Yahuwah Biblia

Nehémiásnak, Hakaljá fiának szavai.

A huszadik esztendő Kiszlév havában történt, amikor Súsan várában voltam, hogy megérkezett hozzám egyik atyámfia, Hanáni, és vele együtt néhány Yehudaból való férfi. Kérdezősködtem tőlük a megmenekült Yehudaiakról, akik a fogság után megmaradtak, meg Yerushalaim-ról. Elmondták nekem, hogy a megmaradtak, akik a fogság után maradtak meg, nagy bajban és gyalázatban vannak ott abban a tartományban. Yerushalaim várfala csupa rés, és kapui tűzben égtek el.

Amikor meghallottam ezeket, napokon át ültem, sírtam és gyászoltam, böjtöltem és imádkoztam a menny Elohim-ja előtt, és ezt mondtam: Ó Yahuwah, mennynek Elohim-ja, te nagy és félelmes Elohim! Te hűségesen megtartod a szövetséget azokkal, akik téged szeretnek, és parancsolataidat megtartják. Legyen figyelmes a füled, legyen nyitva a szemed, és hallgasd meg szolgád imádságát, aki most éjjel-nappal imádkozik előtted szolgáidért, Yiszráel fiaiért. Vallást teszek Yiszráel fiainak a vétkeiről, amelyekkel vétkeztünk ellened. Vétkeztem én is és atyám háza népe is! Nagy gonoszságot követtünk el ellened, mert nem tartottuk meg azokat a parancsolatokat, rendelkezéseket és törvényeket, amelyeket szolgádnak, Moshenak adtál. Emlékezz vissza arra az ígéretre, amelyet kijelentettél szolgádnak, Moshenak: Ha ti hűtlenek lesztek, én elszélesztelek benneteket a népek közé. De ha megtértek hozzám, megtartjátok parancsolataimat, és teljesítitek azokat: még ha az ég szélén lennének is azok, akiket eltaszítottam közületek, onnan is összegyűjtöm és elviszem őket arra a helyre, amelyet kiválasztottam, hogy ott legyen nevemnek lakóhelye. Hiszen a te szolgáid ők, és a te néped, akiket megváltottál nagy erőddel és hatalmas kezeddel! Ó Yahuwah, legyen figyelmes a füled szolgád imádságára és szolgáid imádságára, akik boldogok, hogy félhetik a te nevedet! Adj ma sikert szolgádnak, és add, hogy legyen hozzá irgalmas az az ember! Én ugyanis a király pohárnoka voltam.

Artahsasztá király uralkodásának huszadik évében a Niszán hónapban történt: bor volt előttem, fölvettem a bort, és odanyújtottam a királynak. Nem szoktam szomorú lenni előtte, ezért így szólt hozzám a király: Miért szomorú az arcod? Hiszen nem vagy beteg! Nem lehet ez más, csak a szív szomorúsága! Ekkor én nagyon megijedtem, és ezt mondtam a királynak: Örökké éljen a király! Hogyne volna szomorú az arcom, hiszen az a város, ahol őseim sírja van, rommá lett, és kapuit tűz emésztette meg! Akkor a király ezt kérdezte tőlem: Mit kívánsz tehát? Én pedig imádkoztam a menny Elohim-jához, majd ezt mondtam a királynak: Ha jónak látja a király, és ha méltónak tartod rá szolgádat, akkor küldj el engem Yehudaba, abba a városba, ahol őseim sírja van, hogy felépítsem azt! A király így válaszolt, miközben a királyné mellette ült: Meddig tart az utazásod, és mikor térsz vissza? Mivel a király jónak látta, hogy elbocsásson engem, közöltem vele az időpontot. Majd ezt mondtam a királynak: Ha jónak látja a király, adasson nekem leveleket a Folyamon túli helytartókhoz, hogy engedjenek átutazni, amíg meg nem érkezem Yehudaba. Adasson egy levelet Ászáfhoz, a királyi erdők őréhez is, hogy adjon nekem gerendának való fát a templomnál levő erődítésnek meg a város falának a kapuihoz, és ahhoz a házhoz, ahova én megyek. A király megadta ezt nekem Elohim-omnak hozzám való jóakarata folytán. Amikor megérkeztem a Folyamon túli helytartókhoz, átadtam nekik a király leveleit. A király adott mellém a haderőből tiszteket és lovasokat is. Meghallotta ezt a hóróni Szanballat és Tóbijjá, az ammóni szolga, és nagyon rosszallották, hogy jött egy olyan ember, aki Yiszráel fiainak a javát keresi.

Miután megérkeztem Yerushalaim-ba, és ott voltam három napig, elindultam éjszaka néhány emberrel. De senkinek sem mondtam meg, milyen cselekedetre indítja szívemet az én Elohim-om Yerushalaim-ért. Még állat sem volt velem azon az állaton kívül, amelyen lovagolni szoktam. Kimentem tehát éjjel a Völgy-kapun a Sárkány-forrás felé, majd a Szemét-kapuhoz, és megvizsgáltam Yerushalaim várfalait, amelyeken rések voltak, és kapuit, amelyeket tűz emésztett meg. Azután tovább mentem a Forrás-kapuhoz meg a Király-tóhoz. De mivel nem volt elég hely arra, hogy továbbmenjen az állat, amelyen ültem, ezért még akkor éjjel gyalog mentem föl a völgyből, és megvizsgáltam a várfalakat. Azután visszatértem, bementem a Völgy-kapun, és hazatértem. Az elöljárók nem tudták, hova mentem és mit tettem. Sem a Yehudaiaknak, sem a papoknak, sem az előkelőknek, sem az elöljáróknak, sem a többi munkásnak nem mondtam még meg. Ellenben ezt mondtam nekik: Magatok is látjátok, hogy milyen bajban vagyunk: Yerushalaim rommá lett, és kapui tűzben égtek el. Jöjjetek, építsük fel Yerushalaim várfalát, hogy ne gyalázhassanak többé bennünket! Elmondtam nekik, hogy Elohim-om milyen jóakaratú volt hozzám, és hogy milyen szavakat mondott nekem a király. Erre ők így feleltek: Kezdjük el az építést! És bátran hozzáfogtak a jó munkához.

Amikor meghallotta ezt a hóróni Szanballat, Tóbijjá, az ammóni szolga és az arab Gesem, gúnyolódtak rajtunk, és így csúfoltak bennünket: Mit akartok csinálni? Talán a király ellen akartok föllázadni? Én azonban így válaszoltam nekik: Maga a menny Elohim-ja ad nekünk sikert, és mi az ő szolgáiként kezdjük el az építést. Nektek azonban semmi részetek és jogotok nincs, emléketek sem marad Yerushalaim-ban.

Eljásib főpap és szolgatársai, a papok kezdték építeni a Juh-kaput. Föl is szentelték azt, és fölszerelték az ajtószárnyakat. Azután a Hamméá-toronyig és a Hananél-toronyig terjedő részt is fölszentelték. Mellettük a Yerikoiaik építettek. Ezek mellett Zakkúr, Imri fia épített. A Hal-kaput Hasszenáá fiai építették, ők gerendázták be és ők szerelték föl ajtószárnyait, zárait és reteszeit. Mellettük Merémót, Úrijjá fia, Hakkóc unokája javítgatott. Mellettük Mesullám, Berekjá fia, Mesézabél unokája javítgatott. Mellettük Tzadok, Baaná fia javítgatott. Ezek mellett a Tekóa-beliek javítgattak. Az előkelők azonban nem hajtották a nyakukat uruk szolgálatába.

