Héber Nevek Biblia

¹Abban az időben történt, amikor a bírák bíráskodtak, hogy éhínség támadt az országban. Ezért elment a Yáhu'Dáhi Beit-Lechemből egy férfi, hogy jövevényként lakjék Moáv mezején. Vele volt a felesége és két fia. ²A férfi neve Elimelekh volt, a feleségének Ná'omi, két fiának pedig Máchlon és Kiljon volt a neve. Efrátaiak voltak, a Yáhu'Dáhi Beit-Lechemből. El is jutottak Moáv mezejére, és ott éltek. ³De meghalt Elimelekh, Ná'omi férje, és ott maradt az asszony a két fiával. ⁴Ezek Moávi leányokat vettek feleségül. Az egyiknek 'Orpáh volt a neve, a másiknak Ruth. Ott laktak mintegy tíz esztendeig. ⁵De meghaltak ők is mind a ketten, Máchlon és Kiljon is, úgyhogy az asszony ott maradt két fia és férje nélkül.

⁶Ekkor útrakelt a menyeivel, hogy hazatérjen Moáv mezejéről, mert meghallotta Moáv mezején, hogy Yahuwah rátekintett népére, és kenyeret adott neki. ⁷Elment tehát arról a helyről, ahol élt, és vele a két menye. Így mentek az úton visszatérőben Yáhu'Dáh földjére. ⁸De ezt mondta Ná'omi a két menyének: Menjetek, forduljatok vissza, mindegyik az anyja házába! Bánjék veletek Yahuwah olyan szeretettel, amilyennel ti bántatok a meghaltakkal és velem! ⁹Adja meg nektek Yahuwah, hogy mindegyitek nyugalmat találjon majd a férje házában. Azután megcsókolta őket, és hangosan sírtak. ¹⁰És azt mondták neki: Bizony, veled térünk haza a népedhez. ¹¹De Ná'omi ezt felelte: Forduljatok vissza leányaim! Miért jönnétek velem? Lehetnek-e még fiak a méhemben, akik férjeitek lennének? ¹²Forduljatok vissza, leányaim, menjetek, mert én már öreg vagyok ahhoz, hogy férjhez menjek. De ha azt mondanám is, hogy van még reménységem, és ha ma éjjel férjhez mennék is, és fiakat szülnék, ¹³várhattok-e rájuk, amíg felnőnek? Szabad-e benneteket visszatartani attól, hogy férjhez menjetek? Nem, leányaim! Nagyobb az én keserűségem, mint a tiétek, mert elért engem Yahuwah keze. ¹⁴Tovább sírtak hangosan, majd 'Orpáh megcsókolta az anyósát, Ruth azonban ragaszkodott hozzá.

¹⁵Ná'omi azt mondta: Látod, a sógornőd visszatért népéhez és elohimjaihez. Térj vissza te is a sógornőddel együtt! ¹⁶De Ruth azt felelte: Ne unszolj engem, hogy elhagyjalak és visszatérjek tőled. Mert ahová te mégy, odamegyek, ahol te megszállsz, ott szállok meg. Néped az én népem, és Elohimod az én Elohimom. ¹⁷Ahol te meghalsz, ott akarok meghalni én is, ott temessenek el engem! Úgy bánjék velem Yahuwah most és ezután is, hogy csak a halál választ el engem tőled! ¹⁸Amikor látta, hogy mindenáron vele akar menni, nem erőltette tovább.

¹⁹Így mentek együtt ketten, amíg Beit-Lechembe nem értek. Amikor Beit-Lechembe értek, az egész város megmozdult miattuk, és azt kérdezték: Nem Ná'omi ez? ²⁰Ő azt mondta nekik: Ne hívjatok engem Ná'ominak, hívjatok inkább Márának, mert nagyon megkeserített engem El-Sháddáj. ²¹Egész családommal mentem el, és kifosztottan hozott vissza Yahuwah. Miért hívnátok engem Ná'ominak, hiszen megalázott engem Yahuwah, és bajba döntött El-Sháddáj.

