Yahuwah Biblia

Kezdetben teremtette Elohim a mennyet és a földet. A föld még kietlen és puszta volt, a mélység fölött sötétség volt, de Elohim Szelleme (Ruach HaKodesh) lebegett a vizek fölött.
Akkor ezt mondta Elohim: Legyen világosság! És lett világosság. Látta Elohim, hogy a világosság jó, elválasztotta tehát Elohim a világosságot a sötétségtől. És elnevezte Elohim a világosságot nappalnak, a sötétséget pedig éjszakának nevezte. Így lett este, és lett reggel: első nap.

Azután ezt mondta Elohim: Legyen boltozat a vizek között, hogy elválassza egymástól a vizeket. Megalkotta tehát Elohim a boltozatot, és elválasztotta a boltozat alatt levő vizeket a boltozat felett levő vizektől. És úgy történt. Azután elnevezte Elohim a boltozatot égnek. Így lett este, és lett reggel: második nap.

Azután ezt mondta Elohim: Gyűljenek össze az ég alatt levő vizek egy helyre, hogy láthatóvá váljék a száraz. És úgy történt. Azután elnevezte Elohim a szárazat földnek, az összegyűlt vizeket pedig tengernek nevezte. És látta Elohim, hogy ez jó.
Azután ezt mondta Elohim: Növesszen a föld növényeket: füvet, amely magvakat hoz, gyümölcsfát, amely fajtájának megfelelő gyümölcsöt terem, amelyben magva lesz a földön. És úgy történt. Hajtott tehát a föld növényeket: füvet, amely fajtájának megfelelő magvakat hoz, és gyümölcstermő fát, amelynek ugyancsak fajtájának megfelelő magva van. És látta Elohim, hogy ez jó. Így lett este, és lett reggel: harmadik nap.

Azután ezt mondta Elohim: Legyenek világító testek az égbolton, hogy elválasszák a nappalt az éjszakától, és meghatározó jelei legyenek az ünnepeknek, a napoknak és az esztendőknek. Legyenek ezek világító testek az égbolton, hogy világítsanak a földre. És úgy történt.
Megalkotta Elohim a két nagy világító testet: a nagyobbik világító testet, hogy uralkodjék nappal, és a kisebbik világító testet, hogy uralkodjék éjszaka; meg a csillagokat. Az égboltra helyezte őket Elohim, hogy világítsanak a földre, és uralkodjanak nappal meg éjszaka, és elválasszák a világosságot a sötétségtől. És látta Elohim, hogy ez jó. Így lett este, és lett reggel: negyedik nap.

Azután ezt mondta Elohim: Pezsdüljenek a vizek élőlények nyüzsgésétől, és repdessenek madarak a föld felett, az égbolt alatt. És megteremtette Elohim a nagy víziállatokat, a vizekben nyüzsgő különféle fajta úszó élőlényeket, és a különféle fajta madarakat. És látta Elohim, hogy ez jó.
Azután megáldotta őket Elohim: Szaporodjatok, sokasodjatok, és töltsétek meg a tenger vizét; a madár is sokasodjék a földön! Így lett este, és lett reggel: ötödik nap.

Azután ezt mondta Elohim: Hozzon létre a föld különféle fajta élőlényeket: különféle fajta barmokat, csúszómászókat és egyéb földi állatokat. És úgy történt. Megalkotta Elohim a különféle fajta földi állatokat, a különféle fajta barmokat, meg a föld mindenféle csúszómászóját. És látta Elohim, hogy ez jó.
Akkor ezt mondta Elohim: Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá: uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, az állatokon, az egész földön és mindenen, ami a földön csúszik-mászik. Megteremtette Elohim az embert a maga képmására, Elohim képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket. Elohim megáldotta őket és ezt mondta nekik Elohim: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be és hódítsátok meg a földet. Uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és a földön mozgó minden élőlényen! Azután ezt mondta Elohim: Nektek adok az egész föld színén minden maghozó növényt, és minden fát, amelynek maghozó gyümölcse van: mindez legyen a ti eledeletek. Minden földi állatnak, az ég minden madarának és minden földi csúszómászónak pedig, amelyben lélek van, eledelül adok minden zöld növényt. És úgy történt. És látta Elohim, hogy minden, amit alkotott, igen jó. Így lett este, és lett reggel: hatodik nap.

Így készült el a menny és a föld és minden seregük.

A hetedik napra elkészült Elohim a maga munkájával, amelyet alkotott, és megpihent a hetedik napon egész alkotó munkája után. Azután megáldotta és megszentelte Elohim a hetedik napot, mivel azon pihent meg Elohim egész teremtő és alkotó munkája után.

Ez a menny és föld teremtésének a története.

Amikor Yahuwah Elohim a földet és a mennyet megalkotta, még semmiféle mezei fű nem volt a földön, és semmiféle mezei növény nem hajtott ki, mert Yahuwah Elohim még nem bocsátott esőt a földre. Ember sem volt, aki a termőföldet megművelje. Akkor pára szállt fel a földről, és mindenütt átitatta a termőföld felszínét. Azután megformálta Yahuwah Elohim az embert a föld porából, és élet leheletét lehelte orrába. Így lett az ember élő lélekké. Ültetett Yahuwah Elohim egy kertet Edenben, keleten, és ott helyezte el az embert, akit formált. Sarjasztott Yahuwah Elohim a termőföldből mindenféle fát, szemre kívánatosat és eledelre jót; az élet fáját is a kert közepén, meg a jó és a rossz tudásának fáját.

Edenből pedig folyó jött ki a kert megöntözésére, amely onnan szétágazott, és négy ágra szakadt. Egyiknek Písón a neve. Ez megkerüli Havílá egész földjét, ahol arany van. Ennek a földnek az aranya jó. Van ott illatos gyanta és ónixkő. A második folyónak Gíhón a neve. Ez megkerüli Kushegész földjét. A harmadik folyónak Hiddekel a neve. Ez Assúr keleti részén folyik. A negyedik folyó pedig az Eufrátesz.

És fogta Yahuwah Elohim az embert, elhelyezte az Eden kertjében, hogy azt művelje és őrizze. Ezt parancsolta Yahuwah Elohim az embernek: A kert minden fájáról szabadon ehetsz, de a jó és a rossz tudásának fájáról nem ehetsz, mert ha eszel róla, meg kell halnod.

Azután ezt mondta Yahuwah Elohim: Nem jó az embernek egyedül lenni, alkotok hozzáillő segítőtársat. Formált tehát Yahuwah Elohim a földből mindenféle mezei állatot, mindenféle égi madarat, és odavitte az emberhez, hogy lássa, minek nevezi; mert minden élőlénynek az a neve, aminek az ember nevezi. Így adott az ember nevet minden állatnak, az égi madaraknak és minden mezei élőlénynek, de az emberhez illő segítőtársat nem talált. Mély álmot bocsátott azért Yahuwah Elohim az emberre, és az elaludt. Akkor kivette az egyik oldalbordáját, és húst tett a helyére. Az emberből kivett oldalbordát asszonnyá formálta Yahuwah Elohim, és odavitte az emberhez. Akkor ezt mondta az ember:

Ez most már csontomból való csont,
testemből való test.
Ishá (asszonyember) legyen a neve:
mert Ishből (férfiemberből) vétetett.

Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek egy testté. Még mindketten mezítelenek voltak: az ember és a felesége; de nem szégyellték magukat.

A kígyó pedig ravaszabb volt minden mezei állatnál, amelyet Yahuwah Elohim alkotott. Ezt kérdezte az asszonytól: Csakugyan azt mondta Elohim, hogy a kert egyetlen fájáról sem ehettek? Az asszony így felelt a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk, csak annak a fának a gyümölcséről, amely a kert közepén van, mondta Elohim: Nem ehettek abból, ne is érintsétek, mert meghaltok. De a kígyó ezt mondta az asszonynak: Dehogy haltok meg! Hanem jól tudja Elohim, hogy ha esztek belőle, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Elohim: tudni fogjátok, mi a jó, és mi a rossz. Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett. Ekkor megnyílt mindkettőjük szeme, és észrevették, hogy mezítelenek. Ezért fügefaleveleket fűztek össze, és ágyékkötőket készítettek maguknak.

Amikor azonban meghallották Yahuwah Elohim hangját, amint szellős alkonyatkor járt-kelt a kertben, elrejtőzött az ember és a felesége Yahuwah Elohim elől a kert fái között. De Yahuwah Elohim kiáltott az embernek, és ezt kérdezte: Hol vagy? Az ember így felelt: Meghallottam hangodat a kertben, és megijedtem, mert mezítelen vagyok. Ezért rejtőztem el. Az Elohim erre azt kérdezte: Ki mondta meg neked, hogy mezítelen vagy? Talán arról a fáról ettél, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél? Az ember így felelt: Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem a fáról, és így ettem: Akkor Yahuwah Elohim ezt kérdezte az asszonytól: Mit tettél? Az asszony így felelt: A kígyó szedett rá, azért ettem.

Akkor ezt mondta Yahuwah Elohim a kígyónak: Mivel ezt tetted, átkozott légy minden állat és minden mezei vad közt: hasadon járj, és port egyél egész életedben! Ellenségeskedést támasztok közted és az asszony közt, a te utódod és az ő utódja közt: ő a fejedet tapossa, te meg a sarkát mardosod.

Az asszonynak ezt mondta: Igen megnövelem terhességed fájdalmát, fájdalommal szülöd gyermeked, mégis vágyakozol férjed után, ő pedig uralkodni fog rajtad.

Adamnak pedig ezt mondta: Mivel hallgattál feleséged szavára, és ettél arról a fáról, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél, legyen a föld átkozott miattad, fáradsággal élj belőle egész életedben! Tövist és bogáncsot hajt neked, és a mező növényét eszed. Arcod verejtékével eszed a kenyeret, míg visszatérsz a földbe, mert abból vétettél. Bizony por vagy, és vissza fogsz térni a porba!

Adam Hávának nevezte el a feleségét, mert ő lett az anyja minden élőnek. Yahuwah Elohim pedig bőrruhát készített az embernek és feleségének, és felöltöztette őket.

Azután ezt mondta Yahuwah Elohim: Íme az ember olyanná lett, mint miközülünk egy: tudja, mi a jó, és mi a rossz. Most azért, hogy ne nyújthassa ki kezét, és ne szakíthasson az élet fájáról is, hogy egyék, és örökké éljen, kiűzte Yahuwah Elohim az Eden kertjéből, hogy művelje a földet, amelyből vétetett. És miután kiűzte az embert, odaállította az Eden kertje elé a kérubokat és a villogó lángpallost, hogy őrizzék az élet fájához vezető utat.

Azután Adam a feleségével, Hávával hált, aki terhes lett, megszülte Kayint, és azt mondta: Fiút kaptam Yahuwah-tól. Majd újból szült: annak testvérét, Hevelt. Hevel juhpásztor lett, Kayin pedig földművelő. Egy idő múlva Kayin áldozatot vitt Yahuwah-nak, a föld gyümölcséből. Hevel is vitt az elsőszülött bárányokból, a kövérjükből. Yahuwah rátekintett Hevelre és áldozatára, de Kayinra és áldozatára nem tekintett. Emiatt Kayin nagy haragra gerjedt, és lehorgasztotta a fejét. Ekkor azt kérdezte Kayintól Yahuwah: Miért gerjedtél haragra, és miért horgasztod le a fejed? Hiszen ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz. Ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és rád vágyódik, de te uralkodjál rajta.

Egyszer azt mondta Kayin a testvérének, Hevelnek: Menjünk ki a mezőre! Amikor a mezőn voltak, rátámadt Kayin a testvérére, Hevelre, és meggyilkolta. Akkor Yahuwah ezt mondta Kayinnak: Hol van Hevel, a testvéred? Kayin ezt felelte: Nem tudom! Talán őrzője vagyok én a testvéremnek? De Yahuwah így szólt: Mit tettél? Testvéred kiontott vére kiált hozzám a földről. Most azért légy átkozott, kitaszítva arról a földről, amely megnyitotta a száját, hogy befogadja testvéred kiontott vérét a kezedből. Ha a földet műveled, nem adja többé neked termőerejét. Bujdosó és kóborló leszel a földön. Ekkor Kayin azt mondta Yahuwah-nak: Nagyobb a büntetésem, semhogy elhordozhatnám. Íme, elűztél ma erről a földről, el kell rejtőznöm színed elől, bujdosó és kóborló leszek a földön, és meggyilkolhat bárki, aki rám talál. De Yahuwah azt felelte neki: Nem úgy lesz! Ha valaki meggyilkolja Kayint, hétszeresen kell bűnhődnie. Ezért jelet tett Yahuwah Kayinra, hogy senki se üsse agyon, ha rátalál. Ezután elment Kayin Yahuwah színe elől, és letelepedett Nodföldjén, Edentől keletre.

És Kayin a feleségével hált, aki terhes lett, és megszülte Chanokhot. Majd várost épített Kayin, és a fia nevéről Chanokhnak nevezte el. Chanokhnak született Írád, Írád nemzette Mehuyaeltt, Mehuyaelt nemzette Metushaelt, és Metushael nemzette Lemechet. Lemech két feleséget vett magának: az egyiknek Ada volt a neve, a másiknak Cilla. Ada szülte Yabalt. Ő lett a sátorlakók és pásztorok ősatyja. Testvérének Yubal volt a neve. Ő lett minden citerás és fuvolás ősatyja. Cilla is szült: Túbalkaint, mindenféle réz- és vasszerszám kovácsmesterét, továbbá Túbalkain húgát, Naamát. Egyszer ezt mondta Lemech a feleségeinek: Ada és Cilla, hallgassatok szómra! Lemech asszonyai, figyeljetek mondásomra! Embert ölök, ha megsebez, gyermeket is, ha megüt. Ha hétszeres a bosszú Kayinért, hetvenhétszeres az Lemechért! Adam újból a feleségével hált, és az fiút szült, és Shetnek nevezte el, mert azt mondta: Adott nekem Elohim más utódot Hevel helyett, akit meggyilkolt Kayin. Shetnek is született fia, akit Enoshnak nevezett el. Akkor kezdték segítségül hívni Yahuwah nevét.

Ez Adam nemzetségének könyve. Amikor Elohim embert teremtett, Elohim-hoz hasonlóvá alkotta. Férfivá és nővé teremtette, megáldotta, és embernek nevezte őket teremtésük napján. Adam százharminc éves volt, amikor fiút nemzett, magához hasonlót, a maga képmására, és elnevezte Shetnek. Shet születése után Adam nyolcszáz évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat. Adam teljes életkora tehát kilencszázharminc év volt, amikor meghalt.

Shet százöt éves volt, amikor Enosht nemzette. Enosh születése után Shet nyolcszázhét évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat. Shet teljes életkora tehát kilencszáztizenkét év volt, amikor meghalt.

Enosh kilencven éves volt, amikor Kenant nemzette. Kenan születése után Enosh nyolcszáztizenöt évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat. Enosh teljes életkora tehát kilencszázöt év volt, amikor meghalt.

Kenan hetven éves volt, amikor Mahalalelt nemzette. Mahalalel születése után Kenan nyolcszáznegyven évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat. Kenan teljes életkora tehát kilencszáztíz év volt, amikor meghalt.

Mahalalel hatvanöt éves volt, amikor Yeredet nemzette. Yered születése után Mahalalel nyolcszázharminc évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat. Mahalalel teljes életkora tehát nyolcszázkilencvenöt év volt, amikor meghalt.

Yered százhatvankét éves volt, amikor Chanokhot nemzette. Chanokh születése után Yered nyolcszáz évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat. Yered teljes életkora tehát kilencszázhatvankét év volt, amikor meghalt.

Chanokh hatvanöt éves volt, amikor Metushelahot nemzette. Chanokh Elohim-mal járt; Metushelah születése után háromszáz évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat. Chanokh teljes életkora tehát háromszázhatvanöt év volt. Chanokh Elohim-mal járt, és egyszer csak eltűnt, mert magához vette őt Elohim.

Metushelah száznyolcvanhét éves volt, amikor Lemechet nemzette. Lemech születése után Metushelah hétszáznyolcvankét évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat. Metushelah teljes életkora tehát kilencszázhatvankilenc év volt, amikor meghalt.

Lemech száznyolcvankét éves volt, amikor fiút nemzett. Noachnak nevezte el, és ezt mondta: Ő vigasztal meg bennünket kezünk fáradságos munkájában a termőföldön, amelyet megátkozott Yahuwah. Noach születése után Lemech ötszázkilencvenöt évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat. Lemech teljes életkora tehát hétszázhetvenhét év volt, amikor meghalt.

Noach ötszáz éves volt, amikor fiakat nemzett: Shemet, Chamot és Yafetet.

Történt pedig, hogy amikor az emberek kezdtek elszaporodni a földön, és leányaik születtek, látták az Elohim-fiak, hogy szépek az emberek leányai, ezért feleségül vették közülük mindazokat, akiket kiszemeltek maguknak. Akkor ezt mondta Yahuwah: Ne maradjon lelkem örökké az emberben, hiszen ő csak test. Legyen az életkora százhúsz esztendő. Abban az időben, amikor az Elohim-fiak bementek az emberek leányaihoz, és azok Nefilim-eket (hibrid – fél-emberi torzszülötteket) szültek nekik – sőt még azután is -, óriások éltek a földön. Ők azok a vitézkedők, akik ősidőktől fogva hírnevesek voltak.

Amikor látta Yahuwah, hogy az emberi gonoszság mennyire elhatalmasodott a földön, és hogy az ember szívének minden szándéka és gondolata szüntelenül csak gonosz, megbánta Yahuwah, hogy embert alkotott a földön, és megszomorodott szívében. Azért ezt mondta Yahuwah: Eltörlöm a föld színéről az embert, akit teremtettem; az emberrel együtt az állatokat, a csúszómászókat és az égi madarakat is, mert megbántam, hogy alkottam őket. De Noach kegyelmet talált Yahuwah előtt.

Noachnak ez a története: Noach igaz ember volt, feddhetetlen a maga nemzedékében. Elohim-mal járt Noach. Noach három fiút nemzett: Shemet, Chamot és Yafetet. A föld pedig mind romlottabb lett Elohim előtt, és megtelt a föld erőszakossággal. És Elohim látta, hogy mennyire megromlott a föld, mert mindenki rossz útra tért a földön. Ezt mondta Elohim Noachnak: Elhatároztam, hogy minden élőnek véget vetek, mert erőszakossággal telt meg miattuk a föld. Ezért elpusztítom őket a földdel együtt. Csinálj bárkát góferfából, készíts rekeszeket a bárkában, és vond be kívül-belül szurokkal. Így készítsd el azt: a bárka hossza háromszáz könyök legyen, szélessége ötven könyök és magassága harminc könyök. Ablakot is csinálj a bárkára, és egy könyökre hagyd azt felülről; a bárka ajtaját az oldalára helyezd. Készíts alsó, középső és felső emeletet. Mert én özönvizet fogok hozni a földre, hogy elpusztítsak az ég alatt minden élőlényt. Minden el fog pusztulni, ami a földön van. Veled azonban szövetségre lépek: menj be a bárkába fiaiddal, feleségeddel és fiaid feleségeivel együtt. És vigyél be a bárkába minden élőlényből, mindenből kettőt-kettőt, hogy életben maradjanak veled együtt. Hímek és nőstények legyenek azok. A madaraknak, az állatoknak és a föld minden csúszómászójának különböző fajtáiból, mindegyikből kettő-kettő menjen be hozzád, hogy életben maradjon. Vigyél magaddal mindenféle eledelt, ami csak megehető; gyűjtsd be magadhoz, hogy legyen ennivalótok, neked is, meg azoknak is. Noach meg is tett mindent, úgy járt el, ahogyan Elohim megparancsolta neki.

Akkor ezt mondta Yahuwah Noachnak: Menj be egész házad népével a bárkába, mert csak téged látlak igaznak ebben a nemzedékben. Minden tiszta állatból hetet-hetet vigyél magaddal, hímet és nőstényt. Azokból az állatokból, amelyek nem tiszták, kettőt-kettőt, hímet és nőstényt. Az égi madarakból is hetet-hetet, hímet és nőstényt, hogy maradjon utódjuk az egész földön. Mert hét nap múlva negyven nap és negyven éjjel tartó esőt bocsátok a földre, és eltörlök a föld színéről minden élőt, amelyet alkottam. Noach meg is tett mindent úgy, ahogyan Yahuwah megparancsolta neki.

Noach hatszáz éves volt, amikor özönvíz lett a földön. Bement tehát Noach fiaival, feleségével és fiainak feleségeivel a bárkába az özönvíz elől. A tiszta állatok közül, de a nem tiszta állatok közül is, a madarak és mindenféle földi csúszómászók közül kettő-kettő ment be Noachhoz a bárkába: hím és nőstény, ahogyan megparancsolta Elohim Noachnak. A hetedik napon özönvíz lett a földön.

Noach életének hatszázadik évében, a második hónap tizenhetedikén, fölfakadt ezen a napon a nagy mélység minden forrása, és megnyíltak az ég csatornái. Negyven nap és negyven éjjel esett az eső a földre. Még azon a napon bement Noach és Noach fiai, Shem, Cham és Yafet, Noach felesége és fiainak három felesége a bárkába, és velük együtt mindenfajta élőlény, mindenféle állat és mindenféle csúszómászó, amely csak csúszik-mászik a földön, mindenfajta repdeső állat, madarak és szárnyasok. Kettő-kettő ment be Noachhoz a bárkába mindenféle élőlényből. Hím és nőstény ment be minden élőből; bementek, ahogyan Elohim parancsolta. Yahuwah pedig bezárta Noach után az ajtót.

Amikor már negyven napja tartott az özönvíz a földön, annyira megnövekedett a víz, hogy elbírta a bárkát, és az fölemelkedett a földről. A víz egyre áradt és növekedett a földön, úgyhogy a bárka a víz színén úszott. A víz egyre erősebben áradt a földön, és elborította a legmagasabb hegyeket is az ég alatt. Sőt tizenöt könyöknyit áradt a víz azután, hogy elborította a hegyeket. Elpusztult minden test, amely a földön mozgott: madár, állat és vad, a földön nyüzsgő minden féreg és minden ember. Minden meghalt, aminek az orrában élet lehelete volt, ami a szárazföldön élt. Eltörölt Elohim minden élőt, amely a föld színén volt, embert és állatot, csúszómászót és égi madarat. Mindent eltörölt a földről, csak Noach maradt meg és azok, akik vele voltak a bárkában. A víz százötven napig áradt a földön.

Elohim azonban nem feledkezett meg Noachról, sem azokról az élőlényekről, azokról az állatokról, amelyek vele voltak a bárkában. Szelet bocsátott Elohim a földre, és a víz apadni kezdett. Bezárultak a mélység forrásai és az ég csatornái; megszűnt esni az eső az égből. Azután a víz egyre jobban visszahúzódott a földről, és százötven nap múlva leapadt a víz. A bárka pedig a hetedik hónap tizenhetedik napján megfeneklett az Ararát-hegységben. A víz állandóan fogyott a tizedik hónapig. A tizedik hónap első napján láthatókká váltak a hegyek csúcsai.

Negyven nap múlva kinyitotta Noach a bárka ablakát, amelyet csinált, és kiengedett egy hollót. Az újra meg újra kirepült, meg visszatért, amíg föl nem száradt a víz a földről. Kiengedett egy galambot is, hogy lássa: vajon leapadt-e a víz a föld színéről. De a galamb nem talált helyet a lábának, hogy leszállhasson, ezért visszatért hozzá a bárkába, mert víz borította az egész föld színét. Ő pedig kinyújtotta a kezét, megfogta és bevette magához a bárkába. Várakozott még újabb hét napig, és ismét kiengedte a galambot a bárkából. Estére megjött hozzá a galamb, és ekkor már egy leszakított olajfalevél volt a csőrében. Ebből tudta meg Noach, hogy a víz leapadt a földről. Várakozott még újabb hét napig, és kiengedte a galambot, de az már nem tért vissza hozzá.

A hatszázegyedik esztendőben, az első hónap első napjára fölszikkadt a víz a földről. Ekkor Noach eltávolította a bárka födelét, és látta, hogy már megszikkadt a föld színe. A második hónap huszonhetedik napjára megszáradt a föld. a Ekkor így szólt Elohim Noachhoz: Jöjj ki a bárkából feleségeddel, fiaiddal és fiaid feleségeivel együtt! Mindenféle élőlényt, amely csak veled van: madarat, állatot és minden földi csúszómászót hozz ki magaddal, hadd nyüzsögjenek a földön, szaporodjanak és sokasodjanak a földön! Kijött tehát Noach fiaival, feleségével és fiainak feleségeivel együtt. Minden élőlény, minden csúszómászó, minden madár, minden, ami mozog a földön, csoportonként kijött a bárkából.

Azután oltárt épített Noach Yahuwah-nak, és vett minden tiszta állatból és minden tiszta madárból, és égőáldozatokat mutatott be az oltáron. Amikor Yahuwah megérezte a kedves illatot, ezt mondta magában Yahuwah: Nem átkozom meg többé a földet az ember miatt, bár gonosz az ember szívének szándéka ifjúságától fogva, és nem irtok ki többé minden élőt, ahogyan most cselekedtem. Amíg csak föld lesz, nem szűnik meg a vetés és az aratás, a hideg és a meleg, a nyár és a tél, a nappal és az éjszaka.

Elohim megáldotta Noachot és fiait, és ezt mondta nekik: Szaporodjatok, sokasodjatok, és töltsétek be a földet! Féljen és rettegjen tőletek minden földi állat és minden égi madár, kezetekbe adom őket minden földi csúszómászóval és a tenger minden halával együtt. Minden, ami mozog, ami csak él, legyen a ti eledeletek. Nektek adom mindezt éppúgy, mint a zöld növényt. De húst az éltető vérrel együtt ne egyetek! A benneteket éltető vért pedig számon kérem. Minden élőlénytől számon kérem azt, az embertől is. Számon kérem az ember életét: egyik embertől a másikét. Aki ember vérét ontja, annak vérét ember ontja. Mert Elohim a maga képmására alkotta az embert. Ti azért szaporodjatok, sokasodjatok, népesítsétek be a földet, sokasodjatok rajta!

Elohim azt mondta Noachnak és fiainak: Íme, szövetségre lépek veletek és utódaitokkal, meg minden élőlénnyel, amely veletek van: madárral, állattal és minden földi élőlénnyel; mindennel, ami a bárkából kijött, minden földi élőlénnyel. Szövetségre lépek veletek, és semmi sem pusztul el többé özönvíz miatt, mert nem lesz többé özönvíz a föld elpusztítására. Majd azt mondta Elohim: Ez a jele a szövetségnek, amit én szerzek veletek és minden élőlénnyel, amely veletek van, minden nemzedékkel, örökre: szivárványívemet helyezem a felhőkre, az lesz a jele a szövetségnek, melyet én a világgal kötök. Amikor felhőt borítok a földre, és feltűnik az ív a felhőn, akkor visszaemlékezem a szövetségre, amelyet kötöttem veletek és minden élőlénnyel, amely testben él, és nem lesz többé a víz özönvízzé minden test pusztulására. Ha ott lesz az ív a felhőn, látni fogom és visszaemlékezem az örök szövetségre, amelyet Elohim kötött minden élőlénnyel, amely testben él a földön. Akkor ezt mondta Elohim Noachnak: Ez annak a szövetségnek a jele, amelyet minden földi élővel kötöttem.