A Régi-kaput Yojádá, Pászéah fia és Mesullám, Beszódjá fia javítgatták. Ők gerendázták be, és ők szerelték föl ajtószárnyait, zárait és reteszeit. Mellettük a gibeóni Melatjá és a mérónóti Jádón javítgatott, a Folyamon túli helytartóság alá tartozó gibeóni és micpai férfiak. Mellette Uzziél, Harhajá fia javítgatott az ötvösökkel. Mellette Hananjá, a kenőcskészítők egyike javítgatott. Helyreállították Yerushalaim-ot egészen a széles várfalig. Mellettük Refájá, Húr fia, Yerushalaim fél kerületének a vezetője javítgatott. Mellettük Yedájá, Harúmaf fia javítgatott, éppen a maga házával szemben. Mellette Hattús, Hasabnejá fia javítgatott. Egy másik részt, meg a Kemencék tornyát Malkijjá, Hárim fia és Hassúb, Pahat-Móáb fia javítgatta. Mellette Sallúm, Hallóhés fia, Yerushalaim másik fél kerületének a vezetője javítgatott a leányaival együtt.

A Völgy-kaput Hánún és Zánóahnak a lakói javítgatták. Ők építették fel azt, és ők szerelték föl ajtószárnyait, zárait és reteszeit. A várfalból is javítgattak ezerkönyöknyit a Szemét-kapuig. A Szemét-kaput Malkijjá, Rékáb fia, Beit-Hakkerem kerületének a vezetője javítgatta. Ő építette föl azt, és ő szerelte föl ajtószárnyait, zárait és reteszeit.

A Forrás-kaput Sallún, Kol-Hóze fia, Micpá kerületének a vezetője javítgatta. Ő építette föl azt, ő tetőzte be, és ő szerelte föl ajtószárnyait, zárait és reteszeit. A Selah-tónál levő várfalat is kijavította, a király kertjénél a David városából lefelé vezető lépcsőzetig. Utána Nehemjá, Azbúk fia, Beit-c Yahuwah fél kerületének a vezetője javítgatott David sírjaival szemközt, a mesterséges tóig, és a vitézek házáig. Utána a leviták javítgattak: Rehúm, Báni fia, mellette Hasabjá, Keilah fél kerületének a vezetője javítgatott kerülete részéről. Utána testvérei javítgattak: Bavvaj, Hénádád fia, Keilá másik fél kerületének a vezetője. Mellette egy másik részt Ézer, Yeshua fia, Micpá vezetője javítgatott, a szögleten levő fegyvertár feljáratával szemben. Utána Bárúk, Zakkaj fia javítgatott buzgón egy másik részt, a szöglettől Eljásib főpap házának a bejáratáig. Utána egy másik részt Merémót, Úrijjá fia, Hakkóc unokája javítgatott, Eljásib házának a bejáratától Eljásib házának a végéig. Utána a Yordan környékéről való papok javítgattak. Utánuk Binyamin és Hassúb javítgatott, a maguk házával szemben. Utánuk Azarjá, Maaszéjá fia, Anánjá unokája javítgatott a saját háza mellett. Utána egy másik részt Binnúj, Hénádád fia javítgatott, Azarjá házától egészen a szögletig és a sarokig. Pálál, Úzaj fia a szöglettel és a magas toronnyal szemben javítgatott, amely a királyi palotából kiugrik a börtön udvara felé. Utána Pedájá, Parós fia és a templomszolgák, akik a Várhegyen laktak, a Vízi-kapuval szemben a kelet felé eső részt javítgatták a kiugró toronyig. Utána egy másik részt a Tekóa-beliek javítgattak, a kiugró nagy toronnyal szemben levő részt a Várhegy faláig.

A Lovak kapuján túl a papok javítgattak, mindenki a saját házával szemben. Utánuk Tzadok, Immér fia javítgatott a saját házával szemben. Utána Shemáyah, Sekanjá fia, a keleti kapu őre javítgatott. Utána egy másik részt Hananjá, Selemjá fia és Hánun, Cáláf hatodik fia javítgatott. Utána Mesullám, Berekjá fia javítgatott a saját szobájával szemben. Utána az ötvösök közül való Malkijjá javítgatott, a templomszolgák és a kereskedők házáig, a Mifkád-kapuval szemben a sarok felső szobájáig. A sarok felső szobája és a Juh-kapu között pedig az ötvösök és a kereskedők javítgattak.

Amikor meghallotta Szanballat, hogy építjük a várfalat, méregbe jött, és nagy bosszúságában gúnyolni kezdte a Yehudaiakat. Ezt mondta honfitársainak, Shomron seregének: Mit csinálnak ezek a nyomorult Yehudaiak? Hát megengedik ezt nekik? Talán már áldozni is akarnak, mert még ma befejezik? Életre kelthetik-e ezt a halom követ, amely porrá égett? Mellette állt az ammóni Tóbijjá, és ezt mondta: Bármit építsenek is, ha ráugrik egy róka, az is ledönti a kőfalukat! Halld meg, Elohim-unk, hogyan csúfolnak minket! Fordítsd vissza fejükre gyalázkodásukat! Legyenek prédává rabtartóik földjén! Ne nézd el bűnüket, és ne töröld el vétküket, mert téged bosszantottak, amikor az építőket gúnyolták. Mi azonban építettük a várfalat, és már az egész várfal elkészült félmagasságban, mert a nép nagy kedvvel dolgozott.

Amikor Szanballat és Tóbijjá, továbbá az arabok, ammóniak és ashdodiak meghallották, hogy Yerushalaim várfalainak a javítása előrehaladt, és a réseket kezdik betömni, nagy haragra indultak, és mindnyájan egy akarattal összeesküdtek, hogy harcot indítanak Yerushalaim ellen, és zavart keltenek benne. De mi imádkoztunk Elohim-unkhoz, és őrséget állítottunk ellenük védelmül éjjel-nappal. A Yehudaiak azonban ezt mondták: Megrokkant a teherhordók ereje, pedig sok a törmelék, és mi már nem tudjuk építeni a várfalat! Ellenségeink meg ezt mondták: Meg sem tudják, észre sem veszik, egyszer csak rájuk törünk, legyilkoljuk őket, és azzal véget vetünk a munkának. A szomszédságban lakó Yehudaiak is mindenhonnan eljöttek hozzánk, és tízszer is mondták nekünk: Térjetek vissza hozzánk! Azért odaállítottam a népet a hely legalsó részére, a várfal mögé a hézagokba, odaállítottam őket nemzetségenként fegyveresen, dárdákkal és íjakkal. Majd szemlét tartottam, és eléjük állva ezt mondtam az előkelőknek, az elöljáróknak és a nép többi részének: Ne féljetek tőlük! A nagy és félelmes Yahuwah-ra gondoljatok, és harcoljatok testvéreitekért, fiaitokért, leányaitokért, feleségeitekért és otthonaitokért!

Ellenségeink meghallották, hogy megtudtuk tervüket, és így Elohim meghiúsította azt. Mi pedig mindnyájan visszatértünk a várfalhoz, mindenki a maga munkájához. Attól a naptól fogva legényeimnek csak a fele végezte a munkát, a másik fele dárdával, pajzzsal, íjjal és páncéllal volt fölfegyverkezve. A vezetők pedig ügyeltek Yehuda egész népére. A várfal építői, a teherhordók és a rakodók egyik kezükkel a munkát végezték, a másikkal pedig a kopját tartották. Mindegyik építőnek a derekára volt kötve a kardja, úgy építettek. A kürtös pedig mellettem volt. Akkor ezt mondtam az előkelőknek, az elöljáróknak és a nép többi részének: A munka sok, és nagy területen folyik, és mi a várfalon elszéledve, messze vagyunk egymástól. Ezért bárhol vagytok, ha a kürt hangját halljátok, gyűljetek ide hozzánk. Elohim-unk harcol értünk!

Így végeztük a munkát, miközben az emberek fele dárdával volt fölfegyverkezve, hajnalhasadástól a csillagok feljöttéig. Ugyanakkor azt is megmondtam a népnek, hogy mindenki bent töltse az éjszakát Yerushalaim-ban a legényével együtt, és éjjel őrködjenek, nappal pedig dolgozzanak. Sem én, sem rokonaim, sem legényeim, sem az őrszemélyzet, amely engem kísért, nem vetettük le ruhánkat; még a vízhez is mindenki kopjával ment.

