Yahuwah Biblia

Ez Yahuwah igéje, amely Hosheahoz, Beéri fiához szólt, Uzziyahunak, Yotámnak, Áháznak és Hizkiyahunak, Yehuda királyainak az idejében, és Yerov’amnak, Yoásh fiának, Yiszráel királyának az idejében.

Amikor Yahuwah szólni kezdett Hosheahoz, ezt mondta Hosheanak Yahuwah: Menj, végy feleségül egy parázna nőt, és legyenek gyermekeid a paráznától, mert rútul paráználkodik ez az ország, hátat fordít Yahuwah-nak. Ő elment, és elvette Gómert, Diblaim leányát; az teherbe esett, és fiút szült neki.

Akkor ezt mondta neki Yahuwah: Nevezd el Yizre’elnek, mert már csak egy kis idő, és megbüntetem Yehu házát a Yizre’eli vérontás miatt, és véget vetek Yiszráel háza királyságának. Azon a napon összetöröm Yiszráel íját a Yizre’eli völgyben.

Gómer újból teherbe esett, és leányt szült. Akkor ezt mondta Hosheanak Yahuwah: Nevezd őt így: „Nincs irgalom”. Mert nem leszek többé irgalmas Yiszráel házához, és nem bocsátok meg nekik. Yehuda házához azonban irgalmas leszek, és megsegítem őket, mint URuk, Elohim-uk. De nem íjjal, karddal és harccal, nem lovakkal és lovasokkal segítem őket.

Miután elválasztotta „Nincs irgalom” nevű leányát, újból teherbe esett, és fiút szült. Yahuwah pedig ezt mondta: Nevezd őt így: „Nem népem”. Mert nem vagytok az én népem, én sem vagyok a tietek.

De lesz még annyi Yiszráel fiainak a száma, mint a homok a tengerparton, amelyet nem lehet megmérni, sem megszámolni. Akkor ahelyett, hogy ezt mondanák nekik: Nem vagytok népem! – ezt mondják: Az élő Elohim fiai vagytok! Összegyűlnek majd Yehuda fiai és Yiszráel fiai, és egyetlen fejedelmet választanak maguknak. Eljönnek az országból, mert nagy lesz még Yizre’el napja.

Mondjátok testvéreiteknek: „Népem!”
és nővéreiteknek: „Van irgalom!”
Pereljetek anyátokkal,
pereljetek, mert ő nem feleségem,
és én sem vagyok a férje!

Tüntesse el arcáról a paráznaság jelét,
és melléről a házasságtörés jelét!
Különben levetkőztetem,
és olyan meztelenné teszem,
amilyen születésekor volt.

Olyanná teszem, amilyen a puszta,
olyanná változtatom,
amilyen a szikkadt föld,
és szomjan hagyom halni.

Fiainak sem irgalmazok,
mert paráznaságból születtek.
Hiszen paráználkodott az anyjuk,
gyalázatos volt szülőjük,
mert ezt mondta:
Elmegyek a szeretőim után.
Ők adnak nekem kenyeret és vizet,
gyapjút és lent, olajat és italt.

Azért most elrekesztem az útját tövissel,
kerítést húzok elé, nem talál rá ösvényeire. F
utkos majd a szeretői után,
de nem éri el őket, keresi őket,
de nem találja.

Ezért azt mondja: Visszamegyek első férjemhez,
mert jobb dolgom volt akkor, mint most.
Nem tudta, hogy én adtam neki gabonát,
mustot és olajat.

Ezüstöt is bőven adtam neki, meg aranyat,
amit a Baalra költöttek.
Azért elveszem tőle a gabonát aratás idején,
a mustot is szüret táján.

Letépem róla a gyapjút és a lent,
amely szemérmét takarja.
Most leleplezem csupasz testét szeretői szeme láttára,
senki sem menti meg tőlem.

