Héber Nevek Biblia

¹Yeshuá HáMáshiáchnak, a Dávid fiának, az Ávráhám fiának nemzetségkönyve. ²Ávráhám fia volt Yitzchák, Yitzcháké Yá'ákov, Yá'ákov fiai pedig Yáhu'Dáh és testvérei. ³Yáhu'Dáh fia volt a Támártól született Peretz és Zeráh, Peretzé Chetzrón, Chetzróné pedig Rám. ⁴Rám fia volt Ámminádáv, Ámminádávé Náhshon, Náhshoné Szálmá. ⁵Szálmá fia volt Ráhávtól Boáz, Boázé Ruthtól Ovéd, Ovédé Yisháy. ⁶Yisháy fia volt Dávid, a király. Dávid fia volt Shlomo, Úriás feleségétől.

⁷Shlomo fia volt Recháv'ám, Recháv'ámé Áviyyáh, Áviyyáhé pedig Ászá. ⁸Ászá fia volt Yehosáfát, Yehosáfáté Yorám, Yorámé Uziyáhu. ⁹Uziyáhu fia volt Yotám, Yotámé Áház, Áházé Hizki'Yahu. ¹⁰Hizki'Yahu fia volt Menásheh, Menásheh fia volt Ámon, Ámoné Yoshi'Yahu. ¹¹Yoshi'Yahu fia pedig Yehoyyáhin és testvérei, a Báveli fogságbavitelkor.

¹²A Báveli fogságbavitel után Yehoyyáhin fia volt She'áltiél, She'áltiélé Zerubável. ¹³Zerubável fia volt Ávihud, Ávihudé Elyákim, Elyákimé pedig Ázur. ¹⁴Ázur fia volt Tzádok, Tzádoké Yáhin, Yáhiné Elihud. ¹⁵Elihud fia volt Eleázár, Eleázáré Mátán, Mátáné Yá'ákov.

¹⁶Yá'ákov fia volt Yoszef, annak a Miryámnak férje, akitől Yeshuá született, akit Máshiáchnak (Felkentnek) neveznek.

¹⁷Összesen tehát Ávráhámtól Dávidig tizennégy nemzedék, Dávidtól a Báveli fogságbavitelig is tizennégy nemzedék, a Báveli fogságbaviteltől Máshiách-ig szintén tizennégy nemzedék.

¹⁸Yeshuá HáMáshiách születése pedig így történt. Anyja, Miryám jegyese volt Yoszefnek, de mielőtt egybekeltek volna, kitűnt, hogy áldott állapotban van a Ruách HáKodeshtól. ¹⁹Férje, Yoszef igaz ember volt, és nem akarta őt megszégyeníteni, ezért elhatározta, hogy titokban bocsátja el. ²⁰Amikor azonban ezt végiggondolta magában, íme, Yahuwah egy Angyala megjelent neki álmában, és ezt mondta: "Yoszef, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Miryámot, mert ami benne fogant, az a Ruách HáKodeshtól van. ²¹Fiút fog szülni, akit nevezz el Yeshuának, mert ő fogja megszabadítani népét bűneiből." ²²Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit Yahuwah mondott a próféta által: ²³"Íme, a szűz fogan méhében, fiút szül, akit Immánuelnek neveznek" - ami azt jelenti: Velünk Elohim. ²⁴Yoszef pedig, amikor felébredt álmából, úgy cselekedett, ahogyan Yahuwah Angyala parancsolta neki: magához vette feleségét, ²⁵de nem érintette addig, amíg meg nem szülte fiát, akit Yeshuának nevezett el.

Szójegyzék: Ávráhám (אַבְרָהָם— 𐤀𐤁𐤓𐤄𐤌) – a sokaság atyja • Bável (בָּבֶל— 𐤁𐤁𐤋) – zűrzavar • Dávid (דָּוִד— 𐤃𐤅𐤃) – szeretett • Elohim (אֱלֹהִים— 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Hatalmasságok, a Teremtő • HáMáshiách (הַמָּשִׁיחַ— 𐤄𐤌𐤔𐤉𐤇) – a Felkent • Hizki'Yahu (חִזְקִיָּהוּ— 𐤇𐤆𐤒𐤉𐤄𐤅) – Yahuwah az erőm • Immánuel (עִמָּנוּאֵל— 𐤏𐤌𐤍𐤅𐤀𐤋) – velünk az El • Menásheh (מְנַשֶּׁה— 𐤌𐤍𐤔𐤄) – aki elfelejtet • Miryám (מִרְיָם— 𐤌𐤓𐤉𐤌) – keserűség/felmagasztalt • Ruách HáKodesh (רוּחַ הַקֹּדֶשׁ— 𐤓𐤅𐤇𐤄𐤒𐤃𐤔) – Szent Szellem • Shlomo (שְׁלֹמֹה— 𐤔𐤋𐤌𐤄) – békéje • Yá'ákov (יַעֲקֹב— 𐤉𐤏𐤒𐤁) – sarokba fogó/követő • Yáhu'Dáh (יְהוּדָה— 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤄) – dicsőítés • Yahuwah (יַהוּהָ— 𐤉𐤄𐤅𐤄) – az Örökkévaló (YHWH) • Yeshuá (יֵשׁוּעַ— 𐤉𐤔𐤅𐤏) – szabadítás/megváltás • Yitzchák (יִצְחָק— 𐤉𐤑𐤇𐤒) – nevetni fog • Yoshi'Yahu (יֹאשִׁיָּהוּ— 𐤉𐤀𐤔𐤉𐤄𐤅) – Yahuwah gyógyít • Yoszef (יוֹסֵף— 𐤉𐤅𐤎𐤐) – hozzáad

¹Amikor Yeshuá megszületett a Yáhu'Dáhi Beit-Lechemben Yerod király idejében, íme, bölcsek érkeztek napkeletről Yerusháláyimba, ²és ezt kérdezték: "Hol van a Yáhudim királya, aki most született? Mert láttuk az ő csillagát, amikor feltűnt, és eljöttünk, hogy imádjuk őt." ³Amikor ezt Yerod király meghallotta, nyugtalanság fogta el, és vele együtt az egész Yerusháláyimot. ⁴Összehívatta a nép valamennyi Kohen Gádolját és Szoferját, és megkérdezte tőlük, hol kell megszületnie a Máshiáchnak. ⁵Azok ezt mondták neki: "A Yáhu'Dáhi Beit-Lechemben, mert így írta meg a próféta: ⁶Te pedig Beit-Lechem, Yáhu'Dáh földje, semmiképpen sem vagy a legjelentéktelenebb Yáhu'Dáh fejedelmi városai között, mert fejedelem származik belőled, aki legeltetni fogja népemet, Yiszrá'Elt." ⁷Ekkor Yerod titokban hívatta a bölcseket, pontosan megkérdezte tőlük a csillag feltűnésének idejét, ⁸majd elküldte őket Beit-Lechembe, és ezt mondta: "Menjetek el, szerezzetek pontos értesüléseket a gyermekről; mihelyt pedig megtaláljátok, adjátok tudtomra, hogy én is elmenjek, és imádjam őt!" ⁹Miután meghallgatták a királyt, elindultak, és íme, a csillag, amelyet láttak feltűnésekor, előttük ment, amíg meg nem érkeztek, és akkor megállt a fölött a hely fölött, ahol a gyermek volt. ¹⁰Amikor meglátták a csillagot, igen nagy volt az örömük. ¹¹Bementek a házba, meglátták a gyermeket anyjával, Miryámmal, és leborulva imádták őt. Kinyitották kincsesládáikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát. ¹²Mivel azonban kijelentést kaptak álomban, hogy ne menjenek vissza Yerodhoz, más úton tértek vissza hazájukba.

¹³Miután eltávoztak, íme, Yahuwah Angyala megjelent Yoszefnek álmában, és így szólt: "Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, menekülj Mitzráyimba, és maradj ott, amíg nem szólok neked, mert Yerod halálra fogja kerestetni a gyermeket." ¹⁴Ő pedig felkelt, vette a gyermeket és anyját még éjnek idején, és elment Mitzráyimba. ¹⁵Ott volt Yerod haláláig, hogy beteljesedjék az, amit Yahuwah mondott a próféta által: "Mitzráyimból hívtam el fiamat."

¹⁶Amikor Yerod látta, hogy a bölcsek túljártak az eszén, nagy haragra lobbant, elküldte embereit, és megöletett Beit-Lechemben és annak egész környékén minden kétesztendős és ennél fiatalabb fiúgyermeket, annak az időpontnak megfelelően, amelyet pontosan megtudott a bölcsektől. ¹⁷Ekkor teljesedett be az, amit Yirme'Yahu prófétált: ¹⁸"Hang hallatszott Rámában, nagy sírás és jajgatás. Ráchel siratta gyermekeit, és nem akart megvigasztalódni, hogy már nincsenek."

¹⁹Amikor Yerod meghalt, íme, Yahuwah Angyala megjelent Yoszefnek álmában Mitzráyimban, és ²⁰ezt mondta: "Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, és menj Yiszrá'El földjére, mert meghaltak azok, akik a gyermek életére törtek." ²¹Ő pedig felkelt, vette a gyermeket és anyját, és Yiszrá'El földjére ment. ²²Amikor azonban meghallotta, hogy Júdeában Árkheláosz uralkodik atyja, Yerod után, félt oda visszatérni. Miután pedig kijelentést kapott álmában, Gálil területére vonult vissza; ²³és amikor odaért, abban a városban telepedett le, amelyet Nátzeretnek neveztek, hogy beteljesedjék, amit a próféták mondottak: Nátzeretinek fogják őt nevezni.

Szójegyzék: Beit-Lechem (בֵּית לֶחֶם— 𐤁𐤉𐤕𐤋𐤇𐤌) – kenyér háza • Gálil (גָּלִיל— 𐤂𐤋𐤉𐤋) – kerület/vidék • Kohen Gádol (כֹּהֵן גָּדוֹל— 𐤊𐤄𐤍𐤂𐤃𐤅𐤋) – főpap • Miryám (מִרְיָם— 𐤌𐤓𐤉𐤌) – keserűség/felmagasztalt • Mitzráyim (מִצְרַיִם— 𐤌𐤑𐤓𐤉𐤌) – Egyiptom/szorítások • Nátzeret (נָצְרַת— 𐤍𐤑𐤓𐤕) – Názáret/őrszem • Ráchel (רָחֵל— 𐤓𐤇𐤋) – anyajuh • Yáhu'Dáh (יְהוּדָה— 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤄) – dicsőítés • Yáhudim (יְהוּדִים— 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤉𐤌) – zsidók/dicsőítők • Yahuwah (יַהוּהָ— 𐤉𐤄𐤅𐤄) – az Örökkévaló (YHWH) • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם— 𐤉𐤓𐤅𐤔𐤋𐤉𐤌) – a béke alapja • Yeshuá (יֵשׁוּעַ— 𐤉𐤔𐤅𐤏) – szabadítás/megváltás • Yirme'Yahu (יִרְמְיָהוּ— 𐤉𐤓𐤌𐤉𐤄𐤅) – Yahuwah felemel • Yiszrá'El (יִשְׂרָאֵל— 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – aki El-lel küzd • Yoszef (יוֹסֵף— 𐤉𐤅𐤎𐤐) – hozzáad

¹Azokban a napokban megjelent bemerítő Yochánán, és ezt hirdette Yáhu'Dáh pusztájában: "Térjetek meg, mert elközelített a Mennyek Királysága!" ²Mert ő volt az, akiről Yeshá'Yahu így prófétált: "Kiáltó hangja szól a pusztában: Készítsétek Yahuwah útját, tegyétek egyenessé ösvényeit!" ³Maga Yochánán teveszőr ruhát, és dereka körül bőrövet viselt, tápláléka pedig sáska és erdei méz volt. ⁴Akkor kiment hozzá Yerusháláyim, egész Yáhu'Dáh és a Yárden egész környéke; ⁵és amikor megvallották bűneiket, bemerítette őket a Yárden folyóban. ⁶Amikor pedig látta, hogy a Perushim és Tzádukim közül sokan jönnek bemerítkezni, így szólt hozzájuk: "Viperák fajzata! Ki figyelmeztetett titeket, hogy meneküljetek az eljövendő harag elől? ⁷Teremjetek hát megtéréshez illő gyümölcsöt, ⁸és ne gondoljátok, hogy ezt mondhatjátok magatokban: A mi Ábánk Ávráhám! Mert mondom nektek, hogy Elohim ezekből a kövekből is tud fiakat támasztani Ávráhámnak. ⁹A fejsze pedig ott van már a fák gyökerén: ezért minden fa, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágatik, és tűzre vettetik. ¹⁰Én vízzel merítelek be titeket, hogy megtérjetek, de aki utánam jön, erősebb nálam: arra sem vagyok méltó, hogy a saruját vigyem. Ő majd Ruách HáKodeshsel és tűzzel merít be titeket. ¹¹Kezében szórólapát van, és megtisztítja szérűjét: a gabonáját csűrbe takarítja, a pelyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel."

¹³Akkor eljött Yeshuá Gálilból a Yárden mellé Yochánánhoz, hogy bemerítse őt. ¹⁴Yochánán azonban megpróbálta visszatartani őt, és ezt mondta: "Nekem volna szükségem arra, hogy bemeríts, és te jössz hozzám?" ¹⁵Yeshuá így válaszolt: "Engedj most, mert az illik hozzánk, hogy így töltsünk be minden igazságot." Akkor engedett neki. ¹⁶Amikor pedig Yeshuá bemeríttetett, azonnal kijött a vízből, és íme, megnyílt a menny, és látta, hogy Elohim Szelleme galamb formájában aláereszkedik, és őreá száll. ¹⁷És hang hallatszott a mennyből: "Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm."

Szójegyzék: Ábá (אָבָא— 𐤀𐤁𐤀) – Atya/Apa • Ávráhám (אַבְרָהָם— 𐤀𐤁𐤓𐤄𐤌) – a sokaság atyja • Elohim (אֱלֹהִים— 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Hatalmasságok, a Teremtő • Gálil (גָּלִיל— 𐤂𐤋𐤉𐤋) – kerület/vidék • Mennyek Királysága (מַלְכוּת הַשָּׁמַיִם— 𐤌𐤋𐤊𐤅𐤕𐤄𐤔𐤌𐤉𐤌) – Mennyek Királysága • Perushim (פְּרוּשִׁים— 𐤐𐤓𐤅𐤔𐤉𐤌) – elkülönülők • Ruách HáKodesh (רוּחַ הַקֹּדֶשׁ— 𐤓𐤅𐤇𐤄𐤒𐤃𐤔) – Szent Szellem • Tzádukim (צַדּוּקִים— 𐤑𐤃𐤅𐤒𐤉𐤌) – szadduceusok • Yahuwah (יַהוּהָ— 𐤉𐤄𐤅𐤄) – az Örökkévaló (YHWH) • Yárden (יַרְדֵּן— 𐤉𐤓𐤃𐤍) – leszálló/alászálló folyó • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם— 𐤉𐤓𐤅𐤔𐤋𐤉𐤌) – a béke alapja • Yeshá'Yahu (יְשַׁעְיָהוּ— 𐤉𐤔𐤏𐤉𐤄𐤅) – Yahuwah szabadít • Yeshuá (יֵשׁוּעַ— 𐤉𐤔𐤅𐤏) – szabadítás/megváltás • Yochánán (יוֹחָנָן— 𐤉𐤅𐤇𐤍𐤍) – Yahuwah kegyelmes

¹Akkor elvitte Yeshuáát a Ruách a pusztába, hogy megkísértse a Szátán. ²Miután negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül megéhezett. ³Ekkor odament hozzá a kísértő, és ezt mondta: "Ha Ben HáElohim vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré." ⁴Ő így válaszolt: "Meg van írva: Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Elohim szájából származik." ⁵Ezután magával vitte őt a Szátán a szent városba, a templom párkányára állította, ⁶és így szólt hozzá: "Ha Ben HáElohim vagy, vesd le magadat, mert meg van írva: Angyalainak parancsot ad, és azok tenyerükön hordoznak téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőbe." ⁷Yeshuá ezt mondta neki: "Viszont meg van írva: Ne kísértsd Yahuwahát, a te Elohimodat!" ⁸Majd magával vitte a Szátán egy igen magas hegyre, megmutatta neki a világ minden országát és azok dicsőségét, ⁹és ezt mondta neki: "Mindezt neked adom, ha leborulva imádsz engem." ¹⁰Ekkor így szólt hozzá Yeshuá: "Távozz tőlem, Szátán, mert meg van írva: Yahuwahát, a te Elohimodat imádd, és csak neki szolgálj!" ¹¹Ekkor elhagyta őt a Szátán, és íme, angyalok mentek oda, és szolgáltak neki.

¹²Amikor Yeshuá meghallotta, hogy Yochánánt fogságba vetették, visszatért Gálilba. ¹³Majd elhagyta Nátzeretet, elment, és letelepedett a tengerparti Kfár-Náchumban, Z'vulun és Náftáli területén, ¹⁴hogy beteljesedjék az, amit Yeshá'Yahu prófétált: ¹⁵"Z'vulun földje és Náftáli földje, a Tenger melléke, a Yárdenen túl, Goyim Gálilja! ¹⁶A nép, amely a sötétségben lakott, nagy világosságot látott, és akik a halál földjén és árnyékában laktak, azoknak világosság támadt." ¹⁷Ettől fogva kezdte Yeshuá hirdetni: "Térjetek meg, mert elközelített a Mennyek Királysága."

¹⁸Amikor a Gálili-tenger partján járt, meglátott két testvért, Shim'ont, akit Kefának hívtak, és testvérét, Andreászt, amint hálójukat a tengerbe vetették, mivel halászok voltak. ¹⁹Így szólt hozzájuk: "Jöjjetek utánam, és én emberhalászokká teszlek titeket." ²⁰Ők pedig azonnal otthagyták hálóikat, és követték őt. ²¹Miután tovább ment onnan, meglátott két másik testvért, Yá'ákovot, a Závdáy fiát és testvérét, Yochánánt, amint a hajóban atyjukkal, Závdáysal együtt rendezték hálóikat, és őket is elhívta. ²²Ők pedig azonnal otthagyták a hajót és atyjukat, és követték őt.

²³Azután bejárta egész Gálilt, tanított a Beit Kneszetjeikben, hirdette a Mennyek Királyságának Beszoráhját, és gyógyított mindenféle betegséget és erőtlenséget a nép körében. ²⁴El is terjedt a híre egész Szíriában, és hozzá vitték a sokféle betegségtől és kíntól gyötört szenvedőket, a megszállottakat, holdkórosokat és bénákat, és meggyógyította őket. ²⁵Nagy sokaság követte Gálilból, a Dekapoliszból, Yerusháláyimből, Yáhu'Dáhtól és a Yárdenen túlról.

Szójegyzék: Andreász (אַנְדְּרֵאָס— 𐤀𐤍𐤃𐤓𐤀𐤎) – férfias (görög) • Beit Kneszet (בֵּית כְּנֶסֶת— 𐤁𐤉𐤕𐤊𐤍𐤎𐤕) – gyülekezet háza • Ben HáElohim (בֶּן הָאֱלֹהִים— 𐤁𐤍𐤄𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Elohim Fia • Beszoráh (בְּשׂוֹרָה— 𐤁𐤔𐤅𐤓𐤄) – örömhír • Elohim (אֱלֹהִים— 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Hatalmasságok, a Teremtő • Gálil (גָּלִיל— 𐤂𐤋𐤉𐤋) – kerület/vidék • Goyim (גּוֹיִם— 𐤂𐤅𐤉𐤌) – nem-zsidó népek • Kefá (כֵּיפָא— 𐤊𐤉𐤐𐤀) – szikla (arámi) • Kfár-Náchum (כְּפַר נַחוּם— 𐤊𐤐𐤓𐤍𐤇𐤅𐤌) – Náchum falva • Mennyek Királysága (מַלְכוּת הַשָּׁמַיִם— 𐤌𐤋𐤊𐤅𐤕𐤄𐤔𐤌𐤉𐤌) – Mennyek Királysága • Nátzeret (נָצְרַת— 𐤍𐤑𐤓𐤕) – Názáret/őrszem • Shim'on (שִׁמְעוֹן— 𐤔𐤌𐤏𐤅𐤍) – meghallgatott • Szátán (שָׂטָן— 𐤔𐤈𐤍) – ellenség/vádló • Yá'ákov (יַעֲקֹב— 𐤉𐤏𐤒𐤁) – sarokba fogó/követő • Yáhu'Dáh (יְהוּדָה— 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤄) – dicsőítés • Yahuwah (יַהוּהָ— 𐤉𐤄𐤅𐤄) – az Örökkévaló (YHWH) • Yárden (יַרְדֵּן— 𐤉𐤓𐤃𐤍) – leszálló/alászálló folyó • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם— 𐤉𐤓𐤅𐤔𐤋𐤉𐤌) – a béke alapja • Yeshá'Yahu (יְשַׁעְיָהוּ— 𐤉𐤔𐤏𐤉𐤄𐤅) – Yahuwah szabadít • Yeshuá (יֵשׁוּעַ— 𐤉𐤔𐤅𐤏) – szabadítás/megváltás • Yochánán (יוֹחָנָן— 𐤉𐤅𐤇𐤍𐤍) – Yahuwah kegyelmes • Závdáy (זַבְדַּי— 𐤆𐤁𐤃𐤉) – ajándékom

¹Amikor meglátta a sokaságot, felment a hegyre, és miután leült, odamentek hozzá tanítványai. ²Ő pedig megszólalt, és így tanította őket:

³Boldogok a szellemben szegények, mert övék a Mennyek Királysága. ⁴Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak. ⁵Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet. ⁶Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek. ⁷Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek. ⁸Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják Elohimot. ⁹Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Elohim Fiainak neveztetnek. ¹⁰Boldogok, akiket az igazságért üldöznek, mert övék a Mennyek Királysága. ¹¹Boldogok vagytok, ha énmiattam gyaláznak és üldöznek titeket, és mindenféle rosszat hazudnak rólatok. ¹²Örüljetek és ujjongjatok, mert jutalmatok bőséges a mennyekben, hiszen így üldözték a prófétákat is, akik előttetek éltek.

¹³"Ti vagytok a föld sója. Ha pedig a só megízetlenül, mivel lehetne ízét visszaadni? Semmire sem való már, csak arra, hogy kidobják, és eltapossák az emberek. ¹⁴Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen épült város. ¹⁵A lámpást sem azért gyújtják meg, hogy a véka alá, hanem hogy a Menoráhra tegyék, és akkor világít mindenkinek a házban. ¹⁶Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Ábátokat."

