Yahuwah Biblia

¹Kezdetben volt az Ige, és az Ige Elohim-nál volt, és Elohim volt az Ige. ²Ő kezdetben Elohim-nál volt. ³Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött. ⁴Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága. ⁵A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be.

⁶Megjelent egy ember, akit Elohim küldött, akinek a neve Yochánán. ⁷Ő tanúként jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, és hogy mindenki higgyen általa. ⁸Nem ő volt a világosság, de a világosságról kellett bizonyságot tennie.

⁹Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: ő jött el a világba. ¹⁰A világban volt, és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt: ¹¹saját világába jött, és az övéi nem fogadták be őt. ¹²Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Elohim gyermekeivé legyenek; mindazokat, akik hisznek az ő nevében, ¹³akik nem vérből, sem a test, sem a férfi akaratából, hanem Elohim-tól születtek.

¹⁴Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal. ¹⁵Yochánán bizonyságot tett róla, és azt hirdette: „Ő volt az, akiről megmondtam: Aki utánam jön, megelőz engem, mert előbb volt, mint én.” ¹⁶Mi pedig valamennyien az ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre. ¹⁷Mert a törvény Moshe által adatott, a kegyelem és az igazság Yeshuá HáMáshiách által jelent meg. ¹⁸Elohim-ot soha senki sem látta: az egyszülött Elohim, aki az Atya kebelén van, az jelentette ki őt.

¹⁹Ez Yochánán bizonyságtétele. Amikor a Yáhudik Kohanikat és Leviket küldtek hozzá Yerusháláyim-ból, hogy megkérdezzék tőle: „Ki vagy te?” ²⁰Akkor vallott, és nem tagadott. Ezt vallotta: „Én nem a Máshiách vagyok.” ²¹Erre megkérdezték tőle: „Hát akkor? Eliyáhu vagy te?” De kijelentette: „Nem az vagyok.” – „A próféta vagy te?” Így válaszolt: „Nem.” ²²Ezt mondták tehát: „Ki vagy? – hogy választ adhassunk megbízóinknak: mit mondasz magadról?” ²³Erre ő így felelt: „Én kiáltó hang vagyok a pusztában: készítsetek egyenes utat Yahuwah-nak, ahogyan Yesháyáhu próféta megmondta.” ²⁴A küldöttek között voltak Perushiak is, ²⁵és ezek tovább kérdezték őt: „Miért merítesz be tehát, ha nem te vagy a Máshiách, sem Eliyáhu, sem pedig a próféta?” ²⁶Yochánán így válaszolt nekik: „Én vízzel merítelek be. De közöttetek áll az, akit ti nem ismertek, ²⁷aki utánam jön, és akinek saruja szíját megoldani sem vagyok méltó.” ²⁸Ez Beit-Ányá-ban történt, a Yárdenen túl, ahol Yochánán merített be.

²⁹Másnap Yochánán látta Yeshuá-t, amint jön felé, és így szólt: „Íme, Elohim Báránya, aki hordozza a világ bűnét! ³⁰Ő az, akiről én megmondtam: Utánam jön egy férfi, aki megelőzött engem, mert előbb volt, mint én. ³¹Én nem ismertem őt, de azért jöttem, és azért merítek be vízzel, hogy ismertté legyen Yiszráel előtt.” ³²Így tett erről bizonyságot Yochánán: „Láttam, hogy Ruách HáKodesh leszállt az égből, mint egy galamb, és megnyugodott rajta. ³³Én nem ismertem őt, de aki elküldött engem, hogy vízzel merítsek be, ő mondta nekem: Akire látod a Szellemet leszállni és megnyugodni rajta, ő az, aki Ruách HáKodesh-sel merít be. ³⁴Én láttam, és bizonyságot tettem arról, hogy ez Elohim Fia.”

³⁵Másnap ismét ott állt Yochánán két tanítványával együtt, ³⁶és rátekintve Yeshuá-ra, aki arra járt, így szólt: „Íme, Elohim Báránya!” ³⁷Meghallotta a két tanítvány, hogy ő ezt mondta, és követték Yeshuá-át. ³⁸Yeshuá megfordult, és amikor meglátta, hogy követik őt, megszólította őket: „Mit kerestek?” Ők pedig ezt válaszolták: „Ráboni, hol van a lakásod?” ³⁹Ő így szólt: „Jöjjetek, és meglátjátok.” Elmentek tehát, meglátták, hol lakik, és nála maradtak azon a napon; körülbelül délután négy óra volt ekkor. ⁴⁰A kettő közül, akik ezt hallották Yochánántól és követték őt, Andreász, Shim’on Kefá testvére volt az egyik. ⁴¹Ő mihelyt találkozott testvérével, Shim’onnal, ezt mondta neki: „Megtaláltuk a Máshiách-ot”. ⁴²Odavitte Yeshuá-hoz, aki rátekintve így szólt: „Te Shim’on vagy, Yonáh fia: téged Kefának fognak hívni”.

⁴³Másnap Yeshua Gálilba akart indulni. Ekkor találkozott Filiposzszal, és így szólt hozzá: „Kövess engem!” ⁴⁴Filiposz pedig Beit-Tzáidából származott, Andreász és Kefá városából. ⁴⁵Filiposz találkozott Nátánáellel, és így szólt hozzá: „Megtaláltuk azt, akiről Moshe írt a Torában, akiről a próféták is írtak: Yeshuá-t, a Yoszef fiát, aki Gálilból származik.” ⁴⁶„Származhat-e valami jó Gálilból?” – kérdezte tőle Nátánáel. Filiposz így válaszolt: „Jöjj, és lásd meg!” ⁴⁷Amikor Yeshuá látta, hogy Nátánáel közeledik feléje, azt mondta róla: „Íme, egy igazi Yiszráelita, akiben nincsen álnokság.” ⁴⁸Nátánáel megkérdezte tőle: „Honnan ismersz engem?” Yeshuá így válaszolt neki: „Mielőtt Filiposz idehívott, láttam, hogy a fügefa alatt voltál.” ⁴⁹Nátánáel így szólt hozzá: „Rábi, te vagy Elohim Fia, te vagy Yiszráel királya!” ⁵⁰Yeshuá így válaszolt neki: „Mivel azt mondtam neked, hogy láttalak a fügefa alatt, hiszel? Ennél nagyobb dolgokat fogsz látni.” ⁵¹És hozzátette: „Ámen, ámen, mondom nektek: meglátjátok a megnyílt eget és Elohim Málách-jait, amint felszállnak, és leszállnak az Emberfiára.”

Szójegyzék: Beit-Ányáh (Szegények háza / Válasz háza – Betánia) • Beit-Cájdá (Halászat háza / Vadászat háza – Betsaida) • Gálil (Körzet / Tartomány – Galilea) • Kefá (Szikla / Kő – Péter) • Levi’im (Léviták – a Templom szolgái) • Maláchim (Angyalok / Küldöttek) • Mashiach (Messiás / Krisztus / Felkent) • Moshe (Kihúzott [a vízből] – Mózes) • Nátánáel (Elohim adta) • Perushim (Farizeusok: magyarázók/kommentelők/értelmezők) • Ráboni (Mesterem / Tanítóm) • Ruách HaKodesh (Szent Szellem) • Shim’on (Meghallgatás) • Torá (Törvény / Tanítás / Útmutatás) • Yárden (Leszálló / Folyó – Jordán) • Yehudim (Zsidók / Yáhudáh törzse / Yahuwah imádói) • Yerusháláyim (A béke tanítása / Kettős béke – Jeruzsálem) • Yesháyáhu (Yahuwah a megváltás – Ézsaiás) • Yochánán (Yahuwah kegyelmes – János) • Yoszef (Yahuwah gyarapítson)

¹A harmadik napon menyegző volt a Gálili Kánában. Ott volt Yeshuá anyja. ²Meghívták Yeshuá-át és tanítványait is a menyegzőre. ³Amikor elfogyott a bor, Yeshuá anyja így szólt hozzá: „Nincs boruk.” ⁴Mire Yeshuá azt mondta: „Vajon énrám tartozik ez, vagy terád, asszony? Nem jött még el az én órám.” ⁵Anyja így szólt a szolgákhoz: „Bármit mond nektek, tegyétek meg.” ⁶Volt ott hat kőveder a Yáhudik tisztálkodási rendje szerint, amelyekbe egyenként két vagy három bat fért. ⁷Yeshuá így szólt hozzájuk: „Töltsétek meg a vedreket vízzel.” És megtöltötték színültig. ⁸Aztán így szólt hozzájuk: „Most merítsetek, és vigyetek a násznagynak.” Ők vittek. ⁹Amikor a násznagy megízlelte a vizet, amely borrá lett, mivel nem tudta, honnan van, csak a szolgák tudták, akik a vizet merítették, odahívta a vőlegényt, ¹⁰és így szólt hozzá: „Minden ember a jó bort adja fel először, és amikor megittasodtak, akkor a silányabbat: te pedig ekkorra tartogattad a jó bort.” ¹¹Ezt tette Yeshuá első jelként a Gálili Kánában, így jelentette ki dicsőségét, és tanítványai hittek benne. ¹²Ezután lement Kfár-Náhumba anyjával, testvéreivel és tanítványaival együtt, és ott tartózkodtak néhány napig.

¹³Közel volt Peszách ünnepe, Yeshuá is felment Yerusháláyim-ba. ¹⁴A Beit-HáMikdáshban találta az ökrök, juhok és galambok árusait, és az ott ülő pénzváltókat. ¹⁵Ekkor kötélből korbácsot csinált, és kiűzte őket, valamint az ökröket és a juhokat is a Mikdáshból. A pénzváltók pénzét pedig kiszórta, az asztalokat felborította, ¹⁶és a galambárusoknak ezt mondta: „Vigyétek ezeket innen: ne tegyétek az én Atyám házát kalmárkodás házává!” ¹⁷Ekkor tanítványainak eszébe jutott, hogy meg van írva: „A te házad iránt érzett féltő szeretet emészt engem.” ¹⁸A Yáhudik pedig megszólaltak, és megkérdezték tőle: „Milyen jelt mutatsz nekünk, amelynek alapján ezeket teszed?” ¹⁹Yeshuá így felelt nekik: „Romboljátok le ezt a Mikdásht, és három nap alatt felépítem.” ²⁰Ezt mondták rá a Yáhudik: „Negyvenhat esztendeig épült ez a Mikdásh, és te három nap alatt felépíted?” ²¹Ő azonban testéről beszélt, mint Beit-HáMikdásh. ²²Amikor azután feltámadt a halálból, visszaemlékeztek tanítványai arra, hogy ezt mondta, és hittek az Írásnak és a beszédnek, amelyet Yeshuá mondott.

²³Amikor Yerusháláyim-ban volt Peszách ünnepén, sokan hittek az ő nevében, mert látták a jeleket, amelyeket tett. ²⁴Yeshuá azonban nem bízta magát rájuk, mert ismerte mindnyájukat, ²⁵és nem volt szüksége arra, hogy bárki tanúskodjék az emberről, mert ő maga is tudta, hogy mi lakik az emberben.

Szójegyzék: Bát (Lány / Űrmérték [kb. 22-40 liter]) • Beit-HáMikdásh (Szentély/Templom) • Gálil (Körzet / Tartomány – Galilea) • Káná (Nád / Buzgalom / Szerzemény) • Kfár-Náhum (Vigasztalás faluja / Náhum faluja – Kapernaum) • Peszách (Átkerülés / Elkerülés – Húsvét) • Yáhudim (Zsidók / Yáhudáh törzse / Yahuwah imádói) • Yerusháláyim (A béke tanítása / Kettős béke – Jeruzsálem) • Yeshua (Yahuwah a megmentés / Szabadítás)

¹Volt a Perushiak között egy Nákdimon nevű ember, a Yáhudik egyik vezető embere. ²Ő egy éjjel elment Yeshuá-hoz, és így szólt hozzá: „Rábi, tudjuk, hogy Elohim-tól jöttél tanítóul, mert senki sem képes megtenni azokat a jeleket, amelyeket te teszel, hacsak nincs vele Elohim.” ³Yeshuá így válaszolt: „Ámen, ámen, mondom neked: ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg Elohim országát.” ⁴Nákdimon ezt kérdezte tőle: „Hogyan születhetik az ember, amikor vén? Bemehet anyja méhébe és megszülethetik ismét?” ⁵Yeshuá így felelt: „Ámen, ámen, mondom neked, ha valaki nem születik víztől és Ruách HáKodeshtől, nem mehet be Elohim országába. ⁶Ami testtől született, test az, és ami Ruách HáKodesh-től született, szellem az. ⁷Ne csodálkozz, hogy ezt mondtam neked: Újonnan kell születnetek. ⁸A szél arra fúj, amerre akar; hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hova megy: így van mindenki, aki a Ruách HáKodeshtől született.” ⁹Nákdimon megkérdezte tőle: „Hogyan történhet meg mindez?” ¹⁰Yeshuá így válaszolt: „Te Yiszráel tanítója vagy, és ezt nem tudod? ¹¹Ámen, ámen, mondom neked: amit tudunk, azt szóljuk, és amit láttunk, arról teszünk bizonyságot, de nem fogadjátok el a mi bizonyságtételünket. ¹²Ha a földi dolgokról szóltam nektek, és nem hisztek, akkor hogyan fogtok hinni, ha majd a mennyeiekről szólok nektek? ¹³Mert nem ment fel a mennybe senki, csak az, aki a mennyből szállt le, az Emberfia. ¹⁴És ahogyan Moshe felemelte a kígyót a pusztában, úgy kell az Emberfiának is felemeltetnie, ¹⁵hogy aki hisz, annak örök élete legyen őbenne. ¹⁶Mert úgy szerette Elohim a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. ¹⁷Mert Elohim nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvözüljön a világ általa. ¹⁸Aki hisz őbenne, az nem jut ítéletre, aki pedig nem hisz, már ítélet alatt van, mert nem hitt Elohim egyszülött Fiának nevében. ¹⁹Az ítélet pedig azt jelenti, hogy a világosság eljött a világba, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert a cselekedeteik gonoszak. ²⁰Mert aki rosszat cselekszik, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, hogy le ne lepleződjenek a cselekedetei. ²¹Aki pedig az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hogy kitűnjék cselekedeteiről, hogy Elohim szerint cselekedte azokat.”

²²Yeshuá ezután elment tanítványaival együtt Yáhudáh földjére, ott tartózkodott velük, és merített be. ²³Yochánán is merített be Ainonban, Shálem közelében, mert ott sok víz volt, és az emberek odamentek és bemerítkeztek. ²⁴Yochánán ugyanis még nem volt börtönbe vetve. ²⁵Yochánán tanítványai vitába szálltak a Yáhudikkal a megtisztulásról. ²⁶Odamentek Yochánánhoz, és ezt mondták neki: „Rábi, aki veled volt a Yárdenen túl, akiről te bizonyságot tettél, íme, az merít be, és mindenki őhozzá megy.” ²⁷Yochánán így válaszolt: „Semmit sem szerezhet az ember, ha nem a mennyből adatott meg neki. ²⁸Ti magatok tanúskodhattok arról, hogy megmondtam: Nem én vagyok a Máshiách, hanem előtte küldettem el. ²⁹Akié a menyasszony, az a vőlegény, a vőlegény barátja pedig, aki ott áll, és hallja őt, ujjongva örül a vőlegény hangjának: ez az örömöm lett teljessé. ³⁰Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem.

³¹Aki felülről jön, az felette van mindenkinek. Aki a földről való, földi az, és földiekről szól. Aki a mennyből jön (az felette van mindenkinek:) ³²és arról tesz bizonyságot, amit látott, és hallott, de bizonyságtételét senki sem fogadja el. ³³Aki befogadta bizonyságtételét, az pecsétet tett arra, hogy Elohim igaz. ³⁴Mert akit Elohim küldött, Elohim beszédeit szólja, mert annak korlátlanul mérve adja a Ruáchot. ³⁵Az Atya szereti a Fiút, és kezébe adott mindent. ³⁶Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem engedelmeskedik a Fiúnak, nem lát majd életet, hanem Elohim haragja marad rajta.”

