Yahuwah Biblia

¹Aháb halála után Móáb elpártolt Yiszráeltől. ²Ahazjá Shomronban leesett felső szobájából a korláton át, és megbetegedett. Követeket küldött, és ezt parancsolta: Menjetek, kérdezzétek meg a Baalzebúbot, Ekrón Elohim-ját, hogy meggyógyulok-e ebből a betegségből! ³Ekkor Yahuwah ANGYALA (Meleck) így szólt a tisbei Eliyahuhoz: Indulj, menj el Shomron királyának követei elé, és mondd: Talán nincs Elohim Yiszráelben, hogy ti a Baalzebúbot, Ekrón Elohim-ját mentek megkérdezni? ⁴Ezért így szól Yahuwah: Nem kelsz föl abból az ágyból, amelybe lefeküdtél, hanem meg fogsz halni! És Eliyahu elment.

⁵Amikor a követek visszatértek, a király megkérdezte: Miért jöttetek vissza? ⁶Azok feleltek: Egy férfi jött velünk szembe, és ezt mondta: „Térjetek vissza a királyhoz, aki elküldött titeket, és mondjátok: Így szól Yahuwah: Talán nincs Elohim Yiszráelben, hogy te a Baalzebúbhoz, Ekrón Elohim-jához küldesz? Ezért nem kelsz föl az ágyból, amelyben fekszel, hanem meg fogsz halni!” ⁷Ő megkérdezte: Milyen volt az a férfi, aki veletek szembe jött, és ezeket mondta? ⁸Így feleltek: Szőrruhát viselt, és bőröv övezte derekát. A király ezt mondta: A tisbei Eliyahu volt.

⁹Ekkor elküldött hozzá egy parancsnokot ötven emberével. Ez fölment hozzá a hegy tetejére, és így szólította meg: Elohim embere! A király parancsolja: Jöjj le! ¹⁰Eliyahu így felelt az ötven fő parancsnokának: Ha én Elohim embere vagyok, szálljon le tűz az égből, és emésszen meg téged ötven embereddel együtt! – És tűz szállt le az égből, és megemésztette őt ötven emberével együtt. ¹¹Majd küldött a király egy másik parancsnokot is ötven emberével, aki így szólt: Elohim embere! A király azt üzeni: Azonnal jöjj le! ¹²De Eliyahu ezt felelte: Ha Elohim embere vagyok, szálljon le tűz az égből, és emésszen meg téged ötven embereddel együtt! – És Elohim tüze szállt le az égből, és megemésztette őt ötven emberével együtt. ¹³Ezután elküldött egy harmadik parancsnokot is ötven emberével. Ez fölment, térdre rogyott Eliyahu előtt, és könyörgött: Elohim embere! Kérlek, legyen drága előtted az én életem és e te szolgáidé, ezzel az ötvennel együtt! ¹⁴Íme, tűz szállt le az égből, és megemésztette az előbbi két parancsnokot és az ő ötven-ötven emberét; most pedig, kérlek, az én életem legyen becses előtted!

¹⁵Ekkor Yahuwah ANGYALA (Meleck) így szólt Eliyahuhoz: Menj el vele, ne félj tőle! Ő pedig fölkelt, és elment vele a királyhoz. ¹⁶Így szólt: Így szól Yahuwah: Mivel követeket küldtél, hogy megkérdezd a Baalzebúbot, Ekrón Elohim-ját – mintha nem volna Elohim Yiszráelben, akinek az igéjét megkérdezhetnéd –, azért nem kelsz föl abból az ágyból, amelyben fekszel, hanem bizonyosan meghalsz!

¹⁷És meg is halt Yahuwah igéje szerint, amelyet Eliyahu szólt. Utána Jórám lett a király – a Yehudai Jórámnak, Yosháfát fiának a második évében –, mert neki nem volt fia. ¹⁸Ahazjá egyéb dolgai, amelyeket véghezvitt, meg vannak írva Yiszráel királyainak történetéről szóló könyvben.

¹Amikor Yahuwah föl akarta vinni Eliyahut forgószélben az égbe, Eliyahu és Elisha elment Gilgálból. ²Eliyahu ezt mondta Elishanak: Maradj itt, mert engem Beit-Elbe küldött Yahuwah. De Elisha így felelt: Az élő Yahuwah-ra és a te életedre mondom, hogy nem hagylak el! Elmentek hát Beit-Elbe. ³A Beit-Eli prófétatanítványok odamentek Elishahoz, és ezt mondták: Tudod-e, hogy Yahuwah ma elragadja mellőled uradat? Ő így felelt: Én is tudom, de hallgassatok! ⁴Azután ezt mondta neki Eliyahu: Maradj itt, Elisha, mert engem Yerikoba küldött Yahuwah. Ő azonban így felelt: Az élő Yahuwah-ra és a te életedre mondom, hogy nem hagylak el! És megérkeztek Yerikoba. ⁵A Yerikoi prófétatanítványok odaléptek Elishahoz, és ezt mondták: Tudod-e, hogy Yahuwah ma elragadja mellőled uradat? Ő így felelt: Én is tudom, de hallgassatok! ⁶Ezután ezt mondta neki Eliyahu: Maradj itt, mert Yahuwah a Yardenhez küldött engem. Ő így felelt: Az élő Yahuwah-ra és a te életedre mondom, hogy nem hagylak el! Így mentek ketten együtt. ⁷Velük ment ötven prófétatanítvány is; messziről megálltak, ők pedig ketten megálltak a Yardennél. ⁸Eliyahu fogta a palástját, összegöngyölte, és ráütött vele a vízre; az kettévált, és mindketten szárazon keltek át.

⁹Amikor átmentek, Eliyahu ezt mondta Elishanak: Kérj tőlem valamit, mit tegyek veled, mielőtt elragadtatom tőled. Elisha így felelt: Legyen a benned lévő szellemből kétszeres rész az enyém! ¹⁰Ő ezt mondta: Nehezet kértél. Mégis: ha látsz engem, amikor elragadnak tőled, megtörténik; ha pedig nem látsz, nem történik meg. ¹¹Amint továbbmentek és beszélgettek, hirtelen tüzes harci kocsi jelent meg tüzes lovakkal, és szétválasztotta őket; így ment föl Eliyahu forgószélben az égbe. ¹²Elisha látta ezt, és felkiáltott: Atyám, atyám! Yiszráel harci kocsijai és lovasai! Azután nem látta őt többé. Megragadta a ruháját, és két darabra szaggatta. ¹³Majd fölemelte Eliyahu leesett palástját, visszatért, és megállt a Yarden partján. ¹⁴Fogta Eliyahu palástját, rácsapott a vízre, és így szólt: Hol van Yahuwah, Eliyahu Elohim-ja? Amikor a vízre ütött, az kettévált, és Elisha átkelt.

¹⁵Amikor látták ezt a prófétatanítványok, akik átellenben, Yerikonál voltak, mondták: Eliyahu szelleme megnyugodott Elishan! Eléje mentek, és földre borultak előtte. ¹⁶Majd ezt mondták neki: Íme, van ötven erős ember szolgáid között; küldd el őket, hadd keressék meg uradat: hátha Yahuwah Szelleme elragadta, és letette valamelyik hegyen vagy völgyben. Ő így felelt: Ne küldjetek senkit! ¹⁷De unszolták, míg végül engedett: Küldjetek hát! Elküldték az ötven embert; három napig keresték, de nem találták meg. ¹⁸Visszatértek hozzá – ő még Yerikoban tartózkodott –, és ő ezt mondta: Ugye megmondtam, ne menjetek!

¹⁹Egyszer a városbeliek ezt mondták Elishanak: Uram, látod, e város jó lakóhely, de a vize rossz, és a föld terméketlen. ²⁰Ő ezt felelte: Hozzatok nekem egy új tálat, és tegyetek bele sót! Oda is vitték. ²¹Ezután a víz forrásához ment, sót dobott bele, és mondta: Így szól Yahuwah: Meggyógyítottam ezt a vizet; nem okoz többé halált és terméketlenséget. ²²És a víz meggyógyult, így van ez mindmáig, Elisha szava szerint, amelyet kimondott.

²³Onnan azután fölment Beit-Elbe. Amikor az úton fölfelé ment, fiatal fiúk jöttek ki a városból, és így csúfolták: Menj föl, kopasz! Menj föl, kopasz! ²⁴Ő hátrafordult, rájuk nézett, és megátkozta őket Yahuwah nevében. Két medve jött ki az erdőből, és szétszaggatott közülük negyvenkét gyermeket. ²⁵Innen fölment a Karmel-hegyre, onnan pedig visszatért Shomronba.

¹Yorám, Aháb fia Yosháfátnak, Yehuda királyának a tizennyolcadik évében lett Yiszráel királya Shomronban, és tizenkét évig uralkodott. ²Azt tette, amit rossznak lát Yahuwah; bár nem annyira, mint apja és anyja, mert eltávolította a Baal szent oszlopát, amelyet apja készíttetett. ³De ragaszkodott Yerov’amnak, Nebát fiának a vétkéhez, aki vétekbe vitte Yiszráelt; nem tágított attól.

⁴Mésa, Móáb királya juhtenyésztéssel foglalkozott, és Yiszráel királyának százezer hízott bárányt, meg százezer kost kellett szállítania gyapjastul. ⁵De amikor Aháb meghalt, Móáb királya elpártolt Yiszráel királyától. ⁶Ezért Yorám király azon a napon kivonult Shomronból, és megszemlélte egész Yiszráelt. ⁷Majd üzenetet küldött Yosháfátnak, Yehuda királyának: „Móáb királya elpártolt tőlem. Eljössz-e velem harcolni Móáb ellen?” Ő így felelt: „Elmegyek, én éppúgy, mint te; az én népem, éppúgy, mint a te néped; az én lovasságom, éppúgy, mint a te lovasságod.” ⁸Majd megkérdezte: „Melyik úton vonuljunk föl?” Ő így felelt: „Edom pusztáján át.”

⁹Elment tehát Yiszráel királya, Yehuda királya és Edom királya. Már hét napja bolyongtak az úton, és nem volt vize a seregnek, sem az utánuk hajtott állatoknak. ¹⁰Akkor ezt mondta Yiszráel királya: „Hát azért hívta össze Yahuwah ezt a három királyt, hogy Móáb kezébe adja őket?” ¹¹De Yosháfát így szólt: „Nincs itt Yahuwah-nak egy prófétája, aki által megkérdezhetnénk Yahuwah-át?” Yiszráel királyának egyik szolgája így felelt: „Itt van Elisha, Sáfát fia, aki Eliyahu kezére szokott vizet önteni.” ¹²Yosháfát így szólt: „Valóban Yahuwah igéje szól rajta keresztül.” Elment tehát hozzá Yiszráel királya és Yosháfát, meg Edom királya.

¹³Elisha azonban ezt mondta Yiszráel királyának: „Semmi közünk sincs egymáshoz. Eredj apád prófétáihoz, meg anyád prófétáihoz!” De Yiszráel királya így szólt: „Ne mondd ezt! Hiszen Yahuwah hívta össze ezt a három királyt, hogy Móáb kezébe adja őket.” ¹⁴Elisha így felelt: „A Seregek élő Yahuwah-jára mondom, aki előtt állok, hogy ha nem nézném Yosháfátnak, Yehuda királyának személyét, rád sem tekintenék, meg sem látnálak! ¹⁵De most hozzatok ide egy lantost!” Amikor a lantos zenélni kezdett, Yahuwah keze megérintette a prófétát, ¹⁶és így szólt: „Ezt mondja Yahuwah: Csináljatok sok gödröt ebben a patakmederben! ¹⁷Mert ezt mondja Yahuwah: Nem láttok szelet, nem láttok esőt, mégis megtelik ez a patakmeder vízzel; és ihattok ti is, meg a jószágaitok és az állataitok is. ¹⁸De ez még csekélység Yahuwah előtt: Ő Móábot is a kezetekbe adja. ¹⁹Levertek minden megerősített és minden fontosabb várost; kivágtok minden termőfát; betömtök minden forrást; és kövekkel tesztek tönkre minden jó szántóföldet!” ²⁰Történt másnap reggel, az ételáldozat idején, hogy egyszerre csak víz áradt Edom felől, és megtelt az a vidék vízzel.

²¹Amikor meghallotta az egész Móáb, hogy harcba vonultak ellenük ezek a királyok, fegyverbe szólítottak minden fegyverfogható embert, sőt még másokat is, és fölálltak a határon. ²²Reggel, amikor fölkeltek, a nap rásütött a vízre, és a móábiak vörösleni látták maguk előtt a vizet, mint a vért. ²³Akkor ezt mondták: „Ez vér! Bizonyosan egymásra támadtak a királyok, és leverték egymást. Most tehát zsákmányra, Móáb!” ²⁴De amikor odaértek Yiszráel táborához, megindult Yiszráel, megverte a móábiakat, és azok megfutamodtak előlük. Yiszráel utánuk nyomult, és szétverte Móábot. ²⁵A városokat lerombolták; minden jó szántóföldet mind teledobáltak kővel, míg be nem borította a kövek; minden forrást betömtek, és minden termőfát kivágtak. Csupán Kír-Hareset kövei maradtak meg, de azt is körülvették és lőtték a parittyások. ²⁶Amikor Móáb királya látta, hogy túl erős vele szemben a viadal, maga mellé vett hétszáz kardforgató embert, hogy keresztültörjenek Edom királyán, de nem tudtak. ²⁷Akkor fogta elsőszülött fiát, aki utána lett volna a király, és feláldozta égőáldozatként a várfalon. E-miatt igen nagy felháborodás támadt Yiszráel ellen, fölkerekedtek és visszatértek hazájukba.

¹Egyszer egy prófétatanítvány felesége így kiáltott Elishahoz: „Szolgád, az én férjem meghalt; és te is tudod, hogy szolgád félte Yahuwah-át. Most eljött a hitelező, hogy elvegye két gyermekemet rabszolgájának.” ²Elisha megkérdezte: „Mit tehetek érted? Mondd meg, mi van a házadban!” Ő felelt: „Nincsen egyéb szolgálód házában, csak egy korsó olaj.” ³Ő pedig így szólt: „Menj, kérj kölcsön edényeket odakinn minden szomszédodtól—üres edényeket, de ne keveset! ⁴Azután menj be, zárd be magad és fiaid mögött az ajtót, és tölts ezekbe az edényekbe. Amelyik megtelt, tedd félre.” ⁵Az asszony elment, bezárta maga és fiai mögött az ajtót. Azok eléje rakták az edényeket, ő pedig töltögetett. ⁶Amikor megteltek az edények, ezt mondta az egyik fiának: „Tégy elém még egy edényt!” De az így felelt: „Nincs több edény.” Ekkor elállt az olaj. ⁷Az asszony elment Elohim emberéhez, és elbeszélte ezt. Ő pedig így szólt: „Menj, add el az olajat, és fizesd ki az adósságodat; ami pedig megmarad, abból élj a fiaiddal együtt.”

⁸Egyszer Elisha Súnémba ment. Volt ott egy jómódú asszony, aki marasztalta őt, hogy nála egyék; ezért valahányszor arra járt, betért hozzá. ⁹Az asszony így szólt a férjéhez: „Lásd, tudom, hogy Elohim szent embere az, aki mindig betér hozzánk. ¹⁰Építsünk neki egy kis felső szobát, tegyünk bele ágyat, asztalt, széket és mécsest, hogy ott szálljon meg, amikor hozzánk jön.” ¹¹Történt egy napon, hogy odaérkezett Elisha, megszállt a felső szobában, és lefeküdt ott. ¹²Majd ezt mondta Géhazinak, a szolgájának: „Hívd ide ezt a súnémi asszonyt!” Ő odahívta, és az megállt előtte. ¹³„Mondd meg neki: Látjuk figyelmes gondoskodásodat. Mit tehetek érted? Nincs-e valamilyen ügyed a királynál vagy a hadseregparancsnoknál?” Ő így felelt: „A saját népem körében lakom.” ¹⁴„Mégis, mit tehetnénk érte?”—szólt Elisha. Géhazi így felelt: „Nincs fia, a férje pedig öreg.” ¹⁵„Hívd ide!”—mondta. Amikor odahívták, az megállt az ajtóban. ¹⁶Elisha így szólt: „Egy év múlva fiút ölelsz.” Az asszony felelt: „Uram, Elohim embere, kérlek, ne ámítsd szolgálódat!” ¹⁷De az asszony teherbe esett, és fiút szült egy év múlva, abban az időben, amelyet Elisha megmondott.

¹⁸Amikor felnőtt a gyermek, egy napon kiment az apjához, az aratókhoz. ¹⁹Egyszer csak így kiáltott: „Jaj a fejem, a fejem!” Az apja szólt a szolgának: „Vidd őt az anyjához!” ²⁰Az fölvette, elvitte az anyjához; térdén feküdt délig, akkor meghalt. ²¹Fölment az anya, és lefektette Elohim emberének ágyára, rázárta az ajtót, és elment. ²²Hívta a férjét: „Küldj ide egy szolgát és egy szamarat, hadd siessyek Elohim emberéhez, aztán visszatérek.” ²³De ő kérdezte: „Miért mégy ma hozzá? Nincs sem újhold, sem Shabbat.” Ő felelt: „Jól van.” ²⁴Fölnyergelte a szamarat, és ezt mondta a szolgának: „Hajtsd az állatot, ne tarts fel, amíg nem szólok!” ²⁵Elment a Karmel-hegyre Elohim emberéhez. Amikor Elisha távolról meglátta, így szólt Géhazihoz: „Nézd, a súnémi asszony az! ²⁶Fuss elé, kérdezd meg: Jól van-e ő, a férje, a gyermeke?” Ő felelt: „Jól.” ²⁷Amikor a hegyre ért, átkarolta Elohim emberének lábát. Géhazi odalépett, hogy félretaszítsa, de Elisha mondta: „Hagyd! Megkeseredett a lelke, és Yahuwah eltitkolta előlem.” ²⁸Az asszony így szólt: „Yahuwahra kértem-e fiút? Nem mondtam-e, hogy ne hitegess?” ²⁹Elisha így szólt Géhazihoz: „Övezd fel derekadat, vedd a botomat, és menj! Útközben ne köszönj senkinek; ha köszönnek, ne felelj! Tedd a botot a fiú arcára.” ³⁰De a fiú anyja ezt mondta: „Él Yahuwah, és él a te lelked—nem hagylak el!” Ezért Elisha fölkelt, és követte. ³¹Géhazi elébük ment, a botot a fiú arcára tette, de nem volt hang, sem jel. Visszatért, és jelentette: „Nem ébredt fel a fiú.” ³²Elisha bement a házba—és íme, a fiú holtan feküdt az ágyán. ³³Bezárta az ajtót maga és a gyermek mögött, és imádkozott Yahuwahhoz. ³⁴Azután fölment az ágyra, ráborult a gyermekre—száját a szájára, szemét a szemére, kezét a kezére—; és ahogy ráborult, a gyermek teste fölmelegedett. ³⁵Fölállt, végigjárt a házban ide-oda, majd ismét ráborult; ekkor a fiú hétszer tüsszentett, és felnyitotta a szemét. ³⁶Ő pedig hívatta Géhazit: „Hívd ide a súnémi asszonyt!” Amikor odajött, így szólt: „Vedd a fiadat!” ³⁷Az asszony lábához esett, a földre borult, majd fölvette a fiát, és elment.

