Yahuwah Biblia

¹Boldog ember az, aki nem jár a bűnösök tanácsa szerint,
nem áll a vétkesek útjára,
és nem ül a csúfolódók székére,

²hanem Yahuwah törvényében gyönyörködik,
és az ő törvényéről elmélkedik éjjel-nappal.

³Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa,
amely idejében megtermi gyümölcsét,
és nem hervad el a lombja.

Minden sikerül, amit tesz.

⁴Nem így járnak a bűnösök,
hanem úgy, mint a polyva,
amelyet szétszór a szél.

⁵Ezért nem állhatnak meg a bűnösök az ítélet idején
és a vétkesek az igazak közösségében.

⁶Mert ismeri Yahuwah az igazak útját,
a bűnösök útja pedig semmibe vész.

¹Miért tombolnak a népek,
milyen hiábavalóságot terveznek a nemzetek?

²Összegyűlnek a föld királyai,
a fejedelmek együtt tanácskoznak Yahuwah ellen
és felkentje ellen:

³Dobjuk le magunkról bilincseiket,
tépjük le köteleiket!

⁴A mennyben lakozó kineveti, Yahuwah kigúnyolja őket.

⁵Majd így szól hozzájuk haragjában,
izzó haragjában így rémíti meg őket:

⁶Én kentem föl királyomat szent hegyemen,
a Tzionon!

⁷Kihirdetem Yahuwah végzését.
Ezt mondta nekem:

Az én fiam vagy!
Fiammá fogadtalak ma téged!

⁸Kérd tőlem,
és neked adom örökségül a népeket,
birtokul a földkerekséget.

⁹Összetöröd őket vasvesszővel,
szétzúzod, mint a cserépedényt!

¹⁰Azért ti, királyok, térjetek észhez,
okuljatok, ti bírái a földnek!

¹¹Félelemmel szolgáljátok Yahuwah-át,
reszketve vígadjatok!

¹²Csókoljátok a fiút,
hogy meg ne haragudjék,
és el ne pusztuljatok az úton.

Mert hamar föllángol haragja,
de mind boldog, aki hozzá menekül

¹David zsoltára, abból az időből, amikor fia, Avishalom elől menekült.

²Yahuwah, mily sok ellenségem van,
mily sokan támadnak rám!

³Sokan mondják rólam:
Nem segít rajta Elohim! (Szela.)

⁴De te, Yahuwah,
pajzsom vagy nekem,
dicsőségem, aki fölemeled fejem.

⁵Hangosan kiáltok Yahuwah-hoz,
és ő meghallgat szent hegyén. (Szela.)

⁶Lefekszem, alszom és fölébredek,
mert Yahuwah támogat engem.

⁷Nem félek a sokezernyi néptől,
amely körülvett engem.

⁸Állj mellém, Yahuwah,
szabadíts meg, Elohim-om!

Hiszen te vered arcul minden ellenségemet,
kitördeled a bűnösök fogait!

⁹Yahuwah-tól jön a szabadítás.
Legyen áldásod népeden! (Szela.)

¹A karmesternek: Húros hangszerre. David zsoltára.

²Hallgass meg, ha hozzád kiáltok,
igazságos Elohim-om!

Szorult helyzetemből adj nekem kiutat,
könyörülj rajtam,
hallgasd meg imámat!

³Ti emberek!
Meddig gyalázzátok dicsőségemet?
Meddig szeretitek az üres beszédet,
meddig törekedtek még hazugságra? (Szela.)

⁴Tudjátok meg,
hogy Yahuwah csodákat tesz hívével!
Meghallgat Yahuwah,
ha hozzá kiáltok.

⁵Ha felindultok is,
ne vétkezzetek!
Gondolkozzatok el fekvőhelyeteken,
és csillapodjatok le! (Szela.)

⁶Igaz áldozattal áldozzatok,
és bízzatok Yahuwah-ban!

⁷Sokan mondják:
Bár jó napokat látnánk,
és ránk ragyogna orcád világossága, URunk!

⁸Nagyobb örömöt adsz szívembe azokénál,
akiknek bőven van búzájuk és boruk.

⁹Békében fekszem le,
és el is alszom,
mert csak te adod meg, Yahuwah,
hogy biztonságban élhessek

¹A karmesternek: Fúvós hangszerre. David zsoltára.

²Figyelj beszédemre, Yahuwah,
vedd észre sóhajtozásomat!

³Figyelj hangos kiáltozásomra, Elohim-om, királyom,
mert hozzád imádkozom!

⁴Hallgasd meg szavamat reggel, Yahuwah,
reggel eléd készülök,
és várlak.

⁵Elohim-om,
te nem leled örömöd a bűnben,
nem talál otthonra nálad a gonosz.

⁶Nem állhatnak meg szemed előtt a dicsekvők,
gyűlölsz minden gonosztevőt.

⁷Elpusztítod a hazudozókat;
a vérszomjas és álnok embert
utálja Yahuwah.

⁸De én bemehetek házadba,
mert te nagyon szeretsz engem,
és szent templomodban leborulok,
mert tisztellek téged.

⁹Vezess, Yahuwah,
igazságodban,
mert ellenségeim vannak,
egyengesd előttem az utat!

¹⁰Mert nem jön ki szájukon őszinte szó,
belül romlottak,
nyitott sír a torkuk,
sima a nyelvük.

¹¹Derítsd ki vétküket, Elohim-om,
bukjanak bele fondorlataikba!

Taszítsd el őket sok vétkük miatt,
mert ellened lázadtak!

¹²Mind örülnek majd,
akik hozzád menekülnek.

Örökké ujjonganak,
mert oltalmazod őket.

Örvendeznek általad,
akik szeretik nevedet.

¹³Mert te, Yahuwah,
megáldod az igazat,
körülveszed kegyelmeddel,
mint pajzzsal.

¹A karmesternek: Mélyhangú húros hangszerre. David zsoltára.

²Yahuwah,
ne feddj meg haragodban,
ne ostorozz indulatodban!

³Kegyelmezz, Yahuwah,
mert elcsüggedtem,
gyógyíts meg, Yahuwah,
mert reszketnek tagjaim!

⁴Lelkem is csupa reszketés,
és te, Yahuwah,
meddig késel?

⁵Fordulj hozzám, Yahuwah,
mentsd meg életemet,
szabadíts meg,
mert irgalmas vagy!

⁶Mert a halál után nem emlegetnek téged,
ki ad hálát neked a sírban?

⁷Belefáradtam a sóhajtozásba.
Egész éjjel könnyekkel áztatom ágyamat,
könnyeimmel öntözöm fekvőhelyemet.

⁸Szemem elhomályosodott a bánattól,
fénye megtört sok ellenségem miatt.

⁹Távozzatok tőlem mind, ti gonosztevők,
mert meghallotta Yahuwah hangos sírásomat!

¹⁰Meghallgatta könyörgésemet Yahuwah,
imádságomat elfogadta Yahuwah.

¹¹Megszégyenül,
és reszketni fog nagyon minden ellenségem,
meghátrál,
és megszégyenül egy pillanat alatt

¹David éneke, amelyet a Binyamini Kús miatt énekelt Yahuwah-nak.

²Yahuwah, Elohim-om,
hozzád menekülök!

Szabadíts meg üldözőimtől,
és ments meg engem,
³hogy szét ne tépjenek, mint az oroszlán,
szét ne szaggassanak menthetetlenül.

⁴Yahuwah, Elohim-om,
ha ilyeneket tettem:
ha álnokságot követtem el,
⁵ha rosszul bántam jóakarómmal,
ha kifosztottam, aki ok nélkül bántott,

⁶akkor ellenség üldözzön,
és érjen utol engem,
tiporja földre életemet,
tapossa porba dicsőségemet! (Szela.)

⁷Yahuwah,
lépj elő haragodban,
szállj szembe dühös ellenségeimmel!
Kelj föl, szolgáltass igazságot nekem!

⁸Gyülekezzenek köréd a népek,
te pedig foglalj helyet fölöttük a magasban!

⁹Yahuwah ítéletet tart a népek fölött.
Adj nekem igazat, Yahuwah,
hiszen igaz és feddhetetlen vagyok!

¹⁰Vess véget a bűnösök gazságának,
és bátorítsd az igazat,
szívek és vesék vizsgálója,
igazságos Elohim!

¹¹Az én pajzsom Elohim,
aki megszabadítja a tiszta szívűeket.

¹²Igaz bíró Elohim,
olyan Elohim,
aki mindennap büntethet.

¹³Már megint kardját élesíti a gonosz,
íját feszíti, és céloz.

¹⁴Pedig őt találja el a halálos fegyver,
a tüzes nyilak, amelyeket készít.

¹⁵Ha rosszakarat fogamzik meg benne,
nyomorúságot hordoz,
és csalódást szül!

¹⁶Vermet ás, jó mélyet,
de maga esik a gödörbe,
melyet készített.

¹⁷Visszahárul fejére a nyomorúság,
erőszakossága saját fejére száll.

¹⁸Hálát adok Yahuwah-nak,
mert igaz ő,
zengem a felséges Yahuwah nevét.

¹A karmesternek: „A szőlőtaposók” kezdetű ének dallamára. David zsoltára.

²Ó, Yahuwah-ánk, mi Urunk!
Mily felséges a te neved az egész földön,
az égen is megmutattad fenségedet!

³Gyermekek és csecsemők szája által is
építed hatalmadat ellenfeleiddel szemben,
hogy elnémítsd az ellenséget és a bosszúállót.

⁴Ha látom az eget, kezed alkotását,
a holdat és a csillagokat,
amelyeket ráhelyeztél,

⁵micsoda a halandó – mondom –,
hogy törődsz vele,
és az emberfia, hogy gondod van rá?

⁶Kevéssel tetted őt kisebbé Elohim-nál,
dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg.

⁷Úrrá tetted kezed alkotásain,
mindent a lába alá vetettél:
⁸a juhokat és marhákat mind,
még a mezei vadakat is,
⁹az ég madarait,
a tenger halait,
amelyek a tenger ösvényein járnak.

¹⁰Ó, Yahuwah-ánk, mi Urunk!
Mily felséges a te neved az egész földön

¹A karmesternek: „A fiú halála” kezdetű ének dallamára. David zsoltára.

²Hálát adok Yahuwah-nak teljes szívemből,
elbeszélem minden csodatettedet.

³Örülök és vigadok neked,
zengem nevedet, ó Felséges!

⁴Mert meghátráltak ellenségeim,
elbuktak, és semmivé lettek előtted.

⁵Mert igazságot szolgáltattál ügyemben,
trónodra ültél mint igaz bíró.

⁶Megdorgáltad a népeket,
semmivé tetted a bűnösöket,
eltörölted nevüket mindörökre!

⁷Vége van az ellenségnek!
Feldúltad városaikat,
hogy örökké romokban heverjenek,
még emlékük is kiveszett.

⁸De Yahuwah örökké trónján ül,
fölállította bírói székét.

⁹Igazságosan bíráskodik a világ fölött,
részrehajlás nélkül ítéli a nemzeteket.

¹⁰Az elnyomottak menedéke Yahuwah,
menedék a nyomorúság idején.

¹¹Benned bíznak, akik ismerik nevedet,
nem hagyod el, Yahuwah,
azokat, akik hozzád folyamodnak.

¹²Zengjetek Yahuwah-nak,
aki a Tzionon lakik,
mondjátok el a népeknek felséges tetteit!

¹³Mert számon kéri a vérontást,
emlékezik rá,
nem feledkezik meg a nyomorultak jajkiáltásáról.

¹⁴Légy kegyelmes, Yahuwah,
lásd meg, míly nyomorult lettem gyűlölőim miatt!

Te emelhetsz föl a halál kapujából,
¹⁵hogy elbeszélhessem sok dicső tettedet Tzion leányának kapuiban,
és vigadhassak, mert megszabadítottál!

¹⁶Maguk ásta gödörbe zuhantak a népek,
rejtett hálójuk fogta meg lábukat.

¹⁷Megismertette magát Yahuwah,
igazságot szolgáltatott.
A bűnöst saját kezének műve ejti csapdába. (Közjáték. Szela.)

¹⁸A holtak hazájába kerülnek a bűnösök,
minden olyan nép,
amely elfelejti Elohim-ot.

¹⁹Nem marad örökre elfelejtve a szegény,
nem vész el végleg a nyomorultak reménye.

²⁰Ne engedd, Yahuwah,
hogy erőszakoskodjanak az emberek!
Álljanak eléd ítéletre a népek!

²¹Kelts bennük félelmet, Yahuwah,
hadd tudják meg a népek,
hogy ők csak emberek! (Szela.)

¹Yahuwah, miért állsz oly távol,
miért rejtőzöl el a szükség idején?

²A bűnösök gőgjükben üldözik a nyomorultat,
de saját ármánykodásuk ejti el őket.

³Dicsekszik kapzShishágával a bűnös,
és áldást mond a haszonleső,
de ezzel megcsúfolja Yahuwah-át.

⁴Fennhéjázva mondja a bűnös:
Nem lesz számonkérés, nincs Elohim!
Ez minden gondolata.

⁵Útjai mindenkor eredményesek,
azt hiszi, hogy messze van ítéleted,
semmibe veszi ellenségeit.

⁶Azt mondja magában:
Nem rendülök meg,
nemzedékek váltják egymást,
de engem nem ér baj.

⁷Szája tele van átokkal, csalással és durvasággal,
nyelve nyomorúságot és bajt okoz.

⁸Ólálkodik a házak körül,
titokban meggyilkolja az ártatlant,
szeme a gyámoltalant figyeli.

⁹Lesben áll rejtekhelyén,
mint oroszlán a bozótban.
Lesi, hogy elragadhassa a nyomorultat.

¹⁰Kiveti hálóját,
és elragadja a nyomorultat.
Szétzúzza, levágja a gyámoltalanokat,
ha a körmei közé jutnak.

¹¹Azt mondja magában:
Elfelejtett Elohim,
eltakarta arcát,
nem lát meg soha!

¹²Állj elő, Yahuwah,
emeld föl kezedet, Elohim-om!
Ne feledkezz meg a nyomorultakról!

¹³Miért vetheti meg Elohim-ot a bűnös?
Miért mondhatja magában:
Nem lesz számonkérés?!

¹⁴Pedig te látod a vészt és a bánatot,
rátekintesz,
és kezedben tartod.

Rád bízhatja magát a gyámoltalan,
az árvának te vagy a segítője.

¹⁵Törd össze a bűnös hatalmát,
a gonosztól kérd számon bűnét,
hogy nyoma se maradjon!

¹⁶Király lesz Yahuwah mindörökké,
a pogányok pedig kivesznek országából.

¹⁷Az alázatosok kívánságát meghallgatod, Yahuwah.
Megerősíted szívüket,
feléjük fordítod füledet,

¹⁸véded az árva és elnyomott ügyét,
hogy ne hatalmaskodjék többé senki a földön.

¹A karmesternek: Davidé.

Yahuwah-hoz menekülök.
Hogyan mondhatjátok nekem:
Menekülj a hegyre, mint a madár?!

²Mert a bűnösök már feszítik az íjat,
rátették a nyilat a húrra,
hogy titokban rálőjenek a tiszta szívűekre.

³Ha az alapfalakat is lerombolják,
mit tehet az igaz ember?

⁴Yahuwah ott van szent templomában,
Yahuwah, akinek trónja a mennyben van,
lát a szemével,
pillantása megvizsgálja az embereket.

⁵Yahuwah megvizsgálja az igazat és a bűnöst,
szívből gyűlöli azt,
aki az erőszakot szereti.

⁶Hullasson a bűnösökre kénköves, tüzes parazsat,
perzselő szél legyen osztályrészük!

⁷Bizony, igaz Yahuwah,
igaz tetteket szeret;
a becsületes emberek meglátják arcát.

¹A karmesternek: Mély hangra. David zsoltára.

²Segíts, Yahuwah,
mert elfogytak a kegyesek,
eltűntek a hívek az emberek közül.

³Hazug módon beszélnek egymással,
sima szájjal,
kétszínűen beszélnek.

⁴Irtson ki Yahuwah
minden sima szájat
és nagyokat mondó nyelvet!

⁵Mert ezt mondják:
Győzzük nyelvvel,
segít rajtunk a szánk,
ki lehetne úrrá rajtunk?

⁶Most már fölkelek – mondja Yahuwah –
a nyomorultak elnyomása,
a szegények sóhajtása miatt,
és szabadulást adok az arra vágyódónak.

⁷Yahuwah ígéretei tiszták,
olyanok, mint a hétszer tisztított ezüst,
melyet földbe vájt formába öntöttek.

⁸Yahuwah,
te megtartod ígéreteidet,
minket pedig megoltalmazol
ettől a nemzedéktől mindenkor,

⁹még ha bűnösök járkálnak is körülöttünk,
és az alávalóságot magasztalják is az emberek.

¹A karmesternek: David zsoltára.

²Meddig tart ez, Yahuwah?
Végképp megfeledkeztél rólam?
Meddig rejted el orcádat előlem?

³Meddig kell magamban tanakodnom,
és bánkódnom szívemben naponként?
Meddig kerekedhetik fölém ellenségem?

⁴Tekints rám, hallgass meg, Yahuwah, Elohim-om!

Tartsd meg szemem ragyogását,
ne jöjjön rám halálos álom!

⁵Ne mondhassa ellenségem: Végeztem vele!
Ne ujjonghassanak ellenfeleim,
hogy ingadozom!

⁶Mert én hűségedben bízom,
szívből ujjongok, hogy megsegítesz.

Éneklek Yahuwah-nak,
mert jót tett velem.

¹A karmesternek: Davidé.

Azt gondolja magában a bolond,
hogy nincs Elohim!
Romlottak és utálatosak tetteik,
senki sem tesz jót.

²Yahuwah letekint a mennyből az emberekre,
hogy lássa,
van-e köztük értelmes,
aki keresi Elohim-ot?

³Mindnyájan elfordultak tőle,
egyaránt megromlottak.
Senki sem tesz jót,
egyetlen ember sem.

⁴Nem tudja a sok gonosztevő,
akik úgy eszik népemet,
ahogy a kenyeret eszik –
de Yahuwah-hoz nem kiáltanak –,

⁵hogy majd egyszer nagyon megrettennek,
mert Elohim az igaz nemzedékkel van!

⁶A nyomorult tervét csúffá tennétek,
de Yahuwah az ő oltalma!

⁷Bárcsak eljönne a Tzionról Yiszráel szabadulása!
Amikor Yahuwah jóra fordítja népe sorsát,
ujjong majd Yaakov,
és örül Yiszráel.

¹David zsoltára.

Yahuwah,
ki lehet sátradnak vendége,
ki tartózkodhat szent hegyeden?

²Az, aki feddhetetlenül él,
törekszik az igazságra,
és szíve szerint igazat szól;

³nyelvével nem rágalmaz,
nem tesz rosszat felebarátjával,
és nem hoz gyalázatot rokonára.

⁴Megvetéssel néz az alávalókra,
de tiszteli azokat,
akik Yahuwah-át félik.

Esküjét nem vonja vissza,
ha kárt vall is.

⁵Nem adja pénzét uzsorára,
és nem hagyja magát megvesztegetni
az ártatlan rovására.
Aki ezeket teszi,
nem tántorodik meg soha.

¹David bizonyságtétele.

Tarts meg engem, Elohim-om,
mert hozzád menekültem!

²Ezt mondom Yahuwah-nak:
Te vagy az én URam,
rajtad kívül nincs, ami jó nekem.

³A szentekben,
akik a földön élnek,
és a dicsőségesekben
telik minden kedvem.

⁴Sok fájdalmuk lesz azoknak,
akik máshoz csatlakoznak.
Nem mutatok be nekik vérrel kevert italáldozatot,
még nevüket sem veszem ajkamra.

⁵Yahuwah,
te vagy osztályrészem és poharam,
te tartod kezedben sorsomat.

⁶Osztályrészem kies helyre esett,
örökségem nagyon tetszik nekem.

⁷Áldom Yahuwah-át,
mert tanácsot ad nekem,
még éjszaka is figyelmeztet bensőm.

⁸Yahuwah-ra tekintek szüntelen,
nem tántorodom meg,
mert a jobbomon van.

⁹Ezért örül a szívem,
és ujjong a lelkem,
testem is biztonságban van.

¹⁰Mert nem hagysz engem a holtak hazájában,
nem engeded, hogy híved leszálljon a sírba.

¹¹Megismerteted velem az élet útját,
teljes öröm van tenálad,
örökké tart a gyönyörűség jobbodon.

¹David imádsága.

Yahuwah,
hallgasd meg igaz ügyemet,
figyelj esedezésemre!
Ügyelj imádságomra,
mert ajkam nem csalárd.

²Tőled jön felmentő ítéletem,
hiszen látja szemed az igazságot.

³Megvizsgáltad szívemet,
meglátogattál éjjel.
Próbára tettél,
nem találsz bennem álnokságot,
nem jön ki ilyen a számon.

⁴Bármit tettek az emberek,
én a te beszédedre figyelve
őrizkedtem az erőszakosok útjától.

⁵Lépteim ösvényeidhez ragaszkodnak,
nem inognak meg lépteim.

⁶Hozzád kiáltok,
mert meghallgatsz, Elohim-om.
Fordítsd felém füledet,
hallgasd meg beszédemet!

⁷Tégy csodát híveddel,
mert te megszabadítod azokat,
akik jobbodhoz menekülnek támadóik elől.

⁸Őrizz engem, mint szemed fényét,
rejts el szárnyaid árnyékába

⁹a bűnösök elől, akik erőszakoskodnak velem,
halálos ellenségeim elől, akik körülfognak.

¹⁰Konok szívük elzárkózik,
szájuk gőgösen beszél.

¹¹Lépten-nyomon körülvesznek,
arra igyekeznek, hogy földre terítsenek.

¹²Olyanok, mint a zsákmányra vágyó oroszlán
és a rejtekében lapuló oroszlánkölyök.

¹³Lépj elő, Yahuwah!
Szállj szembe vele, és terítsd le!
Ments meg engem kardoddal a bűnösöktől!

¹⁴Ments meg kezeddel az emberektől,
a világ embereitől, Yahuwah,
akik kiveszik részüket az életből!

