Yahuwah Biblia

¹ Amikor David élemedett korú, öreg ember lett, nem tudott fölmelegedni, bár betakargatták ruhákkal. ² Akkor ezt mondták neki udvari emberei: Keresni kell urunknak, a királynak egy fiatal szüzet, hogy a király szolgálatára álljon, és őt ápolja. Ha ez a karjaidban fekszik, akkor majd fölmelegszel, uram, király! ³ Keresni kezdtek tehát Yiszráel egész területén egy szép leányt. Így találtak rá a súnémi Abiságra és bevitték a királyhoz. ⁴ Ez a leány igen szép volt, ő ápolta és szolgálta a királyt. De a király nem ismerte meg őt.

⁵ Adoniyá, Haggít fia elbizakodottan ezt mondta: Én leszek a király! És szerzett magának harci kocsikat, lovasokat és ötven férfit, akik előtte futottak. ⁶ Apja azonban életében sohasem vetette szemére, hogy miért tesz ilyet. Avishalom után szülte őt anyja, és ő is igen szép termetű volt. ⁷ Tárgyalt Yoávbal, Cerújá fiával és Ábiáthár pappal, ezek segítették Adoniyát, és vele tartottak. ⁸ Viszont Tzadok pap, Benájá, Jójádá fia, Nathan próféta, Shimei és Réi, meg David vitézei nem tartottak Adoniyával. ⁹ Egyszer Adoniyá juhokat, marhákat és hizlalt borjúkat áldozott a Zóhelet-kövénél, a Rógél-forrás mellett, és meghívta minden testvérét, a királyfiakat, és a király szolgálatában álló Yehudaiakat mind. ¹⁰ Nem hívta meg viszont Nathan prófétát, Benáját, a vitézeket, meg a testvérét, Shlomot sem.

¹¹ Akkor ezt mondta Nathan Bat-Shevának, Shlomo anyjának: Nem hallottad, hogy Adoniyá, Haggít fia lett a király úgy, hogy urunk, David nem tud róla?! ¹² Jöjj azért, hadd adjak neked tanácsot, hogyan mentsd meg életedet, és fiadnak, Shlomonak az életét. ¹³ Eredj, menj be David királyhoz, és mondd ezt neki: uram, király, te ezt ígérted esküvel szolgálólányodnak: A te fiad, Shlomo lesz utánam a király, és ő fog a trónomra ülni! Miért lett akkor Adoniyá a király? ¹⁴ Amíg te a királlyal beszélsz, én is bemegyek utánad, és megerősítem szavaidat.

¹⁵ Bat-Shevá be is ment a királyhoz a belső szobába. A király már igen öreg volt, és a súnémi Abiság szolgálta a királyt. ¹⁶ Bat-Shevá meghajolt, és leborult a király előtt, a király pedig ezt kérdezte: Mit kívánsz? ¹⁷ Az így felelt neki: Uram, te ezt ígérted szolgálólányodnak Yahuwah-ra, Elohim-odre tett esküvel: A te fiad, Shlomo lesz utánam a király, ő fog a trónomra ülni! ¹⁸ Most mégis Adoniyá lett a király úgy, hogy te, uram, király, nem tudsz róla. ¹⁹ Mert sok bikát, hizlalt borjút és juhot áldozott, és meghívta az összes királyfiakat. Ábiáthár papot és Yoávot, a hadsereg parancsnokát; csak szolgádat, Shlomot nem hívta meg. ²⁰ Most azért, uram, király, rajtad van egész Yiszráel szeme, neked kell kihirdetned, hogy ki ül utánad a trónra, uram, király! ²¹ Mert ha majd, uram, király, őseidhez térsz pihenni, akkor engem és fiamat, Shlomot lázadóknak fognak tartani.

²² Még beszélt a királlyal, amikor megérkezett Nathan próféta. ²³ Jelentették a királynak: Itt van Nathan próféta. Erre ő bement a király elé, és arccal a földre borult a király előtt. ²⁴ Ezt mondta Nathan: uram, király! Mondtad te azt, hogy Adoniyá lesz a király utánad, és ő fog a trónodra ülni? ²⁵ Mert ő ma elment, és sok bikát, hizlalt borjút és juhot áldozott; meghívta az összes királyfiakat, a hadsereg parancsnokát, meg Ábiáthár papot, és ezek most vele esznek-isznak, és ezt mondják: Éljen Adoniyá király! ²⁶ De engem, a te szolgádat nem hívott meg, sem Tzadok papot, sem Benáját, Jójádá fiát, sem szolgádat, Shlomot. ²⁷ Ha az én uramtól, a királytól való ez az intézkedés, akkor miért nem tudattad szolgáiddal, hogy ki ül a trónra utánad, uram, király?

²⁸ David király válaszolt, és ezt mondta: Hívjátok hozzám Bat-Shevát! Ő bement a királyhoz, és megállt a király előtt. ²⁹ Akkor a király megesküdött, és ezt mondta: Az élő Yahuwah-ra mondom, aki megváltott engem minden nyomorúságból, ³⁰ hogy amiképpen megesküdtem neked Yahuwah-ra , Yiszráel Elohim-jára, és megígértem, hogy a te fiad, Shlomo lesz utánam a király, és ő ül a trónomra, úgy is cselekszem a mai napon! ³¹ Erre Bat-Shevá arccal a földig hajolva leborult a király előtt, és ezt mondta: Örökké éljen az én uram, David király!

³² Azután ezt mondta David király: Hívjátok hozzám Tzadok papot, Nathan prófétát és Benáját, Jójádá fiát! Ezek bementek a király elé. ³³ A király ezt mondta nekik: Vegyétek magatok mellé uratok szolgáit, és ültessétek fiamat, Shlomot az én öszvéremre, és vezessétek le a Gihónhoz! ³⁴ Tzadok pap és Nathan próféta kenje ott fel Yiszráel királyává, azután fújjátok meg a kürtöt, és mondjátok: Éljen Shlomo király! ³⁵ Azután vonuljatok fel utána, ő pedig jöjjön ide, és üljön a trónomra, és ő legyen helyettem a király! Mert azt parancsoltam, hogy ő legyen Yiszráel és Yehuda fejedelme. ³⁶ Akkor Benájá, Jójádá fia válaszolt a királynak, és ezt mondta: Yahuwah, az én uramnak, a királynak Elohim-ja, mondjon áment rá! ³⁷ Ahogyan vele volt Yahuwah az én urammal, királyommal, úgy legyen Shlomonal is, és tegye nagyobbá trónját még az én URamnak, David királynak a trónjánál is!

³⁸ Elment tehát Tzadok pap, Nathan próféta és Benájá, Jójádá fia, meg a kerétiek és a pelétiek; Shlomot David király öszvérére ültették, és levezették a Gihónhoz. ³⁹ Tzadok pap pedig kihozta a sátorból az olajosszarut, és fölkente Shlomot. Majd megfújták a kürtöt, és az egész nép ezt mondta: Éljen Shlomo király! ⁴⁰ Azután fölvonult utána az egész nép, és a nép sípokkal sípolt, és olyan nagy örömmel örvendezett, hogy a föld szinte meghasadt a hangjuktól.

⁴¹ Meghallotta ezt Adoniyá és a nála levő meghívottak mind, amikor a lakoma végén voltak. Yoáv is meghallotta a kürtszót, és ezt kérdezte: Miért van ilyen nagy zaj a városban? ⁴² Még beszélt, amikor megérkezett Yonathan, Ábiáthár pap fia. Adoniyá ezt mondta: Jöjj be, te derék ember vagy, és biztosan jó hírt hozol. ⁴³ Yonathan így válaszolt Adoniyának: Nem, mert a mi urunk, David király Shlomot tette királlyá. ⁴⁴ És elküldte vele a király Tzadok papot, Nathan prófétát és Benáját, Jójádá fiát, meg a kerétieket és a pelétieket, és a király öszvérére ültették. ⁴⁵ Tzadok pap pedig Nathan prófétával együtt királlyá kente őt a Gihónnál. Onnan vonultak föl örvendezve, ezért zajos a város, ennek a hangját hallottátok. ⁴⁶ Shlomo már ott is ül a királyi trónon. ⁴⁷ Sőt a király udvari emberei is odamentek, és így áldják urunkat, David királyt: Tegye Elohim-od Shlomo nevét híresebbé a te nevednél és trónját még nagyobbá a te trónodnál! A király meghajtotta magát a fekvőhelyén, ⁴⁸ azután pedig ezt mondta a király: Áldott Yahuwah, Yiszráel Elohim-ja, aki megadta nekem a mai napon, hogy szemem láttára ült utódom a trónra. ⁴⁹ Ekkor megrémülve fölkeltek mindnyájan, akik Adoniyához voltak meghíva, és elment mindenki a maga útjára.

⁵⁰ Adoniyá azonban félt Shlomotól, azért elment, és megragadta az oltár szarvait. ⁵¹ Jelentették Shlomonak, hogy Adoniyá fél Shlomo királytól, s ezért megragadta az oltár szarvait, és ezt mondja: Esküdjék meg nekem most Shlomo király, hogy nem öli meg fegyverrel szolgáját! ⁵² Erre így szólt Shlomo: Ha derék ember lesz, egy hajszála sem esik a földre, de ha valami rosszat követ el, akkor meg kell halnia. ⁵³ Ekkor érte küldött Shlomo király, és elhozták az oltártól; ő pedig amint megérkezett, leborult Shlomo király előtt. Shlomo ezt mondta neki: Eredj haza!

¹ Amikor David halálának az ideje, ezt a parancsot adta fiának, Shlomonak: ² Én már elmegyek azon az úton, amelyen minden földi ember elmegy. Légy erős, légy férfi! ³ Tartsd meg, amit Elohim-od, Yahuwah rád bízott! Járj az ő útján, tartsd meg rendelkezéseit, parancsolatait, döntéseit és intelmeit, ahogyan meg vannak írva Moshe törvényében. ⁴ Akkor boldogulsz mindenben, amit teszel és mindenütt, ahová fordulsz. Akkor beteljesíti Yahuwah a nekem adott ígéretét, amikor ezt mondta: Ha vigyáznak fiaid útjukra, és állhatatosan előttem járnak teljes szívvel és teljes szellemmel, akkor nem vesznek ki utódaid Yiszráel trónjáról.

⁵ Te is tudod, mit követett el ellenem Yoáv, Cerúja fia, mit tett Yiszráel két hadseregparancsnokával, Abnerral, Ner fiával és Amászával, Jeter fiával, amikor meggyilkolta őket; mert úgy ontott vért béke idején, mintha háború lett volna, és úgy mocskolta be vérrel dereka övét és lába saruját, mintha háború lett volna. ⁶ Bánj vele bölcsességed szerint, és ne engedd, hogy békében megőszülve jusson a halottak hazájába. ⁷ De a gileádi Barzillaj fiaival bánj szeretettel! Legyenek azok között, akik asztalodnál étkeznek, mert ők is mellém álltak, amikor testvéred, Avishalom elől menekültem. ⁸ Itt van még melletted a Binyamini Shimei, Gérá fia Bahúrimból, aki gyalázatosan szidalmazott, amikor Mahanaimba mentem. Ő ugyan elém jött a Yardenhez, ezért megesküdtem Yahuwah-ra , hogy nem öletem meg fegyverrel. ⁹ Te azonban ne hagyd őt büntetlenül! Bölcs ember vagy te, és tudod, mit kell tenned, hogy ősz fejét vérbe borítva juttasd a halottak hazájába.

¹⁰ Azután pihenni tért David őseihez, és eltemették David városában. ¹¹ David negyven évig uralkodott Yiszráelben. Hebronban uralkodott hét évig, Yerushalaim-ban pedig harminchárom évig uralkodott. ¹² Azután Shlomo ült apjának, Davidnak a trónjára, és uralma nagyon megerősödött.

¹³ Adoniyá, Haggít fia egyszer megjelent Bat-Shevánál, Shlomo anyjánál, aki megkérdezte: Békés szándékkal jössz-e? Ő így felelt: Békés szándékkal. ¹⁴ Majd ezt mondta: Beszédem volna veled. Ő így felelt: Beszélj! ¹⁵ Adoniyá ezt mondta: Te is tudod, hogy enyém volt a királyság, és már egész Yiszráel engem tekintett királyának. De aztán úgy fordult a dolog, hogy a testvéremé lett a királyság, mert neki adta Yahuwah. ¹⁶ Most én egy kéréssel fordulok hozzád, ne utasíts el! Bat-Shevá így válaszolt: Beszélj! ¹⁷ Arra ő ezt mondta: Kérlek, mondd meg Shlomo királynak, téged biztosan nem utasít el, hogy adja nekem feleségül a súnémi Abiságot. ¹⁸ Bat-Shevá azt felelte: Jó, majd beszélek érdekedben a királlyal.

¹⁹ El is ment Bat-Shevá Shlomo királyhoz, hogy beszéljen vele Adoniyá érdekében. A király elébe ment, meghajolt előtte, majd trónjára ült, és széket tétetett az anyakirálynőnek, aki a jobbjára ült. ²⁰ Akkor Bat-Shevá ezt mondta: Egy kis kéréssel fordulok hozzád, ne utasíts el! A király így felelt neki: Kérj, anyám, nem foglak elutasítani. ²¹ Erre ő ezt mondta: Hadd kapja meg feleségül testvéred, Adoniyá a súnémi Abiságot! ²² Shlomo király így válaszolt anyjának: Miért csak a súnémi Abiságot kéred Adoniyának? Kérd neki mindjárt a királyságot is, hiszen a bátyám ő! Legyen csak az övé, meg Ábiáthár papé és Yoávé, Cerújá fiáé! ²³ Akkor megesküdött Shlomo király Yahuwah-ra , és ezt mondta: Úgy segítsen engem Elohim most és ezután is, hogy az életébe kerül Adoniyának ez a dolog! ²⁴ Most azért az élő Yahuwah-ra mondom, aki engem idehelyezett, és apámnak, Davidnak a trónjára ültetett, és aki ígérete szerint uralkodóházat alapított nekem, hogy meg kell halnia Adoniyának még ma. ²⁵ Elküldte azért Shlomo király Benáját, Jójádá fiát, aki leterítette őt, úgy hogy meghalt.

²⁶ Ábiáthár papnak pedig ezt parancsolta a király: Menj Anátótba, a földbirtokodra, különben halál fia vagy! Nem akarlak ma téged is megöletni, mivel te hordoztad az én uramnak, Yahuwah-nak a ládáját apám, David előtt, és együtt szenvedtél el mindent, amit apám elszenvedett. ²⁷ Így űzte el Shlomo Ábiáthárt, nem lehetett többé Yahuwah papja. Ezzel beteljesedett Yahuwah igéje, amelyet Eli házáról mondott Shilohban.

²⁸ Eljutott ennek a híre Yoávhoz. Yoáv ugyanis Adoniyához csatlakozott, bár azelőtt Avishalomhoz nem csatlakozott. Ezért bemenekült Yoáv Yahuwah sátorába, és megragadta az oltár szarvait. ²⁹ Amikor jelentették Shlomo királynak, hogy Yoáv Yahuwah sátorához menekült, és ott áll az oltár mellett, elküldte Shlomo Benáját, Jójádá fiát ezzel a paranccsal: Menj, és öld meg őt! ³⁰ Benájá el is ment Yahuwah sátorához, és ezt mondta Yoávnak: A király azt parancsolja, hogy jöjj ki! Ő azonban így felelt: Nem megyek, itt akarok meghalni! Benájá megvitte a királynak a választ, hogy mit beszélt Yoáv, és mit felelt neki. ³¹ Erre azt mondta neki a király: Tedd meg, amit kíván, öld meg, és temesd el! Így hárítod el rólam és apám házáról a Yoáv által ok nélkül kiontott vért. ³² Őt büntesse meg Yahuwah azért a vérontásért, hogy megölt két magánál igazabb és jobb embert, fegyverrel gyilkolva meg őket, apámnak, Davidnak a tudta nélkül: Abnert, Ner fiát, Yiszráel hadseregparancsnokát és Amászát, Yeter fiát, Yehuda hadseregparancsnokát. ³³ Szálljon kiontott vérük Yoáv fejére és utódainak a fejére örökre! Davidnak és utódainak, házának és trónjának pedig adjon Yahuwah békét örökké! ³⁴ Elment tehát Benájá, Jójádá fia, rátámadt Yoávra, és megölte. Hazájában, a pusztában temették el. ³⁵ Helyette a király Benáját, Jójádá fiát állította a hadsereg élére. Ábiáthár helyére pedig Tzadok papot állította a király.

³⁶ Majd elküldött a király, hívatta Shimeit, és ezt mondta neki: Építs magadnak házat Yerushalaim-ban, és lakj ott, de nem mehetsz el onnan sehová! ³⁷ Mert tudd meg, hogy ha elmégy, és átléped a Kidrón patakját, meg fogsz halni, és véred a saját fejedre száll! ³⁸ Shimei ezt felelte a királynak: Jól van. Úgy cselekszik szolgád, ahogyan parancsolja az én uram, a király. És jó ideig ott lakott Shimei Yerushalaim-ban.

³⁹ Három év múlva azonban Shimeinek két rabszolgája elszökött Ákishhoz, Maaká fiához, Gát királyához. Shimeinek hírül hozták, hogy a rabszolgái Gátban vannak. ⁴⁰ Elindult tehát Shimei, miután fölnyergelte szamarát, és elment Gátba Ákishhoz, hogy megkeresse rabszolgáit. Elment Shimei, és visszahozta rabszolgáit Gátból. ⁴¹ Jelentették azonban Shlomonak, hogy Shimei elment Yerushalaim-ből Gátba, és vissza is tért. ⁴² Ekkor hívatta a király Shimeit, és ezt mondta neki: Hát nem eskettelek meg téged Yahuwah-ra , és nem figyelmeztettelek, hogy ha elmégy, és bárhova távozol, tudd meg, hogy meg kell halnod?! Te azt felelted nekem: Jól van, engedelmeskedem. ⁴³ Miért nem tartottad meg Yahuwah-ra tett esküt és a parancsot, amit parancsoltam neked? ⁴⁴ Majd ezt mondta a király Shimeinek: Tudod te, és jól emlékszel mindarra a rosszra, amit apámmal, Daviddal szemben elkövettél. Most majd visszahárítja fejedre gonoszságodat Yahuwah. ⁴⁵ Shlomo király pedig áldott lesz, és David trónja erősen fog állni Yahuwah előtt örökké. ⁴⁶ És parancsot adott a király Benájának, Jójádá fiának, az pedig elment, leterítette Shimeit, és az meghalt. És megerősödött a királyi hatalom Shlomo kezében.

