Héber Nevek Biblia

¹Miután sokan vállalkoztak már arra, hogy tudósítsanak bennünket a közöttünk beteljesedett eseményekről úgy, amint reánk hagyták azok, akik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az igének: ³magam is jónak láttam, hogy miután eleitől kezdve mindennek pontosan utánajártam, sorjában megírjam azokat neked, nagyrabecsült Teofilus, ⁴hogy azokról a dolgokról, amelyekről tanítást kaptál, megtudd a kétségtelen valóságot.

⁵Yerodnek, Yáhu'Dáh királyának idejében élt egy Kohen, név szerint Zecháryáh , az Abijá csoportjából; felesége pedig Áháron leányai közül való volt, és a neve Elishevá . ⁶Igazak voltak mindketten Elohim előtt, és feddhetetlenül éltek Yahuwah minden parancsolata és rendelése szerint. ⁷Nem volt gyermekük, mert Elishevá meddő volt, és már mindketten előrehaladott korúak voltak. ⁸Történt pedig egyszer, hogy amikor csoportjának beosztása szerint papi szolgálatot végzett Elohim előtt, ⁹a papi szolgálat szokott módja szerint, sorsolással őt jelölték ki arra, hogy bemenjen Yahuwah templomába, és bemutassa a füstölőáldozatot. ¹⁰A nép egész sokasága pedig kint imádkozott a füstölőáldozat órájában. ¹¹Ekkor megjelent neki Málách Yahuwah, és megállt a füstölőáldozati oltár mellett jobb felől. ¹²Zecháryáh amikor ezt meglátta, megrettent, és félelem szállta meg. ¹³De az angyal így szólt hozzá: "Ne félj, Zecháryáh , meghallgatásra talált a te könyörgésed: feleséged, Elishevá fiút szül neked, és Yochánánnak fogod őt nevezni. ¹⁴Örülni fogsz, boldog leszel, és sokan örülnek majd az ő születésének, ¹⁵mert nagy lesz ő Yahuwah előtt; bort és részegítő italt nem iszik, és már anyja méhétől fogva megtelik Ruách HáKodeshsel, ¹⁶Yiszrá'El fiai közül sokakat megtérít Yahuwahhoz, az ő Elohimukhoz, ¹⁷és őelőtte jár az Eli'Yahu szellemével és erejével, hogy az atyák szívét a gyermekekhez, és az engedetleneket az igazak lelkületére térítse, hogy felkészült népet állítson Yahuwah elé." ¹⁸Zecháryáh így szólt az angyalhoz: "Miből tudom meg ezt? Hiszen én már öreg ember vagyok, feleségem is előrehaladott korú." ¹⁹Az angyal pedig így válaszolt: "Én Gávri'El vagyok, aki Elohim színe előtt állok. Elküldött engem, hogy beszéljek veled, és meghozzam neked ezt az örömhírt. ²⁰De íme, amiért nem hittél szavaimnak, amelyek pedig be fognak teljesedni a maguk idejében, most megnémulsz, és egészen addig nem tudsz megszólalni, amíg mindezek végbe nem mennek." ²¹A nép várta Zecháryáh t, és csodálkozott, hogy késik a templomban. ²²Amikor mégis kijött, nem tudott velük beszélni. Ebből rájöttek, hogy látomást látott a templomban. Ő pedig csak integetett nekik, de néma maradt. ²³Amikor leteltek papi szolgálatának napjai, hazament. ²⁴E napok után fogant felesége, Elishevá , aztán elrejtőzött öt hónapra, ²⁵majd így szólt: "Ezt tette velem Yahuwah azokban a napokban, amikor rám tekintett, hogy elvegye gyalázatomat az emberek előtt."

²⁶A hatodik hónapban pedig elküldte Elohim Gávri'El angyalt Gálil egyik városába, Nátzeretbe, ²⁷egy szűzhöz, aki a Dávid házából származó férfinak, Yoszefnek volt a jegyese. A szűznek pedig Miryám volt a neve. ²⁸Az angyal belépve hozzá így szólt: "Üdvözlégy, kegyelembe fogadott, Yahuwah veled van!" ²⁹Miryám megdöbbent ezekre a szavakra, és fontolgatta, mit jelenthet ez a köszöntés. ³⁰Az angyal ezt mondta neki: "Ne félj, Miryám, mert kegyelmet találtál Elohimnál! ³¹Íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz, akit nevezz Yeshuának. ³²Nagy lesz ő, és a Magasságos Fiának mondják majd; Yahuwah Elohim neki adja atyjának, Dávidnak a trónját, ³³ő pedig uralkodik a Yá'ákov házán örökké, és uralkodásának nem lesz vége." ³⁴Miryám megkérdezte az angyalt: "Hogyan lehetséges ez, mikor én férfit nem ismerek?" ³⁵Az angyal így válaszolt neki: "A Ruách HáKodesh száll reád, és a Magasságos ereje árnyékoz be téged, ezért a születendőt is Szentnek nevezik majd, Elohim Fiának. ³⁶Íme, a te rokonod, Elishevá is fiút fogant öregségére, és már a hatodik hónapjában van az, akit meddőnek mondanak, ³⁷mert Elohimnak semmi sem lehetetlen." ³⁸Ekkor így szólt Miryám: "Íme, Yahuwah szolgálóleánya: történjék velem a te beszéded szerint!" S ekkor eltávozott tőle az angyal.

³⁹Azokban a napokban útra kelt Miryám, és sietve elment a hegyvidékre, Yáhu'Dáh egyik városába. ⁴⁰Bement Zecháryáh házába, és köszöntötte Elishevá et. ⁴¹Amikor Elishevá meghallotta Miryám köszöntését, megmozdult a magzat a méhében. Megtelt Elishevá Ruách HáKodeshsel, ⁴²és hangos szóval kiáltotta: "Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse! ⁴³Hogyan is lehetséges ez, hogy az én Ádonájom anyja jön el énhozzám? ⁴⁴Mert íme, amint felfogta fülem köszöntésed hangját, ujjongva mozdult meg a magzat méhemben. ⁴⁵Boldog, aki hitt, mert beteljesedik mindaz, amit Yahuwah mondott neki."

⁴⁶Miryám pedig ezt mondta: "Magasztalja lelkem Yahuwahát, ⁴⁷és az én lelkem ujjong Elohim, az én Megtartóm előtt, ⁴⁸mert rátekintett szolgálóleánya megalázott voltára: és íme, mostantól fogva boldognak mond engem minden nemzedék, ⁴⁹mert nagy dolgokat tett velem a Hatalmas, és szent az ő neve, ⁵⁰irgalma megmarad nemzedékről nemzedékre az őt félőkön. ⁵¹Hatalmas dolgot cselekedett karjával, szétszórta a szívük szándékában felfuvalkodottakat. ⁵²Hatalmasokat döntött le trónjukról, és megalázottakat emelt fel. ⁵³Éhezőket látott el javakkal, és bővelkedőket küldött el üres kézzel. ⁵⁴Felkarolta szolgáját, Yiszrá'Elt, hogy megemlékezzék irgalmáról, ⁵⁵amint kijelentette atyáinknak, Ávráhámnak és az ő utódjának mindörökké." ⁵⁶Miryám Elishevával maradt három hónapig, azután visszatért otthonába.

⁵⁷Amikor pedig eljött Elishevá szülésének ideje, fiút szült. ⁵⁸Meghallották a szomszédai és rokonai, hogy milyen nagy irgalmat tanúsított iránta Yahuwah, és együtt örültek vele. ⁵⁹A nyolcadik napon eljöttek körülmetélni a gyermeket, és apja nevéről Zecháryáh nak akarták nevezni. ⁶⁰Anyja azonban megszólalt, és ezt mondta: "Nem, hanem Yochánán legyen a neve." ⁶¹Mire ezt mondták neki: "De hiszen senki sincs a te rokonságodban, akit így hívnának." ⁶²Ekkor intettek az apjának, hogy minek akarja neveztetni. ⁶³Ő táblát kért, és ezt írta rá: "Yochánán a neve." Erre mindenki elcsodálkozott. ⁶⁴És egyszerre csak megnyílt Zecháryáh szája, megoldódott a nyelve, beszélni kezdett, és áldotta Elohimot. ⁶⁵Félelem szállta meg a körülöttük lakókat, és Yáhu'Dáh egész hegyvidékén beszéltek minderről. ⁶⁶Akik meghallották, szívükbe vésték, és így szóltak: "Vajon mi lesz ebből a gyermekből? "Yahuwah keze pedig valóban vele volt.

⁶⁷Apja, Zecháryáh , megtelt Ruách HáKodeshsel, és így prófétált: ⁶⁸"Áldott Yahuwah, Yiszrá'El Elohimja, hogy meglátogatta népét, és váltságot szerzett neki. ⁶⁹Erős üdvözítőt támasztott nekünk szolgájának, Dávidnak házából, ⁷⁰ahogyan kijelentette azt szent prófétái által örök időktől fogva: ⁷¹hogy megszabadít ellenségeinktől, és mindazok kezéből, akik gyűlölnek minket; ⁷²hogy irgalmasan cselekedjék atyáinkkal, és megemlékezzék szent szövetségéről, ⁷³arról az esküről, amellyel megesküdött atyánknak, Ávráhámnak; ⁷⁴és megadja nekünk, hogy ellenségeink kezéből megszabadulva, félelem nélkül szolgáljunk neki, ⁷⁵szentségben és igazságban őelőtte életünk minden napján. ⁷⁶Te pedig, kisgyermek, a Magasságos prófétája leszel, mert Yahuwah előtt jársz, hogy előkészítsd az ő útjait, ⁷⁷hogy megtanítsd népét az üdvösség ismeretére, bűneik bocsánata által, ⁷⁸Elohimunk könyörülő irgalmáért, amellyel meglátogat minket a felkelő fény a magasságból; ⁷⁹hogy világítson azoknak, akik sötétségben s a halál árnyékában lakoznak, hogy ráigazítsa lábunkat a békesség útjára." ⁸⁰A kisgyermek pedig növekedett, és erősödött szellemben, és a pusztában élt egészen addig a napig, amelyen szolgálatba lépett Yiszrá'Elben.

Szójegyzék: Dávid (דָּוִד— 𐤃𐤅𐤃) – szeretett • Eli'Yahu (אֵלִיָּהוּ— 𐤀𐤋𐤉𐤄𐤅) – az én Elohim-om Yahuwah • Elishevá (אֱלִישֶׁבַע— 𐤀𐤋𐤉𐤔𐤁𐤏) – Elohim-om az eskü • Elohim (אֱלֹהִים— 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Hatalmasságok / a Teremtő • Gálil (גָּלִיל— 𐤂𐤋𐤉𐤋) – kerület/vidék • Gávri'El (גַּבְרִיאֵל— 𐤂𐤁𐤓𐤉𐤀𐤋) – Elohim hőse • Kohen (כֹּהֵן— 𐤊𐤄𐤍) – pap • Málách (מַלְאָךְ— 𐤌𐤋𐤀𐤊) – küldött/angyal • Miryám (מִרְיָם— 𐤌𐤓𐤉𐤌) – keserűség/felmagasztalt • Nátzeret (נָצְרַת— 𐤍𐤑𐤓𐤕) – őrálló/hajtás • Ruách HáKodesh (רוּחַ הַקֹּדֶשׁ— 𐤓𐤅𐤇𐤄𐤒𐤃𐤔) – Szent Szellem • Yahuwah (יַהוּהָ— 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Örökkévaló • Yeshuá (יֵשׁוּעַ— 𐤉𐤔𐤅𐤏) – szabadítás/megváltás • Yiszrá'El (יִשְׂרָאֵל— 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – Elohim-mal küzdő • Yochánán (יוֹחָנָן— 𐤉𐤅𐤇𐤍𐤍) – Yahuwah kegyelmes • Yoszef (יוֹסֵף— 𐤉𐤅𐤎𐤐) – gyarapító • Yá'ákov (יַעֲקֹב— 𐤉𐤏𐤒𐤁) – sarokfogó • Yáhu'Dáh (יְהוּדָה— 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤄) – dicséret • Zecháryáh (זְכַרְיָה— 𐤆𐤊𐤓𐤉𐤄) – Yahuwah emlékezik • Ádonáj (אֲדֹנָי— 𐤀𐤃𐤍𐤉) – Úr/Mester • Áháron (אַהֲרֹן— 𐤀𐤄𐤓𐤍) – hegyi/megvilágosodott • Ávráhám (אַבְרָהָם— 𐤀𐤁𐤓𐤄𐤌) – a sokaság atyja

¹Történt pedig azokban a napokban, hogy Augustus császár rendeletet adott ki: írják össze az egész földet. ²Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíriában Cirénius volt a helytartó. ³Elment tehát mindenki a maga városába, hogy összeírják. ⁴Felment Yoszef is a galili Nátzeretból Yáhu'Dáha, a Dávid városába, amelyet Beit-Lechemnek neveznek, mert Dávid házából és nemzetségéből való volt, ⁵hogy összeírják jegyesével, Miryámmal együtt, aki áldott állapotban volt. ⁶És történt, hogy amíg ott voltak, eljött szülésének ideje, ⁷és megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely.

⁸Pásztorok tanyáztak azon a vidéken a szabad ég alatt, és őrködtek éjszaka a nyájuk mellett. ⁹És Málách Yahuwah megjelent nekik, körülragyogta őket Yahuwah dicsősége, és nagy félelem vett erőt rajtuk. ¹⁰Az angyal pedig ezt mondta nekik: "Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz: ¹¹Üdvözítő született ma nektek, aki az Ádonáj Máshiách, a Dávid városában. ¹²A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban." ¹³És hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal, akik dicsérték Elohimot, és ezt mondták: ¹⁴"Dicsőség a magasságban Elohimnak, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat."

¹⁵Miután elmentek tőlük az angyalok a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: "Menjünk el egészen Beit-Lechemig, és nézzük meg: hogyan is történt mindaz, amiről üzent nekünk Yahuwah." ¹⁶Elmentek tehát sietve, és megtalálták Miryámot, Yoszefet, és a jászolban fekvő kisgyermeket. ¹⁷Amikor meglátták, elmondták azt az üzenetet, amelyet erről a kisgyermekről kaptak, ¹⁸és mindenki, aki hallotta, elcsodálkozott azon, amit a pásztorok mondtak nekik. ¹⁹Miryám pedig mindezeket a dolgokat megőrizte, és forgatta a szívében. ²⁰A pásztorok pedig visszatértek, dicsőítve és magasztalva Elohimot mindazért, amit pontosan úgy hallottak és láttak, ahogyan ő megüzente nekik.

²¹Amikor a nyolc nap elmúlt, és körül kellett őt metélni, a Yeshuá nevet adták neki, ahogyan az angyal nevezte őt, mielőtt még anyja méhében megfogant. ²²Amikor leteltek a tisztulásnak a Mosheh Toráhjában megszabott napjai, felvitték Yeshuáát Yerusháláyimba, hogy bemutassák Yahuwahnak, ²³amint meg van írva Yahuwah Toráhjában, hogy "minden elsőszülött fiúmagzat Yahuwahnak szenteltessék;" ²⁴és hogy áldozatot adjanak Yahuwah Toráhjában foglalt rendelkezés szerint: "egy pár gerlicét vagy két galambfiókát."

²⁵Íme, élt egy ember Yerusháláyimban, akinek Shim'on volt a neve. Igaz és kegyes ember volt, várta Yiszrá'El vigasztalását, és a Ruách HáKodesh volt rajta. ²⁶Azt a kijelentést kapta a Ruách HáKodeshtól, hogy nem hal meg addig, amíg meg nem látja Yahuwah Máshiách-ját. ²⁷A Szellem indítására elment a templomba, és amikor a gyermek Yeshuáát bevitték szülei, hogy eleget tegyenek a törvény előírásainak, ²⁸akkor karjába vette, áldotta Elohimot, és ezt mondta: ²⁹"Most bocsátod el, Ádonájam, szolgádat beszéded szerint békességgel, ³⁰mert meglátták szemeim üdvösségedet, ³¹amelyet elkészítettél minden nép szeme láttára, ³²hogy megjelenjék világosságul a pogányoknak, és dicsőségül népednek, Yiszrá'Elnek." ³³Apja és anyja csodálkoztak a róla mondottakon, ³⁴Shim'on pedig megáldotta őket, és ezt mondta anyjának, Miryámnak: "Íme, ő sokak elesésére és felemelésére rendeltetett Yiszrá'Elben, és jelül, amelynek ellene mondanak, ³⁵a te lelkedet is éles kard járja majd át -, hogy nyilvánvalóvá legyen sok szív gondolata."

³⁶Volt ott egy prófétanő is, Chánáh, Fánuel leánya, Áser törzséből. Nagyon előrehaladott korú volt; csak hét évig élt férjével hajadonkora után, ³⁷és már nyolcvannégy éve özvegyasszony volt. Nem távozott el a templomból, mert böjtöléssel és imádkozással szolgált éjjel és nappal. ³⁸Abban az órában ő is odaállt, hálát adott Elohimnak, és beszélt róla mindazoknak, akik várták Yerusháláyim megváltását. ³⁹Miután mindent elvégeztek Yahuwah Toráhja szerint, visszatértek városukba, a galili Nátzeretba. ⁴⁰A gyermek pedig növekedett és erősödött, megtelt bölcsességgel, és Elohim kegyelme volt rajta.

⁴¹Szülei évenként elmentek Yerusháláyimba Peszách ünnepére. ⁴²Amikor tizenkét éves lett, szintén felmentek Yerusháláyimba az ünnepi szokás szerint. ⁴³Miután pedig elteltek az ünnepnapok, és hazafelé indultak, a gyermek Yeshuá ott maradt Yerusháláyimban. Szülei azonban ezt nem vették észre. ⁴⁴Mivel azt hitték, hogy az útitársaik körében van, elmentek egy napi járóföldre, és csak akkor kezdték keresni a rokonok és az ismerősök között. ⁴⁵De mivel nem találták, visszatértek Yerusháláyimba, és ott keresték tovább. ⁴⁶Három nap múlva találták meg a templomban, amint a tanítómesterek körében ült, hallgatta és kérdezte őket, ⁴⁷és mindenki, aki hallotta, csodálkozott értelmén és feleletein. ⁴⁸Amikor szülei meglátták, megdöbbentek, anyja pedig így szólt hozzá: "Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Íme, apád és én nagy bánattal kerestünk téged." ⁴⁹Mire ő így válaszolt: "Miért kerestetek engem? Nem tudtátok, hogy az én Ábám házában kell lennem?" ⁵⁰Ők azonban a nekik adott választ nem értették. ⁵¹Yeshuá ezután elindult velük, elment Nátzeret-be, és engedelmeskedett nekik. Anyja mindezeket a szavakat megőrizte szívében, ⁵²Yeshuá pedig gyarapodott bölcsességben, testben, Elohim és emberek előtt való kedvességben.

Szójegyzék: Beit-Lechem (בֵּית לֶחֶם— 𐤁𐤉𐤕𐤋𐤇𐤌) – kenyér háza • Chánáh (חַנָּה— 𐤇𐤍𐤄) – kegyelem • Dávid (דָּוִד— 𐤃𐤅𐤃) – szeretett • Elohim (אֱלֹהִים— 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Hatalmasságok / a Teremtő • Málách (מַלְאָךְ— 𐤌𐤋𐤀𐤊) – küldött/angyal • Miryám (מִרְיָם— 𐤌𐤓𐤉𐤌) – keserűség/felmagasztalt • Mosheh (מֹשֶׁה— 𐤌𐤔𐤄) – kihúzott (a vízből) • Máshiách (מָשִׁיחַ— 𐤌𐤔𐤉𐤇) – Felkent • Nátzeret (נָצְרַת— 𐤍𐤑𐤓𐤕) – őrálló/hajtás • Peszách (פֶּסַח— 𐤐𐤎𐤇) – elkerülés/átlépés • Ruách HáKodesh (רוּחַ הַקֹּדֶשׁ— 𐤓𐤅𐤇𐤄𐤒𐤃𐤔) – Szent Szellem • Shim'on (שִׁמְעוֹן— 𐤔𐤌𐤏𐤅𐤍) – meghallgatott • Toráh (תּוֹרָה— 𐤕𐤅𐤓𐤄) – tanítás/útmutatás • Yahuwah (יַהוּהָ— 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Örökkévaló • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם— 𐤉𐤓𐤅𐤔𐤋𐤉𐤌) – a békesség alapja • Yeshuá (יֵשׁוּעַ— 𐤉𐤔𐤅𐤏) – szabadítás/megváltás • Yiszrá'El (יִשְׂרָאֵל— 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – Elohim-mal küzdő • Yoszef (יוֹסֵף— 𐤉𐤅𐤎𐤐) – gyarapító • Yáhu'Dáh (יְהוּדָה— 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤄) – dicséret • Ábá (אָבָא— 𐤀𐤁𐤀) – Atya/Apa • Ádonáj (אֲדֹנָי— 𐤀𐤃𐤍𐤉) – Úr/Mester

¹Tibérius császár uralkodásának tizenötödik évében, amikor Yáhu'Dáh helytartója Poncius Pilátus volt, Galilea negyedes fejedelme Yerod, Iturea és Trakhónitisz tartományának negyedes fejedelme Yerod testvére, Filiposz, Abiléné negyedes fejedelme pedig Lüszániász volt, ²Chánán és Kájáfá Kohen Gádolok idején szólt Yahuwah Yochánánhoz, Zecháryáh fiához a pusztában. ³Ő elindult és hirdette a Yárden egész környékén a megtérés bemerítését a bűnök bocsánatára, ⁴ahogyan meg van írva Yeshá'Yahu próféta beszédeinek könyvében: "Kiáltó hangja szól a pusztában: Készítsétek el Yahuwah útját, tegyétek egyenessé ösvényeit: ⁵minden szakadékot töltsetek fel, minden hegyet és halmot hordjatok el, legyen a görbe út egyenessé, a göröngyös simává: ⁶és meglátja minden halandó Elohim szabadítását."

⁷A sokaságnak tehát, amely kiment hozzá, hogy bemerítse, ezt mondta: "Viperák fajzata! Ki figyelmeztetett titeket, hogy meneküljetek az eljövendő harag elől? ⁸Teremjetek hát megtéréshez méltó gyümölcsöket, és ne kezdjétek azt mondogatni magatokban: Ávráhám a mi atyánk! Mert mondom nektek, hogy Elohim ezekből a kövekből is tud fiakat támasztani Ávráhámnak. ⁹A fejsze pedig ott van már a fák gyökerén: ezért minden fa, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágatik, és tűzre vettetik."

¹⁰A sokaság pedig megkérdezte tőle: "Akkor hát mit tegyünk?" ¹¹Yochánán így válaszolt nekik: "Akinek két ruhája van, adjon annak, akinek nincs, és akinek van ennivalója, hasonlóan cselekedjék." ¹²Vámszedők is mentek hozzá, hogy bemerítse őket. Ezek szintén megkérdezték tőle: "Mester, mit tegyünk?" ¹³Nekik ezt mondta: "Semmivel se hajtsatok be többet, mint amennyi meg van szabva." ¹⁴Megkérdezték tőle a katonák is: "Mi pedig mit tegyünk?" Nekik viszont ezt felelte: "Senkit ne bántalmazzatok, meg ne zsaroljatok, és elégedjetek meg a zsoldotokkal."

¹⁵Mivel a nép reménykedve várakozott, és szívében egyre azt fontolgatta Yochánánról, hogy vajon nem ő-e a Máshiách, ¹⁶Yochánán így válaszolt mindenkinek: "Én ugyan vízben merítelek be titeket, de eljön az, aki erősebb nálam, és én még arra sem vagyok méltó, hogy saruja szíját megoldjam: Ő majd Ruách HáKodeshsel és tűzzel merít be titeket, ¹⁷kezében szórólapát lesz, és megtisztítja szérűjét: a gabonát csűrébe takarítja, a polyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel." ¹⁸Sok másra is buzdította őket, és hirdette a Beszoráhot a népnek.

¹⁹Amikor pedig megintette Yerod negyedes fejedelmet a testvére feleségéért, Heródiásért, és minden gonosz tettéért, ²⁰Yerod mindezt még azzal tetézte, hogy börtönbe csukatta Yochánánt.