Megszüntetem minden örömét,
ünnepét, újholdját, Shabbatját
és minden ünnepnapját.
Elpusztítom szőlőjét és fügefáját,
amelyekről azt mondta:
Az én keresményem ez,
amelyet szeretőim adtak.

Vadonná teszem azokat,
hadd pusztítsa a mezei vad.
Megbüntetem azokért a napokért,
amelyeken a Baaloknak tömjénezett,
gyűrűvel és nyaklánccal ékesítette magát,
úgy ment a szeretői után, engem pedig elfelejtett
– így szól Yahuwah.

Azért most én csábítom őt:
elvezetem a pusztába,
és szívére beszélek.
Azután adom vissza szőlőjét,
és az Ákór völgyét
a reménység kapujává teszem.

Ott majd úgy felel nekem,
mint ifjúsága idején,
mint akkor,
amikor kijött Egyiptom földjéről.

Azon a napon férjednek fogsz hívni – így szól Yahuwah-, és nem hívsz többé Baalnak. Kiveszem szájából a Baalok nevét, nem emlegetik többé nevüket. Azon a napon szövetséget kötök javukra a mezei vadakkal, az égi madarakkal és a földön csúszó-mászó állatokkal. Kiirtom az íjat, a kardot és a háborút az országból, és biztonságban élhetnek. Eljegyezlek magamnak örökre, eljegyezlek magamnak az igazság és a törvény, a szeretet és az irgalom ajándékával. Eljegyezlek magamnak a hit ajándékával, és megismered Yahuwah-át.

Azon a napon meghallgatom – így szól Yahuwah-,
meghallgatom az eget,
az meghallgatja a földet,
a föld is meghallgatja a gabonát,
a mustot és az olajat,
azok pedig meghallgatják Yizre’elt.

Mert bevetem vele a földet,
és akit „Nincs irgalom”- nak hívnak,
ahhoz irgalmas leszek,
a „Nem népem”- nek ezt mondom:
Népem vagy, ő pedig ezt mondja: Én Elohim-om!

Ezt mondta nekem Yahuwah: Szeresd csak tovább azt az asszonyt, aki más szeretője és házasságtörő, ahogyan Yahuwah szereti Yiszráel fiait, bár más elohimokhoz fordulnak, és szeretik az aszú szőlőt. Megvettem az asszonyt tizenöt ezüstért és másfél hómer árpáért, és ezt mondtam neki: Hosszú ideig fogsz nálam lakni. Nem paráználkodsz és nem leszel senkié, én sem megyek hozzád. Hosszú ideig élnek majd Yiszráel fiai is király és vezér nélkül, áldozat és szent oszlop nélkül, éfód és házibálvány nélkül. Azután megtérnek Yiszráel fiai, keresni fogják Elohim-ukat, Yahuwah-át és királyukat, Davidot: remegve fordulnak Yahuwah-hoz, az ő jóságához az utolsó napokban.

Halljátok meg Yahuwah igéjét, Yiszráel fiai!

Pere van Yahuwah-nak az ország lakóival,
mert nincs igazság, nincs hűség,
és nem ismerik Elohim-ot az országban.

Esküdöznek és hazudoznak,
ölnek, lopnak és paráználkodnak,
betörnek, és vérontás vérontást ér!

Ezért gyászolni fog az ország,
és elalél egész lakossága a mezei vadakkal
és az égi madarakkal együtt,
még a tenger halai is halomra pusztulnak.

De senki se pereljen,
senki se vádaskodjék.
Veled van perem, te pap!
El fogsz bukni nappal,
elbukik a próféta is veled együtt éjjel,
anyádat is elpusztítom!

Elpusztul népem,
mert nem ismeri Elohim-ot.
Mivel te megvetetted ezt az ismeretet,
én is megvetlek: nem leszel papom!
Nem törődtél Elohim-od tanításával,
én sem törődöm fiaiddal.

Minél többen lettek,
annál többet vétkeztek ellenem,
de dicsőségüket gyalázatra változtatom.

