Héber Nevek Biblia

¹Kezdetben volt az Ige, és az Ige Elohimnál volt, és Elohim volt az Ige. ²Ő kezdetben Elohimnál volt. ³Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött. ⁴Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága. ⁵A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be.

⁶Megjelent egy ember, akit Elohim küldött, akinek a neve Yochánán. ⁷Ő tanúként jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, és hogy mindenki higgyen általa. ⁸Nem ő volt a világosság, de a világosságról kellett bizonyságot tennie.

⁹Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: ő jött el a világba. ¹⁰A világban volt, és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt: ¹¹saját világába jött, és az övéi nem fogadták be őt. ¹²Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Elohim gyermekeivé legyenek; mindazokat, akik hisznek az ő nevében, ¹³akik nem vérből, sem a test, sem a férfi akaratából, hanem Elohimtól születtek.

¹⁴Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atyá egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal. ¹⁵Yochánán bizonyságot tett róla, és azt hirdette: "Ő volt az, akiről megmondtam: Aki utánam jön, megelőz engem, mert előbb volt, mint én." ¹⁶Mi pedig valamennyien az ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre. ¹⁷Mert a törvény Mosheh által adatott, a kegyelem és az igazság Yeshuá HáMáshiách által jelent meg. ¹⁸Elohimot soha senki sem látta: az egyszülött Elohim, aki az Atyá kebelén van, az jelentette ki őt.

¹⁹Ez Yochánán bizonyságtétele. Amikor a Yáhudik Kohanikat és Leviket küldtek hozzá Yerusháláyimból, hogy megkérdezzék tőle: "Ki vagy te?" ²⁰Akkor vallott, és nem tagadott. Ezt vallotta: "Én nem a Máshiách vagyok." ²¹Erre megkérdezték tőle: "Hát akkor? Eli'Yahu vagy te?" De kijelentette: "Nem az vagyok." – "A próféta vagy te?" Így válaszolt: "Nem." ²²Ezt mondták tehát: "Ki vagy? – hogy választ adhassunk megbízóinknak: mit mondasz magadról?" ²³Erre ő így felelt: "Én kiáltó hang vagyok a pusztában: készítsetek egyenes utat Yahuwahnak, ahogyan Yeshá'Yahu próféta megmondta." ²⁴A küldöttek között voltak Perushiak is, ²⁵és ezek tovább kérdezték őt: "Miért merítesz be tehát, ha nem te vagy a Máshiách, sem Eli'Yahu, sem pedig a próféta?" ²⁶Yochánán így válaszolt nekik: "Én vízzel merítelek be. De közöttetek áll az, akit ti nem ismertek, ²⁷aki utánam jön, és akinek saruja szíját megoldani sem vagyok méltó." ²⁸Ez Beit-Ányában történt, a Yárdenen túl, ahol Yochánán merített be.

²⁹Másnap Yochánán látta Yeshuát, amint jön felé, és így szólt: "Íme, Elohim Báránya, aki hordozza a világ bűnét! ³⁰Ő az, akiről én megmondtam: Utánam jön egy férfi, aki megelőzött engem, mert előbb volt, mint én. ³¹Én nem ismertem őt, de azért jöttem, és azért merítek be vízzel, hogy ismertté legyen Yiszrá'El előtt." ³²Így tett erről bizonyságot Yochánán: "Láttam, hogy Ruách HáKodesh leszállt az égből, mint egy galamb, és megnyugodott rajta. ³³Én nem ismertem őt, de aki elküldött engem, hogy vízzel merítsek be, ő mondta nekem: Akire látod a Szellemet leszállni és megnyugodni rajta, ő az, aki Ruách HáKodeshsel merít be. ³⁴Én láttam, és bizonyságot tettem arról, hogy ez Elohim Fia."

³⁵Másnap ismét ott állt Yochánán két tanítványával együtt, ³⁶és rátekintve Yeshuára, aki arra járt, így szólt: "Íme, Elohim Báránya!" ³⁷Meghallotta a két tanítvány, hogy ő ezt mondta, és követték Yeshuáát. ³⁸Yeshuá megfordult, és amikor meglátta, hogy követik őt, megszólította őket: "Mit kerestek?" Ők pedig ezt válaszolták: "Ráboni, hol van a lakásod?" ³⁹Ő így szólt: "Jöjjetek, és meglátjátok." Elmentek tehát, meglátták, hol lakik, és nála maradtak azon a napon; körülbelül délután négy óra volt ekkor. ⁴⁰A kettő közül, akik ezt hallották Yochánántól és követték őt, Andreász, Shim'on Kefá testvére volt az egyik. ⁴¹Ő mihelyt találkozott testvérével, Shim'onnal, ezt mondta neki: "Megtaláltuk a Máshiáchot". ⁴²Odavitte Yeshuához, aki rátekintve így szólt: "Te Shim'on vagy, Yonáh fia: téged Kefának fognak hívni".

⁴³Másnap Yeshuá Gálilba akart indulni. Ekkor találkozott Filiposzszal, és így szólt hozzá: "Kövess engem!" ⁴⁴Filiposz pedig Beit-Tzáidából származott, Andreász és Kefá városából. ⁴⁵Filiposz találkozott Nátánáellel, és így szólt hozzá: "Megtaláltuk azt, akiről Mosheh írt a Toráhban, akiről a próféták is írtak: Yeshuát, a Yoszef fiát, aki Gálilból származik." ⁴⁶"Származhat-e valami jó Gálilból?" – kérdezte tőle Nátánáel. Filiposz így válaszolt: "Jöjj, és lásd meg!" ⁴⁷Amikor Yeshuá látta, hogy Nátánáel közeledik feléje, azt mondta róla: "Íme, egy igazi Yiszrá'Elita, akiben nincsen álnokság." ⁴⁸Nátánáel megkérdezte tőle: "Honnan ismersz engem?" Yeshuá így válaszolt neki: "Mielőtt Filiposz idehívott, láttam, hogy a fügefa alatt voltál." ⁴⁹Nátánáel így szólt hozzá: "Rábi, te vagy Elohim Fia, te vagy Yiszrá'El királya!" ⁵⁰Yeshuá így válaszolt neki: "Mivel azt mondtam neked, hogy láttalak a fügefa alatt, hiszel? Ennél nagyobb dolgokat fogsz látni." ⁵¹És hozzátette: "Ámen, ámen, mondom nektek: meglátjátok a megnyílt eget és Elohim Máláchjait, amint felszállnak, és leszállnak az Emberfiára."

Szójegyzék: Beit-Ányáh (בֵּית עַנְיָה— 𐤁𐤉𐤕𐤏𐤍𐤉𐤄) – Szegények háza / Válasz háza – Betánia • Beit-Cájdá (בֵּית צַיְדָא— 𐤁𐤉𐤕𐤑𐤉𐤃𐤀) – Halászat háza / Vadászat háza – Betsaida • Gálil (גָּלִיל— 𐤂𐤋𐤉𐤋) – Körzet / Tartomány – Galilea • Kefá (כֵּפָא— 𐤊𐤐𐤀) – Szikla / Kő– Péter • Levi'im (לְוִיִּם— 𐤋𐤅𐤉𐤌) – Leviták – a Templom szolgái • Maláchim (מַלְאָכִים— 𐤌𐤋𐤀𐤊𐤉𐤌) – Angyalok / Küldöttek • Máshiách (מָשִׁיחַ— 𐤌𐤔𐤉𐤇) – Messiás / Krisztus / Felkent • Mosheh (מֹשֶׁה— 𐤌𐤔𐤄) – Kihúzott [a vízből] – Mózes • Nátánáel (נְתַנְאֵל— 𐤍𐤕𐤍𐤀𐤋) – Elohim adta • Perushim (פְּרוּשִׁים— 𐤐𐤓𐤅𐤔𐤉𐤌) – Farizeusok: magyarázók/kommentelők/értelmezők • Ráboni (רַבּוֹנִי— 𐤓𐤁𐤅𐤍𐤉) – Mesterem / Tanítóm • Ruách HaKodesh (רוּחַ הַקֹּדֶשׁ— 𐤓𐤅𐤇𐤄𐤒𐤃𐤔) – Szent Szellem • Shim'on (שִׁמְעוֹן— 𐤔𐤌𐤏𐤅𐤍) – Meghallgatás • Toráh (תּוֹרָה— 𐤕𐤅𐤓𐤄) – Törvény / Tanítás / Útmutatás • Yárden (יַרְדֵּן— 𐤉𐤓𐤃𐤍) – Leszálló / Folyó – Jordán • Yehudim (יְהוּדִים— 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤉𐤌) – Zsidók / Yáhu'Dáh törzse / Yahuwah imádói • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם— 𐤉𐤓𐤅𐤔𐤋𐤉𐤌) – A béke tanítása / Kettős béke – Jeruzsálem • Yeshá'Yahu (יְשַׁעְיָהוּ— 𐤉𐤔𐤏𐤉𐤄𐤅) – Yahuwah a megváltás – Ézsaiás • Yochánán (יוֹחָנָן— 𐤉𐤅𐤇𐤍𐤍) – Yahuwah kegyelmes – János • Yoszef (יוֹסֵף— 𐤉𐤅𐤎𐤐) – Yahuwah gyarapítson

¹A harmadik napon menyegző volt a Gálili Kánában. Ott volt Yeshuá anyja. ²Meghívták Yeshuáát és tanítványait is a menyegzőre. ³Amikor elfogyott a bor, Yeshuá anyja így szólt hozzá: "Nincs boruk." ⁴Mire Yeshuá azt mondta: "Vajon énrám tartozik ez, vagy terád, asszony? Nem jött még el az én órám." ⁵Anyja így szólt a szolgákhoz: "Bármit mond nektek, tegyétek meg." ⁶Volt ott hat kőveder a Yáhudik tisztálkodási rendje szerint, amelyekbe egyenként két vagy három bat fért. ⁷Yeshuá így szólt hozzájuk: "Töltsétek meg a vedreket vízzel." És megtöltötték színültig. ⁸Aztán így szólt hozzájuk: "Most merítsetek, és vigyetek a násznagynak." Ők vittek. ⁹Amikor a násznagy megízlelte a vizet, amely borrá lett, mivel nem tudta, honnan van, csak a szolgák tudták, akik a vizet merítették, odahívta a vőlegényt, ¹⁰és így szólt hozzá: "Minden ember a jó bort adja fel először, és amikor megittasodtak, akkor a silányabbat: te pedig ekkorra tartogattad a jó bort." ¹¹Ezt tette Yeshuá első jelként a Gálili Kánában, így jelentette ki dicsőségét, és tanítványai hittek benne. ¹²Ezután lement Kfár-Náhumba anyjával, testvéreivel és tanítványaival együtt, és ott tartózkodtak néhány napig.

¹³Közel volt Peszách ünnepe, Yeshuá is felment Yerusháláyimba. ¹⁴A Beit-HáMikdáshban találta az ökrök, juhok és galambok árusait, és az ott ülő pénzváltókat. ¹⁵Ekkor kötélből korbácsot csinált, és kiűzte őket, valamint az ökröket és a juhokat is a Mikdáshból. A pénzváltók pénzét pedig kiszórta, az asztalokat felborította, ¹⁶és a galambárusoknak ezt mondta: "Vigyétek ezeket innen: ne tegyétek az én Atyám házát kalmárkodás házává!" ¹⁷Ekkor tanítványainak eszébe jutott, hogy meg van írva: "A te házad iránt érzett féltő szeretet emészt engem." ¹⁸A Yáhudik pedig megszólaltak, és megkérdezték tőle: "Milyen jelt mutatsz nekünk, amelynek alapján ezeket teszed?" ¹⁹Yeshuá így felelt nekik: "Romboljátok le ezt a Mikdásht, és három nap alatt felépítem." ²⁰Ezt mondták rá a Yáhudik: "Negyvenhat esztendeig épült ez a Mikdásh, és te három nap alatt felépíted?" ²¹Ő azonban testéről beszélt, mint Beit-HáMikdásh. ²²Amikor azután feltámadt a halálból, visszaemlékeztek tanítványai arra, hogy ezt mondta, és hittek az Írásnak és a beszédnek, amelyet Yeshuá mondott.

²³Amikor Yerusháláyimban volt Peszách ünnepén, sokan hittek az ő nevében, mert látták a jeleket, amelyeket tett. ²⁴Yeshuá azonban nem bízta magát rájuk, mert ismerte mindnyájukat, ²⁵és nem volt szüksége arra, hogy bárki tanúskodjék az emberről, mert ő maga is tudta, hogy mi lakik az emberben.

Szójegyzék: Bát (בַּת— 𐤁𐤕) – Lány / Űrmérték [kb. 22-40 liter] • Beit-HáMikdásh (בֵּית הַמִּקְדָּשׁ— 𐤁𐤉𐤕𐤄𐤌𐤒𐤃𐤔) – Szentély/Templom • Gálil (גָּלִיל— 𐤂𐤋𐤉𐤋) – Körzet / Tartomány – Galilea • Káná (קָנָא— 𐤒𐤍𐤀) – Nád / Buzgalom / Szerzemény • Kfár-Náhum (כְּפַר נַחוּם— 𐤊𐤐𐤓𐤍𐤇𐤅𐤌) – Vigasztalás faluja / Náhum faluja – Kapernaum • Peszách (פֶּסַח— 𐤐𐤎𐤇) – Átkerülés / Elkerülés – Húsvét • Yáhudim (יְהוּדִים— 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤉𐤌) – Zsidók / Yáhu'Dáh törzse / Yahuwah imádói • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם— 𐤉𐤓𐤅𐤔𐤋𐤉𐤌) – A béke tanítása / Kettős béke – Jeruzsálem • Yeshuá (יֵשׁוּעַ— 𐤉𐤔𐤅𐤏) – Yahuwah a megmentés / Szabadítás

¹Volt a Perushiak között egy Nákdimon nevű ember, a Yáhudik egyik vezető embere. ²Ő egy éjjel elment Yeshuához, és így szólt hozzá: "Rábi, tudjuk, hogy Elohimtól jöttél tanítóul, mert senki sem képes megtenni azokat a jeleket, amelyeket te teszel, hacsak nincs vele Elohim." ³Yeshuá így válaszolt: "Ámen, ámen, mondom neked: ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg Elohim országát." ⁴Nákdimon ezt kérdezte tőle: "Hogyan születhetik az ember, amikor vén? Bemehet anyja méhébe és megszülethetik ismét?" ⁵Yeshuá így felelt: "Ámen, ámen, mondom neked, ha valaki nem születik víztől és Ruách HáKodeshtől, nem mehet be Elohim országába. ⁶Ami testtől született, test az, és ami Ruách HáKodeshtől született, szellem az. ⁷Ne csodálkozz, hogy ezt mondtam neked: Újonnan kell születnetek. ⁸A szél arra fúj, amerre akar; hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hova megy: így van mindenki, aki a Ruách HáKodeshtől született." ⁹Nákdimon megkérdezte tőle: "Hogyan történhet meg mindez?" ¹⁰Yeshuá így válaszolt: "Te Yiszrá'El tanítója vagy, és ezt nem tudod? ¹¹Ámen, ámen, mondom neked: amit tudunk, azt szóljuk, és amit láttunk, arról teszünk bizonyságot, de nem fogadjátok el a mi bizonyságtételünket. ¹²Ha a földi dolgokról szóltam nektek, és nem hisztek, akkor hogyan fogtok hinni, ha majd a mennyeiekről szólok nektek? ¹³Mert nem ment fel a mennybe senki, csak az, aki a mennyből szállt le, az Emberfia. ¹⁴És ahogyan Mosheh felemelte a kígyót a pusztában, úgy kell az Emberfiának is felemeltetnie, ¹⁵hogy aki hisz, annak örök élete legyen őbenne. ¹⁶Mert úgy szerette Elohim a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. ¹⁷Mert Elohim nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvözüljön a világ általa. ¹⁸Aki hisz őbenne, az nem jut ítéletre, aki pedig nem hisz, már ítélet alatt van, mert nem hitt Elohim egyszülött Fiának nevében. ¹⁹Az ítélet pedig azt jelenti, hogy a világosság eljött a világba, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert a cselekedeteik gonoszak. ²⁰Mert aki rosszat cselekszik, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, hogy le ne lepleződjenek a cselekedetei. ²¹Aki pedig az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hogy kitűnjék cselekedeteiről, hogy Elohim szerint cselekedte azokat."

²²Yeshuá ezután elment tanítványaival együtt Yáhu'Dáh földjére, ott tartózkodott velük, és merített be. ²³Yochánán is merített be Ainonban, Shálem közelében, mert ott sok víz volt, és az emberek odamentek és bemerítkeztek. ²⁴Yochánán ugyanis még nem volt börtönbe vetve. ²⁵Yochánán tanítványai vitába szálltak a Yáhudikkal a megtisztulásról. ²⁶Odamentek Yochánánhoz, és ezt mondták neki: "Rábi, aki veled volt a Yárdenen túl, akiről te bizonyságot tettél, íme, az merít be, és mindenki őhozzá megy." ²⁷Yochánán így válaszolt: "Semmit sem szerezhet az ember, ha nem a mennyből adatott meg neki. ²⁸Ti magatok tanúskodhattok arról, hogy megmondtam: Nem én vagyok a Máshiách, hanem előtte küldettem el. ²⁹Akié a menyasszony, az a vőlegény, a vőlegény barátja pedig, aki ott áll, és hallja őt, ujjongva örül a vőlegény hangjának: ez az örömöm lett teljessé. ³⁰Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem.

³¹Aki felülről jön, az felette van mindenkinek. Aki a földről való, földi az, és földiekről szól. Aki a mennyből jön (az felette van mindenkinek:) ³²és arról tesz bizonyságot, amit látott, és hallott, de bizonyságtételét senki sem fogadja el. ³³Aki befogadta bizonyságtételét, az pecsétet tett arra, hogy Elohim igaz. ³⁴Mert akit Elohim küldött, Elohim beszédeit szólja, mert annak korlátlanul mérve adja a Ruáchot. ³⁵Az Atyá szereti a Fiút, és kezébe adott mindent. ³⁶Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem engedelmeskedik a Fiúnak, nem lát majd életet, hanem Elohim haragja marad rajta."

