Yahuwah Biblia

¹Yeshayahunak, Ámóc fiának látomása, amelyet akkor látott Yehudaról és Yerushalaim-ról, amikor Uzziyahu, Yotám, Áház és Hizkiyahu voltak Yehuda királyai.

²Halljátok meg, egek, figyelj ide, föld, mert Yahuwah szól:
Fiaimat fölneveltem, fölmagasztaltam,
de ők elpártoltak tőlem! ³Az ökör ismeri gazdáját,
a szamár is urának jászlát,
de Yiszráel nem ismer,
népem nem ért meg engem.

⁴Jaj, vétkes nemzet, bűnnel terhelt nép!
Gonosz utódok, romlott fiak!
Elhagyták Yahuwah-át,
megvetették Yiszráel Szentjét,
elfordultak tőle!

⁵Minél több verést kaptok,
annál jobban ellenkeztek!
Egészen beteg már a fej,
egészen gyenge már a szív.

⁶Tetőtől talpig nincs rajta ép hely,
csupa zúzódás, kék folt és gennyes seb.
Nem nyomták ki, nem kötözték be,
olajjal sem gyógyították.

⁷Országotok pusztaság,
városaitokat fölperzselték,
földeteket szemetek láttára idegenek tarolták le,
pusztaság, mint ahol idegenek dúltak.

⁸Olyan maradt Tzion leánya,
mint kunyhó a szőlőben,
mint csőszház az uborkaföldön,
vagy mint egy ostromlott város.

⁹Ha a Seregek Yahuwah-ja
nem hagyott volna néhány menekültet,
olyanok lennénk, mint Sodoma,
Gomorához hasonlítanánk.

¹⁰Halljátok Yahuwah igéjét, Sodoma vezetői!
Figyeljetek Elohim-unk tanítására, Gomora népe!

¹¹Mit kezdjek a sok véresáldozattal? – mondja Yahuwah.
Elegem van az égőáldozati kosokból,
a hízott marhák kövérjéből!
A bikák, bárányok és bakok vérében nem telik kedvem.

¹²Ki kívánja tőletek, hogy eljöjjetek,
hogy megjelenjetek előttem,
és tapossátok udvaromat?

¹³Ne hozzatok többé hazug áldozatot,
még a füstjét is utálom!

Újhold, Shabbat, ünnepi összejövetel?
Nem tűröm együtt a bűnt és ünneplést!

¹⁴Újholdjaitokat és ünnepeiteket gyűlölöm én,
terhemre vannak, fáraszt elviselni.

¹⁵Ha felém nyújtjátok kezeteket,
eltakarom szemem előletek;
bármennyit is imádkoztok,
én nem hallgatom meg:
vér tapad a kezetekhez!

¹⁶Mossátok tisztára magatokat!
Vigyétek el szemem elől gonosz tetteiteket!
Ne tegyetek többé rosszat!

¹⁷Tanuljatok jót tenni,
törekedjetek igazságra,
térítsétek jó útra az erőszakoskodót!
Védjétek meg az árvák jogát
és az özvegyek peres ügyét!

¹⁸Jöjjetek, szálljunk vitába! – mondja Yahuwah.
Ha vétkeitek skarlátpirosak is,
hófehérekké válhattok,
ha vörösek is, mint a bíbor,
fehérekké lehettek, mint a gyapjú.

¹⁹Ha készségesen hallgattok rám,
élhettek az ország javaival.

²⁰De ha vonakodva elpártoltok tőlem,
fegyver pusztít el titeket. Yahuwah szája szólt.

²¹Milyen paráznává lett a hűséges város!
Jogossággal volt tele,
igazság lakott benne,
most pedig gyilkosok!

²²Ezüstöd salakká lett,
tiszta borod vízzel keveredett.

²³Vezéreid megátalkodottak,
tolvajok barátai.
Mindegyik szereti a megvesztegetést,
ajándékot hajhász.
Az árvák igazát nem védik,
az özvegy peres ügye nem kerül eléjük.

²⁴Azért így szól az Úr, a Seregek Yahuwah-ja, Yiszráel erős Elohim-ja:
Majd elégtételt veszek ellenfeleimen,
bosszút állok ellenségeimen!

²⁵Ellened fordítom kezemet,
kiolvasztom salakodat, mint a lúg,
eltávolítok belőled minden ónt.

²⁶Megint olyan bírákat adok, mint régen,
és olyan tanácsadókat, mint kezdetben.

Akkor majd így neveznek:
Igaz város, hűséges város!

²⁷Tzion ítélettel váltatik meg,
megtérői igazság által.

²⁸De összetörnek a hűtlenek a vétkesekkel együtt,
és akik elhagyják Yahuwah-át, megsemmisülnek.

²⁹Megszégyenültök a cserfák miatt,
amelyekben gyönyörködtetek,
pirulni fogtok a kertek miatt,
amelyeket kedveltetek.

³⁰Hasonlók lesztek a cserfához,
amelynek elhervadt a lombja,
és a kerthez, amelynek nincs vize.

³¹Mert kenderkóccá lesz a hatalmas,
és munkája szikrává:
mindketten együtt égnek el,
és nem oltja el senki.

¹Ezt az igét kapta látomásban Yeshayahu, Ámóc fia Yehudaról és Yerushalaim-ról:

²Az utolsó napokban szilárdan fog állni
Yahuwah házának hegye a hegyek tetején.
Kimagaslik a halmok közül,
és özönlik hozzá valamennyi nép.

³Eljön a sok nép, és ezt mondják:
Jöjjetek, menjünk föl Yahuwah hegyére,
Yaakov Elohim-jának házához!
Tanítson minket utaira,
hogy az ő ösvényein járjunk.
Mert a Tzionról jön a tanítás,
és Yahuwah igéje Yerushalaim-ből.

⁴Ítéletet tart a nemzetek fölött,
megfenyíti a sok népet.
Kardjaikból kapákat kovácsolnak,
lándzsáikból metszőkéseket.
Nép a népre kardot nem emel,
hadakozást többé nem tanul.

⁵Yaakov háza, jöjjetek,
járjunk Yahuwah világosságában!

⁶Eltaszítottad népedet, Yaakov házát,
mert tele vannak keleti szokásokkal,
jelmagyarázókkal, mint a filiszteusok,
és idegenekkel barátkoznak.

⁷Tele van az ország ezüsttel, arannyal,
kincseinek se szeri, se száma.
Tele van az ország lovakkal,
harci kocsijainak se szeri, se száma.

⁸Tele van az ország bálványokkal,
kezeik csinálmánya előtt borulnak le,
amit ujjaikkal csináltak.

⁹Ezért meg kell hajolnia az embernek,
meg kell alázkodnia a halandónak,
és te nem bocsátasz meg nekik.

¹⁰Menj a sziklák közé,
rejtőzz a porba Yahuwah félelmes fensége
és méltósága elől!

¹¹Megalázza a kevély tekintetű embert,
a halandók nagyságát porba hajtja.
Csak Yahuwah magasztaltatik föl azon a napon.

¹²Mert jön a Seregek Yahuwah-jának napja
minden kevély és magas ellen,
mindenki ellen, aki nagyra tartja magát,
de majd megalázott lesz;

¹³a Libánon minden cédrusa ellen,
amelyek magasra emelkednek,
Básán minden tölgyfája ellen;

¹⁴minden magas hegy ellen
és minden kiemelkedő halom ellen,

¹⁵minden büszke torony ellen
és minden erős vár ellen,

¹⁶minden Tarsís-hajó ellen
és minden gyönyörű gálya ellen.

¹⁷Porba hajtja az ember büszkeségét,
és megalázza a halandók nagyságát.
Csak Yahuwah magasztaltatik föl azon a napon.

¹⁸A bálványok pedig semmivé lesznek egészen.

¹⁹Bebújnak majd a sziklabarlangokba
és a föld repedéseibe Yahuwah félelmes fensége és méltósága elől,
amikor fölkel, hogy megrémítse a földet.

²⁰Azon a napon odadobja az ember
a vakondoknak és denevéreknek
ezüst és arany bálványait,
amelyeket azért csinált,
hogy leboruljon előttük.

²¹Bebújnak a sziklák szakadékaiba
és a kőszálak hasadékaiba
Yahuwah félelmes fensége és méltósága elől,
amikor fölkel, hogy megrémítse a földet.

¹Ne bízzatok az emberben,
hiszen csak lehelet van az orrában:
mire lehet hát becsülni?

²az Úr, a Seregek Yahuwah-ja
eltávolít Yerushalaim-ből és Yehudaból
mindenféle támaszt:
³minden támaszt, amit a kenyér,
minden támaszt, amit a víz nyújt,
a hőst és a katonát,
a bírót és a prófétát,
a varázslót és a véneket, ⁴a hadnagyot és a főrendűt,
a tanácsost, az ügyes mestert
és a varázsláshoz értőt.

⁵Ifjakat teszek vezéreikké,
és sihederek uralkodnak rajtuk.
⁶Sanyargatja a nép között
ember az embertársát,
egyik ember a másikat.

⁷Rátámad az ifjú a vénre,
a hitvány a tekintélyesre.
Ha valaki így unszolja rokonsága egyik tagját:
Neked még van ruhád, légy te a vezetőnk,
légy úrrá ezen a felforduláson!
⁸– akkor az így fog válaszolni:
Nem akarok sebkötöző lenni!
Nincs a házamban se kenyér, se ruha,
ne tegyetek engem a nép vezetőjévé!

⁹Bizony, elbukik Yerushalaim,
és elesik Yehuda,
mert nyelvükkel és tetteikkel Yahuwah ellen fordulnak,
és dicsőségével szemben engedetlenek.
¹⁰Személyválogatásuk ellenük szól,
vétkeiket Sodoma módjára hirdetik,
nem titkolják.

¹¹Jaj, nekik, mert maguknak okoznak bajt!
¹²Mondjátok az igazaknak,
hogy jó dolguk lesz,
mert tetteiknek gyümölcsét eszik.

¹³Jaj a gonosznak!
Rossz dolga lesz,
mert keze munkája szerint bánnak vele.

¹⁴Ó népem! Gyermekek sanyargatnak,
asszonyok uralkodnak rajtad!
Ó népem! Vezetőid félrevezetnek,
tévútra visznek téged!

¹⁵Előlép perelni Yahuwah, készen áll,
hogy ítélkezzék népe fölött.
¹⁶Törvényt tart Yahuwah
népe vénei és vezérei fölött:
Letaroltátok a szőlőt,
szegényektől rabolt holmi van a házatokban!
¹⁷Hogy meritek összezúzni népemet,
összetörni a nyomorultakat?!

Yahuwah-nak,
a Seregek Yahuwah-jának szava ez.

¹⁸Ezt mondta Yahuwah:
Mivel Tzion leányai büszkélkednek,
fejüket fenn hordva,
szemükkel kacsingatva járnak,
kényeskedve lépegetnek,
és lábpereceikkel csilingelnek,
¹⁹ezért kopasszá teszi Yahuwah Tzion leányainak a fejét,
és fölnyíratja halántékukat Yahuwah.

²⁰Azon a napon eltávolítja ékszereiket Yahuwah: 
a lábpereceket, a napocskákat és holdacskákat,
a függőket, karpereceket és fátylakat,
²¹a fejdíszeket, lábláncokat, díszes öveket,
az illatszeres szelencéket és a talizmánokat,
²²a gyűrűket és orrpereceket,
a díszruhákat, köpenyeket, sálakat és tarsolyokat,

²³a tükröket, az alsóruhákat, a turbánokat és vállkendőket.

²⁴Akkor a balzsamillat helyén bűz lesz,
az öv helyén kötél,
a fodorított haj helyén kopasz­ság,
a díszköpeny helyén daróc,
a szépség helyén szégyenbélyeg.

²⁵Embereid fegyvertől hullnak el,
vitézeid a harcban.

²⁶Szomorkodnak és gyászolnak a kapukban,
és kifosztva ülnek a földön.

²⁷Hét asszony ragad meg
egy férfit azon a napon,
és azt mondja:
A saját kenyerünket esszük,
és a magunk ruhájába öltözünk,
csak hadd viseljük nevedet!
Vedd le rólunk gyalázatunkat!

¹Hét asszony ragad majd meg egy férfit azon a napon, és ezt mondják:
A magunk kenyerét esszük,
a magunk ruhájába öltözünk,
csak viselhessük nevedet.
Vedd le rólunk a gyalázatot!

²Azon a napon ékes és dicső sarjat ád Yahuwah,
a föld gyümölcse pedig pompás és díszes lesz azoknak,
akik Yiszráelből megmaradnak.

³Akkor szentnek mondják majd azt, aki megmarad a Tzionon,
és életben marad Yerushalaim-ban,
aki csak föl van írva az élők közé a Yerushalaim-iek közül.

⁴Ha lemossa Yahuwah Tzion leányainak a szennyét,
és leöblíti Yerushalaim vérét ítélő lelkével,
megtisztító lelkével,

⁵akkor teremt Yahuwah
a Tzion-hegy egész területe és a gyülekezet fölött
nappal felhőt és ködöt,
éjjel pedig lángoló tűz fényét.
Mindezek fölött Yahuwah dicsősége lesz az oltalom.

⁶Sátor lesz árnyékul nappal a hőség ellen,
menedék és rejtekhely a zivatar és az eső ellen.

¹Dalt éneklek kedvesemről,
szerelmesem szőlőjéről!
Szőlője volt kedvesemnek
kövér hegyoldalon.

²Fölásta és megtisztította a kövektől,
beültette nemes vesszővel.
Közepére tornyot épített,
sajtót is vágatott benne.
Várta, hogy jó szőlőt teremjen,
de vadszőlőt termett!

³Most azért, Yerushalaim lakói
és Yehuda férfiai,
tegyetek igazságot köztem és szőlőm közt!

⁴Mit kellett volna még tennem szőlőmmel,
amit meg nem tettem?
Vártam, hogy jó szőlőt teremjen,
miért termett vadszőlőt?

⁵Most én megmondom nektek,
mit teszek szőlőmmel:
lerombolom a kerítését,
hogy lelegeljék, kidöntöm a kőfalát,
hogy összetiporják!

⁶Hagyom, hogy elvaduljon:
nem metszik, nem kapálják,
fölveri a tövis és a gaz.
Megparancsolom a felhőknek is,
hogy ne adjanak rá esőt!

⁷A Seregek Yahuwah-jának szőlője:
Yiszráelnek háza,
és gyönyörű ültetvénye: Yehuda férfiai.
Törvényességre várt,
és lett önkényesség,
igazságra várt,
és lett kiáltó gazság!

⁸Jaj azoknak, akik házat házhoz ragasztanak,
és mezőt mező mellé szereznek,
míg hely sem marad másnak,
és csak ti laktok ebben az országban!

⁹Ezt hallottam a Seregek Yahuwah-jától:
Az a sok ház romba dől majd,
a nagyok és szépek lakatlanná lesznek.

¹⁰Tíz hold szőlő csak egy bat bort terem,
tíz véka vetőmag csak egy vékát terem!

¹¹Jaj azoknak,
akik korán reggel ital után járnak!
Estig elmulatnak, bor hevíti őket.

¹²Citera és lant, dob,
fuvola és bor mellett lakmároznak,
de Yahuwah tetteit nem veszik észre,
kezének munkáját nem látják meg.

¹³Ezért megy fogságba népem,
bár még nem tudja.
Éhen halnak előkelői,
a tömeg szomjan eped el.

¹⁴Ezért tátja ki torkát a sír,
fölnyitja száját mérhetetlenül.
Odakerül az előkelő és a tömeg,
a zajongók és a vigadozók.

¹⁵Meg kell hajolnia az embernek,
megalázkodnia a halandónak,
meg kell alázkodniuk a kevély tekintetűeknek.

¹⁶De magasztos lesz a Seregek Yahuwah-ja, mikor ítéletet tart,
és a szent Elohim szentnek bizonyul, mikor igazságot tesz.

¹⁷Bárányok legelnek ott a legelőkön,
és a gazdagok romjain jövevények élősködnek.

¹⁸Jaj azoknak, akik a gonoszság kötelein
húzzák maguk után a bűnt,
és a vétket kötélen, mint a kocsit,

¹⁹akik ezt mondják:
Siessen, cselekedjék hamar,
hadd lássuk már!
Teljesedjék be mielőbb Yiszráel Szentjének terve,
hadd ismerjük meg!

²⁰Jaj azoknak, akik azt mondják,
hogy a rossz jó, és a jó rossz,
és akik azt állítják,
hogy a sötétség világosság,
és a világosság sötétség;
azt állítják, hogy a keserű édes,
és az édes keserű!

²¹Jaj azoknak, akik bölcseknek képzelik magukat,
és magukat tartják okosnak.

²²Jaj azoknak, akik hősök a borivásban
és vitézek az italok keverésében,

²³akik megvesztegetésért igaznak mondják a bűnöst,
de az igazak igazát elvitatják.

²⁴Ezért ahogyan a tarlót
megemésztik a lángnyelvek,
és a széna összeroskad a tűzben,
úgy korhad el gyökerük.
Viráguk elszáll, mint a por,
mert megvetik a Seregek Yahuwah-jának tanítását,
és utálják Yiszráel Szentjének beszédét.

²⁵Ezért gerjedt haragra népe ellen Yahuwah,
kinyújtja kezét és megveri.
Megrendülnek a hegyek,
és annyi lesz a hulla, mint a szemét az utcán.
Mindezzel nem múlt el haragja,
és keze még ki van nyújtva.

²⁶Jelt ad egy távoli népnek,
magához szólítja a föld végéről,
s az sietve, gyorsan ott terem.

²⁷Nem lesz közte fáradt és botladozó,
nem szunnyad egy sem és nem alszik,
nem oldódik meg derekán az öv,
és nem szakad el saruszíja.

²⁸Nyilai élesek, minden íja felvonva.
Lovainak patája, mintha kova volna,
kerekei, mint a forgószél.

²⁹Ordítása, mint az oroszláné,
ordít, mint az oroszlánkölykök,
morog és zsákmányt ragad,
elviszi menthetetlenül.

³⁰Rámordul azon a napon,
mint a morajló tenger.
Ha rátekint valaki az országra,
sötétséget és nyomort lát,
a világosság sötétséggé lesz a viharfelhőktől.

¹Uzziyahu király halála évében láttam Yahuwah-át, magasra emelt trónon ülve.
Palástja betöltötte a templomot.

²Szeráfok álltak mellette, hat-hat szárnya volt mindegyiknek:
kettővel arcát takarta el, kettővel lábát fedte be, kettővel pedig repült.

³Így kiáltott egyik a másiknak:
Szent, szent, szent a Seregek Yahuwah-ja,
dicsősége betölti az egész földet!

⁴A hangos kiáltástól megremegtek a küszöbök eresztékei,
és a templom megtelt füsttel.

⁵Ekkor megszólaltam:
Jaj nekem! Elvesztem, mert tisztátalan ajkú vagyok,
és tisztátalan ajkú nép között lakom.
Hiszen a Királyt, a Seregek Yahuwah-ját látták szemeim!

⁶És hozzám repült az egyik szeráf, kezében parázs volt,
amelyet fogóval vett le az oltárról.

⁷Számhoz érintette, és ezt mondta:
Íme, ez megérintette ajkadat,
bűnöd el van véve, vétked meg van bocsátva.

⁸Majd Yahuwah szavát hallottam, aki ezt mondta:
Kit küldjek el, ki megy el követségünkben?
Én ezt mondtam: Itt vagyok, engem küldj!

⁹Ő válaszolt:
Menj, és mondd meg e népnek:
Hallván halljatok, de ne értsetek,
látván lássatok, de ne ismerjetek!

