Yahuwah Biblia

¹Jaj, de magára maradt az egykor oly népes város!
Olyanná lett, mint az özvegy.

Nagy volt a népek között,
úrnő a tartományok között,
de kényszermunkássá lett!

²Sírva sír az éjszakában,
könny áztatja arcát.
Senki sem vigasztalja azok közül, akik szerették,
barátai mind hűtlenné lettek,
ellenségeivé váltak.

³A nyomorúság és terhes szolgálat után fogságba került Yehuda.
Ott lakik a pogányok között,
de nem talál nyugodt helyet.
Üldözői mind utolérik nyomorúságában.

⁴Gyászolnak a Tzion útjai,
nincs, aki ünnepekre járjon.
Kapui mind elpusztultak,
papjai sóhajtoznak.
Szüzei szomorkodnak,
neki csak keserűsége van!

⁵Elnyomói fölülkerekedtek,
ellenségei jólétben élnek. Yahuwah szomorította meg sok vétke miatt.
Gyermekei fogságba mentek elnyomóik előtt.

⁶Odalett Tzion leányának minden ékessége.
Vezérei olyanok lettek, mint a szarvasok,
amelyek nem találnak legelőt:
erőtlenül mentek üldözőik előtt.

⁷Visszagondol Yerushalaim nyomorúsága és hontalansága idején arra,
hogy milyen jó dolga volt az elmúlt időkben.
De népe ellenség kezébe esett,
és nem volt segítője,
csak nézték ellenségei,
és nevettek romlásán.

⁸Sokat vétkezett Yerushalaim,
beszennyezte magát.
Volt tisztelői mind lenézik,
mert látták gyalázatát.
Ő maga is sóhajtozott,
és elfordult.

⁹Ruhája szegélye piszkos;
nem gondolt a jövendőre.
Szörnyű mélyre süllyedt,
nincs vigasztalója.

Nézd, Yahuwah,
milyen nyomorult vagyok,
milyen fölfuvalkodott az ellenség!

¹⁰Kinyújtotta kezét az ellenség Tzion minden drága kincsére.
Látnia kellett, amint bementek szentélyébe azok a népek,
akikről azt parancsoltad:
Nem mehetnek be gyülekezetedbe!

¹¹Az egész nép sóhajtozik,
kenyeret keresgélnek,
odaadják értékeiket ennivalóért,
hogy föléledjenek.

Nézd, Yahuwah,
és lásd meg, mennyire lenéznek minket!

¹²Mindnyájan, akik erre jártok, nézzetek ide,
és lássátok:
Van-e oly fájdalom, mint az én fájdalmam,
amelyet nekem okoztak,
amellyel megszomorított Yahuwah izzó haragja napján?!

¹³A magasból tüzet bocsátott csontjaimba,
és eltiport engem.
Hálót feszített ki lábaim elé,
és hanyatt ejtett engem.
Elhagyottá tett,
beteggé naphosszat.

¹⁴Számon tartotta vétkeimet,
összefonódtak kezében,
és nyakamra csavarodva megrendítették erőmet.
Olyanok kezébe adott az Úr,
akiknek nem tudok ellenállni.

¹⁵Félredobta hőseimet mind mellőlem az Úr.
Kitűzte azt a napot,
melyen összetörte ifjaimat;
sajtóba taposta Yahuwah Yehuda szűz leányát.

¹⁶Ezek miatt sírok én,
szemem könnybe lábadt,
mert messze van vigasztalóm,
aki engem föléleszthetne.
Fiaim odalettek,
oly erős az ellenség.

¹⁷Tzion kinyújtja a kezét,
de nincs vigasztalója.
Yahuwah rendelt elnyomókat mindenünnen Yaakov ellen.
Yerushalaim-ra úgy tekintettek,
mint egy tisztátalanra.

¹⁸Igazságos Yahuwah,
mert szembeszálltam parancsával.
Halljátok meg mind, ti népek,
és lássátok fájdalmamat:
szüzeim és ifjaim fogságba mentek.

¹⁹Hívtam azokat, akik szerettek,
de ők cserbenhagytak.
Papjaim és véneim elpusztultak a városban,
amikor ennivalót keresgéltek,
hogy föléledjenek.

