Yahuwah Biblia

Történt Yehoshua halála után, hogy Yiszráel fiai megkérdezték Yahuwah-át: Melyikünk vonuljon fel elsőnek a kánaániak ellen, hogy harcoljon ellenük? Yahuwah ezt mondta: Yehuda vonuljon fel, mert kezébe adtam az országot. Akkor Yehuda ezt mondta testvérének, Shimonnak: Vonulj fel velem együtt a nekem kisorsolt területre, hogy harcoljunk a kánaániak ellen, és én is veled megyek majd a neked kisorsolt területre. És Shimon elment vele. Yehuda felvonult, Yahuwah pedig kezükbe adta a kánaániakat és a perizzieket, és megverték őket Bezeknél – tízezer embert. Ott találták Bezekben Adóníbezeket is, harcoltak ellene, és megverték a kánaániakat meg a perizzieket. Adóníbezek futásnak eredt, de ők üldözőbe vették, elfogták és levágták a keze hüvelykujjait meg a lába nagyujjait. Akkor ezt mondta Adóníbezek: Hetven király szedegetett morzsákat asztalom alatt, akiknek a kezéről én vágattam le a hüvelykujjakat és lábáról a nagyujjakat; ahogyan én cselekedtem, úgy fizetett meg nekem az Elohim. Azután elvitték Yerushalaim-ba, és ott halt meg. Azután Yerushalaim ellen harcoltak Yehuda fiai; elfoglalták, lakosait kardélre hányták, a várost pedig lángba borították. Azután lementek Yehuda fiai, hogy harcoljanak a hegyvidéken, a Délvidéken és a Sefélá-alföldön lakó kánaániak ellen. Majd a Hebrónban lakó kánaániak ellen ment Yehuda. Hebrón neve azelőtt Kirjat-Arba volt. És megverték Sésajt, Ahímant és Talmajt. Onnan Debir lakói ellen ment. Debir neve azelőtt Kirjat-Széfer volt. Akkor ezt mondta Káléb: Aki megveri és elfoglalja Kirjat-Széfert, annak adom a lányomat, Akszát feleségül. Otniél, Káléb öccsének, Kenaznak a fia foglalta el azt, és így neki adta a lányát, Akszát feleségül. Amikor az asszony hozzáment, a férje rábeszélte, hogy kérjen mezőt az apjától. Amikor leszállt a szamárról, Káléb megkérdezte tőle: Mi járatban vagy? Az asszony ezt felelte neki: Ajándékozz meg engem! Ha a Délvidéken adtál férjhez, akkor adj nekem forrásokat is! És neki adta Káléb a Felső-forrásokat meg az Alsó-forrásokat. Kéninek, Moshe sógorának a fiai is elmentek a pálmák városából Yehuda fiaival a Yehuda pusztájába, amely a Délvidéken van, Arádnál, és ott telepedtek le a néppel együtt. Yehuda azután elment a testvérével, Shimonnal együtt, és megverték a Cefatban lakó kánaániakat. Kiirtották mindenestül; ezért nevezték el a várost Hormának. Majd elfoglalta Yehuda Gázát határával együtt, Askelónt határával együtt és Ekrónt határával együtt. Yahuwah Yehudával volt, ezért tudta birtokba venni a hegyvidéket. De a völgy lakóit nem lehetett kiűzni, mert vas harci kocsijaik voltak. Hebrónt Kálébnak adták, ahogyan megmondta Moshe, és kiűzte onnan Anák három fiát. De a jebúsziakat, Yerushalaim lakosait, nem űzték el Binyamin fiai, ezért laknak a jebúsziak Binyamin fiaival együtt Yerushalaim-ban még ma is. Felvonult Yosef háza is Bétel ellen. Yahuwah velük volt. Yosef háza kémeket küldött Bételbe. A város neve azelőtt Lúz volt. Az előőrsök megláttak egy férfit, aki a városból jött ki, és ezt mondták neki: Mutasd meg nekünk, hogy hol lehet bejutni a városba, és mi irgalmasak leszünk hozzád. Amikor megmutatta nekik, hogy hol lehet bejutni a városba, a város lakóit kardélre hányták, de azt a férfit és egész nemzetségét elbocsátották. Az a férfi pedig elment a hettiták földjére, várost épített, és elnevezte Lúznak. Ez annak a neve még ma is. De Manassé nem tudta birtokba venni Bét-Seánt és falvait, Taanakot és falvait, Dór lakosait és falvait, Jibleám lakosait és falvait, Megiddó lakosait és falvait. A kánaániaknak sikerült ott maradniuk ezen a földön. De amikor Yiszráel megerősödött, robotmunkára fogta a kánaániakat, de kiűzni nem tudta őket. Efraim sem űzte ki a Gézerben lakó kánaániakat, ezért a kánaániak ott laktak közöttük Gézerben. Zebulón sem űzte ki Kitrón lakosait, sem Nahalól lakosait, ezért a kánaániak ott laktak közöttük, de robotmunkások lettek. Asher sem űzte ki Akkó lakosait, sem Szidón lakosait, sem pedig Ahláb, Akzíb, Helbá, Afík és Rehób lakosait. Ezért az Asherhoz tartozók ott laktak a kánaániak között, az ország lakosai között, mert nem űzték ki őket. Naftali sem űzte ki Bét-Semes lakosait, sem Bét-Anát lakosait, ezért ott lakott a kánaániak között, az ország lakosai között. De Bét-Semes és Bét-Anát lakosai robotmunkások lettek. Az emóriak pedig a hegyvidékre szorították Dan fiait, és nem engedték őket lejönni a völgybe. Így sikerült az emóriaknak Har-Hereszben, Ajjálónban és Saalbímban maradniuk. De amikor Yosef házának a keze rájuk nehezedett, robotmunkások lettek. Az emóriak határa az Akrabbím hágótól és Szelától fölfelé húzódott.

Yahuwah angyala fölment Gilgálból Bókímba, és ezt mondta: Kivezettelek benneteket Egyiptomból, és behoztalak erre a földre, amelyet esküvel ígértem atyáitoknak, és azt mondtam: Nem bontom fel szövetségemet veletek soha, de ti se kössetek szövetséget ennek a földnek a lakosaival, romboljátok le oltáraikat! Ti azonban nem hallgattatok szavamra. Hogy tehettétek ezt? Azt is mondtam: Nem űzöm el őket előletek, hadd legyenek az oldalatokban, elohim-jaik pedig legyenek nektek csapdául! Amikor Yahuwah angyala elmondta ezeket a dolgokat Yiszráel fiainak, a nép hangos sírásra fakadt. Ezért nevezték el azt a helyet Bókímnak. És áldozatot mutattak be ott Yahuwah-nak. Amikor Yehoshua elbocsátotta a népet, Yiszráel fiai elmentek, mindegyik a maga örökségébe, hogy birtokba vegyék az országot. A nép Yahuwah-át szolgálta Yehoshua egész életében, meg azoknak a véneknek az idejében, akik túlélték Yehoshuat, de látták Yahuwah-nak minden nagy tettét, amit Yiszráelért végbevitt. Azután meghalt Yehoshua, Nún fia, Yahuwah szolgája száztíz éves korában, és eltemették öröksége területén, Timnat-Hereszben, az Efraim hegyvidékén, a Gaas hegytől északra. Az az egész nemzedék is atyái mellé került, és más nemzedék támadt utána, amely nem ismerte Yahuwah-át, sem tetteit, amelyeket Yiszráelért végbevitt. Yiszráel fiai azt cselekedték, amit rossznak lát Yahuwah, mert a Baalokat tisztelték. Elhagyták Yahuwah-át, atyáik Elohim-ját, aki kihozta őket Egyiptomból, és más elohimok után jártak a környező népek elohim-jai közül, azokat imádták, és így ingerelték Yahuwah-át. De amikor elhagyták Yahuwah-át, és a Baalt meg az Astárótot tisztelték, föllángolt Yahuwah haragja Yiszráel ellen, és fosztogatók kezébe adta, hogy fosztogassák őket. Odaadta őket a körülöttük levő ellenségnek, úgyhogy nem tudtak többé ellenségeiknek ellenállni. Valahányszor kivonultak, Yahuwah keze bajt hozott rájuk, ahogyan megmondta Yahuwah, és ahogyan megesküdött nekik Yahuwah. Így nagyon szorult helyzetbe jutottak. Akkor bírákat támasztott Yahuwah, és azok megszabadították őket szorongatóik kezéből. De bíráikra sem hallgattak, hanem más elohimokkel paráználkodtak, és azokat imádták. Hamar letértek az útról, amelyen őseik jártak, akik hallgattak Yahuwah parancsolataira. Ők nem így cselekedtek. Mert amikor Yahuwah bírákat támasztott nekik, maga Yahuwah volt a bíróval, és megszabadította őket ellenségeik kezéből, amíg az a bíró élt. Megkönyörült rajtuk Yahuwah, amikor panaszkodtak nyomorgatóik és sanyargatóik miatt. De amikor meghalt a bíró, ismét romlottabbak lettek őseiknél, mert más elohimok után jártak, azokat tisztelték, és azok előtt borultak le. Nem hagytak fel cselekedeteikkel és megátalkodott magatartásukkal. Ilyenkor föllángolt Yahuwah haragja Yiszráel ellen, és ezt mondta: Mivel ez a nép megszegte szövetségemet, amelyre atyáikat köteleztem, és nem hallgatott szavamra, én sem űzök ki többé senkit előlük a népek közül, amelyeket Yehoshua itt hagyott, amikor meghalt. Mert velük fogom próbára tenni Yiszráelt: Vajon ragaszkodnak-e Yahuwah útjához, és azon járnak-e, ahogyan ragaszkodtak őseik; vagy pedig nem? Ezért hagyta helyükön Yahuwah ezeket a népeket, és nem űzte ki őket azonnal, nem adta őket Yehoshua kezébe.

Ezek azok a népek, amelyeket helyükön hagyott Yahuwah, hogy próbára tegye velük Yiszráelt, mindazokat, akik már nem tudtak a kánaáni harcokról. Azért is, hogy Yiszráel fiainak az újabb nemzedékei megismerjék; és hogy megtanítsa a hadviselésre azokat is, akik azelőtt nem ismerték azt. Ezek voltak: a filiszteusok öt fejedelme, az összes kánaáni, a szidóniak és a hivviek, akik a Libánon hegyvidékén laktak, a Baal-Hermón hegyétől a Hamátba vivő útig. Ott voltak, hogy próbára tegye velük Yiszráelt, és megtudja, hogy hallgatnak-e Yahuwah parancsolataira, amelyeket őseiknek parancsolt Moshe által. Yiszráel fiai tehát ott laktak a kánaániak, a hettiták, emóriak, perizziek, hivviek és jebúsziak között. Lányaikat feleségül vették, a maguk lányait pedig azoknak a fiaihoz adták, és azok elohim-jait tisztelték. Yiszráel fiai azt tették, amit rossznak lát Yahuwah. Elfeledkeztek Elohimukról, Yahuwah-ról, és a Baalokat meg az Asérákat tisztelték. Ezért föllángolt Yahuwah haragja Yiszráel ellen, és odaadta őket Kúsan-Risátaimnak, Arám-Naharaim királyának. Yiszráel fiai nyolc évig szolgálták Kúsan-Risátaimot. Ekkor Yahuwah-hoz kiáltottak segítségért Yiszráel fiai, és Yahuwah szabadítót támasztott Yiszráel fiainak, hogy megszabadítsa őket: Otniélt, Káléb öccsének, Kenaznak a fiát. Yahuwah Lelke szállt rá, és így lett Yiszráel bírája. Hadba vonult, Yahuwah pedig kezébe adta Kúsan-Risátaimot, Arám királyát, és kemény kézzel bánt el Kúsan-Risátaimmal. Azután béke volt az országban negyven esztendeig. Akkor meghalt Otniél, Kenaz fia. De Yiszráel fiai ismét azt tették, amit rossznak lát Yahuwah, ezért Yahuwah hatalmassá tette Eglónt, Móáb királyát Yiszráel fölött, mivel olyat tettek, amit rossznak lát Yahuwah. Ez összefogott Ammón fiaival és Amálékkal, elment, megverte Yiszráelt, és birtokba vette a pálmák városát. Yiszráel fiai tizennyolc esztendeig szolgálták Eglónt, Móáb királyát. Ekkor Yiszráel fiai Yahuwah-hoz kiáltottak segítségért, és Yahuwah szabadítót támasztott nekik: a Binyamini Éhúdot, Gérá fiát, aki balkezes volt. Yiszráel fiai vele küldték el az adót Eglónnak, Móáb királyának. Éhúd csináltatott magának egy kétélű kardot, egykönyöknyi hosszút, és azt a ruhája alatt a jobb csípőjére kötötte. Így vitte be az adót Eglónnak, Móáb királyának. Eglón igen kövér ember volt. Miután Éhúd végzett az adó átadásával, elküldte az adót vivő népséget. Ő maga azonban visszatért a Gilgálnál levő bálványszobroktól, és ezt mondta: Titkos beszédem van veled, ó király! Az így felelt: csitt! – és kimentek előle mindazok, akik mellette álltak. Éhúd bement hozzá, ő pedig az emeleten levő hűvös különszobájában ült. Éhúd ezt mondta: Elohim beszél hozzád rajtam keresztül! Ekkor az fölkelt a trónról. Éhúd pedig benyúlt bal kezével a ruhája alá, kirántotta kardját a jobb csípőjéről, és beledöfte annak a hasába. Még a markolata is belement a pengéje után, és a háj körülfogta a pengét, mert nem húzta ki a kardot a hasából; majd kiment a hátsó kijáraton. Azután kiment Éhúd az oszlopcsarnokba, becsukta maga mögött az emeleti szoba ajtószárnyait, és bezárta. Alighogy kiment, jöttek a szolgák, de amikor látták, hogy az emeleti szoba ajtószárnyai zárva vannak, azt gondolták: bizonyára szükségét végzi a hűvös szobában. De amikor hiába várakoztak, és senki sem nyitotta ki az emeleti szoba ajtószárnyait, fogták a kulcsot, és kinyitották. És íme, uruk ott feküdt a földön holtan. Éhúd azonban elmenekült, amíg ők késlekedtek, és a bálványszobrok mellett elhaladva Szeirába ment. Amikor megérkezett, megfújta a kürtöt az Efraim hegyén. Yiszráel fiai pedig az ő vezetésével lementek a hegyről. Ezt mondta nekik: Kövessetek gyorsan, mert Yahuwah kezetekbe adta ellenségeteket, Móábot! Lementek utána, elfoglalták a Jordán Móáb felé eső gázlóit, és nem engedtek senkit átkelni. Levágtak akkor mintegy tízezer móábi embert, csupa jól megtermett, erős férfiakat; nem menekült meg senki. Így kellett Móábnak megalázkodnia azon a napon Yiszráel keze alatt. És béke volt az országban nyolcvan esztendeig. Utána Samgar, Anát fia következett, aki hatszáz filiszteus férfit vert szét egy ökörösztökével. Ő is megszabadította Yiszráelt.