¹⁰Tedd kövérré e nép szívét,
tedd süketté a fülét,
és kösd be a szemét,
hogy szemével ne lásson,
fülével ne halljon,
szívével ne értsen,
és megtérve meg ne gyógyuljon.

¹¹Megkérdeztem:
Meddig tart ez, Yahuwah?

Ő így felelt:
Míg el nem pusztulnak,
és lakatlanok nem lesznek a városok,
a házakban nem lesz ember,
a föld pedig pusztává nem válik.

¹²Eltávolítja Yahuwah az embert,
és nagyon elhagyott lesz az ország.

¹³Ha megmarad belőle egy tized,
azt is újból pusztulás éri.
De úgy, ahogyan a csernek vagy a tölgynek
kivágás után is megmarad a gyökere.
Ez a gyökér lesz a szent mag!

¹Áháznak, Yotám fiának, Uzziyahu unokájának, Yehuda királyának az idejében történt, hogy háborút indított Recín, Arám királya és Pekah, Remaljá fia, Yiszráel királya Yerushalaim ellen; de nem tudták legyőzni.

²Amikor hírül vitték David házának, hogy összefogott Arám Efráimmal, reszketni kezdett a szíve és népének a szíve, ahogyan az erdő fái reszketnek a szélben. ³Akkor így szólt Yahuwah Yeshayahuhoz: Menj ki Seárjásúb fiaddal együtt Áházhoz a Felső-tó vízvezetékének a végéhez, a Ruhafestők mezejéhez vezető útra, és mondd meg neki: ⁴Légy óvatos, maradj nyugton! Ne félj, ne lágyuljon meg a szíved e két füstölgő, üszkös fadarab miatt, az arámi Recínnek és Remaljá fiának a haragja miatt! ⁵Mivel azt a gonosz tervet szőtte ellened az arámi Recín az Efráimi Remaljá fiával együtt, ⁶hogy vonuljunk föl Yehuda ellen, törjünk rá, kapcsoljuk magunkhoz, és tegyük királyává Tábal fiát, ⁷azért ezt mondja az én URam, Yahuwah:

⁸Nem sikerül, nem úgy lesz,
még ha Arámnak Damaszkusz is a fővárosa,
és Damaszkusznak Recín is a vezetője!
Hatvanöt év múlva összeomlik Efráim,
és nem lesz többé nép;
⁹még ha Efráimnak Shomron is a fővárosa,
és ha Shomronnak Remaljá fia is a vezetője!

De ha nem hisztek, nem maradtok meg!

¹⁰Ezután így szólt Yahuwah Áházhoz:
¹¹Kérj jelt Elohim-odtól, Yahuwah-tól,
akár lentről a mélyből, akár fentről a magasból!
¹²De Áház így válaszolt:
Nem kérek, nem kísértem Yahuwah-át!

¹³Akkor ezt mondta Yeshayahu:
Halljátok meg, David háza!
Nem elég, hogy embereket fárasztotok,
még Elohim-omat is fárasztjátok?

¹⁴Ezért maga Yahuwah fog nektek jelt adni:
Íme egy fiatal nő teherben van,
és fiút fog szülni,
és Immánuélnak nevezik el.

¹⁵Tejszínt és mézet fog az enni,
amíg meg tudja vetni a rosszat,
és a jót tudja választani.
¹⁶Mert mielőtt ez a gyermek
meg tudja vetni a rosszat,
és a jót tudja választani,
elhagyott lesz az a föld,
amelynek két királyától rettegsz.

¹⁷Hoz majd Yahuwah rád, népedre és atyád házára olyan napokat,
amilyenek még nem voltak, mióta Efráim elvált Yehudatól:
elhozza Asszíria királyát.

¹⁸Azon a napon idehívja Yahuwah
a legyeket Egyiptom folyói mellől,
és a méheket Asszíria földjéről.
¹⁹Mind eljönnek,
és letelepszenek a mély medrekben
és a sziklahasadékokban,
minden tövisbokron
és minden itatóhelyen.

²⁰Azon a napon
megborotválja Yahuwah
a Folyamon túl bérelt késsel,
az asszír királlyal a fejet
és a szőrös lábat,
a szakállt is levágja.

²¹Azon a napon mindenki csak egy üszőt
és két juhot tart.
²²De annyi tejet adnak majd,
hogy tejszínt esznek.
Tejszínt és mézet eszik mindenki,
aki megmarad az országban.

²³És azon a napon minden helyen,
ahol ezer ezüstöt érő ezer szőlőtőke van,
csupa tövis és gaz lesz.
²⁴Nyíllal és íjjal járnak majd ott,
mert tövis és gaz lesz az egész ország.
²⁵Nem mennek föl a hegyekre sem,
amelyeket meg szoktak kapálni,
mert félnek a tövistől és a gaztól.
Csak barmok járnak ott,
és juhok legelésznek.

¹Ezt mondta nekem Yahuwah: Fogj egy nagy írótáblát és írd rá közönséges írással: Hamar a zsákmányra! Gyorsan a prédára! ²Megbízható tanúkul magam mellé vettem Úrijjá papot és Zekarjáhút, Jeberekjáhú fiát.

³Miután a prófétaasszonynál voltam, teherbe esett, és fiút szült. Akkor ezt mondta nekem Yahuwah: Legyen a neve: Hamar a zsákmányra! Gyorsan a prédára! ⁴Mert mielőtt a gyermek ki tudja mondani: apám és anyám, elviszik Damaszkusz gazdagságát és Shomron zsákmányát Asszíria királyának. ⁵Még ezt is mondta nekem Yahuwah:

⁶Mivel megvetette ez a nép
a Shilohah csendesen folydogáló vizét,
és Recínnek, meg Remaljáhú fiának örül,
⁷azért rájuk zúdítja Yahuwah
az Eufrátesz hatalmas és nagy vizét,
Asszíria királyát teljes hatalmával.
Mindenütt kilép medréből,
és hömpölyög partjai fölött.
⁸Betör Yehudaba,
végigzúdul rajta,
és nyakig ér.
De ha kiterjesztett szárnyaival
széltében ellepi az országot,
velünk lesz Elohim!

⁹Tomboljatok csak népek,
majd meg fogtok rettenni!
Figyeljetek mind,
ti messze országok!
Fegyverkezzetek csak,
majd meg fogtok rettenni,
fegyverkezzetek csak,
majd meg fogtok rettenni!
¹⁰Szőjetek csak terveket,
majd meghiúsulnak,
tárgyaljatok csak,
úgysem sikerül,
mert velünk Elohim!

¹¹Így szólt hozzám Yahuwah,
amikor keze megragadott, és arra intett,
hogy ne járjak ennek a népnek az útján:
¹²Ne mondjátok összeesküvésnek mindazt,
amit ez a nép összeesküvésnek mond,
amitől fél, attól ne féljetek, és ne rettegjetek!

¹³A Seregek Yahuwah-ját tartsátok szentnek,
őt féljétek, tőle rettegjetek,
akkor ő is megszentel.
¹⁴De Yiszráel két háza számára
olyan kő lesz, amelybe beleütköznek,
olyan szikla, amelybe belebotlanak,
Yerushalaim lakóinak pedig kelepce és csapda.

¹⁵Sokan megbotlanak közülük,
elesnek és összetörnek,
megfogja őket a csapda.
¹⁶Lezárom ezt az intelmet,
lepecsételem ezt a tanítást
tanítványaim számára.
¹⁷És várom Yahuwah-át,
aki Yaakov háza elől elrejtette orcáját,
és benne reménykedem.

¹⁸Én pedig és e gyermekek,
akiket Yahuwah adott nekem,
intő jelek vagyunk Yiszráelben
a Tzion-hegyen lakó
Seregek Yahuwah-jának akaratából.

¹⁹Ha majd azt mondják nektek, hogy forduljatok a halottidézőkhöz és jövendőmondókhoz, akik suttognak és mormolnak, ezt feleljétek: Nem Elohim-jához kell fordulnia a népnek? A holtakhoz kell fordulni az élő helyett? ²⁰A törvényre és intelemre figyeljetek! Hiszen ők olyan dolgokról beszélnek, amelyeknek nincs jövője.

²¹Szomorúan és éhesen
bolyong a nép az országban.
Ha éheznie kell, fölháborodik,
gyalázza királyát és Elohim-ját.

²²Fölfelé néz, majd a földre tekint,
de csak nyomorúságot és sötétséget lát,
nyomasztó borút, homályba taszítva.

¹De nem marad sötétség ott,
ahol elnyomás van.
Először megalázta Zevulun és Naftali földjét,
de végül megdicsőíti a tenger felé vivő utat,
a Yardenen túli részt, a pogányok területét.

²A nép, amely sötétségben jár,
nagy világosságot lát.
A halál árnyékának földjén lakókra világosság ragyog.

³Te megszaporítod a népet,
nagy örömöt szerzel neki.
Úgy örülnek színed előtt,
mint aratáskor szoktak örülni;
ahogyan vigadnak, ha zsákmányt osztanak.

⁴Mert terhes igáját, a hátát verő botot,
sanyargatójának vesszejét összetöröd,
mint Midján napján.

⁵Mert minden dübörögve menetelő csizma
és véráztatta köpönyeg elég,
és tűz martaléka lesz.

⁶Mert egy gyermek születik nekünk,
fiú adatik nekünk.
Az uralom az ő vállán lesz,
és így fogják nevezni:
Csodálatos Tanácsos,
Erős Elohim,
Örökkévaló Atya,
Békesség Fejedelme!

⁷Uralma növekedésének és a békének
nem lesz vége a David trónján és országában,
mert megerősíti és megszilárdítja
törvénnyel és igazsággal
mostantól fogva mindörökké.

A Seregek Yahuwah-jának féltő szeretete viszi véghez ezt!

⁸Egy igét küldött Yahuwah Yaakovnak,
eljutott Yiszráelhez,

⁹hogy megtudja az egész nép: Efráim és Shomron lakossága,
mely gőgösen és dölyfös szívvel mondja:

¹⁰Téglák omlottak le,
de mi faragott kőből építünk!
Vadfügefákat vágtak ki,
de mi cédrusokkal pótoljuk!

¹¹Fölbújtja ellene Yahuwah Recín vezéreit,
és rájuk uszítja ellenségeit:

¹²az arámokat elölről,
a filiszteusokat hátulról,
és falják Yiszráelt tele szájjal.

Mindezzel nem múlt el haragja,
és keze még ki van nyújtva.

¹³De ez a nép nem tért meg ostorozójához,
és nem kereste a Seregek Yahuwah-ját.

¹⁴Ezért kiirtotta Yahuwah Yiszráelből a fejet és a farkat,
a pálmát és a kákát egyszerre.

¹⁵A vén és a főrendű a fej,
a hazugságot tanító próféta pedig a farok.

¹⁶Mert tévútra vezették ezt a népet vezetői,
és megzavarodtak, akiket vezettek.

¹⁷Ezért nem örül ifjainak az Úr,
nem könyörül árváin és özvegyein,
mert mindenki elvetemült gonosztevő,
és minden száj bolondot beszél.
Mindezzel nem múlt el haragja,
keze még ki van nyújtva.

¹⁸Mert föllángol a gonoszság, mint a tűz,
megemészti a tövist és a gazt.
Meggyújtja az erdő bozótját,
gomolyogva száll föl a füstje.

¹⁹A Seregek Yahuwah-ja haragja miatt
borul lángba az ország,
a nép pedig tűz martaléka lesz.
Senki sem könyörül embertársán.

²⁰Jobbjába is beleharap,
mert olyan éhes, balját is megenné,
mert nem tud jóllakni, mindenki megenné karja húsát is.

²¹Menasheh Efráimra, Efráim Menashehra,
mindketten Yehudara támadnak.

Mindezzel nem múlt el haragja,
keze még ki van nyújtva.

¹Jaj azoknak,
akik jogtalan rendeleteket hoznak,
és irataik csak terheket rónak ki.

²Mert elnyújtják a nincstelenek perét,
megfosztják jogaiktól népem nyomorultjait.

³Az özvegyeket kizsákmányolják,
és az árvákat kifosztják.
De mit tesztek majd a megtorlás napján,
amikor megjön messziről az ítéletidő?
Kihez futtok majd segítségért,
hol hagyjátok kincseiteket?

⁴Aki nem térdel a foglyok közé,
a megöltek között esik el.
Mindezzel nem múlt el haragja,
keze még ki van nyújtva.

⁵Jaj Asszíriának,
haragom botjának,
melynek kezében van dühömnek vesszeje!

⁶Elvetemült nemzet ellen küldöm,
az ellen a nép ellen rendelem,
amelyre haragszom,
hogy zsákmányt zsákmányoljon,
prédát prédáljon, és eltapossa,
mint az utca sarát.

⁷De ő nem így képzeli,
szíve nem így gondolja,
mert szíve szerint pusztítani akar,
számos nemzetet akar kiirtani.

⁸Mert ezt mondja:
Vezéreim nem mind királyok-e?

⁹Nem az történt-e Kalnóval, ami Karkemissel?
Nem úgy járt-e Hamát, mint Arpad?
Nem úgy járt-e Shomron, mint Damaszkusz?

¹⁰Ahogyan elérte kezem a bálványok országait,
bár több bálványszobruk volt,
mint Yerushalaim-nak és Shomronnak,

¹¹ahogyan elbántam Shomronval és bálványaival,
úgy fogok elbánni Yerushalaim-mal és bálványaival.

¹²De ha befejezi Yahuwah minden tettét a Tzion hegyén és Yerushalaim-ban, megbünteti az asszír király dölyfös szíve gyümölcsét és nagyralátó szeme dicsekvését.

¹³Mert ezt mondta:
Kezem erejével vittem véghez ezt,
és bölcsességemmel,
mert értelmes vagyok:
megszüntettem a népek határait,
értékeiktől megfosztottam őket,
hatalmammal letaszítottam a trónon ülőket.

¹⁴Elérte kezem a népek gazdagságát,
mint a madárfészket,
és ahogyan megszerzik az elhagyott tojásokat,
úgy szereztem meg az egész földet.

¹⁵Nem volt senki,
aki szárnyával verdesett,
csőrét kinyitotta,
vagy csipogott volna.
Dicsekedhetik-e a fejsze azzal szemben,
aki vág vele?
Fontosabb-e a fűrész,
annál, aki húzza?
Mintha a bot suhogtatná azt,
aki fölvette, és a vessző venné föl azt,
aki nem fából van!

¹⁶Ezért az Úr, a Seregek Yahuwah-ja
sorvadást bocsát Asszíria kövéreire,
és dicsősége alatt tűz lobban, lobogó tűz.

¹⁷Yiszráel Világossága lesz a tűz,
és Szentje a láng, amely elégeti
és megemészti benne egyetlen napon
a tövist és a gazt.

¹⁸Pompás erdejét és kertjét
mindenestül megsemmisíti,
mintha sorvadás sorvasztaná.

¹⁹Oly kevés fa marad erdejében,
hogy egy gyermek is össze tudja írni.

²⁰Azon a napon
nem támaszkodik többé ostorozójára Yiszráel maradéka,
és Yaakov házának megmenekült része,
hanem Yahuwah-ra , Yiszráel Szentjére
támaszkodik hűségesen.

²¹A maradék megtér: Yaakov maradéka az erős Elohim-hoz.

²²Mert ha annyi volna is néped, Yiszráel,
mint tengerparton a homok,
csak a maradék tér meg.
El van rendelve pusztulásod,
igazságos ítélet árad rád.

²³Mert elhatározta az Úr, a Seregek Yahuwah-ja, hogy elpusztítja az egész országot. ²⁴Ezért így szólt az Úr, a Seregek Yahuwah-ja: Ne félj népem, Tzion lakója, Asszíriától, ha megver bottal, és rád emeli vesszejét, mint Egyiptom tette. ²⁵Mert rövid idő múlva véget ér kárhoztató haragom, amely pusztította őket. ²⁶Ostorral csapkodja a Seregek Yahuwah-ja, ahogyan megverte Midjánt az Óréb-sziklánál. Vesszejével rácsap a tengerre, mint Egyiptomban tette.

²⁷Azon a napon lekerül terhe válladról,
igája nyakadról,
a kövérség miatt leszakad róla az iga.

²⁸Ajba érkezik, átvonul Migrónon,
Mikmászba rendeli fölszerelését.

²⁹Átvonulnak a hágón,
Gebában térnek éjjeli szállásra.

³⁰Megretten Ráma,
Sha’ul Gibeája menekül.
Sikolts hangosan, Gallim leánya,
figyelj rá, Lais, felelj rá, Anátót!

³¹Madméná elmenekült,
Gébim lakói elrejtőztek.

³²Még ma odaér Nóbba,
öklével fenyegeti Tzion leányának hegyét, Yerushalaim dombját.

³³De az Úr, a Seregek Yahuwah-ja
kegyetlenül levagdalja az ágakat,
a sudár termetűeket kivágja,
és elterülnek a magasra törők.

³⁴Kivágja fejszével az erdő bozótját,
ledőlnek Libánon büszke cédrusai!

¹Vesszőszál hajt ki Yisháj törzsökéről,
hajtás sarjad gyökereiről.

²Yahuwah Szelleme nyugszik rajta,
a bölcsesség és értelem Szelleme,
a tanács és erő Szelleme,
Yahuwah ismeretének és félelmének Szelleme.

³Yahuwah félelme lesz a gyönyörűsége.
Nem a látszat után ítél,
és nem hallomás után dönt,

⁴hanem igazságosan ítél
a nincstelenek ügyében,
és méltányosan dönt
az ország szegényeinek dolgában.

Megveri a földet szájának botjával,
ajka leheletével megöli a bűnöst.

⁵Igazság lesz derekának öve,
csípőjének öve pedig a hűség.

⁶Akkor majd a farkas a báránnyal lakik,
a párduc a gödölyével hever,
a borjú, az oroszlán
és a hízott marha együtt lesznek,
és egy kisfiú terelgeti őket.

⁷A tehén a medvével legel,
fiaik együtt heverésznek,
az oroszlán pedig szalmát eszik,
mint a marha.

⁸A kisded a viperalyuknál játszadozik,
és az alig elválasztott gyermek
a mérgeskígyó fajzata felé nyújtja kezét.

⁹Nem árt, és nem pusztít
szent hegyemen senki,
mert tele lesz a föld Yahuwah ismeretével,
ahogyan a tengert víz borítja.

¹⁰Azon a napon Yisháj gyökeréhez
fognak járulni a nemzetek,
mert zászlóként magaslik ki a népek közül,
és székhelye dicsőséges lesz.

¹¹Azon a napon másodszor is
kinyújtja kezét Yahuwah,
hogy megvegye népe maradékát,
mely megmarad Asszíriában és Egyiptomban,
Patrószban, Kúsban és Élámban,
Sineárban meg Hamátban
és a tenger szigetein.

¹²Jelt ad a nemzeteknek,
és összegyűjti Yiszráel szétszórt fiait,
egybegyűjti Yehuda elszéledt leányait
a föld négy széléről.

¹³Megszűnik Efráim irigysége,
Yehuda ellenségeskedése kivész.
Efráim nem irigykedik Yehudara,
Yehuda sem lesz Efráim ellensége.

¹⁴Repülnek a tenger felé a filiszteusok lejtőjén,
együtt ejtik prédául a keleti népet.
Ráteszik kezüket Edomra és Móábra,
és Ammón fiai nekik engedelmeskednek.

¹⁵Yahuwah pedig kiszárítja
Egyiptom tengerének öblét.
Öklével megfenyegeti az Eufráteszt,
forró szelével hét ágra vágja,
és saruval is járhatóvá teszi.

¹⁶Olyan útja lesz népe maradékának,
az Asszíriában megmaradtaknak,
amilyen Yiszráelnek volt,
amikor kijött Egyiptomból.

