Héber Nevek Biblia

¹Kezdetben teremtette Elohim az egeket és a földet. ²A föld még Tohu Vá-Bohu volt, a mélység színén sötétség volt, és Elohim Ruáchja lebegett a vizek színén. ³Akkor ezt mondta Elohim: Legyen világosság! És lett világosság. ⁴Látta Elohim, hogy a világosság jó, elválasztotta tehát Elohim a világosságot a sötétségtől. ⁵És elnevezte Elohim a világosságot nappalnak, a sötétséget pedig éjszakának nevezte. Így lett este, és lett reggel: Yom Echád (egy nap).

⁶Azután ezt mondta Elohim: Legyen boltozat a vizek között, hogy elválassza egymástól a vizeket. ⁷Megalkotta tehát Elohim a boltozatot, és elválasztotta a boltozat alatt levő vizeket a boltozat felett levő vizektől. És úgy történt. ⁸Azután elnevezte Elohim a boltozatot égnek. Így lett este, és lett reggel: Yom Sheni (második nap).

⁹Azután ezt mondta Elohim: Gyűljenek össze az ég alatt levő vizek egy helyre, hogy láthatóvá váljon a száraz. És úgy történt. ¹⁰Azután elnevezte Elohim a szárazat földnek, az összegyűlt vizeket pedig tengereknek nevezte. És látta Elohim, hogy ez jó. ¹¹Azután ezt mondta Elohim: Növesszen a föld növényeket: füvet, amely magvakat hoz, gyümölcsfát, amely fajtájának megfelelő gyümölcsöt terem, amelyben magva lesz a földön. És úgy történt. ¹²Hajtott tehát a föld növényeket: füvet, amely fajtájának megfelelő magvakat hoz, és gyümölcstermő fát, amelynek ugyancsak fajtájának megfelelő magva van. És látta Elohim, hogy ez jó. ¹³Így lett este, és lett reggel: Yom Shelishi (harmadik nap).

¹⁴Azután ezt mondta Elohim: Legyenek világító testek az égbolton, hogy elválasszák a nappalt az éjszakától, és jelekül legyenek és Moedimnak, és napoknak és esztendőknek. ¹⁵Legyenek ezek világító testek az égbolton, hogy világítsanak a földre. És úgy történt. ¹⁶Megalkotta Elohim a két nagy világító testet: a nagyobbik világító testet, hogy uralkodjon nappal, és a kisebbik világító testet, hogy uralkodjon éjszaka; meg a csillagokat. ¹⁷Az égboltra helyezte őket Elohim, hogy világítsanak a földre, ¹⁸és uralkodjanak nappal meg éjszaka, és elválasszák a világosságot a sötétségtől. És látta Elohim, hogy ez jó. ¹⁹Így lett este, és lett reggel: Yom Revii (negyedik nap).

²⁰Azután ezt mondta Elohim: Pezsdüljenek a vizek élőlények nyüzsgésétől, és repdessenek madarak a föld felett, az ég boltozatának színe előtt. ²¹És megteremtette Elohim a nagy tengeri teremtményeket, a vizekben nyüzsgő különféle fajta úszó élőlényeket, és a különféle fajta madarakat. És látta Elohim, hogy ez jó. ²²Azután megáldotta őket Elohim: Szaporodjatok, sokasodjatok, és töltsétek meg a tenger vizét; a madár is sokasodjon a földön! ²³Így lett este, és lett reggel: Yom Chámishi (ötödik nap).

²⁴Azután ezt mondta Elohim: Hozzon létre a föld különféle fajta élőlényeket: különféle fajta barmokat, csúszómászókat és egyéb földi állatokat. És úgy történt. ²⁵Megalkotta Elohim a különféle fajta földi állatokat, a különféle fajta barmokat, meg a föld mindenféle csúszómászóját. És látta Elohim, hogy ez jó. ²⁶Akkor ezt mondta Elohim: Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá: uralkodjon a tenger halain, az ég madarain, az állatokon, az egész földön és mindenen, ami a földön csúszik-mászik. ²⁷Megteremtette Elohim az embert a maga képmására, Elohim képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket. ²⁸Elohim megáldotta őket és ezt mondta nekik Elohim: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be és hódítsátok meg a földet. Uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és a földön mozgó minden élőlényén! ²⁹Azután ezt mondta Elohim: Nektek adok az egész föld színén minden maghozó növényt, és minden fát, amelynek maghozó gyümölcse van: mindez legyen a ti eledeletek. ³⁰Minden földi állatnak, az ég minden madarának és minden földi csúszómászónak pedig, amelyben élő lélek van, eledelül adok minden zöld növényt. És úgy történt. ³¹És látta Elohim, hogy minden, amit alkotott, igen jó. Így lett este, és lett reggel: Yom HáShishi (a hatodik nap).

Szójegyzék: Elohim (אֱלֹהִים) – Teremtő/Hatalmak • Moedim (מוֹעֲדִים) – Kijelölt idők/Ünnepek • Ruách (רוּחַ) – Szellem/Lehelet/Szél • Táninim (תַּנִּינִים) – Nagy tengeri teremtmények • Tohu Vá-Bohu (תֹהוּ וָבֹהוּ) – Kietlen és puszta/Kaotikus állapot • Yom Echád (יוֹם אֶחָד) – Egy nap/Első nap • Yom Sheni (יוֹם שֵׁנִי) – Második nap • Yom Shelishi (יוֹם שְׁלִישִׁי) – Harmadik nap • Yom Revii (יוֹם רְבִיעִי) – Negyedik nap • Yom Chámishi (יוֹם חֲמִישִׁי) – Ötödik nap • Yom HaShishi (יוֹם הַשִּׁשִּׁי) – A hatodik nap

¹Így készült el az egek és a föld és minden seregük.

²A hetedik napra fejezte be Elohim a maga munkáját, amelyet alkotott, és megpihent a hetedik napon egész alkotó munkája után. ³Azután megáldotta és megszentelte Elohim a hetedik napot, mivel azon pihent meg Elohim egész teremtő és alkotó munkája után.

⁴Ez az egek és a föld teremtésének a története.

Amikor Yahuwah Elohim a földet és az egeket megalkotta, ⁵még semmiféle mezei cserje nem volt a földön, és semmiféle mezei növény nem hajtott ki, mert Yahuwah Elohim még nem bocsátott esőt a földre. Ember sem volt, aki a termőföldet megművelje. ⁶Akkor pára szállt fel a földről, és mindenütt átitatta a termőföld felszínét. ⁷Azután megformálta Yahuwah Elohim az embert a föld porából, és élet leheletét lehelte orrába. Így lett az ember élő lélekké. ⁸Ültetett Yahuwah Elohim egy kertet Edenben, keleten, és ott helyezte el az embert, akit formált. ⁹Sarjasztott Yahuwah Elohim a termőföldből mindenféle fát, szemre kívánatosat és eledelre jót; az élet fáját is a kert közepén, meg a jó és a rossz tudásának fáját.

¹⁰Edenből pedig folyó jött ki a kert megöntözésére, amely onnan szétágazott, és négy ágra szakadt. ¹¹Egyiknek Pishon a neve. Ez megkerüli Chávilá egész földjét, ahol arany van. ¹²Ennek a földnek az aranya jó. Van ott illatos gyanta és ónixkő. ¹³A második folyónak Gichon a neve. Ez megkerüli Kush egész földjét. ¹⁴A harmadik folyónak Chidekel a neve. Ez Áshur keleti részén folyik. A negyedik folyó pedig a Perát.

¹⁵És fogta Yahuwah Elohim az embert, elhelyezte a Gán Edenben, hogy azt művelje és őrizze. ¹⁶Ezt parancsolta Yahuwah Elohim az embernek: A kert minden fájáról szabadon ehetsz, ¹⁷de a jó és a rossz tudásának fájáról nem ehetsz, mert ha eszel róla, bizonnyal meghalsz.

¹⁸Azután ezt mondta Yahuwah Elohim: Nem jó az embernek egyedül lenni, alkotok hozzáillő segítőtársat. ¹⁹Formált tehát Yahuwah Elohim a földből mindenféle mezei állatot, mindenféle égi madarat, és odavitte az emberhez, hogy lássa, minek nevezi; mert minden élőlénynek az a neve, aminek az ember nevezi. ²⁰Így adott az ember nevet minden állatnak, az égi madaraknak és minden mezei élőlénynek, de az emberhez illő segítőtársat nem talált. ²¹Mély álmot bocsátott azért Yahuwah Elohim az emberre, és az elaludt. Akkor kivette az egyik oldalbordáját, és húst tett a helyére. ²²Az emberből kivett oldalbordát asszonnyá építette Yahuwah Elohim, és odavitte az emberhez. ²³Akkor ezt mondta az ember:

Ez most már csontomból való csont,
testemből való test. Ishá legyen a neve:
mert Ishből vétetett.

²⁴Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek egy testté. ²⁵Még mindketten mezítelenek voltak: az ember és a felesége; de nem szégyellték magukat.

Szójegyzék: Ádám (אָדָם) – Ember/Vörös/Földből való • Áshur (אַשּׁוּר) – Asszíria • Baná (בָּנָה) – Építeni (az asszony „felépítése”) • Eden (עֵדֶן) – Gyönyörűség/Élvezet • Elohim (אֱלֹהִים) – Hatalmak/Teremtő • Ezer Kenegdo (עֵזֶר כְּנֶגְדּוֹ) – Hozzá illő segítőtárs • Gichon (גִּיחוֹן) – Előtörő • Chidekel (חִדֶּקֶל) – Tigris folyó • Ishá (אִשָּׁה) – Asszony/Feleség • Ish (אִישׁ) – Férfi/Férj • Mot Támut (מוֹת תָּמוּת) – Bizonnyal meghalsz (nyomatékos szerkezet) • Pishon (פִּישׁוֹן) – Szabadon folyó • Shábát (שַׁבָּת) – Nyugalomnap/Megpihenés • Siách (שִׂיחַ) – Cserje/Bokor • Yahuwah (יהוה) – Az Örökkévaló/Aki volt, Aki van, Aki eljövendő

¹A Náchásh pedig ravaszabb volt minden mezei állatnál, amelyet Yahuwah Elohim alkotott. Ezt kérdezte az asszonytól: Csakugyan azt mondta Elohim, hogy a kert egyetlen fájáról sem ehettek? ²Az asszony így felelt a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk, ³csak annak a fának a gyümölcséről, amely a kert közepén van, mondta Elohim: Nem ehettek abból, ne is érintsétek, nehogy meghaljatok. ⁴De a kígyó ezt mondta az asszonynak: Dehogy haltok meg! ⁵Hanem jól tudja Elohim, hogy ha esztek belőle, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint Elohim: tudni fogjátok, mi a jó, és mi a rossz. ⁶Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett. ⁷Ekkor megnyílt mindkettőjük szeme, és észrevették, hogy mezítelenek. Ezért fügefaleveleket fűztek össze, és ágyékkötőket készítettek maguknak.

⁸Amikor azonban meghallották Yahuwah Elohim hangját, amint a nap szellőjében járt-kelt a kertben, elrejtőzött az ember és a felesége Yahuwah Elohim elől a kert fái között. ⁹De Yahuwah Elohim kiáltott az embernek, és ezt kérdezte: Hol vagy? ¹⁰Az ember így felelt: Meghallottam hangodat a kertben, és megijedtem, mert mezítelen vagyok. Ezért rejtőztem el. ¹¹Yahuwah Elohim erre azt kérdezte: Ki mondta meg neked, hogy mezítelen vagy? Talán arról a fáról ettél, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél? ¹²Az ember így felelt: Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem a fáról, és ettem. ¹³Akkor Yahuwah Elohim ezt kérdezte az asszonytól: Mit tettél? Az asszony így felelt: A kígyó szedett rá, azért ettem.

¹⁴Akkor ezt mondta Yahuwah Elohim a Nácháshnak: Mivel ezt tetted, átkozott légy minden állat és minden mezei vad közt: hasadon járj, és port egyél egész életedben! ¹⁵Ellenségeskedést támasztok közted és az asszony közt, a te magod és az ő magja közt: ő a fejedet megsebzi, te meg a sarkát megsebzed.

¹⁶Az asszonynak ezt mondta: Igen megnövelem fájdalmadat és terhességedet, fájdalommal szülöd gyermekeidet, férjed iránt lesz a vágyakozásod, ő pedig uralkodni fog rajtad.

¹⁷Ádámnak pedig ezt mondta: Mivel hallgattál feleséged szavára, és ettél arról a fáról, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél, legyen a föld átkozott miattad, fáradtsággal élj belőle egész életedben! ¹⁸Tövist és bogáncsot hajt neked, és a mező növényét eszed. ¹⁹Arcod verejtékével eszed a kenyeret, míg visszatérsz a földbe, mert abból vétettél. Bizony por vagy, és vissza fogsz térni a porba!

²⁰Ádám Cháváhnak nevezte el a feleségét, mert ő lett az anyja minden élőnek. ²¹Yahuwah Elohim pedig bőrruhát készített az embernek és feleségének, és felöltöztette őket.

²²Azután ezt mondta Yahuwah Elohim: Íme az ember olyanná lett, mint miközülünk egy: tudja, mi a jó, és mi a rossz. Most azért, hogy ne nyújthassa ki kezét, és ne szakíthasson az élet fájáról is, hogy egyék, és örökké éljen, ²³kiűzte Yahuwah Elohim a Gán Edenből, hogy művelje a földet, amelyből vétetett. ²⁴És miután kiűzte az embert, odaállította a Gán Eden elé a K’ruvim-ot és a forgó lángpallost, hogy őrizzék az élet fájához vezető utat.

Szójegyzék: Ádám (אָדָם) – Ember/Vörös/Földből való • Cháváh (חַוָּה) – Élet/Életadó/Éva • Eden (עֵדֶן) – Gyönyörűség/Élvezet • Elohim (אֱלֹהִים) – Hatalmak/Teremtő • Gán (גָּן) – Kert/Kerítés • Keruv (כְּרוּב) – Őrző lény • Náchásh (נָחָשׁ) – Kígyó/Megtévesztő • Shuf (שׁוּף) – Szétzúzni/Megsebezni • Yahuwah (יהוה) – Az Örökkévaló, Aki volt, Aki van, Aki eljövendő

¹Azután Ádám a feleségével, Cháváhval hált, aki terhes lett, megszülte Káyint, és azt mondta: Fiút szereztem Yahuwah-val. ²Majd újból szült: annak testvérét, Hevelt. Hevel juhpásztor lett, Káyin pedig földművelő. ³Egy idő múlva Káyin áldozatot vitt Yahuwah-nak, a föld gyümölcséből. ⁴Hevel is vitt nyájának elsőszülötteiből, a kövérjükből. Yahuwah rátekintett Hevelre és áldozatára, ⁵de Káyinra és áldozatára nem tekintett. Emiatt Káyin nagy haragra gerjedt, és lehorgasztotta a fejét. ⁶Ekkor azt kérdezte Káyintól Yahuwah: Miért gerjedtél haragra, és miért horgasztod le a fejed? ⁷Hiszen ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz. Ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és rád vágyódik, de te uralkodjál rajta.

⁸Egyszer azt mondta Káyin a testvérének, Hevelnek: Menjünk ki a mezőre! Amikor a mezőn voltak, rátámadt Káyin a testvérére, Hevelre, és meggyilkolta. ⁹Akkor Yahuwah ezt mondta Káyinnak: Hol van Hevel, a testvéred? Káyin ezt felelte: Nem tudom! Talán őrzője vagyok én a testvéremnek? ¹⁰De Yahuwah így szólt: Mit tettél? Testvéred kiontott vére kiált hozzám a földről. ¹¹Most azért légy átkozott, kitaszítva arról a földről, amely megnyitotta a száját, hogy befogadja testvéred kiontott vérét a kezedből. ¹²Ha a földet műveled, nem adja többé neked termőerejét. Bujdosó és kóborló leszel a földön. ¹³Ekkor Káyin azt mondta Yahuwah-nak: Nagyobb a büntetésem, semhogy elhordozhatnám. ¹⁴Íme, elűztél ma erről a földről, el kell rejtőznöm arcod elől, bujdosó és kóborló leszek a földön, és meggyilkolhat bárki, aki rám talál. ¹⁵De Yahuwah azt felelte neki: Nem úgy lesz! Ha valaki meggyilkolja Káyint, hétszeresen kell bűnhődnie. Ezért jelet tett Yahuwah Káyinra, hogy senki se üsse agyon, ha rátalál. ¹⁶Ezután elment Káyin Yahuwah színe elől, és letelepedett Nod földjén, Edentől keletre.

¹⁷És Káyin a feleségével hált, aki terhes lett, és megszülte Chánochot. Majd várost épített Káyin, és a fia nevéről Chánochnak nevezte el. ¹⁸Chánochnak született Irád, Irád nemzette Mehuyá’Elt, Mehuyá’El nemzette Metushá’Elt, és Metushá’El nemzette Lemechet. ¹⁹Lemech két feleséget vett magának: az egyiknek Ádá volt a neve, a másiknak Cillá. ²⁰Ádá szülte Yábált. Ő lett a sátorlakók és pásztorok ősatyja. ²¹Testvérének Yubál volt a neve. Ő lett minden citerás és fuvolás ősatyja. ²²Cillá is szült: Tuvál-Káyint, mindenféle réz- és vasszerszám kovácsmesterét, továbbá Tuvál-Káyin húgát, Ná’ámáht. ²³Egyszer ezt mondta Lemech a feleségeinek: Ádá és Cillá, hallgassatok szómra! Lemech asszonyai, figyeljetek mondásomra! Embert öltem, mert megsebzett, ifjút is, mert megütött. ²⁴Ha hétszeres a bosszú Káyinért, hetvenhétszeres az Lemechért! ²⁵Ádám újból a feleségével hált, és az fiút szült, és Shetnek nevezte el, mert azt mondta: Rendelt nekem Elohim más utódot Hevel helyett, akit meggyilkolt Káyin. ²⁶Shetnek is született fia, akit Enoshnak nevezett el. Akkor kezdték szólítani Yahuwah nevét.

Szójegyzék: Ádá (עָדָה) – Díszített/Ékes • Ádám (אָדָם) – Ádám/Ember • Cháváh (חַוָּה) – Éva/Élet • Chánoch (חֲנוֹךְ) – Felszentelt • Cillá (צִלָּה) – Árnyék/Védelem • Eden (עֵדֶן) – Gyönyörűség/Kert • Elohim (אֱלֹהִים) – Hatalmak/Teremtő • Enosh (אֱנוֹשׁ) – Halandó ember/Emberiség • Hevel (הֶבֶל) – Ábel/Lehelet/Pára • Irád (עִירָד) – Városi/Leszármazott • Káyin (קַיִן) – Kain/Szerzett • Lemech (לֶמֶךְ) – Erős/Hatalmas • Mehuyá’El (מְחוּיָאֵל) – Elohim eltörli/eltörölt • Metushá’El (מְתוּשָׁאֵל) – Elohim embere • Minchá (מִנְחָה) – Ételáldozat/Ajándék • Ná’ámáh (נַעֲמָה) – Kedves/Gyönyörű • Nod (נוֹד) – Vándorlás • Shet (שֵׁת) – Sét/Kijelölt • Tuvál-Káyin (תּוּבַל-קַיִן) – Kovácsok fia • Yahuwah (יהוה) – Az Örökkévaló, Aki volt, Aki van, Aki eljövendő • Yábál (יָבָל) – Sátorlakók ősatyja • Yubál (יוּבָל) – Hangszeres zene ősatyja

¹Ez Ádám nemzetségének könyve. Amikor Elohim embert teremtett, Elohim-hoz hasonlóvá alkotta. ²Férfivá és nővé teremtette, megáldotta, és ÁDÁM-nak nevezte őket teremtésük napján. ³Ádám százharminc éves volt, amikor fiút nemzett, magához hasonlót, a maga képmására, és elnevezte Shetnek. ⁴Shet születése után Ádám nyolcszáz évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat. ⁵Ádám teljes életkora tehát harminc év és kilencszáz év volt, amikor meghalt.

⁶Shet százöt éves volt, amikor Enosht nemzette. ⁷Enosh születése után Shet hét év és nyolcszáz évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat. ⁸Shet teljes életkora tehát tizenkét év és kilencszáz év volt, amikor meghalt.

⁹Enosh kilencven éves volt, amikor Kenánt nemzette. ¹⁰Kenán születése után Enosh tizenöt év és nyolcszáz évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat. ¹¹Enosh teljes életkora tehát öt év és kilencszáz év volt, amikor meghalt.

¹²Kenán hetven éves volt, amikor Máhálál’Elt nemzette. ¹³Máhálál’El születése után Kenán negyven év és nyolcszáz évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat. ¹⁴Kenán teljes életkora tehát tíz év és kilencszáz év volt, amikor meghalt.

¹⁵Máhálál’El hatvanöt éves volt, amikor Yeredet nemzette. ¹⁶Yered születése után Máhálál’El harminc év és nyolcszáz évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat. ¹⁷Máhálál’El teljes életkora tehát kilencvenöt év és nyolcszáz év volt, amikor meghalt.

¹⁸Yered százhatvankét éves volt, amikor Chánochot nemzette. ¹⁹Chánoch születése után Yered nyolcszáz évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat. ²⁰Yered teljes életkora tehát hatvankét év és kilencszáz év volt, amikor meghalt.

²¹Chánoch hatvanöt éves volt, amikor Metusheláchot nemzette. ²²Chánoch Elohim-mal járt; Metushelách születése után háromszáz évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat. ²³Chánoch teljes életkora tehát hatvanöt év és háromszáz év volt. ²⁴Chánoch Elohim-mal járt, és nem volt többé, mert magához vette őt Elohim.

²⁵Metushelách száznyolcvanhét éves volt, amikor Lemechet nemzette. ²⁶Lemech születése után Metushelách nyolcvankét év és hétszáz évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat. ²⁷Metushelách teljes életkora tehát hatvankilenc év és kilencszáz év volt, amikor meghalt.

²⁸Lemech száznyolcvankét éves volt, amikor fiút nemzett. ²⁹Noáchnak nevezte el, és ezt mondta: Ez vigasztal meg bennünket munkánkból és kezünk fáradságos vesződségéből, a termőföld miatt, amelyet megátkozott Yahuwah. ³⁰Noách születése után Lemech kilencvenöt év és ötszáz évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat. ³¹Lemech teljes életkora tehát hetvenhét év és hétszáz év volt, amikor meghalt.

³²Noách ötszáz éves volt, amikor fiakat nemzett: Shemet, Chámot és Yáfetet.

Szójegyzék: Ádám (אָדָם) – Ember/Vörös/Földből való • Chám (חָם) – Forró/Heves • Chánoch (חֲנוֹךְ) – Felszentelt/Tanított • Elohim (אֱלֹהִים) – Hatalmak/Teremtő • Enosh (אֱנוֹשׁ) – Halandó/Ember • Kenán (קֵינָן) – Birtoklás/Fájdalom • Lemech (לֶמֶךְ) – Erős/Hatalmas • Máhálál’El (מַהֲלַלְאֵל) – El dicsősége • Metushelách (מְתוּשֶׁלַח) – Halálának évében küldetik • Noách (נֹחַ) – Nyugalom/Vigasztalás • Shem (שֵׁם) – Név/Hírnév • Shet (שֵׁת) – Kijelölt • Toledot (תּוֹלְדוֹת) – Nemzetségek/Származások • Yáfet (יֶפֶת) – Kiterjesztés/Szélesítés • Yahuwah (יהוה) – Az Örökkévaló/Létező • Yered (יֶרֶד) – Leszállás/Alászállás

¹Történt pedig, hogy amikor az emberek kezdtek elszaporodni a földön, és leányaik születtek, ²látták a B’nei HáElohim, hogy szépek az emberek leányai, ezért feleségül vették közülük mindazokat, akiket kiszemeltek maguknak. ³Akkor ezt mondta Yahuwah: Ne maradjon Ruáchom örökké az emberben, hiszen ő is test. Legyen az életkora százhúsz esztendő. ⁴A Nefilim a földön voltak azokban a napokban — sőt még azután is —, amikor a B’nei HáElohim bementek az emberek leányaihoz, és azok szülték nekik a Giborim-ot, az ősidőktől fogva hírneves férfiakat.

⁵Amikor látta Yahuwah, hogy az emberi gonoszság mennyire elhatalmasodott a földön, és hogy az ember szívének minden szándéka és gondolata szüntelenül csak gonosz, ⁶megbánta Yahuwah, hogy embert alkotott a földön, és megszomorodott szívében. ⁷Azért ezt mondta Yahuwah: Eltörlöm a föld színéről az embert, akit teremtettem; az emberrel együtt az állatokat, a csúszómászókat és az égi madarakat is, mert megbántam, hogy alkottam őket. ⁸De Noách kegyelmet talált Yahuwah előtt.

⁹Noáchnak ez a története: Noách igaz ember volt, feddhetetlen a maga nemzedékében. Elohim-mal járt Noách. ¹⁰Noách három fiút nemzett: Shemet, Chámot és Yáfetet. ¹¹A föld pedig megromlott Elohim előtt, és megtelt a föld erőszakossággal. ¹²És Elohim látta, hogy mennyire megromlott a föld, mert minden test megrontotta útját a földön. ¹³Ezt mondta Elohim Noáchnak: Minden test vége elérkezett előttem, mert erőszakossággal telt meg miattuk a föld. Ezért elpusztítom őket a földdel együtt. ¹⁴Csinálj bárkát goferfából, készíts rekeszeket a bárkában, és vond be kívül-belül szurokkal. ¹⁵Így készítsd el azt: a bárka hossza háromszáz könyök legyen, szélessége ötven könyök és magassága harminc könyök. ¹⁶Ablakot is csinálj a bárkára, és egy könyökre hagyd azt felülről; a bárka ajtaját az oldalára helyezd. Készíts alsó, középső és felső emeletet. ¹⁷Mert én özönvizet fogok hozni a földre, hogy elpusztítsak az ég alatt minden testet, amelyben élet lehelete van. Minden el fog pusztulni, ami a földön van. ¹⁸Veled azonban szövetségre lépek: menj be a bárkába fiaiddal, feleségeddel és fiaid feleségeivel együtt. ¹⁹És vigyél be a bárkába minden élőlényből, mindenből kettőt-kettőt, hogy életben maradjanak veled együtt. Hímek és nőstények legyenek azok. ²⁰A madaraknak, az állatoknak és a föld minden csúszómászójának különböző fajtáiból, mindegyikből kettő-kettő menjen be hozzád, hogy életben maradjon. ²¹Vigyél magaddal mindenféle eledelt, ami csak megehető; gyűjtsd be magadhoz, hogy legyen ennivalótok, neked is, meg azoknak is. ²²Noách meg is tett mindent, úgy járt el, ahogyan Elohim megparancsolta neki.

Szójegyzék: B’nei HáElohim (בְּנֵי הָאֱלֹהִים) – Elohim fiai/Szellemi lények • B’rit (בְּרִית) – Szövetség • Chám (חָם) – Forró/Heves • Elohim (אֱלֹהִים) – Hatalmak/Teremtő • Giborim (גִּבֹּרִים) – Hősök/Hírnevesek/Hatalmasok • Mábul (מַבּוּל) – Özönvíz/Kataklizma • Nefilim (נְפִלִים) – Óriások/Elbukottak • Noách (נֹחַ) – Nyugalom/Vigasztalás • Ruách (רוּחַ) – Szellem/Lehelet/Szél • Shem (שֵׁם) – Név/Hírnév • Teváh (תֵּבָה) – Bárka/Láda • Yáfet (יֶפֶת) – Kiterjesztés/Szélesítés • Yahuwah (יהוה) – Az Örökkévaló, Aki volt, Aki van, Aki eljövendő

¹Akkor ezt mondta Yahuwah Noáchnak: Menj be egész házad népével a bárkába, mert csak téged láttalak igaznak ebben a nemzedékben. ²Minden tiszta állatból hetet-hetet vigyél magaddal, hímet és nőstényt. Azokból az állatokból, amelyek nem tiszták, kettőt-kettőt, hímet és nőstényt. ³Az égi madarakból is hetet-hetet, hímet és nőstényt, hogy életben maradjon magvuk az egész föld színén. ⁴Mert hét nap múlva negyven nap és negyven éjjel tartó esőt bocsátok a földre, és eltörlök a föld színéről minden élőt, amelyet alkottam. ⁵Noách meg is tett mindent úgy, ahogyan Yahuwah megparancsolta neki.

⁶Noách hatszáz éves volt, amikor özönvíz lett a földön. ⁷Bement tehát Noách fiaival, feleségével és fiainak feleségeivel a bárkába az özönvíz elől. ⁸A tiszta állatok közül, de a nem tiszta állatok közül is, a madarak és mindenféle földi csúszómászók közül ⁹kettő-kettő ment be Noáchhoz a bárkába: hím és nőstény, ahogyan megparancsolta Elohim Noáchnak. ¹⁰Hét nap elteltével özönvíz lett a földön.

¹¹Noách életének hatszázadik évében, a második hónap tizenhetedikén, fölfakadt ezen a napon a nagy Tehom minden forrása, és megnyíltak az egek ablakai. ¹²Negyven nap és negyven éjjel esett az eső a földre. ¹³Még azon a napon bement Noách és Noách fiai, Shem, Chám és Yáfet, Noách felesége és fiainak három felesége a bárkába, ¹⁴és velük együtt mindenfajta élőlény, mindenféle állat és mindenféle csúszómászó, amely csak csúszik-mászik a földön, mindenfajta repdeső állat, madarak és szárnyasok. ¹⁵Kettő-kettő ment be Noáchhoz a bárkába mindenféle élőlényből. ¹⁶Hím és nőstény ment be minden élőből; bementek, ahogyan Elohim parancsolta. Yahuwah pedig bezárta Noách után az ajtót.

¹⁷Amikor már negyven napja tartott az özönvíz a földön, annyira megnövekedett a víz, hogy elbírta a bárkát, és az fölemelkedett a földről. ¹⁸A víz egyre áradt és növekedett a földön, úgyhogy a bárka a víz színén úszott. ¹⁹A víz egyre erősebben áradt a földön, és elborította az összes magas hegyet is az egész ég alatt. ²⁰Tizenöt könyöknyivel emelkedett feljebb a víz, és elborította a hegyeket. ²¹Elpusztult minden test, amely a földön mozgott: madár, állat és vad, a földön nyüzsgő minden csúszómászó és minden ember. ²²Minden meghalt, aminek az orrában az élet szellemének lehelete volt, ami a szárazföldön élt. ²³Eltörölt minden élőt, amely a föld színén volt, embert és állatot, csúszómászót és égi madarat. Mindent eltörölt a földről, csak Noách maradt meg és azok, akik vele voltak a bárkában. ²⁴A víz százötven napig áradt a földön.

Szójegyzék: Chám (חָם) – Forró/Heves • Elohim (אֱלֹהִים) – Hatalmak/Teremtő • Mábul (מַבּוּל) – Özönvíz/Kataklizma • Noách (נֹחַ) – Nyugalom/Vigasztalás • Ruách (רוּחַ) – Szellem/Lehelet/Szél • Shem (שֵׁם) – Név/Hírnév • Tehom (תְּהוֹם) – Mélység/Ősvíz • Teváh (תֵּבָה) – Bárka/Láda • Yáfet (יֶפֶת) – Kiterjesztés/Szélesítés • Yahuwah (יהוה) – Az Örökkévaló, Aki volt, Aki van, Aki eljövendő

¹Elohim megemlékezett Noáchról és azokról az élőlényekről, azokról az állatokról, amelyek vele voltak a bárkában. Ruáchot bocsátott Elohim a földre, és a víz megapadt. ²Bezárultak a Tehom forrásai és az egek ablakai; megszűnt esni az eső az egekből. ³Azután a víz egyre jobban visszahúzódott a földről, és százötven nap múlva leapadt a víz. ⁴A bárka pedig a hetedik hónap tizenhetedik napján megfeneklett az Árárát-hegységben. ⁵A víz állandóan fogyott a tizedik hónapig. A tizedik hónap első napján láthatókká váltak a hegyek csúcsai.

⁶Negyven nap múlva kinyitotta Noách a bárka ablakát, amelyet csinált, ⁷és kiengedett egy hollót. Az újra meg újra kirepült, meg visszatért, amíg föl nem száradt a víz a földről. ⁸Kiengedett egy galambot is, hogy lássa: vajon leapadt-e a víz a föld színéről. ⁹De a galamb nem talált helyet a lábának, hogy leszállhasson, ezért visszatért hozzá a bárkába, mert víz borította az egész föld színét. Ő pedig kinyújtotta a kezét, megfogta és bevette magához a bárkába. ¹⁰Várakozott még újabb hét napig, és ismét kiengedte a galambot a bárkából. ¹¹Estére megjött hozzá a galamb, és ekkor már egy leszakított olajfalevél volt a csőrében. Ebből tudta meg Noách, hogy a víz leapadt a földről. ¹²Várakozott még újabb hét napig, és kiengedte a galambot, de az már nem tért vissza hozzá.

¹³A hatszázegyedik esztendőben, az első hónap első napjára fölszikkadt a víz a földről. Ekkor Noách eltávolította a bárka födelét, és látta, hogy már megszikkadt a föld színe. ¹⁴A második hónap huszonhetedik napjára megszáradt a föld.

¹⁵Ekkor így szólt Elohim Noáchhoz: ¹⁶Jöjj ki a bárkából feleségeddel, fiaiddal és fiaid feleségeivel együtt! ¹⁷Mindenféle élőlényt, amely csak veled van: madarat, állatot és minden földi csúszómászót hozz ki magaddal, hadd nyüzsögjenek a földön, szaporodjanak és sokasodjanak a földön! ¹⁸Kijött tehát Noách fiaival, feleségével és fiainak feleségeivel együtt. ¹⁹Minden élőlény, minden csúszómászó, minden madár, minden, ami mozog a földön, csoportonként kijött a bárkából.

²⁰Azután oltárt épített Noách Yahuwah-nak, és vett minden tiszta állatból és minden tiszta madárból, és égőáldozatokat mutatott be az oltáron. ²¹Amikor Yahuwah megérezte a nyugtató illatot, ezt mondta szívében Yahuwah: Nem átkozom meg többé a földet az ember miatt, bár gonosz az ember szívének szándéka ifjúságától fogva, és nem irtok ki többé minden élőt, ahogyan most cselekedtem. ²²Amíg csak föld lesz, nem szűnik meg a vetés és az aratás, a hideg és a meleg, a nyár és a tél, a nappal és az éjszaka.

Szójegyzék: Árárát (אֲרָרָט) – Átok megfordulása • Elohim (אֱלֹהִים) – Hatalmak/Teremtő • Mizbeách (מִזְבֵּחַ) – Oltár • Noách (נֹחַ) – Nyugalom/Vigasztalás • Oláh (עֹלָה) – Égőáldozat/Felszálló áldozat • Ruách (רוּחַ) – Szél/Szellem • Tehom (תְּהוֹם) – Mélység/Ősvíz • Teváh (תֵּבָה) – Bárka/Láda • Yahuwah (יהוה) – Az Örökkévaló, Aki volt, Aki van, Aki eljövendő

¹Elohim megáldotta Noáchot és fiait, és ezt mondta nekik: Szaporodjatok, sokasodjatok, és töltsétek be a földet! ²Féljen és rettegjen tőletek minden földi állat és minden égi madár, kezetekbe adom őket minden földi csúszómászóval és a tenger minden halával együtt. ³Minden, ami mozog, ami csak él, legyen a ti eledeletek. Nektek adom mindezt éppúgy, mint a zöld növényt. ⁴De húst az éltető vérrel együtt ne egyetek! ⁵A benneteket éltető vért pedig számon kérem. Minden élőlénytől számon kérem azt, az embertől is. Az ember testvérének kezéből kérem számon az ember életét. ⁶Aki ember vérét ontja, annak vérét ember ontja. Mert Elohim a maga képmására alkotta az embert. ⁷Ti azért szaporodjatok, sokasodjatok, népesítsétek be a földet, sokasodjatok rajta!

