Yahuwah Biblia

Név szerint ezek voltak Yiszráel fiai, akik Egyiptomba mentek Yaakovval; mindegyik a maga háza népével ment: Reuven, Shimeon, Levi és Yehuda, Yisszákhár, Zevulun és Binyamin, Dan, Naftali, Gad és Asher. Összesen hetvenen voltak, akik Yaakovtól származtak. Yoszef pedig már Egyiptomban volt. Azután meghalt Yoszef és valamennyi testvére, meg az az egész nemzedék. Yiszráel fiai pedig szaporodtak, gyarapodtak, megsokasodtak, nagyon megerősödtek, és megtelt velük az ország.

Új király került azonban Egyiptom élére, aki már nem ismerte Yoszefet. Az pedig ezt mondta népének: Lám, yiszráeli nép nagyobb és erősebb, mint mi. Bánjunk csak okosan vele, hogy még többen ne legyenek, mert ha háború támad, ő is ellenségeinkhez csatlakozik, ellenünk harcol, és kivonul az országból. Ezért munkafelügyelőket rendeltek föléjük, hogy kényszermunkával sanyargassák őket. Raktárvárosokat kellett építeniük a fáraó számára: Pitómot és Ramszeszt. De mennél jobban sanyargatták őket, annál inkább szaporodtak és terjeszkedtek, úgyhogy félni kezdtek Yiszráel fiaitól. Ezért kegyetlenül dolgoztatták az egyiptomiak Yiszráel fiait. Kemény munkával keserítették az életüket: sárkeveréssel, vályogvetéssel és mindenféle mezei munkával; sokféle munkával kegyetlenül dolgoztatták őket.

Azután parancsot adott Egyiptom királya a héber bábáknak, akik közül az egyiknek Sifrá, a másiknak Púá volt a neve. Ezt mondta: Amikor a héber asszonyok szülésénél segédkeztek, figyeljétek a szülés lefolyását: ha fiú lesz, öljétek meg, ha leány, hagyjátok életben! De a bábák félték Elohim-ot, és nem cselekedtek úgy, ahogyan Egyiptom királya meghagyta nekik, hanem életben hagyták a fiúgyermekeket. Ezért Egyiptom királya magához hívatta a bábákat, és ezt mondta nekik: Miért teszitek ezt, miért hagyjátok életben a fiúgyermekeket? A bábák pedig ezt felelték a fáraónak: Mert a héber asszonyok nem olyanok, mint az egyiptomiak, hanem életerősek. Mire a bába odaér hozzájuk, már meg is szültek. Ezért jót tett Elohim a bábákkal. A nép pedig szaporodott, és igen megerősödött. És mivel a bábák félték Elohim-ot, Ő tovább szaporította Yiszráel házát. Ekkor megparancsolta a fáraó egész népének: Minden újszülött héber fiút dobjatok a Nílusba, csak a leányokat hagyjátok életben!

Egy Levi házából való férfi elment, és feleségül vette Levi egyik leányutódját. Az asszony teherbe esett, és fiút szült. Amikor látta, hogy milyen szép, három hónapig rejtegette. De amikor már nem tudta tovább rejtegetni, fogott egy gyékénykosarat, bekente szurokkal és gyantával, majd beletette a gyermeket, és kitette a Nílus partján a sás közé. A gyermek nővére pedig ott állt távolabb, hogy megtudja, mi történik vele.

A fáraó leánya éppen odament, hogy megfürödjék a Nílusban, szolgálói meg ott járkáltak a Nílus mentén. Megpillantotta a kosarat a sás között, odaküldte a cselédjét, és kihozatta azt. Fölnyitotta, és meglátta a gyermeket; hát egy síró fiú volt! Megszánta, és ezt mondta: A héberek gyermekei közül való ez. A kisfiú nővére pedig ezt mondta a fáraó leányának: Ne menjek, és ne hívjak egy szoptató asszonyt a héberek közül, aki majd szoptatja a gyermeket? A fáraó leánya így felelt: Eredj! A leány elment, és a gyermek anyját hívta oda. Vidd magaddal ezt a gyermeket, mondta neki a fáraó leánya, és szoptasd! Megadom jutalmadat. Az asszony magához vette a gyermeket, és szoptatta. Amikor felnőtt a gyermek, elvitte a fáraó leányához, aki a fiává fogadta, és elnevezte Moshenak, mert azt mondta: A vízből húztam ki.

Abban az időben történt, amikor Moshe már felnőtt, hogy kiment atyjafiaihoz, és látta kényszermunkájukat. És meglátta, hogy egy egyiptomi férfi egy héber férfit ver az ő atyjafiai közül. Körülnézett, és amikor látta, hogy senki sincs ott, agyonütötte az egyiptomit, és elrejtette a homokban. Másnap is kiment, akkor meg két héber férfi civakodott egymással. Rászólt arra, aki a hibás volt: Miért vered a felebarátodat? Az így szólt: Ki tett téged elöljáróvá és bíróvá közöttünk? Talán engem is meg akarsz ölni, ahogyan az egyiptomit megölted? Moshe megijedt, és ezt mondta: Bizony kitudódott a dolog.

A fáraó is meghallotta ezt a dolgot, és halálra kerestette Moshét. De Moshe elmenekült a fáraó elől. Midján földjén állapodott meg, és leült ott egy kútnál. Midján papjának volt hét leánya, akik odajöttek vizet meríteni és a vályúkat megtölteni, hogy megitassák apjuk juhait. De pásztorok is jöttek oda, és elkergették őket. Ekkor fölállt Moshe, segítségükre sietett, és megitatta juhaikat. Amikor a leányok hazaértek apjukhoz, Reuélhez, az megkérdezte: Hogy-hogy ma ilyen korán megjöttetek? Egy egyiptomi férfi védett meg bennünket a pásztoroktól – felelték. Sőt még vizet is merített nekünk, és megitatta a juhokat. Akkor ezt mondta a lányainak: Hol van ő most? Miért hagytátok ott azt az embert? Hívjátok ide, és egyék velünk! Moshe jónak látta, hogy ott maradjon annál a férfinál, az pedig Moshehoz adta lányát, Cipporát. Az asszony fiút szült, ő pedig Gérsómnak nevezte el, mert azt mondta: Jövevény lettem idegen földön. Közben hosszú idő telt el, és meghalt Egyiptom királya. Yiszráel fiai pedig sóhajtoztak a szolgaság miatt, kiáltottak, és a szolgaság miatt való jajgatásuk feljutott Elohim-hoz.

Elohim meghallotta panaszkodásukat, és visszaemlékezett Elohim az Avrahammal, Yitzchakkal és Yaakovval kötött szövetségére. Rátekintett Elohim Yiszráel fiaira, és gondja volt rájuk Elohim-nak.

Moshe pedig apósának, Yitronak, Midján papjának a juhait legeltette. Egyszer a juhokat a pusztán túlra terelte, és eljutott Elohim hegyéhez, a Hórebhez. Ott megjelent neki Yahuwah ANGYALA (Meleck) tűz lángjában egy csipkebokor közepéből. Látta ugyanis, hogy a csipkebokor tűzben ég, de mégsem ég el a csipkebokor. Akkor ezt mondta Moshe: Odamegyek, és megnézem ezt a nagy csodát: miért nem ég el a csipkebokor? Amikor Yahuwah látta, hogy odamegy megnézni, kiáltott neki Elohim a csipkebokor közepéből, és ezt mondta: Moshe! Moshe! Ő pedig így felelt: Itt vagyok! Elohim ekkor azt mondta: Ne jöjj közelebb! Oldd le sarudat a lábadról, mert szent föld az a hely, ahol állasz! Majd ezt mondta: Én vagyok atyádnak Elohim-ja, Avraham Elohim-ja, Yitzchak Elohim-ja és Yaakov Elohim-ja. Ekkor elrejtette Moshe az arcát, mert félt rátekinteni Elohim-ra. Yahuwah pedig azt mondta: Megláttam népem nyomorúságát Egyiptomban, és meghallottam kiáltozásukat a sanyargatók miatt, mert ismerem fájdalmukat. Le is szállok, hogy kimentsem őket Egyiptom hatalmából és elvigyem őket arról a földről egy jó és tágas földre, tejjel és mézzel folyó földre: a kánaáni, a hettita, az emóri, a perizzi, a hivvi és jebúszi nép helyére. Bizony, eljutott hozzám Yiszráel fiainak segélykiáltása; látom is, hogy mennyire sanyargatják őket az egyiptomiak. Most azért menj! Elküldelek a fáraóhoz, vezesd ki népemet, Yiszráel fiait Egyiptomból! Moshe azt felelte erre Elohim-nak: Ki vagyok én, hogy a fáraóhoz menjek, és kihozzam Yiszráel fiait Egyiptomból? De Elohim azt mondta: Bizony, én veled leszek. Ez lesz annak a jele, hogy én küldelek: Amikor kivezeted a népet Egyiptomból, ennél a hegynél fogjátok tisztelni Elohim-ot.

De Moshe azt felelte Elohim-nak: Ha majd elmegyek Yiszráel fiaihoz, és azt mondom nekik: a ti atyáitok Elohim-ja küldött engem hozzátok, és ők megkérdezik tőlem, hogy mi a neve, akkor mit mondjak nekik? Elohim ezt felelte Moshenak: Vagyok, aki vagyok. Majd azt mondta: Így szólj Yiszráel fiaihoz: A Vagyok küldött engem hozzátok. Még ezt is mondta Elohim Moshenak: Így szólj Yiszráel fiaihoz: Yahuwah, atyáitok Elohim-ja, Avraham Elohim-ja, Yitzchak Elohim-ja és Yaakov Elohim-ja küldött engem hozzátok. Ez az én nevem mindörökre, és így szólítsatok meg engem nemzedékről nemzedékre!

Menj, gyűjtsd össze Yiszráel véneit, és ezt mondd nekik: Yahuwah, atyáitok Elohim-ja, Avraham, Yitzchak és Yaakov Elohim-ja megjelent nekem, és azt mondta: Számon tartom mindazt, amit ellenetek Egyiptomban elkövettek, és elhatároztam, hogy elviszlek benneteket az egyiptomi nyomorúságból a kánaáni, a hettita, az emóri, a perizzi, a hivvi és jebúszi nép földjére, a tejjel és mézzel folyó földre. És ha hallgatnak a szavadra, akkor menj be Yiszráel véneivel együtt Egyiptom királyához, és ezt mondjátok neki: Yahuwah-val, a héberek Elohim-ével találkoztunk. Hadd menjünk azért háromnapi útra a pusztába, hogy áldozzunk Elohim-unknak, Yahuwah-nak! Én ugyan tudom, hogy az egyiptomi király nem engedi meg, hogy elmenjetek, hanem csak az erőszaknak enged. De kinyújtom a kezem, és megverem Egyiptomot mindenféle csodával, amelyeket véghezviszek benne. Majd azután elbocsát benneteket. És jóindulatot támasztok e nép iránt az egyiptomiakban, úgyhogy amikor eljöttök, nem jöttök üres kézzel. Minden asszony kérjen a szomszédasszonyától és lakótársától ezüst és arany ékszereket, meg ruhákat. Adjátok azokat fiaitokra és leányaitokra, és meneküljetek Egyiptomból.

Moshe ekkor így felelt: Hátha nem hisznek nekem, és nem hallgatnak a szavamra, hanem azt mondják, hogy nem jelent meg neked Yahuwah ?! De Yahuwah erre azt mondta neki: Mi van a kezedben? Egy bot – felelte ő. Dobd a földre! – mondta Yahuwah. Amikor a földre dobta, kígyóvá vált, és Moshe elfutott előle. Azután ezt mondta Yahuwah Moshenak: Nyújtsd ki a kezedet, és ragadd meg a farkánál! Moshe kinyújtotta a kezét, és megmarkolta, az pedig bottá vált a markában. Így majd elhiszik, hogy megjelent neked Yahuwah, atyáik Elohim-ja: Avraham Elohim-ja, Yitzchak Elohim-ja és Yaakov Elohim-ja.

Majd pedig ezt mondta neki Yahuwah: Dugd be a kezedet a kebledbe! Bedugta a kezét a keblébe, és amikor kihúzta, hófehér volt a keze a poklosságtól. Ezután pedig azt mondta: Dugd vissza a kezedet a kebledbe! Visszadugta a kezét a keblébe, és amikor kihúzta a kebléből, ismét olyan volt, mint testének többi része. Ha tehát nem hisznek neked, és nem hallgatnak a szóra az első jelnél, majd hisznek a szónak a következő jelnél. De ha még erre a két jelre sem hisznek, és nem hallgatnak a szavadra, akkor végy a Nílus vizéből, öntsd a szárazra, és a Nílusból vett víz vérré válik a szárazon.

Akkor ezt mondta Moshe Yahuwah-nak: Kérlek, Yahuwah-ám, nem vagyok én ékesen szóló. Ezelőtt sem voltam az, de azóta sem vagyok, hogy szolgáddal beszélsz. Sőt nehéz ajkú és nehéz nyelvű vagyok én. De Yahuwah ezt mondta neki: Ki adott szájat az embernek? Ki tesz némává vagy süketté, látóvá vagy vakká? Talán nem én, Yahuwah ?! Most azért menj! Én leszek a te száddal, és megtanítalak arra, hogy mit beszélj! De ő azt felelte: Kérlek, Yahuwah-ám! Küldj mást, akit küldeni tudsz!

Ekkor Yahuwah haragra gerjedt Moshe ellen, és azt mondta: Van neked egy testvéred, a lévita Aharon. Tudom, hogy ő jól tud beszélni. Sőt jön is már eléd, és ha meglát, szívből fog örülni. Beszélj azért vele, és add szájába a szavakat! Én pedig a te száddal és az ő szájával leszek, és megtanítalak benneteket arra, hogy mit cselekedjetek. Ő majd beszél helyetted a néppel. Ő lesz a te szád, te pedig Elohim-ként állsz mellette. Vedd a kezedbe ezt a botot is, és tégy vele jeleket!

Ekkor visszament Moshe Yitrohoz, az apósához, és így szólt hozzá: Szeretnék visszamenni testvéreimhez Egyiptomba, hadd lássam, élnek-e még? Yitro így felelt Moshenak: Menj el békességgel! Yahuwah ugyanis azt mondta Moshenak Midjánban: Menj vissza Egyiptomba, mert meghaltak mindazok az emberek, akik halálra kerestek téged. Ekkor fogta Moshe a feleségét és fiait, szamárra ültette őket, hogy visszatérjen Egyiptom földjére. Elohim botját is kezébe vette Moshe. Mert ezt mondta Yahuwah Moshenak: Amikor visszamégy Egyiptomba, ügyelj arra, hogy megtedd a fáraó előtt mindazokat a csodákat, amelyekre képessé tettelek. Én ugyan megkeményítem a szívét, és nem akarja majd elbocsátani a népet, de te ezt mondd a fáraónak: Így szól Yahuwah: Yiszráel az én elsőszülött fiam. Azért azt mondom neked, hogy bocsásd el az én fiamat, hadd szolgáljon nekem! Ha te vonakodsz elbocsátani, akkor én megölöm a te elsőszülött fiadat.

Útközben történt az éjjeli szálláson, hogy rátámadt Yahuwah, és meg akarta ölni. De Cipporá fogott egy éles követ, levágta fiának az előbőrét, lába elé vetette, és így szólt: Véren szerzett vőlegényem vagy! Akkor békét hagyott neki Yahuwah. Cipporá pedig ezt mondta: Véren szerzett vőlegény vagy, mert körül vagy metélve.

Aharonnak pedig ezt mondta Yahuwah: Menj Moshe elé a pusztába! Ő elment, és találkozott vele Elohim hegyénél, és megcsókolta őt. Moshe elmondta Aharonnak Yahuwah minden igéjét, amellyel őt elküldte, és mindazokat a jeleket, amelyekre nézve parancsot adott neki. Azután elment Moshe és Aharon, és összegyűjtötte Yiszráel fiai közül az összes véneket. Aharon elmondta mindazt, amiről Yahuwah beszélt Mosheval, aki bemutatta a jeleket a nép előtt. A nép pedig hitt. Amikor meghallották, hogy Yahuwah gondjaiba vette Yiszráel fiait, és hogy meglátta nyomorúságukat, meghajoltak, és leborultak.

Azután bement Moshe és Aharon a fáraóhoz, és ezt mondták neki: Így szól Yahuwah, Yiszráel Elohim-ja: Bocsásd el népemet, hogy ünnepet szentelhessen nekem a pusztában! A fáraó azonban ezt felelte: Kicsoda Yahuwah, hogy hallgassak a szavára és elbocsássam Yiszráelt? Nem ismerem Yahuwah-át, és nem bocsátom el Yiszráelt. Erre ők ezt mondták: Találkoztunk a héberek Elohim-ével. Hadd menjünk azért háromnapi útra a pusztába, hogy áldozzunk Elohim-unknak, Yahuwah-nak, azért, hogy ne verjen meg bennünket dögvésszel vagy fegyverrel. De Egyiptom királya ezt mondta nekik: Moshe és Aharon! Miért akarjátok elvonni a népet a munkától? Menjetek, folytassátok a kényszermunkát! Már így is sok a mihaszna nép az országban – mondta a fáraó – és ti még abba akarjátok hagyatni ezekkel a munkát?!

Még aznap azt a parancsot adta a fáraó a nép sanyargatóinak és felügyelőinek, hogy ne adjanak többé szalmát a népnek a vályogvetéshez úgy, mint eddig. Menjenek, és szedjenek maguknak szalmát. De vessetek ki rájuk ugyanannyi vályogot, amennyit eddig kellett készíteniük! Ne engedjetek el belőle, mert lusták ezek, azért kiáltozzák: Menjünk áldozni Elohim-unknak! Ha majd nehezebb lesz ezeknek az embereknek a munkája, és el lesznek vele foglalva, akkor nem törődnek hazug beszédekkel. Kimentek tehát a nép sanyargatói és felügyelői, és azt mondták a népnek: Így szól a fáraó: Nem adok nektek szalmát. Menjetek, és szedjetek magatoknak szalmát ott, ahol találtok! De a munkátokból semmit sem engedünk el.

Ekkor a nép szétszéledt egész Egyiptomban, hogy a tarlót tépjék szalma helyett.
A sanyargatók pedig szorították őket, és ezt mondták: Minden nap végezzétek el a kiszabott napi munkát úgy, mint amikor még volt szalma! Meg is verték Yiszráel fiainak felügyelőit, akiket a fáraó sanyargatói rendeltek föléjük, és azt mondták: Miért nem végeztettétek el tegnap is, meg ma is a vályogvetést úgy, mint eddig, a rendelkezésnek megfelelően? Akkor bementek Yiszráel fiainak felügyelői a fáraóhoz, és így panaszkodtak: Miért bánsz így szolgáiddal? Szalmát nem adnak szolgáidnak, és mégis azt parancsolják, hogy csináljunk vályogot. Sőt még verik is szolgáidat. Így néped ellen vétkezel. De ő így felelt: Lusták vagytok, lusták! Ezért mondjátok: El akarunk menni áldozni Yahuwah-nak. Menjetek csak, és dolgozzatok! Szalmát nem adnak nektek, de a kiszabott vályogot be kell adnotok!

Yiszráel fiainak felügyelői látták, hogy bajban vannak, mivel ezt mondták: A napi vályogmennyiségből nem szabad engedni! Ezért amikor a fáraótól kijövet találkoztak Mosheval és Aharonnal, akik ott álltak rájuk várakozva, ezt mondták nekik: Nézzen rátok Yahuwah, és ítéljen meg benneteket, mivel gyűlöletessé tettetek bennünket a fáraó és szolgái előtt, és fegyvert adtatok a kezükbe, hogy megöljenek bennünket!

Ekkor Moshe Yahuwah-hoz fordult, és ezt mondta: Yahuwah-ám, miért engeded, hogy rosszul bánjanak ezzel a néppel? Miért is küldtél ide engem?! Mert amióta bementem a fáraóhoz, hogy beszéljek vele a nevedben, rosszabb a sora ennek a népnek, te pedig semmit sem tettél néped megszabadításáért.

Akkor ezt mondta Yahuwah Moshenak: Majd meglátod, mit cselekszem a fáraóval, mert erős kéz kényszeríti arra, hogy elbocsássa, erős kéz kényszeríti arra, hogy elűzze őket országából.

Azután beszélt Elohim Mosheval, és azt mondta neki: Én vagyok Yahuwah! Avrahamnak, Yitzchaknak és Yaakovnak úgy jelentem meg, mint mindenható Elohim, de azon a néven, hogy Yahuwah, nem voltam ismert előttük. Szövetséget is kötöttem velük, hogy nekik adom Kánaán földjét, azt a földet, amelyen jövevények voltak. Meghallottam én Yiszráel fiainak a panaszkodását is amiatt, hogy az egyiptomiak szolgai munkára kényszerítik őket, és emlékszem szövetségemre. Ezért mondd meg Yiszráel fiainak: Én vagyok Yahuwah, és megszabadítalak benneteket az egyiptomi kényszermunkától, megmentelek benneteket a szolgai munkától, és megváltalak benneteket kinyújtott karral és súlyos ítéletekkel. Népemmé fogadlak titeket, és a ti Elohim-otok leszek, és megtudjátok, hogy én, Yahuwah vagyok a ti Elohim-otok, aki megszabadítalak benneteket az egyiptomi kényszermunkától. Azután beviszlek benneteket arra a földre, amelyre nézve megesküdtem, hogy Avrahamnak, Yitzchaknak és Yaakovnak adom azt. Azért nektek fogom adni örökségül. Én vagyok Yahuwah. Moshe pedig elbeszélte mindezt Yiszráel fiainak. De nem hallgattak Moshera kishitűségük és a kemény szolgálat miatt.

Akkor így szólt Yahuwah Moshehoz: Menj, és mondd meg a fáraónak, Egyiptom királyának, hogy bocsássa el Yiszráel fiait országából. Moshe azonban így beszélt Yahuwah előtt: Hiszen Yiszráel fiai sem hallgattak rám, hogyan hallgatna rám a fáraó, amikor még a beszédben is ügyetlen vagyok?! De Yahuwah szólt Moshenak és Aharonnak, és odarendelte őket Yiszráel fiaihoz meg a fáraóhoz, Egyiptom királyához, hogy vigyék ki Yiszráel fiait Egyiptom országából.

Ezek voltak a nagycsaládok fejei: Reuvennek, Yiszráel elsőszülöttjének a fiai voltak: Hanók és Pallú, Hecrón és Karmí. Ezek voltak Reuven nemzetségei. Shimeon fiai voltak: Yemuel, Yámin és Óhad, Yákin, Cóhar és Sha’ul, egy kánaáni nő fia. Ezek Shimeon nemzetségei.

Ezek pedig Levi fiainak nevei, származásuk szerint: Gérsón, Kehát és Merári. Levi százharminchét évet élt. Gérsón fiai voltak: Libní és Simei nemzetségeik szerint. Kehát fiai voltak: Amrám és Yitzhár, Hebrón és Uzzíél. Kehát százharminchárom esztendőt élt. Merári fiai voltak: Mahlí és Músí. Ezek Levi nemzetségei, származásuk szerint.

Amrám feleségül vette Yokebedet, apja húgát, és ő szülte neki Aharont és Moshét. Amrám százharminchét esztendőt élt. Yitzhár fiai voltak: Korach, Nefeg és Zikrí. Uzzíél fiai voltak: Mísáél, Elcáfán és Szitrí.

