Yahuwah Biblia

¹Énekek éneke. Shlomoé.

²Csókoljon meg engem szája csókjaival!
Szerelmed jobb a bornál,
³jó illata van olajodnak,
neved, mint a kiöntött olaj;
ezért szeretnek téged a leányok.

⁴Vigyél engem magaddal, fussunk,
vezess a szobádba, királyom!
Ujjongva örüljünk veled,
emlegessük bornál is jobb szerelmedet,
méltán szeretnek téged!

⁵Yerushalaim leányai!
Én barna vagyok, de szép,
olyan, mint Kédár sátrai
és mint Shlomo szőnyegei.

⁶Ne nézzétek, hogy milyen barna vagyok,
a nap sütött le engem.
Anyám fiai haragudtak rám,
szőlőt őriztettek velem;
a magam szőlőjét nem őriztem.

⁷Mondd meg nekem te,
kit lelkemből szeretek,
hol legeltetsz,
délben hol deleltetsz?
Miért keresgéljelek társaid nyájainál?

⁸Ha nem tudod, ó asszonyok szépe,
indulj el nyájam nyomán,
és legeltesd kecskéidet a pásztorok tanyáinál!

⁹A fáraó kocsijába fogott paripákhoz hasonlítalak, kedvesem!
¹⁰Két orcád bájos a láncocskák közt,
nyakad a gyöngysorokban.
¹¹Aranyláncokat készítünk neked
ezüstgolyócskákkal.

¹²Ha a király az asztalnál ül,
nárdusom árasztja illatát.
¹³Mint egy köteg mirha,
mely keblemen nyugszik,
olyan az én szerelmesem.

¹⁴Mint a ciprusfürt Éngedi szőlőiben,
olyan az én szerelmesem.

¹⁵De szép vagy, kedvesem,
de szép vagy!
Szemeid galambok.

¹⁶Szép vagy te is, szerelmesem,
gyönyörű vagy!
Fekvőhelyünk üde zöld.
¹⁷Cédrusok házunk gerendái,
mennyezete ciprusfa.

¹Shárón nárcisza vagyok én,
a völgyek lilioma.

²Mint liliom a tövisek közt,
olyan kedvesem a lányok közt.

³Mint almafa az erdő fái közt,
olyan szerelmesem a legények közt.
Árnyékában vágyom ülni,
gyümölcse édes ínyemnek.

⁴Elvitt engem a borozóhelyre,
melynek jelvénye a szerelem.

⁵Erősítsetek aszú szőlővel,
üdítsetek fel almával,
mert a szerelem betege vagyok!

⁶Bal karja a fejem alatt,
jobbjával átölel engem.

⁷Kérve kérlek titeket, Yerushalaim lányai,
a gazellákra és a mező szarvasaira:
Ne keltsétek,
ne ébresszétek föl a szerelmet,
amíg nem akarja!

⁸Szerelmesem hangját hallom!
Jön már, ugrálva a hegyeken,
szökdelve a halmokon.

⁹Mert olyan szerelmesem, mint a gazella,
mint a fiatal szarvas.
Itt áll már falaink mellett,
benéz az ablakon,
betekint a rácsozaton.

¹⁰Szerelmesem így szólított meg:
Kelj föl, kedvesem,
szépségem, jöjj már!

¹¹Nézd, vége van a télnek,
elmúlt az esőzés,
elment.

¹²Megjelentek a virágok a földön,
itt az éneklés ideje,
gerlebúgás hangzik földünkön.

¹³Érleli első gyümölcsét a fügefa,
és a virágzó szőlők illatoznak.

Kelj föl, kedvesem,
szépségem, jöjj már!

¹⁴Galambom, a sziklahasadékban,
a magas kőszál rejtekében!
Mutasd meg arcodat,
hallasd a hangodat,
mert kellemes a hangod,
és bájos az arcod!

¹⁵Fogjátok meg a rókákat,
a kölyökrókákat,
mert pusztítják szőlőinket,
virágzó szőlőinket!

¹⁶Szerelmesem enyém,
s én az övé vagyok,
övé, ki a liliomok közt legeltet.

¹⁷Ha hűs szél támad,
és megnyúlnak az árnyak,
jöjj vissza, szerelmesem,
a hegyszakadékokon át,
gazellához vagy fiatal szarvashoz hasonlóan

¹Ágyamon éjjelente kerestem őt,
akit lelkemből szeretek,
kerestem,
de nem találtam.