²⁰Nézd, Yahuwah,
milyen nyomorult vagyok,
belsőm háborog,
vergődik bennem a szívem,
mert nagyon engedetlen voltam.
Ott kint a fegyver öli gyermekeimet,
otthon a halál.

²¹Hallották, hogy sóhajtozom,
de nincs vigasztalóm.
Minden ellenségem hallotta bajomat,
és örvendezett,
hogy így tettél,
és elhoztad a napot,
melyet kitűztél.
Járjanak ők is úgy, mint én!

²²Jusson eléd minden gonoszságuk,
és bánj velük úgy,
ahogyan velem bántál sok vétkem miatt!

Bizony, sokat sóhajtozom,
és beteg a szívem

¹Jaj, de sötét felhőt borított Yahuwah haragja Tzion leányára!
Az égből a földre dobta Yiszráel ékességét,
nem gondolt lábai zsámolyával haragja napján.

²Elpusztította Yahuwah kíméletlenül Yaakov összes hajlékát.
Ledöntötte féktelen haragjában Yehuda leányának erődítményeit.
Földre terítette,
meggyalázta az országot és vezéreit.

³Haragja hevében egészen összetörte Yiszráel hatalmát,
visszavonta segítő jobbját, amikor jött az ellenség.
Perzselte Yaakovot, mint lángoló tűz,
emésztette körös-körül.

⁴Fölvonta íját mint ellenség,
előállott mint támadó,
és jobbjával megölt mindent,
ami a szemnek kívánatos Tzion leányának a sátrában;
tűzként öntötte ki haragját.

⁵Olyan volt az Úr, mint az ellenség:
pusztította Yiszráelt,
elpusztította minden palotáját,
lerombolta erődítményeit,
megsokasította Yehuda leányának búját-baját.

⁶Földúlta hajlékát, mint egy kertet,
lerombolta ünneplése helyét.
Feledésbe juttatott Yahuwah a Tzionon ünnepet és Shabbatot,
bosszús haragjában megutált királyt és papot.

⁷Elvetette oltárát az Úr,
elhagyta szentélyét.
Ellenség kezére juttatta falakkal körülvett palotáit.
Hangoskodtak Yahuwah házában, mint ünnepnapon.

⁸Yahuwah akarta, hogy lerombolják Tzion leánya várfalát:
mérőzsinórt feszített,
nem hagyta abba keze a pusztítást.
Gyászol az erőd és a várfal, együtt omladoznak.

⁹Földbe süllyedtek kapui,
elpusztították,
összetörték zárait.
Királya és vezérei a pogányok közt vannak,
ahol nincsen kijelentés,
prófétái sem kapnak látomást Yahuwah-tól.

¹⁰Némán ülnek a földön Tzion lányának vénei,
port hintettek a fejükre,
zsákruhába öltöztek.
Földre hajtják fejüket Yerushalaim szüzei.

¹¹Szemem könnybe borult,
bensőm háborog,
a földre roskadtam népem leányának romlása miatt,
mert elalélt csecsemő és kisded a város terein.

¹²Azt mondják anyjuknak:
Hol van kenyér és bor?
Elalélnak, mint a sebesültek a város terein,
kiadják lelküket anyjuk kebelén.

¹³Kihez mérjelek,
kihez hasonlítsalak, Yerushalaim leánya?
Milyen példával vigasztaljalak meg, Tzion szűz leánya?
Romlásod nagy, mint a tenger,
ki gyógyíthat meg?

¹⁴Prófétáid hiábavaló látomásokkal ámítottak téged!
Nem leplezték le bűnödet,
hogy fordítsanak sorsodon.
Hanem hiábavaló látomásokkal vezettek félre téged.

¹⁵Összecsapják kezüket miattad, akik arra járnak.
Fölszisszennek,
és fejüket csóválják Yerushalaim leánya miatt.
Erről a városról mondták, hogy szépsége tökéletes,
az egész föld öröme!

¹⁶Föltátotta rád a száját minden ellenséged.
Fölszisszentek,
fogukat csikorgatták,
és ezt mondták:
Elpusztítottuk!
Erre a napra vártunk,
megértük,
megláttuk!

¹⁷Véghezvitte Yahuwah, amit eltervezett,
valóra váltotta, amit megmondott,
amit régóta elrendelt:
rombolt,
és nem kímélt,
örömöt szerzett az ellenségnek,
fölemelte támadóid szarvát.

