Yahuwah Biblia

¹Sha’ul halála után David, aki legyőzte az ámálekhiakat, visszatért, és két napig Ciklágban tartózkodott. ²A harmadik napon egy férfi jött Sha’ul táborából megszaggatott ruhában, és a feje porral volt behintve. Amint Davidhoz ért, a földre vetette magát, és leborult előtte. ³David megkérdezte tőle: Honnan jössz? Az így felelt neki: Yiszráel táborából menekültem el. ⁴David ezt kérdezte tőle: Mi történt? Mondd el nekem! Ő pedig elmondta, hogy megfutamodott a hadinép a csatában, sokan elestek, és meghaltak a nép közül; meghalt Sha’ul és a fia, Yonathan is. ⁵Ekkor így szólt David a hírhozó legényhez: Honnan tudod, hogy meghalt Sha’ul és a fia, Yonathan? ⁶A hírhozó legény ezt felelte: Éppen a Gilbóa-hegyen voltam, és láttam, hogy Sha’ul a lándzsájára támaszkodott, a hadi szekerek és a lovasok pedig feléje nyomultak. ⁷Ekkor hátrafordult Sha’ul, meglátott, kiáltott nekem, én pedig ezt mondtam: Itt vagyok! ⁸Ki vagy? – kérdezte, és én így feleltem: Egy ámálekhi. ⁹Akkor ezt mondta nekem: Állj ide mellém és ölj meg, mert szédülés fogott el, bár még magamnál vagyok. ¹⁰Ezért melléje álltam, és megöltem, mert tudtam, hogy úgysem fogja túlélni bukását. Azután levettem fejdíszét meg karkötőjét, és elhoztam az én uramnak.

¹¹Akkor David megmarkolta a ruháját, és megszaggatta; ugyanígy a vele levő emberek is. ¹²Zokogva gyászoltak és böjtöltek egészen estig Sha’ul miatt és a fia, Yonathan miatt, meg Yahuwah népe miatt; Yiszráel háza miatt, mert fegyver által hulltak el.

¹³Majd ezt mondta David a hírhozó legénynek: Hova való vagy? Ő így felelt: Egy ámálekhi jövevény fia vagyok. ¹⁴És ezt kérdezte tőle David: Hogy merted kezedet Yahuwah felkentjére emelni, és elpusztítani őt?! ¹⁵Azután odahívta David az egyik legényt, és ezt mondta: Jöjj, támadj rá! Az pedig levágta, úgy hogy meghalt. ¹⁶Majd ezt mondta róla David: Az általad kiontott vér szállt a fejedre, mert saját szád vallott ellened, amikor ezt mondtad: Én öltem meg Yahuwah felkentjét.

¹⁷David ezzel a gyászénekkel siratta el Sha’ult és fiát, Yonathant, ¹⁸és meghagyta, hogy tanítsák meg Yehuda fiait is erre az íjdalra, amely meg van írva a Yashar könyvében: (egyértelműen, későbbi hozzáadott elem, nem Ruach HaKodesh ihletettségéből bekerült mondat, mely egy csakugyan nem Általa ihletett hamis apokríf iratra hivatkozik. a szerk.).

¹⁹Yiszráel ékessége elesett halmaidon!
Ó, hogy elhullottak a hősök!

²⁰Ne mondjátok el Gátban,
ne hirdessétek Ashkelon utcáin,
hogy ne örüljenek a filiszteusok lányai,
ne vigadjanak a körülmetéletlenek lányai!

²¹Gilbóa-hegyei, ti áldozatot követelő mezők!
Ne hulljon rátok se harmat, se eső!
Mert ott érte szégyen a hősök pajzsát, Sha’ul pajzsát nem kenik már olajjal.

²²Sebesültek vérétől, hősök kövérjétől Yonathan íja nem rettent vissza, Sha’ul kardja nem tért vissza dolgavégezetlen.

²³Sha’ul és Yonathan, kik egymást szerették,
éltükben kedvelték, a halálban sem váltak el.
Gyorsabbak voltak a sasoknál,
erősebbek az oroszlánoknál.

²⁴Yiszráel lányai! Sirassátok Sha’ult,
ki gyönyörű bíborba öltöztetett,
ruhátokat arannyal ékesítette.

²⁵Ó, hogy elhullottak a hősök a harcban! Yonathan halmaidon esett el! ²⁶Elszorul a szívem, testvérem, Yonathan,
oly kedves voltál nekem!
Csodásabb volt a szereteted a nők szerelménél.

²⁷Ó, hogy elhulltak a hősök,
elpusztultak a harci eszközök!

¹Ezek után megkérdezte David Yahuwah-át: Elmenjek-e Yehuda egyik városába? Yahuwah ezt felelte neki: Menj! Hová menjek? – kérdezte David. Yahuwah ezt felelte: Hebronba. ²Oda ment tehát David két feleségével, a Yizre’eli Ahinóammal és Abigailaillal, a karmeli Nabal volt feleségével. ³Embereit is fölvitte David, mindegyiket a háza népével, és letelepedtek Hebron városaiban. ⁴És eljöttek Yehuda férfiai, és fölkenték ott Davidot Yehuda háza királyává.

⁵Amikor jelentették Davidnak, hogy a Yabesh-gileádi emberek eltemették Sha’ult, követeket küldött David a Yabesh-gileádi emberekhez, és ezt üzente nekik: Yahuwah áldottai vagytok, mert ilyen hűségesek voltatok uratokhoz, Sha’ulhoz, és eltemettétek őt. ⁶Ezért majd Yahuwah is szeretettel és hűséggel bánik veletek. Én is jót teszek veletek, amiért ezt tettétek. ⁷Most pedig legyetek erősek, és legyetek bátor férfiak! Mert uratok, Sha’ul meghalt ugyan, de engem már királlyá kent Yehuda háza.

⁸Közben Abner, Ner fia, Sha’ul hadseregparancsnoka, magához vette Ísbósetet, Sha’ul fiát, átvitte Mahanaimba, ⁹és Gileádnak, az Asheriaknak, Yizre’elnek, Efráimnak és Binyaminnak, tehát egész Yiszráelnek a királyává tette őt. ¹⁰Negyvenéves volt Ísbóset, Sha’ul fia, amikor Yiszráel királyává lett, és két esztendeig volt király. Csak Yehuda háza csatlakozott Davidhoz. ¹¹Az az idő, amíg David Hebronban volt Yehuda házának a királya, szám szerint hét esztendő és hat hónap volt.

¹²Egyszer Abner, Ner fia és Ísbósetnek, Sha’ul fiának a szolgái kivonultak Mahanaimból Gibeón felé. ¹³Yoáv, Cerújá fia és David szolgái is kivonultak, és összetalálkoztak a gibeóni tónál. Ezek a tavon innen, azok pedig a tavon túl helyezkedtek el. ¹⁴Akkor ezt mondta Abner Yoávnak: Rajta, álljanak ki a legények, és rendezzenek harci játékot előttünk! Yoáv ezt felelte: Álljanak ki! ¹⁵Kiálltak tehát, és átmentek Binyaminból Sha’ul fiának, Ísbósetnek a seregéből szám szerint tizenketten, és David szolgái közül is tizenketten. ¹⁶Mindegyik megragadta ellenfelének a fejét, kardját pedig ellenfelének az oldalába döfte, úgy hogy együtt estek össze. Ezért nevezték el azt a helyet Helkat-Haccúrimnak, amely Gibeónban van. ¹⁷Ekkor igen heves harc fejlődött ki, és David szolgái megverték Abnert és Yiszráel embereit.

¹⁸Ott volt Cerújá három fia: Yoáv, Ábisháj és Aszáél. Gyors lábú volt Aszáél, mint a gazella a mezőn. ¹⁹Aszáél üldözőbe vette Abnert, nem tért el útjában sem jobbra, sem balra Abner mögül. ²⁰Abner hátrafordult, és ezt mondta: Te vagy az, Aszáél? Ő így felelt: Én vagyok. ²¹Akkor ezt mondta neki Abner: Térj el jobbra vagy balra, fogj meg egyet a legények közül, és annak vedd el a fegyverét! De Aszáél nem akart elmaradni tőle. ²²Abner újra mondta Aszáélnak: Maradj el tőlem, mert leterítelek a földre, és akkor hogyan nézzek bátyádnak, Yoávnak a szemébe? ²³De ő nem akart elmaradni, ezért Abner a lándzsa végével úgy hasba döfte, hogy a lándzsa a hátán jött ki, elesett, és nyomban meghalt. És akik csak arra a helyre értek, ahol Aszáél elesett és meghalt, megálltak.

²⁴Yoáv és Ábisháj azonban tovább üldözte Abnert. A nap már lemenőben volt, amikor eljutottak Gibeat-Ammáig, amely Gíahtól keletre, Gibeón pusztája felé van. ²⁵Ekkor összegyűltek Binyamin fiai Abner mögött, zárt csapatot alkottak, és megálltak egy domb tetején. ²⁶És odakiáltott Abner Yoávnak: Hát szüntelenül vágnia kell a kardnak? Nem tudod, hogy keserves vége lesz ennek? Mikor mondod már a hadinépnek, hogy térjen vissza testvérei üldözéséből? ²⁷Yoáv így felelt: Az élő Elohim-ra mondom, hogy ha te nem szóltál volna, reggel előtt nem hagyta volna abba a nép testvérei üldözését! ²⁸Yoáv akkor a kürtjébe fújt, és megállt az egész hadinép, nem üldözték tovább Yiszráelt, és nem folytatták a harcot.

²⁹Abner és emberei pedig meneteltek egész éjszaka a síkságon, átkeltek a Yardenen, és végigmenve a völgyszoroson megérkeztek Mahanaimba. ³⁰Yoáv is visszatért Abner üldözéséből. Összegyűjtötte az egész hadinépet, és hiányzott David szolgái közül tizenkilenc ember meg Aszáél. ³¹De David szolgái is vágtak le Binyaminiakat, úgy hogy Abner embereiből háromszázhatvanan haltak meg. ³²Aszáélt pedig magukkal vitték, és eltemették apja sírjába Beit-Lechemben. Yoáv és emberei pedig egész éjjel meneteltek, és virradatkor értek Hebronba.

¹Hosszúra nyúlt a háború Sha’ul háza és David háza között. David egyre jobban erősödött, Sha’ul háza pedig egyre jobban gyengült.

²Davidnak Hebronban ezek a fiai születtek: elsőszülöttje Amnón volt, a Yizre’eli Ahinóam fia, ³a második Kileáb, Abigailailnak, a karmeli Nabal volt feleségének a fia, a harmadik Avishalom, Maaká fia, aki Gesúrkirályának, Talmajnak a leánya volt, ⁴a negyedik Adoniyá, Haggít fia, az ötödik Sefatjá, Abitál fia, ⁵a hatodik Jitreám, Eglának, David feleségének a fia. Ezek születtek Davidnak Hebronban.

⁶Míg a hadakozás tartott Sha’ul háza és David háza között, Abner erősen kitartott Sha’ul háza mellett. ⁷De volt Sha’ulnak egy Ricpá nevű másodrangú felesége, aki Ajjá leánya volt. Egyszer ezt mondta Ísbóset Abnernak: Miért mentél be apám másodrangú feleségéhez?! ⁸Abner nagy haragra lobbant Ísbóset beszéde miatt, és ezt mondta: Hát a Yehudai kutyák feje vagyok én? Amikor én hűségesen bánok apádnak, Sha’ulnak a háza népével, rokonságával és híveivel, téged sem engedtelek David kezébe jutni, akkor te számon kéred bűnömet ezzel az asszonnyal? ⁹Úgy segítse meg Elohim Abnert most és ezután is, ahogyan én is megteszem azt, amit esküvel ígért meg Yahuwah Davidnak: ¹⁰Elveszem a királyságot Sha’ul házától, és felállítom David trónját Yiszráelben és Yehudaban Dántól Beérsebáig. ¹¹Ísbóset semmit sem mert felelni Abnernak, mert félt tőle.

¹²Követeket küldött azért Abner Davidhoz, hogy ezt mondják a nevében: Kié az ország? Köss velem szövetséget, én is veled leszek, és hozzád fordítom egész Yiszráelt. ¹³David ezt felelte: Jó, én szövetséget kötök veled. De egy dolgot kérek tőled: nem jelenhetsz meg előttem, ha el nem hozod Mikhált, Sha’ul leányát, amikor eljössz és megjelensz előttem. ¹⁴És követeket küldött David Ísbósethez, Sha’ul fiához ezzel az üzenettel: Add vissza a feleségemet, Mikhált, akit száz filiszteus előbőrével jegyeztem el! ¹⁵Elküldött érte Ísbóset, és elvette Paltiéltól, a férjétől, Lais fiától. ¹⁶Vele ment a férje is Bahúrimig, egyre siratva őt. Ott aztán ezt mondta neki Abner: Eredj vissza! És ő visszatért.

¹⁷Azután megbeszélést tartott Abner Yiszráel véneivel, és ezt mondta: Már azelőtt is azt akartátok, hogy David legyen a királyotok. ¹⁸Most azért cselekedjetek! Hiszen Yahuwah mondta Davidnak: Szolgámnak, Davidnak a kezével szabadítom meg népemet, Yiszráelt, a filiszteusoknak és minden ellenségüknek a hatalmából. ¹⁹Azután a Binyaminiakkal is beszélt Abner, és elment Abner Hebronba, hogy Daviddal is megbeszélje mindazt, amit Yiszráel és Binyamin egész háza jónak látott.

²⁰Amikor Abner húsz emberével együtt megérkezett Davidhoz Hebronba, lakomát készített David Abnernak és embereinek. ²¹Abner ezt mondta Davidnak: Elindulok és elmegyek, hogy idegyűjtsem egész Yiszráelt az én URam, királyom elé. Kössenek veled szövetséget, és légy király mindazon, amit csak kívánsz. Ezzel elbocsátotta David Abnert, és ő elment békével. ²²Éppen akkor jöttek meg portyázásukból David szolgái meg Yoáv, sok zsákmányt hozva magukkal, amikor Abner már nem volt Davidnál Hebronban, mert elbocsátotta őt, és elment békével.

²³Amikor Yoáv és egész serege megérkezett, jelentették Yoávnak, hogy Abner, Ner fia itt járt a királynál, de ő elbocsátotta, és elment békével. ²⁴Yoáv bement a királyhoz, és megkérdezte: Mit tettél? Hiszen itt járt nálad Abner! Miért bocsátottad el, hogy nyugodtan elmenjen?! ²⁵Ismerheted Abnert, Ner fiát! Csak azért jött ide, hogy rászedjen, hogy kiismerje hadmozdulataidat, és mindent megtudjon, amit tenni akarsz. ²⁶Ezzel Yoáv kiment Davidtól, de követeket küldött Abner után, és azok visszahozták őt a Szirá kútjától. David azonban nem tudott erről. ²⁷Amikor Abner visszatért Hebronba, Yoáv félrevonta őt a kapu belsejében, mintha titokban akarna vele beszélni, és ott hasba döfte. Így halt meg Aszáélnak, Yoáv testvérének a véréért. ²⁸Amikor ezt David később meghallotta, ezt mondta: Örökre ártatlan vagyok országommal együtt Yahuwah előtt Abner, Ner fia vérének a kiontásában. ²⁹Szálljon ez Yoáv fejére és egész családjára: ne fogyjon ki Yoáv házából a folyásos, a kiütéses, a mankón járó, a fegyvertől elhulló és a kenyérben szűkölködő! ³⁰Azért gyilkolta meg Abnert Yoáv és testvére, Ábisháj, mert az harc közben megölte testvérüket, Aszáélt Gibeónban.