Szójegyzék: Máshiách (מָשִׁיחַ— 𐤌𐤔𐤉𐤇) – Messiás/Krisztus/Felkent • Mosheh (מֹשֶׁה— 𐤌𐤔𐤄) – Mózes • Nákdimon (נַקְדִּימוֹן— 𐤍𐤒𐤃𐤉𐤌𐤅𐤍) – Nikodémosz / A nép legyőzője • Perushim (פְּרוּשִׁים— 𐤐𐤓𐤅𐤔𐤉𐤌) – Farizeusok: magyarázók/kommentelők/értelmezők • Rábi (רַבִּי— 𐤓𐤁𐤉) – Mester/Tanítóm • Ruách (רוּחַ— 𐤓𐤅𐤇) – Szellem/Szél/Lehelet • Ruách HáKodesh (רוּחַ הַקֹּדֶשׁ— 𐤓𐤅𐤇𐤄𐤒𐤃𐤔) – Szent Szellem • Shálem (שָׁלֵם— 𐤔𐤋𐤌) – Békés/Teljes • Yárden (יַרְדֵּן— 𐤉𐤓𐤃𐤍) – Jordán • Yáhudim (יְהוּדִים— 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤉𐤌) – Zsidók/Júdaiak • Yiszrá'El (יִשְׂרָאֵל— 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – Izrael • Yochánán (יוֹחָנָן— 𐤉𐤅𐤇𐤍𐤍) – János/Yahuwah kegyelmes

¹Amikor pedig megtudta Yeshuá, hogy a Perushiak meghallották, hogy ő több tanítványt szerez és merít be, mint Yochánán – ²bár maga Yeshuá nem merített be, hanem a tanítványai –, ³elhagyta Yáhu'Dáht, és elment ismét Gálilba. ⁴Shomronon kellett pedig átmennie, ⁵és így jutott el Shomron egyik városához, amelynek Szichem volt a neve. Ez közel volt ahhoz a birtokhoz, amelyet Yá'ákov adott fiának, Yoszefnek. ⁶Ott volt Yá'ákov forrása. Yeshuá akkor az úttól elfáradva leült a forrásnál; az idő délfelé járt. ⁷Egy Shomroni asszony jött vizet meríteni. Yeshuá így szólt hozzá: "Adj innom!" ⁸Tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek. ⁹A Shomroni asszony ezt mondta: "Hogyan? Te Yáhudi létedre tőlem kérsz inni, mikor én Shomroni vagyok?" Mert a Yáhudik nem érintkeztek a Shomroniakkal. ¹⁰Yeshuá így válaszolt: "Ha ismernéd Elohim ajándékát, és hogy ki az, aki így szól hozzád: Adj innom! te kértél volna tőle, és ő adott volna neked élő vizet." ¹¹Az asszony így szólt hozzá: "Ádoni, merítő edényed sincs, a kút is mély: honnan vennéd az élő vizet? ¹²Talán nagyobb vagy te atyánknál, Yá'ákovnál, aki ezt a kutat adta nekünk, és aki maga is ebből ivott, sőt fiai és jószágai is?" ¹³Yeshuá így válaszolt neki: "Aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik, ¹⁴de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne." ¹⁵Az asszony erre ezt mondta: "Ádoni, add nekem azt a vizet, hogy ne szomjazzam meg, és ne kelljen idejárnom meríteni." ¹⁶Yeshuá így szólt hozzá: "Menj el, hívd a férjedet, és jöjj vissza!" ¹⁷Az asszony így válaszolt: "Nincs férjem." Yeshuá erre ezt mondta: "Jól mondtad, hogy férjed nincs, ¹⁸mert öt férjed volt, és akivel most élsz, nem férjed: ebben igazat mondtál." ¹⁹Az asszony ekkor így felelt: "Ádoni, látom, hogy próféta vagy. ²⁰A mi atyáink ezen a hegyen imádták Elohimot, ti pedig azt mondjátok, hogy Yerusháláyimban van az a hely, ahol Elohimot imádni kell." ²¹Yeshuá így válaszolt: "Higgy nekem asszony, hogy eljön az óra, amikor nem is ezen a hegyen, nem is Yerusháláyimban imádjátok az Atyát. ²²Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi azt imádjuk, akit ismerünk, mert az üdvösség a Yáhudik közül támad. ²³De eljön az óra, és az most van, amikor az igazi imádói szellemben és igazságban imádják az Atyát, mert az Atyá is ilyen imádókat keres magának. ²⁴Elohim Szellem, és akik imádják őt, azoknak szellemben és igazságban kell imádniuk." ²⁵Az asszony így felelt: "Tudom, hogy eljön a Máshiách, azaz a Felkent, és amikor eljön, kijelent nekünk mindent." ²⁶Yeshuá ezt mondta neki: "Én vagyok az, aki veled beszélek."

²⁷Tanítványai éppen ekkor jöttek meg, és csodálkoztak azon, hogy asszonnyal beszél, de mégsem mondta egyikük sem: "Mit akarsz, vagy mit beszélsz vele?" ²⁸Az asszony pedig otthagyta korsóját, elment a városba, és szólt az embereknek: ²⁹"Jöjjetek, lássátok azt az embert, aki megmondott nekem mindent, amit tettem: vajon nem ez-e a Máshiách?" ³⁰Erre azok elindultak a városból, és kimentek hozzá.

³¹Közben kérték őt a tanítványai: "Rábi, egyél!" ³²Ő pedig azt mondta nekik: "Nekem van eledelem, amit egyem, amiről ti nem tudtok." ³³A tanítványok erre egymást kérdezték: "Valaki talán hozott neki enni?" ³⁴Yeshuá ezt mondta nekik: "Az én eledelem az, hogy teljesítsem annak akaratát, aki elküldött engem, és bevégezzem az ő munkáját. ³⁵Vajon nem ti magatok mondjátok-e, hogy még négy hónap, és jön az aratás? Íme, mondom nektek: emeljétek fel a szemeteket, és lássátok meg, hogy a mezők már fehérek az aratásra. ³⁶Az arató jutalmat kap, és begyűjti a termést az örök életre, hogy együtt örüljön a vető és az arató. ³⁷Mert ebben az esetben igaz a közmondás, hogy: más a vető, és más az arató. ³⁸Én elküldtelek titeket, hogy azt arassátok, amiért nem ti fáradtatok: mások fáradoztak érte, ti pedig az ő munkájukba álltatok be."

³⁹Abból a városból pedig a Shomroniak közül sokan hittek benne az asszony szava miatt, aki így tanúskodott: "Megmondott nekem mindent, amit tettem." ⁴⁰Amikor tehát a Shomroniak Yeshuához értek, kérték őt, hogy maradjon náluk. És ott maradt két napig. ⁴¹Az ő szavának sokkal többen hittek, ⁴²az asszonynak pedig meg is mondták: "Már nem a te beszédedért hiszünk, hanem mert magunk hallottuk és tudjuk, hogy valóban ő a világ Megváltója."

⁴³Két nap múlva pedig elment onnan Gálilba, ⁴⁴bár maga Yeshuá tett bizonyságot arról, hogy nincs becsülete a prófétának a saját hazájában. ⁴⁵Mégis, amikor Gálilba érkezett, befogadták őt azok a Gáliliak, akik látták mindazt, amit Yerusháláyimban tett az ünnepen, mivel ők is ott voltak.

⁴⁶Azután ismét a Gálili Kánába ment, ahol a vizet borrá változtatta. Kfár-Náchumban pedig volt egy királyi tisztviselő, akinek betegen feküdt a fia. ⁴⁷Amikor meghallotta, hogy Yeshuá megérkezett Yáhu'Dáhól Gálilba, elment hozzá, és kérte, hogy jöjjön és gyógyítsa meg a fiát, mert halálán van. ⁴⁸Erre Yeshuá ezt mondta neki: "Ha nem láttok jeleket és csodákat, nem hisztek." ⁴⁹A királyi tisztviselő újra kérte őt: "Ádoni, jöjj, mielőtt meghal a gyermekem." ⁵⁰Yeshuá erre így válaszolt: "Menj el, a te fiad él." Hitt az ember a szónak, amelyet Yeshuá mondott neki, és elindult. ⁵¹Még útban volt hazafelé, amikor szembejöttek vele a szolgái a hírrel, hogy a gyermeke él. ⁵²Ekkor megkérdezte tőlük, hány órakor lett jobban. Azt mondták neki, hogy tegnap délután egy órakor hagyta el a láz. ⁵³Megállapította tehát az apa, hogy éppen abban az órában, amelyben ezt mondta neki Yeshuá: "A te fiad él." És hitt ő, valamint egész háza népe. ⁵⁴Ezt pedig második jelként tette Yeshuá, miután megérkezett Yáhu'Dáhól Gálilba.

Szójegyzék: Gálil (גָּלִיל— 𐤂𐤋𐤉𐤋) – Galilea/Körzet • Kfár-Náchum (כְּפַר נַחוּם— 𐤊𐤐𐤓𐤍𐤇𐤅𐤌) – Kapernaum/Náhum faluja/Vigasz faluja • Máshiách (מָשִׁיחַ— 𐤌𐤔𐤉𐤇) – Messiás/Krisztus/Felkent • Perushiak (פְּרוּשִׁים— 𐤐𐤓𐤅𐤔𐤉𐤌) – Farizeusok: magyarázók/kommentelők/értelmezők • Rábi (רַבִּי— 𐤓𐤁𐤉) – Mester/Tanítóm • Szichem (שְׁכֶם— 𐤔𐤊𐤌) – Váll/Hát • Shomron (שֹׁמְרוֹן— 𐤔𐤌𐤓𐤅𐤍) – Samária/Őrhely • Yá'ákov (יַעֲקֹב— 𐤉𐤏𐤒𐤁) – Jákob/Sarokfogó • Yáhu'Dáh (יְהוּדָה— 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤄) – Júda • Yáhudik (יְהוּדִי— 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤉) – Zsidók/Júdaiak • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם— 𐤉𐤓𐤅𐤔𐤋𐤉𐤌) – Jeruzsálem • Yochánán (יוֹחָנָן— 𐤉𐤅𐤇𐤍𐤍) – János/Yahuwah kegyelmes • Yoszef (יוֹסֵף— 𐤉𐤅𐤎𐤐) – József/Yahuwah gyarapítson

¹Ezek után Yahuwahnak egyik ünnepe volt, és felment Yeshuá Yerusháláyimba. ²Yerusháláyimban a Juh-kapunál van egy medence, amelyet Ivriül Beit-Heszednek neveznek. Ennek öt oszlopcsarnoka van. ³A betegek, vakok, sánták, sorvadásosak tömege feküdt ezekben (és várták a víz megmozdulását. ⁴Mert egy angyal időnként leszállt a medencére, és felkavarta a vizet: aki elsőnek lépett bele a víz felkavarása után, egészséges lett, bármilyen betegségben is szenvedett). ⁵Volt ott egy ember, aki harmincnyolc éve szenvedett betegségében. ⁶Amikor látta Yeshuá, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már milyen hosszú ideje, megkérdezte tőle: "Akarsz-e meggyógyulni?" ⁷A beteg így válaszolt neki: "Ádoni, nincs emberem, hogy amint felkavarodik a víz, beemeljen a medencébe: amíg én megyek, más lép be előttem." ⁸Yeshuá azt mondta neki: "Kelj fel, vedd az ágyadat és járj!" ⁹És azonnal egészséges lett ez az ember, felvette az ágyát, és járt. Aznap pedig Shábát volt.

¹⁰A Yáhudik ekkor így szóltak a meggyógyított emberhez: "Shábát van, nem szabad felvenned az ágyadat." ¹¹Ő így válaszolt nekik: "Aki meggyógyított, az mondta nekem: Vedd az ágyadat, és járj!" ¹²Megkérdezték tőle: "Ki az az ember, aki azt mondta neked: Vedd fel és járj!?" ¹³De a meggyógyított ember nem tudta, hogy ki az, mert Yeshuá félrehúzódott az ott tartózkodó sokaság miatt. ¹⁴Ezek után találkozott vele Yeshuá a Beit-HáMikdáshban, és ezt mondta neki: "Íme, meggyógyultál, többé ne vétkezz, hogy valami rosszabb ne történjék veled." ¹⁵Elment ez az ember, és megmondta a Yáhudiknak, hogy Yeshuá az, aki meggyógyította.

¹⁶A Yáhudik ezért üldözni kezdték Yeshuáát, mert Shábáton tette ezt. ¹⁷Yeshuá így szólt hozzájuk: "Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom." ¹⁸Ezért azután a Yáhudik még inkább meg akarták ölni, mert nemcsak megtörte a Shábátot, hanem saját Atyjának is nevezte Elohimot, és így egyenlővé tette magát Elohimmal.

¹⁹Megszólalt tehát Yeshuá, és ezeket mondta nekik: "Ámen, ámen, mondom nektek: a Fiú önmagától semmit sem tehet, csak ha látja, hogy mit tesz az Atyá; mert amit ő tesz, azt teszi a Fiú is, hozzá hasonló módon. ²⁰Mert az Atyá szereti a Fiút, és mindent megmutat neki, amit ő tesz. Sőt még nagyobb feladatokat is fog rábízni, hogy ti csodálkozzatok. ²¹Mert ahogy az Atyá feltámasztja a halottakat, és életre kelti őket, úgy a Fiú is életre kelti azokat, akiket akar. ²²Az Atyá nem is ítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta át, ²³hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, ahogyan az Atyát tisztelik. Aki nem tiszteli a Fiút, az nem tiszteli az Atyát sem, aki őt elküldte. ²⁴Ámen, ámen, mondom nektek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van; sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe. ²⁵Ámen, ámen, mondom nektek, hogy eljön az óra, és az most van, amikor a halottak hallják Elohim Fiának a hangját, és akik meghallották, élni fognak. ²⁶Mert ahogyan az Atyának van önmagában élete, úgy a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában. ²⁷Sőt arra is adott neki hatalmat, hogy ítéletet tartson, mert ő az Emberfia. ²⁸Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, amelyben mindazok, akik a sírban vannak, meghallják az ő hangját, ²⁹és kijönnek. Akik a jót tették, az életre támadnak fel; akik pedig a rosszat cselekedték, az ítéletre támadnak fel. ³⁰Én önmagamtól nem tehetek semmit: ahogyan tőle hallom, úgy ítélek; és az én ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak az akaratát, aki elküldött engem."

³¹"Ha én magamról tennék bizonyságot, az én bizonyságtételem nem volna igaz. ³²Más az, aki bizonyságot tesz énrólam, és tudom, hogy igaz az a bizonyságtétel, amellyel rólam tanúskodik. ³³Ti elküldtetek Yochánánhoz, és ő bizonyságot tett az igazságról. ³⁴Én azonban nem embertől kapom a bizonyságtételt, hanem azért mondom ezeket, hogy ti megmeneküljetek. ³⁵Ő volt az égő és világító mécses, de ti csak egy ideig akartatok az ő világosságában örvendezni. ³⁶Nekem azonban Yochánánnál nagyobb bizonyságtételem van. Mert a feladatok, amelyeket az Atyá rám bízott, hogy teljesítsem azokat, tehát azok a cselekedetek, amelyeket elvégzek: maguk tesznek bizonyságot arról, hogy engem az Atyá küldött el. ³⁷De az Atyá is, aki elküldött engem, bizonyságot tett rólam. Az ő hangját nem hallottátok soha, arcát sem láttátok, ³⁸és az Igéje sincs meg bennetek maradandóan, mert abban, akit ő elküldött, nem hisztek. ³⁹Ti azért kutatjátok az Írásokat, mert azt gondoljátok, hogy azokban van az örök életetek: pedig azok rólam tesznek bizonyságot, ⁴⁰és mégsem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen. ⁴¹Én nem fogadok el dicsőséget emberektől, ⁴²rólatok viszont tudom, hogy nincs meg bennetek Elohim szeretete. ⁴³Én az Atyám nevében jöttem, mégsem fogadtatok be; ha más a maga nevében jön, azt befogadjátok. ⁴⁴Hogyan tudnátok hinni ti, akik egymástól fogadtok el dicsőséget, de azt a dicsőséget, amely az egy Elohimtól van, nem keresitek? ⁴⁵Ne gondoljátok, hogy én foglak vádolni benneteket az Atyánál. Van, aki vádol benneteket: Mosheh, akiben ti reménykedtek. ⁴⁶Mert ha hinnétek Moshehnak, hinnétek nekem: mert énrólam írt ő. ⁴⁷Ha pedig az ő Írásainak nem hisztek, akkor az én beszédeimnek hogyan hinnétek?"

Szójegyzék: Beit-Cheszed (בֵּית חֶסֶד— 𐤁𐤉𐤕𐤇𐤎𐤃) – Bethesda/Irgalom Háza • Beit-HáMikdásh (בֵּית הַמִּקְדָּשׁ— 𐤁𐤉𐤕𐤄𐤌𐤒𐤃𐤔) – Szentély/Templom • Ivri (עִבְרִי— 𐤏𐤁𐤓𐤉) – Héber/Átkelő• Malách (מַלְאָךְ— 𐤌𐤋𐤀𐤊) – Angyal/Küldött • Mosheh (מֹשֶׁה— 𐤌𐤔𐤄) – Mózes/Kihúzott • Shábát (שָׁבָט— 𐤔𐤁𐤈) – Szombat/Nyugalom • Yáhudik (יְהוּדִי— 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤉) – Zsidók/Júdaiak • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם— 𐤉𐤓𐤅𐤔𐤋𐤉𐤌) – Jeruzsálem/Béke Városa • Yochánán (יוֹחָנָן— 𐤉𐤅𐤇𐤍𐤍) – János/Yahuwah kegyelmes

¹Yeshuá ezután elment a Gálili-tengernek, a Tiberiász tavának túlsó partjára. ²Nagy sokaság követte őt, mert látták azokat a jeleket, amelyeket a betegeken tett. ³Yeshuá pedig felment a hegyre, és ott leült a tanítványaival együtt. ⁴Közel volt Pesszách ünnepe. ⁵Amikor Yeshuá körültekintett és látta, hogy nagy sokaság közeledik hozzá, így szólt Filiposznak: "Honnan vegyünk kenyeret, hogy ezek ehessenek?" ⁶Ezt pedig azért kérdezte tőle, hogy próbára tegye, mert ő már tudta, mit fog tenni. ⁷Filiposz így válaszolt neki: "Kétszáz dénár árú kenyér sem elég nekik, hogy mindenki kapjon valami keveset." ⁸Egyik tanítványa, Andreász, a Shim'on Kefá testvére így szólt hozzá: ⁹"Van itt egy gyermek, akinél van öt árpakenyér és két hal, de mi ez ennyinek?" ¹⁰Yeshuá ezt mondta: "Ültessétek le az embereket." Nagy fű volt azon a helyen. Letelepedtek tehát a férfiak, szám szerint mintegy ötezren. ¹¹Yeshuá pedig vette a kenyereket, hálát adott, és kiosztotta az ott ülőknek; ugyanúgy osztott a halakból is, amennyit kívántak. ¹²Amikor pedig jóllaktak, így szólt tanítványaihoz: "Szedjétek össze a felesleges darabokat, hogy semmi ne menjen kárba." ¹³Összeszedték tehát, és tizenkét kosarat töltöttek meg az öt árpakenyérből való darabokkal, amelyek feleslegesek voltak azoknak, akik ettek. ¹⁴Az emberek látva a jelt, amelyet tett, ezt mondták: "Ez valóban az a próféta, akinek el kellett jönnie a világba." ¹⁵Amikor pedig Yeshuá észrevette, hogy érte akarnak jönni, és el akarják ragadni, hogy királlyá tegyék, visszavonult ismét a hegyre egymagában.