Ezek voltak Noach fiai, akik kijöttek a bárkából: Shem, Cham és Yafet. Cham Kanaan ősatyja. Ezek hárman Noach fiai, és ezek népesítették be az egész földet.

Noach elkezdte a földet művelni, és szőlőt ültetett. Egyszer bort ivott, megrészegedett, és mezítelenre vetkőzött a sátrában. Cham, Kanaan ősatyja, meglátta apja szemérmét, és elmondta kintlevő két testvérének. Akkor Shem és Yafet fogták a ruháját, a vállukra terítették, s háttal bemenve, betakarták apjuk szemérmét, de elfordították arcukat, és így nem látták apjuk szemérmét. Amikor Noach kijózanodott mámorából, és megtudta, hogy mit tett vele a kisebbik fia, ezt mondta:
Átkozott Kanaan!
Szolgák szolgája lesz testvérei közt!

Ezután ezt mondta:
Áldott Yahuwah, Shemnek Elohim-ja!
Legyen Kanaan a szolgája!
Terjessze ki Elohim Yafetet, lakjék Shem sátraiban,
legyen Kanaan a szolgája!

Az özönvíz után Noach még háromszázötven évig élt. Noach teljes életkora kilencszázötven év volt, amikor meghalt.

Ezek Noach fiainak, Shemnek, Chamnak és Yafetnek a leszármazottai, mert fiaik születtek az özönvíz után.

Yafet fiai: Gómer, Mágóg, Mádaj, Yavan, Túbal, Mesek és Tírász. Gómer fiai: Askenáz, Rífat és Tógarmá. Yavan fiai: Elísá, Tarsís, Kittím és Dódáním. Ezektől ágaztak szét országaikba a szigetlakó népek, mindegyik a maga nyelve szerint, nemzetségekre és népekre tagolódva.

Cham fiai: Kús, Micraim, Pút és Kanaan. Kush fiai: Szebá, Havilá, Szabtá, Ramá és Szabteká. Ramá fiai: Sebá és Dedán. Kush nemzette Nimródot. Ez kezdett hatalmaskodni a földön. Hatalmas vadász volt ő Yahuwah előtt. Ezért mondják: Hatalmas vadász Yahuwah előtt, mint Nimrod. Országa először Bábelben, Erekben, Akkádban és Kalnéban, Shinear földjén volt. Arról a földről ment Assúrba, és építette Ninivét, Rehóbót-Írt, Kelahot és Reszent, ezt a nagy várost Ninive és Kelah között. Micraim nemzette a lúdiakat, anámiakat, lehábiakat és naftúhiakat, a patrósziakat, kaszlúhiakat és a kaftóriakat. Innen származtak a filiszteusok.

Kanaan nemzette elsőszülöttét, Szidónt, azután Hétet, meg a jebúsziakat, emóriakat, girgásiakat, a hivvieket, arkiakat és színieket, az arvádiakat, cemáriakat és hamátiakat. Azután elszéledtek a Kanaaniak nemzetségei, úgyhogy a Kanaaniak területe Szidóntól Gerár irányában Gázáig, Szodoma, Gomora, Admá és Cebóim irányában Lesáig terjedt. Ezek Cham fiai nemzetségük és nyelvük szerint, országokra és népekre tagolódva.

Születtek gyermekei Shemnek is, aki Heber összes fiainak ősatyja, Yafetnek pedig testvérbátyja volt. Shem fiai: Élám, Assúr, Arpaksad, Lúd és Arám. Arám fiai: Úc, Húl, Geter és Mas. Arpaksad nemzette Selahot, és Selah nemzette Hebert. Hebernek is született két fia: az egyiknek Peleg volt a neve, mivel az ő idejében váltak szét a föld népei. Testvérének Yoktan volt a neve. Yoktan nemzette Almódádot, Selefet, Hacarmávetet és Yerahot, Hadórámot, Úzált és Diklát, Óbált, Abímáélt és Sebát, Ófirt, Havílát és Yóbábot. Ezek mind Yoktan fiai. Lakóhelyük Meshahtól Szefár irányában a keleti hegyekig terjedt. Ezek Shem fiai nemzetségük és nyelvük szerint, országaik és népeik szerint.

Ezek Noach fiainak a nemzetségei, származásuk szerint népekre tagolódva. Ezektől ágaztak szét a népek a földön az özönvíz után.

Az egész földnek egy nyelve és egyféle beszéde volt. Amikor útnak indultak keletről, Shinear földjén egy völgyre találtak, és ott letelepedtek. Azt mondták egymásnak: Gyertek, vessünk téglát, és égessük ki jól! És a tégla lett az építőkövük, a földi szurok pedig a habarcsuk. Azután ezt mondták: Gyertek, építsünk magunknak várost és tornyot, amelynek teteje az égig érjen; és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész föld színén. Yahuwah pedig leszállt, hogy lássa azt a várost és tornyot, amelyet az emberek építettek. Akkor ezt mondta Yahuwah: Most még egy nép ez, és mindnyájuknak egy a nyelve. De ez csak a kezdete annak, amit tenni akarnak. És most semmi sem gátolja őket, hogy véghezvigyék mindazt, amit elterveznek. Menjünk csak le és zavarjuk ott össze a nyelvüket, hogy ne értsék egymás nyelvét! Így szélesztette szét őket onnan Yahuwah az egész föld színére, és abbahagyták a város építését. Ezért nevezték azt Bábelnek, mert ott zavarta össze Yahuwah az egész föld nyelvét, és onnan szélesztette szét őket Yahuwah az egész föld színére.

Ez Shem nemzetsége: Shem százéves volt, amikor Arpaksadot nemzette, két évvel az özönvíz után. Arpaksad születése után Shem ötszáz évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat. Arpaksad harmincöt éves volt, amikor Selahot nemzette. Selah születése után Arpaksad négyszázhárom évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat. Selah harmincéves volt, amikor Hebert nemzette. Heber születése után Selah négyszázhárom évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat. Heber harmincnégy éves volt, amikor Peleget nemzette. Peleg születése után Heber négyszázharminc évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat. Peleg harmincéves volt, amikor Reút nemzette. Reú születése után Peleg kétszázkilenc évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat. Reú harminckét éves volt, amikor Szerúgot nemzette. Szerúg születése után Reú kétszázhét évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat. Szerúg harmincéves volt, amikor Nahort nemzette. Nahor születése után Szerúg kétszáz évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat. Nahor huszonkilenc éves volt, amikor Teraht nemzette. Terah születése után Nahor száztizenkilenc évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat.

Amikor Terah hetvenéves volt Avramot, Nahort és Háránt nemzette. Ez Terah nemzetsége: Terah nemzette Avramot, Nahort és Háránt. Hárán nemzette Lothot. Hárán meghalt még apja életében a szülőföldjén, Ur-Kaszdimban. Avram és Nahor feleséget vettek maguknak: Avram feleségének Száraj volt a neve, Nahor feleségének pedig Milkah volt a neve: Ő Háránnak, Milkah apjának és Jiszká apjának volt a leánya. Száraj azonban meddő volt, nem volt gyermeke. Terah fogta fiát, Avramot, és Lothot, fiának, Háránnak a fiát, és menyét, Szárajt, fiának, Avramnak a feleségét, és elindult velük Ur-Kaszdimból, hogy Kanaan földjére menjen. Eljutottak Háránig, és ott letelepedtek. Terah kétszázöt éves volt, amikor meghalt Háránban.

Yahuwah ezt mondta Avramnak: Menj el földedről, rokonságod közül és atyád házából arra a földre, amelyet mutatok neked! Nagy néppé teszlek, és megáldalak, naggyá teszem nevedet, és áldás leszel. Megáldom a téged áldókat, s megátkozom a téged gyalázókat. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége.

Avram elment, ahogyan azt Yahuwah mondta neki, és Loth is vele ment. Avram hetvenöt éves volt, amikor kijött Háránból. Fogta Avram Szárajt, a feleségét, ésLothot, a testvére fiát, meg minden szerzeményüket, amit csak szereztek, mindenkit, akikre Háránban tettek szert, és elindultak, hogy Kanaan földjére menjenek. El is érkeztek Kanaan földjére. Majd átvonult Avram az országon egészen a Shikemi szenthelyig, Móré tölgyeséig. Akkor még Kanaaniak voltak ezen a földön. Yahuwah megjelent Avramnak, és ezt mondta: A te utódaidnak fogom adni ezt a földet! Ő pedig oltárt épített ott Yahuwah-nak, aki megjelent neki. Onnan továbbvonult a Beith-Eltől keletre eső hegyvidékre, és felütötte sátrát. Beith-El esett nyugatra, Aj pedig keletre. Oltárt épített ott is Yahuwah-nak, és segítségül hívta Yahuwah nevét. Azután útnak indult Avram, és továbbvonult a Délvidék felé.

Egyszer éhínség támadt azon a földön. Ekkor lement Avram Egyiptomba, hogy ott tartózkodjék, mert súlyos éhínség volt azon a földön. Amikor már közel járt Egyiptomhoz, ezt mondta feleségének, Szárajnak: Nézd csak! Tudom, hogy szép arcú asszony vagy. Ha meglátnak az egyiptomiak, azt mondják majd: Ez a felesége! És engem megölnek, téged pedig életben hagynak. Mondd, hogy a húgom vagy, hogy jó sorom legyen a te réveden, és életben maradjak általad. Így is történt.

Amikor Avram Egyiptomba érkezett, az egyiptomiak látták, hogy nagyon szép az asszony. A fáraó főemberei is meglátták őt, dicsérték a fáraónak, és elvitték az asszonyt a fáraó házába. Avramnak pedig jó sora lett az asszony révén: lettek neki juhai, marhái és szamarai, szolgái és szolgálói, nőstény szamarai és tevéi. De nagy csapásokkal sújtotta Yahuwah a fáraót és házát Avram felesége, Száraj miatt. Hívatta azért a fáraó Avramot, és ezt mondta: Mit tettél velem? Miért nem mondtad meg nekem, hogy a feleséged? Miért mondtad, hogy a húgod? Csak ezért vettem feleségül. Most aztán itt a feleséged, fogd, és menj! Embereket is rendelt mellé a fáraó, és azok kivezették őt, feleségét és mindenét, amije csak volt.

Avram feljött Egyiptomból a feleségével és mindenével együtt, amije volt. Loth is vele jött a Délvidékre. Avramnak igen tekintélyes vagyona volt: jószága, ezüstje és aranya. A Délvidékről továbbvonult előző szállásai mentén egészen Bételig, addig a helyig, ahol korábban is sátorozott Bétel és Aj között, annak az oltárnak a helyéig, amelyet ott először készített. Ott is segítségül hívta Avram Yahuwah nevét.

De Lothnak is, aki Avrammal ment, voltak juhai, marhái és sátrai, és az a föld nem bírta eltartani őket, hogy együtt lakjanak. Mivel sok jószáguk volt, nem lakhattak együtt. Össze is vesztek Avram jószágának a pásztorai Loth jószágának a pásztoraival. Akkor még a Kanaaniak és a perizziek is ott laktak azon a földön. Azért Avram ezt mondta Lothnak: Ne legyen viszály köztem és közted, az én pásztoraim és a te pásztoraid között, hiszen rokonok vagyunk! Hát nincs előtted az egész ország? Válj el tőlem! Ha te balra tartasz, én jobbra megyek, ha te jobbra mégy, én balra térek.

Ekkor Loth körülnézett, és látta, hogy a Yordan egész környéke bővizű föld. Mert mielőtt elpusztította Yahuwah Szodomát és Gomorát, egészen Cóarig olyan volt az, mint Yahuwah kertje, mint Egyiptom földje. Loth tehát a Yordan egész környékét választotta magának, és elindult Loth kelet felé. Így váltak el egymástól. Avram Kanaan földjén lakott, Loth pedig a Yordan környékén levő városokban telepedett le, és egészen Szodomáig sátorozott. A Szodomai férfiak pedig igen romlottak és vétkesek voltak Yahuwah előtt.

Yahuwah ezt mondta Avramnak azután, hogy Loth elvált tőle: Emeld föl tekintetedet, és nézz szét arról a helyről, ahol vagy, északra, délre, keletre és nyugatra. Azt az egész földet, amelyet látsz, neked és a te utódaidnak adom örökre. Hasonlóvá teszem utódaidat a föld porához: aki meg tudja számolni a föld porát, az tudja megszámolni a te utódaidat is. Indulj, járd be ezt a földet széltében-hosszában, mert neked adom. Így vonult tovább Avram a sátraival, és letelepedett Mamre tölgyesében, amely Hebrónban van. Ott is épített oltárt Yahuwah-nak.

Történt pedig Amrafelnak, Shinear királyának, Arjóknak, Ellászár királyának, Kedorláómernak, Élám királyának és Tidálnak, Góim királyának az idejében, hogy ezek háborút indítottak Bera, Szodoma királya, Birsa, Gomora királya, Sináb, Admá királya, Seméber, Cebóim királya és Bela, azaz Cóar királya ellen. Mindezek a Sziddím-völgyben egyesültek, ahol most a Sós-tenger van. Tizenkét évig szolgálták Kedorláómert, de a tizenharmadik esztendőben fellázadtak. Ezért a tizennegyedik esztendőben eljött Kedorláómer a vele tartó királyokkal, és megverték a refáiakat Asterót-Karnayimban, a zúziakat Chamban, az émieket Sávé-Kirjátaimban és a hóriakat a maguk hegyén, a Széíren, egészen Él-Páránig, amely a puszta mellett van. Azután megfordultak, és Én-Mispátba, azaz Kádésba mentek, leverték az amálékiak egész mezejét és az emóriakat is, akik Hacecón-Támárban laktak. Kivonult tehát Szodoma királya, Gomora királya, Admá királya, Cebóim királya és Bela, azaz Cóar királya is, és a Sziddím-völgyben csatarendbe álltak. Kedorláómerral, Élám királyával, Tidállal, Góim királyával, Amrafellal, Shinear királyával és Arjókkal, Ellászár királyával szemben: négy király öt ellen. A Sziddím-völgy tele volt szurokforrásokkal. Amikor Szodoma és Gomora királyai megfutamodtak, beleestek azokba, a megmaradtak pedig a hegységbe futottak. Elvitték Szodoma és Gomora minden jószágát és minden eleségét, azután elvonultak. Elvitték Lothot is, Avram testvérének a fiát, jószágával együtt, és elvonultak. Ő akkor Szodomában lakott.

De jött egy menekült, és hírt hozott a Heber Avramnak, aki akkor az emóri Mamrenak, Eskól és Ánér testvérének a tölgyesében lakott. Ők meg Avram szövetségesei voltak. Amint meghallotta Avram, hogy unokaöccse fogságba esett, fölfegyverezte háromszáztizennyolc legényét, akik a házánál születtek, és Dánig üldözte őket. Éjszaka azután csapatokra oszoltak, szolgáival együtt rájuk támadt, megverte, és üldözte őket egészen Hóbáig, amely Damaszkusztól északra van. Visszahozott minden jószágot. Visszahozta unokaöccsét, Lothot is jószágával együtt, meg az asszonyokat és a népet is.

Miután így megverte Kedorláómert és a vele tartó királyokat, visszatért. Szodoma királya pedig kivonult eléje a Sávé-völgybe, azaz a Király-völgybe. Malki-Tzedek, Sálem királya kenyeret és bort vitt ki eléje. Ő a Felséges Elohim papja volt, megáldotta őt, és ezt mondta: Áldott vagy Avram a Felséges Elohim előtt, aki a mennyet és a földet alkotta! És áldott a Felséges Elohim, mert kezedbe adta ellenségeidet!
Avram pedig tizedet adott neki mindenből.

Szodoma királya ezt mondta Avramnak: Add nekem az embereket, a jószágot pedig tartsd meg magadnak! De Avram így válaszolt Szodoma királyának: Fölemelt kézzel esküszöm Yahuwah-ra , a Felséges Elohim-ra, a menny és a föld alkotójára, hogy egy szál fonalat vagy egy saruszíjat sem veszek el mindabból, ami a tied, hogy ne mondhasd: Én tettem gazdaggá Avramot. Rólam ne legyen szó, csak arról, amit megettek a legények, meg azoknak a férfiaknak a részéről, akik velem tartottak: Anér, Eskól és Mamre kapják meg a részüket.

Ezek után az események után így szólt Yahuwah Avramhoz látomásban: Ne félj Avram! Én vagyok a pajzsod: jutalmad igen bőséges.

De Avram ezt mondta: Ó, Yahuwah-ám, Yahuwah-ám! Mit adhatsz nekem, hiszen gyermektelen vagyok, és házamat a damaszkuszi Eliezer örökli. Nem adtál nekem utódot – mondta Avram -, ezért a házamnál született szolga lesz az örökösöm. Ekkor így szólt hozzá Yahuwah: Nem ő lesz az örökösöd, hanem az lesz az örökösöd, aki tőled fog származni.

Azután kivezette Yahuwah, és azt mondta: Tekints föl az égre, és számold meg a csillagokat, ha meg tudod számolni! Azt mondta neki: Ennyi utódod lesz! Avram hitt Yahuwah-nak, aki ezért igaznak fogadta el őt.

Azután ezt mondta neki: Én Yahuwah vagyok, aki kihoztalak Ur-Kaszdimból, és neked adom ezt a földet örökségül. Avram ezt mondta: Ó, Yahuwah-ám, Yahuwah-ám! Miből tudom meg, hogy én öröklöm azt? Ezt mondta neki: Hozz nekem egy hároméves üszőt, egy hároméves kecskét és egy hároméves kost, egy gerlicét és egy galambot. Elhozta neki mindezeket, azután kettéhasította őket, és mindegyiknek az egyik felét a másik felével szemben helyezte el; de a madarakat nem hasította ketté. Ekkor ragadozó madarak szálltak a húsdarabokra, de Avram elhessegette őket. Naplementekor az történt, hogy mély álomba merült Avram, és rémítő nagy sötétség borult rá. Ekkor Yahuwah azt mondta Avramnak: Tudd meg, hogy a te utódaid jövevények lesznek egy olyan országban, amely nem az övék: rabszolgákká teszik, és nyomorgatják őket négyszáz évig. De ítéletet tartok azon a népen is, amelyet szolgálnak, és azután nagy vagyonnal jönnek ki. Te pedig békességgel térsz őseidhez, és késő vénségedben temetnek el. Csak a negyedik nemzedék tér vissza ide, mert az emóriak gonoszsága még nem telt be.

Amikor lement a nap, és koromsötét lett, hirtelen füstölgő kemence és tüzes fáklya ment át ezek között a húsdarabok között. Ezen a napon kötött Yahuwah szövetséget Avrammal, és azt mondta: A te utódaidnak adom ezt a földet Egyiptom folyójától a nagy folyamig, az Eufrátesz folyamig, a kénieket, kenizzieket és kadmóniakat, a hettitákat, perizzieket és refáiakat, az emóriakat és Kanaaniakat, a girgásiakat és jebúsziakat.

Száraj , Avram felesége nem szült neki. De volt Száraj nak egy egyiptomi szolgálója, akinek Hagar volt a neve. Száraj ezt mondta Avramnak: Íme, Yahuwah nem engedett szülnöm, menj be a szolgálómhoz, talán az ő révén lesz fiam. És hallgatott Avram Száraj szavára. Akkor Száraj , Avram felesége, fogta szolgálóját, az egyiptomi Hagart, és férjének, Avramnak adta, hogy legyen az asszonya; tíz esztendővel azután, hogy Avram megtelepedett Kanaan földjén.

Avram bement Hagarhoz, az pedig teherbe esett. Amikor látta, hogy terhes, úrnőjének nem volt többé becsülete előtte. Ezért Száraj ezt mondta Avramnak: Miattad ért engem sérelem! Magam adtam öledbe a szolgálómat, de látja, hogy teherbe esett, és nincs előtte becsületem. Ítéljen ügyünkben Yahuwah! Avram így felelt Száraj nak: Hiszen kezedben van a szolgálód, csinálj vele, amit jónak látsz! Ettől fogva olyan rosszul bánt vele Száraj , hogy az elfutott tőle.

Yahuwah angyala rátalált egy forrásnál a pusztában, annál a forrásnál, amely a Súrba vezető út mentén van, és ezt mondta: Hagar, Száraj szolgálója! Honnan jössz, és hová mégy? Ő így felelt: Úrnőm elől, Száraj elől futok. Azt mondta neki Yahuwah ANGYALA (Meleck): Térj vissza úrnődhöz, és alázkodj meg előtte!

Ezt is mondta neki Yahuwah ANGYALA: Nagyon megsokasítom a te utódaidat, annyira, hogy meg sem lehet őket számolni. Majd ezt mondta neki Yahuwah angyala: Ím, teherbe estél, és fiút fogsz szülni. Nevezd Ishmaelnek, mert hallott Yahuwah nyomorúságodról. Szilaj ember lesz ez! Kezet emel mindenkire, de rá is mindenki, kárt tesz testvéreinek, ahol csak tanyázik.

Azután így nevezte Yahuwah-át, aki szólt hozzá: Te vagy a látás Elohim-ja. Mert ezt mondta: Én is láthattam itt, aki engem látott. Ezért nevezik azt a kutat Lahajrói-kútnak. Ott van most is Kádés és Bered között. Ezután fiút szült Hagar Avramnak. Avram Ishmaelnek nevezte a fiát, akit Hagar szült. Avram nyolcvanhat esztendős volt, amikor Hagar Ishmaelt szülte Avramnak.

Amikor Avram kilencvenkilenc éves volt, megjelent Avramnak Yahuwah, és ezt mondta neki: Én vagyok a mindenható Elohim. Járj énelőttem, és légy feddhetetlen! Megajándékozlak szövetségemmel, és nagyon megszaporítom utódaidat.

Ekkor Avram arcra borult, Elohim pedig így szólt hozzá: Ez lesz az én szövetségem veled: Sok nép atyja leszel! Nem neveznek többé Avramnak, hanem Avraham lesz a neved, mert sok nép atyjává teszlek. Nagyon megszaporítom utódaidat, népeket támasztok belőled, királyok származnak tőled. Szövetségre lépek veled, sőt utódaiddal is, örök szövetségre minden nemzedékükkel. Mert Elohim-jad leszek, és utódaidnak is. Neked adom és utódaidnak a földet, hol jövevény vagy, Kanaan egész földjét birtokul örökre, és Elohim-uk leszek.

Majd ezt mondta Elohim Avrahamnak: Te pedig tartsd meg szövetségemet, meg utódaid is nemzedékről nemzedékre! Így tartsátok meg szövetségemet, amelyet veletek és utódaitokkal kötök: metéljenek körül nálatok minden férfit! Metéljétek körül szeméremtestetek bőrét, ez lesz a veletek kötött szövetségem jele. Nyolcnapos korában körül kell metélni nálatok minden fiúgyermeket nemzedékről nemzedékre, akár a házban született, akár pénzen vásárolták valami idegentől, aki nem a te utódaid közül való. Körül kell metélni azt is, aki a házban született, azt is, akit pénzen vásároltak. Ott lesz az én szövetségem a testeteken örök szövetségként. A körülmetéletlen férfi, akinek nem metélték körül szeméremteste bőrét, az irtassék ki népe közül, mert elutasította szövetségemet.

Azután ezt mondta Elohim Avrahamnak: Száraj t, a feleségedet ne nevezd többé Száraj nak, hanem Száráh legyen a neve! Mert megáldom őt, sőt fiút adok tőle neked; megáldom őt, és népek támadnak belőle, népek királyai származnak tőle. Avraham arcra borult, de nevetett, és azt mondta magában: Százesztendős embernek lehet-e gyermeke? Vagy Száráh kilencven éves létére szülhet-e? És ezt mondta Avraham azt Elohim-nak: Bárcsak Ishmael életét oltalmaznád!

De Elohim ezt mondta: Nem! Száráh, a feleséged szül neked fiút, akit Yitzchaknak fogsz nevezni. Szövetségre lépek vele is, örök szövetségre, meg utódaival is. Ishmael dolgában is meghallgatlak: megáldom őt, és nagyon megszaporítom és megsokasítom utódait. Tizenkét fejedelmet fog nemzeni, és nagy néppé teszem. De szövetségre csak Yitzchakkal lépek, akit Száráh egy esztendő múlva szül neked. Amikor Elohim befejezte beszédét, eltávozott Avrahamtól.

Ezután fogta Avraham a fiát, Ishmaelt, meg a házában született, vagy pénzen vásárolt összes szolgáját, Avraham házanépéből az összes férfit, és körülmetélte szeméremtestük bőrét még azon a napon, ahogyan meghagyta neki Elohim. Avraham kilencvenkilenc esztendős volt, amikor szeméremteste bőrét körülmetélték. Fia, Ishmael tizenhárom esztendős volt, amikor szeméremteste bőrét körülmetélték. Ugyanazon a napon metélték körül Avrahamot, a fiát, Ishmaelt és házanépéből az összes férfit. Mind a házban született, mind az idegentől pénzen vásárolt szolgákat körülmetélték vele együtt.

Azután megjelent neki Yahuwah Mamre tölgyesében, amikor a nappali hőség elől a sátor bejáratába húzódott. Fölemelte tekintetét, és látta, hogy három férfi áll előtte. Amint meglátta őket, eléjük futott a sátor bejáratától, földre borult, és így szólt: Yahuwah-ám, ha megnyertem jóindulatodat, kérlek, ne kerüld el szolgádat! Mindjárt hozatok egy kis vizet, mossátok meg a lábatokat, és dőljetek le a fa alá! Én meg hozok egy falat kenyeret, hogy felüdüljetek, és úgy menjetek tovább, ha szolgátok mellett mentek el! Ők azt felelték: Tedd azt, amit mondtál! Avraham besietett Szárához a sátorba, és azt mondta: Siess, dagassz meg három mérték finomlisztet, és süss lángost! Kiszaladt Avraham a csordához is, fogott egy szép szopós borjút, és odaadta a legényének, az pedig gyorsan elkészítette. Azután vett vajat, tejet, meg vette a borjút, amelyet elkészíttetett, és eléjük tette. Ő maga pedig ott állt mellettük a fa alatt, amíg ettek.

Azután ezt kérdezték tőle: Hol van Száráh, a feleséged? Ő így felelt: Itt a sátorban. Egyikük azt mondta: Egy esztendő múlva visszatérek hozzád, és akkor már a feleségednek, Száráhnak fia lesz! Száráh meg ott hallgatódzott a háta mögött a sátor bejáratánál. Avraham és Száráh élemedett korú öregek voltak, és Száráhnál már megszűnt a női életfolyamat. Száráh nevetett magában, és azt gondolta: Miután megvénültem, lehet-e gyönyörűségem? Meg az Yahuwah-ám is öreg!