¹⁷"Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a Toráht vagy a próféták tanítását. Nem azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem, hanem hogy betöltsem azokat. ¹⁸Mert bizony mondom néktek, hogy amíg az ég és a föld el nem múlik, egy ióta vagy egy vessző sem vész el a Toráhból, míg minden be nem teljesedik. ¹⁹Tehát ha valaki a legkisebb parancsolatok közül akár csak egyet is eltöröl, és úgy tanítja az embereket, az a legkisebb lesz a Mennyek Királyságában; ha pedig valaki ezeket megtartja és tanítja, nagy lesz az a Mennyek Királyságában. ²⁰Mert mondom nektek, ha a ti igazságotok messze felül nem múlja az Szoferét és Perushimét, akkor semmiképpen sem mentek be a Mennyek Királyságába." ²¹"Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne gyilkolj! Mert aki gyilkol, méltó arra, hogy ítélkezzenek felette. ²²Én pedig azt mondom nektek, hogy aki haragszik testvérére, méltó arra, hogy ítélkezzenek felette, aki pedig azt mondja testvérének: Ostoba! - méltó a Szánhedrini eljárásra; aki pedig azt mondja: Bolond! - méltó a Gei-Hinom tüzére. ²³Ha tehát áldozati ajándékodat az oltárhoz viszed, és ott jut eszedbe, hogy testvérednek valami panasza van ellened, ²⁴hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, menj el, békülj ki előbb testvéreddel, és csak azután térj vissza, s vidd fel ajándékodat. ²⁵Békülj meg ellenfeleddel hamar, amíg az úton együtt van veled, hogy át ne adjon ellenfeled a bírónak, a bíró pedig a szolgának, és így börtönbe kerülj. ²⁶Bizony, mondom néked, ki nem jössz onnan, amíg meg nem adod az utolsó fillért is." ²⁷"Hallottátok, hogy megmondatott: Ne paráználkodj! ²⁸Én pedig azt mondom nektek: aki kívánsággal tekint egy asszonyra, már paráznaságot követett el vele szívében. ²⁹Ha a jobb szemed visz bűnre, vájd ki, és dobd el magadtól, mert jobb neked, ha egy vész el tagjaid közül, mintha egész tested vettetik a Gei-Hinomra. ³⁰Ha pedig jobb kezed visz bűnre, vágd le, és dobd el magadtól, mert jobb neked, ha egy vész el tagjaid közül, mintha egész tested vettetik a Gei-Hinomra." ³¹"Megmondatott ez is: Aki elbocsátja feleségét, adjon neki válólevelet. ³²Én pedig azt mondom nektek, hogy aki elbocsátja feleségét, paráznaság esetét kivéve, az házasságtörővé teszi őt, és aki elbocsátott asszonyt vesz feleségül, az házasságtörést követ el." ³³"Hallottátok azt is, hogy megmondatott a régieknek: Ne esküdj hamisan Yahuwahnak pedig add meg, amit esküvel fogadtál. ³⁴Én pedig azt mondom nektek, hogy egyáltalán ne esküdjetek: se az égre, mert az Elohim királyi széke, ³⁵se a földre, mert az lábainak zsámolya, se Yerusháláyimra, mert az a nagy Király városa; ³⁶de ne esküdj saját fejedre sem, hiszen egyetlen hajad szálát sem tudod fehérré vagy feketévé tenni. ³⁷Ellenben a ti beszédetekben az igen legyen igen, a nem pedig nem, ami pedig túlmegy ezen, az a gonosztól van."

³⁸"Hallottátok, hogy megmondatott: Szemet szemért, fogat fogért. ³⁹Én pedig azt mondom nektek, hogy ne szálljatok szembe a gonosszal, hanem annak, aki arcul üt jobb felől, tartsd oda másik arcodat is. ⁴⁰Ha valaki pereskedni akar veled, és el akarja venni az alsó ruhádat, engedd át neki a felsőt is. ⁴¹Ha pedig valaki egy mérföldnyi útra kényszerít, menj el vele kettőre. ⁴²Aki kér tőled, annak adj, és aki kölcsön akar kérni tőled, attól ne fordulj el."

⁴³"Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet. ⁴⁴Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket, ⁴⁵hogy legyetek mennyei Ábátoknak fiai, aki felhozza napját gonoszokra és jókra, és esőt ad igazaknak és hamisaknak. ⁴⁶Mert ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mi a jutalmatok? Nem ugyanezt teszik-e a vámszedők is? ⁴⁷És ha csak Ábátokfiait köszöntitek, mennyivel tesztek többet másoknál? Nem ugyanezt teszik-e a Goyim is? ⁴⁸Ti azért legyetek tökéletesek, mint ahogy mennyei Ábátok tökéletes."

Szójegyzék: Ábá (אָבָא— 𐤀𐤁𐤀) – Atya/Apa • Elohim (אֱלֹהִים— 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Hatalmasságok, a Teremtő • Gei-Hinom (גֵּי הִנֹּם— 𐤂𐤉𐤄𐤍𐤌) – Hinnom völgye • Goyim (גּוֹיִם— 𐤂𐤅𐤉𐤌) – nem-zsidó népek • Mennyek Királysága (מַלְכוּת הַשָּׁמַיִם— 𐤌𐤋𐤊𐤅𐤕𐤄𐤔𐤌𐤉𐤌) – Mennyek Királysága • Perushim (פְּרוּשִׁים— 𐤐𐤓𐤅𐤔𐤉𐤌) – elkülönülők • Szánhedrin (סַנְהֶדְרִין— 𐤎𐤍𐤄𐤃𐤓𐤉𐤍) – legfelsőbb tanács • Toráh (תּוֹרָה— 𐤕𐤅𐤓𐤄) – tanítás/útmutatás • Yahuwah (יַהוּהָ— 𐤉𐤄𐤅𐤄) – az Örökkévaló (YHWH) • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם— 𐤉𐤓𐤅𐤔𐤋𐤉𐤌) – a béke alapja

¹"Vigyázzatok: a kegyességeteket ne az emberek előtt gyakoroljátok, hogy lássanak titeket, mert így nem kaptok jutalmat mennyei Ábátoktól. ²Amikor tehát adományt adsz, ne kürtöltess magad előtt, ahogyan a képmutatók teszik a Beit Kneszetekben és az utcákon, hogy dicsérjék őket az emberek. Bizony, mondom néktek: megkapták jutalmukat. ³Te pedig amikor adományt adsz, ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb, ⁴hogy adakozásod titokban történjék; a te Ábád pedig, aki látja, ami titokban történik, megfizet neked."

⁵"Amikor imádkoztok, ne legyetek olyanok, mint a képmutatók, akik szeretnek a Beit Kneszetekben és az utcasarkokon megállva imádkozni, hogy lássák őket az emberek. Bizony, mondom néktek: megkapták jutalmukat. ⁶Te pedig amikor imádkozol, menj be a belső szobádba, és ajtódat bezárva imádkozzál Ábádhoz titokban; Ábád pedig, aki látja, amit titokban teszel, megfizet neked." ⁷"Amikor pedig imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a Goyim, akik azt gondolják, hogy bőbeszédűségükért hallgattatnak meg. ⁸Ne legyetek tehát hozzájuk hasonlók, mert tudja a ti Ábátok, mire van szükségetek, mielőtt még kérnétek tőle."

⁹"Ti tehát így imádkozzatok: Mi Ábánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, ¹⁰jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is; ¹¹mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma, ¹²és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; ¹³és ne vigy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól; mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen."

¹⁴"Mert ha az embereknek megbocsátjátok vétkeiket, nektek is megbocsát mennyei Ábátok. ¹⁵Ha pedig nem bocsátotok meg az embereknek, Ábátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket." ¹⁶"Amikor pedig böjtöltök, ne nézzetek komoran, mint a képmutatók, akik eltorzítják arcukat, hogy lássák az emberek böjtölésüket. Bizony, mondom néktek: megkapták jutalmukat.

¹⁷Amikor pedig te böjtölsz, kend meg a fejedet, és mosd meg az arcodat, ¹⁸hogy böjtölésedet ne az emberek lássák, hanem Ábád, aki rejtve van; és Ábád, aki látja, ami titokban történik, megfizet neked."

¹⁹"Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják, ²⁰hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a moly, sem a rozsda nem emészti meg, és ahol a tolvajok sem ássák ki, és nem lopják el. ²¹Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is."

²²"A test lámpása a szem. Ezért ha a szemed tiszta, az egész tested világos lesz. ²³Ha pedig a szemed gonosz, az egész tested sötét lesz. Ha tehát a benned lévő világosság sötétség, milyen nagy akkor a sötétség!"

²⁴"Senki sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti: nem szolgálhattok Elohimnak és a mammonnak."

²⁵"Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, és mit igyatok, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok. Nem több-e az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál? ²⁶Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem takarnak, és mennyei Ábátok eltartja őket. Nem vagytok-e ti sokkal értékesebbek náluk? ²⁷Aggódásával pedig ki tudná közületek meghosszabbítani életét csak egy arasznyival is? ²⁸Mit aggódtok a ruházatért is? Figyeljétek meg a mezei liliomokat, hogyan növekednek: nem fáradoznak, és nem fonnak, ²⁹de mondom nektek, hogy Shlomo teljes dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül akár csak egy is. ³⁰Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, így öltözteti Elohim, nem sokkal inkább titeket, kicsinyhitűek?"

³¹"Ne aggódjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? - vagy: Mit igyunk? - vagy: Mit öltsünk magunkra? ³²Mindezt a Goyim kérdezgetik; a ti mennyei Ábátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre. ³³De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek. ³⁴Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja."

Szójegyzék: Ábá (אָבָא— 𐤀𐤁𐤀) – Atya/Apa • Beit Kneszet (בֵּית כְּנֶסֶת— 𐤁𐤉𐤕𐤊𐤍𐤎𐤕) – gyülekezet háza • Elohim (אֱלֹהִים— 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Hatalmasságok, a Teremtő • Goyim (גּוֹיִם— 𐤂𐤅𐤉𐤌) – nem-zsidó népek • Shlomo (שְׁלֹמֹה— 𐤔𐤋𐤌𐤄) – békéje

¹"Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek! ²Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek; és amilyen mértékkel mértek, nektek is olyannal mérnek. ³Miért nézed a szálkát atyádfia szemében, a magad szemében pedig miért nem veszed észre még a gerendát sem? ⁴Vagy hogyan mondhatod akkor atyádfiának: Hadd vegyem ki szemedből a szálkát! - mikor a magad szemében ott a gerenda. ⁵Képmutató, vedd ki előbb saját szemedből a gerendát, és akkor majd jól fogsz látni ahhoz, hogy kivehesd atyádfia szeméből a szálkát."

⁶"Ne adjátok oda a kutyáknak azt, ami szent, gyöngyeiteket se dobjátok oda a disznók elé, nehogy lábukkal széttapossák azokat, majd megfordulva széttépjenek titeket."

⁷"Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek. ⁸Mert aki kér, mind kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek megnyittatik. ⁹Ugyan ki az közöttetek, aki ha kenyeret kér a fia, követ ad neki, ¹⁰vagy ha halat kér, kígyót ad neki? ¹¹Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább ad jókat a ti mennyei Ábátok azoknak, akik kérik tőle?"

¹²"Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük, mert ez a Toráh, és ezt tanítják a próféták."

¹³"Menjetek be a szoros kapun! Mert tágas az a kapu, és széles az az út, amely a kárhozatba visz, és sokan vannak, akik azon járnak. ¹⁴Mert szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik azt megtalálják."

¹⁵"Óvakodjatok a hamis prófétáktól, akik juhok ruhájában jönnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok. ¹⁶Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Tüskebokorról szednek-e szőlőt, vagy bogáncskóróról fügét? ¹⁷Tehát minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt terem. ¹⁸Nem hozhat a jó fa rossz gyümölcsöt, rossz fa sem hozhat jó gyümölcsöt. ¹⁹Amelyik fa nem terem jó gyümölcsöt, azt kivágják, és tűzre vetik. ²⁰Tehát gyümölcseikről ismeritek meg őket."

²¹"Nem mindenki megy be a Mennyek Királyságába, aki ezt mondja nekem: Ádonáj, Ádonáj, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Ábám akaratát. ²²Sokan mondják majd nekem ama napon: Ádonáj, Ádonáj, nem a te nevedben prófétáltunk-e, nem a te nevedben űztünk-e ki démonokat, és nem a te nevedben tettünk-e sok csodát? ²³És akkor kijelentem nekik: Sohasem ismertelek titeket, távozzatok tőlem, ti gonosztevők!"

²⁴"Aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat, hasonló lesz az okos emberhez, aki kősziklára építette a házát. ²⁵És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, feltámadtak a szelek, és nekidőltek annak a háznak, de nem omlott össze, mert kősziklára volt alapozva. ²⁶Aki pedig hallja tőlem ezeket a beszédeket, de nem cselekszi, hasonló lesz a bolond emberhez, aki homokra építette a házát. ²⁷És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, feltámadtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; az összeomlott, és teljesen elpusztult."

²⁸Amikor Yeshuá befejezte ezeket a beszédeket, a sokaság álmélkodott tanításán, ²⁹mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az Szofrimjaik.

Szójegyzék: Ábá (אָבָא— 𐤀𐤁𐤀) – Atya/Apa • Ádonáj (אֲדוֹנָי— 𐤀𐤃𐤅𐤍𐤉) – Uram/Mester • Szofrim (סוֹפְרִים— 𐤎𐤅𐤐𐤓𐤉𐤌) – írástudók • Toráh (תּוֹרָה— 𐤕𐤅𐤓𐤄) – tanítás/útmutatás • Yeshuá (יֵשׁוּעַ— 𐤉𐤔𐤅𐤏) – szabadítás/megváltás

¹Amikor lejött a hegyről, nagy sokaság követte őt, és íme, odament egy leprás, leborult előtte, és ezt mondta: "Ádonáj, ha akarod, megtisztíthatsz." ³Yeshuá kinyújtotta a kezét, megérintette őt, és ezt mondta: "Akarom. Tisztulj meg!" És a lepra azonnal letisztult róla. ⁴Ekkor így szólt hozzá Yeshuá: "Vigyázz, senkinek se szólj, hanem menj el, mutasd meg magadat a Kohennek, és ajánld fel az áldozati ajándékot, amelyet Mosheh elrendelt, bizonyságul nekik."

⁵Amikor Yeshuá Kfár-Náchumba érkezett, odament hozzá egy százados, és kérte: "Ádonáj, a szolgám bénán fekszik otthon, és szörnyű kínjai vannak." ⁷Yeshuá így szólt hozzá: "Elmegyek, és meggyógyítom." ⁸De a százados ezt felelte rá: "Ádonáj, nem vagyok méltó arra, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szót szólj, és meggyógyul a szolgám. ⁹Mert én is hatalom alatt álló ember vagyok, és nekem is vannak alárendelt katonáim. Mondom az egyiknek: Menj el! - és elmegy, a másiknak: Jöjj ide! - és idejön, vagy szólok a szolgámnak: tedd meg ezt! - és megteszi." ¹⁰Amikor Yeshuá ezt hallotta, elcsodálkozott, és így szólt kísérőihez: "Bizony, mondom néktek, senkiben sem találtam ilyen nagy hitet Yiszrá'Elben. ¹¹De mondom néktek, hogy sokan eljönnek napkeletről és napnyugatról, és asztalhoz telepednek Ávráhámmal, Yitzchákkal és Yá'ákovval a Mennyek Királyságában; ¹²akik pedig Elohim országa fiainak tartják magukat, kivettetnek a külső sötétségre, ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás." ¹³A századosnak pedig ezt mondta Yeshuá: "Menj el, és legyen a te hited szerint." És meggyógyult a szolga még abban az órában.

¹⁴Amikor Yeshuá Kefá házába ment, látta, hogy annak anyósa fekszik és lázas. ¹⁵Yeshuá megérintette a kezét, és elhagyta az asszonyt a láz, az pedig felkelt, és szolgált neki. ¹⁶Amikor este lett, sok megszállottat vittek hozzá, ő pedig szóval űzte ki a tisztátalan szellemeket, és minden beteget meggyógyított, ¹⁷hogy beteljesedjenek az Yeshá'Yahu próféta által mondottak: "Erőtlenségünket ő vette el, és betegségeinket ő hordozta."

¹⁸Amikor Yeshuá meglátta maga körül a sokaságot, úgy rendelkezett, hogy keljenek át a túlsó partra. ¹⁹Egy Szofer odament, és így szólt hozzá: "Mester, követlek, akárhová mégy." ²⁰Yeshuá így válaszolt: "A rókáknak van barlangjuk és az égi madaraknak van fészkük, de az Ben Ádámnak nincs hova fejét lehajtania." ²¹Egy másik tanítvány pedig ezt mondta neki: "Ádonáj, engedd meg, hogy előbb elmenjek, és eltemessem az apámat." ²²De Yeshuá így szólt hozzá: "Kövess engem, és hagyd a halottakra, hogy eltemessék halottaikat!"

²³Amikor beszállt a hajóba, követték őt a tanítványai. ²⁴És íme, nagy vihar támadt a tengeren, úgyhogy a hajót elborították a hullámok. Ő pedig aludt. ²⁵Tanítványai odamentek hozzá, felébresztették, és ezt mondták: "Ádonáj, ments meg minket, elveszünk!" ²⁶De ő így szólt hozzájuk: "Mit féltek, ti kicsinyhitűek?" Majd felkelt, ráparancsolt a szelekre és a tengerre, és nagy csend lett. ²⁷Az emberek pedig elcsodálkoztak, és ezt mondták: "Ki ez, hogy a szelek is, a tenger is engedelmeskednek neki?"

²⁸Amikor a túlsó partra, a gadaraiak földjére ért, két megszállott ment elé, akik a sírboltokból jöttek elő, és nagyon veszélyesek voltak; annyira, hogy senki sem tudott miattuk végigmenni azon az úton. ²⁹És egyszerre felkiáltottak: "Mi közünk hozzád, Ben HáElohim? Azért jöttél ide, hogy idő előtt meggyötörj minket?" ³⁰Tőlük távolabbra volt egy legelésző disznónyáj, ³¹azért ezt kérték tőle a démonok: "Ha kiűzöl minket, küldj a disznónyájba." ³²Ő pedig ezt mondta nekik: "Menjetek!" Akkor azok előjöttek, és belementek a disznókba. És íme, a meredekről a tengerbe rohant az egész nyáj, és beleveszett a vízbe. ³³A pásztorok pedig elfutottak, bementek a városba, és elhíreszteltek mindent, azt is, ami a megszállottakkal történt. ³⁴Akkor azután az egész város kiment Yeshuá elé, és amikor meglátták, kérték, hogy távozzék el határukból.

Szójegyzék: Ádonáj (אֲדוֹנָי— 𐤀𐤃𐤅𐤍𐤉) – Uram/Mester • Ávráhám (אַבְרָהָם— 𐤀𐤁𐤓𐤄𐤌) – a sokaság atyja • Ben Ádám (בֶּן אָדָם— 𐤁𐤍𐤀𐤃𐤌) – Emberfia • Ben HáElohim (בֶּן הָאֱלֹהִים— 𐤁𐤍𐤄𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Elohim Fia • Elohim (אֱלֹהִים— 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Hatalmasságok, a Teremtő • Kefá (כֵּיפָא— 𐤊𐤉𐤐𐤀) – szikla (arámi) • Kfár-Náchum (כְּפַר נַחוּם— 𐤊𐤐𐤓𐤍𐤇𐤅𐤌) – Náchum falva • Mosheh (מֹשֶׁה— 𐤌𐤔𐤄) – Mózes/kihúzott • Yá'ákov (יַעֲקֹב— 𐤉𐤏𐤒𐤁) – sarokba fogó/követő • Yeshá'Yahu (יְשַׁעְיָהוּ— 𐤉𐤔𐤏𐤉𐤄𐤅) – Yahuwah szabadít • Yeshuá (יֵשׁוּעַ— 𐤉𐤔𐤅𐤏) – szabadítás/megváltás • Yiszrá'El (יִשְׂרָאֵל— 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – aki El-lel küzd • Yitzchák (יִצְחָק— 𐤉𐤑𐤇𐤒) – nevetni fog

¹Yeshuá hajóra szállva átkelt, és elment a maga városába. ²És íme, vittek hozzá egy bénát, aki ágyban feküdt. Amikor Yeshuá látta hitüket, így szólt a bénához: "Bízzál, fiam, megbocsáttattak bűneid." ³Ekkor néhány Szofer így szólt magában: "Ez Elohimot káromolja." ⁴Yeshuá pedig, mivel ismerte gondolataikat, ezt mondta: "Miért gondoltok gonoszt szívetekben? ⁵Ugyan mi könnyebb, ezt mondani: Megbocsáttattak bűneid! - vagy ezt mondani: Kelj fel, és járj!? ⁶Hogy pedig megtudjátok, hogy van hatalma az Ben Ádámnak megbocsátani a bűnöket a földön: Kelj fel - így szólt ekkor a bénához -, vedd az ágyadat, és menj haza!" ⁷Az pedig felkelt, és hazament. ⁸Amikor a sokaság ezt meglátta, félelem fogta el őket; és dicsőítették Elohimot, aki ilyen hatalmat adott az embereknek.

⁹Amikor Yeshuá továbbment onnan, meglátott egy embert ülni a vámnál, akit Mátit'Yahunak hívtak, és így szólt hozzá: "Kövess engem!" Az felkelt, és követte őt. ¹⁰És történt, amikor Yeshuá asztalhoz telepedett a házban, sok vámszedő és bűnös jött oda, és letelepedtek Yeshuával és az ő tanítványaival együtt. ¹¹Meglátták ezt a Perushim, és szóltak tanítványainak: "Miért eszik a ti mesteretek vámszedőkkel és bűnösökkel együtt?" ¹²Ő pedig, amikor ezt meghallotta, így szólt: "Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. ¹³Menjetek, és tanuljátok meg, mit jelent ez: Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot. Mert nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket."

¹⁴Akkor odamentek hozzá Yochánán tanítványai, és megkérdezték: "Miért van az, hogy mi és a Perushim sokat böjtölünk, a te tanítványaid pedig nem böjtölnek?" ¹⁵Yeshuá ezt mondta nekik: "Gyászolhat-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? De jönnek olyan napok, amikor elvétetik tőlük a vőlegény, és akkor böjtölni fognak. ¹⁶Senki sem tesz foltot új posztóból régi ruhára, mert a toldás kitép a ruhából, és még csúnyább szakadás támad. ¹⁷Új bort sem töltenek régi tömlőbe, mert a tömlő szétreped: a bor is kiömlik, a tömlő is elpusztul; hanem az új bort új tömlőbe töltik, és akkor mindkettő megmarad."

¹⁸Miközben ezeket mondta nekik, íme, egy Beit Kneszeti elöljáró ment hozzá, leborult előtte, és így szólt: "A leányom most halt meg, de jöjj, tedd rá a kezed, és élni fog." ¹⁹Yeshuá felkelt, és követte őt tanítványaival együtt. ²⁰És íme, egy tizenkét éve vérfolyásos asszony hátulról hozzáférkőzve megérintette ruhája szegélyét, ²¹mert ezt mondta magában: "Ha csak megérinthetem ruháját, meggyógyulok." ²²Amikor Yeshuá megfordult, és meglátta őt, így szólt: "Bízzál, leányom, hited megtartott téged." És meggyógyult az asszony abban az órában. ²³Amikor Yeshuá bement az elöljáró házába, és meglátta a fuvolásokat meg a zajongó sokaságot, így szólt: "Menjetek innen, mert a leányka nem halt meg, csak alszik." Azok pedig kinevették őt. ²⁵Amikor aztán kiküldték onnan a sokaságot, bement, megfogta a leányka kezét, mire az felébredt. ²⁶És híre ment ennek az egész vidéken.