Népem vétekáldozatából élnek,
azért azt kívánják, hogy vétkezzen.
Úgy jár a pap is, mint a nép:
Megbüntetem utaiért,
megfizetek neki tetteiért.

Esznek majd, de nem laknak jól,
paráználkodnak, de nem szaporodnak,
mert elhagyták Yahuwah-át,
nem ügyelnek rá.

Paráznaság, bor és must elveszi az észt.
Népem a fától kér tanácsot,
és a bot ad neki kijelentést.
A parázna lelkület tévelygésbe visz,
paráználkodnak Elohim-uk tisztelete helyett.

Hegytetőkön áldoznak,
dombokon tömjéneznek, c
serfa, nyárfa és tölgyfa alatt,
mert kellemes az árnyékuk.

Ezért paráznák leányaitok,
és házasságtörők menyeitek.
Mégsem büntetem meg leányaitokat, bár paráznák,
menyeiteket sem, bár házasságtörők,
mert a férfiak is félremennek a paráznákkal,
és együtt áldoznak a kéjnőkkel.

Az ilyen értelmetlen népnek el kell pusztulnia.
Ha te parázna vagy is, Yiszráel,
csak Yehuda ne vétkezzék!
Ne menjetek Gilgálba, ne járjatok Beit-Ávenba!
Ne esküdözzetek az élő Yahuwah-ra !

Ha Yiszráel olyan szilaj,
mint egy szilaj tehén,
akkor legeltetheti-e őket Yahuwah tágas helyen,
mint bárányokat?

Bálványokhoz szegődött Efráim: hadd tegye!
Dőzsölésük elfajult, egyre paráználkodnak,
jobban szeretik a gyalázatos bálványt,
mint oltalmazójukat.

Szárnyára kapja őket a szélvész,
és szégyent vallanak oltáraik miatt.

Halljátok meg ezt, ti papok!
Figyelj jól, Yiszráel háza!
Hallgass ide, királyi udvar,
mert nektek szól az ítélet,
hiszen csapdává lettetek Micpában,
és kifeszített hálóvá a Tábór-hegyen!

Belemerültek a hűtlenek az erkölcstelenségbe,
de én mindnyájukat megfenyítem.

Én ismerem Efráimot,
Yiszráel nincs elrejtve előlem:
De te, Efráim, most is paráználkodsz,
tisztátalan vagy, Yiszráel!

Tetteik nem engedik,
hogy megtérjenek Elohim-ukhöz,
mert parázna lelkület van bennük,
nem ismerik Yahuwah-át.

Yiszráel ellen saját gőgje tanúskodik,
és elbukik Yiszráel és Efráim
a maga bűne miatt,
Yehuda is elbukik velük együtt.

Juhokat és marhákat áldozva
mennek keresni Yahuwah-át,
de nem találják: elzárkózott előlük.
Hűtlenek lettek Yahuwah-hoz,
törvénytelen fiakat nemzettek,
de majd fölemészti őket
az újholdünneplés birtokukkal együtt.

Fújjátok meg a kürtöt Gibeában,
és a trombitát Rámáhban,
lármázzátok föl Beit-Ávent,
riasszátok Binyamint!

Efráim pusztává lesz a fenyítés napján,
Yiszráel törzseinek tudtára adom ezt az elhatározást.

Yehuda fejedelmei határrontók lettek,
rájuk zúdítom haragomat, mint a vizet.
Elnyomás éri Efráimot, ítélet töri össze,
mert elvetemült lett, hiábavalóságot követ.

Ezért én olyan leszek Efráimban, mint a moly,
és Yehuda házában, mint a rothadás.

Látta Efráim a betegségét,
Yehuda is a fekélyét,
ezért Efráim Asszíriába járt,
a nagy királyhoz küldözgetett.
De az nem tud meggyógyítani benneteket,
nem orvosolja fekélyeteket.

