Héber Nevek Biblia

¹Mivel sokan kezet emeltek, hogy megírják könyvbe a közöttünk megszilárdult dolgok rendjét helyesen, ²amint átadták nekünk azok, akik kezdettől fogva szemtanúi és Yahuwah igéjének szolgái voltak: ³ezért én is, aki jól megvizsgáltam azokat a dolgokat eredetüktől fogva, elkészítettem szívemet, hogy megírjam azokat neked, Teofilosz, derék vitéz, sorjában elrendezett beszédet, ⁴azért, hogy megtudd, hogy az igazság tanát tanultad tanítóid szájából.

⁵Volt egy Kohen ember Hordosznak, Yáhu'Dáh királyának napjaiban, és a neve Zekhár'Yáhu, az Áviyáh rendjéből; és volt neki egy asszonya Áháron leányai közül, Elishevá a neve. ⁶És mindketten igazak voltak Elohim előtt, és jártak az ő útjain, minden parancsolatában és rendelésében. ⁷És nem volt nekik gyermekük, mert Elishevá meddő volt, és mindketten benne jártak a napokban. ⁸És lőn azon a napon, amikor papi szolgálatát végezte Elohim előtt rendjének beosztásában, ⁹bement Yahuwah Heikháljába, hogy füstölőáldozatot mutasson be, sorsa szerint, a papok szolgálatának rendje szerint. ¹⁰És a nép egész gyülekezete imádkozott akkor kívül a füstölőáldozat bemutatásának idején. ¹¹És megjelent neki Málákh Yahuwah, állva a füstölőáldozati oltár mellett, annak jobbján. ¹²És látta Zekhár'Yáhu, és megrettent, és félelem szállt reá. ¹³És mondta neki a Málákh: "Ne félj, Zekhár'Yáhu, mert imádságod felszállt kedves elfogadásra, és Elishevá, a te asszonyod, fiút szül neked, és nevezed nevét Yochánánnak. ¹⁴És lesz neked örömre és ujjongásra, és sokan ujjonganak az ő születésén, ¹⁵mert nagy lesz Yahuwah előtt, és bort és részegítő italt nem iszik, és Ruách HáKodeshsel telik meg, még amíg anyja méhében van. ¹⁶És Yiszrá'El fiai közül sokakat visszatérít Yahuwahhoz, az ő Elohimükhöz, ¹⁷és jár őelőtte Eli'Yáhu szellemében és erejében, hogy visszatérítse az atyák szívét a fiakra, és a vétkeseket az egyenes értelem szellemére, hogy Yahuwah elé állítson egy népet, amelynek szíve kész vele." ¹⁸És mondta Zekhár'Yáhu a Málákhnak: "Miből tudom meg ezt? Hiszen én megöregedtem, és asszonyom benne jár a napokban." ¹⁹És felelt a Málákh, és mondta neki: "Én Gávri'El vagyok, aki Elohim előtt állok; elküldettem, hogy beszéljek veled, és hírül adjam neked ezt. ²⁰És íme, te megnémulsz, és nem tudsz szólni addig a napig, amíg be nem teljesedik ez a dolog, amiatt, hogy nem hittél szavaimnak, amelyek beteljesednek a maguk idejében." ²¹És a nép várta Zekhár'Yáhut mindaddig, míg szégyenkeztek, és csodálkoztak, hogy késlekedik a Heikhálban. ²²És amikor kijött, nem tudott beszélni hozzájuk, és felismerték, hogy látomást látott a Heikhálban; és intett nekik fejével, mert néma volt. ²³És amikor beteltek szolgálatának napjai, elment, és visszatért házába. ²⁴És lőn e napok után, fogant Elishevá, az asszonya, és elrejtőzött öt hónapra, mondván: ²⁵"Így tett velem Yahuwah azokban a napokban, amikor rám tekintett, hogy elvegye gyalázatomat az ember fiainak szemei előtt."

²⁶És a hatodik hónapban elküldetett Gávri'El a Málákh Elohim elől Gálil egyik városába, amelynek neve Nátzrát, ²⁷egy szűz leányhoz, aki egy Dávid házából való férfinak volt eljegyezve, és a neve Yoszef; és a szűz leány neve Miryám. ²⁸És bement hozzá a Málákh a házba, és mondta: "Shálom Lách - Békesség neked, kegyelembe fogadott leány, Yahuwah veled, áldott vagy te az asszonyok között!" ²⁹És ő, amikor látta, megrendült beszédére, és mondta szívében: "Micsoda ez az áldás?" ³⁰És mondta neki a Málákh: "Ne félj, Miryám, mert kegyelmet találtál Elohim szemeiben. ³¹És íme, te teherbe esel, és fiút szülsz, és nevezed nevét Yeshuának. ³²És ő nagy lesz, és a Magasságos Fiának neveztetik, és neki adja Yahuwah Elohim atyjának, Dávidnak trónját, ³³és uralkodik a Yá'ákov házán mindörökké, és uralkodásának nincs vége." ³⁴És mondta Miryám a Málákhnak: "Hogyan lesz ez, mikor én férfit nem ismerek?" ³⁵És felelt a Málákh, és mondta neki: "A Ruách HáKodesh száll reád, és a Magasságos ereje árnyékol be téged; azért a Szent is, aki születik, Ben-Elohimnak neveztetik. ³⁶És íme, Elishevá, a te rokonod, ő is fiat fogant öregségére, és ez a hatodik hónapja annak, akit meddőnek mondanak, ³⁷mert Elohimnál nem lehetetlen semmilyen dolog." ³⁸És mondta Miryám: "Íme, Yahuwah szolgálóleánya, legyen nekem beszéded szerint!" És elment tőle a Málákh.

³⁹És felkelt Miryám azokban a napokban, és sietett menni a hegyvidékre, Yáhu'Dáh egyik városába. ⁴⁰És bement Zekhár'Yáh házába, és meglátogatta Elishevát Shálommal. ⁴¹És lőn, amikor Elishevá meghallotta Miryám békesség-köszöntését, ugrált a gyermek a belsejében, és megtelt Elishevá Ruách HáKodeshsel, ⁴²és kiáltott nagy hanggal, és mondta: "Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse! ⁴³És honnan jött nekem ez, hogy az én Ádoni anyja jön el énhozzám? ⁴⁴Mert íme, amint fülem hallotta békesség-köszöntésed hangját, ugrált a gyermek bensőmben a sok örömtől. ⁴⁵Boldog vagy, mert hittél, hogy beteljesedik a beszéd, amely megmondatott neked Yahuwah szájából."

⁴⁶És felelt Miryám, és mondta:
"Magasztalja Nefeshem Yahuwaht, ⁴⁷és ujjong szellemem üdvösségem Elohimában, ⁴⁸mert rátekintett szolgálóleánya nyomorúságára.
E mai naptól fogva és felfelé boldognak mondanak engem mind a nemzedékek, ⁴⁹mert nagy dolgokat tett velem a Hatalmas, és szent az ő neve, ⁵⁰és hűségszeretete az őt félőkön nemzedékről nemzedékre. ⁵¹Karjával csodákat tett, szétszórta a felfuvalkodottakat szívük szándékában. ⁵²Uralkodókat taszított le trónjaikról, és alacsonyakat helyezett a magasba. ⁵³Éhezőket jóval töltött meg, és gazdagokat küldött el üres kézzel. ⁵⁴Megtartotta Yiszrá'Elt, az ő szolgáját, és megemlékezett irgalmairól, ⁵⁵amint szólt atyáinkhoz, Ávráhámnak és magvának mindörökké."
⁵⁶És lakott vele Miryám mintegy három holdig, azután visszatért házába.

⁵⁷És beteltek Elishevá napjai, hogy szüljön, és fiút szült. ⁵⁸És szomszédai és rokonai meghallották, hogy naggyá tette Yahuwah a hűségszeretetét rajta, és örültek vele. ⁵⁹És lőn a nyolcadik napon, eljöttek körülmetélni a gyermeket, és apja nevéről Zekhár'Yáhunak nevezték őt. ⁶⁰És felelt anyja, és mondta: "Nem így, hanem Yochánánnak neveztessék." ⁶¹És mondták neki: "Nincs senki a te rokonságodban, akit e néven neveznének." ⁶²És jelt adtak apjának, mondván: "Mi van a szívében, minek neveztessék?" ⁶³És kért egy táblát, és írt rá, mondván: "Yochánán a neve." És elcsodálkoztak mindnyájan. ⁶⁴És hirtelen megnyílt a szája, és szava nyelvén volt, és áldotta Elohimot. ⁶⁵És félelem hullott mind a körülöttük lakókra, és e dolgokat elbeszélték Yáhu'Dáh egész hegyvidékén. ⁶⁶És mindnyájan, akik hallották, szívükre vették, mondván: "Mi lesz hát ebből a gyermekből?" És Yahuwah keze volt vele.

⁶⁷És megtelt Zekhár'Yáhu, az apja, Ruách HáKodeshsel, és prófétált, mondván:
⁶⁸"Áldott Yahuwah, Yiszrá'El Elohimja, mert meglátogatta és megváltást küldött népének, ⁶⁹és felemelte nekünk Keren Yeshuáht - az Üdvösség Szarvát Dávidnak, az ő szolgájának házában, ⁷⁰amint szólt szent prófétáinak szája által, akik régtől fogva voltak: ⁷¹hogy megszabadítson minket ellenségeink kezéből és minden gyűlölőink markából, ⁷²hogy hűségszeretetet gyakoroljon atyáinkkal, és megemlékezzék szent szövetségéről, ⁷³az eskü-szövetségről, amellyel megesküdött Ávráhámnak, atyánknak; ⁷⁴hogy megment minket ellenségünk kezéből, és megadja, hogy szolgáljunk neki félelem nélkül, ⁷⁵szentségben és igazságban őelőtte életünk minden napján.
⁷⁶És te is, gyermek, a Magasságos prófétájának neveztetel, mert Yahuwah előtt jársz, hogy egyengesd útjait, ⁷⁷hogy megadd üdvösség ismeretét népének, amely a bűneik bocsánata, ⁷⁸amikor felragyog nekünk a reggel fénye a magasból, Elohimunk irgalmainak forrásából, ⁷⁹hogy világítson a sötétségben és a halál árnyékában lakozóknak, hogy egyengesse lépteinket a békesség ösvényein."
⁸⁰És a gyermek növekedett, és erősödött szellemben, és a pusztában tartózkodott egészen a napig, amelyen megjelent Yiszrá'Elnek.

Szójegyzék: Ádoni (אֲדֹנִי - 𐤀𐤃𐤍𐤉) – Uram (messiási megszólítás • Áháron (אַהֲרֹן - 𐤀𐤄𐤓𐤍) – Bizonytalan jelentésű – hagyományos héber magyarázat szerint Hegylakó/Magasztos/Felmagasztalt (a har ’hegy’ tőből), illetve Fényhozó; lehetséges egyiptomi eredet szerint harcos oroszlán (bizonytalan • Áviyáh (אֲבִיָּה - 𐤀𐤁𐤉𐤄) – Atyám Yah • Ávráhám (אַבְרָהָם - 𐤀𐤁𐤓𐤄𐤌) – Népek Sokaságának Atyja • Ben (בֵּן - 𐤁𐤍) – Fiú/Fia • Ben-Elohim (בֶּן־אֱלֹהִים - 𐤁𐤍𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Elohim Fia • Dávid (דָּוִד - 𐤃𐤅𐤃) – Szeretett – Engesztelni/Elfedezni • Eli'Yáhu (אֵלִיָּהוּ - 𐤀𐤋𐤉𐤄𐤅) – Elohim-om Yahuwah – Illés • Elishevá (אֱלִישֶׁבַע - 𐤀𐤋𐤉𐤔𐤁𐤏) – Elohim az esküm • Elohim (אֱלֹהִים - 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Gálil (גָּלִיל - 𐤂𐤋𐤉𐤋) – kerület/vidék – Náftáli északi területe • Gávri'El (גַּבְרִיאֵל - 𐤂𐤁𐤓𐤉𐤀𐤋) – Elohim hőse • Heikhál (הֵיכָל - 𐤄𐤉𐤊𐤋) – Szentély/A Ház fő csarnoka • Hordosz (הוֹרְדוֹס - 𐤄𐤅𐤓𐤃𐤅𐤎) – Heródes (görög: hős) • Keren Yeshuáh (קֶרֶן יְשׁוּעָה - 𐤒𐤓𐤍𐤉𐤔𐤅𐤏𐤄) – az üdvösség szarva • Kohen (כֹּהֵן - 𐤊𐤄𐤍) – Pap – Áháron leszármazottja • Málákh (מַלְאָךְ - 𐤌𐤋𐤀𐤊) – angyal/küldött • Miryám (מִרְיָם - 𐤌𐤓𐤉𐤌) – keserűség/felmagasztalt • Nátzrát (נָצְרַת - 𐤍𐤑𐤓𐤕) – Názáret/őrszem • Nefesh (נֶפֶשׁ - 𐤍𐤐𐤔) – Lélek/Élőlény/Élet • Ruách HáKodesh (רוּחַ הַקֹּדֶשׁ - 𐤓𐤅𐤇𐤄𐤒𐤃𐤔) – Szent Szellem • Shálom (שָׁלוֹם - 𐤔𐤋𐤅𐤌) – Béke/Teljesség/Jólét/Épség • Szív (לֵב/לֵבָב - 𐤋𐤁) – Lev – belső ember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Yá'ákov (יַעֲקֹב - 𐤉𐤏𐤒𐤁) – Sarokfogó • Yáhu'Dáh (יְהוּדָה - 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤄) – Júda/Dicsőített – Yá'ákov fia • Yahuwah (יַהוּהָ - 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Vagyok Aki vagyok/az Örökkévaló neve • Yeshuá (יֵשׁוּעַ - 𐤉𐤔𐤅𐤏) – Yahuwah Megszabadít/Megvált/Megment • Yiszrá'El (יִשְׂרָאֵל - 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – Elohimmal küzdő/Elohim harcosa • Yochánán (יוֹחָנָן - 𐤉𐤅𐤇𐤍𐤍) – Yahuwah kegyelmes – János • Yoszef (יוֹסֵף - 𐤉𐤅𐤎𐤐) – Gyarapítson/Hozzáadjon • Zekhár'Yáhu (זְכַרְיָהוּ - 𐤆𐤊𐤓𐤉𐤄𐤅) – Yáráv'ám fia, Yiszrá'El királya

¹Történt pedig azokban a napokban, hogy Augustusz császár rendeletet adott ki: írják össze az egész földet. ²Ez volt az első összeírás, amely akkor történt, amikor Árámban (Szíriában), Ciréniusz volt a helytartó. ³Elmentek tehát mindnyájan, hogy összeírják magukat, ki-ki a maga városába. ⁴Felment Yoszef is a Gáliliból, Nátzrát városából Yáhu'Dáhba, a Dávid városába, amelyet Beit-Lechemnek neveznek, mert a Dávid házának nemzetségéből való volt, ⁵hogy összeírják Miryámmal együtt, aki jegyese volt, és aki áldott állapotban volt. ⁶És történt, hogy amíg ott voltak, betöltötték napjai a szülést, ⁷és megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta őt pólyákba, és a jászolba fektette, mert nem találtak helyet számukra a szálláson.

⁸Pásztorok pedig tanyáztak azon a vidéken a mezőn, és őrködtek nyájaik mellett az éjszaka őrváltásaiban. ⁹És íme, MálákhYahuwah megállt fölöttük, és Yahuwah dicsősége körülragyogta őket, és nagy félelemmel féltek. ¹⁰A Málákh pedig ezt mondta nekik: "Ne féljetek, mert íme, jó hír hirdetője vagyok nektek, és nagy öröm az egész népnek: ¹¹mert Üdvözítő született ma nektek, aki nem más, mint a Máshiách, HáÁdon, a Dávid városában. ¹²És ez lesz nektek a jel: találtok egy kisgyermeket, aki pólyájában fekszik a jászolban." ¹³És hirtelen megjelent a Málákhhal az Egek Seregének sokasága, akik zsoltároztak Elohimnak, és ezt mondták: ¹⁴"Dicsőség a magasságban Elohimnak, és békesség a földön, és a Benei HáÁdámhoz ➣ az Ember fiaihoz jóakarat."

¹⁵És történt, hogy amikor elmentek tőlük a Málákhim az Egekbe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: "Menjünk hát el egészen Beit-Lechemig, és nézzük meg azt a dolgot, ami ott történt, amelyet tudtul adott nekünk Yahuwah." ¹⁶És siettek, és elmentek, és megtalálták Miryámot és Yoszefet, és a jászolban fekvő kisgyermeket. ¹⁷Amikor meglátták, hírül adták azt a dolgot, amelyet erről a kisgyermekről mondtak nekik, ¹⁸és mindnyájan, akik hallották, elcsodálkoztak azokon a dolgokon, amelyeket a pásztorok mondtak nekik. ¹⁹Miryám pedig megőrizte mindezeket a dolgokat, és elmélkedett rajtuk szívében. ²⁰A pásztorok pedig visszatértek, dicsőséget és erőt adva Elohimnak mindazért, amit hallottak és láttak, úgy, ahogyan szólt nekik.

²¹És amikor betelt a nyolc nap, hogy körülmetéljék őt, a Yeshuá nevet adták neki, ahogyan elnevezte őt a Málákh, mielőtt még méhben formáltatott volna. ²²És amikor beteltek tisztulásuknak napjai a Mosheh Toráhja szerint, felvitték őt Yerusháláyimba, hogy odaállítsák Yahuwah elé, ²³amint meg van írva Yahuwah Toráhjában: "minden hímnemű, méhmegnyitó, szentnek hívassék Yahuwahnak;" ²⁴és hogy áldozatot mutassanak be Yahuwah Toráhja parancsa szerint: "két gerlicét vagy két galambfiókát."

²⁵És íme, élt egy ember Yerusháláyimban, akinek Shim'on volt a neve, igaz és kegyes ember, aki várta Yiszrá'El vigasztalását, és a Ruách HáKodesh megnyugodott rajta. ²⁶És kijelentés adatott neki a Ruách HáKodesh által, hogy nem lát halált addig, amíg meg nem látja Yahuwah Máshiáchját. ²⁷És elment a Szellem által a Mikdáshba, és amikor szülei bevitték a gyermek Yeshuát, hogy megtegyék érte a Toráh rendelése szerint valót, ²⁸akkor karjaiba vette őt, áldotta Elohimot, és ezt mondta: ²⁹"Igéd szerint, Yahuwah, ma békességgel begyűjtöd szolgádat, ³⁰mert látták szemeim Yeshuáhdat – a Szabadításodat, ³¹amelyet elkészítettél minden nép színe előtt, ³²világosságul a Goyimnak - a Nemzeteknek, és dicsőségül népednek, Yiszrá'Elnek." ³³Yoszef és anyja csodálkoztak a róla mondott dolgokon, ³⁴Shim'on pedig megáldotta őket, és ezt mondta anyjának, Miryámnak: "Íme, ez a gyermek sokak elesésére és felemelésére rendeltetett Yiszrá'Elben, és jelül, amelynek ellene mondanak, ³⁵a te Nefeshedet pedig átdöfő kard járja majd át –, hogy nyilvánvalóvá legyenek sok szív kutatásai."

³⁶És volt ott egy prófétanő, Chánáh, Penu'El leánya, Ásher törzséből. Megöregedett, napokban előrehaladott; hét évig élt férjével hajadonkora után, ³⁷és ez az özvegyasszony mintegy négy és nyolcvan éves volt. Nem mozdult Elohim Házából, hanem szolgálatában böjtöléssel és imádkozással szolgált éjjel és nappal. ³⁸És odaállt abban az órában, áldotta Elohimot, és beszélt róla mindazoknak, akik várták Yerusháláyim megváltását. ³⁹És amikor elvégeztek mindent Yahuwah Toráhja szerint, visszatértek a Gáliliba, városukba, Nátzrátba. ⁴⁰A gyermek pedig növekedett és erősödött a Ruáchban, megtelt bölcsességgel, és Elohim kegyelme kiöntetett rá.

⁴¹Szülei évről évre felmentek Yerusháláyimba megülni a Peszách ünnepét. ⁴²És amikor tizenkét éves lett, felmentek vele az ünnep szokása szerint. ⁴³És amikor beteltek a napok, és visszatértek útjukra, a gyermek Yeshuá ott maradt Yerusháláyimban, és Yoszef meg az anyja nem tudták. ⁴⁴Mivel azt gondolták, hogy az úti társasággal megy, elmentek egy napi járóföldet, és keresték őt a rokonaik és ismerőseik között. ⁴⁵És miután nem találták meg őt, visszatértek Yerusháláyimba, és keresték őt. ⁴⁶És történt három nap múlva, hogy megtalálták őt a Mikdáshban, amint a tanítók között ült, hallgatta tanításukat, és kérdéseket intézett hozzájuk, ⁴⁷és mindnyájan, akik hallották, csodálkoztak bölcsességén és feleletein. ⁴⁸És amikor meglátták őt, megdöbbentek, anyja pedig ezt mondta neki: "Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Íme, apád és én nagy aggodalommal kerestünk téged." ⁴⁹Ő pedig ezt mondta nekik: "Miért kerestetek engem? Hát nem tudtátok, hogy nekem az én Ábám házában kell lennem?" ⁵⁰De ők nem értették a szót, amelyet szólt hozzájuk. ⁵¹És lement velük, és Nátzrátba érkezett, és engedelmeskedett nekik. Anyja pedig megőrizte mindezeket a szavakat szívében, ⁵²Yeshuá pedig növekedett és gyarapodott bölcsességben és termetben, és kedvességben Elohimnál és embereknél.

Szójegyzék: Ábá (אָבָא - 𐤀𐤁𐤀) – Atya/Édesapa • Ádon (אָדוֹן - 𐤀𐤃𐤅𐤍) – Úr • Ádonáj (אֲדֹנָי - 𐤀𐤃𐤍𐤉) – Uram/Ura – Yahuwah tiszteletteljes megszólítása • Ásher (אָשֵׁר - 𐤀𐤔𐤓) – Boldog – Yá'ákov fia • Beit-Lechem (בֵּית לֶחֶם - 𐤁𐤉𐤕𐤋𐤇𐤌) – A kenyér háza – Zvulun városa • Benei HáÁdám (בְּנֵי הָאָדָם - 𐤁𐤍𐤉 𐤄𐤀𐤃𐤌) – Ember fiai • Chánáh (חַנָּה - 𐤇𐤍𐤄) – Kegyelem/Kegy • Dávid (דָּוִד - 𐤃𐤅𐤃) – Szeretett – Engesztelni/Elfedezni • Egek (שָׁמַיִם - 𐤔𐤌𐤉𐤌) – Shámáyim • Elohim (אֱלֹהִים - 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Goyim (גּוֹיִם - 𐤂𐤅𐤉𐤌) – idegen népek/nemzetek • Málákh (מַלְאָךְ - 𐤌𐤋𐤀𐤊) – angyal/küldött • Málákhim (מַלְאָכִים - 𐤌𐤋𐤀𐤊𐤉𐤌) – angyalok/küldöttek • Máshiách (מָשִׁיחַ - 𐤌𐤔𐤉𐤇) – Felkent/Krisztus • Mikdásh (מִקְדָּשׁ - 𐤌𐤒𐤃𐤔) – Szentély • Miryám (מִרְיָם - 𐤌𐤓𐤉𐤌) – keserűség/felmagasztalt • Mosheh (מֹשֶׁה - 𐤌𐤔𐤄) – Húzó/Kihúzott – aki kihúz, a bibliai névmagyarázat szerint a vízből kihúzott • Nátzrát (נָצְרַת - 𐤍𐤑𐤓𐤕) – Názáret/őrszem • Nefesh (נֶפֶשׁ - 𐤍𐤐𐤔) – Lélek/Élőlény/Élet • Penu'El (פְּנוּאֵל - 𐤐𐤍𐤅𐤀𐤋) – Elohim arcai – város a Yárden keleti oldalán • Peszách (פֶּסַח - 𐤐𐤎𐤇) – Átugrás/Elkerülés – a Kivonulás ünnepe • Ruách HáKodesh (רוּחַ הַקֹּדֶשׁ - 𐤓𐤅𐤇𐤄𐤒𐤃𐤔) – Szent Szellem • Shim'on (שִׁמְעוֹן - 𐤔𐤌𐤏𐤅𐤍) – meghallgatott – Yá'ákov fia • Szív (לֵב/לֵבָב - 𐤋𐤁) – Lev – belső ember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Toráh (תּוֹרָה - 𐤕𐤅𐤓𐤄) – Törvény/Tanítás/Útmutatás – Yahuwah parancsainak és tanításainak gyűjteménye • Tzeváot (צְבָאוֹת - 𐤑𐤁𐤀𐤅𐤕) – Seregek - Yahuwah jelzője • Yáhu'Dáh (יְהוּדָה - 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤄) – Júda/Dicsőített – Yá'ákov fia • Yahuwah (יַהוּהָ - 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Vagyok Aki vagyok/az Örökkévaló neve • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם - 𐤉𐤓𐤅𐤔𐤋𐤉𐤌) – Jeruzsálem/A béke alapja – Jeruzsálem • Yeshuá (יֵשׁוּעַ - 𐤉𐤔𐤅𐤏) – Yahuwah Megszabadít/Megvált/Megment • Yeshuáh (יְשׁוּעָה - 𐤉𐤔𐤅𐤏𐤄) – Szabadítás/Szabadulás/Megváltás • Yiszrá'El (יִשְׂרָאֵל - 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – Elohimmal küzdő/Elohim harcosa • Yoszef (יוֹסֵף - 𐤉𐤅𐤎𐤐) – Gyarapítson/Hozzáadjon

¹Tibérius császár uralkodásának tizenötödik évében, amikor Yáhu'Dáh helytartója Pontiosz Pilátusz volt, Gálil negyedes fejedelme Hordosz, Iturea és Trakhónitisz tartományának negyedes fejedelme Hordosz testvére, Filiposz, Abiléné negyedes fejedelme pedig Lüszániász volt, ²Chánán és Káyáfá főpapok idején lett Elohim szava Yochánánhoz, Zekhár'Yáhu fiához a pusztában. ³Eljött a Yárden egész körzetébe, és kiáltott a néphez, hogy térjenek meg útjukról, és merítkezzenek be vétkeik bocsánatára, ⁴ahogyan meg van írva Yeshá'Yáhu próféta beszédeinek könyvében: "Kiáltó hangja szól a pusztában: Készítsétek el Yahuwah útját, tegyétek egyenessé ösvényeit: ⁵minden völgy felemeltetik, minden hegy és halom megaláztatik, lesz a görbe egyenessé, és a sziklás vidék síksággá: ⁶és látni fogja minden test Elohimunk Yeshuáhját - Szabadítását."

⁷A sokaságnak tehát, amely kiment hozzá, hogy bemerítse, ezt mondta: "Viperák fajzata! Ki figyelmeztetett titeket, hogy meneküljetek Nefeshetekért a közelgő harag heve elől? ⁸Teremjetek hát jó gyümölcsöt a megtéréshez, és ne mondogassátok szívetekben: 'Ávráhám a mi atyánk!' Mert mondom nektek, hogy Elohim keze ezekből a kövekből is támaszt fiakat Ávráhámnak. ⁹A fejsze pedig ott van már a fák gyökerén: ezért minden fa, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágatik, és tűzre vettetik."

¹⁰A sokaság pedig megkérdezte tőle: "Akkor hát mit tegyünk?" ¹¹Felelt és mondta nekik: "Akinek két köntöse van, ossza meg azzal, akinek nincs, és akinek van ennivalója, hasonlóan cselekedjék." ¹²Vámszedők is mentek hozzá, hogy bemerítse őket. Ezek megkérdezték tőle: "Rábenu, mit tegyünk?" ¹³Nekik ezt mondta: "Semmivel se hajtsatok be többet, mint amennyi meg van szabva nektek." ¹⁴Megkérdezték tőle a sereg emberei is: "Mi pedig mit tegyünk?" Nekik ezt mondta: "Ne nyomjatok el és ne csapjatok be senkit, és elégedjetek meg, mert megkapjátok zsoldotokat."

¹⁵Miközben a nép várt, és mindnyájan szívükben mondogatták, hogy vajon nem Yochánán-e a Máshiách, ¹⁶felelt Yochánán és mondta nekik: "Íme, én vízben merítelek be titeket, de bizonnyal eljön, aki nálam erősebb, akihez nem vagyok méltó, hogy saruja szíját megoldjam. Ő Ruách HáKodeshsel és tűzzel merít be titeket, ¹⁷kezében a szórólapátja, hogy szórjon és megtisztítsa szérűjét: a gabonát csűrébe takarítja, a polyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel." ¹⁸Ezt és ezt intve hirdette a jó Hírt a népnek.

¹⁹Hordosz negyedes fejedelmet pedig, akit megfeddtek a testvére felesége, Hordódjáh miatt, és minden gonosz tettéért, amit Hordosz elkövetett, ²⁰mindezt még azzal tetézte, hogy a fogság házába zárta Yochánánt.

²¹Történt, hogy mialatt az egész nép bemerítkezett, Yeshuá is bemerítkezett, és imádkozása közben megnyíltak az Egek, ²²leszállt rá a Ruách HáKodesh galamb testének formájában, és íme, hang szólt az Egekből: "Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködik Nefeshem."

²³Yeshuá mintegy harminc éves volt, amikor elkezdte szolgálatát, és tartották őt Yoszef fiának, ez pedig Elié; ²⁴ez Mattáté, ez Levié, ez Melkié, ez Jannájé, ez Yoszefé, ²⁵ez Mattatiásé, ez Ámósé, ez Náchumé, ez Heszlié, ez Naggaié, ²⁶ez Mahaté, ez Mattatiásé, ez Simeié, ez Jószeké, ez Jódaé; ²⁷ez Yochánáné, ez Résaé, ez Zerubávelé, ez Sealtielé, ez Nérié, ²⁸ez Melkié, ez Addié, ez Kószámé, ez Elmadámé, ez Éré; ²⁹ez Yeshuáhozé, ez Eliézeré, ez Jórimé, ez Mattáté, ez Levié, ³⁰ez Shim'oné, ez Yáhu'Dáhé, ez Yoszefé, ez Yonamé, ez Elyáhkimé; ³¹ez Meleáé, ez Mennaé, ez Mattátáé, ez Nátáné, ez Dávidé, ³²ez Isaié, ez Óbedé, ez Bóázé, ez Szalmóné, ez Nahsóné, ³³ez Aminádávé, ez Árnié, ez Heszroné, ez Fáreszé, ez Yáhu'Dáhé; ³⁴ez Yá'ákové, ez Yitzcháké, ez Ávráhámé, ez Táréé, ez Náhóré, ³⁵ez Szerugé, ez Reué, ez Pelegé, ez Héberé, ez Selahé, ³⁶ez Kénáné, ez Arpaksádé, ez Shemé, ez Noáché, ez Lemekhé; ³⁷ez Metusélahé, ez Hénóké, ez Yáredé, ez Mahalalélé, ez Kénáné, ³⁸ez Enósé, ez Seté, ez Ádámé; ez pedig Elohimé.