³¹Akkor David ezt parancsolta Yoávnak és az egész hadinépnek: Szaggassátok meg a ruhátokat, öltözzetek zsákba, és gyászoljátok Abnert! David király pedig a halottvivők után ment. ³²Így temették el Abnert Hebronban. A király hangosan sírt Abner sírjánál, és sírt az egész hadinép is. ³³A király ilyen énekkel siratta el Abnert:

Milyen gyalázatos halál jutott Abnernak! ³⁴Nem volt megkötve kezed, lábad nem volt bilincsbe verve:
úgy estél el, mint akit álnokok ejtettek el.

Ekkor még jobban siratta őt az egész nép. ³⁵Még aznap eljött az egész nép, hogy étellel erősítsék Davidot, de David megesküdött, és ezt mondta: Úgy segítsen Elohim most és ezután is, hogy naplemente előtt sem kenyeret, sem mást nem eszem! ³⁶Amikor megtudta ezt az egész nép, helyeselte, ahogyan helyeselte az egész nép mindazt, amit a király tett. ³⁷És megértette az egész nép, egész Yiszráel, hogy nem a királytól eredt Abnernak, Ner fiának a megölése. ³⁸A király ezt mondta szolgáinak: Tudjátok meg, hogy ma nagy fejedelem esett el Yiszráelben! ³⁹Én ugyan már fölkent király vagyok, de gyenge; ezek az emberek, Cerújá fiai hatalmasabbak nálam. Megfizet Yahuwah a gonosztevőnek a maga gonoszsága szerint.

¹Amikor Sha’ul fia meghallotta, hogy meghalt Abner Hebronban, elcsüggedt, és egész Yiszráel megrendült. ²Volt Sha’ul fiának két embere, portyázó csapatok vezérei, egyiknek a neve Baaná volt, a másiké Rékáb. A beéróti Rimmón fiai voltak, Binyamin fiai közül. Mert Beérót is Binyaminhoz tartozik. ³A beérótiak Gittaimba menekültek, és jövevényekké lettek ott mindmáig.

⁴Volt Yonathannak, Sha’ul fiának egy mindkét lábára béna fia, aki ötesztendős volt, amikor megjött a hír Yizre’elből Sha’ulról és Yonathanról. Akkor fölkapta dajkája, és elfutott. De mivel a dajka gyorsan futott, a gyermek leesett és megsántult. Mefiboshet volt a neve.

⁵Elmentek tehát a beéróti Rimmón fiai, Rékáb és Baaná, és bementek Ísbóset házába, amikor a nap forrón tűzött, és ő déli álmát aludta. ⁶Bementek a ház belsejébe, mintha búzát vittek volna, és hasba döfték. Azután elmenekült Rékáb és testvére, Baaná. ⁷Amikor ugyanis bementek a házba, ő hálószobájában az ágyon feküdt. Ledöfték, megölték, és levágták a fejét. Azután magukhoz vették a fejét, és egész éjjel meneteltek a síkságon át. ⁸Elvitték Ísbóset fejét Davidhoz Hebronba, és ezt mondták a királynak: Itt van Ísbósetnek, Sha’ul fiának, ellenségednek a feje, aki életedre tört. Bosszút állt Yahuwah a mai napon uramért, a királyért Sha’ulon és utódain. ⁹David azonban így felelt Rékábnak és testvérének, Baanának, a beéróti Rimmón fiainak: Az élő Yahuwah-ra mondom, aki kiváltott engem minden nyomorúságból, ¹⁰hogy én elfogattam és megölettem Ciklágban azt, aki hírül hozta nekem, hogy meghalt Sha’ul, és aki azt gondolta, hogy örömhírt hoz. Ezt adtam neki a hírért. ¹¹Hát akkor most, amikor gonosz emberek meggyilkoltak egy igaz embert a saját házában, a fekvőhelyén, hogyne kérném számon tőletek a vérontást, hogyne irtanálak ki benneteket az országból?! ¹²Akkor David parancsára legényei felkoncolták őket. Kezüket, lábukat levágták, és felakasztották őket Hebronban a tó mellett. Ísbóset fejét pedig elvitték, és eltemették Abner sírjába Hebronban.

¹Ezután elmentek Davidhoz Yiszráel összes törzsei Hebronba, és ezt mondták: Nézd, mi a csontod és húsod vagyunk! ²Azelőtt is, amikor Sha’ul volt a királyunk, te vezetted harcba, és hoztad vissza Yiszráelt, és ezt mondta neked Yahuwah: Te leszel népemnek, Yiszráelnek a pásztora, te leszel Yiszráel fejedelme! ³Megjelentek tehát Yiszráel összes vénei a király előtt Hebronban, és David király szövetséget kötött velük Hebronban Yahuwah színe előtt, ők pedig fölkenték Davidot Yiszráel királyává. ⁴Harmincesztendős volt David, amikor királlyá lett, és negyven esztendeig uralkodott. ⁵Hebronban Yehuda királya volt hét esztendeig és hat hónapig, Yerushalaim-ban pedig harminchárom esztendeig volt egész Yiszráel és Yehuda királya.

⁶A király pedig elment embereivel együtt Yerushalaim alá az ország őslakói ellen, a Yebusziak ellen. Azok azonban ezt mondták Davidnak: Nem jössz ide be, hiszen még a vakok és sánták is elűznek téged! Mert azt gondolták, hogy nem tud oda David bemenni. ⁷David azonban elfoglalta Tzion sziklavárát, és ez lett David városa. ⁸És ezt mondta David azon a napon: Mindenki, aki öli a Yebusziakat, nyomuljon a csatornához! Mert ezeket a sántákat és vakokat szívből gyűlöli David. Ezért mondják: Vak és sánta ne menjen be a templomba. ⁹Ezután letelepedett David a sziklavárban, és elnevezte azt David városának. Körülötte építkezni kezdett David Millótól fogva befelé. ¹⁰David egyre jobban emelkedett és növekedett, mert vele volt Yahuwah, a Seregek Elohim-ja.

¹¹Hírám, Tirusz királya követeket küldött Davidhoz, azután cédrusfákat, ácsmestereket és kőműveseket, akik palotát építettek Davidnak. ¹²És megértette David, hogy Yahuwah megerősítette királyságát Yiszráelben, és hogy naggyá tette királyságát népének, Yiszráelnek a javára.

¹³Miután David Hebronból Yerushalaim-ba költözött, még ott is vett el másodrangú feleségeket és feleségeket, és még születtek Davidnak fiai és leányai. ¹⁴Ez a nevük azoknak, akik Yerushalaim-ban születtek: Shámuá, Shobáb, Nathan és Shlomo, ¹⁵Yivhár, Elisúa, Nefeg és Yáfíá, ¹⁶Elisámá, Eljádá és Elifelet.

¹⁷Amikor meghallották a filiszteusok, hogy Davidot Yiszráel királyává kenték, fölvonultak a filiszteusok mind, hogy megkeressék Davidot. Meghallotta ezt David, és levonult a sziklavárhoz. ¹⁸A filiszteusok megérkeztek, és ellepték a Refáim-völgyet. ¹⁹Akkor megkérdezte David Yahuwah-át: Fölvonuljak-e a filiszteusok ellen? Kezembe adod-e őket? Yahuwah ezt felelte Davidnak: Vonulj föl, mert kezedbe fogom adni a filiszteusokat! ²⁰Benyomult tehát David Baal-Perácimba, megverte ott őket David, és ezt mondta: Áttört Yahuwah ellenségeimen, mint víz a gáton! Ezért nevezték el azt a helyet Baal-Perácimnak. ²¹A filiszteusok otthagyták bálványaikat, David és emberei pedig összeszedték azokat.

²²Később ismét fölvonultak a filiszteusok, és ellepték a Refáim-völgyet. ²³Ekkor David megkérdezte Yahuwah-át, ő pedig ezt felelte: Ne szembe vonulj ellenük, hanem kerülj a hátuk mögé, és a szederfák felől vonulj ellenük. ²⁴Majd ha lépések neszét hallod a szederfák teteje felől, akkor törj rájuk, mert akkor előtted megy Yahuwah, hogy megverje a filiszteusok táborát. ²⁵David úgy tett, ahogyan Yahuwah megparancsolta neki, és vágta a filiszteusokat Gebától egészen a gézeri útig.

¹Ezután összegyűjtötte David Yiszráel egész ifjúságát, harmincezer embert. ²Elindult és elment David az egész hadinéppel Baalé-Jehúdába, hogy elhozza onnan Elohim ládáját, amelyet a rajta levő kerúbokon ülő Seregek Yahuwah-jának a nevéről neveztek el. ³Elohim ládáját egy új szekéren szállították, és elvitték Abinádáb házából, amely a dombon volt. Abinádáb fiai, Uzzá és Ahjó irányították az új szekeret. ⁴Elvitték Elohim ládáját Abinádáb házából, amely a dombon volt. Ahjó ment a láda előtt. ⁵David és Yiszráel egész háza pedig szent táncot járt Yahuwah színe előtt mindenféle ciprusfa hangszernek, citerának, lantnak, dobnak, csörgőnek és cintányérnak a kíséretével.

⁶Amikor Nákón szérűjéhez értek, Uzzá Elohim ládájához kapott, és megfogta, mert megbotlottak az ökrök. ⁷Ezért fellángolt Yahuwah haragja Uzzá ellen. Nyomban lesújtott rá meggondolatlanságáért Elohim, és meghalt ott, Elohim ládája mellett. ⁸David pedig megdöbbent attól, hogy Yahuwah összetörte Uzzát. Ezért nevezik azt a helyet Perec-Uzzának mindmáig. ⁹Akkor félni kezdett David Yahuwah-tól, és ezt gondolta: Hogy jöhetne hozzám Yahuwah ládája? ¹⁰És nem akarta David magához vitetni Yahuwah ládáját David városába, hanem elvitette a gáti Óbéd-Edóm házába.

¹¹Három hónapig volt Yahuwah ládája a gáti Óbéd-Edóm házában, és megáldotta Yahuwah Óbéd-Edómot és egész háza népét. ¹²De jelentették David királynak, hogy megáldotta Yahuwah Óbéd-Edóm háza népét és mindenét Elohim ládájáért. Elment David, és örvendezve vitte Elohim ládáját Óbéd-Edóm házából David városába. ¹³Amikor hat lépést tettek azok, akik Yahuwah ládáját vitték, ő egy bikát és egy hízott borjút áldozott. ¹⁴David teljes erővel táncolt Yahuwah színe előtt, és gyolcs éfódot kötött magára David. ¹⁵Így vitte el David és Yiszráel egész háza Yahuwah ládáját örömrivalgással és kürtzengéssel. ¹⁶De Mikhál, Sha’ul leánya éppen akkor tekintett ki az ablakon, amikor Yahuwah ládája David városába ért, és látta, hogy David király ugrálva táncol Yahuwah színe előtt, ezért szívből megvetette őt.

¹⁷Yahuwah ládáját bevitték, és odatették a helyére, annak a sátornak a közepén, amelyet David vont fel. Akkor David égőáldozatokat és békeáldozatokat mutatott be Yahuwah előtt. ¹⁸Miután David befejezte az égőáldozat és a békeáldozat bemutatását, megáldotta a népet a Seregek Yahuwah-jának nevében. ¹⁹Majd az egész népnek, Yiszráel egész sokaságának, minden férfinak és nőnek osztott egy-egy lepényt, préselt datolyát és aszúszőlőt. Azután az egész nép hazament.

²⁰David is visszatért, hogy megáldja háza népét. De Mikhál, Sha’ul leánya kijött David elé, és ezt mondta: Milyen dicső volt ma Yiszráel királya! Úgy mutogatta magát szolgáinak a szolgálói előtt, ahogyan csak féleszű ember szokta magát mutogatni! ²¹David ezt felelte Mikhálnak: Yahuwah színe előtt jártam szent táncot, aki engem választott apád helyett és egész háza népe helyett, és engem rendelt Yahuwah népének, Yiszráelnek a fejedelmévé. Igen, Yahuwah színe előtt! ²²És ha még ennél is jobban megalázkodom, és még alávalóbb leszek magam előtt, akkor is tisztelni fognak a szolgálók, akiket te emlegetsz. ²³Ezért nem lett gyermeke Mikhálnak, Sha’ul leányának holta napjáig.

¹Amikor a király már a palotájában lakott, és Yahuwah mindenfelől nyugalmat adott neki ellenségeitől, ezt mondta a király Nathan prófétának: Nézd, én cédruspalotában lakom, Elohim ládája pedig sátorlapok között lakik. Nathan ezt mondta a királynak: Tedd meg mindazt, ami szándékodban van, mert veled van Yahuwah!

⁴De még azon az éjszakán az történt, hogy így szólt Yahuwah igéje Nathanhoz: ⁵Menj, és mondd meg szolgámnak, Davidnak, hogy ezt mondja Yahuwah: Te házat akarsz nekem építeni, hogy abban lakjam? ⁶Hiszen attól kezdve, hogy kihoztam Yiszráel fiait Egyiptomból, nem laktam házban mindmáig, hanem csak Mishkánomban (hajlékomban), a sátorban jártam. ⁷Amíg csak együtt jártam Yiszráel fiaival, mondtam-e egy szóval is Yiszráel bármelyik törzsének, amikor azt parancsoltam, hogy pásztorolják népemet, Yiszráelt: Miért nem építettetek nekem cédrusházat? ⁸Most azért ezt mondd szolgámnak, Davidnak: Ezt mondja a Seregek Yahuwah-ja: Én hoztalak el a legelőről, a juhnyáj mellől, hogy fejedelme légy népemnek, Yiszráelnek. ⁹Veled voltam mindenütt, amerre csak jártál, kiirtottam előled minden ellenségedet. Olyan nagy nevet szereztem neked, amilyen neve csak a legnagyobbaknak van a földön. ¹⁰Helyet készítettem népemnek, Yiszráelnek is, és úgy ültettem el ott, hogy a maga helyén lakhat. Nem kell többé rettegnie, és nem nyomorgatják többé a gonoszok, mint kezdetben, ¹¹attól a naptól fogva, hogy bírákat rendeltem népemnek, Yiszráelnek, és nyugalmat adtam összes ellenségedtől. Azt is kijelentette neked Yahuwah, hogy Yahuwah akarja a te házadat építeni. ¹²Ha majd letelik az időd, és pihenni térsz őseidhez, fölemelem majd utódodat, aki a te véredből származik, és szilárddá teszem az ő királyságát. ¹³Ő épít házat nevem tiszteletére, én pedig megerősítem királyi trónját örökre. ¹⁴Atyja leszek, és ő a fiam lesz. Ha bűnt követ el, megfenyítem férfihoz illő bottal és embereknek kijáró csapásokkal. ¹⁵De nem vonom meg tőle szeretetemet, ahogyan megvontam Sha’ultól, akit eltávolítottam előled. ¹⁶Így a te házad és királyságod örökre megmarad, és trónod örökre szilárd lesz. ¹⁷Nathan pontosan e beszéd és látomás szerint beszélt Daviddal.

