Yahuwah Biblia

¹Sha’ul, Elohim akaratából a Mashiah Yahushua apostola, és Timotheusz, a testvér: Elohim gyülekezetének, amely Korinthusban van, és mindazoknak a szenteknek, akik Akhájában vannak: ²Kegyelem néktek és békesség Elohim-tól, a mi Atyánktól, ésaz ÚR Yeshua HaMashiah-tól. ³Áldott Elohim, a mi URunk Yeshua HaMashiah Atyja, az irgalom Atyja és minden vigasztalás Elohim-ja, ⁴aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban, azzal a vigasztalással, amellyel Elohim vigasztal minket. ⁵Mert amilyen bőséggel részünk van a Mashiah szenvedéseiben, a Mashiah által olyan bőséges a mi vigasztalásunk is. ⁶Ha szorongattatunk, ez a ti vigasztalásotokért és üdvösségetekért van, ha vigasztaltatunk, az a ti vigasztalásotokért van, amely elég erős ugyanazoknak a szenvedéseknek az elhordozására, amelyeket mi is szenvedünk. ⁷A mi reménységünk bizonyos felőletek, mert tudjuk, hogy amiképpen részestársak vagytok a szenvedésekben, ugyanúgy a vigasztalásban is.

⁸Mert nem akarjuk, testvéreim, hogy ne tudjatok arról a nyomorúságról, amely Ázsiában ért minket: rendkívüli mértékben, sőt erőnkön felül megterheltettünk, annyira, hogy az életünk felől is kétségben voltunk. ⁹Sőt mi magunk is elszántuk magunkat a halálra azért, hogy ne önmagunkban bizakodjunk, hanem Elohim-ban, aki feltámasztja a halottakat; ¹⁰aki ekkora halálos veszedelemből megszabadított minket, és meg is fog szabadítani. Benne reménykedünk, hogy ezután is megszabadít, ¹¹mivel ti is segítségünkre vagytok az értünk mondott könyörgéssel, hogy a reánk áradt kegyelemért sokan sokféleképpen mondjanak értünk hálaadást.

¹²Mert ez a mi dicsekvésünk, amelyről lelkiismeretünk bizonyságot tesz, hogy Elohim szentségével és tisztaságával, nem emberi bölcsességgel, hanem Elohim kegyelmével jártunk a világban, kiváltképpen pedig közöttetek. ¹³Mert nem írtunk nektek mást, mint amit olvastok és meg is értetek, sőt remélem, hogy teljesen meg fogtok érteni, ¹⁴ahogyan részben meg is értettetek minket: hogy ti velünk dicsekedtek, amiképpen mi is veletek a mi URunk Yeshua napján.

¹⁵Ezzel a bizodalommal akartam már előbb hozzátok menni, hogy másodszor is részesüljetek a kegyelemben. ¹⁶Aztán tőletek akartam átmenni Macedóniába, és Macedóniából ismét hozzátok menni, hogy ti bocsássatok útra Yehudába. ¹⁷Amikor tehát ezt akarom, vajon könnyelmű vagyok-e? Vagy amit tervezek, emberi módon tervezem, vagy hogy énnálam az „igen” egyszersmind „nem” is? ¹⁸Elohim a tanúm, hogy beszédünk nálatok nem volt „igen” és „nem”. ¹⁹Mert Elohim Fia, a Mashiah Yahushua , akit közöttetek mi, tudniillik én, Szilvánusz és Timotheusz hirdettünk, nem lett „igen”- né is meg „nem”- mé is, hanem az „igen” valósult meg őbenne. ²⁰Mert valahány ígérete van Elohim-nak, azokra őbenne van az igen, és ezért általa van az ámen is, Elohim dicsőségére általunk. ²¹Aki pedig minket veletek együtt a Mashiah-ban megerősít és felken, Elohim az. ²²Ő pecsétjével el is jegyzett minket, és Ruach HaKodesh zálogát adta szívünkbe. ²³Én pedig Elohim-ot hívom tanúbizonyságul magam mellett, hogy irántatok való kíméletből nem mentem még el Korinthusba. ²⁴Mert nem akarunk uralkodni a ti hiteteken, hanem munkatársai vagyunk örömötöknek, mivel szilárdan álltok a hitben.

¹Elhatároztam tehát magamban, hogy nem megyek hozzátok ismét szomorúsággal. ²Mert ha megszomorítlak titeket, akkor ki vidámít meg engem, hacsak nem az, akit én megszomorítok? ³Azért is írtam levélben erről, hogy amikor megérkezem, ne érjen szomorúság azok miatt, akiknek örülnöm kellene, mert meg vagyok győződve arról, hogy az én örömöm mindnyájatoké. ⁴Mert sok gyötrődés és szívbeli szorongás között, sok könnyhullatással írtam nektek, nem azért, hogy megszomorodjatok, hanem hogy megismerjétek azt a szeretetet, amely igen erős énbennem irántatok.