²¹Történt, hogy amikor az egész nép bemerítkezése után Yeshuá is bemerítkeztek és imádkozott, megnyílt az ég, ²²leszállt rá a Ruách HáKodesh galambhoz hasonló testi alakban, és hang hallatszott a mennyből: "Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm."

²³Yeshuá mintegy harminc esztendős volt, amikor elkezdte működését. Köztudomás szerint Yoszef fia volt, ez pedig Élié; ²⁴ez Mattáté, ez Levié, ez Melkié, ez Jannájé, ez Yoszefé, ²⁵ez Mattatiásé, ez Ámósé, ez Náhumé, ez Heszlié, ez Naggaié, ²⁶ez Mahaté, ez Mattatiásé, ez Simeié, ez Jószeké, ez Jódáé; ²⁷ez Jóhánáné, ez Résáé, ez Zerubávelé, ez Sealtielé, ez Nérié, ²⁸ez Melkié, ez Addié, ez Kószámé, ez Elmadámé, ez Éré; ²⁹ez Yeshuáhozé, ez Eliézeré, ez Jórimé, ez Mattáté, ez Levié, ³⁰ez Shim'on é, ez Yáhu'Dáhé, ez Yoszefé, ez Yonamé, ez Elyahkimé; ³¹ez Meleáé, ez Mennáé, ez Mattátáé, ez Nátáné, ez Dávidé, ³²ez Isaié, ez Óbédé, ez Bóázé, ez Szalmóné, ez Nahsóné, ³³ez Aminádábé, ez Adminé, ez Arnié, ez Heszróné, ez Fáreszé, ez Yáhu'Dáhé; ³⁴ez Yá'ákové, ez Yitzcháké, ez Ávráhámé, ez Táréé, ez Náhóré, ³⁵ez Szerugé, ez Reué, ez Pelegé, ez Héberé, ez Selahé, ³⁶ez Kénáné, ez Arpaksádé, ez Shemé, ez Noáché, ez Lemech é; ³⁷ez Metusélahé, ez Hénóké, ez Yáredé, ez Mahalalélé, ez Kénáné, ³⁸ez Enósé, ez Sété, ez Ádámé; ez pedig Elohimé.

Szójegyzék: Beszoráh (בְּשׂוֹרָה— 𐤁𐤔𐤅𐤓𐤄) – örömhír • Dávid (דָּוִד— 𐤃𐤅𐤃) – szeretett • Elohim (אֱלֹהִים— 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Hatalmasságok / a Teremtő • Filiposz (פִילִיפּוֹס— 𐤐𐤉𐤋𐤉𐤐𐤅𐤎) – lovak kedvelője (görög) • Kohen (כֹּהֵן— 𐤊𐤄𐤍) – pap • Kohen Gádol (כֹּהֵן גָּדוֹל— 𐤊𐤄𐤍𐤂𐤃𐤅𐤋) – főpap • Levi (לֵוִי— 𐤋𐤅𐤉) – csatlakozó • Máshiách (מָשִׁיחַ— 𐤌𐤔𐤉𐤇) – Felkent • Noách (נֹחַ— 𐤍𐤇) – nyugalom • Ruách HáKodesh (רוּחַ הַקֹּדֶשׁ— 𐤓𐤅𐤇𐤄𐤒𐤃𐤔) – Szent Szellem • Shim'on (שִׁמְעוֹן— 𐤔𐤌𐤏𐤅𐤍) – meghallgatott • Yahuwah (יַהוּהָ— 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Örökkévaló • Yeshuá (יֵשׁוּעַ— 𐤉𐤔𐤅𐤏) – szabadítás/megváltás • Yeshá'Yahu (יְשַׁעְיָהוּ— 𐤉𐤔𐤏𐤉𐤄𐤅) – Yahuwah megváltása • Yitzchák (יִצְחָק— 𐤉𐤑𐤇𐤒) – nevetés • Yochánán (יוֹחָנָן— 𐤉𐤅𐤇𐤍𐤍) – Yahuwah kegyelmes • Yoszef (יוֹסֵף— 𐤉𐤅𐤎𐤐) – gyarapító • Yá'ákov (יַעֲקֹב— 𐤉𐤏𐤒𐤁) – sarokfogó • Yáhu'Dáh (יְהוּדָה— 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤄) – dicséret • Yárden (יַרְדֵּן— 𐤉𐤓𐤃𐤍) – alászálló • Zecháryáh (זְכַרְיָה— 𐤆𐤊𐤓𐤉𐤄) – Yahuwah emlékezik • Zerubável (זְרֻבָּבֶל— 𐤆𐤓𐤁𐤁𐤋) – Bávelben vetett • Ávráhám (אַבְרָהָם— 𐤀𐤁𐤓𐤄𐤌) – a sokaság atyja

¹Yeshuá Ruách HáKodeshsel telve visszatért a Yárdentől, és Ruách HáKodesh indítására a pusztában tartózkodott ²negyven napon át, miközben kísértette a Szátán. Nem evett semmit azokban a napokban, de amikor azok elmúltak, megéhezett. ³Ekkor a Szátán így szólt hozzá: "Ha Elohim Fia vagy, mondd ennek a kőnek, hogy változzék kenyérré." ⁴Yeshuá így válaszolt neki: "Meg van írva, hogy nemcsak kenyérrel él az ember." ⁵Ezután felvitte a Szátán, megmutatta neki egy szempillantás alatt a földkerekség minden országát, ⁶és ezt mondta neki: "Neked adom mindezt a hatalmat és dicsőséget, mert nekem adatott, és annak adom, akinek akarom. ⁷Ha tehát leborulsz előttem, tied lesz mindez." ⁸Yeshuá így válaszolt neki: "Meg van írva:Yahuwahát, a te Elohimodat imádd, és csak neki szolgálj." ⁹Ezután elvitte őt Yerusháláyimba, a templom párkányára állította, és ezt mondta neki: "Ha Elohim Fia vagy, vesd le magadat innen, ¹⁰mert meg van írva: Angyalainak megparancsolta, hogy őrizzenek téged; ¹¹és tenyerükön hordoznak, hogy meg ne üsd lábadat a kőben." ¹²Yeshuá így válaszolt neki: "Megmondatott: Ne kísértsd Yahuwahát, a te Elohimodat." ¹³Amikor a Szátán elvégzett minden kísértést, eltávozott tőle egy időre.

¹⁴Yeshuá Ruách HáKodesh erejével visszatért Gálilba, és elterjedt a híre az egész környéken. ¹⁵Tanított a Beit Kneszetekben, és dicsőítette mindenki.

¹⁶Amikor Nátzeretbe ment, ahol felnevelkedett, szokása szerint bement Shábát napján a Beit Kneszetbe, és felállt felolvasni. ¹⁷Odanyújtották neki Yeshá'Yahu próféta könyvét, ő pedig kinyitotta a könyvet, és megkereste azt a helyet, ahol ez van megírva: ¹⁸"Yahuwah Szelleme van énrajtam, mivel felkent engem, hogy Beszoráhot hirdessek a szegényeknek; azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak, és a vakoknak szemük megnyílását; hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat, ¹⁹és hirdessem Yahuwah Yeshuá kedves esztendejét." ²⁰Ekkor összegöngyölítve a könyvtekercset, átadta a szolgának, és leült. A Beit Kneszetben mindenkinek a szeme rajta fügött; ²¹ő pedig szólni kezdett hozzájuk: "Ma teljesedett be ez az Írás fületek hallatára." ²²Mindnyájan egyetértettek vele, majd elcsodálkoztak azon, hogy a kegyelem igéit hirdeti, és azt kérdezgették: "Nemde a Yoszef fia ez?" ²³Ő pedig így szólt hozzájuk: "Biztosan azt a közmondást mondjátok rám: Orvos, gyógyítsd meg magadat! Amiről hallottuk, hogy megtörtént Kapernaumban, tedd meg itt is, a saját hazádban." ²⁴Majd így folytatta: "Bizony, mondom néktek, hogy egyetlen próféta sem kedves a maga hazájában. ²⁵Igazán mondom néktek, hogy sok özvegyasszony élt Yiszrá'Elben Eli'Yahu napjaiban, amikor bezárult az ég három esztendőre és hat hónapra, úgyhogy nagy éhínség lett azon az egész vidéken, ²⁶de egyikükhöz sem küldetett Eli'Yahu, csak a Tzidonhoz tartozó Sareptába egy özvegyasszonyhoz. ²⁷Sok leprás volt Yiszrá'Elben Elishá próféta idejében, de egyikük sem tisztult meg, csak a szír Naamán." ²⁸Amikor ezt hallották, a Beit Kneszetben mindenki megtelt haraggal, ²⁹felkeltek, kiűzték őt a városból, és elvitték annak a hegynek a szakadékáig, amelyen városuk épült, hogy letaszítsák; ³⁰de Yeshuá átment köztük, és eltávozott.

³¹Yeshuá lement Kapernaumba, Gálil egyik városába, és tanította őket Shábáton; ³²ők pedig álmélkodtak tanításán, mert szavának hatalma volt. ³³A Beit Kneszetben volt egy tisztátalan, démoni szellemtől megszállott ember, aki hangosan felkiáltott: ³⁴"Ah, mi közünk hozzád Nátzereti Yeshuá? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom, ki vagy, Elohim Szentje!" ³⁵Yeshuá azonban ráparancsolt: "Némulj el, és menj ki belőle!" Erre a démon odavetette őt közéjük, kiment belőle, de semmi kárt nem tett benne. ³⁶Ekkor rémület fogta el mindnyájukat, és így szóltak egymáshoz: "Milyen beszéd ez? Hatalommal és erővel parancsol a tisztátalan szellemeknek, és azok kimennek!" ³⁷És elterjedt a híre mindenütt a környéken.

³⁸A zsinagógából eltávozva elment Shim'on házába. Shim'on anyósát pedig magas láz gyötörte, és szóltak az érdekében Yeshuának. ³⁹Yeshuá ekkor fölébe hajolva ráparancsolt a lázra, mire a láz elhagyta az asszonyt. Ő pedig azonnal felkelt, és szolgált nekik.

⁴⁰Napnyugtakor mindenki hozzávitte a különféle bajokban szenvedő betegét; ő pedig mindegyikükre rátette a kezét, és meggyógyította őket. ⁴¹A Démonok is kimentek sok emberből, és ezt kiáltozták: "Te vagy Elohim Fia!" De rájuk parancsolt, és nem engedte őket beszélni, mert tudták, hogy ő a Máshiách.

⁴²Napkeltekor pedig elindult, és kiment egy lakatlan helyre. De a sokaság megkereste őt, odamentek hozzá, és tartóztatták, hogy ne menjen el tőlük. ⁴³Ő azonban ezt mondta nekik: "A többi városban is hirdetnem kell Elohim országának Beszoráhját, mert ezért küldettem." ⁴⁴És hirdette az igét Yáhu'Dáh zsinagógáiban.

Szójegyzék: Beit Kneszet (בֵּית כְּנֶסֶת— 𐤁𐤉𐤕𐤊𐤍𐤎𐤕) – gyülekezet háza • Beszoráh (בְּשׂוֹרָה— 𐤁𐤔𐤅𐤓𐤄) – örömhír • Eli'Yahu (אֵלִיָּהוּ— 𐤀𐤋𐤉𐤄𐤅) – az én Elohim-om Yahuwah • Elishá (אֱלִישָׁע— 𐤀𐤋𐤉𐤔𐤏) – Elohim-om megváltás • Elohim (אֱלֹהִים— 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Hatalmasságok / a Teremtő • Gálil (גָּלִיל— 𐤂𐤋𐤉𐤋) – kerület/vidék • Máshiách (מָשִׁיחַ— 𐤌𐤔𐤉𐤇) – Felkent • Nátzeret (נָצְרַת— 𐤍𐤑𐤓𐤕) – őrálló/hajtás • Ruách HáKodesh (רוּחַ הַקֹּדֶשׁ— 𐤓𐤅𐤇𐤄𐤒𐤃𐤔) – Szent Szellem • Shim'on (שִׁמְעוֹן— 𐤔𐤌𐤏𐤅𐤍) – meghallgatott • Shábát (שַׁבָּת— 𐤔𐤁𐤕) – nyugalom napja • Szátán (שָׂטָן— 𐤔𐤈𐤍) – vádló/ellenség • Yahuwah (יַהוּהָ— 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Örökkévaló • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם— 𐤉𐤓𐤅𐤔𐤋𐤉𐤌) – a békesség alapja • Yeshuá (יֵשׁוּעַ— 𐤉𐤔𐤅𐤏) – szabadítás/megváltás • Yeshá'Yahu (יְשַׁעְיָהוּ— 𐤉𐤔𐤏𐤉𐤄𐤅) – Yahuwah megváltása • Yiszrá'El (יִשְׂרָאֵל— 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – Elohim-mal küzdő • Yoszef (יוֹסֵף— 𐤉𐤅𐤎𐤐) – gyarapító • Yáhu'Dáh (יְהוּדָה— 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤄) – dicséret • Yárden (יַרְדֵּן— 𐤉𐤓𐤃𐤍) – alászálló

¹Amikor egyszer a sokaság hozzá tódult, és hallgatta Elohim igéjét, ő a Genezáret-tó partján állt. ²Meglátott két hajót, amely a part mentén vesztegelt; a halászok éppen kiszálltak belőlük, és hálóikat mosták. ³Ekkor beszállt az egyik hajóba, amelyik Shim'oné volt, és megkérte, hogy vigye őt egy kissé beljebb a parttól, azután leült, és a hajóból tanította a sokaságot. ⁴Miután abbahagyta a beszédet, ezt mondta Shim'onnak: "Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra!" ⁵Shim'on így felelt: "Mester, egész éjszaka fáradtunk ugyan, és semmit sem fogtunk, de a te szavadra mégis kivetem a hálókat." ⁶S amikor ezt megtették, olyan nagy tömeg halat kerítettek be, hogy szakadoztak a hálóik; ⁷ezért intettek társaiknak, akik a másik hajóban voltak, hogy jöjjenek és segítsenek nekik. Azok pedig odamentek, és annyira megtöltötték mind a két hajót, hogy majdnem elsüllyedtek. ⁸Shim'on Kefá ezt látva leborult Yeshuá lába elé, és így szólt: "Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Ádonáj!" ⁹A halfogás miatt ugyanis nagy félelem fogta el őt és azokat, akik vele voltak és segítettek; ¹⁰de ugyanígy Yá'ákovot és Yochánánt, a Zebedeus fiait is, akik társai voltak Shim'onnak. Yeshuá akkor így szólt Shim'onhoz: "Ne félj, ezen túl emberhalász leszel!" ¹¹Erre kivonták a hajókat a partra, és mindent otthagyva követték őt.

¹²Amikor Yeshuá az egyik városban járt, egy leprával borított ember meglátva őt, arcra borult, és kérte: "Ádonáj, ha akarod, meg tudsz tisztítani engem." ¹³Erre Yeshuá kinyújtotta a kezét, megérintette őt, és így szólt: "Akarom, tisztulj meg!" És azonnal letisztult róla a lepra. ¹⁴Ő pedig megparancsolta neki: "Senkinek ne mondd el ezt, hanem menj el, mutasd meg magadat a Kohennek, és ajánlj fel áldozatot megtisztulásodért, ahogyan Mosheh elrendelte, bizonyságul nekik." ¹⁵De a híre annál jobban terjedt, és nagy sokaság gyűlt össze, hogy hallgassák, és meggyógyítsa őket betegségeikből. ¹⁶Ő azonban visszavonult a pusztába, és imádkozott.

¹⁷Amikor az egyik napon tanított, és ott ültek a Perushim és Szofrim, akik Gálil és Yáhu'Dáh különböző falvaiból, továbbá Yerusháláyimből jöttek, Yahuwah ereje gyógyításra indította őt. ¹⁸És íme, férfiak ágyon hoztak egy béna embert, és igyekeztek bevinni és letenni eléje. ¹⁹Mivel a sokaság miatt nem találták módját, hogyan vigyék be, felmentek a háztetőre, és a cseréptetőn át eresztették le ágyastól Yeshuá elé a középre. ²⁰Ő pedig látva hitüket, így szólt: "Ember, megbocsáttattak a te bűneid." ²¹Erre az Szofrim és a Perushim elkezdtek tanakodni: "Kicsoda ez, aki így káromolja Elohimot? Ki bocsáthat meg bűnöket az egy Elohimjan kívül?" ²²Yeshuá átlátta gondolataikat, és így válaszolt nekik: "Miről tanakodtok szívetekben? ²³Mi könnyebb: ezt mondani: Megbocsáttattak a te bűneid, - vagy pedig ezt mondani: Kelj fel és járj? ²⁴Azért pedig, hogy megtudjátok: van hatalma az Emberfiának bűnöket megbocsátani a földön: Neked mondom, - így szólt a bénához, - kelj fel, vedd az ágyadat, és menj haza!" ²⁵Ez pedig szemük láttára azonnal felkelt; fogta ágyát, amelyen feküdt, és Elohimot dicsőítve hazament. ²⁶Ámulat fogta el mindnyájukat, és dicsőítették Elohimot, megteltek félelemmel, és ezt mondták: "Hihetetlen dolgokat láttunk ma!"

²⁷Ezután kiment, és meglátott egy Levi nevű vámszedőt, aki a vámnál ült. Így szólt hozzá: "Kövess engem!" ²⁸Az otthagyott mindent, felkelt, és követte őt. ²⁹Levi nagy vendégséget készített neki a házában, és nagy sokaság volt ott, vámszedők és mások, akik velük együtt telepedtek asztalhoz. ³⁰A Perushim és a közülük való Szofrim pedig zúgolódtak, és ezt mondták tanítványainak: "Miért esztek és isztok a vámszedőkkel és bűnösökkel együtt?" ³¹Yeshuá így válaszolt nekik: "Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. ³²Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket megtérésre."

³³Ők pedig ezt mondták neki: "Yochánán tanítványai gyakran böjtölnek és imádkoznak, ugyanígy a Perushim tanítványai is; a tieid pedig esznek és isznak." ³⁴Erre Yeshuá így válaszolt: "Rávehetnétek-e a násznépet, hogy böjtöljön, amíg velük van a vőlegény? ³⁵De jönnek majd napok, amikor elvétetik tőlük a vőlegény, akkor azokban a napokban böjtölni fognak." ³⁶Mondott nekik egy példázatot is: "Senki sem tép ki foltot új ruhából, hogy régi ruhára varrja, mert így az újat is eltépné; és nem is illene a régihez az új ruhából való folt. ³⁷Senki sem tölt új bort régi tömlőbe, mert az új bor szétrepesztené a tömlőt, és elfolyna, sőt a tömlő is tönkremenne. ³⁸Hanem az új bort új tömlőbe kell tölteni. ³⁹Aki pedig óbort ivott, az nem akar újat, mert ezt mondja: Az óbor a jó."

Szójegyzék: Elohim (אֱלֹהִים— 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Hatalmasságok / a Teremtő • Gálil (גָּלִיל— 𐤂𐤋𐤉𐤋) – kerület/vidék • Kefá (כֵּיפָא— 𐤊𐤉𐤐𐤀) – szikla (arámi) • Kohen (כֹּהֵן— 𐤊𐤄𐤍) – pap • Levi (לֵוִי— 𐤋𐤅𐤉) – csatlakozó • Mosheh (מֹשֶׁה— 𐤌𐤔𐤄) – kihúzott (a vízből) • Perushim (פְּרוּשִׁים— 𐤐𐤓𐤅𐤔𐤉𐤌) – elkülönültek • Shim'on (שִׁמְעוֹן— 𐤔𐤌𐤏𐤅𐤍) – meghallgatott • Szofrim (סוֹפְרִים— 𐤎𐤅𐤐𐤓𐤉𐤌) – írástudók • Yahuwah (יַהוּהָ— 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Örökkévaló • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם— 𐤉𐤓𐤅𐤔𐤋𐤉𐤌) – a békesség alapja • Yeshuá (יֵשׁוּעַ— 𐤉𐤔𐤅𐤏) – szabadítás/megváltás • Yochánán (יוֹחָנָן— 𐤉𐤅𐤇𐤍𐤍) – Yahuwah kegyelmes • Yá'ákov (יַעֲקֹב— 𐤉𐤏𐤒𐤁) – sarokfogó • Yáhu'Dáh (יְהוּדָה— 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤄) – dicséret • Ádonáj (אֲדֹנָי— 𐤀𐤃𐤍𐤉) – Úr/Mester

¹Egy Shábáton gabonaföldeken ment át, és tanítványai kalászokat tépdestek, tenyerük között morzsolták és ették. ²A Perushim közül némelyek megkérdezték: "Miért tesztek olyat, amit Shábáton nem szabad?" ³Yeshuá így válaszolt nekik: "Vajon azt sem olvastátok, amit Dávid tett, amikor megéhezett ő is, meg azok is, akik vele voltak? ⁴Bement az Ádonáj házába, elvette a szent kenyereket, és megette, sőt azoknak is adott, akik vele voltak; pedig a kenyereket nem lett volna szabad megenni, csak a Koheneknek." ⁵És kijelentette nekik: "Az Emberfia ura a Shábátnak."

⁶Egy másik Shábáton bement a Beit Kneszetbe, és tanított. Volt ott egy ember, akinek a jobb keze sorvadt volt. ⁷Az Szofér és a Perushim figyelték Yeshuáát: gyógyít-e Shábáton; hogy ily módon találjanak valamit, amivel vádolhatják. ⁸Ő azonban, ismerve gondolataikat, ezt mondta a sorvadt kezű embernek: "Kelj fel, és állj a középre!" Az felkelt és odaállt. ⁹Yeshuá pedig így szólt hozzájuk: "Megkérdezem tőletek: szabad-e Shábáton jót tenni, vagy rosszat tenni, életet menteni vagy kioltani?" ¹⁰És végignézve mindnyájukon így szólt a beteghez: "Nyújtsd ki a kezedet!" Ő kinyújtotta, és meggyógyult a keze. ¹¹Azokat pedig esztelen indulat szállta meg, és arról beszéltek egymás között, hogy mit tegyenek Yeshuával.

¹²Történt azokban a napokban, hogy kiment a hegyre imádkozni, és Elohimhoz imádkozva virrasztotta át az éjszakát. ¹³Amikor megvirradt, odahívta tanítványait, és kiválasztott közülük tizenkettőt, akiket küldötteknek (apostoloknak) is nevezett: ¹⁴Shim'ont, akit Kefának nevezett el, Andreászt, a testvérét, Yá'ákovot és Yochánánt, Filiposzt és Bár-Tálmájt, ¹⁵Mátit'Yahut és T'omat, Yá'ákovot, az Alfeus fiát és Shim'ont, akit HaKanai-nak (Zélótának) neveztek, ¹⁶Yáhu'Dáht, a Yá'ákov fiát, és Yáhu'Dáh Ish-Kerayott, aki árulóvá lett.

¹⁷Azután lement velük, megállt egy sík helyen, vele együtt tanítványainak nagy sokasága és nagy néptömeg egész Yáhu'Dáhól, Yerusháláyimből, a Tenger-mellékéről, Tiruszból és Tzidonból. ¹⁸Azért jöttek, hogy hallgassák őt, és meggyógyuljanak betegségeikből. Akiket tisztátalan szellemek gyötörtek, meggyógyultak. ¹⁹Az egész sokaság igyekezett őt megérinteni, mert erő áradt ki belőle, és mindenkit meggyógyított.

²⁰Ő pedig tanítványaira nézett, és így szólt: "Boldogok vagytok, szegények, mert tiétek Elohim országa. ²¹Boldogok vagytok, akik most éheztek, mert majd megelégíttettek. Boldogok vagytok, akik most sírtok, mert nevetni fogtok. ²²Boldogok vagytok, amikor gyűlölnek titeket az emberek, és amikor kiközösítenek, gyaláznak benneteket, és kitörlik neveteket mint gonosz nevet, az Emberfiáért. ²³Örüljetek azon a napon, és ujjongjatok! Íme, nagy a ti jutalmatok a mennyben, mert ugyanezt tették atyáik a prófétákkal." ²⁴"De jaj nektek, gazdagok, mert megkaptátok vigasztalástokat! ²⁵Jaj nektek, akik most jóllaktatok, mert éhezni fogtok! Jaj, akik most nevettek, mert gyászolni és sírni fogtok! ²⁶Jaj, amikor jót mond rólatok minden ember, mert ugyanezt tették atyáik a hamis prófétákkal!"

