Yahuwah Biblia

Boldog ember az, aki nem jár a bűnösök tanácsa szerint,
nem áll a vétkesek útjára,
és nem ül a csúfolódók székére,

hanem Yahuwah törvényében gyönyörködik,
és az ő törvényéről elmélkedik éjjel-nappal.

Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa,
amely idejében megtermi gyümölcsét,
és nem hervad el a lombja.

Minden sikerül, amit tesz.

Nem így járnak a bűnösök,
hanem úgy, mint a polyva,
amelyet szétszór a szél.

Ezért nem állhatnak meg a bűnösök az ítélet idején
és a vétkesek az igazak közösségében.

Mert ismeri Yahuwah az igazak útját,
a bűnösök útja pedig semmibe vész.

Miért tombolnak a népek,
milyen hiábavalóságot terveznek a nemzetek?

Összegyűlnek a föld királyai,
a fejedelmek együtt tanácskoznak Yahuwah ellen
és felkentje ellen:

Dobjuk le magunkról bilincseiket,
tépjük le köteleiket!

A mennyben lakozó kineveti, Yahuwah kigúnyolja őket.

Majd így szól hozzájuk haragjában,
izzó haragjában így rémíti meg őket:

Én kentem föl királyomat szent hegyemen,
a Tzionon!

Kihirdetem Yahuwah végzését.
Ezt mondta nekem:

Az én fiam vagy!
Fiammá fogadtalak ma téged!

Kérd tőlem,
és neked adom örökségül a népeket,
birtokul a földkerekséget.

Összetöröd őket vasvesszővel,
szétzúzod, mint a cserépedényt!

Azért ti, királyok, térjetek észhez,
okuljatok, ti bírái a földnek!

Félelemmel szolgáljátok Yahuwah-át,
reszketve vígadjatok!

Csókoljátok a fiút,
hogy meg ne haragudjék,
és el ne pusztuljatok az úton.

Mert hamar föllángol haragja,
de mind boldog, aki hozzá menekül!

David zsoltára, abból az időből, amikor fia, Avishalom elől menekült.

Yahuwah, mily sok ellenségem van,
mily sokan támadnak rám!

Sokan mondják rólam:
Nem segít rajta Elohim! (Szela.)

De te, Yahuwah,
pajzsom vagy nekem,
dicsőségem, aki fölemeled fejem.

Hangosan kiáltok Yahuwah-hoz,
és ő meghallgat szent hegyén. (Szela.)

Lefekszem, alszom és fölébredek,
mert Yahuwah támogat engem.

Nem félek a sokezernyi néptől,
amely körülvett engem.

Állj mellém, Yahuwah,
szabadíts meg, Elohim-om!

Hiszen te vered arcul minden ellenségemet,
kitördeled a bűnösök fogait!

Yahuwah-tól jön a szabadítás.
Legyen áldásod népeden! (Szela.)

A karmesternek: Húros hangszerre. David zsoltára.

Hallgass meg, ha hozzád kiáltok,
igazságos Elohim-om!

Szorult helyzetemből adj nekem kiutat,
könyörülj rajtam,
hallgasd meg imámat!

Ti emberek!
Meddig gyalázzátok dicsőségemet?
Meddig szeretitek az üres beszédet,
meddig törekedtek még hazugságra? (Szela.)

Tudjátok meg,
hogy Yahuwah csodákat tesz hívével!
Meghallgat Yahuwah,
ha hozzá kiáltok.

Ha felindultok is,
ne vétkezzetek!
Gondolkozzatok el fekvőhelyeteken,
és csillapodjatok le! (Szela.)

Igaz áldozattal áldozzatok,
és bízzatok Yahuwah-ban!

Sokan mondják:
Bár jó napokat látnánk,
és ránk ragyogna orcád világossága, URunk!

Nagyobb örömöt adsz szívembe azokénál,
akiknek bőven van búzájuk és boruk.

Békében fekszem le,
és el is alszom,
mert csak te adod meg, Yahuwah,
hogy biztonságban élhessek!

A karmesternek: Fúvós hangszerre. David zsoltára.

Figyelj beszédemre, Yahuwah,
vedd észre sóhajtozásomat!

Figyelj hangos kiáltozásomra, Elohim-om, királyom,
mert hozzád imádkozom!

Hallgasd meg szavamat reggel, Yahuwah,
reggel eléd készülök,
és várlak.

Elohim-om,
te nem leled örömöd a bűnben,
nem talál otthonra nálad a gonosz.

Nem állhatnak meg szemed előtt a dicsekvők,
gyűlölsz minden gonosztevőt.

Elpusztítod a hazudozókat;
a vérszomjas és álnok embert
utálja Yahuwah.

De én bemehetek házadba,
mert te nagyon szeretsz engem,
és szent templomodban leborulok,
mert tisztellek téged.

Vezess, Yahuwah,
igazságodban,
mert ellenségeim vannak,
egyengesd előttem az utat!

Mert nem jön ki szájukon őszinte szó,
belül romlottak,
nyitott sír a torkuk,
sima a nyelvük.

Derítsd ki vétküket, Elohim-om,
bukjanak bele fondorlataikba!

Taszítsd el őket sok vétkük miatt,
mert ellened lázadtak!

Mind örülnek majd,
akik hozzád menekülnek.

Örökké ujjonganak,
mert oltalmazod őket.

Örvendeznek általad,
akik szeretik nevedet.

Mert te, Yahuwah,
megáldod az igazat,
körülveszed kegyelmeddel,
mint pajzzsal.

A karmesternek: Mélyhangú húros hangszerre. David zsoltára.

Yahuwah,
ne feddj meg haragodban,
ne ostorozz indulatodban!

Kegyelmezz, Yahuwah,
mert elcsüggedtem,
gyógyíts meg, Yahuwah,
mert reszketnek tagjaim!

Lelkem is csupa reszketés,
és te, Yahuwah,
meddig késel?

Fordulj hozzám, Yahuwah,
mentsd meg életemet,
szabadíts meg,
mert irgalmas vagy!

Mert a halál után nem emlegetnek téged,
ki ad hálát neked a sírban?

Belefáradtam a sóhajtozásba.
Egész éjjel könnyekkel áztatom ágyamat,
könnyeimmel öntözöm fekvőhelyemet.

Szemem elhomályosodott a bánattól,
fénye megtört sok ellenségem miatt.

Távozzatok tőlem mind, ti gonosztevők,
mert meghallotta Yahuwah hangos sírásomat!

Meghallgatta könyörgésemet Yahuwah,
imádságomat elfogadta Yahuwah.

Megszégyenül,
és reszketni fog nagyon minden ellenségem,
meghátrál,
és megszégyenül egy pillanat alatt!

David éneke, amelyet a Binyamini Kús miatt énekelt Yahuwah-nak.

Yahuwah, Elohim-om,
hozzád menekülök!

Szabadíts meg üldözőimtől,
és ments meg engem,
hogy szét ne tépjenek, mint az oroszlán,
szét ne szaggassanak menthetetlenül.

Yahuwah, Elohim-om,
ha ilyeneket tettem:
ha álnokságot követtem el,
ha rosszul bántam jóakarómmal,
ha kifosztottam, aki ok nélkül bántott,

akkor ellenség üldözzön,
és érjen utol engem,
tiporja földre életemet,
tapossa porba dicsőségemet! (Szela.)

Yahuwah,
lépj elő haragodban,
szállj szembe dühös ellenségeimmel!
Kelj föl, szolgáltass igazságot nekem!

Gyülekezzenek köréd a népek,
te pedig foglalj helyet fölöttük a magasban!

Yahuwah ítéletet tart a népek fölött.
Adj nekem igazat, Yahuwah,
hiszen igaz és feddhetetlen vagyok!

Vess véget a bűnösök gazságának,
és bátorítsd az igazat,
szívek és vesék vizsgálója,
igazságos Elohim!

Az én pajzsom Elohim,
aki megszabadítja a tiszta szívűeket.

Igaz bíró Elohim,
olyan Elohim,
aki mindennap büntethet.

Már megint kardját élesíti a gonosz,
íját feszíti, és céloz.

Pedig őt találja el a halálos fegyver,
a tüzes nyilak, amelyeket készít.

Ha rosszakarat fogamzik meg benne,
nyomorúságot hordoz,
és csalódást szül!

Vermet ás, jó mélyet,
de maga esik a gödörbe,
melyet készített.

Visszahárul fejére a nyomorúság,
erőszakossága saját fejére száll.

Hálát adok Yahuwah-nak,
mert igaz ő,
zengem a felséges Yahuwah nevét.

A karmesternek: „A szőlőtaposók” kezdetű ének dallamára. David zsoltára.

Ó, Yahuwah-ánk, mi Urunk!
Mily felséges a te neved az egész földön,
az égen is megmutattad fenségedet!

Gyermekek és csecsemők szája által is
építed hatalmadat ellenfeleiddel szemben,
hogy elnémítsd az ellenséget és a bosszúállót.

Ha látom az eget, kezed alkotását,
a holdat és a csillagokat,
amelyeket Rachelyeztél,

micsoda a halandó – mondom –,
hogy törődsz vele,
és az emberfia, hogy gondod van rá?

Kevéssel tetted őt kisebbé Elohim-nál,
dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg.

Úrrá tetted kezed alkotásain,
mindent a lába alá vetettél:
a juhokat és marhákat mind,
még a mezei vadakat is,
az ég madarait,
a tenger halait,
amelyek a tenger ösvényein járnak.

Ó, Yahuwah-ánk, mi Urunk!
Mily felséges a te neved az egész földön!

A karmesternek: „A fiú halála” kezdetű ének dallamára. David zsoltára.

Hálát adok Yahuwah-nak teljes szívemből,
elbeszélem minden csodatettedet.

Örülök és vigadok neked,
zengem nevedet, ó Felséges!

Mert meghátráltak ellenségeim,
elbuktak, és semmivé lettek előtted.

Mert igazságot szolgáltattál ügyemben,
trónodra ültél mint igaz bíró.

Megdorgáltad a népeket,
semmivé tetted a bűnösöket,
eltörölted nevüket mindörökre!

Vége van az ellenségnek!
Feldúltad városaikat,
hogy örökké romokban heverjenek,
még emlékük is kiveszett.

De Yahuwah örökké trónján ül,
fölállította bírói székét.

Igazságosan bíráskodik a világ fölött,
részrehajlás nélkül ítéli a nemzeteket.

Az elnyomottak menedéke Yahuwah,
menedék a nyomorúság idején.

Benned bíznak, akik ismerik nevedet,
nem hagyod el, Yahuwah,
azokat, akik hozzád folyamodnak.

Zengjetek Yahuwah-nak,
aki a Tzionon lakik,
mondjátok el a népeknek felséges tetteit!

Mert számon kéri a vérontást,
emlékezik rá,
nem feledkezik meg a nyomorultak jajkiáltásáról.

Légy kegyelmes, Yahuwah,
lásd meg, míly nyomorult lettem gyűlölőim miatt!

Te emelhetsz föl a halál kapujából,
hogy elbeszélhessem sok dicső tettedet Tzion leányának kapuiban,
és vigadhassak, mert megszabadítottál!

Maguk ásta gödörbe zuhantak a népek,
rejtett hálójuk fogta meg lábukat.

Megismertette magát Yahuwah,
igazságot szolgáltatott.
A bűnöst saját kezének műve ejti csapdába. (Közjáték. Szela.)

A holtak hazájába kerülnek a bűnösök,
minden olyan nép,
amely elfelejti Elohim-ot.

Nem marad örökre elfelejtve a szegény,
nem vész el végleg a nyomorultak reménye.

Ne engedd, Yahuwah,
hogy erőszakoskodjanak az emberek!
Álljanak eléd ítéletre a népek!

Kelts bennük félelmet, Yahuwah,
hadd tudják meg a népek,
hogy ők csak emberek! (Szela.)

Yahuwah, miért állsz oly távol,
miért rejtőzöl el a szükség idején?

A bűnösök gőgjükben üldözik a nyomorultat,
de saját ármánykodásuk ejti el őket.

Dicsekszik kapzShishágával a bűnös,
és áldást mond a haszonleső,
de ezzel megcsúfolja Yahuwah-át.

Fennhéjázva mondja a bűnös:
Nem lesz számonkérés, nincs Elohim!
Ez minden gondolata.

Útjai mindenkor eredményesek,
azt hiszi, hogy messze van ítéleted,
semmibe veszi ellenségeit.

Azt mondja magában:
Nem rendülök meg,
nemzedékek váltják egymást,
de engem nem ér baj.

Szája tele van átokkal, csalással és durvasággal,
nyelve nyomorúságot és bajt okoz.

Ólálkodik a házak körül,
titokban meggyilkolja az ártatlant,
szeme a gyámoltalant figyeli.

Lesben áll rejtekhelyén,
mint oroszlán a bozótban.
Lesi, hogy elragadhassa a nyomorultat.

Kiveti hálóját,
és elragadja a nyomorultat.
Szétzúzza, levágja a gyámoltalanokat,
ha a körmei közé jutnak.

Azt mondja magában:
Elfelejtett Elohim,
eltakarta arcát,
nem lát meg soha!

Állj elő, Yahuwah,
emeld föl kezedet, Elohim-om!
Ne feledkezz meg a nyomorultakról!

Miért vetheti meg Elohim-ot a bűnös?
Miért mondhatja magában:
Nem lesz számonkérés?!

Pedig te látod a vészt és a bánatot,
rátekintesz,
és kezedben tartod.

Rád bízhatja magát a gyámoltalan,
az árvának te vagy a segítője.

Törd össze a bűnös hatalmát,
a gonosztól kérd számon bűnét,
hogy nyoma se maradjon!

Király lesz Yahuwah mindörökké,
a pogányok pedig kivesznek országából.

Az alázatosok kívánságát meghallgatod, Yahuwah.
Megerősíted szívüket,
feléjük fordítod füledet,

véded az árva és elnyomott ügyét,
hogy ne hatalmaskodjék többé senki a földön.

A karmesternek: Davidé.

Yahuwah-hoz menekülök.
Hogyan mondhatjátok nekem:
Menekülj a hegyre, mint a madár?!

Mert a bűnösök már feszítik az íjat,
rátették a nyilat a húrra,
hogy titokban rálőjenek a tiszta szívűekre.

Ha az alapfalakat is lerombolják,
mit tehet az igaz ember?

Yahuwah ott van szent templomában,
Yahuwah, akinek trónja a mennyben van,
lát a szemével,
pillantása megvizsgálja az embereket.

Yahuwah megvizsgálja az igazat és a bűnöst,
szívből gyűlöli azt,
aki az erőszakot szereti.

Hullasson a bűnösökre kénköves, tüzes parazsat,
perzselő szél legyen osztályrészük!

Bizony, igaz Yahuwah,
igaz tetteket szeret;
a becsületes emberek meglátják arcát.

A karmesternek: Mély hangra. David zsoltára.

Segíts, Yahuwah,
mert elfogytak a kegyesek,
eltűntek a hívek az emberek közül.

Hazug módon beszélnek egymással,
sima szájjal,
kétszínűen beszélnek.

Irtson ki Yahuwah
minden sima szájat
és nagyokat mondó nyelvet!

Mert ezt mondják:
Győzzük nyelvvel,
segít rajtunk a szánk,
ki lehetne úrrá rajtunk?

Most már fölkelek – mondja Yahuwah –
a nyomorultak elnyomása,
a szegények sóhajtása miatt,
és szabadulást adok az arra vágyódónak.

Yahuwah ígéretei tiszták,
olyanok, mint a hétszer tisztított ezüst,
melyet földbe vájt formába öntöttek.

Yahuwah,
te megtartod ígéreteidet,
minket pedig megoltalmazol
ettől a nemzedéktől mindenkor,

még ha bűnösök járkálnak is körülöttünk,
és az alávalóságot magasztalják is az emberek.

A karmesternek: David zsoltára.

Meddig tart ez, Yahuwah?
Végképp megfeledkeztél rólam?
Meddig rejted el orcádat előlem?

Meddig kell magamban tanakodnom,
és bánkódnom szívemben naponként?
Meddig kerekedhetik fölém ellenségem?

Tekints rám, hallgass meg, Yahuwah, Elohim-om!

Tartsd meg szemem ragyogását,
ne jöjjön rám halálos álom!

Ne mondhassa ellenségem: Végeztem vele!
Ne ujjonghassanak ellenfeleim,
hogy ingadozom!

Mert én hűségedben bízom,
szívből ujjongok, hogy megsegítesz.

Éneklek Yahuwah-nak,
mert jót tett velem.

A karmesternek: Davidé.

Azt gondolja magában a bolond,
hogy nincs Elohim!
Romlottak és utálatosak tetteik,
senki sem tesz jót.

Yahuwah letekint a mennyből az emberekre,
hogy lássa,
van-e köztük értelmes,
aki keresi Elohim-ot?

Mindnyájan elfordultak tőle,
egyaránt megromlottak.
Senki sem tesz jót,
egyetlen ember sem.

Nem tudja a sok gonosztevő,
akik úgy eszik népemet,
ahogy a kenyeret eszik –
de Yahuwah-hoz nem kiáltanak –,

hogy majd egyszer nagyon megrettennek,
mert Elohim az igaz nemzedékkel van!

A nyomorult tervét csúffá tennétek,
de Yahuwah az ő oltalma!

Bárcsak eljönne a Tzionról Yiszráel szabadulása!

Amikor Yahuwah jóra fordítja népe sorsát,
ujjong majd Yaakov,
és örül Yiszráel.

David zsoltára.

Yahuwah,
ki lehet sátradnak vendége,
ki tartózkodhat szent hegyeden?

Az, aki feddhetetlenül él,
törekszik az igazságra,
és szíve szerint igazat szól;

nyelvével nem rágalmaz,
nem tesz rosszat felebarátjával,
és nem hoz gyalázatot rokonára.

Megvetéssel néz az alávalókra,
de tiszteli azokat,
akik Yahuwah-át félik.

Esküjét nem vonja vissza,
ha kárt vall is.

Nem adja pénzét uzsorára,
és nem hagyja magát megvesztegetni
az ártatlan rovására.

Aki ezeket teszi,
nem tántorodik meg soha.

David bizonyságtétele.

Tarts meg engem, Elohim-om,
mert hozzád menekültem!

Ezt mondom Yahuwah-nak:
Te vagy az én URam,
rajtad kívül nincs, ami jó nekem.

A szentekben,
akik a földön élnek,
és a dicsőségesekben
telik minden kedvem.

Sok fájdalmuk lesz azoknak,
akik máshoz csatlakoznak.
Nem mutatok be nekik vérrel kevert italáldozatot,
még nevüket sem veszem ajkamra.

Yahuwah,
te vagy osztályrészem és poharam,
te tartod kezedben sorsomat.

Osztályrészem kies helyre esett,
örökségem nagyon tetszik nekem.

Áldom Yahuwah-át,
mert tanácsot ad nekem,
még éjszaka is figyelmeztet bensőm.

Yahuwah-ra tekintek szüntelen,
nem tántorodom meg,
mert a jobbomon van.

Ezért örül a szívem,
és ujjong a lelkem,
testem is biztonságban van.

Mert nem hagysz engem a holtak hazájában,
nem engeded, hogy híved leszálljon a sírba.

Megismerteted velem az élet útját,
teljes öröm van tenálad,
örökké tart a gyönyörűség jobbodon.

David imádsága.

Yahuwah,
hallgasd meg igaz ügyemet,
figyelj esedezésemre!
Ügyelj imádságomra,
mert ajkam nem csalárd.

Tőled jön felmentő ítéletem,
hiszen látja szemed az igazságot.

Megvizsgáltad szívemet,
meglátogattál éjjel.
Próbára tettél,
nem találsz bennem álnokságot,
nem jön ki ilyen a számon.

Bármit tettek az emberek,
én a te beszédedre figyelve
őrizkedtem az erőszakosok útjától.

Lépteim ösvényeidhez ragaszkodnak,
nem inognak meg lépteim.

Hozzád kiáltok,
mert meghallgatsz, Elohim-om.
Fordítsd felém füledet,
hallgasd meg beszédemet!

Tégy csodát híveddel,
mert te megszabadítod azokat,
akik jobbodhoz menekülnek támadóik elől.

Őrizz engem, mint szemed fényét,
rejts el szárnyaid árnyékába

a bűnösök elől, akik erőszakoskodnak velem,
halálos ellenségeim elől, akik körülfognak.

Konok szívük elzárkózik,
szájuk gőgösen beszél.

Lépten-nyomon körülvesznek,
arra igyekeznek, hogy földre terítsenek.

Olyanok, mint a zsákmányra vágyó oroszlán
és a rejtekében lapuló oroszlánkölyök.

Lépj elő, Yahuwah!
Szállj szembe vele, és terítsd le!
Ments meg engem kardoddal a bűnösöktől!

Ments meg kezeddel az emberektől,
a világ embereitől, Yahuwah,
akik kiveszik részüket az életből!

Töltsd meg hasukat azzal,
amit nekik tartogatsz,
lakjanak jól vele a fiaik is,
és ami megmarad, hagyják gyermekeikre!

Én pedig meglátom orcádat, mint igaz ember,
öröm tölt el, ha meglátlak,
amikor fölébredek.

A karmesternek: Davidé, Yahuwah szolgájáé, aki akkor mondta el ennek az éneknek a szavait Yahuwah-nak,
amikor valamennyi ellensége hatalmából és Sha’ul kezéből kimentette őt Yahuwah.

Ezt mondta:

Szeretlek, Yahuwah, erősségem! Yahuwah az én kőszálam, váram és megmentőm, Elohim-om, kősziklám,
nála keresek oltalmat,
pajzsom, hatalmas szabadítóm, fellegváram!

Yahuwah-hoz kiáltok, aki dicséretre méltó,
és megszabadulok ellenségeimtől.

Körülvettek a halál kötelei,
pusztító áradat rettent engem.
A sír kötelei fonódtak rám,
a halál csapdái meredtek rám.

Nyomorúságomban Yahuwah-hoz kiáltottam,
segítségért kiáltottam Elohim-omhoz.
Meghallotta hangomat templomában,
kiáltásom a fülébe jutott.

Megrendült és rengett a föld,
a hegyek alapjai megremegtek,
megrendültek, mert haragra gyúlt.

Füst jött ki orrából,
szájából emésztő tűz,
parázs izzott benne.

Lehajlította az eget, és leszállt,
homály volt lába alatt.
Kerúbon ülve repült,
szelek szárnyán suhant.

A sötétséget tette rejtekévé maga körül,
mint egy sátrat,
a sötét vizeket,
a gomolygó fellegeket.

Az előtte levő fényözönből előtörtek fellegei
jégesővel és tüzes parázzsal.

Dörgött Yahuwah az égben,
mennydörgött a Felséges
jégesővel és tüzes parázzsal.

Kilőtte nyilait, és szétszórta,
tömérdek villámot röpített ki.

Láthatóvá váltak a vizek medrei,
és feltárultak a világ alapjai
dorgálásodtól, Yahuwah,
haragod szelének fúvásától.

Lenyúlt a magasból, és fölvett,
a nagy vizekből kihúzott engem.

Megmentett engem erős ellenségemtől,
gyűlölőimtől, bár erősebbek nálam.

Rám törhetnek a veszedelem napján,
de Yahuwah az én támaszom.

Tágas térre vitt ki engem,
megmentett, mert gyönyörködik bennem.

Igazságom szerint bánt velem Yahuwah,
kezem tisztasága szerint jutalmazott engem.

Hiszen vigyáztam Yahuwah útjára,
és nem hagytam el hűtlenül Elohim-ot.
Minden törvényére ügyeltem,
és rendelkezéseitől nem tértem el.

Feddhetetlen voltam előtte,
és őrizkedtem a bűntől.

Igazságom szerint jutalmazott meg Yahuwah,
kezem tisztasága szerint, amit jól lát.

A hűségeshez hűséges vagy,
a feddhetetlen emberhez feddhetetlen.
A tisztához tiszta vagy,
de a hamisnak ellenállsz.

A nyomorult népet megsegíted,
de a kevély tekintetűeket megalázod.

Mert te gyújtasz nekem mécsest, Yahuwah,
fénysugarat ad nekem Elohim-om a sötétségben.

Veled a rablóknak is nekirontok,
ha Elohim segít, a falon is átugrom.

Elohim útja tökéletes, Yahuwah beszéde színigaz.
Pajzsa mindazoknak, akik hozzá menekülnek.

Van-e Elohim az Yahuwah-án kívül?
Van-e kőszikla Elohim-unkon kívül?

Elohim ruház föl engem erővel,
ő teszi tökéletessé utamat.

Olyanná teszi lábamat, mint a szarvasoké,
magaslatokra állít engem.

Ő tanítja kezemet a harcra,
karjaim ércíjat feszítenek.

Oltalmazó pajzsodat adtad nekem,
jobbod támogat engem,
sokszor lehajoltál hozzám.

Biztossá teszed lépteimet,
és nem inognak bokáim.

Üldözöm, és utolérem ellenségeimet,
nem térek vissza, míg nem végzek velük.

Szétzúzom őket, nem tudnak fölkelni,
lábam elé hullanak.

Fölruháztál erővel a harcra,
térdre kényszerítetted támadóimat.
Megfutamítottad ellenségeimet,
és gyűlölőimet elpusztíthattam.

Kiáltoznak, de nincs szabadító, Yahuwah-hoz kiáltanak,
de nem válaszol.

Összezúzom őket, mint a szélhordta port,
széttaposom, mint az utca sarát.

Megmentesz engem a lázadó néptől,
népek fejévé teszel engem.

Olyan nép szolgál nekem,
amelyhez nem volt közöm.
Engedelmesen hallgatnak rám,
idegenek hízelegnek nekem,
mert elepedtek az idegenek,
és reszketve jönnek elő rejtekükből.