²²Így tért vissza Ná'omi, és vele együtt jött menye, a Moávi Ruth is Moáv mezejéről. Éppen az árpaaratás kezdetén érkeztek meg Beit-Lechembe.

Szójegyzék: 'Orpáh (עָרְפָּה - 𐤏𐤓𐤐𐤄) – „tarkó/elforduló” - Ná'omi menye, aki visszatért Moávba • Elimelekh (אֱלִימֶלֶךְ - 𐤀𐤋𐤉𐤌𐤋𐤊) – „Elohim-om a király” - Ná'omi férje, Beit-Lechemi • Máchlon (מַחְלוֹן - 𐤌𐤇𐤋𐤅𐤍) – „beteg/gyenge” - Elimelekh fia, Ruth férje • Kiljon (כִּלְיוֹן - 𐤊𐤋𐤉𐤅𐤍) – „pusztulás/sorvadás” - Elimelekh fia, 'Orpáh férje • Márá (מָרָא - 𐤌𐤓𐤀) – „keserű” - Ná'omi új neve, amelyet magának kért • El-Sháddáj (אֵלשַׁדַּי - 𐤀𐤋𐤔𐤃𐤉) – „Mindenható El” - elohimi cím, 1:20-21

¹Volt Ná'ominak a férje után egy rokona, név szerint Bo'áz, egy jómódú ember az Elimelekh nemzetségéből. ²Azt mondta egyszer a Moávi Ruth Ná'ominak: Hadd menjek ki a mezőre kalászt szedni valaki után, akinek megnyerem a jóindulatát! Ná'omi azt felelte neki: Eredj, leányom! ³El is ment, és kiérve a mezőre, szedegetett az aratók után. Történetesen az Elimelekh nemzetségéből származó Bo'áz szántóföldje volt az. ⁴Éppen akkor ment ki Bo'áz is Beit-Lechemből, és azt mondta az aratóknak: Yahuwah legyen veletek! Azok így feleltek neki: Áldjon meg Yahuwah! ⁵Majd ezt mondta Bo'áz annak a legénynek, aki az aratók felügyelője volt: Ki ez a fiatalasszony? ⁶A legény, az aratók felügyelője ezt felelte: Az a Moávi fiatalasszony ő, aki Ná'omival jött meg Moáv mezejéről. ⁷Azt kérte, hogy hadd szedegessen és gyűjtögessen a kévék között az aratók után. Így jött ide, és talpon van reggeltől mostanáig; alig pihent egy keveset.

⁸Ekkor azt mondta Bo'áz Ruthnak: Hallgass ide, leányom! Ne menj te más mezőre szedegetni, ne is menj innen máshová, hanem maradj csak a szolgáim nyomában! ⁹Legyen szemed a mezőn, ahol aratnak, és menj utánuk! Megparancsoltam a szolgáknak, hogy ne nyúljanak hozzád, és ha megszomjazol, menj az edényekhez, és igyál abból, amiből a szolgák merítenek. ¹⁰Ruth arcra borult, a földig hajolt, és ezt mondta Bo'áznak: Hogyan nyerhettem el jóindulatodat, hogy pártfogásodba vettél, holott én idegen vagyok? ¹¹Bo'áz így válaszolt neki: Apróra elbeszélték nekem mindazt, amit anyósoddal tettél férjed halála után: hogyan hagytad el apádat, anyádat, szülőföldedet, és hogyan jöttél el egy olyan nép közé, amelyet azelőtt nem is ismertél. ¹²Fizessen meg tetteidért Yahuwah, legyen bőséges jutalmad Yahuwahtól, Yiszrá'El Elohimjátől, akinek a szárnyai alá jöttél oltalmat keresni. ¹³Az asszony pedig ezt mondta: Milyen jóindulatú vagy hozzám, uram, hiszen megvigasztaltál engem, és szívesen beszéltél szolgálóddal, pedig én még a szolgálód sem vagyok.

