Yahuwah Biblia

Shlomonak, David fiának a királyi hatalma megerősödött, mert Elohim-ja, Yahuwah, vele volt, és egyre nagyobbá tette. Shlomo szólt egész Yiszráelnek, az ezredeseknek, a századosoknak, a bíráknak és egész Yiszráel minden főemberének, a családfőknek, és elment Shlomo az egész gyülekezettel együtt a gibeóni áldozóhalomra, mert ott volt Elohim kijelentésének sátra, amelyet Moshe, Yahuwah szolgája készíttetett a pusztában. Elohim ládáját azonban már fölvitette David Kirjat-Jeárimból, amikor helyet készített annak, mert sátrat vont föl neki Yerushalaim-ban. De a rézoltár, amelyet Becal-El, Úri fia, Húr unokája készített, ott volt Yahuwah hajléka előtt. Ezt kereste föl Shlomo és a gyülekezet. Fölment tehát Shlomo Yahuwah színe előtt álló rézoltárhoz, amely a kijelentés sátránál volt, és ezer égőáldozatot mutatott be rajta.

Azon az éjszakán megjelent Elohim Shlomonak, és ezt mondta neki: Kérj valamit, én megadom neked. Shlomo ezt felelte Elohim-nak: Te nagy szeretettel bántál apámmal, Daviddal, és engem tettél utána királlyá. Most azért, Yahuwah, Elohim-om, váljék valóra apámnak, Davidnak adott ígéreted, mert te tettél engem e nép királyává, amely oly sok, mint a föld pora. Adj azért nekem bölcsességet és tudományt, hogy tudjam ennek a népnek az ügyeit intézni. Különben ki tudná kormányozni a te nagy népedet? Elohim ezt felelte Shlomonak: Mivel ez volt a szívedben, és nem gazdagságot, vagyont és dicsőséget kértél, nem is gyűlölőid életét vagy hosszú életet kértél, hanem bölcsességet és tudományt kértél, hogy kormányozni tudd népemet, amelynek a királyává tettelek: ezért megadom neked a bölcsességet és a tudományt, sőt olyan gazdagságot, vagyont és dicsőséget is adok neked, amihez fogható nem volt és nem is lesz egy királynak sem, sem előtted, sem utánad. Azután visszament Shlomo Yerushalaim-ba a gibeóni áldozóhalomról, a kijelentés sátra elől, és uralkodott Yiszráelen.

Gyűjtött Shlomo harci kocsikat és lovasokat. Ezernégyszáz harci kocsija és tizenkétezer lovasa lett, és ezeket a harci kocsik városaiba meg a király mellé, Yerushalaim-ba rendelte. A király elérte, hogy annyi lett Yerushalaim-ban az ezüst és az arany, mint a kő. Elérte, hogy annyi lett a cédrusfa, mint amennyi a vadfügefa az alföldön. Shlomonak Egyiptomból és Kevéből hozták a lovakat, a király kereskedői szerezték azokat Kevéből megszabott Aharon. Egy harci kocsit hatszáz ezüst sekelért hoztak Egyiptomból, egy lovat pedig százötvenért. Ugyancsak az ő közvetítésükkel szállították tovább ezeket a hettita királyoknak és az arám királyoknak.

Shlomo megparancsolta, hogy Yahuwah neve tiszteletére házat építsenek, neki magának pedig királyi palotát. Ezért kirendelt Shlomo a hegységbe hetvenezer teherhordót és nyolcvanezer kőfejtőt, és melléjük háromezer-hatszáz felügyelőt. És ezt üzente Shlomo Hírámnak, Tírusz királyának: Apámmal, Daviddal is megtetted, hogy küldtél neki cédrusfát palotája építésére, hogy abban lakjék. Lásd, én meg templomot akarok építeni az én URam, Elohim-om neve tiszteletére, és azt neki szentelem, hogy jó illatú füstölőszerekkel tömjénezzenek neki, és a sorba rakott kenyerek állandóan ott legyenek előtte; és égőáldozatot mutassanak be reggel és este, minden Shabbaton és újholdkor, meg Elohim-unknak, Yahuwah-nak az ünnepein. Örök kötelessége lesz ez Yiszráelnek. A templomnak, amelyet építeni akarok, nagynak kell lennie, mert a mi Elohim-unk nagyobb minden elohim-nál. De kinek van annyi ereje, hogy neki templomot építsen? Hiszen az ég és az egek egei sem tudják magukba fogadni őt! És ki vagyok én, hogy templomot akarok építeni? Csak azért teszem, hogy ott áldozhassanak neki. Küldj azért hozzám egy olyan embert, aki ért az arany, az ezüst, a réz és a vas megmunkálásához, a piros bíborhoz, a karmazsinhoz és a kék bíborhoz, és el tudja készíteni a véseteket azokkal a mesterekkel együtt, akik nálam Yehudaban és Yerushalaim-ban vannak, akiket apám, David alkalmazott. Küldj cédrust, ciprust és ébenfát a Libánonról, mert tudom, hogy szolgáid értenek a libánoni fák kivágásához. Az én szolgáim is ott lesznek szolgáid mellett, mert sok fát kell előkészíteniük, hiszen nagynak és csodálatosnak kell lennie annak a templomnak, amelyet építek. Én viszont adok szolgáidnak, a favágóknak, akik a fákat kidöntik, húszezer kór csépelt búzát, húszezer kór árpát, húszezer bat bort és húszezer bat olajat.

Hírám, Tírusz királya írásban felelt, és elküldte Shlomonak: Mivel szerette népét Yahuwah, azért tett téged királyukká. Ezt is mondta Hírám: Áldott Yahuwah, Yiszráel Elohim-ja, aki a mennyet és a földet alkotta, hogy olyan bölcs fiút adott David királynak, aki okos és értelmes, aki Yahuwah-nak templomot, magának pedig királyi palotát akar építeni. Ezért elküldök egy hozzáértő és értelmes mestert, Húrámot, egy Dánból származó asszony fiát, akinek tíruszi az apja, ő ért az arany, az ezüst, a réz, a vas, a kő, a fa, a piros és kék bíbor, a len és a karmazsin feldolgozásához, a különféle vésetek készítéséhez és mindenféle terv kiviteléhez, amivel csak megbízzák, a te mestereiddel és az én URamnak, apádnak, Davidnak a mestereivel együtt. Most azért küldje el az én URam szolgáinak azt a búzát, árpát, olajat és bort, amit megígért, mi pedig annyi fát vágunk a Libánonon, amennyire csak szükséged lesz, és elszállítjuk azt tutajokon a tengeren Jáfóba; te aztán vitesd el Yerushalaim-ba.

Shlomo számba vette mindazokat az embereket, akik jövevények voltak Yiszráel országában, miután apja, David egyszer már számba vette őket: százötvenháromezer-hatszáz ilyen embert találtak. Hetvenezret teherhordónak tett meg közülük, nyolcvanezret kőfejtőnek a hegyekben, háromezer-hatszázat pedig felügyelőnek, hogy dolgoztassák a népet.

Azután elkezdte építeni Shlomo Yahuwah házát Yerushalaim-ban, a Mórijjá-hegyen, ahol Yahuwah megjelent apjának, Davidnak, azon a helyen, amelyet David kijelölt, a yebuszi Ornán szérűjén. Az építést uralkodása negyedik évében, a második hónap második napján kezdte el. Így állapította meg Shlomo Elohim háza építésekor az alapméreteket: hosszúsága a régi könyökmérték szerint hatvan könyök, szélessége húsz könyök volt. Az eléje épített csarnok hossza a templom szélességének megfelelően húsz könyök, magassága százhúsz könyök volt. A belsejét színarannyal borította be. A főépületet beburkolta ciprusfával, azt pedig finom arannyal burkolta be, és pálmafákat meg füzéreket készíttetett rá. Díszítésül beborította a templomot drágakövekkel. Az arany parvaYimi arany volt. Arannyal borította be a templomot, a gerendákat, a küszöböket, a falakat és az ajtószárnyakat is. A falakra pedig kerúbokat vésetett.

Azután elkészíttette a szentek szentjének az épületét. Ennek a hosszúsága a templom szélességének megfelelően húsz könyök, szélessége is húsz könyök volt, és beburkolta azt hatszáz talentum finom arannyal. A szegek súlya ötven aranysekel volt. A felső szobákat is beburkolta arannyal.

Készíttetett a szentek szentjének az épületébe két kerúb-szobrot, amelyeket arannyal borítottak be. A kerúbok szárnyainak a hosszúsága együtt húsz könyök volt. Az első kerúb egyik öt könyök hosszúságú szárnyával a templom falát, a másik öt könyök hosszúságú szárnyával a második kerúb szárnyát érintette. A második kerúb egyik öt könyök hosszúságú szárnyával szintén a templom falát, a másik öt könyök hosszúságú szárnyával pedig az első kerúb szárnyát érintette. Ezeknek a kerúboknak a szárnyai kiterjesztve húsz könyököt tettek ki. Lábukon álltak és befelé tekintettek. Kárpitot is készíttetett kék és piros bíborból, karmazsinból és lenből, amelyekbe kerúbokat szövetett.

A templom elé két harmincöt könyök magas oszlopot készíttetett, és tetejükre öt könyök magas oszlopfőket. Csináltatott lánc formájú füzéreket, és rárakta azokat az oszlopfőkre, azután csináltatott száz gránátalmát, és rárakta azokat a füzérekre. Fölállíttatta az oszlopokat a templom elé, egyiket jobb felől, másikat bal felől. A jobboldalit Yákinnak, a baloldalit Bóáznak nevezte el.

Készíttetett egy rézoltárt, melynek a hosszúsága húsz könyök, szélessége húsz könyök, magassága pedig tíz könyök volt. Azután készíttetett egy öntött tengert, egyik pereme a másik peremétől tíz könyöknyire volt: kör alakú és öt könyök magas volt, és harminc könyök hosszú zsinór érte körül. Alatta bikaalakok voltak körös-körül, minden könyökre tíz jutott, ezek vették körül a tengert. A bikaalakok két sorban helyezkedtek el, amelyeket együtt öntöttek az öntvénnyel. A tenger tizenkét bikán volt, három északra, három nyugatra, három délre és három keletre nézett; mindegyiknek a hátsó része befelé volt, és ezeken volt a tenger. Vastagsága egy tenyérnyi volt, pereme pedig olyan, mint a pohár pereme, mint a liliomvirágé. Háromezer bat víz fért bele. Készíttetett tíz mosdóedényt is. Ötöt tetetett jobb felől, ötöt pedig bal felől, hogy azokban mossák és öblítsék le azt, amit égőáldozatra készítettek. A tengerben pedig a papok mosakodtak.

Készíttetett tíz arany Menoraht is megadott minta szerint, és elhelyezte azokat a templomban: ötöt jobb felől, ötöt bal felől. Készíttetett tíz asztalt is, és elhelyezte azokat a templomban: ötöt jobb felől, ötöt bal felől. Készíttetett száz arany hintőedényt is. Elkészíttette a papok udvarát, és egy nagy bekerített helyet. Ajtókat is csináltatott a bekerített helynek, és az ajtókat rézzel borította be. A tengert pedig jobb felől, délkeletre helyezte el. Készített Húrám fazekakat, lapátokat és hintőedényeket is. Ezzel bevégezte Húrám a munkát, amelyet Elohim házában kellett készítenie Shlomo király megbízásából: a két oszlopot és a két kerek oszlopfőt, amelyek az oszlopok tetején voltak, a két hálót az oszlopok tetején levő két kerek oszlopfő beborítására, meg négyszáz gránátalmát a két hálóra, két sor gránátalmát egy-egy hálóra, az oszlopokon levő két kerek oszlopfő beborítására. Készített állványokat is és mosdóedényeket az állványokra, egy tengert és alája tizenkét bikát; továbbá fazekakat, lapátokat és villákat. Mindezt a fölszerelést tiszta rézből készítette el Húrám mester Shlomo király megbízásából Yahuwah háza számára. A Yordan környékén öntette ezeket a király az agyagos földben, Szukkót és Cerédá között.

Mindezt a fölszerelést nagy mennyiségben csináltatta Shlomo, mert nem kellett tekintettel lenniük a réz súlyára. Elkészíttette Shlomo Elohim háza összes fölszerelését: az aranyoltárt és az asztalokat, amelyeken voltak a szent kenyerek; a Menorahkat és azok mécseseit színaranyból, hogy égjenek rendeltetésük szerint a szentek szentje előtt; a virágokat, a mécseseket és a koppantókat is aranyból, mégpedig tiszta aranyból; azután a késeket, hintőedényeket, kanalakat és szenesserpenyőket színaranyból, valamint a templom bejáratát, a szentek szentjébe nyíló szárnyasajtót és a templom épületének a szárnyasajtaját aranyból.

Amikor befejezték mindazt a munkát, amit Shlomo végeztetett Yahuwah háza számára, bevitte Shlomo azt az ezüstöt, aranyat és egyéb tárgyakat, amelyeket apja, David szentelt oda ajándékul, és elhelyezte Elohim házának a kincsei közé.

Akkor összegyűjtötte Shlomo Yiszráel véneit és minden törzsfőjét, Yiszráel fiainak családfőit Yerushalaim-ba, hogy elvigyék Yahuwah szövetségládáját David városából, azaz Tzionból. Összegyülekeztek tehát a királyhoz mindezek yiszráeli férfiak a hetedik hónapban, az ünnepen. Amikor Yiszráel vénei mind megérkeztek, a leviták fölemelték a ládát, és fölvitték a ládát, meg a kijelentés sátrát és a szentély egész fölszerelését, amely a sátorban volt. A papok és a leviták vitték azokat. Shlomo király és Yiszráel egész közössége, amely megjelent nála, ott volt a láda előtt. Olyan sok juhot és marhát áldoztak, hogy sem számbavenni, sem megszámlálni nem lehetett. Azután bevitték a papok Yahuwah szövetségládáját a helyére, a templom legbelső részébe, a szentek szentjébe, a kerúbok szárnyai alá. A kerúbok kiterjesztették szárnyaikat a láda helye fölé, és betakarták a kerúbok fölülről a ládát és annak rúdjait. A rudak olyan hosszúak voltak, hogy a ládához tartozó rudak végei láthatók voltak a szentek szentje felől, de kívülről már nem voltak láthatók. Ott vannak még ma is. Nem volt a ládában más, csak a két tábla, amelyeket Moshe tett bele a Hóreben, amikor Yahuwah szövetséget kötött Yiszráel fiaival, miután kivonultak Egyiptomból. Amikor a papok kijöttek a szentélyből – az ott levő papok ugyanis mindnyájan megszentelték magukat, beosztásukra való tekintet nélkül – fölállt az oltártól keletre valamennyi énekes levita, tehát Ászáf, Hémán és Yedutun a fiaikkal és testvéreikkel együtt fehér ruhába öltözve, cintányérokkal, lantokkal és citerákkal, és velük együtt százhúsz harsonát fújó pap. A harsonásoknak meg az énekeseknek egyaránt az volt a tisztük, hogy összehangolva zengjék Yahuwah dicséretét és magasztalását. Amikor hangosan szóltak a harsonák, a cintányérok és a hangszerek, és dicsérték Yahuwah-át, mert ő jó, és örökké tart szeretete, akkor a házat, Yahuwah házát felhő töltötte be, úgyhogy a papok a felhő miatt nem tudtak odaállni, hogy szolgálatukat végezzék, mert Yahuwah dicsősége betöltötte Elohim házát.

Akkor ezt mondta Shlomo: Yahuwah mondta, hogy homályban kíván lakni. Házat építettem neked lakásul, maradandót, örök lakóhelyül. Azután megfordult a király, és megáldotta Yiszráel egész gyülekezetét, miközben Yiszráel egész gyülekezete állt. Ezt mondta: Áldott Yahuwah, Yiszráel Elohim-ja, aki ígéretet tett apámnak, Davidnak és azt hatalmával be is teljesítette. Ezt mondta: Attól a naptól fogva, hogy kihoztam népemet Egyiptom földjéről, nem választottam várost Yiszráel egyetlen törzséből sem azért, hogy házat építsenek, és ott legyen az én nevem. És nem választottam ki senkit, hogy fejedelme legyen népemnek, Yiszráelnek. De most kiválasztottam Yerushalaim-ot, hogy ott legyen nevem, és kiválasztottam Davidot, hogy népemnek, Yiszráelnek a vezetője legyen. De amikor apám, David, házat akart építeni Yiszráel Elohim-ja, Yahuwah neve tiszteletére, akkor ezt mondta apámnak, Davidnak Yahuwah: Azzal, hogy házat akartál építeni az én nevem tiszteletére, jót akartál. De te nem építheted föl azt a házat, hanem a fiad, aki a te véredből származik, ő építi majd föl azt a házat nevem tiszteletére. Yahuwah teljesítette ígéretét, amit tett, mert amikor én apámnak, Davidnak a helyére léptem és Yiszráel trónjára ültem, ahogyan megígérte Yahuwah, fölépítettem ezt a házat Yiszráel Elohim-ja, Yahuwah neve tiszteletére. És elhelyeztem ott a ládát, abban van Yahuwah szövetsége, amelyet Yiszráel fiaival kötött.

Azután odaállt Shlomo Yahuwah oltára elé, Yiszráel egész gyülekezetével szemben, és kiterjesztette kezeit. Shlomo ugyanis egy emelvényt készíttetett rézből, és azt a bekerített hely közepén helyeztette el. Hossza öt könyök, szélessége öt könyök, magassága pedig három könyök volt. Föllépett rá, majd térdre esett Yiszráel egész gyülekezetével szemben, kezét kiterjesztette az ég felé, és ezt mondta: Yahuwah, Yiszráel Elohim-ja! Nincs hozzád hasonló Elohim sem az égben, sem a földön! Hűségesen megtartod a szolgáiddal kötött szövetséget, ha teljes szívükkel előtted járnak. Megtartottad, amit ígértél szolgádnak, Davidnak, az én apámnak. Amit megígértél, hatalmaddal be is teljesítetted a mai napon. Most azért, Yahuwah, Yiszráel Elohim-ja, tartsd meg, amit szolgádnak, Davidnak, az én apámnak ígértél, amikor ezt mondtad: Nem vesznek ki színem elől utódaid, akik Yiszráel trónján ülnek, de csak akkor, ha fiaid ügyelnek útjukra, és törvényem szerint élnek, ahogyan éltél te is. Most azért, Yahuwah, Yiszráel Elohim-ja, váljék valóra ígéreted, amelyet szolgádnak, Davidnak tettél!

De vajon lakhatik-e Elohim a földön az emberekkel? Hiszen az ég, sőt az egeknek egei sem fogadhatnak magukba téged. Hát még ez a ház, amelyet én építettem! Mégis tekints szolgád imádságára és könyörgésére, Yahuwah, Elohim-om, és hallgasd meg a kiáltást és imádságot, amikor szolgád színed előtt imádkozik! Nézz nyitott szemmel erre a házra éjjel és nappal, arra a helyre, amelyről azt mondtad, hogy ott lesz a te neved. Hallgasd meg az imádságot, amikor szolgád ezen a helyen imádkozik! Hallgasd meg szolgádnak és népednek, Yiszráelnek a könyörgését, amikor imádkoznak ezen a helyen! Hallgasd meg lakóhelyedről, a mennyből, hallgasd meg, és bocsáss meg nekik!