Töltsd meg hasukat azzal,
amit nekik tartogatsz,
lakjanak jól vele a fiaik is,
és ami megmarad, hagyják gyermekeikre!

¹⁵Én pedig meglátom orcádat, mint igaz ember,
öröm tölt el, ha meglátlak,
amikor fölébredek.

¹A karmesternek: Davidé, Yahuwah szolgájáé, aki akkor mondta el ennek az éneknek a szavait Yahuwah-nak,
amikor valamennyi ellensége hatalmából és Sha’ul kezéből kimentette őt Yahuwah.

²Ezt mondta:

Szeretlek, Yahuwah, erősségem!
³Yahuwah az én kőszálam,
váram és megmentőm, Elohim-om, kősziklám,
nála keresek oltalmat,
pajzsom, hatalmas szabadítóm, fellegváram!

⁴Yahuwah-hoz kiáltok, aki dicséretre méltó,
és megszabadulok ellenségeimtől.

⁵Körülvettek a halál kötelei,
pusztító áradat rettent engem.
⁶A sír kötelei fonódtak rám,
a halál csapdái meredtek rám.

⁷Nyomorúságomban Yahuwah-hoz kiáltottam,
segítségért kiáltottam Elohim-omhoz.
Meghallotta hangomat templomában,
kiáltásom a fülébe jutott.

⁸Megrendült és rengett a föld,
a hegyek alapjai megremegtek,
megrendültek, mert haragra gyúlt.

⁹Füst jött ki orrából,
szájából emésztő tűz,
parázs izzott benne.

¹⁰Lehajlította az eget, és leszállt,
homály volt lába alatt.
¹¹Kerúbon ülve repült,
szelek szárnyán suhant.

¹²A sötétséget tette rejtekévé maga körül,
mint egy sátrat,
a sötét vizeket,
a gomolygó fellegeket.

¹³Az előtte levő fényözönből előtörtek fellegei
jégesővel és tüzes parázzsal.

¹⁴Dörgött Yahuwah az égben,
mennydörgött a Felséges
jégesővel és tüzes parázzsal.

¹⁵Kilőtte nyilait, és szétszórta,
tömérdek villámot röpített ki.

¹⁶Láthatóvá váltak a vizek medrei,
és feltárultak a világ alapjai
dorgálásodtól, Yahuwah,
haragod szelének fúvásától.

¹⁷Lenyúlt a magasból, és fölvett,
a nagy vizekből kihúzott engem.

¹⁸Megmentett engem erős ellenségemtől,
gyűlölőimtől, bár erősebbek nálam.

¹⁹Rám törhetnek a veszedelem napján,
de Yahuwah az én támaszom.

²⁰Tágas térre vitt ki engem,
megmentett, mert gyönyörködik bennem.

²¹Igazságom szerint bánt velem Yahuwah,
kezem tisztasága szerint jutalmazott engem.

²²Hiszen vigyáztam Yahuwah útjára,
és nem hagytam el hűtlenül Elohim-ot.
²³Minden törvényére ügyeltem,
és rendelkezéseitől nem tértem el.

²⁴Feddhetetlen voltam előtte,
és őrizkedtem a bűntől.

²⁵Igazságom szerint jutalmazott meg Yahuwah,
kezem tisztasága szerint, amit jól lát.

²⁶A hűségeshez hűséges vagy,
a feddhetetlen emberhez feddhetetlen.
²⁷A tisztához tiszta vagy,
de a hamisnak ellenállsz.

²⁸A nyomorult népet megsegíted,
de a kevély tekintetűeket megalázod.

²⁹Mert te gyújtasz nekem mécsest, Yahuwah,
fénysugarat ad nekem Elohim-om a sötétségben.

³⁰Veled a rablóknak is nekirontok,
ha Elohim segít, a falon is átugrom.

³¹Elohim útja tökéletes, Yahuwah beszéde színigaz.
Pajzsa mindazoknak, akik hozzá menekülnek.

³²Van-e Elohim az Yahuwah-án kívül?
Van-e kőszikla Elohim-unkon kívül?

³³Elohim ruház föl engem erővel,
ő teszi tökéletessé utamat.

³⁴Olyanná teszi lábamat, mint a szarvasoké,
magaslatokra állít engem.

³⁵Ő tanítja kezemet a harcra,
karjaim ércíjat feszítenek.

³⁶Oltalmazó pajzsodat adtad nekem,
jobbod támogat engem,
sokszor lehajoltál hozzám.

³⁷Biztossá teszed lépteimet,
és nem inognak bokáim.

³⁸Üldözöm, és utolérem ellenségeimet,
nem térek vissza, míg nem végzek velük.

³⁹Szétzúzom őket, nem tudnak fölkelni,
lábam elé hullanak.

⁴⁰Fölruháztál erővel a harcra,
térdre kényszerítetted támadóimat.
⁴¹Megfutamítottad ellenségeimet,
és gyűlölőimet elpusztíthattam.

⁴²Kiáltoznak, de nincs szabadító, Yahuwah-hoz kiáltanak,
de nem válaszol.

⁴³Összezúzom őket, mint a szélhordta port,
széttaposom, mint az utca sarát.

⁴⁴Megmentesz engem a lázadó néptől,
népek fejévé teszel engem.

Olyan nép szolgál nekem,
amelyhez nem volt közöm.
⁴⁵Engedelmesen hallgatnak rám,
idegenek hízelegnek nekem,
⁴⁶mert elepedtek az idegenek,
és reszketve jönnek elő rejtekükből.

⁴⁷Él Yahuwah,
áldott az én kősziklám,
magasztaltassék szabadító Elohim-om!

⁴⁸Bosszút áll értem Elohim,
és népeket rendel alám.
⁴⁹Megmentesz ellenségeimtől,
sőt támadóim fölé emelsz,
és megszabadítasz az erőszakoskodóktól.

⁵⁰Ezért magasztallak, Yahuwah,
a népek között,
zsoltárt éneklek nevednek.

⁵¹Nagy győzelmet ad ő királyának,
hűséges marad fölkentjéhez, Davidhoz és utódaihoz örökké.

¹A karmesternek: David zsoltára.

²Az egek hirdetik Elohim dicsőségét,
kezének munkájáról beszél a menny.

³Nappal a nappalnak adja át e szót,
éjjel az éjjelnek adja tudtul.

⁴Nincs szó és nincs beszéd,
hangjuk sem hallatszik,
⁵mégis eljut hangjuk az egész földre,
szavuk a világ végéig.

Sátrat készített a napnak,
⁶amely mint vőlegény jön ki szobájából,
örül, mint egy hős, hogy futhat pályáján.

⁷Elindul az ég egyik szélétől,
átível a másik széléig,
nincs rejtve melege elől semmi.

⁸Yahuwah törvénye tökéletes,
felüdíti a lelket.

Yahuwah intő szava határozott,
bölccsé teszi az együgyűt.

⁹Yahuwah rendelkezései helyesek,
megörvendeztetik a szívet.

Yahuwah parancsolata világos,
ragyogóvá teszi a szemet.

¹⁰Yahuwah félelme tiszta,
megmarad örökké.

Yahuwah döntései igazak,
mindenben igazságosak,

¹¹kívánatosabbak az aranynál,
sok színaranynál is,
édesebbek a méznél,
a csurgatott méznél is.

¹²Szolgádat is figyelmeztetik:
ha megtartja azokat,
jutalma bőséges.

¹³A tévedéseket ki veheti észre?
Titkos bűnök miatt ne büntess meg!

¹⁴A kevélységtől is tartsd távol szolgádat,
ne uralkodjék rajtam.
Akkor feddhetetlen maradok,
sok bűntől mentesen.

¹⁵Fogadd kedvesen számnak mondásait
és szívem gondolatait, Yahuwah,
kősziklám és megváltóm

¹A karmesternek: David zsoltára.

²Hallgasson meg téged Yahuwah a veszedelem napján,
legyen oltalmad Yaakov Elohim-jának neve!

³Küldjön neked segítséget szentélyéből,
erősítsen a Tzionról!

⁴Gondoljon sok ételáldozatodra,
égőáldozatodat fogadja szívesen. (Szela.)

⁵Adja meg szíved vágyát,
teljesítse minden tervedet!

⁶Akkor örvendezünk győzelmednek,
és zászlót emelünk Elohim-unk nevében.
Teljesítse Yahuwah minden kérésedet!

⁷Jól tudom,
hogy Yahuwah győzelmet ad felkentjének,
felel neki szent egéből
győzelmes jobbjának hőstetteivel.

⁸Ezek a harci kocsikat,
amazok a lovakat emlegetik dicsekedve,
mi pedig Elohim-unknak, Yahuwah-nak a nevét.

⁹Ők térdre rogynak és elesnek,
mi pedig felkelünk és talpon maradunk.

¹⁰Yahuwah,
segítsd meg a királyt!
Hallgass meg minket,
ha hozzád kiáltunk

¹A karmesternek: David zsoltára.

²Yahuwah,
a te erődnek örül a király.
Mennyire ujjong,
hogy megsegítetted!

³Megadtad neki szíve kívánságát,
ajka óhajtását nem tagadtad meg. (Szela.)

⁴Hiszen gazdag áldással fordulsz feléje,
fejére színarany koronát teszel.

⁵Életet kért tőled, és megadtad neki,
hosszú életet, örökké tartót.

⁶Nagy a dicsősége, mert megsegítetted,
fenséget és méltóságot adtál neki.

⁷Bizony, áldottá teszed örökre,
megvidámítod őt, örülhet előtted.

⁸Bízik a király Yahuwah-ban,
szereti a Felséges,
ezért nem tántorodik meg.

⁹Kezed utoléri minden ellenségedet,
jobbod utoléri gyűlölőidet.

¹⁰Olyanokká teszed őket,
mint a tüzes kemence,
ha megjelensz, Yahuwah.

Haragod elnyeli őket,
és tűz emészti meg.

¹¹Magzataikat kipusztítod a földről,
utódaikat az emberek közül.

¹²Ha rosszat forralnak ellened,
és cselt szőnek,
nem mennek semmire,

¹³mert megfutamítod őket,
célba veszed íjaddal.

¹⁴Mutasd meg hatalmadat, Yahuwah!
Mi pedig énekelünk,
zsoltárt zengünk hatalmas tetteidről

¹A karmesternek: „A hajnali szarvas” kezdetű ének dallamára. David zsoltára.

²Én Elohim-om,
én Elohim-om,
miért hagytál el?
Távol van tőlem a segítség,
pedig jajgatva kiáltok!

³Elohim-om!
Hívlak nappal, de nem válaszolsz,
éjszaka is, de nem tudok elcsendesedni.

⁴Pedig te szent vagy,
trónodon ülsz,
rólad szólnak Yiszráel dicséretei.

⁵Benned bíztak őseink,
bíztak, és megmentetted őket.
⁶Hozzád kiáltottak segítségért,
és megmenekültek,
benned bíztak,
és nem szégyenültek meg.

⁷De én féreg vagyok, nem ember,
gyaláznak az emberek,
és megvet a nép.

⁸Gúnyolódnak rajtam mind, akik látnak,
ajkukat biggyesztik,
fejüket csóválják:

⁹Yahuwah-ra bízta magát,
mentse hát meg őt,
szabadítsa meg,
hiszen kedvelte!

¹⁰Te hoztál ki engem anyám méhéből,
biztonságba helyeztél anyám emlőin.

¹¹Már anyám ölében is rád voltam utalva,
anyám méhében is te voltál Elohim-om.

¹²Ne légy tőlem távol,
mert közel van a baj,
és nincs, aki segítsen!

¹³Hatalmas bikák vettek körül,
bekerítettek a básáni bivalyok.

¹⁴Föltátották rám szájukat,
mint a marcangoló, ordító oroszlán.

¹⁵Szétfolytam, mint a víz,
kificamodtak a csontjaim.

Szívem, mint a viasz,
megolvadt bensőmben.

¹⁶Torkom kiszáradt, mint a cserép,
nyelvem az ínyemhez tapadt,
a halál porába fektettél.

¹⁷Mert kutyák vettek körül engem,
gonoszok bandája kerített be,
átlyukasztották kezemet, lábamat.

¹⁸Megszámlálhatnám minden csontomat,
ők pedig csak bámulnak, néznek rám.

¹⁹Megosztoznak ruháimon,
köntösömre sorsot vetnek.

²⁰Ó, Yahuwah,
ne légy távol,
erősségem, siess segítségemre!

²¹Ments meg engem a fegyvertől,
életemet a kutyák hatalmából!
²²Szabadíts meg az oroszlán szájából,
és a bivalyok szarvai közül,
engem, nyomorultat!

²³Hirdetem nevedet testvéreimnek,
dicsérlek a gyülekezetben.

²⁴Kik Yahuwah-át félitek,
dicsérjétek őt, Yaakov utódai, mind dicsőítsétek őt!
Rettegjetek tőle Yiszráel utódai mind!

²⁵Mert nem veti meg,
és nem utálja a nyomorult nyomorúságát,
nem rejti el orcáját előle,
segélykiáltását meghallgatja.

²⁶Rólad szól dicséretem a nagy gyülekezetben,
teljesítem fogadalmaimat Elohim-félők előtt.

²⁷Esznek az alázatosak, és jóllaknak,
dicsérik Yahuwah-át,
akik őt keresik.
Szívetek legyen vidám mindenkor!

²⁸A föld határáig mindenkinek eszébe jut Yahuwah,
és megtérnek hozzá,
leborul előtte mindenféle nép.

²⁹Mert Yahuwah-é a királyi hatalom,
ő uralkodik a népeken.

³⁰Csak előtte borulnak le a földi hatalmasságok,
térdet hajt előtte minden halandó,
aki nem tudja életét megtartani.

³¹Az utódok szolgálják őt,
beszélnek Yahuwah-ról
a jövő nemzedéknek.

³²Jönnek,
és a születendő népnek hirdetik majd,
hogy igaz, amit ő tesz.

¹David zsoltára.

Yahuwah az én pásztorom,
nem szűkölködöm.

²Füves legelőkön terelget,
csendes vizekhez vezet engem.

³Lelkemet felüdíti,
igaz ösvényen vezet
az ő nevéért.

⁴Ha a halál árnyéka völgyében járok is,
nem félek semmi bajtól,
mert te velem vagy:
vessződ és botod megvigasztal engem.

⁵Asztalt terítesz nekem
ellenségeim szeme láttára.
Megkened fejemet olajjal,
csordultig van poharam.

⁶Bizony, jóságod és szereteted
kísér életem minden napján,
és Yahuwah házában
lakom egész életemben.

¹David zsoltára.

Yahuwah-é a föld
és ami betölti,
a földkerekség és a rajta lakók.

²Mert ő vetette meg alapját a tengereken,
ő rögzítette a folyókon.

³Ki mehet föl Yahuwah hegyére,
és ki állhat meg szent helyén?

⁴Az ártatlan kezű,
a tiszta szívű,
aki nem sóvárog hiábavalóság után,
és nem esküszik hamisan.

⁵Áldást nyer az ilyen Yahuwah-tól,
igazságot a szabadító Elohim-tól.

⁶Ilyen az a nemzedék,
amely hozzá folyamodik,
akik Yaakov Elohim-jának orcáját keresik. (Szela.)

⁷Emeljétek föl fejeteket, ti kapuk,
emelkedjetek föl, ti ősi ajtók,
hogy bemehessen a dicső király!

⁸Ki az a dicső király?
Az erős és hatalmas Yahuwah,
Yahuwah, aki hatalmas a harcban.

⁹Emeljétek föl fejeteket, ti kapuk,
emeljétek föl, ti ősi ajtók,
hogy bemehessen a dicső király!

¹⁰Ki az a dicső király?
A Seregek Yahuwah-ja,
ő a dicső király! (Szela.)

¹Davidé.

Yahuwah, hozzád emelkedem szellemben!
²Benned bízom, Elohim-om,
ne szégyenüljek meg,
ne nevessenek ki ellenségeim!

³Senki se szégyenüljön meg,
aki benned reménykedik,
azok szégyenüljenek meg,
akik ok nélkül elpártolnak tőled!

⁴Utaidat, Yahuwah, ismertesd meg velem,
ösvényeidre taníts meg engem!
⁵Vezess hűségesen, és taníts engem,
mert te vagy szabadító Elohim-om,
mindig benned reménykedem.

⁶Gondolj, Yahuwah, irgalmadra és kegyelmedre,
melyek öröktől fogva vannak.
⁷Ifjúkorom vétkeire és bűneimre ne emlékezz!
Kegyelmesen gondolj rám,
mert te jóságos vagy, Yahuwah!

⁸Jó és igaz Yahuwah,
ezért megmutatja a vétkeseknek a jó utat.
⁹Az alázatosakat igazságosan vezeti,
és az ő útjára tanítja az alázatosakat.

¹⁰Yahuwah minden ösvénye szeretet és hűség
azoknak, akik megtartják szövetségét és intelmeit.
¹¹A te nevedért, ó Yahuwah,
bocsásd meg bűneimet, mert sok van!

¹²Azt az embert, aki féli Yahuwah-át,
oktatja ő, hogy melyik utat válassza.
¹³Élete boldog marad,
és utódai öröklik a földet.

¹⁴Közösségben van Yahuwah az őt félőkkel,
szövetségére tanítja őket.
¹⁵Szemem állandóan Yahuwah-ra néz,
mert ő szabadítja ki lábamat a csapdából.

¹⁶Fordulj felém, és könyörülj rajtam,
mert magányos és nyomorult vagyok.
¹⁷Enyhítsd szívem szorongását,
szorult helyzetemből szabadíts ki!

¹⁸Lásd meg nyomorúságomat és gyötrődésemet,
és bocsásd meg minden vétkemet!
¹⁹Nézd, mennyi ellenségem van!
Gyűlölnek kegyetlen gyűlölettel.

²⁰Tartsd meg életemet,
ments meg,
ne szégyenüljek meg,
mert hozzád menekültem!

²¹Feddhetetlen becsület őrizzen engem,
mert benned reménykedem.
²²Szabadítsd ki, ó Elohim,
Yiszráelt minden nyomorúságából

¹Davidé.

Yahuwah, szolgáltass nekem igazságot,
mert feddhetetlenül éltem, Yahuwah-ban bíztam ingadozás nélkül!

²Vizsgálj meg, Yahuwah,
és próbálj meg,
kutasd át szívemet-lelkemet!

³Mert hűséged szemem előtt van,
igazságod szerint járok-kelek.
⁴Nem ülök hitvány emberek közé,
alattomosokkal nem járok együtt.

⁵Gyűlölöm a gonoszok társaságát,
nem ülök le a bűnösök közé.

⁶Ártatlan vagyok, megmosom kezemet,
úgy járom körül oltárodat, Yahuwah,
⁷hangos hálaéneket zengve,
felsorolva sok csodatettedet.

⁸Yahuwah, szeretem házadat, ahol laksz,
dicsőséged lakóhelyét.

⁹Ne ragadd el lelkemet a vétkesekkel,
életemet a vérontókkal együtt,
¹⁰akiknek a keze tele van gyalázattal,
jobbjuk megvesztegetéssel.

¹¹Hiszen én feddhetetlenül élek,
válts meg,
és könyörülj rajtam!

¹²Lábam biztos talajon áll,
áldom Yahuwah-át a gyülekezetben.

¹Davidé.

Világosságom és segítségem Yahuwah,
kitől félnék?
Életemnek ereje Yahuwah,
kitől rettegnék?

²Ha rám támadnak is a gonoszok,
szorongató ellenségeim,
hogy marcangoljanak engem,
majd megbotlanak, és elesnek.

³Ha egy egész tábor jön is ellenem,
nem fél a szívem.
Ha háború tör is rám,
én akkor is bizakodom.

⁴Egy dolgot kérek Yahuwah-tól,
azért esedezem:
hogy Yahuwah házában lakhassam egész életemben;
láthassam, milyen jóságos Yahuwah,
és gyönyörködhessem templomában.

⁵Megóv engem sátrában a veszedelem napján.
Elrejt sátra mélyén,
magas kősziklára helyez engem.

⁶Így hát fölemelt fővel állok ellenségeim között,
ezért örvendezve mutatok be áldozatot Yahuwah sátrában,
és éneket zengek Yahuwah-nak.

⁷Halld meg, Yahuwah, hívó hangomat!
Könyörülj rajtam, hallgass meg!

⁸Ha ezt mondod:
„Járuljatok színem elé!” –
szívem így válaszol:
„Színed elé járok, Yahuwah!”

⁹Ne rejtsd el előlem orcádat,
ne utasítsd el haragosan szolgádat!
Te vagy az én segítségem,
ne vess el, ne hagyj el,
szabadító Elohim-om!

¹⁰Ha apám, anyám elhagyna is,
Yahuwah magához fogad engem.

¹¹Yahuwah, taníts meg utadra,
vezess a helyes ösvényen,
mert ellenségeim vannak!

¹²Ne dobj oda ellenségeim indulatának,
mert hamis tanúk támadtak rám,
bosszút lihegnek.

¹³De én hiszem,
hogy még meglátom Yahuwah jóságát
az élők földjén.

¹⁴Reménykedj Yahuwah-ban,
légy erős és bátor szívű,
reménykedj Yahuwah-ban

¹Davidé.

Téged hívlak, Yahuwah, kősziklám,
ne fordulj el tőlem némán!
Mert ha némán elfordulsz,
hasonló leszek a sírba roskadókhoz.

²Halld meg esedező hangomat,
amikor segítségért kiáltok,
kezemet fölemelve
szent templomod felé.

³Ne sorolj a bűnösök és gonosztevők közé,
akik békésen beszélnek embertársaikkal,
de rossz szándék van a szívükben.

⁴Fizess meg nekik tetteik szerint,
gonosz cselekedeteik szerint!
Kezük munkája szerint fizess meg nekik,
torold meg rajtuk, amit elkövettek!

⁵Mivel nem figyelnek Yahuwah tetteire,
sem kezének munkájára,
lerombolja, nem építi őket.

⁶Áldott Yahuwah,
mert meghallgatta esedező hangomat.

⁷Erőm és pajzsom Yahuwah,
benne bízik szívem.
Ő megsegített, ezért vidám a szívem,
és énekelve adok neki hálát.

⁸Yahuwah az ő népének erőssége,
felkentjének megsegítő ereje.