Szójegyzék: Ádám (אָדָם - 𐤀𐤃𐤌) – Ember/Emberiség • Ávráhám (אַבְרָהָם - 𐤀𐤁𐤓𐤄𐤌) – Népek Sokaságának Atyja • Dávid (דָּוִד - 𐤃𐤅𐤃) – Szeretett – Engesztelni/Elfedezni • Egek (שָׁמַיִם - 𐤔𐤌𐤉𐤌) – Shámáyim • Elohim (אֱלֹהִים - 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Filiposz (פִילִיפּוֹס - 𐤐𐤉𐤋𐤉𐤐𐤅𐤎) – Fülöp/lóbarát • Hordosz (הוֹרְדוֹס - 𐤄𐤅𐤓𐤃𐤅𐤎) – Heródes (görög: hős) • Kohen (כֹּהֵן - 𐤊𐤄𐤍) – Pap – Áháron leszármazottja • Kohen Gádol (כֹּהֵן גָּדוֹל - 𐤊𐤄𐤍𐤂𐤃𐤅𐤋) – főpap – Yiszrá'El főpapja, aki a Mishkán/Templom legszentebb szolgálatát végezte • Levi (לֵוִי - 𐤋𐤅𐤉) – csatlakozó – Yá'ákov fia, a papi/szolgáló törzs • Máshiách (מָשִׁיחַ - 𐤌𐤔𐤉𐤇) – Felkent/Krisztus • Nefesh (נֶפֶשׁ - 𐤍𐤐𐤔) – Lélek/Élőlény/Élet • Noách (נֹחַ - 𐤍𐤇) – Nyugalom/Vigasztalás • Pilátusz (ôÄĚéěČčĺÉń- 𐤐𐤉𐤋𐤈𐤎) – Pontiusz Pilátusz; római helytartó, jelentés: dárdás• Rábenu (רַבֵּנוּ - 𐤓𐤁𐤍𐤅) – Mesterünk/Rábink • Ruách HáKodesh (רוּחַ הַקֹּדֶשׁ - 𐤓𐤅𐤇𐤄𐤒𐤃𐤔) – Szent Szellem • Shem (שֵׁם - 𐤔𐤌) – Név/Hírnév • Shim'on (שִׁמְעוֹן - 𐤔𐤌𐤏𐤅𐤍) – meghallgatott – Yá'ákov fia • Szív (לֵב/לֵבָב - 𐤋𐤁) – Lev – belső ember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Test (בָּשָׂר- 𐤁𐤔𐤓) – Bászár • Yá'ákov (יַעֲקֹב - 𐤉𐤏𐤒𐤁) – Sarokfogó • Yáhu'Dáh (יְהוּדָה - 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤄) – Júda/Dicsőített – Yá'ákov fia • Yahuwah (יַהוּהָ - 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Vagyok Aki vagyok/az Örökkévaló neve • Yárden (יַרְדֵּן - 𐤉𐤓𐤃𐤍) – Jordán/Leszálló/Lefolyó – Jordán • Yeshá'Yáhu (יְשַׁעְיָהוּ - 𐤉𐤔𐤏𐤉𐤄𐤅) – Yahuwah szabadít – Ézsaiás • Yeshuá (יֵשׁוּעַ - 𐤉𐤔𐤅𐤏) – Yahuwah Megszabadít/Megvált/Megment • Yeshuáh (יְשׁוּעָה - 𐤉𐤔𐤅𐤏𐤄) – Szabadítás/Szabadulás/Megváltás • Yitzchák (יִצְחָק - 𐤉𐤑𐤇𐤒) – nevetni fog • Yochánán (יוֹחָנָן - 𐤉𐤅𐤇𐤍𐤍) – Yahuwah kegyelmes – János • Yoszef (יוֹסֵף - 𐤉𐤅𐤎𐤐) – Gyarapítson/Hozzáadjon • Zekhár'Yáhu (זְכַרְיָהוּ - 𐤆𐤊𐤓𐤉𐤄𐤅) – Yáráv'ám fia, Yiszrá'El királya • Zerubável (זְרֻבָּבֶל - 𐤆𐤓𐤁𐤁𐤋) – Bável-ben vetett - Yáhu'Dáh helytartója

¹Yeshuá pedig Ruách HáKodeshsel telve visszatért a Yárdentől, és a Ruách vitte őt a pusztába ²negyven napon át, és ott kísértette őt a Szátán. Nem evett semmit azokban a napokban, és amikor azok mind elteltek, megéhezett. ³Ekkor így szólt hozzá a Szátán: "Ha Ben HáElohim vagy, mondd ennek a kőnek, hogy legyen kenyérré." ⁴De felelt neki Yeshuá: "Íme meg van írva, hogy nem csak a kenyérrel él az ember, hanem mindennel, ami Yahuwah szájából származik." ⁵És felvitte őt a Szátán, és megmutatta neki a föld minden királyságát egy szempillantás alatt. ⁶És így szólt hozzá a Szátán: "Neked adom mindezt a hatalmat és minden dicsőségét, mert nekem adatott, és annak adom, akinek akarom. ⁷Ezért, ha leborulsz előttem, mindez a dicsőség a tied lesz." ⁸És felelt Yeshuá, és így szólt hozzá: "Távozz tőlem, Szátán, mert meg van írva: Yahuwaht, a te Elohimodat imádd, és csak őt szolgáld." ⁹És elvitte őt Yerusháláyimba, és odaállította a Beit-HáMikdásh tetejének sarkára, és így szólt hozzá: "Ha Ben HáElohim vagy, vesd le magadat innen a földre, ¹⁰mert meg van írva, hogy Málákhimjainak parancsol felőled, hogy megőrizzenek téged; ¹¹tenyerükön hordoznak téged, hogy kőbe ne üssed lábadat." ¹²És felelt Yeshuá, és így szólt hozzá: "Íme megmondatott: Ne kísértsd Yahuwaht, a te Elohimodat." ¹³És amikor a Szátán elvégzett minden kísértést, eltávozott tőle egy időre. ¹⁴És visszatért Yeshuá a Ruách erejében Gálilba, és híre elterjedt az egész környéken.

¹⁵És ő tanított a Beit-Kneszetekben, és mindenki dicsőséget adott neki. ¹⁶És elment Nátzrátba, ahol felnevelkedett, és bement a Beit-Kneszetbe Shábát napján, szokása szerint, és felállt felolvasni. ¹⁷És odaadták neki Yeshá'Yáhu próféta könyvét, ő pedig kinyitotta a könyvet, és megtalálta azt a helyet, ahol ez van megírva: ¹⁸"Ádonáj Yahuwah Ruáchja van énrajtam, mivelhogy Yahuwah felkent engem, hogy Örömhírt hirdessek az alázatosoknak; elküldött, hogy bekötözzem a megtört szívűeket, hogy szabadulást hirdessek a foglyoknak, és a vakoknak szemnyitást; hogy elbocsássam szabadon az összetörteket, ¹⁹hogy hirdessem Yahuwah kedves esztendejét." ²⁰És összegöngyölítette a könyvet, és odaadta a szolga kezébe, és leült. És a Beit-Kneszetben mindenkinek a szemei rajta függtek; ²¹ő pedig felelt, és így szólt hozzájuk: "Ma teljesedett be ez az Írás fületekben." ²²És mindnyájan bizonyságot tettek mellette, és elcsodálkoztak a kegyelem szavain, amelyek szájából jöttek ki, és így szóltak: "Nemde ez a Yoszef fia?" ²³És így szólt hozzájuk: "Bizonyára azt a közmondást mondjátok nekem: Orvos, gyógyítsd meg magadat! Mindazt, amiről hallottuk, hogy megtörtént Kfár-Náchumban, tedd meg itt is, a saját városodban." ²⁴És így szólt: "Íme, igaz szót mondok nektek: nincs próféta, akit kedvelnének szülőföldjén. ²⁵Ámen, mondom nektek: sok özvegy volt Yiszrá'Elben Eli'Yáhu napjaiban, amikor bezárultak az Egek három évre és hat hónapra, és nagy éhínség lett az egész földön; ²⁶de egyikükhöz sem küldetett Eli'Yáhu, csak egy özvegyasszonyhoz a Tzidonhoz tartozó Tzárfatba. ²⁷És sok leprás volt Yiszrá'Elben Elishá próféta napjaiban, de egyikük sem tisztult meg, csak az Árámi Ná'ámán." ²⁸És megteltek mindnyájan haraggal a Beit-Kneszetben, amikor ezeket hallották, ²⁹és felkeltek, és kiűzték őt a városon kívülre, és elvitték őt a hegy szakadékáig, amelyre városuk épült, hogy letaszítsák a hegy aljába; ³⁰ő azonban átment közöttük, és ment a maga útjára.

³¹És lement Kfár-Náchumba, Gálil városába, és tanította a népet Shábátról Shábátra; ³²és álmélkodtak tanításán, mert hatalom szava volt az ő szava. ³³És volt egy ember a Beit-Kneszetben, akiben tisztátalan és gyalázatos szellem volt, és hangos szóval felkiáltott: ³⁴"Hagyj minket! Mi közünk hozzád, Nátzráti Yeshuá? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Ismerlek téged, ki vagy: Elohim Szentje!" ³⁵És ráparancsolt a Yeshuá, mondván: "Némulj el, és menj ki belőle!" És a gonosz szellem ledöntötte őt a Qáhál közepén, és kiment belőle, és semmi kárt nem tett benne. ³⁶És rémület fogta el mindnyájukat, és így szóltak egymáshoz: "Micsoda beszéd ez? Mert hatalommal és erővel parancsol a tisztátalan szellemeknek, és azok kimennek a megszállottakból!" ³⁷És elterjedt a híre az egész környéken, annak minden határáig.

³⁸És felkelt, és kiment a Beit-Kneszetből, és bement Shim'on házába. Shim'on anyósa pedig súlyos láztól gyötörve feküdt, és kértek érte. ³⁹És fölé állt, és ráparancsolt a lázra, és az elhagyta őt; az asszony pedig egy szempillantás alatt felkelt, és szolgált nekik.

⁴⁰És napnyugtakor mindenki, akinek fájdalmai voltak és különféle betegségben szenvedők, hozzávitték őket; ő pedig mindegyikükre rátette kezeit, és meggyógyította őket. ⁴¹És gonosz szellemek is kimentek sokakból, kiáltozva és mondva: "Te vagy a Máshiách, Ben HáElohim!" De ő rájuk parancsolt, és nem engedte őket beszélni, mert tudták, hogy ő a Máshiách.

⁴²És hajnalhasadtakor kiment, és elment egy puszta helyre; a sokaság pedig kereste őt, és odamentek hozzá, és tartóztatták, hogy ne menjen el tőlük. ⁴³Ő azonban így szólt hozzájuk: "Íme nekem hirdetnem kell Elohim Királyságát a többi városban is, mert ezért küldettem." ⁴⁴És hirdette az ő Örömhírét a Gálilban levő Beit-Kneszetekben.

Szójegyzék: Ádonáj (אֲדֹנָי- 𐤀𐤃𐤍𐤉) – Uram/Ura – Yahuwah tiszteletteljes megszólítása • Ámen (אָמֵן - 𐤀𐤌𐤍) – bizony/úgy legyen • Árámi (אֲרַמִּי- 𐤀𐤓𐤌𐤉) – Arámból való/Árám népe • Beit-HáMikdásh (בֵּיתהַמִּקְדָּשׁ- 𐤁𐤉𐤕𐤄𐤌𐤒𐤃𐤔) – Szentély/Templom • Beit-Kneszet (בֵּיתכְּנֶסֶת- 𐤁𐤉𐤕𐤊𐤍𐤎𐤕) – gyülekezet háza • Ben (בֵּן - 𐤁𐤍) – Fiú/Fia • Egek (שָׁמַיִם- 𐤔𐤌𐤉𐤌) – Shámáyim • Eli'Yáhu (אֵלִיָּהוּ- 𐤀𐤋𐤉𐤄𐤅) – Elohim-om Yahuwah – Illés • Elishá (אֱלִישָׁע- 𐤀𐤋𐤉𐤔𐤏) – Elohim-om megváltás • Elohim (אֱלֹהִים- 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Gálil (גָּלִיל- 𐤂𐤋𐤉𐤋) – kerület/vidék – Náftáli északi területe • Kfár-Náchum (כְּפַרנַחוּם- 𐤊𐤐𐤓𐤍𐤇𐤅𐤌) – Náchum falva • Málákhim (מַלְאָכִים - 𐤌𐤋𐤀𐤊𐤉𐤌) – angyalok/küldöttek • Királyság (מַלְכוּת- 𐤌𐤋𐤊𐤅𐤕) – Malchut; uralom, Királyság • Máshiách (מָשִׁיחַ- 𐤌𐤔𐤉𐤇) – Felkent/Krisztus • Ná'ámán (נַעֲמָן- 𐤍𐤏𐤌𐤍) – Kellemes • Nátzrát (נָצְרַת- 𐤍𐤑𐤓𐤕) – Názáret/őrszem • Örömhír (בְּשׂוֹרָה- 𐤁𐤔𐤅𐤓𐤄) – Beszoráh ➣ Evangélium • Ruách (רוּחַ- 𐤓𐤅𐤇) – Szellem/Lehelet/Szél • Ruách HáKodesh (רוּחַהַקֹּדֶשׁ- 𐤓𐤅𐤇𐤄𐤒𐤃𐤔) – Szent Szellem • Shábát (שַׁבָּת- 𐤔𐤁𐤕) – nyugalom napja – a hetedik nap • Shim'on (שִׁמְעוֹן- 𐤔𐤌𐤏𐤅𐤍) – meghallgatott – Yá'ákov fia • Szátán (שָׂטָן- 𐤔𐤈𐤍) – Vádló/Ellenség • Szív (לֵב/לֵבָב- 𐤋𐤁) – Lev – belsőember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Tzárfat (צָרְפַת- 𐤑𐤓𐤐𐤕) – Tanakh-i város Tzidon közelében (1 Meláchim 17:9) • Yahuwah (יַהוּהָ- 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Vagyok Aki vagyok/az Örökkévaló neve • Yárden (יַרְדֵּן- 𐤉𐤓𐤃𐤍) – Jordán/Leszálló/Lefolyó – Jordán • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם- 𐤉𐤓𐤅𐤔𐤋𐤉𐤌) – Jeruzsálem/A béke alapja – Jeruzsálem • Yeshá'Yáhu (יְשַׁעְיָהוּ- 𐤉𐤔𐤏𐤉𐤄𐤅) – Yahuwah szabadít – Ézsaiás • Yeshuá (יֵשׁוּעַ- 𐤉𐤔𐤅𐤏) – Yahuwah Megszabadít/Megvált/Megment • Yiszrá'El (יִשְׂרָאֵל- 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – Elohimmal küzdő/Elohim harcosa • Yoszef (יוֹסֵף- 𐤉𐤅𐤎𐤐) – Gyarapítson/Hozzáadjon

¹És történt, amikor a Gineszár tenger partján állt, a sokaság hozzá tódult, hogy hallgassák Elohim igéjét. ²És meglátott két hajót a tenger partján állni; a halászok pedig kiszálltak belőlük, és mosták a hálóikat. ³És beszállt az egyik hajóba, amely Shim'oné volt, és megkérte őt, hogy vigye őt egy kissé el a szárazföldtől, azután leült, és tanította a hajóból a sokaságot. ⁴És amikor befejezte a tanítást, ezt mondta Shim'onnak: "Evezz a mélység színe felé, és vessétek ki hálóitokat fogásra oda!" ⁵És felelt Shim'on, és ezt mondta neki: "Ádoni, egész éjszaka fáradoztunk, és nem fogtunk semmit, de a te szavadra kivetem a hálókat." ⁶És amikor ezt megtették, igen sok halat fogtak, úgyhogy szakadoztak a hálóik; ⁷és jelt adtak társaiknak, akik a másik hajóban voltak, hogy jöjjenek és segítsenek nekik. És azok jöttek, és megtöltötték mind a két hajót, úgyhogy süllyedezni kezdtek. ⁸És meglátta Shim'on Kefá, és leborult Yeshuá lábai elé, és ezt mondta: "Menj el tőlem, mert vétkes ember vagyok, Ádoni!" ⁹Mert remegés fogta el őt és mindazokat, akik vele voltak, a halfogás miatt, amelyet fogtak; ¹⁰és ugyanígy megrémült Yá'ákov és Yochánán is, Zavdi fiai, akik Shim'on társai voltak. És ezt mondta Yeshuá Shim'onnak: "Ne félj, mert mostantól fogva embereket fogsz!" ¹¹És elvitték a hajókat a szárazföldre, és otthagytak mindent, és követték őt.

¹²És történt, amikor az egyik városban járt, íme, egy ember jött elébe, akinek a teste tele volt leprával, és amikor meglátta Yeshuát, arcaira borult, és könyörgött hozzá, mondván: "Ádoni, ha akarod, megtisztíthatsz engem." ¹³És kinyújtotta a kezét, és megérintette őt, és ezt mondta: "Akarom, tisztulj meg!" És a lepra eltávozott tőle abban a pillanatban. ¹⁴És megparancsolta neki, hogy senkinek ne mondja el, hanem: "Menj, és mutasd meg magadat a Kohen szemei előtt, és vidd oda az áldozatot megtisztulásodért, ahogyan Mosheh megparancsolta, bizonyságul nekik." ¹⁵De a híre egyre csak terjedt és növekedett, és nagy sokaság gyűlt össze, hogy hallgassa az ő szavát, és gyógyírt találjon betegségeikre. ¹⁶De ő félrevonult, átment a pusztába, hogy imádkozzék.

¹⁷És történt az egyik napon, amikor a népet tanította, hogy ott ültek előtte a Perushim és a Tóra tanítói, akik eljöttek Gálil minden falujából, Yáhu'Dáhból és Yerusháláyimből, és Yahuwah ereje megnyilvánult benne, hogy meggyógyítsa őket. ¹⁸És íme, férfiak, akik egy csontjaiban megtört embert hoztak az ágyon, és igyekeztek bevinni őt eléje, a házba. ¹⁹És nem találtak módot, hogyan vigyék be őt a sokaság miatt, és felmentek a háztetőre, és leeresztették őt ágyastól a nyíláson át a mennyezeten keresztül a ház belsejébe, Yeshuá elé. ²⁰És amikor látta hitüket, ezt mondta: "Ben Ádám ➣ Ember fia, megbocsáttattak neked a te vétkeid." ²¹És a Szofrim és a Perushim tanakodni kezdtek szívükben, mondván: "Kicsoda ez, aki káromlásokat szól? Ki bocsáthat meg vétkeket Elohimon kívül, egyedül?" ²²És látta Yeshuá gondolkodásukat, és felelt, és ezt mondta nekik: "Miért tanakodtok szívetekben? ²³Mert mi könnyebb: ezt mondani: Megbocsáttattak neked a te vétkeid, - vagy ezt mondani: Kelj fel és járj? ²⁴De azért, hogy megtudjátok, hogy van felhatalmazása Ben HáÁdámnak a földön vétkeket megbocsátani," - akkor ezt mondta a csontjaiban megtörtnek: "Neked mondom, kelj fel, vedd ágyadat, és menj el a te házadba!" ²⁵És sietve felkelt előttük, és felvette a fekhelyét, és elment a házába, dicsőséget adva Elohimnak. ²⁶És rettegés fogta el mindnyájukat, és dicsőséget adtak Elohimnak, és szívük megtelt félelemmel, és ezt mondták: "Csodálatos dolgokat láttunk ma!"

²⁷És lőn e dolgok után: kiment, és meglátott egy vámszedőt, aki a vámházban ült, akinek a neve Levi, és ezt mondta neki: "Kövess engem!" ²⁸És otthagyott mindent, és felkelt, és követte őt. ²⁹És Levi nagy lakomát készített neki a házában, és sok vámszedő más emberekkel együtt ült velük az asztalnál. ³⁰És zúgolódtak a Perushim és a közöttük lévő Szofrim a Tálmidimjai ellen, mondván: "Miért esztek és isztok a vámszedőkkel és a vétkesekkel?" ³¹És felelt Yeshuá, és ezt mondta nekik: "Az erőseknek nincs dolguk az orvossal, hanem a betegeknek. ³²Nem azért jöttem, hogy igazakat hívjak, hanem vétkeseket megtérésre."

³³És ezt mondták neki: "Miért böjtölnek gyakran Yochánán Tálmidimjai és imádkoznak sokat, és ugyanígy a Perushim Tálmidimjai is, a tieid pedig esznek és isznak?" ³⁴És ezt mondta nekik Yeshuá: "Hogyan kényszeríthetnétek a menyegző fiait böjtölni, amíg velük van a vőlegény? ³⁵Íme, jönnek napok, amikor elvétetik tőlük a vőlegény, és akkor böjtölni fognak azokban a napokban." ³⁶És felemelt nekik egy mashalt is, mondván: "Senki sem szakít foltot új ruhából, hogy régi ruhára varrja, mert úgy az új ruha is elszakadna, és a folt is, amely az új ruhából való, nem illene a régi ruhához. ³⁷És mustot sem tölt senki régi tömlőkbe, nehogy a must szétrepessze a tömlőket, és kiömöljék a bor, és a tömlők is tönkremenjenek. ³⁸Hanem a mustot új tömlőkbe töltik, és mindkettő együtt megmarad. ³⁹És senki sem, aki óbort iszik, kívánkozik azonnal a mustra, mert ezt mondja: nemde az óbor jobb annál?"

Szójegyzék: Ádoni (אֲדֹנִי - 𐤀𐤃𐤍𐤉) – Uram (messiási megszólítás • Ben Ádám (בֶּן אָדָם - 𐤁𐤍 𐤀𐤃𐤌) – Emberfia - messiási cím • Elohim (אֱלֹהִים - 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Gálil (גָּלִיל - 𐤂𐤋𐤉𐤋) – kerület/vidék – Náftáli északi területe • Gineszár (גִּנֵּיסַר - 𐤂𐤍𐤉𐤎𐤓) – Genezáret – tó és part Gálil-ban • Kefá (כֵּיפָא - 𐤊𐤉𐤐𐤀) – szikla (arámi – Péter) • Kohen (כֹּהֵן - 𐤊𐤄𐤍) – Pap – Áháron leszármazottja • Levi (לֵוִי - 𐤋𐤅𐤉) – csatlakozó – Yá'ákov fia, a papi/szolgáló törzs • Mashal (מָשָׁל - 𐤌𐤔𐤋) – példázat/hasonlat • Mosheh (מֹשֶׁה - 𐤌𐤔𐤄) – Húzó/Kihúzott – aki kihúz, a bibliai névmagyarázat szerint a vízből kihúzott • Perushim (פְּרוּשִׁים- 𐤐𐤓𐤅𐤔𐤉𐤌) – Elkülönülők/Farizeusok • Petrosz (פֶּטְרֹוס - 𐤐𐤈𐤓𐤅𐤎) – szikla (görög) – Péter • Shim'on (שִׁמְעוֹן - 𐤔𐤌𐤏𐤅𐤍) – meghallgatott – Yá'ákov fia • Szív (לֵב/לֵבָב - 𐤋𐤁) – Lev – belső ember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Szofrim (סוֹפְרִים - 𐤎𐤅𐤐𐤓𐤉𐤌) – írástudók • Tálmidim (תַּלְמִידִים - 𐤕𐤋𐤌𐤉𐤃𐤉𐤌) – Tanítványok • Yá'ákov (יַעֲקֹב - 𐤉𐤏𐤒𐤁) – Sarokfogó • Yáhu'Dáh (יְהוּדָה - 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤄) – Júda/Dicsőített – Yá'ákov fia • Yahuwah (יַהוּהָ - 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Vagyok Aki vagyok/az Örökkévaló neve • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם - 𐤉𐤓𐤅𐤔𐤋𐤉𐤌) – Jeruzsálem/A béke alapja – Jeruzsálem • Yeshuá (יֵשׁוּעַ - 𐤉𐤔𐤅𐤏) – Yahuwah Megszabadít/Megvált/Megment • Yochánán (יוֹחָנָן - 𐤉𐤅𐤇𐤍𐤍) – Yahuwah kegyelmes – János • Zavdi (זַבְדִּי - 𐤆𐤁𐤃𐤉) – Yahuwah ajándéka – Yá'ákov és Yochánán apja

¹Történt egy Shábátnapon, az omer felmutatása után, hogy gabonaföldön ment át, és Tálmidimjai kalászokat tépdestek, kezeik között morzsolták, és ették. ²Némely Perushim férfiak ezt mondták: "Miért teszitek azt, amit Shábáton nem szabad tenni?" ³Yeshuá így felelt nekik, és mondá: "Hát nem olvastátok, amit Dávid tett, amikor megéhezett, ő és azok, akik vele voltak? ⁴Amikor bement Elohim házába, vette a Jelenlét Kenyereket, megette, és adott azoknak is, akik vele voltak; pedig nem a Toráh szerint való volt nekik megenni, csakis a Kohánim számára egyedül." ⁵És mondá nekik továbbá: "Mert az Ben HaÁdám ura a Shábátnak."

⁶Történt egy másik Shábátnapon, hogy bement, és tanított a Beit-Kneszetben, és ott volt egy ember, akinek a jobb keze sorvadt volt. ⁷A Szofrim és a Perushim pedig lestek rá, hogy lássák, gyógyít-e Shábáton, hogy így vádaskodási alapot találjanak ellene. ⁸Ő pedig látta gondolataikat, és mondá a sorvadt kezű embernek: "Kelj fel, és állj a gyülekezés közepébe!" Az felkelt, és odaállt. ⁹És mondá nekik Yeshuá: "Kérdeznék tőletek egy kérdést: vajon a Toráh szerint való-e Shábáton jót tenni vagy rosszat tenni, életet megmenteni vagy elpusztítani?" ¹⁰És körültekintett rajtuk köröskörül, és mondá neki: "Nyújtsd ki a kezedet!" Az úgy tett, és keze visszatért épségébe, mint a másik. ¹¹Azok pedig megteltek nagy haraggal, és mondák egyik a másikának, hogy mit tegyenek Yeshuával.

¹²Történt azokban a napokban, hogy kiment a hegyre imádkozni, és Elohimhoz imádkozva töltötte az egész éjszakát. ¹³És a reggel fényekor odahívta Tálmidimjait, és kiválasztott közülük tizenkettőt, akiket küldötteknek (apostoloknak) nevezett: ¹⁴Shim'ont, akit Kefá névvel nevezett el, és Andreászt, a testvérét, Yá'ákovot és Yochánánt, Filiposzt és Bár-Tálmájt, ¹⁵Mátit'Yáhut és T'omát, Yá'ákovot, Chálfáj fiát és Shim'ont, akit HaKanai-nak (Zélótának) neveztek, ¹⁶Yáhu'Dáht, Yá'ákov fiát, és Yáhu'Dáh Ish-K'riyott, aki kezébe adta őt.

¹⁷És lement velük, és megállt a síkságon, Tálmidimjainak nagy sokasága és nagy néptömeg közepette egész Yáhu'Dáhból, Yerusháláyimből, valamint Tzor és Tzidon partvidékéről, akik eljöttek, hogy hallgassák beszédeit, és gyógyulást találjanak betegségükre. ¹⁸És ezek, akik eljöttek, akikből eltávolította a tisztátalanság szellemeit, amelyek rettegtették őket. ¹⁹És az egész sokaság, mindnyájan igyekeztek megérinteni őt, mert erő áradt ki belőle, hogy gyógyulást vigyen fel mindnyájukra.

²⁰És ő felemelte szemeit Tálmidimjaira, és mondá: "Boldogok vagytok, szegények, mert tiétek Elohim Királysága. ²¹Boldogok vagytok, akik éheztek e napon, mert jóllakásig fogtok jóllakni. Boldogok vagytok, akik sírtok e napon, mert nevetéssel fogtok nevetni. ²²Boldogok vagytok, amikor gyűlölnek titeket az emberek, és amikor kiközösítenek, vagy gyaláznak titeket, és neveteket rossz hírbe hozzák, az Ben HaÁdámért. ²³Örüljetek és ujjongjatok azon a napon, mert nagy a ti jutalmatok az egekben, mert ugyanígy tették atyáik a prófétákkal hajdan. ²⁴De jaj nektek, gazdagok, mert elértétek vigasztalástokat! ²⁵Jaj nektek, akik jóllaktatok e napon, mert azután éhezni fogtok! Jaj nektek, akik kacagtok e napon, mert gyásznak és sírásnak vagytok kijelölve! ²⁶Jaj nektek, akiket magasztal minden ember szája, mert ugyanígy tették atyáik a hamis prófétákkal is!"

²⁷"De nektek, akik hallgattok a hangomra, nektek mondom én: Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót gyűlölőitekkel; ²⁸áldjátok átkozóitokat, és imádkozzatok üldözőitekért. ²⁹Aki megüt téged az egyik arcodon, fordítsd oda neki a másikat is, és aki elveszi rólad felsőruhádat, attól ne tagadd meg alsóruhádat sem. ³⁰Adj mindenkinek, aki kér tőled, és attól, aki elveszi a tiedet, ne követeld vissza. ³¹És amint szeretnétek, hogy az emberek cselekedjenek veletek, úgy cselekedjetek velük ti is."

³²"Ha azokat szeretitek, akik szeretnek titeket, micsoda érdem az nektek? Hiszen a bűnösök is szeretik az ő szeretőiket. ³³És ha jót tesztek azokkal, akik jót tesznek veletek, micsoda érdem az nektek? Hiszen ugyanígy tesznek a bűnösök is. ³⁴És ha kölcsönt adtok azoknak az embereknek, akiktől remélitek, hogy megfizetnek nektek, micsoda érdem az nektek? Bűnösök is adnak kölcsönt bűnösöknek, hogy viszonzásuk visszatérüljön hozzájuk. ³⁵Hanem szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót velük ingyen, és ne várjatok viszonzást: akkor nagy lesz a ti jutalmatok, és a Magasságos fiai lesztek, mert ő jó a gonoszokhoz és azokhoz, akik a jót nem ismerik. ³⁶Legyetek irgalmasok, mert a ti Ábátok irgalmas."

