Yahuwah Biblia

Círus perzsa király uralkodásának első esztendejében, azért, hogy beteljesedjék Yahuwah-nak Yirmeyahu által mondott igéje, arra indította Yahuwah Círus perzsa király szellemét, hogy egész birodalmában szóban és írásban kihirdettesse a következőket:

Ezt mondja Círus perzsa király: A föld minden országát nekem adta Yahuwah, a menny Elohim-ja. Ő bízott meg engem azzal, hogy felépíttessem templomát a Yehudaban levő Yerushalaim-ban. Aki csak az ő népéhez tartozik közületek, legyen azzal Elohim-ja, menjen el a Yehudaban levő Yerushalaim-ba, és építse fel Yiszráel Elohim-jának, Yahuwah-nak a házát! Ő Elohim Yerushalaim-ban. Aki csak megmaradt bárhol, ahol jövevényként él, azt segítsék annak a helynek a polgárai ezüsttel, arannyal, különféle javakkal és állatokkal, meg önkéntes ajándékokkal Elohim Yerushalaim-i háza számára.

Elindultak tehát Yehuda és Binyamin családfői, meg a papok és a leviták. Mindnyájuk szellemét arra indította Elohim, hogy menjenek el, és építsék fel Yahuwah házát Yerushalaim-ban. Egész környezetük segítette őket ezüsttárgyakkal, arannyal, különféle javakkal, állatokkal és kincsekkel, önkéntes adományaikon kívül. Círus király pedig előhozatta Yahuwah házának az edényeit, amelyeket Nebukadneccar vitt el Yerushalaim-ből, és saját Elohim-jai templomának ajándékozott. Előhozatta ezeket Círus perzsa király Mitredát kincstárnok felügyeletével, és szám szerint átadta Sésbaccarnak, Yehuda fejedelmének. Ez volt a számuk: harminc aranytál, ezer ezüsttál, huszonkilenc kés, harminc aranyserleg, négyszáztíz másodrendű ezüstserleg és ezer más edény. Összesen ötezer-négyszáz arany- és ezüstedény volt. Mindezt magával vitte Sésbaccar, amikor a foglyok elmentek Babilóniából Yerushalaim-ba.

A Yehuda tartományából valók közül ezek tértek haza a száműzetésből. Nebukadneccar, Babilónia királya vitte őket fogságba, de visszatérhettek Yerushalaim-ba és Yehudaba, ki-ki a maga városába. Zerubabellal jött Yeshua, Nehemjá, Szerájá, Reélájá, Mordokaj, Bilsán, Miszpár, Bigvaj, Rehúm és Baaná.

Yiszráel népéhez tartozó férfiak száma a következő volt: Parósnak kétezer-százhetvenkét leszármazottja, Sefatjának háromszázhetvenkét leszármazottja, Árahnak hétszázhetvenöt leszármazottja, Pahat-Móábnak Yeshua és Yoáv ágán kétezer-nyolcszáztizenkét leszármazottja, Élámnak ezerkétszázötvennégy leszármazottja, Zattunak kilencszáznegyvenöt leszármazottja, Zakkajnak hétszázhatvan leszármazottja, Báninak hatszáznegyvenkét leszármazottja, Bébajnak hatszázhuszonhárom leszármazottja, Azgádnak ezerkétszázhuszonkét leszármazottja, Adónikámnak hatszázhatvanhat leszármazottja, Bigvajnak kétezer-ötvenhat leszármazottja, Ádinnak négyszázötvennégy leszármazottja, Átérnak Hízkijjá ágán kilencvennyolc leszármazottja, Bécajnak háromszázhuszonhárom leszármazottja, Jórának száztizenkét leszármazottja, Hásumnak kétszázhuszonhárom leszármazottja, Gibbárnak kilencvenöt leszármazottja volt. Beit-Lechemiek százhuszonhárman voltak, Netófából valók ötvenhatan, Anátótból valók százhuszonnyolcan, azmávetiek negyvenketten, kirjat-árimiak, kefiraiak és beérótiak hétszáznegyvenhárman, rámaiak és gebaiak hatszázhuszonegyen, Mikmászból valók százhuszonketten, Beit-Elből és Ajból valók kétszázhuszonhárman, nebóiak ötvenketten, magbísiak százötvenhatan, a másik élámiak ezerkétszázötvennégyen, hárimiak háromszázhúszan, lódiak, hádidiak és ónóiak hétszázhuszonöten, Yerikoiak háromszáznegyvenöten, szenááiak pedig háromezer-hatszázharmincan voltak.

A papok a következők voltak: Yedájá leszármazottai Yeshua családjából kilencszázhetvenhárman, Immér leszármazottai ezerötvenketten, Pashú leszármazottai ezerkétszáznegyvenheten, Hárim leszármazottai ezertizenheten.

A leviták a következők voltak: Yeshua és Kadmiél leszármazottai Hódavjá ágán hetvennégyen. Az énekesek ezek voltak: Ászáf leszármazottai százhuszonnyolcan. A kapuőrséghez tartoztak Sallúmnak, Átérnak, Talmónnak, Akkúbnak, Hatítának és Sóbajnak a leszármazottai, összesen százharminckilencen.

Templomszolgák voltak Cíhá fiai, Haszufá fiai, Tabbáót fiai, Kérósz fiai, Sziahá fiai, Pádón fiai, Lebáná fiai, Hagábá fiai, Akkúb fiai, Hágáb fiai, Samlaj fiai, Hánán fiai, Giddél fiai, Gahar fiai, Reájá fiai, Recín fiai, Nekódá fiai, Gazzám fiai, Uzzá fiai, Pászéah fiai, Bészaj fiai, Aszná fiai, Meúnim fiai, Nefúszim fiai, Bakbúk fiai, Hakúfá fiai, Harhú fiai, Baclút fiai, Mehídá fiai, Harsá fiai, Barkósz fiai, Sziszerá fiai, Temah fiai, Necíah fiai, Hatífá fiai.