Rátámadok Efráimra, mint az oroszlán,
és Yehuda házára, mint az oroszlánkölyök.
Én magam tépem szét, aztán elmegyek,
és elviszem menthetetlenül.
Majd visszavonulok lakóhelyemre,
amíg meg nem bűnhődnek,
és hozzám nem folyamodnak.
Nyomorúságukban keresnek majd engem.

Jöjjetek, térjünk meg Yahuwah-hoz,
mert ő megsebez, de meg is gyógyít,
megver, de be is kötöz bennünket.

Két nap múltán életre kelt,
harmadnapra föltámaszt bennünket,
és élünk majd előtte.

Ismerjük hát meg,
törekedjünk megismerni Yahuwah-át!

Eljövetele biztos, mint a hajnalhasadás,
eljön hozzánk, mint az őszi eső,
mint a tavaszi eső, mely megáztatja a földet.

Mit csináljak veled, Efráim?
Mit csináljak veled, Yehuda?
Hűségetek csak olyan, mint a reggeli felhő,
vagy mint a korán tűnő harmat.

Ezért a próféták által ostoroztam őket,
beszédeimmel gyilkoltam őket:
ítéletem napvilágra jön.
Mert szeretetet kívánok, és nem áldozatot,
Elohim ismeretét, és nem égőáldozatokat.

De ők megszegték a szövetséget Ádámban,
hűtlenné lettek ott hozzám.

Gileád a gonosztevők városa,
vérrel van bemocskolva.
A papok testülete olyan,
mint az emberekre leselkedő rablóbanda:
gyilkolnak ashechemi úton,
galádságokat követnek el.

Szörnyű dolgokat láttam Yiszráel házában!
Ott paráználkodik Efráim,
tisztátalanná lett Yiszráel.

Yehuda, számodra is eljön az aratás,
amikor fordítok népem sorsán.

Amikor gyógyítani akartam Yiszráelt,
lelepleződött Efráim bűne
és Shomron gonoszsága.

Álnokul élnek,
tolvaj tör be a házba,
rablóbanda fosztogat az utcán.

Eszükbe sem jut, hogy emlékszem minden gonoszságukra.
Pedig ott vannak körülöttük tetteik,
amelyek színem elé kerültek.
Álnok módon örvendeztetik a királyt,
hízelgéssel a vezéreket.

Mindnyájan házasságtörők.
Olyanok, mint amikor a kemencét befűti a pékmester,
de abbahagyja a tüzelést,
míg a megdagasztott tészta meg nem kel.

Beteggé teszik királyunkat ünnepnapján tüzes borral a vezérek;
kezet nyújt a hangoskodóknak.
Közelébe férkőztek álnokul,
szívük olyan, mint a kemence:
egész éjszaka aludt haragjuk,
de reggelre kigyullad, mint a lángoló tűz.

Mindnyájan izzanak, mint a kemence,
megemésztik bíráikat.
Királyaik mind elhulltak, e
gyikük sem kiáltott hozzám.

Efráim a népek közé keveredett.
Olyan lett Efráim, mint a meg nem fordított lángos.
Idegenek emésztik erejét,
de ő nem veszi észre.
Ősz haja fehérlik már,
de ő nem veszi észre.

Yiszráel ellen saját gőgje tanúskodik,
mert nem tértek meg Elohim-ukhöz, Yahuwah-hoz,
és ezek ellenére sem keresték őt.

Olyan lett Efráim,
mint az együgyű, esztelen galamb!
Egyiptomhoz kiáltanak, Asszíriába járnak.
Akármerre járnak, hálót feszítek ki eléjük.
Elfogom őket, mint az égi madarakat,
megfogom őket, amint hallom sereglésüket.
Jaj nekik, mert elhagytak engem!
Pusztulás vár rájuk, mert elpártoltak tőlem!

Én megváltanám őket,
de ők hazugságot beszélnek rólam.
Ahelyett, hogy szívből kiáltanának hozzám,
csak jajgatnak fekvőhelyükön,
keseregnek a gabona és a must hiánya miatt,
elfordulnak tőlem.

