Yahuwah Biblia

Volt egy Rámátaim-Cófimból, az Efráim hegyvidékéről való ember, akinek Elkánáh volt a neve; efrátai volt, Yerochámnak a fia, aki Elihú fia, aki Tóhú fia, aki Cúf fia volt. Két felesége volt; egyiknek a neve Chánáh, másiknak a neve Peninná volt. Peninnának voltak gyermekei, de Chánáhnak nem voltak gyermekei. Ez az ember évenként fölment városából Shilohba, hogy imádkozzék és áldozzék a Seregek Yahuwah-jának. Ott pedig Eli két fia, Hofni és Pinchasz volt Yahuwah papja. Amikor eljött az a nap, amelyen Elkánáh áldozni szokott, egy-egy részt adott feleségének, Peninnának, meg mindegyik fiának és lányának. Chánáhnak is csak egy részt adott, pedig Chánáht nagyon szerette, de Yahuwah bezárta a méhét. Vetélytársa is sokat bosszantotta őt, hogy felingerelje, mivel Yahuwah bezárta a méhét. Így történt ez évről évre, valahányszor fölment Yahuwah házába, így bosszantotta őt. Ő meg csak sírt, és nem evett semmit. Akkor ezt mondta neki a férje, Elkánáh: Chánáh, miért sírsz, és miért nem eszel? Miért vagy úgy elkeseredve? Nem érek én többet neked tíz fiúnál?

Egyszer Chánáh fölkelt, miután ettek és ittak Shilohban. Eli pap meg ott ült egy széken Yahuwah templomának az ajtófélfájánál. Az asszony lelke mélyéig elkeseredve könyörgött Yahuwah-hoz, és keservesen sírt. Azután erős fogadalmat tett, és ezt mondta: Seregek Yahuwah-ja! Ha részvéttel tekintesz szolgálólányod nyomorúságára, gondod lesz rám, és nem feledkezel meg szolgálólányodról, hanem fiúgyermeket adsz szolgálólányodnak, akkor egész életére Yahuwah-nak adom, és nem éri borotva a fejét!

Mivel hosszasan imádkozott Yahuwah színe előtt, Eli figyelte az asszony száját. Chánáh magában beszélt, csak ajka mozgott, de hangja nem hallatszott. Ezért Eli azt gondolta, hogy részeg, és ezt mondta neki: Meddig tart még a részegséged? Józanodj ki mámorodból! Chánáh azonban így válaszolt: Nem, Yahuwah-ám! Bánatos lelkű asszony vagyok. Nem ittam bort vagy szeszes italt, hanem a lelkemet öntöttem ki Yahuwah előtt. Ne tartsd szolgálólányodat elvetemült asszonynak, mert nagy bánatom és szomorúságom miatt beszéltem ilyen sokáig. Eli így válaszolt: Menj el békességgel! Yiszráel Elohim-ja teljesítse kérésedet, amit kértél tőle! Ő pedig ezt mondta: Nézz jóindulattal szolgálólányodra! Azután elment az asszony a maga útjára, evett, és nem volt többé szomorú az arca.

Másnap reggel fölkeltek, imádkoztak Yahuwah előtt, majd visszatértek otthonukba, Rámába. Amikor aztán Elkánáh a feleségével, Chánáhval hált, Yahuwah-nak gondja volt rá. Egy idő múlva Chánáh teherbe esett, fiút szült, és elnevezte Shmuelnek, mert ezt mondta: Yahuwah-tól kértem őt.

És mikor fölment az az ember, Elkánáh, egész háza népével, hogy bemutassa Yahuwah-nak az évenkénti áldozatot, és teljesítse fogadalmát, Chánáh nem ment el, hanem ezt mondta férjének: Majd az elválasztása után viszem el a gyermeket, hogy megjelenjék Yahuwah előtt, és végleg ott maradjon. A férje, Elkánáh ezt felelte neki: Tégy úgy, ahogy jónak látod. Maradj itthon, amíg elválasztod. Csak Yahuwah tartsa meg ígéretét! Otthon maradt tehát az asszony, és szoptatta a fiát, míg el nem választotta. Miután elválasztotta, elvitte magával, és vele együtt vitt egy hároméves bikát, egy véka lisztet, meg egy tömlő bort, és bevitte Yahuwah házába, Shilohba. A gyermek még kicsiny volt. Akkor levágták a bikát, a gyermeket pedig bevitték Elihez. Az asszony ezt mondta: Kérlek, uram! A te életedre esküszöm, uram, hogy én vagyok az az asszony, aki itt állt melletted és imádkozott Yahuwah-hoz. Ezért a gyermekért imádkoztam, és Yahuwah teljesítette kérésemet, amit kértem tőle. Én viszont felajánlom Yahuwah-nak. Legyen egész életére felajánlva Yahuwah-nak! És ott imádták Yahuwah-át.

Akkor így imádkozott Chánáh:

Örvendez szívem Yahuwah-ban,
visszaadta erőmet Yahuwah.
Felnyílt a szám ellenségeim ellen,
mert örülhetek szabadításodnak.

Nincs olyan szent, mint Yahuwah,
rajtad kívül senki sincsen,
nincs olyan kőszikla,
mint a mi Elohim-unk.

Ne beszéljetek oly sokat, büszkén, gőgösen,
ne hagyja el szátokat kérkedő szó!
Hiszen mindentudó Elohim Yahuwah,
és a tetteket Ő méri le.

A hősök íja összetörik,
de az elesettek erőt öveznek fel.
A jóllakottak elszegődnek kenyérért,
de akik éheztek, folyton ünnepelnek.

Hetet szül, aki meddő volt,
és gyászol, akinek sok fia volt.
Yahuwah megöl, és megelevenít,
sírba visz, és felhoz onnét.

Yahuwah tesz szegénnyé és gazdaggá,
megaláz és felmagasztal.
Fölemeli a porból a szűkölködőt,
és kiemeli a szemétből a szegényt,
leülteti az előkelőkkel együtt,
és főhelyet juttat neki.

Mert Yahuwah-é i a föld oszlopai,
rájuk helyezte a földkerekséget.
Híveinek lábát megőrzi,
de a bűnösök a sötétben vesznek el.

Senkit sem tesz hőssé a maga ereje.
Összetörnek, akik Yahuwah-val szállnak perbe,
mennydörög ellenük az égben.
Megítéli Yahuwah az egész földet,
de királyát megerősíti,
felkentjének hatalmat ad.

Ezután Elkánáh hazament Rámába. A gyermek pedig Yahuwah szolgája lett Eli főpap felügyelete alatt.

Eli fiai azonban elvetemült emberek voltak, nem törődtek Yahuwah-val. A papok szokása a néppel szemben az volt, hogy ha valaki áldozatot mutatott be, odament a pap szolgája, amikor a húst főzték, kezében a háromágú villával, és beleütötte az üstbe vagy fazékba, bográcsba vagy lábosba, és elvette a pap mindazt, ami a villára akadt. Így bántak egész Yiszráellel, amikor odajártak Shilohba. Sőt mielőtt elfüstölögtették a kövérjét, odament a pap szolgája, és ezt mondta az áldozó embernek: Adj a papnak sütni való húst, mert nem fogad el tőled főtt húst, csak nyerset! És ha azt felelte neki az az ember, hogy előbb el kell füstölögtetni a kövérjét, és csak azután veheti el, amit megkíván, akkor ezt mondta neki: Most add ide, mert ha nem, erőszakkal is elveszem! Igen nagy volt tehát az ifjak vétke Yahuwah előtt, mert megutálták az emberek Yahuwah-nak szóló áldozatot.

Shmuel pedig végezte szolgálatát Yahuwah előtt, és ifjú létére gyolcs éfódot viselt. Anyja kicsiny palástot szokott készíteni, és évről évre elvitte neki, amikor férjével együtt fölment az évenkénti áldozat bemutatására. Eli pedig megáldotta Elkánáht feleségével együtt, és ezt mondta: Adjon neked Yahuwah utódot ettől az asszonytól a felajánlott helyett, akit felajánlott Yahuwah-nak! Azután hazamentek. És Yahuwah rátekintett Chánáhra, s az teherbe esett, és még három fiút és két lányt szült. A gyermek Shmuel pedig az ÚRnál növekedett.

Eli igen öreg volt. Meghallotta, hogy mi mindent tesznek fiai egész Yiszráellel, és hogy azokkal az asszonyokkal hálnak, akik a kijelentés sátrának a bejáratánál teljesítenek szolgálatot. Ezt mondta nekik: Miért csináltok ilyeneket? Mert hallom gonosz dolgaitokat az egész néptől. Ne tegyétek, fiaim, mert hallom, hogy nem jó hírt terjesztenek rólatok Yahuwah népe előtt. Ha ember vétkezik ember ellen, akkor Elohim a döntőbíró, de ha Yahuwah ellen vétkezik valaki, ki merne ott döntőbíró lenni? De nem hallgattak apjuk szavára, mert úgy tetszett Yahuwah-nak, hogy megöli őket. A gyermek Shmuel pedig nőttön-nőtt, és kedves volt mind Yahuwah előtt, mind az emberek előtt.

És eljött Elohim-nak egy embere Elihez, és így szólt hozzá: Ezt mondta Yahuwah: Világosan kijelentettem magamat atyád háza népének, amikor Egyiptomban, a fáraó házában voltak. Yiszráel valamennyi törzse közül őt választottam ki a papi tisztségre, hogy feljárjon oltáromhoz, illatáldozatot mutasson be, és viselje az éfódot színem előtt. Atyád háza népének adtam Yiszráel fiainak minden tűzáldozatát. Miért tapossátok lábbal véresáldozatomat és ételáldozatomat, amelyeket e Mishkán (hajlék) számára parancsoltam? Miért becsülöd fiaidat többre, mint engem, és miért hízlaljátok magatokat népem, Yiszráel minden áldozatának a legjavával? Ezért így szól Yahuwah, Yiszráel Elohim-ja: Bár határozottan megmondtam, hogy a te házad népe, a te családod fog örökké színem előtt járni, most mégis így szól Yahuwah: Nem így lesz! Mert akik engem dicsőítenek, azoknak dicsőséget szerzek, de akik engem megvetnek, gyalázatra jutnak. Eljön az idő, amikor összetöröm erődet és családod erejét, és nem lesz öreg ember a házadban. Majd meglátod e Mishkán (hajlék) romlását a sok jó helyett, amit tettem volna Yiszráellel. Bizony nem lesz öreg ember soha a házadban. De valakit nem irtok ki oltárom mellől, hogy epesszem a szemed és gyötörjem a lelked, de házad többsége közönséges emberként hal meg. Ez a jel fog bekövetkezni két fiadon, Hofnin és Pinchaszon: egy napon halnak meg mindketten. De támasztok majd magamnak hűséges papot, aki szívem és lelkem szerint cselekszik. Építek neki maradandó házat, és az én fölkentem előtt jár minden időben. És aki megmarad házad népéből, eljön majd és leborul előtte egy kis pénzért és egy karéj kenyérért, és ezt mondja: Fogadj fel engem bármilyen papi tisztségre, hogy ehessem egy falat kenyeret!

Az ifjú Shmuel pedig Yahuwah szolgája volt Eli felügyelete alatt. Abban az időben ritkaság volt Yahuwah igéje, nem volt gyakran látomás.

Egy napon az történt, hogy Eli a szokott helyén feküdt. Szeme már homályosodni kezdett, alig látott. Elohim mécsese még nem aludt el, és Shmuel ott feküdt Yahuwah templomában, ahol Elohim ládája volt. Yahuwah szólította Shmuelt, és ő így felelt: Itt vagyok. Majd odafutott Elihez, és ezt mondta: Hívtál engem, itt vagyok. Ő azonban így válaszolt: Nem hívtalak, menj vissza, feküdj le! Elment tehát, és lefeküdt.

De újra szólította Yahuwah Shmuelt, Shmuel pedig fölkelt, odament Elihez, és ezt mondta: Hívtál engem, itt vagyok. Ő azonban így felelt: Nem hívtalak, fiam, menj vissza, feküdj le! Shmuel még nem ismerte Yahuwah-át, mert Yahuwah még nem jelentette ki igéjét neki. Yahuwah azonban harmadszor is szólította Shmuelt. Ő pedig fölkelt, megint odament Elihez, és ezt mondta: Hívtál engem, itt vagyok. Ekkor értette meg Eli, hogy Yahuwah szólítja az ifjút. Azért ezt mondta Eli Shmuelnek: Menj, feküdj le, és ha újból szólít, ezt mondd: Szólj, Yahuwah-ám, mert hallja a te szolgád! Shmuel elment, és lefeküdt a helyére.

Yahuwah pedig eljött, megállt, és szólította, mint azelőtt: Shmuel, Shmuel! Shmuel pedig így felelt: Szólj, mert hallja a te szolgád. Akkor Yahuwah ezt mondta Shmuelnek: Én olyan dolgot fogok véghezvinni Yiszráelben, hogy aki csak hallja, belecsendül a két füle. Azon a napon beteljesítem Elin mindazt, amit megmondtam háza népéről. Elkezdem, és bevégzem. Mert megjelentettem neki, hogy minden időkre szóló ítéletet tartok háza népén azért a bűnért, amelyről tudta, hogy fiai azzal átkot vonnak magukra, és mégsem fenyítette meg őket. Ezért megesküdtem Eli háza népének, hogy sohasem lehet kiengesztelni Eli háza népének a bűnét sem véres-, sem ételáldozattal.

Shmuel pedig feküdt egész reggelig, és akkor kitárta Yahuwah házának az ajtóit. De Shmuel nem merte megmondani Elinek a látomást. Eli azonban hívta Shmuelt és ezt mondta: Fiam! Shmuel! Ő pedig felelt: Itt vagyok. Eli megkérdezte: Mit jelentett ki neked? Ne titkold el előttem! Úgy segítsen meg téged Elohim most és ezután is, ahogyan eltitkolsz előttem csak egy szót is mindabból, amit kijelentett neked! Elmondott azért neki Shmuel mindent, semmit sem titkolt el előtte. Eli pedig ezt mondta: Ő Yahuwah. Tegye azt, amit jónak lát.

Shmuel felnövekedett. Yahuwah pedig vele volt, és semmit sem engedett földre hullani igéiből. És megtudta egész Yiszráel Dántól Beérsebáig, hogy Yahuwah prófétájául rendelte Shmuelt. Yahuwah még többször is megjelent Shilohban azután, hogy kijelentette magát Shmuelnek Shilohban Yahuwah igéje által.

Shmuel beszéde eljutott egész Yiszráelhez. Yiszráel azután hadba vonult a filiszteusok ellen, és tábort ütöttek Eben-Háézer mellett, mert a filiszteusok már Afékban táboroztak. A filiszteusok csatarendbe álltak Yiszráellel szemben, heves harc kezdődött, és vereséget szenvedett Yiszráel a filiszteusoktól, akik levágtak a harcmezőn mintegy négyezer embert. A hadinép visszavonult a táborba, és Yiszráel vénei ezt mondták: Miért veretett meg ma bennünket Yahuwah a filiszteusokkal? Hozzuk el ide Shilohból Yahuwah szövetségládáját, jöjjön közénk, és szabadítson meg bennünket ellenségeink kezéből! Ekkor a nép követeket küldött Shilohba, és elhozták onnan a kerúbokon ülő Seregek Yahuwah-jának a szövetségládáját. Eli két fia, Hofni és Pinchasz is ott volt Elohim szövetségládájával.

Amikor Yahuwah szövetségládája megérkezett a táborba, egész Yiszráel olyan nagy ujjongásba tört ki, hogy még a föld is megrendült bele. Meghallották a filiszteusok is a hangos ujjongást, és ezt mondták: Miféle nagy ujjongás hallatszik a héberek táborából? És megtudták, hogy Yahuwah ládája érkezett meg a táborba. Ekkor félelem fogta el a filiszteusokat, és ezt mondták: Elohim jött a táborba! Jaj nekünk – mondták -, mert ilyen még nem volt sohasem! Jaj nekünk! Ki ment meg bennünket ennek a hatalmas Elohim-nak a kezéből? Ez az Elohim, aki mindenféle csapással sújtotta Egyiptomot a pusztában! Filiszteusok! Legyetek erősek, legyetek férfiak, különben szolgái lesztek a hébereknek, ahogyan ők szolgáltak nektek. Legyetek férfiak, harcoljatok! Harcoltak is a filiszteusok, és vereséget szenvedett Yiszráel.

Mindenki hazafelé menekült, mert a vereség igen nagy volt. Elesett Yiszráelből harmincezer gyalogos. Elvették Elohim ládáját is. Eli két fia, Hofni és Pinchasz is meghalt.

Egy Binyamini férfi elfutott a csatatérről, és még aznap megérkezett Shilohba megszaggatott ruhában és porral a fején. Amikor megérkezett, Eli ott ült székén az út mentén figyelve, mert szíve remegett Elohim ládája miatt. Amikor megérkezett az az ember a városba és megmondta a hírt, jajgatott az egész város. Meghallva a hangos jajgatást, ezt kérdezte Eli: Mi ez a nagy lárma? Akkor az az ember gyorsan odament, és megmondta Elinek. Eli akkor már kilencvennyolc éves volt, révedező szemeivel alig látott. Az az ember ezt mondta Elinek: A csatatérről jövök, a csatatérről futottam el ma! Eli ezt kérdezte: Mi történt, fiam? A hírnök így felelt: Megfutamodott Yiszráel a filiszteusok előtt, és igen nagy vereség érte a népet. Meghalt két fiad, Hofni és Pinchasz is, sőt Elohim ládáját is elvették! Amikor Elohim ládáját említette, Eli leesett a székről, háttal a kapufélfának, és a nyakát szegve meghalt, mert már öreg és elnehezedett ember volt. Negyven évig volt Yiszráel bírája.

A menye, Pinchasz felesége pedig terhes volt, közel a szüléshez. Amikor meghallotta a hírt, hogy elvették Elohim ládáját, és meghalt az apósa meg a férje is, összegörnyedt és szült, mert rájöttek a szülési fájdalmak. És amikor haldoklott, ezt mondták a mellette álló asszonyok: Ne félj, mert fiút szültél! De ő nem felelt, nem is figyelt oda, hanem elnevezte a gyermeket Ikábodnak, ami azt jelenti: Odavan Yiszráel dicsősége; mert elvették Elohim ládáját, és odalett az apósa, meg a férje is. Ezért mondta: Odavan Yiszráel dicsősége, mert elvették Elohim ládáját.

