Héber Nevek Biblia

¹Volt egy Rámátayim-Cofimból, az Efráyim hegyvidékéről való ember, akinek Elkánáh volt a neve; efrátai volt, Yerochámnak a fia, aki Elihu fia, aki Tochu fia, aki Cuf fia volt. ²Két felesége volt; egyiknek a neve Chánáh, másiknak a neve Peninah volt. Peninahnak voltak gyermekei, de Chánáhnak nem voltak gyermekei. ³Ez az ember évenként fölment városából Shilohba, hogy leboruljon és áldozzék Yahuwah Tzeváotnak. Ott pedig Eli két fia, Chofni és Pinchász voltak Yahuwah Kohenjei. ⁴Amikor eljött az a nap, amelyen Elkánáh áldozni szokott, egy-egy részt adott feleségének, Peninahnak, meg mindegyik fiának és lányának. ⁵Chánáhnak viszont kettős részt adott, mert Chánáht nagyon szerette, de Yahuwah bezárta a méhét. ⁶Vetélytársa is sokat bosszantotta őt, hogy felingerelje, mivel Yahuwah bezárta a méhét. ⁷Így történt ez évről évre, valahányszor fölment Yahuwah házába, így bosszantotta őt. Ő meg csak sírt, és nem evett semmit. ⁸Akkor ezt mondta neki a férje, Elkánáh: Chánáh, miért sírsz, és miért nem eszel? Miért vagy úgy elkeseredve? Nem érek én többet neked tíz fiúnál?

⁹Egyszer Chánáh fölkelt, miután ettek és ittak Shilohban. Eli HáKohen meg ott ült egy széken Yahuwah Szentélyének az ajtófélfájánál. ¹⁰Az asszony lelke mélyéig elkeseredve könyörgött Yahuwahhoz, és keservesen sírt. ¹¹Azután erős fogadalmat tett, és ezt mondta: Ádonáj Yahuwah Tzeváot! Ha valóban meglátod szolgálólányod nyomorúságát, megemlékezel rólam, és nem feledkezel meg szolgálólányodról, hanem fiúgyermeket adsz szolgálólányodnak, akkor egész életére Yahuwahnak adom, és nem éri borotva a fejét!

¹²Mivel hosszasan imádkozott Yahuwah színe előtt, Eli figyelte az asszony száját. ¹³Chánáh magában beszélt, csak ajka mozgott, de hangja nem hallatszott. Ezért Eli azt gondolta, hogy részeg, ¹⁴és ezt mondta neki: Meddig tart még a részegséged? Józanodj ki mámorodból! ¹⁵Chánáh azonban így válaszolt: Nem, uram! Bánatos lelkű asszony vagyok. Nem ittam bort vagy szeszes italt, hanem a lelkemet öntöttem ki Yahuwah előtt. ¹⁶Ne tartsd szolgálólányodat elvetemült asszonynak, mert nagy bánatom és szomorúságom miatt beszéltem ilyen sokáig. ¹⁷Eli így válaszolt: Menj el Shálomban! Yiszrá'El Elohimja teljesítse kérésedet, amit kértél tőle! ¹⁸Ő pedig ezt mondta: Nézz jóindulattal szolgálólányodra! Azután elment az asszony a maga útjára, evett, és nem volt többé szomorú az arca.

¹⁹Másnap reggel fölkeltek, leborultak Yahuwah előtt, majd visszatértek otthonukba, Rámáhba. Amikor aztán Elkánáh a feleségével, Chánáhval hált, Yahuwahnak gondja volt rá. ²⁰Egy idő múlva Chánáh teherbe esett, fiút szült, és elnevezte Shmu'Elnek, mert ezt mondta: Yahuwahtól kértem őt.

²¹És mikor fölment az az ember, Elkánáh, egész háza népével, hogy bemutassa Yahuwahnak az évenkénti áldozatot, és teljesítse fogadalmát, ²²Chánáh nem ment el, hanem ezt mondta férjének: Majd az elválasztása után viszem el a gyermeket, hogy megjelenjék Yahuwah előtt, és mindörökre ott maradjon. ²³A férje, Elkánáh ezt felelte neki: Tégy úgy, ahogy jónak látod. Maradj itthon, amíg elválasztod. Csak Yahuwah tartsa meg szavát! Otthon maradt tehát az asszony, és szoptatta a fiát, míg el nem választotta.

²⁴Miután elválasztotta, elvitte magával, és vele együtt vitt egy hároméves bikát, egy Efá lisztet, meg egy tömlő bort, és bevitte Yahuwah házába, Shilohba. A gyermek még kicsiny volt. ²⁵Akkor levágták a bikát, a gyermeket pedig bevitték Elihez. ²⁶Az asszony ezt mondta: Kérlek, uram! A te lelked életére esküszöm, uram, hogy én vagyok az az asszony, aki itt állt melletted és imádkozott Yahuwahhoz. ²⁷Ezért a gyermekért imádkoztam, és Yahuwah teljesítette kérésemet, amit kértem tőle. ²⁸Én viszont felajánlom Yahuwahnak. Legyen egész életére felajánlva Yahuwahnak! És leborult ott Yahuwah előtt.

Szójegyzék: Chánáh (חַנָּה— 𐤇𐤍𐤄) – Kegyelem/Kegy • Chofni (חָפְנִי— 𐤇𐤐𐤍𐤉) – Marok / Összetett tenyér • Efá (אֵיפָה— 𐤀𐤉𐤐𐤄) – Gabonamérték (~22 liter) • Efráyim (אֶפְרַיִם— 𐤀𐤐𐤓𐤉𐤌) – Kétszeresen gyümölcsöző (törzs) • Eli (עֵלִי— 𐤏𐤋𐤉) – Felmagasztalt • Elkánáh (אֶלְקָנָה— 𐤀𐤋𐤒𐤍𐤄) – Elohim megszerezte • Elohim (אֱלֹהִים— 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Hatalmas / Hatalmak / Teremtő • HáKohen (הַכֹּהֵן— 𐤄𐤊𐤄𐤍) – A Pap / A Kohen Gádol • Kohen (כֹּהֵן— 𐤊𐤄𐤍) – Pap / Felszentelt szolga • Peninah (פְּנִנָּה— 𐤐𐤍𐤍𐤄) – Gyöngy / Korall / Drágakő • Pinchász (פִּינְחָס— 𐤐𐤉𐤍𐤇𐤎) – Sötét arcú / Rézkígyó szája • Rámáh (רָמָה— 𐤓𐤌𐤄) – Magaslat • Rámátayim-Cofim (הָרָמָתַיִם צוֹפִים— 𐤄𐤓𐤌𐤕𐤉𐤌𐤑𐤅𐤐𐤉𐤌) – Kettős magaslat a cófiták földjén • Shiloh (שִׁילֹה— 𐤔𐤉𐤋𐤄) – Békesség helye • Shmu'El (שְׁמוּאֵל— 𐤔𐤌𐤅𐤀𐤋) – Elohim meghallgatta • Tzeváot (צְבָאוֹת— 𐤑𐤁𐤀𐤅𐤕) – Seregek • Yahuwah (יַהוּהָ— 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Az Örökkévaló Neve / Aki Van, Aki Volt, Aki Lesz • Yiszrá'El (יִשְׂרָאֵל— 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – Aki Elohimmal küzd / Elohim harcosa • Ádoni (אֲדֹנִי— 𐤀𐤃𐤍𐤉) – Uram / Mesterem • Ádonáj (אֲדֹנָי— 𐤀𐤃𐤍𐤉) – Uram / Urak Ura (Yahuwah megszólítása) • Shálom (שָׁלוֹם— 𐤔𐤋𐤅𐤌) – Békesség / Teljesség

¹Akkor így imádkozott Chánáh:

Örvendez szívem Yahuwahban,
fölmagasztaltatott szarvam Yahuwahban.
Felnyílt a szám ellenségeim ellen,
mert örvendezem Yeshuáhdban.

²Nincs olyan szent, mint Yahuwah,
rajtad kívül senki sincsen,
nincs olyan kőszikla,
mint a mi Elohimunk.

³Ne beszéljetek oly sokat, büszkén, gőgösen,
ne hagyja el szátokat kérkedő szó!
Hiszen mindentudó Elohim Yahuwah,
és a tetteket Ő méri le.

⁴A hősök íja összetörik,
de az elesettek erőt öveznek fel.

⁵A jóllakottak elszegődnek kenyérért,
de akik éheztek, jóllaktak.

Hetet szül, aki meddő volt,
és gyászol, akinek sok fia volt.

⁶Yahuwah megöl, és megelevenít,
Sheolba visz, és felhoz onnét.

⁷Yahuwah tesz szegénnyé és gazdaggá,
megaláz és felmagasztal.

⁸Fölemeli a porból a szűkölködőt,
és kiemeli a szemétből a szegényt,
leülteti az előkelőkkel együtt,
és főhelyet juttat neki.

Mert Yahuwahéi a föld oszlopai,
rájuk helyezte a földkerekséget.

⁹Híveinek lábát megőrzi,
de a bűnösök a sötétben vesznek el.

Senkit sem tesz hőssé a maga ereje.

¹⁰Összetörnek, akik Yahuwahval szállnak perbe,
mennydörög ellenük az égben.
Megítéli Yahuwah az egész földet,
de királyát megerősíti,
felemeli Mashiachja szarvát.

¹¹Ezután Elkánáh hazament Rámáhba. A gyermek pedig Yahuwah szolgája lett Eli HáKohen színe előtt.

¹²Eli fiai azonban elvetemült emberek voltak, nem törődtek Yahuwahval. ¹³A Kohenek szokása a néppel szemben az volt, hogy ha valaki áldozatot mutatott be, odament a Kohen szolgája, amikor a húst főzték, kezében a háromágú villával, ¹⁴és beleütötte az üstbe vagy fazékba, bográcsba vagy lábosba, és elvette a Kohen mindazt, ami a villára akadt. Így bántak egész Yiszrá'Ellel, amikor odajártak Shilohba. ¹⁵Sőt mielőtt elfüstölögtették a kövérjét, odament a Kohen szolgája, és ezt mondta az áldozó embernek: Adj a Kohennek sütni való húst, mert nem fogad el tőled főtt húst, csak nyerset! ¹⁶És ha azt felelte neki az az ember, hogy előbb el kell füstölögtetni a kövérjét, és csak azután veheti el, amit megkíván, akkor ezt mondta neki: Most add ide, mert ha nem, erőszakkal is elveszem! ¹⁷Igen nagy volt tehát az ifjak vétke Yahuwah előtt, mert megutálták az emberek Yahuwahnak szóló áldozatot.

¹⁸Shmu'El pedig végezte szolgálatát Yahuwah előtt, és ifjú létére gyolcs Efodot viselt. ¹⁹Anyja kicsiny palástot szokott készíteni, és évről évre elvitte neki, amikor férjével együtt fölment az évenkénti áldozat bemutatására. ²⁰Eli pedig megáldotta Elkánáht feleségével együtt, és ezt mondta: Adjon neked Yahuwah utódot ettől az asszonytól a felajánlott helyett, akit felajánlott Yahuwahnak! Azután hazamentek. ²¹És Yahuwah megemlékezett Chánáhról, s az teherbe esett, és még három fiút és két lányt szült. A gyermek Shmu'El pedig Yahuwahnál növekedett.

²²Eli igen öreg volt. Meghallotta, hogy mi mindent tesznek fiai egész Yiszrá'Ellel, és hogy azokkal az asszonyokkal hálnak, akik a Ohel Mo'ed (Találkozás Sátra) bejáratánál teljesítenek szolgálatot. ²³Ezt mondta nekik: Miért csináltok ilyeneket? Mert hallom gonosz dolgaitokat az egész néptől. ²⁴Ne tegyétek, fiaim, mert nem jó a hír, amit hallok; Yahuwah népét vétekre viszitek. ²⁵Ha ember vétkezik ember ellen, akkor Elohim a közbenjáró, de ha Yahuwah ellen vétkezik valaki, ki járna közben érte? De nem hallgattak apjuk szavára, mert úgy tetszett Yahuwahnak, hogy megöli őket.

²⁶A gyermek Shmu'El pedig nőttön-nőtt, és kedves volt mind Yahuwah előtt, mind az emberek előtt.

²⁷És eljött Elohimnak egy embere Elihez, és így szólt hozzá: Ezt mondta Yahuwah: Világosan kijelentettem magamat atyád háza népének, amikor Mitzráyimban, Pár'oh házában voltak. ²⁸Yiszrá'El valamennyi törzse közül őt választottam ki a Kohen tisztségre, hogy feljárjon oltáromhoz, illatáldozatot mutasson be, és viselje az Efodot Arcom előtt. Atyád háza népének adtam Yiszrá'El fiainak minden tűzáldozatát. ²⁹Miért tapossátok lábbal véresáldozatomat és ételáldozatomat, amelyeket e Mishkán számára parancsoltam? Miért becsülöd fiaidat többre, mint engem, és miért hízlaljátok magatokat népem, Yiszrá'El minden áldozatának a legjavával? ³⁰Ezért így szól Yahuwah, Yiszrá'El Elohimja: Bár határozottan megmondtam, hogy a te házad népe, a te családod fog örökké Arcom előtt járni, most mégis így szól Yahuwah: Nem így lesz! Mert akik engem dicsőítenek, azoknak dicsőséget szerzek, de akik engem megvetnek, gyalázatra jutnak. ³¹Eljön az idő, amikor összetöröm erődet és családod erejét, és nem lesz öreg ember a házadban. ³²Majd meglátod e Mishkán romlását a sok jó helyett, amit tettem volna Yiszrá'Ellel. Bizony nem lesz öreg ember soha a házadban. ³³De valakit nem irtok ki oltárom mellől, hogy epesszem a szemed és gyötörjem a lelked, de házad többsége közönséges emberként hal meg. ³⁴Ez a jel fog bekövetkezni két fiadon, Chofnin és Pinchászon: egy napon halnak meg mindketten. ³⁵De támasztok majd magamnak hűséges Kohent, aki szívem és lelkem szerint cselekszik. Építek neki maradandó házat, és Mashiachom előtt jár minden időben. ³⁶És aki megmarad házad népéből, eljön majd és leborul előtte egy kis pénzért és egy karéj kenyérért, és ezt mondja: Fogadj fel engem a Kohenek egyikévé, hogy ehessem egy falat kenyeret!

Szójegyzék: Chánáh (חַנָּה— 𐤇𐤍𐤄) – Kegyelem/Kegy • Chofni (חָפְנִי— 𐤇𐤐𐤍𐤉) – Marok / Összetett tenyér • Efod (אֵפוֹד— 𐤀𐤐𐤅𐤃) – Koheni mellény / Szolgálati ruha • Eli (עֵלִי— 𐤏𐤋𐤉) – Felmagasztalt • Elkánáh (אֶלְקָנָה— 𐤀𐤋𐤒𐤍𐤄) – Elohim megszerezte • Elohim (אֱלֹהִים— 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Hatalmas / Hatalmak / Teremtő • HáKohen (הַכֹּהֵן— 𐤄𐤊𐤄𐤍) – A Pap / A Kohen Gádol • Kohen (כֹּהֵן— 𐤊𐤄𐤍) – Pap / Felszentelt szolga • Mashiach (מָשִׁיחַ— 𐤌𐤔𐤉𐤇) – Felkent / Messiás • Mishkán (מִשְׁכָּן— 𐤌𐤔𐤊𐤍) – Hajlék / Szentély sátra • Mitzráyim (מִצְרַיִם— 𐤌𐤑𐤓𐤉𐤌) – Egyiptom („kettős szorítás" földje) • Ohel Mo'ed (אֹהֶל מוֹעֵד— 𐤀𐤄𐤋𐤌𐤅𐤏𐤃) – Találkozás Sátra • Pár'oh (פַּרְעֹה— 𐤐𐤓𐤏𐤄) – Fáraó (Egyiptom királyának címe) • Pinchász (פִּינְחָס— 𐤐𐤉𐤍𐤇𐤎) – Sötét arcú / Rézkígyó szája • Rámáh (רָמָה— 𐤓𐤌𐤄) – Magaslat • Sheol (שְׁאוֹל— 𐤔𐤀𐤅𐤋) – Holtak birodalma / Alvilág / Sír • Shiloh (שִׁילֹה— 𐤔𐤉𐤋𐤄) – Békesség helye • Shmu'El (שְׁמוּאֵל— 𐤔𐤌𐤅𐤀𐤋) – Elohim meghallgatta • Yahuwah (יַהוּהָ— 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Az Örökkévaló Neve / Aki Van, Aki Volt, Aki Lesz • Yeshuáh (יְשׁוּעָה— 𐤉𐤔𐤅𐤏𐤄) – Szabadítás / Üdvösség (Yeshuá nevének töve) • Yiszrá'El (יִשְׂרָאֵל— 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – Aki Elohimmal küzd / Elohim harcosa

¹Az ifjú Shmu'El pedig Yahuwah szolgája volt Eli felügyelete alatt. Abban az időben ritkaság volt Yahuwah igéje, nem volt gyakran látomás.

²Egy napon az történt, hogy Eli a szokott helyén feküdt. Szeme már homályosodni kezdett, alig látott. ³Elohim mécsese még nem aludt el, és Shmu'El ott feküdt Yahuwah templomában, ahol Elohim ládája volt. ⁴Yahuwah szólította Shmu'Elt, és ő így felelt: Itt vagyok. ⁵Majd odafutott Elihez, és ezt mondta: Hívtál engem, itt vagyok. Ő azonban így válaszolt: Nem hívtalak, menj vissza, feküdj le! Elment tehát, és lefeküdt.

⁶De újra szólította Yahuwah Shmu'Elt, Shmu'El pedig fölkelt, odament Elihez, és ezt mondta: Hívtál engem, itt vagyok. Ő azonban így felelt: Nem hívtalak, fiam, menj vissza, feküdj le! ⁷Shmu'El még nem ismerte Yahuwaht, mert Yahuwah még nem jelentette ki igéjét neki. ⁸Yahuwah azonban harmadszor is szólította Shmu'Elt. Ő pedig fölkelt, megint odament Elihez, és ezt mondta: Hívtál engem, itt vagyok. Ekkor értette meg Eli, hogy Yahuwah szólítja az ifjút. ⁹Azért ezt mondta Eli Shmu'Elnek: Menj, feküdj le, és ha újból szólít, ezt mondd: Szólj, Yahuwah, mert hallja a te szolgád! Shmu'El elment, és lefeküdt a helyére.

¹⁰Yahuwah pedig eljött, megállt, és szólította, mint azelőtt: Shmu'El, Shmu'El! Shmu'El pedig így felelt: Szólj, mert hallja a te szolgád. ¹¹Akkor Yahuwah ezt mondta Shmu'Elnek: Én olyan dolgot fogok véghezvinni Yiszrá'Elben, hogy aki csak hallja, belecsendül a két füle. ¹²Azon a napon beteljesítem Elin mindazt, amit megmondtam háza népéről. Elkezdem, és bevégzem. ¹³Mert megjelentettem neki, hogy minden időkre szóló ítéletet tartok háza népén azért a bűnért, amelyről tudta, hogy fiai azzal átkot vonnak magukra, és mégsem fenyítette meg őket. ¹⁴Ezért megesküdtem Eli háza népének, hogy sohasem lehet kiengesztelni Eli háza népének a bűnét sem véres-, sem ételáldozattal.

¹⁵Shmu'El pedig feküdt egész reggelig, és akkor kitárta Yahuwah házának az ajtóit. De Shmu'El nem merte megmondani Elinek a látomást. ¹⁶Eli azonban hívta Shmu'Elt és ezt mondta: Fiam! Shmu'El! Ő pedig felelt: Itt vagyok. ¹⁷Eli megkérdezte: Mit jelentett ki neked? Ne titkold el előttem! Úgy segítsen meg téged Elohim most és ezután is, ahogyan eltitkolsz előttem csak egy szót is mindabból, amit kijelentett neked! ¹⁸Elmondott azért neki Shmu'El mindent, semmit sem titkolt el előtte. Eli pedig ezt mondta: Ő Yahuwah. Tegye azt, amit jónak lát.

¹⁹Shmu'El felnövekedett. Yahuwah pedig vele volt, és semmit sem engedett földre hullani igéiből. ²⁰És megtudta egész Yiszrá'El Dántól Be'er-Sheváig, hogy Yahuwah prófétájául rendelte Shmu'Elt. ²¹Yahuwah még többször is megjelent Shilohban azután, hogy kijelentette magát Shmu'Elnek Shilohban Yahuwah igéje által.

Szójegyzék: Dán (דָּן— 𐤃𐤍) – Bíró/Ítélő(törzs) • Eli (עֵלִי— 𐤏𐤋𐤉) – Felmagasztalt • Elohim (אֱלֹהִים— 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Hatalmas / Hatalmak / Teremtő • Shiloh (שִׁילֹה— 𐤔𐤉𐤋𐤄) – Békesség helye • Shmu'El (שְׁמוּאֵל— 𐤔𐤌𐤅𐤀𐤋) – Elohim meghallgatta • Yahuwah (יַהוּהָ— 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Az Örökkévaló Neve / Aki Van, Aki Volt, Aki Lesz • Yiszrá'El (יִשְׂרָאֵל— 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – Aki Elohimmal küzd/Elohim harcosa

¹Shmu'El beszéde eljutott egész Yiszrá'Elhez. Yiszrá'El azután hadba vonult a Pelishtiek ellen, és tábort ütöttek Eben-HáEzer mellett, mert a Pelishtiek már Afekban táboroztak. ²A Pelishtiek csatarendbe álltak Yiszrá'Ellel szemben, heves harc kezdődött, és vereséget szenvedett Yiszrá'El a Pelishtiektől, akik levágtak a harcmezőn mintegy négyezer embert. ³A hadinép visszavonult a táborba, és Yiszrá'El vénei ezt mondták: Miért vert meg ma Yahuwah bennünket a Pelishtiek előtt? Hozzuk el ide Shilohból Yahuwah szövetségládáját, jöjjön közénk, és szabadítson meg bennünket ellenségeink kezéből! ⁴Ekkor a nép követeket küldött Shilohba, és elhozták onnan Yahuwah Tzeváotnak, a K'ruvimon trónolónak, a szövetségládáját. Eli két fia, Chofni és Pinchász is ott volt Elohim szövetségládájával.

⁵Amikor Yahuwah szövetségládája megérkezett a táborba, egész Yiszrá'El olyan nagy ujjongásba tört ki, hogy még a föld is megrendült bele. ⁶Meghallották a Pelishtiek is a hangos ujjongást, és ezt mondták: Miféle nagy ujjongás hallatszik az Ivrik táborából? És megtudták, hogy Yahuwah ládája érkezett meg a táborba. ⁷Ekkor félelem fogta el a Pelishtieket, és ezt mondták: Elohim jött a táborba! Jaj nekünk – mondták –, mert ilyen még nem volt sohasem! ⁸Jaj nekünk! Ki ment meg bennünket ezeknek a hatalmas Elohim kezéből? Ezek azok az Elohim, akik mindenféle csapással sújtották Mitzráyimot a pusztában! ⁹Pelishtiek! Legyetek erősek, legyetek férfiak, különben szolgái lesztek az Ivriknek, ahogyan ők szolgáltak nektek. Legyetek férfiak, harcoljatok! ¹⁰Harcoltak is a Pelishtiek, és vereséget szenvedett Yiszrá'El.

¹¹Ki-ki a sátrához menekült, mert a vereség igen nagy volt. Elesett Yiszrá'Elből harmincezer gyalogos. Elvették Elohim ládáját is. Eli két fia, Chofni és Pinchász is meghalt.

¹²Egy Binyámini férfi elfutott a csatatérről, és még aznap megérkezett Shilohba megszaggatott ruhában és földdel a fején. ¹³Amikor megérkezett, Eli ott ült székén az út mentén figyelve, mert szíve remegett Elohim ládája miatt. Amikor megérkezett az az ember a városba és megmondta a hírt, jajgatott az egész város. ¹⁴Meghallva a hangos jajgatást, ezt kérdezte Eli: Mi ez a nagy lárma? Akkor az az ember gyorsan odament, és megmondta Elinek. ¹⁵Eli akkor már kilencvennyolc éves volt, szemei megmerevedtek, és nem látott. ¹⁶Az az ember ezt mondta Elinek: A csatatérről jövök, a csatatérről futottam el ma! Eli ezt kérdezte: Mi történt, fiam? ¹⁷A hírnök így felelt: Megfutamodott Yiszrá'El a Pelishtiek előtt, és igen nagy vereség érte a népet. Meghalt két fiad, Chofni és Pinchász is, sőt Elohim ládáját is elvették! ¹⁸Amikor Elohim ládáját említette, Eli hátraesett a székről, a kapu oldalára, és a nyakát szegve meghalt, mert már öreg és elnehezedett ember volt. Negyven évig volt Yiszrá'El bírája.

¹⁹A menye, Pinchász felesége pedig terhes volt, közel a szüléshez. Amikor meghallotta a hírt, hogy elvették Elohim ládáját, és meghalt az apósa meg a férje is, összegörnyedt és szült, mert rájöttek a szülési fájdalmak. ²⁰És amikor haldoklott, ezt mondták a mellette álló asszonyok: Ne félj, mert fiút szültél! De ő nem felelt, nem is figyelt oda, ²¹hanem elnevezte a gyermeket Ikábodnak, ami azt jelenti: Odavan Yiszrá'El dicsősége; mert elvették Elohim ládáját, és odalett az apósa, meg a férje is. ²²Ezért mondta: Odavan Yiszrá'El dicsősége, mert elvették Elohim ládáját.

Szójegyzék: Afek (אֲפֵק— 𐤀𐤐𐤒) – Erősség / Vár • Binyámin (בִּנְיָמִין— 𐤁𐤍𐤉𐤌𐤉𐤍) – Jobb kéz fia (törzs) • Chofni (חָפְנִי— 𐤇𐤐𐤍𐤉) – Marok / Összetett tenyér • Eben-HáEzer (אֶבֶן הָעֵזֶר— 𐤀𐤁𐤍𐤄𐤏𐤆𐤓) – A Segítség köve • Eli (עֵלִי— 𐤏𐤋𐤉) – Felmagasztalt • Elohim (אֱלֹהִים— 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Hatalmas / Hatalmak / Teremtő; idegen elohim esetén: bálvány / szellemiség • Ikábod (אִי־כָבוֹד— 𐤀𐤉𐤊𐤁𐤅𐤃) – Nincs dicsőség / Odavan a dicsőség • Ivri (עִבְרִי— 𐤏𐤁𐤓𐤉) – Héber / Átkelő • K'ruvim (כְּרוּבִים— 𐤊𐤓𐤅𐤁𐤉𐤌) – Kerubok / Trónőrző angyali lények • Mitzráyim (מִצְרַיִם— 𐤌𐤑𐤓𐤉𐤌) – Egyiptom / Szorongatás földje • Pelishti (פְּלִשְׁתִּי— 𐤐𐤋𐤔𐤕𐤉) – Filiszteus / Vándorló • Pinchász (פִּינְחָס— 𐤐𐤉𐤍𐤇𐤎) – Sötét arcú / Rézkígyó szája • Shiloh (שִׁילֹה— 𐤔𐤉𐤋𐤄) – Békesség helye • Shmu'El (שְׁמוּאֵל— 𐤔𐤌𐤅𐤀𐤋) – Elohim meghallgatta • Tzeváot (צְבָאוֹת— 𐤑𐤁𐤀𐤅𐤕) – Seregek • Yahuwah (יַהוּהָ— 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Az Örökkévaló Neve / Aki Van, Aki Volt, Aki Lesz • Yiszrá'El (יִשְׂרָאֵל— 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – Aki Elohimmal küzd / Elohim harcosa

¹A Pelishtiek pedig fogták Elohim ládáját, és elvitték Eben-HáEzerből Áshdodba. ²Fogták a Pelishtiek Elohim ládáját, bevitték Dágon házába, és odatették Dágon mellé. ³Amikor az Áshdodiak másnap korán fölkeltek, íme, Dágon arcra borulva feküdt a földön Yahuwah ládája előtt. Akkor fogták Dágont és visszatették a helyére. ⁴Amikor másnap reggel korán fölkeltek, íme, Dágon arcra borulva feküdt a földön Yahuwah ládája előtt, Dágon feje és két tenyere pedig levágva hevert a küszöbön; csak maga Dágon maradt meg rajta. ⁵Ezért nem lépnek Dágon papjai és mindazok, akik Dágon házába járnak Áshdodban, Dágon küszöbére mind a mai napig.