Shlomo szolgáinak a fiai voltak: Szótaj fiai, Hasszóferet fiai, Perudá fiai, Jalá fiai, Darkón fiai, Giddél fiai, Sefatjá fiai, Hattíl fiai, Pókeret-Haccebáim fiai és Ámi fiai. A templomszolgák és Shlomo szolgáinak a fiai összesen háromszázkilencvenketten voltak.

Ezek azok, akik Tél-Melahból, Tél-Harsából, Kerúbból, Addánból és Immérből jöttek, de nem tudták igazolni családjukat és származásukat, hogy Yiszráelből valók-e: Delájá fiai, Tóbijjá fiai és Nekódá fiai hatszázötvenketten. A papsághoz tartoztak Hobajjá fiai, Hakkóc fiai és Barzillaj fiai. Ez a gileádi Barzillaj egyik leányát vette feleségül, és róla nevezték el. Ezek keresték bejegyzésüket a származási jegyzékben, de nem találták, ezért meg kellett válniuk a papságtól. A királyi helytartó pedig megmondta nekik, hogy nem ehetnek az igen szent ételekből, amíg szolgálatba nem lép a főpap, aki dönthet az úrimmal és a tummimmal.

Az egész gyülekezet összesen negyvenkétezer-háromszázhatvan fő volt, azonkívül hétezer-háromszázharminchét rabszolga és szolgálóleány, meg kétszáz énekes és énekesnő. Volt hétszázharminchat lovuk, kétszáznegyvenöt öszvérük, négyszázharmincöt tevéjük és hatezer-hétszázhúsz szamaruk.

Amikor megérkeztek Yerushalaim-ba Yahuwah házához, egyes családfők önkéntes ajándékot adtak Elohim házára, hogy felépítsék a régi helyén. Erejükhöz képest adtak az építés költségeire hatvanegyezer aranydrahmát, ötezer ezüstminát és száz papi köntöst.

A papok és a leviták, meg a hazatért nép, az énekesek, a kapuőrök és a templomszolgák letelepedtek a maguk városaiban; egész Yiszráel a maga városaiban.

Amikor elérkezett a hetedik hónap, és Yiszráel fiai már a városokban voltak, egy emberként összegyűlt a nép Yerushalaim-ban. Ekkor fogott hozzá Yeshua, Yahu-Tzeddek fia, szolgatársaival, a papokkal, és Zerubabel, Shealtiél fia, testvéreivel együtt, hogy felépítsék Yiszráel Elohim-jának az oltárát, és égőáldozatokat mutassanak be rajta úgy, ahogyan meg van írva Moshenak, Elohim emberének a törvényében. A régi helyén állították föl az oltárt, mert rettegtek a tartományok népétől, és égőáldozatokat mutattak be rajta Yahuwah-nak: reggeli és esti égőáldozatokat. Megtartották Szukoth (a sátoros) ünnepet, ahogyan meg van írva, és bemutatták az égőáldozatot napról napra, megfelelő számban, a rendtartás szerint, mindegyiket a maga napján; továbbá az állandó égőáldozatot, az újhold napján és Yahuwah minden szent ünnepén esedékes égőáldozatot, és mindazoknak az önkéntes áldozatát, akik ilyent vittek Yahuwah-nak. A hetedik hónap első napjától kezdtek égőáldozatokat bemutatni Yahuwah-nak, bár Yahuwah templomának az alapkövét még nem rakták le. De pénzt adtak a kőfaragóknak és az ácsoknak, ételt, italt és olajat a szidóniaknak és a tírusziaknak, hogy szállítsanak cédrusfát a Libánonról Jáfóba a tengeren, Círus perzsa király engedélyével.

Azután hogy megérkeztek Yerushalaim-ba Elohim házához, a második esztendő második hónapjában tették meg az előkészületeket Zerubabel, Shealtiél fia, Yeshua, Yahu-Tzeddek fia és többi szolgatársuk, a papok, a leviták és mindazok, akik visszaérkeztek Yerushalaim-ba a fogságból. A húszéves és annál idősebb levitákat bízták meg azzal, hogy vezessék Yahuwah házának az építését. Yeshua a fiaival és testvéreivel, Kadmiél a fiaival, továbbá Yehuda fiaival, meg Hénádád fiai a fiaikkal és testvéreikkel, a levitákkal egy emberként vállalták, hogy vezetik azokat, akik Elohim házának az építését végzik.

Az építők tehát lerakták Yahuwah templomának az alapját, és odaállították a papokat szolgálati öltözetben harsonákkal, meg a levitákat, Ászáf fiait cintányérokkal, hogy dicsérjék Yahuwah-át, Yiszráel királyának, Davidnak az előírása szerint. Énekeltek, dicsérve és magasztalva Yahuwah-át, mert jó, mert örökké tart szeretete Yiszráel iránt. Az egész nép pedig nagy örömujjongásban tört ki, dicsérve Yahuwah-át azért, hogy lerakhatták Yahuwah házának az alapját. Sokan az idősebb papok, leviták és családfők közül, akik még látták az első templomot, hangosan sírtak, amikor szemük láttára rakták le ennek a templomnak az alapját, sokan pedig hangosan ujjongtak, és örvendeztek, úgyhogy a nép közül senki sem tudta megkülönböztetni az örömujjongás hangját a sírás hangjától, mert a nép igen hangosan ujjongott, és messzire hallatszott a hangja.