Él Yahuwah,
áldott az én kősziklám,
magasztaltassék szabadító Elohim-om!

Bosszút áll értem Elohim,
és népeket rendel alám.
Megmentesz ellenségeimtől,
sőt támadóim fölé emelsz,
és megszabadítasz az erőszakoskodóktól.

Ezért magasztallak, Yahuwah,
a népek között,
zsoltárt éneklek nevednek.

Nagy győzelmet ad ő királyának,
hűséges marad fölkentjéhez, Davidhoz és utódaihoz örökké.

A karmesternek: David zsoltára.

Az egek hirdetik Elohim dicsőségét,
kezének munkájáról beszél a menny.

Nappal a nappalnak adja át e szót,
éjjel az éjjelnek adja tudtul.

Nincs szó és nincs beszéd,
hangjuk sem hallatszik,
mégis eljut hangjuk az egész földre,
szavuk a világ végéig.

Sátrat készített a napnak,
amely mint vőlegény jön ki szobájából,
örül, mint egy hős, hogy futhat pályáján.

Elindul az ég egyik szélétől,
átível a másik széléig,
nincs rejtve melege elől semmi.

Yahuwah törvénye tökéletes,
felüdíti a lelket.

Yahuwah intő szava határozott,
bölccsé teszi az együgyűt.

Yahuwah rendelkezései helyesek,
megörvendeztetik a szívet.

Yahuwah parancsolata világos,
ragyogóvá teszi a szemet.

Yahuwah félelme tiszta,
megmarad örökké.

Yahuwah döntései igazak,
mindenben igazságosak,

kívánatosabbak az aranynál,
sok színaranynál is,
édesebbek a méznél,
a csurgatott méznél is.

Szolgádat is figyelmeztetik:
ha megtartja azokat,
jutalma bőséges.

A tévedéseket ki veheti észre?
Titkos bűnök miatt ne büntess meg!

A kevélységtől is tartsd távol szolgádat,
ne uralkodjék rajtam.
Akkor feddhetetlen maradok,
sok bűntől mentesen.

Fogadd kedvesen számnak mondásait
és szívem gondolatait, Yahuwah,
kősziklám és megváltóm!

A karmesternek: David zsoltára.

Hallgasson meg téged Yahuwah a veszedelem napján,
legyen oltalmad Yaakov Elohim-jának neve!

Küldjön neked segítséget szentélyéből,
erősítsen a Tzionról!

Gondoljon sok ételáldozatodra,
égőáldozatodat fogadja szívesen. (Szela.)

Adja meg szíved vágyát,
teljesítse minden tervedet!

Akkor örvendezünk győzelmednek,
és zászlót emelünk Elohim-unk nevében.
Teljesítse Yahuwah minden kérésedet!

Jól tudom,
hogy Yahuwah győzelmet ad felkentjének,
felel neki szent egéből
győzelmes jobbjának hőstetteivel.

Ezek a harci kocsikat,
amazok a lovakat emlegetik dicsekedve,
mi pedig Elohim-unknak, Yahuwah-nak a nevét.

Ők térdre rogynak és elesnek,
mi pedig felkelünk és talpon maradunk.

Yahuwah,
segítsd meg a királyt!
Hallgass meg minket,
ha hozzád kiáltunk!

A karmesternek: David zsoltára.

Yahuwah,
a te erődnek örül a király.
Mennyire ujjong,
hogy megsegítetted!

Megadtad neki szíve kívánságát,
ajka óhajtását nem tagadtad meg. (Szela.)

Hiszen gazdag áldással fordulsz feléje,
fejére színarany koronát teszel.

Életet kért tőled, és megadtad neki,
hosszú életet, örökké tartót.

Nagy a dicsősége, mert megsegítetted,
fenséget és méltóságot adtál neki.

Bizony, áldottá teszed örökre,
megvidámítod őt, örülhet előtted.

Bízik a király Yahuwah-ban,
szereti a Felséges,
ezért nem tántorodik meg.

Kezed utoléri minden ellenségedet,
jobbod utoléri gyűlölőidet.

Olyanokká teszed őket,
mint a tüzes kemence,
ha megjelensz, Yahuwah.

Haragod elnyeli őket,
és tűz emészti meg.

Magzataikat kipusztítod a földről,
utódaikat az emberek közül.

Ha rosszat forralnak ellened,
és cselt szőnek,
nem mennek semmire,

mert megfutamítod őket,
célba veszed íjaddal.

Mutasd meg hatalmadat, Yahuwah!
Mi pedig énekelünk,
zsoltárt zengünk hatalmas tetteidről!

A karmesternek: „A hajnali szarvas” kezdetű ének dallamára. David zsoltára.

Én Elohim-om,
én Elohim-om,
miért hagytál el?
Távol van tőlem a segítség,
pedig jajgatva kiáltok!

Elohim-om!
Hívlak nappal, de nem válaszolsz,
éjszaka is, de nem tudok elcsendesedni.

Pedig te szent vagy,
trónodon ülsz,
rólad szólnak Yiszráel dicséretei.

Benned bíztak őseink,
bíztak, és megmentetted őket.
Hozzád kiáltottak segítségért,
és megmenekültek,
benned bíztak,
és nem szégyenültek meg.

De én féreg vagyok, nem ember,
gyaláznak az emberek,
és megvet a nép.

Gúnyolódnak rajtam mind, akik látnak,
ajkukat biggyesztik,
fejüket csóválják:

Yahuwah-ra bízta magát,
mentse hát meg őt,
szabadítsa meg,
hiszen kedvelte!

Te hoztál ki engem anyám méhéből,
biztonságba helyeztél anyám emlőin.

Már anyám ölében is rád voltam utalva,
anyám méhében is te voltál Elohim-om.

Ne légy tőlem távol,
mert közel van a baj,
és nincs, aki segítsen!

Hatalmas bikák vettek körül,
bekerítettek a básáni bivalyok.

Föltátották rám szájukat,
mint a marcangoló, ordító oroszlán.

Szétfolytam, mint a víz,
kificamodtak a csontjaim.

Szívem, mint a viasz,
megolvadt bensőmben.

Torkom kiszáradt, mint a cserép,
nyelvem az ínyemhez tapadt,
a halál porába fektettél.

Mert kutyák vettek körül engem,
gonoszok bandája kerített be,
átlyukasztották kezemet, lábamat.

Megszámlálhatnám minden csontomat,
ők pedig csak bámulnak, néznek rám.

Megosztoznak ruháimon,
köntösömre sorsot vetnek.

Ó, Yahuwah,
ne légy távol,
erősségem, siess segítségemre!

Ments meg engem a fegyvertől,
életemet a kutyák hatalmából!
Szabadíts meg az oroszlán szájából,
és a bivalyok szarvai közül,
engem, nyomorultat!

Hirdetem nevedet testvéreimnek,
dicsérlek a gyülekezetben.

Kik Yahuwah-át félitek,
dicsérjétek őt, Yaakov utódai, mind dicsőítsétek őt!
Rettegjetek tőle Yiszráel utódai mind!

Mert nem veti meg,
és nem utálja a nyomorult nyomorúságát,
nem rejti el orcáját előle,
segélykiáltását meghallgatja.

Rólad szól dicséretem a nagy gyülekezetben,
teljesítem fogadalmaimat Elohim-félők előtt.

Esznek az alázatosak, és jóllaknak,
dicsérik Yahuwah-át,
akik őt keresik.
Szívetek legyen vidám mindenkor!

A föld határáig mindenkinek eszébe jut Yahuwah,
és megtérnek hozzá,
leborul előtte mindenféle nép.

Mert Yahuwah-é a királyi hatalom,
ő uralkodik a népeken.

Csak előtte borulnak le a földi hatalmasságok,
térdet hajt előtte minden halandó,
aki nem tudja életét megtartani.

Az utódok szolgálják őt,
beszélnek Yahuwah-ról
a jövő nemzedéknek.

Jönnek,
és a születendő népnek hirdetik majd,
hogy igaz, amit ő tesz.

David zsoltára.

Yahuwah az én pásztorom,
nem szűkölködöm.

Füves legelőkön terelget,
csendes vizekhez vezet engem.

Lelkemet felüdíti,
igaz ösvényen vezet
az ő nevéért.

Ha a halál árnyéka völgyében járok is,
nem félek semmi bajtól,
mert te velem vagy:
vessződ és botod megvigasztal engem.

Asztalt terítesz nekem
ellenségeim szeme láttára.
Megkened fejemet olajjal,
csordultig van poharam.

Bizony, jóságod és szereteted
kísér életem minden napján,
és Yahuwah házában
lakom egész életemben.

David zsoltára.

Yahuwah-é a föld
és ami betölti,
a földkerekség és a rajta lakók.

Mert ő vetette meg alapját a tengereken,
ő rögzítette a folyókon.

Ki mehet föl Yahuwah hegyére,
és ki állhat meg szent helyén?

Az ártatlan kezű,
a tiszta szívű,
aki nem sóvárog hiábavalóság után,
és nem esküszik hamisan.

Áldást nyer az ilyen Yahuwah-tól,
igazságot a szabadító Elohim-tól.

Ilyen az a nemzedék,
amely hozzá folyamodik,
akik Yaakov Elohim-jának orcáját keresik. (Szela.)

Emeljétek föl fejeteket, ti kapuk,
emelkedjetek föl, ti ősi ajtók,
hogy bemehessen a dicső király!

Ki az a dicső király?
Az erős és hatalmas Yahuwah,
Yahuwah, aki hatalmas a harcban.

Emeljétek föl fejeteket, ti kapuk,
emeljétek föl, ti ősi ajtók,
hogy bemehessen a dicső király!

Ki az a dicső király?
A Seregek Yahuwah-ja,
ő a dicső király! (Szela.)

Davidé.

Yahuwah, hozzád emelkedem szellemben!
Benned bízom, Elohim-om,
ne szégyenüljek meg,
ne nevessenek ki ellenségeim!

Senki se szégyenüljön meg,
aki benned reménykedik,
azok szégyenüljenek meg,
akik ok nélkül elpártolnak tőled!

Utaidat, Yahuwah, ismertesd meg velem,
ösvényeidre taníts meg engem!
Vezess hűségesen, és taníts engem,
mert te vagy szabadító Elohim-om,
mindig benned reménykedem.

Gondolj, Yahuwah, irgalmadra és kegyelmedre,
melyek öröktől fogva vannak.
Ifjúkorom vétkeire és bűneimre ne emlékezz!
Kegyelmesen gondolj rám,
mert te jóságos vagy, Yahuwah!

Jó és igaz Yahuwah,
ezért megmutatja a vétkeseknek a jó utat.
Az alázatosakat igazságosan vezeti,
és az ő útjára tanítja az alázatosakat.

Yahuwah minden ösvénye szeretet és hűség
azoknak, akik megtartják szövetségét és intelmeit.
A te nevedért, ó Yahuwah,
bocsásd meg bűneimet, mert sok van!

Azt az embert, aki féli Yahuwah-át,
oktatja ő, hogy melyik utat válassza.
Élete boldog marad,
és utódai öröklik a földet.

Közösségben van Yahuwah az őt félőkkel,
szövetségére tanítja őket.
Szemem állandóan Yahuwah-ra néz,
mert ő szabadítja ki lábamat a csapdából.

Fordulj felém, és könyörülj rajtam,
mert magányos és nyomorult vagyok.
Enyhítsd szívem szorongását,
szorult helyzetemből szabadíts ki!

Lásd meg nyomorúságomat és gyötrődésemet,
és bocsásd meg minden vétkemet!
Nézd, mennyi ellenségem van!
Gyűlölnek kegyetlen gyűlölettel.

Tartsd meg életemet,
ments meg,
ne szégyenüljek meg,
mert hozzád menekültem!

Feddhetetlen becsület őrizzen engem,
mert benned reménykedem.
Szabadítsd ki, ó Elohim, Yiszráelt minden nyomorúságából!

Davidé.

Yahuwah, szolgáltass nekem igazságot,
mert feddhetetlenül éltem, Yahuwah-ban bíztam ingadozás nélkül!

Vizsgálj meg, Yahuwah,
és próbálj meg,
kutasd át szívemet-lelkemet!

Mert hűséged szemem előtt van,
igazságod szerint járok-kelek.
Nem ülök hitvány emberek közé,
alattomosokkal nem járok együtt.

Gyűlölöm a gonoszok társaságát,
nem ülök le a bűnösök közé.

Ártatlan vagyok, megmosom kezemet,
úgy járom körül oltárodat, Yahuwah,
hangos hálaéneket zengve,
felsorolva sok csodatettedet.

Yahuwah, szeretem házadat, ahol laksz,
dicsőséged lakóhelyét.

Ne ragadd el lelkemet a vétkesekkel,
életemet a vérontókkal együtt,
akiknek a keze tele van gyalázattal,
jobbjuk megvesztegetéssel.

Hiszen én feddhetetlenül élek,
válts meg,
és könyörülj rajtam!

Lábam biztos talajon áll,
áldom Yahuwah-át a gyülekezetben.

Davidé.

Világosságom és segítségem Yahuwah,
kitől félnék?
Életemnek ereje Yahuwah,
kitől rettegnék?

Ha rám támadnak is a gonoszok,
szorongató ellenségeim,
hogy marcangoljanak engem,
majd megbotlanak, és elesnek.

Ha egy egész tábor jön is ellenem,
nem fél a szívem.
Ha háború tör is rám,
én akkor is bizakodom.

Egy dolgot kérek Yahuwah-tól,
azért esedezem:
hogy Yahuwah házában lakhassam egész életemben;
láthassam, milyen jóságos Yahuwah,
és gyönyörködhessem templomában.

Megóv engem sátrában a veszedelem napján.
Elrejt sátra mélyén,
magas kősziklára helyez engem.

Így hát fölemelt fővel állok ellenségeim között,
ezért örvendezve mutatok be áldozatot Yahuwah sátrában,
és éneket zengek Yahuwah-nak.

Halld meg, Yahuwah, hívó hangomat!
Könyörülj rajtam, hallgass meg!

Ha ezt mondod:
„Járuljatok színem elé!” –
szívem így válaszol:
„Színed elé járok, Yahuwah!”

Ne rejtsd el előlem orcádat,
ne utasítsd el haragosan szolgádat!
Te vagy az én segítségem,
ne vess el, ne hagyj el,
szabadító Elohim-om!

Ha apám, anyám elhagyna is,
Yahuwah magához fogad engem.

Yahuwah, taníts meg utadra,
vezess a helyes ösvényen,
mert ellenségeim vannak!

Ne dobj oda ellenségeim indulatának,
mert hamis tanúk támadtak rám,
bosszút lihegnek.

De én hiszem,
hogy még meglátom Yahuwah jóságát
az élők földjén.

Reménykedj Yahuwah-ban,
légy erős és bátor szívű,
reménykedj Yahuwah-ban!

Davidé.

Téged hívlak, Yahuwah, kősziklám,
ne fordulj el tőlem némán!
Mert ha némán elfordulsz,
hasonló leszek a sírba roskadókhoz.

Halld meg esedező hangomat,
amikor segítségért kiáltok,
kezemet fölemelve
szent templomod felé.

Ne sorolj a bűnösök és gonosztevők közé,
akik békésen beszélnek embertársaikkal,
de rossz szándék van a szívükben.

Fizess meg nekik tetteik szerint,
gonosz cselekedeteik szerint!
Kezük munkája szerint fizess meg nekik,
torold meg rajtuk, amit elkövettek!

Mivel nem figyelnek Yahuwah tetteire,
sem kezének munkájára,
lerombolja, nem építi őket.

Áldott Yahuwah,
mert meghallgatta esedező hangomat.

Erőm és pajzsom Yahuwah,
benne bízik szívem.
Ő megsegített, ezért vidám a szívem,
és énekelve adok neki hálát.

Yahuwah az ő népének erőssége,
felkentjének megsegítő ereje.

Segítsd meg népedet,
áldd meg örökségedet,
légy pásztora,
és gondozd örökké!

David zsoltára.

Magasztaljátok Yahuwah-át, ti mennyei lények,
magasztaljátok Yahuwah dicsőségét és hatalmát!
Magasztaljátok Yahuwah dicső nevét,
boruljatok le Yahuwah előtt szent öltözetben!

Yahuwah hangja zeng a vizek fölött,
mennydörög a dicsőséges Elohim,
Yahuwah, a nagy vizek fölött.

Yahuwah hangja hatalmas,
Yahuwah hangja fenséges.

Yahuwah hangja cédrusokat tördel,
összetöri Yahuwah a Libánon cédrusait.
A Libánon ugrál miatta, mint egy borjú,
és a Szirjón, mint egy bivalyborjú.

Yahuwah hangjára lángok törnek elő.
Yahuwah hangja megremegteti a pusztát,
megremegteti Yahuwah Kádés pusztáját.
Yahuwah hangja megriasztja a szarvasokat,
letarolja az erdőket.

Templomában mindenki őt dicsőíti.
Yahuwah trónol az áradat fölött,
ott trónol Yahuwah, az örökkévaló király.
Yahuwah erőt ad népének,
Yahuwah megáldja népét békességgel.

Zsoltár, templomszentelési ének. Davidé.

Magasztallak, Yahuwah, mert megmentettél.
Nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek bajomon.
Yahuwah, Elohim-om, hozzád kiáltottam,
és meggyógyítottál engem. Yahuwah,
kihoztál engem a holtak hazájából,
életben tartottál, nem roskadtam a sírba.

Zengjetek Yahuwah-nak, ti hívei,
magasztaljátok szent nevét!
Mert csak egy pillanatig tart haragja,
de egész életen át a kegyelme.
Este szállást vesz a sírás,
reggelre itt az ujjongás.

Míg jó dolgom volt, azt gondoltam:
Nem tántorodom meg soha. Yahuwah,
kegyelmedből hatalmas hegyre állítottál.
De ha elrejtetted orcádat, én megrettentem.

Hozzád kiáltok, Yahuwah!
Így esedezem Yahuwah-hoz:
Mit használ neked a vérem,
ha leszállok a sírgödörbe?
Hálát ad-e neked, aki porrá lett,
hirdeti-e hűségedet?

Hallgass meg, Yahuwah, kegyelmesen,
légy segítségemre, Yahuwah!
Gyászomat örömre fordítottad,
leoldoztad gyászruhámat, és örömbe öltöztettél.

Ezért szüntelen zeng neked a szívem,
örökké magasztallak, Yahuwah, Elohim-om!

A karmesternek: David zsoltára.

Hozzád menekülök, Yahuwah,
ne szégyenüljek meg soha!

Ments meg engem irgalmasan!

Fordítsd felém füledet,
siess,
ments meg engem!

Légy erős kősziklám,
erős váram,
segíts rajtam!

Mert te vagy az én sziklaváram;
vezess,
és terelgess engem nevedért!

Szabadíts ki a hálóból,
amelyet titkon vetettek nekem,
mert te vagy az erősségem.

Kezedre bízom lelkemet,
te váltasz meg engem, Yahuwah,
igElohim!

Gyűlölöm a hazug bálványok híveit,
mert én csak Yahuwah-ban bízom.

Ujjongva örülök hűségednek,
mert látod nyomorúságomat,
ismered lelkem szorongásait.

Nem adtál ellenség kezébe,
hanem tágas térre állítottad lábamat.

Légy kegyelmes, Yahuwah,
mert bajban vagyok,
szemem elhomályosodott a bánattól,
odavan testem-lelkem.

A gond miatt vége lesz életemnek,
a sóhajtozás miatt esztendeimnek.

Bűnöm miatt megrokkant az erőm,
csontjaim sorvadoznak.

Minden ellenségem gyaláz engem,
szomszédaim félnek,
ismerőseim megrettennek,
ha látnak az utcán,
elfutnak előlem.

Elfelejtettek,
mintha meghaltam volna,
olyan lettem,
mint egy kallódó tárgy.

Mert hallom sokak suttogását:
Iszonyú baj van vele!

Rólam tanácskoznak egymás közt,
el akarják venni az életemet.

De én bízom benned, Yahuwah,
vallom: Te vagy Elohim-om!

Kezedben van sorsom,
ments meg ellenségeim
és üldözőim kezéből!

Ragyogjon rá orcád szolgádra,
segíts rajtam hűségesen!

Yahuwah,
ne szégyenüljek meg,
ha hívlak téged!

Szégyenüljenek meg a bűnösök,
tűnjenek el a holtak hazájában!

Némuljanak el a hazug ajkak,
amelyek kihívóan, gőgösen
és megvetően beszélnek az igazról!

Milyen nagy a te jóságod,
melyet a téged félőknek tartogatsz!

Ebben részesíted a hozzád menekülőket
minden ember szeme láttára.

Jól elrejted őket magadnál
az emberek áskálódása elől.

Megőrzöd őket sátradban
a perlekedő nyelvektől.

Áldott Yahuwah,
aki csodálatos hűséggel bánt velem
az ostromlott városban!

Én már azt gondoltam ijedtemben,
hogy eltaszítottál magadtól.

De te meghallgattad könyörgő szavamat,
amikor hozzád kiáltottam segítségért.

Szeressétek Yahuwah-át,
ti hívei mind!

Az állhatatosokat megtartja Yahuwah,
de kamatostul megfizet a gőgösöknek.

Legyetek erősek
és bátor szívűek mind,
akik Yahuwah-ban reménykedtek!

David tanítókölteménye.

Boldog,
akinek hűtlensége megbocsáttatott,
vétke eltöröltetett.

Boldog az az ember,
akinek Yahuwah
nem rója fel bűnét,
és nincs lelkében álnokság.

Míg hallgattam,
kiszáradtak csontjaim,
egész nap jajgatnom kellett.

Mert éjjel-nappal rám nehezedett kezed,
erőm ellankadt,
mint a nyári hőségben.
(Szela.)

Megvallottam neked vétkemet,
bűnömet nem takargattam.

Elhatároztam,
hogy bevallom hűtlenségemet Yahuwah-nak,
és te megbocsátottad bűnömet,
amit vétettem.
(Szela.)

Ezért hozzád imádkozzék minden hívő,
amíg megtalálhat.

Ha nagy vizek áradnak is,
nem érik el őt.

Te vagy az oltalmam,
megóvsz a bajtól,
körülveszel a szabadulás örömével.
(Szela.)

Bölccsé teszlek,
és megtanítalak,
melyik úton kell járnod.

Tanácsot adok,
rajtad lesz a szemem.

Ne legyetek olyan oktalanok,
mint a ló vagy az öszvér,
amelynek kantárral
és zablával kell fékezni szilajságát,
másképpen nem közelít hozzád.

Sok fájdalom éri a bűnöst,
de aki bízik Yahuwah-ban,
azt ő szeretettel veszi körül.

Örüljetek Yahuwah-nak,
ujjongjatok, ti igazak!

Vigadjatok mind,
ti igaz szívűek!

Vigadjatok Yahuwah-ban, ti igazak!
Az igaz emberekhez illik a dicséret.
Adjatok hálát Yahuwah-nak citeraszóval,
tízhúrú lanttal zengjetek neki!
Énekeljetek neki új éneket,
szépen zengjenek hangszereitek!

Mert Yahuwah igéje igaz,
mindent hűségesen cselekszik.
Szereti az igaz ítéletet, Yahuwah szeretetével tele van a föld.

Yahuwah igéje alkotta az eget,
egész seregét szájának lehelete.
Gáttal torlaszolta el a tenger vizét,
mederbe zárta hullámait.

Féljen Yahuwah-tól az egész föld,
rettegjen tőle a világ minden lakója,
mert amit ő mondott,
meglett,
és amit parancsolt,
előállott.

Semmivé teszi Yahuwah a nemzetek tervét,
meghiúsítja a népek szándékait.
De Yahuwah terve örökké megmarad,
szívének szándéka nemzedékről nemzedékre.

Boldog az a nemzet, amelynek Elohim-ja Yahuwah,
az a nép, amelyet örökségül választott.

Letekint a mennyből Yahuwah,
és lát minden embert.
Lakóhelyéből rátekint a föld minden lakójára.
Ő formálta mindnyájuk szívét,
ismeri minden tettüket.

Nem a nagy sereg segíti győzelemre a királyt,
nem a nagy erő menti meg a hőst.
Csalódik, aki lovaktól vár segítséget,
mert nagy erejük nem ment meg.

De Yahuwah szeme ügyel Elohim-félőkre,
akik szeretetében bíznak.
Megmenti őket a haláltól,
éhínség idején is megtartja életüket.

Lelkünk Yahuwah-át várja,
ő a mi segítségünk és pajzsunk.
Benne van szívünk öröme,
mert szent nevében bízunk.

Maradjon velünk, Yahuwah, szereteted,
mert mi is benned reménykedünk!

Davidé, abból az időből, amikor eszelősnek tettette magát Abimeleknél,
aki aztán elkergette, ő pedig elment.

Áldom Yahuwah-át mindenkor,
állandóan őt dicséri szám.
Yahuwah-val dicsekszik lelkem.
Hallják ezt az alázatosak,
és örülnek.
Hirdessétek velem Yahuwah nagyságát,
magasztaljuk együtt az ő nevét!

Yahuwah-hoz folyamodtam,
és ő meghallgatott,
megmentett mindattól,
amitől rettegtem.
Örömre derülnek, kik rátekintenek,
nem pirul az arcuk.
Kiáltott a nyomorult;
Yahuwah meghallgatta,
és minden bajából kiszabadította.

Yahuwah ANGYALA (Meleck) őrt áll Elohim-félők mellett,
és megmenti őket.