¹⁶Estefelé lementek tanítványai a tengerhez, ¹⁷hajóra szálltak, és átmentek a tenger túlsó partjára, Kfár-Náchumba. Sötét volt már, és még mindig nem ment oda hozzájuk Yeshuá; ¹⁸a tenger pedig háborgott, mert nagy szél fújt. ¹⁹Közben eljutottak mintegy huszonöt vagy harminc futamnyira, amikor meglátták, hogy Yeshuá a tengeren jár, és közeledik a hajóhoz. ²⁰Megrémültek, de Yeshuá megszólalt: "Én vagyok, ne féljetek!" ²¹Ekkor fel akarták venni a hajóra, de a hajó egyszeriben odaért a partra, ahová tartottak.

²²Másnap a tenger túlsó partján maradt sokaság megállapította, hogy ott nem volt más hajó, csak egy, és hogy Yeshuá nem szállt be tanítványaival együtt abba a hajóba, hanem csupán a tanítványai mentek el. ²³Ellenben Tiberiászból jöttek hajók, annak a helynek a közelébe, ahol a kenyeret ették, miután hálát adott az Úr. ²⁴Amikor tehát látta a sokaság, hogy sem Yeshuá, sem a tanítványai nincsenek ott, beszálltak a hajókba, elmentek Kfár-Náchumba, és keresték Yeshuáát. ²⁵Amikor megtalálták a tenger túlsó partján, megkérdezték tőle: "Rábi, mikor jöttél ide?" Yeshuá ²⁶ezt válaszolta nekik: "Ámen, ámen, mondom nektek, nem azért kerestek engem, mert jeleket láttatok, hanem azért, mert ettetek a kenyerekből és jóllaktatok. ²⁷Ne veszendő eledelért fáradozzatok, hanem az örök életre megmaradó eledelért, amelyet az Emberfia ad majd nektek, mert őt pecsétjével igazolta Elohim." ²⁸Ekkor megkérdezték tőle: "Mit tegyünk, hogy Elohimnak tetsző dolgokat cselekedjünk?" Yeshuá ²⁹ezt felelte nekik: "Elohimnak tetsző dolog, hogy higgyetek abban, akit ő küldött." ³⁰Erre megkérdezték: "És te milyen jelt mutatsz, hogy miután láttuk, higgyünk neked? Mit cselekszel? ³¹Atyáink a Mánt ették a pusztában, ahogyan meg van írva: Mennyei kenyeret adott nekik enni." Yeshuá pedig ³²így válaszolt nekik: "Ámen, ámen, mondom nektek, nem Mosheh adta nektek a mennyei kenyeret, hanem az én Atyám adja nektek az igazi mennyei kenyeret. ³³Mert Elohim kenyere a mennyből száll le, és életet ad a világnak."

³⁴Erre ezt mondták neki: "Ádoni, add nekünk mindig ezt a kenyeret!" Yeshuá ³⁵azt mondta nekik: "Én vagyok az élet kenyere: aki énhozzám jön, nem éhezik meg, és aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha. ³⁶De megmondtam nektek: láttatok ugyan engem, és mégsem hisztek. ³⁷Akit nekem ad az Atyá, az mind énhozzám jön, és aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el; ³⁸mert nem azért szálltam le a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem, hanem hogy annak az akaratát, aki elküldött engem. ³⁹Annak pedig, aki elküldött engem, az az akarata, hogy abból, amit nekem adott, semmit se veszítsek el, hanem feltámasszam az utolsó napon. ⁴⁰Mert az én Atyámnak az az akarata, hogy annak, aki látja a Fiút, és hisz benne, örök élete legyen; én pedig feltámasztom őt az utolsó napon."

⁴¹A Yáhudik ekkor zúgolódni kezdtek ellene, mert ezt mondta: "Én vagyok az a kenyér, amely a mennyből szállott le" - ⁴²és azt kérdezték: "Nem Yeshuá ez, a Yoszef fia, akinek ismerjük apját és anyját? Akkor hogyan mondhatja: A mennyből szálltam le?" Yeshuá ⁴³így válaszolt nekik: "Ne zúgolódjatok egymás között! ⁴⁴Senki sem jöhet énhozzám, ha nem vonzza őt az Atyá, aki elküldött engem. Én pedig feltámasztom az utolsó napon. ⁴⁵Meg van írva a prófétáknál: És mindnyájan Elohimtól tanítottak lesznek. Aki az Atyától hallott és tanult, az mind énhozzám jön. ⁴⁶Nem mintha bárki látta volna az Atyát: csak aki Elohimtól van, az látta az Atyát. ⁴⁷Ámen, ámen, mondom nektek: aki hisz, annak örök élete van. ⁴⁸Én vagyok az élet kenyere. ⁴⁹Atyáitok a Mánt ették a pusztában, mégis meghaltak. ⁵⁰De ez az a kenyér, amely a mennyből szállt le, hogy aki eszik belőle, meg ne haljon: ⁵¹Én vagyok az az élő kenyér, amely a mennyből szállt le: ha valaki eszik ebből a kenyérből, élni fog örökké, mert az a kenyér, amelyet én adok oda a világ életéért, az az én testem."

⁵²A Yáhudik erre vitatkozni kezdtek egymással, és ezt kérdezték: "Hogyan adhatná ez nekünk a testét eledelül?" Yeshuá ⁵³így szólt hozzájuk: "Ámen, ámen, mondom nektek: ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok a vérét, nincsen élet tibennetek. ⁵⁴Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. ⁵⁵Mert az én testem igazi étel, és az én vérem igazi ital. ⁵⁶Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az énbennem marad, és én őbenne. ⁵⁷Ahogyan engem az élő Atyá küldött el, és én az Atyá által élek, úgy az is, aki engem eszik, élni fog énáltalam. ⁵⁸Ez az a kenyér, amely a mennyből szállt le; ez nem olyan, mint amilyet atyáitok ettek, és mégis meghaltak: aki ezt a kenyeret eszi, élni fog örökké." ⁵⁹Ezeket a Beit Knesszetbe mondta, amikor Kfár-Náchumban tanított.

⁶⁰Tanítványai közül sokan, amikor ezt hallották, így szóltak: "Kemény beszéd ez: ki hallgathatja őt?" ⁶¹Mivel pedig Yeshuá magától is tudta, hogy ezért zúgolódnak tanítványai, így szólt hozzájuk: "Ez megbotránkoztat titeket? ⁶²Hát ha majd meglátjátok az Emberfiát felmenni oda, ahol előzőleg volt? ⁶³A Ruách az, aki életre kelt, a test nem használ semmit: azok a beszédek, amelyeket én mondtam nektek: Szellem és élet. ⁶⁴De vannak közöttetek néhányan, akik nem hisznek." Mert Yeshuá kezdettől fogva tudta, hogy kik azok, akik nem hisznek, és ki az, aki el fogja árulni őt. ⁶⁵És így folytatta: "Ezért mondtam nektek, hogy senki sem jöhet hozzám, ha nem adta meg ezt neki az Atyá."

⁶⁶Ettől fogva tanítványai közül sokan visszavonultak, és nem jártak vele többé. Yeshuá ⁶⁷ekkor megkérdezte a tizenkettőtől: "Vajon ti is el akartok menni?" Shim'on Kefá ⁶⁸így felelt: "Ádoni, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad. ⁶⁹És mi hisszük és tudjuk, hogy te vagy Elohimnak Szentje." Yeshuá ⁷⁰így válaszolt nekik: "Nem én választottalak-e ki titeket, a tizenkettőt? Egy közületek mégis szátán." ⁷¹ Yáhu'Dáh Ish-Keriyotra, Shim'on fiára mondta ezt, mert ez akarta őt elárulni, pedig egy volt a tizenkettő közül.

Szójegyzék: Andreász (אַנְדְּרֵאָס— 𐤀𐤍𐤃𐤓𐤀𐤎) – András • Beit Knesszet (בֵּית כְּנֶסֶת)(zsinagóga) • Filiposz (פִילִיפּוֹס— 𐤐𐤉𐤋𐤉𐤐𐤅𐤎) – Fülöp • Gálil (גָּלִיל— 𐤂𐤋𐤉𐤋) – Galilea/Körzet • Kefá (כֵּפָא— 𐤊𐤐𐤀) – Péter/Szikla • Kfár-Náchum (כְּפַר נַחוּם— 𐤊𐤐𐤓𐤍𐤇𐤅𐤌) – Kapernaum/Náchum faluja • Mán (מָן— 𐤌𐤍) – Manna/Mi ez? • Mosheh (מֹשֶׁה— 𐤌𐤔𐤄) – Mózes/Kihúzott • Pesszách (פֶּסַח— 𐤐𐤎𐤇) – Páska/Elkerülés • Rábi (רַבִּי— 𐤓𐤁𐤉) – Mester/Tanítóm • Shim'on (שִׁמְעוֹן— 𐤔𐤌𐤏𐤅𐤍) – Simon/Meghallgatott • Szátán (שָׂטָן— 𐤔𐤈𐤍) – Vádló/Ellenség • Yáhu'Dáh Ish-Keriyot (יְהוּדָה אִישׁ קְרִיּוֹת— 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤄𐤀𐤉𐤔𐤒𐤓𐤉𐤅𐤕) – Júdás Iskáriótes/Keriyot embere • Yáhudik (יְהוּדִי— 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤉) – Zsidók/Júdaiak • Yoszef (יוֹסֵף— 𐤉𐤅𐤎𐤐) – József/Yahuwah gyarapítson

¹Yeshuá ezután Gálilt járta. Nem akart ugyanis Yáhu'Dáhban tartózkodni, mivel a Yáhudik meg akarták ölni. ²Közel volt a Szukot ünnepe. ³Testvérei ekkor ezt mondták neki: "Menj el innen, és eredj Yáhu'Dáhba, hadd lássák a tanítványaid is a te dolgaidat, amelyeket cselekszel. ⁴Mert senki sem cselekszik semmit titokban, aki azt akarja, hogy nyilvánosan elismerjék őt. Ha ilyeneket cselekszel, tedd ismertté magadat a világ előtt." ⁵Mert a testvérei sem hittek benne. ⁶Yeshuá pedig így szólt hozzájuk: "Az én időm még nincs itt, nektek azonban minden idő alkalmas. ⁷Titeket nem gyűlölhet a világ, de engem gyűlöl, mert én arról tanúskodom, hogy a cselekedetei gonoszak. ⁸Ti menjetek fel az ünnepre, én erre az ünnepre még nem megyek fel, mert az én időm még nem jött el." ⁹Ezeket mondta nekik, és ott maradt Gálilban.

¹⁰Miután azonban elindultak testvérei az ünnepre, akkor ő is felment, nem nyíltan, hanem - amennyire lehetett - titokban. ¹¹A Yáhudik pedig keresték őt az ünnepen, és kérdezgették: "Hol van ő?" ¹²És sokat suttogtak róla a sokaságban: némelyek azt mondták róla, hogy jó, mások viszont ezt mondták: "Nem az, sőt félrevezeti a népet." ¹³De nyilvánosan senki sem beszélt róla, mert féltek a Yáhudiktól.

¹⁴Már az ünnepi hét fele elmúlt, amikor Yeshuá felment a Beit-HáMikdáshba, és tanítani kezdett. ¹⁵Csodálkoztak a Yáhudik ezen, és ezt kérdezték: "Hogyan ismerheti ez az Írást, hiszen nem is tanulta?" ¹⁶Yeshuá erre így válaszolt nekik: "Az én tanításom nem az enyém, hanem azé, aki elküldött engem. ¹⁷Ha valaki kész cselekedni az ő akaratát, felismeri erről a tanításról, hogy vajon Elohimtól való-e, vagy én magamtól szólok. ¹⁸Aki magától szól, a saját dicsőségét keresi, aki pedig annak dicsőségét keresi, aki elküldte őt, az igaz, abban nincs hamisság. ¹⁹Nem Mosheh adta-e nektek a Toráht? De közületek senki sem tartja meg a törvényt. Miért akartok engem megölni?" ²⁰A sokaság erre ezt mondta: "Démon van benned: ki akar téged megölni?" ²¹Yeshuá így válaszolt nekik: "Egyetlen dolgot vittem véghez, és mindnyájan megütköztök rajta. ²²Minthogy a körülmetélkedést Mosheh rendelte el nektek - nem mintha Moshehtól volna, hanem az Atyáktól van -, és Shábáton is körülmetélitek az embert. ²³Ha körülmetélitek az embert Shábáton, hogy ne sértsék meg Mosheh Toráhját, akkor miért haragusztok énrám, hogy egy embert teljesen meggyógyítottam Shábáton? ²⁴Ne ítéljetek látszat szerint, hanem hozzatok igazságos ítéletet."

²⁵A Yerusháláyimiek közül ekkor így szóltak némelyek: "Vajon nem ő az, akit meg akarnak ölni? ²⁶És íme, nyilvánosan beszél, és semmit sem szólnak ellene. Talán bizony felismerték a vezetők, hogy ő a Máshiách? ²⁷Csakhogy róla tudjuk, honnan való; amikor azonban eljön a Máshiách, róla senki sem tudja majd, honnan való." ²⁸Amikor Yeshuá a Beit-HáMikdáshban tanított, hangosan kiáltva szólt: "Ti ismertek engem, tudjátok is, honnan való vagyok; de én mégsem önmagamtól jöttem, hanem az, aki engem elküldött, igaz, ti őt nem ismeritek. ²⁹Én ismerem őt, hiszen tőle származom, és ő küldött el engem." ³⁰El akarták fogni tehát, de senki sem vetette rá a kezét, mert még nem jött el az ő órája.

³¹A sokaságból sokan hittek benne, és ezt mondták: "a Máshiách, amikor eljön, tesz-e több jelt, mint amennyit ez tett?" ³²Meghallották a Perushiak, hogy a sokaság ezeket suttogja róla, és szolgákat küldtek a Kohenek és a Perushiak, hogy fogják el őt. ³³Yeshuá ekkor így szólt: "Még egy kis ideig veletek vagyok, de elmegyek ahhoz, aki elküldött engem. ³⁴Kerestek majd engem, de nem találtok meg, mert ahol én vagyok, oda ti nem jöhettek." ³⁵A Yáhudik erre így beszéltek egymás között: "Hova akar menni, hogy nem találjuk meg? Talán a görögök között lévő Gálutba készül, és a görögöket akarja tanítani? ³⁶Miféle beszéd ez: Kerestek majd engem, de nem találtok, mert ahol én vagyok, oda ti nem jöhettek?"

³⁷Az ünnep utolsó nagy napján felállt Yeshuá, és így kiáltott: "Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék! ³⁸Aki hisz énbennem, ahogy az Írás mondta, annak belsejéből élő víz folyamai ömlenek!" ³⁹Ezt pedig a Ruách HáKodeshről mondta, akit a benne hívők fognak kapni, mert még nem adatott Ruách HáKodesh, mivel Yeshuá még nem dicsőült meg.

⁴⁰A sokaságból azok, akik hallották ezt az igét, ezt mondták: "Valóban ez a próféta." ⁴¹Mások így szóltak: "a Máshiách ez." Többen pedig ezt mondták rá: "Csak nem Gálilból jön el a Máshiách? ⁴²Nem az Írás mondta-e, hogy Dávid magvából és Beit-Lechemből, abból a faluból, ahol Dávid élt, jön el a Máshiách?" ⁴³Ellentét támadt tehát miatta a sokaságban: ⁴⁴némelyek közülük el akarták fogni, de senki sem vetette rá a kezét.

⁴⁵A szolgák ekkor visszamentek a Kohenekhez és Perushiakhoz, akik ezt kérdezték tőlük: "Miért nem hoztátok ide?" ⁴⁶A szolgák így feleltek: "Ember még így soha nem beszélt, ahogyan ő." ⁴⁷A Perushiak ezt mondták nekik: "Titeket is megtévesztett? ⁴⁸Vajon a vezetők vagy a Perushiak közül hitt-e benne valaki? ⁴⁹De ez a sokaság, amely nem ismeri a Toráht, átkozott!" ⁵⁰Ekkor Nákdimon, aki korábban már járt nála, és közülük való volt, így szólt hozzájuk: ⁵¹"Elítéli-e az embert a mi törvényünk, míg ki nem hallgatták, és meg nem tudták tőle, hogy mit tett?" ⁵²Azok pedig így válaszoltak neki: "Talán te is Gálili vagy? Vizsgáld meg és lásd be, hogy Gálilból nem támad próféta." ⁵³Ezután mindenki hazament.

Szójegyzék: Beit-Lechem (בֵּיתלֶחֶם— 𐤁𐤉𐤕𐤋𐤇𐤌) – Betlehem/Kenyér Háza • Dávid (דָּוִד— 𐤃𐤅𐤃) – Dávid/Szeretett • Gálil (גָּלִיל— 𐤂𐤋𐤉𐤋) – Galilea/Körzet • Kohen (כֹּהֵן— 𐤊𐤄𐤍) – főpap • Máshiách (מָשִׁיחַ— 𐤌𐤔𐤉𐤇) – Messiás/Krisztus/Felkent • Mosheh (מֹשֶׁה— 𐤌𐤔𐤄) – Mózes/Kihúzott • Nákdimon (נַקְדִּימוֹן— 𐤍𐤒𐤃𐤉𐤌𐤅𐤍) – Nikodémosz/A nép legyőzője • Perushim (פְּרוּשִׁים— 𐤐𐤓𐤅𐤔𐤉𐤌) – Farizeusok: magyarázók/kommentelők/értelmezők • Ruách HáKodesh (רוּחַ הַקֹּדֶשׁ— 𐤓𐤅𐤇𐤄𐤒𐤃𐤔) – Szent Szellem • Shed (שֵׁד— 𐤔𐤃) – Démon/Pusztító • Shábát (שָׁבָט— 𐤔𐤁𐤈) – Szombat/Nyugalom • Szukót (סֻכּוֹת— 𐤎𐤊𐤅𐤕) – Sátrak ünnepe • Toráh (תּוֹרָה— 𐤕𐤅𐤓𐤄) – Törvény/Tanítás • Yáhudik (יְהוּדִי— 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤉) – Zsidók/Júdaiak • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם— 𐤉𐤓𐤅𐤔𐤋𐤉𐤌) – Jeruzsálem/Béke Városa.

¹Yeshuá pedig kiment az Olajfák hegyére. ²De korán reggel ismét megjelent a Beit-HáMikdáshban, és az egész nép hozzásereglett; ő pedig leült, és tanította őket. ³Ekkor odavezettek az írástudók és a Perushiak egy asszonyt, akit házasságtörésen értek, középre állították, ⁴és így szóltak Yeshuához: "Rábi, ezt az asszonyt házasságtörés közben tetten érték. ⁵Mosheh azt parancsolta nekünk a Toráhban, hogy kövezzük meg az ilyeneket. Hát te mit mondasz?" ⁶Ezt azért mondták, hogy próbára tegyék, és legyen mivel vádolniuk őt. Yeshuá pedig lehajolt, és ujjával írt a földre. ⁷Amikor továbbra is faggatták, felegyenesedett, és ezt mondta nekik: "Aki bűntelen közületek, az vessen rá először követ." ⁸És lehajolva tovább írt a földre. ⁹Azok pedig ezt hallva, egymás után kimentek, kezdve a véneken, és egyedül ő meg az asszony maradt ott a középen. ¹⁰Mikor pedig Yeshuá felegyenesedett, és senkit sem látott az asszonyon kívül, így szólt hozzá: "Hol vannak a vádlóid? Senki sem ítélt el téged?" ¹¹Ő így felelt: "Senki, Ádoni." Yeshuá pedig ezt mondta neki: "Én sem ítéllek el téged, menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz!")