De Yahuwah megkérdezte Avrahamot: Miért nevetett Száráh, és miért mondta: Ugyan, hogy szülhetnék öreg létemre? Van-e valami lehetetlen Yahuwah számára? Egy esztendő múlva visszatérek hozzád, és fia lesz Száráhnak. Száráh azonban tagadott, mert félt. Azt mondta, hogy nem nevetett. Yahuwah azonban így szólt: De bizony nevettél!

Amikor a férfiak elindultak, és Szodoma felé tartottak, Avraham is velük ment, hogy elkísérje őket. Yahuwah ezt mondta: Eltitkoljam-e Avraham elől, amit tenni akarok? Hiszen Avrahamtól nagy és hatalmas nép fog származni, és általa nyer áldást a föld minden népe. Mert őt választottam ki arra, hogy megparancsolja fiainak és háza népének is, hogy őrizzék meg Yahuwah útját, cselekedjenek az igazságnak és jognak megfelelően, hogy Yahuwah is beteljesítse, amit megígért Avrahamnak. Azért ezt mondta Yahuwah: Mivel már igen sok a jajkiáltás Szodoma és Gomora miatt, és vétkük igen súlyossá vált, lemegyek, hogy megnézzem: vajon csakugyan a hozzám fölhatolt jajkiáltás szerint cselekedtek-e, vagy sem. Tudni akarom. Amikor a férfiak megfordultak, és elindultak Szodoma felé, Avraham még ott állt Yahuwah előtt.

Hozzálépett Avraham, és ezt kérdezte: Vajon elpusztítod-e az igazat is a bűnössel együtt? Hátha van ötven igaz ember abban a városban? Akkor is elpusztítod, és nem bocsátasz meg annak a helynek azért az ötven igazért, akik ott laknak? Távol legyen tőled, hogy ilyet tégy, hogy megöld az igazat a bűnössel együtt, és úgy járjon az igaz is, mint a bűnös. Távol legyen tőled! Vajon az egész föld bírája nem tenne-e igaz ítéletet? Yahuwah így felelt: Ha találok Szodoma városában ötven igazat, megkegyelmezek értük az egész helynek. Avraham újból megszólalt: Tudom, merész dolog, hogy szólok az én URamnak, bár én csak por és hamu vagyok. De ha az ötven igaznak öt híja lesz, elpusztítod-e az öt miatt az egész várost? Ő ezt felelte: Nem pusztítom el, ha találok ott negyvenötöt. Ismét szólt hozzá, és ezt kérdezte: Hátha negyven található ott? Yahuwah így felelt: Nem teszem meg a negyvenért. Ne induljon föl az én URam, hogy beszélek – szólt Avraham -, de hátha csak harminc található ott? Ő így felelt: Nem teszem meg, ha találok ott harmincat. Avraham ezt mondta: Tudom, merész dolog, hogy szólok az én URamnak: hátha húsz található ott? Ő így felelt: Nem pusztítom el a húszért. Avraham ezt mondta: Ne induljon föl az én URam, hogy még egyszer szólok: de hátha csak tíz található ott? Ő így felelt: Nem pusztítom el a tízért.

Amint Yahuwah bevégezte beszélgetését Avrahammal, eltávozott, Avraham pedig visszatért lakóhelyére.

A két angyal estére Szodomába érkezett, Loth pedig éppen Szodoma kapujában ült. Amint meglátta őket Lot, fölkelt, eléjük ment, és arccal a földre borult. Ezt mondta: Térjetek be, Uraim, szolgátok házába, töltsétek itt az éjszakát, mossátok meg a lábatokat! Reggel majd fölkelhettek, és utatokra indulhattok. De ők azt felelték: Nem, hanem itt a szabadban töltjük az éjszakát. Mivel azonban nagyon unszolta őket, betértek hozzá, bementek a házba. Ő pedig lakomát készített nekik, kovásztalan kenyeret süttetett, és ettek.

Lefekvés előtt a város férfiai, a Szodomaiak, körülvették a házat; ifjak és öregek, az egész nép kivétel nélkül. Bekiáltottak Lothnak, és azt mondták neki: Hol vannak azok a férfiak, akik hozzád jöttek éjszakára? Hozd ki őket hozzánk, hadd ismerjük őket. Loth kiment hozzájuk az ajtó elé, de az ajtót bezárta maga mögött, és ezt mondta: Ugyan, barátaim, ne tegyetek rosszat! Van két leányom, akiknek még nem volt dolguk férfival, kihozom hozzátok, és tegyetek velük, amit jónak láttok. De ezekkel az emberekkel ne tegyetek semmit, mivel hajlékom oltalma alatt vannak! De azok így feleltek: Menj innen! És azt mondták: Ő az egyetlen jövevény köztünk, és ő akar törvényt szabni? Még jobban elbánunk veled, mint velük! Szorongatni kezdték magát Lothot, és már majdnem betörték az ajtót. De azok a férfiak kinyújtották a kezüket, behúzták Lothot magukhoz a házba, és bezárták az ajtót. Az emberek apraját-nagyját pedig, akik a ház ajtaja előtt voltak, vaksággal verték meg, úgyhogy nem tudták megtalálni az ajtót.

Akkor ezt kérdezték a férfiak Lothtól: Ki van még itt hozzád tartozó? Vődet, fiaidat és leányaidat, meg mindenedet, ami a tied a városban, vidd el erről a helyről! Mert mi el fogjuk pusztítani ezt a helyet, mivel eljutott Yahuwah-hoz az a nagy jajkiáltás, amelyet okoztak. Yahuwah azért küldött bennünket, hogy elpusztítsuk a várost. Loth tehát kiment, és beszélt a vőivel, akik leányait el akarták venni, és ezt mondta: Keljetek föl, menjetek ki erről a helyről, mert Yahuwah el fogja pusztítani ezt a várost. De a vőinek úgy tűnt, hogy csak tréfál.

Amikor hajnalodott, így sürgették az angyalok Lothot: Kelj föl, fogd a feleségedet és itt levő két leányodat, hogy el ne pusztulj a város bűne miatt! És amikor tétovázott, megragadták a férfiak a kezét, meg a feleségének és két leányának a kezét, mert Yahuwah megszánta őt. Kivitték, és ott hagyták a városon kívül. Amikor vitték őket kifelé, ezt mondták: Mentsd az életedet! Ne nézz hátra, és ne állj meg sehol a környéken! A hegyre menekülj, különben elpusztulsz! De Loth azt mondta nekik: Ne oda, Yahuwah-ám! Ha már kegyelmes voltál szolgádhoz, és olyan nagy szeretettel bánsz velem, hogy meg akarod tartani az életemet, akkor ne kelljen a hegyre menekülnöm, mert utolér a veszedelem és meghalok. Itt van a közelben ez a kis város, hadd fussak oda! Bár kicsi, hadd meneküljek oda, hogy életben maradjak! Ebben a dologban is engedek neked – felelte. Nem pusztítom el azt a várost, amelyről beszéltél. De sietve menekülj oda, mert semmit sem tudok tenni, amíg oda nem érsz. – Ezért hívják azt a várost Cóarnak.

A nap éppen fölkelt, amikor Loth Cóarba ért. Yahuwah pedig kénköves tüzes esőt bocsátott Szodomára és Gomorára, Yahuwah-tól, az égből. Így pusztította el azokat a városokat és azt az egész környéket, a városok egész lakosságát, sőt a föld növényzetét is. Mögötte menő felesége azonban hátratekintett, és sóbálvánnyá lett.

Reggel fölkelt Avraham, hogy arra a helyre menjen, ahol Yahuwah színe előtt állt. Odatekintett Szodoma és Gomora felé, meg annak az egész környéknek a földje felé, és látta, hogy már csak füst szállt a föld felett, mint az olvasztókemence füstje. De amikor Elohim elpusztította annak a környéknek a városait, nem feledkezett meg Elohim Avrahamról, és kivezette Lothot a pusztulásból, amikor elpusztította azokat a városokat, ahol Loth lakott.

Loth fölment Cóarból, és letelepedett két leányával együtt a hegyen, mert félt Cóarban lakni. Egy barlangban lakott két leányával együtt. Egyszer a nagyobbik leánya ezt mondta a kisebbiknek: Apánk öreg, és nincs ezen a földön férfi, aki hozzánk bejönne az egész föld szokása szerint. Gyere, itassuk le apánkat borral, háljunk vele, és támasszunk apánktól utódot. Leitatták tehát az apjukat borral még azon az éjszakán, és bement a nagyobbik, és az apjával hált. Loth pedig mit sem tudott leánya lefekvéséről és fölkeléséről. Másnap azt mondta a nagyobbik a kisebbiknek: A múlt éjjel én háltam az apámmal. Itassuk le borral ma éjjel is, és menj be te, hálj vele, hogy utódot támasszunk apánktól. Azon az éjszakán is leitatták az apjukat borral, és a kisebbik is vele hált. Loth pedig mit sem tudott leánya lefekvéséről és fölkeléséről. Így esett teherbe Loth mindkét leánya az apjától. A nagyobbik fiút szült, és Móábnak nevezte el. Ő a mai Móáb ősatyja. A kisebbik is fiút szült és Ben-Ammí-nak nevezte el. Ő a mai Ammón fiainak az ősatyja.

Azután elindult onnan Avraham a Délvidék felé, letelepedett Kádés és Súr között, és jövevényként élt Gerárban. Avraham azt mondta Száráhról, a feleségéről, hogy a húga, ezért Abímelek, Gerár királya érte küldött, és elvitette Száráht. Elohim azonban eljött Abímelekhez éjjel, álmában, és azt mondta neki: Meg fogsz halni az asszony miatt, akit elvitettél, mert férjes asszony. Abímelek azonban még nem közeledett hozzá, és azt mondta: Yahuwah-ám, az igaz népet is megölöd? Hiszen ő mondta nekem, hogy a húga, az asszony meg azt mondta róla, hogy a bátyja! Én tiszta szívvel és ártatlan kézzel tettem ezt. Akkor ezt mondta neki álmában az Elohim: Én is tudom, hogy tiszta szívvel tetted ezt. Ezért óvtalak magam is attól, hogy vétkezzél ellenem, ezért nem engedtem, hogy érintsd őt. Most tehát add vissza annak az embernek a feleségét, mert próféta ő, és imádkozik érted, hogy életben maradj. Ha azonban nem adod vissza, tudd meg, hogy meg kell halnod neked és minden hozzád tartozónak! Fölkelt azért Abímelek reggel, hívatta valamennyi szolgáját, és elbeszélte nekik mindezt. Az emberek nagyon megijedtek. Ekkor hívatta Abímelek Avrahamot, és ezt mondta neki: Mit tettél velünk? Mit vétettem ellened, hogy ilyen nagy vétekbe akartál belevinni engem és országomat? Olyan dolgokat tettél velem, amilyeneket nem szabad tenni. Majd ezt kérdezte Abímelek Avrahamtól: Mire gondoltál, amikor ezt tetted? Avraham ezt felelte: Azt gondoltam, hogy nincs Elohim-félelem ezen a helyen, és megölnek a feleségemért. De valóban húgom is ő, az apám leánya, csak nem az anyám leánya; így lett a feleségem. Amikor vándorútra indított engem Elohim apám házából, ezt kértem tőle: Azzal mutasd meg szeretetedet irántam, hogy bárhová megyünk, mindenütt azt mondd rólam, hogy a bátyád vagyok!

Akkor vett Abímelek juhokat és ökröket, szolgákat és szolgálókat, és Avrahamnak adta, Száráht, a feleségét pedig visszaküldte hozzá, és ezt mondta Abímelek: Itt van előtted az országom, lakj ott, ahol jónak látod. Szárához pedig így szólt: Íme, ezer ezüstöt adtam a bátyádnak, ez felment téged mindazok előtt, akik veled vannak, mert így minden tekintetben igazolva vagy. Avraham pedig imádkozott Elohim-hoz, és meggyógyította Elohim Abímeleket, feleségét és szolgálóit, úgyhogy ismét szülhettek. Mert Yahuwah meddővé tett minden nőt Abímelek házában Száráhnak, Avraham feleségének az esete miatt.

Azután meglátogatta Yahuwah Száráht, ahogyan megmondta, és úgy cselekedett Yahuwah Száráhval, ahogy megígérte. Száráh teherbe esett, és fiút szült Avrahamnak öregkorára, abban az időben, amelyet megígért neki Elohim. Avraham Yitzchaknak nevezte el újszülött fiát, akit Száráh szült neki. Azután körülmetélte Avraham a fiát, Yitzchakot nyolcnapos korában, ahogyan megparancsolta neki Elohim. Avraham százesztendős volt, amikor fia, Yitzchak megszületett. Akkor ezt mondta Száráh: Nevetségessé tett engem az Elohim, kinevet mindenki, aki csak hallja. Ezt is mondta: Ki jósolta volna meg Avrahamnak, hogy fog még Száráh fiakat szoptatni? Mert fiút szültem öregkorára. Amikor a gyermek nagyobb lett, elválasztották. Avraham pedig nagy lakomát készített azon a napon, amelyen elválasztották Yitzchakot.

Amikor Száráh nevetni látta az egyiptomi Hagar fiát, akit Hagar Avrahamnak szült, ezt mondta Avrahamnak: Kergesd el ezt a szolgálót a fiával együtt, mert nem örökölhet ennek a szolgálónak a fia az én fiammal, Yitzchakkal! Ez a beszéd Avrahamnak igen rosszul esett, a fia miatt. De Elohim ezt mondta Avrahamnak: Ne essék neked rosszul ennek a fiúnak és szolgálódnak a dolga. Bármit mond neked Száráh, hallgass a szavára, mert Yitzchakot fogják a te utódodnak nevezni. De a szolgáló fiából is népet támasztok, mert ő is tőled származik.

Avraham fölkelt reggel, fogott egy kenyeret meg egy tömlő vizet, és Hagarnak adta. Föltette azt az asszony vállára, és elküldte őt a gyermekkel együtt. Így ment el, és bolyongott Beérseba pusztájában. Amikor kifogyott a víz a tömlőből, odatette a gyermeket az egyik bokor alá, maga pedig elment, leült vele szemben egy nyíllövésnyi távolságban, és ezt mondta: Ne lássam, amikor meghal a gyermek. Ott ült vele szemben, és hangosan sírt.

De Elohim meghallotta a fiú hangját, Elohim ANGYALA (Meleck) pedig kiáltott a mennyből Hagarnak, és így szólt hozzá: Mi van veled, Hagar? Ne félj, mert meghallotta Elohim a fiú hangját ott, ahol van. Kelj föl, vedd fel a fiút, és fogd kézen, mert nagy népet támasztok belőle. És megnyitotta Elohim az asszony szemét, úgyhogy meglátott egy forrást. Odament, megtöltötte a tömlőt vízzel, és megitatta a fiút. Elohim pedig vele volt a fiúval, és az felnövekedett. A pusztában lakott, és íjász lett. Párán pusztájában lakott, anyja pedig Egyiptomból szerzett neki feleséget.

Történt abban az időben, hogy Abímelek és hadseregparancsnoka, Píkól azt mondta Avrahamnak: Elohim van veled mindenben, amit cselekszel. Esküdj meg nekem most Elohim-ra, hogy nem csalsz meg sem engem, sem a fiamat, sem az unokámat, hanem olyan hűségesen bánsz velem és azzal a földdel, ahol jövevény vagy, ahogyan én bántam veled! Avraham így felelt: Megesküszöm.

De Avraham szemrehányást tett Abímeleknek amiatt, hogy Abímelek szolgái erőszakkal elfoglaltak tőle egy kutat. Abímelek ezt mondta: Nem tudom, ki tette ezt. Te sem szóltál róla nekem, én sem hallottam, csak ma. Akkor Avraham vett juhokat meg marhákat, és Abímeleknek adta. Majd szövetséget kötöttek egymással. De Avraham különállított a nyájból hét bárányt. Akkor ezt kérdezte Abímelek Avrahamtól: Mire való ez a hét bárány, amelyeket különállítottál? Ő azt felelte: Fogadd el tőlem ezt a hét bárányt, annak bizonyságául, hogy én ástam ezt a kutat. Azért nevezték el azt a helyet Beérsebának, mert ott esküdtek meg ők ketten. Miután megkötötték a szövetséget Beérsebában, fölkelt Abímelek és hadseregparancsnoka, Píkól, és visszatértek a filiszteusok földjére. Avraham pedig tamariszkuszfákat ültetett Beérsebában, és segítségül hívta ott Yahuwah-nak, az örökkévaló Elohim-nak a nevét. Azután még hosszú ideig élt jövevényként Avraham a filiszteusok földjén.

Ezek után történt, hogy Elohim próbára tette Avrahamot, és megszólította: Avraham! Ő pedig felelt: Itt vagyok. Elohim ezt mondta: Fogd a fiadat, a te egyetlenedet, akit szeretsz, Yitzchakot, és menj el Mórijjá földjére, és áldozd fel ott égőáldozatul az egyik hegyen, amelyet majd megmondok neked! Avraham fölkelt reggel, fölnyergelte a szamarát, maga mellé vette két szolgáját meg Yitzchakot, a fiát. Fát is hasogatott az áldozathoz. Azután elindult arra a helyre, amelyet az Elohim mondott neki.

A harmadik napon fölemelte tekintetét Avraham, és meglátta azt a helyet messziről. Ekkor így szólt Avraham a szolgáihoz: Maradjatok itt a szamárral, én pedig a fiammal elmegyek oda, imádkozunk, és utána visszatérünk hozzátok. Fogta tehát Avraham az égőáldozathoz való fát, rátette a fiára, Yitzchakra, ő maga pedig a tüzet meg a kést vitte; így mentek ketten együtt. De Yitzchak megszólította apját, Avrahamot: Apám! Ő pedig felelt: Itt vagyok, fiam. A fiú megkérdezte: Itt van a tűz meg a fa, de hol van az áldozatra való bárány? Avraham azt mondta: Elohim majd gondoskodik az áldozatra való bárányról, fiam. Így mentek tovább ketten együtt.

Amikor eljutottak arra a helyre, amelyet Elohim mondott neki, oltárt épített ott Avraham, rárakta a fadarabokat, megkötözte a fiát, Yitzchakot, és föltette az oltárra a fadarabok tetejére. De amint kinyújtotta Avraham a kezét, és már fogta a kést, hogy levágja a fiát, kiáltott neki Yahuwah ANGYALA (Meleck) a mennyből: Avraham! Avraham! Ő így felelt: Itt vagyo Az angyal így szólt: Ne nyújtsd ki kezedet a fiúra, és ne bántsd őt, mert most már tudom, hogy Elohim-félő vagy, és nem tagadtad meg tőlem a fiadat, a te egyetlenedet.

Akkor fölemelte Avraham a tekintetét, és meglátta, hogy ott van egy kos, szarvánál fogva fönnakadva a bozótban. Odament Avraham, fogta a kost, és azt áldozta föl égőáldozatul a fia helyett. Azután így nevezte el Avraham azt a helyet: Yahuwah gondoskodik. Ma ezt mondják: Yahuwah hegyén a gondviselés.

Yahuwah ANGYALA (Meleck) másodszor is kiáltott Avrahamnak a mennyből, és ezt mondta: Magamra esküszöm, így szól Yahuwah, hogy mivel így tettél, és nem tagadtad meg tőlem a fiadat, a te egyetlenedet, azért gazdagon megáldalak, és úgy megszaporítom utódaidat, hogy annyian lesznek, mint az ég csillagai, vagy mint a homokszemek a tenger partján. A te utódod birtokolni fogja ellenségei kapuját, és a te utódod által nyer áldást a föld valamennyi népe, mert hallgattál szavamra.

Ezután Avraham visszatért szolgáihoz, elindultak, és együtt elmentek Beérsebába. Avraham továbbra is Beérsebában lakott. Ezek után ezt a hírt vitték Avrahamnak: Milkah is szült fiúkat öcsédnek, Nahornak: Úcot, az elsőszülöttjét, Búzt, annak öccsét, és Kemúélt, Arám atyját, továbbá Keszedet, Hazót és Pildást, Jidláfot és Betúélt. Betúél nemzette Rivkát. Ezt a nyolcat szülte Milkah Nahornak, Avraham öccsének. Reúmá nevű másodfelesége is szült neki: Tebahot, Gahamot, Tahast és Maakát.

Száráh százhuszonhét esztendeig élt, ennyi volt Száráh életkora. Amikor meghalt Száráh Kanaan földjén Kirjat-Arbában, azaz Hebrónban, Avraham bement Szárához, hogy meggyászolja, és elsirassa őt. Majd fölkelt Avraham a halottja mellől, és így szólt a hettitákhoz: Jövevény és idegen vagyok köztetek. Adjatok nekem sírhelynek való birtokot nálatok, hogy oda temethessem halottamat. A hettiták ezt felelték Avrahamnak: Hallgass meg bennünket, urunk! Elohim-tól való fejedelem vagy te közöttünk. A legszebb sírhelyünkön temesd el halottadat! Senki sem akadályoz meg közülünk, hogy az ő sírhelyére temesd halottadat. Ekkor fölkelt Avraham, meghajolt a föld tulajdonosai, a hettiták előtt, és így szólt hozzájuk: Ha igazán azt akarjátok, hogy eltemessem halottamat, hallgassatok meg engem, és bírjátok rá Efrónt, Cóhar fiát, hogy adja nekem a makpélai barlangját, amely a szántóföldje végén van! Teljes értékéért adja el, hogy legyen sírhelynek való birtokom köztetek!

Efrón is ott ült a hettiták között. Ez a hettita Efrón így szólt Avrahamhoz a hettitáknak és mindazoknak a füle hallatára, akik a város kapujában összejöttek: Nem, Yahuwah-ám! Hallgass meg engem! Neked adom azt a szántóföldet a rajta levő barlanggal együtt. Népem fiainak a szeme láttára adom azt neked. Temesd el halottadat! Avraham meghajolt a föld tulajdonosai előtt, és így szólt Efrónhoz a föld tulajdonosainak a füle hallatára: Hallgass mégis rám! Megadom a szántóföld árát, fogadd el tőlem, azután oda temetem halottamat. De Efrón így felelt Avrahamnak: Hallgass rám, Yahuwah-ám! Négyszáz ezüst sekelt ér ez a föld! Mit számít az közöttünk? Temesd csak el halottadat! Avraham engedett Efrónnak, és kimért Avraham Efrónnak annyi ezüstöt, amennyit mondott a hettiták füle hallatára, a kereskedelmi forgalomban használt négyszáz ezüst sekelt. Így ment át Efrón makpélai szántóföldje, amely Mamreval szemben van, a szántóföld a barlanggal együtt, és minden fa a szántóföld egész határán körös-körül Avraham birtokába, a hettitáknak és mindazoknak a szeme láttára, akik a város kapujában összejöttek. Azután eltemette Avraham a feleségét, Száráht a makpélai szántóföld barlangjában, Mamreval szemben. Ez ma Hebrón, Kanaan földjén. Így került Avraham birtokába sírhelyül a hettitáknak ez a szántóföldje a rajta levő barlanggal együtt.

Avraham élemedett korú, öreg ember lett, és Yahuwah mindennel megáldotta Avrahamot. Egyszer azt mondta Avraham háza öreg szolgájának, aki mindenét kezelte: Tedd a kezedet a csípőm alá, hadd eskesselek meg Yahuwah-ra , az ég és föld Elohim-jára, hogy fiamnak nem a Kanaaniak leányai közül hozol feleséget, akik között lakom, hanem elmész hazámba, a rokonságomhoz, és onnan hozol feleséget a fiamnak, Yitzchaknak! De a szolga ezt mondta neki: Hátha az a leány nem akar követni engem erre a földre? Akkor visszavigyem a fiadat arra a földre, ahonnan eljöttél? Avraham így válaszolt neki: Őrizkedj attól, hogy oda visszavidd a fiamat! Yahuwah, az ég Elohim-ja, aki kihozott engem atyám házából és rokonságom földjéről, aki beszélt velem, és így esküdött meg nekem: A te utódaidnak adom ezt a földet! – Ő elküldi majd angyalát előtted, hogy onnan hozz a fiamnak feleséget. Ha a leány nem akar követni téged, akkor mentes leszel a nekem tett eskü alól, de a fiamat nem viheted vissza oda. Ekkor a szolga odatette kezét urának, Avrahamnak a csípője alá, és megesküdött neki erre a dologra.

Azután kiválasztott a szolga tíz tevét urának a tevéi közül, hogy elmenjen, és vitt magával urától mindenféle értékes dolgot. Elindult, és elment Aram-Naharaimba, Nahor városába. A városon kívül megpihentette a tevéket egy kútnál, estefelé, amikor az asszonyok vizet meríteni jártak. Akkor ezt mondta: Yahuwah-ám, Avrahamnak, az én URamnak Elohim-ja! Adj eredményt még ma, és mutasd meg hűségedet az én URam, Avraham iránt! Ideállok a forrás mellé, amikor a városbeli leányok kijönnek vizet meríteni. Legyen úgy, hogy ha azt mondom valamelyik leánynak: Nyújtsd ide a korsódat, hadd igyam! – ő pedig azt mondja: Igyál, sőt még a tevéidet is megitatom – akkor őt rendelted szolgádnak, Yitzchaknak, és ebből tudom meg, hogy megmutattad hűségedet uram iránt! Még be sem fejezte szavait, máris jött Rivka, korsóval a vállán. Ő Betúélnak, Milkah fiának volt a leánya; Milkah pedig Avraham testvérének, Nahornak volt a felesége. A leány igen szép arcú volt, hajadon, akinek férfival még nem volt dolga. Lement a forráshoz, megtöltötte a korsóját, és feljött. Ekkor a szolga odafutott, és azt mondta: Adj nekem egy korty vizet a korsóból! A leány így felelt: Igyál, uram! És gyorsan levette korsóját a kezébe, és inni adott neki. Miután eleget adott neki inni, így szólt: Tevéidnek is merítek, míg eleget nem isznak. Sietve beleöntötte a korsó vizet a vályúba, azután ismét odafutott meríteni a forráshoz. Így merített valamennyi tevének. Az ember közben némán figyelte, hogy megtudja, szerencséssé tette-e útját Yahuwah, vagy sem.

Miután a tevék már eleget ittak, elővett a férfi egy fél sekel súlyú aranyfüggőt, és a leány kezére való két karperecet, tíz aranysekel súlyút, és ezt kérdezte: Kinek a leánya vagy? Mondd meg nekem, van-e számunkra éjszakára hely apád házánál? Ő azt felelte: Betúél leánya vagyok, Milkah fiáé, akit ő Nahornak szült. Azt is mondta neki: Van nálunk bőven szalma is, abrak is, meg hely is van éjszakára. Akkor meghajolt az a férfi, leborult Yahuwah előtt, és ezt mondta: Áldott Yahuwah, Avrahamnak, az én uramnak Elohim-ja, aki nem vonta meg hűséges szeretetét uramtól! Yahuwah vezérelt engem ezen az úton az én URam testvérének házához.

