsűrűbb erdejébe is.
Kutat ástam és ittam másoknak a vizét;
lépteimmel kiszárítom Egyiptomban a Nílus minden ágát.

Nem hallottad még,
hogy én ezt régóta elvégeztem,
jó előre kiterveltem?
Most csak véghezviszem,
hogy halomra dőljenek,
rommá legyenek az erős városok.

Lakosaiknak ereje elfogyott,
megrémültek, megszégyenültek;
olyanok lettek, mint mezőn a növény,
mint a gyenge fűszál, a háztetőn nőtt fű:
elszáradt, mielőtt szárba szökkent.

Én tudom, ha leülsz, ha kimégy vagy bejössz,
és ahogyan tombolsz velem szemben!

Mivel tombolsz velem szemben,
és elbizakodott beszéded fülembe jutott,
horgomat orrodba vetem,
zablámat a szádba,
és visszaviszlek az úton,
amelyen idejöttél!

Teneked pedig ezt a jelt adom: Ebben az évben azt eszitek, ami a tarlón nő, a második évben azt, ami annak a magvaiból hajt; a harmadik évben pedig vessetek és arassatok, ültessetek szőlőt, és egyétek gyümölcsét. Akik megmenekülnek és megmaradnak Yehuda házából, azok újra gyökeret vernek lenn, és gyümölcsöt hoznak fenn. Mert Yerushalaim-ből terjed szét a maradék, és a Tzion-hegyéről azok, akik megmenekülnek. A Seregek Yahuwah-jának féltő szeretete műveli ezt.

Azért ezt mondta Yahuwah Asszíria királyáról: Nem jut be ebbe a városba, és nyilat sem lő rá; nem fordít feléje pajzsot, töltést sem emel ellene. Azon az úton tér vissza, amelyen jött, de ebbe a városba nem jut be, így szól Yahuwah. Pajzsa leszek ennek a városnak, és megszabadítom önmagamért, meg szolgámért, Davidért.

Azon az éjszakán eljött Yahuwah ANGYALA (Meleck), és levágott az asszír táborban száznyolcvanötezer embert. Amikor reggel fölkeltek, mindenfelé csupa holttest volt. Ekkor Szanhérib, Asszíria királya fölkerekedett, visszavonult Ninivébe, és ott is maradt. Egyszer aztán, amikor imádkozott elohimjának, Niszróknak a templomában, a fiai, Adrammelek és Szárecer levágták karddal, maguk pedig elmenekültek Arárát földjére. Utána a fia, Észarhaddón lett a király.

Abban az időben Hizkiyahu halálosan megbetegedett. Yeshayahu próféta, Ámóc fia elment hozzá és ezt mondta neki: Így szól Yahuwah: Rendelkezz házadról, mert meghalsz, nem maradsz életben! Hizkiyahu pedig arcát a fal felé fordította, és így imádkozott Yahuwah-hoz: Ó, Yahuwah-ám, ne feledkezz meg arról, hogy én híven és tiszta szívvel éltem előtted, és azt tettem, amit jónak látsz! És Hizkiyahu keservesen sírt. Yeshayahu még a város közepére sem ért, amikor így szólt hozzá Yahuwah igéje: Menj vissza, és mondd meg Hizkiyahunak, népem fejedelmének: Így szól Yahuwah, atyádnak, Davidnak Elohim-ja: Meghallgattam imádságodat, láttam, hogy könnyeztél. Én meggyógyítalak, három nap múlva már fölmehetsz Yahuwah házába. Megtoldom napjaidat még tizenöt évvel. Asszíria királyának a kezéből pedig kiszabadítlak téged meg ezt a várost, és pajzsa leszek ennek a városnak önmagamért és szolgámért, Davidért. Majd ezt mondta Yeshayahu: Hozzatok egy csomó préselt fügét! Odavitték és a kelevényre tették; a király pedig életben maradt.