Amikor Yehuda és Binyamin ellenségei meghallották, hogy a fogságból hazatértek templomot építenek Yiszráel Elohim-jának, Yahuwah-nak, elmentek Zerubabelhoz, meg a családfőkhöz, és ezt mondták nekik: Hadd építsünk veletek együtt, mert mi is a ti Elohim-otokhoz folyamodunk, ahogyan ti, és neki áldozunk Észar-Haddón asszír király idejétől fogva, aki idehozott bennünket. Zerubabel, Yeshua és Yiszráel többi családfője azonban így felelt nekik: Nem építhettek velünk együtt templomot a mi Elohim-unknak, hanem mi magunk akarjuk azt felépíteni Yiszráel Elohim-jának, Yahuwah-nak, ahogyan megparancsolta nekünk Círus király, Perzsia királya. Ezért az ország népe elcsüggesztette Yehuda népét, és elrettentette őket az építéstől. Tanácsadókat béreltek föl ellenük Círus perzsa király uralkodásának egész idejében, Dárius perzsa király uralkodásáig, hogy meghiúsítsák szándékukat.

Ahasvérós uralkodása alatt, uralkodása kezdetén vádoló levelet írtak Yehuda és Yerushalaim lakói ellen.

Artahsasztá idejében pedig Bislám, Mitredát és Tábeél, többi hivatalnoktársukkal együtt írtak Artahsasztá perzsa királynak. Levelet írtak arám írással, arám fordításban. Rehúm kormányzó és Simsaj kancellár is írt ilyen levelet Yerushalaim ellen Artahsasztá királynak. Jelentést tett Rehúm kormányzó, Simsaj kancellár és többi hivatalnoktársuk, a bírók, tisztviselők, felügyelők és hivatalnokok, az erekiek, bábeliak és susániak, vagyis elámiak, meg a többi népek, amelyeket a nagy és dicső Asznappar vitt fogságba, és telepített le Shomron városaiba, meg a többiekbe a Folyamon túl. Ez annak a levélnek a szövege, amelyet Artahsasztá királynak küldtek:

„Szolgáid, a Folyamon túli emberek jelentik: Tudtára adjuk a királynak, hogy a zsidók, akik eljöttek tőled, megérkeztek hozzánk Yerushalaim-ba, építik ezt a lázadó és gonosz várost, helyreállítják a várfalakat, és javítgatják az alapokat. Most azért tudtára adjuk a királynak, hogy ha ez a város felépül, és a várfalak elkészülnek, akkor nem fognak fizetni adót, beszolgáltatást és vámot, és a királyi kincstár károsodik. Mivel pedig mi a palota sójával sózunk, és nem illik elnéznünk, hogy becsapják a királyt, ezért küldtük ezt a jelentést a királynak. Nézzék csak át az őseid történetéről szóló könyvet! Megtalálod, és megtudod a történetek könyvéből, hogy ez a város lázadó, a királyokat és a tartományokat megkárosító város volt, régtől fogva pártütések történtek benne, ezért rombolták le ezt a várost. Mi tehát tudatjuk a királlyal, hogy ha ez a város felépül, és várfalai elkészülnek, akkor nem tesz birtokod a Folyamon túl.”

A király ezt a döntést küldte: „Rehúm kormányzónak, Simsaj kancellárnak és többi hivatalnoktársuknak, akik Shomronban meg a többi Folyamon túli városban laknak: Békesség! A levelet, amelyet nekünk küldtetek, érthetően felolvasták előttem. Ezért parancsot adtam, hogy nézzenek utána ennek, és úgy találták, hogy az a város régtől fogva lázongott a királyok ellen, lázadások és pártütések történtek benne, és hatalmas királyok voltak Yerushalaim-ban, akik urai voltak az egész Folyamon túli tartománynak, és adót, beszolgáltatást meg vámot fizettek nekik. Most azért adjatok parancsot, hogy akadályozzák meg ezeket a férfiakat, és ne építsék azt a várost, amíg tőlem újabb parancs nem érkezik. Ügyeljetek arra, hogy ne történjék hanyagság ebben a dologban, és így ne növekedjék a kár a királyok rovására!”

Mihelyt felolvasták Artahsasztá király levelének a szövegét Rehúm és Simsaj kancellár, meg hivatalnoktársaik előtt, sietve Yerushalaim-ba mentek a zsidókhoz, és karhatalommal megakadályozták munkájukat. Ekkor szüntették meg a munkát Yerushalaim-ban Elohim házánál, és szünetelt az Dárius perzsa király uralkodásának a második esztendejéig.

De Haggeus próféta és Zekharyah próféta, Iddó fia, prófétált a Yehudaban és Yerushalaim-ban levő zsidóknak, Yiszráel Elohim-ja nevében, aki fölöttük volt. Akkor Zerubabel, Shealtiél fia és Yeshua, Yahu-Tzeddek fia hozzáfogott, és elkezdte Elohim házának az építését Yerushalaim-ban. Velük voltak Elohim prófétái, akik támogatták őket.

Abban az időben odament hozzájuk Tattenaj, a Folyamon túli tartomány helytartója és Setar-Bóznaj meg hivatalnoktársaik, és ezt mondták nekik: Ki adott nektek parancsot arra, hogy ezt a házat fölépítsétek, és gerendázatát elkészítsétek? Azután ezt kérdezték tőlük: Hogy hívják azokat a férfiakat, akik ezt az épületet építik? De a zsidók vénein rajta volt Elohim-uk szeme, ezért nem akadályozták őket, míg jelentés nem ment Dáriushoz, és levélben válasz nem érkezett rá.