Aharon feleségül vette Elishevát, Ammínádáb leányát, Nahsón húgát, és ő szülte neki Nádábot és Abíhút, Eleázárt és Ítámárt. Korach fiai voltak: Asszír, Elkáná és Abíászáf. Ezek Korach nemzetségei. Eleázár pedig, Aharon fia, Pútíél leányai közül vett feleséget, és ez szülte neki Pinchaszt. Ezek a léviták családfői nemzetségeik szerint.

Ez az az Aharon és Moshe, akiknek azt mondta Yahuwah: Hozzátok ki Yiszráel fiait Egyiptom országából, seregeik szerint. Ők – Moshe és Aharon – beszéltek a fáraóval, Egyiptom királyával, hogy kihozzák Yiszráel fiait Egyiptomból.

Amikor Yahuwah Egyiptom földjén beszélt Mosheval, így szólt Yahuwah Moshehoz: Én vagyok Yahuwah! Mondd meg a fáraónak, Egyiptom királyának mindazt, amit én mondok neked! De Moshe azt mondta Yahuwah-nak: Hiszen én ügyetlen vagyok a beszédben. Hogyan hallgatna rám a fáraó?

Yahuwah azt mondta Moshenak: Lásd, olyanná teszlek a fáraó előtt, mintha Elohim volnál. Testvéred, Aharon pedig a prófétád lesz. Te mondj el neki mindent, amit én parancsolok neked. Testvéred, Aharon, meg beszéljen a fáraóval, hogy bocsássa el országából Yiszráel fiait. Én azonban megkeményítem a fáraó szívét, és bár sok jelet és csodát teszek Egyiptom földjén, a fáraó nem hallgat rátok, amíg rá nem teszem kezemet Egyiptomra. Akkor majd kihozom seregemet, az én népemet, Yiszráel fiait Egyiptomból súlyos ítéletekkel. Majd megtudják az egyiptomiak, hogy én vagyok Yahuwah, ha kinyújtom kezemet Egyiptomra, és kihozom közülük Yiszráel fiait.

Moshe és Aharon így járt el. Azt tették, amit Yahuwah parancsolt nekik. Moshe nyolcvanesztendős, Aharon pedig nyolcvanhárom esztendős volt, amikor a fáraóval beszéltek.

Azután ezt mondta Yahuwah Moshenak és Aharonnak: Ha így szól hozzátok a fáraó: Tegyetek valami csodát! – akkor mondd Aharonnak, hogy vegye a botját, és dobja a fáraó elé, hogy kígyóvá változzék! Bement azért Moshe és Aharon a fáraóhoz, és úgy cselekedtek, ahogyan Yahuwah parancsolta. Aharon odadobta a botját a fáraó és szolgái elé, és az kígyóvá változott. Akkor a fáraó is előhívta a bölcseket és varázslókat, és azok, Egyiptom mágusai is ugyanazt tették a maguk titkos mesterségével. Mindegyik odadobta a botját, és azok kígyóvá váltak. De Aharonnak a botja elnyelte a botjaikat. A fáraó szíve azonban kemény maradt, és nem hallgatott rájuk – ahogyan megmondta Yahuwah.

Akkor ezt mondta Yahuwah Moshenak: Konok a fáraó szíve, nem akarja elbocsátani a népet. Menj el a fáraóhoz reggel, amikor éppen kimegy a vízhez, állj eléje a Nílus partján, és vedd kezedbe azt a botot, amely kígyóvá változott. Ezt mondd neki: Yahuwah, a héberek Elohim-ja küldött engem hozzád ezzel az üzenettel: Bocsásd el népemet, hogy szolgáljanak nekem a pusztában! – de te nem hallgattál rám mindeddig. Így szól azért Yahuwah: erről tudod meg, hogy én vagyok Yahuwah: Én a kezemben levő bottal ráütök a Nílus vizére, és az vérré változik. A Nílus halai elpusztulnak, a Nílus maga pedig megbüdösödik, úgyhogy az egyiptomiak undorodni fognak attól, hogy vizet igyanak a Nílusból.

Azután ezt mondta Yahuwah Moshenak: Mondd Aharonnak, hogy vegye a botját, és nyújtsa ki kezét Egyiptom vizei, folyói és csatornái fölé, tavai és összes vízgyűjtője fölé, hogy vérré váljanak. Legyen vér Egyiptom egész földjén, mind a faedényekben, mind a kőedényekben. Moshe és Aharon úgy cselekedett, ahogyan Yahuwah parancsolta. Fölemelte a botját a fáraó és szolgái szeme láttára, ráütött a Nílus vizére, és a Nílus vize mind vérré változott. A Nílus halai kipusztultak, maga a Nílus megbüdösödött, úgyhogy az egyiptomiak nem tudtak inni a Nílus vizéből. Vér volt Egyiptom egész földjén.

De Egyiptom mágusai is úgy cselekedtek titkos mesterségükkel, ezért a fáraó szíve kemény maradt, és nem hallgatott rájuk – ahogyan megmondta Yahuwah. A fáraó megfordult, hazament, és nem vette szívére a dolgot. Az egyiptomiak pedig mind ásni kezdtek a Nílus környékén, hogy vizet ihassanak, mert nem tudtak inni a Nílus vizéből. Hét nap telt el azután, hogy megverte Yahuwah a Nílust.

Akkor ezt mondta Yahuwah Moshenak: Menj be a fáraóhoz, és ezt mondd neki: Így szól Yahuwah: Bocsásd el népemet, hogy szolgálhasson nekem! Mert ha nem akarod elbocsátani, akkor én békákkal verem meg egész határodat. Békák hemzsegnek a Nílusban, sőt ki is jönnek belőle, és bemennek a házadba, a hálószobádba, az ágyadba, szolgáid házába, néped közé, a kemencékbe, és a sütőteknőkbe. Rád másznak a békák, meg népedre és szolgáidra.

Azután ezt mondta Yahuwah Moshenak: Mondd Aharonnak, hogy nyújtsa ki kezét botjával együtt a folyók, csatornák és tavak fölé, és hozza föl a békákat Egyiptom földjére! Aharon kinyújtotta kezét Egyiptom vizei fölé, és a békák feljöttek, és ellepték Egyiptom földjét.

De a mágusok is így cselekedtek titkos mesterségükkel, és békákat hoztak föl Egyiptom földjére. Ekkor hívatta a fáraó Moshet és Aharont, és azt mondta: Könyörögjetek Yahuwah-hoz, hogy távolítsa el a békákat rólam és népemről! Én pedig elbocsátom a népet, hogy áldozzék Yahuwah-nak. Moshe azt felelte a fáraónak: Tetszésedre bízom, hogy mikorra könyörögjek érted, szolgáidért és népedért, hogy kipusztuljanak a nálad és házaidban levő békák, és hogy csak a Nílusban maradjanak meg. Holnapra – felelte a fáraó. Moshe ezt mondta: Úgy lesz, ahogyan mondod, hogy megtudd: nincs hasonló a mi Elohim-unkhoz, Yahuwah-hoz. Eltávoznak a békák tőled, házaidból, szolgáidról és népedről, és csak a Nílusban maradnak meg.

Moshe és Aharon kijött a fáraótól. Moshe azután kiáltott Yahuwah-hoz a békák miatt, amelyeket a fáraóra küldött. Yahuwah pedig Moshe szava szerint cselekedett. Kipusztultak a békák a házakból, az udvarokból és a mezőkről. Akkor rakásra hányták őket, és bűzlött az egész ország. Amikor a fáraó látta, hogy enyhült a baj, konok maradt a szíve, és nem hallgatott rájuk – ahogyan megmondta Yahuwah.

Majd ezt mondta Yahuwah Moshenak: Mondd meg Aharonnak: nyújtsa ki botját, és üssön rá a föld porára, hogy az szúnyoggá váljék Egyiptom egész földjén. Így is cselekedtek. Aharon kinyújtotta a kezét, és botjával ráütött a föld porára. Ekkor szúnyog lepett el embert és állatot. A föld minden pora szúnyoggá vált egész Egyiptomban.

A mágusok is meg akarták tenni titkos mesterségükkel, hogy szúnyogokat hozzanak létre, de nem tudtak. És a szúnyogok ellepték az embereket és az állatokat. Ekkor azt mondták a mágusok a fáraónak: Elohim ujja ez! De a fáraó szíve kemény maradt, és nem hallgatott rájuk – ahogyan megmondta Yahuwah.

Azután ezt mondta Yahuwah Moshenak: Állj oda korán reggel a fáraó elé, amikor kimegy a vízhez, és mondd neki: Így szól Yahuwah: Bocsásd el népemet, hogy szolgáljon nekem! Mert ha nem bocsátod el népemet, akkor én bögölyöket bocsátok rád, szolgáidra, népedre és házaidra. Bögölyökkel telnek meg az egyiptomiak házai, sőt a föld is, ahol ők laknak. De kivételt teszek azon a napon Goshen földjével, ahol az én népem tartózkodik, és ott nem lesznek bögölyök, hogy megtudd: Én, Yahuwah, itt vagyok az országban. Így teszek különbséget az én népem és a te néped között. Holnap történik meg ez a jel.

Yahuwah így cselekedett: Tömegestül jöttek a bögölyök a fáraónak és szolgáinak házaiba, úgyhogy egész Egyiptomban szenvedett a föld a bögölyök miatt. Ekkor hívatta a fáraó Moshet és Aharont, és ezt mondta: Menjetek, áldozzatok Elohim-otoknak itt az országban! De Moshe azt felelte: Nem volna helyes így cselekednünk, mert undorodnak az egyiptomiak attól, amit mi áldozunk Elohim-unknak, Yahuwah-nak. Hiszen, ha azt áldozzuk, amitől undorodnak az egyiptomiak, megköveznek bennünket! El akarunk menni a pusztába háromnapi járóföldre, hogy ott áldozzunk Elohim-unknak, Yahuwah-nak, ahogyan megparancsolta nekünk. Akkor ezt mondta a fáraó: Én elbocsátalak benneteket, hogy a pusztában áldozzatok Elohim-otoknak, Yahuwah-nak. Csak nagyon messze ne menjetek! Könyörögjetek értem! Moshe így felelt: Én most kimegyek tőled, könyörgök Yahuwah-hoz, és holnap eltávoznak a bögölyök a fáraóról, szolgáiról és népéről. De többé ne csapjon be minket a fáraó azzal, hogy nem bocsátja el a népet áldozni Yahuwah-nak! Azután kiment Moshe a fáraótól, és könyörgött Yahuwah-hoz. Yahuwah pedig Moshe szava szerint cselekedett: Eltávolította a bögölyöket a fáraóról, szolgáiról és népéről, úgyhogy egy sem maradt. De ezúttal is konok maradt a fáraó szíve, és nem bocsátotta el a népet.

Azután azt mondta Yahuwah Moshenak, hogy menjen be a fáraóhoz, és így beszéljen vele: Így szól Yahuwah, a héberek Elohim-ja: Bocsásd el népemet, hogy szolgáljon nekem! Mert ha nem akarod elbocsátani, és még mindig visszatartod őket, akkor megveri Yahuwah a mezőn levő jószágodat, a lovakat, szamarakat, tevéket, marhákat és juhokat: igen nagy dögvész lesz. De különbséget tesz Yahuwah Yiszráel jószága és az egyiptomiak jószága között, és egy sem pusztul el abból, ami Yiszráel fiaié. Határidőt is szabott Yahuwah: Holnap cselekszi meg Yahuwah mindezt az országban. Másnap meg is cselekedte ezt Yahuwah, és elhullott az egyiptomiak összes jószága. De Yiszráel fiainak jószágából egy sem hullott el. A fáraó oda is küldött, és kitűnt, hogy Yiszráel fiainak a jószágából egy sem hullott el. De a fáraó szíve konok maradt, és nem bocsátotta el a népet.

Ekkor azt mondta Yahuwah Moshenak és Aharonnak: Vegyetek egy tele marok kemencekormot, és szórja azt Moshe az ég felé a fáraó szeme láttára! Porfelhővé válik az egész Egyiptom fölött, és hólyagos fekélyeket támaszt az embereken és állatokon egész Egyiptomban. Vették azért a kemencekormot, odaálltak a fáraó elé, és Moshe az ég felé szórta azt. Ekkor hólyagos fekélyek támadtak az embereken és állatokon.

A mágusok már oda sem tudtak állni Moshe elé a fekélyek miatt, mert fekélyek keletkeztek a mágusokon is és minden egyiptomin. De megkeményítette Yahuwah a fáraó szívét, és nem hallgatott rájuk – ahogyan megmondta Yahuwah Moshenak.

Ezután azt mondta Yahuwah Moshenak, állj oda korán reggel a fáraó elé, és ezt mondjad neki: Így szól Yahuwah, a héberek Elohim-ja: Bocsásd el népemet, hogy szolgálhassanak nekem! Mert ezúttal minden csapásomat rád bocsátom, meg szolgáidra és népedre, hogy megtudd: Nincs hozzám hasonló az egész földön!
Mert már kinyújtottam a kezemet, és megvertelek téged és népedet dögvésszel úgy, hogy kipusztulhattál volna a földről. De mégis megtartottalak, hogy megmutassam neked az erőmet, és hirdessék nevemet az egész földön. Ha továbbra is gátolod népemet, és nem bocsátod el, akkor én holnap ilyenkor olyan nagy jégesőt zúdítok le, melyhez hasonló nem volt Egyiptomban alapítása napjától fogva mostanáig. Most azért küldj el, hajtasd be jószágodat és mindenedet, ami a mezőn van, mert olyan jégeső szakad minden emberre és állatra, hogy ami a mezőn marad és nem hajtják haza, elpusztul. Aki megijedt Yahuwah kijelentésétől a fáraó szolgái közül, hazamentette a szolgáit és jószágát. Aki azonban nem szívlelte meg Yahuwah kijelentését, az a mezőn hagyta szolgáit és jószágát.

Ekkor azt mondta Yahuwah Moshenak: Nyújtsd ki kezedet az ég felé, hogy essen jégeső egész Egyiptomban emberre, állatra és a mező minden füvére Egyiptom földjén. Moshe kinyújtotta a botját az ég felé, Yahuwah pedig mennydörgést és jégesőt támasztott; villámok csaptak a földre, és jégesőt zúdított Yahuwah Egyiptom földjére. Esett a jégeső, és egymást érte a villámlás a jégesőben. Olyan hatalmas volt, amilyen nem volt még Egyiptomban, amióta emberek lakják. Elverte a jégeső egész Egyiptomban mindazt, ami a mezőn volt: embert és állatot, a mező minden füvét is elverte a jég, és összetördelte a mező minden fáját. Csak Goshen földjén nem volt jégeső, ahol Yiszráel fiai laktak. Ekkor hívatta a fáraó Moshét és Aharont, és ezt mondta nekik: Ezúttal vétkeztem! Yahuwah az igaz, én és a népem pedig bűnösök vagyunk. Könyörögjetek Yahuwah-hoz, mert elég volt már a mennydörgésből és a jégesőből. Elbocsátalak benneteket, nem kell tovább itt maradnotok. Moshe így felelt neki: Mihelyt kimegyek a városból, fölemelem kezemet Yahuwah-hoz. Megszűnik a mennydörgés, és nem lesz több jégeső, hogy megtudd: Yahuwah-é a föld. Tudom ugyan, hogy te és szolgáid még mindig nem féltek Yahuwah Elohim-tól.

A lent és az árpát elverte a jég, mert az árpa kalászban volt, a len pedig virágzott.
De a búzát és a tönkölyt nem verte el, mert azok később érnek.

Amikor eltávozott Moshe a fáraótól, és kiment a városból, fölemelte kezét Yahuwah-hoz, és megszűnt a mennydörgés meg a jégeső, és eső sem ömlött a földre. Látva a fáraó, hogy megszűnt az eső, a jég és a mennydörgés, visszaesett vétkébe, és konok maradt a szíve neki is, meg szolgáinak is. Megkeményedett a fáraó szíve, és nem bocsátotta el Yiszráel fiait – ahogyan megmondta Yahuwah Moshe által.

Azután ezt mondta Yahuwah Moshenak: Menj be a fáraóhoz, mert én tettem keménnyé a szívét, valamint szolgáinak a szívét is, hogy ezeket a jeleket véghezvigyem közöttük. Beszéld majd el a fiaidnak és unokáidnak, amit Egyiptommal cselekedtem, és jeleimet is, amelyekkel sújtottam őket. Tudjátok meg ebből, hogy én vagyok Yahuwah! Bement tehát Moshe és Aharon a fáraóhoz, és ezt mondták neki: Így szól Yahuwah, a héberek Elohim-ja: Meddig vonakodsz még megalázkodni előttem? Bocsásd el népemet, hogy nekem szolgálhassanak! Mert ha nem akarod elbocsátani népemet, akkor én holnap sáskákat hozok a határodra. Úgy ellepik a föld színét, hogy látni sem lehet a földet, és megeszik a maradékot, amelyet a jégeső megkímélt, és így megmaradt nektek. Lerágnak minden fát, amely a mezőn nő. Sőt tele lesz velük a házad, összes szolgád háza és minden egyiptomi háza. Nem láttak ilyent a mai napig sem őseid, sem azoknak ősei, amióta ezen a földön laknak. Ezzel megfordult, és kiment a fáraótól.

A fáraótól megkérdezték szolgái: Meddig lesz még vesztünkre ez az ember? Bocsásd el ezeket az embereket, hogy szolgálhassanak Elohim-uknak, Yahuwah-nak! Nem veszed észre, hogy pusztulóban van Egyiptom? Ezért visszavitték Moshét és Aharont a fáraó elé, aki így szólt hozzájuk: Menjetek, szolgáljatok Elohim-otoknak, Yahuwah-nak! De kik fognak elmenni? A fiatalokkal és öregekkel megyünk, felelte Moshe, fiainkkal és leányainkkal, juhainkkal és marháinkkal megyünk, mert ünnepet ülünk Yahuwah-nak. A fáraó azt mondta nekik: Úgy legyen veletek Yahuwah, ahogyan én elbocsátalak benneteket családostul! Vigyázzatok, rosszat akartok! Nem úgy lesz! Csak ti, férfiak, menjetek és szolgáljatok Yahuwah-nak, hiszen ti is ezt kívántátok! Azzal elkergették őket a fáraó elől.

Ekkor azt mondta Yahuwah Moshenak: Nyújtsd ki kezedet Egyiptom földje fölé, és jöjjenek föl a sáskák Egyiptom földjére, és egyék le az ország minden füvét, mindazt, amit a jégeső meghagyott! Moshe tehát kinyújtotta a botját Egyiptom földje fölé, és Yahuwah keleti szelet hozott az országra egész nap és egész éjjel. Reggel azután meghozta a keleti szél a sáskákat. Feljöttek a sáskák Egyiptom egész földjére, és roppant tömegben szálltak le Egyiptom egész területén. Nem volt ilyen sáskajárás sem azelőtt, sem azután. Ellepték az egész föld színét, úgyhogy elsötétedett a föld, és leették a föld minden füvét, a fák minden gyümölcsét, amit meghagyott a jégeső. A fákon és a füves mezőkön nem maradt semmi zöld Egyiptom egész területén.

Ekkor a fáraó sietve hívatta Moshét és Aharont, és ezt mondta: Vétkeztem a ti Elohim-otok, Yahuwah ellen és tiellenetek. Most azért bocsássátok meg még ez egyszer a vétkemet, és könyörögjetek Elohim-otokhoz, Yahuwah-hoz, hogy legalább ezt a halált fordítsa el tőlem! Moshe kijött a fáraó elől, és könyörgött Yahuwah-hoz. Yahuwah pedig igen erős nyugati szélre változtatta a szelet, amely fölkapta a sáskákat, és belesodorta a Vörös-tengerbe. Nem maradt egy sáska sem Egyiptom egész területén. De Yahuwah megkeményítette a fáraó szívét, és nem bocsátotta el Yiszráel fiait.

Akkor ezt mondta Yahuwah Moshenak: Nyújtsd ki kezedet az ég felé, és akkor olyan sötétség lesz Egyiptom földjén, hogy tapintani lehet a sötétséget! Moshe kinyújtotta kezét az ég felé, és sűrű sötétség támadt egész Egyiptomban három napig. Az emberek nem látták egymást, és három napig senki sem tudott kimozdulni a helyéről. De ahol Yiszráel fiai laktak, mindenütt világos volt.

Ekkor hívatta a fáraó Moshét és azt mondta: Menjetek, tiszteljétek Yahuwah-át, de juhaitok és marháitok itt maradnak! Még a családtagok is elmehetnek veletek. Moshe azonban azt felelte: Inkább neked kellene véresáldozatra és égőáldozatra valót adnod nekünk, hogy azt készítsük el Elohim-unknak, Yahuwah-nak! Velünk fog jönni jószágunk is, nem marad itt egy fia sem, mert abból veszünk, hogy tiszteljük Elohim-unkat, Yahuwah-át. Mert magunk sem tudjuk, míg oda nem érünk, hogy hogyan kell majd tisztelnünk Yahuwah-át.

De Yahuwah megkeményítette a fáraó szívét, és nem akarta elbocsátani őket. Ezt mondta neki a fáraó: Takarodj előlem! Vigyázz, ne kerülj többé a szemem elé, mert meghalsz, ha még egyszer meglátlak! Moshe így felelt: Jól mondod. Nem látsz engem többé!

Azután azt mondta Yahuwah Moshenak: Még egy csapást hozok a fáraóra és Egyiptomra, s akkor majd elbocsát benneteket innen. Mindenestül elbocsát, sőt kikerget benneteket innen. Mondd meg a népnek, hogy kérjen minden férfi a szomszédjától és minden asszony a szomszédasszonyától ezüst és arany ékszereket. Yahuwah pedig jóindulatot támasztott a nép iránt az egyiptomiakban, és annak a férfinak, Moshenak is nagy volt a tekintélye Egyiptom országában mind a fáraó szolgái, mind pedig a nép előtt.

Akkor ezt mondta Moshe: Így szól Yahuwah: Éjféltájban átvonulok Egyiptomon, és meghal minden elsőszülött Egyiptom földjén, a trónján ülő fáraó elsőszülöttje csakúgy, mint a kézimalmot hajtó szolgáló elsőszülöttje, meg az állatok minden elsőszülöttje is. Nagy jajveszékelés lesz egész Egyiptomban, amilyen nem volt, és nem is lesz többé. De Yiszráel fiaira a kutya se ölti ki a nyelvét, sem emberre, sem állatra. Ebből tudjátok meg, hogy különbséget tesz Yahuwah Egyiptom és Yiszráel között. Ezek a szolgáid pedig mind lejönnek hozzám, és leborulnak előttem e szavakkal: Menj ki te és az egész nép, amely mögötted van! Így megyek majd el. És fölgerjedt haraggal távozott el a fáraótól. Yahuwah pedig azt mondta Moshenak: Azért nem hallgat rátok a fáraó, hogy minél több csodát tegyek Egyiptom országában.

Moshe és Aharon tehát véghezvitte mindezeket a csodákat a fáraó előtt, de Yahuwah megkeményítette a fáraó szívét, és nem bocsátotta el Yiszráel fiait országából.