Hizkiyahu azonban megkérdezte Yeshayahutól: Mi lesz a jele, hogy meggyógyít Yahuwah, és három nap múlva fölmehetek Yahuwah házába? Yeshayahu így felelt: Kapsz jelet Yahuwah-tól arra, hogy Yahuwah teljesíti azt az igét, amelyet kijelentett: Előre menjen az árnyék tíz fokkal, vagy visszafelé menjen tíz fokkal? Hizkiyahu ezt mondta: Könnyű az árnyéknak tíz fokkal megnyúlnia. Ne úgy legyen, hanem menjen az árnyék visszafelé tíz fokkal! Ekkor Yeshayahu próféta Yahuwah-hoz kiáltott, ő pedig visszatérítette az árnyékot tíz fokkal Áház napóráján, azokon a fokokon, amelyeken már áthaladt.

Abban az időben Meródak-Baladán, Baladánnak, Babilónia királyának a fia levelet és ajándékot küldött Hizkiyahunak, mert hallotta, hogy Hizkiyahu beteg lett. Hizkiyahu meghallgatta őket, azután megmutatta nekik egész kincstárát, az ezüstöt és az aranyat, a balzsamokat és a finom olajakat, a fegyvertárát és mindazt, ami kincstárában található volt. Semmi sem volt palotájában és egész birodalmában, amit meg ne mutatott volna nekik Hizkiyahu. Ekkor Yeshayahu próféta elment Hizkiyahu királyhoz, és megkérdezte tőle: Mit mondtak ezek az emberek, és honnan jöttek hozzád? Hizkiyahu így felelt: Messze földről, Babilóniából jöttek. Yeshayahu így szólt: Mit láttak a palotádban? Hizkiyahu így felelt: Mindent láttak, ami csak a palotámban van; semmi sincs kincstáramban, amit meg ne mutattam volna nekik. Akkor Yeshayahu így szólt Hizkiyahuhoz: Halld meg Yahuwah igéjét: Eljön majd az idő, amikor mindazt elviszik Babilóniába, ami a palotádban van, és amit elődeid gyűjtöttek mindmáig, semmi sem marad meg. Ezt mondja Yahuwah! Utódaid közül is, akik tőled származnak, akiket nemzel, elvisznek egyeseket, és udvari szolgák lesznek Babilónia királyának a palotájában. Hizkiyahu így válaszolt Yeshayahunak: Jó Yahuwah igéje, melyet hirdettél. Mert ezt gondolta: akkor az én időmben béke és biztonság lesz.

Hizkiyahu egyéb dolgai, összes hőstette, és hogy hogyan készíttetett tavat és vízvezetéket, hogy bevezesse a vizet a városba, meg vannak írva Yehuda királyainak a történetéről szóló könyvben. És pihenni tért Hizkiyahu őseihez. Utána a fia, Menasheh lett a király.

Tizenkét éves volt Menasheh, amikor uralkodni kezdett, és ötvenöt évig uralkodott Yerushalaim-ban. Anyjának a neve Hefcibáh volt. Azt tette, amit rossznak lát Yahuwah ; olyan utálatos dolgokat, mint azok a népek, amelyeket kiűzött Yahuwah Yiszráel fiai elől. Újra megépíttette az áldozóhalmokat, amelyeket apja, Hizkiyahu elpusztított, oltárokat állított a Baalnak, és bálványoszlopot készíttetett, amilyet készíttetett Aháb, Yiszráel királya. Leborult az ég minden serege előtt, és tisztelte azokat. Oltárokat építtetett Yahuwah házában, amelyről pedig ezt mondta Yahuwah: Yerushalaim-ban lesz a nevem. Oltárokat építtetett az ég minden seregének Yahuwah háza mindkét udvarában. A fiát is elégette áldozatul. Varázslást és jelmagyarázást űzött, halottidézőket és jövendőmondókat tartott. Sok olyan dolgot vitt véghez, amit rossznak lát Yahuwah, bosszantva őt. Azt a bálványszobrot, amelyet készíttetett, a templomban helyezte el, pedig erről azt mondta Yahuwah Davidnak és a fiának, Shlomonak: Ebben a templomban, Yerushalaim-ban lesz a nevem örökre, mert ezt választottam ki Yiszráel valamennyi törzse közül. És nem kell többé továbbvándorolnia Yiszráelnek arról a földről, amelyet őseiknek adtam, de csak akkor, ha megtartják és megteszik mindazt, amit megparancsoltam nekik, az egész törvényt, amelyet szolgám, Moshe parancsolt nekik. De ők nem engedelmeskedtek, mert tévelygésbe vitte őket Menasheh, és még gonoszabb dolgokat követtek el, mint azok a népek, amelyeket kipusztított Yahuwah Yiszráel fiai elől.

