Yahuwah Biblia

¹Történet Ahasvérós idejéből. Ez az Ahasvérós Indiától Etiópiáig százhuszonhét tartomány királya volt. ²Amikor Ahasvérós király Súsán várában királyi trónján ült, ³uralkodása harmadik évében lakomát rendezett összes vezető emberének és tisztviselőjének. Megjelentek előtte a perzsa és méd vezérek, a nemesek és a tartományok vezető emberei. ⁴Hosszú ideig, száznyolcvan napon át mutogatta nekik királyi dicsősége gazdagságát és nagyságának pompás értékeit. ⁵E napok elmúltával a király hét napig tartó lakomát rendezett Súsán várában, a királyi palotát körülvevő kertben, az egész nép apraja-nagyja számára. ⁶Fehér vászon- és kék bíbor gyapjúszőttesek voltak fehér gyapjú- és bíborkötelekkel és ezüstkarikákkal márványoszlopokhoz erősítve. Arany- és ezüstkerevetek voltak az alabástrom-, márvány-, gyöngyház- és sötétmárványkövezeten. ⁷Aranyedényekből ittak, különböző módon készített edényekből. A királyi bort királyi bőkezűséggel adták. ⁸Az ivásnál az volt a rendelkezés, hogy senkit se erőltessenek, mert a király úgy hagyta meg minden udvarnagyának, hogy mindenkinek a kedvére tegyenek. ⁹Vasti királyné is készített lakomát az asszonyoknak Ahasvérós király királyi palotájában.

¹⁰A hetedik napon a királynak jó kedve támadt a bortól, és megparancsolta Mehúmánnak, Bizzetának és Harbónának, Bigtának és Abagtának, Zétarnak és Karkasznak, a hét udvari embernek, akik Ahasvérós király személye körül teljesítettek szolgálatot, ¹¹hogy vezessék be Vasti királynét a király elé királyi koronával a fején. Meg akarta mutatni a népnek és a vezető embereknek, hogy milyen szép; mert szép termetű volt. ¹²De Vasti királyné nem volt hajlandó bemenni a királynak az udvari emberek által küldött parancsára. Ezen nagyon fölháborodott a király, és forrt benne a harag.

¹³Megkérdezte tehát a király a múltat ismerő bölcseket; mert az volt a szokás, hogy a király minden ügyét a törvények és ítéletek tudósainak az együttese elé terjesztették. ¹⁴Ezek voltak a hozzá legközelebb állók: Karsená, Sétár és Admátá, Tarsis és Meresz, Marszená és Memúkán, Perzsia és Média hét vezető embere, akik bármikor megjelenhettek a király előtt, és a legfőbb helyeket töltötték be az országban. ¹⁵Megkérdezték, hogy mit kell tenni a törvény szerint Vasti királynéval, mivel nem teljesítette Ahasvérós királynak az udvari emberek által küldött parancsát. ¹⁶Akkor ezt mondta Memúkán a király és a vezető emberek előtt: Nemcsak a király ellen vétett Vasti királyné, hanem Ahasvérós király minden tartományának összes vezető embere és egész népe ellen is. ¹⁷Mert a királyné tettének a híre eljut majd minden asszonyhoz, és ők is megvetik férjüket. Azt fogják mondani, hogy Ahasvérós király is megparancsolta, hogy Vasti királynét vezessék be hozzá, de nem ment. ¹⁸A királyné tettének a hallatára így fognak majd beszélni az előkelő perzsa és méd asszonyok a király összes vezető emberével, és lesz bőven megvetés és fölháborodás. ¹⁹Ha jónak látja a király, bocsásson ki királyi rendeletet, és jegyezzék azt föl a perzsák és médek megmásíthatatlan törvényei közé, hogy Vasti nem jelenhet meg többé Ahasvérós király színe előtt; királynői méltóságát pedig adja a király másnak, nála jobbnak. ²⁰Ha kihirdetik a király rendeletét, amelyet végre kell hajtani az egész hatalmas birodalomban, akkor minden asszony, a legnagyobb és a legkisebb rangú is megadja majd férjének a tiszteletet. ²¹Tetszett ez a beszéd a királynak és a vezető embereknek, úgyhogy a király Memúkán beszéde szerint járt el. ²²Leveleket küldött valamennyi királyi tartományba, minden tartománynak a maga írásmódja szerint, és minden népnek a maga nyelvén. Hirdessék ki minden népnek a nyelvén, hogy mindenütt a férfi legyen úr a házban