⁹Segítsd meg népedet,
áldd meg örökségedet,
légy pásztora,
és gondozd örökké

David zsoltára.

¹Magasztaljátok Yahuwah-át, ti mennyei lények,
magasztaljátok Yahuwah dicsőségét és hatalmát!
²Magasztaljátok Yahuwah dicső nevét,
boruljatok le Yahuwah előtt szent öltözetben!

³Yahuwah hangja zeng a vizek fölött,
mennydörög a dicsőséges Elohim,
Yahuwah, a nagy vizek fölött.

⁴Yahuwah hangja hatalmas,
Yahuwah hangja fenséges.

⁵Yahuwah hangja cédrusokat tördel,
összetöri Yahuwah a Libánon cédrusait.
⁶A Libánon ugrál miatta, mint egy borjú,
és a Szirjón, mint egy bivalyborjú.

⁷Yahuwah hangjára lángok törnek elő.
⁸Yahuwah hangja megremegteti a pusztát,
megremegteti Yahuwah Kádés pusztáját.
⁹Yahuwah hangja megriasztja a szarvasokat,
letarolja az erdőket.

Templomában mindenki őt dicsőíti.
¹⁰Yahuwah trónol az áradat fölött,
ott trónol Yahuwah, az örökkévaló király.
¹¹Yahuwah erőt ad népének,
Yahuwah megáldja népét békességgel.

¹Zsoltár, templomszentelési ének. Davidé.

²Magasztallak, Yahuwah, mert megmentettél.
Nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek bajomon.
³Yahuwah, Elohim-om, hozzád kiáltottam,
és meggyógyítottál engem. ⁴Yahuwah,
kihoztál engem a holtak hazájából,
életben tartottál, nem roskadtam a sírba.

⁵Zengjetek Yahuwah-nak, ti hívei,
magasztaljátok szent nevét!
⁶Mert csak egy pillanatig tart haragja,
de egész életen át a kegyelme.
Este szállást vesz a sírás,
reggelre itt az ujjongás.

⁷Míg jó dolgom volt, azt gondoltam:
Nem tántorodom meg soha. ⁸Yahuwah,
kegyelmedből hatalmas hegyre állítottál.
De ha elrejtetted orcádat, én megrettentem.

⁹Hozzád kiáltok, Yahuwah!
Így esedezem Yahuwah-hoz:
¹⁰Mit használ neked a vérem,
ha leszállok a sírgödörbe?
Hálát ad-e neked, aki porrá lett,
hirdeti-e hűségedet?

¹¹Hallgass meg, Yahuwah, kegyelmesen,
légy segítségemre, Yahuwah!
¹²Gyászomat örömre fordítottad,
leoldoztad gyászruhámat, és örömbe öltöztettél.

¹³Ezért szüntelen zeng neked a szívem,
örökké magasztallak, Yahuwah, Elohim-om

¹A karmesternek: David zsoltára.

²Hozzád menekülök, Yahuwah,
ne szégyenüljek meg soha!

Ments meg engem irgalmasan!

³Fordítsd felém füledet,
siess,
ments meg engem!

Légy erős kősziklám,
erős váram,
segíts rajtam!

⁴Mert te vagy az én sziklaváram;
vezess,
és terelgess engem nevedért!

⁵Szabadíts ki a hálóból,
amelyet titkon vetettek nekem,
mert te vagy az erősségem.

⁶Kezedre bízom lelkemet,
te váltasz meg engem, Yahuwah,
igElohim!

⁷Gyűlölöm a hazug bálványok híveit,
mert én csak Yahuwah-ban bízom.

⁸Ujjongva örülök hűségednek,
mert látod nyomorúságomat,
ismered lelkem szorongásait.

⁹Nem adtál ellenség kezébe,
hanem tágas térre állítottad lábamat.

¹⁰Légy kegyelmes, Yahuwah,
mert bajban vagyok,
szemem elhomályosodott a bánattól,
odavan testem-lelkem.

¹¹A gond miatt vége lesz életemnek,
a sóhajtozás miatt esztendeimnek.

Bűnöm miatt megrokkant az erőm,
csontjaim sorvadoznak.

¹²Minden ellenségem gyaláz engem,
szomszédaim félnek,
ismerőseim megrettennek,
ha látnak az utcán,
elfutnak előlem.

¹³Elfelejtettek,
mintha meghaltam volna,
olyan lettem,
mint egy kallódó tárgy.

¹⁴Mert hallom sokak suttogását:
Iszonyú baj van vele!

Rólam tanácskoznak egymás közt,
el akarják venni az életemet.

¹⁵De én bízom benned, Yahuwah,
vallom: Te vagy Elohim-om!

¹⁶Kezedben van sorsom,
ments meg ellenségeim
és üldözőim kezéből!

¹⁷Ragyogjon rá orcád szolgádra,
segíts rajtam hűségesen!

¹⁸Yahuwah,
ne szégyenüljek meg,
ha hívlak téged!

Szégyenüljenek meg a bűnösök,
tűnjenek el a holtak hazájában!

¹⁹Némuljanak el a hazug ajkak,
amelyek kihívóan, gőgösen
és megvetően beszélnek az igazról!

²⁰Milyen nagy a te jóságod,
melyet a téged félőknek tartogatsz!

Ebben részesíted a hozzád menekülőket
minden ember szeme láttára.

²¹Jól elrejted őket magadnál
az emberek áskálódása elől.

Megőrzöd őket sátradban
a perlekedő nyelvektől.

²²Áldott Yahuwah,
aki csodálatos hűséggel bánt velem
az ostromlott városban!

²³Én már azt gondoltam ijedtemben,
hogy eltaszítottál magadtól.

De te meghallgattad könyörgő szavamat,
amikor hozzád kiáltottam segítségért.

²⁴Szeressétek Yahuwah-át,
ti hívei mind!

Az állhatatosokat megtartja Yahuwah,
de kamatostul megfizet a gőgösöknek.

²⁵Legyetek erősek
és bátor szívűek mind,
akik Yahuwah-ban reménykedtek

¹David tanítókölteménye.

Boldog,
akinek hűtlensége megbocsáttatott,
vétke eltöröltetett.

²Boldog az az ember,
akinek Yahuwah
nem rója fel bűnét,
és nincs lelkében álnokság.

³Míg hallgattam,
kiszáradtak csontjaim,
egész nap jajgatnom kellett.

⁴Mert éjjel-nappal rám nehezedett kezed,
erőm ellankadt,
mint a nyári hőségben.
(Szela.)

⁵Megvallottam neked vétkemet,
bűnömet nem takargattam.

Elhatároztam,
hogy bevallom hűtlenségemet Yahuwah-nak,
és te megbocsátottad bűnömet,
amit vétettem.
(Szela.)

⁶Ezért hozzád imádkozzék minden hívő,
amíg megtalálhat.

Ha nagy vizek áradnak is,
nem érik el őt.

⁷Te vagy az oltalmam,
megóvsz a bajtól,
körülveszel a szabadulás örömével.
(Szela.)

⁸Bölccsé teszlek,
és megtanítalak,
melyik úton kell járnod.

Tanácsot adok,
rajtad lesz a szemem.

⁹Ne legyetek olyan oktalanok,
mint a ló vagy az öszvér,
amelynek kantárral
és zablával kell fékezni szilajságát,
másképpen nem közelít hozzád.

¹⁰Sok fájdalom éri a bűnöst,
de aki bízik Yahuwah-ban,
azt ő szeretettel veszi körül.

¹¹Örüljetek Yahuwah-nak,
ujjongjatok, ti igazak!

Vigadjatok mind,
ti igaz szívűek

¹Vigadjatok Yahuwah-ban, ti igazak!
Az igaz emberekhez illik a dicséret.
²Adjatok hálát Yahuwah-nak citeraszóval,
tízhúrú lanttal zengjetek neki!
³Énekeljetek neki új éneket,
szépen zengjenek hangszereitek!

⁴Mert Yahuwah Igéje igaz,
mindent hűségesen cselekszik.
⁵Szereti az igaz ítéletet, Yahuwah szeretetével tele van a föld.

⁶Yahuwah Igéje alkotta az eget,
egész seregét szájának lehelete.
⁷Gáttal torlaszolta el a tenger vizét,
mederbe zárta hullámait.

⁸Féljen Yahuwah-tól az egész föld,
rettegjen tőle a világ minden lakója,
⁹mert amit ő mondott,
meglett,
és amit parancsolt,
előállott.

¹⁰Semmivé teszi Yahuwah a nemzetek tervét,
meghiúsítja a népek szándékait.
¹¹De Yahuwah terve örökké megmarad,
szívének szándéka nemzedékről nemzedékre.

¹²Boldog az a nemzet, amelynek Elohim-ja Yahuwah,
az a nép, amelyet örökségül választott.

¹³Letekint a mennyből Yahuwah,
és lát minden embert.
¹⁴Lakóhelyéből rátekint a föld minden lakójára.
¹⁵Ő formálta mindnyájuk szívét,
ismeri minden tettüket.

¹⁶Nem a nagy sereg segíti győzelemre a királyt,
nem a nagy erő menti meg a hőst.
¹⁷Csalódik, aki lovaktól vár segítséget,
mert nagy erejük nem ment meg.

¹⁸De Yahuwah szeme ügyel Elohim-félőkre,
akik szeretetében bíznak.
¹⁹Megmenti őket a haláltól,
éhínség idején is megtartja életüket.

²⁰Lelkünk Yahuwah-át várja,
ő a mi segítségünk és pajzsunk.
²¹Benne van szívünk öröme,
mert szent nevében bízunk.

²²Maradjon velünk, Yahuwah, szereteted,
mert mi is benned reménykedünk

¹Davidé, abból az időből, amikor eszelősnek tettette magát Abimeleknél,
aki aztán elkergette, ő pedig elment.

²Áldom Yahuwah-át mindenkor,
állandóan őt dicséri szám.
³Yahuwah-val dicsekszik lelkem.
Hallják ezt az alázatosak,
és örülnek.
⁴Hirdessétek velem Yahuwah nagyságát,
magasztaljuk együtt az ő nevét!

⁵Yahuwah-hoz folyamodtam,
és ő meghallgatott,
megmentett mindattól,
amitől rettegtem.
⁶Örömre derülnek, kik rátekintenek,
nem pirul az arcuk.
⁷Kiáltott a nyomorult;
Yahuwah meghallgatta,
és minden bajából kiszabadította.

⁸Yahuwah ANGYALA (Meleck) őrt áll Elohim-félők mellett,
és megmenti őket.

⁹Érezzétek, és lássátok,
hogy jó Yahuwah!
Boldog az az ember,
aki hozzá menekül.
¹⁰Féljétek Yahuwah-át, ti szentjei,
mert nem szűkölködnek Elohim-félők.
¹¹Az oroszlánok is sínylődnek,
és éheznek,
de akik Yahuwah-hoz folyamodnak,
nem nélkülözik a jót.

¹²Jöjjetek, fiaim, hallgassatok rám,
megtanítalak benneteket Yahuwah félelmére.
¹³Ki az az ember,
akinek tetszik az élet,
és szeretne jó napokat látni?
¹⁴Vigyázz,
hogy nyelved ne szóljon rosszat,
és ajkad ne beszéljen csalárdságot!
¹⁵Hagyj fel a rosszal,
és cselekedj jót,
törekedj békességre,
és kövesd azt!

¹⁶Yahuwah szeme látja az igazakat,
füle meghallja kiáltásukat.
¹⁷Yahuwah a gonosztevők ellen fordul,
emléküket is kiirtja a földről.
¹⁸Akik Yahuwah-hoz kiáltanak,
azokat meghallgatja,
és kimenti őket minden bajból.
¹⁹Közel van Yahuwah a megtört szívűekhez,
és a sebzett lelkűeket megsegíti.
²⁰Sok baj éri az igazat,
de valamennyiből kimenti Yahuwah.
²¹Megőrzi minden csontját,
egy sem törik el közülük.
²²Halálos veszedelem éri utol a bűnöst,
megbűnhődnek, akik gyűlölik az igazat.
²³Yahuwah megváltja szolgái életét,
és nem kell bűnhődnie senkinek,
aki hozzá menekül.

¹Davidé.
Perelj, Yahuwah, a velem perlőkkel,
harcolj az ellenem harcolókkal!
²Ragadj pajzsot, vértet,
és siess segítségemre!
³Végy elő lándzsát, csatabárdot üldözőim ellen!
Szólj így hozzám: Én megsegítlek téged!

⁴Érje szégyen és gyalázat azokat,
akik életemre törnek!
Hátráljanak meg, és piruljanak,
akik rosszat terveznek ellenem!
⁵Legyenek olyanok, mint a szélhordta polyva.
Yahuwah ANGYALA (Meleck) szórja szét őket!
⁶Legyen útjuk sötét és síkos,
Yahuwah ANGYALA (Meleck) üldözze őket!
⁷Mert ok nélkül vetették ki rám hálójukat,
ok nélkül ástak vermet nekem.
⁸Érje őket váratlan veszedelem,
fogja meg őket a háló, amelyet kivetettek,
ők maguk essenek gödörbe!

⁹Én pedig ujjongok Yahuwah-nak,
és örvendezek szabadításának.
¹⁰Minden porcikám ezt mondja:
Ki volna hozzád fogható, Yahuwah?
Mert megmented a nyomorultat az erőszakostól,
a nyomorultat és szegényt a fosztogatótól.

¹¹Hamis tanúk állnak elő,
olyanról faggatnak, amiről nem tudok.
¹²Rosszal fizetnek a jóért,
életemre törnek.
¹³Pedig ha ők betegek voltak,
én zsákruhát öltöttem,
böjttel gyötörtem magamat,
újra meg újra szívből imádkoztam.
¹⁴Úgy jártam-keltem,
mintha barátomról, testvéremről lett volna szó,
mély bánatba merültem,
mint aki anyját gyászolja.

¹⁵De mikor én meginogtam,
örömükben összegyűltek.
Összegyűltek körülöttem mint idegenek és ismeretlenek,
szitkozódnak szünet nélkül.
¹⁶Elvetemülten gúnyolódnak,
acsarkodnak ellenem.

¹⁷Yahuwah, meddig nézed el ezt?
Ments meg engem az ordítozóktól,
életemet az oroszlánoktól!
¹⁸Magasztallak a nagy gyülekezetben,
hatalmas nép között dicsérlek.

¹⁹Ne engedd,
hogy kinevessenek hazug ellenségeim,
és összekacsinthassanak,
akik ok nélkül gyűlölnek.
²⁰Mert nem jó szándékkal beszélnek,
csalárd dolgokat terveznek
azok ellen,
akik szelíden élnek a földön.

²¹Feltátották rám szájukat,
hahotázva mondják rólam:
Saját szemünkkel láttunk!
²²Láttad mindezt, Yahuwah!
Ne hallgass, Yahuwah,
ne légy távol tőlem!
²³Serkenj fel, ébredj,
tégy igazságot peremben,
Yahuwah, Elohim-om!
²⁴Ítélj meg igazságod szerint,
Yahuwah, Elohim-om,
ne engedd,
hogy kinevessenek!

²⁵Ne mondhassák magukban:
Ez az, ezt akartuk!
Ne mondhassák:
Végeztünk vele!

²⁶Szégyenkezve piruljon mindenki,
aki örül bajomnak!
Szégyen és gyalázat borítsa azokat,
akik dölyfösek velem szemben!
²⁷Ujjongjanak, örüljenek,
akik igazamat kívánják!
Beszéljék mindenkor,
hogy nagy Yahuwah,
aki szolgája javát akarja.

²⁸Nyelvem hirdeti igazságodat
és dicséretedet minden nap.

¹A karmesternek: Yahuwah szolgájáé, Davidé.

²A bűnös ember szíve mélyén ott suttog a bűn.
Nem számít neki Elohim-félelem,
³sőt azzal hízeleg magának,
hogy bűnével gyűlöletet tud szítani.
⁴Szája rontást és csalárdságot beszél,
nem akar okos és jó lenni.
⁵Rontást eszel ki ágyában,
nem a jó úton jár,
nem veti meg a rosszat.

⁶Yahuwah, szereteted az égig ér,
hűséged a fellegekig.
⁷Igazságod olyan, mint a hatalmas hegyek,
ítéleteid, mint a nagy mélység,
embert és állatot megtartasz, Yahuwah.
⁸Mily drága a te szereteted, Elohim-om!
Szárnyad árnyékába menekülnek az emberek.
⁹Dúslakodnak házad bőségében,
örömöt árasztasz rájuk, mint patakot.
¹⁰Mert nálad van az élet forrása,
a te világosságod által látunk világosságot.
¹¹Maradj hűséges a téged szeretőkhöz,
igazságos a tiszta szívűekhez.
¹²Ne taposson rám a gőgösök lába,
ne tegyen bujdosóvá a bűnösök keze!
¹³Majd elbuknak a gonosztevők,
elterülnek, nem tudnak fölkelni.

¹Davidé.

Ne indulj haragra a gonoszok miatt,
ne irigykedj a cselszövőkre!

²Mert hamar elhervadnak, mint a fű,
elfonnyadnak, mint a zöld növények.

³Bízzál Yahuwah-ban,
és tégy jót,
akkor az országban lakhatsz,
és biztonságban élhetsz.

⁴Gyönyörködj Yahuwah-ban,
és megadja szíved kéréseit!

⁵Hagyd Yahuwah-ra utadat,
bízzál benne,
mert ő munkálkodik:
⁶világossá teszi igazságodat,
jogodra fényt derít.

⁷Légy csendben,
és várj Yahuwah-ra!
Ne indulj fel,
ha az alattomos embernek szerencsés az útja!

⁸Tégy le a haragról,
hagyd a heveskedést,
ne légy indulatos,
mert az csak rosszra visz!

⁹Mert a gonoszok kipusztulnak,
de akik Yahuwah-ban reménykednek,
azok öröklik a földet.

¹⁰Egy kis idő még,
és nem lesz meg a bűnös,
körülnézel,
de nyomát sem találod.

¹¹Az alázatosak öröklik a földet,
és teljes békességet élveznek.

¹²Ármánykodik a bűnös az igaz ellen,
és acsarkodik ellene.

¹³Yahuwah nevet rajta,
mert látja,
hogy eljön majd a napja.

¹⁴Kardot rántanak a bűnösök,
kifeszítik íjukat,
hogy elejtsék a nyomorultat és a szegényt,
levágják az egyenes úton járókat.

¹⁵De kardjuk saját szívüket járja át,
és íjaik összetörnek.

¹⁶Többet ér a kevés az igaznak,
mint a gazdagság a sok bűnösnek.

¹⁷Mert a bűnösök karja összetörik,
de az igazakat támogatja Yahuwah.

¹⁸Ismeri Yahuwah a feddhetetlenek életét,
és örökségük megmarad örökké.

¹⁹Nem szégyenülnek meg a gonosz időben sem,
jóllaknak az éhínség napjaiban is.

²⁰De a gonoszok elvesznek,
és Yahuwah ellenségei elenyésznek,
még ha olyanok is, mint a mező ékessége:
füstként enyésznek el.

²¹Kölcsönt kér a gonosz, és nem fizeti vissza,
de az igaz irgalmas és adakozó.
²²Mert akiket megáld Yahuwah, öröklik a földet,
és akiket megátkoz, kipusztulnak.

²³Yahuwah megerősíti annak az embernek lépteit,
akinek útját kedveli.

²⁴Ha megbotlik is, nem esik el,
mert Yahuwah kézen fogja.

²⁵Gyermek voltam, és már megvénültem,
de nem láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz,
sem azt, hogy magzata kenyeret kéregetett volna.

²⁶Mindennap könyörül és kölcsönad,
és magzata áldott.

²⁷Kerüld a rosszat, cselekedj jót,
és örökké megmaradsz.

²⁸Mert Yahuwah szereti az igazságot,
és nem hagyja el kegyeseit.
Megőrzi őket örökké,
a gonoszok magvát pedig kiirtja.

²⁹Az igazak öröklik a földet,
és mindvégig rajta laknak.

³⁰Bölcsességet mond az igaz ember szája,
és nyelve igazat szól.

³¹Elohim-jának törvénye van szívében,
nem ingadoznak léptei.

³²Leselkedik a gonosz az igazra,
és halálra keresi.

³³De Yahuwah nem hagyja a kezében,
és nem kárhoztatja, amikor ítéletre kerül.

³⁴Remélj Yahuwah-ban, őrizd meg az ő útját;
akkor fölmagasztal téged, és öröklöd a földet.
Meglátod, hogy kipusztítja a gonoszokat.

³⁵Láttam egy erőszakos, gonosz embert:
szétterjeszkedett, mint egy dús lombú, zöldellő fa.

³⁶De eltűnt, és íme, nem volt többé,
kerestem, de nem volt található.

³⁷Ügyelj, hogy feddhetetlen légy,
vigyázz, hogy becsületes maradj,
mert a jövendő a béke emberéé.

³⁸De a bűnösök mind elvesznek,
a gonoszok vége pusztulás.

³⁹Az igazak megmaradása azonban Yahuwah–tól van,
ő az erősségük a szükség idején.

⁴⁰Megsegíti őket Yahuwah, és megszabadítja őket;
megszabadítja őket a gonoszoktól,
és megtartja őket, mert hozzá menekültek.

¹David zsoltára. Emlékeztetőül.

²Yahuwah, ne feddj meg felindulásodban,
ne ostorozz lángoló haragodban!

³Mert nyilaid belém hatoltak,
és rám nehezedett kezed.

⁴Nincs ép hely testemen sújtó haragod miatt,
nincs sértetlen csontom vétkem miatt.

⁵Mert bűneim összecsaptak fejem fölött,
súlyos teherként nehezednek rám.

⁶Megbűzhödtek,
elgennyesedtek sebeim oktalanságom miatt.

⁷Elcsüggedtem,
meggörnyedtem nagyon,
úgy járkálok egész nap,
mint aki gyászol.

⁸Derekam égő fájdalommal van tele,
nincs ép hely testemen.

⁹Kimerültem,
végképp összetörtem,
szívem gyötrelmében kiáltozom.

¹⁰Yahuwah,
előtted van minden kívánságom,
nincs rejtve előtted sóhajtásom.