²⁷"Nektek azonban, akik hallgattok engem, ezt mondom: szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket; ²⁸áldjátok azokat, akik átkoznak, és imádkozzatok azokért, akik bántalmaznak titeket. ²⁹Aki arcul üt, annak tartsd oda a másik arcodat is, és aki elveszi felsőruhádat, attól alsóruhádat se tagadd meg. ³⁰Mindenkinek, aki kér tőled, adj, és attól, aki elveszi a tiedet, ne követeld vissza. ³¹És amint szeretnétek, hogy az emberek veletek bánjanak, ti is úgy bánjatok velük."

³²"Ha azokat szeretitek, akik szeretnek titeket, mi a jutalmatok? Hiszen a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik. ³³És ha azokkal tesztek jót, akik veletek jót tesznek, mi a jutalmatok? Hiszen a bűnösök is ugyanezt teszik. ³⁴És ha azoknak adtok kölcsönt, akiktől remélitek, hogy visszakapjátok, mi a jutalmatok? Bűnösök is adnak kölcsönt bűnösöknek, hogy visszakapják azt, ami jár nekik. ³⁵Ti azonban szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót, és adjatok kölcsön, semmit sem várva érte: nagy lesz akkor a jutalmatok, és a Magasságos fiai lesztek, mert ő jóságos a hálátlanok és gonoszok iránt. ³⁶Legyetek irgalmasok, amint Ábátok is irgalmas."

³⁷"Ne ítéljetek, és nem ítéltettek. Ne kárhoztassatok, és nem lesz kárhoztatásotok. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsáttatik. ³⁸Adjatok, és adatik nektek: jó, megnyomott, megrázott, megtetézett mértékkel adnak öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyan mértékkel mérnek viszonzásul nektek."

³⁹Példázatot is mondott nekik: "A vak vezetheti-e a világtalant? Nem esnek-e mind a ketten verembe? ⁴⁰A tanítvány nem feljebb való mesterénél; aki pedig teljesen felkészült, az lesz olyan, mint a mestere. ⁴¹Miért nézed a szálkát testvére szemében, a saját szemedben pedig nem veszed észre a gerendát? ⁴²Hogyan mondhatod testvérednek: testvérem, hadd vegyem ki szemedből a szálkát! - mikor a saját szemedben nem látod a gerendát? Képmutató, előbb vedd ki a gerendát a saját szemedből, és akkor jól fogsz látni ahhoz, hogy kivehesd a szálkát testvére szeméből."

⁴³"Nem jó fa az, amely rossz gyümölcsöt terem, és viszont nem rossz fa az, amely jó gyümölcsöt terem. ⁴⁴Mert minden fát a gyümölcséről lehet megismerni. Hiszen tüskebokorról nem szednek fügét, csipkebokorról sem szüretelnek szőlőt. ⁴⁵A jó ember szíve jó kincséből hozza elő a jót, és a gonosz ember a gonoszból hozza elő a gonoszt. Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj. ⁴⁶Miért mondjátok nekem: Ádonáj, Ádonáj, ha nem teszitek, amit mondok?"

⁴⁷"Aki hozzám jön, hallja beszédeimet, és azok szerint cselekszik: megmutatom nektek, kihez hasonló. ⁴⁸Hasonló ahhoz a házépítő emberhez, aki leásott, mélyre hatolt, és a kősziklára alapozott: amikor árvíz jött, beleütközött az áradat abba a házba, de nem tudta megingatni, mert jól volt megépítve. ⁴⁹Aki pedig hallotta beszédeimet, de nem azok szerint cselekedett, az hasonló ahhoz az emberhez, aki alap nélkül a földre építette a házát: beleütközött az áradat, és azonnal összeomlott az a ház, és teljesen elpusztult."

Szójegyzék: Andreász (אַנְדְּרֵאָס— 𐤀𐤍𐤃𐤓𐤀𐤎) – férfias (görög) • Beit Kneszet (בֵּית כְּנֶסֶת— 𐤁𐤉𐤕𐤊𐤍𐤎𐤕) – gyülekezet háza • Bár-Tálmáj (בַּר־תַּלְמַי— 𐤁𐤓𐤕𐤋𐤌𐤉) – Talmáj fia • Dávid (דָּוִד— 𐤃𐤅𐤃) – szeretett • Elohim (אֱלֹהִים— 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Hatalmasságok / a Teremtő • Filiposz (פִילִיפּוֹס— 𐤐𐤉𐤋𐤉𐤐𐤅𐤎) – lovak kedvelője (görög) • Kefá (כֵּיפָא— 𐤊𐤉𐤐𐤀) – szikla (arámi) • Kohen (כֹּהֵן— 𐤊𐤄𐤍) – pap • Mátit'Yahu (מַתִּתְיָהוּ— 𐤌𐤕𐤕𐤉𐤄𐤅) – Yahuwah ajándéka • Perushim (פְּרוּשִׁים— 𐤐𐤓𐤅𐤔𐤉𐤌) – elkülönültek • Shim'on (שִׁמְעוֹן— 𐤔𐤌𐤏𐤅𐤍) – meghallgatott • Shábát (שַׁבָּת— 𐤔𐤁𐤕) – nyugalom napja • T'oma (תְּאוֹמָא— 𐤕𐤀𐤅𐤌𐤀) – iker • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם— 𐤉𐤓𐤅𐤔𐤋𐤉𐤌) – a békesség alapja • Yeshuá (יֵשׁוּעַ— 𐤉𐤔𐤅𐤏) – szabadítás/megváltás • Yochánán (יוֹחָנָן— 𐤉𐤅𐤇𐤍𐤍) – Yahuwah kegyelmes • Yá'ákov (יַעֲקֹב— 𐤉𐤏𐤒𐤁) – sarokfogó • Yáhu'Dáh (יְהוּדָה— 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤄) – dicséret • Ábá (אָבָא— 𐤀𐤁𐤀) – Atya/Apa • Ádonáj (אֲדֹנָי— 𐤀𐤃𐤍𐤉) – Úr/Mester

¹Miután befejezte minden beszédét, amelyet a nép füle hallatára mondott, bement Kapernaumba. ²Egy századosnak volt egy szolgája, akit nagyon kedvelt, s aki most beteg volt, és haldoklott. ³Amint hallott Yeshuáról, elküldte hozzá a zsidók véneit, és kérte: jöjjön el, és mentse meg a szolgáját. ⁴Amikor odaértek Yeshuához, sürgetve kérték: "Méltó arra, hogy megtedd ezt neki, ⁵mert szereti népünket, ő építtette a Beit Kneszetet is nekünk." ⁶Yeshuá erre elindult velük. Amikor pedig már nem volt messze a háztól, a százados eléje küldte barátait, és ezt üzente neki: "Ádonájam, ne fáradj, mert nem vagyok méltó arra, hogy a hajlékomba jöjj. ⁷De magamat sem tartottam méltónak arra, hogy elmenjek hozzád, hanem csak szólj, és meggyógyul a szolgám. ⁸Mert én is hatalom alá rendelt ember vagyok, és nekem is vannak alárendelt katonáim. Ha szólok ennek: Menj el, elmegy; és a másiknak: Jöjj ide, idejön; és ha azt mondom a szolgámnak: Tedd meg ezt, megteszi." ⁹Amikor Yeshuá ezt meghallotta, elcsodálkozott rajta, és hátrafordulva így szólt az őt követő sokasághoz: "Mondom nektek, Yiszrá'Elben sem találtam ekkora hitet." ¹⁰Mire a küldöttek visszatértek a házba, a szolgát egészségesen találták.

¹¹Ezután elment egy Nain nevű városba, és vele mentek tanítványai nagy sokasággal együtt. ¹²Amikor közeledett a város kapujához, íme, halottat hoztak kifelé, egy özvegyasszony egyetlen fiát, és a városból nagy sokaság követte. ¹³Amikor az Ádonáj meglátta az asszonyt, megszánta, és így szólt hozzá: "Ne sírj!" ¹⁴Azután odalépett, és megérintette a koporsót. Akik vitték, megálltak, ő pedig így szólt: "Ifjú, neked mondom, kelj fel!" ¹⁵Erre felült a halott, és elkezdett beszélni; Yeshuá pedig átadta az anyjának. ¹⁶Félelem fogta el mindnyájukat, dicsőítették Elohimot, és ezt mondták: "Nagy próféta támadt közöttünk, és meglátogatta Elohim az ő népét." ¹⁷Ez a hír elterjedt róla egész Yáhu'Dáhban és az egész környéken.

¹⁸Mindezt hírül vitték Yochánánnak a tanítványai. Ő pedig magához hívatott tanítványai közül kettőt, ¹⁹és elküldte őket az Ádonájhoz ezzel a kérdéssel: "Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?" ²⁰Amikor odaérkeztek hozzá ezek a férfiak, ezt mondták: "Bemerítő Yochánán küldött minket hozzád ezzel a kérdéssel: Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?" ²¹Yeshuá abban az órában sok embert meggyógyított különféle betegségekből és bajokból, megszabadított gonosz szellemektől, és sok vaknak adta vissza a látását. ²²Ezért így válaszolt nekik: "Menjetek el, vigyétek hírül Yochánánnak, amit láttatok és hallottatok: Vakok látnak, sánták járnak, leprások tisztulnak meg, süketek hallanak, halottak támadnak fel, a szegényeknek a Beszoráh hirdettetik, ²³és boldog, aki nem botránkozik meg énbennem."

²⁴Amikor Yochánán követei elmentek, elkezdett beszélni a sokaságnak Yochánánról: "Miért mentetek ki a pusztába? Szélingatta nádszálat látni? ²⁵Ugyan miért mentetek ki? Puha ruhákba öltözött embert látni? Hiszen, akik pompás öltözetben és bőségben élnek, azok a királyi palotákban vannak. ²⁶Akkor miért mentetek ki? Prófétát látni? Azt láttatok, sőt - mondom nektek - prófétánál is nagyobbat! ²⁷Ő az, akiről meg van írva: Íme, elküldöm követemet előtted, aki elkészíti neked az utat. ²⁸Mondom nektek, hogy asszonytól születettek közül nincs senki nagyobb Yochánánnál, de aki a legkisebb Elohim országában, nagyobb nála." ²⁹Miután meghallgatta őt az egész nép, még a vámszedők is igazat adtak Elohimnak azzal, hogy bemerítkeztek a Yochánán bemerítésével, ³⁰a Perushim és a Szofrim azonban elvetették Elohim akaratát, és nem bemerítkeztek meg általa. ³¹"Kihez hasonlítsam tehát e nemzedék tagjait? Kihez is hasonlók? ³²Hasonlók azokhoz a gyermekekhez, akik a piacon ülnek, és azt kiáltják egymásnak: Furulyáztunk nektek, és nem táncoltatok, siratót énekeltünk, és nem sírtatok. ³³Mert eljött bemerítő Yochánán, aki nem eszik kenyeret, nem iszik bort, és azt mondjátok: démon van benne. ³⁴Eljött az Emberfia, aki eszik és iszik, és azt mondjátok: Íme, falánk és részeges ember, vámszedők és bűnösök barátja. ³⁵De minden gyermekében igazolódott az ő bölcsessége."

³⁶Egy Párush arra kérte őt, hogy egyék vele. Be is ment a Párush házába, és asztalhoz telepedett. ³⁷Egy bűnös asszony pedig, aki abban a városban élt, megtudta, hogy asztalhoz telepedett a Párush házában, kenetet hozott egy alabástromtartóban. ³⁸Megállt mögötte a lábánál sírva, és könnyeivel kezdte öntözni a lábát, és hajával törölte meg; csókolgatta a lábát, és megkente kenettel. ³⁹Amikor pedig látta ezt az a Párush, aki meghívta őt, ezt mondta magában: "Ha ő volna ama próféta, tudná, ki ez, és tudná, hogy ez az asszony, aki hozzáér: bűnös." ⁴⁰Ekkor megszólalt Yeshuá, és ezt mondta neki: "Shim'on, van valami mondanivalóm neked." Ő pedig így szólt: "Mester, mondd!" ⁴¹Erre ezt mondta Yeshuá: "Egy hitelezőnek volt két adósa: az egyik ötszáz dénárral tartozott neki, a másik ötvennel. ⁴²Mivel nem volt miből megadniuk, mind a kettőnek elengedte. Közülük vajon melyikük szereti őt jobban?" ⁴³Shim'on így válaszolt: "Úgy gondolom, hogy az, akinek többet engedett el." Ő pedig ezt mondta neki: "Helyesen ítéltél" - ⁴⁴és az asszony felé fordulva beszélt tovább Shim'onhoz: "Látod, ezt az asszonyt? Bejöttem a házadba: vizet lábamra nem adtál, ő pedig könnyeivel öntözte lábamat, és hajával törölte meg. ⁴⁵Te nem csókoltál meg, ő pedig mióta bejöttem, nem szűnt meg csókolni a lábamat. ⁴⁶Te nem kented meg olajjal a fejemet, ő pedig kenettel kente meg a lábamat. ⁴⁷Ezért mondom neked: neki sok bűne bocsáttatott meg, hiszen nagyon szeretett. Akinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret." ⁴⁸Az asszonynak pedig ezt mondta: "Megbocsáttattak a te bűneid." ⁴⁹Az asztalnál ülők erre kezdték kérdezgetni egymás között: "Kicsoda ez, aki a bűnöket is megbocsátja?" ⁵⁰Ő pedig így szólt az asszonyhoz: "A te hited megtartott téged, menj el békességgel!"

Szójegyzék: Beit Kneszet (בֵּית כְּנֶסֶת— 𐤁𐤉𐤕𐤊𐤍𐤎𐤕) – gyülekezet háza • Beszoráh (בְּשׂוֹרָה— 𐤁𐤔𐤅𐤓𐤄) – örömhír • Elohim (אֱלֹהִים— 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Hatalmasságok / a Teremtő • Perushim (פְּרוּשִׁים— 𐤐𐤓𐤅𐤔𐤉𐤌) – elkülönültek • Párush (פָּרוּשׁ— 𐤐𐤓𐤅𐤔) – elkülönült • Shim'on (שִׁמְעוֹן— 𐤔𐤌𐤏𐤅𐤍) – meghallgatott • Szofrim (סוֹפְרִים— 𐤎𐤅𐤐𐤓𐤉𐤌) – írástudók • Yeshuá (יֵשׁוּעַ— 𐤉𐤔𐤅𐤏) – szabadítás/megváltás • Yiszrá'El (יִשְׂרָאֵל— 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – Elohim-mal küzdő • Yochánán (יוֹחָנָן— 𐤉𐤅𐤇𐤍𐤍) – Yahuwah kegyelmes • Yáhu'Dáh (יְהוּדָה— 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤄) – dicséret • Ádonáj (אֲדֹנָי— 𐤀𐤃𐤍𐤉) – Úr/Mester

¹Ezután városról városra és faluról falura járt, és hirdette Elohim országának Beszoráhját. Vele volt a tizenkettő ²és néhány asszony, akiket gonosz szellemektől szabadított meg, és betegségekből gyógyított meg: Miryám, akit migdálinak neveztek, akiből hét démon ment ki, ³Yocháná, Kuzának, Yerod egyik főemberének felesége, és Zsuzsánna, de sok más asszony is, akik szolgáltak neki vagyonukból.

⁴Amikor nagy sokaság gyűlt össze azok közül is, akik városról városra csatlakoztak hozzá, ezt mondta nekik példázatban: ⁵"Kiment a magvető vetni. Vetés közben némelyik mag az útfélre esett, és eltaposták, vagy megették az égi madarak. ⁶Némelyik a sziklás földre esett, és amikor kihajtott, elszáradt, mert nem kapott nedvességet. ⁷Némelyik a tövisek közé esett, és amikor vele együtt felnőttek a tövisek is, megfojtották. ⁸Némelyik pedig a jó földbe esett, és amikor felnövekedett, százszoros termést hozott." Majd emelt hangon hozzátette: "Akinek van füle a hallásra, hallja!"

⁹Ekkor megkérdezték tőle tanítványai, hogy mit jelent ez a példázat. ¹⁰Ő ezt mondta: "Nektek megadatott, hogy értsétek Elohim országa titkait, de a többieknek példázatokban adatik, hogy akik látnak, ne lássanak, és akik hallanak, ne értsenek. ¹¹A példázat pedig ezt jelenti: A mag Elohim igéje. ¹²Akiknél az útfélre esett, azok meghallották az igét, de azután jön az Szátán, és kiragadja szívükből, hogy ne higgyenek, és ne üdvözüljenek. ¹³Akiknél a sziklás földre esett, azok amikor hallják, örömmel fogadják az igét, de nem gyökerezik meg bennük: ezek hisznek egy ideig, de a megpróbáltatás idején elpártolnak. ¹⁴Akiknél a tövisek közé esett, azok hallották az igét, de mikor elmennek, az élet gondjai, gazdagsága és élvezetei megfojtják azt, és nem érlelnek termést. ¹⁵Akiknél pedig a jó földbe esett, azok igaz és jó szívvel hallgatják az igét, meg is tartják, és termést hoznak állhatatossággal."

¹⁶"Aki lámpást gyújt, nem takarja le edénnyel, ágy alá sem rejti, hanem a Menorahra teszi, hogy akik bemennek, lássák a világosságot. ¹⁷Mert nincs olyan rejtett dolog, amely napvilágra ne kerülne, és nincs olyan titok, amely ki ne tudódna, és ismertté ne válna. ¹⁸Vigyázzatok tehát, hogyan hallgatjátok! Mert akinek van, annak adatik, de akinek nincs, attól az is elvétetik, amiről azt gondolja, hogy az övé."

¹⁹Egyszer elmentek hozzá anyja és testvérei, de nem tudtak Yeshuához jutni a sokaság miatt. ²⁰Ezért tudtára adták neki: "Anyád és testvéreid kint állnak, és látni szeretnének." ²¹Ő azonban így válaszolt: "Az én anyám és az én testvéreim azok, akik Elohim igéjét hallgatják, és megtartják."

²²Történt egy napon, hogy Yeshuá tanítványaival együtt hajóra szállt, és így szólt hozzájuk: "Menjünk át a tó túlsó partjára!" El is indultak. ²³Miközben hajóztak, ő elaludt. Ekkor szélvihar csapott le a tóra, és a hajó kezdett vízzel megtelni, úgyhogy veszélyben forogtak. ²⁴Ekkor odamentek hozzá, felébresztették, és így szóltak: "Mester, Mester, elveszünk!" Ő pedig felkelt, ráparancsolt a hullámokra, mire azok lecsillapodtak, és csendesség lett. ²⁵Aztán ezt kérdezte tőlük: "Hol van a ti hitetek?" Ők pedig megrettenve és csodálkozva így szóltak egymáshoz: "Hát ki ez, hogy a szeleknek és a víznek is parancsol, és azok engedelmeskednek neki?"

²⁶Azután áthajóztak a gadaraiak földjére, amely Gálilval átellenben fekszik. ²⁷Amikor partra szállt, a város felől szembejött vele egy ember, akiben démonok voltak. Már régóta nem vett magára ruhát, és nem házban lakott, hanem sírboltokban. ²⁸Amikor meglátta Yeshuáát, felkiáltott, leborult eléje, és hangosan ezt mondta: "Mi közöm hozzád Yeshuá, a magasságos Elohim Fia? Kérlek, ne gyötörj engem!" ²⁹Yeshuá megparancsolta ugyanis a tisztátalan szellemnek, hogy menjen ki ebből az emberből. Mivel az régóta tartotta megszállva, láncokkal és bilincsekkel kötözték meg, úgy őrizték, de ő elszaggatta a kötelékeket, a gonosz szellem meg a pusztába hajtotta. ³⁰Yeshuá erre megkérdezte tőle: "Mi a neved?" Az így felelt: "Légió!" - mert sok démon költözött bele. ³¹Ezek nagyon kérték őt, ne parancsolja őket vissza az alvilágba. ³²Ott a hegyen legelészett egy nagy disznónyáj; azt kérték tehát a gonosz szellemek, engedje meg, hogy azokba mehessenek. Ő pedig megengedte nekik. ³³Kijöttek hát az démonok az emberből, és belementek a disznókba. Ekkor a nyáj a meredekről a tóba rohant, és belefulladt. ³⁴A pásztorok a történtek láttára elfutottak, és hírül vitték ezt a városba és a falvakba. ³⁵Az emberek erre kijöttek, hogy lássák, mi történt. Amikor odaértek Yeshuához, és ott találták azt az embert, akiből kimentek az démonok, amint felöltözve és ép elmével ül Yeshuá lábánál, megrettentek. ³⁶Akik látták, elbeszélték nekik, hogyan szabadult meg a megszállott. ³⁷Ekkor gadara vidékének egész népe kérte őt, hogy távozzon közülük, mert nagy félelem lett úrrá rajtuk. Yeshuá ekkor hajóra szállt, és visszatért. ³⁸Az az ember pedig, akiből kimentek az démonok, arra kérte, hogy vele maradhasson. De Yeshuá elküldte, ezt mondva neki: ³⁹"Térj haza, és beszéld el, mit tett veled Elohim." Ő pedig elment, és hirdette az egész városban, hogy milyen nagy jót tett vele Yeshuá.

⁴⁰Amikor Yeshuá visszatért, a sokaság örömmel fogadta, mert mindnyájan várták őt. ⁴¹Ekkor egy Yá'ir nevű ember jött hozzá, aki a Beit Kneszet elöljárója volt; és Yeshuá lába elé borulva kérlelte, hogy jöjjön el a házába, ⁴²mivel egyetlen leánya, aki mintegy tizenkét ves volt, halálán van. Menet közben a sokaság minden oldalról szorongatta.

⁴³Ekkor egy asszony, aki tizenkét éve vérfolyásos volt (és minden vagyonát az orvosokra költötte), de senki sem tudta meggyógyítani, ⁴⁴odament, hozzáférkőzve megérintette a ruhája szegélyét, és azonnal elállt a vérfolyása. ⁴⁵Yeshuá ekkor ezt kérdezte: "Ki érintett engem?" Amikor mindnyájan tagadták, Kefá így válaszolt: "Mester, a sokaság szorongat és tolong körülötted!" ⁴⁶De Yeshuá ezt mondta: "Valaki érintett engem, mert észrevettem, hogy erő áradt ki belőlem." ⁴⁷Mikor az asszony látta, hogy nem maradhat észrevétlen, remegve előjött, eléje borult, és elbeszélte az egész nép előtt, hogy miért érintette meg őt, és hogy miként gyógyult meg azonnal. ⁴⁸Yeshuá pedig ezt mondta neki: "Leányom, hited megtartott téged, menj el békességgel!"

⁴⁹Még beszélt, amikor jött valaki a Beit Kneszeti elöljáró házától, és így szólt: "Leányod meghalt, ne fáraszd tovább a Mestert!" ⁵⁰Amikor Yeshuá ezt meghallotta, ezt mondta neki: "Ne félj, csak higgy, és meggyógyul." ⁵¹Amikor bement a házba, senkit sem bocsátott be, csak Kefát, Yochánánt, Yá'ákovot, meg a kislány apját és anyját. ⁵²Mindnyájan sírtak és gyászolták a leányt, de ő

így szólt hozzájuk: "Ne sírjatok, nem halt meg, csak alszik!" ⁵³Erre kinevették, mert tudták, hogy meghalt. ⁵⁴Ő azonban megfogta a leány kezét, és szólította: "Leányom, ébredj!" ⁵⁵Ekkor visszatért bele a szellem, és azonnal felkelt. Yeshuá pedig meghagyta, hogy adjanak neki enni. ⁵⁶Szülei nem tudtak hová lenni az ámulattól, ő pedig megparancsolta nekik, hogy senkinek ne mondják el, ami történt.