¹⁸Szívük Yahuwah-hoz kiáltott Tzion leányának várfala miatt.
Patakként áradjon könnyed éjjel-nappal!
Ne csillapodj le,
ne nyugodjon meg a szemed!

¹⁹Kelj föl,
jajgass az éjszakában,
az őrködés kezdetén!
Öntsd ki szívedet, mint a vizet, Yahuwah színe előtt!
Emeld föl hozzá kezeidet gyermekeid életéért,
akik elaléltak az éhségtől minden utcasarkon.

²⁰Nézd, Yahuwah,
és lásd meg azt, akivel így bántál!
Miért kell az asszonyoknak megenniük gyermekeiket,
dédelgetett csecsemőiket?
Miért gyilkolják Yahuwah szentélyében a papot és a prófétát?

²¹Az utcákon a földön fekszenek a gyermekek és a vének.
Szüzeim és ifjaim fegyvertől estek el.
Gyilkoltál haragod napján,
mészároltál kíméletlenül.

²²Mintha ünnepnap lett volna, összehívtad mindenünnen azokat,
akiktől iszonyodtam.
Nem tudott Yahuwah haragja napján megmenekülni,
megszökni senki!
Akiket dédelgettem és fölneveltem,
azokkal ellenségem végzett.

¹Én vagyok az a férfi, aki nyomorúságot látott Yahuwah haragjának botja miatt. ²Sötétben űzött, hajtott, ahol nincs világosság. ³Bizony, ellenem fordítja kezét folytonosan, egész nap.

⁴Elsorvasztotta húsom és bőröm,
összetörte csontjaimat. ⁵Körülbástyázott engem méreggel és fáradsággal. ⁶Vaksötétbe helyezett engem, mint a régen meghaltakat.

⁷Falat emelt körém, nem juthatok ki,
súlyos bilincsbe vert. ⁸Ha segítségért kiáltok is,
elzárkózik imádságom elől.

⁹Faragott kőből emelt falat utaimra,
ösvényeimet járhatatlanná tette. ¹⁰Olyan hozzám, mint a leselkedő medve,
mint rejtekhelyen az oroszlán.

¹¹Lekergetett utamról,
összetépett,
elpusztított engem. ¹²Felvonta íját,
és kitett engem nyilai céltáblájául.

¹³Veséimbe eresztette tegzének nyilait. ¹⁴Nevetséges lettem minden nép előtt,
és gúnydalt énekelnek rólam egész nap. ¹⁵Keserűséggel lakatott jól,
bánattal itatott meg.

¹⁶Kavicsot rágatott velem,
hamuba kényszerített engem. ¹⁷Elvette békességemet,
elfeledtem, mi a jólét.

¹⁸Már azt gondoltam:
Nem lehet reménykednem és bizakodnom Yahuwah-ban!

¹⁹Gondolj nyomorúságomra és hontalanságomra,
az ürömre és a méregre! ²⁰Mindig erre gondol,
és elcsügged a lelkem.

²¹De ha újra meggondolom,
reménykedni kezdek: ²²Szeret Yahuwah,
azért nincs még végünk,
mert nem fogyott el irgalma:
minden reggel megújul. ²³Nagy a te hűséged!

²⁴Yahuwah az én osztályrészem – mondom magamban –,
ezért benne bízom.

²⁵Jó Yahuwah a benne reménykedőkhöz,
a hozzá folyamodókhoz. ²⁶Jó csendben várni Yahuwah szabadítására.

²⁷Jó, ha a férfi már ifjúkorában igát hordoz. ²⁸Üljön hát magányosan és maradjon néma,
amikor ráteszik. ²⁹Hajtsa porba fejét,
talán van reménysége. ³⁰Tartsa oda arcát, ha ütik,
tűrje el, ha gyalázzák.

³¹Mert nem vet el örökre az Úr. ³²Még ha megszomorít is,
irgalmaz,
mert nagyon szeret. ³³Mert nem szíve szerint alázza
és szomorítja meg az embereket.

³⁴Amikor lábbal tiporják egy ország foglyait, ³⁵amikor az embert kiforgatják jogából a Felségessel szembeszállva, ³⁶amikor megcsalják az embert perében,
azt nem nézi el az Úr!

³⁷Ha bekövetkezik, amit valaki megmond,
nem Yahuwah parancsából van-e az? ³⁸Nem a Felséges szavától függ-e a rossz is,
meg a jó is?