Közben erősen zúgolódni kezdett a köznép és az asszonyok Yehudai honfitársaik ellen. Voltak, akik ezt mondták: Fiainkkal és leányainkkal együtt sokan vagyunk. Gabonát kell kapnunk, hogy ehessünk és éljünk! Voltak, akik meg ezt mondták: Zálogba kell adnunk mezőinket is, szőlőinket is, házainkat is, hogy gabonát tudjunk venni az éhínségben. Voltak olyanok is, akik ezt mondták: Mezőnkre és szőlőnkre pénzt kellett kölcsönvennünk, hogy adót fizethessünk a királynak. És bár a mi testünk éppen olyan, mint honfitársaink teste, és a mi fiaink éppen olyanok, mint az ő fiaik, mégis rabszolgáknak kell eladnunk fiainkat és leányainkat. Vannak is már így eladott leányaink, de mi tehetetlenek vagyunk, mert mezőnk és szőlőnk már a másé.

Amikor panaszkodásukat és ezeket a dolgokat meghallottam, nagy haragra indultam, és miután magamban meghánytam-vetettem a dolgot, felelősségre vontam az előkelőket meg az elöljárókat, és ezt mondtam nekik: Ti kiuzsorázzátok honfitársaitokat! Azután nagy gyűlést tartottam ügyükben, ahol ezt mondtam nekik: Mi tehetségünk szerint visszavásároltuk Yehudai honfitársainkat, akik eladták magukat a pogány népeknek. Ti pedig eladjátok honfitársaitokat, mert ők kénytelenek nekünk eladni magukat. Azok pedig hallgattak, és nem találtak szavakat. Akkor ezt mondtam: Nem helyes, amit ti műveltek. Hát nem akartok Elohim-unk félelmében élni, hogy ne gyalázzanak bennünket a pogány népek, a mi ellenségeink?! Hiszen én, rokonaim és legényeim is, kölcsönöztünk nekik pénzt és gabonát. Mi elengedjük nekik ezt a tartozást. Ti pedig adjátok vissza nekik még ma mezeiket, szőlőiket, olajfakertjeiket és házaikat, sőt a kölcsönadott pénznek, gabonának, bornak és olajnak a kamatát is! Azok így feleltek: Visszaadjuk, nem követelünk tőlük semmit! Úgy teszünk, ahogyan te kívánod. Ekkor összehívtam a papokat, hogy eskessék meg őket, hogy így fognak eljárni. Majd kiráztam ruhám ráncait, és ezt mondtam: Így rázzon ki Elohim minden embert a házából és vagyonából, és ilyen kirázott és üres legyen mindenki, aki nem teljesíti ezt az ígéretet! Az egész gyülekezet áment mondott rá és dicsérte Yahuwah-át. A nép pedig eszerint járt el.

Attól a naptól fogva, hogy Artahsasztá király Yehuda országának a helytartójává nevezett ki, uralkodása huszadik évétől a harminckettedik évéig, azaz tizenkét éven át, nem ettük a helytartónak járó kenyeret, sem én, sem rokonaim. A korábbi helytartók viszont, akik előttem voltak, megterhelték a népet, mert kenyérért és borért több mint negyven ezüst sekelt szedtek be tőlük, és legényeik is hatalmaskodtak a népen. De én nem tettem így, mert Elohim-félő vagyok. Ennek a várfalnak az építésénél magam is dolgoztam, mezőt nem szereztem, és a legényeim mind részt vettek a közös munkában. Az én asztalomnál étkeztek a Yehudaiak, a százötven elöljáró meg mindazok, akik a körülöttünk levő pogány népek közül jártak be hozzánk. Az én költségemre készítettek el naponként egy ökröt, hat kövér juhot és szárnyasokat, és tíznaponként mindenféle bor is volt bőségesen. De én nem követeltem a helytartónak járó kenyeret, mert nehéz munkát kellett végeznie a népnek. Tartsd emlékezetben, Elohim-om, az én javamra mindazt, amit ezért a népért tettem!

Amikor hírül vitték Szanballatnak, Tóbijjának, az arab Gesemnek és többi ellenségünknek, hogy fölépítettem a várfalat, és nem maradt rajta egyetlen rés sem, csak még ajtószárnyakat nem állítottam a kapukba, ezt az üzenetet küldte nekem Szanballat és Gesem: Jöjj, találkozzunk Kefírimben, az Ónó-völgyben! Ők ugyanis merényletet terveztek ellenem. Ezért követeket küldtem hozzájuk ezzel az üzenettel: Nagy munkát kell végeznem, ezért nem tudok elmenni. Félbemaradna a munka, ha abbahagynám, és hozzátok mennék. Négyszer is küldtek nekem ilyen üzenetet, de én ugyanúgy feleltem nekik. Akkor Szanballat ötödször is hasonló üzenetet küldött nekem legényével, nyílt levéllel a kezében, amelyben ez volt írva: A pogány népek között az a hír járja, és Gasmu is mondja, hogy te és a Yehudaiak föl akartok lázadni, ezért építed a várfalat. A szóbeszéd szerint te akarsz a királyuk lenni. Sőt prófétákat bíztál meg, hogy hirdessék rólad Yerushalaim-ban: Király van Yehudaban! Még a királynak is hírül vihetik ezt a szóbeszédet. Ezért jöjj, és tanácskozzunk egymással! Én azonban ezt üzentem neki: Nem történt semmi olyasmi, amit te állítasz, csak magadtól találtad ezt ki. Mindenki meg akart bennünket félemlíteni, mert azt gondolták: Majd elmegy a kedvük a munkától, és nem készül az el. – Azért te erősíts engem!

Azután elmentem Shemáyahnak, Delájá fiának, Mehétabél unokájának a házába, aki be volt zárkózva. Ezt mondta: Találkozzunk Elohim házában, a templom belsejében, és zárjuk be a templom ajtóit, mert el fognak jönni, hogy meggyilkoljanak téged, mégpedig éjjel jönnek el, hogy meggyilkoljanak. Én azonban ezt feleltem: A magamfajta embernek illik-e menekülni? Az olyan ember, mint én, nem mehet be a templomba, hogy életben maradjon! Nem megyek! Mert felismertem, hogy nem Elohim küldte, hanem azért mondta rólam ezt a próféciát, mert fölbérelte Tóbijjá és Szanballat. Azért bérelték föl, hogy félelmemben így cselekedjem, és vétkezzem, azután rossz híremet költsék és gyalázzanak. Ne feledkezz meg, Elohim-om, Tóbijjának és Szanballatnak a tetteiről, se Nóadjá prófétanőről, se a többi prófétáról, akik meg akartak félemlíteni engem!

A várfal Elúl hónap huszonötödikére, ötvenkét nap alatt készült el. Amikor ezt meghallották ellenségeink, félni kezdtek a körülöttünk élő népek, és nagyot estek saját szemükben, mert fölismerték, hogy Elohim-unk segítségével lehetett véghezvinni ezt a munkát. Azokban a napokban a Yehudai előkelők is sokat leveleztek Tóbbijjával, Tóbijjá meg velük. Yehudaban ugyanis sokan eskü révén álltak kapcsolatban vele. Ő Sekanjának, Árah fiának volt a veje; a fia, Yahuchánán pedig Mesullámnak, Berekjá fiának a leányát vette el. Jótetteit is emlegették előttem, és az én beszédeimet hírül vitték neki. Tóbijjá pedig leveleket küldött, hogy megfélemlítsen engem.

Amikor fölépült a várfal, fölszereltettem az ajtószárnyakat, és szolgálatba állították a kapuőröket, az énekeseket és a levitákat. Yerushalaim parancsnokává testvéremet, Hanánit és Hananját, a várnagyot neveztem ki, mert ő megbízhatóbb és Elohim-félőbb volt sok embernél. Meghagytam nekik, hogy ne nyissák ki addig Yerushalaim kapuit, amíg melegen nem süt a nap, és amikor még őrt állanak, csukják be az ajtókat, és zárják be. Yerushalaim lakói közül őrségeket kell fölállítani, egyeseket az őrhelyeken, másokat saját házuk előtt. A város igen nagy kiterjedésű, de gyér népességű volt, és a házak még nem voltak fölépítve.