³⁸Amikor Elisha visszatért Gilgálba, éhínség volt az országban. A prófétatanítványok előtte ültek; ő pedig azt mondta a szolgájának: „Tedd föl a nagy fazekat, és főzz főzeléket a prófétatanítványoknak!” ³⁹Egyikük kiment a mezőre zöldet szedni, talált egy indás növényt, ruháját teleszedte vadtökkel; hazajött, és belevagdalta a fazékba—nem tudták, mi az. ⁴⁰Amikor kimerték, és enni kezdtek, felkiáltottak: „Halál van a fazékban, Elohim embere!”—és nem tudták megenni. ⁴¹Ő pedig mondta: „Hozzatok lisztet!” A fazékba szórta, és szólt: „Meríts a népnek, hadd egyenek!”—és nem volt többé semmi rossz a fazékban.

⁴²Egyszer egy férfi jött Baal-Sálisából, és hozott az első termésből: húsz árpakenyeret és friss gabonát Elohim emberének. Elisha mondta: „Add a népnek, hadd egyenek!” ⁴³A szolgája így szólt: „Hogyan adjam ezt száz embernek?” Ő azonban: „Add a népnek, hadd egyenek! Mert így szól Yahuwah: Enni fognak, és még marad is.” ⁴⁴Odaadta nekik; ettek, és még maradt is—ahogy Yahuwah megmondta.

¹Naamán, az arám király hadseregparancsnoka nagyra becsült és tekintélyes férfi volt ura előtt, mert általa szabadította meg Yahuwah Arámot. Ez a férfi vitéz hős volt, de bélpoklos. ²Egyszer arám portyázók jöttek ki, és foglyul ejtettek Yiszráel országából egy kisleányt; ő Naamán feleségének lett szolgálója. ³Így szólt úrnőjéhez: „Bárcsak eljuthatna az én uram a Shomroni prófétához; bizony meggyógyítaná bélpoklosságából!” ⁴Naamán bement urához, és elmondta: „Így és így szólt a Yiszráel földjéről való leány.” ⁵Arám királya ezt mondta: „Menj, én pedig levelet küldök Yiszráel királyának.” Elment hát, és vitt magával tíz talentum ezüstöt, hatezer aranyat és tíz rend ruhát. ⁶Átadta a levelet Yiszráel királyának; ez állt benne: „Amikor e levél hozzád érkezik, kérlek, gyógyítsd meg bélpoklosságából szolgámat, Naamánt, akit hozzád küldtem.” ⁷Amikor a király elolvasta, megszaggatta ruháját, és mondta: „Hát Elohim vagyok-e, hogy megölhetek és életre kelthetek, s hozzám küld valakit, hogy meggyógyítsam bélpoklosságából? Lássátok, csupán ürügyet keres ellenem!” ⁸Amikor Elisha, Elohim embere meghallotta, hogy a király megszaggatta ruháját, ezt üzente: „Miért szaggattad meg ruhádat? Jöjjön hozzám az az ember, és tudja meg, hogy van próféta Yiszráelben.” ⁹Naamán lovaival és kocsijával elment, és megállt Elisha házának kapujánál. ¹⁰Elisha követet küldött hozzá ezzel: „Menj, fürödj meg hétszer a Yardenben, akkor megújul a tested, és megtisztulsz.” ¹¹Naamán megharagudott, elment, és így szólt: „Én azt gondoltam, kijön hozzám, elém áll, segítségül hívja Elohimjének, Yahuwahnak a nevét, végighúzza kezét a beteg helyen, és meggyógyít. ¹²Hát nem jobbak-e Damaszkusz folyói, Abáná és Parpar Yiszráel minden vizénél? Megfürödhetnék azokban is, hogy megtisztuljak!” Azzal megfordult, és haraggal eltávozott. ¹³Szolgái odaléptek, és szóltak: „Atyám, ha a próféta valami nagy dolgot parancsolt volna, megtennéd; mennyivel inkább, amikor csak azt mondja: Fürödj meg, és megtisztulsz.” ¹⁴Aláment tehát, és Elohim emberének szava szerint hétszer megmerítkezett a Yardenben; és a teste megújult, mint egy kisgyermeké, és megtisztult. ¹⁵Azután visszatért egész kíséretével Elohim emberéhez, bement, megállt előtte, és mondta: „Íme, most már tudom, hogy nincs máshol Elohim az egész földön, csak Yiszráelben. Most azért fogadj el ajándékot szolgádtól!” ¹⁶De ő ezt mondta: „Él Yahuwah, akinek szolgálatában állok, hogy nem fogadom el.” Bár unszolta, ő hajthatatlan maradt. ¹⁷Naamán így szólt: „Ha nem, akkor kérlek, adass szolgádnak annyi földet, amennyit egy pár öszvér elbír; mert nem készít többé szolgád sem égőáldozatot, sem véresáldozatot másnak, csak Yahuwahnak. ¹⁸Csak ezt bocsássa meg Yahuwah szolgádnak: amikor az én uram bemegy Rimmón templomába leborulni, és az én kezemre támaszkodik, én is leborulok Rimmón templomában—ezt bocsássa meg Yahuwah a te szolgádnak!” ¹⁹Ő felelte: „Menj el békével.”

²⁰Alighogy elment, Géhazi, Elishanak, Elohim emberének szolgája ezt gondolta: „Íme, uram megkímélte ezt az arámi Naamánt, nem fogadva el tőle, amit hozott. Él Yahuwah, hogy utána futok, és kérek tőle valamit.” ²¹Utána is futott Géhazi. Amikor Naamán meglátta, hogy utána siet, leugrott a kocsiról, elébe ment, és kérdezte: „Jól vagytok?” ²²Ő felelte: „Jól. Uram ezt üzeni: épp most érkezett hozzám két prófétatanítvány az Efráim hegyvidékéről. Kérlek, adj nekik egy talentum ezüstöt és két rend ruhát.” ²³Naamán mondta: „Kérlek, fogadj el két talentumot!”—és unszolta. Egybekötött két talentum ezüstöt két zacskóba, és két rend ruhával együtt odaadta két szolgájának; azok vitték Géhazi előtt. ²⁴Amikor a dombhoz értek, Géhazi elvette tőlük, elhelyezte egy házban, az embereket pedig elbocsátotta. ²⁵Azután bement, és ura elé állt. Elisha megkérdezte: „Honnan jössz, Géhazi?” Ő felelte: „Nem járt a te szolgád sehol.” ²⁶De ő mondta: „Nem ment-e a szívem veled, amikor az a férfi leszállt a kocsiról, és eléd ment? Hát most van-e az ideje ezüstöt és ruhákat szerezni, olajfákat és szőlőket, juhokat és marhákat, szolgákat és szolgálókat venni? ²⁷Ragadjon rád és ivadékodra Naamán bélpoklossága örökre!” És az olyan poklosan ment ki előle, mint a hó.

¹Egyszer a prófétatanítványok így szóltak Elishahoz: „Látod, szűk nekünk ez a hely, ahol veled lakunk. ²Hadd menjünk a Yardenhez; mindegyikünk vág egy szál fát, és hajlékot készítünk magunknak.” Ő mondta: „Menjetek!” ³De egyikük így kérte: „Kérünk, jöjj el szolgáiddal!” Ő felelte: „Elmegyek.” ⁴El is ment velük; a Yardenhez érve fákat vágtak. ⁵Amikor az egyik döntött egy fát, a fejsze vasa a vízbe esett. Felkiáltott: „Jaj, Yahuwah! Kölcsönkért eszköz volt!” ⁶Elohim embere megkérdezte: „Hová esett?” Amikor megmutatta a helyet, levágott egy darab fát, odadobta, és a vas felúszott. ⁷Majd így szólt: „Vedd ki!” Az kinyújtotta kezét, és kivette.

⁸Arám királya hadat indított Yiszráel ellen, és tanácsot tartott: „Itt és itt lesz a táborom.” ⁹De Elohim embere üzent Yiszráel királyának: „Vigyázz, ne menj arra a helyre, mert ott vonulnak le az arámok.” ¹⁰A király embereket küldött a megjelölt helyre, és óvta magát—nem egyszer, nem is kétszer. ¹¹Arám királya emiatt fölháborodott, összehívta szolgáit: „Ki tart közülünk Yiszráel királyával?” ¹²Egyikük így felelt: „Senki, uram, király! Hanem a Yiszráelben levő Elisha próféta még azt is megmondja a királynak, amit hálószobádban szólsz.” ¹³Ő parancsolta: „Tudjátok meg, hol van, hadd fogassam el!” Jelentették: „Dótánban van.” ¹⁴Lovakat, harci kocsikat és tekintélyes sereget küldött; éjjel érkeztek, és körülvették a várost.

¹⁵Reggel Elohim emberének szolgája kiment, és íme: sereg, lovak, harci kocsik vették körül a várost. „Jaj, uram! Mit tegyünk?” ¹⁶Ő felelt: „Ne félj, mert többen vannak velünk, mint velük!” ¹⁷Majd imádkozott: „Yahuwah, nyisd meg a szemét, hadd lásson!” És Yahuwah megnyitotta a szemét: a hegy tele volt tüzes lovakkal és harci kocsikkal Elisha körül. ¹⁸Amikor az arámok rárontottak, Elisha könyörgött: „Verd meg e népet vaksággal!” És megverte őket vaksággal kérése szerint. ¹⁹Elisha így szólt hozzájuk: „Nem ez az út, nem ez a város. Gyertek utánam, elvezetlek ahhoz, akit kerestek.” És Shomronba vitte őket. ²⁰Ott imádkozott: „Yahuwah, nyisd meg a szemüket!” És megnyílt a szemük, s látták, hogy Shomron közepén vannak. ²¹Amikor Yiszráel királya meglátta őket, kérdezte: „Megölessem őket, atyám?” ²²Ő felelt: „Ne ölesd! Avagy levágod-e a foglyokat, akiket kardoddal-íjaddal ejtettél? Adj nekik kenyeret és vizet, egyenek-igyanak, és menjenek urukhoz.” ²³Nagy lakomát adott nekik; miután ettek-ittak, elbocsátotta őket. Ettől fogva nem jöttek arám portyázók Yiszráel földjére.

²⁴Ezután Benhadad, Arám királya összegyűjtötte seregét, fölvonult és ostrom alá vette Shomront. ²⁵Nagy éhínség támadt; a várost addig ostromolták, míg egy szamárfej nyolcvan ezüstöt, egy maréknyi galambtrágyát pedig öt ezüstöt ért. ²⁶Amikor a király a várfalon járt, egy asszony így kiáltott: „Segíts, uram, király!” ²⁷Ő felelt: „Ha Yahuwah nem segít rajtad, én honnan segítsek? A szérűről? A sajtóból?” ²⁸Majd kérdezte: „Mi bajod?” Ő így: „Egy asszony azt mondta: ‘Add ide fiadat, együk meg ma; holnap az enyémet esszük.’ ²⁹Megfőztük a fiamat, és megettük. Másnap kértem: ‘Add ide a fiadat!’—de elrejtette.” ³⁰A király, hallva a szót, megszaggatta ruháját; a nép látta, hogy zsákruha van alatta. ³¹És mondta: „Úgy segítsen Elohim, ha ma helyén marad Elisha, Sáfát fia feje!”

³²Elisha a házában ült, vele a vének. A király elküldte emberét; de mielőtt megérkezett, így szólt Elisha: „Látjátok, ez a gyilkos ide küldte, hogy fejem vétessék! Zárjátok be az ajtót, tartsátok vissza; urának léptei is a nyomában.” ³³Még beszélt, amikor a követ odaért, és a király is mögötte: „Íme, milyen baj származott Yahuwah-tól! Miért várjak még tovább Yahuwah-ra?!”

¹Elisha szólt: „Halljátok Yahuwah igéjét! Holnap ilyenkor Shomron kapujában egy szeá finomliszt egy sekel, két szeá árpa is egy sekel lesz.” ²A király támaszául szolgáló tiszt így felelt Elohim emberének: „Még ha Yahuwah meg is nyitná az ég csatornáit, sem történhetne meg!” De ő mondta: „Saját szemeddel látod, de nem eszel belőle.”

³Négy poklos ült a kapu bejáratánál, s ezt mondták: „Miért maradjunk itt, míg meghalunk? ⁴A városban éhínség—ott halunk meg; ha itt maradunk—itt halunk meg. Menjünk az arámok táborába: ha életben hagynak, élünk; ha megölnek, meghalunk.” ⁵Alkonyatkor az arám tábor széléhez értek—és íme, senki sem volt ott! ⁶Mert Yahuwah harci kocsik és lovak robaját, nagy sereg zúgását hallatta az arámokkal, akik azt mondták: „Yiszráel a hettiták és Egyiptom királyait fogadta fel ellenünk!” ⁷Futásnak eredtek, sátraikat, lovaikat, szamaraikat, az egész tábort érintetlenül hagyva, hogy életüket mentsék.

⁸A poklosok bementek egy sátorba: ettek, ittak; ezüstöt, aranyat, ruhát vittek, és elrejtették. Majd egy másik sátorba is—onnan is vittek és elrejtették. ⁹De azt mondták: „Nem helyes, amit teszünk. Ez az örömhír napja! Ha hallgatunk reggelig, büntetés ér. Menjünk, jelentsük a királynak!” ¹⁰Szóltak a kapuőröknek: „Az arám tábor üres; csak kikötött lovak, szamarak és a sátrak állnak.” ¹¹A kapuőrök továbbították a hírt a palotába.

¹²A király éjjel felkelt: „Cselt vetnek! Tudják, hogy éhezünk, kint leselkednek a mezőn; ha kimegyünk, élve fognak el, és betörnek a városba.” ¹³Egy udvari ember így szólt: „Fogjunk öt megmaradt lovat—úgyis a pusztulás szélén áll mindenki—küldjük ki, nézzék meg!” ¹⁴Kiküldtek két harci kocsit lovastul. ¹⁵Egészen a Yardenig mentek, és látták: az út tele ruhával és fölszereléssel, amit az arámok sietségükben eldobáltak. Visszatérve jelentették.

¹⁶A nép kitódult, kifosztotta az arám tábort; és lett egy szeá liszt egy sekelért, két szeá árpa egy sekelért—Yahuwah szava szerint. ¹⁷A király a kapuhoz állította azt a tisztet, akire támaszkodni szokott, de a nép a kapuban agyontaposta—ahogyan Elohim embere megmondta. ¹⁸Úgy történt, amint a királynak mondta: „Holnap ilyenkor két szeá árpa egy sekelért, egy szeá liszt egy sekelért Shomron kapujában.” ¹⁹A tiszt így felelt: „Még ha Yahuwah ablakot nyitna az égen, sem lehetne!”—mire a válasz: „Látni fogod, de nem eszel belőle.” ²⁰És úgy is lett: a nép eltaposta a kapuban, és meghalt.

¹Egyszer Elisha így szólt ahhoz az asszonyhoz, akinek a fiát életre keltette: Indulj útnak házad népével együtt, és tartózkodj jövevényként ott, ahol lehet, mert Yahuwah éhínséget idéz elő, és be is következik az az országban hét esztendeig. ²Az asszony el is indult és azt tette, amit Elohim embere mondott. Elment háza népével együtt, és a fileszteusok földjén élt jövevényként hét esztendeig. ³A hetedik esztendő végén visszatért az asszony a filiszteusok földjéről, és elment a királyhoz, hogy segítséget kérjen a háza és mezeje dolgában. ⁴A király éppen Géhazival, Elohim emberének a szolgájával beszélgetett, és ezt mondta: Beszéld el nekem mindazokat a nagy tetteket, amelyeket Elisha véghezvitt! ⁵Ő éppen azt beszélte el a királynak, hogy hogyan keltette életre a holtat, amikor megjelent az az asszony, akinek a fiát életre keltette, hogy segítséget kérjen a királytól háza és mezeje dolgában. Géhazi így szólt: uram király! Ez az az asszony és ez a fia, akit életre keltett Elisha. ⁶A király kikérdezte az asszonyt, az pedig elbeszélte neki az ügyét. Ekkor a király egy udvari ember adott mellé, és meghagyta, hogy adják vissza mindenét, sőt a mező egész jövedelmét is attól a naptól számítva, amikor elhagyta az országot, egész mostanáig.