⁶Ezután ránehezedett Yahuwah keze az Áshdodiakra, elborzasztotta őket, és fekélyekkel verte meg Áshdodot és határait. ⁷Amikor látták Áshdod polgárai, hogy így áll a dolog, azt mondták: Ne lakjék nálunk Yiszrá'El Elohimjának a ládája, mert a keze ránk nehezedett, meg elohimunkra, Dágonra. ⁸Üzenetet küldtek azért a Pelishtiek összes városfejedelmének, összegyűjtötték őket, és ezt mondták: Mit tegyünk Yiszrá'El Elohimjának a ládájával? Azok ezt felelték: Kerüljön Gátba Yiszrá'El Elohimjának a ládája! Át is vitték oda Yiszrá'El Elohimjának a ládáját. ⁹De miután odavitték, Yahuwah keze a városra nehezedett; igen nagy rémület támadt, mert megverte a város apraját-nagyját, és fekélyek támadtak rajtuk. ¹⁰Elküldték azért Elohim ládáját Ekronba. De amikor Ekronba érkezett Elohim ládája, az Ekroniak jajgatni kezdtek, és ezt mondták: Hozzám hozták Yiszrá'El Elohimjának a ládáját, hogy megöljön engem és népemet! ¹¹Üzenetet küldtek azért a Pelishtiek összes városfejedelmének, összegyűjtötték őket, és ezt mondták: Küldjétek el innen Yiszrá'El Elohimjának a ládáját, térjen vissza a helyére, ne öljön meg engem és népemet! Mert halálos rémület támadt az egész városban, súlyosan rájuk nehezedett Elohim keze. ¹²És azokat az embereket, akik nem haltak meg, annyira gyötörték a fekélyek, hogy az égig hatott a város jajkiáltása.

Szójegyzék: Áshdod (אַשְׁדּוֹד— 𐤀𐤔𐤃𐤅𐤃) – Pelishti város / „Pusztító" • Dágon (דָּגוֹן— 𐤃𐤂𐤅𐤍) – Pelishti bálvány (hal-alakú) • Eben-HáEzer (אֶבֶן הָעֵזֶר— 𐤀𐤁𐤍𐤄𐤏𐤆𐤓) – A Segítség köve • Ekron (עֶקְרוֹן— 𐤏𐤒𐤓𐤅𐤍) – Pelishti város • Elohim (אֱלֹהִים— 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Hatalmas / Hatalmak / Teremtő; idegen elohim esetén: bálvány / szellemiség • Gát (גַּת— 𐤂𐤕) – Pelishti város / „szőlőprés" • Kohen (כֹּהֵן— 𐤊𐤄𐤍) – Pap / Felszentelt szolga; idegen elohim esetén: bálványpap • Pelishti (פְּלִשְׁתִּי— 𐤐𐤋𐤔𐤕𐤉) – Filiszteus / Vándorló • Yahuwah (יַהוּהָ— 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Az Örökkévaló Neve / Aki Van, Aki Volt, Aki Lesz • Yiszrá'El (יִשְׂרָאֵל— 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – Aki Elohimmal küzd / Elohim harcosa

¹Yahuwah ládája hét hónapig volt a Pelishtiek földjén. ²Akkor hívatták a Pelishtiek a papokat és a jósokat, és megkérdezték: Mit tegyünk Yahuwah ládájával? Mondjátok meg, hogyan juttassuk vissza a helyére? ³Ők azt felelték: Ha el akarjátok küldeni Yiszrá'El Elohimjának a ládáját, ne üresen küldjétek, hanem vétekáldozatot is küldjetek vele. Akkor meggyógyultok, és megtudjátok, hogy Elohim miért nem tér el tőletek a keze. ⁴Erre azt mondták: Milyen vétekáldozatot kell adnunk? Ők így feleltek: Öt aranyfekélyt és öt aranyegeret a Pelishtiek városfejedelmeinek a száma szerint, mert ugyanaz a csapás sújt mindenkit a városfejedelmekkel együtt. ⁵Készítsétek el a fekélyek és a földet pusztító egerek képmását. Így adjatok dicsőséget Yiszrá'El Elohimjának, akkor talán enyhít a kezén, leveszi rólatok, elohimjaitokról és országotokról. ⁶Miért keményítenétek meg a szíveteket, ahogyan a Mitzráyimiak és Pár'oh megkeményítette a szívét? Nem úgy volt-e, hogy amikor csúffá tette őket, el kellett bocsátaniuk őket, és elmehettek? ⁷Készítsetek azért egy új szekeret, és hozzatok két borjas tehenet, amelyeken még nem volt járom. Fogjátok be a teheneket a szekérbe, borjaikat pedig vigyétek vissza. ⁸Azután fogjátok Yahuwah ládáját, és tegyétek a szekérre. Az aranyholmit pedig, amit vétekáldozatul adtok, tegyétek mellé egy ládikóba, úgy bocsássátok el, hadd menjen! ⁹Azután figyeljetek: ha a saját határa felé, Beit-Shemes felé tart, akkor ő okozta nekünk ezt a nagy bajt. Ha pedig nem, abból megtudjuk, hogy nem az ő keze sújtott bennünket, hanem véletlenül történt ez velünk.

¹⁰Az emberek tehát így jártak el: fogtak két borjas tehenet, befogták a szekérbe, borjaikat pedig bezárták. ¹¹Azután föltették a szekérre Yahuwah ládáját meg a ládikót az aranyegerekkel és a kelések képmásával. ¹²A tehenek pedig egyenesen rátértek a Beit-Shemes felé vivő útra, és folyton bőgve mentek előre az úton; nem tértek le sem jobbra, sem balra. A Pelishtiek városfejedelmei pedig mentek utánuk Beit-Shemes határáig. ¹³A Beit-Shemesiek éppen búzát arattak a völgyben. Föltekintettek, meglátták a ládát, és örvendeztek a láttára. ¹⁴A szekér eljutott a Beit-Shemesi Yahu'Shuáh mezejére, és ott megállt. Volt ott egy nagy kő. Fölhasogatták a szekér fáját, és föláldozták a teheneket égőáldozatul Yahuwahnak. ¹⁵A Levik pedig levették Yahuwah ládáját és a mellette levő ládikót, amelyben az aranyholmi volt, és rátették a nagy kőre. A Beit-Shemesi emberek égőáldozatokat és véresáldozatokat mutattak be azon a napon Yahuwahnak. ¹⁶Amikor látta ezt a Pelishtiek öt városfejedelme, visszatértek Ekronba azon a napon. ¹⁷Ennyi kelés formájú aranytárgyat adtak a Pelishtiek Yahuwahnak vétekáldozatul: Áshdodért egyet, Ázáhért egyet, Áshkelonért egyet, Gátért egyet és Ekronért is egyet.

¹⁸Aranyegér pedig annyi volt, ahány városa volt az öt Pelishti városfejedelemnek: az erős városok a kerítetlen falvakkal együtt. Az a nagy kő, amelyre Yahuwah ládáját helyezték, ma is ott van a Beit-Shemesi Yahu'Shuáh mezején mind a mai napig.

¹⁹De megverte Yahuwah a Beit-Shemesi embereket, mert belenéztek Yahuwah ládájába. Megölt a nép közül hetven embert. A nép gyászolt, mert nagy csapással sújtotta a népet Yahuwah. ²⁰Azért ezt mondták a Beit-Shemesi emberek: Ki állhat meg Yahuwahnak, ennek a szent Elohimnak a színe előtt? És kihez menjen fel tőlünk? ²¹Követeket küldtek azért Kiryat-Ye'árim lakosaihoz ezzel az üzenettel: A Pelishtiek visszaküldték Yahuwah ládáját. Jöjjetek le, vigyétek fel magatokhoz!

Szójegyzék: Áshdod (אַשְׁדּוֹד— 𐤀𐤔𐤃𐤅𐤃) – Pelishti város / „Pusztító" • Áshkelon (אַשְׁקְלוֹן— 𐤀𐤔𐤒𐤋𐤅𐤍) – Pelishti város / „Mérés, súly" • Ázáh (עַזָּה— 𐤏𐤆𐤄) – Pelishti város / „Erős" (Gáza) • Beit-Shemes (בֵּית שֶׁמֶשׁ— 𐤁𐤉𐤕𐤔𐤌𐤔) – A Nap háza (Yiszrá'El-i város Yehudáh határán) • Ekron (עֶקְרוֹן— 𐤏𐤒𐤓𐤅𐤍) – Pelishti város • Elohim (אֱלֹהִים— 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Hatalmas / Hatalmak / Teremtő; idegen elohim esetén: bálvány / szellemiség • Gát (גַּת— 𐤂𐤕) – Pelishti város / „szőlőprés" • Kiryat-Ye'árim (קִרְיַת יְעָרִים— 𐤒𐤓𐤉𐤕𐤉𐤏𐤓𐤉𐤌) – Erdők városa • Kohen (כֹּהֵן— 𐤊𐤄𐤍) – Yahuwah felszentelt papja / szolgája • Levi (לֵוִי— 𐤋𐤅𐤉) – Csatlakozó / Levitai törzs tagja • Mitzráyim (מִצְרַיִם— 𐤌𐤑𐤓𐤉𐤌) – Egyiptom / Szorongatás földje • Pár'oh (פַּרְעֹה— 𐤐𐤓𐤏𐤄) – Fáraó / Egyiptom királyának címe • Pelishti (פְּלִשְׁתִּי— 𐤐𐤋𐤔𐤕𐤉) – Filiszteus / Vándorló • Yahu'Shuáh (יְהוֹשֻׁעַ— 𐤉𐤄𐤅𐤔𐤏) – Yahuwah a szabadítás (itt: Beit-Shemesi személy) • Yahuwah (יַהוּהָ— 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Az Örökkévaló Neve / Aki Van, Aki Volt, Aki Lesz • Yiszrá'El (יִשְׂרָאֵל— 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – Aki Elohimmal küzd / Elohim harcosa

¹Ekkor elmentek a Kiryat-Ye'árimiak, elvitték Yahuwah ládáját, és bevitték AviNadáv házába, a dombra. Fiát, El'azárt pedig fölszentelték, hogy őrizze Yahuwah ládáját. ²Attól a naptól fogva, hogy a láda Kiryat-Ye'árimban volt, sok idő, mégpedig húsz esztendő telt el. És Yiszrá'El egész háza sóhajtozott Yahuwah után.

³Akkor ezt mondta Shmu'El Yiszrá'El egész házának: Ha tiszta szívből akartok megtérni Yahuwahhoz, akkor távolítsátok el magatok közül az idegen elohimokat és Áshtárotokat. Irányítsátok szíveteket Yahuwah felé, egyedül neki szolgáljatok, akkor majd megment benneteket a Pelishtiek kezéből. ⁴Akkor eltávolították Yiszrá'El fiai a Bá'álokat és Áshtárotokat, és egyedül Yahuwahnak szolgáltak.

⁵Majd ezt mondta Shmu'El: Gyűjtsétek össze egész Yiszrá'Elt Mitzpáhba, és imádkozni fogok értetek Yahuwahhoz. ⁶Összegyűltek tehát Mitzpáhba, vizet merítettek, és kiöntötték Yahuwah előtt. Böjtöltek azon a napon, és ezt mondták: Vétkeztünk Yahuwah ellen! Shmu'El pedig igazságot szolgáltatott Yiszrá'El fiainak Mitzpáhban. ⁷A Pelishtiek azonban meghallották, hogy Yiszrá'El fiai összegyűltek Mitzpáhba, azért fölvonultak a Pelishtiek városfejedelmei Yiszrá'El ellen. Amikor ezt meghallották Yiszrá'El fiai, félelem fogta el őket a Pelishtiek miatt, és ezt mondták Yiszrá'El fiai Shmu'Elnek: ⁸Ne szűnj meg kiáltani értünk Elohimunkhoz, Yahuwahhoz, hogy szabadítson meg bennünket a Pelishtiek kezéből! ⁹Shmu'El fogott egy szopós bárányt, és feláldozta teljes égőáldozatul Yahuwahnak. És Shmu'El Yahuwahhoz kiáltott Yiszrá'Elért, Yahuwah pedig meghallgatta. ¹⁰Mialatt Shmu'El az égőáldozatot mutatta be, előrenyomultak a Pelishtiek, hogy megütközzenek Yiszrá'Ellel. Yahuwah azonban hatalmas hangon mennydörgött azon a napon a Pelishtiek fölött, és úgy megzavarodtak, hogy vereséget szenvedtek Yiszrá'Eltől. ¹¹Ekkor Yiszrá'Eliek kivonultak Mitzpáhból, üldözték a Pelishtieket, és vágták őket egészen Beit-Kárig.

¹²Shmu'El pedig fogott egy követ, felállította Mitzpáh és Shen között, és elnevezte Eben-HáEzernek, mert ezt mondta: Mindeddig megsegített bennünket Yahuwah! ¹³Így kellett a Pelishtieknek megalázkodniuk, és nem hatoltak be többé Yiszrá'El területére, mert Yahuwah keze sújtotta a Pelishtieket Shmu'El egész életében. ¹⁴Visszakerültek Yiszrá'Elhez azok a városok is, amelyeket elvettek a Pelishtiek Yiszrá'Eltől, Ekrontól egészen Gátig. Azok határát is kiszabadította Yiszrá'El a Pelishtiek kezéből. Így lett béke Yiszrá'El és az Emoriak között.

¹⁵Shmu'El egész életében Yiszrá'El bírája volt. ¹⁶Évről évre útra kelt, bejárta Beit-Elt, Gilgált és Mitzpáht, és igazságot szolgáltatott Yiszrá'Elnek mindezeken a helyeken. ¹⁷De mindig visszatért Rámáhba, mert ott volt a háza, és ott is igazságot szolgáltatott Yiszrá'Elnek, és ott épített oltárt Yahuwahnak.

Szójegyzék: Áshtárot (עַשְׁתָּרוֹת— 𐤏𐤔𐤕𐤓𐤅𐤕) – Kánaáni termékenység-Elohimnő bálványa (Astarte) • AviNadáv (אֲבִינָדָב— 𐤀𐤁𐤉𐤍𐤃𐤁) – Atyám nemeslelkű / Nemes atya • Bá'ál (בַּעַל— 𐤁𐤏𐤋) – Pogány bálvány / „Úr" • Beit-El (בֵּית־אֵל— 𐤁𐤉𐤕𐤀𐤋) – Elohim háza • Beit-Kár (בֵּית כָּר— 𐤁𐤉𐤕𐤊𐤓) – A legelő háza • Eben-HáEzer (אֶבֶן הָעֵזֶר— 𐤀𐤁𐤍𐤄𐤏𐤆𐤓) – A Segítség köve • Ekron (עֶקְרוֹן— 𐤏𐤒𐤓𐤅𐤍) – Pelishti város • El'azár (אֶלְעָזָר— 𐤀𐤋𐤏𐤆𐤓) – Elohim segített • Elohim (אֱלֹהִים— 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Hatalmas / Hatalmak / Teremtő; idegen elohim esetén: bálvány / szellemiség • Emori (אֱמֹרִי— 𐤀𐤌𐤓𐤉) – Kánaáni nép / „Hegyvidéki" • Gát (גַּת— 𐤂𐤕) – Pelishti város / „szőlőprés" • Gilgál (גִּלְגָּל— 𐤂𐤋𐤂𐤋) – Kör / Elgördítés (szent hely) • Kiryat-Ye'árim (קִרְיַת יְעָרִים— 𐤒𐤓𐤉𐤕𐤉𐤏𐤓𐤉𐤌) – Erdők városa • Kohen (כֹּהֵן— 𐤊𐤄𐤍) – Yahuwah felszentelt papja / szolgája • Mitzpáh (מִצְפָּה— 𐤌𐤑𐤐𐤄) – Őrtorony / Kilátóhely • Pelishti (פְּלִשְׁתִּי— 𐤐𐤋𐤔𐤕𐤉) – Filiszteus / Vándorló • Rámáh (רָמָה— 𐤓𐤌𐤄) – Magaslat • Shen (שֵׁן— 𐤔𐤍) – Fog (sziklaalakzat, határpont) • Shmu'El (שְׁמוּאֵל— 𐤔𐤌𐤅𐤀𐤋) – Elohim meghallgatta • Yahuwah (יַהוּהָ— 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Az Örökkévaló Neve / Aki Van, Aki Volt, Aki Lesz • Yiszrá'El (יִשְׂרָאֵל— 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – Aki Elohimmal küzd / Elohim harcosa

¹Amikor megöregedett Shmu'El, a fiait tette Yiszrá'El bíráivá. ²Elsőszülött fiának Yo'el volt a neve, a másodiknak Aviyáh. Be'er-Sheván bíráskodtak. ³Fiai azonban nem az ő útján jártak, hanem a maguk hasznát keresték; kenőpénzt fogadtak el, és elferdítették az igazságot.

⁴Összegyűltek azért Yiszrá'El vénei, és elmentek Shmu'Elhez Rámáhba. ⁵Ezt mondták neki: Te már megöregedtél, fiaid pedig nem a te utadon járnak. Tégy valakit királyunkká, hogy ő bíráskodjék fölöttünk, ahogyan az minden népnél szokás! ⁶Shmu'El azonban rosszallotta, hogy ezt mondták: Adj nekünk királyt, hogy bíráskodjék fölöttünk! És imádkozott Shmu'El Yahuwahhoz. ⁷Yahuwah pedig ezt mondta Shmu'Elnek: Hallgass a nép szavára mindenben, amit mondanak, mert nem téged vetettek meg, hanem engem vetettek meg, hogy ne legyek a királyuk. ⁸Veled is ugyanúgy cselekszenek, ahogyan velem cselekedtek, mióta kihoztam őket Mitzráyimból, mindmáig: elhagytak, és más elohimokat szolgáltak. ⁹Hallgass tehát a szavukra, de szigorúan figyelmeztesd őket, és mondd meg nekik, hogy mi lesz a király szokása, aki uralkodni fog felettük.

¹⁰Ekkor Shmu'El elmondta Yahuwah minden szavát a népnek, amely királyt kért tőle. ¹¹Ez lesz a királynak a szokása – mondta –, aki uralkodni fog fölöttetek. Fiaitokat elveszi, harci kocsijaihoz meg lovasaihoz osztja be őket, és futnak harci kocsija előtt. ¹²Kapitányokká teszi őket ezer ember felett, és kapitányokká ötven ember felett. Velük szántatja szántóföldjét, és velük végezteti aratását, velük készítteti hadifölszerelését és a harci kocsik fölszerelését. ¹³Leányaitokat meg elviszi kenőcskészítőknek, szakácsnőknek és sütőnőknek. ¹⁴Legjobb szántóföldjeiteket, szőlőiteket és olajfa-kertjeiteket elveszi, és hivatalnokainak adja. ¹⁵Vetéseitekből és szőlőitekből tizedet szed, és udvari embereinek meg hivatalnokainak adja. ¹⁶Szolgáitokat és szolgálóitokat, marháitok javát, még a szamaraitokat is elveszi, és a maga munkáját végezteti velük. ¹⁷Nyájaitokból tizedet szed, ti pedig a szolgái lesztek. ¹⁸Akkor majd panaszkodtok királyotok miatt, akit magatoknak választottatok, de akkor már nem válaszol Yahuwah.

¹⁹A nép azonban nem akart Shmu'El szavára hallgatni, hanem ezt mondták neki: Mégis legyen királyunk! ²⁰Olyanok akarunk lenni, mint minden más nép: királyunk bíráskodjék fölöttünk, ő vonuljon előttünk, és harcolja meg harcainkat. ²¹Shmu'El végighallgatta a nép beszédét, és elmondta Yahuwahnak. ²²Yahuwah pedig így felelt Shmu'Elnek: Hallgass a szavukra, és válassz nekik királyt! Shmu'El ezt mondta Yiszrá'El férfiainak: Menjen mindenki a maga városába!

Szójegyzék: Aviyáh (אֲבִיָּה— 𐤀𐤁𐤉𐤄) – Yahuwah az atyám • Be'er-Shevá (בְּאֵר שָׁבַע— 𐤁𐤀𐤓𐤔𐤁𐤏) – Hét kútja / Eskü kútja • Elohim (אֱלֹהִים— 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Hatalmas / Hatalmak / Teremtő; idegen elohim esetén: bálvány / szellemiség • Mitzráyim (מִצְרַיִם— 𐤌𐤑𐤓𐤉𐤌) – Egyiptom / Szorongatás földje • Rámáh (רָמָה— 𐤓𐤌𐤄) – Magaslat • Shmu'El (שְׁמוּאֵל— 𐤔𐤌𐤅𐤀𐤋) – Elohim meghallgatta • Yahuwah (יַהוּהָ— 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Az Örökkévaló Neve / Aki Van, Aki Volt, Aki Lesz • Yiszrá'El (יִשְׂרָאֵל— 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – Aki Elohimmal küzd / Elohim harcosa • Yo'el (יוֹאֵל— 𐤉𐤅𐤀𐤋) – Yahuwah az El / Yahuwah az Elohim

¹Volt egy Binyámini származású tekintélyes vitéz Binyáminban, akinek Kish volt a neve, Avi'Elnek a fia, aki Tzeror fia, aki Bekorát fia, aki Afiyách fia volt. ²Volt neki egy Shá'ul nevű fia, jó megjelenésű ifjú. Nem volt nála különb Yiszrá'El fiai között; egy fejjel magasabb volt az egész népnél.

³Egyszer elvesztek Kishnek, Shá'ul apjának a szamarai. Kish ezt mondta a fiának, Shá'ulnak: Végy magad mellé egy legényt, indulj útnak, és keresd meg a szamarakat! ⁴Bejárták Efráyim hegyvidékét, és bejárták Shálisháh földjét, de nem találták meg. Majd bejárták Shá'alim földjét, de ott sem voltak. Végül bejárták Binyámin földjét, de nem találták meg. ⁵Amikor Tzuf földjére értek, ezt mondta Shá'ul a vele levő legénynek: Gyere, menjünk vissza, különben apám értünk fog már aggódni, nem a szamarakért. ⁶De ő így felelt neki: Nézd, Elohim embere itt van ebben a városban. Tiszteletre méltó ez az ember, mert minden beteljesedik, amit mond. Menjünk el hozzá, talán meg tudja mondani nekünk, hogy melyik úton menjünk. ⁷Shá'ul ezt mondta legényének: Jól van, menjünk, de mit viszünk annak az embernek? Hiszen a kenyér elfogyott a tarisznyából, és nincs mit vinnünk ajándékba Elohim emberének. Mi van nálunk? ⁸A legény megint válaszolt Shá'ulnak: Nézd, van nálam egy negyed Shekel ezüst. Odaadom Elohim emberének, hogy mutassa meg nekünk az utat. ⁹Azelőtt ezt mondták Yiszrá'Elben, ha valaki elment Elohimot megkérdezni: Gyertek, menjünk el a látóhoz! Mert akit ma prófétának neveznek, azt régebben látónak hívták. ¹⁰Akkor ezt mondta Shá'ul a legénynek: Jól beszélsz! Gyere, menjünk! Elmentek tehát abba a városba, ahol Elohim embere lakott.

¹¹Amikor a domboldalon mentek fölfelé a városba, leányokkal találkoztak, akik vizet meríteni jöttek. Megszólították őket: Itt van-e a látó? ¹²Ők pedig így válaszoltak nekik: Igen, éppen itt van! Csak siess, mert ma érkezett a városba, hiszen ma áldozati lakomája lesz a népnek a magaslaton. ¹³Ha bementek a városba, még ott találjátok, mielőtt fölmegy enni a magaslatra, mert nem eszik addig a nép, amíg ő meg nem érkezik. Ő áldja meg az áldozatot, és azután esznek a meghívottak. Csak menjetek föl, most ott találjátok! ¹⁴Fölmentek tehát a városba. Éppen beérkeztek oda, amikor jött velük szembe kifelé Shmu'El, hogy fölmenjen a magaslatra.

¹⁵Yahuwah pedig ezt jelentette ki Shmu'Elnek egy nappal Shá'ul érkezése előtt: Holnap ilyenkor egy embert küldök hozzád Binyámin földjéről. ¹⁶Kend fel őt népem, Yiszrá'El vezérévé, mert ő szabadítja meg népemet a Pelishtiek kezéből. Hiszen láttam népem nyomorúságát, mert feljutott hozzám a segélykiáltása. ¹⁷Amikor Shmu'El meglátta Shá'ult, ezt mondta neki Yahuwah: Ez az az ember, akiről azt mondtam neked, hogy ő fog uralkodni népemen. ¹⁸Shá'ul pedig Shmu'Elhez lépett a kapu alatt, és megkérdezte: Mondd meg nekem, hol van itt a látó háza? ¹⁹Shmu'El így felelt Shá'ulnak: Én vagyok a látó. Menj föl előttem a magaslatra, és egyetek ma velem! Reggel majd elbocsátalak, és azt is megmondom neked, amin gondolkozol. ²⁰A ma három napja elveszett szamarak miatt pedig ne bánkódj, mert megkerültek. Különben is kié Yiszrá'El minden vágya? A tiéd és egész családodé! ²¹Shá'ul azonban így felelt: De hiszen én Binyámini vagyok, Yiszrá'El legkisebb törzséből való! Nemzetségem pedig a legkisebb Binyámin törzsének összes nemzetsége között! Miért beszélsz hát így hozzám?

²²Shmu'El azonban fogta Shá'ult és a legényét, bevezette őket a terembe, és nekik adta a főhelyet a meghívottak között, akik mintegy harmincan voltak. ²³A szakácsnak pedig ezt mondta Shmu'El: Add ide azt az adagot, amelyet odaadtam neked, és amelyről azt mondtam, hogy tedd félre. ²⁴A szakács elővette a combot és ami rajta volt, és odatette Shá'ul elé. Shmu'El pedig ezt mondta: Itt a félretett rész. Vedd magad elé, és egyél, mert erre az alkalomra tartogattuk neked, amikor meghívtam a népet. És Shá'ul együtt evett azon a napon Shmu'Ellel. ²⁵Majd lementek a magaslatról a városba, és a háztetőn beszélgetett Shmu'El Shá'ullal. ²⁶De korán fölkeltek, mert amikor hajnalodni kezdett, fölkiáltott Shmu'El Shá'ulnak a háztetőre: Kelj föl, el akarlak bocsátani! Shá'ul fölkelt, és ketten Shmu'Ellel együtt kimentek az utcára. ²⁷És amikor leértek a város végére, ezt mondta Shmu'El Shá'ulnak: Mondd a legénynek, hogy kerüljön elénk. Az eléjük került. Te pedig most állj meg, hogy elmondjam neked Elohim beszédét.