¹²Yeshuá ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: "Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága." ¹³A Perushiak ekkor ezt mondták neki: "Te önmagadról teszel bizonyságot: a te bizonyságtételed nem igaz."

¹⁴Yeshuá így válaszolt nekik: "Még ha én önmagamról teszek is bizonyságot, akkor is igaz a bizonyságtételem, mert tudom, honnan jöttem, és hová megyek, ti azonban nem tudjátok, honnan jövök, vagy hová megyek. ¹⁵Ti test szerint ítéltek. Én nem ítélkezem senki felett. ¹⁶De még ha ítélkezem is, igaz az én ítéletem, mert nem egyedül vagyok, hanem én és az Atyá, aki elküldött engem. ¹⁷Márpedig a ti törvényetekben is meg van írva, hogy két embernek a tanúságtétele igaz. ¹⁸Én önmagamról teszek bizonyságot, és bizonyságot tesz rólam az Atyá is, aki elküldött engem." ¹⁹Erre megkérdezték tőle: "Hol van a te Atyád?" Yeshuá így válaszolt: "Sem engem nem ismertek, sem az én Atyámat: ha engem ismernétek, Atyámat is ismernétek." ²⁰Mindezeket a kincstárnál mondta Yeshuá, amikor tanított a Beit-HáMikdáshban, és senki sem fogta el, mert még nem jött el az ő órája.

²¹Majd Yeshuá ismét szólt hozzájuk: "Én elmegyek, és keresni fogtok engem, de a bűnötökben haltok meg: ahova én megyek, oda ti nem jöhettek." ²²Erre ezt mondták a Yáhudik: "Talán megöli magát, hogy azt mondja: Ahova én megyek, oda ti nem jöhettek?" ²³Ő így folytatta: "Ti lentről származtok, én pedig fentről származom; ti e világból származtok, én nem e világból származom. ²⁴Ezért mondtam nektek, hogy meghaltok bűneitekben: mert ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok bűneitekben." ²⁵Megkérdezték tehát tőle: "Ki vagy te?" Yeshuá így válaszolt nekik: "Az, akinek eleitől fogva mondom magamat. ²⁶Sok mindent kellene mondanom rólatok és ítélnem felőletek, de aki elküldött engem, igaz, és én azt mondom a világban, amit tőle hallottam." ²⁷Ők nem ismerték fel, hogy az Atyáról szólt nekik. ²⁸Yeshuá tehát ezt mondta: "Amikor felemelitek az Emberfiát, akkor tudjátok meg, hogy én vagyok, és önmagamtól nem teszek semmit, hanem ahogyan az Atyá tanított engem, úgy mondom ezeket. ²⁹És aki elküldött engem, velem van: nem hagyott egyedül, mert mindig azt teszem, ami neki kedves."

³⁰Amikor ezeket mondta, sokan hittek benne. ³¹Így szólt akkor Yeshuá azokhoz a Yáhudikhoz, akik hittek benne: "Ha ti megtartjátok az én igémet, valóban tanítványaim vagytok; ³²megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket." ³³Ők ezt kérdezték tőle: "Ávráhám utódai vagyunk, és soha nem voltunk szolgái senkinek: hogyan mondhatod hát, hogy szabadokká lesztek?" ³⁴Yeshuá így válaszolt nekik: "Ámen, ámen, mondom nektek, hogy aki bűnt cselekszik, a bűn szolgája. ³⁵A szolga pedig nem marad a házban örökre: a Fiú marad ott örökre. ³⁶Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek."

³⁷"Tudom, hogy Ávráhám utódai vagytok, de ti meg akartok ölni, mert az én igémnek nincs helye bennetek. ³⁸Én azt mondom, amit az én Atyámnál láttam, és ti is azt teszitek, amit a ti atyátoktól hallottatok." ³⁹Ezt mondták neki: "A mi atyánk Ávráhám." Yeshuá így szólt hozzájuk: "Ha Ávráhám gyermekei volnátok, Ávráhám cselekedeteit tennétek. ⁴⁰De ti meg akartok engem ölni, olyan valakit, aki azt az igazságot hirdettem nektek, amelyet Elohimtól hallottam: Ávráhám ezt nem tette volna. ⁴¹Ti ugyanazt cselekszitek, mint atyátok." Ezt mondták neki: "Mi nem paráznaságból születtünk: egy atyánk van, Elohim." ⁴²Yeshuá így szólt hozzájuk: "Ha Elohim volna a ti Atyátok, szeretnétek engem, mert én Elohimtól indultam el, és tőle jövök; nem magamtól jöttem, hanem ő küldött el engem. ⁴³Miért nem értitek az én beszédemet? Mert hallani sem bírtátok az én igémet. ⁴⁴Ti atyátoktól, a Szátántól származtok, és atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Embergyilkos volt kezdettől fogva, és nem állt meg az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor a hazugságot szólja, a magáéból szól, mert hazug, és a hazugság atyja. ⁴⁵Mivel pedig én az igazságot mondom, nem hisztek nekem. ⁴⁶Közületek ki tud rám bűnt bizonyítani? Ha az igazságot mondom, miért nem hisztek nekem? ⁴⁷Aki Elohimtól van, hallja Elohim beszédeit; ti azért nem halljátok, mert nem Elohimtól valók vagytok."

⁴⁸Azután így szóltak hozzá a Yáhudik: "Vajon nem jól mondjuk, hogy Shomroni vagy te, és démon van benned?" ⁴⁹Yeshuá így válaszolt: "Bennem nincsen démon, ellenben én tisztelem az én Atyámat, ti pedig gyaláztok engem. ⁵⁰Én nem keresem a magam dicsőségét: van, aki keresi, és ő majd ítéletet mond. ⁵¹Ámen, ámen, mondom nektek, ha valaki megtartja az én igémet, nem lát halált soha." ⁵²A Yáhudik ezt mondták neki: "Most már tudjuk, hogy démon van benned. Ávráhám meghalt, a próféták is meghaltak, te pedig azt mondod: Ha valaki megtartja az én igémet, az nem ízleli meg a halált soha. ⁵³Te nagyobb vagy atyánknál, Ávráhámnál, aki meghalt? A próféták is meghaltak! Kinek tartod magadat?" ⁵⁴Yeshuá így válaszolt: "Ha én dicsőíteném magamat, a dicsőségem semmi volna: az én Atyám az, aki megdicsőít engem, akiről ti azt mondjátok, hogy a ti Elohimotok, ⁵⁵pedig nem ismeritek őt; én azonban ismerem. Ha azt mondanám, hogy nem ismerem, hozzátok hasonlóvá, hazuggá lennék; de én ismerem őt, és megtartom az ő igéjét. ⁵⁶Ávráhám, a ti atyátok ujjongott azon, hogy megláthatja az én napomat: meg is látta, és örült is." ⁵⁷A Yáhudik erre ezt mondták neki: "Ötvenéves sem vagy, és láttad Ávráhámot?" ⁵⁸Yeshuá így felelt nekik: "Ámen, ámen, mondom nektek, mielőtt Ávráhám lett volna: én vagyok." ⁵⁹Erre köveket ragadtak, hogy megkövezzék, de Yeshuá elrejtőzött, és kiment a Beit-HáMikdáshból.

Szójegyzék: Ádoni (אֲדֹנִי— 𐤀𐤃𐤍𐤉) – Ádonáj/Uraságom - tiszteletteljes megszólítás • Ávráhám (אַבְרָהָם— 𐤀𐤁𐤓𐤄𐤌) – Ábrahám/Sokaság Atyja • Beit-HáMikdásh (בֵּית הַמִּקְדָּשׁ— 𐤁𐤉𐤕𐤄𐤌𐤒𐤃𐤔) – Szentély/Templom • Dávid (דָּוִד— 𐤃𐤅𐤃) – Dávid/Szeretett • Gálil (גָּלִיל— 𐤂𐤋𐤉𐤋) – Galilea/Körzet • Máshiách (מָשִׁיחַ— 𐤌𐤔𐤉𐤇) – Messiás/Krisztus/Felkent • Mosheh (מֹשֶׁה— 𐤌𐤔𐤄) – Mózes/Kihúzott • Perushim (פְּרוּשִׁים— 𐤐𐤓𐤅𐤔𐤉𐤌) – Farizeusok: magyarázók/kommentelők/értelmezők • Rábi (רַבִּי— 𐤓𐤁𐤉) – Mester/Tanítóm • Shed (שֵׁד— 𐤔𐤃) – Démon/Pusztító • Shomroni (שׁוֹמְרוֹנִי— 𐤔𐤅𐤌𐤓𐤅𐤍𐤉) – Samáriai • Szátán (שָׂטָן— 𐤔𐤈𐤍) – Vádló/Ellenség • Toráh (תּוֹרָה— 𐤕𐤅𐤓𐤄) – Törvény/Tanítás • Yáhudik (יְהוּדִי— 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤉) – Zsidók/Júdaiak • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם— 𐤉𐤓𐤅𐤔𐤋𐤉𐤌) – Jeruzsálem/Béke Városa

¹Amikor Yeshuá továbbment, meglátott egy születése óta vak embert. ²Tanítványai megkérdezték tőle: "Rábi, ki vétkezett: ez vagy a szülei, hogy vakon született?" ³Yeshuá így válaszolt: "Nem ő vétkezett, nem is a szülei, hanem azért van ez így, hogy nyilvánvalóvá legyenek rajta Elohim cselekedetei. ⁴Nekünk - amíg nappal van - annak a cselekedeteit kell végeznünk, aki elküldött engem. Mert eljön az éjszaka, amikor senki sem munkálkodhat. ⁵Amíg a világban vagyok, a világ világossága vagyok." ⁶Ezt mondta, és a földre köpött, sarat csinált a nyállal, és rákente a sarat a vakon született ember szemeire, ⁷majd így szólt hozzá: "Menj el, mosakodj meg a Shiloáchtavában" - ami azt jelenti: küldött. Az pedig elment, megmosakodott, és már látott, amikor visszatért. ⁸A szomszédok pedig, és azok, akik látták azelőtt, hogy koldus volt, így szóltak: "Nem ő az, aki itt szokott ülni és koldulni?" ⁹Egyesek azt mondták, hogy ez az, mások pedig azt, hogy nem, csak hasonlít hozzá. De ő kijelentette: "Én vagyok az." ¹⁰Erre ezt kérdezték tőle: "Akkor hogyan nyílt meg a szemed?" ¹¹Ő így válaszolt: "Az az ember, akit Yeshuának hívnak, sarat csinált, megkente a szemeimet, és azt mondta nekem: Menj a Shiloáchhoz, és mosakodj meg. Elmentem tehát, megmosakodtam, és most látok." ¹²Megkérdezték tőle: "Hol van ő?" "Nem tudom" - felelte.

¹³Ezt a nemrég még vak embert a Perushiak elé vezették. ¹⁴Az a nap pedig, amelyen Yeshuá a sarat csinálta, és megnyitotta a szemét, Shábát volt. ¹⁵Ekkor a Perushiak is megkérdezték tőle, hogyan jött meg a látása. Ő ezt mondta nekik: "Sarat tett a szemeimre, aztán megmosakodtam, és most látok." ¹⁶Erre a Perushiak közül néhányan ezt mondták: "Nem Elohimtól való ez az ember, mert nem tartja meg a Shábátot." Mások így szóltak: "Hogyan tehetne bűnös ember ilyen jeleket?" És meghasonlás támadt köztük. ¹⁷Ezért ismét a vakhoz fordultak: "Te mit mondasz őróla, hogy megnyitotta szemedet?" Ő azt mondta, hogy próféta. ¹⁸A Yáhudik azonban nem hitték el róla, hogy vak volt, és megjött a látása, amíg oda nem hívták a szüleit, ¹⁹és meg nem kérdezték tőlük: "A ti fiatok ez, akiről azt állítjátok, hogy vakon született? Akkor hogyan lehetséges, hogy most lát?" ²⁰Szülei pedig így válaszoltak: "Azt tudjuk, hogy ez a mi fiunk, és hogy vakon született, ²¹de hogy most mimódon lát, azt nem tudjuk, és hogy ki nyitotta meg a szemét, azt sem tudjuk. Tőle kérdezzétek meg, nagykorú már, majd ő beszél önmagáról." ²²Ezt azért mondták a szülei, mert féltek a Yáhudiktól, mivel a Yáhudik már megegyeztek abban, hogy ha valaki Máshiách-nak vallja őt, azt ki kell zárni a Beit Knesszetből. ²³Ezért mondták a szülei: "Nagykorú már, tőle kérdezzétek meg."

²⁴Odahívták tehát másodszor is a nemrég még vak embert, és ezt mondták neki: "Dicsőítsd Elohimot: mi tudjuk, hogy ez az ember bűnös." ²⁵Erre ő így válaszolt: "Hogy bűnös-e, nem tudom. Egyet tudok: bár vak voltam, most látok." ²⁶Ekkor megkérdezték tőle: "Mit tett veled? Hogyan nyitotta meg a szemedet?" ²⁷Ő így válaszolt: "Megmondtam már nektek, de nem hallgattatok rám. Miért akarjátok ismét hallani? Talán ti is a tanítványai akartok lenni?" ²⁸Megszidták, és ezt mondták: "Te vagy az ő tanítványa, mi Mosheh tanítványai vagyunk. ²⁹Mi tudjuk, hogy Moshehhoz szólt Elohim, de erről azt sem tudjuk, hogy honnan való." ³⁰Az ember így válaszolt nekik: "Ebben az a csodálatos, hogy ti nem tudjátok, honnan való, mégis megnyitotta a szememet. ³¹Tudjuk, hogy Elohim nem hallgat meg bűnösöket; de ha valaki Elohimfélő, és az ő akaratát cselekszi, azt meghallgatja. ³²Örök idők óta nem hallotta senki, hogy valaki megnyitotta volna egy vakon született ember szemét. ³³Ha ő nem volna Elohimtól való, semmit sem tudott volna tenni." ³⁴Erre így feleltek neki: "Te mindenestől bűnben születtél, és te tanítasz minket?" És kiközösítették.

³⁵Meghallotta Yeshuá, hogy kiközösítették, és amikor találkozott vele, megkérdezte tőle: "Hiszel te az Emberfiában?" ³⁶Ő így válaszolt: "Ki az, Ádoni, hogy higgyek benne?" ³⁷Yeshuá így felelt neki: "Látod őt, és aki veled beszél, ő az." ³⁸Erre az ember így szólt: "Hiszek, Ádoni." És leborulva imádta őt. ³⁹Yeshuá pedig ezt mondta: "Én ítéletre jöttem e világra, hogy akik nem látnak, lássanak, és akik látnak, vakká legyenek." ⁴⁰Meghallották ezt azok a Perushiak, akik a közelében voltak, és ezt kérdezték tőle: "Talán mi is vakok vagyunk?" ⁴¹Yeshuá ezt mondta nekik: "Ha vakok volnátok, nem lenne bűnötök, mivel azonban most azt mondjátok: látunk, megmarad a bűnötök."

Szójegyzék: Ádoni (אֲדֹנִי— 𐤀𐤃𐤍𐤉) – Ádonáj/Uraságom - tiszteletteljes megszólítás • Beit Knesszet (בֵּית כְּנֶסֶת— 𐤁𐤉𐤕𐤊𐤍𐤎𐤕) – Zsinagóga/Gyülekezet Háza • Emberfia (בֶּן אָדָם— 𐤁𐤍𐤀𐤃𐤌) – Ben-Adam/Az Ember Fia - messiási cím • Máshiách (מָשִׁיחַ— 𐤌𐤔𐤉𐤇) – Messiás/Krisztus/Felkent • Mosheh (מֹשֶׁה— 𐤌𐤔𐤄) – Mózes/Kihúzott • Perushiak (פְּרוּשִׁים— 𐤐𐤓𐤅𐤔𐤉𐤌) – Farizeusok: magyarázók/kommentelők/értelmezők • Rábi (רַבִּי— 𐤓𐤁𐤉) – Mester/Tanítóm • Shábát (שָׁבָט— 𐤔𐤁𐤈) – Szombat/Nyugalom • Shiloách (שִׁלוֹחַ— 𐤔𐤋𐤅𐤇) – Siloám/Küldött • Yáhudik (יְהוּדִי— 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤉) – Zsidók/Júdaiak

¹"Ámen, ámen, mondom nektek: aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másfelől hatol be, az tolvaj és rabló; ²de aki az ajtón megy be, az a juhok pásztora. ³Ennek ajtót nyit az ajtóőr, és a juhok hallgatnak a hangjára, a maga juhait pedig nevükön szólítja és kivezeti. ⁴Amikor a maga juhait mind kivezeti, előttük jár, és a juhok követik, mert ismerik a hangját. ⁵Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak tőle, mert az idegenek hangját nem ismerik."

⁶Ezt a példázatot mondta nekik Yeshuá, de ők nem értették, mit jelent, amit mondott nekik. ⁷Yeshuá tehát így szólt hozzájuk: "Ámen, ámen, mondom nektek: én vagyok a juhok ajtaja. ⁸Aki énelőttem jött, mind tolvaj és rabló, de a juhok nem is hallgattak rájuk. ⁹Én vagyok az ajtó: ha valaki rajtam át megy be, megtartatik, az bejár és kijár, és legelőre talál. ¹⁰A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson: én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek."

¹¹"Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért. ¹²Aki béres és nem pásztor, akinek a juhok nem tulajdonai, látja a farkast jönni, elhagyja a juhokat, és elfut, a farkas pedig elragadja és elszéleszti őket. ¹³A béres azért fut el, mert csak béres, és nem törődik a juhokkal. ¹⁴Én vagyok a jó pásztor, én ismerem az enyéimet, és az enyéim ismernek engem, ¹⁵ahogyan az Atyá ismer engem, én is úgy ismerem az Atyát: és én életemet adom a juhokért. ¹⁶Más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból valók: azokat is vezetnem kell, és hallgatni is fognak a hangomra: és akkor lesz egy nyáj, egy pásztor. ¹⁷Azért szeret engem az Atyá, mert én odaadom az életemet, hogy aztán újra visszavegyem. ¹⁸Senki sem veheti el tőlem: én magamtól adom oda. Hatalmam van arra, hogy odaadjam, hatalmam van arra is, hogy ismét visszavegyem: ezt a küldetést kaptam az én Atyámtól."