Yiszráel fiai Éhúd halála után ismét azt tették, amit rossznak lát Yahuwah. Ezért odaadta őket Yahuwah Jábínnak, Kánaán királyának a kezébe, aki Hácórban uralkodott. Hadseregparancsnoka Sisera volt, aki Haróset-Gójimban lakott. Ekkor segítségért kiáltottak Yiszráel fiai Yahuwah-hoz, mert Jábínnak kilencszáz vas harci kocsija volt, és húsz esztendeig keményen sanyargatta Yiszráel fiait. Abban az időben Dvorah prófétanő, Lappídót felesége volt a bíró Yiszráelben. Dvorah pálmája alatt szokott tartózkodni Rámá és Bétel között, az Efraim-hegyvidéken, ide jártak fel hozzá Yiszráel fiai, hogy ítéletet hozzon. Elküldött Bárákért, Abínóam fiáért, és elhívatta Kedes-Naftáliból. Azt mondta neki: Ezt parancsolja Yahuwah, Yiszráel Elohim-ja: Menj, vonulj a Tábór hegyére, végy magad mellé tízezer embert Naftali fiai és Zebulón fiai közül! Én pedig ellened vezetem a Kísón patakjához Siserát, Jábín hadseregparancsnokát, harci kocsijaival és hatalmas seregével, de a kezedbe adom őt! Bárák azonban ezt mondta neki: Ha velem jössz, elmegyek, de ha nem jössz velem, én se megyek. Dvorah azt felelte: Szívesen elmegyek veled, de akkor nem a tiéd lesz a dicsőség azon az úton, amelyen elindulsz, mert asszony kezére adja Yahuwah Siserát. Azzal fölkelt Dvorah, és elment Bárákkal Kedes felé. Bárák pedig Kedesbe hívta Zebulónt és Naftálit, és tízezer ember vonult a nyomában; vele ment Dvorah is. A kéni Heber különvált a kéniektől, Moshe sógorának, Hóbábnak a fiaitól, és Caanaim tölgyeséig sátorozott, amely Kedes mellett van. Amikor jelentették Siserának, hogy Bárák, Abínóam fia felvonult a Tábór hegyére, Sisera a Kísón patakjához vezényelte összes harci kocsiját Haróset-Gójimból, a kilencszáz vas harci kocsit, és egész hadi népét. Akkor ezt mondta Dvorah Báráknak: Támadj, mert ezen a napon kezedbe adja Yahuwah Siserát! Yahuwah vonul előtted! Bárák lejött a Tábór hegyéről, és mögötte a tízezer ember. Yahuwah pedig megzavarta Siserát összes harci kocsijával és egész táborával együtt Bárák fegyvere előtt annyira, hogy Sisera leugrott hadi szekeréről, és gyalog futott el. Bárák pedig üldözte a harci kocsikat és a tábort egészen Haróset-Gójimig. Sisera egész tábora elpusztult fegyver által, egyetlen ember sem maradt meg. Sisera gyalog futott Jáélnak, a kéni Heber feleségének a sátráig, mert béke volt Jábín, Hácór királya és a kéni Heber háza népe között. Jáél kijött Sisera elé, és ezt mondta neki: Térj be, Yahuwah-ám, térj be hozzám, ne félj! – Betért hozzá a sátorba, és ő betakarta egy takaróval. Sisera ezt mondta neki: Adj innom egy kis vizet, mert szomjas vagyok. Erre az asszony kinyitott egy tejestömlőt, inni adott neki, és betakarta. A férfi ezt mondta neki: Állj a sátor nyílásához, és ha jön valaki, és azt kérdi tőled van-e itt valaki, mondd, hogy nincs. Ekkor Jáél, Heber felesége fogott egy sátorcöveket, kezébe vette a pörölyt, halkan bement hozzá, és beleverte a cöveket a halántékába, úgyhogy odaszegezte a földhöz. Sisera ugyanis mélyen aludt, mert fáradt volt. Így halt meg. Amikor Bárák Siserát üldözve odaért, Jáél kiment elé, és azt mondta neki: Gyere, megmutatom neked azt az embert, akit keresel. Bement hozzá, és Sisera ott feküdt holtan, a cövekkel a halántékában. Így alázta meg Elohim azon a napon Jábínt, Kánaán királyát Yiszráel fiai előtt. Yiszráel fiainak a keze ezután mindjobban ránehezedett Jábínra, Kánaán királyára, míg csak el nem pusztították Jábínt, Kánaán királyát.

Azon a napon így énekelt Dvorah és Bárák, Abínóam fia: Feltámadt az életkedv Yiszráelben, önként fölkelt a nép, áldjátok hát Yahuwah-át! Halljátok, királyok, figyeljetek, fejedelmek! Én most Yahuwah-nak éneket mondok, zsoltárt zengek Yahuwah-nak, Yiszráel Elohim-jának. Amikor Széírből kijöttél, Yahuwah-ám, amikor Edóm mezején lépdeltél, rengett a föld, csepegett az ég is, vizet csepegtettek a fellegek is. Remegtek a hegyek Yahuwah színe előtt, még a Sinai is, Yiszráel Elohim-jának, Yahuwah-nak színe előtt. Anát fia, Samgar idejében, Jáél idejében kihaltak az ösvények; akik útra keltek, rejtett ösvényeken jártak. Hiányzott a vezetés, hiányzott Yiszráelből, mígnem fölkeltem én, Dvorah, fölkeltem én, Yiszráel anyjaként. Új elohimokat választottak, de aztán folyt is a harc a kapuknál, ám pajzs meg dárda nem volt látható a negyvenezernél Yiszráelben. Szívem Yiszráel vezetőié, akik önként keltek föl a népből. Áldjátok Yahuwah-át! Akik fehér szamarakon nyargaltok, akik szőnyegeken ültök, vagy úton jártok, emlegessétek! Pásztorok hangján az itatóvályúknál, ott csendülnek fel Yahuwah igaz tettei, vezetésének igaz tettei Yiszráelben. Így vonult a kapukhoz Yahuwah népe. Serkenj, serkenj föl, Dvorah, serkenj, serkenj, mondj éneket! Kelj föl Bárák, fogd foglyaidat, Abínóam fia! Így jött a dicső maradék, jött Yahuwah népe a hősökkel hozzám: Az Amálékban gyökeret vert Efraimból valók, utánad Binyamin, a te népeddel együtt; Mákírból jöttek a vezetők, Zebulónból a vezéri pálcát hordók, Yissakhar vezérei, a Debórával tartók. Yissakhar meg Bárák a völgybe vonult gyalogságával. Reuven tartományaiban nagy fontolgatások voltak. Mért maradtál mégis ülve a karámok között, hallgatva a pásztorfurulyát? Reuven tartományaiban nagy fontolgatások voltak. Gileád a Jordánon túl tanyázik. És Dan mért időzik a hajóknál? Asher ülve maradt a tenger partján, ott tanyázik öbleinél. De Zebulón halált megvető bátorságú nép, meg Naftali is a mezőség magaslatain. Királyok jöttek, harcoltak, ugyancsak harcoltak Kánaán királyai Taanaknál, Megiddó vizénél, de egy darab ezüstöt se vehettek el. Az égből harcoltak a csillagok, pályájukról harcoltak Siserával. A Kísón patakja elsodorta őket, az ősi patak, Kísón patakja. Folytasd lelkem, teljes erővel! Hogy csattogtak a lovak patái, amikor vágtattak vágtató csődörei! Átkozzátok Mérózt – mondta Yahuwah angyala -, átkozva átkozzátok lakóit, mivel nem jöttek el segíteni Yahuwah-nak, segíteni Yahuwah-nak a hősök közt! De áldott asszony Jáél, a kéni Heber felesége, legáldottabb a sátorlakó asszonyok közt. Vizet kértek, s ő tejet adott, díszes csészében tejszínt hozott. Kezével a cövekért nyúlt, jobbjával a sulykoló szerszámért. Ütötte Siserát, szétzúzta a fejét, betörte, átfúrta halántékát. Lába elé roskadt, elesett, elterült, lába elé roskadt, elesett; ahová leroskadt, ott esett el élettelenül. Az ablakon át kinézett, jajgatott Sisera anyja a rostélyon át: Miért késik annyit, mért nem jön harci kocsija? Mért gurulnak oly lassan hadi szekerei? Legbölcsebb udvarhölgye válaszol, ő meg ismétli magában szavait: Talán zsákmányt leltek, s osztozkodnak rajta, egy vagy két rabnő is jut minden férfinak! Tarka ruha a Sisera zsákmánya, tarka ruha a zsákmánya, egy vagy két tarka, festett kendőt hoz a nyakamra zsákmányul! Így vesszen el, Yahuwah-ám, minden ellenséged! De akik szeretnek, legyenek olyanok, mint a kelő nap az ő erejében. És béke lett az országban negyven esztendeig.