¹Shlomo veje lett a fáraónak, Egyiptom királyának, mert elvette a fáraó leányát. David városába vitte, míg be nem fejezte palotájának, Yahuwah házának és a Yerushalaim-ot körülvevő várfalnak az építését. ²A nép akkor még az áldozóhalmokon áldozott, mert addig még nem építettek házat Yahuwah nevének.

³Shlomo szerette ugyan Yahuwah-át, és apjának, Davidnak a rendelkezései szerint élt, de ő is az áldozóhalmokon mutatott be áldozatot. ⁴A király Gibeónba szokott elmenni, hogy ott áldozzék, mert ez volt a legnagyobb áldozóhalom. Egyszer ezer állatot mutatott be Shlomo égőáldozatul azon az oltáron. ⁵Akkor éjjel megjelent Gibeónban Yahuwah Shlomonak álmában, és ezt mondta Elohim: Kérj valamit, én megadom neked! ⁶Shlomo ezt felelte: Te nagy szeretettel bántál szolgáddal, Daviddal, az én apámmal, ahogyan ő is hűségesen, igazán és egyenes szívvel élt előtted. Ezt a nagy szeretetet megtartottad iránta, és fiút adtál neki, aki a trónján ül ma is. ⁷És most Yahuwah, Elohim-om, te királlyá tetted szolgádat az én apám, David után. De én még egészen fiatal vagyok, nem értek a kormányzáshoz. ⁸És a te szolgád választott néped között van, amely olyan nagy nép, hogy nem lehet számba venni; nem számlálható meg a sokasága miatt. ⁹Adj azért szolgádnak engedelmes szívet, hogy tudja kormányozni népedet, különbséget téve a jó és a rossz között, különben ki tudná kormányozni a te nagy népedet?!

¹⁰Tetszett Yahuwah-nak, hogy ezt kérte Shlomo. ¹¹Azért ezt mondta neki Elohim: Mivel ezt kérted, és nem kértél magadnak hosszú életet, nem kértél gazdagságot, és nem kérted ellenségeid életét, hanem értelmet kértél, hogy nekem engedelmeskedve tudj kormányozni, ¹²ezért teljesítem kérésedet: olyan bölcs és értelmes szívet adok neked, hogy hozzád fogható nem volt előtted, és nem támad utánad sem. ¹³Sőt azt is megadom neked, amit nem kértél: olyan gazdagságot és dicsőséget is adok egész életedben, hogy nem lesz hozzád fogható senki a királyok között. ¹⁴Ha az én utaimon jársz, és megtartod rendelkezéseimet és parancsaimat, ahogyan apád, David tette, akkor hosszú életet adok neked. ¹⁵Azután fölébredt Shlomo, és látta, hogy álmodott. De amikor visszament Yerushalaim-ba, odaállt Yahuwah szövetségládája elé, és égőáldozatokat mutatott be, békeáldozatokat készített, és lakomát rendezett minden szolgájának.

¹⁶Abban az időben két parázna nő jelent meg a királynál, és megálltak előtte. ¹⁷Az egyik nő ezt mondta: Kérlek, Yahuwah, én ezzel a nővel egy házban lakom, és én ott szültem nála abban a házban. ¹⁸Három nappal azután, hogy szültem, ez a nő is szült. Csak magunk voltunk a házban, nem volt velünk senki idegen; kettőnkön kívül senki sem volt a házban. ¹⁹De egy éjjel meghalt ennek a nőnek a fia, mert ráfeküdt. ²⁰És fölkelt éjfélkor, elvette mellőlem a fiamat, amíg szolgálólányod aludt, és a keblére fektette, az ő halott fiát pedig az én keblemre fektette. ²¹Amikor reggel felkeltem, hogy megszoptassam a fiamat, láttam, hogy halott. De amikor reggel jól megnéztem, kitűnt, hogy nem az a fiú volt, akit én szültem. ²²Ekkor a másik nő ezt mondta: Nem úgy van! Az én fiam él, a te fiad az, aki meghalt. Amaz viszont ezt mondta: Nem igaz! A te fiad halt meg, és az én fiam az, aki él! Így vitatkoztak a király előtt.

²³Akkor ezt mondta a király: Ez azt állítja: az én fiam él, a te fiad halt meg. Amaz meg ezt mondja: nem igaz; a te fiad halt meg, és az én fiam az, aki él. ²⁴Azért ezt mondta a király: Hozzatok ide egy kardot. Oda is hoztak egy kardot a királynak. ²⁵A király ezt parancsolta: Vágjátok ketté az élő gyermeket, és adjátok oda egyik felét az egyiknek, másik felét a másiknak! ²⁶Ekkor azt mondta az élő gyermek anyja a királynak, mivel megesett a szíve a fián: Kérlek, Yahuwah, adjátok neki inkább az élő gyermeket, csak meg ne öljétek! A másik azonban ezt mondta: Ne legyen se az enyém, se a tiéd, vágjátok ketté! ²⁷Ekkor megszólalt a király, és ezt mondta: Adjátok annak az élő gyermeket, és ne öljétek meg, mert ő az anyja! ²⁸Egész Yiszráel meghallotta ezt az ítéletet, amelyet a király hozott, és félelemmel tekintettek a királyra, mert látták, hogy Elohimi bölcsesség van benne, és így szolgáltat igazságot.

¹Shlomo király egész Yiszráel királya volt. ²Legfőbb tisztviselői ezek voltak: Azarjáhú, Tzadok fia volt a főpap, ³Elihoref és Ahiyá, Shishá fiai a kancellárok, Yehosháfát, Ahilúd fia pedig a főtanácsadó. ⁴Benájá, Yojádá fia állt a hadsereg élén, Tzadok és Ábiáthár pedig papok voltak. ⁵Azarjyahu, Nathan fia állt a helytartók élén, Zábúd pap, Nathan fia volt a király bizalmasa, ⁶Ahisár volt a háznagy, Adónirám, Abdá fia pedig a kényszermunkák felügyelője.

⁷Volt Shlomonak tizenkét helytartója is, egész Yiszráelben, akik ellátták a királyt és udvarát. Mindegyiknek az esztendő egy hónapjában kellett az ellátásról gondoskodnia. ⁸Név szerint ezek voltak: Húr fia az Efráim hegyvidékén, ⁹Deker fia Mákacban, Shaalbimban, Beit-Shemesben, Élónban és Beit-Hánánban, ¹⁰Heszed fia Arubbótban, hozzá tartozott Szókó és Héfer egész vidéke. ¹¹Abinádáb fiáé volt Dór egész dombvidéke. Az ő felesége lett Shlomo leánya, Táfat. ¹²Baanához, Ahilúd fiához tartozott Taanak, Megiddó és egész Bétseán, amely Cáretán mellett van Yizre’el alatt, és Bétseántól egész Ábél-Mehóláig, sőt Yokmoamon túl is. ¹³Geber fia a gileádi Rámótban volt helytartó. Hozzá tartoztak Yáirnak, Menasheh fiának sátorfalvai Gileádban, továbbá Argób körzete Básánban: hatvan nagy, várfallal és érczárakkal megerősített város. ¹⁴Ahinádáb, Iddó fia Mahanaimban, ¹⁵Ahimaac pedig Naftáliban kormányzott. Ő is Shlomo egyik leányát, Boszmatot vette feleségül. ¹⁶Baaná, Húsaj fia Asherban és Álótban, ¹⁷Yehosháfát, Párúah fia Yisszákhárban, ¹⁸Shimei, Élá fia Binyaminban kormányzott, ¹⁹Geber, Uri fia pedig Gileád földjén, amely Szihónnak, az emóriak királyának és Ógnak, Básán királyának az országa volt. Azonkívül volt egy országos helytartó is.

²⁰Yehudanak és Yiszráelnek sok lakosa volt, olyan sok, mint a tenger partján a homok: ettek, ittak és örültek. ²¹Shlomo uralkodott mindazokon az országokon, amelyek az Eufrátesztől a filiszteusok földjéig és az egyiptomi határig terültek el. Ezek adót fizettek, és szolgáltak Shlomonak egész életében.

²²Shlomo udvarának ennyi élelemre volt szüksége naponként: harminc kór finomlisztre és hatvan kór kenyérlisztre, ²³tíz hizlalt marhára, húsz sovány marhára és száz juhra, a szarvasokon, gazellákon, őzeken és hizlalt szárnyasokon kívül. ²⁴Mivel ő uralkodott mindenütt az Eufráteszen innen Tifszahtól Gázáig, minden királyon az Eufráteszen innen, ezért mindenfelől békesség volt körülötte. ²⁵Yehuda és Yiszráel biztonságban lakott, mindenki a maga szőlője és fügefája alatt, Dántól Beér-Sebáig, Shlomo egész életében. ²⁶Shlomonak volt negyvenezer harci kocsihoz való lova az istállókban, és volt tizenkétezer lovasa. ²⁷A helytartók, ki-ki a maga hónapjában, ellátták Shlomo királyt és mindazokat, akik Shlomo király asztalához jártak; nem volt hiány semmiben. ²⁸Árpát és szalmát is szállított mindegyik a lovak és paripák számára, arra a helyre, ahová kellett, előírás szerint.

²⁹Elohim adott Shlomonak igen nagy bölcsességet és értelmet. Olyan sok bölcs gondolata volt, mint a tenger partján a homok. ³⁰Nagyobb volt Shlomo bölcsessége a keleten lakó emberek bölcsességénél és az egyiptomiak minden bölcsességénél. ³¹Bölcsebb volt Shlomo minden embernél, az ezráhi Étánnál, Hémánnál, Kalkólnál és Dardánál, Máhól fiainál is, úgyhogy híres lett valamennyi nép körében. ³²Háromezer példabeszédet mondott és ezeröt éneket szerzett. ³³Beszélt a fákról, a libánoni cédrustól kezdve a falból kinövő izsópig, és beszélt az állatokról, a madarakról, a csúszómászókról és a halakról. ³⁴Jöttek is az emberek minden nép közül, hogy hallgassák Shlomo bölcsességét, sőt a föld királyai közül is mindazok, akik hallottak bölcsességéről.

¹Hírám, Tírusz királya elküldte szolgáit Shlomohoz, amikor meghallotta, hogy őt kenték fel királlyá apja után, mert Hírám mindig szerette Davidot. ²Shlomo pedig ezt üzente Hírámnak: ³Te tudod, hogy apám, David nem építhetett házat Elohim-ja, Yahuwah nevének, mert háborúskodnia kellett mindenfelé, míg Yahuwah lábai alá nem vetette ellenségeit. ⁴De most az én Elohim-om, Yahuwah nyugalmat adott nekem mindenfelől, sem ellenség, sem veszedelem nem fenyeget. ⁵Én tehát azt gondoltam, hogy házat építek Elohim-om, Yahuwah nevének, ahogyan Yahuwah apámnak, Davidnak megmondta: A te fiad, akit utánad helyezek a trónra, az épít majd nevemnek házat. ⁶Most azért parancsold meg, hogy vágjanak ki cédrusfákat a Libánonon. Az én szolgáim együtt lesznek a te szolgáiddal, és annyi bért adok szolgáidnak, amennyit csak kívánsz. Jól tudod, hogy miköztünk senki sem ért úgy a favágáshoz, mint a szidóniak.

⁷Amikor Hírám meghallotta Shlomo üzenetét, nagyon megörült, és ezt mondta: Áldott legyen ma Yahuwah, mert bölcs fiat adott Davidnak, e nagy nép élére! ⁸És Hírám ezt az üzenetet küldte Shlomonak: Meghallgattam, amit üzentél nekem. Teljesítem minden kívánságodat mind a cédrusfákra, mind a ciprusfákra nézve. ⁹Szolgáim leszállítják a Libánonról a tengerre, én pedig tutajokká kapcsoltatom össze azokat, és levitetem a tengeren arra a helyre, amelyet megüzensz nekem. Ott szétszedetem azokat, te pedig vitesd el. Te viszont teljesítsd az én kívánságomat, és adj élelmet házam népének! ¹⁰Adott azért Hírám Shlomonak cédrusfákat és ciprusfákat, amennyit csak kívánt. ¹¹Shlomo viszont adott Hírámnak, háza népe ellátására húszezer kór búzát és húszezer kór sajtolt olajat. Ezt adta Shlomo Hírámnak évről évre. ¹²Yahuwah tehát bölcsességet adott Shlomonak, ahogyan megígérte neki. Békességben élt Hírám Shlomonal, és szövetséget kötöttek egymással.

¹³Shlomo király kényszermunkásokat küldött föl egész Yiszráelből: harmincezer ember lett kényszermunkás. ¹⁴Ezeket felváltva küldte a Libánonra, havonként tíz-tízezer embert. Egy hónapig a Libánonon voltak, két hónapig pedig otthon. A kényszermunkások felügyelője Adónirám volt. ¹⁵Shlomonak volt hetvenezer teherhordója és nyolcvanezer kőfejtője is a hegységben. ¹⁶Shlomo munkavezetőin kívül, akik a munkát irányították, háromezer-háromszáz felügyelője is volt, akik a munkát végeztették a néppel. ¹⁷A király parancsára nagy és értékes köveket fejtettek, mert faragott kövekből akarták lerakni a templom alapját. ¹⁸Ezeket Shlomo építőmunkásai és Hírám építőmunkásai, meg a gebáliak faragták ki, és elkészítették a gerendákat meg a köveket a templom építéséhez.

¹Négyszáznyolcvan évvel azután, hogy Yiszráel fiai kijöttek Egyiptomból, amikor Shlomo már negyedik éve uralkodott Yiszráelben, a Ziv hónapban, azaz a második hónapban kezdték el építeni Yahuwah templomát. ²Az a templom, amelyet Shlomo király épített Yahuwah-nak, hatvan könyök hosszú, húsz könyök széles és harminc könyök magas volt. ³A templomépület előcsarnoka húsz könyök hosszú volt, a templom szélességének megfelelően, szélessége pedig tíz könyök volt a templom előtt. ⁴Csináltatott a templomra ablakokat is, kőkerettel és ráccsal. ⁵A templom falai körül emeleteket építtetett, körös-körül a templom falai mellett, a szentélynél és a szentek szentjénél is. Körös-körül fülkéket csináltatott. ⁶Az alsó emelet szélessége öt könyök, a középsőnek a szélessége hat könyök, a harmadiknak a szélessége pedig hét könyök volt; a templomot ugyanis kívülről körös-körül lépcsőzetesre építtette, hogy a gerendák ne nyúljanak be a templom falaiba. ⁷Minthogy a templom építésekor már készen kifaragott kövekből építettek, sem kalapácsnak, sem vésőnek, sem egyéb vasszerszámnak a zaja nem hallatszott a templom építésekor. ⁸A középső fülke ajtaja a templom jobb oldalán volt, és csigalépcsőn jártak föl a középsőre, a középsőről pedig a harmadikra. ⁹Amikor bevégezték a templom építését, beburkolták a templomot cédrusgerendákkal és cédrusdeszkákkal. ¹⁰Megépítették az emeleteket az egész templomhoz, egynek-egynek a magassága öt könyök volt, és cédrusgerendákkal kapcsolták a templomhoz.

¹¹Így szólt Yahuwah igéje Shlomohoz: ¹²Ezt mondom a templomról, amelyet most építesz: Ha az én rendelkezéseim szerint élsz, törvényeimet teljesíted, ha megtartod minden parancsolatomat, és azok szerint élsz, akkor én is megtartom ígéretemet, amelyet apádnak, Davidnak tettem: ¹³Yiszráel fiai közt lakom, és nem hagyom el népemet, Yiszráelt.

¹⁴Shlomo befejezte a templom építését. ¹⁵Beburkolta a templom falait belülről cédrusdeszkával; a templom padlójától egészen a mennyezetig fával burkolta be belül, a templom padlóját pedig ciprusdeszkával borította be. ¹⁶És építtetett a templom végétől húsz könyöknyire deszkafalat cédrusfából, a padlótól a mennyezetig; ezen belül építtette a legszentebb részt, a szentek szentjét. ¹⁷Az előtte levő templom, azaz a szentély, negyven könyök volt. ¹⁸Belülről az egész templom cédrusfából volt, gömb alakú díszeket faragtak rá és virágfüzéreket. Mindez cédrusfa volt, kő nem is volt látható. ¹⁹A szentek szentjét a templomban legbelül készíttette, hogy ott helyezze el Yahuwah szövetségládáját. ²⁰A szentek szentje elöl húsz könyök hosszú volt, húsz könyök széles és húsz könyök magas volt; színarannyal vonatta be azt. Az oltárt pedig cédrusfával borította be. ²¹A templom belsejét is színarannyal vonatta be Shlomo, és aranyláncokat húzatott ki a szentek szentje elé, amelyet arannyal vonatott be. ²²Így az egész templomot arannyal vonatta be, végig az egész templomot. A szentek szentjénél levő oltárt is egészen bevonatta arannyal.

²³Készíttetett a szentek szentjébe két kerúbot, tíz könyök magasságúakat, olajfából. ²⁴Az egyik kerúb szárnya is öt könyök, meg a másik kerúb szárnya is öt könyök volt, úgyhogy az egyik szárny vége a másik szárny végétől tíz könyöknyire volt. ²⁵A másik kerúb is tíz könyöknyi volt; mindkét kerúbnak ugyanaz volt a mérete és az alakja. ²⁶Az egyik kerúb magassága tíz könyök volt, és ugyanannyi volt a másik kerúbé. ²⁷A kerúbokat a templom legbelső részébe helyezték. A kiterjesztett szárnyú kerúbok közül az egyiknek a szárnya az egyik falig, a másik kerúb szárnya pedig a másik falig ért, és szárnyuk a templom közepén egymáshoz ért. ²⁸A kerúbokat is bevonták arannyal. ²⁹A templom egész falára körös-körül, a belső és külső részen egyaránt domborműveket, kerúbokat, pálmákat és virágfüzéreket faragtak. ³⁰A templom padlóját arannyal vonták be a belső és a külső részben egyaránt. ³¹A szentek szentje bejáratául ajtószárnyakat készítettek olajfából. A szemöldökfák és az ajtófélfák ötszöget alkottak. ³²Mind a két ajtószárny olajfából volt, domborműveket, kerúbokat, pálmákat és virágfüzéreket faragtak rájuk, és bevonták arannyal; a kerúbokat és a pálmákat is befuttatták arannyal. ³³Ugyanígy készítettek a templom bejáratánál is ajtófélfákat olajfából négyszögű formára. ³⁴A két ajtószárny ciprusfából volt. Az egyik ajtó két szárnya is csapon forgott, meg a másik ajtó két szárnya is csapon forgott. ³⁵Kerúbokat, pálmákat és virágfüzéreket faragtak rájuk, és beborították arannyal, amely még a véseteket is befedte. ³⁶Azután megépítették a belső udvart három sor faragott kőből és egy sor cédrusgerendából.