Ez annak a levélnek a szövege, amelyet Dárius királynak küldött Tattenaj, a Folyamon túli tartomány helytartója és Setar-Bóznaj meg hivatalnoktársai, a Folyamon túli tartomány tisztviselői. Beadványt küldtek ugyanis hozzá, mely a következőképpen volt megírva:

„Dárius királynak teljes békesség! Tudtára adjuk a királynak, hogy elmentünk Yehuda tartományába, a nagy Elohim házához. Azt most kőtömbökből építik, és a falakra gerendákat helyeznek. Ezt a munkát gondosan végzik, és sikeresen folytatják. Megkérdeztük az ott levő véneket, és ezt mondtuk nekik: Ki adott nektek parancsot arra, hogy ezt a templomot felépítsétek, és gerendázatát elkészítsétek? Nevüket is megkérdeztük, hogy tudassuk veled, és megírjuk azoknak a férfiaknak a nevét, akik az élükön állnak. Ők azonban ilyen szavakkal feleltek nekünk: Mi a menny és föld Elohim-jának a szolgái vagyunk, és újjáépítjük ezt a templomot, amely sok évvel ezelőtt épült. Yiszráelnek egy nagy királya kezdte építeni, és be is fejezte. Őseink azonban haragra ingerelték a menny Elohim-ját, ezért ő Babilónia királyának, a káldeus Nebukadneccarnak a kezébe adta őket, aki ezt a templomot lerombolta, a népet pedig fogságba vitte Babilóniába. De Círusnak, Babilónia királyának uralkodása első esztendejében parancsot adott Círus király, hogy Elohim-nak ezt a házát építsék fel. Sőt Elohim házának az arany- és ezüstedényeit is, amelyeket Nebukadneccar elhozott a Yerushalaim-i templomból, és bevitt Babilon templomába, előhozatta Círus király Babilon templomából, és átadatta egy Sésbaccar nevű embernek, akit helytartóvátett, és azt mondta neki: Vedd át ezeket az edényeket, menj, és helyezd el a Yerushalaim-i templomban, és Elohim háza épüljön fel a régi helyén! Ekkor Sésbaccar el is jött, lerakta Elohim házának az alapját Yerushalaim-ban, és azóta egészen mostanáig épül, de még nincs készen. Most azért, ha a király jónak látja, nézessen utána Babilóniában, a királyi kincstárban, hogy adott-e parancsot Círus király Elohim Yerushalaim-i házának a felépítésére, és a király erről szóló határozatát küldje meg nekünk!”

Ekkor Dárius parancsot adott, hogy nézzenek utána ennek a levéltárban, ahol a kincseket szokták elhelyezni Babilóniában. És találtak Ahmetá várában, Média tartományában egy irattekercset, amelyre ez volt írva emlékeztetőül: Círus király uralkodásának első évében parancsot adott Círus király Elohim Yerushalaim-i házára nézve: Építsék fel azt a templomot, legyen olyan hely, ahol áldozatokat mutatnak be! Maradjanak meg régi alapjai, legyen a magassága hatvan könyök, szélessége is hatvan könyök! Három sor legyen kőtömbökből, és egy sor fából. A költséget a király palotájából fedezzék. Sőt Elohim házának az arany- és ezüstedényeit is, amelyeket Nebukadneccar hozott el a Yerushalaim-i templomból, és vitt Babilonba, vigyék vissza, hadd kerüljenek újra a helyükre, a Yerushalaim-i templomba, és helyezzék el azokat Elohim házában.

Most azért, Tattenaj, a Folyamon túli tartomány helytartója és Setar-Bóznaj meg hivatalnoktársaik, a Folyamon túli tisztviselők, maradjatok onnan távol! Hagyjátok békén Elohim háza építését! A zsidók helytartója és a zsidók vénei hadd építsék föl Elohim házát a régi helyén! Arra is parancsot adok, mit kell tennetek a zsidók véneinek a támogatására Elohim házának az építésében: a király jövedelméből, a Folyamon túli adóból pontosan adják meg a költségeket ezeknek a férfiaknak, hogy ne legyen fennakadás. Adják meg nekik napról napra hiánytalanul, amire még szükség van: bikákat, kosokat és bárányokat égőáldozatul a menny Elohim-jának, továbbá, búzát, sót, bort és olajat a Yerushalaim-i papok rendelkezése szerint, hogy mutassanak be jóillatú áldozatot a menny Elohim-jának, és imádkozzanak a királynak és fiainak az életéért. Arra is parancsot adok, hogy ha valaki ezt a rendeletet megszegi, annak a házából vegyenek ki egy gerendát, és őt akasszák és szegezzék rá, házát pedig tegyék szemétdombbá emiatt. Elohim pedig, aki ott szerzett nevének lakást, pusztítson el minden olyan királyt és népet, aki arra vetemedik, hogy megszegve ezt a rendeletet, lerombolja Elohim-nak ezt a házát Yerushalaim-ban! Én, Dárius adtam ezt a parancsot, pontosan végre kell hajtani!

Akkor Tattenaj, a Folyamon túli tartomány helytartója és Setar-Bóznaj meg hivatalnoktársaik pontosan végrehajtották azt a rendeletet, amelyet Dárius király küldött. Így a Yehudai vének sikeresen folytatták az építkezést Haggeus prófétának és Zekharyah nak, Iddó fiának a prófétálása szerint. Be is fejezték az építkezést, ahogyan Yiszráel Elohim-ja megparancsolta, és Círus, Dárius meg Artahsasztá perzsa királyok elrendelték. Elkészítették a templomot Dárius király uralkodásának a hatodik évében, az Adár hónap harmadik napjára.