Yiszráel fiai azt cselekedték, amit rossznak lát Yahuwah, ezért Yahuwah Midján kezébe adta őket hét esztendőre, Midján pedig kemény kézzel bánt Yiszráellel. Yiszráel fiai rejtekhelyeket készítettek maguknak a hegyekben, meg barlangokat és hegyi erődöket Midján miatt. Mert valahányszor Yiszráel vetett, Midján, Amálék és más keleti törzsek rájuk törtek. Ott táboroztak, és tönkre tették a föld termését, egészen a Gázába vivő útig. Nem hagytak élelmet Yiszráelben, sőt egyetlen juhot, marhát, vagy szamarat sem. Mert jószágaikkal és sátraikkal együtt vonultak fel; úgy jöttek, mint a sáskák, tömegesen, maguknak és a tevéiknek száma se volt, és behatoltak az országba, hogy tönkretegyék. Amikor igen elszegényedett Yiszráel Midján miatt, Yahuwah-hoz kiáltottak segítségért Yiszráel fiai. Amikor Yiszráel fiai segítségért kiáltottak Yahuwah-hoz Midján miatt, Yahuwah egy prófétát küldött Yiszráel fiaihoz, aki ezt mondta nekik: Így szól Yahuwah, Yiszráel Elohim-ja: Én hoztalak ki benneteket Egyiptomból, kihoztalak a szolgaság házából, kimentettelek benneteket az egyiptomiak kezéből és elnyomóitok kezéből; kiűztem azokat előletek, és nektek adtam országukat, és ezt mondtam nektek: Én, Yahuwah, vagyok a ti Elohim-jatek! Ne féljétek az emóriak elohim-jait, akiknek a földjén laktok! De nem hallgattatok szavamra. Azután eljött Yahuwah angyala, és leült Ofrában a cserfa alatt, amely az Abíezer nemzetséghez tartozó Jóásé volt. A fia, Gedeon, éppen búzát csépelt a présházban, hogy megmentse Midján elől. Yahuwah angyala megjelent előtte, és így szólt hozzá: Yahuwah veled van, erős vitéz! Gedeon azonban ezt mondta neki: Kérlek, Yahuwah-ám, ha velünk van Yahuwah, miért ért bennünket mindez? Hol vannak mindazok a csodák, amelyekről atyáink beszélnek nekünk, hogy hogyan hozott ki bennünket Yahuwah Egyiptomból? Most meg eltaszított bennünket Yahuwah, és Midján kezébe adott! Yahuwah ekkor odafordult hozzá, és azt mondta: Menj, és a te erőddel szabadítsd meg Yiszráelt Midján markából! Én küldelek téged! Gedeon ezt mondta neki: Kérlek, Yahuwah-ám, hogyan szabadítsam meg Yiszráelt? Hiszen az én nemzetségem a legszegényebb Manasséban, és én a legkisebb vagyok atyám házában. Yahuwah így válaszolt neki: Majd én veled leszek, és úgy megvered Midjánt, mintha csak egy ember volna. Erre ő így szólt hozzá: Ha elnyertem jóindulatodat, add nekem valami jelét annak, hogy valóban te beszélsz velem! Ne távozz el innen, míg vissza nem jövök hozzád, és ki nem hozom ajándékomat, hogy eléd tegyem. – Az ezt mondta: Itt fogok ülni, amíg vissza nem térsz. Ekkor Gedeon elment, és elkészített egy kecskegidát, meg egy véka lisztből kovásztalan kenyeret. A húst egy kosárba tette, a hús levét meg egy fazékba, azután kivitte hozzá a cserfa alá, és odatette eléje. Az Elohim angyala ezt mondta neki: Vedd a húst és a kovásztalan kenyereket, tedd le erre a sziklára, és öntsd rá a levét! Ő úgy cselekedett. Ekkor Yahuwah angyala kinyújtotta a kezében levő botot, és a végével megérintette a húst meg a kovásztalan kenyereket. Erre a sziklából tűz csapott ki, és megemésztette a húst meg a kovásztalan kenyereket. Yahuwah angyala pedig eltűnt a szeme elől. Amikor Gedeon látta, hogy Yahuwah angyala volt az, ezt mondta: Jaj nekem Yahuwah-ám, ó Yahuwah-ám, mert Yahuwah angyalát láttam színről színre! Yahuwah azonban ezt mondta neki: Békesség neked, ne félj, nem halsz meg! Ezért Gedeon oltárt épített ott Yahuwah-nak, és így nevezte el: Yahuwah a békesség. Még ma is ott van ez Ofrában, Abíezer nemzetségének a földjén. Ugyanazon az éjszakán ezt mondta neki Yahuwah: Végy egy bikát apád barmai közül, egy kifejlett hétéves bikát. Rombold le apád Baal-oltárát, a mellette levő szent fát pedig vágd ki! Azután építs oltárt Elohim-odnak, Yahuwah-nak, ennek az erődnek a tetején, a kőrakásból. Vedd a bikát és áldozd fel égőáldozatul a kivágott szent fa hasábjain! Gedeon tíz embert vett maga mellé a szolgái közül, és úgy tett, ahogyan megparancsolta neki Yahuwah. De nem merte nappal megtenni, mert félt apja háza népétől és a városbeli emberektől; ezért éjjel tette meg. Amikor másnap korán reggel fölkeltek a városbeli emberek, látták, hogy a Baal oltárát lerombolták, a mellette levő szent fát kivágták, a bikát pedig feláldozták az imént épített oltáron. Ekkor azt mondták egymásnak: Vajon ki tette ezt? Addig kérdezősködtek és kutattak, míg megmondták: Gedeon, Jóás fia tette ezt. Ekkor azt mondták a városbeli férfiak Jóásnak: Hozd ki a fiad! Meg kell halnia, mert lerombolta a Baal oltárát, és kivágta mellőle a szent fát! Jóás azonban ezt mondta mindazoknak, akik szembeszálltak vele: Ti akartok perelni a Baalért? Ti akarjátok megmenteni őt? Aki perbe száll érte, az meg fog halni reggelig! Ha Elohim ő, akkor pereljen ő magáért, amiért lerombolták az oltárát! El is nevezték Gedeont azon a napon Jerubbaalnak, mivel azt mondták: Pereljen vele a Baal azért, amiért lerombolta az oltárát! Midján, Amálék és a keleti törzsek mind egybegyűltek, átkeltek a Jordánon, és tábort ütöttek a Jezréel síkságán. Ekkor Yahuwah felruházta lelkével Gedeont, az pedig megfújta a kürtöt, és hadba szólította Abíezer nemzetségét. Azután követeket küldött egész Manasséba, és az is hadba vonult vele; követeket küldött Asherba, Zebulónba meg Naftáliba, és azok is felvonultak az ellenséggel szemben. Ekkor Gedeon azt mondta Elohim-nak: Ha az én kezem által akarod megszabadítani Yiszráelt, ahogyan megígérted, akkor én most kiteszek egy fürt gyapjút a szérűre, és ha csak maga a gyapjúfürt lesz harmatos, az egész föld pedig száraz marad, akkor tudni fogom, hogy az én kezem által szabadítod meg Yiszráelt, ahogyan megígérted. Úgy is lett: amikor másnap korán fölkelt, és kinyomkodta a gyapjúfürtöt, harmatot facsart ki belőle, egy tele csésze vizet. Gedeon azonban ezt mondta Elohim-nak: Ne haragudj meg reám, ha még egyszer szólok! Hadd tegyek próbát még egyszer a gyapjúfürttel: most maga a gyapjúfürt maradjon száraz, az egész föld pedig legyen harmatos! És Elohim úgy tett azon az éjszakán: csak a gyapjúfürt maradt száraz, az egész föld pedig harmatos lett.

Korán reggel fölkelt Jerubbaal, azaz Gedeon, egész népével, és tábort ütött a Haród forrásánál. Midján tábora viszont tőle északra volt, a Móre-halomnál a völgyben. Akkor Yahuwah ezt mondta Gedeonnak: Sok ez a nép, amely veled van, nem adhatom a kezükbe Midjánt, különben még így fog dicsekedni Yiszráel velem szemben: Az én kezem szabadított meg engem! Most azért hirdesd ki ezt a nép füle hallatára: Aki fél és retteg, az térjen vissza, távozzék a Gileád hegyéről! Erre visszatért a hadinépből huszonkétezer ember, és csak tízezer maradt ott. Majd ezt mondta Gedeonnak Yahuwah: Még ez a nép is sok. Vezesd le őket a vízhez, hadd tegyem próbára őket ott! Amelyikről azt mondom neked, hogy menjen veled, az menjen veled. De akiről azt mondom neked, hogy ne menjen veled, az ne menjen. Akkor levezette a népet a vízhez, Yahuwah pedig ezt mondta Gedeonnak: Mindazokat, akik nyelvükkel nyaldossák a vizet, ahogyan a kutya nyaldossa, állítsd külön; meg azokat is, akik letérdelve isznak! És azoknak a száma, akik kezüket a szájukhoz emelve szürcsöltek, háromszáz volt. A nép többi része letérdelve itta a vizet. Yahuwah ezt mondta Gedeonnak: Ezzel a háromszáz emberrel, akik szürcsöltek, szabadítlak meg benneteket, és adom a kezedbe Midjánt. A nép többi része pedig menjen haza! Akkor ez a nép magához vette az élelmet és amazoknak a kürtjeit. A többi Yiszráelből való férfit pedig elküldte, mindenkit a maga sátrába, és csak a háromszáz férfit tartotta magánál. Midján tábora alattuk volt a síkságon. Azon az éjszakán ezt mondta neki Yahuwah: Kelj föl, támadd meg a tábort, mert a kezedbe adtam azt! De ha félsz megtámadni, menj le előbb a legényeddel, Purával, a táborhoz. Hallgasd meg, miről beszélnek, akkor majd felbátorodsz és rá mersz támadni a táborra! Lement tehát legényével, Purával, egészen a tábori előőrsökig. Midján, Amálék és a keleti törzsek úgy ellepték a völgyet, mint egy sáskahad, tevéiknek nem volt se szeri, se száma: annyian voltak, mint a tenger partján a föveny. Amikor Gedeon odaért, egyikük éppen az álmát mesélte el a társának, és ezt mondta: Azt az álmot láttam, hogy egy kerek árpakenyér gurult le Midján táborára, és amikor a sátorhoz ért, úgy megütötte, hogy ledőlt; felfordította és összedőlt a sátor. A társa így felelt neki: Nem más ez, mint az Yiszráeli Gedeonnak, Jóás fiának a fegyvere. Kezébe adta az Elohim Midjánt és az egész tábort. Amikor Gedeon meghallotta az elmesélt álmot és annak a megfejtését, leborult imádkozni. Azután visszatért Yiszráel táborába, és azt mondta: Keljetek föl, mert kezetekbe adta Yahuwah Midján táborát! A háromszáz embert három csapatra osztotta, mindenkinek a kezébe egy-egy kürtöt adott, meg egy üres cserépfazekat és egy fáklyát a fazékba. Majd ezt mondta nekik: Rám figyeljetek, és aszerint cselekedjetek; amikor én elérem a tábor szélét, ugyanazt tegyétek, amit én teszek! Ha megfújom a kürtöt én, meg a velem levők mind, akkor ti is fújjátok meg a kürtöt az egész tábor körül, és kiáltsátok: Yahuwah-ért és Gedeonért! Amikor Gedeon és száz embere a tábor széléhez érkezett a középső őrségváltás elején – mert éppen akkor állították fel az őröket -, megfújták a kürtöket, és összetörték a kezükben lévő cserépfazekakat. Ekkor belefújt a kürtbe mind a három csapat, és összetörték a cserépfazekakat; bal kezükben fogták a fáklyákat jobb kezükben pedig a kürtök voltak, amelyekkel kürtöltek, és kiáltoztak: Fegyverre, Yahuwah-ért és Gedeonért! Mindenki megállt a helyén a tábor körül. Az egész tábor viszont futásnak eredt, ordítozva menekültek. Mert amikor megfújták a háromszáz kürtöt, Yahuwah egymás ellen fordította az emberek fegyvereit az egész táborban. Menekült a tábor egészen Bét-Sittáig, Cerérá felé, az ábél-mehólái partig, Tabbat fölött. Ekkor fegyverbe szólították az Yiszráelieket Naftáliból, Asherból és egész Manasséból, és üldözőbe vették Midjánt. Gedeon követeket küldött Efraim egész hegyvidékére, ezzel az üzenettel: Jöjjetek le Midján elé, és foglaljátok el a vízhez, a Jordánhoz vezető utat Bétbáráig. Fegyverbe szólították az efraimiakat mind, és elfoglalták a vízhez, a Jordánhoz vezető utat Bétbáráig. Elfogták Midján két vezérét, Órébet és Zeébet is, és megölték Órébet az Óréb szikláján, Zeébet pedig a zeébi présháznál ölték meg. Azután üldözték Midjánt; Óréb és Zeéb fejét pedig elvitték Gedeonhoz a Jordánon túlra.

De az efraimiak azt mondták neki: Mit tettél velünk? Miért nem hívtál bennünket, amikor harcba indultál Midján ellen? És hevesen pöröltek vele. Ő azonban így felelt nekik: Ugyan mit tettem én hozzátok képest? Nem többet ér-e Efraim böngészése Abíezer szüretjénél? A ti kezetekbe adta Elohim Midján vezéreit, Órébet és Zeébet. Hozzátok képest mit tudtam én tenni? Amikor így beszélt, megenyhült az ellene támadt indulatuk. Gedeon megérkezett a Jordánhoz, és átkelt háromszáz emberével; fáradtak voltak, de folytatták az üldözést. Ezt mondta a Szukkótban lakóknak: Adjatok néhány kenyeret ennek a népnek, amely engem követ, mert fáradtak, pedig nekem üldöznöm kell Zebahot és Calmunnát, Midján királyait. Szukkót vezetői ezt felelték: Talán már a kezedben tartod Zebahot és Calmunnát, hogy kenyeret kívánsz tőlünk a seregednek? Gedeon azt mondta: Ezért majd ha Yahuwah kezembe adja Zebahot és Calmunnát, akkor pusztai tövissel és tüskével csépelem végig a testeteket! Onnan fölment Penúélba, és ugyanúgy szólt azokhoz is. De a Penúélban lakók is ugyanúgy válaszoltak, ahogyan a Szukkótban lakók. Akkor ezt mondta a Penúélban lakóknak is: Ha békében térek vissza, lerombolom ezt a tornyot! Zebah és Calmunná Karkórban voltak táborukkal együtt: mintegy tizenötezer ember, mindazok, akik megmaradtak a keleti törzsek egész táborából; százhúszezer kardforgató ember pedig már elesett. Gedeon a sátorlakók útján vonult fel, Nóbahtól és Jogbohától keletre. Megverte a tábort, mert a tábor biztonságban érezte magát. Zebah és Calmunná elmenekült, de ő üldözőbe vette őket, és elfogta Zebahot és Calmunnát, Midján két királyát, az egész tábort pedig szétverte. Amikor visszatért Gedeon, Jóás fia a harcból, a Heresz-hágótól, elfogott egy szukkóti ifjút, és kikérdezte. Az pedig felírta neki Szukkót vezetőit és véneit, hetvenhét embert. Azután odament a Szukkótban lakókhoz, és ezt mondta: Nohát itt van Zebah és Calmunná, akik miatt így gúnyolódtatok velem: Talán már a kezedben tartod Zebahot és Calmunnát, hogy kenyeret kívánsz tőlünk fáradt embereidnek? Azzal lefogatta a város véneit, és pusztai tövissel meg tüskével fenyítette meg ezeket a szukkótiakat. Majd lerombolta Penúél tornyát, és a városban lakókat megölette. Azután ezt kérdezte Zebahtól és Calmunnától: Milyenek voltak azok a férfiak, akiket a Tábór hegyén megöltetek? Azok így feleltek: Olyanok voltak, mint te, mindegyik királyfinak látszott. Akkor ezt mondta: Az én testvéreim, anyámnak a fiai voltak azok. Az élő Yahuwah-ra mondom, nem ölnélek meg benneteket, ha életben hagytátok volna őket! Majd ezt mondta elsőszülöttjének, Jeternek: Rajta, öld meg őket! De az ifjú nem húzta ki kardját, mert félt; hiszen még egész fiatal volt. Ekkor azt mondta Zebah és Calmunná: Kelj föl, és vágj le bennünket te, mert amilyen a férfi, olyan az ereje! Gedeon erre fölkelt, és megölte Zebahot és Calmunnát, azután leszedte tevéik nyakáról a holdacskákat. Ezután azt mondták az Yiszráeliek Gedeonnak: Uralkodj rajtunk te, aztán a fiad és az unokád is, mivel megszabadítottál bennünket Midján kezéből! De Gedeon így válaszolt nekik: Én nem uralkodom rajtatok, és nem fog uralkodni rajtatok a fiam sem. Yahuwah uralkodjék rajtatok! Majd ezt mondta nekik Gedeon: Csak egyet kérek tőletek: Adja nekem mindenki a függőket, amelyeket zsákmányolt! Azok ugyanis aranyfüggőket viseltek, mivel izmáeliek voltak. Ők így feleltek: Örömest odaadjuk. Leterítettek egy felsőruhát, és arra dobta mindenki a zsákmányolt függőket. Az elkért aranyfüggők súlya ezerhétszáz aranysekel volt, azokon a holdacskákon, fülbe valókon és bíborruhákon kívül, amelyek Midján királyain voltak; meg a láncokon kívül, amelyek a tevéik nyakán voltak. Gedeon éfódot csináltatott abból, és felállította a városában, Ofrában. Ott paráználkodott azzal egész Yiszráel. Csapda lett ez a dolog Gedeonnak és háza népének. Így kellett megalázkodnia Midjánnak Yiszráel fiai előtt, nem is emelték fel többé a fejüket. És béke lett az országban negyven esztendeig Gedeon idejében. Jerubbaal, Jóás fia azután elment, és otthon lakott. Gedeonnak volt hetven fia, akik tőle származtak, mert sok felesége volt. Sikemből való másodrangú felesége is szült neki egy fiút, akinek az Abimelek nevet adta. Azután meghalt Gedeon, Jóás fia szép öreg korban, és eltemették apjának, Jóásnak a sírjába, az abíezeri Ofrában. Miután Gedeon meghalt, ismét paráználkodni kezdtek Yiszráel fiai a Baalokkal, és Baal-Berítet tették meg Elohimuknak. Nem törődtek Yiszráel fiai Elohimukkal, Yahuwah-val, aki kimentette őket minden környező ellenségük kezéből. De nem voltak hűségesek Jerubbaalnak, azaz Gedeonnak a háza népéhez sem, mindazért a jóért, amit Yiszráelért cselekedett.