Érezzétek, és lássátok,
hogy jó Yahuwah!
Boldog az az ember,
aki hozzá menekül.
Féljétek Yahuwah-át, ti szentjei,
mert nem szűkölködnek Elohim-félők.
Az oroszlánok is sínylődnek,
és éheznek,
de akik Yahuwah-hoz folyamodnak,
nem nélkülözik a jót.

Jöjjetek, fiaim, hallgassatok rám,
megtanítalak benneteket Yahuwah félelmére.
Ki az az ember,
akinek tetszik az élet,
és szeretne jó napokat látni?
Vigyázz,
hogy nyelved ne szóljon rosszat,
és ajkad ne beszéljen csalárdságot!
Hagyj fel a rosszal,
és cselekedj jót,
törekedj békességre,
és kövesd azt!

Yahuwah szeme látja az igazakat,
füle meghallja kiáltásukat.
Yahuwah a gonosztevők ellen fordul,
emléküket is kiirtja a földről.
Akik Yahuwah-hoz kiáltanak,
azokat meghallgatja,
és kimenti őket minden bajból.
Közel van Yahuwah a megtört szívűekhez,
és a sebzett lelkűeket megsegíti.
Sok baj éri az igazat,
de valamennyiből kimenti Yahuwah.
Megőrzi minden csontját,
egy sem törik el közülük.
Halálos veszedelem éri utol a bűnöst,
megbűnhődnek, akik gyűlölik az igazat.
Yahuwah megváltja szolgái életét,
és nem kell bűnhődnie senkinek,
aki hozzá menekül.

Davidé.
Perelj, Yahuwah, a velem perlőkkel,
harcolj az ellenem harcolókkal!
Ragadj pajzsot, vértet,
és siess segítségemre!
Végy elő lándzsát, csatabárdot üldözőim ellen!
Szólj így hozzám: Én megsegítlek téged!

Érje szégyen és gyalázat azokat,
akik életemre törnek!
Hátráljanak meg, és piruljanak,
akik rosszat terveznek ellenem!
Legyenek olyanok, mint a szélhordta polyva.
Yahuwah ANGYALA (Meleck) szórja szét őket!
Legyen útjuk sötét és síkos,
Yahuwah ANGYALA (Meleck) üldözze őket!
Mert ok nélkül vetették ki rám hálójukat,
ok nélkül ástak vermet nekem.
Érje őket váratlan veszedelem,
fogja meg őket a háló, amelyet kivetettek,
ők maguk essenek gödörbe!

Én pedig ujjongok Yahuwah-nak,
és örvendezek szabadításának.
Minden porcikám ezt mondja:
Ki volna hozzád fogható, Yahuwah?
Mert megmented a nyomorultat az erőszakostól,
a nyomorultat és szegényt a fosztogatótól.

Hamis tanúk állnak elő,
olyanról faggatnak, amiről nem tudok.
Rosszal fizetnek a jóért,
életemre törnek.
Pedig ha ők betegek voltak,
én zsákruhát öltöttem,
böjttel gyötörtem magamat,
újra meg újra szívből imádkoztam.
Úgy jártam-keltem,
mintha barátomról, testvéremről lett volna szó,
mély bánatba merültem,
mint aki anyját gyászolja.

De mikor én meginogtam,
örömükben összegyűltek.
Összegyűltek körülöttem mint idegenek és ismeretlenek,
szitkozódnak szünet nélkül.
Elvetemülten gúnyolódnak,
acsarkodnak ellenem.

Yahuwah, meddig nézed el ezt?
Ments meg engem az ordítozóktól,
életemet az oroszlánoktól!
Magasztallak a nagy gyülekezetben,
hatalmas nép között dicsérlek.

Ne engedd,
hogy kinevessenek hazug ellenségeim,
és összekacsinthassanak,
akik ok nélkül gyűlölnek.
Mert nem jó szándékkal beszélnek,
csalárd dolgokat terveznek
azok ellen,
akik szelíden élnek a földön.

Feltátották rám szájukat,
hahotázva mondják rólam:
Saját szemünkkel láttunk!
Láttad mindezt, Yahuwah!
Ne hallgass, Yahuwah,
ne légy távol tőlem!
Serkenj fel, ébredj,
tégy igazságot peremben,
Yahuwah, Elohim-om!
Ítélj meg igazságod szerint,
Yahuwah, Elohim-om,
ne engedd,
hogy kinevessenek!

Ne mondhassák magukban:
Ez az, ezt akartuk!
Ne mondhassák:
Végeztünk vele!

Szégyenkezve piruljon mindenki,
aki örül bajomnak!
Szégyen és gyalázat borítsa azokat,
akik dölyfösek velem szemben!
Ujjongjanak, örüljenek,
akik igazamat kívánják!
Beszéljék mindenkor,
hogy nagy Yahuwah,
aki szolgája javát akarja.

Nyelvem hirdeti igazságodat
és dicséretedet minden nap.

A karmesternek: Yahuwah szolgájáé, Davidé.

A bűnös ember szíve mélyén ott suttog a bűn.
Nem számít neki Elohim-félelem,
sőt azzal hízeleg magának,
hogy bűnével gyűlöletet tud szítani.
Szája rontást és csalárdságot beszél,
nem akar okos és jó lenni.
Rontást eszel ki ágyában,
nem a jó úton jár,
nem veti meg a rosszat.

Yahuwah, szereteted az égig ér,
hűséged a fellegekig.
Igazságod olyan, mint a hatalmas hegyek,
ítéleteid, mint a nagy mélység,
embert és állatot megtartasz, Yahuwah.
Mily drága a te szereteted, Elohim-om!
Szárnyad árnyékába menekülnek az emberek.
Dúslakodnak házad bőségében,
örömöt árasztasz rájuk, mint patakot.
Mert nálad van az élet forrása,
a te világosságod által látunk világosságot.
Maradj hűséges a téged szeretőkhöz,
igazságos a tiszta szívűekhez.
Ne taposson rám a gőgösök lába,
ne tegyen bujdosóvá a bűnösök keze!
Majd elbuknak a gonosztevők,
elterülnek, nem tudnak fölkelni.

Davidé.

Ne indulj haragra a gonoszok miatt,
ne irigykedj a cselszövőkre!

Mert hamar elhervadnak, mint a fű,
elfonnyadnak, mint a zöld növények.

Bízzál Yahuwah-ban,
és tégy jót,
akkor az országban lakhatsz,
és biztonságban élhetsz.

Gyönyörködj Yahuwah-ban,
és megadja szíved kéréseit!

Hagyd Yahuwah-ra utadat,
bízzál benne,
mert ő munkálkodik:
világossá teszi igazságodat,
jogodra fényt derít.

Légy csendben,
és várj Yahuwah-ra!
Ne indulj fel,
ha az alattomos embernek szerencsés az útja!

Tégy le a haragról,
hagyd a heveskedést,
ne légy indulatos,
mert az csak rosszra visz!

Mert a gonoszok kipusztulnak,
de akik Yahuwah-ban reménykednek,
azok öröklik a földet.

Egy kis idő még,
és nem lesz meg a bűnös,
körülnézel,
de nyomát sem találod.

Az alázatosak öröklik a földet,
és teljes békességet élveznek.

Ármánykodik a bűnös az igaz ellen,
és acsarkodik ellene.

Yahuwah nevet rajta,
mert látja,
hogy eljön majd a napja.

Kardot rántanak a bűnösök,
kifeszítik íjukat,
hogy elejtsék a nyomorultat és a szegényt,
levágják az egyenes úton járókat.

De kardjuk saját szívüket járja át,
és íjaik összetörnek.

Többet ér a kevés az igaznak,
mint a gazdagság a sok bűnösnek.

Mert a bűnösök karja összetörik,
de az igazakat támogatja Yahuwah.

Ismeri Yahuwah a feddhetetlenek életét,
és örökségük megmarad örökké.

Nem szégyenülnek meg a gonosz időben sem,
jóllaknak az éhínség napjaiban is.

David zsoltára. Emlékeztetőül.

Yahuwah, ne feddj meg felindulásodban,
ne ostorozz lángoló haragodban!

Mert nyilaid belém hatoltak,
és rám nehezedett kezed.

Nincs ép hely testemen sújtó haragod miatt,
nincs sértetlen csontom vétkem miatt.

Mert bűneim összecsaptak fejem fölött,
súlyos teherként nehezednek rám.

Megbűzhödtek,
elgennyesedtek sebeim oktalanságom miatt.

Elcsüggedtem,
meggörnyedtem nagyon,
úgy járkálok egész nap,
mint aki gyászol.

Derekam égő fájdalommal van tele,
nincs ép hely testemen.

Kimerültem,
végképp összetörtem,
szívem gyötrelmében kiáltozom.

Yahuwah,
előtted van minden kívánságom,
nincs rejtve előtted sóhajtásom.

Szívem hevesen dobog,
erőm elhagyott,
szemem világa sincs már velem.

Szeretteim és barátaim félreállnak,
mert csapás ért,
rokonaim is elhúzódnak tőlem.

Tőrt vetettek, akik életemre törnek,
akik vesztemet akarják,
arról beszélnek,
hogyan ártsanak nekem,
és csalárd terveken gondolkoznak mindennap.

De én meg sem hallom,
mintha süket volnék,
olyan vagyok,
mint egy néma,
aki nem nyitja ki száját.

Olyan vagyok,
mint aki nem hall,
és szájában nincs ellenvetés.

Mert benned reménykedem, Yahuwah,
te majd megfelelsz nekik,
Yahuwah, Elohim-om!

Bárcsak ne nevetnének rajtam,
ha lábam meginog
– gondoltam –,
ne lennének dölyfösek velem szemben!

Hiszen már közel vagyok az eleséshez,
szüntelenül gyötör a fájdalom.

Bizony, megvallom bűnömet,
bánkódom vétkeim miatt.

De ellenségeim életerősek,
sokan vannak,
akik ok nélkül gyűlölnek.

Rosszal fizetnek nekem a jóért,
rám támadnak,
pedig én jóra törekszem.

Ne hagyj el engem,
Yahuwah, Elohim-om,
ne légy távol tőlem!

Siess segítségemre, Yahuwah,
szabadítóm!

A karmesternek, Yedutunnak: David zsoltára.

Ezt határoztam: vigyázok szavaimra,
hogy ne vétkezzem nyelvemmel,
megzabolázom számat,
ha gonosz ember kerül elém.

Néma voltam,
szótalan,
hallgattam,
de ez nem volt jó,
fájdalmam kiújult.

Szívem fölhevült bennem,
míg sóhajtoztam,
lángra lobbantam,
nyelvemmel beszélni kezdtem:

Add tudtomra, Yahuwah, életem végét,
meddig tart napjaim sora,
hadd tudjam meg, milyen mulandó vagyok!

Íme, arasznyivá tetted napjaimat,
életem ideje semmiség előtted.
Mint egy lehelet, annyit ér minden ember, aki él.
(Szela.)

Árnyékként jár-kel itt az ember,
bizony hiába vesződik.
Gyűjtöget,
de nem tudja,
ki fogja hasznát venni.

Így hát mit várhatok, Yahuwah?
Egyedül benned reménykedem!

Ments meg az ellenem vétőktől,
ne engedd,
hogy a bolondok gyalázzanak!

Néma maradok,
nem nyitom ki számat,
hiszen te munkálkodsz.

Vedd le rólam csapásodat,
elpusztulok sújtó kezed alatt!

A bűn miatt büntetéssel fenyíted az embert,
tönkreteszed szépségét, mint a moly.
Mint egy lehelet, annyit ér minden ember.
(Szela.)

Hallgasd meg imádságomat, Yahuwah,
figyelj segélykiáltásomra!

Könnyeim láttán ne légy néma,
mert jövevény vagyok nálad,
zsellér, mint minden ősöm.

Ne nézz rám haraggal,
hadd viduljak föl,
mielőtt elmegyek,
és nem leszek többé.

A karmesternek: David zsoltára.

Várva vártam Yahuwah-át,
és ő lehajolt hozzám,
meghallotta kiáltásomat.

Kiemelt a pusztulás verméből,
a sárból és iszapból.

Sziklára állította lábamat,
biztossá tette lépteimet.

Új éneket adott a számba, Elohim-unknak dicséretét.

Sokan látják ezt,
félik Yahuwah-át,
és bíznak benne.

Boldog ember az,
aki az Yahuwah-ba veti bizodalmát,
nem igazodik a kevélyekhez
és az elvetemült hazugokhoz.

Yahuwah, Elohim-om!
Sok csodás tervet vittél véghez értünk,
nincs hozzád fogható.

Szeretném hirdetni és elmondani,
de több annál,
amit fel tudnék sorolni.

Véresáldozatban és ételáldozatban nem telik kedved:
nyitott fület adtál nekem.

Égőáldozatot és vétekáldozatot nem kívánsz.
Akkor így szóltam:

Íme, megjelentem,
a könyvtekercsben írva van rólam.

Abban telik kedvem, Elohim-om,
hogy akaratodat teljesítsem,
törvényed szívemben van.

Hirdetem igazságodat a nagy gyülekezetben,
és nem zárom be számat,
jól tudod, Yahuwah!

Igazságodat nem rejtegetem szívem mélyén,
hanem beszélek hűségedről és szabadításodról.

Nem titkolom el szeretetedet és hűségedet
a nagy gyülekezet előtt.

Yahuwah,
ne vond meg tőlem irgalmadat,
szereteted és hűséged őrizzen szüntelen!

Mert annyi baj vett engem körül,
hogy megszámlálni sem lehet.

Bűneim büntetése utolért engem,
áttekinteni sem tudom őket,
számosabbak hajam szálainál,
és a szívem is elhagyott engem.

Légy kegyelmes, Yahuwah,
és ments meg, Yahuwah,
siess segítségemre!

Szégyenkezzen, piruljon mindenki,
aki életemet el akarja venni!

Riadjanak vissza,
és érje gyalázat azokat,
akik bajomban gyönyörködnek!

Rettegjenek szégyenükben,
akik hahotázva beszélnek rólam!

Örüljenek,
és örvendezzenek benned mindazok,
akik téged keresnek.

Akik szabadításodra vágyódnak,
hadd mondhassák mindig,
hogy nagy Yahuwah!

Én nyomorult és szegény vagyok,
de gondol rám az Úr.

Te vagy segítségem és megmentőm, Elohim-om,
ne késlekedj!

A karmesternek: David zsoltára.

Boldog az,
akinek gondja van a nincstelenre,
ha bajba kerül,
megmenti Yahuwah.

Yahuwah megőrzi,
és életben tartja,
boldog lesz a földön;
nem engedi át ellenségei dühének.

Yahuwah enyhülést ad betegágyán,
jobbulást ad neki,
valahányszor betegen fekszik.

Ezt mondom: Yahuwah,
légy kegyelmes hozzám!
Gyógyíts meg engem,
mert vétkeztem ellened!

Ellenségeim rosszat mondanak rólam:
Mikor hal már meg,
mikor vész ki a neve?

Aki eljön meglátogatni,
hiábavalóságot beszél,
szívében összegyűjt minden rosszat,
azután kimegy az utcára,
és kibeszéli.

Mindazok, akik gyűlölnek,
egymás közt sugdolóznak,
és rosszat gondolnak rólam:

Gyógyíthatatlan betegség támadta meg,
nem kel föl többé onnan,
ahol fekszik!

Még a legjobb barátom is,
akiben megbíztam,
aki velem együtt evett,
az is ellenem támadt.

De te, Yahuwah,
légy kegyelmes,
segíts fel engem,
hadd fizessek meg nekik!

Abból tudom meg, hogy kedvelsz,
ha nem ujjonghat rajtam ellenségem,
engem pedig megtartasz,
mert feddhetetlen vagyok,
és színed elé állítasz örökre.

Áldott Yahuwah, Yiszráel Elohim-ja
öröktől fogva mindörökké.

Ámen, ámen.

A karmesternek: Korach fiainak tanítókölteménye.

Ahogyan a szarvas kívánkozik a folyóvízhez,
úgy kívánkozik a lelkem hozzád, Elohim-om!

Elohim után szomjazik lelkem,
az élő Elohim után:
Mikor mehetek el,
hogy megjelenjek Elohim előtt?

Könnyem lett a kenyerem éjjel és nappal,
mert egész nap ezt mondogatják nekem:
Hol van a te Elohim-od?

Kiöntöm lelkemet,
és arra emlékezem,
hogy milyen tömeggel vonultam,
és hogyan vezettem Elohim házához
hangos ujjongással és hálaénekkel
az ünneplő sokaságot.

Miért csüggedsz el, lelkem,
miért háborogsz bennem?
Bízzál Elohim-ban,
mert még hálát adok neki
az ő szabadításáért!

Elohim-om,
elcsügged a lelkem,
azért terád gondolok a Yordan földjéről
és a Hermónról,
a Micár hegyéről.

Örvény örvénynek kiált
zuhatagjaid hangjában,
minden habod és hullámod
átcsapott fölöttem.

Nappal szeretetét rendeli mellém,
éjjel éneket ad számba Yahuwah;
imádságot életem Elohim-jához.

Ezt mondom Elohim-omnak,
kőszálamnak:
Miért feledkeztél el rólam?
Miért kell gyászban járnom,
miért gyötör az ellenség?

Mintha csontjaimat tördelnék,
amikor gyaláznak ellenfeleim,
mert egész nap ezt mondogatják nekem:
Hol van a te Elohim-od?

Miért csüggedsz el, lelkem,
miért háborogsz bennem?
Bízzál Elohim-ban,
mert még hálát adok neki,
szabadító Elohim-omnak!

Szolgáltass nekem igazságot, Elohim-om,
és pereld peremet a hűtlen néppel szemben!
Az alattomos és álnok emberektől
ments meg engem!

Hiszen te vagy oltalmazó Elohim-om,
miért taszítottál el engem?
Miért kell gyászban járnom,
miért gyötör az ellenség?

Küldd el világosságodat és igazságodat:
azok vezessenek engem!
Vigyenek el szent hegyedre
és hajlékaidba,
hogy eljussak Elohim oltárához, Elohim-hoz,
akinek ujjongva örülök.

Hadd magasztaljalak hárfával, Elohim,
én Elohim-om!

Miért csüggedsz el, lelkem,
és miért háborogsz bennem?
Bízzál Elohim-ban,
mert még hálát adok neki,
szabadító Elohim-omnak!

A karmesternek: Korach fiainak tanítókölteménye.

Elohim, saját fülünkkel hallottuk,
elbeszélték nekünk apáink,
mit vittél véghez napjaikban,
a régi időkben.

Kezeddel népeket űztél el,
őket pedig a helyükre plántáltad.
Nemzeteket zúztál össze,
őket pedig a helyükre küldted.

Mert nem a maguk fegyverével vették birtokba az országot,
és nem a saját karjuk segítette meg őket,
hanem a te jobbod és a te karod,
a te orcád világossága,
mert kedvelted őket.

Te vagy királyom, ó Elohim!
Parancsodra megszabadul Yaakov.

Általad verjük le ellenségeinket,
neved segítségével tiporjuk el támadóinkat.

Mert én nem az íjamban bízom,
nem a fegyverem segít meg engem.

Te segítesz meg ellenségeinkkel szemben,
gyűlölőinket te szégyeníted meg.

Elohim-ot dicsérjük mindennap,
neved magasztaljuk örökké.

(Szela.)

Mégis elvetettél,
megszégyenítettél minket,
nem vonultál ki seregeinkkel.

Megfutamítottál az ellenség előtt,
gyűlölőink kifosztottak bennünket.

Odadobtál minket, mint vágójuhokat,
és szétszórtál a népek közé.

Potom Aharon adtad el népedet,
nem szabtál magas vételárat érte.

Gyalázatossá tettél szomszédaink előtt,
gúnyol és csúfol környezetünk.

Szóbeszéd tárgyává tettél a népek között,
fejüket csóválják miattunk a nemzetek.

Minden nap szidalmaznak engem,
szégyen borítja arcomat
a gyalázók és a káromlók szava miatt,
az ellenség és a bosszúálló miatt.

Bár mindez ránk szakadt,
nem feledtünk el téged,
nem szegtük meg szövetségedet.

Szívünk nem szakadt el tőled,
lépteink sem tértek le ösvényedről.

Pedig a sakálok tanyájára űztél minket,
és a halál árnyékát borítottad ránk.

Ha elfeledtük volna Elohim-unk nevét,
és idegen elohimhozhoz emeltük volna fel kezünket,
nem vette volna-e észre Elohim?

Hiszen ő ismeri a szívnek titkait.

Miattad gyilkolnak minket naponta,
vágójuhoknak tekintenek.

Serkenj fel!
Miért alszol, Yahuwah?

Ébredj föl,
ne taszíts el végképp!

Miért rejted el orcádat,
miért felejted el nyomorúságunkat
és ínségünket?

Lelkünk a porba hanyatlott,
testünk a földhöz tapadt.

Siess segítségünkre!
Válts meg minket irgalmadból!

A karmesternek: „A liliomok” kezdetű ének dallamára.

Korach fiainak tanítókölteménye.
A szeretet éneke.

Szívem zsong a szép szavaktól,
művemet a királynak mondom el,
nyelvem gyors, mint az írnok tolla.

Legszebb vagy az emberek közt,
kedves szavak áradnak ajkadról,
meg is áld Elohim örökre!

Kösd derekadra kardodat, te hős,
ölts pompás díszruhát!

E díszedben járj sikerrel az igaz ügyért,
az igazság védelmében!

Jobbod félelmetes dolgokra tanítson!

Nyilaid hegyesek,
átjárják a király ellenségeinek szívét,
népek kerülnek hatalmadba.

Trónod Elohim-tól való,
mindörökké megmarad,
királyi pálcád igazság pálcája.

Szereted az igazságot,
gyűlölöd a gonoszságot,
ezért kent föl téged társaid közül Elohim,
a te Elohim-od öröm olajával.

Mirha, aloé, kasszia illata árad minden öltözetedből,
elefántcsont palotákból hárfák vidámítanak.

Királylányok viselik ékszereidet,
jobbod felől a királyné áll ófíri arannyal ékesítve.

Halld csak, leány,
nézz, és figyelj ide!

Feledd el népedet
és atyádnak házát!

Szépségedet a király kívánja,
mert ő a te urad,
borulj le előtte!

Tírusz leánya!
A nép gazdagai ajándékkal hízelegnek neked.

Csupa dísz a királylány odabent,
arannyal van átszőve ruhája.

Hímzett ruhákban vezetik a királyhoz,
szüzek, barátnői követik,
így vonulnak hozzád.

Ujjongó örömmel vezetik őket,
úgy vonulnak be a királyi palotába.

Őseid helyébe fiaid lépnek,
akiket fejedelmekké teszel az egész földön.

Hirdetem nevedet minden nemzedéknek.
Ezért magasztalnak majd a népek örökkön örökké.

A karmesternek: Korach fiaié. Ének magas hangra.

Elohim a mi oltalmunk és erősségünk,
mindig biztos segítség a nyomorúságban.

Azért nem félünk, ha megindul is a föld,
és hegyek omlanak a tenger mélyébe;
ha háborognak és tajtékoznak is vizei,
és tombolásától megrendülnek a hegyek.
(Szela.)

Egy folyam ágai örvendeztetik Elohim városát,
A Felségesnek szent hajlékait.

Elohim van benne,
nem inog meg,
megsegíti Elohim reggelre kelve.

Népek háborognak, országok inognak,
ha Yahuwah mennydörög,
megretten a föld.

A Seregek Yahuwah-ja velünk van,
Yaakov Elohim-ja a mi várunk.
(Szela.)

Jöjjetek, lássátok Yahuwah tetteit,
aki bámulatos dolgokat művel a földön.

Háborúkat szüntet meg a föld kerekségén,
íjat tör össze,
lándzsát tördel szét,
harci kocsikat éget el.

Csendesedjetek el,
és tudjátok meg,
hogy én vagyok Elohim!

Magasztalnak a népek,
magasztal a föld.

A Seregek Yahuwah-ja velünk van,
Yaakov Elohim-ja a mi várunk.
(Szela.)

A karmesternek: Korach fiainak zsoltára.

Ti népek, mind tapsoljatok,
harsogó hangon ujjongjatok Elohim előtt!

Mert a felséges Yahuwah félelmetes,
nagy király az egész földön.

Népeket vet alánk,
nemzeteket lábaink alá.

Kiválasztja a mi örökségünket,
Yaakov büszkeségét, akit szeret.
(Szela.)

Felvonul Elohim ujjongás közben,
kürtzengéssel jön Yahuwah.

Zengjetek Elohim-nak, zengjetek!
Zengjetek királyunknak, zengjetek!

Mert az egész föld királya Elohim,
zengjetek neki éneket!

Elohim uralkodik a népeken,
szent trónusán ül Elohim.

Összejöttek a népek előkelői Avraham Elohim-jához,
mert Elohim-é a föld minden uralkodója,
igen magasztos ő!

Ének. Korach fiainak zsoltára.

Nagy Yahuwah, méltó,
hogy dicsérjék Elohim-unk városában,
szent hegyén.

Szépen emelkedik a Tzion hegye
az egész ország örömére az északi oldalon;
a nagy király városa,
melynek palotáiban úgy ismerik Elohim-ot,
mint erős várat.

Mert a királyok szövetkeztek,
együttesen fölvonultak ellene,
de amint meglátták, megdöbbentek,
megriadtak és megfutamodtak.

Reszketés fogta el őket,
mint a vajúdó asszonyt,
mint mikor a keleti szél
összezúzza a tengerjáró hajókat.

Amiről hallottunk, azt láttuk is
a Seregek Yahuwah-jának városában,
Elohim-unk városában:
megtartja Elohim örökre.
(Szela.)

Jóságodról elmélkedünk templomodban, ó Elohim.

Nevedhez méltóan dicsérnek
a föld kerekségén,
Elohim-unk,
jobbod csupa igazság.