⁸Elohim azt mondta Noáchnak és fiainak: ⁹Íme, szövetségre lépek veletek és utódaitokkal, ¹⁰meg minden élőlénnyel, amely veletek van: madárral, állattal és minden földi élőlénnyel; mindennel, ami a bárkából kijött, minden földi élőlénnyel. ¹¹Szövetségre lépek veletek, és semmi sem pusztul el többé özönvíz miatt, mert nem lesz többé özönvíz a föld elpusztítására. ¹²Majd azt mondta Elohim: Ez a jele a szövetségnek, amit én szerzek veletek és minden élőlénnyel, amely veletek van, minden nemzedékkel, örökre: ¹³Íjamat letettem a felhőkre, az lesz a jele a szövetségnek, melyet én a világgal kötök. ¹⁴Amikor felhőt borítok a földre, és feltűnik az íj a felhőn, ¹⁵akkor visszaemlékezem a szövetségre, amelyet kötöttem veletek és minden élőlénnyel, amely testben él, és nem lesz többé a víz özönvízzé minden test pusztulására. ¹⁶Ha ott lesz az íj a felhőn, látni fogom és visszaemlékezem az örök szövetségre, amelyet Elohim kötött minden élőlénnyel, amely testben él a földön. ¹⁷Akkor ezt mondta Elohim Noáchnak: Ez annak a szövetségnek a jele, amelyet minden földi élővel kötöttem.

¹⁸Ezek voltak Noách fiai, akik kijöttek a bárkából: Shem, Chám és Yáfet. Chám Kená’án ősatyja. ¹⁹Ezek hárman Noách fiai, és ezek népesítették be az egész földet.

²⁰Noách, a föld embere, szőlőskertet kezdett ültetni. ²¹Egyszer bort ivott, megrészegedett, és mezítelenre vetkőzött a sátrában. ²²Chám, Kená’án ősatyja, meglátta apja szemérmét, és elmondta kintlevő két testvérének. ²³Akkor Shem és Yáfet fogták a ruháját, a vállukra terítették, s háttal bemenve, betakarták apjuk szemérmét, de elfordították arcukat, és így nem látták apjuk szemérmét. ²⁴Amikor Noách kijózanodott mámorából, és megtudta, hogy mit tett vele a kisebbik fia, ezt mondta: ²⁵Átkozott Kená’án! Szolgák szolgája lesz testvérei közt!

²⁶Ezután ezt mondta: Báruch Yahuwah, Shemnek Elohim-ja! Legyen Kená’án a szolgája! ²⁷Terjessze ki Elohim Yáfetet, lakjék Shem sátraiban, legyen Kená’án a szolgája!

²⁸Az özönvíz után Noách még háromszázötven évig élt. ²⁹Noách teljes életkora kilencszázötven év volt, amikor meghalt.

Szójegyzék: Áchiv (אָחִיו) – Testvére • Báruch (בָּרוּךְ) – Áldott • B’rit (בְּרִית) – Szövetség • Chám (חָם) – Forró/Heves • Elohim (אֱלֹהִים) – Hatalmak/Teremtő • Ervá (עֶרְוָה) – Szemérem/Meztelenség • Kená’án (כְּנַעַן) – Kereskedő/Megalázott • Keshet (קֶשֶׁת) – Íj • Noách (נֹחַ) – Nyugalom/Vigasztalás • Shem (שֵׁם) – Név/Hírnév • Yáfet (יֶפֶת) – Szépség/Kiterjesztés • Yahuwah (יהוה) – Az Örökkévaló, Aki volt, Aki van, Aki eljövendő

¹Ezek Noách fiainak, Shemnek, Chámnak és Yáfetnek a leszármazottai, és fiaik születtek az özönvíz után.

²Yáfet fiai: Gomer, Mágog, Mádáj, Yáván, Tubál, Mesech és Tirász. ³Gomer fiai: Áshkenáz, Rifát és Togármá. ⁴Yáván fiai: Elishá, Társhish, Kitim és Dodánim. ⁵Ezektől ágaztak szét országaikba a szigetlakó népek, mindegyik a maga nyelve szerint, nemzetségekre és népekre tagolódva.

⁶Chám fiai: Kush, Mitzráyim, Pút és Kená’án. ⁷Kush fiai: Szebá, Chávilá, Szábtá, Rámá és Szábteká. Rámá fiai: Shebá és Dedán. ⁸Kush nemzette Nimrodot. Ő kezdett hatalmas vitézzé lenni a földön. ⁹Hatalmas vadász volt ő Yahuwah előtt. Ezért mondják: Mint Nimrod, hatalmas vadász Yahuwah előtt. ¹⁰Országa először Bávelben, Erechben, Ákádban és Kálnéban, Shin’ár földjén volt. ¹¹Arról a földről ment Áshurba, és építette Ninvét, Rechovot-Irt, Káláchot ¹²és Reszent, ezt a nagy várost Ninve és Kálách között.

¹³Mitzráyim nemzette a Ludimot, Ánámimot, Lehávimot és Náftuchimot, ¹⁴a Pátruszimot, Kászluchimot – akikből a Pelishtim származtak – és a Káftorimot.

¹⁵Kená’án nemzette elsőszülöttét, Tzidont, azután Chetet, ¹⁶meg a Yevuszimot, Emorimot, Girgáshimot, ¹⁷a Chivvimot, Árkimot és Színimot, ¹⁸az Árvádimot, Cemárimot és Chámátimot. Azután elszéledtek a Kená’ániak nemzetségei, ¹⁹úgyhogy a Kená’ániak területe Tzidontól Gerár irányában Ázáhig, Sz’dom, Emoráh, Ádmá és Cevoim irányában Lesáig terjedt. ²⁰Ezek Chám fiai nemzetségük és nyelvük szerint, országokra és népekre tagolódva.

²¹Születtek gyermekei Shemnek is, aki Ever összes fiainak ősatyja, Yáfetnek pedig testvérbátyja volt. ²²Shem fiai: Elám, Áshur, Árpákshád, Lud és Árám. ²³Árám fiai: Uc, Chul, Geter és Másh. ²⁴Árpákshád nemzette Sheláchot, és Shelách nemzette Evert. ²⁵Evernek is született két fia: az egyiknek Peleg volt a neve, mivel az ő napjaiban vált ketté a föld. Testvérének Yoktán volt a neve. ²⁶Yoktán nemzette Álmodádot, Shelefet, Chátzármávetet és Yeráchot, ²⁷Hádorámot, Uzált és Diklát, ²⁸Ovált, Ávimá’elt és Shevát, ²⁹Ofirt, Chávilát és Yovávot. Ezek mind Yoktán fiai. ³⁰Lakóhelyük Meshától Szefár irányában a keleti hegyekig terjedt. ³¹Ezek Shem fiai nemzetségük és nyelvük szerint, országaik és népeik szerint.

³²Ezek Noách fiainak a nemzetségei, származásuk szerint népekre tagolódva. Ezektől ágaztak szét a népek a földön az özönvíz után.

Szójegyzék: Áshur (אַשּׁוּר) – Asszíria/Lépés • Bável (בָּבֶל) – Bábel/Zűrzavar • Chátzármávet (חֲצַרְמָוֶת) – A halál udvara • Chet (חֵת) – A hettiták ősatyja • Elohim (אֱלֹהִים) – Hatalmak/Teremtő • Emoráh (עֲמֹרָה) – Gomorra • ‘Ever (עֵבֶר) – Átkelő/Héber ős • Gibbor (גִּבֹּר) – Hatalmas/Vitéz • Kálách (כָּלַח) – Kalach városa • Kená’án (כְּנַעַן) – Kereskedő/Megalázott • Kush (כּוּשׁ) – Etiópia • Mitzráyim (מִצְרַיִם) – Egyiptom • Nimrod (נִמְרֹד) – Lázadó/Hős vadász • Peleg (פֶּלֶג) – Megosztás/Szétválás • Pelishtim (פְּלִשְׁתִּים) – Filiszteusok • Rechovot-Ir (רְחֹבֹת עִיר) – Tágas város • Sz’dom (סְדֹם) – Szodoma • Tzidon (צִידוֹן) – Szidón/Halász • Yahuwah (יהוה) – Az Örökkévaló, Aki volt, Aki van, Aki eljövendő

¹Az egész földnek egy nyelve és egyféle beszéde volt. ²Amikor útnak indultak keletről, Shin’ár földjén egy völgyre találtak, és ott letelepedtek. ³Azt mondták egymásnak: Gyertek, vessünk téglát, és égessük ki jól! És a tégla lett az építőkövük, a földi szurok pedig a habarcsuk. ⁴Azután ezt mondták: Gyertek, építsünk magunknak várost és tornyot, amelynek teteje az egekig érjen; és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész föld színén. ⁵Yahuwah pedig leszállt, hogy lássa azt a várost és tornyot, amelyet az emberek építettek. ⁶Akkor ezt mondta Yahuwah: Most még egy nép ez, és mindnyájuknak egy a nyelve. Ez csak a kezdete annak, amit tenni akarnak. És most semmi sem gátolja őket, hogy véghezvigyék mindazt, amit elterveznek. ⁷Menjünk csak le és zavarjuk ott össze a nyelvüket, hogy ne értsék egymás nyelvét! ⁸Így szélesztette szét őket onnan Yahuwah az egész föld színére, és abbahagyták a város építését. ⁹Ezért nevezték azt Bávelnek, mert ott zavarta össze Yahuwah az egész föld nyelvét, és onnan szélesztette szét őket Yahuwah az egész föld színére.

¹⁰Ez Shem nemzetsége: Shem százéves volt, amikor Árpákshádot nemzette, két évvel az özönvíz után. ¹¹Árpákshád születése után Shem ötszáz évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat.

¹²Árpákshád harmincöt éves volt, amikor Sheláchot nemzette. ¹³Shelách születése után Árpákshád három évig és négyszáz évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat.

¹⁴Shelách harmincéves volt, amikor Evert nemzette. ¹⁵Ever születése után Shelách három évig és négyszáz évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat.

¹⁶Ever harmincnégy éves volt, amikor Peleget nemzette. ¹⁷Peleg születése után Ever harminc évig és négyszáz évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat.

¹⁸Peleg harmincéves volt, amikor Re’ut nemzette. ¹⁹Re’u születése után Peleg kilenc évig és kétszáz évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat.

²⁰Re’u harminckét éves volt, amikor Szerugot nemzette. ²¹Szerug születése után Re’u hét évig és kétszáz évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat.

²²Szerug harmincéves volt, amikor Náchort nemzette. ²³Náchor születése után Szerug kétszáz évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat.

²⁴Náchor huszonkilenc éves volt, amikor Teráchot nemzette. ²⁵Terách születése után Náchor tizenkilenc évig és száz évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat.

²⁶Amikor Terách hetvenéves volt, Ávrámot, Náchort és Háránt nemzette. ²⁷Ez Terách nemzetsége: Terách nemzette Ávrámot, Náchort és Háránt. Hárán nemzette Lotot. ²⁸Hárán meghalt még apja életében a szülőföldjén, Ur-Kászdimban. ²⁹Ávrám és Náchor feleséget vettek maguknak: Ávrám feleségének Száráj volt a neve, Náchor feleségének pedig Milkáh volt a neve: ő Háránnak, Milkáh apjának és Yiszká apjának volt a leánya. ³⁰Száráj azonban meddő volt, nem volt gyermeke. ³¹Terách fogta fiát, Ávrámot, és Lotot, fiának, Háránnak a fiát, és menyét, Szárájt, fiának, Ávrámnak a feleségét, és elindult velük Ur-Kászdimból, hogy Kená’án földjére menjen. Eljutottak Cháránig, és ott letelepedtek. ³²Terách kétszázöt éves volt, amikor meghalt Cháránban.

Szójegyzék: Árpákshád (אַרְפַּכְשַׁד) – Egy erődítmény határa • Ávrám (אַבְרָם) – Magasztos atya • Bável (בָּבֶל) – Zűrzavar/Bábel • Chárán (חָרָן) – Hegyi vidék/Száraz (város) • Hárán (הָרָן) – Ábráhám testvére (személy) • Kená’án (כְּנַעַן) – Kereskedő/Megalázott • Lot (לוֹט) – Fátyol/Takaró • Milkáh (מִלְכָּה) – Királynő • Náchor (נָחוֹר) – Horkoló/Izzó • Peleg (פֶּלֶג) – Megosztás/Szétválás • Re’u (רְעוּ) – Barát/Társa • Shelách (שָׁלַח) – Küldött/Hajtás • Shem (שֵׁם) – Név/Hírnév • Shin’ár (שִׁנְעָר) – Két folyó földje • Száráj (שָׂרָי) – Hercegnőm • Szerug (שְׂרוּג) – Ág/Kacskaringó • Terách (תֶּרַח) – Vándor/Késlekedő • Ur-Kászdim (אוּר כַּשְׂדִּים) – Káldeusok tüze • Yahuwah (יהוה) – Az Örökkévaló, Aki volt, Aki van, Aki eljövendő • Yiszká (יִסְכָּה) – Látó/Szemlélő

¹Yahuwah ezt mondta Ávrámnak: Menj el földedről, rokonságod közül és atyád házából arra a földre, amelyet mutatok neked! ²Nagy néppé teszlek, és megáldalak, naggyá teszem nevedet, és légy áldás! ³Megáldom a téged áldókat, s megátkozom a téged gyalázókat. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége.

⁴Ávrám elment, ahogyan azt Yahuwah mondta neki, és Lot is vele ment. Ávrám hetvenöt éves volt, amikor kijött Cháránból. ⁵Fogta Ávrám Szárájt, a feleségét, és Lotot, a testvére fiát, meg minden szerzeményüket, amit csak szereztek, mindenkit, akikre Cháránban tettek szert, és elindultak, hogy Kená’án földjére menjenek. El is érkeztek Kená’án földjére. ⁶Majd átvonult Ávrám az országon egészen Shechem helyéig, Moréh tölgyéig. Akkor még Kená’ániak voltak ezen a földön. ⁷Yahuwah megjelent Ávrámnak, és ezt mondta: A te utódaidnak fogom adni ezt a földet! Ávrám pedig oltárt épített ott Yahuwah-nak, aki megjelent neki. ⁸Onnan továbbvonult a Beit-Eltől keletre eső hegyvidékre, és felütötte sátrát. Beit-El esett nyugatra, Áj pedig keletre. Oltárt épített ott is Yahuwah-nak, és segítségül hívta Yahuwah nevét. ⁹Azután útnak indult Ávrám, és továbbvonult a Negev felé.

¹⁰Egyszer éhínség támadt azon a földön. Ekkor lement Ávrám Mitzráyimba, hogy ott tartózkodjék, mert súlyos éhínség volt azon a földön. ¹¹Amikor már közel járt Mitzráyimhoz, ezt mondta feleségének, Szárájnak: Nézd csak! Tudom, hogy szép megjelenésű asszony vagy. ¹²Ha meglátnak a Mitzráyimiak, azt mondják majd: Ez a felesége! És engem megölnek, téged pedig életben hagynak. ¹³Mondd, hogy a húgom vagy, hogy jó sorom legyen a te réveden, és életben maradjak általad.

¹⁴Amikor Ávrám Mitzráyimba érkezett, a Mitzráyimiak látták, hogy nagyon szép az asszony. ¹⁵Fáraó főemberei is meglátták őt, dicsérték Fáraónak, és elvitték az asszonyt Fáraó házába. ¹⁶Ávrámnak pedig jó sora lett az asszony révén: lettek neki juhai, marhái és szamarai, szolgái és szolgálói, nőstény szamarai és tevéi. ¹⁷De nagy csapásokkal sújtotta Yahuwah Fáraót és házát Ávrám felesége, Száráj miatt. ¹⁸Hívatta azért Fáraó Ávrámot, és ezt mondta: Mit tettél velem? Miért nem mondtad meg nekem, hogy a feleséged? ¹⁹Miért mondtad, hogy a húgod? Csak ezért vettem feleségül. Most aztán itt a feleséged, fogd, és menj! ²⁰Embereket is rendelt mellé Fáraó, és azok kivezették őt, feleségét és mindenét, amije csak volt.

Szójegyzék: Ávrám (אַבְרָם) – Magasztos atya • Áj (הָעַי) – Rom(halom) • Beit-El (בֵּית־אֵל) – Elohim háza • Chárán (חָרָן) – Hegyi vidék/Száraz (város) • Elohim (אֱלֹהִים) – Hatalmak/Teremtő • Kená’án (כְּנַעַן) – Kereskedő/Megalázott • Lech-Lechá (לֶךְ־לְךָ) – Menj magadért!/Indulj! • Mitzráyim (מִצְרַיִם) – Egyiptom • Mizbeách (מִזְבֵּחַ) – Oltár • Moréh (מוֹרֶה) – Tanító/Útmutató • Negev (נֶגֶב) – Dél/Száraz vidék • Pár’oh (פַּרְעֹה) – Fáraó/Nagy ház • Shechem (שְׁכֶם) – Váll/Háton visz • Száráj (שָׂרָי) – Hercegnőm • Yahuwah (יהוה) – Az Örökkévaló, Aki volt, Aki van, Aki eljövendő

¹Ávrám feljött Mitzráyimból a feleségével és mindenével együtt, amije volt. Lot is vele jött a Negevbe. ²Ávrámnak igen tekintélyes vagyona volt: jószága, ezüstje és aranya. ³A Negevből továbbvonult előző szállásai mentén egészen Beit-Elig, addig a helyig, ahol korábban is sátorozott Beit-El és Áj között, ⁴annak az oltárnak a helyéig, amelyet ott először készített. Ott is segítségül hívta Ávrám Yahuwah nevét.

⁵De Lotnak is, aki Ávrámmal ment, voltak juhai, marhái és sátrai, ⁶és az a föld nem bírta eltartani őket, hogy együtt lakjanak. Mivel sok jószáguk volt, nem lakhattak együtt. ⁷Össze is vesztek Ávrám jószágának a pásztorai Lot jószágának a pásztoraival. Akkor még a Kená’ániak és a Perizim is ott laktak azon a földön. ⁸Azért Ávrám ezt mondta Lotnak: Ne legyen viszály köztem és közted, az én pásztoraim és a te pásztoraid között, hiszen testvérek vagyunk! ⁹Hát nincs előtted az egész ország? Válj el tőlem! Ha te balra tartasz, én jobbra megyek, ha te jobbra mégy, én balra térek.

¹⁰Ekkor Lot körülnézett, és látta, hogy a Yárden egész környéke bővizű föld. Mert mielőtt elpusztította Yahuwah Sz’domot és Emoráht, egészen Tzoárig olyan volt az, mint Yahuwah kertje, mint Mitzráyim földje. ¹¹Lot tehát a Yárden egész környékét választotta magának, és elindult Lot kelet felé. Így váltak el egymástól. ¹²Ávrám Kená’án földjén lakott, Lot pedig a Yárden környékén levő városokban telepedett le, és egészen Sz’domig sátorozott. ¹³A Sz’domi férfiak pedig igen romlottak és vétkesek voltak Yahuwah előtt.

¹⁴Yahuwah ezt mondta Ávrámnak azután, hogy Lot elvált tőle: Emeld föl tekintetedet, és nézz szét arról a helyről, ahol vagy, északra, délre, keletre és nyugatra. ¹⁵Azt az egész földet, amelyet látsz, neked és a te utódaidnak adom örökre. ¹⁶Hasonlóvá teszem utódaidat a föld porához: aki meg tudja számolni a föld porát, az tudja megszámolni a te utódaidat is. ¹⁷Indulj, járd be ezt a földet széltében-hosszában, mert neked adom. ¹⁸Így vonult tovább Ávrám a sátraival, és letelepedett Mámre tölgyesében, amely Chevronban van. Ott is épített oltárt Yahuwah-nak.

Szójegyzék: Ávrám (אַבְרָם) – Magasztos atya • Áj (הָעַי) – Rom(halom) • Beit-El (בֵּית־אֵל) – Elohim háza • Chevron (חֶבְרוֹן) – Szövetség/Barátság • Emoráh (עֲמֹרָה) – Gomorra • Kená’án (כְּנַעַן) – Kereskedő/Megalázott • Lot (לוֹט) – Fátyol/Takaró • Mámre (מַמְרֵא) – Erő/Látó • Negev (נֶגֶב) – Dél/Száraz vidék • Perizim (פְּרִזִּי) – Nyílt földön lakók • Sz’dom (סְדֹם) – Szodoma/Égés/Titok • Tzoár (צוֹעַר) – Kicsiny/Jelentéktelen • Yahuwah (יהוה) – Az Örökkévaló, Aki volt, Aki van, Aki eljövendő • Yárden (יַרְדֵּן) – Alászálló (folyó)

¹Történt pedig Ámráfelnek, Shin’ár királyának, Árjoknak, El’ázár királyának, Kedorlá’omernak, Elám királyának és Tidálnak, Goyim királyának az idejében, ²hogy ezek háborút indítottak Berá, Sz’dom királya, Birshá, Emoráh királya, Shináb, Ádmáh királya, Shemeber, Tzevoim királya és Belá, azaz Tzoár királya ellen. ³Mindezek a Szidim-völgyben egyesültek, ahol most a Sós-tenger van. ⁴Tizenkét évig szolgálták Kedorlá’omert, de a tizenharmadik esztendőben fellázadtak. ⁵Ezért a tizennegyedik esztendőben eljött Kedorlá’omer a vele tartó királyokkal, és megverték a Refáimot Áshterot-Kárnáyimban, a Zuzimot Hámban, az Emimot Sháveh-Kirjátáimban ⁶és a Chorimot a maguk hegyén, a Szeiren, egészen El-Páránig, amely a puszta mellett van. ⁷Azután megfordultak, és Ein-Mishpátba, azaz Kádeshba mentek, leverték az Ámálekiak egész mezejét és az Emoriakat is, akik Chátzetzon-Támárban laktak. ⁸Kivonult tehát Sz’dom királya, Emoráh királya, Ádmáh királya, Tzevoim királya és Belá, azaz Tzoár királya is, és a Szidim-völgyben csatarendbe álltak ⁹Kedorlá’omerral, Elám királyával, Tidállal, Gojim királyával, Ámráfellal, Shin’ár királyával és Árjokkal, El’ázár királyával szemben: négy király öt ellen. ¹⁰A Szidim-völgy tele volt szurokforrásokkal. Amikor Sz’dom és Emoráh királyai megfutamodtak, beleestek azokba, a megmaradtak pedig a hegységbe futottak. ¹¹Elvitték Sz’dom és Emoráh minden jószágát és minden eleségét, azután elvonultak. ¹²Elvitték Lotot is, Ávrám testvérének a fiát, jószágával együtt, és elvonultak. Ő akkor Sz’domban lakott.

¹³De jött egy menekült, és hírt hozott az Ivri Ávrámnak, aki akkor az Emori Mámrenak, Eskol és Áner testvérének a tölgyesében lakott. Ők meg Ávrám szövetségesei voltak. ¹⁴Amint meghallotta Ávrám, hogy testvére fogságba esett, fölfegyverezte háromszáztizennyolc legényét, akik a házánál születtek, és Dánig üldözte őket. ¹⁵Éjszaka azután csapatokra oszoltak, szolgáival együtt rájuk támadt, megverte, és üldözte őket egészen Chováhig, amely Dámeszektől északra van. ¹⁶Visszahozott minden jószágot. Visszahozta testvérét, Lotot is jószágával együtt, meg az asszonyokat és a népet is.

¹⁷Miután így megverte Kedorlá’omert és a vele tartó királyokat, visszatért. Sz’dom királya pedig kivonult eléje a Sháveh-völgybe, azaz a Király-völgybe. ¹⁸Málki-Tzedek, Shálem királya kenyeret és bort vitt ki eléje. Ő El Elyon papja volt, ¹⁹megáldotta őt, és ezt mondta: Áldott vagy Ávrám El Elyon előtt, aki az egeket és a földet alkotta! ²⁰És Báruch El Elyon, mert kezedbe adta ellenségeidet! Ávrám pedig tizedet adott neki mindenből.

²¹Sz’dom királya ezt mondta Ávrámnak: Add nekem az embereket, a jószágot pedig tartsd meg magadnak! ²²De Ávrám így válaszolt Sz’dom királyának: Fölemelt kézzel esküszöm Yahuwah-ra, El Elyon-ra, az egek és a föld alkotójára, ²³hogy egy szál fonalat vagy egy saruszíjat sem veszek el mindabból, ami a tiéd, hogy ne mondhasd: Én tettem gazdaggá Ávrámot. ²⁴Rólam ne legyen szó, csak arról, amit megettek a legények, meg azoknak a férfiaknak a részéről, akik velem tartottak: Áner, Eskol és Mámre kapják meg a részüket.

Szójegyzék: Ádmáh (אַדְמָה) – Vörös föld/Talaj • Áner (עָנֵר) – Ifjú/Szökőár • Ávrám (אַבְרָם) – Magasztos atya • Báruch (בָּרוּךְ) – Áldott • Chováh (חוֹבָה) – Rejtett hely • Dámeszek (דַּמֶּשֶׂק) – Damaszkusz • El Elyon (אֵל עֶלְיוֹן) – A Magasságos Elohim • El’ázár (אֶלָּסָר) – Város Mezopotámiában • Emoráh (עֲמֹרָה) – Gomorra • Eskol (אֶשְׁכֹּל) – Szőlőfürt • Ivri (עִבְרִי) – Héber/Átkelő • Kádesh (קָדֵשׁ) – Szent (hely) • Kedorlá’omer (כְּדָרְלָעֹמֶר) – Kévekötő szolga • Lot (לוֹט) – Fátyol/Takaró • Málki-Tzedek (מַלְכִּי־צֶדֶק) – Igazság királya • Mámre (מַמְרֵא) – Erő/Látó • Shálem (שָׁלֵם) – Béke/Teljesen ép • Sz’dom (סְדֹם) – Szodoma/Égés • Szidim (שִׂדִּים) – Mészkő-völgy • Yahuwah (יהוה) – Az Örökkévaló, Aki volt, Aki van, Aki eljövendő

¹Ezek után az események után így szólt Yahuwah Ávrámhoz látomásban: Ne félj Ávrám! Én vagyok a pajzsod: jutalmad igen bőséges.

²De Ávrám ezt mondta: Ó, Ádonáj, Yahuwah! Mit adhatsz nekem, hiszen gyermektelen vagyok, és házamat a Dámeszeki Eli’ezer örökli. ³Nem adtál nekem utódot – mondta Ávrám –, ezért a házamnál született szolga lesz az örökösöm. ⁴Ekkor így szólt hozzá Yahuwah: Nem ő lesz az örökösöd, hanem az lesz az örökösöd, aki tőled fog származni.

⁵Azután kivezette Yahuwah, és azt mondta: Tekints föl az egekre, és számold meg a csillagokat, ha meg tudod számolni! Azt mondta neki: Ennyi utódod lesz! ⁶Ávrám hitt Yahuwah-nak, és ezt igazságul számította be neki.

⁷Azután ezt mondta neki: Én Yahuwah vagyok, aki kihoztalak Ur-Kászdimból, és neked adom ezt a földet örökségül. ⁸Ávrám ezt mondta: Ó, Ádonáj, Yahuwah! Miből tudom meg, hogy én öröklöm azt? ⁹Ezt mondta neki: Hozz nekem egy hároméves üszőt, egy hároméves kecskét és egy hároméves kost, egy gerlicét és egy galambot. ¹⁰Elhozta neki mindezeket, azután kettéhasította őket, és mindegyiknek az egyik felét a másik felével szemben helyezte el; de a madarakat nem hasította ketté. ¹¹Ekkor ragadozó madarak szálltak a húsdarabokra, de Ávrám elhessegette őket.

¹²Naplementekor az történt, hogy mély álomba merült Ávrám, és rémítő nagy sötétség borult rá. ¹³Ekkor Yahuwah azt mondta Ávrámnak: Tudd meg, hogy a te utódaid jövevények lesznek egy olyan országban, amely nem az övék: rabszolgákká teszik, és nyomorgatják őket négyszáz évig. ¹⁴De ítéletet tartok azon a népen is, amelyet szolgálnak, és azután nagy vagyonnal jönnek ki. ¹⁵Te pedig Shálommal térsz őseidhez, és jó vénségedben temetnek el. ¹⁶Csak a negyedik nemzedék tér vissza ide, mert az Emoriak gonoszsága még nem telt be.

¹⁷Amikor lement a nap, és koromsötét lett, hirtelen füstölgő kemence és tüzes fáklya ment át ezek között a húsdarabok között. ¹⁸Ezen a napon kötött Yahuwah szövetséget Ávrámmal, és azt mondta: A te utódaidnak adom ezt a földet Mitzráyim folyójától a nagy folyamig, a Perát folyamig, ¹⁹a Kenieket, Kenizieket és Kádmoniakat, ²⁰a Chitieket, Perizieket és Refáiakat, ²¹az Emoriakat és Kená’ániakat, a Girgáshiakat és Yevusziakat.

Szójegyzék: Ádonáj (אֲדֹנָי) – Uram/Mesterem • Ávrám (אַבְרָם) – Magasztos atya • B’rit (בְּרִית) – Szövetség • Eli’ezer (אֱלִיעֶזֶר) – Elohim a segítségem • Kená’án (כְּנַעַן) – Kereskedő/Megalázott • Mitzráyim (מִצְרַיִם) – Egyiptom • Perát (פְּרָת) – Eufrátesz/Bőség • Shálom (שָׁלוֹם) – Béke/Teljesség • Tárdemá (תַּרְדֵּמָה) – Mély álom • Tzedáká (צְדָקָה) – Igazság/Megigazulás • Yahuwah (יהוה) – Az Örökkévaló, Aki volt, Aki van, Aki eljövendő

¹Száráj, Ávrám felesége nem szült neki. De volt Szárájnak egy Mitzráyimi szolgálója, akinek Hágár volt a neve. ²Száráj ezt mondta Ávrámnak: Íme, Yahuwah nem engedett szülnöm, menj be a szolgálómhoz, talán az ő révén lesz fiam. És hallgatott Ávrám Száráj szavára. ³Akkor Száráj, Ávrám felesége, fogta szolgálóját, a Mitzráyimi Hágárt, és férjének, Ávrámnak adta, hogy legyen az asszonya; tíz esztendővel azután, hogy Ávrám megtelepedett Kená’án földjén.

⁴Ávrám bement Hágárhoz, az pedig teherbe esett. Amikor látta, hogy terhes, úrnőjének nem volt többé becsülete előtte. ⁵Ezért Száráj ezt mondta Ávrámnak: Miattad ért engem sérelem! Magam adtam öledbe a szolgálómat, de látja, hogy teherbe esett, és nincs előtte becsületem. Ítéljen ügyünkben Yahuwah! ⁶Ávrám így felelt Szárájnak: Hiszen kezedben van a szolgálód, csinálj vele, amit jónak látsz! Ettől fogva olyan rosszul bánt vele Száráj, hogy az elfutott tőle.

⁷Málách Yahuwah rátalált egy forrásnál a pusztában, annál a forrásnál, amely a Shurba vezető út mentén van, ⁸és ezt mondta: Hágár, Száráj szolgálója! Honnan jössz, és hová mégy? Ő így felelt: Úrnőm elől, Száráj elől futok. ⁹Azt mondta neki Málách Yahuwah: Térj vissza úrnődhöz, és alázkodj meg előtte!

¹⁰Ezt is mondta neki Málách Yahuwah: Nagyon megsokasítom a te utódaidat, annyira, hogy meg sem lehet őket számolni. ¹¹Majd ezt mondta neki Málách Yahuwah: Ím, teherbe estél, és fiút fogsz szülni. Nevezd Yishmá’Elnek, mert hallott Yahuwah nyomorúságodról. ¹²Vadszamár-ember lesz ez! Kezet emel mindenkire, de rá is mindenki, testvéreivel szemben telepszik meg.

¹³Azután így nevezte Yahuwah-t, aki szólt hozzá: Te vagy El Ro’i. Mert ezt mondta: Én is láthattam itt, aki engem látott. ¹⁴Ezért nevezik azt a kutat Lácháj-Ro’i kútnak. Ott van most is Kádesh és Bered között. ¹⁵Ezután fiút szült Hágár Ávrámnak. Ávrám Yishmá’Elnek nevezte a fiát, akit Hágár szült. ¹⁶Ávrám nyolcvanhat esztendős volt, amikor Hágár Yishmá’Elt szülte Ávrámnak.

Szójegyzék: Ávrám (אַבְרָם) – Magasztos atya • Bered (בֶּרֶד) – Jégeső • El Ro’i (אֵל רֳאִי) – A Látás Elohimja • Hágár (הָגָר) – Idegen/Menekülő • Kádesh (קָדֵשׁ) – Szent (hely) • Lácháj-Ro’i (לַחַי רֹאִי) – Az Élő, aki lát (kút) • Málách (מַלְאָךְ) – Angyal/Küldött • Shur (שׁוּר) – Fal/Puszta • Száráj (שָׂרָי) – Hercegnőm • Yahuwah (יהוה) – Az Örökkévaló, Aki volt, Aki van, Aki eljövendő • Yishmá’El (יִשְׁמָעֵאל) – Elohim meghallgat

¹Amikor Ávrám kilencvenkilenc éves volt, megjelent Ávrámnak Yahuwah, és ezt mondta neki: Én vagyok El-Shádáj. Járj énelőttem, és légy feddhetetlen! ²Szövetséget kötök köztem és közted, és nagyon megszaporítom utódaidat.

³Ekkor Ávrám arcra borult, Elohim pedig így szólt hozzá: ⁴Ez lesz az én szövetségem veled: Sok nép atyja leszel! ⁵Nem neveznek többé Ávrámnak, hanem Ávráhám lesz a neved, mert sok nép atyjává tettelek. ⁶Nagyon megszaporítom utódaidat, népeket támasztok belőled, királyok származnak tőled. ⁷Szövetségre lépek veled, sőt utódaiddal is, örök szövetségre minden nemzedékükkel. Mert Elohim-od leszek, és utódaidnak is. ⁸Neked adom és utódaidnak a földet, hol jövevény vagy, Kená’án egész földjét birtokul örökre, és Elohim-uk leszek.

⁹Majd ezt mondta Elohim Ávráhámnak: Te pedig tartsd meg szövetségemet, meg utódaid is nemzedékről nemzedékre! ¹⁰Így tartsátok meg szövetségemet, amelyet veletek és utódaitokkal kötök: metéljenek körül nálatok minden férfit! ¹¹Metéljétek körül szeméremtestetek bőrét, ez lesz a veletek kötött szövetségem jele. ¹²Nyolcnapos korában körül kell metélni nálatok minden fiúgyermeket nemzedékről nemzedékre, akár a házban született, akár pénzen vásárolták valami idegentől, aki nem a te utódaid közül való. ¹³Körül kell metélni azt is, aki a házban született, azt is, akit pénzen vásároltak. Ott lesz az én szövetségem a testeteken örök szövetségként. ¹⁴A körülmetéletlen férfi, akinek nem metélték körül szeméremteste bőrét, az irtassék ki népe közül, mert megszegte szövetségemet.