¹⁹Ismét meghasonlás támadt a Yáhudik között e beszédek miatt. ²⁰Sokan így szóltak közülük: "Démon van benne, és őrjöng: mit hallgattok rá?" ²¹Mások ezt mondták: "Nem megszállott ember beszédei ezek. Vajon meg tudja-e nyitni a démon a vakok szemét?"

²²Amikor eljött a Hánukáh ünnepe, Yerusháláyimban tél volt. ²³Yeshuá a Beit-HáMikdáshban, a Shlomo csarnokában járt. ²⁴Ekkor körülvették a Yáhudik, és így szóltak hozzá: "Meddig tartasz még bizonytalanságban bennünket? Ha te vagy a Máshiách, mondd meg nekünk nyíltan!" ²⁵Yeshuá így válaszolt nekik: "Megmondtam nektek, de nem hisztek. Atyám nevében végzett cselekedeteim tanúskodnak mellettem, ²⁶de ti nem hisztek, mert nem az én juhaim közül valók vagytok. ²⁷Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem. ²⁸Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből. ²⁹Az én Atyám, aki nekem adta őket, mindennél nagyobb, és senki sem ragadhatja ki őket az Atyá kezéből. ³⁰Én és az Atyá egy vagyunk."

³¹Ekkor újra köveket vittek oda a Yáhudik, hogy megkövezzék. ³²Yeshuá megszólalt, és ezt mondta nekik: "Sok jó cselekedetet vittem véghez előttetek az én Atyám nevében: ezek közül melyik cselekedetem miatt köveztek meg engem?" ³³A Yáhudik így feleltek neki: "Nem jó cselekedetért kövezünk meg téged, hanem káromlásért, és azért, hogy te ember létedre Elohimmá teszed magadat." ³⁴Yeshuá így válaszolt: "Nincs-e megírva az Irásokban: Én mondtam: elohimok vagytok? ³⁵Ha idegen elohimoknak mondta azokat, akikhez Elohim igéje szólt, márpedig az Írást nem lehet érvénytelenné tenni, ³⁶akkor, akit az Atyá megszentelt, és elküldött a világba, arról ti azt mondjátok: Káromlást szólsz, mert azt mondtam: Elohim Fia vagyok?! ³⁷Ha nem az én Atyám cselekedeteit teszem, ne higgyetek nekem; ³⁸de ha azokat teszem, akkor ha nekem nem is hinnétek, higgyetek a cselekedeteknek, hogy felismerjétek és tudjátok: az Atyá énbennem van, és én az Atyában." ³⁹Ekkor ismét el akarták fogni, de ő kimenekült a kezük közül.

⁴⁰Yeshuá újra elment a Yárdenen túlra, arra a helyre, ahol korábban Yochánán merített be, és ott tartózkodott. ⁴¹Sokan mentek oda hozzá, és azt mondták, hogy Yochánán nem tett ugyan egyetlen csodát sem, de mindaz, amit Yochánán őróla mondott, igaz volt. ⁴²És ott sokan hittek benne.

Szójegyzék: Beit-HáMikdásh (בֵּית הַמִּקְדָּשׁ— 𐤁𐤉𐤕𐤄𐤌𐤒𐤃𐤔) – Szentély/Templom • Hánukáh (חֲנֻכָּה— 𐤇𐤍𐤊𐤄) – Felavatás ünnepe • Máshiách (מָשִׁיחַ— 𐤌𐤔𐤉𐤇) – Messiás/Krisztus/Felkent • Shed (שֵׁד— 𐤔𐤃) – Démon/Pusztító • Shlomo (שְׁלֹמֹה— 𐤔𐤋𐤌𐤄) – Salamon/Békés • Yárden (יַרְדֵּן— 𐤉𐤓𐤃𐤍) – Jordán/Zuhogó • Yáhudik (יְהוּדִי— 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤉) – Zsidók/Júdaiak • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם— 𐤉𐤓𐤅𐤔𐤋𐤉𐤌) – Jeruzsálem/Béke Városa • Yochánán (יוֹחָנָן— 𐤉𐤅𐤇𐤍𐤍) – János/Yahuwah kegyelmes

¹Volt pedig egy beteg ember, El'ázár, Beit-Ányából, Miryámnak és testvérének, Mártának a falujából. ²Miryám volt az, aki megkente az Ádonáj kenettel, és megtörölte a lábát a hajával: az ő testvére, El'ázár volt a beteg. ³A nővérei megüzenték Yeshuának: "Ádoni, íme, akit szeretsz, beteg." ⁴Amikor Yeshuá ezt meghallotta, ezt mondta: "Ez a betegség nem halálos, hanem Elohim dicsőségét szolgálja, hogy általa megdicsőüljön Elohim Fia." ⁵Yeshuá szerette Mártát, ennek nővérét és El'ázárt. ⁶Amikor tehát meghallotta, hogy beteg, két napig azon a helyen maradt, ahol volt, ⁷de azután így szólt tanítványaihoz: "Menjünk ismét Yáhu'Dáhba!" ⁸A tanítványok ezt mondták neki: "Rábi, most akartak megkövezni a Yáhudik, és ismét oda mégy?" ⁹Yeshuá így válaszolt: "Nem tizenkét órája van-e a nappalnak? Ha valaki nappal jár, nem botlik meg, mert látja a világ világosságát, ¹⁰de ha valaki éjjel jár, megbotlik, mert nincs világossága." ¹¹Ezeket mondta nekik, és azután hozzátette: "El'ázár, a mi barátunk elaludt, de elmegyek, hogy felébresszem." ¹²A tanítványok ezt felelték rá: "Ádoni, ha elaludt, meggyógyul." ¹³Pedig Yeshuá a haláláról beszélt, de ők azt gondolták, hogy álomba merülésről szól. ¹⁴Akkor azután Yeshuá nyíltan megmondta nekik: "El'ázár meghalt, ¹⁵és örülök, hogy nem voltam ott: tiértetek, hogy higgyetek. De menjünk el hozzá!" ¹⁶T'omá, akit Didymosznak is hívnak, azt mondta tanítványtársainak: "Menjünk el mi is, hogy meghaljunk vele."

¹⁷Amikor aztán Yeshuá odaért, megtudta, hogy már négy napja a sírban van. ¹⁸Beit-Ányá pedig közel, mintegy félórányira volt Yerusháláyimhoz, ¹⁹ezért a Yáhudik közül sokan elmentek Mártához és Miryámhoz, hogy vigasztalják őket testvérük miatt. ²⁰Mártá, amint meghallotta, hogy Yeshuá jön, elébe ment, Miryám azonban otthon maradt. ²¹Mártá ekkor így szólt Yeshuához: "Ádoni, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem. ²²De most is tudom, hogy amit csak kérsz Elohimtól, megadja neked Elohim." ²³Yeshuá ezt mondta neki: "Feltámad a testvéred!" ²⁴Mártá így válaszolt: "Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon." ²⁵Yeshuá ekkor ezt mondta neki: "Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; ²⁶és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt?" ²⁷Mártá így felelt: "Igen, Ádoni, én hiszem, hogy te vagy a Máshiách, Elohim Fia, akinek el kell jönnie a világba."

²⁸Miután ezt mondta, elment, és titokban szólt a testvérének, Miryámnak: "A Rábi itt van, és hív téged." ²⁹Ő pedig, amint ezt meghallotta, gyorsan felkelt, és odament hozzá. ³⁰De Yeshuá még nem ért be a faluba, hanem azon a helyen tartózkodott, ahol Mártá találkozott vele. ³¹A Yáhudik, akik vele voltak a házban, és vigasztalták, látták, hogy Miryám hirtelen felállt, és kiment. Utánamentek tehát, mert azt gondolták, hogy a sírbolthoz megy, hogy ott sírjon. ³²Miryám pedig, amint odaért, ahol Yeshuá volt, meglátta őt, leborult a lába elé, és így szólt hozzá: "Ádoni, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem."

³³Amikor Yeshuá látta, hogy Miryám sír, és a vele jött Yáhudik is sírnak, megrendült lelkében és háborgott, ³⁴és megkérdezte: "Hova helyeztétek őt?" Azt felelték: "Ádoni, jöjj és lásd meg!" ³⁵Yeshuá könnyekre fakadt. ³⁶A Yáhudik ezt mondták: "Íme, mennyire szerette!" ³⁷Közülük néhányan pedig így szóltak: "Ő, aki a vak szemét megnyitotta, nem tudta volna megtenni, hogy ez ne haljon meg?"

³⁸Yeshuá - még mindig mélyen megindulva - a sírhoz ment: ez egy barlang volt, és kő feküdt rajta. ³⁹Yeshuá így szólt: "Vegyétek el a követ." Mártá, az elhunyt testvére így szólt hozzá: "Ádoni, már szaga van, hiszen negyednapos." ⁴⁰Yeshuá azonban ezt mondta neki: "Nem mondtam-e neked, hogy ha hiszel, meglátod Elohim dicsőségét?" ⁴¹Elvették tehát a követ, Yeshuá pedig felemelte a tekintetét, és ezt mondta: "Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. ⁴²Én tudtam, hogy mindig meghallgatsz, csak a körülálló sokaság miatt mondtam, hogy elhiggyék, hogy te küldtél engem." ⁴³Miután ezt mondta, hangosan kiáltott: "El'ázár, jöjj ki!" ⁴⁴És kijött a halott, lábán és kezén pólyákkal körülkötve, arcát kendő takarta. Yeshuá szólt nekik: "Oldjátok fel, és hagyjátok elmenni!"

⁴⁵Ekkor sokan hittek benne azok közül a Yáhudik közül, akik elmentek Miryámhoz és látták, amit Yeshuá tett. ⁴⁶Némelyek pedig közülük elmentek a Perushiakhoz, és elmondták nekik, miket tett Yeshuá.

⁴⁷Összehívták tehát a Kohen Gádolok és a Perushiak a Szánhedrint, és így szóltak: "Mit tegyünk? Ez az ember ugyanis sok jelt tesz. ⁴⁸Ha egyszerűen csak hagyjuk őt, mindenki hisz majd benne, aztán jönnek a rómaiak, és elveszik tőlünk a helyet is, a népet is." ⁴⁹Egyikük pedig, Káyáfá, aki Kohen Gádol volt abban az esztendőben, ezt mondta nekik: "Ti nem értetek semmit. ⁵⁰Azt sem veszitek fontolóra: jobb nektek, hogy egyetlen ember haljon meg a népért, semhogy az egész nép elvesszen." ⁵¹Mindezt pedig nem magától mondta, hanem mivel Kohen Gádol volt abban az esztendőben, megjövendölte, hogy Yeshuá meg fog halni a népért; ⁵²és nem is csak a népért, hanem azért is, hogy Elohim szétszóródott gyermekeit egybegyűjtse. ⁵³Attól a naptól fogva egyetértettek abban, hogy megölik őt.

⁵⁴Yeshuá tehát nem járt többé nyilvánosan a Yáhudik között, hanem elment onnan a pusztához közeli vidékre, Efráyim városába; és ott tartózkodott a tanítványaival.

⁵⁵Közeledett a Peszách, és vidékről sokan felmentek Yerusháláyimba Peszách előtt, hogy megtisztuljanak. ⁵⁶Keresték Yeshuáát és a Beit-HáMikdáshban megállva így tanakodtak egymás között: "Mit gondoltok, lehet, hogy el sem jön az ünnepre?" ⁵⁷A Kohen Gádolok és a Perushiak pedig már kiadták a parancsot, hogy ha valaki megtudja, hol van, jelentse be, hogy elfoghassák.

Szójegyzék: Ádoni (אֲדֹנִי— 𐤀𐤃𐤍𐤉) – Ádonáj/Uraságom • Beit-Ányá (בֵּית עַנְיָה— 𐤁𐤉𐤕𐤏𐤍𐤉𐤄) – Betánia/Szegények háza • Beit HáMikdásh (בֵּית הַמִּקְדָּשׁ— 𐤁𐤉𐤕𐤄𐤌𐤒𐤃𐤔) – Szentély/Templom • Efráyim (אֶפְרַיִם— 𐤀𐤐𐤓𐤉𐤌) – Efraim/Kettős gyümölcs • Káyáfá (קַיָּפָא— 𐤒𐤉𐤐𐤀) – Kajafás • Kohen Gádol (כֹּהֵןגָּדוֹל— 𐤊𐤄𐤍𐤂𐤃𐤅𐤋) – Főpap/Nagy Pap • El'ázár (אֶלְעָזָר— 𐤀𐤋𐤏𐤆𐤓) – Lázár/Eliezer/Elohim megsegít • Máshiách (מָשִׁיחַ— 𐤌𐤔𐤉𐤇) – Messiás/Krisztus/Felkent • Miryám (מִרְיָם— 𐤌𐤓𐤉𐤌) – Mária/Keserűség/Lázadó • Perushim (פְּרוּשִׁים— 𐤐𐤓𐤅𐤔𐤉𐤌) – Farizeusok: magyarázók/kommentelők/értelmezők • Pesszach (פֶּסַח— 𐤐𐤎𐤇) – Páska/Elkerülés • Rábi (רַבִּי— 𐤓𐤁𐤉) – Mester/Tanítóm • Szanhedrin (סַנְהֶדְרִין— 𐤎𐤍𐤄𐤃𐤓𐤉𐤍) – Nagytanács/Törvényszék • T'omá/Didymosz (תְּאוֹמָא— 𐤕𐤀𐤅𐤌𐤀) – Tamás/Iker • Yáhudim (יְהוּדִים— 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤉𐤌) – Zsidók/Júdaiak • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם— 𐤉𐤓𐤅𐤔𐤋𐤉𐤌) – Jeruzsálem/Béke Városa

¹Yeshuá tehát hat nappal Peszách előtt elment Beit-Ányába, ahol El'ázár élt, akit feltámasztott a halottak közül. ²Vacsorát készítettek ott neki, s Mártá szolgált fel, El'ázár pedig a Yeshuával együtt ülők között volt. ³Miryám ekkor elővett egy font drága valódi nárduskenetet, megkente Yeshuá lábát, és hajával törölte meg; a ház pedig megtelt a kenet illatával. ⁴Tanítványai közül az egyik, Yáhu'Dáh Ish-Keriyot, aki el akarta őt árulni, így szólt: ⁵"Miért nem adták el inkább ezt a kenetet háromszáz dénárért, és miért nem juttatták az árát a szegényeknek?" ⁶De nem azért mondta ezt, mintha a szegényekre lett volna gondja, hanem azért, mert tolvaj volt, és a nála levő erszényből elszedegette, amit beletettek. ⁷Yeshuá erre így szólt: "Hagyd, hiszen temetésem napjára szánta; ⁸mert a szegények mindig veletek lesznek, de én nem leszek mindig veletek!"

⁹Nagyon sokan megtudták a Yáhudik közül, hogy ő ott van, és odamentek; nemcsak Yeshuá miatt, hanem azért is, hogy lássák El'ázárt, akit feltámasztott a halottak közül. ¹⁰A Kohen Gádolok pedig elhatározták, hogy El'ázárt is megölik, ¹¹mert a Yáhudik közül sokan miatta mentek oda, és hittek Yeshuában.

¹²Másnap, amikor az ünnepre érkező nagy sokaság meghallotta, hogy Yeshuá Yerusháláyimba jön, ¹³pálmaágakat fogtak, kivonultak a fogadására, és így kiáltottak: "Hoshiáná! Áldott, aki Yahuwah nevében jön, Yiszrá'El Királya!" ¹⁴Yeshuá pedig egy szamárcsikóra találva, felült rá, ahogyan meg van írva: ¹⁵"Ne félj, Tzion leánya, íme, királyod jön, szamárcsikón ülve." ¹⁶Tanítványai először nem értették mindezt, de miután Yeshuá megdicsőült, visszaemlékeztek arra, hogy az történt vele, ami meg volt írva róla. ¹⁷A sokaság, amely vele volt, amikor El'ázárt kihívta a sírból, és feltámasztotta a halálból, most bizonyságot tett mellette. ¹⁸Elébe is azért vonult ki a sokaság, mert hallották, hogy ezt a jelt tette. ¹⁹A Perushiak pedig így szóltak egymáshoz: "Látjátok, hogy semmit sem tudtok elérni: íme, a világ őt követi!"

²⁰Néhány görög is volt azok között, akik felmentek az ünnepre, hogy imádják Elohimot. ²¹Ezek odamentek Filiposzhoz, aki a Gálili Beit-Tzáidából való volt, és ezzel a kéréssel fordultak hozzá: "Ádoni, Yeshuát szeretnénk látni." ²²Filiposz elment, és szólt Andreásznak, Andreász és Filiposz elment, és szólt Yeshuának. ²³Yeshuá így válaszolt nekik: "Eljött az óra, hogy megdicsőíttessék az Emberfia. ²⁴Ámen, ámen, mondom nektek: ha a búzaszem nem esik a földbe, és nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz. ²⁵Aki szereti az életét, elveszti; aki pedig gyűlöli az életét e világon, örök életre őrzi meg azt. ²⁶Ha valaki nekem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is; és ha valaki nekem szolgál, azt megbecsüli az Atyá.

²⁷Most megrendült az én lelkem. Kérjem azt: Atyám, ments meg ettől az órától engem? De hiszen éppen ezért az óráért jöttem! ²⁸Atyám, dicsőítsd meg a te nevedet!" Erre hang hallatszott az égből: "Már megdicsőítettem, és ismét megdicsőítem." ²⁹A sokaság pedig, amely ott állt, és hallotta, azt mondta, hogy mennydörgés volt; mások azonban így szóltak: "Málách beszélt vele." ³⁰Yeshuá megszólalt: "Nem énértem hallatszott ez a hang, hanem tiértetek. ³¹Most megy végbe az ítélet e világ felett, most vettetik ki e világ fejedelme. ³²Én pedig, ha felemeltetem a földről, magamhoz vonzok mindeneket." ³³Ezt azért mondta, hogy jelezze, milyen halállal fog meghalni.

³⁴A sokaság megkérdezte tőle: "Mi azt hallottuk a Toráhból, hogy a Máshiách örökre megmarad: akkor hogyan mondhatod, hogy fel kell emeltetnie az Emberfiának? Ki ez az Emberfia?" ³⁵Yeshuá ezt mondta nekik: "Még egy kis ideig közöttetek van a világosság. Addig járjatok a világosságban, amíg nálatok van, hogy a sötétség hatalmába ne kerítsen titeket; mert aki a sötétségben jár, nem tudja, hová megy. ³⁶Amíg nálatok van a világosság, higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek!" Ezeket mondta Yeshuá, majd eltávozott és elrejtőzött előlük.

³⁷Noha ennyi jelt tett előttük, mégsem hittek benne, ³⁸hogy beteljesedjék Yeshá'Yahu próféta szava, amely így hangzik: "Ki hitt a mi beszédünknek, és Yahuwah karjának ereje ki előtt lett nyilvánvalóvá?" ³⁹Azért nem tudtak hinni, mert Yeshá'Yahu ezt is mondta: ⁴⁰"Megvakította a szemüket, és megkeményítette a szívüket, hogy szemükkel ne lássanak és szívükkel ne értsenek, hogy meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket." ⁴¹Ezeket mondta Yeshá'Yahu, mert látta az ő dicsőségét, és őróla szólt.