Örül Tzion hegye,
vigadoznak Yehuda leányai,
mert igazságot osztasz.

Járjátok körül Tziont, kerüljétek meg,
számláljátok meg tornyait!

Jól nézzétek meg bástyáit,
járjátok be palotáit,
hogy beszélhessetek róla
a jövő nemzedéknek.

A karmesternek: Korach fiainak zsoltára.

Halljátok ezt mind, ti népek,
figyeljen a világ minden lakója,
közemberek és előkelők,
gazdag és szegény egyaránt!

Bölcs dolgokat beszél majd szám,
szívem gondolatai értelmesek.

Példázatra figyel fülem,
hárfakísérettel adom elő talányomat.

Miért féljek a gonosz napokon,
ha körülvesz az alattomosok bűne,
akik vagyonukban bíznak,
és nagy gazdagságukkal dicsekszenek?

Hiszen senki sem válthatja meg magát,
nem adhat magáért váltságdíjat Elohim-nak.

Mert olyan drága az élet váltsága,
hogy végképp le kell tennie róla,
még ha örökké élne is,
és nem látná meg a sírgödröt.

Pedig meglátja! Meghalnak a bölcsek,
a bolond és ostoba is elpusztul,
és másokra hagyják vagyonukat.

Azt képzelik, hogy házuk örökké megmarad,
lakásuk nemzedékről nemzedékre,
földeket neveznek el róluk.

De a gazdag ember sem marad meg,
hasonló az állatokhoz, amelyek kimúlnak.

Ez a bolondok sorsa,
és követik őket azok,
akiknek tetszik beszédük.
(Szela.)

Mint juhok kerülnek a holtak hazájába,
a halál lesz a pásztoruk.

Alakjuk eltűnik a holtak hazájában,
nem lesz lakásuk.
Reggelre a becsületesek uralkodnak.

De Elohim engem kivált a holtak hazájából,
és magához fog venni.
(Szela.)

Ne törődj azzal, ha valaki meggazdagszik,
ha sok kincs lesz is házában.

Úgysem vihet magával semmit,
ha meghal, nem követi kincse.

Bár életében áldottnak tartja magát,
és dicsérik, hogy jól megy sora,
mégis őseinek nemzedékéhez kerül,
soha többé nem lát napvilágot.

Mert a gazdag ember sem marad meg,
hasonló az állatokhoz, amelyek kimúlnak.

Ászáf zsoltára.

A hatalmas Elohim, Yahuwah szól,
és hívja a földet napkelettől napnyugatig.

A tökéletes szépségű Tzionon
ragyogva jelenik meg Elohim.

Jön a mi Elohim-unk,
nem hallgat.

Előtte emésztő tűz,
körülötte hatalmas szélvihar.

Hívja az eget odafent,
és a földet,
mert ítélni akarja népét.

Gyűljetek hozzám, híveim,
akik áldozattal kötöttetek szövetséget velem!

Igazságát hirdesse az ég,
mert ítéletet tart Elohim.
(Szela.)

Hallgass, népem, most én beszélek! Yiszráel, most téged intelek! Elohim,
a te Elohim-od vagyok én!

Nem feddelek meg véresáldozataidért,
sem állandóan előttem levő égőáldozataidért,
de nem fogadok el házadból bikát,
sem aklaidból bakokat.

Hiszen enyém az erdő minden vadja,
és ezernyi hegynek minden állata.

Ismerem a hegyek minden madarát,
enyém a mező vadja is.

Ha éhezném, nem szólnék neked,
mert enyém a világ
és ami betölti.

Eszem-e a bikák húsát,
iszom-e a bakok vérét?

Hálaadással áldozz Elohim-nak,
és teljesítsd a Felségesnek tett fogadalmaidat!

Hívj segítségül engem a nyomorúság idején!
Én megszabadítlak,
és te dicsőítesz engem.

A bűnösnek pedig ezt mondja Elohim:
Hogy mered emlegetni rendelkezéseimet,
és szádra venni szövetségemet?

Hiszen te gyűlölöd a feddést,
és elveted igéimet!

Ha tolvajt látsz, vele cimborálsz,
és a paráznákkal tartasz.

Szádból gonosz beszéd jön ki,
nyelved csalárdságot sző.

Ahol csak vagy, testvéred ellen beszélsz,
anyád fiát is bemocskolod.

Ilyeneket csinálsz, és én hallgassak?
Azt hiszed, én is olyan vagyok, mint te?

Megfeddelek,
és mindezt szemedre vetem!

Értsétek meg ezt ti,
akik elfeledkeztek Elohim-ról,
különben elragad menthetetlenül!

Aki hálaadással áldozik,
az dicsőít engem,
és aki ilyen úton jár,
annak mutatom meg Elohim szabadítását.

A karmesternek: David zsoltára, abból az időből, mikor nála járt Nathan próféta, mert bement David Bat-Shevához.

Könyörülj rajtam kegyelmeddel, Elohim-om,
töröld el hűtlenségemet nagy irgalmaddal!

Teljesen mosd le rólam bűnömet,
és vétkemtől tisztíts meg engem!

Mert tudom, hogy hűtlen voltam,
és vétkem mindig előttem van.

Egyedül ellened vétkeztem,
azt tettem, amit rossznak látsz.

Ezért igazad van, ha szólsz,
és jogos az ítéleted.

Lásd, én bűnben születtem,
anyám vétekben fogant engem.

Te pedig a szívben levő igazságot kedveled,
és a bölcsesség titkaira tanítasz engem.

Tisztíts meg izsóppal, és tiszta leszek,
moss meg engem, és fehérebb leszek, mint a hó.

Engedd, hogy vidámságot és örömöt halljak,
és megújuljanak tagjaim, amelyeket összetörtél.

Rejtsd el orcádat vétkeim elől,
töröld el minden bűnömet!

Tiszta szívet teremts bennem, Elohim-om,
és az erős lelket újítsd meg bennem!

Ne vess el orcád elől,
szent lelkedet ne vedd el tőlem!

Vidámíts meg újra szabadításoddal,
támogass, hogy lelkem készséges legyen,

hogy taníthassam utaidra a hűtleneket,
és a vétkesek megtérjenek hozzád.

Ments meg, mert vért ontottam,
ó Elohim, szabadító Elohim-om!
És igazságodat ujjongva hirdeti nyelvem.

Nyisd meg ajkamat, Yahuwah,
és dicséretedet hirdeti szám.

Hiszen a véresáldozatot nem kedveled,
és ha égőáldozatot adnék is, nem vennéd szívesen.

Elohim előtt a töredelmes szellem a kedves áldozat.
A töredelmes és megtört szívet nem veted meg, Elohim-om!

Akkor majd kedveled a helyesen bemutatott áldozatokat,
az égőáldozatot és a teljes áldozatot.
Akkor majd áldozhatnak oltárodon bikákat.

A karmesternek: David tanítókölteménye, abból az időből, amikor az Edomi Dóég Sha’ulhoz ment,
és jelentette neki, hogy David Ahimelek házába érkezett.

Mit dicsekszel gonoszságoddal, te nagy hős?
Hiszen Elohim szeretete mindig megmarad!

Romlásomra törsz, te cselszövő!
Nyelved olyan, mint az éles borotva.

A rosszat szereted, nem a jót,
a hazugságot, nem az igaz beszédet. (Szela.)

Szeretsz bántó szavakat mondani,
álnok a nyelved.

Össze is tör téged Elohim végleg,
megragad, kiránt sátradból,
kitép gyökerestül az élők földjéből. (Szela.)

Látják ezt az igazak és félnek,
rajta meg nevetni fognak.

Ez az az ember – mondják –,
akinek nem kellett Elohim oltalma,

hanem nagy gazdagságában bízott,
és a megrontásban volt erős.

Hálát adok neked mindenkor,
mert te munkálkodsz.
Nevedben reménykedem,
mert jó vagy híveidhez.

A karmesternek: „A betegség” kezdetű ének dallamára. David tanítókölteménye.

Azt gondolja magában a bolond,
hogy nincs Elohim!
Romlottak és utálatosak tetteik,
senki sem tesz jót.

Elohim letekint a mennyből az emberekre,
hogy lássa, van-e köztük értelmes,
aki keresi Elohim-ot?

Mindnyájan elpártoltak tőle,
egyaránt megromlottak.
Senki sem tesz jót,
egyetlen ember sem.

Nem tudják a gonosztevők,
akik úgy eszik népemet,
ahogy a kenyeret eszik,
de Elohim-hoz nem kiáltanak,

hogy majd egyszer igen megrettennek,
akik addig nem rettegtek!
Mert szétszórja Elohim támadóid csontjait,
megszégyeníted őket,
mert Elohim megvetette őket.

Bárcsak eljönne a Tzionról Yiszráel szabadulása!
Amikor Elohim jóra fordítja népe sorsát,
ujjong majd Yaakov,
és örül Yiszráel.

A karmesternek: Húros hangszerre. David tanítókölteménye, abból az időből, amikor a zífiek Sha’ulhoz mentek
és ezt mondták neki: Nem tudod, hogy David nálunk rejtőzködik?

Elohim-om, segíts meg neveddel,
szolgáltass nekem igazságot hatalmaddal!

Elohim-om, hallgasd meg imádságomat,
figyelj beszédemre!

Mert idegenek támadtak rám,
erőszakos emberek törtek életemre,
akik nem törődnek Elohim-mal.
(Szela.)

De Elohim megsegít engem, Yahuwah megtartja életemet.

Szálljon a baj támadóimra,
semmisítsd meg őket igazságoddal!

Készségesen áldozok neked,
magasztalom neved, Yahuwah,
mert jó vagy.

A karmesternek: Húros hangszerre. David tanítókölteménye.

Elohim-om, figyelj imádságomra,
ne zárkózz el könyörgésem elől!
Figyelj rám, hallgass meg engem!

Bánatomban bolyongok, és sóhajtozom
az ellenség hangoskodása,
a bűnösök nyomorgatása miatt.

Mert bajt zúdítanak rám,
és haraggal támadnak rám.

Szívem vergődik keblemben,
halálos rémület fogott el.

Félelem és reszketés lepett meg,
borzongás járt át.

Ezért így szóltam:
Miért is nincs szárnyam, mint a galambnak,
hogy elrepülhetnék, és nyugton lehetnék?

Messzire bujdosnék,
a pusztában laknék.
(Szela.)

Sietve keresnék menedéket
a szélvész és a vihar elől.

Oszlasd szét őket, Yahuwah,
zavard össze nyelvüket!

Csak erőszakot és viszályt látok a városban;
ez megy éjjel-nappal falai közt,
vész és nyomor van benne.

Romlás uralkodik benne,
nem távozik tereiről a zsarnokság és a csalás.

Nem az ellenség gyaláz engem —
azt elszenvedném.
Nem gyűlölőm hatalmaskodik rajtam —
előle elrejtőzném.

Hanem te, magamfajta ember,
bizalmas jó barátom,
akivel meghitt barátságban voltam; Elohim házába együtt jártunk
a gyülekezet körében.

Törjön rájuk a halál!
Szálljanak elevenen a holtak hazájába,
mert gonoszsággal van tele lakóhelyük.

Én pedig Elohim-hoz kiáltok,
és Yahuwah megsegít engem.

Bár reggel, délben, este gondban vagyok
és sóhajtozom,
ő meghallja hangomat.

Megszabadít engem támadóimtól,
hogy békességem legyen,
bár sokan vannak ellenem.

Meghallgat Elohim,
és megalázza őket
az, aki ősidők óta trónján ül.
(Szela.)

Mert nem akarnak megváltozni,
és nem félik Elohim-ot.

Kezet emelt jóbarátjára,
és meggyalázta a szövetséget.

Szája simább a vajnál,
de veszekedésen jár az esze.

Beszéde lágyabb az olajnál,
pedig olyan, mint a kivont kard.

Vesd Yahuwah-ra terhedet,
és ő gondot visel rád!
Nem engedi sohasem, hogy ingadozzon az igaz.

Elohim-om,
te taszítod őket a sírnak mélyére.

A véreskezű és álnok emberek
az emberélet felét sem érik el.

De én benned bízom!

A karmesternek: „A messzi fák galambja” kezdetű ének dallamára.
David bizonyságtétele abból az időből, amikor a filiszteusok elfogták Gátban.

Légy kegyelmes hozzám, Elohim-om,
mert bosszút lihegnek ellenem,
szüntelenül támadnak és gyötörnek engem.

Ellenségeim szüntelenül bosszút lihegnek,
sokan támadnak rám kevélyen.

Ha félek is, benned bízom! Elohim-ban,
akinek igéjét dicsérem, Elohim-ban bízom,
nem félek, ember mit árthat nekem?!

Szüntelenül elferdítik szavaimat,
minden gondolatukkal rosszat akarnak nekem.

Összefognak, lesben állnak,
lépteimet figyelik,
mert az életemre törnek.

Megmenekülhetnek-e gazságuk ellenére?
Taszítsd el haragodban e népséget, Elohim-om!

Te számon tartod bolyongásomat.
Gyűjtsd könnyeimet tömlődbe,
legyenek benne könyvedben!

Meghátrálnak majd ellenségeim,
amikor hozzád kiáltok.
Ebből tudom meg,
hogy Elohim velem van.

Elohim-ban,
akinek igéjét dicsérem, Yahuwah-ban,
akinek igéjét dicsérem,

Elohim-ban bízom,
nem félek, ember mit árthat nekem?!

Tartozom neked, Elohim-om,
fogadalmaimmal,
megadom hálaáldozatomat.

Hiszen megmentettél engem a haláltól,
lábamat az elbukástól,
hogy járhassak Elohim színe előtt
az élet világosságában.

A karmesternek: A „Ne veszíts el” kezdetű ének dallamára.
David bizonyságtétele abból az időből, amikor Sha’ul elől a barlangba menekült.

Könyörülj, Elohim-om, könyörülj rajtam,
mert nálad keres oltalmat a lelkem!
Szárnyaid árnyékában keresek oltalmat,
míg elvonul a veszedelem.

A felséges Elohim-hoz kiáltok, Elohim-hoz, aki mellém áll.
Segítséget küld nekem a mennyből,
csúffá teszi üldözőimet.
(Szela.)

Elohim elküldi szeretetét és hűségét.

Oroszlánok között fekszem,
amelyek felfalják az embereket.
Foguk lándzsa és nyíl,
nyelvük éles kard.

Magasztaljanak téged a mennyben, Elohim-om,
dicsőítsenek az egész földön!

Hálót vetettek lábaim elé,
megalázták lelkemet.
Vermet ástak nekem,
de maguk estek bele.
(Szela.)

Kész a szívem, Elohim-om,
kész a szívem arra,
hogy énekeljek és zengedezzek!

Ébredj, lelkem,
ébredj, lant és hárfa,
hadd ébresszem a hajnalt!

Magasztallak, Yahuwah, a népek közt,
zsoltárt zengek rólad a nemzetek közt,
mert szereteted az égig ér,
hűséged a magas fellegekig.

Magasztaljanak téged a mennyben, Elohim-om,
dicsőítsenek az egész földön!

A karmesternek: A „Ne veszíts el” kezdetű ének dallamára. David bizonyságtétele.

Valóban igazat beszéltek, ti hatalmasok,
és pártatlanul ítélkeztek az emberek fölött?

Hiszen álnokságon jár az eszetek,
arra törekedtek, hogy az országban erőszakkal érvényesüljetek.

Pártütők a bűnösök, már amikor a világra jönnek,
tévelygők a hazugok, amint megszületnek.

Mérgük olyan, mint a kígyóméreg,
olyanok, mint a süket vipera,
amelynek oly tompa a füle,
hogy nem hallja a kígyóbűvölőt,
a varázslásban jártas igézőt.

Elohim-om, törd össze szájukban a fogakat!
Zúzd össze, Yahuwah, az oroszlánok állkapcsát!

Tűnjenek el, mint a szétfolyó víz!
Ha lőni akarnak, nyilaik legyenek tompák!

Járjanak úgy, mint a csiga, amely széjjelmállik,
vagy mint az elvetélt magzat, amely nem látott napvilágot.

Mielőtt tüske nőne cserjéteken,
ragadja el a forgószél, akár élő, akár elszáradt.

Örül az igaz, ha látja a megtorlást,
lába a bűnösök vérében fürdik.

Az emberek pedig ezt mondják:
Mégis van az igaznak jutalma!
Mégis van Elohim,
aki igazságot tesz a földön!

A karmesternek: A „Ne veszíts el” kezdetű ének dallamára.
David bizonyságtétele abból az időből, amikor Sha’ul embereket küldött,
hogy tartsák szemmel a házát, és öljék meg.

Ments meg ellenségeimtől, Elohim-om,
védj meg támadóimtól!

Ments meg a gonosztevőktől,
szabadíts meg a vérszomjas emberektől!

Mert ólálkodnak körülöttem,
életemre törnek a hatalmasok,
pedig se bűnöm, se vétkem,
ó Yahuwah!

Bár nincs semmi bűnöm, sietnek,
hogy rám rontsanak.
Serkenj föl, jöjj ide, láss meg!

Hiszen te vagy, Yahuwah,
a Seregek Elohim-ja,
Yiszráel Elohim-ja!

Ébredj föl, büntesd meg e népeket,
ne kegyelmezz az alávaló gonoszoknak!
(Szela.)

Esténként visszatérnek,
morognak, mint a kutyák,
csatangolnak a városban.

Szájuk tajtékzik,
ajkuk között mintha kardok volnának.
Azt gondolják, nem hallja őket senki.

De te, Yahuwah, nevetsz rajtuk,
csúffá teszed e népeket.

Te vagy az én erőm,
rád figyelek, Elohim az én erős váram.

Szeretetével jön felém Elohim-om.
Még megengedi Elohim,
hogy lássam ellenségeim vesztét.

Ne öld meg őket, hogy népem ne felejtsen!
Tedd őket bujdosókká hatalmaddal,
taszítsd el őket, Yahuwah, mi pajzsunk!

Ejtse őket csapdába gőgjük,
vétkes szájuk és ajkuk beszéde,
hiszen csupa átok és hazugság, amit beszélnek!

Végezz velük haragodban!
Végezz velük, hogy ne legyenek!
Hadd tudják meg az egész földön,
hogy Elohim uralkodik Yaakovon!
(Szela.)

Esténként visszatérnek,
morognak, mint a kutyák,
csatangolnak a városban.

Ennivaló után kóborolnak,
és ha nem laknak jól, vonítanak.

Én pedig hatalmadról énekelek,
magasztalom minden reggel hűségedet.
Mert erős váram vagy,
menedékem, mikor bajba jutok.

Te vagy az én erőm,
rólad zeng énekem.
Erős váram Elohim,
az én hűséges Elohim-om!

A karmesternek: A „Liliomok” kezdetű ének dallamára.

Intelem, David tanító bizonyságtétele abból az időből, amikor a naharaimi és a cóbai arámok ellen harcolt, Yoáv pedig visszafordult, és levágott a Sós-völgyben tizenkétezer Edomi embert.

Ó Elohim! Elvetettél, szétszórtál bennünket!
Megharagudtál ránk, állíts helyre minket!

Megrendítetted, megrepesztetted a földet.
Gyógyítsd be sebeit, mert megindult.

Szörnyű dolgokat láttattál népeddel,
bódító borral itattál minket.

De jelt adtál Elohim-félőknek,
hogy megmeneküljenek az íj elől.
(Szela.)

Segítsen jobbod,
és hallgass meg minket,
hogy megmenekülhessenek kedveltjeid!

Elohim így szólt szentélyében:
Örömmel adom örökségül Shechemet,
és kiosztom a Szukkót völgyét.

Enyém Gileád,
enyém Menasheh, Efráim sisak a fejemen, Yehuda a kormánypálcám,
Móáb pedig a mosdómedencém, Edomra teszem sarumat,
Filiszteán diadalmaskodom!

Ki visz el az erős városba,
ki vezet el engem Edomba?

Csak te, Elohim-unk,
noha elvetettél minket,
te, Elohim-unk,
bár nem jársz seregeinkkel!

Adj nekünk mégis segítséget az ellenség ellen,
mert az emberi segítség mit sem ér!
A karmesternek: A „Liliomok” kezdetű ének dallamára.
Intelem, David tanító bizonyságtétele abból az időből, amikor a naharaimi és a cóbai arámok ellen harcolt, Yoáv pedig visszafordult, és levágott a Sós-völgyben tizenkétezer Edomi embert.

Ó Elohim! Elvetettél, szétszórtál bennünket!
Megharagudtál ránk, állíts helyre minket!

Megrendítetted, megrepesztetted a földet.
Gyógyítsd be sebeit, mert megindult.

Szörnyű dolgokat láttattál népeddel,
bódító borral itattál minket.

De jelt adtál Elohim-félőknek,
hogy megmeneküljenek az íj elől.
(Szela.)

Segítsen jobbod,
és hallgass meg minket,
hogy megmenekülhessenek kedveltjeid!

Elohim így szólt szentélyében:
Örömmel adom örökségül Shechemet,
és kiosztom a Szukkót völgyét.

Enyém Gileád,
enyém Menasheh, Efráim sisak a fejemen, Yehuda a kormánypálcám,
Móáb pedig a mosdómedencém, Edomra teszem sarumat,
Filiszteán diadalmaskodom!

Ki visz el az erős városba,
ki vezet el engem Edomba?

Csak te, Elohim-unk,
noha elvetettél minket,
te, Elohim-unk,
bár nem jársz seregeinkkel!

Adj nekünk mégis segítséget az ellenség ellen,
mert az emberi segítség mit sem ér!

A karmesternek: Húros hangszerre. Davidé.

Hallgasd meg panaszomat, Elohim-om,
figyelj imádságomra!

A föld végéről kiáltok hozzád,
mert elepedt a szívem.
Vezess el engem a kősziklára,
mert az igen magas nekem!

Hiszen te vagy menedékem,
erős bástyám az ellenség ellen.

Hadd lakjam mindenkor sátradban,
hadd meneküljek szárnyad oltalmába!
(Szela.)

Mert hallottad, Elohim-om, amit megfogadtam,
a nevedet félőkkel együtt adtál nekem örökséget.

Adj napokat a király napjaihoz,
évei nemzedékekre terjednek!

Ülhessen trónján mindenkor Elohim előtt,
szeretet és hűség oltalmazza őt!

Akkor állandóan éneklek nevedről,
naponként teljesítem, amit megfogadtam.

A karmesternek, Yedutunnak: David zsoltára.

Csak Elohim-nál csendesül el lelkem,
tőle kapok segítséget.

Csak ő az én kősziklám és szabadítóm,
erős váram, nem ingadozom sokáig.

Meddig támadtok egyetlen emberre,
miért akarjátok mindnyájan megölni?
Olyan, mint a düledező fal
és a bedőlt kerítés!

Csak azon tanácskoznak,
hogyan taszítsák le a magasból.
Hazugságban telik kedvük,
szájukkal áldanak,
szívükben átkoznak.
(Szela.)

Csak Elohim-nál csendesül el lelkem,
tőle kapok reménységet.

Csak ő az én kősziklám és szabadítóm,
erős váram, nem ingadozom.

Elohim-nál van segítségem és dicsőségem,
erős sziklám és oltalmam Elohim.

Bízzatok benne mindenkor, ti népek,
öntsétek ki előtte szíveteket,
Elohim a mi oltalmunk!
(Szela.)

Csak pára az emberek élete,
hazug látszat a halandóké.
Ha mérlegre kerülnek,
a páránál is könnyebb mindegyik.

Ne bízzatok zsarolt javakban,
rablott holmival ne kérkedjetek!
Ha gyarapszik is vagyonotok,
ne bizakodjatok el!

Szólott egyszer Elohim,
és ezt a két dolgot értettem meg:
Elohim-nál van az erő;
nálad van, Yahuwah, a szeretet.
Te megfizetsz mindenkinek tettei szerint.

David zsoltára, abból az időből, amikor Yehuda pusztájában volt.

Ó Elohim, te vagy Elohim-om, hozzád vágyakozom!
Utánad szomjazik lelkem,
utánad sóvárog testem,
mint kiszikkadt, kopár, víztelen föld.

Így nézek rád a szentélyben,
hogy lássam hatalmadat és dicsőségedet.

Mert szereteted az életnél is jobb,
ajkam téged dicsőít.

Ezért téged áldalak, amíg élek,
nevedet imádva emelem föl kezem.

Mintha zsíros falatokkal laktam volna jól,
úgy ujjong az ajkam, és dicsér a szám.

Fekvőhelyemen is rád gondolok,
minden őrváltáskor rólad elmélkedem.

Mert te voltál a segítségem,
szárnyad árnyékában ujjongok.

Ragaszkodik hozzád lelkem,
jobboddal támogatsz engem.

De akik pusztulásomra törnek,
a föld mélyébe kerülnek.

Kardélre hányják őket,
sakálok eledelévé lesznek.

De a király örül Elohim előtt.
Dicséretet mondanak, akik rá esküsznek,
a hazugok szája azonban bezárul.

A karmesternek: David zsoltára.

Hallgasd meg, Elohim-om, panaszkodó szavamat!
Óvd meg életemet,
mert ellenség rettent!

Védj meg a gonoszok ármánykodásától,
a gonosztevők dühöngésétől!

Élesítik nyelvüket, mint a kardot,
sértő szavaikkal célba vesznek, mint nyilakkal.

Rejtekhelyről lövöldöznek a feddhetetlenre,
hirtelen lőnek rá,
nem félnek.

Eltökélték magukat a gonosztettre,
megbeszélik, hogy titokban tőrt vetnek.
Gondolják: Ki látja őket?