Akkor örömmel ünnepelték meg Yiszráel fiai, a papok, a leviták meg a többiek, akik a fogságból hazatértek, Elohim háza fölszentelését. Elohim háza fölszentelésekor bemutattak áldozatul száz bikát, kétszáz kost, négyszáz bárányt, és vétekáldozatul az egész Yiszráelért tizenkét kecskebakot, Yiszráel törzseinek a száma szerint. Azután Elohim szolgálatába állították Yerushalaim-ban a papokat rendjeik szerint és a levitákat osztályaik szerint, ahogyan meg van írva Moshe könyvében.

Azután a fogságból hazatértek megtartották a Peszachot az első hónap tizennegyedik napján. Mert a papok és a leviták egy emberként megtisztították magukat, mindnyájan tiszták lettek, és levágták a Peszachi bárányt mindazoknak, akik a fogságból hazatértek, szolgatársaiknak, a papoknak és önmaguknak. És megették azt a fogságból hazatért Yiszráeliek, meg mindazok, akik hozzájuk csatlakozva elkülönültek az ország pogány népeinek a tisztátalanságától, és Yahuwah-hoz, Yiszráel Elohim-jához folyamodtak. Megtartották Hag HaMatzaht (a kovásztalan kenyerek ünnepét) is hét napon át örvendezve, mert megörvendeztette őket Yahuwah azzal, hogy hozzájuk fordította Asszíria királyának a szívét, az pedig támogatta őket, hogy dolgozhassanak Elohim-nak, Yiszráel Elohim-jának a házán.

Ezek után az események után Artahsasztá perzsa király uralkodása alatt Ezra, Szerájá fia, aki Azarjá fia, aki Hilkijjá fia, aki Sallum fia, aki Tzadok fia, aki Ahitúb fia, aki Amarjá fia, aki Azarjá fia, aki Merájót fia, aki Zerahjá fia, aki Uzzi fia, aki Bukki fia, aki Abisúa fia, aki Pinchasz fia, aki Eleázár fia, aki pedig Aharon főpapnak volt a fia, ez az Ezra eljött Babilóniából. Ő írástudó volt, jártas Moshe törvényében, amelyet Yiszráel Elohim-ja, Yahuwah adott. A király pedig teljesítette minden kérését, mert vele volt Elohim-jának, Yahuwah-nak az ereje. Yiszráel fiai közül is jöttek Yerushalaim-ba papok, leviták és énekesek, kapuőrök és templomszolgák Artahsasztá király uralkodásának hetedik évében. A király uralkodásának hetedik évében, az ötödik hónapban érkezett meg Yerushalaim-ba. Az első hónap első napján határozta el, hogy eljön Babilóniából, és az ötödik hónap első napján érkezett meg Yerushalaim-ba, mert vele volt Elohim-jának a jóakarata. Mert Ezra szívből törekedett arra, hogy kutassa és teljesítse Yahuwah törvényét, és tanítsa Yiszráelben a rendelkezéseket és döntéseket.

Ez annak a levélnek a szövege, amelyet Artahsasztá király adott Ezranak, az írástudó papnak, aki írástudó volt, jártas Yahuwah parancsolatainak az igéiben és rendelkezéseiben, amelyeket Yiszráelnek adott:

„Artahsasztá, a királyok királya, Ezra papnak, aki a menny Elohim-ja törvényében tökéletesen jártas írástudó. Parancsot adok, hogy mindenki, aki országomból önként el akar menni Yerushalaim-ba Yiszráel népe, papjai és levitái közül, az veled mehet. Mivel te a királynak és hét tanácsosának a kiküldöttje vagy, vizsgáld meg Yehudat és Yerushalaim-ot Elohim-od törvénye szerint, amely a kezedben van. És vidd el azt az ezüstöt és aranyat, amelyet a király és tanácsosai önként ajándékoznak Yiszráel Elohim-jának, akinek a hajléka Yerushalaim-ban van, továbbá mindazt az ezüstöt és aranyat, amelyet Babilónia tartományaiban kapsz, a nép és a papok önkéntes ajándékával együtt, amit önként ajándékoznak Elohim-uk házának, amely Yerushalaim-ban van. Ezért vásárolj gondosan ezen a pénzen bikákat, kosokat és bárányokat, meg a hozzájuk tartozó étel- és italáldozatokhoz valót, és mutasd be azokat Elohim-otok házának az oltárán Yerushalaim-ban. A megmaradó ezüsttel és arannyal pedig azt tegyétek, amit Elohim-otok akarata szerint jónak láttok megtenni, te és atyádfiai. Az edényeket pedig, amelyeket átadnak neked Elohim-od házának a használatára, add át Elohim előtt Yerushalaim-ban! Elohim-od házának egyéb szükségletét pedig, amelyet még fedezned kell, fedezd a király kincstárából!