⁵Ha pedig valaki megszomorított, nem engem szomorított meg, hanem – hogy ne túlozzak – részben titeket mindnyájatokat is. ⁶Elég az ilyennek az a büntetés, amit a többség mért rá. ⁷Most viszont inkább bocsássatok meg neki, és vigasztaljátok meg, hogy a túlságos nagy szomorúság valamiképpen meg ne eméssze az ilyet. ⁸Ezért kérlek titeket, tanúsítsatok iránta szeretetet. ⁹Mert levelemet azért is írtam, hogy meggyőződjem megbízhatóságotokról: vajon mindenben engedelmesek vagytok-e. ¹⁰Akinek pedig ti megbocsáttok, annak én is megbocsátok. Mert amit én megbocsátottam, ha volt mit megbocsátanom, az tiértetek volt a Mashiah színe előtt, ¹¹hogy rá ne szedjen minket a Shatan. Az ő szándékai ugyanis nem ismeretlenek előttünk.

¹²Amikor pedig megérkeztem Tróászba a Mashiah evangéliumának hirdetésére, bár Yahuwah kaput nyitott előttem, ¹³nem volt nyugalma szellememnek, mivel nem találtam Titusz testvéremet. Ezért elbúcsúztam tőlük, és elmentem Macedóniába. ¹⁴De hála legyen Elohim-nak, aki a Mashiah ereje által mindenkor diadalra vezet bennünket, és ismeretének illatát terjeszti általunk mindenütt. ¹⁵Mert a Mashiah jó illata vagyunk Elohim dicsőségére mind az üdvözülők, mind az elkárhozók között: ¹⁶ezeknek a halál illata halálra, azoknak az élet illata életre. De ki alkalmas erre? ¹⁷Mi nem olyanok vagyunk, mint sokan, akik nyerészkednek Elohim igéjével, hanem mint akik tiszta szívből, sőt Elohim-ból szólunk Elohim előtt a Mashiah által.

¹Elkezdjük-e ismét ajánlani önmagunkat? Vagy szükségünk van-e, mint némelyeknek hozzátok szóló vagy tőletek kapott ajánlólevelekre? ²A mi levelünk ti vagytok, amely be írva szívünkbe, amelyet ismer és olvas minden ember. ³Mert nyilvánvaló, hogy ti a Mashiah-nak a mi szolgálatunk által szerzett levele vagytok, amely nem tintával, hanem az élő Elohim Szellemével van felírva; és nem kőtáblára, hanem a szívek hústábláira.

⁴Ilyen bizodalmunk pedig a Mashiah által van Elohim iránt. ⁵Nem mintha önmagunktól, mintegy a magunk erejéből volnánk alkalmasak, hogy bármit is megítéljünk; ellenkezőleg, a mi alkalmasságunk Elohim-tól van. ⁶Ő tett alkalmassá minket arra, hogy az új szövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem Szellemé, mert a betű megöl, Ruach HaKodesh pedig megelevenít.

⁷Ha pedig a halálnak betűkkel kőbe vésett szolgálata dicsőséges volt, úgyhogy nem tudtak Yiszráel fiai Moshe arcára nézni arcának múló dicsősége miatt, ⁸hogyne volna még dicsőségesebb a Szellem szolgálata? ⁹Mert ha a kárhoztatás szolgálata dicsőséges, mennyivel dicsőségesebb az igazság szolgálata! ¹⁰Sőt ami ott dicsőséges volt, már nem is dicsőséges az azt felülmúló dicsőség miatt. ¹¹Ha ugyanis a múlandó dicsőséges, mennyivel inkább dicsőséges a maradandó.

¹²Mivel tehát ilyen reménységünk van, teljes nyíltsággal szólunk; ¹³és nem úgy, mint Moshe, aki leplet tett az arcára, hogy ne lássák Yiszráel fiai a múlandó dicsőség végét. ¹⁴De az ő gondolkozásuk eltompult, mert a Tanakh (Ószövetség) felolvasásakor ugyanaz a lepel mind a mai napig felfedetlenül megmaradt, mivel az csak a Mashiah-ban tűnik el. ¹⁵Sőt mindmáig, valahányszor (a Tórát) Moshét olvassák, lepel van a szívükön. ¹⁶De ha majd megtérnek Yahushua-hoz, elvétetik a lepel. ¹⁷Yahushua pedig a Szellem–Ruach HaKodesh, és ahol Yahushua Szelleme, ott a szabadság. ¹⁸Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük Yahushua dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át Yahushua Szelleme által dicsőségről dicsőségre.

¹Ezért tehát, mivel ilyen szolgálatban állunk, minthogy irgalmat nyertünk, nem csüggedünk el, ²hanem elvetjük a szégyenletes titkos bűnöket; nem járunk ravaszságban, nem is hamisítjuk meg Elohim igéjét, hanem az igazság nyílt hirdetésével ajánljuk magunkat minden ember lelkiismeretének Elohim előtt. ³Ha pedig nem elég világos a mi evangéliumunk, csak azok számára nem világos, akik elvesznek. ⁴Ezeknek a gondolkozását e világ Elohim-ja megvakította, mert hitetlenek, és így nem látják meg a Mashiah dicsőségéről szóló evangélium világosságát, aki Elohim képmása. ⁵Mert nem önmagunkat hirdetjük, hanem a Mashiah Yeshua-t, Yahuwah-át, önmagunkat pedig mint szolgáitokat Yeshua-ért. ⁶Elohim ugyanis, aki ezt mondta: „Sötétségből világosság ragyogjon fel”, ő gyújtott világosságot szívünkben, hogy felragyogjon előttünk Elohim dicsőségének ismerete a Mashiah arcán.