¹Ezek után lecsillapodott Ahasvérós király haragja, és eszébe jutott Vasti: az is, hogy mit tett, meg az is, hogy mit határoztak róla. ²A király szolgálatára álló ifjak pedig ezt mondták: Keresni kell a királynak szép termetű szűz leányokat. ³Nevezzen ki a király megbízottakat birodalma minden tartományában, hogy gyűjtsenek össze minden szép termetű szűz leányt Súsán várába, az asszonyok palotájába. Bízzák rá őket Hégajra, a király háremőrére, a nők őrizőjére, és adjanak nekik szépítőszereket. ⁴Az a leány legyen Vasti helyett a királyné, akit a király a legszebbnek talál. Tetszett ez a beszéd a királynak, és aszerint járt el.

⁵Volt Súsán várában egy Mordekaj nevű zsidó ember, Yáír fia, aki Shimei fia, aki Kís fia, Binyamini ember volt. ⁶Yerushalaim-ből vitték fogságba azokkal a foglyokkal együtt, akiket Yekonjával, Yehuda királyával hurcoltak el, amikor Nebukadneccar, Babilónia királya fogságba vitte őket. ⁷Ő gyámja volt Hadasszának, azaz Eszternek, nagybátyja leányának, mert nem volt neki sem apja, sem anyja. A leánynak termete is, arca is szép volt. Amikor apja és anyja meghalt, Mordekaj a leányává fogadta. ⁸Amikor kihirdették a király parancsát és rendeletét, sok leány gyűlt össze Súsán várában Hégaj felügyelete alatt. Eszter is bekerült a királyi palotába, Hégajnak, a nők őrizőjének a felügyelete alá. ⁹Az szépnek látta a leányt, megkedvelte, és sietett neki szépítőszereket és megfelelő ételeket adni; a királyi palota hét kiválasztott leányát adta mellé, és a leányokkal együtt az asszonyok palotájának a legszebb részén helyezte el. ¹⁰Eszter azonban nem mondta meg, melyik népből való, és kik a rokonai, mert Mordekaj azt parancsolta neki, hogy ne mondja meg. ¹¹Mordekaj mindennap az asszonyok palotájának az udvara előtt járkált, hogy megtudja, jól van-e Eszter, és mi történik vele.

¹²Egy-egy leányra akkor került sor, hogy bemenjen Ahasvérós királyhoz, ha letelt a nők számára előírt tizenkét hónap, mert ennyi ideig tartott a szépítésük. Hat hónapig mirhaolajjal szépítették őket, hat hónapig pedig balzsamokkal és más női szépítőszerekkel. ¹³Így ment be a leány a királyhoz. Mindent megadtak neki, amit csak kívánt, hogy azzal mehessen be az asszonyok palotájából a király palotájába. ¹⁴Este bement, reggel pedig átment az asszonyok másik palotájába Saasgaznak, a király háremőrének, a másodrangú feleségek őrizőjének a felügyelete alá. Többé nem mehetett a királyhoz, csak ha megkedvelte a király, és név szerint hívták.

¹⁵Amikor rákerült a sor Eszterre, Abihailnak, Mordekaj nagybátyjának a leányára, akit leányává fogadott, és be kellett mennie a királyhoz, ő nem kívánt mást, mint amit Hégaj, a király háremőre, az asszonyok őrizője mondott. Eszter mégis mindenkinek megtetszett, aki csak látta. ¹⁶Így került Eszter Ahasvérós királyhoz a királyi palotába, a tizedik hónapban, azaz Tébét hónapban, a király uralkodásának hetedik évében. ¹⁷És a király minden nőnél jobban megszerette Esztert; minden leánynál jobban megnyerte tetszését és szeretetét. Ezért az ő fejére tette a királyi koronát, és királynévá tette Vasti helyett. ¹⁸Azután nagy lakomát rendezett a király minden vezető és udvari emberének Eszter tiszteletére. A tartományokban közkegyelmet adott, és királyi bőkezűséggel ajándékokat osztogatott.