¹Azon a napon ezt mondod majd:
Hálát adok neked, Yahuwah,
mert bár haragudtál rám,
elmúlt haragod,
és megvigasztaltál.

²Íme, Elohim az én szabadítóm,
bízom és nem rettegek,
mert erőm és énekem Yahuwah,
megszabadított engem.

³Örvendezve fogtok vizet meríteni
a szabadulás forrásából.

⁴Azon a napon ezt mondjátok majd:
Adjatok hálát Yahuwah-nak,
hirdessétek nevét!
Adjátok tudtára a népeknek nagy tetteit!
Emlékeztessétek őket,
hogy neve magasztos!

⁵Énekeljétek,
hogy milyen fenséges tetteket vitt véghez Yahuwah,
tudja meg ezt az egész föld!

⁶Kiálts és ujjongj, Tzion lakója,
mert nagy közöttetek Yiszráel Szentje!

¹Fenyegető kijelentés Babilónia ellen, amelyet látomásban kapott Yeshayahu, Ámóc fia:

²Adjatok jelt a kopár hegyről,
hangosan kiáltsatok nekik!
Integessetek, hogy vonuljanak be
a nemesek kapuin!

³Én már parancsot adtam
megszentelt harcosaimnak
és elhívtam vitézeimet,
akik végrehajtják haragomat,
és vigadoznak fenségemnek.

⁴Zúgás hallik a hegyeken,
nagy nép zúgásához hasonló,
országok morajlása hallik,
összegyűlt nemzetek morajlása.

A Seregek Yahuwah-ja
megszemléli a harcra kész sereget.

⁵Jönnek messze földről, az ég széléről:
Yahuwah, és bosszús haragjának eszközei,
hogy elpusztítsák az egész földet.

⁶Jajgassatok,
mert közeledik Yahuwah napja,
El-Sháddáj pusztításaként jön el.

⁷Ezért lehanyatlik minden kéz,
megdermed minden ember szíve.

⁸Megriadnak, kínos fájdalmak fogják el őket,
gyötrődnek, mint a szülő nő.
Riadtan néznek egymásra,
és arcuk lángban ég.

⁹Jön már Yahuwah napja kegyetlenül,
féktelen, izzó haraggal.
Pusztává teszi a földet,
kipusztítja róla a vétkeseket.

¹⁰Az ég csillagai és csillagzatai
nem ragyogtatják világosságukat.
Sötét lesz a fölkelő nap,
nem fénylik a hold világa.

¹¹Megbüntetem a világ gonoszságát,
a bűnösök bűnét.
Véget vetek a kevélyek gőgjének,
az erőszakosok gőgösségét megalázom.

¹²Ritkábbá teszem a halandót
a színaranynál, és az embert
Ofír aranyánál.

¹³Ezért megrendítem az eget,
és megindul helyéből a föld
a Seregek Yahuwah-jának
féktelen haragja miatt,
izzó haragja napján.

¹⁴Akkor majd, mint az űzött gazellák,
mint juhok, amelyeket nem lehet összeterelni,
mindenki a maga népe felé indul,
mindenki a maga országába fut.

¹⁵Akit csak elérnek, leszúrják,
akit csak megfoghatnak,
karddal ejtik el.

¹⁶Csecsemőiket szemük előtt zúzzák szét,
házaikat kifosztják,
asszonyaikat meggyalázzák.

¹⁷Íme, ellenük indítom a médeket,
akik ezüsttel nem törődnek,
és aranyban nem gyönyörködnek.

¹⁸Íjukkal szétzúzzák a gyermekeket,
nem irgalmaznak az újszülöttnek sem,
a fiakat nem szánják meg.

¹⁹Úgy jár majd Babilon,
az országok ékessége,
a káldeusok fenséges dísze,
ahogyan földúlta Elohim Sodomát és Gomorát.

²⁰Nem telepszik le ott többé senki,
nem lakik ott senki a jövő nemzedékek során.
Nem sátoroz ott az arab,
nem deleltetnek ott pásztorok,

²¹hanem pusztai vadak tanyáznak ott,
és baglyokkal telnek meg házaik.
Struccok laknak majd ott,
és démonok szökdelnek ott.

²²Hiénák üvöltöznek kastélyaikban,
gyönyörű palotáikban sakálok,
mert hamar eljön az ideje,
nem késnek napjai.

¹Bizony, megkönyörül Yahuwah Yaakovon, és továbbra is Yiszráelt választja. Nyugalmat ad nekik földjükön, jövevények társulnak hozzájuk, és Yaakov házához csatlakoznak. ²Fölkarolják és hazaviszik őket a népek, Yiszráel pedig tulajdonává teszi azokat Yahuwah földjén mint szolgákat és szolgálókat.
Fogságba vivőiket foglyul ejtik, és uralkodnak volt sanyargatóikon. ³Amikor majd nyugalomra fordítja Yahuwah fájdalmaidat, nyugtalanságodat és azt a kemény szolgálatot, amelyet végezned kellett, ezt a gúnydalt fogod énekelni a babiloni királyról:

⁴Vége van a sanyargatónak,
vége van az erőszaknak!

⁵Összetörte Yahuwah
a gonoszság vesszejét,
a zsarnokság botját.

⁶Aki népeket vert dühében
szüntelen veréssel,
aki nemzeteket taposott haragjában,
most azt üldözik kíméletlenül.

⁷Megnyugodott, csendes az egész föld,
ujjongásba törtek ki az emberek.

⁸Még a ciprusok is így örülnek,
meg a Libánon cédrusai:
Mióta elterültél,
nem jön favágó ellenünk!

⁹Megrendült ott lent a holtak hazája,
látva jöttödet.
Felkölti miattad az árnyakat,
a föld összes hatalmasait,
fölkelti trónjukról a nemzetek királyait.

¹⁰Rákezdik mindnyájan,
és ezt mondják neked:
Te is erőtlen lettél, mint mi,
hozzánk hasonlóvá lettél!

¹¹Sírba omlott gőgöd,
lantjaid zengése!
Férgek a derékaljad,
pondrók a takaród!

¹²Leestél az égről, Heilel
(te fényes hajnalcsillag)!
Lehulltál a földre,
népek legyőzője!

¹³Pedig ezt mondtad magadban:
Fölmegyek az égbe,
Elohim csillagai fölé emelem trónomat,
odaülök elohimok hegyére
a messze északon.

¹⁴Fölmegyek a felhők csúcsára,
hasonló leszek a Felségeshez!

¹⁵De a sírba kell leszállnod,
a gödör mélyébe.

¹⁶Akik csak meglátnak,
bámulnak, elgondolkoznak rajtad:
Ettől az embertől reszketett a föld,
ettől remegtek az országok?

¹⁷Ez az, aki pusztává tette a világot,
lerombolta a városokat,
és nem engedte haza a foglyokat?

¹⁸A nemzetek királyai mind
tisztességben nyugszanak sírboltjukban.

¹⁹Téged azonban temetetlenül dobnak el,
mint valami hitvány gazt,
mint eltaposott hullát;
elborítanak a meggyilkoltak,
akiket karddal öltek meg,
és kőhalom alatt lesz a sírjuk.

²⁰Nem temetnek el úgy,
mint a királyokat,
mert pusztítottad országodat,
gyilkoltad népedet.
Nem emlegetik soha többé
a gonosztevők ivadékát.

²¹Állítsatok vágóhidat fiainak
őseik bűne miatt,
hogy talpra állva el ne foglalják az országot,
s be ne töltsék városokkal a világot!

²²Rájuk támadok így szól a Seregek Yahuwah-ja -,
és kiirtom Babilónia nevét és maradékát,
még az írmagját is
így szól Yahuwah.

²³Bölömbikák tanyájává teszem,
vadvizes mocsárrá,
és elsöpröm pusztító seprűvel
így szól a Seregek Yahuwah-ja.

²⁴Megesküdött a Seregek Yahuwah-ja:
Úgy lesz, ahogyan elterveztem,
az következik be, amit elhatároztam.

²⁵Országomban töröm össze Asszíriát,
hegyeimen taposom el.
Lekerül róluk igája,
lekerül vállukról a teher.

²⁶Ezt a tervet határoztam el
az egész föld ellen,
így nyújtom ki kezemet
minden nép ellen.

²⁷Ha így határoz a Seregek Yahuwah-ja,
ki hiúsíthatja meg?
Ha kinyújtja kezét,
ki fordíthatja vissza?

²⁸Áház király halála esztendejében
hangzott el ez a fenyegető jövendölés:

²⁹Ne örüljetek annyira, filiszteusok,
hogy összetört a titeket verő bot!
Mert a kígyó gyökeréről vipera sarjad,
és gyümölcse repülő sárkány lesz.

³⁰A legszegényebbek jól élnek,
és a szegények bizton heverésznek,
a te gyökeredet azonban éhhalállal sújtom,
maradékodat meggyilkolom.

³¹Jajgass, kapu, kiálts, város,
rettegjetek, ti filiszteusok!
Mert füst gomolyog északról,
senki sem téveszti el kijelölt helyét.

³²Mit szólnak majd ehhez a népek követei?
Azt, hogy Yahuwah vetette meg Tzion alapját,
oda menekülnek népe szegényei!

¹Fenyegető jövendölés Móáb ellen:
Éjnek idején elpusztul,
elnémul Ár-Móáb!
Éjnek idején elpusztul,
elnémul Kír-Móáb!

²Fölmennek a templomba,
zokog Díbón a magaslatokon,
Nébó és Médeba miatt jajgat Móáb.
Minden fejet megnyírtak,
minden szakállt levágtak.

³Az utcákon zsákruhában járnak,
a háztetőkön és a tereken mindenki jajgat,
könnyeit hullatva.

⁴Segítségért kiált Hesbón és Elálé,
hangjuk Yahacig hallik.
Ezért riadoznak Móáb fegyveresei,
riadozik lelke.

⁵Szívből kiáltok Móáb miatt.
Cóarig, Eglat-Selisijjáig jutottak menekültjei.
Sírva mennek föl a Lúhit-hágón,
Hórónaim útján összetörve jajveszékelnek.

⁶Pusztasággá válnak Nimrim vizei,
elszárad a fű, kipusztul a pázsit,
nem marad növényzet.

⁷Ezért amijük megmarad,
amit meg tudnak őrizni,
átviszik a puszták patakján.

⁸Körös-körül jajveszékelnek Móáb határain,
Eglaimig hangzik a jajgatás,
Beér-Élimig hangzik a jajgatás.

⁹Bizony, megtelnek vérrel Dímón vizei!
Más veszedelmet is hozok Dimónra:
oroszlánokat Móáb menekültjeire
és a föld maradékára.

¹Küldjetek bárányokat az ország uralkodójának
Szelából a pusztaságon át Tzion leányának hegyére!

²Bujdosó madárhoz,
földúlt fészekhez hasonlítanak Móáb leányai
az Arnón gázlóinál.

³Tartsatok tanácsot,
hozzatok döntést!
Tedd árnyékodat fényes délben olyanná,
mint az éjszaka!
Rejtsd el az elűzötteket,
ne jelentsd föl a bujdosókat!

⁴Hadd lakjanak nálad
az elűzött móábiak!
Légy rejtekhelyük,
ha jön a pusztító!
Mert vége lesz az erőszaknak,
megszűnik a pusztítás,
eltűnnek az ország eltiprói.

⁵Kegyelem által készül egy trón.
Megingathatatlanul ül azon David sátorában a bíró,
aki törődik a joggal,
és szorgalmazza az igazságot.

⁶Hallottunk Móáb gőgjéről,
hogy milyen gőgös, fennhéjázó,
dölyfös és öntelt, üres hencegő.

⁷Ezért jajgatni fog egyik móábi a másikért,
mindenki jajgatni fog.
Nyögni fogtok összetörten
Kír-Hareszet aszú szőlőjéért,

⁸mert elhervadtak
Hesbón szőlőhegyei,
Szibmá szőlőtőkéi.
A nép urai lemetszették vesszőit,
pedig Jazérig értek,
befutották a pusztaságot.
Hajtásai szétágaztak,
a tengeren túlra nyúltak.

⁹Ezért elsiratom Szibmá szőlőtőkéit,
ahogyan sirattam Jazért.
Elárasztlak könnyeimmel,
Hesbón és Elálé,
mert szüretedről és aratásodról
elmaradt a kurjantás.

¹⁰Odalett az öröm és vigadozás a szőlőskertben,
nem ujjonganak a szőlőkben,
nem kiáltoznak.
Nem tapos bort sajtókban a taposó,
a kurjantást megszüntetem.

¹¹Ezért, mint a citera, zeng a bensőm Móábért,
a keblem Kír-Hereszért.

¹²És ha megjelenik Móáb az áldozóhalmon,
bárhogyan fáradozik,
még ha szentélyébe megy is imádkozni,
nem érhet el semmit.

¹³Ezt az igét mondta Yahuwah Móábról már régen.

¹⁴De most így szól Yahuwah:
Három esztendőn belül,
a bérlők éveihez hasonlóan,
megalázzák Móáb előkelőit
és egész nagy tömegét,
még a maradéka is kevés,
kicsiny és erőtlen lesz.

¹Fenyegető jövendölés Damaszkusz ellen:
Damaszkusz nem lesz többé város,
rom és omladék lesz.

²Aróér városai elhagyottá válnak,
nyájak lesznek ott,
heverésznek háborítatlanul.

³Nem lesz erőd Efráimban,
sem királyság Damaszkuszban:
egy sorsra jut Arám maradéka
és Yiszráel fiainak dicsősége
– így szól a Seregek Yahuwah-ja.

⁴Azon a napon lehanyatlik Yaakov dicsősége,
kövér teste lesoványodik.

⁵Úgy lesz, mint amikor gabonát markol az arató,
és karjával levágja a kalászokat.
Olyan lesz, mint amikor valaki kalászt szedeget
a Refáim völgyében.

⁶Csak böngészni való marad benne,
mint mikor az olajbogyót verik:
két-három bogyó marad a fa koronája tetején,
négy vagy öt a gyümölcsfa ágain
– így szól Yahuwah Yiszráel Elohim-ja.

⁷Azon a napon Alkotójára tekint majd az ember,
és meglátja szemével Yiszráel Szentjét.

⁸Nem tekint az oltárokra,
keze alkotásaira, meg sem látja,
amit ujjaival csinált,
a szent fákat és a tömjénező oltárokat.

⁹Azon a napon olyanok lesznek erős városai,
mint az elhagyott erdő,
és mint a hegycsúcs,
amelyet elhagytak Yiszráel fiai elől menekülők:
pusztasággá lesz.

¹⁰Mert elfeledkeztél szabadító Elohim-odról,
erős Kőszikládra nem gondoltál,
azért ültetsz gyönyörű ültetvényt,
és teletűzdeled idegen vesszőkkel.

¹¹Az ültetés után be is keríted,
és reggelre kisarjasztatod a magvakat.
De oda lesz az aratás a hervadás idején,
és gyógyíthatatlan lesz a fájdalom.

¹²Jaj, zúg a sok nép!
Zúgásuk olyan, mint a tengerek zúgása.
Morajlanak a nemzetek!
Morajlásuk olyan, mint a hatalmas víz morajlása.

¹³Morajlanak a nemzetek,
ahogyan morajlik a nagy víz;
de ha megdorgálja Yahuwah
elfut messzire.
Mint a polyvát kergeti a szél a hegyek között,
és mint az ördögszekeret a szélvihar.

¹⁴Ha leszáll az est, rémületbe esnek,
mire megvirrad, sehol sem lesznek.
Ez lesz a jutalma fosztogatóinknak,
ez lesz a sorsa prédálóinknak.

¹Jaj a szárnysuhogás országának Etiópia folyóin túl!
²Követeket küld a tengeren,
papíruszhajókon a víz színén.
Induljatok gyorsan, követek,
a szálas és sima arcú néphez,
a közelben és távolban rettegett néphez,
az elsöprő erejű néphez,
melynek hazáját folyók szelik át.

³Ti, a világ összes lakói, e föld lakosai!
Ha jelt adnak a hegyeken, lássátok meg,
ha megfújják a kürtöt, halljátok meg!

⁴Mert ezt mondta nekem Yahuwah:
Nyugodtan nézem hajlékomból,
mint izzó hőség fényes nappal,
mint harmatozó felhő aratási hőségben.

⁵Mert még szüret előtt, virágzás után,
ha fürtté érnek a szőlőszemek,
akkor levágja a vesszőket metszőkéssel,
lemetszi róla a vadhajtásokat is.

⁶Ott marad mindenestül
a hegyek ragadozó madarainak
és a föld állatainak.
Ott nyaral a ragadozó madár,
és ott telel a föld minden állata.

⁷Abban az időben ajándékot visz a Seregek Yahuwah-jának
a szálas és sima arcú nép,
a közelben és távolban rettegett nép,
az elsöprő erejű nép,
amelynek hazáját folyók szelik át,
a Seregek Yahuwah-ja nevének helyére,
a Tzion hegyére.

¹Fenyegető jövendölés Egyiptom ellen:
Száguld Yahuwah gyors felhőn:
Egyiptomba megy.

²Meginognak előtte Egyiptom bálványai,
Egyiptom szíve megdermed keblében.

³Egyiptomit egyiptomira uszítok,
hogy testvér testvér ellen,
ember embertársa ellen,
város város ellen,
tartomány tartomány ellen harcoljon.

⁴Oda lesz Egyiptom bátorsága,
tanácstalanná teszem.
Kérdezgetik majd a bálványokat és a szellemeket,
a halottidézőket és a jövendőmondókat.

⁵De én kiszolgáltatom az egyiptomiakat egy keménykezű úrnak,
egy erőskezű király uralkodik majd rajtuk!
– így szól az Úr, a Seregek Yahuwah-ja.

⁶Kiapad a tenger vize,
kiszárad, kiszikkad a folyam.

⁷Bűzössé válnak a folyók.
Egyiptomban a Nílus ágai leapadnak, kiszáradnak.
Elfonnyad a nád és a sás.

⁸A Nílus menti tisztások a Nílus torkolatánál
és minden vetés a Nílus mellett elszárad,
eltűnik, semmivé lesz.

⁹Szomorúak a halászok, gyászolnak mind,
akik a Nílusban horgásznak,
elalélnak, akik hálót vetnek a víz színére.

¹⁰Szégyent vallanak a len megmunkálói,
a gerebenezők és vászonszövők.

¹¹Levertek lesznek a kötélverők,
bánkódnak mind a napszámosok.

¹²Milyen ostobák Cóan vezérei,
a fáraó legbölcsebb tanácsosai!
Esztelen tanácsot adnak.
Hogy meritek mondani a fáraónak,
hogy bölcsek vagytok,
régi királyok sarjai?!

¹³Hol vannak bölcseid?
Mondják meg neked, ha tudják,
mit határozott a Seregek Yahuwah-ja Egyiptom felől!

¹⁴Bolondok lettek Cóan vezérei,
Nóf vezérei becsapódtak.
Tévútra vezették Egyiptomot
a tartományok vezetői.

¹⁵Mert beléjük öntötte Yahuwah
az ámítás lelkét,
hogy tévútra vezessék Egyiptomot
minden vállalkozásában,
ahogyan a részeg beletéved okádékába.

¹⁶Nem sikerül Egyiptomnak
semmiféle vállalkozása,
bármire vállalkozik a fő vagy a farok,
a pálmaág vagy a káka.

¹⁷Azon a napon olyan lesz Egyiptom, mint az asszonyok:
borzadni és rettegni fog a Seregek Yahuwah-ja fölemelt kezétől,
mert fölemeli ellene.