Ha majd valaki vétkezik felebarátja ellen, és arra kényszerítik, hogy esküt tegyen, ő pedig idejön, és esküt tesz oltárod előtt ebben a házban, te halld meg a mennyből, és tégy igazságot szolgáid ügyében: fizess meg a bűnösnek, és olvasd fejére a tettét; az igaznak pedig bizonyítsd be az igazságát, és bánj vele igazsága szerint!

Ha majd néped, Yiszráel vereséget szenved ellenségétől, mert vétkezik ellened, de azután megtér, és vallást tesz nevedről, hozzád imádkozik, és könyörög színed előtt ebben a házban, te hallgasd meg a mennyből, bocsásd meg népednek, Yiszráelnek a vétkét, és hozd vissza arra a földre, amelyet neki és őseinek adtál!

Ha majd bezárul az ég, és nem lesz eső, mert vétkeznek ellened, de azután imádkoznak ezen a helyen, vallást tesznek nevedről, és megtérnek vétkükből, mert megaláztad őket, te hallgasd meg őket a mennyből, és bocsásd meg szolgáidnak és népednek, Yiszráelnek a vétkét, sőt tanítsd őket a jó útra, amelyen járniuk kell, és adj esőt földedre, amelyet népednek adtál örökségül!

Ha majd éhínség lesz az országban, vagy dögvész, aszály, rozsda, sáska vagy cserebogár lesz, vagy ha ellenség ostromolja az ország városait, vagy bármilyen csapás és betegség lesz, akkor minden imádságot és könyörgést, amelyet akár egy ember, akár egész néped, Yiszráel mond el, és ha valaki elismeri, hogy miatta van a csapás és fájdalom, és kiterjeszti a kezét e ház felé, te hallgasd meg lakóhelyedről, a mennyből, bocsáss meg, és bánj mindenkivel tettei szerint, ahogyan megismerted a szívét, hiszen egyedül te ismered az emberek szívét, hogy féljenek téged és járjanak a te utaidon, amíg csak azon a földön élnek, amelyet őseinknek adtál.

Még az idegent is, aki nem a te népedből, Yiszráelből való, de eljön messze földről a te nagy nevedért, erős kezedért és kinyújtott karodért, ha eljön és imádkozik ebben a házban, te hallgasd meg lakóhelyedről, a mennyből, és tedd meg mindazt, amit az idegen kér tőled, hogy a föld minden népe megismerje nevedet, és úgy féljenek téged, ahogyan néped, Yiszráel, és tudják meg, hogy a te nevedről nevezték el ezt a házat, amelyet építettem.

Ha majd néped hadba vonul ellenségei ellen olyan úton, amelyen te küldöd, és hozzád imádkozik e város felé fordulva, amelyet kiválasztottál, és e ház felé, amelyet neved tiszteletére építettem, te hallgasd meg a mennyből imádságukat és könyörgésüket, és pártold ügyüket!

Ha vétkeznek ellened, mert nincs ember, aki ne vétkeznék, és megharagszol rájuk, kiszolgáltatod őket ellenségeiknek, és foglyul ejtve fogságba viszik őket, távoli vagy közeli országba, de szívből megtérnek azon a földön, ahova fogságba vitték őket, ha megtérnek, és így könyörögnek hozzád fogságuk földjén: Vétkeztünk, bűnt követtünk el, gonoszul cselekedtünk! Ha teljes szívükből és teljes lelkükből megtérnek hozzád fogságuk földjén, ahol őket fogva tartják, és imádkoznak hozzád országuk felé fordulva, amelyet őseiknek adtál, a város felé, amelyet kiválasztottál, és a ház felé, amelyet neved tiszteletére építettem, hallgasd meg lakóhelyedről, a mennyből imádságukat és könyörgésüket, és pártold ügyüket! Bocsásd meg népednek, hogy vétkezett ellened! Most azért, Elohim-om, legyen nyitva szemed, és füleddel figyelj az imádságra ezen a helyen. És most indulj el, Yahuwah Elohim, nyugalmad helyére, te és hatalmad ládája! Papjaidat, Yahuwah Elohim, vedd körül szabadításoddal, híveid pedig örvendezzenek a jónak! Yahuwah Elohim, ne fordulj el fölkentedtől: gondolj arra, hogy milyen kegyelmes voltál szolgádhoz, Davidhoz!

Amikor befejezte Shlomo az imádkozást, tűz szállt alá az égből, és megemésztette az égőáldozatot és a véresáldozatokat, Yahuwah dicsősége pedig betöltötte a templomot. A papok nem tudtak bemenni Yahuwah házába, mert Yahuwah dicsősége betöltötte Yahuwah házát. Yiszráel fiai mindnyájan látták, amikor leszállt a tűz és Yahuwah dicsősége a templomra, ezért arcukkal a földet érintve letérdeltek a kőpadlóra. Imádták és magasztalták Yahuwah-át, mert ő jó, és örökké tart szeretete.

Azután a király és az egész nép áldozatot mutatott be Yahuwah-nak. Shlomo király huszonkétezer marhát és százhúszezer juhot mutatott be véresáldozatul. Így avatta fel Elohim házát a király és az egész nép. A papok pedig szolgálatba álltak, a leviták is Yahuwah minden hangszerével, amelyeket David király készíttetett, hogy magasztalják Yahuwah-át, mert örökké tart szeretete. Miközben ők előadták David dicséretét, a papok velük szemben trombitáltak, az egész Yiszráel pedig ott állt.

Fölszentelte Shlomo az udvar középső részét Yahuwah háza előtt, mert ott készítette el az égőáldozatokat és a hálaáldozatok kövérjét. A rézoltáron ugyanis, amelyet Shlomo készíttetett, nem fért el az égőáldozat, az ételáldozat és a kövérje.

Így ünnepelt akkor Shlomo hét napig egész Yiszráellel együtt. Igen sokan gyűltek össze a hamáti úttól fogva Egyiptom patakjáig. A nyolcadik napon záróünnepet tartottak, mert az oltár fölavatását hét napig végezték, és az ünnep hét napig tartott. A hetedik hónap huszonharmadik napján hazabocsátotta a népet. Örültek és jókedvűek voltak azért, mert jót cselekedett Yahuwah Daviddal, Shlomonal és népével, Yiszráellel.

Amikor Shlomo sikeresen elkészítette Yahuwah házát, a királyi palotát és mindazt, amit elkészíttetni szándékozott Shlomo Yahuwah házában és a maga palotájában, akkor megjelent Yahuwah Shlomonak éjjel, és ezt mondta neki: Meghallgattam imádságodat, és kiválasztottam magamnak ezt a helyet az áldozat házául. Ha majd bezárom az eget, és nem lesz eső, vagy parancsolok a sáskáknak, hogy leegyék a földet, vagy ha dögvészt bocsátok népemre, de megalázza magát népem, amelyet az én nevemről neveznek, ha imádkoznak, keresik az én orcámat, és megtérnek gonosz utaikról, én is meghallgatom a mennyből, megbocsátom vétküket, és meggyógyítom országukat. Szemem már nyitva van, és fülemmel figyelek az imádságra ezen a helyen. Kiválasztottam és megszenteltem ezt a házat, azért itt lesz a nevem örökké, itt lesz a szemem és a szívem is mindenkor. És ha te előttem jársz, ahogyan járt apád, David is, és úgy teszel mindent, ahogyan megparancsoltam, rendelkezéseimet és törvényeimet megtartod, akkor állandóvá teszem királyi trónodat, ahogyan megígértem apádnak, Davidnak, mikor ezt mondtam: Nem vesznek ki utódaid, és uralkodnak Yiszráelben. Ha azonban elfordultok tőlem, és elhagyjátok rendelkezéseimet és parancsolataimat, amelyeket elétek tártam, ha más elohimokat fogtok tisztelni, és azokat imádjátok, akkor kitépem őket földemből, amelyet nekik adtam, ezt a templomot, amelyet nevemnek szenteltem, elvetem színem elől, őket pedig példabeszéd és gúny tárgyává teszem minden nép előtt. És bármilyen felséges is ez a templom, mégis aki csak elmegy majd mellette, borzadva kérdezi: Miért bánt így Yahuwah ezzel az országgal és ezzel a templommal? És ezt fogják rá felelni: Azért, mert elhagyták Yahuwah-át, őseik Elohim-ját, aki kihozta őket Egyiptomból, és más elohimokhoz ragaszkodtak, azokat imádták, és azokat tisztelték. Ezért hozta rájuk mindezt a veszedelmet.

Annak a húsz esztendőnek az eltelte után, amíg Shlomo Yahuwah templomát és a maga palotáját építtette, azokat a városokat is kiépíttette Shlomo, amelyeket Hírám adott Shlomonak, és Yiszráelieket telepített oda. Azután Shlomo Hamát-Cóbá ellen ment, és hatalmába kerítette. Kiépíttette Tadmórt is a pusztában és mindazokat a raktárvárosokat, amelyeket Hamátban kezdett építeni. Azután Felső-Béthórónt és Alsó-Béthórónt erődített városokká építtette ki várfalakkal, kapukkal és zárakkal. Baalátot és az összes raktárvárost, amelyek Shlomoéi voltak, a harci kocsik összes városát, a lovasok városait és mindent, amihez csak kedve támadt Shlomonak, kiépíttetett Yerushalaim-ban, a Libánonon és birodalma egész területén. A hettiták, emóriak, perizziek, hivviek és Yebusziak közül megmaradt egész népet, akik nem tartoztak Yiszráelhez, meg fiaikat, akik utánuk az országban megmaradtak, mert nem irtották ki őket Yiszráel fiai, kényszermunkásokká tette Shlomo; még ma is azok. Yiszráel fiai közül azonban senkit sem kényszerített Shlomo szolgálatra a munkáinál, mert ezek harcosok voltak, vezérei, tisztjei, meg harci kocsijainak és lovasainak a parancsnokai. Shlomo király helyőrségeinek a parancsnokai kétszázötvenen voltak, ezek álltak a hadinép élén.

Azután fölvitte Shlomo a fáraó leányát David városából abba a palotába, amelyet neki építtetett, mert ezt mondta: Ne lakjék a feleségem Yiszráel királyának, Davidnak a palotájában, mert szent hely az, mivel oda került Yahuwah ládája.

Akkor égőáldozatokat mutatott be Yahuwah-nak Shlomo, Yahuwah-nak azon az oltárán, amelyet a csarnok elé építtetett. Minden napon: a Shabbatokon, újholdkor és az évenként háromszor tartandó megszabott ünnepeken, mégpedig Hag HaMatzah-án (a kovásztalan kenyerek ünnepén), Shavuot (a hetek) ünnepén és Szukoth (a sátoros) ünnepen, annak a napnak az előírása szerint kellett áldozni, ahogyan Moshe parancsolta. Megállapította apjának, Davidnak a rendelkezése szerint a papok szolgálati beosztását és a leviták feladatát, hogy dicséretet énekeljenek, és végezzék szolgálatukat a papok mellett mindennap, annak a napnak az előírása szerint; meg a kapuőrség beosztását az egyes kapuknál, mert így szólt Davidnak, Elohim emberének a parancsa. Semmiben sem tértek el attól, amit a király parancsolt a papoknak és a levitáknak, még a kincsek dolgában sem. Így készült el Shlomo minden munkája Yahuwah temploma megalapozásától Yahuwah temploma teljes befejezéséig. Akkor elment Shlomo Ecjón-Geberbe és Élótba, amelyek a tengerparton voltak Edom országában. Hírám ugyanis hajókat küldött neki szolgáival. Ezek a szolgák ismerték a tengert, és Shlomo szolgáival együtt eljutottak Ófírba. Hoztak onnan négyszázötven talentum aranyat, és Shlomo királynak vitték.

Sába királynője hallotta Shlomo hírét, azért eljött, hogy próbára tegye Shlomot találós kérdésekkel. Megérkezett Yerushalaim-ba Shlomohoz igen tekintélyes kísérettel és tevékkel, amelyek balzsamot, töméntelen aranyat meg drágakövet hoztak. Beszélt vele mindenről, amit kigondolt. De Shlomo megfelelt minden szavára. Nem volt egyetlen olyan rejtélyes szó sem, amelyikre Shlomo ne tudott volna megfelelni. Amikor Shábá királynője látta Shlomo bölcsességét és a palotát, amelyet építtetett, az asztalán levő ételeket, az udvari emberek ülésrendjét, a felszolgálók magatartását és öltözetét, a pohárnokokat és azok öltözetét, továbbá a följáróját, amelyen Yahuwah házába szokott följárni, még a lélegzete is elállt. És ezt mondta a királynak: Igaz volt, amit országomban hallottam dolgaidról és bölcsességedről, de nem hittem azoknak a beszédeknek, míg el nem jöttem, és saját szememmel meg nem láttam. Nekem még a felét sem mondták el nagy bölcsességednek. Felülmúlod azt a hírt, amelyet hallottam rólad. Boldogok az embereid, és boldogok azok a szolgák, akik állandóan előtted állnak, és hallgatják bölcs szavaidat! Áldott legyen Elohim-od, Yahuwah, aki kedvét lelte benned, és trónjára emelt, Yahuwah-nak, a te Elohim-odnak a királyaként! Mivel Elohim-od szereti Yiszráelt, és fenn akarja tartani örökké, azért tett királyukká, hogy jogot és igazságot szolgáltass. Azután adott a királynak százhúsz talentum aranyat és igen sok balzsamot meg drágakövet. Nem volt ahhoz fogható balzsam, mint amilyet Shábá királynője adott Shlomo királynak.

Hírám szolgái meg Shlomo szolgái, akik aranyat hoztak Ófírból, hoztak ébenfát és drágaköveket is. A király az ébenfából lépcsőket készíttetett Yahuwah házába és a királyi palotába, az énekeseknek pedig citerákat és lantokat. Nem is láttak ilyet azelőtt Yehuda országában.

Shlomo király is adott Shábá királynőjének mindent, ami megtetszett neki és amit csak kért, de mást, mint amit ő hozott a királynak. Azután visszatért országába szolgáival együtt.

Annak az aranynak a súlya, amely Shlomohoz egy évben befolyt, hatszázhatvanhat talentum volt, azon kívül, amit az árusok és a kereskedők hoztak. Az arab királyok és a birodalom helytartói is hoztak aranyat és ezüstöt Shlomonak. Csináltatott Shlomo király kétszáz hosszú pajzsot vert aranyból; mindegyik hosszú pajzshoz hatszáz sekel vert aranyat használtak fel. Továbbá háromszáz kerek pajzsot vert aranyból, mindegyik kerek pajzshoz három mina aranyat használtak fel. Ezeket a király a Libánon-erdő palotába helyezte el. Csináltatott a király egy nagy elefántcsont trónt, és bevonatta színarannyal. Hat lépcsője volt a trónnak, és aranyzsámoly volt a trónhoz erősítve. Az ülőhely két oldalán karjai voltak, és két oroszlánalak állt a karok mellett. Tizenkét oroszlánalak állt a hat lépcső mindkét oldalán. Nem csináltak ilyet egyetlen országban sem. Shlomo király minden ivóedénye aranyból volt, a Libánon-erdő palota minden edénye is tiszta aranyból volt. Az ezüstöt semmire sem becsülték Shlomo idejében. Mert a király hajói Tarsísban jártak Hírám szolgáival együtt. Háromévenként egyszer érkeztek vissza a Tarsís-hajók, és hoztak aranyat, ezüstöt, elefántcsontot, majmokat és pávákat.

Shlomo király nagyobb volt a föld minden királyánál gazdagságban és bölcsességben. És a föld minden királya igyekezett Shlomohoz eljutni, hogy hallhassák bölcsességét, amelyet Elohim adott a szívébe. Mindegyik hozott ajándékot: arany- és ezüsttárgyakat, díszes ruhákat és fegyvereket, balzsamot, meg lovakat és öszvéreket. Így volt ez évről évre. Shlomonak voltak négyezer lovat és harci kocsit befogadó istállói, és volt tizenkétezer lovasa. Ezeket a harci kocsik városaiban és Yerushalaim-ban, a király mellett helyezte el. Így uralkodott minden király felett az Eufrátesztől a filiszteusok földjéig és Egyiptom határáig. A király elérte, hogy annyi lett Yerushalaim-ban az ezüst, mint a kő, és annyi lett a cédrus, mint amennyi a vadfügefa az alföldön. Shlomonak Egyiptomból és egyéb országokból szállították a lovakat.

Shlomo egyéb dolgai elejétől végig meg vannak írva Nathan próféta történetében, a shilohi Áhiyá próféciájában és Jedó látnoknak Yerov’amról, Nebát fiáról írt látomásaiban. Shlomo negyven évig uralkodott Yerushalaim-ban egész Yiszráelen. Azután Shlomo pihenni tért őseihez, és eltemették apjának, Davidnak a városában. Utána fia, Rechav’am lett a király.

Rechav’am elment Shechembe, mert Shechembe ment egész Yiszráel, hogy királlyá tegye őt. Meghallotta ezt Yerov’am, Nebát fia, aki Egyiptomban volt, mert oda menekült Shlomo király elől. De visszatért Yerov’am Egyiptomból, mivel érte küldtek, és hazahívták. Yerov’am egész Yiszráellel együtt eljött, és így beszélt Rechav’amhoz: Apád súlyos igát rakott ránk, te azért most könnyíts azon a súlyos szolgálaton és nehéz igán, amelyet apád ránk rakott; akkor szolgálunk neked. Ő így felelt nekik: Három nap múlva térjetek vissza hozzám! A nép tehát elment.

Ekkor Rechav’am király tanácskozott a vénekkel, akik apja, Shlomo szolgálatában álltak, amíg élt, és ezt kérdezte: Mit tanácsoltok, milyen választ adjak ennek a népnek? Azok így szóltak hozzá: Ha jó leszel ehhez a néphez, kegyesen fogadod őket, és jóságosan beszélsz velük, akkor mindig szolgáid lesznek. De ő nem fogadta meg a vének tanácsát, amelyet tanácsoltak neki, hanem tanácskozott az ifjakkal is, akik vele együtt nőttek fel, és az ő szolgálatára álltak. Ezt kérdezte tőlük: Mit tanácsoltok? Milyen választ adjunk ennek a népnek, amely így szólt hozzám: Tedd könnyebbé az igát, amelyet apád rakott ránk?! Az ifjak, akik vele együtt nőttek föl, így szóltak hozzá: Ezt mondd a népnek, amely így szólt hozzád: Apád megnehezítette igánkat, te azért könnyíts rajtunk! Ezt mondd nekik: Az én kisujjam is vastagabb apám derekánál. Ha tehát apám nehéz igával terhelt meg benneteket, én még nehezebbé teszem igátokat. Apám ostorral tanított fegyelemre benneteket, én meg majd szeges korbáccsal!