Ekkor Elohim azt a gondolatot adta nekem, hogy gyűjtsem össze az előkelőket, az elöljárókat és a népet, hogy származási jegyzéket készítsünk. Megtaláltam az először visszatértek származási jegyzékét, és abban ezt találtam följegyezve:

A Yehuda tartományából valók közül ezek tértek haza a száműzetésből. Nebukadneccar, Babilónia királya vitte őket fogságba, de visszatérhettek Yerushalaim-ba és Yehudaba, ki-ki a maga városába. Zerubabellal jött Yeshua, Nehemjá, Azarjá, Raamjá, Nahamáni, Mordokaj, Bilsán, Miszperet, Bigvaj, Nehúm és Baaná.

Yiszráel népéhez tartozó férfiak száma a következő volt: Parósnak kétezerszázhetvenkét leszármazottja, Sefatjának háromszázhetvenkét leszármazottja, Árahnak hatszázötvenkét leszármazottja, Pahat-Móábnak Yeshua és Yoáv ágán kétezer-nyolcszáztizennyolc leszármazottja, Élámnak ezerkétszázötvennégy leszármazottja, Zattúnak nyolcszáznegyvenöt leszármazottja, Zakkajnak hétszázhatvan leszármazottja, Binnújnak hatszáznegyvennyolc leszármazottja, Bébajnak hatszázhuszonnyolc leszármazottja, Azgádnak kétezer-háromszázhuszonkét leszármazottja, Adónikámnak hatszázhatvanhét leszármazottja, Bigvajnak kétezer-hatvanhét leszármazottja, Ádinnak hatszázötvenöt leszármazottja, Átérnak Hizkijjá ágán kilencvennyolc leszármazottja, Hásumnak háromszázhuszonnyolc leszármazottja, Bécajnak háromszázhuszonnégy leszármazottja, Hárifnak száztizenkét leszármazottja, Gibeónnak kilencvenöt leszármazottja. Beit-Lechemiek és netófáiak száznyolcvannyolcan voltak, Anátótból valók százhuszonnyolcan, Beit-Azmávetból valók negyvenketten, Kirjat-Jeárimból valók, kefiráiak és beérótiak hétszáznegyvenhárman, rámaiak és gebaiak hatszázhuszonegyen, Mikmászból valók százhuszonketten, Beit-Elből és Ajból valók százhuszonhárman, a másik Nebóból valók ötvenketten, a másik Élámból valók ezerkétszázötvennégyen, hárimiak háromszázhúszan, Yerikoiak háromszáznegyvenöten, lódiak, hádidiak és ónóiak hétszázhuszonegyen, Szenáából valók háromezer-kilencszázharmincan.

A papok ezek voltak: Yedájá leszármazottai Yeshua családjából kilencszázhetvenhárman, Immér leszármazottai ezerötvenketten, Pashú leszármazottai ezerkétszáznegyvenheten, Hárim leszármazottai ezertizenheten.

A leviták ezek voltak: Yeshua leszármazottai Kadmiél ágán, és Hódevá leszármazottai hetvennégyen. Az énekesek ezek voltak: Ászáf leszármazottai száznegyvennyolcan. A kapuőrök ezek voltak: Sallúmnak, Átérnak, Talmónnak, Akkúbnak, Hatítának és Sóbajnak a leszármazottai százharmincnyolcan.

Templomszolgák voltak Cihá fiai, Haszúfá fiai, Tabbáót fiai, Kérósz fiai, Szíá fiai, Pádón fiai, Lebáná fiai, Hagábá fiai, Salmaj fiai, Hánán fiai, Giddél fiai, Gahar fiai, Reájá fiai, Recin fiai, Nekódá fiai, Gazzám fiai, Uzzá fiai, Pászéah fiai, Bészaj fiai, Meúnim fiai, Nefisszim fiai, Bakbúk fiai, Hakúfá fiai, Harhú fiai, Baclít fiai, Mehídá fiai, Harsá fiai, Barkósz fiai, Sziszerá fiai, Temah fiai, Necíah fiai, Hatífá fiai. Shlomo szolgáinak a fiai voltak: Szótaj fiai, Szóferet fiai, Peridá fiai, Jaalá fiai, Darkón fiai, Giddél fiai, Sefatjá fiai, Hattíl fiai, Pókeret-Haccebáim fiai és Ámón fiai. A templomszolgáknak és Shlomo szolgáinak a fiai összesen háromszázkilencvenketten voltak.

Ezek azok, akik Tél-Melahból, Tél-Harsából, Kerúbból, Addánból és Immérből jöttek, de nem tudták igazolni családjukat és származásukat, hogy Yiszráelből valók-e: Delájá fiai, Tóbijjá fiai és Nekódá fiai hatszáznegyvenketten. A papsághoz tartoztak Hobajjá fiai, Hakkóc fiai és Barzillaj fiai. Ez a gileádi Barzillaj egyik leányát vette feleségül, és róla nevezték el. Ezek keresték a bejegyzésüket a származási jegyzékben, de nem találták, ezért meg kellett válniuk a papságtól. A királyi helytartó pedig megmondta nekik, hogy nem ehetnek az igen szent ételekből, amíg szolgálatba nem lép a főpap, aki dönthet az úrimmal és tummimmal.

Az egész gyülekezet összesen negyvenkétezer-háromszázhatvan fő volt, azonkívül hétezer-háromszázharminchét rabszolga és szolgálóleány, meg kétszáznegyvenöt énekes és énekesnő. Volt négyszázharmincöt tevéjük és hatezer-hétszázhúsz szamaruk. A családfők egy része adakozott az építkezésre. A királyi helytartó ezer aranydrahmát adott át a kincstárnak, meg ötven hintőedényt és ötszázharminc papi köntöst.

Néhány családfő húszezer aranydrahmát és kétezer-kétszáz ezüstminát adott az építkezés költségeire. A nép többi része pedig húszezer aranydrahmát, kétezer ezüstminát és hatvanhét papi köntöst adott. A papok, a leviták, a kapuőrök és az énekesek, a köznépből valók és a templomszolgák, tehát egész Yiszráel letelepedett a városokban. A hetedik hónap beálltával már városaikban laktak Yiszráel fiai.

Akkor az egész nép egy emberként összegyűlt a Vizi-kapu előtt levő téren, és azt mondták az írástudó Ezranak, hogy hozza elő Moshe törvénykönyvét, amelyet Yahuwah adott Yiszráelnek. A hetedik hónap első napján tehát odavitte Ezra pap a törvényt a gyülekezet elé, amely olyan férfiakból és nőkből állt, akik mindnyájan meg tudták érteni a hallottakat. Fölolvasta azt a Vizi-kapu előtt levő téren virradattól délig, azok előtt a férfiak és nők előtt, akik meg tudták azt érteni. Az egész nép figyelemmel hallgatta a törvénykönyvet. Az írástudó Ezra erre a célra készült szószéken állt, mellette pedig jobb felől Mattitjá, Sema, Anájá, Úrijjá, Hilkijjá és Maaszéjá, bal felől pedig Pedájá, Misáél, Malkijjá, Hásum, Hasbaddáná, Zekarjá és Mesullám állt. Ezra az egész nép szeme láttára nyitotta föl a könyvet, mert az egész népnél magasabban volt. Amikor fölnyitotta, fölállt az egész nép. És amikor Ezra áldotta Yahuwah-át, a nagy Elohim-ot, az egész nép fölemelt kezekkel mondta rá: Ámen! Ámen! Azután meghajoltak, és arccal a földre borultak Yahuwah előtt. Yeshua, Báni, Sérébjá, Yamin, Akkúb, Sabbetaj, Hódijjá, Maaszéjá, Kelítá, Azarjá, Józábád, Hánán, Pelájá és a leviták magyarázták a népnek a törvényt, miközben a nép a helyén állt. Szakaszokra osztva olvasták a könyvet, Elohim törvényét, és úgy magyarázták, hogy a nép megértette az olvasottakat.