¹⁸Egyiptom rettegni fog Yehudatól:
ha csak említik is előtte,
már retteg a Seregek Yahuwah-jának végzésétől,
amelyet ellene hozott.

¹⁹Azon a napon öt olyan város lesz Egyiptomban,
amely kánaáni nyelven beszél,
és a Seregek Yahuwah-jára esküszik.
Az egyiket Nap-városnak nevezik.

²⁰Azon a napon oltára lesz Yahuwah-nak Egyiptomban,
a határán pedig Yahuwah-nak szentelt oszlop.

²¹A Seregek Yahuwah-járól tanúskodó jel lesz ez Egyiptomban.
Ha segítségért kiáltanak Yahuwah-hoz sanyargatóik miatt,
küld szabadításukra olyan vezetőt,
aki megmenti őket.

²²Akkor megismerteti magát Yahuwah Egyiptommal,
és Egyiptom megismeri Yahuwah-át.
Tisztelni fogják Yahuwah-át véresáldozattal és ételáldozattal.
Fogadalmat is tesznek Yahuwah-nak,
és teljesítik.

²³Ha csapással sújtja is Yahuwah Egyiptomot,
de meg is gyógyítja.
Megtérnek Yahuwah-hoz,
ő pedig meghallgatja és meggyógyítja őket.

²⁴Akkor majd országút vezet Egyiptomból Asszíriába,
úgyhogy az asszírok Egyiptomba,
az egyiptomiak pedig Asszíriába mehetnek,
és Egyiptom Asszíriával együtt tiszteli Yahuwah-át.

²⁵Azon a napon Egyiptom és Asszíria mellett Yiszráel,
mint harmadik ország, áldás lesz a földön.
A Seregek Yahuwah-ja pedig ezt az áldást mondja:
Áldott Egyiptom, az én népem,
és Asszíria, kezem alkotása,
meg Yiszráel, az én tulajdonom!

¹Abban az évben, amikor Ashdod alá érkezett az a hadvezér, aki Szargón asszír király parancsára megostromolta és elfoglalta Ashdodot, abban az időben így szólt Yahuwah Yeshayahuhoz, Ámóc fiához:
Vedd le a zsákruhát a derekadról, és húzd le a sarut a lábadról!
Ő így is tett, és mezítelenül, saru nélkül járt.

²Akkor ezt mondta Yahuwah:
Ahogyan szolgám, Yeshayahu mezítelenül és saru nélkül jár három esztendeig, intő jelül Egyiptom és Etiópia számára,

³úgy hajtja el az asszír király Egyiptom rabjait és Etiópia foglyait, ifjakat és véneket, mezítelenül és saru nélkül, csupasz fenékkel, Egyiptom szégyenére.

⁴Akkor majd reszketni és szégyenkezni fognak, akik Etiópiában bíztak, és Egyiptommal dicsekedtek.

⁵Akkor ezt mondják e partvidék lakói:
Hogyan tudnánk mi megmenekülni, ha az is így járt, akiben bíztunk, és akihez segítségért folyamodtunk, hogy mentsen meg bennünket az asszír királytól?!

¹Fenyegető jövendölés Babilónia ellen:
Ahogyan a szélviharok törnek elő dél felől,
úgy közeledik a síkság felől,
a félelmetes földről.

²Szörnyű látomásban ez jutott tudtomra:
Csal a csaló, pusztít a pusztító!
Vonulj ellene, Élám,
ostromold, Média!
Minden sóhajtozásnak véget vetek.

³Ezért görcsös fájdalom fogja el derekamat,
olyan kínok gyötörnek, mint a szülő nő kínjai.
Megzavarodtam, nem hallok,
megriadtam, nem látok.

⁴Háborog a szívem, reszketés fogott el.

Az eddig áhított alkonyat
rettenetes lett nekem.

⁵Terítik az asztalt,
rendezik a szőnyegeket,
esznek-isznak.
Rajta, vezérek,
kenjétek a pajzsot!

⁶Mert ezt mondta nekem Yahuwah:
Menj, állíts őrszemet, és amit lát, jelentse!

⁷Lovasokat látott, lovasokat kettesével,
meg szamarakon és tevéken nyargalókat.
Erősen és feszülten figyelt,

⁸majd felordított, mint az oroszlán: Yahuwah, őrhelyemen állok mindennap,
őrségen állok minden éjjel!

⁹Jönnek már a lovasok, lovasok kettesével!

Akkor megszólalt, és ezt mondta:

¹⁰Elesett, elesett Babilon!
Minden elohimszobra
a földön hever összetörve!
Ó, agyoncsépelt és megtiport népem!
Amit a Seregek Yahuwah-jától,
Yiszráel Elohim-játől hallottam,
azt jelentettem nektek.

¹¹Fenyegető jövendölés Dúmá ellen:
Kiáltást hallok Széírből:
Őrálló, meddig tart még az éjszaka,
őrálló, meddig tart még az éjjel?

¹²Közeleg a reggel, de még éjjel van
-felelt az őrálló.

Kérdezhettek, de inkább akkor,
ha majd visszajöttök.

¹³Fenyegető jövendölés Arábia ellen:
Arábia bozótjaiban töltsétek az éjszakát,
Dedán karavánjai!

¹⁴Hozzatok vizet a szomjazónak,
Téma földjének lakói,
és adjatok kenyeret a menekülőknek!

¹⁵Mert fegyver elől menekültek el,
kivont kard elől,
kifeszített íj elől és súlyos harcból.

¹⁶Mert ezt mondta nekem Yahuwah:
Egy év múlva, amilyen a bérlőnek az éve,
vége lesz Kédár minden dicsőségének.

¹⁷Kkevés marad meg a kédári hősök íjaiból,
Yiszráel Elohim-ja, Yahuwah mondja ezt.

¹Fenyegető jövendölés a látomás völgye ellen:
Mi történt veled, hogy mindenki a háztetőkre ment?
Csupa lárma, zajongás a város,
vigadozik a vár!
Sebesültjeidet nem kard sebezte meg,
halottaid nem harcban estek el.

²Vezetőid mind egy szálig elmenekültek,
nyíllövés nélkül kerültek fogságba.
Mind fogságra jutottak,
akiket csak megtaláltak,
bármily messze futottak.

³Azért ezt mondom:
Ne nézzetek rám,
keservesen sírok!
Ne zaklassatok vigasztalásotokkal,
hiszen népem pusztulóban van!

⁴Mert zűrzavar, eltiprás
és kavarodás napja jön Yahuwah-tól,
a Seregek Yahuwah-jától
a látomás völgyére.
Aláássák a falat,
és kiáltás hangzik a hegy felé.

⁵Élám fölveszi tegzét,
jön harci kocsikkal,
emberekkel, lovasokkal,
Kír is pajzsot ragad.

⁶Gyönyörű völgyeid
megtelnek harci kocsikkal,
a lovasok felsorakoznak a kapu előtt.

⁷Leleplezték Yehuda védelmét:
megszemlélitek azon a napon
az Erdő-házának fegyvertárát,
meglátjátok, mily sok rés van a David városán,
és összegyűjtitek az Alsó-tó vizét.
Összeírjátok Yerushalaim házait,
egyes házakat leromboltok
a várfal megerősítésére.
Medencét csináltok a két várfal között
a Régi-tó vizének.
De aki ezt cselekszi,
azzal nem törődtök,
és nem látjátok meg azt,
aki régóta készíti!

⁸Yahuwah, a Seregek Yahuwah-ja
azon a napon sírásra és gyászolásra hív,
kopaszra nyírásra és zsákba öltözésre.

⁹De csak vigasság és öröm van,
marhákat vágnak,
juhokat ölnek,
húst esznek,
és bort isznak:
Együnk-igyunk,
hisz holnap meghalunk!

¹⁰Kijelentette nekem a Seregek Yahuwah-ja,
hogy nem engesztelődik meg irántatok
emiatt a bűn miatt halálotokig sem!

* mondja Yahuwah, a Seregek Yahuwah-ja.

¹¹Így szól Yahuwah, a Seregek Yahuwah-ja:
Menj el Sebna udvarmesterhez, a királyi palota gondnokához, és mondd:
Honnan vetted a jogot, vagy ki engedte meg neked, hogy itt készíts magadnak sírboltot?
Magas helyen készítetted sírodat, sziklában jelöltél ki magadnak hajlékot!

¹²Pedig keményen megfog téged Yahuwah,
és erős hajítással messzire elhajít.
Egy csomóba göngyölítve becsomagol,
és labdaként hajít egy igen tágas földre.
Ott halsz meg, ott lesznek ragyogó szekereid,
te, urad házának gyalázata!

¹³Kivetlek tisztségedből,
megfosztalak állásodtól.
Azután Eljákimot, Hilkijjá fiát nevezem ki szolgámmá,
palástodat rá adom,
övedet rá erősítem,
és neki adom hatalmadat.
Ő viseli gondját Yerushalaim lakóinak
és Yehuda házának.

¹⁴Az ő vállára teszem David palotájának kulcsát.
Amit kinyit, nem tudja bezárni senki,
és amit bezár, nem tudja kinyitni senki.

¹⁵Szilárd helyre erősítem, mint valami szöget.
Ott lesz a díszhely atyja házában.
Őrá aggatják atyja házának minden díszét,
sarjadékait és ivadékait,
minden apró edényt, tálakat és mindenféle korsót.

¹⁶De így szól a Seregek Yahuwah-ja:
Egyszer majd kilazul a szilárd helyre erősített szög,
letörik és leesik.
Összetörik a teher, amely rajta volt.
Megmondta Yahuwah.

¹Fenyegető jövendölés Tírusz ellen:
Jajgassatok, Tarsís-hajók,
mert elpusztult Tírusz!
Nincs egy ház sem,
nincs hova menni!

²Ciprus földjéről jövet mondták meg nekik.
Némuljatok el, ti tengerparton lakók,
szidóni kereskedők,
kiknek követei átszelik a tengert,
a nagy vizeket!

³Sihór gabonája,
a Nílus aratása volt a jövedelme,
s a népek vásárhelye volt.

⁴Szégyenkezz, Szidón,
mert így szól a tenger,
a tengeri erődítmény:
Olyan lettem, mint aki nem vajúdott,
nem szült, nem nevelt ifjakat,
nem dédelgetett leányokat!

⁵Úgy gyötrődnek,
akik Tírusz hírét hallják,
mint amikor Egyiptomról hallottak.

⁶Keljetek át Tarsísba, jajgassatok,
ti tengerparton lakók!

⁷Hát ez a ti vigadozó városotok,
mely ősidők óta fennáll,
amely messzire elment,
hogy ott is megtelepedjék?

⁸Kicsoda végzett így a koronás Tírusz felől,
melynek kereskedői vezérek,
és kalmárait tisztelik a földön?

⁹A Seregek Yahuwah-ja végzett így,
hogy meggyalázza a kevélységet,
és megalázzon minden pompát,
mindenkit, akit tisztelnek a földön.

¹⁰Hagyjátok el az országot,
mint a Nílus, ti Tarsís-hajók,
nincs többé kikötő!

¹¹Kinyújtotta kezét a tengerre Yahuwah,
megrendítette a királyságokat;
azt parancsolta Kánaánról,
hogy pusztítsák el erődítményeit.

¹²Ezt mondta:
Nem fogsz vigadni többé,
Szidón leánya,
te meggyalázott szűz!
Rajta, kelj át Ciprusba,
de ott sem lesz nyugtod!

¹³Íme, a káldeusok országa!
Még nem is volt ez a nép,
amikor Asszíria kiépítette
Tíruszt hajói számára.

¹⁴De ostromműveket állított ellene,
palotáit lerombolta,
rommá tette!

¹⁵Jajgassatok, Tarsís-hajók,
mert elpusztult erődítményetek!
Akkor majd elfelejtik Tíruszt hetven évig,
ameddig egy király él.
Hetven év múlva úgy jár Tírusz,
ahogy a szajhanóta mondja:

¹⁶Fogd a citerát,
járd be a várost,
elfelejtett szajha!
Szépen pengesd,
dalolj sokat,
hogy emlékezzenek rád!

¹⁷Hetven év múlva Yahuwah meglátogatja Tíruszt,
és az ismét megkapja bérét,
mert paráználkodni fog a világ minden országával
a föld színén.

¹⁸De keresete és bére egyszer még Yahuwah szent tulajdona lesz.
Nem teszik a kincstárba, hogy ott őrizzék,
hanem Yahuwah színe előtt lakóké lesz ez a kereset,
hogy jóllakásig ehessenek,
és szép ruhába öltözzenek.

¹Yahuwah elpusztítja,
felforgatja a földet,
feldúlja felszínét,
szétszórja lakóit.

²Olyan lesz a köznép,
mint a pap; a szolga,
mint ura; a szolgáló,
mint úrnője; az eladó,
mint a vásárló; a kölcsönadó,
mint a kölcsönkérő,
és a hitelező, mint az adós.

³Teljesen elpusztul a föld,
teljesen kifosztják.

⁴Yahuwah jelentette ki ezt az igét.
Gyászol, hervad a föld,
elalél, hervad a világ,
elalél a magas ég a földdel együtt.

⁵Gyalázatossá tették a földet lakói,
mert megszegték a törvényeket,
megmásították a rendelkezéseket,
megszegték az örök szövetséget.

⁶Ezért átok emészti a földet,
megbűnhődnek lakói.
Ezért elfogynak a föld lakói,
csak kevés ember marad meg.

⁷Gyászol a must, búsul a szőlő,
és sóhajtoznak mind,
akik jókedvűek voltak.

⁸Abbamaradt a vidám dobolás,
megszűnt a zajos vigadozás,
abbamaradt a vidám citeraszó.

⁹Nem borozgatnak nótaszó mellett,
keserű az ital annak, aki issza.

¹⁰Romba dőlt, puszta a város,
zárva van minden ház,
nem lehet bemenni.

¹¹Borért kiáltoznak az utcákon,
bealkonyult minden örömnek,
száműzve van a földről a vidámság.

¹²Pusztán maradt a város,
romhalmaz van a kapu helyén.

¹³Mert olyasmi történik a földön,
a népek között,
mint amikor szüret után olajbogyót vernek,
vagy szőlőt böngésznek.

¹⁴Azok hangos szóval ujjonganak
Yahuwah fenségének,
kiáltoznak a tenger felől.

¹⁵Világosság támadt,
ezért dicsérjétek Yahuwah-át,
Yahuwah-nak,
Yiszráel Elohim-jának nevét
a tenger szigetein!

¹⁶A föld széléről énekszót hallunk:
Dicsőség az igaznak!
De én ezt mondom:
Végem van, végem van, jaj nekem!

Csalnak a csalók,
csalárdul csalnak a csalók!

¹⁷Rettegés, verem
és kelepce fenyeget téged,
föld lakója!

¹⁸Mert aki a rettentő hír elől menekül,
verembe esik,
és aki kijön a veremből,
kelepcébe kerül.

Megnyílnak a magas ég csatornái,
és megrendülnek a föld alapjai.

¹⁹Recseg, ropog a föld,
darabokra törik a föld,
inogva reng a föld!

²⁰Ide-oda tántorog a föld,
mint a részeg, düledezik,
mint a kunyhó!
Ránehezedik vétke,
és elesik, nem is kel föl többé.

²¹Azon a napon megbünteti Yahuwah
a magasság seregét a magasságban,
és a föld királyait a földön.

²²Egy csomóba gyűjtik őket,
mint foglyokat a verembe.
Börtönbe zárják,
és hosszú idő múlva
megbüntetik őket.

²³Elpirul a sápadt hold,
szégyenkezik az izzó nap,
mert a Seregek Yahuwah-ja lesz
a király a Tzion hegyén
és Yerushalaim-ban,
és vénei előtt ragyog dicsősége.

¹Yahuwah, te vagy Elohim-om!
Magasztallak, dicsérem neved,
mert csodákat vittél véghez,
ősrégi terveket, való igazságot.

²Mert kőhalommá tetted a várost,
a megerősített várat rommá,
a bitorlók kastélya nem lesz város,
soha többé föl nem épül!

³Ezért tisztel téged az erős nép,
téged fél a hatalmas nemzetek városa.

⁴Mert erőssége vagy a nincstelennek,
erőssége a szegénynek a nyomorúságban,
oltalom a zivatarban, árnyék a hőségben,
mert a hatalmaskodók dühe olyan,
mint a kőfalra zúduló zivatar.

⁵Mint hőség a szikkadt földet,
megalázod a zajongó bitorlókat,
mint a felhő árnyéka a hőséget,
elnyomod a hatalmaskodók énekét.

⁶Készít majd a Seregek Yahuwah-ja ezen a hegyen minden népnek lakomát zsíros falatokból, lakomát újborokból, zsíros, velős falatokból, letisztult újborokból.

⁷Ezen a hegyen leveszi a leplet, amely ráborult minden népre, és a takarót, amely betakart minden nemzetet.

⁸Véget vet a halálnak örökre!
az én URam, Yahuwah letörli a könnyet minden arcról.
Leveszi népéről a gyalázatot az egész földön.
Ezt ígérte Yahuwah!

⁹Ezt mondják azon a napon:
Itt van a mi Elohim-unk,
benne reménykedtünk, hogy megszabadít minket.
Itt van Yahuwah,
benne reménykedtünk,
vigadjunk és örüljünk szabadításának!

¹⁰Mert Yahuwah keze nyugszik ezen a hegyen.
Móábot pedig eltapossák lakóhelyén,
ahogyan a szalmát trágyalébe tapossák.

¹¹Széttárja benne kezeit,
ahogyan széttárja az úszó, ha úszik.
De Yahuwah megalázza gőgjét,
hiába erőlködik kezével.

¹²Kőfalakkal megerősített fellegváradat ledönti,
lerombolja, ízzé-porrá zúzza.

¹Azon a napon ezt az éneket éneklik Yehuda országában:
Erős városunk van: Yahuwah kőfalat és bástyát állított védelmére.

²Nyissátok ki a kapukat,
hadd jöjjön be az igaz nép,
mely hűséges maradt!

³Akinek szilárd a jelleme,
azt megőrzöd teljes békében,
mert benned bízik.

⁴Bízzatok Yahuwah-ban mindenkor,
mert Yahuwah a mi kősziklánk mindörökre!

⁵Ő letaszítja a magasból az ott lakókat,
lerombolja a megerősített várost,
földig lerombolja, porrá zúzza.

⁶Lábbal tapossák majd:
a nyomorultak lábai,
a nincstelenek léptei.

⁷Az igaz ember ösvénye egyenes,
te egyengeted az igaz ember útját.

⁸Ítéleted idején is benned reménykedtünk,
Yahuwah, neved dicséretére vágyott a lelkünk.

⁹Lelkem hozzád vágyódik éjjel,
teljes szívből kereslek téged.
Mert ha ítéletet tartasz a földön,
igazságot tanulnak a világ lakói.

¹⁰Ha a bűnös kegyelmet kap,
nem tanul igazságot.
Becsületes országban is álnokul él,
és nem nézi Yahuwah fenségét.

¹¹Yahuwah, fölemelted kezedet,
de nem látják.
Majd meglátják,
hogy féltőn szereted népedet,
és megszégyenülnek:
tűz emészti meg ellenségeidet.

¹²Yahuwah,
te szerzel nekünk békességet,
hiszen mindent te tettél,
ami velünk történt.

¹³URunk, Elohim-unk,
más urak voltak gazdáink, nem te,
de csak a te nevedet dicsérjük.

¹⁴A halottak nem élnek,
az árnyak nem támadnak föl,
ezért büntetted meg és irtottad ki őket,
még az emlékezetüket is eltörölted.

¹⁵Megszaporítottad e népet,
Yahuwah, megszaporítottad e népet,
megdicsőítetted magad,
mindenfelé kiterjesztetted az ország határait.