¹⁸Ekkor bement David király Yahuwah színe elé, leült, és ezt mondta: Ki vagyok én, Yahuwah, ó, Yahuwah? És mi az én házam népe, hogy eljuttattál engem idáig? ¹⁹Sőt még ezt is kevesellted, Yahuwah, ó, Yahuwah, és a távoli jövőre is tettél ígéretet szolgád házának, ezzel is az embert tanítva, Yahuwah, ó, Yahuwah! ²⁰De miért beszélne tovább David, hiszen te ismered szolgádat, Yahuwah, ó, Yahuwah! ²¹A te ígéreted és szándékod szerint vitted véghez mindezeket a hatalmas dolgokat, hogy megismertesd azokat szolgáddal. ²²Ezért vagy te oly nagy, Yahuwah, ó, Yahuwah! Senki sincs hozzád fogható, sőt nincs is rajtad kívül Elohim, egészen úgy, ahogyan hallottuk fülünkkel. ²³Van-e még egy olyan nemzet a földön, mint a te néped, Yiszráel, amelyért elment Elohim, és kiváltotta, hogy az ő népe legyen, és nevet szerzett magának azzal, hogy nagy és félelmes dolgokat vitt véghez, amikor kiűzött nemzeteket és elohimokat a nép elől, amelyet kiváltottál magadnak Egyiptomból? ²⁴Így erősítetted meg magadnak népedet, Yiszráelt, hogy örökké a te néped legyen, te pedig, Yahuwah, Elohim-uk lettél. ²⁵Most azért, Yahuwah Elohim, tartsd meg örökké azt az ígéretet, amelyet szolgádnak és háza népének tettél, és tégy úgy, ahogyan ígérted! ²⁶Akkor nagy lesz a te neved örökké, mert ezt mondják: A Seregek Yahuwah-ja Yiszráelnek Elohim-ja! Szolgádnak, Davidnak a háza pedig szilárd lesz színed előtt. ²⁷Te, ó Seregek Yahuwah-ja, Yiszráel Elohim-ja, ezt a kijelentést adtad szolgádnak: Megépítem házadat! Ezért volt bátorsága szolgádnak, hogy ilyen imádsággal imádkozzék hozzád. ²⁸Valóban, Yahuwah, ó, Yahuwah, te vagy Elohim, és igazak a te ígéreteid. Te ígérted szolgádnak ezt a jót. ²⁹Áldd meg azért kegyelmesen szolgád házát, hogy örökké színed előtt legyen, mert te ígérted ezt, Yahuwah, ó, Yahuwah! Mert a te áldásoddal szolgádnak háza örökké áldott lesz!

¹Ezután történt, hogy David megverte a filiszteusokat, leigázta őket, és elvette David a filiszteusoktól Meteg-Ammát. ²Megverte a móábiakat is. Lefektette őket a földre, és kötéllel mérte meg őket: két kötélnyit kivégeztetett, egy kötélnyit pedig életben hagyott. És a móábiak adófizető szolgái lettek Davidnak.

³Megverte David Hadadezert, Rehób fiát, Cóbá királyát, aki az Eufrátesz folyamig akarta kiterjeszteni hatalmát. ⁴Elfogott közülük David ezerhétszáz lovast és húszezer gyalogost, és megbénította David a harci kocsik lovait, csak száz harci kocsit hagyott meg belőlük. ⁵Amikor a damaszkuszi arámok eljöttek, hogy megsegítsék Hadadezert, Cóbá királyát, levágott David huszonkétezer arám embert. ⁶Majd helyőrséget helyezett az arám Damaszkuszba, és adófizető szolgáivá lettek Davidnak az arámok. Így segítette meg Yahuwah Davidot mindenütt, ahova csak ment. ⁷Elvette David az aranypajzsokat is, amelyeket Hadadezer szolgái hordtak, és Yerushalaim-ba vitette azokat. ⁸David király igen sok rezet hozott el Betahból és Bérótajból, Hadadezer városaiból.

⁹Amikor meghallotta Tói, Hamát királya, hogy megverte David Hadadezer egész haderejét, ¹⁰elküldte Tói a fiát, Yorámot David királyhoz mindenféle arany-, ezüst- és réztárggyal, hogy békességgel és áldással köszöntse azért, mert hadat viselt Hadadezerrel, és megverte őt. Hadadezer ugyanis Tóival is harcban állt. ¹¹David király ezeket is Yahuwah-nak szentelte azzal az ezüsttel és arannyal együtt, amelyet a meghódított népektől zsákmányolva már odaszentelt: ¹²amit az arámoktól, a móábiaktól, az ammóniaktól, a filiszteusoktól, az ámálekhiaktól és Hadadezertől, Rehób fiától, Cóbá királyától zsákmányolt.

¹³Akkor is hírnevet szerzett magának David, amikor visszatért azután, hogy a Sós-völgyben megvert tizennyolcezer Edomit. ¹⁴Edomba is helyőrséget helyezett. Helyőrséget helyezett el egész Edomban, úgyhogy egész Edom David szolgája lett. Így segítette meg Yahuwah Davidot mindenütt, ahova csak ment.

¹⁵Így uralkodott David egész Yiszráelen, jogot és igazságot szolgáltatva egész népének. ¹⁶A hadsereg parancsnoka Yoáv, Cerújá fia, a főtanácsos pedig Yosháfát, Ahilúd fia volt. ¹⁷Tzadok, Ahitúb fia és Ahimelek, Ábiáthár fia voltak a papok, Szerájá pedig a kancellár. ¹⁸Benájá, Yojádá fia a kerétiek és a pelétiek parancsnoka volt; David fiai is papok voltak.

¹Egyszer megkérdezte David: Maradt-e még valaki Sha’ul háza népéből, aki iránt hűséggel tartozom Yonathanért? ²Volt egy Sha’ul házából való szolga, akinek Cíbá volt a neve. Őt hívták Davidhoz, és megkérdezte a király: Te vagy Cíbá? Ő így felelt: Én vagyok, a te szolgád. ³Akkor ezt mondta a király: Maradt-e még valaki Sha’ul háza népéből, akinek hűséggel tartozom Elohim előtt? Cíbá ezt felelte a királynak: Van még Yonathannak egy fia, aki mindkét lábára béna. ⁴A király megkérdezte: Hol van? Cíbá így felelt a királynak: Lódebárban van, Ammiél fiának, Mákírnak a házában. ⁵Akkor üzent neki David király, és elhozatta őt Lódebárból, Mákírnak, Ammiél fiának a házából. ⁶Amikor megérkezett Davidhoz Mefiboshet, Sha’ul fiának, Yonathannak a fia, arcra esett, és leborult előtte. David megszólította: Mefiboshet! Ő így felelt: Itt van a te szolgád. ⁷David ezt mondta neki: Ne félj, hiszen én hűséggel tartozom neked apádért, Yonathanért, és visszaadom neked nagyapádnak, Sha’ulnak minden földbirtokát, te pedig mindenkor az én asztalomnál étkezel. ⁸Ekkor Mefiboshet leborult, és ezt mondta: Micsoda a te szolgád, hogy hozzám fordultál, aki olyan vagyok, mint a döglött kutya?

⁹Ezután hívatta a király Cíbát, Sha’ul legényét, és ezt mondta neki: Mindent urad fiának adtam, amije csak volt Sha’ulnak és egész háza népének. ¹⁰Te műveld a földjét fiaiddal és szolgáiddal együtt, és takarítsd be, hogy legyen mit ennie urad fiának. Maga Mefiboshet, urad fia állandóan az én asztalomnál fog étkezni. Cíbának tizenöt fia és húsz szolgája volt. ¹¹Cíbá így felelt a királynak: Mindent megtesz szolgád, amit uram, királyom parancsol szolgájának. Mefiboshet pedig az én asztalomnál fog étkezni, mint egy királyfi – mondta David. ¹²Volt Mefiboshetnek egy Mikah nevű kisfia. Cíbá házának a lakói mindnyájan Mefiboshet szolgái voltak. ¹³Maga Mefiboshet Yerushalaim-ban lakott, mert állandóan a király asztalánál étkezett, és mindkét lábára sánta volt.

¹Történt ezek után, hogy meghalt az ammóniak királya, és utána a fia, Hánún lett a király. ²David így gondolkodott: Szeretettel bánok Hánúnnal, Náhásh fiával, mert az ő apja is szeretettel bánt velem. Elküldte tehát David a szolgáit, hogy megvigasztalják apja halála miatt. Amikor megérkeztek David szolgái az ammóniak országába, ³ezt mondták az ammóniak vezérei uruknak, Hánúnnak: Azt hiszed, apádat akarja megtisztelni David, hogy vigasztalókat küldött hozzád? Inkább azért küldte hozzád David a szolgáit, hogy ezt a várost megszemléljék, kikémleljék és elpusztítsák! ⁴Elfogatta azért Hánún David szolgáit, szakálluk felét lenyíratta, ruhájuk felét fenekükig levágatta, és visszaküldte őket. ⁵Amikor ezt jelentették Davidnak, eléjük küldött, és mivel igen csúffá tették azokat az embereket, ezt üzente nekik a király: Maradjatok Yerikoban, amíg meg nem nő a szakállatok; azután térjetek vissza!

⁶Amikor látták az ammóniak, hogy gyűlöletesek lettek David előtt, követeket küldtek, és zsoldjukba fogadták a Beit-rehóbi arámokat és a cóbai arámokat, húszezer gyalogost, továbbá Maaká királyától ezer embert és Tóbból tizenkétezer embert. ⁷Amint meghallotta ezt David, elküldte Yoávot egy egész sereggel, a legvitézebbekkel. ⁸Kivonultak az ammóniak is, és csatarendbe álltak a kapu bejáratánál. A cóbai és rehóbi arámok, meg Tób és Maaká emberei külön álltak fel a mezőn.

⁹Yoáv látta, hogy elöl is, hátul is támadás fenyegeti, ezért kiválogatta egész Yiszráel színe-javát, és csatarendbe állította őket az arámokkal szemben. ¹⁰A hadinép maradékát pedig testvérének, Ábishájnak a vezetésére bízta, és az ammóniakkal szemben állította csatarendbe. ¹¹Ezt mondta: Ha az arámok erősebbek lesznek nálam, jöjj segítségemre! Ha pedig az ammóniak lesznek erősebbek nálad, akkor én megyek segítségedre. ¹²Légy erős, szedjük össze az erőnket népünkért és Elohim-unk városaiért! Yahuwah pedig tegye azt, amit jónak lát! ¹³Akkor Yoáv rohamra indult hadinépével az arámok ellen, és azok megfutamodtak előtte. ¹⁴Amikor az ammóniak látták, hogy az arámok futnak, ők is megfutamodtak Ábisháj előtt, és bementek a városba. Akkor Yoáv visszatért az ammóniak üldözéséből, és Yerushalaim-ba ment.

¹⁵Amikor az arámok látták, hogy vereséget szenvedtek Yiszráeltől, összegyűltek. ¹⁶Akkor elküldött Hadadezer és felvonultatta a folyamon túli arámokat. Ezek megérkeztek Hélámba, élükön Sóbakkal, Hadadezer hadseregparancsnokával. ¹⁷Jelentették ezt Davidnak, aki összegyűjtötte egész Yiszráelt, átkelt a Yardenen, és megérkezett Hélám alá. Az arámok csatarendbe álltak Daviddal szemben, és megütköztek vele. ¹⁸De megfutamodtak az arámok Yiszráel előtt, és megölt David az arámok közül hétszáz harci kocsin küzdő embert és negyvenezer lovast. Sóbakot, a hadseregparancsnokot is levágta, és ott halt meg. ¹⁹Amikor látták mindazok a királyok, akik Hadadezer szolgái voltak, hogy vereséget szenvedtek Yiszráeltől, békét kötöttek Yiszráellel, és szolgáltak neki. Ezután az arámok nem merték többé segíteni az ammóniakat.

¹Egy esztendő múlva, abban az időben, amikor a királyok háborúba szoktak vonulni, elküldte David Yoávot szolgáival meg egész Yiszráellel együtt. Pusztították az ammóniakat, és körülzárták Rabbát. David azonban Yerushalaim-ban maradt.

²Egyszer estefelé, amikor David fölkelt a fekhelyéről, és a királyi palota tetején sétált, meglátott a tetőről egy asszonyt, aki éppen fürdött. Az asszony igen szép termetű volt. ³David elküldött, és kérdezősködött az asszony felől. Ezt mondták neki: Bat-Shevá ez, Eliám leánya, a hettita Úriás felesége. ⁴Akkor követeket küldött David, és magához vitette őt. Az asszony bement hozzá, ő pedig vele hált, aki éppen azelőtt tisztult meg tisztátalanságából. Azután hazament az asszony. ⁵De az asszony teherbe esett. Ezért ezt az üzenetet küldte Davidnak: Teherbe estem!

⁶Akkor David ezt üzente Yoávnak: Küldd hozzám a hettita Úriást! Yoáv el is küldte Úriást Davidhoz. ⁷Amikor Úriás megérkezett hozzá, megkérdezte David, hogy jól van-e Yoáv, jól van-e a hadinép és jól folyik-e a háború. ⁸Azután ezt mondta David Úriásnak: Menj haza, és mosd meg a lábadat! Úriás kiment a királyi palotából, és utána vitték a király ajándékát. ⁹De Úriás a királyi palota bejárata előtt feküdt le urának a többi szolgájával együtt, és nem ment haza. ¹⁰Amikor jelentették Davidnak, hogy Úriás nem ment haza, ezt mondta David Úriásnak: Hiszen útról jöttél! Miért nem mentél haza? ¹¹Úriás így felelt Davidnak: A láda, meg Yiszráel és Yehuda sátrakban laknak; az én uram, Yoáv és uramnak a szolgái pedig a nyílt mezőn táboroznak. Hogyan mehetnék akkor én haza, hogy egyem, igyam, és feleségemmel háljak? Az életedre, a lelkedre mondom, hogy nem teszem ezt! ¹²Akkor ezt mondta David Úriásnak: Maradj itt még ma, és holnap elbocsátlak! Ott maradt tehát Úriás Yerushalaim-ban aznap és másnap is. ¹³Azután hívatta őt David, hogy vele egyék és igyék, és leitatta őt. De este urának a szolgáival ment ki lefeküdni a fekvőhelyére, és nem ment haza.

¹⁴Reggel azután levelet írt David Yoávnak, melyet Úriással küldött el. ¹⁵Ezt írta a levélben: Állítsátok Úriást az arcvonalba, ahol legerősebb a harc, azután húzódjatok vissza, hogy levágják, és meghaljon! ¹⁶Így történt a város ostrománál, hogy Yoáv Úriást arra a helyre állította, amelyről tudta, hogy ott kemény harcosok vannak. ¹⁷Amikor kitörtek a városbeli férfiak, és megütköztek Yoávbal, néhányan elestek a hadinép közül, David szolgái közül. Meghalt a hettita Úriás is. ¹⁸Jelentést küldött azért Yoáv Davidnak az ütközet egész lefolyásáról. ¹⁹Ezt parancsolta a küldöncnek: Ha elbeszéled az ütközet egész lefolyását a királynak, ²⁰és ha a király haragra lobban, és ezt mondja neked: Miért mentetek harc közben olyan közel a városhoz, hát nem tudtátok, hogy a várfalról lelőhetnek benneteket? ²¹Ki ütötte agyon Abimeleket, Jerubbeset fiát? Egy asszony dobott rá a várfalról egy malomkövet, és ezért halt meg Tébecben. Miért mentetek olyan közel a várfalhoz? Akkor így válaszolj: Szolgád, a hettita Úriás is meghalt.

²²A küldönc tehát elment, és amikor megérkezett, jelentette Davidnak mindazt, amit rábízott Yoáv. ²³A küldönc ezt mondta Davidnak: Először erősebbek voltak nálunk azok az emberek, ránk törtek a mezőn, de mi visszaszorítottuk őket a kapu bejáratáig. ²⁴A várfalról azonban lövöldözni kezdtek szolgáidra az íjászok, és meghaltak néhányan a király szolgái közül. Szolgád, a hettita Úriás is meghalt. ²⁵Akkor ezt parancsolta David a küldöncnek: Mondd meg Yoávnak: Ne tartsd ezt olyan nagy bajnak, mert a fegyver hol ezt, hol azt pusztítja el. Harcolj még erősebben a város ellen, és rombold le! Így biztasd őt!

²⁶Amikor meghallotta Úriás felesége, hogy meghalt a férje, Úriás, elsiratta az urát. ²⁷A gyász letelte után érte küldött David, palotájába vitette; az pedig a felesége lett, és fiút szült neki. De Yahuwah-nak nem tetszett, amit David elkövetett.