Azután ezt mondta Yahuwah Moshenak és Aharonnak Egyiptom földjén: Ez a hónap lesz az első hónapotok. Ez lesz az első az év hónapjai között. Mondjátok meg Yiszráel egész közösségének: Ennek a hónapnak a tizedikén vegyen magának mindenki egy bárányt, családonként és házanként egy bárányt. Ha kevés a ház népe az egy bárányhoz, akkor a legközelebbi szomszédjával együtt vegyen a lélekszámnak megfelelően. Vegyétek számításba, hogy ki mennyit tud megenni a bárányból. Legyen a bárány hibátlan, hím és egyéves. Juhot vegyetek, de vehettek kecskét is. Ennek a hónapnak a tizennegyedik napjáig tartsátok magatoknál, azután estefelé vágja le Yiszráel egész gyülekezeti közössége. Vegyenek a vérből, és kenjék a két ajtófélfára és a szemöldökfára azokban a házakban, ahol megeszik. Ugyanazon az éjszakán egyék meg a tűzön sült húst, és egyenek hozzá kovásztalan kenyeret keserű füvekkel. Ne egyétek nyersen, se vízben főzve, csak tűzön megsütve, és a feje, a lábszárai és a belső részei együtt legyenek. Ne hagyjatok belőle reggelre. Ha mégis marad belőle reggelre, azt égessétek el. Így egyétek meg: legyen a derekatok felövezve, sarutok a lábatokon, bototok a kezetekben, és sietve egyétek: Yahuwah páskája ez. Mert átvonulok ezen az éjszakán Egyiptom földjén, és megölök minden elsőszülöttet Egyiptom földjén, akár ember, akár állat az. Ítéletet tartok Egyiptom minden Elohim-ja fölött – én, Yahuwah. De az a vér jel lesz házaitokon, amelyekben ti laktok. Ha meglátom a vért, akkor kihagylak benneteket, és tirajtatok nem lesz pusztító csapás, amikor megverem Egyiptom földjét.

Tartsátok emlékezetben ezt a napot, és ünnepeljétek meg Yahuwah-nak nemzedékről nemzedékre. Örök rendelkezés ez, hogy megünnepeljétek!

Hét napig kovásztalan kenyeret egyetek. Még az első napon távolítsátok el a kovászt a házatokból! Ki kell irtani Yiszráelből mindenkit, aki kovászosat eszik az első naptól a hetedik napig. Az első napon tartsatok szent gyülekezést, és a hetedik napon is tartsatok szent gyülekezést. Semmiféle munkát ne végezzetek azokon; mindenkinek csak annyi munkát szabad végeznie, amennyi az étkezéshez szükséges. Tartsátok meg a kovásztalan kenyér ünnepét, mert éppen ezen a napon hoztam ki seregeiteket Egyiptomból. Tartsátok meg tehát ezt a napot nemzedékről nemzedékre örök rendelkezés szerint. Az első hónap tizennegyedik napjának estéjétől kezdve egyetek kovásztalan kenyeret a hónap huszonegyedik napjának estéjéig. Hét napon át ne lehessen kovászt találni a házatokban; ki kell irtani Yiszráel közösségéből mindenkit, akár jövevény, akár az ország szülötte, aki kovászosat eszik. Semmiféle kovászosat ne egyetek. Kovásztalan kenyeret egyetek bárhol laktok!

Azután összehívta Moshe Yiszráel összes véneit, és azt mondta nekik: Fogjatok hozzá, vegyetek magatoknak juhokat nemzetségenként, és vágjátok le a páskát. Vegyetek egy köteg izsópot, és mártsátok az edényben levő vérbe, azután érintsétek meg az edényben levő vérrel a szemöldökfát és a két ajtófélfát. Senki se menjen ki közületek reggelig a háza ajtaján. Amikor átvonul Yahuwah, hogy megverje Egyiptomot, és meglátja a vért a szemöldökfán és a két ajtófélfán, akkor kihagyja Yahuwah azt az ajtót, és nem engedi, hogy bemenjen a pusztító a ti házatokba, és titeket is csapással sújtson.

Őrizzétek meg ezt az igét. Örökre szóló rendelkezés ez nektek és fiaitoknak.
Amikor bementek arra a földre, amelyet Yahuwah ad nektek, ahogyan megígérte, akkor is tartsátok meg ezt a szertartást. És ha majd megkérdezik tőletek a fiaitok, hogy mit jelent ez a szertartás, akkor így feleljetek: Yahuwah páskaáldozata ez, mert kihagyta Yiszráel fiainak a házait Egyiptomban, amikor megverte Egyiptomot, de a mi házainkat megkímélte. Ekkor mélyen meghajolt a nép, és leborult. Azután elmentek, és úgy cselekedtek Yiszráel fiai, ahogyan Yahuwah parancsolta Moshenak és Aharonnak: úgy jártak el.

Történt azután éjfélkor, hogy megölt Yahuwah minden elsőszülöttet Egyiptom földjén, a trónján ülő fáraó elsőszülöttjét csakúgy, mint a tömlöcben levő foglyok elsőszülöttjét, és az állatok minden elsőszülöttjét. Azon az éjszakán fölkelt a fáraó és összes szolgája, meg valamennyi egyiptomi, és nagy jajveszékelés támadt Egyiptomban, hiszen nem volt ház, ahol ne lett volna halott.

A fáraó még éjszaka hívatta Moshét és Aharont, és ezt mondta: Induljatok, menjetek ki az én népem közül Yiszráel fiaival együtt, menjetek és tiszteljétek Yahuwah-át, ahogyan kívántátok. Vigyétek juhaitokat és marháitokat is, ahogyan kívántátok, csak menjetek! Kérjetek áldást rám is! Az egyiptomiak is erőltették, hogy sürgősen bocsássa el a népet az országból, mert ezt mondták: Így mindnyájan meghalunk!

A nép köntösébe kötve, teknőstül vette vállára a kovásztalan tésztát, és Yiszráel fiai Moshe beszéde szerint cselekedtek, mert ezüst és arany ékszereket, meg ruhákat is kértek az egyiptomiaktól. Yahuwah ugyanis jóindulatot támasztott a nép iránt az egyiptomiakban, s ezért hajlottak a kérésre. Így menekültek el Egyiptomból.

Útnak indultak tehát Yiszráel fiai Ramszeszből Szukkót felé, mintegy hatszázezer gyalogos férfi a családtagokon kívül. Sok keverék nép is ment velük, meg juhok, marhák, igen nagyszámú jószág.

Az Egyiptomból magukkal hozott tésztából kovásztalan lepényeket sütöttek, hiszen nem volt benne kovász, mivel az egyiptomiak kergették őket. Nem késlekedhettek tehát, és útravalót sem tudtak készíteni maguknak.

Yiszráel fiai négyszázharminc esztendeig laktak Egyiptomban. A négyszázharmincadik esztendő végén, éppen ezen a napon vonult ki Yahuwah egész serege Egyiptomból. Virrasztott Yahuwah azon az éjszakán, amikor kihozta őket Egyiptomból. Ez az éjszaka Yahuwah-é volt. Virrasszon ezen Yiszráel minden fia nemzedékről nemzedékre!

 

Ezt mondta Yahuwah Moshenak és Aharonnak: Ez a páskára vonatkozó rendelkezés: Az idegenek közül senki sem ehet belőle. De bárki pénzen vásárolt szolgája ehet abból, ha körülmetélték. Zsellér és napszámos nem ehet belőle. Abban a házban kell megenni, a házból nem szabad kivinni a húst, és a csontját sem szabad eltörni. Yiszráel egész közössége készítse el ezt. Ha jövevény tartózkodik nálad, és el akarja készíteni Yahuwah páskáját, metéltesse körül magát minden férfi, és csak akkor foghat hozzá annak elkészítéséhez. Így olyan lesz, mint az ország szülöttje. A körülmetéletlenek közül azonban senki sem ehet belőle. Ez a törvény egyformán vonatkozik bennszülöttre és jövevényre, aki közöttetek tartózkodik.

Yiszráel fiai mindnyájan úgy cselekedtek, ahogyan megparancsolta Yahuwah Moshenak és Aharonnak: úgy jártak el. Ugyanazon a napon ki is hozta Yahuwah Egyiptom földjéről Yiszráel fiait seregestől.

Azután így beszélt Yahuwah Moshehoz: Nekem szentelj Yiszráel fiai közül minden elsőszülöttet, amely megnyitja anyja méhét; akár ember, akár állat, enyém az.

Moshe ezt mondta a népnek: Megemlékezzél erről a napról, amelyen kijöttél Egyiptomból, a szolgaság házából, mert erős kézzel hozott ki onnan benneteket Yahuwah. Ezért nem szabad kovászosat enni. Ma, Áviv havában vonultok ki. És ha majd bevisz Yahuwah a kánaániak, hettiták, emóriak, hivviek és Yebusziak földjére, mert megesküdött atyáidnak, hogy neked adja a tejjel és mézzel folyó földet, akkor ebben a hónapban végezd el ezt a szertartást. Hét napig egyél kovásztalan kenyeret, a hetedik napon pedig tarts ünnepet Yahuwah-nak. Kovásztalan kenyeret kell enned hét napon át, és ne lássanak nálad kovászos kenyeret. Még csak kovászt se lássanak sehol a határodban. És mondd el fiaidnak azon a napon: Amiatt történik ez, amit Yahuwah cselekedett velünk, amikor kijöttünk Egyiptomból. Legyen ez jelül a kezeden és emlékeztetőül a homlokodon, hogy Yahuwah törvénye a szádban legyen. Mert erős kézzel hozott ki Yahuwah Egyiptomból. Tartsd meg ezt a rendelkezést a megszabott időben évről évre.

Amikor bevisz Yahuwah a kánaániak földjére, ahogyan megesküdött neked és őseidnek, hogy neked adja, akkor add át Yahuwah-nak mindazt, ami megnyitja anyja méhét. Minden állatodnak az elsőszülöttje, ha hím, Yahuwah-é . A szamár elsőszülöttjét juhon váltsd meg. Ha nem váltod meg, szegd a nyakát. Minden ember elsőszülött fiát váltsd meg. És ha majd megkérdezi egykor a fiad, hogy mit jelent ez, akkor mondd el neki: Erős kézzel hozott ki bennünket Yahuwah Egyiptomból, a szolgaság házából. Mert amikor a fáraó makacs volt, és nem bocsátott el bennünket, megölt Yahuwah minden elsőszülöttet Egyiptomban, az ember elsőszülöttjét csakúgy, mint az állat elsőszülöttjét. Ezért áldozok véresáldozatul Yahuwah-nak minden hímet, amely megnyitja anyja méhét, és ezért váltok meg minden elsőszülött fiút. Legyen ez jelül a kezeden és emlékeztetőül a homlokodon, mert erős kézzel hozott ki bennünket Yahuwah Egyiptomból.

Amikor elbocsátotta a fáraó a népet, nem vezette őket Elohim a filiszteusok országa felé, bár az közel volt, mert úgy gondolta Elohim, hogy hátha megbánja a nép a dolgot, ha harcot lát, és visszatér Egyiptomba. Ezért kerülő útra vezette Elohim a népet a Vörös-tenger pusztája felé. Hadirendben vonultak el Yiszráel fiai Egyiptomból. Yoszef tetemét is magával vitte Moshe, mert ünnepélyesen megeskette ő Yiszráel fiait: Bizonyosan gondja lesz rátok Elohim-nak, és akkor vigyétek el innen az én tetememet is magatokkal!

Azután fölkerekedtek Szukkótból, és tábort ütöttek Étámban, a puszta szélén. Yahuwah pedig előttük ment nappal felhőoszlopban, hogy vezesse őket az úton, éjjel meg tűzoszlopban, hogy világítson nekik, és éjjel-nappal mehessenek. Nem távozott el a felhőoszlop nappal, sem a tűzoszlop éjjel a nép elől.

Azután így beszélt Yahuwah Moshehoz: Szólj Yiszráel fiaihoz, hogy forduljanak meg, és verjenek tábort Pí-Hahírót előtt, Migdól és a tenger között, Baal-Cáfón előtt. Vele szemben táborozzanak a tengernél. Hátha azt gondolja a fáraó, hogy eltévedtek Yiszráel fiai ezen a földön, körülzárta őket a puszta! Én pedig megkeményítem a fáraó szívét, hogy üldözőbe vegye őket, és megmutatom dicsőségemet a fáraón és egész haderején. Akkor megtudják az egyiptomiak, hogy én vagyok Yahuwah. És így cselekedtek.

Amikor jelentették Egyiptom királyának, hogy elmenekült a nép, megváltozott a fáraónak és szolgáinak indulata a nép iránt, és ezt mondták: Mit tettünk?! Elbocsátottuk Yiszráelt a szolgálatunkból! Befogatott a fáraó a harci kocsijába, és maga mellé vette a hadseregét. Maga mellé vett hatszáz válogatott harci kocsit, az összes egyiptomi harci kocsit. Három ember volt mindegyiken. Yahuwah megkeményítette a fáraónak, Egyiptom királyának a szívét, és az üldözőbe vette Yiszráel fiait, Yiszráel fiai pedig hatalmas kéz segítségével vonultak ki.

Az egyiptomiak tehát üldözték őket – a fáraó minden lova, harci kocsija, lovasa és hadereje – és utolérték őket, amikor a tenger mellett táboroztak Pí-Hahírótnál, Baal-Cáfónnal szemben. A fáraó közeledett. Yiszráel fiai pedig föltekintettek, és látták, hogy az egyiptomiak utánuk eredtek. Ekkor nagy félelem fogta el őket, és segítségért kiáltottak Yiszráel fiai Yahuwah-hoz. Moshenak pedig ezt mondták: Nincs talán elég sír Egyiptomban, hogy a pusztába hoztál bennünket meghalni? Mit tettél velünk, miért hoztál ki bennünket Egyiptomból?! Nem megmondtuk neked még Egyiptomban, hogy hagyj nekünk békét, hadd szolgáljuk az egyiptomiakat?! Mert jobb nekünk, ha az egyiptomiakat szolgáljuk, mint ha a pusztában halunk meg! De Moshe így felelt a népnek: Ne féljetek! Álljatok helyt, és meglátjátok, hogyan szabadít meg ma Yahuwah benneteket! Mert ahogyan ma látjátok az egyiptomiakat, úgy soha többé nem fogjátok látni őket. Yahuwah harcol értetek, ti pedig maradjatok veszteg!

Akkor ezt mondta Moshenak Yahuwah: Miért kiáltasz énhozzám? Szólj Yiszráel fiaihoz, hogy induljanak útnak. Te pedig emeld föl a botodat, nyújtsd a kezedet a tenger fölé, és hasítsd ketté, hogy szárazon menjenek át Yiszráel fiai a tenger közepén. Én pedig megkeményítem az egyiptomiak szívét, hogy menjenek utánuk. Így mutatom meg dicsőségemet a fáraón és egész haderején, harci kocsijain és lovasain. Majd megtudja Egyiptom, hogy én vagyok Yahuwah, amikor megmutatom dicsőségemet a fáraón, harci kocsijain és lovasain.

Ekkor elindult Elohim Angyala (Melekh), aki Yiszráel tábora előtt járt, és mögéjük ment. Elindult az előttük levő felhőoszlop is, és mögéjük állt. Odament Egyiptom tábora és Yiszráel tábora közé, és az a felhő, amely világítani szokott éjjel, sötét maradt, ezért nem közeledtek egymáshoz egész éjszaka.

Moshe kinyújtotta kezét a tenger felé, Yahuwah pedig egész éjjel visszafelé hajtotta a tengert erős keleti széllel, és szárazzá tette a tengert, úgyhogy a víz kettévált. Yiszráel fiai szárazon mentek be a tenger közepébe, és a víz jobbról-balról falként állt.

Az egyiptomiak üldözőbe vették őket, és bement utánuk a tenger közepébe a fáraó összes lova, harci kocsija és lovasa is. A hajnali őrségváltás idején rátekintett Yahuwah a tűz- és felhőoszlopból az egyiptomiak táborára, és megzavarta az egyiptomiak táborát. Akadályozta a harci kocsik kerekeit, és nehezen vonszolták azokat. Ekkor azt mondták az egyiptomiak: Meneküljünk Yiszráel elől, mert Yahuwah harcol értük Egyiptom ellen!

Yahuwah pedig ezt mondta Moshenak: Nyújtsd ki kezedet a tenger felé, és a víz visszatér az egyiptomiakra, a harci kocsikra és lovasokra. Moshe kinyújtotta a kezét a tenger felé, és a tenger visszatért reggelre a medrébe egyenest a menekülő egyiptomiakra. Így hajtotta bele Yahuwah az egyiptomiakat a tenger közepébe. Visszatért a víz, és elborította a harci kocsikat és lovasokat, a fáraó egész haderejét, amely utánuk ment a tengerbe. Egy sem maradt meg közülük.

Yiszráel fiai viszont szárazon mentek át a tenger közepén, és a víz falként állt jobbról és balról. Így szabadította meg Yahuwah azon a napon Yiszráelt Egyiptom hatalmából. És látta Yiszráel az egyiptomiakat holtan a tenger partján. Amikor látta Yiszráel, hogy milyen nagy hatalommal bánt el Yahuwah Egyiptommal, félni kezdte a nép Yahuwah-át. Hitt Yahuwah-nak és szolgájának, Moshenak.

Akkor ezt az éneket énekelte Moshe Yiszráel fiaival együtt Yahuwah-nak: Énekelek Yahuwah-nak, mert igen felséges, lovat lovasával a tengerbe vetett. Erőm és énekem Yahuwah, megszabadított engem. Ő az én Elohim-om, őt dicsőítem, atyám Elohim-ja, őt magasztalom. Yahuwah vitéz harcos, Yahuwah: ez a neve. A fáraó szekereit és hadát tengerbe vetette, válogatott harcosai a Vörös-tengerbe fúltak. Mélység borította be őket, kőként merültek az örvénybe. Jobbod, Yahuwah-ám, erőtől dicső, jobbod, Yahuwah-ám, ellenséget zúz szét. Nagy fenséggel söpröd el támadóidat. Ha elszabadul haragod, megemészti őket, mint a tarlót. Haragod szelétől tornyosult a víz, gátként megálltak a futó habok. Megmerevedett a mélység a tenger szívében. Üldözöm, elérem! – mondta az ellenség. Zsákmányt osztok, bosszúm töltöm rajtuk. Kirántom kardomat, kezem kiirtja őket. Ráfújtál szeleddel, a tenger elborította őket. Elmerültek, mint ólom a hatalmas vízben. Ki olyan Elohimok között, mint te vagy, Yahuwah-ám? Ki olyan felséges, mint te vagy szentségedben? Dicső tetteiben félelmetes, csodákat cselekvő. Kinyújtottad jobbodat, föld nyelte el őket. Hűségesen terelgeted e megváltott népet, erőddel vezeted szent legelődre. Népek hallják, s megremegnek, fájdalomban vonaglanak Filisztea lakói. Megzavarodnak majd Edom fejedelmei, Móáb hatalmasait rettegés fogja el, kétségbe esik Kánaán minden lakosa. Rettentő félelem szakad rájuk, hatalmas karodtól néma kővé válnak, míg átvonul a néped, Yahuwah-ám, míg átvonul ez a nép, amelyet szerzettél. Beviszed, és elülteted őket tulajdon hegyeden, melyet lakhelyül készítettél, Yahuwah-ám, a szent helyen, Yahuwah-ám, mit kezed tett szilárddá. Yahuwah uralkodik örökkön örökké!

Amikor a fáraó lovai a harci kocsikkal és a lovasokkal együtt a tengerbe értek, visszafordította rájuk Yahuwah a tenger vízét, de Yiszráel fiai szárazon mentek át a tenger közepén.

Ekkor Miryam prófétanő, Aharon nővére, dobot vett a kezébe, és kivonultak utána az asszonyok mind, dobolva és körtáncot járva. Miryam így énekelt előttük: Énekeljetek Yahuwah-nak, mert igen felséges, lovat lovasával a tengerbe vetett!

Ezután útnak indította Moshe Yiszráelt a Vörös-tengertől, és Súr pusztája felé vonultak. Már három napja mentek a pusztában, és nem találtak vizet. Megérkeztek Márába, de nem tudták meginni a vizet Márában, mert keserű volt. Ezért is nevezték el azt a helyet Márának. Ekkor zúgolódni kezdett a nép Moshe ellen, és ezt mondta: Mit igyunk? Ő pedig Yahuwah-hoz kiáltott segítségért, és Yahuwah mutatott neki egy fát. Azt dobta bele a vízbe, és édessé vált a víz.

Ott adott a népnek rendelkezéseket és törvényeket, és ott tette próbára őket. Ezt mondta: Ha engedelmesen hallgatsz Elohim-odnak, Yahuwah-nak szavára, és azt teszed, amit ő helyesnek tart, figyelsz parancsolataira, és megtartod minden rendelkezését, akkor nem bocsátok rád egyet sem azok közül a bajok közül, amelyeket Egyiptomra bocsátottam. Mert én, Yahuwah, vagyok a te gyógyítód.

Azután elérkeztek Élímbe. Ott tizenkét vízforrás volt és hetven pálmafa. Ott ütöttek tábort a víz mellett.

Azután útnak indultak Élímből. Megérkezett Yiszráel fiainak egész közössége a Szín-pusztába, amely Élím és a Színáj között van, a második hónap tizenötödik napján, azután, hogy kijöttek Egyiptomból. És zúgolódni kezdett Yiszráel fiainak egész közössége Moshe és Aharon ellen a pusztában. Mert azt mondták nekik Yiszráel fiai: Bárcsak haltunk volna meg Yahuwah kezétől Egyiptomban, amikor a húsos fazekak mellett ültünk, és jóllakásig ehettünk kenyeret. Hát azért hoztatok ki bennünket ebbe a pusztába, hogy ezt az egész gyülekezetet éhhalálra juttassátok? De Yahuwah azt mondta Moshenak: Majd én hullatok nektek kenyeret a mennyből. Menjen ki a nép, és szedjen naponként egy napra valót. Ezzel teszem próbára, hogy az én törvényem szerint jár-e, vagy sem. Amikor a hatodik napon elkészítik azt, amit bevisznek, az kétszer annyi lesz, mint amennyit napról napra szednek.

Ekkor azt mondta Moshe és Aharon Yiszráel fiainak: Ma este megtudjátok, hogy Yahuwah hozott ki benneteket Egyiptom országából. Reggel pedig meglátjátok Yahuwah dicsőségét, mert meghallotta, hogy zúgolódtok Yahuwah ellen. Mik vagyunk mi, hogy ellenünk zúgolódtok? Még ezt is mondta Moshe: Majd ad Yahuwah ennetek este húst, reggel pedig kenyeret jóllakásig, mert meghallotta zúgolódásotokat, ahogyan zúgolódtatok ellene. Mik vagyunk mi? Nem ellenünk zúgolódtok ti, hanem Yahuwah ellen! Aharonnak pedig azt mondta Moshe: Mondd meg Yiszráel fiai egész közösségének: Járuljatok Yahuwah elé, mert meghallotta zúgolódásotokat! Amikor azután Aharon Yiszráel egész közösségéhez beszélt, és a puszta felé fordultak, Yahuwah dicsősége megjelent a felhőben.