¹⁶Yahuwah,
a nyomorúságban téged kerestek,
és halkan fohászkodtak,
amikor fenyítetted őket.

¹⁷Olyanok voltunk előtted, Yahuwah,
mint a terhes asszony, amikor szülni kezd:
míg vajúdik, kiált fájdalmában.

¹⁸Terhesek voltunk, vajúdtunk,
de csak szelet szültünk:
nem szereztünk szabadulást az országnak,
és nem jöttek emberek a világra.

¹⁹Életre kelnek hallottaid,
föltámadnak a holttestek!
Ébredjetek, és ujjongjatok,
kik a porban laktok!
Mert harmatod a világosság harmata,
és a föld visszaadja az árnyakat.

²⁰Eredj, népem, menj be szobádba,
és zárd magadra az ajtót!
Rejtőzz el egy rövid pillanatra,
míg elmúlik Yahuwah haragja.

²¹Mert jön már lakóhelyéről Yahuwah,
hogy megbüntesse bűneikért a föld lakóit.
A föld föltárja majd a kiontott vért,
nem takarja be többé a meggyilkoltakat.

¹Azon a napon megbünteti Yahuwah
kemény, nagy, erős kardjával Leviátánt,
a gyors kígyót, Leviátánt,
a tekergő kígyót,
és megöli a tengerben lakó szörnyeteget.

²Azon a napon énekeljetek
a színbort adó szőlőről!

³Én, Yahuwah vagyok az őrizője,
minduntalan öntözgetem.
Éjjel-nappal őrzöm,
hogy senki ne bánthassa.

⁴Nincs bennem harag,
de ha tövis és gaz kerül elém,
küzdeni fogok ellene, és elégetem!

⁵De aki az én oltalmamra bízza magát,
béküljön meg velem, béküljön meg velem!

⁶A jövőben gyökeret ver Yaakov,
virágzani, virulni fog Yiszráel,
termésével elárasztja a világot.

⁷Megverte-e őt annyira,
mint azokat, akik őt verték?
Gyilkolta-e őt annyira,
mint azokat, akik őt gyilkolták?

⁸Elűzted, elvetetted, úgy pereltél vele.
Erős széllel sodortad el,
amikor feltámadt a keleti szél.

⁹Ez által nyer engesztelést Yaakov bűne,
és ez lesz vétke eltávolításának a gyümölcse:
Olyanná teszi az oltár minden kövét,
mint az összetört mészkövek:
nem lesznek többé szent fák,
sem tömjénező oltárok!

¹⁰Milyen árván maradt a megerősített város!
Elhagyott, lakatlan hely lesz, mint a puszta.
Borjak legelnek és heverésznek ott,
lerágják a bokrokat.

¹¹Ha leszáradnak az ágak,
letördelik az arra járó asszonyok,
és eltüzelik.
Mert értelmetlen nép ez;
azért nem irgalmaz neki Alkotója,
nem kegyelmez neki Formálója.

¹²Azon a napon elcsépeli Yahuwah a kalászokat az Eufrátesztől Egyiptom patakjáig.
De titeket, Yiszráel fiai, egyenként fognak összeszedni!

¹³Azon a napon megharsan a nagy kürt,
és visszajönnek, akik elvesztek az asszírok földjén,
és akik szétszóródtak Egyiptom földjén.
Leborulnak Yahuwah előtt a szent hegyen, Yerushalaim-ban.

¹Jaj a büszke koszorúnak,
melyet Efráim részegei viselnek,
és a hervadó virágnak,
amely ékesen díszíti őket,
akik bortól mámorosak
a termékeny völgyre néző hegycsúcson!

²Küldi már Yahuwah az erőset,
a hatalmasat.
Olyan, mint a jégverés,
a tomboló orkán, mint a roppant,
elsöprő vizek áradata:
hatalma földre terít.

³Lábbal tiporják majd Efráim részegeinek büszke koszorúját,

⁴és úgy jár majd hervadó virága,
mely ékesen díszíti a termékeny völgyre néző hegycsúcson,
mint a korai füge gyümölcsérés előtt:
ha meglátja valaki,
alig veszi kezébe,
máris lenyeli.

⁵Azon a napon a Seregek Yahuwah-ja lesz
népe maradékának díszes koszorúja,
ékes koronája.

⁶Ő lesz az igazság lelke azokban,
akik igazságot szolgáltatnak,
és a hősi erő azokban,
akik visszaverik a városkapu ellen támadókat.

⁷De ezek is tántorognak a bortól,
támolyognak az italtól.
Papok és próféták tántorognak az italtól,
megzavarodtak a bortól!
Támolyognak az ital miatt, tántorognak,
amikor látomásuk van, ingadoznak,
amikor döntést hoznak.

⁸Minden asztal tele van undok hányással,
nincs sehol tiszta hely!

⁹Kit akar ez a tudományára tanítani?
Kivel akarja a kijelentést megértetni?
Akiket most választottak el az anyatejtől?
Akiket most vettek le az anyamellről?

¹⁰Ez a parancs, az a parancs,
ez a szabály, az a szabály,
itt egy kicsi, ott egy kicsi!

¹¹Ezért dadogó ajakkal
és idegen nyelven
fog beszélni ezzel a néppel az,

¹²aki ezt mondta nekik:
Itt van a nyugalom,
adjatok nyugalmat a fáradtaknak!
Itt van a felüdülés!
De nem akartak rá hallgatni.

¹³Azért nekik ez lesz Yahuwah Igéje:
Ez a parancs, az a parancs,
ez a szabály, az a szabály,
itt egy kicsi, ott egy kicsi!
Jártukban hadd essenek hanyatt,
törjék össze magukat,
essenek csapdába!

¹⁴Ezért halljátok Yahuwah igéjét,
ti csúfolódó emberek,
akik uralkodtok ezen a népen Yerushalaim-ban!

¹⁵Ti ezt mondtátok:
Szövetséget kötöttünk a halállal,
és egyezségre léptünk a holtak hazájával.
Ha jön az elsöprő áradat,
nem ér el bennünket,
mert a hazugság lesz az oltalmunk,
a hamisság a rejtekhelyünk.

¹⁶Ezért így szól az én URam, Yahuwah:
A Tzionra egy követ teszek le alapul,
szilárd követ, drága sarokkövet alapul.
Aki hisz, az nem menekül el!

¹⁷A törvényt zsinórmértékké teszem,
és az igazságot mércévé.
Jégeső söpri el az oltalmazó hazugságot,
és víz árasztja el a rejtekhelyet.

¹⁸Felbomlik a halállal kötött szövetségetek,
és nem marad meg egyezségetek a holtak hazájával.
Ha megjön az ostorozó áradat,
elborít benneteket!

¹⁹Valahányszor megjön,
elragad benneteket.
Mert megjön minden reggel,
sőt nappal is, éjjel is.
Akkor a folytonos rettegés
majd megérteti veletek a kijelentést!

²⁰Mert rövid lesz az ágy,
nem tudtok kinyújtózni,
kicsi lesz a takaró,
nem tudtok beburkolózni.

²¹Mert fölindul majd Yahuwah,
mint a Perácim-hegyen,
haragra gerjed,
mint a gibeóni völgyben.
Véghezviszi tettét,
szokatlan tettét,
elvégzi munkáját,
rendkívüli munkáját.

²²Most azért ne csúfolódjatok,
mert még szorosabbak lesznek bilincseitek!
Hallottam, hogy Yahuwah, a Seregek Yahuwah-ja
elhatározta az egész ország pusztulását.

²³Figyeljetek, halljátok meg szavamat,
ügyeljetek, halljátok meg beszédemet!

²⁴Mindig csak szánt a szántóvető,
ha vetni akar?
Csak barázdálja és boronálja földjét?

²⁵Nem úgy van-e,
hogy ha elegyengette felszínét,
kaprot hint vagy köményt szór,
vagy vet sorban búzát
vagy árpát a kijelölt földbe
és tönkölyt a szélére?

²⁶Így szoktatta őt rendre,
erre tanította Elohim-ja.

²⁷Mert nem cséplőszánnal csépelik a kaprot,
és nem cséplőhengerrel nyomtatják a köményt,
hanem bottal verik ki a kaprot,
és pálcával a köményt.

²⁸Talán szétzúzzák a kenyérgabonát?
Nem csépelik azt vég nélkül;
ha ráhajt is az ember cséplőhengerével és lovaival,
mégsem zúzza szét.

²⁹Ez is a Seregek Yahuwah-jától származik.
Csodálatos a terve, hatalmasan hajtja végre.

¹Jaj Ariélnak, Ariélnak,
a városnak, ahol David táborozott!
Évek telnek egymás után,
ünnepek váltják egymást,
azután ostromot indítok Ariél ellen.

²Akkor lesz sírás-rívás,
mert égő oltárrá teszem.
Táborral veszlek körül,
sáncot vonok köréd,
felállítom az ostromműveket.

⁴Megalázottan fogsz beszélni a földből,
és megtörten hangzik szavad a porból.
Olyan lesz a hangod,
mint a föld alatti kísérteté,
és szavad a porból suttog.

⁵De ízzé-porrá törik ellenségeid serege,
a szálló polyvához hasonló lesz az erőszakosok hada.

⁶Egy szempillantás alatt következik be!
Mert a Seregek Yahuwah-ja meglátogat téged
mennydörgés, földrengés, nagy zúgás,
viharos forgószél és emésztő tüzes lángok közepette.

⁷Olyan lesz, mint az álom,
mint egy éjszakai látomás
valamennyi nép serege,
amely Ariél ellen hadakozott,
és ostromot indított egész hadereje
és sziklavára ellen.

⁸Mint az éhező,
aki azt álmodja, hogy eszik,
de ha fölébred, üres a gyomra,
vagy mint a szomjazó,
aki azt álmodja, hogy iszik,
de ha fölébred, eltikkadt és szomjas,
úgy jár a népek egész serege,
amely Tzion hegye ellen hadakozott.

⁹Ámuljatok és bámuljatok,
vakoskodjatok és vakuljatok meg!
Legyetek részegek, de ne bortól,
tántorogjatok, de ne az italtól!

¹⁰Mert rátok árasztotta Yahuwah
a kábultság lelkét.
Bezárta szemeiteket: a prófétákat,
befödte fejeiteket: a látnokokat.

¹¹Olyan lett számotokra minden látomás,
mint a lepecsételt irat szavai.
Ha odaadják íráshoz értő embernek, és ezt mondják:
Olvasd el! – ő ezt fogja mondani:
Nem tudom, mert le van pecsételve.

¹²Ha pedig íráshoz nem értőnek adják az iratot, és ezt mondják:
Olvasd el! – ő ezt fogja mondani: Nem értek az íráshoz.

¹³Így szól Yahuwah:
Mivel ez a nép csak szájával közeledik hozzám,
és ajkával dicsőít engem,
de szíve távol van tőlem, Elohim-félelme pedig
csupán betanult emberi parancsolat,

¹⁴azért én úgy bánok majd ezzel a néppel,
hogy csodálkozni fog, igen csodálkozni:
vége lesz a bölcsek bölcsességének,
az értelmesek értelme homályos marad.

¹⁵Jaj azoknak,
akik el akarják titkolni tervüket Yahuwah elől!
Sötétben hajtják végre tettüket,
mert azt gondolják:
Ki lát minket, ki ismer bennünket?

¹⁶Micsoda fonákság!
Egyenlőnek tartható-e az agyag a fazekassal?
Mondhatja-e az alkotás alkotójának:
Nem ő alkotott engem?!
Mondhatja-e a fazék a fazekasnak:
Nem ért a dolgához?!

¹⁷Már csak kevés idő van hátra,
és a Libánon kertté válik,
a kert pedig erdőnek látszik.

¹⁸Azon a napon a süketek is
meghallják az írás beszédét,
a vakok szemei pedig
látni fognak a homály és a sötétség után.

¹⁹Újra örömüket lelik az alázatosak Yahuwah-ban,
vigadnak a szegény emberek Yiszráel Szentje előtt,

²⁰mert vége lesz a zsarnoknak,
és elpusztul a csúfolódó!
Kiirtják mindazokat,
akiknek gonoszságon jár az eszük,

²¹akik vétkesnek nyilvánítják az embert a peres ügyekben,
és tőrbe ejtik, aki feddeni meri őket a kapuban,
semmit érő ürüggyel fosztják meg jogától az igazat.

²²Ezért így szól Yaakov házához Yahuwah,
aki megváltotta Avrahamot:
Nem szégyenül meg többé Yaakov,
nem sápad el többé az arca,

²³mert ha gyermekei meglátják kezem munkáját,
szentnek vallják nevemet.
Szentnek vallják Yaakov Szentjét,
és rettegnek Yiszráel Elohim-játől.

²⁴A tévelygő lelkek észhez térnek,
és a zúgolódók levonják a tanulságot.

¹Jaj a pártütő fiaknak
így szól Yahuwah -,
akik tervet szőnek,
de nélkülem,
szerződést kötnek,
de akaratom ellenére,
vétket vétekre halmozva!

²Folyton Egyiptomba járnak,
de engem nem kérdeznek meg.
A fáraónál keresnek oltalmat,
és menedéket Egyiptom árnyékában.

³De majd szégyent vallotok a fáraó oltalmával,
és pironkodni fogtok amiatt,
hogy Egyiptom árnyékába menekültök!

⁴Vezetői voltak már Cóanban,
követei eljutottak Hánészig.

⁵Mind szégyent vallanak azzal a haszontalan néppel.
Nem segít és nem használ,
sőt szégyent és gyalázatot hoz.

⁶Fenyegető jövendölés Dél Behemótja ellen:
A nyomorúság és elnyomás országába,
ahol a nőstény és a hím oroszlán,
a vipera és a repülő sárkány él,
oda viszik szamarak hátán vagyonukat,
tevék púpján kincseiket
a haszontalan népnek, Egyiptomnak,

⁷melynek segítsége üres hiábavalóság.
Ezért nevezem őt tehetetlen szörnyetegnek.

⁸Most pedig menj,
és írd föl jelenlétükben egy táblára,
jegyezd föl egy könyvbe,
hogy megmaradjon mindvégig
örökre szóló okmányként!

⁹Bizony engedetlen nép ez, hazug fiak,
fiak, de nem akarnak hallgatni Yahuwah tanítására.

¹⁰Azt mondják a látóknak:
Ne lássatok!
a látnokoknak pedig:
Ne a valóságot lássátok!
Mondjatok inkább hízelgő dolgokat,
lássatok kedvünkre valókat!

¹¹Hagyjátok abba ezt a módszert,
változtassatok ezen az eljáráson!
Hagyjatok békét nekünk Yiszráel Szentjével!

¹²Ezért így szól Yiszráel Szentje:
Mivel megvetitek ezt az igét,
zsarolásban és csalásban bíztok,
ezekre támaszkodtok,

¹³azért úgy jártok bűnötökkel,
mint a magas kőfal, ha megreped,
és megdőlve leomlással fenyeget:
bármely pillanatban összedőlhet.

¹⁴Darabokra törik,
mint a fazekas korsója,
melyet kíméletlenül összetörtek:
nem lehet találni törmelékei között
akkora cserepet sem,
amivel parazsat lehet venni a tűzhelyről,
vagy vizet meríteni a tócsából.

¹⁵Mert így szól az én URam, Yahuwah, Yiszráel Szentje:
A megtérés és a higgadtság segítene rajtatok,
a béke és a bizalom erőt adna nektek!
De ti nem akarjátok, inkább ezt mondjátok:

¹⁶Nem úgy lesz az, hanem lóháton vágtatunk!
Hát majd vágtatnotok kell!
Gyorsan akartok hajtani?
Hát majd gyorsak lesznek üldözőitek!

¹⁷Egy ember fenyegetésére ezrével elfuttok,
öt ember fenyegetésére úgy elfuttok,
hogy nem marad más belőletek,
csak egy jelzőpózna a hegytetőn
és egy zászlórúd a halmon.

¹⁸De még vár Yahuwah,
hogy megkegyelmezhessen,
még hallgat, hogy irgalmazhasson.
Mert bár ítélő Elohim Yahuwah,
boldogok mindazok,
akik benne reménykednek.

¹⁹Ne sírj többé, Tzion népe, amely Yerushalaim-ban laksz! Bizonyosan megkegyelmez Yahuwah, ha hozzá kiáltasz. Mihelyt meghallja, válaszol neked. ²⁰És bár szűkösen adott kenyeret, és kimérte a vizet az Úr, nem állítják többé félre tanítódat, hanem saját szemeddel láthatod tanítódat. ²¹Saját füleddel hallhatod a mögötted hangzó szót: Ezen az úton járjatok, se jobbra, se balra ne térjetek le! ²²Tisztátalannak fogjátok tartani az ezüsttel bevont bálványszobrokat és az arannyal borított elohimszobrokat. Kiszórod azokat, mint valami undokságot, és ezt mondod: Ki veletek! ²³Ő pedig esőt ad a magra, amellyel beveted a földet, és kenyeret ad a föld terméséből, amely bőséges és tápláló lesz. Nyájad tágas legelőn legel azon a napon. ²⁴Az ökrök és a szamarak, amelyek a szántóföldön dolgoznak, sózott abrakot esznek, amelyet lapáttal és villával raknak eléjük. ²⁵Minden magas hegyen és kiemelkedő halmon pedig csatornák lesznek, vízvezető árkok, a nagy öldöklés napján, amikor leomlanak a vártornyok. ²⁶Olyan lesz a sápadt hold fénye, mint az izzó nap fénye, az izzó nap fénye pedig hétszeres lesz, a nappali fény hétszerese, azon a napon, amikor Yahuwah bekötözi népe sérülését, és meggyógyítja a rajta ejtett sebet.

²⁷Maga Yahuwah jön a távolból,
haragja lángol,
méltóságteljesen emelkedik.

²⁸Ajkán bősz harag, nyelve,
mint a perzselő tűz.
Lehelete olyan,
mint az áradó patak,
amely nyakig ér,
szakadozott rostában rostálja a népeket,
és tévútra vezető zablát vet
a népek szájába.

²⁹Úgy fogtok énekelni,
mint az ünnepszentelés éjjelén,
szívetek pedig úgy örül,
mint a zarándok,
aki fuvolaszó mellett megy
Yahuwah hegyére, Yiszráel Kősziklájához.

³⁰Fölmorajlik Yahuwah fenséges szava,
láthatóvá lesz sújtó karja,
felbőszült haragjában,
perzselő tűz lángjában,
orkánban, zivatarban és jégverésben.

³¹Megretten Asszíria Yahuwah szavától.
Bottal veri meg.

³²Valahányszor lesújt a büntető vessző,
amellyel veri Yahuwah,
dob és citera szól,
míg ő harcra emelt kézzel küzd ellene.

³³Mert régóta készen van a vesztőhely,
készen áll a királynak is,
mélyre és szélesre készítve,
bőven van tűz is, fa is.
Yahuwah lehelete úgy lobbantja lángra,
mint egy kénköves patakot.

¹Jaj azoknak,
akik Egyiptomba mennek segítségért!
Lovakban reménykednek,
a harci kocsik tömegében bíznak,
és a lovasok nagy erejében;
de nem tekintenek Yiszráel Szentjére,
nem folyamodnak Yahuwah-hoz.

²De ő is bölcs,
és veszedelmet hoz,
nem másítja meg szavait,
hanem rátámad a gonoszok házára
és a segítséget ígérő gonosztevőkre.

³Hiszen Egyiptom csak ember,
nem Elohim!
Lova is csak test,
nem lélek!
Ha kinyújtja kezét Yahuwah,
elbukik a segítő,
elesik, akinek segített:
együtt pusztulnak el mindnyájan.