Szójegyzék: Beit Kneszet (בֵּית כְּנֶסֶת— 𐤁𐤉𐤕𐤊𐤍𐤎𐤕) – gyülekezet háza • Beszoráh (בְּשׂוֹרָה— 𐤁𐤔𐤅𐤓𐤄) – örömhír • Elohim (אֱלֹהִים— 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Hatalmasságok / a Teremtő • Gálil (גָּלִיל— 𐤂𐤋𐤉𐤋) – kerület/vidék • Kefá (כֵּיפָא— 𐤊𐤉𐤐𐤀) – szikla (arámi) • Miryám (מִרְיָם— 𐤌𐤓𐤉𐤌) – keserűség/felmagasztalt • Szátán (שָׂטָן— 𐤔𐤈𐤍) – vádló/ellenség • Yeshuá (יֵשׁוּעַ— 𐤉𐤔𐤅𐤏) – szabadítás/megváltás • Yochánán (יוֹחָנָן— 𐤉𐤅𐤇𐤍𐤍) – Yahuwah kegyelmes • Yá'ákov (יַעֲקֹב— 𐤉𐤏𐤒𐤁) – sarokfogó

¹Miután összehívta a tizenkettőt, erőt és hatalmat adott nekik minden démon felett, és a betegségek gyógyítására. ²Aztán elküldte őket, hogy hirdessék Elohim országát, és gyógyítsanak. ³Ezt mondta nekik: "Semmit ne vigyetek az útra, se botot, se tarisznyát, se kenyeret, se pénzt, két-két alsóruhátok se legyen. ⁴Amikor betértek egy házba, ott maradjatok, és onnan induljatok tovább. ⁵Ha valahol nem fogadnak be titeket, amikor kimentek abból a városból, verjétek le még a port is lábatokról, bizonyítékul ellenük." ⁶Útra keltek tehát, és jártak faluról falura, hirdették a Beszoráhot, és gyógyítottak mindenütt.

⁷Yerod, a negyedes fejedelem meghallotta mindazt, ami történt, és zavarban volt, mert némelyek azt állították, hogy Yochánán támadt fel a halálból, ⁸némelyek azt, hogy Eli'Yahu jelent meg, mások pedig azt, hogy a régiek közül támadt fel valamelyik próféta. ⁹Yerod ekkor így szólt: "Yochánánt lefejeztettem, de ki lehet ez, akiről ezeket hallom?" És látni akarta őt.

¹⁰Amikor a küldöttek (apostolok) visszatértek, elbeszélték neki mindazt, amit tettek. Akkor maga mellé vette őket, és elvonult velük külön egy Beit-Tzádidáh nevű városba. ¹¹De amikor a sokaság észrevette, utánament. Yeshuá örömmel fogadta őket; beszélt nekik Elohim országáról, és a gyógyulásra szorulókat meggyógyította.

¹²Amikor a nap már hanyatlani kezdett, a tizenkettő odament hozzá, és ezt mondta neki: "Bocsásd el a sokaságot, hadd menjenek el a környező falvakba és településekre, hogy ott megszálljanak, és élelmet szerezzenek, mert itt lakatlan helyen vagyunk". ¹³Ő azonban ezt mondta nekik: "Ti adjatok nekik enni!" Ők így válaszoltak: "Nincs nálunk több, mint öt kenyér és két hal, hacsak el nem megyünk, és nem veszünk eledelt ennek az egész sokaságnak". ¹⁴Ugyanis mintegy ötezer férfi volt ott. Yeshuá erre így szólt tanítványaihoz: "Ültessétek le őket csoportokba ötvenenként!" ¹⁵Így tettek, és leültették valamennyit. ¹⁶Ő pedig vette az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, megáldotta, megtörte, és a tanítványoknak adta, hogy tegyék a sokaság elé. ¹⁷Ettek és jóllaktak mindnyájan; azután összeszedték a megmaradt darabokat, tizenkét kosárral.

¹⁸Történt, hogy amikor egyszer magában imádkozott, és csak a tanítványok voltak vele, megkérdezte tőlük: "Kinek mond engem a sokaság?" ¹⁹Ők így válaszoltak: "Bemerítő Yochánánnak, de némelyek Eli'Yahunak; némelyek pedig azt mondják, hogy a régiek közül támadt fel valamelyik próféta". ²⁰Ő ekkor így szólt hozzájuk: "Hát ti kinek mondotok engem?" Kefá így felelt: "Elohim Máshiách-jának". ²¹Yeshuá ekkor rájuk parancsolt, hogy ezt senkinek se mondják el. ²²Majd azt mondta, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie, el kell vettetnie a vénektől, Kohen Gádoloktól és Szofrimtól, és meg kell öletnie, de harmadnapon fel kell támadnia.

²³Azután így szólt mindnyájukhoz: "Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel naponként a keresztjét, és kövessen engem. ²⁴Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem, megmenti azt. ²⁵Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, önmagát pedig elveszti vagy romlásba viszi? ²⁶Mert aki szégyell engem és az én beszédeimet, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor eljön a maga, az Atyá és a szent angyalok dicsőségében. ²⁷Bizony, mondom néktek, vannak az itt állók között némelyek, akik nem ízlelik meg addig a halált, amíg meg nem látják Elohim országát."

²⁸E beszédek elhangzása után mintegy nyolc nap múlva Yeshuá maga mellé vette Kefát,Yochánánt és Yá'ákovot, és felment a hegyre imádkozni. ²⁹Imádkozás közben arca elváltozott, és ruhája fehéren tündöklött. ³⁰És íme, két férfi beszélt vele: Mosheh és Eli'Yahu, ³¹akik dicsőségben megjelenve, élete végéről szólottak, amelynek Yerusháláyimban kell beteljesednie. ³²Kefát és társait pedig elnyomta az álom. Amikor azonban felébredtek, látták az ő dicsőségét, és azt a két férfit, akik ott álltak vele. ³³És amikor azok távozni akartak tőle, azt mondta Kefá Yeshuának: "Mester, jó nekünk itt lennünk, készítsünk három sátrat: egyet neked, egyet Moshehnak és egyet Eli'Yahunak." De nem tudta, mit beszél. ³⁴Alighogy ezt kimondta, felhő támadt, és beárnyékolta őket. Nagyon megrémültek, amikor a felhőbe kerültek. ³⁵És hang hallatszott a felhőből: "Ez az én Fiam, akit kiválasztottam, reá hallgassatok!" ³⁶Amikor a hang hallatszott, Yeshuáát egyedül találták. Ők pedig hallgattak, és azokban a napokban senkinek nem mondtak el semmit a látottakról.

³⁷A következő napon, amikor lejöttek a hegyről, nagy sokaság ment eléje. ³⁸És ekkor egy ember így kiáltott a sokaságból: "Mester, kérlek, tekints a fiamra, mert ő az én egyetlenem. ³⁹Időnként valami szellem ragadja meg, és hirtelen kiáltozni kezd, rázza őt és tajtékzik, és nehezen távozik tőle, miután meggyötörte. ⁴⁰Megkértem tanítványaidat, hogy űzzék ki, de nem tudták." ⁴¹Ekkor Yeshuá így szólt: "Ó, hitetlen és elfajult nemzedék, meddig leszek még veletek, és meddig szenvedlek még titeket? Vezesd ide a fiadat!" ⁴²Még feléje tartott a fiú, amikor leteperte az démon és megrázta. Yeshuá azonban ráparancsolt a tisztátalan szellemre, meggyógyította a gyermeket, és visszaadta az apjának. ⁴³Ekkor mindnyájan elámultak Elohim nagyságán.

Amikor mindnyájan csodálkoztak azon, amit tett, ezt mondta tanítványainak: ⁴⁴"Jegyezzétek meg jól ezeket a szavakat: az Emberfia emberek kezébe adatik!" ⁴⁵De ők nem értették ezt a kijelentést, mivel el volt rejtve előlük, hogy fel ne fogják. És féltek őt megkérdezni a kijelentés értelméről.

⁴⁶Azután vita támadt közöttük arról, hogy közülük ki a nagyobb. ⁴⁷Yeshuá pedig ismerve szívük gondolatát, kézen fogott egy kisgyermeket, és maga mellé állította; ⁴⁸majd ezt mondta nekik: "Aki befogadja ezt a kisgyermeket az én nevemért, az engem fogad be; és aki engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött. Mert aki a legkisebb mindnyájatok között, az a nagy."

⁴⁹Ekkor megszólalt Yochánán: "Mester, láttunk valakit, aki a te nevedben űz ki démonokat, de megtiltottuk neki, mert nem követ téged velünk együtt." ⁵⁰Yeshuá azonban ezt mondta neki: "Ne tiltsátok meg, mert aki nincs ellenetek, az veletek van."

⁵¹Amikor közeledett felemeltetésének ideje, elhatározta, hogy felmegy Yerusháláyimba, ⁵²és követeket küldött maga előtt. Azok útnak indultak, és betértek a samaritánusok egyik falujába, hogy szállást készítsenek neki. ⁵³De nem fogadták be, mivel Yerusháláyimba szándékozott menni. ⁵⁴Látva ezt tanítványai, Yá'ákov és Yochánán így szóltak: "Ádonáj, akarod-e, hogy ezt mondjuk: Szálljon le tűz az égből, és égesse meg őket!?" ⁵⁵De Yeshuá feléjük fordult, megdorgálta őket, és ezt mondta: "Nem tudjátok, milyen szellem van bennetek, ⁵⁶mert az Emberfia nem azért jött, hogy az emberek életét elveszítse, hanem hogy megmentse." Aztán elmentek egy másik faluba.

⁵⁷Amikor mentek az úton, valaki ezt mondta neki: "Követlek, akárhova mégy." ⁵⁸Yeshuá azonban így felelt: "A rókáknak barlangjuk van, és az égi madaraknak fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania." ⁵⁹Egy másikhoz pedig így szólt: "Kövess engem!" De ő ezt kérte: "Ádonáj, engedd meg, hogy előbb elmenjek, és eltemessem apámat." ⁶⁰Yeshuá így válaszolt neki: "Hadd temessék el a halottak a halottaikat, te pedig menj el, és hirdesd Elohim országát!" ⁶¹Egy másik is ezt mondta: "Követlek, Ádonáj, de előbb engedd meg, hogy búcsút vegyek házam népétől." ⁶²Yeshuá pedig így felelt: "Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkalmas Elohim országára."

Szójegyzék: Beszoráh (בְּשׂוֹרָה— 𐤁𐤔𐤅𐤓𐤄) – örömhír • Eli'Yahu (אֵלִיָּהוּ— 𐤀𐤋𐤉𐤄𐤅) – az én Elohim-om Yahuwah • Elohim (אֱלֹהִים— 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Hatalmasságok / a Teremtő • Kefá (כֵּיפָא— 𐤊𐤉𐤐𐤀) – szikla (arámi) • Kohen (כֹּהֵן— 𐤊𐤄𐤍) – pap • Kohen Gádol (כֹּהֵן גָּדוֹל— 𐤊𐤄𐤍𐤂𐤃𐤅𐤋) – főpap • Mosheh (מֹשֶׁה— 𐤌𐤔𐤄) – kihúzott (a vízből) • Máshiách (מָשִׁיחַ— 𐤌𐤔𐤉𐤇) – Felkent • Szofrim (סוֹפְרִים— 𐤎𐤅𐤐𐤓𐤉𐤌) – írástudók • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם— 𐤉𐤓𐤅𐤔𐤋𐤉𐤌) – a békesség alapja • Yeshuá (יֵשׁוּעַ— 𐤉𐤔𐤅𐤏) – szabadítás/megváltás • Yochánán (יוֹחָנָן— 𐤉𐤅𐤇𐤍𐤍) – Yahuwah kegyelmes • Yá'ákov (יַעֲקֹב— 𐤉𐤏𐤒𐤁) – sarokfogó • Ádonáj (אֲדֹנָי— 𐤀𐤃𐤍𐤉) – Úr/Mester

¹Ezek után az Ádonáj szolgálatba állított másokat is, hetvenkét tanítványt, és elküldte őket maga előtt kettesével minden városba és helységbe, ahova menni készült. ²Így szólt hozzájuk: "Az aratnivaló sok, de a munkás kevés, kérjétek tehát az aratás Ádonáját, hogy küldjön munkásokat az aratásába. ³Menjetek el! Íme, elküldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. ⁴Ne vigyetek magatokkal erszényt, se tarisznyát, se sarut. Útközben ne is köszöntsetek senkit. ⁵Ha azonban egy házba beléptek, legelőször ezt mondjátok: Békesség ennek a háznak! ⁶Ha ott a békesség fia lakozik, megnyugszik rajta a békességetek, ha pedig nem, reátok száll vissza. ⁷Maradjatok ugyanabban a házban, és azt egyétek, igyátok, amit adnak, mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok házról házra. ⁸Ha bementek egy városba, és befogadnak titeket, azt egyétek, amit elétek tesznek. ⁹Gyógyítsátok az ott lévő betegeket, és mondjátok nekik: Elközelített Elohim országa. ¹⁰Ha pedig bementek egy városba, és nem fogadnak be titeket, menjetek ki annak az utcáira, és mondjátok ezt: ¹¹Leverjük még a port is, amely városotokból lábunkra tapadt, de tudjátok meg, hogy közel jött Elohim országa. ¹²Mondom nektek: Sz'domnak elviselhetőbb sorsa lesz azon a napon, mint annak a városnak."

¹³"Jaj neked, Korazim! Jaj neked, Beit-Tzáidá! Mert ha Tiruszban és Tzidonban történtek volna azok a csodák, amelyek nálatok történtek, zsákban és hamuban ülve régen megtértek volna. ¹⁴De Tirusznak és Tzidonnak elviselhetőbb sorsa lesz az ítéletkor, mint nektek. ¹⁵Te is, Kapernaum, talán az égig emelkedsz? A Gei-Hinomig fogsz levettetni!" ¹⁶"Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket elutasít, engem utasít el, és aki engem elutasít, az azt utasítja el, aki elküldött engem."

¹⁷Mikor a hetvenkét tanítvány visszatért, örömmel jelentette: "Ádonáj, még a démonok is engedelmeskednek nekünk a te nevedre!" ¹⁸Ő pedig ezt mondta nekik: "Láttam a Szátánt villámként leesni az égből. ¹⁹Íme, hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon, skorpiókon tapodjatok, és az ellenség minden erején, és hogy semmi se árthasson nektek. ²⁰De ne annak örüljetek, hogy a szellemek engedelmeskednek nektek, inkább annak örüljetek, hogy a nevetek fel van írva a mennyben."

²¹Abban az órában így ujjongott Yeshuá a Ruách HáKodesh által: "Magasztallak, Ábám, menny és föld Ura azért, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és felfedted a gyermekeknek. Igen, Ábám, így láttad jónak. ²²Mindent nekem adott át az én Ábám, és senki sem tudja, hogy ki a Fiú, csak az Atyá, és hogy ki az Atyá, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú ki akarja jelenteni." ²³Tanítványaihoz fordult, és nekik külön ezt mondta: "Boldog az a szem, amely látja, amit ti láttok. ²⁴Mert mondom nektek: sok próféta és király szerette volna meglátni azt, amit ti láttok, de nem látták meg, és hallani azt, amit ti hallotok, de nem hallották meg."

²⁵Ekkor előállt egy Szofér, hogy megkísértse őt, és ezt kérdezte: "Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?" ²⁶Ő pedig ezt mondta neki: "Mi van megírva a Toráhban? Hogyan olvasod?" ²⁷Ő pedig így válaszolt: "Szeresd Yahuwahát, a te Elohimodat teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, és felebarátodat, mint magadat." ²⁸Yeshuá ezt mondta neki: "Helyesen feleltél: tedd ezt, és élni fogsz." ²⁹Ő viszont igazolni akarta magát, és megkérdezte Yeshuától: "De ki a felebarátom?"

³⁰Válaszul Yeshuá ezt mondta neki: "Egy ember ment le Yerusháláyimből Yerikoba, és rablók kezébe esett, akik kifosztották, meg is verték, azután félholtan otthagyva elmentek. ³¹Történetesen egy Kohen ment azon az úton, de amikor meglátta, elkerülte. ³²Hasonlóképpen egy Levita is odaért arra a helyre, és amikor meglátta, ő is elkerülte. ³³Egy úton lévő samaritánus pedig, amikor odaért hozzá és meglátta, megszánta; ³⁴odament, olajat és bort öntött sebeire, és bekötötte azokat. Aztán feltette őt a saját állatára, elvitte egy fogadóba, és ápolta. ³⁵Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak, és azt mondta neki: Viselj rá gondot, és ha valamit még ráköltesz, amikor visszatérek, megadom neked. ³⁶Mit gondolsz, e három közül ki volt a felebarátja a rablók kezébe esett embernek?" ³⁷Ő így felelt: "Az, aki irgalmas volt hozzá." Yeshuá erre ezt mondta neki: "Menj el, te is hasonlóképpen cselekedj."

³⁸Amikor továbbhaladtak, betért egy faluba, ahol egy Martha nevű asszony a házába fogadta. ³⁹Volt ennek egy Miryám nevű testvére, aki leült az Ádonáj lábához, és hallgatta beszédét. ⁴⁰Martha pedig teljesen lefoglalta magát a sokféle szolgálattal. Ezért előállt Martha, és így szólt: "Ádonáj, nem törődsz azzal, hogy a testvérem magamra hagyott a szolgálatban? Mondd hát neki, hogy segítsen!" ⁴¹Az Ádonáj azonban így felelt neki: "Martha, Martha, sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz, ⁴²pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre. Miryám a jó részt választotta, amelyet nem vehetnek el tőle."

Szójegyzék: Elohim (אֱלֹהִים— 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Hatalmasságok / a Teremtő • Gei-Hinom (גֵּי הִנֹּם— 𐤂𐤉𐤄𐤍𐤌) – Hinom völgye • Kohen (כֹּהֵן— 𐤊𐤄𐤍) – pap • Levi (לֵוִי— 𐤋𐤅𐤉) – csatlakozó • Miryám (מִרְיָם— 𐤌𐤓𐤉𐤌) – keserűség/felmagasztalt • Ruách HáKodesh (רוּחַ הַקֹּדֶשׁ— 𐤓𐤅𐤇𐤄𐤒𐤃𐤔) – Szent Szellem • Sz'dom (סְדֹם— 𐤎𐤃𐤌) – égő/pusztulás • Szátán (שָׂטָן— 𐤔𐤈𐤍) – vádló/ellenség • Toráh (תּוֹרָה— 𐤕𐤅𐤓𐤄) – tanítás/útmutatás • Yahuwah (יַהוּהָ— 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Örökkévaló • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם— 𐤉𐤓𐤅𐤔𐤋𐤉𐤌) – a békesség alapja • Yeshuá (יֵשׁוּעַ— 𐤉𐤔𐤅𐤏) – szabadítás/megváltás • Ábá (אָבָא— 𐤀𐤁𐤀) – Atya/Apa • Ádonáj (אֲדֹנָי— 𐤀𐤃𐤍𐤉) – Úr/Mester

¹Történt egyszer, hogy valahol imádkozott, és mikor befejezte, így szólt hozzá egyik tanítványa: "Ádonáj, taníts minket imádkozni, mint ahogy Yochánán is tanította a tanítványait." ²Ő pedig ezt mondta nekik: "Amikor imádkoztok, ezt mondjátok: Ábánk, szenteltessék meg a te neved. Jöjjön el a te országod. ³A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk naponként. ⁴És bocsásd meg a mi bűneinket, mert mi is megbocsátunk minden ellenünk vétkezőnek. És ne vigy minket kísértésbe."

⁵Azután így szólt hozzájuk: "Ki az közületek, akinek van egy barátja, és elmegy hozzá éjfélkor, és ezt mondja neki: Barátom, adj nekem kölcsön három kenyeret, ⁶mert útról érkezett egy barátom, és nincs mit elébe tegyek; – ⁷és az így válaszolna belülről: Ne zaklass engem, az ajtó már be van zárva, és velem együtt gyermekeim is ágyban vannak; nem kelhetek fel, hogy adjak neked! ⁸Mondom nektek, ha nem is kelne fel, és nem is adna neki azért, mert barátja, tolakodása miatt fel fog kelni, és megadja neki, amire szüksége van."

⁹"Én is azt mondom nektek: kérjetek, és adatik, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek. ¹⁰Mert mindaz, aki kér, kap; aki keres, talál; és aki zörget, annak megnyittatik. ¹¹Melyik apa az közületek, aki fiának kígyót ad, amikor az halat kér tőle, ¹²vagy amikor tojást kér, skorpiót ad neki? ¹³Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok gyermekeiteknek jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad mennyei Ábátok Ruách HáKodesht azoknak, akik kérik tőle?"

¹⁴Egyszer azután egy néma démont űzött ki, és amikor kiment a , megszólalt a néma. A sokaság pedig elcsodálkozott. ¹⁵Néhányan közülük azonban így szóltak: "Belzebubnak, a démonok fejedelmének segítségével űzi ki a démonokat." ¹⁶Mások pedig kísértették, és mennyei jelt követeltek tőle. ¹⁷Ő azonban ismerve gondolataikat, ezt mondta nekik: "Minden ország, amely meghasonlik önmagával, elpusztul, és ház házra omlik. ¹⁸Ha a Szátán is meghasonlik önmagával, miképpen maradhat fenn az országa? Ti azt mondjátok, hogy én Belzebub segítségével űzöm ki a démonokat. ¹⁹De ha én Belzebub segítségével űzöm ki a démonokat, a ti fiaitok kinek a segítségével űzik ki azokat? Ezért ők lesznek a bíráitok. ²⁰Ha viszont én Elohim ujjával űzöm ki a démonokat, akkor bizony elérkezett hozzátok Elohim országa. ²¹Amikor az erős fegyveres őrzi a maga palotáját, biztonságban van a vagyona. ²²De ha nála erősebb tör ellene, és legyőzi őt, akkor elveszi fegyverzetét, amelyben bízott, és szétosztja a zsákmányt. ²³Aki nincs velem, ellenem van, és aki nem gyűjt velem, tékozol."

²⁴"Amikor a tisztátalan szellem kimegy az emberből, víz nélküli helyeken bolyong nyugalmat keresve, és amikor nem talál, akkor így szól: Visszatérek házamba, ahonnan kijöttem. ²⁵Amikor odaér, kisöpörve és felékesítve találja. ²⁶Aztán elmegy, vesz maga mellé még másik hét, magánál is gonoszabb szellemet, bemennek és ott laknak. Annak az embernek az utóbbi állapota pedig rosszabb lesz az elsőnél."

²⁷Amikor ezt mondta, a sokaságból egy asszony felemelte szavát, és így szólt hozzá: "Boldog az az anyaméh, amely téged hordozott, és boldogok azok az emlők, amelyek tápláltak!" ²⁸Erre ő így felelt: "De még boldogabbak azok, akik hallgatják Elohim beszédét, és megtartják."

²⁹Amikor pedig egyre nagyobb sokaság gyülekezett hozzá, elkezdett beszélni: "Ez a nemzedék gonosz nemzedék: jelt követel, de nem adatik neki más jel, mint a Yonáh próféta jele. ³⁰Mert amiképpen Yonáh jellé vált a niniveiek számára, úgy lesz az Emberfia is jellé ennek a nemzedéknek. ³¹Dél királynője feltámad az ítéletkor e nemzedék férfiaival, és elítéli őket, mert ő eljött a föld végső határáról, hogy meghallgassa Shlomo bölcsességét; de íme, itt nagyobb van Shlomonál. ³²A ninivei férfiak feltámadnak az ítéletkor ezzel a nemzedékkel, és elítélik, mert ők megtértek Yonáh prédikálására; de íme, itt nagyobb van Yonahnál."

³³"Aki lámpást gyújt, nem teszi rejtett helyre, sem véka alá, hanem a Menoráhra, hogy a belépők lássák a világosságot. ³⁴A test lámpása a szem. Ha a szemed tiszta, az egész tested világos, de ha gonosz, a tested is sötét. ³⁵Vigyázz tehát, hogy a benned levő világosság sötétséggé ne legyen! ³⁶Ha tehát az egész tested világos, és nincsen benne egyetlen sötét rész sem, akkor olyan világos lesz az egész, mint amikor a lámpás megvilágít téged a fényével."

³⁷Beszéd közben egy Párush arra kérte őt, hogy ebédeljen nála. Yeshuá bement, és asztalhoz telepedett. ³⁸A Párush pedig elcsodálkozott, amikor meglátta, hogy ebéd előtt nem mosdott meg. ³⁹Az Úr azonban ezt mondta neki: "Ti Perushim a pohár és a tál külsejét megtisztítjátok, de belül telve vagytok rablásvággyal és gonoszsággal. ⁴⁰Esztelenek! Aki megalkotta a külsőt, nem az alkotta-e meg a belsőt is? ⁴¹Azt adjátok oda alamizsnául, ami belül van, és minden tiszta lesz nektek."