Harmadnapra elment Yerov’am és az egész nép Rechav’amhoz, ahogyan meghagyta a király, hogy térjenek vissza hozzá harmadnapra. De a király keményen válaszolt nekik. Nem fogadta meg Rechav’am király a vének tanácsát, hanem az ifjak tanácsa szerint így szólt hozzájuk: Apám nehézzé tette igátokat, én még nehezebbé teszem. Apám ostorral tanított fegyelemre benneteket, én meg majd szeges korbáccsal! Nem hallgatott a király a népre, mert Elohim rendelte így, hogy beteljesítse igéjét Yahuwah, amelyet a shilohi Áhiyá által mondott Yerov’amnak, Nebát fiának. Mivel a király nem hallgatott rájuk, ezért ilyen választ adott az egész Yiszráel népe a királynak: Mi közünk nekünk Davidhoz? Nincs közösségünk Yisháj fiával! Térj sátraidba, Yiszráel! Törődj, David, a magad házával! Hazament tehát egész Yiszráel. Rechav’am pedig Yiszráel fiai közül csak azoknak maradt a királya, akik Yehuda városaiban laktak. Rechav’am király ugyan kiküldte Hadórámot, a kényszermunkák felügyelőjét, de Yiszráel fiai megkövezték, és meghalt. Ekkor Rechav’am király gyorsan harci kocsijára szállt, és Yerushalaim-ba menekült. Yiszráel tehát elpártolt David házától. Így van ez még ma is.

Amikor Rechav’am visszaérkezett Yerushalaim-ba, összegyűjtötte Yehuda házát és Binyamint, száznyolcvanezer válogatott harcost, hogy megtámadják Yiszráelt, és visszaszerezzék az országot Rechav’amnak. De így szólt Yahuwah igéje Shemáyahhoz, Elohim emberéhez: Mondd meg Rechav’amnak, Shlomo fiának, Yehuda királyának és az egész Yiszráelnek Yehudaban és Binyaminban: Így szól Yahuwah: Ne vonuljatok fel, és ne harcoljatok testvéreitekkel! Térjen haza mindenki, mert én akartam ezt így. Ők hallgattak is Yahuwah szavára és visszatértek, nem mentek Yerov’am ellen.

Rechav’am Yerushalaim-ban lakott és egyes városokat erődítményekké épített ki Yehudaban. Így építette ki Beit-Lechemet, Étámot és Tekóát, Beit-Cúrt, Szókót és Adullámot, Gátot, Márésát és Zífet, Adóraimot, Lákist és Azékát, Corát, Ayalont és Hebront. Ezek voltak az erődített városok Yehudaban és Binyaminban. Megerősítette az erődítményeket, és parancsnokokat helyezett oda, ellátta élelem-, olaj-, és borraktárakkal, továbbá mindegyik várost hosszú pajzsokkal és kopjákkal, és rendkívül megerősítette azokat. Így lett az övé Yehuda és Binyamin.

Az egész Yiszráelben levő papok és leviták mindenünnen hozzá csatlakoztak. A leviták elhagyták legelőiket és birtokukat, és átmentek Yehudaba és Yerushalaim-ba, mert kikergették őket Yerov’am és fiai, nem maradhattak Yahuwah papjai. Az pedig a saját papjait rendelte az áldozóhalmokra, a gonosz szellemek szolgálatára, meg a borjakéra, amelyeket csináltatott. A papok után Yerushalaim-ba mentek Yiszráel valamennyi törzséből azok is, akiket szívük arra indított, hogy keressék Yiszráel Elohim-ját, Yahuwah-át, és áldozzanak őseik Elohim-jának, Yahuwah-nak. Ezek erősítették Yehuda országát, támogatták Rechav’amot, Shlomo fiát három évig, mert csak három évig jártak David és Shlomo útján.

Rechav’am feleségül vette Mahalatot, Jerimótnak, David fiának a leányát, meg Abihailt, Eliábnak, Yisháj fiának a leányát. Ez fiúkat szült neki: Yeúst, Semarját és Zahamot. Azután elvette Maakát, Avishalom leányát, aki Abijját, Attajt, Zízát és Selómitot szülte neki. Maakát, Avishalom leányát jobban szerette Rechav’am valamennyi feleségénél és másodrangú feleségénél, bár tizennyolc feleséget és hatvan másodrangú feleséget tartott, és nemzett huszonnyolc fiút és hatvan leányt. Rechav’am Abijját, Maaká fiát tette testvérei között az elsővé, mint trónörököst, mert királlyá akarta tenni. Ezért okosan szétosztotta többi fiai között Yehuda és Binyamin egész területét és az összes erődített várost. Ellátta őket bőségesen élelemmel, és szerzett nekik sok feleséget.

Amikor Rechav’am királysága megszilárdult és megerősödött, elhagyta Yahuwah törvényét, és vele együtt egész Yiszráel. Rechav’am király ötödik évében fölvonult Shishák, Egyiptom királya Yerushalaim ellen, mert hűtlenné váltak Yahuwah-hoz. Ezerkétszáz harci kocsi, hatvanezer lovas, megszámlálhatatlan líbiai, szukki és kúsi hadinép jött vele Egyiptomból. Elfoglalta Yehuda megerősített városait, és Yerushalaim alá érkezett. Akkor Shemáyah próféta odament Rechav’amhoz és Yehuda vezéreihez, akik Yerushalaim-ba gyűltek Shishák elől, és ezt mondta nekik: Ezt mondja Yahuwah: Ti elhagytatok engem, azért én Shishák kezébe adlak benneteket. Akkor megalázták magukat Yiszráel vezérei, meg a király, és ezt mondták: Igaz Yahuwah! Amikor látta Yahuwah, hogy megalázták magukat, akkor így szólt Yahuwah igéje Shemáyahhoz: Megalázták magukat, nem pusztítom el őket, hanem rövidesen szabadulást adok nekik, és nem zúdul haragom Yerushalaim-ra Shishák által. De azért szolgái lesznek, és megtudják, hogy mit jelent nekem szolgálni, és mit jelent földi királyságokat szolgálni!

Shishák, Egyiptom királya tehát felvonult Yerushalaim ellen, és elvitte Yahuwah templomának a kincseit meg a királyi palota kincseit; mindent elvitt. Még a kerek aranypajzsokat is elvitte, amelyeket Shlomo csináltatott. Ezek helyett rézpajzsokat csináltatott Rechav’am király, és azoknak a testőröknek a parancsnokaira bízta, akik a királyi palota bejáratát őrizték. Valahányszor bement a király Yahuwah templomába, bementek a testőrök is, és bevitték azokat, majd visszavitték a testőrök őrszobájába. Amikor Rechav’am megalázta magát, elfordult róla Yahuwah haragja. Nem volt ok a teljes pusztulásra, hiszen Yehudaban is volt valami jó.

Azután megerősödött Rechav’am király uralma Yerushalaim-ban. Negyvenegy éves volt Rechav’am, amikor uralkodni kezdett, és tizenhét évig uralkodott Yerushalaim-ban, abban a városban, amelyet Yahuwah választott ki Yiszráel valamennyi törzse közül, hogy ott legyen az ő neve. Anyja egy Naamá nevű ammóni asszony volt. Gonoszságot cselekedett, mert nem kereste állhatatos szívvel Yahuwah-át.

Rechav’am története elejétől végig meg van írva Shemáyah próféta és Iddó látnok történetében, leszármazásával együtt. Rechav’am és Yerov’am között háborúskodás volt egész életükben. Azután Rechav’am pihenni tért őseihez, és eltemették David városában. Fia, Abijjá lett utána a király.

Yerov’am király tizennyolcadik évében Abijjá lett Yehuda királya. Három évig uralkodott Yerushalaim-ban. Anyja neve Mikhajáhú volt, a gibeai Úriél leánya. Háború tört ki Abijjá és Yerov’am között. Abijjá indította meg a háborút négyszázezer válogatott harcosból álló haderővel. Yerov’am pedig nyolcszázezer válogatott harcossal indult harcba ellene.

Abijjá kiállt a Cemáraim-hegyre, amely az Efráim hegyvidékén volt, és így szólt: Hallgassatok meg engem, Yerov’am és egész Yiszráel! Nektek tudnotok kellene, hogy Yahuwah, Yiszráel Elohim-ja Davidnak és fiainak adta Yiszráel királyságát, örökre megmaradó szövetséggel. De fölkelt Yerov’am, Nebát fia, Shlomonak, David fiának a szolgája, és föllázadt ura ellen. Hitvány és elvetemült emberek gyűltek hozzá, és ellene szegültek Rechav’amnak, Shlomo fiának, mivel Rechav’am még ifjú és lágyszívű volt, és nem volt elég erős velük szemben.

Ti most azt gondoljátok, hogy elég erősek vagytok Yahuwah királyságával szemben, amely David fiainak a kezében van, mert nagy tömeggel vagytok, és veletek vannak az aranyborjak, amelyeket Yerov’am csináltatott, hogy elohim-jaitok legyenek. Elkergettétek Yahuwah papjait, Aharon fiait és a levitákat! Olyan papokat szereztetek magatoknak, mint más országok népei: akárki eljött egy fiatal bikával vagy hét kossal, hogy fölavassák, papja lehetett azoknak, amik nem elohimok. Mi azonban megmaradtunk Elohim-unk, Yahuwah mellett, nem hagytuk el őt. A papok Yahuwah szolgálatában állnak, Aharon fiai és a leviták is munkában vannak. Minden reggel és minden este égőáldozatokat és jó illatú füstölőszereket füstölögtetnek Yahuwah-nak. Sorba rakják a kenyeret a tiszta asztalon, meggyújtják az arany Menorah mécseseit minden este, mert mi megtartjuk Elohim-unknak, Yahuwah-nak a szolgálatát, de ti elhagytátok őt. Bizony, velünk van vezérünk, Elohim, és papjai zengő trombitákkal fújnak riadót ellenetek! Yiszráel fiai, ne harcoljatok őseitek Elohim-ja, Yahuwah ellen, mert nem boldogultok!

Ekkor Yerov’am kiküldött egy csapatot, hogy lesbe álljanak mögöttük; a sereg ott volt Yehudaval szemben, a lesben álló csapat pedig mögötte. Amikor a Yehudaiak körülnéztek, látták, hogy elől is, hátul is harc vár rájuk, ezért Yahuwah-hoz kiáltottak segítségért, a papok megfújták a trombitákat, a Yehudaiak pedig harci kiáltásban törtek ki. És miközben a Yehudaiak harci kiáltása hangzott, megverte Elohim Yerov’amot és egész Yiszráelt Abijjá és Yehuda előtt. Futásnak eredtek Yiszráel fiai Yehuda elől, de Elohim a kezükbe adta őket. Abijjá és hadinépe nagy vereséget mért rájuk, úgyhogy ötszázezer válogatott férfi esett el halálos sebbel Yiszráelből. Ilyen megaláztatás érte Yiszráel fiait abban az időben, Yehuda fiai viszont megerősödtek, mert Yahuwah-ra , őseik Elohim-jára támaszkodtak. Abijjá üldözte Yerov’amot, és a következő városokat foglalta el tőle: Beit-Elt falvaival együtt, Jesánát falvaival együtt és Efravint falvaival együtt. Nem is tudta többé Yerov’am összeszedni az erejét Abijjá idejében. Yahuwah megverte őt, és meghalt. Abijjá pedig megerősödött. Vett magának tizennégy feleséget, és nemzett huszonkét fiút és tizenhat leányt. Abijjá történetének a többi része, életútja és viselt dolgai meg vannak írva Iddó próféta magyarázatában.

És pihenni tért Abijjá az őseihez, eltemették David városában, és fia, Ászá lett utána a király. Az ő idejében béke volt az országban tíz esztendeig. Ászá azt tette, amit jónak és helyesnek tartott Elohim-ja, Yahuwah. Eltávolította az idegen oltárokat és az áldozóhalmokat, összetörte a szent oszlopokat és kivágta a szent fákat. A Yehudaiaknak pedig megparancsolta, hogy őseik Elohim-ját, Yahuwah-át keressék, és teljesítsék a törvényt és a parancsolatokat. Eltávolította Yehuda összes városából az áldozóhalmokat és a tömjénező oltárokat, és uralkodása alatt béke volt az országban. Épített Yehudaban megerősített városokat, mert béke volt az országban. Nem viseltek ellene háborút azokban az években, mert nyugalmat adott neki Yahuwah. Ezt mondta a Yehudaiaknak: Építsük ki ezeket a városokat, vegyük őket körül várfallal, lássuk el tornyokkal, kapukkal és zárakkal, míg a mienk az ország, mert kerestük Elohim-unkat, Yahuwah-át, és ő nyugalmat adott nekünk mindenfelől. El is végezték sikeresen az építkezést. Ászá haderejét háromszázezer Yehudai pajzsos és kopjás, továbbá kétszáznyolcvanezer Binyamini könnyű pajzsot viselő és íjász alkotta. Ezek mind vitéz harcosok voltak.

Kivonult ellenük az etióp Zerah milliós haderővel és háromszáz harci kocsival, és megérkezett Márésa alá. Ászá is kivonult ellene, és csatarendbe álltak a Cefatá-völgyben Márésánál. Akkor Ászá így kiáltott Elohim-jához, Yahuwah-hoz: Yahuwah, neked nem nehéz segíteni az erőtlent a sokasággal szemben! Segíts meg bennünket, URunk, Elohim-unk, mert rád támaszkodunk, és a te nevedben jöttünk ez ellen a tömeg ellen! Yahuwah, te vagy a mi Elohim-unk, mutasd meg, hogy ember nem tehet ellened semmit! És megverte Yahuwah az etiópokat Ászá és Yehuda előtt. Megfutamodtak az etiópok, Ászá és hadinépe egészen Gerárig üldözte őket. Elhulltak az etiópok, senki sem maradt életben közülük, mert összetörtek Yahuwah előtt és serege előtt. A Yehudaiak igen sok zsákmányt ejtettek. Levertek Gerár környékén minden várost, mert Yahuwah-tól való rettegés fogta el azokat. Kifosztottak minden várost, mert sok zsákmány volt bennük. A jószágok aklait is lerombolták, és rengeteg juhot és tevét hajtottak el. Így tértek vissza Yerushalaim-ba.

Azután Elohim Szelleme szállt Azaryahura, Ódéd fiára, kiment Ászá elé, és ezt mondta neki: Hallgassatok rám, Ászá és egész Yehuda, meg Binyamin! Yahuwah veletek lesz, ha ti is ővele lesztek. Ha keresitek őt, megtaláljátok, de ha elhagyjátok, ő is elhagy benneteket. Hosszú ideig élt Yiszráel az igElohim nélkül, tanító pap nélkül és törvény nélkül. De ha nyomorúságában megtért Yahuwah-hoz, Yiszráel Elohim-jához, és kereste őt, meg is találta. Azokban az időkben nem volt biztonságban sem az eltávozó, sem a hazatérő, mert sok gyötrelem szakadt mindazokra, akik ezekben a tartományokban laktak. Egyik nép a másik népet, egyik város a másik várost zúzta szét, mert Elohim gyötörte őket mindenféle nyomorúsággal. Ti azonban legyetek erősek, ne lankadjatok el, mert tetteiteknek meglesz a jutalma!

Amikor Ászá meghallotta ezt a beszédet, Ódéd próféta prófétálását, összeszedte az erejét, és eltávolította az utálatos bálványokat Yehuda és Binyamin egész földjéről, meg azokból a városokból, amelyeket elfoglalt Efráim hegyvidékén. Ezután megújította Yahuwah oltárát, amely Yahuwah csarnoka előtt volt. Majd összegyűjtötte egész Yehudat, Binyamint és azokat, akik Efráim, Menasheh és Shimeon törzséből jövevényként náluk laktak. Mert sokan átpártoltak hozzá Yiszráelből, amikor látták, hogy vele van Elohim-ja, Yahuwah. Összegyűltek tehát Yerushalaim-ban, Ászá uralkodása tizenötödik évében, a harmadik hónapban, és áldoztak Yahuwah-nak azon a napon az odavitt zsákmányból hétszáz marhát és hétezer juhot. Majd szövetségre léptek, hogy őseik Elohim-ját, Yahuwah-át keresik teljes szívvel és teljes szellemmel; de meg kell halnia mindenkinek, aki nem keresi Yiszráel Elohim-ját, Yahuwah-át, kicsinek és nagynak, férfinak és nőnek egyaránt. És megesküdtek Yahuwah-ra fennhangon ujjongva, trombita- és kürtszó mellett. Örvendezett egész Yehuda az eskünek, mert teljes szívvel tettek esküt, és egy akarattal keresték Elohim-ot, és meg is találták. Yahuwah pedig nyugalmat adott nekik mindenfelől.

Ászá király még anyját, Maakát is eltávolította anyakirálynői méltóságából, mivel egy undok bálványt csináltatott Ásherá tiszteletére. Ászá azonban kivágatta ezt az undok bálványt, darabokra törte, és a Kidrón-pataknál elégette. Yiszráelben nem szűntek meg az áldozóhalmok, de Ászának tiszta volt a szíve egész életében. Bevitte Elohim házába apja szent adományait, meg a maga szent adományait: ezüstöt, aranyat és egyéb tárgyakat. Nem volt háború Ászá uralkodásának harmincötödik évéig.

Ászá uralkodásának harminchatodik évében Baasá, Yiszráel királya Yehuda ellen vonult, és kiépítette Rámáht, hogy ne lehessen Ászához, Yehuda királyához átmenni, vagy tőle átjönni. Ekkor Ászá ezüstöt és aranyat hozott ki Yahuwah házának és a királyi palotának a kincseiből, és elküldte Benhadadnak, Arám királyának, aki Damaszkuszban lakott, ezzel az üzenettel: Szövetség van köztünk, az volt már apám és apád között is. Nézd, küldök neked ezüstöt és aranyat. Menj, bontsd fel Baasával, Yiszráel királyával kötött szövetségedet, hogy vonuljon vissza innen! Benhadad hallgatott Ászá királyra, és hadserege vezéreit Yiszráel városai ellen küldte. Leverték Ijjónt, Dánt, Ábél-Maimot és Naftali városainak minden raktárát. Amikor ezt Baasá meghallotta, abbahagyta Ráma építését, és beszüntette a munkát. Ászá király pedig munkára fogta egész Yehudat, és elhordták Ráma köveit és gerendáit, amelyekkel Baasá építkezett. Ezekkel építette ki Gebát és Micpát.

Abban az időben elment Hanáni látnok Ászához, Yehuda királyához, és ezt mondta neki: Mivel Arám királyára támaszkodtál, nem pedig Elohim-odra, Yahuwah-ra , ezért csúszott ki a kezedből Arám királyának a hadserege. Nem volt-e az etiópoknak és líbiaiaknak roppant hadereje, igen sok harci kocsija és lovasa? Mégis kezedbe adta őket Yahuwah, mivel rá támaszkodtál. Mert Yahuwah szemei áttekintik az egész földet, és ő megmutatja erejét azoknak, akik tiszta szívvel az övéi. Ostobán viselkedtél ebben a dologban, és emiatt mostantól fogva háborúkban lesz részed! Ászá azonban bosszús lett a látnokra, és kalodába záratta, olyan dühös lett rá emiatt. Sőt akkoriban Ászá a nép közül is bántalmazott egyeseket.