Én neveltem őket, és erősítettem karjukat,
mégis rosszat gondolnak rólam.
Megtérnek, de nem a Felségeshez,
olyanok, mint a meglazult íj.
Fegyver által esnek el vezéreik,
szitkozódó nyelvük miatt:
így lesznek csúffá Egyiptomban.

Kürtöt a szádhoz!
Sasként tör az ellenség Yahuwah házára!

Mert megszegték szövetségemet,
ellene szegültek utasításaimnak.

Kiált majd hozzám Yiszráel: Elohim-om!
Mi ismerünk téged!
Elvetette Yiszráel a jót, ellenség üldözi majd!
Királyt választottak, de nélkülem,
és vezért, akit nem ismerek el.

Ezüstjükből és aranyukból bálványokat készítettek,
de csak romlásukra.
Félredobom borjúdat, Shomron!
Haragra gyulladtam miatta.
Nem maradhat ez soká büntetés nélkül!

Yiszráelből való ez,
mesterember csinálta,
nem Elohim ez.

Bizony, ízzé-porrá törik Shomron borjúja!
Ha szelet vetnek, vihart aratnak.
A gabona nem hoz kalászt,
nem lesz belőle liszt,
vagy ha lesz is, idegenek emésztik föl.

Elpusztítják Yiszráelt!
Olyan a népek között,
mint egy értéktelen tárgy.
Hiszen ők Asszíriába jártak,
mint a kóborló vadszamár;
Efráim szeretőket bérelt.

Ha bért fizetnek is a népeknek,
én majd összegyűjtöm őket.
Kis időre megszabadulnak
a fejedelmek királyának terhétől.

Sok oltárt épített Efráim vétkesen:
ezek az oltárok vitték őt vétekbe.
Előírhatok nekik ezernyi törvényt,
azt gondolják, nem tartozik rájuk.

Szeretik a véresáldozatot,
bemutatják az áldozati húst,
azután megeszik,
de nem is fogadja tőlük kedvesen Yahuwah.

Nem feledkezik meg bűnükről,
megbünteti őket vétkeik miatt:
vissza fognak térni Egyiptomba.

Yiszráel elfelejtette alkotóját,
palotákat épített.
Yehuda pedig sok erős várost épített.
De tüzet bocsátok városaira,
és megemészti palotáit.

Ne örülj, Yiszráel,
ne ujjongj, mint a népek!
Mert hűtlen lettél Elohim-odhoz,
és szereted a paráznaság bérét,
minden szérűn a gabonát.

De a szérű és a sajtó nem tartja el őket,
hiányozni fog a must.
Nem lakhatnak Yahuwah országában,
Efráim visszatér Egyiptomba,
vagy Asszíriába kerül,
és ott tisztátalant eszik.

Nem áldozhatnak bort Yahuwah-nak,
és nem lesznek kedvesek előtte véresáldozataik.
Kenyerük olyan, mint a gyászolóké,
tisztátalan lesz az, aki eszi.

Kenyerük csak éhségüket csillapítja,
Yahuwah házába nem kerülhet.
Mit fogtok készíteni az ünnepnapra,
Yahuwah ünnepnapjára?

Akik elmennek az elpusztult országból,
azokat Egyiptom gyűjti össze,
Memfisz temeti el.

Ezüstön szerzett értékeiket benövi a csalán,
sátraikat fölveri a gaz.
Eljön a büntetés ideje,
eljön a megtorlás ideje.

Majd megtudja Yiszráel, bolond-e a próféta,
eszelős-e a szellem embere?

Mivel sok a bűnöd, nagy a gyűlölködés.
Ólálkodik a próféta körül Efráim, Elohim-om népe.

Csapdát állítottak minden útjára,
gyűlölködnek Elohim-ja házában.
Mélységesen megromlottak,
mint egykor Gibeában.
De nem feledkezik meg bűnükről Yahuwah,
megbünteti őket vétkeik miatt.