¹⁵Azután ezt mondta Elohim Ávráhámnak: Szárájt, a feleségedet ne nevezd többé Szárájnak, hanem Száráh legyen a neve! ¹⁶Mert megáldom őt, sőt fiút adok tőle neked; megáldom őt, és népek támadnak belőle, népek királyai származnak tőle. ¹⁷Ávráhám arcra borult, de nevetett, és azt mondta magában: Százesztendős embernek lehet-e gyermeke? Vagy Száráh kilencven éves létére szülhet-e? ¹⁸És ezt mondta Ávráhám Elohimnak: Bárcsak Yishmá’El élhetne előtted!

¹⁹De Elohim ezt mondta: Nem! Száráh, a feleséged szül neked fiút, akit Yitzcháknak fogsz nevezni. Szövetségre lépek vele is, örök szövetségre, meg utódaival is. ²⁰Yishmá’El dolgában is meghallgatlak: megáldom őt, és nagyon megszaporítom és megsokasítom utódait. Tizenkét fejedelmet fog nemzeni, és nagy néppé teszem. ²¹De szövetségre csak Yitzchákkal lépek, akit Száráh egy esztendő múlva szül neked. ²²Amikor Elohim befejezte beszédét, eltávozott Ávráhámtól.

²³Ezután fogta Ávráhám a fiát, Yishmá’Elt, meg a házában született, vagy pénzen vásárolt összes szolgáját, Ávráhám házanépéből az összes férfit, és körülmetélte szeméremtestük bőrét még azon a napon, ahogyan meghagyta neki Elohim. ²⁴Ávráhám kilencvenkilenc esztendős volt, amikor szeméremteste bőrét körülmetélték. ²⁵Fia, Yishmá’El tizenhárom esztendős volt, amikor szeméremteste bőrét körülmetélték. ²⁶Ugyanazon a napon metélték körül Ávráhámot és a fiát, Yishmá’Elt, ²⁷és házanépéből az összes férfit. Mind a házban született, mind az idegentől pénzen vásárolt szolgákat körülmetélték vele együtt.

Szójegyzék: Ávráhám (אַבְרָהָם) – Sok nép atyja • Ávrám (אַבְרָם) – Magasztos atya • B’rit Miláh (בְּרִית מִילָה) – Körülmetélkedés szövetsége • El-Shádáj (אֵל שַׁדַּי) – A Mindenható Elohim • Elohim (אֱלֹהִים) – Hatalmak/Teremtő • Kená’án (כְּנַעַן) – Kereskedő/Megalázott • Miláh (מִילָה) – Körülmetélés • Száráh (שָׂרָה) – Hercegnő • Száráj (שָׂרָי) – Hercegnőm • Támim (תָּמִים) – Feddhetetlen/Tökéletes • Yahuwah (יהוה) – Az Örökkévaló, Aki volt, Aki van, Aki eljövendő • Yishmá’El (יִשְׁמָעֵאל) – Elohim meghallgat • Yitzchák (יִצְחָק) – Nevetés/Öröm

¹Azután megjelent neki Yahuwah Mámre tölgyesében, amikor ő a sátor bejáratában ült a nap hevében. ²Fölemelte tekintetét, és látta, hogy három férfi áll előtte. Amint meglátta őket, eléjük futott a sátor bejáratától, földre borult, ³és így szólt: Ádonáj, ha megnyertem jóindulatodat, kérlek, ne kerüld el szolgádat! ⁴Mindjárt hozatok egy kis vizet, mossátok meg a lábatokat, és dőljetek le a fa alá! ⁵Én meg hozok egy falat kenyeret, hogy felüdüljetek, és úgy menjetek tovább, ha szolgátok mellett mentek el! Ők azt felelték: Tedd azt, amit mondtál! ⁶Ávráhám besietett Száráhhoz a sátorba, és azt mondta: Siess, dagassz meg három mérték finomlisztet, és süss lángost! ⁷Kiszaladt Ávráhám a csordához is, fogott egy szép szopós borjút, és odaadta a legényének, az pedig gyorsan elkészítette. ⁸Azután vett vajat, tejet, meg vette a borjút, amelyet elkészíttetett, és eléjük tette. Ő maga pedig ott állt mellettük a fa alatt, amíg ettek.

⁹Azután ezt kérdezték tőle: Hol van Száráh, a feleséged? Ő így felelt: Itt a sátorban. ¹⁰Egyikük azt mondta: Egy esztendő múlva visszatérek hozzád, és akkor már a feleségednek, Száráhnak fia lesz! Száráh meg ott hallgatódzott a háta mögött a sátor bejáratánál. ¹¹Ávráhám és Száráh élemedett korú öregek voltak, és Száráhnál már megszűnt a női életfolyamat. ¹²Száráh nevetett magában, és azt gondolta: Miután megvénültem, lehet-e gyönyörűségem? Meg az uram is öreg!

¹³De Yahuwah megkérdezte Ávráhámot: Miért nevetett Száráh, és miért mondta: Ugyan, hogy szülhetnék öreg létemre? ¹⁴Van-e bármi túl csodálatos Yahuwah számára? Egy esztendő múlva visszatérek hozzád, és fia lesz Száráhnak. ¹⁵Száráh azonban tagadott, mert félt. Azt mondta, hogy nem nevetett. Yahuwah azonban így szólt: De bizony nevettél!

¹⁶Amikor a férfiak elindultak, és Sz’dom felé tartottak, Ávráhám is velük ment, hogy elkísérje őket. ¹⁷Yahuwah ezt mondta: Eltitkoljam-e Ávráhám elől, amit tenni akarok? ¹⁸Hiszen Ávráhámtól nagy és hatalmas nép fog származni, és általa nyer áldást a föld minden népe. ¹⁹Mert ismertem őt, hogy megparancsolja fiainak és háza népének is, hogy őrizzék meg Yahuwah útját, cselekedjenek az igazságnak és jognak megfelelően, hogy Yahuwah is beteljesítse, amit megígért Ávráhámnak.

²⁰Azért ezt mondta Yahuwah: Mivel már igen sok a jajkiáltás Sz’dom és Emoráh miatt, és vétkük igen súlyossá vált, ²¹lemegyek, hogy megnézzem: vajon csakugyan a hozzám fölhatolt jajkiáltás szerint cselekedtek-e, vagy sem. Tudni akarom. ²²Amikor a férfiak megfordultak, és elindultak Sz’dom felé, Ávráhám még ott állt Yahuwah előtt.

²³Hozzálépett Ávráhám, és ezt kérdezte: Vajon elpusztítod-e az igazat is a bűnössel együtt? ²⁴Hátha van ötven igaz ember abban a városban? Akkor is elpusztítod, és nem bocsátasz meg annak a helynek azért az ötven igazért, akik ott laknak? ²⁵Távol legyen tőled, hogy ilyet tégy, hogy megöld az igazat a bűnössel együtt, és úgy járjon az igaz is, mint a bűnös. Távol legyen tőled! Vajon az egész föld bírája nem tenne-e igaz ítéletet? ²⁶Yahuwah így felelt: Ha találok Sz’dom városában ötven igazat, megkegyelmezek értük az egész helynek. ²⁷Ávráhám újból megszólalt: Tudom, merész dolog, hogy szólok Ádonáj-nak, bár én csak por és hamu vagyok. ²⁸De ha az ötven igaznak öt híja lesz, elpusztítod-e az öt miatt az egész várost? Yahuwah ezt felelte: Nem pusztítom el, ha találok ott negyvenötöt. ²⁹Ismét szólt hozzá, és ezt kérdezte: Hátha negyven található ott? Yahuwah így felelt: Nem teszem meg a negyvenért. ³⁰Ne induljon föl Ádonáj, hogy beszélek – szólt Ávráhám –, de hátha csak harminc található ott? Yahuwah így felelt: Nem teszem meg, ha találok ott harmincat. ³¹Ávráhám ezt mondta: Tudom, merész dolog, hogy szólok Ádonáj-nak: hátha húsz található ott? Yahuwah így felelt: Nem pusztítom el a húszért. ³²Ávráhám ezt mondta: Ne induljon föl Ádonáj, hogy még egyszer szólok: de hátha csak tíz található ott? Yahuwah így felelt: Nem pusztítom el a tízért.

³³Amint Yahuwah bevégezte beszélgetését Ávráhámmal, eltávozott, Ávráhám pedig visszatért lakóhelyére.

Szójegyzék: Ádonáj (אֲדֹנָי) – Uram/Mesterem • Ávráhám (אַבְרָהָם) – Sok nép atyja • Emoráh (עֲמֹרָה) – Elpusztítás • Mámre (מַמְרֵא) – Erő/Lát • Száráh (שָׂרָה) – Hercegnő • Sz’dom (סְדֹם) – Szodoma/Égés • Yahuwah (יהוה) – Az Örökkévaló, Aki volt, Aki van, Aki eljövendő

¹A két Málách estére Sz’domba érkezett, Lot pedig éppen Sz’dom kapujában ült. Amint meglátta őket Lot, fölkelt, eléjük ment, és arccal a földre borult. ²Ezt mondta: Ádonáj! Térjetek be szolgátok házába, töltsétek itt az éjszakát, mossátok meg a lábatokat! Reggel majd fölkelhettek, és utatokra indulhattok. De ők azt felelték: Nem, hanem itt a szabadban töltjük az éjszakát. ³Mivel azonban nagyon unszolta őket, betértek hozzá, bementek a házba. Ő pedig lakomát készített nekik, kovásztalan lepényeket sütött, és ettek.

⁴Lefekvés előtt a város férfiai, a Sz’domiak, körülvették a házat; ifjak és öregek, az egész nép kivétel nélkül. ⁵Bekiáltottak Lotnak, és azt mondták neki: Hol vannak azok a férfiak, akik hozzád jöttek éjszakára? Hozd ki őket hozzánk, hadd ismerjük őket. ⁶Lot kiment hozzájuk az ajtó elé, de az ajtót bezárta maga mögött, ⁷és ezt mondta: Ugyan, barátaim, ne tegyetek rosszat! ⁸Van két leányom, akik még nem ismertek férfit, kihozom hozzátok, és tegyetek velük, amit jónak láttok. De ezekkel az emberekkel ne tegyetek semmit, mivel hajlékom oltalma alatt vannak! ⁹De azok így feleltek: Menj innen! És azt mondták: Ez az egyetlen jövevény köztünk, és ő akar törvényt szabni? Még jobban elbánunk veled, mint velük! Szorongatni kezdték magát Lotot, és már majdnem betörték az ajtót. ¹⁰De azok a férfiak kinyújtották a kezüket, behúzták Lotot magukhoz a házba, és bezárták az ajtót. ¹¹Az emberek apraját-nagyját pedig, akik a ház ajtaja előtt voltak, vaksággal verték meg, úgyhogy nem tudták megtalálni az ajtót.

¹²Akkor ezt kérdezték a férfiak Lottól: Ki van még itt hozzád tartozó? Vődet, fiaidat és leányaidat, meg mindenedet, ami a tiéd a városban, vidd el erről a helyről! ¹³Mert mi el fogjuk pusztítani ezt a helyet, mivel eljutott Yahuwah-hoz az a nagy jajkiáltás, amelyet okoztak. Yahuwah azért küldött bennünket, hogy elpusztítsuk a várost. ¹⁴Lot tehát kiment, és beszélt a vőivel, akik leányait el akarták venni, és ezt mondta: Keljetek föl, menjetek ki erről a helyről, mert Yahuwah el fogja pusztítani ezt a várost. De a vőinek úgy tűnt, hogy csak tréfál.

¹⁵Amikor hajnalodott, így sürgették a Máláchok Lotot: Kelj föl, fogd a feleségedet és itt levő két leányodat, hogy el ne pusztulj a város bűne miatt! ¹⁶És amikor tétovázott, megragadták a férfiak a kezét, meg a feleségének és két leányának a kezét, mert Yahuwah megszánta őt. Kivitték, és ott hagyták a városon kívül. ¹⁷Amikor vitték őket kifelé, ezt mondták: Mentsd az életedet! Ne nézz hátra, és ne állj meg sehol a környéken! A hegyre menekülj, különben elpusztulsz! ¹⁸De Lot azt mondta nekik: Ne oda, Ádonáj! ¹⁹Ha már kegyelmes voltál szolgádhoz, és olyan nagy szeretettel bánsz velem, hogy meg akarod tartani az életemet, akkor ne kelljen a hegyre menekülnöm, mert utolér a veszedelem és meghalok. ²⁰Itt van a közelben ez a kis város, hadd fussak oda! Bár kicsi, hadd meneküljek oda, hogy életben maradjak! ²¹Ő ezt felelte neki: Ebben a dologban is engedek neked. Nem pusztítom el azt a várost, amelyről beszéltél. ²²De sietve menekülj oda, mert semmit sem tudok tenni, amíg oda nem érsz. – Ezért hívják azt a várost Tzoárnak.

²³A nap éppen fölkelt, amikor Lot Tzoárba ért. ²⁴Yahuwah pedig kénköves tüzes esőt bocsátott Sz’domra és Emoráhra, Yahuwah-tól, az egekből. ²⁵Így pusztította el azokat a városokat és azt az egész környéket, a városok egész lakosságát, sőt a föld növényzetét is. ²⁶Mögötte menő felesége azonban hátratekintett, és sóoszloppá lett.

²⁷Reggel fölkelt Ávráhám, hogy arra a helyre menjen, ahol Yahuwah színe előtt állt. ²⁸Odatekintett Sz’dom és Emoráh felé, meg annak az egész környéknek a földje felé, és látta, hogy már csak füst szállt a föld felett, mint az olvasztókemence füstje. ²⁹De amikor Elohim elpusztította annak a környéknek a városait, megemlékezett Elohim Ávráhámról, és kivezette Lotot a pusztulásból, amikor elpusztította azokat a városokat, ahol Lot lakott.

³⁰Lot fölment Tzoárból, és letelepedett két leányával együtt a hegyen, mert félt Tzoárban lakni. Egy barlangban lakott két leányával együtt. ³¹Egyszer a nagyobbik leánya ezt mondta a kisebbiknek: Apánk öreg, és nincs ezen a földön férfi, aki hozzánk bejönne az egész föld szokása szerint. ³²Gyere, itassuk le apánkat borral, háljunk vele, és támasszunk apánktól utódot. ³³Leitatták tehát az apjukat borral még azon az éjszakán, és bement a nagyobbik, és az apjával hált. Lot pedig mit sem tudott leánya lefekvéséről és fölkeléséről. ³⁴Másnap azt mondta a nagyobbik a kisebbiknek: A múlt éjjel én háltam az apámmal. Itassuk le borral ma éjjel is, és menj be te, hálj vele, hogy utódot támasszunk apánktól. ³⁵Azon az éjszakán is leitatták az apjukat borral, és a kisebbik is vele hált. Lot pedig mit sem tudott leánya lefekvéséről és fölkeléséről. ³⁶Így esett teherbe Lot mindkét leánya az apjától. ³⁷A nagyobbik fiút szült, és Moávnak nevezte el. Ő a mai Moáv ősatyja. ³⁸A kisebbik is fiút szült és Ben-Áminak nevezte el. Ő a mai Ámon fiainak az ősatyja.

Szójegyzék: Ádonáj (אֲדֹנָי) – Uram/Mesterem • Ámon (עַמּוֹן) – Nép • Ávráhám (אַבְרָהָם) – Sok nép atyja • Ben-Ámi (בֶּן־עַמִּי) – Népem fia • Elohim (אֱלֹהִים) – Hatalmak/Teremtő • Emoráh (עֲמֹרָה) – Elpusztítás • Lot (לוֹט) – Fátyol/Takaró • Málách (מַלְאָךְ) – Angyal/Küldött • Moáv (מוֹאָב) – Apától való • Sz’dom (סְדֹם) – Szodoma/Égés • Tzoár (צוֹעַר) – Kicsiny/Jelentéktelen • Yahuwah (יהוה) – Az Örökkévaló, Aki volt, Aki van, Aki eljövendő

¹Ávráhám elindult onnan a Negev felé, és Kádesh és Shur között telepedett le, majd Gerárban tartózkodott. ²Ávráhám azt mondta feleségéről, Száráhról: A húgom ő. Erre Ávimelech, Gerár királya elküldött érte, és elvitette Száráht.

³De Elohim éjjel álomban megjelent Ávimelechnek, és ezt mondta neki: Meghalsz az asszony miatt, akit elvitettél, mert férjes asszony. ⁴Ávimelech azonban még nem közeledett hozzá, ezért így szólt: Ádonáj, elpusztítanál egy igaz népet is? ⁵Nem ő mondta-e nekem: A húgom ő? És az asszony is azt mondta: A bátyám ő. Tiszta szívvel és ártatlan kézzel cselekedtem ezt. ⁶Akkor azt mondta neki Elohim álmában: Én is tudom, hogy tiszta szívvel tetted ezt, és én is visszatartottalak, hogy ne vétkezzél ellenem, ezért nem engedtem, hogy hozzá érj. ⁷Most tehát add vissza az ember feleségét, mert Návi ő, és imádkozik érted, hogy élj. Ha pedig nem adod vissza, tudd meg, hogy meg kell halnod neked és mindazoknak, akik a tieid.

⁸Korán reggel fölkelt Ávimelech, összehívta összes szolgáját, és elmondta mindezt nekik, és azok az emberek nagyon megijedtek. ⁹Akkor hívatta Ávimelech Ávráhámot, és azt mondta neki: Mit tettél velünk? Mit vétettem ellened, hogy ilyen nagy vétket hoztál rám és királyságomra? Olyat tettél velem, amit nem lett volna szabad megtenned! ¹⁰Még azt is kérdezte Ávimelech Ávráhámtól: Mi indított arra, hogy ilyet tegyél?

¹¹Ávráhám ezt felelte: Azt gondoltam, hogy egyáltalán nincs Elohim-félelem ezen a helyen, és megölnek engem a feleségem miatt. ¹²De valóban a húgom is, az apámnak a leánya, csak nem az anyámnak a leánya, és a feleségem lett. ¹³Amikor Elohim vándorútra küldött engem apám házából, azt mondtam neki: Tedd meg nekem azt a szívességet, hogy minden helyen, ahová megyünk, mondd azt rólam: a bátyám ő.

¹⁴Akkor Ávimelech juhokat, marhákat, szolgákat és szolgálóleányokat hozatott, és odaadta Ávráhámnak, és visszaadta neki feleségét, Száráht. ¹⁵Majd azt mondta Ávimelech: Előtted az én országom, telepedj le ott, ahol jónak látod! ¹⁶Száráhnak pedig ezt mondta: Adtam ezer ezüstöt a bátyádnak, ez az igazolás mindazok előtt, akik veled vannak, és mindenki előtt igazolva vagy.

¹⁷Akkor imádkozott Ávráhám Elohimhoz, és meggyógyította Elohim Ávimelechet, feleségét és szolgálóleányait, úgyhogy ismét szülhettek. ¹⁸Mert Yahuwah teljesen bezárta Ávimelech háza népének minden méhét Száráh miatt, Ávráhám felesége miatt.

Szójegyzék: Ádonáj (אֲדֹנָי) – Uram/Mesterem • Ávimelech (אֲבִימֶלֶךְ) – Apám a király • Ávráhám (אַבְרָהָם) – Sokak atyja • Elohim (אֱלֹהִים) – Hatalmak/Teremtő • Gerár (גְּרָר) – Felőrlés/Kérődzés • Kádesh (קָדֵשׁ) – Szent • Návi (נָבִיא) – Próféta • Negev (נֶגֶב) – Dél/Száraz vidék • Shur (שׁוּר) – Kerítés/Fal • Száráh (שָׂרָה) – Hercegnő • Yahuwah (יהוה) – Az Örökkévaló, Aki volt, Aki van, Aki eljövendő

¹Azután meglátogatta Yahuwah Száráht, ahogyan megmondta, és úgy cselekedett Yahuwah Száráhhal, ahogy megígérte. ²Száráh teherbe esett, és fiút szült Ávráhámnak öregkorára, abban az időben, amelyet megígért neki Elohim. ³Ávráhám Yitzcháknak nevezte el újszülött fiát, akit Száráh szült neki. ⁴Azután körülmetélte Ávráhám a fiát, Yitzchákot nyolcnapos korában, ahogyan megparancsolta neki Elohim. ⁵Ávráhám százesztendős volt, amikor fia, Yitzchák megszületett. ⁶Akkor ezt mondta Száráh: Nevetést szerzett nekem Elohim, velem nevet mindenki, aki hallja. ⁷Ezt is mondta: Ki jósolta volna meg Ávráhámnak, hogy fog még Száráh fiakat szoptatni? Mert fiút szültem öregkorára. ⁸Amikor a gyermek nagyobb lett, elválasztották. Ávráhám pedig nagy lakomát készített azon a napon, amelyen elválasztották Yitzchákot.

⁹Amikor Száráh nevetni látta a Mitzráyimi Hágár fiát, akit Hágár Ávráhámnak szült, ¹⁰ezt mondta Ávráhámnak: Kergesd el ezt a szolgálót a fiával együtt, mert nem örökölhet ennek a szolgálónak a fia az én fiammal, Yitzchákkal! ¹¹Ez a beszéd Ávráhámnak igen rosszul esett, a fia miatt. ¹²De Elohim ezt mondta Ávráhámnak: Ne essék neked rosszul ennek a fiúnak és szolgálódnak a dolga. Bármit mond neked Száráh, hallgass a szavára, mert Yitzchákot fogják a te utódodnak nevezni. ¹³De a szolgáló fiából is népet támasztok, mert ő is tőled származik.

¹⁴Ávráhám fölkelt reggel, fogott egy kenyeret meg egy tömlő vizet, és Hágárnak adta. Föltette azt az asszony vállára, és elküldte őt a gyermekkel együtt. Így ment el, és bolyongott Be’er-Shevá pusztájában. ¹⁵Amikor kifogyott a víz a tömlőből, odatette a gyermeket az egyik bokor alá, ¹⁶maga pedig elment, leült vele szemben egy nyíllövésnyi távolságban, és ezt mondta: Ne lássam, amikor meghal a gyermek. Ott ült vele szemben, és hangosan sírt.

¹⁷De Elohim meghallotta a fiú hangját, Málách Elohim pedig kiáltott az egekből Hágárnak, és így szólt hozzá: Mi van veled, Hágár? Ne félj, mert meghallotta Elohim a fiú hangját ott, ahol van. ¹⁸Kelj föl, vedd fel a fiút, és fogd kézen, mert nagy népet támasztok belőle. ¹⁹És megnyitotta Elohim az asszony szemét, úgyhogy meglátott egy forrást. Odament, megtöltötte a tömlőt vízzel, és megitatta a fiút. ²⁰Elohim pedig vele volt a fiúval, és az felnövekedett. A pusztában lakott, és íjász lett. ²¹Párán pusztájában lakott, anyja pedig Mitzráyimból szerzett neki feleséget.

²²Történt abban az időben, hogy Ávimelech és hadseregparancsnoka, Pichol azt mondta Ávráhámnak: Elohim van veled mindenben, amit cselekszel. ²³Esküdj meg nekem most Elohim-ra, hogy nem csalsz meg sem engem, sem a fiamat, sem az unokámat, hanem olyan hűségesen bánsz velem és azzal a földdel, ahol jövevény vagy, ahogyan én bántam veled! ²⁴Ávráhám így felelt: Megesküszöm.

²⁵De Ávráhám szemrehányást tett Ávimelechnek amiatt, hogy Ávimelech szolgái erőszakkal elfoglaltak tőle egy kutat. ²⁶Ávimelech ezt mondta: Nem tudom, ki tette ezt. Te sem szóltál róla nekem, én sem hallottam, csak ma. ²⁷Akkor Ávráhám vett juhokat meg marhákat, és Ávimelechnek adta. Majd szövetséget kötöttek egymással. ²⁸De Ávráhám különállított a nyájból hét bárányt. ²⁹Akkor ezt kérdezte Ávimelech Ávráhámtól: Mire való ez a hét bárány, amelyeket különállítottál? ³⁰Ő azt felelte: Fogadd el tőlem ezt a hét bárányt, annak bizonyságául, hogy én ástam ezt a kutat. ³¹Azért nevezték el azt a helyet Be’er-Shevának, mert ott esküdtek meg ők ketten. ³²Miután megkötötték a szövetséget Be’er-Shevában, fölkelt Ávimelech és hadseregparancsnoka, Pichol, és visszatértek a Pelishtiek földjére. ³³Ávráhám pedig támáriszkuszfákat ültetett Be’er-Shevában, és segítségül hívta ott Yahuwah-nak, El Olám-nak a nevét. ³⁴Azután még hosszú ideig élt jövevényként Ávráhám a Pelishtiek földjén.

Szójegyzék: Ávimelech (אֲבִימֶלֶךְ) – Apám a király • Ávráhám (אַבְרָהָם) – Sokak atyja • Be’er-Shevá (בְּאֵר שָׁבַע) – Eskü kútja/Hét kútja • El Olám (אֵל עוֹלָם) – Örökkévaló Isten • Elohim (אֱלֹהִים) – Hatalmak/Teremtő • Hágár (הָגָר) – Idegen/Menekülő • Málách (מַלְאָךְ) – Angyal/Küldött • Mitzráyim (מִצְרַיִם) – Egyiptom/Szoros hely • Párán (פָּארָן) – Dicsőséges/Ékességek helye • Pelishtiek (פְּלִשְׁתִּים) – Filiszteusok/Vándorok • Pichol (פִּיכֹל) – Minden szája • Száráh (שָׂרָה) – Hercegnő • Yahuwah (יהוה) – Az Örökkévaló, Aki volt, Aki van, Aki eljövendő • Yitzchák (יִצְחָק) – Nevetés/Öröm

¹Ezek után történt, hogy Elohim próbára tette Ávráhámot, és megszólította: Ávráhám! Ő pedig felelt: Itt vagyok. ²Elohim ezt mondta: Fogd a fiadat, a te egyetlenedet, akit szeretsz, Yitzchákot, és menj el Moriyáh földjére, és áldozd fel ott égőáldozatul az egyik hegyen, amelyet majd megmondok neked! ³Ávráhám fölkelt reggel, fölnyergelte a szamarát, maga mellé vette két szolgáját meg Yitzchákot, a fiát. Fát is hasogatott az áldozathoz. Azután elindult arra a helyre, amelyet Elohim mondott neki.

⁴A harmadik napon fölemelte tekintetét Ávráhám, és meglátta azt a helyet messziről. ⁵Ekkor így szólt Ávráhám a szolgáihoz: Maradjatok itt a szamárral, én pedig a fiammal elmegyek oda, leborulunk, és utána visszatérünk hozzátok. ⁶Fogta tehát Ávráhám az égőáldozathoz való fát, rátette a fiára, Yitzchákra, ő maga pedig a tüzet meg a kést vitte; így mentek ketten együtt. ⁷De Yitzchák megszólította apját, Ávráhámot: Apám! Ő pedig felelt: Itt vagyok, fiam. A fiú megkérdezte: Itt van a tűz meg a fa, de hol van az áldozatra való bárány? ⁸Ávráhám azt mondta: Elohim majd gondoskodik az áldozatra való bárányról, fiam. Így mentek tovább ketten együtt.

⁹Amikor eljutottak arra a helyre, amelyet Elohim mondott neki, oltárt épített ott Ávráhám, rárakta a fadarabokat, megkötözte a fiát, Yitzchákot, és föltette az oltárra a fadarabok tetejére. ¹⁰De amint kinyújtotta Ávráhám a kezét, és már fogta a kést, hogy levágja a fiát, ¹¹kiáltott neki Málách Yahuwah az egekből: Ávráhám! Ávráhám! Ő így felelt: Itt vagyok. ¹²A Málách így szólt: Ne nyújtsd ki kezedet a fiúra, és ne bántsd őt, mert most már tudom, hogy az Elohim-félő vagy, és nem tagadtad meg tőlem a fiadat, a te egyetlenedet.

¹³Akkor fölemelte Ávráhám a tekintetét, és meglátta, hogy ott van egy kos, szarvánál fogva fönnakadva a bozótban. Odament Ávráhám, fogta a kost, és azt áldozta föl égőáldozatul a fia helyett. ¹⁴Azután így nevezte el Ávráhám azt a helyet: Yahuwah Yir’eh. Ma ezt mondják: Yahuwah hegyén megjelenik.

¹⁵Málách Yahuwah másodszor is kiáltott Ávráhámnak az egekből, ¹⁶és ezt mondta: Magamra esküszöm, így szól Yahuwah, hogy mivel így tettél, és nem tagadtad meg tőlem a fiadat, a te egyetlenedet, ¹⁷azért gazdagon megáldalak, és úgy megszaporítom utódaidat, hogy annyian lesznek, mint az egek csillagai, vagy mint a homokszemek a tenger partján. A te utódod birtokolni fogja ellenségei kapuját, ¹⁸és a te utódod által nyer áldást a föld valamennyi népe, mert hallgattál szavamra.

¹⁹Ezután Ávráhám visszatért szolgáihoz, elindultak, és együtt elmentek Be’er-Shevába. Ávráhám továbbra is Be’er-Shevában lakott. ²⁰Ezek után ezt a hírt vitték Ávráhámnak: Milkáh is szült fiúkat öcsédnek, Náchornak: ²¹Utzot, az elsőszülöttjét, Buzt, annak öccsét, és Kemu’Elt, Árám atyját, ²²továbbá Keszedet, Cházot és Pildásht, Yidláfot és Betu’Elt. ²³Betu’El nemzette Rivkáht. Ezt a nyolcat szülte Milkáh Náchornak, Ávráhám öccsének. ²⁴Reumáh nevű másodfelesége is szült neki: Teváchot, Gáchámot, Táchásht és Má’ácháht.

Szójegyzék: Ávráhám (אַבְרָהָם) – Sokak atyja • Be’er-Shevá (בְּאֵר שָׁבַע) – Eskü kútja/Hét kútja • Elohim (אֱלֹהִים) – Hatalmak/Teremtő • Málách (מַלְאָךְ) – Angyal/Küldött • Moriyáh (מֹרִיָּה) – Yahuwah gondoskodik/Látás helye • Náchor (נָחוֹר) – Horkoló/Sziszegő/Lihegő • Oláh (עֹלָה) – Égőáldozat/Felszálló áldozat • Rivkáh (רִבְקָה) – Rebekka/Megkötő • Yahuwah Yir’eh (יהוה יִרְאֶה) – Yahuwah gondoskodik/megjelenik • Yahuwah (יהוה) – Az Örökkévaló • Yitzchák (יִצְחָק) – Nevetés/Öröm

¹Száráh élt száz évet, húsz évet és hét évet. Ennyi volt Száráh életkora. ²Amikor meghalt Száráh Kená’án földjén Kiryát-Árbában, azaz Chevronban, Ávráhám bement Száráhhoz, hogy meggyászolja, és elsirassa őt. ³Majd fölkelt Ávráhám a halottja mellől, és így szólt a Chitiekhez: ⁴Jövevény és idegen vagyok köztetek. Adjatok nekem sírhelynek való birtokot nálatok, hogy oda temethessem halottamat. ⁵A Chitiek ezt felelték Ávráhámnak: ⁶Hallgass meg bennünket, urunk! Elohim-tól való fejedelem vagy te közöttünk. A legszebb sírhelyünkön temesd el halottadat! Senki sem akadályoz meg közülünk, hogy az ő sírhelyére temesd halottadat. ⁷Ekkor fölkelt Ávráhám, meghajolt a föld tulajdonosai, a Chitiek előtt, ⁸és így szólt hozzájuk: Ha igazán azt akarjátok, hogy eltemessem halottamat, hallgassatok meg engem, és bírjátok rá Efront, Tzochár fiát, ⁹hogy adja nekem a Máchpeláhi barlangját, amely a szántóföldje végén van! Teljes értékéért adja el, hogy legyen sírhelynek való birtokom köztetek!

¹⁰Efron is ott ült a Chitiek között. Ez a Chiti Efron így szólt Ávráhámhoz a Chitieknek és mindazoknak a füle hallatára, akik a város kapujában összejöttek: ¹¹Nem, Ádoni! Hallgass meg engem! Neked adom azt a szántóföldet a rajta levő barlanggal együtt. Népem fiainak a szeme láttára adom azt neked. Temesd el halottadat! ¹²Ávráhám meghajolt a föld tulajdonosai előtt, ¹³és így szólt Efronhoz a föld tulajdonosainak a füle hallatára: Hallgass mégis rám! Megadom a szántóföld árát, fogadd el tőlem, azután oda temetem halottamat. ¹⁴De Efron így felelt Ávráhámnak: ¹⁵Hallgass rám, Ádoni! Négyszáz ezüst shekelt ér ez a föld! Mit számít az közöttünk? Temesd csak el halottadat! ¹⁶Ávráhám engedett Efronnak, és kimért Ávráhám Efronnak annyi ezüstöt, amennyit mondott a Chitiek füle hallatára, a kereskedelmi forgalomban használt négyszáz ezüst shekelt.

¹⁷Így ment át Efron Máchpeláhi szántóföldje, amely Mámréval szemben van, a szántóföld a barlanggal együtt, és minden fa a szántóföld egész határán körös-körül Ávráhám birtokába, ¹⁸a Chitieknek és mindazoknak a szeme láttára, akik a város kapujában összejöttek. ¹⁹Azután eltemette Ávráhám a feleségét, Száráht a Máchpeláhi szántóföld barlangjában, Mámréval szemben. Ez ma Chevronban, Kená’án földjén. ²⁰Így került Ávráhám birtokába sírhelyül a Chitieknek ez a szántóföldje a rajta levő barlanggal együtt.

Szójegyzék: Ávráhám (אַבְרָהָם) – Sokak atyja • Chevron (חֶבְרוֹן) – Szövetség/Barátság • Chitiek (חִתִּי) – Hettiták/Félelem fiai • Efron (עֶפְרוֹן) – Porszerű/Szarvasborjú • Kená’án (כְּנַעַן) – Alföld/Kereskedő • Kiryát-Árbá (קִרְיַת אַרְבַּע) – Négyes város/Árbá városa • Máchpeláh (מַכְפֵּלָה) – Kettős barlang • Mámre (מַמְרֵא) – Erő/Lát • Száráh (שָׂרָה) – Hercegnő • Tzochár (צֹחַר) – Por/Fehéres

¹Ávráhám élemedett korú, öreg ember lett, és Yahuwah mindennel megáldotta Ávráhámot. ²Egyszer azt mondta Ávráhám háza öreg szolgájának, aki mindenét kezelte: Tedd a kezedet a csípőm alá, ³hadd eskesselek meg Yahuwah-ra, az egek és a föld Elohim-jára, hogy fiamnak nem a Kená’ániak leányai közül hozol feleséget, akik között lakom, ⁴hanem elmész hazámba, a rokonságomhoz, és onnan hozol feleséget a fiamnak, Yitzcháknak! ⁵De a szolga ezt mondta neki: Hátha az a leány nem akar követni engem erre a földre? Akkor visszavigyem a fiadat arra a földre, ahonnan eljöttél? ⁶Ávráhám így válaszolt neki: Őrizkedj attól, hogy oda visszavidd a fiamat! ⁷Yahuwah, az egek Elohim-ja, aki kihozott engem apám házából és rokonságom földjéről, aki beszélt velem, és így esküdött meg nekem: A te utódaidnak adom ezt a földet! – Ő elküldi majd Máláchját előtted, hogy onnan hozz a fiamnak feleséget. ⁸Ha a leány nem akar követni téged, akkor mentes leszel a nekem tett eskü alól, de a fiamat nem viheted vissza oda. ⁹Ekkor a szolga odatette kezét urának, Ávráhámnak a csípője alá, és megesküdött neki erre a dologra.