Azután így szólt Moshehoz Yahuwah: Meghallottam Yiszráel fiainak a zúgolódását. Ezért így szólj hozzájuk: Estére húst esztek, reggel pedig kenyérrel laktok jól, és akkor megtudjátok, hogy én, Yahuwah vagyok a ti Elohim-otok. Így történt, hogy még azon az estén fürjek szálltak oda, és ellepték a tábort. Reggel pedig harmat hullott a táborra körös-körül. Amikor fölszikkadt a lehullott harmat, apró szemcsék borították a pusztát, mintha apró dara lett volna a földön. Amikor meglátták ezt Yiszráel fiai, azt kérdezték egymástól: Mi ez? Nem tudták ugyanis, hogy mi az. De Moshe megmondta nekik, hogy ez az a kenyér, amelyet Yahuwah adott nekik eledelül.

Ezt parancsolja Yahuwah: Szedjen belőle mindenki, amennyit meg tud enni, fejenként egy ómert vegyetek lélekszám szerint; annyit szedjetek, ahányan egy sátorban vagytok! Yiszráel fiai így cselekedtek, és szedett ki többet, ki kevesebbet. Amikor azután megmérték ómerrel, nem volt fölöslege annak, aki többet szedett, sem hiánya annak, aki kevesebbet szedett. Mindenki annyit szedett, amennyit meg tudott enni. Moshe azt mondta nekik, hogy senki se hagyjon belőle másnapra. De nem hallgattak Moshera. Voltak, akik hagytak belőle másnapra is, de az megkukacosodott és megbüdösödött. Ezért megharagudott rájuk Moshe. Így mindenki annyit szedett reggelenként, amennyit meg tudott enni. De ha már forrón sütött a nap, megolvadt.

A hatodik napon történt, hogy kétszer annyi ennivalót szedtek, fejenként két ómerral. Akkor elment a közösség összes főembere, és jelentették Moshenak. Ő azt felelte nekik: Ez az, amiről Yahuwah beszélt, hogy a Shabbat ideje lesz holnap, Yahuwah szent Shabbatja. Süssétek meg, amit sütni akartok, és főzzétek meg, amit főzni akartok, és tegyétek félre magatoknak mindazt, ami fölösleg, hogy megmaradjon másnapra. Félre is tették másnapra Moshe parancsa szerint, és nem büdösödött meg, féreg sem volt benne. Akkor ezt mondta Moshe: Egyétek meg ezt ma, mert ma Yahuwah Shabbatja van. Ma nem találtok mannát a mezőn. Hat napon szedjétek, de a hetedik napon Shabbat van. Akkor nem lesz. Mégis voltak olyanok, akik a hetedik napon is kimentek a nép közül, hogy szedjenek, de nem találtak.

Ekkor azt mondta Yahuwah Moshenak: Meddig nem akarjátok még megtartani parancsolataimat és törvényeimet? Láthatjátok, hogy Yahuwah adta nektek a Shabbat napját. Ezért ad ő a hatodik napon két napra való élelmet. Maradjon mindenki otthon a hetedik napon, senki se mozduljon ki a helyéről! Ezért pihent a nép a hetedik napon.

Yiszráel háza mannának nevezte el azt. Olyan fehér volt, mint a koriandermag, íze pedig olyan, mint a mézeskalácsé. Moshe azt mondta, hogy ezt a parancsot adta Yahuwah: Egy teljes ómernyit őrizzetek meg belőle a jövendő nemzedékeknek, hogy lássák: milyen kenyérrel tápláltalak benneteket a pusztában, amikor kihoztalak benneteket Egyiptomból. Aharonnak pedig azt mondta Moshe, hogy vegyen egy edényt, tegyen bele egy teljes ómernyi mannát, és helyezze el Yahuwah színe előtt, hogy megőriztessék a jövendő nemzedékeknek. Oda is helyezte azt Aharon megőrzésre a bizonyság ládája elé, ahogyan megparancsolta Yahuwah Moshenak. Yiszráel fiai negyven évig ették a mannát, míg csak lakott földre nem értek. Mannát ettek mindaddig, amíg el nem érték Kánaán földjének a határát. – Az ómer pedig az éfának a tizedrésze.

Ezután útnak indult Yiszráel fiainak egész közössége a Szín-pusztából, és ment táborhelyről táborhelyre Yahuwah parancsa szerint. Tábort ütöttek Refídímben, de nem volt ivóvize a népnek. A nép ismét perbe szállt Mosheval, és azt mondta: Adj nekünk vizet, hogy ihassunk! Moshe pedig így felelt nekik: Miért szálltok perbe velem? Miért kísértitek Yahuwah-át? De a nép szomjazott a vízre, ezért tovább zúgolódott a nép Moshe ellen, és ezt mondta: Azért hoztál föl bennünket Egyiptomból, hogy most szomjúsággal ölj meg minket gyermekeinkkel és jószágunkkal együtt?!

Ekkor segítségért kiáltott Moshe Yahuwah-hoz. Ezt mondta: Mit csináljak ezzel a néppel? Kis híja, hogy meg nem köveznek! De Yahuwah így szólt Moshehoz: Menj végig a nép előtt, és végy magadhoz néhányat Yiszráel vénei közül, vedd kezedbe botodat is, amellyel a Nílusra ütöttél, és menj! Én majd ott állok előtted a sziklán, a Hóreben. Üss a sziklára! Víz fakad belőle, és ihat a nép. Moshe így cselekedett Yiszráel vénei előtt. Azután elnevezte azt a helyet Masszának és Meríbának, Yiszráel fiainak a perlekedése miatt, mert így kísértették Yahuwah-át: Közöttünk van-e Yahuwah vagy sem?

Eljött Amálék, és megtámadta Yiszráelt Refídímben. Akkor ezt mondta Moshe Yehoshuanak: Válassz ki férfiakat, vonulj ki, és ütközz meg Amálékkal! Én pedig odaállok holnap a halom tetejére, és Elohim botja a kezemben lesz. Yehoshua úgy cselekedett, ahogyan Moshe mondta neki, és megütközött Amálékkal. Moshe, Aharon és Húr pedig fölment a halom tetejére. És az történt, hogy valahányszor Moshe fölemelte kezét, Yiszráel volt az erősebb, amikor pedig leeresztette a kezét, Amálék volt az erősebb. De Moshe kezei elfáradtak. Ezért fogtak egy követ, alája tették, és ő ráült. Aharon és Húr pedig tartotta a kezét, az egyik erről, a másik amarról, úgyhogy két keze fölemelve maradt naplementig. Így győzte le Yehoshua Amálékot és annak hadát fegyverrel.

Akkor így szólt Yahuwah Moshehoz: Írd meg ezt a dolgot emlékezetül egy könyvben, és vésd Yehoshua emlékezetébe, hogy Amáléknak még az emlékét is eltörlöm az ég alól! Moshe akkor oltárt épített, és így nevezte el: „Yahuwah az én hadijelvényem”. És így szólt: Mivel kezet emelt Yahuwah trónusára, harcolni fog Amálék ellen Yahuwah nemzedékről nemzedékre.

Yitro, Midján papja, Moshe apósa meghallotta mindazt, amit Elohim tett Mosheval és népével, Yiszráellel: hogy hogyan hozta ki Yahuwah Egyiptomból Yiszráelt. Fogta tehát Yitro, Moshe apósa, Cipporát, Moshe feleségét, akit az hazaküldött, meg a két fiát. Ezek közül az egyiket Gérsómnak nevezte el, mert ezt mondta: Jövevény voltam idegen földön. A másikat Elíézernek nevezte, mert úgymond: atyám Elohim-ja segítségemre volt, és megmentett a fáraó fegyverétől. Elment tehát Yitro, Moshe apósa, annak fiaival és feleségével Moshehoz a pusztába, Elohim hegyéhez, ahol az táborozott. Előre megüzente Moshenak: Én, Yitro, az apósod megyek hozzád a feleségeddel és két fiával. Ekkor Moshe kiment az apósa elé, leborult előtte, megcsókolta, és békességet kívánva egymásnak bementek a sátorba. Moshe elbeszélte apósának mindazt, amit Yahuwah a fáraóval és Egyiptommal cselekedett Yiszráelért; mindazt a sok gyötrelmet is, ami útközben érte őket, de azt is, hogyan mentette meg őket Yahuwah. És örült Yitro, hogy annyi jót cselekedett Yahuwah Yiszráellel, amikor megmentette őket az egyiptomiak kezéből. Azután így szólt Yitro: Áldott Yahuwah, aki megmentett benneteket az egyiptomiak és a fáraó kezéből, aki megmentette a népet Egyiptom hatalmából! Most már tudom, hogy nagyobb Yahuwah minden elohim-nál, és azért történt mindaz velük, mert dölyfösek voltak. Moshe apósa, Yitro azután égőáldozatot és véresáldozatot vitt Elohim-nak. Aharon pedig és Yiszráel vénei bementek Moshe apósához, hogy együtt egyenek vele Elohim színe előtt.

Másnap Moshe leült, hogy bíráskodjék a nép között. Ott állt a nép Moshe előtt reggeltől estig. Moshe apósa látta, hogy mi mindent végez a nép között, ezért azt mondta: Miért így végzed munkádat a nép között? Miért egyedül bíráskodsz, és miért kell az egész népnek reggeltől estig előtted állnia? Moshe ezt felelte apósának: Mert hozzám jön a nép, hogy megkérdezze Elohim-ot. Mert ha valamilyen ügyük van, hozzám jönnek, és én igazságot teszek ember és embertársa között, és tudtul adom nekik Elohim rendelkezéseit és utasításait.

Ekkor azt mondta Moshenak az apósa: Nem jól csinálod a dolgot. Teljesen kimerülsz te is, meg a nép is, amely veled van. Túlságosan nehéz neked ez, nem tudod egyedül elvégezni. Most azért hallgass a szavamra, tanácsot adok neked, és Elohim is veled lesz. Légy te a nép szószólója Elohim-nál, és te vidd ügyeiket Elohim elé! Őket pedig figyelmeztesd a rendelkezésekre és utasításokra, és ismertesd meg velük az utat, amelyen járniuk kell, és azt, hogy mit kell cselekedniük. De szemelj ki a nép közül derék, Elohim-félő férfiakat, hűséges embereket, akik gyűlölik a megvesztegetést, és tedd őket elöljárókká ezer, száz, ötven vagy tíz ember fölött. Ezek tegyenek igazságot a nép között minden időben. Minden nagyobb ügyet vigyenek te eléd, minden kisebb ügyben pedig tegyenek igazságot ők. Így könnyítenek terheden, mert veled együtt hordozzák. Ha így cselekszel, és Elohim is ezt parancsolja neked, akkor te is helyt tudsz állni, meg ez az egész nép is békességben mehet vissza a helyére.

Moshe hallgatott apósa szavára, és mindent úgy tett, ahogyan mondta neki. Választott Moshe egész Yiszráelből derék férfiakat, és a nép elöljáróivá tette őket ezer, száz, ötven vagy tíz ember fölött. Ezek tettek igazságot a nép között minden időben. A nehéz ügyeket Moshe elé vitték, de minden kisebb dologban ők tettek igazságot. Azután Moshe elbocsátotta apósát, az pedig elment a maga földjére.

A harmadik hónapban, azután hogy Yiszráel fiai kijöttek Egyiptomból, ugyanazon a napon megérkeztek a Színáj-pusztába. Refidímből útnak indulva megérkeztek a Színáj-pusztába, és tábort ütöttek a pusztában. Ott táborozott Yiszráel a heggyel szemben.

Moshe fölment Elohim-hoz, Yahuwah pedig így kiáltott hozzá a hegyről: Így szólj Yaakov házához, és ezt hirdesd Yiszráel fiainak: Ti láttátok, mit cselekedtem Egyiptommal, hogyan hordoztalak benneteket sasszárnyakon, és hogyan hoztalak ide benneteket. Most azért, ha engedelmesen hallgattok szavamra, és megtartjátok szövetségemet, akkor ti lesztek az én tulajdonom valamennyi nép közül, bár enyém az egész föld. Papok királysága és szent nép lesztek. Ezeket az igéket kell elmondanod Yiszráel fiainak.

Azután lejött Moshe, összehívta a nép véneit, és előadta nekik mindazokat az igéket, amelyeket Yahuwah parancsolt neki. Az egész nép egy akarattal felelte: Megtesszük mindazt, amit Yahuwah mondott. Moshe megvitte a nép válaszát Yahuwah-nak. Akkor ezt mondta Yahuwah Moshenak: Íme, elmegyek hozzád sűrű felhőben, hogy hallja a nép, amikor beszélek veled, és neked is higgyenek mindenkor. És elmondta Moshe a nép válaszát Yahuwah-nak.

Akkor így szólt Yahuwah Moshehoz: Menj a néphez, és rendeld el, hogy ma és holnap szenteljék meg magukat, és mossák ki a felsőruhájukat. Legyenek készen harmadnapra, mert a harmadik napon leszáll Yahuwah az egész nép szeme láttára a Színáj-hegyre. És vonj határt a nép körül, és mondd: Őrizkedjetek fölmenni a hegyre, még a szélét se érintsétek! Meg kell halnia mindenkinek, aki érinti azt. Nem szabad kézzel hozzányúlni az ilyenhez, hanem meg kell kövezni, vagy nyíllal lelőni; akár állat, akár ember az, nem maradhat életben. Majd csak ha a kürt hosszan zeng, akkor szabad fölmenni a hegyre. Akkor lejött Moshe a hegyről a néphez, elrendelte, hogy a nép szentelje meg magát, és mossák ki felsőruhájukat. Majd ezt mondta a népnek: Legyetek készen harmadnapra! Asszonyhoz ne közeledjetek!

A harmadik napon virradatkor pedig mennydörgés, villámlás és sűrű felhő támadt a hegyen, és igen erős kürtzengés. Ekkor megrémült az egész nép a táborban. Moshe pedig kivezette a népet a táborból Elohim elé, és ők megálltak a hegy lábánál. A Színáj-hegy egészen füstbe borult, mert leszállt rá tűzben Yahuwah. Füstje úgy szállt föl, mint a kemence füstje, és az egész hegy nagyon rengett. A kürt zengése egyre erősebben hangzott. Moshe beszélt, és Elohim mennydörgésben felelt neki. Leszállt tehát Yahuwah a Színáj-hegyre, a hegy csúcsára, és fölhívta Yahuwah Moshet a hegy csúcsára. Moshe fölment.

Yahuwah így szólt Moshehoz: Menj le, és intsd meg a népet, hogy ne törjön előre azért, hogy lássa Yahuwah-át, mert akkor sokan elesnek közülük. Még a papok is, akik különben közeledhetnek Yahuwah-hoz, szenteljék meg magukat, hogy rájuk ne rontson Yahuwah! Moshe azt felelte Yahuwah-nak: Nem jöhet föl a nép a Színáj-hegyre, hiszen te intettél így bennünket: Vonj határt a hegy körül, és tartsd szentnek azt! De Yahuwah ezt mondta neki: Indulj, menj le, és jöjj fel Aharonnal együtt! De a papok és a nép ne törjön előre, és ne jöjjenek föl Yahuwah-hoz, hogy rájuk ne rontson. Moshe tehát lement a néphez, és ezt megmondta nekik.

Akkor mondta el Elohim mindezeket az igéket:

Én, Yahuwah, vagyok a te Elohim-od, aki kihoztalak Egyiptom földjéről, a szolgaság házából.

 

Nem lesz más Elohim-od rajtam kívül!

Nem csinálsz majd magadnak semmiféle elohimszobrot azoknak a képmására, amik fenn az égben, lenn a földön, vagy a föld alatt a vízben vannak.
Ne fogod imádni és nem fogod tisztelni azokat, mert én, Yahuwah, a te Elohim-od, féltőn szerető Elohim vagyok! Megbüntetem az atyák bűnéért a fiakat is harmad- és negyedízig, ha gyűlölnek engem. De irgalmasan bánok ezerízig azokkal, akik szeretnek engem, és megtartják parancsolataimat.

Nem mondod majd ki hiába Elohim-odnak, Yahuwah-nak a nevét, mert nem hagyja Yahuwah büntetés nélkül, ha valaki hiába mondja ki a nevét!

Meg fogsz emlékezni a Shabbatról, és megszenteled azt! Hat napon át dolgozni fogsz, és végzed mindenféle munkádat! De a hetedik nap a te Elohim-odnak, Yahuwah-nak Shabbatja. Semmiféle munkát nem végzel azon, se te, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálód, se állatod, se a kapuidon belül tartózkodó jövevény. Mert hat nap alatt alkotta meg Yahuwah az eget, a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megpihent. Azért megáldotta és megszentelte Yahuwah a Shabbat napját.

Tisztelni fogod apádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, amelyet Elohim-od, Yahuwah ad neked!

Nem fogsz ölni!

Nem fogsz paráználkodni!

Nem fogsz lopni!

Nem fogsz hamisan tanúskodni felebarátod ellen!

Nen fogod kívánni felebarátod házát!

Ne fogod kívánni felebarátod feleségét, se szolgáját, se szolgálóját, se ökrét, se szamarát, és semmit, ami a felebarátodé!

 

Az egész nép szemtanúja volt a mennydörgésnek és villámlásnak, a kürtzengésnek és a hegy füstölgésének. Látva mindezt, a nép reszketni kezdett, és távolabbra állt. És azt mondták Moshenak: Te beszélj velünk, és mi hallgatunk rád, de Elohim ne beszéljen velünk, mert akkor meghalunk! Moshe azonban így felelt a népnek: Ne féljetek, mert azért jött Elohim, hogy próbára tegyen benneteket, és hogy őt féljétek mindig, és ne vétkezzetek! A nép tehát távolabbra állt, Moshe viszont közelebb ment a sötét felhőhöz, ahol Elohim volt.

Akkor azt mondta Yahuwah Moshenak: Így szólj Yiszráel fiaihoz: Ti láttátok, hogy a mennyből beszéltem veletek. Ne készítsetek azért ezüst elohimokat; arany elohimokat se készítsetek magatoknak. Földből csinálj nekem oltárt, és azon áldozd égőáldozatodat és békeáldozatodat, juhodat és marhádat. Elmegyek hozzád, és megáldalak minden szent helyen, ahol emlékezetessé teszem a nevemet. Ha pedig kőoltárt csinálsz nekem, ne faragott kőből építsd, mert ha vésővel nyúlsz hozzá, megszentségteleníted. Lépcsőkön se menj föl az oltárhoz, hogy ki ne lássék közben a szemérmed.

Ezek azok a jogszabályok, amelyeket eléjük kell tárnod:

Ha héber rabszolgát vásárolsz, hat évig szolgáljon, de a hetedikben menjen el szabadon váltságdíj nélkül. Ha egyedül jött, egyedül is menjen el. Ha felesége van, menjen vele a felesége is. Ha az ura adott neki feleséget, és az fiúkat vagy leányokat szült neki, az asszony legyen az uráé gyermekeivel együtt, a férfi pedig menjen el egyedül. De ha a rabszolga határozottan azt mondja, hogy szereti az urát, feleségét és gyermekeit, és nem akar felszabadulni, akkor vigye őt ura Elohim elé, állítsa az ajtóhoz vagy az ajtófélfához, és fúrja át Yahuwah a fülét egy árral, és legyen örökös rabszolgája.

Ha valaki a leányát adja el rabszolgának, az ne úgy menjen el, ahogyan a rabszolgák szoktak elmenni. Ha nem tetszik az urának, és nem veszi feleségül, engedje meg, hogy kiváltsák. De ahhoz nincs joga, hogy idegen népnek adja el, mert akkor hűtlenül bánik vele. Ha pedig fiának adja feleségül, a leányokra vonatkozó jogszabály szerint járjon el vele. Ha még egy másikat is vesz neki, amannak az ételét, ruházatát és házastársi jogát ne csorbítsa meg. Mert ha nem így bánik vele e három dologban, akkor pénzbeli váltság nélkül mehet el.

Ha valaki úgy megüt valakit, hogy az belehal, akkor halállal kell bűnhődnie. De ha nem szándékosan ölt, hanem Elohim akaratából esett a kezébe, akkor kijelölök olyan helyet, ahová elmenekülhet. Ha pedig valaki szántszándékkal tör a felebarátjára, és orvul öli meg, az ilyet oltáromtól is vidd el, és haljon meg.

Ha valaki megveri apját vagy anyját, halállal bűnhődjék.

Ha valaki embert rabol el, akár eladta már, akár még nála van, halállal bűnhődjék.

Ha valaki apját vagy anyját gyalázza, az halállal bűnhődjék.

Ha férfiak összevesznek, és az egyik úgy megüti a másikat kővel, vagy az öklével, hogy az nem hal meg ugyan, de ágynak esik: ha fölkel, és botra támaszkodva kint tud járni, maradjon büntetlen, aki megütötte. Csupán a fekvés idejére adjon kártérítést, és gyógyíttassa meg.

Ha valaki rabszolgáját vagy rabnőjét úgy üti meg bottal, hogy az meghal a keze között, annak bűnhődnie kell. De ha egy-két napig még életben marad, ne bűnhődjék az ura, hiszen a saját pénzéről van szó.

Ha férfiak verekednek, és úgy meglöknek egy terhes asszonyt, hogy az idő előtt megszül, de nagyobb szerencsétlenség nem történik, akkor bírságot kell fizetni aszerint, ahogyan az asszony férje megszabja, és bírák előtt kell azt megadni. Ha viszont nagyobb szerencsétlenség történt, akkor életet kell adni életért. Szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért, égetést égetésért, sebet sebért, kék foltot kék foltért.

Ha valaki úgy megüti rabszolgájának vagy rabnőjének a szemét, hogy megvakul, akkor bocsássa szabadon a szeméért. Ha pedig a fogát üti ki valaki a rabszolgájának vagy rabnőjének, akkor bocsássa szabadon a fogáért.

Ha egy ökör felöklel egy férfit vagy egy asszonyt, úgyhogy belehal, akkor agyon kell verni kővel azt az ökröt, és a húsát nem szabad megenni. Az ökör gazdája azonban ártatlan. De ha az ökör azelőtt is öklelős volt, és erre figyelmeztették a gazdáját, mégsem vigyázott rá, és ezért ölt meg egy férfit vagy egy asszonyt, akkor agyon kell verni az ökröt kővel, és a gazdájának is meg kell halnia. Ha váltságdíjat vetnek ki rá, akkor annyit kell fizetnie élete váltságául, amennyit csak kivetnek rá. Akár fiút, akár leányt öklel föl, e szerint a jogszabály szerint kell eljárni ellene. Ha rabszolgát öklel föl az ökör vagy rabnőt, akkor adjanak urának harminc ezüstpénzt, de az ökröt verjék agyon kővel.

Ha valaki nyitva hagy egy kutat, vagy ha valaki kutat ás, és nem fedi be, és emiatt ökör vagy szamár esik bele, akkor a kút tulajdonosa fizessen kártérítést. Térítse meg az állat árát a gazdájának, és a döglött állat legyen az övé.

Ha valakinek az ökre felökleli egy másik ember ökrét, és az megdöglik, akkor adják el az élő ökröt, és annak az árát meg a döglött állatot is felezzék meg. De ha tudták, hogy az ökör azelőtt is öklelős volt, és a gazdája mégsem vigyázott rá, akkor ökröt kell adnia kártérítésül az ökörért, a döglött állat pedig legyen az övé.

Ha valaki marhát vagy juhot lop, és levágja vagy eladja, akkor öt marhát adjon kártérítésül egy marháért és négy juhot egy juhért.