⁴²"De jaj nektek, Perushim, mert tizedet adtok a mentából, a kaporból és minden veteményből, de elhanyagoljátok az igazságos ítéletet és Elohim szeretetét, pedig ezeket kellene cselekedni, és amazokat sem elhanyagolni! ⁴³Jaj nektek, Perushim, mert szeretitek a főhelyet a Beit Kneszetben, és a köszöntéseket a tereken! ⁴⁴Jaj nektek, mert olyanok vagytok, mint a jeltelen sírok: az emberek mit sem sejtve járnak felettük!"

⁴⁵Ekkor megszólalt egy Szofér, és ezt mondta neki: "Mester, amikor ezt mondod, minket is megbántasz." ⁴⁶De ő így válaszolt: "Jaj nektek is, Szofrim, mert megterhelitek az embereket elhordozhatatlan terhekkel, de magatok egyetlen ujjal sem érintitek azokat. ⁴⁷Jaj nektek, mert síremlékeket építetek a prófétáknak, pedig atyáitok ölték meg őket. ⁴⁸Tehát egyetértetek atyáitok tetteivel, és helyeslitek azokat, hiszen azok megölték őket, ti pedig síremlékeiket építitek. ⁴⁹Ezért mondta Elohim bölcsessége is: Küldök hozzájuk prófétákat és küldötteket, és közülük némelyeket megölnek és üldöznek, ⁵⁰hogy számot adjon ez a nemzedék minden próféta véréért, amelyet kiontottak a világ kezdete óta, ⁵¹Hevel vérétől Zecháryáh véréig, aki az áldozati oltár és a templom között pusztult el. Bizony, mondom néktek, számot kell adnia ennek a nemzedéknek. ⁵²Jaj nektek, Szofrim, mert magatokhoz vettétek az ismeret kulcsát: ti nem mentek be, és azokat is megakadályoztátok, akik be akarnak menni."

⁵³Amikor kiment onnan, az Szofér és a Perushim hevesen támadni és mindenféléről faggatni kezdték őt, ⁵⁴és csak azt lesték, hogy beszédében valamin rajtakaphassák.

Szójegyzék: Beit Kneszet (בֵּית כְּנֶסֶת— 𐤁𐤉𐤕𐤊𐤍𐤎𐤕) – gyülekezet háza • Elohim (אֱלֹהִים— 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Hatalmasságok / a Teremtő • Menoráh (מְנוֹרָה— 𐤌𐤍𐤅𐤓𐤄) – lámpatartó • Perushim (פְּרוּשִׁים— 𐤐𐤓𐤅𐤔𐤉𐤌) – elkülönültek • Párush (פָּרוּשׁ— 𐤐𐤓𐤅𐤔) – elkülönült • Ruách HáKodesh (רוּחַ הַקֹּדֶשׁ— 𐤓𐤅𐤇𐤄𐤒𐤃𐤔) – Szent Szellem • Shlomo (שְׁלֹמֹה— 𐤔𐤋𐤌𐤄) – békés • Szofrim (סוֹפְרִים— 𐤎𐤅𐤐𐤓𐤉𐤌) – írástudók • Szátán (שָׂטָן— 𐤔𐤈𐤍) – vádló/ellenség • Yeshuá (יֵשׁוּעַ— 𐤉𐤔𐤅𐤏) – szabadítás/megváltás • Yochánán (יוֹחָנָן— 𐤉𐤅𐤇𐤍𐤍) – Yahuwah kegyelmes • Zecháryáh (זְכַרְיָה— 𐤆𐤊𐤓𐤉𐤄) – Yahuwah emlékezik • Ábá (אָבָא— 𐤀𐤁𐤀) – Atya/Apa • Ádonáj (אֲדֹנָי— 𐤀𐤃𐤍𐤉) – Úr/Mester

¹Miközben megszámlálhatatlan sokaság gyűlt össze, úgyhogy majd letaposták egymást, beszélni kezdett, de először csak tanítványaihoz: "Óvakodjatok a Perushim kovászától, vagyis a képmutatástól. ²Nincsen olyan rejtett dolog, amely le ne lepleződnék, és olyan titok, amely ki ne tudódnék. ³Ezért tehát amit a sötétségben mondtatok, azt a világosságban fogják hallani, és amit fülbe súgva mondtatok a belső szobában, azt a háztetőkről fogják hirdetni. ⁴Nektek, barátaimnak mondom: Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de azután többé nem árthatnak. ⁵Megmondom nektek, kitől féljetek: attól féljetek, akinek azonfelül, hogy megöl, arra is van hatalma, hogy a Gei-Hinomra vessen. Bizony, mondom néktek: Tőle féljetek.

⁶"Ugye öt verebet adnak két fillérért: mégsem feledkezik meg közülük egyről sem Elohim. ⁷Nektek pedig még a hajatok szálai is mind meg vannak számlálva. Ne féljetek, ti sok verébnél értékesebbek vagytok!"

⁸"Mondom nektek: ha valaki vallást tesz rólam az emberek előtt, az Emberfia is vallást tesz arról Elohim angyalai előtt. ⁹Aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt én is megtagadom Elohim angyalai előtt. ¹⁰Ha valaki az Emberfia ellen szól, annak megbocsáttatik, de aki a Ruách HáKodesht káromolja, annak nem bocsáttatik meg."

¹¹"Amikor a Beit Kneszetekbe a hatóság és a felsőbbség elé hurcolnak titeket, ne aggódjatok amiatt: hogyan vagy mivel védekezzetek, vagy mit mondjatok, ¹²mert a Ruách HáKodesh abban az órában megtanít majd titeket arra, amit mondanotok kell."

¹³Ekkor így szólt hozzá valaki a sokaságból: "Mester, mondd meg a testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget!" ¹⁴De ő így válaszolt: "Ember, ki tett engem bíróvá vagy osztóvá köztetek?" ¹⁵Azután ezt mondta nekik: "Vigyázzatok, és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert ha bőségben él is valaki, életét akkor sem a vagyona tartja meg."

¹⁶Aztán példázatot mondott nekik: "Egy gazdag embernek bő termést hozott a földje, ¹⁷ekkor így gondolkozott magában: Mit tegyek? Nincs hova betakarítanom a termésemet. ¹⁸Majd így szólt: Ezt teszem: lebontom a csűreimet, nagyobbakat építek, oda takarítom be minden gabonámat és javamat, ¹⁹és ezt mondom a lelkemnek: Én lelkem, sok javad van sok évre félretéve, pihenj, egyél, igyál, vigadozzál! ²⁰Elohim azonban azt mondta neki: Bolond, még ez éjjel elkérik tőled a lelkedet, kié lesz akkor mindaz, amit felhalmoztál? ²¹Így jár az, aki magának gyűjt, és nem Elohim szerint gazdag."

²²Tanítványaihoz pedig így szólt: "Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok, ²³mert több az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál. ²⁴Nézzétek meg a hollókat: nem vetnek, nem is aratnak, nincsen kamrájuk, sem csűrük, Elohim mégis eltartja őket. Mennyivel értékesebbek vagytok ti a madaraknál! ²⁵De aggodalmaskodásával ki tudná közületek akár egy arasznyival is meghosszabbítani életét? ²⁶Ha tehát a legcsekélyebbre sem vagytok képesek, miért aggódtok a többi miatt? ²⁷Nézzétek a liliomokat, miként növekednek: nem fáradoznak, nem is fonnak, de mondom nektek, hogy Shlomo teljes dicsőségében sem öltözött úgy, mint ezek közül bármelyik. ²⁸Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, Elohim így öltözteti, mennyivel inkább titeket, kicsinyhitűek! ²⁹Ti se kérdezzétek tehát, hogy mit egyetek, vagy mit igyatok, és ne nyugtalankodjatok. ³⁰Mert mindezeket a világ pogányai kérdezgetik. A ti Ábátok pedig tudja, hogy szükségetek van ezekre. ³¹Inkább keressétek az ő országát, és ráadásul ezek is megadatnak nektek. ³²Ne félj, te kicsiny nyáj, mert úgy tetszett a ti Ábátoknak, hogy nektek adja az országot!"

³³"Adjátok el vagyonotokat, és adjátok alamizsnául, szerezzetek magatoknak el nem avuló erszényeket, kifogyhatatlan kincset a mennyben, ahol a tolvaj nem férkőzhet hozzá, a moly sem emészti meg. ³⁴Mert ahol a ti kincsetek van, ott lesz a ti szívetek is."

³⁵"Legyen derekatok felövezve, és lámpásotok meggyújtva. ³⁶Ti pedig legyetek hasonlók az olyan emberekhez, akik várják, mikor tér vissza uruk a menyegzőről, hogy amikor megérkezik és zörget, azonnal ajtót nyithassanak neki. ³⁷Boldogok azok a szolgák, akiket az úr, amikor megérkezik virrasztva talál. Bizony, mondom néktek, hogy felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, odamegy, és felszolgál nekik. ³⁸És ha a második vagy ha a harmadik őrváltáskor érkezik is meg, és virrasztva találja őket: boldogok azok a szolgák! ³⁹Azt pedig jegyezzétek meg, hogy ha tudná a ház ura: melyik órában jön a tolvaj, nem hagyná, hogy betörjön a házába. ⁴⁰Ti is legyetek készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amikor nem is gondoljátok!"

⁴¹Kefá ekkor megkérdezte: "Ádonáj, nekünk mondod ezt a példázatot, vagy mindenkinek?" ⁴²Az Ádonáj így válaszolt: "Ki tehát a hű és okos sáfár, akit Ura szolgái fölé rendel, hogy idejében kiadja élelmüket? ⁴³Boldog az a szolga, akit, amikor megérkezik az Ádonáj, ilyen munkában talál! ⁴⁴Bizony, mondom néktek, hogy az egész vagyona fölé rendeli őt. ⁴⁵Ha pedig ezt mondaná szívében az a szolga: Késik az én Ádonáj, és kezdené verni a szolgákat és szolgálóleányokat, elkezdene enni, inni és részegeskedni; ⁴⁶azon a napon jön meg annak a szolgának az ura, amelyen nem várja, és abban az órában, amelyben nem gondolja: ketTeváhgatja, és a hűtlenek sorsára juttatja. ⁴⁷Az a szolga, aki ismerte ura akaratát, és nem fogott hozzá teljesítéséhez, vagy nem cselekedett akarata szerint, sok verést kap; ⁴⁸aki viszont nem ismerte ura akaratát, és úgy cselekedett verést érdemlő dolgokat, az kevés verést kap. Akinek sokat adtak, attól sokat kívánnak, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon."

⁴⁹"Azért jöttem, hogy tüzet bocsássak a földre, és mennyire szeretném, ha már lángolna! ⁵⁰Bemerítéssel kell azonban még bemeríttetnem, és mennyire szorongok, míg ez végbe nem megy! ⁵¹Azt gondoljátok, azért jöttem, hogy békességet hozzak a földre? Nem – mondom nektek –, hanem inkább meghasonlást. ⁵²Mert mostantól fogva öten lesznek egy családban, akik meghasonlottak, három kettővel, és kettő hárommal. ⁵³Meghasonlik az apa a fiával, és a fiú az apjával, az anya a leányával, és a leány az anyjával, az anyós a menyével, és a meny az anyósával."

⁵⁴Azután szólt a sokasághoz is: "Amikor látjátok, hogy felhő támad nyugatról, mindjárt azt mondjátok, hogy eső jön; és úgy lesz. ⁵⁵Amikor pedig azt halljátok, hogy a déli szél fúj, azt mondjátok, hogy hőség jön; és úgy lesz. ⁵⁶Képmutatók, a föld és az ég jelenségeit felismeritek, e mostani időt miért nem tudjátok felismerni?"

⁵⁷"De miért nem ítélitek meg magatoktól is, hogy mi az igazságos? ⁵⁸Amikor ellenfeleddel az elöljáró elé mégy, még útközben igyekezz megszabadulni tőle, nehogy a bíró elé hurcoljon és a bíró átadjon a börtönőrnek, a börtönőr pedig tömlöcbe vessen téged. ⁵⁹Mondom neked: nem jössz ki onnan addig, amíg meg nem adod az utolsó fillért is."

Szójegyzék: Beit Kneszet (בֵּית כְּנֶסֶת— 𐤁𐤉𐤕𐤊𐤍𐤎𐤕) – gyülekezet háza • Elohim (אֱלֹהִים— 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Hatalmasságok / a Teremtő • Gei-Hinom (גֵּי הִנֹּם— 𐤂𐤉𐤄𐤍𐤌) – Hinom völgye • Kefá (כֵּיפָא— 𐤊𐤉𐤐𐤀) – szikla (arámi) • Perushim (פְּרוּשִׁים— 𐤐𐤓𐤅𐤔𐤉𐤌) – elkülönültek • Ruách HáKodesh (רוּחַ הַקֹּדֶשׁ— 𐤓𐤅𐤇𐤄𐤒𐤃𐤔) – Szent Szellem • Shlomo (שְׁלֹמֹה— 𐤔𐤋𐤌𐤄) – békés • Ábá (אָבָא— 𐤀𐤁𐤀) – Atya/Apa • Ádonáj (אֲדֹנָי— 𐤀𐤃𐤍𐤉) – Úr/Mester

¹Voltak ott abban az időben néhányan, akik hírt adtak neki azokról a Gáliliakról, akiknek a vérét Pilátus az áldozatukéval elegyítette. ²Yeshuá megszólalt, és ezt mondta nekik: "Azt gondoljátok, hogy ezek a Gálili emberek bűnösebbek voltak a többi Gálilinál, mivel ezeket kellett elszenvedniük? ³Nem! Sőt - mondom nektek -: ha meg nem tértek, mindnyájan hasonlóképpen vesztek el. ⁴Vagy azt gondoljátok, hogy az a tizennyolc, akire rádőlt a torony Siloámban, és megölte őket, vétkesebb volt minden más embernél, aki Yerusháláyimban lakik? ⁵Nem! Sőt - mondom nektek -: ha meg nem tértek, mindnyájan ugyanúgy vesztek el."

⁶Azután ezt a példázatot mondta: "Egy embernek volt egy fügefája a szőlőjében, és kiment, hogy gyümölcsöt keressen rajta, de nem talált. ⁷Azt mondta erre a vincellérnek: Íme, három éve, hogy idejárok gyümölcsöt keresni ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki, miért foglalja a földet hiába? ⁸De az így válaszolt neki: Ádonájam, hagyd meg még ebben az évben, míg körülásom és megtrágyázom, ⁹hátha terem jövőre, ha pedig nem, akkor vágd ki."

¹⁰Egyszer valamelyik Beit Kneszetben tanított Shábáton. ¹¹Íme, volt ott egy asszony, akiben betegség szelleme lakott tizennyolc éve, és annyira meggörnyedt, hogy egyáltalán nem volt képes felegyenesedni. ¹²Amikor Yeshuá meglátta őt, előszólította, és ezt mondta neki: "Asszony, megszabadultál betegségedből." ¹³És rátette a kezét, mire ő nyomban felegyenesedett, és dicsőítette Elohimot.

¹⁴A Beit Kneszeti elöljáró azonban megharagudott, hogy Shábáton gyógyított Yeshuá, és így szólt a sokasághoz: "Hat nap van, amelyen munkálkodni kell; azokon jöjjetek gyógyíttatni magatokat, ne pedig Shábáton!" ¹⁵Az Ádonáj így válaszolt neki: "Képmutatók, vajon Shábáton nem oldja-e el mindegyikőtök a maga ökrét vagy szamarát a jászoltól, és nem vezeti-e ki itatni? ¹⁶Hát Ávráhámnak ezt a leányát, akit tizennyolc éve megkötözött a Szátán, nem kellett-e feloldani ebből a kötelékből Shábáton?" ¹⁷Amikor ezt mondta, ellenfelei mindnyájan megszégyenültek, de az egész sokaság örült mindazoknak a csodáknak, amelyeket ő vitt véghez.

¹⁸Azután így szólt Yeshuá: "Mihez hasonló Elohim országa, és mihez hasonlítsam? ¹⁹Hasonló a mustármaghoz, amelyet fogott egy ember, és elvetett a kertjében; az pedig felnövekedett, és fává lett, úgyhogy az égi madarak fészket raktak az ágain." ²⁰Majd ismét szólt: "Mihez hasonlítsam Elohim országát? ²¹Hasonló a kovászhoz, amelyet fogott egy asszony, és belekevert három mérce lisztbe, míg végül az egész megkelt."

²²Amikor Yerusháláyim felé tartott, városról városra és faluról falura haladva mindenütt tanított. ²³Egyszer valaki ezt kérdezte tőle: "Ádonáj, kevesen vannak-e, akik üdvözülnek?" ²⁴Erre ő így felelt nekik: "Igyekezzetek bemenni a szoros kapun, mert mondom nektek, hogy sokan akarnak majd bemenni, de nem tudnak. ²⁵Attól kezdve, hogy felkelt a ház ura, és bezárta az ajtót, megálltok kívül és zörgetni kezdtek az ajtón, és így szóltok: Ádonájam, nyiss ajtót nekünk! De ő így válaszol nektek: Nem tudom, honnan valók vagytok. ²⁶Akkor kezditek majd mondani: Előtted ettünk, ittunk, és az utcáinkon tanítottál. ²⁷Erre ő így szól: Mondom nektek, nem tudom, honnan valók vagytok, távozzatok tőlem mindnyájan, ti gonosztevők! ²⁸Akkor lesz sírás és fogcsikorgatás, amikor látjátok Ávráhámot, Yitzchákot, Yá'ákovot és a prófétákat mind Elohim országában, magatokat pedig kirekesztve onnan. ²⁹Akkor eljönnek napkeletről és napnyugatról, északról és délről, és asztalhoz telepednek Elohim országában. ³⁰És íme, vannak utolsók, akik elsők lesznek, és vannak elsők, akik utolsók lesznek."

³¹Még abban az órában néhány Párush ment oda hozzá, és így szóltak: "Menj, távozz el innen, mert Yerod meg akar ölni." ³²Erre ő ezt mondta nekik: "Menjetek, mondjátok meg annak a rókának: Íme, ma és holnap démonokat űzök ki, és gyógyítok, de harmadnap bevégzem küldetésemet. ³³Viszont ma, holnap és a következő napon úton kell lennem, mert lehetetlen, hogy próféta Yerusháláyimon kívül vesszen el."

³⁴"Yerusháláyim, Yerusháláyim, aki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akik hozzád küldettek, hányszor akartam összegyűjteni gyermekeidet, mint a tyúk a csibéit szárnyai alá, de nem akartátok! ³⁵Íme, elhagyottá lesz a ti házatok. De mondom nektek, nem láttok addig engem, míg el nem jön az az idő, amikor ezt mondjátok: Áldott, aki jön Yahuwah nevében!"

Szójegyzék: Beit Kneszet (בֵּית כְּנֶסֶת— 𐤁𐤉𐤕𐤊𐤍𐤎𐤕) – gyülekezet háza • Elohim (אֱלֹהִים— 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Hatalmasságok / a Teremtő • Gálil (גָּלִיל— 𐤂𐤋𐤉𐤋) – kerület/vidék • Párush (פָּרוּשׁ— 𐤐𐤓𐤅𐤔) – elkülönült • Shábát (שַׁבָּת— 𐤔𐤁𐤕) – nyugalom napja • Szátán (שָׂטָן— 𐤔𐤈𐤍) – vádló/ellenség • Yahuwah (יַהוּהָ— 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Örökkévaló • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם— 𐤉𐤓𐤅𐤔𐤋𐤉𐤌) – a békesség alapja • Yeshuá (יֵשׁוּעַ— 𐤉𐤔𐤅𐤏) – szabadítás/megváltás • Yitzchák (יִצְחָק— 𐤉𐤑𐤇𐤒) – nevetés • Yá'ákov (יַעֲקֹב— 𐤉𐤏𐤒𐤁) – sarokfogó • Ádonáj (אֲדֹנָי— 𐤀𐤃𐤍𐤉) – Úr/Mester • Ávráhám (אַבְרָהָם— 𐤀𐤁𐤓𐤄𐤌) – a sokaság atyja

¹Amikor egyszer Shábáton bement a Perushim egyik vezetőjének a házába ebédelni, azok figyelték őt. ²Íme, ott egy vízkóros ember került elébe. ³Ekkor Yeshuá megkérdezte a Szofrimtól és a Perushimtól: "Szabad-e Shábáton gyógyítani vagy nem?" ⁴De ők hallgattak. Erre kézenfogta a beteget, meggyógyította és elbocsátotta. ⁵Hozzájuk pedig így szólt: "Vajon, ha közületek valakinek a fia, vagy ökre Shábáton esik a kútba, nem húzza-e ki azonnal?" ⁶Nem tudtak erre mit felelni.

⁷Azután egy példázatot mondott a meghívottaknak, amikor észrevette, hogyan válogatják a főhelyeket: ⁸"Ha valaki meghív lakodalomba, ne ülj a főhelyre, mert lehet, hogy nálad érdemesebb embert is meghívott. ⁹És ha odamegy hozzád, aki meghívott téged is meg őt is, és így szól: Engedd át neki a helyet! - akkor szégyenszemre az utolsó helyre fogsz kerülni. ¹⁰Hanem ha meghívnak, menj el, ülj le az utolsó helyre, hogy amikor jön az, aki meghívott, így szóljon hozzád: Barátom, ülj feljebb! - s akkor becsületed lesz minden asztaltársad előtt. ¹¹Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik."

¹²Azután szólt Yeshuá ahhoz is, aki őt meghívta: "Ha ebédet vagy vacsorát készítesz, ne a barátaidat hívd meg, ne is a testvéreidet, rokonaidat vagy gazdag szomszédaidat, nehogy viszonzásul ők is meghívjanak téged. ¹³Hanem ha vendégséget rendezel, szegényeket, nyomorékokat, sántákat, vakokat hívjál meg, ¹⁴és boldog leszel, mert nincs miből viszonozniuk. Te pedig viszonzásban részesülsz majd az igazak feltámadásakor."

¹⁵Mikor pedig ezt az egyik vendég meghallotta, így szólt hozzá: "Boldog az, aki Elohim országának vendége." ¹⁶Ő pedig a következőképpen válaszolt: "Egy ember nagy vacsorát készített, és sok vendéget hívott meg. ¹⁷A vacsora órájában elküldte a szolgáját, hogy mondja meg a meghívottaknak: Jöjjetek, mert már minden készen van. ¹⁸De azok egytől egyig mentegetőzni kezdtek. Az első azt üzente neki: Földet vettem, kénytelen vagyok kimenni, hogy megnézzem. Kérlek, ments ki engem! ¹⁹A másik azt mondta: Öt iga ökröt vettem, megyek és kipróbálom. Kérlek, ments ki engem! ²⁰Megint egy másik azt mondta: Most nősültem, azért nem mehetek. ²¹Amikor visszatért a szolga, jelentette mindezt urának. A ház ura megharagudott, és ezt mondta szolgájának: Menj ki gyorsan a város útjaira és utcáira, és hozd be ide a szegényeket, a nyomorékokat, a sántákat és a vakokat. ²²A szolga aztán jelentette: Ádonájam, megtörtént, amit parancsoltál, de még van hely. ²³Akkor az Ádonáj ezt mondta a szolgájának: Menj el az utakra és a kerítésekhez, és kényszeríts bejönni mindenkit, hogy megteljék a házam. ²⁴Mert mondom nektek, hogy azok közül, akiket meghívtam, senki sem kóstolja meg a vacsorámat."

²⁵Nagy sokaság ment vele, és ő feléjük fordulva így szólt: ²⁶"Ha valaki hozzám jön, de nem gyűlöli meg apját, anyját, feleségét, gyermekeit, testvéreit, sőt még a saját lelkét is, nem lehet az én tanítványom. ²⁷Ha valaki nem hordozza a maga keresztjét, és nem jön utánam, az nem lehet az én tanítványom."

²⁸"Mert ki az közületek, aki tornyot akar építeni, és nem ül le előbb, és nem számítja ki a költséget, hogy telik-e mindenre a befejezésig? ²⁹Nehogy - miután alapot vetett, de nem tudta befejezni - gúnyolni kezdje mindenki, aki látja, ³⁰és ezt mondja: Ez az ember építkezni kezdett, de nem tudta befejezni."

