Yahuwah Biblia

Ez volt Yahuwah igéje, amely a móreseti Mikeáshoz szólt Yotámnak, Áháznak és Hizkiyahunak, Yehuda királyainak idejében. Ezt látta Shomronról és Yerushalaim-ról.

Halljátok meg mind, ti népek, figyeljen a föld, és aki rajta él!
Mert az én URam, Yahuwah tanúskodik ellenetek, igen,
Yahuwah az ő szent templomából.

Yahuwah eljön szent helyéről, leszáll,
és a föld magaslatain lépked.
Megolvadnak alatta a hegyek,
és a völgyek meghasadoznak,
mint a viasz a tűztől,
vagy mint a lejtő a lezúduló víztől.

Yaakov bűne miatt történik mindez,
és Yiszráel házának vétkei miatt.
Honnan ered Yaakov bűne?
Nem Shomronból?
Honnan ered Yehuda vétke?
Nem Yerushalaim-ből?

Shomront romhalmazzá teszem,
mezővé és szőlőskertté,
lezúdítom köveit a völgybe,
még az alapjai is előtűnnek.

Bálványszobrai mind összetörnek,
és minden szerzeménye tűzben ég el.
Minden bálványát megsemmisítem,
mert paráznák béréből gyűjtötte azokat,
paráznák bérévé lesznek ismét.

Emiatt gyászolok és jajgatok,
mezítláb és ruhátlanul járok.
Üvöltök gyászomban, mint a sakálok,
és jajgatok, mint a struccok.

Mert halálos a csapás, amely Yehudat érte,
egészen népem kapujáig, Yerushalaim-ig eljutott.

Ne mondjátok el Gátban, ne is sírjatok!
A Beit-Afrában lakók porban fetrengjenek!

Vonulj el, Sáfír lakossága, szégyenkezve, meztelenül!
Nem mer kijönni a lakosság Caanánból,
Beit-Écel gyásza miatt nem lehet ott megmaradni.

Mennyire várja a jó hírt Márót lakossága!
Milyen veszedelem jött Yahuwah-tól Yerushalaim kapujára!
Fogj lovat harci kocsid elé, Lákis lakossága!

Itt kezdődött el a vétke Tzion leányának,
bizony benned találhatók Yiszráel bűnei!
Ezért adj válólevelet Móreset-Gátnak!
Akzíb házai megcsalják Yiszráel királyait.

Elhozom, aki meghódít téged, Marésa lakossága!
Adullámig terjed csak Yiszráel dicsősége.
Vágd le a hajad gyászodban drága gyermekeid miatt!
Olyan kopaszra nyírd magad, amilyen a keselyű nyaka,
mert fogságba mennek a tieid!

Jaj azoknak, akik álnokságot
és gaztetteket terveznek fekvőhelyükön,
és kora reggel végrehajtják,
mert van hozzá hatalmuk!

Megkívánják a mezőket, és elrabolják,
a házakat is elveszik,
kihasználják az embert és házát,
őt magát és birtokát.

Azért ezt mondja Yahuwah:
Most én tervezek rosszat e nemzetség ellen,
nem húzhatjátok ki belőle nyakatokat,
és nem járhattok kevélyen,
mert gonosz idő lesz az!

Azon a napon példázatot költenek
és siratóéneket mondanak rólatok,
amely így szól: Végünk van, el kell vesznünk!

Népem öröksége gazdát cserél!
Jaj, elveszik tőlünk,
és bitorlók közt osztják szét mezeinket!

Ezért nem lesz senki,
aki földet mérjen sorsolással Yahuwah gyülekezetében.
Ne prédikáljatok – prédikálják ők -,
ne prédikáljatok ilyeneket!

Nem érhet minket ilyen szégyen!
Szabad-e ilyet mondani Yaakov házáról?
Talán elfogyott Yahuwah türelme?
Ilyeneket tenne velünk?

Az ő igéi javára válnak annak, aki becsületesen él!
Ti ellenségként támadtok népemre,
letépitek a ruhát, a köntöst a gyanútlan járókelőkről,
akik kerülik a háborúskodást.

Népem asszonyait kiűzitek kényelmes otthonukból,
gyermekeiktől elveszitek ékes országomat örökre.
Keljetek föl, menjetek innen, mert nincs itt nektek hely!
Elpusztultok a tisztátalanság miatt, a megsemmisítő pusztulás miatt!

Ha egy szélhámos és csaló így hazudozna:
Borról és italról prédikálok, az lenne csak prófétája ennek a népnek!