¹⁹Amikor másodszor is gyűjtöttek össze szűzeket, Mordekaj a királyi udvarban volt. ²⁰Eszter nem mondta meg, hogy kik a rokonai, és melyik népből való, mert Mordekaj így parancsolta neki. Eszter éppenúgy megfogadta Mordekaj szavát, mint amikor még a gyámsága alatt volt. ²¹Egyszer, amikor Mordekaj a királyi udvarban volt, Bigtán és Teres, a király küszöbét őrző két háremőr megharagudott Ahasvérós királyra, és merényletet tervezett ellene. ²²Mordekaj azonban megtudta a dolgot, megmondta Eszter királynénak, Eszter pedig elmondta Mordekaj nevében a királynak. ²³Kivizsgálták a dolgot, és igaznak találták, ezért mind a kettőt felakasztották. Föl is jegyezték ezt a történetek könyvébe a király jelenlétében.

¹Ezek után nagy méltóságra emelte Ahasvérós király az agági Hámánt, Hammedátá fiát, és feljebb tétette a székét a körülötte levő összes vezető emberénél. ²A király összes udvari emberei, akik a királyi udvarban voltak, térdet hajtottak és leborultak Hámán előtt, mert így parancsolta a király. Mordekaj azonban nem hajtott térdet, és nem borult le. ³Ezért a király udvari emberei, akik a királyi udvarban voltak, megkérdezték Mordekaj: Miért szeged meg a király parancsát? ⁴Napról napra ezt mondogatták neki, de ő nem törődött velük. Ezért jelentették Hámánnak, hogy lássák, helytálló-e Mordekaj védekezése, mert arra hivatkozott előttük, hogy zsidó. ⁵Amikor Hámán is látta, hogy Mordekaj nem hajt térdet, és nem borul le előtte, elöntötte Hámánt a méreg. ⁶De kevésnek tartotta, hogy csak Mordekajra emeljen kezet, mert megmondták neki, hogy Mordekaj melyik népből való. Ezért arra törekedett Hámán, hogy Mordekajjal együtt minden zsidót kipusztítson Ahasvérós egész birodalmából.

⁷Ahasvérós király uralkodása tizenkettedik évének első hónapjában, a Niszán hónapban púrt, azaz sorsot vetettek Hámán előtt napról napra és hónapról hónapra a tizenkettedik hónapig, az Adár hónapig. ⁸Akkor ezt mondta Hámán Ahasvérós királynak: Van egy nép, amely elszórtan és elkülönülten él a népek között birodalmad minden tartományában. Törvényeik különböznek minden más népétől, és a király törvényeit sem tartják meg. Nem helyes, hogy nyugton hagyja őket a király! ⁹Ha a király jónak látja, adja írásba, hogy el kell pusztítani őket, én pedig tízezer talentum ezüstöt mérek ki a tisztviselők kezébe, hogy vigyék a királyi kincstárba. ¹⁰Ekkor a király lehúzta kezéről a pecsétgyűrűt, és az agági Hámánnak, Hammedátá fiának, a zsidók ellenségének adta. ¹¹Majd ezt mondta Hámánnak a király: Az ezüst maradjon a tied, a néppel pedig tedd, amit jónak látsz.

¹²Az első hónap tizenharmadik napján hívatták a királyi írnokokat, és megírattak mindent Hámán parancsa szerint a király kormányzóinak, az egyes tartományok helytartóinak, az egyes népek vezetőinek, minden tartománynak a maga írásmódja szerint, és minden népnek a maga nyelvén. Ahasvérós király nevében készült az írás, és a király gyűrűjével pecsételték le. ¹³Elküldték a levelet futárokkal valamennyi királyi tartományba, hogy egyetlen napon, a tizenkettedik hónap, vagyis az Adár hónap tizenharmadikán pusztítsanak el, gyilkoljanak le és semmisítsenek meg minden zsidót: ifjakat és öregeket, gyermekeket és nőket egyaránt, vagyonukat pedig zsákmányolják el. ¹⁴Az irat szövegét törvényként adták ki minden egyes tartománynak, közölve minden néppel, hogy legyenek készen azon a napon. ¹⁵A futárok sietve útnak indultak a király parancsával, Súsán várában pedig kihirdették a törvényt. Miközben a király és Hámán leültek inni, Súsán városában riadalom támadt.