¹⁴Az evés idején azt mondta neki Bo'áz: Jöjj közelebb, egyél kenyeret, és mártsd falatodat az ecetes lébe. Ő tehát leült az aratók mellé. Bo'áz pörkölt gabonával kínálta, az asszony pedig evett, jóllakott, sőt még hagyott is. ¹⁵Azután fölkelt tovább szedegetni. Bo'áz pedig megparancsolta szolgáinak: Hadd szedegessen a kévék között is, és ne pirongassátok! ¹⁶Sőt szándékosan is húzogassatok ki neki a kévékből, és hagyjátok ott, hadd szedje föl, és meg ne szidjátok!

¹⁷Így szedegetett a mezőn egész estig. Amikor kicsépelte, amit szedegetett, majdnem egy vékára való árpa lett. ¹⁸Fölvette, és hazament a városba. Megmutatta az anyósának, amit szedegetett. Azután elővette, és odaadta neki azt is, amit meghagyott, amikor jóllakott. ¹⁹Akkor ezt kérdezte tőle az anyósa: Hol szedegettél, és hol dolgoztál ma? Áldott legyen, aki a pártfogásába vett! Ő megmondta az anyósának, hogy kinél dolgozott, és ezt mondta: Bo'áz a neve annak a férfinak, akinél ma dolgoztam. ²⁰Ekkor azt mondta Ná'omi a menyének: Áldja meg őt Yahuwah, aki nem vonta meg szeretetét az élőktől és a holtaktól! Azután azt mondta neki Ná'omi: Hozzánk tartozó ez az ember, közeli rokonaink közül való. ²¹A Moávi Ruth ezt mondta: Még azt is mondta nekem, hogy járjak a szolgái nyomában, míg csak be nem fejezik az aratást. ²²Ná'omi ezt mondta menyének, Ruthnak: Jól teszed, leányom, ha az ő szolgálóival jársz, akkor nem bántanak más mezőn. ²³Ruth tehát Bo'áz szolgálóinak a nyomában járva szedegetett, amíg be nem fejeződött az árpa és búza aratása. De az anyósánál lakott.

Szójegyzék: Bo'áz (בֹּעַז - 𐤁𐤏𐤆) – „benne az erő” - Elimelekh rokona, jómódú beit-lechemi • go'él (גֹּאֵל - 𐤂𐤀𐤋) – „megváltó/kiváltó rokon” - a rokoni kötelezettség vállalója • Cheszed (חֶסֶד - 𐤇𐤎𐤃) – „szeretetteljes hűség” - Yahuwah szövetségi szeretete, 2:20

¹Egyszer azt mondta neki az anyósa, Ná'omi: Leányom, keresek én neked otthont, ahol jó dolgod lesz. Nézd csak, a mi rokonunk Bo'áz, akinek a szolgálóival voltál, ma éjjel árpát szór a szérűn.

²Mosakodj meg, kend meg magad, vedd föl a ruhádat, és menj le a szérűre. Ne mutatkozz az előtt a férfi előtt, amíg be nem fejezte az evést és az ivást.

³Amikor lefekszik, jegyezd meg a helyet, ahol lefekszik, azután menj oda, hajtsd fel a takarót a lábánál, és feküdj oda. Ő majd megmondja neked, hogy mit csinálj. Ruth azt mondta neki: Megteszem mindazt, amit mondasz. ⁴Le is ment a szérűre, és mindent úgy csinált, ahogyan az anyósa parancsolta.

⁵Bo'áz evett, ivott, és jól érezte magát; azután elment, lefeküdt a garmada szélén. Ekkor odalopódzott az asszony, felhajtotta lábánál a takarót, és odafeküdt.

⁶Éjféltájban a férfi fölriadt és megfordult. Akkor látta meg, hogy egy asszony fekszik a lábánál.

⁷Megkérdezte: Ki vagy te? Az így felelt: Én vagyok Ruth, a szolgálód. Terítsd rá ruhád szárnyát szolgálódra, mert közeli rokon vagy te.