⁴Mert ezt mondta nekem Yahuwah:
Ahogyan morog az oroszlán vagy kölyke a zsákmány fölött,
amikor összegyűl ellene valamennyi pásztor,
és nem retten meg kiáltozásuktól,
nem hunyászkodik meg zajuktól:
úgy száll le a Seregek Yahuwah-ja,
hogy harcoljon Tzion hegyéért és dombjáért.

⁵Mint repdeső madársereg,
úgy oltalmazza a Seregek Yahuwah-ja Yerushalaim-ot:
oltalmazza és megmenti,
megvédi és megtartja.

⁶Térjetek meg ahhoz,
akitől oly messze eltávolodtatok,
Yiszráel fiai!

⁷Azon a napon mindenki megveti ezüstbálványait
és aranybálványait, amelyeket bűnös kézzel készített.

⁸Elbukik Asszíria,
de nem férfiak kardjától,
nem emberek kardja pusztítja el.
Menekülnie kell a kard elől,
ifjai robotosokká lesznek.

⁹Kőszála ijedten menekül,
vezérei megrémülve hagyják el a zászlót.
Így szól Yahuwah,
kinek tüze a Tzionon,
kemencéje Yerushalaim-ban van.

¹Igazságosan fog uralkodni a király
és törvényesen fognak vezetni a vezérek.

²Mindegyik olyan lesz,
mint rejtekhely a szél ellen,
és fedett hely zivatar idején,
mint patak a száraz tájon,
mint hatalmas kőszál árnyéka
a kiszikkadt földön.

³Nem lesznek homályosak a szemek,
ha látni kell,
figyelmesek lesznek a fülek,
ha hallani kell.

⁴A meggondolatlanok értelmesen gondolkoznak,
a dadogó nyelvűek folyékonyan,
világosan beszélnek.

⁵Nem nevezik többé a bolondot nemesnek,
és a gazembert sem mondják tisztességesnek.

⁶Mert a bolond csak bolondot beszél,
szívében álnokságot forral,
elvetemülten jár el.
Tévelygést hirdet Yahuwah-ról,
éhezni hagyja az éhes embert,
megfosztja italától a szomjazót.

⁷A gazembernek gonoszak az eszközei,
és galádságot tervez:
hazug beszéddel megrontja az alázatosokat,
még ha a szegénynek igaza van is.

⁸De a nemes lelkű nemesen gondolkozik,
és kitart a nemes dolgok mellett.

⁹Ti könnyelmű asszonyok,
halljátok meg szavam!
Ti elbizakodott leányok,
figyeljetek beszédemre!

¹⁰Alig egy év múlva reszkettek,
ti elbizakodottak,
mert nem lesz többé szüret,
nem lesz gyümölcsszedés!

¹¹Borzadjatok, ti könnyelműek,
reszkessetek, ti elbizakodottak!
Vetkőzzetek meztelenre,
csak ágyékkötőt öltsetek!

¹²Mellet verve gyászoljátok
a gyönyörű mezőket,
a termő szőlőtőkét,

¹³népem termőföldjét,
melyet tövis és gaz ver föl,
és a vigadozó város sok vidám házát!

¹⁴Mert elhagyott lesz a kastély,
elnémul a város lármája,
a várhegy és a bástya barlang lesz mindörökre,
ahol zebrák viháncolnak
és nyájak legelésznek.

¹⁵Végül kiárad ránk a szellem a magasból.
Akkor majd a puszta kertté válik,
a kert pedig erdőnek látszik.

¹⁶A pusztában is jog lakik,
a kertben igazság honol.

¹⁷Az igazság békét teremt,
és az igazság a békét
és a biztonságot szolgálja örökké.

¹⁸Békés Mishkánban (hajlékban)
lakik majd népem,
biztonságos lakóhelyeken,
gondtalan Shabbat-ban.

¹⁹De jégeső hull,
és ledől az erdő,
a város pedig elsüllyed a mélyben.

²⁰Boldogok vagytok,
akik mindenütt víz mellett vethettek,
és szabadjára engedhetitek az ökröt és a szamarat.

¹Jaj neked, pusztító,
akit még nem ért pusztulás,
te rabló, akit még nem raboltak ki!
Ha befejezted a pusztítást,
el fogsz pusztulni,
ha bevégezted a rablást,
téged fognak kirabolni!

²Yahuwah, kegyelmezz nekünk,
benned reménykedünk!
Légy segítségünk reggelenként,
szabadítónk a nyomorúság idején!

³Dörgő hangodtól elfutnak a népek,
ha felemelkedsz, szétszóródnak a nemzetek.

⁴Összeszedik a zsákmányt,
ahogyan a sáskák szedik,
úgy ugranak rá,
ahogy a szöcskék ugranak.

⁵Fenséges Yahuwah,
magasságban lakik.
Betölti a Tziont törvénnyel és igazsággal.

⁶Nyugodt lesz az életed,
bölcsesség és tudomány teszi szabaddá és gazdaggá;
Yahuwah félelme lesz a kincse.

⁷A küldöttek ott kint kiáltoznak,
a békekövetek keservesen sírnak.

⁸Puszták az országutak,
nem járnak az ösvényeken.
A pusztító megszegte a szövetséget,
megvetette a városokat,
semmibe vette az embereket.

⁹Gyászol, elalél a föld,
hervadozik, megsárgul a Libánon,
olyan lett a Sárón, mint a pusztaság,
lehull a Básán és a Karmel lombja.

¹⁰De most fölkelek, mondja Yahuwah,
most fölmagasodom és fölemelkedem!

¹¹Szalmával vagytok terhesek,
polyvát szültök,
lihegésetek tűz,
megemészt benneteket!

¹²A népek égetett mésszé lesznek,
és mint a kivágott gaz,
tűzben égnek el.

¹³Halljátok meg, távol lakók,
hogy mit cselekedtem,
és ti közel lévők,
ismerjétek meg hatalmamat!

¹⁴Megerettentek a Tzionon a vétkesek,
reszketés vett erőt az elvetemülteken:
Ki tartózkodhat közülünk perzselő tűz mellett,
ki tartózkodhat közülünk örökös izzás mellett?

¹⁵Aki igazságosan él,
és őszintén beszél,
megveti a zsarolt nyereséget,
nem fogad el megvesztegetést,
hanem elhárítja a kezével,
bedugja a fülét,
hallani sem akar vérontásról,
befogja a szemét,
látni sem akar gonoszságot.

¹⁶Az ilyen ember magas helyen lakik,
sziklaerőd a fellegvára.
Kenyerét megkapja,
vize állandóan van.

¹⁷Saját szemeddel nézheted a király szépségét,
láthatod tágas országodat.

¹⁸Eszedbe jutnak a rémségek:
hol van már az összeíró,
hol az adószedő,
hol a tornyok összeírója?

¹⁹Nem látod többé a galád népet,
a homályos, érthetetlen beszédű népet,
amelynek dadogó nyelvét
nem lehet érteni.

²⁰Nézd a Tziont, ünnepeink városát!
Szemeid meglátják Yerushalaim-ot,
a nyugalom Mishkánját (hajlékját),
olyan sátrat, amelyet nem bontanak le,
cövekeit nem húzzák ki soha,
egy kötele sem szakad el.

²¹Mert dicsőséges lesz ott Yahuwah,
folyók lesznek azon a helyen,
messze elágazó folyamok,
amelyeken nem járnak gályák,
és nem kelnek át büszke hajók.

²²Mert Yahuwah a mi bíránk,
Yahuwah a törvényadónk,
Yahuwah a királyunk,
ő segít meg bennünket.

²³Meglazulnak a kötelek,
nem tartják az árbocrudat,
nem feszítik a vitorlát.
Tömérdek zsákmányon osztoznak majd,
még a sánták is bőséges zsákmányhoz jutnak.

²⁴Nem mondja többé Tzion lakója, hogy beteg,
az ott lakó nép bűnbocsánatot nyer.

¹Jöjjetek ide, népek, halljátok,
figyeljetek, nemzetek!
Hallja meg a föld
és ami rajta él,
a világ és minden szülötte!

²Megharagudott Yahuwah minden népre,
haragra gerjedt egész seregükre,
kiirtja, vágóhídra viszi őket.

³Az elesettek szétszórva hevernek,
bűzt árasztanak a hullák,
hegyek olvadnak meg a vértől.

⁴Széthull az ég minden serege,
összecsavarodik az ég, mint egy tekercs;
úgy lehull egész serege,
ahogy a levél lehull a szőlőről,
ahogy lehull a fügefáról.

⁵Vért akar inni mennyei kardom,
ezért lesújt Edomra,
a népre, amelyet kiirtásra ítéltem.

⁶Yahuwah kardja csupa vér,
csepeg róla a zsír,
bárányok és bakok vére,
kosok veséjének kövérje,
mert áldozatot tart Yahuwah Bocrában,
nagy mészárlást Edom országában.

⁷Bivalyok hullanak el,
és bikák tulkokkal együtt.
Vértől részegedik meg a föld,
kövérjétől lesz zsíros a por.

⁸Mert Yahuwah bosszúállásának napja ez,
a megtorlás éve Tzion perében.

⁹Patakjai szurokká változnak,
pora kénkővé lesz,
földje pedig égő szurokká.

¹⁰Nem alszik el sem éjjel, sem nappal,
folyton gomolyog a füstje.
Nemzedékeken át pusztán marad,
soha senki nem jár arra.

¹¹Pelikán és bölömbika veszi birtokba,
fülesbagoly és holló tanyázik benne.
Kietlenséget mér ott a mérő,
pusztaságot a mérőón.

¹²Nemesei senkit sem kiáltanak ki királlyá,
vezetői mind semmivé lesznek.

¹³Palotáit gaz veri föl,
erődeit csalán és tüskebozót.
Sakálok hajléka lesz,
struccmadarak tanyája.

¹⁴Ott találkozik a vadmacska a hiénával,
egyik pusztai démon a másikkal.
Ott pihen meg a boszorkány,
ott talál magának nyugvóhelyet.

¹⁵Ott fészkel a bagoly,
tojásait kikölti,
és gondozza az árnyékban.
Ott gyülekeznek a kányák:
az anyamadár és a párja.

¹⁶Keressétek majd meg Yahuwah könyvében,
és olvassátok!
Egy sem fog hiányozni ezek közül,
sem az egyik, sem a másik nem marad el,
mert Yahuwah parancsa ez,
az ő lelke gyűjti össze őket.

¹⁷Ő sorsolta ki ezt nekik,
az ő keze mérte ki részüket.
Birtokba veszik azt örökre,
nemzedékről nemzedékre benne tanyáznak.

¹Örülni fog a puszta és a szomjú föld,
vigad a pusztaság, és kivirágzik rajta a nárcisz. ²Virágba borul és vigad,
vígan örvendezik.
Része lesz a Libánon pompájában,
a Karmel és Sárón díszében.
Meglátják Yahuwah dicsőségét,
Elohim-unk méltóságát.

³Erősítsétek a lankadt kezeket,
tegyétek erőssé a roskadozó térdeket!

⁴Mondjátok a remegő szívűeknek:
Legyetek erősek, ne féljetek!
Íme, jön Elohim-otok,
és bosszút áll,
jön Elohim,
és megfizet,
megszabadít benneteket!

⁵Akkor kinyílnak a vakok szemei,
és megnyílnak a süketek fülei.

⁶Szökellni fog a sánta, mint a szarvas,
és ujjong a néma nyelve.
Mert víz fakad a pusztaságban,
és patakok erednek a pusztában.

⁷Tóvá lesz a délibáb,
és víz fakad a szomjú földön.
Ahol azelőtt sakálok tanyáztak,
nád és káka terem.

⁸Jól megépített útja lesz,
amelyet szent útnak hívnak.
Nem jár azon tisztátalan,
csak Yahuwah népe járhat rajta,
bolondok nem tévednek rá.

⁹Nem lesz ott oroszlán,
nem megy rá ragadozó vad,
ilyen nem lesz található,
hanem a megváltottak járnak rajta.

¹⁰Amikor visszatérnek,
akiket Yahuwah kiváltott,
ujjongva vonulnak a Tzionra.
Öröm koszorúzza fejüket örökre,
boldog örömben lesz részük,
a gyötrelmes sóhajtozás pedig elmúlik.

¹Hizkiyahu király uralkodásának tizennegyedik évében
felvonult Szanhérib, Asszíria királya Yehuda összes erődített városa ellen,
és bevette azokat.

²Azután az asszír király elküldte kincstárnokát Lákisból Yerushalaim-ba Hizkiyahu király ellen erős hadsereggel.
Az megállt a Felső-tó vízvezetékénél,
amely a Ruhafestők-mezejének útjánál van.
Kiment hozzá Eljákim, Hilkijjáhú fia, a palota felügyelője,
Sebná kancellár és Jóáh, Ászáf fia, a főtanácsadó.

⁴A kincstárnok ezt mondta nekik:
Mondjátok meg Hizkiyahunak,
hogy ezt üzeni a nagy király, Asszíria királya:

⁵Miféle elbizakodottság ez? Miben bízol?
Üres beszéd az, amit gondolsz,
hogy csak ész és erő kell a hadakozáshoz!
Kiben bíztál, hogy fellázadtál ellenem? ⁶Talán Egyiptomnak, ennek a törött nádszálnak
a támogatásában bíztál?
Aki erre támaszkodik, annak belemegy a tenyerébe,
és átszúrja. Így járnak Egyiptom királyával,
a fáraóval mindazok, akik benne bíznak.

⁷Vagy ezt mondjátok nekem: Elohim-unkban, Yahuwah-ban bízunk?!
De hiszen az ő áldozóhalmait és oltárait szüntette meg Hizkiyahu! Yehudanak és Yerushalaim-nak pedig megparancsolta:
Csak ez előtt az oltár előtt borulhattok le!

⁸Fogadj hát az én urammal, Asszíria királyával!
Kétezer lovat adok neked,
ha tudsz hozzájuk adni ugyanannyi lovast! ⁹Hogyan tudnál visszaverni egyetlen helytartót is
az én uram legkisebb szolgái közül?
Vagy Egyiptom harci kocsijaiban és lovasaiban bízol?

¹⁰Talán Yahuwah tudta nélkül
vonultam föl ez ellen az ország ellen, hogy elpusztítsam? Yahuwah parancsolta nekem,
hogy vonuljak föl ez ellen az ország ellen,
és pusztítsam el!

¹¹Akkor Eljákim, Sebná és Jóáh ezt mondta a kincstárnoknak:
Beszélj szolgáiddal arámul, mert megértjük.
Ne beszélj velünk Yehudai nyelven
a várfalon levő hadinép füle hallatára!

¹²De a kincstárnok így felelt nekik:
Vajon uradhoz és tehozzád küldött engem az én URam,
hogy ezeket elmondjam?
Sőt inkább a várfalon ülő emberekhez,
akiknek majd veletek együtt kell megenniük saját ganéjukat,
és meginniuk saját vizeletüket!

¹³Azzal odaállt a kincstárnok,
nagy hangosan kiáltva beszélni kezdett Yehudai nyelven,
és ezt mondta:
Halljátok meg a nagy királynak,
Asszíria királyának az üzenetét!

¹⁴Ezt üzeni a király:
Ne hagyjátok, hogy rászedjen benneteket Hizkiyahu,
mert ő nem tud megmenteni benneteket! ¹⁵És ne hagyjátok, hogy Hizkiyahu így biztasson benneteket Yahuwah-val:
Bizonyosan megment bennünket Yahuwah,
és nem kerül ez a város Asszíria királyának kezébe!

¹⁶Ne hallgassatok Hizkiyahura,
mert ezt üzeni Asszíria királya:
Adjátok meg magatokat, és jöjjetek ki hozzám!
Akkor mindenki a maga szőlőtőkéjéről
és fügefájáról ehetik,
és mindenki a maga kútjának a vizét ihatja, ¹⁷amíg el nem jövök,
és el nem viszlek benneteket a ti földetekhez hasonló földre,
gabonát és mustot adó földre,
kenyeret és szőlőt adó földre.

¹⁸Mert félrevezet benneteket Hizkiyahu,
amikor ezt mondja: Yahuwah megment bennünket!

¹⁹Vajon más népek Elohim-jai
meg tudták-e menteni országukat Asszíria királyának a kezéből?
Hol vannak Hamát és Arpád Elohim-jai?
Hol vannak Szefarvaim Elohim-jai?
Megmentették-e Shomront az én kezemből?

²⁰Ezeknek az országoknak valamennyi Elohim-ja közül
melyik tudta megmenteni országát az én kezemből?
Hát Yahuwah megmentheti-e kezemből Yerushalaim-ot?

²¹De azok némák maradtak,
nem válaszoltak neki egy szót sem,
mert a király parancsa az volt,
hogy ne válaszoljanak neki.

²²Ezután Eljákim, Hilkijjáhú fia, a palota felügyelője,
Sebná kancellár és Jóáh, Ászáf fia, a főtanácsadó
elment Hizkiyahuhoz megszaggatott ruhában,
és jelentették neki a kincstárnok beszédét.

¹Amikor Hizkiyahu király meghallotta ezeket, megszaggatta ruháját, zsákruhát öltött, majd bement Yahuwah házába. ²Azután elküldte Eljákimot, a palota felügyelőjét, Sebná kancellárt és a papok véneit zsákruhába öltözve Yeshayahu prófétához, Ámóc fiához. ³Azt mondták neki: Ezt üzeni Hizkiyahu: Nyomorúságnak, büntetésnek és szégyennek a napja ez a nap, mint amikor a gyermek az anyaméh szájáig jut, de nincs erő a szüléshez! ⁴Talán meghallja Elohim-od, Yahuwah a kincstárnok szavait, akit ide küldött ura, az asszír király, hogy gyalázza az élő Elohim-ot, és talán megbünteti Elohim-od, Yahuwah azokért a szavakért, amelyeket meghallott! Imádkozz a még meglevő maradékért!

⁵Amikor Hizkiyahu király szolgái megérkeztek Yeshayahuhoz, ⁶így szólt hozzájuk Yeshayahu: Mondjátok meg uratoknak: Így szól Yahuwah: Ne ijedj meg azoktól a beszédektől, amelyeket hallottál, amelyekkel káromoltak engem az asszír király szolgái! ⁷Íme, én olyan lelket adok bele, hogy hírt hallva, visszatérjen országába. Saját országában pedig kard által ejtem el.

⁸Rabsaké visszatért, de az asszír királyt már Libna ellen harcolva találta, mert meghallotta, hogy elvonult Lákisból. ⁹Az asszír király ugyanis azt hallotta, hogy Tirháká, Etiópia királya háborúba indult ellene. Amikor ezt meghallotta, követeket küldött Hizkiyahuhoz ezzel az üzenettel: ¹⁰Mondjátok meg Hizkiyahunak, Yehuda királyának: Ne engedd, hogy rászedjen téged Elohim-od, akiben bízol, azt gondolva, hogy nem kerül Yerushalaim az asszír király kezébe! ¹¹Hiszen te is hallottad, hogy mit vittek véghez Asszíria királyai minden országban, kiirtva mindent. Te talán megmenekülhetsz? ¹²Megmentették-e más népek Elohim-jai azokat, akiket elődeim elpusztítottak: Gózánt és Háránt, Recefet és Eden fiait, akik Telasszárban voltak? ¹³Hol van Hamát királya, Arpád királya és Szefarvaim városának a királya, meg Héna és Ivvá? ¹⁴Hizkiyahu átvette a levelet a követek kezéből, és elolvasta. Majd fölment Yahuwah házába, kiterítette azt Hizkiyahu Yahuwah előtt, ¹⁵és így imádkozott Hizkiyahu Yahuwah-hoz: ¹⁶Seregek Yahuwah-ja, Yiszráel Elohim-ja, aki a kerúbokon ülsz! Egyedül Te vagy a föld minden országának Elohim-ja! Te alkottad az eget és a földet. ¹⁷Yahuwah, hajtsd hozzám füledet, és hallgass meg! Yahuwah, nyisd ki szemedet, és láss! Halld meg Szanhérib minden beszédét, aki azért küldte ide ezt az embert, hogy gyalázza az élő Elohim-ot! ¹⁸Igaz, Yahuwah, hogy Asszíria királyai elpusztították a pogány népeket és országaikat. ¹⁹elohimjaikat tűzbe vetették, mert azok nem is voltak elohimok, hanem csak emberi kéz alkotásai, fa és kő; ezért pusztíthatták el őket. ²⁰De most te, URunk, Elohim-unk, szabadíts meg bennünket az ő kezéből, hadd tudja meg a föld minden országa, hogy te vagy egyedül Yahuwah!