³⁷A negyedik évben rakták le Yahuwah házának alapját, Ziv havában, ³⁸és a tizenegyedik esztendőben, a Búl hónapban, azaz a nyolcadik hónapban, készült el a templom minden része és minden tartozéka. Hét esztendeig építették.

¹A maga palotáját tizenhárom évig építette Shlomo. Akkor lett kész egészen a palota. ²Felépítette tehát a Libánon-erdő palotát: száz könyök volt a hossza, ötven könyök a szélessége, harminc könyök a magassága. Négy sorban cédrusoszlopok voltak, az oszlopokon pedig cédrusgerendák. ³Cédrusfa mennyezet volt az oszlopokon levő tartó gerendákon, összesen negyvenöt volt ilyen, soronként tizenöt. ⁴Kerettel ellátott ablakok voltak három sorban, az ablakok egymással szemben voltak három sorban. ⁵Az ajtófélfák meg az ablakkeretek mind négyszögűek voltak. Az ablakok egymással szemben voltak három sorosan.

⁶Azután elkészíttette az oszlopcsarnokot, melynek a hossza ötven könyök, szélessége harminc könyök volt, és ez elé még egy oszlopos csarnokot és egy lépcsőt. ⁷Elkészíttette a tróntermet is, az ítélethozatal csarnokát, hogy ott ítélkezzék; és cédrusfával burkoltatta be a padlótól a mennyezetig.

⁸A saját palotája pedig, amelyben lakott, a hátsó udvarban, a csarnokon belül hasonlóan készült el. Ehhez a csarnokhoz hasonló palotát készíttetett a fáraó leányának is, akit Shlomo feleségül vett. ⁹Mindezek bent is, kint is méret szerint kifaragott, fűrésszel kivágott értékes kövekből készültek; az alaptól az oromzatig, kívül is a nagy udvari részen. ¹⁰A fundamentum is értékes, nagy kövekből készült, tíz könyök és nyolc könyök nagyságú kövekből. ¹¹Ezekre méret szerint kifaragott értékes kövek és cédrusfák kerültek. ¹²A nagy udvart három sor faragott kő és egy sor cédrusgerenda vette körül, Yahuwah temploma belső udvarához, meg a templom csarnokához hasonlóan.

¹³Ezután Shlomo király elhozatta Tíruszból Hírámot. ¹⁴Ez egy Naftali törzséből származó özvegyasszony fia volt, az apja azonban tíruszi rézműves volt. Ő teljes bölcsességgel, értelemmel és tudással el tudott készíteni bármilyen rézeszközt. Eljött Shlomo királyhoz, és készített mindenféle eszközt.

¹⁵Formált két rézoszlopot, az egyik oszlop magassága tizennyolc könyök volt, és tizenkét könyök hosszú zsinór érte körül. Ugyanígy a másik oszlopot is. ¹⁶Majd két oszlopfőt készített, rézből öntve, és az oszlopok tetejére helyezte azokat. Öt könyök magas volt az egyik oszlopfő, és öt könyök magas volt a másik oszlopfő is. ¹⁷Az oszlopok tetején levő oszlopfőknek hálószerű recézete volt lánc formájú zsinórokkal. Hét volt az egyik oszlopfőn, és hét volt a másik oszlopfőn is. ¹⁸Azután gránátalmákat készített; két sor volt belőlük mindegyik háló körül, hogy befödje az oszlopfőket, amelyek az oszlopok tetején voltak. Ugyanígy csinált a másik oszlopfőnél is. ¹⁹A csarnoknál álló oszlopok tetején az oszlopfők liliom alakúak voltak, négy könyök magasságúak. ²⁰Oszlopfők voltak tehát a két oszlop tetején; és a kidomborodásuk mentén, a háló fölött kétszáz gránátalma volt több sorban körös-körül, ugyanígy a másik oszlopfőn is. ²¹Azután felállította az oszlopokat a templom csarnoka elé. Felállította a jobb oldali oszlopot, és elnevezte Jákínnak, azután felállította a bal oldali oszlopot, és elnevezte Bóaznak. ²²Az oszlopok teteje liliom alakú volt. Így fejeződött be az oszlopok elkészítése.

²³Azután készített egy öntött tengert, amelynek egyik pereme a másik peremétől tíz könyöknyire volt, kör alakú és öt könyök magas volt, és harminc könyök hosszú zsinór érte körül. ²⁴A pereme alatt körös-körül gömb alakú díszek voltak, minden könyökre jutott tíz, ezek vették körül a tengert. A gömb alakú díszek két sorban helyezkedtek el, amelyeket az öntvénnyel együtt öntöttek.

²⁵A tenger tizenkét bikán volt, három északra, három nyugatra, három délre, három pedig keletre nézett; mindegyiknek a hátsó része befelé volt. ²⁶Vastagsága egytenyérnyi volt, pereme pedig olyan, mint a pohár pereme, mint a liliomvirágé. Kétezer bat víz fért bele. ²⁷Készített rézből tíz mosdóállványt is, mindegyik állvány négy könyök hosszú, négy könyök széles és három könyök magas volt. ²⁸Az állványokat így készítették el: oldallapok voltak rajtuk, és az oldallapok foglalatok között voltak. ²⁹A foglalatok között levő oldallapokon oroszlánok, bikák és kerúbok voltak, ugyanígy a foglalatokon is. Az oroszlánok és bikák fölött és alatt pedig koszorúmintázat volt. ³⁰Négy rézkereke volt mindegyik állványnak, réztengelyekkel. Az állvány négy sarkán támasztékok voltak; a mosdómedence aljára voltak öntve a támasztékok, mindegyik oldalon koszorúkkal.

³¹A perem a támasztékokon belül fölfelé egy könyök magasan volt, és a perem másfél könyöknyire le volt kerekítve. Domborművek voltak a peremen is; a hozzá tartozó oldallapok pedig négyszögűek voltak, nem gömbölyűek. ³²A négy kerék az oldallapok alatt volt: a kerekek tengelyei pedig az állványhoz voltak erősítve. Mindegyik kerék másfél könyök magas volt. ³³A kerekeket úgy készítették, mint a szekérkerekeket szokták, tengelyeiket, abroncsaikat, küllőiket és kerékagyaikat mind úgy öntötték. ³⁴Mindegyik állvány négy sarkán négy támaszték volt, ezek a támasztékok az állványból nyúltak ki. ³⁵Az állvány tetején félkönyöknyi kerek kiemelkedés volt körös-körül, és az állvány tetején levő tartó karok és oldallapok belőle magából voltak. ³⁶A tartó karok felületére és a bordázatokra kerúbokat, oroszlánokat és pálmákat vésetett, és koszorúkat körös-körül, ahogyan a hely engedte. ³⁷Így készítette el a tíz állványt, mindegyiket egyformán öntve, egyforma méretűre és egyforma mintázattal.

³⁸Azután készített tíz réz mosdómedencét, negyven bat víz fért mindegyik medencébe, és mindegyik medence átmérője négy könyök volt. Mind a tíz állványon volt egy ilyen mosdómedence. ³⁹Öt állványt a templom jobb oldalára, ötöt pedig a templom bal oldalára helyezett el. A tengert pedig a templom jobb oldalán, délkelet felől helyezte el. ⁴⁰Készített azután Hírám üstöket, lapátokat és hintőedényeket.

⁴¹Ezzel bevégezte Hírám az egész munkát, amit Yahuwah házához kellett készítenie Shlomo király megbízásából: a két oszlopot és a két kerek oszlopfőt, amelyek az oszlopok tetején voltak, a két hálót az oszlopok tetején levő két kerek oszlopfő beborítására, ⁴²meg négyszáz gránátalmát a két hálóra, két sor gránátalmát egy-egy hálóra, az oszlopokon levő két kerek oszlopfő beborítására; ⁴³a tíz állványt és az állványokra tíz mosdómedencét; ⁴⁴egy tengert, meg tizenkét bikát a tenger alá; ⁴⁵továbbá fazekakat, lapátokat, hintőedényeket és mindazt a fölszerelést, amit Yahuwah háza számára Shlomo király megbízásából fényesre csiszolt rézből kellett elkészítenie Hírámnak. ⁴⁶A Yarden környékén öntette ezeket a király földbe vájt formákban, Szukkót és Cáretán között. ⁴⁷Ezt az egész fölszerelést Shlomo méretlenül hagyta a réz roppant bősége miatt. ⁴⁸Elkészíttette Shlomo a többi fölszerelést is Yahuwah házához: az aranyoltárt, az aranyasztalt, amelyen a szent kenyerek voltak; ⁴⁹a Menorahkat színaranyból a szentek szentje elé, ötöt jobbról, ötöt balról; a virágokat, a mécseseket és a koppantókat is aranyból; ⁵⁰a tálakat, késeket, hintőedényeket, kanalakat és szenesserpenyőket színaranyból; a sarokpántokat a templom belsejében, a szentek szentjébe vezető ajtókhoz és a templom szentélyébe vezető ajtókhoz aranyból.

⁵¹Amikor befejezték mindazt a munkát, amit Shlomo király végeztetett Yahuwah háza számára, bevitte Shlomo azt az ezüstöt, aranyat és egyéb tárgyakat, amelyeket apja, David szentelt oda ajándékul, és elhelyezte Yahuwah házának a kincsei közé.

¹Akkor összegyűjtötte Shlomo Yiszráel véneit és minden törzsfőjét, Yiszráel fiainak családfőit Shlomo királyhoz Yerushalaim-ba, hogy elvigyék Yahuwah szövetségládáját David városából, azaz Tzionból. ²Összegyülekeztek tehát Shlomo királyhoz mindezek yiszráeli férfiak Étánim havában, azaz a hetedik hónapban, az ünnepen. ³Amikor Yiszráel vénei mind megérkeztek, a papok fölemelték a ládát, ⁴és fölvitték Yahuwah ládáját meg a kijelentés sátrát és a szentély egész fölszerelését, amely a sátorban volt. A papok és a leviták vitték azokat. ⁵Shlomo király és Yiszráel egész közössége, amely megjelent nála, ott volt vele együtt a láda előtt. Olyan sok juhot és marhát áldoztak, hogy sem számbavenni, sem megszámlálni nem lehetett. ⁶Azután bevitték a papok Yahuwah szövetségládáját a helyére, a templom legbelső részébe, a szentek szentjébe, a kerúbok szárnyai alá. ⁷A kerúbok ugyanis kiterjesztették szárnyaikat a láda helye fölé, és betakarták a kerúbok fölülről a ládát és annak rúdjait. ⁸A rudak olyan hosszúak voltak, hogy a rudak végei láthatók voltak a szentek szentje előtt levő szentélyből, de kívülről nem voltak láthatók. Ott vannak még ma is. ⁹Nem volt a ládában más, csak a két kőtábla, amelyeket Moshe helyezett bele a Hóreben, amikor Yahuwah szövetséget kötött Yiszráel fiaival, miután kivonult Egyiptom földjéről. ¹⁰Amikor a papok kijöttek a szentélyből, felhő töltötte be Yahuwah házát, ¹¹úgyhogy a papok a felhő miatt nem tudtak odaállni, hogy szolgálatukat végezzék, mert Yahuwah dicsősége betöltötte Yahuwah házát.

¹²Akkor ezt mondta Shlomo: Yahuwah mondta, hogy homályban kíván lakni. ¹³Örömmel építettem neked lakásul házat, maradandót, örök lakóhelyül. ¹⁴Azután megfordult a király és megáldotta Yiszráel egész gyülekezetét, miközben Yiszráel egész gyülekezete állt. ¹⁵Ezt mondta: Áldott Yahuwah, Yiszráel Elohim-ja, aki ígéretet tett apámnak, Davidnak, és azt hatalmával be is teljesítette. ¹⁶Ezt mondta: Attól a naptól fogva, hogy kihoztam népemet, Yiszráelt Egyiptomból, nem választottam várost Yiszráel egyetlen törzséből sem azért, hogy házat építsenek, és ott legyen az én nevem. Davidot azonban kiválasztottam, hogy népemnek, Yiszráelnek a vezetője legye ¹⁷De amikor apám, David házat akart építeni Yiszráel Elohim-ja, Yahuwah nevének tiszteletére, ¹⁸akkor ezt mondta apámnak, Davidnak Yahuwah: Azzal, hogy házat akartál építeni az én nevem tiszteletére, jót akartál. ¹⁹De te nem építheted föl azt a házat, hanem a fiad, aki a te véredből származik, ő építi majd föl azt a házat nevem tiszteletére. ²⁰Yahuwah beteljesítette ígéretét, amit tett, mert amikor én apámnak, Davidnak a helyére léptem, és Yiszráel trónjára ültem, ahogyan megígérte Yahuwah, fölépítettem ezt a házat, Yiszráel Elohim-ja, Yahuwah nevének tiszteletére. ²¹És helyet készítettem ott a ládának, abban van Yahuwah szövetsége, amelyet őseinkkel kötött, amikor kihozta őket Egyiptom földjéről.

²²Azután odaállt Shlomo Yahuwah oltára elé, Yiszráel egész gyülekezetével szemben, kiterjesztette kezét az ég felé, ²³és ezt mondta: Yahuwah, Yiszráel Elohim-ja! Nincs hozzád hasonló Elohim sem fent az égben, sem lent a földön! Hűségesen megtartod a szolgáiddal kötött szövetséget, ha teljes szívükkel előtted járnak. ²⁴Megtartottad, amit ígértél szolgádnak, Davidnak, az én apámnak. Amit megígértél, hatalmaddal be is teljesítetted a mai napon. ²⁵Most azért, Yahuwah, Yiszráel Elohim-ja, tartsd meg, amit szolgádnak, Davidnak, az én apámnak ígértél, amikor ezt mondtad: Nem vesznek ki színem elől utódaid, aki Yiszráel trónján ülnek, de csak akkor, ha fiaid ügyelnek útjukra, és előttem járnak, ahogyan előttem jártál te is. ²⁶Most azért Yiszráel Elohim-ja, váljék valóra ígéreted, amit szolgádnak, Davidnak, az én apámnak tettél!

²⁷De vajon lakhatik-e Elohim a földön? Hiszen az ég, sőt az egeknek egei sem fogadhatnak magukba téged, hát még ez a ház, amelyet én építettem! ²⁸Mégis tekints szolgád imádságára és könyörgésére, Yahuwah, Elohim-om, és hallgasd meg a kiáltást és az imádságot, amikor ma szolgád imádkozik színed előtt. ²⁹Nézz nyitott szemmel erre a házra éjjel és nappal, arra a helyre, amelyről ezt mondtad: Ott lesz az én nevem! Hallgasd meg az imádságot, amikor szolgád ezen a helyen imádkozik! ³⁰Hallgasd meg szolgádnak és népednek, Yiszráelnek a könyörgését, amikor ezen a helyen imádkoznak. Hallgasd meg lakóhelyeden, a mennyben, hallgasd meg, és bocsáss meg nekik!

³¹Ha majd valaki vétkezik felebarátja ellen, és arra kényszerítik, hogy esküt tegyen, ő pedig idejön, és esküt tesz oltárod előtt ebben a házban, ³²te halld meg a mennyből, és tégy igazságot szolgáid ügyében: bizonyítsd rá a bűnösre bűnösségét, és olvasd fejére a tettét; az igaznak pedig bizonyítsd be igazságát, és bánj vele igazsága szerint!

³³Ha majd néped, Yiszráel vereséget szenved ellenségétől, mert vétkezik ellened, de azután hozzád tér, vallást tesz nevedről, hozzád imádkozik, és könyörög ebben a házban, ³⁴te hallgasd meg a mennyből, bocsásd meg népednek, Yiszráelnek a vétkét, és hozd vissza arra a földre, amelyet őseinek adtál!

³⁵Ha majd bezárul az ég, és nem lesz eső, mert vétkeznek ellened, de azután imádkoznak ezen a helyen, vallást tesznek nevedről, és megtérnek vétkükből, mert megaláztad őket, ³⁶te hallgasd meg őket a mennyből, és bocsásd meg szolgáidnak és népednek, Yiszráelnek a vétkét, sőt tanítsd őket a jó útra, amelyen járniuk kell, és adj esőt földedre, amelyet népednek adtál örökségül!

³⁷Ha majd éhínség lesz az országban, ha dögvész, aszály, rozsda, sáska vagy cserebogár lesz, vagy ha ellenség ostromolja az ország városait, vagy bármilyen csapás és betegség lesz, ³⁸akkor minden imádságot és könyörgést, amelyet akár egy ember, akár egész néped, Yiszráel mond el, és ha valaki elismeri, hogy miatta van a csapás és kiterjeszti a kezét e ház felé, ³⁹te hallgasd meg lakóhelyedről, a mennyből, bocsáss meg, cselekedj és bánj mindenkivel tettei szerint, ahogyan megismerted a szívét, hiszen egyedül te ismered minden embernek a szívét, ⁴⁰hogy féljenek téged egész életükben, amíg csak azon a földön élnek, amelyet őseinknek adtál.

⁴¹Még az idegent is, aki nem a te népedből, Yiszráelből való, de eljön messze földről a te nevedért, ⁴²mert hallani fognak nagy nevedről, erős kezedről és kinyújtott karodról, ⁴³ha eljön és imádkozik ebben a házban, te hallgasd meg lakóhelyedről, a mennyből, és tedd meg mindazt, amit az idegen kér tőled, hogy a föld minden népe megismerje nevedet, és úgy féljenek téged, ahogyan néped, Yiszráel, és tudják meg, hogy a te nevedről nevezték el ezt a házat, amelyet építettem.

⁴⁴Ha majd néped hadba vonul ellensége ellen, olyan úton, amelyen te küldöd, és imádkozik Yahuwah-hoz, e város felé fordulva, amelyet kiválasztottál, és e ház felé, amelyet neved tiszteletére építettem, ⁴⁵te hallgasd meg a mennyből imádságukat és könyörgésüket, és pártold ügyüket!

⁴⁶Ha majd vétkeznek ellened, mert nincs ember, aki ne vétkeznék, és megharagszol rájuk, kiszolgáltatod őket ellenségeiknek, és azok fogságba hurcolják őket az ellenség földjére, messzire vagy közelre, ⁴⁷de aztán szívből megtérnek azon a földön, ahova fogságba vitték őket, ha megtérnek és így könyörögnek hozzád azoknak a földjén, akik fogságba vitték őket: Vétkeztünk, bűnt követtünk el, gonoszul cselekedtünk! – ⁴⁸ha tehát teljes szívükből és teljes lelkükből megtérnek hozzád ellenségeik földjén, akik fogságba vitték őket, és imádkoznak hozzád országuk felé fordulva, amelyet őseiknek adtál, a város felé, amelyet kiválasztottál, és e ház felé, amelyet neved tiszteletére építettem, ⁴⁹te hallgasd meg imádságukat és könyörgésüket lakóhelyedről, a mennyből és pártold ügyüket! ⁵⁰Bocsásd meg népednek, amit ellened vétettek, és minden hűtlenségüket, amiben hűtlenek voltak hozzád, és tedd irgalmassá hozzájuk azokat, akik fogságba viszik őket, hogy irgalmazzanak nekik. ⁵¹Hiszen a te néped és a te örökséged ők, akiket kihoztál Egyiptomból, a vaskohóból. ⁵²Nézz nyitott szemmel szolgád könyörgésére és népednek, Yiszráelnek a könyörgésére; hallgasd meg őket, valahányszor hozzád kiáltanak! ⁵³Mert te választottad őket külön örökségedül a föld valamennyi népe közül, ahogyan megmondtad szolgád, Moshe által, amikor kihoztad őseinket Egyiptomból, Yahuwah, ó Yahuwah!