Ezután elszaladt a leány, és elmondta anyja háza népének, hogy mi történt. Rivkának pedig volt egy Lavan nevű bátyja. Ez a Lavan kiszaladt ahhoz az emberhez a forráshoz. Amikor látta a függőt és a húga kezén levő karpereceket, és meghallotta húgának, Rivkának a beszédét, aki elmondta, hogy miről beszélt vele az az ember, akkor odament ahhoz az emberhez, aki még mindig ott állt a tevék mellett a forrásnál, és így szólt: Jöjj be, áldott embere Yahuwah-nak, mit állsz idekint? Én már elkészítettem a házat és a tevék helyét is. A férfi bement a házba, Lavan meg levette a tevékről a szerszámot, adott a tevéknek szalmát és abrakot; azután vizet hoztak, hogy megmossák a lábát, meg a vele levő emberek lábát is. Majd ennivalót tettek eléje, de ő így szólt: Nem eszem, amíg el nem mondom a mondanivalómat! Lavan így szólt: Beszélj!

Ő pedig ezt mondta: Avraham szolgája vagyok. Yahuwah igen megáldotta az én uramat, és meggazdagodott. Adott neki juhokat, szarvasmarhákat, ezüstöt, aranyat, szolgákat, szolgálókat, tevéket és szamarakat. Urammnak a felesége, Száráh, öregkorában szült fiút az én uramnak, aki neki adta mindenét. Engem pedig így esketett meg az uram: Ne végy fiamnak feleséget a Kanaaniak leányai közül, akiknek a földjén lakom, hanem menj el apám házához, az én nemzetségemhez, és onnan hozz feleséget a fiamnak! S amikor azt mondtam uramnak: Hátha az a leány nem akar követni engem, akkor így felelt nekem: Yahuwah, akinek a színe előtt járok, elküldi majd angyalát veled, és szerencséssé teszi utadat, hogy feleséget hozhass fiamnak az én nemzetségemből, apám házából. Csak akkor mentesülsz a nekem tett eskü alól, ha elmész az én nemzetségemhez. Ha nem adják neked, akkor is mentesülsz a nekem tett eskü alól.

Amikor ma a forráshoz értem, ezt mondtam: Yahuwah-ám, Avrahamnak, az én uramnak Elohim-ja! Bárcsak szerencséssé tennéd utamat, amelyen járok! Ideállok a forrás mellé. Legyen úgy, hogy ha azt mondom valamelyik leánynak, aki kijön vizet meríteni: Adj innom egy kis vizet a korsóból, és az ezt feleli nekem: Igyál, sőt még a tevéidnek is merítek: az legyen az a leány, akit Yahuwah az én URam fiának rendelt.

Még be sem fejeztem magamban a beszédet, máris jött Rivka, korsóval a vállán, lement a forráshoz, és merített. Ezt mondtam neki: Adj innom! Ő gyorsan levette a korsóját, és így felelt: Igyál, sőt még a tevéidet is megitatom. Ittam, és ő a tevéket is megitatta. Azután megkérdeztem tőle: Kinek a leánya vagy? Ő ezt mondta: Annak a Betúélnak a leánya vagyok, akit Milkah szült Nahornak. Ekkor a függőt az orrába és a karpereceket a kezére tettem. Azután meghajoltam, leborultam Yahuwah előtt, és áldottam Yahuwah-át, Avrahamnak, az én uramnak Elohim-ját, aki a helyes úton vezérelt engem, hogy az én uram testvére leányát vigyem el feleségül a fiának. Most azért, ha meg akarjátok mutatni, hogy szeretitek Yahuwah-ámat, és hűek vagytok hozzá, mondjátok meg ezt nekem! De ha nem, azt is mondjátok meg, mert aszerint fordulok jobbra vagy balra!

Lavan és Betúél így válaszolt: Yahuwah-tól indult el ez a dolog, mi nem mondhatunk neked sem rosszat, sem jót. Itt van Rivka, vidd, és menj! Legyen urad fiának a felesége, ahogyan elvégezte Yahuwah. Amikor meghallotta Avraham szolgája a beszédüket, földre borult Yahuwah előtt. Azután a szolga ezüst és arany ékszereket meg ruhákat vett elő, és Rivkának adta. Drága ajándékokat adott a bátyjának és az anyjának is. Majd ettek és ittak az emberekkel együtt, akik vele voltak, és ott töltötték az éjszakát. Amikor felkeltek reggel, így szólt: Bocsássatok el urammhoz! A leány bátyja és anyja azonban azt mondta: Hadd maradjon velünk a leány még vagy tíz napig, azután elmehet! De ő így felelt nekik: Ne tartsatok vissza, hiszen Yahuwah szerencséssé tette utamat. Bocsássatok el, hadd menjek urammhoz! Azok ezt mondták: Hívjuk ide a leányt, és kérdezzük meg őt magát! Odahívták Rivkát, és azt kérdezték tőle: Elmész-e ezzel az emberrel? Ő azt felelte: Elmegyek! Elbocsátották tehát húgukat, Rivkát, és a dajkáját, meg Avraham szolgáját embereivel együtt. Megáldották Rivkát, és ezt mondták neki: Húgunk, legyen utódaid száma ezerszer tízezer! Vegye birtokba utódod ellenségei városát!

Azután fölkelt Rivka és szolgálói, felültek a tevékre, és követték azt a férfit. Így vitte el a szolga Rivkát, és elment.

Yitzchak éppen megérkezett a Lahajrói-kúttól, mert a Délvidéken lakott. Estefelé kiment Yitzchak imádkozni a mezőre. Amint föltekintett, látta, hogy tevék közelednek. Rivka is föltekintett, és meglátta Yitzchakot. Akkor leszállt a tevéről, és azt kérdezte a szolgától: Ki az a férfi, aki szembe jön velünk a mezőn? A szolga így felelt: Ő az én uram! Akkor Rivka fátylat vett elő, és eltakarta magát. A szolga pedig elbeszélte Yitzchaknak mindazt, amit végzett. Yitzchak ekkor bevezette Rivkát anyjának, Száráhnak a sátrába, és feleségül vette Rivkát. Yitzchak megszerette őt, és megvigasztalódott anyja halála után.

Avraham ismét megnősült, feleségének Ketúrá volt a neve. Ő szülte neki Zimránt, Yoksánt, Medánt, Midjánt, Yishbákot és Súahot. Yoksán nemzette Sebát és Dedánt. Dedán fiai lettek az assúriak, a letúsiak és a leummiak. Midján fiai pedig: Éfá, Éfer, Hanók, Abídá és Eldáá. Ezek mind Ketúrának a leszármazottjai.

De Avraham Yitzchaknak adta mindenét, az Avraham másodrangú feleségeitől származó fiaknak csak ajándékokat adott Avraham, és még életében eltávolította őket fia, Yitzchak mellől kelet felé, egy keleti országba.

Avraham életkora, amit megért, százhetvenöt év volt. Akkor elhunyt Avraham, meghalt késő vénségében, öregen, betelve az élettel, és elődei mellé került. Fiai, Yitzchak és Ishmael temették el a makpélai barlangban, Efrónnak, a hettita Cóhar fiának a szántóföldjén, Mamreval szemben, azon a szántóföldön, amelyet Avraham a hettitáktól vett meg. Ott temették el Avrahamot, ahol Száráht, a feleségét. Avraham halála után megáldotta Elohim az ő fiát, Yitzchakot. Yitzchak a Lahajrói-kútnál lakott.

Ez Avraham fiának, Ishmaelnek a nemzetsége, akit az egyiptomi Hagar, Száráh szolgálója szült Avrahamnak. Így hívták Ishmael fiait nevük és nemzetségük szerint: Ishmael elsőszülöttje volt Nebájót, azután következett Kédár, Adbeél és Mibszám, továbbá Mismá, Dúmá és Masszá, Hadad, Témá, Yetur, Náfis és Kédmá. Ezek Ishmael fiai, és ez a nevük falvaik és sátortáboraik szerint: tizenkét fejedelem, törzseiknek megfelelően. Ishmael életkora százharminckét esztendő volt. Akkor elhunyt, meghalt, és elődei mellé került. Ishmael utódai Havílától Súrig tanyáztak, amely Egyiptomtól keletre, Assúr felé van. Szembeszálltak a testvértörzsekkel is.

Ez Yitzchaknak, Avraham fiának a nemzetsége: Avraham nemzette Yitzchakot. Yitzchak negyvenesztendős volt, amikor feleségül vette Rivkát, az arám Betúél leányát, az arám Lavan húgát Padan-Arámból. És Yitzchak könyörgött Yahuwah-nak feleségéért, mivel meddő volt. Yahuwah pedig engedett könyörgésének, úgyhogy teherbe esett Rivka, a felesége. De a fiúk tusakodtak a méhében. Akkor ezt mondta Rivka: Ha így van, minek is élek? Elment azért, hogy megkérdezze Yahuwah-át. Yahuwah pedig ezt mondta neki: Két nép van méhedben, két nemzet válik ki belsődből: egyik nemzet erősebb lesz a másiknál, de a nagyobbik szolgál a kisebbnek!

Elérkezett a szülés napja, és ikrek voltak a méhében. Kijött az első: vöröses volt, és mindenütt szőrös, mint a daróc. Ezért Eyszav nak nevezték el. Azután kijött a testvére, kezével Eyszav sarkába kapaszkodva. Ezért őt Yaakovnak nevezték el. Yitzchak hatvanesztendős volt, amikor ezek születtek.

Amikor a fiúk felnőttek, Eyszav a vadászathoz értő, szabadban élő ember lett, Yaakov ellenben szelíd sátorlakó. Ezért Yitzchak Eyszavot szerette, mert ízlett neki a vad, Rivka viszont Yaakovot szerette.

Egyszer Yaakov valami főzeléket főzött, amikor Eyszav fáradtan jött meg a mezőről. Eyszav azt mondta Yaakovnak: Hadd egyem ebből a vörös ételből, mert fáradt vagyok! Ezért nevezték el őt Edomnak. De Yaakov azt felelte: Add nekem érte azonnal az elsőszülöttségi jogodat! Eyszav ezt mondta: Én úgyis folyton halálos veszélyben vagyok, mire való nekem az elsőszülöttségi jog? Yaakov azt felelte: Akkor esküdj meg nekem azonnal! Eyszav megesküdött neki, így adta el elsőszülöttségi jogát Yaakovnak. Yaakov meg adott Eyszavnak kenyeret és lencsefőzeléket. És ő evett, ivott, azután fölkelt, és elment. Ennyire semmibe vette Eyszav az elsőszülöttségi jogot.

Egyszer éhínség volt az országban, azon az első éhínségen kívül, amely Avraham idejében volt. Ekkor elment Yitzchak Abímelekhez, a filiszteusok királyához Gerárba. Mert megjelent neki Yahuwah, és ezt mondta: Ne menj Egyiptomba, hanem abban az országban lakj, amelyet én mondok neked! Maradj jövevényként ebben az országban, én pedig veled leszek, és megáldalak, mert neked és utódaidnak adom ezeket az országokat mind, és megtartom azt az esküt, amellyel megesküdtem apádnak, Avrahamnak. És úgy megszaporítom utódaidat, hogy annyian lesznek, mint az égen a csillag. A te utódaidnak adom mindezeket az országokat, és a te utódod által nyernek áldást a föld összes népei, mert hallgatott Avraham a szavamra, és megtartotta a megtartandókat: parancsolataimat, rendelkezéseimet és utasításaimat.

Yitzchak Gerárban telepedett le. Amikor annak a helynek a lakosai a felesége iránt kérdezősködtek, azt mondta, hogy a húga. Félt azt mondani, hogy a felesége, hogy meg ne öljék annak a helynek a lakói Rivka miatt, mert szép arcú volt. Amikor már jó ideje ott lakott, történt, hogy Abímelek, a filiszteusok királya kitekintett az ablakon, és meglátta Yitzchakot, amint a feleségével, Rivkával nevetgélt. Ekkor hívatta Abímelek Yitzchakot, és ezt mondta: Mégiscsak a feleséged ő! Hogy mondhattad, hogy a húgod?! Yitzchak ezt felelte neki: Mert azt gondoltam, hogy meg fogok halni miatta. Akkor így szólt Abímelek: Miért tetted ezt velünk? Könnyen megeshatett volna, hogy valaki a nép közül a feleségeddel hál, és akkor bűnbe kevertél volna bennünket. Abímelek ezért ilyen parancsot adott az egész népnek: Aki ehhez az emberhez és feleségéhez nyúl, annak meg kell halnia!

Yitzchak ezután vetett azon a földön, és százszorosát aratta abban az esztendőben, úgy megáldotta őt Yahuwah. Így gazdagodott ez az ember; folyton-folyvást gazdagodott, míg végül is dúsgazdaggá lett. Volt juhnyája, marhacsordája és nagy szolgahada, s ezért féltékenyek lettek rá a filiszteusok. Mindazokat a kutakat, amelyeket apjának, Avrahamnak az idejében apja szolgái ástak, betömték a filiszteusok, és teleszórták földdel. Abímelek ekkor így szólt Yitzchakhoz: Menj el tőlünk, mert sokkal hatalmasabb lettél, mint mi! El is ment onnan Yitzchak, és Gerár völgyében ütött tábort, és ott lakott. Majd ismét kiásta Yitzchak azokat a kutakat, amelyeket apjának, Avrahamnak az idejében ástak, de Avraham halála után a filiszteusok betömtek; és ugyanúgy nevezte el azokat, ahogyan apja nevezte őket.

Egyszer Yitzchak szolgái a völgyben ástak, és ott olyan kutat találtak, amelyben forrásvíz volt. A gerári pásztorok azonban pörlekedtek Yitzchak pásztoraival, és ezt mondták: mienk a víz! Ezért nevezte el a kutat Észeknek, mert civakodtak vele. Azután más kutat ástak, de amiatt is pörlekedtek, ezért azt Szitnának nevezte el. Onnan is továbbvonult, és egy másik kutat ásott, amely miatt már nem pörlekedtek, ezért azt Rehóbótnak nevezte el, mert ezt mondta: Most már tágas helyet szerzett nekünk Yahuwah, és szaporodhatunk ezen a földön. Onnan fölment Beérsebába.

Azon az éjszakán megjelent neki Yahuwah, és ezt mondta: Én vagyok atyádnak, Avrahamnak Elohim-ja. Ne félj, mert én veled vagyok, megáldalak téged, megsokasítom utódaidat szolgámért, Avrahamért!

Ezért oltárt épített ott, és segítségül hívta Yahuwah nevét. Felvonta sátrát Yitzchak, szolgái meg kutat ástak ott.

Majd elment hozzá Abímelek Gerárból barátjával, Ahuzzattal és hadseregparancsnokával, Píkóllal. Yitzchak ezt mondta nekik: Miért jöttetek hozzám, hiszen ti gyűlöltök engem, és elűztetek magatok közül? De azok ezt felelték: Meg kellett látnunk, hogy Yahuwah van veled. Ezért azt mondtuk: Legyen esküvel fogadott megállapodás köztünk és közted! Szövetséget akarunk kötni veled, hogy nem teszel rosszat velünk, ahogyan mi sem bántottunk téged, csak jót tettünk veled, és békével bocsátottunk el. Hiszen Yahuwah áldott embere vagy te! Akkor lakomát készített nekik: ettek és ittak. Amikor reggel fölkeltek, megesküdtek egymásnak, azután elbocsátotta őket Yitzchak, és békével mentek el tőle.

Még aznap megérkeztek Yitzchak szolgái, és jelentették, hogy kutat ástak, és ezt mondták neki: Vizet találtunk! És elnevezte azt Sibának, ezért Beérseba annak a városnak a neve még ma is.

Amikor Eyszav negyvenéves volt, feleségül vette Yehuditot, a hettita Beéri leányát, és Boszmatot, a hettita Élón leányát. Ezek keserítették meg Yitzchak és Rivka lelkét.

Amikor Yitzchak megöregedett, és annyira meghomályosodott a szeme, hogy nem látott, behívta a nagyobbik fiát, Eyszavot, és így szólt hozzá: Fiam! Az felelt neki: Itt vagyok. Yitzchak ezt mondta: Lásd, én megöregedtem, nem tudom halálom napját. Most hát fogd a fegyvereidet, tegzedet és íjadat, menj ki a mezőre, és lőj nekem valami vadat! Azután készíts nekem jó falatokat, ahogyan én szeretem, és hozd be nekem, hogy egyem, és megáldjalak, mielőtt meghalok!

Rivka azonban hallgatózott, amikor Yitzchak a fiával, Eyszavval beszélt. Amint elment Eyszav a mezőre, hogy vadat lőjön, és elhozza, Rivka ezt mondta fiának, Yaakovnak: Hallottam, hogy apád a bátyáddal, Eyszavval beszélt, és ezt mondta: Hozz nekem vadat, és készíts jó falatokat, hogy egyem, és megáldjalak Yahuwah színe előtt, mielőtt meghalok. Most azért, fiam, hallgass a szavamra, amit én parancsolok neked. Menj el a nyájhoz, és hozz onnan két kecskegidát a javából, hadd készítsek abból apádnak jó falatokat, ahogyan ő szereti. Azután vidd be apádnak, hogy egyék, és téged áldjon meg, mielőtt meghal! De Yaakov ezt mondta anyjának, Rivkának: Igen, de Eyszav bátyám szőrös ember, én pedig simabőrű vagyok. Hátha megtapogat az apám, és akkor azt hiszi, hogy csúfot űzök belőle, és így átkot szerzek magamnak, nem áldást. De azt mondta neki az anyja: Engem sújtson az az átok, fiam, te csak hallgass a szavamra, menj, és hozd, amit mondtam!

Elment tehát, elhozta a gidákat, és bevitte anyjának. Anyja pedig elkészítette a jó falatokat, ahogyan az apja szerette. Akkor fogta Rivka nagyobbik fiának, Eyszavnak a legszebb ruháját, amely nála volt otthon, és felöltöztette Yaakovot, a kisebbik fiát. A kecskegidák bőrével pedig beborította a kezét és a sima nyakát. Azután kezébe adta fiának, Yaakovnak a jó falatokat és a kenyeret, amit készített.

Akkor Yaakov bement az apjához, és így szólt: Apám! Ő pedig így felelt: Itt vagyok. Ki vagy te, fiam? Yaakov ezt felelte apjának: Én vagyok Eyszav, az elsőszülötted. Úgy cselekedtem, ahogyan mondtad nekem. Kelj hát fel, ülj fel, és egyél a vadpecsenyéből, azután áldj meg engem! Yitzchak azt kérdezte a fiától: Hogy találtál vadat ilyen hamar, fiam? Ő pedig így felelt: Mert Elohim-jad, Yahuwah elém hozta. Akkor ezt mondta Yitzchak Yaakovnak: Gyere közelebb, hadd tapogassalak meg, fiam, hogy csakugyan te vagy-e az én Eyszav fiam, vagy sem? Yaakov közelebb ment apjához, Yitzchakhoz, aki megtapogatta, és ezt mondta: A hang Yaakov hangja, de a kéz Eyszav keze. Nem ismerte meg őt, mivel szőrös volt a keze, mint bátyjának, Eyszavnak a keze, ezért áldotta meg őt. De megkérdezte: Te vagy az, fiam, Eyszav? Ő így felelt: Én vagyok. Akkor ezt mondta: Hozd ide, hadd egyem a fiam vadpecsenyéjéből, hogy utána megáldjon téged az én lelkem. Odavitte neki, és evett. Bort is vitt neki, és ivott.

Akkor ezt mondta neki az apja, Yitzchak: Gyere közelebb, és csókolj meg fiam! Odament és megcsókolta őt. Amikor megérezte ruhájának az illatát, megáldotta őt, és ezt mondta: Lám, fiam illata olyan, mint a mező illata, amelyet megáldott Yahuwah. Adjon neked az Elohim égi harmatot, zsíros földet, sok gabonát és mustot. Népek szolgáljanak neked, nemzetek boruljanak le előtted! Légy parancsolója testvéreidnek, boruljanak le előtted anyádnak fiai! Átkozott lesz, aki átkoz, áldott, aki téged áld!

Amikor befejezte Yitzchak Yaakov megáldását, és Yaakov éppen csak kijött apjától, Yitzchaktól, a bátyja, Eyszav is megjött a vadászatból. Ő is készített jó falatokat, bevitte apjának, és ezt mondta neki: Kelj föl, apám, egyél a fiad vadpecsenyéjéből, és azután áldj meg engem! De az apja, Yitzchak, ezt mondta neki: Ki vagy te? Ő így felelt: Én vagyok az elsőszülött fiad, Eyszav. Megrendült Yitzchak, megrendülése igen nagy volt, és ezt mondta: Ki volt akkor az, aki vadat lőtt, behozta nekem, meg is ettem mind, még mielőtt megjöttél? Én őt megáldottam, és áldott is lesz!

Amikor meghallotta Eyszav apja beszédét, hangosan és igen keservesen fölkiáltott, és azt mondta apjának: Áldj meg engem is, apám! Ő pedig ezt mondta: Öcséd jött be alattomban, és ő vette el a te áldásodat. Eyszav így felelt: Méltán nevezték el Yaakovnak, hiszen már másodszor csalt meg engem! Elvette az elsőszülöttségi jogomat, most pedig elvette az áldásomat is. Majd ezt mondta: Nekem nem tartottál meg valami áldást? Yitzchak ezt felelte Eyszavnak: Már a parancsolóddá tettem őt, és szolgájává tettem minden testvérét. Gabonával és musttal is őt láttam el. Mit tehetek most már érted, fiam? Eyszav ezt mondta apjának: Csak az az egy áldásod volt neked, apám? Áldj meg engem is, apám! És hangos sírásra fakadt Eyszav. Apja, Yitzchak felelt, és ezt mondta neki: Nem zsíros földön lesz a lakóhelyed, nem hull rád égi harmat. Fegyvered éltet, öcsédet szolgálod. De ha nekifeszülsz, letöröd igáját nyakadról!

Eyszav azonban bosszút forralt Yaakov ellen az áldás miatt, mivel őt áldotta meg az apja, és ezt mondta magában Eyszav: Közelednek már a napok, amikor majd apámat gyászoljuk. Akkor meggyilkolom az öcsémet, Yaakovot. De Rivkának hírül vitték nagyobbik fiának, Eyszavnak a szavait, ezért magához hívatta kisebbik fiát, Yaakovot, és ezt mondta neki: Bátyád, Eyszav bosszút akar állni rajtad, meg akar gyilkolni. Azért, fiam, hallgass a szavamra: indulj, menekülj bátyámhoz, Lavanhoz Háránba! Lakj nála egy ideig, amíg bátyád haragja elmúlik. Ha majd elfordul rólad bátyád haragja, és elfelejti, hogy mit követtél el ellene, akkor üzenetet küldök, és hazahozatlak onnan. Miért veszítenélek el mindkettőtöket egy napon?

Yitzchaknak pedig ezt mondta Rivka: Megutáltam az életemet a hettita leányok miatt. Ha Yaakov is a hettita leányok közül vesz feleséget, olyat, mint ezek, ennek az országnak a leányai közül, mit ér akkor az életem?

Ekkor Yitzchak hívatta Yaakovot, megáldotta, és ezt parancsolta neki: Ne végy feleséget a Kanaani leányok közül! Készült, menj Paddan-Arámba, anyád apjának, Beúélnak a házához, és ott végy feleséget anyád bátyjának, Lavannak a leányai közül! A mindenható Elohim pedig áldjon meg, szaporítsa és sokasítsa meg utódaidat, hogy népek gyülekezetévé váljanak. Adja neked Avraham áldását, neked és utódaidnak veled együtt, hogy birtokba vedd ezt az országot, ahol jövevény vagy, amelyet Avrahamnak adott az Elohim.

Így küldte el Yitzchak Yaakovot, hogy Paddan-Arámba menjen Lavanhoz, az arám Betúél fiához, Rivkának, Yaakov és Eyszav anyjának a bátyjához.

Eyszav látta, hogy Yitzchak megáldotta Yaakovot, és elküldte Paddan-Arámba, hogy ott vegyen feleséget, és amikor megáldotta, ezt parancsolta neki: Ne végy feleséget a Kanaani leányok közül! Yaakov engedelmeskedett apjának és anyjának, és elment Paddan-Arámba. Amikor látta Eyszav, hogy apja, Yitzchak, a Kanaani leányokat rosszaknak tartja, elment Eyszav Ishmaelhez, és feleségül vette addigi feleségein kívül Mahalatot, Avraham fiának, Ishmaelnek a leányát, Nebájótnak a húgát.

Elindult Yaakov Beérsebából, és Hárán felé tartott. Egy olyan helyre ért, ahol eltölthette az éjszakát, mikor a nap lement. Fogott egyet az ott levő kövek közül, azt a feje alá tette, és lefeküdt azon a helyen. És álmot látott: Egy létra volt a földre állítva, amelynek teteje az égig ért, és Elohim angyalai jártak azon fel és le. Odafönt pedig Yahuwah állt, és ezt mondta: Én vagyok Yahuwah, atyádnak, Avrahamnak Elohim-ja, és Yitzchaknak Elohim-ja! Ezt a földet, amelyen fekszel, neked adom és a te utódaidnak. Annyi utódod lesz, mint a föld pora, terjeszkedni fogsz nyugatra és keletre, északra és délre, és áldást nyer általad, meg utódod által a föld minden nemzetsége. Mert én veled vagyok, megőrizlek téged, akárhova mégy, és visszahozlak erre a földre. Bizony, nem hagylak el, amíg nem teljesítem, amit megígértem neked.

Amikor Yaakov fölébredt álmából, ezt mondta: Bizonyára Yahuwah van ezen a helyen, és én nem tudtam! Félelem fogta el, és így szólt: Milyen félelmes ez a hely! Nem más ez, mint Elohim háza és a menny kapuja.

Reggel fölkelt Yaakov, fogta azt a követ, amely a fejealja volt, fölállította szent oszlopként, és olajat öntött a tetejére. Azután elnevezte azt a helyet Beith-Elnek, azelőtt Lúz volt annak a városnak a neve. És ilyen fogadalmat tett Yaakov: Ha velem lesz Elohim, és megőriz ezen az úton, amelyen most járok, ha ad nekem ételül kenyeret és öltözetül ruhát, és békességben térek vissza apám házába, akkor Yahuwah lesz az én Elohim-om. Ez a kő pedig, amelyet szent oszlopként állítottam föl, Elohim háza lesz, és bármit adsz nekem, a tizedét neked adom.