⁷Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy ezt a rendkívüli erőt Elohim-nak tulajdonítsuk, és ne magunknak: ⁸Mindenütt szorongatnak minket, de nem szorítanak be, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; ⁹üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak, letipornak, de el nem veszünk; ¹⁰Yeshua halálát mindenkor testünkben hordozzuk, hogy Yeshua élete is láthatóvá legyen testünkben. ¹¹Mert életünk folyamán szüntelen a halál révén állunk Yeshua-ért, hogy a Yeshua élete is láthatóvá legyen halandó testünkben. ¹²Azért a halál bennünk végzi munkáját, az élet pedig bennetek.

¹³Mivel pedig a hitnek ugyanaz a szelleme van bennünk, ahogyan meg van írva: „Hittem, azért szóltam”, mi is hiszünk, és azért szólunk! ¹⁴Mert tudjuk, hogy aki feltámasztotta az ÚR Yeshua-át, az Yeshua-val együtt minket is feltámaszt, és maga elé állít veletek együtt. ¹⁵Mert minden értetek van, hogy a kegyelem sokasodjék, és egyre többen adjanak hálát Elohim dicsőségére. ¹⁶Ezért tehát nem csüggedünk. Sőt ha a külső emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis megújul napról napra. ¹⁷Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk, ¹⁸mivel nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.

¹Tudjuk pedig, hogy ha földi sátorunk összeomlik, van Elohim-tól készített hajlékunk, nem kézzel csinált, hanem örökkévaló mennyei házunk. ²Azért sóhajtozunk ebben a testben, mivel vágyakozunk felölteni rá mennyből való hajlékunkat, ³ha ugyan nem bizonyulunk felöltözve is mezíteleneknek. ⁴Mert mi is, akik e sátorban vagyunk, megterhelten sóhajtozunk, minthogy nem szeretnénk ezt levetni, hanem felölteni rá amazt, hogy a halandót elnyelje az élet. ⁵Elohim pedig, aki minket erre felkészített, zálogul adta nekünk Ruach HaKodesh-t. ⁶Tehát mindenkor bizakodunk, és tudjuk, hogy amíg a testben lakunk, távol lakunk Yahushua-tól; ⁷mert hitben járunk, nem látásban. ⁸De bizakodunk, és inkább szeretnénk kiköltözni a testből, és hazaköltözni Yahushua-hoz. ⁹Ezért arra törekszünk, hogy akár itt lakunk még, akár elköltözünk, kedvesek legyünk neki. ¹⁰Mert mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk a Mashiah ítélőszéke elé, hogy mindenki megkapja, amit megérdemel, aszerint, amit e testben cselekedett: akár jót, akár gonoszat.

¹¹Mivel tehát ismerjük Yahuwah félelmét, embereket győzünk meg, Elohim előtt pedig nyíltan állunk. Remélem azonban, hogy a ti lelkiismeretetek előtt is nyíltan állunk. ¹²Nem önmagunkat ajánljuk ismét nektek, hanem lehetőséget adunk nektek a velünk való dicsekedésre, hogy legyen mit felelnetek azoknak, akik azzal dicsekednek, ami csak látszat, és nem azzal, ami a szívben van. ¹³Ha ugyanis révületbe estünk, Elohim-ért történt, ha pedig józanok vagyunk, értetek van. ¹⁴Mert a Mashiah szeretete szorongat minket, mivel azt tartjuk, hogy ha egy meghalt mindenkiért, akkor mindenki meghalt; ¹⁵és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, többé ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt.

¹⁶Úgyhogy mi mostantól fogva senkit nem ismerünk test szerint: ha ismertük is a Mashiah-t test szerint, most már őt sem így ismerjük. ¹⁷Ezért ha valaki a Mashiah-ban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre. ¹⁸Mindez pedig Elohim-tól van, aki megbékéltetett minket önmagával a Mashiah által, és nekünk adta a békéltetés szolgálatát. ¹⁹Elohim ugyanis a Mashiah-ban megbékéltette a világot önmagával, úgyhogy nem tulajdonította nekik vétkeiket, és reánk bízta a békéltetés igéjét. ²⁰Tehát a Mashiah-ért járva követségben, mintha Elohim kérne általunk: a Mashiah-ért kérünk, béküljetek meg Elohim-mal! ²¹Mert azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Elohim igazsága legyünk őbenne.

¹Vele együtt munkálkodva intünk is titeket; úgy éljetek, mint akik nem hiába kapták Elohim kegyelmét. ²Mert ő mondja: „A kegyelem idején meghallgattalak, és az üdvösség napján megsegítettelek. Íme, most van a kegyelem ideje! Íme, most van az üdvösség napja!”