Abímelek, Jerubbaal fia elment Sikembe anyja testvéreihez, és így szólt hozzájuk, meg az egész nemzetséghez, amelyhez anyja családja tartozott: Beszéljetek így Sikem polgárainak a füle hallatára: Mi jobb nektek? Az, ha hetven férfi uralkodik rajtatok, mármint Jerubbaal fiai, vagy az, ha egy ember uralkodik rajtatok? Emlékezzetek csak arra, hogy én a ti húsotok és véretek vagyok! Amikor anyja testvérei elbeszélték róla mindezeket a dolgokat Sikem valamennyi polgárának füle hallatára, azoknak a szíve Abímelek felé hajlott, mert ezt mondták: Testvérünk ő. Adtak neki hetven ezüstöt a Baal-Berít templomából, Abímelek pedig ezen haszontalan és hitvány embereket bérelt fel, hogy kövessék őt. Majd elment apja házához Ofrába, és meggyilkolta testvéreit, Jerubbaal fiait, hetven férfit egy kövön. De Jótám, Jerubbaal legkisebb fia, megmenekült, mert elbújt. Ezután összegyűltek Sikem polgárai, meg az összes várbeliek, elmentek és királlyá tették Abímeleket a sikemi tölgyfánál, az emlékoszlop mellett. Amikor hírül adták ezt Jótámnak, elment, megállt a Garizim-hegy csúcsán, és harsány hangon kiáltva ezt mondta nekik: Sikem polgárai, hallgassatok rám, hogy rátok is hallgasson az Elohim! Elmentek egyszer a fák, hogy királyt kenjenek föl maguknak. Mondták az olajfának: Légy a mi királyunk! De az olajfa ezt mondta nekik: Talán elvesztettem olajomat, amelyért tisztelnek elohimok és emberek, hogy menjek hajladozni a fák fölött? Ekkor a fügefának mondták a fák: Jöjj te, és légy a királyunk! De azt mondta nekik a fügefa: Talán elvesztettem édességemet, meg pompás gyümölcsömet, hogy menjek hajladozni a fák fölött? Majd a szőlőnek mondták a fák: Jöjj te, és légy a királyunk! De azt mondta nekik a szőlő: Talán elvesztettem mustomat, amely örömre derít elohimokat és embereket, hogy menjek hajladozni a fák fölött? Végül a tüskebokornak mondták mind a fák: Jöjj te, és légy a királyunk! A tüskebokor azt mondta a fáknak: Ha igazán királyotokká akartok engem kenni, jertek, húzódjatok árnyékomba; mert ha nem úgy lesz, akkor tűz csap ki a tüskebokorból, és megemészti a Libánon cédrusait! Ti most igazán és feddhetetlenül jártatok-e el, amikor királlyá tettétek Abímeleket, helyesen bántatok-e Jerubbaallal és háza népével, és úgy bántatok-e vele, ahogyan megérdemelte? Hiszen értetek harcolt apám, sőt az életét is kockára tette, amikor kimentett benneteket Midján kezéből. Ti pedig fölkeltetek apám háza népe ellen, legyilkoltátok fiait, hetven férfit egy kövön, és királlyá tettétek Sikem polgárai fölött Abímeleket, a szolgáló fiát, mivel a testvéretek ő! Ha tehát most igazán és feddhetetlenül bántatok Jerubbaallal és háza népével, akkor örüljetek Abímeleknek, és örüljön ő is nektek! De ha nem, akkor tűz fog kicsapni Abímelekből, és megemészti Sikem polgárait meg a várbelieket, tűz fog kicsapni Sikem polgáraiból meg a várbeliekből is, és megemészti Abímeleket! Ezután elmenekült Jótám, és futva ment Beérbe. Ott telepedett le, mert félt a testvérétől, Abímelektől. Abímelek három évig volt Yiszráel fejedelme. De Elohim egy gonosz lelket küldött Abímelek és Sikem polgárai közé, ezért Sikem polgárai hűtlenek lettek Abímelekhez. Így torolta meg Elohim a Jerubbaal hetven fián elkövetett erőszakot, és így hárította vérüket testvérükre, Abímelekre, aki meggyilkolta őket, meg Sikem polgáraira, akik támogatták őt testvérei meggyilkolásában. Sikem polgárai lesben álltak a hegytetőkön, és kiraboltak mindenkit, aki elment mellettük az úton. Ezt hírül adták Abímeleknek. Azután eljött Gaal, Ebed fia testvéreivel együtt, és Sikembe költözött. Sikem polgárai megbíztak benne. Amikor kimentek a mezőre, leszüretelték a szőlőjüket, kitaposták, és örömünnepet tartottak; bementek Elohimuk házába, ettek, ittak, és ócsárolták Abímeleket. Gaal, Ebed fia ezt mondta: Ki ez az Abímelek, hogy mi sikemiek szolgáljunk neki?! Hiszen ez a Jerubbaal fia, Zebul meg a helytartója! Szolgáljátok inkább Sikem atyjának, Hamórnak az embereit! Miért szolgáljuk őt? Volna csak az én kezemben ez a nép, majd elkergetném Abímeleket! Abímeleknek pedig megüzente: Szedd össze a seregedet, és jöjj ki harcolni! Amikor meghallotta Zebul, a város parancsnoka, Gaalnak, Ebed fiának a szavait, haragra lobbant. Követeket küldött Abímelekhez Tormába ezzel az üzenettel: Gaal, Ebed fia és testvérei Sikembe jöttek, és ellened lázítják a várost. Indulj el tehát éjszaka seregeddel együtt, és állj lesbe a mezőn! Reggel pedig, mihelyt fölkel a nap, törj rá azonnal a városra! Mikor azután Gaal kivonul ellened, bánj el vele, ahogy tőled telik! Abímelek elindult éjszaka egész seregével, és lesbe álltak Sikem ellen négy csapatban. Amikor Gaal, Ebed fia, kivonult és fölállt a város kapuja előtt, Abímelek is elindult a leshelyről seregével együtt. Amint Gaal meglátta a sereget, azt mondta Zebulnak: Nézd! Egy sereg vonul le a hegytetőkről! Zebul azonban ezt mondta neki: A hegyek árnyékát nézed embereknek. De Gaal megint csak így szólt: Nézd! Egy sereg vonul erre az ország közepe felől, egy másik csapat pedig a Jóslás Tölgye felől jön. Akkor ezt mondta neki Zebul: Hol van most az a nagy szád, amellyel így beszéltél: Ki az az Abímelek, hogy szolgáljunk neki? Ez az a nép, amelyet lebecsültél. Most hát vonulj ki ellene, és ütközz meg vele! Gaal kivonult Sikem polgárai élén, és megütközött Abímelekkel. De megfutamodott, Abímelek pedig üldözőbe vette. Sokan hullottak el halálra sebzetten a kapu bejáratáig. Abímelek Arúmában maradt, Zebul pedig elűzte Gaalt és testvéreit; nem maradhattak Sikemben. Másnap azután a nép kiment a mezőre. Ezt hírül vitték Abímeleknek, ő pedig összeszedte a seregét, három csapatra osztotta, és lesbe állt a mezőn. Amikor látta, hogy a nép kijött a városból, rájuk támadt, és legyilkolta őket. Abímelek ugyanis előretört a vele levő csapatokkal, és elállta a városkapu bejáratát. A másik két csapat pedig rátört mindazokra, akik a mezőn voltak, és legyilkolta őket. Abímelek egész nap harcolt a város ellen, és elfoglalta a várost. A benne levő népet fölkoncolta, a várost pedig lerombolta, és bevetette sóval. Amikor meghallották ezt Sikem fellegvárának a polgárai, mindnyájan Él-Berít templomának a rejtekhelyére menekültek. De hírül adták Abímeleknek, hogy Sikem fellegvárának a polgárai mind együtt vannak. Abímelek fölment a Calmón-hegyre egész népével. Fejszét fogott Abímelek a kezébe, levágott egy faágat, fölvette, a vállára tette, és azt mondta népének: Láttátok, hogy mit csináltam. Hamar tegyetek ti is így! Vágott tehát minden egyes ember egy ágat, azután követték Abímeleket. A fát lerakták a rejtekhely mellett, és azzal felgyújtották a rejtekhelyet. Minden ember meghalt Sikem fellegvárában, mintegy ezer férfi és nő. Abímelek azután Tébéc alá vonult, megostromolta Tébécet és elfoglalta. A város közepén volt egy erős fellegvár. Oda menekült minden férfi és nő, a város valamennyi polgára, és magukra zárták azt. Azután fölmentek a fellegvár tetejére. De Abímelek a fellegvárig nyomult, és megtámadta azt. Már közel volt a fellegvár bejáratához, és fel akarta gyújtani. Akkor egy asszony egy kézimalom kövét dobta Abímelek fejére, amely bezúzta a koponyáját. Ő azonnal így kiáltott fegyverhordozó legényének: Ránts kardot, és ölj meg, hogy ne mondják rólam: Asszony gyilkolta meg! A legénye keresztülszúrta, és meghalt. Amikor az Yiszráeliek látták, hogy Abímelek meghalt, mindnyájan hazamentek. Így fizetett meg Elohim Abímeleknek azért a gonoszságáért, amelyet apja ellen követett el, amikor meggyilkolta hetven testvérét. A sikemiek fejére is visszahárította Elohim minden gonoszságukat, és beteljesedett rajtuk Jótámnak, Jerubbaal fiának az átka.

Abímelek után fölkelt Yiszráel megszabadítására az Yissakharbeli Tólá, Dódó fiának, Púának a fia. Sámírban, Efraim hegyvidékén lakott. Huszonhárom évig volt Yiszráel bírája. Amikor meghalt, Sámírban temették el. Ő utána a gileádi Jáír következett, és huszonkét évig volt Yiszráel bírája. Volt neki harminc fia, akik harminc szamárcsikón jártak. Volt harminc városuk Gileád földjén, amelyeket Jáír sátorfalvainak neveznek még ma is. Amikor meghalt Jáír, Kámónban temették el. Yiszráel fiai ismét azt tették, amit rossznak lát Yahuwah, mert a Baalokat és Astartékat, Arám elohim-jait és Szidón elohim-jait, Móáb elohim-jait, meg az ammóniak és a filiszteusok elohim-jait tisztelték. Yahuwah-át pedig elhagyták, és nem tisztelték. Ezért fellángolt Yahuwah haragja Yiszráel ellen, és a filiszteusoknak meg az ammóniaknak a hatalmába adta őket. Ezek nyomorgatták és gyötörték Yiszráel fiait abban az időben tizennyolc évig; Yiszráel fiai közül különösen azokat, akik a Jordánon túl, az emóriak földjén, Gileádban voltak. A Jordánon is átkeltek az ammóniak, hogy Yehudával, Binyaminnal és Efraim házával is harcoljanak. Yiszráel igen nehéz helyzetbe került. Ekkor így kiáltottak Yahuwah-hoz segítségért Yiszráel fiai: Vétkeztünk ellened, mert elhagytuk Elohim-unkat, és a Baalokat tiszteltük. Yahuwah pedig ezt mondta Yiszráel fiainak: Vajon Egyiptomból, az emóriaktól, az ammóniaktól és a filiszteusoktól nem én szabadítottalak-e meg benneteket, vagy amikor a szidóniak, Amálék és Máón sanyargatott benneteket, nem énhozzám kiáltottatok-e segítségért? Ti mégis elhagytatok engem, és más elohimokat tiszteltetek. Ezért nem szabadítalak meg többé benneteket! Menjetek, és kiáltsatok segítségért azokhoz elohimokhoz, akiket választottatok, szabadítsanak meg benneteket azok a szükség idején! Yiszráel fiai ekkor azt mondták Yahuwah-nak: Vétkeztünk. Tégy velünk teljesen úgy, ahogy jónak látod, csak most ments meg bennünket! Majd eltávolították maguk közül az idegen elohimokat és Yahuwah-át szolgálták. Yahuwah pedig megelégelte Yiszráel nyomorúságát. Ekkor fegyverbe szólították az ammóniakat, és azok tábort ütöttek Gileádban. Összegyülekeztek Yiszráel fiai is, és Micpában ütöttek tábort. A nép és Gileád vezérei azt kérdezték egymástól: Ki fogja megkezdeni a harcot az ammóniak ellen? Az lesz a feje Gileád egész lakosságának.