A filiszteusok pedig fogták Elohim ládáját, és elvitték Eben-Háézerből Ashdodba. Fogták a filiszteusok Elohim ládáját, bevitték Dágón templomába, és odatették Dágón mellé. Amikor az ashdodiak másnap fölkeltek, Dágón arccal a földön feküdt Yahuwah ládája előtt. Akkor fogták Dágónt és visszatették a helyére. Amikor másnap reggel fölkeltek, Dágón arccal a földön feküdt Yahuwah ládája előtt és Dágón feje meg a két kezefeje letörve a küszöbön volt, csak a dereka maradt meg. Ezért nem lépnek Dágón papjai és mindazok, akik Dágón templomába járnak Ashdodban, a Dágón küszöbére mind a mai napig.

Ezután ránehezedett Yahuwah keze az ashdodiakra, és pusztította őket. Megverte fekélyekkel Ashdodot és határait. Amikor látták Ashdod polgárai, hogy így áll a dolog, azt mondták: Ne maradjon nálunk Yiszráel Elohim-jának a ládája, mert a keze ránk nehezedett, meg Elohim-unkra, Dágónra. Üzenetet küldtek azért a filiszteusok összes városfejedelmének, összegyűjtötték őket, és ezt mondták: Mit tegyünk Yiszráel Elohim-jának a ládájával? Azok ezt felelték: Át kell vinni Gátba Yiszráel Elohim-jának a ládáját! Át is vitték oda Yiszráel Elohim-jának a ládáját. De miután odavitték, Yahuwah keze a városra nehezedett; igen nagy rémület támadt, mert megverte a város apraját-nagyját, és fekélyek támadtak rajtuk. Elküldték azért Elohim ládáját Ekrónba. De amikor Ekrónba érkezett Elohim ládája, az ekróniak jajgatni kezdtek, és ezt mondták: Idehozták Yiszráel Elohim-jának a ládáját, hogy megöljön bennünket népünkkel együtt! Üzenetet küldtek azért a filiszteusok összes városfejedelmének, összegyűjtötték őket, és ezt mondták: Küldjétek el innen Yiszráel Elohim-jának a ládáját, térjen vissza a helyére, ne öljön meg bennünket népünkkel együtt! Mert halálos rémület támadt az egész városban, súlyosan rájuk nehezedett Elohim keze. És azokat az embereket, akik nem haltak meg, annyira gyötörték a fekélyek, hogy az égig hatott a város jajkiáltása.

Yahuwah ládája hét hónapig volt a filiszteusok földjén. Akkor hívatták a filiszteusok a papokat és a jósokat, és megkérdezték: Mit tegyünk Yahuwah ládájával? Mondjátok meg, hogyan juttassuk vissza a helyére? Ők azt felelték: Ha el akarjátok küldeni Yiszráel Elohim-jának a ládáját, ne üresen küldjétek, hanem jóvátételi ajándékot is küldjetek vele. Akkor meggyógyultok, és megtudjátok, hogy Elohim miért nem vette le rólatok a kezét. Erre azt mondták: Milyen jóvátételi ajándékot kell adnunk? Ők így feleltek: Öt aranyfekélyt és öt aranyegeret a filiszteusok városfejedelmeinek a száma szerint, mert ugyanaz a csapás sújt mindenkit a városfejedelmekkel együtt. Készítsétek el a fekélyek és a földet pusztító egerek képmását. Így adjatok dicsőséget Yiszráel Elohim-jának, akkor talán nem nehezedik tovább a keze rátok, elohim-jaitokra és országotokra. Miért keményítenétek meg a szíveteket, ahogyan az egyiptomiak és a fáraó megkeményítette a szívét? Nem úgy volt-e, hogy amikor csúffá tette őket, el kellett bocsátaniuk őket, és elmehettek? Készítsetek azért egy új szekeret, és hozzatok két borjas tehenet, amelyeken még nem volt járom. Fogjátok be a teheneket a szekérbe, borjaikat pedig vigyétek vissza. Azután fogjátok Yahuwah ládáját, és tegyétek a szekérre. Az aranyholmit pedig, amit jóvátételi ajándékul adtok, tegyétek mellé egy ládikóba, úgy bocsássátok el, hadd menjen! Azután figyeljetek: ha a saját határa felé, Beit-Shemes felé tart, akkor ő okozta nekünk ezt a nagy bajt. Ha pedig nem, abból megtudjuk, hogy nem az ő keze sújtott bennünket, hanem véletlenül történt ez velünk.

Az emberek tehát így jártak el: fogtak két borjas tehenet, befogták a szekérbe, borjaikat pedig bezárták. Azután föltették a szekérre Yahuwah ládáját meg a ládikót az aranyegerekkel és a kelések képmásával. A tehenek pedig egyenesen rátértek a Beit-Shemes felé vivő útra, és folyton bőgve mentek előre az úton; nem tértek le sem jobbra, sem balra. A filiszteusok városfejedelmei pedig mentek utánuk Beit-Shemes határáig. A Beit-Shemesiek éppen búzát arattak a völgyben. Föltekintettek, meglátták a ládát, és örvendeztek a láttára. A szekér eljutott a Beit-Shemesi Yahushuah mezejére, és ott megállt. Volt ott egy nagy kő. Fölhasogatták a szekér fáját, és föláldozták a teheneket égőáldozatul Yahuwah-nak. A leviták pedig levették Yahuwah ládáját és a mellette levő ládikót, amelyben az aranyholmi volt, és rátették a nagy kőre. A Beit-Shemesi emberek égőáldozatokat és véresáldozatokat mutattak be azon a napon Yahuwah-nak. Amikor látta ezt a filiszteusok öt városfejedelme, visszatértek Ekrónba azon a napon. Ennyi kelés formájú aranytárgyat adtak a filiszteusok Yahuwah-nak jóvátételi ajándékul: Ashdodért egyet, Gázáért egyet, Askelónért egyet, Gátért egyet és Ekrónért is egyet.

Aranyegér pedig annyi volt, ahány városa volt az öt filiszteus városfejedelemnek: az erős városok a kerítetlen falvakkal együtt. Az a nagy kő, amelyre Yahuwah ládáját helyezték a Beit-Shemesi Yahushuah mezején, tanúskodik erről mindmáig.

De megverte Yahuwah a Beit-Shemesi embereket, mert belenéztek Yahuwah ládájába. Megölt a nép közül hetven embert. A nép gyászolt, mert nagy csapással sújtotta a népet Yahuwah. Azért ezt mondták a Beit-Shemesi emberek: Ki állhat meg Yahuwah-nak, ennek a szent Elohim-nak a színe előtt? És a láda hova kerüljön innen? Követeket küldtek azért Kirjat-Jeárim lakosaihoz ezzel az üzenettel: A filiszteusok visszaküldték Yahuwah ládáját. Jöjjetek és vigyétek magatokhoz!

Ekkor elmentek a kirjat-jeárimiak, elvitték Yahuwah ládáját, és bevitték Abinádáb házába, a magaslatra. Fiát, Eleázárt pedig fölszentelték, hogy őrizze Yahuwah ládáját. Attól a naptól fogva, hogy a láda Kirjat-Jeárimban volt, sok idő, mégpedig húsz esztendő telt el. És Yiszráel egész háza sóhajtozott Yahuwah után.

Akkor ezt mondta Shmuel Yiszráel egész házának: Ha tiszta szívből akartok megtérni Yahuwah-hoz, akkor távolítsátok el magatok közül az idegen elohimokat és Astartékat. Ragaszkodjatok szívből Yahuwah-hoz, egyedül neki szolgáljatok, akkor majd megment benneteket a filiszteusok kezéből. Akkor eltávolították Yiszráel fiai a Baalokat és Astartékat, és egyedül Yahuwah-nak szolgáltak.

Majd ezt mondta Shmuel: Gyűjtsétek össze egész Yiszráelt Micpába, és imádkozni fogok értetek Yahuwah-hoz. Összegyűltek tehát Micpába, vizet merítettek, és kiöntötték Yahuwah előtt. Böjtöltek azon a napon, és ezt mondták: Vétkeztünk Yahuwah ellen! Shmuel pedig igazságot szolgáltatott Yiszráel fiainak Micpában. A filiszteusok azonban meghallották, hogy Yiszráel fiai összegyűltek Micpába, azért fölvonultak a filiszteusok városfejedelmei Yiszráel ellen. Amikor ezt meghallották Yiszráel fiai, félelem fogta el őket a filiszteusok miatt, és ezt mondták Yiszráel fiai Shmuelnek: Kiálts értünk szüntelenül Elohim-unkhoz, Yahuwah-hoz, hogy szabadítson meg bennünket a filiszteusok kezéből! Shmuel fogott egy szopós bárányt, és feláldozta teljes égőáldozatul Yahuwah-nak. És Shmuel Yahuwah-hoz kiáltott Yiszráelért, Yahuwah pedig meghallgatta. Mialatt Shmuel az égőáldozatot mutatta be, előrenyomultak a filiszteusok, hogy megütközzenek Yiszráellel. Yahuwah azonban hatalmas hangon mennydörgött azon a napon a filiszteusok fölött, és úgy megzavarodtak, hogy vereséget szenvedtek Yiszráeltől. Ekkor yiszráeliek kivonultak Micpából, üldözték a filiszteusokat, és vágták őket egészen Beit-Karig.

Shmuel pedig fogott egy követ, felállította Micpa és Sén között, és elnevezte Eben-Háézernek, mert ezt mondta: Mindeddig megsegített bennünket Yahuwah! Így kellett a filiszteusoknak megalázkodniuk, és nem hatoltak be többé Yiszráel területére, mert Yahuwah keze sújtotta a filiszteusokat Shmuel egész életében. Visszakerültek Yiszráelhez azok a városok is, amelyeket elvettek a filiszteusok Yiszráeltől, Ekróntól egészen Gátig. Azok határát is kiszabadította Yiszráel a filiszteusok kezéből. Így lett béke Yiszráel és az emóriak között.

Shmuel egész életében Yiszráel bírája volt. Évről évre útra kelt, bejárta Beit-Elt, Gilgált és Micpát, és igazságot szolgáltatott Yiszráelnek mindezeken a helyeken. De mindig visszatért Rámába, mert ott volt a háza, és ott is igazságot szolgáltatott Yiszráelnek, és ott épített oltárt Yahuwah-nak.

Amikor megöregedett Shmuel, a fiait tette Yiszráel bíráivá. Elsőszülött fiának Yoel volt a neve, a másodiknak Abijjá. Beérsebában bíráskodtak. Fiai azonban nem az ő útján jártak, hanem a maguk hasznát keresték; megvesztegetésre szánt ajándékot fogadtak el, és elferdítették az igazságot.

Összegyűltek azért Yiszráel vénei, és elmentek Shmuelhez Rámáhba. Ezt mondták neki: Te már megöregedtél, fiaid pedig nem a te utadon járnak. Tégy valakit királyunkká, hogy ő bíráskodjék fölöttünk, ahogyan az minden népnél szokás! Shmuel azonban rosszallotta, hogy ezt mondták: Adj nekünk királyt, hogy bíráskodjék fölöttünk! És imádkozott Shmuel Yahuwah-hoz. Yahuwah pedig ezt mondta Shmuelnek: Hallgass a nép szavára mindenben, amit mondanak, mert nem téged vetettek meg, hanem engem vetettek meg, hogy ne legyek a királyuk. Veled is ugyanúgy cselekszenek, ahogyan velem cselekedtek, mióta kihoztam őket Egyiptomból, mindmáig: elhagytak, és más idegen elohimoknak szolgáltak. Hallgass tehát a szavukra, de szigorúan figyelmeztesd őket, és mondd meg nekik, hogy mi lesz a király joga, aki uralkodni fog felettük.

Ekkor Shmuel elmondta Yahuwah minden szavát a népnek, amely királyt kért tőle. Ez lesz a királynak a joga – mondta -, aki uralkodni fog fölöttetek. Fiaitokat elveszi, harci kocsijaihoz meg lovasaihoz osztja be őket, és futnak harci kocsija előtt. Parancsnokokká teszi őket ezer ember felett, és parancsnokokká ötven ember felett. Velük szántatja szántóföldjét, és velük végezteti aratását, velük készítteti hadifölszerelését és a harci kocsik fölszerelését. Leányaitokat meg elviszi kenőcskészítőknek, szakácsnőknek és sütőnőknek. Legjobb szántóföldjeiteket, szőlőiteket és olajfa-kertjeiteket elveszi, és hivatalnokainak adja. Vetéseitekből és szőlőitekből tizedet szed, és udvari embereinek meg hivatalnokainak adja. Szolgáitokat és szolgálóitokat, legszebb ifjaitokat, még a szamaraitokat is elveszi, és a maga munkáját végezteti velük. Nyájaitokból tizedet szed, ti pedig a szolgái lesztek. Akkor majd panaszkodtok királyotok miatt, akit magatoknak választottatok, de akkor már nem válaszol Yahuwah.

A nép azonban nem akart Shmuel szavára hallgatni, hanem ezt mondták neki: Mégis legyen királyunk! Olyanok akarunk lenni, mint minden más nép: királyunk bíráskodjék fölöttünk, ő vonuljon előttünk, és vezesse harcainkat. Shmuel végighallgatta a nép beszédét, és elmondta Yahuwah-nak. Yahuwah pedig így felelt Shmuelnek: Hallgass a szavukra, és válassz nekik királyt! Shmuel ezt mondta yiszráeli férfiaknak: Menjen mindenki a maga városába!

Volt egy Binyamini származású tehetős ember Binyaminban, akinek Kís volt a neve, Abiélnek a fia, aki Cerór fia, aki Bekórat fia, aki Afíah fia volt. Volt neki egy Sha’ul nevű fia, szép ifjú. Nem volt nála szebb Yiszráel fiai között; egy fejjel magasabb volt az egész népnél.

Egyszer elvesztek Kísnek, Sha’ul apjának a szamarai. Kís ezt mondta a fiának, Sha’ulnak: Végy magad mellé egy legényt, indulj útnak, és keresd meg a szamarakat! Bejárták Efráim hegyvidékét, és bejárták Shálishá földjét, de nem találták meg. Majd bejárták Saalim földjét, de ott sem voltak. Végül bejárták Binyamin földjét, de nem találták meg. Amikor Cúf földjére értek, ezt mondta Sha’ul a vele levő legénynek: Gyere, menjünk vissza, különben apám értünk fog már aggódni, nem a szamarakért. De ő így felelt neki: Nézd, Elohim embere itt van ebben a városban. Tisztelik ezt az embert, mert minden beteljesedik, amit mond. Menjünk el hozzá, talán meg tudja mondani nekünk, hogy melyik úton menjünk. Sha’ul ezt mondta legényének: Jól van, menjünk, de mit viszünk annak az embernek? Hiszen a kenyér elfogyott a tarisznyából, és nincs mit vinnünk ajándékba Elohim emberének. Mi van nálunk? A legény megint válaszolt Sha’ulnak: Nézd, van nálam egy negyed ezüstsekel. Odaadom Elohim emberének, hogy mutassa meg nekünk az utat. Azelőtt ezt mondták Yiszráelben, ha valaki elment Elohim-ot megkérdezni: Gyertek, menjünk el a látóhoz! Mert akit ma prófétának neveznek, azt régebben látónak hívták. Akkor ezt mondta Sha’ul a legénynek: Jól beszélsz! Gyere, menjünk! Elmentek tehát abba a városba, ahol Elohim embere lakott.

Amikor a domboldalon mentek fölfelé a városba, leányokkal találkoztak, akik vizet meríteni jöttek. Megszólították őket: Itt van-e a látó? Ők pedig így válaszoltak nekik: Igen, éppen itt van! Csak siess, mert ma érkezett a városba, hiszen ma áldozati lakomája lesz a népnek az áldozóhalmon. Ha bementek a városba, még ott találjátok, mielőtt fölmegy enni az áldozóhalomra, mert nem eszik addig a nép, amíg ő meg nem érkezik. Ő áldja meg az áldozatot, és azután esznek a meghívottak. Csak menjetek föl, most ott találjátok! Fölmentek tehát a városba. Éppen beérkeztek oda, amikor jött velük szembe kifelé Shmuel, hogy fölmenjen az áldozóhalomra.

Yahuwah pedig ezt jelentette ki Shmuelnek egy nappal Sha’ul érkezése előtt: Holnap ilyenkor egy embert küldök hozzád Binyamin földjéről. Kend fel őt népemnek, Yiszráelnek a fejedelmévé, mert ő szabadítja meg népemet a filiszteusok kezéből. Hiszen láttam népem nyomorúságát, mert feljutott hozzám a kiáltásuk. Amikor Shmuel meglátta Sha’ult, ezt mondta neki Yahuwah: Ez az az ember, akiről azt mondtam neked, hogy ő fog uralkodni népemen. Sha’ul pedig Shmuelhez lépett a kapu alatt, és megkérdezte: Mondd meg nekem, hol van itt a látó háza? Shmuel így felelt Sha’ulnak: Én vagyok a látó. Menj föl előttem az áldozóhalomra, és egyetek ma velem! Reggel majd elbocsátalak, és azt is megmondom neked, amin gondolkozol. A ma három napja elveszett szamarak miatt pedig ne bánkódj, mert megkerültek. Különben is kié mindaz, ami becses Yiszráelben? A tied és egész családodé! Sha’ul azonban így felelt: De hiszen én Binyamini vagyok, Yiszráel legkisebb törzséből való! Nemzetségem pedig a legkisebb Binyamin törzsének összes nemzetsége között! Miért beszélsz hát így hozzám?

Shmuel azonban fogta Sha’ult és a legényét, bevezette őket az áldozati tor helyére, és nekik adta a főhelyet a meghívottak között, akik mintegy harmincan voltak. A szakácsnak pedig ezt mondta Shmuel: Add ide azt a darabot, amelyet odaadtam neked, és amelyről azt mondtam, hogy tedd félre. A szakács elővette a combot és ami hozzá tartozott, és odatette Sha’ul elé. Shmuel pedig ezt mondta: Itt a félretett rész. Vedd magad elé, és egyél, mert erre az alkalomra tartogattuk neked, amikor meghívtam a népet. És Sha’ul együtt evett azon a napon Shmuellel. Majd lementek az áldozóhalomról a városba, és a háztetőn beszélgetett Shmuel Sha’ullal. De korán fölkeltek, mert amikor hajnalodni kezdett, fölkiáltott Shmuel Sha’ulnak a háztetőre: Kelj föl, el akarlak bocsátani! Sha’ul fölkelt, és ketten Shmuellel együtt kimentek az utcára. És amikor leértek a város végére, ezt mondta Shmuel Sha’ulnak: Mondd a legénynek, hogy kerüljön elénk. Az eléjük került. Te pedig most állj meg, hogy elmondjam neked Elohim beszédét.