²¹Akkor Yeshayahu, Ámóc fia ezt az üzenetet küldte Hizkiyahunak: Így szól Yahuwah, Yiszráel Elohim-ja: Mivel imádkoztál hozzám Szanhérib asszír király miatt, ²²ezt az igét jelenti ki róla Yahuwah:

Megvet, gúnyol téged Tzion szűz leánya,
fejét rázza mögötted Yerushalaim leánya.

²³Kit gyaláztál s káromoltál,
ki ellen emeltél szót?
Kire néztél gőgös szemmel? Yiszráel Szentjére!

²⁴Szolgáiddal gyaláztattad Yahuwah-át,
és ezt mondtad:
Sok harci kocsimmal fölmentem
a legmagasabb hegyekre,
a meredek Libánonra is.
Kivágtam sudár cédrusait,
válogatott ciprusfáit,
eljutottam legtávolabbi csúcsára,
legsűrűbb erdejébe is. ²⁵Kutat ástam, és ittam vizet;
lépteimmel kiszárítom Egyiptomban
a Nílus minden ágát. ²⁶Nem hallottad még,
hogy én ezt régóta elvégeztem,
jó előre kiterveltem?
Most csak véghezviszem,
hogy halomra dőljenek,
rommá legyenek az erős városok.

²⁷Lakosaiknak ereje elfogyott,
megrémültek, megszégyenültek;
olyanok lettek, mint mezőn a növény,
mint a gyenge fűszál,
a háztetőn nőtt fű:
elszáradt, mielőtt szárba szökkent.

²⁸Én tudom, ha leülsz,
ha kimégy, vagy bejössz,
és hogyan tombolsz velem szemben.

²⁹Mivel tombolsz velem szemben
és elbizakodott beszéded fülembe jutott,
horgomat orrodba vetem,
zablámat a szádba,
és visszaviszlek azon az úton,
amelyen idejöttél!

³⁰Neked pedig ezt a jelet adom: Ebben az évben azt eszitek, ami a tarlón nő, a második évben azt, ami annak a magvaiból hajt; a harmadik évben azonban vessetek és arassatok, ültessetek szőlőt, és egyétek a gyümölcsét! ³¹Akik megmenekülnek és megmaradnak Yehuda házából, azok újra gyökeret vernek lenn, és gyümölcsöt hoznak fenn. ³²Mert Yerushalaim-ből terjed szét a maradék, és a Tzion hegyéről azok, akik megmenekülnek. A Seregek Yahuwah-jának féltő szeretete műveli ezt.

³³Azért ezt mondta Yahuwah Asszíria királyáról: Nem jut be ebbe a városba, és nyilat sem lő rá; nem fordít feléje pajzsot, töltést sem emel ellene. ³⁴Azon az úton tér vissza, amelyen jött, de ebbe a városba nem jut be – így szól Yahuwah. ³⁵Pajzsa leszek ennek a városnak, és megszabadítom, önmagamért, meg szolgámért, Davidért.

³⁶Akkor eljött Yahuwah ANGYALA (Meleck), és levágott az asszír táborban száznyolcvanötezer embert. Amikor reggelre fölkeltek, mindenfelé csupa holttest volt. ³⁷Ekkor Szanhérib, Asszíria királya fölkerekedett, visszavonult Ninivébe, és ott is maradt. ³⁸Egyszer aztán, amikor imádkozott Elohim-jának, Niszróknak a templomában, a fiai, Adrammelek és Szárecer, levágták karddal, maguk pedig elmenekültek Arárát földjére. Utána a fia, Észarhaddón lett a király.

¹Abban az időben Hizkiyahu halálosan megbetegedett. Yeshayahu próféta, Ámóc fia elment hozzá, és ezt mondta neki: Így szól Yahuwah: Rendelkezz házadról, mert meghalsz, nem maradhatsz életben! ²Ekkor Hizkiyahu arcát a fal felé fordítva imádkozott Yahuwah-hoz, ³és ezt mondta: Ó, Yahuwah, ne feledkezz meg arról, hogy én híven és tiszta szívvel éltem előtted, és azt tettem, amit jónak látsz! És Hizkiyahu keservesen sírt.

⁴Azután így szólt Yahuwah Igéje Yeshayahuhoz: ⁵Menj, és mondd meg Hizkiyahunak: Így szól Yahuwah, atyádnak, Davidnak Elohim-ja: Meghallgattam imádságodat, láttam, hogy könnyeztél. Ezért megtoldom napjaidat még tizenöt évvel. ⁶Asszíria királyának a kezéből pedig kiszabadítlak téged meg ezt a várost, és pajzsa leszek ennek a városnak. ⁷Ez lesz annak a jele, hogy teljesíti Yahuwah azt az igét, amelyet kijelentett: ⁸Visszatérítem az árnyékot tíz fokkal Áház napóráján, azokon a fokokon, amelyeken már áthaladt. És visszatért a napórán az árnyék tíz fokkal azokon a fokokon, amelyeken már áthaladt.

⁹Hizkiyahunak, Yehuda királyának a följegyzése, amikor beteg volt, de fölgyógyult betegségéből:

¹⁰Már azt gondoltam,
hogy életem delén kell elmennem
a holtak hazájának kapuiba,
megfosztva többi évemtől.

¹¹Azt gondoltam,
hogy nem látom többé Yahuwah-át
az élők földjén,
nem láthatok többé embert
a világ lakói között.

¹²Mishkánomat (hajlékomat) lebontják,
mint a pásztorok sátrát,
megfosztanak tőle.
Összetekeri életemet,
mint takács a vásznat,
elvágja életem fonalát.
Reggeltől estig végez velem!

¹³Reggelig igyekeztem megnyugodni,
de úgy törte össze minden csontomat,
mint az oroszlán.
Reggeltől estig végez velem!

¹⁴Csipogtam,
mint a fecske vagy a rigó,
nyögtem, mint a galamb,
szemeim fönnakadtak: Yahuwah, szenvedek,
segíts rajtam!

¹⁵Mit szóljak?
Hiszen amit megmondott,
azt tette velem.
Így múlnak el éveim
lelkem keserűségében.

¹⁶Yahuwah, az éltet mindenkit,
engem is csak az éltet ezek után,
hogy megerősítesz és meggyógyítasz.

¹⁷Bizony, javamra vált a nagy keserűség.
Hiszen megmentettél
az enyészet vermétől,
és hátad mögé dobtad
minden vétkemet.

¹⁸Mert nem a holtak hazájában
magasztalnak téged,
nem a halottak dicsőítenek,
nem a sírba leszállók
reménykedhetnek hűségedben.

¹⁹Az élő, csak az élő magasztalhat téged,
akárcsak én most.
Az apák tanítják fiaiknak,
hogy te hűséges vagy.

²⁰Megszabadít engem Yahuwah,
ezért pengessük a lantot
életünk minden napján Yahuwah házában.

²¹Yeshayahu azután ezt mondta: Hozzatok egy csomó préselt fügét, tegyétek rá a kelevényre, és életben fog maradni. ²²Ekkor kérdezte Hizkiyahu: Mi lesz a jele, hogy föl tudok menni Yahuwah házába?

¹Abban az időben Meródak-Baladán, Baladánnak, Babilónia királyának a fia levelet és ajándékot küldött Hizkiyahunak, mert hallotta, hogy beteg volt, de új erőre kapott. ²Hizkiyahu megörült a követeknek, és megmutatta nekik kincstárát, az ezüstöt és az aranyat, a balzsamokat és a finom olajokat, egész fegyvertárát és mindazt, ami kincstárában található volt. Semmi sem volt palotájában és egész birodalmában, amit meg ne mutatott volna nekik Hizkiyahu.

³Ekkor Yeshayahu próféta elment Hizkiyahu királyhoz, és megkérdezte tőle: Mit mondtak ezek az emberek, és honnan jöttek hozzád? Hizkiyahu így felelt: Messzi földről, Babilóniából jöttek hozzám. ⁴Yeshayahu így szólt: Mit láttak a palotádban? Hizkiyahu így felelt: Mindent láttak, ami csak a palotámban van; semmi sincs a kincstáramban, amit meg ne mutattam volna nekik. ⁵Akkor így szólt Yeshayahu Hizkiyahuhoz: Halld meg a Seregek Yahuwah-jának igéjét: ⁶Eljön majd az idő, amikor mindazt elviszik Babilóniába, ami a palotádban van, és amit elődeid gyűjtöttek mindmáig, semmi sem marad meg. Ezt mondja Yahuwah! ⁷Utódaid közül is, akik tőled származnak, akiket nemzel, elvisznek egyeseket, és udvari szolgák lesznek Babilónia királyának a palotájában. ⁸Hizkiyahu így válaszolt Yeshayahunak: Jó Yahuwah Igéje, amelyet hirdettél. Mert ezt gondolta: akkor az én időmben béke és biztonság lesz!

¹Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet! – mondja Elohim-otok.

²Szóljatok Yerushalaim szívéhez, és hirdessétek neki,
hogy letelt rabsága, megbűnhődött bűnéért,
hiszen kétszeresen sújtotta Yahuwah keze minden vétkéért.

³Egy hang kiált: Építsetek utat a pusztában Yahuwah-nak!
Készítsetek egyenes utat a kietlenben Elohim-unknak!

⁴Emelkedjék föl minden völgy, süllyedjen le minden hegy és halom,
legyen az egyenetlen egyenessé és a dombvidék síksággá!

⁵Mert megjelenik Yahuwah dicsősége,
látni fogja minden ember egyaránt.
Yahuwah maga mondja ezt.

⁶Egy hang szól: Kiálts!
Én kérdeztem: Mit kiáltsak?
Minden test csak fű,
és minden szépsége, mint a mezei virágé.

⁷Elszárad a fű, elhervad a virág,
ha ráfúj Yahuwah szele.
Bizony csak fű a nép!

⁸Elszárad a fű, elhervad a virág,
de Elohim-unk igéje örökre megmarad.

⁹Magas hegyre menj föl, ki örömhírt viszel Tzionnak,
kiálts erős hangon, ki örömhírt viszel Yerushalaim-nak!
Kiálts, ne félj!
Mondd Yehuda városainak: Itt van Elohim-otok!

¹⁰az én URam, Yahuwah jön hatalommal,
karja uralkodik.
Vele jön szerzeménye,
előtte jön, amiért fáradozott.

¹¹Mint pásztor, úgy legelteti nyáját,
karjára gyűjti a bárányokat,
ölébe veszi őket,
az anyajuhokat szelíden terelgeti.

¹²Ki mérte meg markával a tenger vizét,
ki mérte meg arasszal az eget?
Ki mérte meg vékával a föld porát,
ki tette mérlegre a hegyeket,
és mérlegserpenyőbe a halmokat?

¹³Ki irányította Yahuwah lelkét,
ki volt tanácsadója, aki oktatta?

¹⁴Kivel tanácskozott, ki világosította fel őt?
Ki tanította meg a helyes eljárásra,
ki tanította tudományra,
és ki oktatta értelmes cselekvésre?

¹⁵A népek olyanok előtte, mint egy vízcsepp a vödörben,
annyit érnek, mint egy porszem a mérlegserpenyőn,
a szigetek egy homokszemnek számítanak.

¹⁶A Libánon fája nem elég a tűzre,
állata nem elég az égőáldozathoz.

¹⁷A népek mind semmik előtte,
puszta semmiségnek tartja őket.

¹⁸Kihez hasonlíthatnátok Elohim-ot,
és hogyan készíthetnétek el képmását?

¹⁹A mesterember bálványszobrot önt,
az ötvös bevonja arannyal,
és ezüstláncot forraszt hozzá.

²⁰Aki szegény ilyen áldozathoz,
az olyan fát választ, amely nem korhad el;
okos mestert keres,
hogy olyan bálványt állítson, amely nem inog.

²¹Hát nem tudjátok, nem hallottátok,
nem hirdették nektek eleitől fogva,
és nem értették meg veletek,
hogyan vettetett alap a földnek?

²²Az, aki ott trónol a földkerekség fölött,
amelynek lakói olyanok előtte, mint a sáskák:
ő az, aki kiteríti az eget, mint egy függönyt,
kifeszíti, mint egy lakósátrat.

²³Ő teszi semmivé a fejedelmeket,
és pusztítja el a föld bíráit.

²⁴Még alig ültették el, alig vetették el őket,
alig vert gyökeret törzsük a földben,
ő csak rájuk fuvall, és kiszáradnak,
és elragadja őket, mint forgószél a polyvát.

²⁵Kihez hasonlíthatnátok hát engem,
kihez volnék hasonló? – szól a Szent.

²⁶Emeljétek föl szemeteket a magasba,
és lássátok, ki teremtette azokat!
Ő, aki előhozza seregüket szám szerint,
nevén szólítja mindnyájukat,
nagy hatalma és ereje miatt
egyetlen híjuk sincsen.

²⁷Miért mondod ezt, Ya’akóv,
miért szólsz így, Yiszráel:
„Rejtve van utam Yahuwah előtt,
és nem gondol ügyemmel az én Elohim-om”?

²⁸Hát nem tudod és nem hallottad,
hogy örökkévaló Elohim az Yahuwah,
aki a föld határait teremtette?
Nem fárad el és nem lankad meg,
kikutathatatlan a bölcsessége!

²⁹Erőt ad a megfáradtnak,
és az erőtlen erejét megsokasítja.

³⁰Elfáradnak az ifjak, és meglankadnak,
megtántorodnak a legkülönbek is.

³¹De akik Yahuwah-ban bíznak,
azoknak ereje megújul;
szárnyra kelnek, mint a sasok,
futnak és nem lankadnak meg,
járnak és nem fáradnak el.

¹Hallgassatok rám, szigetek!
Újuljon meg a nemzetek ereje!
Jöjjenek ide, azután beszéljenek,
szálljunk perbe egymással!

²Ki indította el napkeletről azt,
akinek lépteit győzelem kíséri?
Ki adja hatalmába a népeket,
hogy királyokat tiporjon le?
Porrá zúzza őket fegyvere,
íja előtt szétszóródnak, mint a polyva.

³Üldözi őket, háborítatlanul nyomul előre,
lába is alig éri az ösvényt.

⁴Ki tette, ki vitte véghez ezt?
Ki hozta létre kezdettől fogva a nemzedékeket?
Én, Yahuwah, vagyok az első,
és én mindvégig ugyanaz vagyok.

⁵Láttára a szigeteken is megijednek,
a föld szélein is reszketnek,
közelednek egymáshoz, összejönnek.

⁶Egyik a másikat támogatja,
és ezt mondják egymásnak:
Légy erős!

⁷Biztatja a mester az ötvöst,
aki simítókalapáccsal dolgozik az üllőn,
és ezt mondja a forrasztásról:
Jól van, meg kell erősíteni szegekkel,
hogy ne mozogjon!

⁸De te, szolgám, Yiszráel, Yaakov, akit kiválasztottam,
barátomnak, Avrahamnak utóda!

⁹A föld végén ragadtalak meg,
annak széléről hívtalak el.
Ezt mondtam neked: Szolgám vagy!
Kiválasztottalak, nem vetlek meg!

¹⁰Ne félj, mert én veled vagyok,
ne csüggedj, mert én vagyok Elohim-od!
Megerősítlek, meg is segítlek,
sőt győzelmes jobbommal támogatlak.

¹¹Megszégyenülnek és gyalázatba esnek
mindazok, akik gyűlölnek téged.

¹²Semmivé lesznek, elpusztulnak,
akik veled perbe szállnak.
Keresed, és nem találod azokat,
akik téged támadnak.

¹³Megsemmisülnek teljesen,
akik ellened harcolnak.
Mert én, Yahuwah,
a te Elohim-od,
erősen fogom jobb kezedet,
és ezt mondom neked:
Ne félj, én megsegítlek!

¹⁴Ne félj, férgecske Yaakov,
maroknyi Yiszráel!
Én megsegítlek – így szól Yahuwah,
a te megváltód, Yiszráel Szentje –.

¹⁵Új és éles fogú cséplőszánná teszlek.
Hegyeket csépelsz és törsz össze,
halmokat zúzol pozdorjává.

¹⁶Feldobod őket, és a szél elhordja,
a szélvihar szétszórja őket.
Te pedig ujjongani fogsz Yahuwah-ban,
dicsekedni fogsz Yiszráel Szentjével.

¹⁷A nyomorultak és a szegények vizet keresnek,
de nincs, nyelvük kiszárad a szomjúságtól.
De én, Yahuwah, meghallgatom őket,
én, Yiszráel Elohim-ja,
nem hagyom el őket.

¹⁸A kopár hegyeken folyókat fakasztok,
a völgyek mélyén forrásokat,
a pusztát bővizű tóvá változtatom
és a szomjú földet vizek forrásává.

¹⁹A pusztában cédrust növesztek
meg akácot, mirtuszt és olajfát.
A pusztaságba borókafenyőt ültetek,
kőrisfát meg ciprust.

²⁰Hadd lássák, és hadd tudják meg,
vegyék észre, és értsék meg,
hogy Yahuwah keze vitte ezt végbe,
Yiszráel Szentje teremtette.

²¹Álljatok elő peres ügyetekkel!
– mondja Yahuwah.
Adjátok elő érveiteket!
– mondja Yaakov királya.

²²Adják elő, és mondják meg nekünk,
hogy mi fog történni.
Mondják meg, mi volt régen,
hadd szívleljük meg;
vagy tudassák velünk, mi következik,
hadd tudjuk meg a jövendőt!

²³Mondjátok meg, mi lesz ezután,
hadd tudjuk meg, elohimok vagytok-e?
Tegyetek akár jót, akár rosszat,
hadd lássuk azokat csodálkozva!

²⁴De ti semmik vagytok,
semmit sem ér, amit tesztek,
utálatos dolog, ha valaki titeket választ.

²⁵Elindítottam északról azt, aki eljött,
napkeletről azt, aki hirdeti nevemet.
Eltiporja a helytartókat,
mint az agyagot,
mint a sarat taposó fazekas.

²⁶Ki mondta meg ezt régen,
hogy tudhatnánk,
jó előre, hogy azt mondhatnánk:
igaz!
Senki sem mondta meg,
senki sem hirdette,
senki sem hallotta szavaitokat.

²⁷Én mondtam először Tzionnak:
Itt vannak már!
Én küldtem Yerushalaim-ba
azt, aki örömhírt vitt.

²⁸Szétnézek, de nincs köztük senki,
aki tanácsot adhatna.
Ha kérdezem őket,
egy szót sem szólnak.

²⁹Mert semmik ők mindannyian,
semmit sem érnek tetteik!
A bálványok csak olyanok,
mint a puszta szél.

¹Ez az én szolgám,
akit támogatok,
az én választottam,
akiben gyönyörködöm.
Lelkemmel ajándékoztam meg,
törvényt hirdet a népeknek.