Összeszedem az egész Yaakovot,
összegyűjtöm Yiszráel maradékát.
Összeterelem őket, mint juhokat a karámba,
mint nyájat az akolba, tömegestül lesznek ott emberek.

Előttük megy, aki utat tör, áttörnek,
átmennek a kapun, és kivonulnak.
Előttük megy át királyuk,
élükön maga Yahuwah.

Ezt mondtam: Halljátok meg, Yaakov elöljárói, Yiszráel házának vezetői!

Nem tinektek kell-e ismerni a törvényt?
Ti gyűlölitek a jót, és szeretitek a rosszat!
Lenyúzzátok az emberekről a bőrt, és csontjaikról a húst.

Ti megettétek népem húsát, lenyúztátok róluk a bőrt,
csontjaikat összetörtétek, és feldaraboltátok,
mint a húst, amely fazékba vagy bográcsba kerül.

Majd kiáltanak még Yahuwah-hoz, de ő nem válaszol nekik,
hanem elrejti orcáját előlük akkor, mert gonosz tetteket követtek el.

Ezt mondja Yahuwah azokról a prófétákról,
akik félrevezetik népemet,
akik békességet hirdetnek,
ha van harapnivalójuk,
de hadat indítanak az ellen,
aki nem ad nekik enni:
Olyan éjszaka száll rátok,
amelyben nem lesz látomás,
és olyan sötétség, amelyben nem lesz jövendölés.

Leáldozik a próféták napja, nappal is sötétség borul rájuk.
Szégyent vallanak a látnokok,
pironkodnak a jósok,
eltakarják arcukat mindnyájan,
mert nem kapnak választ Elohim-tól.

Engem azonban betölt Yahuwah Szelleme erővel,
igazsággal és hatalommal,
hogy megmondjam Yaakovnak a bűnét,
Yiszráelnek a vétkét.

Halljátok meg ezt, Yaakov házának elöljárói,
Yiszráel házának vezetői, akik utáljátok a törvényt,
és minden igaz ügyet kiforgattok!
Vérontással építitek a Tziont, álnoksággal Yerushalaim-ot!

Elöljárói megvesztegetve bíráskodnak,
papjai megkérik az árát a tanításnak,
prófétái pénzért jósolnak,
és még Yahuwah-ra hivatkozva mondják:
Közöttünk van Yahuwah, nem érhet minket baj!
Ezért miattatok felszántják a Tziont, mint a mezőt,
Yerushalaim romhalmaz lesz,
a templomhegy pedig erdős magaslat.

Az utolsó napokban Yahuwah házának hegye
szilárdan fog állni a hegyek tetején.
Kimagaslik a halmok közül,
és özönlenek hozzá a népek.

Eljön a sok nép, és ezt mondják:
Jöjjetek, menjünk Yahuwah hegyére,
Yaakov Elohim-jának házához!
Tanítson minket útjaira, hogy ösvényein járjunk!

Mert a Tzionról jön a tanítás,
és Yahuwah igéje Yerushalaim-ből.
Ítéletet tart a sok nép fölött,
és megfenyíti a távoli, erős nemzeteket.

Kardjaikból kapákat kovácsolnak,
lándzsáikból metszőkéseket.
Nép a népre kardot nem emel,
hadakozást többé nem tanul.

Mindenki a saját szőlőjében
vagy fügefája alatt ülhet,
senki sem rettenti őket.
Maga a Seregek Yahuwah-ja mondta ezt!

Ha minden nép a maga Elohim-jának nevében jár is,
mi Yahuwah-nak, a mi Elohim-unknak nevében járunk mindörökké.

Azon a napon – így szól Yahuwah–
összeszedem a sántákat,
összegyűjtöm a szétszórtakat,
akikre veszedelmet hoztam.

A sánták meg fognak maradni,
a gyengék erős nemzetté lesznek,
és Yahuwah uralkodik fölöttük a Tzion hegyén,
mostantól fogva örökké.

És te, őrtornya a nyájnak,
Tzionnak várhegye!
Visszatér hozzád, és helyreáll a régi hatalom,
Yerushalaim királysága.

Miért kiáltozol annyira?
Nincsen királyod?
Vagy elpusztult a tanácsadód,
hogy úgy elfogott a fájdalom,
mint a szülő asszonyt?

Gyötrődj és kínlódj,
Tzion leánya, mint a szülő asszony!
Mert el kell távoznod a városból,
a mezőn fogsz tanyázni.

Babilóniába kell menned,
onnan menekülsz meg;
ott vált meg téged Yahuwah
ellenségeid hatalmától.

Most sok nép gyűlt össze ellened.
Ezt mondják: Elbukott!
Megvetéssel nézhetünk a Tzionra!
De ők nem ismerik Yahuwah gondolatait,
és nem értik tervét.

Hiszen ő gyűjtötte össze őket,
mint kévéket a szérűre.
Indulj és csépelj, Tzion!
Mert olyanná teszem szarvaidat, mint a vas,
patáidat pedig olyanná, mint az érc,
és összezúzol sok népet,
szerzeményüket Yahuwah-nak áldozod,
vagyonukat az egész föld URának.

Vagdosd magad össze gyászodban,
mert ostromot indítottak ellenünk!

Bottal verik arcul Yiszráel bíráját.
Te pedig, efrátai Beit-Lechem,
bár a legkisebb vagy Yehuda nemzetségei között,
mégis belőled származik az,
aki uralkodni fog Yiszráelen.

Származása visszanyúlik a hajdankorba,
a távoli múltba.
Csak annyi időre szolgáltatja ki őket,
amíg a szülő asszony szül,
de megmaradó honfitársai
hazatérnek Yiszráel fiaival együtt.

A nyáj elé áll, és legelteti Yahuwah hatalmával,
Yahuwah Elohim fenséges nevével.
Akkor nyugodtan élnek,
mert hatalma kiterjed a föld határáig.

Ez lesz a békesség!
Ha Asszíria országunkra támad,
és behatol palotáinkba,
hét pásztort állítunk szembe vele
és nyolc főrangú embert.

Ezek fegyverrel verik le Asszíriát,
kivont karddal Nimrod országát.
Megment, ha Asszíria országunkra támad,
és behatol területünkre.

Olyan lesz Yaakov maradéka a többi nép között,
mint Yahuwah-tól jövő harmat,
mint a fűre hulló zápor,
mert nem emberben reménykedik,
nem emberekben bízik.

Olyan lesz Yaakov maradéka a nemzetek között,
a többi nép között,
mint az oroszlán az erdő vadjai közt,
mint az oroszlánkölyök a juhnyájak közt:
amerre jár, tipor és tép menthetetlenül.
Kezed ellenfeleidre nehezedik,
minden ellenségedet kiirtod.

Azon a napon – így szól Yahuwah–
kiirtom lovaidat, és elpusztítom a harci kocsikat.
Kiirtom országod városait, és lerombolom minden erődödet.
Kiirtom varázsszereidet a kezedből, nem lesznek többé jelmagyarázóid.
Kiirtom bálványszobraidat és szent oszlopaidat az országból.
Nem borulsz le többé kezed csinálmánya előtt.
Kiszaggatom szent fáidat, és elpusztítom városaidat.

Az engedetlen népeken pedig
lángoló haraggal állok majd bosszút!

Hallgassátok meg, amit Yahuwah mond!

Szállj perbe a hegyekkel,
hadd hallják meg hangodat a halmok!
Halljátok meg, hegyek, Yahuwah perbeszédét,
ti is, ősrégi alapjai a földnek!

Mert pere van népével Yahuwah-nak,
törvénykezni akar Yiszráellel.
Én népem, mit vétettem ellened,
mivel bántottalak? Felelj nekem!

Hiszen kihoztalak Egyiptom földjéről,
kiváltottalak a szolgaság házából.
Elküldtem Moshet, Aharont és Miryamot,
hogy vezessenek.

Én népem, emlékezz csak!
Mit tervezett Bálák, Móáb királya,
mit válaszolt neki Bilám, Beór fia,
és mi történt Sittimtől Gilgálig?

Akkor megismered Yahuwah igaz tetteit!
Mivel járuljak Yahuwah elé?
Hajlongjak-e a magasságos Elohim előtt?
Talán égőáldozattal járuljak elébe,
esztendős borjakkal?

Talán kedvét leli Yahuwah
a kosok ezreiben,
vagy az olajpatakok tízezreiben?

Talán elsőszülöttemet áldozzam bűnömért,
drága gyermekemet vétkes életemért?
Ember, megmondta neked, hogy mi a jó,
és hogy mit kíván tőled Yahuwah!
Csak azt, hogy élj törvény szerint,
törekedj szeretetre,
és légy alázatos
Elohim-oddal szemben.

Yahuwah hangosan kiált a városnak – és üdvös dolog félni az ő nevét -:
Engedelmeskedjetek a vesszőnek,
és annak, aki azt rendelte!

Még mindig van bűnös ház
bűnös kincsekkel tele,
és van átkozott, hamis véka!

Jóváhagyhatom-e a hamis mérleget
és a zacskóban levő hamis súlyokat?
Hiszen gazdagságuk csupa rablott holmi,
a város lakói hazugságot beszélnek,
csalárd nyelv van szájukban.
Pedig én már elkezdtelek verni téged,
és pusztítani vétkeid miatt.

Eszel majd, de nem laksz jól, hanem éhen maradsz.
Ha félreraksz is, nem mented meg,
mert amit meg akarsz menteni,
fegyver martalékává teszem.

Vetni fogsz,
de nem aratsz,
sajtolsz olajbogyót,
de nem kened magad olajjal,
mustot is préselsz,
de nem iszol bort.

Omri szokásaihoz ragaszkodtok,
Aháb házának cselekedeteihez,
és az ő tanácsaik szerint éltek.
Ezért pusztasággá teszem az országot,
lakóira pedig iszonyodva néznek,
a népek gyalázkodását kell elviselniük.

Jaj nekem,
mert úgy jártam,
mint mikor valaki gyümölcsöt akar szedni,
szőlőt akar szüretelni,
de nincs ehető fürt,
sem korai füge,
amire vágyódott.

Kivesztek az országból a hívek,
nincs becsületes ember.
Alattomban mindnyájan vért ontanak,
hálóval vadásznak egymásra.

Jól használják kezüket a rosszra:
a vezető ember követelőzik,
a bíró fizetségre vár,
a főrangú ember kimondja, mit kíván,
és csak csűrik-csavarják az ügyeket.

Aki a legjobb köztük, olyan, mint a tüskebokor,
a legbecsületesebb is olyan, mint a tövisbokor.

De eljön büntetésed napja, amelyet őrállóid láttak.
Akkor lesz majd zűrzavar!

Ne higgyetek a barátnak,
ne bízzatok a jó ismerősben,
még asszonyod előtt is,
akit magadhoz ölelsz, vigyázz,
hogy mit mondasz!

Mert a fiú gyalázatosan bánik apjával,
a lány anyja ellen támad,
a meny az anyósa ellen,
az embernek saját háza népe is ellensége.

De én Yahuwah-át várom,
a szabadító Elohim-ban reménykedem:
meg is fog hallgatni Elohim-om!

Ne örülj bajomnak, ellenségem,
mert ha elesem is, fölkelek,
ha sötétségben lakom is,
Yahuwah az én világosságom.

Yahuwah haragját kell hordoznom,
mert vétkeztem ellene.
De majd ő intézi peremet,
és igazságot szolgáltat nekem.

Kivisz a világosságra,
és gyönyörködöm igazságában.
Látja majd ezt ellenségem,
és szégyen borítja el,
bár most ezt kérdezi tőlem:
Hol van Yahuwah, a te Elohim-od?

Saját szememmel látom majd, amikor összetapossák,
mint az utca sarát.
Eljön a nap, amikor felépítik falaidat,
azon a napon szélesre tágul a határ.

Azon a napon jönnek majd hozzád
Asszíriából és Egyiptom városaiból,
Egyiptomból és az Eufrátesz mellől,
a tengereken át, a hegyeken át,
bár puszta volt az ország, lakói miatt,
tetteik gyümölcseképpen.

Pásztorold botoddal népedet,
tulajdon nyájadat,
amely elhagyatva élt az erdőben,
termékeny földön!

Hadd legeljenek Básánban és Gileádban,
mint a régi időkben!

Csodás dolgokat mutatok neked,
mint amikor kijöttél Egyiptomból.
Látják majd ezt a népek és szégyenkeznek,
elvesztik minden erejüket,
kezüket szájukra teszik,
füleik megsüketülnek,
port nyalnak, mint a kígyó,
mint a föld férgei,
reszketve jönnek elő rejtekhelyükről,
rettegve folyamodnak Elohim-unkhoz,
Yahuwah-hoz,
és félnek majd tőled is.

Kicsoda olyan Elohim, mint te,
aki megbocsátja a bűnt,
és elengedi népe maradékának büntetését?

Nem tartja meg haragját örökké,
mert abban telik kedve,
hogy kegyelmet ad.

Újra irgalmas lesz hozzánk,
eltapossa bűneinket,
a tenger mélyére dobja minden vétkünket!

Hűségesen bánsz Yaakovval,
kegyelmesen Avrahammal,
ahogyan megesküdtél őseinknek a régi időkben.