⁷Elisha ezután elment Damaszkuszba. Benhadad, Arám királya éppen beteg volt. Amikor jelentették neki, hogy Elohim embere odaérkezett, ezt mondta a király Hazáélnak: ⁸Végy magadhoz ajándékot, és menj Elohim embere elé. Kérdeztesd meg vele Yahuwah-át, hogy felépülök-e ebből a betegségből! ⁹Hazáél tehát eléje ment, vitt magával ajándékul mindenféle damaszkuszi drágaságot, amennyit negyven teve elbír. Amikor odaért, megállt előtte, és így szólt: Fiad, Benhadad, Arám királya küldött hozzád, hogy megkérdezze, felépül-e ebből a betegségből? ¹⁰Elisha ezt mondta neki: Menj, és mondd azt neki, hogy bizonyosan felépül. Bár Yahuwah velem megláttatta, hogy meg fog halni. ¹¹Akkor Elohim embere mereven maga elé nézett, azután sírva fakadt. ¹²Hazáél megkérdezte: Miért sírsz, uram? Ő így felelt: Mert megtudtam, hogy milyen veszedelmet hozol Yiszráel fiaira. Erődjeiket fölperzseled, ifjaikat fegyverrel ölöd meg, csecsemőiket sziklához vágod, és terhes asszonyaikat felhasogatod. ¹³Erre azt mondta Hazáél: Ugyan micsoda a te szolgád, ez a kutya, hogy ilyen nagy dolgokat vihetnék véghez? De Elisha így felelt: Megláttatta velem Yahuwah, hogy te leszel Arám királya. ¹⁴Elishatól eltávozva bement urához, aki megkérdezte tőle: Mit mondott neked Elisha? Ő így felelt: Azt mondta nekem, hogy bizonyosan fölépülsz. ¹⁵Másnap azonban fogott egy takarót, vízbe mártotta, és urának az arcára terítette, úgyhogy meghalt. Utána Hazáél lett a király.

¹⁶Yorámnak, Aháb fiának, Yiszráel királyának ötödik évében, amikor Yehuda királya Yosháfát volt, kezdett uralkodni Yorám, Yosháfátnak, Yehuda királyának a fia. ¹⁷Harminckét éves volt, amikor király lett, és nyolc évig uralkodott Yerushalaim-ban. ¹⁸Yiszráel királyainak az útján járt, ugyanúgy élt, mint Aháb háza népe, mert Aháb leánya volt a felesége. Azt tette, amit rossznak lát Yahuwah. ¹⁹De Yahuwah nem akarta elpusztítani Yehudat szolgájáért, Davidért, mert megígérte neki, hogy mécsest ad neki és fiainak mindenkor.

²⁰Az ő idejében pártoltak el az Edomiak Yehudatól, és királyt választottak maguknak. ²¹Ezért Yorám Cáirba vonult összes harci kocsijával együtt. Éjjel fölkelt, átvágta magát az Edomiakon, akik bekerítették őt és a harci kocsik parancsnokait. A hadinép pedig otthonába menekült. ²²Így pártoltak el az Edomiak Yehudatól mindmáig. Ugyanebben az időben pártolt el Libná is. ²³Yorám egyéb dolgai és mindaz, amit véghezvitt, meg vannak írva a Yehuda királyainak a történetéről szóló könyvben. ²⁴És pihenni tért Yorám őseihez, és eltemették ősei mellé David városában. Utána a fia, Ahazjá lett a király.

²⁵Yorámnak, Aháb fiának, Yiszráel királyának tizenkettedik évében lett királlyá Ahazjá, Yorámnak, Yehuda királyának a fia. ²⁶Huszonkét éves volt Ahazjá, amikor király lett, és egy évig uralkodott Yerushalaim-ban. Anyja neve Ataljá volt, Omrinak, Yiszráel királyának az unokája. ²⁷Ő is Aháb házának az útján járt, és azt tette, amit rossznak tart Yahuwah, éppúgy, mint Aháb háza, mert Ahábnak a veje lett. ²⁸Yorámmal, Aháb fiával együtt háborút viselt Hazáél arám király ellen Rámót-Gileádért, de az arámok megsebesítették Yorámot. ²⁹Ezért Yorám király visszatért Yizre’elbe, hogy gyógyíttassa magát a sebekből, amelyeket az arámok ejtettek rajta Rámáhban, amikor Hazáél arám király ellen harcolt. Ahazjá, Yorám fia, Yehuda királya pedig elment, hogy meglátogassa Yorámot, Aháb fiát Yiszráelben, mert beteg volt.

¹Elisha próféta magához hívott egy prófétatanítványt, és ezt mondta neki: Öltsd fel derekadra az övedet, vedd kezedbe ezt az olajoskorsót, és menj el Rámót-Gileádba! ²Ha odaérkezel, keresd meg Yehut, Yosháfát fiát, Nimshi unokáját. Menj oda, hívasd ki a társai közül, és vezesd be a legbelső szobába! ³Azután fogd az olajoskorsót, önts olajat a fejére, és mondd: Így szól Yahuwah: Fölkentelek téged Yiszráel királyává! Azután nyisd ki az ajtót, és fuss el, ne késlekedj!

⁴El is ment az ifjú, az ifjú próféta Rámót-Gileádba. ⁵Amikor odaérkezett, a haderő parancsnokai éppen együtt voltak. Ő így szólt: Beszédem van veled, parancsnok! Yehu megkérdezte: Melyikünkkel? Ő így felelt: Teveled, parancsnok! ⁶Ekkor fölkelt, és bement a házba, amaz pedig olajat öntött a fejére, és ezt mondta neki: Így szól Yahuwah, Yiszráel Elohim-ja: Fölkentelek téged Yahuwah népének, Yiszráelnek a királyává! ⁷Irtsd ki uradnak, Ahábnak a háza népét! Így állok bosszút Yizebelen szolgáimnak, a prófétáknak a véréért és Yahuwah minden szolgájának a véréért. ⁸Elpusztul Aháb egész háza népe, mert kiirtom Yiszráelből Aháb férfiutódait, apraját-nagyját. ⁹Olyanná teszem Aháb házát, mint Yerov’amnak, Nebát fiának a házát, meg Baasának, Áhiyá fiának a házát. ¹⁰Yizebelt pedig a kutyák eszik meg Yizre’eli birtokán, és nem fogják eltemetni! Ezután kinyitotta az ajtót, és elfutott.

¹¹Amikor Yehu kiment urának a szolgáihoz, azok megkérdezték tőle: Rendben van minden? Miért jött hozzád ez a bolond? Ő így felelt nekik: Ti is ismeritek az ilyen fecsegő embert. ¹²De ők azt mondták: Ez hazugság. Mondd csak el nekünk! Erre ő ezt mondta: Ilyesfélét mondott nekem: Így szól Yahuwah: Fölkentelek téged Yiszráel királyává! ¹³Akkor mindnyájan sietve fogták ruhájukat, leterítették alája a lépcsőre, azután megfújták a kürtöket, és kiáltották: Yehu a király! ¹⁴Így szőtt összeesküvést Yehu, Yosháfát fia, Nimshi unokája Yorám ellen. Yorám egész Yiszráellel együtt Rámót-Gileádot védelmezte Hazáél arám királlyal szemben. ¹⁵De visszatért Yorám király, hogy Yizre’elben gyógyíttassa magát azokból a sebekből, amelyeket az arámok ejtettek rajta, amikor Hazáél arám király ellen harcolt. Yehu pedig ezt mondta: Ha egyetértetek velem, akkor ne juthasson ki szökevény a városból, hogy ne mehessen el hírt vinni Yizre’elbe!

¹⁶Ekkor Yehu harci kocsijára szállt, és elment Yizre’elbe, mert ott feküdt Yorám. Ahazjá, Yehuda királya is odament, hogy meglátogassa Yorámot. ¹⁷A Yizre’el tornyában álló őrszem meglátta Yehu közeledő csapatát, és így kiáltott: Egy csapatot látok! Yorám ezt parancsolta: Keríts egy lovast, küldd eléjük, hogy kérdezze meg, békés-e a szándékuk! ¹⁸A lovas elébe ment, és ezt mondta: Azt kérdezi a király, hogy békés-e a szándékotok? Yehu így felelt: Mit törődsz te a békés szándékkal? Kerülj mögém! Az őrszem jelentette, hogy a küldött odaért hozzájuk, de nem tért vissza. ¹⁹Akkor elküldött egy másik lovast, az is odaért hozzájuk, és ezt mondta: Azt kérdezi a király, hogy békés-e a szándékotok? Yehu így felelt: Mit törődsz te a békés szándékkal? Kerülj mögém! Az őrszem jelentette, hogy ez is odaért hozzájuk, de nem tért vissza. ²⁰De aki jön, az úgy hajt, ahogyan Yehu, Nimshi unokája szokott hajtani, olyan eszeveszetten hajt. ²¹Akkor Yorám megparancsolta, hogy fogjanak be. És mikor befogtak a harci kocsijába, kivonult Yorám, Yiszráel királya és Ahazjá, Yehuda királya, mindegyik a maga harci kocsiján. Kivonultak Yehu elé, és a Yizre’eli Nábot birtokán találkoztak vele. ²²Yorám meglátva Yehut, ezt kérdezte: Békés-e a szándékod, Yehu? De ő így felelt: Hogy lehetne békés, amíg anyádnak, Yizebelnek paráznasága és sok varázsolgatása tart?! ²³Ekkor Yorám megfordult, futásnak eredt, és odakiáltotta Ahazjának: Árulás, Ahazjá! ²⁴Yehu azonban kezébe kapta az íját, és meglőtte Yorámot a lapockái között úgy, hogy a nyíl a szívén ment keresztül, és ő összerogyott a harci kocsiján. ²⁵Yehu ezt mondta tisztjének, Bidkarnak: Vedd föl, és dobd oda a Yizre’eli Nábotnak a birtokára! Mert emlékezz vissza, amikor apja, Aháb után egymás mellett lovagoltunk, én meg te, milyen vészes jövendölést mondott róla Yahuwah: ²⁶Bizony láttam, amikor kiontották Nábotnak és fiainak a vérét, így szól Yahuwah, azért megfizetek neked ezen a birtokon, így szól Yahuwah! Most azért vedd fel, és dobd erre a birtokra, Yahuwah szava szerint!

²⁷Amikor Ahazjá, Yehuda királya ezt látta, futásnak eredt Beit-Haggán felé, de Yehu üldözőbe vette, és ezt parancsolta: Őt is! És megsebesítették a hadi szekerén Gúr hágójánál, Yibleam mellett. Elmenekült Megiddóba, de ott meghalt. ²⁸Szolgái elvitték harci kocsiján Yerushalaim-ba, és eltemették sírjába ősei mellé, David városában. ²⁹Ahazjá Yorámnak, Aháb fiának tizenegyedik évében lett Yehuda királya.

³⁰Azután Yehu megérkezett Yizre’elbe. Amikor Yizebel ezt meghallotta, kifestette a szemét, feldíszítette a fejét, és kinézett az ablakon. ³¹Amikor Yehu bement a kapun, Yizebel ezt kérdezte: Vajon jó vége lett-e Zimrinek, aki meggyilkolta urát?! ³²Ő pedig fölnézve az ablakra így szólt: Ki tart velem, kicsoda? Akkor kitekintett két-három udvari ember. ³³Ő megparancsolta: Dobjátok le! Le is dobták, úgyhogy vére a falra meg a lovakra fröccsent, és eltaposták. ³⁴Yehu pedig bement, és miután evett és ivott, ezt mondta: Nézzetek utána ennek az átkozottnak, és temessétek el, mert mégiscsak királyleány volt! ³⁵De amikor odamentek, hogy eltemessék, nem találtak belőle mást, csak a koponyáját, a lábait és a két kezefejét. ³⁶Visszatértek, és jelentették neki, mire ő ezt mondta: Yahuwah Igéje ez, amelyet kijelentett szolgája, a tisbei Eliyahu által: A kutyák eszik meg Yizebel testét a Yizre’eli birtokon. ³⁷És olyan lesz Yizebel holtteste a Yizre’eli birtokon, mint a trágya a mezőn; nem mondják meg róla, hogy ez volt Yizebel.

¹Ahábnak hetven fia volt Shomronban. Yehu tehát leveleket írt, és elküldte Shomronba a Yizre’eli parancsnokokhoz, a vénekhez és Aháb fiainak a nevelőihez, ezzel a tartalommal: ²Most, amikor ez a levél hozzátok érkezik, nálatok vannak uratoknak a fiai, és nálatok vannak a harci kocsik, a lovak és a megerősített város a hadi fölszereléssel együtt. ³Szemeljétek ki tehát uratok fiai közül a legjobbat és legbecsületesebbet, ültessétek apja trónjára, és harcoljatok uratok házáért! ⁴De azok igen-igen megijedtek, és ezt mondták: Hiszen két király sem állhatott meg vele szemben, hogyan állhatnánk meg mi?! ⁵Akkor a palota felügyelője és a városparancsnok, meg a vének és a nevelők ezt az üzenetet küldték Yehunak: Szolgáid vagyunk, és bármit parancsolsz nekünk, megtesszük. Senkit sem választunk királlyá, tedd azt, amit jónak látsz! ⁶Erre egy második levelet is írt nekik, ezzel a tartalommal: Ha velem tartotok, és hallgattok a szavamra, akkor vegyétek fejét azoknak a férfiaknak, uratok fiainak, és jöjjetek hozzám Yizre’elbe holnap ilyenkor! A királyfiak ugyanis, hetvenen, a város előkelőinél voltak; azok nevelték őket. ⁷Amikor a levél hozzájuk érkezett, fogták a királyfiakat, és lemészárolták mind a hetvenet, fejüket kosarakba rakták, és elküldték Yehunak Yizre’elbe. ⁸Amikor a követ megérkezett, és jelentette neki, hogy elhozták a királyfiak fejét, ezt mondta: Rakjátok le azokat reggelre a kapu bejáratánál két rakásba! ⁹Reggel aztán kiment, odaállt, és ezt mondta az egész népnek: Ti igazak vagytok. Én ütöttem pártot Yahuwah ellen, és én öltem meg őt, de ki vágta le mindezeket? ¹⁰Tudjátok meg tehát, hogy semmi sem esik a földre Yahuwah igéjéből, amit kijelentett Yahuwah Aháb házáról! Yahuwah véghezvitte azt, amit kijelentett szolgája, Eliyahu által. ¹¹Azután levágta Yehu mindazokat, akik még megmaradtak Aháb házából Yizre’elben, minden tekintélyes és bizalmas emberét, meg a papjait. Senkit sem hagyott elmenekülni. ¹²Majd elindult, és elment Shomronba. Éppen Beit-Éked-Háróimnál járt az úton, ¹³amikor találkozott Yehu Ahazjának, Yehuda királyának a testvéreivel. Megkérdezte: Kik vagytok? Ők így feleltek: Ahazjának a testvérei vagyunk, és azért megyünk, hogy köszöntsük a királyfiakat meg az anyakirálynő fiait. ¹⁴Yehu ezt parancsolta: Fogjátok el őket élve! El is fogták őket élve, és lemészárolták őket Beit-Éked kútjánál: negyvenkét férfit. Nem hagyott meg közülük senkit.

¹⁵Onnan továbbmenve összetalálkozott Yehonádábbal, Rékáb fiával. Köszöntötte, és azt kérdezte: Olyan őszinte szívvel vagy-e irántam, mint amilyen őszinte szívvel vagyok én teirántad? Yehonádáb így felelt: Igen! Ha igen – mondta Yehu -, add a kezed! Amikor az kezet adott, maga mellé állította a kocsijára. ¹⁶Majd ezt mondta: Jöjj velem, és lásd meg, hogyan buzgólkodom Yahuwah-ért. És magával vitte a harci kocsiján. ¹⁷Miután megérkezett Shomronba, levágta Shomronban Aháb minden megmaradt hozzátartozóját, egészen kipusztította őket, Yahuwah Igéje szerint, amelyet kijelentett Eliyahunak.

¹⁸Akkor összegyűjtötte Yehu az egész népet, és ezt mondta nekik: Aháb nem tisztelte eléggé a Baalt. Yehu sokkal jobban akarja tisztelni. ¹⁹Most azért hívjátok ide Baal összes prófétáját, összes szolgáját és összes papját! Senki se hiányozzék, mert nagy áldozatot mutatok be a Baalnak. Senki sem fog életben maradni, aki hiányzik! Yehu azonban álnokságból tette ezt, hogy elpusztíthassa a Baal tisztelőit. ²⁰Majd ezt mondta Yehu: Tartsatok szent ünnepet a Baal tiszteletére! Ki is hirdették ezt. ²¹Yehu üzenetet küldött egész Yiszráelnek, és eljöttek a Baal tisztelői mind; nem volt senki, aki el ne jött volna. Azután bementek a Baal templomába, úgyhogy a Baal temploma zsúfolásig megtelt. ²²Akkor azt mondta a ruhatár felügyelőjének: Hozz ki ruhákat a Baal tisztelőinek! Az kihozta nekik a ruhákat. ²³Majd bement Yehu és Yehonádáb, Rékáb fia a Baal templomába, és ezt mondta a Baal tisztelőinek: Kutassatok, és nézzetek körül, hogy nincs-e itt valaki köztetek Yahuwah tisztelői közül. Csak a Baal tisztelői lehetnek itt!

²⁴Ezután hozzáfogtak a véresáldozatok és égőáldozatok előkészítéséhez. Yehu pedig nyolcvan embert helyezett el kívül, és ezt mondta: Aki egyet is elszalaszt azok közül az emberek közül, akiket a kezetekbe juttatok, az életével fizet annak az életéért. ²⁵Amikor elvégezték az égőáldozat előkészítését, ezt parancsolta Yehu a testőröknek és a tiszteknek: Menjetek be, és vágjátok le őket, senki se jöjjön ki közülük! A testőrök és a tisztek kardélre hányták őket, és kidobálták holttestüket, majd behatoltak a Baal-templom belsejébe. ²⁶Kihordták a Baal-templom szent oszlopait, és elégették. ²⁷Ledöntötték a Baalnak szentelt oszlopot, majd lerombolták a Baal templomát, és árnyékszékké tették. Így van ez még ma is.

²⁸Így pusztította ki Yehu a Baalt Yiszráelből. ²⁹De nem tágított Yehu Yerov’amnak, Nebát fiának a vétkeitől, aki vétekbe vitte Yiszráelt: az aranyborjúktól, amelyek Beit-Elben és Dánban voltak. ³⁰Yahuwah ezt mondta Yehunak: Mivel jól véghezvitted azt, amit helyesnek láttam, és mindenben szándékom szerint bántál el Aháb házával, azért utódaid negyedízig ülnek Yiszráel trónján. ³¹Yehu azonban nem vigyázott arra, hogy teljes szívvel Yahuwah-nak, Yiszráel Elohim-jának a törvénye szerint éljen. Nem tágított Yerov’am vétkeitől, aki vétekbe vitte Yiszráelt.