¹¹Szívem hevesen dobog,
erőm elhagyott,
szemem világa sincs már velem.

¹²Szeretteim és barátaim félreállnak,
mert csapás ért,
rokonaim is elhúzódnak tőlem.

¹³Tőrt vetettek, akik életemre törnek,
akik vesztemet akarják,
arról beszélnek,
hogyan ártsanak nekem,
és csalárd terveken gondolkoznak mindennap.

¹⁴De én meg sem hallom,
mintha süket volnék,
olyan vagyok,
mint egy néma,
aki nem nyitja ki száját.

¹⁵Olyan vagyok,
mint aki nem hall,
és szájában nincs ellenvetés.

¹⁶Mert benned reménykedem, Yahuwah,
te majd megfelelsz nekik,
Yahuwah, Elohim-om!

¹⁷Bárcsak ne nevetnének rajtam,
ha lábam meginog
– gondoltam –,
ne lennének dölyfösek velem szemben!

¹⁸Hiszen már közel vagyok az eleséshez,
szüntelenül gyötör a fájdalom.

¹⁹Bizony, megvallom bűnömet,
bánkódom vétkeim miatt.

²⁰De ellenségeim életerősek,
sokan vannak,
akik ok nélkül gyűlölnek.

²¹Rosszal fizetnek nekem a jóért,
rám támadnak,
pedig én jóra törekszem.

²²Ne hagyj el engem,
Yahuwah, Elohim-om,
ne légy távol tőlem!

²³Siess segítségemre, Yahuwah,
szabadítóm

¹A karmesternek, Yedutunnak: David zsoltára.

²Ezt határoztam: vigyázok szavaimra,
hogy ne vétkezzem nyelvemmel,
megzabolázom számat,
ha gonosz ember kerül elém.

³Néma voltam,
szótalan,
hallgattam,
de ez nem volt jó,
fájdalmam kiújult.

⁴Szívem fölhevült bennem,
míg sóhajtoztam,
lángra lobbantam,
nyelvemmel beszélni kezdtem:

⁵Add tudtomra, Yahuwah, életem végét,
meddig tart napjaim sora,
hadd tudjam meg, milyen mulandó vagyok!

⁶Íme, arasznyivá tetted napjaimat,
életem ideje semmiség előtted.
Mint egy lehelet, annyit ér minden ember, aki él.
(Szela.)

⁷Árnyékként jár-kel itt az ember,
bizony hiába vesződik.
Gyűjtöget,
de nem tudja,
ki fogja hasznát venni.

⁸Így hát mit várhatok, Yahuwah?
Egyedül benned reménykedem!

⁹Ments meg az ellenem vétőktől,
ne engedd,
hogy a bolondok gyalázzanak!

¹⁰Néma maradok,
nem nyitom ki számat,
hiszen te munkálkodsz.

¹¹Vedd le rólam csapásodat,
elpusztulok sújtó kezed alatt!

¹²A bűn miatt büntetéssel fenyíted az embert,
tönkreteszed szépségét, mint a moly.
Mint egy lehelet, annyit ér minden ember.
(Szela.)

¹³Hallgasd meg imádságomat, Yahuwah,
figyelj segélykiáltásomra!

Könnyeim láttán ne légy néma,
mert jövevény vagyok nálad,
zsellér, mint minden ősöm.

¹⁴Ne nézz rám haraggal,
hadd viduljak föl,
mielőtt elmegyek,
és nem leszek többé.

¹A karmesternek: David zsoltára.

²Várva vártam Yahuwah-át,
és ő lehajolt hozzám,
meghallotta kiáltásomat.

³Kiemelt a pusztulás verméből,
a sárból és iszapból.

Sziklára állította lábamat,
biztossá tette lépteimet.

⁴Új éneket adott a számba, Elohim-unknak dicséretét.

Sokan látják ezt,
félik Yahuwah-át,
és bíznak benne.

⁵Boldog ember az,
aki az Yahuwah-ba veti bizodalmát,
nem igazodik a kevélyekhez
és az elvetemült hazugokhoz.

⁶Yahuwah, Elohim-om!
Sok csodás tervet vittél véghez értünk,
nincs hozzád fogható.

Szeretném hirdetni és elmondani,
de több annál,
amit fel tudnék sorolni.

⁷Véresáldozatban és ételáldozatban nem telik kedved:
nyitott fület adtál nekem.

Égőáldozatot és vétekáldozatot nem kívánsz.
⁸Akkor így szóltam:

Íme, megjelentem,
a könyvtekercsben írva van rólam.

⁹Abban telik kedvem, Elohim-om,
hogy akaratodat teljesítsem,
törvényed szívemben van.

¹⁰Hirdetem igazságodat a nagy gyülekezetben,
és nem zárom be számat,
jól tudod, Yahuwah!

¹¹Igazságodat nem rejtegetem szívem mélyén,
hanem beszélek hűségedről és szabadításodról.

Nem titkolom el szeretetedet és hűségedet
a nagy gyülekezet előtt.

¹²Yahuwah,
ne vond meg tőlem irgalmadat,
szereteted és hűséged őrizzen szüntelen!

¹³Mert annyi baj vett engem körül,
hogy megszámlálni sem lehet.

Bűneim büntetése utolért engem,
áttekinteni sem tudom őket,
számosabbak hajam szálainál,
és a szívem is elhagyott engem.

¹⁴Légy kegyelmes, Yahuwah,
és ments meg, Yahuwah,
siess segítségemre!

¹⁵Szégyenkezzen, piruljon mindenki,
aki életemet el akarja venni!

Riadjanak vissza,
és érje gyalázat azokat,
akik bajomban gyönyörködnek!

¹⁶Rettegjenek szégyenükben,
akik hahotázva beszélnek rólam!

¹⁷Örüljenek,
és örvendezzenek benned mindazok,
akik téged keresnek.

Akik szabadításodra vágyódnak,
hadd mondhassák mindig,
hogy nagy Yahuwah!

¹⁸Én nyomorult és szegény vagyok,
de gondol rám az Úr.

Te vagy segítségem és megmentőm, Elohim-om,
ne késlekedj

¹A karmesternek: David zsoltára.

²Boldog az,
akinek gondja van a nincstelenre,
ha bajba kerül,
megmenti Yahuwah.

³Yahuwah megőrzi,
és életben tartja,
boldog lesz a földön;
nem engedi át ellenségei dühének.

⁴Yahuwah enyhülést ad betegágyán,
jobbulást ad neki,
valahányszor betegen fekszik.

⁵Ezt mondom: Yahuwah,
légy kegyelmes hozzám!
Gyógyíts meg engem,
mert vétkeztem ellened!

⁶Ellenségeim rosszat mondanak rólam:
Mikor hal már meg,
mikor vész ki a neve?

⁷Aki eljön meglátogatni,
hiábavalóságot beszél,
szívében összegyűjt minden rosszat,
azután kimegy az utcára,
és kibeszéli.

⁸Mindazok, akik gyűlölnek,
egymás közt sugdolóznak,
és rosszat gondolnak rólam:

⁹Gyógyíthatatlan betegség támadta meg,
nem kel föl többé onnan,
ahol fekszik!

¹⁰Még a legjobb barátom is,
akiben megbíztam,
aki velem együtt evett,
az is ellenem támadt.

¹¹De te, Yahuwah,
légy kegyelmes,
segíts fel engem,
hadd fizessek meg nekik!

¹²Abból tudom meg, hogy kedvelsz,
ha nem ujjonghat rajtam ellenségem,
¹³engem pedig megtartasz,
mert feddhetetlen vagyok,
és színed elé állítasz örökre.

¹⁴Áldott Yahuwah, Yiszráel Elohim-ja
öröktől fogva mindörökké.

Ámen, ámen.

¹A karmesternek: Korach fiainak tanítókölteménye.

²Ahogyan a szarvas kívánkozik a folyóvízhez,
úgy kívánkozik a lelkem hozzád, Elohim-om!

³Elohim után szomjazik lelkem,
az élő Elohim után:
Mikor mehetek el,
hogy megjelenjek Elohim előtt?

⁴Könnyem lett a kenyerem éjjel és nappal,
mert egész nap ezt mondogatják nekem:
Hol van a te Elohim-od?

⁵Kiöntöm lelkemet,
és arra emlékezem,
hogy milyen tömeggel vonultam,
és hogyan vezettem Elohim házához
hangos ujjongással és hálaénekkel
az ünneplő sokaságot.

⁶Miért csüggedsz el, lelkem,
miért háborogsz bennem?
Bízzál Elohim-ban,
mert még hálát adok neki
az ő szabadításáért!

⁷Elohim-om,
elcsügged a lelkem,
azért terád gondolok a Yarden földjéről
és a Hermónról,
a Micár hegyéről.

⁸Örvény örvénynek kiált
zuhatagjaid hangjában,
minden habod és hullámod
átcsapott fölöttem.

⁹Nappal szeretetét rendeli mellém,
éjjel éneket ad számba Yahuwah;
imádságot életem Elohim-jához.

¹⁰Ezt mondom Elohim-omnak,
kőszálamnak:
Miért feledkeztél el rólam?
Miért kell gyászban járnom,
miért gyötör az ellenség?

¹¹Mintha csontjaimat tördelnék,
amikor gyaláznak ellenfeleim,
mert egész nap ezt mondogatják nekem:
Hol van a te Elohim-od?

¹²Miért csüggedsz el, lelkem,
miért háborogsz bennem?
Bízzál Elohim-ban,
mert még hálát adok neki,
szabadító Elohim-omnak

¹Szolgáltass nekem igazságot, Elohim-om,
és pereld peremet a hűtlen néppel szemben!
Az alattomos és álnok emberektől
ments meg engem!

²Hiszen te vagy oltalmazó Elohim-om,
miért taszítottál el engem?
Miért kell gyászban járnom,
miért gyötör az ellenség?

³Küldd el világosságodat és igazságodat:
azok vezessenek engem!
Vigyenek el szent hegyedre
és hajlékaidba,
⁴hogy eljussak Elohim oltárához, Elohim-hoz,
akinek ujjongva örülök.

Hadd magasztaljalak hárfával, Elohim,
én Elohim-om!

⁵Miért csüggedsz el, lelkem,
és miért háborogsz bennem?
Bízzál Elohim-ban,
mert még hálát adok neki,
szabadító Elohim-omnak

¹A karmesternek: Korach fiainak tanítókölteménye.

²Elohim, saját fülünkkel hallottuk,
elbeszélték nekünk apáink,
mit vittél véghez napjaikban,
a régi időkben.

³Kezeddel népeket űztél el,
őket pedig a helyükre plántáltad.
Nemzeteket zúztál össze,
őket pedig a helyükre küldted.

⁴Mert nem a maguk fegyverével vették birtokba az országot,
és nem a saját karjuk segítette meg őket,
hanem a te jobbod és a te karod,
a te orcád világossága,
mert kedvelted őket.

⁵Te vagy királyom, ó Elohim!
Parancsodra megszabadul Yaakov.

⁶Általad verjük le ellenségeinket,
neved segítségével tiporjuk el támadóinkat.

⁷Mert én nem az íjamban bízom,
nem a fegyverem segít meg engem.

⁸Te segítesz meg ellenségeinkkel szemben,
gyűlölőinket te szégyeníted meg.

⁹Elohim-ot dicsérjük mindennap,
neved magasztaljuk örökké.

(Szela.)

¹⁰Mégis elvetettél,
megszégyenítettél minket,
nem vonultál ki seregeinkkel.

¹¹Megfutamítottál az ellenség előtt,
gyűlölőink kifosztottak bennünket.

¹²Odadobtál minket, mint vágójuhokat,
és szétszórtál a népek közé.

¹³Potom Aharon adtad el népedet,
nem szabtál magas vételárat érte.

¹⁴Gyalázatossá tettél szomszédaink előtt,
gúnyol és csúfol környezetünk.

¹⁵Szóbeszéd tárgyává tettél a népek között,
fejüket csóválják miattunk a nemzetek.

¹⁶Minden nap szidalmaznak engem,
szégyen borítja arcomat
¹⁷a gyalázók és a káromlók szava miatt,
az ellenség és a bosszúálló miatt.

¹⁸Bár mindez ránk szakadt,
nem feledtünk el téged,
nem szegtük meg szövetségedet.

¹⁹Szívünk nem szakadt el tőled,
lépteink sem tértek le ösvényedről.

²⁰Pedig a sakálok tanyájára űztél minket,
és a halál árnyékát borítottad ránk.

²¹Ha elfeledtük volna Elohim-unk nevét,
és idegen elohimhozhoz emeltük volna fel kezünket,
²²nem vette volna-e észre Elohim?

Hiszen ő ismeri a szívnek titkait.

²³Miattad gyilkolnak minket naponta,
vágójuhoknak tekintenek.

²⁴Serkenj fel!
Miért alszol, Yahuwah?

Ébredj föl,
ne taszíts el végképp!

²⁵Miért rejted el orcádat,
miért felejted el nyomorúságunkat
és ínségünket?

²⁶Lelkünk a porba hanyatlott,
testünk a földhöz tapadt.

²⁷Siess segítségünkre!
Válts meg minket irgalmadból

¹A karmesternek: „A liliomok” kezdetű ének dallamára.

Korach fiainak tanítókölteménye.
A szeretet éneke.

²Szívem zsong a szép szavaktól,
művemet a királynak mondom el,
nyelvem gyors, mint az írnok tolla.

³Legszebb vagy az emberek közt,
kedves szavak áradnak ajkadról,
meg is áld Elohim örökre!

⁴Kösd derekadra kardodat, te hős,
ölts pompás díszruhát!

⁵E díszedben járj sikerrel az igaz ügyért,
az igazság védelmében!

Jobbod félelmetes dolgokra tanítson!

⁶Nyilaid hegyesek,
átjárják a király ellenségeinek szívét,
népek kerülnek hatalmadba.

⁷Trónod Elohim-tól való,
mindörökké megmarad,
királyi pálcád igazság pálcája.

⁸Szereted az igazságot,
gyűlölöd a gonoszságot,
ezért kent föl téged társaid közül Elohim,
a te Elohim-od öröm olajával.

⁹Mirha, aloé, kasszia illata árad minden öltözetedből,
elefántcsont palotákból hárfák vidámítanak.

¹⁰Királylányok viselik ékszereidet,
jobbod felől a királyné áll ófíri arannyal ékesítve.

¹¹Halld csak, leány,
nézz, és figyelj ide!

Feledd el népedet
és atyádnak házát!

¹²Szépségedet a király kívánja,
mert ő a te urad,
borulj le előtte!

¹³Tírusz leánya!
A nép gazdagai ajándékkal hízelegnek neked.

¹⁴Csupa dísz a királylány odabent,
arannyal van átszőve ruhája.

¹⁵Hímzett ruhákban vezetik a királyhoz,
szüzek, barátnői követik,
így vonulnak hozzád.

¹⁶Ujjongó örömmel vezetik őket,
úgy vonulnak be a királyi palotába.

¹⁷Őseid helyébe fiaid lépnek,
akiket fejedelmekké teszel az egész földön.

¹⁸Hirdetem nevedet minden nemzedéknek.
Ezért magasztalnak majd a népek örökkön örökké.

¹A karmesternek: Korach fiaié. Ének magas hangra.

²Elohim a mi oltalmunk és erősségünk,
mindig biztos segítség a nyomorúságban.

³Azért nem félünk, ha megindul is a föld,
és hegyek omlanak a tenger mélyébe;
⁴ha háborognak és tajtékoznak is vizei,
és tombolásától megrendülnek a hegyek.
(Szela.)

⁵Egy folyam ágai örvendeztetik Elohim városát,
A Felségesnek szent hajlékait.

⁶Elohim van benne,
nem inog meg,
megsegíti Elohim reggelre kelve.

⁷Népek háborognak, országok inognak,
ha Yahuwah mennydörög,
megretten a föld.

⁸A Seregek Yahuwah-ja velünk van,
Yaakov Elohim-ja a mi várunk.
(Szela.)

⁹Jöjjetek, lássátok Yahuwah tetteit,
aki bámulatos dolgokat művel a földön.

¹⁰Háborúkat szüntet meg a föld kerekségén,
íjat tör össze,
lándzsát tördel szét,
harci kocsikat éget el.

¹¹Csendesedjetek el,
és tudjátok meg,
hogy én vagyok Elohim!

Magasztalnak a népek,
magasztal a föld.

¹²A Seregek Yahuwah-ja velünk van,
Yaakov Elohim-ja a mi várunk.
(Szela.)

¹A karmesternek: Korach fiainak zsoltára.

²Ti népek, mind tapsoljatok,
harsogó hangon ujjongjatok Elohim előtt!

³Mert a felséges Yahuwah félelmetes,
nagy király az egész földön.

⁴Népeket vet alánk,
nemzeteket lábaink alá.

⁵Kiválasztja a mi örökségünket,
Yaakov büszkeségét, akit szeret.
(Szela.)

⁶Felvonul Elohim ujjongás közben,
kürtzengéssel jön Yahuwah.

⁷Zengjetek Elohim-nak, zengjetek!
Zengjetek királyunknak, zengjetek!

⁸Mert az egész föld királya Elohim,
zengjetek neki éneket!

⁹Elohim uralkodik a népeken,
szent trónusán ül Elohim.

¹⁰Összejöttek a népek előkelői Avraham Elohim-jához,
mert Elohim-é a föld minden uralkodója,
igen magasztos ő

¹Ének. Korach fiainak zsoltára.

²Nagy Yahuwah, méltó,
hogy dicsérjék Elohim-unk városában,
szent hegyén.

³Szépen emelkedik a Tzion hegye
az egész ország örömére az északi oldalon;
a nagy király városa,
⁴melynek palotáiban úgy ismerik Elohim-ot,
mint erős várat.

⁵Mert a királyok szövetkeztek,
együttesen fölvonultak ellene,
⁶de amint meglátták, megdöbbentek,
megriadtak és megfutamodtak.

⁷Reszketés fogta el őket,
mint a vajúdó asszonyt,
⁸mint mikor a keleti szél
összezúzza a tengerjáró hajókat.

⁹Amiről hallottunk, azt láttuk is
a Seregek Yahuwah-jának városában,
Elohim-unk városában:
megtartja Elohim örökre.
(Szela.)

¹⁰Jóságodról elmélkedünk templomodban, ó Elohim.

¹¹Nevedhez méltóan dicsérnek
a föld kerekségén,
Elohim-unk,
jobbod csupa igazság.

¹²Örül Tzion hegye,
vigadoznak Yehuda leányai,
mert igazságot osztasz.

¹³Járjátok körül Tziont, kerüljétek meg,
számláljátok meg tornyait!

¹⁴Jól nézzétek meg bástyáit,
járjátok be palotáit,
hogy beszélhessetek róla
a jövő nemzedéknek:
¹⁵Bizony ez az Elohim,
a mi Elohim-unk mindörökké,
ő vezet minket mindhalálig!

¹A karmesternek: Korach fiainak zsoltára.

²Halljátok ezt mind, ti népek,
figyeljen a világ minden lakója,
³közemberek és előkelők,
gazdag és szegény egyaránt!

⁴Bölcs dolgokat beszél majd szám,
szívem gondolatai értelmesek.

⁵Példázatra figyel fülem,
hárfakísérettel adom elő talányomat.

⁶Miért féljek a gonosz napokon,
ha körülvesz az alattomosok bűne,
⁷akik vagyonukban bíznak,
és nagy gazdagságukkal dicsekszenek?

⁸Hiszen senki sem válthatja meg magát,
nem adhat magáért váltságdíjat Elohim-nak.

⁹Mert olyan drága az élet váltsága,
hogy végképp le kell tennie róla,
¹⁰még ha örökké élne is,
és nem látná meg a sírgödröt.

¹¹Pedig meglátja! Meghalnak a bölcsek,
a bolond és ostoba is elpusztul,
és másokra hagyják vagyonukat.

¹²Azt képzelik, hogy házuk örökké megmarad,
lakásuk nemzedékről nemzedékre,
földeket neveznek el róluk.

¹³De a gazdag ember sem marad meg,
hasonló az állatokhoz, amelyek kimúlnak.

¹⁴Ez a bolondok sorsa,
és követik őket azok,
akiknek tetszik beszédük.
(Szela.)

¹⁵Mint juhok kerülnek a holtak hazájába,
a halál lesz a pásztoruk.

Alakjuk eltűnik a holtak hazájában,
nem lesz lakásuk.
Reggelre a becsületesek uralkodnak.

¹⁶De Elohim engem kivált a holtak hazájából,
és magához fog venni.
(Szela.)

¹⁷Ne törődj azzal, ha valaki meggazdagszik,
ha sok kincs lesz is házában.

¹⁸Úgysem vihet magával semmit,
ha meghal, nem követi kincse.

¹⁹Bár életében áldottnak tartja magát,
és dicsérik, hogy jól megy sora,
²⁰mégis őseinek nemzedékéhez kerül,
soha többé nem lát napvilágot.

²¹Mert a gazdag ember sem marad meg,
hasonló az állatokhoz, amelyek kimúlnak.

¹Ászáf zsoltára.

A hatalmas Elohim, Yahuwah szól,
és hívja a földet napkelettől napnyugatig.

²A tökéletes szépségű Tzionon
ragyogva jelenik meg Elohim.

³Jön a mi Elohim-unk,
nem hallgat.

Előtte emésztő tűz,
körülötte hatalmas szélvihar.

⁴Hívja az eget odafent,
és a földet,
mert ítélni akarja népét.

⁵Gyűljetek hozzám, híveim,
akik áldozattal kötöttetek szövetséget velem!

⁶Igazságát hirdesse az ég,
mert ítéletet tart Elohim.
(Szela.)

⁷Hallgass, népem, most én beszélek!
Yiszráel, most téged intelek! Elohim,
a te Elohim-od vagyok én!

⁸Nem feddelek meg véresáldozataidért,
sem állandóan előttem levő égőáldozataidért,
⁹de nem fogadok el házadból bikát,
sem aklaidból bakokat.

¹⁰Hiszen enyém az erdő minden vadja,
és ezernyi hegynek minden állata.

¹¹Ismerem a hegyek minden madarát,
enyém a mező vadja is.

¹²Ha éhezném, nem szólnék neked,
mert enyém a világ
és ami betölti.