A gileádi Jefte erős vitéz volt, egy parázna nőnek volt a fia. Jeftét Gileád nemzette. De amikor a felesége is szült fiakat Gileádnak, és feleségének a fiai felnőttek, azok elűzték Jeftét, és ezt mondták neki: Nem kapsz örökséget apánk házából, mert más asszony fia vagy. Jefte elmenekült testvérei elől, és Tób földjén telepedett le. Gyülevész népség verődött Jefte köré, és együtt portyáztak. Néhány nap múlva az ammóniak megkezdték a harcot Yiszráel ellen. Amikor megkezdődött a harc az ammóniak és Yiszráel között, elmentek Gileád vénei, hogy elhozzák Jeftét Tób földjéről. Ezt mondták Jeftének: Jöjj, légy a vezérünk, és harcoljunk az ammóniak ellen! De Jefte ezt mondta Gileád véneinek: Hiszen ti gyűlöltök engem, és kiűztetek apám házából! Miért jöttetek most hozzám, amikor bajban vagytok? Gileád vénei ezt felelték Jeftének: Éppen azért fordultunk most hozzád. Jöjj velünk, és harcolj az ammóniak ellen, azután légy nekünk, Gileád egész lakosságának a feje! Jefte ezt mondta Gileád véneinek: Ha visszavisztek engem, hogy harcoljak az ammóniak ellen, és ha Yahuwah hatalmamba adja őket, akkor én akarok lenni a vezetőtök. Gileád vénei azt felelték Jeftének: Hallja Yahuwah, ami köztünk történt. Úgy fogunk cselekedni, ahogyan mondod. Akkor elment Jefte Gileád véneivel. A nép pedig a maga fejévé és vezérévé tette őt. Jefte pedig mindezt elmondta Yahuwah színe előtt Micpában. Jefte követeket küldött az ammóniak királyához ezzel az üzenettel: Mi dolgunk van nekünk egymással? Miért jöttél ellenem, hogy harcolj országom ellen? Az ammóniak királya azt felelte Jefte követeinek: Azért, mert elvette Yiszráel az én földemet az Arnóntól a Jabbókig és a Jordánig, amikor kijött Egyiptomból. Most tehát add vissza azt békés úton! Jefte ismét követeket küldött az ammóniak királyához, és azt üzente neki: Így szól Jefte: Nem vette el Yiszráel se Móáb földjét, se az ammóniak földjét. Hiszen amikor Yiszráel kijött Egyiptomból, a pusztában vándorolt a Vörös-tengerig, és elérkezett Kádésba. Yiszráel akkor követeket küldött Edóm királyához ezzel az üzenettel: Hadd vonuljak át országodon! De nem hallgatott rá Edóm királya. Móáb királyához is elküldött, de az sem engedte ezt meg. Ezért kellett Yiszráelnek Kádésban maradnia. Azután tovább vándorolt a pusztában, megkerülte Edóm országát és Móáb országát, így érkezett el napkelet felől Móáb országához, és tábort ütött az Arnónon túl. Nem lépték át Móáb határát, mert Móáb határa az Arnón. Ekkor követeket küldött Yiszráel Szíhónhoz, az emóriak királyához, Hesbón királyához, és ezt üzente neki Yiszráel: Hadd vonuljak át országodon a magam helyére! De Szíhón nem hitte el, hogy Yiszráel csak át akar vonulni a határán, ezért összegyűjtötte Szíhón egész népét, tábort ütött Jahcánál, és megütközött Yiszráellel. Yahuwah, Yiszráel Elohim-ja, kezébe adta Yiszráelnek Szíhónt és egész népét, és megverték őket. Így vette birtokba Yiszráel azoknak az emóriaknak az egész földjét, akik azon a földön laktak. Birtokba vették az emóriak területét az Arnóntól a Jabbókig és a pusztától a Jordánig. Azért ha Yahuwah, Yiszráel Elohim-ja, maga űzte ki az emóriakat népe, Yiszráel elől, te akarod azt birtokba venni? Nem úgy van-e, hogy amit birtokul adott neked a te Elohim-jad, Kemós, az a te birtokod? Mi pedig birtokoljuk mindazoknak a földjét, akiket a mi Elohim-unk, Yahuwah űzött ki előlünk. Talán te különb vagy Báláknál, Cippór fiánál, Móáb királyánál? Mert-e ő perbe szállni Yiszráellel, mert-e harcolni ellene? Háromszáz évig lakott Yiszráel Hesbónban és falvaiban, Aróérban és falvaiban, meg az Arnón menti városokban, miért nem akartátok abban az időben elvenni? Én tehát nem vétettem ellened. Te akarsz rosszat tenni velem azzal, hogy háborút indítottál ellenem. Yahuwah, a bíró, ítéljen ma Yiszráel fiai és Ammón fiai között! De az ammóniak királya nem hallgatott Jefte üzenetére, amelyet küldött neki. Ekkor Yahuwah lelke szállt Jeftére, és ő átvonult Gileádon és Manassén. Átvonult Gileád-Micpén, és Gileád-Micpéből vonult az ammóniak ellen. Fogadalmat tett Jefte Yahuwah-nak, és ezt mondta: Ha valóban kezembe adod az ammóniakat, akkor bármi jön ki elém házam ajtaján, amikor békességgel visszatérek az ammóniaktól, Yahuwah-é lesz az, feláldozom égőáldozatul. Fölvonult Jefte az ammóniak ellen, és megütközött velük. Yahuwah pedig a kezébe adta őket. Verte őket Aróértől fogva a Minnítbe vivő útig, húsz városon keresztül egészen Ábél-Kerámimig. Igen nagy vereség volt ez. Így kellett megalázkodniuk az ammóniaknak Yiszráel fiai előtt. Amikor Jefte megérkezett Micpába, a házához, éppen a leánya jött ki eléje dobolva és táncolva. Csak ez az egyetlen leánya volt, nem volt rajta kívül se fia, se leánya. Amikor meglátta a leányát, megszaggatta a ruháját, és ezt mondta: Ó, leányom! Porba sújtottál, szerencsétlenné tettél! Mert én magam adtam szavamat Yahuwah-nak, és nem vonhatom vissza. A leány így felelt neki: Apám, ha szavadat adtad Yahuwah-nak, tedd velem azt, amit kimondtál! Hiszen megengedte Yahuwah, hogy bosszút állj ellenségeiden, az ammóniakon. Majd ezt mondta apjának: Csak azt az egyet tedd meg velem, hogy ne bánts engem két hónapig: hadd menjek el a hegyek közé elsiratni leányságomat barátnőimmel! Az apja azt felelte: Menj! És elbocsátotta két hónapra. Az pedig elment a barátnőivel elsiratni leányságát a hegyek között. Két hónap múlva visszatért apjához. Az pedig megtette vele azt, amit megfogadott. A leány nem élt férfival. Azóta lett szokássá Yiszráelben, hogy évről évre elmennek Yiszráel leányai, és megéneklik a gileádi Jefte leányát, évente négy napig.

De fegyverbe szólították az efraimiakat. Cáfón felé vonultak, és ezt mondták Jeftének: Miért vonultál harcba az ammóniak ellen anélkül, hogy hívtál volna bennünket, hogy menjünk veled? Rád gyújtjuk a házadat! Jefte azt felelte nekik: Nagy perem volt nekem és népemnek az ammóniakkal. Én kértem a segítségeteket, de ti nem szabadítottatok meg a kezükből. Amikor láttam, hogy ti nem szabadítotok meg, kockára tettem a saját életemet, megtámadtam az ammóniakat, Yahuwah pedig a kezembe adta őket. Miért jöttetek most hadakozni velem? Ekkor összegyűjtött Jefte minden gileádi férfit, és megütközött Efraimmal. A gileádi férfiak megverték Efraimot, mert ezek azt mondták: Elfajzott efraimiak vagytok! Gileád ugyanis Efraim és Manassé közé esik. Azután elfoglalták a gileádiak a Jordán gázlóit Efraim elől, és mikor a menekülő efraimiak azt mondták: Hadd menjünk át! – megkérdezték mindegyiktől a gileádi férfiak: Efraimi vagy? És ha azt felelte: Nem! -, akkor azt mondták neki: Mondd, hogy „sibbólet”! És ha az „szibbólet”-et mondott – mert nem tudta helyesen kiejteni -, akkor megragadták, és lemészárolták a Jordán gázlóinál. Így esett el akkor negyvenkétezer efraimi. Jefte hat évig volt Yiszráel bírája. Azután meghalt a gileádi Jefte, és eltemették városában, Gileádban. Utána a Beith-Lechemi Ibcán volt Yiszráel bírája. Volt neki harminc fia, és harminc leányát adta férjhez máshova, a fiainak pedig harminc leányt hozott feleségül máshonnan. Hét esztendeig volt Yiszráel bírája. Azután meghalt Ibcán, és eltemették Beith-Lechemben. Utána a zebulóni Élón lett Yiszráel bírája. Tíz esztendeig bíráskodott Yiszráelben. Azután meghalt a zebulóni Élón, és eltemették Ajjálónban, Zebulón földjén. Utána Abdón, a pirátóni Hillél fia lett Yiszráel bírája. Volt neki negyven fia és harminc unokája, akik hetven szamárcsikón jártak. Nyolc esztendeig volt Yiszráel bírája. Azután meghalt Abdón, a pirátóni Hillél fia, és eltemették Pirátónban, Efraim földjén, az amálékiak hegyvidékén.

Yiszráel fiai ismét azt tették, amit rossznak lát Yahuwah. Ezért Yahuwah a filiszteusok kezébe adta őket negyven esztendőre. Volt egy Dan nemzetségéből való ember, Corából, akinek a neve Mánóah volt. A felesége meddő volt, nem szült. Megjelent egyszer Yahuwah angyala az asszonynak, és ezt mondta neki: Lásd, te meddő vagy, nem szültél. De teherbe fogsz esni, és fiút szülsz. Mostantól fogva vigyázz, hogy bort vagy részegítő italt ne igyál, és semmiféle tisztátalant ne egyél. Mert teherbe fogsz esni, és fiút szülsz. Ne érje annak a fejét borotva, mert Elohim-nak szentelt lesz az a gyermek már anyja méhében. Ő kezdi majd megszabadítani Yiszráelt a filiszteusok hatalmából. Az asszony elment, és ezt mondta a férjének: Elohim embere jött hozzám. Alakja olyan volt, mint Elohim angyalának az alakja, igen félelmetes. Nem kérdeztem meg, hogy honnan való, ő pedig nem mondta meg nekem a nevét. Ezt mondta nekem: Teherbe fogsz esni, és fiút szülsz. Mostantól fogva ne igyál bort vagy részegítő italt, és ne egyél semmiféle tisztátalant, mert Elohim-nak szentelt lesz ez a gyermek születésétől fogva halála napjáig. Akkor Mánóah könyörgött Yahuwah-hoz, és ezt mondta: Kérlek, Yahuwah-ám! Elohim-nak az az embere, akit küldöttél, hadd jöjjön el ismét hozzánk, és tanítson meg bennünket, hogy mit cselekedjünk a gyermekkel, ha majd megszületik. Elohim meghallgatta Mánóah szavát, és az Elohim angyala megint eljött az asszonyhoz, amikor az a mezőn volt, a férje, Mánóah azonban nem volt vele. Akkor az asszony gyorsan elfutott, hírt adott a férjének, és ezt mondta neki: Megjelent nekem az a férfi, aki a minap nálam járt. Mánóah fölkelt, és követte feleségét. Amikor odaért ahhoz a férfihoz, ezt kérdezte tőle: Te vagy az a férfi, aki ezzel az asszonnyal beszélt? Ő így felelt: Én vagyok. Mánóah ezt mondta: Ha majd beteljesedik ígéreted, milyen legyen a gyermek élete, és mit tegyünk vele? Yahuwah angyala ezt mondta Mánóahnak: Őrizkedjék az asszony mindattól, amit megmondtam. Semmit se egyék, ami szőlőtőkéről való, bort és részegítő italt ne igyék, és semmiféle tisztátalant ne egyék. Tartsa meg mindazt, amit parancsoltam neki! Akkor Mánóah ezt mondta Yahuwah angyalának: Szeretnénk téged itt tartani és egy kecskegidát készíteni neked. De Yahuwah angyala ezt felelte Mánóahnak: Hiába tartanál itt, nem enném ételedből. Ha pedig égőáldozatot akarsz készíteni, Yahuwah-nak áldozd azt! Mert nem tudta Mánóah, hogy Yahuwah angyala az. Mánóah azt mondta Yahuwah angyalának: Mi a te neved? Mert ha beteljesedik ígéreted, tisztelni akarunk téged. Yahuwah angyala ezt felelte neki: Miért kérdezed a nevem? Titokzatos név az! Azután fogta Mánóah a kecskegidát meg az ételáldozatot, és feláldozta a kősziklán Yahuwah-nak. Ő pedig csodát tett Mánóah és felesége szeme láttára. Az történt ugyanis, hogy a láng felcsapott az oltárról az ég felé, Yahuwah angyala pedig felszállt az oltár lángjában. Ezt látva, Mánóah és felesége arccal a földre borult. Yahuwah angyala nem jelent meg többé Mánóahnak és feleségének. Ekkor tudta meg Mánóah, hogy Yahuwah angyala volt az. Akkor Mánóah ezt mondta a feleségének: Meg fogunk halni, mert Elohim-ot láttuk! De a felesége ezt mondta neki: Ha Yahuwah-nak úgy tetszett volna, hogy megöljön bennünket, nem fogadott volna el a kezünkből égőáldozatot és ételáldozatot, nem láthattuk volna mindezt, és nem hallhattunk volna most ilyent. Azután az asszony fiút szült, és elnevezte Sámsonnak. A gyermek felnövekedett, és megáldotta őt Yahuwah. És Yahuwah lelke nyugtalanítani kezdte őt a Dan táborában, amely Corá és Estáól között volt.