²⁷Amikor Yeshuá továbbment onnan, csatlakozott hozzá két vak, és ezt kiáltotta: "Könyörülj rajtunk, Dávid Fia!" ²⁸Amikor pedig bement a házba, odamentek hozzá a vakok; Yeshuá megkérdezte tőlük: "Hiszitek-e, hogy meg tudom ezt tenni?" Ezt felelték: "Igen, Ádonáj!" ²⁹Ekkor megérintette a szemüket, és ezt mondta: "Legyen a ti hitetek szerint!" ³⁰Erre megnyílt a szemük. Yeshuá pedig erélyesen rájuk parancsolt: "Vigyázzatok, meg ne tudja senki!" ³¹De azok elmentek, és elvitték hírét az egész vidéken. ³²Amikor ezek mentek kifelé, íme, odavittek hozzá egy megszállott némát. ³³Miután kiűzte belőle a démont, megszólalt a néma, a sokaság pedig elcsodálkozott, és ezt mondta: "Sohasem láttak még ilyet Yiszrá'Elben!" ³⁴A Perushim viszont ezt mondották: "A démonok fejedelmének a segítségével űzi ki a démonokat."

³⁵Yeshuá bejárta a városokat és a falvakat mind, tanított a Beit Kneszetjeikben, hirdette a Mennyek Királyságának Beszoráhját, gyógyított mindenféle betegséget és erőtlenséget. ³⁶Amikor látta a sokaságot, megszánta őket, mert elgyötörtek és elesettek voltak, mint a juhok pásztor nélkül. ³⁷Ekkor így szólt tanítványaihoz: "Az aratnivaló sok, de a munkás kevés: ³⁸kérjétek tehát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratásába."

Szójegyzék: Ádonáj (אֲדוֹנָי— 𐤀𐤃𐤅𐤍𐤉) – Uram/Mester • Beit Kneszet (בֵּית כְּנֶסֶת— 𐤁𐤉𐤕𐤊𐤍𐤎𐤕) – gyülekezet háza • Ben Ádám (בֶּן אָדָם— 𐤁𐤍𐤀𐤃𐤌) – Emberfia • Beszoráh (בְּשׂוֹרָה— 𐤁𐤔𐤅𐤓𐤄) – örömhír • Dávid (דָּוִד— 𐤃𐤅𐤃) – szeretett • Elohim (אֱלֹהִים— 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Hatalmasságok, a Teremtő • Perushim (פְּרוּשִׁים— 𐤐𐤓𐤅𐤔𐤉𐤌) – elkülönülők • Yeshuá (יֵשׁוּעַ— 𐤉𐤔𐤅𐤏) – szabadítás/megváltás • Yiszrá'El (יִשְׂרָאֵל— 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – aki El-lel küzd • Yochánán (יוֹחָנָן— 𐤉𐤅𐤇𐤍𐤍) – Yahuwah kegyelmes

¹Magához hívta tizenkét tanítványát, és hatalmat adott nekik a tisztátalan szellemek felett, hogy kiűzzék azokat, és gyógyítsanak mindenféle betegséget és erőtlenséget. ²A tizenkét apostol neve pedig ez: az első Shim'on, akit Kefának hívnak, és testvére, Andreász; Yá'ákov, a Závdáy fia, és testvére, Yochánán; ³Filiposz és Bár-Tálmáj, T'oma és Mátit'Yahu, a vámszedő; Yá'ákov, az Alfeus fia és Taddeus, ⁴Shim'on, a Kananeus, és Yáhu'Dáh, az Ish-Kerayot, aki el is árulta őt.

⁵Ezt a tizenkettőt küldte ki Yeshuá, és ezt a rendelkezést adta nekik: "Pogányokhoz vezető útra ne térjetek le, samaritánusok városába ne menjetek be, ⁶inkább menjetek Yiszrá'El házának elveszett juhaihoz. ⁷Menjetek el, és hirdessétek: elközelített a Mennyek Királysága! ⁸Gyógyítsatok meg betegeket, támasszatok fel halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, űzzetek ki démonokat. Ingyen kaptátok, ingyen adjátok. ⁹Ne szerezzetek se aranyat, se ezüstöt, se rézpénzt az övetekbe, ¹⁰se tarisznyát az útra, se két felsőruhát, se sarut, se botot: mert méltó a munkás a kenyerére." ¹¹Ha pedig egy városba vagy faluba mentek be, tudjátok meg, hogy ki méltó ott erre, és maradjatok annál, míg csak tovább nem mentek. ¹²Amikor beléptek a házba, köszöntsétek a ház népét, ¹³és ha méltó rá az a ház, szálljon reá békességetek, ha pedig nem méltó, békességetek térjen vissza rátok. ¹⁴Ha pedig valaki nem fogad be titeket, meg sem hallgatja szavaitokat: menjetek ki abból a házból vagy városból, még a port is verjétek le lábatokról. ¹⁵Bizony, mondom néktek: elviselhetőbb sorsa lesz Sz'dom és Emoráh földjének az ítélet napján, mint annak a városnak."

¹⁶"Íme, én elküldelek titeket, mint juhokat a farkasok közé: legyetek tehát okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok. ¹⁷Óvakodjatok az emberektől, mert átadnak a Szánhedrineknek, és megkorbácsolnak Beit Kneszetjeikben, ¹⁸sőt helytartók és királyok elé hurcolnak énmiattam, tanúbizonyságul nekik és a Goyimnak. ¹⁹Amikor azonban átadnak titeket, ne aggódjatok amiatt, hogy miképpen vagy mit mondjatok, mert megadatik nektek abban az órában, hogy mit mondjatok. ²⁰Mert nem ti vagytok, akik beszéltek, hanem Ábátok Szelleme szól általatok. ²¹Akkor majd testvér a testvérét, apa a gyermekét adja halálra, gyermekek támadnak szüleik ellen, és megöletik őket, ²²és mindenki gyűlöl majd titeket az én nevemért, de aki mindvégig kitart, az üdvözül. ²³Ha pedig üldöznek az egyik városban, meneküljetek a másikba. Bizony, mondom néktek: még végig sem járjátok Yiszrá'El városait, mire eljön az Ben Ádám."

²⁴"A tanítvány nem feljebbvaló a mesterénél, sem a szolga az uránál. ²⁵Elég a tanítványnak, hogy olyanná legyen, mint a mestere, és a szolgának, mint az ura. Ha a ház urát Belzebubnak nevezték el, mennyivel inkább házanépét?"

²⁶"Tehát ne rettenjetek meg tőlük! Mert nincs olyan rejtett dolog, amely le ne lepleződnék, és olyan titok, amely ki ne tudódnék. ²⁷Amit a sötétségben mondok nektek, azt a világosságban mondjátok el; amit fülbe súgva hallotok, azt a háztetőkről hirdessétek. ²⁸Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket meg nem ölhetik. Inkább attól féljetek, aki a lelket is, meg a testet is el tudja pusztítani a Gei-Hinomban."

²⁹"Ugye, a verébnek párja egy fillér, és egy sem esik le közülük a földre Ábátok tudtán kívül? ³⁰Nektek pedig még a hajatok szálai is mind számon vannak tartva. ³¹Ne féljetek tehát: ti sok verébnél értékesebbek vagytok."

³²"Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Ábám előtt, ³³aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt majd én is megtagadom mennyei Ábám előtt."

³⁴"Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet hozzak a földre. Nem azért jöttem, hogy békességet hozzak, hanem hogy kardot. ³⁵Azért jöttem, hogy szembeállítsam az embert apjával, a leányt anyjával, a menyet anyósával, ³⁶és így az embernek ellensége lesz a háza népe. ³⁷Aki jobban szereti apját vagy anyját, mint engem, az nem méltó hozzám; aki jobban szereti fiát vagy leányát, mint engem, az nem méltó hozzám; ³⁸és aki nem veszi fel keresztjét, és nem követ engem, nem méltó hozzám. ³⁹Aki megtalálja életét, az elveszti azt, aki pedig elveszti életét énértem, az megtalálja azt."

⁴⁰"Aki titeket befogad, az engem fogad be, és aki engem fogad be, az azt fogadja be, aki elküldött engem. ⁴¹Aki befogad egy prófétát azért, mert az próféta, prófétának járó jutalmat kap; aki pedig egy igaz embert fogad be azért, mert az igaz, igaz embernek járó jutalmat kap. ⁴²Aki pedig csak egyetlen pohár friss vizet ad inni egynek e kicsinyek közül, mert az tanítvány: bizony, mondom néktek, semmiképpen sem fogja elveszteni jutalmát."

Szójegyzék: Ábá (אָבָא— 𐤀𐤁𐤀) – Atya/Apa • Andreász (אַנְדְּרֵאָס— 𐤀𐤍𐤃𐤓𐤀𐤎) – férfias (görög) • Beit Kneszet (בֵּית כְּנֶסֶת— 𐤁𐤉𐤕𐤊𐤍𐤎𐤕) – gyülekezet háza • Ben Ádám (בֶּן אָדָם— 𐤁𐤍𐤀𐤃𐤌) – Emberfia • Gei-Hinom (גֵּי הִנֹּם— 𐤂𐤉𐤄𐤍𐤌) – Hinnom völgye • Goyim (גּוֹיִם— 𐤂𐤅𐤉𐤌) – nem-zsidó népek • Kefá (כֵּיפָא— 𐤊𐤉𐤐𐤀) – szikla (arámi) • Mennyek Királysága (מַלְכוּת הַשָּׁמַיִם— 𐤌𐤋𐤊𐤅𐤕𐤄𐤔𐤌𐤉𐤌) – Mennyek Királysága • Shim'on (שִׁמְעוֹן— 𐤔𐤌𐤏𐤅𐤍) – meghallgatott • Szánhedrin (סַנְהֶדְרִין— 𐤎𐤍𐤄𐤃𐤓𐤉𐤍) – legfelsőbb tanács • Yá'ákov (יַעֲקֹב— 𐤉𐤏𐤒𐤁) – sarokba fogó/követő • Yáhu'Dáh (יְהוּדָה— 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤄) – dicsőítés • Yeshuá (יֵשׁוּעַ— 𐤉𐤔𐤅𐤏) – szabadítás/megváltás • Yiszrá'El (יִשְׂרָאֵל— 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – aki El-lel küzd • Yochánán (יוֹחָנָן— 𐤉𐤅𐤇𐤍𐤍) – Yahuwah kegyelmes • Závdáy (זַבְדַּי— 𐤆𐤁𐤃𐤉) – ajándékom

¹Amikor Yeshuá bevégezte a tizenkét tanítvány útbaigazítását, továbbment onnan, hogy tanítson és igét hirdessen a városokban. ²Amikor pedig Yochánán a börtönben hallott a Máshiách cselekedeteiről, ezt üzente neki tanítványaival: ³"Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?" ⁴Yeshuá így válaszolt nekik: "Menjetek, és mondjátok el Yochánánnak, amiket hallotok és láttok: ⁵vakok látnak, és bénák járnak, leprások tisztulnak meg, és süketek hallanak, halottak támadnak fel, és szegényeknek hirdettetik az Beszoráh, ⁶és boldog, aki nem botránkozik meg énbennem." ⁷Amikor azok elmenőben voltak, elkezdett Yeshuá beszélni a sokaságnak Yochánánról: "Miért mentetek ki a pusztába? Szélingatta nádszálat látni? ⁸Ugyan miért mentetek ki? Puha ruhákba öltözött embert látni? Hiszen akik puha ruhákat viselnek, a királyok palotáiban vannak. ⁹De hát miért mentetek ki? Prófétát látni? Azt láttatok, sőt - mondom néktek - prófétánál is nagyobbat. ¹⁰Ő az, akiről meg van írva: Íme, én elküldöm előtted követemet, aki elkészíti előtted az utat. ¹¹Bizony, mondom néktek: nem támadt asszonytól születettek között nagyobb bemerítő Yochánánnál; de aki a legkisebb a Mennyek Királyságában, nagyobb nála. ¹²Bemerítő Yochánán napjaitól mostanig a Mennyek Királysága erőszakot szenved, és az erőszakosok igyekeznek hatalmukba keríteni. ¹³Mert minden próféta és a Toráh Yochánán idejéig prófétált. ¹⁴És ha akarjátok, fogadjátok el, ő Eli'Yahu, aki eljövendő volt. ¹⁵Akinek van füle, hallja!" ¹⁶"De kihez hasonlítsam ezt a nemzedéket? Hasonlók azokhoz a gyermekekhez, akik a piacon ülnek, és ezt kiáltják a többieknek: ¹⁷Furulyáztunk nektek, és nem táncoltatok; siratót énekeltünk, és nem gyászoltatok. ¹⁸Mert eljött Yochánán, aki nem eszik, és nem is iszik, és ezt mondják: démon van benne! ¹⁹Eljött az Ben Ádám, eszik és iszik, és ezt mondják: Íme, falánk és részeges ember, vámszedők és bűnösök barátja! De cselekedetei által nyert igazolást a bölcsesség."

²⁰Akkor azokat a városokat, amelyekben legtöbb csodája történt, feddeni kezdte, mert nem tértek meg: ²¹"Jaj neked, Korazin! Jaj neked, Beit-Tzádidáh! Mert ha Tíruszban és Tzidonban történtek volna azok a csodák, amelyek nálatok történtek, régen megtértek volna zsákban és hamuban! ²²Sőt mondom nektek: Tírusznak és Tzidonnak elviselhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint nektek. ²³Te is, Kfár-Náchum, talán az égig emelkedsz? A pokolig fogsz levettetni! Mert ha Sz'domban történtek volna azok a csodák, amelyek benned történtek, megmaradt volna a mai napig. ²⁴Sőt mondom nektek, hogy Sz'dom földjének elviselhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint neked."

²⁵Abban az időben megszólalt Yeshuá, és ezt mondta: "Magasztallak, Ábám, menny és föld Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és felfedted a gyermekeknek. ²⁶Igen, Ábám, mert így láttad jónak. ²⁷Az én Ábám mindent átadott nekem, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Ábá, az Ábát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú akarja kijelenteni. ²⁸Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. ²⁹Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek. ³⁰Mert az én igám boldogító, és az én terhem könnyű."

Szójegyzék: Ábá (אָבָא— 𐤀𐤁𐤀) – Atya/Apa • Ben Ádám (בֶּן אָדָם— 𐤁𐤍𐤀𐤃𐤌) – Emberfia • Beszoráh (בְּשׂוֹרָה— 𐤁𐤔𐤅𐤓𐤄) – örömhír • Eli'Yahu (אֵלִיָּהוּ— 𐤀𐤋𐤉𐤄𐤅) – Elohim-om Yahuwah • Kfár-Náchum (כְּפַר נַחוּם— 𐤊𐤐𐤓𐤍𐤇𐤅𐤌) – Náchum falva • Mennyek Királysága (מַלְכוּת הַשָּׁמַיִם— 𐤌𐤋𐤊𐤅𐤕𐤄𐤔𐤌𐤉𐤌) – Mennyek Királysága • Toráh (תּוֹרָה— 𐤕𐤅𐤓𐤄) – tanítás/útmutatás • Yeshuá (יֵשׁוּעַ— 𐤉𐤔𐤅𐤏) – szabadítás/megváltás • Yochánán (יוֹחָנָן— 𐤉𐤅𐤇𐤍𐤍) – Yahuwah kegyelmes

¹Abban az időben Yeshuá gabonaföldeken ment át Shábáton, tanítványai pedig megéheztek, és elkezdtek kalászokat tépdesni és enni. ²Amikor ezt meglátták a Perushim, szóltak neki: "Íme, tanítványaid olyat tesznek, amit nem szabad tenni Shábáton." ³Ő pedig ezt válaszolta nekik: "Nem olvastátok, hogy mit tett Dávid, amikor kíséretével együtt megéhezett? ⁴Bement Elohim házába, és a szent kenyereket ették meg, amelyeket nem lett volna szabad megennie sem neki, sem az ő kíséretének, hanem csak a Koheneknek. ⁵Vagy nem olvastátok a Toráhban, hogy Shábáton a Kohenek a templomban megszegik a Shábátot, mégsem vétkeznek? ⁶De mondom nektek, hogy még a templomnál is nagyobb van itt. ⁷Ha pedig értenétek, mit jelent ez: Irgalmasságot akarok, nem áldozatot, - nem ítéltétek volna el azokat, akik nem vétkeztek. ⁸Mert az Ben Ádám ura a Shábátnak."

⁹Onnan eltávozva bement a Beit Kneszetbe, ahol volt egy sorvadt kezű ember. ¹⁰Megkérdezték Yeshuától: "Szabad-e Shábáton gyógyítani?" - hogy vádat emeljenek ellene. ¹¹Ő pedig ezt mondta nekik: "Ki az az ember közületek, akinek ha egy juha van, és az verembe esik Shábáton, nem ragadja meg, és nem húzza ki? ¹²Az ember pedig mennyivel többet ér a juhnál! Szabad tehát jót tenni Shábáton!" ¹³Ekkor így szólt ahhoz az emberhez: "Nyújtsd ki a kezedet!" Az kinyújtotta, és meggyógyult a keze: ugyanolyan ép lett, mint a másik. ¹⁴A Perushim pedig kimentek, és elhatározták, hogy végeznek vele. ¹⁵Amikor Yeshuá ezt megtudta, eltávozott onnan. Sokan követték; ő meggyógyította mindnyájukat, ¹⁶és meghagyta nekik: ne fedjék fel, kicsoda ő, ¹⁷hogy beteljesedjék, amit Yeshá'Yahu prófétált: ¹⁸"Íme, az én szolgám, akit kiválasztottam, akit én szeretek, akit kedvel a Lelkem! Szellememet adom neki, és igaz ítéletet hirdet a népeknek. ¹⁹Nem szít viszályt, és nem kiáltoz, senki sem hallja hangját az utcákon. ²⁰Megrepedt nádszálat nem tör el, és füstölgő mécsest nem olt ki, míg győzelemre nem viszi az igaz ítéletet. ²¹És az ő nevében reménykednek majd a népek."

²²Akkor odavittek hozzá egy vak és néma megszállottat, és ő meggyógyította, úgyhogy a néma beszélt és látott. ²³Az egész sokaság elcsodálkozott ezen, és ezt mondta: "Csak nem ez a Dávid Fia?" ²⁴A Perushim azonban, amikor ezt meghallották, kijelentették: "Ez nem űzheti ki a démonokat másként, csak Belzebubnak, a démonok fejedelmének a segítségével." ²⁵Ő pedig, ismerve gondolataikat, ezt mondta nekik: "Minden ország, amely meghasonlik önmagával, elpusztul, és egyetlen város vagy ház sem maradhat fenn, amely meghasonlik önmagával. ²⁶Ha pedig a Szátán a Szátánt űzi ki, meghasonlott önmagával, és akkor hogyan maradhat fenn az országa? ²⁷És ha én Belzebubbal űzöm ki a démonokat, a ti fiaitok kivel űzik ki? Ezért ők lesznek a ti bíráitok! ²⁸Ha viszont én Elohim Szellemével űzöm ki a démonokat, akkor bizony elérkezett hozzátok Elohim országa. ²⁹Vagy hogyan mehetne be valaki egy erős ember házába, és hogyan rabolhatná el annak javait, ha előbb meg nem kötözi azt az erős embert? Akkor azonban kirabolhatja a házát. ³⁰Aki nincs velem, ellenem van, és aki nem velem gyűjt, tékozol."

³¹"Ezért mondom nektek: minden bűn és káromlás meg fog bocsáttatni az embereknek, de Ruách HáKodesh káromlása nem bocsáttatik meg. ³²Még ha valaki az Ben Ádám ellen szól, annak is megbocsáttatik, de aki a Ruách HáKodesh ellen szól, annak nem bocsáttatik meg sem ebben a világban, sem az eljövendőben."

³³"Ha jó a fa, jó a gyümölcse is, ha rossz a fa, rossz a gyümölcse is. Mert gyümölcséről lehet megismerni a fát. ³⁴Viperák fajzata! Hogyan szólhatnátok jót gonosz létetekre? Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj. ³⁵A jó ember jó kincséből hoz elő jót, a gonosz ember gonosz kincséből hoz elő gonoszt. ³⁶De mondom nektek, hogy minden haszontalan szóról, amelyet kimondanak az emberek, számot fognak adni az ítélet napján: ³⁷mert szavaid alapján mentenek fel, és szavaid alapján marasztalnak el téged."

³⁸"Akkor újra megszólították néhányan az Szofer és a Perushim közül: "Mester, jelt akarunk látni tőled." ³⁹Ő pedig így válaszolt nekik: "Ez a gonosz és parázna nemzedék jelt követel, de nem adatik neki más jel, csak a Yonáh próféta jele. ⁴⁰Mert ahogyan Yonáh három nap és három éjjel volt a hal gyomrában, úgy lesz az Ben Ádám is a föld belsejében három nap és három éjjel. ⁴¹A ninivei férfiak feltámadnak az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt, és elítélik ezt a nemzedéket, mert ők megtértek Yonáh prédikálására; ámde itt nagyobb van Yonahnál! ⁴²Dél királynője feltámad az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt, és elítéli ezt a nemzedéket, mert ő eljött a föld végső határairól, hogy meghallgassa Shlomo bölcsességét; ámde itt nagyobb van Shlomonál!"

⁴³"Amikor a tisztátalan szellem kimegy az emberből, víz nélküli helyeken bolyong, nyugalmat keres, de nem talál. ⁴⁴Akkor így szól: Visszatérek házamba, ahonnan kijöttem. Amikor odaér, gazdátlanul, kiseperve és felékesítve találja az ⁴⁵Akkor elmegy, vesz maga mellé másik hét magánál is gonoszabb szellemeket; bemennek, és ott laknak, és annak az embernek az utóbbi állapota rosszabb lesz az előbbinél. Ez történik majd ezzel a gonosz nemzedékkel is." ⁴⁶Még beszélt a sokasághoz, amikor íme, anyja és testvérei megálltak odakint, mert beszélni akartak vele. ⁴⁷Valaki szólt neki: "Íme, anyád és testvéreid odakint állnak, és beszélni akarnak veled." ⁴⁸Ő azonban így felelt annak, aki szólt neki: "Ki az én anyám, és kik az én testvéreim?" ⁴⁹Erre kinyújtotta kezét tanítványai felé, és így szólt: "Íme, az én anyám és az én testvéreim! ⁵⁰Mert aki cselekszi az én mennyei Ábám akaratát, az az én fivérem, nővérem és az én anyám."