Akkor Yahuwah így beszélt szolgái, a próféták által: Mivel Menasheh, Yehuda királya ilyen utálatos dolgokat követett el, gonoszabbakat mindazoknál, amiket előtte elkövettek az emóriak, sőt bálványai révén Yehudat is vétekbe vitte, ezért így szól Yahuwah, Yiszráel Elohim-ja: Én olyan veszedelmet hozok Yerushalaim-ra és Yehudara, hogy megcsendül bele mind a két füle annak, aki csak hallja. Yerushalaim-ra is Shomron mérőzsinórját és Aháb házának a mérőónját alkalmazom. Kitörlöm Yerushalaim-ot, ahogyan kitörlik a tálat, és kitörölve leborítják. Eltaszítom örökségem maradékát. Ellenségei kezébe adom; minden ellenségének a prédája és martaléka lesz, mivel azt tették, amit rossznak tartok, és folyton bosszantottak attól a naptól fogva, hogy őseik kivonultak Egyiptomból, egészen a mai napig. Menasheh nagyon sok ártatlan vért is ontott, amivel megtöltötte Yerushalaim-ot egyik végétől a másikig, azon a vétkén kívül, amellyel vétekbe vitte Yehudat, olyat téve, amit rossznak lát Yahuwah.

Menasheh egyéb dolgai, mindaz, amit véghezvitt és vétkei, amelyeket elkövetett, meg vannak írva Yehuda királyainak a történetéről szóló könyvben. És pihenni tért Menasheh őseihez, és eltemették palotája kertjében, az Uzzá-kertben. Fia, Ámón lett utána a király.

Huszonkét éves volt Ámón, amikor uralkodni kezdett, és két évig uralkodott Yerushalaim-ban. Anyjának a neve Mesullemet volt, Hárúc leánya, Yotbából. Azt tette, amit rossznak lát Yahuwah, ahogyan tett apja, Menasheh is. Mindenben azon az úton járt, amelyen járt az apja: tisztelte azokat a bálványokat, amelyeket apja tisztelt, és azokat imádta. Elhagyta Yahuwah-át, ősei Elohim-ját, és nem Yahuwah útján járt. De összeesküdtek Ámón ellen udvari emberei, és megölték a királyt a palotájában. Az ország népe azonban kiirtotta mindazokat, akik összeesküdtek Ámón király ellen. Azután a fiát, Yoshiyahut tette királlyá az ország népe. Ámón egyéb dolgai, amiket véghezvitt, meg vannak írva Yehuda királyainak a történetéről szóló könyvben. Az Uzzá-kertben levő sírba temették el. Utána a fia, Yoshiyahu lett a király.

Nyolcéves volt Yoshiyahu, amikor uralkodni kezdett, és harmincegy évig uralkodott Yerushalaim-ban. Anyja neve Jedídá volt, Adájá leánya, Bockatból. Azt tette, amit helyesnek tart Yahuwah. Mindenben ősatyjának, Davidnak az útján járt, és nem tért el arról sem jobbra, sem balra.

Yoshiyahu király tizennyolcadik évében történt, hogy a király elküldte Sáfán kancellárt, aki Acaljáhú fia, Mesullám unokája volt, Yahuwah házába ezzel a megbízással: Menj el Hilkijjá főpaphoz, hogy szedje össze Yahuwah házában összegyűlt pénzt, amit az ajtóőrök gyűjtöttek a néptől. Adják oda azt Yahuwah házánál levő munkások felügyelőinek, azok pedig adják át a munkásoknak, akik Yahuwah házánál vannak, hogy javítsák ki a templom rongálódásait: az ácsoknak, az építőknek és a kőműveseknek. Vásároljanak faanyagot és faragott köveket a templom kijavításához. De nem kell őket elszámoltatni azzal a pénzzel, amit nekik átadnak, mert hűségesen fognak eljárni.

