Yahuwah Biblia

¹Kezdetben teremtette Elohim a mennyet és a földet. ²A föld még Tohu VáBohu volt, a mélység fölött sötétség volt, de Elohim Ruách-ja lebegett a vizek fölött. ³Akkor ezt mondta Elohim: Legyen világosság! És lett világosság. ⁴Látta Elohim, hogy a világosság jó, elválasztotta tehát Elohim a világosságot a sötétségtől. ⁵És elnevezte Elohim a világosságot nappalnak, a sötétséget pedig éjszakának nevezte. Így lett este, és lett reggel: első nap.

⁶Azután ezt mondta Elohim: Legyen boltozat a vizek között, hogy elválassza egymástól a vizeket. ⁷Megalkotta tehát Elohim a boltozatot, és elválasztotta a boltozat alatt levő vizeket a boltozat felett levő vizektől. És úgy történt. ⁸Azután elnevezte Elohim a boltozatot égnek. Így lett este, és lett reggel: második nap.

⁹Azután ezt mondta Elohim: Gyűljenek össze az ég alatt levő vizek egy helyre, hogy láthatóvá váljon a száraz. És úgy történt. ¹⁰Azután elnevezte Elohim a szárazat földnek, az összegyűlt vizeket pedig tengernek nevezte. És látta Elohim, hogy ez jó. ¹¹Azután ezt mondta Elohim: Növesszen a föld növényeket: füvet, amely magvakat hoz, gyümölcsfát, amely fajtájának megfelelő gyümölcsöt terem, amelyben magva lesz a földön. És úgy történt. ¹²Hajtott tehát a föld növényeket: füvet, amely fajtájának megfelelő magvakat hoz, és gyümölcstermő fát, amelynek ugyancsak fajtájának megfelelő magva van. És látta Elohim, hogy ez jó. ¹³Így lett este, és lett reggel: harmadik nap.

¹⁴Azután ezt mondta Elohim: Legyenek világító testek az égbolton, hogy elválasszák a nappalt az éjszakától, és meghatározó jelei legyenek a Moedim-eknek, a napoknak és az esztendőknek. ¹⁵Legyenek ezek világító testek az égbolton, hogy világítsanak a földre. És úgy történt. ¹⁶Megalkotta Elohim a két nagy világító testet: a nagyobbik világító testet, hogy uralkodjon nappal, és a kisebbik világító testet, hogy uralkodjon éjszaka; meg a csillagokat. ¹⁷Az égboltra helyezte őket Elohim, hogy világítsanak a földre, ¹⁸és uralkodjanak nappal meg éjszaka, és elválasszák a világosságot a sötétségtől. És látta Elohim, hogy ez jó. ¹⁹Így lett este, és lett reggel: negyedik nap.

²⁰Azután ezt mondta Elohim: Pezsdüljenek a vizek élőlények nyüzsgésétől, és repdessenek madarak a föld felett, az égbolt alatt. ²¹És megteremtette Elohim a nagy víziállatokat, a vizekben nyüzsgő különféle fajta úszó élőlényeket, és a különféle fajta madarakat. És látta Elohim, hogy ez jó. ²²Azután megáldotta őket Elohim: Szaporodjatok, sokasodjatok, és töltsétek meg a tenger vizét; a madár is sokasodjon a földön! ²³Így lett este, és lett reggel: ötödik nap.

²⁴Azután ezt mondta Elohim: Hozzon létre a föld különféle fajta élőlényeket: különféle fajta barmokat, csúszómászókat és egyéb földi állatokat. És úgy történt. ²⁵Megalkotta Elohim a különféle fajta földi állatokat, a különféle fajta barmokat, meg a föld mindenféle csúszómászóját. És látta Elohim, hogy ez jó. ²⁶Akkor ezt mondta Elohim: Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá: uralkodjon a tenger halain, az ég madarain, az állatokon, az egész földön és mindenen, ami a földön csúszik-mászik. ²⁷Megteremtette Elohim az embert a maga képmására, Elohim képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket. ²⁸Elohim megáldotta őket és ezt mondta nekik Elohim: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be és hódítsátok meg a földet. Uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és a földön mozgó minden élőlényen! ²⁹Azután ezt mondta Elohim: Nektek adok az egész föld színén minden maghozó növényt, és minden fát, amelynek maghozó gyümölcse van: mindez legyen a ti eledeletek. ³⁰Minden földi állatnak, az ég minden madarának és minden földi csúszómászónak pedig, amelyben lélek van, eledelül adok minden zöld növényt. És úgy történt. ³¹És látta Elohim, hogy minden, amit alkotott, igen jó. Így lett este, és lett reggel: hatodik nap.

Szójegyzék: Moedim (Kijelölt idők/Ünnepek/Találkozások) • Ruách (Szellem/Lehelet/Szél) • Tohu Vá-Bohu (Kietlen és puszta/Kaotikus állapot)

¹Így készült el a menny és a föld és minden seregük.

²A hetedik napra elkészült Elohim a maga munkájával, amelyet alkotott, és megpihent a hetedik napon egész alkotó munkája után. ³Azután megáldotta és megszentelte Elohim a hetedik napot, mivel azon pihent meg Elohim egész teremtő és alkotó munkája után.

⁴Ez a menny és föld teremtésének a története.

Amikor Yahuwah Elohim a földet és a mennyet megalkotta, ⁵még semmiféle mezei fű nem volt a földön, és semmiféle mezei növény nem hajtott ki, mert Yahuwah Elohim még nem bocsátott esőt a földre. Ember sem volt, aki a termőföldet megművelje. ⁶Akkor pára szállt fel a földről, és mindenütt átitatta a termőföld felszínét. ⁷Azután megformálta Yahuwah Elohim az embert a föld porából, és élet leheletét lehelte orrába. Így lett az ember élő lélekké. ⁸Ültetett Yahuwah Elohim egy kertet Edenben, keleten, és ott helyezte el az embert, akit formált. ⁹Sarjasztott Yahuwah Elohim a termőföldből mindenféle fát, szemre kívánatosat és eledelre jót; az élet fáját is a kert közepén, meg a jó és a rossz tudásának fáját.

¹⁰Edenből pedig folyó jött ki a kert megöntözésére, amely onnan szétágazott, és négy ágra szakadt. ¹¹Egyiknek Pison a neve. Ez megkerüli Chávilá egész földjét, ahol arany van. ¹²Ennek a földnek az aranya jó. Van ott illatos gyanta és ónixkő. ¹³A második folyónak Gihon a neve. Ez megkerüli Kush egész földjét. ¹⁴A harmadik folyónak Hiddekel a neve. Ez Áshur keleti részén folyik. A negyedik folyó pedig a Perát.

¹⁵És fogta Yahuwah Elohim az embert, elhelyezte a Gán Eden-ben, hogy azt művelje és őrizze. ¹⁶Ezt parancsolta Yahuwah Elohim az embernek: A kert minden fájáról szabadon ehetsz, ¹⁷de a jó és a rossz tudásának fájáról nem ehetsz, mert ha eszel róla, meg kell halnod.

¹⁸Azután ezt mondta Yahuwah Elohim: Nem jó az embernek egyedül lenni, alkotok hozzáillő segítőtársat. ¹⁹Formált tehát Yahuwah Elohim a földből mindenféle mezei állatot, mindenféle égi madarat, és odavitte az emberhez, hogy lássa, minek nevezi; mert minden élőlénynek az a neve, aminek az ember nevezi. ²⁰Így adott az ember nevet minden állatnak, az égi madaraknak és minden mezei élőlénynek, de az emberhez illő segítőtársat nem talált. ²¹Mély álmot bocsátott azért Yahuwah Elohim az emberre, és az elaludt. Akkor kivette az egyik oldalbordáját, és húst tett a helyére. ²²Az emberből kivett oldalbordát asszonnyá formálta Yahuwah Elohim, és odavitte az emberhez. ²³Akkor ezt mondta az ember:

Ez most már csontomból való csont,
testemből való test. Ishá (asszony) legyen a neve:
mert Ish-ből (férfiből) vétetett.

²⁴Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek egy testté. ²⁵Még mindketten mezítelenek voltak: az ember és a felesége; de nem szégyellték magukat.

Szójegyzék: Áshur (Asszíria) • Eden (Gyönyörűség/Élvezet) • Hiddekel (Tigris folyó) • Perát (Eufrátesz) • Ish (Férfi/Férj) • Ishá (Nő/Feleség/Asszony)

¹A kígyó pedig ravaszabb volt minden mezei állatnál, amelyet Yahuwah Elohim alkotott. Ezt kérdezte az asszonytól: Csakugyan azt mondta Elohim, hogy a kert egyetlen fájáról sem ehettek? ²Az asszony így felelt a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk, ³csak annak a fának a gyümölcséről, amely a kert közepén van, mondta Elohim: Nem ehettek abból, ne is érintsétek, mert meghaltok. ⁴De a kígyó ezt mondta az asszonynak: Dehogy haltok meg! ⁵Hanem jól tudja Elohim, hogy ha esztek belőle, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint Elohim: tudni fogjátok, mi a jó, és mi a rossz. ⁶Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett. ⁷Ekkor megnyílt mindkettőjük szeme, és észrevették, hogy mezítelenek. Ezért fügefaleveleket fűztek össze, és ágyékkötőket készítettek maguknak.

⁸Amikor azonban meghallották Yahuwah Elohim hangját, amint szellős alkonyatkor járt-kelt a kertben, elrejtőzött az ember és a felesége Yahuwah Elohim elől a kert fái között. ⁹De Yahuwah Elohim kiáltott az embernek, és ezt kérdezte: Hol vagy? ¹⁰Az ember így felelt: Meghallottam hangodat a kertben, és megijedtem, mert mezítelen vagyok. Ezért rejtőztem el. ¹¹ Elohim erre azt kérdezte: Ki mondta meg neked, hogy mezítelen vagy? Talán arról a fáról ettél, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél? ¹²Az ember így felelt: Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem a fáról, és így ettem: ¹³Akkor Yahuwah Elohim ezt kérdezte az asszonytól: Mit tettél? Az asszony így felelt: A kígyó szedett rá, azért ettem.

¹⁴Akkor ezt mondta Yahuwah Elohim a kígyónak: Mivel ezt tetted, átkozott légy minden állat és minden mezei vad közt: hasadon járj, és port egyél egész életedben! ¹⁵Ellenségeskedést támasztok közted és az asszony közt, a te magod és az ő magja közt: ő a fejedet tapossa, te meg a sarkát mardosod.

¹⁶Az asszonynak ezt mondta: Igen megnövelem terhességed fájdalmát, fájdalommal szülöd gyermeked, mégis vágyakozol férjed után, ő pedig uralkodni fog rajtad.

¹⁷Ádám-nak pedig ezt mondta: Mivel hallgattál feleséged szavára, és ettél arról a fáról, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél, legyen a föld átkozott miattad, fáradsággal élj belőle egész életedben! ¹⁸Tövist és bogáncsot hajt neked, és a mező növényét eszed. ¹⁹Arcod verejtékével eszed a kenyeret, míg visszatérsz a földbe, mert abból vétettél. Bizony por vagy, és vissza fogsz térni a porba!

²⁰Ádám Cháváh-nak nevezte el a feleségét, mert ő lett az anyja minden élőnek. ²¹Yahuwah Elohim pedig bőrruhát készített az embernek és feleségének, és felöltöztette őket.

²²Azután ezt mondta Yahuwah Elohim: Íme az ember olyanná lett, mint miközülünk egy: tudja, mi a jó, és mi a rossz. Most azért, hogy ne nyújthassa ki kezét, és ne szakíthasson az élet fájáról is, hogy egyék, és örökké éljen, ²³kiűzte Yahuwah Elohim az Eden kertjéből, hogy művelje a földet, amelyből vétetett. ²⁴És miután kiűzte az embert, odaállította a Gán Eden elé a K’ruvim-ot és a villogó lángpallost, hogy őrizzék az élet fájához vezető utat.

Szójegyzék: Ádám (Ember/Vörös/Földből való) • Cháváh (Élet/Életadó/Éva) • Eden (Gyönyörűség/Élvezet) • Gán (Kert) • K’ruvim (Kérubok/Oltalmazó angyalok)

¹Azután Ádám a feleségével, Cháváh-val hált, aki terhes lett, megszülte Káyint, és azt mondta: Fiút kaptam Yahuwah-tól. ²Majd újból szült: annak testvérét, Hevelt. Hevel juhpásztor lett, Káyin pedig földművelő. ³Egy idő múlva Káyin áldozatot vitt Yahuwah-nak, a föld gyümölcséből. ⁴Hevel is vitt az elsőszülött bárányokból, a kövérjükből. Yahuwah rátekintett Hevelre és áldozatára, ⁵de Káyinra és áldozatára nem tekintett. Emiatt Káyin nagy haragra gerjedt, és lehorgasztotta a fejét. ⁶Ekkor azt kérdezte Káyintól Yahuwah: Miért gerjedtél haragra, és miért horgasztod le a fejed? ⁷Hiszen ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz. Ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és rád vágyódik, de te uralkodjál rajta.

⁸Egyszer azt mondta Káyin a testvérének, Hevelnek: Menjünk ki a mezőre! Amikor a mezőn voltak, rátámadt Káyin a testvérére, Hevelre, és meggyilkolta. ⁹Akkor Yahuwah ezt mondta Káyinnak: Hol van Hevel, a testvéred? Káyin ezt felelte: Nem tudom! Talán őrzője vagyok én a testvéremnek? ¹⁰De Yahuwah így szólt: Mit tettél? Testvéred kiontott vére kiált hozzám a földről. ¹¹Most azért légy átkozott, kitaszítva arról a földről, amely megnyitotta a száját, hogy befogadja testvéred kiontott vérét a kezedből. ¹²Ha a földet műveled, nem adja többé neked termőerejét. Bujdosó és kóborló leszel a földön. ¹³Ekkor Káyin azt mondta Yahuwah-nak: Nagyobb a büntetésem, semhogy elhordozhatnám. ¹⁴Íme, elűztél ma erről a földről, el kell rejtőznöm színed elől, bujdosó és kóborló leszek a földön, és meggyilkolhat bárki, aki rám talál. ¹⁵De Yahuwah azt felelte neki: Nem úgy lesz! Ha valaki meggyilkolja Káyint, hétszeresen kell bűnhődnie. Ezért jelet tett Yahuwah Káyinra, hogy senki se üsse agyon, ha rátalál. ¹⁶Ezután elment Káyin Yahuwah színe elől, és letelepedett Nod földjén, Edentől keletre.

¹⁷És Káyin a feleségével hált, aki terhes lett, és megszülte Chánochot. Majd várost épített Káyin, és a fia nevéről Chánochnak nevezte el. ¹⁸Chánochnak született Irád, Irád nemzette Mehuyáelt, Mehuyáel nemzette Metusháelt, és Metusháel nemzette Lemechet. Lemech két feleséget vett magának: az egyiknek Ádá volt a neve, a másiknak Cillá. ²⁰Ada szülte Yábált. Ő lett a sátorlakók és pásztorok ősatyja. ²¹Testvérének Yubal volt a neve. Ő lett minden citerás és fuvolás ősatyja. ²²Cillá is szült: Tubálkáyint, mindenféle réz- és vasszerszám kovácsmesterét, továbbá Tubálkáyin húgát, Ná’ámáht. ²³Egyszer ezt mondta Lemech a feleségeinek: Ádá és Cillá, hallgassatok szómra! Lemech asszonyai, figyeljetek mondásomra! Embert ölök, ha megsebez, gyermeket is, ha megüt. ²⁴Ha hétszeres a bosszú Káyinért, hetvenhétszeres az Lemechért! ²⁵Ádám újból a feleségével hált, és az fiút szült, és Shetnek nevezte el, mert azt mondta: Adott nekem Elohim más utódot Hevel helyett, akit meggyilkolt Káyin. ²⁶Shetnek is született fia, akit Enoshnak nevezett el. Akkor kezdték segítségül hívni Yahuwah nevét.

Szójegyzék: Ádám (Ádám/Ember) • Chánoch (Énók/Felszentelt) • Cháváh (Éva/Élet) • Enosh (Enós/Halandó ember) • Hevel (Ábel/Pára/Lehelet) • Káyin (Káin/Megszerzett) • Ná’ámáh (Naama/Kellemes) • Shet (Sét/Kijelölt) • Yábál (Jábál/Folyó/Áramlás) • Yubál (Jubál/Kos szarva/Zene) • Zilláh (Cillá/Árnyék)

¹Ez Ádám nemzetségének könyve. Amikor Elohim embert teremtett, Elohim-hoz hasonlóvá alkotta. ²Férfivá és nővé teremtette, megáldotta, és embernek nevezte őket teremtésük napján. ³Ádám százharminc éves volt, amikor fiút nemzett, magához hasonlót, a maga képmására, és elnevezte Shetnek. ⁴Shet születése után Ádám nyolcszáz évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat. ⁵Ádám teljes életkora tehát kilencszázharminc év volt, amikor meghalt.

⁶Shet százöt éves volt, amikor Enosht nemzette. ⁷Enosh születése után Shet nyolcszázhét évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat. ⁸Shet teljes életkora tehát kilencszáztizenkét év volt, amikor meghalt.

⁹Enosh kilencven éves volt, amikor Kenánt nemzette. ¹⁰Kenán születése után Enosh nyolcszáztizenöt évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat. ¹¹Enosh teljes életkora tehát kilencszázöt év volt, amikor meghalt.

¹²Kenán hetven éves volt, amikor Máhálálelt nemzette. ¹³Máhálálel születése után Kenán nyolcszáznegyven évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat. ¹⁴Kenán teljes életkora tehát kilencszáztíz év volt, amikor meghalt.

¹⁵Máhálálel hatvanöt éves volt, amikor Yeredet nemzette. ¹⁶Yered születése után Máhálálel nyolcszázharminc évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat. ¹⁷Máhálálel teljes életkora tehát nyolcszázkilencvenöt év volt, amikor meghalt.

¹⁸Yered százhatvankét éves volt, amikor Chánochot nemzette. ¹⁹Chánoch születése után Yered nyolcszáz évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat. ²⁰Yered teljes életkora tehát kilencszázhatvankét év volt, amikor meghalt.

²¹Chánoch hatvanöt éves volt, amikor Metusheláchot nemzette. ²²Chánoch Elohim-mal járt; Metushelách születése után háromszáz évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat. ²³Chánoch teljes életkora tehát háromszázhatvanöt év volt. ²⁴Chánoch Elohim-mal járt, és egyszer csak eltűnt, mert magához vette őt Elohim.

²⁵Metushelách száznyolcvanhét éves volt, amikor Lemechet nemzette. ²⁶Lemech születése után Metushelách hétszáznyolcvankét évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat. ²⁷Metushelách teljes életkora tehát kilencszázhatvankilenc év volt, amikor meghalt.

²⁸Lemech száznyolcvankét éves volt, amikor fiút nemzett. ²⁹Noáchnak nevezte el, és ezt mondta: Ő vigasztal meg bennünket kezünk fáradságos munkájában a termőföldön, amelyet megátkozott Yahuwah. ³⁰Noách születése után Lemech ötszázkilencvenöt évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat. ³¹Lemech teljes életkora tehát hétszázhetvenhét év volt, amikor meghalt.

³²Noách ötszáz éves volt, amikor fiakat nemzett: Shemet, Chámot és Yáfetet.

Szójegyzék: Ádám (Ádám/Ember) • Chám (Kám/Forró/Szenvedélyes) • Chánoch (Énók/Felszentelt/Tanított) • Enosh (Enós/Halandó ember) • Kenán (Kénán/Birtok/Fészek) • Lemech (Lámek/Erős/Hatalmas) • Máhálálel (Mahalalél/Elohim dicsérete) • Metushelách (Matuzsálem/A dárda embere/Halála elhozza) • Noách (Noé/Nyugalom/Vigasztalás) • Shem (Sém/Név/Hírnév) • Shet (Sét/Kijelölt) • Toledot (Nemzetségek/Családtörténet/Generációk) • Yáfet (Jáfet/Kiterjesztés/Szép) • Yered (Járed/Leszállás)

¹Történt pedig, hogy amikor az emberek kezdtek elszaporodni a földön, és leányaik születtek, ²látták a B’nei Elohim, hogy szépek az emberek leányai, ezért feleségül vették közülük mindazokat, akiket kiszemeltek maguknak. ³Akkor ezt mondta Yahuwah: Ne maradjon lelkem örökké az emberben, hiszen ő csak test. Legyen az életkora százhúsz esztendő. ⁴Abban az időben, amikor az Elohim-fiak bementek az emberek leányaihoz, és azok Nefilim-et szültek nekik – sőt még azután is -, óriások éltek a földön. Ők azok a vitézkedők, akik ősidőktől fogva hírnevesek voltak.

⁵Amikor látta Yahuwah, hogy az emberi gonoszság mennyire elhatalmasodott a földön, és hogy az ember szívének minden szándéka és gondolata szüntelenül csak gonosz, ⁶megbánta Yahuwah, hogy embert alkotott a földön, és megszomorodott szívében. ⁷Azért ezt mondta Yahuwah: Eltörlöm a föld színéről az embert, akit teremtettem; az emberrel együtt az állatokat, a csúszómászókat és az égi madarakat is, mert megbántam, hogy alkottam őket. ⁸De Noách kegyelmet talált Yahuwah előtt.

⁹Noách-nak ez a története: Noách igaz ember volt, feddhetetlen a maga nemzedékében. Elohim-mal járt Noách. ¹⁰Noách három fiút nemzett: Shem-et, Chám-ot és Yafet-et. ¹¹A föld pedig mind romlottabb lett Elohim előtt, és megtelt a föld erőszakossággal. ¹²És Elohim látta, hogy mennyire megromlott a föld, mert mindenki rossz útra tért a földön. ¹³Ezt mondta Elohim Noách-nak: Elhatároztam, hogy minden élőnek véget vetek, mert erőszakossággal telt meg miattuk a föld. Ezért elpusztítom őket a földdel együtt. ¹⁴Csinálj bárkát góferfából, készíts rekeszeket a bárkában, és vond be kívül-belül szurokkal. ¹⁵Így készítsd el azt: a bárka hossza háromszáz könyök legyen, szélessége ötven könyök és magassága harminc könyök. ¹⁶Ablakot is csinálj a bárkára, és egy könyökre hagyd azt felülről; a bárka ajtaját az oldalára helyezd. Készíts alsó, középső és felső emeletet. ¹⁷Mert én özönvizet fogok hozni a földre, hogy elpusztítsak az ég alatt minden élőlényt. Minden el fog pusztulni, ami a földön van. ¹⁸Veled azonban szövetségre lépek: menj be a bárkába fiaiddal, feleségeddel és fiaid feleségeivel együtt. ¹⁹És vigyél be a bárkába minden élőlényből, mindenből kettőt-kettőt, hogy életben maradjanak veled együtt. Hímek és nőstények legyenek azok. ²⁰A madaraknak, az állatoknak és a föld minden csúszómászójának különböző fajtáiból, mindegyikből kettő-kettő menjen be hozzád, hogy életben maradjon. ²¹Vigyél magaddal mindenféle eledelt, ami csak megehető; gyűjtsd be magadhoz, hogy legyen ennivalótok, neked is, meg azoknak is. ²²Noách meg is tett mindent, úgy járt el, ahogyan Elohim megparancsolta neki.

Szójegyzék: B’nei Elohim (Elohim fiai/Angyalok/Szellemi lények) • Gófer (Ismeretlen gyantás fafajta/Ciprus) • Nefilim (Lehullottak/Bukottak/Óriások)

¹Akkor ezt mondta Yahuwah Noáchnak: Menj be egész házad népével a bárkába, mert csak téged látlak igaznak ebben a nemzedékben. ²Minden tiszta állatból hetet-hetet vigyél magaddal, hímet és nőstényt. Azokból az állatokból, amelyek nem tiszták, kettőt-kettőt, hímet és nőstényt. ³Az égi madarakból is hetet-hetet, hímet és nőstényt, hogy maradjon utódjuk az egész földön. ⁴Mert hét nap múlva negyven nap és negyven éjjel tartó esőt bocsátok a földre, és eltörlök a föld színéről minden élőt, amelyet alkottam. ⁵Noách meg is tett mindent úgy, ahogyan Yahuwah megparancsolta neki.

⁶Noách hatszáz éves volt, amikor özönvíz lett a földön. ⁷Bement tehát Noách fiaival, feleségével és fiainak feleségeivel a bárkába az özönvíz elől. ⁸A tiszta állatok közül, de a nem tiszta állatok közül is, a madarak és mindenféle földi csúszómászók közül ⁹kettő-kettő ment be Noáchhoz a bárkába: hím és nőstény, ahogyan megparancsolta Elohim Noáchnak. ¹⁰A hetedik napon özönvíz lett a földön.

¹¹Noách életének hatszázadik évében, a második hónap tizenhetedikén, fölfakadt ezen a napon a nagy Tehom minden forrása, és megnyíltak az ég ablakai. ¹²Negyven nap és negyven éjjel esett az eső a földre. ¹³Még azon a napon bement Noách és Noách fiai, Shem, Chám és Yafet, Noách felesége és fiainak három felesége a bárkába, ¹⁴és velük együtt mindenfajta élőlény, mindenféle állat és mindenféle csúszómászó, amely csak csúszik-mászik a földön, mindenfajta repdeső állat, madarak és szárnyasok. ¹⁵Kettő-kettő ment be Noáchhoz a bárkába mindenféle élőlényből. ¹⁶Hím és nőstény ment be minden élőből; bementek, ahogyan Elohim parancsolta. Yahuwah pedig bezárta Noách után az ajtót.

¹⁷Amikor már negyven napja tartott az özönvíz a földön, annyira megnövekedett a víz, hogy elbírta a bárkát, és az fölemelkedett a földről. ¹⁸A víz egyre áradt és növekedett a földön, úgyhogy a bárka a víz színén úszott. ¹⁹A víz egyre erősebben áradt a földön, és elborította a legmagasabb hegyeket is az ég alatt. ²⁰Sőt tizenöt könyöknyit áradt a víz azután, hogy elborította a hegyeket. ²¹Elpusztult minden test, amely a földön mozgott: madár, állat és vad, a földön nyüzsgő minden csúszómászó és minden ember. ²²Minden meghalt, aminek az orrában élet lehelete volt, ami a szárazföldön élt. ²³Eltörölt Elohim minden élőt, amely a föld színén volt, embert és állatot, csúszómászót és égi madarat. Mindent eltörölt a földről, csak Noách maradt meg és azok, akik vele voltak a bárkában. ²⁴A víz százötven napig áradt a földön.

Szójegyzék: Chám (Kám/Forró) • Mábul (Özönvíz/Katasztrófa) • Noách (Noé/Nyugalom/Vigasztalás) • Ruách (Szellem/Lehelet) • Shem (Sém/Név/Hírnév) • Táhor (Tiszta/Rituálisan alkalmas) • Tehom (Mélység/Örvény) • Teváh (Bárka/Láda) • Yáfet (Jáfet/Nyitott/Szép/Kiterjesztett)

¹Elohim azonban nem feledkezett meg Noáchról, sem azokról az élőlényekről, azokról az állatokról, amelyek vele voltak a bárkában. Ruáchot bocsátott Elohim a földre, és a víz apadni kezdett. ²Bezárultak a mélység forrásai és az ég csatornái; megszűnt esni az eső az égből. ³Azután a víz egyre jobban visszahúzódott a földről, és százötven nap múlva leapadt a víz. ⁴A bárka pedig a hetedik hónap tizenhetedik napján megfeneklett az Árárát-hegységben. ⁵A víz állandóan fogyott a tizedik hónapig. A tizedik hónap első napján láthatókká váltak a hegyek csúcsai.

⁶Negyven nap múlva kinyitotta Noách a bárka ablakát, amelyet csinált, ⁷és kiengedett egy hollót. Az újra meg újra kirepült, meg visszatért, amíg föl nem száradt a víz a földről. ⁸Kiengedett egy galambot is, hogy lássa: vajon leapadt-e a víz a föld színéről. ⁹De a galamb nem talált helyet a lábának, hogy leszállhasson, ezért visszatért hozzá a bárkába, mert víz borította az egész föld színét. Ő pedig kinyújtotta a kezét, megfogta és bevette magához a bárkába. ¹⁰Várakozott még újabb hét napig, és ismét kiengedte a galambot a bárkából. ¹¹Estére megjött hozzá a galamb, és ekkor már egy leszakított olajfalevél volt a csőrében. Ebből tudta meg Noách, hogy a víz leapadt a földről. ¹²Várakozott még újabb hét napig, és kiengedte a galambot, de az már nem tért vissza hozzá.

¹³A hatszázegyedik esztendőben, az első hónap első napjára fölszikkadt a víz a földről. Ekkor Noách eltávolította a bárka födelét, és látta, hogy már megszikkadt a föld színe. ¹⁴A második hónap huszonhetedik napjára megszáradt a föld.

¹⁵Ekkor így szólt Elohim Noáchhoz: ¹⁶Jöjj ki a bárkából feleségeddel, fiaiddal és fiaid feleségeivel együtt! ¹⁷Mindenféle élőlényt, amely csak veled van: madarat, állatot és minden földi csúszómászót hozz ki magaddal, hadd nyüzsögjenek a földön, szaporodjanak és sokasodjanak a földön! ¹⁸Kijött tehát Noách fiaival, feleségével és fiainak feleségeivel együtt. ¹⁹Minden élőlény, minden csúszómászó, minden madár, minden, ami mozog a földön, csoportonként kijött a bárkából.

²⁰Azután oltárt épített Noách Yahuwah-nak, és vett minden tiszta állatból és minden tiszta madárból, és égőáldozatokat mutatott be az oltáron. ²¹Amikor Yahuwah megérezte a nyugtató illatot, ezt mondta magában Yahuwah: Nem átkozom meg többé a földet az ember miatt, bár gonosz az ember szívének szándéka ifjúságától fogva, és nem irtok ki többé minden élőt, ahogyan most cselekedtem. ²²Amíg csak föld lesz, nem szűnik meg a vetés és az aratás, a hideg és a meleg, a nyár és a tél, a nappal és az éjszaka.

Szójegyzék: Árárát (Árárát/Ahol az átok megfordul) • Mizbeách (Oltár) • Nichoách (Nyugtató/Kedves/Megnyugvás) • Oláh (Égőáldozat/Felszálló áldozat) • Ruách (Szél/Szellem/Lehelet) • Táhor (Tiszta/Rituálisan alkalmas)

¹Elohim megáldotta Noáchot és fiait, és ezt mondta nekik: Szaporodjatok, sokasodjatok, és töltsétek be a földet! ²Féljen és rettegjen tőletek minden földi állat és minden égi madár, kezetekbe adom őket minden földi csúszómászóval és a tenger minden halával együtt. ³Minden, ami mozog, ami csak él, legyen a ti eledeletek. Nektek adom mindezt éppúgy, mint a zöld növényt. ⁴De húst az éltető vérrel együtt ne egyetek! ⁵A benneteket éltető vért pedig számon kérem. Minden élőlénytől számon kérem azt, az embertől is. Számon kérem az ember életét: egyik embertől a másikét. ⁶Aki ember vérét ontja, annak vérét ember ontja. Mert Elohim a maga képmására alkotta az embert. ⁷Ti azért szaporodjatok, sokasodjatok, népesítsétek be a földet, sokasodjatok rajta!

⁸Elohim azt mondta Noáchnak és fiainak: ⁹Íme, szövetségre lépek veletek és utódaitokkal, ¹⁰meg minden élőlénnyel, amely veletek van: madárral, állattal és minden földi élőlénnyel; mindennel, ami a bárkából kijött, minden földi élőlénnyel. ¹¹Szövetségre lépek veletek, és semmi sem pusztul el többé özönvíz miatt, mert nem lesz többé özönvíz a föld elpusztítására. ¹²Majd azt mondta Elohim: Ez a jele a szövetségnek, amit én szerzek veletek és minden élőlénnyel, amely veletek van, minden nemzedékkel, örökre: ¹³Íjamat leteszem a felhőkre, az lesz a jele a szövetségnek, melyet én a világgal kötök. ¹⁴Amikor felhőt borítok a földre, és feltűnik az íj a felhőn, ¹⁵akkor visszaemlékezem a szövetségre, amelyet kötöttem veletek és minden élőlénnyel, amely testben él, és nem lesz többé a víz özönvízzé minden test pusztulására. ¹⁶Ha ott lesz az íj a felhőn, látni fogom és visszaemlékezem az örök szövetségre, amelyet Elohim kötött minden élőlénnyel, amely testben él a földön. ¹⁷Akkor ezt mondta Elohim Noáchnak: Ez annak a szövetségnek a jele, amelyet minden földi élővel kötöttem.

¹⁸Ezek voltak Noách fiai, akik kijöttek a bárkából: Shem, Chám és Yáfet. Chám Kená’án ősatyja. ¹⁹Ezek hárman Noách fiai, és ezek népesítették be az egész földet.

²⁰Noách elkezdte a földet művelni, és szőlőt ültetett. ²¹Egyszer bort ivott, megrészegedett, és mezítelenre vetkőzött a sátrában. ²²Chám, Kená’án ősatyja, meglátta apja szemérmét, és elmondta kintlevő két testvérének. ²³Akkor Shem és Yáfet fogták a ruháját, a vállukra terítették, s háttal bemenve, betakarták apjuk szemérmét, de elfordították arcukat, és így nem látták apjuk szemérmét. ²⁴Amikor Noách kijózanodott mámorából, és megtudta, hogy mit tett vele a kisebbik fia, ezt mondta: ²⁵Átkozott Kená’án! Szolgák szolgája lesz testvérei közt!

²⁶Ezután ezt mondta: Áldott Yahuwah, Shemnek Elohim-ja! Legyen Kená’án a szolgája! ²⁷Terjessze ki Elohim Yáfetet, lakjék Shem sátraiban, legyen Kená’án a szolgája!