³⁹Miért siránkozik az élő ember,
a férfi, ha vétkezett? ⁴⁰Inkább kutassuk, vizsgáljuk meg útjainkat,
és térjünk meg Yahuwah-hoz!

⁴¹Emeljük föl szívünket és kezünket Elohim-hoz,
aki a mennyekben van: ⁴²Mi voltunk a vétkesek és engedetlenek,
ezért nem bocsátottál meg.

⁴³Elzárkóztál haragodban,
és üldöztél,
kíméletlenül gyilkoltál bennünket. ⁴⁴Elzárkóztál felhőd mögé,
nem jutott hozzád imádság.

⁴⁵Megvetett söpredékké tettél bennünket a népek között. ⁴⁶Ránk tátotta száját minden ellenségünk. ⁴⁷Rettegés és csapda lett a részünk,
pusztulás és összeomlás.

⁴⁸Könny patakzott a szememből népem összeomlása miatt. ⁴⁹Szemem szüntelen könnyezik,
megállás nélkül,
míg le nem tekint,
és meg nem látja a mennyekből Yahuwah.

⁵⁰Fáj a lelkem,
ha látom városom lakóinak sorsát.

⁵¹Vadásztak rám, mint a madárra,
ellenségeim ok nélkül. ⁵²Verembe taszítottak engem,
és köveket dobtak rám. ⁵³Összecsapott a víz a fejem fölött,
már azt mondtam: elvesztem!

⁵⁴Segítségül hívtam nevedet, Yahuwah,
a verem mélyéről. ⁵⁵Meghallottad szavamat:
Ne fogd be a füled sóhajtásom
és kiáltásom előtt!

⁵⁶Közeledtél, mikor kiáltottam hozzád,
így szóltál: Ne félj!

⁵⁷Te perelted, Yahuwah, peremet,
és megváltottad életemet.

⁵⁸Láttad, Yahuwah, hogy megcsaltak:
ítéld meg igazságomat! ⁵⁹Láttad, milyen bosszúvágyók,
mi mindent terveztek ellenem.

⁶⁰Hallottad, Yahuwah, hogyan gyalázkodtak,
mi mindent terveztek ellenem. ⁶¹Támadóim szája egész nap engem rágalmaz.

⁶²Lásd meg,
hogy akár ülnek,
akár állnak,
csak engem gúnyolnak.

⁶³Fizess meg nekik, Yahuwah,
azért, amit kezükkel tettek! ⁶⁴Adj nekik elborult elmét,
ez legyen átkod rajtuk! ⁶⁵Üldözze haragod őket,
pusztítsd ki őket Yahuwah ege alól!

¹Jaj, de megfeketedett az arany,
elváltozott a színarany!
Szétszórták a drágaköveket minden utcasarkon!

²Tzionnak színaranyat érő drága fiait
jaj, csak cserépedénynek tekintették,
fazekas keze munkájának!

³Még a sakálok is odatartják emlőiket kölykeiknek,
és szoptatják őket,
de népem leányai oly kegyetlenek lettek,
mint a struccok a pusztában.

⁴A csecsemő nyelve ínyéhez tapadt a szomjúság miatt,
a gyermekek kenyeret kértek,
de senki sem tört nekik.

⁵Akik csemegéket szoktak enni,
éhen pusztultak az utcákon,
akiket bíborban neveltek,
a szemétdombon turkáltak.

⁶Nagyobb volt népem bűne,
mint Sodoma vétke,
amely egy pillanat alatt elpusztult,
kezét sem mozdíthatta benne senki.

⁷Előkelői tisztábbak voltak, mint a hó,
fehérebbek, mint a tej,
testük pirosabb volt, mint a korall,
mintha zafírból metszették volna őket.

⁸Testük feketébb lett, mint a korom,
nem ismerni rájuk az utcákon,
bőrük a csontjukhoz tapadt,
elszáradtak, mint a fa.

⁹Jobban jártak azok, akiket fegyver ölt meg,
mint akik éhen haltak;
azok átdöfve múltak ki,
ezek pedig, mivel elfogyott a föld termése.

¹⁰A gyengéd szívű asszonyok saját kezükkel főzték meg gyermekeiket,
hogy legyen táplálékuk népem összeomlása idején.