³¹"Vagy ha az egyik király el akar indulni, hogy harcba bocsátkozzék egy másik királlyal, vajon nem ül-e le előbb, és nem tart-e tanácsot arról, hogy szembeszállhat-e tízezer élén azzal, aki húszezerrel jön ellene? ³²Különben követséget küld, amikor az még távol van, és megkérdezi a békefeltételeket. ³³Így tehát, aki közületek nem mond le minden vagyonáról, nem lehet az én tanítványom."

³⁴"Jó a só, de ha elveszti az ízét, hogyan tudják azt visszaadni? ³⁵Sem a földnek, sem trágyának nem alkalmas: tehát kidobják. Akinek van füle a hallásra, hallja!"

Szójegyzék: Elohim (אֱלֹהִים— 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Hatalmasságok / a Teremtő • Perushim (פְּרוּשִׁים— 𐤐𐤓𐤅𐤔𐤉𐤌) – elkülönültek • Shábát (שַׁבָּת— 𐤔𐤁𐤕) – nyugalom napja • Szofrim (סוֹפְרִים— 𐤎𐤅𐤐𐤓𐤉𐤌) – írástudók • Yeshuá (יֵשׁוּעַ— 𐤉𐤔𐤅𐤏) – szabadítás/megváltás • Ádonáj (אֲדֹנָי— 𐤀𐤃𐤍𐤉) – Úr/Mester

¹A vámszedők és a bűnösök mindnyájan igyekeztek Yeshuához, hogy hallgassák őt. ²A Perushim és az Szofrim pedig így zúgolódtak: "Ez bűnösöket fogad magához, és együtt eszik velük." ³Ő erre ezt a példázatot mondta nekik:

⁴"Ha valakinek közületek száz juha van, és elveszít közülük egyet, vajon nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy-e addig az elveszett után, amíg meg nem találja? ⁵És ha megtalálta, felveszi a vállára örömében, ⁶hazamegy, összehívja barátait és szomszédait, majd így szól hozzájuk: Örüljetek velem, mert megtaláltam az elveszett juhomat. ⁷Mondom nektek, hogy ugyanígy nagyobb öröm lesz a mennyben egyetlen megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igaz miatt, akinek nincs szüksége megtérésre."

⁸"Vagy ha egy asszonynak tíz drahmája van, és elveszít egy drahmát, vajon nem gyújt-e lámpást, nem söpri-e ki a házát, és nem keresi-e gondosan, míg meg nem találja? ⁹És ha megtalálta, összehívja barátnőit és szomszédasszonyait, és így szól: Örüljetek velem, mert megtaláltam a drahmát, amelyet elvesztettem. ¹⁰Mondom nektek, így fognak örülni Elohim angyalai egyetlen megtérő bűnösnek."

¹¹Azután így folytatta: "Egy embernek volt két fia. ¹²A fiatalabb ezt mondta az apjának: Atyám, add ki nekem a vagyon rám eső részét. Erre megosztotta köztük a vagyont. ¹³Néhány nap múlva a fiatalabb fiú összeszedett mindent, elköltözött egy távoli vidékre, és ott eltékozolta a vagyonát, mert kicsapongó életet folytatott. ¹⁴Miután elköltötte mindenét, nagy éhínség támadt azon a vidéken, úgyhogy nélkülözni kezdett. ¹⁵Ekkor elment, és elszegődött annak a vidéknek egyik polgárához, aki kiküldte őt a földjeire disznókat legeltetni. ¹⁶Ő pedig szívesen jóllakott volna akár azzal az eleséggel is, amit a disznók ettek, de senki sem adott neki."

¹⁷"Ekkor magába szállt és ezt mondta: Az én apámnak hány bérese bővelkedik kenyérben, én pedig itt éhen halok! ¹⁸Útra kelek, elmegyek apámhoz, és azt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. ¹⁹Nem vagyok többé méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek, tégy engem olyanná, mint béreseid közül egy. ²⁰És útra kelve el is ment az apjához. Még távol volt, amikor apja meglátta őt, megszánta, elébe futott, nyakába borult, és megcsókolta őt. ²¹A fiú ekkor így szólt hozzá: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened, és nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek. ²²Az apa viszont ezt mondta szolgáinak: Hozzátok ki hamar a legszebb ruhát, és adjátok reá, húzzatok gyűrűt a kezére, és sarut a lábára! ²³Azután hozzátok a hízott borjút, és vágjátok le! Együnk, és vigadjunk, ²⁴mert ez az én fiam meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott. És vigadozni kezdtek."

²⁵"Az idősebb fiú pedig a mezőn volt, és amikor hazajövet közeledett a házhoz, hallotta a zenét és a táncot. ²⁶Előhívott egy szolgát, és megtudakolta tőle, hogy mi történik itt. ²⁷Mire a szolga így felelt: A testvéred jött meg, és apád levágatta a hízott borjút, mivel egészségben visszakapta őt. ²⁸Ekkor az megharagudott, és nem akart bemenni. De az apja kijött, és kérlelte. ²⁹Ő azonban ezt mondta az apjának: Látod, hány esztendeje szolgálok neked, soha nem szegtem meg parancsodat, és te sohasem adtál nekem még egy kecskegidát sem, hogy mulathassak barátaimmal. ³⁰Amikor pedig megjött ez a fiad, aki parázna nőkkel tékozolta el vagyonodat, levágattad neki a hízott borjút. ³¹Ő azonban ezt mondta neki: Fiam, te mindig velem vagy, és mindenem a tied. ³²Vigadnod és örülnöd kellene, hogy ez a te testvéred meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott."

Szójegyzék: Elohim (אֱלֹהִים— 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Hatalmasságok / a Teremtő • Perushim (פְּרוּשִׁים— 𐤐𐤓𐤅𐤔𐤉𐤌) – elkülönültek • Szofrim (סוֹפְרִים— 𐤎𐤅𐤐𐤓𐤉𐤌) – írástudók • Yeshuá (יֵשׁוּעַ— 𐤉𐤔𐤅𐤏) – szabadítás/megváltás

¹Majd szólt a tanítványaihoz is: "Volt egy gazdag ember, akinek volt egy sáfára. Ezt bevádolták nála, hogy eltékozolja a vagyonát. ²Ezért előhívatta, és így szólt hozzá: Mit hallok rólad? Adj számot a sáfárságodról, mert nem lehetsz többé sáfár. ³Erre a sáfár így gondolkozott magában: Mit tegyek, ha Ádonájam elveszi tőlem a sáfárságot? Kapálni nem bírok, koldulni szégyellek. ⁴Tudom már, mit tegyek, hogy amikor elmozdítanak a sáfárságból, legyen, aki befogadjon házába. ⁵Azután egyenként magához hívatta urának minden adósát, és megkérdezte az elsőtől: Mennyivel tartozol az én uramnak? ⁶Az így felelt: Száz korsó olajjal. Erre azt mondta neki: Vedd az írásodat, ülj le gyorsan, és írj ötvenet. ⁷Azután a másiktól is megkérdezte: Te mennyivel tartozol? Az így válaszolt: Száz kórus búzával. Erre így szólt hozzá: Vedd az írásodat, és írj nyolcvanat. ⁸Az ura pedig megdicsérte a hamis sáfárt, hogy okosan cselekedett, mert e világ fiai a maguk nemében okosabbak, mint a világosság fiai.

⁹Én is mondom nektek: szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonnal, hogy amikor elfogy, befogadjanak titeket az örök hajlékokba. ¹⁰Aki hű a kevesen, a sokon is hű az, és aki a kevesen hamis, a sokon is hamis az. ¹¹Ha tehát a hamis mammonon nem voltatok hűek, ki bízza rátok az igazit? ¹²És ha a másén nem voltatok hűek, ki adja oda nektek azt, ami a tietek?"

¹³"Egy szolga sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok Elohimnak és a mammonnak."

¹⁴Hallották mindezt a Perushim is, akik pénzsóvárak voltak, és kigúnyolták őt. ¹⁵Ő pedig ezt mondta nekik: "Ti igazaknak tartjátok magatokat az emberek előtt, de Elohim ismeri a szíveteket. Mert ami az emberek előtt magasztos, Elohim előtt utálatos."

¹⁶"A törvényt és a prófétákat Yochánánig hirdették, azóta Elohim országának örömhírét hirdetik, és mindenki erőnek erejével törekszik feléje. ¹⁷De hamarabb elmúlik az ég és a föld, mint hogy a Toráhból egyetlen vessző is elveszne. ¹⁸Aki elbocsátja feleségét, és mást vesz el, házasságtörő, és aki férjétől elbocsátott asszonyt vesz el, szintén házasságtörő."

¹⁹"Volt egy gazdag ember, aki bíborba és patyolatba öltözött, és nap mint nap fényes lakomát rendezett. ²⁰Volt egy Lázár nevű koldus is, aki ott feküdt a gazdag előtt, fekélyekkel tele, ²¹és azt kívánta, hogy bárcsak jóllakhatna a gazdag asztaláról lehulló morzsákkal; de csak a kutyák jöttek hozzá, és nyaldosták a sebeit. ²²Történt pedig, hogy meghalt a koldus, és felvitték az angyalok Ávráhám kebelére. Meghalt a gazdag is, és eltemették. ²³Amint ez a Gei-Hinomban kínok között gyötrődve felemelte a tekintetét, látta távolról Ávráhámot és kebelén Lázárt. ²⁴Ekkor felkiáltott: Atyám, Ávráhám, könyörülj rajtam, és küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét mártsa vízbe, és hűsítse meg a nyelvemet, mert igen gyötrődöm e lángban. ²⁵De Ávráhám így válaszolt: Fiam, jusson eszedbe, hogy te megkaptad javaidat életedben, éppen úgy, mint Lázár a rosszat. Ő most itt vigasztalódik, te pedig gyötrődsz. ²⁶Ezen felül még közöttünk és közöttetek nagy szakadék is tátong, hogy akik innen át akarnak menni hozzátok, ne mehessenek, se onnan ide át ne jöhessen senki. ²⁷Ő pedig így szólt: Akkor arra kérlek, atyám, hogy küldd el őt apám házához; ²⁸mert van öt testvérem, beszéljen a lelkükre, nehogy ők is ide kerüljenek, a gyötrelem helyére. ²⁹Ávráhám így válaszolt: Van Moshehjuk, és vannak prófétáik, hallgassanak azokra! ³⁰De az erre ezt mondta: Nem úgy, atyám, Ávráhám, hanem ha a halottak közül megy valaki hozzájuk, akkor megtérnek. ³¹Ávráhám ezt felelte: Ha Moshehra és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki feltámad a halottak közül."

Szójegyzék: Elohim (אֱלֹהִים— 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Hatalmasságok / a Teremtő • Gei-Hinom (גֵּי הִנֹּם— 𐤂𐤉𐤄𐤍𐤌) – Hinom völgye • Mosheh (מֹשֶׁה— 𐤌𐤔𐤄) – kihúzott (a vízből) • Perushim (פְּרוּשִׁים— 𐤐𐤓𐤅𐤔𐤉𐤌) – elkülönültek • Toráh (תּוֹרָה— 𐤕𐤅𐤓𐤄) – tanítás/útmutatás • Yochánán (יוֹחָנָן— 𐤉𐤅𐤇𐤍𐤍) – Yahuwah kegyelmes • Ádonáj (אֲדֹנָי— 𐤀𐤃𐤍𐤉) – Úr/Mester • Ávráhám (אַבְרָהָם— 𐤀𐤁𐤓𐤄𐤌) – a sokaság atyja

¹Azután így szólt tanítványaihoz: "Lehetetlen, hogy botránkozások ne essenek; de jaj annak, aki által esnek. ²Jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tengerbe vetik, mintsem egyet is megbotránkoztasson a kicsinyek közül. ³Vigyázzatok magatokra!"

"Ha vétkezik ellened atyádfia, figyelmeztesd, és ha megbánja, bocsáss meg neki. ⁴És ha naponta hétszer vétkezik ellened, és hétszer tér vissza hozzád ezt mondva: Megbántam - bocsáss meg neki."

⁵A küldöttek így szóltak az Ádonájhoz: "Növeld a hitünket!" ⁶Az Ádonáj ezt válaszolta: "Ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag, és így szólnátok ehhez a vadfügefához: Szakadj ki gyökerestől, és gyökerezz meg a tengerben - az engedelmeskedne nektek."

⁷"Ki az közületek, aki ezt mondja szolgájának, amikor az szántás és legeltetés után megjön a mezőről: Jöjj ide hamar, és ülj az asztalhoz! ⁸Nem azt mondja-e inkább neki: Készíts nekem valami vacsorára valót, övezd fel magadat, és szolgálj fel nekem, míg eszem és iszom, te majd azután egyél és igyál!? ⁹Vajon megköszöni-e annak a szolgának, hogy teljesítette, amit parancsolt neki? ¹⁰Azért tehát ti is, ha teljesítettétek mindazt, amit parancsoltak nektek, mondjátok ezt: Haszontalan szolgák vagyunk, azt tettük, ami kötelességünk volt."

¹¹Amikor útban volt Yerusháláyim felé, Shimron és Gálil között haladt át. ¹²Amint beért egy faluba, szembejött vele tíz leprás férfi, akik távol megálltak, ¹³és kiáltozva kérték: "Yeshuá, Mester, könyörülj rajtunk!" ¹⁴Amikor meglátta őket, így szólt hozzájuk: "Menjetek el, mutassátok meg magatokat a Koheneknek." És amíg odaértek, megtisztultak. ¹⁵Egyikük pedig, amikor látta, hogy meggyógyult, visszatért, és fennhangon dicsőítette Elohimot. ¹⁶Arcra borult Yeshuá lábánál, és hálát adott neki. Ez pedig Shimroni volt. ¹⁷Yeshuá ekkor így szólt: "Vajon nem tízen tisztultak-e meg? Hol van a többi kilenc? ¹⁸Nem akadt más, aki visszatért volna, hogy dicsőítse Elohimot, csak ez az idegen?" ¹⁹És ezt mondta az Ádonáj: "Kelj fel, menj el, hited megtartott téged."

²⁰Amikor a Perushim megkérdezték tőle, hogy mikor jön el Elohim országa, így válaszolt nekik: "Elohim országa nem úgy jön el, hogy az ember jelekből következtethetne rá. ²¹Azt sem mondhatják: Íme, itt, vagy íme, ott van! - Mert Elohim országa közöttetek van!"

²²A tanítványoknak pedig ezt mondta: "Jönnek majd napok, amikor szeretnétek akár egyetlen egyet is látni az Emberfiának napjai közül, de nem láttok. ²³Ha ezt mondják majd nektek: Íme, ott, vagy íme, itt van, ne menjetek oda, és ne fussatok utána! ²⁴Mert ahogyan a villám cikázik, és az ég aljától az ég aljáig egyszerre villan fel és fénylik, úgy jön el az Emberfia is az ő napján. ²⁵Előbb azonban még sokat kell neki szenvednie és megvettetnie ettől a nemzedéktől. ²⁶És amint Noách napjaiban történt, úgy lesz az Emberfia napjaiban is: ²⁷ettek, ittak, házasodtak, férjhez mentek, egészen addig a napig, amíg Noách be nem ment a bárkába. Azután jött az özönvíz, és elpusztított mindenkit. ²⁸Éppen úgy lesz, mint ahogy Lot napjaiban történt: ettek, ittak, adtak, vettek, ültettek, építettek; ²⁹de amely napon Lot kiment Sz'domból, tűz és kénkő esett az égből, és elpusztított mindenkit. ³⁰Ugyanígy lesz azon a napon is, amelyen az Emberfia megjelenik. ³¹Aki azon a napon a háztetőn lesz, a holmija pedig a házban, ne jöjjön le, hogy elvigye, és aki a mezőn lesz, az se forduljon vissza. ³²Emlékezzetek Lot feleségére! ³³Aki meg akarja tartani az életét, elveszti, aki pedig elveszti, megtartja azt. ³⁴Mondom nektek: azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyban, az egyik felvétetik, a másik pedig ott hagyatik. ³⁵Két asszony őröl ugyanott, az egyik felvétetik, a másik pedig ott hagyatik. ³⁶(Ketten lesznek a mezőn, az egyik felvétetik, a másik ott hagyatik.)" ³⁷Azok pedig ezt kérdezték tőle: "Hol, Ádonájam?" Ő pedig így felelt: "Ahol a tetem, oda gyűlnek a saskeselyűk is."

Szójegyzék: Elohim (אֱלֹהִים— 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Hatalmasságok / a Teremtő • Gálil (גָּלִיל— 𐤂𐤋𐤉𐤋) – kerület/vidék • Kohen (כֹּהֵן— 𐤊𐤄𐤍) – pap • Noách (נֹחַ— 𐤍𐤇) – nyugalom • Perushim (פְּרוּשִׁים— 𐤐𐤓𐤅𐤔𐤉𐤌) – elkülönültek • Shimron (שִׁמְרוֹן— 𐤔𐤌𐤓𐤅𐤍) – őrhely (Szamária) • Sz'dom (סְדֹם— 𐤎𐤃𐤌) – égő/pusztulás • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם— 𐤉𐤓𐤅𐤔𐤋𐤉𐤌) – a békesség alapja • Yeshuá (יֵשׁוּעַ— 𐤉𐤔𐤅𐤏) – szabadítás/megváltás • Ádonáj (אֲדֹנָי— 𐤀𐤃𐤍𐤉) – Úr/Mester

¹Arról is mondott nekik példázatot, hogy mindenkor imádkozniuk kell, és nem szabad belefáradniuk. Ezt mondta: ²"Az egyik városban volt egy bíró, aki Elohimot nem félte, az embereket pedig nem becsülte. ³Élt abban a városban egy özvegyasszony is, aki gyakran elment hozzá, és azt kérte tőle: Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben. ⁴Az egy ideig nem volt rá hajlandó, de azután azt mondta magában: Ha nem is félem Elohimot, és az embereket sem becsülöm, ⁵mégis, mivel terhemre van ez az özvegyasszony, igazságot szolgáltatok neki, hogy ne járjon ide, és ne zaklasson engem vég nélkül." ⁶Azután így szólt az Ádonáj: "Halljátok, mit mond a hamis bíró! ⁷Vajon Elohim nem szolgáltat-e igazságot választottainak, akik éjjel-nappal kiáltanak hozzá? És várakoztatja-e őket? ⁸Mondom nektek, hogy igazságot szolgáltat nekik hamarosan. De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?"

⁹Némely elbizakodott embernek, aki igaznak tartotta magát, a többieket pedig lenézte, ezt a példázatot mondta: ¹⁰"Két ember ment fel a templomba imádkozni: az egyik Párush, a másik vámszedő. ¹¹A Párush megállt, és így imádkozott magában: Elohim, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember: rabló, gonosz, parázna, vagy mint ez a vámszedő is. ¹²Böjtölök kétszer egy héten, tizedet adok mindenből, amit szerzek. ¹³A vámszedő pedig távol állva, még szemét sem akarta az égre emelni, hanem a mellét verve így szólt: Elohim, légy irgalmas nekem, bűnösnek. ¹⁴Mondom nektek, ez megigazulva ment haza, nem úgy, mint amaz. Mert mindenki, aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik."

¹⁵Ezután kisgyermekeket is vittek, hogy megérintse őket. Amikor a tanítványok ezt meglátták, rájuk szóltak, ¹⁶Yeshuá azonban magához hívta őket, és így szólt: "Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké Elohim országa. ¹⁷Bizony, mondom néktek: aki nem úgy fogadja Elohim országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen nem megy be abba."

¹⁸Akkor egy előkelő ember megkérdezte tőle: "Jó Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?" ¹⁹Yeshuá ezt válaszolta neki: "Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, egyedül csak Elohim. ²⁰A parancsolatokat tudod: Ne paráználkodj, ne gilkolj, ne lopj, ne tanúskodj hamisan, tiszteld apádat és anyádat!" ²¹Ő pedig így szólt: "Ezt mind megtartottam ifjúságomtól fogva." ²²Amikor Yeshuá ezt hallotta, így szólt hozzá: "Még egy fogyatkozás van benned: add el minden vagyonodat, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben; azután jöjj, és kövess engem." ²³Az pedig, mikor ezt meghallotta, nagyon elszomorodott, mert igen gazdag volt. ²⁴Yeshuá ezt látva, így szólt: "Milyen nehezen mennek be Elohim országába azok, akiknek vagyonuk van. ²⁵Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak Elohim országába bejutni." ²⁶Akik pedig ezt hallották, megkérdezték: "Akkor ki üdvözülhet?" ²⁷Ő így felelt: "Ami lehetetlen az embereknek, Elohimnak lehetséges."

²⁸Ekkor így szólt Kefá: "Íme, mi elhagytuk mindenünket, és követtünk téged." ²⁹Ő pedig ezt mondta nekik: "Bizony, mondom néktek, hogy senki sincs, aki elhagyta házát vagy feleségét, testvéreit, szüleit vagy gyermekeit Elohim országáért, ³⁰hogy ne kapná vissza sokszorosát már ebben a világban, a jövendő világban pedig az örök életet."

³¹Azután maga mellé vette a tizenkettőt, és így szólt hozzájuk: "Most felmegyünk Yerusháláyimba, és az Emberfián beteljesedik mindaz, amit a próféták megírtak. ³²A pogányok kezébe adják, kigúnyolják, meggyalázzák, leköpik, ³³és miután megostorozták, megölik, de a harmadik napon feltámad." ³⁴Ők azonban semmit sem fogtak fel ezekből. Ez a beszéd rejtve maradt előlük, és nem értették meg a mondottakat.

³⁵Történt pedig, amikor Yerikohoz közeledett, hogy egy vak ült az út mellett, és koldult. ³⁶Hallotta, hogy sokaság megy el mellette, kérdezősködött, hogy mi ez. ³⁷Megmondták neki, hogy a Nátzereti Yeshuá megy arra. ³⁸Ekkor így kiáltott fel: "Yeshuá, Dávid Fia, könyörülj rajtam!" ³⁹Akik elöl mentek, rászóltak, hogy hallgasson el, de ő annál inkább kiáltozott: "Dávid Fia, könyörülj rajtam!" ⁴⁰Yeshuá megállt, és megparancsolta, hogy vezessék hozzá. Amikor közel jött, megkérdezte tőle: ⁴¹"Mit kívánsz, mit tegyek veled?" Ő így szólt: "Ádonáj, hogy lássak." ⁴²Yeshuá ezt mondta neki: "Láss! A hited megtartott." ⁴³És azonnal megjött a szeme világa, és követte őt, dicsőítve Elohimot. Amikor ezt látta az egész nép, dicsőítette Elohimot.

Szójegyzék: Dávid (דָּוִד— 𐤃𐤅𐤃) – szeretett • Elohim (אֱלֹהִים— 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Hatalmasságok / a Teremtő • Kefá (כֵּיפָא— 𐤊𐤉𐤐𐤀) – szikla (arámi) • Nátzeret (נָצְרַת— 𐤍𐤑𐤓𐤕) – őrálló/hajtás • Párush (פָּרוּשׁ— 𐤐𐤓𐤅𐤔) – elkülönült • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם— 𐤉𐤓𐤅𐤔𐤋𐤉𐤌) – a békesség alapja • Yeshuá (יֵשׁוּעַ— 𐤉𐤔𐤅𐤏) – szabadítás/megváltás • Ádonáj (אֲדֹנָי— 𐤀𐤃𐤍𐤉) – Úr/Mester

¹Ezután Yerikoba ért, és áthaladt rajta. ²Élt ott egy Zákeus nevű gazdag ember, aki fővámszedő volt. ³Szerette volna látni, hogy ki az a Yeshuá, de kistermetű lévén, nem láthatta a sokaságtól. ⁴Ezért előre futott és felmászott egy vadfügefára, hogy lássa őt, mert arra kellett elmennie. ⁵Amikor Yeshuá odaért, felnézett, és így szólt hozzá: "Zákeus, szállj le hamar, mert ma a te házadban kell megszállnom." ⁶Ekkor sietve leszállt, és örömmel befogadta. ⁷Akik ezt látták, mindnyájan zúgolódtak, és így szóltak: "Bűnös embernél szállt meg." ⁸Zákeus pedig előállt, és ezt mondta az Ádonájnak: "Ádonáj, íme, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit kizsaroltam, a négyszeresét adom vissza neki." ⁹Yeshuá így felelt neki: "Ma lett üdvössége ennek a háznak: mivelhogy ő is Ávráhám fia. ¹⁰Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet."