¹⁰Azután kiválasztott a szolga tíz tevét urának a tevéi közül, hogy elmenjen, és vitt magával urától mindenféle értékes dolgot. Elindult, és elment Árám-Náháráyimba, Náchor városába. ¹¹A városon kívül megpihentette a tevéket egy kútnál, estefelé, amikor az asszonyok vizet meríteni jártak. ¹²Akkor ezt mondta: Yahuwah, Ávráhámnak, az én uramnak Elohim-ja! Adj eredményt még ma, és mutasd meg hűségedet az én uram, Ávráhám iránt! ¹³Ideállok a forrás mellé, amikor a városbeli leányok kijönnek vizet meríteni. ¹⁴Legyen úgy, hogy ha azt mondom valamelyik leánynak: Nyújtsd ide a korsódat, hadd igyam! – ő pedig azt mondja: Igyál, sőt még a tevéidet is megitatom – akkor őt rendelted szolgádnak, Yitzcháknak, és ebből tudom meg, hogy megmutattad hűségedet uram iránt!

¹⁵Még be sem fejezte szavait, máris jött Rivkáh, korsóval a vállán. Ő Betu’Elnak, Milkáh fiának volt a leánya; Milkáh pedig Ávráhám testvérének, Náchornak volt a felesége. ¹⁶A leány igen jó megjelenésű volt, hajadon, aki férfit még nem ismert. Lement a forráshoz, megtöltötte a korsóját, és feljött. ¹⁷Ekkor a szolga odafutott, és azt mondta: Adj nekem egy korty vizet a korsóból! ¹⁸A leány így felelt: Igyál, uram! És gyorsan levette korsóját a kezébe, és inni adott neki. ¹⁹Miután eleget adott neki inni, így szólt: Tevéidnek is merítek, míg eleget nem isznak. ²⁰Sietve beleöntötte a korsó vizet a vályúba, azután ismét odafutott meríteni a forráshoz. Így merített valamennyi tevének. ²¹Az ember közben némán figyelte, hogy megtudja, szerencséssé tette-e útját Yahuwah, vagy sem.

²²Miután a tevék már eleget ittak, elővett a férfi egy fél shekel súlyú aranyfüggőt, és a leány kezére való két karperecet, tíz aranyshekel súlyút, ²³és ezt kérdezte: Kinek a leánya vagy? Mondd meg nekem, van-e számunkra éjszakára hely apád házánál? ²⁴Ő azt felelte: Betu’El leánya vagyok, Milkáh fiáé, akit ő Náchornak szült. ²⁵Azt is mondta neki: Van nálunk bőven szalma is, abrak is, meg hely is van éjszakára. ²⁶Akkor meghajolt az a férfi, leborult Yahuwah előtt, ²⁷és ezt mondta: Báruch Yahuwah, Ávráhámnak, az én uramnak Elohim-ja, aki nem vonta meg hűséges szeretetét uramtól! Yahuwah vezérelt engem ezen az úton az én uram testvérének házához.

²⁸Ezután elszaladt a leány, és elmondta anyja háza népének, hogy mi történt. ²⁹Rivkáhnak pedig volt egy Láván nevű bátyja. Ez a Láván kiszaladt ahhoz az emberhez a forráshoz. ³⁰Amikor látta a függőt és a húga kezén levő karpereceket, és meghallotta húgának, Rivkáhnak a beszédét, aki elmondta, hogy miről beszélt vele az az ember, akkor odament ahhoz az emberhez, aki még mindig ott állt a tevék mellett a forrásnál, ³¹és így szólt: Jöjj be, áldott embere Yahuwah-nak, mit állsz idekint? Én már elkészítettem a házat és a tevék helyét is. ³²A férfi bement a házba, Láván meg levette a tevékről a szerszámot, adott a tevéknek szalmát és abrakot; azután vizet hoztak, hogy megmossák a lábát, meg a vele levő emberek lábát is. ³³Majd ennivalót tettek eléje, de ő így szólt: Nem eszem, amíg el nem mondom a mondanivalómat! Láván így szólt: Beszélj!

³⁴Ő pedig ezt mondta: Ávráhám szolgája vagyok. ³⁵Yahuwah igen megáldotta az én uramat, és meggazdagodott. Adott neki juhokat, szarvasmarhákat, ezüstöt, aranyat, szolgákat, szolgálókat, tevéket és szamarakat. ³⁶Uramnak a felesége, Száráh, öregkorában szült fiút az én uramnak, aki neki adta mindenét. ³⁷Engem pedig így esketett meg az uram: Ne végy fiamnak feleséget a Kená’ániak leányai közül, akiknek a földjén lakom, ³⁸hanem menj el apám házához, az én nemzetségemhez, és onnan hozz feleséget a fiamnak! ³⁹S amikor azt mondtam uramnak: Hátha az a leány nem akar követni engem, ⁴⁰akkor így felelt nekem: Yahuwah, akinek a színe előtt járok, elküldi majd Máláchját veled, és szerencséssé teszi utadat, hogy feleséget hozhass fiamnak az én nemzetségemből, apám házából. ⁴¹Csak akkor mentesülsz a nekem tett eskü alól, ha elmész az én nemzetségemhez. Ha nem adják neked, akkor is mentesülsz a nekem tett eskü alól.

⁴²Amikor ma a forráshoz értem, ezt mondtam: Yahuwah, Ávráhámnak, az én uramnak Elohim-ja! Bárcsak szerencséssé tennéd utamat, amelyen járok! ⁴³Ideállok a forrás mellé. Legyen úgy, hogy ha azt mondom valamelyik leánynak, aki kijön vizet meríteni: Adj innom egy kis vizet a korsóból, ⁴⁴és az ezt feleli nekem: Igyál, sőt még a tevéidnek is merítek: az legyen az a leány, akit Yahuwah az én uram fiának rendelt.

⁴⁵Még be sem fejeztem magamban a beszédet, máris jött Rivkáh, korsóval a vállán, lement a forráshoz, és merített. Ezt mondtam neki: Adj innom! ⁴⁶Ő gyorsan levette a korsóját, és így felelt: Igyál, sőt még a tevéidet is megitatom. Ittam, és ő a tevéket is megitatta. ⁴⁷Azután megkérdeztem tőle: Kinek a leánya vagy? Ő ezt mondta: Annak a Betu’Elnek a leánya vagyok, akit Milkáh szült Náchornak. Ekkor a függőt az orrába és a karpereceket a kezére tettem. ⁴⁸Azután meghajoltam, leborultam Yahuwah előtt, és áldottam Yahuwah-t, Ávráhámnak, az én uramnak Elohim-ját, aki a helyes úton vezérelt engem, hogy az én uram testvére leányát vigyem el feleségül a fiának. ⁴⁹Most azért, ha hűséggel és igazsággal akartok bánni az én urammal, mondjátok meg nekem! De ha nem, azt is mondjátok meg, mert aszerint fordulok jobbra vagy balra!

⁵⁰Láván és Betu’El így válaszolt: Yahuwah-tól indult el ez a dolog, mi nem mondhatunk neked sem rosszat, sem jót. ⁵¹Itt van Rivkáh, vidd, és menj! Legyen urad fiának a felesége, ahogyan elvégezte Yahuwah. ⁵²Amikor meghallotta Ávráhám szolgája a beszédüket, földre borult Yahuwah előtt. ⁵³Azután a szolga ezüst és arany ékszereket meg ruhákat vett elő, és Rivkáhnak adta. Drága ajándékokat adott a bátyjának és az anyjának is. ⁵⁴Majd ettek és ittak az emberekkel együtt, akik vele voltak, és ott töltötték az éjszakát. Amikor felkeltek reggel, így szólt: Bocsássatok el uramhoz! ⁵⁵A leány bátyja és anyja azonban azt mondta: Hadd maradjon velünk a leány még vagy tíz napig, azután elmehet! ⁵⁶De ő így felelt nekik: Ne tartsatok vissza, hiszen Yahuwah szerencséssé tette utamat. Bocsássatok el, hadd menjek uramhoz! ⁵⁷Azok ezt mondták: Hívjuk ide a leányt, és kérdezzük meg őt magát! ⁵⁸Odahívták Rivkáht, és azt kérdezték tőle: Elmész-e ezzel az emberrel? Ő azt felelte: Elmegyek! ⁵⁹Elbocsátották tehát húgukat, Rivkáht, és a dajkáját, meg Ávráhám szolgáját embereivel együtt. ⁶⁰Megáldották Rivkáht, és ezt mondták neki: Húgunk, legyen utódaid száma ezerszer tízezer! Vegye birtokba utódod ellenségei városát!

⁶¹Azután fölkelt Rivkáh és szolgálói, felültek a tevékre, és követték azt a férfit. Így vitte el a szolga Rivkáht, és elment.

⁶²Yitzchák éppen megérkezett a Lácháj-Ro’i kúttól, mert a Negevben lakott. ⁶³Estefelé kiment Yitzchák elmélkedni a mezőre. Amint föltekintett, látta, hogy tevék közelednek. ⁶⁴Rivkáh is föltekintett, és meglátta Yitzchákot. Akkor leszállt a tevéről, ⁶⁵és azt kérdezte a szolgától: Ki az a férfi, aki szembe jön velünk a mezőn? A szolga így felelt: Ő az én uram! Akkor Rivkáh fátylat vett elő, és eltakarta magát. ⁶⁶A szolga pedig elbeszélte Yitzcháknak mindazt, amit végzett. ⁶⁷Yitzchák ekkor bevezette Rivkáht anyjának, Száráhnak a sátrába, és feleségül vette Rivkáht. Yitzchák megszerette őt, és megvigasztalódott anyja halála után.

Szójegyzék: Árám-Náháráyim (אֲרַם נַהֲרַיִם) – Mezopotámia/Két folyó Árámja • Ávráhám (אַבְרָהָם) – Sokak atyja • Betu’El (בְּתוּאֵל) – Elohim leánya/embere • Cheszed (חֶסֶד) – Kegyelem/Hűség/Szeretet • Elohim (אֱלֹהִים) – Hatalmak/Teremtő • Kená’án (כְּנַעַן) – Alföld/Kereskedő • Lácháj-Ro’i (לַחַי רֹאִי) – Az Élő, Aki lát engem • Láván (לָבָן) – Fehér • Málách (מַלְאָךְ) – Angyal/Küldött • Náchor (נָחוֹר) – Horkoló/Sziszegő/Lihegő • Rivkáh (רִבְקָה) – Rebekka/Megkötő • Száráh (שָׂרָה) – Hercegnő • Yahuwah (יהוה) – Az Örökkévaló, Aki volt, Aki van, Aki eljövendő • Yitzchák (יִצְחָק) – Nevetés/Öröm

¹Ávráhám ismét megnősült, feleségének Keturáh volt a neve. ²Szülte neki Zimránt, Yokshánt, Medánt, Midyánt, Yishbákot és Shuáchot. ³Yokshán nemzette Shebát és Dedánt. Dedán fiai lettek az Áshuriak, a Letushiak és a Leumiak. ⁴Midyán fiai pedig: Eifáh, Efer, Chánoch, Ávidá és Eldá’áh. Ezek mind Keturáhnak a leszármazottjai.

⁵De Ávráhám Yitzcháknak adta mindenét, ⁶az Ávráhám másodrangú feleségeitől származó fiaknak csak ajándékokat adott Ávráhám, és még életében eltávolította őket fia, Yitzchák mellől kelet felé, egy keleti országba.

⁷Ávráhám életkora, amit megért, száz év, hetven év és öt év volt. ⁸Akkor elhunyt Ávráhám, meghalt késő vénségében, öregen, betelve az élettel, és elődei mellé került. ⁹Fiai, Yitzchák és Yishmá’El temették el a Máchpeláhi barlangban, Efronnak, a Chiti Tzochár fiának a szántóföldjén, Mámreval szemben, ¹⁰azon a szántóföldön, amelyet Ávráhám a Chitiektől vett meg. Ott temették el Ávráhámot, ahol Száráht, a feleségét. ¹¹Ávráhám halála után megáldotta Elohim az ő fiát, Yitzchákot. Yitzchák a Lácháj-Ro’i kútnál lakott.

¹²Ez Ávráhám fiának, Yishmá’Elnek a nemzetsége, akit a Mitzráyimi Hágár, Száráh szolgálója szült Ávráhámnak. ¹³Így hívták Yishmá’El fiait nevük és nemzetségük szerint: Yishmá’El elsőszülöttje volt Neváyot, azután következett Kedár, Adbe’el és Mivszám, ¹⁴továbbá Mishmá, Dumáh és Mászáh, ¹⁵Chádád, Temáh, Yetur, Náfish és Kedmáh. ¹⁶Ezek Yishmá’El fiai, és ez a nevük falvaik és sátortáboraik szerint: tizenkét fejedelem, törzseiknek megfelelően. ¹⁷Yishmá’El életkora százharminckét esztendő volt. Akkor elhunyt, meghalt, és elődei mellé került. ¹⁸Yishmá’El utódai Chávilától Shurig tanyáztak, amely Mitzráyimtól keletre, Áshur felé van. Összes testvérével szemben telepedett le.

¹⁹Ez Yitzcháknak, Ávráhám fiának a nemzetsége: Ávráhám nemzette Yitzchákot. ²⁰Yitzchák negyvenesztendős volt, amikor feleségül vette Rivkáht, az árámi Betu’El leányát, az árámi Láván húgát Pádán-Árámból. ²¹És Yitzchák könyörgött Yahuwah-nak feleségéért, mivel meddő volt. Yahuwah pedig engedett könyörgésének, úgyhogy teherbe esett Rivkáh, a felesége. ²²De a fiúk tusakodtak a méhében. Akkor ezt mondta Rivkáh: Ha így van, minek is élek? Elment azért, hogy megkérdezze Yahuwah-t. ²³Yahuwah pedig ezt mondta neki: Két nép van méhedben, két nemzet válik ki belsődből: egyik nemzet erősebb lesz a másiknál, de a nagyobbik szolgál a kisebbnek!

²⁴Elérkezett a szülés napja, és ikrek voltak a méhében. ²⁵Kijött az első: vöröses volt, és mindenütt szőrös, mint a daróc. Ezért Eszávnak nevezték el. ²⁶Azután kijött a testvére, kezével Eszáv sarkába kapaszkodva. Ezért őt Yá’ákovnak nevezték el. Yitzchák hatvanesztendős volt, amikor ezek születtek.

²⁷Amikor a fiúk felnőttek, Eszáv a vadászathoz értő, szabadban élő ember lett, Yá’ákov ellenben szelíd sátorlakó. ²⁸Ezért Yitzchák Eszávot szerette, mert ízlett neki a vad, Rivkáh viszont Yá’ákovot szerette.

²⁹Egyszer Yá’ákov valami főzeléket főzött, amikor Eszáv fáradtan jött meg a mezőről. ³⁰Eszáv azt mondta Yá’ákovnak: Hadd egyem ebből a vörös ételből, mert fáradt vagyok! Ezért nevezték el őt Edomnak. ³¹De Yá’ákov azt felelte: Add nekem érte azonnal az elsőszülöttségi jogodat! ³²Eszáv ezt mondta: Én úgyis folyton halálos veszélyben vagyok, mire való nekem az elsőszülöttségi jog? ³³Yá’ákov azt felelte: Akkor esküdj meg nekem azonnal! Eszáv megesküdött neki, így adta el elsőszülöttségi jogát Yá’ákovnak. ³⁴Yá’ákov meg adott Eszávnak kenyeret és lencsefőzeléket. És ő evett, ivott, azután fölkelt, és elment. Ennyire semmibe vette Eszáv az elsőszülöttségi jogot.

Szójegyzék: Ávráhám (אַבְרָהָם) – Sokak atyja • Edom (אֱדוֹם) – Vörös • Elohim (אֱלֹהִים) – Hatalmak/Teremtő • Eszáv (עֵשָׂו) – Szőrös/Cselekvő/Ézsau • Keturáh (קְטוּרָה) – Tömjén/Illatozó • Lácháj-Ro’i (לַחַי רֹאִי) – Az Élő, Aki lát engem • Máchpeláh (מַכְפֵּלָה) – Kettős barlang • Pádán-Árám (פַּדַּן אֲרָם) – Árám mezeje • Rivkáh (רִבְקָה) – Rebekka/Megkötő • Száráh (שָׂרָה) – Hercegnő • Yá’ákov (יַעֲקֹב) – Sarokfogó/Nyomdokába lépő • Yahuwah (יהוה) – Az Örökkévaló, Aki volt, Aki van, Aki eljövendő • Yishmá’El (יִשְׁמָעֵאל) – Elohim meghallgat • Yitzchák (יִצְחָק) – Nevetés/Öröm

¹Egyszer éhínség volt az országban, azon az első éhínségen kívül, amely Ávráhám idejében volt. Ekkor elment Yitzchák Ávimelechhez, a Pelishtiek királyához Gerárba. ²Mert megjelent neki Yahuwah, és ezt mondta: Ne menj Mitzráyimba, hanem abban az országban lakj, amelyet én mondok neked! ³Maradj jövevényként ebben az országban, én pedig veled leszek, és megáldalak, mert neked és utódaidnak adom ezeket az országokat mind, és megtartom azt az esküt, amellyel megesküdtem apádnak, Ávráhámnak. ⁴És úgy megszaporítom utódaidat, hogy annyian lesznek, mint az egeken a csillag. A te utódaidnak adom mindezeket az országokat, és a te utódod által nyernek áldást a föld összes népei, ⁵mert hallgatott Ávráhám a szavamra, és megtartotta a megtartandókat: parancsolataimat, rendelkezéseimet és utasításaimat.

⁶Yitzchák Gerárban telepedett le. ⁷Amikor annak a helynek a lakosai a felesége iránt kérdezősködtek, azt mondta, hogy a húga. Félt azt mondani, hogy a felesége, hogy meg ne öljék annak a helynek a lakói Rivkáh miatt, mert jó megjelenésű volt. ⁸Amikor már jó ideje ott lakott, történt, hogy Ávimelech, a Pelishtiek királya kitekintett az ablakon, és meglátta Yitzchákot, amint a feleségével, Rivkáhval nevetgélt. ⁹Ekkor hívatta Ávimelech Yitzchákot, és ezt mondta: Mégiscsak a feleséged ő! Hogy mondhattad, hogy a húgod?! Yitzchák ezt felelte neki: Mert azt gondoltam, hogy meg fogok halni miatta. ¹⁰Akkor így szólt Ávimelech: Miért tetted ezt velünk? Könnyen megeshetett volna, hogy valaki a nép közül a feleségeddel hál, és akkor bűnbe kevertél volna bennünket. ¹¹Ávimelech ezért ilyen parancsot adott az egész népnek: Aki ehhez az emberhez és feleségéhez nyúl, annak meg kell halnia!

¹²Yitzchák ezután vetett azon a földön, és százszorosát aratta abban az esztendőben, úgy megáldotta őt Yahuwah. ¹³Így gazdagodott ez az ember; folyton-folyvást gazdagodott, míg végül is dúsgazdaggá lett. ¹⁴Volt juhnyája, marhacsordája és nagy szolgahada, s ezért féltékenyek lettek rá a Pelishtiek. ¹⁵Mindazokat a kutakat, amelyeket apjának, Ávráhámnak az idejében apja szolgái ástak, betömték a Pelishtiek, és teleszórták földdel. ¹⁶Ávimelech ekkor így szólt Yitzchákhoz: Menj el tőlünk, mert sokkal hatalmasabb lettél, mint mi! ¹⁷El is ment onnan Yitzchák, és Gerár völgyében ütött tábort, és ott lakott. ¹⁸Majd ismét kiásta Yitzchák azokat a kutakat, amelyeket apjának, Ávráhámnak az idejében ástak, de Ávráhám halála után a Pelishtiek betömtek; és ugyanúgy nevezte el azokat, ahogyan apja nevezte őket.

¹⁹Egyszer Yitzchák szolgái a völgyben ástak, és ott olyan kutat találtak, amelyben forrásvíz volt. ²⁰A gerári pásztorok azonban pörlekedtek Yitzchák pásztoraival, és ezt mondták: mienk a víz! Ezért nevezte el a kutat Eszeknek, mert civakodtak vele. ²¹Azután más kutat ástak, de amiatt is pörlekedtek, ezért azt Szitnáhnak nevezte el. ²²Onnan is továbbvonult, és egy másik kutat ásott, amely miatt már nem pörlekedtek, ezért azt Rechovotnak nevezte el, mert ezt mondta: Most már tágas helyet szerzett nekünk Yahuwah, és szaporodhatunk ezen a földön. ²³Onnan fölment Be’er-Shevába.

²⁴Azon az éjszakán megjelent neki Yahuwah, és ezt mondta: Én vagyok atyádnak, Ávráhámnak Elohim-ja. Ne félj, mert én veled vagyok, megáldalak téged, megsokasítom utódaidat szolgámért, Ávráhámért!

²⁵Ezért oltárt épített ott, és segítségül hívta Yahuwah nevét. Felvonta sátrát Yitzchák, szolgái meg kutat ástak ott.

²⁶Majd elment hozzá Ávimelech Gerárból barátjával, Áchuzáttal és hadseregparancsnokával, Pichollal. ²⁷Yitzchák ezt mondta nekik: Miért jöttetek hozzám, hiszen ti gyűlöltök engem, és elűztetek magatok közül? ²⁸De azok ezt felelték: Meg kellett látnunk, hogy Yahuwah van veled. Ezért azt mondtuk: Legyen esküvel fogadott megállapodás köztünk és közted! Szövetséget akarunk kötni veled, ²⁹hogy nem teszel rosszat velünk, ahogyan mi sem bántottunk téged, csak jót tettünk veled, és békével bocsátottunk el. Hiszen Yahuwah áldott embere vagy te! ³⁰Akkor lakomát készített nekik: ettek és ittak. ³¹Amikor reggel fölkeltek, megesküdtek egymásnak, azután elbocsátotta őket Yitzchák, és békével mentek el tőle.

³²Még aznap megérkeztek Yitzchák szolgái, és jelentették, hogy kutat ástak, és ezt mondták neki: Vizet találtunk! ³³És elnevezte azt Shiv’áhnak, ezért Be’er-Shevá annak a városnak a neve még ma is.

³⁴Amikor Eszáv negyvenéves volt, feleségül vette Yehuditot, a Chiti Be’eri leányát, és Bászmátot, a Chiti Elon leányát. ³⁵Ezek keserítették meg Yitzchák és Rivkáh lelkét.

Szójegyzék: Ávimelech (אֲבִימֶלֶךְ) – Apám a király • Ávráhám (אַבְרָהָם) – Sokak atyja • Be’er-Shevá (בְּאֵר שָׁבַע) – Eskü kútja • Elohim (אֱלֹהִים) – Hatalmak/Teremtő • Eszáv (עֵשָׂו) – Szőrös/Cselekvő/Ézsau • Gerár (גְּרָר) – Felőrlés/Kérődzés • Pelishtiek (פְּלִשְׁתִּים) – Filiszteusok/Vándorok • Rechovot (רְחֹבוֹת) – Tágas helyek • Rivkáh (רִבְקָה) – Rebekka/Megkötő • Shiv’áh (שִׁבְעָה) – Hét/Eskü • Yahuwah (יהוה) – Az Örökkévaló, Aki volt, Aki van, Aki eljövendő • Yitzchák (יִצְחָק) – Nevetés/Öröm

¹Amikor Yitzchák megöregedett, és annyira meghomályosodott a szeme, hogy nem látott, behívta a nagyobbik fiát, Eszávot, és így szólt hozzá: Fiam! Ő felelt neki: Itt vagyok. ²Yitzchák ezt mondta: Lásd, én megöregedtem, nem tudom halálom napját. ³Most hát fogd a fegyvereidet, tegzedet és íjadat, menj ki a mezőre, és lőj nekem valami vadat! ⁴Azután készíts nekem jó falatokat, ahogyan én szeretem, és hozd be nekem, hogy egyem, és megáldjalak, mielőtt meghalok!

⁵Rivkáh azonban hallgatózott, amikor Yitzchák a fiával, Eszávval beszélt. Amint elment Eszáv a mezőre, hogy vadat lőjön, és elhozza, ⁶Rivkáh ezt mondta fiának, Yá’ákovnak: Hallottam, hogy apád a bátyáddal, Eszávval beszélt, és ezt mondta: ⁷Hozz nekem vadat, és készíts jó falatokat, hogy egyem, és megáldjalak Yahuwah színe előtt, mielőtt meghalok. ⁸Most azért, fiam, hallgass a szavamra, amit én parancsolok neked. ⁹Menj el a nyájhoz, és hozz onnan két kecskegidát a javából, hadd készítsek abból apádnak jó falatokat, ahogyan ő szereti. ¹⁰Azután vidd be apádnak, hogy egyék, és téged áldjon meg, mielőtt meghal!

¹¹De Yá’ákov ezt mondta anyjának, Rivkáhnak: Igen, de Eszáv bátyám szőrös ember, én pedig simabőrű vagyok. ¹²Hátha megtapogat az apám, és akkor azt hiszi, hogy csúfot űzök belőle, és így átkot szerzek magamnak, nem áldást. ¹³De azt mondta neki az anyja: Engem sújtson az az átok, fiam, te csak hallgass a szavamra, menj, és hozd, amit mondtam!

¹⁴Elment tehát, elhozta a gidákat, és bevitte anyjának. Anyja pedig elkészítette a jó falatokat, ahogyan az apja szerette. ¹⁵Akkor fogta Rivkáh nagyobbik fiának, Eszávnak a legszebb ruháját, amely nála volt otthon, és felöltöztette Yá’ákovot, a kisebbik fiát. ¹⁶A kecskegidák bőrével pedig beborította a kezét és a sima nyakát. ¹⁷Azután kezébe adta fiának, Yá’ákovnak a jó falatokat és a kenyeret, amit készített.

¹⁸Akkor Yá’ákov bement az apjához, és így szólt: Apám! Ő pedig így felelt: Itt vagyok. Ki vagy te, fiam? ¹⁹Yá’ákov ezt felelte apjának: Én vagyok Eszáv, az elsőszülötted. Úgy cselekedtem, ahogyan mondtad nekem. Kelj hát fel, ülj fel, és egyél a vadpecsenyéből, azután áldj meg engem! ²⁰Yitzchák azt kérdezte a fiától: Hogy találtál vadat ilyen hamar, fiam? Ő pedig így felelt: Mert Yahuwah, Elohim-od elém hozta.

²¹Akkor ezt mondta Yitzchák Yá’ákovnak: Gyere közelebb, hadd tapogassalak meg, fiam, hogy csakugyan te vagy-e az én Eszáv fiam, vagy sem? ²²Yá’ákov közelebb ment apjához, Yitzchákhoz, aki megtapogatta, és ezt mondta: A hang Yá’ákov hangja, de a kéz Eszáv keze. ²³Nem ismerte meg őt, mivel szőrös volt a keze, mint bátyjának, Eszávnak a keze, ezért áldotta meg őt. ²⁴De megkérdezte: Te vagy az, fiam, Eszáv? Ő így felelt: Én vagyok.

²⁵Akkor ezt mondta: Hozd ide, hadd egyem a fiam vadpecsenyéjéből, hogy utána megáldjon téged az én lelkem. Odavitte neki, és evett. Bort is vitt neki, és ivott.

²⁶Akkor ezt mondta neki az apja, Yitzchák: Gyere közelebb, és csókolj meg fiam! ²⁷Odament és megcsókolta őt. Amikor megérezte ruhájának az illatát, megáldotta őt, és ezt mondta: Lám, fiam illata olyan, mint a mező illata, amelyet megáldott Yahuwah. ²⁸Adjon neked Elohim az egek harmatából, zsíros földet, sok gabonát és mustot. ²⁹Népek szolgáljanak neked, nemzetek boruljanak le előtted! Légy parancsolója testvéreidnek, boruljanak le előtted anyádnak fiai! Átkozott lesz, aki átkoz, áldott, aki téged áld!

³⁰Miután befejezte Yitzchák Yá’ákov megáldását, és Yá’ákov éppen csak kijött apjától, Yitzcháktól, a bátyja, Eszáv is megjött a vadászatból. ³¹Ő is készített jó falatokat, bevitte apjának, és ezt mondta neki: Kelj föl, apám, egyél a fiad vadpecsenyéjéből, és azután áldj meg engem! ³²De az apja, Yitzchák, ezt mondta neki: Ki vagy te? Ő így felelt: Én vagyok az elsőszülött fiad, Eszáv. ³³Megrendült Yitzchák, megrendülése igen nagy volt, és ezt mondta: Ki volt akkor az, aki vadat lőtt, behozta nekem, meg is ettem mind, még mielőtt megjöttél? Én őt megáldottam, és áldott is lesz!

³⁴Amikor meghallotta Eszáv apja beszédét, hangosan és igen keservesen fölkiáltott, és azt mondta apjának: Áldj meg engem is, apám! ³⁵Ő pedig ezt mondta: Öcséd jött be alattomban, és ő vette el a te áldásodat. ³⁶Eszáv így felelt: Méltán nevezték el Yá’ákovnak, hiszen már másodszor csalt meg engem! Elvette az elsőszülöttségi jogomat, most pedig elvette az áldásomat is. Majd ezt mondta: Nekem nem tartottál meg valami áldást? ³⁷Yitzchák ezt felelte Eszávnak: Már a parancsolóddá tettem őt, és szolgájává tettem minden testvérét. Gabonával és musttal is őt láttam el. Mit tehetek most már érted, fiam? ³⁸Eszáv ezt mondta apjának: Csak az az egy áldásod volt neked, apám? Áldj meg engem is, apám! És hangos sírásra fakadt Eszáv. ³⁹Apja, Yitzchák felelt, és ezt mondta neki: Nem zsíros földön lesz a lakóhelyed, nem hull rád az egek harmata. ⁴⁰Fegyvered éltet, öcsédet szolgálod. De ha nekifeszülsz, letöröd igáját nyakadról!

⁴¹Eszáv azonban bosszút forralt Yá’ákov ellen az áldás miatt, mivel őt áldotta meg az apja, és ezt mondta magában Eszáv: Közelednek már a napok, amikor majd apámat gyászoljuk. Akkor meggyilkolom az öcsémet, Yá’ákovot. ⁴²De Rivkáhnak hírül vitték nagyobbik fiának, Eszávnak a szavait, ezért magához hívatta kisebbik fiát, Yá’ákovot, és ezt mondta neki: Bátyád, Eszáv bosszút akar állni rajtad, meg akar gyilkolni. ⁴³Azért, fiam, hallgass a szavamra: indulj, menekülj bátyámhoz, Lávánhoz Cháránba! ⁴⁴Lakj nála egy ideig, amíg bátyád haragja elmúlik. ⁴⁵Ha majd elfordul rólad bátyád haragja, és elfelejti, hogy mit követtél el ellene, akkor üzenetet küldök, és hazahozatlak onnan. Miért veszítenélek el mindkettőtöket egy napon?

⁴⁶Yitzcháknak pedig ezt mondta Rivkáh: Megutáltam az életemet a Chiti leányok miatt. Ha Yá’ákov is a Chiti leányok közül vesz feleséget, olyat, mint ezek, ennek az országnak a leányai közül, mit ér akkor az életem?

Szójegyzék: Chárán (חָרָן) – Száraz/Forró hely • Chiti (חִתִּי) – Hettiták/Félelem fiai • Elohim (אֱלֹהִים) – Hatalmak/Teremtő • Eszáv (עֵשָׂו) – Szőrös/Cselekvő/Ézsau • Láván (לָבָן) – Fehér • Rivkáh (רִבְקָה) – Rebekka/Megkötő • Yahuwah (יהוה) – Az Örökkévaló, Aki volt, Aki van, Aki eljövendő • Yá’ákov (יַעֲקֹב) – Sarokfogó/Nyomdokába lépő • Yitzchák (יִצְחָק) – Nevetés/Öröm

¹Ekkor Yitzchák hívatta Yá’ákovot, megáldotta, és ezt parancsolta neki: Ne végy feleséget a Kená’áni leányok közül! ²Kelj fel, menj Pádán-Árámba, anyád apjának, Betu’Elnek a házához, és ott végy feleséget anyád bátyjának, Lávánnak a leányai közül! ³El-Shádáj pedig áldjon meg, szaporítsa és sokasítsa meg utódaidat, hogy népek gyülekezetévé váljanak. ⁴Adja neked Ávráhám áldását, neked és utódaidnak veled együtt, hogy birtokba vedd ezt az országot, ahol jövevény vagy, amelyet Ávráhámnak adott Elohim.

⁵Így küldte el Yitzchák Yá’ákovot, hogy Pádán-Árámba menjen Lávánhoz, az árámi Betu’El fiához, Rivkáhnak, Yá’ákov és Eszáv anyjának a bátyjához.

⁶Eszáv látta, hogy Yitzchák megáldotta Yá’ákovot, és elküldte Pádán-Árámba, hogy ott vegyen feleséget, és amikor megáldotta, ezt parancsolta neki: Ne végy feleséget a Kená’áni leányok közül! ⁷Yá’ákov engedelmeskedett apjának és anyjának, és elment Pádán-Árámba. ⁸Amikor látta Eszáv, hogy apja, Yitzchák, a Kená’áni leányokat rosszaknak tartja, ⁹elment Eszáv Yishmá’Elhez, és feleségül vette addigi feleségein kívül Máchálátot, Ávráhám fiának, Yishmá’Elnek a leányát, Neváyotnak a húgát.

¹⁰Elindult Yá’ákov Be’er-Shevából, és Chárán felé tartott. ¹¹Egy olyan helyre ért, ahol eltölthette az éjszakát, mikor a nap lement. Fogott egyet az ott levő kövek közül, azt a feje alá tette, és lefeküdt azon a helyen. ¹²És álmot látott: Egy létra volt a földre állítva, amelynek teteje az egekig ért, és Elohim Máláchjai jártak azon fel és le. ¹³Odafönt pedig Yahuwah állt, és ezt mondta: Én vagyok Yahuwah, atyádnak, Ávráhámnak Elohim-ja, és Yitzcháknak Elohim-ja! Ezt a földet, amelyen fekszel, neked adom és a te utódaidnak. ¹⁴Annyi utódod lesz, mint a föld pora, terjeszkedni fogsz nyugatra és keletre, északra és délre, és áldást nyer általad, meg utódod által a föld minden nemzetsége. ¹⁵Mert én veled vagyok, megőrizlek téged, akárhova mégy, és visszahozlak erre a földre. Bizony, nem hagylak el, amíg nem teljesítem, amit megígértem neked.

¹⁶Amikor Yá’ákov fölébredt álmából, ezt mondta: Bizonyára Yahuwah van ezen a helyen, és én nem tudtam! ¹⁷Félelem fogta el, és így szólt: Milyen félelmes ez a hely! Nem más ez, mint Elohim háza és az egek kapuja.