²⁸Az özönvíz után Noách még háromszázötven évig élt. ²⁹Noách teljes életkora kilencszázötven év volt, amikor meghalt.

Szójegyzék: B’rit (Szövetség) • Kená’án (Kánaán/Hódoló/Alázatos/Kereskedő) • Keshet (Szivárvány/Íj-mint fegyver)

¹Ezek Noách fiainak, Shemnek, Chámnak és Yáfetnek a leszármazottai, mert fiaik születtek az özönvíz után.

²Yáfet fiai: Gomer, Mágog, Mádáj, Yáván, Tubál, Mesech és Tirász. ³Gomer fiai: Áskenáz, Rifat és Togarmá. ⁴Yáván fiai: Elisá, Társis, Kittim és Dodánim. ⁵Ezektől ágaztak szét országaikba a szigetlakó népek, mindegyik a maga nyelve szerint, nemzetségekre és népekre tagolódva.

⁶Chám fiai: Kush, Mitzráim, Pút és Kená’án. ⁷Kush fiai: Szebá, Hávilá, Szábtá, Rámá és Szábteká. Rámá fiai: Shebá és Dedán. ⁸Kush nemzette Nimrodot. Ez kezdett hatalmaskodni a földön. ⁹Hatalmas vadász volt ő Yahuwah előtt. Ezért mondják: Hatalmas vadász Yahuwah előtt, mint Nimrod. ¹⁰Országa először Bávelben, Erekben, Ákkádban és Kálnéban, Shin’ár földjén volt. ¹¹Arról a földről ment Asszíriába, és építette Ninivét, Rehobot-Írt, Keláhot ¹²és Reszent, ezt a nagy várost Ninive és Kelah között.

¹³Mitzráim nemzette a Ludiakat, Anamiakat, Lehaviakat és Naftuchiakat, ¹⁴a Pátrusiakat, Kászluchiakat és a Kaftoriakat. Innen származtak a Pelishtiek.

¹⁵Kená’án nemzette elsőszülöttét, Szidónt, azután Hetet, ¹⁶meg a Yebusziakat, Emóriakat, Girgásiakat, ¹⁷a Hivvieket, Arkiakat és Színieket, ¹⁸az Arvádiakat, Cemáriakat és Hamátiakat. Azután elszéledtek a Kená’ániak nemzetségei, ¹⁹úgyhogy a Kená’ániak területe Szidóntól Gerár irányában Gázáig, Sz’dom, Emora, Ádmá és Ceboim irányában Lesáig terjedt. ²⁰Ezek Chám fiai nemzetségük és nyelvük szerint, országokra és népekre tagolódva.

²¹Születtek gyermekei Shemnek is, aki Ever összes fiainak ősatyja, Yáfetnek pedig testvérbátyja volt. ²²Shem fiai: Elám, Áshur, Árpákshád, Lud és Árám. ²³Árám fiai: Uc, Hul, Geter és Más. ²⁴Árpákshád nemzette Sheláchot, és Shelách nemzette Evert. ²⁵Evernek is született két fia: az egyiknek Peleg volt a neve, mivel az ő idejében váltak szét a föld népei. Testvérének Yoktán volt a neve. ²⁶Yoktán nemzette Álmodádot, Selefet, Hácármávetet és Yeráhot, ²⁷Hádorámot, Uzált és Diklát, ²⁸Obált, Ábimáelt és Shebát, ²⁹Ofirt, Hávilát és Yobábot. Ezek mind Yoktán fiai. ³⁰Lakóhelyük Mesháhtól Szefár irányában a keleti hegyekig terjedt. ³¹Ezek Shem fiai nemzetségük és nyelvük szerint, országaik és népeik szerint.

³²Ezek Noách fiainak a nemzetségei, származásuk szerint népekre tagolódva. Ezektől ágaztak szét a népek a földön az özönvíz után.

Szójegyzék: Áshur (Áshur/Lépés/Boldog) • Bável (Bábel/Zűrzavar) • Ever (Héber ős/A túlsó oldal/Átkelés) • Kush (Fekete/Etiópia) • Mitzraim (Egyiptom/Szorongattatás/Két szoros) • Nimrod (Lázadó/Párduc) • Peleg (Megosztottság/Folyóág) • Pelishtiek–Pelishtim (Filiszteusok/Megszállók/Hódítók) • Shelách (Küldött/Hajtás/Dárda) • Shin’ár (Sineár/Két folyó országa)

¹Az egész földnek egy nyelve és egyféle beszéde volt. ²Amikor útnak indultak keletről, Shineár földjén egy völgyre találtak, és ott letelepedtek. ³Azt mondták egymásnak: Gyertek, vessünk téglát, és égessük ki jól! És a tégla lett az építőkövük, a földi szurok pedig a habarcsuk. ⁴Azután ezt mondták: Gyertek, építsünk magunknak várost és tornyot, amelynek teteje az égig érjen; és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész föld színén. ⁵Yahuwah pedig leszállt, hogy lássa azt a várost és tornyot, amelyet az emberek építettek. ⁶Akkor ezt mondta Yahuwah: Most még egy nép ez, és mindnyájuknak egy a nyelve. De ez csak a kezdete annak, amit tenni akarnak. És most semmi sem gátolja őket, hogy véghezvigyék mindazt, amit elterveznek. ⁷Menjünk csak le és zavarjuk ott össze a nyelvüket, hogy ne értsék egymás nyelvét! ⁸Így szélesztette szét őket onnan Yahuwah az egész föld színére, és abbahagyták a város építését. ⁹Ezért nevezték azt Bávelnek, mert ott zavarta össze Yahuwah az egész föld nyelvét, és onnan szélesztette szét őket Yahuwah az egész föld színére.

¹⁰Ez Shem nemzetsége: Shem százéves volt, amikor Árpákshádot nemzette, két évvel az özönvíz után. ¹¹Árpákshád születése után Shem ötszáz évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat. ¹²Árpákshád harmincöt éves volt, amikor Seláchot nemzette. ¹³Selách születése után Arpaksad négyszázhárom évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat. ¹⁴Selách harmincéves volt, amikor Evert nemzette. ¹⁵Ever születése után Selách négyszázhárom évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat. ¹⁶Ever harmincnégy éves volt, amikor Peleget nemzette. ¹⁷Peleg születése után Ever négyszázharminc évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat. ¹⁸Peleg harmincéves volt, amikor Reút nemzette. ¹⁹Reú születése után Peleg kétszázkilenc évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat. ²⁰Reú harminckét éves volt, amikor Szerugot nemzette. ²¹Szerug születése után Reú kétszázhét évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat. ²²Szerug harmincéves volt, amikor Náchort nemzette. ²³Náchor születése után Szerug kétszáz évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat. ²⁴Náchor huszonkilenc éves volt, amikor Teráchot nemzette. ²⁵Terách születése után Náchor száztizenkilenc évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat.

²⁶Amikor Terách hetvenéves volt Ávrámot, Náchort és Háránt nemzette. ²⁷Ez Terách nemzetsége: Terách nemzette Ávrámot, Náchort és Háránt. Hárán nemzette Lotot. ²⁸Hárán meghalt még apja életében a szülőföldjén, Ur-Kászdimban. ²⁹Ávrám és Náchor feleséget vettek maguknak: Ávrám feleségének Száraj volt a neve, Náchor feleségének pedig Milkáh volt a neve: ő Háránnak, Milkáh apjának és Yiszká apjának volt a leánya. ³⁰Száráj azonban meddő volt, nem volt gyermeke. ³¹Terách fogta fiát, Ávrámot, és Lotot, fiának, Háránnak a fiát, és menyét, Szárájt, fiának, Ávrámnak a feleségét, és elindult velük Ur-Kászdimból, hogy Kená’án földjére menjen. Eljutottak Háránig, és ott letelepedtek. ³²Terách kétszázöt éves volt, amikor meghalt Háránban.

Szójegyzék: Árpáchshád (Egy erődítmény határa) • Ávrám (Magasztos atya) • Bável (Zűrzavar/Bábel) • Ever (A túloldalról való/Átkelő – az Ivri szó gyöke) • Hárán (Hegyi lakó/Hegyvidéki) • Kená’án (Kereskedő/Megalázott/Kánaán) • Lot (Takaró/Fátyol) • Milkáh (Királynő) • Náchor (Horkoló/Szuszogó) • Peleg (Megosztás/Patak) • Reú (Barát/Társ) • Shelách (Küldött/Hajtás/Dárda) • Shem (Név/Hírnév/Tekintély) • Shineár (Babilon vidéke/Két folyó országa) • Száráj (Hercegnőm) • Szerug (Ág/Vessző) • Terách (Vándor/Késlekedő/Vadkecske) • Ur-Kászdim (A Káldeusok Ur városa/A tűz fénye) • Yiszká (Aki előre tekint/Látnok)

¹Yahuwah ezt mondta Ávrámnak: Menj el földedről, rokonságod közül és atyád házából arra a földre, amelyet mutatok neked! ²Nagy néppé teszlek, és megáldalak, naggyá teszem nevedet, és áldás leszel. ³Megáldom a téged áldókat, s megátkozom a téged gyalázókat. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége.

⁴Ávrám elment, ahogyan azt Yahuwah mondta neki, és Lot is vele ment. Ávrám hetvenöt éves volt, amikor kijött Háránból. ⁵Fogta Ávrám Szárájt, a feleségét, és Lotot, a testvére fiát, meg minden szerzeményüket, amit csak szereztek, mindenkit, akikre Háránban tettek szert, és elindultak, hogy Kená’án földjére menjenek. El is érkeztek Kená’án földjére. ⁶Majd átvonult Ávrám az országon egészen a Shechemi szenthelyig, Moréh tölgyeséig. Akkor még Kená’ániak voltak ezen a földön. ⁷Yahuwah megjelent Ávrámnak, és ezt mondta: A te utódaidnak fogom adni ezt a földet! Ő pedig oltárt épített ott Yahuwah-nak, aki megjelent neki. ⁸Onnan továbbvonult a Beit-Eltől keletre eső hegyvidékre, és felütötte sátrát. Beit-El esett nyugatra, Aj pedig keletre. Oltárt épített ott is Yahuwah-nak, és segítségül hívta Yahuwah nevét. ⁹Azután útnak indult Ávrám, és továbbvonult a Negev felé.

¹⁰Egyszer éhínség támadt azon a földön. Ekkor lement Ávrám Egyiptomba, hogy ott tartózkodjék, mert súlyos éhínség volt azon a földön. ¹¹Amikor már közel járt Egyiptomhoz, ezt mondta feleségének, Szárájnak: Nézd csak! Tudom, hogy szép arcú asszony vagy. ¹²Ha meglátnak az egyiptomiak, azt mondják majd: Ez a felesége! És engem megölnek, téged pedig életben hagynak. ¹³Mondd, hogy a húgom vagy, hogy jó sorom legyen a te réveden, és életben maradjak általad. Így is történt.

¹⁴Amikor Ávrám Egyiptomba érkezett, az egyiptomiak látták, hogy nagyon szép az asszony. ¹⁵A fáraó főemberei is meglátták őt, dicsérték a fáraónak, és elvitték az asszonyt a fáraó házába. ¹⁶Ávrámnak pedig jó sora lett az asszony révén: lettek neki juhai, marhái és szamarai, szolgái és szolgálói, nőstény szamarai és tevéi. ¹⁷De nagy csapásokkal sújtotta Yahuwah a fáraót és házát Ávrám felesége, Száráj miatt. ¹⁸Hívatta azért a fáraó Ávrámot, és ezt mondta: Mit tettél velem? Miért nem mondtad meg nekem, hogy a feleséged? ¹⁹Miért mondtad, hogy a húgod? Csak ezért vettem feleségül. Most aztán itt a feleséged, fogd, és menj! ²⁰Embereket is rendelt mellé a fáraó, és azok kivezették őt, feleségét és mindenét, amije csak volt.

Szójegyzék: Ávrám (Magasztos atya) • Beit-El (Elohim háza) • Kená’án (Kereskedő/Megalázott/Kánaán/Kalmár) • Lot (Takaró/Fátyol/Rejtelem) • Moréh (Tanító/Jós/Eső) • Negev (Dél/Szárazság) • Shechem (Váll/Hát/Gerinc) • Száráj (Hercegnőm/Úrnőm)

¹Ávrám feljött Egyiptomból a feleségével és mindenével együtt, amije volt. Lot is vele jött a Negevbe. ²Ávrámnak igen tekintélyes vagyona volt: jószága, ezüstje és aranya. ³A Negevből továbbvonult előző szállásai mentén egészen Beit-El-ig, addig a helyig, ahol korábban is sátorozott Beit-El és Aj között, ⁴annak az oltárnak a helyéig, amelyet ott először készített. Ott is segítségül hívta Ávrám Yahuwah nevét.

⁵De Lotnak is, aki Ávrámmal ment, voltak juhai, marhái és sátrai, ⁶és az a föld nem bírta eltartani őket, hogy együtt lakjanak. Mivel sok jószáguk volt, nem lakhattak együtt. ⁷Össze is vesztek Ávrám jószágának a pásztorai Lot jószágának a pásztoraival. Akkor még a Kená’ániak és a Periziek is ott laktak azon a földön. ⁸Azért Ávrám ezt mondta Lotnak: Ne legyen viszály köztem és közted, az én pásztoraim és a te pásztoraid között, hiszen rokonok vagyunk! ⁹Hát nincs előtted az egész ország? Válj el tőlem! Ha te balra tartasz, én jobbra megyek, ha te jobbra mégy, én balra térek.

¹⁰Ekkor Lot körülnézett, és látta, hogy a Yárden egész környéke bővizű föld. Mert mielőtt elpusztította Yahuwah Sz’domot és Emoráht, egészen Coárig olyan volt az, mint Yahuwah kertje, mint Egyiptom földje. ¹¹Lot tehát a Yárden egész környékét választotta magának, és elindult Lot kelet felé. Így váltak el egymástól. ¹²Ávrám Kená’án földjén lakott, Lot pedig a Yárden környékén levő városokban telepedett le, és egészen Sz’domig sátorozott. ¹³A Sz’domi férfiak pedig igen romlottak és vétkesek voltak Yahuwah előtt.

¹⁴Yahuwah ezt mondta Ávrámnak azután, hogy Lot elvált tőle: Emeld föl tekintetedet, és nézz szét arról a helyről, ahol vagy, északra, délre, keletre és nyugatra. ¹⁵Azt az egész földet, amelyet látsz, neked és a te utódaidnak adom örökre. ¹⁶Hasonlóvá teszem utódaidat a föld porához: aki meg tudja számolni a föld porát, az tudja megszámolni a te utódaidat is. ¹⁷Indulj, járd be ezt a földet széltében-hosszában, mert neked adom. ¹⁸Így vonult tovább Ávrám a sátraival, és letelepedett Mámréh tölgyesében, amely Hevronban van. Ott is épített oltárt Yahuwah-nak.

Szójegyzék: Ávrám (Magasztos atya) • Beit-El (Elohim háza) • Coár (Kicsiny/Jelentéktelen) • Emoráh (Gomora/Népes/Kéve) • Hevron (Szövetség/Barátság) • Kená’án (Kereskedő/Megalázott/Kánaán/Kalmár) • Lot (Takaró/Fátyol/Rejtelem) • Mamréh (Erő/Kövérség) • Negev (Dél/Szárazság) • Periziek (Vidékiek/Falicér nélküli helyen lakók) • Sz’dom (Szodoma/Égő/Titkos) • Yárden (Aki alászáll/Folyó/Jordán)

¹Történt pedig Ámráfelnek, Shineár királyának, Árjoknak, Ellászár királyának, Kedorláómernak, Elám királyának és Tidálnak, Gojim királyának az idejében, ²hogy ezek háborút indítottak Berá, Sz’dom királya, Birshá, Emoráh királya, Shináb, Ádmáh királya, Shemeber, Cevoim királya és Belá, azaz Coár királya ellen. ³Mindezek a Sziddím-völgyben egyesültek, ahol most a Sós-tenger van. ⁴Tizenkét évig szolgálták Kedorláomert, de a tizenharmadik esztendőben fellázadtak. ⁵Ezért a tizennegyedik esztendőben eljött Kedorláómer a vele tartó királyokkal, és megverték a Refáiakat Áshterot-Kárnáyimban, a Zuziakat Chamban, az Emieket Shávéh–Kirjátaimban ⁶és a Horiakat a maguk hegyén, a Széíren, egészen El–Páránig, amely a puszta mellett van. ⁷Azután megfordultak, és Éin–Mispátba, azaz Kádeshba mentek, leverték az Ámálekiak egész mezejét és az Emoriakat is, akik Hacecón–Támárban laktak. ⁸Kivonult tehát Sz’dom királya, Emoráh királya, Ádmáh királya, Cevoim királya és Bela, azaz Coár királya is, és a Sziddím-völgyben csatarendbe álltak ⁹Kedorláómerral, Elám királyával, Tidállal, Gojim királyával, Ámráfellal, Shineár királyával és Árjokkal, Ellászár királyával szemben: négy király öt ellen. ¹⁰A Sziddím-völgy tele volt szurokforrásokkal. Amikor Sz’dom és Emoráh királyai megfutamodtak, beleestek azokba, a megmaradtak pedig a hegységbe futottak. ¹¹Elvitték Sz’dom és Emoráh minden jószágát és minden eleségét, azután elvonultak. ¹²Elvitték Lotot is, Ávrám testvérének a fiát, jószágával együtt, és elvonultak. Ő akkor Sz’domban lakott.

¹³De jött egy menekült, és hírt hozott az Ivri Ávrámnak, aki akkor az emóri Mámrenak, Eskol és Áner testvérének a tölgyesében lakott. Ők meg Ávrám szövetségesei voltak. ¹⁴Amint meghallotta Ávrám, hogy unokaöccse fogságba esett, fölfegyverezte háromszáztizennyolc legényét, akik a házánál születtek, és Dánig üldözte őket. ¹⁵Éjszaka azután csapatokra oszoltak, szolgáival együtt rájuk támadt, megverte, és üldözte őket egészen Hóbáig, amely Damaszkusztól északra van. ¹⁶Visszahozott minden jószágot. Visszahozta unokaöccsét, Lotot is jószágával együtt, meg az asszonyokat és a népet is.

¹⁷Miután így megverte Kedorláomert és a vele tartó királyokat, visszatért. Sz’dom királya pedig kivonult eléje a Shávéh-völgybe, azaz a Király-völgybe. ¹⁸Malki-Tzedek, Shálem királya kenyeret és bort vitt ki eléje. Ő El Elyon papja volt, ¹⁹megáldotta őt, és ezt mondta: Áldott vagy Ávrám El Elyon előtt, aki a mennyet és a földet alkotta! ²⁰És áldott El Elyon, mert kezedbe adta ellenségeidet! Ávrám pedig tizedet adott neki mindenből.

²¹Sz’dom királya ezt mondta Ávrámnak: Add nekem az embereket, a jószágot pedig tartsd meg magadnak! ²²De Ávrám így válaszolt Sz’dom királyának: Fölemelt kézzel esküszöm Yahuwah-ra, El Elyon-ra, a menny és a föld alkotójára, ²³hogy egy szál fonalat vagy egy saruszíjat sem veszek el mindabból, ami a tied, hogy ne mondhasd: Én tettem gazdaggá Ávrámot. ²⁴Rólam ne legyen szó, csak arról, amit megettek a legények, meg azoknak a férfiaknak a részéről, akik velem tartottak: Áner, Eskol és Mámre kapják meg a részüket.

Szójegyzék: Ádmáh (Vörös föld/Talaj) • Ámálekiak (Völgylakók/Akik vért nyalnak) • Ávrám (Magasztos atya) • Cevoim (Gazellák/Gyülekezet) • Coár (Kicsiny/Jelentéktelen) • El Elyon (A Felséges Elohim/A Legmagasabb Elohim) • Emoráh (Gomora/Népes/Kéve) • Emoriak (Hegylakók/Kiemelkedők) • Emiek (Rémisztőek/Terrorizálók) • Horiak (Barlanglakók) • Ivri (Héber/Átkelő/Túlparti) • Malki-Tzedek (Az igazság királya/Királyom az igazság) • Refáiak (Óriások/Gyógyítók/Szellemek) • Shálem (Békesség/Teljesség/Jeruzsálem) • Shineár (Babilon vidéke) • Sz’dom (Szodoma/Égő/Titkos) • Zuziak (Mozgékonyak/Kiemelkedőek)

¹Ezek után az események után így szólt Yahuwah Ávrámhoz látomásban: Ne félj Ávrám! Én vagyok a pajzsod: jutalmad igen bőséges.

²De Ávrám ezt mondta: Ó, Ádonái, Yahuwah! Mit adhatsz nekem, hiszen gyermektelen vagyok, és házamat a damaszkuszi Eliezer örökli. ³Nem adtál nekem utódot – mondta Ávrám –, ezért a házamnál született szolga lesz az örökösöm. ⁴Ekkor így szólt hozzá Yahuwah: Nem ő lesz az örökösöd, hanem az lesz az örökösöd, aki tőled fog származni.

⁵Azután kivezette Yahuwah, és azt mondta: Tekints föl az égre, és számold meg a csillagokat, ha meg tudod számolni! Azt mondta neki: Ennyi utódod lesz! ⁶Ávrám hitt Yahuwah-nak, aki ezért igaznak fogadta el őt.

⁷Azután ezt mondta neki: Én Yahuwah vagyok, aki kihoztalak Ur-Kászdimból, és neked adom ezt a földet örökségül. ⁸Ávrám ezt mondta: Ó, Ádonái, Yahuwah! Miből tudom meg, hogy én öröklöm azt? ⁹Ezt mondta neki: Hozz nekem egy hároméves üszőt, egy hároméves kecskét és egy hároméves kost, egy gerlicét és egy galambot. ¹⁰Elhozta neki mindezeket, azután kettéhasította őket, és mindegyiknek az egyik felét a másik felével szemben helyezte el; de a madarakat nem hasította ketté. ¹¹Ekkor ragadozó madarak szálltak a húsdarabokra, de Ávrám elhessegette őket.

¹²Naplementekor az történt, hogy mély álomba merült Ávrám, és rémítő nagy sötétség borult rá. ¹³Ekkor Yahuwah azt mondta Ávrámnak: Tudd meg, hogy a te utódaid jövevények lesznek egy olyan országban, amely nem az övék: rabszolgákká teszik, és nyomorgatják őket négyszáz évig. ¹⁴De ítéletet tartok azon a népen is, amelyet szolgálnak, és azután nagy vagyonnal jönnek ki. ¹⁵Te pedig békességgel térsz őseidhez, és késő vénségedben temetnek el. ¹⁶Csak a negyedik nemzedék tér vissza ide, mert az Emoriak gonoszsága még nem telt be.

¹⁷Amikor lement a nap, és koromsötét lett, hirtelen füstölgő kemence és tüzes fáklya ment át ezek között a húsdarabok között. ¹⁸Ezen a napon kötött Yahuwah szövetséget Ávrámmal, és azt mondta: A te utódaidnak adom ezt a földet Egyiptom folyójától a nagy folyamig, a Perát folyamig, ¹⁹a Kénieket, Kenizzieket és Kadmoniakat, ²⁰a Chettitákat, Perizieket és Refáiakat, ²¹az Emoriakat és Kená’ániakat, a Girgáshiakat és Yebusziakat.

Szójegyzék: Ádonái (Uram/Mesterem) • Ávrám (Magasztos atya) • Eliezer (Elohim a segítségem) • Emoriak (Hegylakók/Kiemelkedők) • Girgáshiak (Agyagos földön lakók/Idegenek) • Chettiták (Félelem fiai/Héth fiai) • Kadmoniak (Keletiek/Ősieket) • Kená’ániak (Kánaán lakói/Kalmárok) • Keniek (Kovácsok/Fészeklakók) • Kenizziek (Vadászok) • Perát (Termékeny/Folyó/Eufrátesz) • Periziek (Vidékiek/Falicér nélküli helyen lakók) • Refáiak (Óriások/Gyógyítók/Szellemek) • Ur-Kászdim (A Káldeusok Ur városa/A tűz fénye) • Yebusziak (Taposók/Cséplők/Jeruzsálem ősi lakói)

¹Száráj , Ávrám felesége nem szült neki. De volt Szárájnak egy egyiptomi szolgálója, akinek Hágár volt a neve. ²Száráj ezt mondta Ávrámnak: Íme, Yahuwah nem engedett szülnöm, menj be a szolgálómhoz, talán az ő révén lesz fiam. És hallgatott Ávrám Száráj szavára. ³Akkor Száráj , Ávrám felesége, fogta szolgálóját, az egyiptomi Hágárt, és férjének, Ávrámnak adta, hogy legyen az asszonya; tíz esztendővel azután, hogy Ávrám megtelepedett Kená’án földjén.

⁴Ávrám bement Hágárhoz, az pedig teherbe esett. Amikor látta, hogy terhes, úrnőjének nem volt többé becsülete előtte. ⁵Ezért Száráj ezt mondta Ávrámnak: Miattad ért engem sérelem! Magam adtam öledbe a szolgálómat, de látja, hogy teherbe esett, és nincs előtte becsületem. Ítéljen ügyünkben Yahuwah! ⁶Ávrám így felelt Szárájnak: Hiszen kezedben van a szolgálód, csinálj vele, amit jónak látsz! Ettől fogva olyan rosszul bánt vele Száráj , hogy az elfutott tőle.

⁷Málách Yahuwah rátalált egy forrásnál a pusztában, annál a forrásnál, amely a Shúrba vezető út mentén van, ⁸és ezt mondta: Hágár, Száráj szolgálója! Honnan jössz, és hová mégy? Ő így felelt: Úrnőm elől, Száráj elől futok. ⁹Azt mondta neki Málách Yahuwah: Térj vissza úrnődhöz, és alázkodj meg előtte!

¹⁰Ezt is mondta neki Málách Yahuwah: Nagyon megsokasítom a te utódaidat, annyira, hogy meg sem lehet őket számolni. ¹¹Majd ezt mondta neki Málách Yahuwah: Ím, teherbe estél, és fiút fogsz szülni. Nevezd Yishmáelnek, mert hallott Yahuwah nyomorúságodról. ¹²Szilaj ember lesz ez! Kezet emel mindenkire, de rá is mindenki, kárt tesz testvéreinek, ahol csak tanyázik.

¹³Azután így nevezte Yahuwah-át, aki szólt hozzá: Te vagy El Roi. Mert ezt mondta: Én is láthattam itt, aki engem látott. ¹⁴Ezért nevezik azt a kutat Lácháj-Roi kútnak. Ott van most is Kádesh és Bered között. ¹⁵Ezután fiút szült Hágár Ávrámnak. Ávrám Yishmáelnek nevezte a fiát, akit Hágár szült. ¹⁶Ávrám nyolcvanhat esztendős volt, amikor Hágár Yishmáelt szülte Ávrámnak.

Szójegyzék: Ávrám (Magasztos atya) • El Roi (A Látás Elohimja/Aki lát engem) • Hágár (Idegen/Menekülés/Futás) • Kená’án (Kereskedő/Megalázott/Kánaán) • Lácháj-Roi (Az Élő kútja, aki lát engem) • Málách (Angyal/Követ/Hírnök) • Száráj (Hercegnőm/Úrnőm) • Yishmáel (Elohim meghallgat)

¹Amikor Ávrám kilencvenkilenc éves volt, megjelent Ávrámnak Yahuwah, és ezt mondta neki: Én vagyok El-Sháddáj. Járj énelőttem, és légy feddhetetlen! ²Megajándékozlak szövetségemmel, és nagyon megszaporítom utódaidat.

³Ekkor Ávrám arcra borult, Elohim pedig így szólt hozzá: ⁴Ez lesz az én szövetségem veled: Sok nép atyja leszel! ⁵Nem neveznek többé Ávrámnak, hanem Ávráhám lesz a neved, mert sok nép atyjává teszlek. ⁶Nagyon megszaporítom utódaidat, népeket támasztok belőled, királyok származnak tőled. ⁷Szövetségre lépek veled, sőt utódaiddal is, örök szövetségre minden nemzedékükkel. Mert Elohim-od leszek, és utódaidnak is. ⁸Neked adom és utódaidnak a földet, hol jövevény vagy, Kená’án egész földjét birtokul örökre, és Elohim-uk leszek.

⁹Majd ezt mondta Elohim Ávráhámnak: Te pedig tartsd meg szövetségemet, meg utódaid is nemzedékről nemzedékre! ¹⁰Így tartsátok meg szövetségemet, amelyet veletek és utódaitokkal kötök: metéljenek körül nálatok minden férfit! ¹¹Metéljétek körül szeméremtestetek bőrét, ez lesz a veletek kötött szövetségem jele. ¹²Nyolcnapos korában körül kell metélni nálatok minden fiúgyermeket nemzedékről nemzedékre, akár a házban született, akár pénzen vásárolták valami idegentől, aki nem a te utódaid közül való. ¹³Körül kell metélni azt is, aki a házban született, azt is, akit pénzen vásároltak. Ott lesz az én szövetségem a testeteken örök szövetségként. ¹⁴A körülmetéletlen férfi, akinek nem metélték körül szeméremteste bőrét, az irtassék ki népe közül, mert elutasította szövetségemet.

¹⁵Azután ezt mondta Elohim Ávráhámnak: Szárájt, a feleségedet ne nevezd többé Szárájnak, hanem Száráh legyen a neve! ¹⁶Mert megáldom őt, sőt fiút adok tőle neked; megáldom őt, és népek támadnak belőle, népek királyai származnak tőle. ¹⁷Ávráhám arcra borult, de nevetett, és azt mondta magában: Százesztendős embernek lehet-e gyermeke? Vagy Száráh kilencven éves létére szülhet-e? ¹⁸És ezt mondta Ávráhám Elohimnak: Bárcsak Yishmáel életét oltalmaznád!

¹⁹De Elohim ezt mondta: Nem! Száráh, a feleséged szül neked fiút, akit Yitzcháknak fogsz nevezni. Szövetségre lépek vele is, örök szövetségre, meg utódaival is. ²⁰Yishmáel dolgában is meghallgatlak: megáldom őt, és nagyon megszaporítom és megsokasítom utódait. Tizenkét fejedelmet fog nemzeni, és nagy néppé teszem. ²¹De szövetségre csak Yitzchákkal lépek, akit Száráh egy esztendő múlva szül neked. ²²Amikor Elohim befejezte beszédét, eltávozott Ávráhámtól.

²³Ezután fogta Ávráhám a fiát, Yishmáelt, meg a házában született, vagy pénzen vásárolt összes szolgáját, Ávráhám házanépéből az összes férfit, és körülmetélte szeméremtestük bőrét még azon a napon, ahogyan meghagyta neki Elohim. ²⁴Ávráhám kilencvenkilenc esztendős volt, amikor szeméremteste bőrét körülmetélték. ²⁵Fia, Yishmáel tizenhárom esztendős volt, amikor szeméremteste bőrét körülmetélték. ²⁶Ugyanazon a napon metélték körül Ávráhámot, a fiát, Yishmáelt ²⁷és házanépéből az összes férfit. Mind a házban született, mind az idegentől pénzen vásárolt szolgákat körülmetélték vele együtt.

Szójegyzék: Ávráhám (Sok nép atyja) • Ávrám (Magasztos atya) • El Sháddái (A Mindenható Elohim/A Hatalmas/Az Emlők Elohim-ja) • Kená’án (Kereskedő/Megalázott/Kánaán) • Száráh (Hercegnő/Úrnő) • Száráj (Hercegnőm) • Yishmáel (Elohim meghallgat) • Yitzchák (Nevetni fog/Nevetés)

¹Azután megjelent neki Yahuwah Mámréh tölgyesében, amikor a nappali hőség elől a sátor bejáratába húzódott. ²Fölemelte tekintetét, és látta, hogy három férfi áll előtte. Amint meglátta őket, eléjük futott a sátor bejáratától, földre borult, ³és így szólt: Ádonái, ha megnyertem jóindulatodat, kérlek, ne kerüld el szolgádat! ⁴Mindjárt hozatok egy kis vizet, mossátok meg a lábatokat, és dőljetek le a fa alá! ⁵Én meg hozok egy falat kenyeret, hogy felüdüljetek, és úgy menjetek tovább, ha szolgátok mellett mentek el! Ők azt felelték: Tedd azt, amit mondtál! ⁶Ávráhám besietett Száráhhoz a sátorba, és azt mondta: Siess, dagassz meg három mérték finomlisztet, és süss lángost! ⁷Kiszaladt Ávráhám a csordához is, fogott egy szép szopós borjút, és odaadta a legényének, az pedig gyorsan elkészítette. ⁸Azután vett vajat, tejet, meg vette a borjút, amelyet elkészíttetett, és eléjük tette. Ő maga pedig ott állt mellettük a fa alatt, amíg ettek.

⁹Azután ezt kérdezték tőle: Hol van Száráh, a feleséged? Ő így felelt: Itt a sátorban. ¹⁰Egyikük azt mondta: Egy esztendő múlva visszatérek hozzád, és akkor már a feleségednek, Száráhnak fia lesz! Száráh meg ott hallgatódzott a háta mögött a sátor bejáratánál. ¹¹Ávráhám és Száráh élemedett korú öregek voltak, és Száráhnál már megszűnt a női életfolyamat. ¹²Száráh nevetett magában, és azt gondolta: Miután megvénültem, lehet-e gyönyörűségem? Meg az uram is öreg!

¹³De Yahuwah megkérdezte Ávráhámot: Miért nevetett Száráh, és miért mondta: Ugyan, hogy szülhetnék öreg létemre? ¹⁴Van-e valami lehetetlen Yahuwah számára? Egy esztendő múlva visszatérek hozzád, és fia lesz Száráhnak. ¹⁵Száráh azonban tagadott, mert félt. Azt mondta, hogy nem nevetett. Yahuwah azonban így szólt: De bizony nevettél!