Álnokságot terveznek,
titokban tartják tervüket.
Mert kifürkészhetetlen az ember belseje és szíve.

De Elohim kilövi rájuk nyilát hirtelen,
és megsebesülnek.

Saját nyelvük buktatja el őket,
aki csak látja, fejét csóválja.

Félelem fog el minden embert,
és hirdetik Elohim tetteit,
megértik cselekedeteit.

Örülni fog Yahuwah-ban az igaz,
mert nála talált oltalmat,
dicséretet mondanak a tiszta szívűek.

A karmesternek: David zsoltáréneke.

Téged illet a dicséret, ó Elohim, a Tzionon!
Neked teljesítik a fogadalmakat.

Te hallgatod meg az imádságot,
hozzád fordul minden ember.

Erőt vettek rajtunk a bűnök,
de te megbocsátod vétkeinket.

Boldog, akit kiválasztasz,
és közeledbe engedsz,
hogy udvaraidban lakozzék.
Hadd teljünk be házad javaival,
templomod szentségével!

Félelmet keltve,
de igazságosan válaszolsz nekünk,
szabadító Elohim-unk!
Benned bízik mindenki a föld széléig
és a messzi tengereken,

aki hegyeket hoztál létre erőddel,
és hatalmat öltöttél magadra,
lecsillapítottad a tengerek zúgását,
hullámaik zúgását,
a nemzetek háborgását.

Ezért félnek jeleidtől még a föld határain lakók is.
Kelet és nyugat tájait ujjongásra indítod.

Gondoskodsz a földről,
megöntözöd,
nagyon meggazdagítod,
Elohim patakja tele van vízzel.
Gabonával látod el az embereket,
így gondoskodsz a földről.

Barázdáit megitatod,
göröngyeit elegyengeted,
záporesővel porhanyítod,
növényzetét megáldod.

Megkoronázod az évet javaiddal,
és nyomaidon bőség fakad.

Legelők sarjadnak a pusztán,
ujjongás övezi a halmokat.

Nyájak lepik el a legelőket,
a völgyeket gabona borítja,
ujjonganak és énekelnek.

A karmesternek: Zsoltárének.

Örvendj, egész föld, Elohim-nak!
Zengjétek dicső nevét,
dicsérjétek dicsőségét!

Mondjátok Elohim-nak:
Milyen félelmesek tetteid!
Nagy erőd miatt hízelegnek ellenségeid.

Az egész föld leborul előtted,
és énekel neked,
énekli neved dicséretét.
(Szela.)

Jertek és lássátok Elohim tetteit!
Félelmesek dolgai az emberek között:
Szárazfölddé változtatta a tengert,
száraz lábbal keltek át a folyón.
Ezért örüljünk neki!

Hatalmasan uralkodik mindenkor,
szemmel tartja a népeket,
hogy ne kelhessenek föl a lázadók.
(Szela.)

Áldjátok, népek, a mi Elohim-unkat,
hangosan hirdessétek dicséretét!
Ő tartott életben bennünket,
és nem engedte, hogy lábunk inogjon.

Mert megpróbáltál minket, Elohim-unk,
megtisztítottál, mint az ezüstöt.
Hálóba kerítettél minket,
nehéz terhet raktál a hátunkra.

Embert ültettél a nyakunkra,
hol tűzbe, hol vízbe jutottunk,
de kivezettél, és felüdültünk.

Áldozatokkal megyek házadba,
teljesítem fogadalmaimat,
melyeket ajkam kimondott,
és szám megígért a bajban.

Hízott állatokat mutatok be neked áldozatul,
kosokat is áldozok,
marhákat és bakokat készítek el neked.
(Szela.)

Jertek, halljátok, ti Elohim-félők mind,
hadd mondjam el, mit tett velem!
Szám hozzá kiáltott,
nyelvem őt magasztalta.

Ha álnok szándék lett volna szívemben,
nem hallgatott volna meg az Úr.

De Elohim meghallgatott,
figyelt imádságom szavára.

Áldott legyen Elohim,
mert nem utasította el imádságomat,
szeretetét nem vonta meg tőlem.

A karmesternek: Húros hangszerre. Zsoltárének.

Legyen kegyelmes hozzánk Elohim,
áldjon meg bennünket,
és ragyogtassa ránk orcáját!
(Szela.)

Ismerjék meg utadat a földön,
szabadításodat a népek között!

Magasztaljanak a népek, ó Elohim,
magasztaljon minden nép!

Örüljenek, ujjongjanak a nemzetek,
mert pártatlanul ítéled a népeket,
és vezeted a nemzeteket a földön.
(Szela.)

Magasztaljanak a népek, ó Elohim,
magasztaljon minden nép!

Meghozta termését a föld,
megáld bennünket Elohim-unk, Elohim.

Megáld bennünket Elohim,
féljék őt mindenütt a földön!

A karmesternek: David zsoltáréneke.

Fölkel Elohim!
Szétszóródnak ellenségei,
elfutnak előle gyűlölői.
Ahogyan a füst eloszlik, ha ráfújnak,
ahogyan a viasz megolvad a tűztől,
úgy pusztulnak el a bűnösök Elohim színe előtt.

De az igazak örülnek, vigadnak;
Elohim színe előtt vígan örvendeznek.
Énekeljetek Elohim-nak,
zengjetek nevének!
Készítsetek utat a pusztában száguldónak!
Yahuwah az ő neve,
vigadjatok színe előtt!

Árváknak atyja,
özvegyek védője Elohim,
szent hajlékában.
Elohim hazahozza az elhagyottakat,
kihozza a foglyokat boldog életre,
csak a lázadók maradnak sivár helyen.

Ó Elohim, amikor elindultál néped előtt,
amikor vonultál a sivatagban,
(Szela)
rengett a föld, csepegett az ég is Elohim színe előtt,
még a Színáj is, Elohim-nak,
Yiszráel Elohim-jának színe előtt.

Bőven adtál esőt örökségedre, ó Elohim,
és a fáradtat megerősítetted.
Ott lakik nyájad,
és jóvoltodból gondoskodsz a nyomorultról, Elohim-om!

Yahuwah ezt a kijelentést adja
az örömhírt vivő nők nagy seregének:
A seregek királyai hanyatt-homlok menekülnek,
a palota terén pedig zsákmányt osztanak.
Ha a felszerelést őrzitek is,
ezüstszárnyú galambot kaptok,
aranyos zöld tollakkal.

Amikor El-Sháddáj szétszórja a királyokat,
fehér lesz a Calmón, mint a hó.
Elohimok hegye a Básán-hegy,
sokcsúcsú hegy a Básán-hegy.

Miért néztek irigyen, ti sokcsúcsú hegyek
arra a hegyre,
amelyet Elohim lakóhelyéül választott?
Ott is lakik Yahuwah örökre!

Elohim-nak harci kocsija számtalan, sok ezer,
ezekkel jön Yahuwah a Színájról szentélyébe.
Fölmentél a magas hegyre,
foglyokat ejtettél,
embereket kaptál ajándékul, mégpedig lázadókat.
Most már ott laksz, Yahuwah Elohim!

Áldott az Úr!
Napról napra gondot visel rólunk
szabadító Elohim-unk.
(Szela.)

Elohim a mi szabadító Elohim-unk,
Yahuwah, a mi Urunk kihoz a halálból is.
Bizony, szétzúzza Elohim ellenségei fejét,
a bűnben élők kemény koponyáját!

Yahuwah ezt mondta:
Básánból is visszahozom őket,
a tenger mélyéről is visszahozom,
hogy lábad vérben gázoljon,
és kutyáid nyelvének is jusson az ellenségből.

Látták, ó Elohim,
hogyan vonultál be,
hogyan vonultál be,
Elohim-om, királyom, a szentélybe.
Elöl mentek az énekesek,
hátul a hárfások,
középen a doboló nők.

Áldjátok Elohim-ot a gyülekezetekben,
Yahuwah-át, akik Yiszráeltől származtok!

Élükön jön Binyamin kicsiny törzse,
Yehuda vezetői tömegestül,
Zevulun vezetői, Naftali vezetői.

Parancsolj, Elohim,
hatalmaddal, Elohimi hatalmaddal,
amellyel értünk munkálkodsz,
Yerushalaim-i templomodból:
királyok hozzanak neked ajándékot!

Dorgáld meg a nádas vadját,
a hatalmasok seregét,
a népek fejedelmeit!
Tipord el a pénzsóvárokat,
szórd szét azokat a népeket,
amelyek háborút akarnak!

Egyiptomból követek jönnek,
az etiópok Elohim-hoz emelik kezüket.

Ti, földi országok, énekeljetek Elohim-nak,
zengjetek Yahuwah-nak!
(Szela.)

Száguld az egeken át,
az ősi egeken át.
Halld, hogyan mennydörög hatalmas hangja!

Hirdessétek Elohim hatalmát,
fenségét Yiszráelen,
erejét a fellegekben!

Félelmes vagy, Elohim, szentélyedben!
Yiszráel Elohim-ja ad hatalmat és erőt a népnek.
Legyen áldott Elohim!

A karmesternek: A „Liliomok” kezdetű ének dallamára. Davidé.

Segíts meg, Elohim-om, mert nyakamig érnek a vizek!
Feneketlen iszapba süllyedtem, nincs hol megállnom.
Örvénylő vizekbe estem, elsodort az ár.

Belefáradtam a kiáltozásba, kiszáradt a torkom,
szemem elhomályosodott, míg Elohim-omra vártam.
Hajam szálainál is többen vannak, akik ok nélkül gyűlölnek.
Sok hazug ellenségem akar elnémítani engem.
Azt kell visszaadnom, amit nem raboltam.

Elohim-om, te tudod, milyen balga voltam,
vétkeim nincsenek elrejtve előtted.

Ne szégyenkezzenek miattam,
akik benned reménykednek,
Yahuwah, Seregeknek Yahuwah-ja!
Ne érje gyalázat miattam azokat,
akik hozzád folyamodnak, Yiszráel Elohim-ja!

Mert érted vállaltam gyalázatot,
érted borítja szégyenpír arcomat.
Idegenné lettem testvéreim számára,
anyám fiai sem ismernek rám.

Mert a házad iránti féltő szeretet emészt;
rám hull a gyalázat, ha téged gyaláznak.
Sírtam, és böjttel gyötörtem magam,
de ez csak gyalázatomra vált.
Ha gyászruhát öltöttem, szóbeszéd ért miatta.
Engem szólnak meg a kapuban üldögélők,
és a borivók nótái.

De én hozzád imádkozom, Yahuwah,
a kegyelem idején, Elohim-om.
Nagy szeretettel hallgass meg,
hűségesen segíts meg!

Húzz ki a sárból, hogy el ne süllyedjek,
hadd meneküljek meg gyűlölőimtől,
az örvénylő vizekből!
Ne sodorhasson el a víz árja,
ne nyelhessen el a mélység,
ne záruljon be fölöttem a kút szája!

Hallgass meg, Yahuwah, jóságos szeretettel,
nagy irgalmaddal fordulj hozzám!
Ne rejtsd el orcádat szolgád elől!
Bajban vagyok, siess, hallgass meg!
Jöjj hozzám, és válts meg engem,
ments meg ellenségeimtől!

Te tudod, milyen gyalázat ért,
milyen szégyen és szidalom;
látod minden ellenségemet.
A gyalázat összetörte szívemet,
egészen belebetegedtem.
Részvétre vártam, de hiába,
vigasztalókra, de nem találtam.

Ételembe mérget tettek,
szomjúságomban ecettel itattak.

Váljék a saját asztaluk kelepcévé,
jólétük idején is csapdává!
Homályosodjék el szemük, ne lássanak,
tedd a derekukat mindig erőtlenné!

Töltsd ki rajtuk bosszús haragodat,
izzó haragod érje utol őket!
Legyen pusztává szállásuk,
sátraiknak ne legyen lakója!

Mert azt üldözik, akit megvertél,
annak a kínjáról beszélgetnek, akit megsebeztél.
Büntesd meg őket bűneikért,
ne jussanak kegyelmedhez!
Töröltessenek ki az élők könyvéből,
az igazak közé ne írassanak be!

De engem, megalázottat és szenvedőt,
segíts meg, és oltalmazz, Elohim-om!

Elohim nevét dicsérem énekkel,
magasztalom hálaadással.
Jobban tetszik ez Yahuwah-nak
a tulkoknál, az ép szarvú és körmű bikáknál.

Látják ezt az alázatosak, és örülnek.
Ti, Elohim-ot keresők, éledjen szívetek!
Mert meghallgatja Yahuwah a szegényeket,
és nem veti meg az övéit, ha fogságban vannak.

Dicsérje őt az ég és a föld,
a tenger, és minden, ami bennük mozog.
Mert Elohim megszabadítja Tziont,
felépíti Yehuda városait.
Ott laknak, birtokba veszik,
és öröklik azt szolgáinak utódai,
ott laknak majd, akik nevét szeretik.

A karmesternek: Davidé, emlékeztetőül.

Elohim-om, ments meg engem, Yahuwah, siess segítségemre!

Szégyenkezzenek és piruljanak, akik életemre törnek!
Riadjanak vissza, és érje gyalázat azokat, akik bajomban gyönyörködnek!
Távozzanak megszégyenülve, akik hahotázva beszélnek rólam!

Örüljenek és örvendezzenek benned mindazok, akik téged keresnek!
Akik szabadításodra vágyódnak, hadd mondhassák mindig, hogy nagy Elohim!

De én nyomorult és szegény vagyok,
siess hozzám, Elohim-om!
Te vagy segítségem és megmentőm, Yahuwah, ne késlekedj!

Hozzád menekülök, Yahuwah,
ne szégyenüljek meg soha!
Ments meg,
szabadíts meg irgalmasan!
Fordítsd felém füledet,
és segíts meg!

Légy erős kősziklám,
ahova mindig mehetek,
melyet segítségemre rendeltél,
mert te vagy az én sziklaváram.
Elohim-om,
ments meg a bűnösök kezéből,
az álnok és erőszakos emberek markából!

Mert te vagy, Yahuwah,
reménységem,
te vagy, Yahuwah,
bizodalmam ifjúkorom óta.
Te voltál támaszom születésem óta,
te hoztál ki anyám méhéből,
téged dicsérlek szüntelen.

Sokan csodálkoznak rajtam,
mert te vagy erős oltalmam.
Szám dicséreteddel van tele,
dicsőítlek mindennap.

Öregkoromban se vess el engem,
ha elfogy az erőm,
ne hagyj el!

Mert ellenségeim azt mondják rólam,
akik életemre törnek,
így tanácskoznak:
Elhagyta őt Elohim,
üldözzétek,
fogjátok meg,
mert nincs,
aki megmentse!

Ó Elohim,
ne légy távol tőlem,
Elohim-om,
siess segítségemre!

Megszégyenülve vesszenek el,
akik ellenem támadnak!
Borítsa szégyen és gyalázat azokat,
akik vesztemre törnek!

Én pedig szüntelenül remélek,
és folyton dicsérlek téged.
Igazságodról beszél a szám
és szabadító tetteidről mindennap,
bár nem tudom felsorolni őket.

Yahuwah-nak,
az én URamnak nagy tetteit hirdetem,
egyedül a te igazságodat emlegetem.

Elohim-om,
te tanítottál ifjúkorom óta,
mindmáig hirdetem csodáidat.

Elohim-om,
ne hagyj el késő vénségemben sem,
míg csak hirdethetem hatalmadat,
nagy tetteidet a jövő nemzedéknek.

Elohim-om,
igazságod a magas égig ér,
mert hatalmas dolgokat vittél véghez.
Van-e hozzád hasonló, Elohim-om?

Sok nyomorúságot és bajt láttattál velem,
de újra megelevenítesz,
még a föld mélyéből is újra fölhozol engem.

Igen naggyá teszel,
hozzám fordulsz,
és megvigasztalsz.

Én is magasztallak hárfával,
hűségedért, Elohim-om!
Lantot pengetve éneklek neked,
Yiszráel Szentje!

Ujjong az ajkam,
ha tenéked zenghet,
lelkem is,
amelyet megváltottál.
Nyelvem is mindennap emlegeti igazságodat,
mert szégyen és gyalázat érte azokat,
akik vesztemre törtek.

Shlomoé.

Elohim!
Add törvényeidet a királynak,
és igazságodat a király fiának,
hogy igazságosan ítélje népedet,
és törvényesen a nyomorultakat.

Teremjenek a hegyek békét a népnek,
és a halmok igazságot!
Szolgáltasson igazságot a nép nyomorultjainak,
segítse meg a szegényeket,
de tiporja el az elnyomókat!

Éljen addig,
míg nap és hold lesz,
nemzedékről nemzedékre!
Mint amikor eső hull a rétre,
és zápor áztatja meg a földet:
úgy virágozzék napjaiban az igazság,
és legyen nagy békesség,
amíg meg nem szűnik a hold.

Uralkodjék tengertől tengerig,
és a folyamtól a föld széléig.
Hajtsanak térdet előtte a pusztalakók,
nyalják a port ellenségei!

Tarsísnak és a szigeteknek királyai hozzanak ajándékot,
Shábá és Szeba királyai fizessenek adót!
Boruljon le előtte minden király,
minden nép őt szolgálja!

Mert megmenti a segítséget kérő szegényt,
és a nyomorultat,
akinek nincs segítője.
Megmenti a nincstelent és a szegényt,
a szegény embereket megsegíti.
Elnyomástól és erőszaktól megváltja őket,
mert drága számára a vérük.

Éljen ő,
és adjanak neki Shábái aranyat,
imádkozzanak érte szüntelen,
és áldják őt minden nap!

Legyen bőven gabona az országban,
a hegyek tetején hullámzó kalászok legyenek olyanok,
mint a Libánon;
virágozzanak a városok,
mint földön a fű!

Maradjon meg neve örökké,
terjedjen híre,
amíg a nap ragyog!
Nevével mondjanak egymásra áldást;
mondja őt boldognak minden nép!

Áldott Yahuwah Elohim,
Yiszráel Elohim-ja!
Egyedül ő tud csodákat tenni!
Áldott legyen dicső neve örökre,
töltse be dicsősége az egész földet!
Ámen, ámen.

Itt végződnek Davidnak,
Yisháj fiának az imádságai.

Ászáf zsoltára.

Milyen jó Elohim Yiszráelhez,
a tiszta szívűekhez!

De az én lábam majdnem megcsúszott,
kis híján elestem jártomban.

Mert felindultam a kérkedők miatt,
látva a bűnösök jólétét.

Mert halálukig sincsenek kínjaik,
és kövér a testük.

Nincs részük az emberek gyötrelmében,
nem érik őket csapások,
mint más embereket.

Ezért a kevélység nyakláncát hordják,
és az erőszak köpenyébe burkolóznak.

Jómódjukban kérkedve néznek szét,
szívükben öntelt gondolatok járnak.

Gúnyolódnak, gonoszul beszélnek,
elnyomással fenyegetőznek dölyfösen.

Az ég ellen is feltátják szájukat,
nyelvükkel megszólják a földet.

Ezért fordul feléjük a nép,
és mohón isszák szavaikat,
mint a vizet.

Ezt mondják:
Honnan tudná ezt Elohim?
Lehet-e tudomása erről a Felségesnek?

Íme, ilyenek a bűnösök!
Háborítatlanul gyarapítják vagyonukat szüntelen.

De én hiába tartottam tisztán a szívemet,
hiába mostam kezemet ártatlanságomban,

mert csapások értek mindennap,
fenyítések minden reggel.

Már arra gondoltam,
hogy én is úgy beszélek, mint ők,
de akkor megtagadtam volna fiaid nemzetségét.

Elgondolkoztam rajta,
meg akartam érteni,
de túl nehéznek tűnt nekem.

Végül elmentem Elohim szent helyére,
és megértettem,
hogy milyen végük lesz.

Bizony, sikamlós talajra állítottad,
és pusztulásba döntöd őket!

Hogy fognak elpusztulni egy pillanat alatt!
Végük lesz,
semmivé lesznek rémületükben.

Mint ébredés után az álomkép,
úgy tűnik el képük,
ha fölserkensz, Yahuwah!

Ha keseregne a szívem,
és sajogna a bensőm,

akkor olyan ostoba és tudatlan volnék veled szemben,
mint az állat.

De én mindig veled leszek,
mert te fogod jobb kezemet.

Tanácsoddal vezetsz engem,
és végül dicsőségedbe fogadsz.

Nincs senkim rajtad kívül a mennyben,
a földön sem gyönyörködöm másban.

Ha elenyészik is testem és szívem,
szívemnek kősziklája és örökségem te maradsz,
Elohim-om, örökké!

Bizony, elpusztulnak azok,
akik eltávolodnak tőled.
Kiirtod mindazokat,
akik elhagynak téged!

De nekem olyan jó Elohim közelsége!
Yahuwahat, Yahuwah-át tartom oltalmamnak.

Hirdetem minden tettedet.

Ászáf tanítókölteménye.

Miért vetettél el, Elohim-om, oly régóta,
miért lángol haragod legelőd nyája ellen?

Gondolj gyülekezetedre,
amelyet hajdan létrehoztál,
örökségedre, a néptörzsre,
amelyet megváltottál,
a Tzion hegyére,
amelyen laktál!

Irányítsd lépteidet a régi romokra!
Szentélyedben az ellenség mindent lerombolt!

Ellenségeid ordítoztak kijelentésed helyén,
és kitűzték ott jelvényeiket.

Olyanok voltak,
mint akik a sűrű fák közt fejszét emelnek magasra.

Még faragványait is mind összetörték fejszékkel
és baltákkal.

Lángba borították szent helyedet,
porig alázták neved hajlékát.

Igázzuk le őket egészen! – mondták magukban,
és fölperzselték az országban Elohim minden hajlékát.

Jeleket nem látunk,
próféta nincs többé,
és senki sem tudja, meddig tart ez még?

Elohim,
meddig gyalázhat az ellenfél?
Örökké csúfolhatja nevedet az ellenség?

Miért tartod vissza kezedet?
Emeld föl jobbodat,
végezz velük!

De Elohim a királyom kezdettől fogva,
aki szabadító tetteket vitt véghez a földön.

Te szorítottad vissza erőddel a tengert,
te törted össze a tengeri szörnyek fejét.

Te zúztad szét a Leviátán fejeit,
és a puszta népének adtad eledelül.

Te fakasztottál forrást és patakot,
te szárítottál ki bővizű folyókat.

Tiéd a nappal,
az éjjel is tiéd,
te tetted helyükre a csillagokat s a napot.

Te szabtad meg a föld minden határát,
te alkottál nyarat
és telet.

Erre emlékezz, Yahuwah,
mert ellenség gyaláz,
és bolond nép csúfolja nevedet.

Ne dobd oda gerlicédet a vadaknak,
nyomorultjaid életéről ne feledkezz el végképp!

Tekints szövetségedre,
mert erőszakkal vannak tele az ország legeldugottabb helyei is!

Ne maradjon meggyalázva az elnyomott,
dicsérje nevedet a nyomorult
és a szegény!

Szállj perbe,
perelj, Elohim-om!
Gondold meg,
hogy a bolond mennyire gyaláz téged szüntelen!

Ne felejtsd el ellenségeid hangját,
támadóid egyre növekvő zajongását!

A karmesternek: A „Ne veszíts el” kezdetű ének dallamára.
Ászáf zsoltáréneke.

Magasztalunk, ó Elohim,
magasztalunk téged,
mert közel van neved azokhoz,
akik hirdetik csodáidat.

Én állapítom meg azt az időt,
amikor igazságot szolgáltatok.

Ha meginog a föld és minden lakója,
én megszilárdítom oszlopait!
(Szela.)

A kérkedőknek ezt mondom:
Ne kérkedjetek!

A bűnösöknek pedig:
Ne legyetek fennhéjázók!

Ne legyetek olyan fennhéjázók,
ne beszéljetek nyakasan,
gőgösen!

Mert nem keletről,
nem nyugatról,
nem is a puszta felől jön a fölmagasztalás,

hanem Elohim fog ítélni:
egyiket megalázza,
másikat fölmagasztalja.

Mert pohár van Yahuwah kezében,
tele habzó, fűszeres borral.

Ha tölt belőle,
meg kell inni,
még a seprőjét is le kell nyelni
minden bűnösnek a földön.

Ezt én mindenkor hirdetni fogom,
és zsoltárt zengek Yaakov Elohim-jának.

A fennhéjázó bűnösöket összetöröm,
de az igazakat felmagasztalom!

A karmesternek: Húros hangszerre.
Ászáf zsoltáréneke.

Ismerik Elohim-ot Yehudaban,
nagy az ő neve Yiszráelben.

Sálémba került a sátra,
lakóhelye a Tzionra.

Ott törte össze a tüzes nyilakat,
a pajzsot,
a kardot,
a harci eszközöket.
(Szela.)

Ragyogó vagy te,
hatalmasabb a hegyeknél,
ahol zsákmányt ejtenek.

Kifosztottak lettek az elbizakodottak,
álomba merültek,
elvesztették erejüket a harcosok.

Dorgálásodtól, Yaakov Elohim-ja,
mozdulni sem tud a kocsi
és a ló.

Félelmes vagy te,
ki állhat meg előtted,
amikor haragszol?

Ha ítéletet hirdetsz a mennyben,
félni fog a föld,
és elcsendesül.

Mert ítéletet tart Elohim,
szabadulást ad a földön az alázatosaknak.
(Szela.)

Még a haragvó emberek is magasztalni fognak téged,
haragjuk maradékát is megfékezed.

Tegyetek fogadalmat Elohim-otoknak, Yahuwah-nak,
és teljesítsétek,
ti, akik körülötte vagytok!

Vigyetek ajándékot a Félelmetesnek,
aki megtöri a fejedelmek büszkeségét,
és félelmet kelt a föld királyaiban!