Ekkor fogta Shmuel az olajos korsót, öntött belőle Sha’ul fejére, megcsókolta, és ezt mondta: Ezennel felkent téged Yahuwah öröksége fejedelmévé. Amikor most elmész tőlem, két emberrel fogsz találkozni Rachel sírjánál Binyamin határában, Celcah mellett, akik ezt mondják neked: Megkerültek a szamarak, amelyeknek a keresésére indultál. Apád már elvetette a szamarak gondját, értetek aggódik, és ezt mondogatja: Mit tehetnék a fiaimért?! Ha onnan továbbmész és a Tábór tölgyfájához érkezel, három ember találkozik majd veled, akik Elohim-hoz mennek föl Beit-Elbe. Az egyik három kecskegidát visz, a másik három kerek kenyeret, a harmadik pedig egy tömlő bort. Békét kívánnak majd, és két kenyeret adnak neked; fogadd el tőlük! Azután eljutsz Elohim halmára, ahol a filiszteusok oszlopai vannak. Mihelyt bemész az ott levő városba, egy csapat prófétára bukkansz, akik az áldozóhalomról jönnek lefelé. Lant, dob, fuvola és citera lesz náluk, ők maguk pedig prófétai révületben lesznek. Akkor megszáll téged is Yahuwah Szelleme, velük együtt prófétai révületbe kerülsz, és más emberré leszel. És ha majd bekövetkeznek rajtad ezek a jelek, akkor tedd meg, amire módot találsz, mert veled lesz Elohim. Akkor menj el előttem Gilgálba, és én is elmegyek hozzád, hogy égőáldozatokat mutassak be és békeáldozatokat áldozzak. Hét napig várj, amíg hozzád érkezem, és akkor majd tudtodra adom, hogy mit kell tenned.

És amikor megfordult, hogy eltávozzék Shmueltől, Elohim megváltoztatta a szívét, és beteljesedtek rajta mindezek a jelek azon a napon. Mert amikor odaérkeztek a halomhoz, egy csapat próféta jött szembe velük. Akkor megszállta Elohim lelke, és prófétai révületbe került közöttük. Amikor azok, akik már előbb is ismerték, meglátták, hogy Sha’ul a prófétákkal együtt révületben van, így beszéltek egymás közt: Mi történt Kísnek a fiával? Hát már Sha’ul is a próféták között van? De valaki megszólalt közülük, és ezt mondta: Nincs ezeknek apjuk se! Így keletkezett ez a szólásmondás: Hát már Sha’ul is a próféták között van? Amikor véget ért a révülete, fölment az áldozóhalomra.

Sha’ul nagybátyja pedig megkérdezte tőle és legényétől: Hol jártatok? Sha’ul így felelt: A szamarakat kerestük, de amikor láttuk, hogy hiába, elmentünk Shmuelhez. Akkor ezt mondta Sha’ul nagybátyja: Mondd el nekem, mit mondott nektek Shmuel! Sha’ul ezt felelte nagybátyjának: Határozottan megmondta nekünk, hogy megtalálták a szamarakat. De amit a királyságról mondott Shmuel, azt nem mondta el neki.

Ezután összehívta Shmuel a népet Yahuwah-hoz Micpába, és így szólt Yiszráel fiaihoz: Ezt mondja Yahuwah, Yiszráel Elohim-ja: Én hoztam ki Yiszráelt Egyiptomból. Én mentettelek meg benneteket Egyiptomnak és mindazoknak az országoknak a hatalmától, amelyek sanyargattak benneteket. Ti pedig most elvetettétek Elohim-otokat, aki megszabadított benneteket minden bajból és nyomorúságból. Hiszen ezt mondtátok neki: Tégy valakit a királyunkká! Most hát álljatok Yahuwah színe elé törzsenként és nemzetségenként! És amikor fölvonultatta Shmuel Yiszráel valamennyi törzsét, a sors Binyamin törzsére esett. Akkor fölvonultatta Binyamin törzsét nemzetségenként, és a sors Matri nemzetségére esett. Majd Kísnek a fiára, Sha’ulra esett a sors, de amikor keresték, nem találták. Ekkor újból megkérdezték Yahuwah-át, hogy eljött-e egyáltalán az az ember? És Yahuwah ezt felelte: Igen, itt van. Elrejtőzött a holmik között. Akkor odafutottak, és elhozták. És amikor odaállt a nép közé, egy fejjel kimagaslott az egész nép közül. Akkor Shmuel ezt mondta a népnek: Látjátok, kit választott ki Yahuwah ? Hiszen nincs hozzá hasonló az egész nép között! Ekkor ujjongásba tört ki az egész nép, és ezt mondták: Éljen a király!

Shmuel pedig kihirdette a népnek a király jogait, majd beírta egy könyvbe, és azt elhelyezte Yahuwah színe előtt. Azután hazaküldte Shmuel az egész népet. Sha’ul is hazament Gibeába, és vele ment az a sereg is, amelynek a szívét arra indította Elohim. De az elvetemült emberek ezt mondták: Hogyan tudna ez segíteni rajtunk? És megvetették, ajándékot sem vittek neki. Ő azonban úgy tett, mintha ezt észre sem vette volna.

Fölvonult az ammóni Náhásh, és tábort ütött Yabesh-Gileáddal szemben. De Yabesh polgárai ezt mondták Náháshnak: Köss velünk szövetséget, és mi szolgálni fogunk neked! Az ammóni Náhásh azonban ezt felelte nekik: Csak akkor kötök veletek szövetséget, ha kiszúrhatom mindnyájatoknak a jobb szemét, és ezzel gyalázatot hozhatok egész Yiszráelre. De Yabesh vénei ezt mondták neki: Engedj nekünk hét nap haladékot; hadd küldjünk követeket Yiszráel egész területére, és ha senki sem jön segítségünkre, akkor megadjuk magunkat neked. Így érkeztek meg a követek Sha’ul Gibeájába is, és elmondták a történteket a nép füle hallatára. Akkor az egész nép elkezdett hangosan sírni.

Sha’ul pedig éppen a mezőről jött ökrei után. Sha’ul megkérdezte: Mi történt a néppel, hogy így sír? És elbeszélték neki Yabesh polgárainak a dolgát. Amikor Sha’ul meghallotta ezeket a dolgokat, megszállta Elohim lelke, és nagy haragra lobbant. Fogta két jármos ökrét, földarabolta azokat, és szétküldte a követek által Yiszráel egész területére ezzel az üzenettel: Így fognak bánni annak az ökrével is, aki nem vonul hadba Sha’ul és Shmuel vezetésével! Ekkor Yahuwah rettegésbe ejtette a népet, és az egy emberként kivonult. Amikor számba vette őket Bezekben, Yiszráel fiai háromszázezren, a Yehudabeliek pedig harmincezren voltak. Akkor ezt mondták a követeknek, akik hozzájuk érkeztek: Mondjátok meg a Yabesh-gileádiaknak: Megszabadultok holnap, amikor már forrón tűz a nap. A követek elmentek, megvitték a hírt Yabesh-Gileád polgárainak, azok pedig megörültek. Majd ezt üzenték Náháshnak Yabesh polgárai: Holnap megadjuk magunkat nektek, és azt tehetitek velünk, amit jónak láttok. Másnap három seregre osztotta Sha’ul a hadinépet, és a reggeli őrváltás idején betörtek a táborba, és vágták az ammóniakat, amíg csak a nap forrón tűzött. A megmaradtak pedig úgy szétszóródtak, hogy kettő sem maradt közülük együtt.

Akkor ezt mondta a nép Shmuelnek: Ki mondta azt, hogy nem lesz Sha’ul a királyunk? Adjátok ide azokat az embereket, hogy megöljük őket! De Sha’ul ezt felelte: Senkit sem szabad megölni ezen a napon, mert szabadulást szerzett ma Yahuwah Yiszráelnek. Shmuel pedig ezt mondta a népnek: Jertek, menjünk el Gilgálba, és újítsuk meg ott a királyságot. És az egész nép elment Gilgálba, és királlyá választották ott Sha’ult Yahuwah előtt Gilgálban. Azután békeáldozatot mutattak be Yahuwah előtt, és nagyon örvendezett ott Sha’ul Yiszráel minden férfiával együtt.

Akkor ezt mondta Shmuel egész Yiszráelnek: Íme, hallgattam minden szavatokra, amit mondtatok nekem, és királyt választottam nektek. Most már a király jár előttetek, én pedig megöregedtem és megőszültem, hiszen a fiaim is ott vannak már köztetek. Előttetek jártam ifjúságomtól fogva a mai napig. Itt állok, válaszoljatok Yahuwah előtt és fölkentje előtt: Kinek vettem el az ökrét, kinek vettem el a szamarát, kit nyomtam el, és kit károsítottam meg? Kitől fogadtam el ajándékot, hogy amiatt szemet hunyjak? Visszaadom nektek! De ők ezt felelték: Nem nyomtál el, és nem károsítottál meg bennünket. Nem fogadtál el senkitől semmit. Akkor ezt mondta nekik: Tanú Yahuwah veletek együtt, és tanú az ő fölkentje a mai napon, hogy nem találtatok semmit a kezemben. Azok pedig ezt felelték: Ő a tanú.

Majd ezt mondta Shmuel a népnek: Yahuwah rendelte Moshet és Aharont. Ő hozta ki őseiteket Egyiptomból. Most azért álljatok ide, hadd ítéljem meg veletek együtt Yahuwah színe előtt Yahuwah minden igaz tettét, amelyet veletek és őseitekkel véghezvitt. Amikor Yaakov Egyiptomba jutott, és őseitek Yahuwah-hoz kiáltottak segítségért, Yahuwah Moshet és Aharont küldte el, akik kihozták őseiteket Egyiptomból, és letelepítették őket ezen a helyen.

De ők elfelejtették Elohim-ukat, Yahuwah-át, ezért eladta őket Shisherának, Hácór hadvezérének és a filiszteusoknak meg Móáb királyának, és azok harcoltak is ellenük. Akkor segítségért kiáltottak Yahuwah-hoz ezt mondva: Vétkeztünk, mert elhagytuk Yahuwah-át, és a Baaloknak és Astartéknak szolgáltunk. De most ments meg bennünket ellenségeink kezéből, és neked fogunk szolgálni. Akkor elküldte Yahuwah Yerubaalt, Bárákot, Yeftahot és Shmuelt, és megmentett benneteket a környező ellenség kezéből, és biztonságban lakhattatok. De amikor láttátok, hogy Náhásh, az ammóniak királya ellenetek jön, ezt mondtátok nekem: Nem! Hanem király uralkodjék fölöttünk! Pedig Elohim-otok, Yahuwah a ti királyotok! Most itt van a király, akit ti választottatok, akit ti kértetek. Tehát királyt is adott nektek Yahuwah. Bárcsak félnétek Yahuwah-át, és szolgálnátok neki, az ő szavára hallgatnátok, és ne lázadnátok fel Yahuwah parancsa ellen, hanem követnétek Elohim-otokat, Yahuwah-át ti is, meg a király is, aki uralkodik fölöttetek! Mert ha nem hallgattok Yahuwah szavára, hanem föllázadtok Yahuwah parancsa ellen, akkor ellenetek fordul Yahuwah, ugyanúgy, mint őseitek ellen. Álljatok most is ide, és lássátok meg, hogy milyen nagy tetteket visz véghez előttetek Yahuwah. Most a búzaaratás ideje van. Én Yahuwah-hoz kiáltok, mire ő mennydörgést és esőt fog adni. Ti pedig ismerjétek el, és lássátok be, hogy milyen nagy a ti gonoszságotok Yahuwah szemében, amit elkövettetek, amikor királyt kértetek magatoknak. És Yahuwah-hoz kiáltott Shmuel, Yahuwah pedig mennydörgést és esőt adott azon a napon. Ekkor nagy félelem fogta el a népet Yahuwah miatt és Shmuel miatt.

És így szólt az egész nép Shmuelhez: Imádkozzál szolgáidért Elohim-odhoz, Yahuwah-hoz, hogy ne haljunk meg, mert minden vétkünket tetéztük azzal a gonoszsággal, hogy királyt kértünk magunknak. Akkor ezt mondta Shmuel a népnek: Ne féljetek! Ti ugyan elkövettétek mindezt a rosszat, de azért ne térjetek el Yahuwah-tól, hanem szolgáljatok Yahuwah-nak teljes szívből! Ne térjetek el, hogy a semmiket kövessétek, amelyek tehetetlenek, és nem tudnak megmenteni, mert semmik azok. Hiszen nem veti el Yahuwah a saját népét az ő nagy nevéért, mert tetszett Yahuwah-nak, hogy a saját népévé tegyen benneteket. Tőlem is távol legyen, hogy vétkezzem Yahuwah ellen, és ne imádkozzam többé értetek. Sőt inkább tanítalak majd benneteket a jó és egyenes útra. Csak féljétek Yahuwah-át, és szolgáljátok őt híven, teljes szívből, mert lássátok csak meg, milyen nagy tetteket vitt véghez rajtatok! Ha azonban mégis gonoszul éltek, elvesztek királyotokkal együtt!

Egy éve volt már király Sha’ul, és királysága második esztendejébe lépett Yiszráelben, amikor kiválasztott magának Sha’ul Yiszráelből háromezer embert. Ebből kétezer Sha’ullal maradt Mikmászban és Beit-El hegyvidékén, ezer Yonathannal volt a Binyamini Gebában, a nép többi részét pedig hazaküldte. Yonathan lerontotta a filiszteusok oszlopát Gebában. Meghallották ezt a filiszteusok. Sha’ul pedig megfúvatta a kürtöt az egész országban, ezt mondva: Hallják meg a héberek! Amikor egész Yiszráel meghallotta a hírt, hogy Sha’ul lerontotta a filiszteusok oszlopát, és ezzel gyűlöletessé lett Yiszráel a filiszteusok előtt, fegyverbe szólították a népet Sha’ulhoz Gilgálba.

De a filiszteusok is összegyűltek, hogy harcba bocsátkozzanak Yiszráellel: harmincezer harci kocsi, hatezer lovas és oly sok nép, mint a tengerpart homokja. Felvonultak és tábort ütöttek Mikmásznál, Beit-Áventől keletre. Amikor látták yiszráeliek, hogy bajban vannak, mert már megszorították a hadinépet, barlangokban, üregekben, kősziklák között, sziklahasadékokban és vermekben rejtőzött el a nép. A héberek átkeltek a Yordanon Gad és Gileád földjére. Sha’ul pedig még Gilgálban volt, és az egész nép riadtan sorakozott mögéje.

Azután várt hét napig, a Shmuel által meghatározott időig, de Shmuel nem érkezett meg Gilgálba, a nép pedig széledezni kezdett tőle. Akkor ezt mondta Sha’ul: Hozzátok ide az égőáldozatot és a békeáldozatot! És bemutatta az égőáldozatot. Alig végezte be az égőáldozat bemutatását, amikor megérkezett Shmuel. Sha’ul eléje ment, hogy áldással köszöntse őt. De Shmuel ezt mondta: Mit tettél? Sha’ul így felelt: Amikor láttam, hogy a nép széledezni kezd tőlem, te pedig nem érkeztél meg a megállapított időre, de a filiszteusok már összegyűltek Mikmászban, azt gondoltam, hogy mindjárt rám törnek a filiszteusok Gilgálba, és én még nem esedeztem Yahuwah-hoz. Összeszedtem tehát magam, és bemutattam az égőáldozatot. Akkor ezt mondta Shmuel Sha’ulnak: Ostobaságot követtél el! Nem teljesítetted Elohim-odnak, Yahuwah-nak a parancsát, amelyet parancsolt neked, pedig most véglegesen megerősítette volna Yahuwah Yiszráelben a királyságodat. Most azonban nem lesz királyságod maradandó. Keresett magának Yahuwah szíve szerint való embert, és őt tette Yahuwah népe fejedelmévé, mert te nem teljesítetted, amit Yahuwah parancsolt. Ezután elindult Shmuel, és elment Gilgálból a Binyamini Gibeába.

Sha’ul pedig számba vette a népet, amely még vele volt, mintegy hatszáz embert. Sha’ul és fia, Yonathan, meg a velük levő nép a Binyamini Gebában tartózkodott, a filiszteusok pedig Mikmászban táboroztak. Akkor elindult a filiszteusok táborából három portyázó csapat. Az egyik csapat Ofrá irányába, Súál földje felé tartott. A másik csapat Beit-Hórón felé tartott, a harmadik csapat pedig annak a határnak a mentén haladt, amely a Cebóim völgyén át a pusztáig terjed.

Kovácsot pedig egész Yiszráel földjén nem lehetett találni, mert a filiszteusok így gondolkodtak: Ne csinálhassanak a héberek kardot vagy dárdát! Ezért egész Yiszráelnek a filiszteusokhoz kellett eljárnia, hogy megélesíttessék ekevasukat, kapájukat, fejszéjüket és ásójukat, ha megtompult az ekevasak, kapák, háromágú villák és fejszék éle, vagy ha ki kellett egyenesíteni az ösztökét. Így történt, hogy az ütközet napján az egész hadinépnek, amely Sha’ullal és Yonathannal volt, sem kardja, sem dárdája nem volt, csak Sha’ulnak és fiának, Yonathannak. A filiszteusok előőrse pedig már a mikmászi hágóig nyomult előre.

Egyik napon azt mondta Yonathan, Sha’ul fia a fegyverhordozó legényének: Gyere, menjünk át a filiszteusok előőrséhez, amely odaát van! Apjának azonban nem szólt róla. Sha’ul éppen Gibea határában, Migrónban, a gránátalmafa alatt tartózkodott. Mintegy hatszáz főnyi hadinép volt vele, meg Ahijjá is, aki Shilohban az éfódot viselte, fia Ahitúbnak, Íkábód testvérének, Pinchasz fiának, aki Yahuwah papjának, Elinek volt a fia. A hadinép sem tudta, hogy Yonathan elment. A szorosban pedig, ahol Yonathan igyekezett átjutni a filiszteusok előőrséhez, innen is, onnan is volt egy sziklaszirt. Az egyiknek Bócéc, a másiknak Szenne volt a neve. Az egyik szirt Mikmásszal szemben északon, a másik Gebával szemben délen emelkedik.