Szójegyzék: Afiyách (אֲפִיחַ— 𐤀𐤐𐤉𐤇) – Megújul / Megéled • Avi'El (אֲבִיאֵל— 𐤀𐤁𐤉𐤀𐤋) – El az atyám • Bekorát (בְּכוֹרַת— 𐤁𐤊𐤅𐤓𐤕) – Elsőszülöttség • Binyámin (בִּנְיָמִין— 𐤁𐤍𐤉𐤌𐤉𐤍) – Jobb kéz fia (törzs) • Efráyim (אֶפְרַיִם— 𐤀𐤐𐤓𐤉𐤌) – Kétszeresen gyümölcsöző (törzs) • Elohim (אֱלֹהִים— 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Hatalmas / Hatalmak / Teremtő; idegen elohim esetén: bálvány / szellemiség • Kish (קִישׁ— 𐤒𐤉𐤔) – Íj / Hálófogó • Pelishti (פְּלִשְׁתִּי— 𐤐𐤋𐤔𐤕𐤉) – Filiszteus / Vándorló • Shá'alim (שַׁעֲלִים— 𐤔𐤏𐤋𐤉𐤌) – Rókák (földrajzi név) • Shá'ul (שָׁאוּל— 𐤔𐤀𐤅𐤋) – Kért / Kiválasztott • Shálisháh (שָׁלִשָׁה— 𐤔𐤋𐤔𐤄) – Hármas terület (földrajzi név) • Shekel (שֶׁקֶל— 𐤔𐤒𐤋) – Mérték / Súlyegység • Shmu'El (שְׁמוּאֵל— 𐤔𐤌𐤅𐤀𐤋) – Elohim meghallgatta • Tzeror (צְרוֹר— 𐤑𐤓𐤅𐤓) – Csokor / Zsinór • Tzuf (צוּף— 𐤑𐤅𐤐) – Lépesméz (földrajzi név) • Yahuwah (יַהוּהָ— 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Az Örökkévaló Neve / Aki Van, Aki Volt, Aki Lesz • Yiszrá'El (יִשְׂרָאֵל— 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – Aki Elohimmal küzd / Elohim harcosa

¹Ekkor fogta Shmu'El az olajos korsót, öntött belőle Shá'ul fejére, megcsókolta, és ezt mondta: Nemde felkent téged Yahuwah az Ő öröksége fölé fejedelemnek? ²Amikor most elmész tőlem, két emberrel fogsz találkozni Ráchel sírjánál Binyámin határában, Tzeltzách mellett, akik ezt mondják neked: Megkerültek a szamarak, amelyeknek a keresésére indultál. Apád már elvetette a szamarak gondját, értetek aggódik, és ezt mondogatja: Mit tehetnék a fiaimért?! ³Ha onnan továbbmész és a Távor tölgyfájához érkezel, három ember találkozik majd veled, akik Elohimhoz mennek föl Beit-Elbe. Az egyik három kecskegidát visz, a másik három kerek kenyeret, a harmadik pedig egy tömlő bort. ⁴Békét kívánnak majd, és két kenyeret adnak neked; fogadd el tőlük! ⁵Azután eljutsz majd Elohim halmára, ahol a Pelishtiek helyőrsége van. Mihelyt bemész az ott levő városba, egy csapat prófétára bukkansz, akik az áldozóhalomról jönnek lefelé. Lant, dob, fuvola és citera lesz náluk, ők maguk pedig prófétai révületben lesznek. ⁶Akkor rád is árad majd Yahuwah Szelleme, velük együtt prófétai révületbe kerülsz, és más emberré leszel. ⁷És ha majd bekövetkeznek rajtad ezek a jelek, akkor tedd meg, amire módot találsz, mert veled lesz Elohim. ⁸Akkor menj el előttem Gilgálba, és én is elmegyek hozzád, hogy égőáldozatokat mutassak be és békeáldozatokat áldozzak. Hét napig várj, amíg hozzád érkezem, és akkor majd tudtodra adom, hogy mit kell tenned.

⁹És amikor megfordult, hogy eltávozzék Shmu'Eltől, Elohim más szívet adott neki, és beteljesedtek rajta mindezek a jelek azon a napon. ¹⁰Mert amikor odaérkeztek a halomhoz, egy csapat próféta jött szembe velük. Akkor megszállta Elohim Szelleme, és prófétai révületbe került közöttük. ¹¹Amikor azok, akik már előbb is ismerték, meglátták, hogy Shá'ul a prófétákkal együtt révületben van, így beszéltek egymás közt: Mi történt Kishnek a fiával? Hát már Shá'ul is a próféták között van? ¹²De valaki megszólalt közülük, és ezt mondta: Nincs ezeknek apjuk se! Így keletkezett ez a szólásmondás: Hát már Shá'ul is a próféták között van? ¹³Amikor véget ért a révülete, fölment az áldozóhalomra.

¹⁴Shá'ul nagybátyja pedig megkérdezte tőle és legényétől: Hol jártatok? Shá'ul így felelt: A szamarakat kerestük, de amikor láttuk, hogy hiába, elmentünk Shmu'Elhez. ¹⁵Akkor ezt mondta Shá'ul nagybátyja: Mondd el nekem, mit mondott nektek Shmu'El! ¹⁶Shá'ul ezt felelte nagybátyjának: Határozottan megmondta nekünk, hogy megtalálták a szamarakat. De amit a királyságról mondott Shmu'El, azt nem mondta el neki.

¹⁷Ezután összehívta Shmu'El a népet Yahuwahhoz Mitzpáhba, és ¹⁸így szólt Yiszrá'El fiaihoz: Ezt mondja Yahuwah, Yiszrá'El Elohimja: Én hoztam ki Yiszrá'Elt Mitzráyimból. Én mentettelek meg benneteket Mitzráyimnak és mindazoknak az országoknak a hatalmától, amelyek sanyargattak benneteket. ¹⁹Ti pedig ma elvetettétek Elohimotokat, aki megszabadított benneteket minden bajból és nyomorúságból. Hiszen ezt mondtátok neki: Nem! Hanem királyt tégy fölénk! Most hát álljatok Yahuwah színe elé törzsenként és nemzetségenként! ²⁰És amikor fölvonultatta Shmu'El Yiszrá'El valamennyi törzsét, a sors Binyámin törzsére esett. ²¹Akkor fölvonultatta Binyámin törzsét nemzetségenként, és a sors Mátri nemzetségére esett. Majd Kishnek a fiára, Shá'ulra esett a sors, de amikor keresték, nem találták. ²²Ekkor újból megkérdezték Yahuwaht, hogy eljött-e egyáltalán az az ember? És Yahuwah ezt felelte: Igen, itt van. Elrejtőzött a holmik között. ²³Akkor odafutottak, és elhozták. És amikor odaállt a nép közé, egy fejjel kimagaslott az egész nép közül. ²⁴Akkor Shmu'El ezt mondta a népnek: Látjátok, kit választott ki Yahuwah? Hiszen nincs hozzá hasonló az egész nép között! Ekkor ujjongásba tört ki az egész nép, és ezt mondták: Éljen a király!

²⁵Shmu'El pedig kihirdette a népnek a királyság rendtartását, majd beírta egy könyvbe, és azt elhelyezte Yahuwah színe előtt. Azután hazaküldte Shmu'El az egész népet. ²⁶Shá'ul is hazament Giváhba, és vele ment az a sereg is, amelynek a szívét arra indította Elohim. ²⁷De az elvetemült emberek ezt mondták: Hogyan tudna ez segíteni rajtunk? És megvetették, ajándékot sem vittek neki. Ő azonban úgy tett, mintha ezt észre sem vette volna.

Szójegyzék: Beit-El (בֵּית-אֵל— 𐤁𐤉𐤕𐤀𐤋) – Elohim háza • Binyámin (בִּנְיָמִין— 𐤁𐤍𐤉𐤌𐤉𐤍) – Jobb kéz fia (törzs) • Elohim (אֱלֹהִים— 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Hatalmas / Hatalmak / Teremtő • Gilgál (גִּלְגָּל— 𐤂𐤋𐤂𐤋) – Kör / Elgördítés (szent hely) • Giváh (גִּבְעָה— 𐤂𐤁𐤏𐤄) – Domb, Halom (Shá'ul szülővárosa) • Kish (קִישׁ— 𐤒𐤉𐤔) – Íj / Csapda (Shá'ul apja) • Mátri (מַטְרִי— 𐤌𐤈𐤓𐤉) – Eső / Esős (Binyámin nemzetsége) • Mitzpáh (מִצְפָּה— 𐤌𐤑𐤐𐤄) – Őrhely, Őrtorony • Mitzráyim (מִצְרַיִם— 𐤌𐤑𐤓𐤉𐤌) – Egyiptom, Szorongatás földje • Pelishti (פְּלִשְׁתִּי— 𐤐𐤋𐤔𐤕𐤉) – Filiszteus / Vándorló • Ráchel (רָחֵל— 𐤓𐤇𐤋) – Anyajuh (Yaakov felesége, Binyámin anyja) • Ruách (רוּחַ— 𐤓𐤅𐤇) – Szellem / Szél / Lehellet • Shmu'El (שְׁמוּאֵל— 𐤔𐤌𐤅𐤀𐤋) – Elohim meghallgatta • Shá'ul (שָׁאוּל— 𐤔𐤀𐤅𐤋) – Kért / Kiválasztott • Távor (תָּבוֹר— 𐤕𐤁𐤅𐤓) – Magaslat (hegy) • Tzeltzách (צֶלְצַח— 𐤑𐤋𐤑𐤇) – Tiszta árnyék (hely Binyáminban) • Yahuwah (יַהוּהָ— 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Az Örökkévaló Neve / Aki Van, Aki Volt, Aki Lesz • Yiszrá'El (יִשְׂרָאֵל— 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – Aki Elohimmal küzd / Elohim harcosa

¹Fölvonult az Ámoni Nachásh, és tábort ütött Yávesh-Gil'áddal szemben. De Yávesh polgárai ezt mondták Nacháshnak: Köss velünk szövetséget, és mi szolgálni fogunk neked! ²Az Ámoni Nachásh azonban ezt felelte nekik: Csak akkor kötök veletek szövetséget, ha kiszúrhatom mindnyájatoknak a jobb szemét, és ezzel gyalázatot hozhatok egész Yiszrá'Elre. ³De Yávesh vénei ezt mondták neki: Engedj nekünk hét nap haladékot; hadd küldjünk követeket Yiszrá'El egész területére, és ha senki sem jön segítségünkre, akkor megadjuk magunkat neked. ⁴Így érkeztek meg a követek Shá'ul Giváhjába is, és elmondták a történteket a nép füle hallatára. Akkor az egész nép elkezdett hangosan sírni.

⁵Shá'ul pedig éppen a mezőről jött ökrei után. Shá'ul megkérdezte: Mi történt a néppel, hogy így sír? És elbeszélték neki Yávesh polgárainak a dolgát. ⁶Amikor Shá'ul meghallotta ezeket a dolgokat, megszállta Ruách Elohim, és nagy haragra lobbant. ⁷Fogta két jármos ökrét, földarabolta azokat, és szétküldte a követek által Yiszrá'El egész területére ezzel az üzenettel: Így fognak bánni annak az ökrével is, aki nem vonul hadba Shá'ul és Shmu'El vezetésével! Ekkor Yahuwah rettegésbe ejtette a népet, és az egy emberként kivonult. ⁸Amikor számba vette őket Bezekben, Yiszrá'El fiai háromszázezren, a Yáhu'Dáhbeliek pedig harmincezren voltak. ⁹Akkor ezt mondták a követeknek, akik hozzájuk érkeztek: Mondjátok meg a Yávesh-Gil'ádiaknak: Megszabadultok holnap, amikor már forrón tűz a nap. A követek elmentek, megvitték a hírt Yávesh-Gil'ád polgárainak, azok pedig megörültek. ¹⁰Majd ezt üzenték Nacháshnak Yávesh polgárai: Holnap megadjuk magunkat nektek, és azt tehetitek velünk, amit jónak láttok. ¹¹Másnap három seregre osztotta Shá'ul a hadinépet, és a reggeli őrváltás idején betörtek a táborba, és vágták az Ámoniakat, amíg csak a nap forrón tűzött. A megmaradtak pedig úgy szétszóródtak, hogy kettő sem maradt közülük együtt.

¹²Akkor ezt mondta a nép Shmu'Elnek: Ki mondta azt, hogy nem lesz Shá'ul a királyunk? Adjátok ide azokat az embereket, hogy megöljük őket! ¹³De Shá'ul ezt felelte: Senkit sem szabad megölni ezen a napon, mert szabadulást szerzett ma Yahuwah Yiszrá'Elnek. ¹⁴Shmu'El pedig ezt mondta a népnek: Jertek, menjünk el Gilgálba, és újítsuk meg ott a királyságot. ¹⁵És az egész nép elment Gilgálba, és királlyá választották ott Shá'ult Yahuwah előtt Gilgálban. Azután békeáldozatot mutattak be Yahuwah előtt, és nagyon örvendezett ott Shá'ul Yiszrá'El minden férfiával együtt.

Szójegyzék: Ámon (עַמּוֹן— 𐤏𐤌𐤅𐤍) – Néprokon / Lot leszármazottainak népe • Bezek (בֶּזֶק— 𐤁𐤆𐤒) – Villám / Szétszórás (gyülekezőhely) • Elohim (אֱלֹהִים— 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Hatalmas / Hatalmak / Teremtő • Gil'ád (גִּלְעָד— 𐤂𐤋𐤏𐤃) – Tanúság hegye • Gilgál (גִּלְגָּל— 𐤂𐤋𐤂𐤋) – Kör / Elgördítés (szent hely) • Giváh (גִּבְעָה— 𐤂𐤁𐤏𐤄) – Domb (Shá'ul szülővárosa, Binyáminban) • Nachásh (נָחָשׁ— 𐤍𐤇𐤔) – Kígyó (Ámoni király) • Ruách (רוּחַ— 𐤓𐤅𐤇) – Szellem / Szél / Lehellet • Ruách Elohim (רוּחַ אֱלֹהִים— 𐤓𐤅𐤇𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Elohim Szelleme • Shmu'El (שְׁמוּאֵל— 𐤔𐤌𐤅𐤀𐤋) – Elohim meghallgatta • Shá'ul (שָׁאוּל— 𐤔𐤀𐤅𐤋) – Kért / Kiválasztott • Yahuwah (יַהוּהָ— 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Az Örökkévaló Neve / Aki Van, Aki Volt, Aki Lesz • Yáhu'Dáh (יְהוּדָה— 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤄) – Dicsőítés / Hála (törzs) • Yávesh (יָבֵשׁ— 𐤉𐤁𐤔) – Száraz (Gil'ádi város) • Yiszrá'El (יִשְׂרָאֵל— 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – Aki Elohimmal küzd / Elohim harcosa

¹Akkor ezt mondta Shmu'El egész Yiszrá'Elnek: Íme, hallgattam minden szavatokra, amit mondtatok nekem, és királyt tettem fölétek. ²Most már a király jár előttetek, én pedig megöregedtem és megőszültem, hiszen a fiaim is ott vannak már köztetek. Előttetek jártam ifjúságomtól fogva a mai napig. ³Itt állok, tanúskodjatok ellenem Yahuwah előtt és fölkentje előtt: Kinek vettem el az ökrét, kinek vettem el a szamarát, kit nyomtam el, és kit károsítottam meg? Kitől fogadtam el ajándékot, hogy amiatt szemet hunyjak? Visszaadom nektek! ⁴De ők ezt felelték: Nem nyomtál el, és nem károsítottál meg bennünket. Nem fogadtál el senkitől semmit. ⁵Akkor ezt mondta nekik: Tanú Yahuwah ellenetek, és tanú az ő fölkentje a mai napon, hogy nem találtatok semmit a kezemben. Azok pedig ezt felelték: Ő a tanú.

⁶Majd ezt mondta Shmu'El a népnek: Yahuwah rendelte Mosheht és Áháront. Ő hozta ki őseiteket Mitzráyimból. ⁷Most azért álljatok ide, hadd ítéljem meg veletek együtt Yahuwah színe előtt Yahuwah minden igaz tettét, amelyet veletek és őseitekkel véghezvitt. ⁸Amikor Yá'ákov Mitzráyimba jutott, és őseitek Yahuwahhoz kiáltottak segítségért, Yahuwah Mosheht és Áháront küldte el, akik kihozták őseiteket Mitzráyimból, és letelepítették őket ezen a helyen.

⁹De ők elfelejtették Elohimukat, Yahuwaht, ezért eladta őket Shisherának, Chátzor hadvezérének és a Pelishtieknek meg Moáv királyának, és azok harcoltak is ellenük. ¹⁰Akkor segítségért kiáltottak Yahuwahhoz ezt mondva: Vétkeztünk, mert elhagytuk Yahuwaht, és a Bá'áloknak és Áshtoreteknek szolgáltunk. De most ments meg bennünket ellenségeink kezéből, és neked fogunk szolgálni. ¹¹Akkor elküldte Yahuwah YeruBá'ált, Bárákot, Yiftáchot és Shmu'Elt, és megmentett benneteket a környező ellenség kezéből, és biztonságban lakhattatok. ¹²De amikor láttátok, hogy Nachásh, az Ámoniak királya ellenetek jön, ezt mondtátok nekem: Nem! Hanem király uralkodjék fölöttünk! Pedig Elohimotok, Yahuwah a ti királyotok! ¹³Most itt van a király, akit ti választottatok, akit ti kértetek. Tehát királyt is adott nektek Yahuwah. ¹⁴Bárcsak félnétek Yahuwaht, és szolgálnátok neki, az ő szavára hallgatnátok, és ne lázadnátok fel Yahuwah parancsa ellen, hanem követnétek Elohimotokat, Yahuwaht ti is, meg a király is, aki uralkodik fölöttetek! ¹⁵Mert ha nem hallgattok Yahuwah szavára, hanem föllázadtok Yahuwah parancsa ellen, akkor ellenetek fordul majd Yahuwah, ugyanúgy, mint őseitek ellen. ¹⁶Álljatok most is ide, és lássátok meg, hogy milyen nagy tetteket visz véghez előttetek Yahuwah. ¹⁷Most a búzaaratás ideje van. Én Yahuwahhoz kiáltok, mire ő mennydörgést és esőt fog adni. Ti pedig ismerjétek el, és lássátok be, hogy milyen nagy a ti gonoszságotok Yahuwah szemében, amit elkövettetek, amikor királyt kértetek magatoknak. ¹⁸És Yahuwahhoz kiáltott Shmu'El, Yahuwah pedig mennydörgést és esőt adott azon a napon. Ekkor nagy félelem fogta el a népet Yahuwah miatt és Shmu'El miatt.

¹⁹És így szólt az egész nép Shmu'Elhez: Imádkozzál szolgáidért Elohimodhoz, Yahuwahhoz, hogy ne haljunk meg, mert minden vétkünket tetéztük azzal a gonoszsággal, hogy királyt kértünk magunknak. ²⁰Akkor ezt mondta Shmu'El a népnek: Ne féljetek! Ti ugyan elkövettétek mindezt a rosszat, de azért ne térjetek el Yahuwahtól, hanem szolgáljatok Yahuwahnak teljes szívből! ²¹Ne térjetek el, hogy a semmiket kövessétek, amelyek tehetetlenek, és nem tudnak megmenteni, mert semmik azok. ²²Hiszen nem veti el Yahuwah a saját népét az ő nagy nevéért, mert tetszett Yahuwahnak, hogy a saját népévé tegyen benneteket. ²³Tőlem is távol legyen, hogy vétkezzem Yahuwah ellen, és ne imádkozzam többé értetek. Sőt inkább tanítalak majd benneteket a jó és egyenes útra. ²⁴Csak féljétek Yahuwaht, és szolgáljátok őt híven, teljes szívből, mert lássátok csak meg, milyen nagy tetteket vitt véghez rajtatok! ²⁵Ha azonban mégis gonoszul éltek, elvesztek majd királyotokkal együtt!

Szójegyzék: Áháron (אַהֲרֹן— 𐤀𐤄𐤓𐤍) – Fényes hegy / Megvilágosító • Áshtoret (עַשְׁתֹּרֶת— 𐤏𐤔𐤕𐤓𐤕) – pogány termékenység-bálvány / Szellemiség (többes: Áshtoretek) • Bá'ál (בַּעַל— 𐤁𐤏𐤋) – pogány bálvány / Úr • Bárák (בָּרָק— 𐤁𐤓𐤒) – Villám (bíró) • Chátzor (חָצוֹר— 𐤇𐤑𐤅𐤓) – Udvar, bekerített hely (kánaáni vár) • Elohim (אֱלֹהִים— 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Hatalmas / Hatalmak / Teremtő • Mitzráyim (מִצְרַיִם— 𐤌𐤑𐤓𐤉𐤌) – Egyiptom, Szorongatások földje • Moáv (מוֹאָב— 𐤌𐤅𐤀𐤁) – Lot leszármazottainak földje • Mosheh (מֹשֶׁה— 𐤌𐤔𐤄) – Kihúzott (a vízből) • Nachásh (נָחָשׁ— 𐤍𐤇𐤔) – Kígyó (ammoni király) • Pelishti (פְּלִשְׁתִּי— 𐤐𐤋𐤔𐤕𐤉) – Filiszteus / Vándorló • Shisherá (סִיסְרָא— 𐤎𐤉𐤎𐤓𐤀) – Chátzor hadvezére • Shmu'El (שְׁמוּאֵל— 𐤔𐤌𐤅𐤀𐤋) – Elohim meghallgatta • Yá'ákov (יַעֲקֹב— 𐤉𐤏𐤒𐤁) – Sarkkapó / Elohim által megragadott • Yahuwah (יַהוּהָ— 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Az Örökkévaló Neve / Aki Van, Aki Volt, Aki Lesz • YeruBá'ál (יְרֻבַּעַל— 𐤉𐤓𐤁𐤏𐤋) – „Küzdjön Bá'ál ellene" (Gid'on másik neve) • Yiftách (יִפְתָּח— 𐤉𐤐𐤕𐤇) – Megnyit / Megnyitja (bíró) • Yiszrá'El (יִשְׂרָאֵל— 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – Aki Elohimmal küzd / Elohim harcosa • Ámon (עַמּוֹן— 𐤏𐤌𐤅𐤍) – Lot leszármazottainak népe / Néprokon

¹Egy éve volt már király Shá'ul, és királysága második esztendejébe lépett Yiszrá'Elben, ²amikor kiválasztott magának Shá'ul Yiszrá'Elből háromezer embert. Ebből kétezer Shá'ullal maradt Mikmászban és Beit-El hegyvidékén, ezer Yonátánnal volt a Binyámini Giváhban, a nép többi részét pedig hazaküldte. ³Yonátán lerontotta a Pelishtiek helyőrségét Gevában. Meghallották ezt a Pelishtiek. Shá'ul pedig megfúvatta a kürtöt az egész országban, ezt mondva: Hallják meg az Ivrik! ⁴Amikor egész Yiszrá'El meghallotta a hírt, hogy Shá'ul lerontotta a Pelishtiek helyőrségét, és ezzel gyűlöletessé lett Yiszrá'El a Pelishtiek előtt, fegyverbe szólították a népet Shá'ulhoz Gilgálba.

⁵De a Pelishtiek is összegyűltek, hogy harcba bocsátkozzanak Yiszrá'Ellel: harmincezer harci kocsi, hatezer lovas és oly sok nép, mint a tengerpart homokja. Felvonultak és tábort ütöttek Mikmásznál, Beit-Áventől keletre. ⁶Amikor látták Yiszrá'Eliek, hogy bajban vannak, mert már megszorították a hadinépet, barlangokban, üregekben, kősziklák között, sziklahasadékokban és vermekben rejtőzött el a nép. ⁷Az Ivrik átkeltek a Yárdenen Gád és Gil'ád földjére. Shá'ul pedig még Gilgálban volt, és az egész nép riadtan sorakozott mögéje.

⁸Azután várt hét napig, a Shmu'El által meghatározott időig, de Shmu'El nem érkezett meg Gilgálba, a nép pedig széledezni kezdett tőle. ⁹Akkor ezt mondta Shá'ul: Hozzátok ide az égőáldozatot és a békeáldozatot! És bemutatta az égőáldozatot. ¹⁰Alig végezte be az égőáldozat bemutatását, amikor megérkezett Shmu'El. Shá'ul eléje ment, hogy áldással köszöntse őt. ¹¹De Shmu'El ezt mondta: Mit tettél? Shá'ul így felelt: Amikor láttam, hogy a nép széledezni kezd tőlem, te pedig nem érkeztél meg a megállapított időre, de a Pelishtiek már összegyűltek Mikmászban, ¹²azt gondoltam, hogy mindjárt rám törnek a Pelishtiek Gilgálba, és én még nem esedeztem Yahuwahhoz. Összeszedtem tehát magam, és bemutattam az égőáldozatot. ¹³Akkor ezt mondta Shmu'El Shá'ulnak: Ostobaságot követtél el! Nem teljesítetted Elohimodnak, Yahuwahnak a parancsát, amelyet parancsolt neked, pedig most véglegesen megerősítette volna Yahuwah Yiszrá'Elben a királyságodat. ¹⁴Most azonban nem lesz királyságod maradandó. Keresett magának Yahuwah szíve szerint való embert, és őt tette Yahuwah népe fejedelmévé, mert te nem teljesítetted, amit Yahuwah parancsolt. ¹⁵Ezután elindult Shmu'El, és elment Gilgálból a Binyámini Giváhba.

Shá'ul pedig számba vette a népet, amely még vele volt, mintegy hatszáz embert. ¹⁶Shá'ul és fia, Yonátán, meg a velük levő nép a Binyámini Gevában tartózkodott, a Pelishtiek pedig Mikmászban táboroztak. ¹⁷Akkor elindult a Pelishtiek táborából három portyázó csapat. Az egyik csapat Ofrá irányába, Shu'ál földje felé tartott. ¹⁸A másik csapat Beit-Choron felé tartott, a harmadik csapat pedig annak a határnak a mentén haladt, amely a Tz'voyim völgyén át a pusztáig terjed.

¹⁹Kovácsot pedig egész Yiszrá'El földjén nem lehetett találni, mert a Pelishtiek így gondolkodtak: Ne csinálhassanak az Ivrik kardot vagy dárdát! ²⁰Ezért egész Yiszrá'Elnek a Pelishtiekhez kellett eljárnia, hogy megélesíttessék ekevasukat, kapájukat, fejszéjüket és ásójukat, ²¹ha megtompult az ekevasak, kapák, háromágú villák és fejszék éle, vagy ha ki kellett egyenesíteni az ösztökét. ²²Így történt, hogy az ütközet napján az egész hadinépnek, amely Shá'ullal és Yonátánnal volt, sem kardja, sem dárdája nem volt, csak Shá'ulnak és fiának, Yonátánnak. ²³A Pelishtiek előőrse pedig már a mikmászi hágóig nyomult előre.

Szójegyzék: Beit-Áven (בֵּית אָוֶן— 𐤁𐤉𐤕𐤀𐤅𐤍) – Hiábavalóság háza (Beit-El gúnyneve) • Beit-Choron (בֵּית-חוֹרוֹן— 𐤁𐤉𐤕𐤇𐤅𐤓𐤅𐤍) – Üreg háza • Beit-El (בֵּית-אֵל— 𐤁𐤉𐤕𐤀𐤋) – Elohim háza • Binyámin (בִּנְיָמִין— 𐤁𐤍𐤉𐤌𐤉𐤍) – Jobb kéz fia (törzs) • Elohim (אֱלֹהִים— 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Hatalmas / Hatalmak / Teremtő • Gevá (גֶּבַע— 𐤂𐤁𐤏) – Domb, halom (Binyámini város) • Gil'ád (גִּלְעָד— 𐤂𐤋𐤏𐤃) – Tanúság hegye • Gilgál (גִּלְגָּל— 𐤂𐤋𐤂𐤋) – Kör / Elgördítés (szent hely) • Giváh (גִּבְעָה— 𐤂𐤁𐤏𐤄) – Domb (Shá'ul szülővárosa, Binyáminban) • Gád (גָּד— 𐤂𐤃) – Szerencse / Csapat (törzs) • Ivri (עִבְרִי— 𐤏𐤁𐤓𐤉) – Héber (túlsó partról való; többes: Ivrik) • Mikmász (מִכְמָשׂ— 𐤌𐤊𐤌𐤔) – Rejtekhely (Pelishti támaszpont) • Ofrá (עָפְרָה— 𐤏𐤐𐤓𐤄) – Gida / Őzike (hely Shu'ál földjén) • Pelishti (פְּלִשְׁתִּי— 𐤐𐤋𐤔𐤕𐤉) – Filiszteus / Vándorló • Shmu'El (שְׁמוּאֵל— 𐤔𐤌𐤅𐤀𐤋) – Elohim meghallgatta • Shu'ál (שׁוּעָל— 𐤔𐤅𐤏𐤋) – Róka (vidék Binyáminban) • Shá'ul (שָׁאוּל— 𐤔𐤀𐤅𐤋) – Kért / Kiválasztott • Tz'voyim (צְבֹעִים— 𐤑𐤁𐤏𐤉𐤌) – Hiénák (völgy) • Yahuwah (יַהוּהָ— 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Az Örökkévaló Neve / Aki Van, Aki Volt, Aki Lesz • Yiszrá'El (יִשְׂרָאֵל— 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – Aki Elohimmal küzd / Elohim harcosa • Yonátán (יוֹנָתָן— 𐤉𐤅𐤍𐤕𐤍) – Yahuwah adta • Yárden (יַרְדֵּן— 𐤉𐤓𐤃𐤍) – Leszálló / Lefolyó (folyó)

¹Egyik napon azt mondta Yonátán, Shá'ul fia a fegyverhordozó legényének: Gyere, menjünk át a Pelishtiek előőrséhez, amely odaát van! Apjának azonban nem szólt róla. ²Shá'ul éppen Giváh határában, Migronban, a gránátalmafa alatt tartózkodott. Mintegy hatszáz főnyi hadinép volt vele, ³meg Achiyáh is, aki Shilohban az Efodot viselte, fia Achituvnak, Ikávod testvérének, Pinchász fiának, aki Yahuwah Kohenének, Elinek volt a fia. A hadinép sem tudta, hogy Yonátán elment. ⁴A szorosban pedig, ahol Yonátán igyekezett átjutni a Pelishtiek előőrséhez, innen is, onnan is volt egy sziklaszirt. Az egyiknek Botzetz, a másiknak Szeneh volt a neve. ⁵Az egyik szirt Mikmásszal szemben északon, a másik Gevával szemben délen emelkedik.