³Senkinek semmiféle megütközést nem okozunk, hogy ne szidalmazzák szolgálatunkat, ⁴hanem úgy ajánljuk magunkat mindenben, mint Elohim szolgái: sok tűrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongattatásban, ⁵verésekben, bebörtönzésben, fáradozásban, virrasztásban, böjtölésben, ⁶tisztaságban, ismeretben, türelemben, jóságban, Ruach HaKodesh-ben, képmutatás nélküli szeretetben, ⁷az igazság igéjével, Elohim erejével, az igazság jobb és bal felől való fegyvereivel, ⁸dicsőségben és gyalázatban, rossz hírben és jó hírben, mint ámítók és igazak, ⁹mint ismeretlenek és jól ismertek, mint halálra váltak, és íme, élők, mint megfenyítettek és meg nem öltek, ¹⁰mint szomorkodók, de mindig örvendezők, mint szegények, de sokakat gazdagítók, mint akiknek nincsen semmijük, és akiké mégis minden.

¹¹Szánk megnyílt, szívünk kitárult előttetek, korinthusiak: ¹²nem a mi szívünkben van kevés hely számotokra, hanem a ti szívetekben van kevés hely számunkra. ¹³Viszonzásul pedig, mint gyermekeimhez szólok: tárjátok ki ti is szíveteket.

¹⁴Ne legyetek a hitetlenekkel felemás igában, mert mi köze egymáshoz az igazságnak és a gonoszságnak, vagy mi köze van a világosságnak a sötétséghez? ¹⁵Vagy mi azonosság van a Mashiah és Beliál között? Vagy milyen közösség van hívő és hitetlen között? ¹⁶Hogyan fér össze Elohim temploma a bálványokkal? Mert mi az élő Elohim temploma vagyunk, ahogyan Elohim mondta: „Közöttük fogok lakni és járni, Elohim-uk leszek, és ők az én népem lesznek. ¹⁷Ezért tehát menjetek ki közülük, és váljatok külön tőlük, így szól Yahuwah, tisztátalant ne érintsetek, és én magamhoz fogadlak titeket, ¹⁸Atyátokká leszek, ti pedig fiaimmá és leányaimmá lesztek, így szól Yahuwah Shadai (a Mindenható Yahuwah).

¹Mivel tehát ilyen ígéreteink vannak, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat minden testi és szellemi tisztátalanságtól, és Elohim félelmében tegyük teljessé a mi megszentelődésünket.

²Fogadjatok be minket: senkit nem bántottunk, senkit nem károsítottunk meg, senkit nem csaltunk meg. ³Nem vádképpen mondom, hiszen az előbb mondottam, hogy szívünkben vagytok, hogy együtt éljünk, és együtt haljunk. ⁴Nagy a bizalmam irántatok, sok dicsekedni valóm van veletek, tele vagyok vigasztalódással, minden nyomorúságunk ellenére csordultig vagyok örömmel.

⁵Mert amikor megérkeztünk Macedóniába, semmi nyugalma sem volt testünknek, hanem mindenféleképpen gyötrődtünk: kívül harcok, belül félelmek. ⁶De Elohim, a megalázottak vigasztalója, megvigasztalt minket Titusz megérkezésével; ⁷de nemcsak az ő megérkezésével, hanem azzal a vigasztalással is, amellyel ő nálatok megvigasztalódott. Hírül hozta ugyanis nekünk a ti vágyódásotokat, a ti kesergéseteket, a ti hozzám való ragaszkodásotokat, úgyhogy még jobban megörültem.

⁸Mert ha megszomorítottalak is titeket azzal a levéllel, nem bánom. Bántam ugyan, látva hogy az a levél, ha egy kis időre is, megszomorított titeket, ⁹de most már örülök. Nem annak, hogy megszomorodtatok, hanem hogy megtérésre szomorodtatok meg: mert Elohim szerint szomorodtatok meg, és miattunk semmiben nem vallotok kárt. ¹⁰Mert Elohim szerinti szomorúság megbánhatatlan megtérést szerez az üdvösségre, a világ szerinti szomorúság pedig halált szerez.

¹¹Mert éppen az, hogy Elohim szerint szomorodtatok meg, mekkora buzgóságot keltett bennetek, sőt mentegetőzést, sőt méltatlankodást, sőt félelmet, sőt vágyódást, sőt ragaszkodást, sőt a vétkes megbüntetését! Mindenképpen igazoltátok, hogy tiszták vagytok az ügyben. ¹²Ha tehát írtam is nektek, nem a sértő miatt, és nem is a sértett érdekében írtam, hanem azért, hogy nyilvánvalóvá legyen buzgóságotok, amely Elohim színe előtt van bennetek irántunk.

¹³Ezért tehát megvigasztalódtunk, de megvigasztalódásunkon túl még jobban örültünk Titusz örömének, hiszen ti mindnyájan megnyugtattátok a lelkét. ¹⁴Mert ha egy kissé eldicsekedtem neki veletek, nem szégyenültem meg, hanem amint mindent az igazsághoz híven mondtunk el nektek, úgy Titusz előtt való dicsekedésünk is igaznak bizonyult. ¹⁵Az ő szíve még jobban felétek fordul, amikor visszaemlékezik mindnyájatok engedelmességére, amint félve és aggódva fogadtátok őt. ¹⁶Örülök, hogy minden tekintetben bízhatom bennetek.