Ászának a története elejétől végig meg van írva Yehuda és Yiszráel királyainak a könyvében. Uralkodása harminckilencedik évében megbetegedett. Ászának a lába és betegsége egyre súlyosbodott. De betegségében sem Yahuwah-hoz folyamodott, hanem az orvosokhoz. Azután Ászá pihenni tért őseihez, meghalt uralkodása negyvenegyedik évében. Eltemették abba a sírba, amelyet David városában vágatott magának. Nyugvóhelyére fektették, amelyet teleraktak balzsammal és különféle jó illatú kenetekkel. És igen nagy tüzet gyújtottak a tiszteletére.

Utána a fia, Yosháfát lett a király, aki erősen tartotta magát Yiszráellel szemben. Csapatokat rendelt Yehuda megerősített városaiba, és helyőrséget helyezett el Yehuda országában, meg Efráimnak azokban a városaiban, amelyeket apja, Ászá foglalt el. Yahuwah Yosháfáttal volt, mert ősének, Davidnak a korábbi útjain járt, és nem kereste a Baalokat, hanem atyja Elohim-ját kereste, és az ő parancsolatai szerint élt, nem pedig Yiszráel cselekedetei szerint. Ezért Yahuwah megerősítette kezében a királyi hatalmat. Egész Yehuda ajándékot adott Yosháfátnak, úgyhogy gazdagsága és dicsősége igen nagy lett. Mivel Yahuwah útjain járt, egyre bátrabb lett, és újból eltávolította Yehudaból az áldozóhalmokat és a szent fákat.

Uralkodása harmadik évében kiküldte vezéreit, Ben-Hailt, Óbadját, Zekarját, Netanélt és Mikayahut, hogy tanítsanak Yehuda városaiban. leviták is voltak velük: Shemáyahhú, Netanjáhú, Zebadjáhú, Aszáél, Semirámót, Yahunathan, Adoniyáhú, Tóbijjáhú, és Tób-Adoniyá leviták, és velük együtt Elisámá és Yahurám papok. Tanítottak tehát Yehudaban, náluk volt Yahuwah törvénykönyve is, amikor bejárták Yehuda valamennyi városát, tanítva a népet.

Ezért Yahuwah rettegést támasztott a Yehuda körül levő országok királyaiban, és nem mertek háborút indítani Yosháfát ellen. A filiszteusok is hoztak Yosháfátnak hódoló ajándékot és adót ezüstben; az arabok pedig nyájakat hoztak neki, hétezerhétszáz kost és hétezerhétszáz kecskebakot. Yosháfátnak egyre nagyobb lett a hatalma. Várakat és raktárvárosokat épített Yehudaban. Sok készlete volt Yehuda városaiban, Yerushalaim-ban pedig vitéz férfiakból álló katonasága volt. Beosztásuk családonként a következő volt: a Yehudahoz tartozó ezredek parancsnokai ezek voltak: Adná parancsnok, akihez háromszázezer vitéz férfi tartozott. Hozzá volt beosztva Yahuchánán parancsnok, kétszáznyolcvanezer emberrel. Hozzá volt beosztva Amaszjá, Zikri fia, aki önként állt Yahuwah szolgálatába; kétszázezer vitéz férfi tartozott hozzá. Binyaminból való volt Eljádá, vitéz férfi, akihez kétszázezer íjász és kerek pajzsos tartozott. Hozzá volt beosztva Yehozábád, akihez száznyolcvanezer hadi szolgálatra fölszerelt ember tartozott. Ezek teljesítettek szolgálatot a király mellett azokon kívül, akiket a király a megerősített városokban helyezett el egész Yehudaban.

Yosháfátnak már nagy volt a gazdagsága és dicsősége, amikor Aháb sógorává lett. Néhány év múlva elment Ahábhoz Shomronba, és Aháb sok juhot és marhát vágatott le neki meg a vele levő hadinépnek. Majd arra biztatta őt, hogy vonuljon vele együtt Rámót-Gileád ellen. Aháb, Yiszráel királya ezt kérdezte Yosháfáttól, Yehuda királyától: Eljössz-e velem Rámót-Gileád ellen? Ő ezt válaszolta neki: Elmegyek, akárcsak te, és az én népem, akárcsak a te néped; veled leszünk a háborúban!

De Yosháfát ezt mondta Yiszráel királyának: Kérdezd meg előbb Yahuwah igéjét! Yiszráel királya azért összegyűjtötte a prófétákat, négyszáz embert, és megkérdezte őket: Elmenjünk-e harcolni Rámót-Gileádért, vagy letegyek róla? Ők így feleltek: Vonulj föl, mert Elohim a király kezébe adja azt! Yosháfát azonban ezt mondta: Nincs itt Yahuwah-nak több prófétája, akit megkérdezhetnénk? Yiszráel királya így felelt Yosháfátnak: Van még egy ember, aki által megkérdezhetjük Yahuwah-át, de én gyűlölöm őt, mert sohasem prófétál nekem jót, hanem csak rosszat. Mikayahu, Yimlá fia az. Yosháfát erre így szólt: Ne mondjon ilyet a király! Ekkor Yiszráel királya odahívta egyik udvari emberét, és ezt mondta: Siess Mikayahuért, Yimlá fiáért. Yiszráel királya és Yosháfát, Yehuda királya ott ült díszruhába öltözve, mindegyik a maga trónján. Ott ültek Shomron kapubejáratánál a téren, a próféták pedig mind ott prófétáltak előttük. Cidkijjáhú, Kenaaná fia vasszarvakat készített magának, és ezt mondta: Így szól Yahuwah: Ezekkel ökleled Arámot, míg csak el nem pusztítod! A próféták mindnyájan így prófétáltak: Vonulj föl Rámót-Gileád ellen, és sikerrel jársz! Yahuwah a király kezébe adja azt!

A követ pedig, aki elment, hogy elhívja Mikayahut, így szólt hozzá: Nézd, a próféták egyhangúlag jót ígérnek a királynak, legyen azért a te beszéded is olyan, mint az övék, és ígérj jót! De Mikayahu így felelt: Az élő Yahuwah-ra esküszöm, hogy csak azt fogom mondani, amit az én Elohim-om mond. Amikor a királyhoz érkezett, a király megkérdezte tőle: Mikha! Elmenjünk-e harcolni Rámót-Gileádért, vagy letegyek róla? Ő így felelt: Vonuljatok föl, és járjatok szerencsével! A kezetekbe kerül. A király azonban ezt mondta neki: Hányszor eskesselek meg, hogy csak igazat mondj nekem Yahuwah nevében? Erre ő így felelt: Láttam egész Yiszráelt szétszóródva a hegyeken, mint egy nyájat, amelynek nincs pásztora. Yahuwah pedig ezt mondta: Nincs ezeknek gazdájuk, térjen haza mindenki békével! Ekkor Yiszráel királya így szólt Yosháfáthoz: Ugye megmondtam neked, hogy nem prófétál ez nekem jót, csak rosszat? Mikayahu pedig ezt mondta: Halljátok Yahuwah igéjét! Láttam Yahuwah-át trónján ülve, és az egész mennyei sereg ott állt a jobbján és balján. És ezt mondta Yahuwah: Ki fogja rászedni Ahábot, Yiszráel királyát, hogy fölvonuljon és elessék Rámót-Gileádnál? Erre az egyik ezt mondta, a másik azt mondta. De előlépett egy lélek, megállt Yahuwah előtt, és így szólt: Majd én rászedem őt! Yahuwah ezt kérdezte tőle: Hogyan? Az így felelt: Elmegyek, és hazug szellem leszek minden prófétája szájában. Yahuwah pedig így szólt: Így csakugyan rá tudod szedni. Menj és tégy így! Íme így adott Yahuwah hazug lelket valamennyi prófétád szájába. Yahuwah kimondta vesztedet.

Ekkor odalépett Cidkijjáhú, Kenaaná fia, arcul ütötte Mikayahut, és ezt mondta: Talán eltávozott tőlem valamerre Yahuwah Szelleme, és csak veled beszél? Mikayahu így felelt: Majd meglátod azon a napon, amikor szobáról szobára mész, hogy elrejtőzz. Akkor ezt parancsolta Yiszráel királya: Fogjátok Mikayahut, vigyétek Ámón városparancsnokhoz és Yoásh királyfihoz, és mondjátok: Ezt parancsolja a király: Vessétek börtönbe, és szűkösen tápláljátok kenyérrel és vízzel, amíg békében vissza nem térek! Mikayahu így szólt: Ha csakugyan békében térsz vissza, nem Yahuwah beszélt általam. Majd ezt mondta: Hallja meg ezt az egész nép!

Azután felvonult Yiszráel királya és Yosháfát, Yehuda királya Rámót-Gileád ellen. Yiszráel királya ezt mondta Yosháfátnak: Én álruhába öltözöm, és úgy megyek a csatába, te azonban öltözz a magad ruhájába! Yiszráel királya tehát álruhába öltözött, és úgy ment a csatába. Arám királya pedig ezt parancsolta a harci kocsik parancsnokainak: Ne támadjatok meg se kicsit, se nagyot, csak Yiszráel királyát! Amikor a harci kocsik parancsnokai meglátták Yosháfátot, azt gondolták, hogy ő Yiszráel királya. Ezért körülfogták, hogy megtámadják. Yosháfát azonban kiáltozni kezdett, és Yahuwah megsegítette; Elohim másfelé terelte őket. A harci kocsik parancsnokai ugyanis látva, hogy nem ő Yiszráel királya, elfordultak tőle. Egy ember pedig találomra meghúzta íját, és eltalálta Yiszráel királyát a szíjak és a páncél között. Ekkor megparancsolta a kocsi hajtójának: Fordulj meg, és vigyél ki a táborból, mert megsebesültem! Mivel azonban az ütközet egyre hevesebb lett azon a napon, Yiszráel királyának állva kellett maradnia harci kocsijában az arámokkal szemben estig. Napnyugtakor aztán meghalt.

Yosháfát, Yehuda királya pedig sértetlenül tért vissza Yerushalaim-i palotájába. Ekkor elébe ment Yehu látnok, Hanáni fia, és ezt mondta Yosháfát királynak: A bűnöst kellett segítened, és Yahuwah gyűlölőit szeretned? Ezért szállt rád Yahuwah haragja. Bár volt benned valami jó is, mert kiirtottad az országból a szent fákat, és állhatatos szívvel kerested Elohim-ot.

Ezután Yosháfát Yerushalaim-ban maradt. De újra meg újra kiment a nép közé, Beérsebától fogva egészen Efráim hegyvidékéig, és megtérítette őket őseik Elohim-jához, Yahuwah-hoz. Bírákat nevezett ki az országban, Yehuda minden megerősített városában, városról városra, és ezt mondta a bíráknak: Nézzétek meg jól, mit tesztek, mert nem emberek, hanem Yahuwah megbízásából ítélkeztek, és ő lesz veletek az ítélethozatalban. Most azért rettegjetek Yahuwah-tól, és vigyázzatok, hogy mit tesztek, mert Elohim-unk, Yahuwah nem tűri a hamisságot, a személyválogatást és a vesztegetés elfogadását! Yerushalaim-ban is nevezett ki Yosháfát levitákat, papokat és Yiszráeli családfőket Yahuwah-ra tartozó ügyeknek és a Yerushalaim-i lakosok pöreinek az intézésére. Ezt parancsolta nekik: Így járjatok el Yahuwah félelmében, hűséggel és tiszta szívvel: Bármilyen peres ügyet terjesztenek elétek honfitársaitok, akik a maguk városaiban laknak, vérontásra, törvényre, parancsolatra, rendelkezésekre vagy ítélkezésekre vonatkozólag, figyelmeztessétek őket, hogy vétkessé ne váljanak Yahuwah előtt, és az ő haragja rátok és honfitársaitokra ne szálljon. Így járjatok el, és akkor nem vétkeztek! Yahuwah-ra tartozó minden dologban Amaryahu pap lesz a vezetőtök, a királyra tartozó minden dologban pedig Zebadjáhú, Yishmáél fia, a Yehuda házából való fejedelem. Mint hivatalnokok, a leviták állnak rendelkezésetekre. Működjetek bátran, Yahuwah pedig legyen a jókkal!

Történt ezek után, hogy hadba vonultak Yosháfát ellen a móábiak és az ammóniak a meúniak egy részével együtt. Amikor megérkeztek, és jelentették Yosháfátnak, hogy a tenger túlsó széléről nagy sokaság jön ellene Edom felől, és már Hacecón-Támárban, azaz Éngediben vannak, megijedt Yosháfát, Yahuwah-át kezdte keresni, és böjtöt hirdetett egész Yehudaban. Összegyülekeztek a Yehudaiak, hogy segítséget kérjenek Yahuwah-tól. Yehuda összes városából is eljöttek, hogy Yahuwah segítségét kérjék. És felállt Yosháfát Yehuda és Yerushalaim gyülekezetében Yahuwah házánál, az új udvar előtt, és ezt mondta: Yahuwah, őseink Elohim-ja! Te vagy Elohim a mennyben, aki uralkodsz a népek minden királyságán! A te kezedben van az erő és a hatalom, és senki sem állhat meg veled szemben. Elohim-unk, te űzted ki ennek az országnak a lakóit néped, Yiszráel elől, és örökre odaadtad azt barátod, Avraham utódainak. És itt laktak, itt építettek neved tiszteletére szentélyt, és ezt mondták: Ha majd veszedelem, fegyver, ítélet, dögvész vagy éhínség jön ránk, megállunk ez előtt a templom előtt és te előtted, mert a te neved ebben a templomban van; és ha segítségért kiáltunk hozzád nyomorúságunkban, hallgass meg, és szabadíts meg minket! De látod, az ammóniak és móábiak, Széír hegyvidékének a lakói, akik között nem engedted átvonulni yiszráelieket, amikor Egyiptomból jöttek, és így kikerülték, és nem pusztították el őket, ezek most azzal fizetnek nekünk, hogy ellenünk támadnak, és ki akarnak űzni birtokodból, amelyet birtokunkba adtál. Elohim-unk, ítéld meg őket! Mert nincs erőnk ezzel a nagy tömeggel szemben, amely ellenünk támad. Nem tudjuk, mit tegyünk, csak rád tekintünk.

Eközben a Yehudaiak valamennyien ott álltak Yahuwah színe előtt gyermekeikkel, feleségeikkel és fiaikkal együtt. Akkor rászállt Yahuwah Szelleme a gyülekezet jelenlétében Yahaziélre, aki Zekarjáhú fia, az Benájá fia, az Jeiél fia, az Mattanjá fia, Ászáf fiai közül való levita volt, és megszólalt: Figyeljetek, egész Yehuda és Yerushalaim lakói, meg te, Yosháfát király! Ezt mondja nektek Yahuwah: Ne féljetek, és ne rettegjetek ettől a nagy tömegtől, mert nem a ti háborútok ez, hanem Elohim-é. Holnap induljatok ellenük! Ők a Cíc-hágón vonulnak majd föl, és a völgy végénél, a Jerúél-puszta előtt találkoztok velük. Nektek nem is kell majd harcolnotok, csak veszteg állnotok és néznetek, hogyan szabadít meg benneteket Yahuwah. Ne félj, és ne rettegj, Yehuda és Yerushalaim ! Holnap vonuljatok ellenük, mert veletek lesz Yahuwah! Ekkor Yosháfát arccal a földig hajolt, és Yehuda meg Yerushalaim lakói mindnyájan leborultak Yahuwah színe előtt, és imádták Yahuwah-át. A keháti és Korachi leviták pedig fölálltak, és egyre hangosabban dicsérték Yahuwah-át, Yiszráel Elohim-ját.

Kora reggel fölkeltek és kivonultak Tekóa pusztájába. Amikor kivonultak, előállt Yosháfát, és ezt mondta: Hallgassatok rám, Yehuda és Yerushalaim lakói! Higgyetek Elohim-otokban, Yahuwah-ban, és megmaradtok! Higgyetek prófétáinak, és boldogultok! Miután tanácsot tartott a néppel, fölállította Yahuwah énekeseit, akik szent öltözetben dicsérték őt, és az arcvonal előtt vonulva így énekeltek:

Adjatok hálát Yahuwah-nak,
mert örökké tart szeretete!

Amikor elkezdték az ujjongást és a dicséretet, Yahuwah lázadókat támasztott a Yehudara támadó ammóniak, móábiak és a Széír-hegyvidék lakói között, és ezért vereséget szenvedtek. Az ammóniak és a móábiak a Széír-hegyvidék lakóira támadtak, hogy kiirtsák és elpusztítsák őket. Amikor végeztek Széír lakóival, egymás pusztulását segítették elő.

Mire a Yehudabeliek a pusztai őrhelyhez érkeztek, és a sokaság felé fordultak, már csak az elesettek holttestei voltak a földön, és senki sem menekült meg. Akkor odament Yosháfát és hadinépe, hogy összeszedjék a zsákmányt. Tömegével találtak náluk fölszerelést, ruhákat és értéktárgyakat. Annyit zsákmányoltak, hogy el sem bírták. Három napig szedték össze a zsákmányt, olyan sok volt. A negyedik napon összegyülekeztek az Áldás-völgyben, hogy ott áldják Yahuwah-át. Ezért hívják azt a helyet Áldás-völgynek még ma is. Azután visszatértek Yosháfát vezetésével a Yehudaiak és a Yerushalaim-iek mindnyájan. Örömmel tértek vissza Yerushalaim-ba, mert örömöt szerzett nekik Yahuwah: megszabadította őket ellenségeiktől. És bevonultak Yerushalaim-ba lantokkal, citerákkal és harsonákkal Yahuwah házához. Elohim-tól való rettegés fogta el az országok összes királyságát, amikor meghallották, hogy Yahuwah harcolt Yiszráel ellenségei ellen. Ezért békében élt Yosháfát országa, mert Elohim-ja nyugalmat adott neki mindenfelől.

Így uralkodott Yosháfát Yehudaban. Harmincöt éves volt, amikor király lett, és huszonöt évig uralkodott Yerushalaim-ban. Anyja neve Azúbá volt, Silhi leánya. Apjának, Ászának az útján járt, nem tért le róla. Azt tette, amit helyesnek lát Yahuwah. Csak az áldozóhalmok nem szűntek meg, mert a nép nem ragaszkodott szívből ősei Elohim-jához. Yosháfát egyéb dolgai elejétől végig meg vannak írva Yehunak, Hanáni fiának történeteiben, amelyeket fölvettek yiszráel királyairól szóló könyvbe. Azután társult Yosháfát, Yehuda királya Ahazjával, Yiszráel királyával, aki bűnös dolgokat vitt véghez. Azért társult vele, hogy hajókat építsenek, amelyeknek Tarsísba kellett volna menniük. A hajókat Ecjón-Geberben építették. Eliezer azonban, a márésai Dódaváhú fia így prófétált Yosháfát ellen: Mivel társultál Ahazjával, összezúzza művedet Yahuwah! Össze is törtek a hajók, és nem tudtak Tarsísba eljutni.