³⁷"Ne ítéljetek meg másokat, és nem ítéltettek meg előttük. Ne kárhoztassátok őket, és nem kárhoztatnak titeket. Igazoljátok őket, és igazolni fognak titeket. ³⁸Adjatok, és adatik nektek: teljes mértékkel, minden partján túlcsorduló mértékkel térítik vissza öletekbe; amit alánnyomtak, és amit megráztak. Mert amilyen mértékkel mértek, olyan mértékkel mérnek nektek."

³⁹És felemelte példázatát, és mondá: "Vajon vezetheti-e a vak a vakot? Nem esnek-e mind a ketten verembe? ⁴⁰A tanítvány nem nagyobb mesterénél; de ha teljessé válik, olyan lesz, mint a mestere. ⁴¹Miért nézed a szálkákat, amelyek testvéred szemében vannak, a saját szemedben lévő gerendára pedig nem teszed a szívedet? ⁴²És hogyan mondhatod testvérednek: hagyd csak, testvérem, hadd távolítsam el a szálkákat a szemedből, miközben a saját szemedben lévő gerendára nem teszed a szívedet, te magad? Képmutató, távolítsd el előbb a gerendát a saját szemedből, és azután fogsz látni ahhoz, hogy eltávolítsd a szálkákat testvéred szeméből."

⁴³"Nincs jó fa, amely romlott gyümölcsöt teremne, és nincs romlott fa, amely jó gyümölcsöt teremne. ⁴⁴Mert minden egyes fa a maga gyümölcséről ismerszik meg. Tüskebokorról nem szednek fügét, és tövisbokorról nem szednek szőlőt. ⁴⁵A jó ember szíve jó kincséből hozza elő a jót, és a gonosz ember szíve gonosz kincséből hozza elő a gonoszt. Mert a szív teltségéből buzog ki minden száj. ⁴⁶És miért szólítotok engem így: Uram, Uram, és nem teszitek azt, amit én parancsolok nektek?"

⁴⁷"Mindenki, aki hozzám jön, hallja beszédeimet, és megteszi azokat: megmondom nektek, kihez hasonló. ⁴⁸Vajon nem hasonló-e ahhoz az emberhez, aki házat épít, aki mélyre ásott, és kősziklára vetette alapját: és amikor sodró eső jött, és patak tört a házra, nem tudta megmozdítani azt, mert kősziklán volt az alapja. ⁴⁹De aki hallja beszédeimet, és nem teszi meg azokat, az hasonló ahhoz az emberhez, aki a porra építi a házát alap nélkül: és amikor rátört az áradat, leomlott a ház hirtelen, és nagy lett az ő összeomlása."

Szójegyzék: Ábá (אָבָא- 𐤀𐤁𐤀) – Atya/Édesapa • Ádonáj (אֲדֹנָי- 𐤀𐤃𐤍𐤉) – Uram/Ura – Yahuwah tiszteletteljes megszólítása • Andreász (אַנְדְּרֵאָס- 𐤀𐤍𐤃𐤓𐤀𐤎) – férfias (görög • Bár-Tálmáj (בַּר־תַּלְמַי— 𐤁𐤓𐤕𐤋𐤌𐤉- 𐤁𐤓𐤕𐤋𐤌𐤉) – Talmáj fia (arámi • Beit-Kneszet (בֵּיתכְּנֶסֶת- 𐤁𐤉𐤕𐤊𐤍𐤎𐤕) – gyülekezet háza • Dávid (דָּוִד- 𐤃𐤅𐤃) – Szeretett – Engesztelni/Elfedezni • Elohim (אֱלֹהִים- 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Filiposz (פִילִיפּוֹס- 𐤐𐤉𐤋𐤉𐤐𐤅𐤎) – Fülöp/lóbarát • Kefá (כֵּיפָא- 𐤊𐤉𐤐𐤀) – szikla (arámi – Péter) • Királyság (מַלְכוּת- 𐤌𐤋𐤊𐤅𐤕) – Malchut; uralom, Királyság • Kohánim (כֹּהֲנִים - 𐤊𐤄𐤍𐤉𐤌) – papok – T.sz. • Kohen (כֹּהֵן- 𐤊𐤄𐤍) – Pap – Áháron leszármazottja • Mátit'Yáhu (מַתִּתְיָהוּ- 𐤌𐤕𐤕𐤉𐤄𐤅) – Yahuwah ajándéka • omer (עֹמֶר- 𐤏𐤌𐤓) – Kéve/Mérőedény – űrmérték • Perushim (פְּרוּשִׁים- 𐤐𐤓𐤅𐤔𐤉𐤌) – Elkülönülők/Farizeusok • Petros (פֶּטְרוֹס- 𐤐𐤈𐤓𐤅𐤎) – kő/szikla (görög) – Péter • Shábát (שַׁבָּת- 𐤔𐤁𐤕) – nyugalom napja – a hetedik nap • Shim'on (שִׁמְעוֹן- 𐤔𐤌𐤏𐤅𐤍) – meghallgatott – Yá'ákov fia • Szív (לֵב/לֵבָב- 𐤋𐤁) – Lev – belsőember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Szofrim (סוֹפְרִים- 𐤎𐤅𐤐𐤓𐤉𐤌) – írástudók • T'omá (תּוֹמָא— 𐤕𐤅𐤌𐤀- ) – iker (arámi) • Tálmidim (תַּלְמִידִים - 𐤕𐤋𐤌𐤉𐤃𐤉𐤌) – Tanítványok • Toráh (תּוֹרָה- 𐤕𐤅𐤓𐤄) – Törvény/Tanítás/Útmutatás – Yahuwah parancsainak és tanításainak gyűjteménye • Tzidon (צִידוֹן- 𐤑𐤉𐤃𐤅𐤍) – Halászat/Vadászat – Szidon főníciai kikötőváros a mai Libanon területén • Tzor (צֹר- 𐤑𐤓) – föníciai kikötőváros – pogány főníciai főváros (Tyrosz • Yá'ákov (יַעֲקֹב- 𐤉𐤏𐤒𐤁) – Sarokfogó • Yáhu'Dáh (יְהוּדָה- 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤄) – Júda/Dicsőített – Yá'ákov fia • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם- 𐤉𐤓𐤅𐤔𐤋𐤉𐤌) – Jeruzsálem/A béke alapja – Jeruzsálem • Yeshuá (יֵשׁוּעַ- 𐤉𐤔𐤅𐤏) – Yahuwah Megszabadít/Megvált/Megment • Yochánán (יוֹחָנָן- 𐤉𐤅𐤇𐤍𐤍) – Yahuwah kegyelmes – János

¹Amikor befejezte minden beszédét a nép füle hallatára, bement Kfár-Náchumba. ²És ott egy századosnak volt egy szolgája, aki halálosan megbetegedett, s aki nagyon kedves volt a szemei előtt. ³Amint hallotta Yeshuá hírét, elküldte hozzá a Yáhudim vénei közül, hogy kérjék: jöjjön el, és gyógyítsa meg a szolgáját. ⁴Azok pedig odamentek Yeshuához, és így esdekeltek hozzá: "Méltó arra, hogy teljesítsd a kérését, ⁵mert szereti népünket, és ő építette nekünk a Beit-Kneszetet." ⁶Elment hát velük Yeshuá. És amikor már közel ért a házhoz, és nem volt nagy a távolság közöttük, elküldte hozzá a százados a barátait, mondva: "Ádoni, ne fáraszd magadat, mert csekélyebb vagyok annál, hogy tetőm árnyéka alá jöjj. ⁷Ezért nem is tartottam méltónak magamat arra, hogy színed elé menjek, csak adj parancsot, és meggyógyul a szolgám. ⁸Mert én is hatalom keze alatt álló ember vagyok, és vannak kezem alatt hadi emberek; ha azt mondom egyiküknek: Menj el, elmegy; és a másiknak: Jöjj, jön; és a szolgámnak: Tedd meg ezt, megteszi." ⁹Meghallotta Yeshuá a szavait, elcsodálkozott, hátrafordult és így szólt az őt követő néphez: "Íme, mondom nektek, ekkora hitet Yiszrá'Elben sem találtam!" ¹⁰És visszatértek a küldöttek a házba, és úgy találták, hogy meggyógyult a beteg szolga.

¹¹És lőn másnap, hogy elment egy városba, melynek neve Nain, és Tálmidimjai mentek vele, és nagy néptömeg. ¹²És amint közeledett a város kapujához, íme, emberek hoztak ki onnan egy halottat, anyjának egyetlen fiát, ő pedig özvegyasszony volt, és sokan voltak a városból ővele. ¹³És meglátta őt a HaÁdon, és könyörületei megindultak iránta, és így szólt hozzá: "Ne sírj!" ¹⁴És odalépett, és megérintette a hordágyat, a vivői pedig megálltak, és így szólt: "Íme, én szólok hozzád, kelj fel, ifjú!" ¹⁵És felserkent a halott, felült és beszélni kezdett, ő pedig odaadta őt az anyjának. ¹⁶És félelem fogta el mindnyájukat, és dicsőítették Elohimot, és ezt mondták: "Nagy próféta támadt közöttünk, és meglátogatta Elohim az ő népét." ¹⁷És elterjedt e dolog híre róla egész Yáhu'Dáhban és az egész környéken.

¹⁸És Yochánánnak hírül vitték Tálmidimjai mindezeket. ¹⁹És magához hívott Yochánán kettőt a Tálmidimjai közül, és elküldte őket Yeshuához, mondva: "Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?" ²⁰És odamentek hozzá a férfiak, és ezt mondták: "Bemerítő Yochánán küldött minket hozzád, mondva: Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?" ²¹És abban az órában sokaknak gyógyulást fakasztott betegségekből, csapásokból és gonosz szellemekből, és sok vaknak visszaadta szemeik világát. ²²És felelt Yeshuá, és ezt mondta nekik: "Menjetek el, és vigyétek hírül Yochánánnak, amit láttatok és hallottatok: vakok látnak, sánták járnak, leprások tisztulnak, süketek hallanak, halottak támadnak fel, és a szegényeknek Yeshuáh hirdettetik, ²³és boldog az az ember, aki meg nem botlik énbennem."

²⁴És lőn, amikor elmentek Yochánán követei, beszélni kezdett a néptömeghez Yochánán felől: "Mit mentetek ki a pusztába látni? Szélingatta nádszálat? ²⁵Hát mit mentetek ki látni? Pompás ruhába öltözött embert? Íme, akik pompás öltözetben élnek és gyönyörűségekben gyönyörködnek, azok a királyok udvaraiban vannak. ²⁶Hát mit mentetek ki látni? Prófétát? Íme, mondom nektek: prófétánál is nagyobbat. ²⁷Mert ő az, akiről meg van írva: Íme, elküldöm követemet színed előtt, és elkészíti utadat előtted. ²⁸Mondom nektek: asszonytól születettek között nem támadt nagyobb Yochánánnál, de a legkisebb Elohim Királyságában nagyobb lesz nála." ²⁹És az egész nép és a vámszedők is, amikor ezt hallották, igazat adtak Elohimnak, bemerítkezvén a Yochánán bemerítésével, ³⁰de a Perushim és a Toráh bölcsei megvetették Elohim tanácsát, és nem merítkeztek be az ő bemerítésével. ³¹"Kihez hasonlítsam tehát e nemzedék fiait, és kihez hasonlók? ³²Hasonlók a gyermekekhez, akik a piactereken ülnek, és egymásnak kiáltják: Énekeltünk nektek, és nem táncoltatok, siratót zengtünk, és nem sirattatok. ³³Mert eljött bemerítő Yochánán, aki nem eszik kenyeret és nem iszik bort, és azt mondjátok: shed - démon van benne. ³⁴És eljött a Ben HáÁdám, aki eszik és iszik, és azt mondjátok: Íme, falánk és részeges ember, a vámszedők és a bűnösök barátja. ³⁵De a bölcsesség igazolódott minden fiának cselekedeteiben."

³⁶És egy a Perushim közül hívta őt, hogy menjen el, és kenyeret egyék vele. És bement a Párush házába, és asztalhoz telepedett. ³⁷És íme, egy bűnös asszony a városban, amikor megtudta, hogy asztalnál ül a Párush házában, fogott egy palack mirhás olajat, ³⁸és odament, és megállt mögötte a lábainál sírva, és könnyeit kezdte ontani a lábaira, és letörölte a könnyeket azokról haja fürtjeivel, és csókolgatta a lábait, és megkente azokat az olajjal. ³⁹És a Párush, aki meghívta őt enni, látta ezt, és így szólt a szívében: "Ha ez próféta volna, tudná, ki ez, és milyen ez az asszony, aki hozzáér, hogy a bűn asszonya." ⁴⁰És felelt Yeshuá, és így szólt hozzá: "Shim'on, szavam van hozzád." Ő pedig így szólt: "Szólj, Rábi!" ⁴¹És ezt mondta: "Egy kölcsönadónak volt két adósa: az egyiknek adóssága ötszáz ezüst, a másiknak adóssága ötven. ⁴²És mivel kezük nem érte el, hogy megfizessenek neki, elengedte mindkettőjüknek a tartozást. Melyikük szereti hát őt jobban közülük?" ⁴³És felelt Shim'on, és így szólt: "Ez az, gondolatom szerint, akinek többet engedett el." Ő pedig így szólt hozzá: "Helyesen ítéltél." ⁴⁴És az asszony felé fordult, és így szólt Shim'onhoz: "Látod-e ezt az asszonyt? Íme, bejöttem a házadba, vizeket nem adtál a lábaimra, ő pedig könnyeivel öntözte lábaimat, és letörölte a könnyeket azokról a haja fürtjeivel. ⁴⁵Szád csókjaival te nem csókoltál meg engem, ő pedig mióta bejöttem, nem szűnt meg csókolni lábaimat. ⁴⁶Te nem kented meg olajjal a fejemet, ő pedig megkente lábaimat mirhás olajjal. ⁴⁷Ezért mondom neked: megbocsáttattak az ő bűnei, a sokak, mert sokat szeretett; de akinek igen kevés bocsáttatik meg, az igen keveset szeret." ⁴⁸És így szólt hozzá: "Megbocsáttattak a te bűneid." ⁴⁹És akik vele ültek az asztalnál, kezdtek tűnődni szívükben: "Kicsoda ez, hogy a vétkeket is megbocsátja?" ⁵⁰Ő pedig így szólt az asszonyhoz: "Hited megszabadított téged, menj el békességgel!"

Szójegyzék: Ádám (אָדָם - 𐤀𐤃𐤌) – Ember/Emberiség • Ádonáj (אֲדֹנָי- 𐤀𐤃𐤍𐤉) – Uram/Ura – Yahuwah tiszteletteljes megszólítása • Ádoni (אֲדֹנִי- 𐤀𐤃𐤍𐤉) – Uram (messiási megszólítás • Beit-Kneszet (בֵּיתכְּנֶסֶת- 𐤁𐤉𐤕𐤊𐤍𐤎𐤕) – gyülekezet háza • Ben (בֵּן - 𐤁𐤍) – Fiú/Fia • Ben HaÁdám (בֶּן- הָאָדָם- 𐤁𐤍𐤄𐤀𐤃𐤌) – Ember Fia • Elohim (אֱלֹהִים- 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Keszef (כֶּסֶף- 𐤊𐤎𐤐) – Ezüst/Pénz • Királyság (מַלְכוּת- 𐤌𐤋𐤊𐤅𐤕) – Malchut; uralom, Királyság • Párush (פָּרוּשׁ- 𐤐𐤓𐤅𐤔) – Elkülönült/Farizeus • Perushim (פְּרוּשִׁים- 𐤐𐤓𐤅𐤔𐤉𐤌) – Elkülönülők/Farizeusok • Shim'on (שִׁמְעוֹן- 𐤔𐤌𐤏𐤅𐤍) – meghallgatott – Yá'ákov fia • Szív (לֵב/לֵבָב- 𐤋𐤁) – Lev – belsőember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Tálmidim (תַּלְמִידִים - 𐤕𐤋𐤌𐤉𐤃𐤉𐤌) – Tanítványok • Toráh (תּוֹרָה- 𐤕𐤅𐤓𐤄) – Tanítás/Útmutatás • Tzedek (צֶדֶק- 𐤑𐤃𐤒) – Igazság/Igazságosság • Vizek (מַיִם - 𐤌𐤉𐤌) – Máyim • Yáhu'Dáh (יְהוּדָה- 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤄) – Júda/Dicsőített – Yá'ákov fia • Yeshuá (יֵשׁוּעַ- 𐤉𐤔𐤅𐤏) – Yahuwah Megszabadít/Megvált/Megment • Yeshuáh (יְשׁוּעָה- 𐤉𐤔𐤅𐤏𐤄) – Szabadítás/Szabadulás/Megváltás • Yiszrá'El (יִשְׂרָאֵל- 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – Elohimmal küzdő/Elohim harcosa • Yochánán (יוֹחָנָן- 𐤉𐤅𐤇𐤍𐤍) – Yahuwah kegyelmes – János

¹Történt ezután, hogy átment a városokban és a falvakban, hirdette és hallatta Elohim Királyságát, és vele volt a tizenkettő, ²és néhány asszony, akik betegségekből és rossz szellemektől gyógyultak meg: Miryám, akit Mágdálinak neveztek, akiből hét rossz szellem ment ki, ³és Yocháná, Kuzának, Hordosz intézőjének felesége, és Shoshánáh, és sok más asszony is, akik vagyonukból szolgáltak neki.

⁴Amikor nagy sokaság gyűlt össze, akik minden városból jöttek hozzá, példázatban szólt: ⁵"A magvető kiment vetni, és vetés közben szétszórt a magból az útfél mellé, és lábbal eltaposták, és megették az Egek madarai. ⁶Némelyik a sziklára hullott, és amikor kihajtott, elszáradt, mert nem volt benne nedvesség. ⁷Némelyik a tövisek közé hullott, és felnőttek vele a tövisek is, és elnyelték. ⁸Némelyik pedig a jó földbe hullott, és felnőtt, és termés gyümölcsét hozta, száz mértékkel." És miközben ezt mondta, felkiáltott: "Akinek fülei vannak a hallásra, hallja!"

⁹Ekkor megkérdezték tőle Tálmidimjai, mit jelent ez a példázat. ¹⁰Ő ezt mondta: "Nektek megadatott megismerni Elohim Királysága titkait, a többieknek pedig csak példázatokban, hogy látván ne lássanak, és hallván ne értsenek. ¹¹Ez pedig a példázat: A mag Elohim Igéje. ¹²Akik az útfélen vannak, azok hallották, de jön a Szátán, és kiragadja az Igét szívükből, hogy ne higgyenek, és ne szabaduljanak meg. ¹³Akik a sziklán vannak, azok hallják, és örömmel fogadják az Igét, de nincs gyökerük, és csak rövid ideig hisznek, a megpróbáltatás napján pedig elpártolnak. ¹⁴Amelyik a tövisek közé hullik, azok a hallók, akik útjukon járva elnyeletnek sok gondban, gazdagságban és az emberek élvezeteiben, és nem hoznak gyümölcsöt. ¹⁵Amelyik pedig a jó földön van, azok jó szívvel és álló lélekkel hallgatják az Igét, és reménységük velük van, míg gyümölcsöt nem teremnek."

¹⁶"Senki sem gyújt lámpást, hogy edénnyel betakarja, vagy az ágy alá tegye, hanem a Menorahra teszi, hogy mindenki, aki bejön, lássa a világosságát. ¹⁷Mert nincs rejtett, ami föl ne tárulna, és nincs titok, ami ki ne tudódna, és napvilágra ne kerülne. ¹⁸Vigyázzatok tehát, hogyan hallgattok! Mert akinek van, annak adatik még, és akinek nincs, attól az is elvétetik, amiről azt gondolja, hogy az övé."

¹⁹Ekkor eljöttek hozzá anyja és testvérei, de nem tudtak hozzá jutni a nép sokasága miatt. ²⁰Tudtára adták neki: "Anyád és testvéreid kint állnak, és látni szeretnének." ²¹Ő pedig így válaszolt nekik: "Anyám és testvéreim azok, akik Elohim Igéjét hallgatják, és megteszik azt."

²²Történt egy napon, hogy hajóra szállt, ő és Tálmidimjai, és így szólt hozzájuk: "Keljünk át a tó túlsó partjára!" És elindultak a hajóval. ²³Miközben hajóztak, ő elaludt. Ekkor szélvihar támadt a tavon, és hatalmas vizek áradtak rájuk, úgyhogy a halál kapuihoz értek. ²⁴Odamentek hát, felébresztették, és így szóltak: "Ádoneinu, Ádoneinu, elveszünk!" Ő pedig felébredt, ráparancsolt a szélre és a vizek tombolására, és azok elhallgattak, és a vihar csendességgé vált. ²⁵Ekkor ezt mondta nekik: "Hol hát a ti hitetek?" Ők pedig megrettentek és csodálkoztak, és így szóltak egymáshoz: "Ki ez, hogy a szélnek és a vizeknek is parancsol, és azok engedelmeskednek a hangjának?"

²⁶Azután a Gádri földjére értek, amely Gálilval átellenben fekszik. ²⁷Amikor partra szállt, szembejött vele egy ember a városból, akiben rossz szellemek voltak. Már sok napja meztelen volt, ruha nélkül, és nem házban lakott, hanem a sírboltokban. ²⁸Amikor meglátta Yeshuát, leborult eléje, és nagy hangon felkiáltott: "Mi közöm hozzád, Yeshuá, magasságos El Fia? Könyörgök, ne gyötörj engem!" ²⁹Mert megparancsolta a tisztátalan szellemnek, hogy menjen ki ebből az emberből, mivel az sokszor megragadta őt, és láncokkal kötözték meg és bilincsekkel őrizték, de ő elszaggatta kötelékeit, és a gonosz szellem erejével a pusztába űzetett. ³⁰Megkérdezte tőle Yeshuá: "Mi a neved?" Az így felelt: "Máchánáyim!" – mert sok rossz szellem költözött belé. ³¹És kérlelték őt, hogy ne parancsolja őket a Tehomba alámenni. ³²Volt ott a hegyen egy nagy disznónyáj, amely legelészett; és kérlelték őt, engedje meg, hogy azokba menjenek. Ő pedig megengedte nekik. ³³Kijöttek hát a rossz szellemek az emberből, és bementek a disznókba, és a nyáj a meredekről a tóba rohant, és belefulladt. ³⁴A pásztorok pedig, látva, ami történt, elfutottak, és hírül vitték a dolgot a városba és a mezőre. ³⁵Kimentek hát a hely lakói, hogy lássák, mi történt, és odamentek Yeshuához, és ott találták az embert, akiből kimentek a rossz szellemek, amint felöltözve és ép elmével ül Yeshuá lábainál, és megrettentek. ³⁶Akik a saját szemeikkel látták a dolgot, elbeszélték nekik, hogyan gyógyult meg a megszállott. ³⁷Ekkor a Gádri földjének és környékének egész népe kérte őt, hogy távozzon tőlük, mert nagy félelem fogta el őket. Ő pedig hajóra szállt, és visszatért útjára. ³⁸Az az ember pedig, akiből kimentek a rossz szellemek, kérlelte, hogy mellette maradhasson. De Yeshuá elküldte, ezt mondva: ³⁹"Térj vissza házadba, és beszéld el a nagy dolgokat, amelyeket Elohim tett veled." Ő pedig elment, és hirdette az egész városban, mit tett vele Yeshuá.

⁴⁰Amikor Yeshuá visszatért, kiment a nép, hogy fogadja arcait, mert mindnyájan várták őt. ⁴¹És íme, jött egy Yá'ir nevű ember, aki a Beit-Kneszet elöljárója volt; és leborult Yeshuá lábaihoz, és kérlelte, hogy jöjjön el a házába, ⁴²mert egyetlen leánya, mintegy tizenkét éves, halálán volt. És történt, amikor ment, szorongatta őt a nép sokasága.

⁴³És egy asszony, aki vérfolyásos volt, akinek folyásának napjai tizenkét éve tartottak, és minden vagyonát az orvosokra költötte, de ember keze nem érte el, hogy gyógyulást hozzon neki, ⁴⁴ez az asszony hátulról közelített hozzá, és megérintette ruhája szárnyát, és vérének folyása egy pillanat alatt elállt. ⁴⁵Yeshuá ekkor megkérdezte: "Ki érintett meg engem?" Amikor mindnyájan tagadták, Kefá és akik vele voltak, így feleltek: "Ádoni, a nép sokasága szorít és szorongat téged minden oldalról, és te azt mondod: ki érintett meg engem?" ⁴⁶De Yeshuá ezt mondta: "Valaki megérintett engem, mert tudtam lelkemben, hogy erő áradt ki belőlem." ⁴⁷Amikor az asszony látta, hogy nem rejtőzhet el szemei elől, remegve jött, eléje borult, és elmondta az egész nép előtt, miért érintette meg őt, és hogyan gyógyult meg hirtelen, egy szempillantás alatt. ⁴⁸Yeshuá pedig ezt mondta neki: "Légy erős, leányom! Hited megszabadított téged. Menj el békességgel!"

⁴⁹Még beszélt, amikor jött valaki a Beit-Kneszeti elöljáró embereitől, és ezt mondta: "Leányod meghalt, ne fáraszd tovább a Rábit!" ⁵⁰Amikor Yeshuá ezt meghallotta, így szólt hozzá: "Ne félj, csak higgy, és lesz neki szabadulása." ⁵¹Amikor bement a házba, senkit sem engedett bemenni vele, csak Kefát, Yochanánt és Yá'ákovot, meg a kislány apját és anyját. ⁵²Mindnyájan sírtak és gyászolták őt, de ő ezt mondta: "Ne sírjatok, mert nem halt meg, csak alszik!" ⁵³Erre kinevették, mert tudták, hogy meghalt. ⁵⁴Ő azonban mindnyájukat kiküldte a házból, megfogta a kezét, és szólította: "Kelj fel, leányom!" ⁵⁵Ekkor visszatért hozzá a léleke, és azonnal felkelt, ő pedig megparancsolta, hogy adjanak neki enni. ⁵⁶Szülei pedig nagyon elcsodálkoztak, de ő megparancsolta nekik, hogy senkinek se mondják el, ami történt.

Szójegyzék: Ádoneinu (אֲדֹנֵינוּ- 𐤀𐤃𐤍𐤉𐤍𐤅) – Ádonáj/Mesterünk • Ádoni (אֲדֹנִי- 𐤀𐤃𐤍𐤉) – Uram (messiási megszólítás • Beit-Kneszet (בֵּיתכְּנֶסֶת- 𐤁𐤉𐤕𐤊𐤍𐤎𐤕) – gyülekezet háza • Egek (שָׁמַיִם - 𐤔𐤌𐤉𐤌) – Shámáyim • El (אֵל- 𐤀𐤋) – Hatalmas/Erős/Elohim • Elohim (אֱלֹהִים- 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Gádri (גַּדְרִי- 𐤂𐤃𐤓𐤉) – Gadárából való/Gadara népe • Gálil (גָּלִיל- 𐤂𐤋𐤉𐤋) – kerület/vidék – Náftáli északi területe • Hordosz (הוֹרְדוֹס - 𐤄𐤅𐤓𐤃𐤅𐤎) – Heródes (görög: hős) • Kefá (כֵּיפָא- 𐤊𐤉𐤐𐤀) – szikla (arámi – Péter) • Királyság (מַלְכוּת- 𐤌𐤋𐤊𐤅𐤕) – Malchut; uralom, Királyság • Lélek (נֶפֶשׁ- 𐤍𐤐𐤔) – Nefesh • Máchánáyim (מַחֲנַיִם- 𐤌𐤇𐤍𐤉𐤌) – Két tábor – város Gád területén • Miryám (מִרְיָם- 𐤌𐤓𐤉𐤌) – keserűség/felmagasztalt • Shoshánáh (שׁוֹשַׁנָּה- 𐤔𐤅𐤔𐤍𐤄) – liliom/rózsa • Szátán (שָׂטָן- 𐤔𐤈𐤍) – Vádló/Ellenség • Szív (לֵב/לֵבָב- 𐤋𐤁) – Lev – belsőember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Tálmidim (תַּלְמִידִים - 𐤕𐤋𐤌𐤉𐤃𐤉𐤌) – Tanítványok • Tehom (תְּהוֹם- 𐤕𐤄𐤅𐤌) – Mélység/Ősvíz • Vizek (מַיִם - 𐤌𐤉𐤌) – Máyim • Yá'ákov (יַעֲקֹב- 𐤉𐤏𐤒𐤁) – Sarokfogó • Yeshuá (יֵשׁוּעַ- 𐤉𐤔𐤅𐤏) – Yahuwah Megszabadít/Megvált/Megment • Yochanán (יוֹחָנָן- 𐤉𐤅𐤇𐤍𐤍) – Yahuwah kegyelmes/János

¹Összehívta a tizenkettőt, és erőt és hatalmat adott nekik minden gonosz szellem felett, és hogy gyógyítsanak minden betegséget. ²És elküldte őket, hogy hirdessék Elohim Királyságát, és talpra állítsák a betegeket. ³És megparancsolta nekik, mondván: "Semmit ne vigyetek az útra, se botot, se tarisznyát, se kenyeret, se pénzt, se váltóruhákat. ⁴És amely házba betértek, ott maradjatok, és onnan induljatok tovább. ⁵És ha valahol nem fogadnak be titeket a házba, menjetek ki abból a városból, és rázzátok le a port lábaitokról, bizonyságul ellenük." ⁶Kimentek tehát, és bejárták a falvakat, és minden helyen hirdették az Örömhírt, és gyógyították a betegeket.

⁷És Hordosz, a negyedes fejedelem, hallott mindarról, ami történt, és felindult a Nefeshe, mert voltak, akik azt mondták, hogy Yochánán támadt fel a halottak közül, ⁸és voltak, akik azt mondták, hogy Eli'Yáhu jelent meg, mások pedig azt mondták, hogy a régi próféták közül támadt fel egy. ⁹És így szólt Hordosz: "Íme, Yochánán fejét vettem róla, de ki hát ez, akiről ilyeneket hallok?" És kereste, hogy lássa őt.

¹⁰És amikor a Shlichim - a küldöttek (apostolok) (apostolok) visszatértek, elbeszélték neki mindazt, amit tettek. És maga mellé vette őket, és elment velük egyedül egy Beit-Tzáydáh nevű városba. ¹¹A nép sokasága pedig megtudta, és utánament, ő pedig fogadta arcaikat, és beszélt nekik Elohim Királyságáról, és meggyógyította azokat, akik gyógyulást kerestek.