¹⁸Reggel fölkelt Yá’ákov, fogta azt a követ, amely a fejealja volt, fölállította szent oszlopként, és olajat öntött a tetejére. ¹⁹Azután elnevezte azt a helyet Beit-Elnek, azelőtt Luz volt annak a városnak a neve. ²⁰És ilyen fogadalmat tett Yá’ákov: Ha velem lesz Elohim, és megőriz ezen az úton, amelyen most járok, ha ad nekem ételül kenyeret és öltözetül ruhát, ²¹és békességben térek vissza apám házába, akkor Yahuwah lesz az én Elohim-om. ²²Ez a kő pedig, amelyet szent oszlopként állítottam föl, Elohim háza lesz, és bármit adsz nekem, a tizedét neked adom.

Szójegyzék: Be’er-Shevá (בְּאֵר שָׁבַע) – Eskü kútja • Beit-El (בֵּית אֵל) – Elohim háza • Betu’El (בְּתוּאֵל) – Elohim leánya/embere • Chárán (חָרָן) – Száraz/Forró hely • El-Shádáj (אֵל שַׁדַּי) – A Mindenható • Elohim (אֱלֹהִים) – Hatalmak/Teremtő • Eszáv (עֵשָׂו) – Szőrös/Cselekvő/Ézsau • Kená’án (כְּנַעַן) – Alföld/Kereskedő • Láván (לָבָן) – Fehér • Málách (מַלְאָךְ) – Angyal/Küldött • Pádán-Árám (פַּדַּן אֲרָם) – Árám mezeje • Rivkáh (רִבְקָה) – Rebekka/Megkötő • Yahuwah (יהוה) – Az Örökkévaló, Aki volt, Aki van, Aki eljövendő • Yá’ákov (יַעֲקֹב) – Sarokfogó/Nyomdokába lépő • Yitzchák (יִצְחָק) – Nevetés/Öröm

¹Yá’ákov azután útnak indult, és elment a keleten élő népek földjére. ²És látta, hogy egy kút volt a mezőn, és három juhnyáj heverészett mellette. Abból a kútból itatták a nyájakat, és a kút száján egy nagy kő volt. ³Amikor minden nyájat összetereltek, akkor szokták elgördíteni a követ a kút szájáról, hogy megitassák a juhokat, azután vissza szokták tenni a követ a kút szájára. ⁴Yá’ákov ezt mondta nekik: Hova valók vagytok, testvéreim? Azok ezt felelték: Chárániak vagyunk. ⁵Akkor megkérdezte tőlük: Ismeritek-e Lávánt, Náchor fiát? Azt felelték: Ismerjük. ⁶Majd ezt kérdezte: Jól van-é? Azok így feleltek: Jól van. Nézd, a leánya, Ráchel, éppen itt jön a juhokkal. ⁷Ekkor Ő így szólt: Hosszú még a nap, nincs itt az ideje, hogy betereljék a jószágot. Itassátok meg a juhokat, azután menjetek, legeltessetek! ⁸De azok ezt felelték: Nem tehetjük, amíg minden nyájat össze nem terelnek, és el nem gördítik a követ a kút szájáról, hogy megitathassuk a juhokat.

⁹Még beszélgetett velük, amikor megérkezett Ráchel az apja juhaival, mert ő legeltette azokat. ¹⁰Amikor Yá’ákov meglátta Ráchelt, anyja bátyjának, Lávánnak a leányát, és anyja bátyjának, Lávánnak a juhait, odalépett Yá’ákov, elgördítette a követ a kút szájáról, és megitatta anyja bátyjának, Lávánnak a juhait. ¹¹Yá’ákov azután megcsókolta Ráchelt, és hangos sírásra fakadt. ¹²Yá’ákov elmondta Ráchelnek, hogy ő rokona az apjának, mert Rivkáhnak a fia. A leány ekkor elszaladt, és elbeszélte ezt az apjának.

¹³Amikor Láván hallotta a hírt Yá’ákovról, húgának a fiáról, eléje futott, megölelte, megcsókolta, és bevezette a házába. Ő pedig elmondott mindent Lávánnak. ¹⁴Láván ezt mondta neki: Bizony, az én csontom és húsom vagy te! Yá’ákov aztán ott lakott nála egy hónapig.

¹⁵Akkor Láván ezt mondta Yá’ákovnak: Ha rokonom vagy is, nem kell ingyen szolgálnod nekem. Mondd meg nekem, mi legyen a béred? ¹⁶Volt pedig Lávánnak két leánya: a nagyobbiknak a neve Le’áh, a kisebbiknek a neve Ráchel. ¹⁷Le’áh gyengéd szemű volt, Ráchel pedig szép termetű és szép megjelenésű volt. ¹⁸Ezért Ráchelt szerette meg Yá’ákov, és ezt mondta: Szolgálok neked hét esztendeig a kisebbik leányodért, Ráchelért. ¹⁹Láván azt felelte: Jobb, ha hozzád adom, mintha más emberhez adnám. Maradj nálam! ²⁰Így szolgált Yá’ákov Ráchelért hét esztendeig, de ez csak néhány napnak tűnt neki, annyira szerette őt.

²¹Utána Yá’ákov ezt mondta Lávánnak: Add hozzám a feleségemet, mert letelt az időm. Hadd menjek be hozzá! ²²Láván össze is gyűjtötte annak a helynek valamennyi lakóját, és lakodalmat rendezett. ²³De amikor este lett, fogta a leányát, Le’áht, és őt vitte be hozzá. Yá’ákov be is ment hozzá. ²⁴Láván a szolgálóját, Zilpáht, leányának, Le’áhnak adta szolgálóul. ²⁵Yá’ákov csak reggel látta, hogy Le’áh van vele. Akkor ezt mondta Lávánnak: Mit tettél velem? Hát nem Ráchelért szolgáltam nálad? Miért csaptál be engem? ²⁶Láván így felelt: Nem szokás nálunk, hogy a kisebbiket az elsőszülött előtt adják férjhez. ²⁷Töltsd el ezt a lakodalmi hetet, aztán neked adjuk amazt is a szolgálatodért, ha másik hét esztendeig szolgálsz nálam.

²⁸Yá’ákov úgy is tett, eltöltötte azt a hetet. Azután Láván hozzáadta Ráchelt, a leányát, feleségül. ²⁹Láván a szolgálóját, Bilháht, leányának, Ráchelnek adta szolgálóul. ³⁰Yá’ákov bement Ráchelhez is, és Ráchelt jobban szerette, mint Le’áht. Így szolgált Lávánnál még másik hét esztendeig.

³¹De Yahuwah látta Le’áh gyűlölt voltát, és megnyitotta az ő méhét, Ráchel ellenben meddő maradt. ³²Le’áh teherbe esett és fiút szült. Re’uvennek nevezte el, mert azt mondta: Meglátta Yahuwah nyomorúságomat, most már szeretni fog a férjem. ³³Azután ismét teherbe esett, fiút szült, és azt mondta: Bizony, meghallotta Yahuwah, hogy milyen gyűlölt vagyok, azért adta nekem ezt is. És elnevezte őt Shim’onnak. ³⁴Majd újra teherbe esett, fiút szült és azt mondta: Most már ragaszkodni fog hozzám a férjem, mert három fiút szültem neki. Ezért nevezte el őt Levinek. ³⁵Megint teherbe esett, fiút szült és azt mondta: Most már hálát adok Yahuwah-nak. Ezért nevezte el őt Yáhudáhnak. Azután nem szült egy ideig.

Szójegyzék: Bilháh (בִּלְהָה) – Rémület/Együgyű • Chárán (חָרָן) – Száraz/Kiégett • Elohim (אֱלֹהִים) – Hatalmak/Teremtő • Láván (לָבָן) – Fehér • Le’áh (לֵאָה) – Lea/Fáradt/Tehén • Levi (לֵוִי) – Ragaszkodás/Csatlakozás • Náchor (נָחוֹר) – Horkoló/Szuszogó • Ráchel (רָחֵל) – Ráhel/Anyajuh • Rákot (רַכּוֹת) – Gyengéd/Lágy • Re’uven (רְאוּבֵן) – Lássatok, egy fiú! • Rivkáh (רִבְקָה) – Megkötöző/Foglyul ejtő • Shim’on (שִׁמְעוֹן) – Simeon/Meghallgatás • Yá’ákov (יַעֲקֹב) – Sarokfogó/Nyomdokába lépő • Yahuwah (יהוה) – Az Örökkévaló • Yáhudáh (יְהוּדָה) – Júda/Yahuwah dicsőítése • Zilpáh (זִלְפָּה) – Csepp/Folyás

¹Amikor Ráchel látta, hogy ő nem tud szülni Yá’ákovnak, féltékeny lett Ráchel a nővérére, és ezt mondta Yá’ákovnak: Adj nekem fiakat, mert ha nem, belehalok! ²Yá’ákov haragra gerjedt Ráchel ellen, és így szólt: Talán Elohim vagyok én, aki megtagadja tőled a méh gyümölcsét? ³Ő pedig ezt felelte: Itt van Bilháh, a szolgálóm, menj be hozzá, és ha majd a térdemen szül, az ő révén nekem is lesz fiam. ⁴Így adta hozzá feleségül Bilháht, a szolgálóját, Yá’ákov pedig bement ahhoz. ⁵Bilháh teherbe esett, és fiút szült Yá’ákovnak. ⁶Akkor ezt mondta Ráchel: Ítélt ügyemben Elohim, meghallgatta szavamat, és adott nekem fiút. Ezért nevezte el őt Dánnak. ⁷Megint teherbe esett Bilháh, Ráchel szolgálója, és másik fiút szült Yá’ákovnak. ⁸Ráchel ezt mondta: Elohim volt velem a küzdelemben, amikor a nénémmel küzdöttem, és győztem is! Ezért nevezte el őt Náftálinak.

⁹Amikor látta Le’áh, hogy egy ideje nem szül, fogta a szolgálóját, Zilpáht, és feleségül adta Yá’ákovhoz. ¹⁰És Zilpáh, Le’áh szolgálója fiút szült Yá’ákovnak. ¹¹Akkor ezt mondta Le’áh: Szerencsém van! Ezért nevezte el őt Gádnak. ¹²Zilpáh, Le’áh szolgálója másik fiút is szült Yá’ákovnak. ¹³Akkor ezt mondta Le’áh: Boldog vagyok! Bizony, boldognak mondanak engem a leányok! Ezért nevezte el őt Áshernak.

¹⁴Egyszer Re’uven búzaaratáskor kint járt a mezőn, mandragórát talált, és elvitte anyjának, Le’áhnak. Ráchel azt mondta Le’áhnak: Adj nekem a fiad mandragórájából! ¹⁵Ő pedig azt felelte neki: Talán kevesled, hogy elvetted a férjemet, a fiam mandragóráját is el akarod venni? Ráchel azt mondta: Veled hálhat az éjszaka a fiad mandragórájáért! ¹⁶Amikor Yá’ákov megjött este a mezőről, Le’áh eléje ment, és ezt mondta: Énhozzám jöjj be, mert bérbe vettelek a fiam mandragóráján. És vele hált azon az éjszakán. ¹⁷Elohim pedig meghallgatta Le’áht, aki teherbe esett, és ötödik fiút szült Yá’ákovnak. ¹⁸Akkor ezt mondta Le’áh: Megadta Elohim annak a bérét, hogy szolgálómat a férjemhez adtam. Ezért nevezte el őt Yiszáchárnak. ¹⁹Megint teherbe esett Le’áh, és hatodik fiút szült Yá’ákovnak. ²⁰És ezt mondta Le’áh: Megajándékozott engem Elohim szép ajándékkal. Most már velem lakik a férjem, mert hat fiút szültem neki. Ezért nevezte el őt Z’vulunnak. ²¹Azután leányt szült, és Dináhnak nevezte el.

²²Megemlékezett Elohim Ráchelről is, meghallgatta Elohim, és megnyitotta a méhét. ²³Teherbe esett, fiút szült, és ezt mondta: Elvette Elohim a gyalázatomat! ²⁴Elnevezte Yoszefnek, és ezt mondta: Adjon nekem Yahuwah még másik fiút is!

²⁵Történt, hogy miután Ráchel megszülte Yoszefet, Yá’ákov azt mondta Lávánnak: Bocsáss el engem, hadd menjek haza a szülőföldemre! ²⁶Add ki a feleségeimet és gyermekeimet, akikért szolgáltam neked! Hadd menjek el, hiszen te tudod, hogy mennyit dolgoztam nálad! ²⁷Láván azt felelte neki: Ha kegyet találtam a szemedben… Megtudtam a jelekből, hogy teérted áldott meg engem Yahuwah. ²⁸És azt mondta: Szabd meg a bért, amivel tartozom, és én megadom. ²⁹Yá’ákov azt felelte neki: Te tudod, hogyan szolgáltalak, és mivé lett nálam a jószágod. ³⁰Az a kevés, amid volt jövetelem előtt, sokra szaporodott, mert megáldott téged Yahuwah a lábam nyomán. De mikor tehetek már valamit a magam családjáért is? ³¹Ekkor ő azt mondta: Mit adjak neked? Yá’ákov így felelt: Nem kell adnod nekem semmit, ha megteszed ezt az egyet: Tovább legeltetem és őrzöm a nyájadat. ³²De ma végigjárom egész nyájadat. Különíts el abból minden pettyes és tarka bárányt, minden fekete bárányt a juhok közül, meg a kecskék közül is a tarkát és a pettyest: ez legyen a bérem. ³³Az mutatja meg, hogy igaz ember vagyok-e, hogy majd amikor eljössz megnézni a béremet, lopott jószág lesz nálam mindaz, ami nem pettyes vagy tarka a kecskék között, és nem fekete a juhok között. ³⁴Láván ezt mondta: Jó, legyen úgy, ahogy mondod. ³⁵És elkülönítette még azon a napon a csíkos lábú és tarka bakokat, minden pettyes és tarka kecskét, mindazt, amelyiken valami fehérség volt, és minden feketét a juhok közül, és a fiaira bízta. ³⁶Majd három napi járóföldet hagyott maga és Yá’ákov között. Yá’ákov pedig tovább legeltette Láván többi juhait.

³⁷Yá’ákov vágott gyenge nyárfa-, mandulafa- és platánfavesszőket és fehér csíkokat vágott beléjük, úgyhogy kilátszott a vesszők fehére. ³⁸És odarakta a kecskenyáj elé a csíkos vesszőket a vályúkba és itatókba, ahová inni járt a nyáj. Mert akkor szoktak pározni, amikor inni jártak. ³⁹Ott párzott a nyáj a vesszők előtt, és ezért csíkos lábúakat, pettyeseket és tarkákat ellett a nyáj. ⁴⁰Azután különválasztotta Yá’ákov a juhokat, és szembefordította a nyájat Láván csíkos lábú és fekete nyájával. Így szerzett magának külön nyájakat, amelyeket nem eresztett Láván juhai közé. ⁴¹Valahányszor a nyáj fejlettebb állatai pároztak, odarakta Yá’ákov a vesszőket a vályúkba a nyáj elé, hogy a vesszőket látva pározzanak. ⁴²De amikor satnya volt a nyáj, nem rakta oda, úgyhogy Lávánnak jutottak a satnyák, Yá’ákovnak pedig a fejlettebbek. ⁴³Így ez az ember egyre jobban gyarapodott, lett neki sok nyája, szolgálója, szolgája, tevéje és szamara.

Szójegyzék: Ásher (אָשֵׁר) – Boldog/Szerencsés • Bilháh (בִּלְהָה) – Rémület/Együgyű • Dán (דָּן) – Bíró/Ítélet • Dináh (דִּינָה) – Ítélet/Igazságszolgáltatás • Elohim (אֱלֹהִים) – Hatalmak/Teremtő • Gád (גָּד) – Szerencse/Csapat • Láván (לָבָן) – Fehér • Le’áh (לֵאָה) – Lea/Fáradt • Náftáli (נַפְתָּלִי) – Küzdelmem/Birkózásom • Ráchel (רָחֵל) – Ráhel/Anyajuh • Re’uven (רְאוּבֵן) – Lássatok, egy fiú! • Yá’ákov (יַעֲקֹב) – Sarokfogó/Nyomdokába lépő • Yahuwah (יהוה) – Az Örökkévaló • Yiszáchár (יִשָּׂשכָר) – Jutalom/Bér • Yoszef (יוֹסֵף) – Gyarapítson/Hozzáadjon • Z’vulun (זְבוּלוּן) – Lakóhely/Megtisztelés • Zilpáh (זִלְפָּה) – Csepp/Folyás

¹De Yá’ákov meghallotta Láván fiainak a beszédét, akik ezt mondták: Elvette Yá’ákov mindazt, ami apánké volt, apánkéból szerezte minden gazdagságát. ²Láván arcán is látta Yá’ákov, hogy nem olyan hozzá, mint azelőtt. ³Akkor ezt mondta Yahuwah Yá’ákovnak: Térj vissza atyáid földjére, a rokonaidhoz, én veled leszek! ⁴Üzent tehát Yá’ákov és kihívatta magához Ráchelt és Le’áht a mezőre, a nyájhoz, ⁵és ezt mondta nekik: Látom apátok arcán, hogy nem olyan hozzám, mint azelőtt, pedig az én atyám Elohim-ja volt velem. ⁶Ti tudjátok, hogy teljes erőmmel szolgáltam apátokat. ⁷De apátok csalt meg engem, és tízszer is megváltoztatta a béremet. Elohim azonban nem engedte, hogy kárt okozzon nekem. ⁸Ha így szólt: A pettyesek lesznek a béred, az egész nyáj pettyeseket ellett. Ha pedig így szólt: A csíkos lábúak lesznek a béred, az egész nyáj csíkos lábúakat ellett. ⁹Így vette el Elohim apátok jószágát, és nekem adta. ¹⁰Mert a nyáj párzása idején álmomban föltekintettem, és azt láttam, hogy a nyájban párzó bakok csíkos lábúak, pettyesek és tarkabarkák.

¹¹Akkor ezt mondta nekem álmomban Málách Elohim: Yá’ákov! És feleltem: Itt vagyok. ¹²Azt mondta: Tekints föl, és lásd meg, hogy a nyájban párzó bakok mind csíkos lábúak, pettyesek és tarkabarkák. Mert láttam mindazt, amit Láván tett veled. ¹³Én vagyok Beit-El El-je, ahol szent oszlopot kentél föl, és fogadalmat tettél nekem. Most készülj, menj el erről a földről, és térj vissza szülőföldedre!

¹⁴Ekkor megszólalt Ráchel és Le’áh, és ezt mondták neki: Van-e még valami részünk vagy örökségünk apánk házában? ¹⁵Nem számítunk-e idegeneknek? Hiszen eladott bennünket, és a vételárat egészen elköltötte. ¹⁶Különben is a mienk és a fiainké mindaz a gazdagság, amit elvett Elohim apánktól. Azért tégy úgy mindent, ahogyan Elohim mondta neked!

¹⁷Ekkor Yá’ákov fölkelt, föltette gyermekeit és feleségeit a tevékre. ¹⁸Elhajtotta minden jószágát és minden szerzeményét, amit szerzett – a Pádán-Árámban szerzett jószágát és vagyonát -, hogy elmenjen apjához, Yitzchákhoz Kená’án földjére. ¹⁹Amikor Láván elment a juhait nyírni, Ráchel ellopta apja Teráfimját. ²⁰Így szedte rá Yá’ákov az Árámi Lávánt: nem mondta meg neki, hogy el akar menni, hanem elment mindenével. ²¹Fölkerekedett, és átkelt a folyamon és Gil’ád hegysége felé tartott.

²²Láván csak harmadnap értesült arról, hogy Yá’ákov elment. ²³Akkor maga mellé vette hozzátartozóit, és hét napi járóföldön át üldözte, míg el nem érte a Gil’ád hegységénél. ²⁴Elohim azonban eljött az Árámi Lávánhoz álomban azon az éjszakán, és ezt mondta neki: Vigyázz, ne mondj Yá’ákovnak se jót, se rosszat!

²⁵Amikor Láván utolérte Yá’ákovot, Yá’ákov már sátrat vert a hegyen. Láván is a Gil’ád hegységén vert sátrat hozzátartozóival együtt. ²⁶Láván ezt mondta Yá’ákovnak: Mit tettél?! Engem rászedtél, leányaimat meg elhajtottad, mint fegyverrel ejtett foglyokat! ²⁷Miért titokban mentél el, és miért szedtél rá engem? Miért nem szóltál nekem? Akkor örömmel és énekkel, dobbal és citerával bocsátottalak volna el! ²⁸Még azt sem engedted meg, hogy megcsókoljam unokáimat és leányaimat. Ez egyszer balgán cselekedtél. ²⁹Volna erőm hozzá, hogy elbánjak veletek, de atyátok Elohim-ja a múlt éjjel ezt mondta nekem: Vigyázz, ne mondj Yá’ákovnak se jót, se rosszat! ³⁰Ha már mindenáron el akartál menni, mivel nagyon kívánkoztál apád házába, miért loptad el a Teráfimomat? ³¹Yá’ákov erre így felelt Lávánnak: Mert féltem, és azt gondoltam, hogy elveszed tőlem erőszakkal a leányaidat. ³²De akinél megtalálod a Teráfimodat, az ne maradjon életben. Hozzátartozóink előtt vizsgáld meg, mi van nálam, és vidd a magadét! Yá’ákov ugyanis nem tudta, hogy Ráchel ellopta azt. ³³Bement tehát Láván Yá’ákov sátrába, Le’áh sátrába és a két szolgáló sátrába, de nem találta. Azután kijött Le’áh sátrából, és Ráchel sátrába ment. ³⁴Ráchel közben fogta a Teráfimot, egy teve nyergébe tette és ráült. Láván pedig fölforgatta az egész sátrat, de nem találta. ³⁵Ráchel ugyanis ezt mondta az apjának: Ne haragudjék az én uram, hogy nem tudok fölkelni előtte, mert asszonyok baja van rajtam. Kutatta tehát, de nem találta a Teráfimot.

³⁶Ekkor Yá’ákov haragra lobbant, és pörölni kezdett Lávánnal. Megszólalt Yá’ákov, és azt mondta Lávánnak: Mi a bűnöm és mi a vétkem, hogy üldözőbe vettél? ³⁷Hiszen fölforgattad minden holmimat! Találtál-e valamit, ami a te házadból való? Tedd ide az én hozzátartozóim és a te hozzátartozóid elé, döntsenek ők kettőnk ügyében! ³⁸Már húsz esztendeje vagyok nálad, juhaid és kecskéid nem vetéltek el, nyájad kosait nem ettem meg. ³⁹Amit a vad széttépett, nem vittem hozzád, magam térítettem meg, tőlem kérted számon; meg azt is, amit elloptak tőlem nappal vagy éjjel. ⁴⁰Nappal a hőség emésztett, éjjel meg a hideg, szememet kerülte az álom. ⁴¹Ilyen húsz esztendőm volt a házadnál: tizennégy évig szolgáltalak két leányodért, hat évig meg juhaidért. Te pedig tízszer is megváltoztattad a béremet. ⁴²Ha atyám Elohim-ja, Ávráhám Elohim-ja és Yitzchák Félelme velem nem lett volna, akkor most üres kézzel bocsátanál el engem. Elohim azonban látta nyomorúságomat és kezem munkáját, ezért figyelmeztetett téged a múlt éjjel.

⁴³Láván azt felelte Yá’ákovnak: A leányok az én leányaim, a fiúk az én fiaim, a nyáj az én nyájam, minden az enyém, amit látsz. De tehetnék-e most már bármit is a magam leányai ellen, vagy fiaik ellen, akiket szültek?! ⁴⁴Azért jöjj, kössünk szövetséget egymással, az legyen a tanú köztünk! ⁴⁵Ekkor fogott Yá’ákov egy követ és fölállította azt szent oszlopként. ⁴⁶Majd ezt mondta Yá’ákov a hozzátartozóinak: Gyűjtsetek köveket! Azok köveket szedtek, csináltak egy kőrakást, és ettek a kőrakásnál. ⁴⁷Azután elnevezte azt Láván Yegár-Száhádutának, Yá’ákov pedig elnevezte Gál-Ednek. ⁴⁸Láván ugyanis ezt mondta: Ez a kőrakás a tanú köztünk! Ezért nevezik Gál-Ednek, ⁴⁹de Mitzpáhnak is, mert ezt mondta: Yahuwah tartson szemmel bennünket, amikor mi nem látjuk egymást! ⁵⁰Ha leányaimmal rosszul bánsz, ha leányaimon kívül még feleségeket veszel, nem fogja ugyan látni senki közülünk, de Elohim lesz a tanú köztünk. ⁵¹Majd ezt mondta Láván Yá’ákovnak: Itt van ez a kőrakás és a szent oszlop, amelyet emeltem köztem és közted. ⁵²Tanú ez a kőrakás és tanú ez a szent oszlop, hogy sem én nem megyek át e kőrakás mellett tehozzád, sem te nem jössz át e kőrakás és e szent oszlop mellett énhozzám rossz szándékkal. ⁵³Ávráhám Elohim-ja és Náchor Elohim-ja, az atyjuk Elohim-ja ítéljen fölöttünk. Akkor megesküdött Yá’ákov atyjának, Yitzcháknak Félelmére, ⁵⁴majd áldozatot mutatott be Yá’ákov a hegyen, és meghívta hozzátartozóit áldozati lakomára. És miután ettek, a hegyen töltötték az éjszakát. ⁵⁵Másnap reggel fölkelt Láván, megcsókolta unokáit és leányait, és megáldotta őket. Azután elment Láván, és visszatért lakóhelyére.

Szójegyzék: Ávráhám (אַבְרָהָם) – Sokak atyja • Beit-El (בֵּית־אֵל) – Elohim háza • El (אֵל) – Isten/Erős • Elohim (אֱלֹהִים) – Hatalmak/Teremtő • Gál-Ed (גַּלְעֵד) – Tanúhalom/Gileád • Gil’ád (גִּלְעָד) – Tanúhalom/Gileád hegysége • Kená’án (כְּנַעַן) – Alföld/Kereskedő • Láván (לָבָן) – Fehér • Le’áh (לֵאָה) – Fáradt/Tehén • Mitzpáh (מִּצְפָּה) – Őrtorony/Kilátóhely • Náchor (נָחוֹר) – Horkoló/Szuszogó • Ráchel (רָחֵל) – Ráhel/Anyajuh • Teráfim (תְּרָפִים) – Házibálványok • Yá’ákov (יַעֲקֹב) – Sarokfogó/Nyomdokába lépő • Yahuwah (יהוה) – Az Örökkévaló • Yegár-Száhádutá (יְגַר שָׂהֲדוּתָא) – Tanúhalom (arámi) • Yitzchák (יִצְחָק) – Nevetés/Öröm

¹Yá’ákov is útnak indult, és találkoztak vele Elohim Máláchjai. ²Amikor meglátta őket Yá’ákov, ezt mondta: Elohim tábora ez! És elnevezte azt a helyet Máchánáyimnak.

³Azután követeket küldött Yá’ákov maga előtt bátyjához, Eszávhoz Sze’ir földjére, Edom mezejére, ⁴és ezt parancsolta nekik: Mondjátok meg uramnak, Eszávnak: Ezt mondja a te szolgád, Yá’ákov: Lávánnál voltam jövevény, ott tartózkodtam mostanáig. ⁵Szereztem ökröket, szamarakat és juhokat, szolgákat és szolgálókat. Azért küldök neked üzenetet, uram, hogy elnyerjem jóindulatodat. ⁶A követek ezzel tértek vissza Yá’ákovhoz: Elmentünk bátyádhoz, Eszávhoz: jön is már eléd, de négyszáz ember van vele! ⁷Yá’ákovot ekkor nagy félelem és szorongás fogta el, ezért két táborra osztotta a vele levő népet, meg a juhokat, marhákat és tevéket. ⁸Mert ezt gondolta: Ha eléri Eszáv az egyik tábort, és levágja azt, a megmaradt tábor elmenekülhet.

⁹Yá’ákov azután ezt mondta: Ó atyámnak, Ávráhámnak Elohim-ja és atyámnak, Yitzcháknak Elohim-ja, Yahuwah, aki ezt mondtad nekem: Térj vissza hazádba, rokonságod közé, és jót teszek veled! ¹⁰Méltatlan vagyok minden hűséges és igaz tettedre, amit szolgáddal cselekedtél. Hiszen csak egy vándorbottal mentem át itt a Yárdenen, most pedig két táborom van. ¹¹Ments meg engem bátyámnak, Eszávnak a kezéből, mert félek tőle, hogy ha idejön, megöl engem, az anyákat is gyermekeikkel együtt. ¹²Hiszen te mondtad: Sok jót teszek veled és utódaidat olyanná teszem, mint a tenger homokja, amely olyan sok, hogy meg sem lehet számolni.

¹³Miután ott töltötte azt az éjszakát, ajándékot válogatott ki szerzeményéből bátyjának, Eszávnak: ¹⁴kétszáz kecskét, húsz bakot, kétszáz juhot, húsz kost, ¹⁵harminc szoptatós tevét fiastul, negyven tehenet és tíz bikát, húsz szamarat és tíz szamárcsődört. ¹⁶Szolgáira bízott minden nyájat külön-külön, és ezt mondta szolgáinak: Keljetek át előttem, de hagyjatok távolságot a nyájak között! ¹⁷Az elsőnek azt parancsolta: Ha találkozik veled a bátyám, Eszáv, és megkérdezi, hogy kinek a szolgája vagy, hová mégy, kié ez a jószág előtted, ¹⁸akkor ezt mondd: Szolgádé, Yá’ákové, aki ajándékul küldi uramnak, Eszávnak. Ő maga is itt van mögöttünk. ¹⁹Ezt parancsolta a másodiknak is, a harmadiknak is, mindazoknak, akik a nyájak után mentek: Így beszéljetek Eszávval, amikor találkoztok vele! ²⁰Ezt is mondjátok: Szolgád, Yá’ákov itt van mögöttünk. Mert ezt gondolta: Megengesztelem őt az ajándékkal, amely előttem megy, és csak azután kerülök a színe elé, talán szívesen fogad. ²¹Az ajándék tehát átkelt előtte, ő azonban a táborban töltötte azt az éjszakát.

²²De fölkelt még azon az éjszakán, fogta két feleségét, két szolgálóját és tizenegy gyermekét, és átkelt a Yábok-gázlónál. ²³Fogta és átküldte őket a patakon, és átküldte mindenét. ²⁴Yá’ákov pedig ott maradt egyedül. Ekkor Valaki tusakodott vele egészen hajnalhasadtáig. ²⁵De látta, hogy nem bír vele, ezért megütötte a csípője forgócsontját, és kificamodott Yá’ákov csípőjének forgócsontja a tusakodás közben.

²⁶Akkor ezt mondta Yá’ákovnak: Bocsáss el, mert hajnalodik! Ő azt felelte: Nem bocsátlak el, amíg meg nem áldasz engem. ²⁷Ekkor megkérdezte tőle: Mi a neved? Ő így felelt: Yá’ákov. ²⁸Erre azt mondta: Nem Yá’ákov lesz ezután a neved, hanem Yiszrá’El, mert küzdöttél Elohim-mal és emberekkel, és győztél. ²⁹Yá’ákov ezt kérte: Mondd meg nekem a nevedet! De ő ezt mondta: Miért kérdezed a nevemet? És megáldotta őt. ³⁰Yá’ákov Peni’Elnak nevezte el azt a helyet és ezt mondta: Bár láttam Elohim-ot színről színre, mégis megszabadult az én lelkem.

³¹Már sütött a nap, amikor átkelt Peni’Elnál, és sántított csípőjére. ³²Ezért nem eszik meg Yiszrá’El fiai mindmáig a csípő forgócsontján levő inat, mert ütés érte Yá’ákov csípőjének forgócsontján az inat.

Szójegyzék: Ávráhám (אַבְרָהָם) – Sokak atyja • Edom (אֱדוֹם) – Vörös • Elohim (אֱלֹהִים) – Hatalmak/Teremtő • Eszáv (עֵשָׂו) – Szőrös/Cselekvő/Ézsau • Láván (לָבָן) – Fehér • Máchánáyim (מַחֲנַיִם) – Kettős tábor • Málách (מַלְאָךְ) – Küldött • Peni’El (פְּנִיאֵל) – Elohim arca • Sze’ir (שֵׂעִיר) – Szőrös/Bozótos • Yá’ákov (יַעֲקֹב) – Sarokfogó/Nyomdokába lépő • Yábok (יַבֹּק) – Kiöntő/Kiáradó • Yahuwah (יהוה) – Az Örökkévaló • Yárden (יַרְדֵּן) – Leszálló/Lefolyó • Yiszrá’El (יִשְׂרָאֵל) – Elohim-mal küzdő/Elohim fejedelme • Yitzchák (יִצְחָק) – Nevetés/Öröm

¹Amikor Yá’ákov föltekintett, látta, hogy már jön is Eszáv, és négyszáz ember van vele. Ekkor szétosztotta a gyermekeket Le’áh, Ráchel és a két szolgáló mellé. ²Előreállította a szolgálókat és gyermekeiket, mögéjük Le’áht és gyermekeit, ezek mögé Ráchelt és Yoszefet. ³Ő maga előttük ment, és hétszer borult le a földre, amíg a bátyjához ért. ⁴Eszáv eléje futott, megölelte, nyakába borult, megcsókolta, és sírtak. ⁵Amikor föltekintett, és meglátta az asszonyokat és gyermekeket, azt kérdezte: Kik ezek? Ő így felelt: A gyermekek, akiket Elohim kegyelme adott szolgádnak. ⁶Majd odaléptek a szolgálók gyermekeikkel együtt, és leborultak. ⁷Odalépett Le’áh is gyermekeivel együtt, és leborultak. Végül odalépett Yoszef és Ráchel is, és ők is leborultak. ⁸Akkor ezt mondta Eszáv: Mire való ez az egész tábor, amellyel találkoztam? Ő ezt felelte: Arra, hogy elnyerjem uram jóindulatát.

⁹Eszáv ezt mondta: Van nekem bőven, öcsém, legyen a tiéd, ami a tiéd! ¹⁰De Yá’ákov ezt mondta: Ne úgy, hanem ha elnyertem jóindulatodat, fogadd el tőlem ezt az ajándékot! Mert amikor megláttam arcodat, mintha Elohim arcát láttam volna, olyan kegyes voltál hozzám. ¹¹Fogadd el ajándékomat, amelyet áldásommal vittek neked, hiszen Elohim kegyelmes volt hozzám, és van mindenem. És addig unszolta őt, amíg el nem fogadta. ¹²Akkor Eszáv ezt mondta: Induljunk el, menjünk, majd én előtted megyek! ¹³De Yá’ákov így felelt neki: Tudja az én uram, hogy a gyermekek gyengék, meg szoptatós juhok és tehenek vannak velem. Ha csak egy napig is hajszolják azokat, elhullik az egész nyáj. ¹⁴Menjen csak az én uram a szolgája előtt, én majd ballagok lassan az előttem járó jószág és a gyermekek járása szerint, amíg eljutok az én uramhoz Sze’irbe. ¹⁵Eszáv ezt mondta: Hadd hagyjak nálad néhányat a velem levő emberek közül. De ő azt felelte: Minek az, ha elnyertem uram jóindulatát? ¹⁶Így kelt útra Eszáv még aznap Sze’ir felé.