A pusztában olyannak találtam Yiszráelt,
mint a szőlőfürtöt.
Őseitekre úgy néztem,
mint a fügefa első termésére.

De Baal-Peórhoz értek,
és gyalázatra vetemedtek.
Olyan förtelmessé lettek,
mint akit szerettek.

Elszáll, mint a madár Efráim dicsősége.
Nem lesz szülés, sem fogamzás, sem terhesség!
Ha fölnevelik is fiaikat, elveszem tőlük,
nem lesz belőlük ember.

Jaj lesz nekik, ha elfordulok tőlük.
Efráim alakját olyannak láttam,
mint a mezőn elültetett fa.
De Efráimnak ki kell szolgáltatnia fiait a gyilkosoknak.

Adj nekik, Yahuwah-ám! – de mit adj?
Adj nekik meddő méhet és elapadt emlőket!
Minden gonoszságuk Gilgálban kezdődött,
már ott meggyűlöltem őket.

Gonosz tetteik miatt kiűzöm őket házamból.
Nem szeretem őket többé, mert vezéreik mind pártütők.

Csapás érte Efráimot,
gyökere elszáradt,
nem hoz gyümölcsöt.
Ha születnek is gyermekei,
megölöm kedves magzatait.

Elveti őket Elohim,
mert nem hallgattak rá.
Bujdosók lesznek a népek között.

Dús lombú szőlőtő Yiszráel,
gyümölcsöt is bőven terem.
Minél több gyümölcse lett,
annál több oltárt épített;
minél szebb lett országa,
annál szebb szent oszlopokat állított.

Csalárd a szívük, de most meglakolnak.
Elohim lerombolja oltáraikat,
elpusztítja szent oszlopaikat.

Akkor majd mondják:
Nincs nekünk királyunk,
mert nem féltük Yahuwah-át,
mit is tehetne értünk a király?

Nagy szavakat mondtak,
hamisan esküdtek,
szerződéseket kötöttek,
az igazság pedig olyan lett,
mint a mezőn burjánzó mérges gaz.

A Beit-áveni borjú miatt aggódnak Shomron lakói,
meggyászolja azt a nép,
jajgatnak miatta a bálványpapok,
mert odalett dicsősége.
Azt is elviszik Asszíriába,
ajándékul a nagy királynak.

Szégyenbe jut Efráim,
szégyent vall tervével Yiszráel!
Elpusztul Shomron, királya olyan lesz,
mint forgács a víz színén!

Elpusztulnak a Beit-áveni áldozóhalmok,
ahol Yiszráel vétkezik,
gaz és bogáncs növi be oltárait.

Azt mondják majd a hegyeknek:
Takarjatok el!
– a halmoknak pedig:
Omoljatok ránk!

Gibea óta vétkes vagy, Yiszráel!
Ellenem lázadtak ott,
de majd eléri őket Gibeában a háború
a gonosz emberek miatt.

Megfenyítem őket tetszésem szerint,
összesereglenek ellenük a népek,
és megbűnhődnek kettős bűnükért.

Efráim betanított üsző,
szeret gabonát nyomtatni.
Én megkíméltem szép nyakát,
de majd igába fogom Efráimot,
Yehuda szántani fog,
Yaakov meg boronál.

Vessetek magatoknak igazságot,
akkor hűséget arathattok!
Szántsatok föl új szántóföldet,
mert ideje, hogy keressétek Yahuwah-át,
míg majd eljön, és hullatja rátok az igazság esőjét.

Bűnösen szántottatok,
álnokságot arattatok,
ettétek a hazugság gyümölcsét.
Bizony, a magad tetteiben
és sok harcosodban bíztál.

De zendülés támad néped körében,
minden erődítményed elpusztul,
ahogyan Shalman elpusztította Beit-Arbélt,
amikor a csatában az anyákat
gyermekeikkel együtt mészárolták le.