¹¹Amikor pedig ezeket hallották, még egy példázatot is mondott, mert közel volt Yerusháláyimhoz, és azt gondolták, hogy azonnal meg fog jelenni Elohim országa. ¹²Így szólt tehát: "Egy nemes ember távoli országba utazott, hogy királyi méltóságot szerezzen magának, s úgy térjen vissza. ¹³Hívatta tíz szolgáját, átadott nekik tíz minát, és azt mondta nekik: Kereskedjetek, amíg vissza nem jövök. ¹⁴Polgártársai azonban gyűlölték őt, ezért küldöttséget menesztettek utána, és azt üzenték: Nem akarjuk, hogy ez uralkodjék felettünk. ¹⁵Amikor pedig megszerezte a királyi méltóságot és visszatért, magához hívatta azokat a szolgákat, akiknek a pénzt adta, hogy megtudja: ki hogyan kereskedett. ¹⁶Megjelent az első, és azt mondta: Ádonájam, minád tíz minát nyert. ¹⁷Az erre így szólt: Jól van, jó szolgám, mivel hű voltál a kevésen, legyen hatalmad tíz város fölött. ¹⁸Aztán jött a második, és jelentette: Ádonájam, minád öt minát nyert. ¹⁹Ehhez pedig így szólt: Uralkodj te is öt városon. ²⁰Megérkezett a harmadik is, aki így beszélt: Ádonájam, itt a minád. Egy kendőbe kötve őriztem. ²¹Féltem ugyanis tőled, mivel könyörtelen ember vagy: azt is behajtod, amit nem fektettél be, és learatod azt is, amit nem vetettél el. ²²Ekkor az így szólt hozzá: A saját szavaid alapján ítéllek meg, gonosz szolga! Tudtad, hogy én könyörtelen ember vagyok, behajtom azt is, amit nem fektettem be, és learatom azt is, amit nem vetettem el? ²³Miért nem tetted hát a pénzemet a pénzváltók asztalára, hogy amikor megjövök, kamatostul kapjam meg. ²⁴Az ott állóknak pedig ezt mondta: Vegyétek el tőle a minát, és adjátok annak, akinek tíz minája van. ²⁵Mire ezt mondták neki: Ádonájam, annak tíz minája van! ²⁶De ő így válaszolt: Mondom nektek, hogy akinek van, annak adatik, akinek pedig nincs, attól még az is elvétetik, amije van. ²⁷Ellenségeimet pedig, akik nem akarták, hogy királlyá legyek felettük, hozzátok ide, és vágjátok le itt előttem."

²⁸Miután ezeket elmondta, továbbhaladt Yerusháláyim felé. ²⁹Amikor közel ért Beit-Págához és Beit-Ánányáhhoz, az Olajfák hegyénél elküldött tanítványai közül kettőt, ³⁰és ezt mondta nekik: "Menjetek a szemben fekvő faluba, és amikor beértek, találtok egy megkötött szamárcsikót, amelyen még nem ült ember: oldjátok el, és vezessétek ide. ³¹Ha pedig valaki megkérdezi tőletek: Miért oldjátok el? - mondjátok ezt: az Ádonájnak van szüksége rá." ³²Ekkor a küldöttek elmentek, és mindent úgy találtak, ahogyan megmondta nekik. ³³Miközben eloldották a szamárcsikót, gazdái ezt kérdezték tőlük: "Miért oldjátok el a szamárcsikót?" ³⁴Ők így feleltek: "Mert Ádonájnak van szüksége rá ³⁵Azután elvezették azt Yeshuához, felsőruhájukat ráterítették a szamárcsikóra, és felültették rá Yeshuáát. ³⁶Amint ment tovább, az emberek az útra terítették felsőruhájukat. ³⁷Mikor pedig már közeledett az Olaj-fák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve fennhangon dicsérni kezdte Elohimot mindazokért a csodákért, amelyeket láttak, ³⁸és ezt kiáltották: "Áldott, a király, aki Yahuwah nevében jön! A mennyben békesség, és dicsőség a magasságban!" ³⁹A sokaságból néhány Párush ezt mondta neki: "Mester, utasítsd rendre tanítványaidat!" ⁴⁰De ő így válaszolt: "Mondom nektek, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani."

⁴¹Amikor közelebb ért, és meglátta a várost, megsiratta, ⁴²és így szólt: "Bár felismerted volna ezen a napon te is a békességre vezető utat! De most már el van rejtve a szemeid elől. ⁴³Mert jönnek majd reád napok, amikor ellenségeid sáncot húznak körülötted, körülzárnak, és mindenfelől szorongatnak; ⁴⁴földre tipornak téged és fiaidat, akik benned laknak, és nem hagynak belőled követ kövön, mert nem ismerted fel meglátogatásod idejét."

⁴⁵Azután bement a templomba, és kezdte kiűzni az árusokat, ezt mondva nekik: "Meg van írva: És az én házam imádság háza legyen, ti pedig rablók barlangjává tettétek." ⁴⁶Ezután naponként tanított a templomban. A Kohen Gádolok, az Szofrim a nép vezetőivel azon voltak, hogy elveszítsék; ⁴⁷de még nem találták meg a módját, hogy mit tegyenek vele, mert az egész nép - hallgatva őt - rajongott érte.

Szójegyzék: Beit-Págá (בֵּית פַּגֵּי— 𐤁𐤉𐤕𐤐𐤂𐤉) – éretlen fügék háza • Beit-Ánányáh (בֵּית עֲנָנְיָה— 𐤁𐤉𐤕𐤏𐤍𐤍𐤉𐤄) – szegények háza • Elohim (אֱלֹהִים— 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Hatalmasságok / a Teremtő • Kohen (כֹּהֵן— 𐤊𐤄𐤍) – pap • Kohen Gádol (כֹּהֵן גָּדוֹל— 𐤊𐤄𐤍𐤂𐤃𐤅𐤋) – főpap • Párush (פָּרוּשׁ— 𐤐𐤓𐤅𐤔) – elkülönült • Szofrim (סוֹפְרִים— 𐤎𐤅𐤐𐤓𐤉𐤌) – írástudók • Yahuwah (יַהוּהָ— 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Örökkévaló • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם— 𐤉𐤓𐤅𐤔𐤋𐤉𐤌) – a békesség alapja • Yeshuá (יֵשׁוּעַ— 𐤉𐤔𐤅𐤏) – szabadítás/megváltás • Ádonáj (אֲדֹנָי— 𐤀𐤃𐤍𐤉) – Úr/Mester • Ávráhám (אַבְרָהָם— 𐤀𐤁𐤓𐤄𐤌) – a sokaság atyja

¹Történt az egyik napon, hogy miközben a templomban tanította a népet, és hirdette a Beszoráhot, odaléptek a Kohen Gádolok és az Szofrim a vénekkel együtt, ²és megkérdezték tőle: "Mondd meg nekünk, milyen hatalommal cselekszed ezeket, vagy ki adta neked ezt a hatalmat?" ³Ő pedig így válaszolt nekik: "Én is kérdezek tőletek valamit; mondjátok meg nekem: ⁴Vajon a Yochánán bemerítése mennyből való volt-e vagy emberektől?" ⁵Ők pedig így tanakodtak egymás között: "Ha azt mondjuk: mennyből, azt fogja mondani: Akkor miért nem hittetek neki? ⁶Ha pedig azt mondjuk: emberektől, az egész nép megkövez minket, mert meg van győződve arról, hogy Yochánán próféta volt." ⁷Ezért azt felelték neki, hogy nem tudják, honnan való. ⁸Erre Yeshuá így szólt hozzájuk: "Én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal cselekszem ezeket."

⁹Azután ezt a példázatot mondta a népnek: "Egy ember szőlőt ültetett, és munkásoknak adta bérbe, majd hosszú időre idegenbe távozott. ¹⁰És amikor eljött az ideje, elküldött a munkásokhoz egy szolgát, hogy adják oda neki a részét a szőlő terméséből. De a munkások megverték, és üres kézzel küldték el. ¹¹Azután egy másik szolgát küldött, de azt is megverték, meggyalázták, és üres kézzel küldték vissza. ¹²Majd egy harmadikat is küldött, de ezt is megsebesítették és kidobták. ¹³Akkor így szólt a szőlő gazdája: Mit tegyek? Elküldöm szeretett fiamat, őt talán meg fogják becsülni. ¹⁴De mikor azt meglátták a munkások, így tanakodtak egymás között: Ez az örökös! Öljük meg őt, hogy mienk legyen az örökség! ¹⁵És kidobták a szőlőből, majd megölték. Vajon mit tesz most már velük a szőlő ura? ¹⁶Eljön, és elveszti ezeket a munkásokat, a szőlőt pedig másoknak adja." Amikor ezt hallották, így szóltak: "Szó sem lehet róla!" ¹⁷Ő azonban rájuk nézett, és ezt mondta: "Akkor mit jelent az Írásnak ez a szava: az a kő, amelyet az építők megvetettek, lett a sarokkő, ¹⁸aki erre a kőre esik, összezúzódik, akire pedig ez a kő ráesik, szétmorzsolja azt." ¹⁹A Kohen Gádolok és az Szofrim már abban az órában rá akarták vetni a kezüket, de féltek a néptől, mert az megértette, hogy róluk mondta ezt a példázatot.

²⁰Ezután állandóan szemmel tartották őt, és kémeket küldtek utána. Azok igazaknak tettették magukat, hogy Yeshuáát a saját szavaival fogják meg, és átadhassák a hatóságnak, és a helytartó hatalmának. ²¹Ezek megkérdezték tőle: "Mester, tudjuk, hogy helyesen szólsz és tanítasz, és nem vagy személyválogató, hanem az igazsághoz ragaszkodva tanítod Elohim útját. ²²Szabad-e a császárnak adót fizetnünk, vagy nem?" ²³Ő azonban felismerte álnokságukat, és így szólt hozzájuk: ²⁴"Mutassatok nekem egy dénárt: kinek a képe és felirata van rajta?" Ők ezt felelték: "A császáré." ²⁵Ő pedig így válaszolt nekik: "Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Elohimnak, ami Elohimé." ²⁶Így tehát nem tudtak belekötni szavaiba a nép előtt, hanem elcsodálkoztak válaszán, és elhallgattak.

²⁷Azután odamentek hozzá néhányan a Tzádukim közül, akik tagadják, hogy van feltámadás, és ezt kérdezték tőle: ²⁸"Mester, Mosheh előírta nekünk, hogy ha valakinek meghal a testvére, akinek volt felesége, de gyermeke nem, akkor annak a testvére vegye el az asszonyt, és támasszon utódot az ő testvérének. ²⁹Volt hét testvér. Az első megnősült, de meghalt gyermektelenül. ³⁰Ekkor a második vette el az asszonyt, aztán a harmadik, majd sorban mind a hét, de mind úgy haltak meg, hogy nem hagytak maguk után gyermeket. ³¹Végül aztán meghalt az asszony is. ³²A feltámadáskor közülük vajon melyiknek lesz a felesége az asszony, hiszen mind a hétnek a felesége volt?" ³³Yeshuá így válaszolt nekik: "E világ fiai házasodnak és férjhez mennek, ³⁴de akik méltónak ítéltetnek ama eljövendő világra, hogy részük legyen a halottak közül való feltámadásban, azok nem házasodnak majd, és férjhez sem mennek. ³⁵Sőt meg sem halhatnak többé, mert az angyalokhoz lesznek hasonlók, és Elohim fiaivá lesznek, lévén a feltámadás fiai. ³⁶Arra pedig, hogy a halottak feltámadnak, már Mosheh is rámutatott a csipkebokornál, amikor Yahuwahát Ávráhám Elohimjának, Yitzchák Elohimjának és Yá'ákov Elohimjának mondta. ³⁷Elohim pedig nem a holtak Elohimja, hanem az élőké. Mert az ő számára mindenki él." ³⁸Néhány Szofér ekkor így szólt: "Mester, jól mondtad." ³⁹És nem mertek többé kérdezni tőle semmit.

⁴⁰Ő azonban megkérdezte tőlük: "Hogyan mondhatják azt, hogy a Máshiách a Dávid Fia? ⁴¹Hiszen maga Dávid mondja a Zsoltárok könyvében: Így szólt Yahuwah az én Ádonájhoz: Ülj a jobb kezem felől, ⁴²amíg lábad zsámolyává nem teszem ellenségeidet. ⁴³Ha tehát Dávid Urának szólítja őt, hogyan lehet akkor a Fia?"

⁴⁴Miközben pedig az egész nép hallgatta őt, így szólt a tanítványaihoz: ⁴⁵"Óvakodjatok az Szofrimtól, akik szeretnek díszes köntösben járni, és szívesen veszik a köszöntéseket a tereken; ⁴⁶szeretik a főhelyeket a Beit Kneszetekben és az asztalfőn ülni a lakomákon; ⁴⁷akik felemésztik az özvegyek házát, és színlelésből hosszan imádkoznak. Ezekre vár a legsúlyosabb ítélet."

Szójegyzék: Beit Kneszet (בֵּית כְּנֶסֶת— 𐤁𐤉𐤕𐤊𐤍𐤎𐤕) – gyülekezet háza • Beszoráh (בְּשׂוֹרָה— 𐤁𐤔𐤅𐤓𐤄) – örömhír • Dávid (דָּוִד— 𐤃𐤅𐤃) – szeretett • Elohim (אֱלֹהִים— 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Hatalmasságok / a Teremtő • Kohen (כֹּהֵן— 𐤊𐤄𐤍) – pap • Kohen Gádol (כֹּהֵן גָּדוֹל— 𐤊𐤄𐤍𐤂𐤃𐤅𐤋) – főpap • Mosheh (מֹשֶׁה— 𐤌𐤔𐤄) – kihúzott (a vízből) • Máshiách (מָשִׁיחַ— 𐤌𐤔𐤉𐤇) – Felkent • Szofrim (סוֹפְרִים— 𐤎𐤅𐤐𐤓𐤉𐤌) – írástudók • Tzádukim (צְדוּקִים— 𐤑𐤃𐤅𐤒𐤉𐤌) – szadduceusok (Cádok követői) • Yahuwah (יַהוּהָ— 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Örökkévaló • Yeshuá (יֵשׁוּעַ— 𐤉𐤔𐤅𐤏) – szabadítás/megváltás • Yitzchák (יִצְחָק— 𐤉𐤑𐤇𐤒) – nevetés • Yochánán (יוֹחָנָן— 𐤉𐤅𐤇𐤍𐤍) – Yahuwah kegyelmes • Yá'ákov (יַעֲקֹב— 𐤉𐤏𐤒𐤁) – sarokfogó • Ádonáj (אֲדֹנָי— 𐤀𐤃𐤍𐤉) – Úr/Mester • Ávráhám (אַבְרָהָם— 𐤀𐤁𐤓𐤄𐤌) – a sokaság atyja

¹Amikor feltekintett, látta, hogyan dobják a gazdagok áldozati ajándékaikat a perselybe. ²Észrevett ott egy szegény özvegyasszonyt is, aki két fillért dobott abba, ³és így szólt: "Bizony, mondom néktek, hogy ez a szegény özvegyasszony mindenkinél többet dobott a perselybe. ⁴Azok ugyanis mind a feleslegükből dobtak az áldozati ajándékokhoz, ő azonban szegénységéből mindazt beledobta, amije volt, az egész vagyonát."

⁵Amikor némelyek azt mondták a templomról, hogy az gyönyörű kövekkel és fogadalmi ajándékokkal van díszítve, ő így szólt: ⁶"Jönnek olyan napok, amikor ezekből, amiket itt láttok, nem marad kő kövön, amit le ne rombolnának."

⁷Ekkor azt kérdezték tőle: "Mester, mikor lesz ez, és mi lesz annak a jele, hogy ez elkezdődik?" ⁸Ő pedig így válaszolt: "Vigyázzatok, hogy meg ne tévesszenek titeket! Mert sokan jönnek majd az én nevemben, és azt mondják: Én vagyok! - meg azt: Az idő közel jött! De ti ne kövessétek őket. ⁹És amikor háborúk zaját és lázadások hírét halljátok, ne rettenjetek meg, mert ezeknek előbb meg kell történniük, de nem jön mindjárt a vég."

¹⁰Azután így folytatta: "Nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad, ¹¹mindenfelé nagy földrengések, járványok és éhínségek lesznek, rettenetes dolgok történnek, és hatalmas jelek tűnnek fel az égen."

¹²"De még ezek előtt kezet emelnek rátok, és üldöznek titeket; átadnak benneteket a zsinagógáknak, és börtönbe vetnek, királyok és helytartók elé vezetnek titeket az én nevemért. ¹³De ez alkalom lesz nektek a tanúságtételre. ¹⁴Határozzátok el szívetekben, hogy nem gondoltok előre a védekezésre, ¹⁵mert én adok nektek szájat és bölcsességet, amelynek nem tud ellenállni, vagy ellene mondani egyetlen ellenfeletek sem. ¹⁶Kiszolgáltatnak titeket még a szülők, testvérek, rokonok és barátok is, egyeseket meg is ölnek közületek, ¹⁷és mindenki gyűlöl majd titeket az én nevemért. ¹⁸De egyetlen hajszál sem vész el a fejetekről. ¹⁹Állhatatosságotokkal nyeritek meg majd a lelketeket."

²⁰"Amikor pedig látjátok, hogy Yerusháláyimot hadseregek kerítik be, akkor tudjátok meg, hogy elközelített annak a pusztulása. ²¹Akkor, akik Yáhu'Dáhan vannak, meneküljenek a hegyekbe, és akik a városban vannak, költözzenek ki onnan; akik pedig vidéken vannak, ne menjenek be oda. ²²Ezek ugyanis a bosszúállás napjai, hogy beteljesedjék mindaz, ami meg van írva. ²³Jaj azokban a napokban a terhes és a szoptatós anyáknak, mert nagy nyomorúság szakad a földre, és harag erre a népre. ²⁴Kardélre hányják, és fogságba viszik őket mindenféle pogány nép közé; és pogányok tapossák Yerusháláyimot, amíg be nem telik a pogányok ideje."

²⁵"És akkor jelek lesznek a napban, a holdban és a csillagokban, a földön pedig a tenger zúgása és háborgása miatt kétségbeesnek a népek tanácstalanságukban. ²⁶Az emberek megdermednek a félelemtől és annak sejtésétől, ami az egész földre vár, mert az egek tartóerői megrendülnek. ²⁷És akkor meglátják az Emberfiát eljönni a felhőben nagy hatalommal és dicsőséggel. ²⁸Amikor pedig ezek elkezdődnek, egyenesedjetek fel, és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik a megváltásotok."

²⁹Mondott nekik egy példázatot is: "Nézzétek meg a fügefát és a fákat mind: ³⁰amikor látjátok, hogy kihajtanak, már magatoktól is tudjátok, hogy közel van a nyár. ³¹Így ti is, amikor látjátok, hogy mindezek bekövetkeznek, tudjátok meg: közel van Elohim országa. ³²Bizony, mondom néktek: nem múlik el ez a nemzedék addig, amíg mindez meg nem lesz. ³³Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el."

³⁴"Vigyázzatok magatokra, nehogy szívetek elnehezedjék mámortól, részegségtől vagy a megélhetés gondjaitól; és hirtelen lepjen meg titeket az a nap, ³⁵mint valami csapda, mert úgy fog rátörni mindazokra, akik a föld színén laknak. ³⁶Legyetek tehát éberek és szüntelen könyörögjetek, hogy kimenekülhessetek mindazokból, amik történni fognak, és hogy megállhassatok az Emberfia előtt."

³⁷Nappal a templomban tanított, éjszakánként pedig az Olajfák hegyére ment, és ott tartózkodott. ³⁸De kora reggel az egész nép hozzá sietett, hogy hallgassa őt a templomban.

Szójegyzék: Elohim (אֱלֹהִים— 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Hatalmasságok / a Teremtő • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם— 𐤉𐤓𐤅𐤔𐤋𐤉𐤌) – a békesség alapja • Yáhu'Dáh (יְהוּדָה— 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤄) – dicséret

¹Közeledett már Chág HáMátzáh (a kovásztalan kenyerek ünnepe), amelyet Peszáchnak neveztek. A Kohen Gádolok és az Szofér keresték a módját, hogyan öljék meg Yeshuáát. Féltek ugyanis a néptől. ²Akkor bement a Szátán Yáhu'Dáhba, akit Ish-Kerayotnek neveztek, és egyike volt a tizenkettőnek. ³Elment, és megbeszélte a Kohen Gádolokkal és a templomőrség parancsnokaival, hogyan adja őt a kezükre. ⁴Azok megörültek, és megígérték, hogy pénzt adnak neki. ⁵Ő elfogadta az egyezséget, és kedvező alkalmat keresett arra, hogy a kezükre adhassa őt, amikor nincs jelen a sokaság.

⁶Elérkezett a kovásztalan kenyerek napja, amikor fel kellett áldozni a Peszáchi bárányt. ⁷Yeshuá ekkor elküldte Kefát és Yochánánt ezt mondva: "Menjetek el, és készítsétek el nekünk a Peszáchi vacsorát, hogy megehessük." ⁸Ők pedig ezt kérdezték tőle: "Mi a kívánságod, hol készítsük el?" ⁹Ő így válaszolt: "Amikor beértek a városba, szembejön veletek egy ember, aki egy korsó vizet visz; kövessétek őt abba a házba, amelybe bemegy, ¹⁰és mondjátok meg a ház gazdájának: a Mester ezt üzeni neked: hol van az a szállás, ahol tanítványaimmal együtt megehetem a Peszáchi vacsorát? ¹¹Ő mutat nektek majd egy nagy berendezett emeleti termet: ott készítsétek el." ¹²Akkor elmentek, és mindent úgy találtak, amint előre megmondta nekik; és elkészítették a Peszáchi vacsorát.

¹³Amikor eljött az óra, asztalhoz telepedett a küldöttekkel együtt, ¹⁴és ezt mondta nekik: "Vágyva vágytam arra, hogy szenvedésem előtt megegyem veletek ezt a Peszáchi vacsorát. ¹⁵Mert mondom nektek, hogy többé nem eszem ebből a Peszáchi vacsorából, amíg csak be nem teljesedik ez Elohim országában." ¹⁶Azután vette a poharat, hálát adott, és ezt mondta: "Vegyétek, és osszátok el magatok között. ¹⁷Mert mondom nektek, hogy nem iszom mostantól fogva a szőlőtő terméséből, amíg el nem jön Elohim országa." ¹⁸És vette a kenyeret, hálát adott, megtörte és e szavakkal adta nekik: "Ez az én testem, amely tiérettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre." ¹⁹Hasonlóképpen vette a poharat is, miután megvacsoráztak, és ezt mondta: "E pohár az új szövetség az én vérem által, amely tiérettetek ontatik ki. ²⁰De íme, annak a keze, aki elárul engem, az enyémmel együtt van az asztalon. ²¹Mert az Emberfia elmegy ugyan, amint elrendeltetett, de jaj annak az embernek, aki elárulja őt." ²²Erre kérdezgetni kezdték egymástól, hogy ki lehet az közülük, aki ezt meg fogja tenni.

²³Ezután versengés is támadt köztük arról, hogy ki a legnagyobb közöttük. ²⁴Erre ő így felelt nekik: "A királyok uralkodnak népeiken, és akik hatalmuk alá hajtják őket, jótevőknek hívatják magukat. ²⁵Ti azonban ne így cselekedjetek, hanem aki a legnagyobb közöttetek, olyan legyen, mint a legkisebb, és aki vezet, olyan legyen, mint aki szolgál. ²⁶Mert ki a nagyobb? Az, aki asztalnál ül, vagy aki szolgál? Ugye az, aki az asztalnál ül? Én pedig olyan vagyok közöttetek, mint aki szolgál." ²⁷"Ti vagytok azok, akik megmaradtatok velem kísértéseimben, ²⁸és én rátok hagyom a királyságot, ahogyan az én Ábám rám hagyta azt; ²⁹hogy egyetek és igyatok az én asztalomnál az én országomban, és királyi székekbe ülve ítéljétek Yiszrá'El tizenkét törzsét."