¹⁷Yá’ákov pedig Szukot felé indult, és ott épített magának házat, jószágának meg karámokat készített. Ezért nevezte el azt a helyet Szukotnak. ¹⁸Azután Yá’ákov, Pádán-Árámból jövet, épségben eljutott Shechem városáig, amely Kená’án földjén van, és tábort ütött a város előtt. ¹⁹A mezőnek azt a részét, ahol sátrat vert, megvette Chámornak, Shechem apjának a fiaitól száz pénzért. ²⁰Majd oltárt állított oda, és így nevezte el: El Elohé Yiszrá’El.

Szójegyzék: Chámor (חֲמוֹר) – Szamár • El (אֵל) – Isten/Erős • El Elohé Yiszrá’El (אֵל אֱלֹהֵי יִשְׂרָאֵל) – El, Yiszrá’El Elohim-ja • Elohim (אֱלֹהִים) – Hatalmak/Teremtő • Eszáv (עֵשָׂו) – Szőrös/Cselekvő/Ézsau • Kená’án (כְּנַעַן) – Kereskedő/Megalázott • Le’áh (לֵאָה) – Fáradt/Tehén • Ráchel (רָחֵל) – Ráhel/Anyajuh • Shechem (שְׁכֶם) – Váll/Háton visz • Sze’ir (שֵׂעִיר) – Szőrös/Bozótos • Szukot (סֻכּוֹת) – Sátrak/Lombsátrak • Yá’ákov (יַעֲקֹב) – Sarokfogó/Nyomdokába lépő • Yoszef (יוֹסֵף) – Gyarapítson/Hozzáadjon • Yiszrá’El (יִשְׂרָאֵל) – Elohim-mal küzdő/Elohim fejedelme

¹Egyszer Dináh, Le’áh leánya, akit Yá’ákovnak szült, kiment, hogy szétnézzen annak a vidéknek a leányai között. ²Meglátta őt Shechem, a Chivi Chámornak, az ország fejedelmének a fia. Megfogta, vele hált, és erőszakot követett el rajta. ³De lelkéből ragaszkodott Dináhhoz, Yá’ákov leányához, mert megszerette a leányt, és szívhez szólóan beszélt a leánnyal. ⁴Majd ezt mondta Shechem az apjának, Chámornak: Szerezd meg nekem feleségül ezt a leányt! ⁵Yá’ákov meghallotta ugyan, hogy megbecstelenítették a leányát, Dináht, de mert fiai a mezőn voltak a jószággal, hallgatott Yá’ákov, amíg megjöttek. ⁶És kiment Chámor, Shechem apja Yá’ákovhoz, hogy beszéljen vele.

⁷Yá’ákov fiai is hazajöttek a mezőről, amikor ezt meghallották. Felháborodtak ezek a férfiak, és nagy haragra lobbantak, mivel gyalázatot követett el Shechem Yiszrá’Elen, amikor Yá’ákov leányával hált, mert nem szabad így cselekedni. ⁸Chámor így beszélt velük: A fiam, Shechem, lelkéből ragaszkodik a leányotokhoz, adjátok hozzá feleségül! ⁹Házasodjatok velünk össze: adjátok hozzánk leányaitokat, és vegyétek el a mi leányainkat! ¹⁰Lakjatok közöttünk. Itt az ország előttetek, lakjatok, járjatok benne szabadon, és telepedjetek le. ¹¹Shechem pedig ezt mondta a leány apjának és bátyjainak: Ha elnyerem jóindulatotokat, megadom, amit csak kívántok tőlem. ¹²Kérjetek tőlem bármekkora mátkapénzt és ajándékot, megadom, amennyit kívántok, csak adjátok hozzám feleségül a leányt!

¹³De Yá’ákov fiai álnok módon válaszoltak Shechemnek és apjának, Chámornak. Azért beszéltek így, mert megbecstelenítette Dináht, a húgukat. ¹⁴Ezt mondták nekik: Nem tehetjük meg azt, hogy húgunkat körülmetéletlen emberhez adjuk, mert az gyalázat volna ránk. ¹⁵Csak akkor egyezünk bele, ha olyanok lesztek, mint mi, ha minden férfi körülmetélkedik nálatok. ¹⁶Akkor hozzátok adjuk leányainkat, a ti leányaitokat pedig elvesszük, köztetek lakunk, és egy néppé leszünk. ¹⁷De ha nem hallgattok ránk, és nem metélkedtek körül, akkor fogjuk leányunkat, és elmegyünk. ¹⁸Tetszett a beszédük Chámornak és Shechemnek, Chámor fiának. ¹⁹Nem is halogatta az ifjú a dolgot, mert kedvelte Yá’ákov leányát, és apja háza népe őt mindennél többre becsülte.

²⁰Visszament tehát Chámor és fia, Shechem, városuk kapujába, és így szóltak városuk férfiaihoz: ²¹Ezek az emberek békében akarnak élni velünk. Hadd lakjanak az országban, és járjanak benne szabadon, hiszen ez az ország elég tágas mindenfelé. Leányaikat feleségül vesszük, a mi leányainkat pedig hozzájuk adjuk. ²²De csak akkor egyeznek bele ezek a férfiak, hogy köztünk lakjanak, és velük egy néppé legyünk, ha minden férfi körülmetélkedik nálunk, ahogyan ők is körül vannak metélve. ²³Jószáguk, vagyonuk és minden állatuk a mienk lesz azután, csak egyezzünk bele, hogy köztünk lakjanak! ²⁴És hallgatott Chámorra meg a fiára, Shechemre mindenki, aki odajött a város kapujába, és körülmetélkedett minden férfi, aki odajött a város kapujába.

²⁵A harmadik napon azonban, amikor ezek a sebláz miatt szenvedtek, fegyvert ragadott Yá’ákov két fia, Shim’on és Levi, Dináh bátyjai, rátörtek a gyanútlan városra, és meggyilkoltak minden férfit. ²⁶Chámort is, meg a fiát, Shechemet is kardélre hányták, Dináht pedig kihozták Shechem házából, és elmentek. ²⁷Így törtek rá Yá’ákov fiai a sebesültekre, a várost pedig kifosztották, mert megbecstelenítették a húgukat. ²⁸Juhaikat, marháikat, szamaraikat, s ami csak a városban és a mezőn volt, elvitték. ²⁹Minden vagyonukat, valamint gyermekeiket és asszonyaikat is mind foglyul ejtették; és a házakat teljesen kifosztották.

³⁰De Yá’ákov ezt mondta Shim’onnak és Levinek: Bajba kevertetek, gyűlöltté tettetek engem ennek az országnak a lakói előtt, a Kená’ániak és Periziek előtt. Én csak kevesedmagammal vagyok, és ha összefognak ellenem, levágnak, és elpusztulok házam népével együtt. ³¹De ők azt mondták: Hát szabad úgy bánni a mi húgunkkal, mint valami paráznával?!

Szójegyzék: Chámor (חֲמוֹר) – Szamár • Chivi (חִוִּי) – Sátoros/Falusi • Dináh (דִּינָה) – Ítélet/Igazságszolgáltatás • Kená’án (כְּנַעַן) – Kereskedő/Megalázott • Le’áh (לֵאָה) – Fáradt/Tehén • Levi (לֵוִי) – Ragaszkodás/Csatlakozás • Perizi (פְּרִזִּי) – Falusi/Nyílt területen lakó • Shechem (שְׁכֶם) – Váll/Háton visz • Shim’on (שִׁמְעוֹן) – Meghallgatás • Yá’ákov (יַעֲקֹב) – Sarokfogó/Nyomdokába lépő • Yiszrá’El (יִשְׂרָאֵל) – Elohim-mal küzdő/Elohim fejedelme

¹Elohim ezt mondta Yá’ákovnak: Készülj, és menj föl Beit-Elbe, telepedj le ott! Készíts ott oltárt El-nek, aki megjelent neked, amikor menekültél bátyád, Eszáv elől! ²Ekkor azt mondta Yá’ákov a háza népének és mindazoknak, akik vele voltak: Távolítsátok el az idegen elohimat, amelyek nálatok vannak! Tisztítsátok meg magatokat, és váltsatok ruhát! ³Készüljünk, és menjünk föl Beit-Elbe, oltárt akarok ott készíteni Elohim-nak, aki meghallgatott, amikor nyomorúságban voltam, és velem volt az úton, amelyen jártam. ⁴Átadták azért Yá’ákovnak a náluk levő idegen elohimat mind, meg a fülbevalóikat is, Yá’ákov pedig elásta azokat a cserfa alá, amely Shechemnél van. ⁵Majd elindultak, és Elohim rettegésbe ejtette a környező városokat, azért nem üldözték Yá’ákov fiait.

⁶Így érkezett meg Yá’ákov Luzba, azaz Beit-Elbe, amely Kená’án földjén van, az egész néppel együtt, amely vele volt. ⁷Oltárt épített ott, és elnevezte azt a helyet El–Beit-Elnek, mert ott jelentette ki magát neki Elohim, amikor bátyja elől menekült. ⁸Ott halt meg Dvoráh, Rivkáh dajkája, és eltemették Beit-El mellett a tölgyfa alá, amelyet a Siratás Tölgyfájának neveztek el.

⁹Elohim újból megjelent Yá’ákovnak, miután visszatért Pádán-Árámból, és megáldotta őt. ¹⁰Ezt mondta neki Elohim: Yá’ákov a te neved. De nem neveznek többé Yá’ákovnak, hanem Yiszrá’El lesz a neved. Így nevezte el Yiszrá’Elnek. ¹¹Majd ezt mondta neki Elohim: Én vagyok El-Shádáj! Szaporodjál, és sokasodjál! Nép, sőt népek gyülekezete származik tőled, és királyok sarjadnak ágyékodból. ¹²Neked adom azt a földet, melyet Ávráhámnak és Yitzcháknak adtam, utánad pedig utódaidnak adom azt a földet.

¹³Azután eltávozott tőle Elohim, arról a helyről, ahol beszélt vele. ¹⁴Yá’ákov pedig szent oszlopot állított azon a helyen, ahol beszélt vele; kőoszlopot, és italáldozatot mutatott be rajta, és olajat öntött rá. ¹⁵Yá’ákov Beit-Elnek nevezte el azt a helyet, ahol Elohim beszélt vele.

¹⁶Azután elindultak Beit-Elből. Már csak rövid út választotta el őket Efrátatól, amikor szülnie kellett Ráchelnek, de a szülés nehéz volt. ¹⁷A nehéz szülés közben ezt mondta neki a bába: Ne félj, mert most is fiad lett! ¹⁸Amikor már-már elszállt belőle a lélek, mert haldoklott, Ben Oninak nevezte el a fiát. Az apja viszont Binyáminnak nevezte. ¹⁹Így halt meg Ráchel, és eltemették az Efrátaba, azaz Beit-Lechembe vezető úton. ²⁰Sírja fölé emlékoszlopot állított Yá’ákov. Ráchel sírjának az emlékoszlopa ez még ma is. ²¹Azután továbbment Yiszrá’El, és Migdál-Ederen túl vert sátrat.

²²Amikor Yiszrá’El már azon a földön lakott, elment Re’uven, és Bilháhval, apja másodrangú feleségével hált, de Yiszrá’El meghallotta.

²³Yá’ákovnak tizenkét fia volt. Le’áh fia volt Re’uven, Yá’ákov elsőszülötte, meg Shim’on, Levi és Yáhudáh, Yiszáchár és Z’vulun. ²⁴Ráchel fia volt Yoszef és Binyámin. ²⁵Bilháhnak, Ráchel szolgálójának a fia volt Dán és Náftáli. ²⁶Zilpáhnak, Le’áh szolgálójának a fia volt Gád és Ásher. Ezek voltak Yá’ákov fiai, akik Pádán-Árámban születtek.

²⁷És Yá’ákov eljutott apjához, Yitzchákhoz Mámreba, Kiryát-Árbába, azaz Chevronba, ahol Ávráhám és Yitzchák jövevényként lakott. ²⁸Yitzchák életkora száznyolcvan esztendő volt. ²⁹Akkor elhunyt Yitzchák, meghalt öregen, betelve az élettel, és elődei mellé került. Fiai, Eszáv és Yá’ákov temették el.

Szójegyzék: Ávráhám (אַבְרָהָם) – Sokak atyja • Beit-El (בֵּית־אֵל) – Elohim háza • Beit-Lechem (בֵּית־לֶחֶם) – Kenyér háza/Betlehem • Bilháh (בִּלְהָה) – Rémület/Együgyű • Binyámin (בִּנְיָמִין) – Jobb kéz fia • Chevron (חֶבְרוֹן) – Szövetség/Társulás • Dvoráh (דְּבֹרָה) – Méhecske • Efráta (אֶפְרָתָה) – Termékeny • El (אֵל) – Isten/Erős • El-Shádáj (אֵל שַׁדַּי) – A Mindenható • Elohim (אֱלֹהִים) – Hatalmak/Teremtő • Eszáv (עֵשָׂו) – Szőrös/Cselekvő/Ézsau • Kená’án (כְּנַעַן) – Kereskedő/Megalázott • Kiryát-Árbá (קִרְיַת אַרְבַּע) – Négyek városa • Le’áh (לֵאָה) – Fáradt/Tehén • Mámre (מַמְרֵא) – Erő/Kövérség • Ráchel (רָחֵל) – Anyajuh • Rivkáh (רִבְקָה) – Megkötöző/Foglyul ejtő • Yá’ákov (יַעֲקֹב) – Sarokfogó/Nyomdokába lépő • Yiszrá’El (יִשְׂרָאֵל) – Elohim-mal küzdő/Elohim fejedelme • Yitzchák (יִצְחָק) – Nevetés/Öröm

¹Ez Eszáv, azaz Edom nemzetsége: ²Eszáv Kená’án leányai közül vett feleségeket: Ádáht, a Chiti Elon leányát és Oholibámáht, Ánáh leányát, aki meg a Chivi Cibón leánya volt, ³meg Boszmátot, Yishmá’El leányát, Nebáyot húgát. ⁴Ádáh szülte Eszávnak Elifázt, és Boszmát szülte Reu’Elt. ⁵Oholibámáh pedig szülte Yeusht, Yálámot és Koráchot. Ezek Eszáv fiai, akik Kená’án földjén születtek. ⁶Akkor Eszáv fogta a feleségeit, fiait, leányait és mindenkit, aki a házához tartozott, meg a jószágát, minden állatát és egész vagyonát, amit Kená’án földjén szerzett, és más országba ment a testvére, Yá’ákov elől. ⁷Mert olyan sok volt a szerzeményük, hogy nem lakhattak együtt, és jószágaik miatt nem bírta őket eltartani az a föld, amelyen jövevények voltak. ⁸Így telepedett le Eszáv a Sze’ir-hegyen. Eszáv pedig Edom. ⁹Ez a Sze’ir-hegyen lakó Eszávnak, Edom ősatyjának a nemzetsége:

¹⁰Így hívták Eszáv fiait: Elifáz volt Ádáhnak, Eszáv feleségének a fia. Reu’El pedig Boszmátnak, Eszáv feleségének a fia. ¹¹Elifáz fiai voltak: Temán, Omár, Cefo, Gátám és Kenáz. ¹²Timnáh volt Elifáznak, Eszáv fiának a másodrangú felesége, ő szülte Elifáznak Ámálekot. Ezek voltak Ádáhnak, Eszáv feleségének a fiai. ¹³Reu’El fiai voltak a következők: Náhát, Zeráh, Shámá és Mizzá. Ezek voltak Boszmátnak, Eszáv feleségének a fiai. ¹⁴Ezek voltak a fiai Oholibámáhnak, Eszáv feleségének, Ánáh leányának, aki meg Cibón leánya volt: ő szülte Eszávnak Yeusht, Yálámot és Koráchot.

¹⁵Ezek voltak Eszáv utódai közül a nemzetségfők: Elifáznak, Eszáv elsőszülöttjének a fiai voltak: Temán nemzetségfő, Omár nemzetségfő, Cefo nemzetségfő, Kenáz nemzetségfő, ¹⁶Korách nemzetségfő, Gátám nemzetségfő, Ámálek nemzetségfő. Ezek voltak az Elifáztól származó nemzetségfők Edom földjén, ezek Ádáh fiai voltak. ¹⁷Ezek voltak Reu’Elnek, Eszáv fiának a fiai: Náhát nemzetségfő, Zeráh nemzetségfő, Shámá nemzetségfő és Mizzá nemzetségfő. Ezek voltak a Reu’Eltól származó nemzetségfők Edom földjén; ezek Boszmátnak, Eszáv feleségének a fiai voltak. ¹⁸Ezek voltak Oholibámáhnak, Eszáv feleségének a fiai: Yeush nemzetségfő, Yálám nemzetségfő és Korách nemzetségfő. Ezek voltak az Oholibámáhtól, Ánáh leányától, Eszáv feleségétől származó nemzetségfők. ¹⁹Ezek voltak Eszávnak, azaz Edomnak a fiai és nemzetségfői.

²⁰Ezek voltak a Hori Sze’ir fiai, akik ezen a földön laktak: Lotán, Shobál, Cibón, és Ánáh, ²¹Dishon, Ecer és Dishán. Ezek voltak a Hori nemzetségfők, Sze’ir fiai, Edom földjén. ²²Lotán fiai voltak: Hori és Hemám, Lotánnak a húga pedig Timnáh. ²³Ezek voltak Shobál fiai: Álván, Mánáhát, Ebál, Shefo és Onám. ²⁴Ezek voltak Cibón fiai: Ájjá és Ánáh. Ez az Ánáh meleg forrásokat talált a pusztában, amikor apjának, Cibónnak a szamarait legeltette. ²⁵Ezek voltak Ánáh gyermekei: Dishon és Oholibámáh, Ánáh leánya. ²⁶Ezek voltak Dishon fiai: Hemdán, Eshbán, Yitrán és Kerán. ²⁷Ezek voltak Ecer fiai: Bilhán, Zá’áván és Ákán. ²⁸Ezek voltak Dishán fiai: Uc és Árán. ²⁹Ezek voltak a Hori nemzetségfők: Lotán nemzetségfő, Shobál nemzetségfő, Cibón nemzetségfő, Ánáh nemzetségfő, ³⁰Dishon nemzetségfő, Ecer nemzetségfő és Dishán nemzetségfő. Ezek voltak a Sze’ir földjén lakó Hori nemzetségfők nemzetségenként.

³¹Ezek a királyok uralkodtak Edomban, mielőtt Yiszrá’El fiainak királyuk lett volna: ³²Edomban Belá, Beor fia uralkodott, városának a neve Dinhábá volt. ³³Belá halála után a Bocrái Yobáb, Zeráh fia lett a király. ³⁴Yobáb halála után a Temán földjéről való Hushám lett a király. ³⁵Hushám halála után Hádád, Bedád fia lett a király, aki megverte a Midyániakat a Mo’áv mezején. Városának a neve Ávit volt. ³⁶Hádád halála után a Mászrekáhi Számlá lett a király. ³⁷Számlá halála után a Rechovot-Hánáhári Shá’ul lett a király. ³⁸Shá’ul halála után Bá’ál-Hánán, Ákbor fia lett a király. ³⁹Bá’ál-Hánán, Ákbor fia halála után Hádár lett a király. Városának a neve Pá’u volt, feleségének a neve Mehetábel, aki Mezáháb leányának, Mátrednak a leánya volt.

⁴⁰Így hívták az Eszávtól származó nemzetségfőket, nemzetségeik, lakóhelyük és nevük szerint: Timnáh nemzetségfő, Álvá nemzetségfő, Yetet nemzetségfő, ⁴¹Oholibámáh nemzetségfő, Elá nemzetségfő, Pinon nemzetségfő, ⁴²Kenáz nemzetségfő, Temán nemzetségfő, Mibcár nemzetségfő, ⁴³Mágdiel nemzetségfő és Irám nemzetségfő. Ezek voltak Edom nemzetségfői, lakóhelyük szerint az általuk birtokolt földön. Eszáv volt az Edomiak ősatyja.

Szójegyzék: Ádáh (עָדָה) – Dísz/Ékszer • Ámálek (עֲמָלֵק) – Harcos nép/Völgy lakója • Edom (אֱדוֹם) – Vörös • Eszáv (עֵשָׂו) – Szőrös/Cselekvő/Ézsau • Kená’án (כְּנַעַן) – Kereskedő/Megalázott • Midyán (מִדְיָן) – Viszály/Ítélet • Mo’áv (מוֹאָב) – Az atyától való • Oholibámáh (אָהֳלִיבָמָה) – A magaslat sátra • Reu’El (רְעוּאֵל) – Elohim barátja • Sze’ir (שֵׂעִיר) – Szőrös/Bozótos • Yá’ákov (יַעֲקֹב) – Sarokfogó/Nyomdokába lépő • Yishmá’El (יִשְׁמָעֵאל) – Elohim meghallgat • Yiszrá’El (יִשְׂרָאֵל) – Elohim-mal küzdő/Elohim fejedelme

¹Yá’ákov is azon a földön lakott, ahol apja jövevény volt: Kená’án földjén. ²Ez Yá’ákov nemzetségének a története: Amikor Yoszef tizenhét éves lett, testvéreivel együtt a nyájat legeltette, és ő volt a bojtár Bilháhnak és Zilpáhnak, apja feleségeinek a fiai mellett. Yoszef pedig elbeszélte rossz dolgaikat az apjuknak. ³ És Yiszrá’El Yoszefet minden fiánál jobban szerette, mert öregkorában született fia volt, s ezért hosszú tunikát csináltatott neki. ⁴Amikor testvérei látták, hogy apjuk jobban szereti őt minden testvérénél, úgy meggyűlölték, hogy egy jó szót sem tudtak hozzá szólni.

⁵Egyszer Yoszef álmot álmodott, elmondta testvéreinek, és emiatt még jobban meggyűlölték. ⁶Ezt mondta nekik: Hallgassátok csak meg azt az álmot, amelyet álmodtam! ⁷Éppen kévéket kötöttünk a mezőn. Az én kévém fölkelt, és állva is maradt, a ti kévéitek pedig körülállták, és leborultak az én kévém előtt. ⁸Testvérei azt mondták neki: Talán király akarsz lenni fölöttünk? Vagy uralkodni akarsz rajtunk? És még jobban meggyűlölték az álmaiért és beszédéért.

⁹Egy másik álmot is álmodott, és azt is elbeszélte testvéreinek. Ezt mondta: Már megint álmodtam valamit. Egyszer csak leborult előttem a nap, a hold és tizenegy csillag. ¹⁰Amikor ezt apjának és testvéreinek elbeszélte, az apja megdorgálta, és ezt mondta neki: Micsoda álmot álmodtál? Talán bizony járuljunk eléd, anyáddal és testvéreiddel együtt, hogy földre boruljunk előtted?! ¹¹Ezért féltékenykedni kezdtek rá a testvérei. Apja pedig megjegyezte ezt a dolgot.

¹²Egyszer a testvérek elmentek Shechembe apjuk nyáját legeltetni. ¹³Yiszrá’El ezt mondta Yoszefnek: Testvéreid Shechemben legeltetnek. Gyere csak, elküldelek hozzájuk! Yoszef azt mondta neki: Kész vagyok rá. ¹⁴Apja azt mondta neki: Menj és nézd meg, hogy jól vannak-e testvéreid és a nyáj. Azután számolj be nekem! Elküldte tehát Chevron völgyéből, és ő elment Shechembe.

¹⁵Amikor a mezőn bolyongott, találkozott egy emberrel, aki megkérdezte tőle: Mit keresel? ¹⁶Yoszef azt felelte: Testvéreimet keresem. Mondd meg nekem, hol legeltetnek? ¹⁷Az az ember így felelt: Elmentek innen, és hallottam is, amikor ezt mondták: Menjünk Dotánba! Elment tehát Yoszef a testvérei után, és megtalálta őket Dotánban. ¹⁸Amikor távolról meglátták, még mielőtt a közelükbe ért, összebeszéltek, hogy megölik. ¹⁹Ezt mondták egymásnak: Nézzétek, ott jön az álomlátó! ²⁰Gyertek, öljük meg, dobjuk bele egy kútba, és mondjuk azt, hogy vadállat ette meg. Majd meglátjuk, mi lesz az álmaiból!

²¹Amikor ezt Re’uven meghallotta, meg akarta menteni a kezükből, és ezt mondta: Ne üssük agyon! ²²Majd ezt mondta nekik Re’uven: Ne ontsatok vért! Dobjátok bele ebbe a kútba itt a pusztában, de kezet ne emeljetek rá! Így akarta megmenteni a kezükből és visszajuttatni apjához.

²³Amikor odaért Yoszef a testvéreihez, lehúzták róla a ruháját, a hosszú tunikát. ²⁴Azután fogták, és beledobták a kútba. A kút üres volt, nem volt benne víz.

²⁵Ezután leültek enni. Föltekintve, látták, hogy éppen egy Yishmá’Eli karaván közeledik Gil’ád felől. Tevéik gyógyfűvel, balzsammal és mirhával voltak megrakva, amit Mitzráyimba szállítottak. ²⁶Ekkor azt mondta Yáhudáh a testvéreinek: Mi haszna, ha megöljük testvérünket, és elföldeljük a vérét? ²⁷Gyertek, adjuk el a Yishmá’Elieknek! Ne essék meg rajta a kezünk, mert testvérünk, saját testünk ő. És hallgattak rá testvérei.

²⁸Közben azonban Midyáni kereskedők mentek arra, fölhúzták Yoszefet a kútból, és eladták Yoszefet a Yishmá’Elitáknak húsz ezüstért. Azok pedig elvitték Yoszefet Mitzráyimba. ²⁹Amikor Re’uven visszatért a kúthoz, Yoszef már nem volt a kútban. Akkor megszaggatta a ruháját, ³⁰visszatért testvéreihez, és azt mondta: Nincs meg a gyerek! Jaj nekem! Hova legyek?

³¹Akkor fogták Yoszef ruháját, levágtak egy kecskebakot, és belemártották a ruhát a vérébe. ³²Azután elküldték a hosszú palástot, elvitették apjukhoz, ezzel az üzenettel: Ezt találtuk. Nézd meg jól: a fiad ruhája ez, vagy sem? ³³Ő felismerte, és azt mondta: Az én fiam ruhája ez! Vadállat ette meg, biztosan széttépte Yoszefet! ³⁴És megszaggatta Yá’ákov a felsőruháját, zsákruhát tekert a derekára, és sokáig gyászolta a fiát. ³⁵Fiai és leányai mind vigasztalni igyekeztek, de nem akart vigasztalódni, hanem ezt mondta: Gyászolva megyek el fiamhoz a She’olba. Így siratgatta őt az apja.

³⁶A Midyániak pedig eladták Yoszefet Mitzráyimban Potifárnak, Fáraó főemberének, a testőrök parancsnokának.

Szójegyzék: Bilháh (בִּלְהָה) – Rémület/Együgyű • Chevron (חֶבְרוֹן) – Szövetség/Társulás • Dotán (דֹתָן) – Két kút • Gil’ád (גִּלְעָד) – Tanúság hegye • Kená’án (כְּנַעַן) – Kereskedő/Megalázott • Midyán (מִדְיָן) – Viszály/Ítélet • Mitzráyim (מִצְרַיִם) – Egyiptom • Potifár (פּוֹטִיפַר) – Ráh ajándéka • Re’uven (רְאוּבֵן) – Lássatok, egy fiú! • Shechem (שְׁכֶם) – Váll/Háton visz • She’ol (שְׁאוֹל) – Alvilág/Holtak birodalma • Yá’ákov (יַעֲקֹב) – Sarokfogó/Nyomdokába lépő • Yáhudáh (יְהוּדָה) – Júda/Yahuwah dicsőítése • Yishmá’El (יִשְׁמָעֵאל) – Elohim meghallgat • Yiszrá’El (יִשְׂרָאֵל) – Elohim-mal küzdő • Yoszef (יוֹסֵף) – Gyarapítson/Hozzáadjon • Zilpáh (זִלְפָּה) – Csepp/Folyás

¹Történt abban az időben, hogy Yáhudáh lement testvéreitől, és csatlakozott egy Ádulámi emberhez, akinek Chiráh volt a neve. ²Ott meglátta Yáhudáh egy Shu’á nevű Kená’áni embernek a leányát, elvette, és bement hozzá. ³Az teherbe esett, és fiút szült, akit Ernek nevezett el. ⁴Majd ismét teherbe esett, fiút szült, és azt Onánnak nevezte el. ⁵Azután még egy fiút szült, akit Sheláhnak nevezett el. Amikor ezt szülte, Yáhudáh Kezivben volt. ⁶Yáhudáh feleséget vett elsőszülött fiának, Ernek. Az asszonynak Támár volt a neve. ⁷De Ert, Yáhudáh elsőszülött fiát Yahuwah gonosznak tartotta, ezért megölte őt Yahuwah. ⁸Ekkor azt mondta Yáhudáh Onánnak: Menj be a bátyád feleségéhez, vedd el őt mint a sógora, és támassz utódot a bátyádnak! ⁹De Onán tudta, hogy az utód nem az övé lesz. Ezért amikor bement a bátyja feleségéhez, a földre vesztegette a magot, hogy ne támasszon utódot a bátyjának. ¹⁰De Yahuwah rosszallotta, amit tett, ezért őt is megölte. ¹¹Ekkor azt mondta Yáhudáh Támárnak, a menyének: Maradj özvegyen apád házában, amíg felnő a fiam, Sheláh. Mert így gondolkodott: Ne haljon meg ő is, mint a bátyjai! Támár elment, és apja házában lakott.

¹²Hosszabb idő múlva meghalt Shu’á leánya, Yáhudáh felesége. Amikor Yáhudáh megvigasztalódott, elment barátjával, az Ádulámi Chiráhval Timnába, ahol a juhait nyírták. ¹³De megmondták Támárnak: Most megy az apósod Timnába a juhai nyírására. ¹⁴Ekkor levetette magáról özvegyi ruháját, elfátyolozta és elváltoztatta magát. Azután odaült Enáyim kapujába a Timnába vezető úton. Mert látta, hogy Sheláh felnőtt, de őt nem adták hozzá feleségül. ¹⁵Yáhudáh meglátta, és paráznának gondolta, mert eltakarta az arcát. ¹⁶Csatlakozott hozzá az úton, és ezt mondta: Hadd menjek be hozzád! Mert nem tudta, hogy a menye az. De ő azt kérdezte: Mit adsz nekem, ha bejössz hozzám? ¹⁷Ő így felelt: Küldök neked a nyájamból egy kecskegödölyét. De Támár ezt mondta: Adj zálogot, amíg megküldöd! ¹⁸Yáhudáh megkérdezte: Mit adjak neked zálogba? Az ezt felelte: Pecsétnyomódat zsinórostul, meg azt a botot, ami a kezedben van. Odaadta azért neki, azután bement hozzá; az asszony pedig teherbe esett tőle.

¹⁹Majd fölkelt Támár, és elment. Azután levetette fátylát, és felöltötte özvegyi ruháját. ²⁰Yáhudáh megküldte a kecskegödölyét Ádulámi barátjával, hogy az visszavegye a zálogot az asszonytól, de nem találta meg. ²¹Akkor megkérdezte annak a helynek a lakóit: Hol van az a parázna nő, aki Enáyimnál az útfélen volt? Azok ezt felelték: Nem volt erre parázna nő. ²²Visszatért tehát Yáhudáhhoz, és ezt mondta: Nem találtam meg. Annak a helynek a lakói is azt mondták: Nem volt erre parázna nő. ²³Yáhudáh azt mondta: Tartsa meg magának, hogy gúnyt ne űzzenek belőlünk! Én megküldtem ezt a gödölyét, de te nem találtad meg őt.

²⁴Mintegy három hónap múlva hírül vitték Yáhudáhnak: Paráználkodott Támár, a menyed, és már terhes is a paráznaság miatt. Akkor ezt mondta Yáhudáh: Vigyétek ki, és égessétek meg! ²⁵Már vitték kifelé, amikor megüzente apósának: Attól a férfitól lettem terhes, akinek a holmija ez. Nézd meg jól, kié ez a pecsétnyomó, zsinór és bot? ²⁶Yáhudáh megnézte, és ezt mondta: Igaza van velem szemben, mert nem adtam őt a fiamhoz, Sheláhhoz. Többször azonban nem hált vele Yáhudáh.

²⁷Amikor a szülés ideje elérkezett, kitűnt, hogy ikrek voltak a méhében. ²⁸Szülés közben az egyik kidugta a kezét, a bába megfogta, vörös fonalat kötött a kezére, és így szólt: Ez jött ki először. ²⁹De amikor visszahúzta a kezét, mégis a testvére jött ki. A bába ezt kérdezte: Hogyan törtél magadnak rést? Ezért nevezte el az apja Peretznek. ³⁰Utána kijött a testvére, akinek a vörös fonál volt a kezén. Ezt ZeráChnak nevezte el.

Szójegyzék: Ádulám (עֲדֻלָּם) – Menedék/Igazságos nép • Chiráh (חִירָה) – Nemesség/Fehérség • Enáyim (עֵינַיִם) – Két szem/Két forrás • Er (עֵר) – Ébren levő/Éber • Kená’án (כְּנַעַן) – Kereskedő/Megalázott • Keziv (כְּזִיב) – Hazugság/Csalóka • Onán (אוֹנָן) – Erő/Fájdalom • Peretz (פֶּרֶץ) – Kitörés/Áttörés • Sheláh (שֵׁלָה) – Kérés/Nyugalom • Shu’á (שׁוּעַ) – Gazdagság/Kiáltás • Támár (תָּמָר) – Pálma/Datolya • Timná (תִּמְנָה) – Kijelölt rész • Yahuwah (יהוה) – Az Örökkévaló • Yáhudáh (יְהוּדָה) – Júda/Yahuwah dicsőítése • ZeráCh (זֶרַח) – Felragyogás/Napkelte

¹Amikor Yoszefet Mitzráyimba vitték, Potifár, Fáraó főembere, a testőrök parancsnoka – egy Mitzráyimi ember – megvásárolta őt a Yishmá’Eliták kezéből, akik odavitték. ²De Yahuwah Yoszeffel volt, ezért szerencsés ember lett, és Mitzráyimi urának a házában élt. ³Látta az ura, hogy vele van Yahuwah, és mindazt eredményessé teszi Yahuwah, amihez hozzáfog. ⁴Megnyerte Yoszef a jóindulatát, és a háziszolgája lett. Azután háza felügyelőjévé tette, és rábízta egész vagyonát. ⁵Attól fogva, hogy házának és egész vagyonának a felügyelőjévé tette, megáldotta Yahuwah a Mitzráyimi ember házát Yoszefért, és Yahuwah áldása volt egész vagyonán, ami a házban és a mezőn volt. ⁶Ezért Yoszefre bízta egész vagyonát, és semmire sem volt gondja mellette, legfeljebb csak arra, hogy megegye az ételt. – Yoszefnek szép termete és szép arca volt.