A karmesternek, Yedutunnak:
Ászáf zsoltára.

Hangosan kiáltok Elohim-hoz,
Elohim-hoz kiáltok,
hogy figyeljen rám.

Nyomorúságom idején
Yahuwah-hoz folyamodom,
kezem éjjel is kitárom feléje lankadatlanul,
de lelkem nem tud megvigasztalódni.

Elohim-ra gondolok,
és csak sóhajtozom,
róla elmélkedem,
és elcsügged a lelkem.
(Szela.)

Szemeimet nyitva tartod,
szótlanul hánykolódom.

Gondolkozom a régi napokon,
a hajdani esztendőkön.

Eszembe jutnak énekeim éjjelente,
szívemben elmélkedem,
és ezt kutatja lelkem:

Vajon végleg eltaszít az Úr,
és nem tart tovább jóakarata?

Végképp elfogyott szeretete,
érvénytelen lett ígérete nemzedékről nemzedékre?

Elfelejtette kegyelmét Elohim,
vagy elnyomta irgalmát a harag?
(Szela.)

Az az én bajom, gondoltam,
hogy megváltozott a Felséges jóindulata.

Emlékezem Yahuwah tetteire,
visszagondolok hajdani csodáira.

Végiggondolom minden tettedet,
elmélkedem dolgaidon.

Szent a te utad, Elohim-om!
Van-e oly nagy Elohim,
mint a mi Elohim-unk?

Te vagy Elohim,
aki csodákat tettél,
megismertetted erődet a népekkel.

Megváltottad hatalmaddal népedet,
Yaakov és Yoszef fiait.
(Szela.)

Láttak téged a vizek,
ó Elohim,
láttak a vizek,
és megremegtek,
a mély vizek is reszkettek.

A felhők ontották a vizet,
a magas fellegek mennydörögtek,
nyilaid pedig cikáztak.

Mennydörgésed hangzott a forgószélben,
villámok világították be a világot,
reszketett
és rengett a föld.

Utad a tengeren át vezetett,
ösvényeid a nagy vizeken,
lépteid nyoma nem látszott.

Mint nyájat,
úgy vezetted népedet Moshe
és Aharon által.

Ászáf tanítókölteménye.

Figyelj, népem, tanításomra,
fordítsátok felém fületeket,
amikor beszélek!

Mert példázatra nyitom számat,
ősrégi titkokat akarok hirdetni.

Amiket hallottunk és tudunk,
mert őseink elbeszélték nekünk,
nem titkoljuk el fiaink elől,
elbeszéljük a jövő nemzedéknek:
Yahuwah dicső tetteit
és erejét,
csodáit,
amelyeket véghezvitt.

Intelmeket írt Yaakov elé,
tanítást adott Yiszráelnek,
és megparancsolta őseinknek,
hogy adják azokat tovább utódaiknak.

Tudja meg ezt a jövő nemzedék,
a születendő fiak,
és ha felnőnek, beszéljék el fiaiknak,

hogy Elohim-ba vessék bizalmukat;
ne felejtsék el Elohim nagy tetteit,
és tartsák meg parancsolatait.

Ne legyenek olyanok, mint őseik,
a dacos és lázadó nemzedék,
az állhatatlan szívű nemzedék,
amelynek lelke nem maradt hű Elohim-hoz:

mint az íjjal fölfegyverzett Efráimiak,
akik meghátráltak az ütközet napján.

Nem tartották meg Elohim szövetségét,
nem akarták követni tanítását.

Elfelejtették nagy tetteit,
csodáit,
amelyeket látniuk engedett.

Őseik előtt csodákat művelt
Egyiptom földjén,
Cóan mezején.

Tengert vágott ketté,
s átvezette őket,
a víztömeget gátként állította meg.

Nappal felhővel vezette őket,
éjszakánként pedig tűz fényével.

Sziklákat hasított ketté a pusztában,
bőven adott inniuk a mélységből.

Patakokat fakasztott a sziklából,
mint folyamokat zúdította le vizüket.

De továbbra is vétkeztek ellene,
lázongtak a Felséges ellen a pusztában.

Próbára tették Elohim-ot vágyaikkal,
ennivalót kérve kívánságuk szerint.

Elohim ellen szóltak,
amikor ezt mondták:
Tud-e Elohim asztalt teríteni a pusztában?

A sziklára ugyan ráütött,
folyt a víz
és patakok áradtak,
de tud-e kenyeret is adni,
és húsról gondoskodni népének?

Yahuwah ezt hallva megharagudott,
és tűz lobbant fel Yaakov ellen,
haragra gerjedt Yiszráel ellen,

mert nem hittek Elohim-ban,
és nem bíztak segítségében.

Parancsot adott a magas fellegeknek,
és megnyitotta az égi kapukat.

Mannaesőt hullatott rájuk eledelül,
mennyei gabonát adott nekik.

Elohimi kenyeret evett mindenki,
eledelt küldött,
hogy jóllakjanak.

Keleti szelet támasztott az égen,
és déli szelet hajtott erejével.

Annyi húst hullatott rájuk, mint a por,
annyi madarat, mint a tenger fövénye.

Táborukra hullatta azokat, hajlékaik köré.

Ettek,
és igen jóllaktak,
amit csak kívántak, megadta nekik.

De nem hagytak fel kívánságaikkal,
bár még szájukban volt az étel.

Ezért haragra gerjedt ellenük Elohim,
megölte legjobbjaikat,
leterítette Yiszráel ifjait.

Ezek után is csak vétkeztek,
és nem hittek csodáiban.

Ezért hiábavalóságban hagyta telni napjaikat,
esztendeiket rémületben.

Ha öldökölni kezdte őket,
hozzá folyamodtak,
megtértek,
és kívánkoztak Elohim után.

Meggondolták,
hogy Elohim a kősziklájuk,
a felséges Elohim a megváltójuk.

De csak szájukkal hitegették,
nyelvükkel hazudoztak neki.

Szívük azonban nem tartott ki mellette,
nem voltak hűségesek szövetségéhez.

Pedig ő irgalmas,
megbocsátja a bűnt,
nem akar elpusztítani,
sőt sokszor visszafojtja haragját,
nem engedi,
hogy egészen fellobbanjon indulata.

Meggondolja,
hogy halandók ők,
olyanok, mint a tovatűnő szél,
amely nem tér vissza.

Hányszor lázadtak ellene a pusztában,
hányszor okoztak neki fájdalmat a sivatagban!

Sokszor kísértették Elohim-ot,
megbántották Yiszráel Szentjét.

Nem gondoltak hatalmára
és arra a napra,
amelyen kiváltotta őket a nyomorúságból,

amikor jeleket tett Egyiptomban,
és csodákat Cóan mezején.

Vérré változtatta a folyókat,
nem ihattak a patakokból.

Bögölyöket bocsátott rájuk,
hogy marják őket,
és békákat,
hogy romlást hozzanak rájuk.

Termésüket a cserebogárnak adta,
munkájuk gyümölcsét a sáskáknak.

Szőlőjüket jégesővel pusztította el,
fügefáikat felhőszakadással.

Állataikat jégesővel verette,
jószágaikat villámokkal.

Rájuk zúdította izzó haragját,
dühét,
háborgását,
a nyomorúságot
és a pusztító angyalok seregét.

Utat nyitott haragjának,
nem óvta meg őket a haláltól,
életüket dögvésszel sújtotta.

Levágott minden elsőszülöttet Egyiptomban,
a férfierő első termését Hám sátraiban.

Útnak indította népét, mint juhokat,
vezette, mint nyájat a pusztában.

Biztonságban vezette őket,
nem rettegtek,
de ellenségeiket a tenger borította el.

Bevitte őket szent területére,
erre a hegyre,
melyet jobbjával alkotott.

Népeket űzött ki előlük,
nekik osztotta ki azoknak birtokát,
Yiszráel törzseit telepítette sátraikba.

De ők kísértették a felséges Elohim-ot,
lázadoztak,
és nem tartották meg intelmeit.

Hűtlenül elpártoltak, mint őseik,
csalódást okoztak, mint a meglazult íj.

Áldozóhalmaikkal haragították,
és bálványszobraikkal ingerelték.

Ezt hallva Elohim felháborodott,
és nagyon megutálta Yiszráelt.

Elvetette shilohi lakóhelyét,
sátrát,
amelyben emberek közt lakott.

Fogságba juttatta hatalma jelét,
ékességét ellenség kezébe.

Népét fegyver martalékává tette,
mert megharagudott örökségére.

Ifjait tűz emésztette meg,
szüzeinek nem énekeltek nászdalt.

Papjai fegyver által estek el,
özvegyei nem sírhattak.

Akkor, mint aki addig aludt, fölébredt az Úr,
mint egy bortól ujjongó hős,
és visszaverte ellenségeit,
gyalázatba döntötte őket örökre.

De Yoszef sátrát megvetette,
nem Efráim törzsét választotta,

Yehuda törzsét választotta ki,
a Tzion hegyét,
mert azt szereti.

Magasra építette szentélyét,
akár az eget,
örök alapot vetett neki,
akár a földnek.

Azután kiválasztotta szolgáját, Davidot,
és kivette őt a juhaklok közül.

A szoptatós juhok mögül hozta el,
hogy pásztora legyen népének, Yaakovnak,
és örökségének, Yiszráelnek.

Pásztorolta is tiszta szívvel,
terelgette ügyes kézzel.

Ászáf zsoltára.

Ó Elohim!
Pogányok törtek örökségedre,
meggyalázták szent templomodat,
romhalmazzá tették Yerushalaim-ot.

Szolgáid holttestét az ég madarainak adták eledelül,
híveid testét a föld vadjainak.

Úgy ontották vérüket Yerushalaim körül, mint a vizet,
és nem temette el őket senki.

Csúffá lettünk szomszédaink előtt,
környezetünk gúnyol és kinevet.

Yahuwah,
meddig tart még haragod?
Meddig lobog tűzként indulatod?

Töltsd ki lángoló haragodat a pogányokon,
akik nem ismernek téged,
az országokon,
ahol nevedet nem hívják segítségül!

Mert megemésztették Yaakovot,
és lakóhelyét elpusztították.

Ne ródd fel nekünk az elődök bűneit,
siess felénk irgalmasan,
mert igen elesettek vagyunk!

Segíts meg bennünket,
szabadító Elohim-unk,
a te neved dicsőségéért!

Ments meg minket,
és nevedért bocsásd meg vétkeinket!

Ne mondhassák a pogányok:
Hol van az ő Elohim-uk?

Legyen nyilvánvalóvá előttünk,
hogy bosszút állsz a pogányokon
szolgáid kiontott véréért!

Jusson eléd a foglyok sóhajtása,
tartsd meg a halálraítélteket,
mert hatalmas a te karod!

Hétszeresen fizesd vissza szomszédainknak a gyalázatot,
mellyel téged illettek, Yahuwah!

Mi pedig,
a te néped,
legelődnek nyája,
örökké magasztalunk téged.

Nemzedékről nemzedékre
mondunk dicséretet neked.

A karmesternek: A „Liliomok” kezdetű ének dallamára.
Intelem, Ászáf zsoltára.

Figyelj ránk, Yiszráel pásztora,
aki úgy terelgeted Yoszefet,
mint egy nyájat!

Te, aki kerúbokon trónolsz,
jelenj meg ragyogva Efráimnak, Binyaminnak
és Menashehnak!

Mutasd meg hatalmadat,
jöjj segítségünkre!

Elohim-unk,
újíts meg bennünket!
Ragyogtasd ránk orcádat,
hogy megszabaduljunk!

Yahuwah,
Seregek Elohim-ja,
meddig füstölög haragod
néped imádsága ellenére?

Kenyér helyett könnyel etetted őket,
bőségesen adtál inni könnyeket.

Te okoztad,
hogy civakodnak velünk szomszédaink,
ellenségeink pedig gúnyolnak minket.

Seregek Elohim-ja,
újíts meg bennünket!
Ragyogtasd ránk orcádat,
hogy megszabaduljunk!

Egy szőlőtőt hoztál el Egyiptomból.
Népeket űztél el,
ezt meg elültetted.

Helyét elegyengetted,
gyökeret vert,
és ellepte a földet.

Árnyéka hegyeket borított be,
vesszői vetekednek a hatalmas cédrusokkal.

Indáit a tengerig növesztette,
hajtásait a Folyamig.

Miért romboltad le kerítéseit,
hogy szedhessen róla,
aki csak arra jár?!

Lerágja az erdei vadkan,
és lelegeli a mezei vad.

Seregek Elohim-ja,
fordulj hozzánk!
Tekints le az égből,
lásd meg,
és gondozd ezt a szőlőt!

Oltalmazd,
amit jobboddal ültettél,
és a fiút,
akit magadnak neveltél!

Pusztuljanak el dorgálásodtól,
akik fölperzselték,
levagdalták!

Legyen kezed azzal a férfival,
jobbod azzal az emberrel,
akit magadnak neveltél!

És mi nem pártolunk el tőled.
Tarts életben bennünket,
és mi segítségül hívjuk nevedet.

Yahuwah,
Seregek Elohim-ja,
újíts meg bennünket!
Ragyogtasd ránk orcádat,
hogy megszabaduljunk!

A karmesternek: „A szőlőtaposók” kezdetű ének dallamára.
Ászáfé.

Vigadjatok a mi erős Elohim-unk előtt,
ujjongjatok Yaakov Elohim-ja előtt!

Kezdjetek zsoltárba,
szólaltassátok meg a dobot,
a szép hangú citerát
és lantot!

Fújjátok meg a kürtöt újholdkor,
holdtöltekor is,
ünnepünk napján!

Mert Yiszráelnek szóló rendelkezés ez,
Yaakov Elohim-jának törvénye.

Intel­mül adta Yoszefnek,
amikor Egyiptom ellen vonult.

Ismeretlen beszédet hallottam:

Levettem válláról a terhet,
keze megszabadult a kosárhordástól.

Hozzám kiáltottál a nyomorúságban,
és megmentettelek.

Válaszoltam neked a felhőből mennydörgésben:
próbára tettelek Meríbá vizeinél.
(Szela.)

Hallgass meg, népem,
hadd intselek!
Bárcsak hallgatnál rám, Yiszráel!

Ne legyen más Elohim-od,
idegen elohimhozot ne imádj!

Én, Yahuwah,
vagyok a te Elohim-od,
aki kihoztalak Egyiptom földjéről.

Nyisd ki a szádat,
és én megtöltöm!

De népem nem hallgatott szavamra,
Yiszráel nem engedelmeskedett nekem.

Ezért hagytam,
hogy szívük kemény maradjon,
és kövessék a maguk tanácsát.

Bárcsak rám hallgatna népem,
az én utaimon járna Yiszráel!

Hamar megaláznám ellenségeit,
ellenfeleire emelném kezem.

Yahuwah gyűlölői hízelegnének neki,
az ő ideje pedig örökké tartana.

A búza legjavával etetném,
kősziklából szedett mézzel tartanám jól.

Ászáf zsoltára.

Elohim ott áll Elohimi közösségben,
ítéletet tart elohimok fölött:

Meddig ítélkeztek álnokul,
pártjukat fogva a bűnösöknek?!
(Szela.)

Védelmezzétek a nincstelennek
és az árvának a jogát,
szolgáltassatok igazságot
a nyomorultnak
és szűkölködőnek!

Mentsétek meg a nincstelent
és a szegényt,
ragadjátok ki a bűnösök kezéből!

Nem tudnak
és nem értenek semmit,
sötétségben járnak,
a föld alapjai mind ingadoznak.

Azt mondtam ugyan, elohimok vagytok,
a Felséges fiai mindnyájan,

mégis meg fogtok halni,
mint a közemberek,
és elhullotok,
mint bármelyik főember.

Jöjj, Elohim-unk,
légy bírája a földnek,
mert minden nép a te örökséged!

Ászáf zsoltáréneke.

Elohim-om,
ne maradj csendben,
ne hallgass,
és ne légy tétlen, Elohim-om!

Hiszen háborognak ellenségeid,
gyűlölőid fenn hordják fejüket.

Néped ellen titkon ármányt szőnek,
tanácskoznak védenceid ellen.

Jertek – mondják –,
irtsuk ki e népet,
ne is emlékezzenek többé Yiszráel nevére!

Mert egyetértésben tanácskoznak,
szövetséget kötnek ellened Edom lakói
és az ishmáeliek,
a móábiak
és a hagriak,
Gebál,
Ammón
és Ámálekh,
Filisztea,
Tírusz lakóival.

Asszíria is hozzájuk csatlakozott,
támasza lett Lot fiainak.
(Szela.)

Úgy bánj velük, mint Midjánnal,
mint Shisherával,
mint Yabinnal a Kísón-pataknál,

akik megsemmisültek Éndórnál,
és a föld trágyájává lettek!

Tégy úgy előkelőikkel, mint Órébbel
és Zeévbel,
minden főemberükkel úgy,
mint Zebahhal
és Calmunnával,

akik ezt mondták:
Foglaljuk el Elohim birtokát!

Elohim-om,
tedd őket olyanná, mint az ördögszekér,
vagy mint a szélhordta polyva!

Ahogyan a tűz fölgyújtja az erdőt,
és a láng égeti a hegyeket,

úgy üldözd őket viharoddal,
úgy rémítsd őket forgószeleddel!

Borítsd el gyalázattal arcukat,
hogy keressék nevedet, Yahuwah!

Szégyenüljenek meg,
és rémüldözzenek örökké,
pironkodjanak,
és vesszenek el!

A karmesternek: „A szőlőtaposók” kezdetű ének dallamára.
Korach fiainak zsoltára.

Mily kedvesek a te hajlékaid,
ó Seregek Yahuwah-ja!

Sóvárog,
sőt eleped a lelkem Yahuwah udvarai után.

Testem és lelkem
ujjongva kiált
az élő Elohim-hoz.

Még a veréb is talál házat,
és a fecske is fészket,
ahova fiókáit helyezi
oltáraidnál,
Seregek Yahuwah-ja,
királyom
és Elohim-om!

Boldogok,
akik házadban laknak,
szüntelenül dicsérhetnek téged!
(Szela.)

Boldog az az ember,
akinek te vagy ereje,
aki a te utaidra gondol.

Ha a Siralom völgyén mennek is át,
források völgyévé teszik azt,
az őszi eső is elárasztja áldásával.

Újult erővel haladnak,
és megjelennek Elohim-nál
a Tzionon.

Yahuwah,
Seregek Elohim-ja,
hallgasd meg imádságomat!

Figyelj rám, Yaakov Elohim-ja!
(Szela.)

Elohim-unk,
pajzsunk,
nézz ránk,
tekints fölkented személyére!

Bizony, jobb egy nap
a te udvaraidban,
mint máshol ezer.

Jobb Elohim háza küszöbén állni,
mint a bűnösök sátraiban lakni.

Mert nap és pajzs Yahuwah,
kegyelmet
és dicsőséget ad Elohim.

Nem vonja meg javait Yahuwah
azoktól,
akik feddhetetlenül élnek.

Seregek Yahuwah-ja,
boldog az az ember,
aki benned bízik!

A karmesternek: Korach fiainak a zsoltára.

Megkegyelmeztél, Yahuwah, országodnak,
jóra fordítottad Yaakov sorsát.

Megbocsátottad néped bűnét,
elengedted minden vétkét.
(Szela.)

Visszatartottad nagy haragodat,
elfojtottad haragod hevét.

Fordulj felénk,
szabadító Elohim-unk,
ne haragudj ránk többé!

Örökké akarsz haragudni ránk?
Nemzedékről nemzedékre tart haragod?

Nem akarsz új életet adni nekünk,
és örömöt szerezni népednek?

Mutasd meg, Yahuwah,
hogy szeretsz minket,
és adj nekünk szabadulást!

Hadd halljam meg,
mit hirdet Yahuwah Elohim!

Bizony, békességet hirdet népének,
híveinek,
hogy ne legyenek újra oktalanok.

Mert közel van a szabadulás Elohim-félőkhöz,
hogy dicsősége lakozzék földünkön.

Szeretet és hűség találkoznak,
igazság és béke csókolgatják egymást.

Hűség sarjad a földből,
és igazság tekint le a mennyből.

Yahuwah is megad minden jót,
földünk is meghozza termését.

Igazság jár előtte,
az készít utat lépteinek.

David imádsága.

Figyelj rám,
és hallgass meg, Yahuwah,
mert nyomorult és szegény vagyok!

Tartsd meg életemet,
mert híved vagyok én! Elohim-om,
szabadítsd meg szolgádat,
aki benned bízik!

Légy kegyelmes, Yahuwah,
mert hozzád kiáltok minden nap.

Örvendeztesd meg szolgád lelkét,
mert hozzád emelem lelkemet, Yahuwah!

Mert te jó vagy, Yahuwah,
és megbocsátasz,
nagyon szereted mindazokat,
akik hozzád kiáltanak.

Hallgass, Yahuwah,
imádságomra,
és figyelj könyörgő szavamra!

A nyomorúság idején hozzád kiáltok,
mert te meghallgatsz engem.

Nincs hozzád hasonló, Yahuwah, elohimok között,
műveidhez fogható nincsen.

Eljön minden nép,
amelyet alkottál,
leborulnak előtted, Yahuwah,
és tiszteletet adnak nevednek.

Nagy vagy te,
csodákat teszel,
te vagy Elohim egyedül!

Taníts engem utaidra, Yahuwah,
hogy igazságod szerint járjak,
és teljes szívvel féljem nevedet.

Magasztallak, Yahuwah, Elohim-om,
teljes szívből,
és tisztelem nevedet örökké.

Hiszen annyira szeretsz engem,
hogy a sír mélyéből is kimentettél.

Elohim-om!
Kevélyek támadtak rám,
erőszakosok hada tört életemre,
de nem számolnak veled!

Pedig te, Yahuwah,
irgalmas
és kegyelmes Elohim vagy,
hosszú a türelmed,
nagy a szereteted
és hűséged.

Fordulj hozzám,
légy kegyelmes!
Adj erőt szolgádnak,
segítsd meg szolgálólányod fiát!

Mutasd meg rajtam jóságod jelét,
hadd lássák gyűlölőim,
és szégyenkezzenek,

mert te, Yahuwah,
megsegítesz,
és megvigasztalsz engem.

Korach fiainak zsoltáréneke.

Szent hegyen alapította Yahuwah Tzion kapuit:
jobban szereti Yaakov minden lakóhelyénél.

Dicső dolgokat beszélnek rólad, Elohim városa!
(Szela.)

Egyiptomot
és Babilóniát
azok között fogom említeni,
akik ismernek engem.

Filiszteának,
Tírusznak
és Kúsnak
itt van a szülőhazája.

Tzionról pedig ezt mondják:
Mindegyiküknek ez a szülőhazája.
A Felséges szilárdítja meg ezt.

Yahuwah számba veszi a népeket,
amikor beírja őket:
Itt van a szülőhazájuk.
(Szela.)

Körtáncban éneklik:
Minden forrásom belőled fakad.

Korach fiainak zsoltáréneke.
A karmesternek: A „Betegség” kezdetű ének dallamára éneklendő.
Az ezráhi Hémán tanítókölteménye.

Yahuwah,
szabadító Elohim-om,
hozzád kiáltok éjjel-nappal.

Jusson hozzád imádságom,
figyelj esedezésemre!

Mert tele van bajokkal a lelkem,
életem közel került a holtak hazájához.

A sírba roskadók közé sorolnak,
olyan lettem, mint egy erőtlen férfi.

A halottak közé kerülök,
mint azok,
akik leterítve fekszenek a sírban,
akikre nem gondolsz többé,
és kikerültek a kezedből.

A sír mélyére juttattál már,
mélységes sötétségbe.

Rám nehezedett haragod,
örvényeid mind lehúznak engem.
(Szela.)

Elszakítottad tőlem ismerőseimet,
utálatossá tettél előttük.

Fogoly vagyok,
nem szabadulhatok,
szemem elbágyadt a nyomorúságtól.

Hívtalak, Yahuwah,
minden nap,
kitártam feléd kezemet.

Teszel-e csodát a halottakkal?
Fölkelnek-e az árnyak,
hogy magasztaljanak téged?
(Szela.)

Beszélnek-e a sírban szeretetedről,
hűségedről az enyészet helyén?

Ismeretesek-e csodáid a sötétségben,
igazságod a feledés földjén?

De én hozzád fohászkodom, Yahuwah,
már reggel hozzád száll imádságom.

Miért taszítasz el engem, Yahuwah,
miért rejted el orcádat előlem?

Nyomorult
és beteg vagyok ifjúságom óta,
rettegek tőled,
tanácstalan vagyok.

Rám zúdult izzó haragod,
rettentő csapásaid megsemmisítenek.

Körülvesznek minden nap, mint az árvíz,
teljesen bekerítenek engem.

Elszakítottad tőlem jóbarátaimat,
már csak a sötétség ismer engem.

Az ezráhi Étán tanítókölteménye.

Yahuwah,
kegyelmes tetteidről éneklek örökké,
nemzedékről nemzedékre hirdetem hűségedet.

Mert ezt mondom:
Örökké tart kegyelmed,
hűséged szilárd, akár az ég.

Szövetséget kötöttem választottammal,
megesküdtem szolgámnak, Davidnak:
Örökre fenntartom utódaidat,
nemzedékről nemzedékre építem trónodat!
(Szela.)

Az egek magasztalják csodáidat, Yahuwah,
hűségedet a szentek gyülekezetében.

Mert ki van a fellegekben,
aki egy sorba állítható Yahuwah-val?
Ki hasonló Yahuwah-hoz Elohimfiak között?

Igen rettenetes Elohim
a szentek gyűlésében,
és félelmetes mindazok között,
akik körülötte vannak.