Szójegyzék: Máshiách (Messiás/Krisztus/Felkent) • Moshe (Mózes) • Nákdimon (Nikodémosz / A nép legyőzője) • Perushim (Farizeusok: magyarázók/kommentelők/értelmezők) • Rábi (Mester/Tanítóm) • Ruách (Szellem/Szél/Lehelet) • Ruách HáKodesh (Szent Szellem) • Shálem (Békés/Teljes) • Yárden (Jordán) • Yáhudim (Zsidók/Júdaiak) • Yiszráel (Izrael) • Yochánán (János/Yahuwah kegyelmes)

¹Amikor pedig megtudta Yeshuá, hogy a Perushiak meghallották, hogy ő több tanítványt szerez és merít be, mint Yochánán – ²bár maga Yeshuá nem merített be, hanem a tanítványai –, ³elhagyta Yáhudáht, és elment ismét Gálilba. ⁴Shomronon kellett pedig átmennie, ⁵és így jutott el Shomron egyik városához, amelynek Shechem volt a neve. Ez közel volt ahhoz a birtokhoz, amelyet Yá’ákov adott fiának, Yoszefnek. ⁶Ott volt Yá’ákov forrása. Yeshuá akkor az úttól elfáradva leült a forrásnál; az idő délfelé járt. ⁷Egy Shomroni asszony jött vizet meríteni. Yeshuá így szólt hozzá: „Adj innom!” ⁸Tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek. ⁹A Shomroni asszony ezt mondta: „Hogyan? Te Yáhudi létedre tőlem kérsz inni, mikor én Shomroni vagyok?” Mert a Yáhudik nem érintkeztek a Shomroniakkal. ¹⁰Yeshuá így válaszolt: „Ha ismernéd Elohim ajándékát, és hogy ki az, aki így szól hozzád: Adj innom! te kértél volna tőle, és ő adott volna neked élő vizet.” ¹¹Az asszony így szólt hozzá: „Ádoni, merítő edényed sincs, a kút is mély: honnan vennéd az élő vizet? ¹²Talán nagyobb vagy te atyánknál, Yá’ákovnál, aki ezt a kutat adta nekünk, és aki maga is ebből ivott, sőt fiai és jószágai is?” ¹³Yeshuá így válaszolt neki: „Aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik, ¹⁴de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne.” ¹⁵Az asszony erre ezt mondta: „Ádoni, add nekem azt a vizet, hogy ne szomjazzam meg, és ne kelljen idejárnom meríteni.” ¹⁶Yeshuá így szólt hozzá: „Menj el, hívd a férjedet, és jöjj vissza!” ¹⁷Az asszony így válaszolt: „Nincs férjem.” Yeshuá erre ezt mondta: „Jól mondtad, hogy férjed nincs, ¹⁸mert öt férjed volt, és akivel most élsz, nem férjed: ebben igazat mondtál.” ¹⁹Az asszony ekkor így felelt: „Ádoni, látom, hogy próféta vagy. ²⁰A mi atyáink ezen a hegyen imádták Elohim-ot, ti pedig azt mondjátok, hogy Yerusháláyim-ban van az a hely, ahol Elohim-ot imádni kell.” ²¹Yeshuá így válaszolt: „Higgy nekem asszony, hogy eljön az óra, amikor nem is ezen a hegyen, nem is Yerusháláyim-ban imádjátok az Atyát. ²²Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi azt imádjuk, akit ismerünk, mert az üdvösség a Yáhudik közül támad. ²³De eljön az óra, és az most van, amikor az igazi imádói szellemben és igazságban imádják az Atyát, mert az Atya is ilyen imádókat keres magának. ²⁴Elohim Szellem, és akik imádják őt, azoknak szellemben és igazságban kell imádniuk.” ²⁵Az asszony így felelt: „Tudom, hogy eljön a Máshiách, azaz a Felkent, és amikor eljön, kijelent nekünk mindent.” ²⁶Yeshuá ezt mondta neki: „Én vagyok az, aki veled beszélek.”

²⁷Tanítványai éppen ekkor jöttek meg, és csodálkoztak azon, hogy asszonnyal beszél, de mégsem mondta egyikük sem: „Mit akarsz, vagy mit beszélsz vele?” ²⁸Az asszony pedig otthagyta korsóját, elment a városba, és szólt az embereknek: ²⁹„Jöjjetek, lássátok azt az embert, aki megmondott nekem mindent, amit tettem: vajon nem ez-e a Máshiách?” ³⁰Erre azok elindultak a városból, és kimentek hozzá.

³¹Közben kérték őt a tanítványai: „Rábi, egyél!” ³²Ő pedig azt mondta nekik: „Nekem van eledelem, amit egyem, amiről ti nem tudtok.” ³³A tanítványok erre egymást kérdezték: „Valaki talán hozott neki enni?” ³⁴Yeshuá ezt mondta nekik: „Az én eledelem az, hogy teljesítsem annak akaratát, aki elküldött engem, és bevégezzem az ő munkáját. ³⁵Vajon nem ti magatok mondjátok-e, hogy még négy hónap, és jön az aratás? Íme, mondom nektek: emeljétek fel a szemeteket, és lássátok meg, hogy a mezők már fehérek az aratásra. ³⁶Az arató jutalmat kap, és begyűjti a termést az örök életre, hogy együtt örüljön a vető és az arató. ³⁷Mert ebben az esetben igaz a közmondás, hogy: más a vető, és más az arató. ³⁸Én elküldtelek titeket, hogy azt arassátok, amiért nem ti fáradtatok: mások fáradoztak érte, ti pedig az ő munkájukba álltatok be.”

³⁹Abból a városból pedig a Shomroniak közül sokan hittek benne az asszony szava miatt, aki így tanúskodott: „Megmondott nekem mindent, amit tettem.” ⁴⁰Amikor tehát a Shomroniak Yeshuá-hoz értek, kérték őt, hogy maradjon náluk. És ott maradt két napig. ⁴¹Az ő szavának sokkal többen hittek, ⁴²az asszonynak pedig meg is mondták: „Már nem a te beszédedért hiszünk, hanem mert magunk hallottuk és tudjuk, hogy valóban ő a világ Megváltója.”

⁴³Két nap múlva pedig elment onnan Gálilba, ⁴⁴bár maga Yeshuá tett bizonyságot arról, hogy nincs becsülete a prófétának a saját hazájában. ⁴⁵Mégis, amikor Gálilba érkezett, befogadták őt azok a Gáliliak, akik látták mindazt, amit Yerusháláyim-ban tett az ünnepen, mivel ők is ott voltak.

⁴⁶Azután ismét a Gálili Kánába ment, ahol a vizet borrá változtatta. Kfár-Náchumban pedig volt egy királyi tisztviselő, akinek betegen feküdt a fia. ⁴⁷Amikor meghallotta, hogy Yeshuá megérkezett Yáhudáhól Gálilba, elment hozzá, és kérte, hogy jöjjön és gyógyítsa meg a fiát, mert halálán van. ⁴⁸Erre Yeshuá ezt mondta neki: „Ha nem láttok jeleket és csodákat, nem hisztek.” ⁴⁹A királyi tisztviselő újra kérte őt: „Ádoni, jöjj, mielőtt meghal a gyermekem.” ⁵⁰Yeshuá erre így válaszolt: „Menj el, a te fiad él.” Hitt az ember a szónak, amelyet Yeshuá mondott neki, és elindult. ⁵¹Még útban volt hazafelé, amikor szembejöttek vele a szolgái a hírrel, hogy a gyermeke él. ⁵²Ekkor megkérdezte tőlük, hány órakor lett jobban. Azt mondták neki, hogy tegnap délután egy órakor hagyta el a láz. ⁵³Megállapította tehát az apa, hogy éppen abban az órában, amelyben ezt mondta neki Yeshuá: „A te fiad él.” És hitt ő, valamint egész háza népe. ⁵⁴Ezt pedig második jelként tette Yeshuá, miután megérkezett Yáhudáhól Gálilba.

Szójegyzék: Gálil (Galilea/Körzet) • Kfár-Náchum (Kapernaum/Náhum faluja/Vigasz faluja) • Máshiách (Messiás/Krisztus/Felkent) • Perushiak (Farizeusok: magyarázók/kommentelők/értelmezők) • Rábi (Mester/Tanítóm) • Shechem (Váll/Hát) • Shomron (Samária/Őrhely) • Yá’ákov (Jákob/Sarokfogó) • Yáhudáh (Júda) • Yáhudik (Zsidók/Júdaiak) • Yerusháláyim (Jeruzsálem) • Yochánán (János/Yahuwah kegyelmes) • Yoszef (József/Yahuwah gyarapítson)

¹Ezek után Yahuwah-nak egyik ünnepe volt, és felment Yeshuá Yerusháláyim-ba. ²Yerusháláyim-ban a Juh-kapunál van egy medence, amelyet Ivriül Beit-Heszed-nek neveznek. Ennek öt oszlopcsarnoka van. ³A betegek, vakok, sánták, sorvadásosak tömege feküdt ezekben (és várták a víz megmozdulását. ⁴Mert egy angyal időnként leszállt a medencére, és felkavarta a vizet: aki elsőnek lépett bele a víz felkavarása után, egészséges lett, bármilyen betegségben is szenvedett). ⁵Volt ott egy ember, aki harmincnyolc éve szenvedett betegségében. ⁶Amikor látta Yeshuá, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már milyen hosszú ideje, megkérdezte tőle: „Akarsz-e meggyógyulni?” ⁷A beteg így válaszolt neki: „Ádoni, nincs emberem, hogy amint felkavarodik a víz, beemeljen a medencébe: amíg én megyek, más lép be előttem.” ⁸Yeshuá azt mondta neki: „Kelj fel, vedd az ágyadat és járj!” ⁹És azonnal egészséges lett ez az ember, felvette az ágyát, és járt. Aznap pedig Shábát volt.

¹⁰A Yáhudik ekkor így szóltak a meggyógyított emberhez: „Shábát van, nem szabad felvenned az ágyadat.” ¹¹Ő így válaszolt nekik: „Aki meggyógyított, az mondta nekem: Vedd az ágyadat, és járj!” ¹²Megkérdezték tőle: „Ki az az ember, aki azt mondta neked: Vedd fel és járj!?” ¹³De a meggyógyított ember nem tudta, hogy ki az, mert Yeshuá félrehúzódott az ott tartózkodó sokaság miatt. ¹⁴Ezek után találkozott vele Yeshuá a Beit-HáMikdáshban, és ezt mondta neki: „Íme, meggyógyultál, többé ne vétkezz, hogy valami rosszabb ne történjék veled.” ¹⁵Elment ez az ember, és megmondta a Yáhudiknak, hogy Yeshuá az, aki meggyógyította.

¹⁶A Yáhudik ezért üldözni kezdték Yeshuá-át, mert Shábáton tette ezt. ¹⁷Yeshuá így szólt hozzájuk: „Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom.” ¹⁸Ezért azután a Yáhudik még inkább meg akarták ölni, mert nemcsak megtörte a Shábátot, hanem saját Atyjának is nevezte Elohim-ot, és így egyenlővé tette magát Elohim-mal.

¹⁹Megszólalt tehát Yeshuá, és ezeket mondta nekik: „Ámen, ámen, mondom nektek: a Fiú önmagától semmit sem tehet, csak ha látja, hogy mit tesz az Atya; mert amit ő tesz, azt teszi a Fiú is, hozzá hasonló módon. ²⁰Mert az Atya szereti a Fiút, és mindent megmutat neki, amit ő tesz. Sőt még nagyobb feladatokat is fog rábízni, hogy ti csodálkozzatok. ²¹Mert ahogy az Atya feltámasztja a halottakat, és életre kelti őket, úgy a Fiú is életre kelti azokat, akiket akar. ²²Az Atya nem is ítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta át, ²³hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, ahogyan az Atyát tisztelik. Aki nem tiszteli a Fiút, az nem tiszteli az Atyát sem, aki őt elküldte. ²⁴Ámen, ámen, mondom nektek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van; sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe. ²⁵Ámen, ámen, mondom nektek, hogy eljön az óra, és az most van, amikor a halottak hallják Elohim Fiának a hangját, és akik meghallották, élni fognak. ²⁶Mert ahogyan az Atyának van önmagában élete, úgy a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában. ²⁷Sőt arra is adott neki hatalmat, hogy ítéletet tartson, mert ő az Emberfia. ²⁸Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, amelyben mindazok, akik a sírban vannak, meghallják az ő hangját, ²⁹és kijönnek. Akik a jót tették, az életre támadnak fel; akik pedig a rosszat cselekedték, az ítéletre támadnak fel. ³⁰Én önmagamtól nem tehetek semmit: ahogyan tőle hallom, úgy ítélek; és az én ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak az akaratát, aki elküldött engem.”

³¹„Ha én magamról tennék bizonyságot, az én bizonyságtételem nem volna igaz. ³²Más az, aki bizonyságot tesz énrólam, és tudom, hogy igaz az a bizonyságtétel, amellyel rólam tanúskodik. ³³Ti elküldtetek Yochánánhoz, és ő bizonyságot tett az igazságról. ³⁴Én azonban nem embertől kapom a bizonyságtételt, hanem azért mondom ezeket, hogy ti megmeneküljetek. ³⁵Ő volt az égő és világító mécses, de ti csak egy ideig akartatok az ő világosságában örvendezni. ³⁶Nekem azonban Yochánánnál nagyobb bizonyságtételem van. Mert a feladatok, amelyeket az Atya rám bízott, hogy teljesítsem azokat, tehát azok a cselekedetek, amelyeket elvégzek: maguk tesznek bizonyságot arról, hogy engem az Atya küldött el. ³⁷De az Atya is, aki elküldött engem, bizonyságot tett rólam. Az ő hangját nem hallottátok soha, arcát sem láttátok, ³⁸és az Igéje sincs meg bennetek maradandóan, mert abban, akit ő elküldött, nem hisztek. ³⁹Ti azért kutatjátok az Írásokat, mert azt gondoljátok, hogy azokban van az örök életetek: pedig azok rólam tesznek bizonyságot, ⁴⁰és mégsem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen. ⁴¹Én nem fogadok el dicsőséget emberektől, ⁴²rólatok viszont tudom, hogy nincs meg bennetek Elohim szeretete. ⁴³Én az Atyám nevében jöttem, mégsem fogadtatok be; ha más a maga nevében jön, azt befogadjátok. ⁴⁴Hogyan tudnátok hinni ti, akik egymástól fogadtok el dicsőséget, de azt a dicsőséget, amely az egy Elohim-tól van, nem keresitek? ⁴⁵Ne gondoljátok, hogy én foglak vádolni benneteket az Atyánál. Van, aki vádol benneteket: Moshe, akiben ti reménykedtek. ⁴⁶Mert ha hinnétek Moshenak, hinnétek nekem: mert énrólam írt ő. ⁴⁷Ha pedig az ő Írásainak nem hisztek, akkor az én beszédeimnek hogyan hinnétek?”

Szójegyzék: Beit-Cheszed (Bethesda/Irgalom Háza) • Beit-HáMikdásh (Szentély/Templom) • Ivri (Héber/Átkelő) • Malách (Angyal/Küldött) • Moshe (Mózes/Kihúzott) • Shábát (Szombat/Nyugalom) • Yáhudik (Zsidók/Júdaiak) • Yerusháláyim (Jeruzsálem/Béke Városa) • Yochánán (János/Yahuwah kegyelmes)

¹ Yeshuá ezután elment a Gálili-tengernek, a Tiberiász tavának túlsó partjára. ² Nagy sokaság követte őt, mert látták azokat a jeleket, amelyeket a betegeken tett. ³ Yeshuá pedig felment a hegyre, és ott leült a tanítványaival együtt. ⁴ Közel volt Pesszách ünnepe. ⁵ Amikor Yeshuá körültekintett és látta, hogy nagy sokaság közeledik hozzá, így szólt Filiposznak: „Honnan vegyünk kenyeret, hogy ezek ehessenek?” ⁶ Ezt pedig azért kérdezte tőle, hogy próbára tegye, mert ő már tudta, mit fog tenni. ⁷ Filiposz így válaszolt neki: „Kétszáz dénár árú kenyér sem elég nekik, hogy mindenki kapjon valami keveset.” ⁸ Egyik tanítványa, Andreász, a Shim’on Kefá testvére így szólt hozzá: ⁹ „Van itt egy gyermek, akinél van öt árpakenyér és két hal, de mi ez ennyinek?” ¹⁰ Yeshuá ezt mondta: „Ültessétek le az embereket.” Nagy fű volt azon a helyen. Letelepedtek tehát a férfiak, szám szerint mintegy ötezren. ¹¹ Yeshuá pedig vette a kenyereket, hálát adott, és kiosztotta az ott ülőknek; ugyanúgy osztott a halakból is, amennyit kívántak. ¹² Amikor pedig jóllaktak, így szólt tanítványaihoz: „Szedjétek össze a felesleges darabokat, hogy semmi ne menjen kárba.” ¹³ Összeszedték tehát, és tizenkét kosarat töltöttek meg az öt árpakenyérből való darabokkal, amelyek feleslegesek voltak azoknak, akik ettek. ¹⁴ Az emberek látva a jelt, amelyet tett, ezt mondták: „Ez valóban az a próféta, akinek el kellett jönnie a világba.” ¹⁵ Amikor pedig Yeshuá észrevette, hogy érte akarnak jönni, és el akarják ragadni, hogy királlyá tegyék, visszavonult ismét a hegyre egymagában.