Egyszer csak így szólt Hilkijjá főpap Sáfán kancellárhoz: Ezt a törvénykönyvet találtam Yahuwah házában! És odaadta Hilkijjá a könyvet Sáfánnak, hogy olvassa el. Ezután Sáfán kancellár a királyhoz ment, és jelentést tett a dologról a királynak. Ezt mondta: Szolgáid összeszedték a templomban található pénzt, és odaadták Yahuwah házánál levő munkások felügyelőinek. Jelentette Sáfán kancellár a királynak azt is, hogy Hilkijjá főpap egy könyvet adott át neki, és felolvasott belőle Sáfán a királynak.

Amikor a király meghallotta a törvénykönyv igéit, megszaggatta a ruháját. Majd ezt a parancsot adta a király Hilkijjá főpapnak, Ahikámnak, Sáfán fiának, Akbórnak, Mikájá fiának, meg Sáfán kancellárnak és Aszájának, a király udvari emberének: Menjetek, kérdezzétek meg Yahuwah-át, hogy mit jelentenek ennek a megtalált könyvnek az igéi rám és az egész népre, Yehudara nézve! Mert nagy haragra gyulladt ellenünk Yahuwah, mivel nem hallgattak elődeink ennek a könyvnek az igéire, és nem tették meg mindazt, ami elénk van írva.

Hilkijjá főpap, Ahikám, Akbór, Sáfán és Aszájá tehát elment Hulda prófétanőhöz, aki Sallumnak, Tikvá fiának, Harhasz unokájának, a ruhák őrizőjének volt a felesége, és Yerushalaim új városrészében lakott; és beszéltek vele. Hulda így szólt hozzájuk: Ezt mondja Yahuwah, Yiszráel Elohim-ja: Mondjátok meg annak az embernek, aki hozzám küldött benneteket: Ezt mondja Yahuwah: Én veszedelmet hozok erre a helyre és lakóira, annak a könyvnek minden igéje szerint, amelyet Yehuda királya elolvasott. Mert elhagytak engem, és más idegen elohimoknak tömjéneztek, hogy bosszantsanak engem kezük mindenféle csinálmányával. Ezért gyulladt fel lángoló haragom ez ellen a hely ellen, és nem alszik ki! De mondjátok meg Yehuda királyának, aki azért küldött benneteket, hogy megkérdezzétek Yahuwah-át: Ezt mondja Yahuwah azokról az igékről, amelyeket hallottál: Mivel meglágyult a szíved, és megaláztad magad Yahuwah előtt, amikor meghallottad, hogy mit jelentettem ki erről a helyről és lakóiról, hogy milyen pusztulás és átok vár rájuk, megszaggattad ruhádat, és sírtál előttem, ezért én is meghallgatlak! – így szól Yahuwah. Ezért őseid mellé foglak tétetni, békességgel kerülsz sírodba, és nem látod meg azt a nagy veszedelmet, amelyet erre a helyre hozok! És megvitték a választ a királynak.

A király magához gyűjtötte Yehuda és Yerushalaim véneit. Azután fölment a király Yahuwah házába, és vele együtt minden Yehudai férfi és Yerushalaim egész lakossága, a papok és a próféták, meg az egész nép apraja-nagyja. És felolvasta fülük hallatára a szövetség könyvének minden igéjét, amelyet Yahuwah házában találtak. Majd odaállt a ki rály az oszlop mellé, és szövetséget kötött Yahuwah színe előtt arra nézve, hogy Yahuwah-át követik, parancsolatait, intelmeit, és rendelkezéseit teljes szívvel és teljes szellemmel megtartják, és teljesítik a szövetség igéit, amelyek meg vannak írva abban a könyvben. És az egész nép elfogadta ezt a szövetséget.

Ezután megparancsolta a király Hilkijjá főpapnak, a másodrangú papoknak és az ajtóőröknek, hogy hordjanak ki Yahuwah templomából minden olyan fölszerelést, amely Baalnak, Ásherának és az ég minden seregének készült. Elégette azokat Yerushalaim-on kívül, a Kidrón mezején és a hamut Beit-Elbe vitette.