Én, Artahsasztá király, parancsot adok minden kincstárnoknak a Folyamon túl: Mindazt pontosan teljesítsétek, amit kér tőletek Ezra pap, aki a menny Elohim-ja törvényében jártas írástudó: ezüstöt száz talentumig, búzát száz kórig, bort száz batig, olajat száz batig, sót pedig akármennyit. Mindent pontosan teljesíteni kell a menny Elohim-ja parancsából a menny Elohim-ja házának a javára, hogy meg ne haragudjék a királynak és fiainak az országára. Tudatjuk még veletek, hogy a papokra, levitákra, énekesekre, kapuőrökre, templomszolgákra és Elohim háza munkásaira senkinek se legyen szabad adót, beszolgáltatást vagy vámot kivetni. Te pedig, Ezra, Elohim-odnak benned levő bölcsessége szerint rendelj ítélőbírákat, hogy ítélkezzenek az egész Folyamon túli népen, mindazokon, akik ismerik Elohim-od törvényeit. Aki pedig nem ismeri, azt tanítsátok meg rá! Mindazokra, akik nem teljesítik Elohim-od törvényét és a király törvényét, pontosan szabják ki az ítéletet: vagy halált, vagy száműzetést, vagy pénzbüntetést, vagy börtönt!”

Áldott Yahuwah, őseink Elohim-ja, aki arra indította a király szívét, hogy fölékesítse Yahuwah házát Yerushalaim-ban. Kiterjesztette rám a királynak, tanácsosainak és a király minden hős vezető emberének a szeretetét. Én pedig megerősödtem, mert Elohim-omnak, Yahuwah-nak a hatalma volt velem, és családfőket gyűjtöttem Yiszráelből, hogy jöjjenek velem.

Ezek a családfők és származási jegyzékbe fölvettek jöttek velem Artahsasztá király uralkodása alatt Babilóniából: Pinchasz fiai közül Gérsóm, Ítámár fiai közül Dániel, David fiai közül Hattús, Sekanjá fia. Parós fiai közül Zekarjá és vele a származási jegyzékbe fölvett százötven férfi. Pahat-Móáb fiai közül Eljehóénaj, Zerahjá fia és vele kétszáz férfi. Sekanjá fiai közül Yahaziél fia és vele háromszáz férfi. Ádin fiai közül Ebed, Yonathan fia és vele ötven férfi. Élám fiai közül Yeshájá, Ataljá fia és vele hetven férfi. Sefatjá fiai közül Zebadjá, Mikha’el fia és vele nyolcvan férfi. Yoáv fiai közül Óbadjá, Yahiél fia és vele kétszáztizennyolc férfi. Selómit fiai közül Jószifjá fia és vele százhatvan férfi. Bébaj fiai közül Zekarjá, Bébaj fia és vele huszonnyolc férfi. Azgád fiai közül Yochánán, Hakkátán fia és vele száztíz férfi. Adónikám fiai közül az ifjabbak, akiknek nevei: Elifelet, Jeiél és Shemáyah és velük hatvan férfi. Bigvaj fiai közül Útaj és Zabbúd és vele hetven férfi.

Akkor összegyűjtöttem őket az Ahavába ömlő folyónál, és ott táboroztunk három napig. Szemügyre vettem a népet és a papokat, de a leviták közül nem találtam ott senkit. Elküldtem azért Eliezer, Ariél, Shemáyah, Elnathan, Yarib, Elnathan, Nathan, Zekarjá és Mesullám családfőket, továbbá YoYarib és Elnathan tanítókat, és odarendeltem őket Kászifjá helységbe Iddó főemberhez, miután szájukba adtam a szavakat, hogy mit mondjanak Iddónak és szolgatársainak, a templomszolgáknak Kászifjá helységben, hogy hozzanak szolgálattevőket Elohim-unk háza számára. Elohim-unk jóakarata által el is hoztak nekünk egy értelmes embert Mahli utódai közül, aki levi fia, Yiszráel unokája volt; továbbá Sérébját fiaival és testvéreivel, összesen tizennyolcat, meg Hasabját és vele Yesháját, Merári fiai közül, testvéreivel és fiaival, összesen húszat. A templomszolgák közül, akiket még David és a vezető emberek rendeltek a leviták szolgálatára, kétszázhúsz templomszolgát; mindnyájuk neve föl van jegyezve.

Ekkor böjtöt hirdettem ott az Ahavá-folyó mellett, hogy megalázzuk magunkat Elohim-unk előtt, és jó utat kérjünk tőle magunknak, hozzátartozóinknak és minden jószágunknak. Mert szégyelltem sereget és lovasokat kérni a királytól, hogy oltalmazzanak az ellenséggel szemben az úton, hiszen azt mondtuk a királynak: Elohim-unk ereje mindazoknak a javára van, akik őt keresik, de hatalma és haragja fordul mindazok ellen, akik őt elhagyják. Böjtöltünk tehát és könyörögtünk ezért Elohim-unkhoz, ő pedig meghallgatott minket.

Ezután kiválasztottam a papok vezetői közül tizenkettőt, Sérébját, Hasabját és még tíz szolgatársukat. Megmértem előttük Elohim-unk házának ajándékozott ezüstöt, az aranyat és az edényeket, amelyeket a király, a tanácsosai, vezető emberei és az egész ott élő Yiszráel ajándékozott. Kimértem és a kezükbe adtam hatszázötven talentum ezüstöt, száz talentum értékű ezüstedényt és száz talentum aranyat, továbbá ezer dárik értékű húsz aranykelyhet és két szépen kifényesített rézedényt, amelyek olyan becsesek voltak, mint az arany. Majd ezt mondtam nekik: Ti Yahuwah-nak vagytok szentelve, ezek az edények is szentek, ez az ezüst és arany őseitek Elohim-jának, Yahuwah-nak adott önkéntes ajándék. Vigyázzatok rá, és őrizzétek meg, amíg meg nem méritek a papok és a leviták vezetői előtt, meg Yiszráel családjainak a vezetői előtt Yerushalaim-ban, Yahuwah háza kamráiban! Ekkor átvették a papok és leviták a megmért ezüstöt, aranyat és az edényeket, hogy elszállítsák Yerushalaim-ba Elohim-unk házába.