Yosháfát pihenni tért őseihez, és eltemették ősei mellé David városában. Utána a fia, Yorám lett a király. Testvérei, Yosháfát fiai ezek voltak: Azarjá, Yahiél, Zekarjáhú, Azaryahu, Mikha’el és Sefatjáhú. Ezek mind Yosháfátnak, Yehuda királyának a fiai voltak. Apjuk sok ajándékot adott nekik: ezüstöt, aranyat, drágaságokat és megerősített városokat Yehudaban. De a királyságot Yorámnak adta, mert ő volt az elsőszülött. Amikor azonban Yorám elfoglalta apja királyságát, és megszilárdult hatalma, összes testvérét fegyverrel gyilkoltatta meg, sőt néhány Yiszráeli vezető embert is. Harminckét éves volt Yorám, amikor király lett, és nyolc évig uralkodott Yerushalaim-ban. Yiszráel királyainak az útján járt, ugyanúgy élt, mint Aháb háza népe, mert Aháb leánya volt a felesége. Azt tette, amit rossznak lát Yahuwah. De Yahuwah nem akarta elpusztítani David házát, mert szövetséget kötött Daviddal, és megígérte, hogy mécsest ad neki és fiainak mindenkor.

Az ő idejében pártoltak el az Edomiak Yehudatól, és királyt választottak maguknak. Ezért Yorám odavonult vezéreivel és összes harci kocsijával együtt. Éjjel fölkelt, átvágta magát az Edomiakon, akik bekerítették őt és a harci kocsik parancsnokait. Így pártoltak el az Edomiak Yehudatól mindmáig. Ugyanebben az időben pártolt el tőle Libná is, mert Yorám elhagyta ősei Elohim-ját, Yahuwah-át. Ő is csináltatott áldozóhalmokat Yehuda hegyein, és így paráznaságba vitte Yerushalaim lakóit, és félrevezette Yehudat.

Eljutott azonban hozzá Eliyahu próféta írása, amely így hangzott: Ezt mondja Yahuwah, ősödnek, Davidnak Elohim-ja: Mivel nem apádnak, Yosháfátnak az útján jártál, sem Ászának, Yehuda királyának az útján, hanem Yiszráel királyainak az útján jártál, és paráznaságba vitted Yehudat meg Yerushalaim lakóit, ahogyan Aháb háza népe is paráznaságba vitte népét, sőt még testvéreidet, apád háza népét is legyilkoltattad, akik jobbak voltak nálad, azért Yahuwah nagy csapással sújtja népedet, fiaidat, feleségeidet és egész vagyonodat. Te pedig súlyos betegségbe, bélbajba esel, annyira, hogy betegséged miatt minden nap kijön a beled.

Majd fölingerelte Yahuwah Yorám ellen a filiszteusokat és az arabokat, akik az etiópok mellett laktak. Fölvonultak Yehuda ellen, betörtek oda, és elvittek minden kincset, ami csak található volt a király palotájában, sőt fiait és feleségeit is. Nem maradt más fia, csak Yoáház, a legkisebbik fiú. Mindezek után gyógyíthatatlan bélbajjal verte meg őt Yahuwah. Így volt ez napról napra, és amikor eljött életének a vége, két napig kizáródott a bele a betegség miatt, és szörnyű kínok között halt meg. Népe nem gyújtott olyan tüzet a tiszteletére, mint amilyet ősei tiszteletére gyújtott. Harminckét esztendős volt, amikor király lett, és nyolc évig uralkodott Yerushalaim-ban. Elment örömtelenül, és eltemették David városában, de nem a királyi sírba.

Utána Yerushalaim lakói a legkisebb fiát, Ahazját tették királlyá, mert az idősebbeket mind legyilkolta az a rablócsapat, amely az arabokkal a táborra tört. Így lett királlyá Ahazjá, Yorámnak, Yehuda királyának a fia. Negyvenkét éves volt Ahazjá, amikor király lett, és egy évig uralkodott Yerushalaim-ban. Anyja neve Ataljá volt, Omri unokája. Ő is Aháb házának az útjain járt, mert anyja volt a tanácsadója, aki bűnbe vitte. Azt tette, amit rossznak tart Yahuwah, éppúgy, mint Aháb háza, mert azok voltak a tanácsadói apja halála után, és megrontották. Az ő tanácsukat követte akkor is, amikor Yorámmal, Aháb fiával, Yiszráel királyával együtt háborút viselt Hazáél arám király ellen Rámót-Gileádért, de az arámok megsebesítették Yorámot. Ezért visszatért Yizre’elbe, hogy kigyógyíttassa magát a sebekből, amelyeket Rámáhban ejtettek rajta, amikor Hazáél arám király ellen harcolt. Ahazjá, Yorám fia, Yehuda királya pedig elment, hogy meglátogassa Yorámot, Aháb fiát Yizre’elben, mivel beteg volt. De Elohim akaratából vesztére lett Ahazjának, hogy Yorámhoz ment. Mert odaérve, kivonult Yorámmal együtt Yehu, Nimshi fia ellen, akit Yahuwah fölkenetett, hogy Aháb házát kiirtsa. Amikor Yehu ítéletet tartott Aháb háza fölött, ott találta Yehuda vezéreit és Ahazjá testvéreinek a fiait, akik Ahazjá szolgálatára álltak, és legyilkoltatta őket. Ahazját is megkerestette, és elfogták őt, mert Shomronban rejtőzött, és elvitték Yehuhoz, aki megölette. De eltemették őt, mert ezt mondták róla: Yosháfát unokája volt, aki tiszta szívvel kereste Yahuwah-át. Ahazjá családjából azonban nem volt senki, akinek lett volna ereje magához ragadni a királyságot.

Amikor Ataljá, Ahazjá anyja látta, hogy meghalt a fia, fogta magát, és kipusztította Yehuda királyi házának minden ivadékát. De Jósabat, a király leánya fogta Yoásht, Ahazjá fiát, és kilopta a királyfiak közül, akiket halálra szántak, és őt meg a dajkáját a hálószobába vitte. Így rejtette el őt Ataljá elől Jósabat, Yorám király leánya, Yojádá főpap felesége, aki Ahazjá húga volt; így Yoásht nem tudta Ataljá megöletni. És náluk volt elrejtve hat évig Elohim házában. Az országban pedig Ataljá uralkodott.

A hetedik évben nekibátorodott Yojádá, és szövetkezett a századparancsnokokkal: Azaryahuval, Yerocham fiával, Yishmáéllal, Yahuchánán fiával, Azaryahuval, Óbéd fiával, Maaszéjáhúval, Adájáhú fiával és Elisáfáttal, Zikri fiával. Ezek bejárták Yehudat, összegyűjtötték Yehuda valamennyi városából a levitákat meg Yiszráel családfőit, és Yerushalaim-ba jöttek. Az egész gyülekezet szövetséget kötött a királlyal Elohim házában. Ezt mondta nekik Yojádá: A király fiának kell uralkodnia, mert Yahuwah ígérete David fiainak szól! Ezt tegyétek tehát: egyharmada azoknak a papoknak és levitáknak, akik a Shabbat napján lépnek szolgálatba, őrizze az ajtókat, egyharmada a királyi palotánál, egyharmada pedig a Jeszód-kapunál legyen. Az egész hadinép pedig legyen Yahuwah háza udvaraiban. Senki se menjen be Yahuwah házába, csak a papok és a szolgálatot végző leviták mehetnek be, mert ők szentek. Az egész nép pedig ügyeljen arra, amit Yahuwah rendelt. A leviták vegyék körül a királyt, legyen mindenkinek kezében a fegyvere; aki pedig be akar menni a templomba, azt meg kell ölni! A király mellett legyetek, akármerre jön-megy!

A leviták és egész Yehuda mindenben úgy járt el, ahogyan Yojádá főpap megparancsolta. Mindegyik maga mellé vette embereit, a Shabbat napján szolgálatba lépőket, meg azokat, akik a Shabbat napján a szolgálatból kilépnek, mert Yojádá főpap nem engedte el ezeket a csapatokat. Yojádá főpap odaadta a századparancsnokoknak David király lándzsáit, kis és nagy pajzsait, amelyek Elohim házában voltak. Odaállította az egész hadinépet dárdával a kezükben a templom jobb oldalától a templom bal oldaláig, az oltárhoz és a templomhoz, úgyhogy körülvették a királyt. Akkor kivezették a királyfit, és fejére tették a koronát; kezébe adták az uralkodás okmányát, és így királlyá választották. Yojádá és fiai felkenték őt, és felkiáltottak: Éljen a király!

Ataljá meghallotta az odaözönlő nép lármáját, akik a királyt dicsőítették, és bement a nép közé Yahuwah házába. Amikor látta, hogy a király ott áll egy emelvényen a bejáratnál, a király körül pedig ott vannak a parancsnokok és a kürtösök, az egész köznép meg örül és fújja a kürtöket, és látta az énekeseket a hangszerekkel, akik a dicsérő énekeket vezették, akkor Ataljá megszaggatta ruháját, és ezt mondta: Összeesküvés! Összeesküvés! De Yojádá főpap azt parancsolta a haderő élén álló századparancsnokoknak, hogy vezessék ki a sorok között, ha pedig valaki utánamegy, azt öljék meg fegyverrel. A főpap ugyanis nem akarta, hogy Yahuwah házában öljék meg. De amikor a királyi palota kocsibejáratához ért, rátámadtak és megölték ott.

Yojádá azután szövetséget kötött Yahuwah, az egész nép és a király között arra nézve, hogy Yahuwah népe lesznek. Azután az egész nép behatolt a Baal templomába, és lerombolta. Oltárait és bálványképeit összezúzták, Mattánt, a Baal papját pedig meggyilkolták az oltárok előtt. Yojádá a papokra és a levitákra bízta Yahuwah háza felügyeletét, ahogyan David osztotta be őket Yahuwah házához, hogy égőáldozatokat mutassanak be Yahuwah-nak, amint az meg van írva Moshe törvényében, vigadozva és énekelve, David rendelkezése szerint. Kapuőröket rendelt Yahuwah háza kapuihoz, hogy ne mehessen be senki, aki bármi okból tisztátalan. Azután maga mellé vette a századparancsnokokat, az előkelőket és azokat, akik a népen uralkodtak, meg az egész köznépet, és lekísérték a királyt Yahuwah házából. A Felső-kapun át bevonultak a királyi palotába, és a királyi trónra ültették a királyt. Az ország egész népe örült, a város pedig nyugodt maradt, noha Atalját megölték fegyverrel.

Yoásh hétéves korában lett király, és negyven évig uralkodott Yerushalaim-ban. Anyja neve Cibjá volt, Beérsebából származott. Yoásh Yojádá főpap egész életében azt tette, amit helyesnek lát Yahuwah. Yojádá két feleséget szerzett neki, ő pedig fiakat meg leányokat nemzett.

Ezek után elhatározta Yoásh, hogy kijavíttatja Yahuwah házát. Ezért összegyűjtötte a papokat és a levitákat, és ezt mondta nekik: Menjetek el Yehuda városaiba, és gyűjtsetek pénzt egész Yiszráelben, hogy Elohim-otok házát esztendőről esztendőre javítgassák. De siessetek a dologgal! A leviták azonban nem siettek. Akkor hívatta a király Yojádát, a vezetőjüket, és ezt mondta neki: Miért nem ügyeltél arra, hogy a leviták behozzák Yehudaból és Yerushalaim-ből azt a járandóságot, amelyet Moshe, Yahuwah szolgája és a gyülekezet kirótt Yiszráelre a bizonyság sátra javára?! Mert az elvetemült Ataljá és fiai hagyták omladozni Elohim házát, és a Baalokra fordították mindazt, ami Yahuwah házának volt szentelve.

Ekkor azt parancsolta a király, hogy csináljanak egy ládát, és tegyék Yahuwah háza kapuja elé. És kihirdették Yehudaban és Yerushalaim-ban, hogy hozzák el Yahuwah-nak azt a járandóságot, amelyet Moshe, Elohim szolgája kirótt Yiszráelre a pusztában. Akkor minden vezető ember és az egész nép örömmel vitt és dobott pénzt a ládába, amíg az meg nem telt. Valahányszor bevitették a ládát a levitákkal a királyi felügyelőségre, és látták, hogy mennyi pénz van benne, odament a király kancellárja és a főpap megbízottja, és kiürítették a ládát, azután megint visszavitték a helyére. Így jártak el időről időre, és sok pénzt gyűjtöttek össze. Ezt azután átadta a király és Yojádá Yahuwah házán folyó munka vezetőinek. Ezek pedig kőfaragókat és ácsokat fogadtak Yahuwah háza javítására, és vasmunkásokat meg rézműveseket Yahuwah háza tatarozására. A munka végzői dolgoztak, és kezük alatt jól haladt a javítás munkája. Helyreállították Elohim házát régi formájában, és megerősítették azt. Amikor ezt bevégezték, a megmaradt pénzt elvitték a királynak és Yojádának. Ők pedig csináltattak abból fölszerelési tárgyakat Yahuwah házába, a szolgálathoz való eszközöket, áldozati csészéket és arany- meg ezüstedényeket. Ezekkel mutatták be az égőáldozatokat Yahuwah házában állandóan, Yojádá egész életében.

Azután megöregedett Yojádá, és betelve az élettel, meghalt. Százharminc éves volt halálakor. David városában a királyok mellé temették, mivel jót cselekedett Yiszráelben Elohim és az ő háza ügyéért. Yojádá halála után azonban odamentek Yehuda vezető emberei a királyhoz, és leborultak előtte. A király hallgatott rájuk, és elhagyták őseik Elohim-jának, Yahuwah-nak a házát, szent fákat és bálványszobrokat tiszteltek. Emiatt a vétkük miatt szállt Yahuwah haragja Yehudara és Yerushalaim-ra. Küldött hozzájuk prófétákat, hogy térítsék meg őket Yahuwah-hoz. Azok figyelmeztették is őket, de nem figyeltek rájuk. Akkor Elohim felruházta lelkével Zekarját, Yojádá főpap fiát, aki a nép elé állt, és ezt mondta nekik: Azt mondja Elohim: Miért szegtétek meg Yahuwah parancsolatait? Nem válik az javatokra! Mivel elhagytátok Yahuwah-át, ő is elhagyott benneteket. Erre azok összeesküdtek ellene, és a király parancsára ott Yahuwah háza udvarában megkövezték. Nem gondolt Yoásh király arra a szeretetre, amelyet annak az apja, Yojádá tanúsított iránta, hanem legyilkoltatta a fiát. Amikor ez haldoklott, azt mondta: Lássa meg ezt Yahuwah, és kérje számon! Egy év múlva fölvonult ellene Arám hadereje. Betörtek Yehudaba és Yerushalaim-ba, és megölték a hadinép valamennyi vezérét, akik a nép élén álltak, az összes zsákmányt pedig elküldték Damaszkusz királyának. Bár kevés emberrel tört be az arám sereg, mégis igen nagy haderőt adott kezükbe Yahuwah, mivel ezek elhagyták őseik Elohim-ját, Yahuwah-át. Így hajtották végre Yoáshon az ítéletet. Amikor eltávoztak tőle, súlyos betegségben hagyták hátra, és a saját szolgái esküdtek össze ellene Yojádá főpap fiának a vére miatt. Ágyában gyilkolták meg, és meghalt. David városában temették el, de nem a királyok temetőjében. Ezek esküdtek össze ellene: Zábád, Shimeátnak, egy ammóni asszonynak a fia és Yehozábád, Simrítnek, egy móábi asszonynak a fia. Fiai, az ellene szóló sok prófétai fenyegetés, meg Elohim házának a helyreállítása le vannak írva a királyokról szóló könyv magyarázatában. Utána fia, Amacjá lett a király.

Huszonöt éves korában lett király Amacjá, és huszonkilenc évig uralkodott Yerushalaim-ban. Anyja neve Yahudán volt, Yerushalaim-ből származott. Azt tette, amit helyesnek lát Yahuwah, de nem teljes szívvel. Amikor királyi hatalma megszilárdult, meggyilkoltatta azokat az udvari embereket, akik levágták apját, a királyt. De a fiaikat nem ölette meg, mert így van megírva a törvényben, Moshe könyvében, amit Yahuwah megparancsolt: Ne kelljen meghalniuk az apáknak a fiakért, a fiaknak se kelljen meghalniuk az apákért; mindenkinek a maga vétkéért kell meghalnia!

Azután összegyűjtötte Amacjá Yehudat, és felállította őket családonként ezredesek és századosok vezetésével, minden Yehudait és Binyaminit. Amikor besorozta őket húszévestől fölfelé, háromszázezer válogatott kopjás és pajzsos harcképes embert talált köztük. Azonfelül Yiszráelből százezer vitéz harcost fogadott zsoldjába, száz talentum ezüstön. Elment azonban hozzá Elohim embere, és ezt mondta: Ne induljon el veled, ó király, Yiszráel serege, mert nem lesz Yahuwah Yiszráellel, az Efráimiakkal. Hanem menj magad a harcba, viselkedj bátran, különben elbuktat téged Elohim az ellenség előtt, mert Elohim-nak van ereje ahhoz, hogy megsegítsen, vagy elbuktasson. Amacjá ezt kérdezte Elohim emberétől: De mi lesz azzal a száz talentummal, amit yiszráeli csapatnak adtam? Elohim embere így felelt: Tud Yahuwah neked annál többet is adni! Az Efráimból érkezett csapatot különválasztotta tehát Amacjá, hogy menjenek haza. Ezek nagy haragra gerjedtek Yehuda ellen, és lángoló haraggal tértek haza. Amacjá pedig nekibátorodott, elindította hadinépét, elment a Sós-völgybe, és levágott tízezer széíri embert. Tízezret pedig élve fogtak el a Yehudaiak. Fölvitték őket egy kőszikla tetejére, és letaszították a szikla tetejéről, úgyhogy mindnyájan összezúzódtak. Annak a csapatnak az emberei pedig, akiket visszaküldött Amacjá és nem mehettek vele az ütközetbe, rátörtek Yehuda városaira Shomronból egészen Béthorónig, levágtak háromezer embert, és nagy prédára tettek szert.

Miután Amacjá visszatért az Edomiak leveréséből, elhozta a széíriek elohimszobrait, és felállította azokat, mint a saját elohim-jait, leborult előttük, és tömjénezett nekik. Ezért haragra gerjedt Yahuwah Amacjá ellen, prófétát küldött hozzá, aki ezt mondta neki: Miért folyamodtál ennek a népnek Elohim-jaihez, hiszen saját népüket sem mentették meg a te kezedből? De amikor így beszélt hozzá, azt mondta neki a király: Talán a király tanácsosává tettek téged? Hagyd abba, különben megölnek! A próféta abbahagyta ugyan, de még ezt mondta: Tudom, hogy Elohim elhatározta pusztulásodat, amiért ezt tetted, és nem hallgattál tanácsomra.

Amacjá, Yehuda királya tanácsot tartott, és ilyen üzenetet küldött Yiszráel királyához, Yoáshhoz, aki Yoáház fia, Yehu unokája volt: Jöjj, szálljunk szembe egymással! Yoásh, Yiszráel királya ezt a választ küldte Amacjának, Yehuda királyának: A libánoni bogáncskóró ezt az üzenetet küldte a libánoni cédrusfának: Add feleségül leányodat a fiamhoz! De arra szaladt egy libánoni vadállat, és eltaposta a bogáncskórót. Te azt gondolod, hogy mivel leverted Edomot, ezért felfuvalkodottan dicsekedhetsz. Maradj csak otthon! Miért rohannál vesztedbe? Hiszen elesel Yehudaval együtt! De Amacjá nem hallgatott rá, mert Elohim azt akarta, hogy Yoásh kezébe kerüljenek, mivel Edom Elohim-jaihez folyamodtak.