Eltávolította a bálványpapokat, akiket Yehuda királyai alkalmaztak azért, hogy az áldozóhalmokon tömjénezzenek Yehuda városaiban és Yerushalaim környékén, meg azokat is, akik a Baalnak, a napnak, a holdnak, a szerencsecsillagoknak és az ég egész seregének tömjéneztek. Kivitette Yahuwah házában levő Ásherá-szobrot is Yerushalaim-on kívülre, a Kidrón-völgybe, és elégette a Kidrón-völgyben, porrá zúzatta, porát pedig a köznép temetkezőhelyére szóratta. Leromboltatta a férfiparáznák házait, amelyek Yahuwah háza mellett voltak, ahol az asszonyok sátracskákat szőttek a nap elohimnőnek. Behozatta az összes papot Yehuda városaiból; az áldozóhalmokat pedig, amelyeken a papok tömjéneztek, tisztátalanná tette. Gebától Beérsebáig. Lerontatta a kapuknál levő áldozóhalmokat, amelyek Yahushuah városparancsnok kapujának a bejáratánál voltak, a városkapun bemenve bal kéz felől. Az áldozóhalmok papjai azonban nem járulhattak Yahuwah oltárához Yerushalaim-ban, csak kovásztalan kenyeret ehettek atyjukfiai között. Azután tisztátalanná tette a Tófetet a Ben-Hinnóm völgyében, hogy senki se égethesse el fiát vagy leányát áldozatul a Moloknak. Eltávolította Yahuwah házának a bejáratától a lovakat, amelyeket Yehuda királyai a nap tiszteletére állítottak oda, Netan-Melek főember szobája mellé, egy külön csarnokba. A napnak szentelt kocsikat is elégette. Leromboltatta a király azokat az oltárokat is, amelyek Áház felső szobájának a tetején voltak, amelyeket Yehuda királyai készíttettek; meg azokat az oltárokat is, amelyeket Menasheh készíttetett Yahuwah házának udvarában. Összezúzatta és beleszóratta a porukat a Kidrón-patakba. Tisztátalanná tette a király azokat az áldozóhalmokat is, amelyek Yerushalaim-tól keletre, a Mashít-hegytől pedig délre voltak, amelyeket még Shlomo, Yiszráel királya építtetett Astóretnek, a szidóniak förtelmes bálványának, Kemósnak, a móábiak förtelmes bálványának és Milkómnak, az Ammón fiai utálatos bálványának. Összetörette a szent oszlopokat, és kivágatta a szent fákat, helyüket pedig emberi csontokkal töltötte meg.

A Beit-Eli áldozóhalmon levő oltárt is, amelyet Yerov’am, Nebát fia készíttetett, aki vétekbe vitte Yiszráelt, ezt az oltárt is leromboltatta az áldozóhalommal együtt. Az áldozóhalmot fölperzseltette, porrá zúzatta, a bálványoszlopot pedig elégette. Azután körülnézett Yoshiyahu, és meglátta a sírboltokat, amelyek ott voltak a hegyen. A sírboltokból kihozatta a csontokat, és elégette az oltáron. Így tette azt tisztátalanná Yahuwah igéje szerint, amelyet Elohim embere hirdetett; az, aki ezeket a dolgokat hirdette. Majd ezt kérdezte: Miféle síremlék ez, amelyet itt látok? A városbeliek így feleltek neki: Elohim emberének a sírja ez, aki Yehudaból jött, és megjövendölte ezeket a dolgokat, amelyeket a Beit-Eli oltárral tettél. Erre ő azt mondta: Hagyjátok nyugodni, senki se bolygassa meg a csontjait! És békén hagyták a csontjait a Shomronból jött próféta csontjaival együtt. Yoshiyahu Shomron városaiból is eltávolította az áldozóhalmokon levő templomokat, amelyeket Yahuwah bosszantására készíttettek Yiszráel királyai. Ugyanazon a módon bánt el velük, ahogyan azt Beit-Elben tette. Lemészároltatta az áldozóhalmok összes papját, akik ott voltak az oltároknál, és emberi csontokat égetett el azokon. Ezután visszatért Yerushalaim-ba.