¹²És amikor a nap hanyatlani kezdett alkonyatra, odamentek a tizenketten, és ezt mondták neki: "Bocsásd el a nép sokaságát, hogy elmenjenek a környező városokba és falvakba, hogy élelmet és helyet találjanak az éjszakázásra, mert itt sivár helyen vagyunk." ¹³Ő pedig így szólt hozzájuk: "Adjatok nekik ti enni." Ők pedig mondták: "Nincs nálunk több, mint öt kenyér és két hal, hacsak el nem megyünk és nem veszünk élelmet ennek az egész népnek." ¹⁴Mert mintegy ötezer férfi volt. És szólt Tálmidimjaihoz: "Ültessétek le őket sorokba, ötvenével soronként." ¹⁵És úgy tettek, és leültették mindnyájukat.

¹⁶És vette az öt kenyeret és a két halat, és felemelte szemeit a magasságba, és megáldotta azokat, és megtörte, és a Tálmidimnek adta, hogy a nép elé tegyék. ¹⁷És ettek mindnyájan, és jóllaktak, és felszedtek a megmaradt darabokból tizenkét kosárral.

¹⁸És történt, amikor egyedül imádkozott, és Tálmidimjai eléje jöttek, megkérdezte tőlük, mondván: "Kinek mond engem a nép sokasága, ki vagyok én?" ¹⁹És feleltek és mondták: "Bemerítő Yochánánnak, és vannak, akik Eli'Yáhunak, mások pedig, hogy egy próféta támadt fel a régi próféták közül." ²⁰És így szólt hozzájuk: "Hát ti mit mondotok rólam, ki vagyok én?" És felele Kefá és mondá: "Elohim Máshiáchja." ²¹Akkor figyelmeztette őket, és megparancsolta nekik, hogy senkinek se mondják el ezt a dolgot. ²²És mondá: "Sok fájdalmak rendeltettek az Ben HáÁdámnak, és a vének és a Kohánim fejei és a Szofrim megvetik őt, és megölik, de a harmadik napon feltámad."

²³És szólt mindnyájukhoz: "Aki utánam akar jönni, vesse el Nefeshét magától, és vegye fel keresztjét napról napra, és jöjjön utánam. ²⁴Mert aki meg akarja menteni Nefeshét, az kivágatik tőle, de aki kiirtja Nefeshét énértem, az megtalálja azt. ²⁵Mert mi haszna az embernek, ha megszerzi magának az egész földet, Nefeshét pedig elveszíti vagy romlásba dönti? ²⁶Mert minden ember, aki szégyell engem és az én beszédeimet, azt az Ben HáÁdám is szégyellni fogja, amikor eljön a maga dicsőségében és Ábájának dicsőségében és a szent Málákhim dicsőségében. ²⁷És Ámen, mondom nektek, vannak az itt állók közül némelyek, akik nem ízlelik meg a halált, amíg meg nem látják Elohim Királyságát."

²⁸És történt e beszédek után mintegy nyolc nappal, hogy maga mellé vette Kefát és Yochánánt és Yá'ákovot, és felment a hegyre, és imádkozott. ²⁹És arcainak ábrázata elváltozott imádkozása közben, és ruházata fehérré és felette ragyogóvá vált. ³⁰És íme, két férfi beszélt vele: Mosheh és Eli'Yáhu, ³¹akik dicsőségükben megjelenve arról beszéltek, ami rá várt: hogy beteljesítse végzését Yerusháláyimban, hogy kivágattassék az élők földjéből.

³²És mély álom szállt Kefára és azokra, akik vele voltak, és amikor felébredtek, látták az ő dicsőségét, és a két férfit, akik mellette álltak. ³³És történt, hogy amikor azok eltávoztak tőle, mondá Kefá Yeshuának: "Ádoni, jó nekünk itt lennünk, készítsünk hát három sátrat: egyet neked, egyet Moshehnak és egyet Eli'Yáhunak", mert nem tudta, mit beszél. ³⁴Még ezt beszélte, és íme, felhő borult rájuk, és bementek a felhő közepébe, és megrettentek. ³⁵És íme, hang jött ki a felhő közepéből, mondván: "Ez az én Fiam, az én szerettem, reá hallgassatok." ³⁶És amikor a hang hallatszott, Yeshuát egyedül találták, ők pedig hallgattak, és nem mondtak el semmit senkinek azokban a napokban mindabból, amit láttak.

³⁷És történt másnap, amikor lejöttek a hegyről, hogy sokan a nép közül elébe mentek. ³⁸És íme, egy közülük így kiáltott, mondván: "Kérlek, Rábi, tekints fiamra, mert ő az én egyetlenem. ³⁹És egy szellem tapad hozzá, és ő hirtelen felkiált, mert megragadja őt, míg tajtékot nem csorgat, és nem enged tőle, míg össze nem zúzza. ⁴⁰És kértem Tálmidimjaidat, hogy űzzék ki, de nem tudták." ⁴¹És felele Yeshuá és mondá: "Ó, nemzedék, mely nem hisz benne, elferdült nemzedék, meddig leszek még veletek, meddig viszlek még titeket? Vezesd ide a fiadat." ⁴²És még oda sem ért, megrázta őt a szellem, és tépte őt, Yeshuá pedig ráförmedt a tisztátalan szellemre, és meggyógyította a gyermeket betegségéből, és visszaadta őt apjának. ⁴³És elámultak mindnyájan Elohim erejének nagyságán.

És miközben ők mindnyájan csodálkoztak mindazon, amit Yeshuá tett, szólt Tálmidimjaihoz: ⁴⁴"Tegyétek ti e szavakat füleitekbe, mert íme, az Ben HáÁdám emberek kezeibe adatik." ⁴⁵De ők nem értették ezt a beszédet, mert el volt rejtve előlük, hogy fel ne fogják, és féltek megkérdezni őt e dolog felől.

⁴⁶Akkor az jött fel a szívükbe, hogy vitatkozzanak, ki a nagyobb közöttük. ⁴⁷És Yeshuá, látva szívük gondolatait, vett egy gyermeket, és maga mellé állította, ⁴⁸és szólt hozzájuk: "Aki befogad egy ilyen gyermeket az én nevemben, engem fogad be, és aki engem befogad, az fogadja be az ő arcait, aki engem küldött, mert aki a legkisebb mindnyájatok közül, az a nagy."

⁴⁹És felele Yochánán és mondá: "Ádoni, láttunk egy embert, aki gonosz szellemeket űz ki a te nevedben, és megtiltottuk neki ezt a cselekedetet, mivel nem járt velünk a te követésedben." ⁵⁰És mondá neki Yeshuá: "Ne tiltsátok meg neki, mert az az ember, aki nincs ellenünk, mellettünk van."

⁵¹És történt, amikor közeledtek a napok, hogy felvétessék, hogy szilárdan Yerusháláyim felé fordította arcait, hogy felmenjen. ⁵²És követeket küldött maga előtt, ők pedig elmentek, és megérkeztek Shomronban az egyik faluhoz, hogy szállást készítsenek neki. ⁵³De nem nyitották meg neki ajtajukat, mivel látták, hogy arcai Yerusháláyim felé tartanak. ⁵⁴És látták ezt Tálmidimjai, Yá'ákov és Yochánán, és mondák: "Ádoneynu, akarod-e, hogy szóljunk, és tűz szálljon le az Egekből, és eméssze meg őket, amint Eli'Yáhu tette?" ⁵⁵De ő feléjük fordult, és rájuk förmedt: "Nem tudjátok, honnan való szellemetek forrása. ⁵⁶Mert nem azért jött az Ben HáÁdám, hogy elpusztítson egy Nefesht, hanem hogy megmentse őket." És elmentek egy másik faluba.

⁵⁷És útközben így szólt hozzá egy ember: "Ádoni, követlek téged, ahová csak mész." ⁵⁸És mondá neki Yeshuá: "A rókáknak vermeik vannak, és az Egek madarának fészke, de az Ben HáÁdámnak nincs helye, ahová fejét lehajtsa." ⁵⁹És egy másik embernek mondá: "Jöjj utánam." De mondá neki az az ember: "Ádoni, engedd meg, hogy előbb elmenjek, és eltemessem apámat." ⁶⁰És mondá neki Yeshuá: "Hagyd a halottakra, hogy eltemessék halottaikat, te pedig menj el, és hirdesd Elohim Királyságát a földön." ⁶¹És még egy másik ember mondá neki: "Követlek téged, Ádoni, de engedd meg, hogy előbb elbúcsúzzam házam fiaitól a Shálom szavaival." ⁶²És mondá neki Yeshuá: "Minden ember, aki ekéjére teszi kezét, és hátratekint, nem alkalmas Elohim Királyságára."

Szójegyzék: Ábá (אָבָא- 𐤀𐤁𐤀) – Atya/Édesapa • Ádám (אָדָם- 𐤀𐤃𐤌) – Ember/Emberiség • Ádoneynu (אֲדֹנֵינוּ- 𐤀𐤃𐤍𐤉𐤍𐤅) – Uraink • Ádoni (אֲדֹנִי- 𐤀𐤃𐤍𐤉) – Uram (messiási megszólítás • Ámen (אָמֵן - 𐤀𐤌𐤍) – bizony/úgy legyen • Ben (בֵּן - 𐤁𐤍) – Fiú/Fia • Egek (שָׁמַיִם - 𐤔𐤌𐤉𐤌) – Shámáyim • Eli'Yáhu (אֵלִיָּהוּ- 𐤀𐤋𐤉𐤄𐤅) – Elohim-om Yahuwah – Illés • Elohim (אֱלֹהִים- 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Hordosz (הוֹרְדוֹס - 𐤄𐤅𐤓𐤃𐤅𐤎) – Heródes (görög: hős) • Kefá (כֵּיפָא- 𐤊𐤉𐤐𐤀) – szikla (arámi – Péter) • Királyság (מַלְכוּת- 𐤌𐤋𐤊𐤅𐤕) – Malchut; uralom, Királyság • Kohánim (כֹּהֲנִים - 𐤊𐤄𐤍𐤉𐤌) – papok – T.sz. • Kohen (כֹּהֵן- 𐤊𐤄𐤍) – Pap – Áháron leszármazottja • Kohen Gádol (כֹּהֵןגָּדוֹל- 𐤊𐤄𐤍𐤂𐤃𐤅𐤋) – főpap – Yiszrá'El főpapja, aki a Mishkán/Templom legszentebb szolgálatát végezte • Málákhim (מַלְאָכִים- 𐤌𐤋𐤀𐤊𐤉𐤌) – angyalok/küldöttek • Máshiách (מָשִׁיחַ- 𐤌𐤔𐤉𐤇) – Felkent/Krisztus • Mosheh (מֹשֶׁה- 𐤌𐤔𐤄) – Húzó/Kihúzott – aki kihúz, a bibliai névmagyarázat szerint a vízből kihúzott • Nefesh (נֶפֶשׁ- 𐤍𐤐𐤔) – Lélek/Élőlény/Élet • Örömhír (בְּשׂוֹרָה- 𐤁𐤔𐤅𐤓𐤄) – Beszoráh ➣ Evangélium • Rábi (רַבִּי- 𐤓𐤁𐤉) – Mester/Tanítóm • Shálom (שָׁלוֹם- 𐤔𐤋𐤅𐤌) – Béke/Teljesség/Jólét/Épség • Shlichim (שְׁלִיחִים- 𐤔𐤋𐤉𐤇𐤉𐤌) – Küldöttek/Apostolok • Shomron (שֹׁמְרוֹן- 𐤔𐤌𐤓𐤅𐤍) – Szamária; az északi királyság fővárosa • Szív (לֵב/לֵבָב- 𐤋𐤁) – Lev – belsőember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Szofrim (סוֹפְרִים- 𐤎𐤅𐤐𐤓𐤉𐤌) – írástudók • Tálmidim (תַּלְמִידִים - 𐤕𐤋𐤌𐤉𐤃𐤉𐤌) – Tanítványok • Yá'ákov (יַעֲקֹב- 𐤉𐤏𐤒𐤁) – Sarokfogó • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם- 𐤉𐤓𐤅𐤔𐤋𐤉𐤌) – Jeruzsálem/A béke alapja – Jeruzsálem • Yeshuá (יֵשׁוּעַ- 𐤉𐤔𐤅𐤏) – Yahuwah Megszabadít/Megvált/Megment • Yochánán (יוֹחָנָן- 𐤉𐤅𐤇𐤍𐤍) – Yahuwah kegyelmes – János

¹Ezek után HáÁdon elkülönített még hetven férfit, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helységbe, ahova menni készült. ²Így szólt hozzájuk: "Az aratás sok, de a munkás kevés, ezért könyörögjetek az aratás Urához, hogy küldjön munkásokat az aratásába. ³Ti pedig menjetek el! Íme, elküldelek titeket, mint juhokat a farkasok közé. ⁴Ne vigyetek erszényt, se tarisznyát, se sarukat, és útközben ne köszöntsetek senkit. ⁵Bármely házba bementek, beszédetek kezdetén ezt mondjátok: Shálom ennek a háznak! ⁶Ha a Shálom embere lakozik ott, a békességetek megnyugszik rajta, ha pedig nem, a békességetek hozzátok tér vissza. ⁷Abban a házban maradjatok, egyétek és igyátok azt, amit adnak nektek, mert méltó a munkás a maga bérére. Ne menjetek házból házba. ⁸És bármely városba bementek, és befogadnak titeket, egyétek azt, amit elétek tesznek. ⁹Az ott lévő betegeket gyógyítsátok meg, és így mondjátok nekik: Íme, közel jött hozzátok Elohim Királysága. ¹⁰De bármely városba bementek, és nem fogadnak be titeket, menjetek ki annak utcáira, és mondjátok: ¹¹Még városotok porát is, amely lábainkra tapadt, lerázzuk ellenetek, de tudjátok meg ezt, hogy közel jött Elohim Királysága. ¹²Én megmondom nektek, hogy könnyebb lesz az ítélet Sz'domnak azon a napon, mint annak a városnak."

¹³"Jaj neked, Korazim! Jaj neked, Beit-Tzáydáh! Mert ha Tzorban és Tzidonban mentek volna végbe azok a csodák, amelyek bennetek végbementek, már régen megtértek volna, és fetrengtek volna zsákban és hamuban. ¹⁴De Tzornak és Tzidonnak könnyebb lesz az ítélet napja, mint nektek. ¹⁵És te, Kfár-Náchum, amely az egekig emelkedtél, a Sheolig fogsz levettetni!" ¹⁶"Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket megvet, engem vet meg, és aki engem megvet, azt veti meg, aki engem elküldött."

¹⁷És visszatért a hetven szívük örömével, mondván: "Ádoneinu, még a shedim - a démon-ok is le vannak igázva a kezeink alatt a te nevedben!" ¹⁸Ő pedig ezt mondta nekik: "Láttam a Szátánt villámként leesni az egekből. ¹⁹És íme, hatalmat adok a kezeitekbe, hogy kígyókat és skorpiókat tapossatok, és az ellenség minden erejét, és semmi sem fog ártani nektek. ²⁰De ne annak örüljetek, hogy a szellemek le vannak igázva a kezeitek alatt, hanem annak örüljetek, hogy a neveitek fel vannak írva az egekben."

²¹Abban az időben ujjongott Yeshuá szíve a Ruách HáKodesh által, és ezt mondta: "Magasztallak, Ábám, az Egek és a föld Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és felfedted a kisdedeknek. Igen, Ábám, mert így láttad jónak. ²²Mindent kezembe adott az én Ábám, és senki sem tudja, ki a Fiú, csak az Ábá, és ki az Ábá, senki sem tudja, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú ki akarja jelenteni." ²³Tálmidimjaihoz fordult külön, és ezt mondta: "Boldogok a szemek, amelyek látják azt, amit ti láttok. ²⁴Mert én megmondom nektek: sok próféta és király vágyott látni azt, amit ti láttok, de nem látták meg, és hallani azt, amit ti hallotok, de nem hallották meg."

²⁵És előállt egy Talmid Chakham, hogy megkísértse őt, és ezt mondta: "Rábi, mit tegyek, hogy örököljem a Cháyei Olámot ➣ az Örök Életet?" ²⁶Ő pedig ezt mondta neki: "Mi van írva a Toráhban? Hogyan olvasod benne?" ²⁷Ő pedig felelt és mondta: "Szeresd Yahuwaht, a te Elohimodat teljes szívedből, teljes Nefeshedből, teljes erődből és teljes elmédből, és felebarátodat, mint magadat." ²⁸Ő pedig ezt mondta neki: "Jól feleltél: tedd ezt, és élni fogsz." ²⁹De ő igazolni akarta a Nefeshét, és ezt mondta Yeshuának: "És ki a felebarátom?"

³⁰És Yeshuá felelt és mondta: "Egy ember ment le Yerusháláyimből Yerichoba, és rablók kezébe esett, akik kifosztották, megverték, azután elfordultak, otthagyták őt, és kis híján nem maradt benne lélegzet. ³¹Történetesen egy Kohen ment le azon az úton, és meglátta őt, de elfordult tőle. ³²Hasonlóképp egy Levi férfi is odakerült arra a helyre, és odament, meglátta őt, de elment mellette. ³³De egy Shomroni férfi, útját járva, odament hozzá, meglátta őt, és megindult a könyörülete. ³⁴És odalépett, bekötötte sebeit, olajat és bort öntött rájuk, feltette őt a saját állatára, elvitte a fogadóba, és gondját viselte. ³⁵Másnap pedig, mikor továbbment, elővett két dinárt, odaadta a fogadósnak, és ezt mondta: Viseld gondját minden szükségletének, és ha valamit ráköltesz, visszatértemkor megfizetem neked. ³⁶Most mit mondasz, e három közül ki volt felebarátja annak az embernek, aki a rablók kezébe esett?" ³⁷Ő pedig felelt és mondta: "Az, aki Cheszedet gyakorolt vele." Yeshuá pedig ezt mondta neki: "Menj el, és te is hasonlóképpen cselekedj."

³⁸És útjuk közben betért egy faluba, és ott egy Mártá nevű asszony a házába fogadta őt. ³⁹És volt neki egy Miryám nevű húga, aki leült Yeshuá lábaihoz, hogy hallgassa a beszédét. ⁴⁰Mártá Nefeshe pedig elfáradt sok szolgálatától, és odalépett hozzá, és ezt mondta: "Nem törődsz vele, Ádoni, hogy a húgom egyedül hagyott engem szolgálni? Mondd hát neki, hogy segítsen a kezem mellett!" ⁴¹Yeshuá pedig felelt és mondta neki: "Mártá, Mártá, fáradt és elcsigázott vagy sok dolog miatt, ⁴²pedig nincs szükség másra, csak egy dologra. Miryám pedig a jó részt választotta, amely nem vétetik el a kezeiből."

Szójegyzék: Ábá (אָבָא- 𐤀𐤁𐤀) – Atya/Édesapa • Ádonáj (אֲדֹנָי- 𐤀𐤃𐤍𐤉) – Uram/Ura – Yahuwah tiszteletteljes megszólítása • Ádoneinu (אֲדֹנֵינוּ- 𐤀𐤃𐤍𐤉𐤍𐤅) – Ádonáj/Mesterünk • Ádoni (אֲדֹנִי- 𐤀𐤃𐤍𐤉) – Uram (messiási megszólítás • Beit-Tzáydáh (בֵּיתצַיְדָא- 𐤁𐤉𐤕𐤑𐤉𐤃𐤄) – halászok háza – Betsaida • Cháyei Olám (חַיֵּיעוֹלָם- 𐤇𐤉𐤉𐤏𐤅𐤋𐤌) – Örök Élet • Cheszed (חֶסֶד- 𐤇𐤎𐤃) – Hűségszeretet/Szövetségi hűség • Dinár (דִּינָר - 𐤃𐤉𐤍𐤓) – római ezüst érme, egynapi munkabér • Egek (שָׁמַיִם - 𐤔𐤌𐤉𐤌) – Shámáyim • Elohim (אֱלֹהִים- 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • HáÁdon (הָאָדוֹן- 𐤄𐤀𐤃𐤅𐤍) – Az Úr/A Gazda • Kfár-Náchum (כְּפַרנַחוּם- 𐤊𐤐𐤓𐤍𐤇𐤅𐤌) – Náchum falva • Királyság (מַלְכוּת- 𐤌𐤋𐤊𐤅𐤕) – Malchut; uralom, Királyság • Kohen (כֹּהֵן- 𐤊𐤄𐤍) – Pap – Áháron leszármazottja • Korazim (כּוֹרָזִין- 𐤊𐤓𐤆𐤉𐤍) – galileai város (jelentés bizonytalan) • Levi (לֵוִי- 𐤋𐤅𐤉) – csatlakozó – Yá'ákov fia, a papi/szolgáló törzs • Mártá (מַרְתָּא- 𐤌𐤓𐤕𐤀) – úrnő(arám) • Miryám (מִרְיָם- 𐤌𐤓𐤉𐤌) – keserűség/felmagasztalt • Nefesh (נֶפֶשׁ- 𐤍𐤐𐤔) – Lélek/Élőlény/Élet • Rábi (רַבִּי- 𐤓𐤁𐤉) – Mester/Tanítóm • Ruách HáKodesh (רוּחַהַקֹּדֶשׁ- 𐤓𐤅𐤇𐤄𐤒𐤃𐤔) – Szent Szellem • Shálom (שָׁלוֹם- 𐤔𐤋𐤅𐤌) – Béke/Teljesség/Jólét/Épség • shedim (שֵׁדִים- 𐤔𐤃𐤉𐤌) – démonok, gonosz szellemek • Sheol (שְׁאוֹל- 𐤔𐤀𐤅𐤋) – Holtak hazája/Alvilág • Shomroni (שֹׁמְרוֹנִי- 𐤔𐤌𐤓𐤅𐤍𐤉) – Shomron-beli (samaritánus • Sz'dom (סְדֹם- 𐤎𐤃𐤌) – Szodoma/Égés/Kiszáradt • Szátán (שָׂטָן- 𐤔𐤈𐤍) – Vádló/Ellenség • Szív (לֵב/לֵבָב- 𐤋𐤁) – Lev – belsőember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Talmid Chakham (תַּלְמִידחָכָם- 𐤕𐤋𐤌𐤉𐤃𐤇𐤊𐤌) – bölcs/tudós tanítvány; törvénytudó • Tálmidim (תַּלְמִידִים - 𐤕𐤋𐤌𐤉𐤃𐤉𐤌) – Tanítványok • Toráh (תּוֹרָה- 𐤕𐤅𐤓𐤄) – Törvény/Tanítás/Útmutatás – Yahuwah parancsainak és tanításainak gyűjteménye • Tzidon (צִידוֹן- 𐤑𐤉𐤃𐤅𐤍) – Halászat/Vadászat – Szidon főníciai kikötőváros a mai Libanon területén • Tzor (צֹר- 𐤑𐤓) – föníciai kikötőváros – pogány főníciai főváros (Tyrosz • Yahuwah (יַהוּהָ- 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Vagyok Aki vagyok/az Örökkévaló neve • Yericho (יְרִיחוֹ- 𐤉𐤓𐤉𐤇𐤅) – illat/hold városa; a pálmák városa – Kená'án királyi városa, Yiszrá'El elsőhadjáratának helye • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם- 𐤉𐤓𐤅𐤔𐤋𐤉𐤌) – Jeruzsálem/A béke alapja – Jeruzsálem • Yeshuá (יֵשׁוּעַ- 𐤉𐤔𐤅𐤏) – Yahuwah Megszabadít/Megvált/Megment

¹Történt egyszer, hogy egy helyen imádkozott, és amikor befejezte imádságát, így szólt hozzá egyik tanítványa: "Ádonénu, taníts minket imádkozni, ahogyan Yochanán is tanította a Tálmidimjait." ²Ő pedig ezt mondta nekik: "Így mondjátok imádságotokban: Ábánk, ki az Egekben vagy, szenteltessék meg a te neved. Jöjjön el a te Királyságod, legyen meg a te akaratod a földön, ahogyan megtörténik az Egekben. ³Add meg nekünk rendelt kenyerünket napról napra. ⁴És bocsásd meg nekünk vétkeinket, mert mi is megbocsátunk mindenkinek, aki ellenünk vétkezik. És ne vigy minket kísértés kezébe, hanem szabadíts meg minket a rossztól."

⁵Azután így szólt hozzájuk: "Ki az közületek, akinek van egy barátja, és elmegy hozzá az éjszaka közepén, és így kiált hozzá: Kelj fel, barátom, kölcsönözz nekem, kérlek, három cipó kenyeret, ⁶mert úton járó barátaim érkeztek házamhoz, és nincs egy falat kenyerem sem, amit elébük tegyek; – ⁷és aki bent lakik a házban, így válaszol: Ne fáraszts engem, az ajtó már be van zárva, és gyermekeim velem együtt ágyamban vannak; nem kelhetek fel, hogy adjak neked! ⁸Íme, mondom nektek: fel fog kelni, és megadja neki mindazt, amire szüksége van — nem azért, mert barátja, hanem mert kitartóan ostromolja, és nem hagyja abba."

⁹"Én is azt mondom nektek: kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek. ¹⁰Mert mindaz, aki kér, kap; aki keres, talál; és aki zörget, annak megnyittatik. ¹¹Melyik apa az közületek, akinek a fia kenyeret kér tőle, és ő követ ad neki? És ha halat kér, hal helyett kígyót ad neki, ¹²vagy ha tojást kér, ő skorpiót ad neki? ¹³Ha tehát ti, gonosz létetekre, tudtok gyermekeiteknek jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad az Ábá az Egekből az ő Ruách Kodeshét az őt keresőknek?"

¹⁴Történt egy napon, hogy egy rossz szellemet űzött ki egy néma emberből, és miután a rossz szellem kiment, megszólalt a néma. A nép pedig elcsodálkozott. ¹⁵De voltak közöttük, akik így szóltak: "Bá'ál-Zvuvnak, a shedim fejedelmének segítségével űzi ki a shedimet." ¹⁶Mások pedig kísérteni akarták, és jelt követeltek tőle az Egekből. ¹⁷Ő azonban ismerte gondolataikat, és ezt mondta nekik: "Minden ország, amely meghasonlik önmagával, elpusztul, és háza önmagában dől össze, ház házra omlik. ¹⁸És ha a Szátán is meghasonlik önmagával, miképpen állhat fenn országa? Mert azt mondjátok, hogy én Bá'ál-Zvuv segítségével űzöm ki a shedimet. ¹⁹De ha én Bá'ál-Zvuv segítségével űzöm ki a shedimet, a ti fiaitok kinek a segítségével űzik ki azokat? Ezért ők lesznek a bíráitok. ²⁰De ha én Elohim ujjával űzöm ki a shedimet, akkor bizonyosan eljött hozzátok Elohim Királysága. ²¹Amikor az erős őrzi a maga palotáját, fegyvereivel rajta, biztonságban van a vagyona. ²²De ha nála erősebb tör rá, és legyőzi őt, elveszi tőle fegyverzetét, amelyben bízott, és szétosztja zsákmányát. ²³Aki nincs velem, ellenem van, és aki nem gyűjt velem, szétszór."

²⁴"Amikor a tisztátalanság szelleme kimegy az emberből, kiaszott földön bolyong, nyugalmat keresve, és amikor nem talál, akkor így szól: Visszatérek hajlékomba, ahonnan kijöttem. ²⁵És amikor visszatér, kitisztítva és felékesítve találja. ²⁶Akkor elmegy, és maga mellé vesz még hét másik szellemet, magánál is gonoszabbakat, és bemennek és ott laknak. Annak az embernek az utóbbi állapota pedig rosszabb lesz, mint az első."

²⁷És történt, amikor ezeket a szavakat mondta, hogy a nép közül egy asszony felemelte hangját, és így szólt hozzá: "Boldog a méh, amely téged hordozott, és az emlők, amelyeket szoptál!" ²⁸Erre ő így felelt: "Sőt, boldogok, akik hallgatják Elohim beszédét, és megtartják azt."

²⁹Amikor pedig nagy sokaság gyülekezett hozzá, elkezdett beszélni: "Ez a nemzedék gonosz nemzedék: jelt keres, de nem adatik neki más jel, mint Yonáh próféta jele. ³⁰Mert amiképpen Yonáh jellé lett a niniveiek számára, úgy lesz az Ben HáÁdám is jellé ennek a nemzedéknek. ³¹Témán királynője feltámad az ítéletkor e nemzedék férfiaival, és kárhoztatja őket, mert ő eljött a föld határairól, hogy meghallgassa Shlomoh bölcsességét; és íme, itt nagyobb van Shlomohnál. ³²Ninive férfiai feltámadnak az ítéletkor e nemzedékkel, és kárhoztatják azt, mert ők megtértek Yonáh kiáltására; és íme, itt nagyobb van Yonáhnál."

³³"Senki sem gyújt lámpást, hogy a rejtekbe tegye, vagy a véka alá, hanem a Menoráhra, hogy a belépők lássák a világosságát. ³⁴A test lámpása a szem. Ha a szemed ép, hasad minden kamrájában világosság lesz, de ha szemed éhes, akkor sötétség hasad minden kamrájában. ³⁵Ezért vigyázz magadra, hogy a benned levő világosság el ne sötétüljön! ³⁶Ha tehát egész tested telve van világossággal, és nincs benne sötétség egyetlen kamrájában sem, akkor olyan ragyogó lesz neked, mint a fáklya, fényének teljességében világítva."

³⁷Még beszélt, amikor egy Párush arra kérte, hogy egyék vele kenyeret. Yeshuá bement, és asztalához telepedett. ³⁸A Párush pedig látta, és elcsodálkozott, hogy nem mosta meg kezeit evés előtt. ³⁹De HáÁdon ezt mondta neki: "Íme, ti, Perushim, a pohár és a tál külsejét megtisztítjátok, de bensőtök telve van zsarolással és hamissággal. ⁴⁰Esztelenek! Aki a külsőt alkotta, nem ő alkotta-e meg a belsőt is? ⁴¹De adjátok oda, ami bensőtökben van, alamizsnaként a szegényeknek, és minden tiszta lesz nektek."

⁴²"De jaj nektek, Perushim, mert tizedet adtok a mentából, a rutából és a mező minden veteményéből, de elhagyjátok az ítéletet és Elohim szeretetét; pedig ezeket kellene cselekedni, és amazokat sem elhagyni! ⁴³Jaj nektek, Perushim, mert szeretitek az első helyeket a Bátei Kneszetben, és a köszöntéseket a tereken! ⁴⁴Jaj nektek, Szofrim és Perushim, képmutatók, mert olyanok vagytok, mint a szem elől elrejtett sírok: és az emberek mit sem tudva tapossák azokat!"