Így bánnak el veletek Beit-Elben
szörnyű gonoszságotok miatt.
Hajnalra menthetetlenül elpusztul Yiszráel királya!

Még gyermek volt Yiszráel, amikor megszerettem,
Egyiptomból hívtam ki fiamat.

Minél jobban hívtam őket,
annál jobban távolodtak tőlem:
a Baaloknak áldoztak,
és a bálványoknak tömjéneztek.

Pedig én tanítottam járni Efráimot,
kézen fogtam őket, de ők nem tudták,
hogy én viseltem gondjukat.
Emberi kötelekkel vontam őket,
a szeretet kötelékével.

Úgy bántam velük,
mint mikor valaki arcához emeli gyermekét:
jóságosan enni adtam nekik.

Vissza fog térni Egyiptomba,
vagy Asszíria lesz a királya,
mert nem akarnak megtérni.
Fegyver pusztít városaiban,
véget vet a fecsegésnek,
és megemészti őket terveik miatt.

Népem megrögzötten elfordul tőlem.
Hívják őt a Felségeshez,
de senki sem mozdul.
Hogyan adnálak oda, Efráim,
hogyan szolgáltatnálak ki, Yiszráel?

Hogyan adnálak oda, mint Admát,
hogyan bánnék veled úgy, mint Cebóimmal?

Megindult a szívem, egészen elfogott a szánalom.
Nem izzó haragom szerint bánok vele,
nem döntöm újból romlásba Efráimot,
mert Elohim vagyok én, nem ember.

Szent vagyok köztetek, nem indulatosan jövök.
Yahuwah-át fogják követni,
mert oroszlánként ordít majd, és ha ordít,
remegve jönnek fiai nyugat felől.
Remegve jönnek Egyiptomból, mint a madár,
és az asszír földről, mint a galamb.

Letelepítem majd őket házaikba
– így szól Yahuwah.

Hazugsággal fordult hozzám Efráim,
Yiszráel háza pedig alattomosan.
De Yehuda még Elohim útján jár,
a szentek népe állhatatos.

Efráim szelet hajszol,
a keleti szelet űzi egész nap,
hazugságot és erőszakot szaporít:
szövetséget kötnek Asszíriával,
és olajat visznek Egyiptomba.

Pere van Yahuwah-nak Yiszráellel,
megbünteti Yaakovot, ahogy megérdemli,
tettei szerint fizet meg neki.

Már az anyaméhben megcsalta testvérét,
ereje teljében pedig Elohim-mal küzdött.
Küzdött az angyallal és győzött,
sírva könyörgött neki.
Beit-Elben talált rá, ott beszélt vele.

Bizony Yahuwah a Seregek Elohim-ja,
Yahuwah: ez az ő neve.

Térj hát meg Elohim-odhoz,
tartsd meg hűségesen a törvényt,
és reménykedj szüntelenül Elohim-odban!

Kalmár lett,
hamis mérleg van a kezében,
szeret harácsolni.

Efráim így beszél:
Milyen gazdag lettem,
vagyonra tettem szert!
Nem találhatnak bennem bűnt,
semmit sem szereztem vétkesen.

De én, Yahuwah,
vagyok a te Elohim-od, Egyiptom óta.
Újra sátorlakóvá teszlek,
amilyen egykor voltál.
Én szóltam a prófétákhoz,
én adtam a sok látomást
és a példázatokat a próféták által.

Mivel Gileád gonosz, semmivé kell lennie!
Gilgálban bikákat áldoznak,
de oltáraikból kőhalmok lesznek
a szántóföld szélén.

Yaakov Arám mezejére menekült,
egy asszonyért szolgált Yiszráel,
egy asszonyért őrizte a nyájat.
De próféta által hozta ki Yahuwah Yiszráelt Egyiptomból,
és próféta által őrizte meg.

Efráim az elkeseredésig bosszantotta URát,
de ő megtorolja a vérontást,
megfizet neki gyalázatosságáért.