Yonathan tehát ezt mondta fegyverhordozó legényének: Gyere, menjünk át ezeknek a körülmetéletleneknek az előőrséhez! Hátha tesz valamit értünk Yahuwah, mert Yahuwah előtt nincs akadály: akár sok, akár kevés ember által szerezhet szabadulást. Fegyverhordozója így felelt neki: Tégy mindent úgy, ahogyan gondolod. Láss hozzá, én veled leszek, bármit tervezel! Akkor Yonathan ezt mondta: Figyelj ide! Átmegyünk ezekhez az emberekhez, és megmutatjuk magunkat nekik. Ha azt mondják nekünk: Maradjatok veszteg, amíg odaérünk hozzátok! – akkor megállunk egy helyben, és nem megyünk fel hozzájuk. Ha azonban ezt mondják: Gyertek csak fel hozzánk! – akkor felmegyünk, mert kezünkbe adja őket Yahuwah. Ez legyen számunkra a jel. Amikor megmutatták magukat mindketten a filiszteusok előőrsének, ezt mondták a filiszteusok: Nézd csak! Héberek jöttek elő az üregekből, ahová elrejtőztek! És így szólították meg egyesek az előőrsből Yonathant és fegyverhordozóját: Gyertek csak föl hozzánk, mondani akarunk valamit nektek! Akkor ezt mondta Yonathan a fegyverhordozójának: Gyere utánam, mert Yahuwah Yiszráel kezébe adja őket. És fölkapaszkodott Yonathan négykézláb, utána meg a fegyverhordozója. Voltak, akik Yonathan előtt hullottak el, másokat meg a fegyverhordozója ölt meg mögötte. Így történt az első összecsapás, amelyben mintegy húsz embert ölt meg Yonathan és fegyverhordozója, egy hold földnek a fél barázdáján. És riadalom támadt a táborban, a harcmezőn és az egész hadinép között. Megriadt az előőrs, sőt a portyázó csapat is. A föld pedig megrendült, és Elohim riadalmat támasztott.

Amikor Sha’ul megfigyelői a Binyamini Gibeában meglátták, hogy a lármázó sokaság hullámzik, és ide-oda futkos, ezt mondta Sha’ul a vele levő hadinépnek: Vegyétek számba, és nézzetek utána, hogy ki ment el közülünk! Amikor számba vették, kitűnt, hogy Yonathan és a fegyverhordozója nincs sehol. Akkor ezt mondta Sha’ul Ahijjának: Hozasd ide Elohim ládáját! Mert Elohim ládája akkor már Yiszráel fiainál volt. Amíg azonban Sha’ul a pappal beszélt, a lárma egyre nagyobb lett a filiszteusok táborában. Azért ezt mondta Sha’ul a papnak: Hagyd abba! Ekkor hadba szólította Sha’ul a vele levő egész hadinépet, és megkezdték a harcot, ahol már ember ember ellen harcolt, és igen nagy volt a zűrzavar. Azok a héberek is, akik azelőtt a filiszteusokkal tartottak, és mindenfelől velük együtt vonultak táborba, azok is Yiszráelhez csatlakoztak, tehát Sha’ulhoz és Yonathanhoz. Amikor az Efráim hegyvidékén elrejtőzött Yiszráeliek meghallották, hogy menekülnek a filiszteusok, ők is utánuk eredtek a harcba. Így szabadította meg Yahuwah Yiszráelt azon a napon. A harc azonban átterjedt Beit-Ávenen túlra.

A yiszráeliek már igen el voltak csigázva azon a napon, mert így eskette meg Sha’ul a népet: Átkozott az az ember, aki enni merészel estig, amíg bosszút nem állok ellenségeimen! Ezért nem evett semmit a nép. Egyszer csak eljutottak egy erdőbe, ahol méz volt a földön. Amikor a hadinép az erdőbe ért, csak úgy folyt a méz, de senki sem emelte kezét a szájához, mert félt a hadinép az eskü miatt. Yonathan azonban nem hallotta, hogy apja megeskette a népet. Ezért kinyújtotta a kezében levő botot, és belemártotta a végét a lépes mézbe, kezével a szájához vitte, és mindjárt ragyogni kezdett a szeme. Ekkor megszólalt valaki a nép közül, és ezt mondta: Apád szent esküt tétetett a néppel, hogy átkozott mindenki, aki ma enni mer! Ezért olyan kimerült a nép. Yonathan ezt felelte: Apám bajba viszi az országot. Nézzétek csak, hogy elkezdett ragyogni a szemem, mert egy kicsit megkóstoltam ezt a mézet! Hát még, ha jót evett volna ma a nép az ellenségeinél talált zsákmányból! Ezért nem elég nagy a filiszteusok veresége!

Azon a napon Mikmásztól Ayalonig verték a filiszteusokat, és a nép nagyon kimerült. Ezért a zsákmányra vetette magát a nép. Fogták a juhokat, marhákat, borjakat, és a földön vágták le, és a vérrel ette a nép a húst. Amikor jelentették Sha’ulnak, hogy vétkezik a nép Yahuwah ellen, mert vérrel együtt eszi a húst, ezt mondta: Bűnös mulasztást követtetek el! Gördítsetek ide hozzám egy nagy követ! Majd ezt mondta Sha’ul: Menjetek a nép közé, és mondjátok meg nekik, hogy hozza ide mindenki az ökrét és a juhát. Itt vágjátok le, és itt egyétek meg! Akkor nem vétkeztek Yahuwah ellen azzal, hogy vérrel együtt eszitek a húst. Elhozta tehát az egész nép, mindenki a maga ökrét még azon az éjszakán, és ott vágták le. Sha’ul ugyanis oltárt épített Yahuwah-nak. Ez volt az első oltár, amit Yahuwah-nak épített.

Azután ezt mondta Sha’ul: Törjünk rá még az éjjel a filiszteusokra, virradatra fosszuk ki őket, és ne hagyjunk meg senkit közülük! Ők pedig ezt felelték: Tégy mindent úgy, ahogyan jónak látod. De a pap ezt mondta: Lépjünk először Elohim elé! Ekkor megkérdezte Sha’ul Elohim-ot: Rátörjek-e a filiszteusokra? Yiszráel kezébe adod-e őket? De Elohim nem válaszolt neki azonnal. Azért ezt mondta Sha’ul: Gyertek ide mindnyájan, akik oszlopai vagytok a népnek, tudjátok meg, és nézzetek utána, hogy miféle vétek történhetett ma? Mert az élő Yahuwah-ra , Yiszráel szabadítójára mondom, hogy még ha a fiam, Yonathan követte is el azt, neki is meg kell halnia. De a népből senki sem felelt neki. Akkor ezt mondta egész Yiszráelnek: Ti legyetek az egyik oldalon, én pedig Yonathan fiammal a másik oldalon. A nép ezt mondta Sha’ulnak: Tégy úgy, ahogyan jónak látod! Akkor ezt mondta Sha’ul Yahuwah-nak, Yiszráel Elohim-jának: Tárd fel az igazságot! És a sors Yonathanra meg Sha’ulra esett, a nép pedig megszabadult. Sha’ul ezt mondta: Vessetek sorsot köztem és Yonathan fiam között! És a sors Yonathanra esett. Sha’ul ezt mondta Yonathannak: Valld meg nekem, mit tettél? Yonathan be is vallotta, és ezt mondta: A kezemben levő bot végével valóban megkóstoltam egy kis mézet. Most pedig kész vagyok meghalni. Sha’ul ezt mondta: Engem verjen meg Elohim, ha nem halsz meg, Yonathan! A nép azonban azt mondta Sha’ulnak: Yonathan haljon meg, aki ezt a nagy győzelmet szerezte Yiszráelnek? Távol legyen tőlünk! Az élő Yahuwah-ra mondjuk, hogy egy hajszál sem hullhat fejéről a földre, mert Elohim segítségével vitte ezt véghez a mai napon. Így mentette meg a nép Yonathant a haláltól. Ekkor Sha’ul felhagyott a filiszteusok üldözésével, a filiszteusok pedig visszatértek lakóhelyükre.

Mióta átvette Sha’ul a királyi hatalmat Yiszráel felett, harcban állt minden ellenségével körös-körül: Móábbal, az ammóniakkal, Edommal, Cóbá királyával és a filiszteusokkal. Ahol csak megfordult, mindenütt győzelmet aratott. Derekasan viselkedett, megverte az amálékiakat, és megmentette Yiszráelt fosztogatói kezéből. Sha’ul fiai ezek voltak: Yonathan, Yishvi és Málkishuá. Két leányának a neve pedig: az idősebbé Meráb, a kisebbiké Mikál. Sha’ul feleségének a neve Ahinoám volt, Ahimaac leánya. Hadseregparancsnokának a neve Abner volt, aki Sha’ul nagybátyjának, Nernek volt a fia. Kís, Sha’ul apja és Ner, Abner apja is Abiel fiai voltak. A filiszteus háború egyre súlyosabb lett Sha’ul egész életében. Ezért, ha meglátott Sha’ul egy-egy erős vagy bátor embert, azt maga mellé vette.

Egyszer ezt mondta Shmuel Sha’ulnak: Engem küldött Yahuwah, hogy népének, Yiszráelnek a királyává kenjelek. Most azért hallgass Yahuwah beszédére. Ezt mondja a Seregek Yahuwah-ja: Számon tartom, hogy hogyan bánt Amálék Yiszráellel, hogy útját állta, amikor kijött Egyiptomból. Most azért indulj, verd le Amálékot, és irts ki mindent, amije van! Ne kíméld, hanem öld meg a férfiakat és a nőket, a gyermekeket és a csecsemőket, az ökröket és a juhokat, a tevéket és a szamarakat!

Ekkor mozgósította Sha’ul a hadinépet, és megszemlélte Teláimban: kétszázezer gyalogost és tízezer embert Yehudaból. Amikor Amálék városáig hatolt Sha’ul, lesbe állt a folyó völgyében. De a kénieknek ezt üzente Sha’ul: Menjetek el innen, távozzatok el az ámálkhiak közül, hogy titeket is ki ne irtsalak velük együtt, mert ti szeretettel bántatok Yiszráel fiaival, amikor kijöttek Egyiptomból. Erre eltávoztak a kéniek az ámálkhiak közül. Sha’ul pedig vágta Amálékot Havilától egészen a Súrba vezető útig, amely Egyiptommal szemben van. Agágot, Amálek királyát élve fogta el, de az egész népet fegyverrel irtotta ki. Sha’ul és népe azonban megkímélte Agágot, meg a juhoknak és marháknak a legjavát, azaz a másodellésüket, meg a bárányokat és mindazt, ami szép volt. Ezeket nem akarták kiirtani, hanem csak a hitvány és értéktelen jószágot semmisítették meg.

Akkor így szólította meg Shmuelt Yahuwah: Megbántam, hogy királlyá tettem Sha’ult, mert elfordult tőlem, és nem teljesítette, amit meghagytam neki. Shmuel haragra gerjedt, és egész éjjel jajgatott Yahuwah előtt. Reggel korán fölkelt Shmuel, hogy találkozzék Sha’ullal. De ekkor azt jelentették Shmuelnek, hogy Sha’ul Kármelbe érkezett, és ott emlékoszlopot állított magának. Azután megfordult, továbbment, és lement Gilgálba. Amikor Shmuel Sha’ulhoz érkezett, ezt mondta neki Sha’ul: Yahuwah áldottja vagy te! Teljesítettem, amit Yahuwah meghagyott. Shmuel azonban megkérdezte: Akkor mi az a juhbégetés, amely a fülembe jut, és az a marhabőgés, amit hallok? Sha’ul ezt felelte: Az ámálkhiaktól hozták azokat, mert megkímélte a nép a legszebb juhokat és marhákat, hogy Elohim-odnak, Yahuwah-nak áldozza. De a többit kiirtottuk. Akkor ezt mondta Shmuel Sha’ulnak: Hagyd! Majd én megmondom neked, hogy mit mondott nekem ma éjjel Yahuwah. Sha’ul így felelt: Beszélj! Shmuel ezt mondta: Milyen kicsiny voltál a magad szemében, és mégis Yiszráel törzseinek a fejévé lettél, Yiszráel királyává kent téged Yahuwah! Azután ezzel a megbízással küldött utadra Yahuwah: Menj, és irtsd ki a vétkes ámálkhiakat, harcolj ellenük, míg csak nem végzel velük! Miért nem hallgattál Yahuwah szavára? Miért estél neki a zsákmánynak, és miért követtél el olyat, amit rossznak lát Yahuwah ? Sha’ul ezt felelte Shmuelnek: Hiszen hallgattam Yahuwah szavára, és eljártam abban a megbízatásban, amiért elküldött Yahuwah: elhoztam Agágot, Amálék királyát, az ámálkhiakat pedig kiirtottam. A nép azonban elvette a zsákmányból a kiirtásra szánt juhok és marhák javát, hogy feláldozza Elohim-odnak, Yahuwah-nak Gilgálban. Akkor ezt mondta Shmuel:

Talán ugyanúgy tetszik Yahuwah-nak az égő- és a véresáldozat,
mint az engedelmesség Yahuwah szava iránt?
Bizony, többet ér az engedelmesség az áldozatnál,
és a szófogadás a kosok kövérjénél!

Olyan az engedetlenség, mint a varázslás vétke,
és az ellenszegülés, mint a bálványimádás.
Mivel te megvetetted Yahuwah igéjét,
ő meg elvetett téged, és nem leszel király!

Sha’ul így felelt Shmuelnek: Vétkeztem, mert megszegtem Yahuwah parancsát és a te beszédedet. Mert féltem a néptől, és hallgattam a szavára. De bocsásd meg ezúttal vétkemet, és jöjj vissza velem, hogy leboruljak Yahuwah előtt! Shmuel azonban ezt mondta Sha’ulnak: Nem megyek vissza veled, mert te megvetetted Yahuwah igéjét; Yahuwah meg elvetett téged, és nem maradsz Yiszráel királya. Ezzel Shmuel sarkon fordult, és menni készült. De Sha’ul megragadta a köpenye szélét, úgyhogy leszakadt. Ekkor így szólt hozzá Shmuel: Így szakítja el tőled Yahuwah a mai napon Yiszráel királyságát, és másnak, nálad különbnek adja. Yiszráel fenséges Elohim-ja nem hazudik, és nem is bán meg semmit, mert nem ember ő, hogy megbánjon valamit. Ő pedig ezt mondta: Vétkeztem, de azért add meg nekem a tiszteletet népem vénei és Yiszráel előtt! Jöjj vissza velem, hogy leboruljak Elohim-od, Yahuwah előtt! Ekkor megfordult Shmuel, követte Sha’ult, és Sha’ul leborult Yahuwah előtt.

Azután ezt mondta Shmuel: Hozzátok elém Agágot, Amálék királyát. Agág odament hozzá bilincsbe verve, és azt gondolta Agág: Biztosan nem a keserű halál vár. De Shmuel így szólt: Ahogyan gyermektelenné tett asszonyokat a kardod, úgy legyen gyermektelenné anyád az asszonyok között! És felkoncolta Shmuel Agágot Yahuwah előtt Gilgálban. Ezután elment Shmuel Rámáhba, Sha’ul pedig hazament Sha’ul Gibeájába. Shmuel nem is látta többé Sha’ult holta napjáig; de bánkódott Shmuel Sha’ul miatt, mivel megbánta Yahuwah, hogy Sha’ult Yiszráel királyává tette.

Yahuwah azonban ezt mondta Shmuelnek: Meddig bánkódsz még Sha’ul miatt, hiszen én elvetettem, és nem marad Yiszráel királya? Töltsd meg olajjal a szarudat, és indulj! Elküldelek a Beit-Lechemi Yishájhoz, mert ennek a fiai közül szemeltem ki a királyt. Hogyan mehetnék oda? – kérdezte Shmuel. Ha meghallja Sha’ul, megöl engem. De Yahuwah ezt mondta: Vigyél magaddal egy üszőborjút, és ezt mondd: Azért jöttem, hogy áldozatot mutassak be Yahuwah-nak. De Yishájt hívd meg az áldozati lakomára. Én pedig majd tudtodra adom, hogy mit kell tenned: azt kend fel, akit én mondok neked! És úgy tett Shmuel, ahogyan Yahuwah megmondta neki. Amikor megérkezett Beit-Lechembe, remegve mentek eléje a város vénei, és azt kérdezték: Békés szándékkal jöttél-e? Békés szándékkal – felelte. Azért jöttem, hogy áldozatot mutassak be Yahuwah-nak. Szenteljétek meg magatokat, és jöjjetek velem az áldozatra! Miután szentnek találta Yishájt és fiait, meghívta őket az áldozati lakomára.

Amikor megérkeztek, és meglátta Eliábot, ezt gondolta: Biztosan ez lesz Yahuwah felkentje, aki most itt van. De Yahuwah ezt mondta Shmuelnek: Ne tekints a megjelenésére, se termetes növésére, mert én megvetem őt. Mert nem az a fontos, amit lát az ember. Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de Yahuwah azt nézi, ami a szívben van. Ekkor Abinádábot szólította Yisháj, és odavezette Shmuel elé, de ő ezt mondta: Őt sem választotta Yahuwah. Azután Sammát vezette oda Yisháj, de ő ezt mondta: Őt sem választotta Yahuwah. Így vezette oda Yisháj Shmuel elé mind a hét fiát, de Shmuel ezt mondta Yishájnak: Ezeket nem választotta Yahuwah. Majd megkérdezte Shmuel Yishájtól: Minden fiad itt van? Hátra van még a legkisebb – felelte ő -, de ő éppen a juhokat őrzi. Erre Shmuel azt mondta Yishájnak: Üzenj neki azonnal, és hozasd ide, mert addig nem ülünk le, amíg ő meg nem érkezik. Üzent tehát neki, és elhozatta. Ő pedig pirospozsgás, szép szemű és jó megjelenésű volt. Akkor ezt mondta Yahuwah: Rajta! Kend fel, mert ő az! Shmuel pedig fogta az olajos szarut, és felkente őt testvérei jelenlétében.