Egyszer elment Sámson Timnába, és meglátott Timnában egy filiszteus nőt. Visszaérkezve elmondta apjának és anyjának: Láttam Timnában egy filiszteus nőt, vegyétek azt nekem feleségül! De apja és anyja ezt felelte neki: Hát nincs feleségnek való a rokon leányok közt, vagy egész népemben, hogy a körülmetéletlen filiszteusok közül akarsz feleséget venni? De Sámson így felelt apjának: Őt vedd el nekem, mert csak ő tetszik nekem! Apja és anyja nem tudta, hogy Yahuwah-tól van ez, és csak ürügyet keres a filiszteusok ellen. Abban az időben ugyanis a filiszteusok uralkodtak Yiszráelen. Elment tehát Sámson apjával és anyjával együtt Timnába. Amikor a timnai szőlőkhöz értek, egy ordító oroszlánkölyökkel találta magát szemben. Akkor megszállta őt Yahuwah lelke, és kettészakította azt, mintha csak egy kecskegidát szakított volna ketté; pedig semmi sem volt a kezében. De apjának és anyjának nem mondta el, hogy mit csinált. Azután megérkezett, és beszélgetett azzal a nővel, mivel tetszett az Sámsonnak. Néhány nap múlva ismét eljött, hogy elvegye. Közben letért az útról, hogy megnézze az oroszlán tetemét. Hát az oroszlán hullájában egy méhraj volt és méz! Kiszedte a markába, és míg mendegélt, ette. Odament az apjához és anyjához, nekik is adott, és ők is ettek. De nem mondta meg nekik, hogy az oroszlán hullájából szedte ki a mézet. Azután elment az apja ahhoz a nőhöz. Sámson meg lakodalmat tartott ott, az ifjak szokása szerint. Amint meglátták, harminc vőfélyt bíztak meg, hogy legyenek mellette. Sámson ezt mondta nekik: Feladok nektek egy találós kérdést. Ha meg tudjátok fejteni a lakodalom hét napja alatt, és kitaláljátok, adok nektek harminc inget és harminc öltözet ruhát. De ha nem tudjátok megfejteni, akkor ti adtok nekem harminc inget és harminc öltözet ruhát. Ők azt mondták neki: Add elő találós kérdésedet, hadd halljuk! Sámson ezt mondta nekik: Étel jött az evőből, édes jött az erősből. De nem tudták megfejteni a találós kérdést három napon át. A hetedik napon ezt mondták Sámson feleségének: Vedd rá a férjedet, hogy mondja meg a találós kérdés megfejtését, különben megégetünk téged és apád háza népét! Talán azért hívtatok ide, hogy kifosszatok bennünket? Ekkor Sámson felesége elkezdett sírdogálni, és ezt mondta: Mégiscsak gyűlölsz és nem szeretsz engem! Találós kérdést adtál fel népem fiainak, és nekem se mondod meg a megfejtését. De ő azt felelte neki: Hiszen még apámnak és anyámnak se mondtam meg, hát neked mondjam meg? Így sirdogált előtte hét napig, amíg a lakodalmuk tartott. Végre a hetedik napon megmondta neki a megfejtést, annyira zaklatta őt. Az asszony pedig elmondta a találós kérdés megfejtését népe fiainak. A város férfiai ezt mondták neki a hetedik napon, naplemente előtt: Mi a méznél édesebb, s oroszlánnál erősebb? De ő így válaszolt nekik: Ha nem az én üszőmön szántotok, találós kérdésem ki nem találjátok. Ekkor megszállta Yahuwah lelke, lement Askelónba, és megölt ott harminc férfit; lehúzta a ruhájukat, és odaadta a ruhákat azoknak, akik a találós kérdést megfejtették. És haragra gyúlva elment apja házához. Sámson felesége pedig hozzáment ahhoz a vőfélyhez, aki Sámson barátja volt.

Történt egy idő múlva, búzaaratás idején, hogy meglátogatta Sámson a feleségét, egy kecskegidát hozva magával. Ezt mondta: Be akarok menni a feleségemhez, a szobájába. De az asszony apja nem engedte bemenni. Ezt mondta az apja: Én már azt gondoltam, hogy végképp meggyűlölted őt, ezért hozzáadtam a vőfélyedhez. De a húga még nála is szebb. Legyen ő a tied helyette! Sámson azonban ezt mondta nekik: Ez egyszer nem én leszek a hibás, ha rosszat teszek is a filiszteusokkal. Azzal elment Sámson, fogott háromszáz rókát; csóvákat készített, és farkaikat egymásnak fordítva csóvát tett minden két róka farka közé. Majd meggyújtotta a csóvákat, és ráhajtotta a rókákat a filiszteusok lábon álló gabonájára. Így gyújtotta fel a kévéket és a lábon álló gabonát, sőt a szőlőket és az olajfás kerteket is. Ekkor azt kérdezték a filiszteusok: Ki tette ezt? És mondták: Sámson, a timnai ember veje, mivel elvette tőle a feleségét, és a vőfélyhez adta. Felvonultak azért a filiszteusok, és megégették az asszonyt és az apját. De Sámson azt mondta nekik: Ha ti így tettetek, én meg bosszút állok rajtatok, és csak azután nyugszom meg! És hatalmas csapásokkal agyba-főbe verte őket. Azután elment, és az étámi sziklahasadékban lakott. A filiszteusok felvonultak, tábort ütöttek Yehudában, és ellepték Lehit. A Yehudabeliek megkérdezték: Miért vonultatok föl ellenünk? Azok így feleltek: Azért vonultunk föl, hogy megkötözzük Sámsont, és úgy bánjunk vele, ahogyan ő bánt mivelünk. Ekkor odament háromezer Yehudabeli ember az étámi sziklahasadékhoz, és ezt mondták Sámsonnak: Nem tudod, hogy a filiszteusok uralkodnak rajtunk? Miért tetted ezt velünk? De ő így felelt nekik: Ahogyan ők bántak velem, én is úgy bántam velük. Majd azt mondták neki: Azért jöttünk ide, hogy megkötözzünk, és a filiszteusok kezébe adjunk. Sámson ezt mondta nekik: Esküdjetek meg, hogy nem vertek agyon! Azok így feleltek neki: Nem! Csak jól megkötözünk, és a kezükbe adunk, de semmi esetre sem ölünk meg. Azzal megkötözték két új kötéllel, és elvitték a szikláról. Amikor Lehibe ért, a filiszteusok ujjongva mentek eléje. De megszállta Yahuwah lelke, és olyanná lettek karján a kötelek, mint a tűz égette lenfonál, úgyhogy a béklyók lemállottak a kezéről. Talált egy még ki sem száradt szamár-állcsontot, utánanyúlt, felkapta és agyonvert vele ezer embert. Ezt mondta Sámson: Szamár állcsontjával rakásra vertem őket, szamár állcsontjával agyon vertem ezret! Amikor ezt elmondta, eldobta kezéből az állcsontot, és elnevezte azt a helyet Állcsont-magaslatnak. De nagyon megszomjazott, és így kiáltott Yahuwah-hoz: Te ilyen nagy szabadítást vittél végbe szolgád által, mégis most szomjan kell meghalnom, vagy a körülmetéletlenek kezébe kell esnem! Akkor Elohim kettéhasította azt a mélyedést, amely Lehiben van, és víz fakadt belőle. Ő pedig ivott, életereje visszatért, és feléledt. Ezért nevezik azt Kiáltó-forrásnak. Ott van Lehiben még ma is. Sámson húsz esztendeig volt Yiszráel bírája a filiszteusok idejében.

Egyszer Sámson elment Gázába, meglátott ott egy parázna nőt, és bement hozzá. A gázaiaknak megmondták: Idejött Sámson! Körülvették, és lestek rá egész éjjel a város kapujában, de csendben maradtak egész éjjel, mert azt gondolták: Majd ha megvirrad reggel, meggyilkoljuk őt. Sámson éjfélig feküdt. Éjfélkor aztán fölkelt, megragadta a városkapu ajtaját a két ajtófélfával együtt, és kiszakította zárastul, majd a vállára vette, és fölvitte a hegytetőre, Hebrónnal szemben. Történt ezután, hogy megszeretett egy asszonyt a Szórék völgyében, akinek Delila volt a neve. A filiszteusok városfejedelmei elmentek az asszonyhoz, és azt mondták neki: Szedd rá, és derítsd ki, hogy mitől olyan nagy az ereje, és hogyan tudnánk megkötözni és elbánni vele? Akkor mi egyenként ezeregyszáz ezüstöt adunk neked! Delila ezt mondta Sámsonnak: Mondd meg nekem, mitől olyan nagy az erőd, mivel lehet megkötözni téged, és hogyan lehet elbánni veled? Sámson azt felelte neki: Ha megkötöznek hét nyers ínnal, amelyek még nem szárazak, akkor elgyengülök, és olyan leszek, mint bármely más ember. Ekkor a filiszteusok városfejedelmei hoztak az asszonynak hét nyers inat, amelyek még nem voltak szárazak, és az megkötözte őt azokkal. Eközben egyesek lesben álltak a belső szobában. Akkor ezt mondta neki az asszony: Jönnek a filiszteusok, Sámson! De ő úgy elszakította az inakat, ahogyan a kócmadzag elszakad, ha tűz éri. Így nem tudódott ki, miben van az ereje. Delila akkor ezt mondta Sámsonnak: Becsaptál, és hazudtál nekem. De most igazán mondd meg nekem, mivel lehet megkötözni téged? Sámson így felelt neki: Ha jól megkötöznek új kötelekkel, amelyeket még semmire sem használtak, elgyengülök, és olyan leszek, mint bármely más ember. Delila tehát új köteleket szerzett, és azokkal kötözte meg őt. Azután ezt mondta neki: Jönnek a filiszteusok, Sámson! Eközben egyesek lesben álltak a belső szobában. De ő letépte azokat a karjáról, mint a cérnaszálat. Delila akkor ezt mondta Sámsonnak: Eddig becsaptál, és hazudtál nekem. Mondd meg már nekem, mivel lehet megkötözni téged? Sámson azt felelte neki: Ha összeszövöd fejem hét hajfonatát a szövőszék fonalával. Az asszony még egy cövekkel is rögzítette, azután ezt mondta neki: Jönnek a filiszteusok, Sámson! De ő fölébredt álmából, és kitépte a cöveket, a vetélőt és a szövedék fonalát. Delila ezt mondta neki: Hogyan mondhatod, hogy szeretsz, ha nem enyém a szíved? Már háromszor csaptál be, mert nem mondtad meg nekem, mitől olyan nagy az erőd. Amikor mindennap zaklatta és gyötörte szavaival, halálosan megunta a dolgot. Feltárta előtte egészen a szívét, és ezt mondta neki: Borotva nem érte soha a fejemet, mert Elohim-nak vagyok szentelve születésemtől fogva. Ha megnyírnak, odalesz az erőm, elgyengülök, és olyan leszek, mint bármely más ember. Amikor Delila látta, hogy egészen feltárta előtte a szívét, elküldött, és hívatta a filiszteusok városfejedelmeit, és ezt üzente: Most jöjjetek, mert egészen feltárta előttem a szívét! A filiszteusok városfejedelmei elmentek hozzá, és a pénzt is vitték magukkal. Ekkor elaltatta Sámsont a térdén, hívott egy embert, és levágott hét hajfürtöt a fejéről. Azután elkezdte szólongatni, de azt már elhagyta az ereje. Ezt mondta Delila: Jönnek a filiszteusok, Sámson! Ő felébredt álmából, de azt gondolta: Kiszabadulok most is, mint máskor, csak megrázom magam! – mert még nem tudta, hogy elhagyta őt Yahuwah. De a filiszteusok megragadták, kiszúrták a szemét, és elvitték Gázába. Bilincsbe verték, és malmot kellett hajtania a foglyok házában. De Sámson fején nőni kezdett a haj azután, hogy levágták. Egyszer a filiszteusok városfejedelmei összegyűltek, hogy nagy áldozatot mutassanak be Elohimuknak, Dágónnak, és hogy örvendezzenek. Ezt mondták: Kezünkbe adta Elohim-unk Sámsont, aki ellenségünk! Amikor meglátta őt a nép, dicsőítették Elohimukat, és ezt mondták: Kezünkbe adta Elohim-unk azt, aki az ellenségünk, aki pusztította földünk, s oly sokat megölt közülünk! Azután olyan jókedvük támadt, hogy ezt mondták: Hívjátok ide Sámsont, hadd szórakoztasson bennünket! Oda is hívták Sámsont a foglyok házából, hogy szórakoztassa őket, és odaállították az oszlopok közé. Sámson ezt mondta annak a fiúnak, aki a kezét fogta: Eressz el, hadd tapogassam meg az oszlopokat, amelyeken a ház nyugszik, és hadd támaszkodjam hozzájuk! A ház tele volt férfiakkal és asszonyokkal, ott voltak a filiszteusok városfejedelmei, a tetőn pedig mintegy háromezer férfi és nő, akik Sámson játékán szórakoztak. Ekkor Sámson Yahuwah-hoz kiáltott, és ezt mondta: Ó, Yahuwah-ám, Yahuwah-ám! Emlékezz meg rólam, és erősíts meg engem még most az egyszer, én Elohim-om, hogy bosszút állhassak a filiszteusokon a két szememért! Azzal átfogta Sámson a két középső oszlopot, amelyeken a ház nyugodott, az egyiket jobb kezével, a másikat bal kezével, és nekik feszült. Majd ezt mondta Sámson: Hadd haljak meg én is a filiszteusokkal együtt! Azzal megfeszítette erejét, úgyhogy a ház rádőlt a városfejedelmekre és az egész népre, amely benn volt. Így többet ölt meg halálával, mint ahányat megölt életében. Ezután elmentek a testvérei és apjának egész háza népe, fölvették és hazavitték. Corá és Estáól között temették el apjának, Mánóahnak a sírjába. Húsz évig volt Yiszráel bírája.