Ha a tolvajt betörésen érik, és úgy megverik, hogy meghal, nem számít vérontásnak. De ha ez napvilágnál történik, akkor vérontásnak számít. A tolvajnak kártérítést kell fizetnie, s ha nincs neki miből, akkor el kell adni őt a lopott jószág miatt. Ha élve találják meg nála a lopott jószágot, akár ökör, akár szamár, akár juh az, kétszeresen kell megtérítenie.

Ha valaki mezőt vagy szőlőt legeltet le úgy, hogy ráengedte az állatját, és az a más mezején legelt, az térítse meg a kárt mezeje vagy szőlője legjavából.

Ha tűz üt ki, és belekap a sövénybe, úgyhogy elégnek a gabonakeresztek, a lábon álló gabona, vagy a mező, akkor fizessen teljes kártérítést az, aki a tüzet okozta.

Ha valaki pénzt vagy értéktárgyakat ad át embertársának megőrzésre, és ellopják azt annak az embernek a házából, ha megtalálják a tolvajt, kétszeresen térítse meg. De ha nem találják meg a tolvajt, akkor a ház gazdáját állítsák Elohim elé, hogy nem nyújtotta-e ki a kezét embertársának a tulajdonáért. Minden hűtlen kezelés dolgában, akár ökör, akár szamár, akár juh, akár ruha, bármilyen elveszett dolog az, amiről valaki azt mondja, hogy az övé, kettejük ügye kerüljön Elohim elé, és akit Elohim bűnösnek ítél, adjon kétszeres kártérítést a felebarátjának. Ha valaki szamarat, ökröt, bárányt vagy bármilyen állatot ad át megőrzésre embertársának, és az megdöglik vagy megsérül, vagy elhajtják úgy, hogy senki sem látta, akkor Yahuwah-ra tett eskü döntsön kettőjük között, hogy nem nyújtotta-e ki kezét embertársának a tulajdonáért. Ezt fogadja el az állat gazdája, és nem kell kártérítést fizetni. De ha valóban ellopták tőle, akkor kártérítést kell adni a gazdának. Ha viszont vadállat tépte szét, hozzon bizonyítékot, és akkor nem kell a széttépettet megtérítenie. Ha valaki kölcsönkért felebarátjától egy állatot, és az megsérült vagy megdöglött, amikor gazdája nem volt ott, akkor kártérítést kell neki fizetni. De ha a gazdája jelen volt, akkor nem kell neki megtéríteni. Csak ha bérelt állat volt, akkor kell gazdájának megkapnia a bért.

Ha valaki elcsábít egy szűzleányt, aki még nincs eljegyezve, és vele hál, akkor jegyajándékkal jegyezze el magának feleségül. De ha az apja semmiképpen sem akarja hozzáadni, akkor annyi pénzt kell fizetni, amennyi a hajadonok jegyajándéka szokott lenni.

Varázsló asszonyt ne hagyj életben!

Mindenkit meg kell ölni, aki állattal közösül.

Aki (idegen) elohimoknak áldozik, és nem egyedül Yahuwah-nak, azt ki kell irtani.

A jövevényhez ne légy kegyetlen, és ne sanyargasd őt, mert ti is jövevények voltatok Egyiptomban. Ne nyomorgassátok az özvegyeket és árvákat! Ha mégis nyomorgatjátok őket, és hozzám kiáltanak segítségért, bizony meghallgatom kiáltásukat. Fölgerjed haragom, és fegyverrel öllek meg benneteket, és majd a ti feleségeitek lesznek özvegyekké, és gyermekeitek árvákká.

Ha pénzt adsz kölcsön a népemből való szegény embernek, ne légy neki uzsorása, ne vessetek ki rá uzsorát!

Ha zálogba vetted embertársad felsőruháját, naplementéig add vissza neki! Mert egyetlen takarója, testének ruhája az. Miben háljon? Bizony, ha hozzám kiált segítségért, meghallgatom, mert én kegyelmes vagyok.

Elohim-ot ne szidalmazd, és néped fejedelmét ne átkozd!

Ne késsél adni abból, amiből bőséged és felesleged van! Elsőszülött fiadat add nekem! Így cselekedj marháddal és juhoddal: Hét napig legyen az anyjával, a nyolcadik napon add nekem! Legyetek szentek előttem! A mezőn széttépett állat húsát ne egyétek meg, hanem dobjátok oda a kutyáknak!

Hazug hírt ne terjessz! Ne fogj össze a bűnössel, nehogy az erőszak mellett tanúskodj. Ne állj a rosszat akaró többség mellé, és ne vallj peres ügyében a többséggel tartva, nehogy elferdítsd az igazságot. A nincstelennek se kedvezz peres ügyében!

Ha ráakadsz ellenséged eltévedt marhájára vagy szamarára, hajtsd vissza hozzá! Ha látod, hogy összeroskad terhe alatt annak a szamara, aki gyűlöl téged, ne hagyd magára, hanem segíts rajta! A szegény ember igazságát ne ferdítsd el peres ügyében! A hamis ügytől maradj távol, az ártatlant és igazat ne öld meg, mert én nem adok igazat a bűnösnek! Vesztegetésre szánt ajándékot ne fogadj el, mert az ilyen ajándék vakká teszi a világosan látókat, és az igaz beszédet is elcsavarja. Ne sanyargasd a jövevényt, hiszen ti ismeritek a jövevény életét, mert ti is jövevények voltatok Egyiptomban.

Hat éven át vesd be a földedet, és takarítsd be termését! A hetedikben azonban hagyd parlagon, hagyd magára, hadd egyenek róla néped szegényei! Ami pedig még rajta marad, egye meg a mezei vad. Így cselekedj szőlőddel és olajfáiddal is! Hat napon át végezd munkádat, de a hetedik napon nyugodjál, hogy pihenjen az ökröd és szamarad, és lélegzethez jusson szolgálód fia és a jövevény. Tartsátok meg mindazt, amit mondtam nektek! Más elohimok nevét ne is említsétek, hallani se lehessen a szátokból!

Háromszor szentelj nekem ünnepet évenként! Tartsd meg Hag HaMatzaht (a kovásztalan kenyerek ünnepét)! Hét napig egyél kovásztalan kenyeret, ahogyan megparancsoltam neked, az Áviv hónap megszabott idején, mert akkor jöttél ki Egyiptomból. Üres kézzel senki se jelenjék meg előttem! Azután tartsd meg Yom HaKatzir Bikurim (az aratás) ünnepét, amikor meződ vetésének első termését takarítod be. És a betakarítás ünnepét az esztendő végén, amikor a termést betakarítod a mezőről. Évenként háromszor jelenjék meg minden férfi az ÚR Yahuwah színe előtt! Ne áldozd az áldozati vért kovászos étellel együtt, és ne maradjon meg az ünnepi áldozat kövérje másnap reggelre! Földed első termésének a javát vidd el Elohim-odnak, Yahuwah-nak házába! Ne főzz gödölyét anyjának tejében!

Íme, én Angyalt (Melekh-et) küldök előtted, hogy megőrizzen az úton és bevigyen arra a helyre, amelyet kijelöltem. Vigyázz magadra előtte, és hallgass a szavára! Ne szegülj ellene, mert nem bocsátja meg hitszegéseteket, hiszen az én nevem van jelen benne. De ha engedelmesen hallgatsz a szavára, és teljesíted mindazt, amit parancsolok, akkor ellensége leszek ellenségeidnek és szorongatója szorongatóidnak. Mert az én angyalom előtted megy, és bevisz az emóriak, hettiták, perizziek, kánaániak, hivviek és Yebusziak közé, és kiirtom őket. Ne borulj le elohim-jaik előtt, ne szolgáld azokat, és ne cselekedj úgy, ahogyan ők cselekszenek! Sőt rontsd le azokat, és törd össze szent oszlopaikat! Ha Elohim-otokat, Yahuwah-át szolgáljátok, akkor megáld kenyérrel és vízzel. És eltávolítom tőled a bajokat. Nem vetél el, sem meddő nem lesz senki a földeden. Napjaid számát teljessé teszem.

Rémületet küldök előtted, és megzavarok minden népet, amely közé mégy. Minden ellenségedet megfutamítom. Rettenetes félelmet küldök előtted, amely kiűzi előled a hivvieket, kánaániakat és hettitákat. De nem egy év alatt űzöm ki előled, hogy ne legyen pusztává a föld, és ne szaporodjék el károdra a mezei vad. Apránként űzöm ki előled, amíg megszaporodsz, és birtokba tudod venni az országot. Kiszabom határodat a Vörös-tengertől a filiszteusok tengeréig, és a pusztától az Eufrátesz folyóig. Mert kezetekbe adom az ország lakosait, és kiűzöd őket magad elől. Ne köss szövetséget se velük, se elohim-jaikkal! Ne lakjanak országodban, hogy vétekbe ne vigyenek téged ellenem! Mert ha azoknak elohim-jait szolgálod, bizony tőrbe ejtenek téged.

Azután így szólt Moshehoz: Jöjj fel Yahuwah-hoz te és Aharon, Nádáb és Abíhú, meg Yiszráel vénei közül hetvenen, és boruljatok le tőle távol! Csak Moshe közeledjék Yahuwah-hoz, azok ne közeledjenek, a nép se jöjjön fel vele!

Akkor elment Moshe, és elmondta a népnek Yahuwah minden igéjét és rendelkezését. Az egész nép pedig egyhangúlag így felelt: Megtesszük mindazt, amit elrendelt Yahuwah. Akkor leírta Moshe Yahuwah összes igéjét, és korán reggel oltárt épített a hegy lábánál, és tizenkét szent oszlopot állított fel Yiszráel tizenkét törzse szerint. Azután odarendelt néhány Yiszráeli ifjút, hogy mutassanak be égőáldozatot, és vágjanak le bikákat békeáldozatul Yahuwah-nak. Moshe pedig fogta a vér felét, tálakba töltötte, a vér másik felét pedig az oltárra hintette. Majd fogta a szövetség könyvét, és felolvasta a nép előtt. Azok ezt mondták: Engedelmesen megtesszük mindazt, amit Yahuwah rendelt. Azután fogta Moshe a vért, ráhintette a népre, és ezt mondta: Annak a szövetségnek a vére ez, amelyet Yahuwah kötött veletek mindezeknek az igéknek az alapján.

Majd fölment Moshe és Aharon, Nádáb és Abíhú, meg Yiszráel vénei közül hetvenen. Látták Yiszráel Elohim-ját: Lába alatt zafírkőféle volt, olyan tiszta, mint maga az ég. Yiszráel fiainak ezekre a vezetőire nem emelt kezet. Bár látták Elohim-ot, ettek és ittak.

Azután azt mondta Yahuwah Moshenak: Jöjj fel hozzám a hegyre és maradj itt, mert át akarom adni neked a kőtáblákra írt törvényt és parancsolatokat, amelyeket azért írtam le, hogy tanítani lehessen azokat.

Elindult tehát Moshe és szolgája, Yehoshua. Mielőtt fölment Moshe Elohim hegyére, ezt mondta a véneknek: Maradjatok itt, amíg visszatérünk hozzátok! Aharon és Húr itt lesz veletek. Akinek vitás ügye lesz, forduljon hozzájuk. Amikor fölment Moshe a hegyre, felhő borította be a hegyet, mert Yahuwah dicsősége ereszkedett rá a Színáj-hegyre. Már hat napja borította be azt a felhő, és a hetedik napon kiáltott Elohim Moshenak a felhő közepéből. Yahuwah dicsőségének látványa olyannak tűnt Yiszráel fiai szemében, mintha emésztő tűz lett volna a hegy csúcsán. Moshe azonban bement a felhő közepébe, egészen fölment a hegyre, és ott maradt Moshe a hegyen negyven nap és negyven éjjel.

Ekkor így szólt Yahuwah Moshehoz: Mondd meg Yiszráel fiainak, hogy gyűjtsenek részemre felajánlást minden embertől, akit arra indít a szíve. Gyűjtsétek össze a nekem szánt felajánlásokat! Ilyen felajánlást gyűjtsetek össze tőlük: Aranyat, ezüstöt és rezet, kék és piros bíbort, karmazsin fonalat, lenvásznat és kecskeszőrt, vörösre festett kosbőrt, táhásbőrt (kóser antilop) és akácfát, lámpaolajat, balzsamot a felkenéshez való olajhoz és a jó illatú füstöléshez; ónixköveket és foglalatba való drágaköveket az éfódhoz és hósenhez. Készítsenek nekem szentélyt, hogy köztük lakjam! Egészen úgy készítsétek el, ahogyan megmutatom neked a Mishkán (hajlék) mintáját és az egész fölszerelés mintáját!

Készítsenek egy két és fél könyök hosszú, másfél könyök széles és másfél könyök magas ládát akácfából! Vond be színarannyal, kívül-belül vond be, és készíts rá körös-körül aranyszegélyt! Önts négy aranykarikát és erősítsd azokat a négy alsó sarkára! Két karikát az egyik oldalára, és két karikát a másik oldalára! Készíts rudakat is akácfából, és azokat is vond be arannyal! Dugd a rudakat a láda oldalain levő karikákba, hogy hordozható legyen a láda azokon! Legyenek a rudak a láda karikáiban, ne vegyék ki azokból! Tedd a ládába a Bizonyságot, amelyet neked adok!

Készíts két és fél könyök hosszú, másfél könyök széles födelet is színaranyból! Készíts két kerúbot szintén aranyból! Ötvösmunkával készítsd azokat a födél két végére. Az egyik kerúbot az egyik végére készítsd, a másik kerúbot a másik végére, a födél két végére készítsétek a kerúbokat! A kerúbok kiterjesztett szárnnyal legyenek rajta, betakarva szárnyukkal a födelet, és egymás felé forduljanak. A kerúbok arca a födél felé forduljon! A födelet tedd a ládára, a ládába pedig tedd bele a Bizonyságot, amelyet neked adok. Ott jelenek meg neked, és beszélek veled a födélről, a két kerúb közül, amelyek a bizonyság ládáján vannak. Beszélek veled mindarról, amit majd általad parancsolok Yiszráel fiainak.

Azután készíttess egy két könyök hosszú, egy könyök széles és másfél könyök magas asztalt akácfából! Vond be színarannyal, és készíttess rá körös-körül aranyszegélyt! Készíttess rá körös-körül egy tenyérnyi keretet, a keretére pedig készíttess körös-körül aranyszegélyt! Készíttess hozzá négy aranykarikát is, és erősítsd a karikákat a négy láb négy felső végére. A rúdtartó karikák a keretnél legyenek, hogy hordozható legyen az asztal. A rudakat akácfából készíttesd, és vond be arannyal: azokon hordozzák az asztalt! Készíttess hozzá tálakat, serpenyőket, korsókat és kelyheket, amelyekkel italáldozatot végeznek! Színaranyból készíttesd azokat! Tégy elém az asztalra mindenkor szent kenyeret!

Azután készíttess Menoraht (lámpatartót) színaranyból! Ötvösmunkával készüljön a Menorah. Szára, ágai, kelyhei, gombjai és virágai egy darabból legyenek.
Hat ága nyúljon ki a két oldalából: három ág a Menorah egyik oldalából, három ág pedig a Menorah másik oldalából. Három mandulavirág alakú kehely az egyik ágon gömbbel és virággal, és három mandulavirág alakú kehely gömbbel és virággal a másik ágon. Így legyen mind a hat ágon, amelyek kinyúlnak a Menorahból. A Menorah középső szárán négy mandulavirág alakú kehely legyen gömbbel és virággal. Legyen gömb a belőle kinyúló két ág alatt is. Gömb legyen a belőle kinyúló második két ág alatt, és gömb legyen a belőle kinyúló harmadik két ág alatt is, a Menorahból kinyúló mind a hat ágnál. Gömbjeik és ágaik egy darabból legyenek. Egy darab színarany ötvösmunka legyen az egész. Készíttess hozzá hét mécsest is, és rakd fel a mécseseket, hogy bevilágítsák az előttük levő teret. Koppantói és hamutartói is színaranyból legyenek. Egy talentum színaranyból készüljön el az egész fölszerelés. Ügyelj, hogy arra a mintára készíttesd, amit a hegyen láttál!

A Mishkánt (hajlékot) tíz sátorlapból készíttesd: sodrott lenfonálból, kék és piros bíborból és karmazsin fonálból művészi módon beleszőtt kerúbokkal készíttesd azokat! Egy-egy sátorlap hossza huszonnyolc könyök legyen, egy-egy sátorlap szélessége pedig négy könyök. Egyforma legyen a mérete mindegyik sátorlapnak. Öt sátorlap legyen egymással összefűzve, a másik öt sátorlap is legyen egymással összefűzve. Azután készíttess kék bíbor-hurkokat az egyik sátorlap szegélyén az összefűzésnél. Ugyanilyeneket készíttess a másik sátorlap szegélyén is, azon a végén, ahol összefűzik. Készíttess ötven hurkot az egyik sátorlapon, és ötven hurkot készíttess annak a sátorlapnak a szegélyén is, amelyet hozzáfűznek. Egymással szemben legyenek a hurkok. Készíttess ötven aranykapcsot is, és ezekkel a kapcsokkal fűzesd egymáshoz a sátorlapokat! Így lesz a Mishkán egésszé.

Azután készíttess sátorlapokat kecskeszőrből, sátornak a Mishkán fölé, tizenegy ilyen sátorlapot készíttess. Egy sátorlap hossza harminc könyök legyen, a sátorlap szélessége pedig négy könyök legyen. Egyforma mérete legyen a tizenegy sátorlapnak. Fűzess össze öt sátorlapot külön, és hat sátorlapot is külön. A hatodik sátorlap pedig lógjon le a sátor elején. Készíttess ötven hurkot az egyik sátorlapnak arra a végére, ahol összefűzik, és ötven hurkot a másik sátorlapnak arra a szélére is, ahol összefűzik. Készíttess ötven rézkapcsot, és akaszd a kapcsokat a hurkokba. Így fűzd össze a sátrat, hogy egész legyen! A sátor lapjainak lelógó része, tehát a sátorlap lelógó részének a fele legyen a Mishkán végein. Egy könyöknyi innen, egy könyöknyi onnan lógjon le a sátor lapjainak a hosszából, vagyis hajoljon rá a Mishkán oldalaira innen is, onnan is, és fedje be azt! Készíttess még egy takarót a sátorra vörösre festett kosbőrből, és arra még egy takarót táhásbőrből (kóser antilop).

Készíttess a Mishkánhoz deszkákat is akácfából, felállítva. A deszka hossza tíz könyök legyen, a deszka szélessége pedig másfél könyök. Mindegyik deszkának két csapja legyen, amelyek összekötik egyiket a másikkal. Így készíttesd el a Mishkán mindegyik deszkáját! Készíttesd el a Mishkán deszkáit: húsz deszkát a déli oldalra, dél felé. Készíttess negyven ezüsttalpat a húsz deszka alá, két talpat mindegyik deszka alá, a két csapnak megfelelően. Minden egyes deszka alatt két talp legyen a két csapnak megfelelően. A Mishkán másik oldalára, az északi végére is tégy húsz deszkát. Ezeknek is legyen negyven ezüsttalpa, két talp legyen az egyik deszka alatt és két talp legyen a másik deszka alatt is. A Mishkán nyugati végére is készíttess hat deszkát. Készíttess két deszkát a Mishkán sarkaira a két végén. Párosával legyenek egymás mellett, aljától a tetejéig egy karikával összefogva. Így legyen mindkettőnél, mindkét saroknál így legyen. Legyen tehát nyolc deszka ezüsttalpakkal, összesen tizenhat talppal. Két talp legyen az egyik deszka alatt és két talp legyen a másik deszka alatt is.

Készíttess reteszeket is akácfából: ötöt a Mishkán egyik oldalának a deszkáihoz, öt reteszt a Mishkán másik oldalának a deszkáihoz, és öt reteszt a Mishkán oldalának deszkáihoz a nyugati végén. A reteszek középen legyenek a deszkák között, rögzítve azokat egyik végétől a másik végéig. Vond be a deszkákat arannyal, és aranyból készíttesd a karikákat is a reteszek kengyeleiként. Vond be a reteszeket is arannyal. Állítsd fel a Mishkánt pontosan úgy, ahogyan megmutattam neked a hegyen!

Azután készíttess kárpitot kék és piros bíborból, karmazsin fonálból és sodrott lenfonálból, művészi módon beleszőtt kerúbokkal készíttesd azokat! Tedd ezt négy arannyal bevont akácfa oszlopra, amelyeknek aranykampóik legyenek, négy talpa pedig ezüstből legyen! Akaszd a kárpitot horgokra, vidd be a bizonyság ládáját a kárpit mögé, és a kárpit válassza el a szentélyt a szentek szentjétől! Azután tedd rá a fedelet a bizonyság ládájára a szentek szentjében! Az asztalt helyezd el a kárpiton kívül, a Menoraht pedig az asztallal szemben a Mishkán déli oldalán. Az asztalt tedd az északi oldalra! Készíttess függönyt a sátor bejáratára kék és piros bíborból, karmazsin fonálból és sodrott lenfonálból, művészi módon kihímezve. Készíttess a függönyhöz öt akácfa oszlopot, és vond be azokat arannyal. Kampói aranyból legyenek, és öntess azokhoz öt réztalpat!

Készíttess oltárt akácfából, öt könyök hosszúra és öt könyök szélesre: négyzet alakú legyen az oltár, a magassága pedig legyen három könyök. Készíttess szarvakat a négy sarkára, vele egy darabból legyenek a szarvak, és vond be rézzel! Készíttess hozzá fazekakat a hamunak, lapátokat, hintőedényeket, villákat és szenesserpenyőket. Az egész fölszerelést rézből készíttesd el! Készíttess hozzá hálószerű rézrácsozatot, és a háló négy sarkára készíttess négy rézkarikát! Erősítsd ezt az oltár pereme alá úgy, hogy a háló az oltár közepéig érjen le. Készíttess az oltárhoz rudakat is, akácfa rudakat, és vond be azokat rézzel! Dugják a rudakat a karikákba, és legyenek a rudak az oltár két oldalán, amikor viszik. Deszkából készíttesd azt, belül üresre. Úgy készítsétek, ahogyan a hegyen láttad!

Készíttesd el a Mishkán (hajlék) udvarát is! A déli oldalon legyen szőnyegfala az udvarnak sodrott lenfonálból. Száz könyök hosszú legyen ezen az oldalon. Húsz oszlopa és húsz réztalpa legyen, de az oszlopok kampói és összetartói ezüstből legyenek. Így legyen az északi oldalon is, hosszában száz könyök hosszú szőnyegfal, húsz oszloppal és húsz réztalppal, de az oszlopok kampói és összekötői ezüstből legyenek! A nyugati oldalon ötven könyök széles szőnyegfala legyen az udvarnak; tíz oszlopa és tíz talpa legyen. A keleti oldalon is ötven könyök széles legyen az udvar. Tizenöt könyök szőnyegfal legyen az egyik oldalon, és ennek három oszlopa és három talpa legyen! A másik oldalon is tizenöt könyök szőnyegfal legyen, ennek is három oszlopa és három talpa legyen! Az udvar kapuja húsz könyöknyi függöny legyen kék és piros bíborból, karmazsin fonálból és sodrott lenfonálból, művészi módon kihímezve. Négy oszlopa és négy talpa legyen! Az udvar összes oszlopa körös-körül ezüsthuzallal legyen összekötve, kampóik ezüstből legyenek, talpaik pedig rézből. Az udvar hossza száz könyök, szélessége ötven-ötven, magassága pedig öt könyök szőnyeg legyen sodrott lenfonálból. A talpak rézből legyenek! A hajlékban végzendő szolgálatok egész fölszerelése, minden cöveke és az udvar összes cöveke is rézből legyen!