¹³Eszem-e a bikák húsát,
iszom-e a bakok vérét?

¹⁴Hálaadással áldozz Elohim-nak,
és teljesítsd a Felségesnek tett fogadalmaidat!

¹⁵Hívj segítségül engem a nyomorúság idején!
Én megszabadítlak,
és te dicsőítesz engem.

¹⁶A bűnösnek pedig ezt mondja Elohim:
Hogy mered emlegetni rendelkezéseimet,
és szádra venni szövetségemet?

¹⁷Hiszen te gyűlölöd a feddést,
és elveted igéimet!

¹⁸Ha tolvajt látsz, vele cimborálsz,
és a paráznákkal tartasz.

¹⁹Szádból gonosz beszéd jön ki,
nyelved csalárdságot sző.

²⁰Ahol csak vagy, testvéred ellen beszélsz,
anyád fiát is bemocskolod.

²¹Ilyeneket csinálsz, és én hallgassak?
Azt hiszed, én is olyan vagyok, mint te?

Megfeddelek,
és mindezt szemedre vetem!

²²Értsétek meg ezt ti,
akik elfeledkeztek Elohim-ról,
különben elragad menthetetlenül!

²³Aki hálaadással áldozik,
az dicsőít engem,
és aki ilyen úton jár,
annak mutatom meg Elohim szabadítását.

¹A karmesternek: David zsoltára, ²abból az időből, mikor nála járt Nathan próféta, mert bement David Bat-Shevához.

³Könyörülj rajtam kegyelmeddel, Elohim-om,
töröld el hűtlenségemet nagy irgalmaddal!

⁴Teljesen mosd le rólam bűnömet,
és vétkemtől tisztíts meg engem!

⁵Mert tudom, hogy hűtlen voltam,
és vétkem mindig előttem van.

⁶Egyedül ellened vétkeztem,
azt tettem, amit rossznak látsz.

Ezért igazad van, ha szólsz,
és jogos az ítéleted.

⁷Lásd, én bűnben születtem,
anyám vétekben fogant engem.

⁸Te pedig a szívben levő igazságot kedveled,
és a bölcsesség titkaira tanítasz engem.

⁹Tisztíts meg izsóppal, és tiszta leszek,
moss meg engem, és fehérebb leszek, mint a hó.

¹⁰Engedd, hogy vidámságot és örömöt halljak,
és megújuljanak tagjaim, amelyeket összetörtél.

¹¹Rejtsd el orcádat vétkeim elől,
töröld el minden bűnömet!

¹²Tiszta szívet teremts bennem, Elohim-om,
és az erős lelket újítsd meg bennem!

¹³Ne vess el orcád elől,
szent lelkedet ne vedd el tőlem!

¹⁴Vidámíts meg újra szabadításoddal,
támogass, hogy lelkem készséges legyen,

¹⁵hogy taníthassam utaidra a hűtleneket,
és a vétkesek megtérjenek hozzád.

¹⁶Ments meg, mert vért ontottam,
ó Elohim, szabadító Elohim-om!
És igazságodat ujjongva hirdeti nyelvem.

¹⁷Nyisd meg ajkamat, Yahuwah,
és dicséretedet hirdeti szám.

¹⁸Hiszen a véresáldozatot nem kedveled,
és ha égőáldozatot adnék is, nem vennéd szívesen.

¹⁹Elohim előtt a töredelmes szellem a kedves áldozat.
A töredelmes és megtört szívet nem veted meg, Elohim-om!

²⁰Tégy jót a Tzion-nal kegyelmed szerint,
és építsd föl Yerusalaim kőfalait!

²¹Akkor majd kedveled a helyesen bemutatott áldozatokat,
az égőáldozatot és a teljes áldozatot.
Akkor majd áldozhatnak oltárodon bikákat.

¹A karmesternek: David tanítókölteménye, ²abból az időből, amikor az Edomi Dóég Sha’ulhoz ment,
és jelentette neki, hogy David Ahimelek házába érkezett.

³Mit dicsekszel gonoszságoddal, te nagy hős?
Hiszen Elohim szeretete mindig megmarad!

⁴Romlásomra törsz, te cselszövő!
Nyelved olyan, mint az éles borotva.

⁵A rosszat szereted, nem a jót,
a hazugságot, nem az igaz beszédet. (Szela.)

⁶Szeretsz bántó szavakat mondani,
álnok a nyelved.

⁷Össze is tör téged Elohim végleg,
megragad, kiránt sátradból,
kitép gyökerestül az élők földjéből. (Szela.)

⁸Látják ezt az igazak és félnek,
rajta meg nevetni fognak.

⁹Ez az az ember – mondják –,
akinek nem kellett Elohim oltalma,

hanem nagy gazdagságában bízott,
és a megrontásban volt erős.

¹⁰De én olyan vagyok, mint a zöldellő olajfa Elohim házában,
bízom Elohim szeretetében örökkön örökké.

¹¹Hálát adok neked mindenkor,
mert te munkálkodsz.
Nevedben reménykedem,
mert jó vagy híveidhez.

¹A karmesternek: „A betegség” kezdetű ének dallamára. David tanítókölteménye.

²Azt gondolja magában a bolond,
hogy nincs Elohim!
Romlottak és utálatosak tetteik,
senki sem tesz jót.

³Elohim letekint a mennyből az emberekre,
hogy lássa, van-e köztük értelmes,
aki keresi Elohim-ot?

⁴Mindnyájan elpártoltak tőle,
egyaránt megromlottak.
Senki sem tesz jót,
egyetlen ember sem.

⁵Nem tudják a gonosztevők,
akik úgy eszik népemet,
ahogy a kenyeret eszik,
de Elohim-hoz nem kiáltanak,

⁶hogy majd egyszer igen megrettennek,
akik addig nem rettegtek!
Mert szétszórja Elohim támadóid csontjait,
megszégyeníted őket,
mert Elohim megvetette őket.

⁷Bárcsak eljönne a Tzionról Yiszráel szabadulása!
Amikor Elohim jóra fordítja népe sorsát,
ujjong majd Yaakov,
és örül Yiszráel.

¹A karmesternek: Húros hangszerre. David tanítókölteménye, ²abból az időből, amikor a zífiek Sha’ulhoz mentek
és ezt mondták neki: Nem tudod, hogy David nálunk rejtőzködik?

³Elohim-om, segíts meg neveddel,
szolgáltass nekem igazságot hatalmaddal!

⁴Elohim-om, hallgasd meg imádságomat,
figyelj beszédemre!

⁵Mert idegenek támadtak rám,
erőszakos emberek törtek életemre,
akik nem törődnek Elohim-mal.
(Szela.)

⁶De Elohim megsegít engem, Yahuwah megtartja életemet.

⁷Szálljon a baj támadóimra,
semmisítsd meg őket igazságoddal!

⁸Készségesen áldozok neked,
magasztalom neved, Yahuwah,
mert jó vagy.

⁹Minden nyomorúságból megszabadítottál engem, és megpihentetted szememet ellenségeimen.

¹A karmesternek: Húros hangszerre. David tanítókölteménye.

²Elohim-om, figyelj imádságomra,
ne zárkózz el könyörgésem elől!
³Figyelj rám, hallgass meg engem!

Bánatomban bolyongok, és sóhajtozom
⁴az ellenség hangoskodása,
a bűnösök nyomorgatása miatt.

Mert bajt zúdítanak rám,
és haraggal támadnak rám.

⁵Szívem vergődik keblemben,
halálos rémület fogott el.

⁶Félelem és reszketés lepett meg,
borzongás járt át.

⁷Ezért így szóltam:
Miért is nincs szárnyam, mint a galambnak,
hogy elrepülhetnék, és nyugton lehetnék?

⁸Messzire bujdosnék,
a pusztában laknék.
(Szela.)

⁹Sietve keresnék menedéket
a szélvész és a vihar elől.

¹⁰Oszlasd szét őket, Yahuwah,
zavard össze nyelvüket!

Csak erőszakot és viszályt látok a városban;
¹¹ez megy éjjel-nappal falai közt,
vész és nyomor van benne.

¹²Romlás uralkodik benne,
nem távozik tereiről a zsarnokság és a csalás.

¹³Nem az ellenség gyaláz engem —
azt elszenvedném.
Nem gyűlölőm hatalmaskodik rajtam —
előle elrejtőzném.

¹⁴Hanem te, magamfajta ember,
bizalmas jó barátom,
¹⁵akivel meghitt barátságban voltam; Elohim házába együtt jártunk
a gyülekezet körében.

¹⁶Törjön rájuk a halál!
Szálljanak elevenen a holtak hazájába,
mert gonoszsággal van tele lakóhelyük.

¹⁷Én pedig Elohim-hoz kiáltok,
és Yahuwah megsegít engem.

¹⁸Bár reggel, délben, este gondban vagyok
és sóhajtozom,
ő meghallja hangomat.

¹⁹Megszabadít engem támadóimtól,
hogy békességem legyen,
bár sokan vannak ellenem.

²⁰Meghallgat Elohim,
és megalázza őket
az, aki ősidők óta trónján ül.
(Szela.)

Mert nem akarnak megváltozni,
és nem félik Elohim-ot.

²¹Kezet emelt jóbarátjára,
és meggyalázta a szövetséget.

²²Szája simább a vajnál,
de veszekedésen jár az esze.

Beszéde lágyabb az olajnál,
pedig olyan, mint a kivont kard.

²³Vesd Yahuwah-ra terhedet,
és ő gondot visel rád!
Nem engedi sohasem, hogy ingadozzon az igaz.

²⁴Elohim-om,
te taszítod őket a sírnak mélyére.

A véreskezű és álnok emberek
az emberélet felét sem érik el.

De én benned bízom

¹A karmesternek: „A messzi fák galambja” kezdetű ének dallamára.
David bizonyságtétele abból az időből, amikor a filiszteusok elfogták Gátban.

²Légy kegyelmes hozzám, Elohim-om,
mert bosszút lihegnek ellenem,
szüntelenül támadnak és gyötörnek engem.

³Ellenségeim szüntelenül bosszút lihegnek,
sokan támadnak rám kevélyen.

⁴Ha félek is, benned bízom! ⁵Elohim-ban,
akinek igéjét dicsérem, Elohim-ban bízom,
nem félek, ember mit árthat nekem?!

⁶Szüntelenül elferdítik szavaimat,
minden gondolatukkal rosszat akarnak nekem.

⁷Összefognak, lesben állnak,
lépteimet figyelik,
mert az életemre törnek.

⁸Megmenekülhetnek-e gazságuk ellenére?
Taszítsd el haragodban e népséget, Elohim-om!

⁹Te számon tartod bolyongásomat.
Gyűjtsd könnyeimet tömlődbe,
legyenek benne könyvedben!

¹⁰Meghátrálnak majd ellenségeim,
amikor hozzád kiáltok.
Ebből tudom meg,
hogy Elohim velem van.

¹¹Elohim-ban,
akinek igéjét dicsérem, Yahuwah-ban,
akinek igéjét dicsérem,

¹²Elohim-ban bízom,
nem félek, ember mit árthat nekem?!

¹³Tartozom neked, Elohim-om,
fogadalmaimmal,
megadom hálaáldozatomat.

¹⁴Hiszen megmentettél engem a haláltól,
lábamat az elbukástól,
hogy járhassak Elohim színe előtt
az élet világosságában.

¹A karmesternek: A „Ne veszíts el” kezdetű ének dallamára.
David bizonyságtétele abból az időből, amikor Sha’ul elől a barlangba menekült.

²Könyörülj, Elohim-om, könyörülj rajtam,
mert nálad keres oltalmat a lelkem!
Szárnyaid árnyékában keresek oltalmat,
míg elvonul a veszedelem.

³A felséges Elohim-hoz kiáltok, Elohim-hoz, aki mellém áll.
⁴Segítséget küld nekem a mennyből,
csúffá teszi üldözőimet.
(Szela.)

Elohim elküldi szeretetét és hűségét.

⁵Oroszlánok között fekszem,
amelyek felfalják az embereket.
Foguk lándzsa és nyíl,
nyelvük éles kard.

⁶Magasztaljanak téged a mennyben, Elohim-om,
dicsőítsenek az egész földön!

⁷Hálót vetettek lábaim elé,
megalázták lelkemet.
Vermet ástak nekem,
de maguk estek bele.
(Szela.)

⁸Kész a szívem, Elohim-om,
kész a szívem arra,
hogy énekeljek és zengedezzek!

⁹Ébredj, lelkem,
ébredj, lant és hárfa,
hadd ébresszem a hajnalt!

¹⁰Magasztallak, Yahuwah, a népek közt,
zsoltárt zengek rólad a nemzetek közt,
¹¹mert szereteted az égig ér,
hűséged a magas fellegekig.

¹²Magasztaljanak téged a mennyben, Elohim-om,
dicsőítsenek az egész földön

¹A karmesternek: A „Ne veszíts el” kezdetű ének dallamára. David bizonyságtétele.

²Valóban igazat beszéltek, ti hatalmasok,
és pártatlanul ítélkeztek az emberek fölött?

³Hiszen álnokságon jár az eszetek,
arra törekedtek, hogy az országban erőszakkal érvényesüljetek.

⁴Pártütők a bűnösök, már amikor a világra jönnek,
tévelygők a hazugok, amint megszületnek.

⁵Mérgük olyan, mint a kígyóméreg,
olyanok, mint a süket vipera,
amelynek oly tompa a füle,
⁶hogy nem hallja a kígyóbűvölőt,
a varázslásban jártas igézőt.

⁷Elohim-om, törd össze szájukban a fogakat!
Zúzd össze, Yahuwah, az oroszlánok állkapcsát!

⁸Tűnjenek el, mint a szétfolyó víz!
Ha lőni akarnak, nyilaik legyenek tompák!

⁹Járjanak úgy, mint a csiga, amely széjjelmállik,
vagy mint az elvetélt magzat, amely nem látott napvilágot.

¹⁰Mielőtt tüske nőne cserjéteken,
ragadja el a forgószél, akár élő, akár elszáradt.

¹¹Örül az igaz, ha látja a megtorlást,
lába a bűnösök vérében fürdik.

¹²Az emberek pedig ezt mondják:
Mégis van az igaznak jutalma!
Mégis van Elohim,
aki igazságot tesz a földön

A karmesternek: A „Ne veszíts el” kezdetű ének dallamára.
David bizonyságtétele abból az időből, amikor Sha’ul embereket küldött,
hogy tartsák szemmel a házát, és öljék meg.

¹Ments meg ellenségeimtől, Elohim-om,
védj meg támadóimtól!

²Ments meg a gonosztevőktől,
szabadíts meg a vérszomjas emberektől!

³Mert ólálkodnak körülöttem,
életemre törnek a hatalmasok,
pedig se bűnöm, se vétkem,
ó Yahuwah!

⁴Bár nincs semmi bűnöm, sietnek,
hogy rám rontsanak.
Serkenj föl, jöjj ide, láss meg!

⁵Hiszen te vagy, Yahuwah,
a Seregek Elohim-ja,
Yiszráel Elohim-ja!

⁶Ébredj föl, büntesd meg e népeket,
ne kegyelmezz az alávaló gonoszoknak!
(Szela.)

⁷Esténként visszatérnek,
morognak, mint a kutyák,
csatangolnak a városban.

⁸Szájuk tajtékzik,
ajkuk között mintha kardok volnának.
Azt gondolják, nem hallja őket senki.

⁹De te, Yahuwah, nevetsz rajtuk,
csúffá teszed e népeket.

¹⁰Te vagy az én erőm,
rád figyelek, Elohim az én erős váram.

¹¹Szeretetével jön felém Elohim-om.
Még megengedi Elohim,
hogy lássam ellenségeim vesztét.

¹²Ne öld meg őket, hogy népem ne felejtsen!
Tedd őket bujdosókká hatalmaddal,
taszítsd el őket, Yahuwah, mi pajzsunk!

¹³Ejtse őket csapdába gőgjük,
vétkes szájuk és ajkuk beszéde,
hiszen csupa átok és hazugság, amit beszélnek!

¹⁴Végezz velük haragodban!
Végezz velük, hogy ne legyenek!
Hadd tudják meg az egész földön,
hogy Elohim uralkodik Yaakovon!
(Szela.)

¹⁵Esténként visszatérnek,
morognak, mint a kutyák,
csatangolnak a városban.

¹⁶Ennivaló után kóborolnak,
és ha nem laknak jól, vonítanak.

¹⁷Én pedig hatalmadról énekelek,
magasztalom minden reggel hűségedet.
Mert erős váram vagy,
menedékem, mikor bajba jutok.

¹⁸Te vagy az én erőm,
rólad zeng énekem.
Erős váram Elohim,
az én hűséges Elohim-om!

¹A karmesternek: „A liliomok” kezdetű ének dallamára.

²Intelem, David tanító bizonyságtétele abból az időből, amikor a naharaimi és a cóbai arámok ellen harcolt, Yoáv pedig visszafordult, és levágott a Sós-völgyben tizenkétezer Edomi embert.

³Ó Elohim! Elvetettél, szétszórtál bennünket!
Megharagudtál ránk, állíts helyre minket!

⁴Megrendítetted, megrepesztetted a földet.
Gyógyítsd be sebeit, mert megindult.

⁵Szörnyű dolgokat láttattál népeddel,
bódító borral itattál minket.

⁶De jelt adtál Elohim-félőknek,
hogy megmeneküljenek az íj elől.
(Szela.)

⁷Segítsen jobbod,
és hallgass meg minket,
hogy megmenekülhessenek kedveltjeid!

⁸Elohim így szólt szentélyében:
Örömmel adom örökségül Shechemet,
és kiosztom a Szukkót völgyét.

⁹Enyém Gileád,
enyém Menasheh, Efráim sisak a fejemen, Yehuda a kormánypálcám,
¹⁰Móáb pedig a mosdómedencém, Edomra teszem sarumat,
Filiszteán diadalmaskodom!

¹¹Ki visz el az erős városba,
ki vezet el engem Edomba?

¹²Csak te, Elohim-unk,
noha elvetettél minket,
te, Elohim-unk,
bár nem jársz seregeinkkel!

¹³Adj nekünk mégis segítséget az ellenség ellen,
mert az emberi segítség mit sem ér!

¹⁴Elohim-mal győzelmet aratunk, és ő tapossa el ellenségeinket.

¹A karmesternek: Húros hangszerre. Davidé.

²Hallgasd meg panaszomat, Elohim-om,
figyelj imádságomra!

³A föld végéről kiáltok hozzád,
mert elepedt a szívem.
Vezess el engem a kősziklára,
mert az igen magas nekem!

⁴Hiszen te vagy menedékem,
erős bástyám az ellenség ellen.

⁵Hadd lakjam mindenkor sátradban,
hadd meneküljek szárnyad oltalmába!
(Szela.)

⁶Mert hallottad, Elohim-om, amit megfogadtam,
a nevedet félőkkel együtt adtál nekem örökséget.

⁷Adj napokat a király napjaihoz,
évei nemzedékekre terjednek!

⁸Ülhessen trónján mindenkor Elohim előtt,
szeretet és hűség oltalmazza őt!

⁹Akkor állandóan éneklek nevedről,
naponként teljesítem, amit megfogadtam.

¹A karmesternek, Yedutunnak: David zsoltára.

²Csak Elohim-nál csendesül el lelkem,
tőle kapok segítséget.

³Csak ő az én kősziklám és szabadítóm,
erős váram, nem ingadozom sokáig.

⁴Meddig támadtok egyetlen emberre,
miért akarjátok mindnyájan megölni?
Olyan, mint a düledező fal
és a bedőlt kerítés!

⁵Csak azon tanácskoznak,
hogyan taszítsák le a magasból.
Hazugságban telik kedvük,
szájukkal áldanak,
szívükben átkoznak.
(Szela.)

⁶Csak Elohim-nál csendesül el lelkem,
tőle kapok reménységet.

⁷Csak ő az én kősziklám és szabadítóm,
erős váram, nem ingadozom.

⁸Elohim-nál van segítségem és dicsőségem,
erős sziklám és oltalmam Elohim.

⁹Bízzatok benne mindenkor, ti népek,
öntsétek ki előtte szíveteket,
Elohim a mi oltalmunk!
(Szela.)

¹⁰Csak pára az emberek élete,
hazug látszat a halandóké.
Ha mérlegre kerülnek,
a páránál is könnyebb mindegyik.

¹¹Ne bízzatok zsarolt javakban,
rablott holmival ne kérkedjetek!
Ha gyarapszik is vagyonotok,
ne bizakodjatok el!

¹²Szólott egyszer Elohim,
és ezt a két dolgot értettem meg:
Elohim-nál van az erő;
¹³nálad van, Yahuwah, a szeretet.
Te megfizetsz mindenkinek tettei szerint.

¹David zsoltára, abból az időből, amikor Yehuda pusztájában volt.

²Ó Elohim, te vagy Elohim-om, hozzád vágyakozom!
Utánad szomjazik lelkem,
utánad sóvárog testem,
mint kiszikkadt, kopár, víztelen föld.

³Így nézek rád a szentélyben,
hogy lássam hatalmadat és dicsőségedet.

⁴Mert szereteted az életnél is jobb,
ajkam téged dicsőít.

⁵Ezért téged áldalak, amíg élek,
nevedet imádva emelem föl kezem.

⁶Mintha zsíros falatokkal laktam volna jól,
úgy ujjong az ajkam, és dicsér a szám.

⁷Fekvőhelyemen is rád gondolok,
minden őrváltáskor rólad elmélkedem.

⁸Mert te voltál a segítségem,
szárnyad árnyékában ujjongok.

⁹Ragaszkodik hozzád lelkem,
jobboddal támogatsz engem.

¹⁰De akik pusztulásomra törnek,
a föld mélyébe kerülnek.

¹¹Kardélre hányják őket,
sakálok eledelévé lesznek.

¹²De a király örül Elohim előtt.
Dicséretet mondanak, akik rá esküsznek,
a hazugok szája azonban bezárul.

¹A karmesternek: David zsoltára.

²Hallgasd meg, Elohim-om, panaszkodó szavamat!
Óvd meg életemet,
mert ellenség rettent!

³Védj meg a gonoszok ármánykodásától,
a gonosztevők dühöngésétől!