Akkor Nehémiás királyi helytartó és az írástudó Ezra pap meg a leviták, akik magyaráztak a népnek, így szóltak az egész néphez: Yahuwah-nak, a ti Elohim-otoknak szent napja ez. Ne gyászoljatok, és ne sírjatok! Ugyanis az egész nép sírt, amikor hallgatta a törvény szavait. Majd ezt mondták nekik: Menjetek, egyetek jó falatokat, igyatok édes italokat, és juttassatok belőle azoknak is, akiknek nincs, mert a mi Urunknak szent napja ez. Ne bánkódjatok, mert Yahuwah előtt való öröm erőt ad nektek! A leviták így csitítgatták az egész népet: Csillapodjatok, mert szent ez a nap, és ne bánkódjatok! Ekkor elment az egész nép, hogy egyenek, igyanak és másoknak is juttassanak belőle, és nagy örömünnepet tartsanak, mert megértették mindazt, amire oktatták őket.

Másnap azután összegyűltek az egész nép családfői, a papok és a leviták az írástudó Ezranál, hogy jól megértsék a törvény szavait. Ekkor megírva találták a törvényben, amelyet Yahuwah Moshe által adott, hogy a hetedik hónapban levő ünnepen lombsátrakban kell lakniuk Yiszráel fiainak. Kihirdették, és közhírré tették minden városban és Yerushalaim-ban is: Menjetek ki a hegyekbe, és hozzatok olajfa-, vadolajfa-, mirtusz- és pálmaágakat, meg más sűrű lombú faágakat, és készítsetek lombsátrakat, ahogyan meg van írva. Kiment azért az egész nép, ágakat hoztak és lombsátrakat készítettek maguknak, mindenki a háza tetején vagy az udvarán, és Elohim háza udvarán, a Vízi-kapu terén és az Efráim-kapu terén. Lombsátrakat készített tehát a fogságból hazatért egész gyülekezet, és lombsátrakban lakott. Bizony nem tettek így Yiszráel fiai Yahushuahnak, Nún fiának az ideje óta egészen eddig. Igen nagy volt az öröm. Nap-nap után olvasták Elohim törvénykönyvét, az első naptól az utolsó napig. Hét napig ünnepeltek, a nyolcadik napon pedig előírás szerint záróünnep volt.

Ennek a hónapnak huszonnegyedik napján összegyűltek Yiszráel fiai, és böjtöltek, zsákba öltöztek, és port hintettek magukra. yiszráel utódai közül valók elkülönültek minden idegentől, azután előállva vallást tettek vétkeikről és őseik bűneiről. A helyükön állva a nap negyedrészén át olvasták Elohim-uknak, Yahuwah-nak a törvénykönyvét, a negyedrészén át pedig vallást tettek, és leborultak Elohim-uk, Yahuwah előtt. Azután fölállt a leviták emelvényére Yeshua, Báni és Kadmiél, Shebanjá, Bunni és Sérébjá, Báni és Kenáni, és hangos szóval kiáltottak Elohim-ukhöz, Yahuwah-hoz. Majd ezt mondták a leviták, Yeshua, Kadmiél és Báni, Hasabnejá, Sérébjá és Hódijjá, Shebanjá és Petahjá: Jöjjetek, áldjátok Elohim-otokat, Yahuwah-át örökkön örökké! Áldják dicső nevedet, amely magasztosabb minden áldásnál és dicséretnél!

Yahuwah, te vagy egyedül! Te alkottad az eget, az egek egeit és minden seregüket, a földet és mindent, ami rajta van, a tengereket és mindent, ami bennük van. Te adsz életet mindnyájuknak. Előtted borul le az ég serege. Te vagy, Yahuwah, Elohim, aki kiválasztottad Abrámot, kihoztad Úr-Kaszdimból, és az Avraham nevet adtad neki. A szívét hozzád hűnek találtad, és szövetséget kötöttél vele, hogy odaadod neki a kánaániak, hettiták, emóriak, perizziek, Yebusziak és girgásiak földjét, odaadod az ő utódainak. Meg is tartottad ígéretedet, mert igaz vagy! Megláttad őseink nyomorúságát Egyiptomban, és meghallottad kiáltásukat a Vörös-tengernél. Jeleket és csodákat tettél a fáraó előtt, összes szolgája előtt és országának egész népe előtt, mert tudtad, hogy gőgösen bántak velük. Olyan nevet szereztél magadnak, amely ma is megvan. A tengert kettéválasztottad előttük, úgyhogy a szárazon vonultak át a tenger közepén. Üldözőiket úgy dobtad az örvénybe, mint követ a hatalmas vizekbe. Felhőoszlopban vezetted őket nappal és tűzoszlopban éjjel, hogy megvilágítsd nekik az utat, amelyen járnak. Majd alászálltál a Színáj-hegyre, és beszéltél velük az égből. Adtál nekik helyes törvényeket, igaz tanításokat, jó rendelkezéseket és parancsolatokat. Megismertetted velük szent Shabbatodat, és parancsolatokat, rendelkezéseket és törvényt adtál nekik szolgád, Moshe által. Az égből adtál nekik kenyeret, amikor éheztek, és a kősziklából fakasztottál vizet, amikor szomjaztak. Azt mondtad nekik, hogy menjenek be, és vegyék birtokba azt a földet, amelyet esküre emelt kézzel ígértél oda nekik.

A mi őseink azonban gőgösek voltak, nyakaskodtak, és nem hallgattak parancsolataidra. Nem akartak engedelmeskedni, nem emlékeztek csodáidra, amelyeket velük tettél, hanem nyakaskodtak, és makacsságukban arra adták a fejüket, hogy visszatérnek a szolgaságba. De te bűnbocsátó Elohim vagy, kegyelmes és irgalmas, hosszú a türelmed és nagy a szereteted, ezért nem hagytad el őket. Pedig még borjúszobrot is készítettek maguknak, és ezt mondták: Ez a te Elohim-od, aki kihozott téged Egyiptomból! Ilyen gyalázatos dolgot követtek el. De te nagy irgalmadban nem hagytad el őket a pusztában. Nem távozott el tőlük a felhőoszlop nappal, hogy vezesse őket az úton, sem a tűzoszlop éjjel, hogy világítson nekik az úton, amelyen jártak. Jóságos lelkedet adtad, hogy értelmessé tegye őket. Nem vontad meg szájuktól mannádat, és adtál nekik vizet, amikor szomjaztak. Negyven éven át gondoskodtál róluk a pusztában, nem nélkülöztek, ruháikat nem nyűtték el, és lábuk nem dagadt meg. Országokat és népeket adtál nekik, és határaikat nekik juttattad. Birtokba vették Szíhón országát, Hesbón királyának az országát és Ógnak, Básán királyának az országát. Fiaikat pedig megsokasítottad, annyian lettek, mint az ég csillagai; és bevitted őket arra a földre, amelyről azt ígérted őseiknek, hogy bemennek oda, és birtokba veszik. Fiaik be is vonultak, és birtokba vették azt a földet. Megaláztad előttük az ország lakóit, a kánaániakat, és kezükbe adtad őket királyaikkal és az ország népével együtt, hogy tetszésük szerint bánjanak velük. Elfoglalták a megerősített városokat és a kövér földet. Birtokba vették a házakat, tele minden jóval; a kőbe vágott kutakat, a szőlőket, az olajfás kerteket és a sok gyümölcsfát. Ettek, jóllaktak és meghíztak. Dúskáltak bőséges ajándékaidban.