¹⁶ Estefelé lementek tanítványai a tengerhez, ¹⁷ hajóra szálltak, és átmentek a tenger túlsó partjára, Kfár-Náchumba. Sötét volt már, és még mindig nem ment oda hozzájuk Yeshuá; ¹⁸ a tenger pedig háborgott, mert nagy szél fújt. ¹⁹ Közben eljutottak mintegy huszonöt vagy harminc futamnyira, amikor meglátták, hogy Yeshuá a tengeren jár, és közeledik a hajóhoz. ²⁰ Megrémültek, de Yeshuá megszólalt: „Én vagyok, ne féljetek!” ²¹ Ekkor fel akarták venni a hajóra, de a hajó egyszeriben odaért a partra, ahová tartottak.

²² Másnap a tenger túlsó partján maradt sokaság megállapította, hogy ott nem volt más hajó, csak egy, és hogy Yeshuá nem szállt be tanítványaival együtt abba a hajóba, hanem csupán a tanítványai mentek el. ²³ Ellenben Tiberiászból jöttek hajók, annak a helynek a közelébe, ahol a kenyeret ették, miután hálát adott az Úr. ²⁴ Amikor tehát látta a sokaság, hogy sem Yeshuá, sem a tanítványai nincsenek ott, beszálltak a hajókba, elmentek Kfár-Náchumba, és keresték Yeshuá-át. ²⁵ Amikor megtalálták a tenger túlsó partján, megkérdezték tőle: „Rábi, mikor jöttél ide?” Yeshuá ²⁶ ezt válaszolta nekik: „Ámen, ámen, mondom nektek, nem azért kerestek engem, mert jeleket láttatok, hanem azért, mert ettetek a kenyerekből és jóllaktatok. ²⁷ Ne veszendő eledelért fáradozzatok, hanem az örök életre megmaradó eledelért, amelyet az Emberfia ad majd nektek, mert őt pecsétjével igazolta Elohim.” ²⁸ Ekkor megkérdezték tőle: „Mit tegyünk, hogy Elohim-nak tetsző dolgokat cselekedjünk?” Yeshuá ²⁹ ezt felelte nekik: „Elohim-nak tetsző dolog, hogy higgyetek abban, akit ő küldött.” ³⁰ Erre megkérdezték: „És te milyen jelt mutatsz, hogy miután láttuk, higgyünk neked? Mit cselekszel? ³¹ Atyáink a Mánt ették a pusztában, ahogyan meg van írva: Mennyei kenyeret adott nekik enni.” Yeshuá pedig ³² így válaszolt nekik: „Ámen, ámen, mondom nektek, nem Moshe adta nektek a mennyei kenyeret, hanem az én Atyám adja nektek az igazi mennyei kenyeret. ³³ Mert Elohim kenyere a mennyből száll le, és életet ad a világnak.”

³⁴ Erre ezt mondták neki: „Ádoni, add nekünk mindig ezt a kenyeret!” Yeshuá ³⁵ azt mondta nekik: „Én vagyok az élet kenyere: aki énhozzám jön, nem éhezik meg, és aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha. ³⁶ De megmondtam nektek: láttatok ugyan engem, és mégsem hisztek. ³⁷ Akit nekem ad az Atya, az mind énhozzám jön, és aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el; ³⁸ mert nem azért szálltam le a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem, hanem hogy annak az akaratát, aki elküldött engem. ³⁹ Annak pedig, aki elküldött engem, az az akarata, hogy abból, amit nekem adott, semmit se veszítsek el, hanem feltámasszam az utolsó napon. ⁴⁰ Mert az én Atyámnak az az akarata, hogy annak, aki látja a Fiút, és hisz benne, örök élete legyen; én pedig feltámasztom őt az utolsó napon.”

⁴¹ A Yáhudik ekkor zúgolódni kezdtek ellene, mert ezt mondta: „Én vagyok az a kenyér, amely a mennyből szállott le” – ⁴² és azt kérdezték: „Nem Yeshuá ez, a Yoszef fia, akinek ismerjük apját és anyját? Akkor hogyan mondhatja: A mennyből szálltam le?” Yeshuá ⁴³ így válaszolt nekik: „Ne zúgolódjatok egymás között! ⁴⁴ Senki sem jöhet énhozzám, ha nem vonzza őt az Atya, aki elküldött engem. Én pedig feltámasztom az utolsó napon. ⁴⁵ Meg van írva a prófétáknál: És mindnyájan Elohim-tól tanítottak lesznek. Aki az Atyától hallott és tanult, az mind énhozzám jön. ⁴⁶ Nem mintha bárki látta volna az Atyát: csak aki Elohim-tól van, az látta az Atyát. ⁴⁷ Ámen, ámen, mondom nektek: aki hisz, annak örök élete van. ⁴⁸ Én vagyok az élet kenyere. ⁴⁹ Atyáitok a Mán-t ették a pusztában, mégis meghaltak. ⁵⁰ De ez az a kenyér, amely a mennyből szállt le, hogy aki eszik belőle, meg ne haljon: ⁵¹ Én vagyok az az élő kenyér, amely a mennyből szállt le: ha valaki eszik ebből a kenyérből, élni fog örökké, mert az a kenyér, amelyet én adok oda a világ életéért, az az én testem.”

⁵² A Yáhudik erre vitatkozni kezdtek egymással, és ezt kérdezték: „Hogyan adhatná ez nekünk a testét eledelül?” Yeshuá ⁵³ így szólt hozzájuk: „Ámen, ámen, mondom nektek: ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok a vérét, nincsen élet tibennetek. ⁵⁴ Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. ⁵⁵ Mert az én testem igazi étel, és az én vérem igazi ital. ⁵⁶ Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az énbennem marad, és én őbenne. ⁵⁷ Ahogyan engem az élő Atya küldött el, és én az Atya által élek, úgy az is, aki engem eszik, élni fog énáltalam. ⁵⁸ Ez az a kenyér, amely a mennyből szállt le; ez nem olyan, mint amilyet atyáitok ettek, és mégis meghaltak: aki ezt a kenyeret eszi, élni fog örökké.” ⁵⁹ Ezeket a Beit Knesszetbe mondta, amikor Kfár-Náchumban tanított.

⁶⁰ Tanítványai közül sokan, amikor ezt hallották, így szóltak: „Kemény beszéd ez: ki hallgathatja őt?” ⁶¹ Mivel pedig Yeshuá magától is tudta, hogy ezért zúgolódnak tanítványai, így szólt hozzájuk: „Ez megbotránkoztat titeket? ⁶² Hát ha majd meglátjátok az Emberfiát felmenni oda, ahol előzőleg volt? ⁶³ A Ruách az, aki életre kelt, a test nem használ semmit: azok a beszédek, amelyeket én mondtam nektek: Szellem és élet. ⁶⁴ De vannak közöttetek néhányan, akik nem hisznek.” Mert Yeshuá kezdettől fogva tudta, hogy kik azok, akik nem hisznek, és ki az, aki el fogja árulni őt. ⁶⁵ És így folytatta: „Ezért mondtam nektek, hogy senki sem jöhet hozzám, ha nem adta meg ezt neki az Atya.”

⁶⁶ Ettől fogva tanítványai közül sokan visszavonultak, és nem jártak vele többé. Yeshuá ⁶⁷ ekkor megkérdezte a tizenkettőtől: „Vajon ti is el akartok menni?” Shim’on Kefá ⁶⁸ így felelt: „Ádoni, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad. ⁶⁹ És mi hisszük és tudjuk, hogy te vagy Elohim-nak Szentje.” Yeshuá ⁷⁰ így válaszolt nekik: „Nem én választottalak-e ki titeket, a tizenkettőt? Egy közületek mégis szátán.” ⁷¹ Yáhudáh Ish-Keriyotra, Shim’on fiára mondta ezt, mert ez akarta őt elárulni, pedig egy volt a tizenkettő közül.

Szójegyzék: Andreász (András) • Beit Knesszet (zsinagóga)• Filiposz (Fülöp) • Gálil (Galilea/Körzet) • Kefá (Péter/Szikla) • Kfár-Náchum (Kapernaum/Náchum faluja) • Mán (Manna/Mi ez?) • Moshe (Mózes/Kihúzott) • Pesszách (Páska/Elkerülés) • Rábi (Mester/Tanítóm) • Shim’on (Simon/Meghallgatott) • Szátán (Vádló/Ellenség) • Yáhudáh Ish-Keriyot (Júdás Iskáriótes/Keriyot embere) • Yáhudik (Zsidók/Júdaiak) • Yoszef (József/Yahuwah gyarapítson)

¹ Yeshuá ezután Gálilt járta. Nem akart ugyanis Yáhudáhban tartózkodni, mivel a Yáhudik meg akarták ölni. ² Közel volt a Szukot ünnepe. ³ Testvérei ekkor ezt mondták neki: „Menj el innen, és eredj Yáhudáhba, hadd lássák a tanítványaid is a te dolgaidat, amelyeket cselekszel. ⁴ Mert senki sem cselekszik semmit titokban, aki azt akarja, hogy nyilvánosan elismerjék őt. Ha ilyeneket cselekszel, tedd ismertté magadat a világ előtt.” ⁵ Mert a testvérei sem hittek benne. ⁶ Yeshuá pedig így szólt hozzájuk: „Az én időm még nincs itt, nektek azonban minden idő alkalmas. ⁷ Titeket nem gyűlölhet a világ, de engem gyűlöl, mert én arról tanúskodom, hogy a cselekedetei gonoszak. ⁸ Ti menjetek fel az ünnepre, én erre az ünnepre még nem megyek fel, mert az én időm még nem jött el.” ⁹ Ezeket mondta nekik, és ott maradt Gálilban.

¹⁰ Miután azonban elindultak testvérei az ünnepre, akkor ő is felment, nem nyíltan, hanem – amennyire lehetett – titokban. ¹¹ A Yáhudik pedig keresték őt az ünnepen, és kérdezgették: „Hol van ő?” ¹² És sokat suttogtak róla a sokaságban: némelyek azt mondták róla, hogy jó, mások viszont ezt mondták: „Nem az, sőt félrevezeti a népet.” ¹³ De nyilvánosan senki sem beszélt róla, mert féltek a Yáhudiktól.

¹⁴ Már az ünnepi hét fele elmúlt, amikor Yeshuá felment a Beit-HáMikdáshba, és tanítani kezdett. ¹⁵ Csodálkoztak a Yáhudik ezen, és ezt kérdezték: „Hogyan ismerheti ez az Írást, hiszen nem is tanulta?” ¹⁶ Yeshuá erre így válaszolt nekik: „Az én tanításom nem az enyém, hanem azé, aki elküldött engem. ¹⁷ Ha valaki kész cselekedni az ő akaratát, felismeri erről a tanításról, hogy vajon Elohim-tól való-e, vagy én magamtól szólok. ¹⁸ Aki magától szól, a saját dicsőségét keresi, aki pedig annak dicsőségét keresi, aki elküldte őt, az igaz, abban nincs hamisság. ¹⁹ Nem Moshe adta-e nektek a Torát? De közületek senki sem tartja meg a törvényt. Miért akartok engem megölni?” ²⁰ A sokaság erre ezt mondta: „Démon van benned: ki akar téged megölni?” ²¹ Yeshuá így válaszolt nekik: „Egyetlen dolgot vittem véghez, és mindnyájan megütköztök rajta. ²² Minthogy a körülmetélkedést Moshe rendelte el nektek – nem mintha Moshetól volna, hanem az Atyáktól van -, és Shábáton is körülmetélitek az embert. ²³ Ha körülmetélitek az embert Shábáton, hogy ne sértsék meg Moshe Toráját, akkor miért haragusztok énrám, hogy egy embert teljesen meggyógyítottam Shábáton? ²⁴ Ne ítéljetek látszat szerint, hanem hozzatok igazságos ítéletet.”

²⁵ A Yerusháláyim-iek közül ekkor így szóltak némelyek: „Vajon nem ő az, akit meg akarnak ölni? ²⁶ És íme, nyilvánosan beszél, és semmit sem szólnak ellene. Talán bizony felismerték a vezetők, hogy ő a Máshiách? ²⁷ Csakhogy róla tudjuk, honnan való; amikor azonban eljön a Máshiách, róla senki sem tudja majd, honnan való.” ²⁸ Amikor Yeshuá a Beit-HáMikdáshban tanított, hangosan kiáltva szólt: „Ti ismertek engem, tudjátok is, honnan való vagyok; de én mégsem önmagamtól jöttem, hanem az, aki engem elküldött, igaz, ti őt nem ismeritek. ²⁹ Én ismerem őt, hiszen tőle származom, és ő küldött el engem.” ³⁰ El akarták fogni tehát, de senki sem vetette rá a kezét, mert még nem jött el az ő órája.

³¹ A sokaságból sokan hittek benne, és ezt mondták: „a Máshiách, amikor eljön, tesz-e több jelt, mint amennyit ez tett?” ³² Meghallották a Perushiak, hogy a sokaság ezeket suttogja róla, és szolgákat küldtek a Kohenek és a Perushiak, hogy fogják el őt. ³³ Yeshuá ekkor így szólt: „Még egy kis ideig veletek vagyok, de elmegyek ahhoz, aki elküldött engem. ³⁴ Kerestek majd engem, de nem találtok meg, mert ahol én vagyok, oda ti nem jöhettek.” ³⁵ A Yáhudik erre így beszéltek egymás között: „Hova akar menni, hogy nem találjuk meg? Talán a görögök között lévő Gálutba készül, és a görögöket akarja tanítani? ³⁶ Miféle beszéd ez: Kerestek majd engem, de nem találtok, mert ahol én vagyok, oda ti nem jöhettek?”

³⁷ Az ünnep utolsó nagy napján felállt Yeshuá, és így kiáltott: „Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék! ³⁸ Aki hisz énbennem, ahogy az Írás mondta, annak belsejéből élő víz folyamai ömlenek!” ³⁹ Ezt pedig a Ruách HáKodesh-ről mondta, akit a benne hívők fognak kapni, mert még nem adatott Ruách HáKodesh, mivel Yeshuá még nem dicsőült meg.

⁴⁰ A sokaságból azok, akik hallották ezt az igét, ezt mondták: „Valóban ez a próféta.” ⁴¹ Mások így szóltak: „a Máshiách ez.” Többen pedig ezt mondták rá: „Csak nem Gálilból jön el a Máshiách? ⁴² Nem az Írás mondta-e, hogy Dávid magvából és Beit-Lechemből, abból a faluból, ahol Dávid élt, jön el a Máshiách?” ⁴³ Ellentét támadt tehát miatta a sokaságban: ⁴⁴ némelyek közülük el akarták fogni, de senki sem vetette rá a kezét.

⁴⁵ A szolgák ekkor visszamentek a Kohenekhez és Perushiakhoz, akik ezt kérdezték tőlük: „Miért nem hoztátok ide?” ⁴⁶ A szolgák így feleltek: „Ember még így soha nem beszélt, ahogyan ő.” ⁴⁷ A Perushiak ezt mondták nekik: „Titeket is megtévesztett? ⁴⁸ Vajon a vezetők vagy a Perushiak közül hitt-e benne valaki? ⁴⁹ De ez a sokaság, amely nem ismeri a Torát, átkozott!” ⁵⁰ Ekkor Nákdimon, aki korábban már járt nála, és közülük való volt, így szólt hozzájuk: ⁵¹ „Elítéli-e az embert a mi törvényünk, míg ki nem hallgatták, és meg nem tudták tőle, hogy mit tett?” ⁵² Azok pedig így válaszoltak neki: „Talán te is Gálili vagy? Vizsgáld meg és lásd be, hogy Gálilból nem támad próféta.” ⁵³ Ezután mindenki hazament.

Szójegyzék: Beit-Lechem (Betlehem/Kenyér Háza) • Dávid (Dávid/Szeretett) • Gálil (Galilea/Körzet) • Kohen (főpap) • Máshiách (Messiás/Krisztus/Felkent) • Moshe (Mózes/Kihúzott) • Nákdimon (Nikodémosz/A nép legyőzője) • Perushim (Farizeusok: magyarázók/kommentelők/értelmezők) • Ruách HáKodesh (Szent Szellem) • Shed (Démon/Pusztító) • Shábát (Szombat/Nyugalom) • Szukót (Sátrak ünnepe) • Torá (Törvény/Tanítás) • Yáhudik (Zsidók/Júdaiak) • Yerusháláyim (Jeruzsálem/Béke Városa).

¹ Yeshuá pedig kiment az Olajfák hegyére. ² De korán reggel ismét megjelent a Beit-HáMikdásh-ban, és az egész nép hozzásereglett; ő pedig leült, és tanította őket. ³ Ekkor odavezettek az írástudók és a Perushiak egy asszonyt, akit házasságtörésen értek, középre állították, ⁴ és így szóltak Yeshuá-hoz: „Rábi, ezt az asszonyt házasságtörés közben tetten érték. ⁵ Moshe azt parancsolta nekünk a Torában, hogy kövezzük meg az ilyeneket. Hát te mit mondasz?” ⁶ Ezt azért mondták, hogy próbára tegyék, és legyen mivel vádolniuk őt. Yeshuá pedig lehajolt, és ujjával írt a földre. ⁷ Amikor továbbra is faggatták, felegyenesedett, és ezt mondta nekik: „Aki bűntelen közületek, az vessen rá először követ.” ⁸ És lehajolva tovább írt a földre. ⁹ Azok pedig ezt hallva, egymás után kimentek, kezdve a véneken, és egyedül ő meg az asszony maradt ott a középen. ¹⁰ Mikor pedig Yeshuá felegyenesedett, és senkit sem látott az asszonyon kívül, így szólt hozzá: „Hol vannak a vádlóid? Senki sem ítélt el téged?” ¹¹ Ő így felelt: „Senki, Ádoni.” Yeshuá pedig ezt mondta neki: „Én sem ítéllek el téged, menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz!”)