Yaakov azután útnak indult, és elment a keleten élő népek földjére. És látta, hogy egy kút volt a mezőn, és három juhnyáj heverészett mellette. Abból a kútból itatták a nyájakat, és a kút száján egy nagy kő volt. Amikor minden nyájat összetereltek, akkor szokták elgördíteni a követ a kút szájáról, hogy megitassák a juhokat, azután vissza szokták tenni a követ a kút szájára. Yaakov ezt mondta nekik: Hova valók vagytok, barátaim? Azok ezt felelték: Hárániak vagyunk. Akkor megkérdezte tőlük: Ismeritek-e Lavant, Nahor fiát? Azt felelték: Ismerjük. Majd ezt kérdezte: Jól van-é? Azok így feleltek: Jól van. Nézd, a leánya, Rachel, éppen itt jön a juhokkal. Ekkor ő így szólt: Hosszú még a nap, nincs itt az ideje, hogy betereljék a jószágot. Itassátok meg a juhokat, azután menjetek, legeltessetek! De azok ezt felelték: Nem tehetjük, amíg minden nyájat össze nem terelnek, és el nem gördítik a követ a kút szájáról, hogy megitathassuk a juhokat.

Még beszélgetett velük, amikor megérkezett Rachel az apja juhaival, mert ő legeltette azokat. Amikor Yaakov meglátta Rachelt, anyja bátyjának, Lavannak a leányát, és anyja bátyjának, Lavannak a juhait, odalépett Yaakov, elgördítette a követ a kút szájáról, és megitatta anyja bátyjának, Lavannak a juhait. Yaakov azután megcsókolta Rachelt, és hangos sírásra fakadt. Yaakov elmondta Rachelnek, hogy ő rokona az apjának, mert Rivkának a fia. A leány ekkor elszaladt, és elbeszélte ezt az apjának.

Amikor Lavan hallotta a hírt Yaakovról, húgának a fiáról, eléje futott, megölelte, megcsókolta, és bevezette a házába. Ő pedig elmondott mindent Lavannak. Lavan ezt mondta neki: Bizony, az én csontom és húsom vagy te! Yaakov aztán ott lakott nála egy hónapig.

Akkor Lavan ezt mondta Yaakovnak: Ha rokonom vagy is, nem kell ingyen szolgálnod nekem. Mondd meg nekem, mi legyen a béred? Volt pedig Lavannak két leánya: a nagyobbiknak a neve Leah, a kisebbiknek a neve Rachel. Leah gyenge szemű volt, Rachel pedig szép termetű és szép arcú volt. Ezért Rachelt szerette meg Yaakov, és ezt mondta: Szolgálok neked hét esztendeig a kisebbik leányodért, Rachelért. Lavan azt felelte: Jobb, ha hozzád adom, mintha más emberhez adnám. Maradj nálam! Így szolgált Yaakov Rachelért hét esztendeig, de ez csak néhány napnak tűnt neki, annyira szerette őt.

Utána Yaakov ezt mondta Lavannak: Add hozzám a feleségemet, mert letelt az időm. Hadd menjek be hozzá! Lavan össze is gyűjtötte annak a helynek valamennyi lakóját, és lakodalmat rendezett. De amikor este lett, fogta a leányát, Leaht, és őt vitte be hozzá. Yaakov be is ment hozzá. Lavan a szolgálóját, Zilpát, leányának, Leának adta szolgálóul. Yaakov csak reggel látta, hogy Leah van vele. Akkor ezt mondta Lavannak: Mit tettél velem? Hát nem Rachelért szolgáltam nálad? Miért csaptál be engem? Lavan így felelt: Nem szokás nálunk, hogy a kisebbiket az elsőszülött előtt adják férjhez. Töltsd el ezt a lakodalmi hetet, aztán neked adjuk amazt is a szolgálatodért, ha másik hét esztendeig szolgálsz nálam.

Yaakov úgy is tett, eltöltötte azt a hetet. Azután Lavan hozzáadta Rachelt, a leányát, feleségül. Lavan a szolgálóját, Bilhát, leányának, Rachelnek adta szolgálóul. Yaakov bement Rachelhoz is, és Rachelt jobban szerette, mint Leaht. Így szolgált Lavannál még másik hét esztendeig.

De Yahuwah látta Leah megvetett voltát, és megnyitotta az ő méhét, Rachel ellenben meddő maradt. Leah teherbe esett és fiút szült. Reuvennek nevezte el, mert azt mondta: Meglátta Yahuwah nyomorúságomat, most már szeretni fog a férjem. Azután ismét teherbe esett, fiút szült, és azt mondta: Bizony, meghallotta Yahuwah, hogy milyen megvetett vagyok, azért adta nekem ezt is. És elnevezte őt Shimon nak. Majd újra teherbe esett, fiút szült és azt mondta: Most már ragaszkodni fog hozzám a férjem, mert három fiút szültem neki. Ezért nevezte el őt Levinek. Megint teherbe esett, fiút szült és azt mondta: Most már hálát adok Yahuwah-nak. Ezért nevezte el őt Yehudának. Azután nem szült egy ideig.

Amikor Rachel látta, hogy ő nem tud szülni Yaakovnak, féltékeny lett Rachel a nővérére, és ezt mondta Yaakovnak: Adj nekem fiakat, mert ha nem, belehalok! Yaakov haragra gerjedt Rachel ellen, és így szólt: Talán Elohim vagyok én, aki megtagadja tőled a méh gyümölcsét? Ő pedig ezt felelte: Itt van Bilha, a szolgálóm, menj be hozzá, és ha majd a térdemen szül, az ő révén nekem is lesz fiam. Így adta hozzá feleségül Bilhát, a szolgálóját, Yaakov pedig bement ahhoz. Bilha teherbe esett, és fiút szült Yaakovnak. Akkor ezt mondta Rachel: Ítélt ügyemben Elohim, meghallgatta szavamat, és adott nekem fiút. Ezért nevezte el őt Dánnak. Megint teherbe esett Bilha, Rachel szolgálója, és másik fiút szült Yaakovnak. Rachel ezt mondta: Elohim volt velem a küzdelemben, amikor a nénémmel küzdöttem, és győztem is! Ezért nevezte el őt Naftálinak.

Amikor látta Leah, hogy egy ideje nem szül, fogta a szolgálóját, Zilpát, és feleségül adta Yaakovhoz. És Zilpa, Leah szolgálója fiút szült Yaakovnak. Akkor ezt mondta Leah: Szerencsém van! Ezért nevezte el őt Gádnak. Zilpa, Leah szolgálója másik fiút is szült Yaakovnak. Akkor ezt mondta Leah: Boldog vagyok! Bizony, boldognak mondanak engem a leányok! Ezért nevezte el őt Ashernak.

Egyszer Reuven búzaaratáskor kint járt a mezőn, mandragórát talált, és elvitte anyjának, Leának. Rachel azt mondta Leának: Adj nekem a fiad mandragórájából! Ő pedig azt felelte neki: Talán kevesled, hogy elvetted a férjemet, a fiam mandragóráját is el akarod venni? Rachel azt mondta: Veled hálhat az éjszaka a fiad mandragórájáért! Amikor Yaakov megjött este a mezőről, Leah eléje ment, és ezt mondta: Énhozzám jöjj be, mert bérbe vettelek a fiam mandragóráján. És vele hált azon az éjszakán. Elohim pedig meghallgatta Leaht, aki teherbe esett, és ötödik fiút szült Yaakovnak. Akkor ezt mondta Leah: Megadta Elohim annak a bérét, hogy szolgálómat a férjemhez adtam. Ezért nevezte el őt Yisszákhárnak. Megint teherbe esett Leah, és hatodik fiút szült Yaakovnak. És ezt mondta Leah: Megajándékozott engem az Elohim szép ajándékkal. Most már velem lakik a férjem, mert hat fiút szültem neki. Ezért nevezte el őt Zevulun nak. Azután leányt szült, és Dinának nevezte el.

Megemlékezett Elohim Rachelről is, meghallgatta Elohim, és megnyitotta a méhét. Teherbe esett, fiút szült, és ezt mondta: Elvette Elohim a gyalázatomat! Elnevezte Yoszefnek, és ezt mondta: Adjon nekem Yahuwah még másik fiút is!

Történt, hogy miután Rachel megszülte Yoszefet, Yaakov azt mondta Lavannak: Bocsáss el engem, hadd menjek haza a szülőföldemre! Add ki a feleségeimet és gyermekeimet, akikért szolgáltam neked! Hadd menjek el, hiszen te tudod, hogy mennyit dolgoztam nálad! Lavan azt felelte neki: Bárcsak jóindulattal néznél rám! Megtudtam a jelekből, hogy teérted áldott meg engem Yahuwah. És azt mondta: Szabd meg a bért, amivel tartozom, és én megadom. Yaakov azt felelte neki: Te tudod, hogyan szolgáltalak, és mivé lett nálam a jószágod. Az a kevés, amid volt jövetelem előtt, sokra szaporodott, mert megáldott téged Yahuwah a lábam nyomán. De mikor tehetek már valamit a magam családjáért is? Ekkor ő azt mondta: Mit adjak neked? Yaakov így felelt: Nem kell adnod nekem semmit, ha megteszed ezt az egyet: Tovább legeltetem és őrzöm a nyájadat. De ma végigjárom egész nyájadat. Különíts el abból minden pettyes és tarka bárányt, minden fekete bárányt a juhok közül, meg a kecskék közül is a tarkát és a pettyest: ez legyen a bérem. Az mutatja meg, hogy igaz ember vagyok-e, hogy majd amikor eljössz megnézni a béremet, lopott jószág lesz nálam mindaz, ami nem pettyes vagy tarka a kecskék között, és nem fekete a juhok között. Lavan ezt mondta: Jó, legyen úgy, ahogy mondod. És elkülönítette még azon a napon a csíkos lábú és tarka bakokat, minden pettyes és tarka kecskét, mindazt, amelyiken valami fehérség volt, és minden feketét a juhok közül, és a fiaira bízta. Majd három napi járóföldet hagyott maga és Yaakov között. Yaakov pedig tovább legeltette Lavan többi juhait.

Yaakov vágott gyenge nyárfa-, mandulafa- és platánfavesszőket és fehér csíkokat vágott beléjük, úgyhogy kilátszott a vesszők fehére. És odarakta a kecskenyáj elé a csíkos vesszőket a vályúkba és itatókba, ahová inni járt a nyáj. Mert akkor szoktak pározni, amikor inni jártak. Ott párzott a nyáj a vesszők előtt, és ezért csíkos lábúakat, pettyeseket és tarkákat ellett a nyáj. Azután különválasztotta Yaakov a juhokat, és szembefordította a nyájat Lavan csíkos lábú és fekete nyájával. Így szerzett magának külön nyájakat, amelyeket nem eresztett Lavan juhai közé. Valahányszor a nyáj fejlettebb állatai pároztak, odarakta Yaakov a vesszőket a vályúkba a nyáj elé, hogy a vesszőket látva pározzanak. De amikor satnya volt a nyáj, nem rakta oda, úgyhogy Lavannak jutottak a satnyák, Yaakovnak pedig a fejlettebbek. Így ez az ember egyre jobban gyarapodott, lett neki sok nyája, szolgálója, szolgája, tevéje és szamara.

De Yaakov meghallotta Lavan fiainak a beszédét, akik ezt mondták: Elvette Yaakov mindazt, ami apánké volt, apánkéból szerezte minden gazdagságát. Lavan arcán is látta Yaakov, hogy nem olyan hozzá, mint azelőtt. Akkor ezt mondta Yahuwah Yaakovnak: Térj vissza atyáid földjére, a rokonaidhoz, én veled leszek! Üzent tehát Yaakov és kihívatta magához Rachelt és Leaht a mezőre, a nyájhoz, és ezt mondta nekik: Látom apátok arcán, hogy nem olyan hozzám, mint azelőtt, pedig az én atyám Elohim-ja volt velem. Ti tudjátok, hogy teljes erőmmel szolgáltam apátokat. De apátok csalt meg engem, és tízszer is megváltoztatta a béremet. Elohim azonban nem engedte, hogy kárt okozzon nekem. Ha így szólt: A pettyesek lesznek a béred, az egész nyáj pettyeseket ellett. Ha pedig így szólt: A csíkos lábúak lesznek a béred, az egész nyáj csíkos lábúakat ellett. Így vette el Elohim apátok jószágát, és nekem adta. Mert a nyáj párzása idején álmomban föltekintettem, és azt láttam, hogy a nyájban párzó bakok csíkos lábúak, pettyesek és tarkabarkák.

Akkor ezt mondta nekem álmomban az Elohim ANGYALA (Meleck): Yaakov! És feleltem: Itt vagyok. Azt mondta: Tekints föl, és lásd meg, hogy a nyájban párzó bakok mind csíkos lábúak, pettyesek és tarkabarkák. Mert láttam mindazt, amit Lavan tett veled. Én vagyok Beith-El Elohim-ja, ahol szent oszlopot kentél föl, és fogadalmat tettél nekem. Most készülj, menj el erről a földről, és térj vissza szülőföldedre!

Ekkor megszólalt Rachel és Leah, és ezt mondták neki: Van-e még valami részünk vagy örökségünk apánk házában? Nem számítunk-e idegeneknek? Hiszen eladott bennünket, és a vételárat egészen elköltötte. Különben is a mienk és a fiainké mindaz a gazdagság, amit elvett Elohim apánktól. Azért tégy úgy mindent, ahogyan Elohim mondta neked!

Ekkor Yaakov fölkelt, föltette gyermekeit és feleségeit a tevékre. Elhajtotta minden jószágát és minden szerzeményét, amit szerzett – a Paddan-Arámban szerzett jószágát és vagyonát -, hogy elmenjen apjához, Yitzchakhoz Kanaan földjére. Amikor Lavan elment a juhait nyírni, Rachel ellopta apja házibálványát. Így szedte rá Yaakov az arám Lavant: nem mondta meg neki, hogy el akar menni, hanem elment mindenével. Fölkerekedett, és átkelt a folyamon és Gileád hegysége felé tartott.

Lavan csak harmadnap értesült arról, hogy Yaakov elment. Akkor maga mellé vette hozzátartozóit, és hét napi járóföldön át üldözte, míg el nem érte a Gileád hegységénél. Elohim azonban eljött az arám Lavanhoz álomban azon az éjszakán, és ezt mondta neki: Vigyázz, ne mondj Yaakovnak se jót, se rosszat!

Amikor Lavan utolérte Yaakovot, Yaakov már sátrat vert a hegyen. Lavan is a Gileád hegységén vert sátrat hozzátartozóival együtt. Lavan ezt mondta Yaakovnak: Mit tettél?! Engem rászedtél, leányaimat meg elhajtottad, mint fegyverrel ejtett foglyokat! Miért titokban mentél el, és miért szedtél rá engem? Miért nem szóltál nekem? Akkor örömmel és énekkel, dobbal és citerával bocsátottalak volna el! Még azt sem engedted meg, hogy megcsókoljam unokáimat és leányaimat. Ez egyszer balgán cselekedtél. Volna erőm hozzá, hogy elbánjak veletek, de atyátok Elohim-ja a múlt éjjel ezt mondta nekem: Vigyázz, ne mondj Yaakovnak se jót, se rosszat! Ha már mindenáron el akartál menni, mivel nagyon kívánkoztál apád házába, miért loptad el a házi elohimjaimat? Yaakov erre így felelt Lavannak: Mert féltem, és azt gondoltam, hogy elveszed tőlem erőszakkal a leányaidat. De akinél megtalálod a házi elohimodat, az ne maradjon életben. Hozzátartozóink előtt vizsgáld meg, mi van nálam, és vidd a magadét! Yaakov ugyanis nem tudta, hogy Rachel ellopta azt. Bement tehát Lavan Yaakov sátrába, Leah sátrába és a két szolgáló sátrába, de nem találta. Azután kijött Leah sátrából, és Rachel sátrába ment. Rachel közben fogta a házibálványt, egy teve nyergébe tette és ráült. Lavan pedig fölforgatta az egész sátrat, de nem találta. Rachel ugyanis ezt mondta az apjának: Ne haragudjék az én uram, hogy nem tudok fölkelni előtte, mert asszonyok baja van rajtam. Kutatta tehát, de nem találta a házibálványt.

Ekkor Yaakov haragra lobbant, és pörölni kezdett Lavannal. Megszólalt Yaakov, és azt mondta Lavannak: Mi a bűnöm és mi a vétkem, hogy üldözőbe vettél? Hiszen fölforgattad minden holmimat! Találtál-e valamit, ami a te házadból való? Tedd ide az én hozzátartozóim és a te hozzátartozóid elé, döntsenek ők kettőnk ügyében! Már húsz esztendeje vagyok nálad, juhaid és kecskéid nem vetéltek el, nyájad kosait nem ettem meg. Amit a vad széttépett, nem vittem hozzád, magam térítettem meg, tőlem kérted számon; meg azt is, amit elloptak tőlem nappal vagy éjjel. Nappal a hőség emésztett, éjjel meg a hideg, szememet kerülte az álom. Ilyen húsz esztendőm volt a házadnál: tizennégy évig szolgáltalak két leányodért, hat évig meg juhaidért. Te pedig tízszer is megváltoztattad a béremet. Ha atyám Elohim-ja, Avraham Elohim-ja és Yitzchak félelmes Elohim-ja velem nem lett volna, akkor most üres kézzel bocsátanál el engem. Elohim azonban látta nyomorúságomat és kezem munkáját, ezért figyelmeztetett téged a múlt éjjel.

Lavan azt felelte Yaakovnak: A leányok az én leányaim, a fiúk az én fiaim, a nyáj az én nyájam, minden az enyém, amit látsz. De tehetnék-e most már bármit is a magam leányai ellen, vagy fiaik ellen, akiket szültek?! Azért jöjj, kössünk szövetséget egymással, az legyen a tanú köztünk! Ekkor fogott Yaakov egy követ és fölállította azt szent oszlopként. Majd ezt mondta Yaakov a hozzátartozóinak: Gyűjtsetek köveket! Azok köveket szedtek, csináltak egy kőrakást, és ettek a kőrakásnál. Azután elnevezte azt Lavan Jegar-Száhadútának, Yaakov pedig elnevezte Gal-Édnek. Lavan ugyanis ezt mondta: Ez a kőrakás a tanú köztünk! Ezért nevezik Gal-Édnek, de Micpának is, mert ezt mondta: Yahuwah tartson szemmel bennünket, amikor mi nem látjuk egymást! Ha leányaimmal rosszul bánsz, ha leányaimon kívül még feleségeket veszel, nem fogja ugyan látni senki közülünk, de Elohim lesz a tanú köztünk. Majd ezt mondta Lavan Yaakovnak: Itt van ez a kőrakás és a szent oszlop, amelyet emeltem köztem és közted. Tanú ez a kőrakás és tanú ez a szent oszlop, hogy sem én nem megyek át e kőrakás mellett tehozzád, sem te nem jössz át e kőrakás és e szent oszlop mellett énhozzám rossz szándékkal. Avraham Elohim-ja és Nahor Elohim-ja, az atyák Elohim-ja ítéljen fölöttünk. Akkor megesküdött Yaakov atyjának, Yitzchaknak félelmes Elohim-jára, majd áldozatot mutatott be Yaakov a hegyen, és meghívta hozzátartozóit áldozati lakomára. És miután ettek, a hegyen töltötték az éjszakát. Másnap reggel fölkelt Lavan, megcsókolta unokáit és leányait, és megáldotta őket. Azután elment Lavan, és visszatért lakóhelyére.

Yaakov is útnak indult, és találkoztak vele Elohim angyalai. Amikor meglátta őket Yaakov, ezt mondta: Elohim tábora ez! És elnevezte azt a helyet Mahanaimnak.

Azután követeket küldött Yaakov maga előtt bátyjához, Eyszavhoz Széír földjére, Edom mezejére, és ezt parancsolta nekik: Mondjátok meg Yahuwah-ámnak, Eyszavnak: Ezt mondja a te szolgád, Yaakov: Lavannál voltam jövevény, ott tartózkodtam mostanáig. Szereztem ökröket, szamarakat és juhokat, szolgákat és szolgálókat. Azért küldök neked üzenetet, Yahuwah-ám, hogy elnyerjem jóindulatodat. A követek ezzel tértek vissza Yaakovhoz: Elmentünk bátyádhoz, Eyszavhoz: jön is már eléd, de négyszáz ember van vele! Yaakovot ekkor nagy félelem és szorongás fogta el, ezért két táborra osztotta a vele levő népet, meg a juhokat, marhákat és tevéket. Mert ezt gondolta: Ha eléri Eyszav az egyik tábort, és levágja azt, a megmaradt tábor elmenekülhet.

Yaakov azután ezt mondta: Ó atyámnak, Avrahamnak Elohim-ja és atyámnak, Yitzchaknak Elohim-ja, Yahuwah-ám, aki ezt mondtad nekem: Térj vissza hazádba, rokonságod közé, és jót teszek veled! Méltatlan vagyok minden hűséges és igaz tettedre, amit szolgáddal cselekedtél. Hiszen csak egy vándorbottal mentem át itt a Yordanon, most pedig két táborom van. Ments meg engem bátyámnak, Eyszavnak a kezéből, mert félek tőle, hogy ha idejön, megöl engem, az anyákat is gyermekeikkel együtt. Hiszen te mondtad: Sok jót teszek veled és utódaidat olyanná teszem, mint a tenger homokja, amely olyan sok, hogy meg sem lehet számolni.

Miután ott töltötte azt az éjszakát, ajándékot válogatott ki szerzeményéből bátyjának, Eyszavnak: kétszáz kecskét, húsz bakot, kétszáz juhot, húsz kost, harminc szoptatós tevét fiastul, negyven tehenet és tíz bikát, húsz szaYochanan (Márk)ancát és tíz szamárcsődört. Szolgáira bízott minden nyájat külön-külön, és ezt mondta szolgáinak: Keljetek át előttem, de hagyjatok távolságot a nyájak között! Az elsőnek azt parancsolta: Ha találkozik veled a bátyám, Eyszav, és megkérdezi, hogy kinek a szolgája vagy, hová mégy, kié ez a jószág előtted, akkor ezt mondd: Szolgádé, Yaakové, aki ajándékul küldi uramnak, Eyszavnak. Ő maga is itt van mögöttünk. Ezt parancsolta a másodiknak is, a harmadiknak is, mindazoknak, akik a nyájak után mentek: Így beszéljetek Eyszavval, amikor találkoztok vele! Ezt is mondjátok: Szolgád, Yaakov itt van mögöttünk. Mert ezt gondolta: Megengesztelem őt az ajándékkal, amely előttem megy, és csak azután kerülök a színe elé, talán szívesen fogad. Az ajándék tehát átkelt előtte, ő azonban a táborban töltötte azt az éjszakát.

De fölkelt még azon az éjszakán, fogta két feleségét, két szolgálóját és tizenegy gyermekét, és átkelt a Yabbók-gázlónál. Fogta és átküldte őket a patakon, és átküldte mindenét. Yaakov pedig ott maradt egyedül. Ekkor Valaki tusakodott vele egészen hajnalhasadtáig. De látta, hogy nem bír vele, ezért megütötte a csípője forgócsontját, és kificamodott Yaakov csípőjének forgócsontja a tusakodás közben.

Akkor ezt mondta Yaakovnak: Bocsáss el, mert hajnalodik! Ő azt felelte: Nem bocsátlak el, amíg meg nem áldasz engem. Ekkor megkérdezte tőle: Mi a neved? Ő így felelt: Yaakov. Erre azt mondta: Nem Yaakov lesz ezután a neved, hanem Yiszráel, mert küzdöttél Elohim-mal és emberekkel, és győztél. Yaakov ezt kérte: Mondd meg nekem a nevedet! De ő ezt mondta: Miért kérdezed a nevemet? És megáldotta őt. Yaakov Penúélnak nevezte el azt a helyet és ezt mondta: Bár láttam Elohim-ot színről színre, mégis megszabadult az én lelkem.

Már sütött a nap, amikor átkelt Penúélnál, és sántított csípőjére. Ezért nem eszik meg Yiszráel fiai mindmáig a csípő forgócsontján levő inat, mert ütés érte Yaakov csípőjének forgócsontján az inat.

Amikor Yaakov föltekintett, látta, hogy már jön is Eyszav, és négyszáz ember van vele. Ekkor szétosztotta a gyermekeket Leah, Rachel és a két szolgáló mellé. Előreállította a szolgálókat és gyermekeiket, mögéjük Leaht és gyermekeit, ezek mögé Rachelt és Yoszefet. Ő maga előttük ment, és hétszer borult le a földre, amíg a bátyjához ért. Eyszav eléje futott, megölelte, nyakába borult, megcsókolta, és sírtak. Amikor föltekintett, és meglátta az asszonyokat és gyermekeket, azt kérdezte: Kik ezek? Ő így felelt: A gyermekek, akiket Elohim kegyelme adott szolgádnak. Majd odaléptek a szolgálók gyermekeikkel együtt, és leborultak. Odalépett Leah is gyermekeivel együtt, és leborultak. Végül odalépett Yoszef és Rachel is, és ők is leborultak. Akkor ezt mondta Eyszav: Mire való ez az egész tábor, amellyel találkoztam? Ő ezt felelte: Arra, hogy elnyerjem uram jóindulatát.

Eyszav ezt mondta: Van nekem bőven, öcsém, legyen a tied, ami a tied! De Yaakov ezt mondta: Ne úgy, hanem ha elnyertem jóindulatodat, fogadd el tőlem ezt az ajándékot! Mert amikor megláttam arcodat, mintha Elohim arcát láttam volna, olyan kegyes voltál hozzám. Fogadd el ajándékomat, amelyet áldásommal vittek neked, hiszen Elohim kegyelmes volt hozzám, és van mindenem. És addig unszolta őt, amíg el nem fogadta. Akkor Eyszav ezt mondta: Induljunk el, menjünk, majd én előtted megyek! De Yaakov így felelt neki: Tudja az én uram, hogy a gyermekek gyengék, meg szoptatós juhok és tehenek vannak velem. Ha csak egy napig is hajszolják azokat, elhullik az egész nyáj. Menjen csak az én uram a szolgája előtt, én majd ballagok lassan az előttem járó jószág és a gyermekek járása szerint, amíg eljutok az én uramhoz Széírbe. Eyszav ezt mondta: Hadd hagyjak nálad néhányat a velem levő emberek közül. De ő azt felelte: Minek az, ha elnyertem Yahuwah-ám jóindulatát? Így kelt útra Eyszav még aznap Széír felé.