²Fölkelek azért,
és bejárom a várost,
az utcákat és a tereket;
megkeresem,
akit lelkemből szeretek!
Kerestem,
de nem találtam.

³Rám találtak az őrök,
akik a várost járják.
Nem láttátok – kérdeztem –,
akit lelkemből szeretek?

⁴Alig mentem tovább tőlük,
máris megtaláltam,
akit lelkemből szeretek.
Megragadtam,
nem is engedem el,
míg be nem vezetem anyám házába,
szülőmnek szobájába.

⁵Kérve kérlek titeket, Yerushalaim lányai,
a gazellákra és a mező szarvasaira:
Ne keltsétek,
ne ébresszétek föl a szerelmet,
amíg nem akarja!

⁶Mi jön ott a puszta felől,
mint valami füstoszlop?
Mirha és tömjén illata veszi körül,
az illatszerárus sokféle pora.

⁷Nézd, Shlomo gyaloghintója az,
hatvan vitéz van körülötte Yiszráel vitézei közül!

⁸Mindnyájan kardforgatók,
gyakorlott harcosok,
mindegyiknek kard van az oldalán,
nem rettegnek éjszaka sem.

⁹Gyaloghintót csináltatott magának Shlomo király
Libánon fáiból.

¹⁰Oszlopait ezüstből csináltatta,
támláját aranyból,
ülését bíborból,
belsejét szeretettel hímezték Yerushalaim lányai.

¹¹Jertek ki, Tzion lányai,
nézzétek Shlomo királyt a koronával,
mellyel megkoronázta anyja nászának napján,
szíve örömének napján.

¹De szép vagy, kedvesem,
de szép vagy!
Szemeid galambok fátyolod mögött.

Hajad olyan, mint egy kecskenyáj,
mely Gileád hegyéről hullámzik alá.

²Két fogsorod olyan, mint a megnyírt juhnyáj,
mely az úsztatóból jött fel:
mindegyiknek van ikerpárja,
nincs köztük hiányos.

³Ajkad, mint a karmazsinfonál,
és bájos vagy, ha beszélsz;
halántékod, mint gránátalmagerezd
a fátyolod mögött.

⁴Nyakad oly karcsú,
amilyennek David tornya épült.
Ezer kerek pajzs függ rajta,
mind vitézek pajzsa.

⁵Két melled, mint két őzike,
mint gazellapár,
mely liliomok közt legel.

⁶Ha hűs szél támad,
és megnyúlnak az árnyak,
elmegyek a mirha-hegyre
és a tömjénhalomra.

⁷Mindened oly szép, kedvesem,
semmi hibád sincsen.

⁸Jöjj hozzám a Libánonról, menyasszonyom,
jöjj hozzám a Libánonról!
Nézz le az Amáná csúcsáról,
a Szenír és a Hermón csúcsáról,
az oroszlánbarlangoktól,
a párducok hegyeiről!

⁹Megdobogtattad szívemet, húgom, menyasszonyom,
megdobogtattad szemed egy pillantásával,
nyakdíszed egy láncocskájával.

¹⁰Mily szép a szerelmed, húgom, menyasszonyom!
Mennyivel jobb szerelmed a bornál,
olajod illatosabb minden balzsamnál.

¹¹Színméz csepeg ajkadról, menyasszonyom,
méz és tej van a nyelveden,
s ruháid illata, mint a Libánon illata!

¹²Bezárt kert az én húgom, menyasszonyom,
bekerített forrás,
lepecsételt kút.

¹³Paradicsomkert nőtt rajtad:
gránátalmák édes gyümölcsökkel,
ciprusok nárdusokkal,
¹⁴nárdus és sáfrány,
illatos nád és fahéj,
sok tömjénfával,
mirha és aloé,
sok drága balzsammal;
¹⁵kertekben levő kút,
élő víz forrása,
mely a Libánonról csörgedezik.

¹⁶Támadj föl, északi szél,
jöjj elő, déli szél,
fújj rá kertemre,
áradjon illata!

Jöjjön el kertjébe szerelmesem,
és egye annak édes gyümölcsét

¹Bejöttem kertembe,
húgom, menyasszonyom!
Szedem mirhámat és balzsamomat,
eszem lépes mézemet, színmézemet,
iszom boromat és tejemet.