Yahuwah,
Seregek Elohim-ja!
Ki olyan erős, mint te, Yahuwah?
Hűséged körülvesz téged!

Te uralkodsz a dühöngő tengeren;
ha hullámai tornyosulnak,
te lecsendesíted őket.

Te zúztad szét Rahabot, halálra sebezve;
erős karoddal szétszórtad ellenségeidet.

Tied a menny,
tied a föld is,
te hoztad létre a földkerekséget
és azt, ami betölti.

Te teremtettél északot és délt,
a Tábor
és a Hermón
nevednek ujjong.

Hatalmas a te karod,
kezed erős,
jobbod felséges.

Igazság és jog trónodnak támasza,
szeretet és hűség jár előtted.

Boldog nép az,
amely tud neked ujjongani,
amely orcád világosságában járhat, Yahuwah!

Nevednek örvendeznek mindennap,
és igazságod fölmagasztalja őket,
mert te vagy díszük és erejük.

Kegyelmed által emelkedik hatalmunk,
mert Yahuwah-tól van a pajzsunk,
Yiszráel Szentjétől a királyunk.

Egykor látomásban így szóltál híveidhez:
Segítséget nyújtottam egy hősnek,
kiemeltem a nép közül egy kiválasztottat.

Megtaláltam szolgámat, Davidot,
szent olajommal fölkentem őt.

Kezem állandóan vele lesz,
karom erőssé teszi őt.

Nem csalja tőrbe ellenség,
nem nyomja el álnok ember.

Kiirtom előle ellenségeit,
és leverem gyűlölőit.

Hűségem és szeretetem vele lesz,
és nevem által emelkedik hatalma.

Ráteszem kezét a tengerre,
jobbját a folyókra.

Így nevez majd engem:
Atyám vagy,
én Elohim-om,
szabadító kősziklám!

Én pedig elsőszülöttséggel ajándékozom meg,
felséges lesz a földi királyok között.

Örökké megtartom szeretetemet iránta,
és szövetségem állandó lesz vele.

Mindenkor gondoskodom utódairól
és trónjáról,
míg csak meglesz az ég.

Ha fiai elhagyják tanításomat,
és nem élnek törvényeim szerint,
ha megszegik rendelkezéseimet,
és nem tartják meg parancsolataimat,

akkor bottal büntetem meg őket vétkükért,
és csapásokkal bűnükért.

De szeretetemet nem vonom meg tőle,
és nem csalom meg,
mert hűséges vagyok.

Nem szegem meg szövetségemet,
nem másítom meg,
ami a számon kijött.

Megesküdtem egykor szentségemre,
és nem fogok hazudni Davidnak:

Örökké lesz neki utódja,
trónja előttem lesz, mint a nap,
megmarad örökre, mint a hold,
a fellegek közt lakó igaz tanú.
(Szela.)

Mégis eltaszítottad fölkentedet,
megvetetted,
és megharagudtál rá.

Felbontottad a szolgáddal kötött szövetséget,
porig aláztad koronáját.

Mindenütt leromboltad kerítését,
erős városait romba döntötted.

Fosztogatja minden arra járó,
csúffá lett szomszédai előtt.

Fölemelted támadói jobbját,
örömöt szereztél ellenségeinek.

Még kardja élét is elvetted,
hogy ne tudjon helytállni a harcban.

Megfosztottad tisztaságától,
trónját a földre döntötted.

Megrövidítetted ifjúsága idejét,
szégyennel borítottad el őt.
(Szela.)

Miért rejtőzöl el oly soká, Yahuwah,
miért lángol haragod, mint a tűz?

Gondold meg,
hogy mit ér az életem,
milyen mulandónak teremtettél minden embert!

Van-e olyan ember,
aki életben maradhat,
és nem lát halált,
s aki megmenekülhet a holtak hazájától?
(Szela.)

Hol vannak, Yahuwah,
régi kegyelmes tetteid,
hűséged,
amelyet esküvel fogadtál Davidnak?

Gondolj, Yahuwah,
szolgád gyalázatára,
amit lelkemben szenvedek sok néptől!

Mert gyaláznak ellenségeid, Yahuwah,
gyalázzák fölkented lába nyomát.

Moshenak, Elohim emberének imádsága.

Yahuwah,
te voltál hajlékunk nemzedékről nemzedékre.

Mielőtt hegyek születtek,
mielőtt a föld és a világ létrejött,
öröktől fogva mindörökké vagy te,
ó Elohim!

A halandót visszatéríted a porba,
és ezt mondod:
Térjetek vissza, emberek!

Mert ezer esztendő előtted annyi,
mint a tegnapi nap, amely elmúlt,
mint egy őrváltásnyi idő éjjel.

Elragadod őket,
olyanok lesznek, mint reggelre az álom,
mint a növekvő fű:
reggel virágzik és növekszik,
estére megfonnyad és elszárad.

Bizony, elmúlunk haragod miatt,
indulatod miatt megsemmisülünk,
ha magad elé állítod bűneinket,
titkolt vétkeinket orcád világossága elé.

Elmúlik minden napunk haragod miatt,
úgy elmúlnak esztendeink, mint egy sóhajtás.

Életünk ideje hetven esztendő,
vagy ha több, nyolcvan esztendő,
és nagyobb részük hiábavaló fáradság,
olyan gyorsan eltűnik,
mintha repülnénk.

Ki tudja, milyen erős haragod,
és milyen félelmetes felháborodásod?

Taníts úgy számlálni napjainkat,
hogy bölcs szívhez jussunk!

Fordulj hozzánk, Yahuwah!
Meddig késel?
Könyörülj szolgáidon!

Áraszd ránk kegyelmedet reggelenként,
hogy vígadjunk
és örüljünk egész életünkben!

Örvendeztess meg bennünket annyi napon át,
ahányon át megaláztál,
annyi éven át,
ahányban rossz sorsunk volt!

Legyenek láthatóvá tetteid szolgáidon,
és méltóságod fiaikon!

Legyen velünk Elohim-unknak,
Yahuwah-nak jóindulata!

Kezeink munkáját tedd maradandóvá,
kezeink munkáját tedd maradandóvá!

Aki a Felséges rejtekében lakik, El-Sháddáj árnyékában pihen,
az ezt mondhatja Yahuwah-nak:

Oltalmam és váram, Elohim-om, akiben bízom!

Mert ő ment meg téged a madarász csapdájától,
a pusztító dögvésztől.

Tollaival betakar téged,
szárnyai alatt oltalmat találsz,
pajzs és páncél a hűsége.

Nem kell félned a rémségektől éjjel,
sem a suhanó nyíltól nappal,

sem a homályban lopódzó dögvésztől,
sem a délben pusztító ragálytól.

Ha ezren esnek is el melletted,
és tízezren jobbod felől,
téged akkor sem ér el.

A te szemed csak nézi,
és meglátja a bűnösök bűnhődését.

Ha Yahuwah-át tartod oltalmadnak,
a Felségest hajlékodnak,

nem érhet téged baj,
sátradhoz közel sem férhet csapás.

Mert megparancsolja angyalainak,
hogy vigyázzanak rád minden utadon,

kézen fogva vezetnek téged,
hogy meg ne üsd lábadat a kőben.

Eltaposod az oroszlánt és a viperát,
eltiprod az oroszlánkölyköt és a tengeri szörnyet.

Mivel ragaszkodik hozzám,
megmentem őt,
oltalmazom,
mert ismeri nevemet.

Ha kiált hozzám, meghallgatom,
vele leszek a nyomorúságban,
kiragadom onnan,
és megdicsőítem őt.

Megelégítem hosszú élettel,
gyönyörködhet szabadításomban.

Zsoltár. Ének Shabbatnapra.

Milyen jó hálát adni Yahuwah-nak,
és zengeni neved dicséretét, ó Felséges,

hirdetni reggel szeretetedet,
hűségedet minden éjjel

tízhúrú hangszeren és lanton,
zengő hárfán!

Mert megörvendeztettél tetteiddel, Yahuwah,
kezed alkotásainak ujjongok.

Mily nagyok alkotásaid, Yahuwah!
Igen mélyek gondolataid!

Az ostoba ember nem ismeri fel,
az esztelen nem érti meg.

Ha úgy nőnek is a bűnösök, mint a fű,
és kivirul minden gonosztevő,
végül mégis el kell pusztulniuk.

De te, Yahuwah,
magasztos vagy örökké!

Mert ellenségeid, Yahuwah,
ellenségeid elenyésznek,
szétszóródnak a gonosztevők mind.

De engem olyan erőssé tettél,
mint mikor a bivaly öklel,
és friss olajjal kentél meg engem.

Szemem nyugodtan nézi azokat,
akik leselkednek rám,
fülem nyugodtan hallja,
hogy rám akarnak támadni a gonoszok.

Az igaz virul, mint a pálmafa,
magasra nő, mint a libánoni cédrus.

Yahuwah házában vannak elültetve,
ott virulnak Elohim-unk udvarain.

Öreg korban is sarjat hajtanak,
dús lombúak és zöldek maradnak,

hogy hirdessék:
Igazságos Yahuwah,
kősziklám ő,
és nincs benne álnokság!

Uralkodik Yahuwah!

Fenségbe öltözött,
felöltözött Yahuwah,
erőt övezett magára.

Szilárdan áll a világ,
nem inog.

Szilárdan áll trónod ősidők óta,
öröktől fogva vagy te.

Zúgnak a folyamok, Yahuwah,
hangosan zúgnak a folyamok,
zúgva morajlanak a folyamok.

A hatalmas vizek hangjánál,
a tenger fenséges morajlásánál
fenségesebb Yahuwah a magasságban.

Amit megmondasz,
igen megbízható.

Templomodat szentség ékesíti,
ó Yahuwah,
időtlen időkig!
Uralkodik Yahuwah!

Fenségbe öltözött,
felöltözött Yahuwah,
erőt övezett magára.

Szilárdan áll a világ,
nem inog.

Szilárdan áll trónod ősidők óta,
öröktől fogva vagy te.

Zúgnak a folyamok, Yahuwah,
hangosan zúgnak a folyamok,
zúgva morajlanak a folyamok.

A hatalmas vizek hangjánál,
a tenger fenséges morajlásánál
fenségesebb Yahuwah a magasságban.

Amit megmondasz,
igen megbízható.

Templomodat szentség ékesíti,
ó Yahuwah,
időtlen időkig!

Yahuwah,
megtorlás Elohim-ja,
megtorlás Elohim-ja,
jelenj meg ragyogva!

Emelkedj fel,
földnek bírája,
fizess meg a gőgösöknek tetteikért!

Yahuwah,
meddig fognak a bűnösök,
meddig fognak a bűnösök vigadni?

Hangoskodnak, kihívóan beszélnek,
kérkednek a gonosztevők.

Tiporják, Yahuwah,
népedet,
nyomorgatják örökségedet.

Gyilkolják az özvegyet és a jövevényt,
megölik az árvákat.

Azt gondolják,
nem látja Yahuwah,
nem veszi észre Yaakov Elohim-ja.

Térjetek észhez,
ti ostobák a nép közt!
Ti esztelenek,
mikor jön meg az eszetek?

Aki a fület alkotta,
az ne hallana?
Aki a szemet formálta,
az ne látna?

Aki népeket fenyít meg,
az ne büntetne?
Hiszen ő tanítja ismeretre az embert!

Yahuwah tudja,
milyen hiábavalók az ember gondolatai.

Boldog az az ember,
akit te megfenyítesz, Yahuwah,
és megtanítasz törvényedre,
hogy megóvd a rossz napoktól,
míg a bűnösöknek megássák a sírját.

Nem taszítja el népét Yahuwah,
nem hagyja el örökségét.

Mert diadalra jut még a jog,
és azt követi minden tiszta szívű ember.

Ki kel védelmemre a gonoszok ellen?
Ki áll mellém a gonosztevőkkel szemben?

Ha Yahuwah
nem segített volna rajtam,
én már a csend honában laknám.

Mikor azt gondoltam,
hogy roskad a lábam,
szereteted, Yahuwah,
támogatott engem.

Ha megtelik szívem aggodalommal,
vigasztalásod
felüdíti lelkemet.

Vállalhatsz-e közösséget a romlottság ítélőszékével,
mely a törvényesség látszatával
nyomorúságot idéz elő?

Az igaz embernek életére törnek,
az ártatlan embert elítélik.

De nekem Yahuwah
a váram, Elohim-om
az oltalmam és kősziklám.

Ellenük fordítja saját gazságukat,
megsemmisíti őket saját gonoszságuk által,
megsemmisíti őket Elohim-unk, Yahuwah.

Jöjjetek,
örvendezzünk Yahuwah előtt,
ujjongjunk
szabadító kősziklánk előtt!

Menjünk eléje hálaadással,
ujjongjunk előtte énekszóval!

Mert nagy Elohim Yahuwah,
nagy király minden elohim
fölött.

Kezében vannak a föld mélységei,
a hegyek ormai is az övéi.

Övé a tenger,
hiszen ő alkotta,
a szárazföldet is az ő keze formálta.

Jöjjetek,
boruljunk le,
hajoljunk meg,
essünk térdre
alkotónk, Yahuwah
előtt!

Mert ő a mi Elohim-unk,
mi pedig legelőjének népe,
kezében levő nyáj vagyunk.

Most,
amikor halljátok szavát,
ne keményítsétek meg szíveteket,
mint Meríbánál,
amikor Masszánál voltatok a pusztában,
ahol megkísértettek engem őseitek,
próbára tettek,
bár látták tetteimet.

Negyven évig bosszankodtam arra a nemzedékre
és ezt mondtam:
Tévelygő szívű ez a nép,
nem ismeri útjaimat.

Meg is esküdtem haragomban,
hogy nem mehetnek be a nyugalom helyére!

Énekeljetek új éneket Yahuwah-nak,
énekelj Yahuwah-nak,
te egész föld!

Énekeljetek Yahuwah-nak,
áldjátok nevét,
hirdessétek szabadítását minden nap!

Beszéljétek el dicsőségét a nemzeteknek,
csodáit minden népnek!

Mert nagy Yahuwah,
méltó, hogy dicsérjék,
félelmesebb minden elohim-nál.

Hiszen a népek Elohim-jai
csak bálványok, Yahuwah pedig az ég alkotója.

Fenség és méltóság jár előtte,
erő és ékesség van szentélyében.

Népek törzsei!
Magasztaljátok Yahuwah-át!
Magasztaljátok Yahuwah
dicsőségét és hatalmát!

Magasztaljátok Yahuwah
dicső nevét,
ajándékot hozva jöjjetek udvaraiba!

Boruljatok le Yahuwah
előtt szent öltözetben,
reszkess tőle,
te egész föld!

Mondjátok el a népeknek,
hogy uralkodik Yahuwah!
Bizony,
szilárdan áll a világ,
nem inog.

Igazságosan ítéli a népeket.

Örüljön az ég,
örvendezzen a föld,
zúgjon a tenger a benne levőkkel!

Ujjongjon a mező,
és minden, ami rajta van!

Ujjongnak majd az erdő fái mind Yahuwah előtt,
amikor eljön,
mert eljön,
hogy ítélkezzék a földön.

Igazságosan ítéli a világot,
pártatlanul a népeket.

Uralkodik Yahuwah!
Vigadjon a föld,
örüljön a sok sziget!

Felhő és sűrű köd van körülötte,
igazság és jog trónjának támasza.

Tűz jár előtte,
és megégeti ellenségeit mindenütt.

Villámai bevilágítják a földkerekséget,
látja ezt a föld,
és megremeg.

Viaszként olvadnak meg a hegyek Yahuwah előtt,
az egész föld Ura előtt.

Az egek hirdetik igazságát,
minden nép látja dicsőségét.

Megszégyenülnek a bálványimádók mind,
akik a bálványokkal dicsekszenek.

Yahuwah előtt borul le minden elohim.

Hallja ezt Tzion,
és örül, Yehuda leányai vigadnak ítéleteiden,
ó Yahuwah!

Mert te vagy, Yahuwah,
a legfenségesebb az egész földön,
magasan fölötte vagy minden elohim-nak.

Ti, akik szeretitek Yahuwah-át,
gyűlöljétek a gonoszságot!

Megőrzi ő híveinek életét,
kimenti őket a bűnösök kezéből.

Fényözön árad az igazra,
és öröm a tiszta szívűekre.

Örüljetek, ti igazak, Yahuwah-ban,
magasztaljátok szent nevét!

Zsoltár.

Énekeljetek Yahuwah-nak új éneket,
mert csodákat tett!

Szabadulást szerzett jobbja,
az ő szent karja.

Megmutatta szabadító erejét Yahuwah,
a népek szeme előtt nyilvánvalóvá tette igazságát.

Hűséggel és szeretettel gondolt Yiszráel házára,
és látták a földön mindenütt Elohim-unk szabadítását.

Ujjongjatok Yahuwah előtt az egész földön!
Örvendezve vigadjatok,
zsoltárt énekeljetek!

Énekeljetek Yahuwah-nak hárfakísérettel,
hárfakísérettel zengő éneket!

Harsonákkal és kürtzengéssel
ujjongjatok a király, Yahuwah előtt!

Zúgjon a tenger a benne levőkkel,
a földkerekség és a rajta lakók!

Tapsoljanak a folyamok,
a hegyek mind ujjongjanak Yahuwah előtt,
mert eljön,
hogy ítélkezzék a földön.

Igazságosan ítéli a világot,
pártatlanul a népeket.

Uralkodik Yahuwah,
reszkessenek a népek!

A kerúbokon trónol ő,
remegjen a föld!

Nagy Yahuwah
a Tzionon,
magasan fölötte van minden népnek.

Magasztalják nagy és félelmes nevét,
mert szent ő!

Hatalmas király vagy,
szereted a jogosságot.
Te állapítod meg, mi a helyes,
te szolgáltatsz Yaakovnak
jogot és igazságot.

Magasztaljátok Elohim-unkat, Yahuwah-át,
boruljatok le lába zsámolya előtt,
mert szent ő!

Moshe
és Aharon a papokkal együtt, Shmuel
és akik nevét segítségül hívták,
segítségül hívták Yahuwah-át,
és ő válaszolt nekik.

Felhőoszlopból szólt hozzájuk,
ők pedig megtartották intelmeit
és a nekik adott rendelkezést.

Yahuwah, Elohim-unk,
te válaszoltál nekik,
megbocsátó Elohim-uk voltál,
bár megtoroltad tetteiket.

Magasztaljátok Elohim-unkat, Yahuwah-át,
és imádjátok őt szent hegyén,
mert szent Yahuwah,
a mi Elohim-unk!

Hálaadó zsoltár.

Ujjongjatok Yahuwah előtt
az egész földön!

Szolgáljatok Yahuwah-nak
örömmel,
vigadozva járuljatok színe elé!

Tudjátok meg,
hogy Yahuwah Elohim!
Ő alkotott minket,
az övéi vagyunk:
az ő népe
és legelőjének nyája.

Menjetek be kapuin hálaénekkel,
udvaraiba dicsérettel!
Adjatok hálát neki,
áldjátok nevét!

Mert jó Yahuwah,
örökké tart szeretete,
és hűsége nemzedékről nemzedékre.

David zsoltára.

Szeretetedről, törvényedről énekelek,
zsoltárt zengek neked, Yahuwah!

Ügyelni akarok a tökéletes útra.
Mikor jössz hozzám?
Tökéletes szívvel akarok élni házamon belül.

Nem vetem a tekintetemet haszontalan dolgokra.
Gyűlölöm a széthúzókat,
semmi közöm hozzájuk!

A csalárd szív távol áll tőlem,
tudni sem akarok a gonoszságról.

Aki titkon rágalmazza embertársát,
azt elnémítom.
A nagyralátót és a kevély szívűt
nem tűröm meg.

Jól látom a hűségeseket az országban,
ők velem maradhatnak.
Aki tökéletes úton jár,
az szolgálhat engem.

Nem maradhat házamban,
aki álnokságot művel.
Aki hazugságot beszél,
nem állhat meg szemem előtt.

Reggelenként elnémítok
minden bűnös embert az országban.
Így irtok ki Yahuwah városából
minden gonosztevőt.

A nyomorult imádsága,
amikor elcsügged,
és kiönti panaszát Yahuwah előtt.

Hallgasd meg, Yahuwah,
imádságomat,
jusson hozzád kiáltásom!

Ne rejtsd el előlem orcádat,
ha szorult helyzetben vagyok!
Fordítsd felém füledet,
ha kiáltok,
siess, hallgass meg engem!

Mert elmúlnak napjaim, mint a füst,
izzanak csontjaim, mint a parázs.

Szívem olyan, mint a levágott és elszáradt fű,
még az evésről is elfelejtkezem.

Hangos jajgatásom közben
húsom a csontomra száradt.

A pusztai pelikánhoz hasonlítok,
olyan vagyok, mint bagoly a romok közt.

Álmatlan vagyok
és oly magányos,
mint madár a háztetőn.

Mindennap gyaláznak ellenségeim,
csúfolóim átkoznak engem.

Hamut eszem kenyér gyanánt,
és italomat könnyekkel keverem
háborgó haragod miatt,
mert fölemeltél,
és eldobtál engem.

Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék,
én pedig elszáradok, mint a fű.

De te, Yahuwah,
örökre megmaradsz,
nemzedékről nemzedékre emlegetnek.

Indulj irgalomra Tzion iránt,
mert ideje, hogy megkegyelmezz neki,
itt van már az ideje!

Még a köveiben is gyönyörködnek szolgáid,
a porán is szánakoznak.

Félik majd, Yahuwah,
nevedet a népek,
és a föld királyai dicsőségedet,
amikor felépíti Tziont Yahuwah,
és megjelenik dicsőségesen.

Törődik a gyámoltalanok imádságával,
nem veti meg imádságukat.

Meg kell ezt írni a jövő nemzedéknek,
hogy dicsérje Yahuwah-át
az újjáteremtett nép.

Mert letekintett Yahuwah
a szent magasságból,
lenézett a mennyből a földre,
hogy meghallja a foglyok sóhajtását,
és megszabadítsa a halálraítélteket.

Hirdessék Yahuwah
nevét a Tzionon,
és dicséretét Yerushalaim-ban,
amikor összegyűlnek a népek és országok,
hogy Yahuwah-át tiszteljék.

Erőm megtört az úton,
megrövidültek napjaim.

De ezt kérem: Elohim-om,
ne vedd el életemet annak delén,
te, kinek évei
nemzedékről nemzedékre tartanak!

Te vetettél hajdan alapot a földnek,
az ég a te kezed alkotása.

Azok elpusztulnak,
de te megmaradsz.

Mind megavulnak, mint a ruha,
váltod őket, mint az öltözetet.

Ők változnak,
de te ugyanaz maradsz,
éveidnek soha sincs vége.

Davidé.

Áldjad, lelkem, Yahuwah-át,
és egész bensőm
az ő szent nevét!

Áldjad, lelkem, Yahuwah-át,
és ne feledd el,
mennyi jót tett veled!

Ő megbocsátja minden bűnödet,
meggyógyítja minden betegségedet,
megváltja életedet a sírtól,
szeretettel és irgalommal koronáz meg.

Betölti javaival életedet,
megújul ifjúságod, mint a sasé.

Minden elnyomottal
törvényesen és igazságosan bánik Yahuwah.

Megismertette útjait Mosheval,
cselekedeteit Yiszráel fiaival.

Irgalmas és kegyelmes Yahuwah,
türelme hosszú,
szeretete nagy.

Nem perel mindvégig,
nem tart haragja örökké.

Nem vétkeink szerint bánik velünk,
nem bűneink szerint fizet nekünk.

Mert amilyen magasan van az ég a föld fölött,
olyan nagy a szeretete Elohim-félők iránt.

Amilyen messze van napkelet napnyugattól,
olyan messzire veti el vétkeinket.

Amilyen irgalmas az apa fiaihoz,
olyan irgalmas Yahuwah Elohim-félőkhöz.

Hiszen tudja, hogyan formált,
emlékszik rá, hogy porból lettünk.

Az ember napjai olyanok, mint a fű,
úgy virágzik, mint a mező virága.

Ha végigsöpör rajta a szél,
vége van,
még a helyét sem lehet felismerni.

De Yahuwah
szeretete mindörökké Elohim-félőkkel van,
és igazsága még az unokáikkal is;
azokkal, akik megtartják szövetségét,
és törődnek rendelkezéseinek teljesítésével.

Yahuwah
a mennyben állította fel trónját,
királyi hatalmával mindenen uralkodik.

Áldjátok Yahuwah-át,
angyalai,
ti hatalmas erejűek,
akik teljesítitek parancsát,
és hallgattok parancsszavára!

Áldjátok Yahuwah-át,
ti seregei,
szolgái,
akaratának végrehajtói!

Áldjátok Yahuwah-át,
ti teremtményei,
mindenütt,
ahol uralkodik!

Áldjad, lelkem, Yahuwah-át!

Áldjad, lelkem, Yahuwah-át!

Yahuwah, Elohim-om,
igen nagy vagy,
fenségbe és méltóságba öltöztél,
világosságot vettél magadra,
mint egy köpenyt.

Ő az, aki sátorként feszítette ki az eget,
palotáját a vizek fölé építette,
a felhőket tette kocsijává,
szelek szárnyán jár.

A szeleket tette követeivé,
a lángoló tüzet szolgájává.

Szilárd alapokra helyezte a földet,
hogy soha meg ne inogjon.

Mély vizekkel borítottad be,
mint valami öltözettel,
a hegyeken is állt a víz.

Dorgálásodra lefutottak,
mennydörgő szavadra elszéledtek.

A hegyek fölemelkedtek,
a völgyek lesüllyedtek
oda, ahol helyet készítettél nekik.