Te pedig parancsold meg Yiszráel fiainak, hogy hozzanak neked olajbogyóból ütött tiszta olajat a mécstartóhoz, hogy mindig tehessenek rá égő mécsest. A kijelentés sátrában a kárpiton kívül, amely a bizonyság ládája előtt van, gondozzák azt Aharon és fiai estétől reggelig Yahuwah színe előtt. Örök rendelkezés legyen ez nemzedékről nemzedékre Yiszráel fiainál!

Te pedig hívasd magadhoz Yiszráel fiai közül testvéredet, Aharont, fiaival együtt! Ők legyenek a papjaim: Aharon, valamint Nádáb, Abíhú, Eleázár és Ítámár, Aharon fiai! Csináltass szent ruhákat testvérednek, Aharonnak, hogy méltóságteljes és ékes legyen! Beszélj minden hozzáértő emberrel, akinek művészi képességet adtam, és készítsék el Aharon ruháját, hogy papommá szentelhető legyen!

Ezeket a ruhákat kell elkészíteniük: a hósent, éfódot, palástot, mintás köntöst, süveget és övet. Készítsenek szent ruhákat testvérednek, Aharonnak és fiainak a papi szolgálathoz. Aranyat, kék és piros bíbort, karmazsin fonalat és lenfonalat használjanak hozzá.

Az éfódot aranyból, kék és piros bíborból, karmazsin fonálból és sodrott lenfonálból művészi szövéssel készítsétek! Két egymáshoz érő vállrésze legyen a két végén, hogy összekapcsolható legyen. A rajta levő övet, amellyel megkötik, ugyanúgy, ugyanabból készítsék: aranyból, kék és piros bíborból, karmazsin fonálból és sodrott lenfonálból. Azután fogj két ónixkövet és vésd rájuk Yiszráel fiainak a nevét. Hatnak a nevét az egyik kőre, a másik hatnak a nevét a másik kőre, születésük szerint. Vésnöki munkával, ahogyan a pecsétgyűrűt vésik, úgy vésesd a két kőre Yiszráel fiainak a nevét. Körös-körül aranyfoglalattal készíttesd azokat! Azután tedd a két követ az éfód vállrészeire, yiszráel fiaira emlékeztető kövekül. Hordozza Aharon a nevüket a két vállrészen emlékeztetőül Yahuwah előtt. Készíttess aranyfoglalatokat is, és két színarany láncot. Fonottan készíttesd azokat zsinór módjára, és illeszd rá a sodrott láncokat a foglalatokra!

Azután készíttess hósent művészi munkával a döntések közlésére! Úgy készíttesd, ahogyan az éfódot készítették: aranyból, kék és piros bíborból, karmazsin fonálból és sodrott lenfonálból készíttesd el! Négyzet alakú legyen, kétrét hajtva, egy arasz hosszú és egy arasz széles legyen. Foglalj abba foglalatba illő drágaköveket, négy sor követ ebben a sorrendben: rubin, topáz és smaragd, ez az első sor. A második sor: karbunkulus, zafír és jáspis. A harmadik sor: opál, agát és ametiszt. A negyedik sor: krizolit, ónix és nefrit. Aranyfoglalatokba legyenek erősítve. A köveken tehát Yiszráel fiainak a nevei legyenek, a tizenkét névnek megfelelően. Pecsétgyűrű módjára legyen vésve, és mind a tizenkét törzsnek a neve rajta legyen. Készíttess a hósenra zsinór módjára font láncokat színaranyból! Készíttess a hósenra két aranykarikát is, és illeszd a két karikát a hósen két végére! A két aranyzsinórt fűzd a két aranykarikába a hósen két végén! A két zsinór végét erősítsd a két foglalatra, és erősítsd az éfód vállrészének az elejére! Készíttess még két aranykarikát, és erősítsd azokat is a hósen két végére azon a szélén, amely az éfód felé eső részen belül van. Azután készíttess még két aranykarikát, és illeszd azokat az éfód két vállrészére elöl, kissé lejjebb, közel az egybefűzéshez az éfód öve fölött. Csatolják a hósent karikáinál fogva az éfód karikáihoz kék bíbor zsinórral, hogy az éfód öve fölött legyen, és ne csússzék el a hósen az éfódról!

Hordozza Aharon Yiszráel fiainak a neveit a szíve fölött a döntések közlésére való hósenen, amikor bemegy a szentélybe. Állandó emlékeztető legyen ez Yahuwah színe előtt! Azután tedd a döntések közlésére való hósenba az úrímot és tummímot! Legyenek azok Aharon szíve fölött, amikor bemegy Yahuwah elé. Hordozza Aharon mindig a szíve fölött a döntéseket, amelyeket Elohim színe előtt fog adni Yiszráel fiainak!

Azután készíttesd el az éfód palástját, az egészet kék bíborból! Legyen a közepén nyakkivágás, és a kivágáson körös-körül szövött szegélye legyen, mint a mellvért nyílásának, hogy ne szakadjon be. Készíttess a szegélyre gránátalmákat kék és piros bíborból, karmazsin fonálból körös-körül a szegélyére, közéjük pedig aranycsengettyűket körös-körül. Aranycsengettyű meg gránátalma váltakozzék a palást szegélyén körös-körül. Ezt viselje Aharon szolgálat közben, hogy hallható legyen a csengés, amikor bemegy a szentélybe Yahuwah színe elé, és amikor kijön onnan, hogy meg ne haljon.

Készíttess homlokdíszt színaranyból, és vésesd rá úgy, ahogyan a pecsétgyűrűbe szoktak vésni: Yahuwah-nak szentelt! Fűzd ezt kék bíbor-zsinórra és legyen a süvegen, a süveg elején. Legyen Aharon homlokán és hordozza Aharon a szent dolgokban elkövetett bűnök terhét, amelyeket Yiszráel fiai a különféle szent ajándékokkal kapcsolatban követnek el. Legyen mindig a homlokán, hogy kedvesek legyenek ők Yahuwah előtt.

A köntöst lenből szövesd meg mintásra, és a süveget is lenből készíttesd! Az övet pedig művészi hímzéssel készíttesd! Aharon fiainak is készíttess köntösöket, nekik is készíttess öveket, ékes és díszes papi süvegeket is készíttess nekik. Öltöztesd föl azokba testvéredet, Aharont, meg a fiait. Majd kend föl őket, avasd fel tisztükbe, és szenteld föl őket, hogy papjaimmá legyenek. Készíttess nekik gyolcsnadrágot, hogy eltakarják mezítelenségüket: csípőtől a combig érjenek. Legyenek ezek Aharonon és fiain, hogy bűnbe ne essenek és meg ne haljanak, amikor bemennek a kijelentés sátrába, vagy, amikor az oltárhoz mennek és szolgálnak a szentélyben. Örök rendelkezés ez neki és utódainak.

Így cselekedj velük, amikor fölszenteled őket, hogy papjaim legyenek: Végy egy bikaborjút és két hibátlan kost, továbbá kovásztalan kenyereket, olajjal gyúrt kovásztalan lepényeket és olajjal megkent kovásztalan lángosokat; ezeket finom búzalisztből készítsd el! Tedd egy kosárba, és kosarastul vidd oda. A bikát és a két kost is vezesd oda!

Aharont és a fiait is rendeld a kijelentés sátrának bejáratához, és mosdasd meg őket. Azután fogd a ruhákat és add rá Aharonra a köntöst, az éfód palástját, az éfódot és a hósent, és övezd fel őt az éfód övével. Tedd a fejére a süveget, és a szent fejdíszt illeszd a süvegre. Aztán vedd a felkenésre való olajat, öntsd a fejére, és kend fel őt! Fiait is rendeld oda, és öltöztesd fel őket köntösükbe! Csatolj övet rájuk, Aharonra és fiaira, tégy a fejükre papi süveget, és legyen övék a papi szolgálat örök rendelkezés szerint. Így avasd fel Aharont és fiait!

Azután vezettesd a bikát a kijelentés sátra elé, Aharon és fiai pedig tegyék kezüket a bika fejére. Azután vágd le a bikát Yahuwah színe előtt, a kijelentés sátrának bejáratánál. Végy a bika véréből, és kend meg ujjaddal az oltár szarvait, a többi vért pedig öntsd az oltár alá! A kövérjéből vedd mindazt, ami a beleket borítja, meg a májon levő hártyát és a két vesét, a rajtuk levő kövérjével együtt, és füstölögtesd el az oltáron! A bika húsát, bőrét és ganéját égesd el a táboron kívül! Vétekáldozat lesz ez.

Fogd az egyik kost, Aharon és fiai pedig tegyék kezüket a kos fejére. Azután vágd le a kost, fogd fel a vérét és hintsd körös-körül az oltárra! Vagdald darabokra a kost, mosd meg a belső részeket, meg a lábszárakat, és tedd rá a darabokra és a fejre! Azután füstölögtesd el az egész kost az oltáron! Égőáldozat lesz ez Yahuwah-nak, kedves illatú tűzáldozat Yahuwah-nak.

Fogd a másik kost is, Aharon és fiai pedig tegyék kezüket a kos fejére! Azután vágd le a kost, végy a véréből, és kend meg azzal Aharon fülcimpáját, valamint fiai jobb fülcimpáját, jobb kezük hüvelykujját és jobb lábuk nagyujját. A vért pedig öntsd körös-körül az oltárra! Azután végy az oltáron levő vérből, meg a felkenésre való olajból, hintsd Aharonra és ruhájára, meg a fiaira és fiai ruhájára! Így lesz szent ő és a ruhája, meg fiai és fiainak a ruhája. Majd vedd a kos kövérjét, a farkát és a beleket borító kövérjét, a májon levő hártyát, meg a két vesét a rajtuk levő kövérjével együtt és a jobb combot, mert felavatási kos ez. Továbbá egy kerek kenyeret és egy olajos lepényt, meg egy lángost a kovásztalan kenyerek kosarából, amely Yahuwah előtt van. Azután rakd mindezt Aharonnak és fiainak a tenyerébe, és mutassák fel azokat áldozatul Yahuwah-nak! Majd vedd el azokat a kezükből, és füstölögtesd el az oltáron az égőáldozatra téve, kedves illatul Yahuwah előtt. Yahuwah-nak szóló tűzáldozat lesz ez.

Fogd az Aharon fölavatására szánt kosnak a szegyét is, és mutasd azt be áldozatul Yahuwah színe előtt! Azután legyen ez a te részed. Így szenteld meg a felmutatott szegyet és a felajánlott combot, amelyet fölmutattak és fölajánlottak az Aharon és fiai felavatására szánt kosból. Legyen ez Aharoné és fiaié örök rendelkezés szerint Yiszráel fiai részéről! Mert felajánlás ez, Yiszráel fiainak felajánlása békeáldozataikból, amelyeket Yahuwah-nak ajánlanak fel. Aharonnak a szentélyben használt ruhái legyenek utódaié. Azokban kenjék fel és avassák fel őket. Azokba öltözzék hét napig az a pap, aki helyébe lép fiai közül, és majd bemegy a kijelentés sátrába, és szolgál a szentélyben. Fogd a fölavatásra szánt kost, és főzd meg a húsát a szent helyen! A kos húsát és a kosárban levő kenyeret egye meg Aharon, fiaival együtt, a kijelentés sátrának bejáratánál. Egyék meg azokat a darabokat, amelyekkel engesztelés történt, amikor felavatták és fölszentelték őket. De idegen ne egyék belőle, mert szent az! Ha pedig marad valami az avatásra szánt húsból vagy kenyérből reggelre, akkor a maradékot égesd el! Nem szabad megenni, mert szent az. Pontosan úgy tégy Aharonnal és fiaival, ahogyan megparancsoltam neked: hét nap alatt végezd el felavatásukat! Naponként készíts el egy vétekáldozatra való bikát engesztelésül, és tisztítsd meg az oltárt, engesztelést végezve rajta. Kend fel azt, és így szenteld meg! Hét napig végezz engesztelést az oltáron, és így szenteld föl, hogy igen szent legyen az oltár. Szent legyen mindaz, ami az oltárhoz ér!

Ezt készítsd az oltárra: naponként mindig két egyéves bárányt. Az egyik bárányt reggel készítsd el, a másik bárányt pedig estefelé készítsd el. Egy tizedrész finomlisztet, egy negyed hin sajtolt olajjal gyúrva, italáldozatul pedig egy negyed hin bort kell venni az első bárányhoz. A második bárányt estefelé készítsd el: úgy készíts hozzá ételáldozatot és italáldozatot, mint reggel! Kedves illatú tűzáldozat lesz ez Yahuwah-nak. Állandó égőáldozat legyen ez nemzedékről nemzedékre a kijelentés sátrának bejáratánál Yahuwah előtt, ahol kijelentem magam nektek, és beszélek veled.

Ott fogok megjelenni Yiszráel fiainak, és dicsőségemmel szentelem meg azt. Megszentelem a kijelentés sátrát és az oltárt. Megszentelem Aharont és fiait is, hogy papjaim legyenek. Yiszráel fiai között fogok lakni, és Elohim-uk leszek. És megtudják, hogy én, Yahuwah, vagyok Elohim-uk, aki kihoztam őket Egyiptomból, mert köztük lakozom én, Yahuwah, az ő Elohim-uk.

Azután készíttess oltárt az illatáldozat bemutatására; akácfából készíttesd! Hossza egy könyök, szélessége egy könyök, tehát négyzet alakú legyen, és két könyök magas. Vele egy darabból legyenek a szarvai. Vond be színarannyal a tetejét és oldalait körös-körül, valamint a szarvait is! Készíttess rá körös-körül aranyszegélyt! Két aranykarikát is készíttess hozzá a szegélye alá, kétoldalt mindkét oldalára készíttess! Ezek legyenek a rudak kengyelei, hogy ezeken hordozzák az oltárt. A rudakat akácfából készíttesd, és vonasd be arannyal! Helyezd az oltárt a bizonyság ládájánál levő kárpit elé, a bizonyságon levő fedél elé, ahol megjelenek neked! Azon mutasson be Aharon illatáldozatot reggelenként; amikor rendbe hozza a mécseseket, akkor mutassa be. Estefelé is mutassa be Aharon, amikor felrakja a mécseseket. Állandó illatáldozat legyen ez Yahuwah színe előtt nemzedékről nemzedékre! Ne mutassatok be azon idegen illatáldozatot, se égőáldozatot, se ételáldozatot; italáldozatot se öntsetek arra! Végezzen Aharon engesztelést annak a szarvain évenként egyszer. Az engesztelési vétekáldozat véréből végezzen azon engesztelést évenként egyszer nemzedékről nemzedékre! Igen szent ez Yahuwah előtt.

Azután így beszélt Yahuwah Moshehoz: Amikor névjegyzékbe veszed Yiszráel fiai közül a számba veendőket, adjon mindenki váltságdíjat magáért Yahuwah-nak, amikor számba veszik, hogy ne érje őket csapás a számba vétel miatt. Mindazok, akik átesnek a számba vételen, adjanak egy fél sekelt a szent sekel szerint, amelyben húsz géra egy sekel. Fél sekel legyen Yahuwah-nak szóló felajánlás. Mindenki adja meg Yahuwah-nak szóló felajánlást, aki átesett a számba vételen húszévestől fölfelé. A gazdag ne adjon többet, és a nincstelen se adjon kevesebbet fél sekelnél, amikor megadjátok Yahuwah-nak szóló felajánlást váltságdíjul magatokért. Amikor átveszed a váltságdíjat Yiszráel fiaitól, add oda azt a kijelentés sátrának a szolgálatára, hogy mint értetek adott váltságdíj emlékeztesse Yahuwah-át Yiszráel fiaira.

Azután így beszélt Yahuwah Moshehoz: Készíttess egy mosakodásra való rézmedencét, amelynek állványa is rézből legyen! Helyezd azt a kijelentés sátra és az oltár közé, és töltsd meg vízzel, hogy abban mossák meg kezüket és lábukat Aharon és fiai. Mosakodjanak meg a vízben, mielőtt bemennek a kijelentés sátrába, hogy ne haljanak meg, ha az oltárhoz járulnak, és szent szolgálatot végeznek, vagy tűzáldozatot mutatnak be Yahuwah-nak. Mossák meg a kezüket és lábukat, hogy ne haljanak meg. Örök rendelkezés lesz ez nekik, neki és utódainak nemzedékről nemzedékre.

Majd így beszélt Moshehoz Yahuwah: Végy finom balzsamot és folyékony mirhát ötszáz pénzért, balzsAmosh fahéjat feleannyiért, azaz kétszázötven pénzért, balzsAmosh nádat is kétszázötven pénzért. Végy kassziát is ötszáz pénzért a szent sekel szerint, és egy hin olivaolajat. Készíts belőle felkenésre való szent olajat, vagyis fűszerezett olajkeveréket, ahogyan a kenetkeverő elkészíti. Ilyen legyen a fölkenésre való szent olaj.

Kend meg ezzel a kijelentés sátrát és a bizonyság ládáját, az asztalt és egész fölszerelését, a Menoraht és fölszerelését, az illatáldozati oltárt, az égőáldozati oltárt és egész fölszerelését, a medencét és állványát. Így szenteld fel azokat, hogy igen szentek legyenek. Csak az érintheti, aki fel van szentelve. Kend fel Aharont és fiait is. Szenteld fel őket, hogy papjaim legyenek. Yiszráel fiaihoz pedig így beszélj: Felkenésre való szent olajom lesz ez nemzedékről nemzedékre. Más embernek a testére nem szabad azt önteni, és ilyen összetételben más hasonlót ne készítsetek. Szent az, szentnek tartsátok! Ki kell irtani népe közül azt, aki hasonló kenetet készít, vagy illetéktelent ken meg vele.

Azután ezt mondta Moshenak Yahuwah: Végy fűszereket, azaz illatos gyantát és szagos borostyánt, erős illatú mézgát, fűszereket és tiszta tömjént egyenlő mértékben. Készíts belőle fűszerezett illatáldozatot, ahogyan a kenetkeverő készíti: sózva, tisztán és szentül. Morzsold szét egy részét, és tedd a bizonyság elé a kijelentés sátrában, ahol megjelenek neked. Igen szentnek tartsátok ezt! De ha magatoknak készítetek illatszert, ne ebben az összetételben készítsétek; tartsátok ezt Yahuwah-nak szentelt illatszernek! Mindenkit ki kell irtani népe közül, aki ilyet készít, hogy azzal illatosítsa magát.

Azután így beszélt Moshehoz Yahuwah: Lásd, név szerint elhívtam Becal-Elt, Húr fiának, Úrínak a fiát a Yehuda törzséből. Betöltöttem őt Elohim Szellemével, bölcsességgel, értelemmel és képességgel mindenféle munkálatra, hogy terveket készítsen az arany, az ezüst és a réz feldolgozására, foglalatba való kövek vésésére, fafaragásra és mindenféle munka elvégzésére. Én most melléje állítom Oholiabot, Ahíszámák fiát a Dan törzséből. Bölcsességet adok minden hozzáértő ember szívébe, hogy el tudják készíteni mindazt, amit megparancsoltam neked: a kijelentés sátrát, a bizonyság ládáját, a rá való födelet és a sátor egész fölszerelését, az asztalt és fölszerelését, a színarany Menoraht és annak egész fölszerelését, az illatáldozati oltárt, az égőáldozati oltárt és egész fölszerelését, a medencét és állványát, meg a díszes ruhákat, Aharon főpap szent ruháit és fiainak a papi ruháit, végül a fölkenésre való olajat és az áldozati fűszerféléket a szentély számára. Mindent úgy készítsenek, ahogyan megparancsoltam neked.

Azután ezt mondta Yahuwah Moshenak: Így beszélj Yiszráel fiaival: Tartsátok meg Shabbatjaimat, mert jel ez köztem és köztetek nemzedékről nemzedékre. Így tudjátok meg, hogy én, Yahuwah vagyok a megszentelőtök. Tartsátok meg a Shabbatot, tartsátok szentnek! Meg kell halnia annak, aki megszentségteleníti. Ki kell irtani népe közül azt az embert, aki valamilyen munkát végez azon. Hat napon át végezzék munkájukat, de a hetedik nap a teljes Shabbat-nak (nyugalomnak) a napja, szent Yahuwah előtt. Meg kell halnia annak, aki valamilyen munkát végez a Shabbat napján. Tartsák meg Yiszráel fiai a Shabbatot, tegyék a nyugalom napjává nemzedékről nemzedékre örök szövetségül. Örök jel ez köztem és Yiszráel fiai között. Mert hat nap alatt alkotta meg Yahuwah az eget és a földet, a hetedik napon pedig megnyugodott és megpihent.

Amikor befejezte Elohim Mosheval való beszédét a Színáj-hegyen, átadta neki a bizonyság két tábláját, Elohim ujjával írt kőtáblákat.

Amikor azt látta a nép, hogy Moshe késlekedik, és nem jön le a hegyről, összegyülekezett a nép Aharon köré, és azt mondták neki: Jöjj, és készíts nekünk Elohim-ot, hogy előttünk járjon, mert nem tudjuk, hogy mi történt azzel a Mosheval, aki felhozott bennünket Egyiptomból. Aharon ezt mondta nekik: Szedjétek ki az aranyfüggőket feleségeitek, fiaitok és leányaitok füléből, és hozzátok ide hozzám! És kiszedte az egész nép az aranyfüggőket a füléből, és odavitte Aharonhoz. Ő átvette tőlük, vésővel mintát készített, és borjúszobrot öntött. Ekkor azt mondták: Ez a te Elohim-od, Yiszráel, aki kihozott Egyiptom földjéről. Ezt látva Aharon, oltárt épített elé, majd kihirdette Aharon, hogy holnap Yahuwah ünnepe lesz. Másnap tehát korán fölkeltek, égőáldozatokat áldoztak, és békeáldozatokat mutattak be. Azután leült a nép enni és inni, majd mulatozni kezdtek.

Ekkor így szólt Yahuwah Moshehoz: Indulj, menj le, mert elromlott a néped, amelyet kihoztál Egyiptomból. Hamar letértek arról az útról, amelyet megparancsoltam nekik. Borjúszobrot készítettek maguknak, az előtt borulnak le, annak áldoznak, és ezt mondják: Ez a te Elohim-od, Yiszráel, aki kihozott Egyiptom földjéről. Még ezt is mondta Yahuwah Moshenak: Látom, hogy ez a nép kemény nyakú nép. És most hagyd, hogy fellángoljon ellenük haragom és végezzek velük! De téged nagy néppé teszlek.

Moshe azonban esedezett Elohim-jához, Yahuwah-hoz, és ezt mondta: Miért gerjedsz haragra, Yahuwah-ám, néped ellen, amelyet nagy erővel és hatalmas kézzel hoztál ki Egyiptomból? Ne mondhassák az egyiptomiak: Vesztükre vitte ki őket Elohim, megölte őket a hegyek között, és eltörölte őket a föld színéről. Múljék el izzó haragod, szánd meg népedet, és ne hozz rá bajt! Emlékezz szolgáidra, Avrahamra, Yitzchakra és Yiszráelre, akiknek önmagadra esküdtél, és ezt ígérted: Úgy megsokasítom utódaitokat, amennyi az égen a csillag, és örökké birtokukban lesz az az egész föld, amelyről azt mondtam, hogy utódaitoknak adom. Yahuwah szánalomra indult, és nem hozta rá népére azt a bajt, amit mondott.