¹Amikor Mordekaj megtudta mindazt, ami történt, megszaggatta a ruháját, zsákruhába öltözött, hamut szórt a fejére, kiment a városba, és hangosan, keservesen jajveszékelt. ²Így ment egészen a király kapujáig, de a király kapuján nem volt szabad belépnie zsákba öltözve. ³Minden egyes tartományban és helységben, ahova eljutott a király törvényes parancsa, nagy gyász szakadt a zsidókra. Böjtöltek, sírtak, a mellüket verték, és sokan voltak, akik zsákruhában és hamuban hevertek.

⁴Ekkor bementek Eszterhez a szolgálói és háremőrei, és jelentették ezt neki. A királyné nagyon megrendült, és ruhát küldött, hogy öltöztessék fel Mordekaj, a zsákruhát pedig vegyék le róla; de ő nem fogadta el. ⁵Ezért Eszter hívatta Hatákot, a szolgálatára álló királyi háremőrt, és megparancsolta, hogy tudja meg Mordekajtól, mi ez, és miért tesz ilyet. ⁶Kiment tehát Haták Mordekajhoz a város terére, amely a királyi palota kapuja előtt volt. ⁷Akkor Mordekaj elmondta neki mindazt, ami történt, és hogy mit ígért Hámán, mennyi ezüstöt mér ki a királyi kincstárnak, ha elpusztíthatja a zsidókat. ⁸Odaadta neki a törvény írott szövegét is, amelyet Súsánban adtak ki a kiirtásuk céljából, hogy mutassa meg Eszternek, magyarázza meg, és parancsolja meg neki, hogy menjen be a királyhoz, kérjen tőle kegyelmet, és esdekeljen előtte népéért. ⁹Haták bement Eszterhez, és elmondta Mordekaj üzenetét. ¹⁰Eszter azonban ezt a választ küldte Hatákkal Mordekajnak: ¹¹A király összes udvari embere és a királyi tartományok népe is tudja, hogy minden férfira és nőre egyforma törvény vonatkozik: aki hívatlanul be mer menni a királyhoz a belső udvarba, azt kivégzik! Csak az marad életben, aki felé a király kinyújtja aranypálcáját. Engem azonban már harminc napja nem hívtak be a királyhoz! ¹²Mordekajnak átadták Eszter üzenetét. ¹³Akkor Mordekaj ezt üzente vissza Eszternek: Ne képzeld, hogy te a királyi palotában megmenekülhetsz a többi zsidó közül! ¹⁴Mert ha te most néma tudsz maradni, a zsidók kaphatnak módot máshonnan a szabadulásra és menekvésre, te azonban családoddal együtt elpusztulsz. Ki tudja, nem éppen a mostani idő miatt jutottál-e királynői méltóságra? ¹⁵Eszter ezt üzente vissza Mordekajnak: ¹⁶Menj, és gyűjts össze minden zsidót, aki csak Súsánban található, és böjtöljetek értem! Ne egyetek, és ne igyjatok három napig se éjjel, se nappal! Én is ugyanígy böjtölök szolgálóimmal, aztán bemegyek a királyhoz a törvény ellenére is. Ha elveszek, hát vesszek el! ¹⁷Mordekaj elment, és mindenben úgy járt el, ahogyan Eszter. parancsolta neki.

¹Három nap múlva királynői ruhába öltözött Eszter, és megállt a királyi palota belső udvarán, szemben a királyi palotával. A király pedig királyi trónján ült a királyi palotában, szemben a palota bejáratával. ²Amint meglátta a király, hogy Eszter királyné ott áll az udvaron, kegyelmes volt hozzá, és kinyújtotta Esther felé a király a kezében levő aranypálcát. Akkor odament Eszter, és megérintette a pálca végét. ³A király megkérdezte tőle: Mi járatban vagy, Eszter királyné? Mit kívánsz? Még ha országom felét is, megkapod! ⁴Eszter így válaszolt: Ha jónak látja a király, jöjjön el ma Hámánnal együtt arra a lakomára, amelyet készítettem. ⁵A király ezt mondta: Siessetek Hámánért, hogy teljesítsük, amit Eszter mondott. Azután a király Hámánnal együtt elment a lakomára, amelyet Eszter készített. ⁶Borivás közben így szólt a király Eszterhez: Mit kérsz? Megkapod! Mit kívánsz? Még ha az ország felét is, meglesz! ⁷ Eszter így válaszolt: Van kérésem és kívánságom. ⁸Ha jóindulattal tekint rám a király, és ha jónak látja a király, hogy megadja kérésemet, és teljesítse kívánságomat, jöjjön el a király Hámánnal együtt arra a lakomára, amelyet készítek nekik. Holnap azután megfelelek arra, amit a király mondott.