¹⁶Amikor a férfiak elindultak, és Sz’dom felé tartottak, Ávráhám is velük ment, hogy elkísérje őket. ¹⁷Yahuwah ezt mondta: Eltitkoljam-e Ávráhám elől, amit tenni akarok? ¹⁸Hiszen Ávráhámtól nagy és hatalmas nép fog származni, és általa nyer áldást a föld minden népe. ¹⁹Mert őt választottam ki arra, hogy megparancsolja fiainak és háza népének is, hogy őrizzék meg Yahuwah útját, cselekedjenek az igazságnak és jognak megfelelően, hogy Yahuwah is beteljesítse, amit megígért Ávráhámnak.

²⁰Azért ezt mondta Yahuwah: Mivel már igen sok a jajkiáltás Sz’dom és Emoráh miatt, és vétkük igen súlyossá vált, ²¹lemegyek, hogy megnézzem: vajon csakugyan a hozzám fölhatolt jajkiáltás szerint cselekedtek-e, vagy sem. Tudni akarom. ²²Amikor a férfiak megfordultak, és elindultak Sz’dom felé, Ávráhám még ott állt Yahuwah előtt.

²³Hozzálépett Ávráhám, és ezt kérdezte: Vajon elpusztítod-e az igazat is a bűnössel együtt? ²⁴Hátha van ötven igaz ember abban a városban? Akkor is elpusztítod, és nem bocsátasz meg annak a helynek azért az ötven igazért, akik ott laknak? ²⁵Távol legyen tőled, hogy ilyet tégy, hogy megöld az igazat a bűnössel együtt, és úgy járjon az igaz is, mint a bűnös. Távol legyen tőled! Vajon az egész föld bírája nem tenne-e igaz ítéletet? ²⁶Yahuwah így felelt: Ha találok Sz’dom városában ötven igazat, megkegyelmezek értük az egész helynek. ²⁷Ávráhám újból megszólalt: Tudom, merész dolog, hogy szólok Ádonái-nak, bár én csak por és hamu vagyok. ²⁸De ha az ötven igaznak öt híja lesz, elpusztítod-e az öt miatt az egész várost? Ő ezt felelte: Nem pusztítom el, ha találok ott negyvenötöt. ²⁹Ismét szólt hozzá, és ezt kérdezte: Hátha negyven található ott? Yahuwah így felelt: Nem teszem meg a negyvenért. ³⁰Ne induljon föl Ádonái, hogy beszélek – szólt Ávráhám -, de hátha csak harminc található ott? Ő így felelt: Nem teszem meg, ha találok ott harmincat. ³¹Ávráhám ezt mondta: Tudom, merész dolog, hogy szólok Ádonái-nak: hátha húsz található ott? Ő így felelt: Nem pusztítom el a húszért. ³²Ávráhám ezt mondta: Ne induljon föl Ádonái, hogy még egyszer szólok: de hátha csak tíz található ott? Ő így felelt: Nem pusztítom el a tízért.

³³Amint Yahuwah bevégezte beszélgetését Ávráhámmal, eltávozott, Ávráhám pedig visszatért lakóhelyére.

Szójegyzék: Ádonái (Uram/Mesterem) • Ávráhám (Sok nép atyja) • Emoráh (Gomora/Népes/Kéve) • Mámréh (Erő/Kövérség) • Száráh (Hercegnő/Úrnő) • Sz’dom (Szodoma/Égő/Titkos)

¹A két Malach estére Sz’domba érkezett, Lot pedig éppen Sz’dom kapujában ült. Amint meglátta őket Lot, fölkelt, eléjük ment, és arccal a földre borult. ²Ezt mondta: Adonai! Térjetek be szolgátok házába, töltsétek itt az éjszakát, mossátok meg a lábatokat! Reggel majd fölkelhettek, és utatokra indulhattok. De ők azt felelték: Nem, hanem itt a szabadban töltjük az éjszakát. ³Mivel azonban nagyon unszolta őket, betértek hozzá, bementek a házba. Ő pedig lakomát készített nekik, kovásztalan kenyeret süttetett, és ettek.

⁴Lefekvés előtt a város férfiai, a Sz’domiak, körülvették a házat; ifjak és öregek, az egész nép kivétel nélkül. ⁵Bekiáltottak Lotnak, és azt mondták neki: Hol vannak azok a férfiak, akik hozzád jöttek éjszakára? Hozd ki őket hozzánk, hadd ismerjük őket. ⁶Lot kiment hozzájuk az ajtó elé, de az ajtót bezárta maga mögött, ⁷és ezt mondta: Ugyan, barátaim, ne tegyetek rosszat! ⁸Van két leányom, akik még nem ismertek férfit, kihozom hozzátok, és tegyetek velük, amit jónak láttok. De ezekkel az emberekkel ne tegyetek semmit, mivel hajlékom oltalma alatt vannak! ⁹De azok így feleltek: Menj innen! És azt mondták: Ő az egyetlen jövevény köztünk, és ő akar törvényt szabni? Még jobban elbánunk veled, mint velük! Szorongatni kezdték magát Lotot, és már majdnem betörték az ajtót. ¹⁰De azok a férfiak kinyújtották a kezüket, behúzták Lotot magukhoz a házba, és bezárták az ajtót. ¹¹Az emberek apraját-nagyját pedig, akik a ház ajtaja előtt voltak, vaksággal verték meg, úgyhogy nem tudták megtalálni az ajtót.

¹²Akkor ezt kérdezték a férfiak Lottól: Ki van még itt hozzád tartozó? Vődet, fiaidat és leányaidat, meg mindenedet, ami a tied a városban, vidd el erről a helyről! ¹³Mert mi el fogjuk pusztítani ezt a helyet, mivel eljutott Yahuwah-hoz az a nagy jajkiáltás, amelyet okoztak. Yahuwah azért küldött bennünket, hogy elpusztítsuk a várost. ¹⁴Lot tehát kiment, és beszélt a vőivel, akik leányait el akarták venni, és ezt mondta: Keljetek föl, menjetek ki erről a helyről, mert Yahuwah el fogja pusztítani ezt a várost. De a vőinek úgy tűnt, hogy csak tréfál.

¹⁵Amikor hajnalodott, így sürgették a Malachok Lotot: Kelj föl, fogd a feleségedet és itt levő két leányodat, hogy el ne pusztulj a város bűne miatt! ¹⁶És amikor tétovázott, megragadták a férfiak a kezét, meg a feleségének és két leányának a kezét, mert Yahuwah megszánta őt. Kivitték, és ott hagyták a városon kívül. ¹⁷Amikor vitték őket kifelé, ezt mondták: Mentsd az életedet! Ne nézz hátra, és ne állj meg sehol a környéken! A hegyre menekülj, különben elpusztulsz! ¹⁸De Lot azt mondta nekik: Ne oda, Adonai! ¹⁹Ha már kegyelmes voltál szolgádhoz, és olyan nagy szeretettel bánsz velem, hogy meg akarod tartani az életemet, akkor ne kelljen a hegyre menekülnöm, mert utolér a veszedelem és meghalok. ²⁰Itt van a közelben ez a kis város, hadd fussak oda! Bár kicsi, hadd meneküljek oda, hogy életben maradjak! ²¹Ebben a dologban is engedek neked – felelte. Nem pusztítom el azt a várost, amelyről beszéltél. ²²De sietve menekülj oda, mert semmit sem tudok tenni, amíg oda nem érsz. – Ezért hívják azt a várost Coárnak.

²³A nap éppen fölkelt, amikor Lot Coárba ért. ²⁴Yahuwah pedig kénköves tüzes esőt bocsátott Sz’domra és Emorára, Yahuwah-tól, az égből. ²⁵Így pusztította el azokat a városokat és azt az egész környéket, a városok egész lakosságát, sőt a föld növényzetét is. ²⁶Mögötte menő felesége azonban hátratekintett, és sóbálvánnyá lett.

²⁷Reggel fölkelt Avraham, hogy arra a helyre menjen, ahol Yahuwah színe előtt állt. ²⁸Odatekintett Sz’dom és Emora felé, meg annak az egész környéknek a földje felé, és látta, hogy már csak füst szállt a föld felett, mint az olvasztókemence füstje. ²⁹De amikor Elohim elpusztította annak a környéknek a városait, nem feledkezett meg Elohim Avrahamról, és kivezette Lotot a pusztulásból, amikor elpusztította azokat a városokat, ahol Lot lakott.

³⁰Lot fölment Coárból, és letelepedett két leányával együtt a hegyen, mert félt Coárban lakni. Egy barlangban lakott két leányával együtt. ³¹Egyszer a nagyobbik leánya ezt mondta a kisebbiknek: Apánk öreg, és nincs ezen a földön férfi, aki hozzánk bejönne az egész föld szokása szerint. ³²Gyere, itassuk le apánkat borral, háljunk vele, és támasszunk apánktól utódot. ³³Leitatták tehát az apjukat borral még azon az éjszakán, és bement a nagyobbik, és az apjával hált. Lot pedig mit sem tudott leánya lefekvéséről és fölkeléséről. ³⁴Másnap azt mondta a nagyobbik a kisebbiknek: A múlt éjjel én háltam az apámmal. Itassuk le borral ma éjjel is, és menj be te, hálj vele, hogy utódot támasszunk apánktól. ³⁵Azon az éjszakán is leitatták az apjukat borral, és a kisebbik is vele hált. Lot pedig mit sem tudott leánya lefekvéséről és fölkeléséről. ³⁶Így esett teherbe Lot mindkét leánya az apjától. ³⁷A nagyobbik fiút szült, és Moávnak nevezte el. Ő a mai Moáv ősatyja. ³⁸A kisebbik is fiút szült és Ben-Ammí-nak nevezte el. Ő a mai Ammon fiainak az ősatyja.

Szójegyzék: Adonai (Uram/Mesterem) • Ammon (Népemhez tartozó/Rokon) • Avraham (Sok nép atyja) • Ben-Ammi (Népem fia) • Coar (Kicsiny/Jelentéktelen) • Emora (Gomora/Népes/Kéve) • Malach (Angyal/Követ/Hírnök) • Lot (Takaró/Fátyol/Rejtelem) • Moáv (Az apától származó) • Sz’dom (Szodoma/Égő/Titkos) • Szedomiak (Szodoma lakói) • Yahuwah (Az Örökkévaló Neve)

¹A két Málách estére Sz’domba érkezett, Lot pedig éppen Sz’dom kapujában ült. Amint meglátta őket Lot, fölkelt, eléjük ment, és arccal a földre borult. ²Ezt mondta: Ádonái! Térjetek be szolgátok házába, töltsétek itt az éjszakát, mossátok meg a lábatokat! Reggel majd fölkelhettek, és utatokra indulhattok. De ők azt felelték: Nem, hanem itt a szabadban töltjük az éjszakát. ³Mivel azonban nagyon unszolta őket, betértek hozzá, bementek a házba. Ő pedig lakomát készített nekik, kovásztalan kenyeret süttetett, és ettek.

⁴Lefekvés előtt a város férfiai, a Sz’domiak, körülvették a házat; ifjak és öregek, az egész nép kivétel nélkül. ⁵Bekiáltottak Lotnak, és azt mondták neki: Hol vannak azok a férfiak, akik hozzád jöttek éjszakára? Hozd ki őket hozzánk, hadd ismerjük őket. ⁶Lot kiment hozzájuk az ajtó elé, de az ajtót bezárta maga mögött, ⁷és ezt mondta: Ugyan, barátaim, ne tegyetek rosszat! ⁸Van két leányom, akik még nem ismertek férfit, kihozom hozzátok, és tegyetek velük, amit jónak láttok. De ezekkel az emberekkel ne tegyetek semmit, mivel hajlékom oltalma alatt vannak! ⁹De azok így feleltek: Menj innen! És azt mondták: Ő az egyetlen jövevény köztünk, és ő akar törvényt szabni? Még jobban elbánunk veled, mint velük! Szorongatni kezdték magát Lotot, és már majdnem betörték az ajtót. ¹⁰De azok a férfiak kinyújtották a kezüket, behúzták Lotot magukhoz a házba, és bezárták az ajtót. ¹¹Az emberek apraját-nagyját pedig, akik a ház ajtaja előtt voltak, vaksággal verték meg, úgyhogy nem tudták megtalálni az ajtót.

¹²Akkor ezt kérdezték a férfiak Lottól: Ki van még itt hozzád tartozó? Vődet, fiaidat és leányaidat, meg mindenedet, ami a tied a városban, vidd el erről a helyről! ¹³Mert mi el fogjuk pusztítani ezt a helyet, mivel eljutott Yahuwah-hoz az a nagy jajkiáltás, amelyet okoztak. Yahuwah azért küldött bennünket, hogy elpusztítsuk a várost. ¹⁴Lot tehát kiment, és beszélt a vőivel, akik leányait el akarták venni, és ezt mondta: Keljetek föl, menjetek ki erről a helyről, mert Yahuwah el fogja pusztítani ezt a várost. De a vőinek úgy tűnt, hogy csak tréfál.

¹⁵Amikor hajnalodott, így sürgették a Máláchok Lotot: Kelj föl, fogd a feleségedet és itt levő két leányodat, hogy el ne pusztulj a város bűne miatt! ¹⁶És amikor tétovázott, megragadták a férfiak a kezét, meg a feleségének és két leányának a kezét, mert Yahuwah megszánta őt. Kivitték, és ott hagyták a városon kívül. ¹⁷Amikor vitték őket kifelé, ezt mondták: Mentsd az életedet! Ne nézz hátra, és ne állj meg sehol a környéken! A hegyre menekülj, különben elpusztulsz! ¹⁸De Lot azt mondta nekik: Ne oda, Ádonái! ¹⁹Ha már kegyelmes voltál szolgádhoz, és olyan nagy szeretettel bánsz velem, hogy meg akarod tartani az életemet, akkor ne kelljen a hegyre menekülnöm, mert utolér a veszedelem és meghalok. ²⁰Itt van a közelben ez a kis város, hadd fussak oda! Bár kicsi, hadd meneküljek oda, hogy életben maradjak! ²¹Ebben a dologban is engedek neked – felelte. Nem pusztítom el azt a várost, amelyről beszéltél. ²²De sietve menekülj oda, mert semmit sem tudok tenni, amíg oda nem érsz. – Ezért hívják azt a várost Coárnak.

²³A nap éppen fölkelt, amikor Lot Coárba ért. ²⁴Yahuwah pedig kénköves tüzes esőt bocsátott Sz’domra és Emoráhra, Yahuwah-tól, az égből. ²⁵Így pusztította el azokat a városokat és azt az egész környéket, a városok egész lakosságát, sőt a föld növényzetét is. ²⁶Mögötte menő felesége azonban hátratekintett, és sóbálvánnyá lett.

²⁷Reggel fölkelt Ávráhám, hogy arra a helyre menjen, ahol Yahuwah színe előtt állt. ²⁸Odatekintett Sz’dom és Emoráh felé, meg annak az egész környéknek a földje felé, és látta, hogy már csak füst szállt a föld felett, mint az olvasztókemence füstje. ²⁹De amikor Elohim elpusztította annak a környéknek a városait, nem feledkezett meg Elohim Ávráhámról, és kivezette Lotot a pusztulásból, amikor elpusztította azokat a városokat, ahol Lot lakott.

³⁰Lot fölment Coárból, és letelepedett két leányával együtt a hegyen, mert félt Coárban lakni. Egy barlangban lakott két leányával együtt. ³¹Egyszer a nagyobbik leánya ezt mondta a kisebbiknek: Apánk öreg, és nincs ezen a földön férfi, aki hozzánk bejönne az egész föld szokása szerint. ³²Gyere, itassuk le apánkat borral, háljunk vele, és támasszunk apánktól utódot. ³³Leitatták tehát az apjukat borral még azon az éjszakán, és bement a nagyobbik, és az apjával hált. Lot pedig mit sem tudott leánya lefekvéséről és fölkeléséről. ³⁴Másnap azt mondta a nagyobbik a kisebbiknek: A múlt éjjel én háltam az apámmal. Itassuk le borral ma éjjel is, és menj be te, hálj vele, hogy utódot támasszunk apánktól. ³⁵Azon az éjszakán is leitatták az apjukat borral, és a kisebbik is vele hált. Lot pedig mit sem tudott leánya lefekvéséről és fölkeléséről. ³⁶Így esett teherbe Lot mindkét leánya az apjától. ³⁷A nagyobbik fiút szült, és Moávnak nevezte el. Ő a mai Moáv ősatyja. ³⁸A kisebbik is fiút szült és Ben-Ammí-nak nevezte el. Ő a mai Ámmon fiainak az ősatyja.

Szójegyzék: Ádonái (Uram/Mesterem) • Ámmon (Népemhez tartozó/Rokon) • Ávráhám (Sok nép atyja) • Ben-Ammi (Népem fia) • Coár (Kicsiny/Jelentéktelen) • Emoráh (Gomora/Népes/Kéve) • Málách (Angyal/Követ/Hírnök) • Lot (Takaró/Fátyol/Rejtelem) • Moáv (Az apától származó) • Sz’dom (Szodoma/Égő/Titkos)

¹Azután meglátogatta Yahuwah Száráht, ahogyan megmondta, és úgy cselekedett Yahuwah Száráhal, ahogy megígérte. ²Száráh teherbe esett, és fiút szült Ávráhámnak öregkorára, abban az időben, amelyet megígért neki Elohim. ³Ávráhám Yitzcháknak nevezte el újszülött fiát, akit Száráh szült neki. ⁴Azután körülmetélte Ávráhám a fiát, Yitzchákot nyolcnapos korában, ahogyan megparancsolta neki Elohim. ⁵Ávráhám százesztendős volt, amikor fia, Yitzchák megszületett. ⁶Akkor ezt mondta Száráh: Nevetségessé tett engem Elohim, kinevet mindenki, aki csak hallja. ⁷Ezt is mondta: Ki jósolta volna meg Ávráhámnak, hogy fog még Száráh fiakat szoptatni? Mert fiút szültem öregkorára. ⁸Amikor a gyermek nagyobb lett, elválasztották. Ávráhám pedig nagy lakomát készített azon a napon, amelyen elválasztották Yitzchákot.

⁹Amikor Száráh nevetni látta az egyiptomi Hágár fiát, akit Hágár Ávráhámnak szült, ¹⁰ezt mondta Ávráhámnak: Kergesd el ezt a szolgálót a fiával együtt, mert nem örökölhet ennek a szolgálónak a fia az én fiammal, Yitzchákkal! ¹¹Ez a beszéd Ávráhámnak igen rosszul esett, a fia miatt. ¹²De Elohim ezt mondta Ávráhámnak: Ne essék neked rosszul ennek a fiúnak és szolgálódnak a dolga. Bármit mond neked Száráh, hallgass a szavára, mert Yitzchákot fogják a te utódodnak nevezni. ¹³De a szolgáló fiából is népet támasztok, mert ő is tőled származik.

¹⁴Ávráhám fölkelt reggel, fogott egy kenyeret meg egy tömlő vizet, és Hágárnak adta. Föltette azt az asszony vállára, és elküldte őt a gyermekkel együtt. Így ment el, és bolyongott Be’er-Shevá pusztájában. ¹⁵Amikor kifogyott a víz a tömlőből, odatette a gyermeket az egyik bokor alá, ¹⁶maga pedig elment, leült vele szemben egy nyíllövésnyi távolságban, és ezt mondta: Ne lássam, amikor meghal a gyermek. Ott ült vele szemben, és hangosan sírt.

¹⁷De Elohim meghallotta a fiú hangját, Málách Elohim pedig kiáltott a mennyből Hágárnak, és így szólt hozzá: Mi van veled, Hágár? Ne félj, mert meghallotta Elohim a fiú hangját ott, ahol van. ¹⁸Kelj föl, vedd fel a fiút, és fogd kézen, mert nagy népet támasztok belőle. ¹⁹És megnyitotta Elohim az asszony szemét, úgyhogy meglátott egy forrást. Odament, megtöltötte a tömlőt vízzel, és megitatta a fiút. ²⁰Elohim pedig vele volt a fiúval, és az felnövekedett. A pusztában lakott, és íjász lett. ²¹Párán pusztájában lakott, anyja pedig Egyiptomból szerzett neki feleséget.

²²Történt abban az időben, hogy Avimeleck és hadseregparancsnoka, Pichol azt mondta Ávráhámnak: Elohim van veled mindenben, amit cselekszel. ²³Esküdj meg nekem most Elohim-ra, hogy nem csalsz meg sem engem, sem a fiamat, sem az unokámat, hanem olyan hűségesen bánsz velem és azzal a földdel, ahol jövevény vagy, ahogyan én bántam veled! ²⁴Ávráhám így felelt: Megesküszöm.

²⁵De Ávráhám szemrehányást tett Avimelecknek amiatt, hogy Ávimeleck szolgái erőszakkal elfoglaltak tőle egy kutat. ²⁶Avimeleck ezt mondta: Nem tudom, ki tette ezt. Te sem szóltál róla nekem, én sem hallottam, csak ma. ²⁷Akkor Ávráhám vett juhokat meg marhákat, és Avimelecknek adta. Majd szövetséget kötöttek egymással. ²⁸De Ávráhám különállított a nyájból hét bárányt. ²⁹Akkor ezt kérdezte Avimeleck Ávráhámtól: Mire való ez a hét bárány, amelyeket különállítottál? ³⁰Ő azt felelte: Fogadd el tőlem ezt a hét bárányt, annak bizonyságául, hogy én ástam ezt a kutat. ³¹Azért nevezték el azt a helyet Be’er-Shevá-nak, mert ott esküdtek meg ők ketten. ³²Miután megkötötték a szövetséget Be’er-Shevá-ban, fölkelt Avimeleck és hadseregparancsnoka, Pichol, és visszatértek a Pelishtiek földjére. ³³Ávráhám pedig tamariszkuszfákat ültetett Be’er-Shevá-ban, és segítségül hívta ott Yahuwah-nak, El Olam-nak a nevét. ³⁴Azután még hosszú ideig élt jövevényként Ávráhám a Pelishtiek földjén.

Szójegyzék: Ávimelech (Apám a Király) • Ávráhám (Sokaság Atyja) • Be’er-Shevá (Eskü Kútja / A Hét Kútja) • El Olam (Örökkévaló Elohim / A Világmindenség Elohim-ja) • Hágár (Menekülés / Idegen) • Málách (Angyal / Hírvivő) • Pelishtiek (Filiszteusok / Hódítók) • Pichol (Mindenki szája / Nagy) • Száráh (Hercegnő) • Yitzchák (Nevetni fog)

¹Ezek után történt, hogy Elohim próbára tette Ávráhámot, és megszólította: Ávráhám! Ő pedig felelt: Itt vagyok. Elohim ²ezt mondta: Fogd a fiadat, a te egyetlenedet, akit szeretsz, Yitzchákot, és menj el Moriyáh földjére, és áldozd fel ott égőáldozatul az egyik hegyen, amelyet majd megmondok neked! ³Ávráhám fölkelt reggel, fölnyergelte a szamarát, maga mellé vette két szolgáját meg Yitzchákot, a fiát. Fát is hasogatott az áldozathoz. Azután elindult arra a helyre, amelyet Elohim mondott neki.

⁴A harmadik napon fölemelte tekintetét Ávráhám, és meglátta azt a helyet messziről. ⁵Ekkor így szólt Ávráhám a szolgáihoz: Maradjatok itt a szamárral, én pedig a fiammal elmegyek oda, imádkozunk, és utána visszatérünk hozzátok. ⁶Fogta tehát Ávráhám az égőáldozathoz való fát, rátette a fiára, Yitzchákra, ő maga pedig a tüzet meg a kést vitte; így mentek ketten együtt. ⁷De Yitzchák megszólította apját, Ávráhámot: Apám! Ő pedig felelt: Itt vagyok, fiam. A fiú megkérdezte: Itt van a tűz meg a fa, de hol van az áldozatra való bárány? ⁸Ávráhám azt mondta: Elohim majd gondoskodik az áldozatra való bárányról, fiam. Így mentek tovább ketten együtt.

⁹Amikor eljutottak arra a helyre, amelyet Elohim mondott neki, oltárt épített ott Ávráhám, rárakta a fadarabokat, megkötözte a fiát, Yitzchákot, és föltette az oltárra a fadarabok tetejére. ¹⁰De amint kinyújtotta Ávráhám a kezét, és már fogta a kést, hogy levágja a fiát, ¹¹kiáltott neki Málách Yahuwah a mennyből: Ávráhám! Ávráhám! Ő így felelt: Itt vagyok ¹²Az angyal így szólt: Ne nyújtsd ki kezedet a fiúra, és ne bántsd őt, mert most már tudom, hogy Elohim-félő vagy, és nem tagadtad meg tőlem a fiadat, a te egyetlenedet.

¹³Akkor fölemelte Ávráhám a tekintetét, és meglátta, hogy ott van egy kos, szarvánál fogva fönnakadva a bozótban. Odament Ávráhám, fogta a kost, és azt áldozta föl égőáldozatul a fia helyett. ¹⁴Azután így nevezte el Ávráhám azt a helyet: Yahuwah Yir’eh. Ma ezt mondják: Yahuwah hegyén a gondviselés.

¹⁵ Málách Yahuwah másodszor is kiáltott Ávráhámnak a mennyből, ¹⁶és ezt mondta: Magamra esküszöm, így szól Yahuwah, hogy mivel így tettél, és nem tagadtad meg tőlem a fiadat, a te egyetlenedet, ¹⁷azért gazdagon megáldalak, és úgy megszaporítom utódaidat, hogy annyian lesznek, mint az ég csillagai, vagy mint a homokszemek a tenger partján. A te utódod birtokolni fogja ellenségei kapuját, ¹⁸és a te utódod által nyer áldást a föld valamennyi népe, mert hallgattál szavamra.

¹⁹Ezután Ávráhám visszatért szolgáihoz, elindultak, és együtt elmentek Be’er-Shevába. Ávráhám továbbra is Be’er-Shevába lakott. ²⁰Ezek után ezt a hírt vitték Ávráhámnak: Milkáh is szült fiúkat öcsédnek, Náchornak: ²¹Utzot, az elsőszülöttjét, Buzt, annak öccsét, és Kemuelt, Árám atyját, ²²továbbá Keszedet, Cházot és Pildásht, Yidláfot és Betuelt. ²³Betuel nemzette Rivkáht. Ezt a nyolcat szülte Milkáh Náchornak, Ávráhám öccsének. ²⁴Reumá nevű másodfelesége is szült neki: Teváchot, Gáchámot, Táchásht és Má’ácháht.

Szójegyzék: Árám (Magaslat) • Ávráhám (Sokaság Atyja) • Be’er-Shevá (Eskü Kútja / A Hét Kútja) • Betuel (Elohim hajléka / Elohim embere) • Buz (Megvetés) • Cházo (Látnok) • Gáchám (Égő / Parázsló) • Kemuel (Elohim gyülekezete) • Má’ácháh (Nyomás / Préselés) • Málách (Angyal / Hírvivő) • Moriyah (Yahuwah lát / Yahuwah tanítása) • Náchor (Horkantó) • Pildásh (Láng / Tűz) • Reumá (Magasztos / Korall) • Rivkáh (Megigéző / Megkötöző) • Táchásh (Delfin / Borz) • Tevách (Mészárlás) • Utz (Tanács / Szilárdság) • Yahuwah Yir’eh (Yahuwah gondoskodik / Yahuwah látni fog) • Yidláf (Sírni fog / Csepegő) • Yitzchák (Nevetni fog)

¹Száráh élt száz évet, húsz évet és hét évet. Ennyi volt Száráh életkora. ²Amikor meghalt Száráh Kená’án földjén Kiryát-Árbában, azaz Chevronban, Ávráhám bement Szárához, hogy meggyászolja, és elsirassa őt. ³Majd fölkelt Ávráhám a halottja mellől, és így szólt a Chittiekhez: ⁴Jövevény és idegen vagyok köztetek. Adjatok nekem sírhelynek való birtokot nálatok, hogy oda temethessem halottamat. ⁵A Chittiek ezt felelték Ávráhámnak: ⁶Hallgass meg bennünket, urunk! Elohim-tól való fejedelem vagy te közöttünk. A legszebb sírhelyünkön temesd el halottadat! Senki sem akadályoz meg közülünk, hogy az ő sírhelyére temesd halottadat. ⁷Ekkor fölkelt Ávráhám, meghajolt a föld tulajdonosai, a Chittiek előtt, ⁸és így szólt hozzájuk: Ha igazán azt akarjátok, hogy eltemessem halottamat, hallgassatok meg engem, és bírjátok rá Efront, Cochár fiát, ⁹hogy adja nekem a Máchpeláh-i barlangját, amely a szántóföldje végén van! Teljes értékéért adja el, hogy legyen sírhelynek való birtokom köztetek!

¹⁰Efron is ott ült a Chittiek között. Ez a Chitti Efron így szólt Ávráhámhoz a Chittieknek és mindazoknak a füle hallatára, akik a város kapujában összejöttek: ¹¹Nem, uram! Hallgass meg engem! Neked adom azt a szántóföldet a rajta levő barlanggal együtt. Népem fiainak a szeme láttára adom azt neked. Temesd el halottadat! ¹²Ávráhám meghajolt a föld tulajdonosai előtt, ¹³és így szólt Efronhoz a föld tulajdonosainak a füle hallatára: Hallgass mégis rám! Megadom a szántóföld árát, fogadd el tőlem, azután oda temetem halottamat. ¹⁴De Efron így felelt Ávráhámnak: ¹⁵Hallgass rám, uram! Négyszáz ezüst shekelt ér ez a föld! Mit számít az közöttünk? Temesd csak el halottadat! ¹⁶Ávráhám engedett Efronnak, és kimért Ávráhám Efronnak annyi ezüstöt, amennyit mondott a Chittiek füle hallatára, a kereskedelmi forgalomban használt négyszáz ezüst shekelt.

¹⁷Így ment át Efron Máchpeláh-i szántóföldje, amely Mámréh-al szemben van, a szántóföld a barlanggal együtt, és minden fa a szántóföld egész határán körös-körül Ávráhám birtokába, ¹⁸a Chittieknek és mindazoknak a szeme láttára, akik a város kapujában összejöttek. ¹⁹Azután eltemette Ávráhám a feleségét, Száráht a Máchpeláh-i szántóföld barlangjában, Mámréh-val szemben. Ez ma Chevronban, Kená’án földjén. ²⁰Így került Ávráhám birtokába sírhelyül a Chittieknek ez a szántóföldje a rajta levő barlanggal együtt.

Szójegyzék: Ávráhám (Sokaság Atyja) • Chittiek (Hettiták / Rémület / Megtörtek) • Chevron (Egyesülés / Szövetség / Barátság) • Cochár (Fehérség / Fény) • Efron (Poros / Őzike) • Kená’án (Kereskedő / Alázatos) • Kiryát-Árbá (A Négyek Városa) • Máchpeláh (Kettős / Páros) • Mámréh (Erő / Kövérség) • Shekel (Súly / Pénzegység) • Száráh (Hercegnő)

¹Ávráhám élemedett korú, öreg ember lett, és Yahuwah mindennel megáldotta Ávráhámot. ²Egyszer azt mondta Ávráhám háza öreg szolgájának, aki mindenét kezelte: Tedd a kezedet a csípőm alá, ³hadd eskesselek meg Yahuwah-ra, az ég és föld Elohim-jára, hogy fiamnak nem a Kená’ániak leányai közül hozol feleséget, akik között lakom, ⁴hanem elmész hazámba, a rokonságomhoz, és onnan hozol feleséget a fiamnak, Yitzcháknak! ⁵De a szolga ezt mondta neki: Hátha az a leány nem akar követni engem erre a földre? Akkor visszavigyem a fiadat arra a földre, ahonnan eljöttél? ⁶Ávráhám így válaszolt neki: Őrizkedj attól, hogy oda visszavidd a fiamat! ⁷Yahuwah, az ég Elohim-ja, aki kihozott engem atyám házából és rokonságom földjéről, aki beszélt velem, és így esküdött meg nekem: A te utódaidnak adom ezt a földet! – Ő elküldi majd angyalát előtted, hogy onnan hozz a fiamnak feleséget. ⁸Ha a leány nem akar követni téged, akkor mentes leszel a nekem tett eskü alól, de a fiamat nem viheted vissza oda. ⁹Ekkor a szolga odatette kezét urának, Ávráhámnak a csípője alá, és megesküdött neki erre a dologra.

¹⁰Azután kiválasztott a szolga tíz tevét urának a tevéi közül, hogy elmenjen, és vitt magával urától mindenféle értékes dolgot. Elindult, és elment Árám-Náháráyimba, Náchor városába. ¹¹A városon kívül megpihentette a tevéket egy kútnál, estefelé, amikor az asszonyok vizet meríteni jártak. ¹²Akkor ezt mondta: Yahuwah, Ávráhámnak, az én uramnak Elohim-ja! Adj eredményt még ma, és mutasd meg hűségedet az én uram, Ávráhám iránt! ¹³Ideállok a forrás mellé, amikor a városbeli leányok kijönnek vizet meríteni. ¹⁴Legyen úgy, hogy ha azt mondom valamelyik leánynak: Nyújtsd ide a korsódat, hadd igyam! – ő pedig azt mondja: Igyál, sőt még a tevéidet is megitatom – akkor őt rendelted szolgádnak, Yitzcháknak, és ebből tudom meg, hogy megmutattad hűségedet uram iránt!

¹⁵Még be sem fejezte szavait, máris jött Rivkáh, korsóval a vállán. Ő Betuelnak, Milkáh fiának volt a leánya; Milkáh pedig Ávráhám testvérének, Náchornak volt a felesége. ¹⁶A leány igen szép arcú volt, hajadon, aki férfit még nem ismert. Lement a forráshoz, megtöltötte a korsóját, és feljött. ¹⁷Ekkor a szolga odafutott, és azt mondta: Adj nekem egy korty vizet a korsóból! ¹⁸A leány így felelt: Igyál, uram! És gyorsan levette korsóját a kezébe, és inni adott neki. ¹⁹Miután eleget adott neki inni, így szólt: Tevéidnek is merítek, míg eleget nem isznak. ²⁰Sietve beleöntötte a korsó vizet a vályúba, azután ismét odafutott meríteni a forráshoz. Így merített valamennyi tevének. ²¹Az ember közben némán figyelte, hogy megtudja, szerencséssé tette-e útját Yahuwah, vagy sem.