⁴²Mindazáltal a vezetők közül is sokan hittek benne, mégsem vallottak színt a Perushiak miatt, nehogy kizárják őket a Beit Knesszetből; ⁴³mert többre becsülték az emberektől nyert dicsőséget, mint Elohim dicsőségét.

⁴⁴Yeshuá felemelve a hangját ezt mondta: "Aki hisz énbennem, az nem énbennem hisz, hanem abban, aki elküldött engem; ⁴⁵és aki lát engem, az azt látja, aki elküldött engem. ⁴⁶Én világosságul jöttem a világba, hogy aki hisz énbennem, ne maradjon a sötétségben. ⁴⁷Ha valaki hallja az én beszédeimet, és nem tartja meg azokat, én nem ítélem el azt; mert nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem azért, hogy megmentsem. ⁴⁸Aki elvet engem, és nem fogadja el az én beszédeimet, annak van ítélő bírája: az az Ige, amelyet szóltam, az ítéli el őt az utolsó napon. ⁴⁹Mert én nem magamtól szóltam, hanem aki elküldött engem, maga az Atyá parancsolta meg nekem, hogy mit mondjak, és mit beszéljek. ⁵⁰Én pedig tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. Amit tehát én mondok, úgy hirdetem, ahogyan az Atyá mondta nekem."

Szójegyzék: Ádoni (אֲדֹנִי— 𐤀𐤃𐤍𐤉) – Ádonáj/Uraságom • Andreász (אַנְדְּרֵאָס— 𐤀𐤍𐤃𐤓𐤀𐤎) – András • Beit-Ányá (בֵּית עַנְיָה— 𐤁𐤉𐤕𐤏𐤍𐤉𐤄) – Betánia/Szegények háza • Beit-Cáidá (בֵּית צַיְדָא— 𐤁𐤉𐤕𐤑𐤉𐤃𐤀) – Betsaida/Halász háza • Beit Knesszet (בֵּית כְּנֶסֶת— 𐤁𐤉𐤕𐤊𐤍𐤎𐤕) – Zsinagóga/Gyülekezet Háza • El'ázár (אֶלְעָזָר— 𐤀𐤋𐤏𐤆𐤓) – Lázár/Yahuwah megsegít • Emberfia (בֶּן אָדָם— 𐤁𐤍𐤀𐤃𐤌) – Ben-Adam/Az Ember Fia • Filiposz (פִילִיפּוֹס— 𐤐𐤉𐤋𐤉𐤐𐤅𐤎) – Fülöp • Gálil (גָּלִיל— 𐤂𐤋𐤉𐤋) – Galilea/Körzet • Hoshiáná (הוֹשִׁיעָנָּא— 𐤄𐤅𐤔𐤉𐤏𐤍𐤀) – Hozsánna/Kérlek szabadíts meg! • Kohen Gádol (כֹּהֵןגָּדוֹל— 𐤊𐤄𐤍𐤂𐤃𐤅𐤋) – Főpap • Málách (מַלְאָךְ— 𐤌𐤋𐤀𐤊) – Angyal/Küldött • Máshiách (מָשִׁיחַ— 𐤌𐤔𐤉𐤇) – Messiás/Krisztus/Felkent • Miryám (מִרְיָם— 𐤌𐤓𐤉𐤌) – Mária/Keserűség • Perushim (פְּרוּשִׁים— 𐤐𐤓𐤅𐤔𐤉𐤌) – Farizeusok: magyarázók/kommentelők/értelmezők • Tzion (צִיּוֹן— 𐤑𐤉𐤅𐤍) – Cion/Jelzőoszlop • Yáhu'Dáh Ish-Keriyot (יְהוּדָה אִישׁ קְרִיּוֹת— 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤄𐤀𐤉𐤔𐤒𐤓𐤉𐤅𐤕) – Júdás Iskáriótes • Yáhudim (יְהוּדִים— 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤉𐤌) – Zsidók/Júdaiak • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם— 𐤉𐤓𐤅𐤔𐤋𐤉𐤌) – Jeruzsálem • Yeshá'Yahu (יְשַׁעְיָהוּ— 𐤉𐤔𐤏𐤉𐤄𐤅) – Ézsaiás/Yahuwah a szabadítás • Yiszrá'El (יִשְׂרָאֵל— 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – Izrael/Elohim-mal küzdő

¹A Peszách ünnepe előtt Yeshuá jól tudva, hogy eljött az ő órája, amelyben át kell mennie e világból az Atyához, jóllehet szerette övéit e világban, szerette őket mindvégig. ²És vacsora közben, amikor a Szátán már a szívébe sugallta Yáhu'Dáh Ish-Keriyotnak, Shim'on fiának, hogy árulja el őt, ³Yeshuá jól tudva, hogy az Atyá mindent kezébe adott, és hogy Elohimtól jött, és Elohimhoz megy: ⁴felkelt a vacsorától, letette felsőruháját, és egy kendőt véve, körülkötötte magát; ⁵azután vizet öntött a mosdótálba, és elkezdte a tanítványok lábát mosni, és törölni azzal a kendővel, amellyel körül volt kötve.

⁶Eközben Shim'on Kefához ért. Az így szólt hozzá: "Ádoni, te mosod meg az én lábamat?" ⁷Yeshuá így válaszolt neki: "Amit én teszek, most még nem érted, de később majd megérted." ⁸Kefá így szólt hozzá: "Az én lábamat nem mosod meg soha." Yeshuá így válaszolt neki: "Ha nem moslak meg, semmi közöd sincs hozzám." ⁹Shim'on Kefá erre ezt mondta neki: "Ádoni, ne csak a lábamat, hanem a kezemet, sőt a fejemet is!" ¹⁰Yeshuá így szólt hozzá: "Aki megfürdött, annak csak arra van szüksége, hogy a lábát mossák meg, különben teljesen tiszta. Ti is tiszták vagytok, de nem mind." ¹¹Mert tudta, ki árulja el, azért mondta: "Nem vagytok mindnyájan tiszták."

¹²Miután megmosta a lábukat, és felvette a felsőruháját, ismét letelepedett, és ezt mondta nekik: "Értitek, hogy mit tettem veletek? ¹³Ti így hívtok engem: Rábi, és Ádoni, és jól mondjátok, mert az vagyok. ¹⁴Ha tehát megmostam a ti lábatokat, én, az uram és a Rábi, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. ¹⁵Mert példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek. ¹⁶Ámen, ámen, mondom nektek: a szolga nem nagyobb az uránál, sem a küldött nem nagyobb annál, aki elküldte. ¹⁷Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha így cselekesztek. ¹⁸Nem mindnyájatokról szólok: én tudom, kiket választottam ki, de be kell teljesednie az Írásnak: Aki az én kenyeremet eszi, az emelte fel ellenem a sarkát. ¹⁹Már most, mielőtt ez megtörténik, megmondom nektek, hogy amikor meglesz, higgyétek, hogy én vagyok. ²⁰Ámen, ámen, mondom nektek: aki befogadja azt, akit elküldök, engem fogad be; aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki engem elküldött."

²¹Miután ezeket elmondta Yeshuá, megrendült Szellemében, és bizonyságot tett e szavakkal: "Ámen, ámen, mondom nektek, közületek egy elárul engem." ²²Zavartan néztek egymásra a tanítványok: vajon kiről beszél? ²³Yeshuá mellett telepedett le egyik tanítványa, akit Yeshuá szeretett. ²⁴Intett neki Shim'on Kefá, hogy tudakolja meg, ki az, akiről beszél? ²⁵Az ráhajolt Yeshuá keblére, és megkérdezte tőle: "Ádoni, ki az?" ²⁶Yeshuá így felelt: "Az, akinek én mártom be a falatot, és odaadom." Bemártotta tehát a falatot, és odaadta Yáhu'Dáh Ish-Keriyotnak, a Shim'on fiának; ²⁷és akkor a falat után belement a Szátán. Yeshuá pedig így szólt hozzá: "Amit tenni szándékozol, tedd meg hamar!" ²⁸Az ott ülők közül senki sem értette, hogy miért mondja ezt neki. ²⁹Egyesek ugyanis azt gondolták, hogy mivel az erszény Yáhu'Dáhnál volt, azt mondja neki Yeshuá: "Vedd meg, amire szükségünk van az ünnepre", vagy azt, hogy a szegényeknek adjon valamit. ³⁰Miután tehát elfogadta a falatot, azonnal kiment. Már éjszaka volt.

³¹Amikor kiment, így szólt Yeshuá: "Most dicsőült meg az Emberfia, és Elohim dicsőült meg őbenne; ³²ha pedig Elohim dicsőült meg benne, Elohim is megdicsőíti majd őt önmagában, sőt azonnal megdicsőíti őt. ³³Gyermekeim, még egy kis ideig veletek vagyok: kerestek majd engem, és ahogyan megmondtam a Yáhudiknak, hogy ahova én megyek, oda ti nem jöhettek, most nektek is ezt mondom. ³⁴Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást! ³⁵Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást."

³⁶Shim'on Kefá megkérdezte tőle: "Hova mégy?" Yeshuá így felelt: "Ahova én megyek, oda most nem követhetsz, de később majd követsz." ³⁷Kefá így szólt hozzá: "Ádoni, miért ne követhetnélek most? Az életemet adom érted!" ³⁸Yeshuá így válaszolt: "Az életedet adod énértem? Ámen, ámen, mondom neked, mire a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem."

Szójegyzék: Ádon (אֲדוֹן— 𐤀𐤃𐤅𐤍) – Úr/Gazda • Ádoni (אֲדֹנִי— 𐤀𐤃𐤍𐤉) – Ádonáj/Uraságom • Emberfia (בֶּן אָדָם— 𐤁𐤍𐤀𐤃𐤌) – Ben-Adam/Az Ember Fia • Kefá (כֵּפָא— 𐤊𐤐𐤀) – Péter/Szikla • Pesszách (פֶּסַח— 𐤐𐤎𐤇) – Páska/Elkerülés • Rábi (רַבִּי— 𐤓𐤁𐤉) – Mester/Tanítóm • Shim'on (שִׁמְעוֹן— 𐤔𐤌𐤏𐤅𐤍) – Simon/Meghallgatott • Szátán (שָׂטָן— 𐤔𐤈𐤍) – Vádló/Ellenség • Yáhu'Dáh Ish-Keriyot (יְהוּדָה אִישׁ קְרִיּוֹת— 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤄𐤀𐤉𐤔𐤒𐤓𐤉𐤅𐤕) – Júdás Iskáriótes • Yáhudim (יְהוּדִים— 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤉𐤌) – Zsidók/Júdaiak

¹"Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Elohimban, és higgyetek énbennem. ²Az én Atyám házában sok lakóhely van; ha nem így volna, vajon mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni a számotokra? ³És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is. ⁴Ahova pedig én megyek, oda tudjátok az utat."

⁵T'omá erre így szólt hozzá: "Ádoni, nem tudjuk, hova mégy: honnan tudnánk akkor az utat?" ⁶Yeshuá így válaszolt: "Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam. ⁷Ha ismernétek engem, ismernétek az én Atyámat is: mostantól fogva ismeritek őt, és látjátok őt."

⁸Filiposz így szólt hozzá: "Ádoni, mutasd meg nekünk az Atyát, és az elég nekünk!" ⁹Yeshuá erre ezt mondta: "Annyi ideje veletek vagyok, és nem ismertél meg engem, Filiposz? Aki engem lát, látja az Atyát. Hogyan mondhatod te: Mutasd meg nekünk az Atyát? ¹⁰Talán nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok, és az Atyá énbennem van? Azokat a beszédeket, amelyeket én mondok nektek, nem önmagamtól mondom; az Atyá pedig bennem lakozva viszi végbe az ő cselekedeteit. ¹¹Higgyetek nekem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atyá énbennem van; ha pedig másért nem, magukért a cselekedetekért higgyetek."

¹²"Ámen, ámen, mondom nektek: aki hisz énbennem, azokat a cselekedeteket, amelyeket én teszek, szintén megteszi, sőt ezeknél nagyobbakat is tesz. ¹³Mert én az Atyához megyek, és amit csak kértek majd az én nevemben, megteszem, hogy dicsőíttessék az Atyá a Fiúban; ¹⁴ha valamit kértek tőlem az én nevemben, megteszem."

¹⁵"Ha szerettek engem, megtartjátok az én parancsolataimat, ¹⁶én pedig kérni fogom az Atyát, és másik Vigasztalót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké: ¹⁷az igazság Szellemét, akit a világ nem kaphat meg, mert nem látja őt, nem is ismeri; ti azonban ismeritek őt, mert nálatok lakik, sőt bennetek lesz."

¹⁸"Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok. ¹⁹Még egy kis idő, és a világ többé nem lát engem, de ti megláttok, mert én élek, és ti is élni fogtok. ²⁰Azon a napon megtudjátok, hogy én az Atyámban vagyok, ti énbennem, én pedig tibennetek. ²¹Aki befogadja parancsolataimat, és megtartja azokat, az szeret engem, aki pedig szeret engem, azt szeretni fogja az én Atyám; én is szeretni fogom őt, és kijelentem neki magamat."

²²Így szólt hozzá Yáhu'Dáh, de nem az Ish-Keriyot: "Ádoni, miért van az, hogy nekünk akarod kijelenteni magadat, és nem a világnak?" ²³Yeshuá így válaszolt: "Ha valaki szeret engem, az megtartja az én igémet; azt pedig az én Atyám is szeretni fogja, és elmegyünk hozzá, és szállást készítünk magunknak nála. ²⁴Aki nem szeret engem, nem tartja meg az én igémet. Az az ige pedig, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki elküldött engem."

²⁵"Elmondom ezeket nektek, amíg veletek vagyok. ²⁶A Vigasztaló pedig, a Ruách HáKodesh, akit az én nevemben küld az Atyá, ő tanít majd meg titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam nektek. ²⁷Shálomot hagyok nektek: az én békességemet adom nektek; de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen. ²⁸Hallottátok, hogy én megmondtam nektek: elmegyek, és visszajövök hozzátok. Ha szeretnétek engem, örülnétek, hogy elmegyek az Atyához, mert az Atyá nagyobb nálam. ²⁹Most mondom ezt nektek, mielőtt megtörténik, hogy ha majd megtörténik, higgyetek. ³⁰Már nem sokat beszélek veletek, mert jön e-világ fejedelme, és bennem nincs neki semmije. ³¹Hogy azonban megtudja a világ, hogy szeretem az Atyát, és úgy cselekszem, ahogyan az Atyá parancsolta: keljetek fel, menjünk el innen."

Szójegyzék: Ádoni (אֲדֹנִי— 𐤀𐤃𐤍𐤉) – Ádonáj/Uraságom • Filiposz (פִילִיפּוֹס— 𐤐𐤉𐤋𐤉𐤐𐤅𐤎) – Fülöp • Mishkán (מִשְׁכָּן— 𐤌𐤔𐤊𐤍) – Hajlék/Sátor/Lakóhely • Ruách HáKodesh (רוּחַ הַקֹּדֶשׁ— 𐤓𐤅𐤇𐤄𐤒𐤃𐤔) – Szent Szellem • Shálom (שָׁלוֹם— 𐤔𐤋𐤅𐤌) – Békesség/Teljesség/Jólét • T'omá (תְּאוֹמָא— 𐤕𐤀𐤅𐤌𐤀) – Tamás/Iker • Yáhu'Dáh (יְהוּדָה— 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤄) – Júdás/Yahuwah hálája • Yáhu'Dáh Ish-Keriyot (יְהוּדָה אִישׁ קְרִיּוֹת— 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤄𐤀𐤉𐤔𐤒𐤓𐤉𐤅𐤕) – Júdás Iskáriótes

¹"Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlősgazda. ²Azt a szőlővesszőt, amely nem terem gyümölcsöt énbennem, lemetszi; és amely gyümölcsöt terem, azt megtisztítja, hogy még több gyümölcsöt teremjen. ³Ti már tiszták vagytok az ige által, amelyet szóltam nektek. ⁴Maradjatok énbennem, és én tibennetek. Ahogyan a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok énbennem. ⁵Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni. ⁶Ha valaki nem marad énbennem, kivetik, mint a lemetszett vesszőt, és megszárad, összegyűjtik valamennyit, tűzre vetik és elégetik. ⁷Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek. ⁸Az lesz az én Atyám dicsősége, hogy sok gyümölcsöt teremtek, és akkor a tanítványaim lesztek."

⁹"Ahogyan engem szeretett az Atyá, úgy szeretlek én is titeket: maradjatok meg az én szeretetemben. ¹⁰Ha parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok a szeretetemben, ahogyan én mindig megtartottam az én Atyám parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében. ¹¹Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök teljessé legyen."

¹²"Az az én parancsolatom, hogy úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket. ¹³Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért. ¹⁴Ti barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit én parancsolok nektek. ¹⁵Többé nem mondalak titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Titeket azonban barátaimnak mondalak, mert mindazt, amit hallottam az én Atyámtól, tudtul adtam nektek. ¹⁶Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki, és rendeltelek titeket arra, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon, hogy bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. ¹⁷Ezeket azért parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást."

¹⁸"Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket. ¹⁹Ha e világból valók volnátok, a világ szeretné a magáét, de mivel nem e világból valók vagytok, hanem én választottalak ki titeket a világból, azért gyűlöl titeket a világ. ²⁰Emlékezzetek arra az igére, amelyet én mondtam nektek: Nem nagyobb a szolga az uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak, ha az én igémet megtartották, a tieteket is meg fogják tartani. ²¹De mindezt az én nevemért teszik veletek, mert nem ismerik azt, aki elküldött engem. ²²Ha nem jöttem volna, és nem szóltam volna hozzájuk, nem volna bűnük, most azonban nincs mentségük bűneikre. ²³Aki engem gyűlöl, gyűlöli az én Atyámat is. ²⁴Ha nem tettem volna közöttük olyan cselekedeteket, amilyeneket senki más nem tett, nem volna bűnük; most azonban látták azokat, és mégis meggyűlöltek engem és az én Atyámat is. ²⁵De be kell teljesednie annak az igének, amely meg van írva a Toráhban: Gyűlölnek engem, ok nélkül."

²⁶"Amikor eljön a Vigasztaló, akit én küldök nektek az Atyától, az igazság Szelleme, aki az Atyától származik, az tesz majd bizonyságot énrólam; ²⁷de ti is bizonyságot tesztek, mert kezdettől fogva velem vagytok."