⁵⁴Amikor Shlomo befejezte ezt az egész imádságot és könyörgést, amellyel imádkozott Yahuwah-hoz, fölkelt Yahuwah oltára elől, ahol térdelt, és kezét az ég felé terjesztette. ⁵⁵Fölállt tehát, és fennhangon így áldotta meg Yiszráel egész gyülekezetét: ⁵⁶Áldott Yahuwah, aki nyugalmat adott népének, Yiszráelnek egészen úgy, ahogyan megígérte. Egyetlen szó sem veszett el mindabból a jó ígéretből, amit megígért szolgája, Moshe által. ⁵⁷Legyen velünk Elohim-unk, Yahuwah, ahogyan őseinkkel volt. Ne hagyjon el bennünket, és ne vessen el magától! ⁵⁸Hajlítsa magához szívünket, hogy mindig az ő útjain járjunk, és megtartsuk parancsolatait, rendelkezéseit és végzéseit, amelyeket őseinknek parancsolt. ⁵⁹Ezek a szavak pedig, amelyekkel könyörögtem Yahuwah színe előtt, legyenek éjjel-nappal Elohim-unk, Yahuwah előtt, hogy pártolja szolgája ügyét és népének, Yiszráelnek az ügyét szüntelen. ⁶⁰Hadd tudja meg a föld minden népe, hogy Yahuwah Elohim, nincs más. ⁶¹Legyen a szívetek teljesen Elohim-unké, Yahuwah-é , járjatok rendelkezései szerint, és tartsátok meg parancsolatait, úgy mint ma!

⁶²Azután a király és vele együtt az egész Yiszráel áldozatot mutatott be Yahuwah-nak. ⁶³Shlomo békeáldozatot mutatott be: huszonkétezer marhát és százhúszezer juhot áldozott fel Yahuwah-nak. Így avatta fel Yahuwah házát a király Yiszráel fiaival együtt. ⁶⁴Ugyanazon a napon szentelte fel a király az udvar középső részét, Yahuwah háza előtt, mert ott készítette el az égőáldozatot, az ételáldozatot és a békeáldozat kövérjét. Yahuwah színe előtt álló rézoltár ugyanis kicsi volt ahhoz, hogy ráférjen az égőáldozat, az ételáldozat és a békeáldozat kövérje.

⁶⁵Így ünnepelt akkor Shlomo egész Yiszráellel együtt. Sokan gyűltek össze a hamáti úttól fogva Egyiptom patakjáig Elohim-unknak, Yahuwah-nak a színe elé hét napra meg hét napra, azaz tizennégy napra. ⁶⁶A nyolcadik napon elbocsátotta a népet. Azok áldották a királyt, és hazamentek örvendezve és vidám szívvel azért, mert sok jót tett Yahuwah szolgájával, Daviddal és népével, Yiszráellel.

¹Amikor Shlomo befejezte Yahuwah templomának és a királyi palotának az építését és mindazt, amit még Shlomo kívánt és meg akart csináltatni, ²akkor megjelent Yahuwah Shlomonak másodszor is, úgy, ahogyan Gibeónban megjelent neki. ³Ezt mondta neki Yahuwah: Meghallgattam imádságodat és könyörgésedet, amikor könyörögtél előttem. Megszentelem ezt a templomot, amelyet építettél, hogy ott legyen az én nevem mindörökké. Ott lesz a szemem és a szívem is mindenkor. ⁴És ha te előttem jársz, ahogyan járt apád, David is, tiszta szívvel és őszintén, ⁵és megteszel mindent, amit megparancsoltam neked, megtartva rendelkezéseimet és végzéseimet, akkor állandóvá teszem királyi trónodat Yiszráelben örökké, ahogyan megígértem apádnak, Davidnak: Nem vesznek ki utódaid Yiszráel trónjáról. ⁶Ha azonban konokul elfordultok tőlem, ti és utódaitok, és nem tartjátok meg parancsolataimat és végzéseimet, amelyeket elétek tártam, hanem más elohimokat fogtok tisztelni, és azokat imádjátok, ⁷akkor kiirtom Yiszráelt arról a földről, amelyet nekik adtam, ezt a templomot, amelyet nevemnek szenteltem, elvetem színem elől, Yiszráel pedig példabeszéd és gúny tárgyává lesz minden nép előtt. ⁸És bármilyen felséges is ez a templom, mégis aki csak elmegy majd mellette, elborzadva szisszen föl, és ezt kérdezi: Miért bánt így Yahuwah ezzel az országgal és ezzel a templommal? ⁹És ezt fogják rá felelni: Azért, mert elhagyták Yahuwah-át, az ő Elohim-ukat, aki őseiket kihozta Egyiptomból, és más elohimokhoz ragaszkodtak, azokat imádták, és azokat tisztelték. Ezért hozta rájuk Yahuwah mindezt a veszedelmet.

¹⁰Annak a húsz esztendőnek az eltelte után, ameddig Shlomo ezt a két házat, Yahuwah templomát és a királyi palotát fölépítette, ¹¹mialatt Hírám, Tírusz királya annyi cédrusfát, ciprusfát és aranyat szállított Shlomonak, amennyit csak kívánt, Shlomo király húsz várost adott Hírámnak Galilea földjén. ¹²Amikor azonban Hírám elment Tíruszból, hogy megnézze a városokat, amelyeket Shlomo adott neki, nem volt megelégedve velük. ¹³Ezért azt mondta: Miféle városokat adtál nekem, atyámfia?! Ezért nevezik azokat Kábúl földjének mindmáig. ¹⁴Pedig Hírám százhúsz talentum aranyat küldött a királynak.

¹⁵Ilyen kényszermunkát vetett ki Shlomo király, hogy megépíthesse Yahuwah templomát és a maga palotáját, meg Millót és Yerushalaim várfalát, továbbá Hácórt, Megiddót és Gézert. ¹⁶Fölvonult ugyanis a fáraó, Egyiptom királya, elfoglalta és fölperzselte Gézert, a városban lakó kánaániakat pedig legyilkolta, majd leányának, Shlomo feleségének adta nászajándékul. ¹⁷Ezért építette föl Shlomo Gézert, továbbá Alsó-Béthórónt, ¹⁸Baalátot és Tadmórt az ország puszta részén. ¹⁹Az összes raktárvárosokat, amelyek Shlomoéi voltak, a harci kocsik városait, meg a lovasok városait, és amit csak építeni kívánt Shlomo Yerushalaim-ban, a Libánonon és birodalma egész területén. ²⁰Az emóriak, hettiták, perizziek, hivviek, Yebusziak közül megmaradt egész népet, akik nem Yiszráel fiai közül valók voltak, ²¹meg fiaikat, akik utánuk az országban megmaradtak, mert nem tudták kiirtani őket Yiszráel fiai, kényszermunkásokká tette Shlomo; még ma is azok. ²²Yiszráel fiai közül azonban senkit sem kényszerített Shlomo szolgálatra, mert ezek harcosok voltak, udvari emberei, vezérei, tisztjei, meg harci kocsijainak és lovasainak a parancsnokai.

²³Azok a munkavezetők, akik Shlomo munkáit irányították, ötszázötvenen voltak; ők végeztették a munkát a néppel. ²⁴Amikor a fáraó leánya fölment David városából abba a palotába, amelyet Shlomo épített neki, akkor építette meg Millót is.

²⁵Shlomo évenként háromszor mutatott be égőáldozatokat és békeáldozatokat azon az oltáron, amelyet Yahuwah-nak építtetett, és azon füstölögtetett Yahuwah színe előtt, miután befejezte a templomépítést.

²⁶Hajókat is csináltatott Shlomo király Ecjón-Geberben, amely Élót mellett a Vörös-tenger partján, Edom földjén van. ²⁷És elküldte Hírám a hajókon Shlomo szolgáival együtt a maga szolgáit, akik hajósok voltak, és ismerték a tengert. ²⁸Eljutottak Ófirba; hoztak onnan négyszázhúsz talentum aranyat, és Shlomo királynak vitték.

¹Shábá királynője hallotta a hírét Shlomonak és Yahuwah nevének, azért eljött, hogy próbára tegye őt találós kérdésekkel. ²Megérkezett Yerushalaim-ba igen tekintélyes kísérettel és tevékkel, amelyek balzsamot, igen sok aranyat és drágakövet hoztak. Elment Shlomohoz, és beszélt vele mindenről, amit kigondolt. ³De Shlomo megfelelt minden szavára, és nem volt egyetlen olyan rejtélyes szó sem, amelyikre a király ne tudott volna megfelelni. ⁴Amikor Shábá királynője látta Shlomo nagy bölcsességét és a palotát, amelyet építtetett, ⁵az asztalán levő ételeket, az udvari emberek ülésrendjét, a felszolgálók magatartását és öltözetét, pohárnokait, valamint égőáldozatát, amelyet Yahuwah házában szokott bemutatni, még a lélegzete is elállt, és ezt mondta a királynak: ⁶Igaz volt, amit országomban hallottam dolgaidról és bölcsességedről, ⁷de nem hittem azoknak a beszédeknek, míg magam el nem jöttem, és saját szememmel meg nem láttam. Nekem még a felét sem mondták el. Bölcsességed és gazdagságod felülmúlja azt a hírt, amelyet hallottam. ⁸Boldogok az embereid, és boldogok azok a szolgák, akik állandóan előtted állnak, és hallgatják bölcs szavaidat. ⁹Áldott legyen Elohim-od, Yahuwah, aki kedvét lelte benned, és Yiszráel trónjára ültetett! Mivel Yahuwah szereti Yiszráelt örökké, azért tett királlyá téged, hogy jogot és igazságot szolgáltass. ¹⁰Azután adott a királynak százhúsz talentum aranyat, igen sok balzsamot és drágakövet. Soha sem hoztak annyi balzsamot, mint amennyit Shábá királynője adott Shlomo királynak. ¹¹Hírám hajói, amelyek aranyat hoztak Ófirból, igen sok ébenfát meg drágakövet is hoztak Ófirból. ¹²A király az ébenfából oszlopokat készíttetett Yahuwah templomába és a királyi palotába, az énekeseknek pedig citerákat és lantokat. Sohasem hoztak olyan ébenfát, nem is láttak olyant a mai napig sem. ¹³Shlomo király is adott Shábá királynőjének mindent, ami megtetszett neki, és amit csak kért, még azon kívül, amit Shlomo királyi módon ajándékozott neki. Azután visszatért országába szolgáival együtt.

¹⁴Annak az aranynak a súlya, amely Shlomohoz egy évben befolyt, hatszázhatvanhat talentum volt, ¹⁵azon kívül, ami az árusoktól és a kereskedők jövedelméből, valamint az arab királyoktól és a birodalom helytartóitól befolyt. ¹⁶Csináltatott Shlomo király kétszáz hosszú pajzsot vert aranyból; mindegyik hosszú pajzshoz hatszáz sekel aranyat használtak fel. ¹⁷Továbbá háromszáz kerek pajzsot vert aranyból; mindegyik kerek pajzshoz három mina aranyat használtak fel. Ezeket a király a Libánon-erdő palotában helyezte el. ¹⁸Csináltatott a király egy nagy elefántcsont trónt, és bevonatta színarannyal. ¹⁹Hat lépcsője volt a trónnak. A trón teteje hátul kerek volt, az ülőhely két oldalán karjai voltak, és két oroszlánalak állt a karoknál. ²⁰Tizenkét oroszlánalak állt a hat lépcső mindkét oldalán. Nem csináltak ilyet egyetlen országban sem. ²¹Shlomo király minden ivóedénye aranyból volt, a Libánon-erdő palota minden edénye is tiszta aranyból volt, nem ezüstből, mert azt semmire sem becsülték Shlomo idejében. ²²Mert a király Tarsis-hajói a tengeren Hírám hajóival jártak. Háromévenként egyszer érkeztek vissza a Tarsis-hajók, és hoztak aranyat, ezüstöt, elefántcsontot, majmokat és pávákat.

²³Shlomo király nagyobb volt a föld minden királyánál gazdagságban és bölcsességben. ²⁴Az egész földről igyekeztek Shlomohoz eljutni, hogy hallhassák bölcsességét, amelyet Elohim adott a szívébe. ²⁵És mindenki hozott ajándékot: ezüst- és aranytárgyakat, díszes ruhákat és fegyvereket, balzsamot meg lovakat és öszvéreket. Így volt ez évről évre.

²⁶Gyűjtött Shlomo harci kocsikat és lovasokat. Ezernégyszáz harci kocsija és tizenkétezer lovasa lett, és ezeket a harci kocsik városaiba, meg a király mellé, Yerushalaim-ba rendelte. ²⁷A király elérte, hogy annyi lett Yerushalaim-ban az ezüst, mint a kő, és annyi lett a cédrus, mint amennyi a vadfügefa az alföldön. ²⁸Shlomonak Egyiptomból és Kevéből hozták a lovakat, a király kereskedői szerezték Kevéből megszabott Aharon: ²⁹egy hadi szekeret hatszáz ezüstért hoztak el Egyiptomból, egy lovat pedig százötvenért. Ugyancsak az ő közvetítésükkel szállították tovább ezeket a hettita királyoknak és az arám királyoknak.

¹Shlomo király sok idegen asszonyt szeretett a fáraó leányán kívül, móábiakat, ammóniakat, Edomiakat, szidóniakat és hettitákat, ²olyan népekből valókat, amelyekről ezt mondta Yahuwah Yiszráel fiainak: Ne keveredjetek közéjük, és ők se keveredjenek közétek, mert az ő elohimjaikhoz hajlítják szíveteket! Ezekhez ragaszkodott Shlomo szerelemmel. ³Volt neki hétszáz főrangú és háromszáz másodrangú felesége. Feleségei elhajlították a szívét. ⁴Így történt, hogy Shlomonak a szívét vénségére más elohimokhoz hajlították feleségei, és szíve nem volt teljesen Elohim-éé, Yahuwah-é, mint volt apjának, Davidnak a szíve. ⁵Mert Shlomo Astóretet, a szidóniak Elohim-ját és Milkómot, az ammóniak bálványát követte. ⁶Így olyan dolgot tett Shlomo, amit rossznak lát Yahuwah, és nem követte olyan tökéletesen Yahuwah-át, mint apja, David. ⁷Akkor épített Shlomo áldozóhalmot a Yerushalaim-mal szemben levő hegyen Kemósnak, a móábiak bálványának és Moloknak, az ammóniak bálványának. ⁸Így tett Shlomo a többi idegen asszonya kedvéért is, akik a maguk elohim-jainak tömjéneztek és áldoztak.

⁹Megharagudott azért Yahuwah Shlomora, mivel elhajolt szíve Yahuwah-tól, Yiszráel Elohim-jától, aki kétszer is megjelent neki, ¹⁰és erre nézve azt parancsolta neki, hogy ne kövessen más elohimokat; de ő nem tartotta meg, amit Yahuwah parancsolt. ¹¹Akkor ezt mondta Yahuwah Shlomonak: Mivel ez történt veled, és nem tartottad meg a velem kötött szövetséget, sem rendelkezéseimet, amelyeket adtam neked, azért én ki fogom szakítani kezedből az országot, és a szolgádnak adom. ¹²De apádért, Davidért nem a te napjaidban teszem ezt. A fiad kezéből fogom kiszakítani. ¹³És nem az egész országot szakítom ki. Egy törzset adok a fiadnak szolgámért, Davidért, és Yerushalaim-ért, amelyet kiválasztottam.

¹⁴Azután ellenfelet támasztott Yahuwah Shlomonak, az Edomi Hadadot, aki királyi ivadék volt Edomban. ¹⁵Amikor David megtámadta Edomot, Yoáv hadseregparancsnok fölment, hogy eltemesse az elesetteket, és levágott minden Edomban található férfit. ¹⁶Hat hónapig maradt ott Yoáv az egész Yiszráellel, míg ki nem irtott minden Edomban található férfit. ¹⁷Akkor menekült el Hadad néhány Edomi férfival együtt, akik apjának a szolgái voltak, és Egyiptomba mentek. Hadad akkor még kisfiú volt. ¹⁸Elindultak Midjánból és Páránba jutottak; Páránból is vittek magukkal férfiakat, és elmentek Egyiptomba a fáraóhoz, Egyiptom királyához. Ő házat adott neki, gondoskodott az ellátásáról, és földet is adott neki. ¹⁹Hadad nagy jóindulatra talált a fáraónál, aki hozzáadta feleségének, Tahpenész királynénak a húgát. ²⁰Tahpenész húga szülte neki fiát, Genubatot. Tahpenész a fáraó palotájában választotta el, és Genubat ott maradt a fáraó palotájában, a fáraó fiai között. ²¹Amikor Hadad meghallotta Egyiptomban, hogy David őseihez tért pihenni, és hogy meghalt Yoáv hadseregparancsnok is, így szólt Hadad a fáraóhoz: Bocsáss el engem, hadd menjek el a hazámba! ²²A fáraó ezt mondta neki: Mi hiányzik itt neked, hogy most a hazádba akarsz menni? Ő ezt felelte: Semmi, de azért mégis bocsáss el engem!

²³Támasztott Elohim másik ellenfelet is, Rezónt, Eljádá fiát, aki urától, Hadadezertől, Cóbá királyától menekült el. ²⁴Ez férfiakat gyűjtött maga mellé, és egy rablócsapat vezére lett. De amikor David öldökölni kezdte őket, Rezón Damaszkuszba ment, ott letelepedett, majd király lett Damaszkuszban. ²⁵Ellenfele volt Yiszráelnek Shlomo egész életében, és olyan veszedelmet okozott, mint Hadad. Megvetette Yiszráelt, és Arámban uralkodott.