²²Miután a tevék már eleget ittak, elővett a férfi egy fél shekel súlyú aranyfüggőt, és a leány kezére való két karperecet, tíz aranyshekel súlyút, ²³és ezt kérdezte: Kinek a leánya vagy? Mondd meg nekem, van-e számunkra éjszakára hely apád házánál? ²⁴Ő azt felelte: Betuel leánya vagyok, Milkáh fiáé, akit ő Náchornak szült. ²⁵Azt is mondta neki: Van nálunk bőven szalma is, abrak is, meg hely is van éjszakára. ²⁶Akkor meghajolt az a férfi, leborult Yahuwah előtt, ²⁷és ezt mondta: Áldott Yahuwah, Ávráhámnak, az én uramnak Elohim-ja, aki nem vonta meg hűséges szeretetét uramtól! Yahuwah vezérelt engem ezen az úton az én uram testvérének házához.

²⁸Ezután elszaladt a leány, és elmondta anyja háza népének, hogy mi történt. ²⁹Rivkáhnak pedig volt egy Láván nevű bátyja. Ez a Láván kiszaladt ahhoz az emberhez a forráshoz. ³⁰Amikor látta a függőt és a húga kezén levő karpereceket, és meghallotta húgának, Rivkáhnak a beszédét, aki elmondta, hogy miről beszélt vele az az ember, akkor odament ahhoz az emberhez, aki még mindig ott állt a tevék mellett a forrásnál, ³¹és így szólt: Jöjj be, áldott embere Yahuwah-nak, mit állsz idekint? Én már elkészítettem a házat és a tevék helyét is. ³²A férfi bement a házba, Láván meg levette a tevékről a szerszámot, adott a tevéknek szalmát és abrakot; azután vizet hoztak, hogy megmossák a lábát, meg a vele levő emberek lábát is. ³³Majd ennivalót tettek eléje, de ő így szólt: Nem eszem, amíg el nem mondom a mondanivalómat! Láván így szólt: Beszélj!

³⁴Ő pedig ezt mondta: Ávráhám szolgája vagyok. ³⁵Yahuwah igen megáldotta az én uramat, és meggazdagodott. Adott neki juhokat, szarvasmarhákat, ezüstöt, aranyat, szolgákat, szolgálókat, tevéket és szamarakat. ³⁶Urammnak a felesége, Száráh, öregkorában szült fiút az én uramnak, aki neki adta mindenét. ³⁷Engem pedig így esketett meg az uram: Ne végy fiamnak feleséget a Kená’ániak leányai közül, akiknek a földjén lakom, ³⁸hanem menj el apám házához, az én nemzetségemhez, és onnan hozz feleséget a fiamnak! ³⁹S amikor azt mondtam uramnak: Hátha az a leány nem akar követni engem, ⁴⁰akkor így felelt nekem: Yahuwah, akinek a színe előtt járok, elküldi majd angyalát veled, és szerencséssé teszi utadat, hogy feleséget hozhass fiamnak az én nemzetségemből, apám házából. ⁴¹Csak akkor mentesülsz a nekem tett eskü alól, ha elmész az én nemzetségemhez. Ha nem adják neked, akkor is mentesülsz a nekem tett eskü alól.

⁴²Amikor ma a forráshoz értem, ezt mondtam: Yahuwah, Ávráhámnak, az én uramnak Elohim-ja! Bárcsak szerencséssé tennéd utamat, amelyen járok! ⁴³Ideállok a forrás mellé. Legyen úgy, hogy ha azt mondom valamelyik leánynak, aki kijön vizet meríteni: Adj innom egy kis vizet a korsóból, ⁴⁴és az ezt feleli nekem: Igyál, sőt még a tevéidnek is merítek: az legyen az a leány, akit Yahuwah az én uram fiának rendelt.

⁴⁵Még be sem fejeztem magamban a beszédet, máris jött Rivkáh, korsóval a vállán, lement a forráshoz, és merített. Ezt mondtam neki: Adj innom! ⁴⁶Ő gyorsan levette a korsóját, és így felelt: Igyál, sőt még a tevéidet is megitatom. Ittam, és ő a tevéket is megitatta. ⁴⁷Azután megkérdeztem tőle: Kinek a leánya vagy? Ő ezt mondta: Annak a Betuelnak a leánya vagyok, akit Milkáh szült Náchornak. Ekkor a függőt az orrába és a karpereceket a kezére tettem. ⁴⁸Azután meghajoltam, leborultam Yahuwah előtt, és áldottam Yahuwah-át, Ávráhámnak, az én uramnak Elohim-ját, aki a helyes úton vezérelt engem, hogy az én uram testvére leányát vigyem el feleségül a fiának. ⁴⁹Most azért, ha meg akarjátok mutatni, hogy szeretitek Yahuwah-át, és hűek vagytok hozzá, mondjátok meg ezt nekem! De ha nem, azt is mondjátok meg, mert aszerint fordulok jobbra vagy balra!

⁵⁰Láván és Betuel így válaszolt: Yahuwah-tól indult el ez a dolog, mi nem mondhatunk neked sem rosszat, sem jót. ⁵¹Itt van Rivkáh, vidd, és menj! Legyen urad fiának a felesége, ahogyan elvégezte Yahuwah. ⁵²Amikor meghallotta Ávráhám szolgája a beszédüket, földre borult Yahuwah előtt. ⁵³Azután a szolga ezüst és arany ékszereket meg ruhákat vett elő, és Rivkáhnak adta. Drága ajándékokat adott a bátyjának és az anyjának is. ⁵⁴Majd ettek és ittak az emberekkel együtt, akik vele voltak, és ott töltötték az éjszakát. Amikor felkeltek reggel, így szólt: Bocsássatok el urammhoz! ⁵⁵A leány bátyja és anyja azonban azt mondta: Hadd maradjon velünk a leány még vagy tíz napig, azután elmehet! ⁵⁶De ő így felelt nekik: Ne tartsatok vissza, hiszen Yahuwah szerencséssé tette utamat. Bocsássatok el, hadd menjek urammhoz! ⁵⁷Azok ezt mondták: Hívjuk ide a leányt, és kérdezzük meg őt magát! ⁵⁸Odahívták Rivkáht, és azt kérdezték tőle: Elmész-e ezzel az emberrel? Ő azt felelte: Elmegyek! ⁵⁹Elbocsátották tehát húgukat, Rivkáht, és a dajkáját, meg Ávráhám szolgáját embereivel együtt. ⁶⁰Megáldották Rivkáht, és ezt mondták neki: Húgunk, legyen utódaid száma ezerszer tízezer! Vegye birtokba utódod ellenségei városát!

⁶¹Azután fölkelt Rivkáh és szolgálói, felültek a tevékre, és követték azt a férfit. Így vitte el a szolga Rivkáht, és elment.

⁶²Yitzchák éppen megérkezett a Lácháy-Roi-kúttól, mert a Negevben lakott. ⁶³Estefelé kiment Yitzchák imádkozni a mezőre. Amint föltekintett, látta, hogy tevék közelednek. ⁶⁴Rivkáh is föltekintett, és meglátta Yitzchákot. Akkor leszállt a tevéről, ⁶⁵és azt kérdezte a szolgától: Ki az a férfi, aki szembe jön velünk a mezőn? A szolga így felelt: Ő az én uram! Akkor Rivkáh fátylat vett elő, és eltakarta magát. ⁶⁶A szolga pedig elbeszélte Yitzcháknak mindazt, amit végzett. ⁶⁷Yitzchák ekkor bevezette Rivkáht anyjának, Száráhnak a sátrába, és feleségül vette Rivkáht. Yitzchák megszerette őt, és megvigasztalódott anyja halála után.

Szójegyzék: Árám-Náháráyim (A két folyó Arámja / Mezopotámia) • Ávráhám (Sokaság Atyja) • Betuel (Elohim hajléka / Elohim embere) • Kená’ániak (Kená’ániták / Kereskedők) • Lácháy-Roi (Az Élőé, aki lát engem) • Láván (Lábán / Fehér) • Milkáh (Királynő) • Náchor (Horkantó / Hortyogó) • Negev (Délvidék) • Rivkáh (Megigéző / Megkötöző / Hízlalt borjú) • Shekel (Súly / Pénzegység) • Száráh (Hercegnő) • Yitzchák (Nevetni fog)

¹Ávráhám ismét megnősült, feleségének Keturáh volt a neve. ²Ő szülte neki Zimránt, Yokshánt, Medánt, Midyánt, Yishbákot és Shuáchot. ³Yokshán nemzette Shebát és Dedánt. Dedán fiai lettek az Áshuriak, a Letushiak és a Leumiak. ⁴Midyán fiai pedig: Eifáh, Efer, Chánoch, Ávidáh és Eldá’áh. Ezek mind Keturáhnak a leszármazottjai.

⁵De Ávráhám Yitzcháknak adta mindenét, ⁶az Ávráhám másodrangú feleségeitől származó fiaknak csak ajándékokat adott Ávráhám, és még életében eltávolította őket fia, Yitzchák mellől kelet felé, egy keleti országba.

⁷Ávráhám életkora, amit megért, száz év, hetven év és öt év volt. ⁸Akkor elhunyt Ávráhám, meghalt késő vénségében, öregen, betelve az élettel, és elődei mellé került. ⁹Fiai, Yitzchák és Yishmáel temették el a Máchpeláh-i barlangban, Efronnak, a hettita Cochár fiának a szántóföldjén, Mámréh-val szemben, ¹⁰azon a szántóföldön, amelyet Ávráhám a Chettitáktól vett meg. Ott temették el Ávráhámot, ahol Száráht, a feleségét. ¹¹Ávráhám halála után megáldotta Elohim az ő fiát, Yitzchákot. Yitzchák a Lahajrói-kútnál lakott.

¹²Ez Ávráhám fiának, Yishmáelnek a nemzetsége, akit az egyiptomi Hágár, Száráh szolgálója szült Ávráhámnak. ¹³Így hívták Yishmáel fiait nevük és nemzetségük szerint: Yishmáel elsőszülöttje volt Neváyot, azután következett Kedár, Adbe’el és Mivszám, ¹⁴továbbá Mishmá, Dumáh és Másszáh, ¹⁵Chádád, Temáh, Yetur, Náfish és Kedmáh. ¹⁶Ezek Yishmáel fiai, és ez a nevük falvaik és sátortáboraik szerint: tizenkét fejedelem, törzseiknek megfelelően. ¹⁷Yishmáel életkora százharminckét esztendő volt. Akkor elhunyt, meghalt, és elődei mellé került. ¹⁸Yishmáel utódai Hávilától Súrig tanyáztak, amely Egyiptomtól keletre, Áshur felé van. Szembeszálltak a testvértörzsekkel is.

¹⁹Ez Yitzcháknak, Ávráhám fiának a nemzetsége: Ávráhám nemzette Yitzchákot. ²⁰Yitzchák negyvenesztendős volt, amikor feleségül vette Rivkáht, az arám Betuel leányát, az arám Láván húgát Pádán-Árámból. ²¹És Yitzchák könyörgött Yahuwah-nak feleségéért, mivel meddő volt. Yahuwah pedig engedett könyörgésének, úgyhogy teherbe esett Rivkáh, a felesége. ²²De a fiúk tusakodtak a méhében. Akkor ezt mondta Rivkáh: Ha így van, minek is élek? Elment azért, hogy megkérdezze Yahuwah-át. ²³Yahuwah pedig ezt mondta neki: Két nép van méhedben, két nemzet válik ki belsődből: egyik nemzet erősebb lesz a másiknál, de a nagyobbik szolgál a kisebbnek!

²⁴Elérkezett a szülés napja, és ikrek voltak a méhében. ²⁵Kijött az első: vöröses volt, és mindenütt szőrös, mint a daróc. Ezért Eszávnak nevezték el. ²⁶Azután kijött a testvére, kezével Eszáv sarkába kapaszkodva. Ezért őt Yá’ákovnak nevezték el. Yitzchák hatvanesztendős volt, amikor ezek születtek.

²⁷Amikor a fiúk felnőttek, Eszáv a vadászathoz értő, szabadban élő ember lett, Yá’ákov ellenben szelíd sátorlakó. ²⁸Ezért Yitzchák Eszávot szerette, mert ízlett neki a vad, Rivkáh viszont Yá’ákovot szerette.

²⁹Egyszer Yá’ákov valami főzeléket főzött, amikor Eszáv fáradtan jött meg a mezőről. ³⁰Eszáv azt mondta Yá’ákovnak: Hadd egyem ebből a vörös ételből, mert fáradt vagyok! Ezért nevezték el őt Edomnak. ³¹De Yá’ákov azt felelte: Add nekem érte azonnal az elsőszülöttségi jogodat! ³²Eszáv ezt mondta: Én úgyis folyton halálos veszélyben vagyok, mire való nekem az elsőszülöttségi jog? ³³Yá’ákov azt felelte: Akkor esküdj meg nekem azonnal! Eszáv megesküdött neki, így adta el elsőszülöttségi jogát Yá’ákovnak. ³⁴Yá’ákov meg adott Eszávnak kenyeret és lencsefőzeléket. És ő evett, ivott, azután fölkelt, és elment. Ennyire semmibe vette Eszáv az elsőszülöttségi jogot.

Szójegyzék: Adbe’el (Elohim szenvedése) • Áshur (Asszíria / Siker) • Áshurim (Asszírok) • Ávidáh (Apám tud) • Betuel (Elohim hajléka) • Cháviláh (Homokos / Körforgás) • Chánok (Beavatott / Oktatott) • Chitti / Chittiek (Hettiták) • Cochár (Fehérség / Fény) • Dedán (Alacsony / Barátságos) • Dumáh (Csend) • Eifáh (Sötétség) • Efer (Por) • Efron (Poros / Őzike) • Eldá’áh (Elohim hívta) • Eszáv (Bőrös / Kész) • Edom (Vörös / Föld) • Hádád (Éles / Forró) • Kedár (Sötét / Erős) • Kedmáh (Kelet) • Keturáh (Tömjén) • Lácháy-Roi (Az Élőé, aki lát engem) • Letushim (Kalapácsok) • Leumim (Népek) • Máchpeláh (Kettős / Páros) • Másszáh (Próba / Teher) • Medán (Vita) • Midyán (Vita / Vetélkedés) • Mibsám (Illatos) • Mismáh (Figyelmeztetés) • Náfis (Kincses) • Nebáyot (Magaslatok) • Pádán-Árám (Aram síksága) • Rivkáh (Megigéző) • Shebáh (Hét / Eskü) • Shur (Fal / Megfigyelés) • Suchot (Árkok / Védelem) • Temáh (Sivatag / Nap déli) • Yishbák (Elhagy) • Yishmáel (Elohim hall) • Yitzchák (Nevetni fog) • Yoksán (Madár / Csaló) • Yetur (Kerített) • Yá’ákov (Sarokfogó / Követni fog) • Zimrán (Dalos / Ünnepelt)

¹Egyszer éhínség volt az országban, azon az első éhínségen kívül, amely Ávráhám idejében volt. Ekkor elment Yitzchák Ávimelechhez, a Pelishtiek királyához Gerárba. ²Mert megjelent neki Yahuwah, és ezt mondta: Ne menj Egyiptomba, hanem abban az országban lakj, amelyet én mondok neked! ³Maradj jövevényként ebben az országban, én pedig veled leszek, és megáldalak, mert neked és utódaidnak adom ezeket az országokat mind, és megtartom azt az esküt, amellyel megesküdtem apádnak, Ávráhámnak. ⁴És úgy megszaporítom utódaidat, hogy annyian lesznek, mint az égen a csillag. A te utódaidnak adom mindezeket az országokat, és a te utódod által nyernek áldást a föld összes népei, ⁵mert hallgatott Ávráhám a szavamra, és megtartotta a megtartandókat: parancsolataimat, rendelkezéseimet és utasításaimat.

⁶Yitzchák Gerárban telepedett le. ⁷Amikor annak a helynek a lakosai a felesége iránt kérdezősködtek, azt mondta, hogy a húga. Félt azt mondani, hogy a felesége, hogy meg ne öljék annak a helynek a lakói Rivkáh miatt, mert szép arcú volt. ⁸Amikor már jó ideje ott lakott, történt, hogy Ávimelech, a Pelishtiek királya kitekintett az ablakon, és meglátta Yitzchákot, amint a feleségével, Rivkáhval nevetgélt. ⁹Ekkor hívatta Ávimelech Yitzchákot, és ezt mondta: Mégiscsak a feleséged ő! Hogy mondhattad, hogy a húgod?! Yitzchák ezt felelte neki: Mert azt gondoltam, hogy meg fogok halni miatta. ¹⁰Akkor így szólt Ávimelech: Miért tetted ezt velünk? Könnyen megeshetett volna, hogy valaki a nép közül a feleségeddel hál, és akkor bűnbe kevertél volna bennünket. ¹¹Ávimelech ezért ilyen parancsot adott az egész népnek: Aki ehhez az emberhez és feleségéhez nyúl, annak meg kell halnia!

¹²Yitzchák ezután vetett azon a földön, és százszorosát aratta abban az esztendőben, úgy megáldotta őt Yahuwah. ¹³Így gazdagodott ez az ember; folyton-folyvást gazdagodott, míg végül is dúsgazdaggá lett. ¹⁴Volt juhnyája, marhacsordája és nagy szolgahada, s ezért féltékenyek lettek rá a Pelishtiek. ¹⁵Mindazokat a kutakat, amelyeket apjának, Ávráhámnak az idejében apja szolgái ástak, betömték a Pelishtiek, és teleszórták földdel. ¹⁶Ávimelech ekkor így szólt Yitzchákhoz: Menj el tőlünk, mert sokkal hatalmasabb lettél, mint mi! ¹⁷El is ment onnan Yitzchák, és Gerár völgyében ütött tábort, és ott lakott. ¹⁸Majd ismét kiásta Yitzchák azokat a kutakat, amelyeket apjának, Ávráhámnak az idejében ástak, de Ávráhám halála után a Pelishtiek betömtek; és ugyanúgy nevezte el azokat, ahogyan apja nevezte őket.

¹⁹Egyszer Yitzchák szolgái a völgyben ástak, és ott olyan kutat találtak, amelyben forrásvíz volt. ²⁰A gerári pásztorok azonban pörlekedtek Yitzchák pásztoraival, és ezt mondták: mienk a víz! Ezért nevezte el a kutat Eszeknek, mert civakodtak vele. ²¹Azután más kutat ástak, de amiatt is pörlekedtek, ezért azt Szitnának nevezte el. ²²Onnan is továbbvonult, és egy másik kutat ásott, amely miatt már nem pörlekedtek, ezért azt Rehovotnak nevezte el, mert ezt mondta: Most már tágas helyet szerzett nekünk Yahuwah, és szaporodhatunk ezen a földön. ²³Onnan fölment Be’er-Sheváhba.

²⁴Azon az éjszakán megjelent neki Yahuwah, és ezt mondta: Én vagyok atyádnak, Ávráhámnak Elohim-ja. Ne félj, mert én veled vagyok, megáldalak téged, megsokasítom utódaidat szolgámért, Ávráhámért!

²⁵Ezért oltárt épített ott, és segítségül hívta Yahuwah nevét. Felvonta sátrát Yitzchák, szolgái meg kutat ástak ott.

²⁶Majd elment hozzá Ávimelech Gerárból barátjával, Áchuzáttal és hadseregparancsnokával, Pichollal. ²⁷Yitzchák ezt mondta nekik: Miért jöttetek hozzám, hiszen ti gyűlöltök engem, és elűztetek magatok közül? ²⁸De azok ezt felelték: Meg kellett látnunk, hogy Yahuwah van veled. Ezért azt mondtuk: Legyen esküvel fogadott megállapodás köztünk és közted! Szövetséget akarunk kötni veled, ²⁹hogy nem teszel rosszat velünk, ahogyan mi sem bántottunk téged, csak jót tettünk veled, és békével bocsátottunk el. Hiszen Yahuwah áldott embere vagy te! ³⁰Akkor lakomát készített nekik: ettek és ittak. ³¹Amikor reggel fölkeltek, megesküdtek egymásnak, azután elbocsátotta őket Yitzchák, és békével mentek el tőle.

³²Még aznap megérkeztek Yitzchák szolgái, és jelentették, hogy kutat ástak, és ezt mondták neki: Vizet találtunk! ³³És elnevezte azt Sheváhnak, ezért Be’er-Sheváh annak a városnak a neve még ma is.

³⁴Amikor Eszáv negyvenéves volt, feleségül vette Yehuditot, a Chettita Be’eri leányát, és Bászmátot, a Chettita Elon leányát. ³⁵Ezek keserítették meg Yitzchák és Rivkáh lelkét.

Szójegyzék: Áchuzát (Birtok) • Ávimelech (Apám a Király) • Bászmát (Illatos/Balzsam) • Be’er-Shevá (A hét kútja/Eskü kútja) • Be’eri (Kúthoz tartozó/Kutas) • Elon (Tölgyfa/Erős) • Eszáv (Szőrös/Cselekvő) • Eszek (Civakodás) • Pichol (Mindenkinek a szája) • Rechovot (Tágas terek/Széles helyek) • Rivkáh (Megigéző/Megkötöző) • Shiv’á (Hét/Eskü) • Szitná (Ellenségeskedés/Vád) • Yehudit (Dicsérő/Júdeai) • Yitzchák (Nevetni fog)

¹Amikor Yitzchák megöregedett, és annyira meghomályosodott a szeme, hogy nem látott, behívta a nagyobbik fiát, Eszávot, és így szólt hozzá: Fiam! Az felelt neki: Itt vagyok. ²Yitzchák ezt mondta: Lásd, én megöregedtem, nem tudom halálom napját. ³Most hát fogd a fegyvereidet, tegzedet és íjadat, menj ki a mezőre, és lőj nekem valami vadat! ⁴Azután készíts nekem jó falatokat, ahogyan én szeretem, és hozd be nekem, hogy egyem, és megáldjalak, mielőtt meghalok!

⁵Rivkáh azonban hallgatózott, amikor Yitzchák a fiával, Eszávval beszélt. Amint elment Eszáv a mezőre, hogy vadat lőjön, és elhozza, ⁶Rivkáh ezt mondta fiának, Yá’ákovnak: Hallottam, hogy apád a bátyáddal, Eszávval beszélt, és ezt mondta: ⁷Hozz nekem vadat, és készíts jó falatokat, hogy egyem, és megáldjalak Yahuwah színe előtt, mielőtt meghalok. ⁸Most azért, fiam, hallgass a szavamra, amit én parancsolok neked. ⁹Menj el a nyájhoz, és hozz onnan két kecskegidát a javából, hadd készítsek abból apádnak jó falatokat, ahogyan ő szereti. ¹⁰Azután vidd be apádnak, hogy egyék, és téged áldjon meg, mielőtt meghal!

¹¹De Yá’ákov ezt mondta anyjának, Rivkáhnak: Igen, de Eszáv bátyám szőrös ember, én pedig simabőrű vagyok. ¹²Hátha megtapogat az apám, és akkor azt hiszi, hogy csúfot űzök belőle, és így átkot szerzek magamnak, nem áldást. ¹³De azt mondta neki az anyja: Engem sújtson az az átok, fiam, te csak hallgass a szavamra, menj, és hozd, amit mondtam!

¹⁴Elment tehát, elhozta a gidákat, és bevitte anyjának. Anyja pedig elkészítette a jó falatokat, ahogyan az apja szerette. ¹⁵Akkor fogta Rivkáh nagyobbik fiának, Eszávnak a legszebb ruháját, amely nála volt otthon, és felöltöztette Yá’ákovot, a kisebbik fiát. ¹⁶A kecskegidák bőrével pedig beborította a kezét és a sima nyakát.
¹⁷Azután kezébe adta fiának, Yá’ákovnak a jó falatokat és a kenyeret, amit készített.

¹⁸Akkor Yá’ákov bement az apjához, és így szólt: Apám! Ő pedig így felelt: Itt vagyok. Ki vagy te, fiam? ¹⁹Yá’ákov ezt felelte apjának: Én vagyok Eszáv, az elsőszülötted. Úgy cselekedtem, ahogyan mondtad nekem. Kelj hát fel, ülj fel, és egyél a vadpecsenyéből, azután áldj meg engem! ²⁰Yitzchák azt kérdezte a fiától: Hogy találtál vadat ilyen hamar, fiam? Ő pedig így felelt: Mert Elohim-od, Yahuwah elém hozta.

²¹Akkor ezt mondta Yitzchák Yá’ákovnak: Gyere közelebb, hadd tapogassalak meg, fiam, hogy csakugyan te vagy-e az én Eszáv fiam, vagy sem? ²²Yá’ákov közelebb ment apjához, Yitzchákhoz, aki megtapogatta, és ezt mondta: A hang Yá’ákov hangja, de a kéz Eszáv keze. ²³Nem ismerte meg őt, mivel szőrös volt a keze, mint bátyjának, Eszávnak a keze, ezért áldotta meg őt. ²⁴De megkérdezte: Te vagy az, fiam, Eszáv? Ő így felelt: Én vagyok.

²⁵Akkor ezt mondta: Hozd ide, hadd egyem a fiam vadpecsenyéjéből, hogy utána megáldjon téged az én lelkem. Odavitte neki, és evett. Bort is vitt neki, és ivott.

²⁶Akkor ezt mondta neki az apja, Yitzchák: Gyere közelebb, és csókolj meg fiam! ²⁷Odament és megcsókolta őt. Amikor megérezte ruhájának az illatát, megáldotta őt, és ezt mondta: Lám, fiam illata olyan, mint a mező illata, amelyet megáldott Yahuwah.
²⁸Adjon neked Elohim égi harmatot, zsíros földet, sok gabonát és mustot. ²⁹Népek szolgáljanak neked, nemzetek boruljanak le előtted! Légy parancsolója testvéreidnek, boruljanak le előtted anyádnak fiai! Átkozott lesz, aki átkoz, áldott, aki téged áld!

³⁰Miután befejezte Yitzchák Yá’ákov megáldását, és Yá’ákov éppen csak kijött apjától, Yitzcháktól, a bátyja, Eszáv is megjött a vadászatból. ³¹Ő is készített jó falatokat, bevitte apjának, és ezt mondta neki: Kelj föl, apám, egyél a fiad vadpecsenyéjéből, és azután áldj meg engem! ³²De az apja, Yitzchák, ezt mondta neki: Ki vagy te? Ő így felelt: Én vagyok az elsőszülött fiad, Eszáv. ³³Megrendült Yitzchák, megrendülése igen nagy volt, és ezt mondta: Ki volt akkor az, aki vadat lőtt, behozta nekem, meg is ettem mind, még mielőtt megjöttél? Én őt megáldottam, és áldott is lesz!

³⁴Amikor meghallotta Eszáv apja beszédét, hangosan és igen keservesen fölkiáltott, és azt mondta apjának: Áldj meg engem is, apám! ³⁵Ő pedig ezt mondta: Öcséd jött be alattomban, és ő vette el a te áldásodat. ³⁶Eszáv így felelt: Méltán nevezték el Yá’ákovnak, hiszen már másodszor csalt meg engem! Elvette az elsőszülöttségi jogomat, most pedig elvette az áldásomat is. Majd ezt mondta: Nekem nem tartottál meg valami áldást? ³⁷Yitzchák ezt felelte Eszávnak: Már a parancsolóddá tettem őt, és szolgájává tettem minden testvérét. Gabonával és musttal is őt láttam el. Mit tehetek most már érted, fiam? ³⁸Eszáv ezt mondta apjának: Csak az az egy áldásod volt neked, apám? Áldj meg engem is, apám! És hangos sírásra fakadt Eszáv. ³⁹Apja, Yitzchák felelt, és ezt mondta neki: Nem zsíros földön lesz a lakóhelyed, nem hull rád égi harmat. ⁴⁰Fegyvered éltet, öcsédet szolgálod. De ha nekifeszülsz, letöröd igáját nyakadról!

⁴¹Eszáv azonban bosszút forralt Yá’ákov ellen az áldás miatt, mivel őt áldotta meg az apja, és ezt mondta magában Eszáv: Közelednek már a napok, amikor majd apámat gyászoljuk. Akkor meggyilkolom az öcsémet, Yá’ákovot. ⁴²De Rivkáhnak hírül vitték nagyobbik fiának, Eszávnak a szavait, ezért magához hívatta kisebbik fiát, Yá’ákovot, és ezt mondta neki: Bátyád, Eszáv bosszút akar állni rajtad, meg akar gyilkolni. ⁴³Azért, fiam, hallgass a szavamra: indulj, menekülj bátyámhoz, Lávánhoz Háránba! ⁴⁴Lakj nála egy ideig, amíg bátyád haragja elmúlik. ⁴⁵Ha majd elfordul rólad bátyád haragja, és elfelejti, hogy mit követtél el ellene, akkor üzenetet küldök, és hazahozatlak onnan. Miért veszítenélek el mindkettőtöket egy napon?

⁴⁶Yitzcháknak pedig ezt mondta Rivkáh: Megutáltam az életemet a Chetti leányok miatt. Ha Yá’ákov is a Chetti leányok közül vesz feleséget, olyat, mint ezek, ennek az országnak a leányai közül, mit ér akkor az életem?

Szójegyzék: Chitti (Hettita) • Eszáv (Szőrös/Cselekvő) • Láván (Fehér) • Rivkáh (Megigéző/Kötél) • Yá’ákov (Sarokfogó) • Yitzchák (Nevetni fog)

¹Ekkor Yitzchák hívatta Yá’ákovot, megáldotta, és ezt parancsolta neki: Ne végy feleséget a Kená’áni leányok közül! ²Kelj fel, menj Pádán-Árámbaba, anyád apjának, Betuelnek a házához, és ott végy feleséget anyád bátyjának, Lávánnak a leányai közül! ³El-Sháddáj Elohim pedig áldjon meg, szaporítsa és sokasítsa meg utódaidat, hogy népek gyülekezetévé váljanak. ⁴Adja neked Ávráhám áldását, neked és utódaidnak veled együtt, hogy birtokba vedd ezt az országot, ahol jövevény vagy, amelyet Ávráhámnak adott Elohim.

⁵Így küldte el Yitzchák Yá’ákovot, hogy Pádán-Árámba menjen Lávánhoz, az arám Betuel fiához, Rivkáhnak, Yá’ákov és Eszáv anyjának a bátyjához.

⁶Eszáv látta, hogy Yitzchák megáldotta Yá’ákovot, és elküldte Pádán-Árámba, hogy ott vegyen feleséget, és amikor megáldotta, ezt parancsolta neki: Ne végy feleséget a Kená’áni leányok közül! ⁷Yá’ákov engedelmeskedett apjának és anyjának, és elment Pádán-Árámbaba. ⁸Amikor látta Eszáv, hogy apja, Yitzchák, a Kená’áni leányokat rosszaknak tartja, ⁹elment Eszáv Yishmáelhez, és feleségül vette addigi feleségein kívül Máchálátot, Ávráhám fiának, Yishmáelnek a leányát, Neváyotnak a húgát.

¹⁰Elindult Yá’ákov Be’er-Shevából, és Hárán felé tartott. ¹¹Egy olyan helyre ért, ahol eltölthette az éjszakát, mikor a nap lement. Fogott egyet az ott levő kövek közül, azt a feje alá tette, és lefeküdt azon a helyen. ¹²És álmot látott: Egy létra volt a földre állítva, amelynek teteje az égig ért, és Elohim angyalai jártak azon fel és le. ¹³Odafönt pedig Yahuwah állt, és ezt mondta: Én vagyok Yahuwah, atyádnak, Ávráhámnak Elohim-ja, és Yitzcháknak Elohim-ja! Ezt a földet, amelyen fekszel, neked adom és a te utódaidnak. ¹⁴Annyi utódod lesz, mint a föld pora, terjeszkedni fogsz nyugatra és keletre, északra és délre, és áldást nyer általad, meg utódod által a föld minden nemzetsége. ¹⁵Mert én veled vagyok, megőrizlek téged, akárhova mégy, és visszahozlak erre a földre. Bizony, nem hagylak el, amíg nem teljesítem, amit megígértem neked.

¹⁶Amikor Yá’ákov fölébredt álmából, ezt mondta: Bizonyára Yahuwah van ezen a helyen, és én nem tudtam! ¹⁷Félelem fogta el, és így szólt: Milyen félelmes ez a hely! Nem más ez, mint Elohim háza és a menny kapuja.

¹⁸Reggel fölkelt Yá’ákov, fogta azt a követ, amely a fejealja volt, fölállította szent oszlopként, és olajat öntött a tetejére. ¹⁹Azután elnevezte azt a helyet Beit-Elnek, azelőtt Luz volt annak a városnak a neve. ²⁰És ilyen fogadalmat tett Yá’ákov: Ha velem lesz Elohim, és megőriz ezen az úton, amelyen most járok, ha ad nekem ételül kenyeret és öltözetül ruhát, ²¹és békességben térek vissza apám házába, akkor Yahuwah lesz az én Elohim-om. ²²Ez a kő pedig, amelyet szent oszlopként állítottam föl, Elohim háza lesz, és bármit adsz nekem, a tizedét neked adom.