Akkor Yahuwah Szelleme szállt Davidra, és attól kezdve vele is maradt. Shmuel pedig elindult, és elment Rámáhba. Sha’ultól viszont eltávozott Yahuwah Szelleme, és rossz szellem kezdte gyötörni, amelyet Yahuwah küldött. Akkor ezt mondták a szolgái Sha’ulnak: Látod, Elohim-nak egy rossz szelleme gyötör téged. De a mi urunknak csak szólnia kell, és szolgáid készek keresni egy embert, aki ért a lantpengetéshez. És ha majd Elohim-nak a rossz szelleme megszáll, akkor pengetni fogja a lantot, és jobban leszel. Sha’ul így felelt a szolgáknak: Keressetek hát egy olyan embert, aki jól tud lantot pengetni, és hozzátok hozzám! Ekkor megszólalt az egyik legény, és ezt mondta: Én láttam a Beit-Lechemi Yisháj egyik fiát, aki tud lantot pengetni, derék férfi, harcra termett, okos beszédű, daliás ember, és vele van Yahuwah. Ezért követeket küldött Sha’ul Yishájhoz ezzel az üzenettel: Küldd hozzám fiadat, Davidot, aki a juhok mellett van! Yisháj pedig fogott egy szamarat, arra kenyeret, egy tömlő bort meg egy kecskegidát rakott, és elküldte fiával, Daviddal Sha’ulnak. David megérkezett Sha’ulhoz, és megállt előtte. Ő pedig igen megszerette, és a fegyverhordozója lett. Akkor ezt az üzenetet küldte Sha’ul Yishájhoz: Hagyd mellettem Davidot, mert igen megkedveltem! És valahányszor megszállta Sha’ult Elohim-nak az a rossz szelleme, fogta David a lantot, és pengette a kezével. Sha’ul ilyenkor megkönnyebbült, jobban lett, és a rossz szellem eltávozott tőle.

A filiszteusok összevonták seregeiket a harcra. A Yehudabeli Szókónál gyűltek össze, és tábort ütöttek Szókó és Azéká között Efesz-Dammímnál. Sha’ul és yiszráeliek is összegyűltek, tábort ütöttek az Élá völgyében, és csatarendbe álltak a filiszteusok ellen. Az innenső hegyen álltak a filiszteusok, a túlsó hegyen pedig yiszráeliek. Közöttük völgy volt. Ekkor kilépett a filiszteusok seregéből egy kiváló harcos, név szerint Goljáth, aki Gát városából való volt. Magassága hat könyök és egy arasz volt. Fején rézsisak volt, öltözete pikkelyes páncél, páncélja ötezer sekel súlyú rézből volt. Lábán rézvért és vállán rézdárda volt. Lándzsájának a nyele olyan vastag volt, mint a szövőszék tartófája, lándzsájának a hegye pedig hatszáz sekel súlyú vasból volt, és egy pajzshordozó ment előtte. Így állt ki, és odakiáltott Yiszráel csatasorainak: Miért vonultatok ki, és készültetek fel a harcra? Nézzétek, én filiszteus vagyok, ti pedig Sha’ul szolgái! Válasszatok ki magatok közül egy embert, hogy síkra szálljon velem! Ha le tud győzni, és megöl engem, akkor mi leszünk a ti szolgáitok; de ha én győzöm le, és én ölöm meg őt, akkor ti lesztek a mi szolgáink, és ti szolgáltok nekünk. Ezt is mondta a filiszteus: Én itt most kigúnyolom Yiszráel csatasorait. Állítsatok szembe velem valakit, hogy megvívjunk egymással! Amikor meghallotta Sha’ul és egész Yiszráel a filiszteusnak ezt a beszédét, megrettentek, és igen féltek.

David annak az efrátai embernek volt a fia a Yehudai Beit-Lechemből, akinek Yisháj volt a neve, és nyolc fia volt. Ez az ember Sha’ul idejében már öreg volt ahhoz, hogy bevonuljon a férfiakkal. De Yisháj három nagyobbik fia hadba vonult Sha’ullal. Annak a három fiának, akik hadba vonultak, ez volt a neve: az elsőszülötté Eliáb, a másodiké Abinádáb, a harmadiké pedig Sammá. David volt a legkisebb. A három nagyobb elment Sha’ullal. David el-elment Sha’ulhoz, de visszatért, hogy apjának juhait legeltesse Beit-Lechemben. A filiszteus pedig megjelent reggelenként és esténként, és kiállt negyven napon át.

Egyszer ezt mondta Yisháj a fiának, Davidnak: Vidd el testvéreidnek ezt a véka pörkölt gabonát meg ezt a tíz kenyeret, és szaladj el a táborba testvéreidhez. Ezt a tíz sajtot pedig vidd el az ezredesnek, és tudd meg, hogy jól vannak-e a testvéreid, és hozz tőlük valami jelet. Az Élá-völgyben vannak ők, ahol Sha’ul és yiszráeli férfiak harcban állnak a filiszteusokkal. Felkelt tehát David korán reggel, rábízta a nyájat egy bojtárra, felszedelőzködött, és elment, ahogyan Yisháj parancsolta neki. Amikor eljutott a szekértáborig, éppen akkor fejlődött csatarendbe a sereg harci zaj közepette. Csatarendbe állt Yiszráel is, meg a filiszteusok is: egyik csatasor a másikkal szemben. David rábízta holmiját arra, aki a fölszerelést őrizte, és a csatasor felé futott. Odaérve megkérdezte bátyjait, hogy jól vannak-e. És miközben beszélgetett velük, előállt a filiszteusok csatasorából a Gátból való harcos, a Goljáth nevű filiszteus, és most is ugyanúgy beszélt, David pedig meghallotta. Amikor yiszráeli férfiak meglátták azt az embert, mindnyájan elfutottak előle, mert nagyon féltek. Ezt mondták yiszráeliek: Láttátok ezt az embert, aki előállt? Azért állt elő, hogy csúfolja Yiszráelt. Ha akadna olyan ember, aki megölné, gazdagon megajándékozná a király, még a leányát is hozzáadná, és fölmentené apjának a házát Yiszráelben minden szolgálat alól. Akkor ezt mondta David a mellette álló embereknek: Mi történik majd azzal az emberrel, aki megöli ezt a filiszteust, és megmenti Yiszráelt a gyalázattól? Mert ki ez a körülmetéletlen filiszteus, hogy gyalázni meri az élő Elohim seregét? A nép pedig elmondta neki szóról szóra, hogy mi történik azzal, aki ezt levágja.

Amikor a legidősebb bátyja, Eliáb hallotta, hogy David az emberekkel beszélget, haragra gerjedt Eliáb, és ezt mondta: Minek jöttél ide, és kire bíztad azt a néhány juhot a pusztában? Tudom, hogy vakmerő vagy, és rosszban töröd a fejed. Csatát akarsz te látni, azért jöttél ide. David ezt felelte: Ugyan mit követtem el? Hiszen ez csak beszéd volt! És elfordult tőle egy másikhoz, és az is ugyanazt mondta, meg a hadinép is ugyanúgy válaszolt neki, mint az előbb.

Amikor meghallották, mit beszélt David, jelentették Sha’ulnak, ő pedig magához rendelte. David ezt mondta Sha’ulnak: Senki se csüggedjen el emiatt, elmegy a te szolgád, és megvív ezzel a filiszteussal. De Sha’ul ezt mondta Davidnak: Nem mehetsz el, hogy megvívj ezzel a filiszteussal, mert még fiatal vagy, ő pedig harcedzett férfi fiatal kora óta. David azonban így felelt Sha’ulnak: Pásztor volt a te szolgád apja juhai mellett, és ha jött egy oroszlán vagy medve, és elragadott egy bárányt a nyájból, utánamentem, leterítettem, és kiragadtam a szájából. Ha pedig ellenem támadt, megragadtam a szakállánál fogva, leterítettem, és megöltem. Leterítette a te szolgád az oroszlánt is, a medvét is: így jár majd ez a körülmetéletlen filiszteus is, mint azok közül bármelyik, mivel csúfolta az élő Elohim seregét. Azután ezt mondta David: Yahuwah, aki megmentett engem az oroszlán és a medve karmától, meg fog menteni ennek a filiszteusnak a kezéből is. Sha’ul így felelt Davidnak: Menj el, Yahuwah legyen veled! És felöltöztette Sha’ul Davidot a saját ruhájába, a fejére rézsisakot tett, és páncélba öltöztette. Felkötötte David Sha’ul kardját is a ruhája fölé, és járni akart, mert még nem próbálta. Ekkor azonban David ezt mondta Sha’ulnak: Nem tudok én ezekben járni, mert nem próbáltam. Le is vetette David ezeket. Kezébe vette a botját, és kiválasztott a patakból öt sima kövecskét; beletette azokat a pásztortáskájába, a tarisznyájába, és parittyával a kezében közeledett a filiszteushoz. A filiszteus is elindult, és egyre közelebb jött Davidhoz, és előtte ment a fegyverhordozója. Amikor a filiszteus rátekintett, megvetően nézett Davidra, mert fiatal volt, pirospozsgás és jó megjelenésű. És ezt kérdezte a filiszteus Davidtól: Hát kutya vagyok én, hogy bottal jössz ellenem? És szidni kezdte a filiszteus Davidot Elohim-ével együtt. Ezt mondta a filiszteus Davidnak: Gyere csak ide, hadd adjam testedet az égi madaraknak és a mezei vadaknak! David így felelt a filiszteusnak: Te karddal, lándzsával és dárdával jössz ellenem, de én a Seregek Yahuwah-jának, Yiszráel csapatai Elohim-jának a nevében megyek ellened, akit te kicsúfoltál. Még ma kezembe ad Yahuwah, leváglak és a fejedet veszem, a filiszteusok seregének a hulláit pedig még ma az égi madaraknak és a mezei vadaknak adom. És megtudja mindenki a földön, hogy van Elohim Yiszráelben. És megtudja az egész egybegyűlt sokaság, hogy nem karddal és lándzsával szabadít meg Yahuwah. Mert Yahuwah kezében van a háború, és ő ad a kezünkbe benneteket.

Amikor a filiszteus nekikészült, és egyre közeledett Davidhoz, David is kifutott gyorsan a csatasorból a filiszteus elé. Belenyúlt David a tarisznyájába, kivett belőle egy követ, a parittyájával elröpítette, és úgy homlokon találta a filiszteust, hogy a kő belefúródott a homlokába, és arccal a földre zuhant. David tehát erősebb volt a filiszteusnál, bár csak parittyája és köve volt. Legyőzte a filiszteust, és megölte, pedig nem volt kard David kezében. Azután odafutott David, rálépett a filiszteusra, fogta annak a kardját, kihúzta a hüvelyéből, megölte vele, és levágta a fejét. Amikor látták a filiszteusok, hogy meghalt a vitézük, megfutamodtak. Ekkor elindultak yiszráeliek és Yehudaiak, és csatakiáltással üldözték a filiszteusokat a völgy irányában egészen Ekrón kapujáig. Ott feküdtek a filiszteusok halottai a Saaraim felé vivő úton egészen Gátig és Ekrónig. Azután visszatértek Yiszráel fiai a filiszteusok üldözéséből, és kifosztották a táborukat. David pedig fogta a filiszteus fejét, és Yerushalaim-ba vitte, fegyvereit pedig otthon helyezte el.

Amikor látta Sha’ul, hogy kiment David a filiszteus ellen, ezt kérdezte a hadseregparancsnoktól, Abnertól: Abner, kinek a fia ez az ifjú? Abner így felelt: Az életedre mondom, ó király, hogy nem tudom. Akkor ezt mondta a király: Kérdezd akkor meg, hogy kinek a fia ez az ifjú. És amikor visszajött David azután, hogy levágta a filiszteust, fogta őt Abner és Sha’ul elé vezette. A filiszteus feje még a kezében volt. Sha’ul megkérdezte tőle: Kinek a fia vagy, te ifjú? David így felelt: Szolgádnak, a Beit-Lechemi Yishájnak a fia vagyok.

Miután véget ért a beszélgetés Sha’ullal, Yonathan lelke összeforrt David lelkével. Úgy megszerette őt Yonathan, mint önmagát. Sha’ul pedig magához vette őt azon a napon, és nem engedte, hogy visszatérjen apja házába. És szövetséget kötött Yonathan Daviddal, mert úgy szerette őt, mint önmagát. Levette Yonathan a köpenyét, és Davidnak adta, sőt a ruháját meg a kardját, az íját és az övét is. És ha David harcba indult, sikerrel járt mindenütt, bárhová küldte Sha’ul. Ezért a harcosok élére állította őt Sha’ul. Tetszett ez az egész népnek, még Sha’ul udvari embereinek is.

Egyszer amint hazajöttek, amikor David a filiszteusok leveréséből tért vissza, kivonultak az asszonyok Sha’ul király elé Yiszráel városaiból énekszóval, körtáncot lejtve, dobolva, vígan, és három húrú hangszeren játszva. A táncoló asszonyok így énekeltek:

Megölt Sha’ul ezer embert,
David meg tízezer embert!

Erre igen megharagudott Sha’ul, és nem tetszett neki ez a dolog, mert ezt gondolta: Davidnak tízezret tulajdonítanak, nekem meg csak ezret tulajdonítanak! Még majd a királyság is az övé lesz! Ettől fogva állandóan rossz szemmel nézett Sha’ul Davidra.

Másnap megszállta Sha’ult Elohim-nak az a rossz szelleme, és révületbe esett a házában. David pedig a lantot pengette, ahogyan mindennap szokta. Sha’ul kezében lándzsa volt. Sha’ul feléje dobta a lándzsát, mert azt gondolta, hogy a falhoz szegezi Davidot. De David két ízben is kitért előle. És félni kezdett Sha’ul Davidtól, mert vele volt Yahuwah, Sha’ultól pedig eltávozott. Ezért eltávolította őt Sha’ul maga mellől, és ezredessé tette, hogy ki- és bevonuljon a hadinép élén. David minden útján sikerrel járt, mert vele volt Yahuwah. Amikor látta Sha’ul, hogy milyen nagy sikereket ér el, rettegni kezdett tőle. De egész Yiszráel és Yehuda szerette Davidot, mert ő vonult az élükön ki és be.

Egyszer így szólt Sha’ul Davidhoz: Nézd, neked adom feleségül idősebb lányomat, Mérabot, csak légy az én vitézem, és harcold Yahuwah harcait! Mert így gondolkozott Sha’ul: ne én pusztítsam el, hanem a filiszteusok. David ezt felelte Sha’ulnak: Ki vagyok én, mi az én életem és apám családja Yiszráelben, hogy veje legyek a királynak? De amikor hozzá kellett volna adni Davidhoz Sha’ul leányát, Mérabot, mégis a mehólai Adriélhez adták feleségül.

Sha’ul leánya Mikhál azonban megszerette Davidot. Megmondták ezt Sha’ulnak, és ő helyeselte a dolgot. Ezt gondolta ugyanis Sha’ul: Neki adom őt, mert ez lesz a csapda, és elpusztítják a filiszteusok. Ezért másodszor is ezt mondta Sha’ul Davidnak: Ezúttal a vőm leszel. És megparancsolta Sha’ul az udvari embereknek, hogy így beszéljenek Daviddal bizalmasan: Nézd, a király kedvel téged, és az udvari emberek is mind szeretnek. Légy tehát a király veje! Sha’ul udvari emberei el is mondták Davidnak ezeket a dolgokat, de David így felelt: Olyan csekélységnek látjátok, hogy valaki a király veje legyen? Hiszen én szegény és jelentéktelen ember vagyok. És jelentették az udvari emberek Sha’ulnak, hogy miket mondott David. Akkor ezt mondta Sha’ul: Mondjátok meg Davidnak, hogy nem kíván a király mátkapénzt, csak száz filiszteusnak az előbőrét. Így állj bosszút a király ellenségein! Sha’ul ugyanis azt gondolta, hogy a filiszteusok által ejti el Davidot. Amikor aztán az udvari emberek elmondták Davidnak ezeket, David is helyeselte a dolgot, hogy a király veje legyen. Még mielőtt letelt volna a kitűzött idő, elindult és elment David az embereivel együtt, és levágott kétszáz embert a filiszteusok közül. Elhozta David az előbőrüket, és odaadta az összeset a királynak, hogy a király veje lehessen. Ekkor hozzá adta Sha’ul a leányát, Mikhált feleségül. Sha’ul azonban látta, és tudta, hogy Yahuwah Daviddal van, és Mikhál, Sha’ul leánya szereti őt. Ezért még jobban félt Sha’ul Davidtól, és ellensége lett Davidnak egész életére.

A filiszteusok vezérei kivonultak harcolni. Valahányszor kivonultak, David mindig nagyobb sikert ért el, mint Sha’ul többi szolgája, ezért igen híressé lett a neve.

Saul elmondta fiának, Yonathannak és összes udvari emberének, hogy meg akarja ölni Davidot. De Yonathan, Sha’ul fia nagyon kedvelte Davidot. És megmondta Yonathan Davidnak: Apám, Sha’ul meg akar ölni. Ezért vigyázz magadra holnap reggelig, maradj a rejtekhelyen, és rejtőzz el. Én pedig kimegyek, és ott állok meg apám mellett a mezőn, ahol te leszel, és beszélni fogok apámmal rólad. Majd meglátom, hogy mi lesz és megmondom neked. Yonathan Davidnak az érdekében beszélt apjával, Sha’ullal, és ezt mondta neki: Ne vétkezzék a király a szolgája, David ellen, hiszen ő nem vétett ellened, sőt sok jót tett neked. Kockára tette az életét, leterítette a filiszteust, és nagy szabadulást szerzett Yahuwah egész Yiszráelnek. Te láttad ezt, és örültél. Miért vétkeznél az ártatlan vér ellen, miért akarod ok nélkül megölni Davidot? Sha’ul hallgatott Yonathan szavára; meg is esküdött Sha’ul: Az élő Yahuwah-ra mondom, hogy nem kell meghalnia! Ekkor hívatta Yonathan Davidot, és elmondta neki Yonathan mindezeket. Majd Sha’ulhoz vezette Yonathan Davidot, aki ismét olyan lett hozzá, mint azelőtt.