⁶Yonátán tehát ezt mondta fegyverhordozó legényének: Gyere, menjünk át ezeknek a körülmetéletleneknek az előőrséhez! Hátha tesz valamit értünk Yahuwah, mert Yahuwah előtt nincs akadály: akár sok, akár kevés ember által szerezhet szabadulást. ⁷Fegyverhordozója így felelt neki: Tégy mindent úgy, ahogyan gondolod. Láss hozzá, én veled leszek, bármit tervezel! ⁸Akkor Yonátán ezt mondta: Figyelj ide! Átmegyünk ezekhez az emberekhez, és megmutatjuk magunkat nekik. ⁹Ha azt mondják nekünk: Maradjatok veszteg, amíg odaérünk hozzátok! – akkor megállunk egy helyben, és nem megyünk fel hozzájuk. ¹⁰Ha azonban ezt mondják: Gyertek csak fel hozzánk! – akkor felmegyünk, mert kezünkbe adja őket Yahuwah. Ez legyen számunkra a jel.

¹¹Amikor megmutatták magukat mindketten a Pelishtiek előőrsének, ezt mondták a Pelishtiek: Nézd csak! Ivrik jöttek elő az üregekből, ahová elrejtőztek! ¹²És így szólították meg egyesek az előőrsből Yonátánt és fegyverhordozóját: Gyertek csak föl hozzánk, mondani akarunk valamit nektek! Akkor ezt mondta Yonátán a fegyverhordozójának: Gyere utánam, mert Yahuwah Yiszrá'El kezébe adja őket. ¹³És fölkapaszkodott Yonátán négykézláb, utána meg a fegyverhordozója. Voltak, akik Yonátán előtt hullottak el, másokat meg a fegyverhordozója ölt meg mögötte. ¹⁴Így történt az első összecsapás, amelyben mintegy húsz embert ölt meg Yonátán és fegyverhordozója, egy hold földnek a fél barázdáján. ¹⁵És riadalom támadt a táborban, a harcmezőn és az egész hadinép között. Megriadt az előőrs, sőt a portyázó csapat is. A föld pedig megrendült, és Elohim riadalmat támasztott.

¹⁶Amikor Shá'ul megfigyelői a Binyámini Giváhban meglátták, hogy a lármázó sokaság hullámzik, és ide-oda futkos, ¹⁷ezt mondta Shá'ul a vele levő hadinépnek: Vegyétek számba, és nézzetek utána, hogy ki ment el közülünk! Amikor számba vették, kitűnt, hogy Yonátán és a fegyverhordozója nincs sehol. ¹⁸Akkor ezt mondta Shá'ul Achiyáhnak: Hozasd ide Elohim ládáját! Mert Elohim ládája akkor már Yiszrá'El fiainál volt. ¹⁹Amíg azonban Shá'ul a Kohennel beszélt, a lárma egyre nagyobb lett a Pelishtiek táborában. Azért ezt mondta Shá'ul a Kohennek: Vond vissza a kezed! ²⁰Ekkor hadba szólította Shá'ul a vele levő egész hadinépet, és megkezdték a harcot, ahol már ember ember ellen harcolt, és igen nagy volt a zűrzavar. ²¹Azok az Ivrik is, akik azelőtt a Pelishtiekkel tartottak, és mindenfelől velük együtt vonultak táborba, azok is Yiszrá'Elhez csatlakoztak, tehát Shá'ulhoz és Yonátánhoz. ²²Amikor az Efráyim hegyvidékén elrejtőzött Yiszrá'Eliek meghallották, hogy menekülnek a Pelishtiek, ők is utánuk eredtek a harcba. ²³Így szabadította meg Yahuwah Yiszrá'Elt azon a napon. A harc azonban átterjedt Beit-Ávenen túlra.

²⁴A Yiszrá'Eliek igen szorult helyzetben voltak azon a napon, mert így eskette meg Shá'ul a népet: Átkozott az az ember, aki enni merészel estig, amíg bosszút nem állok ellenségeimen! Ezért nem evett semmit a nép. ²⁵Egyszer csak eljutottak egy erdőbe, ahol méz volt a földön. ²⁶Amikor a hadinép az erdőbe ért, csak úgy folyt a méz, de senki sem emelte kezét a szájához, mert félt a hadinép az eskü miatt. ²⁷Yonátán azonban nem hallotta, hogy apja megeskette a népet. Ezért kinyújtotta a kezében levő botot, és belemártotta a végét a lépes mézbe, kezével a szájához vitte, és mindjárt ragyogni kezdett a szeme. ²⁸Ekkor megszólalt valaki a nép közül, és ezt mondta: Apád szent esküt tétetett a néppel, hogy átkozott mindenki, aki ma enni mer! Ezért olyan kimerült a nép. ²⁹Yonátán ezt felelte: Apám bajba viszi az országot. Nézzétek csak, hogy elkezdett ragyogni a szemem, mert egy kicsit megkóstoltam ezt a mézet! ³⁰Hát még, ha jót evett volna ma a nép az ellenségeinél talált zsákmányból! Ezért nem elég nagy a Pelishtiek veresége!

³¹Azon a napon Mikmásztól Áyálonig verték a Pelishtieket, és a nép nagyon kimerült. ³²Ezért a zsákmányra vetette magát a nép. Fogták a juhokat, marhákat, borjakat, és a földön vágták le, és a vérrel ette a nép a húst. ³³Amikor jelentették Shá'ulnak, hogy vétkezik a nép Yahuwah ellen, mert vérrel együtt eszi a húst, ezt mondta: Bűnös mulasztást követtetek el! Gördítsetek ide hozzám egy nagy követ! ³⁴Majd ezt mondta Shá'ul: Menjetek a nép közé, és mondjátok meg nekik, hogy hozza ide mindenki az ökrét és a juhát. Itt vágjátok le, és itt egyétek meg! Akkor nem vétkeztek Yahuwah ellen azzal, hogy vérrel együtt eszitek a húst. Elhozta tehát az egész nép, mindenki a maga ökrét még azon az éjszakán, és ott vágták le. ³⁵Shá'ul ugyanis oltárt épített Yahuwahnak. Ez volt az első oltár, amit Yahuwahnak épített.

³⁶Azután ezt mondta Shá'ul: Törjünk rá még az éjjel a Pelishtiekre, virradatra fosszuk ki őket, és ne hagyjunk meg senkit közülük! Ők pedig ezt felelték: Tégy mindent úgy, ahogyan jónak látod. De a Kohen ezt mondta: Lépjünk először Elohim elé! ³⁷Ekkor megkérdezte Shá'ul Elohimot: Rátörjek-e a Pelishtiekre? Yiszrá'El kezébe adod-e őket? De Elohim nem válaszolt neki azon a napon. ³⁸Azért ezt mondta Shá'ul: Gyertek ide mindnyájan, akik oszlopai vagytok a népnek, tudjátok meg, és nézzetek utána, hogy miféle vétek történhetett ma? ³⁹Mert az élő Yahuwahra, Yiszrá'El szabadítójára mondom, hogy még ha a fiam, Yonátán követte is el azt, neki is meg kell halnia. De a népből senki sem felelt neki. ⁴⁰Akkor ezt mondta egész Yiszrá'Elnek: Ti legyetek az egyik oldalon, én pedig Yonátán fiammal a másik oldalon. A nép ezt mondta Shá'ulnak: Tégy úgy, ahogyan jónak látod! ⁴¹Akkor ezt mondta Shá'ul Yahuwahnak, Yiszrá'El Elohimjának: Add a tökéleteset! És a sors Yonátánra meg Shá'ulra esett, a nép pedig megszabadult. ⁴²Shá'ul ezt mondta: Vessetek sorsot köztem és Yonátán fiam között! És a sors Yonátánra esett. ⁴³Shá'ul ezt mondta Yonátánnak: Valld meg nekem, mit tettél? Yonátán be is vallotta, és ezt mondta: A kezemben levő bot végével valóban megkóstoltam egy kis mézet. Most pedig kész vagyok meghalni. ⁴⁴Shá'ul ezt mondta: Engem verjen meg Elohim, ha nem halsz meg, Yonátán! ⁴⁵A nép azonban azt mondta Shá'ulnak: Yonátán haljon meg, aki ezt a nagy győzelmet szerezte Yiszrá'Elnek? Távol legyen tőlünk! Az élő Yahuwahra mondjuk, hogy egy hajszál sem hullhat fejéről a földre, mert Elohim segítségével vitte ezt véghez a mai napon. Így mentette meg a nép Yonátánt a haláltól. ⁴⁶Ekkor Shá'ul felhagyott a Pelishtiek üldözésével, a Pelishtiek pedig visszatértek lakóhelyükre.

⁴⁷Mióta átvette Shá'ul a királyi hatalmat Yiszrá'El felett, harcban állt minden ellenségével körös-körül: Moávval, az Ámoniakkal, Edommal, Tzováh királyával és a Pelishtiekkel. Ahol csak megfordult, mindenütt győzelmet aratott. ⁴⁸Derekasan viselkedett, megverte az Ámálekiakat, és megmentette Yiszrá'Elt fosztogatói kezéből. ⁴⁹Shá'ul fiai ezek voltak: Yonátán, Yishvi és Málkishuá. Két leányának a neve pedig: az idősebbé Meráv, a kisebbiké Mikál. ⁵⁰Shá'ul feleségének a neve Áchinoám volt, Áchimá'átz leánya. Hadseregparancsnokának a neve Ávner volt, aki Shá'ul nagybátyjának, Nernek volt a fia. ⁵¹Kish, Shá'ul apja és Ner, Ávner apja is Ávi'el fiai voltak. ⁵²A Pelishti háború kemény volt Shá'ul egész életében. Ezért, ha meglátott Shá'ul egy-egy erős vagy bátor embert, azt maga mellé vette.

Szójegyzék: Achituv (אֲחִיטוּב— 𐤀𐤇𐤉𐤈𐤅𐤁) – Jóság testvére • Achiyáh (אֲחִיָּה— 𐤀𐤇𐤉𐤄) – Yahuwah testvére • Áchimá'átz (אֲחִימַעַץ— 𐤀𐤇𐤉𐤌𐤏𐤑) – Testvér haragja / Hevesség testvére • Áchinoám (אֲחִינֹעַם— 𐤀𐤇𐤉𐤍𐤏𐤌) – Kedvesség testvére • Ámálek (עֲמָלֵק— 𐤏𐤌𐤋𐤒) – Népet elnyomó (Ézsau leszármazottainak törzse) • Ámon (עַמּוֹן— 𐤏𐤌𐤅𐤍) – Néprokon / Lot leszármazottainak népe • Áyálon (אַיָּלוֹן— 𐤀𐤉𐤋𐤅𐤍) – Szarvasok helye • Ávi'el (אֲבִיאֵל— 𐤀𐤁𐤉𐤀𐤋) – Elohim az atyám • Ávner (אַבְנֵר— 𐤀𐤁𐤍𐤓) – Atyám a lámpás / Fény atyja • Beit-Áven (בֵּית אָוֶן— 𐤁𐤉𐤕𐤀𐤅𐤍) – Hiábavalóság háza (Beit-El gúnyneve) • Binyámin (בִּנְיָמִין— 𐤁𐤍𐤉𐤌𐤉𐤍) – Jobb kéz fia (törzs) • Botzetz (בּוֹצֵץ— 𐤁𐤅𐤑𐤑) – Ragyogó / Fénylő (szikla) • Edom (אֱדוֹם— 𐤀𐤃𐤅𐤌) – Vörös (Ézsau leszármazottainak földje) • Efod (אֵפוֹד— 𐤀𐤐𐤅𐤃) – Koheni mellény / Szolgálati ruha • Efráyim (אֶפְרַיִם— 𐤀𐤐𐤓𐤉𐤌) – Kétszeresen gyümölcsöző (törzs) • Eli (עֵלִי— 𐤏𐤋𐤉) – Felmagasztalt (Yahuwah Kohenje Shilohban) • Elohim (אֱלֹהִים— 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Hatalmas / Hatalmak / Teremtő • Gevá (גֶּבַע— 𐤂𐤁𐤏) – Domb, halom (Binyámini város) • Giváh (גִּבְעָה— 𐤂𐤁𐤏𐤄) – Domb (Shá'ul szülővárosa, Binyáminban) • Ikávod (אִי־כָבוֹד— 𐤀𐤉𐤊𐤁𐤅𐤃) – Nincs dicsőség / Elköltözött a dicsőség • Ivri (עִבְרִי— 𐤏𐤁𐤓𐤉) – Héber (túlsó partról való; többes: Ivrik) • Kish (קִישׁ— 𐤒𐤉𐤔) – Íj / Csapda (Shá'ul apja) • Kohen (כֹּהֵן— 𐤊𐤄𐤍) – Pap / Felszentelt szolga • Málkishuá (מַלְכִּישׁוּעַ— 𐤌𐤋𐤊𐤉𐤔𐤅𐤏) – Királyom a szabadulás • Meráv (מֵרַב— 𐤌𐤓𐤁) – Sokaság / Bőség (Shá'ul idősebb leánya) • Migron (מִגְרוֹן— 𐤌𐤂𐤓𐤅𐤍) – Szakadék / Meredély • Mikál (מִיכַל— 𐤌𐤉𐤊𐤋) – Ki olyan, mint El? (Shá'ul kisebbik leánya) • Mikmász (מִכְמָשׂ— 𐤌𐤊𐤌𐤔) – Rejtekhely (Pelishti támaszpont) • Moáv (מוֹאָב— 𐤌𐤅𐤀𐤁) – Lot leszármazottainak földje • Ner (נֵר— 𐤍𐤓) – Lámpás / Mécses (Ávner apja) • Pelishti (פְּלִשְׁתִּי— 𐤐𐤋𐤔𐤕𐤉) – Filiszteus / Vándorló • Pinchász (פִּינְחָס— 𐤐𐤉𐤍𐤇𐤎) – Sötét arcú / Rézkígyó szája • Shiloh (שִׁילֹה— 𐤔𐤉𐤋𐤄) – Békesség helye • Shá'ul (שָׁאוּל— 𐤔𐤀𐤅𐤋) – Kért / Kiválasztott • Szeneh (סֶנֶּה— 𐤎𐤍𐤄) – Csipkebokor / Tüskés bokor (szikla) • Tzováh (צוֹבָה— 𐤑𐤅𐤁𐤄) – Hadiállás / Hadsereg helye (arámi királyság) • Yahuwah (יַהוּהָ— 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Az Örökkévaló Neve / Aki Van, Aki Volt, Aki Lesz • Yishvi (יִשְׁוִי— 𐤉𐤔𐤅𐤉) – Egyenlő / Hasonló (Shá'ul fia) • Yiszrá'El (יִשְׂרָאֵל— 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – Aki Elohimmal küzd / Elohim harcosa • Yonátán (יוֹנָתָן— 𐤉𐤅𐤍𐤕𐤍) – Yahuwah adta

¹Egyszer ezt mondta Shmu'El Shá'ulnak: Engem küldött Yahuwah, hogy népének, Yiszrá'Elnek a királyává kenjelek. Most azért hallgass Yahuwah beszédére. ²Ezt mondja Yahuwah Tzeváot: Számon tartom, hogy hogyan bánt Ámálek Yiszrá'Ellel, hogy útját állta, amikor kijött Mitzráyimból. ³Most azért indulj, verd le Ámáleket, és irts ki mindent, amije van! Ne kíméld, hanem öld meg a férfiakat és a nőket, a gyermekeket és a csecsemőket, az ökröket és a juhokat, a tevéket és a szamarakat!

⁴Ekkor mozgósította Shá'ul a hadinépet, és megszemlélte Teláimban: kétszázezer gyalogost és tízezer embert Yáhu'Dáhból. ⁵Amikor Ámálek városáig hatolt Shá'ul, lesbe állt a folyó völgyében. ⁶De a Kenieknek ezt üzente Shá'ul: Menjetek el innen, távozzatok el az Ámálekiak közül, hogy titeket is ki ne irtsalak velük együtt, mert ti szeretettel bántatok Yiszrá'El fiaival, amikor kijöttek Mitzráyimból. Erre eltávoztak a Keniek az Ámálekiak közül. ⁷Shá'ul pedig vágta Ámáleket Cháviláhtól egészen a Shurba vezető útig, amely Mitzráyimmal szemben van. ⁸Ágágot, Ámálek királyát élve fogta el, de az egész népet fegyverrel irtotta ki. ⁹Shá'ul és népe azonban megkímélte Ágágot, meg a juhoknak és marháknak a legjavát, azaz a másodellésüket, meg a bárányokat és mindazt, ami szép volt. Ezeket nem akarták kiirtani, hanem csak a hitvány és értéktelen jószágot semmisítették meg.

¹⁰Akkor így szólította meg Shmu'Elt Yahuwah: ¹¹Megbántam, hogy királlyá tettem Shá'ult, mert elfordult tőlem, és nem teljesítette, amit meghagytam neki. Shmu'El haragra gerjedt, és egész éjjel jajgatott Yahuwah előtt. ¹²Reggel korán fölkelt Shmu'El, hogy találkozzék Shá'ullal. De ekkor azt jelentették Shmu'Elnek, hogy Shá'ul Kármelbe érkezett, és ott emlékoszlopot állított magának. Azután megfordult, továbbment, és lement Gilgálba. ¹³Amikor Shmu'El Shá'ulhoz érkezett, ezt mondta neki Shá'ul: Yahuwah áldottja vagy te! Teljesítettem, amit Yahuwah meghagyott. ¹⁴Shmu'El azonban megkérdezte: Akkor mi az a juhbégetés, amely a fülembe jut, és az a marhabőgés, amit hallok? ¹⁵Shá'ul ezt felelte: Az Ámálekiaktól hozták azokat, mert megkímélte a nép a legszebb juhokat és marhákat, hogy Elohimodnak, Yahuwahnak áldozza. De a többit kiirtottuk. ¹⁶Akkor ezt mondta Shmu'El Shá'ulnak: Hagyd! Majd én megmondom neked, hogy mit mondott nekem ma éjjel Yahuwah. Shá'ul így felelt: Beszélj! ¹⁷Shmu'El ezt mondta: Milyen kicsiny voltál a magad szemében, és mégis Yiszrá'El törzseinek a fejévé lettél, Yiszrá'El királyává kent téged Yahuwah! ¹⁸Azután ezzel a megbízással küldött utadra Yahuwah: Menj, és irtsd ki a vétkes Ámálekiakat, harcolj ellenük, míg csak nem végzel velük! ¹⁹Miért nem hallgattál Yahuwah szavára? Miért estél neki a zsákmánynak, és miért követtél el olyat, ami gonosz Yahuwah szemében? ²⁰Shá'ul ezt felelte Shmu'Elnek: Hiszen hallgattam Yahuwah szavára, és eljártam abban a megbízatásban, amiért elküldött Yahuwah: elhoztam Ágágot, Ámálek királyát, az Ámálekiakat pedig kiirtottam. ²¹A nép azonban elvette a zsákmányból a kiirtásra szánt juhok és marhák javát, hogy feláldozza Elohimodnak, Yahuwahnak Gilgálban. ²²Akkor ezt mondta Shmu'El:

Talán ugyanúgy tetszik Yahuwahnak az égő- és a véresáldozat,
mint az engedelmesség Yahuwah szava iránt?
Bizony, többet ér az engedelmesség az áldozatnál,
és a szófogadás a kosok kövérjénél!
²³Olyan az engedetlenség, mint a varázslás vétke,
és az ellenszegülés, mint a bálványimádás.
Mivel te megvetetted Yahuwah igéjét,
ő meg elvetett téged, és nem leszel király!

²⁴Shá'ul így felelt Shmu'Elnek: Vétkeztem, mert megszegtem Yahuwah parancsát és a te beszédedet. Mert féltem a néptől, és hallgattam a szavára. ²⁵De bocsásd meg ezúttal vétkemet, és jöjj vissza velem, hogy leboruljak Yahuwah előtt! ²⁶Shmu'El azonban ezt mondta Shá'ulnak: Nem megyek vissza veled, mert te megvetetted Yahuwah igéjét; Yahuwah meg elvetett téged, és nem maradsz Yiszrá'El királya. ²⁷Ezzel Shmu'El sarkon fordult, és menni készült. De Shá'ul megragadta a köpenye szélét, úgyhogy leszakadt. ²⁸Ekkor így szólt hozzá Shmu'El: Így szakítja el tőled Yahuwah a mai napon Yiszrá'El királyságát, és másnak, nálad különbnek adja. ²⁹Yiszrá'El fenséges Elohimja nem hazudik, és nem is bán meg semmit, mert nem ember ő, hogy megbánjon valamit. ³⁰Ő pedig ezt mondta: Vétkeztem, de azért add meg nekem a tiszteletet népem vénei és Yiszrá'El előtt! Jöjj vissza velem, hogy leboruljak Elohimod, Yahuwah előtt! ³¹Ekkor megfordult Shmu'El, követte Shá'ult, és Shá'ul leborult Yahuwah előtt.

³²Azután ezt mondta Shmu'El: Hozzátok elém Ágágot, Ámálek királyát. Ágág odament hozzá bilincsbe verve, és azt gondolta Ágág: Biztosan nem a keserű halál vár. ³³De Shmu'El így szólt: Ahogyan gyermektelenné tett asszonyokat a kardod, úgy legyen gyermektelenné anyád az asszonyok között! És felkoncolta Shmu'El Ágágot Yahuwah előtt Gilgálban. ³⁴Ezután elment Shmu'El Rámáhba, Shá'ul pedig hazament Shá'ul Giváhjába. ³⁵Shmu'El nem is látta többé Shá'ult holta napjáig; de bánkódott Shmu'El Shá'ul miatt, mivel megbánta Yahuwah, hogy Shá'ult Yiszrá'El királyává tette.

Szójegyzék: Ágág (אֲגָג— 𐤀𐤂𐤂) – Lángoló / Magasodó (Ámálek királyainak dinasztikus neve) • Ámálek (עֲמָלֵק— 𐤏𐤌𐤋𐤒) – Népet elnyomó (Ézsau leszármazottainak törzse) • Cháviláh (חֲוִילָה— 𐤇𐤅𐤉𐤋𐤄) – Homokos vidék / Körforgás • Elohim (אֱלֹהִים— 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Hatalmas / Hatalmak / Teremtő • Gilgál (גִּלְגָּל— 𐤂𐤋𐤂𐤋) – Kör / Elgördítés (szent hely) • Giváh (גִּבְעָה— 𐤂𐤁𐤏𐤄) – Domb (Shá'ul szülővárosa, Binyáminban) • Kármel (כַּרְמֶל— 𐤊𐤓𐤌𐤋) – Gyümölcsöskert / Termőföld (Yáhu'Dáhi város) • Keni (קֵינִי— 𐤒𐤉𐤍𐤉) – Kovács / Kayin leszármazottai • Mitzráyim (מִצְרַיִם— 𐤌𐤑𐤓𐤉𐤌) – Egyiptom / Szorongatás földje • Rámáh (רָמָה— 𐤓𐤌𐤄) – Magaslat (Shmu'El városa) • Shmu'El (שְׁמוּאֵל— 𐤔𐤌𐤅𐤀𐤋) – Elohim meghallgatta • Shá'ul (שָׁאוּל— 𐤔𐤀𐤅𐤋) – Kért / Kiválasztott • Shur (שׁוּר— 𐤔𐤅𐤓) – Fal / Várfal (határrégió) • Teláim (טְלָאִים— 𐤈𐤋𐤀𐤉𐤌) – Bárányok (gyülekezőhely) • Tzeváot (צְבָאוֹת— 𐤑𐤁𐤀𐤅𐤕) – Seregek • Yahuwah (יַהוּהָ— 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Az Örökkévaló Neve / Aki Van, Aki Volt, Aki Lesz • Yiszrá'El (יִשְׂרָאֵל— 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – Aki Elohimmal küzd / Elohim harcosa • Yáhu'Dáh (יְהוּדָה— 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤄) – Dicsőítés / Hála (törzs)

¹Yahuwah azonban ezt mondta Shmu'Elnek: Meddig bánkódsz még Shá'ul miatt, hiszen én elvetettem, és nem marad Yiszrá'El királya? Töltsd meg olajjal a szarudat, és indulj! Elküldelek a Beit-Lechemi Yishájhoz, mert ennek a fiai közül szemeltem ki a királyt. ²Hogyan mehetnék oda? - kérdezte Shmu'El. Ha meghallja Shá'ul, megöl engem. De Yahuwah ezt mondta: Vigyél magaddal egy üszőborjút, és ezt mondd: Azért jöttem, hogy áldozatot mutassak be Yahuwahnak. ³De Yishájt hívd meg az áldozati lakomára. Én pedig majd tudtodra adom, hogy mit kell tenned: azt kend fel, akit én mondok neked! ⁴És úgy tett Shmu'El, ahogyan Yahuwah megmondta neki. Amikor megérkezett Beit-Lechembe, remegve mentek eléje a város vénei, és azt kérdezték: Békés szándékkal jöttél-e? ⁵Békés szándékkal - felelte. Azért jöttem, hogy áldozatot mutassak be Yahuwahnak. Szenteljétek meg magatokat, és jöjjetek velem az áldozatra! Megszentelte Yishájt és fiait, és meghívta őket az áldozati lakomára.

⁶Amikor megérkeztek, és meglátta Eli'ábot, ezt gondolta: Bizonyára Yahuwah felkentje áll most előtte. ⁷De Yahuwah ezt mondta Shmu'Elnek: Ne tekints a megjelenésére, se termetes növésére, mert elvetettem őt. Mert nem úgy lát Yahuwah, ahogyan az ember lát. Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de Yahuwah a szívre tekint. ⁸Ekkor Avinádávot szólította Yisháj, és odavezette Shmu'El elé, de ő ezt mondta: Őt sem választotta Yahuwah. ⁹Azután Shámáhot vezette oda Yisháj, de ő ezt mondta: Őt sem választotta Yahuwah. ¹⁰Így vezette oda Yisháj Shmu'El elé mind a hét fiát, de Shmu'El ezt mondta Yishájnak: Ezeket nem választotta Yahuwah. ¹¹Majd megkérdezte Shmu'El Yishájtól: Minden fiad itt van? Hátra van még a legkisebb - felelte ő -, de ő éppen a juhokat őrzi. Erre Shmu'El azt mondta Yishájnak: Üzenj neki azonnal, és hozasd ide, mert addig nem ülünk le, amíg ő meg nem érkezik. ¹²Üzent tehát neki, és elhozatta. Ő pedig pirospozsgás, szép szemű és jó megjelenésű volt. Akkor ezt mondta Yahuwah: Rajta! Kend fel, mert ő az! ¹³Shmu'El pedig fogta az olajos szarut, és felkente őt testvérei jelenlétében. Akkor Yahuwah Szelleme erővel rászállt Dávidra, és attól kezdve vele is maradt. Shmu'El pedig elindult, és elment Rámáhba.