⁹Azon a napon Hámán örömmel és jókedvűen távozott. De meglátta Hámán a király kapujában Mordekajt, aki nem kelt fel előtte, és nem rettegett tőle; azért elöntötte Hámánt a méreg Mordekaj miatt. ¹⁰Hámán azonban erőt vett magán, és hazament. Majd magához hívatta barátait meg feleségét, Zerest, ¹¹és elsorolta nekik Hámán, hogy milyen nagy a vagyona, mennyi fia van, és hogyan emelte őt a király nagyobb méltóságra minden vezető emberénél és királyi tisztviselőjénél. ¹²Majd ezt mondta Hámán: Eszter királyné sem hívott meg mást arra a lakomára, amelyet készített, csak a királyt és engem, és holnapra is én vagyok hozzá hivatalos a királlyal együtt. ¹³De mindez nem elég nekem, amíg azt látom, hogy a zsidó Mordekaj a királyi udvarban van. ¹⁴Akkor ezt mondta neki a felesége, Zeres és a barátai: Csináltatni kell egy ötven könyök magas fát. Reggel pedig mondd a királynak, hogy akasszák fel rá Mordekajt! Azután vígan mehetsz a királlyal a lakomára. Hámán helyeselte ezt a dolgot, és megcsináltatta a fát.

¹Azon az éjszakán kerülte az álom a királyt. Ezért megparancsolta, hogy hozzák elő a nevezetes történetek könyvét, és olvassanak föl belőle a királynak. ²És rátaláltak arra a följegyzésre, hogyan jelentette föl Mordekaj Bigtánát és Terest, a király küszöbét őrző két háremőrt, akik merényletet terveztek Ahasvérós király ellen. ³A király megkérdezte: Milyen kitüntetést és méltóságot adtak ezért Mordekajnak? A király szolgálatára álló ifjak így feleltek: Semmit sem adtak neki. ⁴Akkor ezt kérdezte a király: Ki van az udvarban? Hámán ugyanis megérkezett a királyi palota külső udvarába, és azt akarta kérni a királytól, hogy akasztassa föl Mordekajt arra a fára, amelyet neki állíttatott. ⁵Az ifjak ezt feleltek a királynak: Hámán áll itt az udvarban. A király így szólt: Jöjjön be! ⁶Amikor Hámán bement, megkérdezte tőle a király: Mit kell tenni azzal az emberrel, akit ki akar tüntetni a király? Hámán azt gondolta magában: Ki mást akarna kitüntetni a király, mint engem? ⁷Azért ezt felelte Hámán a királynak: Annak az embernek, akit a király ki akar tüntetni, ⁸hozzanak királyi öltözetet, amilyenbe a király szokott öltözni, meg lovat, amilyenen a király szokott lovagolni, és tegyenek a fejére királyi koronát. ⁹Adják át az öltönyt és a lovat az egyik királyi nemes úrnak. Öltöztessék föl azt az embert, akit a király ki akar tüntetni, lovagoltassák végig a város terén, és ezt kiáltsák előtte: Így tesznek azzal az emberrel, akit a király ki akar tüntetni. ¹⁰Akkor a király ezt mondta Hámánnak: Siess, hozd az öltönyt és a lovat, amiről beszéltél, és tégy így a zsidó Mordekajjal, aki a királyi udvarban van. Semmit se hagyj el abból, amit mondtál! ¹¹Ekkor Hámán fogta az öltönyt és a lovat, felöltöztette Mordekajt, majd végiglovagoltatta a város terén, és ezt kiáltotta előtte: Így tesznek azzal az emberrel, akit a király ki akar tüntetni.

¹²Azután Mordekaj visszatért a királyi udvarba, Hámán pedig megszomorodva és fejét betakarva hazasietett. ¹³Majd elbeszélte Hámán a feleségének, Zeresnek, meg összes barátjának mindazt, ami őt érte. Tanácsadói és a felesége, Zeres ezt mondták neki: Ha a zsidó származású Mordekajjal szemben már az elején elbuksz, akkor nem fogsz bírni vele, hanem végleg el fogsz bukni vele szemben. ¹⁴Még beszélgettek, amikor odaértek a király háremőrei, és sietve elvitték Hámánt a lakomára, amelyet Eszter készített.