Volt Efraim hegyvidékén egy Míká nevű ember. Ez azt mondta egyszer az anyjának: Az az ezeregyszáz ezüst, amit elvettek tőled, és ami miatt átkot mondtál a fülem hallatára is, az az ezüst nálam van, én vettem el. Az anyja ezt mondta: Áldjon meg Yahuwah, fiam! Amikor visszaadta anyjának az ezeregyszáz ezüstöt, ezt mondta az anyja: Ezt az ezüstöt én arra szántam, hogy Yahuwah-nak szentelem a fiamért: készítsenek belőle faragott és öntött bálványszobrot. Most azért visszaadom neked. De a fiú újból visszaadta az ezüstöt anyjának. Ekkor az anyja fogott kétszáz ezüstöt, odaadta az ötvösnek, az pedig faragott és öntött bálványszobrot készített belőle. Ez Míká házába került. Ennek a Míkának volt egy házi szentélye. Készíttetett éfódot és házibálványt, egyik fiát pedig felavatta, és az lett a papja. Abban az időben nem volt király Yiszráelben, mindenki azt csinálta, ami neki tetszett. Volt egy ifjú lévita Yehuda nemzetségéből, a Yehudai Beith-Lechemből, de jövevény volt ott. Elindult azért ez a férfi a Yehudai Beith-Lechem városából, hogy ott tartózkodjék, ahol majd alkalmas helyet talál. Így jutott el vándorlása közben Efraim hegyvidékére, a Míká házához. Míká megkérdezte tőle: Honnan jössz? Az így felelt neki: Lévita vagyok, a Yehudai Beith-Lechemből; megyek, míg alkalmas helyet találok, hogy ott tartózkodjam. Ekkor Míká azt mondta neki: Maradj nálam, légy atyám és papom! Én pedig adok neked évenként tíz ezüstöt, egy rend ruhát és élelmet. A lévita belement. Úgy döntött a lévita, hogy ott marad annál az embernél. Az pedig olyannak tekintette az ifjút, mint a saját fiát. Míká tisztébe avatta a lévitát, s így az ifjú a papjává lett, és Míká házában élt. Míká pedig ezt mondta: Most már tudom, hogy jót fog velem tenni Yahuwah, mert egy lévita lett a papom.

Abban az időben nem volt király Yiszráelben. – Abban az időben Dan törzse megfelelő területet keresett magának, hogy letelepedjék, mert addig nem jutott megfelelő örökséghez Yiszráel törzsei között. A dániak elküldtek nemzetségükből öt férfit, legbátrabb embereiket Corából és Estáólból, hogy járják be és kémleljék ki az országot. Azt mondták nekik: Menjetek, kémleljétek ki az országot! Így jutottak el az Efraim hegyvidékére, a Míká házához, s ott megszálltak. Mert amikor a Míká házánál jártak, felfigyeltek az ifjú lévita hangjára, betértek oda, és megkérdezték tőle: Ki hozott téged ide, mit csinálsz itt, és mi dolgod van itt? Ő azt felelte nekik: Ezt meg ezt tette velem Míká, megfogadott engem, és a papja lettem. Ekkor azt mondták neki: Kérdezd meg Elohim-ot, hogy megtudjuk: sikeres lesz-e az utunk, amelyen járunk. A pap azt mondta nekik: Menjetek el békességgel! Gondja van Yahuwah-nak az útra, amelyen jártok. Azután továbbment az öt férfi, és elérkezett Lajisba. Látták, hogy a benne lakó nép biztonságban él, szidóni módra, nyugodtan és biztonságban, és nincs senki az országban, aki bántaná őket, vagy uralkodnék fölöttük. Messze esnek a szidóniaktól is, nincs senkivel semmiféle kapcsolatuk. Mikor hazaérkeztek atyjukfiaihoz Corába és Estáólba, megkérdezték tőlük atyjukfiai: Mi hírt hoztok? Ők így feleltek: Induljatok, vonuljunk föl ellenük, mert olyan földet láttunk, amely nagyon jó! Mit késlekedtek? Ne halogassátok az indulást, menjetek és vegyétek birtokba azt a földet! Ha odaértek, egy olyan néphez értek, amely biztonságban él, és tágas az a föld mindenfelé. Bizony a kezetekbe adta azt Elohim! Olyan hely az, ahol nem hiányzik a világon semmi. Fölkerekedett tehát Dan nemzetségéből, Corából és Estáólból hatszáz fölfegyverzett ember. Fölvonultak, és tábort ütöttek Kirjat-Jeárimnál Yehudában. Ezért hívják azt a helyet Dan táborának még ma is; ott van ez Kirjat-Jeárim mögött. Majd tovább vonultak Efraim hegyvidékére, és eljutottak Míká házához. Ekkor megszólalt az az öt ember, aki elment bejárni Lajis földjét, és ezt mondták atyjukfiainak: Tudjátok-e, hogy ezekben a házakban van éfód és házibálvány, faragott és öntött bálványszobor? Ugye tudjátok, mit kell tennetek? Ekkor betértek oda, bementek az ifjú lévita lakásába, a Míká házánál, és békességgel köszöntötték. A dániak hatszáz fölfegyverzett embere pedig elállta a kapu bejáratát. Az az öt ember, aki elment bejárni azt a földet, fölment, és behatolt oda, és magához vette a faragott szobrot, az éfódot, a házibálványt és az öntött bálványt. A pap pedig ott állt a kapu bejáratánál, a hatszáz fölfegyverzett ember mellett. Amikor tehát ezek bementek Míká házába, és magukhoz vették a faragott szobrot, az éfódot, a házibálványt és az öntött bálványt, megkérdezte tőlük a pap: Mit csináltok? Azok ezt felelték neki: Hallgass, fogd be a szád! Gyere velünk, légy a mi atyánk és papunk! Mi jobb neked: ha egy ember házának vagy a papja, vagy ha Yiszráelben egy egész törzsnek vagy nemzetségnek vagy a papja? A pap megnyugodott, magához vette az éfódot, a házibálványt meg a faragott szobrot, és beállt a nép közé. Azután továbbmentek, de az asszonyokat és a gyermekeket, a jószágot és az értékes holmit a menet élére állították. Alig távoztak el Míká házától, amikor fegyverbe szólították a Míká házában és a háza környékén lakó embereket, és ezek nyomon követték a dániakat. Kiáltoztak a dániak után, azok pedig visszafordultak, és azt mondták Míkának: Mit akarsz, hogy fegyverbe szólítottad embereidet? Míká azt felelte: Elvittétek elohim-jaimet, amelyeket csináltattam, meg a papomat, és elmentetek! Mi marad nekem? És még ti mondjátok nekem, hogy mit akarsz? De a dániak ezt mondták: Egy hangot se halljunk, különben rátok támadnak ezek a nekikeseredett emberek, és akkor elveszíted mind magadnak, mind házad népének az életét! A dániak továbbmentek a maguk útján, Míká pedig megfordult és hazament, mert látta, hogy azok erősebbek nála. Azok tehát elvitték, amit Míká csináltatott, meg a papját is, aki nála volt. Azután rátámadtak Lajisra, a nyugalomban és biztonságban élő népre, kardélre hányták őket, a várost pedig fölperzselték. Senki se menthette meg őket, mert Szidóntól messze estek, és nem volt senkivel kapcsolatuk, mert a város Bét-Rehób völgyében feküdt. Azután újra fölépítették a várost és letelepedtek benne. Elnevezték a várost Dánnak, ősüknek, Dánnak a nevéről, aki Yiszráel szülöttje volt. Azelőtt Lajis volt a város neve. Azután felállították maguknak a dániak a faragott bálványt, és Manassé fiának, Gérsómnak a fia, Jónátán, meg az ő fiai lettek Dan törzsének a papjai, egészen az ország népének a fogságba viteléig. Így állították fel maguknak azt a faragott bálványt, amit Míká csináltatott, és ott volt ez mindaddig, amíg az Elohim háza Silóban volt.

Abban az időben, amikor nem volt király Yiszráelben, egy lévita jövevényként élt Efraim hegyvidékének a szélén. Ez a Yehudai Beith-Lechemből vett magának egy másodfeleséget. Másodfelesége azonban paráznaságot követett el, és elment tőle apja házához, a Yehudai Beith-Lechembe; ott is maradt négy hónapig. De a férje útra kelt, elment érte, hogy a lelkére beszéljen és visszavigye. Szolgája és két szamár volt vele. Az asszony bevezette apja házába, és mikor az apja meglátta őt, örömmel ment eléje. Mivel apósa, a nőnek az apja, marasztalta őt, nála maradt három napig; ettek, ittak, és ott töltötték az éjszakát is. Amikor a negyedik nap korán reggel fölkeltek, és ő indulni készült, azt mondta a nő apja a vejének: Lakjál jól valami harapnivalóval, és csak azután menjetek el! Le is ültek, és mind a ketten ettek és ittak. Azután ezt mondta a nő apja a férfinak: Maradj itt még az éjjel, és érezd jól magad! A férfi indulni készült, de az apósa addig marasztalta, míg ott nem maradt megint éjszakára. Az ötödik napon is korán reggel fölkelt, hogy elinduljon, de a nőnek az apja ezt mondta: Lakjál jól, és maradjatok itt napnyugtáig. Így ettek mind a ketten. Ekkor a férfi menni készült másodfeleségével és szolgájával, de az apósa, a nőnek az apja, ezt mondta neki: Nézd, már bealkonyodott, sötét van, maradjatok itt éjszakára! Beesteledett, maradj hát itt, és érezd jól magad! Majd holnap korán útra kelhettek, és hazamehetsz. De a férfi nem akart ott maradni éjszakára, hanem útra kelt, és eljutott Jebúszig, azaz Yerushalaim-ig. Két fölnyergelt szamár volt vele, meg a másodfelesége. Amikor Jebúsznál voltak, és már nagyon későre járt az idő, azt mondta a szolga az urának: Gyerünk, térjünk be ide, a jebúsziak városába, és szálljunk meg benne! Az ura azonban ezt mondta neki: Ne térjünk be idegen városba, ahol nem Yiszráel fiai laknak; menjünk tovább Gibeáig! Majd ezt mondta a szolgájának: Igyekezzünk elérni valamelyik helységet, és szálljunk meg Gibeában vagy Rámában! Továbbmentek tehát, és épp akkor ment le a nap, amikor a Binyamini Gibea mellett voltak. Akkor befordultak, hogy bemenjenek oda, és megszálljanak Gibeában. Bementek és leültek a város terén, de senki sem fogadta be őket a házába éjszakai szállásra. Végre egy öregember jött este a mezei munkából. Ez az ember az Efraim hegyvidékéről való jövevény volt Gibeában. A helység lakosai Binyaminiak voltak. Amikor fölnézett az öregember, és meglátta az úton levő embert a város terén, megkérdezte: Honnan jössz és hová mész? Ő azt felelte neki: Átutazóban vagyunk a Yehudai Beith-Lechemből Efraim hegyvidékének a szélére, mert odavaló vagyok. A Yehudai Beith-Lechemben jártam, és most Yahuwah házához megyek, de senki sem fogad be engem a házába. Pedig szalmánk és abrakunk is van a szamaraknak, van kenyerünk és borunk is magamnak, szolgálódnak és ennek a legénynek, aki szolgáddal van. Nincs semmire szükségünk. Ekkor azt mondta az öregember: Békesség neked! Amire csak szükséged van, az az én gondom. Csak itt ne maradj a téren éjszakára! És elvezette a házához, abrakot adott a szamaraknak, azután megmosták a lábukat, ettek és ittak. Miközben ők jól érezték magukat, a város férfiai, elvetemült emberek, körülvették a házat, az ajtóhoz tódultak, és ezt mondták annak az öregembernek, a házigazdának: Hozd ki azt a férfit, aki a házadba jött, hadd ismerjük őt. Akkor kiment hozzájuk az az ember, a házigazda, és ezt mondta nekik: Atyámfiai, ne tegyetek rosszat, hiszen az én házamba jött ez a férfi, ne kövessetek el ilyen gyalázatos dolgot! Itt van az én hajadon lányom, meg a férfi másodfelesége, kihozom őket, erőszakoskodjatok azokkal, és tegyetek velük, ami nektek tetszik, de ezzel a férfival ne kövessetek el ilyen gyalázatos dolgot! A férfiak azonban nem akartak ráhallgatni, ezért fogta az az ember a másodfeleségét, és kivitte hozzájuk az utcára. Azok pedig egész éjjel vele háltak, és erőszakoskodtak vele reggelig, és csak hajnalhasadtakor engedték el. Reggelre kelve megjött az asszony, de összeesett annak az embernek a háza előtt, akinél az ura volt, és ott maradt, míg világos nem lett. Reggel fölkelt az ura, kinyitotta a ház ajtaját, és kijött, hogy útra keljen. Akkor látta, hogy az asszony, a másodfelesége ott esett össze a ház bejáratánál, és keze a küszöbön van. Mondotta neki: Kelj föl, és menjünk! De az nem válaszolt. A férfi föltette a szamárra, útnak indult, és hazament. Hazaérve kést vett elő, fogta a másodfeleségét, a testét tizenkét darabra vágta, és szétküldte Yiszráel egész területére. Aki csak látta, ezt mondta: Nem történt semmi ilyesmi, nem látott senki ilyet, amióta kijöttek Yiszráel fiai Egyiptomból, mind a mai napig. Vegyétek ezt fontolóra, tanácskozzatok és beszéljétek meg!