Határt szabtál nekik,
nem léphetik át,
nem önthetik el újból a földet.

Te fakasztasz forrásokat a völgyekben,
hogy folydogáljanak a hegyek között.

Megitatnak minden mezei vadat,
a vadszamarak csillapíthatják szomjukat.

Fölöttük laknak az égi madarak,
sűrű lombok között énekelnek.

Megöntözöd onnan fentről a hegyeket,
alkotásaid gyümölcsével jól tartod a földet.

Füvet sarjasztasz az állatoknak,
növényeket a földművelő embernek,
hogy kenyeret termeljen a földből,
és bort,
ami felvidítja az ember szívét,
és ragyogóbbá teszi arcát az olajnál,
a kenyér pedig erősíti az ember szívét.

Jóllaknak Yahuwah
fái is,
a Libánon cédrusai,
melyeket ő ültetett,
ahol fészket raknak a madarak,
és a ciprusfákon gólya lakik.

A magas hegyeken a zergék,
a sziklákon a mormoták találnak búvóhelyet.

Te alkottad a holdat,
hogy jelezze az ünnepeket,
és a napot,
amely ismeri pályáját.

Ha sötétséget támasztasz,
éjszaka lesz,
amikor nyüzsög az erdő mindenféle vadja,
az oroszlánok zsákmányért ordítanak,
sürgetve Elohim-tól
eledelüket.

Ha felragyog a nap,
visszahúzódnak,
és tanyáikon heverésznek.

Az ember munkába indul,
és dolgozik egészen estig.

Milyen nagy alkotásaidnak száma, Yahuwah!

Valamennyit bölcsen alkottad,
tele van a föld teremtményeiddel.

Ott van a nagy és széles tenger!
Számtalan lény nyüzsög benne:
kisebb és nagyobb állatok.

Ott járnak a hajók,
és a cethal,
amelyet azért formáltál,
hogy játszadozzál vele.

Mindezek arra várnak,
hogy idejében adj nekik eledelt.

Ha adsz nekik,
szedegetnek,
ha bőkezű vagy,
jóllaknak javaiddal.

Ha elrejted orcádat,
megrémülnek,
ha elveszed lelküket,
kimúlnak,
és ismét porrá lesznek.

Ha kiárasztod lelkedet,
új teremtmények keletkeznek,
és megújítod a termőföld felszínét.

Dicsőség legyen Yahuwah-nak
örökké!

Örüljön alkotásainak Yahuwah!

Tekintetétől reszket a föld,
érintésétől füstölögnek a hegyek.

Éneklek Yahuwah-nak,
amíg élek,
zsoltárt zengek Elohim-omnak,
amíg csak leszek.

Legyen kedves előtte fohászkodásom!
Én örvendezem Yahuwah
előtt.

Vesszenek ki a földről a vétkesek,
ne legyenek többé bűnösök!

Áldjad, én lelkem, Yahuwah-át!

Dicsérjétek Yahuwah-át!

Adjatok hálát Yahuwah-nak,
hívjátok segítségül nevét,
hirdessétek tetteit a népek közt!

Énekeljetek,
zengjetek zsoltárt neki,
emlegessétek minden csodáját!

Dicsőítsétek szent nevét,
szívből örüljenek,
akik keresik Yahuwah-át!

Folyamodjatok Yahuwah-hoz,
az ő hatalmához,
keressétek orcáját szüntelen!

Emlékezzetek csodatetteire,
amelyeket véghezvitt,
csodáira és döntéseire,

ti, Avraham utódai,
kik szolgái vagytok, Yaakovnak fiai,
kiket kiválasztott!

Ő, Yahuwah,
a mi Elohim-unk,
az egész földnek szólnak döntései.

Örökké emlékezik szövetségére,
az ezer nemzedéknek parancsolt igére,
amit Avrahammal kötött,
ahogy Yitzchaknak megesküdött.

Yaakov elé tárta,
elrendelte, Yiszráelnek örök szövetségül:

Neked adom – mondta –
Kánaán földjét
kiosztott örökségül!

Akkor még alig néhányan voltak,
kevesen éltek ott mint jövevények.

Nemzettől nemzetig vándoroltak,
egyik országból a másik néphez.

De senkinek sem engedte elnyomni őket,
sőt királyokat is megintett miattuk:

Ne nyúljatok fölkentjeimhez,
prófétáimat se bántsátok!

Azután éhséget idézett elő a földön,
eltörte a kenyér botját mindenütt.

De elküldött előttük egy embert,
a rabszolgának eladott Yoszefet.

Lábát bilincsbe szorították,
őt magát vasra verték,
míg jóslata be nem teljesedett,
és Yahuwah
szava igazolta őt.

Üzent érte a király,
és szabadon engedte,
a népek uralkodója kiengedte őt.

Úrrá tette palotájában,
egész vagyonának kormányzójává,
hogy a vezetőket tetszése szerint oktassa,
a véneket bölcsességre tanítsa.

Így került Yiszráel Egyiptomba, Yaakov Hám országában tartózkodott.

Igen szaporává tette népét Yahuwah,
erősebbé ellenségeinél,
akiknek szívét megváltoztatta,
hogy gyűlöljék népét,
és bánjanak álnokul szolgáival.

Elküldte szolgáját, Moshet
és Aharont,
akit kiválasztott.

Ezek csodálatos dolgokat vittek véghez köztük,
csodákat Hám országában.

Sötétséget küldött,
és sötét lett,
mégis ellenálltak szavának.

Vizeiket vérré változtatta,
és elpusztította halaikat.

Békák hemzsegtek földjükön,
még a király szobáiban is.

Szavára bogarak jöttek,
meg szúnyogok egész területükre.

Eső helyett jégesőt adott nekik,
földjükre lángoló tüzet.

Elverte szőlőjüket és fügefájukat,
összetörte határukban a fákat.

Szavára sáskák jöttek
és számtalan szöcske.

Felfaltak országukban minden füvet,
felfalták földjük termését.

Végül megölt országukban minden elsőszülöttet,
férfierejük első termését.

Őket pedig kihozta,
megrakva ezüsttel, arannyal,
és törzseikben nem akadt botladozó.

Örültek kivonulásuknak az egyiptomiak,
mert rettegés szállta meg őket miattuk.

Felhőt terített rájuk oltalmul,
és tűzzel világított éjjel.

Kérésükre fürjeket hozott,
és mennyei kenyérrel tartotta jól őket.

Megnyitotta a kősziklát,
és ömlött a víz,
folyó áradt a szomjú földön.

Mert emlékezett szent ígéretére,
melyet szolgájának, Avrahamnak tett,
és kihozta népét örvendezve,
választottait vigadozva.

Pogányok országát adta nekik,
nemzetek munkájának gyümölcsét örökölték,
hogy megtartsák rendelkezéseit,
és megfogadják tanításait.

Dicsérjétek Yahuwah-át!

Dicsérjétek Yahuwah-át!
Adjatok hálát Yahuwah-nak,
mert jó,
mert örökké tart szeretete!

Ki tudná elmondani, milyen hatalmas Yahuwah,
ki beszélhetné el minden dicső tettét?

Boldogok,
akik megtartják a törvényt,
akiknek tettei mindenkor igazak.

Gondolj rám, Yahuwah,
amikor megkegyelmezel népednek,
gondoskodj rólam,
amikor megszabadítod!

Hadd láthassam választottaid jólétét,
örülhessek néped örömének,

és dicsőíthesselek örökségeddel együtt!

Vétkeztünk őseinkkel együtt,
bűnt,
gonoszságot követtünk el.

Őseink Egyiptomban nem értették meg csodáidat,
nem gondoltak nagy szeretetedre,

hanem engedetlenek voltak a tengernél,
a Vörös-tengernél.

De Yahuwah megszabadította őket nevéért,
hogy megismertesse hatalmát.

Megdorgálta a Vörös-tengert,
és az kiszáradt,
átvezette őket a mély vizen,
akár a pusztában.

Megszabadította őket gyűlölőik kezéből,
megváltotta az ellenség kezéből.

Üldözőiket víz borította el,
egy sem maradt meg közülük.

Akkor hittek ígéreteiben,
és dicséretet énekeltek.

De csakhamar megfeledkeztek tetteiről,
nem bíztak tervében.

Sóvárgás fogta el őket a pusztában,
próbára tették Elohim-ot a sivatagban.

Teljesítette ugyan kérésüket,
de csömört támasztott bennük.

Féltékenyek lettek a táborban Moshera,
és Aharonra, Yahuwah szent emberére.

Megnyílt a föld,
és elnyelte Dátánt,
eltemette Abirám csoportját.

Tűz gyulladt ki csoportjukban,
láng pusztította el a bűnösöket.

Borjút készítettek a Hóreb-hegynél,
leborultak a bálványszobor előtt.

Fölcserélték dicsőséges Elohim-ukat
növényevő bika képmásával.

Megfeledkeztek szabadító Elohim-ukról,
aki hatalmas dolgokat vitt véghez Egyiptomban,

csodákat Hám földjén,
félelmes dolgokat a Vörös-tengernél.

Elhatározta,
hogy elpusztítja őket,
de választottja, Moshe,
közbelépett nála,
és elfordította pusztító haragját.

Megvetették a kívánatos földet,
nem hittek ígéretének,

hanem zúgolódtak sátraikban,
nem hallgattak Yahuwah szavára.

Ezért rájuk emelte kezét,
és elhullottak a pusztában,

utódaikat a pogányok közé juttatta,
és szétszórta országaikba.

Azután odaszegődtek Baal-Peórhoz,
és holt bálványoknak szóló áldozatokból ettek.

Ingerelték tetteikkel Yahuwah-át,
ezért csapás szakadt rájuk.

De előállt Pinchasz,
végrehajtotta az ítéletet,
és megszűnt a csapás.

Igaz tettnek számít ez neki
nemzedékről nemzedékre mindörökké.

Meríbá vizeinél is felháborították,
Moshe is rosszul járt miattuk,

mert elkeserítették lelkét,
és meggondolatlanul beszélt.

Nem pusztították ki a népeket sem,
pedig meghagyta nekik Yahuwah.

Sőt összekeveredtek a pogányokkal,
és eltanulták tetteiket.

Bálványaikat tisztelték,
amelyek csapdába ejtették őket.

Feláldozták fiaikat és leányaikat a szellemeknek.

Ártatlan vért ontottak,
fiaik és leányaik vérét,
akiket a kánaáni bálványoknak áldoztak,
vérontással gyalázták meg az országot.

Beszennyezték magukat cselekedeteikkel,
erkölcstelen tetteikkel.

Ezért haragra gerjedt népe ellen Yahuwah,
és megutálta örökségét.

Pogányok kezébe adta őket,
gyűlölőik uralkodtak rajtuk.

Sanyargatták őket ellenségeik,
és meg kellett alázkodniuk előttük.

Sokszor megmentette őket,
de ők önfejűen engedetlenek maradtak,
és mélyre süllyedtek bűneik miatt.

Mégis rájuk tekintett nyomorúságukban,
meghallgatta esedezésüket.

Visszaemlékezett a velük kötött szövetségre,
nagy szeretettel megkönyörült rajtuk.

Irgalmasságra indította mindazokat,
akik fogságba vitték őket.

Segíts meg minket, URunk, Elohim-unk,
és gyűjts össze a népek közül,

hogy hálát adhassunk szent nevednek,
és dicsőítve magasztalhassunk téged!

Áldott Yahuwah,
Yiszráel Elohim-ja
öröktől fogva mindörökké!

Az egész nép mondja: Ámen!
Dicsérjétek Yahuwah-át!

Adjatok hálát Yahuwah-nak,
mert jó,
mert örökké tart szeretete!

Így szóljanak Yahuwah megváltottai,
akiket megváltott az ellenség kezéből,
és összegyűjtött a különböző országokból;
keletről,
nyugatról,
északról
és délről.

Vannak,
akik bolyongtak a pusztában,
úttalan utakon,
nem találtak lakott várost.

Éheztek is,
szomjaztak is,
elcsüggedt a lelkük.

De Yahuwah-hoz kiáltottak nyomorúságukban,
és kimentette őket szorult helyzetükből.

A helyes útra vezette őket,
hogy lakott városba jussanak.

Adjanak most hálát Yahuwah-nak szeretetéért,
az emberekkel tett csodáiért,
mert megitatta a szomjazókat,
és jól tartotta az éhezőket.

Vannak,
akik sötétségben ültek,
a halál árnyékában,
nyomorultan vasra verve,
mert engedetlenek voltak Elohim parancsával szemben,
megvetették a Felséges döntését.

Ezért szenvedéssel törte meg szívüket,
elbuktak,
nem volt segítőjük.

De Yahuwah-hoz kiáltottak nyomorúságukban,
és megszabadította őket szorult helyzetükből.

Kihozta őket a sötétségből,
a halál árnyékából,
köteleiket pedig letépte.

Adjanak most hálát Yahuwah-nak szeretetéért,
az emberekkel tett csodáiért,
mert betörte az érckapukat,
és leverte a vaszárakat.

Vannak ostobák,
akiknek szenvedniük kellett vétkes életük
és bűneik miatt.

Minden ételtől undorodtak,
már a halál kapuihoz jutottak.

De Yahuwah-hoz kiáltottak nyomorúságukban,
és megszabadította őket szorult helyzetükből.

Elküldte igéjét,
meggyógyította,
és a sír mélyéről kimentette őket.

Adjanak most hálát Yahuwah-nak szeretetéért,
az emberekkel tett csodáiért,
mutassanak be hálaáldozatot,
beszéljék el ujjongva tetteit!

Vannak,
akik hajókon a tengerre szálltak,
munkájukat a nagy vizeken végezték.

Ezek látták Yahuwah tetteit,
csodáit a mélységes tengeren.

Szavára forgószél támadt,
fölemelték őket a hullámok.

Égig emelkedtek,
majd a mélybe zuhantak,
kétségbeestek a veszedelemben.

Imbolyogtak,
tántorogtak,
mint a részegek,
bölcsességük egészen odalett.

De Yahuwah-hoz kiáltottak nyomorúságukban,
és kiszabadította őket szorult helyzetükből.

Lecsendesítette a forgószelet,
elcsitultak a hullámok.

Örültek,
amikor azok elsimultak,
és a kívánt kikötőbe vezette őket.

Adjanak most hálát Yahuwah-nak szeretetéért,
és az emberekkel tett csodáiért!

Magasztalják őt a nép gyülekezetében,
és dicsérjék a vének gyűlésében!

A folyókat pusztává tette,
a forrásokat sivataggá,
a gyümölcstermő földet szikessé
a rajta lakók gonoszsága miatt.

A pusztában bővizű tavat árasztott,
a szomjú földön forrásokat.

Éhezőket telepített oda,
akik várost alapítottak lakóhelyül.

Mezőket vetettek be,
és szőlőket ültettek,
amelyek termést és gyümölcsöt hoztak.

Megáldotta őket,
és nagyon elszaporodtak,
állatokban sem láttak hiányt.

De azután megfogyatkoztak,
és görnyedeztek
az elnyomás,
a baj
és gond miatt,
amikor gyalázatot zúdított az előkelőkre,
és úttalan pusztaságban kellett bolyonganiuk.

De a szegényeket oltalmazza a nyomorúságban,
nemzetségüket megszaporítja,
mint egy nyájat.

Látják a becsületesek,
és örülnek,
az álnokok pedig befogják szájukat.

Aki bölcs,
jegyezze meg ezeket,
és értse meg Yahuwah kegyelmes tetteit!

David zsoltáréneke.

Kész a szívem, Elohim-om,
arra,
hogy énekeljek
és zengedezzek lelkesen!

Ébredj, lant és hárfa,
hadd ébresszem a hajnalt!

Magasztallak, Yahuwah,
a népek közt,
zsoltárt zengek rólad
a nemzetek közt.

Mert szereteted az égig ér,
hűséged a magas fellegekig.

Magasztaljanak a mennyben, Elohim-om,
dicsőítsenek az egész földön!

Segítsen jobbod,
és hallgass meg minket,
hogy megmenekülhessenek kedveltjeid!

Elohim így szólt szentélyében:
Örömmel adom örökségül Shechemet,
és kiosztom a Szukkót völgyét.

Enyém Gileád,
enyém Menasheh,
Efráim sisak a fejemen,
Yehuda a kormánypálcám,
Móáb pedig a mosdómedencém;
Edomra teszem sarumat,
Filiszteán diadalmaskodom.

Ki visz el az erős városba,
ki vezet engem Edomba?

Csak te, Elohim-unk,
noha elvetettél minket,
te, Elohim-unk,
bár nem jársz seregeinkkel!

Adj nekünk mégis segítséget az ellenség ellen,
mert az emberi segítség mit sem ér!

Elohim segítségével
hatalmas dolgokat viszünk véghez,
ellenségeinket ő tapossa el!

A karmesternek: David zsoltára.

Dicsérlek téged, Elohim-om,
ne maradj néma!

Mert bűnösök és alattomosok
tátották fel szájukat ellenem,
hazug nyelvvel beszélnek velem.

Gyűlölködő szavakkal vettek körül,
ok nélkül harcolnak ellenem.

Szeretetemre vádaskodással felelnek,
de én imádkozom.

Rosszal fizetnek nekem a jóért,
gyűlölettel a szeretetért.

Állíts szembe vele egy bűnös embert,
és vádló álljon jobbja felől!

A törvénykezésből bűnösként kerüljön ki,
még az imádsága is váljék vétekké!

Kevés ideig éljen,
tisztségét más kapja meg!

Fiai maradjanak árván,
felesége pedig özvegyen!

Szüntelenül bolyongjanak és kéregessenek fiai,
a romok között keresgéljenek!

Foglalja le mindenét a hitelező,
idegenek fosszák meg szerzeményétől!

Senki se maradjon hűséges hozzá,
senki se könyörüljön árváin!

Irtsák ki az utódait,
már a következő nemzedék feledje el nevüket!

Még ősei bűnére is emlékezzék Yahuwah,
anyjának vétkét se felejtse el!

Legyenek ezek mindig Yahuwah előtt,
emléküket pedig irtsa ki a földről!

Mivel nem volt gondja arra,
hogy másokkal szeretettel bánjon,
hanem a nyomorult és szegény embert,
a megtört szívűt halálba kergette.

Szerette az átkot:
érje is utol!
Nem telt kedve az áldásban:
maradjon is távol tőle!

Magára vette az átkot, mint a ruhát:
hatoljon bele, mint a víz,
csontjaiba, mint az olaj!

Az legyen ruhája, amely befedi,
és öve, melyet állandóan visel!

Ezzel büntesse meg vádlóimat Yahuwah,
akik rosszat mondanak rólam!

De te, URam, Yahuwah,
tégy jót velem nevedért!
Jóságos szereteteddel
ments meg engem!

Mert én nyomorult és szegény vagyok,
a szívem is sajog bennem.

Mint megnyúlt árnyéknak,
úgy kell elmennem,
elsöpörnek, mint a sáskát.

Térdem rogyadozik a koplalás miatt,
testem lefogyott, sovány.

Gyalázatos lettem az emberek előtt,
néznek rám,
és fejüket csóválják.

Segíts meg, Yahuwah, Elohim-om!
Szabadíts meg kegyelmesen!

Hadd tudják meg,
hogy ez a te kezed műve,
hogy te tetted ezt, Yahuwah!

Ha ők átkoznak is,
te megáldasz,
ha rám támadnak,
megszégyenülnek,
szolgád pedig örülni fog.

Vádlóimat borítsa gyalázat,
lepje el őket a szégyen,
mint egy köpeny!

Hangos szóval magasztalom Yahuwah-át,
és dicsérem őt a sokaság előtt,
mert odaáll a szegény pártjára,
megszabadítja a halálos ítélettől.

David zsoltára.

Így szól Yahuwah az én URamhoz:
Ülj a jobb kezem felől,
míg ellenségeidet
lábad zsámolyává nem teszem!

Hatalmad pálcáját
kinyújtja Yahuwah a Tzionról:
Uralkodj ellenségeid között!

Néped önként követ
szent öltözetben,
ha sereget gyűjtesz.

Mint hajnal méhéből jött harmat,
olyan a te ifjúságod.

Megesküdött Yahuwah,
nem bánja meg:
Pap vagy te örökké, Malki-Tzedek módján.

Yahuwah van jobbodon:
királyokat zúz össze
haragja napján.

Ítéletet tart a népek fölött,
mindenfelé holttestek lesznek,
összezúzza sok ország fejét.

A patakból iszik útközben,
azért emeli föl a fejét.

Dicsérjétek Yahuwah-át!
Hálát adok Yahuwah-nak teljes szívből!
a becsületes emberek körében
és közösségében.

Nagyok Yahuwah tettei,
kikutathatják, akiknek csak kedvük telik benne.

Munkája fenséges és ékes,
igazsága örökre megmarad.

Emlékezetessé tette csodáit,
kegyelmes és irgalmas Yahuwah.

Eledelt adott Elohim-félőknek,
örökké emlékezik szövetségére.

Hatalmas tetteit kijelentette népének,
nekik adta a pogányok birtokát.

Kezének munkái igazak és jogosak,
rendelkezései maradandóak,
rendíthetetlenek mindörökké,
igazán és helyesen vannak megalkotva.

Gondoskodott népe megváltásáról,
örökre elrendelte szövetségét,
szent és félelmes az ő neve.

A bölcsesség kezdete Yahuwah félelme.

A józan eszűek mind eszerint élnek.
Az ő dicsérete örökre megmarad.

Dicsérjétek Yahuwah-át!
Boldog ember az,
aki Yahuwah-át féli,
sok örömöt talál parancsolataiban.

Utódja hős lesz a földön,
a becsületesek nemzedéke áldott lesz.

Vagyon és gazdagság lesz házában,
igazsága örökre megmarad.

Világosság ragyog a sötétben is a becsületesekre
attól, aki kegyelmes, irgalmas és igaz.

A jó ember könyörületes, és kölcsönt ad,
ügyeit törvényesen intézi.

Nem is fog meginogni sohasem,
örökre emlékezetes lesz az igaz.

Nem fél a rossz hírtől,
erős a szíve,
bízik Yahuwah-ban.

Rendületlen a szíve,
nem fél,
végül megvetéssel néz ellenségeire.

Bőven adakozik a szegényeknek,
igazsága örökre megmarad,
hatalma dicsőségesen emelkedik.

Látja ezt a bűnös,
és bosszankodik,
fogát csikorgatja,
és emészti magát.
A bűnösök kívánsága semmibe vész.

Dicsérjétek Yahuwah-át! (Halel le Yah)
Yahuwah szolgái, dicsérjétek,
dicsérjétek Yahuwah nevét!

Legyen áldott Yahuwah neve
most és mindörökké!

Napkelettől napnyugatig
dicsérjétek Yahuwah nevét!

Magasan fölötte van Yahuwah minden népnek,
dicsősége fölötte van az egeknek.

Ki hasonlítható Elohim-unkhoz,
Yahuwah-hoz,
aki a magasban lakik,
és a mélybe néz,
az égre is, a földre is?

Fölemeli a porból a nincstelent,
és kiemeli a szemétből a szegényt.

Az előkelők közé ülteti,
népe előkelői közé.

Megengedi,
hogy a meddő úgy lakjék a házban,
mint fiaknak boldog édesanyja.

Dicsérjétek Yahuwah-át!

Amikor Yiszráel kivonult Egyiptomból, Yaakov háza népe az idegen nyelvű nép közül,
Yehuda lett Yahuwah szent népe, Yiszráel a birodalma.

Látta a tenger, és elfutott,
a Yordan pedig meghátrált.

A hegyek ugrándoztak, mint a kosok,
a halmok, mint a bárányok.

Mi lelt téged, tenger, hogy elfutottál,
és téged, Yordan, hogy meghátráltál?

Hegyek, mit ugrándoztok, mint a kosok,
és ti halmok, mint a bárányok?

Reszkess, te föld, Yahuwah-tól, Yaakov Elohim-játől,
aki a sziklát bővízű tóvá változtatta,
a kovakövet forrássá!

Ne nekünk, Yahuwah, ne nekünk,
hanem a te nevednek szerezz dicsőséget
szeretetedért és hűségedért!

Miért mondanák a pogányok:
Hol van az ő Elohim-uk?

A mi Elohim-unk a mennyben van,
megalkotott mindent, amit akart!

A bálványok ezüstből és aranyból vannak,
emberi kéz csinálmányai.
Van szájuk, de nem beszélnek,
van szemük, de nem látnak.
Van fülük, de nem hallanak,
van orruk, de nem szagolnak.
Van kezük, de nem tapintanak,
van lábuk, de nem járnak,
nem jön ki hang a torkukon.

Hozzájuk hasonlók lesznek készítőik,
és mindazok, akik bennük bíznak.

Yiszráel, Yahuwah-ban bízzál!
Segítséged és pajzsod ő.

Aharon háza, Yahuwah-ban bízzál!
Segítséged és pajzsod ő.

Akik félitek Yahuwah-át, Yahuwah-ban bízzatok!
Segítségetek és pajzsotok ő.

Gondol ránk Yahuwah, meg fog áldani.
Megáldja Yiszráel házát,
megáldja Aharon házát.
Megáldja azokat, akik félik Yahuwah-át,
a kicsinyeket a nagyokkal együtt.

Szaporítson meg titeket Yahuwah,
titeket és fiaitokat!

Áldjon meg titeket Yahuwah,
aki az eget és a földet alkotta!

Az egek Yahuwah egei,
de a földet az embereknek adta.

Nem a halottak dicsérik Yahuwah-át,
nem azok, akik a csend honába tértek,

hanem mi,
mi áldjuk Yahuwah-át
most és mindörökké.

Dicsérjétek Yahuwah-át!