¹A király Hámánnal együtt elment Eszter királynéhoz a lakomára. ²A második napon megint megkérdezte a király borivás közben Esztertől: Mit kérsz, Eszter királyné? Megkapod! Mit kívánsz? Ha az ország felét is, meglesz! ³Eszter királyné így válaszolt: Ha jóindulattal tekint rám a király, és ha jónak látja a király, azt kérem, hogy életemet, azt kívánom, hogy népemet adják nekem! ⁴Mert eladtak engem és népemet, hogy elpusztítsanak, legyilkoljanak és megsemmisítsenek bennünket. Ha csak rabszolgáknak és rabnőknek adtak volna el bennünket, akkor néma maradtam volna, mert ilyen nyomorúságért nem illenék zaklatnom a királyt. ⁵Ekkor Ahasvérós király ezt kérdezte Eszter királynétól: Ki az, és hol van az, aki arra mer gondolni, hogy ilyet tegyen? ⁶Eszter így válaszolt: Ez a gonosz Hámán az, a mi ádáz ellenségünk! Akkor Hámán megrettent a királytól és a királynétól. ⁷A király pedig haragosan abbahagyta a borivást, és kiment a palota kertjébe. Hámán azonban ott maradt, és könyörögni kezdett az életéért Eszter királynéhoz, mert látta, hogy a király már elhatározta vesztét. ⁸Amikor a király visszatért a palota kertjéből a borozóhelyiségbe, Hámán éppen arra a kerevetre borult, ahol Eszter volt. Ekkor így szólt a király: Még erőszakot is akar elkövetni a királynén itt nálam a palotában?! Alig hagyta el ez a szó a király ajkát, Hámán arcát betakarták. ⁹Harbóná pedig, a király egyik háremőre ezt mondta: Van itt egy fa is, ott áll Hámán házánál, ötven könyök magas. Hámán készíttette annak a Mordekajnak, akinek a szava a király javát szolgálta. A király így szólt: Akasszátok föl rá! ¹⁰Föl is akasztották Hámánt arra a fára, amelyet ő állított Mordekajnak. Azután lecsillapodott a király haragja.

¹Azon a napon Ahasvérós király Eszter királynénak adta Hámánnak, a zsidók ellenségének a házát. Mordekaj pedig bemehetett a király elé, mert Eszter megmondta, hogy az ő hozzátartozója. ²A király lehúzta pecsétgyűrűjét, amelyet Hámántól elvett, és odaadta Mordekajnak. Eszter pedig Mordekajt Hámán házának a felügyelőjévé tette.

³Azután ismét beszélt Eszter a királlyal, lába elé borult, és sírva kért kegyelmet tőle, hogy hiúsítsa meg az agági Hámán gonosz tervét, amelyet a zsidók ellen kigondolt. ⁴A király kinyújtotta Eszter felé az aranypálcát. Eszter fölkelt, megállt a király előtt, ⁵és ezt mondta: Ha jónak látja a király, ha jóindulattal van irántam, ha helyesnek tartja a király, és kedves vagyok neki, adjon ki egy iratot, hogy vonják vissza az agági Hámánnak, Hammedátá fiának a tervét tartalmazó leveleket, amelyeket azért írt, hogy valamennyi királyi tartományból kipusztítsák a zsidókat. ⁶Mert hogyan tudnám elnézni azt a veszedelmet, amely népemre vár, és hogyan tudnám elnézni rokonaim pusztulását? ⁷Ahasvérós király így felelt Eszter királynénak és a zsidó Mordekajnak: Hámán házát már Eszternek adtam, őt pedig felakasztották, mert kezet emelt a zsidókra. ⁸Ti meg írjatok a király nevében, amit a zsidók érdekében jónak láttok, és pecsételjétek le a király gyűrűjével. Mert az az irat, amelyet a király nevében írtak, és a király gyűrűjével pecsételtek le, visszavonhatatlan.