Egyetek, igyatok, barátaim,
részegedjetek meg a szerelemtől!

²Aludtam,
de ébren volt szívem.
Hallga, szerelmesem kopogtat!

– Nyiss ajtót, húgom, kedvesem,
galambom, gyönyörűségem!
Mert fejem belepte a harmat,
fürtjeimet az éjszaka cseppjei.

³– Levettem alsóruhámat,
hogyan ölthetném fel?
Megmostam lábaimat,
hogyan piszkolhatnám be?

⁴Szerelmesem benyújtotta kezét a résen,
és szívem felindult iránta.
⁵Fölkeltem, hogy ajtót nyissak szerelmesemnek,
és kezemről mirha csepegett,
ujjaimról mirha folyt a kilincsre.

⁶Ajtót nyitottam szerelmesemnek,
de szerelmesem már megfordult, elment.
Lelkem megindult beszédétől,
azért kerestem őt,
de nem találtam,
kiáltottam,
de nem válaszolt.

⁷Rám találtak az őrök,
akik járják a várost.
Megvertek, megsebeztek,
letépték rólam kendőmet
a várfalak őrei.

⁸Esdekelve kérlek, Yerushalaim lányai!
Ha megtaláljátok szerelmesemet,
mondjátok meg neki,
hogy a szerelem betege vagyok!

⁹– Mivel különb szerelmesed a másokénál,
ó asszonyok szépe?
Mivel különb szerelmesed a másokénál,
hogy így esdekelsz hozzánk?

¹⁰– Szerelmesem ragyogó és piros,
tízezer közül is kitűnik.
¹¹Feje színtiszta arany,
hajfürtjei hullámosak és hollófeketék.

¹²Szemei, mint galambok a folyóvíz mellett,
tejben fürödnek,
bő víz mellett ülnek.

¹³Arca, mint a balzsamillatú virágágy,
melyben illatos növények nőnek.

Ajkai liliomok,
melyekről csepegő mirha folyik.

¹⁴Kezei aranyhengerek
topázzal borítva,
dereka elefántcsont-szobor
zafírokkal rakva.

¹⁵Combjai márványoszlopok
színarany talapzaton.

Termete olyan, mint a Libánon,
pompás, mint a cédrusok.

¹⁶Ínye csupa édesség,
és rajta minden oly kívánatos.
Ilyen a szerelmesem,
ilyen a kedvesem, Yerushalaim lányai.

¹Hová ment szerelmesed, asszonyok szépe?
Merre indult szerelmesed?
Hadd keressük veled együtt!

²Szerelmesem a kertjébe ment,
a balzsamillatú virágágyakhoz,
hogy gyönyörködjék a kertekben,
és liliomokat szedjen.

³Én szerelmesemé vagyok,
s szerelmesem az enyém,
a liliomokban gyönyörködik ő.

⁴Szép vagy, kedvesem,
mint Tirca városa,
gyönyörű, mint Yerushalaim,
ámulatba ejtő, mint zászlóerdő.

⁵Vedd le rólam szemeidet,
mert megzavartak engem!

Hajad olyan, mint egy kecskenyáj,
mely a Gileádról hullámzik alá.

⁶Két fogsorod, mint az anyajuhok nyája,
mely az úsztatóból jött fel:
mindegyiknek van ikerpárja,
nincs köztük hiányos.

⁷Halántékod, mint egy gránátalmagerezd
a fátyolod mögött.

⁸Királyné van hatvan,
másodrangú feleség nyolcvan is,
leány meg számtalan.

⁹De galambom csak egy van,
ez a tökéletes,
anyjának egyetlene,
szülőjének kedvence.

Nézik a lányok,
s boldognak mondják,
dicsérik a királynék
és a másodrangú feleségek.

¹⁰Ki ez a lány?
Úgy ragyog, mint a hajnal,
szép, mint a holdsugár,
tiszta, mint a fénylő nap,
ámulatba ejtő, mint egy zászlóerdő.

¹¹Lementem a diófás kertbe,
hogy gyönyörködjem a zsendülő völgyben,
s megnézzem, fakad-e a szőlő,
virágoznak-e a gránátalmafák?

¹²Észre sem vettem,
amikor Ammínádíb kocsijába tettek engem.