⁴⁵Ekkor megszólalt egy a Toráh-mesterek közül, és ezt mondta neki: "Rábénu, amikor ezeket mondod, minket is gyalázol." ⁴⁶De ő így szólt: "Jaj nektek is, Toráh-mesterek, mert nehéz terhet raktok az emberek vállára, az elhordozhatónál súlyosabbat, de magatok egyetlen ujjatokkal sem mozdítjátok azokat. ⁴⁷Jaj nektek, mert ti építitek a próféták sírjait, pedig atyáitok ölték meg őket. ⁴⁸Így tanúskodtok atyáitok tetteiről, és hajlotok utánuk: mert ők megölték őket, ti pedig építitek sírjaikat. ⁴⁹Ezért mondta Elohim bölcsessége is: Íme, küldök hozzájuk prófétákat és Shlichimet, és közülük némelyeket megölnek, némelyeket üldöznek, ⁵⁰hogy számon kéressék e nemzedéktől minden próféta vére, amely kiontatott a föld megalapítása óta, ⁵¹Hevel vérétől Zekhár'Yáh véréig, akit megöltek a Mizbéach és a Báyit között. Bizony, mondom nektek, számon kéretik e nemzedéktől. ⁵²Jaj nektek, Toráh-mesterek, mert elvettétek magatoknak az ismeret kulcsát: ti magatok nem mentetek be, és azokat is megakadályoztátok, akik be akartak menni."

⁵³Amikor pedig kiment onnan, a Szofrim és a Perushim szorongatni és ingerelni kezdték őt, hogy kemény szavakat mondjon, ⁵⁴és lesték őt, hogy szavába kapaszkodva vádat találjanak ellene.

Szójegyzék: Ábá (אָבָא- 𐤀𐤁𐤀) – Atya/Édesapa • Ádám (אָדָם - 𐤀𐤃𐤌) – Ember/Emberiség • Ádonénu (אֲדֹנֵינוּ- 𐤀𐤃𐤍𐤉𐤍𐤅) – Urunk (messiási megszólítás) • Bá'ál-Zvuv (בַּעַלזְבוּב- 𐤁𐤏𐤋𐤆𐤁𐤅𐤁) – a legyek ura; Ekron pelishti bálványa • Bátei Kneszet (בָּתֵּיכְּנֶסֶת- 𐤁𐤕𐤉𐤊𐤍𐤎𐤕) – zsinagógák/gyülekezőhelyek • Báyit (בַּיִת- 𐤁𐤉𐤕) – Ház – a Beit-Yahuwah „Ház" tagja • Ben (בֵּן - 𐤁𐤍) – Fiú/Fia • Egek (שָׁמַיִם- 𐤔𐤌𐤉𐤌) – Shámáyim • Elohim (אֱלֹהִים- 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • HáÁdon (הָאָדוֹן- 𐤄𐤀𐤃𐤅𐤍) – Az Úr/A Gazda • Királyság (מַלְכוּת- 𐤌𐤋𐤊𐤅𐤕) – Malchut; uralom, Királyság • Menoráh (מְנוֹרָה- 𐤌𐤍𐤅𐤓𐤄) – Lámpatartó – hétágú gyertyatartó • Mizbéach (מִזְבֵּחַ- 𐤌𐤆𐤁𐤇) – oltár • Párush (פָּרוּשׁ- 𐤐𐤓𐤅𐤔) – Elkülönült/Farizeus • Perushim (פְּרוּשִׁים- 𐤐𐤓𐤅𐤔𐤉𐤌) – Elkülönülők/Farizeusok • Rábénu (רַבֵּנוּ- 𐤓𐤁𐤍𐤅) – Mesterünk/Tanítónk • Ruách Kodesh (רוּחַקֹדֶשׁ- 𐤓𐤅𐤇𐤒𐤃𐤔) – Szent Szellem • shed (שֵׁד- 𐤔𐤃) – ártó szellem • shedim (שֵׁדִים- 𐤔𐤃𐤉𐤌) – démonok, gonosz szellemek • Shlichim (שְׁלִיחִים- 𐤔𐤋𐤉𐤇𐤉𐤌) – Küldöttek/Apostolok • Shlomoh (שְׁלֹמֹה- 𐤔𐤋𐤌𐤄) – Salamon, békés • Szátán (שָׂטָן- 𐤔𐤈𐤍) – Vádló/Ellenség • Szofrim (סוֹפְרִים- 𐤎𐤅𐤐𐤓𐤉𐤌) – írástudók • Tálmidim (תַּלְמִידִים - 𐤕𐤋𐤌𐤉𐤃𐤉𐤌) – Tanítványok • Test (בָּשָׂר- 𐤁𐤔𐤓) – Bászár • Toráh-mester (בַּעַלתּוֹרָה- 𐤁𐤏𐤋𐤕𐤅𐤓𐤄) – törvénytudó • Vér (דָּם- 𐤃𐤌) – Dám – az élet hordozója • Yeshuá (יֵשׁוּעַ- 𐤉𐤔𐤅𐤏) – Yahuwah Megszabadít/Megvált/Megment • Yochanán (יוֹחָנָן- 𐤉𐤅𐤇𐤍𐤍) – Yahuwah kegyelmes/János • Yonáh (יוֹנָה- 𐤉𐤅𐤍𐤄) – Galamb - a próféta neve – Jónás • Zekhár'Yáh (זְכַרְיָה- 𐤆𐤊𐤓𐤉𐤄) – Yahuwah emlékezik

¹Eközben, ide-oda, a nép sokasága összegyűlt tízezrekre, úgyhogy egymást taposták, ő pedig elkezdett szólni Tálmidimjaihoz, mondván: "Mindenekelőtt őrizkedjetek a Perushim kovászától, hiszen az a képmutatás. ²Nincs elrejtett dolog, amely fel ne fedetnék, és nincs eltitkolt, amely meg ne tudatnék. ³Ezért amit a sötétben mondtatok, a nap szeme előtt hallatszik majd, és ajkaitok suttogását, amit fülbe mondtatok a belső szobában, a háztetőkről kiáltják ki. ⁴Én pedig mondom nektek, szeretteim: Ne féljetek azoktól, akik megölik a törzset, akiknek azután nincs erejük, hogy többé ártsanak neki. ⁵De megmutatom nektek, kitől féljetek: attól féljetek, akinek keze elég nagy ahhoz, hogy a megöltet a Gei-Hinomba vesse; bizony, mondom nektek, tőle féljetek.

⁶"Nemde öt verebet adnak el két fillérért, és egy sincs közülük elfeledve Elohim előtt? ⁷Nektek pedig még fejetek hajszálai is mind szám szerint meg vannak számlálva. Ne féljetek, értékesebbek vagytok ti sok verébnél!"

⁸"Én pedig, íme, kijelentem nektek: minden ember, aki vallást tesz rólam az emberek fiai előtt, arról az Ben HáÁdám is vallást tesz Elohim Málákhimjai előtt. ⁹Aki pedig megtagad engem az emberek fiai előtt, azt én is megtagadom Elohim Málákhimjai előtt. ¹⁰Minden ember, aki szót szól az Ben HáÁdám ellen, annak megbocsáttatik, de aki káromolja a Ruách HáKodesht, annak nem bocsáttatik meg."

¹¹"És amikor a Beit-Kneszetekbe, a fejedelmek és a hatalmasok elé visznek titeket, ne rettenjetek meg, mondván: hogyan szóljunk vagy mit szóljunk, ¹²mert a Ruách HáKodesh kijelenti nektek abban az órában magában azt, amit szólnotok kell."

¹³És szólt hozzá egy a nép közül: "Rábi, parancsold meg a testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget!" ¹⁴De ő így felelt neki, mondván: "Ember, ki tett engem bíróvá vagy osztóvá fölöttetek?" ¹⁵És mondta nekik: "Lássátok, és őrizkedjetek minden zsarolásból való nyereségtől, mert nem a sok vagyonban van az ember élete."

¹⁶És példázatot mondott nekik, mondván: "Egy gazdag ember volt, akinek földje bő gyümölcstermést hozott, ¹⁷és szólt szívében: Mit tegyek, mert nincs helyem, hová betakarítsam termésemet? ¹⁸És mondta: Ezt teszem: lerontom raktárházaimat, és nagyobbakat építek azoknál, és oda gyűjtöm be gabonámat és minden javamat. ¹⁹És így szólok Nefeshemhez: Nefeshem, van neked sok jó dolgod felhalmozva sok évre, nyugodj meg, egyél, igyál és vigadj! ²⁰De Elohim azt mondta neki: Bolond, ezen az éjjelen elkérik tőled Nefeshedet, és kié lesz az, amit készítettél? ²¹Így van az az ember, aki kincseket gyűjt magának, és nem gazdag Elohim felé."

²²És szólt Tálmidimjaihoz: "Ezért mondom nektek: ne aggódjatok Nefeshetekért, mit egyetek, sem testetekért, mit öltsetek magatokra, ²³mert a Nefesh értéke nagyobb az eledelnél, és a test értéke a ruháinál. ²⁴Figyeljétek a hollókat, amelyek nem vetnek és nem aratnak, és nincs nekik kamrájuk vagy csűrük, és Elohim mégis megadta nekik kenyerüket; mennyivel nagyobb a ti értéketek a szárnyas madaraknál! ²⁵És ki tud közületek hozzátenni termetéhez egyetlen arasznyit is aggodalma nyomán? ²⁶Ezért ha még egy csekély dolgot sem tudtok megtenni, mit használtok aggodalmaitokkal a többi dolog felől? ²⁷Tekintsetek a liliomokra, miként nőnek fel: nem fáradoznak és nem fonnak, és mondom nektek, hogy még Shlomoh sem volt minden dicsőségében úgy felöltözve, mint egy ezek közül. ²⁸És ha a mező füvét, amely ma virul, és holnap a kemencébe vettetik, így öltözteti Elohim, mennyivel inkább titeket, kicsinyhitűek! ²⁹Ti se keressétek tehát, mit egyetek és mit igyatok, és szívetek ne mozogjon ide-oda. ³⁰Mert mindezeket az országok pogányai keresik, a ti Ábátok pedig tudja, hogy ezek a ti szükségleteitek. ³¹De keressétek Elohim királyságát, és azok a dolgok ráadásul ajándékul adatnak nektek. ³²Ne félj, kicsiny nyáj, mert Ábátok kívánsága az, hogy nektek adja a királyságot!"

³³"Adjátok el, amitek van, és adjátok az Evyonimnak; készítsetek magatoknak erszényeket, amelyek el nem avulnak, és kincset a Shámáyimban, amely nem fogyatkozik meg soha; tolvaj nem közelít oda, és moly nem emészti meg. ³⁴Mert ahol a ti kincsetek van, ott lesz a ti szívetek is."

³⁵"Álljatok fel, derekatok felövezve és lámpásaitok égve, ³⁶és legyetek olyan emberekhez hasonlók, akik uraikra várnak, mikor térnek vissza a menyegzőről, hogy amikor megérkezik és zörget, azonnal ajtót nyissanak neki. ³⁷Boldogok azok a szolgák, akiket uraik visszatértükkor virrasztva találnak őrhelyükön! Ámen, mondom nektek, hogy ő felövezi derekát, asztalához ülteti őket, odalép, és felszolgál nekik. ³⁸És ha a második őrváltáskor jön meg, vagy ha a harmadikkor, és így találja őket: boldogok azok a szolgák! ³⁹Ezt pedig vegyétek szívetekre: ha tudná a ház ura, melyik órában jön a tolvaj, őrhelyén állna, és nem engedné betörni házába. ⁴⁰Ezért ti is legyetek készek, mert az Ben HáÁdám olyan órában jön el, amelyet nem vesztek szívetekre."

⁴¹És mondta Kefá: "Ádonáj, nekünk mondod ezt a példázatot, vagy mindenkinek is?" ⁴²És mondta HáÁdonáj: "Ki tehát a hű és értelmes ember, akit ura háza népe fölé rendel, hogy idejében kiadja nekik élelmüket? ⁴³Boldog az a szolga, akit ura megérkezésekor így cselekedve talál! ⁴⁴Ámen, mondom nektek, hogy mindene fölé rendeli őt, amije van. ⁴⁵De ha az a szolga azt mondja szívében: Késik az én uram, hogy eljöjjön, és kezdi verni a szolgákat és a szolgálóleányokat, enni, inni és részegeskedni, ⁴⁶eljön annak a szolgának az ura olyan napon, amelyen nem várja, és olyan órában, amelyet nem ismer, és szétvagdalja őt, és az engedetlenekkel adja ki részét. ⁴⁷És az a szolga, aki ismeri ura akaratát, és nem készülődik, és nem cselekszik akarata szerint, kemény verésekkel fenyíttetik meg; ⁴⁸az pedig, aki nem ismeri, és vétket követett el, verésre méltó dolgot, könnyű verésekkel fenyíttetik meg; mert minden embertől, akinek sok adatott, sok kéretik számon, és attól az embertől, akinek kezébe sok letétet helyeztek, többet kérnek vissza kezéből, túláradó mértékkel."

⁴⁹"Én pedig azért jöttem, hogy tüzet gyújtsak a földön, és mit kívánok még, ha az már lángol? ⁵⁰És bemerítés is van rajtam, hogy bemeríttessem abba, és mily szorongató ez nekem, míg végbe nem megy! ⁵¹Azt gondoljátok-e, hogy békét adni jöttem a földön? Mondom nektek: nem így, hanem inkább meghasonlást. ⁵²Mert ha öten lesznek egy házban, mostantól megosztva támadnak fel: három kettő ellen, és kettő három ellen. ⁵³Apa támad fia ellen, és fiú apja ellen, anya leánya ellen, és leány anyja ellen, anyós menye ellen, és meny anyósa ellen."

⁵⁴És szólt a nép sokaságához is: "Amikor látjátok, hogy felhő száll fel nyugatról, sietve mondjátok, hogy eső jön; és úgy lesz. ⁵⁵És amikor déli szél fúj, azt mondjátok, hogy hőség jön; és úgy lesz. ⁵⁶Képmutatók, ti tudjátok megvizsgálni a föld arcát és az Egek arcát, és hogyhogy nem tudjátok megvizsgálni ezt az időt is?"

⁵⁷"És miért nem hoztok elő értelmetekből magatoktól is igazságos ítéletet? ⁵⁸Amikor ellenfeleddel az elöljáró elé mész, erőlködj, hogy megszabadulj kezéből, még útközben, nehogy a bíró elé vigyen, és a bíró átadjon a poroszló kezébe, és a poroszló a börtön házába vessen téged. ⁵⁹És mondom neked: nem jössz fel onnan, amíg meg nem fizeted az utolsó fillért is."

Szójegyzék: Ábá (אָבָא - 𐤀𐤁𐤀) – Atya/Édesapa • Ádám (אָדָם - 𐤀𐤃𐤌) – Ember/Emberiség • Ádonáj (אֲדֹנָי - 𐤀𐤃𐤍𐤉) – Uram/Ura – Yahuwah tiszteletteljes megszólítása • Ámen (אָמֵן - 𐤀𐤌𐤍) – bizony/úgy legyen • Beit-Kneszet (בֵּית כְּנֶסֶת - 𐤁𐤉𐤕𐤊𐤍𐤎𐤕) – gyülekezet háza • Ben (בֵּן - 𐤁𐤍) – Fiú/Fia • Egek (שָׁמַיִם - 𐤔𐤌𐤉𐤌) – Shámáyim • Elohim (אֱלֹהִים - 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Evyonim (אֶבְיֹונִים - 𐤀𐤁𐤉𐤅𐤍𐤉𐤌) – a nyomorgók, szükséget szenvedők • Gei-Hinom (גֵּי הִנֹּם - 𐤂𐤉𐤄𐤍𐤌) – Hinom völgye: gyermekáldozati hely Yerusháláyim déli oldalán: Gyehenna/Pokol völgye • Kefá (כֵּיפָא - 𐤊𐤉𐤐𐤀) – szikla (arámi – Péter) • Málákhim (מַלְאָכִים - 𐤌𐤋𐤀𐤊𐤉𐤌) – angyalok/küldöttek • Nefesh (נֶפֶשׁ - 𐤍𐤐𐤔) – Lélek/Élőlény/Élet • Perushim (פְּרוּשִׁים- 𐤐𐤓𐤅𐤔𐤉𐤌) – Elkülönülők/Farizeusok • Ruách HáKodesh (רוּחַ הַקֹּדֶשׁ - 𐤓𐤅𐤇𐤄𐤒𐤃𐤔) – Szent Szellem • Shlomoh (שְׁלֹמֹה - 𐤔𐤋𐤌𐤄) – Salamon, békés • Szív (לֵב/לֵבָב - 𐤋𐤁) – Lev – belső ember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Tálmidim (תַּלְמִידִים - 𐤕𐤋𐤌𐤉𐤃𐤉𐤌) – Tanítványok • Test (בָּשָׂר- 𐤁𐤔𐤓) – Bászár • Testetek (בָּשָׂר- 𐤁𐤔𐤓) – Bászár

¹Abban az időben jöttek néhányan, és hírt adtak neki azokról a Gáliliekről, akiknek Pilátusz a vérüket az áldozataikkal elegyítette. ²Yeshuá felelt, és ezt mondta nekik: "Azt gondoljátok, hogy ezek a Gáliliek bűnösebbek voltak Gálil minden lakójánál, mivel ezt a büntetést viselték? ³Mondom nektek: nem! Hanem ha meg nem tértek, mindnyájan hasonlóképpen vesztek el. ⁴Vagy az a tizennyolc ember, akire rádőlt a torony Shiloáchban, és meghaltak — azt gondoljátok, hogy vétkesebbek voltak Yerusháláyim minden lakójánál? ⁵Mondom nektek: nem! Hanem ha meg nem tértek, mindnyájan ugyanúgy vesztek el."

⁶És elmondta a példázatát, és így szólt: "Egy embernek volt egy fügefája, elültetve a szőlőjében, és kijött, hogy gyümölcsöt keressen rajta, de nem talált. ⁷Azt mondta a vincellérnek: Íme, három éve jövök, hogy gyümölcsöt keressek ezen a fügefán, de nem találtam. Vágd ki! Miért rontja a földemet? ⁸De az felelt, és ezt mondta neki: Uram, hagyd meg még ebben az évben, míg körülásom és trágyát teszek köré. ⁹Talán terem gyümölcsöt a következő évben; ha pedig nem, akkor vágd ki."

¹⁰És Shábát napján tanított az egyik Beit-Kneszetben. ¹¹És volt ott egy asszony, akinek a szelleme ellankadt, és elgyengült tizennyolc éve, és meggörnyedt, és nem volt, aki támogassa, és nem volt, aki felegyenesítse. ¹²Amikor Yeshuá meglátta őt, előszólította, és ezt mondta neki: "Asszony, megszabadultál betegségedből." ¹³És rátette a kezeit, mire ő nyomban felegyenesedett teljes magasságában, és dicsőséget adott Elohimnak.

¹⁴De a Beit-Kneszet elöljárója megharagudott, mert Yeshuá Shábát napján gyógyított, és felelt, és így szólt a néphez: "Hat nap van, amelyen minden munkát el kell végezni; azokon jöjjetek, és gyógyíttassátok meg magatokat, ne pedig Shábát napján!" ¹⁵HáÁdon felelt, és ezt mondta neki: "Képmutatók! Vajon nem oldja-e el mindegyikőtök a maga ökrét vagy szamarát a jászoltól Shábát napján, és nem vezeti-e ki, hogy megitassa? ¹⁶Ávráhámnak ezt a leányát pedig, akit megkötözött a Szátán tizennyolc éve, nem kell-e feloldani kötelékéből Shábát napján?" ¹⁷És amikor ezeket mondta, megszégyenültek mind, akik ellene támadtak, és örült az egész nép mindazokon a nagy dolgokon, amelyeket az ő keze véghezvitt.

¹⁸És így szólt: "Mihez hasonló Elohim Királysága, és mihez hasonlítsam? ¹⁹Hasonló a mustármaghoz, amelyet fogott egy ember, és elvetett a kertjében; az pedig kisarjadt, és nagy fává lett, úgyhogy az Egek madarai fészket raktak az ágain." ²⁰És ismét szólt: "Mihez hasonlítsam Elohim Királyságát? ²¹Hasonló a kovászhoz, amelyet fogott egy asszony, és belekevert három mérce lisztbe, míg az egész tészta megkelt."

²²És áthaladt városokon és falvakon, haladva és tanítva, Yerusháláyim felé tartva. ²³És megkérdezte tőle valaki, mondván: "Uram, vajon csak kevesen, számba vehetők menekülnek meg?" Ő pedig ezt mondta ²⁴nekik: "Igyekezzetek bemenni a szoros kapun, mert mondom nektek: sokan keresik majd, hogy bemenjenek, de nem tudnak. ²⁵Attól kezdve, hogy a ház ura felkel, és bezárja az ajtót, ti pedig kint álltok, és zörgettek az ajtón, mondván: Urunk, nyiss meg nekünk! De ő felel, és ezt mondja: Nem ismerlek titeket, honnan valók vagytok. ²⁶Akkor kezditek mondani: Ettünk és ittunk előtted, és a tereinken tanítottál nekünk Toráht. ²⁷De ő felel: Mondom nektek, nem ismerlek titeket, honnan valók vagytok; távozzatok tőlem mindnyájan, ti gonosztevők! ²⁸És akkor lesz sírás és fogcsikorgatás, amikor látjátok Ávráhámot, Yitzchákot és Yá'ákovot és minden prófétát Elohim Királyságában, magatokat pedig kívülre kivetve. ²⁹És napkeletről és napnyugatról, északról és a tenger felől jönnek, és asztalhoz telepednek velük Elohim Királyságában. ³⁰És íme, vannak utolsók, akik elsők lesznek, és vannak elsők, akik utolsók lesznek."

³¹Abban az órában jöttek néhányan a Párushok közül, és ezt mondták neki: "Menj ki, és távozz innen, mert Hordosz az életedre tör." ³²Erre ő ezt mondta nekik: "Menjetek, és mondjátok meg annak a rókának: Íme, rossz szellemeket űzök ki, és betegeket gyógyítok ma és holnap, és a harmadik napon elérem a végemet. ³³Mindazonáltal menvén megyek ma és holnap és az utána következő napon, mert lehetetlen, hogy próféta elvesszen Yerusháláyimon kívül.

³⁴Yerusháláyim, Yerusháláyim, aki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akik hozzád küldettek! Hányszor akartam összegyűjteni gyermekeidet, ahogy a tyúk gyűjti össze csibéit szárnyai alá, de nem akartátok! ³⁵Íme, házatok pusztán marad nektek, romhalmazként. És bizony, mondom nektek: nem láttok engem többé, míg el nem jön, hogy ezt mondjátok: Áldott, aki jön Yahuwah nevében!"

Szójegyzék: Ádon (אָדוֹן- 𐤀𐤃𐤅𐤍) – Úr • Ádoni (אֲדֹנִי- 𐤀𐤃𐤍𐤉) – Uram (messiási megszólítás • Ávráhám (אַבְרָהָם- 𐤀𐤁𐤓𐤄𐤌) – Népek Sokaságának Atyja • Beit-Kneszet (בֵּיתכְּנֶסֶת- 𐤁𐤉𐤕𐤊𐤍𐤎𐤕) – gyülekezet háza • Egek (שָׁמַיִם - 𐤔𐤌𐤉𐤌) – Shámáyim • Elohim (אֱלֹהִים- 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Gálil (גָּלִיל- 𐤂𐤋𐤉𐤋) – kerület/vidék – Náftáli északi területe • Hordosz (הוֹרְדוֹס - 𐤄𐤅𐤓𐤃𐤅𐤎) – Heródes (görög: hős) • Királyság (מַלְכוּת- 𐤌𐤋𐤊𐤅𐤕) – Malchut; uralom, Királyság • Párush (פָּרוּשׁ- 𐤐𐤓𐤅𐤔) – Elkülönült/Farizeus • Pilátusz (ôÄĚéěČčĺÉń- 𐤐𐤉𐤋𐤈𐤎) – Pontiusz Pilátusz; római helytartó, jelentés: dárdás• Shábát (שַׁבָּת- 𐤔𐤁𐤕) – nyugalom napja – a hetedik nap • Shiloách (שִׁלֹחַ- 𐤔𐤋𐤇) – küldött/elküldött • Szátán (שָׂטָן- 𐤔𐤈𐤍) – Vádló/Ellenség • Toráh (תּוֹרָה- 𐤕𐤅𐤓𐤄) – Tanítás/Útmutatás • Vér (דָּם- 𐤃𐤌) – Dám – az élet hordozója • Yá'ákov (יַעֲקֹב- 𐤉𐤏𐤒𐤁) – Sarokfogó • Yahuwah (יַהוּהָ- 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Vagyok Aki vagyok/az Örökkévaló neve • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם- 𐤉𐤓𐤅𐤔𐤋𐤉𐤌) – Jeruzsálem/A béke alapja – Jeruzsálem • Yeshuá (יֵשׁוּעַ- 𐤉𐤔𐤅𐤏) – Yahuwah Megszabadít/Megvált/Megment • Yitzchák (יִצְחָק- 𐤉𐤑𐤇𐤒) – nevetni fog

¹És történt a Shábát napján, hogy bement a Perushim egyik vezetőjének házába kenyeret enni, és azok leselkedtek rá. ²És íme, egy ember volt előtte, akinek a teste vizektől megdagadt. ³És felelt Yeshuá, és szólt a Torá mestereihez és a Perushimhoz, mondván: "Vajon a Torá szerint való-e gyógyítani a Shábát napján, vagy nem?" ⁴De ők hallgattak. Erre megfogta, meggyógyította őt és elbocsátotta. ⁵És szólt hozzájuk: "Ki az közületek, akinek a szamara vagy ökre a kútba esik a Shábát napján, és nem siet a dolgával, hogy kihúzza azt?" ⁶És nem tudtak erre szót felelni.

⁷És látván a meghívottakat, akik a főhelyeket választották maguknak, példázatot mondott nekik, mondván: ⁸"Ha valaki meghív téged a lakodalmába, ne ülj a főhelyre, nehogy nálad tiszteltebb embert hívott légyen oda. ⁹És eljön az az ember, aki téged is, őt is meghívott, és azt mondja neked: Add át a helyedet ennek az embernek! - és akkor szégyenkezve fogod elfoglalni az utolsó helyet. ¹⁰Hanem ha meghívnak, menj és ülj le az utolsó helyre, hogy amikor jön az, aki téged meghívott, azt mondja neked: Barátom, jöjj feljebb! - és becsületed lesz mindazok előtt, akik veled ülnek az asztalnál. ¹¹Mert mindenki, aki felfuvalkodik gőgjében, megaláztatik, és az alázatos szellemű felmagasztaltatik."

¹²És szólt ahhoz az emberhez is, aki őt a házába meghívta: "Ha ebédet vagy vacsorát készítesz, ne hívd meg barátaidat, se testvéreidet, se rokonaidat, se gazdag szomszédaidat, nehogy ők is meghívjanak téged, és viszonzás legyen neked. ¹³Hanem amikor lakomát készítesz, hívd meg a szegényeket és az elnyomottakat, a sántákat és a vakokat, ¹⁴akkor boldog leszel, mert nincs kezükben, amivel megfizessenek neked, és megfizetve megfizettetik neked az igazak feltámadásának napján."

¹⁵És egy a vele asztalnál ülők közül, hallván ezeket, felelt és mondta: "Boldog, aki kenyeret eszik az Elohim Királyságában." ¹⁶És ő mondta neki: "Egy ember nagy lakomát készített, és sokakat meghívott. ¹⁷És elküldte szolgáját a lakoma idején a meghívottakhoz, mondván: Jöjjetek hát, mert már minden készen van. ¹⁸De ők egy szájjal mind mentegetőzni kezdtek. Az első azt mondta: Mezőt vettem magamnak, és szükséges, hogy kimenjek és megnézzem; mondd meg, kérlek, uradnak, hogy bocsásson meg nekem e dologban. ¹⁹És a másik azt mondta: Öt iga ökröt vettem magamnak, és megyek, hogy megvizsgáljam őket; mondd meg, kérlek, uradnak, hogy bocsásson meg nekem e dologban. ²⁰És a harmadik azt mondta: Feleséget vettem magamnak, és ezért nem jöhetek. ²¹És visszatért a szolga, és jelentette ura előtt e szavakat. Akkor felgerjedt annak haragja, és szólt a szolgához: Siess, menj ki a város utcáira és tereire, és hozd be ide a szegényeket és az elnyomottakat, a vakokat és a sántákat. ²²És szólt a szolga: Uram, úgy lett, ahogy parancsoltad, de még van üres hely a házban. ²³És szólt az úr a szolgához: Menj ki az utakra és a kerítésekhez, és kényszerítsd őket bejönni, hogy megteljék a házam. ²⁴Mert mondom nektek: azok közül az emberek közül, akiket meghívtam, egy sem ízleli meg a lakomát."

²⁵És nagy néptömeg ment vele, és ő megfordult és szólt hozzájuk: ²⁶"Ha valaki hozzám jön, és nem gyűlöli meg apját, anyját, feleségét, fiait, testvéreit és nővéreit, sőt még a saját lelkét is, nem lehet az én Tálmidom. ²⁷És aki nem veszi fel keresztjét, és nem jön utánam, nem lehet az én Tálmidom."

²⁸"Mert ki az közületek, aki tornyot kíván építeni, és nem ül le először, hogy kiszámítsa költségeit, vajon kezei elegendők-e neki annak befejezésére? ²⁹Nehogy, miután lerakta az alapot, és rövid a keze annak bevégzéséhez, mindenki, aki látja, gúnyolni kezdje őt, ³⁰mondván: Ez az ember építeni kezdett, és nem volt ereje befejezni."

³¹"Vagy ki az a király, aki kivonul, hogy harcában szembeszálljon egy másik királlyal, és nem ül le először, hogy tanácsot tartson, vajon képes-e tízezerrel csatarendbe állni az ellen, aki húszezerrel jön ellene? ³²És ha nem, akkor követeket küld, amíg az még távol van, és békét kér tőle. ³³Így tehát mindenki közületek, ha nem válik el mindentől, amije van, nem lehet az én Tálmidom."

³⁴"Jó a só, de ha a só is elveszti az ízét, mivel adják vissza azt? ³⁵Az ízetlen nem jó sem a földnek, sem a trágyának, hanem kidobják azt. Akinek fülei vannak a hallásra, hallja!"