Yaakov pedig Szukkót felé indult, és ott épített magának házat, jószágának meg karámokat készített. Ezért nevezte el azt a helyet Szukkótnak. Azután Yaakov, Paddan-Arámból jövet, épségben eljutott Shikem városáig, amely Kanaan földjén van, és tábort ütött a város előtt. A mezőnek azt a részét, ahol sátrat vert, megvette Hamórnak, Shikem apjának a fiaitól száz pénzért. Majd oltárt állított oda, és így nevezte el: Elohim, Yiszráel Elohim-ja! (El Elohi Yisrael)

Egyszer Dina, Leah leánya, akit Yaakovnak szült, kiment, hogy szétnézzen annak a vidéknek a leányai között. Meglátta őt Shikem, a hivvi Hamórnak, az ország fejedelmének a fia. Megfogta, vele hált, és erőszakot követett el rajta. De lelkéből ragaszkodott Dinához, Yaakov leányához, mert megszerette a leányt, és szívhez szólóan beszélt a leánnyal. Majd ezt mondta Shikem az apjának, Hamórnak: Szerezd meg nekem feleségül ezt a leányt! Yaakov meghallotta ugyan, hogy megbecstelenítették a leányát, Dinát, de mert fiai a mezőn voltak a jószággal, hallgatott Yaakov, amíg megjöttek. És kiment Hamór, Shikem apja Yaakovhoz, hogy beszéljen vele.

Yaakov fiai is hazajöttek a mezőről, amikor ezt meghallották. Felháborodtak ezek a férfiak, és nagy haragra lobbantak, mivel gyalázatot követett el Shikem Yiszráelen, amikor Yaakov leányával hált, mert nem szabad így cselekedni. Hamór így beszélt velük: A fiam, Shikem, lelkéből ragaszkodik a leányotokhoz, adjátok hozzá feleségül! Házasodjatok velünk össze: adjátok hozzánk leányaitokat, és vegyétek el a mi leányainkat! Lakjatok közöttünk. Itt az ország előttetek, lakjatok, járjatok benne szabadon, és telepedjetek le. Shikem pedig ezt mondta a leány apjának és bátyjainak: Ha elnyerem jóindulatotokat, megadom, amit csak kívántok tőlem. Kérjetek tőlem bármekkora mátkapénzt és ajándékot, megadom, amennyit kívántok, csak adjátok hozzám feleségül a leányt!

De Yaakov fiai álnok módon válaszoltak Shikemnek és apjának, Hamórnak. Azért beszéltek így, mert megbecstelenítette Dinát, a húgukat. Ezt mondták nekik: Nem tehetjük meg azt, hogy húgunkat körülmetéletlen emberhez adjuk, mert az gyalázat volna ránk. Csak akkor egyezünk bele, ha olyanok lesztek, mint mi, ha minden férfi körülmetélkedik nálatok. Akkor hozzátok adjuk leányainkat, a ti leányaitokat pedig elvesszük, köztetek lakunk, és egy néppé leszünk. De ha nem hallgattok ránk, és nem metélkedtek körül, akkor fogjuk leányunkat, és elmegyünk. Tetszett a beszédük Hamórnak és Shikemnek, Hamór fiának. Nem is halogatta az ifjú a dolgot, mert kedvelte Yaakov leányát, és apja háza népe őt mindennél többre becsülte.

Visszament tehát Hamór és fia, Shikem, városuk kapujába, és így szóltak városuk férfiaihoz: Ezek az emberek békében akarnak élni velünk. Hadd lakjanak az országban, és járjanak benne szabadon, hiszen ez az ország elég tágas mindenfelé. Leányaikat feleségül vesszük, a mi leányainkat pedig hozzájuk adjuk. De csak akkor egyeznek bele ezek a férfiak, hogy köztünk lakjanak, és velük egy néppé legyünk, ha minden férfi körülmetélkedik nálunk, ahogyan ők is körül vannak metélve. Jószáguk, vagyonuk és minden állatuk a mienk lesz azután, csak egyezzünk bele, hogy köztünk lakjanak! És hallgatott Hamórra meg a fiára, Shikemre mindenki, aki odajött a város kapujába, és körülmetélkedett minden férfi, aki odajött a város kapujába.

A harmadik napon azonban, amikor ezek a sebláz miatt szenvedtek, fegyvert ragadott Yaakov két fia, Shimon és Levi, Dina bátyjai, rátörtek a gyanútlan városra, és meggyilkoltak minden férfit. Hamórt is, meg a fiát, Shikemet is kardélre hányták, Dinát pedig kihozták Shikem házából, és elmentek. Így törtek rá Yaakov fiai a sebesültekre, a várost pedig kifosztották, mert megbecstelenítették a húgukat. Juhaikat, marháikat, szamaraikat, s ami csak a városban és a mezőn volt, elvitték. Minden vagyonukat, valamint gyermekeiket és asszonyaikat is mind foglyul ejtették; és a házakat teljesen kifosztották.

De Yaakov ezt mondta Shimon nak és Levinek: Bajba kevertetek, gyűlöltté tettetek engem ennek az országnak a lakói előtt, a Kanaaniak és perizziek előtt. Én csak kevesedmagammal vagyok, és ha összefognak ellenem, levágnak, és elpusztulok házam népével együtt. De ők azt mondták: Hát szabad úgy bánni a mi húgunkkal, mint valami paráznával?!

Elohim ezt mondta Yaakovnak: Készülj, és menj föl Beith-Elből, telepedj le ott! Készíts ott oltárt Elohim-nak, aki megjelent neked, amikor menekültél bátyád, Eyszav elől! Ekkor azt mondta Yaakov a háza népének és mindazoknak, akik vele voltak: Távolítsátok el az idegen elohimokat, amelyek nálatok vannak! Tisztítsátok meg magatokat, és váltsatok ruhát! Készüljünk, és menjünk föl Beith-Elbe, oltárt akarok ott készíteni Elohim-nak, aki meghallgatott, amikor nyomorúságban voltam, és velem volt az úton, amelyen jártam. Átadták azért Yaakovnak a náluk levő idegen elohimokat mind, meg a fülbevalóikat is, Yaakov pedig elásta azokat a cserfa alá, amely Shikemnél van. Majd elindultak, és Elohim rettegésbe ejtette a környező városokat, azért nem üldözték Yaakov fiait.

Így érkezett meg Yaakov Lúzba, azaz Beith-Elbe, amely Kanaan földjén van, az egész néppel együtt, amely vele volt. Oltárt épített ott, és elnevezte azt a helyet Él-Beith-Elnek, mert ott jelentette ki magát neki Elohim, amikor bátyja elől menekült. Ott halt meg Dvorah, Rivka dajkája, és eltemették Beith-El mellett a tölgyfa alá, amelyet a Siratás Tölgyfájának neveztek el.

Elohim újból megjelent Yaakovnak, miután visszatért Paddan-Arámból, és megáldotta őt. Ezt mondta neki Elohim: Yaakov a te neved. De nem neveznek többé Yaakovnak, hanem Yiszráel lesz a neved. Így nevezte el Yiszráelnek. Majd ezt mondta neki Elohim: Én vagyok a mindenható Elohim! Szaporodjál, és sokasodjál! Nép, sőt népek gyülekezete származik tőled, és királyok sarjadnak ágyékodból. Neked adom azt a földet, melyet Avrahamnak és Yitzchaknak adtam, utánad pedig utódaidnak adom azt a földet.

Azután eltávozott tőle Elohim, arról a helyről, ahol beszélt vele. Yaakov pedig szent oszlopot állított azon a helyen, ahol beszélt vele; kőoszlopot, és italáldozatot mutatott be rajta, és olajat öntött rá. Yaakov Beith-Elnek nevezte el azt a helyet, ahol Elohim beszélt vele.

Azután elindultak Beith-Elből. Már csak rövid út választotta el őket Efrátától, amikor szülnie kellett Rachelnek, de a szülés nehéz volt. A nehéz szülés közben ezt mondta neki a bába: Ne félj, mert most is fiad lett! Amikor már-már elszállt belőle a lélek, mert haldoklott, Benóninak nevezte el a fiát. Az apja viszont Binyaminnak nevezte. Így halt meg Rachel, és eltemették az Efrátába, azaz Beith-Lechembe vezető úton. Sírja fölé emlékoszlopot állított Yaakov. Rachel sírjának az emlékoszlopa ez még ma is. Azután továbbment Yiszráel, és Migdal-Éderen túl vert sátrat.

Amikor Yiszráel már azon a földön lakott, elment Reuven, és Bilhával, apja másodrangú feleségével hált, de Yiszráel meghallotta.

Ez Eyszav, azaz Edom nemzetsége: Eyszav Kanaan leányai közül vett feleségeket: Adat, a hettita Élón leányát és Oholíbámát, Aná leányát, aki meg a hivvi Cibón leánya volt, meg Boszmatot, Izmáel leányát, Nebájót húgát. Ada szülte Eyszavnak Elífázt, és Boszmat szülte Reúélt. Oholíbámá pedig szülte Yeúst, Yalámot és Korachot. Ezek Eyszav fiai, akik Kanaan földjén születtek. Akkor Eyszav fogta a feleségeit, fiait, leányait és mindenkit, aki a házához tartozott, meg a jószágát, minden állatát és egész vagyonát, amit Kanaan földjén szerzett, és más országba ment a testvére, Yaakov elől. Mert olyan sok volt a szerzeményük, hogy nem lakhattak együtt, és jószágaik miatt nem bírta őket eltartani az a föld, amelyen jövevények voltak. Így telepedett le Eyszav a Széír-hegyen. Eyszav pedig Edom. Ez a Széír-hegyen lakó Eyszavnak, Edom ősatyjának a nemzetsége:

Így hívták Eyszav fiait: Elífáz volt Adanak, Eyszav feleségének a fia. Reúél pedig Boszmatnak, Eyszav feleségének a fia. Elífáz fiai voltak: Témán, Ómár, Cefó, Gatám és Kenaz. Timna volt Elífáznak, Eyszav fiának a másodrangú felesége, ő szülte Elífáznak Amálékot. Ezek voltak Adanak, Eyszav feleségének a fiai. Reúél fiai voltak a következők: Nahat, Zerah, Sammá és Mizzá. Ezek voltak Boszmatnak, Eyszav feleségének a fiai. Ezek voltak a fiai Oholíbámának, Eyszav feleségének, Aná leányának, aki meg Cibón leánya volt: ő szülte Eyszavnak Yeúst, Jalámot és Korachot.

Ezek voltak Eyszav utódai közül a nemzetségfők: Elífáznak, Eyszav elsőszülöttjének a fiai voltak: Témán nemzetségfő, Ómár nemzetségfő, Cefó nemzetségfő, Kenaz nemzetségfő, Korach nemzetségfő, Gatám nemzetségfő, Amálék nemzetségfő. Ezek voltak az Elífáztól származó nemzetségfők Edom földjén, ezek Ada fiai voltak. Ezek voltak Reúélnak, Eyszav fiának a fiai: Nahat nemzetségfő, Zerah nemzetségfő, Sammá nemzetségfő és Mizzá nemzetségfő. Ezek voltak a Reúéltól származó nemzetségfők Edom földjén; ezek Boszmatnak, Eyszav feleségének a fiai voltak. Ezek voltak Oholíbámának, Eyszav feleségének a fiai: Yeús nemzetségfő, Yalám nemzetségfő és Korach nemzetségfő. Ezek voltak az Oholíbámától, Aná leányától, Eyszav feleségétől származó nemzetségfők. Ezek voltak Eyszavnak, azaz Edomnak a fiai és nemzetségfői.

Ezek voltak a hóri Széír fiai, akik ezen a földön laktak: Lothán, Sóbál, Cibón, és Aná, Disón, Écer és Disán. Ezek voltak a hóri nemzetségfők, Széír fiai, Edom földjén. Lothán fiai voltak: Hóri és Hémám, Lothánnak a húga pedig Timna. Ezek voltak Sóbál fiai: Alván, Mánahat, Ébál, Sefó és Ónám. Ezek voltak Cibón fiai: Ajjá és Aná. Ez az Aná vizet talált a pusztában, amikor apjának, Cibónnak a szamarait legeltette. Ezek voltak Aná gyermekei: Disón és Oholíbámá, Aná leánya. Ezek voltak Disón fiai: Hemdán, Esbán, Jitrán és Kerán. Ezek voltak Écer fiai: Bilhán, Zaaván és Akán. Ezek voltak Disán fiai: Úc és Arán. Ezek voltak a hóri nemzetségfők: Lothán nemzetségfő, Sóbál nemzetségfő, Cibón nemzetségfő, Aná nemzetségfő, Disón nemzetségfő, Écer nemzetségfő és Disán nemzetségfő. Ezek voltak a Széír földjén lakó hóri nemzetségfők nemzetségenként.

Ezek a királyok uralkodtak Edomban, mielőtt Yiszráel fiainak királyuk lett volna: Edomban Bela, Beór fia uralkodott, városának a neve Dinhábá volt. Bela halála után a bocrai Yobab, Zerah fia lett a király. Yobab halála után a Témán földjéről való Husám lett a király. Husám halála után Hadad, Bedad fia lett a király, aki megverte a midjániakat a Móáb mezején. Városának a neve Avít volt. Hadad halála után a maszrékai Szamlá lett a király. Szamlá halála után a rehóbót-hannáhári Saul lett a király. Saul halála után Baal-Hánán, Akbór fia lett a király. Baal-Hánán, Akbór fia halála után Hadar lett a király. Városának a neve Páú volt, feleségének a neve Mehétabél, aki Mézáháb leányának, Matrédnak a leánya volt.

Így hívták az Eyszavtól származó nemzetségfőket, nemzetségeik, lakóhelyük és nevük szerint: Timná nemzetségfő, Alvá nemzetségfő, Jetét nemzetségfő, Oholímábá nemzetségfő, Élá nemzetségfő, Pínón nemzetségfő, Kenaz nemzetségfő, Témán nemzetségfő, Mibcár nemzetségfő, Magdíél nemzetségfő és Írám nemzetségfő. Ezek voltak Edom nemzetségfői, lakóhelyük szerint az általuk birtokolt földön. Eyszav volt az Edomiak ősatyja.

Yaakov is azon a földön lakott, ahol apja jövevény volt: Kanaan földjén. Ez Yaakov nemzetségének a története: Amikor Yoszef tizenhét éves lett, testvéreivel együtt a nyájat legeltette, és ő volt a bojtár Bilhának és Zilpának, apja feleségeinek a fiai mellett. Yoszef rossz híreket hordott róluk az apjuknak. De Yiszráel Yoszefet minden fiánál jobban szerette, mert öregkorában született fia volt, s ezért tarka ruhát csináltatott neki. Amikor testvérei látták, hogy apjuk jobban szereti őt minden testvérénél, úgy meggyűlölték, hogy egy jó szót sem tudtak hozzá szólni.

Egyszer Yoszef álmot álmodott, elmondta testvéreinek, és emiatt még jobban meggyűlölték. Ezt mondta nekik: Hallgassátok csak meg azt az álmot, amelyet álmodtam! Éppen kévéket kötöttünk a mezőn. Az én kévém fölkelt, és állva is maradt, a ti kévéitek pedig körülállták, és leborultak az én kévém előtt. Testvérei azt mondták neki: Talán király akarsz lenni fölöttünk? Vagy uralkodni akarsz rajtunk? És még jobban meggyűlölték az álmaiért és beszédéért.

Egy másik álmot is álmodott, és azt is elbeszélte testvéreinek. Ezt mondta: Már megint álmodtam valamit. Egyszer csak leborult előttem a nap, a hold és tizenegy csillag. Amikor ezt apjának és testvéreinek elbeszélte, az apja megdorgálta, és ezt mondta neki: Micsoda álmot álmodtál? Talán bizony járuljunk eléd, anyáddal és testvéreiddel együtt, hogy földre boruljunk előtted?! Ezért féltékenykedni kezdtek rá a testvérei. Apja pedig megjegyezte ezt a dolgot.

Egyszer a testvérek elmentek Shikembe apjuk nyáját legeltetni. Yiszráel ezt mondta Yoszefnek: Testvéreid Shikemben legeltetnek. Gyere csak, elküldelek hozzájuk! Yoszef azt mondta neki: Kész vagyok rá. Apja azt mondta neki: Menj és nézd meg, hogy jól vannak-e testvéreid és a nyáj. Azután számolj be nekem! Elküldte tehát Hebrón völgyéből, és ő elment Shikembe.

Amikor a mezőn bolyongott, találkozott egy emberrel, aki megkérdezte tőle: Mit keresel? Yoszef azt felelte: Testvéreimet keresem. Mondd meg nekem, hol legeltetnek? Az az ember így felelt: Elmentek innen, és hallottam is, amikor ezt mondták: Menjünk Dótánba! Elment tehát Yoszef a testvérei után, és megtalálta őket Dótánban. Amikor távolról meglátták, még mielőtt a közelükbe ért, összebeszéltek, hogy megölik. Ezt mondták egymásnak: Nézzétek, ott jön az álomlátó! Gyertek, öljük meg, dobjuk bele egy kútba, és mondjuk azt, hogy vadállat ette meg. Majd meglátjuk, mi lesz az álmaiból!

Amikor ezt Reuven meghallotta, meg akarta menteni a kezükből, és ezt mondta: Ne üssük agyon! Majd ezt mondta nekik Reuven: Ne ontsatok vért! Dobjátok bele ebbe a kútba itt a pusztában, de kezet ne emeljetek rá! Így akarta megmenteni a kezükből és visszajuttatni apjához.

Amikor odaért Yoszef a testvéreihez, lehúzták róla a ruháját, a tarka ruhát. Azután fogták, és beledobták a kútba. A kút üres volt, nem volt benne víz.

Ezután leültek enni. Föltekintve, látták, hogy éppen egy izmáeli karaván közeledik Gileád felől. Tevéik gyógyfűvel, balzsammal és mirhával voltak megrakva, amit Egyiptomba szállítottak. Ekkor azt mondta Yehuda a testvéreinek: Mi haszna, ha megöljük testvérünket, és elföldeljük a vérét? Gyertek, adjuk el az Ishmaelitáknek, ne emeljünk rá kezet, hiszen a mi testünk és vérünk ő! A testvérei pedig hallgattak rá.

Közben azonban midjáni kereskedők mentek arra, fölhúzták Yoszefet a kútból, és eladták Yoszefet az Ishmaelitáknek húsz ezüstért. Azok pedig elvitték Yoszefet Egyiptomba. Amikor Reuven visszatért a kúthoz, Yoszef már nem volt a kútban. Akkor megszaggatta a ruháját, visszatért testvéreihez, és azt mondta: Nincs meg a gyerek! Jaj nekem! Hova legyek?

Akkor fogták Yoszef ruháját, levágtak egy kecskebakot, és belemártották a ruhát a vérébe. Azután elküldték a tarka ruhát, elvitették apjukhoz, ezzel az üzenettel: Ezt találtuk. Nézd meg jól: a fiad ruhája ez, vagy sem? Ő felismerte, és azt mondta: Az én fiam ruhája ez! Vadállat ette meg, biztosan széttépte Yoszefet! És megszaggatta Yaakov a felsőruháját, zsákruhát tekert a derekára, és sokáig gyászolta a fiát. Fiai és leányai mind vigasztalni igyekeztek, de nem akart vigasztalódni, hanem ezt mondta: Gyászolva megyek el fiamhoz a halottak hazájába. Így siratgatta őt az apja.

A midjániak pedig eladták Yoszefet Egyiptomban Potifárnak, a fáraó főemberének, a testőrök parancsnokának.

Történt abban az időben, hogy Yehuda elvált testvéreitől, és csatlakozott egy adullámi emberhez, akinek Hírá volt a neve. Ott meglátta Yehuda egy Súa nevű Kanaani embernek a leányát, elvette, és bement hozzá. Az teherbe esett, és fiút szült, akit Érnek nevezett el. Majd ismét teherbe esett, fiút szült, és azt Ónánnak nevezte el. Azután még egy fiút szült, akit Sélának nevezett el. Amikor ezt szülte, Yehuda Kezíbben volt. Yehuda feleséget vett elsőszülött fiának, Érnek. Az asszonynak Tamar volt a neve. De Ért, Yehuda elsőszülött fiát Yahuwah gonosznak tartotta, ezért megölte őt Yahuwah. Ekkor azt mondta Yehuda Ónánnak: Menj be a bátyád feleségéhez, vedd el őt mint a sógora, és támassz utódot a bátyádnak! De Ónán tudta, hogy az utód nem az övé lesz. Ezért amikor bement a bátyja feleségéhez, a földre vesztegette a magot, hogy ne támasszon utódot a bátyjának. De Yahuwah rosszallotta, amit tett, ezért őt is megölte. Ekkor azt mondta Yehuda Támárnak, a menyének: Maradj özvegyen apád házában, amíg felnő a fiam, Sélá. Mert így gondolkodott: Ne haljon meg ő is, mint a bátyjai! Tamar elment, és apja házában lakott.

Hosszabb idő múlva meghalt Súa leánya, Yehuda felesége. Amikor Yehuda megvigasztalódott, elment barátjával, az adullámi Hírával Timnába, ahol a juhait nyírták. De megmondták Támárnak: Most megy az apósod Timnába a juhai nyírására. Ekkor levetette magáról özvegyi ruháját, elfátyolozta és elváltoztatta magát. Azután odaült Énaim kapujába a Timnába vezető úton. Mert látta, hogy Sélá felnőtt, de őt nem adták hozzá feleségül. Yehuda meglátta, és paráznának gondolta, mert eltakarta az arcát. Csatlakozott hozzá az úton, és ezt mondta: Hadd menjek be hozzád! Mert nem tudta, hogy a menye az. De ő azt kérdezte: Mit adsz nekem, ha bejössz hozzám? Ő így felelt: Küldök neked a nyájamból egy kecskegödölyét. De Tamar ezt mondta: Adj zálogot, amíg megküldöd! Yehuda megkérdezte: Mit adjak neked zálogba? Az ezt felelte: Pecsétnyomódat zsinórostul, meg azt a botot, ami a kezedben van. Odaadta azért neki, azután bement hozzá; az asszony pedig teherbe esett tőle.

Majd fölkelt Tamar, és elment. Azután levetette fátylát, és felöltötte özvegyi ruháját. Yehuda megküldte a kecskegödölyét adullámi barátjával, hogy az visszavegye a zálogot az asszonytól, de nem találta meg. Akkor megkérdezte annak a helynek a lakóit: Hol van az a parázna nő, aki Énaimnál az útfélen volt? Azok ezt felelték: Nem volt erre parázna nő. Visszatért tehát Yehudahoz, és ezt mondta: Nem találtam meg. Annak a helynek a lakói is azt mondták: Nem volt erre parázna nő. Yehuda azt mondta: Tartsa meg magának, hogy gúnyt ne űzzenek belőlünk! Én megküldtem ezt a gödölyét, de te nem találtad meg őt.

Mintegy három hónap múlva hírül vitték Yehudanak: Paráználkodott Tamar, a menyed, és már terhes is a paráznaság miatt. Akkor ezt mondta Yehuda: Vigyétek ki, és égessétek meg! Már vitték kifelé, amikor megüzente apósának: Attól a férfitól lettem terhes, akinek a holmija ez. Nézd meg jól, kié ez a pecsétnyomó, zsinór és bot? Yehuda megnézte, és ezt mondta: Igaza van velem szemben, mert nem adtam őt a fiamhoz, Sélához. Többször azonban nem hált vele Yehuda.

Amikor a szülés ideje elérkezett, kitűnt, hogy ikrek voltak a méhében. Szülés közben az egyik kidugta a kezét, a bába megfogta, vörös fonalat kötött a kezére, és így szólt: Ez jött ki először. De amikor visszahúzta a kezét, mégis a testvére jött ki. A bába ezt kérdezte: Hogyan törtél magadnak rést? Ezért nevezte el az apja Pérecnek. Utána kijött a testvére, akinek a vörös fonál volt a kezén. Ezt Zerahnak nevezte el.

Amikor Yoszefet Egyiptomba vitték, megvásárolta őt az Ishmaelitáktől, akik odavitték, egy egyiptomi ember: Potifár, a fáraó főembere, a testőrök parancsnoka. De Yahuwah Yoszeffel volt, ezért szerencsés ember lett, és egyiptomi urának a házában élt. Látta az ura, hogy vele van Yahuwah, és mindazt eredményessé teszi Yahuwah, amihez hozzáfog. Megnyerte Yoszef a jóindulatát, és a háziszolgája lett. Azután háza felügyelőjévé tette, és rábízta egész vagyonát. Attól fogva, hogy házának és egész vagyonának a felügyelőjévé tette, megáldotta Yahuwah az egyiptomi ember házát Yoszefért, és Yahuwah áldása volt egész vagyonán, ami a házban és a mezőn volt. Ezért Yoszefre bízta egész vagyonát, és semmire sem volt gondja mellette, legfeljebb csak arra, hogy megegye az ételt. – Yoszefnek szép termete és szép arca volt.

Ezek után az történt, hogy Yoszefre szemet vetett urának a felesége, és ezt mondta: Hálj velem! Ő azonban vonakodott, és azt felelte ura feleségének: Nézd, az én URamnak semmi gondja sincs mellettem háza dolgaira, és rám bízta egész vagyonát. Senki sem nagyobb nálam ebben a házban. Semmit sem tiltott el tőlem, csak téged, mivel te a felesége vagy. Hogyan követhetném el ezt a nagy gonoszságot, vétkezve Elohim ellen?! Bár az asszony nap mint nap ezt mondogatta Yoszefnek, ő mégsem hallgatott rá, hogy mellé feküdjék, és vele legyen. Egy napon az történt, hogy bement Yoszef a házba a munkáját végezni, és a háznép közül senki sem volt a házban. Ekkor megragadta őt az asszony a ruhájánál fogva, és azt mondta: Hálj velem! Ő azonban otthagyta ruháját az asszony kezében, futásnak eredt, és kiszaladt. Amikor az asszony látta, hogy kezében hagyta a ruháját, és kifutott, összehívta háza népét, és ezt mondta nekik: Nézzétek, egy Heber embert hozott hozzánk, és az csúffá tesz bennünket. Bejött hozzám, hogy velem háljon, de én hangosan kiáltottam. Amikor meghallotta, hogy hangosan kiáltozni kezdek, nálam hagyta a ruháját, futásnak eredt, és kiszaladt.

Az asszony magánál tartotta Yoszef ruháját, míg az ura haza nem jött. Akkor így beszélte el neki a dolgokat: Bejött hozzám a Heber szolga, akit idehoztál hozzánk, hogy csúffá tegyen engem. De amikor hangosan kiáltozni kezdtem, nálam hagyta a ruháját, és kifutott.

Amikor az ura meghallotta feleségének a szavait, amelyeket neki mondott: Ilyen dolgokat tett velem a szolgád! – akkor haragra gerjedt. Fogta Yoszefet az ura, és abba a börtönbe vetette, ahol a király foglyait tartották fogva; ott volt börtönben. De Yahuwah Yoszeffel volt, hűséges maradt hozzá, és kedveltté tette a börtönparancsnok előtt. A börtönparancsnok Yoszefre bízta mindazokat a foglyokat, akik a börtönben voltak, és ő dolgoztatta mindazokat, akik ott dolgoztak. A börtönparancsnoknak nem kellett törődnie semmivel, ami rá volt bízva, mert Yahuwah Yoszeffel volt, és eredményessé tette Yahuwah, amihez hozzáfogott.