Szójegyzék: Ábá (אָבָא— 𐤀𐤁𐤀) – Atya/Apa • Beit Kneszet (בֵּית כְּנֶסֶת— 𐤁𐤉𐤕𐤊𐤍𐤎𐤕) – gyülekezet háza • Ben Ádám (בֶּן אָדָם— 𐤁𐤍𐤀𐤃𐤌) – Emberfia • Dávid (דָּוִד— 𐤃𐤅𐤃) – szeretett • Elohim (אֱלֹהִים— 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Hatalmasságok, a Teremtő • Perushim (פְּרוּשִׁים— 𐤐𐤓𐤅𐤔𐤉𐤌) – elkülönülők • Ruách HáKodesh (רוּחַ הַקֹּדֶשׁ— 𐤓𐤅𐤇𐤄𐤒𐤃𐤔) – Szent Szellem • Shábát (שַׁבָּת— 𐤔𐤁𐤕) – nyugalom napja • Shlomo (שְׁלֹמֹה— 𐤔𐤋𐤌𐤄) – békéje • Szátán (שָׂטָן— 𐤔𐤈𐤍) – ellenség/vádló • Toráh (תּוֹרָה— 𐤕𐤅𐤓𐤄) – tanítás/útmutatás • Yeshá'Yahu (יְשַׁעְיָהוּ— 𐤉𐤔𐤏𐤉𐤄𐤅) – Yahuwah szabadít • Yeshuá (יֵשׁוּעַ— 𐤉𐤔𐤅𐤏) – szabadítás/megváltás

¹Azon a napon kiment Yeshuá a házból, és leült a tenger partján. ²Nagy sokaság gyűlt össze körülötte, ezért beszállt egy hajóba, és leült; az egész sokaság pedig a parton állt. ³Aztán sok mindenre tanította őket példázatokkal: "Íme, kiment a magvető vetni, ⁴és vetés közben néhány mag az útfélre esett, aztán jöttek a madarak, és felkapkodták. ⁵Mások sziklás helyre estek, ahol kevés volt a föld, és azonnal kihajtottak, mert nem voltak mélyen a földben; ⁶de amikor a nap felkelt, megperzselődtek, és mivel nem volt gyökerük, kiszáradtak. ⁷Mások tövisek közé estek, és amikor a tövisek megnőttek, megfojtották őket. ⁸A többi pedig jó földbe esett, és termést hozott: az egyik százannyit, a másik hatvanannyit, a harmadik harmincannyit. ⁹Akinek van füle, hallja!"

¹⁰A tanítványok odamentek hozzá, és megkérdezték tőle: "Miért beszélsz nekik példázatokban?" ¹¹Ő így válaszolt: "Mert nektek megadatott, hogy megértsétek a Mennyek Királyságának titkait, de azoknak nem adatott meg. ¹²Mert akinek van, annak adatik, és bővelkedik, akinek pedig nincs, attól az is elvétetik, amije van. ¹³Azért beszélek nekik példázatokban, mert látván nem látnak, és hallván nem hallanak, és nem értenek."

¹⁴"Beteljesedik rajtuk Yeshá'Yahu jövendölése: Hallván halljatok, de ne értsetek, látván lássatok, de ne ismerjetek! ¹⁵Mert megkövéredett e nép szíve, fülükkel nehezen hallanak, szemüket behunyták, hogy szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak, szívükkel ne értsenek, hogy meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket."

¹⁶"A ti szemetek pedig boldog, mert lát, és fületek boldog, mert hall. ¹⁷Bizony, mondom néktek, hogy sok próféta és igaz kívánta látni, amit láttok, de nem látták, és hallani, amit hallotok, de nem hallották."

¹⁸"Ti tehát halljátok meg a magvető példázatát! ¹⁹Amikor valaki hallja a Mennyek Királyságának igéjét, és nem érti, eljön a gonosz, és elragadja azt, ami szívébe van vetve: ez olyan, mint akinél az útfélre hullott a mag. ²⁰Akinél pedig sziklás talajra hullott, az hallja az igét, és azonnal örömmel fogadja, ²¹de nem gyökerezik meg benne, ezért csak ideig való, s amint nyomorúság vagy üldözés támad az ige miatt, azonnal eltántorodik. ²²Akinél pedig tövisek közé hullott, hallja az igét, de e világ gondja és a gazdagság csábítása megfojtja az igét, és nem hoz termést. ²³Akinél pedig jó földbe hullott, az hallja és érti az igét, és terem: az egyik százannyit, a másik hatvanannyit, a harmadik harmincannyit."

²⁴Más példázatot is mondott nekik: "Hasonló a Mennyek Királysága ahhoz az emberhez, aki jó magot vetett a szántóföldjébe. ²⁵De amíg az emberek aludtak, eljött az ellensége, konkolyt vetett a búza közé, és elment. ²⁶Amikor a zöld vetés szárba szökött, és már magot hozott, megmutatkozott a konkoly is. ²⁷A szolgák ekkor odamentek a gazdához, és azt kérdezték tőle: Ádonáj, ugye jó magot vetettél a földedbe? Honnan van akkor benne a konkoly? ²⁸Ellenség tette ezt! - felelte nekik. A szolgák erre megkérdezték: Akarod-e, hogy kimenjünk, és összeszedjük a konkolyt? ²⁹Ő azonban így válaszolt: Nem, mert amíg a konkolyt szednétek, kiszaggatnátok vele együtt a búzát is. ³⁰Hadd nőjön együtt mind a kettő az aratásig, és az aratás idején megmondom az aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyt, kössétek kévébe, és égessétek el, a búzát pedig takarítsátok be csűrömbe."

³¹Más példázatot is mondott nekik: "Hasonló a Mennyek Királysága a mustármaghoz, amelyet fog az ember, és elvet a szántóföldjébe. ³²Ez kisebb ugyan minden magnál, de amikor felnő, nagyobb minden veteménynél, és fává lesz, úgyhogy eljönnek az égi madarak, és fészket raknak ágai között." ³³Más példázatot is mondott nekik: "Hasonló a Mennyek Királysága a kovászhoz, amelyet fog az asszony, belekever három mérce lisztbe, míg végül az egész megkel."

³⁴Mindezt példázatokban mondta el Yeshuá a sokaságnak, és példázat nélkül semmit nem mondott nekik, ³⁵hogy beteljesedjék, amit Yahuwah mondott a próféta által: "Példázatokra nyitom meg számat, és a világ kezdete óta rejtett dolgokat jelentek ki."

³⁶Ekkor elbocsátotta a sokaságot, és bement a házba, tanítványai pedig ezzel a kéréssel fordultak hozzá: "Magyarázd meg nekünk a szántóföld konkolyáról szóló példázatot." ³⁷Ő pedig így válaszolt nekik: "Az, aki a jó magot veti, az Ben Ádám, ³⁸a szántóföld a világ, a jó mag a Mennyek Királyságának fiai, a konkoly a gonosz fiai, ³⁹az ellenség, aki elvetette a konkolyt, az Szátán; az aratás a világ vége, az aratók pedig az angyalok. ⁴⁰Ahogyan tehát a konkolyt összegyűjtik és megégetik, úgy lesz a világ végén. ⁴¹Az Ben Ádám elküldi angyalait, és összegyűjtenek országából minden botránkozást okozót és gonosztevőt, ⁴²és a tüzes kemencébe dobják őket: ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás. ⁴³Akkor majd az igazak fénylenek Ábájuk országában, mint a nap. Akinek van füle, hallja!"

⁴⁴"Hasonló a Mennyek Királysága a szántóföldben elrejtett kincshez, amelyet az ember, miután megtalált, elrejt, örömében elmegy, eladja mindenét, amije van, és megveszi azt a szántóföldet."

⁴⁵"Hasonló a Mennyek Királysága a kereskedőhöz is, aki szép gyöngyöket keres. ⁴⁶Amikor egy nagyértékű gyöngyre talál, elmegy, eladja mindenét, amije van, és megvásárolja azt."

⁴⁷"Hasonló a Mennyek Királysága a tengerbe kivetett kerítőhálóhoz is, amely mindenféle halfajtát összegyűjt. ⁴⁸Amikor megtelik, kivonják a partra, és leülve a jókat edényekbe gyűjtik, a hitványakat pedig kidobják. ⁴⁹Így lesz a világ végén is: eljönnek az angyalok, és kiválogatják a gonoszokat az igazak közül, ⁵⁰és a tüzes kemencébe dobják őket, ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás."

⁵¹"Megértettétek mindezt?" - kérdezte tőlük Yeshuá. Azok ezt felelték: "Igen." ⁵²Ő pedig ezt mondta nekik: "Tehát minden Szofer, aki tanítványává lett a Mennyek Királyságának, hasonló ahhoz a gazdához, aki újat és ót hoz elő éléskamrájából."

⁵³Miután Yeshuá elmondta ezeket a példázatokat, továbbment onnan. ⁵⁴Elment hazájába, és tanította őket a Beit Kneszetben, és álmélkodva ezt mondták: "Honnan van ebben ez a bölcsesség és ez a csodatevő erő? ⁵⁵Hát nem az ács fia ez? Nem Miryámnak hívják-e az anyját, testvéreit meg Yá'ákovnak, Yoszefnek, Shim'onnak és Yáhu'Dáhnak? ⁵⁶Nem közöttünk élnek-e nővérei is mind? Ugyan honnan van benne mindez?" ⁵⁷És megbotránkoztak benne, Yeshuá pedig így szólt hozzájuk: "Sehol sem vetik meg a prófétát, csak saját hazájában és a maga házában." ⁵⁸Nem is tett ott sok csodát a hitetlenségük miatt.

Szójegyzék: Ábá (אָבָא— 𐤀𐤁𐤀) – Atya/Apa • Ádonáj (אֲדוֹנָי— 𐤀𐤃𐤅𐤍𐤉) – Uram/Mester • Beit Kneszet (בֵּית כְּנֶסֶת— 𐤁𐤉𐤕𐤊𐤍𐤎𐤕) – gyülekezet háza • Ben Ádám (בֶּן אָדָם— 𐤁𐤍𐤀𐤃𐤌) – Emberfia • Mennyek Királysága (מַלְכוּת הַשָּׁמַיִם— 𐤌𐤋𐤊𐤅𐤕𐤄𐤔𐤌𐤉𐤌) – Mennyek Királysága • Miryám (מִרְיָם— 𐤌𐤓𐤉𐤌) – keserűség/felmagasztalt • Shim'on (שִׁמְעוֹן— 𐤔𐤌𐤏𐤅𐤍) – meghallgatott • Szátán (שָׂטָן— 𐤔𐤈𐤍) – ellenség/vádló • Yá'ákov (יַעֲקֹב— 𐤉𐤏𐤒𐤁) – sarokba fogó/követő • Yáhu'Dáh (יְהוּדָה— 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤄) – dicsőítés • Yahuwah (יַהוּהָ— 𐤉𐤄𐤅𐤄) – az Örökkévaló (YHWH) • Yeshá'Yahu (יְשַׁעְיָהוּ— 𐤉𐤔𐤏𐤉𐤄𐤅) – Yahuwah szabadít • Yeshuá (יֵשׁוּעַ— 𐤉𐤔𐤅𐤏) – szabadítás/megváltás • Yoszef (יוֹסֵף— 𐤉𐤅𐤎𐤐) – hozzáad

¹Abban az időben Yerod, a negyedes fejedelem, meghallotta Yeshuá hírét, ²és ezt mondta szolgáinak: "Ez bemerítő Yochánán, ő támadt fel a halottak közül, és ezért működnek általa a csodatevő erők." ³Yerod ugyanis elfogatta Yochánánt, bilincsbe verette, és börtönbe vettette, testvérének, Filiposznak (Fülöpnek) a felesége, Heródiás kedvéért. ⁴Yochánán ugyanis azt mondta neki: "Nem szabad együtt élned vele!" ⁵Yerod szerette volna megöletni, de félt a sokaságtól, mert prófétának tartották. ⁶Amikor azonban eljött Yerod születésnapja, Heródiás leánya táncolt a társaság előtt, és megtetszett Yerodnek; ⁷ezért esküvel fogadta, hogy bármit kér, megadja neki. ⁸Az pedig anyja unszolásának engedve így szólt: "Add nekem egy tálon bemerítő Yochánán fejét." ⁹A király elkomorodott, de esküje és a vendégek miatt megparancsolta, hogy teljesítsék kérését. ¹⁰Elküldte embereit, lefejeztette Yochánánt a börtönben, ¹¹elhozták a fejét egy tálon, átadták a leánynak, ő pedig odavitte anyjának. ¹²Aztán eljöttek tanítványai, elvitték a holttestet, és eltemették. Majd elmentek, és hírül adták ezt Yeshuának.

¹³Amikor meghallotta ezt Yeshuá, eltávozott onnan hajón egy lakatlan helyre egyedül. Amikor meghallotta ezt a sokaság, utána ment gyalog a városokból. ¹⁴Amikor Yeshuá kiszállt, és meglátta a nagy sokaságot, megszánta őket, és meggyógyította betegeiket. ¹⁵Amikor esteledett, odamentek hozzá tanítványai, és így szóltak hozzá: "Lakatlan ez a hely, és későre jár. Bocsásd el a sokaságot, hogy menjenek a falvakba, és vegyenek élelmet maguknak." ¹⁶Yeshuá azonban ezt mondta nekik: "Nem kell elmenniük: Ti adjatok nekik enni!" ¹⁷Ők pedig így válaszoltak: "Nincs itt egyebünk, csak öt kenyerünk és két halunk." ¹⁸Ő pedig ezt mondta: "Hozzátok ide nekem azokat!" ¹⁹Ekkor megparancsolta a sokaságnak, hogy telepedjenek le a fűre, aztán vette az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, megáldotta, megtörte a kenyereket és a tanítványoknak adta, a tanítványok pedig a sokaságnak. ²⁰Miután valamennyien ettek és jóllaktak, összeszedték a maradék darabokat, tizenkét tele kosárral. ²¹Aki pedig evett, mintegy ötezer férfi volt az asszonyokat és a gyermekeket nem számítva.

²²Yeshuá ezután nyomban kényszerítette tanítványait, hogy szálljanak hajóba, és menjenek át előtte a túlsó partra, amíg ő elbocsátja a sokaságot. ²³De miután elbocsátotta a sokaságot, felment a hegyre magánosan imádkozni. Amikor beesteledett, egyedül volt ott. ²⁴A hajó pedig már messze eltávolodott a parttól, és a hullámok között hányódott, mert ellenszél volt. ²⁵A negyedik éjszakai őrváltáskor odament hozzájuk Yeshuá a tengeren járva. ²⁶Amikor a tanítványok meglátták, hogy a tengeren jár, megrettentek, azt mondták, hogy kísértet, és ijedtükben felkiáltottak. ²⁷De Yeshuá azonnal megszólította őket, és ezt mondta: "Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!" ²⁸Kefá ekkor így szólt hozzá: "Ádonáj, ha te vagy, parancsold meg, hogy menjek oda hozzád a vizen." ²⁹Mire ő így szólt: "Jöjj!" Kefá erre kiszállt a hajóból, elindult a vizen, és Yeshuá felé ment. ³⁰Amikor azonban az erős szélre figyelt, megijedt, és amint süllyedni kezdett, felkiáltott: "URam, ments meg!" ³¹Yeshuá azonnal kinyújtotta a kezét, megragadta őt, és ezt mondta neki: "Kicsinyhitű, miért kételkedtél?" ³²És amint beszálltak a hajóba, elült a szél. ³³A hajóban levők pedig leborultak előtte, és ezt mondták: "Valóban Ben HáElohim vagy!"

³⁴Átkelve a túlsó partra Kineret földjére érkeztek. ³⁵Amikor felismerték őt a helység lakói, embereket küldtek az egész környékre, és odavittek hozzá minden beteget, ³⁶és kérték, hogy legalább ruhája szegélyét megérinthessék. És akik csak megérintették, meggyógyultak.

Szójegyzék: Ádonáj (אֲדוֹנָי— 𐤀𐤃𐤅𐤍𐤉) – Uram/Mester • Ben HáElohim (בֶּן הָאֱלֹהִים— 𐤁𐤍𐤄𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Elohim Fia • Elohim (אֱלֹהִים— 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Hatalmasságok, a Teremtő • Kefá (כֵּיפָא— 𐤊𐤉𐤐𐤀) – szikla (arámi) • Yeshuá (יֵשׁוּעַ— 𐤉𐤔𐤅𐤏) – szabadítás/megváltás • Yochánán (יוֹחָנָן— 𐤉𐤅𐤇𐤍𐤍) – Yahuwah kegyelmes

¹Akkor Perushim és Szofrim mentek Yerusháláyimből Yeshuához, és ezt mondták: ²"Miért szegik meg tanítványaid az ősök hagyományát? Amikor ugyanis étkeznek, nem mossák meg a kezüket." ³Ő így válaszolt nekik: "Ti pedig miért szegitek meg a ti hagyományotokért Elohim parancsolatát? ⁴Mert Elohim ezt mondta: Tiszteld apádat és anyádat, és aki gyalázza apját vagy anyját, halállal bűnhődjék. ⁵Ti pedig így tanítotok: Ha valaki ezt mondja apjának vagy anyjának: Áldozati ajándék az, amivel megsegíthetnélek, azt ebben az esetben nem köti a parancsolat, hogy tisztelje apját és anyját. ⁶Így tettétek érvénytelenné Elohim igéjét a ti hagyományotokért. ⁷Képmutatók, találóan prófétált rólatok Yeshá'Yahu: ⁸Ez a nép csak ajkával tisztel engem, a szíve azonban távol van tőlem. ⁹De hiába tisztelnek engem, ha olyan tanításokat tanítanak, amelyek emberek parancsolatai."

¹⁰Ekkor odahívta a sokaságot, és így szólt hozzájuk: "Halljátok, és értsétek meg! ¹¹Nem az teszi tisztátalanná az embert, ami bemegy a száján, hanem ami kijön a szájából, az teszi tisztátalanná az embert." ¹²Tanítványai ekkor hozzá lépve megkérdezték tőle: "Tudod-e, hogy a Perushim megbotránkoztak, amikor meghallották ezt a beszédet?" ¹³Ő pedig így válaszolt: "Minden palántát, amelyet nem az én mennyei Ábám ültetett, ki fognak gyomlálni. ¹⁴Hagyjátok őket, világtalanok vak vezetői! Ha pedig vak vezet világtalant, mind a ketten gödörbe esnek." ¹⁵Kefá ekkor ezt kérte: "Magyarázd meg nekünk az előbbi példázatot." ¹⁶Ő pedig így szólt: "Még ti is értetlenek vagytok? ¹⁷Nem gondoltok arra, hogy minden, ami bemegy a szájon, a gyomorba jut, és az árnyékszékbe kerül? ¹⁸Ami azonban kijön a szájból, az a szívből származik, és az teszi tisztátalanná az embert. ¹⁹Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúskodások és Elohimkáromlások. ²⁰Ezek teszik tisztátalanná az embert. De az, hogy mosdatlan kézzel eszik, nem teszi tisztátalanná az embert."

²¹Yeshuá azután elment onnan, és visszavonult Tirusz és Tzidon területére. ²²És ekkor egy kánaáni asszony, aki arról a környékről jött, így kiáltott: "Ádonáj, Dávid Fia! Könyörülj rajtam! Leányomat kegyetlenül gyötri a gonosz szellem!" ²³Yeshuá azonban nem válaszolt neki egy szót sem. Erre odamentek hozzá tanítványai, és kérték: "Bocsásd el, mert utánunk kiáltozik." ²⁴De ő így felelt: "Én nem küldettem máshoz, csak Yiszrá'El házának elveszett juhaihoz." ²⁵Az asszony pedig odaérve leborult előtte, és ezt mondta: "Ádonáj, segíts rajtam!" ²⁶Yeshuá erre így válaszolt: "Nem jó elvenni a gyermekek kenyerét, és odadobni a kutyáknak." ²⁷Az asszony azonban így felelt: "Úgy van, Ádonáj! De hiszen a kutyák is esznek a morzsákból, amelyek uruk asztaláról hullanak." ²⁸Ekkor így szólt hozzá Yeshuá: "Asszony, nagy a te hited, legyen úgy, amint kívánod!" És meggyógyult a leánya még abban az órában.

²⁹Yeshuá azután eltávozott onnan, elment a Gálili tenger mellé, felment a hegyre, és ott leült. ³⁰Nagy sokaság ment hozzá, és bénákat, nyomorékokat, vakokat, némákat és sok más beteget vittek magukkal. Ezeket Yeshuá lába elé tették, és ő meggyógyította őket. ³¹A sokaság pedig csodálkozott, amikor látta, hogy a némák beszélnek, a nyomorékok épek lesznek, a bénák járnak, a vakok pedig látnak, és dicsőítette Yiszrá'El Elohimját.

³²Yeshuá ekkor odahívta tanítványait, és így szólt: "Szánakozom a sokaságon, mert már három napja velem vannak, és nincs mit enniük; éhesen pedig nem akarom őket elbocsátani, nehogy kidőljenek az úton." ³³Tanítványai így válaszoltak: "Honnan volna itt a pusztában annyi kenyerünk, hogy jóllakassunk ekkora sokaságot?" ³⁴Yeshuá megkérdezte tőlük: "Hány kenyeretek van?" Ők így feleltek: "Hét, és egy kevés halunk." ³⁵Ekkor megparancsolta a sokaságnak, hogy telepedjenek le a földre, ³⁶azután vette a hét kenyeret és a halakat, hálát adott, megtörte és a tanítványoknak adta, a tanítványok pedig a sokaságnak. ³⁷Mindnyájan ettek, és jóllaktak, azután összeszedték a maradék darabokat hét tele kosárral. ³⁸Négyezer férfi volt, aki evett, az asszonyokat és a gyermekeket nem számítva. ³⁹Ezek után elbocsátotta a sokaságot, beszállt a hajóba, és lement Migdal vidékére.

Szójegyzék: Ábá (אָבָא— 𐤀𐤁𐤀) – Atya/Apa • Ádonáj (אֲדוֹנָי— 𐤀𐤃𐤅𐤍𐤉) – Uram/Mester • Dávid (דָּוִד— 𐤃𐤅𐤃) – szeretett • Elohim (אֱלֹהִים— 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Hatalmasságok, a Teremtő • Gálil (גָּלִיל— 𐤂𐤋𐤉𐤋) – kerület/vidék • Kefá (כֵּיפָא— 𐤊𐤉𐤐𐤀) – szikla (arámi) • Perushim (פְּרוּשִׁים— 𐤐𐤓𐤅𐤔𐤉𐤌) – elkülönülők • Szofrim (סוֹפְרִים— 𐤎𐤅𐤐𐤓𐤉𐤌) – írástudók • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם— 𐤉𐤓𐤅𐤔𐤋𐤉𐤌) – a béke alapja • Yeshá'Yahu (יְשַׁעְיָהוּ— 𐤉𐤔𐤏𐤉𐤄𐤅) – Yahuwah szabadít • Yeshuá (יֵשׁוּעַ— 𐤉𐤔𐤅𐤏) – szabadítás/megváltás • Yiszrá'El (יִשְׂרָאֵל— 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – aki El-lel küzd

¹A Perushim és a Tzádukim odamentek, hogy kísértsék őt: kérték, hogy mutasson mennyei jelt nekik. ²Ő azonban így válaszolt nekik: "(Amikor esteledik, ezt mondjátok: Szép idő lesz, mert vöröslik az ég! ³Reggel pedig: Ma zivatar lesz, mert vörös és borús az ég. Képmutatók! Az ég arcát meg tudjátok ítélni, az idők jeleit pedig nem tudjátok?) ⁴E gonosz és parázna nemzedék jelt követel, de nem adatik neki más jel, csak a Yonáh próféta jele." Ezzel otthagyta őket, és elment.