⁴Élesítik nyelvüket, mint a kardot,
sértő szavaikkal célba vesznek, mint nyilakkal.

⁵Rejtekhelyről lövöldöznek a feddhetetlenre,
hirtelen lőnek rá,
nem félnek.

⁶Eltökélték magukat a gonosztettre,
megbeszélik, hogy titokban tőrt vetnek.
Gondolják: Ki látja őket?

⁷Álnokságot terveznek,
titokban tartják tervüket.
Mert kifürkészhetetlen az ember belseje és szíve.

⁸De Elohim kilövi rájuk nyilát hirtelen,
és megsebesülnek.

⁹Saját nyelvük buktatja el őket,
aki csak látja, fejét csóválja.

¹⁰Félelem fog el minden embert,
és hirdetik Elohim tetteit,
megértik cselekedeteit.

¹¹Örülni fog Yahuwah-ban az igaz,
mert nála talált oltalmat,
dicséretet mondanak a tiszta szívűek.

¹A karmesternek: David zsoltáréneke.

²Téged illet a dicséret, ó Elohim, a Tzionon!
Neked teljesítik a fogadalmakat.

³Te hallgatod meg az imádságot,
hozzád fordul minden ember.

⁴Erőt vettek rajtunk a bűnök,
de te megbocsátod vétkeinket.

⁵Boldog, akit kiválasztasz,
és közeledbe engedsz,
hogy udvaraidban lakozzék.
Hadd teljünk be házad javaival,
templomod szentségével!

⁶Félelmet keltve,
de igazságosan válaszolsz nekünk,
szabadító Elohim-unk!
Benned bízik mindenki a föld széléig
és a messzi tengereken,

⁷aki hegyeket hoztál létre erőddel,
és hatalmat öltöttél magadra,
⁸lecsillapítottad a tengerek zúgását,
hullámaik zúgását,
a nemzetek háborgását.

⁹Ezért félnek jeleidtől még a föld határain lakók is.
Kelet és nyugat tájait ujjongásra indítod.

¹⁰Gondoskodsz a földről,
megöntözöd,
nagyon meggazdagítod,
Elohim patakja tele van vízzel.
Gabonával látod el az embereket,
így gondoskodsz a földről.

¹¹Barázdáit megitatod,
göröngyeit elegyengeted,
záporesővel porhanyítod,
növényzetét megáldod.

¹²Megkoronázod az évet javaiddal,
és nyomaidon bőség fakad.

¹³Legelők sarjadnak a pusztán,
ujjongás övezi a halmokat.

¹⁴Nyájak lepik el a legelőket,
a völgyeket gabona borítja,
ujjonganak és énekelnek.

¹A karmesternek: Zsoltárének.

Örvendj, egész föld, Elohim-nak!
²Zengjétek dicső nevét,
dicsérjétek dicsőségét!

³Mondjátok Elohim-nak:
Milyen félelmesek tetteid!
Nagy erőd miatt hízelegnek ellenségeid.

⁴Az egész föld leborul előtted,
és énekel neked,
énekli neved dicséretét.
(Szela.)

⁵Jertek és lássátok Elohim tetteit!
Félelmesek dolgai az emberek között:
⁶Szárazfölddé változtatta a tengert,
száraz lábbal keltek át a folyón.
Ezért örüljünk neki!

⁷Hatalmasan uralkodik mindenkor,
szemmel tartja a népeket,
hogy ne kelhessenek föl a lázadók.
(Szela.)

⁸Áldjátok, népek, a mi Elohim-unkat,
hangosan hirdessétek dicséretét!
⁹Ő tartott életben bennünket,
és nem engedte, hogy lábunk inogjon.

¹⁰Mert megpróbáltál minket, Elohim-unk,
megtisztítottál, mint az ezüstöt.
¹¹Hálóba kerítettél minket,
nehéz terhet raktál a hátunkra.

¹²Embert ültettél a nyakunkra,
hol tűzbe, hol vízbe jutottunk,
de kivezettél, és felüdültünk.

¹³Áldozatokkal megyek házadba,
teljesítem fogadalmaimat,
¹⁴melyeket ajkam kimondott,
és szám megígért a bajban.

¹⁵Hízott állatokat mutatok be neked áldozatul,
kosokat is áldozok,
marhákat és bakokat készítek el neked.
(Szela.)

¹⁶Jertek, halljátok, ti Elohim-félők mind,
hadd mondjam el, mit tett velem!
¹⁷Szám hozzá kiáltott,
nyelvem őt magasztalta.

¹⁸Ha álnok szándék lett volna szívemben,
nem hallgatott volna meg az Úr.

¹⁹De Elohim meghallgatott,
figyelt imádságom szavára.

²⁰Áldott legyen Elohim,
mert nem utasította el imádságomat,
szeretetét nem vonta meg tőlem.

¹A karmesternek: Húros hangszerre. Zsoltárének.

²Legyen kegyelmes hozzánk Elohim,
áldjon meg bennünket,
és ragyogtassa ránk orcáját!
(Szela.)

³Ismerjék meg utadat a földön,
szabadításodat a népek között!

⁴Magasztaljanak a népek, ó Elohim,
magasztaljon minden nép!

⁵Örüljenek, ujjongjanak a nemzetek,
mert pártatlanul ítéled a népeket,
és vezeted a nemzeteket a földön.
(Szela.)

⁶Magasztaljanak a népek, ó Elohim,
magasztaljon minden nép!

⁷Meghozta termését a föld,
megáld bennünket Elohim-unk, Elohim.

⁸Megáld bennünket Elohim,
féljék őt mindenütt a földön

¹A karmesternek: David zsoltáréneke.

²Fölkel Elohim!
Szétszóródnak ellenségei,
elfutnak előle gyűlölői.
³Ahogyan a füst eloszlik, ha ráfújnak,
ahogyan a viasz megolvad a tűztől,
úgy pusztulnak el a bűnösök Elohim színe előtt.

⁴De az igazak örülnek, vigadnak;
Elohim színe előtt vígan örvendeznek.
⁵Énekeljetek Elohim-nak,
zengjetek nevének!
Készítsetek utat a pusztában száguldónak!
Yahuwah az ő neve,
vigadjatok színe előtt!

⁶Árváknak atyja,
özvegyek védője Elohim,
szent hajlékában.
⁷Elohim hazahozza az elhagyottakat,
kihozza a foglyokat boldog életre,
csak a lázadók maradnak sivár helyen.

⁸Ó Elohim, amikor elindultál néped előtt,
amikor vonultál a sivatagban,
(Szela)
⁹rengett a föld, csepegett az ég is Elohim színe előtt,
még a Színáj is, Elohim-nak,
Yiszráel Elohim-jának színe előtt.

¹⁰Bőven adtál esőt örökségedre, ó Elohim,
és a fáradtat megerősítetted.
¹¹Ott lakik nyájad,
és jóvoltodból gondoskodsz a nyomorultról, Elohim-om!

¹²Yahuwah ezt a kijelentést adja
az örömhírt vivő nők nagy seregének:
¹³A seregek királyai hanyatt-homlok menekülnek,
a palota terén pedig zsákmányt osztanak.
¹⁴Ha a felszerelést őrzitek is,
ezüstszárnyú galambot kaptok,
aranyos zöld tollakkal.

¹⁵Amikor El-Sháddáj szétszórja a királyokat,
fehér lesz a Calmón, mint a hó.
¹⁶Elohimok hegye a Básán-hegy,
sokcsúcsú hegy a Básán-hegy.

¹⁷Miért néztek irigyen, ti sokcsúcsú hegyek
arra a hegyre,
amelyet Elohim lakóhelyéül választott?
Ott is lakik Yahuwah örökre!

¹⁸Elohim-nak harci kocsija számtalan, sok ezer,
ezekkel jön Yahuwah a Színájról szentélyébe.
¹⁹Fölmentél a magas hegyre,
foglyokat ejtettél,
embereket kaptál ajándékul, mégpedig lázadókat.
Most már ott laksz, Yahuwah Elohim!

²⁰Áldott az Úr!
Napról napra gondot visel rólunk
szabadító Elohim-unk.
(Szela.)

²¹Elohim a mi szabadító Elohim-unk,
Yahuwah, a mi Urunk kihoz a halálból is.
²²Bizony, szétzúzza Elohim ellenségei fejét,
a bűnben élők kemény koponyáját!

²³Yahuwah ezt mondta:
Básánból is visszahozom őket,
a tenger mélyéről is visszahozom,
²⁴hogy lábad vérben gázoljon,
és kutyáid nyelvének is jusson az ellenségből.

²⁵Látták, ó Elohim,
hogyan vonultál be,
hogyan vonultál be,
Elohim-om, királyom, a szentélybe.
²⁶Elöl mentek az énekesek,
hátul a hárfások,
középen a doboló nők.

²⁷Áldjátok Elohim-ot a gyülekezetekben,
Yahuwah-át, akik Yiszráeltől származtok!

²⁸Élükön jön Binyamin kicsiny törzse,
Yehuda vezetői tömegestül,
Zevulun vezetői, Naftali vezetői.

²⁹Parancsolj, Elohim,
hatalmaddal, Elohimi hatalmaddal,
amellyel értünk munkálkodsz,
³⁰Yerushalaim-i templomodból:
királyok hozzanak neked ajándékot!

³¹Dorgáld meg a nádas vadját,
a hatalmasok seregét,
a népek fejedelmeit!
Tipord el a pénzsóvárokat,
szórd szét azokat a népeket,
amelyek háborút akarnak!

³²Egyiptomból követek jönnek,
az etiópok Elohim-hoz emelik kezüket.

³³Ti, földi országok, énekeljetek Elohim-nak,
zengjetek Yahuwah-nak!
(Szela.)

³⁴Száguld az egeken át,
az ősi egeken át.
Halld, hogyan mennydörög hatalmas hangja!

³⁵Hirdessétek Elohim hatalmát,
fenségét Yiszráelen,
erejét a fellegekben!

³⁶Félelmes vagy, Elohim, szentélyedben!
Yiszráel Elohim-ja ad hatalmat és erőt a népnek.
Legyen áldott Elohim

¹A karmesternek: A „Liliomok” kezdetű ének dallamára. Davidé.

²Segíts meg, Elohim-om, mert nyakamig érnek a vizek!
³Feneketlen iszapba süllyedtem, nincs hol megállnom.
Örvénylő vizekbe estem, elsodort az ár.

⁴Belefáradtam a kiáltozásba, kiszáradt a torkom,
szemem elhomályosodott, míg Elohim-omra vártam.
⁵Hajam szálainál is többen vannak, akik ok nélkül gyűlölnek.
Sok hazug ellenségem akar elnémítani engem.
Azt kell visszaadnom, amit nem raboltam.

⁶Elohim-om, te tudod, milyen balga voltam,
vétkeim nincsenek elrejtve előtted.

⁷Ne szégyenkezzenek miattam,
akik benned reménykednek,
Yahuwah, Seregeknek Yahuwah-ja!
Ne érje gyalázat miattam azokat,
akik hozzád folyamodnak, Yiszráel Elohim-ja!

⁸Mert érted vállaltam gyalázatot,
érted borítja szégyenpír arcomat.
⁹Idegenné lettem testvéreim számára,
anyám fiai sem ismernek rám.

¹⁰Mert a házad iránti féltő szeretet emészt;
rám hull a gyalázat, ha téged gyaláznak.
¹¹Sírtam, és böjttel gyötörtem magam,
de ez csak gyalázatomra vált.
¹²Ha gyászruhát öltöttem, szóbeszéd ért miatta.
¹³Engem szólnak meg a kapuban üldögélők,
és a borivók nótái.

¹⁴De én hozzád imádkozom, Yahuwah,
a kegyelem idején, Elohim-om.
Nagy szeretettel hallgass meg,
hűségesen segíts meg!

¹⁵Húzz ki a sárból, hogy el ne süllyedjek,
hadd meneküljek meg gyűlölőimtől,
az örvénylő vizekből!
¹⁶Ne sodorhasson el a víz árja,
ne nyelhessen el a mélység,
ne záruljon be fölöttem a kút szája!

¹⁷Hallgass meg, Yahuwah, jóságos szeretettel,
nagy irgalmaddal fordulj hozzám!
¹⁸Ne rejtsd el orcádat szolgád elől!
Bajban vagyok, siess, hallgass meg!
¹⁹Jöjj hozzám, és válts meg engem,
ments meg ellenségeimtől!

²⁰Te tudod, milyen gyalázat ért,
milyen szégyen és szidalom;
látod minden ellenségemet.
²¹A gyalázat összetörte szívemet,
egészen belebetegedtem.
Részvétre vártam, de hiába,
vigasztalókra, de nem találtam.

²²Ételembe mérget tettek,
szomjúságomban ecettel itattak.

²³Váljék a saját asztaluk kelepcévé,
jólétük idején is csapdává!
²⁴Homályosodjék el szemük, ne lássanak,
tedd a derekukat mindig erőtlenné!

²⁵Töltsd ki rajtuk bosszús haragodat,
izzó haragod érje utol őket!
²⁶Legyen pusztává szállásuk,
sátraiknak ne legyen lakója!

²⁷Mert azt üldözik, akit megvertél,
annak a kínjáról beszélgetnek, akit megsebeztél.
²⁸Büntesd meg őket bűneikért,
ne jussanak kegyelmedhez!
²⁹Töröltessenek ki az élők könyvéből,
az igazak közé ne írassanak be!

³⁰De engem, megalázottat és szenvedőt,
segíts meg, és oltalmazz, Elohim-om!

³¹Elohim nevét dicsérem énekkel,
magasztalom hálaadással.
³²Jobban tetszik ez Yahuwah-nak
a tulkoknál, az ép szarvú és körmű bikáknál.

³³Látják ezt az alázatosak, és örülnek.
Ti, Elohim-ot keresők, éledjen szívetek!
³⁴Mert meghallgatja Yahuwah a szegényeket,
és nem veti meg az övéit, ha fogságban vannak.

³⁵Dicsérje őt az ég és a föld,
a tenger, és minden, ami bennük mozog.
³⁶Mert Elohim megszabadítja Tziont,
felépíti Yehuda városait.
Ott laknak, birtokba veszik,
³⁷és öröklik azt szolgáinak utódai,
ott laknak majd, akik nevét szeretik.

¹A karmesternek: Davidé, emlékeztetőül.

²Elohim-om, ments meg engem, Yahuwah, siess segítségemre!

³Szégyenkezzenek és piruljanak, akik életemre törnek!
Riadjanak vissza, és érje gyalázat azokat, akik bajomban gyönyörködnek!
⁴Távozzanak megszégyenülve, akik hahotázva beszélnek rólam!

⁵Örüljenek és örvendezzenek benned mindazok, akik téged keresnek!
Akik szabadításodra vágyódnak, hadd mondhassák mindig, hogy nagy Elohim!

⁶De én nyomorult és szegény vagyok,
siess hozzám, Elohim-om!
Te vagy segítségem és megmentőm, Yahuwah, ne késlekedj!

¹Hozzád menekülök, Yahuwah,
ne szégyenüljek meg soha!
²Ments meg,
szabadíts meg irgalmasan!
Fordítsd felém füledet,
és segíts meg!

³Légy erős kősziklám,
ahova mindig mehetek,
melyet segítségemre rendeltél,
mert te vagy az én sziklaváram.
⁴Elohim-om,
ments meg a bűnösök kezéből,
az álnok és erőszakos emberek markából!

⁵Mert te vagy, Yahuwah,
reménységem,
te vagy, Yahuwah,
bizodalmam ifjúkorom óta.
⁶Te voltál támaszom születésem óta,
te hoztál ki anyám méhéből,
téged dicsérlek szüntelen.

⁷Sokan csodálkoznak rajtam,
mert te vagy erős oltalmam.
⁸Szám dicséreteddel van tele,
dicsőítlek mindennap.

⁹Öregkoromban se vess el engem,
ha elfogy az erőm,
ne hagyj el!

¹⁰Mert ellenségeim azt mondják rólam,
akik életemre törnek,
így tanácskoznak:
¹¹Elhagyta őt Elohim,
üldözzétek,
fogjátok meg,
mert nincs,
aki megmentse!

¹²Ó Elohim,
ne légy távol tőlem,
Elohim-om,
siess segítségemre!

¹³Megszégyenülve vesszenek el,
akik ellenem támadnak!
Borítsa szégyen és gyalázat azokat,
akik vesztemre törnek!

¹⁴Én pedig szüntelenül remélek,
és folyton dicsérlek téged.
¹⁵Igazságodról beszél a szám
és szabadító tetteidről mindennap,
bár nem tudom felsorolni őket.

¹⁶Yahuwah-nak,
az én URamnak nagy tetteit hirdetem,
egyedül a te igazságodat emlegetem.

¹⁷Elohim-om,
te tanítottál ifjúkorom óta,
mindmáig hirdetem csodáidat.

¹⁸Elohim-om,
ne hagyj el késő vénségemben sem,
míg csak hirdethetem hatalmadat,
nagy tetteidet a jövő nemzedéknek.

¹⁹Elohim-om,
igazságod a magas égig ér,
mert hatalmas dolgokat vittél véghez.
Van-e hozzád hasonló, Elohim-om?

²⁰Sok nyomorúságot és bajt láttattál velem,
de újra megelevenítesz,
még a föld mélyéből is újra fölhozol engem.

²¹Igen naggyá teszel,
hozzám fordulsz,
és megvigasztalsz.

²²Én is magasztallak hárfával,
hűségedért, Elohim-om!
Lantot pengetve éneklek neked,
Yiszráel Szentje!

²³Ujjong az ajkam,
ha tenéked zenghet,
lelkem is,
amelyet megváltottál.
²⁴Nyelvem is mindennap emlegeti igazságodat,
mert szégyen és gyalázat érte azokat,
akik vesztemre törtek.

¹Shlomoé.

Elohim!
Add törvényeidet a királynak,
és igazságodat a király fiának,
²hogy igazságosan ítélje népedet,
és törvényesen a nyomorultakat.

³Teremjenek a hegyek békét a népnek,
és a halmok igazságot!
⁴Szolgáltasson igazságot a nép nyomorultjainak,
segítse meg a szegényeket,
de tiporja el az elnyomókat!

⁵Éljen addig,
míg nap és hold lesz,
nemzedékről nemzedékre!
⁶Mint amikor eső hull a rétre,
és zápor áztatja meg a földet:
⁷úgy virágozzék napjaiban az igazság,
és legyen nagy békesség,
amíg meg nem szűnik a hold.

⁸Uralkodjék tengertől tengerig,
és a folyamtól a föld széléig.
⁹Hajtsanak térdet előtte a pusztalakók,
nyalják a port ellenségei!

¹⁰Tarsísnak és a szigeteknek királyai hozzanak ajándékot,
Shábá és Szeba királyai fizessenek adót!
¹¹Boruljon le előtte minden király,
minden nép őt szolgálja!

¹²Mert megmenti a segítséget kérő szegényt,
és a nyomorultat,
akinek nincs segítője.
¹³Megmenti a nincstelent és a szegényt,
a szegény embereket megsegíti.
¹⁴Elnyomástól és erőszaktól megváltja őket,
mert drága számára a vérük.

¹⁵Éljen ő,
és adjanak neki Shábái aranyat,
imádkozzanak érte szüntelen,
és áldják őt minden nap!

¹⁶Legyen bőven gabona az országban,
a hegyek tetején hullámzó kalászok legyenek olyanok,
mint a Libánon;
virágozzanak a városok,
mint földön a fű!

¹⁷Maradjon meg neve örökké,
terjedjen híre,
amíg a nap ragyog!
Nevével mondjanak egymásra áldást;
mondja őt boldognak minden nép!

¹⁸Áldott Yahuwah Elohim,
Yiszráel Elohim-ja!
Egyedül ő tud csodákat tenni!
¹⁹Áldott legyen dicső neve örökre,
töltse be dicsősége az egész földet!
Ámen, ámen.

²⁰Itt végződnek Davidnak,
Yisháj fiának az imádságai.

¹Ászáf zsoltára.

Milyen jó Elohim Yiszráelhez,
a tiszta szívűekhez!

²De az én lábam majdnem megcsúszott,
kis híján elestem jártomban.

³Mert felindultam a kérkedők miatt,
látva a bűnösök jólétét.

⁴Mert halálukig sincsenek kínjaik,
és kövér a testük.

⁵Nincs részük az emberek gyötrelmében,
nem érik őket csapások,
mint más embereket.

⁶Ezért a kevélység nyakláncát hordják,
és az erőszak köpenyébe burkolóznak.

⁷Jómódjukban kérkedve néznek szét,
szívükben öntelt gondolatok járnak.

⁸Gúnyolódnak, gonoszul beszélnek,
elnyomással fenyegetőznek dölyfösen.

⁹Az ég ellen is feltátják szájukat,
nyelvükkel megszólják a földet.

¹⁰Ezért fordul feléjük a nép,
és mohón isszák szavaikat,
mint a vizet.

¹¹Ezt mondják:
Honnan tudná ezt Elohim?
Lehet-e tudomása erről a Felségesnek?

¹²Íme, ilyenek a bűnösök!
Háborítatlanul gyarapítják vagyonukat szüntelen.

¹³De én hiába tartottam tisztán a szívemet,
hiába mostam kezemet ártatlanságomban,

¹⁴mert csapások értek mindennap,
fenyítések minden reggel.

¹⁵Már arra gondoltam,
hogy én is úgy beszélek, mint ők,
de akkor megtagadtam volna fiaid nemzetségét.

¹⁶Elgondolkoztam rajta,
meg akartam érteni,
de túl nehéznek tűnt nekem.

¹⁷Végül elmentem Elohim szent helyére,
és megértettem,
hogy milyen végük lesz.

¹⁸Bizony, sikamlós talajra állítottad,
és pusztulásba döntöd őket!

¹⁹Hogy fognak elpusztulni egy pillanat alatt!
Végük lesz,
semmivé lesznek rémületükben.

²⁰Mint ébredés után az álomkép,
úgy tűnik el képük,
ha fölserkensz, Yahuwah!

²¹Ha keseregne a szívem,
és sajogna a bensőm,

²²akkor olyan ostoba és tudatlan volnék veled szemben,
mint az állat.

²³De én mindig veled leszek,
mert te fogod jobb kezemet.