⁹Hívatták tehát a királyi írnokokat abban az időben, a harmadik hónap, vagyis Sziván hónap huszonharmadikán, és mindent Mordekaj parancsa szerint írtak meg a zsidóknak, a kormányzóknak, helytartóknak és a tartományok vezetőinek Indiától Etiópiáig százhuszonhét tartományba, minden egyes tartománynak a saját írásmódja szerint, és minden egyes népnek a maga nyelvén; a zsidóknak is a maguk írásával és a maguk nyelvén. ¹⁰Ahasvérós király nevében írták, és a király gyűrűjével pecsételték le. Lovas futárokkal, akik a királyi ménes postalovain vágtattak, leveleket küldtek, ¹¹amelyekben megengedte a király, hogy az egyes városokban lakó zsidók összegyűljenek életük védelmére, sőt hogy elpusztíthassák, legyilkolhassák és megsemmisíthessék a népeknek és tartományoknak velük szemben ellenséges erőit a gyermekekkel és asszonyokkal együtt, vagyonukat pedig zsákmányként elvehessék. ¹²Ahasvérós király minden tartományában ugyanazon a napon, a tizenkettedik hónapnak, vagyis Adár hónapnak tizenharmadikán ¹³az irat szövegét törvényként adták ki minden egyes tartománynak, közölve minden néppel, hogy legyenek készen a zsidók azon a napon, és álljanak bosszút ellenségeiken. ¹⁴A futárok királyi postalovakra ülve lázas sietséggel indultak útnak a király parancsával; Súsán várában pedig kihirdették a törvényt.

¹⁵Ezután Mordekaj eltávozott a királytól kék bíborból és fehér vászonból szőtt királyi öltözetben, nagy aranykoszorúval, és finom vászonból meg piros bíborból szőtt palástban. Súsán városa pedig ujjongva örvendezett. ¹⁶A többi zsidókra is felvirradt az öröm, vidámság és megbecsülés napja. ¹⁷Minden egyes tartományban, minden egyes városban és helységben, ahova a király törvényes parancsa eljutott, örültek, vigadtak, lakomáztak és ünnepeltek a zsidók. Az ország lakossága közül sokan zsidókká lettek, mert elfogta őket a zsidóktól való rettegés.

¹A tizenkettedik hónapnak, vagyis Adár hónapnak a tizenharmadik napján, amelyen esedékessé vált a király törvényes parancsának a végrehajtása, amikor azt remélték a zsidók ellenségei, hogy elbánhatnak velük, éppen fordítva történt a dolog, mert a zsidók bánhattak el azokkal, akik gyűlölték őket. ²Összegyűltek a zsidók Ahasvérós király összes tartományának a városaiban, és rátámadtak azokra, akik a vesztükre törtek. Senki sem tudott nekik ellenállni, mert a tőlük való rettegés fogta el az egész lakosságot. ³A tartományok összes vezetői, a kormányzók, a helytartók és a királyi hivatalnokok kedveztek a zsidóknak, mert a Mordekajtól való rettegés fogta el őket. ⁴Mordekaj ugyanis nagy ember lett a királyi palotában, és híre eljutott valamennyi tartományba. Sőt Mordekaj egyre nagyobb ember lett. ⁵Akkor leverték a zsidók minden ellenségüket. Fegyverrel vágták, gyilkolták és pusztították őket, és úgy bántak el gyűlölőikkel, ahogyan akartak. ⁶Súsán várában is mészárlást rendeztek a zsidók, és kiirtottak ötszáz embert, ⁷közöttük Parsandátát, Dalfónt és Aszpátát, ⁸Pórátát, Adajlát és Aridátát, ⁹Parmastát, Ariszajt, Aridajt és Vajzátát. ¹⁰Legyilkolták Hámánnak, Hammedátá fiának, a zsidók ellenségének ezt a tíz fiát, de a zsákmányhoz nem nyúltak.

¹¹Még azon a napon a király elé terjesztették, hogy hány embert gyilkoltak le Súsán várában. ¹²Akkor ezt mondta a király Eszter királynénak: Súsán várában lemészároltak és kiirtottak a zsidók ötszáz embert, közöttük Hámán tíz fiát. Hát még a király többi tartományában mit tehettek? Mit kérsz még? Megkapod! Mit kívánsz még? Meglesz! ¹³Eszter ezt válaszolta: Ha jónak látod, királyom, engedd meg holnap is a súsáni zsidóknak, hogy a mára szóló törvény szerint járjanak el. Hámán tíz fiát pedig akasszák föl! ¹⁴A király megengedte, hogy így történjék. És Súsánban kihirdették a törvényt, Hámán tíz fiát pedig föl is akasztották. ¹⁵Összegyűltek a súsáni zsidók Adár hónap tizennegyedik napján is, és lemészároltak Súsánban háromszáz embert, de a zsákmányhoz nem nyúltak.