Ezért fölvonult Yoásh, Yiszráel királya, és szembeszálltak egymással, ő meg Amacjá, Yehuda királya, a Yehudai Beit-Shemesnél. De Yehuda vereséget szenvedett Yiszráeltől, és mindenki hazamenekült. Amacját, Yehuda királyát, aki Yoásh fia, Yoáház unokája volt, elfogta Yoásh, Yiszráel királya Beit-Shemesnél, és Yerushalaim-ba vitette. Azután lerombolta Yerushalaim várfalát az Efráim-kaputól a Szöglet-kapuig négyszáz könyök hosszúságban. Elvitte Elohim házában és Óbéd-Edómnál talált összes aranyat, ezüstöt és minden fölszerelést, továbbá a királyi palota kincseit, azonkívül túszokat szedett, és így tért vissza Shomronba.

Amacjá, Yoásh fia, Yehuda királya még tizenöt évig élt Yoáshnak, Yoáház fiának, Yiszráel királyának a halála után. Amacjá egyéb dolgai elejétől végig meg vannak írva a Yehuda és Yiszráel királyairól szóló könyvben. Attól az időtől fogva, hogy Amacjá eltért Yahuwah-tól, összeesküvést szőttek ellene Yerushalaim-ban, ezért Lákisba menekült. De utána küldtek Lákisba, és ott megölték. Majd visszavitték lovakon, és eltemették ősei mellé Yehuda fővárosában.

Akkor Yehuda egész népe fogta a tizenhat éves Uzziyahut, és őt választotta királlyá apja, Amacjá helyett. Ő építette ki Élatot, amelyet visszacsatolt Yehudahoz azután, hogy a király pihenni tért őseihez. Tizenhat éves volt Uzziyahu, amikor uralkodni kezdett, és ötvenkét évig uralkodott Yerushalaim-ban. Anyjának a neve Yekoljá volt, Yerushalaim-ből származott. Azt tette, amit helyesnek lát Yahuwah, egészen úgy, ahogyan tett apja, Amacjá. Elohim-ot kereste Zekarjá idejében, aki Elohim-félelemre tanította, és amíg Yahuwah-át kereste, sikert adott neki Elohim.

Uzziyahu hadba vonult a filiszteusok ellen, és lerombolta Gát várfalát, Jabné várfalát és Ashdod várfalát, sőt városokat épített Ashdodnál és a filiszteusok között. Elohim megsegítette őt a filiszteusok ellen, a Gúr-Baalban lakó arabok ellen és a meúniak ellen. Az ammóniak is adót fizettek Uzziyahunak, és eljutott a híre egészen Egyiptomig, mert egyre jobban erősödött. Azután őrtornyokat épített Uzziyahu Yerushalaim-ban a Szöglet-kapunál, a Völgy-kapunál meg a Sarok fölött, és megerősítette azokat. A pusztában is épített őrtornyokat, és sok kutat ásatott, mert sok jószága volt az alföldön és a síkságon. Földművesei és vincellérei voltak a hegyeken és a gyümölcsösben, mert szerette a földművelést. Volt Uzziyahunak kiképzett harcosokból álló hadereje is, amely csapattestenként vonult a harcba. Ezeknek a számát Jeiél kancellár és Maaszéjáhú elöljáró segítségével Hananjáhú, a király egyik parancsnoka állapította meg. A hadköteles vitézek családfőinek a száma összesen kétezer-hatszáz volt. Az ő parancsnokságuk alá tartozó haderő háromszázhétezer-ötszáz kiképzett harcosból állt, akik hatalmas erővel segítették a királyt az ellenség ellen. Fölszerelte Uzziyahu az egész sereget pajzzsal, dárdával, sisakkal, páncéllal, íjjal és parittyakővel. Csináltatott Yerushalaim-ban ötletesen kitervelt hadigépeket az őrtornyokra és a szegletbástyákra, nyilak és nagy kövek kilövésére. Így azután messzire eljutott a híre, mert ezekben csodálatos segítséget kapott; végül igen megerősödött.

Amikor azonban megerősödött, vesztére felfuvalkodott, és vétkezett Elohim-ja, Yahuwah ellen. Bement ugyanis Yahuwah templomába, hogy illatáldozatot mutasson be az illatáldozati oltáron. De bement utána Azarjá főpap és vele együtt Yahuwah papjai, nyolcvan erős ember. Elébe álltak Uzziyahu királynak, és ezt mondták neki: Nem a te dolgod, Uzziyahu, hogy illatáldozatot mutass be Yahuwah-nak, hanem Aharon fiaié, a papoké, akiket azért szenteltek föl, hogy ők mutassák be az illatáldozatot. Menj ki a szentélyből, mert vétkeztél, és ez nem válik dicsőségedre Yahuwah Elohim-nál! Erre felbőszült Uzziyahu, akinek éppen a kezében volt az áldozathoz való füstölőedény. De amikor felbőszült a papok ellen, poklos folt jelent meg a homlokán Yahuwah házában levő papok előtt, az illatáldozati oltár mellett. Amikor Azarjá főpap és a többi pap feléje fordult, látták a poklos foltot a homlokán. Ekkor kiűzték onnan, de ő maga is sietett kimenni, mert Yahuwah verte meg őt. Uzziyahu király poklos maradt halála napjáig, és egy elkülönített házban lakott poklosan, mert kizárták Yahuwah házából. Fia, Yotám állt a királyi palota élén, ő bíráskodott az ország népe fölött.

Uzziyahu egyéb dolgait elejétől végig megírta Yeshayahu próféta, Ámóc fia. És pihenni tért Uzziyahu az őseihez, és eltemették ősei mellé a királyi temető mezejébe, mert megállapították róla, hogy poklos. Fia, Yotám lett utána a király.

Huszonöt éves volt Yotám, amikor uralkodni kezdett, és tizenhat évig uralkodott Yerushalaim-ban. Anyja neve Yerushá volt, Tzadok leánya. Azt tette, amit helyesnek lát Yahuwah. Egészen úgy tett, ahogyan apja, Uzziyahu, csakhogy ő nem ment be Yahuwah templomába. A nép azonban továbbra is romlott volt. Ő építette meg Yahuwah háza felső kapuját, sokat épített a Várhegy kőfalán is. Yehuda hegyvidékén városokat épített ki, az erdőkben pedig várakat és őrtornyokat épített. Harcolt az ammóniak királya ellen, és le is győzte. Az ammóniak abban az esztendőben száz talentum ezüstöt, tízezer kór búzát és tízezer kór árpát fizettek neki. Ugyanannyit küldtek neki az ammóniak a második és a harmadik évben is. És hatalmassá lett Yotám, mert állhatatosan Elohim-jának, Yahuwah-nak az útján járt.

Yotám egyéb dolgai, háborúi és életútja meg van írva yiszráel és Yehuda királyairól szóló könyvben. Huszonöt éves volt, amikor uralkodni kezdett, és tizenhat évig uralkodott Yerushalaim-ban. Akkor pihenni tért Yotám az őseihez, és eltemették David városában. Utána a fia, Áház lett a király.

Húszéves volt Áház, amikor uralkodni kezdett, és tizenhat évig uralkodott Yerushalaim-ban. De nem azt tette, amit őse, David, amit helyesnek lát Yahuwah, hanem Yiszráel királyainak az útján járt, sőt elohimszobrokat is csináltatott a Baaloknak. Tömjénezett a Ben-Hinnóm völgyben, és a fiait elégette áldozatul, azoknak a népeknek az utálatos szokása szerint, amelyeket kiűzött Yahuwah Yiszráel fiai elől. Áldozott és tömjénezett az áldozóhalmokon, a dombokon és minden bujazöld fa alatt.

Ezért Arám királyának a kezébe adta őt Elohim-ja, Yahuwah. Megverték, sok foglyot hurcoltak el tőle, és Damaszkuszba vitték őket. Yiszráel királyának is a kezébe került, és az is nagy vereséget mért rá. Pekah, Remaljáhú fia ugyanis levágott Yehudaban egy napon százhúszezer embert, akik mind bátor harcosok voltak. Ugyanis elhagyták őseik Elohim-ját, Yahuwah-át. Zikri, egy Efráimi vitéz pedig meggyilkolta Maaszéjáhút, a király fiát, Azrikámot, a palota felügyelőjét és Elkánát, a király helyettesét. Yiszráeliek fogságba vittek honfitársaik közül kétszázezer asszonyt, fiút és leányt. Nagy zsákmányt is szereztek tőlük, és a zsákmányt elvitték Shomronba. De volt ott Yahuwah-nak egy prófétája, név szerint Ódéd; ez kiment a Shomronhoz érkező sereg elé, és ezt mondta: Őseitek Elohim-ja, Yahuwah haragra gerjedt Yehuda ellen, és a kezetekbe adta őket, ti pedig sokat levágtatok közülük eget verő indulatotokban. És most azt gondoljátok, hogy leigázhatjátok a Yehudaiakat és Yerushalaim-ieket, hogy rabszolgáitokká és rabnőitekké legyenek, pedig ezáltal magatokat teszitek vétkesekké Elohim-otok, Yahuwah előtt. Azért most hallgassatok rám: Engedjétek vissza a honfitársaitok közül ejtett foglyokat, különben Yahuwah izzó haragja fordul ellenetek! Akkor előállt néhány Efráimi főember: Azaryahu, Yahuchánán fia, Berekjáhú, Mesillémót fia, Yahizkijjáhú, Sallum fia és Amászá, Hadlaj fia, azokkal szemben, akik a hadjáratból jöttek, és ezt mondták nekik: Ne hozzátok ide a foglyokat, mert amit ti akartok, az a mi vétkünk lesz Yahuwah előtt, és a mi bűneinket és vétkeinket szaporítja, pedig úgyis sok a vétkünk, és Yahuwah izzó haragja fenyegeti Yiszráelt. Otthagyták azért a fegyveresek a foglyokat és a zsákmányt a vezető emberek és az egész gyülekezet előtt. Ekkor név szerint kijelölt férfiak álltak elő, és gondjaikba vették a foglyokat: a mezíteleneket mind felöltöztették a zsákmányból, ruhát és sarut, ételt és italt adtak nekik, és bekenték őket olajjal. A gyengéket szamarakon szállították, és elvitték őket honfitársaikhoz Yerikoba, a pálmák városába; azután visszatértek Shomronba.

Abban az időben követeket küldött Áház király Asszíria királyához, hogy segítse meg őt. Még az Edomiak is betörtek, megverték Yehudat, és foglyokat ejtettek. A filiszteusok pedig a Sefélá-alföld városaiban és Yehuda déli tartományában fosztogattak. Elfoglalták Beit-Shemest, Ayalont, Gedérótot, Szókot és falvait, Timnát és falvait, Gimzót és falvait, és oda települtek. Bizony, megalázta Yehudat Yahuwah Áház Yehudai király miatt, mert támogatta az erkölcstelenséget Yehudaban, és nagyon hűtlenné lett Yahuwah-hoz. Rátört azért Tiglat-Pileszer, Asszíria királya, és megostromolta ahelyett, hogy támogatta volna. Mert Áház kifosztotta ugyan Yahuwah házát és a király meg a vezető emberek palotáját, és Asszíria királyának adta, de ez sem segített rajta.

Nyomorúsága idején továbbra is hűtlen volt Yahuwah-hoz Áház király. Damaszkusz elohim-jainak áldozott, akik megverték őt, de ezt mondta: Mivel Arám királyait megsegítik elohimjaik, ezért nekik áldozom, és engem is megsegítenek! Pedig ezek okozták bukását, és egész Yiszráelét is. Összeszedte Áház Elohim háza fölszerelését, és összetörette Elohim háza fölszerelését, Yahuwah háza ajtóit pedig bezáratta. Azután oltárokat csináltatott magának Yerushalaim-ban minden utcasarkon. Yehuda minden egyes városában áldozóhalmokat csináltatott, és más idegen elohimoknak tömjénezett. Így bosszantotta ősei Elohim-ját, Yahuwah-át. Egyéb dolgai és egész életútja elejétől végig meg van írva a Yehuda és Yiszráel királyairól szóló könyvben. És pihenni tért Áház az őseihez, és eltemették őt a fővárosban, Yerushalaim-ban, de nem Yiszráel királyainak a temetőjébe vitték. Fia, Hizkiyahu lett utána a király.

Hizkiyahu huszonöt éves korában kezdett uralkodni, és huszonkilenc évig uralkodott Yerushalaim-ban. Anyja neve Abijjá volt, Zekarjáhú leánya. Azt tette, amit helyesnek lát Yahuwah, egészen úgy, ahogyan tett az őse, David.

Uralkodása első évének első hónapjában kinyittatta Yahuwah háza ajtóit, és kijavíttatta azokat. Azután visszahozta a papokat és a levitákat, és összegyűjtötte őket a Keleti-téren. És ezt mondta nekik: Hallgassatok rám, leviták! Szenteljétek meg magatokat, és szenteljétek meg őseitek Elohim-jának, Yahuwah-nak a házát! Hordjatok ki minden undok bálványt a szentélyből! Mert hűtlenné váltak őseink; azt tették, amit rossznak lát Elohim-unk, Yahuwah, és elhagyták őt. Elfordították arcukat Yahuwah hajlékától, hátat fordítottak neki. Még a csarnok ajtóit is bezárták, eloltották a mécseseket, nem hoztak illatáldozatot, és nem mutattak be égőáldozatot a szent helyen Yiszráel Elohim-jának. Ezért haragudott meg Yahuwah Yehudara és Yerushalaim-ra. Ezért tette őket iszonyatossá, borzasztóvá és gúny tárgyává, amint magatok is látjátok. Ezért hullottak el őseink fegyver által, ezért vannak fogságban fiaink, leányaink és feleségeink. Azért elhatároztam, hogy szövetséget kötök Yiszráel Elohim-ével, Yahuwah-val, és akkor elfordul tőlünk lángoló haragja. Fiaim, ne tétlenkedjetek! Hiszen titeket választott ki Yahuwah, hogy az ő szolgálatára álljatok, neki szolgáljatok és áldozzatok.

Akkor fogták magukat a leviták: a kehátiak közül Mahat, Amászaj fia és Jóel, Azaryahu fia, a meráriak közül Kís, Abdi fia és Azaryahu, Yahallelél fia, a gérsóniak közül Jóáh, Zimmá fia és Éden, Jóáh fia, Elicáfán fiai közül Simri és Jeíél, Ászáf fiai közül Zekarjáhú és Mattanjáhú, Hémán fiai közül Yahíél és Shimei, Yedutun fiai közül Shemáyah és Uzziél, és összegyűjtötték testvéreiket; megszentelték magukat, és bementek Yahuwah házába a király parancsára Yahuwah szava szerint, hogy megtisztítsák. Bementek a papok Yahuwah háza legbelső részébe, hogy megtisztítsák. Kihordtak Yahuwah házának az udvarába minden tisztátalan dolgot, amit Yahuwah templomában találtak. A leviták pedig átvették, és kihordták a szabadba a Kidrón-völgybe. Az első hónap első napján kezdték el a megszentelést, és a hónap nyolcadik napján jutottak el Yahuwah csarnokáig. Nyolc napon át végezték Yahuwah házának a megszentelését, és az első hónap tizenhatodik napján fejezték be. Akkor odamentek Hizkiyahu királyhoz, és ezt mondták: Mindenestül megtisztítottuk Yahuwah házát, az égőáldozati oltárt és egész fölszerelését, a sorba rakott kenyerek asztalát és egész fölszerelését, és minden egyéb fölszerelést is helyreállítottunk és megszenteltünk, amelyet Áház király hűtlenül félredobott uralkodása alatt. Ezek újra Yahuwah oltára előtt vannak.

Másnap reggel összegyűjtötte Hizkiyahu király a város vezető embereit, és fölment Yahuwah házába. Bevittek hét bikát, hét kost, hét bárányt és hét kecskebakot vétekáldozatul a királyságért, a szentélyért és Yehudaért. Majd megparancsolta a király Aharon fiainak, a papoknak, hogy mutassanak be áldozatot Yahuwah oltárán. Levágták tehát a marhákat, a papok átvették a vért, és az oltárra hintették. Azután levágták a kosokat, és a vért az oltárra hintették. Majd levágták a bárányokat, és a vért az oltárra hintették. Végül odavitték a vétekáldozatra szánt bakokat is a király és a gyülekezet elé, és rájuk tették a kezüket. Azután levágták azokat a papok, és a vérükkel vétekáldozatot mutattak be az oltáron, és engesztelést végeztek egész Yiszráelért; mert egész Yiszráel érdekében rendelte el a király az égőáldozatot és a vétekáldozatot. Odaállította a levitákat Yahuwah házába cintányérokkal, lantokkal és citerákkal, Davidnak és Gádnak, a király látnokának, meg Nathan prófétának a parancsa szerint, mert Yahuwah-tól jött ez a parancs prófétái által. Oda is álltak a leviták David hangszereivel, a papok pedig a trombitákkal.

És megparancsolta Hizkiyahu, hogy mutassák be az égőáldozatot az oltáron. Ugyanabban az időben, amikor elkezdték az égőáldozat bemutatását, elkezdték Yahuwah-nak szóló éneklést és trombitálást Davidnak, Yiszráel királyának a hangszereivel. Ekkor leborult az egész gyülekezet, az ének pedig zengett, és a trombiták harsogtak. Mindez addig tartott, amíg vége nem lett az égőáldozatnak. Amikor vége lett az áldozat bemutatásának, a király és mindazok, akik vele voltak, térdre estek és leborultak. Ezután megparancsolta Hizkiyahu király és a vezető emberek a levitáknak, hogy dicsérjék Yahuwah-át Davidnak és Ászáf látnoknak a szavaival. Ők pedig örömest mondtak dicséretet, meghajoltak és leborultak.

Azután megszólalt Hizkiyahu, és ezt mondta: Most már fel vagytok avatva Yahuwah szolgálatára! Jöjjetek, és hozzatok véresáldozatokat és hálaáldozatokat Yahuwah házába! Hozott is a gyülekezet véresáldozatokat és hálaáldozatokat, és akit a szíve arra indított, égőáldozatokat is. Ennyi égőáldozatot hozott a gyülekezet: Hetven marhát, száz kost és kétszáz bárányt. Mindez Yahuwah-nak szóló égőáldozat volt. Szent adományként hatszáz marhát és háromezer juhot vittek. Csakhogy a papok kevesen voltak, és nem győzték az összes áldozati állatot megnyúzni, ezért testvéreik, a leviták segítettek nekik, amíg ezt a munkát el nem végezték, illetve amíg a többi papok meg nem szentelték magukat. A leviták ugyanis őszintébben törekedtek a maguk megszentelésére, mint a papok. Bőven volt égőáldozat a békeáldozatok kövérjével és az égőáldozatokhoz tartozó italáldozatokkal együtt. Így állították helyre a Szentélybeli szolgálatet Yahuwah házában. Hizkiyahu és az egész nép örvendezett azért, hogy Elohim helyreállította azt népe számára, hiszen hamar megtörtént ez a dolog.