Szójegyzék: Ádonáj (אֲדֹנָי - 𐤀𐤃𐤍𐤉) – Uram/Ura – Yahuwah tiszteletteljes megszólítása • Elohim (אֱלֹהִים - 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Királyság (מַלְכוּת - 𐤌𐤋𐤊𐤅𐤕) – Malchut; uralom, Királyság • Lélek (נֶפֶשׁ- 𐤍𐤐𐤔) – Nefesh • Perushim (פְּרוּשִׁים- 𐤐𐤓𐤅𐤔𐤉𐤌) – Elkülönülők/Farizeusok • Shábát (שַׁבָּת - 𐤔𐤁𐤕) – nyugalom napja – a hetedik nap Tálmid (תַּלְמִיד - 𐤕𐤋𐤌𐤉𐤃) – Tanítvány • Vizek (מַיִם - 𐤌𐤉𐤌) – Máyim • Yeshuá (יֵשׁוּעַ - 𐤉𐤔𐤅𐤏) – Yahuwah Megszabadít/Megvált/Megment

¹És történt, amikor mind a vámszedők és a bűnösök elébe jöttek, hogy hallgassák őt, ²hogy zúgolódtak a Perushim és a Szofrim, mondván: Ez az ember bűnösök arcait hordozza és eszik velük. ³Erre elmondta nekik ezt a példázatot, mondván:

⁴Ki az az ember közületek, akinek száz juha van, és elvész közülük egy juh, és ő nem hagyja ott a kilencvenkilencet a pusztában, hogy menjen és keressen, míg meg nem találja az elveszettet? ⁵És lesz, hogy amikor megtalálja, örvendezik fölötte, vállán viszi, ⁶és házába jön, és összehívja barátait és szomszédait, mondván: Örüljetek velem, mert megtaláltam az elveszettemet, ezt a juhot. ⁷És én mondom nektek: így nagyobb lesz az öröm az Egekben egyetlen bűnös fölött, aki visszatér vétkeiből, mint kilencvenkilenc igaz ember fölött, akiknek nincs miért megtérniük.

⁸Vagy ki az az asszony, akinek tíz ezüstje van, és leesett közülük egy és elrejtőzött a szemei elől, és ő nem gyújt mécsest és nem söpri ki a házat és nem kutat gondos kutatással, míg meg nem találja? ⁹És lesz, hogy amikor megtalálja, összehívja barátnőit és szomszédasszonyait, mondván: Örüljetek velem, mert megtaláltam az elveszettemet, az ezüstöt. ¹⁰És én mondom nektek: így lesz öröm Elohim Málákhjai előtt egyetlen bűnös fölött, aki visszatér vétkeiből.

¹¹És hozzátette, és azt mondta: Egy embernek volt két fia. ¹²És a kisebbik közülük azt mondta az apjának: Add ki nekem, apám, az örökség részét, amely a sorsomra esik. És megosztotta közöttük a vagyonát. ¹³És néhány nap után összeszedte a kisebbik fiú mindenét, ami az övé, és elutazott egy távoli földre, és ott dőzsölővé lett, míg el nem szórta minden pénzét. ¹⁴És miután elnyelte mindenét, ami az övé volt, nagy éhínség jött arra a földre, és ő kezdett kenyérben szűkölködni. ¹⁵És elment és odacsatlakozott annak a földnek egyik lakójához, és az kiküldte őt a mezőre disznókat legeltetni. ¹⁶És vágyott rá, hogy megtöltse gyomrát a hüvelyekkel, amelyeket a disznók ettek, de senki sem adott neki.

¹⁷És visszatért szívéhez és azt mondta: Milyen sokan vannak az apám keze alatt a béresek, akiknek bőven és fölöslegben van kenyerük, én pedig itt halok meg az éhségben! ¹⁸Felkelek, elmegyek apámhoz, és azt mondom neki: Apám, vétkeztem mind az Egek ellen, mind teelőtted. ¹⁹Túl kicsiny vagyok ahhoz, hogy fiadnak hívjanak többé; tégy engem, kérlek, olyanná, mint egy a béresek közül a házadban. ²⁰És felkelt és elment apjához. És még távol volt, amikor meglátta őt az apja, és felgerjedtek iránta irgalmai, és futott és nyakaira esett és megcsókolta őt. ²¹És a fiú felelt és azt mondta: Apám, vétkeztem mind az Egek ellen, mind teelőtted, túl kicsiny vagyok ahhoz, hogy fiadnak hívjanak többé. ²²Az apa pedig azt mondta szolgáinak: Siessetek, hozzátok a jó köntöst és öltöztessétek fel, és adjatok gyűrűt a kezére és sarukat a lábaira! ²³És a hizlalt borjút vegyétek és vágjátok le, és együnk és vigadjunk, ²⁴mert ez a fiam halott volt, és íme, ő él; elveszett, és íme, megtaláltatott nálunk. És mindnyájan felkeltek, hogy mulassanak.

²⁵A nagyobbik fia pedig a munkájából jött a mezőről, és közeledett a házhoz, és hallotta ének és körtánc hangját. ²⁶És odahívott egy szolgát és megkérdezte: Mi ez? ²⁷És az azt mondta neki: Nemde a testvéred jött meg, és apád levágta neki a hizlalt borjút, mivelhogy épségben tért vissza hozzá. ²⁸És felgerjedt a haragja és nem akart bemenni a házba, és kijött az apja és beszélt a szívéhez. ²⁹De ő felelt és azt mondta apjának: Íme, ennyi sok éve szolgállak téged, és kezdettől fogva sosem hágtam át Mitzváidat — parancsolataidat, és te sosem adtál nekem egy gidát a nyájból, hogy egyem és mulassak a barátaimmal. ³⁰De amikor megjött ez a fiad, aki paráznákkal legelt és tönkretette örökségedet, levágtad neki a hizlalt borjút. ³¹És az azt mondta neki: Fiam, nemde te mindig velem vagy, és mindenem, ami az enyém, a tiéd. ³²De illő nekünk örülnünk és mulatnunk, mert ez a testvéred halott volt, és íme, ő él; elveszett, és íme, megtaláltatott nálunk.

Szójegyzék: Egek (שָׁמַיִם - 𐤔𐤌𐤉𐤌) – Shámáyim • Elohim (אֱלֹהִים - 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Málákh (מַלְאָךְ - 𐤌𐤋𐤀𐤊) – angyal/küldött • Mitzváh (מִצְוָה - 𐤌𐤑𐤅𐤄) – Parancsolat – kötelező teendő vagy tilalom • Perushim (פְּרוּשִׁים- 𐤐𐤓𐤅𐤔𐤉𐤌) – Elkülönülők/Farizeusok • Szív (לֵב/לֵבָב - 𐤋𐤁) – Lev – belső ember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Szofrim (סוֹפְרִים - 𐤎𐤅𐤐𐤓𐤉𐤌) – írástudók • Yeshuá (יֵשׁוּעַ - 𐤉𐤔𐤅𐤏) – Yahuwah Megszabadít/Megvált/Megment

¹Szólt a Tálmidimjaihoz is: "Volt egy gazdag ember, akinek volt egy sáfára, és ezt bevádolták nála, hogy szétszórja a vagyonát. ²Erre előhívta, és így szólt hozzá: Mi ez, amit hallok felőled? Adj számot a sáfárságodról, mert nem maradhatsz tovább sáfár a ház felett. ³A sáfár így szólt a szívéhez: Mit tegyek, mert uram elveszi tőlem a sáfárságot? A földet művelni nem bírom, adományból kenyeret kérni — szégyen ez nekem. ⁴Tudom, mit tegyek, hogy amikor megszűnök sáfár lenni, befogadjanak a házaikba. ⁵Magához hívta urának adósait egyenként, és így szólt az elsőhöz: Mennyi adósságod van, amit uramnak meg kell fizetned? ⁶Az így szólt: Száz bát olaj. Erre így szólt hozzá: Gyorsan vedd az adóslevelet, ülj le, és írj ötvenet. ⁷A másodikhoz pedig így szólt: És neked mennyi van rajtad, amit meg kell fizetned? Az így szólt: Száz kór búza. Erre így szólt: Vedd az adóslevelet, és írj nyolcvanat. ⁸És az úr megdicsérte a hamisság fiát, a sáfárt, hogy okosan járt el a tettében, mert e világ fiai okosabbak a világosság fiainál a maguk nemzedékében.

⁹Én is mondom nektek: szerezzetek magatoknak barátokat a hamisság forrásának pénzével, hogy amikor az eljön a végéhez, befogadjanak titeket az örök hajlékokba. ¹⁰Aki hű a kevés dologban, hű lesz a sok dologban is, és aki hamis a kevés dologban, hamis a sok dologban is. ¹¹Ezért ha nem voltatok hűek a romlott vagyonban, ki bízza rátok az igaz vagyont? ¹²És ha a máshoz tartozó, másra szálló vagyonban nem voltatok hűek, a magatoknak maradandó vagyont ki adja nektek?"

¹³"Egy szolga sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, a másik pedig megvetett a szemében. Nem szolgálhattok Elohimnak és a mammonnak."

¹⁴Hallották mindezt a Perushim, a pénz szeretői, és kinevették őt. ¹⁵Ő pedig így szólt hozzájuk: "Ti vagytok azok, akik igaznak tartjátok magatokat az emberek szeme előtt, de Elohim ismeri a szíveteket, mert ami magasztos az emberek szemében, utálatos Elohim szemében."

¹⁶"A Toráh és a próféták Yochánánig tartottak, és attól az időtől fogva kezdődött Elohim Királyságának Örömhíre, és minden ember fut utána, hogy megragadja azt erővel. ¹⁷De könnyebb az Egeknek és a földnek elmúlni, mint hogy a Toráhból egyetlen vessző is leessen. ¹⁸Minden ember, aki elbocsátja feleségét, és mást vesz el, házasságtörő, és aki férjétől elbocsátott asszonyt vesz el, házasságtörő."

¹⁹"Volt egy gazdag ember, aki bíborba és patyolatba öltözött, és napról napra gyönyörűségekben vigadott. ²⁰Volt egy szegény ember, Elázár a neve, aki háza bejárata előtt feküdt, tele fekéllyel és kelevénnyel, ²¹és kívánta, hogy bárcsak megtölthetné éhségét a gazdag asztaláról lehulló morzsákkal; de a kutyák jöttek, és nyaldosták sebeinek folyását. ²²És történt, hogy meghalt a szegény, és felvitték őt a Málákhim Ávráhám kebelére. Meghalt a gazdag is, és eltemették. ²³És felemelte szemeit a Sheol kínjai közül, amelyek körülvették, és látta Ávráhámot távolról, és Elázárt a kebelén. ²⁴És felkiáltott, és így szólt: Atyám, Ávráhám, könyörülj rajtam, és küldd el Elázárt, hogy mártsa ujja hegyét a vizekbe, és hűsítse meg a nyelvemet, mert égek ebben a lángban. ²⁵Ávráhám pedig így szólt: Emlékezz, fiam, hogy megkaptad minden jódat az életedben, és Elázárt minden rossz érte; most ő vigasztalást talál, te pedig szorongatásban vagy. ²⁶És mindezen felül mély szakadék választ el bennünket és titeket, hogy senki kezének ne legyen ereje innen áthaladni hozzátok, és senki közületek át ne jöjjön hozzánk. ²⁷Erre így szólt: Ha így van, atyám, kérlek téged, hogy küldd el őt apám házába; ²⁸mert van öt testvérem, hadd tegyen tanúságot náluk, nehogy ők is erre a rossz helyre jöjjenek. ²⁹Ávráhám így szólt: Hát nincs-e nekik Mosheh és a próféták? Hallgassanak hát azokra. ³⁰De az így szólt: Nem így, atyám, Ávráhám, hanem ha egy a halottak közül megy hozzájuk tanúságot tenni náluk, akkor megtérnek. ³¹De az így szólt hozzá: Ha Moshehra és a prófétákra nem hallgatnak, akkor sem hisznek, ha valaki feltámad a halottak közül."

Szójegyzék: Ávráhám (אַבְרָהָם- 𐤀𐤁𐤓𐤄𐤌) – Népek Sokaságának Atyja • Egek (שָׁמַיִם- 𐤔𐤌𐤉𐤌) – Shámáyim • Elázár (אֶלְעָזָר- 𐤀𐤋𐤏𐤆𐤓) – Elohim segített • Elohim (אֱלֹהִים- 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Királyság (מַלְכוּת- 𐤌𐤋𐤊𐤅𐤕) – Malchut; uralom, Királyság • Málákhim (מַלְאָכִים - 𐤌𐤋𐤀𐤊𐤉𐤌) – angyalok/küldöttek • Mosheh (מֹשֶׁה- 𐤌𐤔𐤄) – Húzó/Kihúzott – aki kihúz, a bibliai névmagyarázat szerint a vízből kihúzott • Örömhír (בְּשׂוֹרָה- 𐤁𐤔𐤅𐤓𐤄) – Beszoráh ➣ Evangélium • Perushim (פְּרוּשִׁים- 𐤐𐤓𐤅𐤔𐤉𐤌) – Elkülönülők/Farizeusok • Sheol (שְׁאוֹל- 𐤔𐤀𐤅𐤋) – Holtak hazája/Alvilág • Szív (לֵב/לֵבָב- 𐤋𐤁) – Lev – belsőember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Tálmidim (תַּלְמִידִים - 𐤕𐤋𐤌𐤉𐤃𐤉𐤌) – Tanítványok • Toráh (תּוֹרָה- 𐤕𐤅𐤓𐤄) – Törvény/Tanítás/Útmutatás – Yahuwah parancsainak és tanításainak gyűjteménye • Vizek (מַיִם - 𐤌𐤉𐤌) – Máyim • Yochánán (יוֹחָנָן- 𐤉𐤅𐤇𐤍𐤍) – Yahuwah kegyelmes – János

¹És így szólt Tálmidimjaihoz: "Nincs uralkodó, aki visszatarthatná a botlásokat, hogy ne jöjjenek; de jaj annak az embernek, akinek keze által jönnek. ²Jobb annak, ha malomkő-darabot akasztanak a nyakára, és a tengerbe vetik, mintsem hogy botlást okozzon e kicsinyek egyikének. ³És ti őrizzétek meg lelkeiteket!"

"Ha vétkezik ellened testvéred, dorgálva dorgáld meg őt, és ha megbánja, bocsáss meg neki. ⁴És ha napjában hétszer vétkezik ellened, és hétszer tér vissza hozzád, ezt mondva: Megbántam - bocsáss meg neki."

⁵És így szóltak a Shlichim - a küldöttek (apostolok) HáÁdonhoz: "Adj még hozzá nekünk hitet!" ⁶És így szólt HáÁdon: "Ha volna bennetek hit, mint egy mustármag, és így szólnátok ehhez a szikomorfához: Szakíttass ki gyökerestől, és ültettess el a tengerben - az hallgatna a ti szavatokra."

⁷"És ki az közületek, akinek szolgája van, aki szánt vagy legeltet a mezőn, és amikor az visszatér onnan, így szól hozzá: Sietve jöjj, és ülj az asztalhoz? ⁸Nem azt mondja-e neki inkább: Készíts nekem estebédet, és övezd fel derekadat, hogy szolgálj nekem, míg eszem és iszom, és azután egyél és igyál te is? ⁹Vajon ad-e hálát annak a szolgának azért, mert megtette, amit parancsolt neki? Úgy vélem, hogy nem. ¹⁰Így hát ti is, amikor megtettetek mindent, amit parancsoltak nektek, mondjátok: Haszontalan szolgák vagyunk, mert csak azt tettük, ami ránk tartozott."

¹¹És történt, hogy Yerusháláyim felé tartva átment Shomron és Gálil útján. ¹²És beért egy faluba, és ott szembejött vele tíz leprás férfi, ¹³és távol megálltak, és felemelték hangjukat, és így kiáltottak: "Yeshuá, Mesterünk, könyörülj rajtunk!" ¹⁴És látta őket, és így szólt hozzájuk: "Menjetek, és mutassátok meg magatokat a Kohánim szemei előtt." És történt, hogy mentükben megtisztultak. ¹⁵Egyikük pedig, látva, hogy meggyógyult leprájából, visszatért, és erős hangon dicsérte az Elohimot. ¹⁶És leborult lábaihoz, arcaira a földre, és hálát adott neki; és ő Shomroni férfi volt. ¹⁷És megszólalt Yeshuá, és így szólt: "Nemde tízen gyógyultak meg? És hol a kilenc? ¹⁸Hát nem találtatott más közülük, aki visszatért volna dicsőséget adni az Elohimnak, csak ez az idegen?" ¹⁹És így szólt hozzá: "Kelj fel, és menj, hited megszabadított téged."

²⁰És megkérdezték őt a Perushim, mondván: "Mikor jön el az Elohim Királysága?" És felelt nekik, és így szólt: "Az Elohim Királysága nem jön el a szemlélő szemei elé. ²¹És nem mondják majd: Íme, itt van, vagy: Íme, ott van - mert íme, az Elohim Királysága bennetek van."

²²És így szólt a Tálmidimhez: "Íme, napok jönnek, és kívánni fogjátok látni egyet az Ben HáÁdám napjai közül, és nem fogjátok látni. ²³És ha azt mondják nektek: Íme, ott van, vagy: Íme, itt van - ne menjetek ki, és ne fussatok utánuk! ²⁴Mert ahogyan a villám villámlik, az Egek egyik szélétől, és tovább halad és világít az Egek másik széléig, úgy fog megjelenni az Ben HáÁdám az ő napján. ²⁵De előbb sokat kell szenvednie, és megvettetnie e nemzedék fiainak szája által. ²⁶És ahogyan Noách napjaiban volt, úgy lesz az Ben HáÁdám napjaiban is: ²⁷ettek és ittak, férjhez adtak asszonyokat, és asszonyokat vettek feleségül, addig a napig, amelyen Noách bement a bárkába; és jött Mábul ➣ az Özönvíz, és eltörölt mindenkit. ²⁸És úgy volt Lot napjaiban is: ettek és ittak, vettek és adtak, ültettek és építettek; ²⁹és történt azon a napon, amelyen Lot kiment Sz'domból, hogy Ádonáj tüzet és kénkövet hullatott az Egekből, és elpusztított mindenkit. ³⁰Úgy lesz azon a napon, amelyen az Ben HáÁdám megjelenik. ³¹Azon a napon aki a háztetőn lesz, holmija pedig a házban, ne menjen le, hogy elvigye azokat; és aki a mezőn lesz, az se forduljon vissza, hogy hátratekintsen. ³²Emlékezzetek Lot feleségére! ³³Aki meg akarja menteni a lelkét, az elvész tőle; és aki kiirtja a lelkét énérettem, az élteti azt. ³⁴És én mondom nektek: azon az éjjelen ketten fekszenek egy ágyban, az egyik felvétetik, és a másik otthagyatik. ³⁵Két asszony őröl a malomban, az egyik felvétetik, és a másik otthagyatik. ³⁶Ketten lesznek a mezőn, az egyik felvétetik, és a másik otthagyatik." ³⁷És megszólaltak, és így szóltak hozzá: "Hol történnek majd ilyenek, Ádonájunk?" És így szólt: "Ahol a tetemek vannak, oda gyűlnek a saskeselyűk."

Szójegyzék: Ádám (אָדָם - 𐤀𐤃𐤌) – Ember/Emberiség • Ádon (אָדוֹן- 𐤀𐤃𐤅𐤍) – Úr • Ádonáj (אֲדֹנָי- 𐤀𐤃𐤍𐤉) – Uram/Ura – Yahuwah tiszteletteljes megszólítása • Ben (בֵּן - 𐤁𐤍) – Fiú/Fia • Egek (שָׁמַיִם- 𐤔𐤌𐤉𐤌) – Shámáyim • Elohim (אֱלֹהִים- 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Gálil (גָּלִיל- 𐤂𐤋𐤉𐤋) – kerület/vidék – Náftáli északi területe • Királyság (מַלְכוּת- 𐤌𐤋𐤊𐤅𐤕) – Malchut; uralom, Királyság • Kohánim (כֹּהֲנִים - 𐤊𐤄𐤍𐤉𐤌) – papok – T.sz. • Kohen (כֹּהֵן- 𐤊𐤄𐤍) – Pap – Áháron leszármazottja • Noách (נֹחַ- 𐤍𐤇) – Nyugalom/Vigasztalás • Perushim (פְּרוּשִׁים- 𐤐𐤓𐤅𐤔𐤉𐤌) – Elkülönülők/Farizeusok • Shomron (שֹׁמְרוֹן- 𐤔𐤌𐤓𐤅𐤍) – Szamária; az északi királyság fővárosa • Sz'dom (סְדֹם- 𐤎𐤃𐤌) – Szodoma/Égés/Kiszáradt • Tálmidim (תַּלְמִידִים - 𐤕𐤋𐤌𐤉𐤃𐤉𐤌) – Tanítványok • Vizek (מַיִם- 𐤌𐤉𐤌) – Máyim • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם- 𐤉𐤓𐤅𐤔𐤋𐤉𐤌) – Jeruzsálem/A béke alapja – Jeruzsálem • Yeshuá (יֵשׁוּעַ- 𐤉𐤔𐤅𐤏) – Yahuwah Megszabadít/Megvált/Megment

¹Példázatot is mondott nekik, hogy szüntelen kérleljék El arcait, és ne adjanak szünetet neki. ²Ezt mondta: "Volt egy bíró egy városban, aki Elohimot nem félte, és ember arca felé nem fordult. ³Volt ott a városban egy özvegyasszony is, és odament hozzá, mondván: Ítélj meg engem perlekedő ellenfelemmel szemben. ⁴De az nem akart hallgatni a szavára számos napon át, azután pedig így szólt szívében: Bár Elohimot nem félem, és ember arca felé nem fordulok, ⁵íme, megítélem ennek az özvegyasszonynak a perét, mivel terhemre van, és ne jöjjön, hogy nap nap után zaklasson engem beszédeivel. ⁶Most pedig halljátok, mit mond HáÁdón — HáÁdón kijelentése arról, amit a hitvány bíró mond. ⁷És Elohim ne perelné-e meg az ő választottainak perét, akik hozzá kiáltanak nappal és éjjel? És irgalma irántuk halogatna? ⁸Íme, mondom nektek, hogy sietve megperli az ő perüket. De a Ben HáÁdám, amikor eljön, talál-e hitet a föld színén?"

⁹Ezt a példázatot is mondta azoknak, akik bíznak önmagukban, hogy igazak ők, másokat pedig a szemükben semminek tartanak: ¹⁰"Két ember ment fel a Heikhálba imádkozni, az egyik Párush, a másik vámszedő. ¹¹Odaállt a Párush, és így imádkozott e szavakkal: Hálát adok neked, Elohim, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember fia: erőszaktevők, álnokság fiai és házasságtörők, és nem is olyan, mint ez a vámszedő. ¹²Böjtölök kétszer egy héten, megtizedelem minden termésemet. ¹³A vámszedő pedig távolról állt, és nem merte felemelni szemeit a magasba, hanem a mellét verte, és így szólt: Könyörülj rajtam, Elohim, a hozzám hasonló vétkezőn. ¹⁴Íme, mondom nektek, hogy igaznak nyilvánítva tért vissza ez az ember a házába, nem úgy, mint amaz; mert aki kevélységében felmagasztalja magát, megaláztatik, és az alázatos szellemű felmagasztaltatik."

¹⁵Vittek hozzá kisgyermekeket is, hogy rájuk tegye kezeit. Amikor a Tálmidim meglátták, rájuk szóltak. ¹⁶Yeshuá pedig magához hívta őket, és így szólt: "Engedjétek a kisgyermekeket hozzám jönni, és ne tiltsátok el őket, mert ilyeneké Elohim Királysága. ¹⁷Ámen, mondom nektek: aki nem fogadja Elohim Királyságát, mint a kisgyermek, semmiképpen nem megy be abba."

¹⁸És megkérdezte őt az egyik elöljáró, mondván: "Jó Mester, mit tegyek, hogy örököljem a Cháyei Olámot ➣ az Örök Életet?" ¹⁹És így szólt hozzá Yeshuá: "Miért nevezel engem jónak? Nincs jó, csak egy: ő, Elohim. ²⁰Te ismered a parancsolatokat: Ne paráználkodj, ne ölj, ne lopj, ne tégy hamis tanúságot, tiszteld apádat és anyádat!" ²¹Ő pedig így szólt: "Mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva." ²²Amikor Yeshuá ezt hallotta, így szólt: "Egy híján vagy még: menj, add el mindenedet, amid van, és add a szegényeknek, és kincsed lesz az Egekben; azután jöjj, és kövess engem." ²³De amikor ezeket hallotta, elszomorodott szívében, mert gazdagsága igen nagy volt. ²⁴Yeshuá meglátta őt, és így szólt: "Milyen nehéz a vagyon birtokosainak bemenni Elohim Királyságába. ²⁵Könnyebb a tevének átmenni a tű fokának nyílásán, mint a gazdagnak bemenni Elohim Királyságába." ²⁶És így szóltak a hallgatók: "Hát akkor ki szabadulhat meg?" ²⁷Ő pedig így szólt: "Ami lehetetlen az ember fiainak, az nem lehetetlen Elohimnak."

²⁸És így szólt Kefá: "Íme, mi elhagytunk mindent, és követtünk téged." ²⁹Ő pedig így szólt hozzájuk: "Ámen, mondom nektek, hogy nincs ember, aki elhagyott házat, vagy feleséget, vagy testvéreket, vagy szülőket, vagy gyermekeket Elohim Királyságáért, ³⁰aki ne kapná meg viszonzását sokszorosan ebben az időben, az eljövendőben pedig a Cháyei Olámot ➣ az Örök Életet."

³¹Maga mellé vette a tizenkettőt, és így szólt hozzájuk: "Íme, felmegyünk Yerusháláyimba, és mindaz a beszéd, amit a próféták keze megírt a Ben HáÁdámról, beteljesedik. ³²Mert a pogányok kezébe adatik, és kicsúfolják, és gúnyt űznek vele, és arcába köpnek. ³³Ostorokkal megfenyítik, azután megölik, és a harmadik napon feltámad." ³⁴De ők semmit sem értettek mindezekből, mert el volt rejtve a beszéd a szemeik elől, és nem tudták, mit mondott nekik.

³⁵És történt, amikor közeledett, hogy Yerichohoz érjen, íme, egy vak ember ült az út mellett, és adományokat kéregetett. ³⁶Hallotta az arra járó sokaság hangját, és kérdezősködött, mondván: "Mi ez?" ³⁷Megmondták neki, hogy a Nátzráti Yeshuá megy arra. ³⁸Ekkor kiáltott, mondván: "Könyörülj rajtam, Yeshuá, Dávid Fia!" ³⁹Az előtte járók rászóltak, hogy hallgattassák el, de ő még nagyobb erővel kiáltott: "Dávid Fia, könyörülj rajtam!" ⁴⁰Megállt Yeshuá, és megparancsolta, hogy vezessék hozzá; és amikor közelébe ért, megkérdezte őt: ⁴¹"Mit kívánsz tőlem, hogy megtegyek neked?" Ő pedig így szólt: "Ádoni, hogy visszaadasd szemeim világát." ⁴²És így szólt hozzá Yeshuá: "Szemeid világa visszatér hozzád; hited megszabadított téged." ⁴³És hirtelen megnyíltak a szemei, és követte őt, dicsőséget adva Elohimnak; és látta az egész nép, és áldották Elohimot.

Szójegyzék: Ádám (אָדָם - 𐤀𐤃𐤌) – Ember/Emberiség • Ádón (אָדוֹן- 𐤀𐤃𐤍) – Úr/Az Úr • Ádonáj (אֲדֹנָי- 𐤀𐤃𐤍𐤉) – Uram/Ura – Yahuwah tiszteletteljes megszólítása • Ádoni (אֲדֹנִי- 𐤀𐤃𐤍𐤉) – Uram (messiási megszólítás • Ámen (אָמֵן - 𐤀𐤌𐤍) – bizony/úgy legyen • Ben (בֵּן - 𐤁𐤍) – Fiú/Fia • Ben HáÁdám (בֶּןהָאָדָם- 𐤁𐤍𐤑𐤀𐤃𐤌) – Emberfia - messiási cím • Cháyei Olám (חַיֵּיעוֹלָם- 𐤇𐤉𐤉𐤏𐤅𐤋𐤌) – Örök Élet • Dávid (דָּוִד- 𐤃𐤅𐤃) – Szeretett – Engesztelni/Elfedezni • Egek (שָׁמַיִם- 𐤔𐤌𐤉𐤌) – Shámáyim • El (אֵל- 𐤀𐤋) – Hatalmas/Erős/Elohim • Elohim (אֱלֹהִים- 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Heikhál (הֵיכָל - 𐤄𐤉𐤊𐤋) – Szentély/A Ház fő csarnoka • Kefá (כֵּיפָא- 𐤊𐤉𐤐𐤀) – szikla (arámi – Péter) • Királyság (מַלְכוּת- 𐤌𐤋𐤊𐤅𐤕) – Malchut; uralom, Királyság • Nátzrát (נָצְרַת- 𐤍𐤑𐤓𐤕) – Názáret/őrszem • Párush (פָּרוּשׁ- 𐤐𐤓𐤅𐤔) – Elkülönült/Farizeus • Petrosz (פֶּטְרֹוס- 𐤐𐤈𐤓𐤅𐤎) – szikla (görög) – Péter • Szív (לֵב/לֵבָב- 𐤋𐤁) – Lev – belsőember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Tálmidim (תַּלְמִידִים - 𐤕𐤋𐤌𐤉𐤃𐤉𐤌) – Tanítványok • Yericho (יְרִיחוֹ- 𐤉𐤓𐤉𐤇𐤅) – illat/hold városa; a pálmák városa – Kená'án királyi városa, Yiszrá'El elsőhadjáratának helye • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם- 𐤉𐤓𐤅𐤔𐤋𐤉𐤌) – Jeruzsálem/A béke alapja – Jeruzsálem • Yeshuá (יֵשׁוּעַ- 𐤉𐤔𐤅𐤏) – Yahuwah Megszabadít/Megvált/Megment

¹És történt, amikor bement, hogy átment Yericho útján. ²És jött egy ember, neve Zákeus, a vámszedők feje, és gazdag ember volt. ³És kereste, hogy lássa Yeshuát, milyen az alakja, de nem tudta a nép miatt, mert alacsony termetű volt. ⁴És előre futott, és felment egy szikomorfára, hogy lássa őt, mert arra az útra menendő volt. ⁵És Yeshuá arra a helyre ért, és felemelte szemeit, és meglátta őt, és így szólt hozzá: "Zákeus, siess, jöjj le, mert ma a te házadban kell megszállnom." ⁶És sietett és lejött, és befogadta őt a házába, szíve örömével. ⁷És zúgolódtak mindnyájan, akik látták, mondván: "Bűnös ember házához tért be megszállni." ⁸És előállt Zákeus, és így szólt HáÁdonhoz: "Lásd, Ádoni, íme, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha kizsákmányoltam valakit valamiben, négyszeresét adom vissza neki." ⁹És így szólt hozzá Yeshuá: "Ma lett szabadítás ennek a háznak, mivelhogy ő is Ávráhám fia. ¹⁰Mert a Ben HáÁdám azért jött, hogy keresse és megszabadítsa az elveszettet."