A harc tovább tartott. David hadba vonult a filiszteusok ellen, nagy vereséget mért rájuk, és azok megfutamodtak előtte. Egyszer Yahuwah-nak az a rossz szelleme megszállta Sha’ult, amikor házában ült lándzsával a kezében. David pedig pengette a lantot. Ekkor Sha’ul lándzsájával a falhoz akarta szegezni Davidot, de ő félrehajolt Sha’ul elől, és a lándzsa a falba fúródott. David pedig kifutott, és elmenekült azon az éjszakán.

Ekkor követeket küldött Sha’ul David házához, hogy tartsák szemmel, és öljék meg reggelre. De a felesége, Mikhál megmondta Davidnak: Ha nem tudod megmenteni az életedet ma éjjel, holnap meg kell halnod! És leeresztette Mikhál Davidot az ablakon át. Ő pedig futásnak eredt, és elmenekült. Ekkor fogta Mikhál a házibálványt, beletette az ágyba, kecskeszőr párnát tett a feje alá, és betakarta a ruhájával. Sha’ul tehát elküldte követeit, hogy fogják el Davidot, de az asszony azt mondta nekik, hogy beteg. Ekkor Sha’ul ismét elküldte a követeket, hogy nézzék meg Davidot, és vigyék el hozzá ágyastul, hogy megölesse. Amikor a követek odamentek, kitűnt, hogy a házibálvány volt az ágyban, és kecskeszőr-párna volt a feje alatt. Ezért Sha’ul ezt mondta Mikhálnak: Miért csaltál meg így engem? Miért engedted, hogy ellenségem elmeneküljön? Mikhál ezt felelte Sha’ulnak: Ő mondta nekem: Engedj el, különben megöllek!

David tehát futva elmenekült, Shmuelhez ment Rámáhba, és elmondta neki mindazt, amit Sha’ul tett vele. Azután Shmuellel együtt Nájótba ment, és ott tartózkodtak. De jelentették Sha’ulnak, hogy David Nájótban van, Ráma mellett. Akkor Sha’ul követeket küldött ki, hogy fogják el Davidot. De amikor meglátták a próféták csoportját, akik révületben voltak, Shmuel pedig ott állt mellettük, akkor Elohim lelke szállt Sha’ul követeire, és ők is révületbe estek. Jelentették ezt Sha’ulnak, és ő más követeket küldött ki, de azok is révületbe estek. Harmadszor is küldött Sha’ul követeket, de azok is révületbe estek. Ekkor maga is elment Rámáhba, és amikor a Szekúban levő nagy kúthoz érkezett, így kérdezősködött: Hol van Shmuel és David? Ezt felelték: Nájótban, Ráma mellett. Elment tehát a Ráma mellett levő Nájótba. De Elohim lelke szállt őrá is, és amíg ment, folyton révületben volt, amíg meg nem érkezett a Ráma mellett levő Nájótba. Akkor ő is ledobta a ruháját, és révületben volt ő is Shmuel előtt, és ott feküdt meztelenül egész nap és egész éjjel. Ezért mondják: Hát már Sha’ul is a próféták között van?

David ezután elmenekült a Ráma mellett levő Nájótból. Elment, és ezt mondta Yonathannak: Mit követtem el, mi az én bűnöm, mi az én vétkem apáddal szemben, hogy az életemre tör? Ő azt felelte neki: Semmiképpen sem fogsz meghalni! Hiszen nem tesz apám semmit sem, amit föl ne tárna előttem. Miért titkolná el apám előlem éppen ezt a dolgot? Az nem lehet! De David meg is esküdött, és ezt mondta: Jól tudja apád, hogy te jóindulattal vagy hozzám, ezért azt gondolta: Ne tudja meg ezt Yonathan, mert elszomorodik. De az élő Yahuwah-ra és a te életedre mondom, hogy csak egy lépés választ el a haláltól. Yonathan így felelt Davidnak: Amit csak kívánsz, megteszem érted! Azután David ezt mondta Yonathannak: Nézd, holnap újhold lesz, és nekem az étkezésnél ott kellene ülnöm a király mellett. Engedj el engem, hadd rejtőzzem el a mezőn holnapután estig. Ha nagyon kérdezősködik utánam apád, ezt mondd: Engedélyt kért tőlem David, hogy hazaszaladhasson a városába, Beit-Lechembe, mert egész nemzetsége most tartja az évenkénti áldozati lakomát. Ha erre azt mondja, hogy jól van, akkor békében lehet szolgád. De ha nagyon megharagszik, abból megtudod, hogy gonosztettre határozta el magát. Maradj hűséges szolgádhoz, hiszen te kötöttél szövetséget Yahuwah előtt szolgáddal! De ha van bennem valami bűn, te ölj meg, miért vinnél apádhoz? De Yonathan ezt felelte: Semmiképpen sem! Ha biztosan megtudom, hogy elhatározta apám, hogy végrehajtja rajtad ezt a gonosztettet, akkor megmondom neked. David megkérdezte Yonathant: Ki mondja meg nekem, ha keményen válaszol apád? Yonathan így felelt Davidnak: Jöjj, menjünk ki a mezőre! És kimentek mindketten a mezőre.

Akkor ezt mondta Yonathan Davidnak: Yahuwah-ra , Yiszráel Elohim-jára fogadom, hogy holnap vagy holnapután ilyenkorra kipuhatolom apámtól, jóakarattal van-e David iránt; és ha nem, akkor elküldök valakit hozzád, és megüzenem neked. Úgy segítse meg Yahuwah Yonathant most és ezután is, hogy megüzenem neked, ha apám gonoszságot tervez ellened! Akkor elengedlek, menj el békével. Legyen veled Yahuwah, ahogyan apámmal volt. Ha életben maradok, bánj velem Yahuwah szeretetével, de ha meghalok, ne vond meg soha szeretetedet az én házam népétől akkor sem, amikor Yahuwah kiirtja David valamennyi ellenségét a föld színéről. Így kötött Yonathan szövetséget David házával, tudva, hogy David ellenségein bosszút fog állni Yahuwah. Yonathan ismét megeskette Davidot, hogy szeretni fogja őt. Mert ő is egész lelkével szerette Davidot.

Azután ezt mondta neki Yonathan: Holnap újhold lesz, és kérdezősködni fognak utánad, mert a helyed üres lesz. Három nap múlva jöjj ide sietve, és menj arra a helyre, ahol elrejtőztél a múlt alkalommal, és tartózkodj az Ezel nevű kő mellett. Én pedig három nyilat lövök arra felé, mintha célba lőnék. És majd utánuk küldök egy gyermeket: Eredj, keresd meg a nyilakat! Ha ezt mondom a gyermeknek: Ott vannak melletted a nyilak, szedd föl azokat! – akkor előjöhetsz, mert az élő Yahuwah-ra mondom, hogy biztonságban vagy, és nincs semmi baj. Ha azonban ezt mondom a fiúnak: A nyilak messze előtted vannak! – akkor menj el, mert Yahuwah elküld téged. Abban a dologban pedig, amit megbeszéltünk egymással, Yahuwah legyen a tanú közöttünk mindörökre.

David tehát elrejtőzött a mezőn. És amikor eljött az újhold, a király asztalhoz ült, hogy egyék. Leült a király a székére, mint máskor, a fal mellett levő székre; vele szembe Yonathan, Sha’ul mellé pedig Abner ült, és David helye üresen maradt. De Sha’ul semmit sem szólt azon a napon, mert azt gondolta, hogy történt vele valami, ezért nem tiszta, biztosan nem tiszta. Az újhold után következő második napon azonban megint üres maradt David helye, és akkor ezt kérdezte Sha’ul a fiától, Yonathantól: Miért nem jött el Yisháj fia tegnap sem, ma sem az étkezéshez? Yonathan így felelt Sha’ulnak: Engedélyt kért tőlem David, hogy elmehessen Beit-Lechembe. Ezt mondta ugyanis: Engedj el engem, mert áldozati lakomája van nemzetségünknek a városban, és rám parancsolt a bátyám. Azért, ha jóindulattal vagy hozzám, engedd meg, hogy elmenjek megnézni a testvéreimet. Ezért nem jött el a király asztalához.

Akkor haragra gerjedt Sha’ul Yonathan ellen, és ezt mondta neki: Te romlott és engedetlen fajzat! Jól tudom, hogy te Yisháj fiát pártolod a magad szégyenére és anyád gyalázatára. Mert míg Yisháj fia él a földön, nem lesz belőled és a királyságodból semmi. Azért küldj érte, és hozasd ide hozzám, mert a halál fia ő! Yonathan azonban így válaszolt apjának, Sha’ulnak: Miért kell meghalnia? Mit követett el? Erre Sha’ul feléje dobta a lándzsáját, és át akarta vele ütni. Ekkor megértette Yonathan, hogy apja elhatározta David megölését. Ezután fölkelt Yonathan az asztaltól izzó haraggal. Nem evett semmit az újhold második napján, mert bánkódott David miatt, akit gyalázott az apja.

Reggel azután kiment Yonathan a mezőre a Daviddal megbeszélt időben, és egy kisgyermek volt vele. Ezt mondta a gyermeknek: Fuss, keresd meg a nyilakat, amelyeket kilövök! A gyermek elfutott, ő pedig úgy lőtt ki egy nyilat, hogy túlmenjen rajta. Amikor a gyermek arra a helyre ért, ahova Yonathan a nyilat lőtte, ezt kiáltotta a gyermek után Yonathan: Messze előtted van a nyilam! Még ezt is kiáltotta Yonathan a gyermeknek: Siess, fuss, meg ne állj! A gyermek fölkapta Yonathannak a nyilát, és urához ment. A gyermek ugyanis semmit sem értett, csak Yonathan és David értette a dolgot. Azután odaadta Yonathan a gyermeknek a fegyvereket, és ezt mondta neki: Eredj, vidd be a városba. A gyermek elment, David pedig fölkelt a kő déli oldala mellől, arcával a földig hajolt, és háromszor leborult. Azután megcsókolták egymást, megsiratták egymást, míg csak David erőt nem vett magán. Akkor ezt mondta Yonathan Davidnak: Eredj el békességgel, mert mindketten így esküdtünk meg Yahuwah nevére: Yahuwah legyen tanú közöttünk és utódaink között mindörökre!

David ezután útnak indult, Yonathan pedig visszament a városba. David Ahimelek paphoz ment Nóbba. Ahimelek megrettenve ment David elé, és ezt kérdezte: Miért vagy egyedül, és miért nincs veled senki? David ezt felelte Ahimelek papnak: A király parancsolt nekem valamit, és azt mondta, hogy senki se tudjon meg semmit arról, amiért elküldött, és amit parancsolt nekem. A legényeket pedig más helyre rendeltem. Most azért mi van kéznél? Adj nekem öt kenyeret, vagy ami éppen akad! A pap ezt felelte Davidnak: Közönséges kenyér nincs nálam, van azonban szent kenyér, de csak akkor, ha a legények megtartóztatták magukat az asszonytól. David pedig ezt válaszolta a papnak: Valóban el volt tiltva tőlünk az asszony egy idő óta. Amikor elindultam, szent volt a legények teste. Ez az út közönséges ugyan, de ők testükben szentek. Ekkor odaadta neki a pap a szent kenyereket, mert nem volt ott más, csak áldozati kenyér, amit el szoktak venni Yahuwah színe elől, és frissen sült kenyeret tettek oda, ha amazt elvették. Volt ott Sha’ulnak egy szolgája is név szerint az Edomi Dóég, aki épp azon a napon Yahuwah színe előtt tartózkodott. Ő volt Sha’ul pásztorainak a felügyelője. David azután megkérdezte Ahimelektől: Nincs itt kéznél lándzsa vagy kard? Mert nem hoztam magammal sem a kardomat, sem a fegyvereimet, olyan sürgős volt a király parancsa. A pap így felelt: A filiszteus Goljáth kardja, akit te vágtál le az Élá völgyében, köpenybe csavarva itt van az éfód mögött. Ha el akarod vinni, vidd el, de ezen kívül nincs itt egyéb. David ezt mondta: Nincs annál megfelelőbb. Add ide!

David még azon a napon elindult, elmenekült Sha’ul elől, és Ákishhoz, Gát királyához ment. Ákishnak ezt mondták udvari emberei: Hiszen ez David, az ország királya! Róla énekelték a körtáncban:

Megölt Sha’ul ezer embert
David meg tízezer embert.

Amikor Davidnak tudomására jutott ez a beszéd, félni kezdett nagyon Ákishtól, Gát királyától. És félkegyelműnek tettette magát előttük, eszelősként viselkedett köztük, firkált az ajtószárnyakra, nyálát pedig a szakállára csurgatta. Akkor ezt mondta Ákis az udvari embereknek: Hát nem látjátok, hogy ez az ember bolond? Minek hoztátok ide?

Elment azért onnan David, és az Adullám-barlangba menekült. Amikor meghallották testvérei és apjának egész rokonsága, elmentek hozzá. Hozzá gyülekezett mindenféle elnyomott, eladósodott és elkeseredett ember, ő pedig a vezérükké lett. Mintegy négyszázan voltak vele.

Onnan a móábi Micpébe ment David, és ezt mondta Móáb királyának: Hadd jöjjön közétek apám és anyám, amíg meg nem tudom, hogy mit akar tenni velem Elohim. És odavitte őket Móáb királyához, és ott maradtak nála mindaddig, amíg David a sziklavárban volt. Gad próféta azonban ezt mondta Davidnak: Ne maradj a sziklavárban, hanem eredj, menj el Yehuda földjére. David el is ment, és megérkezett a hereti erdőbe.

De meghallotta Sha’ul, hogy tudják, hol van David az embereivel. Sha’ul Gibeában volt a magaslaton, a tamariszkuszfa alatt. Lándzsája a kezében volt, és udvari emberei mind mellette álltak. Akkor ezt mondta Sha’ul a mellette álló udvari embereknek: Hallgassatok rám, Binyamin fiai! Hát Yisháj fia ad nektek mindnyájatoknak mezőt és szőlőt, és ő tesz benneteket ezredesekké és századosokká? Hiszen ti mind összeesküdtetek ellenem, mert senki sem leplezte le előttem, hogy saját fiam kötött szövetséget Yisháj fiával. Senki sem szánt meg engem, és nem mondta meg nekem, hogy a saját fiam lázította ellenem a szolgámat, hogy leselkedjék rám. Bizony így van ez! Akkor megszólalt az Edomi Dóég, aki ott állt Sha’ul udvari emberei mellett, és azt mondta: Én láttam, amikor Yisháj fia Nóbba érkezett Ahimelekhez, Ahitúb fiához. Ő megkérdezte Yahuwah-át, és útravalót adott Davidnak, sőt a filiszteus Goljáth kardját is odaadta neki.

Ekkor hívatta a király Ahimelek papot, Ahitúb fiát és egész rokonságát, a nóbi papokat. Azok eljöttek mindnyájan a királyhoz. És ezt mondta Sha’ul: Hallgass ide Ahitúb fia! Ő pedig így felelt: Itt vagyok, Yahuwah-ám. Sha’ul megkérdezte tőle: Miért esküdtetek össze ellenem Yisháj fiával, amikor kenyeret és kardot adtál neki, sőt az ő érdekében Elohim-ot is megkérdezted?! Azért, hogy fellázadjon ellenem, és leselkedjék rám? Bizony, így van ez! Erre így felelt Ahimelek a királynak: Van-e olyan megbízható ember összes szolgád között, mint David, a király veje, testőrséged parancsnoka, akit nagyra becsülnek udvarodban? Vajon most kérdeztem meg először Elohim-ot vele kapcsolatban? Egyáltalán nem! Ne tulajdoníts ilyet szolgádnak, sem egész rokonságomnak, királyom, mert semmit sem tudott szolgád erről az egész dologról. Akkor ezt mondta a király: Halállal kell lakolnod, Ahimelek, egész rokonságoddal együtt! A mellette álló fegyvereseknek pedig ezt mondta a király: Fogjátok körül, és öljétek le Yahuwah papjait, mert ők is Davidot segítették, hiszen tudták, hogy szökik, de nem leplezték le előttem. A király szolgái azonban nem akartak kezet emelni és rátámadni Yahuwah papjaira. Ekkor Dóégnak parancsolta a király: Jöjj ide, és támadj rá te a papokra! Az Edomi Dóég oda is jött, rátámadt a papokra, és megölt azon a napon nyolcvanöt embert, akik gyolcs éfódot viseltek. Nóbot, a papok városát is karddal támadta meg; kardélre hányt férfit és nőt, gyermeket és csecsemőt, ökröt, szamarat és bárányt.

Ahitúb fiának, Ahimeleknek egyik fia azonban, akit Ebjátárnak hívtak, elmenekült, és Davidhoz szökött. Ebjátár hírül vitte Davidnak, hogy Sha’ul megölette Yahuwah papjait. David ezt mondta Ebjátárnak: Tudtam én már azon a napon, amikor ott volt az Edomi Dóég, hogy el fog ez árulni Sha’ulnak. Én okoztam apád egész háza népének a vesztét. Maradj nálam, ne félj, mert aki az én életemre tör, az tör a te életedre is. Ezért biztonságban leszel nálam.

Jelentették egyszer Davidnak, hogy a filiszteusok megtámadták Keilaht, és fosztogatják a szérűket. Ekkor megkérdezte David Yahuwah-át: Elmenjek, és megverjem-e a filiszteusokat? Yahuwah ezt felelte Davidnak: Menj el, verd meg a filiszteusokat, és szabadítsd föl Keilaht. De ezt mondták Davidnak az emberei: Még itt, Yehudaban is félünk! Hát még, ha el kell mennünk Keilahba a filiszteusok csapatai ellen! David ismét megkérdezte Yahuwah-át. Yahuwah pedig így válaszolt neki: Indulj és menj Keilahba, mert kezedbe adom a filiszteusokat. Elment tehát David az embereivel Keilahba, harcolt a filiszteusok ellen, elhajtotta jószágaikat, és nagy vereséget mért rájuk. És felszabadította David Keíla lakóit.