²⁶Yerov’am, az efrátai Nebát fia, Cerédából, Shlomo szolgája, akinek egy özvegyasszony volt az anyja, név szerint Cerúá, föllázadt a király ellen. ²⁷Az pedig, hogy föllázadt a király ellen, így történt: Shlomo megépíttette Millót, és berakatta apja, David városának a réseit. ²⁸Ez a férfi, Yerov’am, derék ember volt. Amikor Shlomo látta, hogy ez a fiatalember jól végzi munkáját, az összes robotmunkák felügyelőjévé tette a Yoszef házában. ²⁹Abban az időben Yerov’am elment Yerushalaim-ből, és útközben találkozott a sílói Áhiyá prófétával, aki egy új köpenybe volt burkolózva. Csak ők ketten voltak a mezőn. ³⁰Áhiyá megragadta a rajta levő új köpenyt, tizenkét részre hasította, ³¹és ezt mondta Yerov’amnak: Végy magadnak tíz részt, mert ezt mondta Yahuwah, Yiszráel Elohim-ja: Én kiszakítom az országot Shlomo kezéből, és tíz törzset neked adok. ³²Egy törzs azonban az övé marad szolgámért, Davidért és Yerushalaim városáért, amelyet kiválasztottam Yiszráel összes törzse közül. ³³Azért lesz ez, mert elhagyott engem, és Astóretet, Szidón Elohim-ját, Kemóst, a móábiak Elohim-ját és Milkómot, az ammóniak Elohim-ját imádta; nem az én utaimon járt, rendelkezéseimet és végzéseimet, amelyeket én helyesnek látok, nem hajtotta végre úgy, ahogyan apja, David. ³⁴De nem veszem ki a kezéből az egész országot. Megtartom őt fejedelemnek egész életében szolgámért, Davidért, akit kiválasztottam, és aki megőrizte parancsolataimat és rendelkezéseimet. ³⁵Fiának a kezéből veszem ki az országot, és tíz törzset neked adok. ³⁶Csak egy törzset adok fiának, hogy maradjon előttem mindenkor mécsese szolgámnak, Davidnak Yerushalaim városában, amelyet kiválasztottam magamnak, hogy ott legyen a nevem. ³⁷Téged pedig fölemellek, és uralkodni fogsz mindenen, amit megkívánsz. Te leszel Yiszráel királya! ³⁸És ha hallgatsz mindarra, amit parancsolok neked, ha az én utamon jársz, és azt teszed, amit én helyesnek látok, és ha megtartod rendelkezéseimet és parancsolataimat, ahogyan tette azt szolgám, David, akkor veled leszek, és építek neked maradandó házat, amilyet Davidnak építettem, és neked adom Yiszráelt. ³⁹Így alázom meg David utódait, bár nem örökre. ⁴⁰Shlomo meg akarta öletni Yerov’amot, Yerov’am azonban útra kelt, és Egyiptomba menekült Shishákhoz, Egyiptom királyához. Ott is maradt Egyiptomban Shlomo haláláig.

⁴¹Shlomo történetének a többi része, mindaz, amit véghezvitt, továbbá a bölcsessége, meg van írva Shlomo történetének a könyvében. ⁴²Az az idő, ameddig Shlomo Yerushalaim-ban egész Yiszráelen uralkodott, negyven esztendő volt. ⁴³Azután Shlomo pihenni tért őseihez, és eltemették apjának, Davidnak a városában. Utána fia, Rechav’am lett a király.

¹Rechav’am elment Shechembe, mert Shechembe ment egész Yiszráel, hogy királlyá tegye őt. Meghallotta ezt Yerov’am, Nebát fia, amikor még Egyiptomban volt, ahová Shlomo király elől menekült. Yerov’am tehát Egyiptomban tartózkodott, de érte küldtek és hazahívták őt. Yerov’am Yiszráel egész gyülekezetével együtt eljött, és így beszélt Rechav’amhoz: Apád súlyos igát rakott ránk, te azért most könnyíts azon a súlyos szolgálaton és nehéz igán, amelyet apád ránk rakott, akkor szolgálunk neked. Ő így felelt nekik: Menjetek el három napra, azután térjetek vissza hozzám. A nép tehát elment.

⁶Ekkor Rechav’am király tanácskozott a vénekkel, akik apja, Shlomo szolgálatában álltak, amíg élt, és ezt kérdezte: Mit tanácsoltok, milyen választ adjak ennek a népnek? Azok így szóltak hozzá: Ha te most kedvezel ennek a népnek, és engedsz nekik, ha válaszodban jóságos szavakkal szólsz hozzájuk, akkor mindig a szolgáid lesznek. ⁸De ő nem fogadta meg a vének tanácsát, amelyet tanácsoltak neki, hanem tanácskozott az ifjakkal is, akik vele együtt nőttek fel, és az ő szolgálatára álltak. ⁹Ezt kérdezte tőlük: Mit tanácsoltok, milyen választ adjunk ennek a népnek, amely így szólt hozzám: Tedd könnyebbé az igát, amelyet apád rakott ránk?! ¹⁰Az ifjak, akik vele együtt nőttek fel, így szóltak hozzá: Ezt mondd ennek a népnek, amely így szólt hozzád: Apád megnehezítette igánkat, te azért könnyítsd meg azt rajtunk! Így beszélj velük: Az én kisujjam is vastagabb apám derekánál. ¹¹Ha tehát apám nehéz igával terhelt meg benneteket, én még nehezebbé teszem igátokat. Apám ostorral tanított fegyelemre benneteket, én pedig szeges korbáccsal foglak megtanítani!

¹²Harmadnapra elment Yerov’am az egész néppel Rechav’amhoz, ahogyan meghagyta a király, hogy térjenek vissza hozzá harmadnapra. ¹³De a király keményen válaszolt a népnek. Nem fogadta meg azt a tanácsot, amit a vének adtak neki, ¹⁴hanem az ifjak tanácsa szerint így szólt hozzájuk: Apám nehéz igát rakott rátok, én még nehezebbé teszem igátokat. Apám ostorral tanított fegyelemre benneteket, én pedig szeges korbáccsal foglak megtanítani. ¹⁵Nem hallgatott a király a népre, mert Yahuwah rendelte így, hogy beteljesítse azt az igét, amelyet a shilohi Áhiyá által mondott Yahuwah Yerov’amnak, Nebát fiának.

¹⁶Amikor látta az egész Yiszráel, hogy a király nem hallgat rájuk, így válaszoltak a királynak:

Mi közünk nekünk Davidhoz?
Nincs közösségünk Yisháj fiával!
Térj sátraidba, Yiszráel, törődj,
David, a magad házával!

Yiszráel tehát hazament, ¹⁷Rechav’am pedig Yiszráel fiai közül csak azoknak maradt a királya, akik Yehuda városaiban laktak. ¹⁸Rechav’am király ugyan kiküldte Adórámot, a kényszermunkák felügyelőjét, de megkövezte őt az egész Yiszráel, és meghalt. Ekkor Rechav’am király gyorsan harci kocsijára szállt, és Yerushalaim-ba menekült. ¹⁹Yiszráel tehát elpártolt David házától. Így van ez még ma is.

²⁰Amikor meghallotta az egész Yiszráel, hogy visszatért Yerov’am, érte küldtek, a közösség elé hívták, és egész Yiszráel királyává tették. Nem maradt David háza mögött más, csak Yehuda törzse. ²¹Miután Rechav’am visszaérkezett Yerushalaim-ba, összegyűjtötte Yehuda egész házát és Binyamin törzsét, száznyolcvanezer válogatott harcost, hogy megtámadják Yiszráel házát, és visszaszerezzék az országot Rechav’amnak, Shlomo fiának. ²²De így szólt Elohim igéje Shemáyahhoz, Elohim emberéhez: ²³Mondd meg Rechav’amnak, Shlomo fiának, Yehuda királyának és Yehuda meg Binyamin egész házának, a megmaradt népnek: ²⁴Így szól Yahuwah: Ne vonuljatok fel, és ne harcoljatok testvéreitekkel, Yiszráel fiaival! Térjen haza mindenki, mert én akartam ezt így! Ők hallgattak is Yahuwah szavára, és hazatértek Yahuwah szava szerint.

²⁵Yerov’am kiépítette az Efráim hegységében levő Shechemet, és ott lakott. Majd elköltözött onnan, és kiépítette Penúélt. ²⁶Eközben Yerov’am így gondolkozott: Hátha visszakerül a királyság David házához! ²⁷Ha feljár ez a nép, hogy Yerushalaim-ban, Yahuwah házában mutassa be áldozatait, akkor ennek a népnek a szíve urukhoz, Rechav’amhoz, Yehuda királyához hajol, engem pedig megölnek, és visszatérnek Rechav’amhoz, Yehuda királyához. ²⁸Ezért elhatározta a király, hogy készíttet két aranyborjút. Majd ezt mondta: Eleget jártatok már Yerushalaim-ba! Itt vannak Elohim-jaid, ó Yiszráel, akik kihoztak téged Egyiptomból! ²⁹Az egyiket elhelyezte Beit-Elbe, a másikat pedig Dánba vitette. ³⁰De ez a dolog vétekre vezetett, mert a nép eljárt az egyikhez Beit-Elbe, a másikhoz pedig Dánba. ³¹Azután templomokat is készíttetett az áldozóhalmokon, és papokat rendelt a nép köréből, akik nem a levi fiai közül valók voltak. ³²Elrendelt Yerov’am egy ünnepet is a nyolcadik hónap tizenötödik napján, a Yehudaban tartott ünnepnek megfelelően, és áldozott az oltáron. Ugyanígy járt el Beit-Elben is: áldozatot mutatott be a borjúknak, amelyeket készíttetett. Beit-Elben is papokat rendelt az áldozóhalmokra, amelyeket berendezett. ³³A Beit-Elben csináltatott oltáron is áldozott a nyolcadik hónap tizenötödik napján; abban a hónapban, amelyben önkényesen rendelt el egy ünnepet Yiszráel fiai számára. Áldozott az oltáron és tömjénezett.

¹De amikor Yerov’am az oltárnál állott és tömjénezett, Yehudaból Elohim embere érkezett Beit-Elbe Yahuwah parancsára, és azt hirdette Yahuwah parancsára az oltárnál: Oltár! Oltár! Így szól Yahuwah: Egy fiú születik majd David családjából, akinek Yoshiyahu lesz a neve, ő majd föláldozza rajtad az áldozóhalmok papjait, akik most rajtad tömjéneznek, és emberi csontokat fognak elégetni rajtad! ³Még azon a napon csodát is tett, és ezt mondta: Ez a csoda annak a bizonyítéka, hogy Yahuwah szólott: Íme, ez az oltár meghasad és kiömlik a rajta levő hamu. ⁴Amikor a király meghallotta Elohim emberének a beszédét, amelyet a Beit-Eli oltárról hirdetett, kinyújtotta a kezét Yerov’am az oltár mellől, és ezt mondta: Fogjátok el őt! De megbénult a keze, amelyet kinyújtott felé, és nem tudta azt visszahúzni. ⁵Az oltár pedig meghasadt, és kiömlött a hamu az oltárról. Ez volt az a csoda, amelyet Elohim embere tett Yahuwah parancsára. ⁶Ekkor megszólalt a király, és ezt mondta Elohim emberének: Engeszteld ki Elohim-odat, Yahuwah-át, és imádkozzál értem, hogy visszahúzhassam a kezem! És Elohim embere kiengesztelte Yahuwah-át, a király pedig vissza tudta húzni a kezét, és az olyan lett, mint azelőtt volt. ⁷Azután a király így szólt Elohim emberéhez: Jöjj velem haza, egyél valamit, és ajándékot adok neked. ⁸De Elohim embere ezt mondta a királynak: Ha a palotád felét nekem adod, akkor sem megyek el veled; én ezen a helyen nem eszem kenyeret, és nem iszom vizet. ⁹Mert ilyen parancsot adott nekem Yahuwah: Ne egyél kenyeret, ne igyál vizet, és ne azon az úton térj vissza, amelyen mentél! ¹⁰Ezért más úton távozott el; nem azon az úton tért vissza, amelyen Beit-Elbe érkezett.

¹¹Lakott azonban Beit-Elben egy öreg próféta, akihez elmentek a fiai, és elmondtak neki mindent, amit Elohim embere tett aznap Beit-Elben, és azokat a szavakat, amelyeket a királynak mondott. ¹²Elbeszélték ezeket apjuknak, apjuk pedig megkérdezte tőlük: Melyik úton ment el? Fiai megmutatták neki, hogy melyik úton ment el Elohim embere, aki Yehudaból jött. ¹³Akkor ezt mondta fiainak: Nyergeljétek föl a szamaramat! Azok fölnyergelték a szamarát, ő pedig elnyargalt rajta. ¹⁴Elment Elohim embere után, és rátalált, amint egy cserfa alatt ült. Azt kérdezte tőle: Te vagy-e Elohim embere, aki Yehudaból jött? Ő így felelt: Én vagyok. ¹⁵Akkor ezt mondta neki: Jöjj haza velem, és egyél kenyeret. ¹⁶De az így felelt: Nem térhetek vissza veled, és nem mehetek be hozzád. Ezen a helyen nem eszem kenyeret, és nem iszom vizet veled. ¹⁷Mert ilyen parancsot kaptam Yahuwah-tól: Ne egyél ott kenyeret, és ne igyál vizet, és ne azon az úton térj vissza, amelyen odamégy. ¹⁸De a másik ezt mondta neki: Én is olyan próféta vagyok, mint te, és egy angyal így szólt hozzám Yahuwah parancsára: Hozd vissza őt magaddal a házadhoz, hogy kenyeret egyék, és vizet igyék. Így hazudott neki. ¹⁹Az pedig visszatért vele, evett kenyeret, és ivott vizet annak a házában.

²⁰Még az asztalnál ültek, amikor Yahuwah igéje szólt ahhoz a prófétához, aki visszahozta őt, ²¹és így kiáltott Elohim emberének, aki Yehudaból jött: Így szól Yahuwah: Mivel ellene szegültél Yahuwah szavának, és nem tartottad meg azt a parancsot, amelyet Elohim-od, Yahuwah adott neked, ²²hanem visszatértél, és kenyeret ettél, meg vizet ittál azon a helyen, amelyről meghagyta neked, hogy ott ne egyél kenyeret, és ne igyál vizet, ezért holttested nem jut őseid sírjába! ²³Miután evett és ivott, fölnyergelték neki annak a prófétának a szamarát, aki visszahozta őt. ²⁴És elment, de az úton egy oroszlán talált rá, és megölte. Holtteste ott hevert az úton, mellette állt a szamár, de az oroszlán is a holtteste mellett állt. ²⁵Az arra járó emberek meglátták az úton heverő holttestet meg az oroszlánt is, amint a holttest mellett állt. Bementek a városba, ahol az öreg próféta lakott, és elbeszélték ezt.

²⁶Amikor meghallotta ezt az öreg próféta, aki visszahozta az útról, így szólt: Elohim embere ez. Ellene szegült Yahuwah szavának, ezért Yahuwah prédául adta egy oroszlánnak; az rátört és megölte. Így vált valóra Yahuwah szava, amelyet megmondott neki. ²⁷Azután így szólt fiaihoz: Nyergeljétek föl a szamaramat! Föl is nyergelték, ²⁸ő pedig elment, és megtalálta az úton heverő holttestet meg a szamarat és az oroszlánt, amint ott álltak a holttest mellett. Az oroszlán nem ette meg a holttestet, és a szamarat sem tépte szét. ²⁹A próféta fölemelte Elohim emberének a holttestét, rátette a szamárra, és visszavitte. Bement a városba az öreg próféta, hogy elsirassa és eltemesse. ³⁰Holttestét a saját sírjába helyezte, és így siratták el: Jaj, testvérem! ³¹Miután eltemette, ezt mondta fiainak: Ha meghalok, engem is ebbe a sírba temessetek, ahová Elohim emberét temettük. Az ő csontjai mellé helyezzétek az én csontjaimat is! ³²Mert bizonyosan be fog teljesedni az az ige, amelyet ő hirdetett Yahuwah parancsára a Beit-Eli oltárról és az áldozóhalmok templomairól Shomron városaiban.

³³De ez után az esemény után sem tért meg gonosz útjáról Yerov’am, hanem továbbra is rendelt papokat a nép köréből az áldozóhalmokra, és akinek ez tetszett, azt beiktatta, hogy az áldozóhalmok papja legyen. ³⁴Ez a dolog volt Yerov’am házának a vétke, emiatt irtották ki a föld színéről és emiatt semmisítették meg.

¹Abban az időben megbetegedett Abijjá, Yerov’am fia. ²Ekkor Yerov’am ezt mondta a feleségének: Készülj fel, öltözz álruhába, hogy ne tudják meg, hogy te vagy Yerov’am felesége. Menj el Shilohba, mert ott van Áhiyá próféta, aki megmondta nekem, hogy ennek a népnek a királya leszek. ³Vigyél magaddal tíz kenyeret és kalácsot, meg egy korsó mézet, úgy menj el hozzá; ő majd megmondja neked, mi történik a fiúval.

⁴Yerov’am felesége így is tett: felkészült, elment Shilohba, és bement Áhiyá házába. Áhiyá azonban már nem látott, mert az öregség miatt hályog támadt a szemén. ⁵De Yahuwah ezt mondta Áhiyának: Yerov’am felesége eljön hozzád, hogy kijelentést kérjen tőled beteg fia dolgában. Te majd így meg így beszélj hozzá, ha megérkezik, mert idegennek tetteti magát. ⁶Amikor Áhiyá meghallotta az ajtajához érkező asszony lépteinek a neszét, így szólt: Jöjj be, Yerov’am felesége! Miért tetteted magad idegennek? Nehéz küldetésem van hozzád. ⁷Menj és mondd meg Yerov’amnak, hogy ezt mondja Yahuwah, Yiszráel Elohim-ja: Én kiemeltelek a nép közül, és népemnek, Yiszráelnek a fejedelmévé tettelek. ⁸Elszakítottam ezt az országot David házától, és neked adtam. ⁹Te azonban nem voltál olyan, mint szolgám, David, aki megtartotta parancsolataimat, és teljes szívből követett engem, és csak azt tette, amit én helyesnek látok. Rosszabbat tettél mindazoknál, akik előtted voltak, mert arra vetemedtél, hogy más elohimokat csinálj magadnak: öntött bálványokat az én bosszantásomra, nekem pedig hátat fordítottál. ¹⁰Ezért én veszedelmet hozok Yerov’am házára, és kiirtom Yiszráelből Yerov’am férfi utódait, apraját-nagyját, és teljesen kisöpröm Yerov’am háza népét úgy, ahogyan a szemetet kisöprik. ¹¹Aki Yerov’am hozzátartozói közül a városban hal meg, azt a kutyák eszik meg; aki pedig a mezőn hal meg, azt az égi madarak eszik meg, mert így mondta meg Yahuwah! ¹²Te pedig készülj, menj haza, mire belépsz a városba, meghal a gyermek. ¹³Egész Yiszráel elsiratja, és eltemetik. Yerov’am hozzátartozói közül csak őt teszik sírba, mert Yerov’am háza népéből csak benne talált valami jót Yahuwah, Yiszráel Elohim-ja. ¹⁴Támaszt majd Yahuwah egy királyt Yiszráelben, aki kiirtja Yerov’am háza népét egy napon. ¹⁵És még más is következik: Megveri Yahuwah Yiszráelt, és ingadozni fog, mint a nád a vízben. Kitépi majd Yiszráelt ebből a jó földből, amelyet őseiknek adott, és elszórja őket az Eufráteszen túlra, mivel bálványoszlopokat csináltak Yahuwah bosszantására. ¹⁶És kiszolgáltatja Yiszráelt a vétkek miatt, amelyeket Yerov’am elkövetett, és amelyekkel Yiszráelt is vétekbe vitte.