¹Hírt adunk nektek, testvéreim, Elohim-nak arról a kegyelméről, amelyet Macedónia gyülekezeteinek adott. ²Mert a nyomorúság sok próbája között bőséges az ő örömük, és nagy szegénységükből a tisztaszívűség gazdagsága lett. ³Tanúskodom arról, hogy erejük szerint, sőt erejükön felül is önként adakoztak, ⁴és erősen sürgetve kérték tőlünk, hogy a szentek iránti szolgálatban adakozással részt vehessenek. ⁵És nem csak azt tették, amit reméltünk, hanem először önmagukat adták Yahushua-nak, és aztán nekünk, Elohim akaratából. ⁶Úgyhogy bátorítottuk Tituszt, hogy amint már előbb elkezdte, fejezze is be nálatok ennek az adománynak az összegyűjtését.

⁷Ezért ahogyan mindenben bővelkedtek: hitben és igében, ismeretben és minden buzgóságban, és a tőlünk rátok áradó szeretetben, úgy ebben az adakozásban is legyetek bőkezűek. ⁸Nem parancsként mondom, hanem azért, hogy mások buzgósága által a bennetek levő szeretet valódiságát is kipróbáljam. ⁹Mert ismeritek a mi URunk Yeshua HaMashiah kegyelmét; hogy gazdag létére szegénnyé lett értetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok. ¹⁰Tanácsot is adok ebben az ügyben, mert ez hasznos nektek, akik nem csak a cselekvést, hanem előzőleg az akarást is elkezdtétek tavaly óta. ¹¹Most pedig a cselekvést is végezzétek el, hogy amilyen az akarás készsége, olyan legyen a véghezvitel is, aszerint, amitek van! ¹²Mert ha megvan a készség, az aszerint kedves, amije kinek-kinek van, nem aszerint, amije nincs. ¹³Ugyanis azért, hogy másoknak könnyebbségük legyen, nektek ne legyen nyomorúságotok. ¹⁴Ellenben az egyenlőségnek megfelelően a mostani időben a ti fölöslegetek pótolja azok hiányát, hogy máskor azok fölöslege is pótolja majd a ti hiányotokat, hogy így egyenlőség legyen; ¹⁵amint meg van írva: „Aki sokat szedett, annak nem lett többje, és aki keveset, annak nem lett kevesebbje.”

¹⁶Hála legyen Elohim-nak, aki értetek ugyanezt a buzgóságot adta Titusz szívébe. ¹⁷Mert megkapta ugyan a bátorítást, de buzgóbb lévén, önként ment el hozzátok. ¹⁸Elküldtük vele együtt azt a testvért is, akinek az evangélium hirdetésével szerzett jó híre bejárta valamennyi gyülekezetet. ¹⁹Sőt ezenkívül a gyülekezetek kiválasztották őt útitársunknak is ebben az adománygyűjtésben, amelyben szolgálunk, magának Yahushua-nak a dicsőségére és a mi készségünk megmutatására. ²⁰Mert óvakodni akarunk attól, hogy valaki megrágalmazzon minket szolgálatunknak eme bőséges eredménye miatt: ²¹mert gondunk van a tisztességre nemcsak Yahushua előtt, hanem az emberek előtt is. ²²Elküldtük velük együtt azt a testvért, akinek az alkalmasságát sok mindenben kipróbáltuk, mert sokszor buzgó volt, most pedig még sokkal buzgóbb, mert nagyon bízik bennetek. ²³Akár Tituszról van szó, aki nekem társam és közöttetek munkatársam, akár a mi testvéreinkről, a gyülekezetek küldöttei ők: a Mashiah dicsősége. ²⁴Tanúsítsatok tehát irántuk szeretetet, és mutassátok meg nekik, hogy méltón dicsekedtünk veletek a gyülekezetek előtt.

¹A szentek iránti szolgálatról fölösleges írnom nektek. ²Hiszen ismerem készségeteket, amelyért dicsekszem veletek a macedónoknak, hogy Akhája tavaly óta készen áll, és hogy a ti buzgóságotok magával ragadta a többséget. ³De mégis elküldtem a testvéreket, nehogy a veletek való dicsekedésünk ebben az ügyben hiábavaló legyen, hanem amint megmondtam: készen legyetek. ⁴És ha velem macedónok érkeznek, és felkészületlenül találnak titeket, valamiképpen szégyent ne valljunk mi — hogy ne mondjuk: ti — ebben a bizodalmunkban. ⁵Szükségesnek tartottam tehát, hogy megkérjem a testvéreket, menjenek előre hozzátok, és készítsék elő a már megígért adományokat, hogy az úgy legyen készen, mint hálaáldozat, nem pedig mint kényszerű adomány.

⁶Tudjuk pedig, hogy aki szűken vet, szűken is arat, és aki bőven vet, bőven is arat. ⁷Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében, ne kedvetlenül vagy kényszerűségből, mert „a jókedvű adakozót szereti Elohim„. ⁸Elohim-nak pedig van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek, és bőségben éljetek minden jó cselekedetre. ⁹Amint meg van írva: „Bőkezűen osztott a szegényeknek, igazsága megmarad örökké.” ¹⁰Aki pedig magot ad a magvetőnek, és eledelül kenyeret, megadja és megsokasítja vetőmagotokat, és megszaporítja igazságotok gyümölcsét. ¹¹Így mindenben meggazdagodtok a teljes tisztaszívűségre, amely hálaadást szül Elohim iránt általunk.