¹⁴Shá'ultól viszont eltávozott Yahuwah Szelleme, és rossz szellem kezdte gyötörni, amelyet Yahuwah küldött. ¹⁵Akkor ezt mondták a szolgái Shá'ulnak: Látod, Elohimnak egy rossz szelleme gyötör téged. ¹⁶Parancsolja meg most Ádonenu, és szolgáid keresnek egy embert, aki ért a lantpengetéshez. És ha majd Elohimnak a rossz szelleme megszáll, akkor pengetni fogja a lantot, és jobban leszel. ¹⁷Shá'ul így felelt a szolgáknak: Keressetek hát egy olyan embert, aki jól tud lantot pengetni, és hozzátok hozzám! ¹⁸Ekkor megszólalt az egyik legény, és ezt mondta: Én láttam a Beit-Lechemi Yisháj egyik fiát, aki tud lantot pengetni, derék férfi, harcra termett, okos beszédű, daliás ember, és vele van Yahuwah. ¹⁹Ezért követeket küldött Shá'ul Yishájhoz ezzel az üzenettel: Küldd hozzám fiadat, Dávidot, aki a juhok mellett van! ²⁰Yisháj pedig fogott egy szamarat, arra kenyeret, egy tömlő bort meg egy kecskegidát rakott, és elküldte fiával, Dáviddal Shá'ulnak. ²¹Dávid megérkezett Shá'ulhoz, és megállt előtte. Ő pedig igen megszerette, és a fegyverhordozója lett. ²²Akkor ezt az üzenetet küldte Shá'ul Yishájhoz: Hagyd mellettem Dávidot, mert igen megkedveltem! ²³És valahányszor megszállta Shá'ult Elohimnak az a rossz szelleme, fogta Dávid a lantot, és pengette a kezével. Shá'ul ilyenkor megkönnyebbült, jobban lett, és a rossz szellem eltávozott tőle.

Szójegyzék: Ádonenu (אֲדֹנֵנוּ— 𐤀𐤃𐤍𐤍𐤅) – A mi urunk (emberi úr megszólítása) • Avinádáv (אֲבִינָדָב— 𐤀𐤁𐤉𐤍𐤃𐤁) – Atyám nemes / Az atya nemes lelkű • Beit-Lechem (בֵּית לֶחֶם— 𐤁𐤉𐤕𐤋𐤇𐤌) – A kenyér háza • Dávid (דָּוִד— 𐤃𐤅𐤃) – Szeretett • Eli (עֵלִי— 𐤏𐤋𐤉) – Felmagasztalt • Eli'áb (אֱלִיאָב— 𐤀𐤋𐤉𐤀𐤁) – Elohim az Atya / Atyám Elohim • Elohim (אֱלֹהִים— 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Hatalmas / Hatalmak / Teremtő • Rámáh (רָמָה— 𐤓𐤌𐤄) – Magaslat / Magas hely • Shámáh (שַׁמָּה— 𐤔𐤌𐤄) – Ott / Hírnév (vitatott jelentés) • Shmu'El (שְׁמוּאֵל— 𐤔𐤌𐤅𐤀𐤋) – Elohim meghallgatta • Shá'ul (שָׁאוּל— 𐤔𐤀𐤅𐤋) – Kért / Kiválasztott • Szelleme / Ruách (רוּחַ— 𐤓𐤅𐤇) – Szellem / Szél / Lehelet • Yahuwah (יַהוּהָ— 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Az Örökkévaló Neve / Aki Van, Aki Volt, Aki Lesz • Yisháj (יִשַׁי— 𐤉𐤔𐤉) – Létezik / Yahuwah ajándéka • Yiszrá'El (יִשְׂרָאֵל— 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – Aki Elohimmal küzd / Elohim harcosa

¹A Pelishtiek összevonták seregeiket a harcra. A Yáhu'Dáhbeli Szokohnál gyűltek össze, és tábort ütöttek Szokoh és Azekáh között Efesz-Dammimnál. ²Shá'ul és Yiszrá'Eliek is összegyűltek, tábort ütöttek az Eláh völgyében, és csatarendbe álltak a Pelishtiek ellen. ³Az innenső hegyen álltak a Pelishtiek, a túlsó hegyen pedig Yiszrá'Eliek. Közöttük völgy volt. ⁴Ekkor kilépett a Pelishtiek seregéből egy kiváló harcos, név szerint Golját, aki Gát városából való volt. Magassága hat könyök és egy arasz volt. ⁵Fején rézsisak volt, öltözete pikkelyes páncél, páncélja ötezer Shekel súlyú rézből volt. ⁶Lábán rézvért volt, és rézdárdát hordott a vállai között. ⁷Lándzsájának a nyele olyan vastag volt, mint a szövőszék tartófája, lándzsájának a hegye pedig hatszáz Shekel súlyú vasból volt, és egy pajzshordozó ment előtte. ⁸Így állt ki, és odakiáltott Yiszrá'El csatasorainak: Miért vonultatok ki, és készültetek fel a harcra? Vajon nem én vagyok a Pelishti, ti pedig Shá'ul szolgái? Válasszatok ki magatok közül egy embert, hogy síkra szálljon velem! ⁹Ha le tud győzni, és megöl engem, akkor mi leszünk a ti szolgáitok; de ha én győzöm le, és én ölöm meg őt, akkor ti lesztek a mi szolgáink, és ti szolgáltok nekünk. ¹⁰Ezt is mondta a Pelishti: Én ezen a napon kigúnyoltam Yiszrá'El csatasorait. Állítsatok szembe velem valakit, hogy megvívjunk egymással! ¹¹Amikor meghallotta Shá'ul és egész Yiszrá'El a Pelishtinek ezt a beszédét, megrettentek, és igen féltek.

¹²Dávid annak az efrátai embernek volt a fia a Yáhu'Dáhi Beit-Lechemből, akinek Yisháj volt a neve, és nyolc fia volt. Ez az ember Shá'ul idejében már öreg volt ahhoz, hogy bevonuljon a férfiakkal. ¹³De Yisháj három nagyobbik fia hadba vonult Shá'ullal. Annak a három fiának, akik hadba vonultak, ez volt a neve: az elsőszülötté Eli'áv, a másodiké Avinádáv, a harmadiké pedig Shámáh. ¹⁴Dávid volt a legkisebb. A három nagyobb elment Shá'ullal. ¹⁵Dávid el-elment Shá'ulhoz, de visszatért, hogy apjának juhait legeltesse Beit-Lechemben. ¹⁶A Pelishti pedig megjelent reggelenként és esténként, és kiállt negyven napon át.

¹⁷Egyszer ezt mondta Yisháj a fiának, Dávidnak: Vidd el testvéreidnek ezt a véka pörkölt gabonát meg ezt a tíz kenyeret, és szaladj el a táborba testvéreidhez. ¹⁸Ezt a tíz sajtot pedig vidd el az ezredesnek, és tudd meg, hogy jól vannak-e a testvéreid, és hozz tőlük valami jelet. ¹⁹Az Eláh-völgyben vannak ők, ahol Shá'ul és Yiszrá'Eli férfiak harcban állnak a Pelishtiekkel. ²⁰Felkelt tehát Dávid korán reggel, rábízta a nyájat egy bojtárra, felszedelőzködött, és elment, ahogyan Yisháj parancsolta neki. Amikor eljutott a szekértáborig, éppen akkor fejlődött csatarendbe a sereg harci zaj közepette. ²¹Csatarendbe állt Yiszrá'El is, meg a Pelishtiek is: egyik csatasor a másikkal szemben. ²²Dávid rábízta holmiját arra, aki a fölszerelést őrizte, és a csatasor felé futott. Odaérve megkérdezte bátyjait, hogy jól vannak-e. ²³És miközben beszélgetett velük, előállt a Pelishtiek csatasorából a Gátból való harcos, a Golját nevű Pelishti, és most is ugyanúgy beszélt, Dávid pedig meghallotta. ²⁴Amikor Yiszrá'Eli férfiak meglátták azt az embert, mindnyájan elfutottak előle, mert nagyon féltek. ²⁵Ezt mondták Yiszrá'Eliek: Láttátok ezt az embert, aki előállt? Azért állt elő, hogy csúfolja Yiszrá'Elt. Ha akadna olyan ember, aki megölné, gazdagon megajándékozná a király, még a leányát is hozzáadná, és fölmentené apjának a házát Yiszrá'Elben minden szolgálat alól. ²⁶Akkor ezt mondta Dávid a mellette álló embereknek: Mi történik majd azzal az emberrel, aki megöli ezt a Pelishtit, és megmenti Yiszrá'Elt a gyalázattól? Mert ki ez a körülmetéletlen Pelishti, hogy gyalázni meri az élő Elohim seregét? ²⁷A nép pedig elmondta neki szóról szóra, hogy mi történik azzal, aki ezt levágja.

²⁸Amikor a legidősebb bátyja, Eli'áv hallotta, hogy Dávid az emberekkel beszélget, haragra gerjedt Eli'áv, és ezt mondta: Minek jöttél ide, és kire bíztad azt a néhány juhot a pusztában? Tudom, hogy vakmerő vagy, és rosszban töröd a fejed. Csatát akarsz te látni, azért jöttél ide. ²⁹Dávid ezt felelte: Ugyan mit követtem el? Hiszen ez csak beszéd volt! ³⁰És elfordult tőle egy másikhoz, és az is ugyanazt mondta, meg a hadinép is ugyanúgy válaszolt neki, mint az előbb.

³¹Amikor meghallották, mit beszélt Dávid, jelentették Shá'ulnak, ő pedig magához rendelte. ³²Dávid ezt mondta Shá'ulnak: Senki se csüggedjen el emiatt, elmegy a te szolgád, és megvív ezzel a Pelishtivel. ³³De Shá'ul ezt mondta Dávidnak: Nem mehetsz el, hogy megvívj ezzel a Pelishtivel, mert még fiatal vagy, ő pedig harcedzett férfi fiatal kora óta. ³⁴Dávid azonban így felelt Shá'ulnak: Pásztor volt a te szolgád apja juhai mellett, és ha jött egy oroszlán vagy medve, és elragadott egy bárányt a nyájból, ³⁵utánamentem, leterítettem, és kiragadtam a szájából. Ha pedig ellenem támadt, megragadtam a szakállánál fogva, leterítettem, és megöltem. ³⁶Leterítette a te szolgád az oroszlánt is, a medvét is: így jár majd ez a körülmetéletlen Pelishti is, mint azok közül bármelyik, mivel csúfolta az élő Elohim seregét. ³⁷Azután ezt mondta Dávid: Yahuwah, aki megmentett engem az oroszlán és a medve karmától, meg fog menteni ennek a Pelishtinek a kezéből is. Shá'ul így felelt Dávidnak: Menj el, Yahuwah legyen veled! ³⁸És felöltöztette Shá'ul Dávidot a saját ruhájába, a fejére rézsisakot tett, és páncélba öltöztette. ³⁹Felkötötte Dávid a kardot is a ruhája fölé, és járni akart, mert még nem próbálta. Ekkor azonban Dávid ezt mondta Shá'ulnak: Nem tudok én ezekben járni, mert nem próbáltam. Le is vetette Dávid ezeket. ⁴⁰Kezébe vette a botját, és kiválasztott a patakból öt sima kövecskét; beletette azokat a pásztortáskájába, a tarisznyájába, és parittyával a kezében közeledett a Pelishtihez. ⁴¹A Pelishti is elindult, és egyre közelebb jött Dávidhoz, és előtte ment a fegyverhordozója. ⁴²Amikor a Pelishti rátekintett, megvetően nézett Dávidra, mert fiatal volt, pirospozsgás és jó megjelenésű. ⁴³És ezt kérdezte a Pelishti Dávidtól: Hát kutya vagyok én, hogy bottal jössz ellenem? És szidalmazta a Pelishti Dávidot az ő elohimja által. ⁴⁴Ezt mondta a Pelishti Dávidnak: Gyere csak ide, hadd adjam testedet az égi madaraknak és a mezei vadaknak! ⁴⁵Dávid így felelt a Pelishtinek: Te karddal, lándzsával és dárdával jössz ellenem, de én Yahuwah Tzeváotnak, Yiszrá'El csatasorai Elohimjának a nevében megyek ellened, akit te kicsúfoltál. ⁴⁶Még ma kezembe ad Yahuwah, leváglak és a fejedet veszem, a Pelishtiek seregének a hulláit pedig még ma az égi madaraknak és a mezei vadaknak adom. És megtudja mindenki a földön, hogy van Elohim Yiszrá'Elben. ⁴⁷És megtudja az egész egybegyűlt sokaság, hogy nem karddal és lándzsával szabadít meg Yahuwah. Mert Yahuwah kezében van a háború, és ő ad a kezünkbe benneteket.

⁴⁸Amikor a Pelishti nekikészült, és egyre közeledett Dávidhoz, Dávid is kifutott gyorsan a csatasorból a Pelishti elé. ⁴⁹Belenyúlt Dávid a tarisznyájába, kivett belőle egy követ, a parittyájával elröpítette, és úgy homlokon találta a Pelishtit, hogy a kő belefúródott a homlokába, és arccal a földre zuhant. ⁵⁰Dávid tehát erősebb volt a Pelishtinél, bár csak parittyája és köve volt. Legyőzte a Pelishtit, és megölte, pedig nem volt kard Dávid kezében. ⁵¹Azután odafutott Dávid, rálépett a Pelishtire, fogta annak a kardját, kihúzta a hüvelyéből, megölte vele, és levágta a fejét. Amikor látták a Pelishtiek, hogy meghalt a vitézük, megfutamodtak. ⁵²Ekkor elindultak Yiszrá'Eliek és Yáhu'Dáhiak, és csatakiáltással üldözték a Pelishtieket a völgy irányában egészen Ekron kapujáig. Ott feküdtek a Pelishtiek halottai a Sha'aráyim felé vivő úton egészen Gátig és Ekronig. ⁵³Azután visszatértek Yiszrá'El fiai a Pelishtiek üldözéséből, és kifosztották a táborukat. ⁵⁴Dávid pedig fogta a Pelishti fejét, és Yerusháláyimba vitte, fegyvereit pedig otthon helyezte el.

⁵⁵Amikor látta Shá'ul, hogy kiment Dávid a Pelishti ellen, ezt kérdezte a hadseregparancsnoktól, Ávnertól: Ávner, kinek a fia ez az ifjú? Ávner így felelt: Az életedre mondom, ó király, hogy nem tudom. ⁵⁶Akkor ezt mondta a király: Kérdezd akkor meg, hogy kinek a fia ez az ifjú. ⁵⁷És amikor visszajött Dávid azután, hogy levágta a Pelishtit, fogta őt Ávner és Shá'ul elé vezette. A Pelishti feje még a kezében volt. ⁵⁸Shá'ul megkérdezte tőle: Kinek a fia vagy, te ifjú? Dávid így felelt: Szolgádnak, a Beit-Lechemi Yishájnak a fia vagyok.

Szójegyzék: Avinádáv (אֲבִינָדָב— 𐤀𐤁𐤉𐤍𐤃𐤁) – Atyám nemes • Ávner (אַבְנֵר— 𐤀𐤁𐤍𐤓) – A világosság atyja / Atyám lámpás • Azekáh (עֲזֵקָה— 𐤏𐤆𐤒𐤄) – Megművelt / Felásott föld • Beit-Lechem (בֵּית לֶחֶם— 𐤁𐤉𐤕𐤋𐤇𐤌) – A kenyér háza • Dávid (דָּוִד— 𐤃𐤅𐤃) – Szeretett • Efes-Dammim (אֶפֶס דַּמִּים— 𐤀𐤐𐤎𐤃𐤌𐤉𐤌) – A vér határa / A vér vége • Efráti (אֶפְרָתִי— 𐤀𐤐𐤓𐤕𐤉) – Efrátai (Beit-Lechem környéki) • Eli (עֵלִי— 𐤏𐤋𐤉) – Felmagasztalt • Eli'áv (אֱלִיאָב— 𐤀𐤋𐤉𐤀𐤁) – Atyám Elohim / Elohim az Atya • Elohim (אֱלֹהִים— 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Hatalmas / Hatalmak / Teremtő (idegen Elohimek esetén kisbetűvel és dőlten: elohim) • Ekron (עֶקְרוֹן— 𐤏𐤒𐤓𐤅𐤍) – Gyökér / Kiirtás (filiszteus város) • Eláh (אֵלָה— 𐤀𐤋𐤄) – Tölgy / Terebintus (völgy neve) • Gát (גַּת— 𐤂𐤕) – Borprés (filiszteus város) • Golját (גָּלְיָת— 𐤂𐤋𐤉𐤕) – Száműzött / Felfedett (filiszteus harcos) • Pelishti (פְּלִשְׁתִּי— 𐤐𐤋𐤔𐤕𐤉) – Filiszteus / Vándorló • Sha'aráyim (שַׁעֲרַיִם— 𐤔𐤏𐤓𐤉𐤌) – Két kapu • Shámáh (שַׁמָּה— 𐤔𐤌𐤄) – Pusztulás / Hírnév • Shekel (שֶׁקֶל— 𐤔𐤒𐤋) – Mérték / Súlyegység • Shá'ul (שָׁאוּל— 𐤔𐤀𐤅𐤋) – Kért / Kiválasztott • Szokoh (שׂוֹכֹה— 𐤔𐤅𐤊𐤄) – Sövény / Kerítés • Tzeváot (צְבָאוֹת— 𐤑𐤁𐤀𐤅𐤕) – Seregek • Yahuwah (יַהוּהָ— 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Az Örökkévaló Neve / Aki Van, Aki Volt, Aki Lesz • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם— 𐤉𐤓𐤅𐤔𐤋𐤉𐤌) – Béke alapja / Béke városa • Yisháj (יִשַׁי— 𐤉𐤔𐤉) – Létezik / Yahuwah ajándéka • Yiszrá'El (יִשְׂרָאֵל— 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – Aki Elohimmal küzd / Elohim harcosa • Yáhu'Dáh (יְהוּדָה— 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤄) – Dicsőítés / Hála (törzs)

¹Miután véget ért a beszélgetés Shá'ullal, Yonátán lelke összeforrt Dávid lelkével. Úgy megszerette őt Yonátán, mint önmagát. ²Shá'ul pedig magához vette őt azon a napon, és nem engedte, hogy visszatérjen apja házába. ³És szövetséget kötött Yonátán Dáviddal, mert úgy szerette őt, mint önmagát. ⁴Levette Yonátán a köpenyét, és Dávidnak adta, sőt a ruháját meg a kardját, az íját és az övét is. ⁵És ha Dávid harcba indult, sikerrel járt mindenütt, bárhová küldte Shá'ul. Ezért a harcosok élére állította őt Shá'ul. Tetszett ez az egész népnek, még Shá'ul udvari embereinek is.

⁶Egyszer amint hazajöttek, amikor Dávid a Pelishtiek leveréséből tért vissza, kivonultak az asszonyok Shá'ul király elé Yiszrá'El városaiból énekszóval, körtáncot lejtve, dobolva, vígan, és három húrú hangszeren játszva. ⁷A táncoló asszonyok így énekeltek:

Megölt Shá'ul ezer embert, Dávid meg tízezer embert!

⁸Erre igen megharagudott Shá'ul, és nem tetszett neki ez a dolog, mert ezt gondolta: Dávidnak tízezret tulajdonítanak, nekem meg csak ezret tulajdonítanak! Még majd a királyság is az övé lesz! ⁹Ettől fogva állandóan rossz szemmel nézett Shá'ul Dávidra.

¹⁰Másnap megszállta Shá'ult Elohimnak az a rossz szelleme, és prófétált a házában. Dávid pedig a lantot pengette, ahogyan mindennap szokta. Shá'ul kezében lándzsa volt. ¹¹Shá'ul feléje dobta a lándzsát, mert azt gondolta, hogy a falhoz szegezi Dávidot. De Dávid két ízben is kitért előle. ¹²És félni kezdett Shá'ul Dávidtól, mert vele volt Yahuwah, Shá'ultól pedig eltávozott. ¹³Ezért eltávolította őt Shá'ul maga mellől, és ezredessé tette, hogy ki- és bevonuljon a hadinép élén. ¹⁴Dávid minden útján sikerrel járt, mert vele volt Yahuwah. ¹⁵Amikor látta Shá'ul, hogy milyen nagy sikereket ér el, rettegni kezdett tőle. ¹⁶De egész Yiszrá'El és Yáhu'Dáh szerette Dávidot, mert ő vonult az élükön ki és be.

¹⁷Egyszer így szólt Shá'ul Dávidhoz: Nézd, neked adom feleségül idősebb lányomat, Merávot, csak légy az én vitézem, és harcold Yahuwah harcait! Mert így gondolkozott Shá'ul: ne én pusztítsam el, hanem a Pelishtiek. ¹⁸Dávid ezt felelte Shá'ulnak: Ki vagyok én, mi az én életem és apám családja Yiszrá'Elben, hogy veje legyek a királynak? ¹⁹De amikor hozzá kellett volna adni Dávidhoz Shá'ul leányát, Merávot, mégis a meholai Ádri'Elhez adták feleségül.

²⁰Shá'ul leánya Mikhál azonban megszerette Dávidot. Megmondták ezt Shá'ulnak, és ő helyeselte a dolgot. ²¹Ezt gondolta ugyanis Shá'ul: Neki adom őt, mert ez lesz a csapda, és elpusztítják a Pelishtiek. Ezért másodszor is ezt mondta Shá'ul Dávidnak: Ezúttal a vőm leszel. ²²És megparancsolta Shá'ul az udvari embereknek, hogy így beszéljenek Dáviddal bizalmasan: Nézd, a király kedvel téged, és az udvari emberek is mind szeretnek. Légy tehát a király veje! ²³Shá'ul udvari emberei el is mondták Dávidnak ezeket a dolgokat, de Dávid így felelt: Olyan csekélységnek látjátok, hogy valaki a király veje legyen? Hiszen én szegény és jelentéktelen ember vagyok. ²⁴És jelentették az udvari emberek Shá'ulnak, hogy miket mondott Dávid. ²⁵Akkor ezt mondta Shá'ul: Mondjátok meg Dávidnak, hogy nem kíván a király mátkapénzt, csak száz Pelishti előbőrét. Így állj bosszút a király ellenségein! Shá'ul ugyanis azt gondolta, hogy a Pelishtiek által ejti el Dávidot. ²⁶Amikor aztán az udvari emberek elmondták Dávidnak ezeket, Dávid is helyeselte a dolgot, hogy a király veje legyen. Még mielőtt letelt volna a kitűzött idő, ²⁷elindult és elment Dávid az embereivel együtt, és levágott kétszáz embert a Pelishtiek közül. Elhozta Dávid az előbőrüket, és odaadta az összeset a királynak, hogy a király veje lehessen. Ekkor hozzá adta Shá'ul a leányát, Mikhált feleségül. ²⁸Shá'ul azonban látta, és tudta, hogy Yahuwah Dáviddal van, és Mikhál, Shá'ul leánya szereti őt. ²⁹Ezért még jobban félt Shá'ul Dávidtól, és ellensége lett Dávidnak egész életére.

³⁰A Pelishtiek vezérei kivonultak harcolni. Valahányszor kivonultak, Dávid mindig nagyobb sikert ért el, mint Shá'ul többi szolgája, ezért igen híressé lett a neve.

Szójegyzék: Ádri'El (עַדְרִיאֵל— 𐤏𐤃𐤓𐤉𐤀𐤋) – El a segítségem / El nyája • Dávid (דָּוִד— 𐤃𐤅𐤃) – Szeretett • Elohim (אֱלֹהִים— 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Hatalmas / Hatalmak / Teremtő (idegen Elohimek esetén kisbetűvel és dőlten: elohim) • Meráv (מֵרַב— 𐤌𐤓𐤁) – Sokasodás / Növekedés • Mikhál (מִיכַל— 𐤌𐤉𐤊𐤋) – Ki olyan, mint El? / Patak • Pelishti (פְּלִשְׁתִּי— 𐤐𐤋𐤔𐤕𐤉) – Filiszteus / Vándorló • Shá'ul (שָׁאוּל— 𐤔𐤀𐤅𐤋) – Kért / Kiválasztott • Yahuwah (יַהוּהָ— 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Az Örökkévaló Neve / Aki Van, Aki Volt, Aki Lesz • Yiszrá'El (יִשְׂרָאֵל— 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – Aki Elohimmal küzd / Elohim harcosa • Yonátán (יוֹנָתָן— 𐤉𐤅𐤍𐤕𐤍) – Yahuwah adta • Yáhu'Dáh (יְהוּדָה— 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤄) – Dicsőítés / Hála (törzs)

¹Shá'ul elmondta fiának, Yonátánnak és összes udvari emberének, hogy meg akarja ölni Dávidot. De Yonátán, Shá'ul fia nagyon kedvelte Dávidot. ²És megmondta Yonátán Dávidnak: Apám, Shá'ul meg akar ölni. Ezért vigyázz magadra holnap reggelig, maradj a rejtekhelyen, és rejtőzz el. ³Én pedig kimegyek, és ott állok meg apám mellett a mezőn, ahol te leszel, és beszélni fogok apámmal rólad. Majd meglátom, hogy mi lesz, és megmondom neked. ⁴Yonátán Dávidnak az érdekében beszélt apjával, Shá'ullal, és ezt mondta neki: Ne vétkezzék a király a szolgája, Dávid ellen, hiszen ő nem vétett ellened, sőt sok jót tett neked. ⁵Kockára tette az életét, leterítette a Pelishti-t, és nagy szabadulást szerzett Yahuwah egész Yiszrá'Elnek. Te láttad ezt, és örültél. Miért vétkeznél az ártatlan vér ellen, miért akarod ok nélkül megölni Dávidot? ⁶Shá'ul hallgatott Yonátán szavára; meg is esküdött Shá'ul: Az élő Yahuwahra mondom, hogy nem kell meghalnia! ⁷Ekkor hívatta Yonátán Dávidot, és elmondta neki Yonátán mindezeket. Majd Shá'ulhoz vezette Yonátán Dávidot, aki ismét olyan lett hozzá, mint azelőtt.

⁸A harc tovább tartott. Dávid hadba vonult a Pelishtiek ellen, nagy vereséget mért rájuk, és azok megfutamodtak előtte. ⁹Egyszer Yahuwahnak az a rossz szelleme megszállta Shá'ult, amikor házában ült lándzsával a kezében. Dávid pedig pengette a lantot. ¹⁰Ekkor Shá'ul lándzsájával a falhoz akarta szegezni Dávidot, de ő félrehajolt Shá'ul elől, és a lándzsa a falba fúródott. Dávid pedig kifutott, és elmenekült azon az éjszakán.

¹¹Ekkor követeket küldött Shá'ul Dávid házához, hogy tartsák szemmel, és öljék meg reggelre. De a felesége, Mikhál megmondta Dávidnak: Ha nem tudod megmenteni az életedet ma éjjel, holnap meg kell halnod! ¹²És leeresztette Mikhál Dávidot az ablakon át. Ő pedig futásnak eredt, és elmenekült. ¹³Ekkor fogta Mikhál a teráfimot, beletette az ágyba, kecskeszőr párnát tett a feje alá, és betakarta a ruhájával. ¹⁴Shá'ul tehát elküldte követeit, hogy fogják el Dávidot, de az asszony azt mondta nekik, hogy beteg. ¹⁵Ekkor Shá'ul ismét elküldte a követeket, hogy nézzék meg Dávidot, és vigyék el hozzá ágyastul, hogy megölesse. ¹⁶Amikor a követek odamentek, kitűnt, hogy a teráfim volt az ágyban, és kecskeszőr-párna volt a feje alatt. ¹⁷Ezért Shá'ul ezt mondta Mikhálnak: Miért csaltál meg így engem? Miért engedted, hogy ellenségem elmeneküljön? Mikhál ezt felelte Shá'ulnak: Ő mondta nekem: Engedj el, különben megöllek!