²⁴Tanácsoddal vezetsz engem,
és végül dicsőségedbe fogadsz.

²⁵Nincs senkim rajtad kívül a mennyben,
a földön sem gyönyörködöm másban.

²⁶Ha elenyészik is testem és szívem,
szívemnek kősziklája és örökségem te maradsz,
Elohim-om, örökké!

²⁷Bizony, elpusztulnak azok,
akik eltávolodnak tőled.
Kiirtod mindazokat,
akik elhagynak téged!

²⁸De nekem olyan jó Elohim közelsége!
Az URat, Yahuwah-át tartom oltalmamnak.

Hirdetem minden tettedet.

¹Ászáf tanítókölteménye.

Miért vetettél el, Elohim-om, oly régóta,
miért lángol haragod legelőd nyája ellen?

²Gondolj gyülekezetedre,
amelyet hajdan létrehoztál,
örökségedre, a néptörzsre,
amelyet megváltottál,
a Tzion hegyére,
amelyen laktál!

³Irányítsd lépteidet a régi romokra!
Szentélyedben az ellenség mindent lerombolt!

⁴Ellenségeid ordítoztak kijelentésed helyén,
és kitűzték ott jelvényeiket.

⁵Olyanok voltak,
mint akik a sűrű fák közt fejszét emelnek magasra.

⁶Még faragványait is mind összetörték fejszékkel
és baltákkal.

⁷Lángba borították szent helyedet,
porig alázták neved hajlékát.

⁸Igázzuk le őket egészen! – mondták magukban,
és fölperzselték az országban Elohim minden hajlékát.

⁹Jeleket nem látunk,
próféta nincs többé,
és senki sem tudja, meddig tart ez még?

¹⁰Elohim,
meddig gyalázhat az ellenfél?
Örökké csúfolhatja nevedet az ellenség?

¹¹Miért tartod vissza kezedet?
Emeld föl jobbodat,
végezz velük!

¹²De Elohim a királyom kezdettől fogva,
aki szabadító tetteket vitt véghez a földön.

¹³Te szorítottad vissza erőddel a tengert,
te törted össze a tengeri szörnyek fejét.

¹⁴Te zúztad szét a Leviátán fejeit,
és a puszta népének adtad eledelül.

¹⁵Te fakasztottál forrást és patakot,
te szárítottál ki bővizű folyókat.

¹⁶Tiéd a nappal,
az éjjel is tiéd,
te tetted helyükre a csillagokat s a napot.

¹⁷Te szabtad meg a föld minden határát,
te alkottál nyarat
és telet.

¹⁸Erre emlékezz, Yahuwah,
mert ellenség gyaláz,
és bolond nép csúfolja nevedet.

¹⁹Ne dobd oda gerlicédet a vadaknak,
nyomorultjaid életéről ne feledkezz el végképp!

²⁰Tekints szövetségedre,
mert erőszakkal vannak tele az ország legeldugottabb helyei is!

²¹Ne maradjon meggyalázva az elnyomott,
dicsérje nevedet a nyomorult
és a szegény!

²²Szállj perbe,
perelj, Elohim-om!
Gondold meg,
hogy a bolond mennyire gyaláz téged szüntelen!

²³Ne felejtsd el ellenségeid hangját,
támadóid egyre növekvő zajongását

¹A karmesternek: A „Ne veszíts el” kezdetű ének dallamára.
Ászáf zsoltáréneke.

²Magasztalunk, ó Elohim,
magasztalunk téged,
mert közel van neved azokhoz,
akik hirdetik csodáidat.

³Én állapítom meg azt az időt,
amikor igazságot szolgáltatok.

⁴Ha meginog a föld és minden lakója,
én megszilárdítom oszlopait!
(Szela.)

⁵A kérkedőknek ezt mondom:
Ne kérkedjetek!

A bűnösöknek pedig:
Ne legyetek fennhéjázók!

⁶Ne legyetek olyan fennhéjázók,
ne beszéljetek nyakasan,
gőgösen!

⁷Mert nem keletről,
nem nyugatról,
nem is a puszta felől jön a fölmagasztalás,

⁸hanem Elohim fog ítélni:
egyiket megalázza,
másikat fölmagasztalja.

⁹Mert pohár van Yahuwah kezében,
tele habzó, fűszeres borral.

Ha tölt belőle,
meg kell inni,
még a seprőjét is le kell nyelni
minden bűnösnek a földön.

¹⁰Ezt én mindenkor hirdetni fogom,
és zsoltárt zengek Yaakov Elohim-jának.

¹¹A fennhéjázó bűnösöket összetöröm,
de az igazakat felmagasztalom

¹A karmesternek: Húros hangszerre.
Ászáf zsoltáréneke.

²Ismerik Elohim-ot Yehudaban,
nagy az ő neve Yiszráelben.

³Sálémba került a sátra,
lakóhelye a Tzionra.

⁴Ott törte össze a tüzes nyilakat,
a pajzsot,
a kardot,
a harci eszközöket.
(Szela.)

⁵Ragyogó vagy te,
hatalmasabb a hegyeknél,
ahol zsákmányt ejtenek.

⁶Kifosztottak lettek az elbizakodottak,
álomba merültek,
elvesztették erejüket a harcosok.

⁷Dorgálásodtól, Yaakov Elohim-ja,
mozdulni sem tud a kocsi
és a ló.

⁸Félelmes vagy te,
ki állhat meg előtted,
amikor haragszol?

⁹Ha ítéletet hirdetsz a mennyben,
félni fog a föld,
és elcsendesül.

¹⁰Mert ítéletet tart Elohim,
szabadulást ad a földön az alázatosaknak.
(Szela.)

¹¹Még a haragvó emberek is magasztalni fognak téged,
haragjuk maradékát is megfékezed.

¹²Tegyetek fogadalmat Elohim-otoknak, Yahuwah-nak,
és teljesítsétek,
ti, akik körülötte vagytok!

Vigyetek ajándékot a Félelmetesnek,
¹³aki megtöri a fejedelmek büszkeségét,
és félelmet kelt a föld királyaiban

¹A karmesternek, Yedutunnak:
Ászáf zsoltára.

²Hangosan kiáltok Elohim-hoz,
Elohim-hoz kiáltok,
hogy figyeljen rám.

³Nyomorúságom idején
Yahuwah-hoz folyamodom,
kezem éjjel is kitárom feléje lankadatlanul,
de lelkem nem tud megvigasztalódni.

⁴Elohim-ra gondolok,
és csak sóhajtozom,
róla elmélkedem,
és elcsügged a lelkem.
(Szela.)

⁵Szemeimet nyitva tartod,
szótlanul hánykolódom.

⁶Gondolkozom a régi napokon,
a hajdani esztendőkön.

⁷Eszembe jutnak énekeim éjjelente,
szívemben elmélkedem,
és ezt kutatja lelkem:

⁸Vajon végleg eltaszít az Úr,
és nem tart tovább jóakarata?

⁹Végképp elfogyott szeretete,
érvénytelen lett ígérete nemzedékről nemzedékre?

¹⁰Elfelejtette kegyelmét Elohim,
vagy elnyomta irgalmát a harag?
(Szela.)

¹¹Az az én bajom, gondoltam,
hogy megváltozott a Felséges jóindulata.

¹²Emlékezem Yahuwah tetteire,
visszagondolok hajdani csodáira.

¹³Végiggondolom minden tettedet,
elmélkedem dolgaidon.

¹⁴Szent a te utad, Elohim-om!
Van-e oly nagy Elohim,
mint a mi Elohim-unk?

¹⁵Te vagy Elohim,
aki csodákat tettél,
megismertetted erődet a népekkel.

¹⁶Megváltottad hatalmaddal népedet,
Yaakov és Yoszef fiait.
(Szela.)

¹⁷Láttak téged a vizek,
ó Elohim,
láttak a vizek,
és megremegtek,
a mély vizek is reszkettek.

¹⁸A felhők ontották a vizet,
a magas fellegek mennydörögtek,
nyilaid pedig cikáztak.

¹⁹Mennydörgésed hangzott a forgószélben,
villámok világították be a világot,
reszketett
és rengett a föld.

²⁰Utad a tengeren át vezetett,
ösvényeid a nagy vizeken,
lépteid nyoma nem látszott.

²¹Mint nyájat,
úgy vezetted népedet Moshe
és Aharon által.

¹Ászáf tanítókölteménye.

Figyelj, népem, tanításomra,
fordítsátok felém fületeket,
amikor beszélek!

²Mert példázatra nyitom számat,
ősrégi titkokat akarok hirdetni.

³Amiket hallottunk és tudunk,
mert őseink elbeszélték nekünk,
⁴nem titkoljuk el fiaink elől,
elbeszéljük a jövő nemzedéknek:
Yahuwah dicső tetteit
és erejét,
csodáit,
amelyeket véghezvitt.

⁵Intelmeket írt Yaakov elé,
tanítást adott Yiszráelnek,
és megparancsolta őseinknek,
hogy adják azokat tovább utódaiknak.

⁶Tudja meg ezt a jövő nemzedék,
a születendő fiak,
és ha felnőnek, beszéljék el fiaiknak,

⁷hogy Elohim-ba vessék bizalmukat;
ne felejtsék el Elohim nagy tetteit,
és tartsák meg parancsolatait.

⁸Ne legyenek olyanok, mint őseik,
a dacos és lázadó nemzedék,
az állhatatlan szívű nemzedék,
amelynek lelke nem maradt hű Elohim-hoz:

⁹mint az íjjal fölfegyverzett Efráimiak,
akik meghátráltak az ütközet napján.

¹⁰Nem tartották meg Elohim szövetségét,
nem akarták követni tanítását.

¹¹Elfelejtették nagy tetteit,
csodáit,
amelyeket látniuk engedett.

¹²Őseik előtt csodákat művelt
Egyiptom földjén,
Cóan mezején.

¹³Tengert vágott ketté,
s átvezette őket,
a víztömeget gátként állította meg.

¹⁴Nappal felhővel vezette őket,
éjszakánként pedig tűz fényével.

¹⁵Sziklákat hasított ketté a pusztában,
bőven adott inniuk a mélységből.

¹⁶Patakokat fakasztott a sziklából,
mint folyamokat zúdította le vizüket.

¹⁷De továbbra is vétkeztek ellene,
lázongtak a Felséges ellen a pusztában.

¹⁸Próbára tették Elohim-ot vágyaikkal,
ennivalót kérve kívánságuk szerint.

¹⁹Elohim ellen szóltak,
amikor ezt mondták:
Tud-e Elohim asztalt teríteni a pusztában?

²⁰A sziklára ugyan ráütött,
folyt a víz
és patakok áradtak,
de tud-e kenyeret is adni,
és húsról gondoskodni népének?

²¹Yahuwah ezt hallva megharagudott,
és tűz lobbant fel Yaakov ellen,
haragra gerjedt Yiszráel ellen,

²²mert nem hittek Elohim-ban,
és nem bíztak segítségében.

²³Parancsot adott a magas fellegeknek,
és megnyitotta az égi kapukat.

²⁴Mannaesőt hullatott rájuk eledelül,
mennyei gabonát adott nekik.

²⁵Elohimi kenyeret evett mindenki,
eledelt küldött,
hogy jóllakjanak.

²⁶Keleti szelet támasztott az égen,
és déli szelet hajtott erejével.

²⁷Annyi húst hullatott rájuk, mint a por,
annyi madarat, mint a tenger fövénye.

²⁸Táborukra hullatta azokat, hajlékaik köré.

²⁹Ettek,
és igen jóllaktak,
amit csak kívántak, megadta nekik.

³⁰De nem hagytak fel kívánságaikkal,
bár még szájukban volt az étel.

³¹Ezért haragra gerjedt ellenük Elohim,
megölte legjobbjaikat,
leterítette Yiszráel ifjait.

³²Ezek után is csak vétkeztek,
és nem hittek csodáiban.

³³Ezért hiábavalóságban hagyta telni napjaikat,
esztendeiket rémületben.

³⁴Ha öldökölni kezdte őket,
hozzá folyamodtak,
megtértek,
és kívánkoztak Elohim után.

³⁵Meggondolták,
hogy Elohim a kősziklájuk,
a felséges Elohim a megváltójuk.

³⁶De csak szájukkal hitegették,
nyelvükkel hazudoztak neki.

³⁷Szívük azonban nem tartott ki mellette,
nem voltak hűségesek szövetségéhez.

³⁸Pedig ő irgalmas,
megbocsátja a bűnt,
nem akar elpusztítani,
sőt sokszor visszafojtja haragját,
nem engedi,
hogy egészen fellobbanjon indulata.

³⁹Meggondolja,
hogy halandók ők,
olyanok, mint a tovatűnő szél,
amely nem tér vissza.

⁴⁰Hányszor lázadtak ellene a pusztában,
hányszor okoztak neki fájdalmat a sivatagban!

⁴¹Sokszor kísértették Elohim-ot,
megbántották Yiszráel Szentjét.

⁴²Nem gondoltak hatalmára
és arra a napra,
amelyen kiváltotta őket a nyomorúságból,

⁴³amikor jeleket tett Egyiptomban,
és csodákat Cóan mezején.

⁴⁴Vérré változtatta a folyókat,
nem ihattak a patakokból.

⁴⁵Bögölyöket bocsátott rájuk,
hogy marják őket,
és békákat,
hogy romlást hozzanak rájuk.

⁴⁶Termésüket a cserebogárnak adta,
munkájuk gyümölcsét a sáskáknak.

⁴⁷Szőlőjüket jégesővel pusztította el,
fügefáikat felhőszakadással.

⁴⁸Állataikat jégesővel verette,
jószágaikat villámokkal.

⁴⁹Rájuk zúdította izzó haragját,
dühét,
háborgását,
a nyomorúságot
és a pusztító angyalok seregét.

⁵⁰Utat nyitott haragjának,
nem óvta meg őket a haláltól,
életüket dögvésszel sújtotta.

⁵¹Levágott minden elsőszülöttet Egyiptomban,
a férfierő első termését Hám sátraiban.

⁵²Útnak indította népét, mint juhokat,
vezette, mint nyájat a pusztában.

⁵³Biztonságban vezette őket,
nem rettegtek,
de ellenségeiket a tenger borította el.

⁵⁴Bevitte őket szent területére,
erre a hegyre,
melyet jobbjával alkotott.

⁵⁵Népeket űzött ki előlük,
nekik osztotta ki azoknak birtokát,
Yiszráel törzseit telepítette sátraikba.

⁵⁶De ők kísértették a felséges Elohim-ot,
lázadoztak,
és nem tartották meg intelmeit.

⁵⁷Hűtlenül elpártoltak, mint őseik,
csalódást okoztak, mint a meglazult íj.

⁵⁸Áldozóhalmaikkal haragították,
és bálványszobraikkal ingerelték.

⁵⁹Ezt hallva Elohim felháborodott,
és nagyon megutálta Yiszráelt.

⁶⁰Elvetette shilohi lakóhelyét,
sátrát,
amelyben emberek közt lakott.

⁶¹Fogságba juttatta hatalma jelét,
ékességét ellenség kezébe.

⁶²Népét fegyver martalékává tette,
mert megharagudott örökségére.

⁶³Ifjait tűz emésztette meg,
szüzeinek nem énekeltek nászdalt.

⁶⁴Papjai fegyver által estek el,
özvegyei nem sírhattak.

⁶⁵Akkor, mint aki addig aludt, fölébredt az Úr,
mint egy bortól ujjongó hős,
⁶⁶és visszaverte ellenségeit,
gyalázatba döntötte őket örökre.

⁶⁷De Yoszef sátrát megvetette,
nem Efráim törzsét választotta,

⁶⁸Yehuda törzsét választotta ki,
a Tzion hegyét,
mert azt szereti.

⁶⁹Magasra építette szentélyét,
akár az eget,
örök alapot vetett neki,
akár a földnek.

⁷⁰Azután kiválasztotta szolgáját, Davidot,
és kivette őt a juhaklok közül.

⁷¹A szoptatós juhok mögül hozta el,
hogy pásztora legyen népének, Yaakovnak,
és örökségének, Yiszráelnek.

⁷²Pásztorolta is tiszta szívvel,
terelgette ügyes kézzel.

¹Ászáf zsoltára.

Ó Elohim!
Pogányok törtek örökségedre,
meggyalázták szent templomodat,
romhalmazzá tették Yerushalaim-ot.

²Szolgáid holttestét az ég madarainak adták eledelül,
híveid testét a föld vadjainak.

³Úgy ontották vérüket Yerushalaim körül, mint a vizet,
és nem temette el őket senki.

⁴Csúffá lettünk szomszédaink előtt,
környezetünk gúnyol és kinevet.

⁵Yahuwah,
meddig tart még haragod?
Meddig lobog tűzként indulatod?

⁶Töltsd ki lángoló haragodat a pogányokon,
akik nem ismernek téged,
az országokon,
ahol nevedet nem hívják segítségül!

⁷Mert megemésztették Yaakovot,
és lakóhelyét elpusztították.

⁸Ne ródd fel nekünk az elődök bűneit,
siess felénk irgalmasan,
mert igen elesettek vagyunk!

⁹Segíts meg bennünket,
szabadító Elohim-unk,
a te neved dicsőségéért!

Ments meg minket,
és nevedért bocsásd meg vétkeinket!

¹⁰Ne mondhassák a pogányok:
Hol van az ő Elohim-uk?

Legyen nyilvánvalóvá előttünk,
hogy bosszút állsz a pogányokon
szolgáid kiontott véréért!

¹¹Jusson eléd a foglyok sóhajtása,
tartsd meg a halálraítélteket,
mert hatalmas a te karod!

¹²Hétszeresen fizesd vissza szomszédainknak a gyalázatot,
mellyel téged illettek, Yahuwah!

¹³Mi pedig,
a te néped,
legelődnek nyája,
örökké magasztalunk téged.

Nemzedékről nemzedékre
mondunk dicséretet neked.

¹A karmesternek: A „Liliomok” kezdetű ének dallamára.
Intelem, Ászáf zsoltára.

²Figyelj ránk, Yiszráel pásztora,
aki úgy terelgeted Yoszefet,
mint egy nyájat!

Te, aki kerúbokon trónolsz,
³jelenj meg ragyogva Efráimnak, Binyaminnak
és Menashehnak!

Mutasd meg hatalmadat,
jöjj segítségünkre!

⁴Elohim-unk,
újíts meg bennünket!
Ragyogtasd ránk orcádat,
hogy megszabaduljunk!

⁵Yahuwah,
Seregek Elohim-ja,
meddig füstölög haragod
néped imádsága ellenére?

⁶Kenyér helyett könnyel etetted őket,
bőségesen adtál inni könnyeket.

⁷Te okoztad,
hogy civakodnak velünk szomszédaink,
ellenségeink pedig gúnyolnak minket.

⁸Seregek Elohim-ja,
újíts meg bennünket!
Ragyogtasd ránk orcádat,
hogy megszabaduljunk!

⁹Egy szőlőtőt hoztál el Egyiptomból.
Népeket űztél el,
ezt meg elültetted.

¹⁰Helyét elegyengetted,
gyökeret vert,
és ellepte a földet.

¹¹Árnyéka hegyeket borított be,
vesszői vetekednek a hatalmas cédrusokkal.

¹²Indáit a tengerig növesztette,
hajtásait a Folyamig.

¹³Miért romboltad le kerítéseit,
hogy szedhessen róla,
aki csak arra jár?!

¹⁴Lerágja az erdei vadkan,
és lelegeli a mezei vad.

¹⁵Seregek Elohim-ja,
fordulj hozzánk!
Tekints le az égből,
lásd meg,
és gondozd ezt a szőlőt!

¹⁶Oltalmazd,
amit jobboddal ültettél,
és a fiút,
akit magadnak neveltél!

¹⁷Pusztuljanak el dorgálásodtól,
akik fölperzselték,
levagdalták!

¹⁸Legyen kezed azzal a férfival,
jobbod azzal az emberrel,
akit magadnak neveltél!

¹⁹És mi nem pártolunk el tőled.
Tarts életben bennünket,
és mi segítségül hívjuk nevedet.

²⁰Yahuwah,
Seregek Elohim-ja,
újíts meg bennünket!
Ragyogtasd ránk orcádat,
hogy megszabaduljunk

¹A karmesternek: „A szőlőtaposók” kezdetű ének dallamára.
Ászáfé.

²Vigadjatok a mi erős Elohim-unk előtt,
ujjongjatok Yaakov Elohim-ja előtt!

³Kezdjetek zsoltárba,
szólaltassátok meg a dobot,
a szép hangú citerát
és lantot!

⁴Fújjátok meg a kürtöt újholdkor,
holdtöltekor is,
ünnepünk napján!

⁵Mert Yiszráelnek szóló rendelkezés ez,
Yaakov Elohim-jának törvénye.

⁶Intel­mül adta Yoszefnek,
amikor Egyiptom ellen vonult.

Ismeretlen beszédet hallottam:

⁷Levettem válláról a terhet,
keze megszabadult a kosárhordástól.

⁸Hozzám kiáltottál a nyomorúságban,
és megmentettelek.

Válaszoltam neked a felhőből mennydörgésben:
próbára tettelek Meríbá vizeinél.
(Szela.)

⁹Hallgass meg, népem,
hadd intselek!
Bárcsak hallgatnál rám, Yiszráel!

¹⁰Ne legyen más Elohim-od,
idegen elohimhozot ne imádj!

¹¹Én, Yahuwah,
vagyok a te Elohim-od,
aki kihoztalak Egyiptom földjéről.

Nyisd ki a szádat,
és én megtöltöm!

¹²De népem nem hallgatott szavamra,
Yiszráel nem engedelmeskedett nekem.

¹³Ezért hagytam,
hogy szívük kemény maradjon,
és kövessék a maguk tanácsát.

¹⁴Bárcsak rám hallgatna népem,
az én utaimon járna Yiszráel!

¹⁵Hamar megaláznám ellenségeit,
ellenfeleire emelném kezem.

¹⁶Yahuwah gyűlölői hízelegnének neki,
az ő ideje pedig örökké tartana.

¹⁷A búza legjavával etetném,
kősziklából szedett mézzel tartanám jól.

¹Ászáf zsoltára.