¹⁶A király tartományaiban élő többi zsidók is összegyűltek életük védelmére, hogy nyugton lehessenek ellenségeiktől. Gyűlölőik közül hetvenötezer embert mészároltak le, de a zsákmányhoz nem nyúltak.

¹⁷Adár hónap tizenharmadik napján történt ez. A tizennegyedik napon már nyugalmuk volt, ezért azt az evés-ivás és az öröm napjává tették. ¹⁸De a súsáni zsidók a hónap tizenharmadik és tizennegyedik napján gyűltek össze, és a hónap tizenötödik napján lett nyugalmuk, azért ezt tették az evés-ivás és az öröm napjává. ¹⁹Ezért teszik a vidéki városokban lakó vidéki zsidók Adár hónap tizennegyedik napját az öröm és az evés-ivás ünnepnapjává, amikor ajándékokat küldenek egymásnak.

²⁰Mordekaj leírta mindezeket az eseményeket. Majd leveleket küldött mindazoknak a zsidóknak, akik Ahasvérós király tartományaiban laktak közel vagy távol, ²¹és kötelezővé tette számukra, hogy tartsák meg az Adár hónap tizennegyedik és tizenötödik napját évről évre. ²²Mert ezek azok a napok, amelyektől kezdve a zsidók nyugton lehettek ellenségeiktől, és ez az a hónap, amelyen bánatuk örömre és gyászuk ünnepre fordult. Tegyék azokat az evés-ivás és az öröm napjaivá, amikor egymásnak ajándékokat, a szegényeknek pedig adományokat küldenek.

²³A zsidók megfogadták, hogy folytatják, amit elkezdtek, ahogyan Mordekaj megírta nekik. ²⁴Mert az agági Hámán, Hammedátá fia, aki minden zsidónak az ellensége volt, azt tervezte a zsidók ellen, hogy kiirtja őket. Ezért púrt, azaz sorsot vetett, hogy rettegésbe ejtse, és kiirtsa őket. ²⁵De Eszter bement a királyhoz, aki levélben parancsolta meg, hogy szálljon vissza Hámán fejére az a gonosz terv, amelyet a zsidók ellen kigondolt. Fel is akasztották fiaival együtt. ²⁶Ezért nevezték el ezeket a napokat púrimnak a púr szóról. Ennek a levélnek a szövege alapján, meg annak alapján, amit láttak, és átéltek, ²⁷kötelezőnek fogadták el a zsidók, hogy sem ők, sem utódaik, sem a hozzájuk csatlakozók nem szüntetik meg, hanem megtartják ezt a két napot a kapott írás szerint és az előírt időben minden esztendőben; ²⁸emlékezetben tartja és megünnepli ezeket a napokat minden nemzedék, minden nemzetség, minden tartomány és minden város. A púrimnak ezeket a napjait nem szüntetik meg a zsidók, és emlékük nem szűnik meg az utódok között sem.

²⁹Eszter királyné, Abihail leánya a zsidó Mordekajjal együtt igen nyomatékosan megírta, hogy a púrimra vonatkozó második iratot is tegyék kötelezővé. ³⁰Leveleket küldtek minden zsidónak Ahasvérós birodalmának százhuszonhét tartományába, békét és biztonságot kívánva nekik, ³¹hogy tegyék kötelezővé a megszabott időben a púrim-napok megtartását, ahogyan elrendelte nekik a zsidó Mordekaj és Eszter királyné, és ahogyan megállapították, hogyan kell nekik és utódaiknak böjtölniük és jajveszékelniük. ³²Így állapította meg Eszter parancsa a púrim előírásait, és beírták azokat egy könyvbe.

¹Ahasvérós király adót vetett ki a szárazföldön és a tenger szigetein. ²Minden nevezetes hőstette és Mordekaj nagyságának a leírása, akit kitüntetett a király, meg van írva a méd és a perzsa királyok történetének a könyvében. ³Mert a zsidó Mordekaj második ember volt Ahasvérós király után, tekintélyes volt a zsidók között, és igen kedvelték honfitársai, mert népe javát kereste, és egész nemzetségének a békéjén tevékenykedett.