Ezek után történt, hogy az egyiptomi király pohárnoka és sütőmestere vétkezett uruk, az egyiptomi király ellen. Megharagudott azért a fáraó a két főemberre, a főpohárnokra és a fősütőmesterre. Őrizetbe vétette őket a testőrparancsnok házában, abban a börtönben, ahol Yoszefet fogva tartották. A testőrparancsnok Yoszefet rendelte melléjük, hogy szolgálja ki őket. Jó ideig maradtak őrizetben. Egyszer álmot álmodtak mindketten, az egyiptomi király pohárnoka és sütőmestere, akiket a börtönben fogva tartottak. Mindegyiknek az álma ugyanazon az éjszakán volt, és mindegyik álomnak megvolt a maga jelentése. Amikor reggel bement hozzájuk Yoszef, látta rajtuk, hogy izgatottak. Megkérdezte a fáraó főembereit, akik vele voltak őrizetben ura házában: Miért olyan szomorú ma az arcotok? Ők azt felelték neki: Álmot álmodtunk, de nincs, aki megfejtse. Yoszef ezt mondta nekik: Elohim-nál van a megfejtés. Beszéljétek csak el nekem!

A főpohárnok elbeszélte az álmot Yoszefnek, és ezt mondta neki: Álmomban egy szőlőtő volt előttem. A szőlőtőn három vessző volt. Alighogy kihajtott, már ki is virágzott, és fürtjein megértek a szemek. Kezemben volt a fáraó pohara. Fogtam a szőlőszemeket, belefacsartam a fáraó poharába, és a poharat a fáraó kezébe adtam. Yoszef ezt mondta neki: A megfejtés a következő: A három vessző három nap. Három nap múlva fölemel téged a fáraó, visszahelyez a hivatalodba, és te adod a poharat a fáraó kezébe a régi rend szerint, amikor a pohárnoka voltál. De ne feledkezz meg rólam, amikor jó dolgod lesz, és légy hozzám hűséges: említs meg engem a fáraónak, és vitess ki ebből a házból! Mert galádul raboltak el engem a Heberek földjéről, és itt sem csináltam semmi rosszat, mégis tömlöcbe vetettek.

Amikor a fősütőmester látta, hogy milyen jó a megfejtés, ezt mondta Yoszefnek: Nekem meg álmomban három kosár kalács volt a fejemen. A felső kosárban mindenféle sütemény volt, ami a fáraónak készült, és a madarak ették azokat a fejemen levő kosárból. Yoszef ezt mondta válaszában: A megfejtés a következő: A három kosár három nap. Három nap múlva fölemel téged a fáraó, de fára akasztat, és madarak eszik le a húsodat.

Harmadnap születésnapja volt a fáraónak, lakomát rendezett minden szolgájának, és fölemelte a főpohárnokot és a fősütőmestert szolgái jelenlétében: a főpohárnokot visszahelyezte pohárnoki tisztségébe, és ő adhatta a poharat a fáraó kezébe, a fősütőmestert pedig felakasztatta, ahogyan az álmukat megfejtette Yoszef. De a főpohárnok nem gondolt Yoszefre, megfeledkezett róla.

Két esztendő múlva történt, hogy a fáraó ezt álmodta: Ott állt a Nílus mellett. A Nílusból hét szép és kövér tehén jött ki, és legelt a sás között. De hét másik tehén is jött ki utánuk a Nílusból, amelyek rútak és soványak voltak, és odaálltak a többi tehén mellé a Nílus partján. A rút és sovány tehenek megették a hét szép és kövér tehenet. Ekkor fölébredt a fáraó.

Ismét elaludt, és másodszor ezt álmodta: Hét kövér és szép kalász nőtt egy száron. De hét sovány és a keleti széltől kiaszott kalász is sarjadt utánuk. A sovány kalászok elnyelték a hét kövér és telt kalászt. Ekkor fölébredt a fáraó, és rájött, hogy álmodott. Reggel azonban nyugtalankodni kezdett, ezért összehívatta Egyiptom minden jövendőmondóját és minden bölcsét, és elbeszélte nekik a fáraó az álmát. De senki sem tudta megfejteni a fáraónak.

Ekkor a főpohárnok így szólt a fáraóhoz: Be kell ma vallanom, hogy vétkes vagyok. Amikor a fáraó megharagudott szolgáira, és őrizetbe vétetett engem és a fősütőmestert a testőrparancsnok házában, álmot álmodtunk ugyanazon az éjszakán, én is meg ő is. Mindegyik álomnak, amit álmodtunk, megvolt a maga jelentése. Volt ott velünk egy Heber ifjú, a testőrparancsnok szolgája. Elbeszéltük neki álmainkat, és ő megfejtette. Mindegyikünk álmát jól fejtette meg, mert úgy lett, ahogyan megfejtette nekünk: engem visszahelyeztek hivatalomba, amazt pedig fölakasztották. Akkor a fáraó hívatta Yoszefet, és sietve kihozták a tömlöcből. Ő megborotválkozott, ruhát váltott, és bement a fáraóhoz.

A fáraó ezt mondta Yoszefnek: Álmot álmodtam, de senki sem tudja megfejteni. Rólad azt hallottam, hogy ha meghallod az álmot, meg tudod fejteni. Yoszef így felelt a fáraónak: Nem én, hanem Elohim ad választ a fáraó javára. A fáraó így szólt Yoszefhez: Álmomban a Nílus partján álltam. A Nílusból hét kövér és szép tehén jött ki, és legelt a sás között. De hét másik tehén is kijött utánuk, amelyek nagyon hitványak, rútak és soványak voltak. Egész Egyiptom földjén nem láttam hozzájuk fogható rútakat. A sovány és rút tehenek megették az előbbi hét kövér tehenet. Bár a gyomrukba kerültek, nem lehetett észrevenni, hogy a gyomrukba kerültek, mert a külsejük ugyanolyan rút volt, mint azelőtt. Akkor fölébredtem.

Azután azt láttam álmomban, hogy hét telt és szép kalász nőtt egy száron. De hét száraz, sovány és a keleti szélben kiaszott kalász is sarjadt utánuk. A sovány kalászok elnyelték a hét szép kalászt. Elmondtam ezt a jövendőmondóknak, de senki sem tudta megfejteni.

Ekkor Yoszef így szólt a fáraóhoz: A fáraó két álma egy és ugyanaz. Azt jelentette ki Elohim a fáraónak, hogy mit fog cselekedni. A hét szép tehén hét esztendő. A hét szép kalász is hét esztendő. Az álom egy és ugyanaz. A hét sovány és rút tehén, amelyek utánuk jöttek ki, szintén hét esztendő. A hét üres, a keleti széltől kiaszott kalász az éhség hét esztendeje lesz. Erről mondtam a fáraónak, hogy Elohim megmutatta a fáraónak, mit fog cselekedni. Hét esztendő jön, amikor nagy bőség lesz Egyiptom egész földjén. De az éhínség hét esztendeje következik utánuk, amikor minden bőséget elfelejtenek Egyiptom földjén, és éhínség fogja emészteni az országot. Nem is fogják tudni, hogy bőség volt az országban, az utána következő éhínség miatt, olyan súlyos lesz az. Azért ismétlődött meg kétszer is a fáraó álma, mert Elohim elhatározta ezt, és hamarosan véghez is viszi Elohim.

Most azért szemeljen ki a fáraó egy értelmes és bölcs embert, és állítsa azt Egyiptom élére. Ezt tegye a fáraó: rendeljen az ország fölé felügyelőket, és szedessen ötödöt Egyiptom országában a bőség hét esztendejében. Gyűjtsenek össze minden élelmet a következő jó esztendőkben, halmozzák föl a gabonát, és a fáraó felügyelete alatt őrizzék az élelmet a városokban. Mert ez az élelem lesz az ország tartaléka az éhínség hét esztendejében, amely majd eljön Egyiptomra, és akkor nem pusztul el az ország az éhínség idején.

Tetszett ez a beszéd a fáraónak és minden szolgájának. A fáraó ezt mondta szolgáinak: Találhatunk-e ehhez hasonló embert, akiben Elohim-i szellem van? Yoszefnek pedig ezt mondta a fáraó: Miután Elohim mindezt neked adta tudtul, nincs hozzád hasonló értelmes és bölcs ember. Te leszel házam gondviselője, és egész népem a te szavadnak engedelmeskedik. Csak a trón tesz engem nagyobbá nálad. Azután ezt mondta a fáraó Yoszefnek: Nézd, én téged egész Egyiptom felügyelőjévé teszlek! És levette a fáraó a pecsétgyűrűt a kezéről, és Yoszef kezére tette, gyolcsruhába öltöztette, és aranyláncot tett a nyakába. Majd körülhordoztatta második kocsiján, és így kiáltottak előtte: Térdre! Így tette őt egész Egyiptom felügyelőjévé. És ezt mondta a fáraó Yoszefnek: Én vagyok a fáraó, de nélküled még a kezét vagy lábát sem mozdíthatja senki egész Egyiptomban! Ezután elnevezte a fáraó Yoszefet Cáfenat-Panéahnak, és hozzáadta feleségül Ászenatot, Pótiferának, Ón papjának a leányát. Így lett Yoszef egész Egyiptom felügyelője.

Yoszef harmincesztendős volt, amikor ott állt Egyiptom királya, a fáraó előtt. Azután kiment Yoszef a fáraó elől, és bejárta egész Egyiptomot.

A bőség hét esztendeje alatt gazdagon termett a föld. Yoszef összegyűjtött a hét esztendő alatt minden élelmet, ami csak volt Egyiptomban, és a városokban helyezte el az élelmet: minden városban a körülötte levő mező élelmét helyezte el. Yoszef így annyi gabonát halmozott föl, mint a tenger homokja, olyan sokat, hogy végül már nem is vették számba, mert száma sem volt.

Yoszefnek két fia született, mielőtt eljött az éhínség esztendeje. Ászenat, Pótiferának, Ón papjának a leánya szülte őket. Elsőszülöttjét Menászénak nevezte el Yoszef, mert ezt mondta: Elfeledtette velem Elohim minden gyötrelmemet és atyámnak egész házát. A másodikat pedig Efráimnak nevezte el, mert ezt mondta: Megszaporított engem Elohim nyomorúságom földjén.

Azután eltelt a bőség hét esztendeje Egyiptomban, és megkezdődött az éhínség hét esztendeje, ahogyan megmondta Yoszef. Éhínség lett minden országban, de egész Egyiptomban volt kenyér. Azután éhezni kezdtek Egyiptomban is mindenütt, és a nép kenyérért kiáltott a fáraóhoz. Ekkor a fáraó ezt mondta az egyiptomiaknak: Menjetek Yoszefhez, és tegyétek azt, amit mond nektek! Amikor az éhínség kiterjedt az egész országra, Yoszef megnyitotta az összes magtárakat, és árulta a gabonát az egyiptomiaknak, mert súlyos volt az éhínség Egyiptomban. És az egész földről Egyiptomba mentek Yoszefhez gabonát vásárolni, mert súlyos volt az éhínség az egész földön.

Yaakov látta, hogy Egyiptomban van gabona és azt mondta Yaakov a fiainak: Mit néztek egymásra? Majd ezt mondta: Hallottam, hogy Egyiptomban van gabona, menjetek el, és vásároljatok ott gabonát, hogy életben maradjunk, és ne haljunk meg! Elment tehát Yoszef tíz bátyja, hogy gabonát vásároljanak Egyiptomban. De Binyamint, Yoszef öccsét nem küldte el Yaakov a bátyjaival, mert azt gondolta, hogy szerencsétlenség éri. Így mentek el Yiszráel fiai másokkal együtt, akik gabonát vásárolni mentek, mert éhínség volt Kanaan földjén.

Yoszef az egész ország kormányzója volt, ő árulta a gabonát a föld minden népének. Amikor Yoszef bátyjai megérkeztek, arccal a földre borultak előtte. Amint Yoszef meglátta bátyjait, azonnal megismerte őket, de ő nem ismertette meg magát, és keményen beszélt velük. Megkérdezte őket: Honnan jöttetek? Ők így feleltek: Kanaan földjéről jöttünk élelmet vásárolni.

Yoszef megismerte a testvéreit, de azok nem ismerték meg őt. Ekkor Yoszef visszaemlékezett az álmokra, amelyeket róluk álmodott, és ezt mondta nekik: Kémek vagytok, azért jöttetek, hogy az ország védtelen részeit megszemléljétek. De azok így feleltek neki: Nem Yahuwah-ám, élelmet vásárolni jöttek a te szolgáid. Mindnyájan egy ember fiai vagyunk. Becsületesek vagyunk, sohasem voltak kémek a te szolgáid. Ő azonban ezt mondta nekik: Nem úgy van! Bizony azért jöttetek, hogy az ország védtelen részeit megszemléljétek! Azok így feleltek: Tizenketten voltak a te szolgáid, testvérek vagyunk mi, egy embernek a fiai Kanaan földjén. A legkisebb most apánknál van, egyikünk pedig nincs meg. De Yoszef ezt mondta nekik: Úgy van, ahogyan mondtam nektek, kémek vagytok! Ezzel teszlek titeket próbára: a fáraó életére esküszöm, hogy nem távoztok innen, amíg ide nem jön a legkisebb testvéretek! Küldjetek el magatok közül egyet, hogy hozza ide a testvéreteket, ti pedig fogságban maradtok. Így teszem próbára, igazat beszéltek-e. Mert ha nem, a fáraó életére esküszöm, hogy kémek vagytok! És őrizetben tartotta őket három napig.

Harmadnap ezt mondta nekik Yoszef: Ezt tegyétek, ha élni akartok! Hiszen én is félem Elohim-ot! Ha becsületesek vagytok, maradjon fogságban egyik testvéretek a börtönben, ti pedig menjetek, vigyetek gabonát házatok éhező népének. Hozzátok el hozzám a legkisebb testvéreteket, akkor elhiszem, amit mondotok, és nem fogtok meghalni. És úgy cselekedtek. De így beszéltek egymás közt: Bizony, a testvérünkért bűnhődünk most, mert láttuk az ő nyomorúságát, amikor könyörgött nekünk, de nem hallgattunk rá. Emiatt ért utol bennünket ez a nyomorúság. Reuven megszólalt, és ezt mondta nekik: Megmondtam nektek, hogy ne vétkezzetek a gyermek ellen, de ti nem hallgattatok rám, és most az ő vérét keresik rajtunk. Nem tudták, hogy Yoszef érti őket, mert tolmács volt közöttük. Ő pedig elfordult tőlük és sírt. Majd hozzájuk fordult, és beszélt velük. Azután kivétette közülük Shimon t, és szemük láttára megkötöztette.

Akkor megparancsolta Yoszef, hogy töltsék meg a zsákjaikat gabonával, de mindegyiknek a pénzét tegyék vissza a zsákjába, és adjanak nekik útravalót. Így cselekedtek velük. Ők pedig föltették gabonájukat a szamarakra, és elmentek. Az egyik kinyitotta a zsákját, hogy abrakot adjon szamarának az éjjeli szálláson, és meglátta, hogy pénze a zsák szájában van. Ezt mondta testvéreinek: Visszakerült a pénzem! Itt van a zsákomban! Ekkor oda lett a bátorságuk, és remegve mondták egymásnak: Mit cselekedett velünk Elohim?!

Amikor megérkeztek apjukhoz, Yaakovhoz Kanaan földjére, elmondták neki mindazt, ami velük történt: Egy ember, annak az országnak az ura, keményen beszélt hozzánk, és úgy bánt velünk, mintha kémkedni akartunk volna az országban. De mi ezt mondtuk neki: Becsületesek vagyunk, soha nem voltunk kémek. Tizenketten voltunk testvérek, apánknak fiai, de egyikünk nincs meg, a legkisebb pedig apánknál van Kanaan földjén. Akkor ezt mondta nekünk az az ember, annak az országnak az ura: Erről tudom meg, hogy becsületesek vagytok-e: Egyik testvéreteket hagyjátok nálam, menjetek el, és vigyetek gabonát házatok éhező népének, azután hozzátok el hozzám a legkisebb testvéreteket! Akkor tudni fogom, hogy nem kémek vagytok, hanem becsületes emberek, visszaadom a testvéreteket, és szabadon járhattok az országban.

Mikor aztán a zsákjaikat kiürítették, hát mindegyiknek a pénzes zacskója ott volt a zsákjában. Amikor pénzes zacskóikat meglátták, apjukkal együtt megijedtek. Apjuk, Yaakov ezt mondta nekik: Elveszitek tőlem gyermekeimet! Yoszef nincs meg, Shimon sincs meg, és még Binyamint is elviszitek? Engem sújt mindez! Ekkor Reuven azt mondta apjának: Az én két fiamat öld meg, ha nem hozom őt vissza! Bízd csak rám, és visszahozom! De Yaakov így felelt: Nem mehet el veletek a fiam, hiszen a bátyja meghalt, és ő egyedül maradt meg. Ha szerencsétlenség éri az úton, amelyre indultok, akkor a bánat miatt juttatjátok ősz fejemet a halottak hazájába.

Az éhínség azonban országszerte súlyosbodott. Amikor mind megették az Egyiptomból hozott gabonát, ezt mondta nekik az apjuk: Vásároljatok megint egy kis élelmet! De Yehuda azt mondta neki: Szigorúan figyelmeztetett bennünket az az ember: Ne kerüljetek a szemem elé, ha nem lesz veletek a testvéretek! Ha tehát hajlandó vagy elküldeni velünk a testvérünket, elmegyünk, és vásárolunk neked élelmet. De ha nem küldöd el, nem megyünk el, mert az az ember megmondta nekünk: Ne kerüljetek a szemem elé, ha nem lesz veletek az öcsétek! Yiszráel ezt mondta: Miért tettetek velem ilyen rosszat, hogy elmondtátok annak az embernek, hogy van még egy testvéretek? Ők így feleltek: Sokat kérdezősködött az az ember rólunk és családunkról. Él-e még az apátok? Van-e még testvéretek? És ezekre a kérdésekre nekünk válaszolnunk kellett. Honnan tudhattuk volna, hogy majd ezt mondja: Hozzátok ide a testvéreteket!

Akkor Yehuda ezt mondta apjának, Yiszráelnek: Küldd el velem a fiút, hadd keljünk útra, hogy életben maradjunk, és ne haljunk meg sem mi, sem te, sem a gyermekeink! Én kezeskedem érte, tőlem kérd számon! Ha nem hozom vissza, és nem állítom eléd, egész életemben viseljem vétkem terhét. Bizony, ha nem késlekedünk, már kétszer is megfordulhattunk volna.

Akkor így szólt hozzájuk az apjuk, Yiszráel: Ha már így kell lennie, ezt tegyétek: Rakjatok az ország java termékeiből a zsákjaitokba, és vigyetek ajándékot annak az embernek: egy kis balzsamot, egy kis mézet, gyógyfüvet, mirhát, diót és mandulát. Pénzt pedig kétszer annyit vigyetek magatokkal, mert ami pénz visszakerült zsákjaitok szájába, azt is vigyétek vissza! Hátha tévedés volt! Testvéreteket is vigyétek; készüljetek, menjetek vissza ahhoz az emberhez! Adja a mindenható Elohim, hogy az az ember irgalmas legyen hozzátok, és küldje vissza veletek a másik testvéreteket és Binyamint. Ha már el kell veszítenem gyermekemet, hát elveszítem!

Fogták tehát a férfiak az ajándékot, kétszer annyi pénzt vittek magukkal, meg Binyamint is. Elindultak és elmentek Egyiptomba, és megjelentek Yoszef előtt. Amikor Yoszef meglátta köztük Binyamint, így szólt háza felügyelőjéhez: Vidd be ezeket az embereket a házba, vágj le egy állatot, és készítsd el, mert ma velem ebédelnek ezek az emberek! Az úgy is tett, ahogyan Yoszef mondta, és bevezette őket Yoszef házába. Az embereket félelem fogta el, amikor Yoszef házába vezették őket, és ezt mondták: A pénz miatt hoztak ide bennünket, amely a múltkor visszakerült zsákjainkba. Ránk fognak rontani, ránk fognak támadni, és szolgaságra vetnek bennünket szamarainkkal együtt. Odaléptek Yoszef házának a felügyelőjéhez, megszólították a ház ajtajában, ezt mondták: Urunk, jártunk mi már itt a múltkor is élelmet vásárolni. De amikor elérkeztünk éjjeli szállásunkra, és kinyitottuk a zsákjainkat, kitűnt, hogy mindegyikünk pénze a zsákja szájában volt, ott volt a pénzünk teljes összegében! Ezt most mi visszahoztuk magunkkal. De más pénzt is hoztunk magunkkal, hogy azon élelmet vásároljunk. Nem tudjuk, ki tette pénzünket a zsákjainkba. Ő azt felelte: Legyetek nyugodtak, ne féljetek! Elohim-jatek, atyátok Elohim-ja adta azt a kincset zsákjaitokba. A ti pénzetek eljutott hozzám. Majd kivezette hozzájuk Shimon t.

Azután bevezette őket Yoszef házába, vizet adott, és megmosták a lábukat, a szamaraiknak meg abrakot adott. Ők pedig elkészítették az ajándékot, mielőtt Yoszef délben megjött, mert hallották, hogy ott fognak ebédelni.

Amikor Yoszef hazaérkezett, bevitték neki a házba az ajándékot, amely náluk volt, és földre borultak előtte. Ő pedig békességgel köszöntötte őket, és megkérdezte: Jól van-e öreg apátok, akiről beszéltetek nekem? Él-e még? Ők így feleltek: Apánk, a te szolgád, jól van, él még. Majd meghajoltak és leborultak. Amikor Yoszef föltekintett, és meglátta testvérét, Binyamint, anyja fiát, ezt mondta: Ez a ti legkisebb testvéretek, akiről beszéltetek nekem? Majd ezt mondta: Legyen kegyelmes hozzád Elohim, fiam! Azután elsietett Yoszef, mert öccsét látva elérzékenyedett, és sírnia kellett. Bement azért a belső szobájába, és ott kisírta magát. Azután megmosta az arcát, és kijött. Uralkodott magán, és ezt mondta: Tálaljátok föl az ételt! De külön tálaltak neki, külön azoknak is, és külön a vele együtt étkező egyiptomiaknak is. Az egyiptomiaknak ugyanis nem volt szabad együtt enniük a Heberekkel, mert utálatosnak tartották ezt az egyiptomiak. Leültették őket vele szemben: az elsőszülöttet az elsőszülöttnek, a legfiatalabbat a legfiatalabbnak járó helyre. Az emberek pedig ámulva néztek egymásra. Őelőle vitték nekik az adagjukat, de Binyamin adagja ötször nagyobb volt mindnyájukénál. Azután ittak, és megmámorosodtak vele együtt.

Azután Yoszef ezt parancsolta háza felügyelőjének: Töltsd meg ezeknek az embereknek a zsákjait élelemmel, amennyit csak el bírnak vinni, de mindegyiknek a pénzét tedd a zsákja szájába. Serlegemet, az ezüst serleget pedig tedd a legkisebbik zsákjának a szájába gabonája árával együtt! Ő eszerint cselekedett, ahogyan megmondta neki Yoszef. Reggel, amikor világos lett, útra bocsátották az embereket szamaraikkal együtt. Kimentek a városból, de még nem jártak messze, amikor Yoszef azt mondta háza felügyelőjének: Indulj, fuss utánuk azoknak az embereknek! Ha utolérted őket, ezt mondd nekik: Miért fizettetek rosszal a jóért? Hiszen ez az, amiből inni szokott az Yahuwah-ám, sőt jósolni is ebből szokott! Rosszul tettétek, amit elkövettetek. Amikor utolérte őket, el is mondta nekik ezeket a szavakat. Ők azonban ezt felelték neki: Miért mond az én URam ilyeneket? Távol legyen szolgáidtól, hogy ilyesmit tegyenek! Hiszen azt a pénzt is visszahoztuk neked Kanaan földjéről, amit zsákjaink szájában találtunk. Hogyan loptunk volna hát urad házából ezüstöt vagy aranyat?! Akinél megtalálják szolgáid közül, az haljon meg, mi magunk meg rabszolgái leszünk Yahuwah-ámnak. Ő ezt mondta: Legyen hát úgy, ahogyan mondtátok. De csak az lesz a rabszolgám, akinél megtalálják, ti szabadok maradtok. Erre mindegyikük sietve lerakta zsákját a földre, és kinyitotta a zsákját. Ő pedig végigkutatta azokat: a legnagyobbikén kezdte, a legkisebbikén végezte, és megtalálta a serleget Binyamin zsákjában. Akkor ezek megszaggatták felsőruhájukat, majd mindegyik fölrakta a terhet szamarára, és visszatértek a városba.

Amikor Yehuda és testvérei bementek Yoszef házába, ő még otthon volt, és földre borultak előtte. Yoszef ezt mondta nekik: Hogy csinálhattatok ilyet? Hát nem tudjátok, hogy a magamfajta ember jósolni is szokott? Yehuda így felelt: Mit mondjunk az én URamnak? Mit szóljunk, és mivel igazoljuk magunkat? Elohim hozta napvilágra szolgáid bűnét. Most már rabszolgái vagyunk az én URamnak mi is, meg az is, akinél a serleget megtalálták. De ő ezt mondta: Távol legyen tőlem, hogy ezt tegyem! Csak az lesz a rabszolgám, akinél a serleget megtalálták, ti pedig menjetek el apátokhoz békességgel!

Ekkor Yehuda odalépett hozzá és ezt mondta: Kérlek, Yahuwah-ám, hadd szóljon egy szót hozzád, Yahuwah-ámhoz a te szolgád, és ne gerjedj haragra szolgád ellen, hiszen olyan vagy te, mint a fáraó! Amikor az én URam ezt kérdezte szolgáitól: Van-e apátok vagy testvéretek, akkor mi azt feleltük az én URamnak: Öreg apánk van nekünk, és annak egy öregkorában született fiatal gyermeke. Ennek a bátyja meghalt, és mivel ő egyedül maradt meg az anyjától, azért szereti őt az apja. Te ezt mondtad szolgáidnak: Hozzátok el őt hozzám, hadd lássam saját szememmel! Mi azt feleltük az én URamnak: Nem hagyhatja el az a fiú az apját, mert ha elhagyja, meghal az apja. Te akkor ezt mondtad szolgáidnak: Ha a legkisebb öcsétek nem jön el veletek, ne kerüljetek többé a szemem elé!