³²Abban az időben kezdte Yahuwah megcsonkítani Yiszráelt, mert megverte őket Hazáél Yiszráel egész határa mentén: ³³a Yardentől napkeletre, Gileád egész földjén a gádiakat, a Reuvenieket és a Menasheh-belieket, az Arnón-patak mellett fekvő Aróértől fogva egész Gileádot és Básánt. ³⁴Yehu egyéb dolgai, minden, amit véghezvitt, összes hőstettei meg vannak írva Yiszráel királyainak a történetéről szóló könyvben. ³⁵Pihenni tért Yehu őseihez, és eltemették Shomronban. Utána fia, Yoáház lett a király. ³⁶Az az idő, amíg Yehu Shomronban Yiszráel királya volt: huszonnyolc esztendő.

¹Amikor Ataljá, Ahazjá anyja látta, hogy meghalt a fia, fogta magát, és kipusztította a királyi család minden ivadékát. De Yosheba, Yorám király lánya, Ahazjá húga fogta Yoásht, Ahazjá fiát, és kilopta őt a királyfiak közül, akiket halálra szántak, és őt meg a dajkáját a hálószobába vitte. Azután elrejtették Ataljá elől, és így őt nem ölték meg. ³Nála volt elrejtve hat évig Yahuwah házában. Az országban pedig Ataljá uralkodott.

⁴A hetedik évben Yojádá magához rendelte a palotaőrség és a testőrök századparancsnokait, és bevitte őket magával Yahuwah házába. Szövetséget kötött velük, és megeskette őket Yahuwah házában, majd megmutatta nekik a királyfit. ⁵Azután megparancsolta nekik: Ezt tegyétek: egyharmada azoknak, akik a Shabbat napján lépnek szolgálatba, a királyi palotánál álljon őrségen. ⁶Egyharmad rész a Szúr-kapuban, egyharmad rész pedig a testőrök mögötti kapuban legyen. Így álljatok őrségen a palota körül, a szokásnak megfelelően! ⁷Az a két szakaszotok is, amely a Shabbat napján az őrséget átadja, maradjon szolgálatban Yahuwah házánál, a király mellett. ⁸Vegyétek körül a királyt, legyen mindenkinek kezében a fegyvere; aki pedig a sorok közé be akar hatolni, azt meg kell ölni! A király mellett legyetek, akármerre jön-megy!

⁹A századparancsnokok mindenben úgy jártak el, ahogyan Yojádá főpap megparancsolta. Mindegyik maga mellé vette az embereit, a Shabbat napján szolgálatba lépőket, meg azokat, akik a Shabbat napján a szolgálatból kilépnek, és bementek Yojádá főpaphoz. ¹⁰A főpap pedig odaadta a századparancsnokoknak David király lándzsáit és pajzsait, amelyek Yahuwah házában voltak. ¹¹A testőrök fegyverrel a kezükben felálltak a templom jobb oldalától a templom bal oldaláig, az oltárhoz és a templomhoz, és körülvették a királyt. ¹²Akkor Yojádá kivezette a királyfit, és fejére tette a koronát; kezébe adta az uralkodás okmányát, és így királlyá választották, és felkenték őt. Tapsoltak, és így kiáltottak: Éljen a király!

¹³Meghallotta Ataljá a testőrök és a nép lármáját, ezért bement a nép közé Yahuwah házába. ¹⁴Amikor látta, hogy a király ott áll egy emelvényen, amint szokás, a király körül pedig ott vannak a parancsnokok és a kürtösök, az egész köznép meg örül, és fújja a kürtöket, akkor Ataljá megszaggatta a ruháját, és ezt kiáltotta: Összeesküvés! Összeesküvés! ¹⁵De Yojádá főpap azt parancsolta a haderő élén álló századparancsnokoknak, hogy vezessék ki a sorok között; ha pedig valaki utánamegy, azt öljék meg fegyverrel. A főpap ugyanis nem akarta, hogy Yahuwah házában öljék meg Atalját. ¹⁶De amikor a királyi palota kocsibejáratához ért, rátámadtak, és megölték ott.

¹⁷Yojádá azután szövetséget kötött Yahuwah, a király és a nép között arra nézve, hogy Yahuwah népe lesznek; ugyanígy a király és a nép között is. ¹⁸Az ország egész népe pedig behatolt a Baal templomába, és lerombolta azt. Oltárait és bálványképeit teljesen összezúzták, Mattánt, a Baal papját meggyilkolták az oltárok előtt. Ezután a főpap felügyelőket rendelt Yahuwah házába. ¹⁹Majd maga mellé vette a századparancsnokokat, a palotaőrséget, a testőröket és az ország egész népét, és lekísérték a királyt Yahuwah házából. A testőrök kapuján át bevonultak a királyi palotába, ő pedig a királyi trónra ült. ²⁰Az ország egész népe örült, a város pedig nyugodt maradt, noha Atalját megölték fegyverrel a királyi palotában. ²¹Yoásh hétéves korában lett király.

¹Yehu hetedik évében kezdett uralkodni Yoásh, és negyven évig uralkodott Yerushalaim-ban. Anyja neve Cibjá volt, Beérsebából származott. ²Yoásh egész életében azt tette, amit helyesnek tartott Yahuwah, mivel erre tanította Yojádá főpap. ³Csak az áldozóhalmok nem szűntek meg, a nép még áldozott és tömjénezett az áldozóhalmokon.

⁴Yoásh ezt mondta a papoknak: A szent adományokból eredő összes pénzt, amit Yahuwah házába visznek, a forgalomban levő pénzt, azt a pénzt, amelyet fejenként rónak ki becslés szerint, továbbá mindazt a pénzt, amit az emberek szívük szerint visznek Yahuwah házába, ⁵vegyék magukhoz a papok, mindegyik a maga ismerősétől, azután javíttassák ki a templom rongálódásait, ahol csak ilyen rongálódás található. ⁶De Yoásh király huszonharmadik évéig sem javíttatták ki a papok a templom rongálódásait. ⁷Ezért Yoásh király hívatta Yojádá főpapot meg a többi papokat, és megkérdezte tőlük: Miért nem javíttatjátok ki a templom rongálódásait? Ezután nem tehetitek el ismerőseitek pénzét, hanem oda kell adnotok a templom rongálódásainak javítására. ⁸A papok beleegyeztek, hogy nem teszik el a népnek a pénzét, de a templom rongálódásait mégsem javíttatták ki.

⁹Akkor Yojádá főpap vett egy ládát, a fedelén lyukat fúrt, és odatette az oltár mellé jobb felől, ahol be szoktak menni Yahuwah házába. Abba tették az ajtót őrző papok mindazt a pénzt, amit Yahuwah házába vittek. ¹⁰Mikor aztán látták, hogy sok pénz van a ládában, odament a király kancellárja a főpappal együtt, csomókba kötötték, és megolvasták Yahuwah házában talált pénzt. ¹¹A lemért pénzt átadták a munkavezetőknek, akik Yahuwah házához voltak rendelve. Azok pedig kiadták az ácsoknak és az építőmestereknek, akik Yahuwah házánál dolgoztak, ¹²meg a kőműveseknek és a kőfaragóknak, hogy vásároljanak fát és faragott köveket Yahuwah háza rongálódásainak a kijavításához, és ami csak szükséges volt a templom javításához. ¹³De abból a pénzből, amit Yahuwah házába vittek, nem készíttettek Yahuwah háza számára sem ezüsttálakat, sem késeket, sem hintőedényeket, sem trombitákat, sem egyéb arany- vagy ezüsttárgyat, ¹⁴hanem a munkavezetőknek adták oda, hogy javítsák ki abból Yahuwah házát. ¹⁵Nem számoltatták el azokat az embereket, akikre rábízták a pénzt, hogy a munkavezetőknek adják, mert azok híven jártak el. ¹⁶Csak a jóvátételi áldozat és a vétekáldozat pénzét nem vitték be Yahuwah házába, ez a papoké volt.

¹⁷Akkortájban vonult fel Hazáél, Arám királya; háborút indított Gát ellen, és elfoglalta. Majd elhatározta Hazáél, hogy Yerushalaim ellen vonul. ¹⁸Ezért Yoásh, Yehuda királya fogta mindazokat a szent tárgyakat, amelyeket elődei, Yosháfát, Yorám és Ahazjá, Yehuda királyai odaszenteltek, és a maga szent adományaival, meg Yahuwah házának és a királyi palotának a kincstárában található összes arannyal együtt elküldte Hazáélnak, Arám királyának, mire az elvonult Yerushalaim alól. ¹⁹Yoásh egyéb dolgai, mindaz, amit véghezvitt, meg van írva Yehuda királyainak a történetéről szóló könyvben. ²⁰Udvari emberei fölkeltek, összeesküvést szőttek ellene, és megölték Yoásht Beit-Millónál, amikor Szillába ment. ²¹Yoszákár, Shimeát fia és Yehozábád, Sómér fia voltak az udvari emberei, akik megölték, és ő meghalt. Ősei mellé temették David városában. Utána a fia, Amacjá lett a király.

¹Yoáshnak, Ahazjá fiának, Yehuda királyának huszonharmadik évében lett Yiszráel királya Yoáház, Yehu fia Shomronban, tizenhét esztendeig. ²Azt tette, amit rossznak lát Yahuwah; követte Yerov’amnak, Nebát fiának a vétkeit, aki vétekbe vitte Yiszráelt, nem tért el azoktól. ³Ezért fellángolt Yahuwah haragja Yiszráel ellen, és egész uralkodása alatt Hazáélnak, Arám királyának, meg Benhadadnak, Hazáél fiának a kezébe adta őket. ⁴De amikor Yoáház megengesztelte Yahuwah-át, Yahuwah meghallgatta őt, mert látta Yiszráel nyomorúságát, hogy mennyire nyomorgatta őket Arám királya. ⁵Yahuwah szabadítót adott Yiszráelnek, úgyhogy kikerültek Arám hatalma alól, és Yiszráel fiai otthonaikban lakhattak, ahogyan azelőtt. ⁶De mégsem tértek el Yerov’am házának a vétkeitől, aki vétekbe vitte Yiszráelt, hanem folytatták azokat. Az Ásherá-szobor is ott maradt Shomronban. ⁷Nem maradt meg Yoáháznak több hadinépe, mint ötven lovas, tíz harci kocsi és tízezer gyalogos; mert elpusztította őket Arám királya, és olyanná tette őket, amilyen csépléskor a por. ⁸Yoáház egyéb dolgai, mindaz, amit véghezvitt, és hőstettei meg vannak írva Yiszráel királyainak a történetéről írott könyvben. ⁹És pihenni tért Yoáház ősei mellé; Shomronban temették el. Utána a fia, Yoásh lett a király.

¹⁰Yoáshnak, Yehuda királyának a harminchetedik évében lett Yiszráel királya Yoásh, Yoáház fia Shomronban, tizenhat esztendeig. ¹¹Azt tette, amit rossznak lát Yahuwah; nem tért el Yerov’amnak, Nebát fiának vétkeitől, aki vétekbe vitte Yiszráelt, hanem folytatta azokat. ¹²Yoásh egyéb dolgai, mindaz, amit véghezvitt, és hőstettei, amikor háborút viselt Amacjá Yehudai király ellen, meg vannak írva Yiszráel királyainak a történetéről szóló könyvben. ¹³Pihenni tért Yoásh őseihez, és Yerov’am ült a trónjára. Yoásht pedig eltemették Shomronban Yiszráel királyai mellé.

¹⁴Amikor Elisha abba a betegségbe esett, amelyben később meghalt, elment hozzá Yoásh, Yiszráel királya; ráborulva sírt, és ezt mondta: Atyám! Atyám! Yiszráel harci kocsijai és lovasai! ¹⁵Elisha ezt mondta neki: Fogj íjat és nyilakat! Ő íjat és nyilakat fogott a kezébe. ¹⁶Majd ezt mondta Elisha Yiszráel királyának: Feszítsd ki kezeddel az íjat! Amikor kifeszítette a kezével, Elisha rátette kezét a király kezére. ¹⁷Azután ezt mondta: Nyisd ki a keletre néző ablakot! A király kinyitotta. Elisha ezt mondta: Lőj! Ő pedig lőtt. Akkor így szólt: Yahuwah szabadításának a nyila ez, az Arámtól megszabadító nyíl, mert teljesen le fogod verni Arámot Aféknál! ¹⁸Azután ezt mondta: Fogd a nyilakat! Ő kézbe fogta. Ekkor így szólt Yiszráel királyához: Üss a földre! Ő ráütött a földre háromszor, azután megállt. ¹⁹Megharagudott rá ezért Elohim embere, és ezt mondta: Ötször vagy hatszor kellett volna ütnöd, akkor teljesen levernéd Arámot, de így csak háromszor vered meg Arámot.

²⁰Azután meghalt Elisha, és eltemették. A következő esztendőben móábi rablócsapatok törtek be az országba. ²¹Éppen akkor temettek egy embert, de amikor meglátták a rablócsapatot, belökték azt az embert Elisha sírjába, és elmentek. Az az ember pedig hozzáérve Elisha teteméhez, életre kelt, és talpra állt.

²²Hazáél, Arám királya nyomorgatta Yiszráelt Yoáház egész idejében. ²³De megkegyelmezett nekik Yahuwah, megkönyörült rajtuk, és feléjük fordult az Avrahammal, Yitzchakkal és Yaakovval kötött szövetségért. Nem akarta őket elpusztítani, és nem vetette el őket maga elől mindeddig.

²⁴Azután meghalt Hazáél, Arám királya, és a fia, Benhadad lett utána a király. ²⁵Akkor Yoásh, Yoáház fia visszavette Benhadadtól, Hazáél fiától azokat a városokat, amelyeket háborúban vettek el apjától, Yoáháztól. Háromszor verte meg Arámot Yoásh, és visszavette Yiszráel városait.

¹Yoáshnak, Yoáház fiának, Yiszráel királyának a második évében lett király Amacjá, Yoáshnak, Yehuda királyának a fia. ²Huszonöt éves volt, amikor uralkodni kezdett, és huszonkilenc évig uralkodott Yerushalaim-ban. Anyjának a neve Yahuádán volt, Yerushalaim-ből származott. ³Azt tette, amit helyesnek lát Yahuwah, bár nem annyira, mint ősatyja, David, hanem mindent csak úgy tett, ahogyan apja, Yoásh. ⁴Mert az áldozóhalmok nem szűntek meg, a nép még ott áldozott és tömjénezett az áldozóhalmokon. ⁵Amikor királyi hatalma megszilárdult, levágatta azokat az udvari embereket, akik meggyilkolták apját, a királyt. ⁶De a gyilkosok fiait nem ölette meg, mert így van megírva Moshe törvénykönyvében, amit Yahuwah megparancsolt: Ne kelljen meghalniuk az apáknak a fiakért, a fiaknak se kelljen meghalniuk az apákért; mindenkinek a maga vétkéért kell meghalnia! ⁷Levert a Sós-völgyben tízezer Edomi embert, Szelát pedig bevette ostrommal, és elnevezte azt Jokteélnek. Ez még ma is így van.

⁸Akkortájban követeket küldött Amacjá Yoáshhoz, Yiszráel királyához, aki Yoáház fia, Yehu unokája volt. Ezt üzente: Jöjj, szálljunk szembe egymással! ⁹Yoásh, Yiszráel királya ezt a választ küldte Amacjának, Yehuda királyának: A libánoni bogáncskóró ezt az üzenetet küldte a libánoni cédrusfának: Add feleségül leányodat a fiamhoz! De arra szaladt egy libánoni vadállat, és eltaposta a bogáncskórót. ¹⁰Mivel te megverted Edomot, felfuvalkodtál. Érd be ezzel a dicsőséggel, és maradj otthon! Miért rohannál vesztedbe? Hiszen elesel Yehudaval együtt! ¹¹De Amacjá nem hallgatott rá. Ezért felvonult Yoásh, Yiszráel királya, és szembeszálltak egymással, ő meg Amacjá, Yehuda királya, a Yehudai Beit-Shemesnél. ¹²De Yehuda vereséget szenvedett Yiszráeltől, és mindenki hazamenekült. ¹³Amacját, Yehuda királyát, aki Yoásh fia, Ahazjá unokája volt, elfogta Yoásh, Yiszráel királya Beit-Shemesnél, majd bevonult Yerushalaim-ba. Azután lerombolta Yerushalaim várfalát az Efráim-kaputól a Szöglet-kapuig négyszáz könyök hosszúságban. ¹⁴Elvitte Yahuwah házában és a királyi palota kincstárában talált összes aranyat, ezüstöt és minden fölszerelést, azonkívül túszokat szedett, és így tért vissza Shomronba.

¹⁵Yoásh egyéb dolgai, amiket véghezvitt, hőstettei, amikor Amacjá, Yehuda királya ellen harcolt, meg vannak írva Yiszráel királyainak a történetéről szóló könyvben. ¹⁶Pihenni tért Yoásh őseihez, és eltemették Shomronban, Yiszráel királyai mellé. Fia, Yerov’am lett utána a király. ¹⁷De Amacjá, Yoásh fia, Yehuda királya még tizenöt évig élt Yoáshnak, Yoáház fiának, Yiszráel királyának a halála után. ¹⁸Amacjá egyéb dolgai meg vannak írva Yehuda királyainak a történetéről szóló könyvben. ¹⁹Összeesküvést szőttek ellene Yerushalaim-ban, ezért Lákisba menekült. De utánaküldtek Lákisba, és ott megölték. ²⁰Majd visszavitték lovakon, és eltemették ősei mellé Yerushalaim-ban, David városában. ²¹Akkor Yehuda egész népe fogta a tizenhat éves Azarját, és őt tette királlyá apja, Amacjá helyett. ²²Ő építette ki Élatot, amelyet visszacsatolt Yehudahoz azután, hogy a király pihenni tért őseihez.