¹⁸Dávid tehát futva elmenekült, Shmu'Elhez ment Rámáhba, és elmondta neki mindazt, amit Shá'ul tett vele. Azután Shmu'Ellel együtt Nájotba ment, és ott tartózkodtak. ¹⁹De jelentették Shá'ulnak, hogy Dávid Nájotban van, Rámáh mellett. ²⁰Akkor Shá'ul követeket küldött ki, hogy fogják el Dávidot. De amikor meglátták a próféták csoportját, akik prófétáltak, Shmu'El pedig ott állt mellettük, akkor Elohim Szelleme szállt Shá'ul követeire, és ők is prófétáltak. ²¹Jelentették ezt Shá'ulnak, és ő más követeket küldött ki, de azok is prófétáltak. Harmadszor is küldött Shá'ul követeket, de azok is prófétáltak. ²²Ekkor maga is elment Rámáhba, és amikor a Szekuban levő nagy kúthoz érkezett, így kérdezősködött: Hol van Shmu'El és Dávid? Ezt felelték: Nájotban, Rámáh mellett. ²³Elment tehát a Rámáh mellett levő Nájotba. De Elohim Szelleme szállt őrá is, és amíg ment, folyamatosan prófétált, amíg meg nem érkezett a Rámáh mellett levő Nájotba. ²⁴Akkor ő is ledobta a ruháját, és prófétált ő is Shmu'El előtt, és ott feküdt meztelenül egész nap és egész éjjel. Ezért mondják: Hát már Shá'ul is a próféták között van?

Szójegyzék: Dávid (דָּוִד— 𐤃𐤅𐤃) – Szeretett • Elohim (אֱלֹהִים— 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Hatalmas / Hatalmak / Teremtő • Mikhál (מִיכַל— 𐤌𐤉𐤊𐤋) – Ki olyan, mint El? / Patak • Nájot (נָיוֹת— 𐤍𐤉𐤅𐤕) – Lakhelyek / Próféta-szállás Rámáh mellett • Pelishti (פְּלִשְׁתִּי— 𐤐𐤋𐤔𐤕𐤉) – Filiszteus / Vándorló • Rámáh (רָמָה— 𐤓𐤌𐤄) – Magaslat / Magas hely • Shmu'El (שְׁמוּאֵל— 𐤔𐤌𐤅𐤀𐤋) – Elohim meghallgatta • Shá'ul (שָׁאוּל— 𐤔𐤀𐤅𐤋) – Kért / Kiválasztott • Szelleme / Ruách (רוּחַ— 𐤓𐤅𐤇) – Szellem / Szél / Lehelet • Szeku (שֶׂכוּ— 𐤔𐤊𐤅) – Magaslat / Kilátóhely • Teráfim (תְּרָפִים— 𐤕𐤓𐤐𐤉𐤌) – Házibálvány / Védőszellem-szobor • Yahuwah (יַהוּהָ— 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Az Örökkévaló Neve / Aki Van, Aki Volt, Aki Lesz • Yiszrá'El (יִשְׂרָאֵל— 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – Aki Elohimmal küzd / Elohim harcosa • Yonátán (יוֹנָתָן— 𐤉𐤅𐤍𐤕𐤍) – Yahuwah adta

¹Dávid ezután elmenekült a Rámáh mellett levő Nájotból. Elment, és ezt mondta Yonátánnak: Mit követtem el, mi az én bűnöm, mi az én vétkem apáddal szemben, hogy az életemre tör? ²Ő azt felelte neki: Semmiképpen sem fogsz meghalni! Hiszen nem tesz apám semmit sem, amit föl ne tárna előttem. Miért titkolná el apám előlem éppen ezt a dolgot? Az nem lehet! ³De Dávid meg is esküdött, és ezt mondta: Jól tudja apád, hogy te jóindulattal vagy hozzám, ezért azt gondolta: Ne tudja meg ezt Yonátán, mert elszomorodik. De az élő Yahuwahra és a te életedre mondom, hogy csak egy lépés választ el a haláltól. ⁴Yonátán így felelt Dávidnak: Amit csak kívánsz, megteszem érted! ⁵Azután Dávid ezt mondta Yonátánnak: Nézd, holnap újhold lesz, és nekem az étkezésnél ott kellene ülnöm a király mellett. Engedj el engem, hadd rejtőzzem el a mezőn holnapután estig. ⁶Ha nagyon kérdezősködik utánam apád, ezt mondd: Engedélyt kért tőlem Dávid, hogy hazaszaladhasson a városába, Beit-Lechembe, mert egész nemzetsége most tartja az évenkénti áldozati lakomát. ⁷Ha erre azt mondja, hogy jól van, akkor békében lehet szolgád. De ha nagyon megharagszik, abból megtudod, hogy gonosztettre határozta el magát. ⁸Maradj hűséges szolgádhoz, hiszen te kötöttél szövetséget Yahuwah előtt szolgáddal! De ha van bennem valami bűn, te ölj meg, miért vinnél apádhoz? ⁹De Yonátán ezt felelte: Semmiképpen sem! Ha biztosan megtudom, hogy elhatározta apám, hogy végrehajtja rajtad ezt a gonosztettet, akkor megmondom neked. ¹⁰Dávid megkérdezte Yonátánt: Ki mondja meg nekem, ha keményen válaszol apád? ¹¹Yonátán így felelt Dávidnak: Jöjj, menjünk ki a mezőre! És kimentek mindketten a mezőre.

¹²Akkor ezt mondta Yonátán Dávidnak: Yahuwahra, Yiszrá'El Elohimjára fogadom, hogy holnap vagy holnapután ilyenkorra kipuhatolom apámtól, jóakarattal van-e Dávid iránt; és ha nem, akkor elküldök valakit hozzád, és megüzenem neked. ¹³Úgy segítse meg Yahuwah Yonátánt most és ezután is, hogy megüzenem neked, ha apám gonoszságot tervez ellened! Akkor elengedlek, menj el békével. Legyen veled Yahuwah, ahogyan apámmal volt. ¹⁴Ha életben maradok, bánj velem Yahuwah szeretetével, de ha meghalok, ¹⁵ne vond meg soha szeretetedet az én házam népétől akkor sem, amikor Yahuwah kiirtja Dávid valamennyi ellenségét a föld színéről. ¹⁶Így kötött Yonátán szövetséget Dávid házával, tudva, hogy Dávid ellenségein bosszút fog állni Yahuwah. ¹⁷Yonátán ismét megeskette Dávidot, hogy szeretni fogja őt. Mert ő is egész lelkével szerette Dávidot.

¹⁸Azután ezt mondta neki Yonátán: Holnap újhold lesz, és kérdezősködni fognak utánad, mert a helyed üres lesz. ¹⁹Három nap múlva jöjj ide sietve, és menj arra a helyre, ahol elrejtőztél a múlt alkalommal, és tartózkodj az Ezel nevű kő mellett. ²⁰Én pedig három nyilat lövök arra felé, mintha célba lőnék. ²¹És majd utánuk küldök egy gyermeket: Eredj, keresd meg a nyilakat! Ha ezt mondom a gyermeknek: Ott vannak melletted a nyilak, szedd föl azokat! - akkor előjöhetsz, mert az élő Yahuwahra mondom, hogy biztonságban vagy, és nincs semmi baj. ²²Ha azonban ezt mondom a fiúnak: A nyilak messze előtted vannak! - akkor menj el, mert Yahuwah elküld téged. ²³Abban a dologban pedig, amit megbeszéltünk egymással, Yahuwah legyen a tanú közöttünk mindörökre.

²⁴Dávid tehát elrejtőzött a mezőn. És amikor eljött az újhold, a király asztalhoz ült, hogy egyék. ²⁵Leült a király a székére, mint máskor, a fal mellett levő székre; vele szembe Yonátán, Shá'ul mellé pedig Ávner ült, és Dávid helye üresen maradt. ²⁶De Shá'ul semmit sem szólt azon a napon, mert azt gondolta, hogy történt vele valami, ezért nem tiszta, biztosan nem tiszta. ²⁷Az újhold után következő második napon azonban megint üres maradt Dávid helye, és akkor ezt kérdezte Shá'ul a fiától, Yonátántól: Miért nem jött el Yisháj fia tegnap sem, ma sem az étkezéshez? ²⁸Yonátán így felelt Shá'ulnak: Engedélyt kért tőlem Dávid, hogy elmehessen Beit-Lechembe. ²⁹Ezt mondta ugyanis: Engedj el engem, mert áldozati lakomája van nemzetségünknek a városban, és rám parancsolt a bátyám. Azért, ha jóindulattal vagy hozzám, engedd meg, hogy elmenjek megnézni a testvéreimet. Ezért nem jött el a király asztalához.

³⁰Akkor haragra gerjedt Shá'ul Yonátán ellen, és ezt mondta neki: Te romlott és engedetlen fajzat! Jól tudom, hogy te Yisháj fiát pártolod a magad szégyenére és anyád gyalázatára. ³¹Mert míg Yisháj fia él a földön, nem lesz belőled és a királyságodból semmi. Azért küldj érte, és hozasd ide hozzám, mert a halál fia ő! ³²Yonátán azonban így válaszolt apjának, Shá'ulnak: Miért kell meghalnia? Mit követett el? ³³Erre Shá'ul feléje dobta a lándzsáját, és át akarta vele ütni. Ekkor megértette Yonátán, hogy apja elhatározta Dávid megölését. ³⁴Ezután fölkelt Yonátán az asztaltól izzó haraggal. Nem evett semmit az újhold második napján, mert bánkódott Dávid miatt, akit gyalázott az apja.

³⁵Reggel azután kiment Yonátán a mezőre a Dáviddal megbeszélt időben, és egy kisgyermek volt vele. ³⁶Ezt mondta a gyermeknek: Fuss, keresd meg a nyilakat, amelyeket kilövök! A gyermek elfutott, ő pedig úgy lőtt ki egy nyilat, hogy túlmenjen rajta. ³⁷Amikor a gyermek arra a helyre ért, ahova Yonátán a nyilat lőtte, ezt kiáltotta a gyermek után Yonátán: Messze előtted van a nyilam! ³⁸Még ezt is kiáltotta Yonátán a gyermeknek: Siess, fuss, meg ne állj! A gyermek fölkapta Yonátánnak a nyilát, és urához ment. ³⁹A gyermek ugyanis semmit sem értett, csak Yonátán és Dávid értette a dolgot. ⁴⁰Azután odaadta Yonátán a gyermeknek a fegyvereket, és ezt mondta neki: Eredj, vidd be a városba. ⁴¹A gyermek elment, Dávid pedig fölkelt a kő déli oldala mellől, arcával a földig hajolt, és háromszor leborult. Azután megcsókolták egymást, megsiratták egymást, amíg Dávid sírása felül nem múlta [Yonátánét]. ⁴²Akkor ezt mondta Yonátán Dávidnak: Eredj el Shálommal, mert mindketten így esküdtünk meg Yahuwah nevére: Yahuwah legyen tanú közöttünk és utódaink között mindörökre!

Szójegyzék: Ávner (אַבְנֵר— 𐤀𐤁𐤍𐤓) – Atyai fény / Az atya mécsese • Beit-Lechem (בֵּית לֶחֶם— 𐤁𐤉𐤕𐤋𐤇𐤌) – A kenyér háza • Dávid (דָּוִד— 𐤃𐤅𐤃) – Szeretett • Elohim (אֱלֹהִים— 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Hatalmas / Hatalmak / Teremtő • Ezel (אֶזֶל— 𐤀𐤆𐤋) – Eltávozás / A távozás köve • Nájot (נָיוֹת— 𐤍𐤉𐤅𐤕) – Lakhelyek / Próféta-szállás Rámáh mellett • Rámáh (רָמָה— 𐤓𐤌𐤄) – Magaslat / Magas hely • Shálom (שָׁלוֹם— 𐤔𐤋𐤅𐤌) – Békesség / Teljesség • Shá'ul (שָׁאוּל— 𐤔𐤀𐤅𐤋) – Kért / Kiválasztott • Yahuwah (יַהוּהָ— 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Az Örökkévaló Neve / Aki Van, Aki Volt, Aki Lesz • Yisháj (יִשַׁי— 𐤉𐤔𐤉) – Létezik / Yahuwah ajándéka • Yiszrá'El (יִשְׂרָאֵל— 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – Aki Elohimmal küzd / Elohim harcosa • Yonátán (יוֹנָתָן— 𐤉𐤅𐤍𐤕𐤍) – Yahuwah adta

¹Dávid ezután útnak indult, Yonátán pedig visszament a városba. ²Dávid Áchimelek Kohenhez ment Nobba. Áchimelek megrettenve ment Dávid elé, és ezt kérdezte: Miért vagy egyedül, és miért nincs veled senki? ³Dávid ezt felelte Áchimelek Kohennek: A király parancsolt nekem valamit, és azt mondta, hogy senki se tudjon meg semmit arról, amiért elküldött, és amit parancsolt nekem. A legényeket pedig más helyre rendeltem. ⁴Most azért mi van kéznél? Adj nekem öt kenyeret, vagy ami éppen akad! ⁵A Kohen ezt felelte Dávidnak: Közönséges kenyér nincs nálam, van azonban Jelenlét Kenyér, de csak akkor, ha a legények megtartóztatták magukat az asszonytól. ⁶Dávid pedig ezt válaszolta a Kohennek: Valóban el volt tiltva tőlünk az asszony egy idő óta. Amikor elindultam, szent volt a legények teste. Ez az út közönséges ugyan, de ők testükben szentek. ⁷Ekkor odaadta neki a Kohen a Jelenlét Kenyereit, mert nem volt ott más, csak áldozati kenyér, amit el szoktak venni Yahuwah színe elől, és frissen sült kenyeret tettek oda, ha amazt elvették. ⁸Volt ott Shá'ulnak egy szolgája is, név szerint az Edomi Doég, aki épp azon a napon Yahuwah színe előtt tartózkodott. Ő volt Shá'ul pásztorainak a felügyelője. ⁹Dávid azután megkérdezte Áchimelektől: Nincs itt kéznél lándzsa vagy kard? Mert nem hoztam magammal sem a kardomat, sem a fegyvereimet, olyan sürgős volt a király parancsa. ¹⁰A Kohen így felelt: A Pelishti Golját kardja, akit te vágtál le az Eláh völgyében, köpenybe csavarva itt van az Efod mögött. Ha el akarod vinni, vidd el, de ezen kívül nincs itt egyéb. Dávid ezt mondta: Nincs annál megfelelőbb. Add ide!

¹¹Dávid még azon a napon elindult, elmenekült Shá'ul elől, és Ákishhoz, Gát királyához ment. ¹²Ákishnak ezt mondták udvari emberei: Hiszen ez Dávid, az ország királya! Róla énekelték a körtáncban:

¹³Megölt Shá'ul ezer embert, Dávid meg tízezer embert.

¹⁴Amikor Dávidnak tudomására jutott ez a beszéd, félni kezdett nagyon Ákishtól, Gát királyától. ¹⁵És félkegyelműnek tettette magát előttük, eszelősként viselkedett köztük, firkált az ajtószárnyakra, nyálát pedig a szakállára csurgatta. ¹⁶Akkor ezt mondta Ákish az udvari embereknek: Hát nem látjátok, hogy ez az ember bolond? Minek hoztátok ide?

Szójegyzék: Áchimelek (אֲחִימֶלֶךְ— 𐤀𐤇𐤉𐤌𐤋𐤊) – Testvérem a király / A király testvére • Ákish (אָכִישׁ— 𐤀𐤊𐤉𐤔) – vitatott jelentés (Pelishti király Gátban) • Dávid (דָּוִד— 𐤃𐤅𐤃) – Szeretett • Doég (דֹּאֵג— 𐤃𐤀𐤂) – Aggódó / Aggodalmas • Edom (אֱדוֹם— 𐤀𐤃𐤅𐤌) – Vörös / Ézsau leszármazottai • Efod (אֵפוֹד— 𐤀𐤐𐤅𐤃) – Koheni mellény / Szolgálati ruha • Eláh (אֵלָה— 𐤀𐤋𐤄) – Tölgy / Terebinth • Gát (גַּת— 𐤂𐤕) – Borsajtó (Pelishti város) • Golját (גָּלְיָת— 𐤂𐤋𐤉𐤕) – vitatott / "Feltáró" / "Száműzött" • Kohen (כֹּהֵן— 𐤊𐤄𐤍) – Pap / Felszentelt szolga • Nob (נֹב— 𐤍𐤁) – Magaslat / Gyümölcs (papi város Benjáminban) • Pelishti (פְּלִשְׁתִּי— 𐤐𐤋𐤔𐤕𐤉) – Filiszteus / Vándorló • Shá'ul (שָׁאוּל— 𐤔𐤀𐤅𐤋) – Kért / Kiválasztott • Yahuwah (יַהוּהָ— 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Az Örökkévaló Neve / Aki Van, Aki Volt, Aki Lesz • Yonátán (יוֹנָתָן— 𐤉𐤅𐤍𐤕𐤍) – Yahuwah adta

¹Dávid elment azért onnan, és Ádulám barlangjába menekült. Amikor meghallották testvérei és apja egész háza népe, elmentek hozzá. ²Hozzá gyülekezett mindenféle elnyomott, eladósodott és elkeseredett ember, ő pedig a vezérükké lett. Mintegy négyszázan voltak vele.

³Onnan a Moávi Mitzpehbe ment Dávid, és ezt mondta Moáv királyának: Hadd jöjjön közétek apám és anyám, amíg meg nem tudom, hogy mit akar tenni velem Elohim. ⁴És odavitte őket Moáv királyához, és ott maradtak nála mindaddig, amíg Dávid a sziklavárban volt. ⁵Gád próféta azonban ezt mondta Dávidnak: Ne maradj a sziklavárban, hanem eredj, menj el Yáhu'Dáh földjére. Dávid el is ment, és megérkezett a Chereti erdőbe.

⁶De meghallotta Shá'ul, hogy tudják, hol van Dávid az embereivel. Shá'ul Gibeában volt a magaslaton, a tamariszkuszfa alatt. Lándzsája a kezében volt, és udvari emberei mind mellette álltak. ⁷Akkor ezt mondta Shá'ul a mellette álló udvari embereknek: Hallgassatok rám, Binyámin fiai! Hát Yisháj fia ad nektek mindnyájatoknak mezőt és szőlőt, és ő tesz benneteket ezredesekké és századosokká? ⁸Hiszen ti mind összeesküdtetek ellenem, mert senki sem leplezte le előttem, hogy saját fiam kötött szövetséget Yisháj fiával. Senki sem szánt meg engem, és nem mondta meg nekem, hogy a saját fiam lázította ellenem a szolgámat, hogy leselkedjék rám. Bizony így van ez! ⁹Akkor megszólalt az Edomi Doeg, aki ott állt Shá'ul udvari emberei mellett, és azt mondta: Én láttam, amikor Yisháj fia Nobba érkezett Áchimelekhez, Áhitub fiához. ¹⁰Ő megkérdezte Yahuwaht, és útravalót adott Dávidnak, sőt a Pelishti Golját kardját is odaadta neki.

¹¹Ekkor hívatta a király Áchimelek HáKohent, Áhitub fiát és egész rokonságát, a Nobi Koheneket. Azok eljöttek mindnyájan a királyhoz. ¹²És ezt mondta Shá'ul: Hallgass ide, Áhitub fia! Ő pedig így felelt: Itt vagyok, uram. ¹³Shá'ul megkérdezte tőle: Miért esküdtetek össze ellenem Yisháj fiával, amikor kenyeret és kardot adtál neki, sőt az ő érdekében Elohimot is megkérdezted?! Azért, hogy fellázadjon ellenem, és leselkedjék rám? Bizony, így van ez! ¹⁴Erre így felelt Áchimelek a királynak: Van-e olyan megbízható ember összes szolgád között, mint Dávid, a király veje, testőrséged parancsnoka, akit nagyra becsülnek udvarodban? ¹⁵Vajon most kérdeztem meg először Elohimot vele kapcsolatban? Egyáltalán nem! Ne tulajdoníts ilyet szolgádnak, sem egész rokonságomnak, királyom, mert semmit sem tudott szolgád erről az egész dologról. ¹⁶Akkor ezt mondta a király: Halállal kell lakolnod, Áchimelek, egész rokonságoddal együtt! ¹⁷A mellette álló királyi testőröknek pedig ezt mondta a király: Fogjátok körül, és öljétek le Yahuwah Kohenjeit, mert ők is Dávidot segítették, hiszen tudták, hogy szökik, de nem leplezték le előttem. A király szolgái azonban nem akartak kezet emelni és rátámadni Yahuwah Kohenjeire. ¹⁸Ekkor Doegnak parancsolta a király: Jöjj ide, és támadj rá te a Kohenekre! Az Edomi Doeg oda is jött, rátámadt a Kohenekre, és megölt azon a napon nyolcvanöt embert, akik len Efodot hordoztak. ¹⁹Nobot, a Kohenek városát is karddal támadta meg; kardélre hányt férfit és nőt, gyermeket és csecsemőt, ökröt, szamarat és bárányt.

²⁰Áhitub fiának, Áchimeleknek egyik fia azonban, akit Ebjátárnak hívtak, elmenekült, és Dávidhoz szökött. ²¹Ebjátár hírül vitte Dávidnak, hogy Shá'ul megölette Yahuwah Kohenjeit. ²²Dávid ezt mondta Ebjátárnak: Tudtam én már azon a napon, amikor ott volt az Edomi Doeg, hogy el fog ez árulni Shá'ulnak. Én okoztam apád egész háza népének a vesztét. ²³Maradj nálam, ne félj, mert aki az én életemre tör, az tör a te életedre is. Ezért biztonságban leszel nálam.

Szójegyzék: Áchimelek (אֲחִימֶלֶךְ— 𐤀𐤇𐤉𐤌𐤋𐤊) – A király testvérem • Ádulám (עֲדֻלָּם— 𐤏𐤃𐤋𐤌) – Menedék • Áhitub (אֲחִיטוּב— 𐤀𐤇𐤉𐤈𐤅𐤁) – Jóság atyja / Jó testvér • Binyámin (בִּנְיָמִין— 𐤁𐤍𐤉𐤌𐤉𐤍) – Jobb kéz fia (törzs) • Chereti erdő (חֶרֶת— 𐤇𐤓𐤕) – Vésett / Karcolt (erdő) • Dávid (דָּוִד— 𐤃𐤅𐤃) – Szeretett • Doeg (דֹּאֵג— 𐤃𐤀𐤂) – Aggódó • Ebjátár (אֶבְיָתָר— 𐤀𐤁𐤉𐤕𐤓) – Bőség atyja • Edom (אֱדוֹם— 𐤀𐤃𐤅𐤌) – Vörös (ellenséges terület) • Efod (אֵפוֹד— 𐤀𐤐𐤅𐤃) – Koheni mellény / Szolgálati ruha • Elohim (אֱלֹהִים— 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Hatalmas / Hatalmak / Teremtő • Gád (גָּד— 𐤂𐤃) – Szerencse (próféta) • Gibeá (גִּבְעָה— 𐤂𐤁𐤏𐤄) – Domb (Shá'ul városa) • Golját (גָּלְיָת— 𐤂𐤋𐤉𐤕) – Száműzött / Kitaszított • HáKohen (הַכֹּהֵן— 𐤄𐤊𐤄𐤍) – A Pap / A Kohen Gádol • Kohen (כֹּהֵן— 𐤊𐤄𐤍) – Pap / Felszentelt szolga (csak Yiszrá'Elben) • Mitzpeh (מִצְפֵּה— 𐤌𐤑𐤐𐤄) – Őrhely / Kilátó (Moáv városa) • Moáv (מוֹאָב— 𐤌𐤅𐤀𐤁) – Atyjától (származó) • Nob (נֹב— 𐤍𐤁) – Magaslat / Gyümölcs (papi város) • Pelishti (פְּלִשְׁתִּי— 𐤐𐤋𐤔𐤕𐤉) – Betolakodó / Vándor • Shá'ul (שָׁאוּל— 𐤔𐤀𐤅𐤋) – Kért / Kiválasztott • Yahuwah (יַהוּהָ— 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Az Örökkévaló Neve / Aki Van, Aki Volt, Aki Lesz • Yáhu'Dáh (יְהוּדָה— 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤄) – Dicsőítés / Hála (törzs) • Yisháj (יִשַׁי— 𐤉𐤔𐤉) – Létezik / Ajándék (Dávid apja)

¹Jelentették egyszer Dávidnak, hogy a Pelishtiek megtámadták Keiláht, és fosztogatják a szérűket. ²Ekkor megkérdezte Dávid Yahuwaht: Elmenjek, és megverjem-e a Pelishtieket? Yahuwah ezt felelte Dávidnak: Menj el, verd meg a Pelishtieket, és szabadítsd föl Keiláht. ³De ezt mondták Dávidnak az emberei: Még itt, Yáhu'Dáhban is félünk! Hát még, ha el kell mennünk Keiláhba a Pelishtiek csapatai ellen! ⁴Dávid ismét megkérdezte Yahuwaht. Yahuwah pedig így válaszolt neki: Indulj és menj Keiláhba, mert kezedbe adom a Pelishtieket. ⁵Elment tehát Dávid az embereivel Keiláhba, harcolt a Pelishtiek ellen, elhajtotta jószágaikat, és nagy vereséget mért rájuk. És felszabadította Dávid Keiláh lakóit.

⁶Amikor Ebjátár, Áchimelek fia Dávidhoz menekült Keiláhba, az Efodot is magával vitte. ⁷Ezután hírül vitték Shá'ulnak, hogy Dávid Keiláhba ment. Akkor ezt mondta Shá'ul: Kezembe adta őt Elohim, hiszen saját magát zárta be azzal, hogy kulcsos városba ment. ⁸Ezért mozgósította Shá'ul az egész hadinépet, hogy Keiláh ellen vonuljon, és körülzárja Dávidot embereivel együtt. ⁹De megtudta Dávid, hogy Shá'ul rosszat forral ellene. Ezt mondta Ebjátár Kohennek: Hozd ide az Efodot! ¹⁰És ezt mondta Dávid: Yahuwah, Yiszrá'El Elohimja! Azt a hírt hallotta szolgád, hogy Shá'ul ide akar jönni Keiláhba, hogy elpusztítsa miattam a várost. ¹¹Kiszolgáltatnak-e neki Keiláh polgárai? Idejön-e Shá'ul, ahogyan szolgád hallotta? Yahuwah, Yiszrá'El Elohimja, jelentsd ki szolgádnak! Yahuwah így felelt: Idejön. ¹²Akkor ezt kérdezte Dávid: Kiszolgáltatnak-e engem és embereimet Shá'ulnak Keiláh polgárai? Yahuwah így felelt: Kiszolgáltatnak. ¹³Elindult tehát Dávid mintegy hatszáz emberével, kivonult Keiláhból, és mentek, amerre mehettek. Amikor jelentették Shá'ulnak, hogy Dávid elmenekült Keiláhból, lemondott arról, hogy ellene vonuljon.

¹⁴Dávid a pusztában sziklavárakban tartózkodott. Amikor Zif pusztájában lakott a hegyen, Shá'ul mindennap kereste, de Elohim nem adta őt a kezébe. ¹⁵Dávid látva, hogy Shá'ul kivonult ellene, és az életére tör, Zif pusztájában az erdőségbe vette be magát Dávid. ¹⁶Ekkor elindult Yonátán, Shá'ul fia, és elment Dávidhoz az erdőségbe, és megerősítette kezét Elohimban. ¹⁷Mert így szólt hozzá: Ne félj, nem ér utol apámnak, Shá'ulnak a keze! Te leszel Yiszrá'El királya, én pedig a második ember leszek melletted. Apám, Shá'ul is tudja, hogy így lesz. ¹⁸És szövetséget kötöttek egymással Yahuwah színe előtt. Dávid az erdőségben maradt, Yonátán pedig hazament.