Szójegyzék: Bet-El (Elohim Háza) • Betuel (Elohim Leánya/Elohim Embere?) • El-Sháddáj (Mindenható) • Eszáv (Szőrös/Cselekvő) • Kená’áni (Kánaáni/Kalmár) • Láván (Fehér) • Máchálát (Betegség/Líra?) • Máláchim (Angyalok) • Nevájot (Magaslatok) • Yá’ákov (Sarokfogó) • Yishmáel (Elohim meghallgat) • Yitzchák (Nevetni fog)

¹Yáákov azután útnak indult, és elment a keleten élő népek földjére. ²És látta, hogy egy kút volt a mezőn, és három juhnyáj heverészett mellette. Abból a kútból itatták a nyájakat, és a kút száján egy nagy kő volt. ³Amikor minden nyájat összetereltek, akkor szokták elgördíteni a követ a kút szájáról, hogy megitassák a juhokat, azután vissza szokták tenni a követ a kút szájára. ⁴Yáákov ezt mondta nekik: Hova valók vagytok, barátaim? Azok ezt felelték: Hárániak vagyunk. ⁵Akkor megkérdezte tőlük: Ismeritek-e Lávánt, Náchor fiát? Azt felelték: Ismerjük. ⁶Majd ezt kérdezte: Jól van-é? Azok így feleltek: Jól van. Nézd, a leánya, Ráchel, éppen itt jön a juhokkal. ⁷Ekkor ő így szólt: Hosszú még a nap, nincs itt az ideje, hogy betereljék a jószágot. Itassátok meg a juhokat, azután menjetek, legeltessetek! ⁸De azok ezt felelték: Nem tehetjük, amíg minden nyájat össze nem terelnek, és el nem gördítik a követ a kút szájáról, hogy megitathassuk a juhokat.

⁹Még beszélgetett velük, amikor megérkezett Ráchel az apja juhaival, mert ő legeltette azokat. ¹⁰Amikor Yáákov meglátta Ráchelt, anyja bátyjának, Lávánnak a leányát, és anyja bátyjának, Lávánnak a juhait, odalépett Yáákov, elgördítette a követ a kút szájáról, és megitatta anyja bátyjának, Lávánnak a juhait. ¹¹Yáákov azután megcsókolta Ráchelt, és hangos sírásra fakadt. ¹²Yáákov elmondta Ráchelnek, hogy ő rokona az apjának, mert Rivkáhnak a fia. A leány ekkor elszaladt, és elbeszélte ezt az apjának.

¹³Amikor Láván hallotta a hírt Yáákovról, húgának a fiáról, eléje futott, megölelte, megcsókolta, és bevezette a házába. Ő pedig elmondott mindent Lávánnak. ¹⁴Láván ezt mondta neki: Bizony, az én csontom és húsom vagy te! Yáákov aztán ott lakott nála egy hónapig.

¹⁵Akkor Láván ezt mondta Yáákovnak: Ha rokonom vagy is, nem kell ingyen szolgálnod nekem. Mondd meg nekem, mi legyen a béred? ¹⁶Volt pedig Lávánnak két leánya: a nagyobbiknak a neve Leáh, a kisebbiknek a neve Ráchel. ¹⁷Leáh gyenge szemű volt, Ráchel pedig szép termetű és szép arcú volt. ¹⁸Ezért Ráchelt szerette meg Yáákov, és ezt mondta: Szolgálok neked hét esztendeig a kisebbik leányodért, Ráchelért. ¹⁹Láván azt felelte: Jobb, ha hozzád adom, mintha más emberhez adnám. Maradj nálam! ²⁰Így szolgált Yaakov Ráchelért hét esztendeig, de ez csak néhány napnak tűnt neki, annyira szerette őt.

²¹Utána Yáákov ezt mondta Lávánnak: Add hozzám a feleségemet, mert letelt az időm. Hadd menjek be hozzá! ²²Láván össze is gyűjtötte annak a helynek valamennyi lakóját, és lakodalmat rendezett. ²³De amikor este lett, fogta a leányát, Leáht, és őt vitte be hozzá. Yáákov be is ment hozzá. ²⁴Láván a szolgálóját, Zilpát, leányának, Leáhnak adta szolgálóul. ²⁵Yáákov csak reggel látta, hogy Leáh van vele. Akkor ezt mondta Lávánnak: Mit tettél velem? Hát nem Ráchelért szolgáltam nálad? Miért csaptál be engem? ²⁶Láván így felelt: Nem szokás nálunk, hogy a kisebbiket az elsőszülött előtt adják férjhez. ²⁷Töltsd el ezt a lakodalmi hetet, aztán neked adjuk amazt is a szolgálatodért, ha másik hét esztendeig szolgálsz nálam.

²⁸Yáákov úgy is tett, eltöltötte azt a hetet. Azután Láván hozzáadta Ráchelt, a leányát, feleségül. ²⁹Láván a szolgálóját, Bilhát, leányának, Ráchelnek adta szolgálóul. ³⁰Yáákov bement Ráchelhez is, és Ráchelt jobban szerette, mint Leáht. Így szolgált Lávánnál még másik hét esztendeig.

³¹De Yahuwah látta Leáh megvetett voltát, és megnyitotta az ő méhét, Ráchel ellenben meddő maradt. ³²Leáh teherbe esett és fiút szült. Reuvennek nevezte el, mert azt mondta: Meglátta Yahuwah nyomorúságomat, most már szeretni fog a férjem. ³³Azután ismét teherbe esett, fiút szült, és azt mondta: Bizony, meghallotta Yahuwah, hogy milyen megvetett vagyok, azért adta nekem ezt is. És elnevezte őt Shim’onnak. ³⁴Majd újra teherbe esett, fiút szült és azt mondta: Most már ragaszkodni fog hozzám a férjem, mert három fiút szültem neki. Ezért nevezte el őt Levinek. ³⁵Megint teherbe esett, fiút szült és azt mondta: Most már hálát adok Yahuwah-nak. Ezért nevezte el őt Yáhudáhnak. Azután nem szült egy ideig.

Szójegyzék: Bilhá (Bilha/Rémület/Együgyű) • Láván (Lábán/Fehér) • Leáh (Lea/Fáradt) • Levi (Lévi/Ragaszkodás/Csatlakozás) • Náchor (Nákhor/Horkoló) • Ráchel (Ráhel/Anyajuh) • Reuven (Rúben/Nézzétek, egy fiú!) • Rivkáh (Rebeka/Megbéklyózó) • Shim’on (Simon/Meghallgatás) • Yáákov (Jákob/Sarokfogó) • Yáhudáh (Júda/Hálaadás) • Zilpá (Zilpa/Csepegés)

¹Amikor Ráchel látta, hogy ő nem tud szülni Yáákovnak, féltékeny lett Ráchel a nővérére, és ezt mondta Yáákovnak: Adj nekem fiakat, mert ha nem, belehalok! ²Yáákov haragra gerjedt Ráchel ellen, és így szólt: Talán Elohim vagyok én, aki megtagadja tőled a méh gyümölcsét? ³Ő pedig ezt felelte: Itt van Bilhá, a szolgálóm, menj be hozzá, és ha majd a térdemen szül, az ő révén nekem is lesz fiam. ⁴Így adta hozzá feleségül Bilhát, a szolgálóját, Yáákov pedig bement ahhoz. ⁵Bilhá teherbe esett, és fiút szült Yáákovnak. ⁶Akkor ezt mondta Ráchel: Ítélt ügyemben Elohim, meghallgatta szavamat, és adott nekem fiút. Ezért nevezte el őt Dánnak. ⁷Megint teherbe esett Bilhá, Ráchel szolgálója, és másik fiút szült Yáákovnak. ⁸Ráchel ezt mondta: Elohim volt velem a küzdelemben, amikor a nénémmel küzdöttem, és győztem is! Ezért nevezte el őt Naftálinak.

⁹Amikor látta Leáh, hogy egy ideje nem szül, fogta a szolgálóját, Zilpát, és feleségül adta Yáákovhoz. ¹⁰És Zilpá, Leáh szolgálója fiút szült Yáákovnak. ¹¹Akkor ezt mondta Leáh: Szerencsém van! Ezért nevezte el őt Gádnak. ¹²Zilpá, Leáh szolgálója másik fiút is szült Yáákovnak. ¹³Akkor ezt mondta Leáh: Boldog vagyok! Bizony, boldognak mondanak engem a leányok! Ezért nevezte el őt Áshernak.

¹⁴Egyszer Reuven búzaaratáskor kint járt a mezőn, mandragórát talált, és elvitte anyjának, Leáhnak. Ráchel azt mondta Leáhnak: Adj nekem a fiad mandragórájából! ¹⁵Ő pedig azt felelte neki: Talán kevesled, hogy elvetted a férjemet, a fiam mandragóráját is el akarod venni? Ráchel azt mondta: Veled hálhat az éjszaka a fiad mandragórájáért! ¹⁶Amikor Yáákov megjött este a mezőről, Leáh eléje ment, és ezt mondta: Énhozzám jöjj be, mert bérbe vettelek a fiam mandragóráján. És vele hált azon az éjszakán. ¹⁷Elohim pedig meghallgatta Leáht, aki teherbe esett, és ötödik fiút szült Yáákovnak. ¹⁸Akkor ezt mondta Leáh: Megadta Elohim annak a bérét, hogy szolgálómat a férjemhez adtam. Ezért nevezte el őt Yisszáchárnak. ¹⁹Megint teherbe esett Leáh, és hatodik fiút szült Yáákovnak. ²⁰És ezt mondta Leáh: Megajándékozott engem Elohim szép ajándékkal. Most már velem lakik a férjem, mert hat fiút szültem neki. Ezért nevezte el őt Z’vulunnak. ²¹Azután leányt szült, és Dinának nevezte el.

²²Megemlékezett Elohim Ráchelről is, meghallgatta Elohim, és megnyitotta a méhét. ²³Teherbe esett, fiút szült, és ezt mondta: Elvette Elohim a gyalázatomat! ²⁴Elnevezte Yoszefnek, és ezt mondta: Adjon nekem Yahuwah még másik fiút is!

²⁵Történt, hogy miután Ráchel megszülte Yoszefet, Yáákov azt mondta Lávánnak: Bocsáss el engem, hadd menjek haza a szülőföldemre! ²⁶Add ki a feleségeimet és gyermekeimet, akikért szolgáltam neked! Hadd menjek el, hiszen te tudod, hogy mennyit dolgoztam nálad! ²⁷Láván azt felelte neki: Bárcsak jóindulattal néznél rám! Megtudtam a jelekből, hogy teérted áldott meg engem Yahuwah. ²⁸És azt mondta: Szabd meg a bért, amivel tartozom, és én megadom. ²⁹Yáákov azt felelte neki: Te tudod, hogyan szolgáltalak, és mivé lett nálam a jószágod. ³⁰Az a kevés, amid volt jövetelem előtt, sokra szaporodott, mert megáldott téged Yahuwah a lábam nyomán. De mikor tehetek már valamit a magam családjáért is? ³¹Ekkor ő azt mondta: Mit adjak neked? Yáákov így felelt: Nem kell adnod nekem semmit, ha megteszed ezt az egyet: Tovább legeltetem és őrzöm a nyájadat. ³²De ma végigjárom egész nyájadat. Különíts el abból minden pettyes és tarka bárányt, minden fekete bárányt a juhok közül, meg a kecskék közül is a tarkát és a pettyest: ez legyen a bérem. ³³Az mutatja meg, hogy igaz ember vagyok-e, hogy majd amikor eljössz megnézni a béremet, lopott jószág lesz nálam mindaz, ami nem pettyes vagy tarka a kecskék között, és nem fekete a juhok között. ³⁴Láván ezt mondta: Jó, legyen úgy, ahogy mondod. ³⁵És elkülönítette még azon a napon a csíkos lábú és tarka bakokat, minden pettyes és tarka kecskét, mindazt, amelyiken valami fehérség volt, és minden feketét a juhok közül, és a fiaira bízta. ³⁶Majd három napi járóföldet hagyott maga és Yáákov között. Yáákov pedig tovább legeltette Láván többi juhait.

³⁷Yáákov vágott gyenge nyárfa-, mandulafa- és platánfavesszőket és fehér csíkokat vágott beléjük, úgyhogy kilátszott a vesszők fehére. ³⁸És odarakta a kecskenyáj elé a csíkos vesszőket a vályúkba és itatókba, ahová inni járt a nyáj. Mert akkor szoktak pározni, amikor inni jártak. ³⁹Ott párzott a nyáj a vesszők előtt, és ezért csíkos lábúakat, pettyeseket és tarkákat ellett a nyáj. ⁴⁰Azután különválasztotta Yáákov a juhokat, és szembefordította a nyájat Láván csíkos lábú és fekete nyájával. Így szerzett magának külön nyájakat, amelyeket nem eresztett Láván juhai közé. ⁴¹Valahányszor a nyáj fejlettebb állatai pároztak, odarakta Yáákov a vesszőket a vályúkba a nyáj elé, hogy a vesszőket látva pározzanak. ⁴²De amikor satnya volt a nyáj, nem rakta oda, úgyhogy Lávánnak jutottak a satnyák, Yáákovnak pedig a fejlettebbek. ⁴³Így ez az ember egyre jobban gyarapodott, lett neki sok nyája, szolgálója, szolgája, tevéje és szamara.

Szójegyzék: Ásher (Boldog) • Bilhá (Rémület/Együgyű) • Dán (Bíró/Ítélet) • Diná (Ítélet/Igazságszolgáltatás) • Gád (Szerencse/Csapat) • Leá (Lea/Fáradt) • Láván (Lábán/Fehér) • Naftáli (Küzdelmem) • Ráchel (Anyajuh) • Reuven (Rúben/Nézzétek, egy fiú!) • Yáákov (Jákob/Sarokfogó) • Yisszáchár (Issakár/Jutalmat hoz/Bér) • Yoszef (József/Hozzáadás/Gyarapítson) • Z’vulun (Zebulon/Lakhely/Velem lakik) • Zilpá (Csepegés)

¹De Yá’ákov meghallotta Láván fiainak a beszédét, akik ezt mondták: Elvette Yá’ákov mindazt, ami apánké volt, apánkéból szerezte minden gazdagságát. ²Láván arcán is látta Yá’ákov, hogy nem olyan hozzá, mint azelőtt. ³Akkor ezt mondta Yahuwah Yá’ákovnak: Térj vissza atyáid földjére, a rokonaidhoz, én veled leszek! ⁴Üzent tehát Yá’ákov és kihívatta magához Ráchelt és Leáht a mezőre, a nyájhoz, ⁵és ezt mondta nekik: Látom apátok arcán, hogy nem olyan hozzám, mint azelőtt, pedig az én atyám Elohim-ja volt velem. ⁶Ti tudjátok, hogy teljes erőmmel szolgáltam apátokat. ⁷De apátok csalt meg engem, és tízszer is megváltoztatta a béremet. Elohim azonban nem engedte, hogy kárt okozzon nekem. ⁸Ha így szólt: A pettyesek lesznek a béred, az egész nyáj pettyeseket ellett. Ha pedig így szólt: A csíkos lábúak lesznek a béred, az egész nyáj csíkos lábúakat ellett. ⁹Így vette el Elohim apátok jószágát, és nekem adta. ¹⁰Mert a nyáj párzása idején álmomban föltekintettem, és azt láttam, hogy a nyájban párzó bakok csíkos lábúak, pettyesek és tarkabarkák.

¹¹Akkor ezt mondta nekem álmomban Málách Elohim: Yá’ákov! És feleltem: Itt vagyok. ¹²Azt mondta: Tekints föl, és lásd meg, hogy a nyájban párzó bakok mind csíkos lábúak, pettyesek és tarkabarkák. Mert láttam mindazt, amit Láván tett veled. ¹³Én vagyok Beit-El Elohim-ja, ahol szent oszlopot kentél föl, és fogadalmat tettél nekem. Most készülj, menj el erről a földről, és térj vissza szülőföldedre!

¹⁴Ekkor megszólalt Ráchel és Leáh, és ezt mondták neki: Van-e még valami részünk vagy örökségünk apánk házában? ¹⁵Nem számítunk-e idegeneknek? Hiszen eladott bennünket, és a vételárat egészen elköltötte. ¹⁶Különben is a mienk és a fiainké mindaz a gazdagság, amit elvett Elohim apánktól. Azért tégy úgy mindent, ahogyan Elohim mondta neked!

¹⁷Ekkor Yá’ákov fölkelt, föltette gyermekeit és feleségeit a tevékre. ¹⁸Elhajtotta minden jószágát és minden szerzeményét, amit szerzett – a Pádán-Árámban szerzett jószágát és vagyonát -, hogy elmenjen apjához, Yitzchákhoz Kená’án földjére. ¹⁹Amikor Láván elment a juhait nyírni, Ráchel ellopta apja Terafimát. ²⁰Így szedte rá Yá’ákov az arám Lávánt: nem mondta meg neki, hogy el akar menni, hanem elment mindenével. ²¹Fölkerekedett, és átkelt a folyamon és Gileád hegysége felé tartott.

²²Láván csak harmadnap értesült arról, hogy Yá’ákov elment. ²³Akkor maga mellé vette hozzátartozóit, és hét napi járóföldön át üldözte, míg el nem érte a Gileád hegységénél. ²⁴Elohim azonban eljött az arám Lávánhoz álomban azon az éjszakán, és ezt mondta neki: Vigyázz, ne mondj Yá’ákovnak se jót, se rosszat!

²⁵Amikor Láván utolérte Yá’ákovot, Yá’ákov már sátrat vert a hegyen. Láván is a Gileád hegységén vert sátrat hozzátartozóival együtt. ²⁶Láván ezt mondta Yá’ákovnak: Mit tettél?! Engem rászedtél, leányaimat meg elhajtottad, mint fegyverrel ejtett foglyokat! ²⁷Miért titokban mentél el, és miért szedtél rá engem? Miért nem szóltál nekem? Akkor örömmel és énekkel, dobbal és citerával bocsátottalak volna el! ²⁸Még azt sem engedted meg, hogy megcsókoljam unokáimat és leányaimat. Ez egyszer balgán cselekedtél. ²⁹Volna erőm hozzá, hogy elbánjak veletek, de atyátok Elohim-ja a múlt éjjel ezt mondta nekem: Vigyázz, ne mondj Yá’ákovnak se jót, se rosszat! ³⁰Ha már mindenáron el akartál menni, mivel nagyon kívánkoztál apád házába, miért loptad el a Terafimomat? ³¹Yá’ákov erre így felelt Lávánnak: Mert féltem, és azt gondoltam, hogy elveszed tőlem erőszakkal a leányaidat. ³²De akinél megtalálod a Terafimodat, az ne maradjon életben. Hozzátartozóink előtt vizsgáld meg, mi van nálam, és vidd a magadét! Yá’ákov ugyanis nem tudta, hogy Ráchel ellopta azt. ³³Bement tehát Láván Yá’ákov sátrába, Leáh sátrába és a két szolgáló sátrába, de nem találta. Azután kijött Leáh sátrából, és Ráchel sátrába ment. ³⁴Ráchel közben fogta a Terafimot, egy teve nyergébe tette és ráült. Láván pedig fölforgatta az egész sátrat, de nem találta. ³⁵Ráchel ugyanis ezt mondta az apjának: Ne haragudjék az én uram, hogy nem tudok fölkelni előtte, mert asszonyok baja van rajtam. Kutatta tehát, de nem találta a Terafimot.

³⁶Ekkor Yá’ákov haragra lobbant, és pörölni kezdett Lávánnal. Megszólalt Yá’ákov, és azt mondta Lávánnak: Mi a bűnöm és mi a vétkem, hogy üldözőbe vettél? ³⁷Hiszen fölforgattad minden holmimat! Találtál-e valamit, ami a te házadból való? Tedd ide az én hozzátartozóim és a te hozzátartozóid elé, döntsenek ők kettőnk ügyében! ³⁸Már húsz esztendeje vagyok nálad, juhaid és kecskéid nem vetéltek el, nyájad kosait nem ettem meg. ³⁹Amit a vad széttépett, nem vittem hozzád, magam térítettem meg, tőlem kérted számon; meg azt is, amit elloptak tőlem nappal vagy éjjel. ⁴⁰Nappal a hőség emésztett, éjjel meg a hideg, szememet kerülte az álom. ⁴¹Ilyen húsz esztendőm volt a házadnál: tizennégy évig szolgáltalak két leányodért, hat évig meg juhaidért. Te pedig tízszer is megváltoztattad a béremet. ⁴²Ha atyám Elohim-ja, Ávráhám Elohim-ja és Yitzchák félelmes Elohim-ja velem nem lett volna, akkor most üres kézzel bocsátanál el engem. Elohim azonban látta nyomorúságomat és kezem munkáját, ezért figyelmeztetett téged a múlt éjjel.

⁴³Láván azt felelte Yá’ákovnak: A leányok az én leányaim, a fiúk az én fiaim, a nyáj az én nyájam, minden az enyém, amit látsz. De tehetnék-e most már bármit is a magam leányai ellen, vagy fiaik ellen, akiket szültek?! ⁴⁴Azért jöjj, kössünk szövetséget egymással, az legyen a tanú köztünk! ⁴⁵Ekkor fogott Yá’ákov egy követ és fölállította azt szent oszlopként. ⁴⁶Majd ezt mondta Yá’ákov a hozzátartozóinak: Gyűjtsetek köveket! Azok köveket szedtek, csináltak egy kőrakást, és ettek a kőrakásnál. ⁴⁷Azután elnevezte azt Láván Yegar-Száhádutának, Yá’ákov pedig elnevezte Gál-Ednek. ⁴⁸Láván ugyanis ezt mondta: Ez a kőrakás a tanú köztünk! Ezért nevezik Gál-Ednek, de Micpáhnak is, mert ezt mondta: Yahuwah tartson szemmel bennünket, amikor mi nem látjuk egymást! ⁵⁰Ha leányaimmal rosszul bánsz, ha leányaimon kívül még feleségeket veszel, nem fogja ugyan látni senki közülünk, de Elohim lesz a tanú köztünk. ⁵¹Majd ezt mondta Láván Yá’ákovnak: Itt van ez a kőrakás és a szent oszlop, amelyet emeltem köztem és közted. ⁵²Tanú ez a kőrakás és tanú ez a szent oszlop, hogy sem én nem megyek át e kőrakás mellett tehozzád, sem te nem jössz át e kőrakás és e szent oszlop mellett énhozzám rossz szándékkal. ⁵³Ávráhám Elohim-ja és Náchor Elohim-ja, az atyák Elohim-ja ítéljen fölöttünk. Akkor megesküdött Yá’ákov atyjának, Yitzcháknak félelmes Elohim-jára, ⁵⁴majd áldozatot mutatott be Yá’ákov a hegyen, és meghívta hozzátartozóit áldozati lakomára. És miután ettek, a hegyen töltötték az éjszakát. ⁵⁵Másnap reggel fölkelt Láván, megcsókolta unokáit és leányait, és megáldotta őket. Azután elment Láván, és visszatért lakóhelyére.

Szójegyzék: Ávráhám (Ábrahám/Sokaság atyja) • Beit-El (Bétel/Elohim Háza) • Gál-Ed (Tanúhalom) • Kená’án (Kánaán/Alföld/Bíbor) • Láván (Lábán/Fehér) • Leáh (Lea/Fáradt) • Málách (Angyal/Küldött) • Micpáh (Mispá/Őrtorony) • Náchor (Nákhor/Horkoló) • Ráchel (Ráhel/Anyajuh) • T’rafim (Házibálványok/Gyógyítók) • Yá’ákov (Jákob/Sarokfogó) • Yegar-Száhadútá (A Tanúbizonyság Rakása – arámul) • Yitzchák (Izsák/Nevetni fog)

¹Yáákov is útnak indult, és találkoztak vele Elohim angyalai. ²Amikor meglátta őket Yáákov, ezt mondta: Elohim tábora ez! És elnevezte azt a helyet Máchánáimnak.

³Azután követeket küldött Yáákov maga előtt bátyjához, Eszávhoz Szeir földjére, Edom mezejére, ⁴és ezt parancsolta nekik: Mondjátok meg uramnak, Eszávnak: Ezt mondja a te szolgád, Yáákov: Lávánnál voltam jövevény, ott tartózkodtam mostanáig. ⁵Szereztem ökröket, szamarakat és juhokat, szolgákat és szolgálókat. Azért küldök neked üzenetet, uram, hogy elnyerjem jóindulatodat. ⁶A követek ezzel tértek vissza Yáákovhoz: Elmentünk bátyádhoz, Eszávhoz: jön is már eléd, de négyszáz ember van vele! ⁷Yáákovot ekkor nagy félelem és szorongás fogta el, ezért két táborra osztotta a vele levő népet, meg a juhokat, marhákat és tevéket. ⁸Mert ezt gondolta: Ha eléri Eszáv az egyik tábort, és levágja azt, a megmaradt tábor elmenekülhet.

⁹Yáákov azután ezt mondta: Ó atyámnak, Ávráhámnak Elohim-ja és atyámnak, Yitzcháknak Elohim-ja, Yahuwah, aki ezt mondtad nekem: Térj vissza hazádba, rokonságod közé, és jót teszek veled! ¹⁰Méltatlan vagyok minden hűséges és igaz tettedre, amit szolgáddal cselekedtél. Hiszen csak egy vándorbottal mentem át itt a Yárdenen, most pedig két táborom van. ¹¹Ments meg engem bátyámnak, Eszávnak a kezéből, mert félek tőle, hogy ha idejön, megöl engem, az anyákat is gyermekeikkel együtt. ¹²Hiszen te mondtad: Sok jót teszek veled és utódaidat olyanná teszem, mint a tenger homokja, amely olyan sok, hogy meg sem lehet számolni.

¹³Miután ott töltötte azt az éjszakát, ajándékot válogatott ki szerzeményéből bátyjának, Eszávnak: ¹⁴kétszáz kecskét, húsz bakot, kétszáz juhot, húsz kost, ¹⁵harminc szoptatós tevét fiastul, negyven tehenet és tíz bikát, húsz szamarat és tíz szamárcsődört. ¹⁶Szolgáira bízott minden nyájat külön-külön, és ezt mondta szolgáinak: Keljetek át előttem, de hagyjatok távolságot a nyájak között! ¹⁷Az elsőnek azt parancsolta: Ha találkozik veled a bátyám, Eszáv, és megkérdezi, hogy kinek a szolgája vagy, hová mégy, kié ez a jószág előtted, ¹⁸akkor ezt mondd: Szolgádé, Yáákové, aki ajándékul küldi uramnak, Eszávnak. Ő maga is itt van mögöttünk. ¹⁹Ezt parancsolta a másodiknak is, a harmadiknak is, mindazoknak, akik a nyájak után mentek: Így beszéljetek Eszávval, amikor találkoztok vele! ²⁰Ezt is mondjátok: Szolgád, Yáákov itt van mögöttünk. Mert ezt gondolta: Megengesztelem őt az ajándékkal, amely előttem megy, és csak azután kerülök a színe elé, talán szívesen fogad. ²¹Az ajándék tehát átkelt előtte, ő azonban a táborban töltötte azt az éjszakát.

²²De fölkelt még azon az éjszakán, fogta két feleségét, két szolgálóját és tizenegy gyermekét, és átkelt a Yabbok-gázlónál. ²³Fogta és átküldte őket a patakon, és átküldte mindenét. ²⁴Yáákov pedig ott maradt egyedül. Ekkor Valaki tusakodott vele egészen hajnalhasadtáig. ²⁵De látta, hogy nem bír vele, ezért megütötte a csípője forgócsontját, és kificamodott Yáákov csípőjének forgócsontja a tusakodás közben.

²⁶Akkor ezt mondta Yáákovnak: Bocsáss el, mert hajnalodik! Ő azt felelte: Nem bocsátlak el, amíg meg nem áldasz engem. ²⁷Ekkor megkérdezte tőle: Mi a neved? Ő így felelt: Yáákov. ²⁸Erre azt mondta: Nem Yáákov lesz ezután a neved, hanem Yiszráel, mert küzdöttél Elohim-mal és emberekkel, és győztél. ²⁹Yáákov ezt kérte: Mondd meg nekem a nevedet! De ő ezt mondta: Miért kérdezed a nevemet? És megáldotta őt. ³⁰Yáákov Penúélnak nevezte el azt a helyet és ezt mondta: Bár láttam Elohim-ot színről színre, mégis megszabadult az én lelkem.

³¹Már sütött a nap, amikor átkelt Penuelnál, és sántított csípőjére. ³²Ezért nem eszik meg Yiszráel fiai mindmáig a csípő forgócsontján levő inat, mert ütés érte Yáákov csípőjének forgócsontján az inat.

Szójegyzék: Ávráhám (Ábrahám/Sokaság atyja) • Eszáv (Ézsau/Szőrös/Megcsinált) • Machanayim (Mahanaim/Két tábor) • Penuel (Péniel/Elohim Arca) • Yáákov (Jákob/Sarokfogó) • Yabbok (Kiöntés/Folyás) • Yárden (Jordán/Alászálló) • Yiszráel (Izrael/Elohim-mal küzdő/Elohim harcosa) • Yitzchák (Izsák/Nevetni fog)

¹Amikor Yáákov föltekintett, látta, hogy már jön is Eszáv, és négyszáz ember van vele. Ekkor szétosztotta a gyermekeket Leáh, Ráchel és a két szolgáló mellé. ²Előreállította a szolgálókat és gyermekeiket, mögéjük Leáht és gyermekeit, ezek mögé Ráchelt és Yoszefet. ³Ő maga előttük ment, és hétszer borult le a földre, amíg a bátyjához ért. ⁴Eszáv eléje futott, megölelte, nyakába borult, megcsókolta, és sírtak. ⁵Amikor föltekintett, és meglátta az asszonyokat és gyermekeket, azt kérdezte: Kik ezek? Ő így felelt: A gyermekek, akiket Elohim kegyelme adott szolgádnak. ⁶Majd odaléptek a szolgálók gyermekeikkel együtt, és leborultak. ⁷Odalépett Leáh is gyermekeivel együtt, és leborultak. Végül odalépett Yoszef és Ráchel is, és ők is leborultak. ⁸Akkor ezt mondta Eszáv: Mire való ez az egész tábor, amellyel találkoztam? Ő ezt felelte: Arra, hogy elnyerjem uram jóindulatát.

⁹Eszáv ezt mondta: Van nekem bőven, öcsém, legyen a tied, ami a tied! ¹⁰De Yáákov ezt mondta: Ne úgy, hanem ha elnyertem jóindulatodat, fogadd el tőlem ezt az ajándékot! Mert amikor megláttam arcodat, mintha Elohim arcát láttam volna, olyan kegyes voltál hozzám. ¹¹Fogadd el ajándékomat, amelyet áldásommal vittek neked, hiszen Elohim kegyelmes volt hozzám, és van mindenem. És addig unszolta őt, amíg el nem fogadta. ¹²Akkor Eszáv ezt mondta: Induljunk el, menjünk, majd én előtted megyek! ¹³De Yáákov így felelt neki: Tudja az én uram, hogy a gyermekek gyengék, meg szoptatós juhok és tehenek vannak velem. Ha csak egy napig is hajszolják azokat, elhullik az egész nyáj. ¹⁴Menjen csak az én uram a szolgája előtt, én majd ballagok lassan az előttem járó jószág és a gyermekek járása szerint, amíg eljutok az én uramhoz Szeirbe. ¹⁵Eszáv ezt mondta: Hadd hagyjak nálad néhányat a velem levő emberek közül. De ő azt felelte: Minek az, ha elnyertem uram jóindulatát? ¹⁶Így kelt útra Eszáv még aznap Szeir felé.

¹⁷Yáákov pedig Szukkot felé indult, és ott épített magának házat, jószágának meg karámokat készített. Ezért nevezte el azt a helyet Szukkotnak. ¹⁸Azután Yáákov, Pádán-Árámból jövet, épségben eljutott Shechem városáig, amely Kenáán földjén van, és tábort ütött a város előtt. ¹⁹A mezőnek azt a részét, ahol sátrat vert, megvette Chámornak, Shechem apjának a fiaitól száz pénzért. ²⁰Majd oltárt állított oda, és így nevezte el: El Elohé Yiszráel.

Szójegyzék: Chámor (Hámor/Szamár) • El Elohé Yiszráel (El, Yiszráél Elohim-ja) • Eszáv (Ézsau/Szőrös/Megcsinált) • Kenáán (Kánaán/Alföld/Bíbor) • Leáh (Lea/Fáradt) • Pádán-Árám (Arám mezeje) • Ráchel (Ráhel/Anyajuh) • Shechem (Sikem/Váll/Hát) • Szukkot (Szukkót/Sátrak/Lombos sátrak) • Széir (Szeir/Szőrös) • Yáákov (Jákob/Sarokfogó) • Yiszráel (Izrael/Elohim-mal küzdő) • Yoszef (József/Hozzáadás/Gyarapítson)

¹Egyszer Dináh, Leáh leánya, akit Yá’ákovnak szült, kiment, hogy szétnézzen annak a vidéknek a leányai között. ²Meglátatta őt Shechem, a Hivvi Chámornak, az ország fejedelmének a fia. Megfogta, vele hált, és erőszakot követett el rajta. ³De lelkéből ragaszkodott Dináhhoz, Yá’ákov leányához, mert megszerette a leányt, és szívhez szólóan beszélt a leánnyal. ⁴Majd ezt mondta Shechem az apjának, Chámornak: Szerezd meg nekem feleségül ezt a leányt! ⁵Yá’ákov meghallotta ugyan, hogy megbecstelenítették a leányát, Dináht, de mert fiai a mezőn voltak a jószággal, hallgatott Yá’ákov, amíg megjöttek. ⁶És kiment Chámor, Shechem apja Yá’ákovhoz, hogy beszéljen vele.

⁷Yá’ákov fiai is hazajöttek a mezőről, amikor ezt meghallották. Felháborodtak ezek a férfiak, és nagy haragra lobbantak, mivel gyalázatot követett el Shechem Yiszráelen, amikor Yá’ákov leányával hált, mert nem szabad így cselekedni. ⁸Chámor így beszélt velük: A fiam, Shechem, lelkéből ragaszkodik a leányotokhoz, adjátok hozzá feleségül! ⁹Házasodjatok velünk össze: adjátok hozzánk leányaitokat, és vegyétek el a mi leányainkat! ¹⁰Lakjatok közöttünk. Itt az ország előttetek, lakjatok, járjatok benne szabadon, és telepedjetek le. ¹¹Shechem pedig ezt mondta a leány apjának és bátyjainak: Ha elnyerem jóindulatotokat, megadom, amit csak kívántok tőlem. ¹²Kérjetek tőlem bármekkora mátkapénzt és ajándékot, megadom, amennyit kívántok, csak adjátok hozzám feleségül a leányt!