²³Amacjának, Yoásh fiának, Yehuda királyának tizenötödik évében lett Yiszráel királya Yerov’am, Yoáshnak a fia Shomronban, negyvenegy esztendeig. ²⁴Azt tette, amit rossznak lát Yahuwah. Nem tért el Yerov’amnak, Nebát fiának a vétkeitől, aki vétekbe vitte Yiszráelt. ²⁵Ő állította vissza Yiszráel határát a hamáti úttól a Síkság tengeréig, Yahuwah-nak, Yiszráel Elohim-jának igéje szerint, amelyet kijelentett szolgája, a Gat-Héferből való Yonah próféta, Amittaj fia által. ²⁶Mert meglátta Yahuwah Yiszráel igen keserves nyomorúságát, hogy végét járja már apraja-nagyja egyaránt, és nincs segítője Yiszráelnek. ²⁷Nem mondta azt Yahuwah, hogy eltörli Yiszráel nevét az ég alól, ezért megszabadította őket Yerov’am, Yoásh fia által.

²⁸Yerov’am egyéb dolgai, mindaz, amit véghezvitt, hőstettei, amikor harcolt, és visszaszerezte Yiszráelnek Damaszkuszt és Hamátot, amely valaha Yehudaé volt, mindezek meg vannak írva Yiszráel királyainak a történetéről szóló könyvben. ²⁹Pihenni tért Yerov’am őseihez, Yiszráel királyaihoz, és utána a fia, Zekarjá lett a király.

¹Jóásnak, Jóáház fiának, Izráel királyának második esztendejében kezdett uralkodni Amacjá, Jóásnak, Júda királyának a fia. ²Huszonöt esztendős volt, amikor uralkodni kezdett, és huszonkilenc esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyjának neve Jehóaddán volt, Jeruzsálemből származott. ³Az Úr szemében kedves dolgot cselekedett, de mégsem annyira, mint atyja, Dávid, hanem csak úgy tett mindent, mint atyja, Jóás. ⁴Mert a magaslatokat nem rontották le, hanem a nép még mindig ott áldozott és ott tömjénezett a magaslatokon. ⁵Mikor azután a birodalom megerősödött a kezében, megölette szolgáit, akik atyját, a királyt megölték azelőtt. ⁶De a gyilkosok fiait nem ölette meg, amint meg van írva Mózes törvénykönyvében, amelyben az Úr megparancsolta és megmondta: Meg ne öljék az atyákat a fiakért, se a fiakat meg ne öljék az atyákért! Ki-ki saját bűnéért haljon meg! ⁷Ugyanő levert tízezer edómit a Sós-völgyben, Szelát pedig bevette ostrommal és elnevezte Jokteélnek, és mind e mai napig ez a neve.

⁸Akkor követeket küldött Amacjá Jóáshoz, Jóáház fiához, aki Jéhúnak, Izráel királyának volt a fia, ezzel az üzenettel: Jöjj, nézzünk egymás szemébe! ⁹Jóás, Izráel királya erre ezt a választ küldte Amacjának, Júda királyának: A bogáncskóró, amely a Libánonon van, elküldött ezzel az üzenettel Libánon cédrusához: Add leányodat feleségül a fiam­nak. De a mező vadja, amely a Libánonon van, átszaladt a bogáncskórón, és eltaposta. ¹⁰Azért fuvalkodtál fel szívedben, mert megverted az edómiakat? Elégedjél meg a dicsőséggel, és maradj otthon! Miért akarsz a szerencsétlenséggel harcra kelni, hogy elessél te magad, és elessen Júda is veled együtt? ¹¹De Amacjá nem hallgatott rá, mire felvonult Jóás, Izráel királya, és szembeszálltak egymással, ő és Amacjá, Júda királya a júdai Bétsemesnél. ¹²De Izráel megverte Júdát, és mindenki elmenekült, ki-ki a maga sátrába. ¹³Amacját, Júda királyát, Jóásnak, Ahazjá fiának a fiát is elfogta Jóás, Izráel királya Bétsemesnél. Majd Jeruzsálem ellen vonult, és lerontotta Jeruzsálem várfalát, az Efraim kapujától egészen a Szöglet-kapuig, négyszáz könyök hosszúságban. ¹⁴Elvitt minden aranyat, minden ezüstöt és minden edényt, amelyet az Úr házában és a királyi palota kincsei között talált, majd túszokat is szedett, és visszatért Samáriába.

¹⁵Jóás egyéb dolgai pedig, amelyeket cselekedett, és bátor tettei, és hogy miképp hadakozott Amacjá, Júda királya ellen, vajon nincsenek-e megírva Izráel királyainak krónikáskönyvében? ¹⁶És elaludt és atyáihoz tért Jóás, és eltemették Samáriában, Izráel királyai mellé. Fia, Jeroboám uralkodott utána. ¹⁷De Amacjá, Jóásnak, Júda királyának fia Jóásnak, Jóáház fiának, Izráel királyának a halála után még tizenöt esztendeig élt. ¹⁸Amacjá egyéb dolgai vajon nincsenek-e megírva Júda királyainak krónikáskönyvében? ¹⁹Pártot ütöttek ellene Jeruzsálemben, mire ő Lákisba menekült. De utána küldtek Lákisba, és ott megölték. ²⁰Majd visszahozták lovakon és eltemették Jeruzsálemben, Dávid városában az atyáihoz. ²¹Akkor Júda egész népe fogta a tizenhat éves Azarját, és őt tette királlyá atyja, Amacjá helyett. ²²Ő építette föl Élatot, amelyet visszavett Júdának azután, hogy a király elaludt atyáival.

²³Amacjának, Jóásnak, Júda királya fiának a tizenötödik esztendejétől fogva uralkodott Jeroboám, Jóásnak, Izráel királyának fia Samáriában negyvenegy esztendeig. ²⁴Az Úr szemében gonoszul cselekedett, mert nem hagyta el Jeroboámnak, Nebát fiának egyetlen vétkét sem, aki bűnbe ejtette Izráelt. ²⁵Ő szerezte vissza Izráel határát Hamáttól fogva a puszta tengerig az Úrnak, Izráel Istenének beszéde szerint, amelyet szólt szolgája, Jónás próféta, Amittaj fia által, aki Gat-Héferből való volt. ²⁶Mert rátekintett az Úr Izráel igen nagy nyomorúságára, a szabad ember és a rabszolga ínségére, és hogy nincs senki, aki Izráelt megszabadíthatná. ²⁷Nem mondta azt az Úr, hogy Izráel nevét eltörli az ég alól, ezért megszabadította őket Jeroboám, Jóás fia által.

²⁸Jeroboám egyéb dolgai pedig és minden cselekedete és bátor tettei, hogy miképp hadakozott, és hogyan szerezte vissza Damaszkuszt és a Júdához tartozó Hamátot Izráelnek,* vajon nincsenek-e megírva Izráel királyainak krónikáskönyvében? ²⁹És elaludt Jeroboám, és atyáihoz, Izráel királyaihoz tért, és fia, Zekarjá lett a király utána.

¹Yerov’amnak, Yiszráel királyának huszonhetedik évében kezdett uralkodni Azarjá, Amacjának a fia, Yehuda királya. ²Tizenhat éves volt, amikor uralkodni kezdett, és ötvenkét évig uralkodott Yerushalaim-ban. Anyjának a neve Jekoljá volt, Yerushalaim-ből származott. ³Azt tette, amit helyesnek lát Yahuwah, egészen úgy, ahogyan tett apja, Amacjá. ⁴De az áldozóhalmok nem szűntek meg, a nép még ott áldozott és tömjénezett az áldozóhalmokon. ⁵Yahuwah megverte a királyt, és poklos lett halála napjáig. Ezért egy elkülönített házban lakott, és Yotám királyfi állt a palota élén, ő bíráskodott az ország népe fölött. ⁶Azarjá egyéb dolgai, mindaz, amit véghezvitt, meg vannak írva Yehuda királyainak a történetéről szóló könyvben. ⁷Azarjá pihenni tért őseihez, és eltemették ősei mellé, David városában. Fia, Yotám lett utána a király.

⁸Azarjának, Yehuda királyának harmincnyolcadik évében Zekarjá, Yerov’am fia lett Yiszráel királya Shomronban, hat hónapig. ⁹Azt tette, amit rossznak lát Yahuwah, ahogyan ősei tették. Nem tért el Yerov’amnak, Nebát fiának a vétkeitől, aki vétekbe vitte Yiszráelt. ¹⁰De összeesküvést szőtt ellene Sallum, Yabesh fia, és levágta őt a nép előtt, megölte, és ő lett utána a király. ¹¹Zekarjá egyéb dolgai meg vannak írva Yiszráel királyainak a történetéről szóló könyvben. ¹²Így teljesedett be Yahuwah igéje, amelyet kijelentett Yehunak: Negyedízig ülnek fiaid Yiszráel trónján.

¹³Sallum, Yabesh fia Uzziyahunak, Yehuda királyának harminckilencedik évében lett király, de csak egy hónapig uralkodott Shomronban. ¹⁴Mert feljött Tircából Menahém, Gádi fia, behatolt Shomronba és levágta Sallumot, Yabesh fiát Shomronban. Megölte, és ő lett utána a király. ¹⁵Sallum egyéb dolgai és az általa szőtt összeesküvés meg van írva Yiszráel királyainak a történetéről szóló könyvben. ¹⁶Akkortájt verte le Menahém, Tircából kiindulva, Tifszahot és mindazokat, akik ott laktak, és az egész környékét, mivel nem nyitottak előtte kaput. Ezért leverte, és még a terhes asszonyait is mind felhasíttatta.

¹⁷Azarjának, Yehuda királyának harminckilencedik évében lett Yiszráel királya Menahém, Gádi fia Shomronban, tíz esztendeig. ¹⁸Azt tette, amit rossznak lát Yahuwah, nem tért el egész életén át Yerov’amnak, Nebát fiának a vétkeitől, aki vétekbe vitte Yiszráelt. ¹⁹Púl, Asszíria királya betört az országba, mert Menahém ezer talentum ezüstöt adott Púlnak, hogy legyen segítségére, és szilárdítsa meg királyi hatalmát. ²⁰Ezt a pénzt Menahém kivetette Yiszráelre, valamennyi tehetős emberre: ötven ezüst sekelt minden egyes emberre, hogy Asszíria királyának megadhassa. Akkor visszatért Asszíria királya, és nem maradt ott az országban. ²¹Menahém egyéb dolgai, mindaz, amit véghezvitt, meg vannak írva Yiszráel királyainak a történetéről írott könyvben. ²²És pihenni tért Menahém őseihez. Utána a fia, Pekahjá lett a király.

²³Azarjának, Yehuda királyának ötvenedik évében Pekahjá, Menahém fia lett Yiszráel királya Shomronban két esztendeig. ²⁴Azt tette, amit rossznak lát Yahuwah, nem tért el Yerov’amnak, Nebát fiának a vétkeitől, aki vétekbe vitte Yiszráelt. ²⁵De összeesküvést szőtt ellene egy tisztje, Pekah, Remaljáhú fia, és levágta őt Shomronban a királyi palota toronyszobájában, és vele együtt Argóbot meg Arjét és ötven gileádi embert. Miután megölte, ő lett utána a király. ²⁶Pekahjá egyéb dolgai, mindaz, amit véghezvitt, meg vannak írva Yiszráel királyainak a történetéről szóló könyvben.

²⁷Azarjának, Yehuda királyának ötvenkettedik évében Pekah, Remaljáhú fia lett Yiszráel királya Shomronban húsz esztendeig. ²⁸Azt tette, amit rossznak lát Yahuwah, nem tért el Yerov’amnak, Nebát fiának a vétkeitől, aki vétekbe vitte Yiszráelt. ²⁹Pekahnak Yiszráel királyának az idejében tört be Tiglat-Pileszer, Asszíria királya, és elfoglalta Ijjónt, Ábél-Bét-Maakát, Yánóahot, Kedest, Hácórt, Gileádot, Galileát, Naftali egész földjét, és fogságba hurcolta azok lakosait Asszíriába. ³⁰De Hóséa, Élá fia, összeesküvést szőtt Pekah, Remaljáhú fia ellen, és levágta őt. Megölte, és ő lett utána a király, Yotámnak, Uzziyahu fiának huszadik esztendejében. ³¹Pekah egyéb dolgai, mindaz, amit véghezvitt, meg vannak írva Yiszráel királyainak a történetéről szóló könyvben.

³²Pekahnak, Remaljáhú fiának, Yiszráel királyának második évében kezdett uralkodni Yotám, Uzziyahunak, Yehuda királyának a fia. ³³Huszonöt éves volt, amikor uralkodni kezdett, és tizenhat évig uralkodott Yerushalaim-ban. Anyja neve Yerushá volt, Tzadok leánya. ³⁴Azt tette, amit helyesnek lát Yahuwah, egészen úgy, ahogyan apja, Uzziyahu tette. ³⁵Csak az áldozóhalmok nem szűntek meg; a nép még ott áldozott és tömjénezett az áldozóhalmokon. Ő építtette meg Yahuwah háza felső kapuját. ³⁶Yotám egyéb dolgai, mindaz, amit véghezvitt, meg vannak írva Yehuda királyainak a történetéről szóló könyvben. ³⁷Abban az időben kezdte Yahuwah rászabadítani Yehudara Recínt, Arám királyát és Pekahot, Remaljáhú fiát. ³⁸És pihenni tért Yotám az őseihez, és eltemették ősei mellé ősatyjának, Davidnak a városában. Utána a fia, Áház lett a király.

¹Pekahnak, Remaljáhú fiának a tizenhetedik évében kezdett uralkodni Áház, Yotámnak, Yehuda királyának a fia. Húsz éves volt Áház, amikor uralkodni kezdett, és tizenhat évig uralkodott Yerushalaim-ban. De nem azt tette, amit ősatyja, David, amit helyesnek lát Elohim-ja, Yahuwah, hanem Yiszráel királyainak az útján járt, sőt még a fiát is elégette áldozatul, azoknak a népeknek az utálatos szokása szerint, amelyeket kiűzött Yahuwah Yiszráel fiai elől. Áldozott és tömjénezett az áldozóhalmokon, a dombokon és minden bujazöld fa alatt.

⁵Akkoriban indított háborút Recín, Arám királya meg Pekah, Remaljáhú fia, Yiszráel királya Yerushalaim ellen, és körülzárták Áházt, de nem tudták legyőzni. ⁶Ugyanakkor szerezte vissza Recín, Arám királya Élatot Arám részére, és kiűzte a Yehudaiakat Élatból. Azután Edomiak jöttek Élatba, ott is laknak még ma is. ⁷Áház azonban követeket küldött Tiglat-Pileszerhez, Asszíria királyához, ezzel az üzenettel: Szolgád és fiad vagyok! Vonulj fel, és szabadíts meg Arám királyának a markából, meg Yiszráel királyának a markából, akik rám támadtak. ⁸És fogta Áház Yahuwah házában és a királyi palota kincstárában található ezüstöt és aranyat, és elküldte ajándékul Asszíria királyának. ⁹Asszíria királya hallgatott rá, és felvonult Asszíria királya Damaszkusz ellen, bevette, és foglyokat hurcolt el belőle Kírbe, Recínt pedig kivégeztette.

¹⁰Ezután elment Áház király Damaszkuszba Asszíria királya, Tiglat-Pileszer elé, és meglátta a damaszkuszi oltárt. Ekkor Áház király elküldte Úrijjá papnak ennek az oltárnak a hasonmását és elkészítésének a pontos leírását. ¹¹Úrijjá pap pedig megépíttette az oltárt egészen olyanra, mint amilyent Áház király küldött Damaszkuszból. Úgy készítette el Úrijjá pap, mire Áház király megjött Damaszkuszból. ¹²Amikor a király megérkezett Damaszkuszból, és meglátta a király az oltárt, odalépett a király az oltárhoz, és fölment rá. ¹³Elfüstölögtette égőáldozatát és ételáldozatát, kiöntötte italáldozatát, békeáldozatának a vérét pedig ráhintette az oltárra. ¹⁴A rézoltárt pedig, amely Yahuwah színe előtt volt, elvitette a templom elől, az ő oltára és Yahuwah háza közül, és az ő oltára mellé helyeztette, észak felől. ¹⁵Majd ezt parancsolta Áház király Úrijjá papnak: A nagy oltáron füstölögtesd el a reggeli égőáldozatot és az esti ételáldozatot, a király égőáldozatát és ételáldozatát, az ország egész népének az égőáldozatát, ételáldozatát, italáldozatát, és arra hintsd az égőáldozat összes vérét, meg a véresáldozat összes vérét! A rézoltáron még gondolkozom. ¹⁶És Úrijjá pap pontosan úgy járt el, ahogyan Áház király parancsolta.

¹⁷Majd Áház király letörette a mosdóállványok peremeit, és eltávolította azokról a mosdómedencéket. A tengert levétette az alatta levő rézbikákról, és kőtalapzatra helyeztette. ¹⁸A Shabbati fedett csarnokot pedig, amelyet a templomban építettek, meg a király részére készült kijáratot eltávolította Yahuwah házából Asszíria királyának a kedvéért. ¹⁹Áház egyéb dolgai, amiket véghezvitt, meg vannak írva Yehuda királyainak a történetéről szóló könyvben. ²⁰És pihenni tért Áház őseihez, és eltemették ősei mellé David városában. Fia, Hizkiyahu lett utána a király.

¹Áháznak, Yehuda királyának tizenkettedik évében Hóséa, Élá fia lett Yiszráel királya Shomronban kilenc esztendeig. ²Azt tette, amit rossznak lát Yahuwah, bár nem annyira, mint Yiszráel előbbi királyai. ³Ellene vonult fel Salmaneszer, Asszíria királya, Hóséa pedig a szolgája lett, és adót fizetett neki. ⁴De amikor Asszíria királya rájött, hogy Hóséa összeesküvést szőtt, és követeket küldött Szóhoz, Egyiptom királyához, Asszíria királyának pedig nem küldte meg az évenkénti adót, akkor Asszíria királya elfogatta őt, és megbilincselve börtönbe vetette. ⁵Majd felvonult Asszíria királya az egész ország ellen, felvonult Shomron ellen, és ostromolta három évig. ⁶Hóséa uralkodásának kilencedik évében elfoglalta Asszíria királya Shomront, Yiszráelt pedig fogságba hurcolta Asszíriába, és letelepítette őket Halahban és a Hábórnál, Gózán folyójánál, meg a médek városaiban.