Ezután elindultunk az Ahavá-folyó mellől az első hónap tizenkettedik napján, hogy Yerushalaim-ba menjünk. Elohim-unk ereje velünk volt, és megmentett bennünket az úton ólálkodó ellenségtől. Amikor megérkeztünk Yerushalaim-ba, három napig pihentünk. A negyedik napon azután megmérték az ezüstöt, az aranyat és az edényeket Elohim-unk házában, és átadták Merémót papnak, Úrijjá fiának. Vele volt Eleázár, Pinchasz fia, és mellettük volt Józábád, Yeshua fia, meg Nóadjá, Binnúj fia, leviták. Mindent megszámoltak és megmértek, és ugyanakkor följegyezték az egész súlyt.

Amikor megérkeztek a fogságból a száműzöttek, égőáldozatot mutattak be Yiszráel Elohim-jának: tizenkét bikát egész Yiszráelért, kilencvenhat kost, hetvenhét bárányt, tizenkét vétekáldozati bakot, mindezt égőáldozatul Yahuwah-nak. És átadták a király rendelkezését a királyi kormányzóknak és a Folyamon túli helytartóknak. Ezek támogatták a népet és Elohim házát.

Ezeknek végeztével eljöttek hozzám a vezető emberek, és ezt mondták: Yiszráel népe, még a papok és leviták sem különültek el az ország népeitől, a kánaániak, hettiták, perizziek, Yebusziak, ammóniak, móábiak, egyiptomiak és emóriak utálatos szokásaitól, mert ezeknek a leányai közül vettek feleséget maguknak és fiaiknak, úgyhogy összekeveredett a szent mag az ország népeivel, sőt a vezető emberek és elöljáróik jártak élen ebben a hűtlenségben. Amikor meghallottam ezt a dolgot, megszaggattam a ruhámat és köpenyemet, téptem a hajamat és szakállamat, és összetörve ültem. Akkor hozzám gyűltek mindazok, akik remegve gondoltak Yiszráel Elohim-jának az igéire a fogságból hazatértek hűtlensége miatt. Én pedig összetörve ültem egészen az esti áldozatig. Az esti áldozatkor pedig fölkeltem onnan, ahova leroskadtam, majd megszaggatott ruhában és köpenyben térdre hulltam, imádkozva emeltem kezeimet Elohim-om, Yahuwah felé, és ezt mondtam:

Elohim-om! Szégyenkezem és pirulok, amikor fölemelem arcomat hozzád, Elohim-om, mert bűneink elborították fejünket, és vétkünk az égig növekedett. Őseink idejétől fogva mind a mai napig nagy vétekben vagyunk, és bűneink miatt jutottunk királyainkkal és papjainkkal együtt más országok királyai kezébe, fegyverre, fogságba, prédára és arcunk szégyenére, ahogyan ma is van. Még csak rövid ideje annak, hogy megkönyörült rajtunk Elohim-unk, Yahuwah, mert megengedte, hogy maradjanak közülünk megmenekültek, és adott nekünk egy talpalatnyi földet szent helyén, földerítette tekintetünket Elohim-unk, és hagyta, hogy egy kissé feléledjünk szolgaságunkban. Mert szolgák vagyunk, de Elohim-unk szolgaságunkban sem hagyott el bennünket. Kiterjesztette ránk a perzsa királyok szeretetét, és megengedte, hogy feléledve fölemelhessük Elohim-unk házát, hogy helyreállítsuk azt romjaiból, és védőfalat adott nekünk Yehudaban és Yerushalaim-ban.

És most mit mondjunk ezután, Elohim-unk? Hiszen elhagytuk parancsolataidat, amelyeket szolgáid, a próféták által adtál, amikor ezt mondtad: Az a föld, amelyre bementek, hogy birtokba vegyétek, tisztátalan föld, az országban lakó népek tisztátalansága és utálatos szokásai miatt, mert megtöltötték azt egyik végétől a másikig tisztátalanságukkal. Azért ne adjátok hozzá leányaitokat az ő fiaikhoz, és az ő leányaikat se vegyétek feleségül fiaitoknak, és ne keressétek soha békességüket, sem javukat; akkor megerősödtök, élhettek a föld javaival, és örökségül hagyhatjátok azt fiaitokra örökre.

Mindazok után, amik utolértek bennünket gonosz tetteink és nagy bűneink miatt, te Elohim-unk, bűneinkhez képest kíméletesen bántál velünk, sőt megengedted, hogy közülünk néhányan megmeneküljenek. Vajon ha újból megszegjük parancsolataidat, és összeházasodunk ezekkel az utálatos népekkel, nem semmisíthetsz-e meg bennünket haragodban úgy, hogy még menekült se maradjon?! Yahuwah, Yiszráel Elohim-ja! Igaz vagy te, hiszen megmaradhattunk mint menekültek, ahogyan ma is van. Mi vétkesek vagyunk előtted, pedig így senki sem állhat színed elé!

Míg Ezra imádkozott, és vallást tett sírva és leborulva Elohim háza előtt, Yiszráelből igen nagy gyülekezet gyűlt hozzá: férfiak, asszonyok és gyermekek, mert a nép igen keservesen sírt. Akkor megszólalt az Élám fiai közül való Sekanjá, Yahiél fia, és ezt mondta Ezranak: Hűtlenek lettünk Elohim-unkhoz, mert idegen nőket vettünk feleségül az ország népei közül. De ennek ellenére is van reménysége Yiszráelnek. Most azért kössünk szövetséget Elohim-unkkel úgy, hogy elbocsátjuk mindezeket az asszonyokat és gyermekeiket, Yahuwah-nak és azoknak a tanácsa szerint, akik remegve gondolnak Elohim-unk parancsolatára. A törvény szerint kell eljárni. Kelj föl, mert rád tartozik ez a dolog, és mi veled leszünk. Légy erős, és cselekedj! Fölkelt tehát Ezra, és megeskette a papok, a leviták és egész Yiszráel vezetőit, hogy e szerint a beszéd szerint járnak el; ők pedig megesküdtek.