Majd ezt parancsolta a király az egész népnek: Tartsatok Peszachot Elohim-otoknak, Yahuwah-nak úgy, ahogy az le van írva a szövetségnek ebben a könyvében! Bizony nem tartottak ehhez hasonló Peszachot a bírák ideje óta, akik Yiszráelt ítélték, sem Yiszráel, sem Yehuda királyainak az idejében, csak Yoshiyahu király tizennyolcadik évében tartottak ilyen Peszachot Yahuwah-nak Yerushalaim-ban. Yoshiyahu király megtisztította Yehuda országát és Yerushalaim-ot a halottidézőktől és jövendőmondóktól, a házibálványoktól is, mindazoktól a förtelmes bálványoktól, amelyek ott láthatók voltak. Így szerzett érvényt a törvény rendelkezéseinek, amelyek le vannak írva abban a könyvben, amelyet Hilkijjá pap talált Yahuwah házában. Nem volt hozzá hasonló király őelőtte, aki úgy megtért volna Yahuwah-hoz teljes szívével, teljes lelkével és teljes erejével, egészen a Moshe törvénye szerint; és utána sem támadt hozzá hasonló.

Yahuwah izzó nagy haragja azonban nem múlt el, mert haragra gerjedt Yehuda ellen azért a sok bosszantásért, amivel Menasheh bosszantotta. Ezért azt mondotta Yahuwah: Yehudat is eltávolítom magam elől, ahogyan Yiszráelt eltávolítottam, és megvetem ezt a várost, Yerushalaim-ot, amelyet pedig kiválasztottam, sőt a templomot is, amelyről azt mondtam, hogy ott lesz az én nevem!

Yoshiyahu egyéb dolgai, mindaz, amit véghezvitt, meg vannak írva Yehuda királyainak a történetéről szóló könyvben. Az ő idejében vonult fel Nékó fáraó, Egyiptom királya Asszíria királya ellen, az Eufrátesz folyó felé. Yoshiyahu király szembeszállt vele, de az megölte Megiddónál, alighogy meglátta. Szolgái holtan vitték el Megiddóból egy harci kocsin; Yerushalaim-ba vitték, és eltemették a sírjába. Az ország népe azután fogta Yoáházt, Yoshiyahu fiát; felkenték, és királlyá tették apja után.

Huszonhárom éves volt Yoáház, amikor uralkodni kezdett, és három hónapig uralkodott Yerushalaim-ban. Anyjának a neve Hamútal volt, Yirmeyahu leánya, Libnából. Azt tette, amit rossznak lát Yahuwah, egészen úgy, ahogyan elődei tették. De Nékó fáraó fogságba vetette őt Riblában, Hamát földjén, hogy ne uralkodhassék Yerushalaim-ban. Az országra pedig száz talentum ezüst és egy talentum arany hadisarcot vetett ki. Ezután Nékó fáraó Eljákimot, Yoshiyahu fiát tette királlyá apja, Yoshiyahu után, és a nevét Yahujikimra változtatta. Yoáházt pedig magával vitte, aki így Egyiptomba került, és ott halt meg. Yahujikim megadta az ezüstöt és az aranyat a fáraónak, de kirótta azt az országra, hogy megadhassa a pénzt a fáraó parancsa szerint. Az ország népétől fejenként becslés szerint hajtotta be az ezüstöt és az aranyat, hogy megadhassa Nékó fáraónak.

Huszonöt éves volt Yahujikim, amikor uralkodni kezdett, és tizenegy évig uralkodott Yerushalaim-ban. Anyjának a neve Zebuddá volt, Pedájá leánya, Rúmából. Azt tette, amit rossznak lát Yahuwah, egészen úgy, ahogyan elődei tették.

Az ő idejében vonult fel Nebukadneccar, Babilónia királya, és szolgája lett Yahujikim három éven át; de azután elfordult tőle, és föllázadt ellene. Ezért Yahuwah káldeus és arám rablócsapatokat, továbbá móábi és ammóni rablócsapatokat küldött ellene. Azért küldte ezeket Yehuda ellen, hogy pusztítsák azt Yahuwah igéje szerint, amelyet kijelentett szolgái, a próféták által. Bizony, Yahuwah szava szerint történt Yehudaval az, hogy elvetette maga elől Menasheh vétkei miatt; mindazért, amit az elkövetett. Az ártatlan vér miatt is, amelyet kiontott, és megtöltötte Yerushalaim-ot ártatlan vérrel. Ezért nem akart Yahuwah megbocsátani. Yahujikim egyéb dolgai, mindaz, amit véghezvitt, meg vannak írva Yehuda királyainak a történetéről szóló könyvben. És pihenni tért őseihez Yahujikim, utána pedig fia, Yahujikin lett a király. Egyiptom királya többé nem vonult ki országából, mert Babilónia királya mindent elfoglalt, ami csak Egyiptom patakjától az Eufrátesz folyamig Egyiptom királyáé volt.