⁷Ez pedig azért történt, mert Yiszráel fiai vétkeztek Elohim-uk, Yahuwah ellen, aki felhozta őket Egyiptom földjéről, Egyiptom királyának, a fáraónak a hatalma alól. ⁸Más elohimokat féltek, és azoknak a népeknek a szokásait követték, amelyeket kiűzött Yahuwah Yiszráel fiai elől, és azt tették, amit Yiszráel királyai. ⁹Olyan dolgokat találtak ki Yiszráel fiai, amelyek nem voltak méltók Elohim-ukhoz, Yahuwah-hoz: áldozóhalmokat építettek maguknak minden városban, mind az őrtornyoknál, mind az erődített városokban. ¹⁰Szent oszlopokat és szent fákat állítottak maguknak minden magas halmon és minden bujazöld fa alatt. ¹¹Ott tömjéneztek minden áldozóhalmon, éppúgy, mint azok a népek, amelyeket előttük hurcoltatott fogságba Yahuwah, és gonosz dolgokat követtek el, bosszantván Yahuwah-át. ¹²Bálványokat tiszteltek, amiről megmondta nekik Yahuwah, hogy ne tegyék azt. ¹³Ezért Yahuwah így intette Yiszráelt és Yehudat összes prófétája és látnoka által: Térjetek meg gonosz utaitokról, és őrizzétek meg parancsolataimat és rendelkezéseimet, a teljes törvény szerint, amelyet őseiteknek adtam, és amelyet hozzátok küldtem szolgáim, a próféták által! ¹⁴De ők nem hallgattak rájuk, hanem úgy megkeményítették nyakukat, amilyen nyakasak voltak őseik is, akik nem hittek Elohim-ukban, Yahuwah-ban. ¹⁵Megvetették rendelkezéseit és szövetségét, amelyet őseikkel kötött, és intelmeit, amelyekkel intette őket. Mivel a hiábavalóságot követték, maguk is hiábavalók lettek, és követték a körülöttük levő népeket; pedig megparancsolta Yahuwah, hogy ne tegyenek úgy, mint azok. ¹⁶Elhagyták Elohim-uknak, Yahuwah-nak minden parancsolatát, és öntött bálványt csináltak maguknak: két borjút. Ásherá-szobrot is készítettek, és leborultak az ég minden serege előtt, és szolgálták a Baalt. ¹⁷Elégették áldozatul fiaikat és leányaikat, varázslást űztek, kuruzsoltak. Arra ragadtatták magukat, hogy azt tegyék, amit rossznak lát Yahuwah ; így bosszantották őt.

¹⁸Igen megharagudott ezért Yahuwah Yiszráelre, és eltávolította őket színe elől. Nem maradt meg, csak a Yehuda törzse. ¹⁹Bár Yehuda sem őrizte meg Elohim-jának, Yahuwah-nak a parancsolatait, hanem Yiszráel szokásai szerint élt, ahogyan ott viselkedtek. ²⁰Ezért Yahuwah megvetette Yiszráel minden ivadékát, sanyargatta, és fosztogatók kezébe adta, végül pedig elvetette őket színe elől. ²¹Mert elszakadt Yiszráel David házától, és Yerov’amot, Nebát fiát tették királlyá. Yerov’am pedig eltérítette Yahuwah-tól Yiszráelt, és nagy vétekbe vitte. ²²És Yiszráel fiai elkövették mindazt a vétket, amit Yerov’am megtett, nem tértek el attól. ²³Végül is Yahuwah eltávolította színe elől Yiszráelt, ahogyan megmondta szolgái, a próféták által. Ezért került fogságba Yiszráel a maga földjéről Asszíriába mindmáig.

²⁴Asszíria királya azután másokat hozott Bábelból, Kútából, Avvából, Hamátból, Szefarvaimból, és letelepítette őket Shomron városaiba, Yiszráel fiai helyébe. Azok birtokba vették Shomront, és letelepedtek városaiban. ²⁵Ott lakásuk kezdetén nem félték Yahuwah-át, ezért Yahuwah oroszlánokat küldött rájuk, s azok öldösték őket. ²⁶Ekkor azt mondták Asszíria királyának: Azok a népek, amelyeket elhurcoltál, és Shomron városaiba telepítettél, nem ismerik az ország Elohim-ja tiszteletének módját, ezért oroszlánokat küldött rájuk, s azok most öldösik őket, mivel nem ismerik az ország Elohim-ja tiszteletének a módját. ²⁷Asszíria királya azért ezt parancsolta: Küldjetek oda egy papot azok közül, akiket onnan fogságba vittetek! Menjen el, lakjék ott, és tanítsa meg azokat az ország Elohim-ja tiszteletének a módjára! ²⁸El is ment egy pap azok közül, akiket Shomronból fogságba vittek, és letelepedett Beit-Elben. Ez tanította meg azokat, hogy hogyan féljék Yahuwah-át.

²⁹De azért mindegyik pogány nép megcsinálta a maga elohimját is, és elhelyezte az áldozóhalmokon levő templomokba, amelyeket a Shomronbeliek készítettek: mindegyik nép abban a városban, amelyben lakott. ³⁰A Bábelból valók elkészítették Szukkót-Benótot, a Kútából valók elkészítették Nérgalt, a Hamátból valók elkészítették Asímát; ³¹az Avvából valók elkészítették Nibhazt és Tartákot, a Szefarvaimból valók pedig elégették fiaikat áldozatul Adrammeleknek és Anammeleknek, Szefarvaim elohim-jainak. ³²Így történt, hogy bár félték Yahuwah-át, de az áldozóhalmokon is alkalmaztak maguk közül való papokat, akik az áldozóhalmokon levő templomokban tevékenykedtek. ³³Félték tehát Yahuwah-át is, de tisztelték a maguk elohim-jait is, azoknak a pogány népeknek a Szentélybeli szolgálati módja szerint, akik közül elhurcolták őket. ³⁴A mai napig is követik a régi Szentélybeli szolgálati módot. Nem félik Yahuwah-át, és nem követik az ő rendelkezéseit és tisztelete módját a szerint a törvény és parancsolat szerint, amelyet Yahuwah parancsolt Yaakov fiainak; Yaakovnak yiszráel nevet adta. ³⁵Mert velük szövetséget kötött Yahuwah, és ezt parancsolta nekik: Ne féljetek más elohimokat, és ne imádjátok azokat, ne tiszteljétek őket, és ne áldozzatok nekik! ³⁶Yahuwah-át féljétek, őt imádjátok, és neki áldozzatok, mert ő hozott föl benneteket Egyiptomból nagy erővel és kinyújtott karral. ³⁷Tartsátok meg a rendelkezéseket, a Szentélybeli szolgálat módját, a törvényt és a parancsolatot, amelyeket megíratott számotokra, és teljesítsétek azokat mindenkor; más elohimokat pedig ne féljetek! ³⁸Ne feledkezzetek el a szövetségről, amelyet veletek kötöttem, és ne féljetek más elohimokat! ³⁹Yahuwah-át, a ti Elohim-otokat féljétek, és ő megment benneteket minden ellenségetek kezéből! ⁴⁰Ezek azonban nem engedelmeskedtek, hanem régi Szentélybeli szolgálati módjukat követték. ⁴¹Így tehát ezek a népek félték ugyan Yahuwah-át, de tisztelték bálványaikat is. Még a fiaik és unokáik is azt teszik mindmáig, amit elődeik tettek.

¹Hóséának, Élá fiának, Yiszráel királyának a harmadik évében kezdett uralkodni Hizkiyahu, Áháznak a fia, Yehuda királya. ²Huszonöt éves korában kezdett uralkodni, és huszonkilenc évig uralkodott Yerushalaim-ban. Anyja neve Abí volt, Zekarjá leánya. ³Azt tette, amit helyesnek lát Yahuwah, egészen úgy, ahogyan tett őse, David. ⁴Ő szüntette meg az áldozóhalmokat, összezúzta a szent oszlopokat, kivágatta a szent fákat, és darabokra törette a rézkígyót, amelyet Moshe készített; mert Yiszráel fiai mindaddig annak tömjéneztek, és Nehustánnak nevezték. ⁵Bízott Yahuwah-ban, Yiszráel Elohim-jában; nem volt hozzá hasonló senki Yehuda királyai között, sem előtte, sem utána. ⁶Ragaszkodott Yahuwah-hoz, nem tért el tőle, hanem megtartotta parancsolatait, amelyeket Yahuwah parancsolt Moshenak. ⁷Ezért vele volt Yahuwah, és minden vállalkozása eredményes volt. Fellázadt Asszíria királya ellen, és nem szolgálta őt. ⁸Leverte a filiszteusokat egészen Gázáig és környékéig, őrtornyaikat és erődített városaikat egyaránt.

⁹Hizkiyahu király negyedik évében, amely Hóséának, Élá fiának, Yiszráel királyának hetedik éve volt, Salmaneszer, Asszíria királya Shomron ellen vonult, és ostrom alá vette. ¹⁰El is foglalta három év múlva, Hizkiyahu hatodik évében; tehát Hóséának, Yiszráel királyának a kilencedik évében esett el Shomron. ¹¹Asszíria királya fogságba hurcolta Yiszráelt Asszíriába, és letelepítette őket Halahban és a Hábórnál, Gózán folyójánál, meg a médek városaiban. ¹²Mert nem hallgattak Elohim-uknak, Yahuwah-nak a szavára, áthágták szövetségét és mindazt, amit Moshe, Yahuwah szolgája parancsolt. Nem hallgattak rá, és nem teljesítették.

¹³Hizkiyahu király tizennegyedik évében felvonult Szanhérib, Asszíria királya, Yehuda összes erődített városa ellen, és bevette azokat. ¹⁴Akkor Hizkiyahu, Yehuda királya, ezt az üzenetet küldte az asszír királyhoz Lákisba: Vétkeztem, vonulj vissza innen! Vállalom, amit kirósz rám. És Asszíria királya háromszáz talentum ezüstöt meg harminc talentum aranyat vetett ki Hizkiyahura, Yehuda királyára. ¹⁵Ekkor odaadott Hizkiyahu minden ezüstöt, ami Yahuwah házában és a királyi palota kincstárában található volt. ¹⁶Ugyanekkor vágatta le Hizkiyahu Yahuwah temploma ajtószárnyainak és ajtófélfáinak az aranyborítását is, amivel maga Hizkiyahu, Yehuda királya boríttatta be, és azt is odaadta az asszír királynak. ¹⁷Az asszír király azonban elküldte hadvezérét, udvarmesterét és kincstárnokát Lákisból Hizkiyahu király ellen erős hadsereggel Yerushalaim-ba. Ezek felvonultak, és megérkeztek Yerushalaim alá. Amikor felvonultak és megérkeztek, megálltak a Felső-tó vízvezetékénél, amely a ruhafestők mezejének az útjánál van. ¹⁸Azután hívatták a királyt. Kiment hozzájuk Eljákim, Hilkijjáhú fia, a palota felügyelője, Sebná kancellár és Jóáh, Ászáf fia, a főtanácsadó. ¹⁹A kincstárnok ezt mondta nekik: Mondjátok meg Hizkiyahunak, hogy ezt üzeni a nagy király, Asszíria királya: Miféle elbizakodottság ez? ²⁰Miben bízol? Üres beszéd az, amit gondolsz, hogy csak ész és erő kell a hadakozáshoz! Kiben bíztál, hogy föllázadtál ellenem? ²¹Talán Egyiptomnak, ennek a törött nádszálnak a támogatásában bíztál? Aki erre támaszkodik, annak belemegy a tenyerébe, és átszúrja azt. Így járnak Egyiptom királyával, a fáraóval mindazok, akik benne bíznak. ²²Vagy ezt mondjátok nekem: Elohim-unkban, Yahuwah-ban bízunk?! De hiszen az ő áldozóhalmait és oltárait szüntette meg Hizkiyahu! Yehudanak és Yerushalaim-nak pedig megparancsolta: Csak ez előtt az oltár előtt borulhattok le, itt, Yerushalaim-ban! ²³Fogadj hát az én URammal, Asszíria királyával: Kétezer lovat ad neked, ha tudsz hozzájuk adni ugyanannyi lovast! ²⁴Hogyan tudnál visszaverni egyetlen helytartót is az én URam legkisebb szolgái közül?! Vagy Egyiptom harci kocsijaiban és lovasaiban bízol? ²⁵Talán Yahuwah tudta nélkül vonultam fel ez ellen a hely ellen, hogy elpusztítsam? Yahuwah parancsolta nekem, hogy vonuljak fel ez ellen az ország ellen, és pusztítsam el! ²⁶Ekkor Eljákim, Hilkijjáhú fia, Sebná és Jóáh ezt mondta a kincstárnoknak: Beszélj szolgáiddal arámul, mert megértjük. Ne beszélj velünk Yehudai nyelven a várfalon levő hadinép füle hallatára! ²⁷De a kincstárnok így felelt nekik: Vajon uradhoz és tehozzád küldött engem az én URam, hogy ezeket elmondjam? Sőt inkább a várfalon ülő emberekhez, akiknek majd veletek együtt kell megenniük saját ganéjukat, és meginniuk saját vizeletüket! ²⁸Azzal odaállt a kincstárnok, és nagy hangon kiáltva beszélni kezdett Yehudai nyelven, és ezt mondta: Halljátok meg a nagy királynak, Asszíria királyának az üzenetét! ²⁹Ezt üzeni a király: Ne hagyjátok, hogy rászedjen benneteket Hizkiyahu, mert ő nem tud megmenteni benneteket a kezemből. ³⁰És ne hagyjátok, hogy Hizkiyahu így biztasson benneteket Yahuwah-val: Bizonyosan megment bennünket Yahuwah, és nem kerül ez a város Asszíria királyának a kezébe! ³¹Ne hallgassatok Hizkiyahura, mert ezt üzeni Asszíria királya: Adjátok meg magatokat, és jöjjetek ki hozzám! Akkor mindenki a maga szőlőtőkéjéről és fügefájáról ehetik, és mindenki a maga kútjának a vizét ihatja, ³²amíg el nem jövök, és el nem viszlek benneteket a ti földetekhez hasonló földre, gabonát és mustot adó földre, kenyeret és szőlőt adó földre, olajat és mézet adó földre, hogy életben maradjatok, és ne haljatok meg! Ne hallgassatok Hizkiyahura, mert félrevezet benneteket, amikor ezt mondja: Yahuwah megment bennünket! ³³Vajon más népek elohimjai meg tudták-e menteni országukat Asszíria királyának a kezéből? ³⁴Hol vannak Hamát és Arpád elohimjai? Hol vannak Szefarvaim, Héna és Ivvá elohimjai? Megmentették-e Shomront az én kezemből? ³⁵Ezeknek az országoknak valamennyi elohimja közül melyik tudta megmenteni országát az én kezemből? Hát Yahuwah megmentheti-e kezemből Yerushalaim-ot? ³⁶De a hadinép néma maradt, nem válaszoltak neki egy szót sem, mert a király parancsa az volt, hogy ne válaszoljanak neki. ³⁷Ezután Eljákim, Hilkijjáhú fia, a palota felügyelője, Sebná kancellár és Jóáh főtanácsadó, Ászáf fia, megszaggatott ruhában Hizkiyahuhoz ment, és jelentették neki a kincstárnok beszédét.

¹Amikor Hizkiyahu király ezeket meghallotta, megszaggatta ruháját, zsákruhát öltött, és bement Yahuwah házába. ²Azután elküldte Eljákimot, a palota felügyelőjét, Sebná kancellárt és a papok véneit, zsákruhába öltözve, Yeshayahu prófétához, Ámóc fiához. ³Azt mondták neki: Ezt üzeni Hizkiyahu: Nyomorúságnak, büntetésnek és szégyennek a napja ez a nap, mint amikor a gyermek az anyaméh szájáig jut, de nincs erő a szüléshez. ⁴Talán meghallja Elohim-od, Yahuwah a kincstárnok minden szavát, akit ideküldött ura, az asszír király, hogy gyalázza az élő Elohim-ot, és talán megbünteti Elohim-od, Yahuwah azokért a szavakért, amelyeket meghallott. Imádkozz a még meglevő maradékért! ⁵Amikor Hizkiyahu király szolgái megérkeztek Yeshayahuhoz, ⁶így szólt hozzájuk Yeshayahu: Mondjátok meg uratoknak: Így szól Yahuwah: Ne ijedj meg azoktól a beszédektől, amelyeket hallottál, amelyekkel káromoltak engem az asszír királynak a szolgái. ⁷Íme én olyan szellemet adok bele, hogy hírt hallva visszatérjen országába. Saját országában pedig kard által ejtem el.

⁸A kincstárnok visszatért, de az asszír királyt már Libná ellen harcolva találta, mert meghallotta, hogy elvonult Lákisból. ⁹Az asszír király ugyanis azt hallotta, hogy Tirháká, Etiópia királya háborúba indult ellene. ¹⁰Ekkor ismét követeket küldött Hizkiyahuhoz ezzel az üzenettel: Mondjátok meg Hizkiyahunak, Yehuda királyának: Ne engedd, hogy rászedjen téged Elohim-od, akiben bízva azt gondolod, hogy nem kerül Yerushalaim az asszír király kezébe! ¹¹Hiszen te is hallottad, hogy mit vittek véghez Asszíria királyai minden országban, kiirtva mindent. Te talán megmenekülhetsz? ¹²Megmentették-e más népek elohimjai azokat, akiket elődeim elpusztítottak: Gózánt és Háránt, Recefet és Eden fiait, akik Telasszárban voltak? ¹³Hol van Hamát királya, Arpád királya és Szefarvaim városának a királya, meg Héna és Ivvá?