¹Yahuwah elküldte Davidhoz Nathant. Az bement hozzá, és ezt mondta neki: Volt egy városban két ember, egy gazdag meg egy szegény. ²A gazdagnak igen sok juha és marhája volt. ³A szegénynek nem volt egyebe, csak egy báránykája, azt is pénzen vette. Táplálgatta, és a gyermekeivel együtt nőtt fel nála. A falatjából evett, poharából ivott, és az ölében feküdt, mintha csak a leánya lett volna. ⁴Egyszer egy utas érkezett a gazdag emberhez, de ez sajnált a maga juhai és marhái közül hozatni, hogy elkészítse a hozzá érkezett vándornak, ezért elvette a szegény ember bárányát, és azt készítette el annak, aki hozzá érkezett. ⁵David nagy haragra gyulladt az ellen az ember ellen, és ezt mondta Nathannak: Az élő Yahuwah-ra mondom, hogy halál fia az az ember, aki ezt tette! ⁶A bárányért négyszer annyit kell fizetnie, mivel ezt tette, és mivel könyörtelen volt.

⁷Akkor ezt mondta Nathan Davidnak: Te vagy az az ember! Ezt mondja Yahuwah, Yiszráel Elohim-ja: Én kentelek fel Yiszráel királyává, és én mentettelek meg Sha’ul kezéből. ⁸Neked adtam uradnak a házát, és a te öledbe adtam urad feleségeit. Neked adtam Yiszráel és Yehuda házát is. És ha ezt kevesellted volna, még sok mindent adtam volna neked. ⁹Miért vetetted meg Yahuwah szavát, miért tettél olyat, ami nem tetszik neki?! A hettita Úriást fegyverrel vágattad le, hogy a feleségét feleségül vehesd; őt magát pedig meggyilkoltattad az ammóniak fegyverével! ¹⁰Ezért nem távozik el soha a fegyver a te házadtól, mivel megvetettél engem, és elvetted a hettita Úriás feleségét, hogy a te feleséged legyen. ¹¹Ezt mondja Yahuwah: Éppen a saját házadból fogok bajt hozni rád. Feleségeidet szemed láttára veszem el, és másnak adom, aki fényes nappal fog a feleségeiddel hálni. ¹²Mert te titokban cselekedtél, de én egész Yiszráel előtt és napvilágnál cselekszem ezt! ¹³Akkor ezt mondta David Nathannak: Vétkeztem Yahuwah ellen! Nathan így felelt Davidnak: Yahuwah is elengedte vétkedet, nem halsz meg. ¹⁴Mivel azonban ezzel a tettel okot adtál Yahuwah ellenségeinek a gyalázkodásra, azért meg kell halnia a fiadnak, aki született neked. ¹⁵Ezután hazament Nathan.

¹⁵Yahuwah pedig súlyos betegséggel verte meg a gyermeket, akit Úriás volt felesége szült Davidnak. ¹⁶David könyörgött Elohim-hoz a gyermekért; böjtöt tartott David, és amikor bement, a földön fekve töltötte az éjszakát. ¹⁷Udvarának a vénei odaálltak melléje, hogy fölemeljék a földről, de ő nem akarta, és nem is evett velük semmit. ¹⁸A hetedik napon meghalt a gyermek. A szolgák azonban nem merték megmondani Davidnak, hogy meghalt a gyermek, mert ezt gondolták: Hiszen amikor még élt a gyermek, és szóltunk hozzá, akkor sem hallgatott a szavunkra. Hogyan mondjuk meg neki, hogy meghalt a gyermek?! Még valami bajt csinál! ¹⁹David azonban látta, hogy szolgái suttognak maguk között, és rájött David, hogy meghalt a gyermek. Megkérdezte David a szolgáit: Meghalt a gyermek? Meghalt – felelték. ²⁰Ekkor fölkelt David a földről, megfürdött, megkente magát, ruhát váltott, majd bement Yahuwah házába, és leborult. Azután hazament, és kérte, hogy tegyenek eléje ételt, és evett. ²¹Akkor ezt mondták neki a szolgái: Miért tetted ezt? Amíg élt a gyermek, böjtöltél és sírtál, de amikor meghalt a gyermek, fölkeltél és ettél. ²²Ő így felelt: Amíg a gyermek élt, böjtöltem és sírtam, mert ezt gondoltam: Ki tudja, talán könyörül rajtam Yahuwah, és életben marad a gyermek. ²³De most, hogy meghalt, miért böjtöljek? Vissza tudom-e még hozni őt? Én megyek majd őhozzá, de ő nem tér vissza hozzám.

²⁴Ezután megvigasztalta David a feleségét, Bat-Shevát: bement hozzá, és vele hált. Az asszony fiút szült, és Shlomonak nevezték, Yahuwah pedig a szeretetébe fogadta őt. ²⁵David Nathan prófétára bízta őt, aki Yedidjának nevezte Yahuwah akarata szerint.

²⁶Yoáv eközben harcolt az ammóni Rabbá ellen, hogy elfoglalja a királyi várost. ²⁷De követeket küldött Yoáv Davidhoz, és ezt üzente: Harcolok Rabbá ellen, és a vízivárost már elfoglaltam. ²⁸Most azért gyűjtsd össze a hadinép többi részét, vedd ostrom alá a várost, és foglald el, különben én foglalom el a várost, és akkor az én nevemről nevezik el. ²⁹Ekkor összegyűjtötte David az egész hadinépet, és Rabbá alá ment, harcolt ellene, és elfoglalta. ³⁰Levette a koronát királyuk fejéről. Ennek a súlya egy talentum arany volt, drágakövekkel volt kirakva, és David fejére került. A városból is igen sok zsákmányt vitt el. ³¹A benne levő népet pedig kihozatta, és fűrésszel, vascsákánnyal és vasfejszével dolgoztatta őket, meg téglaégető kemencékhez vitte őket. Így járt el valamennyi ammóni várossal. Azután visszatért David egész hadinépével együtt Yerushalaim-ba.

¹Ezek után a következő dolog történt: volt Avishalomnak, David fiának egy szép húga, akinek Támár volt a neve. Megszerette őt Amnón, David fia. ²Amnón annyira gyötrődött húgáért, Támárért, hogy belebetegedett, mert a leány szűz volt, és Amnón lehetetlennek látta, hogy valamit tehessen vele. ³Volt azonban Amnónnak egy Yonadáb nevű barátja, Simeának, David testvérének a fia. Yonadáb agyafúrt ember volt. ⁴Ezt mondta neki: Mi az oka annak, királyfi, hogy reggelről reggelre levertebb vagy? Nem mondanád meg nekem? Amnón ezt felelte neki: Támárba, Avishalom öcsém húgába vagyok szerelmes. ⁵Yonadáb ezt mondta neki: Feküdj ágyba, és tettesd magad betegnek! Ha eljön apád, hogy meglátogasson, ezt mondd neki: Hadd jöjjön ide Támár húgom, hogy ennem adjon. Szemem láttára készítse el az ételt, hogy lássam, és az ő kezéből egyem! ⁶Lefeküdt tehát Amnón, és betegnek tettette magát. Amikor elment a király, hogy meglátogassa, ezt mondta Amnón a királynak: Hadd jöjjön ide Támár húgom, és süssön szemem láttára egypár süteményt, az ő kezéből szeretnék enni!

⁷Akkor üzenetet küldött David Támárnak a palotába: Menj el Amnón bátyád házába, és készíts neki ennivalót! ⁸El is ment Támár bátyjának, Amnónnak a házába, aki feküdt. Fogta a tésztát, meggyúrta, a szeme láttára kiszaggatta, és megsütötte a süteményt. ⁹Azután fogta a serpenyőt, és eléje tálalta, de ő nem akart enni. Majd azt mondta Amnón: Küldjetek ki innen mindenkit! Ki is ment onnan mindenki. ¹⁰Akkor ezt mondta Amnón Támárnak: Hozd be az ételt a hálószobába, a kezedből szeretnék enni! Fogta tehát Támár a süteményt, amit készített, és bevitte a hálószobába bátyjának, Amnónnak.

¹¹Amikor odanyújtotta neki, hogy egyék, az megragadta őt, és ezt mondta neki: Gyere, húgom, hálj velem! ¹²De ő ezt mondta neki: Jaj, bátyám, ne kövess el rajtam erőszakot, mert nem szabad így cselekedni Yiszráelben! Ne kövess el ilyen gyalázatos dolgot! ¹³És én hova menjek szégyenemben? Téged pedig gyalázatosnak fognak tartani Yiszráelben. Inkább beszélj a királlyal, bizonyára nem tagad meg engem tőled. ¹⁴De ő nem akart hallgatni a szavára, és mert erősebb volt nála, erőszakot követett el rajta, és vele hált.

¹⁵De utána annyira meggyűlölte őt Amnón, hogy nagyobb lett a gyűlölete, amellyel gyűlölte, annál a szerelemnél, amellyel szerette, és ezt mondta neki Amnón: Kelj fel, menj innen! ¹⁶De ő ezt felelte neki: Ha elküldesz, akkor még nagyobb gonoszságot követsz el annál, amit már elkövettél rajtam. ¹⁷De ő nem akart hallgatni rá, sőt kiáltott a szolgálatára álló legénynek, és ezt parancsolta: Kergessétek ki innen ezt a lányt az utcára, és zárd be utána az ajtót! ¹⁸Támáron tarka ruha volt, mert ilyen köntösbe szoktak öltözni a király szűz lányai. A szolga kivezette őt az utcára, és bezárta utána az ajtót. ¹⁹Támár ekkor hamut hintett a fejére, és meghasogatta a tarka ruhát, amely rajta volt. Kezét a fejére kulcsolta, és jajveszékelve járt-kelt.

²⁰Akkor a bátyja, Avishalom ezt mondta neki: Talán Amnón bátyád volt veled? Légy csendben most, húgom, mert a testvéred ő! Ne vedd a szívedre ezt a dolgot! Ezután Támár magára hagyatva lakott testvérének, Avishalomnak a házában. ²¹David király azonban meghallotta mindezeket, és nagyon megharagudott. ²²Avishalom pedig nem szólt Amnónhoz sem jót, sem rosszat. De gyűlölte Avishalom Amnónt, mert erőszakot követett el a húgán, Támáron.

²³Két esztendő múlva Avishalom juhait nyírták az Efráimhoz tartozó Baal-Hácórban. Avishalom meghívta az összes királyfiakat. ²⁴Megjelent ugyanis Avishalom a királynál, és ezt mondta: Éppen most nyírják szolgád juhait. Jöjjön el azért a király szolgáival együtt a te szolgádhoz! De a király ezt felelte Avishalomnak: Ne menjünk el, fiam, mindnyájan, hogy ne legyünk a terhedre! És bár unszolta őt, nem akart elmenni, hanem megáldotta őt. ²⁵Akkor ezt mondta Avishalom: Ha nem jössz, akkor jöjjön el velünk Amnón, a testvérem! A király így felelt: Miért menjen el veled? ²⁶De amikor unszolta Avishalom, elengedte vele Amnónt, és a többi királyfit. ²⁷Akkor Avishalom ezt a parancsot adta legényeinek: Jól figyeljetek! Amikor Amnón jókedvű lesz a bortól, ezt mondom nektek: Vágjátok le Amnónt! Ti pedig öljétek meg, ne féljetek, hiszen én adom nektek a parancsot! Legyetek erősek és bátrak! Úgy cselekedtek azért Avishalom legényei Amnónnal, ahogyan Avishalom parancsolta. A királyfiak pedig mindnyájan felugrottak, öszvérre ültek, és elmenekültek.

³⁰Még úton voltak, amikor ez a hír jutott el Davidhoz: Megölette Avishalom a királyfiakat mind, egy sem maradt meg közülük! ³¹Akkor fölkelt a király, meghasogatta a ruháját, és a földre feküdt. Szolgái is mind meghasogatott ruhában álltak mellette. ³²De megszólalt Yonadáb, Simeának, David testvérének a fia, és ezt mondta: Ne gondolja az én Uram, hogy mind megölték az ifjakat, a királyfiakat, mert egyedül Amnón halt meg. ³³Föltette ezt magában Avishalom már akkor, amikor Amnón erőszakot követett el húgán, Támáron. Ne higgye azért az én Uram, királyom, hogy az összes királyfi meghalt, mert csak Amnón halt meg. ³⁴Avishalom pedig elmenekült. Az őrálló legény föltekintett, és látta, hogy nagy néptömeg jön nyugat felől a hegyoldalon. ³⁵Akkor ezt mondta Yonadáb a királynak: Ott jönnek a királyfiak! Úgy történt, ahogyan megmondta szolgád. ³⁶Amint befejezte szavait, már meg is érkeztek a királyfiak, és hangos sírásba kezdtek. Maga a király is összes szolgájával együtt igen nagy sírásra fakadt.

³⁷Avishalom tehát elmenekült, és elment Talmajhoz, Ammihú fiához, Gesúrkirályához. David pedig mindennap gyászolta a fiát. ³⁸Avishalom három esztendeig maradt Gesúrban, miután odamenekült. ³⁹David király végül felhagyott azzal a szándékával, hogy Avishalom ellen vonul, mert már megvigasztalódott Amnón halála miatt.

¹Yoáv, Cerújá fia észrevette, hogy a király gondolatai Avishalomon járnak. ²Elküldött azért Yoáv Tekóába, hozatott onnan egy bölcs asszonyt, és ezt mondta neki: Tégy úgy, mintha gyászolnál, öltözz gyászruhába, ne kend meg magad olajjal, és viselkedj úgy, mint egy olyan asszony, aki régóta gyászolja halottját. ³Így menj be a királyhoz, és ezt meg ezt mondd neki! Yoáv ugyanis a szájába adta, hogy mit beszéljen.

⁴A tekóai asszony bement a királyhoz, arcával a földet érintve leborult, és ezt mondta: Segíts rajtam, ó király! ⁵A király ezt mondta neki: Mi bajod? Ő így felelt: Ó jaj! Özvegyasszony vagyok, meghalt a férjem. ⁶Volt szolgálólányodnak két fia, akik összevesztek a mezőn, és mivel nem volt, aki szétválasztotta volna őket, az egyik leütötte a másikat, és megölte! ⁷Erre az egész nemzetség rátámadt szolgálóleányodra, és ezt mondták: Add ki a testvérgyilkost, hogy megöljük a testvéréért, akit meggyilkolt, sőt elpusztítjuk még az örökösét is! Így akarják kioltani még a megmaradt szikrát is, hogy ne maradjon a férjemnek se neve, se utódja a földön.

⁸Akkor a király ezt mondta az asszonynak: Menj haza, én majd rendelkezem az ügyedben! ⁹A tekóai asszony ezt felelte a királynak: uram, királyom, a bűn terhe rám és családomra nehezedik, a király és az ő trónja azonban sérthetetlen! ¹⁰Erre a király ezt mondta: Hozd ide elém, aki ellened szól, és nem bánt többé téged. ¹¹Az asszony így felelt: Esküdj meg, ó király, Elohim-odra, Yahuwah-ra , hogy ne folytathassa a pusztítást a vérbosszúra vágyó, és így ne pusztítsák el a fiamat! A király így felelt: Az élő Yahuwah-ra mondom, hogy fiadnak egy hajszála sem esik le a földre.

¹²De az asszony ezt mondta: Szabad még szolgálólányodnak egy szót szólnia hozzád, Uram, király? Ő így felelt: Beszélj! ¹³Az asszony ezt mondta: Hát te miért gondoltál ilyet Elohim népe ellen? Hiszen a király, aki ezt a szót kimondta, maga is vétkes, mert nem hozatja vissza a király, akit eltaszított magától. ¹⁴Mert bizonyosan meghalunk, és olyanok leszünk, mint a víz, amelyet ha a földre öntenek, nem lehet fölszedni. De amíg Elohim nem veszi el az életet, az a szándéka, hogy még az eltaszított se maradjon eltaszítva előle. ¹⁵Most, hogy bejöttem elbeszélni ezt a dolgot Uramnak, a királynak, bizony ijesztgetett a nép, de azt gondolta szolgálólányod: Beszélek én mégis a királlyal, hátha megteszi a király, amit szolgálólánya mond. ¹⁶Biztosan meghallgatja a király, és megmenti szolgálólányát annak a kezéből, aki fiammal együtt ki akar pusztítani Elohim tulajdon népe közül. ¹⁷Még ezt is mondta szolgálólányod: az én URam, királyom beszéde megnyugtató lesz számomra, mert olyan az én URam, királyom, mint Elohim Angyala (Melekh), meghallja mind a jót, mind a rosszat. Yahuwah, a te Elohim-od legyen veled!