Mi elmentünk apánkhoz, a te szolgádhoz, és elmondtuk neki az én URam beszédét. Mikor aztán apánk azt mondta, hogy vásároljunk megint egy kis élelmet, mi azt feleltük: Nem mehetünk el. Csak akkor megyünk el, ha velünk lesz a legkisebb testvérünk is, mert nem kerülhetünk annak az embernek a szeme elé, ha a legkisebb testvérünk nem lesz velünk. Akkor apám, a te szolgád, ezt mondta nekünk: Ti is tudjátok, hogy csak két fiút szült nekem a feleségem. Az egyik elment tőlem, és én azt gondoltam: Biztosan vadállat tépte szét, nem is láttam mindmáig. Ha ezt is elviszitek tőlem, és szerencsétlenség éri, akkor a bánat miatt juttatjátok ősz fejemet a halottak hazájába. Ha úgy térek most vissza apámhoz, a te szolgádhoz, hogy nem lesz velünk ez a fiú, akihez lelkéből ragaszkodik, és ha meglátja, hogy nincs meg a fiú, akkor meghal, és szolgáid a bánat miatt juttatják apánknak, a te szolgádnak ősz fejét a halottak hazájába. De szolgád így vállalt kezességet apámnál ezért a fiúért: Ha nem hozom vissza hozzád, egész életemben viseljem vétkem terhét apám előtt. Ezért hadd maradjon itt a te szolgád e fiú helyett Yahuwah-ám rabszolgájaként, ez a fiú pedig menjen el testvéreivel! Mert hogyan mehetnék el apámhoz, ha ez a fiú nincs velem? Nem akarom látni azt a bajt, ami apámat éri.

Ekkor Yoszef már nem tudott tovább uralkodni magán az ott álló sok ember előtt, és felkiáltott: Küldjetek ki előlem mindenkit! Nem is maradt senki nála, és ekkor Yoszef megismertette magát a testvéreivel. Hangos sírásra fakadt, úgyhogy meghallották az egyiptomiak, és így hallottak róla a fáraó házában is. Majd ezt mondta Yoszef a testvéreinek: Én vagyok Yoszef! Él-e még az én apám? De a testvérek nem tudtak válaszolni, mert megrémültek tőle. Yoszef ezt mondta testvéreinek: Jöjjetek közelebb hozzám! Ők közelebb mentek. Ekkor így szólt: Én vagyok Yoszef, a testvéretek, akit eladtatok Egyiptomba! De most ne bánkódjatok, és ne keseregjetek amiatt, hogy engem ide eladtatok, mert azért küldött el engem Elohim előttetek, hogy életben maradjatok. Mert már két esztendeje tart az éhínség a földön, és még öt esztendeig nem lesz sem szántás, sem aratás. Elohim küldött el engem előttetek, hogy maradékotok legyen a földön, és életben tartson benneteket nagy szabadítással. Tehát nem ti küldtetek ide, hanem Elohim, aki engem a fáraó első emberévé, egész házának urává és egész Egyiptom uralkodójává tett. Sietve menjetek el apámhoz, és mondjátok meg neki: Ezt üzeni a fiad, Yoszef: Elohim egész Egyiptom urává tett engem. Jöjj el hozzám, ne tétovázz! Gósen földjén fogsz lakni, közel leszel hozzám te, a fiaid és az unokáid, meg a juhaid, marháid és mindened. Én majd ellátlak itt, hiszen még öt évig tart az éhínség. Így nem fogsz nélkülözni sem te, sem házad népe, sem semmid.

Saját szemetekkel látjátok testvéremmel, Binyaminnal együtt, hogy én magam beszélek hozzátok. Mondjátok el azért apámnak minden dicsőségemet itt Egyiptomban, és mindazt, amit láttatok. Azután sietve hozzátok ide apámat! Ekkor testvérének, Binyaminnak a nyakába borult, és sírt. Binyamin is sírt a nyakába borulva. Majd megcsókolta mindegyik testvérét, és sírt velük. Azután elbeszélgettek vele a testvérei.

A fáraó házában meghallották a hírt, hogy megjöttek Yoszef testvérei. Tetszett ez a fáraónak és szolgáinak. Ezt mondta a fáraó Yoszefnek: Mondd meg testvéreidnek: Ezt cselekedjétek: Rakjátok meg állataitokat, eredjetek, menjetek el Kanaan földjére! Azután vegyétek magatokhoz apátokat, házatok népét, és jöjjetek hozzám; én pedig nektek adom Egyiptom földjének a legjavát, és a legzsírosabb földön élhettek. Parancsold meg nekik: Ezt cselekedjétek: Vigyetek magatokkal szekereket Egyiptomból gyermekeitek és feleségeitek számára, hozzátok magatokkal apátokat, és jöjjetek ide! Ne sajnáljátok a holmitokat, mert Egyiptom egész földjének a legjava lesz a tiétek!

Így cselekedtek Yiszráel fiai. Yoszef adott nekik szekereket a fáraó parancsa szerint, és adott nekik útravalót. Mindegyiknek adott egy öltözet ruhát, de Binyaminnak háromszáz ezüstöt és öt öltözet ruhát adott. Apjának pedig ezt küldte: tíz szamarat, megrakva Egyiptom legjobb termékeivel, és tíz szamárkancát, megrakva gabonával, kenyérrel és egyéb élelemmel, útravalóul az apjának. Így küldte el testvéreit, és azok elmentek. De ezt mondta nekik: Ne civakodjatok az úton!

Azután fölmentek Egyiptomból, és megérkeztek Kanaan földjére apjukhoz, Yaakovhoz. Megmondták neki, hogy Yoszef még él, és egész Egyiptom fölött uralkodik. De Yaakov szíve hideg maradt, nem hitt nekik. Elbeszélték hát neki mindazt, amit nekik Yoszef beszélt. És amikor látta a szekereket, amelyeket Yoszef küldött, hogy őt elvigyék, fölélénkült apjuknak, Yaakovnak a lelke. Ezt mondta Yiszráel: Ennyi elég! Csakhogy él még Yoszef, a fiam! Megyek, hogy meglássam őt, mielőtt meghalok.

Útnak indult tehát Yiszráel minden hozzátartozójával együtt, és amikor Beérsebába ért, áldozatokat mutatott be atyja, Yitzchak Elohim-jának. Elohim pedig szólt Yiszráelhez éjszakai látomásban, és ezt mondta: Yaakov! Yaakov! Ő így felelt: Itt vagyok! Ekkor azt mondta: Én vagyok Elohim, atyádnak Elohim-ja! Ne félj lemenni Egyiptomba, mert nagy néppé teszlek ott! Én megyek veled Egyiptomba, és én is foglak visszahozni. Yoszef keze fogja majd le a szemedet. Elindult tehát Yaakov Beérsebából. Yiszráel fiai föltették apjukat, Yaakovot, meg a gyermekeket és az asszonyokat a szekerekre, amelyeket a fáraó küldött, hogy elvigyék őt. Elvitték a jószágaikat és a szerzeményüket, amit Kanaan földjén szereztek, és elmentek Egyiptomba: Yaakov és vele együtt minden ivadéka. Elvitte magával Egyiptomba a fiait és fiúunokáit, leányait és leányunokáit, minden ivadékát.

Így hívták Yiszráel utódait, akik elmentek Egyiptomba: Yaakov és fiai. Yaakov elsőszülötte volt Reuven. Reuven fiai: Hanók, Pallú, Hecrón és Karmí. Shimon fiai: Jemúél, Jámín, Óhad, Jákín, Cóhar, valamint Saul, egy Kanaani nőnek a fia. Levi fiai: Gérsón, Kehát és Merárí. Yehuda fiai: Ér, Ónán, Sélá, Pérec és Zerah. Ér és Ónán meghalt még Kanaan földjén. De Pérecnek már fiai is voltak: Hecrón és Hámúl. Yisszákhár fiai: Tólá, Puvvá, Jób és Simrón. Zevulun fiai: Szered, Élón és Jahleél. Ezek Leah fiai, akiket Paddan-Arámban szült Yaakovnak; a leánya volt Dina. Fiai és leányai összesen harminchárman voltak. Gad fiai: Cifjón, Haggí, Súní, Ecbón, Éri, Aródí és Arélí. Asher fiai: Yimná, Jisvá, Jisví, Bería; a húguk volt Szerah. Bería fiai: Heber és Malkíél. Ezek Zilpá fiai, akit Lavan adott Leának, a leányának. Ő szülte ezt a tizenhatot Yaakovnak. Rachelnek, Yaakov feleségének a fia volt Yoszef és Binyamin. Yoszefnek Egyiptom földjén született Menászé és Efráim, akiket, Ászenat, Pótíferának, Ón papjának a leánya szült. Binyamin fiai: Bela, Beker, Asbél, Gérá, Naamán, Éhí és Rós, Muppím, Huppím és Ard. Ezek Rachel fiai, akik Yaakovnak születtek. Összesen tizennégyen voltak. Dan fia: Húsím. Naftali fiai: Jahceél, Gúní, Jécer és Sillém. Ezek Bilhának a fiai, akit Lavan adott Rachelnek, a leányának. Ezeket szülte Yaakovnak, összesen hetet. Yaakovval összesen hatvanhatan mentek be Egyiptomba, akik őtőle származtak – Yaakov fiainak a feleségein kívül. Yoszefnek pedig két fia született Egyiptomban. Yaakov egész házanépe, amely Egyiptomba ment, hetven szellem volt.

Yaakov Yehudat küldte maga előtt Yoszefhez menve, hogy mutassa az utat Gósenbe. Így érkeztek el Gósen földjére. Yoszef befogatott a kocsijába, és Gósenbe ment apja, Yiszráel elé. Amikor meglátta, a nyakába borult, és sokáig sírt a nyakába borulva. Yiszráel azt mondta Yoszefnek: Most már meghalhatok, mert megláttam arcodat, hogy még élsz. Yoszef ezután azt mondta testvéreinek és apja háza népének: Elmegyek és hírt viszek a fáraónak. Megmondom neki, hogy testvéreim és apám háza népe, akik Kanaan földjén voltak, megérkeztek hozzám, és ezek az emberek juhpásztorok, mindig jószágtartó emberek voltak, és elhozták a juhaikat, marháikat és mindenüket. Azért ha a fáraó majd hívat titeket, és megkérdezi, hogy mi a foglalkozásotok, ezt mondjátok: Jószágtartó emberek voltak a te szolgáid ifjúkoruktól fogva mindeddig; mi is, meg atyáink is. Így majd letelepedhettek Gósen földjén, mert az egyiptomiak utálatosnak tartanak minden juhpásztort.

Yoszef elment és hírt vitt a fáraónak. Ezt mondta: Apám és testvéreim megérkeztek Kanaan földjéről juhaikkal, marháikkal és mindenükkel, és már Gósen földjén vannak. Maga mellé vett ötöt a testvérei közül, és odaállította őket a fáraó elé. A fáraó ezt kérdezte a testvérektől: Mi a foglalkozásotok? Ők így feleltek a fáraónak: Juhpásztorok a te szolgáid, mi is, meg atyáink is azok voltak. Majd ezt mondták a fáraónak: Jövevényként jöttünk erre a földre, mert szolgáid juhainak nincs legelője, olyan súlyos az éhínség Kanaan földjén. Hadd telepedjenek le szolgáid Gósen földjén! A fáraó ezt mondta Yoszefnek: Apád és testvéreid idejöttek hozzád. Előtted van Egyiptom országa. Az ország legjobb részén telepítsd le apádat és testvéreidet, telepedjenek le Gósen földjén. Ha pedig tudod, hogy vannak közöttük rátermett emberek, tedd azokat jószágaim felügyelőivé!

Yoszef bevezette apját, Yaakovot is, és odaállította a fáraó elé. Yaakov áldást mondott a fáraóra. A fáraó ezt kérdezte Yaakovtól: Hány éves vagy? Yaakov azt felelte a fáraónak: Vándorlásom éveinek a száma százharminc esztendő. Életem rövid volt, tele rossz napokkal. Nem értem el atyáim vándorlása éveinek a számát. Majd áldást mondott Yaakov a fáraóra, és eltávozott a fáraó elől. Így telepítette le Yoszef az apját és testvéreit, és birtokot adott nekik Egyiptomban, az ország legjobb részén, Ramszesz földjén, ahogyan megparancsolta a fáraó. És ellátta Yoszef kenyérrel az apját, testvéreit és apja egész háza népét családostul.

Olyan súlyos volt az éhínség, hogy sehol az országban nem volt kenyér. Egyiptom földje és Kanaan földje sínylődött az éhínség miatt. Yoszef összeszedetett minden pénzt, ami csak található volt Egyiptom és Kanaan földjén, a gabonáért, amelyet vásároltak. Ezt a pénzt Yoszef a fáraó házának juttatta. Amikor elfogyott a pénz Egyiptom földjén is, Kanaan földjén is, akkor Yoszefhez mentek egész Egyiptomból, és azt mondták: Adj nekünk kenyeret: Miért haljunk meg itt előtted? Hiszen nincs már pénz! Yoszef így felelt: Adjátok ide jószágaitokat, akkor adok nektek jószágaitokért, ha már nincs pénz. El is vitték jószágaikat Yoszefhez, Yoszef pedig adott nekik kenyeret a lovakért, a juhnyájakért, a marhacsordákért és szamarakért. Ellátta őket kenyérrel abban az esztendőben minden jószágukért. Miután eltelt az az esztendő, a másik esztendőben megint odamentek hozzá, és azt mondták neki: Nem titkolhatjuk el, Yahuwah-ám, hogy elfogyott a pénz, jószágaink és állataink pedig urunknál vannak. Nem maradt egyebünk, Yahuwah-ám, csak a testünk és a földünk. Miért pusztuljunk el a szemed előtt magunk is, földünk is? Vásárolj meg minket és a földünket kenyéren, és mi földünkkel együtt a fáraó szolgái leszünk. Csak adj vetőmagot, hogy életben maradjunk, ne haljunk meg, és a termőföld se váljék pusztává. Yoszef tehát megvásárolta Egyiptom egész földjét a fáraó részére, mert az egyiptomiak mind eladták mezőiket, olyan súlyos volt náluk az éhínség. Így lett a föld a fáraóé. A népet a városok közelébe telepítette Egyiptom egyik határszélétől a másik széléig. Csak a papok földjét nem vásárolta meg, mert az a papok javadalma volt a fáraó rendelete szerint, és ők abból a javadalomból éltek, amelyet a fáraó rendelete juttatott nekik. Ezért nem adták el a földjüket.

Akkor Yoszef ezt mondta a népnek: A mai napon megvásároltalak benneteket és földeteket a fáraónak. Itt a vetőmag, vessétek be a földet! A termés egyötödét a fáraónak kell adnotok, négyötöde marad nektek a mező bevetésére és élelemre házatok népének, hogy legyen ennivalója családotoknak. Ők ezt felelték: Te mentetted meg az életünket. Légy jóindulattal irántunk, Yahuwah-ám, és mi a fáraó szolgái leszünk! Azt a mai napig is érvényes rendeletet hozta Yoszef Egyiptomban a földre vonatkozólag, hogy a termés egyötöde a fáraóé; csak a papok földje nem volt a fáraóé.

Yiszráel tehát letelepedett Egyiptomban, a Gósen földjén. Birtokukba vették azt, elszaporodtak és nagyon sokan lettek.

Yaakov tizenhét évig élt Egyiptom országában. Összesen száznegyvenhét évig élt Yaakov. Amikor közeledett Yiszráel halálának az ideje, magához hívatta fiát, Yoszefet, és ezt mondta neki: Ha megnyertem a jóindulatodat, tedd kezedet a csípőm alá, és esküdj meg, hogy hűséges szeretettel bánsz velem, és nem Egyiptomban temetsz el! Őseim mellett akarok pihenni. Vigyél el Egyiptomból, és temess az ő sírjukba! Ő így felelt: Megteszem, amit mondtál. Yaakov ezt mondta: Esküdj meg nekem! Ő megesküdött. Ekkor Yiszráel térdre borult az ágy fejénél.

Történt ezek után, hogy megmondták Yoszefnek: Apád beteg! Ekkor odavitte két fiát, Menászét és Efráimot. Yaakovnak jelentették: Nézd, Yoszef, a fiad jön hozzád! Yiszráel összeszedte erejét, és felült az ágyon. Ezt mondta Yaakov Yoszefnek: A mindenható Elohim megjelent nekem Lúzban, Kanaan földjén, megáldott engem, és azt mondta nekem: Megszaporítalak és megsokasítalak, népek gyülekezetévé teszlek, és a te utódaidnak adom ezt a földet örökségül. Ezért legyen az enyém a két fiad, akik Egyiptom országában születtek, mielőtt hozzád jöttem Egyiptomba. Efráim és Menászé éppúgy az enyém lesz, mint Reuven és Shimon . Viszont azok a gyermekeid, akiket utánuk nemzettél, a tieid lesznek, és bátyjaik nevét fogják viselni örökségükben. Mert amikor Paddánból eljöttem, fájdalmamra meghalt Rachel útközben, Kanaan földjén, amikor már csak rövid út választott el Efrátától. Ott temettem el az Efrátába, azaz Beith-Lechembe vezető úton.

Amikor Yiszráel meglátta Yoszef fiait, ezt mondta: Kik ezek? Yoszef ezt felelte apjának: Az én fiaim, akiket itt adott nekem Elohim. Yaakov így szólt: Hozd ide őket hozzám, hadd áldjam meg őket! Yiszráel szemei az öregség miatt homályosak voltak, és már nem látott jól. Közel vitte azért őket Yaakovhoz, ő pedig megcsókolta, és megölelte őket. Yiszráel ezt mondta Yoszefnek: Nem gondoltam, hogy még meglátom arcodat, és most Elohim még a gyermekeidet is megláttatta velem. Akkor Yoszef elhúzta őket apja térdétől, és arccal a földre borult. Azután fogta Yoszef mindkettőjüket, és odavitte jobb kezével Efráimot Yiszráel baljára, bal kezével pedig Menászét Yiszráel jobbjára. Yiszráel kinyújtotta a jobb kezét és Efráim fejére tette, pedig ő volt a kisebbik. A bal kezét meg Menászé fejére tette, keresztbe téve a kezét, pedig Menászé volt az elsőszülött. Azután így áldotta meg Yoszefet: Elohim, aki előtt jártak az őseim, Avraham és Yitzchak, Elohim, aki pásztorom, mióta csak vagyok mind a mai napig, az angyal, aki megváltóm minden bajban, áldja meg e fiúikat! Nevemről nevezzék őket, meg őseimnek, Avrahamnak és Yitzchaknak a nevéről! Szaporodjanak el, legyen sok utódjuk ezen a földön!

Amikor Yoszef látta, hogy apja Efráim fejére tette a jobb kezét, rosszallotta ezt. Megfogta apja kezét, hogy Efráim fejéről Menászé fejére tegye át. Yoszef ezt mondta apjának: Nem úgy, apám, mert ez az elsőszülött, az ő fejére tedd a jobb kezedet! Apja azonban elutasította, és azt mondta: Tudom, fiam, tudom. Ő is néppé lesz, ő is nagy lesz, de a kisebb testvér nagyobb lesz nála, és utódaiból népek tömege lesz.

És így áldotta meg őket azon a napon: A ti nevetekkel mondanak majd áldást Yiszráelben: Tegyen Elohim olyanná, mint Efráimot és Menászét! De Efráimot megint Menászé elé tette. Azután ezt mondta Yiszráel Yoszefnek: Én már meghalok. De Elohim veletek lesz, és visszavisz benneteket atyáitok földjére. Neked azonban egy hegyháttal többet adok, mint testvéreidnek, amit karddal és íjjal vettem el az emóriaktól.

Yaakov hívatta fiait, és ezt mondta: Gyűljetek össze, hadd mondjam el, mi történik veletek a messze jövőben! Gyűljetek egybe, hallgassatok meg, Yaakov fiai! Hallgassatok atyátokra, Yiszráelre! Reuven, te vagy elsőszülöttem, erőm, férfierőm első termése, kiválóan hatalmas, kiválóan erős. Kiáradtál mint a víz, nem maradsz az első, mert atyád ágyába léptél, akkor meggyaláztál, nyoszolyámba léptél. Shimon és Levi testvérek, erőszak eszközei a fegyvereik. Közösségükbe ne menj, lelkem, gyülekezetükkel ne egyesülj, dicsőségem! Mert embert öltek haragjukban, kedvtelésükben bikát bénítottak. Átkozott haragjuk, mert erőszakos, és dühöngésük, mert elkeseredett. Szétosztom őket Yaakovban, elszélesztem Yiszráelben. Yehuda, téged magasztalnak testvéreid. Kezed ellenségeid nyakán lesz, leborulnak előtted atyádnak fiai. Fiatal oroszlán vagy, Yehuda, prédától lettél naggyá, fiam! Lehevert, elnyújtózott, mint a hím oroszlán, vagy a nőstény oroszlán – ki merné fölkelteni?! Nem távozik Yehudából a jogar, sem a kormánypálca térdei közül, míg eljő Siló, akinek engednek a népek. Szőlőtőhöz köti szamarát, nemes tőkéhez szamárcsíkaját. Ruháját borban mossa, köntösét a szőlő vérében. Szemei bornál ragyogóbbak, fogai tejnél fehérebbek. Zevulun a tengerpart felé lakik, a hajók kikötője felé, s oldala Szidónnal határos. Yisszákhár nagy csontú szamár, az aklok között heverész. De látva, mily jó a nyugalom, és mily szép a föld, teher alá hajtja vállát, és robotos szolgává lesz. Dan ítéli a maga népét, mint Yiszráel bármely törzse. Dan kígyó lesz az úton, vipera az ösvényen, a ló csüdjébe harap, és lovasa hanyatt esik. Szabadításodra várok, Yahuwah-ám! Gádot martalócok marják, de ő a sarkukba mar! Asher kenyere kövér, királyi csemegéket ad. Naftali gyors lábú szarvasünő, szép szavakat hallat. Termő fa ága Yoszef, termő fa ága forrás mellett, ágai átnyúlnak a kőfalon. Ezért keserítik, nyilazzák, kergetik az íjászok. De mozdulatlan marad íja, feszülnek izmos kezei Yaakov erősségének kezétől, onnan, Yiszráel pásztorától, kősziklájától, atyád Elohim-játől, ki megsegít téged, a Mindenhatótól, aki megáld téged az ég áldásával felülről, a lent elterülő mélység áldásaival, az emlők és anyaméh áldásaival. Atyád áldásai erősebbek az örök hegyek áldásainál, az örök halmok gyönyörűségénél. Szálljanak Yoszef fejére, a testvérek közt megszenteltnek fejére. Binyamin ragadozó farkas, reggel zsákmányt eszik, este prédát oszt.

Ez Yiszráel tizenkét törzse. Ezt mondta el nekik apjuk, amikor megáldotta őket; mindegyiket a ráillő áldással áldotta meg.

Azután parancsot adott nekik, és ezt mondta: Ha majd elődeim mellé kerülök, atyáim mellé temessetek, a hettita Efrón mezején levő barlangba. Abba a barlangba, amely Kanaan földjén van, Mamreval szemben, a makpélai mezőn, amelyet Avraham vett meg a mezővel együtt a hettita Efróntól, sírhelynek való birtokul. Oda temették el Avrahamot és feleségét, Száráht, oda temették el Yitzchakot és feleségét, Rivkát, oda temettem el Leaht is. A hettitáktól megvett tulajdon az a mező és a rajta levő barlang. Amikor befejezte Yaakov a fiainak szóló parancsokat, felhúzta lábait az ágyra, azután elhunyt, és elődei mellé került.

Yoszef apja arcára borult, siratta, és csókolgatta. Azután Yoszef megparancsolta szolgáinak, az orvosoknak, hogy balzsamozzák be az apját. Az orvosok be is balzsamozták Yiszráelt. Negyven nap telt el vele, mert ennyi ideig tart a bebalzsamozás. Az egyiptomiak pedig hetven napig siratták őt. Amikor elmúlt a siratás ideje, így szólt Yoszef a fáraó háza népéhez: Ha jóindulattal vagytok hozzám, beszéljétek el ezt a fáraónak: Az én apám megesketett, és ezt mondta: Én most már meghalok, de az én síromba temess el, amelyet Kanaan földjén ástam magamnak. Most azért el kell mennem, hogy eltemessem apámat, és utána visszatérek. A fáraó ezt mondta: Menj el, temesd el apádat, ahogyan megesketett téged! El is ment Yoszef, hogy apját eltemesse, és vele ment a fáraó minden szolgája, udvarának vénei és Egyiptom összes vénei, meg Yoszef egész háza népe, testvérei és apjának a háza népe. Csak a gyermekeket, juhokat és marhákat hagyták Gósen földjén. Még harci kocsik és lovasok is mentek vele: igen hatalmas sereg volt az. Amikor eljutottak Góren-Háátádig, amely a Yordanon túl van, nagy és mélységes gyásszal gyászoltak ott; hét napig tartó gyászünnepet rendezett apjának Yoszef. Amikor az ország lakosai, a Kanaaniak látták ezt a gyászünnepet Góren-Háátádnál, ezt mondták: Mély gyásza van Egyiptomnak. Ezért nevezték el azt a helyet a Yordanon túl Ábél-Micraimnak. Úgy cselekedtek Yaakovval a fiai, ahogyan megparancsolta nekik: elvitték a fiai Kanaan földjére, és eltemették Mamreval szemben, a makpélai mezőn levő barlangba, amelyet Avraham a mezővel vásárolt sírhelynek való birtokul a hettita Efróntól. Miután Yoszef eltemette apját, visszatért Egyiptomba testvéreivel és mindazokkal együtt, akik elmentek vele apja temetésére.

Amikor látták Yoszef bátyjai, hogy apjuk meghalt, ezt mondták: Hátha Yoszef bosszút forral ellenünk, és visszafizeti nekünk mindazt a rosszat, amit vele szemben elkövettünk! Ezt üzenték tehát Yoszefnek: Apád megparancsolta nekünk halála előtt: Ezt mondjátok Yoszefnek: Kérünk, bocsásd meg testvéreid hitszegését és vétkét, hogy rosszat követtek el ellened! Bocsásd meg hát azoknak a hitszegését, akik atyád Elohim-jának a szolgái! Yoszef sírva fakadt, amikor ezt elmondták neki. Oda is mentek hozzá a testvérei, leborultak előtte és ezt mondták: Szolgáid vagyunk! De Yoszef így szólt hozzájuk: Ne féljetek! Vajon Elohim vagyok én? Ti rosszat terveztetek ellenem, de Elohim terve jóra fordította azt, hogy úgy cselekedjék, ahogyan az ma van, és sok nép életét megtartsa. Most hát ne féljetek, eltartalak én benneteket és gyermekeiteket! Így vígasztalta őket, és szívhez szólóan beszélt velük.

Yoszef Egyiptomban lakott, mind ő, mind apjának a háza népe. Száztíz esztendeig élt Yoszef, és megláthatta Yoszef Efráim fiait harmadíziglen. Menászé fiának, Mákirnak is születtek gyermekei, és térdére vette őket Yoszef.

Azután Yoszef ezt mondta testvéreinek: Én meghalok, de Elohim bizonyosan rátok tekint, és majd elvezet benneteket ebből az országból arra a földre, amelyet esküvel ígért meg Avrahamnak, Yitzchaknak és Yaakovnak. Meg is eskette Yoszef Yiszráel fiait, és azt mondta: Bizonyosan rátok tekint Elohim, és akkor vigyétek el innen az én csontjaimat. Amikor Yoszef száztíz éves korában meghalt, bebalzsamozták és koporsóba tették Egyiptomban.