Ők azonban engedetlenné váltak, és föllázadtak ellened, törvényednek hátat fordítottak, prófétáidat meggyilkolták, mert intették és hozzád akarták téríteni őket; ilyen gyalázatos dolgot követtek el. Ezért ellenségeik kezébe adtad őket, hogy szorongassák őket. De szorult helyzetükben hozzád kiáltottak, és te meghallgattad őket az égből. Nagy irgalmaddal szabadítókat adtál nekik, akik kiszabadították őket ellenségeik kezéből. De mihelyt nyugalmuk lett, ismét gonoszságot követtek el veled szemben, ezért újból átengedted őket ellenségeiknek, hogy uralkodjanak rajtuk. Majd újból kiáltottak hozzád, és te meghallgattad őket az égből, és irgalmaddal sokszor megmentetted őket. Intetted, és törvényedhez akartad téríteni őket, de ők gőgösek voltak, és nem hallgattak parancsolataidra, hanem vétkeztek törvényeid ellen; pedig ha az ember teljesíti azokat, él általuk. Pártütően hátat fordítottak, nyakaskodtak, és nem engedelmeskedtek. Te mégis sok esztendőn át türelmes voltál irántuk, és lelkeddel, prófétáid által intetted őket, de ők nem figyeltek. Ezért más országok népeinek a kezébe adtad őket. Nagy irgalmaddal mégsem semmisítetted meg, és nem hagytad el őket, mert kegyelmes és irgalmas Elohim vagy.

Most azért, Elohim-unk, te nagy, erős és félelmes Elohim, aki hűségesen megtartod a szövetséget: ne tartsd csekélységnek azt a sok nyomorúságot, amely utolért bennünket, királyainkat, vezetőinket, papjainkat, prófétáinkat, őseinket és egész népedet az asszír királyok idejétől a mai napig! Te igaz vagy mindazok ellenére, ami bennünket ért, mert te híven bántál velünk, mi pedig hitszegők voltunk. Hiszen királyaink, vezetőink, papjaink és őseink nem teljesítették törvényedet és nem figyeltek parancsolataidra és intelmeidre, amelyekkel intetted őket. És bár országukban sok jótéteményt adtál nekik, tágas és kövér földdel ajándékoztad meg őket, mégsem szolgáltak téged, és nem tértek meg gonosz cselekedeteikből. És most mi szolgák vagyunk! Éppen azon a földön, amelyet őseinknek adtál, hogy egyék annak gyümölcsét és javait, azon vagyunk szolgák. Termése azokat a királyokat gazdagítja, akiket fölénk helyeztél vétkeink miatt, és ők tetszésük szerint uralkodnak rajtunk és állatainkon. Mi pedig nagy nyomorúságban vagyunk. Mindezek alapján írásbeli megállapodást készítettünk, amelyet pecséttel láttak el vezetőink, levitáink és papjaink.

Az iratot pecséttel látták el: Nehémiás, Hakaljá fia, a királyi helytartó, és Cidkijjá. Azután Szerájá, Azarjá és Yirmeyah, Pashúr, Amarjá és Malkijjá, Hattús, Shebanjá és Mallúk, Hárim, Merémót és Óbadjá, Dániel, Ginnetón és Bárúk, Mesullám, Abijjá és Mijjámim, Maazjá, Bilgaj és Shemáyah. Ezek voltak a papok. A leviták ezek voltak: Yeshua, Azanjá fia, a Hénádád fiai közül való Binnúj és Kadmiél, és testvéreik: Shebanjá, Hódijjá és Kelítá, Pelájá és Hánán, Mikha, Rehób és Hasabjá, Zakkúr, Sérébjá és Shebanjá, Hódijjá, Báni és Benínú. A nép főemberei pedig ezek voltak: Parós, Pahat-Móáb, Élám, Zattú és Báni, Bunni, Azgád és Bébaj, Adoniyá, Bigvaj és Ádin, Átér, Hizkijjá és Azzúr, Hódijjá, Hásum és Bécaj, Háríf, Anátót és Nébaj, Magpiás, Mesullám és Hézír, Mesézabél, Tzadok és Jaddúa, Pelatjá, Hánán és Anájá, Hóséa, Hananjá és Hassúb, Hallóhés, Pilhá és Sóbék, Rehúm, Hasabná és Maaszéjá, Áhiyá, Hánán és Ánán, Mallúk, Hárím és Baaná.

A nép többi része, a papok, a leviták, a kapuőrök, az énekesek, a templomszolgák és mindazok, akik a tartományok népeitől elkülönültek, Elohim törvényéhez csatlakoztak, feleségeikkel, fiaikkal és leányaikkal együtt, mindenki, aki csak érett eszű volt. Csatlakozva tehát előkelő honfitársainkhoz, átok alatt esküt tettünk, hogy Elohim törvénye szerint élünk, amelyet Elohim adott szolgája, Moshe által, és hogy megtartjuk és teljesítjük Urunknak, Yahuwah-nak minden parancsolatát, végzését és rendelkezését. Nem adjuk leányainkat feleségül az ország egyéb lakóinak, sem az ő leányaikat nem vesszük feleségül fiainknak. Ha az ország lakossága árut vagy bármilyen gabonát hoz be eladásra a Shabbat napján, nem vásárolunk tőlük a Shabbat napján, vagy más ünnepnapokon. A hetedik évben bevetetlenül hagyjuk a földet, és elengedünk minden tartozást.

Kötelezőnek fogadtuk el, hogy évenként egyharmad sekelt adunk Elohim-unk házának a szolgálatára: a sorba rakott kenyerekre, az állandó ételáldozatra és az állandó égőáldozatra a Shabbat napjain, újholdkor, a megszabott ünnepeken, továbbá a szent adományokra és a vétekáldozatokra, hogy engesztelést szerezzenek Yiszráelnek, és minden munkára Elohim-unk házánál. Mi, papok, leviták és a nép, sorsot vetettünk, hogy az áldozathoz szükséges fát családonként behordjuk Elohim-unk házába évről évre a megszabott időben, hogy égjen a tűz Elohim-unknak, Yahuwah-nak az oltárán, ahogyan az elő van írva a törvényben. Bevisszük földünknek első termését és mindenféle gyümölcsfának az első termését évről évre Yahuwah házába. Elsőszülött fiainkkal és állatainkkal is úgy járunk el, ahogyan elő van írva a törvényben. Marháink és juhaink elsőszülötteit bevisszük Elohim-unk házába a papoknak, akik szolgálatot végeznek Elohim-unk házában. Kenyértésztánknak, mindenféle gyümölcsfánknak, a mustnak és olajnak a legjavát felajánljuk, és bevisszük Elohim-unk házának a kamráiba a papoknak, földünkről a tizedet pedig a levitáknak. És a levitáknak kell beszedniük a tizedet minden földművelő városban.
Egy Aharoni pap legyen a levitákkal, amikor a leviták beszedik a tizedet. A leviták pedig vigyék be a tizednek a tizedét Elohim-unk házába, a kincstár kamráiba. Ezekbe a kamrákba kell bevinniük Yiszráel fiainak és levi fiainak a felajánlott gabonát, mustot és olajat, mert ott vannak a szent edények meg a szolgálatot végző papok, a kapuőrök és az énekesek. Nem fogjuk elhanyagolni Elohim-unk házát!

A nép vezetői Yerushalaim-ban telepedtek le. A nép többi részére pedig sorsot vetettek azért, hogy minden tíz ember közül egy Yerushalaim-ba költözzék, és a szent városban lakjék, a többi kilenc pedig maradjon a maga városában. Mindazokat, akik önként vállalkoztak arra, hogy Yerushalaim-ban telepedjenek le, áldotta a nép.

A Yehudai tartomány főemberei Yerushalaim-ban telepedtek le. De Yehuda városaiban lakott a maga birtokán, a maga városában Yiszráel többi része, a papok, a leviták, a templomszolgák és Shlomo szolgáinak a leszármazottai. Yerushalaim-ban telepedtek le Yehuda leszármazottai és Binyamin leszármazottai közül a következők: Yehuda leszármazottai közül Atájá, Uzziyahu fia, aki Zekarjá fia, aki Amarjá fia, aki Sefatjá fia, aki Mahalalél fia volt, Pérec leszármazottai közül. Továbbá Maaszéjá, aki Bárúk fia, aki Kol-Hóze fia, aki Hazájá fia, aki Adájá fia, aki YoYarib fia, aki Zekarjá fia, aki pedig Hassilóni fia volt. Pérec leszármazottai közül összesen négyszázhatvannyolc tekintélyes ember telepedett le Yerushalaim-ban.