Azután megfordult Moshe, és lement a hegyről, kezében a bizonyság két táblájával. A táblák mindkét oldalukon tele voltak írva; erről is, arról is tele voltak írva. A táblákat Elohim készítette, az írás is Elohim írása volt a táblákra vésve. Amikor Yehoshua meghallotta a nép hangos kiáltozását, így szólt Moshehoz: Harci lárma ez a táborban! De ő így felelt: Nem diadalének hangja ez, nem is legyőzöttek gyászénekének hangja, dalolás hangját hallom én!

Amikor odaért a táborhoz, és meglátta a borjút meg a táncot, haragra lobbant Moshe, ledobta kezéből a táblákat, és összetörte a hegy lábánál. Majd fogta a borjút, amelyet készítettek, elégette, porrá zúzta, vízbe szórta, és megitatta azt Yiszráel fiaival.

Majd ezt mondta Moshe Aharonnak: Mit tett veled ez a nép, hogy ilyen nagy vétekbe vitted őket?! Aharon így felelt: Ne lobbanjon haragra az én URam! Magad is tudod, hogy milyen gonosz ez a nép. Ezt mondták nekem: Készíts nekünk Elohim-ot, hogy előttünk járjon, mert nem tudjuk, mi történt azzal a Mosheval, aki fölhozott bennünket Egyiptom országából. Ezt mondtam nekik: Kinek van aranya? Ők pedig leszedték magukról, és ideadták nekem. Én meg tűzbe dobtam, és ez a borjú lett belőle.

Amikor látta Moshe, hogy a nép elvadult, mert Aharon hagyta őket elvadulni ellenségeik csúfjára, odaállt Moshe a tábor kapujába, és azt mondta: Jöjjön hozzám, aki Yahuwah-é ! Levi fiai mind hozzágyűltek. Ő pedig ezt mondta nekik: Így szól Yahuwah, Yiszráel Elohim-ja: Kössetek mindnyájan kardot az oldalatokra, járjátok be a tábort keresztül-kasul egyik kaputól a másikig, és gyilkoljatok le testvért, barátot és rokont! Levi fiai Moshe parancsa szerint cselekedtek, és elesett azon a napon a népből mintegy háromezer ember. Utána azt mondta Moshe: Most avattátok fel magatokat Yahuwah-nak, mivel fiatokat és testvéreteket sem kíméltétek. Áldás száll ma rátok.

Másnap így szólt Moshe a néphez: Igen nagy vétket követtetek el. Ezért fölmegyek Yahuwah-hoz, talán engesztelést tudok szerezni vétketekért. Visszatért tehát Moshe Yahuwah-hoz, és ezt mondta: Ó, jaj! Igen nagy vétket követett el ez a nép, mert aranyból csinált Elohim-ot magának. Mégis, bocsásd meg vétküket! Mert ha nem, akkor törölj ki engem könyvedből, amelyet írtál!

Yahuwah így felelt Moshenak: Csak azt törlöm ki könyvemből, aki vétkezett ellenem. Azért menj, vezesd a népet, ahová parancsoltam! Íme, az én angyalom megy előtted, és majd a számonkérés napján számon kérem vétküket. De megverte Yahuwah a népet, mert azt a borjút csináltatta, amelyet Aharon készített el.

Azután így szólt Moshehoz Yahuwah: Eredj, menj el innen a néppel együtt, amelyet fölhoztál Egyiptomból, arra a földre, amelyet esküvel ígértem meg Avrahamnak, Yitzchaknak és Yaakovnak, amikor azt mondtam, hogy az ő utódaiknak adom azt. Angyalt küldök előtted, és kiűzöm a kánaániakat, emóriakat, hettitákat, perizzieket, hivvieket és Yebusziakat. Bemégy a tejjel és mézzel folyó földre, de én nem megyek veled, mert kemény nyakú nép vagy, és elpusztítanálak az úton.

Amikor meghallotta a nép ezt a kemény beszédet, gyászolni kezdett, és senki sem rakta magára ékszereit. Mert Yahuwah ezt mondta Moshenak: Mondd meg Yiszráel fiainak, hogy mivel kemény nyakú nép, megsemmisíteném, ha csak egy pillanatig is köztük mennék. Azért rakják le magukról ékszereiket, és majd meglátom, hogy mit tegyek velük. Ezért nem hordanak ékszert Yiszráel fiai a Hóreb-hegytől fogva.

Moshe pedig fogta a sátrat, és a táboron kívül vonta fel, messze a tábortól, és a kijelentés sátrának nevezte el. És ki kellett mennie mindenkinek a kijelentés sátrához a táboron kívülre, ha Yahuwah-át kereste.

Valahányszor bement Moshe a sátorba, az egész nép fölkelt, és mindenki odaállt sátra bejáratához, és nézte Moshet, amint bement a sátorba. Valahányszor bement Moshe a sátorba, felhőoszlop ereszkedett le, és megállt a sátor bejáratánál. Így beszélt Mosheval Yahuwah. Amikor az egész nép látta, hogy ott áll a felhőoszlop a sátor bejáratánál, az egész nép fölkelt, és mindenki leborult sátra bejáratánál. Yahuwah pedig színről színre beszélt Mosheval, ahogyan egyik ember beszél a másikkal. Amikor visszatért a táborba, a szolgálatára rendelt ifjú, Yahushuah, a Nún fia nem távozott el a sátorból.

Majd ezt mondta Moshe Yahuwah-nak: Lásd, te azt mondod nekem, hogy vezessem ezt a népet. De nem adtad tudtomra, kit küldesz velem. Pedig azt mondtad: Név szerint ismerlek téged, és megnyerted jóindulatomat. Ha valóban megnyertem jóindulatodat, ismertesd meg velem a te utadat, hadd tudjam meg tőled, hogy megnyertem jóindulatodat. Nézd, ez a nép mégiscsak a te néped! Yahuwah így felelt: Megnyugtat téged, ha az orcám megy veletek? Moshe azt mondta: Ha nem jön velünk a te orcád, akkor ne is vigyél tovább bennünket! Mi másból tudnánk meg, hogy én és a te néped megnyertük jóindulatodat, ha nem abból, hogy velünk jössz? Ez különböztet meg engem és a te népedet minden más néptől a föld színén.

Yahuwah így szólt Moshehoz: Megteszem ezt is, amiről beszéltél, mert megnyerted jóindulatomat, és név szerint ismerlek. Moshe pedig ezt mondta: Mutasd meg nekem dicsőségedet! Yahuwah így felelt: Elvonultatom előtted egész fenségemet, és kimondom előtted Yahuwah nevét. Kegyelmezek, akinek kegyelmezek, és irgalmazok, akinek irgalmazok. Orcámat azonban nem láthatod – mondta -, mert nem láthat engem ember úgy, hogy életben maradjon. És ezt mondta Yahuwah: Van itt hely nálam, állj a kősziklára! És amikor elvonul dicsőségem, a kőszikla hasadékába állítalak, és kezemmel betakarlak, amíg elvonulok. Azután elveszem kezemet, és megláthatsz hátulról, mert orcámat senki sem láthatja meg.

Azután azt mondta Yahuwah Moshenak: Faragj két kőtáblát, az előbbiekhez hasonlókat, és én fölírom a táblákra azokat az igéket, amelyek az előbbi táblákon voltak, amelyeket összetörtél. Légy készen reggelre, és jöjj fel reggel a Színáj-hegyre, és állj ott elém a hegy csúcsán! Ne jöjjön veled senki, ne is mutatkozzék senki az egész hegyen, se juhok, se marhák ne legeljenek a hegy tövében. Faragott tehát Moshe két kőtáblát, az előbbiekhez hasonlókat, korán reggel fölment a Színáj-hegyre Yahuwah parancsa szerint, és kezében vitte a két kőtáblát.

Ekkor leszállt felhőben Yahuwah, odaállt mellé, és kimondta Yahuwah nevet. Elvonult előtte Yahuwah, és így mondta azt ki: Yahuwah, Yahuwah irgalmas és kegyelmes Elohim! Türelme hosszú, szeretete és hűsége nagy! Megtartja szeretetét ezerízig, megbocsátja a bűnt, hitszegést és vétket. Bár nem hagyja egészen büntetés nélkül, hanem megbünteti az atyák bűnéért a fiakat és a fiak fiait harmad- és negyedízig.

Moshe sietve letérdelt a földre, leborult, és ezt mondta: Ó, Yahuwah-ám, ha megnyertem jóindulatodat, járj közöttünk Yahuwah-ám! Mert bár kemény nyakú nép ez, bocsásd meg mégis bűnünket és vétkeinket, és tégy tulajdonoddá bennünket!

Yahuwah pedig azt mondta: Én most szövetséget kötök. Olyan csodákat teszek egész néped előtt, amilyenek nem történtek sehol a földön és egy nép között sem. Meglátja majd Yahuwah cselekedeteit az egész nép, amely között vagy, mert félelmetes dolgokat fogok cselekedni veled. Őrizd meg, amit most parancsolok neked! Kiűzöm előled az emóriakat, kánaániakat, hettitákat, perizzieket, hivvieket és Yebusziakat. Vigyázz, ne köss szövetséget annak az országnak a lakosaival, ahová bemész, mert csapdává válnak köztetek! Sőt rontsátok le oltáraikat, törjétek össze szent oszlopaikat, és vágjátok ki szent fáikat. Nem szabad leborulnod más Elohim előtt, mert Yahuwah, akinek Féltőn-szerető a neve, féltőn szerető Elohim. Ne köss szövetséget annak az országnak a lakosaival, mert amikor paráználkodnak elohimjaikkal, és áldoznak elohimjaiknak, téged is meghívnak, és enni fogsz áldozataikból. Ne végy feleséget leányaik közül fiaidnak, mert amikor leányaik paráználkodnak elohimjaikkal, fiaidat is paráználkodásra csábítják az ő elohimjaikkal. Ne csinálj magadnak öntött elohimszobrot!

Tartsd meg a kovásztalan kenyér ünnepét! Hét napon át egyél kovásztalan kenyeret, ahogyan megparancsoltam neked, az Áviv hónap meghatározott idején, mert az Áviv hónapban jöttél ki Egyiptomból. Enyém legyen mindaz, ami megnyitja anyja méhét, és minden hím jószágod is, amely marhád, vagy juhod elsőszülöttje! De a szamár elsőszülöttjét juhon váltsd meg! Ha nem váltod meg, szegd a nyakát! Minden elsőszülött fiút válts meg! Senki se jelenjék meg előttem üres kézzel! Hat napon át dolgozz, de a hetedik napon pihenj, még szántáskor és aratáskor is pihenj! Tartsd meg Shavuot (a hetek) ünnepét, amikor búzád első termését aratod; és a betakarítás ünnepét is az esztendő fordulóján!

Évente háromszor jelenjék meg minden férfi Yahuwah-nak, Yiszráel URának, Elohim-jának színe előtt! Mert népeket űzök ki előled, kiszélesítem határodat, és senki sem kívánja meg földedet, amikor évenként háromszor fölmész, hogy megjelenj Elohim-odnak, Yahuwah-nak színe előtt. A nekem szánt áldozat vérét ne ontsd ki kovászos étel mellett, és ne maradjon meg másnap reggelre a Peszach (páskaünnep) áldozata! Földed első termésének javát vidd el Elohim-odnak, Yahuwah-nak házába! Ne főzz gödölyét az anyjának tejében!

Azután ezt mondta Yahuwah Moshenak: Írd le ezeket az igéket, mert ezeknek az igéknek alapján kötöttem szövetséget veled és Yiszráellel! Moshe negyven nap és negyven éjjel volt ott az ÚRnál. Kenyeret nem evett, vizet sem ivott. És felírta a táblákra a szövetség igéit, a tíz igét.

Azután lejött Moshe a Színáj-hegyről. A bizonyság két táblája Moshe kezében volt, amikor lejött a hegyről. Azt azonban nem tudta Moshe, hogy arcának a bőre sugárzó lett, amikor Elohim-mal beszélt. Amikor Aharon és Yiszráel fiai meglátták, hogy sugárzik Moshe arcának a bőre, féltek közel menni hozzá. Moshe azonban hívta őket, és akkor Aharon meg a közösség vezetői mind visszatértek hozzá, Moshe pedig beszélt velük. Azután közel mentek hozzá Yiszráel fiai is mind, ő pedig megparancsolta nekik mindazt, amit Yahuwah meghagyott neki a Színáj-hegyen.

Bevégezve velük a beszédet, leplet tett Moshe az arcára. Valahányszor Yahuwah színe elé ment Moshe, hogy beszéljen vele, levette a leplet kijöveteléig. Azután kijött, és elmondta Yiszráel fiainak mindazt, amit parancsként kapott. És mivel Yiszráel fiai látták, hogy Moshe arcának bőre sugárzik, ismét arcára borította Moshe a leplet, amíg be nem ment, hogy Elohim-mal beszéljen.

Azután összegyűjtötte Moshe Yiszráel fiainak egész közösségét, és ezt mondta nekik: Ezek azok az igék, amelyekről azt parancsolta Yahuwah, hogy meg kell tennetek: Hat napon át végezzétek munkátokat, de a hetedik napot tartsátok szentnek, Yahuwah-nak szentelt Shabbat nagy napja legyen az. Meg kell ölni mindenkit, aki munkát végez ezen a napon! Lakóhelyeteken sehol se gyújtsatok tüzet Shabbaton!

És ezt mondta Moshe Yiszráel fiai egész közösségének: Ezt a dolgot parancsolta Yahuwah: Gyűjtsetek felajánlást magatok között Yahuwah-nak! Mindenki, akit a szíve arra indít, hozzon felajánlást Yahuwah-nak: aranyat, ezüstöt és rezet, kék és piros bíbort, karmazsin fonalat és lenfonalat, kecskeszőrt, vörösre festett kosbőröket, táhásbőrt (kóser antilop) és akácfát, lámpaolajat, balzsamot a fölkenéshez való olajhoz és a jó illatú füstöléshez; ónixköveket és foglalatba való drágaköveket az éfódhoz és hósenhez.

Jöjjön ide minden hozzáértő ember, és készítsék el mindazt, amit megparancsolt Yahuwah: a Mishkánt (hajlékot), annak sátrát és takaróját, kapcsait, deszkáit, reteszeit, oszlopait és talpait. Készítsék el a ládát és annak rúdjait a födéllel együtt, a függőkárpitot, az asztalt, annak rúdjait, egész fölszerelését és a szent kenyereket, a Menoraht a világításhoz, annak fölszerelését és mécseseit és a lámpaolajat. Készítsék el az illatáldozati oltárt és annak rúdjait, a fölkenéshez való olajat és a jó illatú füstölőszereket, a bejárati függönyt a Mishkán bejáratához, az égőáldozati oltárt, annak rézrácsozatát, rúdjait és egész fölszerelését, a medencét és annak állványát. Készítsék el az udvar szőnyegfalait, oszlopait és talpait, meg az udvar kapujának függönyét, a Mishkán cövekeit, az udvar cövekeit és ezek köteleit, a díszes ruhákat a szentélyben végzendő szolgálathoz, Aharon főpap szent ruháit és fiainak papi ruháit! Ekkor eltávozott Moshe elől Yiszráel egész közössége. Azután eljött mindenki, akit a szíve indított, akit a lelke hajtott, és elhozta Yahuwah-nak szánt felajánlását a kijelentés sátrának elkészítéséhez, az ott végzendő szolgálathoz és a szent ruhákhoz.

Eljöttek a férfiak az asszonyokkal együtt, mindenki, akit a szíve arra indított, és hoztak boglárokat, függőket, gyűrűket, nyakláncokat és mindenféle arany ékszert. Mindenki ajánlott föl aranyból való ajándékot Yahuwah-nak. Minden férfi aszerint, hogy mije volt, hozott kék és piros bíbort, karmazsin fonalat, lenfonalat és kecskeszőrt, továbbá vörösre festett kosbőröket és táhásbőröket. Aki ezüstből vagy rézből tudott felajánlást tenni, elhozta felajánlását Yahuwah-nak; akinek akácfája volt, azt hozta el a különböző Szentélybeli szolgálati eszközökhöz.

Mindazok az asszonyok, akik értettek hozzá, saját kezükkel fonták meg, és megfonva hozták el a kék és piros bíbort, a karmazsin fonalat és lenfonalat. Mindazok az asszonyok pedig, akiket a szívük arra indított, és értettek hozzá, megfonták a kecskeszőrt.

A vezető emberek pedig ónixköveket és foglalatba való köveket hoztak az éfódhoz és hósenhez. Hoztak balzsamot és lámpaolajat, fölkenéshez való olajat és jó illatú füstölőszereket. Yiszráel fiai közül mindazok a férfiak és asszonyok, akiket a szívük arra indított, hogy adakozzanak a különféle eszközökre, amelyeknek elkészítését elrendelte Yahuwah Moshe által, elhozták önkéntes ajándékukat Yahuwah-nak.

Akkor ezt mondta Moshe Yiszráel fiainak: Nézzétek! Yahuwah név szerint elhívta Becal-Elt, Húr fiának, Úrínak a fiát Yehuda törzséből. Betöltötte Elohimi szellemmel, bölcsességgel, értelemmel és képességgel mindenféle munkára, hogy terveket készítsen az arany, az ezüst és a réz feldolgozására, a foglalatba való kövek vésésére, fafaragásra és mindenféle tervezőmunka elvégzésére. Azzal a képességgel is felruházta, hogy tanítson a Dan törzséből való Oholiábbal, Ahíszámák fiával együtt. Nagy hozzáértéssel ajándékozta meg őket, hogy el tudjanak készíteni mindenféle faragó, szövő, hímző és takácsmunkát kék és piros bíborból, karmazsin fonálból és lenfonálból, és elvégezzenek minden munkát és terveket készítsenek.Azután összegyűjtötte Moshe Yiszráel fiainak egész közösségét, és ezt mondta nekik: Ezek azok az igék, amelyekről azt parancsolta Yahuwah, hogy meg kell tennetek: Hat napon át végezzétek munkátokat, de a hetedik napot tartsátok szentnek, Yahuwah-nak szentelt Shabbat nagy napja legyen az. Meg kell ölni mindenkit, aki munkát végez ezen a napon! Lakóhelyeteken sehol se gyújtsatok tüzet Shabbaton!

És ezt mondta Moshe Yiszráel fiai egész közösségének: Ezt a dolgot parancsolta Yahuwah: Gyűjtsetek felajánlást magatok között Yahuwah-nak! Mindenki, akit a szíve arra indít, hozzon felajánlást Yahuwah-nak: aranyat, ezüstöt és rezet, kék és piros bíbort, karmazsin fonalat és lenfonalat, kecskeszőrt, vörösre festett kosbőröket, táhásbőrt és akácfát, lámpaolajat, balzsamot a fölkenéshez való olajhoz és a jó illatú füstöléshez; ónixköveket és foglalatba való drágaköveket az éfódhoz és hósenhez.

Jöjjön ide minden hozzáértő ember, és készítsék el mindazt, amit megparancsolt Yahuwah: a Mishkánt, annak sátrát és takaróját, kapcsait, deszkáit, reteszeit, oszlopait és talpait. Készítsék el a ládát és annak rúdjait a födéllel együtt, a függőkárpitot, az asztalt, annak rúdjait, egész fölszerelését és a szent kenyereket, a Menoraht a világításhoz, annak fölszerelését és mécseseit és a lámpaolajat. Készítsék el az illatáldozati oltárt és annak rúdjait, a fölkenéshez való olajat és a jó illatú füstölőszereket, a bejárati függönyt a Mishkán bejáratához, az égőáldozati oltárt, annak rézrácsozatát, rúdjait és egész fölszerelését, a medencét és annak állványát. Készítsék el az udvar szőnyegfalait, oszlopait és talpait, meg az udvar kapujának függönyét, a Mishkán cövekeit, az udvar cövekeit és ezek köteleit, a díszes ruhákat a szentélyben végzendő szolgálathoz, Aharon főpap szent ruháit és fiainak papi ruháit! Ekkor eltávozott Moshe elől Yiszráel egész közössége. Azután eljött mindenki, akit a szíve indított, akit a lelke hajtott, és elhozta Yahuwah-nak szánt felajánlását a kijelentés sátrának elkészítéséhez, az ott végzendő szolgálathoz és a szent ruhákhoz.

Eljöttek a férfiak az asszonyokkal együtt, mindenki, akit a szíve arra indított, és hoztak boglárokat, függőket, gyűrűket, nyakláncokat és mindenféle arany ékszert. Mindenki ajánlott föl aranyból való ajándékot Yahuwah-nak. Minden férfi aszerint, hogy mije volt, hozott kék és piros bíbort, karmazsin fonalat, lenfonalat és kecskeszőrt, továbbá vörösre festett kosbőröket és táhásbőröket. Aki ezüstből vagy rézből tudott felajánlást tenni, elhozta felajánlását Yahuwah-nak; akinek akácfája volt, azt hozta el a különböző Szentélybeli szolgálati eszközökhöz.

Mindazok az asszonyok, akik értettek hozzá, saját kezükkel fonták meg, és megfonva hozták el a kék és piros bíbort, a karmazsin fonalat és lenfonalat. Mindazok az asszonyok pedig, akiket a szívük arra indított, és értettek hozzá, megfonták a kecskeszőrt.

A vezető emberek pedig ónixköveket és foglalatba való köveket hoztak az éfódhoz és hósenhez. Hoztak balzsamot és lámpaolajat, fölkenéshez való olajat és jó illatú füstölőszereket. Yiszráel fiai közül mindazok a férfiak és asszonyok, akiket a szívük arra indított, hogy adakozzanak a különféle eszközökre, amelyeknek elkészítését elrendelte Yahuwah Moshe által, elhozták önkéntes ajándékukat Yahuwah-nak.

Akkor ezt mondta Moshe Yiszráel fiainak: Nézzétek! Yahuwah név szerint elhívta Becalélt, Húr fiának, Úrínak a fiát Yehuda törzséből. Betöltötte Elohimi szellemmel, bölcsességgel, értelemmel és képességgel mindenféle munkára, hogy terveket készítsen az arany, az ezüst és a réz feldolgozására, a foglalatba való kövek vésésére, fafaragásra és mindenféle tervezőmunka elvégzésére. Azzal a képességgel is felruházta, hogy tanítson a Dan törzséből való Oholiábbal, Ahíszámák fiával együtt. Nagy hozzáértéssel ajándékozta meg őket, hogy el tudjanak készíteni mindenféle faragó, szövő, hímző és takácsmunkát kék és piros bíborból, karmazsin fonálból és lenfonálból, és elvégezzenek minden munkát és terveket készítsenek.

Ekkor Becal-El és Oholiáb mindazokkal a hozzáértő férfiakkal együtt, akiknek bölcsességet és értelmet adott Yahuwah, hogy el tudják készíteni a szentély különböző Szentélybeli szolgálati eszközeit, elkészíttette azokkal egészen úgy, ahogyan megparancsolta Yahuwah.