¹⁸A király azonban megszólalt, és ezt mondta az asszonynak: Ne titkolj el előttem semmit, ha most kérdezek tőled valamit! Az asszony így felelt: Beszéljen csak az én Uram, királyom! ¹⁹A király ezt kérdezte: Nem Yoáv keze van benne mindebben? ²⁰Az asszony így felelt: A te életedre mondom, Uram, királyom, hogy nem lehet kitérni sem jobbra, sem balra az elől, amit Uram, királyom mond. Valóban a szolgád, Yoáv parancsolt nekem, és ő adta mindezeket a szavakat szolgálólányod szájába. Azért tette ezt szolgád, Yoáv, hogy a dolog más fordulatot vegyen. De az én Uram bölcs, olyan a bölcsessége, mint Elohim angyaláé, mindent tud, ami az országban történik.

²¹Akkor ezt mondta a király Yoávnak: Rendben van, megteszem ezt a dolgot. Eredj, hozd vissza azt a fiút, Avishalomt! ²²Ekkor Yoáv arcával a földet érintve leborult, és áldotta a királyt. Azután ezt mondta Yoáv: Ma tudta meg szolgád, Uram, királyom, hogy jóindulattal vagy hozzám, mert teljesítetted, ó király, szolgád kérését. ²³Elindult Yoáv, elment Gesúrba, és hazahozta Avishalomt Yerushalaim-ba. ²⁴De a király ezt parancsolta: Vonuljon vissza a maga házába, nem láthat engem! Avishalom tehát visszavonult a házába, és nem láthatta a királyt.

²⁵Egész Yiszráelben nem volt olyan szép ember, akit annyira dicsértek volna, mint Avishalom. Nem volt benne semmi hiba tetőtől talpig. ²⁶És amikor a fejét megnyíratta – mert minden esztendő végén lenyíratta a haját; mivel igen nehéz volt, azért kellett lenyíratnia – kétszáz sekel súlyú volt a haja, a királyi súlymérték szerint. ²⁷Három fia született Avishalomnak, meg egy leánya, név szerint Támár. Ez igen szép termetű volt.

²⁸Két esztendeje lakott már Avishalom Yerushalaim-ban, de a királyt nem láthatta. ²⁹Üzent azért Avishalom Yoávnak, hogy elküldje a királyhoz, de ő nem akart elmenni hozzá. Üzent másodszor is, de ő mégsem akart elmenni. ³⁰Akkor így szólt szolgáinak: Nézzétek, Yoáv birtoka az enyém mellett van, és ott árpája van neki. Menjetek és gyújtsátok föl! Föl is gyújtották Avishalom szolgái azt a birtokot. ³¹Ekkor fölkelt Yoáv, elment Avishalom házába, és ezt mondta neki: Miért gyújtották föl szolgáid az én birtokomat?! ³²Avishalom így felelt Yoávnak: Azért, mert üzentem neked, hogy jöjj ide; el akarlak küldeni a királyhoz, hogy mondd meg neki: Miért jöttem haza Gesúrból? Jobb volna nekem még mindig ott lennem. Most már látni akarom a királyt! Ha bűnös vagyok, ölessen meg! ³³Elment tehát Yoáv a királyhoz, és elmondta neki ezt. Ő pedig hívatta Avishalomt, az elment a királyhoz, és arcával a földet érintve leborult előtte, a király pedig megcsókolta Avishalomt.

¹Történt ezek után, hogy Avishalom szerzett magának egy harci kocsit, lovakat és ötven embert, akik előtte futottak. ²Reggelenként odaállt Avishalom a kapun át vivő út mellé, és megszólított mindenkit, aki valamilyen peres ügyben ment a királyhoz ítéletért. Megkérdezte: Melyik városból való vagy? És ha az ezt felelte: Yiszráelnek ebből vagy abból a törzséből való a te szolgád, ³akkor ezt mondta neki Avishalom: Nézd, a te ügyed helyes és jogos, de nincs a királynál senki, aki meghallgasson téged. ⁴Majd így folytatta Avishalom: Bárcsak engem tennének bíróvá ebben az országban, akkor bárki jönne hozzám, akinek peres ügye van, én majd igazságot szolgáltatnék neki. ⁵És ha valaki közeledett hozzá, hogy leboruljon előtte, akkor kinyújtotta a kezét, magához szorította, és megcsókolta. ⁶Így tett Avishalom egész Yiszráelben mindazokkal, akik ítéletért mentek a királyhoz. Így lopta be magát Avishalom yiszráeli emberek szívébe.

⁷Négy esztendő elteltével ezt mondta Avishalom a királynak: Hadd menjek el, hogy teljesítsem Hebronban Yahuwah-nak tett fogadalmamat! ⁸Mert ezt a fogadalmat tette szolgád, amikor az arámi Gesúrban lakott: Ha egyszer visszavisz engem Yahuwah Yerushalaim-ba, Yahuwah-nak fogok szolgálni. ⁹A király azt mondta neki: Menj el békességgel! Elindult tehát, és elment Hebronba. ¹⁰Közben titkos megbízottakat küldött Avishalom Yiszráel minden törzséhez ezzel az üzenettel: Ha meghalljátok a kürt szavát, mondjátok: Király lett Avishalom Hebronban! ¹¹Kétszáz férfi ment Avishalomnal Yerushalaim-ből, akik hívására jóhiszeműen mentek, nem tudtak a dologról semmit. ¹²Avishalom bemutatta az áldozatot, közben pedig hívatta Avishalom a gílói Ahitófelt, David tanácsosát is a maga városából, Gílóból. Az összeesküvés pedig erősödött, és a nép egyre szaporodott Avishalom mellett.

¹³Egy hírnök érkezett Davidhoz, és jelentette: Avishalomhoz hajolt yiszráeliek szíve! ¹⁴Akkor ezt parancsolta David mindazoknak a szolgáknak, akik vele voltak Yerushalaim-ban: Jertek, fussunk, mert másképpen nem tudunk elmenekülni Avishalom elől. Sietve menjetek, mert ő is siet, és utolér bennünket, veszedelmet zúdít ránk, és kardélre hányja a várost. ¹⁵A király szolgái ezt felelték a királynak: Minden úgy legyen, ahogyan Yahuwah, a király dönt. Mi a te szolgáid vagyunk. ¹⁶Ekkor elindult a király, és nyomában egész háza népe. Tíz másodrangú feleségét azonban hátrahagyta a király, hogy őrizzék a palotát. ¹⁷Így vonult ki a király, és nyomában egész hadinépe, de a legszélső háznál megálltak. ¹⁸Elvonult előtte valamennyi szolgája: a kerétiek, a pelétiek és a gátiak, az a hatszáz ember, akik vele jöttek Gátból. Mindezek elvonultak a király előtt.

¹⁹Akkor ezt mondta a király a gáti Ittajnak: Miért jössz te is velünk? Térj vissza, és maradj a király mellett, mert te idegen és lakóhelyedről száműzött ember vagy. ²⁰Nemrég jöttél, és máris bujdosóvá tegyelek azzal, hogy velünk jössz? Én megyek, ahova mehetek. De te térj vissza, és vidd magaddal atyádfiait is; szeretet és hűség legyen veled! ²¹Ittaj azonban így válaszolt a királynak: Az élő Yahuwah-ra és az én Uram, királyom életére mondom, hogy bárhol is lesz az én URam, királyom, ott lesz a te szolgád is, akár élve, akár halva. ²²Erre David ezt mondta Ittajnak: Jöjj hát, és vonulj velünk! Elvonult tehát a gáti Ittaj is, valamennyi emberével és azok hozzátartozóival együtt. ²³Mindenki hangosan sírt az országban, amikor elvonult az egész hadinép. A király átkelt a Kidrón-patakon, és az egész hadinép elvonult a pusztába vezető úton.

²⁴Ott volt Tzadok is, és vele az összes leviták, akik Elohim szövetségládáját vitték. Letették Elohim ládáját, Ábiáthár pedig áldozott, amíg csak ki nem vonult a városból az egész hadinép. ²⁵Akkor a király ezt mondta Tzadoknak: Vidd vissza Elohim ládáját a városba! Ha kegyelmes lesz hozzám Yahuwah, akkor visszahoz engem, és látnom engedi még azt, meg annak a lakóhelyét. ²⁶De ha ezt mondaná: Nem gyönyörködöm benned, akkor itt vagyok, tegye velem, amit jónak lát! ²⁷Majd ezt mondta Tzadok papnak a király: Nézd csak! Térj vissza a városba békességgel, és veletek együtt két fiatok is, a te fiad, Ahimaac, meg Ábiáthár fia, Yonathan. ²⁸Figyeljetek! Én majd a puszta felé eső gázlónál tartózkodom, amíg valami hír nem érkezik hozzám tőletek. ²⁹Tzadok és Ábiáthár tehát visszavitték Elohim ládáját Yerushalaim-ba, és ott maradtak.

³⁰David azután fölfelé ment az Olajfák hegyének a lejtőjén, és amíg ment, egyre sírt. Betakart fejjel, mezítláb ment, és az egész hadinép is vele együtt betakarta a fejét, és ahogy mentek fölfelé, egyre sírtak. ³¹Amikor jelentették Davidnak, hogy Ahitófel is az összeesküvők között van Avishalomnál, ezt mondta David: Kérlek, Yahuwah, hiúsítsd meg Ahitófel tanácsát! ³²Amikor fölért David a hegy tetejére, ahol imádkozni szokott Elohim-hoz, éppen szembejött vele az arki Húsaj tépett ruhában és földet szórva a fejére. ³³David ezt mondta neki: Ha velem tartasz, csak terhemre leszel, ³⁴de ha visszatérsz a városba, és ezt mondod Avishalomnak: Én a te szolgád leszek, ó király! Azelőtt apád szolgája voltam, de mostantól fogva a te szolgád leszek! – akkor meg tudod hiúsítani Ahitófel tanácsát. ³⁵Ott lesznek veled a papok, Tzadok és Ábiáthár is. Azért mindent, amit a királyi palotából hallasz, jelentsd Tzadok és Ábiáthár papoknak. ³⁶Ott van velük a két fiúk is: Tzadoké Ahimaac, Ábiátháré pedig Yonathan. Velük mindent megüzenhettek nekem, amit csak hallotok. ³⁷Húsaj, David barátja be is ment a városba. Avishalom is megérkezett Yerushalaim-ba.

¹Amikor David egy kevéssel túljutott a hegytetőn, szembejött vele Cíbá, Mefiboshet szolgája, két fölszerszámozott szamárral. Volt rajtuk kétszáz kenyér, száz csomó aszú szőlő, száz adag érett gyümölcs és egy tömlő bor. ²A király megkérdezte Cíbától: Mit akarsz ezzel? Cíbá így felelt: A szamarak legyenek a király háza népéé, hogy azokon járjanak, a kenyér és az érett gyümölcs legyen a szolgák étele, a bor pedig legyen annak az itala, aki elfárad a pusztában. ³Ekkor megkérdezte a király: Hol van uradnak a fia? Cíbá így felelt a királynak: Ő Yerushalaim-ban maradt, mert azt mondta, hogy most adja vissza neki Yiszráel háza az apja királyságát. ⁴A király ezt mondta Cíbának: Legyen minden a tied, ami Mefibosheté volt. Cíbá felelte: Leborulok előtted, légy hozzám ezután is jóindulattal, uram, királyom!

⁵Amikor David király megérkezett Bahúrimba, kijött onnan egy ember, aki Sha’ul rokonságából való volt, név szerint Shimei, Géra fia, és amint ment, egyre ócsárolta őket. ⁶Sőt kővel hajigálta Davidot és David király szolgáit, bár jobbról és balról ott volt az egész hadinép és az egész testőrség. ⁷Így ócsárolta őt Shimei: Gyere csak, gyere, te vérengző és elvetemült ember! ⁸Megtorolja rajtad uram Sha’ul házának minden kiontott vérét, aki helyett te király lettél, és odaadta Yahuwah a királyságot fiadnak, Avishalomnak. Most te kerültél bajba, mert vérengző ember vagy!

⁹Akkor ezt mondta a királynak Ábisháj, Cerúja fia: Hogy meri ócsárolni az én Uramat, királyomat ez a döglött kutya?! Hadd menjek oda, hogy levágjam a fejét! ¹⁰A király azonban ezt mondta: Nem rám és nem rátok tartozik ez, Cerúja fiai. Mert ha ócsárol, és ha Yahuwah mondta neki, hogy ócsárolja Davidot, akkor ki mondhatná neki: Miért tetted ezt? ¹¹Majd ezt mondta David Ábishájnak és összes szolgájának: Ha még a fiam is az életemre tör, aki pedig az én véremből származik, mennyivel inkább ez a Binyamini! Hagyjátok, hadd ócsároljon, hiszen Yahuwah parancsolta neki. ¹²Bárcsak rám tekintene nyomorúságomban Yahuwah, és javamra fordítaná azt, hogy ma ócsároltak engem! ¹³David továbbment embereivel az úton, Shimei pedig vele átellenben a hegyoldalon menve egyre ócsárolta, kövekkel dobálta, és port szórt feléje. ¹⁴Így jutott el a király és a vele levő hadinép fáradtan a Yardenen túlra, és ott pihenőt tartottak.

¹⁵Avishalom és az egész Yiszráeli hadinép megérkezett Yerushalaim-ba. Vele volt Ahitófel is. ¹⁶Amikor az arki Húsaj, David barátja bement Avishalomhoz, ezt mondta Húsaj Avishalomnak: Éljen a király! Éljen a király! ¹⁷De Avishalom ezt mondta Húsajnak: Hát csak ennyire vagy hűséges a barátodhoz? Miért nem mentél el a barátoddal? ¹⁸Húsaj ezt felelte Avishalomnak: Azért nem, mert én azé leszek és annál maradok, akit Yahuwah és ez a hadinép, meg az összes Yiszráeliek választottak. ¹⁹Másodszor pedig: kinek szolgáljak én, ha nem az ő fiának? Ahogyan apádat szolgáltam, ugyanúgy foglak téged is.

²⁰Avishalom ezt mondta Ahitófelnek: Adjatok tanácsot, hogy mit tegyünk! ²¹Ahitófel ezt mondta Avishalomnak: Menj be apád másodrangú feleségeihez, akiket itthon hagyott a palota őrzésére. Ha meghallja egész Yiszráel, hogy meggyűlöltetted magad apáddal, annál inkább fölbátorodnak mindazok, akik veled tartanak. ²²Sátrat vontak fel tehát Avishalomnak a háztetőn, és bement Avishalom apja másodrangú feleségeihez egész Yiszráel szeme láttára. ²³Abban az időben olyannak tartották Ahitófel tanácsát, amit adott, mintha Elohim szavát kérdezték volna meg. Ilyennek tartotta Ahitófel minden tanácsát David is, Avishalom is.

¹Azután ezt mondta Ahitófel Avishalomnak: Kiválasztok tizenkétezer embert, elindulok, és üldözöm Davidot még ma éjjel. ²Megtámadom, amíg fáradt és erőtlen, megriasztom, és elfut az egész vele levő nép, és egyedül a királyt ölöm meg. ³Az egész népet visszahozom hozzád, mert az egésznek a visszatérése attól az egy embertől függ, akit te halálra keresel, és ez az egész népnek javára lesz. ⁴Tetszett ez a beszéd Avishalomnak és Yiszráel véneinek.