Yiszráel fiai valamennyien kivonultak, és összegyülekezett Yahuwah-hoz Micpába egy emberként az egész népközösség, Dántól Beérsebáig, meg Gileád földjéről is. Az egész népnek, Yiszráel valamennyi törzsének a vezetői előálltak Elohim népének a gyülekezetében, amelyben négyszázezer kardforgató gyalogos volt. Meghallották a Binyaminiak is, hogy Yiszráel fiai fölvonultak Micpába. Yiszráel fiai ekkor azt mondták: Beszéljétek el, hogyan történt ez a gaztett! Megszólalt a lévita, a megölt asszony férje, és ezt mondta: A Binyamini Gibeába érkeztem másodfeleségemmel éjjeli szállásra. A gibeai polgárok rám támadtak, körülvették miattam éjjel a házat, engem akartak meggyilkolni, aztán másodfeleségemmel erőszakoskodtak, úgyhogy belehalt. Ezért fogtam a másodfeleségemet, szétvagdaltam, és szétküldtem Yiszráel örökségének egész területére, mert fajtalan és gyalázatos dolgot követtek el Yiszráelben. Ti mindnyájan Yiszráel fiai vagytok, tartsatok tehát nyomban tanácsot ebben az ügyben! Erre az egész nép egy emberként felállt, és azt mondta: Senki se menjen sátrába, és senki se térjen haza! Mert most ez a teendőnk Gibea dolgában: sorsot vetünk ellene. Megbízunk tíz embert száz közül, százat ezer közül, ezret tízezer közül Yiszráel mindegyik törzséből, hogy szerezzenek útravalót a hadinépnek. Azután megtámadjuk a Binyamini Gibeát, és elbánunk vele, amiatt a gyalázatos dolog miatt, amelyet elkövetett Yiszráelben. Így gyülekezett össze egy emberként minden Yiszráeli férfi a város alá. Yiszráel törzsei embereket küldtek Binyamin egész törzsébe ezzel az üzenettel: Micsoda gaztett történt nálatok? Adjátok ki azokat az elvetemült gibeai embereket, hogy megöljük őket, és kitakarítsuk a gonoszt Yiszráelből! De a Binyaminiak nem akartak hallgatni Yiszráel fiainak, testvéreiknek a szavára. A Binyaminiak összegyűltek városaikból Gibeába, hogy fölvegyék a harcot Yiszráel fiaival. Azon a napon huszonhatezer kardforgató embert soroztak be a Binyaminiak a városokból, Gibea lakosain kívül, ahonnan hétszáz válogatott embert soroztak be. Ebből az egész népből hétszáz válogatott ember balkezes volt. Ezek mindnyájan hajszálpontosan tudtak parittyázni, sohasem hibáztak. Az Yiszráeli férfiakat is besorozták: Binyaminon kívül négyszázezer kardforgató embert, csupa harcedzett férfit. Azután elindultak Yiszráel fiai, elmentek Bételbe, és ezt kérdezték Elohim-tól: Ki vonuljon föl közülünk elsőnek, hogy megütközzék a Binyaminiakkal? Yahuwah ezt felelte: Először Yehuda! Elindultak tehát Yiszráel fiai reggel, és tábort ütöttek Gibeával szemben. Kivonultak az Yiszráeli férfiak, hogy megütközzenek Binyaminnal, és csatarendbe álltak fel ellenük az Yiszráeli férfiak Gibeánál. A Binyaminiak is kivonultak Gibeából, és földre terítettek azon a napon huszonkétezer Yiszráeli embert. Akkor a nép, az Yiszráeli férfiak, összeszedték erejüket, és újra csatarendbe álltak azon a helyen, ahol az első napon sorakoztak föl. Fölmentek ugyanis Yiszráel fiai, és sírtak Yahuwah színe előtt egész estig, és ezt kérdezték Yahuwah-tól: Harcba szálljak-e újból a testvéremmel, Binyaminnal? Yahuwah azt felelte: Vonuljatok föl ellene! Amikor Yiszráel fiai a második napon a Binyaminiak ellen indultak, kivonult velük szembe Binyamin Gibeából a második napon is, és földre terítettek Yiszráel fiai közül újabb tizennyolcezer embert, akik a kardforgatásban mind járatosak voltak. Ekkor elvonultak Yiszráel fiai mindnyájan, az egész nép; elmentek Bételbe, és ott ültek sírva Yahuwah színe előtt. Böjtöltek azon a napon egész estig, és égőáldozatokat meg békeáldozatokat mutattak be Yahuwah színe előtt. És megkérdezték Yiszráel fiai Yahuwah-át, mert abban az időben ott volt az Elohim szövetségének a ládája, és Aharon fiának, Eleázárnak a fia, Pinchas szolgált előtte abban az időben. Ezt mondták: Kivonuljak-e még egyszer harcolni a testvérem, Binyamin ellen, vagy abbahagyjam? Yahuwah azt felelte: Vonuljatok föl, mert holnap a kezetekbe adom! Yiszráel ezután csapatokat állított lesbe Gibea körül. Majd fölvonultak Yiszráel fiai a Binyaminiak ellen a harmadik napon, és felsorakoztak Gibeánál, mint azelőtt. A Binyaminiak is kivonultak a néppel szemben, és elszakadtak a várostól. Megint elkezdték vágni a népet, mint azelőtt, és halálra sebeztek mintegy harminc Yiszráeli embert a nyílt mezőn és az országutakon, amelyek közül az egyik Bétel felé, a másik Gibea felé vezet. A Binyaminiak már ezt gondolták: Megint megverjük őket, mint először! De Yiszráel fiai ezt mondták: Fussunk, és szakítsuk el őket a várostól az országutakra! Ekkor az Yiszráeli férfiak elhagyták állásaikat, és Baal-Támárnál sorakoztak fel. A lesben álló Yiszráeliek pedig kitörtek állásaikból Gibea közelében, és egészen Gibea elé nyomultak; tízezren voltak az egész Yiszráelből összeválogatva. Akkor kemény csata kezdődött, és a Binyaminiak nem tudták, hogy milyen veszedelem szakad rájuk. Yahuwah ugyanis vereséget mért Binyaminra Yiszráel előtt, és Yiszráel fiai huszonötezer-egyszáz embert pusztítottak el azon a napon a Binyaminiak közül, akik mind járatosak voltak a kardforgatásban. A Binyaminiak is belátták, hogy vereséget szenvedtek, bár az Yiszráeliek teret engedtek a Binyaminiaknak, bízva azokban, akiket lesbe állítottak Gibeánál. A lesben állók sietve betörtek Gibeába; benyomultak a lesben állók, és kardélre hányták az egész várost. Abban állapodtak meg az Yiszráeliek a lesben állókkal, hogy ezek majd füstjelet adnak a városból. Amikor tehát az Yiszráeliek meghátráltak a csata közben, és Binyamin elkezdte vágni őket, és halálra sebzett az Yiszráeliek közül mintegy harminc embert, és már ezt gondolták: Nagyon megverjük őket, mint az első ütközetben! – akkor kezdett felszállni a füstoszlop a városból. A Binyaminiak hátrafordulva látták, hogy a város lángja már az eget veri. Erre az Yiszráeliek megfordultak, a Binyaminiak pedig megrettentek, mert látták, hogy rájuk szakadt a veszedelem. A pusztába vivő útra fordultak az Yiszráeliek elől, de a harc nyomon követte őket, és a városból jövők is pusztították a közbeszorultakat. Bekerítették Binyamint, üldözték és tiporták őket pihenés nélkül, egészen messze, Gibeától kelet felé. Elesett tizennyolcezer Binyamini ember, csupa vitéz férfi. Ekkor irányt változtattak, és a puszta felé menekültek, a Rimmón-kőszálhoz. De még az országutakon is levágtak ötezer embert. Utánuk nyomultak egészen Gidómig, és megint levágtak közülük kétezer embert. Azon a napon tehát összesen huszonötezer kardforgatásban jártas Binyamini ember esett el, csupa vitéz férfi. Azután hatszáz férfi más irányba fordult, és elmenekült a pusztába, a Rimmón-kőszálhoz, és ott maradtak a Rimmón-kőszálán négy hónapig. Az Yiszráeliek pedig újra a Binyaminiak ellen fordultak, és kardélre hányták a városban lakó embereket, állatokat és mindent, amit csak találtak. Az ott található városokat is mind lángba borították.

Az Yiszráeli férfiak azután megesküdtek Micpában, hogy senki se adja leányát Binyaminihoz feleségül. De azután elment a nép Bételbe, és ott ültek estig az Elohim színe előtt fennhangon sírva, nagy sírással. Mert azt mondták: Ó, Yahuwah-ám, Yiszráel Elohim-ja! Miért is történt ez Yiszráelben? Miért hiányzik ma egy törzs Yiszráelből? Másnap korán fölkelt a nép, oltárt építettek ott, és égőáldozatokat meg békeáldozatokat mutattak be. Akkor ezt mondták Yiszráel fiai: Van-e valaki, aki nem jött el Yiszráel törzsei közül Yahuwah-hoz, a gyülekezetbe? Mert az az erős eskü hangzott el, hogy aki nem jön el Yahuwah-hoz Micpába, halállal bűnhődjék. Yiszráel fiai ugyanis megszánták testvérüket, Binyamint, és azt mondták: Kivágatott ma egy törzs Yiszráelből! Honnan szerezzünk feleséget a megmaradtaknak, hiszen mi megesküdtünk Yahuwah-ra , hogy nem adjuk hozzájuk leányainkat feleségül. Ezért mondták: Van-e valaki Yiszráel törzsei közül, aki nem jött el Yahuwah-hoz Micpába? És kitűnt, hogy Jábés-Gileádból nem jött el senki a gyülekezet táborába. Mert amikor számba vették a népet, kitűnt, hogy senki sem volt ott Jábés-Gileád lakosai közül. Akkor elküldött oda a népközösség tizenkétezer harcost, és megparancsolták nekik: Menjetek, hányjátok kardélre Jábés-Gileád lakosait, még az asszonyokat és gyermekeket is! Ezt tegyétek: Irtsatok ki minden férfit és minden olyan nőt, aki férfival hált! Találtak azonban Jábés-Gileád lakosai között négyszáz hajadon leányt, akiknek még nem volt férfival dolguk, nem háltak senkivel. Ezeket elvitték a silói táborba, amely Kánaán földjén volt. Akkor követeket küldött az egész népközösség, hogy beszéljenek a Binyaminiakkal, akik a Rimmón szikláján voltak, és hirdessék ki nekik a békességet. Binyamin azonnal vissza is tért, és nekik adták azokat, akiket életben hagytak a jábés-gileádi nők közül. De így sem jutott nekik elég. A nép bánkódott Binyamin miatt, mivel Yahuwah ilyen rést ütött Yiszráel törzsein. Ezért a népközösség vénei ezt mondták: Honnan szerezzünk feleséget a megmaradtaknak? Hiszen elpusztultak a Binyamini asszonyok. Ezt mondták ugyanis: A birtok a megmenekült Binyaminiaké, mert nem szabad eltörölni egyetlen Yiszráeli törzset sem. De mi nem adhatjuk hozzájuk leányainkat feleségül, mert ilyen esküt tettek Yiszráel fiai: Átkozott az, aki feleséget ad Binyaminnak! Akkor ezt mondták: Évenként ünnepet tartanak Yahuwah-nak Silóban, amely Bételtől északra fekszik; attól az országúttól keletre, amely Bételből vezet Sikembe, Lebónától pedig délre van. Ezt parancsolták tehát a Binyaminiaknak: Menjetek el, és álljatok lesbe a szőlőkben. És ha látjátok, hogy jönnek a silói leányok, körtáncot járva, akkor jöjjetek elő a szőlőkből, és ragadjon el mindenki magának egyet a silói leányok közül, azután menjetek el Binyamin földjére! Ha pedig eljönnek az apák vagy a testvérek, hogy pereljenek velünk, akkor ezt mondjuk majd nekik: Könyörüljetek rajtuk, hiszen nem tudtunk mindenkinek háborúban feleséget szerezni, ti pedig nem úgy adtátok nekik őket, ezért nem terhel vétek benneteket. Így cselekedtek tehát a Binyaminiak, és ahányan csak voltak, feleséget vittek maguknak a táncolók közül, elrabolván őket. Azután elmentek és hazatértek örökségükbe, felépítették városaikat, és letelepedtek azokban. Yiszráel fiai pedig ezek után szétoszlottak, mindenki a maga törzséhez és nemzetségéhez. Elment tehát onnan mindenki a maga örökségébe. Abban az időben nem volt király Yiszráelben. Mindenki azt csinálta, amit jónak látott.