⁵Amikor a tanítványok átmentek a túlsó partra, elfelejtettek kenyeret vinni magukkal. ⁶Yeshuá így szólt hozzájuk: "Vigyázzatok, és őrizkedjetek a Perushim és Tzádukim kovászától!" ⁷Ők pedig így tanakodtak egymás közt: "Nem hoztunk kenyeret!" ⁸De Yeshuá észrevette, és így szólt hozzájuk: "Mit tanakodtok azon, kicsinyhitűek, hogy nincs kenyeretek? ⁹Még mindig nem értitek? Nem emlékeztek az ötezer ember öt kenyerére, és arra, hogy hány kosár maradékot szedtetek össze? ¹⁰A négyezer ember hét kenyerére sem emlékeztek, és arra sem, hogy hány kosár maradékot szedtetek össze? ¹¹Miért nem értitek meg, hogy én nem kenyérről beszéltem nektek?! Őrizkedjetek a Perushim és Tzádukim kovászától!" ¹²Ekkor értették meg, hogy nem azt mondta, hogy a kenyér kovászától óvakodjanak, hanem a Perushim és Tzádukim tanításától.

¹³Amikor Yeshuá Cézárea Filippi területére ért, megkérdezte tanítványait: "Kinek mondják az emberek az Ben Ádámot?" ¹⁴Ők így válaszoltak: "Némelyek bemerítő Yochánánnak, mások Eli'Yahunak, megint mások pedig Yirme'Yahunak vagy valamelyik prófétának." ¹⁵Erre megkérdezte tőlük: "Hát ti kinek mondotok engem?" ¹⁶Shim'on Kefá megszólalt, és így felelt: "Te vagy a Máshiách, az élő Ben HáElohim." ¹⁷Yeshuá így válaszolt neki: "Boldog vagy, Shim'on, Yonáh fia, mert nem test és vér fedte fel ezt előtted, hanem az én mennyei Ábám. ¹⁸Én pedig ezt mondom neked: Te Kefá vagy, és én ezen a kősziklán építem fel Kehiláhmat, és a pokol kapui sem fognak diadalmaskodni rajta. ¹⁹Neked adom a Mennyek Királyságának kulcsait, és amit megkötsz a földön, kötve lesz az a mennyekben is, és amit feloldasz a földön, oldva lesz az a mennyekben is." ²⁰Azután megparancsolta tanítványainak: ne mondják meg senkinek, hogy ő a Máshiách.

²¹Ettől fogva kezdte el Yeshuá HáMáshiách mondani tanítványainak, hogy Yerusháláyimba kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, Kohen Gádoloktól és Szofrimtól, meg kell öletnie, de harmadnapon fel kell támadnia. ²²Kefá ekkor magához vonta őt, és feddeni kezdte: "Elohim mentsen, Ádonáj, ez nem történhet meg veled!" ²³Ő pedig megfordult, és így szólt Kefához: "Távozz tőlem, Szátán, botránkoztatsz engem, mert nem Elohim szerint gondolkozol, hanem az emberek szerint."

²⁴Akkor Yeshuá ezt mondta tanítványainak: "Ha valaki én utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem. ²⁵Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem, megtalálja. ²⁶Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall? Vagy mit adhat az ember váltságdíjul a lelkéért? ²⁷Mert eljön az Ben Ádám Ábája dicsőségében angyalaival együtt, és akkor megfizet mindenkinek cselekedetei szerint. ²⁸Bizony, mondom néktek, hogy vannak az itt állók között némelyek, akik nem ízlelik meg a halált addig, amíg meg nem látják az Ben Ádámot, amint eljön az ő országával."

Szójegyzék: Ábá (אָבָא— 𐤀𐤁𐤀) – Atya/Apa • Ádonáj (אֲדוֹנָי— 𐤀𐤃𐤅𐤍𐤉) – Uram/Mester • Ben Ádám (בֶּן אָדָם— 𐤁𐤍𐤀𐤃𐤌) – Emberfia • Ben HáElohim (בֶּן הָאֱלֹהִים— 𐤁𐤍𐤄𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Elohim Fia • Eli'Yahu (אֵלִיָּהוּ— 𐤀𐤋𐤉𐤄𐤅) – Elohim-om Yahuwah • Elohim (אֱלֹהִים— 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Hatalmasságok, a Teremtő • HáMáshiách (הַמָּשִׁיחַ— 𐤄𐤌𐤔𐤉𐤇) – a Felkent • Kefá (כֵּיפָא— 𐤊𐤉𐤐𐤀) – szikla (arámi) • Kehilá (קְהִלָּה— 𐤒𐤄𐤋𐤄) – gyülekezet • Kohen Gádol (כֹּהֵן גָּדוֹל— 𐤊𐤄𐤍𐤂𐤃𐤅𐤋) – főpap • Perushim (פְּרוּשִׁים— 𐤐𐤓𐤅𐤔𐤉𐤌) – elkülönülők • Shim'on (שִׁמְעוֹן— 𐤔𐤌𐤏𐤅𐤍) – meghallgatott • Szátán (שָׂטָן— 𐤔𐤈𐤍) – ellenség/vádló • Szofrim (סוֹפְרִים— 𐤎𐤅𐤐𐤓𐤉𐤌) – írástudók • Tzádukim (צַדּוּקִים— 𐤑𐤃𐤅𐤒𐤉𐤌) – szadduceusok • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם— 𐤉𐤓𐤅𐤔𐤋𐤉𐤌) – a béke alapja • Yeshuá (יֵשׁוּעַ— 𐤉𐤔𐤅𐤏) – szabadítás/megváltás • Yirme'Yahu (יִרְמְיָהוּ— 𐤉𐤓𐤌𐤉𐤄𐤅) – Yahuwah felemel • Yochánán (יוֹחָנָן— 𐤉𐤅𐤇𐤍𐤍) – Yahuwah kegyelmes

¹Hat nap múlva Yeshuá maga mellé vette Kefát, Yá'ákovot és testvérét,Yochánánt, és felvitte őket külön egy magas hegyre. ²És szemük láttára elváltozott: arca fénylett, mint a nap, ruhája pedig fehéren ragyogott, mint a fény. ³És íme, megjelent előttük Mosheh és Eli'Yahu, és beszélgettek Yeshuával. ⁴Kefá ekkor megszólalt, és ezt mondta Yeshuának: "Ádonáj, jó nekünk itt lennünk. Ha akarod, készítek itt három sátrat: egyet neked, egyet Moshehnak és egyet Eli'Yahunak." ⁵Még beszélt, amikor íme, fényes felhő árnyékolta be őket, és hang hallatszott a felhőből: "Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm, reá hallgassatok!" ⁶Amikor a tanítványok ezt hallották, arcra borultak, és nagy félelem fogta el őket. ⁷Ekkor Yeshuá odament, megérintette őket, és így szólt hozzájuk: "Keljetek fel, és ne féljetek!" ⁸Amikor föltekintettek, senkit sem láttak, csak Yeshuáát egyedül.

⁹Miközben jöttek lefelé a hegyről, megparancsolta nekik Yeshuá: "Senkinek se mondjátok el ezt a látomást, amíg fel nem támad az Ben Ádám a halottak közül." ¹⁰Erre megkérdezték tőle tanítványai: "Miért mondják akkor az Szofrim, hogy Eli'Yahunak kell előbb eljönnie?" ¹¹Ő így válaszolt: "Eli'Yahu valóban eljön, és helyreállít mindent. ¹²Mondom nektek, hogy Eli'Yahu már eljött, de nem ismerték fel, hanem azt tették vele, amit csak akartak: így fog szenvedni tőlük az Ben Ádám is." ¹³Ekkor megértették a tanítványok, hogy bemerítő Yochánánról beszélt nekik.

¹⁴Amikor a sokasághoz értek, odament hozzá egy ember, térdre borult előtte, és ezt mondta: "Ádonáj, könyörülj a fiamon, mert holdkóros, és nagyon szenved, mert gyakran esik a tűzbe, gyakran a vízbe is. ¹⁵Elhoztam őt tanítványaidhoz, de nem tudták meggyógyítani." ¹⁶Yeshuá erre így válaszolt: "Ó, hitetlen és elfajult nemzedék, meddig leszek még veletek? Meddig szenvedlek még titeket? Hozzátok őt ide!" ¹⁷Ekkor Yeshuá rákiáltott, és kiment abból az Szátán, a gyermek pedig meggyógyult még abban az órában. ¹⁸Akkor a tanítványok külön odamentek Yeshuához, és megkérdezték: "Mi miért nem tudtuk kiűzni?" ¹⁹Ő így válaszolt: "Kishitűségetek miatt. Bizony mondom néktek: ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag, és azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen oda! - odamenne, és semmi sem volna nektek lehetetlen. ²⁰(Ez a fajta pedig nem távozik el, csak imádságra és böjtölésre.)"

²¹Amikor újra együtt voltak Gálilban, így szólt hozzájuk Yeshuá: "Az Ben Ádám emberek kezébe adatik, ²²megölik, de a harmadik napon feltámad." Ekkor igen elszomorodtak.

²³Amikor Kfár-Náchumba értek, odamentek Kefához azok, akik a templomadót szedték, és megkérdezték tőle: "A ti mesteretek nem fizet templomadót?" ²⁴"De igen" - felelte. Amikor bement a házba, Yeshuá megelőzte, és így szólt: "Mit gondolsz, Shim'on, a földi királyok kiktől szednek vámot vagy adót: fiaiktól-e vagy az idegenektől?" ²⁵Miután így felelt: "Az idegenektől", Yeshuá ezt mondta neki: "Akkor tehát a fiak szabadok. ²⁶De hogy ne botránkoztassuk meg őket, menj a tengerhez, vesd be a horgot, és fogd ki az első halat, amely ráakad. Amikor felnyitod a száját, találsz benne egy ezüstpénzt, vedd ki, és add oda nekik értem és érted."

Szójegyzék: Ádonáj (אֲדוֹנָי— 𐤀𐤃𐤅𐤍𐤉) – Uram/Mester • Ben Ádám (בֶּן אָדָם— 𐤁𐤍𐤀𐤃𐤌) – Emberfia • Eli'Yahu (אֵלִיָּהוּ— 𐤀𐤋𐤉𐤄𐤅) – Elohim-om Yahuwah • Gálil (גָּלִיל— 𐤂𐤋𐤉𐤋) – kerület/vidék • Kefá (כֵּיפָא— 𐤊𐤉𐤐𐤀) – szikla (arámi) • Kfár-Náchum (כְּפַר נַחוּם— 𐤊𐤐𐤓𐤍𐤇𐤅𐤌) – Náchum falva • Mosheh (מֹשֶׁה— 𐤌𐤔𐤄) – Mózes/kihúzott • Shim'on (שִׁמְעוֹן— 𐤔𐤌𐤏𐤅𐤍) – meghallgatott • Szátán (שָׂטָן— 𐤔𐤈𐤍) – ellenség/vádló • Szofrim (סוֹפְרִים— 𐤎𐤅𐤐𐤓𐤉𐤌) – írástudók • Yá'ákov (יַעֲקֹב— 𐤉𐤏𐤒𐤁) – sarokba fogó/követő • Yeshuá (יֵשׁוּעַ— 𐤉𐤔𐤅𐤏) – szabadítás/megváltás • Yochánán (יוֹחָנָן— 𐤉𐤅𐤇𐤍𐤍) – Yahuwah kegyelmes

¹Abban az órában odamentek a tanítványok Yeshuához, és megkérdezték tőle: "Ki a nagyobb a Mennyek Királyságában?" ²Yeshuá odahívott egy kisgyermeket, közéjük állította, ³és ezt mondta: "Bizony, mondom néktek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a Mennyek Királyságába. ⁴Aki tehát megalázza magát, mint ez a kisgyermek, az a nagyobb a Mennyek Királyságában. ⁵És aki befogad egy ilyen kisgyermeket az én nevemben, az engem fogad be. ⁶Aki pedig megbotránkoztat egyet e kicsinyek közül, akik hisznek bennem, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tenger mélyébe vetik. ⁷Jaj a világnak a botránkozások miatt! Mert szükséges, hogy botránkozások történjenek, de jaj annak az embernek, aki megbotránkoztat."

⁸"Ha a kezed vagy lábad botránkoztat meg téged, vágd le, és dobd el magadtól: jobb neked ha csonkán vagy sántán mégy be az életre, mint ha két kézzel vagy két lábbal vettetel az örök tűzre. ⁹Ha pedig a szemed botránkoztat meg téged, vájd ki, és dobd el magadtól: jobb neked, ha félszemmel mégy be az életre, mint ha két szemmel vettetel a Gei-Hinom tüzére."

¹⁰"Vigyázzatok, hogy egyet se vessetek meg e kicsinyek közül, mert mondom nektek, hogy angyalaik mindenkor látják a mennyben az én mennyei Ábám arcát." ¹¹("Mert az Ben Ádám azért jött, hogy megmentse, ami elveszett.) ¹²Mit gondoltok? Ha egy embernek száz juha van, és eltéved közülük egy, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a hegyekben, és nem megy-e el megkeresni az eltévedtet? ¹³Ha azután megtalálja, bizony mondom néktek, jobban örül neki, mint annak a kilencvenkilencnek, amelyik nem tévedt el. ¹⁴Ugyanígy a ti mennyei Ábátok sem akarja, hogy elvesszen egy is e kicsinyek közül."

¹⁵"Ha vétkezik atyádfia, menj el hozzá, intsd meg négyszemközt: ha hallgat rád, megnyerted atyádfiát. ¹⁶Ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egy vagy két embert, hogy két vagy három tanú szava erősítsen meg minden vallomást. ¹⁷Ha nem hallgat rájuk, mondd meg a gyülekezetnek. Ha pedig a gyülekezetre sem hallgat, tekintsd olyannak, mint a Goyt vagy a vámszedőt. ¹⁸Bizony, mondom néktek: amit megköttök a földön, kötve lesz a mennyben is, amit pedig feloldotok a földön, oldva lesz a mennyben is. ¹⁹Bizony, mondom néktek azt is, hogy ha közületek ketten egyetértenek a földön mindabban, amit kérnek, azt mind megadja nekik az én mennyei Ábám. ²⁰Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben: ott vagyok közöttük."

²¹Akkor Kefá odament hozzá, és ezt kérdezte tőle: "Ádonáj, hányszor vétkezhet ellenem az én atyámfia úgy, hogy én megbocsássak neki? Még hétszer is?" ²²Yeshuá így válaszolt: "Nem azt mondom neked, hogy hétszer, hanem még hetvenszer hétszer is. ²³Ezért hasonló a Mennyek Királysága egy királyhoz, aki számadást akart tartani szolgáival. ²⁴Amikor hozzákezdett, vittek eléje egy szolgát, aki tízezer talentummal volt adósa. ²⁵Mivel nem volt miből fizetnie, megparancsolta az úr, hogy adják el őt és feleségét, gyermekeit és mindenét, amije van, és fizessen. ²⁶A szolga erre leborult előtte, és így esedezett: Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek neked. ²⁷Ura pedig megszánta a szolgát, elbocsátotta, és elengedte az adósságát. ²⁸Amikor azonban eltávozott az a szolga, összetalálkozott egyik szolgatársával, aki száz dénárral tartozott neki. Megragadta, fojtogatni kezdte, és ezt mondta neki: Fizesd meg, amivel tartozol! ²⁹Szolgatársa ekkor leborult előtte, és így kérlelte: Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek neked. ³⁰De az nem engedett, hanem elmenve börtönbe vettette őt, amíg meg nem fizeti tartozását. ³¹Amikor szolgatársai látták, hogy mi történt, nagyon felháborodtak. Elmentek, és jelentették uruknak mindazt, ami történt. ³²Akkor magához hívatta őt ura, és így szólt hozzá: Gonosz szolga, elengedtem minden tartozásodat, mivel könyörögtél nekem. ³³Nem kellett volna-e neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, amint én is megkönyörültem rajtad? ³⁴Ekkor haragra lobbant ura, és átadta őt a hóhéroknak, amíg meg nem fizeti neki az egész tartozást. ³⁵Így tesz majd az én mennyei Ábám is veletek, ha szívetekből meg nem bocsátotok, mindenki az ő testvérének."

Szójegyzék: Ábá (אָבָא— 𐤀𐤁𐤀) – Atya/Apa • Ádonáj (אֲדוֹנָי— 𐤀𐤃𐤅𐤍𐤉) – Uram/Mester • Ben Ádám (בֶּן אָדָם— 𐤁𐤍𐤀𐤃𐤌) – Emberfia • Gei-Hinom (גֵּי הִנֹּם— 𐤂𐤉𐤄𐤍𐤌) – Hinnom völgye • Goy (גּוֹי— 𐤂𐤅𐤉) – nem-zsidó nép • Kefá (כֵּיפָא— 𐤊𐤉𐤐𐤀) – szikla (arámi) • Mennyek Királysága (מַלְכוּת הַשָּׁמַיִם— 𐤌𐤋𐤊𐤅𐤕𐤄𐤔𐤌𐤉𐤌) – Mennyek Királysága • Yeshuá (יֵשׁוּעַ— 𐤉𐤔𐤅𐤏) – szabadítás/megváltás

¹Amikor befejezte Yeshuá ezeket a beszédeket, elhagyta Gálilt, és elment Yáhu'Dáhnak a Yárdenen túli vidékére. ²Nagy sokaság követte, és ott meggyógyította őket.

³Ekkor Perushim mentek oda hozzá, hogy kísértsék, és megkérdezték tőle: "Szabad-e az embernek bármilyen okból elbocsátania a feleségét?" ⁴Ő így válaszolt: "Nem olvastátok-e, hogy a Teremtő kezdettől fogva férfivá és nővé teremtette őket?" ⁵Majd így folytatta: "Ezért hagyja el a férfi apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté. ⁶Úgyhogy már nem két test, hanem egy. Amit tehát Elohim egybekötött, ember azt el ne válassza."

⁷Erre azt mondták neki: "Akkor miért rendelte el Mosheh, hogy aki elbocsátja a feleségét, adjon válólevelet neki?" ⁸Yeshuá így válaszolt nekik: "Mosheh szívetek keménysége miatt engedte meg, hogy elbocsássátok feleségeteket, de ez kezdettől fogva nem így volt. ⁹Mondom nektek, hogy aki elbocsátja feleségét – a paráznaság esetét kivéve –, és mást vesz feleségül, az házasságtörő."

¹⁰Erre így szóltak hozzá tanítványai: "Ha ilyen a férfi helyzete az asszonnyal, akkor nem jó megházasodni." ¹¹Ő azonban így válaszolt: "Nem mindenki képes elfogadni ezt a beszédet, csak az, akinek megadatott. ¹²Mert vannak nemzésre alkalmatlanok, akik így születtek, és vannak nemzésre alkalmatlanok, akiket az emberek tettek ilyenekké, és vannak olyanok, akik önmagukat tették nemzésre alkalmatlanná, a Mennyek Királyságáért. Aki el tudja fogadni, fogadja el!"

¹³Akkor kisgyermekeket vittek hozzá, hogy tegye rájuk a kezét, és imádkozzék értük. A tanítványok azonban rájuk szóltak. ¹⁴De Yeshuá ezt mondta: "Engedjétek, és ne akadályozzátok, hogy hozzám jöjjenek a kisgyermekek, mert ilyeneké a Mennyek Királysága." ¹⁵Azután rájuk tette a kezét, és eltávozott onnan.

¹⁶Odament hozzá valaki, és ezt kérdezte: "Mester, mi jót tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?" ¹⁷Ő így válaszolt neki: "Miért kérdezel engem a jóról? Csak egy van, aki jó. Ha pedig be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsolatokat." ¹⁸Az megkérdezte: "Melyeket?" Yeshuá így felelt: "Ezeket: ne gyilkolj, ne paráználkodj, ne lopj, ne tanúskodj hamisan, ¹⁹tiszteld apádat és anyádat, és szeresd felebarátodat, mint magadat!" ²⁰Az ifjú erre ezt mondta: "Ezt mind megtartottam, mi fogyatkozás van még bennem?" ²¹Yeshuá így válaszolt neki: "Ha tökéletes akarsz lenni, menj el, add el vagyonodat, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben; aztán jöjj, és kövess engem." ²²Amikor hallotta az ifjú ezt a beszédet, szomorúan távozott, mert nagy vagyona volt.

²³Yeshuá pedig ezt mondta tanítványainak: "Bizony, mondom néktek, hogy gazdag ember nehezen megy majd be a Mennyek Királyságába. ²⁴Sőt azt is mondom nektek: Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak Elohim országába bejutni." ²⁵Amikor meghallották ezt a tanítványok, nagyon megdöbbentek, és így szóltak: "Akkor ki üdvözülhet?" ²⁶Yeshuá rájuk tekintett és ezt mondta nekik: "Embereknél ez lehetetlen, de Elohimnál minden lehetséges."

²⁷Ekkor megszólalt Kefá, és ezt kérdezte: "Mi elhagytunk mindent, és követtünk téged, mi lesz hát a jutalmunk?" ²⁸Yeshuá erre ezt mondta nekik: "Bizony, mondom néktek, hogy ti, akik követtek engem, a megújult világban, amikor az Ben Ádám beül dicsőségének királyi székébe, ti is tizenkét királyi székbe ültök, és ítéletet tartotok Yiszrá'El tizenkét törzse felett. ²⁹És mindenki, aki elhagyta házát vagy testvéreit, apját vagy anyját, gyermekeit vagy földjeit az én nevemért, a százszorosát kapja, és megörökli az örök életet. ³⁰De sok elsőből lesz utolsó, és sok utolsóból első."