Tizennyolc éves volt Yahujikin, amikor uralkodni kezdett, és három hónapig uralkodott Yerushalaim-ban. Anyjának a neve Nehustá volt, Elnátán leánya, Yerushalaim-ből. Azt tette, amit rossznak lát Yahuwah, egészen úgy, ahogyan apja tette. Abban az időben vonultak fel Nebukadneccarnak, Babilónia királyának a szolgái Yerushalaim ellen, és ostrom alá vették a várost. Nebukadneccar, Babilónia királya is megérkezett a város alá, amelyet szolgái ostromoltak. Ekkor Yahujikin, Yehuda királya kiment Babilónia királyához anyjával, udvari embereivel, parancsnokaival és főembereivel együtt. Babilónia királya uralkodásának nyolcadik esztendejében elfogatta őt. És elvitette onnan Yahuwah házának minden kincsét, meg a királyi palota kincseit, és leszedetett minden aranytárgyat, amelyet Shlomo, Yiszráel királya készíttetett Yahuwah templomában. Így jelentette ezt ki Yahuwah. Fogságba vitte a Yerushalaim-ieket, minden parancsnokot és a haderő minden vitézét, tízezer foglyot; a mesterembereket és a várépítőket is mind. Nem maradt más otthon, csak az ország nincstelen népe. Fogságba vitte Yahujikint Babilóniába. A király anyját meg a király feleségeit, főembereit és az ország előkelőit is fogságba vitte Yerushalaim-ből Babilóniába. Minden tehetős embert, összesen hétezret; meg ezer mesterembert és várépítőt, és minden vitéz harcost fogságba hurcolt Babilónia királya Babilóniába. Azután Babilónia királya Mattanját, Yahujikin nagybátyját tette meg helyette királynak, és a nevét Cidkijjára változtatta.

Huszonegy éves volt Cidkijjá, amikor uralkodni kezdett, és tizenegy évig uralkodott Yerushalaim-ban. Anyjának a neve Hamútal volt, Yirmeyahu leánya, Libnából. Azt tette, amit rossznak lát Yahuwah, egészen úgy, ahogyan Yahujikim tette. Bizony, Yahuwah haragja miatt történt ez Yerushalaim-mal és Yehudaval! Végül is elvetette őket maga elől. Cidkijjá azután fellázadt Babilónia királya ellen.

Uralkodásának kilencedik évében, a tizedik hónap tizedikén megérkezett Nebukadneccar, Babilónia királya egész hadseregével Yerushalaim alá, és tábort ütött vele szemben; körülötte pedig ostromműveket építtetett. Ostrom alatt állt a város Cidkijjá király tizenegyedik évéig. A negyedik hónap kilencedikén már úgy elhatalmasodott a városban az éhínség, hogy nem volt ennivalója az ország népének. Akkor betörtek a városba. A harcosok azonban éjszaka mind kimenekültek a két várfal közt lévő kapun át, amely a király kertje mellett van, és bár a káldeusok ott voltak körös-körül a város alatt, eljutottak a síkság felé vezető útra. A káldeusok egy csapata azonban üldözőbe vette a királyt, és utolérte a Yerikoi síkságon, mivel egész csapata szétszóródott mellőle. El is fogták a királyt, és elvitték Babilónia királyához Riblába, aki ítéletet tartott fölötte. Cidkijjá fiait szeme láttára ölték meg, azután Cidkijját megvakították, majd bilincsbe verték és elvitték Babilóniába.