⁸Ekkor azt mondta Bo'áz: Áldjon meg Yahuwah, leányom! Hűségedet most még jobban megmutattad, mint előbb, mivel nem jártál az ifjak után, sem szegény, sem gazdag után.

⁹Ne félj hát, leányom, mindent megteszek érted, amit csak mondasz, hiszen mindenki tudja népem kapujában, hogy derék asszony vagy.

¹⁰Igaz ugyan, hogy közeli rokon vagyok, de van nálam közelebbi rokonod is.

¹¹Maradj itt ezen az éjszakán, és ha holnap az vállalja a rokoni kötelezettségét, jó, vállalja! De ha nem akarja vállalni a rokoni kötelezettséget, akkor majd én vállalom. Az élő Yahuwahra mondom! Feküdj hát itt reggelig!

¹²Ott is feküdt a lábánál reggelig. De fölkelt, mielőtt az emberek fölismerhették volna egymást. Bo'áz ugyanis ezt mondta: Ki ne tudódjék, hogy ez az asszony a szérűre jött!

¹³Majd ezt mondta: Add csak a rajtad levő nagykendőt, és tartsd ide! Ő odatartotta, Bo'áz pedig kimért hat mérték árpát, és feladta a vállára; ő maga pedig bement a városba.

¹⁴Amikor Ruth hazaérkezett az anyósához, az megkérdezte: Mi történt, leányom? Az pedig elbeszélte neki mindazt, amit a férfi vele tett.

¹⁵És ezt mondta: Ezt a hat mérték árpát adta nekem ezekkel a szavakkal: Ne menj üres kézzel az anyósodhoz!

¹⁶Ná'omi azt mondta: Maradj nyugton, lányom, amíg meg nem tudod, hogyan dől el ez a dolog.

¹⁷Mert nem nyugszik az a férfi, amíg be nem fejezi ezt a dolgot még ma.

¹⁸Ná'omi így szólt: Maradj veszteg, leányom, míg meg nem tudod, hogyan dől el a dolog. Mert nem nyugszik az a férfi, amíg véghez nem viszi a dolgot még ma.

Szójegyzék: go'él (גֹּאֵל - 𐤂𐤀𐤋) – „megváltó rokon” - Bo'áz mint közeli rokon, rokoni kötelezettség • kánáf (כָּנָף - 𐤊𐤍𐤐) – „szárny/ruha széle” - Ruth kéri Bo'ázt, hogy terítse rá ruhája szárnyát, 3:9

¹Bo'áz odament a városkapuhoz, és leült. És amikor arra ment az a közeli rokon, akiről Bo'áz beszélt, ezt mondta: Kerülj erre, ülj ide, atyámfia! Az odament, és leült. ²Azután maga mellé vett Bo'áz tíz embert a város vénei közül, és ezt mondta: Üljetek ide! És azok leültek. ³Ekkor azt mondta Bo'áz a legközelebbi rokonnak: A Moáv mezejéről visszatért Ná'omi el akarja adni azt a darab szántóföldet, amely rokonunké, Elimelekhé volt. ⁴Azt gondoltam, hogy tudomásodra hozom, és megmondom: vedd meg az itt ülők előtt, népem vénei előtt! Ha vállalod a rokoni kötelezettséget, vállald; de ha nem vállalod, mondd meg nekem, hadd tudjam! Mert rajtad kívül nincs más közeli rokon, utánad már én következem. Ő így szólt: Vállalom. ⁵De Bo'áz ezt mondta: Amikor a szántóföldet megveszed Ná'omitól, a Moávi Ruthot, a meghaltnak a feleségét is el kell venned, hogy fenntartsd a meghaltnak a nevét örökségében. ⁶Erre azt felelte a közeli rokon: Azt nem tudom magamra vállalni, mert akkor a saját örökségemet teszem tönkre. Vállald magadra az én rokoni kötelezettségemet, mert én nem tudom vállalni!