Szójegyzék: Menáchem (מְנַחֵם— 𐤌𐤍𐤇𐤌) – Vigasztaló – a Szent Szellem címe • Toráh (תּוֹרָה— 𐤕𐤅𐤓𐤄) – Törvény/Tanítás – itt: a Zsoltárok vagy az Írás

¹Ezeket azért mondom nektek, hogy meg ne botránkozzatok. ²A Batei Knesszetből kizárnak titeket, sőt eljön az óra, amikor mindaz, aki megöl titeket, azt hiszi, hogy Elohimnak tetsző szolgálatot végez; ³és mindezt azért teszik, mert nem ismerték meg sem az Atyát, sem engem. ⁴Ezeket pedig azért mondom nektek, hogy amikor eljön az órája, emlékezzetek rá: én megmondtam nektek."

⁵"Kezdettől fogva azért nem mondtam ezeket nektek, mert veletek voltam. ⁶De most elmegyek ahhoz, aki elküldött engem, és közületek senki sem kérdezi tőlem: Hova mégy? ⁷Mivel ezeket mondom nektek, szomorúság tölti el a szíveteket. ⁸Én azonban az igazságot mondom nektek: jobb nektek, ha én elmegyek; mert ha nem megyek el, a Vigasztaló nem jön el hozzátok, ha pedig elmegyek, elküldöm őt hozzátok. ⁹És amikor eljön, leleplezi a világ előtt, hogy mi a bűn, mi az igazság és mi az ítélet. ¹⁰A bűn az, hogy nem hisznek énbennem; az igazság az, hogy én az Atyához megyek, és többé nem láttok engem; az ítélet pedig az, hogy e-világ fejedelme megítéltetett."

¹¹"Még sok mindent kellene mondanom nektek, de most nem tudjátok elviselni: ¹²amikor azonban eljön ő, az igazság Szelleme, elvezet titeket a teljes igazságra; mert nem önmagától szól, hanem azokat mondja, amiket hall, és az eljövendő dolgokat is kijelenti nektek. ¹³Ő engem fog dicsőíteni, mert az enyémből merít, és azt jelenti ki nektek. ¹⁴Mindaz, ami az Atyáé, az enyém; ezért mondtam, hogy az enyémből merít, és azt jelenti ki nektek."

¹⁵"Egy kis idő még, és nem láttok engem, de ismét egy kis idő, és megláttok engem." ¹⁶A tanítványai közül egyesek ezt kérdezték egymástól: "Mi az, amit mond nekünk: Egy kis idő, és nem láttok engem, és ismét egy kis idő, és megláttok engem, és ez: Mert én elmegyek az Atyához?" ¹⁷Így szóltak tehát: "Mi az a kis idő, amiről szól? Nem tudjuk, mit beszél." ¹⁸Yeshuá észrevette, hogy meg akarják kérdezni, és ezt mondta nekik: "Arról kérdezősködtök egymás között, hogy ezt mondtam: Egy kis idő még, és nem láttok engem, de ismét egy kis idő, és megláttok engem? ¹⁹Ámen, ámen, mondom nektek, hogy ti sírni és jajgatni fogtok, a világ pedig örül; ti szomorkodtok, de szomorúságotok örömre fordul. ²⁰Amikor az asszony szül, fájdalma van, mert eljött az ő órája, de amikor megszülte gyermekét, nem emlékszik többé a gyötrelemre az öröm miatt, hogy ember született a világra. ²¹Így most titeket is szomorúság fog el, de ismét meglátlak majd titeket, és örülni fog a szívetek, és örömötöket senki sem veheti el tőletek: ²²és azon a napon nem kérdeztek éntőlem semmit."

²³"Ámen, ámen, mondom nektek, hogy amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. ²⁴Eddig nem kértetek semmit az én nevemben: kérjetek és megkapjátok, hogy örömötök teljes legyen. ²⁵Ezeket példázatokban mondom nektek, de eljön az óra, amikor többé nem példázatokban szólok hozzátok, hanem nyíltan beszélek nektek az Atyáról. ²⁶Azon a napon az én nevemben kértek, és nem mondom nektek, hogy én kérem majd az Atyát értetek, hanem maga az Atyá szeret titeket, mivel ti szerettek engem, és hiszitek, hogy én Elohimtól jöttem. ²⁷Én az Atyától jöttem, és eljöttem a világba; de most elhagyom a világot, és az Atyához megyek."

²⁸Ekkor így szóltak hozzá tanítványai: "Íme, most nyíltan beszélsz, és nem példázatot mondasz. ²⁹Most már tudjuk, hogy mindent tudsz és nincs szükséged arra, hogy valaki megkérdezzen téged: ezért hisszük, hogy Elohimtól jöttél." ³⁰Yeshuá így válaszolt: "Most hiszitek? ³¹De eljön az az óra, sőt már el is jött, amikor elszéledtek, mindenki a maga otthonába, és engem egyedül hagytok: de én mégsem vagyok egyedül, mert az Atyá velem van. ³²Ezeket azért mondom nektek, hogy Shálomotok legyen énbennem. ³³A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot."

Szójegyzék: Bátei Knesszet (בָּתֵּי כְּנֶסֶת— 𐤁𐤕𐤉𐤊𐤍𐤎𐤕) – Zsinagógák/Gyülekezet Házai – többesszám • Menáchem (מְנַחֵם— 𐤌𐤍𐤇𐤌) – Vigasztaló – a Szent Szellem címe • Shálom (שָׁלוֹם— 𐤔𐤋𐤅𐤌) – Békesség/Teljesség/Jólét

¹Miután ezeket mondta Yeshuá, tekintetét az égre emelve így szólt: "Atyám, eljött az óra: dicsőítsd meg a te Fiadat, hogy a Fiú is megdicsőítsen téged, ²mivel hatalmat adtál neki minden halandó felett, hogy mindazoknak, akiket neki adtál, örök életet adjon. ³Az pedig az örök élet, hogy ismernek téged, az egyedül igaz Elohimot, és akit elküldtél, a Yeshuá HáMáshiáchot. ⁴Én megdicsőítettelek téged a földön azzal, hogy elvégeztem azt a munkát, amelyet rám bíztál, hogy elvégezzem: ⁵és most te dicsőíts meg, Atyám, önmagadnál azzal a dicsőséggel, amely már akkor az enyém volt tenálad, mielőtt még a világ lett."

⁶"Kijelentettem a te nevedet az embereknek, akiket nekem adtál a világból. A tieid voltak, és nekem adtad őket, és ők megtartották a te Igédet. ⁷Most tudják, hogy mindaz, amit nekem adtál, tetőled van; ⁸mert azokat a beszédeket, amelyeket nekem adtál, átadtam nekik, ők pedig befogadták azokat, és valóban felismerték, hogy tetőled jöttem, és elhitték, hogy te küldtél el engem. ⁹Én őértük könyörgök: nem a világért könyörgök, hanem azokért, akiket nekem adtál, mert a tieid, ¹⁰és ami az enyém, az mind a tiéd, és ami a tiéd, az az enyém, és megdicsőíttetem őbennük. ¹¹Többé nem vagyok a világban, de ők a világban vannak, én pedig tehozzád megyek. Szent Atyám, tartsd meg őket a te neved által, amelyet nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi! ¹²Amikor velük voltam, én megtartottam őket a te nevedben, amelyet nekem adtál, és megőriztem őket, és senki sem kárhozott el közülük, csak a kárhozat fia, hogy beteljesedjék az Írás. ¹³Most pedig hozzád megyek, és ezeket elmondom a világban, hogy az én örömöm teljes legyen bennük. ¹⁴Én nekik adtam igédet, és a világ gyűlölte őket, mert nem a világból valók, mint ahogy én sem vagyok a világból való. ¹⁵Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól. ¹⁶Nem a világból valók, mint ahogy én sem vagyok a világból való. ¹⁷Szenteld meg őket az igazsággal: a te Igéd igazság. ¹⁸Ahogyan engem elküldtél a világba, én is elküldtem őket a világba: ¹⁹én őértük odaszentelem magamat, hogy ők is megszentelődjenek az igazsággal."

²⁰"De nem értük könyörgök csupán, hanem azokért is, akik az ő szavukra hisznek énbennem; ²¹hogy mindnyájan egyek legyenek úgy, ahogyan te, Atyám, énbennem, és én tebenned, hogy ők is bennünk legyenek, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél el engem. ²²Én azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, nekik adtam, hogy egyek legyenek, ahogy mi egyek vagyunk: ²³én őbennük és te énbennem, hogy tökéletesen eggyé legyenek, hogy felismerje a világ, hogy te küldtél el engem, és úgy szeretted őket, ahogyan engem szerettél."

²⁴"Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, azok is ott legyenek velem, ahol én vagyok, hogy lássák az én dicsőségemet, amelyet nekem adtál, mert szerettél engem már a világ kezdete előtt. ²⁵Igazságos Atyám, a világ nem ismert meg téged, de én megismertelek, és ők is felismerték, hogy te küldtél el engem. ²⁶És megismertettem velük a te nevedet, és ezután is megismertetem, hogy az a szeretet, amellyel engem szerettél, bennük legyen, és én is őbennük."

Szójegyzék: HáMáshiách (הַמָּשִׁיחַ— 𐤄𐤌𐤔𐤉𐤇) – A Messiás/A Felkent/A Krisztus

¹Miután ezeket elmondta Yeshuá, kiment tanítványaival a Kidron-patakon túlra. Volt itt egy kert, ide ment be tanítványaival együtt. ²Yáhu'Dáh, aki elárulta őt, szintén ismerte ezt a helyet, mert gyakran gyűltek ott össze Yeshuá és a tanítványai. ³Yáhu'Dáh tehát maga mellé vette a katonai csapatot, a Kohen Gádoloktól és a Perushiaktól küldött templomi szolgákat, és odament fáklyákkal, lámpásokkal és fegyverekkel. ⁴Mivel pedig tudta Yeshuá mindazt, ami reá vár, előlépett, és így szólt hozzájuk: "Kit kerestek?" ⁵Azok pedig így feleltek: "A Nátzereti Yeshuát." "Én vagyok" – mondta Yeshuá. Ott állt velük Yáhu'Dáh is, aki elárulta őt. ⁶Amikor azt mondta nekik: "Én vagyok" – visszatántorodtak, és a földre estek. ⁷Ekkor újra megkérdezte tőlük: "Kit kerestek?" Ők ismét ezt felelték: "A Nátzereti Yeshuát." ⁸Yeshuá így szólt: "Megmondtam nektek, hogy én vagyok: ha tehát engem kerestek, engedjétek ezeket elmenni!" ⁹Így kellett beteljesednie annak az igének, amelyet mondott: "Azok közül, akiket nekem adtál, nem hagytam elveszni senkit." ¹⁰Shim'on Kefánál volt egy kard, azt kihúzta, lecsapott a Kohen Gádol szolgájára, és levágta a jobb fülét: a szolga neve pedig Málkosz volt. ¹¹Erre Yeshuá így szólt Kefához: "Tedd hüvelyébe a kardodat! Vajon nem kell kiinnom azt a poharat, amelyet az Atyá adott nekem?"

¹²A katonai csapat, az ezredes és a Yáhudik templomszolgái ekkor elfogták Yeshuát és megkötözték. ¹³Először Chánánhoz vitték, ez ugyanis apósa volt Kájáfának, aki Kohen Gádol volt abban az esztendőben. ¹⁴Kájáfá volt az, aki azt tanácsolta a Yáhudiknak, hogy jobb, ha egy ember hal meg a népért.

¹⁵Shim'on Kefá és egy másik tanítvány követte Yeshuát. Ez a tanítvány ismerőse volt a Kohen Gádolnak, és bement Yeshuával együtt a Kohen Gádol palotájába; ¹⁶Kefá pedig kívül állt az ajtónál. Kiment tehát a másik tanítvány, a Kohen Gádol ismerőse, szólt az ajtót őrző leánynak, és bevitte Kefát. ¹⁷Az ajtót őrző szolgálóleány ekkor így szólt Kefához: "Nem ennek az embernek a tanítványai közül való vagy te is?" De ő így felelt: "Nem vagyok." ¹⁸Ott álltak a szolgák és a templomőrök, akik tüzet raktak, mert hideg volt, és melegedtek. Kefá is ott állt köztük, és melegedett.

¹⁹A Kohen Gádol pedig tanítványai és tanítása felől kérdezte Yeshuát. ²⁰Yeshuá így válaszolt neki: "Én nyilvánosan szóltam a világhoz: én mindig a Beit Knesszetben és a Beit-HáMikdáshban tanítottam, ahol a Yáhudik mindannyian összejönnek, titokban nem beszéltem semmit. ²¹Miért kérdezel engem? Kérdezd meg azokat, akik hallották, mit beszéltem nekik: íme, ők tudják, mit mondtam." ²²Amikor ezt mondta, az ott álló szolgák közül az egyik arcul ütötte Yeshuát, és így szólt: "Így felelsz a Kohen Gádolnak?" ²³Mire Yeshuá így válaszolt neki: "Ha rosszat mondtam, bizonyítsd be, hogy rossz volt, ha pedig jót mondtam, miért ütsz engem?"

²⁴Chánán ezután elküldte őt megkötözve Kájáfához, a Kohen Gádolhoz. ²⁵Shim'on Kefá pedig ott állt, és melegedett. Ekkor így szóltak hozzá: "Nem az ő tanítványai közül való vagy te is?" Ő tagadta, és megint csak azt mondta: "Nem vagyok." ²⁶A Kohen Gádol egyik szolgája, annak a rokona, akinek Kefá levágta a fülét, így szólt: "Nem láttalak én téged vele együtt a kertben?" ²⁷Kefá ismét tagadta, és akkor nyomban megszólalt a kakas.

²⁸Yeshuát Kájáfától a helytartóságra vitték. Kora reggel volt. Akik vitték, maguk nem mentek be a helytartóságra, hogy ne legyenek tisztátalanokká, hanem megehessék a Peszáchi vacsorát. ²⁹Pilátosz ekkor kijött hozzájuk az épület elé, és megkérdezte: "Milyen vádat emeltek ez ellen az ember ellen?" ³⁰Ezt válaszolták: "Ha ez nem volna gonosztevő, nem adtuk volna át neked." ³¹Pilátosz erre ezt mondta nekik: "Vegyétek át ti, és ítéljétek el a ti törvényetek szerint!" A Yáhudik így feleltek: "Nekünk senkit sincs jogunk megölni!" ³²Így kellett beteljesednie Yeshuá szavának, amelyet akkor mondott, amikor jelezte: milyen halállal kell meghalnia.

³³Pilátosz azután ismét bement a helytartóságra, behívatta Yeshuát, és megkérdezte tőle: "Te vagy a Yáhudik királya?" ³⁴Yeshuá viszont ezt kérdezte tőle: "Magadtól mondod-e ezt, vagy mások mondták neked rólam?" ³⁵Pilátosz erre így szólt: "Hát Yáhudi vagyok én? A te néped és a Kohen Gádolok adtak át nekem téged: Mit tettél?" ³⁶Yeshuá így felelt: "Az én királyságom nem e világból való: ha ebből a világból való volna az én királyságom, az én szolgáim harcolnának, hogy ne szolgáltassanak ki a Yáhudiknak. De az én királyságom nem innen való." ³⁷Pilátosz ezt mondta neki: "Akkor mégis király vagy te?" Yeshuá így válaszolt: "Te mondod, hogy király vagyok. Én azért születtem, és azért jöttem a világba, hogy bizonyságot tegyek az igazságról: mindenki, aki az igazságból való, hallgat az én szavamra." ³⁸Pilátosz így szólt hozzá: "Mi az igazság?"

Miután ezt mondta, ismét kiment a Yáhudikhoz, és így szólt hozzájuk: "Én nem találok benne semmiféle bűnt. ³⁹Szokás nálatok, hogy valakit szabadon bocsássak Peszách ünnepén: akarjátok-e hát, hogy szabadon bocsássam nektek a Yáhudik királyát?" ⁴⁰Ekkor újra kiáltozni kezdtek: "Ne ezt, hanem Bár-Ábászt!" Ez a Bár-Ábász pedig rabló volt.

Szójegyzék: Bár-Ábás (בְּאֵר שָׁבַע— 𐤁𐤀𐤓𐤔𐤁𐤏) – Lázadó, „az apa fia” • Beit-HáMikdásh (בֵּית הַמִּקְדָּשׁ— 𐤁𐤉𐤕𐤄𐤌𐤒𐤃𐤔) – Szentély/Templom • Beit Knesszet (בֵּית כְּנֶסֶת— 𐤁𐤉𐤕𐤊𐤍𐤎𐤕) – Gyülekezés háza, zsinagóga • Ivri / Ivrim (עִבְרִי— 𐤏𐤁𐤓𐤉) – Héber / héberek • Kefá (כֵּפָא— 𐤊𐤐𐤀) – Szikla, Péter neve • Kohen Gádol (כֹּהֵןגָּדוֹל— 𐤊𐤄𐤍𐤂𐤃𐤅𐤋) – Főpap • Málchut (מַלְכוּת— 𐤌𐤋𐤊𐤅𐤕) – Királyság, uralom • Nátzereti (נָצְרָתִי— 𐤍𐤑𐤓𐤕𐤉) – Názáreti • Perushim (פְּרוּשִׁים— 𐤐𐤓𐤅𐤔𐤉𐤌) – Farizeusok: magyarázók/kommentelők/értelmezők • Peszách (פֶּסַח— 𐤐𐤎𐤇) – Páska-ünnep • Shim'on (שִׁמְעוֹן— 𐤔𐤌𐤏𐤅𐤍) – Halló, meghallgató

¹Akkor Pilátosz elvitette Yeshuát, és megkorbácsoltatta. ²A katonák tövisből koronát fontak, a fejére tették, és bíborruhát adtak rá; ³oda járultak hozzá, és ezt mondták: "Üdvözlégy, Yáhudik királya!" – és arcul ütötték.

⁴Pilátosz ismét kiment az épület elé, és így szólt hozzájuk: "Íme, kihozom őt nektek. Tudjátok meg, hogy semmiféle bűnt nem találok benne." ⁵Ekkor kijött Yeshuá az épület elé, rajta volt a töviskorona és a bíborruha. Pilátosz így szólt hozzájuk: "Íme, az Ádám!" ⁶Amint meglátták Yeshuát a Kohen Gádolok és a szolgák, így kiáltoztak: "Feszítsd meg, feszítsd meg!" Pilátosz pedig ezt mondta nekik: "Vegyétek át ti, és feszítsétek meg, mert én nem találom bűnösnek." ⁷A Yáhudik így válaszoltak neki: "Nekünk törvényünk van, és a törvény szerint meg kell halnia, mert Elohim Fiává tette magát."

⁸Amikor Pilátosz ezt meghallotta, még nagyobb félelem szállta meg. ⁹Ismét bement a helytartóságra, és megkérdezte Yeshuát: "Honnan való vagy te?" De Yeshuá nem felelt neki. ¹⁰Pilátosz ekkor így szólt hozzá: "Nekem nem felelsz? Nem tudod, hogy hatalmam van arra, hogy szabadon bocsássalak, de hatalmam van arra is, hogy megfeszíttesselek?" ¹¹Yeshuá így válaszolt: "Semmi hatalmad nem volna rajtam, ha felülről nem adatott volna neked: ezért annak, aki engem átadott neked, nagyobb a bűne."