Amikor Ábiáthár, Ahimelek fia Davidhoz menekült Keilahba, az éfódot is magával vitte. Ezután hírül vitték Sha’ulnak, hogy David Keilahba ment. Akkor ezt mondta Sha’ul: Kezembe adta őt Elohim, hiszen saját magát zárta be azzal, hogy kulcsos városba ment. Ezért mozgósította Sha’ul az egész hadinépet, hogy Keíla ellen vonuljon, és körülzárja Davidot embereivel együtt. De megtudta David, hogy Sha’ul rosszat forral ellene. Ezt mondta Ábiáthár papnak: Hozd ide az éfódot! És ezt mondta David: Yahuwah-ám, Yiszráel Elohim-ja! Azt a hírt hallotta szolgád, hogy Sha’ul ide akar jönni Keilahba, hogy elpusztítsa miattam a várost. Kiszolgáltatnak-e neki Keíla polgárai? Idejön-e Sha’ul, ahogyan szolgád hallotta? Yahuwah-ám, Yiszráel Elohim-ja, jelentsd ki szolgádnak! Yahuwah így felelt: Idejön. Akkor ezt kérdezte David: Kiszolgáltatnak-e engem és embereimet Sha’ulnak Keíla polgárai? Yahuwah így felelt: Kiszolgáltatnak. Elindult tehát David mintegy hatszáz emberével, kivonult Keilahból, és mentek, amerre mehettek. Amikor jelentették Sha’ulnak, hogy David elmenekült Keilahból, lemondott arról, hogy ellene vonuljon. David a pusztában sziklavárakban tartózkodott. Amikor Zíf pusztájában lakott a hegyen, Sha’ul mindennap kereste, de Elohim nem adta őt a kezébe.

David látva, hogy Sha’ul kivonult ellene, és az életére tör, Zíf pusztájában az erdőségbe vette be magát David. Ekkor elindult Yonathan, Sha’ul fia, és elment Davidhoz az erdőségbe, és erősítette Elohim-ba vetett bizalmát. Mert így szólt hozzá: Ne félj, nem ér utol apámnak, Sha’ulnak a keze! Te leszel Yiszráel királya, én pedig a második ember leszek melletted. Apám, Sha’ul is tudja, hogy így lesz. És szövetséget kötöttek egymással Yahuwah színe előtt. David az erdőségben maradt, Yonathan pedig hazament.

De a zífiek elmentek Sha’ulhoz Gibeába, és ezt mondták: Nálunk rejtőzködik David a sziklavárakban, az erdőségben, Hakilá halmán, a sivatagtól délre. Ha tehát az a legfőbb kívánságod, ó király, hogy eljöjj, akkor jöjj el, és a mi dolgunk lesz, hogy kiszolgáltassuk őt a királynak. Sha’ul ezt mondta: Yahuwah is megáld titeket, hogy megszántatok engem. Menjetek, bizonyosodjatok meg újból, tudjátok meg, és nézzétek meg azt a helyet, amerre jár, és hogy ki látta ott, mert azt mondták nekem, hogy igen ravasz ember. Ezért nézzetek meg, és tudjatok meg minden búvóhelyet, ahol bujkál, azután térjetek vissza hozzám biztos hírrel, és akkor elmegyek veletek. Ha az országban van, kikutatom őt Yehuda valamennyi nemzetsége közül. Azok elindultak, és elmentek Sha’ul előtt Zífbe.

David pedig embereivel együtt Máón pusztájában volt a síkságon, a sivatagtól délre. Sha’ul is elment embereivel, hogy megkeresse őt, Davidnak azonban hírül adták, ezért elment ahhoz a sziklához, amely Máón pusztájában van. Meghallotta ezt Sha’ul, és üldözőbe vette Davidot Máón pusztájában. Sha’ul a hegy egyik oldalán ment, David és emberei pedig a hegy másik oldalán. David sietve menekült Sha’ul elől, mert Sha’ul és emberei már kezdték bekeríteni Davidot és embereit, hogy elfogják őket. De követ érkezett Sha’ulhoz ezzel az üzenettel: Sietve jöjj, mert betörtek a filiszteusok az országba! Ekkor visszatért Sha’ul David üldözéséből, és a filiszteusok ellen ment. Ezért hívják azt a helyet Szela-Hammahlekótnak. Ezután elvonult onnan David, és Éngedi sziklavárában tartózkodott.

Amikor visszatért Sha’ul a filiszteusok üldözéséből, jelentették neki, hogy David Éngedi pusztájában van. Maga mellé vett Sha’ul háromezer válogatott embert Yiszráelből, és elment, hogy megkeresse Davidot és embereit a zergék kősziklájánál. Amikor eljutott a juhaklokhoz, amelyek az útfélen vannak, volt ott egy barlang. Sha’ul bement oda, hogy a szükségét végezze. David pedig embereivel együtt éppen a barlang legbelső zugában tartózkodott. Akkor ezt mondták az emberek Davidnak: Nézd, ez az a nap, amelyről azt mondta neked Yahuwah, hogy kezedbe adja ellenségedet. Tégy vele, amit jónak látsz! Erre fölkelt David, és lopva levágta Sha’ul köpenyének a sarkát. Davidnak azonban megindult a szíve, miután levágta Sha’ul köpenyének a sarkát, és ezt mondta embereinek: Mentsen meg Yahuwah attól, hogy ilyen dolgot kövessek el az én URam, Yahuwah fölkentje ellen, és kezet emeljek ellene, hiszen Yahuwah fölkentje ő! Így beszélte le David az embereit, és nem engedte meg, hogy Sha’ulra támadjanak.

Sha’ul pedig elindult a barlangból, és útjára ment. Ezután David is fölkelt, kiment a barlangból, és így kiáltott Sha’ul után: uram király! Sha’ul hátratekintett, David arccal a földre hajolt, és leborult előtte. Akkor ezt mondta David Sha’ulnak: Miért hallgatsz az olyan emberek szavára, akik azt mondják, hogy David a vesztedre tör?! Hiszen most a saját szemeddel láthattad, hogy kezembe adott Yahuwah a barlangban. Mondták is, hogy öljelek meg, de én megszántalak, és ezt mondtam: Nem emelek kezet az én uramra, mert Yahuwah fölkentje ő. Nézd csak, atyám, itt van a köpenyed sarka a kezemben. Amikor levágtam a köpenyed sarkát, nem gyilkoltalak meg. Értsd meg ebből, és lásd be, hogy nem akarok semmi rosszat vagy hűtlenséget elkövetni ellened, és nem vétkeztem ellened, bár te üldözöl engem, hogy elvedd az életemet. Yahuwah tegyen igazságot köztünk, Yahuwah álljon értem bosszút rajtad, de én nem emelek rád kezet. Ahogyan az ősi példabeszéd mondja: Gonoszoktól gonoszság ered, de én nem emelek rád kezet. Ki ellen vonult ki Yiszráel királya? Kit üldözöl? Egy döglött kutyát vagy egy árva bolhát? Legyen azért Yahuwah a bíró, és tegyen igazságot köztünk! Vizsgálja meg, és perelje peremet, és szolgáltasson nekem igazságot veled szemben!

Amikor befejezte David Sha’ulhoz intézett szavait, megkérdezte Sha’ul: A te hangod ez, David fiam? És Sha’ul hangosan sírni kezdett. Azután ezt mondta Davidnak: Te igazabb vagy nálam, mert te jól bántál velem, bár én rosszul bántam veled. Te most tudtomra adtad, milyen jót tettél velem: Yahuwah a kezedbe adott, és mégsem öltél meg. Ha valaki rátalál ellenségére, sértetlenül bocsátja-e útjára? Jóval fizessen neked Yahuwah azért, amit ma tettél velem! Mert magam is tudom, hogy te biztosan király leszel, és általad virágzik fel Yiszráel királysága. Esküdj meg most Yahuwah-ra , hogy nem irtod ki utódaimat, és nem törlöd ki nevemet nemzetségemből. David megesküdött Sha’ulnak. Sha’ul akkor hazament, David pedig embereivel együtt fölment a sziklavárba.

Amikor Shmuel meghalt, összegyűlt egész Yiszráel, meggyászolták, és eltemették őt otthon, Rámáhban. David pedig elindult, és elment Párán pusztájába.

Volt egy ember Máónban, akinek a gazdasága Karmelban volt. Ez az ember igen jómódú volt; volt neki háromezer juha és ezer kecskéje. Éppen a juhokat nyírta Karmelban. A férfi neve Nabal, felesége neve Abigailail volt. Az asszony jó eszű és szép termetű, a férfi azonban durva és rossz természetű volt, Káleb nemzetségéből való. Amikor meghallotta David a pusztában, hogy Nabal a juhokat nyírja, elküldött David tíz legényt. Ezt mondta David a legényeknek: Menjetek el Karmelba, és ha megérkeztek Nabalhoz, köszöntsétek a nevemben békességgel. Ezt mondjátok neki: Békesség néked, békesség házad népének, békesség mindenednek! Most hallom, hogy juhaidat nyírják. Tudod, amikor velünk voltak a pásztoraid, mi nem bántottuk őket. Semmijük sem tűnt el az alatt az idő alatt, amíg Karmelban voltak. Kérdezd meg a szolgáidat, ők is megmondják neked. Légy jóindulatú ezekhez a legényekhez, hiszen örömnapra érkeztünk. Adj azért ajándékot tehetséged szerint szolgáidnak és fiadnak, Davidnak!

Amikor megérkeztek David legényei, elmondták mindezeket Nabalnak David nevében, azután várakoztak. De Nabal így válaszolt David szolgáinak: Ki az a David, ki az az Yisháj fia? Manapság sok olyan szolga van, aki elszökött urától. Talán fogjam a kenyeremet, vizemet, levágott marháimat, amelyeket a nyíróknak levágtam, és adjam oda olyan embereknek, akikről azt sem tudom, hová valók? Erre megfordultak David legényei, és visszatértek. Amikor megérkeztek, elmondták neki mindezeket. Akkor ezt mondta David az embereinek: Kösse fel mindenki a kardját! És felkötötte mindenki a kardját, David is felkötötte a kardját, és felvonult David után mintegy négyszáz ember, kétszáz pedig ott maradt a fölszerelésnél.

Abigailailnak, Nabal feleségének azonban megmondta az egyik legény, hogy David követeket küldött a pusztából, hogy áldással köszöntsék urukat, de ő rájuk förmedt. Pedig azok az emberek igen jók voltak hozzánk. Nem is volt bántódásunk, és semmink sem tűnt el az alatt az idő alatt, amíg velük jártunk, amikor a mezőn voltunk. Olyanok voltak nekünk, mint a várfal éjjel-nappal, amíg a közelükben őriztük a nyájat. Most már neked kell tudnod és látnod, hogy mitévő légy, mert kész a veszedelem urunk és egész háza népe ellen. De ő olyan megátalkodott ember, hogy nem lehet beszélni vele.

Akkor Abigailail sietve vett kétszáz kenyeret, két tömlő bort és öt juhot elkészítve, öt mérték pörkölt búzát, száz csomó aszú szőlőt, kétszáz fügekalácsot, és szamarakra rakta. A legényeknek ezt mondta: Menjetek előttem, én is megyek utánatok. De férjének, Nabalnak nem szólt semmit. Amikor a szamáron ülve egy hegy által eltakarva lefelé ment, David éppen szemközt jött lefelé embereivel együtt, és hirtelen összetalálkozott velük. David azt mondta: Bizony, hiába vigyáztam ennek az embernek mindenére a pusztában, hogy semmi se vesszen el abból, ami az övé, mert ő a jót rosszal viszonozta. Úgy bánjon el Elohim David ellenségeivel most és mindenkor, hogy reggelre semmit sem hagyok meg mindabból, ami az övé, még egy kutyát sem.

Amikor megpillantotta Abigailail Davidot, sietve leszállt a szamárról, arcra esett David előtt, és a földre borult. Lábához esett, és ezt mondta: Uram, én vagyok a bűnös, mégis hadd szóljon hozzád szolgálóleányod, és te hallgasd meg szolgálóleányod szavát! Kérlek, Uram, ne törődj Naballal, ezzel a megátalkodott emberrel, mert olyan ő, amilyen a neve. Bolond a neve, és bolondságot csinál. A te szolgálóleányod azonban nem látta az én uram legényeit, akiket küldtél. Most pedig, uram, az élő Yahuwah-ra és a te életedre mondom, hogy Yahuwah az, aki visszatartott téged a vérontástól és attól, hogy magad segíts magadon. Úgy járjanak ellenségeid, mint Nabal, és akik vesztedre törnek, uram! Ezt az ajándékot pedig, amelyet szolgálóleányod hozott neked, uram, adják a legényeknek, akik az én urammal járnak együtt! Bocsásd meg azért szolgálód hibáját, mert a te házadat, uram, bizonyosan maradandóvá teszi Yahuwah, hiszen Yahuwah harcait harcolod, uram, és nincs benned semmi rossz, mióta élsz. És ha akad, aki üldöz, és az életedre tör, az életed uram, akkor is az élők csomójába lesz kötve Elohim-odnál, Yahuwah-nál. Ellenségeid életét pedig parittyája közepéből hajítja el! Ha majd Yahuwah véghez viszi az én urammal mindazt a jót, amit megígért, és Yiszráel fejedelmévé tesz meg téged, akkor ne legyen egy ilyen botlásod, és ne furdaljon, uram, a lelkiismeret, hogy ok nélkül ontottál vért, és magad segítettél magadon, uram! És ha majd Yahuwah jót tesz veled, uram, ne feledkezz meg szolgálódról!

Akkor ezt mondta David Abigailailnak: Áldott Yahuwah, Yiszráel Elohim-ja, hogy elém küldött most téged. Áldott a te okosságod, és áldott vagy te magad is, mert megakadályoztál ma a vérontásban és abban, hogy magam segítsek magamon. Bizony, az élő Yahuwah-ra , Yiszráel Elohim-jára mondom, aki visszatartott attól, hogy rosszat tegyek veled: ha nem sietsz, és nem jössz elém, akkor reggelre még egy kutyája sem maradt volna Nabalnak! Azután átvette David az asszony kezéből, amit hozott, és ezt mondta neki: Menj haza békességgel! Lásd, hallgattam a szavadra, és megbocsátottam.

Amikor Abigailail visszaérkezett Nabalhoz, olyan lakoma volt a házában, akár egy király lakomája. Nabal jó hangulatban volt, de annyira részeg, hogy az asszony egyáltalán nem mondott el neki semmit egészen reggelig. Reggel azután, amikor kijózanodott Nabal, elmondta neki a felesége ezeket a dolgokat. Erre elhalt a szíve, és szinte kővé dermedt. Mintegy tíz nap múlva aztán megverte Yahuwah Nabalt, és meghalt.

Amikor meghallotta David, hogy meghalt Nabal, így szólt: Áldott Yahuwah, mert befejezte peremet Naballal, aki gyalázott engem, visszatartotta szolgáját a gonoszságtól, és visszafordította Yahuwah a gonoszságot Nabal fejére! Azután üzenetet küldött David Abigailailnak, hogy el akarja venni feleségül. David szolgái elmentek Abigailailhoz Karmelba, és így szóltak hozzá: David küldött bennünket hozzád, mert el akar venni feleségül. Az asszony fölkelt, arccal a földre borult, és ezt mondta: A te szolgálód szolgálóleány lesz, és uram szolgáinak a lábát fogja mosni. Azután Abigailail sietve készülődött, és szamárra ült, öt cselédlány kísérte. Elment David követeivel, és a felesége lett.

A Yizre’elből való Ahinóamot már előbb elvette David, és így ez a kettő lett a felesége. Sha’ul pedig a Gallimból való Paltihoz, Lais fiához adta leányát, Mikhált, David feleségét.

A zífiek elmentek Sha’ulhoz Gibeába, és megmondták, hogy David a Hakíla-halmon rejtőzik a sivatagtól keletre. Ezért elindult Sha’ul, és elment a Zíf-pusztába háromezer válogatott Yiszráeli emberrel, hogy megkeresse Davidot a Zíf-pusztában. Sha’ul a Hakíla-halmon a sivatagtól keletre, az út mellett ütött tábort. David is a pusztában tartózkodott. Amikor észrevette, hogy Sha’ul utánamegy a pusztába, kémeket küldött ki David, és megtudta, hogy csakugyan megérkezett Sha’ul.

Ekkor elindult David, és odament arra a helyre, ahol Sha’ul táborozott, és megnézte David azt a helyet, ahol Sha’ul és hadseregparancsnoka, Abner, Ner fia feküdt. Sha’ul ugyanis a szekértáborban feküdt, a hadinép pedig körülötte táborozott. David megszólalt, és ezt kérdezte a hettita Ahimelektől és Ábishájtól, Cerújá fiától, Yoáv testvérétől: Ki jön el velem Sha’ul táborába? Ábisháj így felelt: Én elmegyek veled. David és Ábisháj éjjel mentek a hadinép közé. Látták, hogy ott fekszik Sha’ul, és alszik a szekértáborban, lándzsája pedig a földbe van szúrva a fejénél. Abner és a hadinép pedig körülötte feküdt. Akkor ezt mondta Ábisháj Davidnak: Most kezedbe juttatta Elohim az ellenségedet. Hadd szögezzem hát a földhöz lándzsám egyetlen dobásával! Másikra már nem lesz szükség. David azonban ezt felelte Ábishájnak: Ne pusztítsd el, mert ki emelhet büntetlenül kezet Yahuwah fölkentjére?! Majd ezt mondta David: Az élő Yahuwah-ra mondom, hogy megveri Yahuwah, vagy úgy, hogy eljön halála napja, vagy úgy, hogy harcba megy, és ott vész el. Yahuwah őrizzen meg attól, hogy kezet emeljek Yahuwah fölkentjére! Csak a lándzsát vedd el a feje mellől meg a vizes korsót, és menjünk! És elvette David a lándzsát meg a vizes korsót Sha’ul feje mellől, és elmentek. Senki sem látta, senki sem vette észre, senki sem ébredt fel, hanem mindenki aludt, mert Yahuwah mély álmot bocsátott rájuk.