⁷Régen Yiszrá'Elben úgy erősítettek meg minden rokoni kötelezettséggel vagy cserével kapcsolatos ügyet, hogy az egyik fél lehúzta a saruját, és odaadta a másiknak. Ez volt a hitelesítés módja Yiszrá'Elben. ⁸Amikor tehát a közeli rokon azt mondta Bo'áznak, hogy szerezd meg te magadnak, akkor lehúzta a saruját. ⁹Ekkor azt mondta Bo'áz a véneknek és az egész népnek: Ti vagytok a tanúim, hogy én ma átvettem Ná'omitól mindazt, ami Elimelekhé volt, és mindazt, ami Kiljoné és Máchloné volt. ¹⁰Sőt a Moávi Ruthot, Máchlon feleségét is feleségül veszem, hogy fenntartsam a meghaltnak a nevét örökségében, hogy ki ne vesszen a meghaltnak a neve atyjafiai közül lakóhelyének a kapujából. Ti vagytok most ennek a tanúi. ¹¹A kapuban levő egész nép ezt mondta a vénekkel együtt: Tanúk vagyunk! Adja Yahuwah, hogy ez az asszony, aki a házadba megy, olyan legyen, mint Ráchel és Leáh, akik ketten építették föl Yiszrá'El házát. Gyarapodjál Efrátában, legyen híres a neved Beit-Lechemben! ¹²Legyen olyan a házad, mint Peretz háza, akit Támár szült Yáhu'Dáhnak, annak az utódnak a révén, akit majd Yahuwah ad neked ettől a fiatalasszonytól!

¹³Elvette tehát Bo'áz Ruthot, és az a felesége lett. Bement az asszonyhoz, és Yahuwah megadta neki, hogy teherbe essen; és fiút szült. ¹⁴Akkor ezt mondták az asszonyok Ná'ominak: Áldott Yahuwah, aki nem hagyott most téged rokoni támasz nélkül! Legyen híres a neve Yiszrá'Elben! ¹⁵Legyen ő életed megújítója, és gondviselőd öreg korodban! Hiszen menyed szülte őt, aki szeret téged, és többet ér neked hét fiúnál. ¹⁶Ná'omi pedig fogta a gyermeket, ölébe vette, és dajkálgatta. ¹⁷A szomszédasszonyok nevet adtak neki, és azt mondták: Fia született Ná'ominak! És elnevezték őt 'Ovednak. Ez volt Dávid apjának, Yishájnak az apja. ¹⁸Ezek Peretz utódai: Peretz nemzette Chetzront. ¹⁹Chetzron nemzette Rámot, Rám nemzette 'ÁmiNádávot, ²⁰'ÁmiNádáv nemzette Náchshont, Náchshon nemzette Szálmont, ²¹Szálmon nemzette Bo'ázt, Bo'áz nemzette 'Ovedet, ²²'Oved nemzette Yishájt, Yisháj pedig nemzette Dávidot.

Szójegyzék: go'él (גֹּאֵל - 𐤂𐤀𐤋) – „megváltó rokon” - a rokoni kötelezettség jogi aktusa a kapuban • Peretz (פֶּרֶץ - 𐤐𐤓𐤑) – „áttörés” - Yáhu'Dáh és Támár fia, Dávid őse • Chetzron (חֶצְרוֹן - 𐤇𐤑𐤓𐤅𐤍) – „bekerített” - Peretz fia a nemzetségtáblában • 'ÁmiNádáv (עַמִּינָדָב - 𐤏𐤌𐤉𐤍𐤃𐤁) – „népem nemes” - Náchshon apja • Náchshon (נַחְשׁוֹן - 𐤍𐤇𐤔𐤅𐤍) – „kígyócska/jós” - Szálmon apja, Yáhu'Dáh törzsi fejedelme • 'Oved (עוֹבֵד - 𐤏𐤅𐤁𐤃) – „szolgáló” - Ruth és Bo'áz fia, Dávid nagyapja