Binyamin leszármazottai közül Szallu, Messulám fia, aki Jóéd fia, aki Pedájá fia, aki Kólájá fia, aki Maaszéjá fia, aki Ítiél fia, aki pedig Yeshájá fia volt. Azután Gabbaj és Szallaj, összesen kilencszázhuszonnyolcan. Ezeknek Yoel, Zikri fia volt a felügyelőjük, Yehuda, Hasszenúá fia pedig a város helyettes felügyelője volt.

A papok közül Yedájá, YoYarib fia, Yákin, Szerájá, Hilkijjá fia, aki Mesullám fia, aki Tzadok fia, aki Merájót fia, aki Ahitúbnak, Elohim háza felügyelőjének a fia volt. Szolgatársaik, a templomi munkák végzői nyolcszázhuszonketten voltak. Továbbá Adájá, Yerocham fia, aki Pelaljá fia, aki Amci fia, aki Zekarjá fia, aki Pashú fia, aki pedig Malkijjá fia volt. Rokonsága, a családfők, kétszáznegyvenketten voltak. Továbbá Amasszaj, Azarél fia, aki Ahzaj fia, aki Mesillémót fia, aki Immér fia volt. Rokonsága, tekintélyes emberek, százhuszonnyolcan voltak, és a felügyelőjük Zabdiél, Haggedólim fia volt. A leviták közül Shemáyah, Hassúb fia, aki Azrikám fia, aki Hasabjá fia, aki Bunni fia volt.

A leviták főemberei közül Sabbetaj és Józábád Elohim házán kívül adódó munkát irányította. Mattanjá, Mikah fia, aki Zabdi fia, aki Ászáf fia volt, ő volt az éneklés vezetője, aki az imádságnál a magasztaló éneket szokta elkezdeni. Bakbukjá volt testvérei körében a második. Azután Abdá, Shámuá fia, aki Gálál fia, aki pedig Yedutun fia volt. Összesen kétszáznyolcvannégy levita lakott a szent városban.

Kapuőrök voltak Akkúb, Talmón és rokonságuk. Százhetvenketten őrködtek a kapuknál. Yiszráel többi része, a papok és a leviták Yehuda többi városaiban laktak, mindenki a maga birtokán. A templomszolgák a Várhegyen laktak. Cíhá és Gispá voltak a templomszolgák felügyelői.

A Yerushalaim-i leviták felügyelője Uzzi, Báni fia volt, aki Hasabjá fia, aki Mattanjá fia, aki Mikah fia volt Ászáf fiai közül, akik Elohim háza szolgálatában énekelni szoktak. Mert királyi parancs és szigorú rendelkezés szabályozta az énekesek napról napra végzendő teendőit. Petahjá, Mesézabél fia, aki Yehuda fiának, Zerahnak a fiai közül való volt, a király megbízottja volt a nép mindenféle ügyének az intézésére.

A vidéki városokban a Yehuda fiai közül valók Kirjat-Arbában és falvaiban laktak, továbbá Dibónban és falvaiban, Yekabceélben és falvaiban, Yeshuaban, Móládában és Beit-Peletben, Hacar-Súálban, Beér-Shevá és falvaiban, Ciklágban, Mekónában és falvaiban, Én-Rimmónban, Corában és Jarmútban, Zánóahban, Adullámban és falvaikban, Lákisban és mezőin, Azékában és falvaiban. Beérsebától a Hinnóm-völgyig voltak a telepeik.

Binyamin fiai pedig Gebában, Mikmászban, Ajjában, Beit-Elben és falvaiban laktak, meg Anátótban, Nóbban és Ananjában, Hácórban, Rámáhban és Gittaimban, Hádídban, Cebóimban és Neballatban, Lódban és Ónóban, a Mesteremberek völgyében. A leviták egyes csoportjai Yehudaban, mások Binyaminban települtek le.

Ezek azok a papok és leviták, akik hazatértek Zerubabellal, Shealtiél fiával és Yeshua-val: Szerájá, Yirmeyah és Ezrá, Amarjá, Mallúk és Hattús, Sekanjá, Rehúm és Merémót, Iddó, Ginnetón és Abijjá, MijYamin, Maadjá és Bilgá, Shemáyah, YoYarib és Yedájá, Szallú, Ámók, Hilkijjá és Yedájá. Ezek voltak Yeshua idejében a papoknak és hozzátartozóiknak a főemberei.

A leviták pedig ezek voltak: Yeshua, Binnúj és Kadmiél, Sérébjá, Yehudá és Mattanjá. Ő volt a magasztaló éneklés vezetője hozzátartozóival együtt. Velük szemben álltak szolgálatuknak megfelelően hozzátartozóik: Bakbukjá és Unni. Yeshua nemzette Yahujikimot, Yahujikim nemzette Eljásibot, Eljásib pedig Yojádát. Yojádá nemzette Yonathant, Yonathan pedig nemzette Yaddúát.

Yahujikim idejében a papok között családfők voltak: Szerájá családjában Merájá, Yirmeyahéban Hananjá, Ezráéban Mesullám, Amarjáéban Yahuchánán, Melikúéban Yonathan, Shebanjáéban Yoszef, Háriméban Adná, Merájótéban Helkaj, Iddóéban Zekarjá, Ginnetónéban Mesullám, Abijjáéban Zikri, MinYaminéban, Móadjáéban Piltaj, Bilgáéban Shámuá, Shemáyahéban Yahunathan, YoYaribéban Mattenaj, Yedájáéban Uzzi, Szallajéban Kallaj, Ámókéban Éber, Hilkijjáéban Hasabjá, Yedájáéban pedig Netanél.

A leviták között Eljásib, Yojádá, Yochánán és Yaddúa idejében jegyezték föl a családfőket a papok között a perzsa Dárius uralkodásáig. levi leszármazottai között a családfőket egy krónikás könyvben jegyezték föl, egészen Yochánánnak, Eljásib fiának az idejéig. A leviták főemberei voltak: Hasabjá, Sérébjá és Yeshua, Kadmiél fia; hozzátartozóik pedig velük szemben állva énekelték a dicsérő és magasztaló énekeket, ahogyan David, Elohim embere elrendelte, csoportokba osztva őket. Mattanjá, Bakbukjá és Óbadjá, Mesullám, Talmón és Akkúb őrök voltak, akik a kapuknál levő raktárakra vigyáztak. Ezek Yahujikimnak, Yeshua fiának, Yahu-Tzeddek unokájának az idejében és Nehémiás helytartónak meg az írástudó Ezra papnak az idejében éltek.

Yerushalaim falának a felavatásakor mindenütt fölkeresték a levitákat, és elvitték őket Yerushalaim-ba, hogy tartsák meg a felavatást, és örvendezzenek hálaadással, énekléssel, cintányérokkal, lantokkal és citerákkal. Össze is gyűltek az énekesek Yerushalaim egész környékéről, a netófáiak falvaiból, Beit-Gilgálból, Geba és Azmávet vidékéről, mert az énekesek Yerushalaim körül építettek maguknak falvakat. És miután a papok meg a leviták megtisztították magukat, megtisztították a népet, a kapukat és a falat is.

Azután felküldtem Yehuda vezető embereit a fal tetejére, és felállítottam két nagy hálaadó énekkart és menetet. Az egyik jobbfelé indult a várfalon a Szemét-kapu felé. Utána Hósajá ment és Yehuda vezető embereinek a fele, továbbá Azarjá, Ezrá és Mesullám, Yehuda és Binyamin, Shemáyah és Yirmeyah. A papsághoz tartozók közül pedig harsonákkal vonult Zekarjá, aki Yonathan fia, aki Shemáyah fia, aki Mattanjá fia, aki Mikhajá fia, aki Zakkúr fia, aki Ászáf fia volt, azután a hozzátartozói: Shemáyah, Azarél, Milalaj, Gilalaj, Máaj, Netanél, Yehuda és Hanáni, Davidnak, Elohim emberének a hangszereivel. Élükön haladt Ezra írástudó. A Forrás-kapunál egyenesen fölvonultak David városának a lépcsőin, a fal följáróján David palotája mellett keletre, a Vízi-kapuig.