Az ötödik hónap hetedikén – Nebukadneccar királynak, Babilónia királyának tizenkilencedik évében – eljött Nebuzaradán testőrparancsnok, Babilónia királyának az udvari embere Yerushalaim-ba. Felgyújtotta Yahuwah házát és a királyi palotát, fölperzselte Yerushalaim minden házát és valamennyi nagy palotáját. A testőrparancsnokkal levő egész káldeus haderő pedig lerombolta Yerushalaim várfalait körös-körül. A városban megmaradt többi népet meg az átpártolókat, akik Babilónia királyához pártoltak, a maradék népességgel együtt fogságba hurcolta Nebuzaradán testőrparancsnok. Csak az ország nincstelenjeiből hagyott otthon a testőrparancsnok, szőlőműveseknek és mezei munkásoknak. Összetörték a káldeusok Yahuwah házánál levő rézoszlopokat, továbbá Yahuwah házához tartozó mosdóállványokat meg a réztengert, és a rezet elvitték Babilóniába. Elvitték a fazekakat, a lapátokat, a késeket, a serpenyőket és minden rézeszközt, amelyekkel a szent szolgálatot szokták végezni. Elvitte a testőrparancsnok a szenesserpenyőket és a hintőedényeket is; mindent, ami csak aranyból és ezüstből volt. A két oszlopban, az egyetlen réztengerben és a mosdóállványokban, amelyeket Shlomo készíttetett Yahuwah házához, mindezekben a tárgyakban megmérhetetlen súlyú réz volt. Az egyik oszlop tizennyolc könyök magas volt, és réz oszlopfő volt rajta. Az oszlopfő három könyök magas volt, és az oszlopfőn körös-körül recézet meg gránátalma volt, mind rézből. Ugyanilyen recézete volt a másik oszlopnak is.

Elvitte a testőrparancsnok Szerájá főpapot meg Cefanjá papot, a helyettesét, és három ajtóőrt. Elvitt egy főembert is a városból, aki a harcosok parancsnoka volt, öt embert a király személyes környezetéből, akiket a városban találtak, továbbá a hadseregparancsnok írnokát, aki fegyverbe szokta hívni az ország hadinépét, végül hatvan férfit az ország népéből, akiket ott találtak a városban. Fogta és elvitte őket Nebuzaradán testőrparancsnok Babilónia királyához Riblába. Babilónia királya pedig levágatta, megölette őket Riblában, Hamát földjén. Így kellett fogságba mennie Yehudanak saját földjéről.

Nebukadneccar, Babilónia királya a Yehuda országában maradt nép fölé, amelyet meghagyott, Gedalját, Ahikám fiát, Sáfán unokáját nevezte ki helytartóvá. Amikor meghallották a csapatparancsnokok és embereik, hogy Babilónia királya Gedalját tette helytartóvá, elmentek Gedaljához Micpába. Ezek voltak: Yishmáél, Netanjá fia, Jóhánán, Káréah fia, a netófái Szerájá, Tanhumet fia, meg Jaazanjáhú, Maakáti fia, és embereik. Gedaljá megesküdött nekik és embereiknek, és így szólt hozzájuk: Ne féljetek a káldeusok szolgáitól! Maradjatok az országban, és szolgáljátok Babilónia királyát, akkor jó dolgotok lesz! A hetedik hónapban azonban Yishmáél, Netanjá fia, Elisámá unokája, aki királyi származású volt, elment tíz emberével, és levágta Gedalját, és az meg is halt. Levágták azokat a Yehudaiakat és káldeusokat is, akik ott voltak vele Micpában. Ezután fölkerekedett az egész nép apraja-nagyja, a csapatparancsnokokkal együtt, és elmentek Egyiptomba, mert féltek a káldeusoktól.

Yahujikin Yehudai király fogságának harminchetedik évében, a tizenkettedik hónap huszonhetedikén történt, hogy Evil-Meródak, Babilónia királya, abban az évben, amikor uralkodni kezdett, megkegyelmezett Yahujikin Yehudai királynak, és kiengedte a fogházból. Jóindulattal beszélt vele, és székét följebb tétette a többi király székénél, akik nála voltak Babilonban. Kicseréltette rabruháit, és Yahujikin állandóan vele étkezett, egész életében. Ellátását állandó ellátásként a királytól kapta, napi szükséglete szerint, egész életében.