¹¹És amikor ezeket a szavakat hallották, hozzátett, és példázatot mondott nekik, mert közel volt Yerusháláyimhoz, és ők azt gondolták, hogy hamar megnyilvánul Elohim Királysága. ¹²És így szólt: "Egy nemes ember távoli országba ment, hogy királyságot szerezzen magának, és visszatérjen. ¹³És hívta tíz szolgáját, és átadott nekik tíz mánát, és így szólt hozzájuk: Kereskedjetek ezzel, amíg eljövök. ¹⁴De városának emberei gyűlölték őt, és követeket küldtek utána, mondván: Nem akarjuk, hogy ez uralkodjék felettünk. ¹⁵És történt, miután visszatért, és a királyság szilárdan a kezében volt, parancsolta, hogy hívják hozzá azokat a szolgákat, akiknek a pénzt adta, hogy lássa, mit szerzett kiki a kereskedésével. ¹⁶És jött az első, és így szólt: Ádoni, a mánád, melyet nekem adtál, tíz mánát hozott nyereségül. ¹⁷És így szólt hozzá: Jól tetted, jó szolga, mivel a kevés pénzben hű voltál, légy hatalmas mától tíz város fölött. ¹⁸És jött a második, és így szólt: Ádoni, a mánád, melyet nekem adtál, öt mánát hozott nyereségül. ¹⁹És így szólt ehhez is: És te légy öt város fölött. ²⁰És egy közülük jött, és így szólt: Itt van neked, Ádoni, a mánád, melyet nekem adtál, melyet kendőbe kötve őriztem. ²¹Mert féltem tőled, mivel kemény ember vagy: elveszed, amit nem tettél le, és aratod, amit nem vetettél. ²²És így szólt hozzá: A te szád szerint ítéllek meg téged, gonosz szolga! Vajon nem tudtad, hogy kemény ember vagyok, elveszem, amit nem tettem le, és aratom, amit nem vetettem? ²³És miért nem adtad a pénzemet a pénzváltóknak, hogy én, amikor megjövök, kamatostul szerezzem meg azt? ²⁴És így szólt az ott állókhoz: Vegyétek el kezéből a mánát, és adjátok annak, akinek tíz mánája van. ²⁵És így szóltak hozzá: Ádonénu, hiszen annak van tíz mánája! ²⁶Mondom nektek: minden embernek, akinek van, adatik még, és akinek nincs, attól elvétetik még az is, ami a kezében van. ²⁷De ezeket az ellenségeimet, akik nem akarták, hogy uralkodjam felettük, hozzátok ide, és öljétek meg őket előttem."

²⁸És miután ezeket a szavakat elmondta, előttük ment, és felment Yerusháláyim felé. ²⁹És történt, amikor közel ért Beit-Págihoz és Beit-Ánányáhhoz, a hegyhez, melyet Hár HáZeitim ➣ az Olajfák hegyének neveznek, elküldött kettőt Tálmidimjai közül, mondván: ³⁰"Menjetek a szemben fekvő faluba, és amikor odaértek, találtok egy megkötött szamárcsikót, amelyen még nem ült ember: oldjátok el, és hozzátok ide. ³¹És ha valaki megkérdezi tőletek: Miért oldjátok el? - így szóljatok hozzá: HáÁdon jelölte ki a maga szükségére." ³²És elmentek a követek, és úgy találtak, ahogyan szólt hozzájuk. ³³És miközben eloldották a szamárcsikót, így szóltak hozzájuk a gazdái: "Miért oldjátok el a szamárcsikót?" ³⁴És így feleltek: "HáÁdon jelölte ki a maga szükségére." ³⁵És elhozták azt Yeshuához, és rátették ruháikat a szamárcsikóra, és felültették rá Yeshuát. ³⁶És felült és ment, és ők leterítették ruháikat az útra. ³⁷És történt, amikor közel ért a Hár HáZeitim lejtőjéhez, hogy elkezdte Tálmidimjainak egész sokasága áldani Elohimot örömmel és ujjongó hanggal mindazokért a csodákért, amelyeket láttak, mondván: ³⁸"Áldott a király, aki Yahuwah nevében jön! Békesség az Egekben, és dicsőség a magasságokban!" ³⁹És néhány ember a Perushim közül, akik a nép között voltak, így szóltak hozzá: "Rábi, dorgáld meg Tálmidimjaidat!" ⁴⁰És felelt és így szólt: "Íme, mondom nektek, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani."

⁴¹És közel ért, és meglátta a várost, és sírt fölötte, mondván: ⁴²"Bár tudtad volna te is ezen a napodon, honnan jön a te Sálomod! De most el van rejtve a te szemeid elől. ⁴³Mert íme, napok jönnek reád, és ellenségeid sáncot öntenek körülötted, és körülvesznek, és szorongatnak téged mindenfelől; ⁴⁴és porig zúznak téged és fiaidat benned, és nem hagynak benned követ kövön, mivel nem ismerted fel meglátogatásod idejét."

⁴⁵És bement a Heikhálba, és elkezdte kiűzni belőle azokat, akik ott árultak. ⁴⁶És így szólt hozzájuk: "Meg van írva: Az én házam az imádság háza, ti pedig rablók barlangjává tettétek azt." ⁴⁷És nap mint nap tanított a Heikhálban. De a Kohánim fejei és a Szofrim és a nép vezérei azon voltak, hogy elveszítsék őt; ⁴⁸de nem találták meg, mit tegyenek, mert az egész nép ragaszkodott hozzá, hogy hallgassa őt.

Szójegyzék: Ádám (אָדָם - 𐤀𐤃𐤌) – Ember/Emberiség • Ádon (אָדוֹן- 𐤀𐤃𐤅𐤍) – Úr • Ádonénu (אֲדֹנֵינוּ- 𐤀𐤃𐤍𐤉𐤍𐤅) – Urunk (messiási megszólítás) • Ádoni (אֲדֹנִי- 𐤀𐤃𐤍𐤉) – Uram (messiási megszólítás • Ávráhám (אַבְרָהָם- 𐤀𐤁𐤓𐤄𐤌) – Népek Sokaságának Atyja • Beit-Ánányáh (בֵּיתעֲנָנְיָה- 𐤁𐤉𐤕𐤏𐤍𐤍𐤉𐤄) – szegények háza • Beit-Pági (בֵּיתפַּגֵּי- 𐤁𐤉𐤕𐤐𐤂𐤉) – éretlen fügék háza • Ben (בֵּן - 𐤁𐤍) – Fiú/Fia • Egek (שָׁמַיִם - 𐤔𐤌𐤉𐤌) – Shámáyim • Elohim (אֱלֹהִים- 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Hár HáZeitim (הַרהַזֵּיתִים- 𐤄𐤓𐤄𐤆𐤉𐤕𐤉𐤌) – Olajfák hegye • Heikhál (הֵיכָל - 𐤄𐤉𐤊𐤋) – Szentély/A Ház fő csarnoka • Királyság (מַלְכוּת- 𐤌𐤋𐤊𐤅𐤕) – Malchut; uralom, Királyság • Kohánim (כֹּהֲנִים - 𐤊𐤄𐤍𐤉𐤌) – papok – T.sz. • Kohen (כֹּהֵן- 𐤊𐤄𐤍) – Pap – Áháron leszármazottja • Máná (מָנֶה- 𐤌𐤍𐤄) – súly- és pénzegység (kb. 100 sékel) • Perushim (פְּרוּשִׁים- 𐤐𐤓𐤅𐤔𐤉𐤌) – Elkülönülők/Farizeusok • Rábi (רַבִּי- 𐤓𐤁𐤉) – Mester/Tanítóm • Sálom (שָׁלוֹם- 𐤔𐤋𐤅𐤌) – békesség/teljesség/jólét • Szív (לֵב/לֵבָב- 𐤋𐤁) – Lev – belsőember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Szofrim (סוֹפְרִים- 𐤎𐤅𐤐𐤓𐤉𐤌) – írástudók • Tálmidim (תַּלְמִידִים - 𐤕𐤋𐤌𐤉𐤃𐤉𐤌) – Tanítványok • Yahuwah (יַהוּהָ- 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Vagyok Aki vagyok/az Örökkévaló neve • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם- 𐤉𐤓𐤅𐤔𐤋𐤉𐤌) – Jeruzsálem/A béke alapja – Jeruzsálem • Yeshuá (יֵשׁוּעַ- 𐤉𐤔𐤅𐤏) – Yahuwah Megszabadít/Megvált/Megment

¹És történt egy napon, amikor a Heikhálban tanította a népet Tórára és az Örömhír igéjére, hogy odaléptek hozzá a Kohánim fejei és az Szofrim a vénekkel együtt, ²és így szóltak hozzá: "Mondd meg nekünk, milyen hatalommal cselekszed ezeket, és ki az, aki neked ezt a hatalmat adta?" ³Ő pedig felelt és így szólt hozzájuk: "Kérdezek én is tőletek egy dolgot, ha megmondjátok nekem: ⁴Yochánán bemerítése kinek a szájából volt parancsolatként — mennyből-e vagy ember fiaitól?" ⁵Ők pedig fontolgatták magukban, mondván: "Ha azt mondjuk: mennyből, azt fogja mondani nekünk: És miért nem hittetek neki? ⁶Ha pedig azt mondjuk: ember fiaitól, az egész nép megkövez minket, mert biztos volt számukra a dolog, hogy Yochánán próféta volt." ⁷És feleltek és azt mondták, hogy nem tudják, kinek a szájából. ⁸És így szólt Yeshuá: "Én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal cselekszem ezeket."

⁹És elkezdte mondani a népnek ezt a példázatot: "Egy ember szőlőt ültetett, és a szőlőt szőlőőrzőknek adta, és kiment a földről idegenbe sok napra. ¹⁰És a szüret idején elküldte szolgáját a szőlőőrzőkhöz, hogy hozzon neki szőlője terméséből; de a szőlőőrzők megverték, és üres kézzel küldték el. ¹¹És ismét küldött másik szolgát, és azt is megverték, meggyalázták, és üres kézzel küldték el. ¹²És küldött még egy harmadik szolgát, és azt is megverték, ütlegelve és megsebezve, és kilökték. ¹³És így szólt a szőlő ura: Mit tegyek? Elküldöm fiamat, szeretettemet; talán félni fognak arcaitól. ¹⁴De amikor meglátták őt a szőlőőrzők, együtt tanakodtak, mondván: Íme, az örökös jön; gyertek, öljük meg őt, hogy miénk legyen az örökség! ¹⁵És kilökték őt a szőlőn kívülre, és megölték. Mit tesz hát velük a szőlő ura? ¹⁶Eljön, és elveszti azokat a szőlőőrzőket, szőlőjét pedig mások kezébe adja." És hallották, és így szóltak: "Távol legyen, ne legyen ilyen!" ¹⁷Ő pedig rájuk vetette szemeit, és így szólt: "Hát mit jelent az, ami írva van:
A kő, melyet az építők megvetettek,
az lett a sarok fejévé? ¹⁸Mindenki, aki erre a kőre esik, összezúzódik, és mindenki, akire az ráesik, porrá zúzza azt." ¹⁹És keresték az Szofrim és a Kohánim fejei, hogy kezeiket reá vessék abban az órában, mert látták, hogy róluk hordozta ezt a példázatot; de féltek a nép arcaitól.

²⁰És lestek rá, és kémeket küldtek, akik igazak embereinek tettették magukat, hogy szaván fogják őt, és átadhassák a hatóságnak és a helytartó kezébe. ²¹És megkérdezték őt, mondván: "Rábi, tudjuk, hogy helyesen szólsz és tanítasz, és nem emelsz arcot senki előtt, hanem Elohim útjára egyenességben tanítasz. ²²Helyes-e nekünk adót adni a császárnak, vagy nem?" ²³De ő felismerte csalárdságukat, és így szólt hozzájuk: "Mit kísértetek engem? ²⁴Mutassatok nekem egy Dénárt: kié ez a kép és ez a felirat?" És így szóltak: "A császáré." ²⁵És így szólt hozzájuk: "Ezért adjátok meg a császárnak azt, ami a császáré, és Elohimnak azt, ami Elohimé." ²⁶És nem tudták szaván fogni őt a nép arcai előtt, és elcsodálkoztak válaszán, és elhallgattak.

²⁷És odaléptek néhányan a Tzádukim közül, akik azt mondják, hogy nincs feltámadása a halottaknak, és megkérdezték őt, mondván: ²⁸"Rábi, íme, Mosheh azt írta nekünk, hogy ha két fivér közül az egyik meghal, és az asszony férje, és nincsen neki fia, akkor a halott felesége sógoraié — menjen be hozzá, és támasszon magot fivére nevére. ²⁹Volt pedig nálunk hét fivér; az első vett magának feleséget, és meghalt, és nem volt neki fia. ³⁰És a második sógorként elvette őt, és meghalt, és nem volt neki fia. ³¹És így a harmadik is, és így mind a heten; és nem hagytak fiakat, és meghaltak. ³²És végül meghalt az asszony is. ³³Most tehát a halottak feltámadásakor melyiküké lesz feleségül, miután mind a hétnek felesége volt?" ³⁴És így szólt hozzájuk Yeshuá: "E világ fiai házasodnak, és asszonyok férjhez adatnak; ³⁵de akik méltók arra, hogy elnyerjék az eljövendő világot és a halottak közül való életet, azok nem házasodnak, és nem adatnak férjhez. ³⁶És nem halhatnak meg többé, mert hasonlók a Málákhimhoz, mert mivel a feltámadás fiai, Elohim fiai ők. ³⁷A halottakról pedig, hogy feltámadnak, már Moshehnak is meghirdettetett a csipkebokorból, amikor Yahuwaht Ávráhám Elohimjának, Yitzchák Elohimjának és Yá'ákov Elohimjának nevezte. ³⁸És Elohim nem a halottak Elohimja, hanem az élőké, mert mindnyájan élnek az ő arcai előtt." ³⁹És feleltek néhányan az Szofrim közül, és így szóltak: "Rábi, jól szóltál." ⁴⁰És nem merészelt többé senki közülük kérdezni tőle semmit.

⁴¹És így szólt hozzájuk: "Hogyan mondják, hogy a Máshiách Dávid fia? ⁴²Hiszen maga Dávid mondja a Tehillim könyvében:
Így szólt Yahuwah az én Ádonimhoz: Ülj jobbomon, ⁴³amíg ellenségeidet lábaid zsámolyává teszem. ⁴⁴Ha tehát Dávid Ádonnak nevezi őt, hogyan lehet a fia?"

⁴⁵És így szólt Tálmidimjaihoz az egész nép füleinek hallatára: ⁴⁶"Őrizkedjetek az Szofrimtól, akik gyönyörködnek abban, hogy köntösbe öltözve járjanak, és szeretik a köszöntéseket a piactereken, és az első üléseket a Beit-Kneszetekben, és a tisztelt helyeket a lakomák házaiban; ⁴⁷akik felemésztik az özvegyek házait, és szemre hosszúra nyújtják imádságukat — ők azok, akikre kétszeresen kifeszíttetik az ítélet mérőzsinórja."

Szójegyzék: Ádon (אָדוֹן - 𐤀𐤃𐤅𐤍) – Úr • Ádoni (אֲדֹנִי - 𐤀𐤃𐤍𐤉) – Uram (messiási megszólítás • Ávráhám (אַבְרָהָם - 𐤀𐤁𐤓𐤄𐤌) – Népek Sokaságának Atyja • Beit-Kneszet (בֵּית כְּנֶסֶת - 𐤁𐤉𐤕𐤊𐤍𐤎𐤕) – gyülekezet háza • Dávid (דָּוִד - 𐤃𐤅𐤃) – Szeretett – Engesztelni/Elfedezni • Dénár (דִּינָר - 𐤃𐤍𐤓) – római ezüstpénz • Elohim (אֱלֹהִים - 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Heikhál (הֵיכָל - 𐤄𐤉𐤊𐤋) – Szentély/A Ház fő csarnoka • Kohánim (כֹּהֲנִים - 𐤊𐤄𐤍𐤉𐤌) – papok – T.sz. • Kohen (כֹּהֵן - 𐤊𐤄𐤍) – Pap – Áháron leszármazottja • Málákhim (מַלְאָכִים - 𐤌𐤋𐤀𐤊𐤉𐤌) – angyalok/küldöttek • Máshiách (מָשִׁיחַ - 𐤌𐤔𐤉𐤇) – Felkent/Krisztus • Mosheh (מֹשֶׁה - 𐤌𐤔𐤄) – Húzó/Kihúzott – aki kihúz, a bibliai névmagyarázat szerint a vízből kihúzott • Örömhír (בְּשׂוֹרָה - 𐤁𐤔𐤅𐤓𐤄) – Beszoráh ➣ Evangélium • Rábi (רַבִּי - 𐤓𐤁𐤉) – Mester/Tanítóm • Szofrim (סוֹפְרִים - 𐤎𐤅𐤐𐤓𐤉𐤌) – írástudók • Tálmidim (תַּלְמִידִים - 𐤕𐤋𐤌𐤉𐤃𐤉𐤌) – Tanítványok • Tehillim (תְּהִלִּים - 𐤕𐤄𐤋𐤉𐤌) – Zsoltárok/Dicséretek • Tzádukim (צַדּוּקִים - 𐤑𐤃𐤅𐤒𐤉𐤌) – szadduceusok • Yá'ákov (יַעֲקֹב - 𐤉𐤏𐤒𐤁) – Sarokfogó • Yahuwah (יַהוּהָ - 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Vagyok Aki vagyok/az Örökkévaló neve • Yeshuá (יֵשׁוּעַ - 𐤉𐤔𐤅𐤏) – Yahuwah Megszabadít/Megvált/Megment • Yitzchák (יִצְחָק - 𐤉𐤑𐤇𐤒) – nevetni fog • Yochánán (יוֹחָנָן - 𐤉𐤅𐤇𐤍𐤍) – Yahuwah kegyelmes – János

¹Felemelte szemeit és látta a nép gazdagjait, amint kezük ajándékát a kincstár ládájába teszik. ²És látott egy szegény özvegyasszonyt, aki két fillért tett bele, ³és így szólt: "Ámen, mondom nektek, ez a szegény özvegyasszony többet adott mindnyájuknál. ⁴Mert mindezek a feleslegükből adták kezük ajándékát Elohimnak, ő azonban a maga szükségéből adta mindazt, amije volt, egész megélhetését."

⁵Akkor szólt egyik a másikának, hogy a Heikhál ékes szép kövekkel és drága fogadalmi ajándékokkal, ő pedig így szólt: "Látjátok-e ezeket? ⁶Íme, jönnek napok, amikor nem marad itt kő kövön, amit le ne rombolnának."

⁷És megkérdezték őt, mondván: "Rábénu, mikor történnek ezek, és mi a jele eljövetelük idejének?" ⁸Ő pedig így szólt: "Vigyázzatok magatokra, nehogy megtévesszen titeket valaki! Mert sokan jönnek az én nevemben, mondván: Én vagyok! – és: közel van eljönni az idő! Ne menjetek utánuk. ⁹És amikor háborúkról és rombolásokról hallotok, ne rettenjetek meg, mert ezeknek előbb meg kell lenniük, de még nincs itt a vég."

¹⁰Azután így folytatta, hogy beszéljen hozzájuk: "Íme, nemzet támad nemzet ellen és királyság királyság ellen, ¹¹és a föld megrendül és megrázkódik annak minden vidékén innen és onnan, és éhínség jön és dögvész, és nagy és rettenetes csodajelek az Egekből."

¹²"De mielőtt mindezek eljönnének, kezet emelnek rátok elűzőitek, és üldöznek titeket, és átadnak benneteket a zsinagógáknak és a börtönöknek, és királyok és uralkodók elé vezetnek titeket az én nevemért. ¹³És ez tanúságul lesz nektek. ¹⁴Ezért tegyétek szívetekre, hogy ne készítsétek elő előre, mit feleljetek Nefeshetek igazolására, ¹⁵mert én adok nektek szájat és bölcsességet, amelynek nem tud ellenállni, sem megcáfolni egyetlen ellenetek támadó sem. ¹⁶És átadnak titeket még a szülők, testvérek, rokonok és barátok is, és megölnek közületek néhányat, ¹⁷és gyűlöltek lesztek minden ember előtt az én nevemért. ¹⁸De ezzel együtt egy hajszál sem esik le fejetekről a földre. ¹⁹Lelketek hosszútűrésével őrzitek meg Nefesheteket."

²⁰"És amikor látjátok Yerusháláyimot, hogy hadSereg táboroz körülötte, akkor tudván tudjátok, hogy elérkezett pusztulása. ²¹Akkor, akik Yáhu'Dáhban vannak, meneküljenek a hegyekbe, és akik a város közepén vannak, fussanak ki onnan, és akik a mezőn vannak, ne menjenek be oda. ²²Mert a bosszú napjai ezek, hogy beteljesedjék minden, ami írva van. ²³Jaj a terheseknek és a szoptatós anyáknak azokban a napokban, mert nagy nyomorúság lesz a földön, és harag erre a népre. ²⁴És kardélre hullanak, és fogságba viszik őket minden nép közé, és Yerusháláyim a nemzetek taposottja lesz, amíg be nem telnek a nemzetek idői."

²⁵"És csodajelek adatnak a napban és a holdban és a csillagokban, és a nemzetek megrettennek a földön, és zavar jön rájuk a tenger zúgásától és hullámaitól. ²⁶És az emberek fiainak Nefeshe elalél bennük a félelemtől és attól, ami a föld világára eljönni készül, mert az Egek alapjai megrendülnek. ²⁷És akkor meglátják a Ben HáÁdámot eljönni a felhőben, nagy erővel és dicsőséggel. ²⁸És amikor ezek a dolgok elkezdődnek bekövetkezni, egyenesedjetek fel és emeljétek fel fejeteket, mert közel van Nefeshetek megváltása."

²⁹És mondott nekik egy példázatot: "Figyeljétek a fügefát és a mező minden fáját: ³⁰amikor virágot hoznak, nézitek és tudjátok magatoktól, hogy közel a nyár. ³¹Így ti is, amikor látjátok, hogy mindezek bekövetkeznek, tudván tudjátok, hogy közel van Elohim Királysága. ³²Ámen, mondom nektek: nem múlik el ez a nemzedék, amíg mindezek be nem következnek. ³³az Egek és a föld elmúlnak, de az én beszédeim nem múlnak el."

³⁴"De vigyázzatok magatokra, nehogy eltompuljon szívetek a sok ivástól és részegségtől, vagy az élet szükségeinek gondjaitól, és hirtelen, váratlanul jöjjön rátok az a nap, ³⁵mert mint a madarász tőre, úgy esik rá a föld minden lakójára. ³⁶Azért ébredjetek fel, és könyörögjetek szüntelen, hogy adassék nektek elég erő megmenekülni mindazoktól a csapásoktól, amik eljönnek, és hogy készen megálljatok a Ben HáÁdám előtt."

³⁷És nap mint nap az ő szokása szerint a Heikhálban tanított, éjszaka pedig kiment, hogy a hegyen háljon – ez a Hár HáZeitim ➣ az Olajfák hegye –. ³⁸És az egész nép korán reggel fölkelt, és hozzá ment a Beit-HáMikdásba, hogy hallgassa őt.

Szójegyzék: Ádám (אָדָם - 𐤀𐤃𐤌) – Ember/Emberiség • Ámen (אָמֵן- 𐤀𐤌𐤍) – bizony/úgy legyen • Beit-HáMikdás (בֵּיתהַמִּקְדָּשׁ- 𐤁𐤉𐤕𐤄𐤌𐤒𐤃𐤔) – a Szentség Háza/Templom • Ben (בֵּן - 𐤁𐤍) – Fiú/Fia • Ben HáÁdám (בֶּןהָאָדָם- 𐤁𐤍𐤑𐤀𐤃𐤌) – Emberfia - messiási cím • Egek (שָׁמַיִם- 𐤔𐤌𐤉𐤌) – Shámáyim • Elohim (אֱלֹהִים- 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Hár HáZeitim (הַרהַזֵּיתִים- 𐤄𐤓𐤄𐤆𐤉𐤕𐤉𐤌) – Olajfák hegye • Heikhál (הֵיכָל - 𐤄𐤉𐤊𐤋) – Szentély/A Ház fő csarnoka • Királyság (מַלְכוּת- 𐤌𐤋𐤊𐤅𐤕) – Malchut; uralom, Királyság • Nefesh (נֶפֶשׁ- 𐤍𐤐𐤔) – Lélek/Élőlény/Élet • Rábénu (רַבֵּנוּ- 𐤓𐤁𐤍𐤅) – Mesterünk/Tanítónk • Szív (לֵב/לֵבָב- 𐤋𐤁) – Lev – belsőember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Yáhu'Dáh (יְהוּדָה- 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤄) – Júda/Dicsőített – Yá'ákov fia • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם- 𐤉𐤓𐤅𐤔𐤋𐤉𐤌) – Jeruzsálem/A béke alapja – Jeruzsálem

¹Közeledett Chág HáMátzot ➣ a Kovásztalan Kenyerek Ünnepe, maga a Peszách. ²És a Kohánim fejei és a Szofrim azt keresték, mi módon vegyék el a lelkét, mert féltek a néptől.

³Akkor Yáhu'Dáhba, akit Ish-K'riyotnek neveztek, aki egy volt a tizenkettő száma közül, bement a Szátán. ⁴És elment, és beszélt a Kohánim fejeivel és a sereg fejeivel, mi módon adja őt a kezeikre. ⁵Azok megörültek, és ráálltak, hogy pénzt adnak neki. ⁶És ő megígérte, hogy beteljesíti szavát, és alkalmat keresett, hogy a kezeikre adja őt titokban, és nem a sokaság előtt.

⁷És eljött a kovásztalan kenyerek ünnepének napja, a Peszách-áldozat napja. ⁸És elküldte Kefát és Yochánánt, mondván: "Menjetek, készítsétek el nekünk a Peszáchot, hogy együk." ⁹És azt mondták neki: "Hol kívánod, hogy menjünk elkészíteni?" ¹⁰És azt mondta nekik: "Íme, amikor bementek a városba, találkozik veletek egy ember, aki egy korsó vizet visz; menjetek utána abba a házba, ahova bemegy, ¹¹és mondjátok a ház gazdájának: Így szól Rábenu: hol a vendégszoba, ahol nekem és Tálmidimjaimnak megehetjük ott a Peszáchot? ¹²És ő mutat majd nektek egy nagy, szőnyegekkel terített emeleti termet: ott készítsétek el nekünk." ¹³És elmentek, és úgy találtak, ahogy mondta nekik, és elkészítették a Peszáchot.

¹⁴És amikor eljött az idő, asztalhoz dőlt, ő és a tizenkét Shlichim - Küldött ővele. ¹⁵És azt mondta nekik: "Vágyva vágytam megenni ezt a Peszáchot veletek, mielőtt megkínoztatik a lelkem. ¹⁶Mert mondom nektek, hogy nem eszem belőle többé, amíg el nem jön az ideje annak, hogy megegyék Elohim Királyságában." ¹⁷És vette a poharat, áldást mondott, és így szólt: "Vegyétek ezt, és osszátok el magatok között. ¹⁸Mert mondom nektek, hogy nem iszom többé a szőlőtő terméséből, amíg el nem jön Elohim Királysága." ¹⁹És vette a kenyeret, áldást mondott, megtörte, és odaadta nekik, mondván: "Ez az én testem, amely tiérettetek adatik; ezt cselekedjétek az én emlékezetemre." ²⁰És ugyanígy a poharat is vette, miután ettek, és azt mondta: "Ez a pohár a HáBrit HáChádáshá ➣ az Új Szövetség az én véremben, amely tiérettetek ontatik ki.

²¹De íme, az engem eláruló keze itt van velem az asztalon. ²²Íme, az Ben HáÁdám elmegy, amint elrendeltetett felőle, de jaj annak az embernek, aki őt a lelkét keresők kezére adja." ²³És ők kérdezgetni és kutatni kezdték egymás között, ki az közülük, aki ilyet tesz.

²⁴És versengő szavak is támadtak köztük: ki tartatik közöttük a legnagyobbnak. ²⁵És azt mondta nekik: "A nemzetek királyai uralkodnak rajtuk, és aki uralmat gyakorol, nagy-kegyelműnek hívatik. ²⁶De ti ne így; hanem aki nagy közöttetek, legyen olyan, mint a legkisebb, és aki úr, mint a szolgáló. ²⁷Mert ki a nagyobb: aki az asztalnál ül, hogy egyék, vagy aki szolgálni áll? Nemde aki az asztalnál ül? Én pedig közöttetek olyan vagyok, mint a szolgáló.

²⁸Ti pedig azok vagytok, akik kitartottatok velem a kísértésekben, amelyek átmentek rajtam. ²⁹És én is örökségül adom nektek a Királyságot, amint Ábám örökségül adta nekem, ³⁰hogy egyetek és igyatok asztalomnál az én Királyságomban, és trónokon üljetek, hogy ítéljétek Yiszrá'El tizenkét törzsét." ³¹És azt mondta az Ádon: "Shim'on, Shim'on, íme, kérve kikért titeket a Szátán, hogy megszórjon, mint ahogy a búzát szórják.

³²De én könyörögtem érted, hogy ne fogyatkozzék meg a hited; és te is, amikor visszatérsz szívedhez, lásd, hogy megerősítsd testvéreidet." ³³Ő pedig felelt és azt mondta: "Ádoni, kész vagyok veled menni a börtön házába is, és a halál kapuihoz is." ³⁴És azt mondta: "Íme, mondom neked, Kefá: nem szól ma a kakas, amíg háromszor le nem tagadsz, mondván: nem ismerlek téged."

³⁵És azt mondta nekik: "Amikor elküldtelek titeket erszény, tarisznya és saruk nélkül, volt-e hiányotok valamiben?" És azt mondták: "Nem hiányzott semmi." ³⁶És azt mondta nekik: "De most, akinek erszénye van, vegye magához, és ugyanígy a tarisznyát; és akinek a keze nem éri el, adja el a ruháját is, és vegyen magának kardot. ³⁷Mert mondom nektek, hogy beteljesedik rajtam, ami írva van: És a törvényszegők közé számláltatott. Mert mindaz, ami felőlem írva van, beteljesedik mindvégig." ³⁸És azt mondták: "Ádonénu, íme, itt van velünk két kard." És azt mondta nekik: "Elég nekünk."