Hívatta tehát Moshe Becal-Elt és Oholiábot, és mindazokat a hozzáértő embereket, akiknek bölcsességet adott Yahuwah, mindenkit, akit szíve arra indított, hogy hozzáfogjon a munka elvégzéséhez. Ezek átvették Moshetól mindazokat a felajánlott dolgokat, amelyeket Yiszráel fiai hoztak a szentély Szentélybeli szolgálati eszközeinek az elkészítéséhez. Ezenkívül is vittek hozzá minden reggel önkéntes áldozatokat. Eljöttek mindazok a hozzáértő emberek, akik a szentély különféle eszközein dolgoztak, mindenki a maga mesterségében, amiben dolgozni szokott. És ezt mondták Moshenak: Többet hordott össze a nép, mint amennyi szükséges azokhoz a Szentélybeli szolgálati eszközökhöz, amelyek elkészítését megparancsolta Yahuwah. Ekkor megparancsolta Moshe, hogy vigyék hírül a táborban, hogy se férfi, se asszony ne készítsen semmit felajánlásul a szentély számára. És a nép abbahagyta az ajándékhordást. Mert elég volt az anyag az egész munka elvégzéséhez, sőt még maradt is.

A munka végzéséhez értő emberek elkészítették a Mishkánt (hajlékot) tíz sátorlapból: sodrott lenfonálból, kék és piros bíborból meg karmazsin fonálból, művészi módon beleszőtt kerúbokkal készítették azokat. Egy-egy sátorlap hossza huszonnyolc könyök, egy-egy sátorlap szélessége pedig négy könyök volt. Azonos volt a mérete mindegyik sátorlapnak. Öt sátorlapot fűztek össze egymással, majd a másik öt sátorlapot is összefűzték egymással. Azután készítettek kék bíbor hurkokat az egyik sátorlap szegélyén az összefűzésnél. Ugyanilyeneket készítettek a másik sátorlap szegélyén is, azon a végén, ahol összefűzték. Ötven hurkot készítettek az egyik sátorlapon, és ötven hurkot készítettek annak a másik sátorlapnak a szegélyén is, amelyet hozzáfűztek. A hurkok szemben voltak egymással. Készítettek ötven aranykapcsot, és ezekkel a kapcsokkal rögzítették egymáshoz a sátorlapokat. Így lett a Mishkán egésszé.

Azután készítettek sátorlapokat kecskeszőrből, sátornak a Mishkán fölé. Tizenegy ilyen sátorlapot készítettek: egy sátorlap hossza harminc könyök, szélessége pedig négy könyök volt. Egyforma mérete volt a tizenegy sátorlapnak. Külön fűztek össze öt sátorlapot, és külön hat sátorlapot is. Készítettek ötven hurkot az egyik sátorlapnak arra a végére, ahol összefűzték, és ötven hurkot készítettek a másik sátorlapnak arra a szélére is, ahol összefűzték. Készítettek ötven rézkapcsot a sátor összefűzésére, hogy egész legyen. Készítettek még egy takarót is a sátorra vörösre festett kosbőrből, és arra még egy takarót táhásbőrből (kóser antilop).

Készítettek a Mishkánhoz akácfa deszkákat, és felállították azokat. Tíz könyök volt a deszka magassága és másfél könyök a deszka szélessége. Két csapja volt mindegyik deszkának, azok kötötték össze egyiket a másikkal. Így készítették el a Mishkán mindegyik deszkáját. A deszkákat így készítették el a Mishkánhoz: húsz deszkát a déli oldalon dél felé, és a húsz deszka alá negyven ezüsttalpat készítettek. Két talpat mindegyik deszka alá a két csapnak megfelelően. Minden egyes deszka alatt két talp volt a két csapnak megfelelően. A Mishkán másik oldalára az északi oldalon is húsz deszkát készítettek. Ezeknek is negyven ezüsttalpa volt, két talp volt az egyik deszka alatt, és két talp volt a másik deszka alatt is. A Mishkán nyugati végére is készítettek hat deszkát. Két deszkát készítettek a Mishkán sarkaira a két végén. Párosával voltak egymás mellett, aljától a tetejéig összefogva egy karikával. Ezt csinálták mindkettőnél, mindkét saroknál. Nyolc deszka volt tehát ezüsttalpakkal, összesen tizenhat talp. Két-két talp került mindegyik deszka alá.

Készítettek reteszeket is akácfából: Ötöt a Mishkán egyik oldalának a deszkáihoz, öt reteszt a Mishkán másik oldalának a deszkáihoz, és öt reteszt a Mishkán deszkáihoz a nyugati végén. Elkészítették a középső reteszt is, hogy középen rögzítse a deszkákat, egyik végétől a másik végéig. A deszkákat arannyal vonták be, és aranyból készítették a karikákat a reteszek kengyeléül. Bevonták arannyal a reteszeket is.

Azután elkészítették a kárpitot kék és piros bíborból, karmazsin fonálból és sodrott lenfonálból művészi módon beleszőtt kerúbokkal. Készítettek hozzá négy akácfa oszlopot, és bevonták arannyal. A rajta levő kampók is aranyból voltak. És öntöttek hozzájuk négy ezüsttalpat. Készítettek függönyt a sátor bejáratára kék és piros bíborból, karmazsin fonálból és sodrott lenfonálból művészi módon kihímezve. Ehhez öt oszlopot kampókkal együtt, és bevonták az oszlopfőket és összekötőiket arannyal, öt talpuk pedig rézből volt.

Azután elkészítette Becalél a ládát akácfából, amely két és fél könyök hosszú, másfél könyök széles és másfél könyök magas volt. Bevonta színarannyal kívül-belül, és készített rá körös-körül aranyszegélyt. Öntött négy aranykarikát a négy sarkára, két karikát az egyik oldalára és két karikát a másik oldalára. Készített rudakat is akácfából, és azokat is bevonta arannyal. Bedugta a rudakat a láda oldalain levő karikákba, hogy azokon hordozhassák a ládát.

Készített két és fél könyök hosszú, másfél könyök széles fedelet is színaranyból. Készített két kerúbot aranyból; ötvösmunkával készítette azokat a fedél két végére. Az egyik kerúbot az innenső végére, a másik kerúbot a túlsó végére: a födél két végére készítette a kerúbokat. A kerúbok kiterjesztett szárnnyal voltak rajta, betakarva szárnyaikkal a födelet, egymás felé fordulva; a kerúbok arca a födélre hajolt.

Azután elkészítette az asztalt akácfából, amely két könyök hosszú, egy könyök széles és másfél könyök magas volt. Bevonta színarannyal, és készített rá aranyszegélyt körös-körül. Készített rá körös-körül egy tenyérnyi keretet, a keretére pedig készített körös-körül aranyszegélyt. Öntött hozzá négy aranykarikát is, és ráerősítette a karikákat a négy láb négy végére. A rúdtartó karikák a keretnél voltak, hogy hordozható legyen az asztal. A rudakat akácfából készítette, és bevonta arannyal: azokon hordozták az asztalt. Elkészítette az asztalra való edényeket is színaranyból: a tálakat, serpenyőket, kelyheket és korsókat, amelyekkel italáldozatot végeznek.

Elkészítette a Menoraht színaranyból. Ötvösmunkával készült a Menorah. Szára, ágai, kelyhei, gömbjei és virágai egy darabból voltak. Hat ág nyúlt ki a két oldalából: három ág a Menorah egyik oldalából, és három ág a Menorah másik oldalából. Három mandulavirág alakú kehely volt az egyik ágon gömbbel és virággal, és három mandulavirág alakú kehely volt gömbbel és virággal a másik ágon. Így volt ez mind a hat ágon, amelyek kinyúltak a Menorahból. A Menorah középső szárán négy mandulavirág alakú kehely volt gömbbel és virággal. Gömb volt a belőle kinyúló két ág alatt, gömb volt a belőle kinyúló második két ág alatt, és gömb volt a belőle kinyúló harmadik két ág alatt is; a belőle kinyúló mind a hat ágnál. Gömbjeik és ágaik egy darabból voltak. Egy darab színarany ötvösmunka volt az egész. Készített hozzá hét mécsest is, meg azok koppantóit és hamutartóit is színaranyból. Egy talentum színaranyból készült ez és az egész fölszerelése.

Elkészítette az illatáldozati oltárt is akácfából. Hossza egy könyök, szélessége egy könyök, tehát négyzet alakú volt, két könyök magas, és vele egy darabból voltak a szarvai. Bevonta színarannyal a tetejét és oldalait körös-körül, és a szarvait is. Készített rá körös-körül aranyszegélyt. Két aranykarikát is készített hozzá a szegély alá, kétoldalt mindkét oldalára. Ezek voltak a rudak kengyelei, ezeken hordozták az oltárt. A rudakat akácfából készítette, és bevonta arannyal. Elkészítette a felkenéshez való szent olajat és a fűszerezett illatáldozatot tisztán, ahogyan a kenetkeverő készíti.

Azután elkészítette az égőáldozati oltárt akácfából négyzet alakúra, öt könyök hosszúra és öt könyök szélesre, és három könyök volt a magassága. Készített szarvakat a négy sarkára, vele egy darabból voltak a szarvak, és bevonta rézzel. Azután elkészítette az oltár egész fölszerelését: a fazekakat, a lapátokat, hintőedényeket, villákat és szenesserpenyőket. Az egész fölszerelést rézből készítette el. Készített az oltárhoz hálószerű rézrácsozatot a perem alá, amely a közepéig ért le. Öntött négy karikát a rézrácsozat négy végére rúdtartókul. Elkészítette a rudakat akácfából, és bevonta rézzel. Bedugta a rudakat az oltár oldalain levő karikákba, hogy hordozható legyen. Deszkákból készítette azt, belül üresre.

Elkészítette a rézmedencét is, amelynek az állványa is rézből volt, azoknak az asszonyoknak a fémtükreiből, akik a kijelentés sátrának bejáratánál szolgáltak.

Elkészítette az udvart is a déli oldalon, dél felé. Az udvar szőnyegfalai száz könyöknyi sodrott lenfonálból készültek. Húsz oszlopa és húsz réztalpa volt, de az oszlopok kampói és összekötői ezüstből voltak. Az északi oldal is száz könyöknyi volt, húsz oszloppal és húsz réztalppal. Az oszlopok kampói és összekötői ezüstből voltak. A nyugati oldalon ötven könyöknyi szőnyegfal volt tíz oszloppal és tíz talppal. Az oszlopok kampói és összekötői ezüstből voltak. A keleti oldal ötven könyök volt. Tizenöt könyök szőnyegfal volt az egyik oldalon, és annak három oszlopa és három talpa volt. A másik oldalon, az udvar kapujától jobbra is, balra is tizenöt könyöknyi szőnyegfal volt. Ennek is három oszlopa és három talpa volt. Az udvar minden szőnyegfala körös-körül sodrott lenfonálból készült. Az oszlopok talpai rézből, az oszlopok kampói és összekötői pedig ezüstből voltak. Az oszlopfőket is ezüsttel borították be. Az udvar összes oszlopát ezüsthuzal kötötte össze. Az udvar kapujának a függönye művészi módon volt kihímezve kék és piros bíborból, karmazsin fonálból és sodrott lenfonálból. A hossza húsz könyök, a magassága, vagyis a szélessége öt könyök volt az udvar szőnyegfalainak megfelelően. Négy oszlopuk és négy réztalpuk volt. Ezüstből voltak a kampóik; az oszlopfők és összekötők is ezüstből voltak.

A Mishkán (hajlék) és az udvar összes cöveke körös-körül rézből volt. Így vették számba a Mishkánhoz, a bizonyság Mishkánjához felhasznált dolgokat, amelyeket Moshe parancsára számba kellett venni. A léviták feladata volt ez, Ítámárnak, Aharon főpap fiának vezetésével. Becal-El, Húr fiának, Úrínak a fia Yehuda törzséből, elkészítette mindazt, amit Moshenak parancsolt meg Yahuwah. Vele együtt dolgozott a Dan törzséből való Oholiáb, Ahíszámák fia, aki mesteri tervező és művész volt a kék és piros bíbor, a karmazsin és lenfonál feldolgozásában.

A munkálatokhoz, a szentély egész munkálatához felhasznált összes arany ajándékul hozott arany volt: huszonkilenc talentum és hétszázharminc sekel, a szent sekel szerint. Az ezüst pedig, amelyet a közösség számba vett tagjai adtak: száz talentum és ezerhétszázhetvenöt sekel volt, a szent sekel szerint. Fejenként egy beka vagyis fél sekel, a szent sekel szerint, mind a hatszázháromezer-ötszázötven személytől, akik átestek a számba vételen húszévestől fölfelé.

A száz talentum ezüstből megöntötték a szentély és a kárpit talpait, száz talpat száz talentumból, vagyis egy talentumból egy talpat. Az ezerhétszázhetvenöt sekelből készítették el az oszlopok kampóit, beborították az oszlopfőket, és összekötötték azokat. Az ajándékul hozott réz hetven talentum és kétezer-négyszáz sekel volt. Ebből készítették a kijelentés sátra bejáratának talpait, a rézoltárt a hozzá való rézrácsozattal, és az oltár egész fölszerelését, meg az udvar talpait körös-körül, az udvar kapujának talpait, a Mishkán összes cövekét és az udvar összes cövekét körös-körül.

Elkészítették a díszes ruhákat a szentélyben végzendő szolgálathoz kék és piros bíborból meg karmazsin fonálból. Elkészítették Aharon szent ruháit is, ahogyan megparancsolta Moshenak Yahuwah.

Elkészítették az éfódot aranyból, kék és piros bíborból, karmazsin fonálból és sodrott lenfonálból. Aranyból vékony lapokat vertek, és fonalakká metélték, hogy beledolgozhassák a kék és piros bíborba, a karmazsinba és lenbe, művészi munkával. Készítettek hozzá összekapcsolható vállrészeket, amelyek a két végükön kapcsolódtak össze. A rajta levő övet, amellyel megkötötték, ugyanúgy és ugyanabból készítették: aranyból, kék és piros bíborból, karmazsin fonálból és sodrott lenfonálból, ahogyan megparancsolta Moshenak Yahuwah.

Azután megmunkálták az aranyfoglalatba való ónixköveket, és rávésték Yiszráel fiainak a nevét, ahogyan a pecsétgyűrűt vésik. És rátették azokat az éfód vállrészeire, Yiszráel fiaira emlékeztető kövekül, ahogyan megparancsolta Moshenak Yahuwah.

Azután elkészítették a hósent művészi munkával, ahogyan az éfódot készítették: aranyból, kék és piros bíborból, karmazsin fonálból és sodrott lenfonálból. Négyzet alakú volt, és kétrét hajtva készítették a hósent. Egy arasz hosszú és egy arasz széles volt kétrét hajtva. És négy sor követ foglaltak bele ebben a sorrendben: rubin, topáz és smaragd; ez volt az első sor. A második sor: karbunkulus, zafír és jáspis. A harmadik sor: opál, agát és ametiszt. A negyedik sor: krizolit, ónix és nefrit. Bele voltak erősítve aranyfoglalatokba. A köveken Yiszráel fiainak a nevei voltak, a tizenkét névnek megfelelően. A pecsétgyűrűhöz hasonlóan voltak vésve, és mind a tizenkét törzsnek a neve rajta volt. Készítettek a hósenra zsinór módjára font láncokat színaranyból. Azután készítettek két aranyfoglalatot és két aranykarikát, és ráillesztették a két karikát a hósen két végére. A két aranyzsinórt belefűzték a két karikába a hósen két végén. A két zsinór két végét ráerősítették a két foglalatra, és ráerősítették az éfód vállrészének az elejére. Készítettek két aranykarikát is, és ráerősítették azokat a hósen két végére, azon a szélén, amely az éfód felé eső részen belül volt. Készítettek még két aranykarikát, és ráillesztették az éfód két vállrészére, elöl kissé lejjebb, közel az összefűzéshez az éfód öve felett. Kék bíborzsinórral csatolták a hósent karikáinál fogva az éfód karikáihoz, úgyhogy az éfód öve felett volt, és nem csúszott el a hósen az éfódról. Így parancsolta meg Yahuwah Moshenak.

Elkészítették az éfód palástját is, az egészet kék bíborból, takácsmunkával. A palást nyakkivágása középen volt, mint a mellvért nyakkivágása. A kivágáson körös-körül szegély volt, hogy be ne szakadjon. A palást szegélyére gránátalmákat készítettek kék és piros bíborból és sodrott karmazsin fonálból. Készítettek csengettyűket színaranyból, és odaerősítették a csengettyűket a gránátalmák közé a palást szegélyére körös-körül, vagyis a gránátalmák közé. Csengettyű meg gránátalma váltakozott a palást szegélyén körös-körül. Ebben szolgált a főpap, ahogyan megparancsolta Yahuwah Moshenak.

Elkészítették Aharonnak és fiainak a köntöseit lenből, takácsmunkával. A főpapi süveget és a papi süvegek kendőit lenből készítették, a gyolcsnadrágot pedig sodrott lenfonálból. Az övet is sodrott lenfonálból, kék és piros bíborból meg karmazsin fonálból készítették művészi hímzéssel, ahogyan megparancsolta Yahuwah Moshenak.

Azután a homlokdíszt készítették el, a szent fejdíszt színaranyból, és felírták rá pecsétgyűrű vésésének a módján: Yahuwah-nak szentelt! Ezt kék bíbor zsinórra fűzték, és rákötötték a süveg elejére, ahogyan megparancsolta Moshenak Yahuwah.

Így végezték el a Mishkánnak (hajléknak), a kijelentés sátrának összes munkálatait. Egészen úgy készítették el Yiszráel fiai, ahogyan megparancsolta Yahuwah Moshenak, úgy készítették el.

És bemutatták Moshenak a Mishkánt, a sátrat és egész fölszerelését: a kapcsokat, deszkákat és reteszeket, az oszlopokat és talpakat, a vörösre festett kosbőrtakarót és a táhásbőr (kóser antilop) takarót, a kárpitot és a függönyt, a bizonyság ládáját, annak rúdjait és fedelét, az asztalt, annak egész fölszerelését és a szent kenyereket, a színarany Menoraht mécseseivel, a mécseseket sorjában, a teljes fölszerelést, meg a lámpaolajat, az aranyoltárt, a felkenéshez való olajat, a jó illatú füstölőszereket és a sátor bejáratának függönyét, a rézoltárt, annak rézrácsozatát, rúdjait és egész fölszerelését, a medencét és állványát, az udvar szőnyegfalait, oszlopait és talpait, az udvar kapujára való függönyt, annak köteleit és cövekeit, a Mishkánnak, vagyis a kijelentés sátrának egész Szentélybeli szolgálati fölszerelését, a díszes ruhákat a szentélyben végzendő szolgálathoz, Aharon főpap szent ruháit és fiainak papi ruháit. Úgy készítettek el minden munkálatot Yiszráel fiai, ahogyan megparancsolta Yahuwah Moshenak.

Moshe megtekintette az egész munkálatot, és megállapította, hogy elkészült; egészen úgy készítették el, ahogyan Yahuwah megparancsolta. És megáldotta őket Moshe.

Ekkor így szólt Yahuwah Moshehoz: Az első hónap első napján állítsd fel a Mishkánt, a kijelentés sátrát! Helyezd el benne a bizonyság ládáját, és fedd be a ládát födéllel! Vidd be az asztalt, és rakd rá, ami rá való! Vidd be a Menoraht, és rakd rá a mécseseket! Tedd az illatáldozatra való aranyoltárt a bizonyság ládája elé, és tedd föl a függönyt a Mishkán(hajlék) bejáratára! Helyezd az égőáldozati oltárt a Mishkánnak, a kijelentés sátrának bejárata elé! A mosdómedencét tedd a kijelentés sátra és az oltár közé, és töltsd meg vízzel! Azután rendezd el az udvart körös-körül, és tedd föl a függönyt az udvar kapujára! Vedd a felkenéshez való olajat, kend meg a Mishkánt és mindazt, ami benne van! Így szenteld föl azt és egész fölszerelését, hogy szent legyen! Kend meg az égőáldozati oltárt is és egész fölszerelését; így szenteld föl az oltárt, hogy igen szent legyen az oltár! A mosdómedencét és annak állványát is kend meg! Így szenteld föl azt!

Azután vezesd Aharont és fiait a kijelentés sátrának bejáratához, és mosdasd meg őket! Öltöztesd föl Aharont a szent ruhákba, és kend fel, és szenteld fel, hogy a papom legyen! Fiait is vezesd oda, és öltöztesd fel őket köntösükbe! Kend fel őket, ahogyan apjukat felkented, hogy papjaim legyenek! Ez a felkenés teszi őket örökre papokká nemzedékről nemzedékre.

Moshe pontosan úgy járt el mindenben, ahogyan megparancsolta neki Yahuwah. A második év első hónapjának első napján felállították a Mishkánt. Felállíttatta Moshe a Mishkánt, lerakták a talpait, felállították deszkáit, ráillesztették a reteszeket, és felállították az oszlopokat. Azután kifeszítették a Mishkánra a sátrat, fölterítették a sátorra a takarót, ahogyan megparancsolta Yahuwah Moshenak.

Majd fogta a bizonyságot, és beletette a ládába. A rudakat ráillesztették a ládára, és a födelet rátették a ládára. Azután bevitték a ládát a Mishkánba, és föltették a függőkárpitot, hogy eltakarja a bizonyság ládáját, ahogyan megparancsolta Yahuwah Moshenak. Elhelyezték az asztalt is a kijelentés sátrában a Mishkán északi oldalán, a kárpiton kívül. Majd kenyereket raktak rá sorban Yahuwah elé, ahogyan megparancsolta Yahuwah Moshenak.

Felállította a Menoraht a kijelentés sátrában az asztallal szemben, a Mishkán déli oldalán. Fölrakta a mécseseket Yahuwah elé, ahogyan megparancsolta Yahuwah Moshenak.

Az aranyoltárt pedig a kárpit elé helyezte a kijelentés sátrában, és jó illatú áldozatot mutatott be rajta, ahogyan megparancsolta Yahuwah Moshenak.

És föltette a függönyt a Mishkán bejáratára. Az égőáldozati oltárt pedig a Mishkánnak, kijelentés sátrának bejáratánál helyezte el, és égőáldozatot meg ételáldozatot mutatott be rajta, ahogyan megparancsolta Yahuwah Moshenak.

A mosdómedencét a kijelentés sátra és az oltár között helyezte el, vizet töltött bele a mosakodáshoz. Ebben mosták meg Moshe, Aharon és fiai a kezüket és a lábukat. Valahányszor bementek a kijelentés sátrába, és az oltár elé léptek, megmosakodtak, ahogyan megparancsolta Yahuwah Moshenak.

Azután elrendezte az udvart a Mishkán és az oltár körül, és rátette a függönyt az udvar kapujára. Így végezte el Moshe a munkát.

Ekkor beborította a felhő a kijelentés sátrát, és Yahuwah dicsősége betöltötte a Mishkánt. És Moshe nem tudott bemenni a kijelentés sátrába, mert rajta nyugodott a felhő, és Yahuwah dicsősége betöltötte a Mishkánt. Valahányszor fölszállt a felhő a Mishkánról, útnak indultak Yiszráel fiai egész vándorlásuk alatt. Ha nem szállt föl a felhő, nem indultak el ők se, amíg föl nem szállt. Mert nappal Yahuwah felhője volt a Mishkánon, éjjel pedig tűz volt rajta. Yiszráel egész háza látta ezt vándorlása egész idején.