¹²Mert ennek a szolgálatnak az ellátása nemcsak a szentek szükségleteit elégíti ki, hanem sokakat hálaadásra is indít Elohim iránt. ¹³Mert e szolgálat eredményességéért dicsőítik majd Elohim-ot, azért az engedelmességért, amellyel a Mashiah evangéliumáról vallást tesztek, és azért a jószívűségetekért, amely irántunk és mindenki iránt megnyilvánul. ¹⁴És ők könyörögnek is értetek, és vágyódnak utánatok, mivel Elohim jósága bőven kiáradt rátok. ¹⁵Hála legyen Elohim-nak kimondhatatlan ajándékáért!

¹A Mashiah szelídségével és gyöngédségével kérlek titeket én, Sha’ul, aki – némelyek szerint – szemtől szemben ugyan alázatos vagyok közöttetek, de távollétemben erélyes vagyok hozzátok; ²Kérlek titeket, hogy amikor jelen leszek, ne kelljen erélyesnek lennem annak a meggyőződésnek az alapján, amellyel merészen akarok fellépni némelyekkel szemben, akik úgy vélekednek, hogy mi test szerint élünk. ³Mert testben élünk, de nem test szerint hadakozunk; ⁴Hadakozásunk fegyverei ugyanis nem testiek, hanem erősek Elohim kezében erődítmények lerombolására. ⁵Ezekkel rombolunk le minden okoskodást és minden magaslatot, amelyet Elohim ismeretével szemben emeltek, és foglyul ejtünk minden gondolatot a Mashiah iránti engedelmességre, ⁶és készek vagyunk megbüntetni minden engedetlenséget, amikor teljességre jut a ti engedelmességetek.

⁷Ami a szemetek előtt van, arra nézzetek! Ha valaki meg van győződve arról, hogy ő a Mashiah-é, azt is gondolja meg önmagában, hogy amint ő a Mashiah-é, ugyanúgy mi is. ⁸Mert ha kissé túlozva dicsekszem is a hatalmunkkal, amelyet Yahushua építésetekre, és nem rombolásotokra adott, nem szégyenülök meg, ⁹nem akarva azt a látszatot kelteni, mintha levelemmel csak fenyegetnélek titeket. ¹⁰Mert levelei – mondják – súlyosak és kemények ugyan, de testi megjelenése erőtlen, és beszéde szánalmas. ¹¹Azt pedig gondolja meg az ilyen ember, hogy amilyenek vagyunk a távollétünkben írt levelünk szavaiban, olyanok leszünk ottlétünkkor tetteinkben is.

¹²Mert nem merjük magunkat azokhoz számítani vagy hasonlítani, akik önmagukat ajánlják. De ezek nem veszik észre, hogy magukhoz mérik, és magukhoz hasonlítják önmagukat. ¹³Mi azonban nem mérték nélkül, hanem annak a határnak a mértéke szerint dicsekszünk, amelyet Elohim szabott ki nekünk mértékül, hogy eljussunk hozzátok is. ¹⁴Mert mi nem mentünk túl a nekünk kiszabott határon, mint akik nem jutnak el hozzátok; hiszen hozzátok is eljutottunk a Mashiah evangéliumával. ¹⁵Nem dicsekszünk mértéktelenül mások fáradozásával, de reméljük, hogy hitetek megnövekedésével naggyá leszünk közöttetek a mi munkaterületünkön. ¹⁶Ennélfogva a rajtatok túl eső területeken is hirdetjük az evangéliumot, de nem dicsekszünk olyan munkával, amelyet másutt már elvégeztek. ¹⁷Aki pedig dicsekszik, Yahuwah-val dicsekedjék, ¹⁸mert nem az a megbízható ember, aki önmagát ajánlja, hanem az, akit Yahuwah ajánl.

¹Bárcsak elviselnétek tőlem egy kis esztelenséget, sőt viseljetek el engem is. ²Mert Elohim féltő szeretetével féltelek titeket: mivel eljegyeztelek titeket egy férfiúnak, hogy tiszta szűzként állítsalak benneteket a Mashiah elé. ³Félek azonban, hogy amint a kígyó megcsalta Hává-t ravaszságával, úgy tántorodnak el a ti gondolataitok is a Mashiah iránti őszinte és tiszta hűségtől. ⁴Mert ha valaki odamegy hozzátok, és más Yeshua-át hirdet, nem akit mi hirdettünk, vagy más szellemet fogadtok be, nem akit kaptatok, vagy más evangéliumot, nem amelyet elfogadtatok, azt szépen eltűritek. ⁵Pedig úgy gondolom, hogy semmivel sem vagyok alábbvaló a legfőbb küldötteknél. ⁶Ha iskolázatlan vagyok is az ékesszólásban, az ismeretben nem, különben is nyíltan álltunk előttetek minden tekintetben.