A másik hálaadó énekkar pedig bal felé haladt, én mentem utánuk, azután a nép fele a falon, a Kemencék tornya mellett a széles falig. Azután az Efráim-kapu, az Ó-kapu, a Hal-kapu, a Hananél-torony és a Méá-torony mellett egészen a Juh-kapuig mentek, és megálltak a Börtön-kapunál. Majd fölállt a két hálaadó énekkar Elohim házában, és velem együtt az elöljárók fele meg a papok: Eljákim, Maaszéjá és MinYamin, Mikhajá, Eljóénaj, Zekarjá és Hananjá a harsonákkal, továbbá Maaszéjá, Shemáyah és Eleázár, Uzzi, Yahuchánán és Malkijjá, Élám és Ezer. Azután énekelni kezdtek az énekesek, Jizrahjá volt a karnagyuk. Azon a napon nagy véresáldozatokat mutattak be, és örültek, mert Elohim nagy örömöt szerzett nekik. Még az asszonyok és gyermekek is örültek. Messzire elhallatszott, hogy mennyire örülnek Yerushalaim-ban.

Azon a napon felügyelőket állítottak a kincsek, a felajánlások, az első termés és a tizedek raktárai élére, amelyekbe összegyűjtötték a papoknak és a levitáknak járó törvényes részt a városok mezőiről, mert örültek a Yehudaiak, hogy szolgálatba álltak a papok és a leviták. Ezek vigyáztak a Szentélybeli szolgálat rendjére és a tisztaság rendjére, ugyanígy az énekesek és a kapuőrök is, Davidnak és fiának, Shlomonak a parancsa szerint. Mert igen régóta, David és Ászáf idejétől fogva voltak az énekeseknek vezetői, és voltak Elohim-ot dicsérő és hálaadó énekek. Zerubabel idejében és Nehémiás idejében egész Yiszráel megadta az énekeseknek és a kapuőröknek napról napra járó részt. A szent adományokat átadták a levitáknak, a leviták pedig átadták a szent adományokat Aharon fiainak.

Az egyik napon olvastak Moshe könyvéből a nép előtt, és azt találták benne megírva, hogy az ammóniak és a móábiak sohasem tartozhatnak Elohim gyülekezetéhez, mert nem mentek Yiszráel fiai elé kenyérrel és vízzel, hanem fölbérelték ellenük Bilámot, hogy átkozza meg őket; de Elohim-unk áldásra fordította az átkot. Amikor meghallották ezt a törvényt, kizártak Yiszráelből minden keverék népet.

Ezt megelőzően Eljásib pap, Elohim-unk háza kamráinak a gondnoka, rokonságba került Tóbijjával, és berendezett neki egy nagy kamrát, bár ott azelőtt az adományokat, a tömjént és az edényeket, meg a levitáknak, az énekeseknek és a kapuőröknek rendelt gabona, must és olaj tizedét, és a papoknak felajánlott ajándékokat szokták tartani. Amikor mindez történt, nem voltam Yerushalaim-ban, mert Artahsasztának, Babilónia királyának a harminckettedik évében a királyhoz mentem. Bizonyos idő múlva szabadságot kértem a királytól. Mihelyt megérkeztem Yerushalaim-ba, észrevettem, milyen helytelen dolgot tett Eljásib Tóbijjá érdekében, amikor egy kamrát rendezett be neki Elohim háza udvarában. Ezt én igen rossznak tartottam, ezért kidobattam a kamrából minden holmit, ami a Tóbijjá házából való volt. Azután megparancsoltam, hogy tisztítsák meg a kamrát, és visszahordattam oda Elohim házához tartozó edényeket, adományokat és tömjént.

Megtudtam azt is, hogy a levitáknak járó részt nem adták meg, és ezért a szolgálatra kötelezett leviták és énekesek elszökdöstek a maguk mezejére. Ezért megszidtam az elöljárókat, és ezt mondtam: Miért ilyen elhagyatott Elohim háza?! Azután összegyűjtöttem és helyükre állítottam őket. Az egész Yehuda pedig beszolgáltatta a raktárakba a gabonának, a mustnak és az olajnak a tizedét. A raktárak felügyelőjévé kineveztem Selemjá papot, Tzadok írástudót és a leviták közül Pedáját, melléjük pedig Hánánt, Zakkúr fiát, Mattanjá unokáját, mivel őket megbízhatóknak tartották. Nekik kellett kiosztaniuk szolgatársaik járandóságát. Ezért emlékezz meg rólam, Elohim-om, és ne töröld ki könyvedből hűséges tetteimet, amelyeket Elohim-om házáért és az ottani teendőkért vittem véghez!

Ebben az időben azt láttam Yehudaban, hogy a Shabbat napján szőlőt taposnak, gabonát hordanak, a szamarakra terhet raknak, és bort, szőlőt, fügét és mindenféle terhet hordanak Yerushalaim-ba a Shabbat napján. Ezért figyelmeztettem őket, hogy ezen a napon ne áruljanak eleséget. Tírusziak is voltak ott, akik halat és mindenféle árut hoztak, és a Shabbat napján árusították a Yehudaiaknak Yerushalaim-ban. Ezért megszidtam a Yehudai nemeseket, és ezt mondtam nekik: Miért követtek el ilyen gonoszságot, hogy megszentségtelenítitek a Shabbat napját?! Hiszen ugyanezt követték el őseitek, ezért hozta ránk és városunkra Elohim-unk ezt a sok bajt! Ti pedig még növelitek Elohim haragját Yiszráel ellen azzal, hogy megszentségtelenítitek a Shabbat napját!

Amikor a Shabbat napja előestéjén árnyék borult Yerushalaim kapuira, megparancsoltam, hogy zárják be az ajtószárnyakat. Azt is megparancsoltam, hogy ne nyissák ki azokat, amíg el nem múlt a Shabbat napja. Néhány legényemet a kapukhoz állítottam, hogy ne jusson be semmiféle teher a Shabbat napján. Ezért a kereskedők és a különféle áruk árusai egyszer-kétszer Yerushalaim-on kívül háltak. Ekkor figyelmeztettem őket, és ezt mondtam nekik: Miért háltok a várfal előtt? Ha még egyszer ilyet tesztek, megbüntetlek benneteket! Attól fogva nem jöttek a Shabbat napján. Azután megparancsoltam a levitáknak, hogy tisztítsák meg magukat, jöjjenek el, és őrizzék a kapukat, hogy az emberek megszenteljék a Shabbat napját. Ezért is emlékezz meg rólam, Elohim-om, és légy kegyelmes hozzám nagy szereteted szerint!

Ugyanabban az időben láttam olyan Yehudaiakat, akik ashdodi, ammóni és móábi nőket vettek feleségül, és gyermekeik fele ashdodi nyelven beszélt. Yehudai nyelven már nem is tudtak, hanem valamelyik másik nép nyelvén beszéltek. Ezért szidtam és átkoztam őket, sőt egyeseket megvertem és megtépáztam. Majd megeskettem őket Elohim-ra, hogy nem adják leányaikat azoknak a fiaihoz, és nem veszik el azoknak a leányait sem fiaiknak, sem maguknak. Hiszen ugyanígy vétkezett Shlomo, Yiszráel királya is! Pedig nem sok népnek volt olyan királya, mint ő: Elohim szerette őt, és egész Yiszráel királyává tette, de még őt is vétekbe vitték az idegen nők. Mégis azt kell rólatok hallanunk, hogy ilyen nagy gonoszságot követtek el?! Hűtlenek lettetek Elohim-unkhoz, mert idegen nőket vettetek feleségül!

Eljásib főpap fiának, Yojádának az egyik fia a hóróni Szanballat veje volt, ezért elkergettem őt magam mellől. Emlékezz rá, Elohim-om, hogy mennyire beszennyezték a papi tisztséget és a levita papsággal kötött szövetséget!

Így tisztítottam meg őket minden idegen dologtól. Megállapítottam a papok és a leviták feladatait, mindenkinek a maga munkáját, és azt, hogy meghatározott időben hozzák be a fát meg az első termést. Tartsd emlékezetben, Elohim-om, mindezt az én javamra!