¹² Yeshuá ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: „Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.” ¹³ A Perushiak ekkor ezt mondták neki: „Te önmagadról teszel bizonyságot: a te bizonyságtételed nem igaz.”

¹⁴ Yeshuá így válaszolt nekik: „Még ha én önmagamról teszek is bizonyságot, akkor is igaz a bizonyságtételem, mert tudom, honnan jöttem, és hová megyek, ti azonban nem tudjátok, honnan jövök, vagy hová megyek. ¹⁵ Ti test szerint ítéltek. Én nem ítélkezem senki felett. ¹⁶ De még ha ítélkezem is, igaz az én ítéletem, mert nem egyedül vagyok, hanem én és az Atya, aki elküldött engem. ¹⁷ Márpedig a ti törvényetekben is meg van írva, hogy két embernek a tanúságtétele igaz. ¹⁸ Én önmagamról teszek bizonyságot, és bizonyságot tesz rólam az Atya is, aki elküldött engem.” ¹⁹ Erre megkérdezték tőle: „Hol van a te Atyád?” Yeshuá így válaszolt: „Sem engem nem ismertek, sem az én Atyámat: ha engem ismernétek, Atyámat is ismernétek.” ²⁰ Mindezeket a kincstárnál mondta Yeshuá, amikor tanított a Beit-HáMikdásh-ban, és senki sem fogta el, mert még nem jött el az ő órája.

²¹ Majd Yeshuá ismét szólt hozzájuk: „Én elmegyek, és keresni fogtok engem, de a bűnötökben haltok meg: ahova én megyek, oda ti nem jöhettek.” ²² Erre ezt mondták a Yáhudik: „Talán megöli magát, hogy azt mondja: Ahova én megyek, oda ti nem jöhettek?” ²³ Ő így folytatta: „Ti lentről származtok, én pedig fentről származom; ti e világból származtok, én nem e világból származom. ²⁴ Ezért mondtam nektek, hogy meghaltok bűneitekben: mert ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok bűneitekben.” ²⁵ Megkérdezték tehát tőle: „Ki vagy te?” Yeshuá így válaszolt nekik: „Az, akinek eleitől fogva mondom magamat. ²⁶ Sok mindent kellene mondanom rólatok és ítélnem felőletek, de aki elküldött engem, igaz, és én azt mondom a világban, amit tőle hallottam.” ²⁷ Ők nem ismerték fel, hogy az Atyáról szólt nekik. ²⁸ Yeshuá tehát ezt mondta: „Amikor felemelitek az Emberfiát, akkor tudjátok meg, hogy én vagyok, és önmagamtól nem teszek semmit, hanem ahogyan az Atya tanított engem, úgy mondom ezeket. ²⁹ És aki elküldött engem, velem van: nem hagyott egyedül, mert mindig azt teszem, ami neki kedves.”

³⁰ Amikor ezeket mondta, sokan hittek benne. ³¹ Így szólt akkor Yeshuá azokhoz a Yáhudikhoz, akik hittek benne: „Ha ti megtartjátok az én igémet, valóban tanítványaim vagytok; ³² megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket.” ³³ Ők ezt kérdezték tőle: „Ávráhám utódai vagyunk, és soha nem voltunk szolgái senkinek: hogyan mondhatod hát, hogy szabadokká lesztek?” ³⁴ Yeshuá így válaszolt nekik: „Ámen, ámen, mondom nektek, hogy aki bűnt cselekszik, a bűn szolgája. ³⁵ A szolga pedig nem marad a házban örökre: a Fiú marad ott örökre. ³⁶ Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek.”

³⁷ „Tudom, hogy Ávráhám utódai vagytok, de ti meg akartok ölni, mert az én igémnek nincs helye bennetek. ³⁸ Én azt mondom, amit az én Atyámnál láttam, és ti is azt teszitek, amit a ti atyátoktól hallottatok.” ³⁹ Ezt mondták neki: „A mi atyánk Ávráhám.” Yeshuá így szólt hozzájuk: „Ha Ávráhám gyermekei volnátok, Ávráhám cselekedeteit tennétek. ⁴⁰ De ti meg akartok engem ölni, olyan valakit, aki azt az igazságot hirdettem nektek, amelyet Elohim-tól hallottam: Ávráhám ezt nem tette volna. ⁴¹ Ti ugyanazt cselekszitek, mint atyátok.” Ezt mondták neki: „Mi nem paráznaságból születtünk: egy atyánk van, Elohim.” ⁴² Yeshuá így szólt hozzájuk: „Ha Elohim volna a ti Atyátok, szeretnétek engem, mert én Elohim-tól indultam el, és tőle jövök; nem magamtól jöttem, hanem ő küldött el engem. ⁴³ Miért nem értitek az én beszédemet? Mert hallani sem bírtátok az én igémet. ⁴⁴ Ti atyátoktól, a Szátántól származtok, és atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Embergyilkos volt kezdettől fogva, és nem állt meg az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor a hazugságot szólja, a magáéból szól, mert hazug, és a hazugság atyja. ⁴⁵ Mivel pedig én az igazságot mondom, nem hisztek nekem. ⁴⁶ Közületek ki tud rám bűnt bizonyítani? Ha az igazságot mondom, miért nem hisztek nekem? ⁴⁷ Aki Elohim-tól van, hallja Elohim beszédeit; ti azért nem halljátok, mert nem Elohim-tól valók vagytok.”

⁴⁸ Azután így szóltak hozzá a Yáhudik: „Vajon nem jól mondjuk, hogy Shomroni vagy te, és démon van benned?” ⁴⁹ Yeshuá így válaszolt: „Bennem nincsen démon, ellenben én tisztelem az én Atyámat, ti pedig gyaláztok engem. ⁵⁰ Én nem keresem a magam dicsőségét: van, aki keresi, és ő majd ítéletet mond. ⁵¹ Ámen, ámen, mondom nektek, ha valaki megtartja az én igémet, nem lát halált soha.” ⁵² A Yáhudik ezt mondták neki: „Most már tudjuk, hogy démon van benned. Ávráhám meghalt, a próféták is meghaltak, te pedig azt mondod: Ha valaki megtartja az én igémet, az nem ízleli meg a halált soha. ⁵³ Te nagyobb vagy atyánknál, Ávráhámnál, aki meghalt? A próféták is meghaltak! Kinek tartod magadat?” ⁵⁴ Yeshuá így válaszolt: „Ha én dicsőíteném magamat, a dicsőségem semmi volna: az én Atyám az, aki megdicsőít engem, akiről ti azt mondjátok, hogy a ti Elohim-otok, ⁵⁵ pedig nem ismeritek őt; én azonban ismerem. Ha azt mondanám, hogy nem ismerem, hozzátok hasonlóvá, hazuggá lennék; de én ismerem őt, és megtartom az ő igéjét. ⁵⁶ Ávráhám, a ti atyátok ujjongott azon, hogy megláthatja az én napomat: meg is látta, és örült is.” ⁵⁷ A Yáhudik erre ezt mondták neki: „Ötvenéves sem vagy, és láttad Ávráhámot?” ⁵⁸ Yeshuá így felelt nekik: „Ámen, ámen, mondom nektek, mielőtt Ávráhám lett volna: én vagyok.” ⁵⁹ Erre köveket ragadtak, hogy megkövezzék, de Yeshuá elrejtőzött, és kiment a Beit-HáMikdásh-ból.

Szójegyzék: Ádoni (Uram/Uraságom – tiszteletteljes megszólítás) • Ávráhám (Ábrahám/Sokaság Atyja) • Beit-HáMikdásh (Szentély/Templom) • Dávid (Dávid/Szeretett) • Gálil (Galilea/Körzet) • Máshiách (Messiás/Krisztus/Felkent) • Moshe (Mózes/Kihúzott) • Perushim (Farizeusok: magyarázók/kommentelők/értelmezők) • Rábi (Mester/Tanítóm) • Shed (Démon/Pusztító) • Shomroni (Samáriai) • Szátán (Vádló/Ellenség) • Torá (Törvény/Tanítás) • Yáhudik (Zsidók/Júdaiak) • Yerusháláyim (Jeruzsálem/Béke Városa)

¹ Amikor Yeshuá továbbment, meglátott egy születése óta vak embert. ² Tanítványai megkérdezték tőle: „Rábi, ki vétkezett: ez vagy a szülei, hogy vakon született?” ³ Yeshuá így válaszolt: „Nem ő vétkezett, nem is a szülei, hanem azért van ez így, hogy nyilvánvalóvá legyenek rajta Elohim cselekedetei. ⁴ Nekünk – amíg nappal van – annak a cselekedeteit kell végeznünk, aki elküldött engem. Mert eljön az éjszaka, amikor senki sem munkálkodhat. ⁵ Amíg a világban vagyok, a világ világossága vagyok.” ⁶ Ezt mondta, és a földre köpött, sarat csinált a nyállal, és rákente a sarat a vakon született ember szemeire, ⁷ majd így szólt hozzá: „Menj el, mosakodj meg a Shiloách-tavában” – ami azt jelenti: küldött. Az pedig elment, megmosakodott, és már látott, amikor visszatért. ⁸ A szomszédok pedig, és azok, akik látták azelőtt, hogy koldus volt, így szóltak: „Nem ő az, aki itt szokott ülni és koldulni?” ⁹ Egyesek azt mondták, hogy ez az, mások pedig azt, hogy nem, csak hasonlít hozzá. De ő kijelentette: „Én vagyok az.” ¹⁰ Erre ezt kérdezték tőle: „Akkor hogyan nyílt meg a szemed?” ¹¹ Ő így válaszolt: „Az az ember, akit Yeshuá-nak hívnak, sarat csinált, megkente a szemeimet, és azt mondta nekem: Menj a Shiloách-hoz, és mosakodj meg. Elmentem tehát, megmosakodtam, és most látok.” ¹² Megkérdezték tőle: „Hol van ő?” „Nem tudom” – felelte.

¹³ Ezt a nemrég még vak embert a Perushiak elé vezették. ¹⁴ Az a nap pedig, amelyen Yeshuá a sarat csinálta, és megnyitotta a szemét, Shábát volt. ¹⁵ Ekkor a Perushiak is megkérdezték tőle, hogyan jött meg a látása. Ő ezt mondta nekik: „Sarat tett a szemeimre, aztán megmosakodtam, és most látok.” ¹⁶ Erre a Perushiak közül néhányan ezt mondták: „Nem Elohim-tól való ez az ember, mert nem tartja meg a Shábátot.” Mások így szóltak: „Hogyan tehetne bűnös ember ilyen jeleket?” És meghasonlás támadt köztük. ¹⁷ Ezért ismét a vakhoz fordultak: „Te mit mondasz őróla, hogy megnyitotta szemedet?” Ő azt mondta, hogy próféta. ¹⁸ A Yáhudik azonban nem hitték el róla, hogy vak volt, és megjött a látása, amíg oda nem hívták a szüleit, ¹⁹ és meg nem kérdezték tőlük: „A ti fiatok ez, akiről azt állítjátok, hogy vakon született? Akkor hogyan lehetséges, hogy most lát?” ²⁰ Szülei pedig így válaszoltak: „Azt tudjuk, hogy ez a mi fiunk, és hogy vakon született, ²¹ de hogy most mimódon lát, azt nem tudjuk, és hogy ki nyitotta meg a szemét, azt sem tudjuk. Tőle kérdezzétek meg, nagykorú már, majd ő beszél önmagáról.” ²² Ezt azért mondták a szülei, mert féltek a Yáhudiktól, mivel a Yáhudik már megegyeztek abban, hogy ha valaki Máshiách-nak vallja őt, azt ki kell zárni a Beit Knesszetből. ²³ Ezért mondták a szülei: „Nagykorú már, tőle kérdezzétek meg.”

²⁴ Odahívták tehát másodszor is a nemrég még vak embert, és ezt mondták neki: „Dicsőítsd Elohim-ot: mi tudjuk, hogy ez az ember bűnös.” ²⁵ Erre ő így válaszolt: „Hogy bűnös-e, nem tudom. Egyet tudok: bár vak voltam, most látok.” ²⁶ Ekkor megkérdezték tőle: „Mit tett veled? Hogyan nyitotta meg a szemedet?” ²⁷ Ő így válaszolt: „Megmondtam már nektek, de nem hallgattatok rám. Miért akarjátok ismét hallani? Talán ti is a tanítványai akartok lenni?” ²⁸ Megszidták, és ezt mondták: „Te vagy az ő tanítványa, mi Moshe tanítványai vagyunk. ²⁹ Mi tudjuk, hogy Moshehoz szólt Elohim, de erről azt sem tudjuk, hogy honnan való.” ³⁰ Az ember így válaszolt nekik: „Ebben az a csodálatos, hogy ti nem tudjátok, honnan való, mégis megnyitotta a szememet. ³¹ Tudjuk, hogy Elohim nem hallgat meg bűnösöket; de ha valaki Elohim-félő, és az ő akaratát cselekszi, azt meghallgatja. ³² Örök idők óta nem hallotta senki, hogy valaki megnyitotta volna egy vakon született ember szemét. ³³ Ha ő nem volna Elohim-tól való, semmit sem tudott volna tenni.” ³⁴ Erre így feleltek neki: „Te mindenestől bűnben születtél, és te tanítasz minket?” És kiközösítették.

³⁵ Meghallotta Yeshuá, hogy kiközösítették, és amikor találkozott vele, megkérdezte tőle: „Hiszel te az Emberfiában?” ³⁶ Ő így válaszolt: „Ki az, Ádoni, hogy higgyek benne?” ³⁷ Yeshuá így felelt neki: „Látod őt, és aki veled beszél, ő az.” ³⁸ Erre az ember így szólt: „Hiszek, Ádoni.” És leborulva imádta őt. ³⁹ Yeshuá pedig ezt mondta: „Én ítéletre jöttem e világra, hogy akik nem látnak, lássanak, és akik látnak, vakká legyenek.” ⁴⁰ Meghallották ezt azok a Perushiak, akik a közelében voltak, és ezt kérdezték tőle: „Talán mi is vakok vagyunk?” ⁴¹ Yeshuá ezt mondta nekik: „Ha vakok volnátok, nem lenne bűnötök, mivel azonban most azt mondjátok: látunk, megmarad a bűnötök.”

Szójegyzék: Ádoni (Uram/Uraságom – tiszteletteljes megszólítás) • Beit Knesszet (Zsinagóga/Gyülekezet Háza) • Emberfia (Ben-Adam/Az Ember Fia – messiási cím) • Máshiách (Messiás/Krisztus/Felkent) • Moshe (Mózes/Kihúzott) • Perushiak (Farizeusok: magyarázók/kommentelők/értelmezők) • Rábi (Mester/Tanítóm) • Shábát (Szombat/Nyugalom) • Shiloách (Siloám/Küldött) • Yáhudik (Zsidók/Júdaiak)

¹ „Ámen, ámen, mondom nektek: aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másfelől hatol be, az tolvaj és rabló; ² de aki az ajtón megy be, az a juhok pásztora. ³ Ennek ajtót nyit az ajtóőr, és a juhok hallgatnak a hangjára, a maga juhait pedig nevükön szólítja és kivezeti. ⁴ Amikor a maga juhait mind kivezeti, előttük jár, és a juhok követik, mert ismerik a hangját. ⁵ Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak tőle, mert az idegenek hangját nem ismerik.”

⁶ Ezt a példázatot mondta nekik Yeshuá, de ők nem értették, mit jelent, amit mondott nekik. ⁷ Yeshuá tehát így szólt hozzájuk: „Ámen, ámen, mondom nektek: én vagyok a juhok ajtaja. ⁸ Aki énelőttem jött, mind tolvaj és rabló, de a juhok nem is hallgattak rájuk. ⁹ Én vagyok az ajtó: ha valaki rajtam át megy be, megtartatik, az bejár és kijár, és legelőre talál. ¹⁰ A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson: én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek.”