¹³Fordulj, fordulj, Szulamit!
Fordulj, fordulj, hadd csodáljunk!

Mit csodáltok Szulamiton,
amikor soraitok közt táncol?

¹Mily szépen lépkedsz saruidban,
te fejedelmi lány!
Domború csípőid ékszerekhez hasonlók,
művészi kéz alkotásai.

²Köldököd kerek csésze,
melyből nem hiányzik a fűszeres bor.
Tested búzahalom
liliomokkal szegélyezve.

³Két melled, mint két őzike,
mint egy gazellapár.

⁴Nyakad elefántcsont torony,
szemeid hesbóni tavak
a batrabbimi kapunál;
orrod, mind a Libánon tornya,
mely Damaszkusz felé néz.

⁵Fejed olyan, mint a Karmel,
és fejeden a haj, mint a bíbor;
egy királyt tartanak fogva fürtjei.

⁶Mily szép vagy és mily kedves,
gyönyörűséges szerelmem!

⁷Termeted pálmához hasonló,
melleid szőlőfürtökhöz.
⁸Gondoltam:
Felmegyek a pálmafára,
megragadom fürtjeit.

Olyanok melleid, mint a szőlőfürtök,
leheleted, mint az alma illata.

⁹Ajakad íze, mint a legjobb boré,
mely szerelmesemtől árad felém,
álomban is megnedvesíti ajkam.

¹⁰Én szerelmesemé vagyok,
és ő is utánam vágyódik.

¹¹Jöjj hát, szerelmesem,
menjünk ki a mezőre,
háljunk a ciprusok közt!

¹²Menjünk korán a szőlőkbe,
nézzük meg, fakad-e a szőlő,
kinyílt-e virága,
virágoznak-e a gránátalmafák?
Ott ajándékozlak meg szerelmemmel.

¹³A mandragórák illatoznak,
ajtónk előtt ott a sok édes gyümölcs,
van friss, van aszalt is:
szerelmesem,
neked tartogattam

¹Bárcsak bátyám lennél,
ki anyám mellét szopta!
Ha az utcán találkoznánk,
megcsókolhatnálak,
s nem szólnának meg.

²Elvezetnélek,
anyám házába vinnélek.
Te tanítgatnál engem,
én meg fűszeres borral itatnálak,
gránátalmamusttal.

³Bal karja a fejem alatt,
jobbjával átölel engem.

⁴Kérve kérlek titeket, Yerushalaim lányai,
ne keltsétek,
ne ébresszétek fel a szerelmet,
amíg nem akarja!

⁵Ki ez a lány,
aki a pusztából jön
szerelmesére támaszkodva?

Az almafa alatt költöttelek fel,
ahol anyád vajúdott veled,
ahol vajúdott,
és megszült téged.

⁶Tégy engem, mint pecsétet a szívedre,
mint pecsétet a karodra!
Bizony, erős a szeretet, mint a halál,
legyőzhetetlen a szenvedély,
akár a sír.

Úgy lobog, mint a lobogó tűz,
mint Yahuwah-nak lángja.

⁷Sok víz sem tudja eloltani a szeretetet,
folyók sem tudják elsodorni.
De ha valaki háza minden kincsét kínálná is a szeretetért,
csak megvetnék érte.

⁸Kicsi még a mi húgunk,
nincsen neki melle.
Mit csináljunk húgunkkal,
amikor megkérik?

⁹Hogyha kőfal,
építünk rá ezüst pártázatot;
hogyha pedig ajtó,
bedeszkázzuk cédrusfával.

¹⁰Kőfal vagyok,
melleim, mint a tornyok;
de őelőtte olyan leszek,
mint aki megtalálta boldogságát.

¹¹Szőlője volt Shlomonak Baal-Hámónban,
szőlőjét őrökre bízta,
mindegyikük ezer ezüstöt hozott a termésért.

¹²A magam szőlőjére magamnak van gondom.
Az ezer ezüst legyen a tiéd, Shlomo,
kétszáz pedig a termés őrzőié.

¹³Te, kertekben lakó lány!
Barátaim a szavadat lesik,
hadd halljam én is!

¹⁴Siess hozzám, szerelmesem,
hasonlóan egy gazellához
vagy egy fiatal szarvashoz,
a balzsamillatú hegyeken!