Elohim ott áll Elohimi közösségben,
ítéletet tart elohimok fölött:

²Meddig ítélkeztek álnokul,
pártjukat fogva a bűnösöknek?!
(Szela.)

³Védelmezzétek a nincstelennek
és az árvának a jogát,
szolgáltassatok igazságot
a nyomorultnak
és szűkölködőnek!

⁴Mentsétek meg a nincstelent
és a szegényt,
ragadjátok ki a bűnösök kezéből!

⁵Nem tudnak
és nem értenek semmit,
sötétségben járnak,
a föld alapjai mind ingadoznak.

⁶Azt mondtam ugyan, elohimok vagytok,
a Felséges fiai mindnyájan,

⁷mégis meg fogtok halni,
mint a közemberek,
és elhullotok,
mint bármelyik főember.

⁸Jöjj, Elohim-unk,
légy bírája a földnek,
mert minden nép a te örökséged

¹Ászáf zsoltáréneke.

²Elohim-om,
ne maradj csendben,
ne hallgass,
és ne légy tétlen, Elohim-om!

³Hiszen háborognak ellenségeid,
gyűlölőid fenn hordják fejüket.

⁴Néped ellen titkon ármányt szőnek,
tanácskoznak védenceid ellen.

⁵Jertek – mondják –,
irtsuk ki e népet,
ne is emlékezzenek többé Yiszráel nevére!

⁶Mert egyetértésben tanácskoznak,
szövetséget kötnek ellened:

⁷Edom lakói és az ishmáeliek,
a móábiak és a hagriak,

⁸Gebál, Ammón és Ámálekh,
Filisztea Tírusz lakóival.

⁹Asszíria is hozzájuk csatlakozott,
támasza lett Lot fiainak.
(Szela.)

¹⁰Úgy bánj velük, mint Midjánnal,
mint Shisherával, mint Yabinnal a Kísón-pataknál;

¹¹akik megsemmisültek Éndórnál,
és a föld trágyájává lettek!

¹²Tégy úgy előkelőikkel, mint Órébbel és Zeévbel,
minden főemberükkel úgy, mint Zebahhal és Calmunnával,

¹³akik ezt mondták:
Foglaljuk el Elohim birtokát!

¹⁴Elohim-om,
tedd őket olyanná, mint az ördögszekér,
vagy mint a szélhordta polyva!

¹⁵Ahogyan a tűz fölgyújtja az erdőt,
és a láng égeti a hegyeket,

¹⁶úgy üldözd őket viharoddal,
úgy rémítsd őket forgószeleddel!

¹⁷Borítsd el gyalázattal arcukat,
hogy keressék nevedet, Yahuwah!

¹⁸Szégyenüljenek meg,
és rémüldözzenek örökké,
pironkodjanak,
és vesszenek el!

¹⁹Tudják meg,
hogy te, akinek Yahuwah a neve,
egyedül te vagy felséges Elohim az egész földön!

¹A karmesternek: „A szőlőtaposók” kezdetű ének dallamára.
Korach fiainak zsoltára.

²Mily kedvesek a te hajlékaid,
ó Seregek Yahuwah-ja!

³Sóvárog,
sőt eleped a lelkem Yahuwah udvarai után.

Testem és lelkem
ujjongva kiált
az élő Elohim-hoz.

⁴Még a veréb is talál házat,
és a fecske is fészket,
ahova fiókáit helyezi
oltáraidnál,
Seregek Yahuwah-ja,
királyom
és Elohim-om!

⁵Boldogok,
akik házadban laknak,
szüntelenül dicsérhetnek téged!
(Szela.)

⁶Boldog az az ember,
akinek te vagy ereje,
aki a te utaidra gondol.

⁷Ha a Siralom völgyén mennek is át,
források völgyévé teszik azt,
az őszi eső is elárasztja áldásával.

⁸Újult erővel haladnak,
és megjelennek Elohim-nál
a Tzionon.

⁹Yahuwah,
Seregek Elohim-ja,
hallgasd meg imádságomat!

Figyelj rám, Yaakov Elohim-ja!
(Szela.)

¹⁰Elohim-unk,
pajzsunk,
nézz ránk,
tekints fölkented személyére!

¹¹Bizony, jobb egy nap
a te udvaraidban,
mint máshol ezer.

Jobb Elohim háza küszöbén állni,
mint a bűnösök sátraiban lakni.

¹²Mert nap és pajzs Yahuwah,
kegyelmet
és dicsőséget ad Elohim.

Nem vonja meg javait Yahuwah
azoktól,
akik feddhetetlenül élnek.

¹³Seregek Yahuwah-ja,
boldog az az ember,
aki benned bízik

¹A karmesternek: Korach fiainak a zsoltára.

²Megkegyelmeztél, Yahuwah, országodnak,
jóra fordítottad Yaakov sorsát.

³Megbocsátottad néped bűnét,
elengedted minden vétkét.
(Szela.)

⁴Visszatartottad nagy haragodat,
elfojtottad haragod hevét.

⁵Fordulj felénk,
szabadító Elohim-unk,
ne haragudj ránk többé!

⁶Örökké akarsz haragudni ránk?
Nemzedékről nemzedékre tart haragod?

⁷Nem akarsz új életet adni nekünk,
és örömöt szerezni népednek?

⁸Mutasd meg, Yahuwah,
hogy szeretsz minket,
és adj nekünk szabadulást!

⁹Hadd halljam meg,
mit hirdet Yahuwah Elohim!

Bizony, békességet hirdet népének,
híveinek,
hogy ne legyenek újra oktalanok.

¹⁰Mert közel van a szabadulás Elohim-félőkhöz,
hogy dicsősége lakozzék földünkön.

¹¹Szeretet és hűség találkoznak,
igazság és béke csókolgatják egymást.

¹²Hűség sarjad a földből,
és igazság tekint le a mennyből.

¹³Yahuwah is megad minden jót,
földünk is meghozza termését.

¹⁴Igazság jár előtte,
az készít utat lépteinek.

¹David imádsága.

Figyelj rám,
és hallgass meg, Yahuwah,
mert nyomorult és szegény vagyok!

²Tartsd meg életemet,
mert híved vagyok én! Elohim-om,
szabadítsd meg szolgádat,
aki benned bízik!

³Légy kegyelmes, Yahuwah,
mert hozzád kiáltok minden nap.

⁴Örvendeztesd meg szolgád lelkét,
mert hozzád emelem lelkemet, Yahuwah!

⁵Mert te jó vagy, Yahuwah,
és megbocsátasz,
nagyon szereted mindazokat,
akik hozzád kiáltanak.

⁶Hallgass, Yahuwah,
imádságomra,
és figyelj könyörgő szavamra!

⁷A nyomorúság idején hozzád kiáltok,
mert te meghallgatsz engem.

⁸Nincs hozzád hasonló, Yahuwah, elohimok között,
műveidhez fogható nincsen.

⁹Eljön minden nép,
amelyet alkottál,
leborulnak előtted, Yahuwah,
és tiszteletet adnak nevednek.

¹⁰Nagy vagy te,
csodákat teszel,
te vagy Elohim egyedül!

¹¹Taníts engem utaidra, Yahuwah,
hogy igazságod szerint járjak,
és teljes szívvel féljem nevedet.

¹²Magasztallak, Yahuwah, Elohim-om,
teljes szívből,
és tisztelem nevedet örökké.

¹³Hiszen annyira szeretsz engem,
hogy a sír mélyéből is kimentettél.

¹⁴Elohim-om!
Kevélyek támadtak rám,
erőszakosok hada tört életemre,
de nem számolnak veled!

¹⁵Pedig te, Yahuwah,
irgalmas
és kegyelmes Elohim vagy,
hosszú a türelmed,
nagy a szereteted
és hűséged.

¹⁶Fordulj hozzám,
légy kegyelmes!
Adj erőt szolgádnak,
segítsd meg szolgálólányod fiát!

¹⁷Mutasd meg rajtam jóságod jelét,
hadd lássák gyűlölőim,
és szégyenkezzenek,
mert te, Yahuwah,
megsegítesz,
és megvigasztalsz engem.

¹Korach fiainak zsoltáréneke.

Szent hegyen alapította Yahuwah ²Tzion kapuit:
jobban szereti Yaakov minden lakóhelyénél.

³Dicső dolgokat beszélnek rólad, Elohim városa!
(Szela.)

⁴Egyiptomot
és Babilóniát
azok között fogom említeni,
akik ismernek engem.

Filiszteának,
Tírusznak
és Kúsnak
itt van a szülőhazája.

⁵Tzionról pedig ezt mondják:
Mindegyiküknek ez a szülőhazája.
A Felséges szilárdítja meg ezt.

⁶Yahuwah számba veszi a népeket,
amikor beírja őket:
Itt van a szülőhazájuk.
(Szela.)

⁷Körtáncban éneklik:
Minden forrásom belőled fakad.

¹Korach fiainak zsoltáréneke.
A karmesternek: A „Betegség” kezdetű ének dallamára éneklendő.
Az ezráhi Hémán tanítókölteménye.

²Yahuwah,
szabadító Elohim-om,
hozzád kiáltok éjjel-nappal.

³Jusson hozzád imádságom,
figyelj esedezésemre!

⁴Mert tele van bajokkal a lelkem,
életem közel került a holtak hazájához.

⁵A sírba roskadók közé sorolnak,
olyan lettem, mint egy erőtlen férfi.

⁶A halottak közé kerülök,
mint azok,
akik leterítve fekszenek a sírban,
akikre nem gondolsz többé,
és kikerültek a kezedből.

⁷A sír mélyére juttattál már,
mélységes sötétségbe.

⁸Rám nehezedett haragod,
örvényeid mind lehúznak engem.
(Szela.)

⁹Elszakítottad tőlem ismerőseimet,
utálatossá tettél előttük.

Fogoly vagyok,
nem szabadulhatok,
¹⁰szemem elbágyadt a nyomorúságtól.

Hívtalak, Yahuwah,
minden nap,
kitártam feléd kezemet.

¹¹Teszel-e csodát a halottakkal?
Fölkelnek-e az árnyak,
hogy magasztaljanak téged?
(Szela.)

¹²Beszélnek-e a sírban szeretetedről,
hűségedről az enyészet helyén?

¹³Ismeretesek-e csodáid a sötétségben,
igazságod a feledés földjén?

¹⁴De én hozzád fohászkodom, Yahuwah,
már reggel hozzád száll imádságom.

¹⁵Miért taszítasz el engem, Yahuwah,
miért rejted el orcádat előlem?

¹⁶Nyomorult
és beteg vagyok ifjúságom óta,
rettegek tőled,
tanácstalan vagyok.

¹⁷Rám zúdult izzó haragod,
rettentő csapásaid megsemmisítenek.

¹⁸Körülvesznek minden nap, mint az árvíz,
teljesen bekerítenek engem.

¹⁹Elszakítottad tőlem jóbarátaimat,
már csak a sötétség ismer engem.

¹Az ezráhi Étán tanítókölteménye.

²Yahuwah,
kegyelmes tetteidről éneklek örökké,
nemzedékről nemzedékre hirdetem hűségedet.

³Mert ezt mondom:
Örökké tart kegyelmed,
hűséged szilárd, akár az ég.

⁴Szövetséget kötöttem választottammal,
megesküdtem szolgámnak, Davidnak:
⁵Örökre fenntartom utódaidat,
nemzedékről nemzedékre építem trónodat!
(Szela.)

⁶Az egek magasztalják csodáidat, Yahuwah,
hűségedet a szentek gyülekezetében.

⁷Mert ki van a fellegekben,
aki egy sorba állítható Yahuwah-val?
Ki hasonló Yahuwah-hoz Elohimfiak között?

⁸Igen rettenetes Elohim
a szentek gyűlésében,
és félelmetes mindazok között,
akik körülötte vannak.

⁹Yahuwah,
Seregek Elohim-ja!
Ki olyan erős, mint te, Yahuwah?
Hűséged körülvesz téged!

¹⁰Te uralkodsz a dühöngő tengeren;
ha hullámai tornyosulnak,
te lecsendesíted őket.

¹¹Te zúztad szét Rahabot, halálra sebezve;
erős karoddal szétszórtad ellenségeidet.

¹²Tied a menny,
tied a föld is,
te hoztad létre a földkerekséget
és azt, ami betölti.

¹³Te teremtettél északot és délt,
a Tábor
és a Hermón
nevednek ujjong.

¹⁴Hatalmas a te karod,
kezed erős,
jobbod felséges.

¹⁵Igazság és jog trónodnak támasza,
szeretet és hűség jár előtted.

¹⁶Boldog nép az,
amely tud neked ujjongani,
amely orcád világosságában járhat, Yahuwah!

¹⁷Nevednek örvendeznek mindennap,
és igazságod fölmagasztalja őket,
¹⁸mert te vagy díszük és erejük.

Kegyelmed által emelkedik hatalmunk,
¹⁹mert Yahuwah-tól van a pajzsunk,
Yiszráel Szentjétől a királyunk.

²⁰Egykor látomásban így szóltál híveidhez:
Segítséget nyújtottam egy hősnek,
kiemeltem a nép közül egy kiválasztottat.

²¹Megtaláltam szolgámat, Davidot,
szent olajommal fölkentem őt.

²²Kezem állandóan vele lesz,
karom erőssé teszi őt.

²³Nem csalja tőrbe ellenség,
nem nyomja el álnok ember.

²⁴Kiirtom előle ellenségeit,
és leverem gyűlölőit.

²⁵Hűségem és szeretetem vele lesz,
és nevem által emelkedik hatalma.

²⁶Ráteszem kezét a tengerre,
jobbját a folyókra.

²⁷Így nevez majd engem:
Atyám vagy,
én Elohim-om,
szabadító kősziklám!

²⁸Én pedig elsőszülöttséggel ajándékozom meg,
felséges lesz a földi királyok között.

²⁹Örökké megtartom szeretetemet iránta,
és szövetségem állandó lesz vele.

³⁰Mindenkor gondoskodom utódairól
és trónjáról,
míg csak meglesz az ég.

³¹Ha fiai elhagyják tanításomat,
és nem élnek törvényeim szerint,
³²ha megszegik rendelkezéseimet,
és nem tartják meg parancsolataimat,

³³akkor bottal büntetem meg őket vétkükért,
és csapásokkal bűnükért.

³⁴De szeretetemet nem vonom meg tőle,
³⁵és nem csalom meg,
mert hűséges vagyok.

³⁶Nem szegem meg szövetségemet,
nem másítom meg,
ami a számon kijött.

³⁷Megesküdtem egykor szentségemre,
és nem fogok hazudni Davidnak:

³⁸Örökké lesz neki utódja,
trónja előttem lesz, mint a nap,
³⁹megmarad örökre, mint a hold,
a fellegek közt lakó igaz tanú.
(Szela.)

⁴⁰Mégis eltaszítottad fölkentedet,
megvetetted,
és megharagudtál rá.

⁴¹Felbontottad a szolgáddal kötött szövetséget,
porig aláztad koronáját.

⁴²Mindenütt leromboltad kerítését,
erős városait romba döntötted.

⁴³Fosztogatja minden arra járó,
csúffá lett szomszédai előtt.

⁴⁴Fölemelted támadói jobbját,
örömöt szereztél ellenségeinek.

⁴⁵Még kardja élét is elvetted,
hogy ne tudjon helytállni a harcban.

⁴⁶Megfosztottad tisztaságától,
trónját a földre döntötted.

⁴⁷Megrövidítetted ifjúsága idejét,
szégyennel borítottad el őt.
(Szela.)

⁴⁸Miért rejtőzöl el oly soká, Yahuwah,
miért lángol haragod, mint a tűz?

⁴⁹Gondold meg,
hogy mit ér az életem,
milyen mulandónak teremtettél minden embert!

⁵⁰Van-e olyan ember,
aki életben maradhat,
és nem lát halált,
s aki megmenekülhet a holtak hazájától?
(Szela.)

⁵¹Hol vannak, Yahuwah,
régi kegyelmes tetteid,
hűséged,
amelyet esküvel fogadtál Davidnak?

⁵²Gondolj, Yahuwah,
szolgád gyalázatára,
amit lelkemben szenvedek sok néptől!

Mert gyaláznak ellenségeid, Yahuwah,
gyalázzák fölkented lába nyomát.

⁵³Áldott legyen Yahuwah mindörökké! Ámen, ámen.

¹Moshe-nak, Elohim emberének imádsága.

Yahuwah,
te voltál hajlékunk nemzedékről nemzedékre.

²Mielőtt hegyek születtek,
mielőtt a föld és a világ létrejött,
öröktől fogva mindörökké vagy te,
ó Elohim!

³A halandót visszatéríted a porba,
és ezt mondod:
Térjetek vissza, emberek!

⁴Mert ezer esztendő előtted annyi,
mint a tegnapi nap, amely elmúlt,
mint egy őrváltásnyi idő éjjel.

⁵Elragadod őket,
olyanok lesznek, mint reggelre az álom,
mint a növekvő fű:
⁶reggel virágzik és növekszik,
estére megfonnyad és elszárad.

⁷Bizony, elmúlunk haragod miatt,
indulatod miatt megsemmisülünk,
⁸ha magad elé állítod bűneinket,
titkolt vétkeinket orcád világossága elé.

⁹Elmúlik minden napunk haragod miatt,
úgy elmúlnak esztendeink, mint egy sóhajtás.

¹⁰Életünk ideje hetven esztendő,
vagy ha több, nyolcvan esztendő,
és nagyobb részük hiábavaló fáradság,
olyan gyorsan eltűnik,
mintha repülnénk.

¹¹Ki tudja, milyen erős haragod,
és milyen félelmetes felháborodásod?

¹²Taníts úgy számlálni napjainkat,
hogy bölcs szívhez jussunk!

¹³Fordulj hozzánk, Yahuwah!
Meddig késel?
Könyörülj szolgáidon!

¹⁴Áraszd ránk kegyelmedet reggelenként,
hogy vígadjunk
és örüljünk egész életünkben!

¹⁵Örvendeztess meg bennünket annyi napon át,
ahányon át megaláztál,
annyi éven át,
ahányban rossz sorsunk volt!

¹⁶Legyenek láthatóvá tetteid szolgáidon,
és méltóságod fiaikon!

¹⁷Legyen velünk Elohim-unknak,
Yahuwah-nak jóindulata!

Kezeink munkáját tedd maradandóvá,
kezeink munkáját tedd maradandóvá

¹Aki Elyon (a Felséges) rejtekében lakik,
El-Sháddáj (a Mindenható) árnyékában pihen,
²az ezt mondhatja Yahuwah-nak:

Oltalmam és váram, Elohim-om, akiben bízom!

³Mert ő ment meg téged a madarász csapdájától,
a pusztító dögvésztől.

⁴Tollaival betakar téged,
szárnyai alatt oltalmat találsz,
pajzs és páncél a hűsége.

⁵Nem kell félned a rémségektől éjjel,
sem a suhanó nyíltól nappal,

⁶sem a homályban lopódzó dögvésztől,
sem a délben pusztító ragálytól.

⁷Ha ezren esnek is el melletted,
és tízezren jobbod felől,
téged akkor sem ér el.

⁸A te szemed csak nézi,
és meglátja a bűnösök bűnhődését.

⁹Ha Yahuwah-át tartod oltalmadnak,
a Felségest hajlékodnak,

¹⁰nem érhet téged baj,
sátradhoz közel sem férhet csapás.

¹¹Mert megparancsolja angyalainak,
hogy vigyázzanak rád minden utadon,

¹²kézen fogva vezetnek téged,
hogy meg ne üsd lábadat a kőben.

¹³Eltaposod az oroszlánt és a viperát,
eltiprod az oroszlánkölyköt és a tengeri szörnyet.

¹⁴Mivel ragaszkodik hozzám,
megmentem őt,
oltalmazom,
mert ismeri nevemet.

¹⁵Ha kiált hozzám, meghallgatom,
vele leszek a nyomorúságban,
kiragadom onnan,
és megdicsőítem őt.

¹⁶Megelégítem hosszú élettel,
gyönyörködhet szabadításomban.

¹Zsoltár. Ének Shabbat napra.

²Milyen jó hálát adni Yahuwah-nak,
és zengeni neved dicséretét, ó Felséges,

³hirdetni reggel szeretetedet,
hűségedet minden éjjel

⁴tízhúrú hangszeren és lanton,
zengő hárfán!

⁵Mert megörvendeztettél tetteiddel, Yahuwah,
kezed alkotásainak ujjongok.

⁶Mily nagyok alkotásaid, Yahuwah!
Igen mélyek gondolataid!

⁷Az ostoba ember nem ismeri fel,
az esztelen nem érti meg.

⁸Ha úgy nőnek is a bűnösök, mint a fű,
és kivirul minden gonosztevő,
végül mégis el kell pusztulniuk.

⁹De te, Yahuwah,
magasztos vagy örökké!

¹⁰Mert ellenségeid, Yahuwah,
ellenségeid elenyésznek,
szétszóródnak a gonosztevők mind.

¹¹De engem olyan erőssé tettél,
mint mikor a bivaly öklel,
és friss olajjal kentél meg engem.

¹²Szemem nyugodtan nézi azokat,
akik leselkednek rám,
fülem nyugodtan hallja,
hogy rám akarnak támadni a gonoszok.

¹³Az igaz virul, mint a pálmafa,
magasra nő, mint a libánoni cédrus.

¹⁴Yahuwah házában vannak elültetve,
ott virulnak Elohim-unk udvarain.

¹⁵Öreg korban is sarjat hajtanak,
dús lombúak és zöldek maradnak,

¹⁶hogy hirdessék:
Igazságos Yahuwah,
kősziklám ő,
és nincs benne álnokság

¹Uralkodik Yahuwah!

Fenségbe öltözött,
felöltözött Yahuwah,
erőt övezett magára.

Szilárdan áll a világ,
nem inog.

²Szilárdan áll trónod ősidők óta,
öröktől fogva vagy te.

³Zúgnak a folyamok, Yahuwah,
hangosan zúgnak a folyamok,
zúgva morajlanak a folyamok.

⁴A hatalmas vizek hangjánál,
a tenger fenséges morajlásánál
fenségesebb Yahuwah a magasságban.

⁵Amit megmondasz,
igen megbízható.

Templomodat szentség ékesíti,
ó Yahuwah,
időtlen időkig