¹¹ „Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért. ¹² Aki béres és nem pásztor, akinek a juhok nem tulajdonai, látja a farkast jönni, elhagyja a juhokat, és elfut, a farkas pedig elragadja és elszéleszti őket. ¹³ A béres azért fut el, mert csak béres, és nem törődik a juhokkal. ¹⁴ Én vagyok a jó pásztor, én ismerem az enyéimet, és az enyéim ismernek engem, ¹⁵ ahogyan az Atya ismer engem, én is úgy ismerem az Atyát: és én életemet adom a juhokért. ¹⁶ Más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból valók: azokat is vezetnem kell, és hallgatni is fognak a hangomra: és akkor lesz egy nyáj, egy pásztor. ¹⁷ Azért szeret engem az Atya, mert én odaadom az életemet, hogy aztán újra visszavegyem. ¹⁸ Senki sem veheti el tőlem: én magamtól adom oda. Hatalmam van arra, hogy odaadjam, hatalmam van arra is, hogy ismét visszavegyem: ezt a küldetést kaptam az én Atyámtól.”

¹⁹ Ismét meghasonlás támadt a Yáhudik között e beszédek miatt. ²⁰ Sokan így szóltak közülük: „Démon van benne, és őrjöng: mit hallgattok rá?” ²¹ Mások ezt mondták: „Nem megszállott ember beszédei ezek. Vajon meg tudja-e nyitni a démon a vakok szemét?”

²² Amikor eljött a Hánukáh ünnepe, Yerusháláyim-ban tél volt. ²³ Yeshuá a Beit-HáMikdáshban, a Shlomo csarnokában járt. ²⁴ Ekkor körülvették a Yáhudik, és így szóltak hozzá: „Meddig tartasz még bizonytalanságban bennünket? Ha te vagy a Máshiách, mondd meg nekünk nyíltan!” ²⁵ Yeshuá így válaszolt nekik: „Megmondtam nektek, de nem hisztek. Atyám nevében végzett cselekedeteim tanúskodnak mellettem, ²⁶ de ti nem hisztek, mert nem az én juhaim közül valók vagytok. ²⁷ Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem. ²⁸ Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből. ²⁹ Az én Atyám, aki nekem adta őket, mindennél nagyobb, és senki sem ragadhatja ki őket az Atya kezéből. ³⁰ Én és az Atya egy vagyunk.”

³¹ Ekkor újra köveket vittek oda a Yáhudik, hogy megkövezzék. ³² Yeshuá megszólalt, és ezt mondta nekik: „Sok jó cselekedetet vittem véghez előttetek az én Atyám nevében: ezek közül melyik cselekedetem miatt köveztek meg engem?” ³³ A Yáhudik így feleltek neki: „Nem jó cselekedetért kövezünk meg téged, hanem káromlásért, és azért, hogy te ember létedre Elohim-má teszed magadat.” ³⁴ Yeshuá így válaszolt: „Nincs-e megírva az Irásokban: Én mondtam: elohimok vagytok? ³⁵ Ha idegen elohimoknak mondta azokat, akikhez Elohim igéje szólt, márpedig az Írást nem lehet érvénytelenné tenni, ³⁶ akkor, akit az Atya megszentelt, és elküldött a világba, arról ti azt mondjátok: Káromlást szólsz, mert azt mondtam: Elohim Fia vagyok?! ³⁷ Ha nem az én Atyám cselekedeteit teszem, ne higgyetek nekem; ³⁸ de ha azokat teszem, akkor ha nekem nem is hinnétek, higgyetek a cselekedeteknek, hogy felismerjétek és tudjátok: az Atya énbennem van, és én az Atyában.” ³⁹ Ekkor ismét el akarták fogni, de ő kimenekült a kezük közül.

⁴⁰ Yeshuá újra elment a Yárdenen túlra, arra a helyre, ahol korábban Yochánán merített be, és ott tartózkodott. ⁴¹ Sokan mentek oda hozzá, és azt mondták, hogy Yochánán nem tett ugyan egyetlen csodát sem, de mindaz, amit Yochánán őróla mondott, igaz volt. ⁴² És ott sokan hittek benne.

Szójegyzék: Beit-HáMikdásh (Szentély/Templom) • Hánukáh (Felavatás ünnepe) • Máshiách (Messiás/Krisztus/Felkent) • Shed (Démon/Pusztító) • Shlomo (Salamon/Békés) • Yárden (Jordán/Zuhogó) • Yáhudik (Zsidók/Júdaiak) • Yerusháláyim (Jeruzsálem/Béke Városa) • Yochánán (János/Yahuwah kegyelmes)

¹ Volt pedig egy beteg ember, El’ázár, Beit-Ányá-ból, Miryámnak és testvérének, Mártának a falujából. ² Miryám volt az, aki megkente az URat kenettel, és megtörölte a lábát a hajával: az ő testvére, El’ázár volt a beteg. ³ A nővérei megüzenték Yeshuá-nak: „Ádoni, íme, akit szeretsz, beteg.” ⁴ Amikor Yeshuá ezt meghallotta, ezt mondta: „Ez a betegség nem halálos, hanem Elohim dicsőségét szolgálja, hogy általa megdicsőüljön Elohim Fia.” ⁵ Yeshuá szerette Mártát, ennek nővérét és El’ázárt. ⁶ Amikor tehát meghallotta, hogy beteg, két napig azon a helyen maradt, ahol volt, ⁷ de azután így szólt tanítványaihoz: „Menjünk ismét Yáhudáhba!” ⁸ A tanítványok ezt mondták neki: „Rábi, most akartak megkövezni a Yáhudik, és ismét oda mégy?” ⁹ Yeshuá így válaszolt: „Nem tizenkét órája van-e a nappalnak? Ha valaki nappal jár, nem botlik meg, mert látja a világ világosságát, ¹⁰ de ha valaki éjjel jár, megbotlik, mert nincs világossága.” ¹¹ Ezeket mondta nekik, és azután hozzátette: „El’ázár, a mi barátunk elaludt, de elmegyek, hogy felébresszem.” ¹² A tanítványok ezt felelték rá: „Ádoni, ha elaludt, meggyógyul.” ¹³ Pedig Yeshuá a haláláról beszélt, de ők azt gondolták, hogy álomba merülésről szól. ¹⁴ Akkor azután Yeshuá nyíltan megmondta nekik: „El’ázár meghalt, ¹⁵ és örülök, hogy nem voltam ott: tiértetek, hogy higgyetek. De menjünk el hozzá!” ¹⁶ T’omá, akit Didymosznak is hívnak, azt mondta tanítványtársainak: „Menjünk el mi is, hogy meghaljunk vele.”

¹⁷ Amikor aztán Yeshuá odaért, megtudta, hogy már négy napja a sírban van. ¹⁸ Beit-Ányá pedig közel, mintegy félórányira volt Yerusháláyim-hoz, ¹⁹ ezért a Yáhudik közül sokan elmentek Mártához és Miryámhoz, hogy vigasztalják őket testvérük miatt. ²⁰ Mártá, amint meghallotta, hogy Yeshuá jön, elébe ment, Miryám azonban otthon maradt. ²¹ Mártá ekkor így szólt Yeshuá-hoz: „Ádoni, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem. ²² De most is tudom, hogy amit csak kérsz Elohim-tól, megadja neked Elohim.” ²³ Yeshuá ezt mondta neki: „Feltámad a testvéred!” ²⁴ Mártá így válaszolt: „Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon.” ²⁵ Yeshuá ekkor ezt mondta neki: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; ²⁶ és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt?” ²⁷ Mártá így felelt: „Igen, Ádoni, én hiszem, hogy te vagy a Máshiách, Elohim Fia, akinek el kell jönnie a világba.”

²⁸ Miután ezt mondta, elment, és titokban szólt a testvérének, Miryámnak: „A Rábi itt van, és hív téged.” ²⁹ Ő pedig, amint ezt meghallotta, gyorsan felkelt, és odament hozzá. ³⁰ De Yeshuá még nem ért be a faluba, hanem azon a helyen tartózkodott, ahol Mártá találkozott vele. ³¹ A Yáhudik, akik vele voltak a házban, és vigasztalták, látták, hogy Miryám hirtelen felállt, és kiment. Utánamentek tehát, mert azt gondolták, hogy a sírbolthoz megy, hogy ott sírjon. ³² Miryám pedig, amint odaért, ahol Yeshuá volt, meglátta őt, leborult a lába elé, és így szólt hozzá: „Ádoni, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.”

³³ Amikor Yeshuá látta, hogy Miryám sír, és a vele jött Yáhudik is sírnak, megrendült lelkében és háborgott, ³⁴ és megkérdezte: „Hova helyeztétek őt?” Azt felelték: „Ádoni, jöjj és lásd meg!” ³⁵ Yeshuá könnyekre fakadt. ³⁶ A Yáhudik ezt mondták: „Íme, mennyire szerette!” ³⁷ Közülük néhányan pedig így szóltak: „Ő, aki a vak szemét megnyitotta, nem tudta volna megtenni, hogy ez ne haljon meg?”

³⁸ Yeshuá – még mindig mélyen megindulva – a sírhoz ment: ez egy barlang volt, és kő feküdt rajta. ³⁹ Yeshuá így szólt: „Vegyétek el a követ.” Mártá, az elhunyt testvére így szólt hozzá: „Ádoni, már szaga van, hiszen negyednapos.” ⁴⁰ Yeshuá azonban ezt mondta neki: „Nem mondtam-e neked, hogy ha hiszel, meglátod Elohim dicsőségét?” ⁴¹ Elvették tehát a követ, Yeshuá pedig felemelte a tekintetét, és ezt mondta: „Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. ⁴² Én tudtam, hogy mindig meghallgatsz, csak a körülálló sokaság miatt mondtam, hogy elhiggyék, hogy te küldtél engem.” ⁴³ Miután ezt mondta, hangosan kiáltott: „El’ázár, jöjj ki!” ⁴⁴ És kijött a halott, lábán és kezén pólyákkal körülkötve, arcát kendő takarta. Yeshuá szólt nekik: „Oldjátok fel, és hagyjátok elmenni!”

⁴⁵ Ekkor sokan hittek benne azok közül a Yáhudik közül, akik elmentek Miryámhoz és látták, amit Yeshuá tett. ⁴⁶ Némelyek pedig közülük elmentek a Perushiakhoz, és elmondták nekik, miket tett Yeshuá.

⁴⁷ Összehívták tehát a Kohen Gádol-ok és a Perushiak a Szánhedrint, és így szóltak: „Mit tegyünk? Ez az ember ugyanis sok jelt tesz. ⁴⁸ Ha egyszerűen csak hagyjuk őt, mindenki hisz majd benne, aztán jönnek a rómaiak, és elveszik tőlünk a helyet is, a népet is.” ⁴⁹ Egyikük pedig, Káyáfá, aki Kohen Gádol volt abban az esztendőben, ezt mondta nekik: „Ti nem értetek semmit. ⁵⁰ Azt sem veszitek fontolóra: jobb nektek, hogy egyetlen ember haljon meg a népért, semhogy az egész nép elvesszen.” ⁵¹ Mindezt pedig nem magától mondta, hanem mivel Kohen Gádol volt abban az esztendőben, megjövendölte, hogy Yeshuá meg fog halni a népért; ⁵² és nem is csak a népért, hanem azért is, hogy Elohim szétszóródott gyermekeit egybegyűjtse. ⁵³ Attól a naptól fogva egyetértettek abban, hogy megölik őt.

⁵⁴ Yeshuá tehát nem járt többé nyilvánosan a Yáhudik között, hanem elment onnan a pusztához közeli vidékre, Efráyim városába; és ott tartózkodott a tanítványaival.

⁵⁵ Közeledett a Peszách, és vidékről sokan felmentek Yerusháláyim-ba Peszách előtt, hogy megtisztuljanak. ⁵⁶ Keresték Yeshuá-át és a Beit-HáMikdáshban megállva így tanakodtak egymás között: „Mit gondoltok, lehet, hogy el sem jön az ünnepre?” ⁵⁷ A Kohen Gádol-ok és a Perushiak pedig már kiadták a parancsot, hogy ha valaki megtudja, hol van, jelentse be, hogy elfoghassák.

Szójegyzék: Ádoni (Uram/Uraságom) • Beit-Ányá (Betánia/Szegények háza) • Beit HáMikdásh (Szentély/Templom) • Efráyim (Efraim/Kettős gyümölcs) • Káyáfá (Kajafás) • Kohen Gádol (Főpap/Nagy Pap) • El’ázár (Lázár/Eliezer/Elohim megsegít) • Máshiách (Messiás/Krisztus/Felkent) • Miryám (Mária/Keserűség/Lázadó) • Perushim (Farizeusok: magyarázók/kommentelők/értelmezők) • Pesszach (Páska/Elkerülés) • Rábi (Mester/Tanítóm) • Szanhedrin (Nagytanács/Törvényszék) • T’omá/Didymosz (Tamás/Iker) • Yáhudim (Zsidók/Júdaiak) • Yerusháláyim (Jeruzsálem/Béke Városa)

¹Yeshuá tehát hat nappal Peszách előtt elment Beit-Ányá-ba, ahol El’ázár élt, akit feltámasztott a halottak közül. ²Vacsorát készítettek ott neki, s Mártá szolgált fel, El’ázár pedig a Yeshuá-val együtt ülők között volt. ³Miryám ekkor elővett egy font drága valódi nárduskenetet, megkente Yeshuá lábát, és hajával törölte meg; a ház pedig megtelt a kenet illatával. ⁴Tanítványai közül az egyik, Yáhudáh Ish-Keriyot, aki el akarta őt árulni, így szólt: ⁵„Miért nem adták el inkább ezt a kenetet háromszáz dénárért, és miért nem juttatták az árát a szegényeknek?” ⁶De nem azért mondta ezt, mintha a szegényekre lett volna gondja, hanem azért, mert tolvaj volt, és a nála levő erszényből elszedegette, amit beletettek. ⁷Yeshuá erre így szólt: „Hagyd, hiszen temetésem napjára szánta; ⁸mert a szegények mindig veletek lesznek, de én nem leszek mindig veletek!”

⁹Nagyon sokan megtudták a Yáhudik közül, hogy ő ott van, és odamentek; nemcsak Yeshuá miatt, hanem azért is, hogy lássák El’ázárt, akit feltámasztott a halottak közül. ¹⁰A Kohen Gádol-ok pedig elhatározták, hogy El’ázárt is megölik, ¹¹mert a Yáhudik közül sokan miatta mentek oda, és hittek Yeshuá-ban.

¹²Másnap, amikor az ünnepre érkező nagy sokaság meghallotta, hogy Yeshuá Yerusháláyim-ba jön, ¹³pálmaágakat fogtak, kivonultak a fogadására, és így kiáltottak: „Hoshiáná! Áldott, aki Yahuwah nevében jön, Yiszráel Királya!” ¹⁴Yeshuá pedig egy szamárcsikóra találva, felült rá, ahogyan meg van írva: ¹⁵„Ne félj, Tzion leánya, íme, királyod jön, szamárcsikón ülve.” ¹⁶Tanítványai először nem értették mindezt, de miután Yeshuá megdicsőült, visszaemlékeztek arra, hogy az történt vele, ami meg volt írva róla. ¹⁷A sokaság, amely vele volt, amikor El’ázárt kihívta a sírból, és feltámasztotta a halálból, most bizonyságot tett mellette. ¹⁸Elébe is azért vonult ki a sokaság, mert hallották, hogy ezt a jelt tette. ¹⁹A Perushiak pedig így szóltak egymáshoz: „Látjátok, hogy semmit sem tudtok elérni: íme, a világ őt követi!”

²⁰Néhány görög is volt azok között, akik felmentek az ünnepre, hogy imádják Elohim-ot. ²¹Ezek odamentek Filiposzhoz, aki a Gálili Beit-Tzáidából való volt, és ezzel a kéréssel fordultak hozzá: „Ádoni, Yeshuá-t szeretnénk látni.” ²²Filiposz elment, és szólt Andreásznak, Andreász és Filiposz elment, és szólt Yeshuá-nak. ²³Yeshuá így válaszolt nekik: „Eljött az óra, hogy megdicsőíttessék az Emberfia. ²⁴Ámen, ámen, mondom nektek: ha a búzaszem nem esik a földbe, és nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz. ²⁵Aki szereti az életét, elveszti; aki pedig gyűlöli az életét e világon, örök életre őrzi meg azt. ²⁶Ha valaki nekem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is; és ha valaki nekem szolgál, azt megbecsüli az Atya.

²⁷Most megrendült az én lelkem. Kérjem azt: Atyám, ments meg ettől az órától engem? De hiszen éppen ezért az óráért jöttem! ²⁸Atyám, dicsőítsd meg a te nevedet!” Erre hang hallatszott az égből: „Már megdicsőítettem, és ismét megdicsőítem.” ²⁹A sokaság pedig, amely ott állt, és hallotta, azt mondta, hogy mennydörgés volt; mások azonban így szóltak: „Málách beszélt vele.” ³⁰Yeshuá megszólalt: „Nem énértem hallatszott ez a hang, hanem tiértetek. ³¹Most megy végbe az ítélet e világ felett, most vettetik ki e világ fejedelme. ³²Én pedig, ha felemeltetem a földről, magamhoz vonzok mindeneket.” ³³Ezt azért mondta, hogy jelezze, milyen halállal fog meghalni.