Szójegyzék: Ben Ádám (בֶּן אָדָם— 𐤁𐤍𐤀𐤃𐤌) – Emberfia • Elohim (אֱלֹהִים— 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Hatalmasságok, a Teremtő • Gálil (גָּלִיל— 𐤂𐤋𐤉𐤋) – kerület/vidék • Kefá (כֵּיפָא— 𐤊𐤉𐤐𐤀) – szikla (arámi) • Mennyek Királysága (מַלְכוּת הַשָּׁמַיִם— 𐤌𐤋𐤊𐤅𐤕𐤄𐤔𐤌𐤉𐤌) – Mennyek Királysága • Mosheh (מֹשֶׁה— 𐤌𐤔𐤄) – Mózes/kihúzott • Perushim (פְּרוּשִׁים— 𐤐𐤓𐤅𐤔𐤉𐤌) – elkülönülők • Yáhu'Dáh (יְהוּדָה— 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤄) – dicsőítés • Yárden (יַרְדֵּן— 𐤉𐤓𐤃𐤍) – leszálló/alászálló folyó • Yeshuá (יֵשׁוּעַ— 𐤉𐤔𐤅𐤏) – szabadítás/megváltás • Yiszrá'El (יִשְׂרָאֵל— 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – aki El-lel küzd

¹"Hasonló a Mennyek Királysága a gazdához, aki korán reggel kiment, hogy munkásokat fogadjon a szőlőjébe. ²Miután megegyezett a munkásokkal napi egy dénárban, elküldte őket a szőlőjébe. ³Amikor kiment kilenc óra tájban, látta, hogy mások is állnak a piacon tétlenül, ⁴és ezt mondta nekik: Menjetek ti is a szőlőbe, és ami jogos, megadom nektek. ⁵Azok pedig elmentek. Ismét kiment tizenkét óra körül és délután három óra tájban, és ugyanígy tett. ⁶Amikor pedig késő délután öt óra tájban is kiment, még mindig talált ott álldogálókat, és megkérdezte tőlük: Miért álltok itt egész nap tétlenül? ⁷Azok pedig így válaszoltak: Mert senki sem fogadott meg bennünket. Erre ezt mondta nekik: Menjetek ti is a szőlőbe! ⁸Miután pedig beesteledett, ezt mondta a szőlő gazdája a vincellérjének: Hívd elő a munkásokat, és fizesd ki a bért, az utolsókon kezdve az elsőkig. ⁹Ekkor jöttek azok, akik öt óra tájban álltak munkába, és kaptak egy-egy dénárt. ¹⁰Amikor azután az elsők jöttek, azt gondolták, hogy többet kapnak, de ők is csak egy-egy dénárt kaptak. ¹¹Amikor átvették, zúgolódni kezdtek a gazda ellen, ¹²és ezt mondták: Ezek az utolsók egy órát dolgoztak, és egyenlővé tetted őket velünk, akik az egész nap terhét hordoztuk, és szenvedtünk a hőségtől. ¹³Ő pedig így felelt egyiküknek: Barátom, nem bánok veled igazságtalanul: Nem egy dénárban egyeztél-e meg velem? ¹⁴Vedd, ami a tied, és menj el. Én pedig az utolsónak is annyit akarok adni, mint neked. ¹⁵Hát nem szabad-e nekem azt tennem a javaimmal, amit akarok? Vagy a te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok? ¹⁶Így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók."

¹⁷Amikor Yeshuá Yerusháláyimba készült felmenni, maga mellé vette külön a tizenkét tanítványt, és útközben ezt mondta nekik: ¹⁸"Íme, felmegyünk Yerusháláyimba, és az Ben Ádám átadatik a Kohen Gádoloknak és az Szofrimnak. Halálra ítélik, ¹⁹és átadják a Goyimnak, hogy kigúnyolják, megkorbácsolják és keresztre feszítsék, de harmadnapon feltámad."

²⁰Akkor odament hozzá a Závdáy fiainak anyja fiaival együtt, leborult előtte, és kérni akart tőle valamit. Yeshuá megkérdezte tőle: "Mit akarsz?" ²¹Ő így felelt: "Mondd, hogy az én két fiam közül az egyik jobb kezed, a másik bal kezed felől üljön a te országodban." Yeshuá így válaszolt: "Nem tudjátok, mit kértek. Ki tudjátok-e inni azt a poharat, amelyet én fogok kiinni?" Ők így feleltek: "Ki tudjuk." Erre ő ezt mondta nekik: "Az én poharamat kiisszátok ugyan, de hogy ki üljön jobb és bal kezem felől, azt nem az én dolgom megadni. Azok fogják megkapni, akiknek az én Ábám elkészítette." ²⁴Amikor ezt meghallotta a többi tíz, megharagudott a két testvérre. ²⁵De Yeshuá magához hívta őket, és ezt mondta: "Tudjátok, hogy a népek fejedelmei uralkodnak rajtuk, és a nagyok hatalmaskodnak rajtuk. ²⁶De közöttetek ne így legyen: hanem aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok, ²⁷és aki közöttetek első akar lenni, az legyen a rabszolgátok. ²⁸Mint ahogy az Ben Ádám sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért."

²⁹Amikor elindultak Yerikoból, nagy sokaság követte őt. ³⁰És íme, két vak ült az út mellett, és amikor hallották, hogy Yeshuá arra megy, felkiáltottak: "Ádonáj, Dávid Fia, könyörülj rajtunk!" ³¹A sokaság azonban rájuk szólt, hogy hallgassanak el, de ők még hangosabban kiáltották: "Ádonáj, Dávid Fia, könyörülj rajtunk!" ³²Yeshuá megállt, megszólította őket, és ezt kérdezte: "Mit akartok, mit tegyek veletek?" ³³Ők így feleltek: "Azt, Ádonáj, hogy megnyíljék a szemünk." ³⁴Yeshuá megszánta őket, megérintette szemüket, és azonnal visszanyerték látásukat, és követték őt.

Szójegyzék: Ábá (אָבָא— 𐤀𐤁𐤀) – Atya/Apa • Ádonáj (אֲדוֹנָי— 𐤀𐤃𐤅𐤍𐤉) – Uram/Mester • Ben Ádám (בֶּן אָדָם— 𐤁𐤍𐤀𐤃𐤌) – Emberfia • Dávid (דָּוִד— 𐤃𐤅𐤃) – szeretett • Goyim (גּוֹיִם— 𐤂𐤅𐤉𐤌) – nem-zsidó népek • Kohen Gádol (כֹּהֵן גָּדוֹל— 𐤊𐤄𐤍𐤂𐤃𐤅𐤋) – főpap • Mennyek Királysága (מַלְכוּת הַשָּׁמַיִם— 𐤌𐤋𐤊𐤅𐤕𐤄𐤔𐤌𐤉𐤌) – Mennyek Királysága • Szofrim (סוֹפְרִים— 𐤎𐤅𐤐𐤓𐤉𐤌) – írástudók • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם— 𐤉𐤓𐤅𐤔𐤋𐤉𐤌) – a béke alapja • Yeshuá (יֵשׁוּעַ— 𐤉𐤔𐤅𐤏) – szabadítás/megváltás • Závdáy (זַבְדַּי— 𐤆𐤁𐤃𐤉) – ajándékom

¹Amikor közeledtek Yerusháláyimhoz, és Betfagéba, az Olajfák hegyéhez értek, Yeshuá elküldött két tanítványt, ²és ezt mondta nekik: "Menjetek az előttetek fekvő faluba, és ott mindjárt találtok egy megkötött szamarat a csikójával együtt: oldjátok el, és vezessétek hozzám. ³Ha valaki szól nektek valamit, mondjátok meg, hogy az Urnak van szüksége rájuk, és azonnal elengedi azokat." ⁴Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék a próféta mondása: ⁵"Mondjátok meg Tzion leányának: Íme, királyod jön hozzád, szelíden és szamáron ülve, igavonó állat csikóján." ⁶A tanítványok elmentek, és úgy cselekedtek, ahogy Yeshuá parancsolta nekik: ⁷odavezették a szamarat a csikójával együtt, ráterítették felsőruhájukat, Yeshuá pedig ráült. ⁸A sokaság legnagyobb része az útra terítette felsőruháját, mások ágakat vagdaltak a fákról, és az útra szórták. ⁹Az előtte és utána menő sokaság pedig ezt kiáltotta: "Hozsánna a Dávid Fiának! Áldott, aki jön Yahuwah nevében! Hozsánna a magasságban." ¹⁰Amint beért Yerusháláyimba, felbolydult az egész város, és ezt kérdezgették: "Ki ez?" ¹¹A sokaság ezt mondta: "Ez Yeshuá, a gálili Nátzeretből való próféta."

¹²Azután bement Yeshuá a templomba, és kiűzte mindazokat, akik a templomban árusítottak és vásároltak, a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit pedig felborította, ¹³és ezt mondta nekik: "Meg van írva: Az én házamat imádság házának nevezik: ti pedig rablók barlangjává teszitek." ¹⁴Azután vakok és bénák mentek hozzá a templomba, és meggyógyította őket. ¹⁵Amikor pedig a Kohen Gádolok és az Szofrim látták azokat a csodákat, amelyeket tett, és a gyermekeket, akik a templomban ezt kiáltották: "Hozsánna a Dávid Fiának!" - haragra lobbantak, ¹⁶és így szóltak hozzá: "Hallod, mit mondanak ezek?" Yeshuá pedig így válaszolt nekik: "Hallom. Sohasem olvastátok: Gyermekek és csecsemők szája által szereztél dicséretet?" ¹⁷Erre otthagyva őket kiment a városból Betániába, és ott töltötte az éjszakát.

¹⁸Amikor korán reggel a város felé ment, megéhezett. ¹⁹Meglátott egy fügefát az út mellett, odament, de semmit sem talált rajta, csak levelet. Ekkor így szólt hozzá: "Ne teremjen rajtad gyümölcs soha többé!" És hirtelen elszáradt a fügefa. ²⁰Amikor látták ezt a tanítványok, elcsodálkoztak, és azt kérdezték: "Hogyan száradt el ez a fügefa ilyen hirtelen?" ²¹Yeshuá így válaszolt nekik: "Bizony, mondom néktek, ha van hitetek, és nem kételkedtek, nem csak a fügefával tehetitek meg ezt, hanem ha ennek a hegynek azt mondjátok: Emelkedj fel, és vesd magad a tengerbe! - az is meglesz. ²²És mindazt, amit imádságban hittel kértek, megkapjátok."

²³Azután bement a templomba, és miközben tanított, a Kohen Gádolok a nép véneivel együtt odamentek hozzá, és azt kérdezték tőle: "Milyen hatalommal teszed ezeket, és ki adta neked ezt a hatalmat?" ²⁴Yeshuá így válaszolt nekik: "Én is kérdezek tőletek valamit, és ha megfeleltek rá, én is megmondom nektek, milyen hatalommal teszem ezeket. ²⁵Honnan való volt a Yochánán bemerítése: mennyből vagy emberektől?" Ők pedig így tanakodtak egymás között: "Ha azt mondjuk: mennyből, azt fogja mondani nekünk: Akkor miért nem hittetek neki? ²⁶Ha pedig azt mondjuk: emberektől, akkor félnünk kell a sokaságtól, mert Yochánánt mindenki prófétának tartja." ²⁷Ezért ezt felelték Yeshuának: "Nem tudjuk." Ő pedig így válaszolt nekik: "Én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal teszem ezeket."

²⁸"De mi a véleményetek erről? Egy embernek két fia volt, és az elsőhöz fordulva ezt mondta: Fiam, menj, dolgozz ma a szőlőben. ²⁹Ő így felelt: Nem akarok; később azonban meggondolta magát, és elment. ³⁰Azután a másikhoz fordulva annak is ugyanezt mondta. Ő azonban így felelt: Megyek, Ádonáj - de nem ment el. ³¹Ki teljesítette a kettő közül az apja akaratát?" "Az első" - felelték. Yeshuá erre ezt mondta nekik: "Bizony, mondom néktek: a vámszedők és a parázna nők megelőznek titeket Elohim országában. ³²Mert eljött hozzátok Yochánán az igazság útján, de nem hittetek neki, a vámszedők és a parázna nők pedig hittek neki. Ti azonban ezt látva még később sem gondoltátok meg magatokat, hogy higgyetek neki."

³³"Hallgassatok meg egy másik példázatot. Volt egy gazda, aki szőlőt ültetett, kerítéssel vette körül, borsajtót készített, és őrtornyot épített benne, azután bérbe adta munkásoknak, és idegenbe távozott. ³⁴Amikor elérkezett a szüret ideje, elküldte szolgáit a munkásokhoz, hogy vegyék át a neki járó termést. ³⁵A munkások megfogták szolgáit, és kit megvertek, kit megöltek, kit pedig megköveztek közülük. ³⁶Aztán ismét küldött szolgákat, többet, mint először, de ugyanígy bántak azokkal is. ³⁷Utoljára pedig fiát küldte el hozzájuk, mert úgy gondolta: A fiamat meg fogják becsülni. ³⁸De amikor a munkások meglátták a fiát, így szóltak maguk között: Ez az örökös: gyertek, öljük meg, és azután mienk lesz az öröksége. ³⁹Majd megfogták, kidobták a szőlőn kívülre, és megölték. ⁴⁰Vajon majd ha megjön a szőlő ura, mit tesz ezekkel a munkásokkal?" ⁴¹Ezt felelték neki: "Mivel gonoszak, ő is gonoszul veszti el őket, a szőlőt pedig más munkásoknak adja ki, akik megadják a termést a maga idejében." ⁴²Erre megkérdezte tőlük Yeshuá: "Sohasem olvastátok az Írásokban: Az a kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a sarokkő, Yahuwahtól lett ez, és csodálatos a mi szemünkben. ⁴³Ezért mondom nektek, hogy elvétetik tőletek Elohim országa, és olyan népnek adatik, amely megtermi annak gyümölcsét. ⁴⁴És aki erre a kőre esik, összezúzza magát, akire pedig ez a kő ráesik, azt szétmorzsolja." ⁴⁵Amikor a Kohen Gádolok hallották példázatait, megértették, hogy róluk beszél. ⁴⁶Szerették volna elfogni, de féltek a sokaságtól, mert az prófétának tartotta.

Szójegyzék: Ádonáj (אֲדוֹנָי— 𐤀𐤃𐤅𐤍𐤉) – Uram/Mester • Dávid (דָּוִד— 𐤃𐤅𐤃) – szeretett • Elohim (אֱלֹהִים— 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Hatalmasságok, a Teremtő • Kohen Gádol (כֹּהֵן גָּדוֹל— 𐤊𐤄𐤍𐤂𐤃𐤅𐤋) – főpap • Nátzeret (נָצְרַת— 𐤍𐤑𐤓𐤕) – Názáret/őrszem • Szofrim (סוֹפְרִים— 𐤎𐤅𐤐𐤓𐤉𐤌) – írástudók • Yahuwah (יַהוּהָ— 𐤉𐤄𐤅𐤄) – az Örökkévaló (YHWH) • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם— 𐤉𐤓𐤅𐤔𐤋𐤉𐤌) – a béke alapja • Yeshuá (יֵשׁוּעַ— 𐤉𐤔𐤅𐤏) – szabadítás/megváltás • Yochánán (יוֹחָנָן— 𐤉𐤅𐤇𐤍𐤍) – Yahuwah kegyelmes

¹Megszólalt erre Yeshuá, és ismét példázatokban beszélt hozzájuk: "Hasonló a Mennyek Királysága egy királyhoz, aki menyegzőt készített a fiának. ²Elküldte szolgáit, hogy hívják össze a meghívottakat a menyegzőre, de azok nem akartak elmenni. ³Ekkor más szolgákat küldött, akikhez így szólt: Mondjátok meg a meghívottaknak: Íme, elkészítettem az ebédet, ökreim és hízott állataim levágva, és minden készen van: Jöjjetek a menyegzőre! ⁴De azok, mit sem törődve ezzel, elmentek: az egyik a földjére, a másik a kereskedésébe. ⁵A többiek pedig megragadták szolgáit, bántalmazták és megölték őket. ⁶Ekkor a király haragra gerjedt, elküldte seregeit, és elpusztította ezeket a gyilkosokat, városukat pedig felégette. ⁷Akkor ezt mondta szolgáinak: A menyegző ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók. ⁸Menjetek tehát a keresztutakra, és akit csak találtok, hívjátok el a menyegzőre. ⁹Kimentek a szolgák az utakra, összeszedtek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt, és megtelt a lakodalmas ház vendégekkel. ¹⁰Amikor a király bement, hogy megtekintse a vendégeket, meglátott ott egy embert, aki nem volt menyegzői ruhába öltözve; ¹¹így szólt hozzá: Barátom, hogyan jöhettél be ide, hiszen nincs menyegzői ruhád? Az pedig hallgatott. ¹²Akkor a király ezt mondta szolgáinak: kötözzétek meg kezét-lábát, és vessétek ki a külső sötétségre; ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás. ¹³Mert sokan vannak az elhívottak, de kevesen a választottak."

¹⁴Akkor a Perushim elmentek, és elhatározták, hogy szóval csalják tőrbe. ¹⁵Elküldték tehát hozzá tanítványaikat, a Yerodpártiakkal együtt, akik ezt mondták: "Mester, tudjuk, hogy igaz vagy, és Elohim útját az igazsághoz ragaszkodva tanítod, és hogy nem tartasz senkitől, mert nem veszed figyelembe az emberek tekintélyét. ¹⁶Mondd meg tehát nekünk, mi a véleményed: szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem?" ¹⁷Yeshuá felismerve gonoszságukat, így szólt: "Mit kísértetek engem, képmutatók? ¹⁸Mutassatok nekem egy adópénzt!" Azok odavittek neki egy dénárt. ¹⁹Yeshuá megkérdezte tőlük: "Kié ez a kép és ez a felirat?" ²⁰"A császáré" - felelték. ²¹Yeshuá erre kijelentette: "Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és Elohimnak, ami Elohimé." ²²Amikor ezt meghallották, elcsodálkoztak, otthagyták őt, és eltávoztak.

²³Azon a napon Tzádukim is mentek hozzá, akik azt állítják, hogy nincs feltámadás, és megkérdezték őt: "Rabbi (mester)! ²⁴Ezt mondta Mosheh: ha valaki meghal, és nem marad fiúgyermeke, akkor testvére vegye feleségül az asszonyt, és támasszon utódot testvérének. ²⁵Volt nálunk hét testvér: az első, miután megnősült, meghalt, és mivel nem volt utóda, feleségét testvérére hagyta. ²⁶Hasonlóan a második is, a harmadik is, és így egymásután mind a hét. ²⁷Végül aztán meghalt az asszony is. ²⁸A feltámadáskor tehát kinek a felesége lesz az asszony a hét közül, hiszen mindegyiknek a felesége volt?" ²⁹Yeshuá így válaszolt nekik: "Tévelyegtek, mivel nem ismeritek sem az Írásokat, sem Elohim hatalmát. ³⁰Mert a feltámadáskor nem nősülnek, férjhez sem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyben. ³¹A halottak feltámadásáról pedig nem olvastátok-e, amit Elohim mondott nektek: ³²Én vagyok Ávráhám Elohimja, Yitzchák Elohimja és Yá'ákov Elohimja? Elohim nem a holtak Elohimja, hanem az élőké." ³³Amikor a sokaság ezt hallotta, álmélkodott tanításán.

³⁴Amikor a Perushim meghallották, hogy a Tzádukimat elnémította, köréje gyűltek. ³⁵Egyikük pedig, egy Toráhtudó, kísérteni akarta őt, és megkérdezte tőle: "Mester, melyik a nagy parancsolat a Toráhban?" ³⁶Yeshuá így válaszolt: "Szeresd Yahuwahát, a te Elohimodat teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. ³⁷Ez az első és a nagy parancsolat. ³⁸A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. ³⁹E két parancsolattól függ az egész Toráh és a próféták."

⁴⁰Amíg a Perushim együtt voltak, megkérdezte tőlük Yeshuá: "Mi a véleményetek a Máshiách-ról? Kinek a fia?" ⁴¹Ezt felelték: "Dávidé." ⁴²Majd újabb kérdést tett fel nekik: "Hogyan nevezheti akkor Dávid a szellem által Urának, amikor ezt mondja: ⁴³Így szól Yahuwah az én URamhoz: Ülj az én jobbomra, amíg lábad alá nem vetem ellenségeidet. ⁴⁴Ha tehát Dávid Urának szólítja őt, miképpen lehet a Fia?" ⁴⁵De senki sem tudott neki felelni egyetlen szót sem, és megkérdezni sem merte őt többé senki attól a naptól fogva.

Szójegyzék: Ávráhám (אַבְרָהָם— 𐤀𐤁𐤓𐤄𐤌) – a sokaság atyja • Dávid (דָּוִד— 𐤃𐤅𐤃) – szeretett • Elohim (אֱלֹהִים— 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Hatalmasságok, a Teremtő • Mennyek Királysága (מַלְכוּת הַשָּׁמַיִם— 𐤌𐤋𐤊𐤅𐤕𐤄𐤔𐤌𐤉𐤌) – Mennyek Királysága • Mosheh (מֹשֶׁה— 𐤌𐤔𐤄) – Mózes/kihúzott • Perushim (פְּרוּשִׁים— 𐤐𐤓𐤅𐤔𐤉𐤌) – elkülönülők • Toráh (תּוֹרָה— 𐤕𐤅𐤓𐤄) – tanítás/útmutatás • Tzádukim (צַדּוּקִים— 𐤑𐤃𐤅𐤒𐤉𐤌) – szadduceusok • Yá'ákov (יַעֲקֹב— 𐤉𐤏𐤒𐤁) – sarokba fogó/követő • Yahuwah (יַהוּהָ— 𐤉𐤄𐤅𐤄) – az Örökkévaló (YHWH) • Yeshuá (יֵשׁוּעַ— 𐤉𐤔𐤅𐤏) – szabadítás/megváltás • Yitzchák (יִצְחָק— 𐤉𐤑𐤇𐤒) – nevetni fog

¹Akkor Yeshuá így szólt a sokasághoz és tanítványaihoz: "Az Szofrim és Perushim a Mosheh székébe ültek. ²Tehát mindazt, amit mondanak, tegyétek meg és tartsátok meg, de cselekedeteiket ne kövessétek, mert beszélnek ugyan róla, de nem teszik. ³Súlyos és elhordozhatatlan terheket kötnek össze, és az emberek vállára rakják, de maguk az ujjukkal sem akarják azokat megmozdítani. ⁴Mindent csak azért tesznek, hogy feltűnjenek az embereknek: megszélesítik imaszíjaikat, és megnagyobbítják ruhájuk bojtjait; ⁵a lakomákon az asztalfőn és a Beit Kneszetekben a főhelyeken szeretnek ülni; ⁶szeretik, ha köszöntik őket a tereken, és ha mesternek szólítják őket."

⁷"De ti ne hívassátok magatokat mesternek, mert egy a ti mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. ⁸Ábátoknak se szólítsatok senkit a földön, mert egy a ti Ábátok, aki a mennyben van. ⁹Ne hívassátok magatokat tanítóknak se, mert egy a ti tanítótok: a Máshiách. ¹⁰Aki pedig a legnagyobb közöttetek, az legyen szolgátok! ¹¹Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, és aki megalázza magát, felmagasztaltatik."

¹²"Jaj nektek, képmutató Szofrim és Perushim, mert bezárjátok a Mennyek Királyságát az emberek előtt: ti magatok nem mentek be, és azokat sem engeditek be, akik be akarnak menni." ¹³"Jaj nektek, képmutató Szofrim és Perushim, mert felemésztitek az özvegyek házát, és színlelésből mégis hosszasan imádkoztok: ezzel súlyosabb ítéletet vontok magatokra." ¹⁴"Jaj nektek, képmutató Szofrim és Perushim, mert bejárjátok a tengert és a szárazföldet, hogy egyetlen Goyt Yáhudi hitre térítsetek, és ha ez megtörtént, a Gei-Hinom fiává teszitek, kétszerte inkább magatoknál."