¹⁷Akkor Yerov’am felesége elindult, és hazament Tircába. Amint belépett a ház küszöbén, meghalt a fia. ¹⁸Eltemették őt, és elsiratta egész Yiszráel Yahuwah szava szerint, amelyet kijelentett szolgája, Áhiyá próféta által. ¹⁹Yerov’am egyéb dolgai, hogy hogyan hadakozott és hogyan uralkodott, meg vannak írva Yiszráel királyainak a történetéről szóló könyvben. ²⁰Yerov’am uralkodásának az ideje huszonkét esztendő volt. Azután pihenni tért őseihez, és helyette fia, Nádáb lett a király.

²¹Rechav’am, Shlomo fia Yehudaban uralkodott. Negyvenegy éves volt Rechav’am, amikor uralkodni kezdett, és tizenhét évig uralkodott Yerushalaim-ban, abban a városban, amelyet kiválasztott Yahuwah Yiszráel összes törzse közül, hogy ott legyen a neve. Anyja egy Naamá nevű ammóni asszony volt. ²²De a Yehudaiak is azt tették, amit rossznak lát Yahuwah, és még sokkal jobban felingerelték őt vétkeikkel, amelyeket elkövettek, mint őseik a maguk tetteivel. ²³Ők is építettek áldozóhalmokat, szent oszlopokat és szent fákat minden magas halmon és minden bujazöld fa alatt. ²⁴Még férfiparáznák is voltak az országban. Elkövették azoknak a népeknek minden utálatosságát, amelyeket kiűzött Yahuwah Yiszráel fiai elől.

²⁵Rechav’am uralkodásának ötödik évében fölvonult Shishák, Egyiptom királya Yerushalaim ellen. ²⁶Elvitte Yahuwah templomának a kincseit meg a királyi palota kincseit; mindent elvitt. Még a kerek aranypajzsokat is mind elvitte, amelyeket Shlomo csináltatott. ²⁷Ezek helyett rézpajzsokat csináltatott Rechav’am király, és azoknak a testőröknek a parancsnokaira bízta, akik a királyi palota bejáratát őrizték. ²⁸Valahányszor bement a király Yahuwah templomába, bevitték azokat a testőrök, majd visszavitték a testőrök őrszobájába.

²⁹Rechav’am egyéb dolgai, minden tette meg van írva a Yehuda királyainak történetéről szóló könyvben. ³⁰Állandó háborúskodás folyt Rechav’am és Yerov’am közt. ³¹Azután Rechav’am pihenni tért őseihez, és eltemették ősei mellé David városában. Anyja egy Naamá nevű ammóni asszony volt. Utána a fia, Abijjá lett a király.

¹Yerov’am királynak, Nebát fiának a tizennyolcadik évében Abijjá lett Yehuda királya. ²Három évig uralkodott Yerushalaim-ban. Anyjának a neve Maaká volt, Abisálóm leánya. ³Folytatta apjának a vétkeit, amiket az őelőtte elkövetett, és szíve nem volt olyan teljesen Elohim-é, Yahuwah-é , mint ősének, Davidnak a szíve. ⁴Csak Davidért adott neki Elohim-ja, Yahuwah mécsest Yerushalaim-ban, amikor fiában utódot támasztott, és megtartotta Yerushalaim-ot. ⁵David ugyanis azt tette, amit helyesnek lát Yahuwah, és egész életén át semmiben sem tért el attól, amit parancsolt neki, kivéve a hettita Úriás esetét. ⁶A Yerov’am és Rechav’am közt folyt háború tovább tartott Abijjá életében is. ⁷Abijjá egyéb dolgai és minden tette meg van írva a Yehuda királyai történetéről szóló könyvben. Háború volt Abijjá és Yerov’am között. ⁸Azután Abijjá pihenni tért őseihez, és eltemették David városában. Utána a fia, Ászá lett a király.

⁹Yerov’amnak, Yiszráel királyának a huszadik évében Ászá lett Yehuda királya. ¹⁰Negyvenegy évig uralkodott Yerushalaim-ban. Anyjának a neve Maaká volt, Abisálóm leánya. ¹¹Ászá azt tette, amit helyesnek lát Yahuwah, őséhez, Davidhoz hasonlóan. ¹²Kikergette a férfiparáznákat az országból, és eltávolította az összes bálványokat, amelyeket elődei készítettek. ¹³Még anyját, Maakát is megfosztotta anyakirálynői méltóságától, mert egy undok bálványt csináltatott Asérá tiszteletére. Ászá azonban kiirtotta ezt az undok bálványt, elégette a Kidrón-pataknál. ¹⁴Bár az áldozóhalmok nem szűntek meg, Ászá szíve mégis teljesen Yahuwah-é volt egész életében. ¹⁵Bevitte Yahuwah házába apja szent adományait és a maga szent adományait: ezüstöt, aranyat és egyéb tárgyakat.

¹⁶Háború volt Ászá és yiszráeli király, Baasá között egész életükben. ¹⁷Baasá, Yiszráel királya Yehuda ellen vonult, és kiépítette Rámáht, hogy ne lehessen Ászához, Yehuda királyához átmenni, vagy tőle átjönni. ¹⁸Ekkor Ászá fogta mindazt az ezüstöt és aranyat, ami megmaradt Yahuwah templomának a kincstárában, és a királyi palota kincseivel együtt a szolgáira bízta, és elküldte Ászá király Benhadadhoz, Tabrimmón fiához, Hezjón unokájához, Arám királyához, aki Damaszkuszban lakott, ezzel az üzenettel: ¹⁹Szövetség van köztünk, az volt már apám és apád között is. Nézd, küldök neked ajándékul ezüstöt és aranyat. Menj, bontsd fel Baasával, Yiszráel királyával kötött szövetségedet, hogy vonuljon vissza innen. ²⁰Benhadad hallgatott Ászá királyra, és hadserege vezéreit Yiszráel városai ellen küldte. Leverte Ijjónt, Dánt, Ábél-Bét-Maakát és egész Kinnerótot, Naftali egész földjével együtt. ²¹Amikor ezt Baasá meghallotta, abbahagyta Ráma építését, és Tircában telepedett le. ²²Ászá király pedig összehívta egész Yehudat, senkit sem mentett föl, és elhordták Rámáhnak a köveit és gerendáit, amelyekkel Baasá építkezett. Ezekkel építette ki Ászá király Binyaminban Gebát és Micpát.

²³Ászá egyéb dolgai, összes hőstette, mindaz, amit tett, és hogy milyen városokat építtetett, meg vannak írva a Yehuda királyai történetéről szóló könyvben, kivéve azt, hogy öregségére megbetegedett a lába. ²⁴Azután Ászá pihenni tért őseihez, és ősei mellé temették ősatyja, David városában. Utána a fia, Yosháfát lett a király.

²⁵Ászának, Yehuda királyának a második évében Nádáb, Yerov’am fia lett Yiszráel királya. ²⁶Két évig uralkodott Yiszráelben. Azt tette, amit rossznak lát Yahuwah, apjának az útján járt, és abban a vétekben, amellyel az vétekbe vitte Yiszráelt. ²⁷De az Yisszákhár házából származó Baasá, Áhiyá fia összeesküvést szőtt ellene, és levágta őt Baasá Gibbetónnál, a filiszteusok városánál, amikor Nádáb az egész Yiszráellel együtt Gibbetónt ostromolta. ²⁸Ászának, Yehuda királyának a harmadik évében ölte meg őt Baasá, és lett helyette király. ²⁹Amint király lett, kiirtotta Yerov’am egész háza népét. Egy lelket sem hagyott meg Yerov’am hozzátartozói közül, mind elpusztította őket, Yahuwah szava szerint, amelyet megmondott szolgája, a shilohi Áhiyá által. ³⁰Yerov’am vétkei miatt történt ez, aki vétkezett, és Yiszráelt is vétekbe vitte; meg a bosszúság miatt, mert bosszantotta Yahuwah-át, Yiszráel Elohim-ját.

³¹Nádáb egyéb dolgai, mindaz, amit véghezvitt, meg vannak írva Yiszráel királyainak a történetéről szóló könyvben. ³²Háború folyt Ászá és yiszráeli Baasá király között egész életükben. ³³Ászának, Yehuda királyának a harmadik évében lett az egész Yiszráel királya Baasá, Áhiyá fia Tircában, huszonnégy évig. ³⁴Azt tette, amit rossznak lát Yahuwah. Yerov’am útján járt, és abban a vétekben, amellyel az vétekbe vitte Yiszráelt.

¹Yahuwah igéje így szólt Yehuhoz, Hanáni fiához Baasáról: ²Noha én kiemeltelek téged a porból, és népemnek, Yiszráelnek a fejedelmévé tettelek, te mégis Yerov’am útján jársz, és vétekbe viszed népemet, Yiszráelt, akik vétkeikkel bosszantanak engem. ³Ezért én elsöpröm Baasát és háza népét. Olyanná teszem házadat, mint Yerov’amnak, Nebát fiának a házát. ⁴Aki Baasá hozzátartozói közül a városban hal meg, azt a kutyák eszik meg, aki pedig a mezőn hal meg, azt az égi madarak eszik meg!

⁵Baasá egyéb dolgai, amelyeket véghezvitt, és hőstettei meg vannak írva Yiszráel királyainak a történetéről szóló könyvben. ⁶Azután Baasá pihenni tért őseihez, és eltemették Tircában. Utána a fia, Élá lett a király. ⁷Nemcsak azért szólt Yahuwah igéje Yehu próféta, Hanáni fia által Baasá és háza népe ellen, mert mindazt elkövette, amit rossznak lát Yahuwah, és bosszantotta őt cselekedeteivel, és olyan volt, mint Yerov’am háza népe, hanem azért is, mert azt kiirtotta.

⁸Ászának, Yehuda királyának a huszonhatodik évében Élá, Baasá fia lett Yiszráel királya Tircában, két esztendeig. ⁹De összeesküvést szőtt ellene a szolgája, Zimri, a harci kocsik felerészének a parancsnoka. Élá ugyanis Tircában részegre itta magát Arcának a házában, aki Tircában a palota felügyelője volt. ¹⁰Eljött Zimri, levágta, és megölte őt Ászának, Yehuda királyának huszonhetedik évében, és ő lett helyette a király. ¹¹Miután pedig király lett, és trónra ült, kiirtotta Baasá egész háza népét, nem hagyott meg egy férfit se belőle, se rokont, se barátot. ¹²Így pusztította ki Zimri Baasá egész háza népét Yahuwah szava szerint, amelyet megmondott Baasáról Yehu próféta által, ¹³Baasá minden vétkéért, és fiának, Élának a vétkeiért; mert vétkeztek, és vétekbe vitték Yiszráelt, hiábavalóságaikkal bosszantva Yahuwah-át, Yiszráel Elohim-ját. ¹⁴Élának egyéb dolgai, és mindaz, amit véghezvitt, meg vannak írva Yiszráel királyainak a történetéről szóló könyvben.

¹⁵Ászának, Yehuda királyának a huszonhetedik évében hét napig volt király Zimri Tircában. A hadinép ekkor a filiszteusokhoz tartozó Gibbetónt ostromolta. ¹⁶Amikor az ostromló nép meghallotta, hogy összeesküvést szőtt Zimri, és hogy a királyt is megölte, akkor az egész Yiszráel a hadseregparancsnokot, Omrit tette Yiszráel királyává még azon a napon a táborban. ¹⁷Azután fölvonult Omri az egész Yiszráellel együtt Gibbetónból és körülzárták Tircát. ¹⁸Zimri pedig látva, hogy a várost elfoglalják, fölment a királyi palota tornyába, magára gyújtotta a királyi palotát, és meghalt. ¹⁹Vétkei miatt történt ez. Vétkezett, amikor azt tette, amit rossznak lát Yahuwah. Yerov’am útján járt, és vétkével, amit elkövetett, Yiszráelt is vétekbe vitte. ²⁰Zimri egyéb dolgai, és az általa szőtt összeesküvés, meg vannak írva Yiszráel királyainak a történetéről szóló könyvben.

²¹Ekkor kétfelé szakadt Yiszráel népe. A nép egyik fele Tibni, Gínat fia pártján volt, és őt akarta királlyá tenni, a másik fél pedig Omri pártján volt. ²²De az Omrival tartó nép erősebb volt, mint az a nép, amely Tibni, Gínat fia pártján volt. Tibni is meghalt, és Omri lett a király. ²³Ászának, Yehuda királyának a harmincegyedik évében lett Omri Yiszráel királya, tizenkét évig. Hat évig Tircában uralkodott. ²⁴Akkor megvette Shomron hegyét Semertől két talentum ezüstért, majd beépítette a hegyet, és elnevezte azt a várost, amelyet épített, Samáriának, a hegy urának, Semernek a nevéről. ²⁵De Omri azt tette, amit rossznak lát Yahuwah, rosszabb volt minden elődjénél. ²⁶Mindenben Yerov’amnak, Nebát fiának az útján járt, és abban a vétekben, amellyel vétekbe vitte Yiszráelt, hiábavalóságokkal bosszantva Yahuwah-át, Yiszráel Elohim-ját. ²⁷Omri egyéb dolgai, amelyeket művelt, és hőstettei, amelyeket véghezvitt, meg vannak írva Yiszráel királyainak a történetéről szóló könyvben. ²⁸Azután Omri pihenni tért őseihez, és eltemették Samáriában. Utána a fia, Aháb lett a király.

²⁹Aháb, Omri fia Ászának, Yehuda királyának a harmincnyolcadik évében lett Yiszráel királya. Huszonkét évig volt Aháb, Omri fia Yiszráel királya Samáriában. ³⁰Aháb, Omri fia azt tette, amit rossznak lát Yahuwah, még inkább, mint valamennyi elődje. ³¹Nemcsak folytatta Yerov’amnak, Nebát fiának a vétkeit, hanem feleségül vette Jezábelt, a szidóniak királyának, Etbaalnak a leányát, és a Baalt kezdte tisztelni és imádni. ³²Oltárt is állított a Baalnak a Samáriában épített Baal-templomban. ³³Készíttetett Aháb Asérá-szobrot is, és még inkább bosszantotta tetteivel Aháb Yahuwah-át, Yiszráel Elohim-ját, mint Yiszráel valamennyi királya őelőtte. ³⁴Az ő idejében építette újjá Yerikot a Beit-Eli Híél. Elsőszülött fián, Abirámon vetette meg annak alapját, és legkisebb fián, Szegúbon állította fel a kapuját, Yahuwah szava szerint, amelyet megmondott Yahushuah, Nún fia által.

¹A Gileádban lakó tisbei Eliyahu ezt mondta Ahábnak: Az élő Yahuwah-ra , Yiszráel Elohim-jára mondom, akinek a szolgálatában állok, hogy ezekben az esztendőkben nem lesz sem harmat, sem eső, hanem csak az én szavamra.

²Ezután így szólt hozzá Yahuwah Igéje: ³Eredj el innen, menj kelet felé, és rejtőzz el a Kerít-patak mellett, a Yardentől keletre! ⁴A patakból majd ihatsz, a hollóknak pedig megparancsoltam, hogy gondoskodjanak ott rólad. ⁵Elment tehát, és Yahuwah Igéje szerint járt el. Odaérve letelepedett a Kerít-patak mellett, a Yardentől keletre. ⁶A hollók hordtak neki kenyeret és húst reggel, kenyeret és húst este, a patakból pedig ivott. ⁷Egy idő múlva azonban kiszáradt a patak, mert nem volt eső az országban. ⁸Ekkor így szólt hozzá Yahuwah Igéje: ⁹Kelj föl, és menj el a Szidónhoz tartozó Sareptába, és lakj ott! Én megparancsoltam ott egy özvegyasszonynak, hogy gondoskodjék rólad. ¹⁰Fölkelt tehát, és elment Sareptába. Amikor a város bejáratához érkezett, éppen ott volt egy özvegyasszony, aki fát szedegetett. Odakiáltott neki, és ezt mondta: Hozz nekem egy kis vizet valamilyen edényben, hadd igyam! ¹¹Amikor az elment, hogy vizet hozzon, utána kiáltott, és ezt mondta: Hozz nekem egy falat kenyeret is magaddal! ¹²De az asszony így felelt: A te Elohim-odre, az élő Yahuwah-ra mondom, hogy nincs honnan vennem. Csak egy marék liszt van a fazekamban, és egy kevés olaj a korsómban. Éppen most szedegetek pár darab fát, hogy hazamenve ételt készítsek magamnak és a fiamnak. Ha azt megesszük, azután meghalunk. ¹³Eliyahu azonban ezt mondta neki: Ne félj, csak menj, és tégy úgy, ahogyan mondtad; de előbb készíts belőle egy kis lepényt, és hozd ki nekem! Magadnak és a fiadnak csak azután készíts! ¹⁴Mert így szól Yahuwah, Yiszráel Elohim-ja: A lisztesfazék nem ürül ki, és az olajoskorsó nem fogy ki, míg Yahuwah esőt nem ad a földre. ¹⁵Az asszony elment, és Eliyahu beszéde szerint járt el. És evett ő is, meg az asszony és a háza népe is minden nap. ¹⁶A lisztesfazék nem ürült ki, az olajoskorsó sem fogyott ki, Yahuwah ígérete szerint, amit megmondott Eliyahu által.

¹⁷Történt ezek után, hogy megbetegedett az asszonynak, a ház tulajdonosának a fia, és betegsége olyan súlyossá vált, hogy már nem is lélegzett. ¹⁸Az asszony így szólt Eliyahuhoz: Mi bajod van velem, Elohim embere? Azért jöttél hozzám, hogy emlékeztess bűnömre, és megöld a fiamat? ¹⁹Ő ezt mondta neki: Add ide a fiadat! És elvette az öléből, felvitte a felső szobába, ahol lakott, és az ágyra fektette. ²⁰Majd Yahuwah-hoz kiáltott, és ezt mondta: Elohim-om, Yahuwah! Még bajt is hozol erre az özvegyre, akinek én a vendége vagyok, és megölöd a fiát?! ²¹Azután háromszor ráborult a gyermekre, és így kiáltott Yahuwah-hoz: Elohim-om, Yahuwah! Térjen vissza a szellem ebbe a gyermekbe! ²²Yahuwah meghallgatta Eliyahu szavát, a szellem pedig visszatért a gyermekbe, és az föléledt. ²³Ekkor Eliyahu fogta a gyermeket, levitte a felső szobából a házba, odaadta az anyjának, és ezt mondta Eliyahu: Nézd, él a fiad! ²⁴Az asszony így felelt Eliyahunak: Most már tudom, hogy te Elohim embere vagy, és hogy igaz a te szádban Yahuwah Igéje!