³⁴A sokaság megkérdezte tőle: „Mi azt hallottuk a Torából, hogy a Máshiách örökre megmarad: akkor hogyan mondhatod, hogy fel kell emeltetnie az Emberfiának? Ki ez az Emberfia?” ³⁵Yeshuá ezt mondta nekik: „Még egy kis ideig közöttetek van a világosság. Addig járjatok a világosságban, amíg nálatok van, hogy a sötétség hatalmába ne kerítsen titeket; mert aki a sötétségben jár, nem tudja, hová megy. ³⁶Amíg nálatok van a világosság, higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek!” Ezeket mondta Yeshuá, majd eltávozott és elrejtőzött előlük.

³⁷Noha ennyi jelt tett előttük, mégsem hittek benne, ³⁸hogy beteljesedjék Yesháyáhu próféta szava, amely így hangzik: „Ki hitt a mi beszédünknek, és Yahuwah karjának ereje ki előtt lett nyilvánvalóvá?” ³⁹Azért nem tudtak hinni, mert Yesháyáhu ezt is mondta: ⁴⁰„Megvakította a szemüket, és megkeményítette a szívüket, hogy szemükkel ne lássanak és szívükkel ne értsenek, hogy meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket.” ⁴¹Ezeket mondta Yesháyáhu, mert látta az ő dicsőségét, és őróla szólt.

⁴²Mindazáltal a vezetők közül is sokan hittek benne, mégsem vallottak színt a Perushiak miatt, nehogy kizárják őket a Beit Knesszet-ből; ⁴³mert többre becsülték az emberektől nyert dicsőséget, mint Elohim dicsőségét.

⁴⁴Yeshuá felemelve a hangját ezt mondta: „Aki hisz énbennem, az nem énbennem hisz, hanem abban, aki elküldött engem; ⁴⁵és aki lát engem, az azt látja, aki elküldött engem. ⁴⁶Én világosságul jöttem a világba, hogy aki hisz énbennem, ne maradjon a sötétségben. ⁴⁷Ha valaki hallja az én beszédeimet, és nem tartja meg azokat, én nem ítélem el azt; mert nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem azért, hogy megmentsem. ⁴⁸Aki elvet engem, és nem fogadja el az én beszédeimet, annak van ítélő bírája: az az Ige, amelyet szóltam, az ítéli el őt az utolsó napon. ⁴⁹Mert én nem magamtól szóltam, hanem aki elküldött engem, maga az Atya parancsolta meg nekem, hogy mit mondjak, és mit beszéljek. ⁵⁰Én pedig tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. Amit tehát én mondok, úgy hirdetem, ahogyan az Atya mondta nekem.”

Szójegyzék: Ádoni (Uram/Uraságom) • Andreász (András) • Beit-Ányá (Betánia/Szegények háza) • Beit-Cáidá (Betsaida/Halász háza) • Beit Knesszet (Zsinagóga/Gyülekezet Háza) • El’ázár (Lázár/Yahuwah megsegít) • Emberfia (Ben-Adam/Az Ember Fia) • Filiposz (Fülöp) • Gálil (Galilea/Körzet) • Hoshiáná (Hozsánna/Kérlek szabadíts meg!) • Kohen Gádol (Főpap) • Málách (Angyal/Küldött) • Máshiách (Messiás/Krisztus/Felkent) • Miryám (Mária/Keserűség) • Perushim (Farizeusok: magyarázók/kommentelők/értelmezők) • Tzion (Cion/Jelzőoszlop) • Yáhudáh Ish-Keriyot (Júdás Iskáriótes) • Yáhudim (Zsidók/Júdaiak) • Yerusháláyim (Jeruzsálem) • Yesháyáhu (Ézsaiás/Yahuwah a szabadítás) • Yiszráel (Izrael/Elohim-mal küzdő)

¹A Peszách ünnepe előtt Yeshuá jól tudva, hogy eljött az ő órája, amelyben át kell mennie e világból az Atyához, jóllehet szerette övéit e világban, szerette őket mindvégig. ²És vacsora közben, amikor a Szátán már a szívébe sugallta Yáhudáh Ish-Keriyotnak, Shim’on fiának, hogy árulja el őt, ³Yeshuá jól tudva, hogy az Atya mindent kezébe adott, és hogy Elohim-tól jött, és Elohim-hoz megy: ⁴felkelt a vacsorától, letette felsőruháját, és egy kendőt véve, körülkötötte magát; ⁵azután vizet öntött a mosdótálba, és elkezdte a tanítványok lábát mosni, és törölni azzal a kendővel, amellyel körül volt kötve.

⁶Eközben Shim’on Kefához ért. Az így szólt hozzá: „Ádoni, te mosod meg az én lábamat?” ⁷Yeshuá így válaszolt neki: „Amit én teszek, most még nem érted, de később majd megérted.” ⁸Kefá így szólt hozzá: „Az én lábamat nem mosod meg soha.” Yeshuá így válaszolt neki: „Ha nem moslak meg, semmi közöd sincs hozzám.” ⁹Shim’on Kefá erre ezt mondta neki: „Ádoni, ne csak a lábamat, hanem a kezemet, sőt a fejemet is!” ¹⁰Yeshuá így szólt hozzá: „Aki megfürdött, annak csak arra van szüksége, hogy a lábát mossák meg, különben teljesen tiszta. Ti is tiszták vagytok, de nem mind.” ¹¹Mert tudta, ki árulja el, azért mondta: „Nem vagytok mindnyájan tiszták.”

¹²Miután megmosta a lábukat, és felvette a felsőruháját, ismét letelepedett, és ezt mondta nekik: „Értitek, hogy mit tettem veletek? ¹³Ti így hívtok engem: Rábi, és Ádoni, és jól mondjátok, mert az vagyok. ¹⁴Ha tehát megmostam a ti lábatokat, én, az Ádoni és a Rábi, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. ¹⁵Mert példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek. ¹⁶Ámen, ámen, mondom nektek: a szolga nem nagyobb az uránál, sem a küldött nem nagyobb annál, aki elküldte. ¹⁷Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha így cselekesztek. ¹⁸Nem mindnyájatokról szólok: én tudom, kiket választottam ki, de be kell teljesednie az Írásnak: Aki az én kenyeremet eszi, az emelte fel ellenem a sarkát. ¹⁹Már most, mielőtt ez megtörténik, megmondom nektek, hogy amikor meglesz, higgyétek, hogy én vagyok. ²⁰Ámen, ámen, mondom nektek: aki befogadja azt, akit elküldök, engem fogad be; aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki engem elküldött.”

²¹Miután ezeket elmondta Yeshuá, megrendült Szellemében, és bizonyságot tett e szavakkal: „Ámen, ámen, mondom nektek, közületek egy elárul engem.” ²²Zavartan néztek egymásra a tanítványok: vajon kiről beszél? ²³Yeshuá mellett telepedett le egyik tanítványa, akit Yeshuá szeretett. ²⁴Intett neki Shim’on Kefá, hogy tudakolja meg, ki az, akiről beszél? ²⁵Az ráhajolt Yeshuá keblére, és megkérdezte tőle: „Ádoni, ki az?” ²⁶Yeshuá így felelt: „Az, akinek én mártom be a falatot, és odaadom.” Bemártotta tehát a falatot, és odaadta Yáhudáh Ish-Keriyotnak, a Shim’on fiának; ²⁷és akkor a falat után belement a Szátán. Yeshuá pedig így szólt hozzá: „Amit tenni szándékozol, tedd meg hamar!” ²⁸Az ott ülők közül senki sem értette, hogy miért mondja ezt neki. ²⁹Egyesek ugyanis azt gondolták, hogy mivel az erszény Yáhudáhnál volt, azt mondja neki Yeshuá: „Vedd meg, amire szükségünk van az ünnepre”, vagy azt, hogy a szegényeknek adjon valamit. ³⁰Miután tehát elfogadta a falatot, azonnal kiment. Már éjszaka volt.

³¹Amikor kiment, így szólt Yeshuá: „Most dicsőült meg az Emberfia, és Elohim dicsőült meg őbenne; ³²ha pedig Elohim dicsőült meg benne, Elohim is megdicsőíti majd őt önmagában, sőt azonnal megdicsőíti őt. ³³Gyermekeim, még egy kis ideig veletek vagyok: kerestek majd engem, és ahogyan megmondtam a Yáhudiknak, hogy ahova én megyek, oda ti nem jöhettek, most nektek is ezt mondom. ³⁴Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást! ³⁵Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.”

³⁶Shim’on Kefá megkérdezte tőle: „Hova mégy?” Yeshuá így felelt: „Ahova én megyek, oda most nem követhetsz, de később majd követsz.” ³⁷Kefá így szólt hozzá: „Ádoni, miért ne követhetnélek most? Az életemet adom érted!” ³⁸Yeshuá így válaszolt: „Az életedet adod énértem? Ámen, ámen, mondom neked, mire a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem.”

Szójegyzék: Ádon (Úr/Gazda) • Ádoni (Uram/Uraságom) • Emberfia (Ben-Adam/Az Ember Fia) • Kefá (Péter/Szikla) • Pesszách (Páska/Elkerülés) • Rábi (Mester/Tanítóm) • Shim’on (Simon/Meghallgatott) • Szátán (Vádló/Ellenség) • Yáhudáh Ish-Keriyot (Júdás Iskáriótes) • Yáhudim (Zsidók/Júdaiak)

¹„Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Elohim-ban, és higgyetek énbennem. ²Az én Atyám házában sok lakóhely van; ha nem így volna, vajon mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni a számotokra? ³És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is. ⁴Ahova pedig én megyek, oda tudjátok az utat.”

⁵T’omá erre így szólt hozzá: „Ádoni, nem tudjuk, hova mégy: honnan tudnánk akkor az utat?” ⁶Yeshuá így válaszolt: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam. ⁷Ha ismernétek engem, ismernétek az én Atyámat is: mostantól fogva ismeritek őt, és látjátok őt.”

⁸Filiposz így szólt hozzá: „Ádoni, mutasd meg nekünk az Atyát, és az elég nekünk!” ⁹Yeshuá erre ezt mondta: „Annyi ideje veletek vagyok, és nem ismertél meg engem, Filiposz? Aki engem lát, látja az Atyát. Hogyan mondhatod te: Mutasd meg nekünk az Atyát? ¹⁰Talán nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van? Azokat a beszédeket, amelyeket én mondok nektek, nem önmagamtól mondom; az Atya pedig bennem lakozva viszi végbe az ő cselekedeteit. ¹¹Higgyetek nekem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van; ha pedig másért nem, magukért a cselekedetekért higgyetek.”

¹²„Ámen, ámen, mondom nektek: aki hisz énbennem, azokat a cselekedeteket, amelyeket én teszek, szintén megteszi, sőt ezeknél nagyobbakat is tesz. ¹³Mert én az Atyához megyek, és amit csak kértek majd az én nevemben, megteszem, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban; ¹⁴ha valamit kértek tőlem az én nevemben, megteszem.”

¹⁵„Ha szerettek engem, megtartjátok az én parancsolataimat, ¹⁶én pedig kérni fogom az Atyát, és másik Vigasztalót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké: ¹⁷az igazság Szellemét, akit a világ nem kaphat meg, mert nem látja őt, nem is ismeri; ti azonban ismeritek őt, mert nálatok lakik, sőt bennetek lesz.”

¹⁸„Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok. ¹⁹Még egy kis idő, és a világ többé nem lát engem, de ti megláttok, mert én élek, és ti is élni fogtok. ²⁰Azon a napon megtudjátok, hogy én az Atyámban vagyok, ti énbennem, én pedig tibennetek. ²¹Aki befogadja parancsolataimat, és megtartja azokat, az szeret engem, aki pedig szeret engem, azt szeretni fogja az én Atyám; én is szeretni fogom őt, és kijelentem neki magamat.”

²²Így szólt hozzá Yáhudáh, de nem az Ish-Keriyot: „Ádoni, miért van az, hogy nekünk akarod kijelenteni magadat, és nem a világnak?” ²³Yeshuá így válaszolt: „Ha valaki szeret engem, az megtartja az én igémet; azt pedig az én Atyám is szeretni fogja, és elmegyünk hozzá, és szállást készítünk magunknak nála. ²⁴Aki nem szeret engem, nem tartja meg az én igémet. Az az ige pedig, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki elküldött engem.”

²⁵„Elmondom ezeket nektek, amíg veletek vagyok. ²⁶A Vigasztaló pedig, a Ruách HáKodesh, akit az én nevemben küld az Atya, ő tanít majd meg titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam nektek. ²⁷Shálom-ot hagyok nektek: az én békességemet adom nektek; de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen. ²⁸Hallottátok, hogy én megmondtam nektek: elmegyek, és visszajövök hozzátok. Ha szeretnétek engem, örülnétek, hogy elmegyek az Atyához, mert az Atya nagyobb nálam. ²⁹Most mondom ezt nektek, mielőtt megtörténik, hogy ha majd megtörténik, higgyetek. ³⁰Már nem sokat beszélek veletek, mert jön e-világ fejedelme, és bennem nincs neki semmije. ³¹Hogy azonban megtudja a világ, hogy szeretem az Atyát, és úgy cselekszem, ahogyan az Atya parancsolta: keljetek fel, menjünk el innen.”

Szójegyzék: Ádoni (Uram/Uraságom) • Filiposz (Fülöp) • Mishkán (Hajlék/Sátor/Lakóhely) • Ruách HáKodesh (Szent Szellem) • Shálom (Békesség/Teljesség/Jólét) • T’omá (Tamás/Iker) • Yáhudáh (Júdás/Yahuwah hálája) • Yáhudáh Ish-Keriyot (Júdás Iskáriótes)

¹„Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlősgazda. ²Azt a szőlővesszőt, amely nem terem gyümölcsöt énbennem, lemetszi; és amely gyümölcsöt terem, azt megtisztítja, hogy még több gyümölcsöt teremjen. ³Ti már tiszták vagytok az ige által, amelyet szóltam nektek. ⁴Maradjatok énbennem, és én tibennetek. Ahogyan a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok énbennem. ⁵Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni. ⁶Ha valaki nem marad énbennem, kivetik, mint a lemetszett vesszőt, és megszárad, összegyűjtik valamennyit, tűzre vetik és elégetik. ⁷Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek. ⁸Az lesz az én Atyám dicsősége, hogy sok gyümölcsöt teremtek, és akkor a tanítványaim lesztek.”

⁹„Ahogyan engem szeretett az Atya, úgy szeretlek én is titeket: maradjatok meg az én szeretetemben. ¹⁰Ha parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok a szeretetemben, ahogyan én mindig megtartottam az én Atyám parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében. ¹¹Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök teljessé legyen.”

¹²„Az az én parancsolatom, hogy úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket. ¹³Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért. ¹⁴Ti barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit én parancsolok nektek. ¹⁵Többé nem mondalak titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Titeket azonban barátaimnak mondalak, mert mindazt, amit hallottam az én Atyámtól, tudtul adtam nektek. ¹⁶Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki, és rendeltelek titeket arra, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon, hogy bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. ¹⁷Ezeket azért parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást.”

¹⁸„Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket. ¹⁹Ha e világból valók volnátok, a világ szeretné a magáét, de mivel nem e világból valók vagytok, hanem én választottalak ki titeket a világból, azért gyűlöl titeket a világ. ²⁰Emlékezzetek arra az igére, amelyet én mondtam nektek: Nem nagyobb a szolga az uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak, ha az én igémet megtartották, a tieteket is meg fogják tartani. ²¹De mindezt az én nevemért teszik veletek, mert nem ismerik azt, aki elküldött engem. ²²Ha nem jöttem volna, és nem szóltam volna hozzájuk, nem volna bűnük, most azonban nincs mentségük bűneikre. ²³Aki engem gyűlöl, gyűlöli az én Atyámat is. ²⁴Ha nem tettem volna közöttük olyan cselekedeteket, amilyeneket senki más nem tett, nem volna bűnük; most azonban látták azokat, és mégis meggyűlöltek engem és az én Atyámat is. ²⁵De be kell teljesednie annak az igének, amely meg van írva a Torában: Gyűlölnek engem, ok nélkül.”

²⁶„Amikor eljön a Vigasztaló, akit én küldök nektek az Atyától, az igazság Szelleme, aki az Atyától származik, az tesz majd bizonyságot énrólam; ²⁷de ti is bizonyságot tesztek, mert kezdettől fogva velem vagytok.”

Szójegyzék: Menáchem (Vigasztaló – a Szent Szellem címe) • Torá (Törvény/Tanítás – itt: a Zsoltárok vagy az Írás)

¹Ezeket azért mondom nektek, hogy meg ne botránkozzatok. ²A Batei Knesszet-ből kizárnak titeket, sőt eljön az óra, amikor mindaz, aki megöl titeket, azt hiszi, hogy Elohim-nak tetsző szolgálatot végez; ³és mindezt azért teszik, mert nem ismerték meg sem az Atyát, sem engem. ⁴Ezeket pedig azért mondom nektek, hogy amikor eljön az órája, emlékezzetek rá: én megmondtam nektek.”