³⁰"Shim'on, Shim'on, íme, a Szátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát, ³¹de én könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited: azért, ha majd megtérsz, erősítsd testvéreit." ³²Ő erre így válaszolt: "Ádonáj, kész vagyok veled menni akár a börtönbe, vagy a halálba is!" ³³Yeshuá azonban ezt felelte: "Mondom neked Kefá: nem szólal meg a kakas ma, amíg háromszor le nem tagadod, hogy ismersz engem."

³⁴Azután ezt kérdezte tőlük: "Amikor elküldtelek titeket erszény, tarisznya és saru nélkül, volt-e hiányotok valamiben?" "Semmiben" - válaszolták. ³⁵Majd ezt mondta nekik: "Most azonban, akinek van erszénye, vegye elő, ugyanúgy a tarisznyát is; és akinek nincs kardja, adja el felsőruháját, és vegyen. ³⁶Mert mondom nektek, hogy be kell teljesednie rajtam annak, ami meg van írva: És a bűnösök közé sorolták. Mert ami felőlem elrendeltetett, az most beteljesedik." ³⁷Erre így szóltak: "Ádonáj, íme, van itt két kard." Ő pedig azt felelte: "Elég!"

³⁸Ezután eltávozott onnan, és szokása szerint az Olajfák hegyére ment. Követték a tanítványai is. ³⁹Mikor pedig odaért arra a helyre, így szólt hozzájuk: "Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek." ⁴⁰Azután eltávolodott tőlük, mintegy kőhajításnyira, és térdre borulva így imádkozott: ⁴¹"Ábám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a poharat, mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied." ⁴²Ekkor angyal jelent meg neki a mennyből, és erősítette őt. ⁴³Halálos gyötrődésében még kitartóbban imádkozott, és verejtéke olyan volt, mint a földre hulló nagy vércseppek. ⁴⁴Amikor az imádkozás után felkelt, odament tanítványaihoz, de a szomorúságtól alva találta őket. ⁴⁵Ekkor így szólt hozzájuk: "Miért alusztok? Keljetek fel, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!"

⁴⁶Miközben ezeket mondta, íme, sokaság közeledett, amelynek élén Yáhu'Dáh, a tizenkettő egyike haladt, és Yeshuához lépett, hogy megcsókolja. ⁴⁷Yeshuá így szólt hozzá: "Yáhu'Dáh, csókkal árulod el az Emberfiát?" ⁴⁸Amikor a körülötte levők látták, hogy mi készül, megkérdezték: "Ádonáj, odavágjunk a karddal?" ⁴⁹Egyikük oda is csapott a Kohen Gádol szolgájára, és levágta a jobb fülét. ⁵⁰Yeshuá azonban megszólalt, és ezt mondta nekik: "Hagyjátok abba!" És megérintve a fülét, meggyógyította őt. ⁵¹Majd ezt mondta a Kohen Gádoloknak, a templomőrség vezetőinek és a véneknek, amikor odaléptek hozzá: "Úgy vonultok ki ellenem kardokkal és botokkal, mint valami rabló ellen. ⁵²Amikor nap mint nap veletek voltam a templomban, nem emeltetek rám kezet. De ez a ti órátok és a sötétség hatalmának ideje."

⁵³Miután pedig elfogták őt, elvitték és bekísérték a Kohen Gádol házába. Kefá pedig távolról követte. ⁵⁴Mikor az udvar közepén tüzet raktak, és körülülték, Kefá is leült közéjük. ⁵⁵Amint ott ült a tűz világánál, meglátta őt egy szolgáló, szemügyre vette, és így szólt: "Ez is vele volt." ⁵⁶Ő azonban letagadta, ezt mondva: "Asszony, nem ismerem őt!" ⁵⁷Röviddel ezután más látta meg, és rászólt: "Te is közülük való vagy!" De Kefá így válaszolt: "Ember, nem vagyok!" ⁵⁸Körülbelül egy óra múlva másvalaki is bizonygatta: "De bizony, ez is vele volt, hiszen ő is Gálilból való."

⁵⁹Kefá azonban ismét tagadta: "Ember, nem tudom, mit beszélsz." Még beszélt, amikor hirtelen megszólalt a kakas.
⁶⁰Ekkor megfordult az Ádonáj, és rátekintett Kefára. Kefá pedig visszaemlékezett az Ádonáj szavára, amikor azt mondta neki: "Ma, mielőtt megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem."
⁶¹Aztán kiment, és keserves sírásra fakadt.

⁶²Azok a férfiak, akik őrizték Yeshuáát, gúnyolták, és verték őt,
⁶³majd eltakarták a szemét, és ezt kérdezték: "Prófétáld meg, ki ütött meg téged!"
⁶⁴És sok más szidalmat is szórtak reá.

⁶⁵Amint megvirradt, összegyűlt a nép véneinek tanácsa, a Kohen Gádolok, és az Szofér, és bekísértették őt a nagytanácsba,
⁶⁶s ott felszólították: "Ha te vagy a Máshiách, mondd meg nekünk."
⁶⁷Ő pedig így válaszolt: "Ha megmondom nektek, nem hiszitek,
⁶⁸ha pedig én kérdezlek titeket, nem feleltek.
⁶⁹De mostantól fogva ott ül majd az Emberfia Elohim hatalma jobbján."
⁷⁰Erre mind azt kérdezték: "Akkor hát te vagy Elohim Fia?"
"Ti mondjátok, hogy én vagyok" - felelte nekik.
⁷¹Azok pedig így szóltak: "Mi szükségünk van még tanúvallomásra? Hiszen magunk hallottuk a saját szájából."

Szójegyzék: Chág HáMátzáh (חַג הַמַּצּוֹת— 𐤇𐤂𐤄𐤌𐤑𐤅𐤕) – a kovásztalan kenyerek ünnepe • Elohim (אֱלֹהִים— 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Hatalmasságok / a Teremtő • Gálil (גָּלִיל— 𐤂𐤋𐤉𐤋) – kerület/vidék • Kefá (כֵּיפָא— 𐤊𐤉𐤐𐤀) – szikla (arámi) • Kohen (כֹּהֵן— 𐤊𐤄𐤍) – pap • Kohen Gádol (כֹּהֵן גָּדוֹל— 𐤊𐤄𐤍𐤂𐤃𐤅𐤋) – főpap • Máshiách (מָשִׁיחַ— 𐤌𐤔𐤉𐤇) – Felkent • Peszách (פֶּסַח— 𐤐𐤎𐤇) – elkerülés/átlépés • Shim'on (שִׁמְעוֹן— 𐤔𐤌𐤏𐤅𐤍) – meghallgatott • Szátán (שָׂטָן— 𐤔𐤈𐤍) – vádló/ellenség • Yeshuá (יֵשׁוּעַ— 𐤉𐤔𐤅𐤏) – szabadítás/megváltás • Yiszrá'El (יִשְׂרָאֵל— 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – Elohim-mal küzdő • Yochánán (יוֹחָנָן— 𐤉𐤅𐤇𐤍𐤍) – Yahuwah kegyelmes • Yáhu'Dáh (יְהוּדָה— 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤄) – dicséret • Ábá (אָבָא— 𐤀𐤁𐤀) – Atya/Apa • Ádonáj (אֲדֹנָי— 𐤀𐤃𐤍𐤉) – Úr/Mester

¹Ezután elindult az egész testület, és elvitték őt Pilátuszhoz. ²Ott így kezdték vádolni: "Megállapítottuk, hogy félrevezeti népünket, ellenzi, hogy adót fizessünk a császárnak, és azt állítja magáról, hogy ő a felkent király." ³Pilátusz megkérdezte tőle: "Te vagy a zsidók királya?" Ő pedig ezt felelte: "Te mondod." ⁴Pilátusz erre így szólt a Kohen Gádolokhoz és a sokasághoz: "Semmi bűnt nem találok ebben az emberben." ⁵De azok erősen állították: "Fellázítja a népet tanításával egész Yáhu'Dáhn, Gáliltól kezdve egészen idáig."

⁶Pilátusz ezt hallva megkérdezte, hogy Gálilból való-e ez az ember. ⁷Amikor pedig megtudta, hogy Yerod hatósága alá tartozik, átküldte Yerodhez, aki szintén Yerusháláyimban tartózkodott ezekben a napokban. ⁸Amikor Yerod meglátta Yeshuáát, nagyon megörült, mert már jó ideje szerette volna látni, mivel hallott róla, és azt remélte, hogy valami csodát tesz majd az ő szeme láttára. ⁹Hosszasan kérdezgette őt, de Yeshuá semmit sem válaszolt neki. ¹⁰Ott álltak a Kohen Gádolok és az Szofér is, akik hevesen vádolták. ¹¹Yerod pedig katonai kíséretével együtt megvetően bánt vele, kigúnyolta, és fényes ruhába öltöztetve visszaküldte Pilátuszhoz. ¹²Ezen a napon Yerod és Pilátusz barátságot kötöttek egymással. Előtte ugyanis haragban voltak.

¹³Ekkor Pilátusz összehívta a Kohen Gádolokat, a vezetőket és a népet, ¹⁴és így szólt hozzájuk: "Ezt az embert elém hoztátok azzal, hogy a népet félrevezeti. Íme, én előttetek vallattam ki, és nem találtam ebben az emberben egyet sem azok közül a bűnök közül, amelyekkel vádoljátok. ¹⁵De még Yerod sem, mert visszaküldte hozzánk. Láthatjátok, hogy semmi halált érdemlő dolgot nem követett el: ¹⁶megfenyítem tehát, és elbocsátom." ¹⁷(Ünnepenként pedig szabadon kellett neki bocsátania egy foglyot.) ¹⁸Erre valamennyien felkiáltottak: "Ezt öld meg! Barabást pedig bocsásd el nekünk!" ¹⁹Ez utóbbi a városban történt lázadásért és gyilkosságért volt börtönbe vetve. ²⁰Pilátusz ismét szólt hozzájuk, mert szerette volna szabadon bocsátani Yeshuáát. ²¹De ezek kiáltoztak: "Feszítsd meg, feszítsd meg őt!" ²²Ő azonban harmadszor is odafordult hozzájuk: "De hát mi rosszat tett ez? Nem találtam benne semmiféle halált érdemlő bűnt: megfenyítem tehát, és elbocsátom." ²³De azok hangos kiáltásokkal sürgették és követelték, hogy feszítsék meg. És kiáltozásuk győzött. ²⁴Pilátusz ekkor úgy döntött, hogy legyen meg, amit kívánnak: ²⁵szabadon bocsátotta azt, akit kértek, aki lázadásért és gyilkosságért volt börtönbe vetve; Yeshuáát pedig kiszolgáltatta akaratuknak.

²⁶Amikor elvezették őt, megragadtak egy bizonyos cirénei Shim'ont, aki a mezőről jött, és rátették a keresztet, hogy vigye Yeshuá után. ²⁷A népnek és az asszonyoknak nagy sokasága követte őt, akik jajgattak, és siratták őt. ²⁸Yeshuá pedig feléjük fordulva ezt mondta nekik: "Yerusháláyim leányai, ne engem sirassatok, hanem magatokat és gyermekeiteket sirassátok; ²⁹mert jönnek majd olyan napok, amikor ezt mondják: Boldogok a meddők, az anyaméhek, amelyek nem szültek, és az emlők, amelyek nem szoptattak! ³⁰Akkor majd kiáltani kezdik a hegyeknek: Essetek ránk! - és a halmoknak: Borítsatok el minket! ³¹Mert ha a zöldellő fával ezt teszik, mi történik a szárazzal?" ³²Két gonosztevőt is vittek, hogy vele együtt végezzék ki őket.

³³Amikor arra a helyre értek, amelyet Golgotának (Koponya-helynek) hívtak, keresztre feszítették őt, és a gonosztevőket: az egyiket a jobb, a másikat a bal keze felől. ³⁴Yeshuá pedig így könyörgött: "Ábám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek." Azután sorsvetéssel osztozkodtak ruháin. ³⁵A nép ott állt és nézte. A főemberek pedig velük együtt így csúfolódtak: "Másokat megmentett, mentse meg magát, ha ő Elohim választott Máshiáchja!" ³⁶Kigúnyolták a katonák is, odamentek hozzá, ecetet vittek neki, ³⁷és így szóltak: "Ha te vagy a zsidók királya, mentsd meg magadat!" ³⁸Felírás is volt a feje fölött görög, latin és héber betűkkel írva: EZ A ZSIDÓK KIRÁLYA.

³⁹A megfeszített gonosztevők közül az egyik így káromolta őt: "Nem te vagy a Máshiách? Mentsd meg magadat és minket is." ⁴⁰De a másik megrótta, ezt mondva neki: "Nem féled Elohimot? Hiszen te is ugyanazon ítélet alatt vagy! ⁴¹Mi ugyan jogosan, mert tetteink méltó büntetését kapjuk, de ő semmi rosszat sem követett el." ⁴²Majd így szólt: "Yeshuá, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz királyságodba." ⁴³Erre ő így felelt neki: "Bizony, mondom néked, ma velem leszel a paradicsomban."

⁴⁴Tizenkét órától egészen három óráig sötétség lett az egész földön. ⁴⁵A nap elhomályosodott, a templom kárpitja pedig középen kettéhasadt. ⁴⁶Ekkor Yeshuá hangosan felkiáltott: "Ábám, a te kezedbe teszem le az én Szellememet!" És ezt mondva meghalt.

⁴⁷Amikor a százados látta, ami történt, dicsőítette Elohimot, és így szólt: "Ez az ember valóban igaz volt." ⁴⁸És az egész sokaság, amely erre a látványra verődött össze, amikor látta a történteket, mellét verve hazatért. ⁴⁹Yeshuá ismerősei pedig mindnyájan és az őt Gáliltól fogva követő asszonyok távolabb állva szemlélték mindezt.

⁵⁰Volt egy Yoszef nevű ember, Arimátiából, a Yáhu'Dáhiak egyik városából való, a nagytanács tagja, derék és igaz férfiú, ⁵¹aki nem értett egyet a többiek határozatával és eljárásával, aki maga is várta Elohim országát. ⁵²Ő elment Pilátuszhoz, és elkérte Yeshuá testét. ⁵³Aztán levette, gyolcsba göngyölte, és elhelyezte egy sziklába vágott sírboltba, amelyben még senki sem feküdt soha. ⁵⁴Az ünnepi előkészület napja már elmúlt és megkezdődött a Shábát. ⁵⁵Elkísérték őt az asszonyok, akik együtt jöttek vele Gálilból, és megnézték a sírboltot, meg azt is, hogyan helyezték el Yeshuá testét. ⁵⁶Aztán visszatértek, illatszereket és drága keneteket készítettek. Shábáton azonban pihentek a parancsolat szerint.

Szójegyzék: Elohim (אֱלֹהִים— 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Hatalmasságok / a Teremtő • Golgotá (גֻּלְגֹּלֶת— 𐤂𐤋𐤂𐤋𐤕) – koponya • Gálil (גָּלִיל— 𐤂𐤋𐤉𐤋) – kerület/vidék • Kohen (כֹּהֵן— 𐤊𐤄𐤍) – pap • Kohen Gádol (כֹּהֵן גָּדוֹל— 𐤊𐤄𐤍𐤂𐤃𐤅𐤋) – főpap • Máshiách (מָשִׁיחַ— 𐤌𐤔𐤉𐤇) – Felkent • Shim'on (שִׁמְעוֹן— 𐤔𐤌𐤏𐤅𐤍) – meghallgatott • Shábát (שַׁבָּת— 𐤔𐤁𐤕) – nyugalom napja • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם— 𐤉𐤓𐤅𐤔𐤋𐤉𐤌) – a békesség alapja • Yeshuá (יֵשׁוּעַ— 𐤉𐤔𐤅𐤏) – szabadítás/megváltás • Yoszef (יוֹסֵף— 𐤉𐤅𐤎𐤐) – gyarapító • Yáhu'Dáh (יְהוּדָה— 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤄) – dicséret • Ábá (אָבָא— 𐤀𐤁𐤀) – Atya/Apa

¹A hét első napján pedig kora hajnalban elmentek a sírhoz, és magukkal vitték az elkészített illatszereket. ²A követ a sírbolt elől elhengerítve találták, ³és amikor bementek, nem találták az Ádonáj Yeshuá testét. ⁴Amikor emiatt tanácstalanul álltak, két férfi lépett melléjük fénylő ruhában. ⁵Majd amikor megrémülve a földre szegezték tekintetüket, azok így szóltak hozzájuk: "Mit keresitek a holtak között az élőt? ⁶Nincs itt, hanem feltámadt. Emlékezzetek vissza, hogyan beszélt nektek, amikor még Gálilban volt: ⁷az Emberfiának bűnös emberek kezébe kell adatnia, és megfeszíttetnie, és a harmadik napon feltámadnia." ⁸Ekkor visszaemlékeztek az ő szavaira, ⁹és visszatérve a sírtól, hírül adták mindezt a tizenegynek és a többieknek. ¹⁰A magdalai Miryám, Johanna, valamint a Yá'ákov anyja, Miryám és más, velük lévő asszonyok elmondták mindezt a küldötteknek (apostoloknak), ¹¹de ők üres fecsegésnek tartották ezt a beszédet, és nem hittek nekik. ¹²(Kefá azonban felkelt, elfutott a sírhoz, és amikor behajolt, csak a lepedőket látta ott. Erre elment, és csodálkozott magában a történteken.)

¹³Tanítványai közül ketten aznap egy faluba mentek, amely Yerusháláyimtól hatvan futamnyira volt, és amelynek Emmaus a neve, ¹⁴és beszélgettek egymással mindarról, ami történt. ¹⁵Miközben beszélgettek, és vitatkoztak egymással, maga Yeshuá is melléjük szegődött, és együtt ment velük. ¹⁶Látásukat azonban valami akadályozta és nem ismerték fel őt. ¹⁷Ő pedig így szólt hozzájuk: "Miről beszélgettek egymással útközben?" Erre szomorúan megálltak. ¹⁸Majd megszólalt az egyik, név szerint Kleopás, és ezt mondta neki: "Te vagy az egyetlen idegen Yerusháláyimban, aki nem tudod mi történt ott ezekben a napokban?" ¹⁹"Mi történt?" - kérdezte tőlük. Ők így válaszoltak neki: "Az, ami a Nátzereti Yeshuával esett, aki próféta volt, szóban és tettben hatalmas Elohim és az egész nép előtt; ²⁰hogyan adták át a Kohen Gádolok és a főemberek halálos ítéletre, és hogyan feszítették meg. ²¹Pedig mi abban reménykedtünk, hogy ő fogja megváltani Yiszrá'Elt. De ma már harmadik napja, hogy ezek történtek. ²²Ezenfelül néhány közülünk való asszony is megdöbbentett minket, akik kora hajnalban ott voltak a sírboltnál, ²³de nem találták ott a testét; eljöttek és azt beszélték, hogy angyalok jelenését is látták, akik azt hirdették, hogy ő él. ²⁴El is mentek néhányan a velünk levők közül a sírhoz, és mindent úgy találtak, ahogyan az asszonyok beszélték; őt azonban nem látták." ²⁵Akkor ő így szólt hozzájuk: "Ó, ti balgák! Milyen rest a szívetek arra, hogy mindazt elhiggyétek, amit megmondtak a próféták! ²⁶Hát nem ezt kellett-e elszenvednie a Máshiáchnak, és így megdicsőülnie?" ²⁷És Moshehtól meg valamennyi prófétától kezdve elmagyarázta nekik mindazt, ami az Írásokban róla szólt.

²⁸Így értek el ahhoz a faluhoz, amelybe igyekeztek. Ő azonban úgy tett, mintha tovább akarna menni. ²⁹De azok unszolták és kérték: "Maradj velünk, mert esteledik, a nap is lehanyatlott már!" Bement hát, hogy velük maradjon. ³⁰És amikor asztalhoz telepedett velük, vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és nekik adta. ³¹Erre megnyílt a szemük, és felismerték, ő azonban eltűnt előlük. ³²Ekkor így szóltak egymásnak: "Nem hevült-e a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, amikor feltárta előttünk az Írásokat?" ³³Még abban az órában útra keltek, és visszatértek Yerusháláyimba, ahol egybegyűlve találták a tizenegyet és a velük levőket. ³⁴Ők elmondták, hogy valóban feltámadt az Ádonáj, és megjelent Shim'onnak. ³⁵Erre ők is elbeszélték, ami az úton történt, és hogy miként ismerték fel őt a kenyér megtöréséről.

³⁶Miközben ezekről beszélgettek, maga Yeshuá állt meg közöttük, és így köszöntötte őket: "Békesség nektek!" ³⁷Azok megrettentek, és félelmükben azt hitték, hogy valami szellemet látnak. ³⁸Ő azonban így szólt hozzájuk: "Miért rémültetek meg, és miért támad kétség a szívetekben? ³⁹Nézzétek meg a kezemet és a lábamat, hogy valóban én vagyok. Tapintsatok meg, és lássatok. Mert a szellemnek nincs húsa és csontja, de amint látjátok, nekem van." ⁴⁰És ezeket mondva, megmutatta nekik a kezét és a lábát. ⁴¹Mikor pedig még mindig nem mertek hinni örömükben, és csak csodálkoztak, megkérdezte tőlük: "Van-e itt valami ennivalótok?" ⁴²Erre adtak neki egy darab sült halat. ⁴³Elvette és szemük láttára megette.

⁴⁴Majd így szólt hozzájuk: "Ezt mondtam nektek, amikor még veletek voltam: be kell teljesednie mindannak, ami meg van írva rólam a Mosheh Toráhjában, a próféták könyvében és a zsoltárokban." ⁴⁵Akkor megnyitotta értelmüket, hogy értsék az Írásokat, ⁴⁶és így szólt nekik: "Így van megírva: a Máshiáchnak szenvednie kell, de a harmadik napon fel kell támadnia a halottak közül, ⁴⁷és hirdetni kell az ő nevében a megtérést és a bűnbocsánatot minden nép között, Yerusháláyimtól kezdve. ⁴⁸Ti vagytok erre a tanúk. ⁴⁹És íme, én elküldöm nektek, akit Ábám ígért, ti pedig maradjatok a városban, amíg fel nem ruháztattok mennyei erővel."

⁵⁰Ezután kivitte őket Beit-Ánányáhig, felemelte a kezét, és megáldotta őket. ⁵¹És miközben áldotta őket, eltávolodott tőlük, és felvitetett a mennybe. ⁵²Ekkor leborulva imádták őt, majd nagy örömmel visszatértek Yerusháláyimba; ⁵³mindig a templomban voltak, és áldották Elohimot.

Szójegyzék: Beit-Ánányáh (בֵּית עֲנָנְיָה— 𐤁𐤉𐤕𐤏𐤍𐤍𐤉𐤄) – szegények háza • Elohim (אֱלֹהִים— 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Hatalmasságok / a Teremtő • Gálil (גָּלִיל— 𐤂𐤋𐤉𐤋) – kerület/vidék • Kefá (כֵּיפָא— 𐤊𐤉𐤐𐤀) – szikla (arámi) • Kohen (כֹּהֵן— 𐤊𐤄𐤍) – pap • Kohen Gádol (כֹּהֵן גָּדוֹל— 𐤊𐤄𐤍𐤂𐤃𐤅𐤋) – főpap • Miryám (מִרְיָם— 𐤌𐤓𐤉𐤌) – keserűség/felmagasztalt • Mosheh (מֹשֶׁה— 𐤌𐤔𐤄) – kihúzott (a vízből) • Máshiách (מָשִׁיחַ— 𐤌𐤔𐤉𐤇) – Felkent • Nátzeret (נָצְרַת— 𐤍𐤑𐤓𐤕) – őrálló/hajtás • Shim'on (שִׁמְעוֹן— 𐤔𐤌𐤏𐤅𐤍) – meghallgatott • Toráh (תּוֹרָה— 𐤕𐤅𐤓𐤄) – tanítás/útmutatás • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם— 𐤉𐤓𐤅𐤔𐤋𐤉𐤌) – a békesség alapja • Yeshuá (יֵשׁוּעַ— 𐤉𐤔𐤅𐤏) – szabadítás/megváltás • Yiszrá'El (יִשְׂרָאֵל— 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – Elohim-mal küzdő • Yá'ákov (יַעֲקֹב— 𐤉𐤏𐤒𐤁) – sarokfogó • Ábá (אָבָא— 𐤀𐤁𐤀) – Atya/Apa • Ádonáj (אֲדֹנָי— 𐤀𐤃𐤍𐤉) – Úr/Mester

YOCHÁNÁN