¹³De Yá’ákov fiai álnok módon válaszoltak Shechemnek és apjának, Chámornak. Azért beszéltek így, mert megbecstelenítette Dináht, a húgukat. ¹⁴Ezt mondták nekik: Nem tehetjük meg azt, hogy húgunkat körülmetéletlen emberhez adjuk, mert az gyalázat volna ránk. ¹⁵Csak akkor egyezünk bele, ha olyanok lesztek, mint mi, ha minden férfi körülmetélkedik nálatok. ¹⁶Akkor hozzátok adjuk leányainkat, a ti leányaitokat pedig elvesszük, köztetek lakunk, és egy néppé leszünk. ¹⁷De ha nem hallgattok ránk, és nem metélkedtek körül, akkor fogjuk leányunkat, és elmegyünk. ¹⁸Tetszett a beszédük Chámornak és Shechemnek, Chámor fiának. ¹⁹Nem is halogatta az ifjú a dolgot, mert kedvelte Yá’ákov leányát, és apja háza népe őt mindennél többre becsülte.

²⁰Visszament tehát Chámor és fia, Shechem, városuk kapujába, és így szóltak városuk férfiaihoz: ²¹Ezek az emberek békében akarnak élni velünk. Hadd lakjanak az országban, és járjanak benne szabadon, hiszen ez az ország elég tágas mindenfelé. Leányaikat feleségül vesszük, a mi leányainkat pedig hozzájuk adjuk. ²²De csak akkor egyeznek bele ezek a férfiak, hogy köztünk lakjanak, és velük egy néppé legyünk, ha minden férfi körülmetélkedik nálunk, ahogyan ők is körül vannak metélve. ²³Jószáguk, vagyonuk és minden állatuk a mienk lesz azután, csak egyezzünk bele, hogy köztünk lakjanak! ²⁴És hallgatott Chámorra meg a fiára, Shechemre mindenki, aki odajött a város kapujába, és körülmetélkedett minden férfi, aki odajött a város kapujába.

²⁵A harmadik napon azonban, amikor ezek a sebláz miatt szenvedtek, fegyvert ragadott Yá’ákov két fia, Shim’on és Levi, Dináh bátyjai, rátörtek a gyanútlan városra, és meggyilkoltak minden férfit. ²⁶Chámort is, meg a fiát, Shechemt is kardélre hányták, Dináht pedig kihozták Shechem házából, és elmentek. ²⁷Így törtek rá Yá’ákov fiai a sebesültekre, a várost pedig kifosztották, mert megbecstelenítették a húgukat. ²⁸Juhaikat, marháikat, szamaraikat, s ami csak a városban és a mezőn volt, elvitték. ²⁹Minden vagyonukat, valamint gyermekeiket és asszonyaikat is mind foglyul ejtették; és a házakat teljesen kifosztották.

³⁰De Yá’ákov ezt mondta Shim’onnak és Levinek: Bajba kevertetek, gyűlöltté tettetek engem ennek az országnak a lakói előtt, a Kená’ániak és periziek előtt. Én csak kevesedmagammal vagyok, és ha összefognak ellenem, levágnak, és elpusztulok házam népével együtt. ³¹De ők azt mondták: Hát szabad úgy bánni a mi húgunkkal, mint valami paráznával?!

Szójegyzék: Dináh (Ítélet) • Hámor (Szamár; személynév) • Hivvi (Kená’áni népcsoport) • Kená’án (Alacsony föld; Kená’án) • Leáh (Fáradt / Gyenge szemű) • Levi (Csatlakozás) • Perizi’im (Falusi lakosok) • Shikem (Váll / Hegyváll; város és személynév) • Shim’on (Meghallgatás) • Yá’ákov (Sarokfogó)

¹Elohim ezt mondta Yá’ákovnak: Készülj, és menj föl Beit-Elből, telepedj le ott! Készíts ott oltárt Elohim-nak, aki megjelent neked, amikor menekültél bátyád, Yetet elől! ²Ekkor azt mondta Yá’ákov a háza népének és mindazoknak, akik vele voltak: Távolítsátok el az idegen elohimokat, amelyek nálatok vannak! Tisztítsátok meg magatokat, és váltsatok ruhát! ³Készüljünk, és menjünk föl Beit-Elbe, oltárt akarok ott készíteni Elohim-nak, aki meghallgatott, amikor nyomorúságban voltam, és velem volt az úton, amelyen jártam. ⁴Átadták azért Yá’ákovnak a náluk levő idegen elohimokat mind, meg a fülbevalóikat is, Yá’ákov pedig elásta azokat a cserfa alá, amely Shechemnél van. ⁵Majd elindultak, és Elohim rettegésbe ejtette a környező városokat, azért nem üldözték Yá’ákov fiait.

⁶Így érkezett meg Yá’ákov Luzba, azaz Beit-Elbe, amely Kenáán földjén van, az egész néppel együtt, amely vele volt. ⁷Oltárt épített ott, és elnevezte azt a helyet El-Beit-Elnek, mert ott jelentette ki magát neki Elohim, amikor bátyja elől menekült. ⁸Ott halt meg Dvoráh, Rivkáh dajkája, és eltemették Beit-El mellett a tölgyfa alá, amelyet a Siratás Tölgyfájának neveztek el.

⁹Elohim újból megjelent Yá’ákovnak, miután visszatért Pádán-Árámból, és megáldotta őt. ¹⁰Ezt mondta neki Elohim: Yá’ákov a te neved. De nem neveznek többé Yá’ákovnak, hanem Yiszráel lesz a neved. Így nevezte el Yiszráelnek. ¹¹Majd ezt mondta neki Elohim: Én vagyok El-Sháddáj Elohim! Szaporodjál, és sokasodjál! Nép, sőt népek gyülekezete származik tőled, és királyok sarjadnak ágyékodból. ¹²Neked adom azt a földet, melyet Ávráhámnak és Yitzcháknak adtam, utánad pedig utódaidnak adom azt a földet.

¹³Azután eltávozott tőle Elohim, arról a helyről, ahol beszélt vele. ¹⁴Yá’ákov pedig szent oszlopot állított azon a helyen, ahol beszélt vele; kőoszlopot, és italáldozatot mutatott be rajta, és olajat öntött rá. ¹⁵Yá’ákov Beit-Elnek nevezte el azt a helyet, ahol Elohim beszélt vele.

¹⁶Azután elindultak Beit-Elből. Már csak rövid út választotta el őket Efrátától, amikor szülnie kellett Ráchelnek, de a szülés nehéz volt. ¹⁷A nehéz szülés közben ezt mondta neki a bába: Ne félj, mert most is fiad lett! ¹⁸Amikor már-már elszállt belőle a lélek, mert haldoklott, Ben Oninak nevezte el a fiát. Az apja viszont Binyáminnak nevezte. ¹⁹Így halt meg Ráchel, és eltemették az Efrátába, azaz Beit-Lechembe vezető úton. ²⁰Sírja fölé emlékoszlopot állított Yá’ákov. Ráchel sírjának az emlékoszlopa ez még ma is. ²¹Azután továbbment Yiszráel, és Migdál-Ederen túl vert sátrat.

²²Amikor Yiszráel már azon a földön lakott, elment Reuven, és Bilháhval, apja másodrangú feleségével hált, de Yiszráel meghallotta.

²³Yá’ákovnak tizenkét fia volt. Leáh fia volt Reuven, Yá’ákov elsőszülötte, meg Shim’on, Levi és Yáhudáh, Yisszáchár és Z’vulun. ²⁴Ráchel fia volt Yoszef és Binyámin. ²⁵Bilháhnak, Ráchel szolgálójának a fia volt Dán és Náftáli. ²⁶Zilpáhnak, Leáh szolgálójának a fia volt Gád és Ásher. Ezek voltak Yá’ákov fiai, akik Pádán-Árámban születtek.

²⁷És Yá’ákov eljutott apjához, Yitzchákhoz Mámreba, Kiryát-Árbába, azaz C Chevronba, ahol Ávráhám és Yitzchák jövevényként lakott. ²⁸Yitzchák életkora száznyolcvan esztendő volt. ²⁹Akkor elhunyt Yitzchák, meghalt öregen, betelve az élettel, és elődei mellé került. Fiai, Yetet és Yá’ákov temették el.

Szójegyzék: Ásher (Áser/Boldog) • Ávráhám (Ábrahám/Sokaság atyja) • Beit-El (Bétel/Elohim Háza) • Beit-Lechem (Betlehem/Kenyér Háza) • Ben-Oni (Fájdalmam fia) • Bilháh (Bilha/Rémület/Együgyű) • Binyámin (Benjámin/Jobb kéz fia/Szerencse fia) • C Chevron ( Chevron/Szövetség/Barátság) • Dán (Dán/Bíró/Ítélet) • Dvorá (Debóra/Méh) • Efrátá (Efrata/Termékenység) • El-Beit-El (Bétel Istene) • El-Sháddáj (A Mindenható Elohim/A Mindenre Elégséges) • Yetet (Ézsau/Szőrös/Megcsinált) • Gád (Gád/Szerencse/Csapat) • Kenáán (Kená’án/Alföld/Bíbor) • Kiryát-Árbá (Kirját-Arba/A Négyek Városa) • Leáh (Lea/Fáradt) • Levi (Levi/Ragaszkodás/Csatlakozás) • Luz (Mandulafa) • Mámré (Erő/Kövérség) • Migdál-Eder (Nyáj tornya) • Náftáli (Naftáli/Küzdelmem) • Paddán-Arám (Arám mezeje) • Ráchel (Ráhel/Anyajuh) • Reuven (Rúben/Nézzétek, egy fiú!) • Rivkáh (Rebeka/Megbéklyózó) • Shechem (Sikem/Váll/Hát) • Shim’on (Simeon/Meghallgatás) • Yá’ákov (Jákob/Sarokfogó) • Yáhudáh (Júda/Hálaadás) • Yisszáchár (Issakár/Jutalmat hoz/Bér) • Yiszráél (Izrael/Elohim-mal küzdő) • Yitzchák (Izsák/Nevetni fog) • Yoszef (József/Hozzáadás/Gyarapítson) • Z’vulun (Zebulon/Lakhely/Velem lakik) • Zilpáh (Zilpa/Csepegés)

¹Ez Eszav, azaz Edom nemzetsége: ²Eszáv Kená’án leányai közül vett feleségeket: Ádáht, a Chetita Elon leányát és Oholibámáht, Ánáh leányát, aki meg a Chivvi Cibón leánya volt, ³meg Boszmátot, Yishmáel leányát, Nebáyot húgát. ⁴Ádáh szülte Eszavnak Elifázt, és Boszmát szülte Reuelt. ⁵Oholibámáh pedig szülte Yeusht, Yálámot és Koráchot. Ezek Eszav fiai, akik Kená’án földjén születtek. ⁶Akkor Eszav fogta a feleségeit, fiait, leányait és mindenkit, aki a házához tartozott, meg a jószágát, minden állatát és egész vagyonát, amit Kená’án földjén szerzett, és más országba ment a testvére, Yá’ákov elől. ⁷Mert olyan sok volt a szerzeményük, hogy nem lakhattak együtt, és jószágaik miatt nem bírta őket eltartani az a föld, amelyen jövevények voltak. ⁸Így telepedett le Eszav a Szeir-hegyen. Eszav pedig Edom. ⁹Ez a Szeir-hegyen lakó Eszávnak, Edom ősatyjának a nemzetsége:

¹⁰Így hívták Eszáv fiait: Elifáz volt Ádáhnak, Eszáv feleségének a fia. Reuel pedig Boszmátnak, Eszav feleségének a fia. ¹¹Elifáz fiai voltak: Temán, Omár, Cefo, Gátám és Kenáz. ¹²Timnáh volt Elifáznak, Eszáv fiának a másodrangú felesége, ő szülte Elifáznak Ámálekot. Ezek voltak Ádáhnak, Eszav feleségének a fiai. ¹³Reuel fiai voltak a következők: Náhát, Zeráh, Shámá és Mizzá. Ezek voltak Boszmátnak, Eszáv feleségének a fiai. ¹⁴Ezek voltak a fiai Oholibámáhnak, Eszáv feleségének, Ánáh leányának, aki meg Cibon leánya volt: ő szülte Eszávnak Yeusht, Yálámot és Koráchot.

¹⁵Ezek voltak Eszáv utódai közül a nemzetségfők: Elifáznak, Eszáv elsőszülöttjének a fiai voltak: Temán nemzetségfő, Omár nemzetségfő, Cefo nemzetségfő, Kenáz nemzetségfő, ¹⁶Korách nemzetségfő, Gátám nemzetségfő, Ámálek nemzetségfő. Ezek voltak az Elifáztól származó nemzetségfők Edom földjén, ezek Ádáh fiai voltak. ¹⁷Ezek voltak Reuelnak, Eszáv fiának a fiai: Náhát nemzetségfő, Zeráh nemzetségfő, Shámá nemzetségfő és Mizzá nemzetségfő. Ezek voltak a Reueltól származó nemzetségfők Edom földjén; ezek Boszmátnak, Eszáv feleségének a fiai voltak. ¹⁸Ezek voltak Oholibámáhnak, Eszáv feleségének a fiai: Yeush nemzetségfő, Yálám nemzetségfő és Korách nemzetségfő. Ezek voltak az Oholibámáhtól, Ánáh leányától, Eszáv feleségétől származó nemzetségfők. ¹⁹Ezek voltak Eszávnak, azaz Edomnak a fiai és nemzetségfői.

²⁰Ezek voltak a Hori Szeir fiai, akik ezen a földön laktak: Lotán, Shobál, Cibon, és Ánáh, ²¹Dishon, Ecer és Dishán. Ezek voltak a Hori nemzetségfők, Szeir fiai, Edom földjén. ²²Lotán fiai voltak: Hori és Hemám, Lotánnak a húga pedig Timnáh. ²³Ezek voltak Shobál fiai: Álván, Mánáhát, Ebál, Shefo és Onám. ²⁴Ezek voltak Cibon fiai: Ájjá és Ánáh. Ez az Ánáh vizet talált a pusztában, amikor apjának, Cibonnak a szamarait legeltette. ²⁵Ezek voltak Áná gyermekei: Dishon és Oholibámáh, Ánáh leánya. ²⁶Ezek voltak Dishon fiai: Hemdán, Eshbán, Yitrán és Kerán. ²⁷Ezek voltak Ecer fiai: Bilhán, Zá’áván és Ákán. ²⁸Ezek voltak Dishán fiai: Uc és Arán. ²⁹Ezek voltak a Hori nemzetségfők: Lotán nemzetségfő, Shobál nemzetségfő, Cibon nemzetségfő, Ánáh nemzetségfő, ³⁰Dishon nemzetségfő, Ecer nemzetségfő és Dishán nemzetségfő. Ezek voltak a Szeir földjén lakó Hori nemzetségfők nemzetségenként.

³¹Ezek a királyok uralkodtak Edomban, mielőtt Yiszráel fiainak királyuk lett volna: ³²Edomban Belá, Beor fia uralkodott, városának a neve Dinhábá volt. ³³Belá halála után a Bocrái Yobáb, Zeráh fia lett a király. ³⁴Yobáb halála után a Temán földjéről való Hushám lett a király. ³⁵Hushám halála után Hádád, Bedád fia lett a király, aki megverte a Midyániakat a Moáv mezején. Városának a neve Ávit volt. ³⁶Hádád halála után a Mászrekáhi Számlá lett a király. ³⁷Számlá halála után a Rehobot-Hánáhári Shá’ul lett a király. ³⁸Shá’ul halála után Bá’ál-Hánán, Ákbor fia lett a király. ³⁹Bá’ál-Hánán, Ákbor fia halála után Hádár lett a király. Városának a neve Páu volt, feleségének a neve Mehetábel, aki Mezáháb leányának, Mátrednak a leánya volt.

⁴⁰Így hívták az Eszávtól származó nemzetségfőket, nemzetségeik, lakóhelyük és nevük szerint: Timnáh nemzetségfő, Álvá nemzetségfő, Yetet nemzetségfő, ⁴¹Oholibámáh nemzetségfő, Elá nemzetségfő, Pinon nemzetségfő, ⁴²Kenáz nemzetségfő, Temán nemzetségfő, Mibcár nemzetségfő, ⁴³Mágdiel nemzetségfő és Irám nemzetségfő. Ezek voltak Edom nemzetségfői, lakóhelyük szerint az általuk birtokolt földön. Eszáv volt az Edomiak ősatyja.

Szójegyzék: Ádáh (Dísz/Ékszer) • Álvá (Magasztos/Fenséges) • Ámálek (Völgyben lakó/Aki vért nyal fel) • Ánáh (Válasz/Alázatos) • Árán (Vadkecske/Hegyi vad) • Ávit (Rom/Elpusztított hely) • Bá’ál-Hánán (A birtokos kegyelmes) • Belá (Elnyelés/Pusztítás) • Beor (Égő/Fáklya) • Bilhán (Szerény/Félénk) • Boszmát (Illatos fűszer) • Cibon (Hiéna/Festett) • Cefo (Figyelő/Őrködő) • Dishán (Szürke/Hamvas) • Dishon (Zerge/Cséplő) • Ebál (Kopár/Köves hegy) • Ecer (Segítség/Támasz) • Edom (Vörös) • Elá (Terebélyes fa/Eriszfa) • Elifáz (Elohim a színaranyam/Erőm) • Eszáv (Szőrös/Cselekvő/Megmunkált) • Gátám (Megérett/Tökéletesedett) • Hemám (Zaj/Lárma) • Hemdán (Kívánatos/Gyönyörűség) • Hori (Barlanglakó/Szabad ember) • Hushám (Sietős/Gyors) • Irám (Éber/Városlakó) • Kená’án (Alázatos/Kereskedő) • Kenáz (Vadász) • Korách (Kopasz/Jég/Dér) • Lotán (Eltakaró/Burkoló) • Mágdiel (Elohim dicsősége/Hercege) • Mehetábel (Akivel Elohim jót tesz) • Mibcár (Erődítmény) • Midján (Viszály/Harc) • Mizzá (Kiáradás/Bőség) • Náhát (Nyugalom/Pihenés) • Nebáyot (Magasságok/Lakóhelyek) • Oholibámáh (A sátram magasztos helyen van) • Omár (Beszédes/Szónok) • Onám (Erő/Teljesítmény) • Páu (Kiáltás/Ordítás) • Perec (Rés/Áttörés) • Pinon (Sötét/Fáklyafény) • Rehobot-Hánáhár (Széles terek/Folyómenti utcák) • Reuel (Elohim barátja) • Shá’ul (Kért/Kérdezett) • Shámá (Rémület/Megdöbbenés) • Shefo (Kopár domb/Halom) • Shobál (Áramló/Ösvény) • Szeir (Szőrös/Bozótos/Kecske) • Számlá (Ruhás/Felöltöztetett) • Temán (Dél/Jobb kéz felől) • Timnáh (Visszatartott/Megközelíthetetlen) • Uc (Tanács/Erő) • Yá’ákov (Sarokfogó) • Yeush (Siető/Gyűjtő) • Yálám (Rejtett/Titokzatos) • Yishmáel (Elohim meghallgat) • Yiszráel (Aki Elohimmal harcol/Elohim hercege) • Yitrán (Többlet/Kiválóság) • Yobáb (Kiáltó/Sivatag) • Zeráh (Felkelő fény/Ragyogás)

¹Yá’ákov is azon a földön lakott, ahol apja jövevény volt: Kená’án földjén. ²Ez Yá’ákov nemzetségének a története: Amikor Yoszef tizenhét éves lett, testvéreivel együtt a nyájat legeltette, és ő volt a bojtár Bilháhnak és Zilpáhnak, apja feleségeinek a fiai mellett. Yoszef pedig elbeszélte rossz dolgaikat az apjuknak. ³ És Yiszráel Yoszefet minden fiánál jobban szerette, mert öregkorában született fia volt, s ezért hosszú palástot csináltatott neki. ⁴Amikor testvérei látták, hogy apjuk jobban szereti őt minden testvérénél, úgy meggyűlölték, hogy egy jó szót sem tudtak hozzá szólni.

⁵Egyszer Yoszef álmot álmodott, elmondta testvéreinek, és emiatt még jobban meggyűlölték. ⁶Ezt mondta nekik: Hallgassátok csak meg azt az álmot, amelyet álmodtam! ⁷Éppen kévéket kötöttünk a mezőn. Az én kévém fölkelt, és állva is maradt, a ti kévéitek pedig körülállták, és leborultak az én kévém előtt. ⁸Testvérei azt mondták neki: Talán király akarsz lenni fölöttünk? Vagy uralkodni akarsz rajtunk? És még jobban meggyűlölték az álmaiért és beszédéért.

⁹Egy másik álmot is álmodott, és azt is elbeszélte testvéreinek. Ezt mondta: Már megint álmodtam valamit. Egyszer csak leborult előttem a nap, a hold és tizenegy csillag. ¹⁰Amikor ezt apjának és testvéreinek elbeszélte, az apja megdorgálta, és ezt mondta neki: Micsoda álmot álmodtál? Talán bizony járuljunk eléd, anyáddal és testvéreiddel együtt, hogy földre boruljunk előtted?! ¹¹Ezért féltékenykedni kezdtek rá a testvérei. Apja pedig megjegyezte ezt a dolgot.

¹²Egyszer a testvérek elmentek Shichembe apjuk nyáját legeltetni. ¹³Yiszráel ezt mondta Yoszefnek: Testvéreid Shichemben legeltetnek. Gyere csak, elküldelek hozzájuk! Yoszef azt mondta neki: Kész vagyok rá. ¹⁴Apja azt mondta neki: Menj és nézd meg, hogy jól vannak-e testvéreid és a nyáj. Azután számolj be nekem! Elküldte tehát Chevron völgyéből, és ő elment Shichembe.

¹⁵Amikor a mezőn bolyongott, találkozott egy emberrel, aki megkérdezte tőle: Mit keresel? ¹⁶Yoszef azt felelte: Testvéreimet keresem. Mondd meg nekem, hol legeltetnek? ¹⁷Az az ember így felelt: Elmentek innen, és hallottam is, amikor ezt mondták: Menjünk Dotanba! Elment tehát Yoszef a testvérei után, és megtalálta őket Dotanban. ¹⁸Amikor távolról meglátták, még mielőtt a közelükbe ért, összebeszéltek, hogy megölik. ¹⁹Ezt mondták egymásnak: Nézzétek, ott jön az álomlátó! ²⁰Gyertek, öljük meg, dobjuk bele egy kútba, és mondjuk azt, hogy vadállat ette meg. Majd meglátjuk, mi lesz az álmaiból!

²¹Amikor ezt Reuven meghallotta, meg akarta menteni a kezükből, és ezt mondta: Ne üssük agyon! ²²Majd ezt mondta nekik Reuven: Ne ontsatok vért! Dobjátok bele ebbe a kútba itt a pusztában, de kezet ne emeljetek rá! Így akarta megmenteni a kezükből és visszajuttatni apjához.

²³Amikor odaért Yoszef a testvéreihez, lehúzták róla a ruháját, a hosszú palástot. ²⁴Azután fogták, és beledobták a kútba. A kút üres volt, nem volt benne víz.

²⁵Ezután leültek enni. Föltekintve, látták, hogy éppen egy Yishmáeli karaván közeledik Gileád felől. Tevéik gyógyfűvel, balzsammal és mirhával voltak megrakva, amit Egyiptomba szállítottak. ²⁶Ekkor azt mondta Yáhudáh a testvéreinek: Mi haszna, ha megöljük testvérünket, és elföldeljük a vérét? ²⁷ 

²⁸Közben azonban Midyáni kereskedők mentek arra, fölhúzták Yoszefet a kútból, és eladták Yoszefet a Yishmáelitáknak húsz ezüstért. Azok pedig elvitték Yoszefet Egyiptomba. ²⁹Amikor Reuven visszatért a kúthoz, Yoszef már nem volt a kútban. Akkor megszaggatta a ruháját, ³⁰visszatért testvéreihez, és azt mondta: Nincs meg a gyerek! Jaj nekem! Hova legyek?

³¹Akkor fogták Yoszef ruháját, levágtak egy kecskebakot, és belemártották a ruhát a vérébe. ³²Azután elküldték a hosszú palástot, elvitették apjukhoz, ezzel az üzenettel: Ezt találtuk. Nézd meg jól: a fiad ruhája ez, vagy sem? ³³Ő felismerte, és azt mondta: Az én fiam ruhája ez! Vadállat ette meg, biztosan széttépte Yoszefet! ³⁴És megszaggatta Yá’ákov a felsőruháját, zsákruhát tekert a derekára, és sokáig gyászolta a fiát. ³⁵Fiai és leányai mind vigasztalni igyekeztek, de nem akart vigasztalódni, hanem ezt mondta: Gyászolva megyek el fiamhoz a Sheolba. Így siratgatta őt az apja.

³⁶A Midyániak pedig eladták Yoszefet Egyiptomban Potifárnak, a fáraó főemberének, a testőrök parancsnokának.

Szójegyzék: Bilháh (Yá’ákov egyik felesége, Ráchel szolgálója) • Dotán (település neve Észak-Izraelben) • Gileád (hegyvidéki terület keletre a Yárdentől) • Chevron (ősatyák városa) • Kená’án (az ígéret földje) • Midyáni (Midjan leszármazottai, kereskedő nép) • Potifár (a fáraó főembere, testőrparancsnok) • Reuven (Yá’ákov elsőszülött fia) • Shichem (város Efráim területén) • Sheol (halottak gyűjtőhelye) • Yárden (Jordán) • Yá’ákov (Sarokfogó) • Yehudáh (dicséret; törzsnév) • Yishma’el (Elohim meghallgatja) • Yiszráel (Elohim küzd) • Yoszef (Elohim hozzáad; Yá’ákov fia) • Zilpáh (Yá’ákov egyik felesége, Leáh szolgálója)

¹Történt abban az időben, hogy Yáhudáh elvált testvéreitől, és csatlakozott egy Ádullámi emberhez, akinek Chiráh volt a neve. ²Ott meglátta Yáhudáh egy Shuáh nevű Kená’áni embernek a leányát, elvette, és bement hozzá. ³Az teherbe esett, és fiút szült, akit Ernek nevezett el. ⁴Majd ismét teherbe esett, fiút szült, és azt Onánnak nevezte el. ⁵Azután még egy fiút szült, akit Sheláhnak nevezett el. Amikor ezt szülte, Yáhudáh Kezíbben volt. ⁶Yáhudáh feleséget vett elsőszülött fiának, Ernek. Az asszonynak Támár volt a neve. ⁷De Ert, Yáhudáh elsőszülött fiát Yahuwah gonosznak tartotta, ezért megölte őt Yahuwah. ⁸Ekkor azt mondta Yáhudáh Onánnak: Menj be a bátyád feleségéhez, vedd el őt mint a sógora, és támassz utódot a bátyádnak! ⁹De Onán tudta, hogy az utód nem az övé lesz. Ezért amikor bement a bátyja feleségéhez, a földre vesztegette a magot, hogy ne támasszon utódot a bátyjának. ¹⁰De Yahuwah rosszallotta, amit tett, ezért őt is megölte. ¹¹Ekkor azt mondta Yáhudáh Támárnak, a menyének: Maradj özvegyen apád házában, amíg felnő a fiam, Sheláh. Mert így gondolkodott: Ne haljon meg ő is, mint a bátyjai! Támár elment, és apja házában lakott.

¹²Hosszabb idő múlva meghalt Shuá leánya, Yáhudáh felesége. Amikor Yáhudáh megvigasztalódott, elment barátjával, az Ádullámi Chiráhval Timnába, ahol a juhait nyírták. ¹³De megmondták Támárnak: Most megy az apósod Timnába a juhai nyírására. ¹⁴Ekkor levetette magáról özvegyi ruháját, elfátyolozta és elváltoztatta magát. Azután odaült Enáim kapujába a Timnába vezető úton. Mert látta, hogy Sheláh felnőtt, de őt nem adták hozzá feleségül. ¹⁵Yáhudáh meglátta, és paráznának gondolta, mert eltakarta az arcát. ¹⁶Csatlakozott hozzá az úton, és ezt mondta: Hadd menjek be hozzád! Mert nem tudta, hogy a menye az. De ő azt kérdezte: Mit adsz nekem, ha bejössz hozzám? ¹⁷Ő így felelt: Küldök neked a nyájamból egy kecskegödölyét. De Támár ezt mondta: Adj zálogot, amíg megküldöd! ¹⁸Yáhudáh megkérdezte: Mit adjak neked zálogba? Az ezt felelte: Pecsétnyomódat zsinórostul, meg azt a botot, ami a kezedben van. Odaadta azért neki, azután bement hozzá; az asszony pedig teherbe esett tőle.

¹⁹Majd fölkelt Támár, és elment. Azután levetette fátylát, és felöltötte özvegyi ruháját. ²⁰Yáhudáh megküldte a kecskegödölyét adullámi barátjával, hogy az visszavegye a zálogot az asszonytól, de nem találta meg. ²¹Akkor megkérdezte annak a helynek a lakóit: Hol van az a parázna nő, aki Enáimnál az útfélen volt? Azok ezt felelték: Nem volt erre parázna nő. ²²Visszatért tehát Yáhudáhhoz, és ezt mondta: Nem találtam meg. Annak a helynek a lakói is azt mondták: Nem volt erre parázna nő. ²³Yáhudáh azt mondta: Tartsa meg magának, hogy gúnyt ne űzzenek belőlünk! Én megküldtem ezt a gödölyét, de te nem találtad meg őt.

²⁴Mintegy három hónap múlva hírül vitték Yáhudáhnak: Paráználkodott Támár, a menyed, és már terhes is a paráznaság miatt. Akkor ezt mondta Yáhudáh: Vigyétek ki, és égessétek meg! ²⁵Már vitték kifelé, amikor megüzente apósának: Attól a férfitól lettem terhes, akinek a holmija ez. Nézd meg jól, kié ez a pecsétnyomó, zsinór és bot? ²⁶Yáhudáh megnézte, és ezt mondta: Igaza van velem szemben, mert nem adtam őt a fiamhoz, Sheláhhoz. Többször azonban nem hált vele Yáhudáh.

²⁷Amikor a szülés ideje elérkezett, kitűnt, hogy ikrek voltak a méhében. ²⁸Szülés közben az egyik kidugta a kezét, a bába megfogta, vörös fonalat kötött a kezére, és így szólt: Ez jött ki először. ²⁹De amikor visszahúzta a kezét, mégis a testvére jött ki. A bába ezt kérdezte: Hogyan törtél magadnak rést? Ezért nevezte el az apja Perecnek. ³⁰Utána kijött a testvére, akinek a vörös fonál volt a kezén. Ezt Zeráhnak nevezte el.

Szójegyzék: Ádullám (menedék/hegyvidéki város Júdeában) • Chiráh (nemes/előkelő) • Enáim (kettős források/szemek) • Er (éber/virrasztó) • Kezíb (hazug/csalárd helynév) • Ónán (erős/teltség) • Perec (rés/áttörés) • Pecsétnyomó (azonosító jel, hatalom jele) • Sheláh (elküldött/kérés) • Shuáh (gazdagság/kiáltás) • Sógorházasság (örökösnév-fenntartó kötelezettség) • Támár (pálmafa/termékenység) • Timná (részesedés/kijelölt rész) • Yáhudáh (dicséret/hála) • Zálog (biztosíték/ígéret jele) • Zeráh (felkelő fény/ragyogás)

¹Amikor Yoszefet Egyiptomba vitték, a Yishmaelita kereskedők megvásárolták őt, és elvitték egy egyiptomi emberhez, Potifárhoz, a fáraó testőrségének főnökéhez. ²De Yahuwah Yoszeffel volt, ezért szerencsés ember lett, és egyiptomi urának a házában élt. ³Látta az ura, hogy vele van Yahuwah, és mindazt eredményessé teszi Yahuwah, amihez hozzáfog. ⁴Megnyerte Yoszef a jóindulatát, és a háziszolgája lett. Azután háza felügyelőjévé tette, és rábízta egész vagyonát. ⁵Attól fogva, hogy házának és egész vagyonának a felügyelőjévé tette, megáldotta Yahuwah az egyiptomi ember házát Yoszefért, és Yahuwah áldása volt egész vagyonán, ami a házban és a mezőn volt. ⁶Ezért Yoszefre bízta egész vagyonát, és semmire sem volt gondja mellette, legfeljebb csak arra, hogy megegye az ételt. – Yoszefnek szép termete és szép arca volt.

⁷Ezek után az történt, hogy Yoszefre szemet vetett urának a felesége, és ezt mondta: Hálj velem! ⁸Ő azonban vonakodott, és azt felelte ura feleségének: Nézd, az én uramnak semmi gondja sincs mellettem háza dolgaira, és rám bízta egész vagyonát. ⁹Senki sem nagyobb nálam ebben a házban. Semmit sem tiltott el tőlem, csak téged, mivel te a felesége vagy. Hogyan követhetném el ezt a nagy gonoszságot, vétkezve Elohim ellen?! ¹⁰Bár az asszony nap mint nap ezt mondogatta Yoszefnek, ő mégsem hallgatott rá, hogy mellé feküdjék, és vele legyen. ¹¹Egy napon az történt, hogy bement Yoszef a házba a munkáját végezni, és a háznép közül senki sem volt a házban. ¹²Ekkor megragadta őt az asszony a ruhájánál fogva, és azt mondta: Hálj velem! Ő azonban otthagyta ruháját az asszony kezében, futásnak eredt, és kiszaladt. ¹³Amikor az asszony látta, hogy kezében hagyta a ruháját, és kifutott, ¹⁴összehívta háza népét, és ezt mondta nekik: Nézzétek, egy Ivri embert hozott hozzánk, és az megbecstelenít bennünket. Bejött hozzám, hogy velem háljon, de én hangosan kiáltottam. ¹⁵Amikor meghallotta, hogy hangosan kiáltozni kezdek, nálam hagyta a ruháját, futásnak eredt, és kiszaladt.