Ezután átment David a túlsó oldalra, megállt messze a hegy tetején, és nagy távolság volt köztük. Így kiáltott David a hadinépnek és Abnernak, Ner fiának: Abner, nem válaszolsz? Abner így válaszolt: Ki vagy te, hogy így kiáltozol a királynak? David ezt felelte Abnernak: Te vagy az az ember, akihez fogható nincsen Yiszráelben? Miért nem vigyáztál uradra, a királyra? Hiszen bement valaki az embereim közül, hogy elpusztítsa uradat, a királyt! Ezt nem jól tetted. Az élő Yahuwah-ra mondom, hogy a halál fiai vagytok, mert nem őriztétek uratokat, Yahuwah fölkentjét! Nézd csak meg, hová lett a király lándzsája és a vizes korsó a feje mellől? Sha’ul megismerte David hangját, és ezt mondta: Nem a te hangod ez, David fiam? David így felelt: De az én hangom, uram királyom. Miért üldözi szolgáját az én uram? – kérdezte. Mit követtem el, és miféle gonoszság van bennem? Most azért hallgassa meg, uram királyom, szolgájának a szavát. Ha Yahuwah ingerelt föl ellenem, ő kiengesztelhető áldozattal. De ha emberek, akkor legyen rajtuk Yahuwah átka, mert elűztek engem, hogy ne tartozzam Yahuwah örökségéhez, és ezt mondták: Eredj, szolgálj más idegen elohimoknak! Ne hulljon azért vérem a földre Yahuwah színétől távol! Mert hadba vonult Yiszráel királya, hogy megkeressen egy árva bolhát; mint fogolymadarat, üldöz a hegyeken. Akkor ezt mondta Sha’ul: Vétkeztem! Térj vissza, David fiam! Nem követek el többé ellened gonoszságot, hiszen drága volt előtted az életem ezen a napon. Bizony, ostoba voltam, és igen nagyot tévedtem. David így válaszolt: Itt van a király lándzsája. Jöjjön át egy legény, és vigye el! Yahuwah mindenkinek megfizet a maga igazsága és hűsége szerint, mert Yahuwah a kezembe adott ma téged, de én nem akartam kezet emelni Yahuwah fölkentjére. Amilyen értékes volt előttem a mai napon a te életed, olyan értékes legyen az én életem is Yahuwah előtt, és mentsen meg engem minden nyomorúságtól. Akkor ezt mondta Sha’ul Davidnak: Légy áldott, David fiam! Bármibe fogsz, véghez fogod vinni. És elment David a maga útjára, Sha’ul is visszatért a maga lakóhelyére.

David azonban ezt gondolta: Egy napon mégis el kell pusztulnom Sha’ul kezétől. Legjobb lesz gyorsan elmenekülnöm a filiszteusok földjére. Akkor majd hiába üldöz engem Sha’ul Yiszráel egész területén, megmenekülök a kezéből. Elindult azért David, és átment hatszáz emberével együtt Ákishhoz, Máók fiához, Gát királyához. Letelepedett David Ákisnál Gátban embereivel együtt, mindegyik a maga háza népével, David is a két feleségével: a Yizre’eli Ahinóammal és a karmeli Abigailaillal, Nabal volt feleségével. Amikor jelentették Sha’ulnak, hogy David Gátba menekült, nem kereste tovább.

Egyszer ezt mondta David Ákisnak: Ha jóindulattal vagy hozzám, adj nekem helyet az egyik mezővárosban, hogy ott lakjam. Miért lakjék szolgád veled együtt a király városában? Akkor neki adta Ákish Ciklágot, és így lett Ciklág Yehuda királyaié mindmáig.

Az az idő, amíg David a filiszteusok mezején lakott, egy esztendő és négy hónap volt. Egyszer felvonult David embereivel együtt, és megtámadták a gesúriakat, a gézerieket és az ámálekhiakat. Ezek voltak ősidőktől fogva annak a földnek a lakói Súr felé menet Egyiptom országáig. Amikor David leverte azt a földet, sem férfit, sem asszonyt nem hagyott életben, és elvitt juhot és marhát, szamarat, tevét és ruhaneműt, azután visszament Ákishhoz. Amikor Ákish megkérdezte, hogy hova törtek be most, ezt felelte David: A Délvidékre, Yehudanak, a Yerahmeélieknek és a kénieknek a területére. David azonban nem hagyott életben, és nem vitt Gátba sem férfit, sem asszonyt, hogy ne mondhassák el, mit csinált David. Ez volt a szokása egész idő alatt, amíg a filiszteusok mezején lakott. Ákish pedig megbízott Davidban, mert ezt gondolta: Nagyon meggyűlöltette magát népével, Yiszráellel, ezért örökre az én szolgám lesz.

Abban az időben a filiszteusok összevonták csapataikat egy seregbe, hogy megütközzenek Yiszráellel. Ákish ezt mondta Davidnak: Tudd meg, hogy velem együtt neked is hadba kell vonulnod embereiddel együtt! David ezt felelte Ákisnak: Akkor te már azt is tudod, hogy mit kell tennie szolgádnak. Ákish ezt mondta Davidnak: Úgy van! Testőrömmé teszlek az egész időre.

Közben meghalt Shmuel, meggyászolta egész Yiszráel, és eltemették városában, Rámáhban. Sha’ul pedig eltávolította az országból a halottidézőket és jövendőmondókat. A filiszteusok tehát összegyűltek, benyomultak, és tábort ütöttek Súnem mellett. Sha’ul is összegyűjtötte egész Yiszráelt, és tábort ütött Gilbóánál. Amikor azonban Sha’ul meglátta a filiszteusok táborát, megijedt, és igen megrettent a szíve. Megkérdezte Sha’ul Yahuwah-át, de Yahuwah nem válaszolt neki sem álomban, sem az úrimmal, sem a próféták által.

Akkor ezt mondta Sha’ul a szolgáinak: Keressetek nekem egy halottidéző asszonyt! Elmegyek hozzá, és őt kérdezem meg. Szolgái ezt felelték neki: Van itt Éndórban egy halottidéző asszony. Sha’ul ekkor elváltoztatta magát, más ruhát vett magára, és elment két emberével. Amikor éjjel odaértek az asszonyhoz, ezt mondta: Jövendölj nekem halottidézéssel, és idézd meg nekem, akit mondok neked! De az asszony ezt felelte: Magad is tudod, mit tett Sha’ul. Kiirtotta az országból a halottidézőket és a jövendőmondókat. Miért akarsz csapdába ejteni és megöletni engem? De megesküdött neki Sha’ul Yahuwah-ra , és ezt mondta: Az élő Yahuwah-ra mondom, hogy nem ér téged büntetés emiatt. Az asszony ekkor megkérdezte: Kit idézzek föl neked? Ő így felelt: Shmuelt idézd föl nekem! Amikor az asszony meglátta Shmuelt, hangosan felkiáltott, és ezt mondta Sha’ulnak: Miért csaltál meg, hiszen te vagy Sha’ul!? De a király ezt mondta neki: Ne félj! Mit láttál? Az asszony ezt felelte Sha’ulnak: Elohim-félét látok feljönni a földből. Sha’ul megkérdezte tőle: Milyen az alakja? Az asszony így felelt: Egy vén ember jön fölfelé palástba burkolózva. Ebből megtudta Sha’ul, hogy Shmuel az; ezért arccal a földig hajolt, és leborult előtte.

Shmuel ezt mondta Sha’ulnak: Miért háborgattál, és idéztél fel engem? Sha’ul így felelt: Igen nagy bajban vagyok. Megtámadtak a filiszteusok; Elohim pedig eltávozott tőlem, és nem felel többé sem próféták által, sem álomban. Téged hívtalak tehát, hogy tudasd velem, mit kell tennem. De Shmuel ezt mondta: Miért kérdezel engem, ha Yahuwah eltávozott tőled, és ellenségeddé lett?! Úgy cselekedett Yahuwah, ahogyan általam megmondta: kiragadta kezedből a királyságot Yahuwah, és másnak, Davidnak adta. Mivel nem hallgattál Yahuwah szavára, és nem hajtottad végre az ő fölgerjedt haragját Ámálekhon, azért bánik most veled így Yahuwah. Sőt Yahuwah veled együtt Yiszráelt is a filiszteusok kezébe adja, te pedig holnap fiaiddal együtt nálam leszel. Még Yiszráel táborát is a filiszteusok kezébe adja Yahuwah.

Ekkor Sha’ul hirtelen egész hosszában a földre zuhant, annyira megrémült Shmuel szavaitól. Semmi erő sem volt benne, mert egész nap és egész éjjel nem evett semmit. Az asszony pedig odament Sha’ulhoz, és látva, hogy nagyon megrémült, ezt mondta neki: Látod, szolgálóleányod hallgatott szavadra. Kockára tettem az életemet, és megfogadtam a szavadat, amit mondtál nekem. Most azért te is hallgass szolgálóleányod szavára! Hadd tegyek eléd egy falat kenyeret, és egyél, hogy legyen erőd, amikor útra kelsz. Ő azonban vonakodott, és ezt mondta: Nem eszem. De szolgái, sőt az asszony is addig unszolták, míg végre hallgatott a szavukra, fölkelt a földről, és az ágyra ült. Volt az asszony házánál egy hízott borjú, sietve levágta, majd lisztet vett, meggyúrta, és megsütötte kovásztalan lepénynek. Ezt vitte Sha’ulnak és szolgáinak, és azok ettek. Azután fölkeltek, és elmentek még azon az éjszakán.

A filiszteusok Aféknál vonták össze csapataikat, Yiszráel pedig Yizre’elben, a forrásnál táborozott. Amikor a filiszteusok városfejedelmei ezredeikkel és századaikkal együtt vonultak, David a maga embereivel Ákish mögött vonult. De a filiszteusok vezérei ezt kérdezték: Mit keresnek itt ezek a héberek? Ákish így felelt a filiszteusok vezéreinek: David ez, Yiszráel királyának, Sha’ulnak a szolgája, aki már jó ideje, sőt évek óta nálam van! Nem találtam benne semmi hibát attól a naptól fogva, hogy hozzánk pártolt, mindmáig. A filiszteusok vezérei azonban fel voltak háborodva, és ezt mondták neki: Küldd el ezt az embert, térjen vissza a maga helyére, amelyet kijelöltél neki! Ne jöjjön velünk együtt harcolni, nehogy ellenfelünk legyen, amikor harcra kerül a sor. Mert mivel nyerhetné vissza jobban ura kegyeit, mint ezeknek az embereknek a fejével? Hiszen ez az a David, akiről így énekelnek a körtáncban:

Megölt Sha’ul ezer embert,
David meg tízezer embert!

Hívatta azért Ákish Davidot, és ezt mondta neki: Az élő Yahuwah-ra mondom, hogy én becsületes embernek tartalak, és jónak látom, hogy velem együtt járj-kelj a táborban, mert semmi rosszat sem találtam benned attól a naptól fogva, hogy hozzám jöttél, mindmáig. De a városfejedelmek nem bíznak meg benned. Most azért menj vissza békességgel, és ne tégy semmi olyat, amit rossznak tartanak a filiszteusok városfejedelmei. David ezt felelte Ákisnak: Mit követtem el, és mi hibát találtál szolgádban azóta, hogy nálad vagyok mindmáig? Miért nem mehetek el harcolni az én URam, királyom ellenségei ellen? Ákish ezt válaszolta Davidnak: Tudom, hogy te megbízható vagy, akár Elohim Angyala (Melekh), de a filiszteusok vezérei megmondták, hogy nem vonulhatsz velünk a harcba. Most azért kelj föl korán reggel urad szolgáival együtt, akik veled jöttek. Keljetek föl korán reggel, mihelyt kivilágosodik, és menjetek el! David tehát korán fölkelt embereivel együtt, hogy még reggel elmenjen, és visszatérjen a filiszteusok földjére. A filiszteusok pedig fölvonultak Yizre’elbe.

Mire David harmadnapra Ciklágba érkezett embereivel, az ámálekhiak betörtek a Délvidékre meg Ciklágba, földúlták és fölperzselték Ciklágot. Fogságba vitték a benne levő asszonyokat. Nem öltek meg sem kicsinyt, sem nagyot, hanem elhajtották őket, és elmentek útjukra. Amikor David embereivel együtt megérkezett a városba, látták, hogy az föl van perzselve, feleségeiket, fiaikat és leányaikat pedig fogságba vitték. Ekkor hangos sírásra fakadt David és a vele levő nép, míg végre erejük sem volt a sírásra. David két feleségét is fogságba vitték: a Yizre’eli Ahinóamot és Abigailailt, a karmeli Nabal volt feleségét. David nagyon szorult helyzetbe jutott: a nép már arról beszélt, hogy megkövezi, annyira el volt keseredve az egész nép a fiai és leányai miatt. David azonban erőt kapott Elohim-játől, Yahuwah-tól.

Ezt mondta David Ábiáthár papnak, Ahimelek fiának: Hozd ide az éfódot! És Ábiáthár odavitte Davidnak az éfódot. David pedig megkérdezte Yahuwah-át: Üldözzem-e azt a rablócsapatot? Utolérem-e őket? Ő pedig így felelt neki: Üldözd, mert biztosan utoléred, és még kiszabadíthatod őket. Akkor elment David hatszáz emberével együtt. Amikor a Beszór-patakhoz értek, egy részük megállt. David folytatta az üldözést négyszáz emberrel, mert kétszáz ember megállt: ezek fáradtak voltak ahhoz, hogy átkeljenek a Beszór-patakon.

Akkor találtak a mezőn egy egyiptomi embert, és Davidhoz vitték. Adtak neki kenyeret, hogy egyék, és megitatták vízzel. Adtak neki egy fügekalácsot és két szőlőkalácsot. Ő evett, és magához tért, mert három nap és három éjjel sem kenyeret nem evett, sem vizet nem ivott. David ezt kérdezte tőle: Kinek az embere vagy, és hova való vagy? Ő így felelt: Egyiptomi ifjú vagyok, egy ámálekhi ember szolgája, de elhagyott az uram, mert három napja megbetegedtem. Mi törtünk be a kerétiek déli vidékére meg Yehuda területére és Káleb déli vidékére, és mi perzseltük fel Ciklágot. David megkérdezte tőle: Elvezetsz bennünket ahhoz a rablócsapathoz? Ő így felelt: Esküdj meg nekem Elohim-ra, hogy nem ölsz meg, és nem adsz át uramnak, akkor elvezetlek ahhoz a rablócsapathoz.

El is vezette hozzájuk; azok pedig az egész vidéken elszéledve ettek, ittak, és táncoltak, mert igen nagy volt a zsákmány, amit a filiszteusok földjén és Yehuda földjén szereztek. David virradattól másnap estig vágta őket, és senki sem menekült meg közülük, csak négyszáz fiatal ember, akik tevére ülve elvágtattak. Így mentett meg David mindent, amit az ámálekhiak elvittek. Két feleségét is megmentette David. Semmijük sem hiányzott a zsákmányból, sem kicsiny, sem nagy, sem fiúk, sem lányok, semmi, amit elvettek tőlük. Mindent visszaszerzett David. A juhokat és marhákat is mind visszavette David. Ezt a jószágot előtte terelték, és azt mondták: Ez David zsákmánya.

David visszaérkezett ahhoz a kétszáz emberhez, akik fáradtak voltak ahhoz, hogy Davidot kövessék, és ezért otthagyta őket a Beszór-pataknál; ezek elébe mentek Davidnak és a vele levő népnek, David odament ehhez a néphez, és békességgel köszöntötte őket. Akkor néhány gonosz és elvetemült ember azok közül, akik elmentek Daviddal, így kezdett beszélni: Mivel ezek nem jöttek velünk, ne adjunk nekik a zsákmányból, amit megmentettünk, hanem mindegyiknek csak a feleségét és a gyermekeit. Vigyék el őket, és menjenek! David azonban így felelt: Atyámfiai! Ne tegyetek ilyet azzal, amit Yahuwah adott nekünk! Mert ő őrzött meg bennünket, és ő adta kezünkbe a ránk támadó rablócsapatot. Ki hallgathatna rátok ebben a dologban? Hanem amekkora annak a része, aki elment a harcba, akkora legyen annak a része is, aki a fölszerelésnél maradt. Egyforma részt kapjanak! És így lett ez attól a naptól fogva azután is: rendelkezéssé és szokássá tették ezt Yiszráelben mindmáig.

Amikor megérkezett David Ciklágba, küldött a zsákmányból Yehuda véneinek, az ő barátainak, ezzel az üzenettel: Nektek szóló ajándék ez Yahuwah ellenségeinek a zsákmányából. Küldött a Beit-Elben, Rámót-Negebben és Yattírban lakóknak, az Aróérban, Szifmótban és Estemóában lakóknak, a Rákálban, a Yerahmeéliek városaiban és a kéniek városaiban lakóknak, a Hormában, Bór-Ásánban és Atákban lakóknak, a Hebronban és mindazokon a helyeken lakóknak, ahol megfordult David az embereivel.

Közben a filiszteusok megütköztek Yiszráellel, és yiszráeliek megfutamodtak a filiszteusok előtt. Hullottak a sebesültek a Gilbóa-hegyen. A filiszteusok Sha’ulnak és fiainak a nyomába szegődtek, és megölték a filiszteusok Yonathant, Abinádábót és Malkisúát, Sha’ul fiait. Nagyon heves volt a küzdelem Sha’ul körül, amikor rátaláltak az íjászok. Súlyosan megsebesítették az íjászok, azért ezt mondta Sha’ul a fegyverhordozójának: Húzd ki a kardod, és szúrj át vele, hogy ha ideérnek ezek a körülmetéletlenek, ne ők szúrjanak le, és ne űzzenek gúnyt belőlem! De a fegyverhordozó nem akarta, mert nagyon félt. Ekkor fogta Sha’ul a kardját, és beledőlt. Amikor látta a fegyverhordozó, hogy meghalt Sha’ul, ő is a kardjába dőlt, és meghalt vele együtt. Így halt meg Sha’ul azon a napon, és vele együtt a három fia meg a fegyverhordozója és összes embere. Amikor látták azok yiszráeliek, akik a völgyön és a Yordanon túl laktak, hogy yiszráeliek megfutamodtak, és Sha’ul is meghalt fiaival együtt, elhagyták a városokat és elmenekültek. A filiszteusok pedig odajöttek, és letelepedtek azokban.

Másnap eljöttek a filiszteusok, hogy kifosszák az elesetteket. Megtalálták Sha’ult és három fiát is, amint ott feküdtek a Gilbóa-hegyen. Levágták a fejét, megfosztották fegyverzetétől, és körülvitették a filiszteusok földjén, hogy megvigyék az örömhírt bálványaik templomába és a népnek. Fegyverzetét Astárót templomában helyezték el, holttestét pedig Bétseán várfalára akasztották. Amikor azonban meghallották Yabesh-Gileád lakói, hogy mit tettek Sha’ullal a filiszteusok, elindultak a harcosaik, egész éjjel meneteltek, és levették Sha’ulnak és fiainak a holttestét Bétseán várfaláról. Hazamentek Yabeshba, és ott elégették azokat. Csontjaikat pedig összeszedték, és eltemették Yabeshban egy tamariszkuszfa alatt, és böjtöltek hét napig.