Ha Efráim megszólalt,
mindenki rettegett,
naggyá lett Yiszráelben.
De vétkezett a Baallal,
ezért halál vár rá.

Most is tovább vétkeznek,
elohimszobrot csináltak maguknak,
ezüstbálványokat a maguk esze szerint:
mesterember készítménye ez mind.
Azt mondják: Ezeknek áldozzatok!
Emberek borjúkat csókolgatnak!

Azért olyanok lesznek, mint a reggeli felhő
és mint a korán eltűnő harmat,
mint a szérűről elsodort polyva
és mint a kémény füstje.

De én, Yahuwah,
vagyok a te Elohim-od
Egyiptom óta.
Nem ismerhetsz rajtam kívül Elohim-ot,
nincs más szabadító,
csak én.

Én gondoskodtam rólad a pusztában,
a kiszikkadt földön.
Ha volt legelőjük, jóllaktak,
jóllaktak és fölfuvalkodtak,
ezért elfeledtek engem.

Úgy bánok velük, mint az oroszlán,
párducként lesek rájuk az úton.
Rájuk támadok, mint a kölykét vesztett medve,
és föltépem a mellkasukat.
Felfalom őket, mint egy nőstény oroszlán,
mezei vad szaggatja szét őket.

Az vitt romlásba téged, Yiszráel,
hogy ellenem, segítőd ellen lázadtál.
Hol van királyod?
Szabadítsa meg városaidat!
Hol vannak bíráid?
Hiszen te mondtad:
Adj nekem királyt és vezéreket!
Adok én neked királyt, de haragomban,
el is veszem felindulásomban.

Össze van gyűjtve Efráim bűne, el van téve a vétke.
Szülési fájdalmak jönnek,
de idétlen a gyermek;
nem tud idejében kijönni az anyaméhből.

Kiváltom őket a holtak hazájából,
megváltom őket a haláltól.
Hol van a tövised, halál?
Hol a fullánkod, holtak hazája?

Nincs bennem megbánás!
Bár ő a legvirágzóbb testvérei között,
majd jön a keleti szél,
Yahuwah szele,
mely a puszta felől támad,
kiszárítja kútját,
elapasztja forrását,
megfosztja kincseitől,
minden drágaságától.

Megbűnhődik Shomron,
mert engedetlen volt Elohim-ével szemben.
Fegyver által esnek el,
csecsemőit sziklához vágják,
és terhes asszonyait fölhasogatják.

Térj meg, Yiszráel, Elohim-odhoz,
Yahuwah-hoz,
mert bűnöd miatt buktál el!

Ezeket a szavakat vigyétek magatokkal,
amikor megtértek Yahuwah-hoz,
ezt mondjátok neki:
Bocsáss meg minden bűnt,
és fogadd szívesen,
ha ajkunk gyümölcsét áldozzuk neked!

Asszíria nem segít meg minket,
lóra sem ülünk többé.
Nem nevezzük többé Elohim-unknak
kezünk csinálmányát.

Csak nálad talál irgalmat az árva.
Kigyógyítom őket a hűtlenségből,
szívből szeretni fogom őket,
mert elfordult róluk haragom.

Harmat leszek Yiszráelnek:
virágzik majd, mint a liliom,
gyökeret ver, mint a Libánon fái.
Ágai szétterülnek, ékes lesz, mint az olajfa,
és illatos, mint a Libánon.

Újra Elohim oltalmában fognak élni,
gabonát termesztenek, virágzanak, mint a szőlő,
híresek lesznek, mint a libánoni bor.

Efráimnak semmi köze többé a bálványokhoz.
Én meghallgatom, és törődöm vele.
Olyan vagyok, mint a zöldellő ciprus,
tőlem kapod gyümölcsödet.

Aki bölcs, belátja ezeket,
aki értelmes, az megérti.
Mert egyenesek Yahuwah útjai,
az igazak járnak rajtuk,
a vétkesek elbuknak rajtuk.