¹⁵"Jaj nektek, vak vezetők, akik ezt mondjátok: ha valaki a templomra esküszik, az semmi, de ha valaki a templom aranyára esküszik, azt köti az eskü. ¹⁶Bolondok és vakok, mi a nagyobb: az arany vagy a templom, amely megszenteli az aranyat? ¹⁷Ezt is mondjátok: ha valaki az oltárra esküszik, az semmi, de ha valaki a rajta levő ajándékra esküszik, azt köti az eskü. ¹⁸Bolondok és vakok, mi a nagyobb: az ajándék vagy az oltár, amely megszenteli az ajándékot? ¹⁹Aki tehát az oltárra esküszik, az arra is esküszik, ami rajta van. ²⁰Aki pedig a templomra esküszik, az arra is esküszik, aki benne lakik. ²¹Aki pedig az égre esküszik, az Elohim királyi székére esküszik, és arra is, aki azon ül."

²²"Jaj nektek, képmutató Szofrim és Perushim, mert tizedet adtok a mentából, a kaporból és a köményből, de elhagytátok mindazt, ami a Toráhban ezeknél fontosabb: az igazságos ítéletet, az irgalmasságot és a hűséget; pedig ezeket kellene cselekedni, és azokat sem elhagyni. ²³Vak vezetők: kiszűritek a szúnyogot, a tevét pedig lenyelitek."

²⁴"Jaj nektek, képmutató Szofrim és Perushim, mert megtisztítjátok a pohár és a tál külsejét, belül pedig tele van rablásvággyal és féktelenséggel. ²⁵Vak Párush, tisztítsd meg először a pohár és a tál belsejét, hogy azután a külseje is tiszta legyen!"

²⁶"Jaj nektek, képmutató Szofrim és Perushim, mert hasonlók vagytok a meszelt sírokhoz, amelyek kívülről szépnek látszanak, de belül tele vannak halottak csontjaival és mindenféle tisztátalansággal. ²⁷Így kívülről ti is igaznak látszotok az emberek szemében, de belül tele vagytok képmutatással és Toráhszegéssel."

²⁸"Jaj nektek, képmutató Szofrim és Perushim, mert síremlékeket emeltek a prófétáknak, és felékesítitek az igazak sírköveit, ²⁹és ezt mondjátok: Ha Ábáink idejében éltünk volna, nem vettünk volna részt velük a próféták vérének kiontásában. ³⁰Így magatok ellen tanúskodtok azzal, hogy fiai vagytok a próféták gyilkosainak. ³¹Éljetek csak ti is Ábáitok mértéke szerint! ³²Kígyók, viperák fajzata! Hogyan menekülhetnétek meg a Gei-Hinomal sújtó ítélettől? ³³Ezért íme, küldök hozzátok prófétákat, bölcseket és Szofrimat: egyeseket közülük megöltök és keresztre feszítetek majd, másokat megkorbácsoltok Beit Kneszetjeitekben, és városról városra üldöztök, ³⁴hogy rátok szálljon minden igaz vér, amelyet kiontottak a földön, az igaz Hevel vérétől Zecháryáhnak, a Barakiás fiának véréig, akit a templom és az áldozati oltár között gyilkoltatok meg. ³⁵Bizony, mondom néktek: mindez megtörténik ezzel a nemzedékkel."

³⁶"Yerusháláyim, Yerusháláyim, aki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akik hozzád küldettek, hányszor akartam összegyűjteni gyermekeidet, ahogyan a tyúk szárnya alá gyűjti a csibéit, de ti nem akartátok! ³⁷Íme, elhagyottá lesz a ti házatok. ³⁸Mert mondom nektek: nem láttok engem mostantól fogva mindaddig, amíg azt nem mondjátok: Áldott, aki Yahuwah nevében jön!"

Szójegyzék: Ábá (אָבָא— 𐤀𐤁𐤀) – Atya/Apa • Beit Kneszet (בֵּית כְּנֶסֶת— 𐤁𐤉𐤕𐤊𐤍𐤎𐤕) – gyülekezet háza • Elohim (אֱלֹהִים— 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Hatalmasságok, a Teremtő • Gei-Hinom (גֵּי הִנֹּם— 𐤂𐤉𐤄𐤍𐤌) – Hinnom völgye • Goy (גּוֹי— 𐤂𐤅𐤉) – nem-zsidó nép • Hevel (הֶבֶל— 𐤄𐤁𐤋) – Ábel/lehelet • Mosheh (מֹשֶׁה— 𐤌𐤔𐤄) – Mózes/kihúzott • Perushim (פְּרוּשִׁים— 𐤐𐤓𐤅𐤔𐤉𐤌) – elkülönülők • Szofrim (סוֹפְרִים— 𐤎𐤅𐤐𐤓𐤉𐤌) – írástudók • Toráh (תּוֹרָה— 𐤕𐤅𐤓𐤄) – tanítás/útmutatás • Yahuwah (יַהוּהָ— 𐤉𐤄𐤅𐤄) – az Örökkévaló (YHWH) • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם— 𐤉𐤓𐤅𐤔𐤋𐤉𐤌) – a béke alapja • Yeshuá (יֵשׁוּעַ— 𐤉𐤔𐤅𐤏) – szabadítás/megváltás • Zecháryáh (זְכַרְיָה— 𐤆𐤊𐤓𐤉𐤄) – Yahuwah emlékezik

¹Amikor Yeshuá kijött a templomból, és tovább akart menni, odaléptek hozzá tanítványai, hogy megmutassák neki a templom épületeit. ²Ő azonban így szólt hozzájuk: "Hát nem látjátok mindezt? Bizony, mondom néktek: nem marad itt kő kövön, amit le ne rombolnának."

³Amikor Yeshuá az Olajfák hegyén ült, odamentek hozzá tanítványai külön, és ezt kérdezték: "Mondd meg nekünk: mikor lesz ez, és mi lesz a jele a te eljövetelednek és a világ végének?" ⁴Yeshuá így válaszolt nekik: "Vigyázzatok, hogy meg ne tévesszen valaki titeket! ⁵Mert sokan jönnek majd az én nevemben, és ezt mondják: Én vagyok a Máshiách! - és sokakat megtévesztenek. ⁶Fogtok hallani háborúkról, és hallotok háborús híreket. Vigyázzatok, meg ne rémüljetek, mert ennek meg kell lennie, de ez még nem a vég. ⁷Mert nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad, éhínségek és földrengések lesznek mindenfelé. ⁸De mindez a vajúdás kínjainak kezdete! ⁹Akkor átadnak titeket kínvallatásra, megölnek benneteket, és gyűlöl titeket minden nép az én nevemért. ¹⁰Akkor sokan eltántorodnak, elárulják és meggyűlölik egymást. ¹¹Sok hamis próféta támad, és sokakat megtévesztenek. ¹²Mivel pedig megsokasodik a gonoszság, a szeretet sokakban meghidegül. ¹³De aki mindvégig kitart, az üdvözül. ¹⁴Elohim országának ezt az Beszoráhját pedig hirdetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jön el a vég."

¹⁵"Amikor pedig meglátjátok a pusztító utálatosságot, ahogy Dáni'El próféta megmondta, ott állni a szent helyen - aki olvassa, értse meg! -, ¹⁶akkor azok, akik Yáhu'Dáhban vannak, meneküljenek a hegyekbe, ¹⁷aki a ház tetején van, ne szálljon le, hogy kihozzon valamit, ¹⁸és aki a mezőn van, ne térjen vissza, hogy elhozza felsőruháját. ¹⁹Jaj a terhes és a szoptató anyáknak azokban a napokban! ²⁰Imádkozzatok, hogy ne kelljen télen, sem Shábáton menekülnötök. ²¹Mert olyan nagy nyomorúság lesz akkor, amilyen nem volt a világ kezdete óta mostanáig, és nem is lesz soha. ²²Ha nem rövidülnének meg azok a napok, nem menekülne meg egyetlen halandó sem, de a választottakért megrövidülnek azok a napok."

²³"Akkor, ha valaki ezt mondja nektek: Íme, itt a Máshiách, vagy amott: ne higgyétek! ²⁴Mert hamis messiások és hamis próféták állnak majd elő, jeleket és csodákat tesznek, hogy megtévesszék - ha lehet - a választottakat is. ²⁵Íme, előre megmondtam nektek! ²⁶Ha tehát azt mondják nektek: Íme, a pusztában van, ne menjetek ki! Íme, a belső szobákban, ne higgyétek! ²⁷Mert ahogyan a villámlás keletről támad, és ellátszik nyugatig, úgy lesz az Emberfiának az eljövetele is. ²⁸Ahol a tetem, oda gyűlnek a saskeselyűk."

²⁹"Közvetlenül ama napok nyomorúsága után pedig a nap elsötétedik, a hold nem fénylik, a csillagok lehullanak az égről, és az egek tartóerői megrendülnek. ³⁰És akkor feltűnik az Emberfiának jele az égen, akkor jajgat a föld minden népe, és meglátják az Emberfiát eljönni az ég felhőin nagy hatalommal és dicsőséggel. ³¹És elküldi angyalait nagy harsonaszóval, és összegyűjtik az ő választottait a négy égtáj felől, az ég egyik sarkától a másik sarkáig."

³²"Okuljatok a fügefa példáján: amikor már zsendül az ága, és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár. ³³Így ti is, amikor mindezt látjátok, vegyétek észre, hogy közel van ő, az ajtó előtt. ³⁴Bizony, mondom néktek, hogy nem múlik el ez a nemzedék addig, amíg mindez meg nem történik. ³⁵Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el."

³⁶"Azt a napot viszont, vagy azt az órát senki nem tudja: sem az ég angyalai, sem a Fiú, hanem csak az Ábá egyedül. ³⁷Ahogyan Noách napjaiban történt, úgy lesz az Ben Ádám eljövetele is. ³⁸Mert amiképpen azokban a napokban, az özönvíz előtt, ettek, ittak, házasodtak és férjhez mentek egészen addig a napig, amelyen Noách bement a bárkába, ³⁹és semmit sem sejtettek, míg el nem jött az özönvíz, és mindnyájukat el nem sodorta, úgy lesz az Emberfiának eljövetele is. ⁴⁰Akkor ketten lesznek a mezőn: az egyik felvétetik, a másik otthagyatik, ⁴¹két asszony őröl a kézimalommal: az egyik felvétetik, a másik otthagyatik. ⁴²Vigyázzatok tehát, mert nem tudjátok, hogy melyik órában jön el a ti Uratok!"

⁴³"Azt pedig jegyezzétek meg: ha tudná a ház ura, hogy melyik őrváltáskor jön a tolvaj, virrasztana, és nem hagyná betörni a házába. ⁴⁴Ezért legyetek ti is készen, mert abban az órában jön el az Ben Ádám, amelyikben nem is gondoljátok!"

⁴⁵"Ki tehát a hű és okos szolga, akit azért rendelt szolgái fölé az úr, hogy kiadja nekik az eledelt idejében? ⁴⁶Boldog az a szolga, akit ilyen munkában talál ura, amikor megjön! ⁴⁷Bizony, mondom néktek, hogy egész vagyona fölé rendeli őt. ⁴⁸Ha pedig a gonosz szolga így szólna szívében: Késik az én URam, ⁴⁹és szolgatársait verni kezdené, és együtt enne és inna a részegekkel: ⁵⁰megjön annak a szolgának ura azon a napon, amelyen nem várja, és abban az órában, amelyben nem is gondolja; ⁵¹akkor ketTeváhgatja, és a képmutatók sorsára juttatja: ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás."

Szójegyzék: Ábá (אָבָא— 𐤀𐤁𐤀) – Atya/Apa • Ben Ádám (בֶּן אָדָם— 𐤁𐤍𐤀𐤃𐤌) – Emberfia • Beszoráh (בְּשׂוֹרָה— 𐤁𐤔𐤅𐤓𐤄) – örömhír • Dáni'El (דָּנִיֵּאל— 𐤃𐤍𐤉𐤀𐤋) – Elohim a bírám • Elohim (אֱלֹהִים— 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Hatalmasságok, a Teremtő • Shábát (שַׁבָּת— 𐤔𐤁𐤕) – nyugalom napja • Yáhu'Dáh (יְהוּדָה— 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤄) – dicsőítés • Yeshuá (יֵשׁוּעַ— 𐤉𐤔𐤅𐤏) – szabadítás/megváltás

¹"Akkor hasonló lesz a Mennyek Királysága a tíz szűzhöz, akik fogták lámpásukat, és kimentek a vőlegény fogadására. ²Öt közülük balga volt, öt pedig okos. ³A balgák ugyanis amikor magukhoz vették lámpásukat, nem vittek magukkal olajat, ⁴az okosak viszont lámpásukkal együtt olajat is vittek korsóikban. ⁵Mivel pedig a vőlegény késett, mindnyájan elálmosodtak, és elaludtak. ⁶Éjfélkor aztán kiáltás hangzott: Íme, a vőlegény! Jöjjetek a fogadására! ⁷Ekkor felébredtek a szüzek mind, és rendbe hozták lámpásukat. ⁸A balgák így szóltak az okosakhoz: Adjatok nekünk az olajotokból, mert lámpásunk kialszik. ⁹Az okosak így válaszoltak: Hátha nem lesz elég nekünk is meg nektek is: menjetek inkább a kereskedőkhöz, és vegyetek magatoknak. ¹⁰Amíg azok távol voltak vásárolni, megjött a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre. Azután bezárták az ajtót. ¹¹Később megérkezett a többi szűz is, és így szóltak: URam, URam, nyiss ajtót nekünk! ¹²Ő azonban így válaszolt: Bizony, mondom nektek, nem ismerlek titeket." ¹³"Vigyázzatok tehát, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok!"

¹⁴"Mert úgy van ez, mint amikor egy idegenbe készülő ember hívatta szolgáit, és átadta nekik vagyonát. ¹⁵Az egyiknek adott öt talentumot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek képessége szerint, és elment idegenbe. ¹⁶Az, aki az öt talentumot kapta, azonnal elindult, vállalkozásba fogott velük, és nyert másik ötöt. ¹⁷Ugyanígy az is, aki a kettőt kapta, nyert másik kettőt. ¹⁸Aki pedig az egyet kapta, elment, gödröt ásott a földbe, és elrejtette ura pénzét. ¹⁹Hosszú idő múlva aztán megjött ezeknek a szolgáknak az ura, és számadást tartott velük. ²⁰Eljött az, aki az öt talentumot kapta, odavitte a másik öt talentumot, és így szólt: URam, öt talentumot adtál át nekem: nézd, másik öt talentumot nyertem. ²¹Ura így szólt hozzá: Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára! ²²Odament az is, aki a két talentumot kapta, és ezt mondta: URam, két talentumot adtál át nekem: nézd, másik két talentumot nyertem. ²³Ura így szólt hozzá: Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára! ²⁴Odament hozzá az is, aki az egy talentumot kapta, és ezt mondta: URam, tudtam, hogy kérlelhetetlen ember vagy, aki ott is aratsz, ahol nem vetettél, és onnan is gyűjtesz, ahová nem szórtál. ²⁵Félelmemben elmentem tehát, és elástam a talentumodat a földbe: nézd, itt van, ami a tied. ²⁶Ura így válaszolt neki: Te, gonosz és rest szolga, tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem, és onnan is gyűjtök, ahova nem szórtam? ²⁷Ezért el kellett volna vinned a pénzemet a pénzváltókhoz, és amikor megjöttem, kamattal kaptam volna vissza azt, ami az enyém. ²⁸Vegyétek el tőle a talentumot, és adjátok annak, akinek tíz talentuma van! ²⁹Mert mindenkinek, akinek van, adatik, és bővelkedni fog; attól pedig, akinek nincs, még az is elvétetik, amije van. ³⁰A haszontalan szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre: ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás."

³¹"Amikor pedig az Ben Ádám eljön az ő dicsőségében, és vele az angyalok mind, akkor odaül dicsősége trónjára. ³²Összegyűjtenek eléje minden népet, ő pedig elválasztja őket egymástól, ahogyan a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. ³³A juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja." ³⁴"Akkor így szól a király a jobb keze felől állókhoz: Jöjjetek, Ábám áldottai, örököljétek a világ kezdete óta számotokra elkészített országot. ³⁵Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok, ³⁶mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám. ³⁷Akkor így válaszolnak neki az igazak: URam, mikor láttunk téged éhezni, hogy enned adtunk volna, vagy szomjazni, hogy innod adtunk volna? ³⁸Mikor láttunk jövevénynek, hogy befogadtunk volna, vagy mezítelennek, hogy felruháztunk volna? ³⁹Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy elmentünk volna hozzád? ⁴⁰A király így felel majd nekik: Bizony, mondom néktek, amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg."

⁴¹"Akkor szól a bal keze felől állókhoz is: Menjetek előlem, átkozottak, az Szátánnek és angyalainak elkészített örök tűzre. ⁴²Mert éheztem, és nem adtatok ennem, szomjaztam, és nem adtatok innom, ⁴³jövevény voltam, és nem fogadtatok be, mezítelen voltam, és nem ruháztatok fel, beteg voltam, börtönben voltam, és nem látogattatok meg. ⁴⁴Akkor ezek is így válaszolnak neki: URam, mikor láttunk téged éhezni vagy szomjazni, jövevénynek vagy mezítelennek, betegen vagy börtönben, amikor nem szolgáltunk neked? ⁴⁵Akkor így felel nekik: Bizony, mondom néktek, amikor nem tettétek meg ezeket eggyel a legkisebbek közül, velem nem tettétek meg. ⁴⁶És ezek elmennek az örök büntetésre, az igazak pedig az örök életre."

Szójegyzék: Ábá (אָבָא— 𐤀𐤁𐤀) – Atya/Apa • Ben Ádám (בֶּן אָדָם— 𐤁𐤍𐤀𐤃𐤌) – Emberfia • Mennyek Királysága (מַלְכוּת הַשָּׁמַיִם— 𐤌𐤋𐤊𐤅𐤕𐤄𐤔𐤌𐤉𐤌) – Mennyek Királysága • Szátán (שָׂטָן— 𐤔𐤈𐤍) – ellenség/vádló

¹Amikor Yeshuá befejezte mindezeket a beszédeket, így szólt tanítványaihoz: ²"Tudjátok, hogy két nap múlva lesz Peszách ünnepe, és az Ben Ádám átadatik, hogy megfeszítsék." ³Ekkor összegyűltek a Kohen Gádolok, az Szofrim és a nép vénei Káyáfá Kohen Gádol palotájában, ⁴és megegyeztek abban, hogy Yeshuáát csellel elfogják és megölik. ⁵De ezt mondták: "Ne az ünnepen, hogy zavargás ne támadjon a nép között."

⁶Amikor Yeshuá Beit-Ányáhban a leprás Shim'on házában volt, ⁷odament hozzá egy asszony, akinél egy alabástrom tartóban drága kenet volt, és ráöntötte az asztalnál ülő Yeshuá fejére. ⁸Amikor látták ezt a tanítványai, bosszankodtak, és ezt mondták: "Mire való ez a pazarlás? ⁹Hiszen el lehetett volna ezt adni sok pénzért, és azt a szegényeknek juttatni." ¹⁰Amikor Yeshuá észrevette, ezt kérdezte tőlük: "Miért bántjátok ezt az asszonyt? Hiszen jót tett velem, ¹¹mert a szegények mindig veletek lesznek, de én nem leszek mindig veletek. ¹²Mert amikor ezt a kenetet a testemre öntötte, temetésemre készített elő. ¹³Bizony, mondom néktek, hogy bárhol hirdetik majd az Beszoráht az egész világon, amit ez az asszony tett, azt is elmondják majd az ő emlékezetére!"

¹⁴Akkor a tizenkettő közül egy, akit Ish-Kerayot Yáhu'Dáhnak hívtak, elment a Kohen Gádolokhoz, ¹⁵és így szólt: "Mit adnátok nekem, ha kezetekbe adnám őt?" Azok harminc ezüstöt állapítottak meg neki. ¹⁶Ettől fogva kereste az alkalmat, hogy elárulja őt.

¹⁷A kovásztalan kenyerek első napján odamentek a tanítványok Yeshuához, és megkérdezték tőle: "Hol akarod megenni a Peszáchi vacsorát, hol készítsük el?" ¹⁸Ő ezt válaszolta: "Menjetek a városba ahhoz a bizonyos emberhez, és mondjátok neki: A Mester üzeni: Az én időm közel van, nálad tartom meg a Peszáchi vacsorát tanítványaimmal." ¹⁹A tanítványok úgy tettek, amint Yeshuá parancsolta nekik, és elkészítették a Peszáchi vacsorát. ²⁰Amikor este lett, asztalhoz telepedett a tizenkét tanítvánnyal. ²¹Evés közben így szólt: "Bizony, mondom néktek, hogy közületek egy el fog árulni engem." ²²Erre nagyon elszomorodtak, és egyenként kérdezni kezdték tőle: "Talán csak nem én vagyok az, URam?" ²³Ő pedig így válaszolt: "Aki velem együtt mártja kezét a tálba, az árul el engem. ²⁴Az Ben Ádám elmegy, amint meg van írva róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja: jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik." ²⁵Megszólalt Yáhu'Dáh is, az áruló, és ezt kérdezte: "Talán csak nem én vagyok az, Mester?" "Te mondtad" - felelte neki.

²⁶Miközben ettek, vette Yeshuá a kenyeret, áldást mondott, és megtörte, a tanítványoknak adta, és ezt mondta: "Vegyétek, egyétek, ez az én testem!" ²⁷Azután vette a poharat és hálát adott, nekik adta, és ezt mondta: "Igyatok ebből mindnyájan, ²⁸mert ez az én vérem, a szövetség vére, amely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. ²⁹De mondom nektek: nem iszom mostantól fogva a szőlőtőnek ebből a terméséből ama napig, amelyen majd újat iszom veletek Ábám országában."

³⁰Miután elénekelték a zsoltárokat, kimentek az Olajfák hegyére. ³¹Akkor így szólt hozzájuk Yeshuá: "Mindnyájan megbotránkoztok bennem ezen az éjszakán, mert meg van írva: Megverem a pásztort, és elszélednek a nyáj juhai. ³²De miután feltámadtam, előttetek megyek Gálilba." ³³Ekkor Kefá így szólt hozzá: "Ha mindenki meg is botránkozik benned, én soha meg nem botránkozom." ³⁴Yeshuá pedig ezt mondta neki: "Bizony, mondom néked, hogy ezen az éjszakán, mielőtt a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem." ³⁵Kefá így válaszolt: "Ha meg is kell halnom veled, akkor sem tagadlak meg." Ugyanígy beszélt a többi tanítvány is.