¹Hosszú idő múlva, a harmadik esztendőben, így szólt Yahuwah igéje Eliyahuhoz: Menj, jelenj meg Ahábnál, mert esőt akarok adni a földre! ²Eliyahu tehát elment, hogy megjelenjen Ahábnál. Samáriában súlyos éhínség volt. ³Ekkor Aháb hívatta Obádyahut, a palota felügyelőjét. Obádyahu igen félte Yahuwah-át. ⁴Mert amikor Yizebel megölette Yahuwah prófétáit, Obádyahu magához vett száz prófétát, és elrejtette őket ötvenenként egy-egy barlangba, és ellátta őket kenyérrel és vízzel. ⁵Aháb ezt mondta Obádyahunak: Menj el az országban levő minden forráshoz és minden patakhoz! Talán akad fű, és életben hagyhatjuk a lovakat és öszvéreket, és nem kell levágnunk az állatokat. ⁶Fölosztották azért maguk között az országot, hogy ki mit járjon be. Aháb külön ment az egyik úton, Obádyahu is külön ment a másik úton.

⁷Miközben Obádyahu úton volt, egyszer csak előtte termett Eliyahu. Obádyahu fölismerte, arcra esett, és ezt kérdezte: Te vagy az, Uram, Eliyahu? ⁸Ő így felelt neki: Én vagyok. Menj el, és mondd meg uradnak, hogy itt van Eliyahu. ⁹De ő ezt mondta: Mit vétettem, hogy Aháb kezébe akarod adni szolgádat, hogy megöljön? ¹⁰Az élő Yahuwah-ra , Elohim-odra mondom, hogy nincs nép, sem ország, ahová el ne küldött volna az Yahuwah, hogy felkutasson téged. Ha azt mondták, nincs itt, akkor meg is eskette azt az országot és népet, hogy nem találtak meg téged. ¹¹És most te mondod: Menj el, és mondd meg uradnak, hogy itt van Eliyahu!? ¹²Megtörténhetik, hogy amikor elmegyek tőled, elragad téged Yahuwah Szelleme, nem is tudom hová. Ha én megyek, és hírt viszek Ahábnak, ő pedig nem talál itt téged, akkor megöl engem; pedig a te szolgád féli Yahuwah-át ifjúkorától fogva. ¹³Nem mondták meg neked, Yahuwah, hogy mit tettem, amikor Yizebel öldökölte Yahuwah prófétáit? Elrejtettem Yahuwah prófétái közül száz embert, ötvenenként egy-egy barlangba, és elláttam őket kenyérrel és vízzel. ¹⁴Most mégis ezt mondod: Menj el, és mondd meg uradnak, hogy itt van Eliyahu?! Ő meg fog ölni engem. ¹⁵De Eliyahu így felelt: A Seregek élő Yahuwah-ára mondom, akinek a szolgálatában állok, hogy még ma megjelenek előtte. ¹⁶Elment tehát Obádyahu Aháb elé, hogy jelentést tegyen neki. Aháb pedig Eliyahu elé ment. ¹⁷Amikor Aháb meglátta Eliyahut, ezt mondta neki Aháb: Te vagy az, Yiszráel megrontója?! ¹⁸Ő így felelt: Nem én rontottam meg Yiszráelt, hanem te és a te atyád háza, mert elhagytátok Yahuwah parancsolatait, és te a Baalokat követed. ¹⁹Most azért üzenj, gyűjtsd ide hozzám az egész Yiszráelt a Karmel-hegyre, meg a Baal négyszázötven prófétáját az Ásherá négyszáz prófétájával együtt, akik Yizebel asztaláról élnek.

²⁰Akkor elküldött Aháb Yiszráel fiaiért, és összegyűjtötte a prófétákat a Karmel-hegyre. Eliyahu pedig odalépett az egész nép elé, és így szólt: ²¹Meddig sántikáltok kétfelé? Ha Yahuwah Elohim, kövessétek őt, ha pedig a Baal, akkor őt kövessétek! De a nép nem felelt egy szót sem. ²²Akkor Eliyahu ezt mondta a népnek: Egyedül én maradtam meg Yahuwah prófétájának, a Baal prófétái pedig négyszázötvenen vannak. ²³Adjanak nekünk két bikát; ők válasszák ki maguknak az egyik bikát, vagdalják darabokra, és rakják a fahasábokra, de tüzet ne gyújtsanak. Én is elkészítem a másik bikát, rárakom a fahasábokra, de tüzet én sem gyújtok. ²⁴Ezután hívjátok segítségül a ti Elohim-otok nevét, és én is segítségül hívom Yahuwah nevét. Amelyik Elohim tűzzel felel, az Elohim. Erre az egész nép megszólalt, és ezt mondta: Jó lesz így! ²⁵Ezután így szólt Eliyahu a Baal prófétáihoz: Válasszátok ki az egyik bikát, és készítsétek el először ti, mert ti vagytok többen. És hívjátok segítségül Elohim-otok nevét, de tüzet ne gyújtsatok! ²⁶Ők fogták a nekik jutott bikát, elkészítették, és így hívták segítségül a Baal nevét reggeltől délig: Ó Baal, felelj nekünk! De nem jött hang, és nem felelt senki. Eközben ott sántikáltak az oltár körül, amelyet készítettek. ²⁷Amikor dél lett, Eliyahu gúnyolni kezdte őket, és ezt mondta: Kiáltsatok hangosabban, hiszen Elohim ő! Talán elmélkedik, vagy félrement, vagy úton van, vagy talán alszik, és majd fölébred. ²⁸Erre elkezdtek hangosan kiáltozni, és szokásuk szerint összevagdosták magukat kardjukkal és dárdájukkal, míg el nem borította őket a vér. ²⁹Dél elmúltával révületbe estek, egészen az áldozat idejéig, de nem jött hang; nem felelt, és nem figyelt rájuk senki.

³⁰Akkor Eliyahu ezt mondta az egész népnek: Jöjjetek ide hozzám! És odament hozzá az egész nép. Ő pedig helyreállította Yahuwah lerombolt oltárát. ³¹Fogott Eliyahu tizenkét követ a Yaakov fiaitól származó törzsek száma szerint; Yaakovhoz szólt így Yahuwah szava: Yiszráel lesz a neved. ³²A kövekből oltárt épített Yahuwah nevében, azután árkot húzott az oltár körül, amelybe két véka vetőmag elfért volna. ³³Azután elrendezte a fahasábokat, földarabolta a bikát, és rárakta a fahasábokra. ³⁴Majd ezt mondta: Töltsetek meg négy vödröt vízzel, és öntsétek az áldozatra meg a fahasábokra! Azután ezt mondta: Ismételjétek meg! És megismételték. Újra mondta: Harmadszor is tegyétek meg! És harmadszor is megtették. ³⁵A víz már folyt az oltár körül, és az árok is megtelt vízzel.

³⁶Az áldozat bemutatása idején odalépett Eliyahu próféta, és ezt mondta: Yahuwah, Avrahamnak, Yitzchaknak és Yiszráelnek Elohim-ja! Hadd tudják meg a mai napon, hogy te vagy Elohim Yiszráelben, én pedig a te szolgád vagyok, és mindezt a te parancsodra tettem! ³⁷Felelj nekem, Yahuwah, felelj nekem, hadd tudja meg ez a nép, hogy te, Yahuwah, vagy Elohim, és te fordítsd vissza szívüket! ³⁸Akkor lecsapott Yahuwah tüze, és fölemésztette az égőáldozatot és a fahasábokat, a köveket és a port, az árokban levő vizet pedig felnyalta. ³⁹Amikor látta ezt az egész nép, arcra esett, és ezt mondta: Yahuwah Elohim, Yahuwah Elohim! ⁴⁰Eliyahu pedig ezt mondta nekik: Ragadjátok meg a Baal prófétáit, senki se menekülhessen el közülük! És megragadták őket. Eliyahu levitette őket a Kísón-patak mellé, és ott lemészárolta őket.

⁴¹Ezután Eliyahu ezt mondta Ahábnak: Menj föl, egyél, és igyál, mert eső zúgása hallatszik. Aháb fölment, hogy egyék és igyék. ⁴²Eliyahu pedig fölment a Karmel tetejére, a földre kuporodott, és arcát a térdei közé hajtotta. ⁴³Így szólt a szolgájához: Menj föl, és tekints a tenger felé! Az fölment, és arra tekintett, majd ezt mondta: Nincs ott semmi. Eliyahu ezt mondta: Menj vissza hétszer! ⁴⁴Hetedszerre ezt mondta a szolga: Most egy tenyérnyi kis felhő emelkedik föl a tengerből. Ő azt felelte: Menj el, és mondd ezt Ahábnak: Fogj be, és menj le, míg föl nem tartóztat az eső! ⁴⁵Eközben az történt, hogy viharfelhők sötétítették el az eget, és nagy eső lett. Aháb harci kocsira szállt, és Yizre’elbe ment. ⁴⁶Yahuwah keze pedig Eliyahuval volt, és ő felövezve derekát, Aháb előtt futott a Yizre’elbe vezető útig.

¹Amikor Aháb elmondta Yizebelnek mindazt, amit Eliyahu tett, és hogy a prófétákat megölte karddal, ²Yizebel követet küldött Eliyahuhoz ezzel az üzenettel: Úgy bánjanak velem elohimok most és ezután is, hogy holnap ilyenkorra azt teszem veled, ami azokkal történt! ³Eliyahu megijedt, elindult és elment, hogy mentse az életét, és elérkezett a Yehudai Beérsebába. Legényét ott hagyta, ő pedig elment a pusztába egynapi járóföldre. ⁴Odaérve egy rekettyebokorhoz, leült alá, meghalni kívánt, és ezt mondta: Elég most már, Yahuwah! Vedd el életemet, mert nem vagyok jobb elődeimnél! ⁵Azután lefeküdt, és elaludt a rekettyebokor alatt. De egyszer csak egy angyal érintette meg, és ezt mondta neki: Kelj föl, egyél! ⁶Amikor föltekintett, látta, hogy a fejénél forró kövön sült lángos és egy korsó víz van. Evett és ivott, majd újra lefeküdt. ⁷Yahuwah ANGYALA (Meleck) másodszor is visszatért, megérintette, és ezt mondta: Kelj föl, egyél, mert erőd felett való út áll előtted! ⁸Ő fölkelt, evett és ivott, és annak az ételnek az erejével ment negyven nap és negyven éjjel Elohim hegyéig, a Hórebig.

⁹Itt bement egy barlangba, és ott töltötte az éjszakát. Egyszer csak így szólt hozzá Yahuwah igéje: Mit csinálsz itt, Eliyahu? ¹⁰Ő így felelt: Nagyon buzgólkodtam Yahuwah-ért, a Seregek Elohim-éért, mert Yiszráel fiai elhagyták szövetségedet, lerombolták oltáraidat, prófétáidat pedig fegyverrel ölték meg. Egyedül én maradtam meg, de az én életemet is el akarják venni. ¹¹Yahuwah ezt mondta: Jöjj ki, és állj a hegyre Yahuwah színe elé! És amikor elvonult Yahuwah, nagy és erős szél szaggatta a hegyeket, és tördelte a sziklákat Yahuwah előtt; de Yahuwah nem volt ott a szélben. A szél után földrengés következett; de Yahuwah nem volt ott a földrengésben. ¹²A földrengés után tűz támadt; de Yahuwah nem volt ott a tűzben. A tűz után halk és szelíd hang hallatszott. ¹³Amikor Eliyahu ezt meghallotta, palástjával eltakarta az arcát, kiment, és megállt a barlang bejáratánál. Egy hang pedig így szólt hozzá: Mit csinálsz itt, Eliyahu? ¹⁴Ő így felelt: Nagyon buzgólkodtam Yahuwah-ért, a Seregek Elohim-éért, mert Yiszráel fiai elhagyták szövetségedet, lerombolták oltáraidat, prófétáidat pedig fegyverrel ölték meg. Egyedül én maradtam meg, de az én életemet is el akarják venni. ¹⁵Ekkor azt mondta neki Yahuwah: Menj, kelj ismét útra a pusztán át, Damaszkuszba, és amikor odaérsz, kend fel Hazáélt Arám királyává. ¹⁶Azután Yehut, Nimshi fiát kend fel Yiszráel királyává; Elishat, az ábél-mehólái Sáfát fiát pedig kend fel prófétává a magad helyébe! ¹⁷És aki majd megmenekül Hazáél kardjától, azt Yehu öli meg, és aki megmenekül Yehu kardjától, azt Elisha öli meg. ¹⁸De meghagyok Yiszráelben hétezer embert: minden térdet, amely nem hajolt meg a Baal előtt, és minden szájat, amely nem csókolta meg azt.

¹⁹Amikor elment onnan, rátalált Elishara, Sáfát fiára, aki éppen szántott. Tizenkét iga ökör volt előtte, ő maga a tizenkettediknél volt. Amikor Eliyahu elment mellette, rádobta a palástját. ²⁰Akkor ő otthagyta az ökröket, Eliyahu után futott, és ezt mondta: Hadd csókoljam meg apámat és anyámat, azután követlek! Ő azt felelte: Menj, de térj vissza, mert valamit tettem veled. ²¹Elisha otthagyta őt, de aztán vette az egyik pár ökröt, levágta, és az ökrök szerszámánál megfőzte a húst, odaadta a népnek, és ettek. Ő pedig elindult, követte Eliyahut, és szolgálatába állt.

¹Benhadad, Arám királya összegyűjtötte egész haderejét. Harminckét király volt vele lovakkal és harci kocsikkal; így vonult Shomron ellen, körülzárta, és ostromolni kezdte azt. ²Követeket küldött Ahábhoz, Yiszráel királyához a városba, és ezt üzente neki: ³Így szól Benhadad: Ezüstöd és aranyad az enyém, legszebb feleségeid és fiaid is enyémek! ⁴Yiszráel királya így válaszolt: Ahogy mondod, uram király, tied vagyok én és mindenem. ⁵A követek megint eljöttek, és ezt mondták: Így szól Benhadad: Üzenetet küldtem neked, hogy add nekem ezüstödet, aranyadat, feleségeidet és fiaidat. ⁶Ezért holnap ilyenkor elküldöm hozzád szolgáimat, azok átkutatják palotádat és szolgáid házait, és ami csak kedves a számodra, mindazt magukhoz veszik, és elhozzák.

⁷Akkor Yiszráel királya összehívta az ország véneit, és ezt mondta: Értsétek és lássátok meg, milyen rosszra törekszik ez, pedig amikor elküldött hozzám a feleségeimért, fiaimért, ezüstömért és aranyomért, nem tagadtam meg tőle. ⁸A vének meg az egész nép ezt mondta neki: Ne hallgass rá, és ne engedj neki! ⁹Akkor ezt mondta Benhadad követeinek: Mondjátok meg Yahuwah-nak, a királynak: Mindazt megteszem, amit először üzentél szolgádnak, de ezt a másik dolgot nem tehetem meg. A követek elmentek, és megvitték a választ. ¹⁰Akkor Benhadad ezt az üzenetet küldte neki: Úgy segítsenek engem elohimok, most és ezután is, hogy Shomronnak a porából még egy-egy marékkal sem fog jutni az utánam jövő hadinépnek! ¹¹Yiszráel királya így válaszolt: Mondjátok meg neki, hogy aki kardot köt, ne kérkedjék úgy, mintha már lecsatolta volna! ¹²Amint ezt a választ meghallotta Benhadad, aki éppen a királyokkal együtt dőzsölt a sátrakban, ezt parancsolta szolgáinak: Sorakozzatok! És fölsorakoztak a város ellen.

¹³Akkor egy próféta lépett Aháb Yiszráeli király elé, és így szólt: Ezt mondja Yahuwah! Látod ezt a nagy tömeget? Én ma a kezedbe adom ezt, és akkor megtudod, hogy én vagyok Yahuwah! ¹⁴Aháb ezt kérdezte: Kik által? Ő így felelt: Ezt mondja Yahuwah: A tartományi vezérek katonái által. Ki kezdje meg a harcot? – kérdezte Aháb. Ő így felelt: Te magad! ¹⁵Ekkor Aháb megszemlélte a tartományi vezérek katonáit, kétszázharminckét embert, azután megszemlélte az egész hadinépet, csupa Yiszráelit, hétezer embert. ¹⁶Amikor délben kivonultak, Benhadad már részegre itta magát a sátrakban azzal a harminckét királlyal együtt, akik segítették. ¹⁷Először a tartományi vezérek katonái vonultak ki. Benhadad embereket küldött oda, s azok jelentették, hogy Shomronból emberek vonultak ki. ¹⁸Ő azt mondta: Ha békés szándékkal jöttek, fogjátok el őket élve, ha pedig harcolni jöttek, akkor is élve fogjátok el őket! ¹⁹Közben a tartományi vezérek katonái kivonultak a városból, utánuk pedig a haderő. ²⁰Mindenki levágta az ellenfelét, és megfutamodott Arám, Yiszráel pedig üldözőbe vette. Arám királya, Benhadad elmenekült lóháton a lovasokkal együtt. ²¹Kivonult Yiszráel királya is, vágta a lovakat és a harci kocsikat, és nagy vereséget mért Arámra. ²²Akkor a próféta odalépett Yiszráel királya elé, és ezt mondta neki: Feszítsd meg erődet továbbra is, értsd és lásd meg, hogy mit kell tenned, mert egy esztendő múlva ismét ellened vonul Arám királya!

²³Arám királyának ezt mondták a szolgái: Ezeknek Elohim-ja a hegyek Elohim-ja, azért voltak erősebbek nálunk. De ha a síkságon ütközünk meg velük, biztosan mi leszünk az erősebbek. ²⁴Tégy azért a következőképpen: Távolítsd el mindegyik királyt, és helytartókat nevezz ki a helyükre! ²⁵Azután szervezz magadnak olyan haderőt, amilyent elvesztettél, továbbá ugyanannyi lovat és harci kocsit, mint amennyi volt! Azután ütközzünk meg velük a síkságon, és biztosan mi leszünk az erősebbek. Benhadad hallgatott a szavukra, és úgy tett.