¹⁶Az asszony magánál tartotta Yoszef ruháját, míg az ura haza nem jött. ¹⁷Akkor így beszélte el neki a dolgokat: Bejött hozzám az Ivri szolga, akit idehoztál hozzánk, hogy megbecstelenítsen engem. ¹⁸De amikor hangosan kiáltozni kezdtem, nálam hagyta a ruháját, és kifutott.

¹⁹Amikor az ura meghallotta feleségének a szavait, amelyeket neki mondott: Ilyen dolgokat tett velem a szolgád! – akkor haragra gerjedt. ²⁰Fogta Yoszefet az ura, és abba a börtönbe vetette, ahol a király foglyait tartották fogva; ott volt börtönben. ²¹De Yahuwah Yoszeffel volt, hűséges maradt hozzá, és kedveltté tette a börtönparancsnok előtt. ²²A börtönparancsnok Yoszefre bízta mindazokat a foglyokat, akik a börtönben voltak, és ő dolgoztatta mindazokat, akik ott dolgoztak. ²³A börtönparancsnoknak nem kellett törődnie semmivel, ami rá volt bízva, mert Yahuwah Yoszeffel volt, és eredményessé tette Yahuwah, amihez hozzáfogott.

Szójegyzék: Yoszef (Elohim növeli/Őt növeli) • Yishmáel (Elohim meghallgat) • Potifár (Az ura a jó/leendő uralkodó) • Ivri (Héber/Ősi leszármazott/Szövetséges)

¹Ezek után történt, hogy az egyiptomi király pohárnoka és sütőmestere vétkezett uruk, az egyiptomi király ellen. ²Megharagudott azért a fáraó a két főemberre, a főpohárnokra és a fősütőmesterre. ³Őrizetbe vétette őket a testőrparancsnok házában, abban a börtönben, ahol Yoszefet fogva tartották. ⁴A testőrparancsnok Yoszefet rendelte melléjük, hogy szolgálja ki őket. Jó ideig maradtak őrizetben. ⁵Egyszer álmot álmodtak mindketten, az egyiptomi király pohárnoka és sütőmestere, akiket a börtönben fogva tartottak. Mindegyiknek az álma ugyanazon az éjszakán volt, és mindegyik álomnak megvolt a maga jelentése. ⁶Amikor reggel bement hozzájuk Yoszef, látta rajtuk, hogy elkeseredettek. ⁷Megkérdezte a fáraó főembereit, akik vele voltak őrizetben ura házában: Miért olyan szomorú ma az arcotok? ⁸Ők azt felelték neki: Álmot álmodtunk, de nincs, aki megfejtse. Yoszef ezt mondta nekik: Elohim-nál van a megfejtés. Beszéljétek csak el nekem!

⁹A főpohárnok elbeszélte az álmot Yoszefnek, és ezt mondta neki: Álmomban egy szőlőtő volt előttem. ¹⁰A szőlőtőn három vessző volt. Alighogy kihajtott, már ki is virágzott, és fürtjein megértek a szemek. ¹¹Kezemben volt a fáraó pohara. Fogtam a szőlőszemeket, belefacsartam a fáraó poharába, és a poharat a fáraó kezébe adtam. ¹²Yoszef ezt mondta neki: A megfejtés a következő: A három vessző három nap. ¹³Három nap múlva fölemel téged a fáraó, visszahelyez a hivatalodba, és te adod a poharat a fáraó kezébe a régi rend szerint, amikor a pohárnoka voltál. ¹⁴De ne feledkezz meg rólam, amikor jó dolgod lesz, és légy hozzám hűséges: említs meg engem a fáraónak, és vitess ki ebből a házból! ¹⁵Mert galádul raboltak el engem az Ivrim földjéről, és itt sem csináltam semmi rosszat, mégis tömlöcbe vetettek.

¹⁶Amikor a fősütőmester látta, hogy milyen jó a megfejtés, ezt mondta Yoszefnek: Nekem meg álmomban három kosár kalács volt a fejemen. ¹⁷A felső kosárban mindenféle sütemény volt, ami a fáraónak készült, és a madarak ették azokat a fejemen levő kosárból. ¹⁸Yoszef ezt mondta válaszában: A megfejtés a következő: A három kosár három nap. ¹⁹Három nap múlva fölemel téged a fáraó, de fára akasztat, és madarak eszik le a húsodat.

²⁰Harmadnap születésnapja volt a fáraónak, lakomát rendezett minden szolgájának, és fölemelte a főpohárnokot és a fősütőmestert szolgái jelenlétében: ²¹a főpohárnokot visszahelyezte pohárnoki tisztségébe, és ő adhatta a poharat a fáraó kezébe, ²²a fősütőmestert pedig felakasztatta, ahogyan az álmukat megfejtette Yoszef. ²³De a főpohárnok nem gondolt Yoszefre, megfeledkezett róla.

Szójegyzék: Ivrim (Héberek/Átkelők – utalás arra, hogy ősatyjuk átkelt az Eufrátesz folyón) • Yoszef (József – jelentése: Yahuwah gyarapítson/Hozzáadás)

¹Két esztendő múlva történt, hogy a fáraó ezt álmodta: Ott állt a Nílus mellett. ²A Nílusból hét szép és kövér tehén jött ki, és legelt a sás között. ³De hét másik tehén is jött ki utánuk a Nílusból, amelyek rútak és soványak voltak, és odaálltak a többi tehén mellé a Nílus partján. ⁴A rút és sovány tehenek megették a hét szép és kövér tehenet. Ekkor fölébredt a fáraó.

⁵Ismét elaludt, és másodszor ezt álmodta: Hét kövér és szép kalász nőtt egy száron. ⁶De hét sovány és a keleti széltől kiaszott kalász is sarjadt utánuk. ⁷A sovány kalászok elnyelték a hét kövér és telt kalászt. Ekkor fölébredt a fáraó, és rájött, hogy álmodott. ⁸Reggel azonban nyugtalankodni kezdett, ezért összehívatta Egyiptom minden jövendőmondóját és minden bölcsét, és elbeszélte nekik a fáraó az álmát. De senki sem tudta megfejteni a fáraónak.

⁹Ekkor a főpohárnok így szólt a fáraóhoz: Be kell ma vallanom, hogy vétkes vagyok. ¹⁰Amikor a fáraó megharagudott szolgáira, és őrizetbe vétetett engem és a fősütőmestert a testőrparancsnok házában, ¹¹álmot álmodtunk ugyanazon az éjszakán, én is meg ő is. Mindegyik álomnak, amit álmodtunk, megvolt a maga jelentése. ¹²Volt ott velünk egy Ivri ifjú, a testőrparancsnok szolgája. Elbeszéltük neki álmainkat, és ő megfejtette. ¹³Mindegyikünk álmát jól fejtette meg, mert úgy lett, ahogyan megfejtette nekünk: engem visszahelyeztek hivatalomba, amazt pedig fölakasztották. ¹⁴Akkor a fáraó hívatta Yoszefet, és sietve kihozták a tömlöcből. Ő megborotválkozott, ruhát váltott, és bement a fáraóhoz.

¹⁵A fáraó ezt mondta Yoszefnek: Álmot álmodtam, de senki sem tudja megfejteni. Rólad azt hallottam, hogy ha meghallod az álmot, meg tudod fejteni. ¹⁶Yoszef így felelt a fáraónak: Nem én, hanem Elohim ad választ a fáraó javára. ¹⁷A fáraó így szólt Yoszefhez: Álmomban a Nílus partján álltam. ¹⁸A Nílusból hét kövér és szép tehén jött ki, és legelt a sás között. ¹⁹De hét másik tehén is kijött utánuk, amelyek nagyon hitványak, rútak és soványak voltak. Egész Egyiptom földjén nem láttam hozzájuk fogható rútakat. ²⁰A sovány és rút tehenek megették az előbbi hét kövér tehenet. ²¹Bár a gyomrukba kerültek, nem lehetett észrevenni, hogy a gyomrukba kerültek, mert a külsejük ugyanolyan rút volt, mint azelőtt. Akkor fölébredtem.

²²Azután azt láttam álmomban, hogy hét telt és szép kalász nőtt egy száron. ²³De hét száraz, sovány és a keleti szélben kiaszott kalász is sarjadt utánuk. ²⁴A sovány kalászok elnyelték a hét szép kalászt. Elmondtam ezt a jövendőmondóknak, de senki sem tudta megfejteni.

²⁵Ekkor Yoszef így szólt a fáraóhoz: A fáraó két álma egy és ugyanaz. Azt jelentette ki Elohim a fáraónak, hogy mit fog cselekedni. ²⁶A hét szép tehén hét esztendő. A hét szép kalász is hét esztendő. Az álom egy és ugyanaz. ²⁷A hét sovány és rút tehén, amelyek utánuk jöttek ki, szintén hét esztendő. A hét üres, a keleti széltől kiaszott kalász az éhség hét esztendeje lesz. ²⁸Erről mondtam a fáraónak, hogy Elohim megmutatta a fáraónak, mit fog cselekedni. ²⁹Hét esztendő jön, amikor nagy bőség lesz Egyiptom egész földjén. ³⁰De az éhínség hét esztendeje következik utánuk, amikor minden bőséget elfelejtenek Egyiptom földjén, és éhínség fogja emészteni az országot. ³¹Nem is fogják tudni, hogy bőség volt az országban, az utána következő éhínség miatt, olyan súlyos lesz az. ³²Azért ismétlődött meg kétszer is a fáraó álma, mert Elohim elhatározta ezt, és hamarosan véghez is viszi Elohim.

³³Most azért szemeljen ki a fáraó egy értelmes és bölcs embert, és állítsa azt Egyiptom élére. ³⁴Ezt tegye a fáraó: rendeljen az ország fölé felügyelőket, és szedessen ötödöt Egyiptom országában a bőség hét esztendejében. ³⁵Gyűjtsenek össze minden élelmet a következő jó esztendőkben, halmozzák föl a gabonát, és a fáraó felügyelete alatt őrizzék az élelmet a városokban. ³⁶Mert ez az élelem lesz az ország tartaléka az éhínség hét esztendejében, amely majd eljön Egyiptomra, és akkor nem pusztul el az ország az éhínség idején.

³⁷Tetszett ez a beszéd a fáraónak és minden szolgájának. ³⁸A fáraó ezt mondta szolgáinak: Találhatunk-e ehhez hasonló embert, akiben Elohim Ruách-ja van? ³⁹Yoszefnek pedig ezt mondta a fáraó: Miután Elohim mindezt neked adta tudtul, nincs hozzád hasonló értelmes és bölcs ember. ⁴⁰Te leszel házam gondviselője, és egész népem a te szavadnak engedelmeskedik. Csak a trón tesz engem nagyobbá nálad. ⁴¹Azután ezt mondta a fáraó Yoszefnek: Nézd, én téged egész Egyiptom felügyelőjévé teszlek! ⁴²És levette a fáraó a pecsétgyűrűt a kezéről, és Yoszef kezére tette, gyolcsruhába öltöztette, és aranyláncot tett a nyakába. ⁴³Majd körülhordoztatta második kocsiján, és így kiáltottak előtte: Térdre! Így tette őt egész Egyiptom felügyelőjévé. ⁴⁴És ezt mondta a fáraó Yoszefnek: Én vagyok a fáraó, de nélküled még a kezét vagy lábát sem mozdíthatja senki egész Egyiptomban! ⁴⁵Ezután elnevezte a fáraó Yoszefet Cáfenát-Páneáhnak, és hozzáadta feleségül Ászenátot, Potiferának, Ón papjának a leányát. Így lett Yoszef egész Egyiptom felügyelője.

⁴⁶Yoszef harmincesztendős volt, amikor ott állt Egyiptom királya, a fáraó előtt. Azután kiment Yoszef a fáraó elől, és bejárta egész Egyiptomot.

⁴⁷A bőség hét esztendeje alatt gazdagon termett a föld. ⁴⁸Yoszef összegyűjtött a hét esztendő alatt minden élelmet, ami csak volt Egyiptomban, és a városokban helyezte el az élelmet: minden városban a körülötte levő mező élelmét helyezte el. ⁴⁹Yoszef így annyi gabonát halmozott föl, mint a tenger homokja, olyan sokat, hogy végül már nem is vették számba, mert száma sem volt.

⁵⁰Yoszefnek két fia született, mielőtt eljött az éhínség esztendeje. Ászenát, Potiferának, Ón papjának a leánya szülte őket. ⁵¹Elsőszülöttjét Menáshehnak nevezte el Yoszef, mert ezt mondta: Elfeledtette velem Elohim minden gyötrelmemet és atyámnak egész házát. ⁵²A másodikat pedig Efráyimnak nevezte el, mert ezt mondta: Megszaporított engem Elohim nyomorúságom földjén.

⁵³Azután eltelt a bőség hét esztendeje Egyiptomban, ⁵⁴és megkezdődött az éhínség hét esztendeje, ahogyan megmondta Yoszef. Éhínség lett minden országban, de egész Egyiptomban volt kenyér. ⁵⁵Azután éhezni kezdtek Egyiptomban is mindenütt, és a nép kenyérért kiáltott a fáraóhoz. Ekkor a fáraó ezt mondta az egyiptomiaknak: Menjetek Yoszefhez, és tegyétek azt, amit mond nektek! ⁵⁶Amikor az éhínség kiterjedt az egész országra, Yoszef megnyitotta az összes magtárakat, és árulta a gabonát az egyiptomiaknak, mert súlyos volt az éhínség Egyiptomban. ⁵⁷És az egész földről Egyiptomba mentek Yoszefhez gabonát vásárolni, mert súlyos volt az éhínség az egész földön.

Szójegyzék: Ászenat (Szethhez [egyiptomi istenséghez] tartozó) • Cáfenát-Páneáh (A világ titkainak feltárója / Az élet táplálója) • Efráyim (Kétszeres gyümölcstermés) • Ivri (Héber/Átkelő – utalás arra, hogy ősatyjuk átkelt az Eufrátesz folyón) • Menásheh (Aki feledtet) • Ón (Erő / Heliopolisz városa) • Potiferá (Aki Rá-t [a napistent] kapta / Rá ajándéka) • Yoszef (Yahuwah gyarapítson/Hozzáadás)

¹Yá’ákov látta, hogy Egyiptomban van gabona és azt mondta Yá’ákov a fiainak: Mit néztek egymásra? ²Majd ezt mondta: Hallottam, hogy Egyiptomban van gabona, menjetek el, és vásároljatok ott gabonát, hogy életben maradjunk, és ne haljunk meg! ³Elment tehát Yoszef tíz bátyja, hogy gabonát vásároljanak Egyiptomban. ⁴De Binyámint, Yoszef öccsét nem küldte el Yá’ákov a bátyjaival, mert azt gondolta, hogy szerencsétlenség éri. ⁵Így mentek el Yiszráel fiai másokkal együtt, akik gabonát vásárolni mentek, mert éhínség volt Kená’án földjén.

⁶Yoszef az egész ország kormányzója volt, ő árulta a gabonát a föld minden népének. Amikor Yoszef bátyjai megérkeztek, arccal a földre borultak előtte. ⁷Amint Yoszef meglátta bátyjait, azonnal megismerte őket, de ő nem ismertette meg magát, és keményen beszélt velük. Megkérdezte őket: Honnan jöttetek? Ők így feleltek: Kená’án földjéről jöttünk élelmet vásárolni.

⁸Yoszef megismerte a testvéreit, de azok nem ismerték meg őt. ⁹Ekkor Yoszef visszaemlékezett az álmokra, amelyeket róluk álmodott, és ezt mondta nekik: Kémek vagytok, azért jöttetek, hogy az ország védtelen részeit megszemléljétek. ¹⁰De azok így feleltek neki: Nem uram, élelmet vásárolni jöttek a te szolgáid. ¹¹Mindnyájan egy ember fiai vagyunk. Becsületesek vagyunk, sohasem voltak kémek a te szolgáid. ¹²Ő azonban ezt mondta nekik: Nem úgy van! Bizony azért jöttetek, hogy az ország védtelen részeit megszemléljétek! ¹³Azok így feleltek: Tizenketten voltak a te szolgáid, testvérek vagyunk mi, egy embernek a fiai Kená’án földjén. A legkisebb most apánknál van, egyikünk pedig nincs meg. ¹⁴De Yoszef ezt mondta nekik: Úgy van, ahogyan mondtam nektek, kémek vagytok! ¹⁵Ezzel teszlek titeket próbára: a fáraó életére esküszöm, hogy nem távoztok innen, amíg ide nem jön a legkisebb testvéretek! ¹⁶Küldjetek el magatok közül egyet, hogy hozza ide a testvéreteket, ti pedig fogságban maradtok. Így teszem próbára, igazat beszéltek-e. Mert ha nem, a fáraó életére esküszöm, hogy kémek vagytok! ¹⁷És őrizetben tartotta őket három napig.

¹⁸Harmadnap ezt mondta nekik Yoszef: Ezt tegyétek, ha élni akartok! Hiszen én is félem Elohim-ot! ¹⁹Ha becsületesek vagytok, maradjon fogságban egyik testvéretek a börtönben, ti pedig menjetek, vigyetek gabonát házatok éhező népének. ²⁰Hozzátok el hozzám a legkisebb testvéreteket, akkor elhiszem, amit mondotok, és nem fogtok meghalni. És úgy cselekedtek. ²¹De így beszéltek egymás közt: Bizony, a testvérünkért bűnhődünk most, mert láttuk az ő nyomorúságát, amikor könyörgött nekünk, de nem hallgattunk rá. Emiatt ért utol bennünket ez a nyomorúság. ²²Reuven megszólalt, és ezt mondta nekik: Megmondtam nektek, hogy ne vétkezzetek a gyermek ellen, de ti nem hallgattatok rám, és most az ő vérét keresik rajtunk. ²³Nem tudták, hogy Yoszef érti őket, mert tolmács volt közöttük. ²⁴Ő pedig elfordult tőlük és sírt. Majd hozzájuk fordult, és beszélt velük. Azután kivétette közülük Shim’ont, és szemük láttára megkötöztette.

²⁵Akkor megparancsolta Yoszef, hogy töltsék meg a zsákjaikat gabonával, de mindegyiknek a pénzét tegyék vissza a zsákjába, és adjanak nekik útravalót. Így cselekedtek velük. ²⁶Ők pedig föltették gabonájukat a szamarakra, és elmentek. ²⁷Az egyik kinyitotta a zsákját, hogy abrakot adjon szamarának az éjjeli szálláson, és meglátta, hogy pénze a zsák szájában van. ²⁸Ezt mondta testvéreinek: Visszakerült a pénzem! Itt van a zsákomban! Ekkor oda lett a bátorságuk, és remegve mondták egymásnak: Mit cselekedett velünk Elohim?!

²⁹Amikor megérkeztek apjukhoz, Yá’ákovhoz Kená’án földjére, elmondták neki mindazt, ami velük történt: ³⁰Egy ember, annak az országnak az ura, keményen beszélt hozzánk, és úgy bánt velünk, mintha kémkedni akartunk volna az országban. ³¹De mi ezt mondtuk neki: Becsületesek vagyunk, soha nem voltunk kémek. ³²Tizenketten voltunk testvérek, apánknak fiai, de egyikünk nincs meg, a legkisebb pedig apánknál van Kená’án földjén. ³³Akkor ezt mondta nekünk az az ember, annak az országnak az ura: Erről tudom meg, hogy becsületesek vagytok-e: Egyik testvéreteket hagyjátok nálam, menjetek el, és vigyetek gabonát házatok éhező népének, ³⁴azután hozzátok el hozzám a legkisebb testvéreteket! Akkor tudni fogom, hogy nem kémek vagytok, hanem becsületes emberek, visszaadom a testvéreteket, és szabadon járhattok az országban.

³⁵Mikor aztán a zsákjaikat kiürítették, hát mindegyiknek a pénzes zacskója ott volt a zsákjában. Amikor pénzes zacskóikat meglátták, apjukkal együtt megijedtek. ³⁶Apjuk, Yá’ákov ezt mondta nekik: Elveszitek tőlem gyermekeimet! Yoszef nincs meg, Shim’on sincs meg, és még Binyámint is elviszitek? Engem sújt mindez! ³⁷Ekkor Reuven azt mondta apjának: Az én két fiamat öld meg, ha nem hozom őt vissza! Bízd csak rám, és visszahozom! ³⁸De Yá’ákov így felelt: Nem mehet el veletek a fiam, hiszen a bátyja meghalt, és ő egyedül maradt meg. Ha szerencsétlenség éri az úton, amelyre indultok, akkor a bánat miatt juttatjátok ősz fejemet a Sheolba.

Szójegyzék: Binyámin (A jobb kéz fia / Szerencse fia) • Kená’án (Kereskedő / Mélyföld / Bíbor) • Reuven (Nézzétek, egy fiú!) • Sheol (A holtak hazája / Sír) • Shim’on (Meghallgatás) • Yá’ákov (Sarokfogó) • Yiszráel (Aki Elohim-mal küzd / Elohim hercege) • Yoszef (Yahuwah gyarapítson)

¹Az éhínség azonban országszerte súlyosbodott. ²Amikor mind megették az Egyiptomból hozott gabonát, ezt mondta nekik az apjuk: Vásároljatok megint egy kis élelmet! ³De Yáhudáh azt mondta neki: Szigorúan figyelmeztetett bennünket az az ember: Ne kerüljetek a szemem elé, ha nem lesz veletek a testvéretek! ⁴Ha tehát hajlandó vagy elküldeni velünk a testvérünket, elmegyünk, és vásárolunk neked élelmet. ⁵De ha nem küldöd el, nem megyünk el, mert az az ember megmondta nekünk: Ne kerüljetek a szemem elé, ha nem lesz veletek az öcsétek! ⁶Yiszráel ezt mondta: Miért tettetek velem ilyen rosszat, hogy elmondtátok annak az embernek, hogy van még egy testvéretek? ⁷Ők így feleltek: Sokat kérdezősködött az az ember rólunk és családunkról. Él-e még az apátok? Van-e még testvéretek? És ezekre a kérdésekre nekünk válaszolnunk kellett. Honnan tudhattuk volna, hogy majd ezt mondja: Hozzátok ide a testvéreteket!

⁸Akkor Yáhudáh ezt mondta apjának, Yiszráelnek: Küldd el velem a fiút, hadd keljünk útra, hogy életben maradjunk, és ne haljunk meg sem mi, sem te, sem a gyermekeink! ⁹Én kezeskedem érte, tőlem kérd számon! Ha nem hozom vissza, és nem állítom eléd, egész életemben viseljem vétkem terhét. ¹⁰Bizony, ha nem késlekedünk, már kétszer is megfordulhattunk volna.

¹¹Akkor így szólt hozzájuk az apjuk, Yiszráel: Ha már így kell lennie, ezt tegyétek: Rakjatok az ország java termékeiből a zsákjaitokba, és vigyetek ajándékot annak az embernek: egy kis balzsamot, egy kis mézet, gyógyfüvet, mirhát, pisztáciát és mandulát. ¹²Pénzt pedig kétszer annyit vigyetek magatokkal, mert ami pénz visszakerült zsákjaitok szájába, azt is vigyétek vissza! Hátha tévedés volt! ¹³Testvéreteket is vigyétek; készüljetek, menjetek vissza ahhoz az emberhez! ¹⁴Adja El-Sháddáj, hogy az az ember irgalmas legyen hozzátok, és küldje vissza veletek a másik testvéreteket és Binyámint. Ha már el kell veszítenem gyermekemet, hát elveszítem!

¹⁵Fogták tehát a férfiak az ajándékot, kétszer annyi pénzt vittek magukkal, meg Binyámint is. Elindultak és elmentek Egyiptomba, és megjelentek Yoszef előtt. ¹⁶Amikor Yoszef meglátta köztük Binyámint, így szólt háza felügyelőjéhez: Vidd be ezeket az embereket a házba, vágj le egy állatot, és készítsd el, mert ma velem ebédelnek ezek az emberek! ¹⁷Az úgy is tett, ahogyan Yoszef mondta, és bevezette őket Yoszef házába. ¹⁸Az embereket félelem fogta el, amikor Yoszef házába vezették őket, és ezt mondták: A pénz miatt hoztak ide bennünket, amely a múltkor visszakerült zsákjainkba. Ránk fognak rontani, ránk fognak támadni, és szolgaságra vetnek bennünket szamarainkkal együtt. ¹⁹Odaléptek Yoszef házának a felügyelőjéhez, megszólították a ház ajtajában, ²⁰ezt mondták: Urunk, jártunk mi már itt a múltkor is élelmet vásárolni. ²¹De amikor elérkeztünk éjjeli szállásunkra, és kinyitottuk a zsákjainkat, kitűnt, hogy mindegyikünk pénze a zsákja szájában volt, ott volt a pénzünk teljes összegében! Ezt most mi visszahoztuk magunkkal. ²²De más pénzt is hoztunk magunkkal, hogy azon élelmet vásároljunk. Nem tudjuk, ki tette pénzünket a zsákjainkba. ²³Ő azt felelte: Legyetek nyugodtak, ne féljetek! Elohim-otok, atyátok Elohim-ja adta azt a kincset zsákjaitokba. A ti pénzetek eljutott hozzám. Majd kivezette hozzájuk Shim’ont.

²⁴Azután bevezette őket Yoszef házába, vizet adott, és megmosták a lábukat, a szamaraiknak meg abrakot adott. ²⁵Ők pedig elkészítették az ajándékot, mielőtt Yoszef délben megjött, mert hallották, hogy ott fognak ebédelni.

²⁶Amikor Yoszef hazaérkezett, bevitték neki a házba az ajándékot, amely náluk volt, és földre borultak előtte. ²⁷Ő pedig békességgel köszöntötte őket, és megkérdezte: Jól van-e öreg apátok, akiről beszéltetek nekem? Él-e még? ²⁸Ők így feleltek: Apánk, a te szolgád, jól van, él még. Majd meghajoltak és leborultak. ²⁹Amikor Yoszef föltekintett, és meglátta testvérét, Binyámint, anyja fiát, ezt mondta: Ez a ti legkisebb testvéretek, akiről beszéltetek nekem? Majd ezt mondta: Legyen kegyelmes hozzád Elohim, fiam! ³⁰Azután elsietett Yoszef, mert öccsét látva elérzékenyedett, és sírnia kellett. Bement azért a belső szobájába, és ott kisírta magát. ³¹Azután megmosta az arcát, és kijött. Uralkodott magán, és ezt mondta: Tálaljátok föl az ételt! ³²De külön tálaltak neki, külön azoknak is, és külön a vele együtt étkező egyiptomiaknak is. Az egyiptomiaknak ugyanis nem volt szabad együtt enniük az Ivrim-mel, mert utálatosnak tartották ezt az egyiptomiak. ³³Leültették őket vele szemben: az elsőszülöttet az elsőszülöttnek, a legfiatalabbat a legfiatalabbnak járó helyre. Az emberek pedig ámulva néztek egymásra. ³⁴Őelőle vitték nekik az adagjukat, de Binyámin adagja ötször nagyobb volt mindnyájukénál. Azután ittak, és megmámorosodtak vele együtt.

Szójegyzék: Binyámin (A jobb kéz fia / Szerencse fia) • El-Sháddáj (A Mindenható / A Gondoskodó [a Shad = emlő szóból]) • Ivrim (Héberek/Átkelők – utalás arra, hogy ősatyjuk átkelt az Eufrátesz folyón) • Shim’on (Meghallgatás) • Yáhudáh (Yahuwah magasztalása / Hála) • Yiszráel (Aki Elohim-mal küzd / Elohim hercege) • Yoszef (Yahuwah gyarapítson)

¹Azután Yoszef ezt parancsolta háza felügyelőjének: Töltsd meg ezeknek az embereknek a zsákjait élelemmel, amennyit csak el bírnak vinni, de mindegyiknek a pénzét tedd a zsákja szájába. ²Serlegemet, az ezüst serleget pedig tedd a legkisebbik zsákjának a szájába gabonája árával együtt! Ő eszerint cselekedett, ahogyan megmondta neki Yoszef. ³Reggel, amikor világos lett, útra bocsátották az embereket szamaraikkal együtt. ⁴Kimentek a városból, de még nem jártak messze, amikor Yoszef azt mondta háza felügyelőjének: Indulj, fuss utánuk azoknak az embereknek! Ha utolérted őket, ezt mondd nekik: Miért fizettetek rosszal a jóért? ⁵Hiszen ez az, amiből inni szokott az úr, sőt jósolni is ebből szokott! Rosszul tettétek, amit elkövettetek. ⁶Amikor utolérte őket, el is mondta nekik ezeket a szavakat. ⁷Ők azonban ezt felelték neki: Miért mond az én uram ilyeneket? Távol legyen szolgáidtól, hogy ilyesmit tegyenek! ⁸Hiszen azt a pénzt is visszahoztuk neked Kená’án földjéről, amit zsákjaink szájában találtunk. Hogyan loptunk volna hát urad házából ezüstöt vagy aranyat?! ⁹Akinél megtalálják szolgáid közül, az haljon meg, mi magunk meg rabszolgái leszünk uramnak. ¹⁰Ő ezt mondta: Legyen hát úgy, ahogyan mondtátok. De csak az lesz a rabszolgám, akinél megtalálják, ti szabadok maradtok. ¹¹Erre mindegyikük sietve lerakta zsákját a földre, és kinyitotta a zsákját. ¹²Ő pedig végigkutatta azokat: a legnagyobbikén kezdte, a legkisebbikén végezte, és megtalálta a serleget Binyámin zsákjában. ¹³Akkor ezek megszaggatták felsőruhájukat, majd mindegyik fölrakta a terhet szamarára, és visszatértek a városba.

¹⁴Amikor Yáhudáh és testvérei bementek Yoszef házába, ő még otthon volt, és földre borultak előtte. ¹⁵Yoszef ezt mondta nekik: Hogy csinálhattatok ilyet? Hát nem tudjátok, hogy a magamfajta ember jósolni is szokott? ¹⁶Yáhudáh így felelt: Mit mondjunk az én uramnak? Mit szóljunk, és mivel igazoljuk magunkat? Elohim hozta napvilágra szolgáid bűnét. Most már rabszolgái vagyunk az én uramnak mi is, meg az is, akinél a serleget megtalálták. ¹⁷De ő ezt mondta: Távol legyen tőlem, hogy ezt tegyem! Csak az lesz a rabszolgám, akinél a serleget megtalálták, ti pedig menjetek el apátokhoz békességgel!

¹⁸Ekkor Yáhudáh odalépett hozzá és ezt mondta: Kérlek, uram, hadd szóljon egy szót hozzád, uramhoz a te szolgád, és ne gerjedj haragra szolgád ellen, hiszen olyan vagy te, mint a fáraó! ¹⁹Amikor az én uram ezt kérdezte szolgáitól: Van-e apátok vagy testvéretek, ²⁰akkor mi azt feleltük az én uramnak: Öreg apánk van nekünk, és annak egy öregkorában született fiatal gyermeke. Ennek a bátyja meghalt, és mivel ő egyedül maradt meg az anyjától, azért szereti őt az apja. ²¹Te ezt mondtad szolgáidnak: Hozzátok el őt hozzám, hadd lássam saját szememmel! ²²Mi azt feleltük az én uramnak: Nem hagyhatja el az a fiú az apját, mert ha elhagyja, meghal az apja. ²³Te akkor ezt mondtad szolgáidnak: Ha a legkisebb öcsétek nem jön el veletek, ne kerüljetek többé a szemem elé!

²⁴Mi elmentünk apánkhoz, a te szolgádhoz, és elmondtuk neki az én uram beszédét. ²⁵Mikor aztán apánk azt mondta, hogy vásároljunk megint egy kis élelmet, ²⁶mi azt feleltük: Nem mehetünk el. Csak akkor megyünk el, ha velünk lesz a legkisebb testvérünk is, mert nem kerülhetünk annak az embernek a szeme elé, ha a legkisebb testvérünk nem lesz velünk. ²⁷Akkor apám, a te szolgád, ezt mondta nekünk: Ti is tudjátok, hogy csak két fiút szült nekem a feleségem. ²⁸Az egyik elment tőlem, és én azt gondoltam: Biztosan vadállat tépte szét, nem is láttam mindmáig. ²⁹Ha ezt is elviszitek tőlem, és szerencsétlenség éri, akkor a bánat miatt juttatjátok ősz fejemet a Sheolba. ³⁰Ha úgy térek most vissza apámhoz, a te szolgádhoz, hogy nem lesz velünk ez a fiú, akihez lelkéből ragaszkodik, ³¹és ha meglátja, hogy nincs meg a fiú, akkor meghal, és szolgáid a bánat miatt juttatják apánknak, a te szolgádnak ősz fejét a Sheolba. ³²De szolgád így vállalt kezességet apámnál ezért a fiúért: Ha nem hozom vissza hozzád, egész életemben viseljem vétkem terhét apám előtt. ³³Ezért hadd maradjon itt a te szolgád e fiú helyett uram rabszolgájaként, ez a fiú pedig menjen el testvéreivel! ³⁴Mert hogyan mehetnék el apámhoz, ha ez a fiú nincs velem? Nem akarom látni azt a bajt, ami apámat éri.