⁵„Kezdettől fogva azért nem mondtam ezeket nektek, mert veletek voltam. ⁶De most elmegyek ahhoz, aki elküldött engem, és közületek senki sem kérdezi tőlem: Hova mégy? ⁷Mivel ezeket mondom nektek, szomorúság tölti el a szíveteket. ⁸Én azonban az igazságot mondom nektek: jobb nektek, ha én elmegyek; mert ha nem megyek el, a Vigasztaló nem jön el hozzátok, ha pedig elmegyek, elküldöm őt hozzátok. ⁹És amikor eljön, leleplezi a világ előtt, hogy mi a bűn, mi az igazság és mi az ítélet. ¹⁰A bűn az, hogy nem hisznek énbennem; az igazság az, hogy én az Atyához megyek, és többé nem láttok engem; az ítélet pedig az, hogy e-világ fejedelme megítéltetett.”

¹¹„Még sok mindent kellene mondanom nektek, de most nem tudjátok elviselni: ¹²amikor azonban eljön ő, az igazság Szelleme, elvezet titeket a teljes igazságra; mert nem önmagától szól, hanem azokat mondja, amiket hall, és az eljövendő dolgokat is kijelenti nektek. ¹³Ő engem fog dicsőíteni, mert az enyémből merít, és azt jelenti ki nektek. ¹⁴Mindaz, ami az Atyáé, az enyém; ezért mondtam, hogy az enyémből merít, és azt jelenti ki nektek.”

¹⁵„Egy kis idő még, és nem láttok engem, de ismét egy kis idő, és megláttok engem.” ¹⁶A tanítványai közül egyesek ezt kérdezték egymástól: „Mi az, amit mond nekünk: Egy kis idő, és nem láttok engem, és ismét egy kis idő, és megláttok engem, és ez: Mert én elmegyek az Atyához?” ¹⁷Így szóltak tehát: „Mi az a kis idő, amiről szól? Nem tudjuk, mit beszél.” ¹⁸Yeshuá észrevette, hogy meg akarják kérdezni, és ezt mondta nekik: „Arról kérdezősködtök egymás között, hogy ezt mondtam: Egy kis idő még, és nem láttok engem, de ismét egy kis idő, és megláttok engem? ¹⁹Ámen, ámen, mondom nektek, hogy ti sírni és jajgatni fogtok, a világ pedig örül; ti szomorkodtok, de szomorúságotok örömre fordul. ²⁰Amikor az asszony szül, fájdalma van, mert eljött az ő órája, de amikor megszülte gyermekét, nem emlékszik többé a gyötrelemre az öröm miatt, hogy ember született a világra. ²¹Így most titeket is szomorúság fog el, de ismét meglátlak majd titeket, és örülni fog a szívetek, és örömötöket senki sem veheti el tőletek: ²²és azon a napon nem kérdeztek éntőlem semmit.”

²³„Ámen, ámen, mondom nektek, hogy amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. ²⁴Eddig nem kértetek semmit az én nevemben: kérjetek és megkapjátok, hogy örömötök teljes legyen. ²⁵Ezeket példázatokban mondom nektek, de eljön az óra, amikor többé nem példázatokban szólok hozzátok, hanem nyíltan beszélek nektek az Atyáról. ²⁶Azon a napon az én nevemben kértek, és nem mondom nektek, hogy én kérem majd az Atyát értetek, hanem maga az Atya szeret titeket, mivel ti szerettek engem, és hiszitek, hogy én Elohim-tól jöttem. ²⁷Én az Atyától jöttem, és eljöttem a világba; de most elhagyom a világot, és az Atyához megyek.”

²⁸Ekkor így szóltak hozzá tanítványai: „Íme, most nyíltan beszélsz, és nem példázatot mondasz. ²⁹Most már tudjuk, hogy mindent tudsz és nincs szükséged arra, hogy valaki megkérdezzen téged: ezért hisszük, hogy Elohim-tól jöttél.” ³⁰Yeshuá így válaszolt: „Most hiszitek? ³¹De eljön az az óra, sőt már el is jött, amikor elszéledtek, mindenki a maga otthonába, és engem egyedül hagytok: de én mégsem vagyok egyedül, mert az Atya velem van. ³²Ezeket azért mondom nektek, hogy Shálom-otok legyen énbennem. ³³A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot.”

Szójegyzék: Bátei Knesszet (Zsinagógák/Gyülekezet Házai – többesszám) • Menáchem (Vigasztaló – a Szent Szellem címe) • Shálom (Békesség/Teljesség/Jólét)

¹Miután ezeket mondta Yeshuá, tekintetét az égre emelve így szólt: „Atyám, eljött az óra: dicsőítsd meg a te Fiadat, hogy a Fiú is megdicsőítsen téged, ²mivel hatalmat adtál neki minden halandó felett, hogy mindazoknak, akiket neki adtál, örök életet adjon. ³Az pedig az örök élet, hogy ismernek téged, az egyedül igaz Elohim-ot, és akit elküldtél, a Yeshuá HáMáshiách-ot. ⁴Én megdicsőítettelek téged a földön azzal, hogy elvégeztem azt a munkát, amelyet rám bíztál, hogy elvégezzem: ⁵és most te dicsőíts meg, Atyám, önmagadnál azzal a dicsőséggel, amely már akkor az enyém volt tenálad, mielőtt még a világ lett.”

⁶„Kijelentettem a te nevedet az embereknek, akiket nekem adtál a világból. A tieid voltak, és nekem adtad őket, és ők megtartották a te Igédet. ⁷Most tudják, hogy mindaz, amit nekem adtál, tetőled van; ⁸mert azokat a beszédeket, amelyeket nekem adtál, átadtam nekik, ők pedig befogadták azokat, és valóban felismerték, hogy tetőled jöttem, és elhitték, hogy te küldtél el engem. ⁹Én őértük könyörgök: nem a világért könyörgök, hanem azokért, akiket nekem adtál, mert a tieid, ¹⁰és ami az enyém, az mind a tiéd, és ami a tiéd, az az enyém, és megdicsőíttetem őbennük. ¹¹Többé nem vagyok a világban, de ők a világban vannak, én pedig tehozzád megyek. Szent Atyám, tartsd meg őket a te neved által, amelyet nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi! ¹²Amikor velük voltam, én megtartottam őket a te nevedben, amelyet nekem adtál, és megőriztem őket, és senki sem kárhozott el közülük, csak a kárhozat fia, hogy beteljesedjék az Írás. ¹³Most pedig hozzád megyek, és ezeket elmondom a világban, hogy az én örömöm teljes legyen bennük. ¹⁴Én nekik adtam igédet, és a világ gyűlölte őket, mert nem a világból valók, mint ahogy én sem vagyok a világból való. ¹⁵Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól. ¹⁶Nem a világból valók, mint ahogy én sem vagyok a világból való. ¹⁷Szenteld meg őket az igazsággal: a te Igéd igazság. ¹⁸Ahogyan engem elküldtél a világba, én is elküldtem őket a világba: ¹⁹én őértük odaszentelem magamat, hogy ők is megszentelődjenek az igazsággal.”

²⁰„De nem értük könyörgök csupán, hanem azokért is, akik az ő szavukra hisznek énbennem; ²¹hogy mindnyájan egyek legyenek úgy, ahogyan te, Atyám, énbennem, és én tebenned, hogy ők is bennünk legyenek, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél el engem. ²²Én azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, nekik adtam, hogy egyek legyenek, ahogy mi egyek vagyunk: ²³én őbennük és te énbennem, hogy tökéletesen eggyé legyenek, hogy felismerje a világ, hogy te küldtél el engem, és úgy szeretted őket, ahogyan engem szerettél.”

²⁴„Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, azok is ott legyenek velem, ahol én vagyok, hogy lássák az én dicsőségemet, amelyet nekem adtál, mert szerettél engem már a világ kezdete előtt. ²⁵Igazságos Atyám, a világ nem ismert meg téged, de én megismertelek, és ők is felismerték, hogy te küldtél el engem. ²⁶És megismertettem velük a te nevedet, és ezután is megismertetem, hogy az a szeretet, amellyel engem szerettél, bennük legyen, és én is őbennük.”

Szójegyzék: HáMáshiách (A Messiás/A Felkent/A Krisztus)

¹Miután ezeket elmondta Yeshuá, kiment tanítványaival a Kidron-patakon túlra. Volt itt egy kert, ide ment be tanítványaival együtt. ²Yáhudáh, aki elárulta őt, szintén ismerte ezt a helyet, mert gyakran gyűltek ott össze Yeshuá és a tanítványai. ³Yáhudáh tehát maga mellé vette a katonai csapatot, a Kohen Gádol-októl és a Perushiaktól küldött templomi szolgákat, és odament fáklyákkal, lámpásokkal és fegyverekkel. ⁴Mivel pedig tudta Yeshuá mindazt, ami reá vár, előlépett, és így szólt hozzájuk: „Kit kerestek?” ⁵Azok pedig így feleltek: „A Nátzereti Yeshuát.” „Én vagyok” – mondta Yeshuá. Ott állt velük Yáhudáh is, aki elárulta őt. ⁶Amikor azt mondta nekik: „Én vagyok” – visszatántorodtak, és a földre estek. ⁷Ekkor újra megkérdezte tőlük: „Kit kerestek?” Ők ismét ezt felelték: „A Nátzereti Yeshuát.” ⁸Yeshuá így szólt: „Megmondtam nektek, hogy én vagyok: ha tehát engem kerestek, engedjétek ezeket elmenni!” ⁹Így kellett beteljesednie annak az igének, amelyet mondott: „Azok közül, akiket nekem adtál, nem hagytam elveszni senkit.” ¹⁰Shim’on Kefánál volt egy kard, azt kihúzta, lecsapott a főpap szolgájára, és levágta a jobb fülét: a szolga neve pedig Málkosz volt. ¹¹Erre Yeshuá így szólt Kefához: „Tedd hüvelyébe a kardodat! Vajon nem kell kiinnom azt a poharat, amelyet az Atya adott nekem?”

¹²A katonai csapat, az ezredes és a Yáhudik templomszolgái ekkor elfogták Yeshuá-t és megkötözték. ¹³Először Chánán-hoz vitték, ez ugyanis apósa volt Kájáfának, aki főpap volt abban az esztendőben. ¹⁴Kájáfá volt az, aki azt tanácsolta a Yáhudiknak, hogy jobb, ha egy ember hal meg a népért.

¹⁵Shim’on Kefá és egy másik tanítvány követte Yeshuát. Ez a tanítvány ismerőse volt a főpapnak, és bement Yeshuával együtt a főpap palotájába; ¹⁶Kefá pedig kívül állt az ajtónál. Kiment tehát a másik tanítvány, a főpap ismerőse, szólt az ajtót őrző leánynak, és bevitte Kefát. ¹⁷Az ajtót őrző szolgálóleány ekkor így szólt Kefához: „Nem ennek az embernek a tanítványai közül való vagy te is?” De ő így felelt: „Nem vagyok.” ¹⁸Ott álltak a szolgák és a templomőrök, akik tüzet raktak, mert hideg volt, és melegedtek. Kefá is ott állt köztük, és melegedett.

¹⁹A főpap pedig tanítványai és tanítása felől kérdezte Yeshuát. ²⁰Yeshuá így válaszolt neki: „Én nyilvánosan szóltam a világhoz: én mindig a Beit Knesszet-ben és a Beit-HáMikdáshban tanítottam, ahol a Yáhudik mindannyian összejönnek, titokban nem beszéltem semmit. ²¹Miért kérdezel engem? Kérdezd meg azokat, akik hallották, mit beszéltem nekik: íme, ők tudják, mit mondtam.” ²²Amikor ezt mondta, az ott álló szolgák közül az egyik arcul ütötte Yeshuát, és így szólt: „Így felelsz a főpapnak?” ²³Mire Yeshuá így válaszolt neki: „Ha rosszat mondtam, bizonyítsd be, hogy rossz volt, ha pedig jót mondtam, miért ütsz engem?”

²⁴Chánán ezután elküldte őt megkötözve Kájáfához, a főpaphoz. ²⁵Shim’on Kefá pedig ott állt, és melegedett. Ekkor így szóltak hozzá: „Nem az ő tanítványai közül való vagy te is?” Ő tagadta, és megint csak azt mondta: „Nem vagyok.” ²⁶A főpap egyik szolgája, annak a rokona, akinek Kefá levágta a fülét, így szólt: „Nem láttalak én téged vele együtt a kertben?” ²⁷Kefá ismét tagadta, és akkor nyomban megszólalt a kakas.

²⁸Yeshuát Kájáfától a helytartóságra vitték. Kora reggel volt. Akik vitték, maguk nem mentek be a helytartóságra, hogy ne legyenek tisztátalanokká, hanem megehessék a Peszáchi vacsorát. ²⁹Pilátosz ekkor kijött hozzájuk az épület elé, és megkérdezte: „Milyen vádat emeltek ez ellen az ember ellen?” ³⁰Ezt válaszolták: „Ha ez nem volna gonosztevő, nem adtuk volna át neked.” ³¹Pilátosz erre ezt mondta nekik: „Vegyétek át ti, és ítéljétek el a ti törvényetek szerint!” A Yáhudik így feleltek: „Nekünk senkit sincs jogunk megölni!” ³²Így kellett beteljesednie Yeshuá szavának, amelyet akkor mondott, amikor jelezte: milyen halállal kell meghalnia.

³³Pilátosz azután ismét bement a helytartóságra, behívatta Yeshuát, és megkérdezte tőle: „Te vagy a Yáhudik királya?” ³⁴Yeshuá viszont ezt kérdezte tőle: „Magadtól mondod-e ezt, vagy mások mondták neked rólam?” ³⁵Pilátosz erre így szólt: „Hát Yáhudi vagyok én? A te néped és a Kohen Gádol-ok adtak át nekem téged: Mit tettél?” ³⁶Yeshuá így felelt: „Az én királyságom nem e világból való: ha ebből a világból való volna az én királyságom, az én szolgáim harcolnának, hogy ne szolgáltassanak ki a Yáhudiknak. De az én királyságom nem innen való.” ³⁷Pilátosz ezt mondta neki: „Akkor mégis király vagy te?” Yeshuá így válaszolt: „Te mondod, hogy király vagyok. Én azért születtem, és azért jöttem a világba, hogy bizonyságot tegyek az igazságról: mindenki, aki az igazságból való, hallgat az én szavamra.” ³⁸Pilátosz így szólt hozzá: „Mi az igazság?”

Miután ezt mondta, ismét kiment a Yáhudikhoz, és így szólt hozzájuk: „Én nem találok benne semmiféle bűnt. ³⁹Szokás nálatok, hogy valakit szabadon bocsássak Peszách ünnepén: akarjátok-e hát, hogy szabadon bocsássam nektek a Yáhudik királyát?” ⁴⁰Ekkor újra kiáltozni kezdtek: „Ne ezt, hanem Bár-Ábászt!” Ez a Bár-Ábász pedig rabló volt.

Szójegyzék: Bár-Ábás (Lázadó, „az apa fia”) • Beit-HáMikdásh (Szentély/Templom) • Beit Knesszet (Gyülekezés háza, zsinagóga) • Ivri / Ivrim (Héber / héberek) • Kefá (Szikla, Péter neve) • Kohen Gádol (Főpap) • Málchut (Királyság, uralom) • Nátzereti (Názáreti) • Perushim (Farizeusok: magyarázók/kommentelők/értelmezők) • Peszách (Páska-ünnep) • Shim’on (Halló, meghallgató)

¹Akkor Pilátosz elvitette Yeshuát, és megkorbácsoltatta. ²A katonák tövisből koronát fontak, a fejére tették, és bíborruhát adtak rá; ³oda járultak hozzá, és ezt mondták: „Üdvözlégy, Yáhudik királya!” – és arcul ütötték.

⁴Pilátosz ismét kiment az épület elé, és így szólt hozzájuk: „Íme, kihozom őt nektek. Tudjátok meg, hogy semmiféle bűnt nem találok benne.” ⁵Ekkor kijött Yeshuá az épület elé, rajta volt a töviskorona és a bíborruha. Pilátosz így szólt hozzájuk: „Íme, az Ádám!” ⁶Amint meglátták Yeshuát a Kohen Gádol-ok és a szolgák, így kiáltoztak: „Feszítsd meg, feszítsd meg!” Pilátosz pedig ezt mondta nekik: „Vegyétek át ti, és feszítsétek meg, mert én nem találom bűnösnek.” ⁷A Yáhudik így válaszoltak neki: „Nekünk törvényünk van, és a törvény szerint meg kell halnia, mert Elohim Fiává tette magát.”