¹¹Szabad folyást engedett haragjának Yahuwah,
kiöntötte izzó haragját.
Lángba borította a Tziont,
megemésztette még az alapját is.

¹²Nem hitték a föld királyai,
sem az egész világ lakói,
hogy be tud hatolni az ostromló ellenség Yerushalaim kapuin.

¹³Prófétáinak vétkei miatt,
papjainak bűnei miatt történt ez,
akik igazak vérét ontották benne.

¹⁴Vakon botorkáltak az utcákon,
vértől beszennyezve.
Érinteni sem lehetett az öltözetüket.

¹⁵Félre az útból, tisztátalan – kiáltoztak feléjük –,
félre, félre az útból,
ne érintsetek!
Ha botladozva eljutottak is a pogányok közé,
azok azt mondták:
Nem maradhattok tovább itt!

¹⁶Maga Yahuwah szolgáltatta ki őket,
nem tekint rájuk többé.
A papok személyét nem tisztelték,
a véneknek sem kegyelmeztek.

¹⁷Már a szemünk is belefáradt,
vártuk a segítséget,
de hiába;
őrhelyünkről lestük a népet,
amely nem hozott szabadulást.

¹⁸Még a lépteinket is figyelték,
a szabadba sem mehettünk ki.
Elközeledett a vég,
letelt az időnk,
eljött a vég!

¹⁹Gyorsabbak voltak üldözőink,
mint a sasok az égen.
A hegyeken hajszoltak bennünket,
a pusztában ólálkodtak utánunk.

²⁰Yahuwah fölkentje,
éltető leheletünk,
foglyul esett vermükben,
pedig azt gondoltuk,
hogy oltalma alatt élhetünk a népek között.

²¹Örülj, örvendezz, Edom népe,
aki Úc földjén laksz!
Hozzád is odakerül még a pohár,
te is lerészegedsz,
és pőrére vetkőzöl.

²²Véget ért büntetésed, Tzion leánya,
nem visznek többé fogságba.
De a te bűnödet, Edom,
számon kéri Yahuwah,
és leleplezi vétkeidet.

¹Emlékezz, Yahuwah, mi történt velünk!
Tekints ránk,
és lásd meg gyalázatunkat!

²Örökségünk bitorlókra szállt,
házunk idegenekre.
³Apátlan árvák lettünk,
anyáink özvegyek.

⁴Vizünket pénzért isszuk,
fánkért fizetnünk kell.
⁵Nyakunkon vannak hajszolóink,
fáradozunk pihenés nélkül.

⁶Egyiptomnak adtunk kezet,
meg Asszíriának,
hogy legyen elég kenyerünk.

⁷Atyáink, akik vétkeztek,
már nem élnek:
nekünk kell hordanunk bűneik terhét.

⁸Szolgák uralkodnak rajtunk,
nincs, aki kiragadjon kezükből.

⁹Életünk kockáztatásával hordjuk be élelmünket,
a pusztalakók fegyverétől veszélyeztetve.
¹⁰Bőrünk tüzel, mint a kemence,
a kínzó éhségtől.

¹¹Meggyalázták az asszonyokat a Tzionon,
a szüzeket Yehuda városaiban.

¹²A vezéreket felakasztották,
a vének személyét sem becsülték.
¹³Az ifjaknak kell a malomkövet forgatniuk,
a gyermekek a fahordásban botladoznak.

¹⁴Nincsenek már vének a kapuban,
nem muzsikálnak az ifjak.
¹⁵Odavan szívünk öröme,
tánc helyett gyászolunk.

¹⁶Leesett fejünkről a koszorú,
jaj nekünk,
mert vétkeztünk!

¹⁷Ezért lett beteg a szívünk,
emiatt homályosodott el szemünk,
¹⁸mert pusztává vált a Tzion hegye,
rókák szaladgálnak rajta.

¹⁹De te, Yahuwah, trónodon ülsz örökké,
királyi széked megmarad nemzedékről nemzedékre.

²⁰Miért feledkezel meg rólunk ilyen sokáig,
miért hagysz el minket oly hosszú időn át?

²¹Téríts magadhoz, Yahuwah,
és mi megtérünk,
tedd újra olyanokká napjainkat, mint régen voltak!

²²Bizonyára nem vetettél el minket végképp,
nem haragszol ránk annyira