⁷Vagy talán bűnt követtem el, amikor megaláztam önmagamat, hogy ti felmagasztaltassatok, mert ingyen hirdettem nektek Elohim evangéliumát? ⁸Más gyülekezeteket fosztottam ki, amikor támogatást fogadtam el tőlük a nálatok végzendő szolgálatra. ⁹Amikor pedig nálatok voltam, és hiányt szenvedtem, nem terheltem meg senkit, mert hiányomat a Macedóniából jött testvérek pótolták, és attól, hogy én terhetekre legyek, minden tekintetben tartózkodtam, és tartózkodni fogok. ¹⁰A Mashiah bennem levő igazságára mondom, hogy ettől a dicsekvésemtől Akhája vidékén sem fognak megfosztani. ¹¹Miért? Mert nem szeretlek titeket? Elohim jól tudja azt!

¹²De amit teszek, azt ezután is tenni fogom, hogy elvegyem a lehetőséget azoktól, akik arra keresnek alkalmat, hogy amivel dicsekednek, abban olyanoknak bizonyuljanak, mint mi. ¹³Mert az ilyenek álküldöttek, csaló munkások, akik a Mashiah apostolainak adják ki magukat. ¹⁴Nem is csoda, mert maga a Shatan is a világosság angyalának adja ki magát. ¹⁵Nem meglepő tehát, hogy szolgái is az igazság szolgáinak adják ki magukat; de a végük cselekedeteikhez méltó lesz.

¹⁶Megint csak azt mondom, senki se tartson esztelennek, ha pedig mégis annak gondoltok, akkor esztelenként is fogadjatok el, hogy egy kissé én is dicsekedhessem. ¹⁷Amit mondok, nem Yahushua szerint mondom, hanem szinte esztelenül, a dicsekedésnek ezzel a merészségével. ¹⁸Minthogy sokan dicsekednek test szerint, én is dicsekedni fogok. ¹⁹Hiszen ti okosak vagytok, és szívesen eltűritek az eszteleneket: ²⁰Mert eltűritek, ha valaki leigáz titeket, ha valaki élősködik rajtatok, ha valaki zsákmányul ejt titeket, ha valaki hatalmaskodik rajtatok, ha valaki arcul üt benneteket. ²¹Szégyenkezve szólok, minthogy ehhez mi gyengék voltunk. De ha valaki merész valamiben — esztelenül szólok —, merész vagyok én is.

²²Héberek ők? Én is. Yiszráeliták? Én is. Avraham utódai? Én is. ²³A Mashiah szolgái? Esztelenül szólok: én még inkább, hiszen többet fáradoztam, többször börtönöztek be, igen sok verést szenvedtem el, sokszor forogtam halálos veszedelemben. ²⁴Zsidóktól ötször kaptam negyven botütést egy híján, ²⁵háromszor megvesszőztek, egyszer megköveztek, háromszor szenvedtem hajótörést, egy éjt és egy napot hányódtam a tenger hullámain. ²⁶Gyakran voltam úton, veszedelemben folyókon, veszedelemben rablók között, veszedelemben népem között, veszedelemben pogányok között, veszedelemben városban, veszedelemben a tengeren, veszedelemben áltestvérek között, ²⁷fáradozásban és vesződségben, gyakori virrasztásban, éhezésben és szomjazásban, gyakori böjtölésben, hidegben és mezítelenségben.

²⁸Ezeken kívül még ott van naponkénti zaklattatásom és az összes gyülekezet gondja. ²⁹Ki erőtlen, hogy vele együtt ne volnék én is erőtlen? Ki botránkozik meg, hogy ne égnék én is? ³⁰Ha dicsekednem kell, gyengeségeimmel fogok dicsekedni. ³¹Az ÚR Yeshua Elohim-ja és Atyja, aki áldott örökké, tudja, hogy nem hazudok.

³²Damaszkuszban Aretász király helytartója őriztette a damaszkusziak városát, hogy elfogjanak engem. ³³Ablakon át kosárban eresztettek le a falon, és megmenekültem a kezéből.

¹ Dicsekednem kell, habár nem használ; rátérek azért Yahushua megjelenéseire és kinyilatkoztatásaira. ² Ismerek egy embert a Mashiah-ban: tizennégy évvel ezelőtt – hogy testben-e, vagy testen kívül-e, nem tudom, csak Elohim tudja -, elragadtatott a harmadik égig. ³ Én tudom, hogy az az ember – hogy testben-e vagy testen kívül-e, nem tudom, csak Elohim tudja -, ⁴ elragadtatott a paradicsomba, és olyan kimondhatatlan beszédeket hallott, amelyeket nem szabad embernek elmondania. ⁵ Ezzel az emberrel dicsekszem, nem pedig önmagammal; ha csak az erőtlenségeimmel nem. ⁶ Pedig ha dicsekedni akarnék, nem lennék esztelen, mert igazságot mondanék, de mérséklem magamat, hogy valaki többnek ne tartson, mint aminek lát, vagy amit tőlem hall; ⁷ még a kinyilatkoztatások különleges nagysága miatt sem. ⁸ Ezért tehát, hogy el ne bizakodjam, tövis adatott a testembe: a Shatan angyala, hogy gyötörjön, hogy el ne bizakodjam. ⁹ Emiatt háromszor kértem Yahushua-t, hogy távozzék az el tőlem. ¹⁰ De ő ezt mondta nekem: „Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz.” Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy a Mashiah ereje lakozzék bennem. Ezért a Mashiah-ért örömöm telik erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldöztetésekben és szorongattatásokban; mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős.