⁵De Avishalom ezt mondta: Hívjátok ide az arki Húsajt is, hallgassuk meg, mi mondanivalója van neki. ⁶Amikor Húsaj megérkezett Avishalomhoz, ezt mondta neki Avishalom: Ahitófel ezt meg ezt mondta. Úgy tegyünk-e, ahogyan ő mondta, vagy ne? Mondd meg! ⁷Húsaj ezt mondta Avishalomnak: Most az egyszer nem jó tanácsot adott Ahitófel. ⁸Majd ezt mondta Húsaj: Magad is tudod, hogy apád és emberei vitézek, és olyan elkeseredettek, mint a kölykeitől megfosztott medve a mezőn. Azonfelül apád harchoz értő ember, aki nem engedi aludni a hadinépet. ⁹Ő maga pedig valamilyen üregben rejtőzködhet, vagy más helyen. Megtörténhetik, hogy mindjárt kezdetben elesnek néhányan, és ha ennek hallatára azt mondják majd, hogy vereség érte az Avishalomnal tartó népet, akkor kétségbe fog esni még a bátor harcos is, akinek olyan a szíve, mint az oroszláné. ¹⁰Hiszen egész Yiszráel tudja, hogy apád vitéz ember, és bátrak a vele levők is. ¹¹Én bizony azt tanácsolom, hogy inkább gyűjtsd magadhoz egész Yiszráelt Dántól Beérsebáig, hogy annyian legyenek, mint a tengerparton a homok, és te magad menj velük. ¹²Akkor aztán rátámadunk azon a helyen, ahol éppen megtaláljuk, és meglepjük, ahogyan a harmat hull a földre, és nem marad meg sem ő, sem a vele levő emberek közül senki. ¹³Ha pedig valamelyik városba húzódik vissza, húzzon köteleket egész Yiszráel a város köré, és rántsuk le azt a völgybe, hogy még egy kövecske se maradjon meg ott. ¹⁴Erre azt mondta Avishalom és minden Yiszráeli férfi: Jobb az arki Húsaj tanácsa Ahitófel tanácsánál. Mert Yahuwah rendelte, hogy meghiúsuljon Ahitófel jó tanácsa, és így veszedelmet hozzon Yahuwah Avishalomra.

¹⁵Húsaj pedig elmondta Tzadok és Ábiáthár papoknak: Ilyen tanácsot adott Ahitófel Avishalomnak és Yiszráel véneinek, én viszont ezt meg ezt tanácsoltam. ¹⁶Most tehát sietve küldjetek jelentést Davidnak: Ne töltsd ma az éjszakát a puszta felé vezető gázlóknál, hanem azonnal kelj át, különben elpusztul a király és az egész vele levő nép. ¹⁷Yonathan és Ahimaac a Rógél-forrásnál álldogáltak. Oda járt egy szolgálóleány, az hordta nekik a hírt, ők pedig elmentek és hírt vittek David királynak. A városba ugyanis nem mertek bemenni, hogy meg ne lássák őket. ¹⁸Mégis meglátta őket egy szolga, és hírül adta Avishalomnak. Ezért mindketten sietve eltávoztak, és bementek egy bahúrimi ember házába. Ennek az udvarában volt egy kút, oda ereszkedtek le. ¹⁹Az asszony pedig fogott egy terítőt, letakarta vele a kút száját, és gabonát öntött rá, úgyhogy semmit sem lehetett észrevenni. ²⁰Amikor megérkeztek az asszonyhoz Avishalom szolgái, és megkérdezték, hogy hol van Ahimaac és Yonathan, az asszony így felelt nekik: Továbbmentek innen a vízhez. És keresték őket, de mivel nem találták, visszatértek Yerushalaim-ba.

²¹Miután eltávoztak, ezek kijöttek a kútból, elmentek, és hírt vittek David királynak. Ezt mondták Davidnak: Induljatok, keljetek át gyorsan a vízen, mert veszedelmes tanácsot adott Ahitófel! ²²Elindult azért David egész népével együtt, és átkeltek a Yardenen. Virradatra senki sem maradt, aki ne kelt volna át a Yardenen.

²³Amikor látta Ahitófel, hogy nem az ő tanácsát követik, fölnyergelte a szamarát, elindult, és hazament a városába. Végrendelkezett háza népéről, azután felakasztotta magát. Így halt meg, és eltemették apja sírjába.

²⁴David már Mahanaimba érkezett, amikor Avishalom az összes Yiszráeliekkel együtt átkelt a Yardenen. ²⁵Avishalom Yoáv helyett Amászát állította a hadsereg élére. Amászá egy Yitrá nevű Yiszráeli ember fia volt, aki bement Abígalhoz, Náhásh leányához, aki Cerújának, Yoáv anyjának volt a nővére. ²⁶Yiszráel és Avishalom Gileád földjén ütött tábort.

²⁷Amikor David Mahanaimba érkezett, az ammóni Rabbából való Sóbi, Náhásh fia, a Lódebárból való Mákír, Ammiél fia és a gileádi Rógelimből való Barzillaj ²⁸ágyneműt, tálakat és cserépedényeket, búzát, árpát, lisztet és pörkölt gabonát, babot meg pörkölt lencsét, ²⁹továbbá mézet, vajat, juhtúrót és tehénsajtot vittek eleségül Davidnak és a vele levő népnek. Mert ezt mondták: Éhes, fáradt és szomjas lett a nép a pusztában.

¹Ezután megszemlélte David a vele levő hadinépet, és ezredeseket meg századosokat állított az élükre. ²David a hadinép egyharmadát Yoávra bízta, egyharmadát Ábishájra, Cerújá fiára, Yoáv testvérére, egyharmadát pedig a gáti Ittajra. A király ezt mondta a népnek: Én magam is veletek fogok menni. ³De a nép így felelt: Nem jöhetsz, mert ha mi megfutamodunk is, velünk nem törődnek; sőt ha a sereg fele meghal is, azzal sem törődnek. De te annyit érsz, mint tízezer magunkfajta ember. Jobb tehát, ha a városból segítesz bennünket. ⁴A király ezt mondta nekik: Úgy teszek, ahogy jónak látjátok. Majd odaállt a király a kapu mellé, az egész hadinép pedig kivonult századonként és ezredenként. ⁵Yoávnak, Ábishájnak és Ittajnak ezt parancsolta a király: Az én kedvemért bánjatok kíméletesen azzal a fiúval, Avishalomnal! Hallotta az egész hadinép is, hogy mit parancsolt a király Avishalomra vonatkozólag mindegyik vezérének.

⁶Azután kivonult a hadinép a mezőre Yiszráel ellen, de az ütközet az Efráimi erdőben folyt le. ⁷Ott verték meg Yiszráel hadinépét David szolgái. Nagy vereség érte ott őket azon a napon: elesett húszezer ember. ⁸Kiterjedt a harc arra az egész vidékre, és a hadinép közül sokkal többet pusztított el az erdő azon a napon, mint amennyit fegyver pusztított el.

⁹Egyszer csak rábukkantak David szolgái Avishalomra. Avishalom egy öszvéren nyargalt. Az öszvér beszaladt egy nagy tölgyfa sűrű ágai alá, Avishalom pedig fennakadt hajánál fogva a tölgyfán, és ott maradt ég és föld között, mert az öszvér kiszaladt alóla. ¹⁰Meglátta ezt egy ember, és jelentette Yoávnak. Ezt mondta: Láttam, hogy Avishalom egy tölgyfán függ! ¹¹Yoáv ezt mondta a hírt hozó embernek: Ha láttad, miért nem terítetted mindjárt a földre? Azután gondom lett volna arra, hogy tíz ezüstöt meg egy övet adjak neked. ¹²De az az ember így felelt Yoávnak: Ha ezer ezüst ütné is a markomat, akkor sem emelnék kezet a király fiára. Hiszen fülünk hallatára parancsolta meg a király neked, Ábishájnak meg Ittajnak, hogy vigyázzatok arra a fiúra, Avishalomra! ¹³Ha orvul törtem volna az életére, akkor te nem álltál volna mellém, hiszen a király előtt semmi sem marad titokban! ¹⁴Yoáv ezt mondta: Mit vesztegetem veled az időt? És három dárdát kapva a kezébe, beledöfte Avishalom szívébe, mert még életben volt a tölgyfán. ¹⁵Azután körülfogta Avishalomt Yoáv tíz fegyverhordozó legénye, levágták és megölték.

¹⁶Ekkor Yoáv megfújta a kürtöt, mire a nép visszatért Yiszráel üldözéséből, mert Yoáv megállást parancsolt a népnek. ¹⁷Avishalomt pedig fogták, beledobták az erdőben egy nagy gödörbe, és igen nagy rakás követ szórtak rá. Egész Yiszráel elfutott, mindenki a maga otthonába. ¹⁸Avishalom még életében vett, és felállított magának egy emlékoszlopot a Király-völgyben, mert ezt mondta: Nincs fiam, aki fenntartaná nevem emlékét. Ezért a maga nevéről nevezte el az oszlopot. Avishalom emlékoszlopának nevezik azt még ma is.

¹⁹Ahimaac, Tzadok fia ezt mondta: Elfutok, és megviszem az örömhírt a királynak, hogy igazságot szolgáltatott neki ellenségeivel szemben Yahuwah. ²⁰De Yoáv ezt mondta neki: Ne légy te ma hírvivő, majd máskor vihetsz örömhírt. Ma nem örömhírt vinnél, hiszen meghalt a király fia! ²¹Egy etióp embernek azonban ezt parancsolta Yoáv: Menj, jelentsd a királynak, amit láttál! Az etióp ember leborult Yoáv előtt, azután futásnak eredt. ²²Ahimaac, Tzadok fia megint ezt mondta Yoávnak: Bármi történjék is, elfutok én is az etióp után! De Yoáv ezt felelte: Miért futnál éppen te, fiam? Nem örömhír ez, amelyért jutalmat kapnál. Bármi történjék is – mondta -, elfutok! ²³Erre azt mondta neki Yoáv: Hát fuss! Futásnak eredt tehát Ahimaac a kikkári úton, és megelőzte az etiópot.

²⁴David ott ült a két kapu között, az őrálló pedig fölment a kapu tetejére a bástyára, és amikor körülnézett, látta, hogy egy ember fut egyedül. ²⁵Az őr lekiáltott, és jelentette ezt a királynak. A király ezt mondta: Ha egyedül van, örömhírt hoz. Közben az ember egyre közelebb jött. ²⁶Azután meglátott az őr egy másik futó embert is, ezért lekiáltott az őr a kapuba, és ezt mondta: Jön egy másik egyedül futó ember is! A király ezt mondta: Az is örömhírt hoz. ²⁷Majd ezt mondta az őr: Az elsőnek a futását olyannak látom, mintha Ahimaac, Tzadok fia futna. Akkor ezt mondta a király: Jó ember ő, és jó hírt hoz.

²⁸Ahimaac ezt kiáltotta a királynak: Békesség! Azután leborult a király elé arccal a földre, és ezt mondta: Áldott Yahuwah, a te Elohim-od! Kezedbe adta azokat az embereket, akik kezet emeltek az én Uramra, királyomra. ²⁹De a király ezt kérdezte: Épségben van-e Avishalom fiam? Ahimaac így felelt: Láttam egy nagy tömeget, de Yoáv elküldte a király egyik szolgáját meg a te szolgádat is, ezért nem tudom, mi történt. ³⁰A király azt mondta: Eredj odébb, állj félre! Ő tehát odébbment, és félreállt. ³¹Közben megérkezett az etióp ember is, és így szólt: Jó hírt küldenek, uram, királyom! Igazságot szolgáltatott ma neked Yahuwah mindazokkal szemben, akik fölkeltek ellened. ³²De a király ezt kérdezte az etióptól: Épségben van-e Avishalom fiam? Az etióp így felelt: Úgy járjanak az én URam, királyom ellenségei, és mindazok, akik a vesztedre törnek, mint az a fiú!

¹A király megrendült, fölment a kapu fölött levő helyiségbe, és sírt. És amíg ment, ezt mondogatta: Fiam, Avishalom! Fiam, fiam, Avishalom! Bárcsak én haltam volna meg helyetted, fiam, fiam, Avishalom! ²Yoávnak azonban jelentették, hogy a király sírva gyászolja Avishalomt. ³Ezért gyászra fordult a győzelem azon a napon az egész nép számára, mert meghallotta a nép, hogy bánkódik a király a fia miatt. ⁴Úgy lopakodott be a hadinép azon a napon a városba, ahogyan a szégyent vallott hadinép szokott lopakodni, ha megfutott a csatából. ⁵A király pedig betakarta az arcát, és hangosan jajgatott a király: Fiam, Avishalom, fiam, fiam, Avishalom! ⁶Akkor Yoáv bement a királyhoz a házba, és ezt mondta: Megszégyenítetted ma minden szolgádat, akik pedig megmentették az életedet, fiaidnak és leányaidnak az életét, feleségeidnek és másodrangú feleségeidnek az életét. ⁷Hiszen azokat szereted, akik gyűlölnek, és azokat gyűlölöd, akik szeretnek. Ma kimutattad, hogy neked nem számítanak vezéreid és szolgáid! Bizony most tudtam meg, hogy jobban szeretnéd, ha mindnyájan meghaltunk volna is ma, csak Avishalom élne. ⁸Most már kelj föl, menj ki, és beszélj szolgáidhoz szívhez szólóan, mert Yahuwah-ra esküszöm, hogy ha nem jössz ki, éjjelre már egy ember sem marad melletted! Ez pedig rosszabb lesz neked minden bajnál, ami ifjúságodtól fogva mostanáig ért téged. ⁹Erre fölkelt a király, és leült a kapuban. Az egész hadinépnek pedig kihirdették, hogy a király a kapuban ül, és az egész hadinép a király elé járult. Yiszráel tehát menekült, mindenki a maga otthonába. ¹⁰És civakodás kezdődött Yiszráel népének törzsei között, és ezt mondták: A király mentett meg bennünket ellenségeink kezéből. Ő szabadított meg bennünket a filiszteusok kezéből is, és most el kellett menekülnie az országból Avishalom miatt. ¹¹De Avishalom, akit mi fölkentünk, meghalt a harcban. Miért késlekedtek tehát visszahozni a királyt?

¹²David király pedig ezt az üzenetet küldte Tzadok és Ábiáthár papoknak: Így beszéljetek Yehuda véneihez: Miért akartok utolsók lenni a király hazahozásában? Eljutott ugyanis a királyi udvarba annak a híre, amiről egész Yiszráel beszélt. ¹³Ti az én testvéreim vagytok, az én húsom és vérem. Miért akartok utolsók lenni a király visszahozásában? ¹⁴Mondjátok meg Amászának: Te az én húsom és vérem vagy. Úgy segítsen meg engem Elohim most és ezután is, hogy te leszel Yoáv helyett a hadseregparancsnokom egész életedben. ¹⁵Így nyerte meg minden Yehudai ember szívét, mint egy emberét, úgyhogy üzenetet küldtek a királynak: Térj vissza minden szolgáddal együtt!