⁷Ezek után az történt, hogy Yoszefre szemet vetett urának a felesége, és ezt mondta: Hálj velem! ⁸Ő azonban vonakodott, és azt felelte ura feleségének: Nézd, az én uramnak semmi gondja sincs mellettem háza dolgaira, és rám bízta egész vagyonát. ⁹Senki sem nagyobb nálam ebben a házban. Semmit sem tiltott el tőlem, csak téged, mivel te a felesége vagy. Hogyan követhetném el ezt a nagy gonoszságot, vétkezve Elohim ellen?! ¹⁰Bár az asszony nap mint nap ezt mondogatta Yoszefnek, ő mégsem hallgatott rá, hogy mellé feküdjék, és vele legyen. ¹¹Egy napon az történt, hogy bement Yoszef a házba a munkáját végezni, és a háznép közül senki sem volt a házban. ¹²Ekkor megragadta őt az asszony a ruhájánál fogva, és azt mondta: Hálj velem! Ő azonban otthagyta ruháját az asszony kezében, futásnak eredt, és kiszaladt. ¹³Amikor az asszony látta, hogy kezében hagyta a ruháját, és kifutott, ¹⁴összehívta háza népét, és ezt mondta nekik: Nézzétek, egy Ivri embert hozott hozzánk, és az megbecstelenít bennünket. Bejött hozzám, hogy velem háljon, de én hangosan kiáltottam. ¹⁵Amikor meghallotta, hogy hangosan kiáltozni kezdek, nálam hagyta a ruháját, futásnak eredt, és kiszaladt.

¹⁶Az asszony magánál tartotta Yoszef ruháját, míg az ura haza nem jött. ¹⁷Akkor így beszélte el neki a dolgokat: Bejött hozzám az Ivri szolga, akit idehoztál hozzánk, hogy megbecstelenítsen engem. ¹⁸De amikor hangosan kiáltozni kezdtem, nálam hagyta a ruháját, és kifutott.

¹⁹Amikor az ura meghallotta feleségének a szavait, amelyeket neki mondott: Ilyen dolgokat tett velem a szolgád! – akkor haragra gerjedt. ²⁰Fogta Yoszefet az ura, és abba a börtönbe vetette, ahol a király foglyait tartották fogva; ott volt börtönben. ²¹De Yahuwah Yoszeffel volt, hűséges maradt hozzá, és kedveltté tette a börtönparancsnok előtt. ²²A börtönparancsnok Yoszefre bízta mindazokat a foglyokat, akik a börtönben voltak, és ő dolgoztatta mindazokat, akik ott dolgoztak. ²³A börtönparancsnoknak nem kellett törődnie semmivel, ami rá volt bízva, mert Yahuwah Yoszeffel volt, és eredményessé tette Yahuwah, amihez hozzáfogott.

Szójegyzék: Elohim (אֱלֹהִים) – Hatalmak/Teremtő • Ivri (עִבְרִי) – Héber/Átkelő • Mitzráyim (מִצְרַיִם) – Egyiptom • Potifár (פּוֹטִיפַר) – Ráh ajándéka • Yahuwah (יהוה) – Az Örökkévaló • Yishmá’El (יִשְׁמָעֵאל) – Elohim meghallgat • Yoszef (יוֹסֵף) – Gyarapítson/Hozzáadjon

¹Ezek után történt, hogy a Mitzráyimi király pohárnoka és sütőmestere vétkezett uruk, a Mitzráyimi király ellen. ²Megharagudott azért Fáraó a két főemberre, a főpohárnokra és a fősütőmesterre. ³Őrizetbe vétette őket a testőrparancsnok házában, abban a börtönben, ahol Yoszefet fogva tartották. ⁴A testőrparancsnok Yoszefet rendelte melléjük, hogy szolgálja ki őket. Jó ideig maradtak őrizetben. ⁵Egyszer álmot álmodtak mindketten, a Mitzráyimi király pohárnoka és sütőmestere, akiket a börtönben fogva tartottak. Mindegyiknek az álma ugyanazon az éjszakán volt, és mindegyik álomnak megvolt a maga jelentése. ⁶Amikor reggel bement hozzájuk Yoszef, látta rajtuk, hogy elkeseredettek. ⁷Megkérdezte Fáraó főembereit, akik vele voltak őrizetben ura házában: Miért olyan szomorú ma az arcotok? ⁸Ők azt felelték neki: Álmot álmodtunk, de nincs, aki megfejtse. Yoszef ezt mondta nekik: Elohim-nál van a megfejtés. Beszéljétek csak el nekem!

⁹A főpohárnok elbeszélte az álmot Yoszefnek, és ezt mondta neki: Álmomban egy szőlőtő volt előttem. ¹⁰A szőlőtőn három vessző volt. Alighogy kihajtott, már ki is virágzott, és fürtjein megértek a szemek. ¹¹Kezemben volt Fáraó pohara. Fogtam a szőlőszemeket, belefacsartam Fáraó poharába, és a poharat Fáraó kezébe adtam. ¹²Yoszef ezt mondta neki: A megfejtés a következő: A három vessző három nap. ¹³Három nap múlva fölemel téged Fáraó, visszahelyez a hivatalodba, és te adod a poharat Fáraó kezébe a régi rend szerint, amikor a pohárnoka voltál. ¹⁴De ne feledkezz meg rólam, amikor jó dolgod lesz, és légy hozzám hűséges: említs meg engem Fáraónak, és vitess ki ebből a házból! ¹⁵Mert galádul raboltak el engem az Ivrim földjéről, és itt sem csináltam semmi rosszat, mégis tömlöcbe vetettek.

¹⁶Amikor a fősütőmester látta, hogy milyen jó a megfejtés, ezt mondta Yoszefnek: Nekem meg álmomban három kosár kalács volt a fejemen. ¹⁷A felső kosárban mindenféle sütemény volt, ami Fáraónak készült, és a madarak ették azokat a fejemen levő kosárból. ¹⁸Yoszef ezt mondta válaszában: A megfejtés a következő: A három kosár három nap. ¹⁹Három nap múlva fölemel téged Fáraó, de fára akasztat, és madarak eszik le a húsodat.

²⁰Harmadnap születésnapja volt Fáraónak, lakomát rendezett minden szolgájának, és fölemelte a főpohárnokot és a fősütőmestert szolgái jelenlétében: ²¹a főpohárnokot visszahelyezte pohárnoki tisztségébe, és ő adhatta a poharat Fáraó kezébe, ²²a fősütőmestert pedig felakasztatta, ahogyan az álmukat megfejtette Yoszef. ²³De a főpohárnok nem gondolt Yoszefre, megfeledkezett róla.

Szójegyzék: Elohim (אֱלֹהִים) – Hatalmak/Teremtő • Ivrim (עִבְרִים) – Héberek/Átkelők • Mitzráyim (מִצְרַיִם) – Egyiptom • Yoszef (יוֹסֵף) – Gyarapítson/Hozzáadjon

¹Két esztendő múlva történt, hogy Fáraó ezt álmodta: Ott állt a Folyam mellett. ²A Folyamból hét szép és kövér tehén jött ki, és legelt a sás között. ³De hét másik tehén is jött ki utánuk a Folyamból, amelyek rútak és soványak voltak, és odaálltak a többi tehén mellé a Folyam partján. ⁴A rút és sovány tehenek megették a hét szép és kövér tehenet. Ekkor fölébredt Fáraó.

⁵Ismét elaludt, és másodszor ezt álmodta: Hét kövér és szép kalász nőtt egy száron. ⁶De hét sovány és a keleti széltől kiaszott kalász is sarjadt utánuk. ⁷A sovány kalászok elnyelték a hét kövér és telt kalászt. Ekkor fölébredt Fáraó, és rájött, hogy álmodott. ⁸Reggel azonban nyugtalankodni kezdett, ezért összehívatta Mitzráyim minden jövendőmondóját és minden bölcsét, és elbeszélte nekik Fáraó az álmát. De senki sem tudta megfejteni Fáraónak.

⁹Ekkor a főpohárnok így szólt Fáraóhoz: Be kell ma vallanom, hogy vétkes vagyok. ¹⁰Amikor Fáraó megharagudott szolgáira, és őrizetbe vétetett engem és a fősütőmestert a testőrparancsnok házában, ¹¹álmot álmodtunk ugyanazon az éjszakán, én is meg ő is. Mindegyik álomnak, amit álmodtunk, megvolt a maga jelentése. ¹²Volt ott velünk egy Ivri ifjú, a testőrparancsnok szolgája. Elbeszéltük neki álmainkat, és ő megfejtette. ¹³Mindegyikünk álmát jól fejtette meg, mert úgy lett, ahogyan megfejtette nekünk: engem visszahelyeztek hivatalomba, amazt pedig fölakasztották. ¹⁴Akkor Fáraó hívatta Yoszefet, és sietve kihozták a tömlöcből. Ő megborotválkozott, ruhát váltott, és bement Fáraóhoz.

¹⁵Fáraó ezt mondta Yoszefnek: Álmot álmodtam, de senki sem tudja megfejteni. Rólad azt hallottam, hogy ha meghallod az álmot, meg tudod fejteni. ¹⁶Yoszef így felelt Fáraónak: Nem én, hanem Elohim ad választ Fáraó javára. ¹⁷Fáraó így szólt Yoszefhez: Álmomban a Folyam partján álltam. ¹⁸A Folyamból hét kövér és szép tehén jött ki, és legelt a sás között. ¹⁹De hét másik tehén is kijött utánuk, amelyek nagyon hitványak, rútak és soványak voltak. Egész Mitzráyim földjén nem láttam hozzájuk fogható rútakat. ²⁰A sovány és rút tehenek megették az előbbi hét kövér tehenet. ²¹Bár a gyomrukba kerültek, nem lehetett észrevenni, hogy a gyomrukba kerültek, mert a külsejük ugyanolyan rút volt, mint azelőtt. Akkor fölébredtem.

²²Azután azt láttam álmomban, hogy hét telt és szép kalász nőtt egy száron. ²³De hét száraz, sovány és a keleti szélben kiaszott kalász is sarjadt utánuk. ²⁴A sovány kalászok elnyelték a hét szép kalászt. Elmondtam ezt a jövendőmondóknak, de senki sem tudta megfejteni.

²⁵Ekkor Yoszef így szólt Fáraóhoz: Fáraó két álma egy és ugyanaz. Azt jelentette ki Elohim Fáraónak, hogy mit fog cselekedni. ²⁶A hét szép tehén hét esztendő. A hét szép kalász is hét esztendő. Az álom egy és ugyanaz. ²⁷A hét sovány és rút tehén, amelyek utánuk jöttek ki, szintén hét esztendő. A hét üres, a keleti széltől kiaszott kalász az éhség hét esztendeje lesz. ²⁸Erről mondtam Fáraónak, hogy Elohim megmutatta Fáraónak, mit fog cselekedni. ²⁹Hét esztendő jön, amikor nagy bőség lesz Mitzráyim egész földjén. ³⁰De az éhínség hét esztendeje következik utánuk, amikor minden bőséget elfelejtenek Mitzráyim földjén, és éhínség fogja emészteni az országot. ³¹Nem is fogják tudni, hogy bőség volt az országban, az utána következő éhínség miatt, olyan súlyos lesz az. ³²Azért ismétlődött meg kétszer is Fáraó álma, mert Elohim elhatározta ezt, és hamarosan véghez is viszi Elohim.

³³Most azért szemeljen ki Fáraó egy értelmes és bölcs embert, és állítsa azt Mitzráyim élére. ³⁴Ezt tegye Fáraó: rendeljen az ország fölé felügyelőket, és szedessen ötödöt Mitzráyim országában a bőség hét esztendejében. ³⁵Gyűjtsenek össze minden élelmet a következő jó esztendőkben, halmozzák föl a gabonát, és Fáraó felügyelete alatt őrizzék az élelmet a városokban. ³⁶Mert ez az élelem lesz az ország tartaléka az éhínség hét esztendejében, amely majd eljön Mitzráyimra, és akkor nem pusztul el az ország az éhínség idején.

³⁷Tetszett ez a beszéd Fáraónak és minden szolgájának. ³⁸Fáraó ezt mondta szolgáinak: Találhatunk-e ehhez hasonló embert, akiben Elohim Ruách-ja van? ³⁹Yoszefnek pedig ezt mondta Fáraó: Miután Elohim mindezt neked adta tudtul, nincs hozzád hasonló értelmes és bölcs ember. ⁴⁰Te leszel házam gondviselője, és egész népem a te szavadnak engedelmeskedik. Csak a trón tesz engem nagyobbá nálad. ⁴¹Azután ezt mondta Fáraó Yoszefnek: Nézd, én téged egész Mitzráyim felügyelőjévé teszlek! ⁴²És levette Fáraó a pecsétgyűrűt a kezéről, és Yoszef kezére tette, gyolcsruhába öltöztette, és aranyláncot tett a nyakába. ⁴³Majd körülhordoztatta második kocsiján, és így kiáltottak előtte: Térdre! Így tette őt egész Mitzráyim felügyelőjévé. ⁴⁴És ezt mondta Fáraó Yoszefnek: Én vagyok Fáraó, de nélküled még a kezét vagy lábát sem mozdíthatja senki egész Mitzráyimban! ⁴⁵Ezután elnevezte Fáraó Yoszefet Tzáfenát-Pá’neáChnak, és hozzáadta feleségül Ászenátot, Potiferánek, On papjának a leányát. Így lett Yoszef egész Mitzráyim felügyelője.

⁴⁶Yoszef harmincesztendős volt, amikor ott állt Mitzráyim királya, Fáraó előtt. Azután kiment Yoszef Fáraó elől, és bejárta egész Mitzráyimot.

⁴⁷A bőség hét esztendeje alatt gazdagon termett a föld. ⁴⁸Yoszef összegyűjtött a hét esztendő alatt minden élelmet, ami csak volt Mitzráyimban, és a városokban helyezte el az élelmet: minden városban a körülötte levő mező élelmét helyezte el. ⁴⁹Yoszef így annyi gabonát halmozott föl, mint a tenger homokja, olyan sokat, hogy végül már nem is vették számba, mert száma sem volt.

⁵⁰Yoszefnek két fia született, mielőtt eljött az éhínség esztendeje. Ászenát, Potiferánek, On papjának a leánya szülte őket. ⁵¹Elsőszülöttjét Menáshehnak nevezte el Yoszef, mert ezt mondta: Elfeledtette velem Elohim minden gyötrelmemet és atyámnak egész házát. ⁵²A másodikat pedig Efráyimnak nevezte el, mert ezt mondta: Megszaporított engem Elohim nyomorúságom földjén.

⁵³Azután eltelt a bőség hét esztendeje Mitzráyimban, ⁵⁴és megkezdődött az éhínség hét esztendeje, ahogyan megmondta Yoszef. Éhínség lett minden országban, de egész Mitzráyimban volt kenyér. ⁵⁵Azután éhezni kezdtek Mitzráyimban is mindenütt, és a nép kenyérért kiáltott Fáraóhoz. Ekkor Fáraó ezt mondta a Mitzráyimiaknak: Menjetek Yoszefhez, és tegyétek azt, amit mond nektek! ⁵⁶Amikor az éhínség kiterjedt az egész országra, Yoszef megnyitotta az összes magtárakat, és árulta a gabonát a Mitzráyimiaknak, mert súlyos volt az éhínség Mitzráyimban. ⁵⁷És az egész földről Mitzráyimba mentek Yoszefhez gabonát vásárolni, mert súlyos volt az éhínség az egész földön.

Szójegyzék: Ászenát (אָסְנַת) – Neit-hez tartozó • Efráyim (אֶפְרַיִם) – Kétszeres gyümölcstermés • Elohim (אֱלֹהִים) – Hatalmak/Teremtő • Menásheh (מְנַשֶּׁה) – Elfelejtető • Mitzráyim (מִצְרַיִם) – Egyiptom • On (אוֹן) – Napváros/Heliopolis • Potiferá (פּוֹטִי פֶרַע) – Ráh ajándéka • Ruách (רוּחַ) – Szellem/Elohim Szelleme • Tzáfenát-Pá’neáCh (צָפְנַת פַּעְנֵחַ) – Titkok feltárója • Yoszef (יוֹסֵף) – Gyarapítson/Hozzáadjon

¹Yá’ákov látta, hogy Mitzráyimban van gabona és azt mondta Yá’ákov a fiainak: Mit néztek egymásra? ²Majd ezt mondta: Hallottam, hogy Mitzráyimban van gabona, menjetek el, és vásároljatok ott gabonát, hogy életben maradjunk, és ne haljunk meg! ³Elment tehát Yoszef tíz bátyja, hogy gabonát vásároljanak Mitzráyimban. ⁴De Binyámint, Yoszef öccsét nem küldte el Yá’ákov a bátyjaival, mert azt gondolta, hogy szerencsétlenség éri. ⁵Így mentek el Yiszrá’El fiai másokkal együtt, akik gabonát vásárolni mentek, mert éhínség volt Kená’án földjén.

⁶Yoszef az egész ország kormányzója volt, ő árulta a gabonát a föld minden népének. Amikor Yoszef bátyjai megérkeztek, arccal a földre borultak előtte. ⁷Amint Yoszef meglátta bátyjait, azonnal megismerte őket, de ő nem ismertette meg magát, és keményen beszélt velük. Megkérdezte őket: Honnan jöttetek? Ők így feleltek: Kená’án földjéről jöttünk élelmet vásárolni.

⁸Yoszef megismerte a testvéreit, de azok nem ismerték meg őt. ⁹Ekkor Yoszef visszaemlékezett az álmokra, amelyeket róluk álmodott, és ezt mondta nekik: Kémek vagytok, azért jöttetek, hogy az ország védtelen részeit megszemléljétek. ¹⁰De azok így feleltek neki: Nem uram, élelmet vásárolni jöttek a te szolgáid. ¹¹Mindnyájan egy ember fiai vagyunk. Becsületesek vagyunk, sohasem voltak kémek a te szolgáid. ¹²Ő azonban ezt mondta nekik: Nem úgy van! Bizony azért jöttetek, hogy az ország védtelen részeit megszemléljétek! ¹³Azok így feleltek: Tizenketten voltak a te szolgáid, testvérek vagyunk mi, egy embernek a fiai Kená’án földjén. A legkisebb most apánknál van, egyikünk pedig nincs meg. ¹⁴De Yoszef ezt mondta nekik: Úgy van, ahogyan mondtam nektek, kémek vagytok! ¹⁵Ezzel teszlek titeket próbára: Fáraó életére esküszöm, hogy nem távoztok innen, amíg ide nem jön a legkisebb testvéretek! ¹⁶Küldjetek el magatok közül egyet, hogy hozza ide a testvéreteket, ti pedig fogságban maradtok. Így teszem próbára, igazat beszéltek-e. Mert ha nem, Fáraó életére esküszöm, hogy kémek vagytok! ¹⁷És őrizetben tartotta őket három napig.

¹⁸Harmadnap ezt mondta nekik Yoszef: Ezt tegyétek, ha élni akartok! Hiszen én is félem Elohim-ot! ¹⁹Ha becsületesek vagytok, maradjon fogságban egyik testvéretek a börtönben, ti pedig menjetek, vigyetek gabonát házatok éhező népének. ²⁰Hozzátok el hozzám a legkisebb testvéreteket, akkor elhiszem, amit mondotok, és nem fogtok meghalni. És úgy cselekedtek. ²¹De így beszéltek egymás közt: Bizony, a testvérünkért bűnhődünk most, mert láttuk az ő nyomorúságát, amikor könyörgött nekünk, de nem hallgattunk rá. Emiatt ért utol bennünket ez a nyomorúság. ²²Re’uven megszólalt, és ezt mondta nekik: Megmondtam nektek, hogy ne vétkezzetek a gyermek ellen, de ti nem hallgattatok rám, és most az ő vérét keresik rajtunk. ²³Nem tudták, hogy Yoszef érti őket, mert tolmács volt közöttük. ²⁴Ő pedig elfordult tőlük és sírt. Majd hozzájuk fordult, és beszélt velük. Azután kivétette közülük Shim’ont, és szemük láttára megkötöztette.

²⁵Akkor megparancsolta Yoszef, hogy töltsék meg a zsákjaikat gabonával, de mindegyiknek a pénzét tegyék vissza a zsákjába, és adjanak nekik útravalót. Így cselekedtek velük. ²⁶Ők pedig föltették gabonájukat a szamarakra, és elmentek. ²⁷Az egyik kinyitotta a zsákját, hogy abrakot adjon szamarának az éjjeli szálláson, és meglátta, hogy pénze a zsák szájában van. ²⁸Ezt mondta testvéreinek: Visszakerült a pénzem! Itt van a zsákomban! Ekkor oda lett a bátorságuk, és remegve mondták egymásnak: Mit cselekedett velünk Elohim?!

²⁹Amikor megérkeztek apjukhoz, Yá’ákovhoz Kená’án földjére, elmondták neki mindazt, ami velük történt: ³⁰Egy ember, annak az országnak az ura, keményen beszélt hozzánk, és úgy bánt velünk, mintha kémkedni akartunk volna az országban. ³¹De mi ezt mondtuk neki: Becsületesek vagyunk, soha nem voltunk kémek. ³²Tizenketten voltunk testvérek, apánknak fiai, de egyikünk nincs meg, a legkisebb pedig apánknál van Kená’án földjén. ³³Akkor ezt mondta nekünk az az ember, annak az országnak az ura: Erről tudom meg, hogy becsületesek vagytok-e: Egyik testvéreteket hagyjátok nálam, menjetek el, és vigyetek gabonát házatok éhező népének, ³⁴azután hozzátok el hozzám a legkisebb testvéreteket! Akkor tudni fogom, hogy nem kémek vagytok, hanem becsületes emberek, visszaadom a testvéreteket, és szabadon járhattok az országban.

³⁵Mikor aztán a zsákjaikat kiürítették, hát mindegyiknek a pénzes zacskója ott volt a zsákjában. Amikor pénzes zacskóikat meglátták, apjukkal együtt megijedtek. ³⁶Apjuk, Yá’ákov ezt mondta nekik: Elveszitek tőlem gyermekeimet! Yoszef nincs meg, Shim’on sincs meg, és még Binyámint is elviszitek? Engem sújt mindez! ³⁷Ekkor Re’uven azt mondta apjának: Az én két fiamat öld meg, ha nem hozom őt vissza! Bízd csak rám, és visszahozom! ³⁸De Yá’ákov így felelt: Nem mehet el veletek a fiam, hiszen a bátyja meghalt, és ő egyedül maradt meg. Ha szerencsétlenség éri az úton, amelyre indultok, akkor a bánat miatt juttatjátok ősz fejemet a She’olba.

Szójegyzék: Binyámin (בִּנְיָמִין) – Jobb kéz fia • Elohim (אֱלֹהִים) – Hatalmak/Teremtő • Kená’án (כְּנַעַן) – Kereskedő/Megalázott • Mitzráyim (מִצְרַיִם) – Egyiptom • Re’uven (רְאוּבֵן) – Lássatok, egy fiú! • She’ol (שְׁאוֹל) – Alvilág/Holtak birodalma • Shim’on (שִׁמְעוֹן) – Simeon/Meghallgatás • Yá’ákov (יַעֲקֹב) – Sarokfogó/Nyomdokába lépő • Yiszrá’El (יִשְׂרָאֵל) – Elohim-mal küzdő • Yoszef (יוֹסֵף) – Gyarapítson/Hozzáadjon

¹Az éhínség azonban országszerte súlyosbodott. ²Amikor mind megették a Mitzráyimból hozott gabonát, ezt mondta nekik az apjuk: Vásároljatok megint egy kis élelmet! ³De Yáhudáh azt mondta neki: Szigorúan figyelmeztetett bennünket az az ember: Ne kerüljetek a szemem elé, ha nem lesz veletek a testvéretek! ⁴Ha tehát hajlandó vagy elküldeni velünk a testvérünket, elmegyünk, és vásárolunk neked élelmet. ⁵De ha nem küldöd el, nem megyünk el, mert az az ember megmondta nekünk: Ne kerüljetek a szemem elé, ha nem lesz veletek az öcsétek! ⁶Yiszrá’El ezt mondta: Miért tettetek velem ilyen rosszat, hogy elmondtátok annak az embernek, hogy van még egy testvéretek? ⁷Ők így feleltek: Sokat kérdezősködött az az ember rólunk és családunkról. Él-e még az apátok? Van-e még testvéretek? És ezekre a kérdésekre nekünk válaszolnunk kellett. Honnan tudhattuk volna, hogy majd ezt mondja: Hozzátok ide a testvéreteket!

⁸Akkor Yáhudáh ezt mondta apjának, Yiszrá’Elnek: Küldd el velem a fiút, hadd keljünk útra, hogy életben maradjunk, és ne haljunk meg sem mi, sem te, sem a gyermekeink! ⁹Én kezeskedem érte, tőlem kérd számon! Ha nem hozom vissza, és nem állítom eléd, egész életemben viseljem vétkem terhét. ¹⁰Bizony, ha nem késlekedünk, már kétszer is megfordulhattunk volna.

¹¹Akkor így szólt hozzájuk az apjuk, Yiszrá’El: Ha már így kell lennie, ezt tegyétek: Rakjatok az ország java termékeiből a zsákjaitokba, és vigyetek ajándékot annak az embernek: egy kis balzsamot, egy kis mézet, gyógyfüvet, mirhát, pisztáciát és mandulát. ¹²Pénzt pedig kétszer annyit vigyetek magatokkal, mert ami pénz visszakerült zsákjaitok szájába, azt is vigyétek vissza! Hátha tévedés volt! ¹³Testvéreteket is vigyétek; készüljetek, menjetek vissza ahhoz az emberhez! ¹⁴Adja El-Shádáj, hogy az az ember irgalmas legyen hozzátok, és küldje vissza veletek a másik testvéreteket és Binyámint. Ha már el kell veszítenem gyermekemet, hát elveszítem!

¹⁵Fogták tehát a férfiak az ajándékot, kétszer annyi pénzt vittek magukkal, meg Binyámint is. Elindultak és elmentek Mitzráyimba, és megjelentek Yoszef előtt. ¹⁶Amikor Yoszef meglátta köztük Binyámint, így szólt háza felügyelőjéhez: Vidd be ezeket az embereket a házba, vágj le egy állatot, és készítsd el, mert ma velem ebédelnek ezek az emberek! ¹⁷Az úgy is tett, ahogyan Yoszef mondta, és bevezette őket Yoszef házába. ¹⁸Az embereket félelem fogta el, amikor Yoszef házába vezették őket, és ezt mondták: A pénz miatt hoztak ide bennünket, amely a múltkor visszakerült zsákjainkba. Ránk fognak rontani, ránk fognak támadni, és szolgaságra vetnek bennünket szamarainkkal együtt. ¹⁹Odaléptek Yoszef házának a felügyelőjéhez, megszólították a ház ajtajában, ²⁰ezt mondták: Urunk, jártunk mi már itt a múltkor is élelmet vásárolni. ²¹De amikor elérkeztünk éjjeli szállásunkra, és kinyitottuk a zsákjainkat, kitűnt, hogy mindegyikünk pénze a zsákja szájában volt, ott volt a pénzünk teljes összegében! Ezt most mi visszahoztuk magunkkal. ²²De más pénzt is hoztunk magunkkal, hogy azon élelmet vásároljunk. Nem tudjuk, ki tette pénzünket a zsákjainkba. ²³Ő azt felelte: Legyetek nyugodtak, ne féljetek! Elohim-otok, atyátok Elohim-ja adta azt a kincset zsákjaitokba. A ti pénzetek eljutott hozzám. Majd kivezette hozzájuk Shim’ont.

²⁴Azután bevezette őket Yoszef házába, vizet adott, és megmosták a lábukat, a szamaraiknak meg abrakot adott. ²⁵Ők pedig elkészítették az ajándékot, mielőtt Yoszef délben megjött, mert hallották, hogy ott fognak ebédelni.

²⁶Amikor Yoszef hazaérkezett, bevitték neki a házba az ajándékot, amely náluk volt, és földre borultak előtte. ²⁷Ő pedig Shálommal köszöntötte őket, és megkérdezte: Jól van-e öreg apátok, akiről beszéltetek nekem? Él-e még? ²⁸Ők így feleltek: Apánk, a te szolgád, jól van, él még. Majd meghajoltak és leborultak. ²⁹Amikor Yoszef föltekintett, és meglátta testvérét, Binyámint, anyja fiát, ezt mondta: Ez a ti legkisebb testvéretek, akiről beszéltetek nekem? Majd ezt mondta: Legyen kegyelmes hozzád Elohim, fiam! ³⁰Azután elsietett Yoszef, mert öccsét látva elérzékenyedett, és sírnia kellett. Bement azért a belső szobájába, és ott kisírta magát. ³¹Azután megmosta az arcát, és kijött. Uralkodott magán, és ezt mondta: Tálaljátok föl az ételt! ³²De külön tálaltak neki, külön azoknak is, és külön a vele együtt étkező Mitzráyimiaknak is. A Mitzráyimiaknak ugyanis nem volt szabad együtt enniük az Ivrimmel, mert utálatosnak tartották ezt a Mitzráyimiak. ³³Leültették őket vele szemben: az elsőszülöttet az elsőszülöttnek, a legfiatalabbat a legfiatalabbnak járó helyre. Az emberek pedig ámulva néztek egymásra. ³⁴Ő előle vitték nekik az adagjukat, de Binyámin adagja ötször nagyobb volt mindnyájukénál. Azután ittak, és megmámorosodtak vele együtt.

Szójegyzék: Binyámin (בִּנְיָמִין) – Jobb kéz fia • El-Shádáj (אֵל שַׁדַּי) – A Mindenható • Elohim (אֱלֹהִים) – Hatalmak/Teremtő • Ivrim (עִבְרִים) – Héberek/Átkelők • Kená’án (כְּנַעַן) – Kereskedő/Megalázott • Mitzráyim (מִצְרַיִם) – Egyiptom • Shálom (שָׁלוֹם) – Béke/Teljesség • Shim’on (שִׁמְעוֹן) – Simeon/Meghallgatás • Yá’ákov (יַעֲקֹב) – Sarokfogó/Nyomdokába lépő • Yáhudáh (יְהוּדָה) – Júda/Yahuwah dicsőítése • Yiszrá’El (יִשְׂרָאֵל) – Elohim-mal küzdő • Yoszef (יוֹסֵף) – Gyarapítson/Hozzáadjon

¹Azután Yoszef ezt parancsolta háza felügyelőjének: Töltsd meg ezeknek az embereknek a zsákjait élelemmel, amennyit csak el bírnak vinni, de mindegyiknek a pénzét tedd a zsákja szájába. ²Serlegemet, az ezüst serleget pedig tedd a legkisebbik zsákjának a szájába gabonája árával együtt! Ő eszerint cselekedett, ahogyan megmondta neki Yoszef. ³Reggel, amikor világos lett, útra bocsátották az embereket szamaraikkal együtt. ⁴Kimentek a városból, de még nem jártak messze, amikor Yoszef azt mondta háza felügyelőjének: Indulj, fuss utánuk azoknak az embereknek! Ha utolérted őket, ezt mondd nekik: Miért fizettetek rosszal a jóért? ⁵Hiszen ez az, amiből inni szokott az úr, sőt jósolni is ebből szokott! Rosszul tettétek, amit elkövettetek. ⁶Amikor utolérte őket, el is mondta nekik ezeket a szavakat. ⁷Ők azonban ezt felelték neki: Miért mond az én uram ilyeneket? Távol legyen szolgáidtól, hogy ilyesmit tegyenek! ⁸Hiszen azt a pénzt is visszahoztuk neked Kená’án földjéről, amit zsákjaink szájában találtunk. Hogyan loptunk volna hát urad házából ezüstöt vagy aranyat?! ⁹Akinél megtalálják szolgáid közül, az haljon meg, mi magunk meg rabszolgái leszünk uramnak. ¹⁰Ő ezt mondta: Legyen hát úgy, ahogyan mondtátok. De csak az lesz a rabszolgám, akinél megtalálják, ti szabadok maradtok. ¹¹Erre mindegyikük sietve lerakta zsákját a földre, és kinyitotta a zsákját. ¹²Ő pedig végigkutatta azokat: a legnagyobbikén kezdte, a legkisebbikén végezte, és megtalálta a serleget Binyámin zsákjában. ¹³Akkor ezek megszaggatták felsőruhájukat, majd mindegyik fölrakta a terhet szamarára, és visszatértek a városba.

¹⁴Amikor Yáhudáh és testvérei bementek Yoszef házába, ő még otthon volt, és földre borultak előtte. ¹⁵Yoszef ezt mondta nekik: Hogy csinálhattatok ilyet? Hát nem tudjátok, hogy a magamfajta ember jósolni is szokott? ¹⁶Yáhudáh így felelt: Mit mondjunk az én uramnak? Mit szóljunk, és mivel igazoljuk magunkat? Elohim hozta napvilágra szolgáid bűnét. Most már rabszolgái vagyunk az én uramnak mi is, meg az is, akinél a serleget megtalálták. ¹⁷De ő ezt mondta: Távol legyen tőlem, hogy ezt tegyem! Csak az lesz a rabszolgám, akinél a serleget megtalálták, ti pedig menjetek el apátokhoz Shálommal!

¹⁸Ekkor Yáhudáh odalépett hozzá és ezt mondta: Kérlek, uram, hadd szóljon egy szót hozzád, uramhoz a te szolgád, és ne gerjedj haragra szolgád ellen, hiszen olyan vagy te, mint Fáraó! ¹⁹Amikor az én uram ezt kérdezte szolgáitól: Van-e apátok vagy testvéretek, ²⁰akkor mi azt feleltük az én uramnak: Öreg apánk van nekünk, és annak egy öregkorában született fiatal gyermeke. Ennek a bátyja meghalt, és mivel ő egyedül maradt meg az anyjától, azért szereti őt az apja. ²¹Te ezt mondtad szolgáidnak: Hozzátok el őt hozzám, hadd lássam saját szememmel! ²²Mi azt feleltük az én uramnak: Nem hagyhatja el az a fiú az apját, mert ha elhagyja, meghal az apja. ²³Te akkor ezt mondtad szolgáidnak: Ha a legkisebb öcsétek nem jön el veletek, ne kerüljetek többé a szemem elé!

²⁴Mi elmentünk apánkhoz, a te szolgádhoz, és elmondtuk neki az én uram beszédét. ²⁵Mikor aztán apánk azt mondta, hogy vásároljunk megint egy kis élelmet, ²⁶mi azt feleltük: Nem mehetünk el. Csak akkor megyünk el, ha velünk lesz a legkisebb testvérünk is, mert nem kerülhetünk annak az embernek a szeme elé, ha a legkisebb testvérünk nem lesz velünk. ²⁷Akkor apám, a te szolgád, ezt mondta nekünk: Ti is tudjátok, hogy csak két fiút szült nekem a feleségem. ²⁸Az egyik elment tőlem, és én azt gondoltam: Biztosan vadállat tépte szét, nem is láttam mindmáig. ²⁹Ha ezt is elviszitek tőlem, és szerencsétlenség éri, akkor a bánat miatt juttatjátok ősz fejemet a She’olba. ³⁰Ha úgy térek most vissza apámhoz, a te szolgádhoz, hogy nem lesz velünk ez a fiú, akihez lelkéből ragaszkodik, ³¹és ha meglátja, hogy nincs meg a fiú, akkor meghal, és szolgáid a bánat miatt juttatják apánknak, a te szolgádnak ősz fejét a She’olba. ³²De szolgád így vállalt kezességet apámnál ezért a fiúért: Ha nem hozom vissza hozzád, egész életemben viseljem vétkem terhét apám előtt. ³³Ezért hadd maradjon itt a te szolgád e fiú helyett uram rabszolgájaként, ez a fiú pedig menjen el testvéreivel! ³⁴Mert hogyan mehetnék el apámhoz, ha ez a fiú nincs velem? Nem akarom látni azt a bajt, ami apámat éri.