Szójegyzék: Binyámin (A jobb kéz fia / Szerencse fia) • Elohim (Hatalmasság / Teremtő / Bírák) • Kená’án (Kereskedő / Mélyföld / Bíbor) • Sheol (A holtak hazája / Sír) • Yáhudáh (Yahuwah magasztalása / Hála) • Yiszráel (Aki Elohim-mal küzd / Elohim hercege) • Yoszef (Yahuwah gyarapítson)

¹Ekkor Yoszef már nem tudott tovább uralkodni magán az ott álló sok ember előtt, és felkiáltott: Küldjetek ki előlem mindenkit! Nem is maradt senki nála, és ekkor Yoszef megismertette magát a testvéreivel. ²Hangos sírásra fakadt, úgyhogy meghallották az egyiptomiak, és így hallottak róla a fáraó házában is. ³Majd ezt mondta Yoszef a testvéreinek: Én vagyok Yoszef! Él-e még az én apám? De a testvérek nem tudtak válaszolni, mert megrémültek tőle. ⁴Yoszef ezt mondta testvéreinek: Jöjjetek közelebb hozzám! Ők közelebb mentek. Ekkor így szólt: Én vagyok Yoszef, a testvéretek, akit eladtatok Egyiptomba! ⁵De most ne bánkódjatok, és ne keseregjetek amiatt, hogy engem ide eladtatok, mert azért küldött el engem Elohim előttetek, hogy életben maradjatok. ⁶Mert már két esztendeje tart az éhínség a földön, és még öt esztendeig nem lesz sem szántás, sem aratás. ⁷Elohim küldött el engem előttetek, hogy maradékotok legyen a földön, és életben tartson benneteket nagy szabadítással. ⁸Tehát nem ti küldtetek ide, hanem Elohim, aki engem a fáraó atyjává, egész házának urává és egész Egyiptom uralkodójává tett. ⁹Sietve menjetek el apámhoz, és mondjátok meg neki: Ezt üzeni a fiad, Yoszef: Elohim egész Egyiptom urává tett engem. Jöjj el hozzám, ne tétovázz! ¹⁰Goshen földjén fogsz lakni, közel leszel hozzám te, a fiaid és az unokáid, meg a juhaid, marháid és mindened. ¹¹Én majd ellátlak itt, hiszen még öt évig tart az éhínség. Így nem fogsz nélkülözni sem te, sem házad népe, sem semmid.

¹²Saját szemetekkel látjátok testvéremmel, Binyáminnal együtt, hogy én magam beszélek hozzátok. ¹³Mondjátok el azért apámnak minden dicsőségemet itt Egyiptomban, és mindazt, amit láttatok. Azután sietve hozzátok ide apámat! ¹⁴Ekkor testvérének, Binyáminnak a nyakába borult, és sírt. Binyámin is sírt a nyakába borulva. ¹⁵Majd megcsókolta mindegyik testvérét, és sírt velük. Azután elbeszélgettek vele a testvérei.

¹⁶A fáraó házában meghallották a hírt, hogy megjöttek Yoszef testvérei. Tetszett ez a fáraónak és szolgáinak. ¹⁷Ezt mondta a fáraó Yoszefnek: Mondd meg testvéreidnek: Ezt cselekedjétek: Rakjátok meg állataitokat, eredjetek, menjetek el Kená’án földjére! ¹⁸Azután vegyétek magatokhoz apátokat, házatok népét, és jöjjetek hozzám; én pedig nektek adom Egyiptom földjének a legjavát, és a legzsírosabb földön élhettek. ¹⁹Parancsold meg nekik: Ezt cselekedjétek: Vigyetek magatokkal szekereket Egyiptomból gyermekeitek és feleségeitek számára, hozzátok magatokkal apátokat, és jöjjetek ide! ²⁰Ne sajnáljátok a holmitokat, mert Egyiptom egész földjének a legjava lesz a tiétek!

²¹Így cselekedtek Yiszráel fiai. Yoszef adott nekik szekereket a fáraó parancsa szerint, és adott nekik útravalót. ²²Mindegyiknek adott egy öltözet ruhát, de Binyáminnak háromszáz ezüstöt és öt öltözet ruhát adott. ²³Apjának pedig ezt küldte: tíz szamarat, megrakva Egyiptom legjobb termékeivel, és tíz szamárkancát, megrakva gabonával, kenyérrel és egyéb élelemmel, útravalóul az apjának. ²⁴Így küldte el testvéreit, és azok elmentek. De ezt mondta nekik: Ne civakodjatok az úton!

²⁵Azután fölmentek Egyiptomból, és megérkeztek Kená’án földjére apjukhoz, Yá’ákovhoz. ²⁶Megmondták neki, hogy Yoszef még él, és egész Egyiptom fölött uralkodik. De Yá’ákov szíve megdermedt, nem hitt nekik. ²⁷Elbeszélték hát neki mindazt, amit nekik Yoszef beszélt. És amikor látta a szekereket, amelyeket Yoszef küldött, hogy őt elvigyék, fölélénkült apjuknak, Yá’ákovnak a lelke. ²⁸Ezt mondta Yiszráel: Ennyi elég! Csakhogy él még Yoszef, a fiam! Megyek, hogy meglássam őt, mielőtt meghalok.

Szójegyzék: Binyámin (A jobb kéz fia / Szerencse fia) • Elohim (Hatalmasság / Teremtő / Bírák) • Goshen (Egyiptom termékeny vidéke / Közeledés) • Kená’án (Kereskedő / Mélyföld / Bíbor) • Yá’ákov (Sarokfogó) • Yiszráel (Aki Elohim-mal küzd / Elohim hercege) • Yoszef (Yahuwah gyarapítson / Hozzáadás)

¹Útnak indult tehát Yiszráel minden hozzátartozójával együtt, és amikor Be’er-Shevá ért, áldozatokat mutatott be atyja, Yitzchák Elohim-jának. ²Elohim pedig szólt Yiszráelhez éjszakai látomásban, és ezt mondta: Yá’ákov! Yá’ákov! Ő így felelt: Itt vagyok! ³Ekkor azt mondta: Én vagyok Elohim, atyádnak Elohim-ja! Ne félj lemenni Egyiptomba, mert nagy néppé teszlek ott! ⁴Én megyek veled Egyiptomba, és én is foglak visszahozni. Yoszef keze fogja majd le a szemedet. ⁵Elindult tehát Yá’ákov Beérsebából. Yiszráel fiai föltették apjukat, Yá’ákovot, meg a gyermekeket és az asszonyokat a szekerekre, amelyeket a fáraó küldött, hogy elvigyék őt. ⁶Elvitték a jószágaikat és a szerzeményüket, amit Kená’án földjén szereztek, és elmentek Egyiptomba: Yá’ákov és vele együtt minden ivadéka. ⁷Elvitte magával Egyiptomba a fiait és fiúunokáit, leányait és leányunokáit, minden ivadékát.

⁸Így hívták Yiszráel utódait, akik elmentek Egyiptomba: Yá’ákov és fiai. Yá’ákov elsőszülötte volt Reuven. ⁹Reuven fiai: Chánok, Pállu, Chekron és Karmí. ¹⁰Shim’on fiai: Yemuel, Yámin, Ohád, Yákin, Cóhar, valamint Shá’ul, egy Kená’áni nőnek a fia. ¹¹Levi fiai: Gershon, Kehát és Merárí. ¹²Yáhudáh fiai: Er, Onán, Sheláh, Perec és Zeráh. Ér és Onán meghalt még Kená’án földjén. De Perecnek már fiai is voltak: Chekron és Chámul. ¹³Yisszáchár fiai: Tolá, Puvvá, Iyov és Shimron. ¹⁴Z’vulun fiai: Szered, Elon és Yáchle’el. ¹⁵Ezek Leáh fiai, akiket Páddán-Árámban szült Yá’ákovnak; a leánya volt Dináh. Fiai és leányai összesen harminchárman voltak. ¹⁶Gád fiai: Cifyon, Chági, Shuni, Ecbon, Eri, Árodi és Áreli. ¹⁷Ásher fiai: Yimná, Yishvá, Yishvi, Beriá; a húguk volt Szeráh. Beriá fiai: Ivri és Malkíél. ¹⁸Ezek Zilpáh fiai, akit Láván adott Leáhnak, a leányának. Ő szülte ezt a tizenhatot Yá’ákovnak. ¹⁹Ráchelnek, Yá’ákov feleségének a fia volt Yoszef és Binyámin. ²⁰Yoszefnek Egyiptom földjén született Menásheh és Efráyim, akiket, Ászenat, Potiferának, Ón papjának a leánya szült. ²¹Binyámin fiai: Belá, Beker, Áshbel, Gerá, Ná’ámán, Echi és Rosh, Muppim, Chuppim és Árd. ²²Ezek Ráchel fiai, akik Yá’ákovnak születtek. Összesen tizennégyen voltak. ²³Dán fia: Húsím. ²⁴Náftáli fiai: Yahce’él, Guni, Yecer és Shilem. ²⁵Ezek Bilháhnak a fiai, akit Láván adott Ráchelnek, a leányának. Ezeket szülte Yá’ákovnak, összesen hetet. ²⁶Yá’ákovval összesen hatvanhatan mentek be Egyiptomba, akik őtőle származtak – Yá’ákov fiainak a feleségein kívül. ²⁷Yoszefnek pedig két fia született Egyiptomban. Yá’ákov egész házanépe, amely Egyiptomba ment, hetven lélek volt.

²⁸Yá’ákov Yáhudáht küldte maga előtt Yoszefhez menve, hogy mutassa az utat Goshenbe. Így érkeztek el Goshen földjére. ²⁹Yoszef befogatott a kocsijába, és Goshenbe ment apja, Yiszráel elé. Amikor meglátta, a nyakába borult, és sokáig sírt a nyakába borulva. ³⁰Yiszráel azt mondta Yoszefnek: Most már meghalhatok, mert megláttam arcodat, hogy még élsz. ³¹Yoszef ezután azt mondta testvéreinek és apja háza népének: Elmegyek és hírt viszek a fáraónak. Megmondom neki, hogy testvéreim és apám háza népe, akik Kená’án földjén voltak, megérkeztek hozzám, ³²és ezek az emberek juhpásztorok, mindig jószágtartó emberek voltak, és elhozták a juhaikat, marháikat és mindenüket. ³³Azért ha a fáraó majd hívat titeket, és megkérdezi, hogy mi a foglalkozásotok, ³⁴ezt mondjátok: Jószágtartó emberek voltak a te szolgáid ifjúkoruktól fogva mindeddig; mi is, meg atyáink is. Így majd letelepedhettek Goshen földjén, mert az egyiptomiak utálatosnak tartanak minden juhpásztort.

Szójegyzék: Árd (Göröngyös / Leszállás) • Ásher (Boldog / Szerencsés) • Áshbél (Elohim tüze / A férj tüze) • Beriá (Balsorsban) • Bilháh (Félénk / Zavart) • Binyámin (A jobb kéz fia / Szerencse fia) • Chággi (Ünnepi / Ünneplőm) • Chámul (Akinek megkegyelmeztek) • Chánok (Felszentelt / Tanító) • Checron (Körbekerített / Udvar) • Chever (Társaság / Szövetség) • Chuppim (Védett / Partvidék) • Chushim (Sietők) • Cochár (Fehérség / Fény) • Dán (Bíró / Ítélet) • Gád (Szerencse / Csapat) • Guni (Védelmezőm) • Kená’an (Kereskedő / Mélyföld / Bíbor) • Láván (Fehér) • Leáh (Fáradt / Tehén) • Levi (Csatlakozás / Hűség) • Málkiél (Királyom Elohim) • Menásheh (Aki feledtet) • Náftáli (Küzdelmem) • Pállu (Kiváló / Csodálatos) • Ráchel (Bárány / Anyajuh) • Reuven (Nézzétek, egy fiú!) • Shim’on (Meghallgatás) • Shuni (Nyugodt / Szerencsés) • Yáhudáh (Yahuwah magasztalása / Hála) • Yá’ákov (Sarokfogó) • Yisszáchár (Jutalom / Van bér) • Yiszráel (Aki Elohim-mal küzd / Elohim hercege) • Yitzchák (Nevetés / Ő nevetni fog) • Yoszef (Yahuwah gyarapítson / Hozzáadás) • Zilpáh (Csöpögés / Mirha) • Z’vulun (Lakóhely / Megtiszteltetés)

¹Yoszef elment és hírt vitt a fáraónak. Ezt mondta: Apám és testvéreim megérkeztek Kená’án földjéről juhaikkal, marháikkal és mindenükkel, és már Goshen földjén vannak. ²Maga mellé vett ötöt a testvérei közül, és odaállította őket a fáraó elé. ³A fáraó ezt kérdezte a testvérektől: Mi a foglalkozásotok? Ők így feleltek a fáraónak: Juhpásztorok a te szolgáid, mi is, meg atyáink is azok voltak. ⁴Majd ezt mondták a fáraónak: Jövevényként jöttünk erre a földre, mert szolgáid juhainak nincs legelője, olyan súlyos az éhínség Kená’án földjén. Hadd telepedjenek le szolgáid Goshen földjén! ⁵A fáraó ezt mondta Yoszefnek: Apád és testvéreid idejöttek hozzád. ⁶Előtted van Egyiptom országa. Az ország legjobb részén telepítsd le apádat és testvéreidet, telepedjenek le Goshen földjén. Ha pedig tudod, hogy vannak közöttük rátermett emberek, tedd azokat jószágaim felügyelőivé!

⁷Yoszef bevezette apját, Yá’ákovot is, és odaállította a fáraó elé. Yá’ákov áldást mondott a fáraóra. ⁸A fáraó ezt kérdezte Yá’ákovtól: Hány éves vagy? ⁹Yá’ákov azt felelte a fáraónak: Vándorlásom éveinek a száma százharminc esztendő. Életem rövid volt, tele rossz napokkal. Nem értem el atyáim vándorlása éveinek a számát. ¹⁰Majd áldást mondott Yá’ákov a fáraóra, és eltávozott a fáraó elől. ¹¹Így telepítette le Yoszef az apját és testvéreit, és birtokot adott nekik Egyiptomban, az ország legjobb részén, Ramszesz földjén, ahogyan megparancsolta a fáraó. ¹²És ellátta Yoszef kenyérrel az apját, testvéreit és apja egész háza népét családostul.

¹³Olyan súlyos volt az éhínség, hogy sehol az országban nem volt kenyér. Egyiptom földje és Kená’án földje sínylődött az éhínség miatt. ¹⁴Yoszef összeszedetett minden pénzt, ami csak található volt Egyiptom és Kená’án földjén, a gabonáért, amelyet vásároltak. Ezt a pénzt Yoszef a fáraó házának juttatta. ¹⁵Amikor elfogyott a pénz Egyiptom földjén is, Kená’án földjén is, akkor Yoszefhez mentek egész Egyiptomból, és azt mondták: Adj nekünk kenyeret: Miért haljunk meg itt előtted? Hiszen nincs már pénz! ¹⁶Yoszef így felelt: Adjátok ide jószágaitokat, akkor adok nektek jószágaitokért, ha már nincs pénz. ¹⁷El is vitték jószágaikat Yoszefhez, Yoszef pedig adott nekik kenyeret a lovakért, a juhnyájakért, a marhacsordákért és szamarakért. Ellátta őket kenyérrel abban az esztendőben minden jószágukért. ¹⁸Miután eltelt az az esztendő, a másik esztendőben megint odamentek hozzá, és azt mondták neki: Nem titkolhatjuk el, uram, hogy elfogyott a pénz, jószágaink és állataink pedig urunknál vannak. Nem maradt egyebünk, uram, csak a testünk és a földünk. ¹⁹Miért pusztuljunk el a szemed előtt magunk is, földünk is? Vásárolj meg minket és a földünket kenyéren, és mi földünkkel együtt a fáraó szolgái leszünk. Csak adj vetőmagot, hogy életben maradjunk, ne haljunk meg, és a termőföld se váljék pusztává. ²⁰Yoszef tehát megvásárolta Egyiptom egész földjét a fáraó részére, mert az egyiptomiak mind eladták mezőiket, olyan súlyos volt náluk az éhínség. Így lett a föld a fáraóé. ²¹A népet a városok közelébe telepítette Egyiptom egyik határszélétől a másik széléig. ²²Csak a papok földjét nem vásárolta meg, mert az a papok javadalma volt a fáraó rendelete szerint, és ők abból a javadalomból éltek, amelyet a fáraó rendelete juttatott nekik. Ezért nem adták el a földjüket.

²³Akkor Yoszef ezt mondta a népnek: A mai napon megvásároltalak benneteket és földeteket a fáraónak. Itt a vetőmag, vessétek be a földet! ²⁴A termés egyötödét a fáraónak kell adnotok, négyötöde marad nektek a mező bevetésére és élelemre házatok népének, hogy legyen ennivalója családotoknak. ²⁵Ők ezt felelték: Te mentetted meg az életünket. Légy jóindulattal irántunk, uram, és mi a fáraó szolgái leszünk! ²⁶Azt a mai napig is érvényes rendeletet hozta Yoszef Egyiptomban a földre vonatkozólag, hogy a termés egyötöde a fáraóé; csak a papok földje nem volt a fáraóé.

²⁷Yiszráel tehát letelepedett Egyiptomban, a Goshen földjén. Birtokukba vették azt, elszaporodtak és nagyon sokan lettek.

²⁸Yá’ákov tizenhét évig élt Egyiptom országában. Összesen száznegyvenhét évig élt Yá’ákov. ²⁹Amikor közeledett Yiszráel halálának az ideje, magához hívatta fiát, Yoszefet, és ezt mondta neki: Ha megnyertem a jóindulatodat, tedd kezedet a csípőm alá, és esküdj meg, hogy hűséges szeretettel bánsz velem, és nem Egyiptomban temetsz el! ³⁰Őseim mellett akarok pihenni. Vigyél el Egyiptomból, és temess az ő sírjukba! Ő így felelt: Megteszem, amit mondtál. ³¹Yá’ákov ezt mondta: Esküdj meg nekem! Ő megesküdött. Ekkor Yiszráel leborult az ágy fejénél.

Szójegyzék: Goshen (Közeledés / Egyiptom termékeny vidéke) • Kená’án (Kereskedő / Mélyföld / Bíbor) • Yá’ákov (Sarokfogó) • Yiszráel (Aki Elohim-mal küzd / Elohim hercege) • Yoszef (Yahuwah gyarapítson / Hozzáadás)

¹Történt ezek után, hogy megmondták Yoszefnek: Apád beteg! Ekkor odavitte két fiát, Menásheht és Efráyimot. ²Yá’ákovnak jelentették: Nézd, Yoszef, a fiad jön hozzád! Yiszráel összeszedte erejét, és felült az ágyon. ³Ezt mondta Yá’ákov Yoszefnek: El-Sháddáj megjelent nekem Lúzban, Kená’án földjén, megáldott engem, ⁴és azt mondta nekem: Megszaporítalak és megsokasítalak, népek gyülekezetévé teszlek, és a te utódaidnak adom ezt a földet örökségül. ⁵Ezért legyen az enyém a két fiad, akik Egyiptom országában születtek, mielőtt hozzád jöttem Egyiptomba. Efráyim és Menásheh éppúgy az enyém lesz, mint Reuven és Shim’on . ⁶Viszont azok a gyermekeid, akiket utánuk nemzettél, a tieid lesznek, és bátyjaik nevét fogják viselni örökségükben. ⁷Mert amikor Paddánból eljöttem, fájdalmamra meghalt Ráchel útközben, Kená’án földjén, amikor már csak rövid út választott el Efrátától. Ott temettem el az Efrátába, azaz Beith-Lechembe vezető úton.

⁸Amikor Yiszráel meglátta Yoszef fiait, ezt mondta: Kik ezek? ⁹Yoszef ezt felelte apjának: Az én fiaim, akiket itt adott nekem Elohim. Yá’ákov így szólt: Hozd ide őket hozzám, hadd áldjam meg őket! ¹⁰Yiszráel szemei az öregség miatt homályosak voltak, és már nem látott jól. Közel vitte azért őket Yá’ákovhoz, ő pedig megcsókolta, és megölelte őket. ¹¹Yiszráel ezt mondta Yoszefnek: Nem gondoltam, hogy még meglátom arcodat, és most Elohim még a gyermekeidet is megláttatta velem. ¹²Akkor Yoszef elhúzta őket apja térdétől, és arccal a földre borult. ¹³Azután fogta Yoszef mindkettőjüket, és odavitte jobb kezével Efráyimot Yiszráel baljára, bal kezével pedig Menásheht Yiszráel jobbjára. ¹⁴Yiszráel kinyújtotta a jobb kezét és Efráyim fejére tette, pedig ő volt a kisebbik. A bal kezét meg Menásheh fejére tette, keresztbe téve a kezét, pedig Menásheh volt az elsőszülött. ¹⁵Azután így áldotta meg Yoszefet: Elohim, aki előtt jártak az őseim, Ávráhám és Yitzchák, Elohim, aki pásztorom, mióta csak vagyok mind a mai napig, ¹⁶az angyal, aki megváltóm minden bajban, áldja meg e fiúkat! Nevemről nevezzék őket, meg őseimnek, Ávráhámnak és Yitzcháknak a nevéről! Szaporodjanak el, legyen sok utódjuk ezen a földön!

¹⁷Amikor Yoszef látta, hogy apja Efráyim fejére tette a jobb kezét, rosszallotta ezt. Megfogta apja kezét, hogy Efráyim fejéről Menásheh fejére tegye át. ¹⁸Yoszef ezt mondta apjának: Nem úgy, apám, mert ez az elsőszülött, az ő fejére tedd a jobb kezedet! ¹⁹Apja azonban elutasította, és azt mondta: Tudom, fiam, tudom. Ő is néppé lesz, ő is nagy lesz, de a kisebb testvér nagyobb lesz nála, és utódaiból népek tömege lesz.

²⁰És így áldotta meg őket azon a napon: A ti nevetekkel mondanak majd áldást Yiszráelben: Tegyen Elohim olyanná, mint Efráyimot és Menásheht! De Efráyimot megint Menásheh elé tette. ²¹Azután ezt mondta Yiszráel Yoszefnek: Én már meghalok. De Elohim veletek lesz, és visszavisz benneteket atyáitok földjére. ²²Neked azonban egy hegyháttal többet adok, mint testvéreidnek, amit karddal és íjjal vettem el az Emoriaktól.

Szójegyzék: Ávráhám (Sokak atyja) • Efráyim (Kétszeres gyümölcstermés) • El-Sháddáj (A Mindenható / A Gondoskodó [a Shad = emlő szóból]) • Elohim (Hatalmasság / Teremtő / Bírák) • Emori (Hegylakó / Beszédes) • Kená’án (Kereskedő / Mélyföld / Bíbor) • Luz (Mandulafa) • Menásheh (Aki feledtet) • Páddán (Mező / Síkság) • Ráchel (Bárány / Anyajuh) • Reuven (Nézzétek, egy fiú!) • Shim’on (Meghallgatás) • Yá’ákov (Sarokfogó) • Yiszráel (Aki Elohim-mal küzd / Elohim hercege) • Yitzchák (Nevetés / Ő nevetni fog) • Yoszef (Yahuwah gyarapítson / Hozzáadás)

¹Yá’ákov hívatta fiait, és ezt mondta: Gyűljetek össze, hadd mondjam el, mi történik veletek a messze jövőben! ²Gyűljetek egybe, hallgassatok meg, Yá’ákov fiai! Hallgassatok atyátokra, Yiszráelre!

³Reuven, te vagy elsőszülöttem, erőm, férfierőm első termése, kiválóan hatalmas, kiválóan erős. ⁴Kiáradtál mint a víz, nem maradsz az első, mert atyád ágyába léptél, akkor meggyaláztál, nyoszolyámba léptél.

⁵Shim’on és Levi testvérek, erőszak eszközei a fegyvereik. ⁶Közösségükbe ne menj, lelkem, gyülekezetükkel ne egyesülj, dicsőségem! Mert embert öltek haragjukban, kedvtelésükben bikát bénítottak. ⁷Átkozott haragjuk, mert erőszakos, és dühöngésük, mert elkeseredett. Szétosztom őket Yá’ákovban, elszélesztem Yiszráelben.

⁸Yáhudáh, téged magasztalnak testvéreid. Kezed ellenségeid nyakán lesz, leborulnak előtted atyádnak fiai. ⁹Fiatal oroszlán vagy, Yáhudáh, prédától lettél naggyá, fiam! Lehevert, elnyújtózott, mint a hím oroszlán, vagy a nőstény oroszlán – ki merné fölkelteni?! ¹⁰Nem távozik Yáhudáhból a jogar, sem a kormánypálca térdei közül, míg eljő Shiloh, akinek engednek a népek. ¹¹Szőlőtőhöz köti szamarát, nemes tőkéhez szamárcsíkaját. Ruháját borban mossa, köntösét a szőlő vérében. ¹²Szemei bornál ragyogóbbak, fogai tejnél fehérebbek.

¹³Z’vulun a tengerpart felé lakik, a hajók kikötője felé, s oldala Szidonnal határos.

¹⁴Yisszáchár nagy csontú szamár, az aklok között heverész. ¹⁵De látva, mily jó a nyugalom, és mily szép a föld, teher alá hajtja vállát, és robotos szolgává lesz.

¹⁶Dán ítéli a maga népét, mint Yiszráel bármely törzse. ¹⁷Dán kígyó lesz az úton, vipera az ösvényen, a ló csüdjébe harap, és lovasa hanyatt esik. ¹⁸Szabadításodra várok, Yahuwah!

¹⁹Gádot martalócok marják, de ő a sarkukba mar!

²⁰Ásher kenyere kövér, királyi csemegéket ad.

²¹Náftáli gyors lábú szarvasünő, szép szavakat hallat.

²²Termő fa ága Yoszef, termő fa ága forrás mellett, ágai átnyúlnak a kőfalon. ²³Ezért keserítik, nyilazzák, kergetik az íjászok. ²⁴De mozdulatlan marad íja, feszülnek izmos kezei Yá’ákov erősségének kezétől, onnan, Yiszráel pásztorától, kősziklájától, ²⁵atyád Elohim-jától, ki megsegít téged, El-Sháddájtól, aki megáld téged az ég áldásával felülről, a lent elterülő mélység áldásaival, az emlők és anyaméh áldásaival. ²⁶Atyád áldásai erősebbek az örök hegyek áldásainál, az örök halmok gyönyörűségénél. Szálljanak Yoszef fejére, a testvérek közt megszenteltnek fejére.

²⁷Binyámin ragadozó farkas, reggel zsákmányt eszik, este prédát oszt.

²⁸Ez Yiszráel tizenkét törzse. Ezt mondta el nekik apjuk, amikor megáldotta őket; mindegyiket a ráillő áldással áldotta meg.

²⁹Azután parancsot adott nekik, és ezt mondta: Ha majd elődeim mellé kerülök, atyáim mellé temessetek, a Chetita Efron mezején levő barlangba. ³⁰Abba a barlangba, amely Kená’án földjén van, Mámreval szemben, a Máchpeláhi mezőn, amelyet Ávráhám vett meg a mezővel együtt a Chetita Efrontól, sírhelynek való birtokul. ³¹Oda temették el Ávráhámot és feleségét, Száráht, oda temették el Yitzchákot és feleségét, Rivkáht, oda temettem el Leáht is. ³²A Chetitáktól megvett tulajdon az a mező és a rajta levő barlang. ³³Amikor befejezte Yá’ákov a fiainak szóló parancsokat, felhúzta lábait az ágyra, azután elhunyt, és elődei mellé került.

Szójegyzék: Ávráhám (Sokak atyja) • Ásher (Boldog / Szerencsés) • Binyámin (A jobb kéz fia / Szerencse fia) • Dán (Bíró / Ítélet) • Efron (Poros / Szarvasborjú) • El-Sháddáj (A Mindenható / A Gondoskodó [a Shad = emlő szóból]) • Elohim (Hatalmasság / Teremtő / Bírák) • Gád (Szerencse / Csapat) • Kená’an (Kereskedő / Mélyföld / Bíbor) • Leáh (Fáradt / Tehén) • Levi (Csatlakozás / Hűség) • Máchpeláh (Kettős / Dupla [barlang]) • Mámre (Kövérség / Lázadó / Erő) • Náftáli (Küzdelmem) • Reuven (Nézzétek, egy fiú!) • Rivkáh (Megigéző / Megkötözött / Hízlalt) • Shilo (Akié [a jog] / Békesség / Ajándéka – messiási prófécia) • Shim’on (Meghallgatás) • Száráh (Hercegnő) • Yáhudáh (Yahuwah magasztalása-ajtaja / Hála) • Yá’ákov (Sarokfogó) • Yisszáchár (Jutalom / Van bér) • Yiszráel (Aki Elohim-mal küzd / Elohim hercege) • Yitzchák (Nevetés / Ő nevetni fog) • Yoszef (Yahuwah gyarapítson / Hozzáadás) • Z’vulun (Lakóhely / Megtiszteltetés)

¹Yoszef apja arcára borult, siratta, és csókolgatta. ²Azután Yoszef megparancsolta szolgáinak, az orvosoknak, hogy balzsamozzák be az apját. Az orvosok be is balzsamozták Yiszráelt. ³Negyven nap telt el vele, mert ennyi ideig tart a bebalzsamozás. Az egyiptomiak pedig hetven napig siratták őt. ⁴Amikor elmúlt a siratás ideje, így szólt Yoszef a fáraó háza népéhez: Ha jóindulattal vagytok hozzám, beszéljétek el ezt a fáraónak: ⁵Az én apám megesketett, és ezt mondta: Én most már meghalok, de az én síromba temess el, amelyet Kená’án földjén ástam magamnak. Most azért el kell mennem, hogy eltemessem apámat, és utána visszatérek. ⁶A fáraó ezt mondta: Menj el, temesd el apádat, ahogyan megesketett téged! ⁷El is ment Yoszef, hogy apját eltemesse, és vele ment a fáraó minden szolgája, udvarának vénei és Egyiptom összes vénei, ⁸meg Yoszef egész háza népe, testvérei és apjának a háza népe. Csak a gyermekeket, juhokat és marhákat hagyták Goshen földjén. ⁹Még harci kocsik és lovasok is mentek vele: igen hatalmas sereg volt az. ¹⁰Amikor eljutottak Goren-Há’átádig, amely a Yárdenen túl van, nagy és mélységes gyásszal gyászoltak ott; hét napig tartó gyászünnepet rendezett apjának Yoszef. ¹¹Amikor az ország lakosai, a Kená’ániak látták ezt a gyászünnepet Goren-Há’átádnál, ezt mondták: Mély gyásza van Egyiptomnak. Ezért nevezték el azt a helyet a Yárdenen túl Ábel-Micráyimnak. ¹²Úgy cselekedtek Yá’ákovval a fiai, ahogyan megparancsolta nekik: ¹³elvitték a fiai Kená’án földjére, és eltemették Mámreval szemben, a Máchpeláhi mezőn levő barlangba, amelyet Ávráhám a mezővel vásárolt sírhelynek való birtokul a Chetita Efrontól. ¹⁴Miután Yoszef eltemette apját, visszatért Egyiptomba testvéreivel és mindazokkal együtt, akik elmentek vele apja temetésére.

¹⁵Amikor látták Yoszef bátyjai, hogy apjuk meghalt, ezt mondták: Hátha Yoszef bosszút forral ellenünk, és visszafizeti nekünk mindazt a rosszat, amit vele szemben elkövettünk! ¹⁶Ezt üzenték tehát Yoszefnek: Apád megparancsolta nekünk halála előtt: ¹⁷Ezt mondjátok Yoszefnek: Kérünk, bocsásd meg testvéreid hitszegését és vétkét, hogy rosszat követtek el ellened! Bocsásd meg hát azoknak a hitszegését, akik atyád Elohim-jának a szolgái! Yoszef sírva fakadt, amikor ezt elmondták neki. ¹⁸Oda is mentek hozzá a testvérei, leborultak előtte és ezt mondták: Szolgáid vagyunk! ¹⁹De Yoszef így szólt hozzájuk: Ne féljetek! Vajon Elohim vagyok én? ²⁰Ti rosszat terveztetek ellenem, de Elohim terve jóra fordította azt, hogy úgy cselekedjék, ahogyan az ma van, és sok nép életét megtartsa. ²¹Most hát ne féljetek, eltartalak én benneteket és gyermekeiteket! Így vígasztalta őket, és szívhez szólóan beszélt velük.

²²Yoszef Egyiptomban lakott, mind ő, mind apjának a háza népe. Száztíz esztendeig élt Yoszef, ²³és megláthatta Yoszef Efráyim fiait harmadíziglen. Menásheh fiának, Máchirnak is születtek gyermekei, és térdére vette őket Yoszef.

²⁴Azután Yoszef ezt mondta testvéreinek: Én meghalok, de Elohim bizonyosan rátok tekint, és majd elvezet benneteket ebből az országból arra a földre, amelyet esküvel ígért meg Ávráhámnak, Yitzcháknak és Yá’ákovnak. ²⁵Meg is eskette Yoszef Yiszráel fiait, és azt mondta: Bizonyosan rátok tekint Elohim, és akkor vigyétek el innen az én csontjaimat. ²⁶Amikor Yoszef száztíz éves korában meghalt, bebalzsamozták és koporsóba tették Egyiptomban.

Szójegyzék: Ábel-Micráyim (Egyiptom gyásza / Egyiptom rétje) • Ávráhám (Sokak atyja) • Chetita (Rettegés / Megtört – Hettita) • Efráyim (Kétszeres gyümölcstermés) • Efron (Poros / Szarvasborjú) • Elohim (Hatalmasság / Teremtő / Bírák) • Goren-Há’átád (A tövises szérű / A galagonya szérűje) • Goshen (Közeledés / Egyiptom termékeny vidéke) • Kená’án (Kereskedő / Mélyföld / Bíbor) • Máchir (Eladott / Ár / Megfizethetetlen) • Máchpelá (Kettős / Dupla [barlang]) • Mámre (Kövérség / Lázadó / Erő) • Menásheh (Aki feledtet) • Yá’ákov (Sarokfogó) • Yárden (Leszálló / Folyó) • Yiszráel (Aki Elohim-mal küzd / Elohim hercege) • Yitzchák (Nevetés / Ő nevetni fog) • Yoszef (Yahuwah gyarapítson / Hozzáadás)