³⁹És kiment, és szokása szerint az Olajfák hegyére ment, és Tálmidimjai is utána mentek. ⁴⁰És amikor a helyre ért, azt mondta nekik: "Imádkozzatok, hogy ne essetek kísértésbe." ⁴¹És ő elszakadt tőlük, mintegy kőhajításnyira, és térdre borult, és imádkozott, mondván: ⁴²"Ábám, ha akarod, vidd el rólam ezt a poharat; mindazonáltal ne az én akaratom szerint, hanem a te akaratod szerint legyen." ⁴³És megjelent neki egy Málákh az Egekből, és megerősítette őt. ⁴⁴És amikor a halál kötelei körülfogták, erővel imádkozott, és verejtékének cseppjei, mint nagy vércseppek, hullottak a földre. ⁴⁵És felkelt imádságából, odament Tálmidimjaihoz, és a bánattól alva találta őket. ⁴⁶És azt mondta nekik: "Miért alusztok? Keljetek fel és imádkozzatok, hogy ne essetek kísértésbe."

⁴⁷Még beszélt, és íme, egy sokaság, és egy a tizenkettő közül, akit Yáhu'Dáhnak hívtak, ment az élükön, és Yeshuához lépett, hogy megcsókolja őt. ⁴⁸És azt mondta neki Yeshuá: "Yáhu'Dáh, csókkal árulod el az Ben HáÁdámot?" ⁴⁹És emberei, akik vele voltak, látva, mi készül történni, azt mondták: "Ádonénu, üssünk-e karddal?" ⁵⁰És egy közülük megütötte a Kohen Gádol szolgáját, és levágta a jobb fülét.

⁵¹És felelt Yeshuá, és azt mondta: "Hagyjátok, ne tegyetek többet." És megérintette a fülét, és meggyógyította őt. ⁵²És azt mondta Yeshuá a Kohánim fejeinek és a Heikhál vezetőinek és a véneknek, akik ellene jöttek: "Mint rabló ellen jöttetek ki kardokkal és botokkal? ⁵³Nap mint nap veletek voltam a Heikhálban, és nem emeltetek rám kezet; de ez a ti órátok és a sötétség hatalma."

⁵⁴És megragadták őt, és elvezették, és bevitték a Kohen Gádol házába, Kefá pedig távolról ment utána. ⁵⁵És amikor tüzet gyújtottak az udvar közepén, és együtt ültek, leült Kefá is közöttük. ⁵⁶És meglátta őt egy szolgálólány a tűz fényénél ülve, és rátekintett, és azt mondta: "Ez is vele volt." ⁵⁷De ő letagadta, és azt mondta: "Asszony, nem ismerem őt." ⁵⁸És kis idő múlva más látta meg, és azt mondta: "Te is közülük vagy." De Kefá azt mondta: "Ember, nem közülük vagyok én."

⁵⁹És mintegy egy óra múlva másvalaki felelt és bizonygatta ellene, mondván: "Bizony ez is vele volt, hiszen ő is Gálilból való." ⁶⁰És azt mondta Kefá: "Ember, nem tudom, mit beszélsz." És még a szó a szájában volt, amikor hirtelen megszólalt a kakas.
⁶¹És megfordult az Ádon, és rátekintett Kefá arcára, és visszaemlékezett Kefá az Ádon szavára, amelyet mondott neki: "Mielőtt ma szól a kakas, háromszor letagadsz engem." ⁶²És kiment, és keserves sírásra fakadt.

⁶³És a férfiak, akik Yeshuát fogva tartották, verték őt, és gúnyt űztek belőle.
⁶⁴Eltakarták az arcát, és kérdezgették őt, mondván: "Prófétáld meg nekünk, ki az, aki megütött téged!"
⁶⁵És sok más ehhez hasonló szóval gyalázták őt.

⁶⁶És amikor megvirradt a reggel, összegyűltek a nép vénei, a Kohánim fejei és a Szofrim, és bevitték őt a Szánhedrin elé, mondván: ⁶⁷"Ha te vagy a Máshiách, mondd meg nekünk." És azt mondta nekik: "Ha megmondom nektek, nem hisztek; ⁶⁸és ha kérdezlek is, nem feleltek és nem bocsátotok el engem. ⁶⁹Mostantól fogva ott ül az Ben HáÁdám Elohim hatalmának jobbján."
⁷⁰És mindnyájan azt mondták: "Tehát te vagy Ben HáElohim?" És azt mondta nekik: "Ti mondjátok, hogy én vagyok." ⁷¹És azt mondták: "Mire való még nekünk a tanúság? Hiszen magunk hallottuk a szájából."

Szójegyzék: Ábá (אָבָא- 𐤀𐤁𐤀) – Atya/Édesapa • Ádám (אָדָם - 𐤀𐤃𐤌) – Ember/Emberiség • Ádon (אָדוֹן- 𐤀𐤃𐤅𐤍) – Úr • Ádonénu (אֲדֹנֵינוּ- 𐤀𐤃𐤍𐤉𐤍𐤅) – Urunk (messiási megszólítás) • Ádoni (אֲדֹנִי- 𐤀𐤃𐤍𐤉) – Uram (messiási megszólítás • Ben (בֵּן - 𐤁𐤍) – Fiú/Fia • Ben HáÁdám (בֶּןהָאָדָם- 𐤁𐤍𐤑𐤀𐤃𐤌) – Emberfia - messiási cím • Chág HáMátzot (חַגהַמַּצּוֹת- 𐤇𐤂𐤄𐤌𐤑𐤅𐤕) – A Kovásztalan Kenyerek Ünnepe • Egek (שָׁמַיִם- 𐤔𐤌𐤉𐤌) – Shámáyim • Elohim (אֱלֹהִים- 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Gálil (גָּלִיל- 𐤂𐤋𐤉𐤋) – kerület/vidék – Náftáli északi területe • HáBrit HáChádáshá (הַבְּרִיתהַחֲדָשָׁה- 𐤄𐤁𐤓𐤉𐤕𐤄𐤇𐤃𐤔𐤄) – az Új Szövetség • Heikhál (הֵיכָל - 𐤄𐤉𐤊𐤋) – Szentély/A Ház fő csarnoka • Kefá (כֵּיפָא- 𐤊𐤉𐤐𐤀) – szikla (arámi – Péter) • Királyság (מַלְכוּת- 𐤌𐤋𐤊𐤅𐤕) – Malchut; uralom, Királyság • Kohánim (כֹּהֲנִים- 𐤊𐤄𐤍𐤉𐤌) – papok – T.sz. • Kohen Gádol (כֹּהֵןגָּדוֹל- 𐤊𐤄𐤍𐤂𐤃𐤅𐤋) – főpap – Yiszrá'El főpapja, aki a Mishkán/Templom legszentebb szolgálatát végezte • Lélek (נֶפֶשׁ- 𐤍𐤐𐤔) – Nefesh • Málákh (מַלְאָךְ- 𐤌𐤋𐤀𐤊) – angyal/küldött • Máshiách (מָשִׁיחַ- 𐤌𐤔𐤉𐤇) – Felkent/Krisztus • Peszách (פֶּסַח- 𐤐𐤎𐤇) – Átugrás/Elkerülés – a Kivonulás ünnepe • Rábenu (רַבֵּנוּ- 𐤓𐤁𐤍𐤅) – Mesterünk/Rábink • Shim'on (שִׁמְעוֹן- 𐤔𐤌𐤏𐤅𐤍) – meghallgatott – Yá'ákov fia • Shlichim (שְׁלִיחִים- 𐤔𐤋𐤉𐤇𐤉𐤌) – Küldöttek/Apostolok • Szánhedrin (סַנְהֶדְרִין- 𐤎𐤍𐤄𐤃𐤓𐤉𐤍) – Nagytanács • Szátán (שָׂטָן- 𐤔𐤈𐤍) – Vádló/Ellenség • Szív (לֵב/לֵבָב- 𐤋𐤁) – Lev – belsőember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Szofrim (סוֹפְרִים- 𐤎𐤅𐤐𐤓𐤉𐤌) – írástudók • Tálmidim (תַּלְמִידִים - 𐤕𐤋𐤌𐤉𐤃𐤉𐤌) – Tanítványok • Test (בָּשָׂר- 𐤁𐤔𐤓) – Bászár • Yáhu'Dáh (יְהוּדָה- 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤄) – Júda/Dicsőített – Yá'ákov fia • Yeshuá (יֵשׁוּעַ- 𐤉𐤔𐤅𐤏) – Yahuwah Megszabadít/Megvált/Megment • Yiszrá'El (יִשְׂרָאֵל- 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – Elohimmal küzdő/Elohim harcosa • Yochánán (יוֹחָנָן- 𐤉𐤅𐤇𐤍𐤍) – Yahuwah kegyelmes – János

¹Ekkor felkelt ott az egész gyülekezet, és elvezették őt Pilátuszhoz. ²És vádolni kezdték őt, mondva: "Úgy találtuk, hogy ez az ember félrevezeti népünket, eltántorítja őket attól, hogy adót adjanak a császárnak, és azt mondja, hogy ő a Melekh Máshiách ➣ a Felkent Király." ³Pilátusz megkérdezte őt, mondva: "Te vagy a Yáhu'dim királya?" Ő pedig felelt neki, és ezt mondta: "Te mondtad." ⁴Pilátusz ekkor így szólt a Kohánim főnökeihez és a nép sokaságához: "Én nem találok bűnt ebben az emberben." ⁵De azok még nagyobb erővel mondták: "Fellázítja a népet tanításával egész Yáhu'Dáhban, Gáliltól kezdve egészen idáig."

⁶Amint Pilátusz hallotta a Gálil nevét, megkérdezte, hogy ez az ember gálili-e. ⁷És amikor megtudta, hogy Hordosz hatósága alá számít, elküldte őt Hordoszhez, aki szintén Yerusháláyimban tartózkodott azokban a napokban. ⁸És lőn, amint Hordosz meglátta Yeshuát, nagyon megörült, mert sok napja vágyott látni őt, mivel hallotta hírét, és remélte, hogy jelt tesz a szemei láttára. ⁹És különféle kérdéseket kérdezett tőle, de ő semmit nem felelt neki szóval. ¹⁰És ott álltak a Kohánim főnökei és az Szoferek, és teljes erejükkel vádolták őt. ¹¹És Hordosz megvetette őt serege hadával együtt, és bíborszínű köntöst adott rá, hogy gúnyt űzzön belőle, és visszaküldte Pilátuszhoz. ¹²Azon a napon kibékült Hordosz és Pilátusz egymással, mert addig ellenségeskedés volt közöttük.

¹³És Pilátusz összehívta a Kohánim főnökeit, a fejedelmeket és a népet, ¹⁴és ezt mondta nekik: "Elém hoztátok ezt az embert, mint aki félrevezeti a népet, és íme, kivallattam őt a szemeitek láttára, és nem találtam ebben az emberben semmi szemernyi vétket sem abból, amivel vádoljátok őt. ¹⁵De még Hordosz sem, mert visszaküldte őt hozzánk, és íme, semmi halálra méltó dolgot nem követett el. ¹⁶Ezért megfenyítem őt, és azután elbocsátom." ¹⁷Mert kötelessége volt elbocsátani nekik egy foglyot az ünnep napjain. ¹⁸De azok együtt kiáltottak, mondva: "Zárd el ezt az embert, és bocsásd el nekünk Bár-Ábát!" ¹⁹Ő az volt, akit a városban történt lázadás és egy gyilkosság miatt vetettek börtönbe. ²⁰Pilátusz ismét szólt hozzájuk, mert szerette volna elbocsátani Yeshuát. ²¹De ők kiáltoztak, mondva: "Feszítsd meg, feszítsd meg őt!" ²²És harmadszor is szólt hozzájuk: "De hát mi rosszat tett ez? Nem találtam benne halálra méltó ítéletet; ezért megfenyítem őt, és elbocsátom." ²³De ők felemelték hangjukat, és követelték és sürgették őt, hogy feszíttessék meg, és győzött a hangjuk és a Kohánim főnökeinek hangja. ²⁴És Pilátusz kihirdette az ítéletet, hogy meglegyen a kérésük. ²⁵És elbocsátotta nekik azt, akit a lázadás és gyilkosság miatt zártak börtönbe, az embert, akit kértek, Yeshuát pedig kiszolgáltatta akaratuknak.

²⁶És elvezették őt onnan, és megragadtak egy embert, aki a mezőről jött, neve cirénei Shim'on, és rátették a keresztet, hogy vigye Yeshuá után. ²⁷És nagy sokaságú nép ment utána, és asszonyok sokasága, akik gyászéneket és siratót emeltek fölötte. ²⁸És Yeshuá feléjük fordult, és ezt mondta: "Yerusháláyim leányai, ne sírjatok énmiattam, hanem sírjatok magatokért és fiaitokért. ²⁹Mert íme, napok jönnek, és ezt mondják majd: Boldogok a meddők és a méhek, amelyek nem szültek, és az emlők, amelyek nem szoptattak! ³⁰Akkor kezdik majd mondani a hegyeknek: Essetek ránk! - és a halmoknak: Borítsatok be minket! ³¹Mert ha a zöldellő fával ezt teszik, mi történik a száraz fával?" ³²És két másikat is, gonosztevőket, vittek vele együtt a halálra.

³³És eljutottak a helyre, amelyet Gulgoletnek hívnak, és ott megfeszítették őt és a gonosztevőket, egyiket a jobbja, másikat a balja felől. ³⁴És Yeshuá ezt mondta: "Ábám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek." És elosztották maguk közt a ruháit, és sorsot vetettek rájuk. ³⁵És a nép ott állt, és nézte őt, és a fejedelmek is gúnyolták őt, mondva: "Másokat megszabadított, szabadítsa hát meg a maga lelkét, ha ő a Máshiách, Elohim választottja!" ³⁶És így a sereg emberei is kicsúfolták őt, odamentek, és ecetet nyújtottak neki, ³⁷és ezt mondták: "Ha te vagy Melekh HáYáhu'dim ➣ a Zsidók Királya, szabadítsd meg a magad lelkét!" ³⁸És felírást helyeztek fölébe, görög, római és héber írással:

Ἰεσσουά ὁ Ναζωραῖος ὁ βασιλεὺς τῶν Ἰουδαίων

Ieshuá Názárenus Rex Iudáeorum (INRI)

Melekh HáYáhu’dim

- Ez a Zsidók Királya.

³⁹És a mellette felfeszített gonosztevők egyike szidalmazta őt, mondva: "Nem te vagy a Máshiách? Szabadítsd meg a magad lelkét és a mi lelkünket!" ⁴⁰De a másik felelt, és megfeddte őt, mondva: "Nem féled Elohimot, hiszen te is ugyanazon büntetés alatt vagy? ⁴¹Bizony, mireánk jogosan vettetett az ítélet, mert kezeink cselekedete szerint fizettetett meg nekünk, de ez nem tett semmi rossz dolgot." ⁴²És ezt mondta Yeshuának: "Emlékezzél meg rólam, Uram, amikor eljössz királyságodban." ⁴³És Yeshuá ezt mondta neki: "Ámen, mondom néked, ma velem leszel a Gán Edenben."

⁴⁴És lőn mintegy a hatodik órában, és sötétség borította be az egész föld színét a kilencedik óráig. ⁴⁵A nap elsötétült, és a Heikhál kárpitja kettéhasadt, két darabra. ⁴⁶És Yeshuá nagy hangon kiáltott, és ezt mondta: "A te kezedbe, Ábám, helyezem el az én Ruáchomat." És amint ezt mondta, kiadta nesámáját.

⁴⁷És a százados látta, ami történt, és dicsőséget adott Elohimnak, mondva: "Bizony, igaz volt ez az ember." ⁴⁸És a nép egész sokasága, amely erre a látványra gyűlt össze, miután látták, ami történt, mellüket verték, és visszatértek. ⁴⁹És minden ismerőse távol állt, és az asszonyok, akik Gáliltól követték őt, látták mindezeket.

⁵⁰És volt egy ember, neve Yoszef, jó és igaz ember, a tartomány tanácsosai közül, ⁵¹aki nem hajlott az ő tanácsuk és cselekedeteik után, és a zsidók városából, HáRámátáyimból való volt, és várta Elohim Királyságát. ⁵²Ő Pilátusz elé ment, és elkérte tőle Yeshuá testét. ⁵³És levette őt, és gyolcs halotti lepelbe burkolta, és sziklába vájt sírba helyezte, amelyben még nem temettek el embert. ⁵⁴Az előkészület napja volt, és a Shábát közeledett és jött. ⁵⁵És az asszonyok, akik vele jöttek Gálilból, utána mentek, és látták a sírt, és azt, hogyan helyezték el benne Yeshuá testét. ⁵⁶És azután visszatértek, és illatszereket és illatos keneteket készítettek, és a Shábáton megpihentek a parancsolat szerint.

Szójegyzék: Ábá (אָבָא- 𐤀𐤁𐤀) – Atya/Édesapa • Ámen (אָמֵן - 𐤀𐤌𐤍) – bizony/úgy legyen • Bár-Ábá (בַּר־אַּבָּא- 𐤁𐤓𐤀𐤁𐤀) – az atya fia • Elohim (אֱלֹהִים- 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Gálil (גָּלִיל- 𐤂𐤋𐤉𐤋) – kerület/vidék – Náftáli északi területe • Gán Eden (גַּןעֵדֶן- 𐤂𐤍𐤏𐤃𐤍) – Éden kertje: Gyönyörűség/Élvezet/Öröm kertje • Gulgolet (גֻּלְגֹּלֶת- 𐤂𐤋𐤂𐤋𐤕) – koponya • Heikhál (הֵיכָל - 𐤄𐤉𐤊𐤋) – Szentély/A Ház fő csarnoka • Hordosz (הוֹרְדוֹס - 𐤄𐤅𐤓𐤃𐤅𐤎) – Heródes (görög: hős) • Királyság (מַלְכוּת- 𐤌𐤋𐤊𐤅𐤕) – Malchut; uralom, Királyság • Kohánim (כֹּהֲנִים - 𐤊𐤄𐤍𐤉𐤌) – papok – T.sz. • Kohen (כֹּהֵן- 𐤊𐤄𐤍) – Pap – Áháron leszármazottja • Kohen Gádol (כֹּהֵןגָּדוֹל- 𐤊𐤄𐤍𐤂𐤃𐤅𐤋) – főpap – Yiszrá'El főpapja, aki a Mishkán/Templom legszentebb szolgálatát végezte • Lélek (נֶפֶשׁ- 𐤍𐤐𐤔) – Nefesh • Máshiách (מָשִׁיחַ- 𐤌𐤔𐤉𐤇) – Felkent/Krisztus • Melekh HáYáhu'dim (מֶלֶךְהַיְּהוּדִים- 𐤌𐤋𐤊𐤄𐤉𐤄𐤅𐤃𐤉𐤌) – a Yáhu'dim királya • Nefesh (נֶפֶשׁ- 𐤍𐤐𐤔) – Lélek/Élőlény/Élet • Nesámá (נְשָׁמָה- 𐤍𐤔𐤌𐤄) – lehelet/lélegzet/élet-lehelet • Pilátusz (ôÄĚéěČčĺÉń- 𐤐𐤉𐤋𐤈𐤎) – Pontiusz Pilátusz; római helytartó, jelentés: dárdás• Ruách (רוּחַ- 𐤓𐤅𐤇) – Szellem/Lehelet/Szél • Shábát (שַׁבָּת- 𐤔𐤁𐤕) – nyugalom napja – a hetedik nap • Shim'on (שִׁמְעוֹן- 𐤔𐤌𐤏𐤅𐤍) – meghallgatott – Yá'ákov fia • Szofer (סוֹפֵר- 𐤎𐤅𐤐𐤓) – írástudó • Test (בָּשָׂר- 𐤁𐤔𐤓) – Bászár • Yáhu'Dáh (יְהוּדָה- 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤄) – Júda/Dicsőített – Yá'ákov fia • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם- 𐤉𐤓𐤅𐤔𐤋𐤉𐤌) – Jeruzsálem/A béke alapja – Jeruzsálem • Yeshuá (יֵשׁוּעַ- 𐤉𐤔𐤅𐤏) – Yahuwah Megszabadít/Megvált/Megment • Yoszef (יוֹסֵף- 𐤉𐤅𐤎𐤐) – Gyarapítson/Hozzáadjon

¹A hét első napján pedig, mielőtt hasadt volna a hajnal, a sírhoz mentek, és magukkal vitték az illatszereket, amelyeket elkészítettek, és velük együtt még más asszonyok is. ²És íme, a követ elhengerítve találták a sírtól, ³és amikor bementek annak belsejébe, HáÁdon Yeshuá testét nem találták. ⁴És amikor megzavarodtak e dolog miatt, íme, két férfi állt melléjük, ruhájuk fénylő ragyogásban. ⁵Félelem fogta el őket, és arcaik a földre hanyatlottak, azok pedig így szóltak hozzájuk: "Miért keresitek az élőt a holtak között? ⁶Ő nincs itt, hanem feltámadt a halottak közül. Emlékezzetek arra, amit mondott nektek, amikor még Gálilban volt, így szólva: ⁷hogy a Ben Ádámnak bűnös emberek kezeibe kell adatnia, és megfeszíttetnie, és a harmadik napon feltámadnia." ⁸Akkor visszaemlékeztek az ő szavaira. ⁹Visszatértek a sírtól, és hírül adták mindezeket a dolgokat a tizenegynek és mindazoknak, akik velük voltak. ¹⁰Ezek pedig azok, akik elmondták e dolgokat a Shlichimnek: a magdalai Miryám és Yochánáh és Miryám, Yá'ákov anyja, és még más asszonyok velük együtt. ¹¹De ezek a szavak üres beszédnek tűntek a szemükben, és nem hittek nekik. ¹²De Kefá felkelt, és a sírhoz futott, és lehajolva betekintett annak belsejébe, és nem látott mást, csak a lepedőket, amelyek magukban hevertek; és visszatért házába, csodálkozva azon, ami történt.

¹³Azon a napon kettő közülük egy faluba ment, amelynek Emáüsz a neve, mintegy hatvan barázdányira, egy igapár szántóföldje szerint Yerusháláyimtól. ¹⁴És beszélgettek egymással mindezekről a történésekről. ¹⁵És történt, hogy amikor beszélgettek és vitatták a dolgot, maga Yeshuá is melléjük lépett, és velük ment, ¹⁶de szemeik meg voltak fogva, hogy ne ismerjék fel őt. ¹⁷És így szólt hozzájuk: "Mik ezek a dolgok, amelyekről beszélgettek egymással itt az úton?" És megálltak, és arcaik komorak voltak. ¹⁸És az egyik közülük, akinek Kleopász a neve, válaszolt és mondta: "Te vagy az egyetlen jövevény Yerusháláyimban, aki nem ismered a dolgokat, amelyek azokban a napokban benne történtek?" ¹⁹És mondta nekik: "És mik azok a dolgok?" Ők pedig mondták neki: "A Nátzráti Yeshuá felől valók, aki próféta volt, hatalmas tettben, HáElohim előtt és az egész nép előtt, tetteiben is és szavaiban is; ²⁰akit kiszolgáltattak a mi Kohenjeink fejei és főembereink halálos ítéletre, és megfeszítették őt. ²¹Mi pedig azt vártuk, hogy ő az, aki megváltja Yiszrá'Elt; de ez a mai nap a harmadik nap azóta, hogy ezek történtek. ²²De közülünk való asszonyok is megrémítettek minket, akik korán reggel a sírhoz mentek, ²³és nem találták a testét, és visszajöttek, és azt mondták, hogy Málákhim jelenését látták, akik azt mondták, hogy ő él. ²⁴És elmentek néhányan a közülünk valók közül a sírhoz, és úgy találták, ahogy az asszonyok elbeszélték, de őt nem látták." ²⁵És így szólt hozzájuk: "Ó, ti értelem-nélküliek és kemény szívűek, hogy elhiggyétek mindazt, amit a próféták szóltak! ²⁶Hát nem így volt-e helyes a Máshiáchnak, hogy elhordozza nyomorúságát, és bemenjen az ő dicsőségébe?" ²⁷És nekifogott, hogy megmagyarázza nekik mindazokat az Írásokat, Moshehtól kezdve egészen az összes prófétáig, amelyek róla szóltak.

²⁸És megközelítették a falut, amely felé arcuk irányult, hogy oda menjenek, ő pedig úgy fordította arcát, mintha tovább menne onnan. ²⁹De unszolták őt, mondván: "Maradj hát itt velünk, mert beesteledett, és lehanyatlott a nap!" És bement a házba, hogy velük maradjon. ³⁰És történt, hogy amikor velük az asztalhoz telepedett, vette a kenyeret, és megáldotta, és megtörte, és nekik adta. ³¹Akkor megnyíltak szemeik, és felismerték őt, ő pedig eltűnt, elment arcuk elől. ³²És mondták egymásnak: "Hát nem égett-e a szívünk bennünk, amikor beszélt hozzánk az úton, és amikor feltárta nekünk az Írásokat?" ³³És felkeltek abban az órában, és visszatértek Yerusháláyimba, és együtt egybegyűlve találták a tizenegyet és azokat, akik velük voltak, ³⁴akik mondták: "Valóban feltámadt HáÁdon, és megjelent Shim'onnak." ³⁵És ők is elbeszélték, ami az úton történt velük, és hogyan ismerték fel őt a kenyér megtöréséről.

³⁶Még beszéltek ezeket, és íme, maga Yeshuá állt meg közöttük, és így szólt hozzájuk: "Békesség nektek!" ³⁷De ők megrettentek és megrémültek, és azt gondolták, hogy szellemet látnak. ³⁸És így szólt hozzájuk: "Miért rémültetek meg, és miért támadnak gondolatok szívetekben? ³⁹Lássátok kezeimet és lábaimat, hogy én, én vagyok az; tapintsatok meg engem és lássatok, mert a szellemnek nincs húsa és csontjai, ahogyan látjátok, hogy nekem van." ⁴⁰És miután ezt mondta, megmutatta nekik kezeit és lábait. ⁴¹És amikor még mindig nem hittek örömükben és csodálkozásukban, így szólt hozzájuk: "Van-e itt nálatok ennivaló?" ⁴²És adtak neki egy darab tűzön sült halat és lépesmézet. ⁴³És vette, és megette szemeik láttára.

⁴⁴És így szólt hozzájuk: "Ezek azok a szavaim, amelyeket szóltam nektek, amikor még veletek voltam, hogy be kell teljesednie mindannak, ami meg van írva rólam a Mosheh Toráhjában és a prófétákban és a Tehillím zsoltáraiban." ⁴⁵Akkor megnyitotta szívüket, hogy értsék az Írásokat, ⁴⁶és így szólt hozzájuk: "Így van megírva a Máshiách szenvedéseiről és a halottak közül való feltámadásáról a harmadik napon, ⁴⁷és hogy az ő nevében hirdessék a hívók a megtérést és a vétek bocsánatát minden nép között, Yerusháláyimtól kezdve. ⁴⁸Ti pedig tanúi vagytok ezeknek. ⁴⁹Íme, én elküldöm azt, amit Ábám megígért nektek; ti pedig várjatok a városban, Yerusháláyimban, amíg fel nem öltöztök erővel a magasságból."

⁵⁰És kivezette őket a városon kívülre, Beit-Anyáhig, és felemelte kezeit, és megáldotta őket. ⁵¹És történt, hogy miközben áldotta őket, elvált tőlük, és felvitetett az Egekbe. ⁵²És ők leborultak előtte, és visszatértek Yerusháláyimba nagy örömmel, ⁵³és a Heikhálban voltak szüntelenül, dicsérve és áldva HáElohimot. Ámen.

Szójegyzék: Ábá (אָבָא - 𐤀𐤁𐤀) – Atya/Édesapa • Ádám (אָדָם - 𐤀𐤃𐤌) – Ember/Emberiség • Ádon (אָדוֹן - 𐤀𐤃𐤅𐤍) – Úr • Beit-Anyáh (בֵּית עַנְיָה - 𐤁𐤉𐤕𐤏𐤍𐤉𐤄) – szegénység/nyomorúság háza • Ben (בֵּן - 𐤁𐤍) – Fiú/Fia • Egek (שָׁמַיִם - 𐤔𐤌𐤉𐤌) – Shámáyim • Elohim (אֱלֹהִים - 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Emáüsz (עַמָּאוּס - 𐤏𐤌𐤀𐤅𐤎) – meleg forrás (görög-héber helynév) • Gálil (גָּלִיל - 𐤂𐤋𐤉𐤋) – kerület/vidék – Náftáli északi területe • Heikhál (הֵיכָל - 𐤄𐤉𐤊𐤋) – Szentély/A Ház fő csarnoka • Kefá (כֵּיפָא - 𐤊𐤉𐤐𐤀) – szikla (arámi – Péter) • Kleopász (קְלֵיֹופָס - 𐤒𐤋𐤉𐤀𐤅𐤐𐤎) – görög név (az Atya dicsősége) • Kohen (כֹּהֵן - 𐤊𐤄𐤍) – Pap – Áháron leszármazottja • Málákhim (מַלְאָכִים - 𐤌𐤋𐤀𐤊𐤉𐤌) – angyalok/küldöttek • Máshiách (מָשִׁיחַ - 𐤌𐤔𐤉𐤇) – Felkent/Krisztus • Miryám (מִרְיָם - 𐤌𐤓𐤉𐤌) – keserűség/felmagasztalt • Mosheh (מֹשֶׁה - 𐤌𐤔𐤄) – Húzó/Kihúzott – aki kihúz, a bibliai névmagyarázat szerint a vízből kihúzott • Nátzrát (נָצְרַת - 𐤍𐤑𐤓𐤕) – Názáret/őrszem • Petrosz (פֶּטְרֹוס - 𐤐𐤈𐤓𐤅𐤎) – szikla (görög) – Péter • Shim'on (שִׁמְעוֹן - 𐤔𐤌𐤏𐤅𐤍) – meghallgatott – Yá'ákov fia • Shlichim (שְׁלִיחִים - 𐤔𐤋𐤉𐤇𐤉𐤌) – Küldöttek/Apostolok • Szív (לֵב/לֵבָב - 𐤋𐤁) – Lev – belső ember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Test (בָּשָׂר- 𐤁𐤔𐤓) – Bászár • Toráh (תּוֹרָה - 𐤕𐤅𐤓𐤄) – Törvény/Tanítás/Útmutatás – Yahuwah parancsainak és tanításainak gyűjteménye • Yá'ákov (יַעֲקֹב - 𐤉𐤏𐤒𐤁) – Sarokfogó • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם - 𐤉𐤓𐤅𐤔𐤋𐤉𐤌) – Jeruzsálem/A béke alapja – Jeruzsálem • Yeshuá (יֵשׁוּעַ - 𐤉𐤔𐤅𐤏) – Yahuwah Megszabadít/Megvált/Megment • Yiszrá'El (יִשְׂרָאֵל - 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – Elohimmal küzdő/Elohim harcosa • Yochánáh (יוֹחַנָּה - 𐤉𐤅𐤇𐤍𐤄) – Yahuwah kegyelmes