Szójegyzék: Binyámin (בִּנְיָמִין) – Jobb kéz fia • Elohim (אֱלֹהִים) – Hatalmak/Teremtő • Kená’án (כְּנַעַן) – Kereskedő/Megalázott • She’ol (שְׁאוֹל) – Alvilág/Holtak birodalma • Yáhudáh (יְהוּדָה) – Júda/Yahuwah dicsőítése • Yoszef (יוֹסֵף) – Gyarapítson/Hozzáadjon

¹Ekkor Yoszef már nem tudott tovább uralkodni magán az ott álló sok ember előtt, és felkiáltott: Küldjetek ki előlem mindenkit! Nem is maradt senki nála, és ekkor Yoszef megismertette magát a testvéreivel. ²Hangos sírásra fakadt, úgyhogy meghallották a Mitzráyimiak, és így hallottak róla Fáraó házában is. ³Majd ezt mondta Yoszef a testvéreinek: Én vagyok Yoszef! Él-e még az én apám? De a testvérek nem tudtak válaszolni, mert megrémültek tőle. ⁴Yoszef ezt mondta testvéreinek: Jöjjetek közelebb hozzám! Ők közelebb mentek. Ekkor így szólt: Én vagyok Yoszef, a testvéretek, akit eladtatok Mitzráyimba! ⁵De most ne bánkódjatok, és ne keseregjetek amiatt, hogy engem ide eladtatok, mert azért küldött el engem Elohim előttetek, hogy életben maradjatok. ⁶Mert már két esztendeje tart az éhínség a földön, és még öt esztendeig nem lesz sem szántás, sem aratás. ⁷Elohim küldött el engem előttetek, hogy maradékotok legyen a földön, és életben tartson benneteket nagy szabadítással. ⁸Tehát nem ti küldtetek ide, hanem Elohim, aki engem Fáraó atyjává, egész házának urává és egész Mitzráyim uralkodójává tett. ⁹Sietve menjetek el apámhoz, és mondjátok meg neki: Ezt üzeni a fiad, Yoszef: Elohim egész Mitzráyim urává tett engem. Jöjj el hozzám, ne tétovázz! ¹⁰Goshen földjén fogsz lakni, közel leszel hozzám te, a fiaid és az unokáid, meg a juhaid, marháid és mindened. ¹¹Én majd ellátlak itt, hiszen még öt évig tart az éhínség. Így nem fogsz nélkülözni sem te, sem házad népe, sem semmid.

¹²Saját szemetekkel látjátok testvéremmel, Binyáminnal együtt, hogy én magam beszélek hozzátok. ¹³Mondjátok el azért apámnak minden dicsőségemet itt Mitzráyimban, és mindazt, amit láttatok. Azután sietve hozzátok ide apámat! ¹⁴Ekkor testvérének, Binyáminnak a nyakába borult, és sírt. Binyámin is sírt a nyakába borulva. ¹⁵Majd megcsókolta mindegyik testvérét, és sírt velük. Azután elbeszélgettek vele a testvérei.

¹⁶Fáraó házában meghallották a hírt, hogy megjöttek Yoszef testvérei. Tetszett ez Fáraónak és szolgáinak. ¹⁷Ezt mondta Fáraó Yoszefnek: Mondd meg testvéreidnek: Ezt cselekedjétek: Rakjátok meg állataitokat, eredjetek, menjetek el Kená’án földjére! ¹⁸Azután vegyétek magatokhoz apátokat, házatok népét, és jöjjetek hozzám; én pedig nektek adom Mitzráyim földjének a legjavát, és a legzsírosabb földön élhettek. ¹⁹Parancsold meg nekik: Ezt cselekedjétek: Vigyetek magatokkal szekereket Mitzráyimból gyermekeitek és feleségeitek számára, hozzátok magatokkal apátokat, és jöjjetek ide! ²⁰Ne sajnáljátok a holmitokat, mert Mitzráyim egész földjének a legjava lesz a tiétek!

²¹Így cselekedtek Yiszrá’El fiai. Yoszef adott nekik szekereket Fáraó parancsa szerint, és adott nekik útravalót. ²²Mindegyiknek adott egy öltözet ruhát, de Binyáminnak háromszáz ezüstöt és öt öltözet ruhát adott. ²³Apjának pedig ezt küldte: tíz szamarat, megrakva Mitzráyim legjobb termékeivel, és tíz szamárkancát, megrakva gabonával, kenyérrel és egyéb élelemmel, útravalóul az apjának. ²⁴Így küldte el testvéreit, és azok elmentek. De ezt mondta nekik: Ne civakodjatok az úton!

²⁵Azután fölmentek Mitzráyimból, és megérkeztek Kená’án földjére apjukhoz, Yá’ákovhoz. ²⁶Megmondták neki, hogy Yoszef még él, és egész Mitzráyim fölött uralkodik. De Yá’ákov szíve megdermedt, nem hitt nekik. ²⁷Elbeszélték hát neki mindazt, amit nekik Yoszef beszélt. És amikor látta a szekereket, amelyeket Yoszef küldött, hogy őt elvigyék, fölélénkült apjuknak, Yá’ákovnak a lelke. ²⁸Ezt mondta Yiszrá’El: Ennyi elég! Csakhogy él még Yoszef, a fiam! Megyek, hogy meglássam őt, mielőtt meghalok.

Szójegyzék: Binyámin (בִּנְיָמִין) – Jobb kéz fia • Elohim (אֱלֹהִים) – Hatalmak/Teremtő • Goshen (גּוֹשֶׁן) – Közeledés/Termékeny vidék • Kená’án (כְּנַעַן) – Kereskedő/Megalázott • Mitzráyim (מִצְרַיִם) – Egyiptom • Yá’ákov (יַעֲקֹב) – Sarokfogó/Nyomdokába lépő • Yiszrá’El (יִשְׂרָאֵל) – Elohim-mal küzdő • Yoszef (יוֹסֵף) – Gyarapítson/Hozzáadjon

¹Útnak indult tehát Yiszrá’El minden hozzátartozójával együtt, és amikor Be’er-Shevába ért, áldozatokat mutatott be atyja, Yitzchák Elohim-jának. ²Elohim pedig szólt Yiszrá’Elhez éjszakai látomásban, és ezt mondta: Yá’ákov! Yá’ákov! Ő így felelt: Itt vagyok! ³Ekkor azt mondta: Én vagyok Elohim, atyádnak Elohim-ja! Ne félj lemenni Mitzráyimba, mert nagy néppé teszlek ott! ⁴Én megyek veled Mitzráyimba, és én is foglak visszahozni. Yoszef keze fogja majd le a szemedet. ⁵Elindult tehát Yá’ákov Be’er-Shevából. Yiszrá’El fiai föltették apjukat, Yá’ákovot, meg a gyermekeket és az asszonyokat a szekerekre, amelyeket Fáraó küldött, hogy elvigyék őt. ⁶Elvitték a jószágaikat és a szerzeményüket, amit Kená’án földjén szereztek, és elmentek Mitzráyimba: Yá’ákov és vele együtt minden ivadéka. ⁷Elvitte magával Mitzráyimba a fiait és fiúunokáit, leányait és leányunokáit, minden ivadékát.

⁸Így hívták Yiszrá’El utódait, akik elmentek Mitzráyimba: Yá’ákov és fiai. Yá’ákov elsőszülötte volt Re’uven. ⁹Re’uven fiai: Chánok, Pálu, Chetzron és Karmi. ¹⁰Shim’on fiai: Yemu’El, Yámin, Ohád, Yáchin, Tzochár, valamint Shá’ul, egy Kená’áni nőnek a fia. ¹¹Levi fiai: Gershon, Kehát és Merárí. ¹²Yáhudáh fiai: Er, Onán, Sheláh, Peretz és ZeráCh. Er és Onán meghalt még Kená’án földjén. De Peretznek már fiai is voltak: Chetzron és Chámul. ¹³Yiszáchár fiai: Tolá, Puvá, Iyov és Shimron. ¹⁴Z’vulun fiai: Szered, Elon és Yáchle’el. ¹⁵Ezek Le’áh fiai, akiket Pádán-Árámban szült Yá’ákovnak; a leánya volt Dináh. Fiai és leányai összesen harminchárman voltak. ¹⁶Gád fiai: Cifyon, Chági, Shuni, Ecbon, Eri, Árodi és Áreli. ¹⁷Ásher fiai: Yimná, Yishvá, Yishvi, Beriá; a húguk volt Szeráh. Beriá fiai: Chever és Malkíél. ¹⁸Ezek Zilpáh fiai, akit Láván adott Le’áhnak, a leányának. Ő szülte ezt a tizenhatot Yá’ákovnak. ¹⁹Ráchelnek, Yá’ákov feleségének a fia volt Yoszef és Binyámin. ²⁰Yoszefnek Mitzráyim földjén született Menásheh és Efráyim, akiket, Ászenát, Potiferának, On papjának a leánya szült. ²¹Binyámin fiai: Belá, Beker, Áshbel, Gerá, Ná’ámán, Echi és Rosh, Muppim, Chuppim és Árd. ²²Ezek Ráchel fiai, akik Yá’ákovnak születtek. Összesen tizennégyen voltak. ²³Dán fia: Húsím. ²⁴Náftáli fiai: Yahce’El, Guni, Yecer és Shilem. ²⁵Ezek Bilháhnak a fiai, akit Láván adott Ráchelnek, a leányának. Ezeket szülte Yá’ákovnak, összesen hetet. ²⁶Yá’ákovval összesen hatvanhatan mentek be Mitzráyimba, akik őtőle származtak – Yá’ákov fiainak a feleségein kívül. ²⁷Yoszefnek pedig két fia született Mitzráyimban. Yá’ákov egész házanépe, amely Mitzráyimba ment, hetven lélek volt.

²⁸Yá’ákov Yáhudáht küldte maga előtt Yoszefhez menve, hogy mutassa az utat Goshenbe. Így érkeztek el Goshen földjére. ²⁹Yoszef befogatott a kocsijába, és Goshenbe ment apja, Yiszrá’El elé. Amikor meglátta, a nyakába borult, és sokáig sírt a nyakába borulva. ³⁰Yiszrá’El azt mondta Yoszefnek: Most már meghalhatok, mert megláttam arcodat, hogy még élsz. ³¹Yoszef ezután azt mondta testvéreinek és apja háza népének: Elmegyek és hírt viszek Fáraónak. Megmondom neki, hogy testvéreim és apám háza népe, akik Kená’án földjén voltak, megérkeztek hozzám, ³²és ezek az emberek juhpásztorok, mindig jószágtartó emberek voltak, és elhozták a juhaikat, marháikat és mindenüket. ³³Azért ha Fáraó majd hívat titeket, és megkérdezi, hogy mi a foglalkozásotok, ³⁴ezt mondjátok: Jószágtartó emberek voltak a te szolgáid ifjúkoruktól fogva mindeddig; mi is, meg atyáink is. Így majd letelepedhettek Goshen földjén, mert a Mitzráyimiak utálatosnak tartanak minden juhpásztort.

Szójegyzék: Ásher (אָשֵׁר) – Boldog/Szerencsés • Be’er-Shevá (בְּאֵר שָׁבַע) – Eskü kútja • Bilháh (בִּלְהָה) – Félénk/Zavart • Binyámin (בִּנְיָמִין) – Jobb kéz fia • Dán (דָּן) – Bíró/Ítélet • Elohim (אֱלֹהִים) – Hatalmak/Teremtő • Gád (גָּד) – Szerencse/Csapat • Goshen (גּוֹשֶׁן) – Közeledés/Termékeny vidék • Kená’án (כְּנַעַן) – Kereskedő/Megalázott • Le’áh (לֵאָה) – Lea/Fáradt • Levi (לֵוִי) – Ragaszkodás/Csatlakozás • Mitzráyim (מִצְרַיִם) – Egyiptom • Náftáli (נַפְתָּלִי) – Küzdelmem • Ráchel (רָחֵל) – Ráhel/Anyajuh • Re’uven (רְאוּבֵן) – Lássatok, egy fiú! • Shim’on (שִׁמְעוֹן) – Simeon/Meghallgatás • Yá’ákov (יַעֲקֹב) – Sarokfogó/Nyomdokába lépő • Yáhudáh (יְהוּדָה) – Júda/Yahuwah dicsőítése • Yiszáchár (יִשָּׂשכָר) – Jutalom/Bér • Yiszrá’El (יִשְׂרָאֵל) – Elohim-mal küzdő • Yitzchák (יִצְחָק) – Nevetés/Öröm • Yoszef (יוֹסֵף) – Gyarapítson/Hozzáadjon • Z’vulun (זְבוּלוּן) – Lakóhely/Megtisztelés • Zilpáh (זִלְפָּה) – Csepegés/Illatcsepp

¹Yoszef elment és hírt vitt Fáraónak. Ezt mondta: Apám és testvéreim megérkeztek Kená’án földjéről juhaikkal, marháikkal és mindenükkel, és már Goshen földjén vannak. ²Maga mellé vett ötöt a testvérei közül, és odaállította őket Fáraó elé. ³Fáraó ezt kérdezte a testvérektől: Mi a foglalkozásotok? Ők így feleltek Fáraónak: Juhpásztorok a te szolgáid, mi is, meg atyáink is azok voltak. ⁴Majd ezt mondták Fáraónak: Jövevényként jöttünk erre a földre, mert szolgáid juhainak nincs legelője, olyan súlyos az éhínség Kená’án földjén. Hadd telepedjenek le szolgáid Goshen földjén! ⁵Fáraó ezt mondta Yoszefnek: Apád és testvéreid idejöttek hozzád. ⁶Előtted van Mitzráyim országa. Az ország legjobb részén telepítsd le apádat és testvéreidet, telepedjenek le Goshen földjén. Ha pedig tudod, hogy vannak közöttük rátermett emberek, tedd azokat jószágaim felügyelőivé!

⁷Yoszef bevezette apját, Yá’ákovot is, és odaállította Fáraó elé. Yá’ákov áldást mondott Fáraóra. ⁸Fáraó ezt kérdezte Yá’ákovtól: Hány éves vagy? ⁹Yá’ákov azt felelte Fáraónak: Vándorlásom éveinek a száma százharminc esztendő. Életem rövid volt, tele rossz napokkal. Nem értem el atyáim vándorlása éveinek a számát. ¹⁰Majd áldást mondott Yá’ákov Fáraóra, és eltávozott Fáraó elől. ¹¹Így telepítette le Yoszef az apját és testvéreit, és birtokot adott nekik Mitzráyimban, az ország legjobb részén, Rá’ámszesz földjén, ahogyan megparancsolta Fáraó. ¹²És ellátta Yoszef kenyérrel az apját, testvéreit és apja egész háza népét családostul.

¹³Olyan súlyos volt az éhínség, hogy sehol az országban nem volt kenyér. Mitzráyim földje és Kená’án földje sínylődött az éhínség miatt. ¹⁴Yoszef összeszedetett minden pénzt, ami csak található volt Mitzráyim és Kená’án földjén, a gabonáért, amelyet vásároltak. Ezt a pénzt Yoszef Fáraó házának juttatta. ¹⁵Amikor elfogyott a pénz Mitzráyim földjén is, Kená’án földjén is, akkor Yoszefhez mentek egész Mitzráyimból, és azt mondták: Adj nekünk kenyeret: Miért haljunk meg itt előtted? Hiszen nincs már pénz! ¹⁶Yoszef így felelt: Adjátok ide jószágaitokat, akkor adok nektek jószágaitokért, ha már nincs pénz. ¹⁷El is vitték jószágaikat Yoszefhez, Yoszef pedig adott nekik kenyeret a lovakért, a juhnyájakért, a marhacsordákért és szamarakért. Ellátta őket kenyérrel abban az esztendőben minden jószágukért. ¹⁸Miután eltelt az az esztendő, a másik esztendőben megint odamentek hozzá, és azt mondták neki: Nem titkolhatjuk el, uram, hogy elfogyott a pénz, jószágaink és állataink pedig urunknál vannak. Nem maradt egyebünk, uram, csak a testünk és a földünk. ¹⁹Miért pusztuljunk el a szemed előtt magunk is, földünk is? Vásárolj meg minket és a földünket kenyéren, és mi földünkkel együtt Fáraó szolgái leszünk. Csak adj vetőmagot, hogy életben maradjunk, ne haljunk meg, és a termőföld se váljék pusztává. ²⁰Yoszef tehát megvásárolta Mitzráyim egész földjét Fáraó részére, mert a Mitzráyimiak mind eladták mezőiket, olyan súlyos volt náluk az éhínség. Így lett a föld Fáraóé. ²¹A népet a városok közelébe telepítette Mitzráyim egyik határszélétől a másik széléig. ²²Csak a papok földjét nem vásárolta meg, mert az a papok javadalma volt Fáraó rendelete szerint, és ők abból a javadalomból éltek, amelyet Fáraó rendelete juttatott nekik. Ezért nem adták el a földjüket.

²³Akkor Yoszef ezt mondta a népnek: A mai napon megvásároltalak benneteket és földeteket Fáraónak. Itt a vetőmag, vessétek be a földet! ²⁴A termés egyötödét Fáraónak kell adnotok, négyötöde marad nektek a mező bevetésére és élelemre házatok népének, hogy legyen ennivalója családotoknak. ²⁵Ők ezt felelték: Te mentetted meg az életünket. Légy jóindulattal irántunk, uram, és mi Fáraó szolgái leszünk! ²⁶Azt a mai napig is érvényes rendeletet hozta Yoszef Mitzráyimban a földre vonatkozólag, hogy a termés egyötöde Fáraóé; csak a papok földje nem volt Fáraóé.

²⁷Yiszrá’El tehát letelepedett Mitzráyimban, a Goshen földjén. Birtokukba vették azt, elszaporodtak és nagyon sokan lettek.

²⁸Yá’ákov tizenhét évig élt Mitzráyim országában. Összesen száznegyvenhét évig élt Yá’ákov. ²⁹Amikor közeledett Yiszrá’El halálának az ideje, magához hívatta fiát, Yoszefet, és ezt mondta neki: Ha megnyertem a jóindulatodat, tedd kezedet a csípőm alá, és esküdj meg, hogy hűséges szeretettel bánsz velem, és nem Mitzráyimban temetsz el! ³⁰Őseim mellett akarok pihenni. Vigyél el Mitzráyimból, és temess az ő sírjukba! Ő így felelt: Megteszem, amit mondtál. ³¹Yá’ákov ezt mondta: Esküdj meg nekem! Ő megesküdött. Ekkor Yiszrá’El leborult az ágy fejénél.

Szójegyzék: Elohim (אֱלֹהִים) – Hatalmak/Teremtő • Goshen (גּוֹשֶׁן) – Közeledés/Termékeny vidék • Kená’án (כְּנַעַן) – Kereskedő/Megalázott • Mitzráyim (מִצְרַיִם) – Egyiptom • Yá’ákov (יַעֲקֹב) – Sarokfogó/Nyomdokába lépő • Yáhudáh (יְהוּדָה) – Júda/Yahuwah dicsőítése • Yiszrá’El (יִשְׂרָאֵל) – Elohim-mal küzdő • Yoszef (יוֹסֵף) – Gyarapítson/Hozzáadjon

¹Történt ezek után, hogy megmondták Yoszefnek: Apád beteg! Ekkor odavitte két fiát, Menásheht és Efráyimot. ²Yá’ákovnak jelentették: Nézd, Yoszef, a fiad jön hozzád! Yiszrá’El összeszedte erejét, és felült az ágyon. ³Ezt mondta Yá’ákov Yoszefnek: El-Shádáj megjelent nekem Luzban, Kená’án földjén, megáldott engem, ⁴és azt mondta nekem: Megszaporítalak és megsokasítalak, népek gyülekezetévé teszlek, és a te utódaidnak adom ezt a földet örökségül. ⁵Ezért legyen az enyém a két fiad, akik Mitzráyim országában születtek, mielőtt hozzád jöttem Mitzráyimba. Efráyim és Menásheh éppúgy az enyém lesz, mint Re’uven és Shim’on. ⁶Viszont azok a gyermekeid, akiket utánuk nemzettél, a tieid lesznek, és bátyjaik nevét fogják viselni örökségükben. ⁷Mert amikor Pádánból eljöttem, fájdalmamra meghalt Ráchel útközben, Kená’án földjén, amikor már csak rövid út választott el Efrátától. Ott temettem el az Efrátába, azaz Beit-Lechembe vezető úton.

⁸Amikor Yiszrá’El meglátta Yoszef fiait, ezt mondta: Kik ezek? ⁹Yoszef ezt felelte apjának: Az én fiaim, akiket itt adott nekem Elohim. Yá’ákov így szólt: Hozd ide őket hozzám, hadd áldjam meg őket! ¹⁰Yiszrá’El szemei az öregség miatt homályosak voltak, és már nem látott jól. Közel vitte azért őket Yá’ákovhoz, ő pedig megcsókolta, és megölelte őket. ¹¹Yiszrá’El ezt mondta Yoszefnek: Nem gondoltam, hogy még meglátom arcodat, és most Elohim még a gyermekeidet is megláttatta velem. ¹²Akkor Yoszef elhúzta őket apja térdétől, és arccal a földre borult. ¹³Azután fogta Yoszef mindkettőjüket, és odavitte jobb kezével Efráyimot Yiszrá’El baljára, bal kezével pedig Menásheht Yiszrá’El jobbjára. ¹⁴Yiszrá’El kinyújtotta a jobb kezét és Efráyim fejére tette, pedig ő volt a kisebbik. A bal kezét meg Menásheh fejére tette, keresztbe téve a kezét, pedig Menásheh volt az elsőszülött. ¹⁵Azután így áldotta meg Yoszefet: Elohim, aki előtt jártak az őseim, Ávráhám és Yitzchák, Elohim, aki pásztorom, mióta csak vagyok mind a mai napig, ¹⁶az angyal, aki megváltóm minden bajban, áldja meg e fiúkat! Nevemről nevezzék őket, meg őseimnek, Ávráhámnak és Yitzcháknak a nevéről! Szaporodjanak el, legyen sok utódjuk ezen a földön!

¹⁷Amikor Yoszef látta, hogy apja Efráyim fejére tette a jobb kezét, rosszallotta ezt. Megfogta apja kezét, hogy Efráyim fejéről Menásheh fejére tegye át. ¹⁸Yoszef ezt mondta apjának: Nem úgy, apám, mert ez az elsőszülött, az ő fejére tedd a jobb kezedet! ¹⁹Apja azonban elutasította, és azt mondta: Tudom, fiam, tudom. Ő is néppé lesz, ő is nagy lesz, de a kisebb testvér nagyobb lesz nála, és utódaiból népek tömege lesz.

²⁰És így áldotta meg őket azon a napon: A ti nevetekkel mondanak majd áldást Yiszrá’Elben: Tegyen Elohim olyanná, mint Efráyimot és Menásheht! De Efráyimot megint Menásheh elé tette. ²¹Azután ezt mondta Yiszrá’El Yoszefnek: Én már meghalok. De Elohim veletek lesz, és visszavisz benneteket atyáitok földjére. ²²Neked azonban egy hegyháttal többet adok, mint testvéreidnek, amit karddal és íjjal vettem el az Emoriaktól.

Szójegyzék: Ávráhám (אַבְרָהָם) – Sokak atyja • Efráyim (אֶפְרַיִם) – Kétszeres gyümölcstermés • El-Shádáj (אֵל שַׁדַּי) – A Mindenható • Elohim (אֱלֹהִים) – Hatalmak/Teremtő • Kená’án (כְּנַעַן) – Kereskedő/Megalázott • Málách (מַלְאָךְ) – Angyal/Küldött/Megváltó • Menásheh (מְנַשֶּׁה) – Elfelejtető • Mitzráyim (מִצְרַיִם) – Egyiptom • Ráchel (רָחֵל) – Ráhel/Anyajuh • Yá’ákov (יַעֲקֹב) – Sarokfogó/Nyomdokába lépő • Yiszrá’El (יִשְׂרָאֵל) – Elohim-mal küzdő • Yitzchák (יִצְחָק) – Nevetés/Öröm • Yoszef (יוֹסֵף) – Gyarapítson/Hozzáadjon

¹Yá’ákov hívatta fiait, és ezt mondta: Gyűljetek össze, hadd mondjam el, mi történik veletek a messze jövőben! ²Gyűljetek egybe, hallgassatok meg, Yá’ákov fiai! Hallgassatok atyátokra, Yiszrá’Elre!

³Re’uven, te vagy elsőszülöttem, erőm, férfierőm első termése, kiválóan hatalmas, kiválóan erős. ⁴Kiáradtál mint a víz, nem maradsz az első, mert atyád ágyába léptél, akkor meggyaláztál, nyoszolyámba léptél.

⁵Shim’on és Levi testvérek, erőszak eszközei a fegyvereik. ⁶Közösségükbe ne menj, lelkem, gyülekezetükkel ne egyesülj, dicsőségem! Mert embert öltek haragjukban, kedvtelésükben bikát bénítottak. ⁷Átkozott haragjuk, mert erőszakos, és dühöngésük, mert elkeseredett. Szétosztom őket Yá’ákovban, elszélesztem Yiszrá’Elben.

⁸Yáhudáh, téged magasztalnak testvéreid. Kezed ellenségeid nyakán lesz, leborulnak előtted atyádnak fiai. ⁹Fiatal oroszlán vagy, Yáhudáh, prédától lettél naggyá, fiam! Lehevert, elnyújtózott, mint a hím oroszlán, vagy a nőstény oroszlán – ki merné fölkelteni?! ¹⁰Nem távozik Yáhudáhból a jogar, sem a kormánypálca térdei közül, míg eljő Shiloh, akinek engednek a népek. ¹¹Szőlőtőhöz köti szamarát, nemes tőkéhez szamárcsíkaját. Ruháját borban mossa, köntösét a szőlő vérében. ¹²Szemei bornál ragyogóbbak, fogai tejnél fehérebbek.

¹³Z’vulun a tengerpart felé lakik, a hajók kikötője felé, s oldala Tzidonnal határos.

¹⁴Yiszáchár nagy csontú szamár, az aklok között heverész. ¹⁵De látva, mily jó a nyugalom, és mily szép a föld, teher alá hajtja vállát, és robotos szolgává lesz.

¹⁶Dán ítéli a maga népét, mint Yiszrá’El bármely törzse. ¹⁷Dán kígyó lesz az úton, vipera az ösvényen, a ló csüdjébe harap, és lovasa hanyatt esik. ¹⁸Yeshu’áh-dra várok, Yahuwah!

¹⁹Gádot martalócok marják, de ő a sarkukba mar!

²⁰Ásher kenyere kövér, királyi csemegéket ad.

²¹Náftáli gyors lábú szarvasünő, szép szavakat hallat.

²²Termő fa ága Yoszef, termő fa ága forrás mellett, ágai átnyúlnak a kőfalon. ²³Ezért keserítik, nyilazzák, kergetik az íjászok. ²⁴De mozdulatlan marad íja, feszülnek izmos kezei Yá’ákov erősségének kezétől, onnan, Yiszrá’El Pásztorától, kősziklájától, ²⁵atyád Elohim-jától, ki megsegít téged, El-Shádájtól, aki megáld téged az ég áldásával felülről, a lent elterülő mélység áldásaival, az emlők és anyaméh áldásaival. ²⁶Atyád áldásai erősebbek az örök hegyek áldásainál, az örök halmok gyönyörűségénél. Szálljanak Yoszef fejére, a testvérek közt megszenteltnek fejére.

²⁷Binyámin ragadozó farkas, reggel zsákmányt eszik, este prédát oszt.

²⁸Ez Yiszrá’El tizenkét törzse. Ezt mondta el nekik apjuk, amikor megáldotta őket; mindegyiket a ráillő áldással áldotta meg.

²⁹Azután parancsot adott nekik, és ezt mondta: Ha majd elődeim mellé kerülök, atyáim mellé temessetek, a Chiti Efron mezején levő barlangba. ³⁰Abba a barlangba, amely Kená’án földjén van, Mámreval szemben, a Máchpeláhi mezőn, amelyet Ávráhám vett meg a mezővel együtt a Chiti Efrontól, sírhelynek való birtokul. ³¹Oda temették el Ávráhámot és feleségét, Száráht, oda temették el Yitzchákot és feleségét, Rivkáht, oda temettem el Le’áht is. ³²A Chitiektől megvett tulajdon az a mező és a rajta levő barlang. ³³Amikor befejezte Yá’ákov a fiainak szóló parancsokat, felhúzta lábait az ágyra, azután elhunyt, és elődei mellé került.

Szójegyzék: Ásher (אָשֵׁר) – Boldog/Szerencsés • Ávráhám (אַבְרָהָם) – Sokak atyja • Binyámin (בִּנְיָמִין) – Jobb kéz fia • Dán (דָּן) – Bíró/Ítélet • Elohim (אֱלֹהִים) – Hatalmak/Teremtő • El-Shádáj (אֵל שַׁדַּי) – A Mindenható • Gád (גָּד) – Szerencse/Csapat • Kená’án (כְּנַעַן) – Kereskedő/Megalázott • Le’áh (לֵאָה) – Lea/Fáradt • Levi (לֵוִי) – Ragaszkodás/Csatlakozás • Máchpeláh (מַכְפֵּלָה) – Kettős barlang • Mámre (מַמְרֵא) – Erő/Látomás • Náftáli (נַפְתָּלִי) – Küzdelmem • Re’uven (רְאוּבֵן) – Lássatok, egy fiú! • Shiloh (שִׁילֹה) – Akié az uralom/Messiási cím • Shim’on (שִׁמְעוֹן) – Simeon/Meghallgatás • Yá’ákov (יַעֲקֹב) – Sarokfogó/Nyomdokába lépő • Yahuwah (יהוה) – Az Örökkévaló • Yáhudáh (יְהוּדָה) – Júda/Yahuwah dicsőítése • Yeshu’áh (יְשׁוּעָה) – Szabadítás/Megváltás • Yiszrá’El (יִשְׂרָאֵל) – Elohim-mal küzdő • Yoszef (יוֹסֵף) – Gyarapítson/Hozzáadjon • Z’vulun (זְבוּלוּן) – Lakóhely/Megtisztelés

¹Yoszef apja arcára borult, siratta, és csókolgatta. ²Azután Yoszef megparancsolta szolgáinak, az orvosoknak, hogy balzsamozzák be az apját. Az orvosok be is balzsamozták Yiszrá’Elt. ³Negyven nap telt el vele, mert ennyi ideig tart a bebalzsamozás. A Mitzráyimiak pedig hetven napig siratták őt. ⁴Amikor elmúlt a siratás ideje, így szólt Yoszef Fáraó háza népéhez: Ha jóindulattal vagytok hozzám, beszéljétek el ezt Fáraónak: ⁵Az én apám megesketett, és ezt mondta: Én most már meghalok, de az én síromba temess el, amelyet Kená’án földjén ástam magamnak. Most azért el kell mennem, hogy eltemessem apámat, és utána visszatérek. ⁶Fáraó ezt mondta: Menj el, temesd el apádat, ahogyan megesketett téged! ⁷El is ment Yoszef, hogy apját eltemesse, és vele ment Fáraó minden szolgája, udvarának vénei és Mitzráyim összes vénei, ⁸meg Yoszef egész háza népe, testvérei és apjának a háza népe. Csak a gyermekeket, juhokat és marhákat hagyták Goshen földjén. ⁹Még harci kocsik és lovasok is mentek vele: igen hatalmas sereg volt az. ¹⁰Amikor eljutottak Goren-Há’átádig, amely a Yárdenen túl van, nagy és mélységes gyásszal gyászoltak ott; hét napig tartó gyászünnepet rendezett apjának Yoszef. ¹¹Amikor az ország lakosai, a Kená’ániak látták ezt a gyászünnepet Goren-Há’átádnál, ezt mondták: Mély gyásza van Mitzráyimnak. Ezért nevezték el azt a helyet a Yárdenen túl Ábel-Mitzráyimnak. ¹²Úgy cselekedtek Yá’ákovval a fiai, ahogyan megparancsolta nekik: ¹³elvitték a fiai Kená’án földjére, és eltemették Mámreval szemben, a Máchpeláhi mezőn levő barlangba, amelyet Ávráhám a mezővel vásárolt sírhelynek való birtokul a Chiti Efrontól. ¹⁴Miután Yoszef eltemette apját, visszatért Mitzráyimba testvéreivel és mindazokkal együtt, akik elmentek vele apja temetésére.

¹⁵Amikor látták Yoszef bátyjai, hogy apjuk meghalt, ezt mondták: Hátha Yoszef bosszút forral ellenünk, és visszafizeti nekünk mindazt a rosszat, amit vele szemben elkövettünk! ¹⁶Ezt üzenték tehát Yoszefnek: Apád megparancsolta nekünk halála előtt: ¹⁷Ezt mondjátok Yoszefnek: Kérünk, bocsásd meg testvéreid hitszegését és vétkét, hogy rosszat követtek el ellened! Bocsásd meg hát azoknak a hitszegését, akik atyád Elohim-jának a szolgái! Yoszef sírva fakadt, amikor ezt elmondták neki. ¹⁸Oda is mentek hozzá a testvérei, leborultak előtte és ezt mondták: Szolgáid vagyunk! ¹⁹De Yoszef így szólt hozzájuk: Ne féljetek! Vajon Elohim vagyok én? ²⁰Ti rosszat terveztetek ellenem, de Elohim terve jóra fordította azt, hogy úgy cselekedjék, ahogyan az ma van, és sok nép életét megtartsa. ²¹Most hát ne féljetek, eltartalak én benneteket és gyermekeiteket! Így vígasztalta őket, és szívhez szólóan beszélt velük.

²²Yoszef Mitzráyimban lakott, mind ő, mind apjának a háza népe. Száztíz esztendeig élt Yoszef, ²³és megláthatta Yoszef Efráyim fiait harmadíziglen. Menásheh fiának, Máchirnak is születtek gyermekei, és térdére vette őket Yoszef.

²⁴Azután Yoszef ezt mondta testvéreinek: Én meghalok, de Elohim bizonyosan rátok tekint, és majd elvezet benneteket ebből az országból arra a földre, amelyet esküvel ígért meg Ávráhámnak, Yitzcháknak és Yá’ákovnak. ²⁵Meg is eskette Yoszef Yiszrá’El fiait, és azt mondta: Bizonyosan rátok tekint Elohim, és akkor vigyétek el innen az én csontjaimat. ²⁶Amikor Yoszef száztíz éves korában meghalt, bebalzsamozták és koporsóba tették Mitzráyimban.

Szójegyzék: Ávráhám (אַבְרָהָם) – Sokak atyja • Efráyim (אֶפְרַיִם) – Kétszeres gyümölcstermés • Elohim (אֱלֹהִים) – Hatalmak/Teremtő • Goshen (גּוֹשֶׁן) – Közeledés/Termékeny vidék • Kená’án (כְּנַעַן) – Kereskedő/Megalázott • Máchpeláh (מַכְפֵּלָה) – Kettős barlang • Menásheh (מְנַשֶּׁה) – Elfelejtető • Mitzráyim (מִצְרַיִם) – Egyiptom • Yá’ákov (יַעֲקֹב) – Sarokfogó/Nyomdokába lépő • Yárden (יַרְדֵּן) – Alászálló/Jordán • Yiszrá’El (יִשְׂרָאֵל) – Elohim-mal küzdő • Yitzchák (יִצְחָק) – Nevetés/Öröm • Yoszef (יוֹסֵף) – Gyarapítson/Hozzáadjon