¹⁴Hizkiyahu átvette a levelet a követek kezéből és elolvasta. Majd fölment Yahuwah házába, és kiterítette azt Hizkiyahu Yahuwah előtt. ¹⁵És így imádkozott Hizkiyahu Yahuwah előtt: Yahuwah, Yiszráel Elohim-ja, aki a kerúbokon ülsz, egyedül te vagy a föld minden országának Elohim-ja, te alkottad a mennyet és a földet! ¹⁶Yahuwah, hajtsd hozzám füledet, és hallgass meg! Yahuwah, nyisd ki szemedet, és láss! Halld meg Szanhérib beszédét, aki ideküldte ezt az embert, hogy gyalázza az élő Elohim-ot! ¹⁷Igaz, Yahuwah, hogy Asszíria királyai elpusztították a pogány népeket és országaikat. ¹⁸elohimjaikat tűzbe vetették, mert azok nem is voltak elohimok, hanem csak emberi kéz alkotásai, fa és kő, azért pusztíthatták el azokat. ¹⁹De most te, Yahuwah-ánk Elohim-unk, szabadíts meg bennünket az ő kezéből, hadd tudja meg a föld minden országa, hogy te vagy, Yahuwah, az egyedüli Elohim!

²⁰Akkor Yeshayahu, Ámóc fia ezt az üzenetet küldte Hizkiyahunak: Így szól Yahuwah, Yiszráel Elohim-ja: Meghallottam, hogyan imádkoztál hozzám Asszíria királya, Szanhérib miatt. Ezt az igét jelentette ki róla Yahuwah:

²¹Megvet, gúnyol téged Tzion szűz leánya,
fejét rázza mögötted Yerushalaim leánya!

²²Kit gyaláztál s káromoltál,
ki ellen emeltél szót?
Kire néztél gőgös szemmel?
Yiszráel Szentjére!

²³Követeiddel gyaláztad Yahuwah-át, és ezt mondtad:
Sok harci kocsimmal fölmentem a legmagasabb hegyre,
a meredek Libánonra is.
Kivágtam sudár cédrusait,
válogatott ciprusfáit,
eljutottam utolsó tanyájára,
legsűrűbb erdejébe is.
²⁴Kutat ástam és ittam másoknak a vizét;
lépteimmel kiszárítom Egyiptomban a Nílus minden ágát.

²⁵Nem hallottad még,
hogy én ezt régóta elvégeztem,
jó előre kiterveltem?
Most csak véghezviszem,
hogy halomra dőljenek,
rommá legyenek az erős városok.

²⁶Lakosaiknak ereje elfogyott,
megrémültek, megszégyenültek;
olyanok lettek, mint mezőn a növény,
mint a gyenge fűszál, a háztetőn nőtt fű:
elszáradt, mielőtt szárba szökkent.

²⁷Én tudom, ha leülsz, ha kimégy vagy bejössz,
és ahogyan tombolsz velem szemben!

²⁸Mivel tombolsz velem szemben,
és elbizakodott beszéded fülembe jutott,
horgomat orrodba vetem,
zablámat a szádba,
és visszaviszlek az úton,
amelyen idejöttél!

²⁹Teneked pedig ezt a jelt adom: Ebben az évben azt eszitek, ami a tarlón nő, a második évben azt, ami annak a magvaiból hajt; a harmadik évben pedig vessetek és arassatok, ültessetek szőlőt, és egyétek gyümölcsét. ³⁰Akik megmenekülnek és megmaradnak Yehuda házából, azok újra gyökere t vernek lenn, és gyümölcsöt hoznak fenn. ³¹Mert Yerushalaim-ből terjed szét a maradék, és a Tzion-hegyéről azok, akik megmenekülnek. A Seregek Yahuwah-jának féltő szeretete műveli ezt.

³²Azért ezt mondta Yahuwah Asszíria királyáról: Nem jut be ebbe a városba, és nyilat sem lő rá; nem fordít feléje pajzsot, töltést sem emel ellene. ³³Azon az úton tér vissza, amelyen jött, de ebbe a városba nem jut be, így szól Yahuwah. ³⁴Pajzsa leszek ennek a városnak, és megszabadítom önmagamért, meg szolgámért, Davidért.

³⁵Azon az éjszakán eljött Yahuwah ANGYALA (Meleck), és levágott az asszír táborban száznyolcvanötezer embert. Amikor reggel fölkeltek, mindenfelé csupa holttest volt. ³⁶Ekkor Szanhérib, Asszíria királya fölkerekedett, visszavonult Ninivébe, és ott is maradt. ³⁷Egyszer aztán, amikor imádkozott elohimjának, Niszróknak a templomában, a fiai, Adrammelek és Szárecer levágták karddal, maguk pedig elmenekültek Arárát földjére. Utána a fia, Észarhaddón lett a király.

¹Abban az időben Hizkiyahu halálosan megbetegedett. Yeshayahu próféta, Ámóc fia elment hozzá és ezt mondta neki: Így szól Yahuwah: Rendelkezz házadról, mert meghalsz, nem maradsz életben! ²Hizkiyahu pedig arcát a fal felé fordította, és így imádkozott Yahuwah-hoz: Ó, Yahuwah, ne feledkezz meg arról, hogy én híven és tiszta szívvel éltem előtted, és azt tettem, amit jónak látsz! ³És Hizkiyahu keservesen sírt. ⁴Yeshayahu még a város közepére sem ért, amikor így szólt hozzá Yahuwah Igéje: ⁵Menj vissza, és mondd meg Hizkiyahunak, népem fejedelmének: Így szól Yahuwah, atyádnak, Davidnak Elohim-ja: Meghallgattam imádságodat, láttam, hogy könnyeztél. Én meggyógyítalak, három nap múlva már fölmehetsz Yahuwah házába. ⁶Megtoldom napjaidat még tizenöt évvel. Asszíria királyának a kezéből pedig kiszabadítlak téged meg ezt a várost, és pajzsa leszek ennek a városnak önmagamért és szolgámért, Davidért. ⁷Majd ezt mondta Yeshayahu: Hozzatok egy csomó préselt fügét! Odavitték és a kelevényre tették; a király pedig életben maradt.

⁸Hizkiyahu azonban megkérdezte Yeshayahutól: Mi lesz a jele, hogy meggyógyít Yahuwah, és három nap múlva fölmehetek Yahuwah házába? ⁹Yeshayahu így felelt: Kapsz jelet Yahuwah-tól arra, hogy Yahuwah teljesíti azt az igét, amelyet kijelentett: Előre menjen az árnyék tíz fokkal, vagy visszafelé menjen tíz fokkal? ¹⁰Hizkiyahu ezt mondta: Könnyű az árnyéknak tíz fokkal megnyúlnia. Ne úgy legyen, hanem menjen az árnyék visszafelé tíz fokkal! ¹¹Ekkor Yeshayahu próféta Yahuwah-hoz kiáltott, ő pedig visszatérítette az árnyékot tíz fokkal Áház napóráján, azokon a fokokon, amelyeken már áthaladt.

¹²Abban az időben Meródak-Baladán, Baladánnak, Babilónia királyának a fia levelet és ajándékot küldött Hizkiyahunak, mert hallotta, hogy Hizkiyahu beteg lett. ¹³Hizkiyahu meghallgatta őket, azután megmutatta nekik egész kincstárát, az ezüstöt és az aranyat, a balzsamokat és a finom olajakat, a fegyvertárát és mindazt, ami kincstárában található volt. Semmi sem volt palotájában és egész birodalmában, amit meg ne mutatott volna nekik Hizkiyahu. ¹⁴Ekkor Yeshayahu próféta elment Hizkiyahu királyhoz, és megkérdezte tőle: Mit mondtak ezek az emberek, és honnan jöttek hozzád? Hizkiyahu így felelt: Messze földről, Babilóniából jöttek. ¹⁵Yeshayahu így szólt: Mit láttak a palotádban? Hizkiyahu így felelt: Mindent láttak, ami csak a palotámban van; semmi sincs kincstáramban, amit meg ne mutattam volna nekik. ¹⁶Akkor Yeshayahu így szólt Hizkiyahuhoz: Halld meg Yahuwah igéjét: ¹⁷Eljön majd az idő, amikor mindazt elviszik Babilóniába, ami a palotádban van, és amit elődeid gyűjtöttek mindmáig, semmi sem marad meg. Ezt mondja Yahuwah! ¹⁸Utódaid közül is, akik tőled származnak, akiket nemzel, elvisznek egyeseket, és udvari szolgák lesznek Babilónia királyának a palotájában. ¹⁹Hizkiyahu így válaszolt Yeshayahunak: Jó Yahuwah Igéje, melyet hirdettél. Mert ezt gondolta: akkor az én időmben béke és biztonság lesz.

²⁰Hizkiyahu egyéb dolgai, összes hőstette, és hogy hogyan készíttetett tavat és vízvezetéket, hogy bevezesse a vizet a városba, meg vannak írva Yehuda királyainak a történetéről szóló könyvben. ²¹És pihenni tért Hizkiyahu őseihez. Utána a fia, Menasheh lett a király.

¹Tizenkét éves volt Menasheh, amikor uralkodni kezdett, és ötvenöt évig uralkodott Yerushalaim-ban. Anyjának a neve Hefcibáh volt. ²Azt tette, amit rossznak lát Yahuwah ; olyan utálatos dolgokat, mint azok a népek, amelyeket kiűzött Yahuwah Yiszráel fiai elől. ³Újra megépíttette az áldozóhalmokat, amelyeket apja, Hizkiyahu elpusztított, oltárokat állított a Baalnak, és bálványoszlopot készíttetett, amilyet készíttetett Aháb, Yiszráel királya. Leborult az ég minden serege előtt, és tisztelte azokat. ⁴Oltárokat építtetett Yahuwah házában, amelyről pedig ezt mondta Yahuwah: Yerushalaim-ban lesz a nevem. ⁵Oltárokat építtetett az ég minden seregének Yahuwah háza mindkét udvarában. ⁶A fiát is elégette áldozatul. Varázslást és jelmagyarázást űzött, halottidézőket és jövendőmondókat tartott. Sok olyan dolgot vitt véghez, amit rossznak lát Yahuwah, bosszantva őt. ⁷Azt a bálványszobrot, amelyet készíttetett, a templomban helyezte el, pedig erről azt mondta Yahuwah Davidnak és a fiának, Shlomonak: Ebben a templomban, Yerushalaim-ban lesz a nevem örökre, mert ezt választottam ki Yiszráel valamennyi törzse közül. ⁸És nem kell többé továbbvándorolnia Yiszráelnek arról a földről, amelyet őseiknek adtam, de csak akkor, ha megtartják és megteszik mindazt, amit megparancsoltam nekik, az egész törvényt, amelyet szolgám, Moshe parancsolt nekik. ⁹De ők nem engedelmeskedtek, mert tévelygésbe vitte őket Menasheh, és még gonoszabb dolgokat követtek el, mint azok a népek, amelyeket kipusztított Yahuwah Yiszráel fiai elől.

¹⁰Akkor Yahuwah így beszélt szolgái, a próféták által: ¹¹Mivel Menasheh, Yehuda királya ilyen utálatos dolgokat követett el, gonoszabbakat mindazoknál, amiket előtte elkövettek az emóriak, sőt bálványai révén Yehudat is vétekbe vitte, ¹²ezért így szól Yahuwah, Yiszráel Elohim-ja: Én olyan veszedelmet hozok Yerushalaim-ra és Yehudara, hogy megcsendül bele mind a két füle annak, aki csak hallja. ¹³Yerushalaim-ra is Shomron mérőzsinórját és Aháb házának a mérőónját alkalmazom. Kitörlöm Yerushalaim-ot, ahogyan kitörlik a tálat, és kitörölve leborítják. ¹⁴Eltaszítom örökségem maradékát. Ellenségei kezébe adom; minden ellenségének a prédája és martaléka lesz, ¹⁵mivel azt tették, amit rossznak tartok, és folyton bosszantottak attól a naptól fogva, hogy őseik kivonultak Egyiptomból, egészen a mai napig. ¹⁶Menasheh nagyon sok ártatlan vért is ontott, amivel megtöltötte Yerushalaim-ot egyik végétől a másikig, azon a vétkén kívül, amellyel vétekbe vitte Yehudat, olyat téve, amit rossznak lát Yahuwah.

¹⁷Menasheh egyéb dolgai, mindaz, amit véghezvitt és vétkei, amelyeket elkövetett, meg vannak írva Yehuda királyainak a történetéről szóló könyvben. ¹⁸És pihenni tért Menasheh őseihez, és eltemették palotája kertjében, az Uzzá-kertben. Fia, Ámón lett utána a király.

¹⁹Huszonkét éves volt Ámón, amikor uralkodni kezdett, és két évig uralkodott Yerushalaim-ban. Anyjának a neve Mesullemet volt, Hárúc leánya, Yotbából. ²⁰Azt tette, amit rossznak lát Yahuwah, ahogyan tett apja, Menasheh is. ²¹Mindenben azon az úton járt, amelyen járt az apja: tisztelte azokat a bálványokat, amelyeket apja tisztelt, és azokat imádta. ²²Elhagyta Yahuwah-át, ősei Elohim-ját, és nem Yahuwah útján járt. ²³De összeesküdtek Ámón ellen udvari emberei, és megölték a királyt a palotájában. ²⁴Az ország népe azonban kiirtotta mindazokat, akik összeesküdtek Ámón király ellen. Azután a fiát, Yoshiyahut tette királlyá az ország népe. ²⁵Ámón egyéb dolgai, amiket véghezvitt, meg vannak írva Yehuda királyainak a történetéről szóló könyvben. ²⁶Az Uzzá-kertben levő sírba temették el. Utána a fia, Yoshiyahu lett a király.

¹Nyolcéves volt Yoshiyahu, amikor uralkodni kezdett, és harmincegy évig uralkodott Yerushalaim-ban. Anyja neve Jedídá volt, Adájá leánya, Bockatból. ²Azt tette, amit helyesnek tart Yahuwah. Mindenben ősatyjának, Davidnak az útján járt, és nem tért el arról sem jobbra, sem balra.

³Yoshiyahu király tizennyolcadik évében történt, hogy a király elküldte Sáfán kancellárt, aki Acaljáhú fia, Mesullám unokája volt, Yahuwah házába ezzel a megbízással: ⁴Menj el Hilkijjá főpaphoz, hogy szedje össze Yahuwah házában összegyűlt pénzt, amit az ajtóőrök gyűjtöttek a néptől. ⁵Adják oda azt Yahuwah házánál levő munkások felügyelőinek, azok pedig adják át a munkásoknak, akik Yahuwah házánál vannak, hogy javítsák ki a templom rongálódásait: az ácsoknak, az építőknek és a kőműveseknek. ⁶Vásároljanak faanyagot és faragott köveket a templom kijavításához. ⁷De nem kell őket elszámoltatni azzal a pénzzel, amit nekik átadnak, mert hűségesen fognak eljárni.

⁸Egyszer csak így szólt Hilkijjá főpap Sáfán kancellárhoz: Ezt a törvénykönyvet találtam Yahuwah házában! És odaadta Hilkijjá a könyvet Sáfánnak, hogy olvassa el. ⁹Ezután Sáfán kancellár a királyhoz ment, és jelentést tett a dologról a királynak. Ezt mondta: Szolgáid összeszedték a templomban található pénzt, és odaadták Yahuwah házánál levő munkások felügyelőinek. ¹⁰Jelentette Sáfán kancellár a királynak azt is, hogy Hilkijjá főpap egy könyvet adott át neki, és felolvasott belőle Sáfán a királynak.

¹¹Amikor a király meghallotta a törvénykönyv igéit, megszaggatta a ruháját. ¹²Majd ezt a parancsot adta a király Hilkijjá főpapnak, Ahikámnak, Sáfán fiának, Akbórnak, Mikájá fiának, meg Sáfán kancellárnak és Aszájának, a király udvari emberének: ¹³Menjetek, kérdezzétek meg Yahuwah-át, hogy mit jelentenek ennek a megtalált könyvnek az igéi rám és az egész népre, Yehudara nézve! Mert nagy haragra gyulladt ellenünk Yahuwah, mivel nem hallgattak elődeink ennek a könyvnek az igéire, és nem tették meg mindazt, ami elénk van írva.

¹⁴Hilkijjá főpap, Ahikám, Akbór, Sáfán és Aszájá tehát elment Hulda prófétanőhöz, aki Sallumnak, Tikvá fiának, Harhasz unokájának, a ruhák őrizőjének volt a felesége, és Yerushalaim új városrészében lakott; és beszéltek vele. ¹⁵Hulda így szólt hozzájuk: Ezt mondja Yahuwah, Yiszráel Elohim-ja: Mondjátok meg annak az embernek, aki hozzám küldött benneteket: ¹⁶Ezt mondja Yahuwah: Én veszedelmet hozok erre a helyre és lakóira, annak a könyvnek minden igéje szerint, amelyet Yehuda királya elolvasott. ¹⁷Mert elhagytak engem, és más idegen elohimoknak tömjéneztek, hogy bosszantsanak engem kezük mindenféle csinálmányával. Ezért gyulladt fel lángoló haragom ez ellen a hely ellen, és nem alszik ki! ¹⁸De mondjátok meg Yehuda királyának, aki azért küldött benneteket, hogy megkérdezzétek Yahuwah-át: Ezt mondja Yahuwah azokról az igékről, amelyeket hallottál: ¹⁹Mivel meglágyult a szíved, és megaláztad magad Yahuwah előtt, amikor meghallottad, hogy mit jelentettem ki erről a helyről és lakóiról, hogy milyen pusztulás és átok vár rájuk, megszaggattad ruhádat, és sírtál előttem, ezért én is meghallgatlak! – így szól Yahuwah. ²⁰Ezért őseid mellé foglak tétetni, békességgel kerülsz sírodba, és nem látod meg azt a nagy veszedelmet, amelyet erre a helyre hozok! És megvitték a választ a királynak.