Azután üzenetet küldött Hizkiyahu egész Yiszráelbe és Yehudaba, sőt Efráimba és Menashehba is írt leveleket, hogy jöjjenek el Yerushalaim-ba Yahuwah házába, és tartsanakPeszachot Yiszráel Elohim-jának, Yahuwah-nak a tiszteletére. A király úgy határozott vezető embereivel és az egész Yerushalaim-i gyülekezettel együtt, hogy a második hónapban tartják meg aPeszachot. Nem tudták ugyanis idejében megtartani, mert nem szentelte meg magát elég pap, és a nép sem gyűlt össze Yerushalaim-ba. Így látta ezt helyesnek a király és az egész gyülekezet. Elhatározták tehát, hogy kihirdetik egész Yiszráelben Beérsebától Dánig, hogy jöjjenek Yerushalaim-ba, és tartsanakPeszachot Yiszráel Elohim-jának, Yahuwah-nak a tiszteletére, mert ilyen nagy tömegben még nem tartották meg, pedig meg van írva.

Elmentek tehát a futárok a király és a vezető emberek levelével egész Yiszráelbe és Yehudaba, és a király parancsa szerint ezt mondták: Yiszráel fiai! Térjetek meg Yahuwah-hoz, Avraham, Yitzchak és Yiszráel Elohim-jához, akkor ő is megtér azokhoz, akik megmenekültek Asszíria királyainak a markából, és megmaradtak. Ne legyetek olyanok, mint atyáitok és testvéreitek, akik hűtlenné váltak őseik Elohim-jához, Yahuwah-hoz. Ezért hagyta őket elpusztulni, amint magatok is látjátok. Ne legyetek tehát olyan nyakasok, mint atyáitok! Adjatok kezet Yahuwah-nak, és jöjjetek el szentélyébe, amelyet örökre megszentelt! Szolgáljatok Elohim-otoknak, Yahuwah-nak, akkor elfordul tőletek fölgerjedt haragja. Mert ha megtértek Yahuwah-hoz, akkor irgalmasak lesznek testvéreitekhez és fiaitokhoz azok, akik fogságba vitték őket, úgyhogy visszatérhetnek erre a földre. Hiszen kegyelmes és irgalmas a ti Elohim-otok, Yahuwah, nem fordul el tőletek, ha megtértek hozzá.

A futárok városról városra jártak Efráim és Menasheh földjén egészen Zevulun ig. De kinevették és kigúnyolták őket. Csak néhány ember volt Asherban, Menashehban és Zevulun ban, aki megalázta magát, és elment Yerushalaim-ba. Yehudaban azonban ott volt Elohim keze, amely egy akaratra juttatta őket, és teljesítették a király és a vezető emberek parancsát Yahuwah szava szerint.

Sok nép gyűlt össze Yerushalaim-ban, igen nagy gyülekezet, hogy megtartsák Hag HaMatzaht (a kovásztalan kenyerek ünnepét) a második hónapban. Azon kezdték, hogy eltávolították Yerushalaim-ből az oltárokat. Eltávolították az összes tömjénező oltárt is, és a Kidrón-völgybe dobták. Azután levágták aPeszachi bárányt a második hónap tizennegyedik napján. A papok és a leviták megalázkodva megszentelték magukat, és égőáldozatokat vittek Yahuwah házába. Odaálltak a helyükre, ahogyan Moshenak, Elohim emberének a törvénye előírja. A papok hintették a leviták kezéből átvett vért. Mert sokan voltak a gyülekezetben, akik nem voltak megszentelődve, ezért a levitákra bízták aPeszachi bárány levágását és Yahuwah-nak szentelését mindazok helyett, akik nem voltak tiszták. Mert a nép jó része, sokan, akik Efráimból, Menashehból, Yisszákhárból és Zevulun ból valók voltak, nem tisztították meg magukat, de az előírás ellenére ettek aPeszachi bárányból. Ezért Hizkiyahu így imádkozott értük: A jóságos Yahuwah bocsássa meg ezt mindenkinek, aki kész volt arra, hogy Yahuwah Elohim-hoz, ősei Elohim-jához folyamodjék, bár nem volt olyan tiszta, ahogyan a szentélyhez illik! És Yahuwah meghallgatta Hizkiyahut, és megkímélte a népet.

Azután megtartották a Yerushalaim-ban tartózkodó Yiszráeliek Hag HaMatzaht (a kovásztalan kenyerek ünnepét) hét napon át nagy örömmel. A leviták és a papok mindennap dicsérték Yahuwah-át, erős hangú hangszereken játszva Yahuwah tiszteletére. Hizkiyahu pedig szívhez szólóan beszélt mindazokkal a levitákkal, akik hozzáértően végezték feladatukat Yahuwah tiszteletére. Ünnepi lakomát tartottak hét napig, békeáldozatokat áldozva és dicsőítve őseik Elohim-ját, Yahuwah-át.

Azután elhatározta az egész gyülekezet, hogy tovább folytatják még hét napig; és így még hét napig folytatták az örömünnepet. Mert Hizkiyahu, Yehuda királya ezer bikát és hétezer juhot ajánlott fel a gyülekezetnek. A vezető emberek is felajánlottak a gyülekezetnek ezer bikát és tízezer juhot. A papok tömegesen szentelték meg magukat. Örvendezett tehát Yehuda egész gyülekezete, a papok és a leviták, meg az egész gyülekezet, amely Yiszráelből érkezett, és yiszráel országából érkező, meg a Yehudaban lakó jövevények. Nagy volt az öröm Yerushalaim-ban, mert Shlomonak, David fiának, Yiszráel királyának az ideje óta nem történt ehhez hasonló Yerushalaim-ban. Azután fölálltak a papok és a leviták, és megáldották a népet. Szavuk meghallgatásra talált, mert imádságuk eljutott a mennybe, Yahuwah szent lakóhelyére.

Amikor mindezek befejeződtek, egész Yiszráel, amely ott tartózkodott, kivonult Yehuda városaiba, és összetörték a szent oszlopokat, kivagdalták a szent fákat, és lerombolták az áldozóhalmokat és oltárokat egész Yehudaban, Binyaminban, Efráimban és Menashehban. Azután visszatértek Yiszráel fiai, mindenki a maga városában levő birtokára. Hizkiyahu megállapította a papok és a leviták beosztását, beosztotta őket szolgálatuk rendje szerint. A papokat és a levitákat beosztotta az égőáldozathoz és a békeáldozathoz, szent szolgálatra, magasztalásra és dicsőítésre Yahuwah lakóhelyének a kapuiban. A király jövedelmének egy részét az égőáldozatokra adta: a reggeli és az esti égőáldozatokra, a Shabbatonként, újholdanként és a megszabott ünnepeken bemutatandó égőáldozatokra, ahogyan meg van írva Yahuwah törvényében. A Yerushalaim-ban lakó népnek pedig meghagyta, hogy adják meg a papok és a leviták részét, és ragaszkodjanak Yahuwah törvényéhez. Amint ennek híre ment, Yiszráel fiai bőségesen hoztak a gabona, must, olaj, méz és minden mezei termény legjavából, és bőségesen meghozták a tizedet is mindenből. A Yehuda városaiban lakó Yiszráeliek és Yehudaiak is hoztak tizedet szarvasmarhából és juhokból, és Elohim-uknak, Yahuwah-nak szentelt dolgokból is elhozták a szent tizedet, és garmadákba rakták. A harmadik hónapban kezdték el lerakni a garmadákat, és a hetedik hónapban végezték be. Amikor Hizkiyahu és a vezető emberek odamentek, és látták a garmadákat, áldották Yahuwah-át és népét, Yiszráelt. Hizkiyahu kérdezősködött a papoktól és a levitáktól a garmadák felől. A Tzadok házából való Azaryahu főpap így felelt neki: Amióta elkezdték hordani a felajánlásokat Yahuwah házába, eleget eszünk, sőt még maradt is bőségesen, mert Yahuwah megáldotta népét, úgyhogy megmaradt ez a nagy mennyiség. Akkor meghagyta Hizkiyahu, hogy rendezzenek be kamrákat Yahuwah házánál; és berendezték azokat. Majd behordták becsületesen a felajánlást, a tizedet és a szent adományokat, és ezeknek a felügyelője Kónanjáhú levita lett, helyettese pedig testvére, Shimei. Yahiél és Azaryahu, Nahat és Aszáél, Jerimót és Józábád, Eliél és Jiszmakjáhú, Mahat és Benájáhú pedig Kónanjáhúnak és testvérének, Shimeinek a beosztottai voltak, Hizkiyahu királynak és Azaryahunak, Elohim háza felügyelőjének a rendelkezése szerint. A levita Korach, Yimná fia, a keleti kapu őre, Elohim-nak adott önkéntes adományokra ügyelt. Ő osztotta szét Yahuwah-nak felajánlott és igen szent dolgokat. Mellette hűségesen szolgált Éden és MinYamin, Yeshua és Shemáyahhú, Amaryahu és Sekanjáhú, a papok városaiban. Ők végezték az elosztást testvéreik között, beosztásuk szerint, a nagyoknak és a kicsiknek egyaránt, a származási jegyzékbe beírt férfiaknak, a háromévesektől fölfelé mindenkinek, akinek bejárása volt Yahuwah házába napi teendője végzésére, bármilyen szolgálatban, hivatalban, vagy beosztásban voltak. A papokat családonként írták be a származási jegyzékbe, a levitákat pedig húszévestől fölfelé kötelességük és munkabeosztásuk szerint. A származási jegyzékbe be kellett írni egész közösségüket minden családtaggal, az asszonyokkal, a fiúkkal és a leányokkal együtt, mert a szentélynél végzett hűséges szolgálat megszentelte őket. Aharon fiainak, a városaikhoz tartozó legelők vidékén lakó papoknak minden városban voltak név szerint kijelölt embereik, akik a papság férfi tagjainak és a származási jegyzékbe beírt minden levitának kiosztották a rájuk eső részt. Így járt el Hizkiyahu egész Yehudaban. Azt tette, amit jónak, helyesnek és igaznak tartott Elohim-ja, Yahuwah. Minden munkáját, amit Elohim háza szolgálatában, a törvénynek és a parancsolatnak megfelelően elkezdett, Elohim-ját keresve, tiszta szívből végezte, ezért sikerült neki.

Ezek után a hűségesen véghezvitt dolgok után eljött Szanhérib asszír király, és betört Yehudaba. Ostrom alá vette a megerősített városokat azzal a szándékkal, hogy elfoglalja azokat. Amikor látta Hizkiyahu, hogy Szanhérib betört, és Yerushalaim-ot készül megtámadni, tanácskozott vezető embereivel és vitézeivel arról, hogy betömik a városon kívül levő forrásokat. Azok támogatták őt. Sok nép gyűlt össze, betömtek minden forrást és patakot, amely azon a földön át folyt, mert ezt mondták: Miért találjanak az asszír királyok sok vizet, ha ideérnek? Majd nekibátorodva, fölépíttette az egész várfalat, ahol sérült volt; megnagyobbította az őrtornyokat, építtetett kívül egy másik falat, és megerősítette a Millót David városában. Csináltatott sok hajítófegyvert és pajzsot is. A hadinép élére csapatparancsnokokat rendelt, azokat maga köré gyűjtötte a városkapu előtti téren, és szívhez szólóan így beszélt hozzájuk: Legyetek erősek és bátrak, ne féljetek, és ne rettegjetek az asszír királytól, meg a vele levő egész sokaságtól, mert velünk többen vannak, mint ővele. Ővele emberi erő van, mivelünk pedig Elohim-unk, Yahuwah, aki megsegít bennünket, és velünk együtt harcol harcainkban. És megbátorodott a hadinép Hizkiyahunak, Yehuda királyának a beszédétől.

Ezek után Szanhérib asszír király, aki még Lákisnál volt egész haderejével, ezzel az üzenettel küldte szolgáit Yerushalaim-ba Hizkiyahuhoz, Yehuda királyához és a Yerushalaim-ban levő összes Yehudaiakhoz: Ezt mondja Szanhérib, Asszíria királya: Miben bíztok, hogy az ostrom idején Yerushalaim-ban akartok maradni? Félrevezet benneteket Hizkiyahu; éhséggel és szomjúsággal ölet meg, amikor ezt mondja: Megment minket Elohim-unk, Yahuwah az asszír király markából! De hiszen az ő áldozóhalmait és oltárait szüntette meg ez az Hizkiyahu; Yehudanak és Yerushalaim-nak pedig megparancsolta: Csak egy oltár előtt borulhattok le, és csak azon áldozhattok! Nem tudjátok, hogy mit tettem én és elődeim valamennyi ország népével? Vajon meg tudták-e menteni kezemből ezekben az országokban a népek Elohim-jai országukat? Melyik volt az Elohim ezek között a népek között, amelyeket kiirtottak elődeim, aki meg tudta volna menteni népét a kezemből? Talán a ti Elohim-otok meg tud menteni benneteket a kezemből?! Ne engedjétek hát, hogy Hizkiyahu így elámítson és félrevezessen benneteket! Ne higgyetek neki, mert egyetlen népnek és országnak Elohim-ja sem tudta megmenteni népét a kezemből vagy elődeim kezéből. Bizony a ti Elohim-otok sem ment meg benneteket a kezemből!

Még többet is beszéltek szolgái Yahuwah Elohim ellen és szolgája, Hizkiyahu ellen. Leveleket is írt Szanhérib, amelyekben gyalázta Yiszráel Elohim-ját, Yahuwah-át, és ilyeneket mondott róla: Ahogyan a többi országokban a népek Elohim-jai nem mentették meg népüket a kezemből, ugyanúgy Hizkiyahu Elohim-ja sem menti meg népét a kezemből. És nagy hangon kiáltoztak Yehudai nyelven a várfalra Yerushalaim népének, hogy félelmet és zavart keltsenek bennük, és így foglalják el a várost. Úgy beszéltek Yerushalaim Elohim-járól, mint a föld népeinek emberkéz csinálta Elohim-jairől.

Ekkor Hizkiyahu király meg Yeshayahu próféta, Ámóc fia imádkozott, és segítségért kiáltott az ég felé. Yahuwah pedig angyalt küldött, aki megsemmisített az asszír király táborában minden vitéz harcost, fejedelmet és vezért, és ő megszégyenülve tért vissza országába. És egyszer, amikor bement Elohim-ja házába, ott saját fiai ejtették el fegyverrel. Így szabadította meg Yahuwah Hizkiyahut és Yerushalaim lakóit Szanhérib asszír király kezéből és minden ellensége kezéből. És nyugalmat adott nekik mindenfelől. És sokan hoztak Yerushalaim-ba ajándékot Yahuwah-nak és drágaságokat Hizkiyahunak, Yehuda királyának, és ettől fogva nagy tekintélye lett minden nép előtt.

Abban az időben Hizkiyahu halálosan megbetegedett. De imádkozott Yahuwah-hoz, aki szólt hozzá, sőt csodát tett vele, Hizkiyahu azonban nem volt hálás az iránta tanúsított jótéteményért, mert felfuvalkodott, ezért Yahuwah haragja sújtotta őt, meg Yehudat és Yerushalaim-ot. Ekkor azután megalázta magát a felfuvalkodott Hizkiyahu Yerushalaim lakóival együtt, és nem érte őket többé Yahuwah haragja Hizkiyahu idejében.

Hizkiyahu igen gazdag volt, és nagy tiszteletben állt. Kincstárat készíttetett az ezüstnek, aranynak, drágakőnek és balzsamnak, a kerek pajzsoknak és mindenféle értékes tárgyaknak; továbbá raktárakat a gabonatermésnek, a bornak és az olajnak, meg istállókat a különféle állatoknak, és aklokat a nyájaknak. Városokat is épített, és sok juhnyája és szarvasmarhája volt, mert Elohim igen nagy vagyont adott neki. Hizkiyahu elzárta a Gíhón felső forrásának a vizét, és David városának a nyugati részére vezette le. Hizkiyahunak minden tette sikeres volt. De amikor a babiloni vezető emberek elküldték hozzá megbízottjaikat, hogy megkérdezzék, milyen csoda történt az országban, elhagyta Elohim, hogy próbára tegye, és kitudódjék, mi minden van a szívében.

Hizkiyahu egyéb dolgai és kegyes tettei meg vannak írva Yeshayahu prófétának, Ámóc fiának a látomásában, meg a Yehuda és Yiszráel királyairól szóló könyvben. Azután Hizkiyahu pihenni tért őseihez, és azon a dombon temették el, ahol David fiainak a sírjai voltak. Halálakor tisztelettel adózott neki egész Yehuda és Yerushalaim lakossága. Utána fia, Menasheh lett a király.

Tizenkét éves volt Menasheh, amikor uralkodni kezdett, és ötvenöt évig uralkodott Yerushalaim-ban. Azt tette, amit rossznak lát Yahuwah, olyan utálatos dolgokat, mint azok a népek, amelyeket kiűzött Yahuwah Yiszráel fiai elől. Újra megépíttette az áldozóhalmokat, amelyeket apja, Hizkiyahu lerombolt. Oltárokat állított a Baaloknak, bálványoszlopokat készíttetett. Leborult az ég minden serege előtt, és tisztelte azokat. Építtetett ilyen oltárokat a Yahuwah házában is, amelyről pedig ezt mondta Yahuwah: Yerushalaim-ban lesz a nevem örökké. Oltárokat építtetett az ég minden seregének, Yahuwah háza mindkét udvarában. A fiait is elégette áldozatul a Ben-Hinnóm völgyben. Varázslást, jelmagyarázást és igézést űzött, halottidézőket és jövendőmondókat tartott. Sok olyan dolgot vitt véghez, amit rossznak lát Yahuwah, bosszantva őt. Azt a bálványszobrot, amit készíttetett, Elohim házában helyezte el, pedig erről azt mondta Elohim Davidnak és a fiának, Shlomonak: Ebbe a templomba, Yerushalaim-ba helyezem nevemet örökre, mert ezt választottam ki Yiszráel valamennyi törzse közül. És nem kell többé kivándorolnia Yiszráelnek arról a földről, amelyet őseiteknek rendeltem, de csak akkor, ha megtartják és megteszik mindazt, amit Moshe által parancsoltam nekik az egész törvényben, a rendelkezésekben és végzésekben. De Menasheh tévelygésbe vitte Yehudat és Yerushalaim lakóit, és még gonoszabb dolgokat követtek el, mint azok a népek, amelyeket kipusztított Yahuwah Yiszráel fiai elől.

Szólt ugyan Yahuwah Menashehhoz és népéhez, de nem figyeltek rá. Ezért Yahuwah ellenük hozta az asszír király seregének a vezéreit, akik horgot akasztottak Menashehba, bilincsbe verték, és elvitték Babilonba. Nyomorúságában azonban kérlelte Elohim-ját, Yahuwah-át, és igen megalázta magát ősei Elohim-ja előtt. És miután imádkozott hozzá, megkönyörült rajta, meghallgatta könyörgését, és visszavitte országába, Yerushalaim-ba. Így tudta meg Menasheh, hogy Yahuwah Elohim.