¹¹ Esztelenné lettem: ti kényszerítettetek rá. Nektek kellett volna ugyanis engem ajánlanotok, hiszen semmivel nem voltam alábbvaló a legfőbb küldötteknél, ha semmi vagyok is. ¹² küldetésem ismertetőjegyei a teljes állhatatosságban, a jelekben, csodákban és Elohimi erőkben nyilvánultak meg közöttetek. ¹³ Mert mi az, amiben a többi gyülekezethez képest hátrányba kerültetek, hacsak az nem, hogy én magam nem voltam terhetekre? Bocsássátok meg nekem ezt az igazságtalanságot!

¹⁴ Íme, most kész vagyok harmadszor is elmenni hozzátok, és nem leszek terhetekre, mert nem azt keresem, ami a tietek, hanem titeket magatokat kereslek. Mert nem a gyermekek tartoznak gyűjteni a szülőknek, hanem a szülők a gyermekeknek. ¹⁵ Én pedig nagyon szívesen hozok áldozatot, sőt magamat is feláldozom értetek. Ha én titeket ennyire szeretlek, ti kevésbé szerettek engem? ¹⁶ Ám legyen: én nem voltam terhetekre, de ravasz ember lévén, csellel fogtalak meg titeket. ¹⁷ Vagy valamelyik küldöttem révén csaltalak meg titeket? ¹⁸ Megkértem Tituszt, és vele együtt küldtem el azt a testvért is. Csak nem Titusz csalt meg titeket? Nem ugyanazon Szellem szerint jártunk? Nem ugyanazokon a nyomokon?

¹⁹ Régóta azt gondolhatjátok, hogy mentegetőzünk előttetek. Mi azonban Elohim színe előtt a Mashiah-ban beszélünk, mindezt pedig, szeretteim, a ti épülésetekre. ²⁰ Mert félek, hogy amikor megérkezem, nem olyanoknak talállak titeket, mint szeretnélek, és ti is olyannak találtok engem, amilyennek nem szeretnétek. Félek, hogy viszálykodás, irigység, harag, önzés, rágalmazás, vádaskodás, felfuvalkodás, pártoskodás lesz közöttetek, úgyhogy amikor odamegyek, ismét megaláz engem az én Elohim-om nálatok, ²¹ és megsiratok sokakat azok közül, akik korábban vétkeztek, és nem tértek meg abból a tisztátalanságból, paráznaságból és kicsapongásból, amelyet elkövettek.

¹ Most harmadszor megyek hozzátok: „Két vagy három tanú szava erősítsen meg minden vallomást!” ² Előre megmondtam, most is előre mondom, mint másodszori ottlétemkor, és most távollétemben is azoknak, akik előzőleg vétkeztek, de a többieknek is: ha még egyszer elmegyek, nem leszek kíméletes; ³ minthogy annak bizonyítékát keresitek, hogy általam valóban a Mashiah szól, aki veletek szemben nem erőtlen, hanem hatalmas közöttetek. ⁴ Mert ha meg is feszíttetett erőtlenségből, él Elohim hatalmából, és ha mi erőtlenek vagyunk is őbenne, élni fogunk vele együtt Elohim hatalmából közöttetek. ⁵ Önmagatokat tegyétek próbára, hogy igazán hisztek-e?!

Önmagatokat vizsgáljátok meg! Vagy nem ismeritek fel magatokon, hogy Yeshua HaMashiah bennetek van? Ha nem, akkor még kipróbálatlanok vagytok. ⁶ De remélem, felismeritek, hogy mi viszont kipróbáltak vagyunk. ⁷ Imádkozunk Elohim-hoz, hogy semmi rosszat ne tegyetek, nem azért, hogy mi kipróbáltaknak mutatkozzunk, hanem azért, hogy a jót tegyétek, mi pedig mintha nem volnánk kipróbáltak. ⁸ Mert semmit nem tehetünk az igazság ellen, hanem csak az igazságért. ⁹ Mert örülünk, ha mi erőtlenek vagyunk, ti pedig erősek vagytok. Könyörgünk a ti épülésetekért. ¹⁰ Azért írom ezeket távollétemben, hogy ottlétemkor ne kelljen keményen bánnom veletek aszerint a hatalom szerint, amelyet Yahushua nekem építésre, és nem rombolásra adott.

¹¹ Végül, testvéreim, örüljetek, állítsátok helyre a jó rendet magatok között, fogadjátok el az intést, jussatok egyetértésre, éljetek békességben, akkor a szeretet és a békesség Elohim-ja veletek lesz. ¹² Köszöntsétek egymást szent csókkal; köszöntenek titeket a szentek mind. ¹³ Az ÚR Yeshua HaMashiah kegyelme, Elohim szeretete és a Ruach HaKodesh közössége legyen mindnyájatokkal!