¹²Ettől fogva Pilátosz igyekezett őt szabadon bocsátani, de a Yáhudik így kiáltoztak: "Ha ezt szabadon bocsátod, nem vagy a császár barátja: aki királlyá teszi magát, az ellene szegül a császárnak." ¹³Amikor Pilátosz meghallotta ezeket a szavakat, kihozatta Yeshuát az épület elé, és a bírói székbe ült azon a helyen, amelyet Kövezett-udvarnak, Ivriül pedig Gábátának neveztek. ¹⁴A Peszáchra való előkészület napja volt, délfelé járt az idő. Pilátosz így szólt a Yáhudikhoz: "Íme, a ti királyotok!" ¹⁵Azok pedig felkiáltottak: "Vidd el, vidd el, feszítsd meg!" Pilátosz ezt mondta nekik: "A ti királyotokat feszítsem meg?" A Kohen Gádolok így válaszoltak: "Nem királyunk van, hanem császárunk!" ¹⁶Ekkor kiszolgáltatta őt nekik, hogy megfeszítsék.

¹⁷Átvették tehát Yeshuát, ő pedig maga vitte a keresztet, és kiért az úgynevezett Koponya-helyhez, amelyet Ivriül Gulgoletnak neveznek. ¹⁸Ott megfeszítették őt, és vele másik kettőt, jobbról és balról, középen pedig Yeshuát. ¹⁹Pilátosz feliratot is készíttetett, és rátétette a keresztre. Ez volt ráírva: A Nátzereti Yeshuá, A Yáhudik KIRÁLYA. ²⁰A Yáhudik közül sokan olvasták ezt a feliratot, amely Ivriül, latinul és görögül volt írva, ugyanis közel volt a városhoz az a hely, ahol megfeszítették Yeshuát. ²¹A Yáhudik Kohen Gádoljai akkor szóltak Pilátosznak: "Ne azt írd: A Yáhudik királya! – hanem ahogyan ő mondotta: A Yáhudik királya vagyok." ²²Pilátosz így válaszolt: "Amit megírtam, megírtam."

²³A katonák pedig, amikor megfeszítették Yeshuát, fogták felsőruháit, elosztották négy részre, mindegyik katonának egy részt. Fogták köntösét is, amely varratlan volt, felülről végig egybeszőve. ²⁴Ekkor ezt mondták egymásnak: "Ne hasítsuk el, hanem vessünk rá sorsot, hogy kié legyen!" Így teljesedett be az Írás: "Elosztották ruháimat maguk között, és köntösömre sorsot vetettek." Ezt tették a katonák.

²⁵Yeshuá keresztjénél ott állt anyja és anyjának nővére, Miryám, Klopás felesége, valamint a migdáli Miryám. ²⁶Amikor Yeshuá meglátta ott állni anyját, és azt a tanítványt, akit szeretett, így szólt anyjához: "Asszony, íme, a te fiad!" ²⁷Azután így szólt a tanítványhoz: "Íme, a te anyád!" És ettől az órától fogva otthonába fogadta őt az a tanítvány.

²⁸Yeshuá ezek után tudva, hogy már minden elvégeztetett, hogy beteljesedjék az Írás, így szólt: "Szomjazom." ²⁹Volt ott egy ecettel tele edény. Egy szivacsot ecettel megtöltve izsópra tűztek, és odatartották a szájához. ³⁰Miután Yeshuá elfogadta az ecetet, ezt mondta: "Elvégeztetett!" És fejét lehajtva, kilehelte Ruáchját.

³¹Mivel péntek volt, a Yáhudik nem akarták, hogy a testek Shábáton a kereszten maradjanak; az a Shábát ugyanis nagy nap volt. Arra kérték tehát Pilátoszt, hogy törjék el a lábszárcsontjukat, és vegyék le őket. ³²Ezért odamentek a katonák, és eltörték az egyik, majd a másik vele együtt megfeszített ember lábszárcsontját. ³³Amikor pedig Yeshuához értek, mivel látták, hogy már halott, az ő lábszárcsontját nem törték el, ³⁴hanem az egyik katona lándzsával átszúrta az oldalát, amelyből azonnal vér és víz jött ki. ³⁵Aki pedig látta ezt, az tesz róla bizonyságot, és az ő bizonyságtétele igaz, és ő tudja, hogy igazat mond, hogy ti is higgyetek. ³⁶Ezek pedig azért történtek, hogy beteljesedjék az Írás: "Csontja ne töressék meg." ³⁷Viszont az Írásnak egy másik helye így szól: "Néznek majd arra, akit átszúrtak."

³⁸Ezután az arimátiai Yoszef, aki Yeshuá tanítványa volt – de csak titokban, mert félt a Yáhudiktól –, megkérte Pilátoszt, hogy levehesse Yeshuá testét. Pilátosz megengedte neki. Elment tehát, és levette Yeshuá testét. ³⁹Eljött Nákdimon is, aki először éjszaka ment hozzá, és mirhából és aloéból készült kenetet hozott, mintegy száz fontnyit. ⁴⁰Fogták tehát Yeshuá testét, és leplekbe takarták az illatszerekkel együtt, ahogyan a Yáhudiknál szokás temetni. ⁴¹Azon a helyen, ahol Yeshuát megfeszítették, volt egy kert, és a kertben egy új sír, amelybe még senkit sem helyeztek. ⁴²Mivel közel volt a sír, a Yáhudik ünnepi előkészülete miatt ott helyezték el Yeshuát.

Szójegyzék: Elohim (אֱלֹהִים— 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő, Bíró, Hatalmas • Gábátá (גַּבָּתָא— 𐤂𐤁𐤕𐤀) – Kövezett hely, ítélkezőtér • Gulgolet (גֻּלְגֹּלֶת— 𐤂𐤋𐤂𐤋𐤕) – Golgota/Koponya helye • Ivri / Ivrim (עִבְרִי— 𐤏𐤁𐤓𐤉) – Héber / héberek • Kohen Gádol (כֹּהֵןגָּדוֹל— 𐤊𐤄𐤍𐤂𐤃𐤅𐤋) – Főpap • Migdálit (מִגְדָּלִית— 𐤌𐤂𐤃𐤋𐤉𐤕) – Toronyhoz tartozó, Magdolnai • Mirjám / Miryám (מִרְיָם— 𐤌𐤓𐤉𐤌) – Keserűség / felmagasztalt • Peszách (פֶּסַח— 𐤐𐤎𐤇) – Szabadulás ünnepe • Ruách (רוּחַ— 𐤓𐤅𐤇) – Szellem, lehelet, élet • Shábát (שָׁבָט— 𐤔𐤁𐤈) – Nyugalom napja

¹A hét első napján, korán reggel, amikor még sötét volt, a migdáli Miryám odament a sírhoz, és látta, hogy a kő el van véve a sírbolt elől. ²Elfutott tehát, elment Shim'on Kefához és a másik tanítványhoz, akit Yeshuá szeretett, és így szólt hozzájuk: "Elvitték az Ádont a sírból, és nem tudjuk, hova tették!" ³Elindult tehát Kefá és a másik tanítvány, és elmentek a sírhoz. ⁴Együtt futott a kettő, de a másik tanítvány előrefutott, gyorsabban, mint Kefá, és elsőnek ért a sírhoz. ⁵Előrehajolt, és látta, hogy ott fekszenek a lepedők, de mégsem ment be. ⁶Nyomában megérkezett Shim'on Kefá is, bement a sírba, és látta, hogy a leplek ott fekszenek, ⁷és hogy az a kendő, amely a fején volt, nem a lepleknél fekszik, hanem külön összegöngyölítve, egy másik helyen. ⁸Akkor bement a másik tanítvány is, aki elsőnek ért a sírhoz, és látott, és hitt. ⁹Még nem értették ugyanis az Írást, hogy fel kell támadnia a halottak közül. ¹⁰A tanítványok ezután hazamentek.

¹¹Miryám pedig a sírbolton kívül állt és sírt. Amint ott sírt, behajolt a sírboltba, ¹²és látta, hogy két Málách ül ott fehérben, ahol előbb Yeshuá teste feküdt; az egyik fejtől, a másik meg lábtól. ¹³Azok így szóltak hozzá: "Asszony, miért sírsz?" Ő ezt felelte nekik: "Mert elvitték az uramt, és nem tudom, hova tették." ¹⁴Amikor ezt mondta, hátrafordult, és látta, hogy Yeshuá ott áll, de nem ismerte fel, hogy Yeshuá az. ¹⁵Yeshuá így szólt hozzá: "Asszony, miért sírsz? Kit keresel?" Ő azt gondolta, hogy a kertész az, ezért így szólt hozzá: "Ádoni, ha te vitted el őt, mondd meg nekem, hova tetted, és én elhozom." ¹⁶Yeshuá nevén szólította: "Miryám!" Az megfordult, és így szólt hozzá: "Ráboni!" ¹⁷Yeshuá ezt mondta neki: "Ne érints engem, mert még nem mentem fel az Atyához, hanem menj az én testvéreimhez, és mondd meg nekik: Felmegyek az én Atyámhoz, és a ti Atyátokhoz, az én Elohimomhoz, és a ti Elohimotokhoz." ¹⁸Elment a migdáli Miryám, és hírül adta a tanítványoknak: "Láttam az Ádont!", és hogy ezeket mondta neki.

¹⁹Aznap, amikor beesteledett, a hét első napján, ott ahol összegyűltek a tanítványok, bár a Yáhudiktól való félelem miatt az ajtók zárva voltak, eljött Yeshuá, megállt középen, és így szólt hozzájuk: "Shálom Áleichem!" ²⁰És miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. A tanítványok megörültek, hogy látják az Ádont. ²¹Yeshuá erre ismét ezt mondta nekik: "Shálom Áleichem! Ahogyan engem elküldött az Atyá, én is elküldelek titeket." ²²Ezt mondván, rájuk lehelt, és így folytatta: "Vegyetek Ruách HáKodesht! ²³Akiknek megbocsátjátok a bűneit, azok bocsánatot nyernek, akikéit pedig megtartjátok, azoknak a bűnei megmaradnak."

²⁴T'omá pedig, egy a tizenkettő közül, akit Didymosznak hívtak, éppen nem volt velük, amikor megjelent Yeshuá. ²⁵A többi tanítvány így szólt hozzá: "Láttuk az Ádont." Ő azonban ezt mondta nekik: "Ha nem látom a kezén a szegek helyét, és nem érintem meg ujjammal a szegek helyét, és nem teszem a kezemet az oldalára, nem hiszem." ²⁶Nyolc nap múlva ismét benn voltak a tanítványai, és T'omá is velük. Bár az ajtók zárva voltak, bement Yeshuá, megállt középen, és ezt mondta: "Shálom Áleichem!" ²⁷Azután így szólt T'omához: "Nyújtsd ide az ujjadat, és nézd meg a kezeimet, nyújtsd ide a kezedet, és tedd az oldalamra, és ne légy hitetlen, hanem hívő." ²⁸T'omá pedig így felelt: "Ádoni, és én Elohimom!" ²⁹Yeshuá így szólt hozzá: "Mivel látsz engem, hiszel: boldogok, akik nem látnak és hisznek."

³⁰Sok más jelt is tett Yeshuá a tanítványai szeme láttára, amelyek nincsenek megírva ebben a könyvben. ³¹Ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek: Yeshuá HáMáshiách, Elohim Fia, és e hitben életetek legyen az ő nevében.

Szójegyzék: Ádon (אֲדוֹן— 𐤀𐤃𐤅𐤍) – Úr/Gazda • Ádoni (אֲדֹנִי— 𐤀𐤃𐤍𐤉) – Ádonáj/Uraságom • Ivri (עִבְרִי— 𐤏𐤁𐤓𐤉) – Héber/Átkelő• Málách (מַלְאָךְ— 𐤌𐤋𐤀𐤊) – Angyal/Küldött • Migdáli Miryám (מִגְדָּלִית מִרְיָם— 𐤌𐤂𐤃𐤋𐤉𐤕𐤌𐤓𐤉𐤌) – Mária Magdolna/Toronybeli Mária • Ráboni (רַבּוֹנִי— 𐤓𐤁𐤅𐤍𐤉) – Mester/Nagy Tanító • Ruách HáKodesh (רוּחַ הַקֹּדֶשׁ— 𐤓𐤅𐤇𐤄𐤒𐤃𐤔) – Szent Szellem • Shálom Áleichem (שָׁלוֹם עֲלֵיכֶם— 𐤔𐤋𐤅𐤌𐤏𐤋𐤉𐤊𐤌) – Béke veletek • Shim'on Kefá (שִׁמְעוֹן כֵּפָא— 𐤔𐤌𐤏𐤅𐤍𐤊𐤐𐤀) – Simon Péter • T'omá/Didymosz (תְּאוֹמָא— 𐤕𐤀𐤅𐤌𐤀) – Tamás/Iker • Yáhudim (יְהוּדִים— 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤉𐤌) – Zsidók/Júdaiak

¹Ezután ismét megjelent Yeshuá a tanítványoknak a Tibériásztengernél. Így jelent meg: együtt voltak Shim'on Kefá és T'omá, akit Didymosznak hívtak, és Nátánáel, a Gálili Kánából és Zebedeus fiai; a tanítványok közül pedig még kettő. ²Shim'on Kefá így szólt hozzájuk: "Elmegyek halászni." Ők erre ezt mondták: "Mi is elmegyünk veled." Elindultak, és beszálltak a hajóba, de azon az éjszakán semmit sem fogtak. ³Amikor már reggel lett, megállt Yeshuá a parton, a tanítványok azonban nem tudták, hogy Yeshuá az. ⁴Yeshuá ekkor megkérdezte tőlük: "Fiaim, nincs valami ennivalótok?" Így válaszoltak neki: "Nincs." ⁵Ő pedig ezt mondta nekik: "Vessétek ki a hálót a hajó jobb oldalán, és találtok!" Kivetették tehát, de kivonni már nem tudták a rengeteg hal miatt. ⁶Ekkor odaszólt Kefához az a tanítvány, akit Yeshuá szeretett: "Az Ádon az!" Amikor Shim'on Kefá meghallotta, hogy az Ádon az, magára vette felső ruháját, mert mezítelen volt, és belevetette magát a tengerbe. ⁷A többi tanítvány pedig a hajón jött ki, mert nem voltak messze a parttól, csak mintegy kétszáz könyöknyire, és kivonták a hálót a halakkal. ⁸Amint kiszálltak a partra, parazsat láttak ott, rajta halat és kenyeret. ⁹Yeshuá így szólt hozzájuk: "Hozzatok a most fogott halakból!" ¹⁰Shim'on Kefá beszállt, és kivonta a partra a hálót, amely tele volt nagy halakkal, szám szerint százötvenhárommal; és bár ilyen sok volt, nem szakadt el a háló. ¹¹Yeshuá erre ezt mondta nekik: "Jöjjetek, egyetek!" A tanítványok közül azonban senki sem merte őt megkérdezni: ki vagy te? Tudták ugyanis, hogy az Ádon ő. ¹²Yeshuá tehát odament, vette a kenyeret, és odaadta nekik; ugyanúgy a halat is. ¹³Ez már a harmadik alkalom volt, hogy Yeshuá megjelent a tanítványoknak, miután feltámadt a halottak közül.

¹⁴Miután ettek, így szólt Yeshuá Shim'on Kefához: "Shim'on Bar Yonáh, jobban szeretsz-e engem, mint ezek?" Ő pedig így felelt: "Igen, Ádoni, te tudod, hogy szeretlek téged!" Yeshuá ezt mondta neki: "Legeltesd az én bárányaimat!" ¹⁵Másodszor is megszólította: "Shim'on, Bár Yonáh, szeretsz-e engem?" Ő ismét így válaszolt: "Igen, Ádoni, te tudod, hogy szeretlek téged." Yeshuá erre ezt mondta neki: "Őrizd az én juhaimat!" ¹⁶Harmadszor is szólt hozzá: "Shim'on, Bar Yonáh, szeretsz-e engem?" Kefá elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte tőle: szeretsz-e engem? Ezért ezt mondta neki: "Ádoni, te mindent tudsz; te tudod, hogy szeretlek téged." Yeshuá ezt mondta neki: "Legeltesd az én juhaimat! ¹⁷Ámen, ámen, mondom neked: amikor fiatalabb voltál, felövezted magadat, és oda mentél, ahova akartál; de amikor megöregszel, kinyújtod a kezedet, más övez fel téged, és oda visz, ahova nem akarod." ¹⁸Ezt azért mondta, hogy jelezze: milyen halállal dicsőíti meg majd Elohimot. Miután ezt mondta, így szólt hozzá: "Kövess engem!"

¹⁹Kefá ekkor megfordult, és látta, hogy követi az a tanítvány, akit Yeshuá szeretett, aki a vacsorán ráhajolt a keblére, és megkérdezte: "Ádoni, ki az, aki elárul téged?" ²⁰Őt látta tehát Kefá, és megkérdezte Yeshuától: "Ádoni, hát vele mi lesz?" ²¹Yeshuá pedig így szólt hozzá: "Ha akarom, hogy ő megmaradjon, amíg eljövök, mit tartozik rád? Te kövess engem!" ²²Elterjedt tehát az testvérek között az a mondás, hogy ez a tanítvány nem hal meg. Pedig Yeshuá nem azt mondta neki, hogy nem hal meg, hanem ezt: "Ha akarom, hogy megmaradjon, amíg eljövök, mit tartozik rád?"

²³Ez az a tanítvány, aki bizonyságot tesz ezekről, és megírta ezeket, és tudjuk, hogy igaz az ő bizonyságtétele. ²⁴De van sok egyéb is, amit Yeshuá tett, és ha azt mind megírnák egytől egyig, úgy vélem: maga a világ sem tudná befogadni a megírt könyveket.

Szójegyzék: Ádon (אֲדוֹן— 𐤀𐤃𐤅𐤍) – Úr/Gazda – a feltámadott Mester címe • Ádoni (אֲדֹנִי— 𐤀𐤃𐤍𐤉) – Ádonáj/Uraságom • Bar-Yonáh (בַּר־יוֹנָה— 𐤁𐤓𐤉𐤅𐤍𐤄) – Jónás fia • Gálil (גָּלִיל— 𐤂𐤋𐤉𐤋) – Galilea/Körzet • Kefá (כֵּפָא— 𐤊𐤐𐤀) – Péter/Szikla • Nátánáel (נְתַנְאֵל— 𐤍𐤕𐤍𐤀𐤋) – Nátánaél/Elohim adott • Shim'on (שִׁמְעוֹן— 𐤔𐤌𐤏𐤅𐤍) – Simon/Meghallgatott • T'omá (תְּאוֹמָא— 𐤕𐤀𐤅𐤌𐤀) – Tamás/Iker • Yoná (יוֹנָה— 𐤉𐤅𐤍𐤄) – Jónás/Galamb

MÁ’ÁSEI HÁSHLICHIM