¹⁶Visszaindult tehát a király, és elérkezett a Yardenhez. A Yehudaiak pedig Gilgálba érkeztek, hogy elébe menjenek a királynak, és segítsenek a királynak átkelni a Yardenen. ¹⁷A Binyamini Shimei, Gérá fia is sietve elment Bahúrimból, a Yehudaikkal együtt, David király elé. ¹⁸Ezer Binyamini ember volt vele, továbbá Cíbá, Sha’ul házának a szolgája, tizenöt fiával és húsz szolgájával együtt, és még a király előtt odaértek a Yardenhez. Átkeltek a gázlón, hogy áthozzák a király háza népét, és megtegyék, amit csak jónak lát. Shimei, Gérá fia pedig leborult a király előtt, amikor átkelt a Yardenen. ¹⁹Ezt mondta a királynak: Ne rója fel bűnül az én URam, és ne emlékezz arra, hogy milyen bűnt követett el szolgád akkor, amikor eltávozott az én URam, királyom Yerushalaim-ből. Ne vegye azt szívére a király! ²⁰Tudja a te szolgád, hogy vétkezett, de látod, én jöttem ma elsőnek Yoszef egész házából, hogy elébe menjek az én URamnak, királyomnak! ²¹De megszólalt Ábisháj, Cerújá fia, és ezt mondta: Hát nem kell Shimeinek meghalnia azért, hogy szidalmazta Yahuwah fölkentjét? ²²David azonban ezt mondta: Nem rám és nem rátok tartozik ez, Cerújá fiai! Még kísértésbe visztek ma engem! Miért kellene ma bárkinek is meghalnia Yiszráelben? Hiszen tudom én, hogy ma lettem ismét Yiszráel királya! ²³Shimeinek pedig ezt mondta a király: Nem kell meghalnod! Meg is esküdött neki a király.

²⁴Mefiboshet, Sha’ul fia is elment a király elé. Nem gondozta a lábát, nem gondozta a szakállát, és nem mosatta a ruháját attól fogva, hogy a király elment, egészen addig, amíg békességben meg nem érkezett. ²⁵Amikor aztán Yerushalaim-ban a király elé érkezett, ezt kérdezte tőle a király: Miért nem jöttél velem, Mefiboshet? ²⁶Ő így felelt: uram, királyom, megcsalt engem a szolgám. Mert én, a te szolgád, ezt mondtam: Fölnyergeltetek egy szamarat, felülök rá, és úgy megyek a királlyal, mert béna a te szolgád. ²⁷Ő azonban rágalmazta szolgádat az én URam, királyom előtt. De az én URam, királyom olyan, mint Elohim Angyala (Melekh). Tégy azért úgy, ahogyan jónak látod. ²⁸Mert apám egész háza népe nem várhatott mást az én URamtól, királyomtól, mint a halált, te mégis azok közé ültetted szolgádat, akik asztalodnál esznek. Mi jogom volna tehát, hogy még panaszkodjam a királynak? ²⁹Akkor ezt mondta neki a király: Nem szükséges többet beszélned. Megmondtam, hogy te és Cíbá fogtok osztozni a mezőn. ³⁰Mefiboshet ezt felelte a királynak: Akár az egészet is elveheti. Csakhogy az én uram, királyom békességben hazajött!

³¹A gileádi Barzillaj is elment Rógelimból, hogy átkeljen a királlyal a Yardenen, és elbúcsúzzék tőle a Yordannál. ³²Barzillaj igen öreg ember volt, nyolcvanesztendős. Ő tartotta el a királyt, amikor Mahanaimban lakott, mert igen tehetős ember volt. ³³A király azonban ezt mondta Barzillajnak: Jöjj át velem, és eltartalak Yerushalaim-ban. ³⁴De Barzillaj ezt felelte a királynak: Ugyan mennyi idő van még hátra az életemből? Nem érdemes már fölmennem a királlyal Yerushalaim-ba! ³⁵Most nyolcvanesztendős vagyok, nem tudok már különbséget tenni jó és rossz között, nem érzi szolgád annak az ízét, amit eszik és iszik, és nem gyönyörködöm az énekesek és énekesnők hangjában. Csak terhedre lenne a szolgád neked, uram, király! ³⁶Éppen csak átkel szolgád a Yordanon a királlyal. Miért akar engem a király ennyire megjutalmazni? ³⁷Engedd vissza szolgádat, hadd haljak meg az én városomban, ahol apám és anyám sírja van! De itt van a fiam, Kimhám, a te szolgád. Keljen át ő veled, uram, király, és vele bánj jóindulattal. ³⁸A király ezt mondta: Velem jöhet Kimhám, és én úgy bánok vele, ahogyan szeretnéd. Mindent megteszek a kedvedért, amit csak kívánsz tőlem. ³⁹Azután átkelt a Yordanon az egész nép, és a király is átkelt; akkor a király megcsókolta és megáldotta Barzillajt, ő pedig visszatért lakóhelyére. ⁴⁰Így kelt át a király Gilgálba, és Kimhám is átkelt vele együtt. Yehuda egész népe és Yiszráel népének a fele segített átkelni a királynak.

⁴¹De azután odamentek a királyhoz yiszráeliek mind, és ezt mondták a királynak: Miért loptak el téged Yehudai testvéreink, akik segítettek átkelni a Yardenen a királynak és háza népének, meg a Daviddal levő többi embernek? ⁴²A Yehudaiak így válaszoltak yiszráelieknek: Azért, mert a király hozzánk áll közelebb. Miért kell ezért haragudnotok? Talán megettük a királyt? Vagy volt valami hasznunk belőle? ⁴³De yiszráeliek ezt mondták a Yehudaiaknak: Tízszer akkora jogunk van nekünk a királyhoz, Davidhoz is, mint nektek! Miért becsültetek le bennünket? Nem mi mondtuk először, hogy hozzuk vissza a királyt? De a Yehudaiak szava erősebb volt yiszráeliek szavánál.

¹Akadt ott egy elvetemült ember, név szerint Sheba, egy Binyamini embernek, Bikrinek a fia. Ez belefújt a kürtjébe, és kihirdette: Nincs semmi közünk Davidhoz, semmi örökségünk Yisháj fiával! Sátrába térjen minden Yiszráeli! ²Ekkor Shebához, Bikri fiához pártolt Davidtól minden Yiszráeli. De a Yehudaiak hűségesen követték királyukat a Yardentől Yerushalaim-ig.

³Amikor David megérkezett Yerushalaim-i palotájába, előhívatta másodrangú feleségeit, azt a tíz asszonyt, akiket otthon hagyott a király a palota őrzésére. Ezeket házi őrizetbe vetette, és gondoskodott róluk, de nem ment be hozzájuk. Haláluk napjáig elkülönítve maradtak, és úgy éltek, mintha özvegyek lettek volna.

⁴Azután ezt parancsolta a király Amászának: Szólítsd fegyverbe a Yehudaiakat három nap alatt, és légy készen magad is! ⁵El is ment Amászá, hogy fegyverbe szólítsa Yehudat, de nem tudta azt végrehajtani a kijelölt határidőre. ⁶Akkor ezt mondta a király Ábishájnak: Ez a Sheba, Bikri fia még Avishalomnál is nagyobb bajt hozhat ránk. Vedd magad mellé urad szolgáit, és üldözd őt, még mielőtt erős városokat talál, és elmenekül előlünk! ⁷Kivonultak tehát vele Yoáv emberei, a kerétiek, a pelétiek és a testőrök mind. Kivonultak Yerushalaim-ből, hogy üldözzék Shebát, Bikri fiát. ⁸Amikor ahhoz a nagy kőhöz érkeztek, amely Gibeónnál van, eléjük jött Amászá. Yoávnak a ruhája alatt páncél volt, és arra kardot kötött, hüvelyestül a csípőjére erősítve, úgyhogy az onnan könnyen kihúzható volt. ⁹Yoáv megkérdezte Amászát: Hogy vagy, testvérem? Azután Yoáv megfogta jobb kezével Amászának a szakállát, hogy megcsókolja. ¹⁰Amászá nem is ügyelt a kardra, amely Yoáv kezében volt. Az pedig a hasába döfte, és kiontotta belét a földre. Nem kellett megismételnie, mert meghalt.

¹¹Azután Yoáv és testvére, Ábisháj tovább üldözték Shebát, Bikri fiát. Yoáv egyik embere pedig odaállt Amászá mellé, és ezt kiáltotta: Aki szereti Yoávot és Davidot, kövesse Yoávot! ¹²Amászá vérbe fagyva feküdt ott az országút közepén. Amikor az az ember látta, hogy az egész nép megáll ott, félrehúzta Amászát az útról a mezőre, és rádobott egy ruhát, mert látta, hogy mindenki megáll, aki odaér. ¹³Miután elvitték az országútról, mindenki Yoáv után vonult, hogy üldözzék Shebát, Bikri fiát.

¹⁴Sheba átvonult Yiszráel minden törzsén Ábél-Bét-Maakáig. A bikriek mind összegyűltek, és követték őt. ¹⁵De utolérték és körülzárták Ábél-Bét-Maakában, és sáncot emeltek a város ellen, a bástyával szemben. Az egész nép, amely Yoávbal volt, rombolta a várfalat, hogy ledöntse. ¹⁶Akkor egy okos asszony így kiáltott ki a városból: Hallgassatok ide! Hallgassatok ide! Mondjátok meg Yoávnak, hogy jöjjön ide, hadd beszéljek vele! ¹⁷Amikor ő odament hozzá, megkérdezte az asszony: Te vagy Yoáv? Én vagyok – felelte. Az asszony ezt mondta neki: Hallgasd meg szolgálóleányod szavát! Ő így felelt: Hallgatom. ¹⁸Az asszony ezt mondta: Hajdanában így szoktak beszélni: Ábélben kérjetek tanácsot, akkor célhoz értek! ¹⁹Én Yiszráel egyik békeszerető városa vagyok, te pedig meg akarsz ölni egy Yiszráeli várost, egy anyát? Miért akarod elpusztítani Yahuwah örökségét? Yoáv így válaszolt: Dehogy akarom, dehogy akarom elpusztítani és lerombolni! ²⁰Nem erről van szó, hanem arról, hogy egy ember az Efráim hegyéről, név szerint Sheba, Bikri fia, kezet emelt David királyra. Csak őt magát adjátok ki, és akkor elvonulok a város alól. ²¹Az asszony ezt felelte Yoávnak: Mindjárt kidobjuk neked a fejét a várfalon! ²²Az asszony bölcsen eljárt az egész népnél, fejét vétette Shebának, Bikri fiának, és kidobták azt Yoávnak. Yoáv pedig megfúvatta a kürtöt, és szétoszlottak a város alól, mindenki a maga lakóhelyére. Yoáv is visszatért Yerushalaim-ba a királyhoz.

²³Yoáv Yiszráel egész seregének az élén állt. Benájá, Yojádá fia volt a kerétiek és a pelétiek parancsnoka. ²⁴Adórám a kényszermunkák felügyelője, Yosháfát, Ahilúd fia pedig a főtanácsadó volt. ²⁵Shejá kancellár, Tzadok és Ábiáthár pedig papok voltak. ²⁶A Yáirí Írá is David papja volt.

¹David idejében egyszer éhínség volt három egymás után következő évben. Amikor David kérdést intézett Yahuwah-hoz, ezt mondta neki Yahuwah: Sha’ul miatt és vérengző háza népe miatt van ez, mivel megölette a gibeóniakat. ²Hívatta tehát a király a gibeóniakat, és beszélt velük. A gibeóniak ugyanis nem Yiszráel fiai közül valók voltak, hanem az emóriak maradékai, akikkel esküvel kötöttek szövetséget Yiszráel fiai. Sha’ul azonban a kiirtásukra törekedett, mert féltette Yiszráelt és Yehudat. ³David ezt kérdezte a gibeóniaktól: Mit tegyek értetek, és mivel engeszteljelek ki, hogy áldjátok Yahuwah örökségét? ⁴A gibeóniak így feleltek neki: Nem követelünk mi Sha’ultól és a háza népétől sem ezüstöt, sem aranyat, és nem kívánhatjuk, hogy megöljenek valakit Yiszráelben. De David megkérdezte: Mit gondoltok mégis, mit tegyek értetek? ⁵Ők ezt felelték a királynak: Annak az embernek, aki ki akart irtani, és meg akart semmisíteni bennünket, hogy sehol se maradhassunk meg Yiszráel területén, ⁶annak az embernek a fiai közül adjanak ki nekünk hét embert, hogy fölakasszuk őket Yahuwah előtt, Yahuwah választottjának, Sha’ulnak Gibeájában. A király azt felelte: Kiadom. ⁷A király azonban megkímélte Mefiboshetet, Sha’ul fiának, Yonathannak a fiát, mert esküvel kötött szövetséget Yahuwah előtt David és Yonathan, Sha’ul fia. ⁸Viszont elvette a király Ricpának, Ajjá leányának a két fiát, akiket az Sha’ulnak szült, Armónit és Mefiboshetet; továbbá Mikalnak, Sha’ul leányának az öt fiát, akiket ő Adriélnek, a mehólai Barzillaj fiának szült. ⁹Ezeket a gibeóniak kezébe adta, akik fölakasztották őket a hegyen Yahuwah előtt. Így estek áldozatul egyszerre heten. Az aratás első napjaiban kellett meghalniuk, az árpaaratás kezdetén.

¹⁰De Ricpá, Ajjának a leánya, zsákruhát fogott, és rájuk terítette a kősziklán az aratás kezdetén, amíg csak eső nem ömlött rájuk az égből. Nem engedte, hogy hozzájuk férjenek nappal az égi madarak, éjjel pedig a mezei vadak. ¹¹Davidnak azonban jelentették, hogy mit tett Ricpá, Ajjá leánya, Sha’ul másodrangú felesége. ¹²Akkor David elment, és elhozatta Sha’ulnak és fiának, Yonathannak a csontjait Yabesh-Gileád polgáraitól; ők ugyanis ellopták azokat Bétseán teréről, ahol fölakasztották őket a filiszteusok, miután megverték Sha’ult a Gilbóa-hegyen. ¹³Elhozták tehát onnan Sha’ulnak és fiának, Yonathannak a csontjait, és összeszedték azoknak a csontjait is, akiket most akasztottak föl. ¹⁴Azután eltemették Sha’ulnak és fiának, Yonathannak a csontjait Binyamin földjén, Célában, apjának, Kísnek a sírjába. Mindent megtettek, amit a király parancsolt. Ezután megkönyörült Elohim az országon.

¹⁵De újból harc tört ki a filiszteusok és Yiszráel között. David is elment szolgáival együtt, és megütközött a filiszteusokkal. David azonban elfáradt. ¹⁶Akkor Yishbi-Benób, a refáiak leszármazottja, akinek a lándzsája háromszáz sekel súlyú rézből volt, és vadonatúj fölszerelése volt, azt gondolta, hogy leteríti Davidot. ¹⁷Azonban segítségére sietett Ábisháj, Cerújá fia, aki leterítette, és megölte a filiszteust. Akkor ilyen esküt tettek Davidnak a hívei: Nem jöhetsz többé velünk az ütközetbe, hogy ki ne oltsd Yiszráel mécsesét. ¹⁸Ezután újból harc tört ki a filiszteusokkal Góbnál. Akkor vágta le a húsái Szibekkaj a refáiak leszármazottai közül való Szafot.

¹⁹Majd újból harc tört ki a filiszteusokkal Góbnál, és Elhánán, a Beit-Lechemi Yáré-Óregim fia levágta a gáti Goljáthot, akinek a lándzsanyele olyan vastag volt, mint a szövőszék tartófája. ²⁰Gátnál is harc tört ki. Volt ott egy nagy termetű férfi, akinek a kezén is, meg a lábán is hat-hat ujja volt, összesen huszonnégy. Ő is a refáiak leszármazottja volt. ²¹Ez gyalázta Yiszráelt, de levágta őt Yonathan, David bátyjának, Simeának a fia. ²²Ez a négy ember a gáti refáiak leszármazottja volt, és Davidnak vagy szolgáinak a keze által estek el.

¹ David ennek az éneknek a szavait mondta el Yahuwah-nak, amikor Yahuwah kimentette őt minden ellenségének és Sha’ulnak a kezéből. Így mondta:

² Yahuwah az én kőszálam, váram és megmentőm,
³ Elohim-om, kősziklám, nála keresek oltalmat.

Pajzsom, hatalmas szabadítóm és fellegváram,
menedékem és szabadítóm, megszabadítasz az erőszaktól.

⁴ Yahuwah-hoz kiáltok, aki dicséretre méltó,
és megszabadulok ellenségeimtől.
⁵ Mert körülvettek a halál örvényei,
pusztító áradat rettent engem.