¹A király magához gyűjtötte Yehuda és Yerushalaim véneit. ²Azután fölment a király Yahuwah házába, és vele együtt minden Yehudai férfi és Yerushalaim egész lakossága, a papok és a próféták, meg az egész nép apraja-nagyja. És felolvasta fülük hallatára a szövetség könyvének minden igéjét, amelyet Yahuwah házában találtak. ³Majd odaállt a ki rály az oszlop mellé, és szövetséget kötött Yahuwah színe előtt arra nézve, hogy Yahuwah-át követik, parancsolatait, intelmeit, és rendelkezéseit teljes szívvel és teljes szellemmel megtartják, és teljesítik a szövetség igéit, amelyek meg vannak írva abban a könyvben. És az egész nép elfogadta ezt a szövetséget.

⁴Ezután megparancsolta a király Hilkijjá főpapnak, a másodrangú papoknak és az ajtóőröknek, hogy hordjanak ki Yahuwah templomából minden olyan fölszerelést, amely Baalnak, Ásherának és az ég minden seregének készült. Elégette azokat Yerushalaim-on kívül, a Kidrón mezején és a hamut Beit-Elbe vitette.

⁵Eltávolította a bálványpapokat, akiket Yehuda királyai alkalmaztak azért, hogy az áldozóhalmokon tömjénezzenek Yehuda városaiban és Yerushalaim környékén, meg azokat is, akik a Baalnak, a napnak, a holdnak, a szerencsecsillagoknak és az ég egész seregének tömjéneztek. ⁶Kivitette Yahuwah házában levő Ásherá-szobrot is Yerushalaim-on kívülre, a Kidrón-völgybe, és elégette a Kidrón-völgyben, porrá zúzatta, porát pedig a köznép temetkezőhelyére szóratta. ⁷Leromboltatta a férfiparáznák házait, amelyek Yahuwah háza mellett voltak, ahol az asszonyok sátracskákat szőttek a nap elohimnőnek. ⁸Behozatta az összes papot Yehuda városaiból; az áldozóhalmokat pedig, amelyeken a papok tömjéneztek, tisztátalanná tette. Gebától Beérsebáig. Lerontatta a kapuknál levő áldozóhalmokat, amelyek Yahushuah városparancsnok kapujának a bejáratánál voltak, a városkapun bemenve bal kéz felől. ⁹Az áldozóhalmok papjai azonban nem járulhattak Yahuwah oltárához Yerushalaim-ban, csak kovásztalan kenyeret ehettek atyjukfiai között. ¹⁰Azután tisztátalanná tette a Tófetet a Ben-Hinnóm völgyében, hogy senki se égethesse el fiát vagy leányát áldozatul a Moloknak. ¹¹Eltávolította Yahuwah házának a bejáratától a lovakat, amelyeket Yehuda királyai a nap tiszteletére állítottak oda, Netan-Melek főember szobája mellé, egy külön csarnokba. A napnak szentelt kocsikat is elégette. ¹²Leromboltatta a király azokat az oltárokat is, amelyek Áház felső szobájának a tetején voltak, amelyeket Yehuda királyai készíttettek; meg azokat az oltárokat is, amelyeket Menasheh készíttetett Yahuwah házának udvarában. Összezúzatta és beleszóratta a porukat a Kidrón-patakba. ¹³Tisztátalanná tette a király azokat az áldozóhalmokat is, amelyek Yerushalaim-tól keletre, a Mashít-hegytől pedig délre voltak, amelyeket még Shlomo, Yiszráel királya építtetett Astóretnek, a szidóniak förtelmes bálványának, Kemósnak, a móábiak förtelmes bálványának és Milkómnak, az Ammón fiai utálatos bálványának. ¹⁴Összetörette a szent oszlopokat, és kivágatta a szent fákat, helyüket pedig emberi csontokkal töltötte meg.

¹⁵A Beit-Eli áldozóhalmon levő oltárt is, amelyet Yerov’am, Nebát fia készíttetett, aki vétekbe vitte Yiszráelt, ezt az oltárt is leromboltatta az áldozóhalommal együtt. Az áldozóhalmot fölperzseltette, porrá zúzatta, a bálványoszlopot pedig elégette. ¹⁶Azután körülnézett Yoshiyahu, és meglátta a sírboltokat, amelyek ott voltak a hegyen. A sírboltokból kihozatta a csontokat, és elégette az oltáron. Így tette azt tisztátalanná Yahuwah igéje szerint, amelyet Elohim embere hirdetett; az, aki ezeket a dolgokat hirdette. ¹⁷Majd ezt kérdezte: Miféle síremlék ez, amelyet itt látok? A városbeliek így feleltek neki: Elohim emberének a sírja ez, aki Yehudaból jött, és megjövendölte ezeket a dolgokat, amelyeket a Beit-Eli oltárral tettél. ¹⁸Erre ő azt mondta: Hagyjátok nyugodni, senki se bolygassa meg a csontjait! És békén hagyták a csontjait a Shomronból jött próféta csontjaival együtt. ¹⁹Yoshiyahu Shomron városaiból is eltávolította az áldozóhalmokon levő templomokat, amelyeket Yahuwah bosszantására készíttettek Yiszráel királyai. Ugyanazon a módon bánt el velük, ahogyan azt Beit-Elben tette. ²⁰Lemészároltatta az áldozóhalmok összes papját, akik ott voltak az oltároknál, és emberi csontokat égetett el azokon. Ezután visszatért Yerushalaim-ba.

²¹Majd ezt parancsolta a király az egész népnek: Tartsatok Peszachot Elohim-otoknak, Yahuwah-nak úgy, ahogy az le van írva a szövetségnek ebben a könyvében! ²²Bizony nem tartottak ehhez hasonló Peszachot a bírák ideje óta, akik Yiszráelt ítélték, sem Yiszráel, sem Yehuda királyainak az idejében, csak Yoshiyahu király tizennyolcadik évében tartottak ilyen Peszachot Yahuwah-nak Yerushalaim-ban.

²⁴Yoshiyahu király megtisztította Yehuda országát és Yerushalaim-ot a halottidézőktől és jövendőmondóktól, a házibálványoktól is, mindazoktól a förtelmes bálványoktól, amelyek ott láthatók voltak. Így szerzett érvényt a törvény rendelkezéseinek, amelyek le vannak írva abban a könyvben, amelyet Hilkijjá pap talált Yahuwah házában. ²⁵Nem volt hozzá hasonló király őelőtte, aki úgy megtért volna Yahuwah-hoz teljes szívével, teljes lelkével és teljes erejével, egészen a Moshe törvénye szerint; és utána sem támadt hozzá hasonló.

²⁶Yahuwah izzó nagy haragja azonban nem múlt el, mert haragra gerjedt Yehuda ellen azért a sok bosszantásért, amivel Menasheh bosszantotta. ²⁷Ezért azt mondta Yahuwah: Yehudat is eltávolítom magam elől, ahogyan Yiszráelt eltávolítottam, és megvetem ezt a várost, Yerushalaim-ot, amelyet pedig kiválasztottam, sőt a templomot is, amelyről azt mondtam, hogy ott lesz az én nevem!

²⁸Yoshiyahu egyéb dolgai, mindaz, amit véghezvitt, meg vannak írva Yehuda királyainak a történetéről szóló könyvben. ²⁹Az ő idejében vonult fel Nékó fáraó, Egyiptom királya Asszíria királya ellen, az Eufrátesz folyó felé. Yoshiyahu király szembeszállt vele, de az megölte Megiddónál, alighogy meglátta. ³⁰Szolgái holtan vitték el Megiddóból egy harci kocsin; Yerushalaim-ba vitték, és eltemették a sírjába. Az ország népe azután fogta Yoáházt, Yoshiyahu fiát; felkenték, és királlyá tették apja után.

³¹Huszonhárom éves volt Yoáház, amikor uralkodni kezdett, és három hónapig uralkodott Yerushalaim-ban. Anyjának a neve Hamútal volt, Yirmeyahu leánya, Libnából. ³²Azt tette, amit rossznak lát Yahuwah, egészen úgy, ahogyan elődei tették. ³³De Nékó fáraó fogságba vetette őt Riblában, Hamát földjén, hogy ne uralkodhassék Yerushalaim-ban. Az országra pedig száz talentum ezüst és egy talentum arany hadisarcot vetett ki.

³⁴Ezután Nékó fáraó Eljákimot, Yoshiyahu fiát tette királlyá apja, Yoshiyahu után, és a nevét Yahujikimra változtatta. Yoáházt pedig magával vitte, aki így Egyiptomba került, és ott halt meg. ³⁵Yahujikim megadta az ezüstöt és az aranyat a fáraónak, de kirótta azt az országra, hogy megadhassa a pénzt a fáraó parancsa szerint. Az ország népétől fejenként becslés szerint hajtotta be az ezüstöt és az aranyat, hogy megadhassa Nékó fáraónak.

³⁶Huszonöt éves volt Yahujikim, amikor uralkodni kezdett, és tizenegy évig uralkodott Yerushalaim-ban. Anyjának a neve Zebuddá volt, Pedájá leánya, Rúmából. ³⁷Azt tette, amit rossznak lát Yahuwah, egészen úgy, ahogyan elődei tették.

¹Az ő idejében vonult fel Nebukadneccar, Babilónia királya, és szolgája lett Yahujikim három éven át; de azután elfordult tőle, és föllázadt ellene. ²Ezért Yahuwah káldeus és arám rablócsapatokat, továbbá móábi és ammóni rablócsapatokat küldött ellene. Azért küldte ezeket Yehuda ellen, hogy pusztítsák azt Yahuwah Igéje szerint, amelyet kijelentett szolgái, a próféták által. ³Bizony, Yahuwah szava szerint történt Yehudaval az, hogy elvetette maga elől Menasheh vétkei miatt; mindazért, amit az elkövetett. ⁴Az ártatlan vér miatt is, amelyet kiontott, és megtöltötte Yerushalaim-ot ártatlan vérrel. Ezért nem akart Yahuwah megbocsátani. ⁵Yahujikim egyéb dolgai, mindaz, amit véghezvitt, meg vannak írva Yehuda királyainak a történetéről szóló könyvben. ⁶És pihenni tért őseihez Yahujikim, utána pedig fia, Yahujikin lett a király. ⁷Egyiptom királya többé nem vonult ki országából, mert Babilónia királya mindent elfoglalt, ami csak Egyiptom patakjától az Eufrátesz folyamig Egyiptom királyáé volt.

⁸Tizennyolc éves volt Yahujikin, amikor uralkodni kezdett, és három hónapig uralkodott Yerushalaim-ban. Anyjának a neve Nehustá volt, Elnathan leánya, Yerushalaim-ből. ⁹Azt tette, amit rossznak lát Yahuwah, egészen úgy, ahogyan apja tette. ¹⁰Abban az időben vonultak fel Nebukadneccarnak, Babilónia királyának a szolgái Yerushalaim ellen, és ostrom alá vették a várost. ¹¹Nebukadneccar, Babilónia királya is megérkezett a város alá, amelyet szolgái ostromoltak. ¹²Ekkor Yahujikin, Yehuda királya kiment Babilónia királyához anyjával, udvari embereivel, parancsnokaival és főembereivel együtt. Babilónia királya uralkodásának nyolcadik esztendejében elfogatta őt. ¹³És elvitette onnan Yahuwah házának minden kincsét, meg a királyi palota kincseit, és leszedetett minden aranytárgyat, amelyet Shlomo, Yiszráel királya készíttetett Yahuwah templomában. Így jelentette ezt ki Yahuwah. ¹⁴Fogságba vitte a Yerushalaim-ieket, minden parancsnokot és a haderő minden vitézét, tízezer foglyot; a mesterembereket és a várépítőket is mind. Nem maradt más otthon, csak az ország nincstelen népe. ¹⁵Fogságba vitte Yahujikint Babilóniába. A király anyját meg a király feleségeit, főembereit és az ország előkelőit is fogságba vitte Yerushalaim-ből Babilóniába. ¹⁶Minden tehetős embert, összesen hétezret; meg ezer mesterembert és várépítőt, és minden vitéz harcost fogságba hurcolt Babilónia királya Babilóniába. ¹⁷Azután Babilónia királya Mattanját, Yahujikin nagybátyját tette meg helyette királynak, és a nevét Cidkijjára változtatta.

¹⁸Huszonegy éves volt Cidkijjá, amikor uralkodni kezdett, és tizenegy évig uralkodott Yerushalaim-ban. Anyjának a neve Hamútal volt, Yirmeyahu leánya, Libnából. ¹⁹Azt tette, amit rossznak lát Yahuwah, egészen úgy, ahogyan Yahujikim tette. ²⁰Bizony, Yahuwah haragja miatt történt ez Yerushalaim-mal és Yehudaval! Végül is elvetette őket maga elől. Cidkijjá azután fellázadt Babilónia királya ellen.

¹Uralkodásának kilencedik évében, a tizedik hónap tizedikén megérkezett Nebukadneccar, Babilónia királya egész hadseregével Yerushalaim alá, és tábort ütött vele szemben; körülötte pedig ostromműveket építtetett. ²Ostrom alatt állt a város Cidkijjá király tizenegyedik évéig. ³A negyedik hónap kilencedikén már úgy elhatalmasodott a városban az éhínség, hogy nem volt ennivalója az ország népének. ⁴Akkor betörtek a városba. A harcosok azonban éjszaka mind kimenekültek a két várfal közt lévő kapun át, amely a király kertje mellett van, és bár a káldeusok ott voltak körös-körül a város alatt, eljutottak a síkság felé vezető útra. ⁵A káldeusok egy csapata azonban üldözőbe vette a királyt, és utolérte a Yerikoi síkságon, mivel egész csapata szétszóródott mellőle. ⁶El is fogták a királyt, és elvitték Babilónia királyához Riblába, aki ítéletet tartott fölötte. ⁷Cidkijjá fiait szeme láttára ölték meg, azután Cidkijját megvakították, majd bilincsbe verték és elvitték Babilóniába.

⁸Az ötödik hónap hetedikén – Nebukadneccar királynak, Babilónia királyának tizenkilencedik évében – eljött Nebuzaradán testőrparancsnok, Babilónia királyának az udvari embere Yerushalaim-ba. ⁹Felgyújtotta Yahuwah házát és a királyi palotát, fölperzselte Yerushalaim minden házát és valamennyi nagy palotáját. ¹⁰A testőrparancsnokkal levő egész káldeus haderő pedig lerombolta Yerushalaim várfalait körös-körül. ¹¹A városban megmaradt többi népet meg az átpártolókat, akik Babilónia királyához pártoltak, a maradék népességgel együtt fogságba hurcolta Nebuzaradán testőrparancsnok. ¹²Csak az ország nincstelenjeiből hagyott otthon a testőrparancsnok, szőlőműveseknek és mezei munkásoknak.

¹³Összetörték a káldeusok Yahuwah házánál levő rézoszlopokat, továbbá Yahuwah házához tartozó mosdóállványokat meg a réztengert, és a rezet elvitték Babilóniába. ¹⁴Elvitték a fazekakat, a lapátokat, a késeket, a serpenyőket és minden rézeszközt, amelyekkel a szent szolgálatot szokták végezni. ¹⁵Elvitte a testőrparancsnok a szenesserpenyőket és a hintőedényeket is; mindent, ami csak aranyból és ezüstből volt. ¹⁶A két oszlopban, az egyetlen réztengerben és a mosdóállványokban, amelyeket Shlomo készíttetett Yahuwah házához, mindezekben a tárgyakban megmérhetetlen súlyú réz volt. ¹⁷Az egyik oszlop tizennyolc könyök magas volt, és réz oszlopfő volt rajta. Az oszlopfő három könyök magas volt, és az oszlopfőn körös-körül recézet meg gránátalma volt, mind rézből. Ugyanilyen recézete volt a másik oszlopnak is.

¹⁸Elvitte a testőrparancsnok Szerájá főpapot meg Cefanjá papot, a helyettesét, és három ajtóőrt. ¹⁹Elvitt egy főembert is a városból, aki a harcosok parancsnoka volt, öt embert a király személyes környezetéből, akiket a városban találtak, továbbá a hadseregparancsnok írnokát, aki fegyverbe szokta hívni az ország hadinépét, végül hatvan férfit az ország népéből, akiket ott találtak a városban. ²⁰Fogta és elvitte őket Nebuzaradán testőrparancsnok Babilónia királyához Riblába. ²¹Babilónia királya pedig levágatta, megölette őket Riblában, Hamát földjén. Így kellett fogságba mennie Yehudanak saját földjéről.

²²Nebukadneccar, Babilónia királya a Yehuda országában maradt nép fölé, amelyet meghagyott, Gedalját, Ahikám fiát, Sáfán unokáját nevezte ki helytartóvá. ²³Amikor meghallották a csapatparancsnokok és embereik, hogy Babilónia királya Gedalját tette helytartóvá, elmentek Gedaljához Micpába. Ezek voltak: Yishmáél, Netanjá fia, Jóhánán, Káréah fia, a netófái Szerájá, Tanhumet fia, meg Jaazanjáhú, Maakáti fia, és embereik. ²⁴Gedaljá megesküdött nekik és embereiknek, és így szólt hozzájuk: Ne féljetek a káldeusok szolgáitól! Maradjatok az országban, és szolgáljátok Babilónia királyát, akkor jó dolgotok lesz! ²⁵A hetedik hónapban azonban Yishmáél, Netanjá fia, Elisámá unokája, aki királyi származású volt, elment tíz emberével, és levágta Gedalját, és az meg is halt. Levágták azokat a Yehudaiakat és káldeusokat is, akik ott voltak vele Micpában. ²⁶Ezután fölkerekedett az egész nép apraja-nagyja, a csapatparancsnokokkal együtt, és elmentek Egyiptomba, mert féltek a káldeusoktól.

²⁷Yahujikin Yehudai király fogságának harminchetedik évében, a tizenkettedik hónap huszonhetedikén történt, hogy Evil-Meródak, Babilónia királya, abban az évben, amikor uralkodni kezdett, megkegyelmezett Yahujikin Yehudai királynak, és kiengedte a fogházból. ²⁸Jóindulattal beszélt vele, és székét följebb tétette a többi király székénél, akik nála voltak Babilonban. ²⁹Kicseréltette rabruháit, és Yahujikin állandóan vele étkezett, egész életében. ³⁰Ellátását állandó ellátásként a királytól kapta, napi szükséglete szerint, egész életében.