Ezek után külső várfalat épített David városához: a Gíhóntól nyugatra a völgyben a Hal-kapu felé; a Várhegyet is körülvette vele, és igen magasra emelte. Yehudaban pedig minden megerősített városba csapatparancsnokokat helyezett. Eltávolította Yahuwah házából az idegen elohimokat és a bálványokat; továbbá minden oltárt, amelyet Yahuwah házának a hegyén és Yerushalaim-ban építtetett, kidobatott a városon kívülre. Yahuwah oltárát pedig helyreállította, békeáldozatokat és hálaáldozatokat mutatott be rajta, és megparancsolta Yehudanak, hogy Yiszráel Elohim-ját, Yahuwah-át tisztelje. A nép ugyan még tovább is áldozott az áldozóhalmokon, de csak Elohim-jának, Yahuwah-nak.

Menasheh egyéb dolgai, Elohim-jához mondott imádsága és a látnokok beszédei, akik Yiszráel Elohim-jának, Yahuwah-nak a nevében szóltak hozzá, megtalálhatók Yiszráel királyainak a történetében. Imádsága és annak a meghallgatása, minden vétke és hűtlensége, meg azok a helyek, ahol áldozóhalmokat épített, bálványoszlopokat és szobrokat állított fel megalázkodása előtt, meg vannak írva a látnokok beszédeiben. És pihenni tért Menasheh őseihez, és eltemették palotája kertjében. Fia, Ámón lett utána a király.

Huszonkét éves volt Ámón, amikor uralkodni kezdett, és két évig uralkodott Yerushalaim-ban. Azt tette, amit rossznak lát Yahuwah, ahogyan tett apja, Menasheh is. Ámón is áldozott mindazoknak a bálványszobroknak, amelyeket apja, Menasheh készíttetett, és azokat tisztelte. Nem alázta meg magát Yahuwah előtt, ahogyan apja, Menasheh megalázta magát, sőt egyre több vétket követett el ez az Ámón. De összeesküdtek ellene udvari emberei, és megölték a palotájában. Az ország népe azonban kiirtotta mindazokat, akik összeesküdtek Ámón király ellen. Azután a fiát, Yoshiyahut tette királlyá az ország népe.

Nyolcéves volt Yoshiyahu, amikor uralkodni kezdett, és harmincegy évig uralkodott Yerushalaim-ban. Azt tette, amit helyesnek lát Yahuwah, ősének, Davidnak az útjain járt, és nem tért el sem jobbra, sem balra. Uralkodása nyolcadik évében, még ifjúkorában kezdte keresni ősének, Davidnak Elohim-ját. Tizenkettedik évében kezdte megtisztítani Yehudat és Yerushalaim-ot az áldozóhalmoktól, a bálványoszlopoktól, a faragott és öntött bálványszobroktól. Lerombolták az ő jelenlétében a Baalok oltárait. A rajtuk álló tömjénező oltárokat darabokra vágatta, a bálványoszlopokat, a faragott és öntött bálványszobrokat összetörette, porrá zúzatta, és szétszóratta azoknak a sírján, akik áldoztak nekik. Az oltárokon elégette papjaik csontjait. Így tisztította meg Yehudat és Yerushalaim-ot. Menasheh, Efráim és Shimeon városaiban is, egészen Naftáliig, azoknak a romjain körös-körül leromboltatta az oltárokat és bálványoszlopokat, összetörette a bálványszobrokat, porrá zúzatta azokat, és minden tömjénező oltárt darabokra vágatott Yiszráel egész országában. Azután visszatért Yerushalaim-ba.

Uralkodásának a tizennyolcadik évében pedig az ország és a templom megtisztítása során elküldte Sáfánt, Acaljáhú fiát, Maaszéjáhú városparancsnokot meg Jóáh főtanácsost, Yoáház fiát, hogy javítsák ki Elohim-jának, Yahuwah-nak a házát. Ezek elmentek Hilkijjá főpaphoz, és átadták neki Elohim házába begyűlt pénzt, amelyet összegyűjtöttek az ajtót őrző leviták a Menashehból és Efráimból valóktól, yiszráelben megmaradtaktól, továbbá a Yehudaból és Binyaminból valóktól és Yerushalaim lakóitól. És átadták Yahuwah házánál levő munkások felügyelőinek, azok pedig átadták a munkásoknak, akik Yahuwah házában dolgoztak, hogy állítsák helyre és javítsák ki a templomot. Adtak pénzt az ácsoknak és a kőműveseknek, hogy vásároljanak faragott köveket és faanyagot a gerendázathoz és a helyiségek beburkolásához, mert Yehuda királyai hagyták elkorhadni azokat. Az emberek hűségesen végezték a munkát. Merári fiai közül Yahat és Obádyahu leviták, a kehátiak közül pedig Zekarjá és Mesullám ügyeltek fel rájuk, és irányították őket. A különféle hangszerekhez értő leviták pedig a teherhordók élén álltak, és irányították az összes munkásokat mindenféle munkában. leviták voltak az írnokok, a felügyelők és a kapuőrök is.

Amikor kihozták Yahuwah házában összegyűlt pénzt, megtalálta Hilkijjá főpap azt a törvénykönyvet, amelyet Yahuwah adott Moshe által. Ekkor megszólalt Hilkijjá, és ezt mondta Sáfán kancellárnak: Ezt a törvénykönyvet találtam Yahuwah házában! És odaadta Hilkijjá a könyvet Sáfánnak. Sáfán pedig elvitte a könyvet a királyhoz, és jelentést tett a dologról a királynak. Ezt mondta: Elvégezték szolgáid mindazt, amit rájuk bíztak. Összeszedték Yahuwah házában található pénzt, és odaadták a felügyelőknek meg a munkásoknak. És jelentette Sáfán kancellár a királynak azt is, hogy Hilkijjá pap egy könyvet adott át neki. És felolvasott belőle Sáfán a királynak.

Amikor meghallotta a király a törvény igéit, megszaggatta a ruháját. Majd ezt a parancsot adta a király Hilkijjának és Ahikámnak, Sáfán fiának, Abdónnak, Mikah fiának, Sáfán kancellárnak és Aszájának, a király udvari emberének: Menjetek, és kérdezzétek meg Yahuwah-át, hogy mit jelentenek a megtalált könyv igéi rám, meg yiszráelben és Yehudaban megmaradtakra nézve! Mert Yahuwah nagy haragja áradt ránk azért, hogy elődeink nem tartották meg Yahuwah igéjét, és nem azt tették, ami ebben a könyvben meg van írva.

Ekkor elment Hilkijjá és akiket a király elküldött, Hulda prófétanőhöz, aki Sallumnak, Tokhat fiának, Haszrá unokájának, a ruhák őrzőjének volt a felesége, és Yerushalaim új városrészében lakott, és beszéltek vele. Hulda így szólt hozzájuk: Ezt mondja Yahuwah, Yiszráel Elohim-ja: Mondjátok meg annak az embernek, aki hozzám küldött benneteket: Ezt mondja Yahuwah: Én veszedelmet hozok erre a helyre és lakóira, mindazokat az átkokat, amelyek meg vannak írva abban a könyvben, amelyet felolvastak Yehuda királyának. Mert elhagytak engem, és más idegen elohimoknak tömjéneztek, hogy bosszantsanak engem kezük mindenféle csinálmányával. Ezért áradt ki lángoló haragom erre a helyre, és nem alszik ki. De mondjátok meg Yehuda királyának, aki azért küldött benneteket, hogy megkérdezzétek Yahuwah-át: Ezt mondja Yiszráel Elohim-ja, Yahuwah, azokról az igékről, amelyeket hallottál: Mivel meglágyult a szíved, és megaláztad magad Elohim előtt, amikor meghallottad kijelentését erről a helyről és lakóiról; mivel megaláztad magad előttem, megszaggattad a ruhádat, és sírtál előttem, azért én is meghallgatlak! – így szól Yahuwah. Őseid mellé foglak tétetni, békességgel kerülsz sírodba, és nem látod meg azt a nagy veszedelmet, amelyet erre a helyre és lakóira hozok! És megvitték a választ a királynak.

A király összegyűjtette Yehuda és Yerushalaim véneit. Azután fölment Yahuwah házába a király, meg Yehuda összes polgára és Yerushalaim lakói, a papok, a leviták és az egész nép apraja-nagyja. És felolvasta fülük hallatára a szövetség könyvének minden igéjét, amelyet Yahuwah házában találtak. Majd odaállt a király a helyére, és szövetséget kötött Yahuwah színe előtt arra nézve, hogy Yahuwah-át követik, parancsolatait, intelmeit és rendelkezéseit teljes szívvel és teljes szellemmel megtartják, és teljesítik a szövetség igéit, melyek meg vannak írva abban a könyvben. Elfogadtatta ezt mindazokkal, akik Yerushalaim-ből és Binyaminból ott voltak. És Yerushalaim lakói Elohim-nak, őseik Elohim-jának a szövetsége szerint jártak el. Yoshiyahu pedig eltávolított minden utálatos bálványt Yiszráel fiainak valamennyi tartományából, és minden Yiszráelben található embert Elohim-uknak, Yahuwah-nak a szolgálatára kötelezett. Nem is tértek el az ő egész életében őseik Elohim-játől, Yahuwah-tól.

Yoshiyahu Peszachot is tartott Yahuwah tiszteletére Yerushalaim-ban, és levágták a Peszachi bárányt az első hónap tizennegyedik napján. Szolgálatba állította a papokat, és buzdította őket Yahuwah háza szolgálatára. A levitáknak pedig, akik egész Yiszráel tanítói voltak, és Yahuwah-nak voltak szentelve, ezt mondta: Helyezzétek el a szent ládát a templomban, amelyet Shlomo, David fia, Yiszráel királya épített. Nem kell többé a vállatokon hordoznotok. Most már Elohim-otoknak, Yahuwah-nak, és népének, Yiszráelnek szolgáljatok! Készüljetek családonként és beosztásotok szerint, Davidnak, Yiszráel királyának az írása szerint és fiának, Shlomonak az előírása szerint, álljatok föl a szentélyben úgy, hogy testvéreiteknek, a nép családjainak a csoportjai szerint legyenek a levita-családok osztályai. Vágjátok le a Peszachi bárányt, miután megszenteltétek magatokat, és készítsétek el testvéreiteknek, teljesítve Yahuwah-nak Moshe által adott rendelkezését.

Yoshiyahu ajándékozott a népnek, mindenkinek, aki ott volt, juhokat, bárányokat és kecskéket, mindezeket a Peszachhoz, szám szerint harmincezret; továbbá háromezer szarvasmarhát. Ezek a király jószágából valók voltak. Vezető emberei pedig önkéntes ajándékot adtak a népnek, a papoknak és a levitáknak: Hilkijjá, Zekarjáhú és Yahiél, Elohim házának a felügyelői kétezer-hatszáz Peszachi bárányt és háromszáz szarvasmarhát adtak a papoknak. Kónanjáhú és testvérei, Shemáyahhú és Netanél, továbbá Hasabjáhú, Jeiél és Józábád, a leviták vezető emberei ötezer Peszachi bárányt és ötszáz szarvasmarhát ajándékoztak a levitáknak.

Miután a szolgálatra előkészültek, helyükre álltak a papok; a leviták is beosztásuk szerint, ahogyan a király parancsolta. Majd levágták a Peszachi bárányt, és a papok hintették a vért, a leviták pedig lehúzták a bőrt. Különválasztották az égőáldozatra való állatokat, és a nép családjainak adták csoportonként, hogy vigyék oda Yahuwah részére, ahogyan meg van írva Moshe könyvében. Ugyanígy jártak el a szarvasmarhákkal is. És megsütötték a Peszachi bárányt előírás szerint, a szent adományokat pedig megfőzték fazekakban, üstökben és lábasokban, és gyorsan kiosztották az egész népnek. Azután maguknak és a papoknak készítették el, mert Aharon fiai, a papok éjszakáig az égőáldozatoknak és a kövérjének a feláldozásával voltak elfoglalva. Ezért a leviták készítették el maguknak és Aharon fiainak, a papoknak is. Ászáf fiai, az énekesek is a helyükön voltak Davidnak, Ászáfnak, Hémánnak és Yedutunnak, a király látnokának a parancsa szerint. A kapuőrök is ott voltak minden kapunál. Nem volt szabad eltávozniuk a szolgálatból, ezért testvéreik, a leviták készítették el nekik. Így rendezték el mindenben Yahuwah-nak szóló Szentélybeli szolgálatet azon a napon, megtartották a Peszachot, és feláldozták az égőáldozatokat Yahuwah oltárán Yoshiyahu király parancsa szerint.

Megtartották tehát az ott levő Yiszráeliek a Peszachot abban az időben, meg Hag HaMatzaht (a kovásztalan kenyerek ünnepét) hét napon át. Ehhez hasonló Peszachot nem tartottak Yiszráelben Shmuel próféta ideje óta. Yiszráel királyai közül senki sem tartott olyan Peszachot, amilyent Yoshiyahu tartott a papokkal, levitákkal, az egész Yehudaval, az ott levő Yiszráeliekkel meg Yerushalaim lakóival. Yoshiyahu uralkodásának a tizennyolcadik évében tartották ezt a Peszachot.

Azok után, hogy Yoshiyahu helyreállította a templomot, felvonult Nékó, Egyiptom királya, hogy harcoljon Karkemisnél az Eufrátesz mellett. Yoshiyahu azonban kivonult vele szemben. Nékó követeket küldött hozzá ezzel az üzenettel: Nem veled van dolgom, Yehuda királya! Nem ellened jöttem most, hanem az ellen a ház ellen, amellyel hadakozom, és Elohim parancsolta, hogy siessek. Állj félre Elohim elől, aki velem van, hogy el ne pusztítson! Yoshiyahu azonban nem tért ki előle, hanem harcra készülve álruhába öltözött, és nem hallgatott Nékónak Elohim szájából származó beszédére. Fölvonult, hogy megütközzék Megiddó síkságán. Az íjászok azonban eltalálták Yoshiyahu királyt, és a király ezt mondta szolgáinak: Vegyetek le innen, mert súlyosan megsebesültem! Szolgái levették a harci kocsiról, egy másik kocsira tették, és Yerushalaim-ba vitték. Ott meghalt, és eltemették ősei sírjába. Egész Yehuda és Yerushalaim gyászolta Yoshiyahut. Yirmeyahu siratódalt szerzett Yoshiyahuról, az énekesek és az énekesnők pedig máig is megéneklik Yoshiyahut siratóénekeikben. El is rendelték ezt Yiszráelben. Le is vannak írva ezek a siratóénekek között. Yoshiyahu egyéb dolgai és kegyes tettei, amelyek megfeleltek annak, amit Yahuwah előír törvényében, egész története elejétől végig meg van írva yiszráel és Yehuda királyairól szóló könyvben.

Az ország népe azután fogta Yoáházt, Yoshiyahu fiát, és királlyá tették apja után Yerushalaim-ban. Huszonhárom éves volt Yoáház, amikor uralkodni kezdett, és három hónapig uralkodott Yerushalaim-ban. De eltávolította őt Yerushalaim-ből Egyiptom királya, az országra pedig száz talentum ezüst és egy talentum arany hadisarcot vetett ki. Egyiptom királya Eljákimot, a testvérét tette Yehuda és Yerushalaim királyává, és a nevét Yahujikimra változtatta. Testvérét, Yoáházt pedig magával vitte Nékó Egyiptomba.

Huszonöt éves volt Yahujikim, amikor uralkodni kezdett, és tizenegy évig uralkodott Yerushalaim-ban. Azt tette, amit rossznak lát Elohim-ja, Yahuwah. Ellene vonult fel Nebukadneccar, Babilónia királya, és bilincsbe verve vitte Babilonba. Yahuwah háza fölszerelésének egy részét is elvitte Nebukadneccar Babilonba, és babiloni templomának ajándékozta. Yahujikim egyéb dolgai, utálatos tettei és amik vele történtek, meg vannak írva yiszráel és Yehuda királyairól szóló könyvben. Utána a fia, Yahujikin lett a király.

Nyolc éves korában kezdett uralkodni Yahujikin, és három hónapig és tíz napig uralkodott Yerushalaim-ban. Azt tette, amit rossznak lát Yahuwah. Az esztendő fordultával elküldött érte Nebukadneccar király, és elvitette Babilonba, Yahuwah házának a drága fölszerelésével együtt, és testvérét, Cidkijját tette Yehuda és Yerushalaim királyává.

Huszonegy éves volt Cidkijjá, amikor uralkodni kezdett, és tizenegy évig uralkodott Yerushalaim-ban. Azt tette, amit rossznak lát Elohim-ja, Yahuwah, és nem alázta meg magát Yirmeyahu próféta előtt, aki Yahuwah parancsát hirdette. Sőt még Nebukadneccar király ellen is fellázadt, aki megeskette őt Elohim-ra. Kemény nyakú és makacs szívű volt, és nem tért meg Yiszráel Elohim-jához, Yahuwah-hoz. A papság vezetői és a nép is egyre hűtlenebbé vált, követve a pogány népek minden utálatos szokását, és tisztátalanná tették Yahuwah házát, amelyet ő szentelt meg Yerushalaim-ban.

Pedig őseik Elohim-ja, Yahuwah, idejében küldött nekik üzenetet követei által, mert szánta népét és lakóhelyét. De ők kigúnyolták Elohim követeit, megvetették kijelentését, és gúnyt űztek prófétáiból, míg oly magasra nem csapott Yahuwah haragja népe ellen, hogy nem volt mentség.

Ezért ellenük hozta a káldeusok királyát, aki fegyverrel mészároltatta le ifjaikat szent templomukban, nem szánt meg sem ifjat, sem szüzet, sem vént, sem aggastyánt, mindenkit a kezébe adott. Elohim házának mindenféle kisebb-nagyobb fölszerelését, Yahuwah háza kincseit, továbbá a király és a vezetőemberek kincseit mind Babilonba vitte. Elohim házát fölgyújtották, Yerushalaim várfalát lerombolták, palotáit mind fölperzselték, és minden drága értékét elpusztították. Azokat, akik az öldöklésből megmaradtak, fogságba vitte Babilóniába, és szolgái lettek neki és fiainak mindaddig, amíg a perzsa királyság uralomra nem jutott, hogy beteljesedjék Yahuwah-nak Yirmeyahu által mondott igéje: Míg az ország meg nem kapja Shabbat-éveit, nyugodni fog a pusztulás egész ideje alatt, teljes hetven évig.

Círus perzsa király uralkodásának első esztendejében, azért, hogy beteljesedjék Yahuwah-nak Yirmeyahu által mondott igéje, arra indította Yahuwah Círus perzsa király lelkét, hogy egész birodalmában szóban és írásban kihirdettesse a következőket: Ezt mondja Círus perzsa király: A föld minden országát nekem adta Yahuwah, a menny Elohim-ja. Ő bízott meg engem azzal, hogy felépíttessem templomát a Yehudaban levő Yerushalaim-ban. Aki csak az ő népéhez tartozik közületek, legyen azzal Elohim-ja, Yahuwah, és menjen el!