¹⁹De a Zifiek elmentek Shá'ulhoz Gibeáhba, és ezt mondták: Nálunk rejtőzködik Dávid a sziklavárakban, az erdőségben, Chákiláh halmán, Yeshimontól délre. ²⁰Ha tehát az a legfőbb kívánságod, ó király, hogy eljöjj, akkor jöjj el, és a mi dolgunk lesz, hogy kiszolgáltassuk őt a királynak. ²¹Shá'ul ezt mondta: Yahuwah is megáld titeket, hogy megszántatok engem. ²²Menjetek, bizonyosodjatok meg újból, tudjátok meg, és nézzétek meg azt a helyet, amerre jár, és hogy ki látta ott, mert azt mondták nekem, hogy igen ravasz ember. ²³Ezért nézzetek meg, és tudjátok meg minden búvóhelyet, ahol bujkál, azután térjetek vissza hozzám biztos hírrel, és akkor elmegyek veletek. Ha az országban van, kikutatom őt Yáhu'Dáh valamennyi nemzetsége közül. ²⁴Azok elindultak, és elmentek Shá'ul előtt Zifbe.

Dávid pedig embereivel együtt Máon pusztájában volt a síkságon, Yeshimontól délre. ²⁵Shá'ul is elment embereivel, hogy megkeresse őt, Dávidnak azonban hírül adták, ezért elment ahhoz a sziklához, amely Máon pusztájában van. Meghallotta ezt Shá'ul, és üldözőbe vette Dávidot Máon pusztájában. ²⁶Shá'ul a hegy egyik oldalán ment, Dávid és emberei pedig a hegy másik oldalán. Dávid sietve menekült Shá'ul elől, mert Shá'ul és emberei már kezdték bekeríteni Dávidot és embereit, hogy elfogják őket. ²⁷De követ érkezett Shá'ulhoz ezzel az üzenettel: Sietve jöjj, mert betörtek a Pelishtiek az országba! ²⁸Ekkor visszatért Shá'ul Dávid üldözéséből, és a Pelishtiek ellen ment. Ezért hívják azt a helyet Szelá HáMáchlekotnak.

Szójegyzék: Áchimelek (אֲחִימֶלֶךְ— 𐤀𐤇𐤉𐤌𐤋𐤊) – A király testvérem • Chákiláh (חֲכִילָה— 𐤇𐤊𐤉𐤋𐤄) – Sötét / Homályos (halom) • Dávid (דָּוִד— 𐤃𐤅𐤃) – Szeretett • Ebjátár (אֶבְיָתָר— 𐤀𐤁𐤉𐤕𐤓) – Bőség atyja • Efod (אֵפוֹד— 𐤀𐤐𐤅𐤃) – Koheni mellény / Szolgálati ruha • Elohim (אֱלֹהִים— 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Hatalmas / Hatalmak / Teremtő • Gibeáh (גִּבְעָה— 𐤂𐤁𐤏𐤄) – Domb (Shá'ul városa) • HáMáchlekot (הַמַּחְלְקוֹת— 𐤄𐤌𐤇𐤋𐤒𐤅𐤕) – A szétválasztások / Az elválások • Keiláh (קְעִילָה— 𐤒𐤏𐤉𐤋𐤄) – Vár / Erődítmény • Kohen (כֹּהֵן— 𐤊𐤄𐤍) – Pap / Felszentelt szolga (csak Yiszrá'Elben) • Máon (מָעוֹן— 𐤌𐤏𐤅𐤍) – Lakóhely / Hajlék • Pelishti (פְּלִשְׁתִּי— 𐤐𐤋𐤔𐤕𐤉) – Betolakodó / Vándor • Shá'ul (שָׁאוּל— 𐤔𐤀𐤅𐤋) – Kért / Kiválasztott • Szelá (סֶלַע— 𐤎𐤋𐤏) – Szikla • Yahuwah (יַהוּהָ— 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Az Örökkévaló Neve / Aki Van, Aki Volt, Aki Lesz • Yáhu'Dáh (יְהוּדָה— 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤄) – Dicsőítés / Hála (törzs) • Yeshimon (יְשִׁימוֹן— 𐤉𐤔𐤉𐤌𐤅𐤍) – Pusztaság / Kietlen vidék • Yiszrá'El (יִשְׂרָאֵל— 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – Aki Elohimmal küzd / Elohim harcosa • Yonátán (יוֹנָתָן— 𐤉𐤅𐤍𐤕𐤍) – Yahuwah adta • Zif (זִיף— 𐤆𐤉𐤐) – Folyékony / Olvadt

¹Amikor visszatért Shá'ul a Pelishtiek üldözéséből, jelentették neki, hogy Dávid Ein-Gedi pusztájában van. ²Maga mellé vett Shá'ul háromezer válogatott embert Yiszrá'Elből, és elment, hogy megkeresse Dávidot és embereit a zergék kősziklájánál. ³Amikor eljutott a juhaklokhoz, amelyek az útfélen vannak, volt ott egy barlang. Shá'ul bement oda, hogy a szükségét végezze. Dávid pedig embereivel együtt éppen a barlang legbelső zugában tartózkodott. ⁴Akkor ezt mondták az emberek Dávidnak: Nézd, ez az a nap, amelyről azt mondta neked Yahuwah, hogy kezedbe adja ellenségedet. Tégy vele, amit jónak látsz! Erre fölkelt Dávid, és lopva levágta Shá'ul köpenyének a sarkát. ⁵Dávidot azonban vádolta a szíve, miután levágta Shá'ul köpenyének a sarkát, ⁶és ezt mondta embereinek: Mentsen meg Yahuwah attól, hogy ilyen dolgot kövessek el az én uram, Yahuwah Máshiáchja ellen, és kezet emeljek ellene, hiszen Yahuwah Máshiáchja ő! ⁷Így beszélte le Dávid az embereit, és nem engedte meg, hogy Shá'ulra támadjanak.

⁸Shá'ul pedig elindult a barlangból, és útjára ment. ⁹Ezután Dávid is fölkelt, kiment a barlangból, és így kiáltott Shá'ul után: Uram, királyom! Shá'ul hátratekintett, Dávid arccal a földre hajolt, és leborult előtte. ¹⁰Akkor ezt mondta Dávid Shá'ulnak: Miért hallgatsz az olyan emberek szavára, akik azt mondják, hogy Dávid a vesztedre tör?! ¹¹Hiszen most a saját szemeddel láthattad, hogy kezembe adott Yahuwah a barlangban. Mondták is, hogy öljelek meg, de én megszántalak, és ezt mondtam: Nem emelek kezet az én uramra, mert Yahuwah Máshiáchja ő. ¹²Nézd csak, atyám, itt van a köpenyed sarka a kezemben. Amikor levágtam a köpenyed sarkát, nem gyilkoltalak meg. Értsd meg ebből, és lásd be, hogy nem akarok semmi rosszat vagy hűtlenséget elkövetni ellened, és nem vétkeztem ellened, bár te üldözöl engem, hogy elvedd az életemet. ¹³Yahuwah tegyen igazságot köztünk, Yahuwah álljon értem bosszút rajtad, de én nem emelek rád kezet. ¹⁴Ahogyan az ősi példabeszéd mondja: Gonoszoktól gonoszság ered, de én nem emelek rád kezet. ¹⁵Ki ellen vonult ki Yiszrá'El királya? Kit üldözöl? Egy döglött kutyát vagy egy árva bolhát? ¹⁶Legyen azért Yahuwah a bíró, és tegyen igazságot köztünk! Vizsgálja meg, és perelje peremet, és szolgáltasson nekem igazságot veled szemben!

¹⁷Amikor befejezte Dávid Shá'ulhoz intézett szavait, megkérdezte Shá'ul: A te hangod ez, Dávid fiam? És Shá'ul hangosan sírni kezdett. ¹⁸Azután ezt mondta Dávidnak: Te igazabb vagy nálam, mert te jól bántál velem, bár én rosszul bántam veled. ¹⁹Te most tudtomra adtad, milyen jót tettél velem: Yahuwah a kezedbe adott, és mégsem öltél meg. ²⁰Ha valaki rátalál ellenségére, sértetlenül bocsátja-e útjára? Jóval fizessen neked Yahuwah azért, amit ma tettél velem! ²¹Mert magam is tudom, hogy te biztosan király leszel, és kezedben erősödik meg Yiszrá'El királysága. ²²Esküdj meg most Yahuwahra, hogy nem irtod ki utódaimat, és nem törlöd ki nevemet nemzetségemből. ²³Dávid megesküdött Shá'ulnak. Shá'ul akkor hazament, Dávid pedig embereivel együtt fölment a sziklavárba.

Szójegyzék: Dávid (דָּוִד— 𐤃𐤅𐤃) – Szeretett • Ein-Gedi (עֵין־גֶּדִי— 𐤏𐤉𐤍𐤂𐤃𐤉) – Gida forrása • Máshiách (מָשִׁיחַ— 𐤌𐤔𐤉𐤇) – Felkent • Pelishti (פְּלִשְׁתִּי— 𐤐𐤋𐤔𐤕𐤉) – Betolakodó / Vándor • Shá'ul (שָׁאוּל— 𐤔𐤀𐤅𐤋) – Kért / Kiválasztott • Yahuwah (יַהוּהָ— 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Az Örökkévaló Neve / Aki Van, Aki Volt, Aki Lesz • Yiszrá'El (יִשְׂרָאֵל— 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – Aki Elohimmal küzd / Elohim harcosa

¹Amikor Shmu'El meghalt, összegyűlt egész Yiszrá'El, meggyászolták, és eltemették őt otthon, Rámáhban. Dávid pedig elindult, és elment Párán pusztájába.

²Volt egy ember Máonban, akinek a gazdasága Kármelban volt. Ez az ember igen jómódú volt; volt neki háromezer juha és ezer kecskéje. Éppen a juhokat nyírta Kármelban. ³A férfi neve Návál, felesége neve Ávigáyil volt. Az asszony jó eszű és szép termetű, a férfi azonban durva és rossz természetű volt, Káleb nemzetségéből való. ⁴Amikor meghallotta Dávid a pusztában, hogy Návál a juhokat nyírja, ⁵elküldött Dávid tíz legényt. Ezt mondta Dávid a legényeknek: Menjetek el Kármelba, és ha megérkeztek Náválhoz, köszöntsétek a nevemben Shálommal. ⁶Ezt mondjátok neki: Békesség néked, békesség házad népének, békesség mindenednek! ⁷Most hallom, hogy juhaidat nyírják. Tudod, amikor velünk voltak a pásztoraid, mi nem bántottuk őket. Semmijük sem tűnt el az alatt az idő alatt, amíg Kármelban voltak. ⁸Kérdezd meg a szolgáidat, ők is megmondják neked. Légy jóindulatú ezekhez a legényekhez, hiszen örömnapra érkeztünk. Adj azért ajándékot tehetséged szerint szolgáidnak és fiadnak, Dávidnak!

⁹Amikor megérkeztek Dávid legényei, elmondták mindezeket Náválnak Dávid nevében, azután várakoztak. ¹⁰De Návál így válaszolt Dávid szolgáinak: Ki az a Dávid, ki az a Yisháj fia? Manapság sok olyan szolga van, aki elszökött urától. ¹¹Talán fogjam a kenyeremet, vizemet, levágott marháimat, amelyeket a nyíróknak levágtam, és adjam oda olyan embereknek, akikről azt sem tudom, hová valók? ¹²Erre megfordultak Dávid legényei, és visszatértek. Amikor megérkeztek, elmondták neki mindezeket. ¹³Akkor ezt mondta Dávid az embereinek: Kösse fel mindenki a kardját! És felkötötte mindenki a kardját, Dávid is felkötötte a kardját, és felvonult Dávid után mintegy négyszáz ember, kétszáz pedig ott maradt a fölszerelésnél.

¹⁴Ávigáyilnak, Návál feleségének azonban megmondta az egyik legény, hogy Dávid követeket küldött a pusztából, hogy áldással köszöntsék urukat, de ő rájuk förmedt. ¹⁵Pedig azok az emberek igen jók voltak hozzánk. Nem is volt bántódásunk, és semmink sem tűnt el az alatt az idő alatt, amíg velük jártunk, amikor a mezőn voltunk. ¹⁶Olyanok voltak nekünk, mint a várfal éjjel-nappal, amíg a közelükben őriztük a nyájat. ¹⁷Most már neked kell tudnod és látnod, hogy mitévő légy, mert kész a veszedelem urunk és egész háza népe ellen. De ő olyan megátalkodott ember, hogy nem lehet beszélni vele.

¹⁸Akkor Ávigáyil sietve vett kétszáz kenyeret, két tömlő bort és öt juhot elkészítve, öt mérték pörkölt búzát, száz csomó aszú szőlőt, kétszáz fügekalácsot, és szamarakra rakta. ¹⁹A legényeknek ezt mondta: Menjetek előttem, én is megyek utánatok. De férjének, Náválnak nem szólt semmit. ²⁰Amikor a szamáron ülve egy hegy által eltakarva lefelé ment, Dávid éppen szemközt jött lefelé embereivel együtt, és hirtelen összetalálkozott velük. ²¹Dávid azt mondta: Bizony, hiába vigyáztam ennek az embernek mindenére a pusztában, hogy semmi se vesszen el abból, ami az övé, mert ő a jót rosszal viszonozta. ²²Úgy bánjon el Elohim Dávid ellenségeivel most és mindenkor, hogy reggelre semmit sem hagyok meg mindabból, ami az övé, még egy kutyát sem.

²³Amikor megpillantotta Ávigáyil Dávidot, sietve leszállt a szamárról, arcra esett Dávid előtt, és a földre borult. ²⁴Lábához esett, és ezt mondta: Uram, én vagyok a bűnös, mégis hadd szóljon hozzád szolgálóleányod, és te hallgasd meg szolgálóleányod szavát! ²⁵Kérlek, uram, ne törődj Návállal, ezzel a megátalkodott emberrel, mert olyan ő, amilyen a neve. Návál a neve, és bolondságot is művel. A te szolgálóleányod azonban nem látta az én uram legényeit, akiket küldtél. ²⁶Most pedig, uram, az élő Yahuwahra és a te életedre mondom, hogy Yahuwah az, aki visszatartott téged a vérontástól és attól, hogy magad segíts magadon. Úgy járjanak ellenségeid, mint Návál, és akik vesztedre törnek, uram! ²⁷Ezt az ajándékot pedig, amelyet szolgálóleányod hozott neked, uram, adják a legényeknek, akik az én urammal járnak együtt! ²⁸Bocsásd meg azért szolgálód hibáját, mert a te házadat, uram, bizonyosan maradandóvá teszi Yahuwah, hiszen Yahuwah harcait harcolod, uram, és nincs benned semmi rossz, mióta élsz. ²⁹És ha akad, aki üldöz, és az életedre tör, az életed, uram, akkor is az élők csomójába lesz kötve Elohimodnál, Yahuwahnál. Ellenségeid életét pedig parittyája közepéből hajítja el! ³⁰Ha majd Yahuwah véghez viszi az én urammal mindazt a jót, amit megígért, és Yiszrá'El fejedelmévé tesz meg téged, ³¹akkor ne legyen egy ilyen botlásod, és ne furdaljon, uram, a lelkiismeret, hogy ok nélkül ontottál vért, és magad segítettél magadon, uram! És ha majd Yahuwah jót tesz veled, uram, ne feledkezz meg szolgálódról!

³²Akkor ezt mondta Dávid Ávigáyilnak: Áldott Yahuwah, Yiszrá'El Elohimja, hogy elém küldött most téged. ³³Áldott a te okosságod, és áldott vagy te magad is, mert megakadályoztál ma a vérontásban és abban, hogy magam segítsek magamon. ³⁴Bizony, az élő Yahuwahra, Yiszrá'El Elohimjára mondom, aki visszatartott attól, hogy rosszat tegyek veled: ha nem sietsz, és nem jössz elém, akkor reggelre még egy kutyája sem maradt volna Náválnak! ³⁵Azután átvette Dávid az asszony kezéből, amit hozott, és ezt mondta neki: Menj haza Shálommal! Lásd, hallgattam a szavadra, és megbocsátottam.

³⁶Amikor Ávigáyil visszaérkezett Náválhoz, olyan lakoma volt a házában, akár egy király lakomája. Návál jó hangulatban volt, de annyira részeg, hogy az asszony egyáltalán nem mondott el neki semmit egészen reggelig. ³⁷Reggel azután, amikor kijózanodott Návál, elmondta neki a felesége ezeket a dolgokat. Erre elhalt a szíve, és szinte kővé dermedt. ³⁸Mintegy tíz nap múlva aztán megverte Yahuwah Návált, és meghalt.

³⁹Amikor meghallotta Dávid, hogy meghalt Návál, így szólt: Áldott Yahuwah, mert befejezte peremet Návállal, aki gyalázott engem, visszatartotta szolgáját a gonoszságtól, és visszafordította Yahuwah a gonoszságot Návál fejére! Azután üzenetet küldött Dávid Ávigáyilnak, hogy el akarja venni feleségül. ⁴⁰Dávid szolgái elmentek Ávigáyilhoz Kármelba, és így szóltak hozzá: Dávid küldött bennünket hozzád, mert el akar venni feleségül. ⁴¹Az asszony fölkelt, arccal a földre borult, és ezt mondta: A te szolgálód szolgálóleány lesz, és uram szolgáinak a lábát fogja mosni. ⁴²Azután Ávigáyil sietve készülődött, és szamárra ült, öt cselédlány kísérte. Elment Dávid követeivel, és a felesége lett.

⁴³A Yizre'elből való Áchinoamot már előbb elvette Dávid, és így ez a kettő lett a felesége. ⁴⁴Shá'ul pedig a Gálimból való Páltihoz, Láyish fiához adta leányát, Mikhált, Dávid feleségét.

Szójegyzék: Áchinoam (אֲחִינֹעַם— 𐤀𐤇𐤉𐤍𐤏𐤌) – Testvérem a kedvesség • Ávigáyil (אֲבִיגַיִל— 𐤀𐤁𐤉𐤂𐤉𐤋) – Atyám öröme • Dávid (דָּוִד— 𐤃𐤅𐤃) – Szeretett • Elohim (אֱלֹהִים— 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Hatalmas / Hatalmak / Teremtő • Gálim (גַּלִּים— 𐤂𐤋𐤉𐤌) – Halmok / Hullámok • Káleb (כָּלֵב— 𐤊𐤋𐤁) – Kutya (hűséges) • Kármel (כַּרְמֶל— 𐤊𐤓𐤌𐤋) – Kert / Gyümölcsöskert • Máon (מָעוֹן— 𐤌𐤏𐤅𐤍) – Lakóhely / Hajlék • Mikhál (מִיכַל— 𐤌𐤉𐤊𐤋) – Ki olyan, mint Elohim? • Nágid (נָגִיד— 𐤍𐤂𐤉𐤃) – Fejedelem / Kijelölt vezető (a magyar „fejedelem" ezt adja vissza) • Návál (נָבָל— 𐤍𐤁𐤋) – Bolond / Ostoba • Párán (פָּארָן— 𐤐𐤀𐤓𐤍) – Dús / Ékes • Rámáh (רָמָה— 𐤓𐤌𐤄) – Magaslat • Shálom (שָׁלוֹם— 𐤔𐤋𐤅𐤌) – Békesség / Teljesség • Shmu'El (שְׁמוּאֵל— 𐤔𐤌𐤅𐤀𐤋) – Elohim meghallgatta • Shá'ul (שָׁאוּל— 𐤔𐤀𐤅𐤋) – Kért / Kiválasztott • Yahuwah (יַהוּהָ— 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Az Örökkévaló Neve / Aki Van, Aki Volt, Aki Lesz • Yisháj (יִשַׁי— 𐤉𐤔𐤉) – Létezik / Ajándék (Dávid apja) • Yiszrá'El (יִשְׂרָאֵל— 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – Aki Elohimmal küzd / Elohim harcosa • Yizre'el (יִזְרְעֶאל— 𐤉𐤆𐤓𐤏𐤀𐤋) – Elohim vet

¹A Zifiek elmentek Shá'ulhoz Gibeába, és megmondták, hogy Dávid a Chákiláh-halmon rejtőzik a sivatagtól keletre. ²Ezért elindult Shá'ul, és elment a Zif-pusztába háromezer válogatott Yiszrá'Eli emberrel, hogy megkeresse Dávidot a Zif-pusztában. ³Shá'ul a Chákiláh-halmon a sivatagtól keletre, az út mellett ütött tábort. Dávid is a pusztában tartózkodott. ⁴Amikor észrevette, hogy Shá'ul utánamegy a pusztába, kémeket küldött ki Dávid, és megtudta, hogy csakugyan megérkezett Shá'ul.

⁵Ekkor elindult Dávid, és odament arra a helyre, ahol Shá'ul táborozott, és megnézte Dávid azt a helyet, ahol Shá'ul és hadseregparancsnoka, Ávner, Ner fia feküdt. Shá'ul ugyanis a szekértáborban feküdt, a hadinép pedig körülötte táborozott. ⁶Dávid megszólalt, és ezt kérdezte a Chiti Áchimelektől és Ávishájtól, Tzeru'Yáh fiától, Yoáv testvérétől: Ki jön el velem Shá'ul táborába? Ávisháj így felelt: Én elmegyek veled. ⁷Dávid és Ávisháj éjjel mentek a hadinép közé. Látták, hogy ott fekszik Shá'ul, és alszik a szekértáborban, lándzsája pedig a földbe van szúrva a fejénél. Ávner és a hadinép pedig körülötte feküdt. ⁸Akkor ezt mondta Ávisháj Dávidnak: Most kezedbe juttatta Elohim az ellenségedet. Hadd szögezzem hát a földhöz lándzsám egyetlen dobásával! Másikra már nem lesz szükség. ⁹Dávid azonban ezt felelte Ávishájnak: Ne pusztítsd el, mert ki emelhet büntetlenül kezet Yahuwah Máshiachjára?! ¹⁰Majd ezt mondta Dávid: Az élő Yahuwahra mondom, hogy megveri Yahuwah, vagy úgy, hogy eljön halála napja, vagy úgy, hogy harcba megy, és ott vész el. ¹¹Yahuwah őrizzen meg attól, hogy kezet emeljek Yahuwah Máshiachjára! Csak a lándzsát vedd el a feje mellől meg a vizes korsót, és menjünk! ¹²És elvette Dávid a lándzsát meg a vizes korsót Shá'ul feje mellől, és elmentek. Senki sem látta, senki sem vette észre, senki sem ébredt fel, hanem mindenki aludt, mert Yahuwah mély álmot bocsátott rájuk.

¹³Ezután átment Dávid a túlsó oldalra, megállt messze a hegy tetején, és nagy távolság volt köztük. ¹⁴Így kiáltott Dávid a hadinépnek és Ávnernak, Ner fiának: Ávner, nem válaszolsz? Ávner így válaszolt: Ki vagy te, hogy így kiáltozol a királynak? ¹⁵Dávid ezt felelte Ávnernak: Te vagy az az ember, akihez fogható nincsen Yiszrá'Elben? Miért nem vigyáztál uradra, a királyra? Hiszen bement valaki az embereim közül, hogy elpusztítsa uradat, a királyt! ¹⁶Ezt nem jól tetted. Az élő Yahuwahra mondom, hogy a halál fiai vagytok, mert nem őriztétek uratokat, Yahuwah Máshiachját! Nézd csak meg, hová lett a király lándzsája és a vizes korsó a feje mellől? ¹⁷Shá'ul megismerte Dávid hangját, és ezt mondta: Nem a te hangod ez, Dávid fiam? Dávid így felelt: De az én hangom, uram, királyom. ¹⁸Miért üldözi szolgáját az én uram? – kérdezte. Mit követtem el, és miféle gonoszság van bennem? ¹⁹Most azért hallgassa meg, uram, királyom, szolgájának a szavát. Ha Yahuwah ingerelt föl ellenem, ő kiengesztelhető áldozattal. De ha emberek, akkor legyen rajtuk Yahuwah átka, mert elűztek engem, hogy ne tartozzam Yahuwah örökségéhez, és ezt mondták: Eredj, szolgálj más elohimnak! ²⁰Ne hulljon azért vérem a földre Yahuwah színétől távol! Mert hadba vonult Yiszrá'El királya, hogy megkeressen egy árva bolhát; mint fogolymadarat, üldöz a hegyeken. ²¹Akkor ezt mondta Shá'ul: Vétkeztem! Térj vissza, Dávid fiam! Nem követek el többé ellened gonoszságot, hiszen drága volt előtted az életem ezen a napon. Bizony, ostoba voltam, és igen nagyot tévedtem. ²²Dávid így válaszolt: Itt van a király lándzsája. Jöjjön át egy legény, és vigye el! ²³Yahuwah mindenkinek megfizet a maga igazsága és hűsége szerint, mert Yahuwah a kezembe adott ma téged, de én nem akartam kezet emelni Yahuwah Máshiachjára. ²⁴Amilyen értékes volt előttem a mai napon a te életed, olyan értékes legyen az én életem is Yahuwah előtt, és mentsen meg engem minden nyomorúságtól. ²⁵Akkor ezt mondta Shá'ul Dávidnak: Légy áldott, Dávid fiam! Bármibe fogsz, véghez fogod vinni. És elment Dávid a maga útjára, Shá'ul is visszatért a maga lakóhelyére.

Szójegyzék: Áchimelek (אֲחִימֶלֶךְ— 𐤀𐤇𐤉𐤌𐤋𐤊) – A király testvérem • Ávisháj (אֲבִישַׁי— 𐤀𐤁𐤉𐤔𐤉) – Apám ajándéka • Ávner (אַבְנֵר— 𐤀𐤁𐤍𐤓) – A lámpa atyja • Chákiláh (חֲכִילָה— 𐤇𐤊𐤉𐤋𐤄) – Sötét / Homályos (domb) • Chiti (חִתִּי— 𐤇𐤕𐤉) – Hettita (nép) • Dávid (דָּוִד— 𐤃𐤅𐤃) – Szeretett • Elohim (אֱלֹהִים— 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Hatalmas / Hatalmak / Teremtő • Gibeá (גִּבְעָה— 𐤂𐤁𐤏𐤄) – Domb (Shá'ul városa) • Máshiach (מָשִׁיחַ— 𐤌𐤔𐤉𐤇) – Felkent • Ner (נֵר— 𐤍𐤓) – Lámpa / Fény • Shá'ul (שָׁאוּל— 𐤔𐤀𐤅𐤋) – Kért / Kiválasztott • Tzeru'Yáh (צְרוּיָה— 𐤑𐤓𐤅𐤉𐤄) – Balzsam • Yahuwah (יַהוּהָ— 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Az Örökkévaló Neve / Aki Van, Aki Volt, Aki Lesz • Yiszrá'El (יִשְׂרָאֵל— 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – Aki Elohimmal küzd / Elohim harcosa • Yoáv (יוֹאָב— 𐤉𐤅𐤀𐤁) – Yahuwah az atya • Zif (זִיף— 𐤆𐤉𐤐) – Olvadt / Átmeneti (puszta)

¹Dávid azonban ezt gondolta: Egy napon mégis el kell pusztulnom Shá'ul kezétől. Legjobb lesz gyorsan elmenekülnöm a Pelishtiek földjére. Akkor majd hiába üldöz engem Shá'ul Yiszrá'El egész területén, megmenekülök a kezéből. ²Elindult azért Dávid, és átment hatszáz emberével együtt Ákishhoz, Máók fiához, Gát királyához. ³Letelepedett Dávid Ákishnál Gátban embereivel együtt, mindegyik a maga háza népével, Dávid is a két feleségével: a Yizre'eli Áchinoammal és a Kármeli Ávigáyillal, Návál volt feleségével. ⁴Amikor jelentették Shá'ulnak, hogy Dávid Gátba menekült, nem kereste tovább.

⁵Egyszer ezt mondta Dávid Ákishnak: Ha jóindulattal vagy hozzám, adj nekem helyet az egyik mezővárosban, hogy ott lakjam. Miért lakjék szolgád veled együtt a király városában? ⁶Akkor neki adta Ákish Ciklágot, és így lett Ciklág Yáhu'Dáh királyaié mindmáig.