Akkor fölkelt Ezra Elohim háza elől, és elment Yahuchánánnak, Eljásib fiának a kamrájába. Bement oda, de sem kenyeret nem evett, sem vizet nem ivott, mert gyászolt a fogságból hazatértek hűtlensége miatt. Azután közhírré tették Yehudaban és Yerushalaim-ban mindazoknak, akik a fogságból hazatértek, hogy gyűljenek össze Yerushalaim-ban. Ha pedig valaki nem jön el három napon belül, annak a jószágát a vezetők és a vének tanácsa szerint ki kell irtani, őt magát pedig ki kell zárni a hazatértek gyülekezetéből. Harmadnapra tehát összegyűlt minden Yehudai és Binyamini férfi Yerushalaim-ba, és a kilencedik hónap huszadik napján ott ült az egész nép Elohim háza előtti téren, reszketve az ügy miatt, meg az esőzés miatt is.

Akkor előállt Ezra pap, és ezt mondta nekik: Hűtlenséget követtetek el azzal, hogy idegen asszonyokat vettetek feleségül, és így szaporítottátok Yiszráel vétkét. Tegyetek erről vallást őseitek Elohim-jának, Yahuwah-nak, és cselekedjetek az ő tetszése szerint: váljatok külön az ország népeitől és az idegen asszonyoktól!

Erre az egész gyülekezet hangosan ezt válaszolta: Igen! A te beszéded szerint kell tennünk! De nagy ez a nép, és esős időszak van, ezért nem álldogálhatunk a szabadban. Nem is egy-két napi munka ez, hiszen sokan vagyunk, akik vétkeztünk ebben a dologban. Álljanak elő az egész gyülekezet vezetői, és városainkból mindazok, akik idegen asszonyokat vettek feleségül. Jöjjenek ide egy meghatározott időpontban, ők és velük együtt minden egyes városnak a vénei és bírái, és azután fordítsák el rólunk Elohim-unknak e dolog miatt föllángolt haragját!

Csak Yonathan, Aszáél fia és Yahzejá, Tikvá fia álltak ennek ellene, és Mesullám, meg a levita Sabbetaj támogatták őket. A fogságból hazatértek azonban így jártak el. Kiválasztották Ezra papot meg egyes férfiakat, családonként a családfőket, mindnyájukat név szerint. Ezek a tizedik hónap első napján összegyűltek, hogy megvizsgálják az ügyet. Az első hónap első napjáig elintézték minden férfi ügyét, aki idegen asszonyt vett feleségül. A papság között is akadtak olyanok, akik idegen asszonyt vettek el: Yeshuanak, Yahu-Tzeddek fiának és testvéreinek a fiai közül Maaszéjá, Eliezer, Yarib és Gedaljá.

Ezek kezet adtak arra, hogy elbocsátják feleségüket. A vétkük miatt hozott jóvátételi áldozat egy kos volt. Immér fiai közül Hanáni és Zebadjá, Hárim fiai közül Maaszéjá, Elijjá, Shemáyah, Yahiél és Uzziyahu, Pashú fiai közül Eljóénaj, Maaszéjá, Yishmáél, Netanél, Józábád és Elászá.

A leviták közül Józábád, Shimei és Kélájá, azaz Kelitá, továbbá Petahjá, Yehudá és Eliezer. Az énekesek közül Eljásib. A kapuőrök közül Sallum, Telem és Úri.

Yiszráelből: Parós fiai közül Ramjá, Jizzijjá, Malkijjá, MijYamin, Eleázár, Malkijjá és Benájá. Élám fiai közül Mattanjá, Zekarjá, Yahiél, Abdi, Yeremot és Elijjá. Zattú fiai közül Eljóénaj, Eljásib, Mattanjá, Yeremot, Zábád és Azízá. Bébaj fiai közül Yahuchánán, Hananjá, Zabbaj és Atlaj. Báni fiai közül Mesullám, Mallúk és Adájá, Yashub, Sheal és Yeremot. Pahat-Móáb fiai közül Adná és Kelál, Benájá, Maaszéjá, Mattanjá, Becal-El, Binnúj és Menasheh. Hárim fiai közül Eliezer, Yishijjá, Malkijjá, Shemáyah, Shimeon, Binyamin, Mallúk és Semarjá. Hásum fiai közül Mattenaj, Mattattá, Zábád, Elifelet, Jerémaj, Menasheh és Shimei. Báni fiai közül Maadaj, Amrám és Úél, Benájá, Bédejá és Keluhú, Vanjá, Merémót és Eljásib, Mattanjá, Mattenaj és Jaaszaj, Báni, Binnúj és Shimei, Selemjá, Nathan és Adájá, Maknadbaj, Sásaj és Száráj, Azarél, Selemjáhú és Semarjá, Sallúm, Amarjá és Yoszef. Nebó fiai közül Jeiél, Mattitjá, Zábád, Zebíná, Yaddaj, Yoel és Benájá. Mindezek idegen nőket vettek feleségül. Voltak közöttük olyan asszonyok, akiknek már fiaik is voltak.