⁸Amikor Pilátosz ezt meghallotta, még nagyobb félelem szállta meg. ⁹Ismét bement a helytartóságra, és megkérdezte Yeshuát: „Honnan való vagy te?” De Yeshuá nem felelt neki. ¹⁰Pilátosz ekkor így szólt hozzá: „Nekem nem felelsz? Nem tudod, hogy hatalmam van arra, hogy szabadon bocsássalak, de hatalmam van arra is, hogy megfeszíttesselek?” ¹¹Yeshuá így válaszolt: „Semmi hatalmad nem volna rajtam, ha felülről nem adatott volna neked: ezért annak, aki engem átadott neked, nagyobb a bűne.”

¹²Ettől fogva Pilátosz igyekezett őt szabadon bocsátani, de a Yáhudik így kiáltoztak: „Ha ezt szabadon bocsátod, nem vagy a császár barátja: aki királlyá teszi magát, az ellene szegül a császárnak.” ¹³Amikor Pilátosz meghallotta ezeket a szavakat, kihozatta Yeshuát az épület elé, és a bírói székbe ült azon a helyen, amelyet Kövezett-udvarnak, Ivriül pedig Gábátának neveztek. ¹⁴A Peszáchra való előkészület napja volt, délfelé járt az idő. Pilátosz így szólt a Yáhudikhoz: „Íme, a ti királyotok!” ¹⁵Azok pedig felkiáltottak: „Vidd el, vidd el, feszítsd meg!” Pilátosz ezt mondta nekik: „A ti királyotokat feszítsem meg?” A Kohen Gádol-ok így válaszoltak: „Nem királyunk van, hanem császárunk!” ¹⁶Ekkor kiszolgáltatta őt nekik, hogy megfeszítsék.

¹⁷Átvették tehát Yeshuát, ő pedig maga vitte a keresztet, és kiért az úgynevezett Koponya-helyhez, amelyet Ivriül Gulgolet-nak neveznek. ¹⁸Ott megfeszítették őt, és vele másik kettőt, jobbról és balról, középen pedig Yeshuát. ¹⁹Pilátosz feliratot is készíttetett, és rátétette a keresztre. Ez volt ráírva: A Natzereti Yeshuá, A Yáhudik KIRÁLYA. ²⁰A Yáhudik közül sokan olvasták ezt a feliratot, amely Ivriül, latinul és görögül volt írva, ugyanis közel volt a városhoz az a hely, ahol megfeszítették Yeshuát. ²¹A Yáhudik főpapjai akkor szóltak Pilátosznak: „Ne azt írd: A Yáhudik királya! – hanem ahogyan ő mondotta: A Yáhudik királya vagyok.” ²²Pilátosz így válaszolt: „Amit megírtam, megírtam.”

²³A katonák pedig, amikor megfeszítették Yeshuát, fogták felsőruháit, elosztották négy részre, mindegyik katonának egy részt. Fogták köntösét is, amely varratlan volt, felülről végig egybeszőve. ²⁴Ekkor ezt mondták egymásnak: „Ne hasítsuk el, hanem vessünk rá sorsot, hogy kié legyen!” Így teljesedett be az Írás: „Elosztották ruháimat maguk között, és köntösömre sorsot vetettek.” Ezt tették a katonák.

²⁵Yeshuá keresztjénél ott állt anyja és anyjának nővére, Miryám, Klopás felesége, valamint a migdáli Miryám. ²⁶Amikor Yeshuá meglátta ott állni anyját, és azt a tanítványt, akit szeretett, így szólt anyjához: „Asszony, íme, a te fiad!” ²⁷Azután így szólt a tanítványhoz: „Íme, a te anyád!” És ettől az órától fogva otthonába fogadta őt az a tanítvány.

²⁸Yeshuá ezek után tudva, hogy már minden elvégeztetett, hogy beteljesedjék az Írás, így szólt: „Szomjazom.” ²⁹Volt ott egy ecettel tele edény. Egy szivacsot ecettel megtöltve izsópra tűztek, és odatartották a szájához. ³⁰Miután Yeshuá elfogadta az ecetet, ezt mondta: „Elvégeztetett!” És fejét lehajtva, kilehelte Ruách-ját.

³¹Mivel péntek volt, a Yáhudik nem akarták, hogy a testek Shábáton a kereszten maradjanak; az a Shábát ugyanis nagy nap volt. Arra kérték tehát Pilátoszt, hogy törjék el a lábszárcsontjukat, és vegyék le őket. ³²Ezért odamentek a katonák, és eltörték az egyik, majd a másik vele együtt megfeszített ember lábszárcsontját. ³³Amikor pedig Yeshuá-hoz értek, mivel látták, hogy már halott, az ő lábszárcsontját nem törték el, ³⁴hanem az egyik katona lándzsával átszúrta az oldalát, amelyből azonnal vér és víz jött ki. ³⁵Aki pedig látta ezt, az tesz róla bizonyságot, és az ő bizonyságtétele igaz, és ő tudja, hogy igazat mond, hogy ti is higgyetek. ³⁶Ezek pedig azért történtek, hogy beteljesedjék az Írás: „Csontja ne töressék meg.” ³⁷Viszont az Írásnak egy másik helye így szól: „Néznek majd arra, akit átszúrtak.”

³⁸Ezután az arimátiai Yoszef, aki Yeshuá tanítványa volt – de csak titokban, mert félt a Yáhudiktól –, megkérte Pilátoszt, hogy levehesse Yeshuá testét. Pilátosz megengedte neki. Elment tehát, és levette Yeshuá testét. ³⁹Eljött Nákdimon is, aki először éjszaka ment hozzá, és mirhából és aloéból készült kenetet hozott, mintegy száz fontnyit. ⁴⁰Fogták tehát Yeshuá testét, és leplekbe takarták az illatszerekkel együtt, ahogyan a Yáhudiknál szokás temetni. ⁴¹Azon a helyen, ahol Yeshuát megfeszítették, volt egy kert, és a kertben egy új sír, amelybe még senkit sem helyeztek. ⁴²Mivel közel volt a sír, a Yáhudik ünnepi előkészülete miatt ott helyezték el Yeshuát.

Szójegyzék: Elohim (Teremtő, Bíró, Hatalmas) • Gábátá (Kövezett hely, ítélkező tér) • Gulgolet (Golgota/Koponya helye) • Ivri / Ivrim (Héber / héberek) • Kohen Gádol (Főpap) • Migdálit (Toronyhoz tartozó, Magdolnai) • Mirjám / Miryám (Keserűség / felmagasztalt) • Peszách (Szabadulás ünnepe) • Ruách (Szellem, lehelet, élet) • Shábát (Nyugalom napja)

¹A hét első napján, korán reggel, amikor még sötét volt, a migdáli Miryám odament a sírhoz, és látta, hogy a kő el van véve a sírbolt elől. ²Elfutott tehát, elment Shim’on Kefához és a másik tanítványhoz, akit Yeshuá szeretett, és így szólt hozzájuk: „Elvitték az Ádont a sírból, és nem tudjuk, hova tették!” ³Elindult tehát Kefá és a másik tanítvány, és elmentek a sírhoz. ⁴Együtt futott a kettő, de a másik tanítvány előrefutott, gyorsabban, mint Kefá, és elsőnek ért a sírhoz. ⁵Előrehajolt, és látta, hogy ott fekszenek a lepedők, de mégsem ment be. ⁶Nyomában megérkezett Shim’on Kefá is, bement a sírba, és látta, hogy a leplek ott fekszenek, ⁷és hogy az a kendő, amely a fején volt, nem a lepleknél fekszik, hanem külön összegöngyölítve, egy másik helyen. ⁸Akkor bement a másik tanítvány is, aki elsőnek ért a sírhoz, és látott, és hitt. ⁹Még nem értették ugyanis az Írást, hogy fel kell támadnia a halottak közül. ¹⁰A tanítványok ezután hazamentek.

¹¹Miryám pedig a sírbolton kívül állt és sírt. Amint ott sírt, behajolt a sírboltba, ¹²és látta, hogy két Málách ül ott fehérben, ahol előbb Yeshuá teste feküdt; az egyik fejtől, a másik meg lábtól. ¹³Azok így szóltak hozzá: „Asszony, miért sírsz?” Ő ezt felelte nekik: „Mert elvitték az Ádonit, és nem tudom, hova tették.” ¹⁴Amikor ezt mondta, hátrafordult, és látta, hogy Yeshuá ott áll, de nem ismerte fel, hogy Yeshuá az. ¹⁵Yeshuá így szólt hozzá: „Asszony, miért sírsz? Kit keresel?” Ő azt gondolta, hogy a kertész az, ezért így szólt hozzá: „Ádoni, ha te vitted el őt, mondd meg nekem, hova tetted, és én elhozom.” ¹⁶Yeshuá nevén szólította: „Miryám!” Az megfordult, és így szólt hozzá: „Ráboni!” ¹⁷Yeshuá ezt mondta neki: „Ne érints engem, mert még nem mentem fel az Atyához, hanem menj az én testvéreimhez, és mondd meg nekik: Felmegyek az én Atyámhoz, és a ti Atyátokhoz, az én Elohim-omhoz, és a ti Elohim-otokhoz.” ¹⁸Elment a migdáli Miryám, és hírül adta a tanítványoknak: „Láttam az Ádont!”, és hogy ezeket mondta neki.

¹⁹Aznap, amikor beesteledett, a hét első napján, ott ahol összegyűltek a tanítványok, bár a Yáhudiktól való félelem miatt az ajtók zárva voltak, eljött Yeshuá, megállt középen, és így szólt hozzájuk: „Shálom Áleichem!” ²⁰És miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. A tanítványok megörültek, hogy látják az Ádont. ²¹Yeshuá erre ismét ezt mondta nekik: „Shálom Áleichem! Ahogyan engem elküldött az Atya, én is elküldelek titeket.” ²²Ezt mondván, rájuk lehelt, és így folytatta: „Vegyetek Ruách HáKodesh-t! ²³Akiknek megbocsátjátok a bűneit, azok bocsánatot nyernek, akikéit pedig megtartjátok, azoknak a bűnei megmaradnak.”

²⁴T’omá pedig, egy a tizenkettő közül, akit Didymosznak hívtak, éppen nem volt velük, amikor megjelent Yeshuá. ²⁵A többi tanítvány így szólt hozzá: „Láttuk az Ádont.” Ő azonban ezt mondta nekik: „Ha nem látom a kezén a szegek helyét, és nem érintem meg ujjammal a szegek helyét, és nem teszem a kezemet az oldalára, nem hiszem.” ²⁶Nyolc nap múlva ismét benn voltak a tanítványai, és T’omá is velük. Bár az ajtók zárva voltak, bement Yeshuá, megállt középen, és ezt mondta: „Shálom Áleichem!” ²⁷Azután így szólt T’omához: „Nyújtsd ide az ujjadat, és nézd meg a kezeimet, nyújtsd ide a kezedet, és tedd az oldalamra, és ne légy hitetlen, hanem hívő.” ²⁸T’omá pedig így felelt: „Ádoni, és én Elohim-om!” ²⁹Yeshuá így szólt hozzá: „Mivel látsz engem, hiszel: boldogok, akik nem látnak és hisznek.”

³⁰Sok más jelt is tett Yeshuá a tanítványai szeme láttára, amelyek nincsenek megírva ebben a könyvben. ³¹Ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek: Yeshuá HáMáshiách, Elohim Fia, és e hitben életetek legyen az ő nevében.

Szójegyzék: Ádon (Úr/Gazda) • Ádoni (Uram/Uraságom) • Ivri (Héber/Átkelő) • Málách (Angyal/Küldött) • Migdáli Miryám (Mária Magdolna/Toronybeli Mária) • Ráboni (Mester/Nagy Tanító) • Ruách HáKodesh (Szent Szellem) • Shálom Áleichem (Béke veletek) • Shim’on Kefá (Simon Péter) • T’omá/Didymosz (Tamás/Iker) • Yáhudim (Zsidók/Júdaiak)

¹Ezután ismét megjelent Yeshuá a tanítványoknak a Tibériász-tengernél. Így jelent meg: együtt voltak Shim’on Kefá és T’omá, akit Didymosznak hívtak, és Nátánáel, a Gálili Kánából és Zebedeus fiai; a tanítványok közül pedig még kettő. ²Shim’on Kefá így szólt hozzájuk: „Elmegyek halászni.” Ők erre ezt mondták: „Mi is elmegyünk veled.” Elindultak, és beszálltak a hajóba, de azon az éjszakán semmit sem fogtak. ³Amikor már reggel lett, megállt Yeshuá a parton, a tanítványok azonban nem tudták, hogy Yeshuá az. ⁴Yeshuá ekkor megkérdezte tőlük: „Fiaim, nincs valami ennivalótok?” Így válaszoltak neki: „Nincs.” ⁵Ő pedig ezt mondta nekik: „Vessétek ki a hálót a hajó jobb oldalán, és találtok!” Kivetették tehát, de kivonni már nem tudták a rengeteg hal miatt. ⁶Ekkor odaszólt Kefához az a tanítvány, akit Yeshuá szeretett: „Az Ádon az!” Amikor Shim’on Kefá meghallotta, hogy az Ádon az, magára vette felső ruháját, mert mezítelen volt, és belevetette magát a tengerbe. ⁷A többi tanítvány pedig a hajón jött ki, mert nem voltak messze a parttól, csak mintegy kétszáz könyöknyire, és kivonták a hálót a halakkal. ⁸Amint kiszálltak a partra, parazsat láttak ott, rajta halat és kenyeret. ⁹Yeshuá így szólt hozzájuk: „Hozzatok a most fogott halakból!” ¹⁰Shim’on Kefá beszállt, és kivonta a partra a hálót, amely tele volt nagy halakkal, szám szerint százötvenhárommal; és bár ilyen sok volt, nem szakadt el a háló. ¹¹Yeshuá erre ezt mondta nekik: „Jöjjetek, egyetek!” A tanítványok közül azonban senki sem merte őt megkérdezni: ki vagy te? Tudták ugyanis, hogy az Ádon ő. ¹²Yeshuá tehát odament, vette a kenyeret, és odaadta nekik; ugyanúgy a halat is. ¹³Ez már a harmadik alkalom volt, hogy Yeshuá megjelent a tanítványoknak, miután feltámadt a halottak közül.

¹⁴Miután ettek, így szólt Yeshuá Shim’on Kefához: „Shim’on Bar Yonáh, jobban szeretsz-e engem, mint ezek?” Ő pedig így felelt: „Igen, Ádoni, te tudod, hogy szeretlek téged!” Yeshuá ezt mondta neki: „Legeltesd az én bárányaimat!” ¹⁵Másodszor is megszólította: „Shim’on, Bár Yonáh, szeretsz-e engem?” Ő ismét így válaszolt: „Igen, Ádoni, te tudod, hogy szeretlek téged.” Yeshuá erre ezt mondta neki: „Őrizd az én juhaimat!” ¹⁶Harmadszor is szólt hozzá: „Shim’on, Bar Yonáh, szeretsz-e engem?” Kefá elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte tőle: szeretsz-e engem? Ezért ezt mondta neki: „Ádoni, te mindent tudsz; te tudod, hogy szeretlek téged.” Yeshuá ezt mondta neki: „Legeltesd az én juhaimat! ¹⁷Ámen, ámen, mondom neked: amikor fiatalabb voltál, felövezted magadat, és oda mentél, ahova akartál; de amikor megöregszel, kinyújtod a kezedet, más övez fel téged, és oda visz, ahova nem akarod.” ¹⁸Ezt azért mondta, hogy jelezze: milyen halállal dicsőíti meg majd Elohim-ot. Miután ezt mondta, így szólt hozzá: „Kövess engem!”

¹⁹Kefá ekkor megfordult, és látta, hogy követi az a tanítvány, akit Yeshuá szeretett, aki a vacsorán ráhajolt a keblére, és megkérdezte: „Ádoni, ki az, aki elárul téged?” ²⁰Őt látta tehát Kefá, és megkérdezte Yeshuá-tól: „Ádoni, hát vele mi lesz?” ²¹Yeshuá pedig így szólt hozzá: „Ha akarom, hogy ő megmaradjon, amíg eljövök, mit tartozik rád? Te kövess engem!” ²²Elterjedt tehát az testvérek között az a mondás, hogy ez a tanítvány nem hal meg. Pedig Yeshuá nem azt mondta neki, hogy nem hal meg, hanem ezt: „Ha akarom, hogy megmaradjon, amíg eljövök, mit tartozik rád?”

²³Ez az a tanítvány, aki bizonyságot tesz ezekről, és megírta ezeket, és tudjuk, hogy igaz az ő bizonyságtétele. ²⁴De van sok egyéb is, amit Yeshuá tett, és ha azt mind megírnák egytől egyig, úgy vélem: maga a világ sem tudná befogadni a megírt könyveket.

Szójegyzék: Ádon (Úr/Gazda – a feltámadott Mester címe) • Ádoni (Uram/Uraságom) • Bar-Yonáh (Jónás fia) • Gálil (Galilea/Körzet) • Kefá (Péter/Szikla) • Nátánáel (Nátánaél/Elohim adott) • Shim’on (Simon/Meghallgatott) • T’omá (Tamás/Iker) • Yoná (Jónás/Galamb)