⁷Az az idő, amíg Dávid a Pelishtiek mezején lakott, egy esztendő és négy hónap volt. ⁸Egyszer felvonult Dávid embereivel együtt, és megtámadták a Geshurieket, a Girzieket és az Ámálekieket. Ezek voltak ősidőktől fogva annak a földnek a lakói Szur felé menet Mitzráyim országáig. ⁹Amikor Dávid leverte azt a földet, sem férfit, sem asszonyt nem hagyott életben, és elvitt juhot és marhát, szamarat, tevét és ruhaneműt, azután visszament Ákishhoz. ¹⁰Amikor Ákish megkérdezte, hogy hova törtek be most, ezt felelte Dávid: Yáhu'Dáh Negev-jére, a Yeráhme'Eliek és a Kéniek területére. ¹¹Dávid azonban nem hagyott életben, és nem vitt Gátba sem férfit, sem asszonyt, hogy ne mondhassák el, mit csinált Dávid. Ez volt a szokása egész idő alatt, amíg a Pelishtiek mezején lakott. ¹²Ákish pedig megbízott Dávidban, mert ezt gondolta: Nagyon meggyűlöltette magát népével, Yiszrá'Ellel, ezért örökre az én szolgám lesz.

Szójegyzék: Áchinoam (אֲחִינֹעַם— 𐤀𐤇𐤉𐤍𐤏𐤌) – Testvérem a kedvesség • Ákish (אָכִישׁ— 𐤀𐤊𐤉𐤔) – Dühös / Csak ember (Pelishti király) • Ámálek (עֲמָלֵק— 𐤏𐤌𐤋𐤒) – Völgylakó / Küzdő nép • Ávigáyil (אֲבִיגַיִל— 𐤀𐤁𐤉𐤂𐤉𐤋) – Örömöm atyja • Ciklág (צִקְלַג— 𐤑𐤒𐤋𐤂) – Kanyargó (város) • Dávid (דָּוִד— 𐤃𐤅𐤃) – Szeretett • Gát (גַּת— 𐤂𐤕) – Sajtó (Pelishti város) • Geshuri (גְּשׁוּרִי— 𐤂𐤔𐤅𐤓𐤉) – Híd / Átjáró (nép) • Girzi (גִּרְזִי— 𐤂𐤓𐤆𐤉) – Elszakított / Elvágott (nép) • Kármel (כַּרְמֶל— 𐤊𐤓𐤌𐤋) – Gyümölcsöskert / Szőlőskert • Kéni (קֵינִי— 𐤒𐤉𐤍𐤉) – Kovács / Fegyverkovács (nép) • Máók (מָעוֹךְ— 𐤌𐤏𐤅𐤊) – Megnyomott / Összetört • Mitzráyim (מִצְרַיִם— 𐤌𐤑𐤓𐤉𐤌) – Szorongatott / Kettős szorongatás (Egyiptom) • Návál (נָבָל— 𐤍𐤁𐤋) – Bolond / Aljas • Negev (נֶגֶב— 𐤍𐤂𐤁) – Száraz föld / Dél • Pelishti (פְּלִשְׁתִּי— 𐤐𐤋𐤔𐤕𐤉) – Betolakodó / Vándor • Shá'ul (שָׁאוּל— 𐤔𐤀𐤅𐤋) – Kért / Kiválasztott • Súr (שׁוּר— 𐤔𐤅𐤓) – Fal / Erőd (sivatag) • Yáhu'Dáh (יְהוּדָה— 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤄) – Dicsőítés / Hála (törzs) • Yeráhme'Eli (יְרַחְמְאֵלִי— 𐤉𐤓𐤇𐤌𐤀𐤋𐤉) – Elohim irgalmas (nép) • Yiszrá'El (יִשְׂרָאֵל— 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – Aki Elohimmal küzd / Elohim harcosa • Yizre'el (יִזְרְעֶאל— 𐤉𐤆𐤓𐤏𐤀𐤋) – Elohim vet / Elohim magja

¹Abban az időben a Pelishtiek összevonták csapataikat egy seregbe, hogy megütközzenek Yiszrá'Ellel. Ákish ezt mondta Dávidnak: Tudd meg, hogy velem együtt neked is hadba kell vonulnod embereiddel együtt! ²Dávid ezt felelte Ákishnak: Akkor majd meglátod, mit tesz szolgád. Ákish ezt mondta Dávidnak: Úgy van! Testőrömmé teszlek minden napokra.

³Közben meghalt Shmu'El, meggyászolta egész Yiszrá'El, és eltemették városában, Rámáhban. Shá'ul pedig eltávolította az országból a halottidézőket és jövendőmondókat. ⁴A Pelishtiek tehát összegyűltek, eljöttek, és tábort ütöttek Shunem mellett. Shá'ul is összegyűjtötte egész Yiszrá'Elt, és tábort ütött Gilboánál. ⁵Amikor azonban Shá'ul meglátta a Pelishtiek táborát, megijedt, és igen megrettent a szíve. ⁶Megkérdezte Shá'ul Yahuwaht, de Yahuwah nem válaszolt neki sem álomban, sem az Urim által, sem a próféták által.

⁷Akkor ezt mondta Shá'ul a szolgáinak: Keressetek nekem egy halottidéző asszonyt! Elmegyek hozzá, és őt kérdezem meg. Szolgái ezt felelték neki: Van itt Ein Dorban egy halottidéző asszony. ⁸Shá'ul ekkor elváltoztatta magát, más ruhát vett magára, és elment két emberével. Amikor éjjel odaértek az asszonyhoz, ezt mondta: Jövendölj nekem halottidézéssel, és idézd meg nekem, akit mondok neked! ⁹De az asszony ezt felelte: Magad is tudod, mit tett Shá'ul. Kiirtotta az országból a halottidézőket és a jövendőmondókat. Miért akarsz csapdába ejteni és megöletni engem? ¹⁰De megesküdött neki Shá'ul Yahuwahra, és ezt mondta: Az élő Yahuwahra mondom, hogy nem ér téged büntetés emiatt. ¹¹Az asszony ekkor megkérdezte: Kit idézzek föl neked? Ő így felelt: Shmu'Elt idézd föl nekem! ¹²Amikor az asszony meglátta Shmu'Elt, hangosan felkiáltott, és ezt mondta Shá'ulnak: Miért csaltál meg, hiszen te vagy Shá'ul!? ¹³De a király ezt mondta neki: Ne félj! Mit láttál? Az asszony ezt felelte Shá'ulnak: Egy szellemi lényt látok feljönni a földből. ¹⁴Shá'ul megkérdezte tőle: Milyen az alakja? Az asszony így felelt: Egy vén ember jön fölfelé palástba burkolózva. Ebből megtudta Shá'ul, hogy Shmu'El az; ezért arccal a földig hajolt, és leborult előtte.

¹⁵Shmu'El ezt mondta Shá'ulnak: Miért háborgattál, és idéztél fel engem? Shá'ul így felelt: Igen nagy bajban vagyok. A Pelishtiek harcolnak ellenem; Elohim pedig eltávozott tőlem, és nem felel többé sem próféták által, sem álmokban. Téged hívtalak tehát, hogy tudasd velem, mit kell tennem. ¹⁶De Shmu'El ezt mondta: Miért kérdezel engem, ha Yahuwah eltávozott tőled, és ellenségeddé lett?! ¹⁷Úgy tett Yahuwah veled, ahogyan általam megmondta: kiragadta kezedből a királyságot Yahuwah, és társadnak, Dávidnak adta. ¹⁸Mivel nem hallgattál Yahuwah szavára, és nem hajtottad végre az ő fölgerjedt haragját Ámáleken, azért bánik most veled így Yahuwah. ¹⁹Sőt Yahuwah veled együtt Yiszrá'Elt is a Pelishtiek kezébe adja, te pedig holnap fiaiddal együtt nálam leszel. Még Yiszrá'El táborát is a Pelishtiek kezébe adja Yahuwah.

²⁰Ekkor Shá'ul hirtelen egész hosszában a földre zuhant, annyira megrémült Shmu'El szavaitól. Semmi erő sem volt benne, mert egész nap és egész éjjel nem evett semmit. ²¹Az asszony pedig odament Shá'ulhoz, és látva, hogy nagyon megrémült, ezt mondta neki: Látod, szolgálóleányod hallgatott szavadra. Kockára tettem az életemet, és megfogadtam a szavadat, amit mondtál nekem. ²²Most azért te is hallgass szolgálóleányod szavára! Hadd tegyek eléd egy falat kenyeret, és egyél, hogy legyen erőd, amikor útra kelsz. ²³Ő azonban vonakodott, és ezt mondta: Nem eszem. De szolgái, sőt az asszony is addig unszolták, míg végre hallgatott a szavukra, fölkelt a földről, és az ágyra ült. ²⁴Volt az asszony házánál egy hízott borjú, sietve levágta, majd lisztet vett, meggyúrta, és megsütötte kovásztalan lepénynek. ²⁵Ezt vitte Shá'ulnak és szolgáinak, és azok ettek. Azután fölkeltek, és elmentek még azon az éjszakán.

Szójegyzék: Ákish (אָכִישׁ— 𐤀𐤊𐤉𐤔) – Pelishti király Gátban; etimológiája bizonytalan • Ámálek (עֲמָלֵק— 𐤏𐤌𐤋𐤒) – Ézsau unokája; Yiszrá'El ősellensége • Dávid (דָּוִד— 𐤃𐤅𐤃) – Szeretett • Ein Dor (עֵין דּוֹר— 𐤏𐤉𐤍𐤃𐤅𐤓) – „Nemzedék forrása" – helynév • Elohim (אֱלֹהִים— 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Hatalmas / Hatalmak / Teremtő; idegen elohim esetén: bálvány / szellemiség • Gilboa (גִּלְבֹּעַ— 𐤂𐤋𐤁𐤏) – hegység neve • Pelishti (פְּלִשְׁתִּי— 𐤐𐤋𐤔𐤕𐤉) – Filiszteus / Vándorló • Rámáh (רָמָה— 𐤓𐤌𐤄) – „magaslat" – Shmu'El városa • Shmu'El (שְׁמוּאֵל— 𐤔𐤌𐤅𐤀𐤋) – Elohim meghallgatta • Shá'ul (שָׁאוּל— 𐤔𐤀𐤅𐤋) – Kért / Kiválasztott • Shunem (שׁוּנֵם— 𐤔𐤅𐤍𐤌) – helynév Yiszrá'Elben • Urim (אוּרִים— 𐤀𐤅𐤓𐤉𐤌) – „fények" – főpapi orákulum (Tumimmal együtt) • Yahuwah (יַהוּהָ— 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Az Örökkévaló Neve / Aki Van, Aki Volt, Aki Lesz • Yiszrá'El (יִשְׂרָאֵל— 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – Aki Elohimmal küzd / Elohim harcosa

¹A Pelishtiek Afeknál vonták össze csapataikat, Yiszrá'El pedig Yizre'elben, a forrásnál táborozott. ²Amikor a Pelishtiek városfejedelmei századonként és ezredenként vonultak, Dávid a maga embereivel az utóvédben, Ákishsal együtt vonult. ³De a Pelishtiek vezérei ezt kérdezték: Mit keresnek itt ezek az Ivrik? Ákish így felelt a Pelishtiek vezéreinek: Dávid ez, Yiszrá'El királyának, Shá'ulnak a szolgája, aki már jó ideje, sőt évek óta nálam van! Nem találtam benne semmi hibát attól a naptól fogva, hogy hozzánk pártolt, mindmáig. ⁴A Pelishtiek vezérei azonban fel voltak háborodva, és ezt mondták neki: Küldd el ezt az embert, térjen vissza a maga helyére, amelyet kijelöltél neki! Ne jöjjön velünk együtt harcolni, nehogy ellenfelünk legyen, amikor harcra kerül a sor. Mert mivel nyerhetné vissza jobban ura kegyeit, mint ezeknek az embereknek a fejével? ⁵Hiszen ez az a Dávid, akiről így énekelnek a körtáncban:

Megölt Shá'ul ezer embert,
Dávid meg tízezer embert!

⁶Hívatta azért Ákish Dávidot, és ezt mondta neki: Az élő Yahuwahra mondom, hogy én becsületes embernek tartalak, és jónak látom, hogy velem együtt járj-kelj a táborban, mert semmi rosszat sem találtam benned attól a naptól fogva, hogy hozzám jöttél, mindmáig. De a városfejedelmek szemében nem vagy jó. ⁷Most azért térj vissza, és menj el Shálommal, és ne tégy semmi olyat, amit rossznak tartanak a Pelishtiek városfejedelmei. ⁸Dávid ezt felelte Ákishnak: Mit követtem el, és mi hibát találtál szolgádban azóta, hogy nálad vagyok mindmáig? Miért nem mehetek el harcolni az én Uram, királyom ellenségei ellen? ⁹Ákish ezt válaszolta Dávidnak: Tudom, hogy te megbízható vagy, akár Málách Elohim, de a Pelishtiek vezérei megmondták, hogy nem vonulhatsz velünk a harcba. ¹⁰Most azért kelj föl korán reggel urad szolgáival együtt, akik veled jöttek. Keljetek föl korán reggel, mihelyt kivilágosodik, és menjetek el! ¹¹Dávid tehát korán fölkelt embereivel együtt, hogy még reggel elmenjen, és visszatérjen a Pelishtiek földjére. A Pelishtiek pedig fölvonultak Yizre'elbe.

Szójegyzék: Ádoni (אֲדֹנִי— 𐤀𐤃𐤍𐤉) – Uram / Mesterem • Afek (אֲפֵק— 𐤀𐤐𐤒) – „erősség" – Pelishti város/helynév • Ákish (אָכִישׁ— 𐤀𐤊𐤉𐤔) – Pelishti király Gátban; etimológiája bizonytalan • Dávid (דָּוִד— 𐤃𐤅𐤃) – Szeretett • Elohim (אֱלֹהִים— 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Hatalmas / Hatalmak / Teremtő • Ivri (עִבְרִי— 𐤏𐤁𐤓𐤉) – „átkelő / túlsó oldali" – Yiszrá'El fiainak egyik önmegnevezése • Málách (מַלְאָךְ— 𐤌𐤋𐤀𐤊) – Angyal / Küldött • Pelishti (פְּלִשְׁתִּי— 𐤐𐤋𐤔𐤕𐤉) – Filiszteus / Vándorló • Shá'ul (שָׁאוּל— 𐤔𐤀𐤅𐤋) – Kért / Kiválasztott • Shálom (שָׁלוֹם— 𐤔𐤋𐤅𐤌) – Békesség / Teljesség • Yahuwah (יַהוּהָ— 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Az Örökkévaló Neve / Aki Van, Aki Volt, Aki Lesz • Yiszrá'El (יִשְׂרָאֵל— 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – Aki Elohimmal küzd / Elohim harcosa • Yizre'el (יִזְרְעֶאל— 𐤉𐤆𐤓𐤏𐤀𐤋) – „Elohim vet" – helynév (síkság és város)

¹Mire Dávid harmadnapra Tziklágba érkezett embereivel, az Ámálekiak betörtek a Negev-vidékre meg Tziklágba, földúlták és fölperzselték Tziklágot. ²Fogságba vitték a benne levő asszonyokat. Nem öltek meg sem kicsinyt, sem nagyot, hanem elhajtották őket, és elmentek útjukra. ³Amikor Dávid embereivel együtt megérkezett a városba, látták, hogy az föl van perzselve, feleségeiket, fiaikat és leányaikat pedig fogságba vitték. ⁴Ekkor hangos sírásra fakadt Dávid és a vele levő nép, míg végre erejük sem volt a sírásra. ⁵Dávid két feleségét is fogságba vitték: a Yizre'eli Áhinoámot és Ávigáyilt, a Kármeli Návál volt feleségét. ⁶Dávid nagyon szorult helyzetbe jutott: a nép már arról beszélt, hogy megkövezi, annyira el volt keseredve az egész nép a fiai és leányai miatt. Dávid azonban megerősödött Yahuwahban, az ő Elohimjában.

⁷Ezt mondta Dávid Evyátár Kohennek, Áchimelek fiának: Hozd ide az Efodot! És Evyátár odavitte Dávidnak az Efodot. ⁸Dávid pedig megkérdezte Yahuwaht: Üldözzem-e azt a rablócsapatot? Utolérem-e őket? Ő pedig így felelt neki: Üldözd, mert biztosan utoléred, és még kiszabadíthatod őket. ⁹Akkor elment Dávid hatszáz emberével együtt. Amikor a Beszor-patakhoz értek, egy részük megállt. ¹⁰Dávid folytatta az üldözést négyszáz emberrel, mert kétszáz ember megállt: ezek fáradtak voltak ahhoz, hogy átkeljenek a Beszor-patakon.

¹¹Akkor találtak a mezőn egy Mitzri embert, és Dávidhoz vitték. Adtak neki kenyeret, hogy egyék, és megitatták vízzel. ¹²Adtak neki egy fügekalácsot és két szőlőkalácsot. Ő evett, és magához tért, mert három nap és három éjjel sem kenyeret nem evett, sem vizet nem ivott. ¹³Dávid ezt kérdezte tőle: Kinek az embere vagy, és hova való vagy? Ő így felelt: Mitzri ifjú vagyok, egy Ámáleki ember szolgája, de elhagyott az uram, mert három napja megbetegedtem. ¹⁴Mi törtünk be a Kretiek déli vidékére meg Yáhu'Dáh területére és Káleb déli vidékére, és mi perzseltük fel Tziklágot. ¹⁵Dávid megkérdezte tőle: Elvezetsz bennünket ahhoz a rablócsapathoz? Ő így felelt: Esküdj meg nekem Elohimra, hogy nem ölsz meg, és nem adsz át uramnak, akkor elvezetlek ahhoz a rablócsapathoz.

¹⁶El is vezette hozzájuk; azok pedig az egész vidéken elszéledve ettek, ittak, és táncoltak, mert igen nagy volt a zsákmány, amit a Pelishtiek földjén és Yáhu'Dáh földjén szereztek. ¹⁷Dávid virradattól másnap estig vágta őket, és senki sem menekült meg közülük, csak négyszáz fiatal ember, akik tevére ülve elvágtattak. ¹⁸Így mentett meg Dávid mindent, amit az Ámálekiak elvittek. Két feleségét is megmentette Dávid. ¹⁹Semmijük sem hiányzott a zsákmányból, sem kicsiny, sem nagy, sem fiúk, sem lányok, semmi, amit elvettek tőlük. Mindent visszaszerzett Dávid. ²⁰A juhokat és marhákat is mind visszavette Dávid. Ezt a jószágot előtte terelték, és azt mondták: Ez Dávid zsákmánya.

²¹Dávid visszaérkezett ahhoz a kétszáz emberhez, akik fáradtak voltak ahhoz, hogy Dávidot kövessék, és ezért otthagyta őket a Beszor-pataknál; ezek elébe mentek Dávidnak és a vele levő népnek, Dávid odament ehhez a néphez, és Shálommal köszöntötte őket. ²²Akkor néhány gonosz és elvetemült ember azok közül, akik elmentek Dáviddal, így kezdett beszélni: Mivel ezek nem jöttek velünk, ne adjunk nekik a zsákmányból, amit megmentettünk, hanem mindegyiknek csak a feleségét és a gyermekeit. Vigyék el őket, és menjenek! ²³Dávid azonban így felelt: Atyámfiai! Ne tegyetek ilyet azzal, amit Yahuwah adott nekünk! Mert ő őrzött meg bennünket, és ő adta kezünkbe a ránk támadó rablócsapatot. ²⁴Ki hallgathatna rátok ebben a dologban? Hanem amekkora annak a része, aki elment a harcba, akkora legyen annak a része is, aki a fölszerelésnél maradt. Egyforma részt kapjanak! ²⁵És így lett ez attól a naptól fogva azután is: rendelkezéssé és szokássá tették ezt Yiszrá'Elben mindmáig.

²⁶Amikor megérkezett Dávid Tziklágba, küldött a zsákmányból Yáhu'Dáh véneinek, az ő barátainak, ezzel az üzenettel: Nektek szóló ajándék ez Yahuwah ellenségeinek a zsákmányából. ²⁷Küldött a Beit-Elben, Rámot-Negevben és Yáttirban lakóknak, ²⁸az Ároerban, Szifmotban és Eshtemoában lakóknak, ²⁹a Rákálban, a Yerahmeeliek városaiban és a keniek városaiban lakóknak, ³⁰a Hormáhban, Bor-Áshánban és Átákban lakóknak, ³¹a Chevronban és mindazokon a helyeken lakóknak, ahol megfordult Dávid az embereivel.

Szójegyzék: Áchimelek (אֲחִימֶלֶךְ— 𐤀𐤇𐤉𐤌𐤋𐤊) – „Atyám király" – Kohen, Evyátár apja • Ádoni (אֲדֹנִי— 𐤀𐤃𐤍𐤉) – Uram / Mesterem • Áhinoám (אֲחִינֹעַם— 𐤀𐤇𐤉𐤍𐤏𐤌) – „Atyám a kedvesség" – Dávid Yizre'eli felesége • Ámáleki (עֲמָלֵקִי— 𐤏𐤌𐤋𐤒𐤉) – Ámálek leszármazottja • Ávigáyil (אֲבִיגַיִל— 𐤀𐤁𐤉𐤂𐤉𐤋) – „Atyám öröme" – Dávid felesége, Návál özvegye • Beit-El (בֵּית־אֵל— 𐤁𐤉𐤕𐤀𐤋) – „El háza" – város és szenthely • Chevron (חֶבְרוֹן— 𐤇𐤁𐤓𐤅𐤍) – „Szövetség / társaság" – Yáhudah-beli város • Dávid (דָּוִד— 𐤃𐤅𐤃) – Szeretett • Efod (אֵפוֹד— 𐤀𐤐𐤅𐤃) – Koheni mellény / Szolgálati ruha • Elohim (אֱלֹהִים— 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Hatalmas / Hatalmak / Teremtő • Evyátár (אֶבְיָתָר— 𐤀𐤁𐤉𐤕𐤓) – „Atyám megmaradt" – Kohen, Áchimelek fia • Káleb (כָּלֵב— 𐤊𐤋𐤁) – „Szív" / „Kutya" – Yáhudah törzs hőse, a 12 kém egyike • keni (קֵינִי— 𐤒𐤉𐤍𐤉) – „Kovács / Kain leszármazottja" – Yiszrá'El-lel szövetséges nép • Kohen (כֹּהֵן— 𐤊𐤄𐤍) – Pap / Felszentelt szolga • Kreti (כְּרֵתִי— 𐤊𐤓𐤕𐤉) – „Krétai" – Pelishti-vidéki nép • Mitzri (מִצְרִי— 𐤌𐤑𐤓𐤉) – Egyiptomi (nép) • Návál (נָבָל— 𐤍𐤁𐤋) – „Bolond / oktalan" – Ávigáyil első férje • Negev (נֶגֶב— 𐤍𐤂𐤁) – „Délvidék" – Yiszrá'El déli, sivatagos területe • Pelishti (פְּלִשְׁתִּי— 𐤐𐤋𐤔𐤕𐤉) – Filiszteus / Vándorló • Shá'ul (שָׁאוּל— 𐤔𐤀𐤅𐤋) – Kért / Kiválasztott • Shálom (שָׁלוֹם— 𐤔𐤋𐤅𐤌) – Békesség / Teljesség • Tziklág (צִקְלַג— 𐤑𐤒𐤋𐤂) – Pelishti város, Dávid menedéke • Yahuwah (יַהוּהָ— 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Az Örökkévaló Neve / Aki Van, Aki Volt, Aki Lesz • Yáhu'Dáh (יְהוּדָה— 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤄) – Dicsőítés / Hála (törzs) • Yerahmeeli (יְרַחְמְאֵלִי— 𐤉𐤓𐤇𐤌𐤀𐤋𐤉) – „Elohim megkönyörül" – Yáhudah-beli nemzetség • Yiszrá'El (יִשְׂרָאֵל— 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – Aki Elohimmal küzd / Elohim harcosa

¹Közben a Pelishtiek megütköztek Yiszrá'Ellel, és Yiszrá'Eliek megfutamodtak a Pelishtiek előtt. Hullottak a sebesültek a Gilboá-hegyen. ²A Pelishtiek Shá'ulnak és fiainak a nyomába szegődtek, és megölték a Pelishtiek Yonátánt, Ávinádávot és Málki-Shuát, Shá'ul fiait. ³Nagyon heves volt a küzdelem Shá'ul körül, amikor rátaláltak az íjászok. Súlyosan megsebesítették az íjászok, ⁴azért ezt mondta Shá'ul a fegyverhordozójának: Húzd ki a kardod, és szúrj át vele, hogy ha ideérnek ezek a körülmetéletlenek, ne ők szúrjanak le, és ne űzzenek gúnyt belőlem! De a fegyverhordozó nem akarta, mert nagyon félt. Ekkor fogta Shá'ul a kardját, és beledőlt. ⁵Amikor látta a fegyverhordozó, hogy meghalt Shá'ul, ő is a kardjába dőlt, és meghalt vele együtt. ⁶Így halt meg Shá'ul azon a napon, és vele együtt a három fia meg a fegyverhordozója és összes embere. ⁷Amikor látták Yiszrá'El azon emberei, akik a völgyön és a Yárdenen túl laktak, hogy Yiszrá'Eliek megfutamodtak, és Shá'ul is meghalt fiaival együtt, elhagyták a városokat és elmenekültek. A Pelishtiek pedig odajöttek, és letelepedtek azokban.

⁸Másnap eljöttek a Pelishtiek, hogy kifosszák az elesetteket. Megtalálták Shá'ult és három fiát is, amint ott feküdtek a Gilboá-hegyen. ⁹Levágták a fejét, megfosztották fegyverzetétől, és körülvitették a Pelishtiek földjén, hogy megvigyék az örömhírt bálványaik templomába és a népnek. ¹⁰Fegyverzetét Áshtárot templomában helyezték el, holttestét pedig Beit-Shán várfalára akasztották. ¹¹Amikor azonban meghallották Yávesh-Gil'ád lakói, hogy mit tettek Shá'ullal a Pelishtiek, ¹²elindultak a harcosaik, egész éjjel meneteltek, és levették Shá'ulnak és fiainak a holttestét Beit-Shán várfaláról. Hazamentek Yáveshba, és ott elégették azokat. ¹³Csontjaikat pedig összeszedték, és eltemették Yáveshban egy tamariszkuszfa alatt, és böjtöltek hét napig.

Szójegyzék: Áshtárot (עַשְׁתָּרוֹת— 𐤏𐤔𐤕𐤓𐤅𐤕) – „Ashtaret-Elohimnők" – cana'ani termékenység-Elohimnő templomhelye • Ávinádáv (אֲבִינָדָב— 𐤀𐤁𐤉𐤍𐤃𐤁) – „Atyám a nemes" – Shá'ul fia • Beit-Shán (בֵּית שָׁן— 𐤁𐤉𐤕𐤔𐤍) – „Nyugalom háza" – cana'ani / pelishti város • Gilboá (גִּלְבֹּעַ— 𐤂𐤋𐤁𐤏) – hegység neve, ahol Shá'ul elesett • Gil'ád (גִּלְעָד— 𐤂𐤋𐤏𐤃) – „Tanúság hegye" • Málki-Shuá (מַלְכִּי־שׁוּעַ— 𐤌𐤋𐤊𐤉𐤔𐤅𐤏) – „Királyom a szabadítás" – Shá'ul fia • Pelishti (פְּלִשְׁתִּי— 𐤐𐤋𐤔𐤕𐤉) – Filiszteus / Vándorló • Shá'ul (שָׁאוּל— 𐤔𐤀𐤅𐤋) – Kért / Kiválasztott • Yahuwah (יַהוּהָ— 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Az Örökkévaló Neve / Aki Van, Aki Volt, Aki Lesz • Yárden (יַרְדֵּן— 𐤉𐤓𐤃𐤍) – „Leszálló / Lefolyó" (folyó) • Yávesh (יָבֵשׁ— 𐤉𐤁𐤔) – „Száraz" – Gil'ád-béli város, amely hűséges maradt Shá'ulhoz • Yiszrá'El (יִשְׂרָאֵל— 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – Aki Elohimmal küzd / Elohim harcosa • Yonátán (יוֹנָתָן— 𐤉𐤅𐤍𐤕𐤍) – „Yahuwah adta"

SHMU'EL BET