²⁶Egy esztendő múlva Benhadad megszemlélte az arámokat, azután Áfék ellen vonult, hogy megütközzék Yiszráellel. ²⁷Yiszráel fiait is megszemlélték, ellátták őket élelemmel, és így indultak az arámok ellen. Yiszráel fiainak a tábora olyan volt azokkal szemben, mint két kis kecskenyáj, az arámok viszont ellepték a földet. ²⁸Akkor előlépett Elohim embere, és ezt mondta Yiszráel királyának: Így szól Yahuwah: Mivel azt mondták az arámok, hogy Yahuwah a hegyek Elohim-ja, de a völgyeknek nem Elohim-ja, azért ezt az egész nagy tömeget a kezedbe adom, és akkor megtudjátok, hogy én vagyok Yahuwah. ²⁹Hét napig táboroztak egymással szemben, a hetedik napon azután csatára került sor. Yiszráel fiai levágtak százezer arám gyalogost egyetlen napon. ³⁰A megmaradtak Áfék városába menekültek, de a várfal rászakadt a megmaradt huszonhétezer emberre. Benhadad is a városba menekült, és szobáról szobára bujkált.

³¹A szolgái ezt mondták neki: Azt hallottuk, hogy Yiszráel házának a királyai könyörületes királyok. Vegyünk zsákruhát a derekunkra és kötelet a fejünkre, úgy menjünk Yiszráel királya elé: talán életben hagy téged. ³²Zsákruhát öltöttek tehát a derekukra, a fejükre pedig kötelet, és úgy mentek oda Yiszráel királyához. Így szóltak: Szolgád, Benhadad ezt üzeni: Hagyj életben engem! Aháb megkérdezte: Hát él még? Testvérem ő! ³³Az emberek jó jelnek vették ezt, sietve bizonygatták, és mondták: Igen, a te testvéred Benhadad! Ő ezt mondta: Menjetek, hozzátok ide! Benhadad kijött hozzá, ő pedig harci kocsijára állította. ³⁴Benhadad ezt mondta neki: Visszaadom azokat a városokat, amelyeket apám elvett a te apádtól, és rendezz be magadnak bazárutcákat Damaszkuszban, amilyeneket az én apám rendezett be Shomronban! Én pedig – felelte Aháb – szövetséggel bocsátlak el téged. Szövetséget kötött tehát vele, és elbocsátotta őt.

³⁵Egy prófétatanítvány ezt mondta társának Yahuwah parancsára: Üss meg engem! De az az ember nem akarta megütni. ³⁶Akkor ezt mondta neki: Mivel nem hallgattál Yahuwah szavára, egy oroszlán terít le téged, amint eltávozol tőlem. Miután eltávozott tőle, rá is talált egy oroszlán, és leterítette. ³⁷Talált azután egy másik férfit, és ezt mondta: Üss meg engem! Ez a férfi úgy megütötte, hogy meg is sebesült. ³⁸Akkor elment a próféta, és várt a királyra az úton, de felismerhetetlenné tette magát egy kötéssel a szemén. ³⁹Amikor a király arra ment, ő így kiáltott a királyhoz: Szolgád részt vett az ütközetben, és egyszer csak odafordult hozzám valaki, odahozott egy embert, és ezt mondta: őrizd ezt az embert! De ha nem vigyázol rá eléggé, életeddel felelsz az életéért, vagy fizetsz egy talentum ezüstöt. ⁴⁰Szolgádnak azonban itt is, ott is akadt tennivalója, az az ember pedig eltűnt. Yiszráel királya ezt mondta neki: Ez a te ítéleted, magad döntöttél! ⁴¹Ekkor az gyorsan levette szeméről a kötést, Yiszráel királya pedig fölismerte, hogy a próféták közül való. ⁴²A próféta ezt mondta neki: Így szól Yahuwah: Mivel kiengedted kezedből azt az embert, akit én kiirtásra szántam, életéért életeddel, népéért népeddel felelsz! ⁴³Yiszráel királya ezután elkeseredve és haragosan hazament, és megérkezett Shomronba.

¹Ezek után a következő dolog történt: A Yizre’eli Nábótnak szőlője volt Yizre’elben, Shomron királyának, Ahábnak a palotája mellett. ²Egyszer Aháb így szólította meg Nábótot: Add nekem a szőlődet, hadd legyen az veteményeskertem, mert közel van a házamhoz! Adok helyette jobb szőlőt, vagy ha jónak látod, pénzben adom meg az árát. ³Nábót így felelt Ahábnak: Yahuwah őrizzen meg attól, hogy odaadjam neked atyai örökségemet! ⁴Aháb elkeseredve és haragosan ment haza a válasz miatt, amelyet a Yizre’eli Nábót adott neki, amikor ezt mondta: Nem adom neked atyai örökségemet. Lefeküdt az ágyára, arcát befelé fordította, és nem evett semmit.

⁵A felesége, Yizebel azonban odament hozzá, és így szólt: Min keseredett el úgy a lelked, hogy semmit sem eszel? ⁶Ő így válaszolt: Beszéltem a Yizre’eli Nábóttal, és azt mondtam neki, hogy adja nekem a szőlőjét pénzért, vagy ha úgy tetszik neki, szőlőt adok helyette. De ő azt mondta: Nem adom neked a szőlőmet. ⁷A felesége, Yizebel ezt mondta neki: Hát nem te uralkodsz most Yiszráelben? Kelj föl, egyél, és légy jókedvű! Majd én megszerzem neked a Yizre’eli Nábót szőlőjét.

⁸Ekkor leveleket írt Aháb nevében, lepecsételte annak gyűrűjével, és elküldte a leveleket azoknak a véneknek és nemeseknek, akik Nábóttal egy városban laktak. ⁹A levelekben ezt írta: Hirdessetek böjtöt, és ültessétek Nábótot a nép élére. ¹⁰Vele szembe pedig ültessetek két hitvány embert, akik így tanúskodjanak ellene: Átkoztad Elohim-ot és a királyt! Azután vigyétek ki, és kövezzétek agyon. ¹¹A város polgárai, a vének és a nemesek, akik abban a városban laktak, úgy is tettek, ahogyan Yizebel megüzente nekik, és ahogyan a nekik küldött levelekben írta. ¹²Böjtöt hirdettek, és Nábótot a nép élére ültették. ¹³Odajött a két hitvány ember is, leültek vele szemben, és ezek a hitvány emberek így tanúskodtak Nábót ellen a nép előtt: Átkozta Nábót Elohim-ot és a királyt! Ezért kivitték őt a városból és agyonkövezték. ¹⁴Azután ezt az üzenetet küldték Yizebelnek: Agyonkövezték Nábótot. ¹⁵Amikor Yizebel meghallotta, hogy agyonkövezték Nábótot, így szólt Yizebel Ahábhoz: Kelj föl, vedd birtokba a Yizre’eli Nábót szőlőjét, amelyet nem akart pénzért neked adni, mert nem él már Nábót, hanem meghalt. ¹⁶Amikor Aháb meghallotta, hogy Nábót meghalt, fölkelt Aháb, lement a Yizre’eli Nábót szőlőjébe, és birtokba vette azt.

¹⁷Ekkor így szólt Yahuwah igéje a tisbei Eliyahuhoz: ¹⁸Eredj, menj el Aháb Yiszráeli király elé, aki Shomronban lakik, de most éppen a Nábót szőlőjében van, ahová azért ment, hogy birtokba vegye. ¹⁹Így beszélj hozzá: Ezt mondja Yahuwah: Öltél, és még birtokot is szereztél? Azután így beszélj hozzá: Ezt mondja Yahuwah: Ahol a kutyák felnyalták Nábót vérét, ugyanott nyalják fel a kutyák a te véredet is! ²⁰Aháb így felelt Eliyahunak: Rám találtál, ellenségem?! Ő ezt mondta: Rád találtam, mivel arra adtad magad, hogy olyat tégy, amit rossznak lát Yahuwah. ²¹Ezért én veszedelmet hozok rád, és kisöpörlek téged. Kiirtom Yiszráelből Aháb férfi utódait, apraját-nagyját! ²²Olyanná teszem házadat, mint Yerov’amnak, Nebát fiának a házát, és mint Baasának, Áhiyá fiának a házát a bosszantásért, mert felbosszantottál, és vétekbe vitted Yiszráelt. ²³Yizebelről pedig így szól Yahuwah: A kutyák eszik meg Yizebelt Yizre’el falánál! ²⁴Aki Aháb hozzátartozói közül a városban hal meg, azt a kutyák eszik meg, aki pedig a mezőn hal meg, azt az égi madarak eszik meg. ²⁵Nem volt senki más olyan, aki annyira ráadta volna magát annak a cselekvésére, amit rossznak lát Yahuwah, mint Aháb, mert félrevezette a felesége, Yizebel. ²⁶Igen utálatos dolgokat művelt, követte a bálványokat egészen úgy, ahogyan az emóriak tették, akiket kiűzött Yahuwah Yiszráel fiai elől.

²⁷Amikor Aháb meghallotta ezeket a szavakat, megszaggatta ruháját, a testére zsákruhát öltött, böjtölt, zsákruhában is hált, és csöndesen járt-kelt. ²⁸Ekkor így szólt Yahuwah igéje a tisbei Eliyahuhoz: ²⁹Látod, mennyire megalázta magát előttem Aháb? Mivel megalázta magát előttem, az ő idejében nem hozom rá azt a veszedelmet; majd csak a fia idejében hozok veszedelmet a házára.

¹Három esztendeig nyugton maradtak: nem volt háború Arám és Yiszráel között. ²A harmadik esztendőben, amikor Yosháfát, Yehuda királya elment Yiszráel királyához, ³így szólt Yiszráel királya a szolgáihoz: Jól tudjátok, hogy Rámót-Gileád a mienk, és mi mégis tétlenkedünk, ahelyett hogy visszavennénk Arám királyától! ⁴Yosháfáttól pedig ezt kérdezte: Eljössz-e velem harcolni Rámót-Gileádért?

Yosháfát így felelt Yiszráel királyának: Elmegyek, akárcsak te, az én népem, akárcsak a te néped, az én lovasságom, akárcsak a te lovasságod. ⁵De Yosháfát ezt mondta Yiszráel királyának: Kérdezd meg előbb Yahuwah igéjét! ⁶Yiszráel királya ezért összegyűjtötte a prófétákat, mintegy négyszáz embert, és ezt kérdezte tőlük: Elmenjek-e harcolni Rámót-Gileádért, vagy letegyek róla? Ők így feleltek: Vonulj föl, mert Yahuwah a király kezébe adja azt! ⁷Yosháfát azonban ezt mondta: Nincs itt Yahuwah-nak több prófétája, akit megkérdezhetnénk? ⁸Yiszráel királya így felelt Yosháfátnak: Van még egy férfi, aki által megkérdezhetjük Yahuwah-át, de én gyűlölöm őt, mert sohasem prófétál nekem jót, hanem csak rosszat. Mikayahu, Yimlá fia az. Yosháfát erre így szólt: Ne mondjon ilyet a király! ⁹Ekkor Yiszráel királya odahívta egyik udvari emberét, és ezt mondta: Siess Mikayahuért, Yimlá fiáért! ¹⁰Yiszráel királya és Yosháfát, Yehuda királya ott ült díszruhába öltözve, mindegyik a maga trónján, Shomron kapubejáratánál a téren, a próféták pedig mind ott prófétáltak előttük. ¹¹Cidkijjá, Kenaaná fia vasszarvakat készített magának, és ezt mondta: Így szól Yahuwah: Ezekkel ökleled Arámot, míg csak el nem pusztítod. ¹²A próféták mindnyájan így prófétáltak: Vonulj föl Rámót-Gileád ellen, és sikerrel jársz! Yahuwah a király kezébe adja azt.

¹³A követ pedig, aki elment, hogy elhívja Mikayahut, így szólt hozzá: Nézd, a próféták egyhangúlag jót ígérnek a királynak, legyen azért a te beszéded is olyan, mint az övék, ígérj jót! ¹⁴De Mikayahu így felelt: Az élő Yahuwah-ra esküszöm, hogy csak azt fogom mondani, amit Yahuwah mond nekem. ¹⁵Amikor a királyhoz érkezett, a király megkérdezte tőle: Mikayahu! Elmenjünk-e harcolni Rámót-Gileádért, vagy letegyünk róla? Ő így felelt neki: Vonulj föl, és járj szerencsével! Yahuwah a király kezébe adja azt. ¹⁶A király azonban ezt mondta neki: Hányszor eskettelek meg, hogy csak igazat mondj nekem Yahuwah nevében?! ¹⁷Erre így felelt: Láttam egész Yiszráelt szétszóródva a hegyeken, mint egy nyájat, amelynek nincs pásztora. Yahuwah pedig ezt mondta: Nincs ezeknek gazdájuk, térjen haza mindenki békével! ¹⁸Ekkor Yiszráel királya így szólt Yosháfáthoz: Ugye megmondtam neked, hogy nem prófétál ez nekem jót, csak rosszat? ¹⁹Mikayahu pedig ezt mondta: Halld meg Yahuwah igéjét! Láttam Yahuwah-át trónján ülve, és az egész mennyei sereg ott állt a jobbján és balján. ²⁰És ezt mondta Yahuwah: Ki fogja rászedni Ahábot, hogy felvonuljon és elessék Rámót-Gileádnál? Erre az egyik ezt mondta, a másik azt mondta. ²¹De előlépett egy lélek, megállt Yahuwah előtt és így szólt: Majd én rászedem őt! Yahuwah ezt kérdezte tőle: Hogyan? ²²Az így felelt: Elmegyek és hazug szellem leszek minden prófétája szájában. Yahuwah pedig így szólt: Így csakugyan rá tudod szedni. Menj és tégy így! ²³Íme így adott Yahuwah hazug lelket valamennyi prófétád szájába. Yahuwah kimondta vesztedet.

²⁴Ekkor odalépett Cidkijjá, Kenaaná fia, arcul ütötte Mikayahut, és ezt mondta: Talán eltávozott tőlem Yahuwah Szelleme, és csak veled beszél? ²⁵Mikayahu így felelt: Majd meglátod azon a napon, amikor szobáról szobára mész, hogy elrejtőzz. ²⁶Akkor ezt parancsolta Yiszráel királya: Fogd Mikayahut, vidd Ámón városparancsnokhoz és Yoásh királyfihoz, ²⁷és mondd: Ezt parancsolja a király: Vessétek börtönbe, és szűkösen tápláljátok kenyérrel és vízzel, amíg békében vissza nem térek! ²⁸Mikayahu így szólt: Ha csakugyan békében térsz vissza, nem Yahuwah beszélt általam! Majd ezt mondta: Hallja meg ezt az egész nép!

²⁹Azután fölvonult Yiszráel királya és Yosháfát, Yehuda királya Rámót-Gileád ellen. ³⁰Yiszráel királya ezt mondta Yosháfátnak: Én álruhába öltözöm, és úgy megyek a csatába, te azonban öltözz a magad ruhájába! Yiszráel királya tehát álruhába öltözött, és úgy ment a csatába. ³¹Arám királya pedig ezt parancsolta a harci kocsik parancsnokainak, akik harmincketten voltak: Ne támadjatok meg se kicsit, se nagyot, csak Yiszráel királyát! ³²Amikor a harci kocsik parancsnokai meglátták Yosháfátot, ezt mondták: Csak ő lehet Yiszráel királya. Ellene fordultak tehát, hogy megtámadják. Yosháfát azonban kiáltozott. ³³Ekkor a harci kocsik parancsnokai látva, hogy nem ő Yiszráel királya, elfordultak tőle. ³⁴Egy ember pedig találomra meghúzta íját, és eltalálta Yiszráel királyát a szíjak és a páncél között. Ekkor megparancsolta a kocsi hajtójának: Fordulj meg és vigyél ki a táborból, mert megsebesültem! ³⁵Mivel azonban az ütközet egyre hevesebb lett azon a napon, a királynak állva kellett maradnia harci kocsijában az arámokkal szemben. Estére azután meghalt, mert a vére elfolyt sebéből a harci kocsi belsejébe. ³⁶Napnyugtakor ez a kiáltás szaladt végig a táboron: Mindenki a városába! Mindenki a hazájába!

³⁷Így halt meg a király, és miután Shomronba érkeztek, eltemették a királyt Shomronban. ³⁸A harci kocsit Shomron tavában mosták le, a kutyák nyalták a vérét, és parázna nők mosakodtak ott, Yahuwah igéje szerint, ahogyan megmondta. ³⁹Ahábnak egyéb dolgai, mindaz, amit véghezvitt, az elefántcsont palota, amelyet építtetett, és mindazok a városok, amelyeket felépíttetett, le vannak írva Yiszráel királyainak a történetéről szóló könyvben. ⁴⁰És pihenni tért Aháb őseihez és a fia, Ahazjá lett utána a király.

⁴¹Yosháfát, Ászá fia Ahábnak, Yiszráel királyának a negyedik évében lett Yehuda királya. ⁴²Harmincöt éves volt Yosháfát, amikor király lett, és huszonöt évig uralkodott Yerushalaim-ban. Anyja neve Azúbá volt, Silhi leánya. Mindenben apjának, Ászának az útján járt, nem tért le róla. Azt tette, amit helyesnek lát Yahuwah. ⁴⁴Csak az áldozóhalmok nem szűntek meg, a nép továbbra is áldozott és tömjénezett az áldozóhalmokon. ⁴⁵Yosháfát békességben élt Yiszráel királyával. ⁴⁶Yosháfát egyéb dolgai és hőstettei, amelyeket véghezvitt, és hogy hogyan hadakozott, meg vannak írva Yehuda királyainak a történetéről szóló könyvben. ⁴⁷Kisöpörte az országból a férfiparáznák maradékát, akik még megmaradtak apjának, Ászának az idejéből.

⁴⁸Edomban akkor nem volt király, csak királyi helytartó. ⁴⁹Yosháfát csináltatott Tarsis-hajókat, hogy aranyért menjenek Ófírba, de nem tudtak elmenni, mert a hajók összetörtek Ecjón-Geberben. ⁵⁰Akkor ezt mondta Ahazjá, Aháb fia Yosháfátnak: Hadd menjenek el szolgáim a te szolgáiddal a hajókon! De Yosháfát nem engedte.

⁵¹Yosháfát pihenni tért őseihez, és eltemették ősei mellé, ősatyjának, Davidnak a városában. Fia, Jórám lett utána a király. ⁵²Ahazjá, Aháb fia Yosháfátnak, Yehuda királyának a tizenhetedik évében lett Yiszráel királya Shomronban, és két évig uralkodott Yiszráelben. ⁵³Azt tette, amit rossznak tart Yahuwah, mert apjának és anyjának az útján, meg Yerov’amnak, Nebát fiának az útján járt, aki vétekbe vitte Yiszráelt. ⁵³A Baalnak szolgált, imádta azt, és haragra ingerelte Yahuwah-át, Yiszráel Elohim-ját úgy, ahogy apja tette.