⁶ A sír kötelei fonódtak körém,
a halál csapdái meredtek rám.
⁷ Nyomorúságomban Yahuwah-hoz kiáltottam,
kiáltottam az én Elohim-omhoz.

Meghallotta hangomat templomában,
kiáltásom fülébe jutott. ⁸ Megrendült és rengett a föld,
az egek alapjai megremegtek,
megrendültek, mert haragra gyúlt.

⁹ Füst jött ki orrából, szájából emésztő tűz,
parázs izzott benne.
¹⁰ Lehajlította az eget és leszállt,
homály volt lába alatt.

¹¹ Kerúbon ülve repült,
szelek szárnyán jelent meg.
¹² Sötétségből vont sátrat magának,
víztömegből, gomolygó fellegekből.

¹³ Fényözön jár előtte, parázsló tűz izzik.
¹⁴ Dörög Yahuwah az égben, mennydörög a Felséges.

¹⁵ Kilőtte nyilait és szétszórta, kiröpítette villámait.
¹⁶ Láthatóvá vált a tengernek a medre,
föltárultak a világ alapjai Yahuwah dorgálásától,
haragos szele fúvásától.

¹⁷ Lenyúlt a magasból és fölvett,
a nagy vizekből kihúzott engem.
¹⁸ Megmentett engem erős ellenségemtől,
gyűlölőimtől, bár erősebbek voltak nálam.

¹⁹ Rám törhetnek a veszedelem napján,
de Yahuwah az én támaszom.
²⁰ Tágas térre vitt ki engem,
megmentett, mert gyönyörködik bennem.

²¹ Igazságom szerint bánt velem Yahuwah,
kezem tisztasága szerint jutalmazott engem.
²² Hiszen vigyáztam Yahuwah útjára,
és nem hagytam el hűtlenül Elohim-ot.

²³ Minden törvényére ügyeltem, rendelkezéseitől nem tértem el.
²⁴ Feddhetetlen voltam előtte, és őrizkedtem a bűntől.

²⁵ Igazságom szerint jutalmazott meg Yahuwah,
tisztaságom szerint, amit jól lát.
²⁶ A hűségeshez hűséges vagy,
a feddhetetlen emberhez feddhetetlen vagy.

²⁷ A tisztához tiszta vagy,
de a hamisnak ellenállsz.
²⁸ A nyomorult népet megsegíted,
de a kevélyeket látod, és megalázod.

²⁹ Te vagy, Yahuwah, a mécsesem,
Yahuwah fénysugarat ad nekem a sötétségben.
³⁰ Veled a rablóknak is nekirontok,
ha Elohim segít, a falon is átugrom.

³¹ Elohim útja tökéletes, Yahuwah beszéde színigaz.
Pajzsa ő mindazoknak, akik hozzá menekülnek.

³² Van-e Elohim az Yahuwah-án kívül,
és van-e kőszikla Elohim-unkon kívül?

³³ Elohim az én erős menedékem,
ő vezeti útján a feddhetetlent.
³⁴ Olyanná teszi lábamat, mint a szarvasoké,
magaslatokra állít engem.

³⁵ Ő tanítja kezemet a harcra,
karjaim ércíjat feszítenek.
³⁶ Oltalmazó pajzsodat adtad nekem,
és sokszor meghallgattál engem.

³⁷ Biztossá teszed lépteimet,
nem inognak bokáim.
³⁸ Üldözöm és elpusztítom ellenségeimet,
nem térek vissza, míg nem végzek velük.

³⁹ Végeztem velük, szétzúztam őket,
nem kelnek föl, lábam elé hullottak.
⁴⁰ Felruháztál erővel a harcra,
térdre kényszerítetted támadóimat.

⁴¹ Megfutamítottad ellenségeimet,
gyűlölőimet elpusztíthattam.
⁴² Néznek széjjel, de nincs szabadító,
Yahuwah-ra néznek, de nem válaszol.

⁴³ Összezúztam őket, mint a föld porát,
összetiprom, széttaposom, mint az utca sarát.
⁴⁴ Megmentettél lázadó népemtől,
megőrzöl, népek fejévé teszel,
oly nép szolgál nekem,
melyhez nem volt közöm.

⁴⁵ Idegenek hízelegnek nekem,
engedelmesen hallgatnak rám,
⁴⁶ mert elepednek az idegenek,
reszketve jönnek elő rejtekükből.

⁴⁷ Él Yahuwah, áldott az én kősziklám,
magasztaltassék Elohim, szabadító kősziklám!

⁴⁸ Bosszút áll értem Elohim,
és népeket vet alám.
⁴⁹ Kiszabadítasz ellenségeim közül,
támadóim fölé emelsz,
megmentesz az erőszakosoktól.

⁵⁰ Ezért magasztallak, Yahuwah,
a népek között, zsoltárt éneklek nevednek.

⁵¹ Nagy győzelmet ad királyának Yahuwah,
hűséges marad fölkentjéhez, Davidhoz és utódaihoz örökké.

¹ Ezek voltak David utolsó szavai: Így szól David, Yisháj fia, így szól a magasra emelt férfi, Yaakov Elohim-jának felkentje, Yiszráel énekeinek kedveltje:

² Yahuwah Szelleme beszélt általam,
az ő szava volt nyelvemen.
³ Yiszráel Elohim-ja mondta,
Yiszráel kősziklája így szólt hozzám:

Az emberek igaz uralkodója, Elohim-félő uralkodó olyan,
⁴ mint a fölkelő nap reggeli fénye, mint a felhőtlen reggel,
melynek sugarától eső után fű zöldül a földön.

⁵ Nem ilyen-e házam Elohim előtt?
Hisz örök szövetséget szerzett velem,
benne elrendezett és biztosított mindent.
Minden javam, minden örömem belőle sarjad.

⁶ De az elvetemültek mind olyanok,
mint a szélhordta tövis, melyet nem fognak meg kézzel.

⁷ Aki hozzájuk akar nyúlni, vasat ragad, lándzsanyelet;
égő tűzzel égetik meg ott, ahol csak találják.

⁸ Ezek voltak név szerint David vitézei: a tahkemóni Yosheb-Bashebet, egy főtiszt, aki úgy forgatta lándzsáját, hogy egy alkalommal nyolcszáz embert döfött le.

⁹ Azután Eleázár, Ahóhi fiának, Dódónak a fia, egyike annak a három vitéznek, akik David mellett voltak, amikor csúffá tették a harcra gyülekezett filiszteusokat. yiszráeliek már visszavonultak, ¹⁰ de ő ott maradt, és vágta a filiszteusokat, míg csak bele nem fáradt, és hozzá nem ragadt a keze a kardhoz. Nagy győzelmet adott Yahuwah azon a napon. Azután a hadinép is visszatért hozzá, de csak fosztogatni.

¹¹ A következő volt Shamá, a hárári Ágé fia. Amikor összegyűltek a filiszteusok Lehinél, ahol a mező egy darabja lencsével volt bevetve, a hadinép már megfutamodott a filiszteusok előtt, ¹² de ő megállt annak a darab földnek a közepén, megvédte azt, és megverte a filiszteusokat. Így adott Yahuwah nagy győzelmet.

¹³ Egyszer a harminc vezér közül hárman elmentek Davidhoz, és aratáskor érkeztek meg Adullám barlangjába, amikor a filiszteusok serege a Refáim-völgyben táborozott. ¹⁴ David akkor a sziklavárban volt, a filiszteusok előőrse pedig ugyanakkor Beit-Lechemnél volt. ¹⁵ David eltikkadt, és ezt mondta: Ki hoz nekem ivóvizet a Beit-Lechemi kútból, amely a kapunál van? ¹⁶ Erre a három vitéz áttört a filiszteus táboron, vizet merített a Beit-Lechemi kútból, amely a kapunál volt, elhozták, és odavitték Davidnak. ¹⁷ De ő nem akarta meginni, hanem kiöntötte áldozatul Yahuwah-nak, és ezt mondta: Yahuwah mentsen meg attól, hogy ilyet tegyek! Hiszen azoknak az embereknek a vére ez, akik kockára tették az életüket! Ezért nem akarta meginni. Ilyeneket vitt véghez ez a három vitéz.

¹⁸ Ábisháj, Yoáv testvére, Cerújá fia volt ennek a háromnak a vezetője. Ő úgy forgatta a lándzsáját, hogy háromszáz embert döfött le. Ő volt a leghíresebb a három között. ¹⁹ A három között a legtekintélyesebb volt, ezért lett a parancsnokuk, de a hárommal nem ért föl.

²⁰ A Kabceélból való Benájá, Yójádá fia is kiváló ember volt, és nagy tetteket vitt véghez. Ő vágta le Móáb két bajnokát. Ő ment le egy verembe, és megölt egy oroszlánt, amikor egyszer hó esett. ²¹ Ugyanő vágott le egy nagy termetű egyiptomi embert, bár az egyiptomi kezében lándzsa volt, ő meg csak bottal ment rá. De kiragadta az egyiptomi kezéből a lándzsát, és a saját lándzsájával ölte meg. ²² Ilyeneket vitt véghez Benájá, Yójádá fia. Ő is nevezetes volt, mint az a három vitéz. ²³ Tekintélyes volt a harminc között, de a hárommal nem ért föl. David a testőrök vezetőjévé tette.

²⁴ Aszáél, Yoáv testvére is kivált a harminc közül, akik a következők voltak: Elhánán, a Beit-Lechemi Dódó fia, ²⁵ a haródi Sammá, a haródi Eliká, ²⁶ a peleti Helec, a tekóai Írá, Ikkés fia, ²⁷ az anatóti Abiezer, a húsái Mebunnaj, ²⁸ az ahóhi Calmón, a netófái Mahraj, ²⁹ a netófái Héleb, Baaná fia, a Binyamini Gibeából való Ittaj, Ríbaj fia, ³⁰ a pirátóni Benájá, a nahalé-gaasi Hiddaj, ³¹ az arbái Abialbón, a bahúrimi Azmávet, ³² a saalbóni El yahbá, Yonathan, Yashen fia, ³³ a harári Sammá, az arári Ahiám, Sárár fia, ³⁴ a maakái Elifelet, Ahaszbaj fia, a gilói Eliám, Ahitófel fia, ³⁵ a karmeli Hecró, az arbái Paaraj, ³⁶ a cóbai Yigál, Nathan fia, a gádi Báni, ³⁷ az ammóni Celek, meg a beéróti Nahraj, Yoávnak, Cerújá fiának a fegyverhordozója, ³⁸ a yeteri Írá, a yeteri Gáréb és ³⁹ a hettita Úriás; összesen harmincheten.

¹ Újból haragra gerjedt Yahuwah Yiszráel ellen. Felingerelte ellenük Davidot, és ezt mondta: Menj, vedd számba Yiszráelt és Yehudat! ² A király pedig ezt mondta Yoávnak, hadserege parancsnokának: Járd be Yiszráel minden törzsét Dántól Beérsebáig, és számláld meg a népet, hadd tudjam meg a népnek a számát. ³ De Yoáv ezt felelte a királynak: Szaporítsa meg Elohim-od, Yahuwah a népet százannyira, mint amennyi most, és gyönyörködjék benne az én URam, királyom! De miért leli kedvét az ilyen dologban az én URam, királyom? ⁴ A király szava azonban erősebb volt Yoávénál és a csapatparancsnokokénál. Elindult tehát Yoáv a csapatparancsnokokkal együtt a királytól, hogy megszámlálják Yiszráel népét. ⁵ Átkeltek a Yardenen, és Aróérnál ütöttek tábort, a várostól délre, Gad völgye közepén, majd Jazérba mentek. ⁶ Azután Gileádba és Tahtim földjére, Hodsiba mentek, majd Dan-Jaanba és Szidón környékére, ⁷ továbbá Tírusz erődjéhez mentek, meg a hivviek és kánaániak összes városába. Végül elérkeztek Yehuda déli vidékére Beérsebáig. ⁸ Miután bejárták az egész országot, kilenc hónap és húsz nap elteltével visszaérkeztek Yerushalaim-ba. ⁹ Yoáv jelentette a királynak a számba vett népnek a számát: Yiszráelben nyolcszázezer kardforgató ember volt, Yehudaban pedig ötszázezer. ¹⁰ Davidot azonban bántotta a lelkiismerete azután, hogy megszámláltatta a népet, és ezt mondta David Yahuwah-nak: Nagyot vétettem azzal, hogy ezt tettem! Most azért bocsásd meg, Yahuwah, a te szolgád bűnét, mert igen esztelenül cselekedtem!

¹¹ Reggel, amikor David fölkelt, így szólt Yahuwah igéje Gad prófétához, David látnokához: ¹² Menj, és mondd meg Davidnak: Ezt mondja Yahuwah: Három lehetőséget adok neked; válassz ki közülük egyet, és én azt teszem veled. ¹³ Bement tehát Gad Davidhoz, és tudtára adta ezt neki. Megkérdezte tőle: Hét esztendeig tartó éhínség jöjjön-e országodra? Vagy három hónapig kelljen menekülnöd ellenséged elől, amely üldöz téged? Vagy három napig tartó dögvész legyen országodban? Gondold meg, és döntsd el, milyen választ vigyek annak, aki engem küldött! ¹⁴ David ezt felelte Gádnak: Igen nehéz helyzetben vagyok. Inkább essünk Yahuwah kezébe, mert nagy az ő irgalma. Csak ember kezébe ne essem!

¹⁵ Yahuwah tehát dögvészt bocsátott Yiszráelre aznap reggeltől fogva a kiszabott időig, és meghalt a nép közül hetvenezer ember Dántól Beérsebáig. ¹⁶ De amikor az angyal Yerushalaim ellen nyújtotta ki a kezét, hogy elpusztítsa, bánkódni kezdett Yahuwah a veszedelem miatt, és ezt mondta az angyalnak, aki a nép között pusztított: Elég! Most már hagyd abba! Yahuwah ANGYALA (Meleck) ekkor éppen a yebuszi Arauná szérűje mellett volt. ¹⁷ David ezt mondta Yahuwah-nak, amikor meglátta az angyalt, aki a népet irtotta: Bizony, én vétkeztem, és én követtem el bűnt, de az én nyájam nem követett el semmit. Sújtson le kezed inkább énrám és az én rokonságomra!

¹⁸ Gad még azon a napon elment Davidhoz, és ezt mondta neki: Menj, és állíts oltárt Yahuwah-nak a yebuszi Arauná szérűjén! ¹⁹ Elment tehát David Gad beszéde szerint, ahogyan megparancsolta Yahuwah. ²⁰ Amikor Arauná kitekintett, és látta, hogy a király megy hozzá szolgáival együtt, kiment Arauná, és arccal a földre borult a király előtt. ²¹ Azután ezt mondta Arauná: Miért jött szolgájához az én URam, királyom? David így felelt: Azért, hogy megvegyem tőled ezt a szérűt; oltárt akarok itt építeni Yahuwah-nak, hogy megszűnjék a népet ért csapás. ²² Arauná ezt mondta Davidnak: Fogadja el az én URam, királyom, és áldozzon, ahogyan jónak látja! Nézd, van itt szarvasmarha is az áldozathoz, a cséplőeszközök meg a marhák szerszámai pedig jók lesznek tűzifának. ²³ Mindezt a királynak adja Arauná, ó király! Majd így szólt Arauná a királyhoz: Legyen kegyelmes hozzád Elohim-od, Yahuwah! ²⁴ De a király ezt felelte Araunának: Így nem! Csak Aharon veszem meg tőled, mert nem akarok ingyen kapott áldozatot bemutatni Elohim-omnak, Yahuwah-nak. Megvette tehát David azt a szérűt és a marhákat ötven ezüst sekelért. ²⁵ És oltárt épített ott David Yahuwah-nak, és égőáldozatokat meg békeáldozatokat mutatott be. Yahuwah pedig megengesztelődött az ország iránt, és megszűnt a csapás Yiszráelben.