³⁶Akkor elment velük Yeshuá egy helyre, amelyet Gecsemánénak hívtak, és így szólt tanítványaihoz: "Üljetek le itt, amíg elmegyek, és amott imádkozom." ³⁷Maga mellé vette Kefát és Zebedus két fiát, azután szomorkodni és gyötrődni kezdett. ³⁸Akkor így szólt hozzájuk: "Szomorú az én lelkem mindhalálig: maradjatok itt, és virrasszatok velem!" ³⁹Egy kissé továbbment, arcra borult, és így imádkozott: "Ábám, ha lehetséges, távozzék el tőlem ez a pohár; mindazáltal ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem amint te." ⁴⁰Amikor visszament a tanítványokhoz, alva találta őket, és így szólt Kefához: "Ennyire nem tudtatok virrasztani velem egy órát sem? ⁴¹Virrasszatok, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek: a szellem ugyan kész, de a test erőtlen." ⁴²Másodszor is elment, és így imádkozott: "Ábám, ha nem távozhat el tőlem ez a pohár, hanem ki kell innom, legyen meg a te akaratod." ⁴³Amikor visszament, ismét alva találta őket, mert elnehezült a szemük. ⁴⁴Otthagyta őket, újra elment, harmadszor is imádkozott ugyanazokkal a szavakkal. ⁴⁵Azután visszatért a tanítványokhoz, és így szólt hozzájuk: "Aludjatok tovább és pihenjetek! Íme, eljött az óra, és az Ben Ádám bűnösök kezébe adatik. ⁴⁶Ébredjetek, menjünk! Íme, közel van az, aki engem elárul."

⁴⁷Még beszélt, amikor megjött Yáhu'Dáh, egy a tizenkettő közül, és nagy sokaság jött vele kardokkal és botokkal a Kohen Gádoloktól és a nép véneitől. ⁴⁸Az árulója ezt az ismertetőjelet adta meg nekik: "Akit megcsókolok, az lesz ő, azt fogjátok el!" ⁴⁹Majd egyenest Yeshuához menve így szólt: "Üdvözlégy, Mester!" - és megcsókolta őt. ⁵⁰Yeshuá ezt mondta neki: "Barátom, hát ezért jöttél!" Akkor odamentek, rátették a kezüket, és elfogták. ⁵¹Egy pedig azok közül, akik Yeshuával voltak, kardjához kapott, kirántotta, lecsapott a Kohen Gádol szolgájára, és levágta a fülét. ⁵²Ekkor így szólt hozzá Yeshuá: "Tedd vissza kardodat a helyére, mert akik kardot fognak, kard által vesznek el. ⁵³Vagy azt gondolod, hogy nem kérhetném meg Ábámat, hogy adjon mellém most tizenkét sereg angyalnál is többet? ⁵⁴De miképpen teljesednének be akkor az Írások, hogy ennek így kell történnie?" ⁵⁵Abban az órában így szólt Yeshuá a sokasághoz: "Úgy vonultatok ki, mint valami rabló ellen, kardokkal és botokkal, hogy elfogjatok; mindennap a templomban ültem és tanítottam, mégsem fogtatok el. ⁵⁶Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjenek a próféták Írásai." Akkor a tanítványok mind elhagyták őt, és elfutottak.

⁵⁷Azok pedig, akik elfogták Yeshuáát, elvitték Káyáfához, a Kohen Gádolhoz, ahol összegyűltek az Szofrim és a vének. ⁵⁸Kefá távolról követte őt egészen a Kohen Gádol palotájának udvaráig, és bement, leült a szolgákkal, hogy lássa, mi lesz a dolog vége. ⁵⁹A Kohen Gádolok pedig az egész nagytanáccsal együtt igyekeztek hamis tanúvallomásra szert tenni Yeshuá ellen, hogy halálra adhassák, ⁶⁰de nem találtak, pedig sok hamis tanú állt elő. Végül előálltak ketten, ⁶¹akik azt állították, hogy Yeshuá ezt mondta: "Le tudom rombolni Elohim templomát, és három nap alatt fel tudom építeni." ⁶²A Kohen Gádol felállt, és így szólt hozzá: "Semmit sem felelsz arra, amit ezek ellened vallanak?" ⁶³Yeshuá azonban hallgatott. A Kohen Gádol ekkor azt mondta neki: "Az élő Elohimra kényszerítelek, mondd meg nekünk, vajon te vagy-e a Máshiách, Elohim Fia!" ⁶⁴Yeshuá ekkor így felelt: "Te mondtad. Sőt azt mondom nektek: mostantól fogva meglátjátok az Emberfiát, amint a Hatalmas jobbján ül, és eljön az ég felhőin." ⁶⁵A Kohen Gádol erre megszaggatta ruháját, és így szólt: "Elohimot káromolta. Mi szükségünk van még tanúkra? Íme, most hallottátok Elohimkáromlást. ⁶⁶Mit gondoltok?" Azok így feleltek: "Méltó a halálra!" ⁶⁷Azután szembeköpték, arcul ütötték, mások pedig bottal verték, ⁶⁸és ezt mondták: "Prófétáld meg nekünk, a Máshiách, ki ütött meg téged!"

⁶⁹Kefá ezalatt kinn ült az udvaron. Odament hozzá egy szolgálóleány, és így szólt: "Te is a Gálili Yeshuával voltál." ⁷⁰Ő azonban tagadta mindenki előtt, és ezt mondta: "Nem tudom, mit beszélsz." ⁷¹Mikor pedig kiment a kapuba, meglátta őt egy másik szolgálóleány, és ezt mondta az ott levőknek: "Ez a Nátzereti Yeshuával volt." ⁷²Ő ismét tagadta, mégpedig esküvel: "Nem ismerem azt az embert." ⁷³Kis idő múlva az ott álldogálók mentek oda, és így szóltak Kefához: "Bizony, közülük való vagy te is, hiszen a kiejtésed is árulkodik rólad." ⁷⁴Akkor átkozódni és esküdözni kezdett: "Nem ismerem azt az embert." És nyomban megszólalt a kakas. ⁷⁵Kefá visszaemlékezett Yeshuá szavára, aki azt mondta neki: "Mielőtt megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem." Aztán kiment onnan, és keserves sírásra fakadt.

Szójegyzék: Ábá (אָבָא— 𐤀𐤁𐤀) – Atya/Apa • Beit-Ányáh (בֵּית עַנְיָה— 𐤁𐤉𐤕𐤏𐤍𐤉𐤄) – szegénység háza • Ben Ádám (בֶּן אָדָם— 𐤁𐤍𐤀𐤃𐤌) – Emberfia • Beszoráh (בְּשׂוֹרָה— 𐤁𐤔𐤅𐤓𐤄) – örömhír • Elohim (אֱלֹהִים— 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Hatalmasságok, a Teremtő • Gálil (גָּלִיל— 𐤂𐤋𐤉𐤋) – kerület/vidék • Káyáfá (קַיָּפָא— 𐤒𐤉𐤐𐤀) – a főpap • Kefá (כֵּיפָא— 𐤊𐤉𐤐𐤀) – szikla (arámi) • Kohen Gádol (כֹּהֵן גָּדוֹל— 𐤊𐤄𐤍𐤂𐤃𐤅𐤋) – főpap • Nátzeret (נָצְרַת— 𐤍𐤑𐤓𐤕) – Názáret/őrszem • Shim'on (שִׁמְעוֹן— 𐤔𐤌𐤏𐤅𐤍) – meghallgatott • Szofrim (סוֹפְרִים— 𐤎𐤅𐤐𐤓𐤉𐤌) – írástudók • Yáhu'Dáh (יְהוּדָה— 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤄) – dicsőítés • Yeshuá (יֵשׁוּעַ— 𐤉𐤔𐤅𐤏) – szabadítás/megváltás

¹Amikor megvirradt, a Kohen Gádolok és a nép vénei valamennyien azt a határozatot hozták Yeshuá ellen, hogy halálra juttatják. ²Azután megkötözték, elvitték és átadták Pilátusnak, a helytartónak.

³Amikor pedig Yáhu'Dáh, aki őt elárulta, látta, hogy elítélték, megbánta tettét, visszavitte a harminc ezüstöt a Kohen Gádoloknak és a véneknek, ⁴és ezt mondta: "Vétkeztem, mert ártatlan vért árultam el." De azok ezt mondták: "Mi közünk hozzá? A te dolgod." ⁵Erre ő a templomba hajítva az ezüstöket, eltávozott, ment és felakasztotta magát. ⁶A Kohen Gádolok pedig felszedték az ezüstöket, és így szóltak: "Nem szabad ezt a templom kincséhez tennünk, mert vérdíj." ⁷Aztán határozatot hoztak, és megvásárolták belőle a Fazekasmezőt, az idegenek számára temetőnek. ⁸Ezért hívják ezt a mezőt a mai napig is Vérmezőnek. ⁹Ekkor teljesedett be Yirme'Yahu próféta mondása: "És vették a harminc ezüstöt, a felbecsültnek árát, akit Yiszrá'El fiai ennyire becsültek, ¹⁰és odaadták a Fazekasmezőért, ahogyan megparancsolta nekem Yahuwah."

¹¹Yeshuáát pedig a helytartó elé állították, aki ezt kérdezte tőle: "Te vagy a Yáhudim királya?" "Te mondod" - válaszolta neki Yeshuá. ¹²De mikor a Kohen Gádolok és a vének vádolták, semmit sem válaszolt. ¹³Akkor így szólt hozzá Pilátus: "Nem hallod, mi mindent vallanak ellened?" ¹⁴Yeshuá azonban nem felelt egyetlen szavára sem, úgyhogy a helytartó nagyon elcsodálkozott.

¹⁵Ünnepenként a helytartó szabadon szokott bocsátani a sokaságnak egy foglyot, akit ők kívántak. ¹⁶Volt pedig akkor egy nevezetes foglyuk, akit Barabásnak hívtak. ¹⁷Amikor tehát összegyűltek, Pilátus ezt kérdezte tőlük: "Mit akartok, melyiket bocsássam nektek szabadon: Barabást vagy Yeshuáát, akit Máshiáchnak mondanak?" ¹⁸Tudta ugyanis, hogy Yeshuáát irigységből szolgáltatták ki neki. ¹⁹Mikor pedig a bírói székben ült, felesége ezt üzente neki: "Ne avatkozz ennek az igaz embernek a dolgába, mert sokat szenvedtem ma álmomban miatta." ²⁰A Kohen Gádolok és a vének azonban rávették a sokaságot, hogy Barabást kérjék ki, Yeshuáát pedig veszítsék el. ²¹Erre a helytartó újra megkérdezte őket: "Mit kívántok, a kettő közül melyiket bocsássam nektek szabadon?" Azok ezt mondták: "Barabást." ²²Pilátus így szólt hozzájuk: "Mit tegyek akkor Yeshuával, akit Máshiáchnak mondanak?" Mindnyájan így kiáltották: "Feszíttessék meg!" ²³Azután ezt kérdezte: "De mi rosszat tett?" Azok pedig még hangosabban kiáltoztak: "Feszíttessék meg!" ²⁴Amikor Pilátus látta, hogy nem ér el semmit, sőt a forrongás még nagyobb lesz, vizet hozatott, megmosta kezét a sokaság szeme láttára, és így szólt: "Ártatlan vagyok ennek az igaz embernek a vérétől. Ám ti lássátok!" ²⁵Az egész nép így kiáltott: "Szálljon ránk és gyermekeinkre az ő vére!" ²⁶Akkor szabadon bocsátotta nekik Barabást, Yeshuáát pedig megostoroztatta, és kiszolgáltatta, hogy feszítsék meg.

²⁷Akkor a helytartó katonái magukkal vitték Yeshuáát a helytartóságra, és köré gyűjtötték az egész csapatot. ²⁸Levetkőztették, bíborszínű köpenyt adtak rá, ²⁹tövisből font koronát tettek a fejére, nádszálat adtak a jobb kezébe, és térdet hajtva gúnyolták őt: "Üdvözlégy, Yáhudim királya!" ³⁰Azután leköpték, elvették tőle a nádszálat, és a fejéhez verték.

³¹Miután kigúnyolták, levették róla a köpenyt, felöltöztették a saját ruhájába, és elvitték, hogy keresztre feszítsék. ³²Kifelé menet találkoztak egy cirénei emberrel, akinek Shim'on volt a neve: ezt arra kényszerítették, hogy vigye a keresztet. ³³Amikor arra a helyre értek, amelyet Gulgoletnak, azaz Koponya-helynek neveznek, ³⁴epével kevert bort adtak neki inni. De amikor megízlelte, nem volt hajlandó meginni. ³⁵Miután megfeszítették, sorsvetéssel megosztoztak ruháin; ³⁶azután leültek ott, és őrizték. ³⁷Feje fölé fügesztették az ellene szóló vádat, amely így szólt: EZ Yeshuá, A ZSIDÓK KIRÁLYA. ³⁸Vele együtt feszítettek keresztre két rablót is, az egyiket a jobb, a másikat a bal keze felől. ³⁹Akik elmentek mellette, a fejüket csóválva káromolták, ⁴⁰és ezt mondták: "Te, aki lerombolod a templomot, és három nap alatt felépíted, mentsd meg magadat, ha Ben HáElohim vagy, és szállj le a keresztről!" ⁴¹Hasonlóan a Kohen Gádolok is gúnyolódva mondták az Szofrimkal és a vénekkel együtt: ⁴²"Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni. Ha Yiszrá'El királya, szálljon le most a keresztről, és hiszünk benne! ⁴³Bízott Elohimban: szabadítsa meg most, ha akarja; hiszen azt mondta: Ben HáElohim vagyok." ⁴⁴A vele együtt megfeszített rablók is ugyanígy gyalázták.

⁴⁵A hatodik órától (déltől) kezdve kilenc óráig (du. háromíg) sötétség lett az egész földön. ⁴⁶Kilenc óra tájban Yeshuá hangosan felkiáltott: "Elohi, Elohi, lamá shabaktáni!" azaz: "Én Elohimom, én Elohimom, miért hagytál el engemet?" ⁴⁷Néhányan az ott állók közül, akik hallották ezt, így szóltak: "Eli'Yahut hívja." ⁴⁸Egy közülük azonnal elfutott, hozott egy szivacsot, megtöltötte ecettel, nádszálra tűzte, és inni adott neki. ⁴⁹A többiek pedig ezt mondták: "Hadd lássuk, eljön-e Eli'Yahu, hogy megmentse." ⁵⁰Yeshuá pedig ismét hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét.

⁵¹És íme, a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt, a föld megrendült, és a sziklák meghasadtak. ⁵²A sírok megnyíltak, és sok elhunyt szentnek feltámadt a teste. ⁵³Ezek kijöttek a sírokból, és Yeshuá feltámadása után bementek a szent városba, és sokaknak megjelentek. ⁵⁴Amikor pedig a százados és akik vele őrizték Yeshuáát, látták a földrengést és a történteket, nagyon megrémültek, és így szóltak: "Bizony, Ben HáElohim volt ez!"

⁵⁵Volt ott sok asszony is, akik távolról figyelték mindezt. Ezek Gálilból követték Yeshuáát, és szolgáltak neki. ⁵⁶Köztük volt a migdáli Miryám és Miryám, a Yá'ákov és Yoszef anyja, valamint a Závdáy fiainak anyja.

⁵⁷Amikor beesteledett, eljött egy Arimátiából való gazdag ember, név szerint Yoszef, aki maga is tanítványa volt Yeshuának. ⁵⁸Ez elment Pilátushoz, és elkérte Yeshuá testét. Erre Pilátus megparancsolta, hogy adják ki neki. ⁵⁹Yoszef elvitte a testet, tiszta gyolcsba göngyölte, ⁶⁰és elhelyezte a maga új sírjába, amelyet a sziklába vágatott. A sír bejáratához egy nagy követ hengerített, és eltávozott. ⁶¹Ott volt pedig a migdáli Miryám és a másik Miryám, akik a sírral szemben ültek.

⁶²Másnap, a péntekre következő napon, összegyűltek a Kohen Gádolok és a Perushim Pilátusnál, ⁶³és így szóltak: "Ádonáj, eszünkbe jutott, hogy ez a csaló még életében ezt mondta: Három nap múlva feltámadok! ⁶⁴Ezért parancsold meg, hogy őrizzék a sírt a harmadik napig, nehogy tanítványai odamenjenek és ellopják őt, aztán azt mondják a népnek: Feltámadt a halottak közül! Ez az utóbbi csalás rosszabb lenne az előzőnél." ⁶⁵Pilátus azonban ezt válaszolta: "Van őrségetek, menjetek, őriztessétek ti, ahogyan tudjátok." ⁶⁶Erre ők elmentek, lepecsételték a követ, és őrséggel őriztették a sírt.

Szójegyzék: Ádonáj (אֲדוֹנָי— 𐤀𐤃𐤅𐤍𐤉) – Uram/Mester • Ben HáElohim (בֶּן הָאֱלֹהִים— 𐤁𐤍𐤄𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Elohim Fia • Eli'Yahu (אֵלִיָּהוּ— 𐤀𐤋𐤉𐤄𐤅) – Elohim-om Yahuwah • Elohim (אֱלֹהִים— 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Hatalmasságok, a Teremtő • Gálil (גָּלִיל— 𐤂𐤋𐤉𐤋) – kerület/vidék • Gulgolet (גֻּלְגֹּלֶת— 𐤂𐤋𐤂𐤋𐤕) – koponya • Kohen Gádol (כֹּהֵן גָּדוֹל— 𐤊𐤄𐤍𐤂𐤃𐤅𐤋) – főpap • Miryám (מִרְיָם— 𐤌𐤓𐤉𐤌) – keserűség/felmagasztalt • Perushim (פְּרוּשִׁים— 𐤐𐤓𐤅𐤔𐤉𐤌) – elkülönülők • Shim'on (שִׁמְעוֹן— 𐤔𐤌𐤏𐤅𐤍) – meghallgatott • Szofrim (סוֹפְרִים— 𐤎𐤅𐤐𐤓𐤉𐤌) – írástudók • Yá'ákov (יַעֲקֹב— 𐤉𐤏𐤒𐤁) – sarokba fogó/követő • Yáhu'Dáh (יְהוּדָה— 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤄) – dicsőítés • Yáhudim (יְהוּדִים— 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤉𐤌) – zsidók/dicsőítők • Yahuwah (יַהוּהָ— 𐤉𐤄𐤅𐤄) – az Örökkévaló (YHWH) • Yeshuá (יֵשׁוּעַ— 𐤉𐤔𐤅𐤏) – szabadítás/megváltás • Yirme'Yahu (יִרְמְיָהוּ— 𐤉𐤓𐤌𐤉𐤄𐤅) – Yahuwah felemel • Yiszrá'El (יִשְׂרָאֵל— 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – aki El-lel küzd • Yoszef (יוֹסֵף— 𐤉𐤅𐤎𐤐) – hozzáad • Závdáy (זַבְדַּי— 𐤆𐤁𐤃𐤉) – ajándékom

¹Shábát elmúltával, a hét első napjának hajnalán, elment a migdáli Miryám és a másik Miryám, hogy megnézzék a sírt. ²És íme, nagy földrengés volt, Yahuwah egy Angyala leszállt a mennyből, odament, elhengerítette a követ, és leült rá. ³Tekintete olyan volt, mint a villámlás, és ruhája fehér, mint a hó. ⁴Az őrök a tőle való félelem miatt megrettentek, és szinte holtra váltak. ⁵Az asszonyokat pedig így szólította meg az angyal: "Ti ne féljetek! Mert tudom, hogy a megfeszített Yeshuáát keresitek. ⁶Nincsen itt, mert feltámadt, amint megmondta. Jöjjetek, nézzétek meg azt a helyet, ahol feküdt. ⁷És menjetek el gyorsan, mondjátok meg a tanítványainak, hogy feltámadt a halottak közül, és előttetek megy Gálilba: ott meglátjátok őt. Íme, megmondtam nektek!"

⁸Az asszonyok gyorsan eltávoztak a sírtól, félelemmel és nagy örömmel futottak, hogy megvigyék a hírt tanítványainak. ⁹És íme, Yeshuá szembejött velük, és ezt mondta: "Legyetek üdvözölve!" Ők pedig odamentek hozzá, megragadták a lábát, és leborultak előtte. ¹⁰Ekkor Yeshuá így szólt hozzájuk: "Ne féljetek: menjetek el, adjátok hírül atyámfiainak, hogy menjenek Gálilba, és ott meglátnak engem."

¹¹Amikor az asszonyok eltávoztak, íme, néhányan az őrségből bementek a városba, és jelentették a Kohen Gádoloknak mindazt, ami történt. ¹²Azok pedig összegyűltek a vénekkel, és miután határozatot hoztak, sok ezüstpénzt adtak a katonáknak, ¹³és így szóltak: "Ezt mondjátok: Tanítványai éjjel odajöttek, és ellopták őt amíg mi aludtunk. ¹⁴És ha a helytartó meghallja ezt, majd mi meggyőzzük, és kimentünk benneteket a bajból." ¹⁵Azok elfogadták a pénzt, és úgy tettek, ahogyan kioktatták őket. El is terjedt ez a szóbeszéd a Yáhudim között mind a mai napig.

¹⁶A tizenegy tanítvány pedig elment Gálilba arra a hegyre, ahova Yeshuá rendelte őket. ¹⁷Amikor meglátták őt, leborultak előtte, pedig kétségek fogták el őket. ¹⁸Yeshuá hozzájuk lépett, és így szólt: "Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. ¹⁹Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, bemerítve őket az Ábának, a Fiúnak és a Ruách HáKodeshnek nevében, ²⁰tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig."

Szójegyzék: Ábá (אָבָא— 𐤀𐤁𐤀) – Atya/Apa • Gálil (גָּלִיל— 𐤂𐤋𐤉𐤋) – kerület/vidék • Kohen Gádol (כֹּהֵן גָּדוֹל— 𐤊𐤄𐤍𐤂𐤃𐤅𐤋) – főpap • Miryám (מִרְיָם— 𐤌𐤓𐤉𐤌) – keserűség/felmagasztalt • Ruách HáKodesh (רוּחַ הַקֹּדֶשׁ— 𐤓𐤅𐤇𐤄𐤒𐤃𐤔) – Szent Szellem • Shábát (שַׁבָּת— 𐤔𐤁𐤕) – nyugalom napja • Yáhudim (יְהוּדִים— 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤉𐤌) – zsidók/dicsőítők • Yahuwah (יַהוּהָ— 𐤉𐤄𐤅𐤄) – az Örökkévaló (YHWH) • Yeshuá (יֵשׁוּעַ— 𐤉𐤔𐤅𐤏) – szabadítás/megváltás

Márkosz

Jó, most akkor térjünk vissza a javításhoz és folytassuk ott, ahol abbahagytuk. Az eredeti prompthoz hozzácsatoldat a végleges szójegyzéki formát, és a perushim egyebek forrmáját italic, illerve Z'vulun és Yáhu'Dáh? Akkor megyünk tovább a Márk Beszoráhával: