Yahuwah Biblia

¹Nehémiásnak, Hakaljá fiának szavai.

A huszadik esztendő Kiszlév havában történt, amikor Súsan várában voltam, ²hogy megérkezett hozzám egyik atyámfia, Hanáni, és vele együtt néhány Yehudaból való férfi. Kérdezősködtem tőlük a megmenekült Yehudaiakról, akik a fogság után megmaradtak, meg Yerushalaim-ról. ³Elmondták nekem, hogy a megmaradtak, akik a fogság után maradtak meg, nagy bajban és gyalázatban vannak ott abban a tartományban. Yerushalaim várfala csupa rés, és kapui tűzben égtek el.

⁴Amikor meghallottam ezeket, napokon át ültem, sírtam és gyászoltam, böjtöltem és imádkoztam a menny Elohim-ja előtt, ⁵és ezt mondtam: Ó Yahuwah, mennynek Elohim-ja, te nagy és félelmes Elohim! Te hűségesen megtartod a szövetséget azokkal, akik téged szeretnek, és parancsolataidat megtartják. ⁶Legyen figyelmes a füled, legyen nyitva a szemed, és hallgasd meg szolgád imádságát, aki most éjjel-nappal imádkozik előtted szolgáidért, Yiszráel fiaiért. Vallást teszek Yiszráel fiainak a vétkeiről, amelyekkel vétkeztünk ellened. Vétkeztem én is és atyám háza népe is! ⁷Nagy gonoszságot követtünk el ellened, mert nem tartottuk meg azokat a parancsolatokat, rendelkezéseket és törvényeket, amelyeket szolgádnak, Moshenak adtál. ⁸Emlékezz vissza arra az ígéretre, amelyet kijelentettél szolgádnak, Moshenak: Ha ti hűtlenek lesztek, én elszélesztelek benneteket a népek közé. ⁹De ha megtértek hozzám, megtartjátok parancsolataimat, és teljesítitek azokat: még ha az ég szélén lennének is azok, akiket eltaszítottam közületek, onnan is összegyűjtöm és elviszem őket arra a helyre, amelyet kiválasztottam, hogy ott legyen nevemnek lakóhelye. ¹⁰Hiszen a te szolgáid ők, és a te néped, akiket megváltottál nagy erőddel és hatalmas kezeddel! ¹¹Ó Yahuwah, legyen figyelmes a füled szolgád imádságára és szolgáid imádságára, akik boldogok, hogy félhetik a te nevedet! Adj ma sikert szolgádnak, és add, hogy legyen hozzá irgalmas az az ember! Én ugyanis a király pohárnoka voltam.

¹Artahsasztá király uralkodásának huszadik évében a Niszán hónapban történt: bor volt előttem, fölvettem a bort, és odanyújtottam a királynak. Nem szoktam szomorú lenni előtte, ²ezért így szólt hozzám a király: Miért szomorú az arcod? Hiszen nem vagy beteg! Nem lehet ez más, csak a szív szomorúsága! Ekkor én nagyon megijedtem, ³és ezt mondtam a királynak: Örökké éljen a király! Hogyne volna szomorú az arcom, hiszen az a város, ahol őseim sírja van, rommá lett, és kapuit tűz emésztette meg! ⁴Akkor a király ezt kérdezte tőlem: Mit kívánsz tehát? Én pedig imádkoztam a menny Elohim-jához, ⁵majd ezt mondtam a királynak: Ha jónak látja a király, és ha méltónak tartod rá szolgádat, akkor küldj el engem Yehudaba, abba a városba, ahol őseim sírja van, hogy felépítsem azt! ⁶A király így válaszolt, miközben a királyné mellette ült: Meddig tart az utazásod, és mikor térsz vissza? Mivel a király jónak látta, hogy elbocsásson engem, közöltem vele az időpontot. ⁷Majd ezt mondtam a királynak: Ha jónak látja a király, adasson nekem leveleket a Folyamon túli helytartókhoz, hogy engedjenek átutazni, amíg meg nem érkezem Yehudaba. ⁸Adasson egy levelet Ászáfhoz, a királyi erdők őréhez is, hogy adjon nekem gerendának való fát a templomnál levő erődítésnek meg a város falának a kapuihoz, és ahhoz a házhoz, ahova én megyek. A király megadta ezt nekem Elohim-omnak hozzám való jóakarata folytán. ⁹Amikor megérkeztem a Folyamon túli helytartókhoz, átadtam nekik a király leveleit. A király adott mellém a haderőből tiszteket és lovasokat is. ¹⁰Meghallotta ezt a hóróni Szanballat és Tóbijjá, az ammóni szolga, és nagyon rosszallották, hogy jött egy olyan ember, aki Yiszráel fiainak a javát keresi.

¹¹Miután megérkeztem Yerushalaim-ba, és ott voltam három napig, ¹²elindultam éjszaka néhány emberrel. De senkinek sem mondtam meg, milyen cselekedetre indítja szívemet az én Elohim-om Yerushalaim-ért. Még állat sem volt velem azon az állaton kívül, amelyen lovagolni szoktam. ¹³Kimentem tehát éjjel a Völgy-kapun a Sárkány-forrás felé, majd a Szemét-kapuhoz, és megvizsgáltam Yerushalaim várfalait, amelyeken rések voltak, és kapuit, amelyeket tűz emésztett meg. ¹⁴Azután tovább mentem a Forrás-kapuhoz meg a Király-tóhoz. De mivel nem volt elég hely arra, hogy továbbmenjen az állat, amelyen ültem, ¹⁵ezért még akkor éjjel gyalog mentem föl a völgyből, és megvizsgáltam a várfalakat. Azután visszatértem, bementem a Völgy-kapun, és hazatértem. ¹⁶Az elöljárók nem tudták, hova mentem és mit tettem. Sem a Yehudaiaknak, sem a papoknak, sem az előkelőknek, sem az elöljáróknak, sem a többi munkásnak nem mondtam még meg. ¹⁷Ellenben ezt mondtam nekik: Magatok is látjátok, hogy milyen bajban vagyunk: Yerushalaim rommá lett, és kapui tűzben égtek el. Jöjjetek, építsük fel Yerushalaim várfalát, hogy ne gyalázhassanak többé bennünket! ¹⁸Elmondtam nekik, hogy Elohim-om milyen jóakaratú volt hozzám, és hogy milyen szavakat mondott nekem a király. Erre ők így feleltek: Kezdjük el az építést! És bátran hozzáfogtak a jó munkához.

¹⁹Amikor meghallotta ezt a hóróni Szanballat, Tóbijjá, az ammóni szolga és az arab Gesem, gúnyolódtak rajtunk, és így csúfoltak bennünket: Mit akartok csinálni? Talán a király ellen akartok föllázadni? ²⁰Én azonban így válaszoltam nekik: Maga a menny Elohim-ja ad nekünk sikert, és mi az ő szolgáiként kezdjük el az építést. Nektek azonban semmi részetek és jogotok nincs, emléketek sem marad Yerushalaim-ban.

¹Eljásib főpap és szolgatársai, a papok kezdték építeni a Juh-kaput. Föl is szentelték azt, és fölszerelték az ajtószárnyakat. Azután a Hamméá-toronyig és a Hananél-toronyig terjedő részt is fölszentelték. ²Mellettük a Yerikoiaik építettek. Ezek mellett Zakkúr, Imri fia épített. ³A Hal-kaput Hasszenáá fiai építették, ők gerendázták be és ők szerelték föl ajtószárnyait, zárait és reteszeit. ⁴Mellettük Merémót, Úrijjá fia, Hakkóc unokája javítgatott. Mellettük Mesullám, Berekjá fia, Mesézabél unokája javítgatott. Mellettük Tzadok, Baaná fia javítgatott. ⁵Ezek mellett a Tekóa-beliek javítgattak. Az előkelők azonban nem hajtották a nyakukat uruk szolgálatába.

⁶A Régi-kaput Yojádá, Pászéah fia és Mesullám, Beszódjá fia javítgatták. Ők gerendázták be, és ők szerelték föl ajtószárnyait, zárait és reteszeit. ⁷Mellettük a gibeóni Melatjá és a mérónóti Jádón javítgatott, a Folyamon túli helytartóság alá tartozó gibeóni és micpai férfiak. ⁸Mellette Uzziél, Harhajá fia javítgatott az ötvösökkel. Mellette Hananjá, a kenőcskészítők egyike javítgatott. Helyreállították Yerushalaim-ot egészen a széles várfalig. ⁹Mellettük Refájá, Húr fia, Yerushalaim fél kerületének a vezetője javítgatott. ¹⁰Mellettük Yedájá, Harúmaf fia javítgatott, éppen a maga házával szemben. Mellette Hattús, Hasabnejá fia javítgatott. ¹¹Egy másik részt, meg a Kemencék tornyát Malkijjá, Hárim fia és Hassúb, Pahat-Móáb fia javítgatta. ¹²Mellette Sallúm, Hallóhés fia, Yerushalaim másik fél kerületének a vezetője javítgatott a leányaival együtt.

¹³A Völgy-kaput Hánún és Zánóahnak a lakói javítgatták. Ők építették fel azt, és ők szerelték föl ajtószárnyait, zárait és reteszeit. A várfalból is javítgattak ezerkönyöknyit a Szemét-kapuig. ¹⁴A Szemét-kaput Malkijjá, Rékáb fia, Beit-Hakkerem kerületének a vezetője javítgatta. Ő építette föl azt, és ő szerelte föl ajtószárnyait, zárait és reteszeit.

¹⁵A Forrás-kaput Sallún, Kol-Hóze fia, Micpá kerületének a vezetője javítgatta. Ő építette föl azt, ő tetőzte be, és ő szerelte föl ajtószárnyait, zárait és reteszeit. A Selah-tónál levő várfalat is kijavította, a király kertjénél a David városából lefelé vezető lépcsőzetig. ¹⁶Utána Nehemjá, Azbúk fia, Beit-c Yahuwah fél kerületének a vezetője javítgatott David sírjaival szemközt, a mesterséges tóig, és a vitézek házáig. ¹⁷Utána a leviták javítgattak: Rehúm, Báni fia, mellette Hasabjá, Keilah fél kerületének a vezetője javítgatott kerülete részéről. ¹⁸Utána testvérei javítgattak: Bavvaj, Hénádád fia, Keilá másik fél kerületének a vezetője. ¹⁹Mellette egy másik részt Ézer, Yeshua fia, Micpá vezetője javítgatott, a szögleten levő fegyvertár feljáratával szemben. ²⁰Utána Bárúk, Zakkaj fia javítgatott buzgón egy másik részt, a szöglettől Eljásib főpap házának a bejáratáig. ²¹Utána egy másik részt Merémót, Úrijjá fia, Hakkóc unokája javítgatott, Eljásib házának a bejáratától Eljásib házának a végéig. ²²Utána a Yarden környékéről való papok javítgattak. ²³Utánuk Binyamin és Hassúb javítgatott, a maguk házával szemben. Utánuk Azarjá, Maaszéjá fia, Anánjá unokája javítgatott a saját háza mellett. ²⁴Utána egy másik részt Binnúj, Hénádád fia javítgatott, Azarjá házától egészen a szögletig és a sarokig. ²⁵Pálál, Úzaj fia a szöglettel és a magas toronnyal szemben javítgatott, amely a királyi palotából kiugrik a börtön udvara felé. Utána Pedájá, Parós fia ²⁶és a templomszolgák, akik a Várhegyen laktak, a Vízi-kapuval szemben a kelet felé eső részt javítgatták a kiugró toronyig. ²⁷Utána egy másik részt a Tekóa-beliek javítgattak, a kiugró nagy toronnyal szemben levő részt a Várhegy faláig.

²⁸A Lovak kapuján túl a papok javítgattak, mindenki a saját házával szemben. ²⁹Utánuk Tzadok, Immér fia javítgatott a saját házával szemben. Utána Shemáyah, Sekanjá fia, a keleti kapu őre javítgatott. ³⁰Utána egy másik részt Hananjá, Selemjá fia és Hánun, Cáláf hatodik fia javítgatott. Utána Mesullám, Berekjá fia javítgatott a saját szobájával szemben. ³¹Utána az ötvösök közül való Malkijjá javítgatott, a templomszolgák és a kereskedők házáig, a Mifkád-kapuval szemben a sarok felső szobájáig. ³²A sarok felső szobája és a Juh-kapu között pedig az ötvösök és a kereskedők javítgattak.

¹Amikor meghallotta Szanballat, hogy építjük a várfalat, méregbe jött, és nagy bosszúságában gúnyolni kezdte a Yehudaiakat. ²Ezt mondta honfitársainak, Shomron seregének: Mit csinálnak ezek a nyomorult Yehudaiak? Hát megengedik ezt nekik? Talán már áldozni is akarnak, mert még ma befejezik? Életre kelthetik-e ezt a halom követ, amely porrá égett? ³Mellette állt az ammóni Tóbijjá, és ezt mondta: Bármit építsenek is, ha ráugrik egy róka, az is ledönti a kőfalukat! ⁴Halld meg, Elohim-unk, hogyan csúfolnak minket! Fordítsd vissza fejükre gyalázkodásukat! Legyenek prédává rabtartóik földjén! ⁵Ne nézd el bűnüket, és ne töröld el vétküket, mert téged bosszantottak, amikor az építőket gúnyolták. ⁶Mi azonban építettük a várfalat, és már az egész várfal elkészült félmagasságban, mert a nép nagy kedvvel dolgozott.

⁷Amikor Szanballat és Tóbijjá, továbbá az arabok, ammóniak és ashdodiak meghallották, hogy Yerushalaim várfalainak a javítása előrehaladt, és a réseket kezdik betömni, nagy haragra indultak, ⁸és mindnyájan egy akarattal összeesküdtek, hogy harcot indítanak Yerushalaim ellen, és zavart keltenek benne. ⁹De mi imádkoztunk Elohim-unkhoz, és őrséget állítottunk ellenük védelmül éjjel-nappal. ¹⁰A Yehudaiak azonban ezt mondták: Megrokkant a teherhordók ereje, pedig sok a törmelék, és mi már nem tudjuk építeni a várfalat! ¹¹Ellenségeink meg ezt mondták: Meg sem tudják, észre sem veszik, egyszer csak rájuk törünk, legyilkoljuk őket, és azzal véget vetünk a munkának. ¹²A szomszédságban lakó Yehudaiak is mindenhonnan eljöttek hozzánk, és tízszer is mondták nekünk: Térjetek vissza hozzánk! ¹³Azért odaállítottam a népet a hely legalsó részére, a várfal mögé a hézagokba, odaállítottam őket nemzetségenként fegyveresen, dárdákkal és íjakkal. ¹⁴Majd szemlét tartottam, és eléjük állva ezt mondtam az előkelőknek, az elöljáróknak és a nép többi részének: Ne féljetek tőlük! A nagy és félelmes Yahuwah-ra gondoljatok, és harcoljatok testvéreitekért, fiaitokért, leányaitokért, feleségeitekért és otthonaitokért!

¹⁵Ellenségeink meghallották, hogy megtudtuk tervüket, és így Elohim meghiúsította azt. Mi pedig mindnyájan visszatértünk a várfalhoz, mindenki a maga munkájához. ¹⁶Attól a naptól fogva legényeimnek csak a fele végezte a munkát, a másik fele dárdával, pajzzsal, íjjal és páncéllal volt fölfegyverkezve. A vezetők pedig ügyeltek Yehuda egész népére. ¹⁷A várfal építői, a teherhordók és a rakodók egyik kezükkel a munkát végezték, a másikkal pedig a kopját tartották. ¹⁸Mindegyik építőnek a derekára volt kötve a kardja, úgy építettek. A kürtös pedig mellettem volt. ¹⁹Akkor ezt mondtam az előkelőknek, az elöljáróknak és a nép többi részének: A munka sok, és nagy területen folyik, és mi a várfalon elszéledve, messze vagyunk egymástól. ²⁰Ezért bárhol vagytok, ha a kürt hangját halljátok, gyűljetek ide hozzánk. Elohim-unk harcol értünk!

²¹Így végeztük a munkát, miközben az emberek fele dárdával volt fölfegyverkezve, hajnalhasadástól a csillagok feljöttéig. ²²Ugyanakkor azt is megmondtam a népnek, hogy mindenki bent töltse az éjszakát Yerushalaim-ban a legényével együtt, és éjjel őrködjenek, nappal pedig dolgozzanak. ²³Sem én, sem rokonaim, sem legényeim, sem az őrszemélyzet, amely engem kísért, nem vetettük le ruhánkat; még a vízhez is mindenki kopjával ment.

¹Közben erősen zúgolódni kezdett a köznép és az asszonyok Yehudai honfitársaik ellen. ²Voltak, akik ezt mondták: Fiainkkal és leányainkkal együtt sokan vagyunk. Gabonát kell kapnunk, hogy ehessünk és éljünk! ³Voltak, akik meg ezt mondták: Zálogba kell adnunk mezőinket is, szőlőinket is, házainkat is, hogy gabonát tudjunk venni az éhínségben. ⁴Voltak olyanok is, akik ezt mondták: Mezőnkre és szőlőnkre pénzt kellett kölcsönvennünk, hogy adót fizethessünk a királynak. ⁵És bár a mi testünk éppen olyan, mint honfitársaink teste, és a mi fiaink éppen olyanok, mint az ő fiaik, mégis rabszolgáknak kell eladnunk fiainkat és leányainkat. Vannak is már így eladott leányaink, de mi tehetetlenek vagyunk, mert mezőnk és szőlőnk már a másé.

⁶Amikor panaszkodásukat és ezeket a dolgokat meghallottam, nagy haragra indultam, ⁷és miután magamban meghánytam-vetettem a dolgot, felelősségre vontam az előkelőket meg az elöljárókat, és ezt mondtam nekik: Ti kiuzsorázzátok honfitársaitokat! Azután nagy gyűlést tartottam ügyükben, ⁸ahol ezt mondtam nekik: Mi tehetségünk szerint visszavásároltuk Yehudai honfitársainkat, akik eladták magukat a pogány népeknek. Ti pedig eladjátok honfitársaitokat, mert ők kénytelenek nekünk eladni magukat. Azok pedig hallgattak, és nem találtak szavakat. ⁹Akkor ezt mondtam: Nem helyes, amit ti műveltek. Hát nem akartok Elohim-unk félelmében élni, hogy ne gyalázzanak bennünket a pogány népek, a mi ellenségeink?! ¹⁰Hiszen én, rokonaim és legényeim is, kölcsönöztünk nekik pénzt és gabonát. Mi elengedjük nekik ezt a tartozást. ¹¹Ti pedig adjátok vissza nekik még ma mezeiket, szőlőiket, olajfakertjeiket és házaikat, sőt a kölcsönadott pénznek, gabonának, bornak és olajnak a kamatát is! ¹²Azok így feleltek: Visszaadjuk, nem követelünk tőlük semmit! Úgy teszünk, ahogyan te kívánod. Ekkor összehívtam a papokat, hogy eskessék meg őket, hogy így fognak eljárni. ¹³Majd kiráztam ruhám ráncait, és ezt mondtam: Így rázzon ki Elohim minden embert a házából és vagyonából, és ilyen kirázott és üres legyen mindenki, aki nem teljesíti ezt az ígéretet! Az egész gyülekezet áment mondott rá és dicsérte Yahuwah-át. A nép pedig eszerint járt el.

¹⁴Attól a naptól fogva, hogy Artahsasztá király Yehuda országának a helytartójává nevezett ki, uralkodása huszadik évétől a harminckettedik évéig, azaz tizenkét éven át, nem ettük a helytartónak járó kenyeret, sem én, sem rokonaim. ¹⁵A korábbi helytartók viszont, akik előttem voltak, megterhelték a népet, mert kenyérért és borért több mint negyven ezüst sekelt szedtek be tőlük, és legényeik is hatalmaskodtak a népen. De én nem tettem így, mert Elohim-félő vagyok. ¹⁶Ennek a várfalnak az építésénél magam is dolgoztam, mezőt nem szereztem, és a legényeim mind részt vettek a közös munkában. ¹⁷Az én asztalomnál étkeztek a Yehudaiak, a százötven elöljáró meg mindazok, akik a körülöttünk levő pogány népek közül jártak be hozzánk. ¹⁸Az én költségemre készítettek el naponként egy ökröt, hat kövér juhot és szárnyasokat, és tíznaponként mindenféle bor is volt bőségesen. De én nem követeltem a helytartónak járó kenyeret, mert nehéz munkát kellett végeznie a népnek. ¹⁹Tartsd emlékezetben, Elohim-om, az én javamra mindazt, amit ezért a népért tettem

¹Amikor hírül vitték Szanballatnak, Tóbijjának, az arab Gesemnek és többi ellenségünknek, hogy fölépítettem a várfalat, és nem maradt rajta egyetlen rés sem, csak még ajtószárnyakat nem állítottam a kapukba, ²ezt az üzenetet küldte nekem Szanballat és Gesem: Jöjj, találkozzunk Kefírimben, az Ónó-völgyben! Ők ugyanis merényletet terveztek ellenem. ³Ezért követeket küldtem hozzájuk ezzel az üzenettel: Nagy munkát kell végeznem, ezért nem tudok elmenni. Félbemaradna a munka, ha abbahagynám, és hozzátok mennék. ⁴Négyszer is küldtek nekem ilyen üzenetet, de én ugyanúgy feleltem nekik. ⁵Akkor Szanballat ötödször is hasonló üzenetet küldött nekem legényével, nyílt levéllel a kezében, ⁶amelyben ez volt írva: A pogány népek között az a hír járja, és Gasmu is mondja, hogy te és a Yehudaiak föl akartok lázadni, ezért építed a várfalat. A szóbeszéd szerint te akarsz a királyuk lenni. ⁷Sőt prófétákat bíztál meg, hogy hirdessék rólad Yerushalaim-ban: Király van Yehudaban! Még a királynak is hírül vihetik ezt a szóbeszédet. Ezért jöjj, és tanácskozzunk egymással! ⁸Én azonban ezt üzentem neki: Nem történt semmi olyasmi, amit te állítasz, csak magadtól találtad ezt ki. ⁹Mindenki meg akart bennünket félemlíteni, mert azt gondolták: Majd elmegy a kedvük a munkától, és nem készül az el. – Azért te erősíts engem!

¹⁰Azután elmentem Shemáyahnak, Delájá fiának, Mehétabél unokájának a házába, aki be volt zárkózva. Ezt mondta: Találkozzunk Elohim házában, a templom belsejében, és zárjuk be a templom ajtóit, mert el fognak jönni, hogy meggyilkoljanak téged, mégpedig éjjel jönnek el, hogy meggyilkoljanak. ¹¹Én azonban ezt feleltem: A magamfajta embernek illik-e menekülni? Az olyan ember, mint én, nem mehet be a templomba, hogy életben maradjon! Nem megyek! ¹²Mert felismertem, hogy nem Elohim küldte, hanem azért mondta rólam ezt a próféciát, mert fölbérelte Tóbijjá és Szanballat. ¹³Azért bérelték föl, hogy félelmemben így cselekedjem, és vétkezzem, azután rossz híremet költsék és gyalázzanak. ¹⁴Ne feledkezz meg, Elohim-om, Tóbijjának és Szanballatnak a tetteiről, se Nóadjá prófétanőről, se a többi prófétáról, akik meg akartak félemlíteni engem!

¹⁵A várfal Elúl hónap huszonötödikére, ötvenkét nap alatt készült el. ¹⁶Amikor ezt meghallották ellenségeink, félni kezdtek a körülöttünk élő népek, és nagyot estek saját szemükben, mert fölismerték, hogy Elohim-unk segítségével lehetett véghezvinni ezt a munkát. ¹⁷Azokban a napokban a Yehudai előkelők is sokat leveleztek Tóbbijjával, Tóbijjá meg velük. ¹⁸Yehudaban ugyanis sokan eskü révén álltak kapcsolatban vele. Ő Sekanjának, Árah fiának volt a veje; a fia, Yahuchánán pedig Mesullámnak, Berekjá fiának a leányát vette el. ¹⁹Jótetteit is emlegették előttem, és az én beszédeimet hírül vitték neki. Tóbijjá pedig leveleket küldött, hogy megfélemlítsen engem.

¹Amikor fölépült a várfal, fölszereltettem az ajtószárnyakat, és szolgálatba állították a kapuőröket, az énekeseket és a levitákat. ²Yerushalaim parancsnokává testvéremet, Hanánit és Hananját, a várnagyot neveztem ki, mert ő megbízhatóbb és Elohim-félőbb volt sok embernél. ³Meghagytam nekik, hogy ne nyissák ki addig Yerushalaim kapuit, amíg melegen nem süt a nap, és amikor még őrt állanak, csukják be az ajtókat, és zárják be. Yerushalaim lakói közül őrségeket kell fölállítani, egyeseket az őrhelyeken, másokat saját házuk előtt. ⁴A város igen nagy kiterjedésű, de gyér népességű volt, és a házak még nem voltak fölépítve.

⁵Ekkor Elohim azt a gondolatot adta nekem, hogy gyűjtsem össze az előkelőket, az elöljárókat és a népet, hogy származási jegyzéket készítsünk. Megtaláltam az először visszatértek származási jegyzékét, és abban ezt találtam följegyezve:

⁶A Yehuda tartományából valók közül ezek tértek haza a száműzetésből. Nebukadneccar, Babilónia királya vitte őket fogságba, de visszatérhettek Yerushalaim-ba és Yehudaba, ki-ki a maga városába. ⁷Zerubabellal jött Yeshua, Nehemjá, Azarjá, Raamjá, Nahamáni, Mordokaj, Bilsán, Miszperet, Bigvaj, Nehúm és Baaná.

⁸Yiszráel népéhez tartozó férfiak száma a következő volt: Parósnak kétezerszázhetvenkét leszármazottja, ⁹Sefatjának háromszázhetvenkét leszármazottja, ¹⁰Árahnak hatszázötvenkét leszármazottja, ¹¹Pahat-Móábnak Yeshua és Yoáv ágán kétezer-nyolcszáztizennyolc leszármazottja, ¹²Élámnak ezerkétszázötvennégy leszármazottja, ¹³Zattúnak nyolcszáznegyvenöt leszármazottja, ¹⁴Zakkajnak hétszázhatvan leszármazottja, ¹⁵Binnújnak hatszáznegyvennyolc leszármazottja, ¹⁶Bébajnak hatszázhuszonnyolc leszármazottja, ¹⁷Azgádnak kétezer-háromszázhuszonkét leszármazottja, ¹⁸Adónikámnak hatszázhatvanhét leszármazottja, ¹⁹Bigvajnak kétezer-hatvanhét leszármazottja, ²⁰Ádinnak hatszázötvenöt leszármazottja, ²¹Átérnak Hizkijjá ágán kilencvennyolc leszármazottja, ²²Hásumnak háromszázhuszonnyolc leszármazottja, ²³Bécajnak háromszázhuszonnégy leszármazottja, ²⁴Hárifnak száztizenkét leszármazottja, ²⁵Gibeónnak kilencvenöt leszármazottja. ²⁶Beit-Lechemiek és netófáiak száznyolcvannyolcan voltak, ²⁷Anátótból valók százhuszonnyolcan, ²⁸Beit-Azmávetból valók negyvenketten, ²⁹Kirjat-Jeárimból valók, kefiráiak és beérótiak hétszáznegyvenhárman, ³⁰rámaiak és gebaiak hatszázhuszonegyen, ³¹Mikmászból valók százhuszonketten, ³²Beit-Elből és Ajból valók százhuszonhárman, ³³a másik Nebóból valók ötvenketten, ³⁴a másik Élámból valók ezerkétszázötvennégyen, ³⁵hárimiak háromszázhúszan, ³⁶Yerikoiak háromszáznegyvenöten, ³⁷lódiak, hádidiak és ónóiak hétszázhuszonegyen, ³⁸Szenáából valók háromezer-kilencszázharmincan.

³⁹A papok ezek voltak: Yedájá leszármazottai Yeshua családjából kilencszázhetvenhárman, ⁴⁰Immér leszármazottai ezerötvenketten, ⁴¹Pashú leszármazottai ezerkétszáznegyvenheten, ⁴²Hárim leszármazottai ezertizenheten.

⁴³A leviták ezek voltak: Yeshua leszármazottai Kadmiél ágán, és Hódevá leszármazottai hetvennégyen. ⁴⁴Az énekesek ezek voltak: Ászáf leszármazottai száznegyvennyolcan. ⁴⁵A kapuőrök ezek voltak: Sallúmnak, Átérnak, Talmónnak, Akkúbnak, Hatítának és Sóbajnak a leszármazottai százharmincnyolcan.

⁴⁶Templomszolgák voltak Cihá fiai, Haszúfá fiai, Tabbáót fiai, ⁴⁷Kérósz fiai, Szíá fiai, Pádón fiai, ⁴⁸Lebáná fiai, Hagábá fiai, Salmaj fiai, ⁴⁹Hánán fiai, Giddél fiai, Gahar fiai, ⁵⁰Reájá fiai, Recin fiai, Nekódá fiai, ⁵¹Gazzám fiai, Uzzá fiai, Pászéah fiai, ⁵²Bészaj fiai, Meúnim fiai, Nefisszim fiai, ⁵³Bakbúk fiai, Hakúfá fiai, Harhú fiai, ⁵⁴Baclít fiai, Mehídá fiai, Harsá fiai, ⁵⁵Barkósz fiai, Sziszerá fiai, Temah fiai, ⁵⁶Necíah fiai, Hatífá fiai. ⁵⁷Shlomo szolgáinak a fiai voltak: Szótaj fiai, Szóferet fiai, Peridá fiai, ⁵⁸Jaalá fiai, Darkón fiai, Giddél fiai, ⁵⁹Sefatjá fiai, Hattíl fiai, Pókeret-Haccebáim fiai és Ámón fiai. ⁶⁰A templomszolgáknak és Shlomo szolgáinak a fiai összesen háromszázkilencvenketten voltak.

⁶¹Ezek azok, akik Tél-Melahból, Tél-Harsából, Kerúbból, Addánból és Immérből jöttek, de nem tudták igazolni családjukat és származásukat, hogy Yiszráelből valók-e: ⁶²Delájá fiai, Tóbijjá fiai és Nekódá fiai hatszáznegyvenketten. ⁶³A papsághoz tartoztak Hobajjá fiai, Hakkóc fiai és Barzillaj fiai. Ez a gileádi Barzillaj egyik leányát vette feleségül, és róla nevezték el. ⁶⁴Ezek keresték a bejegyzésüket a származási jegyzékben, de nem találták, ezért meg kellett válniuk a papságtól. ⁶⁵A királyi helytartó pedig megmondta nekik, hogy nem ehetnek az igen szent ételekből, amíg szolgálatba nem lép a főpap, aki dönthet az úrimmal és tummimmal.

⁶⁶Az egész gyülekezet összesen negyvenkétezer-háromszázhatvan fő volt, ⁶⁷azon kívül hétezer-háromszázharminchét rabszolga és szolgálóleány, meg kétszáznegyvenöt énekes és énekesnő. ⁶⁸Volt négyszázharmincöt tevéjük és hatezer-hétszázhúsz szamaruk. ⁶⁹A családfők egy része adakozott az építkezésre. A királyi helytartó ezer aranydrahmát adott át a kincstárnak, meg ötven hintőedényt és ötszázharminc papi köntöst.

⁷⁰Néhány családfő húszezer aranydrahmát és kétezer-kétszáz ezüstminát adott az építkezés költségeire. ⁷¹A nép többi része pedig húszezer aranydrahmát, kétezer ezüstminát és hatvanhét papi köntöst adott. ⁷²A papok, a leviták, a kapuőrök és az énekesek, a köznépből valók és a templomszolgák, tehát egész Yiszráel letelepedett a városokban. ⁷³A hetedik hónap beálltával már városaikban laktak Yiszráel fiai.

¹Akkor az egész nép egy emberként összegyűlt a Vizi-kapu előtt levő téren, és azt mondták az írástudó Ezranak, hogy hozza elő Moshe törvénykönyvét, amelyet Yahuwah adott Yiszráelnek. ²A hetedik hónap első napján tehát odavitte Ezra pap a törvényt a gyülekezet elé, amely olyan férfiakból és nőkből állt, akik mindnyájan meg tudták érteni a hallottakat. ³Fölolvasta azt a Vizi-kapu előtt levő téren virradattól délig, azok előtt a férfiak és nők előtt, akik meg tudták azt érteni. Az egész nép figyelemmel hallgatta a törvénykönyvet. ⁴Az írástudó Ezra erre a célra készült szószéken állt, mellette pedig jobb felől Mattitjá, Sema, Anájá, Úrijjá, Hilkijjá és Maaszéjá, bal felől pedig Pedájá, Misáél, Malkijjá, Hásum, Hasbaddáná, Zekarjá és Mesullám állt. ⁵Ezra az egész nép szeme láttára nyitotta föl a könyvet, mert az egész népnél magasabban volt. Amikor fölnyitotta, fölállt az egész nép. ⁶És amikor Ezra áldotta Yahuwah-át, a nagy Elohim-ot, az egész nép fölemelt kezekkel mondta rá: Ámen! Ámen! Azután meghajoltak, és arccal a földre borultak Yahuwah előtt. ⁷Yeshua, Báni, Sérébjá, Yamin, Akkúb, Sabbetaj, Hódijjá, Maaszéjá, Kelítá, Azarjá, Józábád, Hánán, Pelájá és a leviták magyarázták a népnek a törvényt, miközben a nép a helyén állt. ⁸Szakaszokra osztva olvasták a könyvet, Elohim törvényét, és úgy magyarázták, hogy a nép megértette az olvasottakat.

⁹Akkor Nehémiás királyi helytartó és az írástudó Ezra pap meg a leviták, akik magyaráztak a népnek, így szóltak az egész néphez: Yahuwah-nak, a ti Elohim-otoknak szent napja ez. Ne gyászoljatok, és ne sírjatok! Ugyanis az egész nép sírt, amikor hallgatta a törvény szavait. ¹⁰Majd ezt mondták nekik: Menjetek, egyetek jó falatokat, igyatok édes italokat, és juttassatok belőle azoknak is, akiknek nincs, mert a mi Urunknak szent napja ez. Ne bánkódjatok, mert Yahuwah előtt való öröm erőt ad nektek! ¹¹A leviták így csitítgatták az egész népet: Csillapodjatok, mert szent ez a nap, és ne bánkódjatok! ¹²Ekkor elment az egész nép, hogy egyenek, igyanak és másoknak is juttassanak belőle, és nagy örömünnepet tartsanak, mert megértették mindazt, amire oktatták őket.

¹³Másnap azután összegyűltek az egész nép családfői, a papok és a leviták az írástudó Ezranál, hogy jól megértsék a törvény szavait. ¹⁴Ekkor megírva találták a törvényben, amelyet Yahuwah Moshe által adott, hogy a hetedik hónapban levő ünnepen lombsátrakban kell lakniuk Yiszráel fiainak. ¹⁵Kihirdették, és közhírré tették minden városban és Yerushalaim-ban is: Menjetek ki a hegyekbe, és hozzatok olajfa-, vadolajfa-, mirtusz- és pálmaágakat, meg más sűrű lombú faágakat, és készítsetek lombsátrakat, ahogyan meg van írva. ¹⁶Kiment azért az egész nép, ágakat hoztak és lombsátrakat készítettek maguknak, mindenki a háza tetején vagy az udvarán, és Elohim háza udvarán, a Vízi-kapu terén és az Efráim-kapu terén. ¹⁷Lombsátrakat készített tehát a fogságból hazatért egész gyülekezet, és lombsátrakban lakott. Bizony nem tettek így Yiszráel fiai Yahushuahnak, Nún fiának az ideje óta egészen eddig. Igen nagy volt az öröm. ¹⁸Nap-nap után olvasták Elohim törvénykönyvét, az első naptól az utolsó napig. Hét napig ünnepeltek, a nyolcadik napon pedig előírás szerint záróünnep volt.

¹Ennek a hónapnak huszonnegyedik napján összegyűltek Yiszráel fiai, és böjtöltek, zsákba öltöztek, és port hintettek magukra. ²yiszráel utódai közül valók elkülönültek minden idegentől, azután előállva vallást tettek vétkeikről és őseik bűneiről. ³A helyükön állva a nap negyedrészén át olvasták Elohim-uknak, Yahuwah-nak a törvénykönyvét, a negyedrészén át pedig vallást tettek, és leborultak Elohim-uk, Yahuwah előtt. ⁴Azután fölállt a leviták emelvényére Yeshua, Báni és Kadmiél, Shebanjá, Bunni és Sérébjá, Báni és Kenáni, és hangos szóval kiáltottak Elohim-ukhöz, Yahuwah-hoz. ⁵Majd ezt mondták a leviták, Yeshua, Kadmiél és Báni, Hasabnejá, Sérébjá és Hódijjá, Shebanjá és Petahjá: Jöjjetek, áldjátok Elohim-otokat, Yahuwah-át örökkön örökké! Áldják dicső nevedet, amely magasztosabb minden áldásnál és dicséretnél!

⁶Yahuwah, te vagy egyedül! Te alkottad az eget, az egek egeit és minden seregüket, a földet és mindent, ami rajta van, a tengereket és mindent, ami bennük van. Te adsz életet mindnyájuknak. Előtted borul le az ég serege. ⁷Te vagy, Yahuwah, Elohim, aki kiválasztottad Abrámot, kihoztad Úr-Kaszdimból, és az Avraham nevet adtad neki. ⁸A szívét hozzád hűnek találtad, és szövetséget kötöttél vele, hogy odaadod neki a kánaániak, hettiták, emóriak, perizziek, Yebusziak és girgásiak földjét, odaadod az ő utódainak. Meg is tartottad ígéretedet, mert igaz vagy! ⁹Megláttad őseink nyomorúságát Egyiptomban, és meghallottad kiáltásukat a Vörös-tengernél. ¹⁰Jeleket és csodákat tettél a fáraó előtt, összes szolgája előtt és országának egész népe előtt, mert tudtad, hogy gőgösen bántak velük. Olyan nevet szereztél magadnak, amely ma is megvan. ¹¹A tengert kettéválasztottad előttük, úgyhogy a szárazon vonultak át a tenger közepén. Üldözőiket úgy dobtad az örvénybe, mint követ a hatalmas vizekbe. ¹²Felhőoszlopban vezetted őket nappal és tűzoszlopban éjjel, hogy megvilágítsd nekik az utat, amelyen járnak. ¹³Majd alászálltál a Színáj-hegyre, és beszéltél velük az égből. Adtál nekik helyes törvényeket, igaz tanításokat, jó rendelkezéseket és parancsolatokat. ¹⁴Megismertetted velük szent Shabbatodat, és parancsolatokat, rendelkezéseket és törvényt adtál nekik szolgád, Moshe által. ¹⁵Az égből adtál nekik kenyeret, amikor éheztek, és a kősziklából fakasztottál vizet, amikor szomjaztak. Azt mondtad nekik, hogy menjenek be, és vegyék birtokba azt a földet, amelyet esküre emelt kézzel ígértél oda nekik.

¹⁶A mi őseink azonban gőgösek voltak, nyakaskodtak, és nem hallgattak parancsolataidra. ¹⁷Nem akartak engedelmeskedni, nem emlékeztek csodáidra, amelyeket velük tettél, hanem nyakaskodtak, és makacsságukban arra adták a fejüket, hogy visszatérnek a szolgaságba. De te bűnbocsátó Elohim vagy, kegyelmes és irgalmas, hosszú a türelmed és nagy a szereteted, ezért nem hagytad el őket. ¹⁸Pedig még borjúszobrot is készítettek maguknak, és ezt mondták: Ez a te Elohim-od, aki kihozott téged Egyiptomból! Ilyen gyalázatos dolgot követtek el. ¹⁹De te nagy irgalmadban nem hagytad el őket a pusztában. Nem távozott el tőlük a felhőoszlop nappal, hogy vezesse őket az úton, sem a tűzoszlop éjjel, hogy világítson nekik az úton, amelyen jártak. ²⁰Jóságos lelkedet adtad, hogy értelmessé tegye őket. Nem vontad meg szájuktól mannádat, és adtál nekik vizet, amikor szomjaztak. ²¹Negyven éven át gondoskodtál róluk a pusztában, nem nélkülöztek, ruháikat nem nyűtték el, és lábuk nem dagadt meg. ²²Országokat és népeket adtál nekik, és határaikat nekik juttattad. Birtokba vették Szíhón országát, Hesbón királyának az országát és Ógnak, Básán királyának az országát. ²³Fiaikat pedig megsokasítottad, annyian lettek, mint az ég csillagai; és bevitted őket arra a földre, amelyről azt ígérted őseiknek, hogy bemennek oda, és birtokba veszik. ²⁴Fiaik be is vonultak, és birtokba vették azt a földet. Megaláztad előttük az ország lakóit, a kánaániakat, és kezükbe adtad őket királyaikkal és az ország népével együtt, hogy tetszésük szerint bánjanak velük. ²⁵Elfoglalták a megerősített városokat és a kövér földet. Birtokba vették a házakat, tele minden jóval; a kőbe vágott kutakat, a szőlőket, az olajfás kerteket és a sok gyümölcsfát. Ettek, jóllaktak és meghíztak. Dúskáltak bőséges ajándékaidban.

²⁶Ők azonban engedetlenné váltak, és föllázadtak ellened, törvényednek hátat fordítottak, prófétáidat meggyilkolták, mert intették és hozzád akarták téríteni őket; ilyen gyalázatos dolgot követtek el. ²⁷Ezért ellenségeik kezébe adtad őket, hogy szorongassák őket. De szorult helyzetükben hozzád kiáltottak, és te meghallgattad őket az égből. Nagy irgalmaddal szabadítókat adtál nekik, akik kiszabadították őket ellenségeik kezéből. ²⁸De mihelyt nyugalmuk lett, ismét gonoszságot követtek el veled szemben, ezért újból átengedted őket ellenségeiknek, hogy uralkodjanak rajtuk. Majd újból kiáltottak hozzád, és te meghallgattad őket az égből, és irgalmaddal sokszor megmentetted őket. ²⁹Intetted, és törvényedhez akartad téríteni őket, de ők gőgösek voltak, és nem hallgattak parancsolataidra, hanem vétkeztek törvényeid ellen; pedig ha az ember teljesíti azokat, él általuk. Pártütően hátat fordítottak, nyakaskodtak, és nem engedelmeskedtek. ³⁰Te mégis sok esztendőn át türelmes voltál irántuk, és lelkeddel, prófétáid által intetted őket, de ők nem figyeltek. Ezért más országok népeinek a kezébe adtad őket. ³¹Nagy irgalmaddal mégsem semmisítetted meg, és nem hagytad el őket, mert kegyelmes és irgalmas Elohim vagy.

³²Most azért, Elohim-unk, te nagy, erős és félelmes Elohim, aki hűségesen megtartod a szövetséget: ne tartsd csekélységnek azt a sok nyomorúságot, amely utolért bennünket, királyainkat, vezetőinket, papjainkat, prófétáinkat, őseinket és egész népedet az asszír királyok idejétől a mai napig! ³³Te igaz vagy mindazok ellenére, ami bennünket ért, mert te híven bántál velünk, mi pedig hitszegők voltunk. ³⁴Hiszen királyaink, vezetőink, papjaink és őseink nem teljesítették törvényedet és nem figyeltek parancsolataidra és intelmeidre, amelyekkel intetted őket. ³⁵És bár országukban sok jótéteményt adtál nekik, tágas és kövér földdel ajándékoztad meg őket, mégsem szolgáltak téged, és nem tértek meg gonosz cselekedeteikből. ³⁶És most mi szolgák vagyunk! Éppen azon a földön, amelyet őseinknek adtál, hogy egyék annak gyümölcsét és javait, azon vagyunk szolgák. ³⁷Termése azokat a királyokat gazdagítja, akiket fölénk helyeztél vétkeink miatt, és ők tetszésük szerint uralkodnak rajtunk és állatainkon. Mi pedig nagy nyomorúságban vagyunk. ³⁸Mindezek alapján írásbeli megállapodást készítettünk, amelyet pecséttel láttak el vezetőink, levitáink és papjaink.

¹Az iratot pecséttel látták el: Nehémiás, Hakaljá fia, a királyi helytartó, és Cidkijjá. ²Azután Szerájá, Azarjá és Yirmeyah, ³Pashúr, Amarjá és Malkijjá, ⁴Hattús, Shebanjá és Mallúk, ⁵Hárim, Merémót és Óbadjá, ⁶Dániel, Ginnetón és Bárúk, ⁷Mesullám, Abijjá és Mijjámim, ⁸Maazjá, Bilgaj és Shemáyah. Ezek voltak a papok. ⁹A leviták ezek voltak: Yeshua, Azanjá fia, a Hénádád fiai közül való Binnúj és Kadmiél, ¹⁰és testvéreik: Shebanjá, Hódijjá és Kelítá, Pelájá és Hánán, ¹¹Mikha, Rehób és Hasabjá, ¹²Zakkúr, Sérébjá és Shebanjá, ¹³Hódijjá, Báni és Benínú. ¹⁴A nép főemberei pedig ezek voltak: Parós, Pahat-Móáb, Élám, Zattú és Báni, ¹⁵Bunni, Azgád és Bébaj, ¹⁶Adoniyá, Bigvaj és Ádin, ¹⁷Átér, Hizkijjá és Azzúr, ¹⁸Hódijjá, Hásum és Bécaj, ¹⁹Háríf, Anátót és Nébaj, ²⁰Magpiás, Mesullám és Hézír, ²¹Mesézabél, Tzadok és Jaddúa, ²²Pelatjá, Hánán és Anájá, ²³Hóséa, Hananjá és Hassúb, ²⁴Hallóhés, Pilhá és Sóbék, ²⁵Rehúm, Hasabná és Maaszéjá, ²⁶Áhiyá, Hánán és Ánán, ²⁷Mallúk, Hárím és Baaná.

²⁸A nép többi része, a papok, a leviták, a kapuőrök, az énekesek, a templomszolgák és mindazok, akik a tartományok népeitől elkülönültek, Elohim törvényéhez csatlakoztak, feleségeikkel, fiaikkal és leányaikkal együtt, mindenki, aki csak érett eszű volt. ²⁹Csatlakozva tehát előkelő honfitársainkhoz, átok alatt esküt tettünk, hogy Elohim törvénye szerint élünk, amelyet Elohim adott szolgája, Moshe által, és hogy megtartjuk és teljesítjük Urunknak, Yahuwah-nak minden parancsolatát, végzését és rendelkezését. ³⁰Nem adjuk leányainkat feleségül az ország egyéb lakóinak, sem az ő leányaikat nem vesszük feleségül fiainknak. ³¹Ha az ország lakossága árut vagy bármilyen gabonát hoz be eladásra a Shabbat napján, nem vásárolunk tőlük a Shabbat napján, vagy más ünnepnapokon. A hetedik évben bevetetlenül hagyjuk a földet, és elengedünk minden tartozást.

³²Kötelezőnek fogadtuk el, hogy évenként egyharmad sekelt adunk Elohim-unk házának a szolgálatára: ³³a sorba rakott kenyerekre, az állandó ételáldozatra és az állandó égőáldozatra a Shabbat napjain, újholdkor, a megszabott ünnepeken, továbbá a szent adományokra és a vétekáldozatokra, hogy engesztelést szerezzenek Yiszráelnek, és minden munkára Elohim-unk házánál. ³⁴Mi, papok, leviták és a nép, sorsot vetettünk, hogy az áldozathoz szükséges fát családonként behordjuk Elohim-unk házába évről évre a megszabott időben, hogy égjen a tűz Elohim-unknak, Yahuwah-nak az oltárán, ahogyan az elő van írva a törvényben. ³⁵Bevisszük földünknek első termését és mindenféle gyümölcsfának az első termését évről évre Yahuwah házába. ³⁶Elsőszülött fiainkkal és állatainkkal is úgy járunk el, ahogyan elő van írva a törvényben. Marháink és juhaink elsőszülötteit bevisszük Elohim-unk házába a papoknak, akik szolgálatot végeznek Elohim-unk házában. ³⁷Kenyértésztánknak, mindenféle gyümölcsfánknak, a mustnak és olajnak a legjavát felajánljuk, és bevisszük Elohim-unk házának a kamráiba a papoknak, földünkről a tizedet pedig a levitáknak. És a levitáknak kell beszedniük a tizedet minden földművelő városban.
³⁸Egy Aharoni pap legyen a levitákkal, amikor a leviták beszedik a tizedet. A leviták pedig vigyék be a tizednek a tizedét Elohim-unk házába, a kincstár kamráiba. ³⁹Ezekbe a kamrákba kell bevinniük Yiszráel fiainak és levi fiainak a felajánlott gabonát, mustot és olajat, mert ott vannak a szent edények meg a szolgálatot végző papok, a kapuőrök és az énekesek. Nem fogjuk elhanyagolni Elohim-unk házát

¹A nép vezetői Yerushalaim-ban telepedtek le. A nép többi részére pedig sorsot vetettek azért, hogy minden tíz ember közül egy Yerushalaim-ba költözzék, és a szent városban lakjék, a többi kilenc pedig maradjon a maga városában. ²Mindazokat, akik önként vállalkoztak arra, hogy Yerushalaim-ban telepedjenek le, áldotta a nép.

³A Yehudai tartomány főemberei Yerushalaim-ban telepedtek le. De Yehuda városaiban lakott a maga birtokán, a maga városában Yiszráel többi része, a papok, a leviták, a templomszolgák és Shlomo szolgáinak a leszármazottai. ⁴Yerushalaim-ban telepedtek le Yehuda leszármazottai és Binyamin leszármazottai közül a következők: Yehuda leszármazottai közül Atájá, Uzziyahu fia, aki Zekarjá fia, aki Amarjá fia, aki Sefatjá fia, aki Mahalalél fia volt, Pérec leszármazottai közül. ⁵Továbbá Maaszéjá, aki Bárúk fia, aki Kol-Hóze fia, aki Hazájá fia, aki Adájá fia, aki YoYarib fia, aki Zekarjá fia, aki pedig Hassilóni fia volt. ⁶Pérec leszármazottai közül összesen négyszázhatvannyolc tekintélyes ember telepedett le Yerushalaim-ban.

⁷Binyamin leszármazottai közül Szallu, Messulám fia, aki Jóéd fia, aki Pedájá fia, aki Kólájá fia, aki Maaszéjá fia, aki Ítiél fia, aki pedig Yeshájá fia volt. ⁸Azután Gabbaj és Szallaj, összesen kilencszázhuszonnyolcan. ⁹Ezeknek Yoel, Zikri fia volt a felügyelőjük, Yehuda, Hasszenúá fia pedig a város helyettes felügyelője volt.

¹⁰A papok közül Yedájá, YoYarib fia, Yákin, ¹¹Szerájá, Hilkijjá fia, aki Mesullám fia, aki Tzadok fia, aki Merájót fia, aki Ahitúbnak, Elohim háza felügyelőjének a fia volt. ¹²Szolgatársaik, a templomi munkák végzői nyolcszázhuszonketten voltak. Továbbá Adájá, Yerocham fia, aki Pelaljá fia, aki Amci fia, aki Zekarjá fia, aki Pashú fia, aki pedig Malkijjá fia volt. ¹³Rokonsága, a családfők, kétszáznegyvenketten voltak. Továbbá Amasszaj, Azarél fia, aki Ahzaj fia, aki Mesillémót fia, aki Immér fia volt. ¹⁴Rokonsága, tekintélyes emberek, százhuszonnyolcan voltak, és a felügyelőjük Zabdiél, Haggedólim fia volt. ¹⁵A leviták közül Shemáyah, Hassúb fia, aki Azrikám fia, aki Hasabjá fia, aki Bunni fia volt.

¹⁶A leviták főemberei közül Sabbetaj és Józábád Elohim házán kívül adódó munkát irányította. ¹⁷Mattanjá, Mikah fia, aki Zabdi fia, aki Ászáf fia volt, ő volt az éneklés vezetője, aki az imádságnál a magasztaló éneket szokta elkezdeni. Bakbukjá volt testvérei körében a második. Azután Abdá, Shámuá fia, aki Gálál fia, aki pedig Yedutun fia volt. ¹⁸Összesen kétszáznyolcvannégy levita lakott a szent városban.

¹⁹Kapuőrök voltak Akkúb, Talmón és rokonságuk. Százhetvenketten őrködtek a kapuknál. ²⁰Yiszráel többi része, a papok és a leviták Yehuda többi városaiban laktak, mindenki a maga birtokán. ²¹A templomszolgák a Várhegyen laktak. Cíhá és Gispá voltak a templomszolgák felügyelői.

²²A Yerushalaim-i leviták felügyelője Uzzi, Báni fia volt, aki Hasabjá fia, aki Mattanjá fia, aki Mikah fia volt Ászáf fiai közül, akik Elohim háza szolgálatában énekelni szoktak. ²³Mert királyi parancs és szigorú rendelkezés szabályozta az énekesek napról napra végzendő teendőit. ²⁴Petahjá, Mesézabél fia, aki Yehuda fiának, Zerahnak a fiai közül való volt, a király megbízottja volt a nép mindenféle ügyének az intézésére.

²⁵A vidéki városokban a Yehuda fiai közül valók Kirjat-Arbában és falvaiban laktak, továbbá Dibónban és falvaiban, Yekabceélben és falvaiban, ²⁶Yeshuaban, Móládában és Beit-Peletben, ²⁷Hacar-Súálban, Beér-Shevá és falvaiban, ²⁸Ciklágban, Mekónában és falvaiban, ²⁹Én-Rimmónban, Corában és Jarmútban, ³⁰Zánóahban, Adullámban és falvaikban, Lákisban és mezőin, Azékában és falvaiban. Beérsebától a Hinnóm-völgyig voltak a telepeik.

³¹Binyamin fiai pedig Gebában, Mikmászban, Ajjában, Beit-Elben és falvaiban laktak, ³²meg Anátótban, Nóbban és Ananjában, ³³Hácórban, Rámáhban és Gittaimban, ³⁴Hádídban, Cebóimban és Neballatban, ³⁵Lódban és Ónóban, a Mesteremberek völgyében. ³⁶A leviták egyes csoportjai Yehudaban, mások Binyaminban települtek le.

¹Ezek azok a papok és leviták, akik hazatértek Zerubabellal, Shealtiél fiával és Yeshua-val: Szerájá, Yirmeyah és Ezrá, ²Amarjá, Mallúk és Hattús, ³Sekanjá, Rehúm és Merémót, ⁴Iddó, Ginnetón és Abijjá, ⁵MijYamin, Maadjá és Bilgá, ⁶Shemáyah, YoYarib és Yedájá, ⁷Szallú, Ámók, Hilkijjá és Yedájá. Ezek voltak Yeshua idejében a papoknak és hozzátartozóiknak a főemberei.

⁸A leviták pedig ezek voltak: Yeshua, Binnúj és Kadmiél, Sérébjá, Yehudá és Mattanjá. Ő volt a magasztaló éneklés vezetője hozzátartozóival együtt. ⁹Velük szemben álltak szolgálatuknak megfelelően hozzátartozóik: Bakbukjá és Unni. ¹⁰Yeshua nemzette Yahujikimot, Yahujikim nemzette Eljásibot, Eljásib pedig Yojádát. ¹¹Yojádá nemzette Yonathant, Yonathan pedig nemzette Yaddúát.

¹²Yahujikim idejében a papok között családfők voltak: Szerájá családjában Merájá, Yirmeyahéban Hananjá, ¹³Ezráéban Mesullám, Amarjáéban Yahuchánán, ¹⁴Melikúéban Yonathan, Shebanjáéban Yoszef, ¹⁵Háriméban Adná, Merájótéban Helkaj, ¹⁶Iddóéban Zekarjá, Ginnetónéban Mesullám, ¹⁷Abijjáéban Zikri, MinYaminéban, Móadjáéban Piltaj, ¹⁸Bilgáéban Shámuá, Shemáyahéban Yahunathan, ¹⁹YoYaribéban Mattenaj, Yedájáéban Uzzi, ²⁰Szallajéban Kallaj, Ámókéban Éber, ²¹Hilkijjáéban Hasabjá, Yedájáéban pedig Netanél.

²²A leviták között Eljásib, Yojádá, Yochánán és Yaddúa idejében jegyezték föl a családfőket a papok között a perzsa Dárius uralkodásáig. ²³levi leszármazottai között a családfőket egy krónikás könyvben jegyezték föl, egészen Yochánánnak, Eljásib fiának az idejéig. ²⁴A leviták főemberei voltak: Hasabjá, Sérébjá és Yeshua, Kadmiél fia; hozzátartozóik pedig velük szemben állva énekelték a dicsérő és magasztaló énekeket, ahogyan David, Elohim embere elrendelte, csoportokba osztva őket. ²⁵Mattanjá, Bakbukjá és Óbadjá, Mesullám, Talmón és Akkúb őrök voltak, akik a kapuknál levő raktárakra vigyáztak. ²⁶Ezek Yahujikimnak, Yeshua fiának, Yahu-Tzeddek unokájának az idejében és Nehémiás helytartónak meg az írástudó Ezra papnak az idejében éltek.

²⁷Yerushalaim falának a felavatásakor mindenütt fölkeresték a levitákat, és elvitték őket Yerushalaim-ba, hogy tartsák meg a felavatást, és örvendezzenek hálaadással, énekléssel, cintányérokkal, lantokkal és citerákkal. ²⁸Össze is gyűltek az énekesek Yerushalaim egész környékéről, a netófáiak falvaiból, ²⁹Beit-Gilgálból, Geba és Azmávet vidékéről, mert az énekesek Yerushalaim körül építettek maguknak falvakat. ³⁰És miután a papok meg a leviták megtisztították magukat, megtisztították a népet, a kapukat és a falat is.

³¹Azután felküldtem Yehuda vezető embereit a fal tetejére, és felállítottam két nagy hálaadó énekkart és menetet. Az egyik jobbfelé indult a várfalon a Szemét-kapu felé. ³²Utána Hósajá ment és Yehuda vezető embereinek a fele, ³³továbbá Azarjá, Ezrá és Mesullám, ³⁴Yehuda és Binyamin, Shemáyah és Yirmeyah. ³⁵A papsághoz tartozók közül pedig harsonákkal vonult Zekarjá, aki Yonathan fia, aki Shemáyah fia, aki Mattanjá fia, aki Mikhajá fia, aki Zakkúr fia, aki Ászáf fia volt, ³⁶azután a hozzátartozói: Shemáyah, Azarél, Milalaj, Gilalaj, Máaj, Netanél, Yehuda és Hanáni, Davidnak, Elohim emberének a hangszereivel. Élükön haladt Ezra írástudó. ³⁷A Forrás-kapunál egyenesen fölvonultak David városának a lépcsőin, a fal följáróján David palotája mellett keletre, a Vízi-kapuig.

³⁸A másik hálaadó énekkar pedig bal felé haladt, én mentem utánuk, azután a nép fele a falon, a Kemencék tornya mellett a széles falig. ³⁹Azután az Efráim-kapu, az Ó-kapu, a Hal-kapu, a Hananél-torony és a Méá-torony mellett egészen a Juh-kapuig mentek, és megálltak a Börtön-kapunál. ⁴⁰Majd fölállt a két hálaadó énekkar Elohim házában, és velem együtt az elöljárók fele ⁴¹meg a papok: Eljákim, Maaszéjá és MinYamin, Mikhajá, Eljóénaj, Zekarjá és Hananjá a harsonákkal, ⁴²továbbá Maaszéjá, Shemáyah és Eleázár, Uzzi, Yahuchánán és Malkijjá, Élám és Ezer. Azután énekelni kezdtek az énekesek, Jizrahjá volt a karnagyuk. ⁴³Azon a napon nagy véresáldozatokat mutattak be, és örültek, mert Elohim nagy örömöt szerzett nekik. Még az asszonyok és gyermekek is örültek. Messzire elhallatszott, hogy mennyire örülnek Yerushalaim-ban.

⁴⁴Azon a napon felügyelőket állítottak a kincsek, a felajánlások, az első termés és a tizedek raktárai élére, amelyekbe összegyűjtötték a papoknak és a levitáknak járó törvényes részt a városok mezőiről, mert örültek a Yehudaiak, hogy szolgálatba álltak a papok és a leviták. ⁴⁵Ezek vigyáztak a Szentélybeli szolgálat rendjére és a tisztaság rendjére, ugyanígy az énekesek és a kapuőrök is, Davidnak és fiának, Shlomonak a parancsa szerint. ⁴⁶Mert igen régóta, David és Ászáf idejétől fogva voltak az énekeseknek vezetői, és voltak Elohim-ot dicsérő és hálaadó énekek. ⁴⁷Zerubabel idejében és Nehémiás idejében egész Yiszráel megadta az énekeseknek és a kapuőröknek napról napra járó részt. A szent adományokat átadták a levitáknak, a leviták pedig átadták a szent adományokat Aharon fiainak.

¹Az egyik napon olvastak Moshe könyvéből a nép előtt, és azt találták benne megírva, hogy az ammóniak és a móábiak sohasem tartozhatnak Elohim gyülekezetéhez, ²mert nem mentek Yiszráel fiai elé kenyérrel és vízzel, hanem fölbérelték ellenük Bilámot, hogy átkozza meg őket; de Elohim-unk áldásra fordította az átkot. ³Amikor meghallották ezt a törvényt, kizártak Yiszráelből minden keverék népet.

⁴Ezt megelőzően Eljásib pap, Elohim-unk háza kamráinak a gondnoka, rokonságba került Tóbijjával, ⁵és berendezett neki egy nagy kamrát, bár ott azelőtt az adományokat, a tömjént és az edényeket, meg a levitáknak, az énekeseknek és a kapuőröknek rendelt gabona, must és olaj tizedét, és a papoknak felajánlott ajándékokat szokták tartani. ⁶Amikor mindez történt, nem voltam Yerushalaim-ban, mert Artahsasztának, Babilónia királyának a harminckettedik évében a királyhoz mentem. Bizonyos idő múlva szabadságot kértem a királytól. ⁷Mihelyt megérkeztem Yerushalaim-ba, észrevettem, milyen helytelen dolgot tett Eljásib Tóbijjá érdekében, amikor egy kamrát rendezett be neki Elohim háza udvarában. ⁸Ezt én igen rossznak tartottam, ezért kidobattam a kamrából minden holmit, ami a Tóbijjá házából való volt. ⁹Azután megparancsoltam, hogy tisztítsák meg a kamrát, és visszahordattam oda Elohim házához tartozó edényeket, adományokat és tömjént.

¹⁰Megtudtam azt is, hogy a levitáknak járó részt nem adták meg, és ezért a szolgálatra kötelezett leviták és énekesek elszökdöstek a maguk mezejére. ¹¹Ezért megszidtam az elöljárókat, és ezt mondtam: Miért ilyen elhagyatott Elohim háza?! Azután összegyűjtöttem és helyükre állítottam őket. ¹²Az egész Yehuda pedig beszolgáltatta a raktárakba a gabonának, a mustnak és az olajnak a tizedét. ¹³A raktárak felügyelőjévé kineveztem Selemjá papot, Tzadok írástudót és a leviták közül Pedáját, melléjük pedig Hánánt, Zakkúr fiát, Mattanjá unokáját, mivel őket megbízhatóknak tartották. Nekik kellett kiosztaniuk szolgatársaik járandóságát. ¹⁴Ezért emlékezz meg rólam, Elohim-om, és ne töröld ki könyvedből hűséges tetteimet, amelyeket Elohim-om házáért és az ottani teendőkért vittem véghez!

¹⁵Ebben az időben azt láttam Yehudaban, hogy a Shabbat napján szőlőt taposnak, gabonát hordanak, a szamarakra terhet raknak, és bort, szőlőt, fügét és mindenféle terhet hordanak Yerushalaim-ba a Shabbat napján. Ezért figyelmeztettem őket, hogy ezen a napon ne áruljanak eleséget. ¹⁶Tírusziak is voltak ott, akik halat és mindenféle árut hoztak, és a Shabbat napján árusították a Yehudaiaknak Yerushalaim-ban. ¹⁷Ezért megszidtam a Yehudai nemeseket, és ezt mondtam nekik: Miért követtek el ilyen gonoszságot, hogy megszentségtelenítitek a Shabbat napját?! ¹⁸Hiszen ugyanezt követték el őseitek, ezért hozta ránk és városunkra Elohim-unk ezt a sok bajt! Ti pedig még növelitek Elohim haragját Yiszráel ellen azzal, hogy megszentségtelenítitek a Shabbat napját!

¹⁹Amikor a Shabbat napja előestéjén árnyék borult Yerushalaim kapuira, megparancsoltam, hogy zárják be az ajtószárnyakat. Azt is megparancsoltam, hogy ne nyissák ki azokat, amíg el nem múlt a Shabbat napja. Néhány legényemet a kapukhoz állítottam, hogy ne jusson be semmiféle teher a Shabbat napján. ²⁰Ezért a kereskedők és a különféle áruk árusai egyszer-kétszer Yerushalaim-on kívül háltak. ²¹Ekkor figyelmeztettem őket, és ezt mondtam nekik: Miért háltok a várfal előtt? Ha még egyszer ilyet tesztek, megbüntetlek benneteket! Attól fogva nem jöttek a Shabbat napján. ²²Azután megparancsoltam a levitáknak, hogy tisztítsák meg magukat, jöjjenek el, és őrizzék a kapukat, hogy az emberek megszenteljék a Shabbat napját. Ezért is emlékezz meg rólam, Elohim-om, és légy kegyelmes hozzám nagy szereteted szerint!

²³Ugyanabban az időben láttam olyan Yehudaiakat, akik ashdodi, ammóni és móábi nőket vettek feleségül, ²⁴és gyermekeik fele ashdodi nyelven beszélt. Yehudai nyelven már nem is tudtak, hanem valamelyik másik nép nyelvén beszéltek. ²⁵Ezért szidtam és átkoztam őket, sőt egyeseket megvertem és megtépáztam. Majd megeskettem őket Elohim-ra, hogy nem adják leányaikat azoknak a fiaihoz, és nem veszik el azoknak a leányait sem fiaiknak, sem maguknak. ²⁶Hiszen ugyanígy vétkezett Shlomo, Yiszráel királya is! Pedig nem sok népnek volt olyan királya, mint ő: Elohim szerette őt, és egész Yiszráel királyává tette, de még őt is vétekbe vitték az idegen nők. ²⁷Mégis azt kell rólatok hallanunk, hogy ilyen nagy gonoszságot követtek el?! Hűtlenek lettetek Elohim-unkhoz, mert idegen nőket vettetek feleségül!

²⁸Eljásib főpap fiának, Yojádának az egyik fia a hóróni Szanballat veje volt, ezért elkergettem őt magam mellől. ²⁹Emlékezz rá, Elohim-om, hogy mennyire beszennyezték a papi tisztséget és a levita papsággal kötött szövetséget!

³⁰Így tisztítottam meg őket minden idegen dologtól. Megállapítottam a papok és a leviták feladatait, mindenkinek a maga munkáját, ³¹és azt, hogy meghatározott időben hozzák be a fát meg az első termést. Tartsd emlékezetben, Elohim-om, mindezt az én javamra