²Nem kiált,
nem lármáz,
és nem hallatja szavát az utcán.

³A megrepedt nádszálat nem töri össze,
a füstölgő mécsest nem oltja el,
igazán hirdeti a törvényt.

⁴Nem alszik ki,
és nem törik össze,
míg a törvénynek érvényt nem szerez a földön;
tanítására várnak a szigetek.

⁵Ezt mondja Yahuwah Elohim,
aki az eget teremtette és kiterítette,
szilárddá tette a földet,
és növényt sarjasztott,
leheletet ad a rajta lakó népnek,
és lelket a rajta járóknak:

⁶Én, Yahuwah,
elhívtalak az igazságért,
én fogom a kezedet.
Megőrizlek,
és benned ajándékozom meg szövetségemmel népemet,
világosságommal a nemzeteket.

⁷Nyisd meg a vakok szemeit,
hozd ki a börtönből a foglyokat,
a fogházból a sötétben ülőket!

⁸Én vagyok Yahuwah,
ez a nevem,
nem adom dicsőségemet másnak,
sem dicséretemet a bálványoknak.

⁹A régebbiek már beteljesedtek,
most újakat mondok.
Még mielőtt kibontakoznak,
tudatom veletek.

¹⁰Énekeljetek Yahuwah-nak új éneket,
dicséretet a föld széléig,
akik tengerre szálltok,
és ami a tengert betölti,
a szigetek és lakóik!

¹¹Zengjen a puszta és városai,
a falvak, amelyekben Kédár lakik!
Ujjongjanak a kősziklákon lakók,
a hegytetőkön is kiáltozzanak!

¹²Dicsőítsék Yahuwah-át,
hirdessék dicséretét a szigeteken!

¹³Yahuwah elindul, mint egy hős,
indulatba jön, mint egy harcos,
harsányan kiált,
diadalmaskodik ellenségein.

¹⁴Sokáig hallgattam,
némán türtőztettem magam.
De most zihálva nyögök,
és lihegek, mint egy szülő asszony.

¹⁵Letarolom a hegyeket és halmokat,
úgyhogy egész növényzetük elszárad.
A folyókon gázlókat készítek,
és a mocsarakat kiszárítom.

¹⁶Vezetem majd a vakokat olyan úton,
amelyet nem ismertek,
ismeretlen ösvényeken viszem őket.
A sötétséget világossággá változtatom előttük,
a rögös utat simává.
Ezeket a dolgokat véghezviszem,
nem mulasztom el.

¹⁷Meghátrálnak és csúful megszégyenülnek,
akik bálványokban bíznak,
akik szobroknak mondják ezt:
Ti vagytok Elohim-jaink!

¹⁸Ti süketek, halljatok!
Ti vakok, nézzetek föl,
és lássatok!

¹⁹Van-e olyan vak, mint az én szolgám,
és olyan süket, mint követem,
akit küldök?
Van-e olyan vak, mint az én megbízottam,
olyan vak, mint Yahuwah szolgája?

²⁰Sokat láttál,
de nem ügyeltél rá,
nyitva volt a füled,
mégsem hallottál.

²¹Igazsága érdekében akart Yahuwah nagy és felséges tanítást adni.

²²Ezért lett ez a nép kirabolt és kifosztott;
csapdába és verembe estek mindnyájan,
és börtönbe vannak zárva.
Kirabolták őket,
és nem volt szabadító,
kifosztották őket,
és nem mondta senki:
add vissza!

²³Ki ügyel erre közületek,
ki hallgatja figyelmesen a jövő érdekében?

²⁴Ki engedte meg,
hogy kifosszák Yaakovot,
és kirabolják Yiszráelt?
Vajon nem Yahuwah,
aki ellen vétkeztünk?
Nem akartak útjain járni,
és nem hallgattak tanítására.

²⁵Ezért ontotta rá heves haragját
és a háború tombolását.
Lángolt körülötte,
de nem értette,
égette őt,
de nem szívlelte meg.

¹De most így szól Yahuwah,
a te teremtőd, Yaakov,
a te formálód, Yiszráel:
Ne félj, mert megváltottalak,
neveden szólítottalak,
enyém vagy!

²Ha vízen kelsz át,
én veled vagyok,
és ha folyókon,
azok nem sodornak el.
Ha tűzben jársz,
nem perzselődsz meg,
a láng nem éget meg.

³Mert én, Yahuwah,
vagyok a te Elohim-od, Yiszráel Szentje,
a te szabadítód!
Kárpótlásul adom érted Egyiptomot,
Etiópiát és Szebát adom helyetted.

⁴Mivel drágának tartalak,
és becsesnek,
mivel szeretlek,
azért embereket adok helyetted,
életedért nemzeteket.

⁵Ne félj, mert én veled vagyok!
Napkeletről visszahozom gyermekeidet,
és napnyugatról összegyűjtelek.

⁶Ezt mondom északnak:
Add ide! –
és délnek:
Ne tartsd fogva!
Hozd ide fiaimat a messzeségből,
leányaimat a föld végéről,

⁷mindenkit,
akit nevemről neveznek,
akit dicsőségemre teremtettem,
formáltam és alkottam.

⁸Hozd ki a népet, amely vak,
pedig van szeme,
és süket,
pedig van füle!

⁹Gyűljön össze minden nép,
gyülekezzenek össze a nemzetek!
Ki tudja közülük megmondani
és tudtunkra adni,
hogy mi volt régen?
Állítsák elő tanúikat,
igazolják őket,
hogy aki hallja, azt mondja rá:
úgy van!

¹⁰Ti vagytok a tanúim
– így szól Yahuwah –,
és szolgáim, akiket kiválasztottam,
hogy megismerjetek,
higgyetek bennem,
és megértsétek,
hogy csak én vagyok.
Előttem nem lett Elohim,
és utánam sem lesz.

¹¹Én, én vagyok Yahuwah,
rajtam kívül nincs szabadító.

¹²Én mondtam meg, hogy megszabadítalak,
én hirdettem,
nem valamelyik idegen elohim.
Ti vagytok a tanúim
– így szól Yahuwah –,
hogy én Elohim vagyok.

¹³Ezután is csak én leszek!
Nincs, aki kezemből kiragadjon,
ha én cselekszem,
ki másíthatja meg?

¹⁴Ezt mondja Yahuwah,
megváltótok, Yiszráel Szentje:
A ti érdeketekben küldök Babilóniába,
letörök minden zárat,
a káldeusok pedig jajveszékelnek.

¹⁵Én, Yahuwah,
vagyok a ti szentetek, Yiszráel teremtője,
a ti királyotok.

¹⁶Ezt mondja Yahuwah,
aki utat készített a tengeren,
ösvényt a hatalmas vízen át,

¹⁷aki hagyta,
hogy kivonuljanak a harci kocsik és lovak,
a hadsereg és a harcosok,
és most ott feküsznek,
nem kelnek föl többé,
elaludtak,
elhamvadtak,
mint a mécses:

¹⁸Ne a régi dolgokat emlegessétek,
ne a múltakon tűnődjetek!

¹⁹Mert én újat cselekszem,
most kezd kibontakozni,
majd megtudjátok!
Már készítem az utat a pusztában,
a sivatagban folyókat fakasztok.

²⁰Még a mezei vadak is dicsőíteni fognak engem,
a sakálok és a struccok is,
mert vizet fakasztok a pusztában
és folyókat a sivatagban,
hogy inni adjak választott népemnek,

²¹a népnek,
amelyet magamnak formáltam,
hogy hirdesse dicséretemet.

²²De nem engem hívtál segítségül, Yaakov,
nem értem fáradoztál, Yiszráel!

²³Nem nekem hoztál bárányt égőáldozatul,
nem engem dicsőítettél véresáldozataiddal.
Nem én voltam,
akinek ételáldozatoddal szolgáltál,
nem én voltam,
akiért tömjénezéssel fáradoztál.

²⁴Nem nekem vettél pénzért illatos nádat,
nem engem árasztottál el véresáldozataid kövérjével.
Hanem te voltál az,
akinek én szolgáltam vétkeid miatt,
te voltál az,
akiért fáradoztam bűneid miatt.

²⁵Én, én vagyok az,
aki eltörlöm álnokságodat önmagamért,
és vétkeidre többé nem emlékezem.

²⁶Ha emlékeztetni akarsz,
akkor törvénykezzünk!
Mondd el,
amivel igazolhatod magad!

²⁷Már ősatyád is vétkezett ellenem,
és szószólóid álnokul viselkedtek.

²⁸Ezért vetettem el a szentély fejedelmeit,
hagytam,
hogy pusztítsák Yaakovot,
és káromolják Yiszráelt.

¹De most hallgass rám, szolgám, Yaakov, Yiszráel, akit kiválasztottam!

²Ezt mondja Yahuwah, a te alkotód,
aki megformált az anyaméhben, és aki megsegít:
Ne félj szolgám, Yaakov, Yeshurun, akit kiválasztottam!

³Mert vizet árasztok a szomjas földre,
patakokat a szárazra.
Lelkemet árasztom utódaidra,
áldásomat sarjadékaidra.

⁴Növekednek, mint fű a víz mellett,
mint csatornák mentén a fűzfák.

⁵Egyik ezt mondja majd: Én Yahuwah-é vagyok!
A másik Yaakov nevére hivatkozik.
A harmadik a kezébe írja: Yahuwah-é vagyok,
és dicsekedve említi Yiszráel nevét.

⁶Ezt mondja Yahuwah, Yiszráel királya és megváltója,
a Seregek Yahuwah-ja:
Én vagyok az első és az utolsó,
rajtam kívül nincs Elohim.

⁷Kicsoda olyan, mint én?
Szóljon, mondja meg, sorolja fel,
hogy mi történt, amióta hajdan népet alkottam;
és mondják el a jövendőt, ami következik.

⁸Ne rettegjetek, és ne féljetek!
Hiszen régóta hirdettem, megmondtam,
és ti vagytok a tanúim!
Van-e Elohim rajtam kívül?
Nincsen kőszikla, nem tudok róla!

⁹A bálványszobrok készítői mind hiábavalók,
és amiket kedvelnek, nem érnek semmit.
Tanúik nem látnak és nem tudnak semmit,
ezért szégyent vallanak.

¹⁰Ki formált Elohim-ot,
ki öntött bálványszobrot, amely semmit sem ér?

¹¹Akik a bálványokhoz ragaszkodnak, mind szégyent vallanak,
mert maguk a mesterek is csak emberek.
Gyűljenek össze, álljanak elő mind!
Majd megrettennek és szégyent vallanak valamennyien!

¹²A kovácsmester vésőt fogva dolgozik az izzó szénnél.
Pöröllyel készíti a szobrot, erős karral dolgozik rajta.
Ha megéhezik, elveszti erejét;
ha nem iszik vizet, kimerül.

¹³Az ácsmester kifeszíti a mérőzsinórt,
vörös krétával rajzol,
majd gyaluval dolgozik,
azután körzővel rajzol,
és emberalakot készít,
mint egy feldíszített embert,
hogy házban lakjék.

¹⁴Cédrust vág ki, tölgyfát vagy cserfát választ,
amelyet az erdő fái között nevelt,
kőrisfát ültet, amelyet az eső nevel.

¹⁵Ez lesz az ember tüzelője,
vesz belőle, hogy melegedjék,
befűt, és kenyeret süt.
De Elohim-ot is csinál belőle,
és leborul előtte;
bálványszobrot készít,
és imádja azt.

¹⁶Felét eltüzeli, ennél a felénél pecsenyét süt,
megeszi a húst, és jóllakik;
közben melegszik, és ezt mondja:
De jól megmelegedtem, amíg néztem a tűz fényét!

¹⁷A fa többi részéből Elohim-ot készít: bálványszobrot.
Leborulva imádja,
és így könyörög hozzá:
Ments meg engem, mert te vagy Elohim-om!

¹⁸Nem tudnak és nem értenek semmit,
mert szemük nem képes látni,
és nincs eszük, nem értenek.

¹⁹Nem gondolja meg az ilyen ember,
nem tudja és nem érti,
hogy ezt mondaná:
Felét eltüzeltem, kenyeret sütöttem parazsánál,
húst is sütöttem, és megettem.
A többi részéből utálatos bálványt csinálok,
és egy fatuskót imádok!

²⁰Aki hamuban gyönyörködik,
azt félrevezeti saját megcsalt szíve.
Nem mentheti magát,
és nem mondhatja ezt:
Csak hazugságra támaszkodtam!

²¹Gondold meg, Yaakov, mindezeket,
mert te, Yiszráel, az én szolgám vagy!
Én formáltalak, az én szolgám vagy te, Yiszráel,
nem feledkezem meg rólad!

²²Eltörlöm hűtlenségedet, mint a felleget,
vétkeidet, mint a felhőt.
Térj hozzám, mert megváltottalak!

²³Ujjongjatok, egek, mert ezt tette Yahuwah,
harsogjatok, földnek mélységei!
Ujjongásba törjetek ki, hegyek,
az erdő és minden fája,
mert megváltotta Yahuwah Yaakovot,
megmutatja dicsőségét Yiszráelen!

²⁴Ezt mondja megváltód, Yahuwah,
aki az anyaméhben formált:
Én, Yahuwah, alkottam mindent,
egyedül feszítettem ki az eget,
magam tettem szilárddá a földet.

²⁵A csalók jeleit semmivé teszem,
és a varázslókat bolondokká,
a bölcseket meghátrálásra kényszerítem,
leleplezem, hogy tudományuk bolondság.

²⁶Én váltom valóra szolgáim beszédét,
és megvalósítom követeim tanácsát.
Én mondom, hogy lakjanak Yerushalaim-ban,
és építsék föl Yehuda városait,
mert helyreállítom romjait.

²⁷Én mondom, hogy száradjon ki a mély tenger,
és kiszárítom folyóidat.

²⁸Én mondom Círust pásztoromnak,
és ő minden kívánságomat teljesíti,
amikor azt mondja: Építsék föl Yerushalaim-ot,
és rakják le a templom alapját!

¹Ezt mondja Yahuwah fölkentjének, Círusnak,
akinek megfogtam a jobb kezét,
népeket terítek le előtte,
és királyok övét oldom meg,
kitárulnak előtte az ajtók,
nem maradnak zárva a kapuk:

²Én megyek előtted,
a rögös utat elegyengetem,
az ércajtókat betöröm,
és a vaszárakat leverem.

³Neked adom a sötétség kincseit,
az elrejtett drágaságokat,
hogy megtudd:
én vagyok Yahuwah,
aki téged néven szólított, Yiszráel Elohim-ja.

⁴Szolgámért, Yaakovért,
választottamért, Yiszráelért
szólítottalak neveden,
híres nevet adtam neked,
noha nem ismertél.

⁵Én vagyok Yahuwah,
nincs más,
nincs Elohim rajtam kívül!
Én öveztelek föl,
noha nem ismertél.

⁶Hadd tudják meg napkelettől napnyugatig,
hogy nincs más rajtam kívül,
én vagyok Yahuwah,
nincs más!

⁷Én alkottam a világosságot,
én teremtettem a sötétséget,
én szerzek békességet,
én teremtek bajt,
én, Yahuwah, cselekszem mindezt.

⁸Egek, harmatozzatok a magasból,
hulljon igazság a fellegekből!
Táruljon fel a föld,
és teremjen szabadságot,
sarjadjon igazság is vele!
Én, Yahuwah, teremtettem mindezt.

⁹Jaj annak, aki perbe száll alkotójával,
bár csak egy a földből készült cserépedények között!
Mondhatja-e formálójának az agyag:
Mit csinálsz?
És a készítmény ezt:
Nem ügyes a kezed?

¹⁰Jaj annak, aki ezt mondja apjának: Miért nemzettél?
– és anyjának: Miért vajúdtál velem?!

¹¹Ezt mondja Yahuwah, Yiszráel Szentje és alkotója:
Kérdőre akartok vonni fiaimat illetően?
Parancsolni akartok kezem munkájában?

¹²Én alkottam a földet,
és én teremtettem rá embert.
Az én kezem feszítette ki az eget,
minden serege az én parancsomra állt elő.

¹³Én indítottam el őt győzelmesen,
egyengetem az útját mindenütt.
Ő építi föl városomat,
és hazaküldi foglyaimat,
nem fizetségért
és nem ajándékért
– mondja a Seregek Yahuwah-ja.

¹⁴Ezt mondja Yahuwah:
Egyiptom szerzeménye, Etiópia nyeresége
és a szábaiak, a nagy termetű férfiak
hozzád mennek,
tieid lesznek,
utánad mennek,
megbilincselve vonulnak.

¹⁵Feléd fordulva leborulnak,
feléd fordulva imádkoznak:
Csak nálad van Elohim,
nincs máshol,
nincs más Elohim!

¹⁶Bizony, te elrejtőzködő Elohim vagy,
Yiszráel Elohim-ja, szabadító!

¹⁷Szégyent vallanak és gyalázatba esnek,
mindnyájan gyalázatra jutnak a bálványkészítők.

¹⁸Yiszráelt megszabadítja Yahuwah
örökké tartó szabadságra.
Nem ér benneteket szégyen és gyalázat
soha, soha többé.

¹⁹Ezt mondja Yahuwah,
aki az eget teremtette,
ő, Elohim,
aki a földet formálta,
alkotta és megszilárdította,
nem kietlennek teremtette,
hanem lakóhelynek formálta:
Én vagyok Yahuwah,
nincs más!

²⁰Nem rejtélyesen szóltam a földnek egy sötét helyén.
Nem azt mondtam Yaakov utódainak,
hogy hiábavaló dolgokban keressenek engem.
Én, Yahuwah,
igazat mondok,
a valóságot jelentem ki!

²¹Gyülekezzetek, jöjjetek ide!
Lépjenek elő mindazok,
akik megmenekültek a nemzetek közül!
Semmit sem tudnak azok,
akik fából készült bálványokat hordoznak,
és olyan Elohim-hoz imádkoznak,
aki nem tud segíteni.

²²Mondjátok meg, adjátok elő,
tanácskozzatok csak egymással!
Hirdetett-e valaki valaha,
jelentett-e ki ilyent az ősidők óta?
Csak én, Yahuwah!
Nincs más Elohim rajtam kívül,
igaz és szabadító Elohim
nincsen rajtam kívül.

²³Rám figyeljetek
a föld legvégéről is,
és megszabadultok,
mert én vagyok Elohim,
nincs más!

²⁴Magamra esküdtem,
igazság jött ki számon,
szavam megmásíthatatlan:
Előttem hajol meg minden térd,
rám esküszik minden nyelv,
és ezt mondják rólam:
Csak az ÚRnál van igazság és erő!
Megszégyenülve mennek hozzá mind,
akik gyűlölték őt.

²⁵Yahuwah által boldogul,
vele dicsekszik Yiszráel minden utóda.

¹Összerogyott Bél,
leroskadt Nebó,
állatokra és barmokra rakták szobraikat,
amelyeket nektek kellett hordoznotok;
most fáradt állatokra kerülnek teherként.

²De nem tudják megmenteni a terhet,
leroskadnak,
összerogynak mind,
maguk is fogságba kerülnek.

³Hallgass rám, Yaakov háza,
és Yiszráel házának egész maradéka,
ti, akiket születésetek óta hordozok,
világra jöveteletek óta viszlek:

⁴Vénségetekig ugyanaz maradok,
ősz korotokig én hordozlak!
Én alkottalak,
én viszlek,
én hordozlak,
én mentelek meg.

⁵Ugyan kihez hasonlíthatnátok engem,
kivel mérhetnétek össze,
kivel vethetnétek egybe,
akihez hasonlítanék?

⁶Kiöntik az aranyat az erszényből,
kimérik az ezüstöt a mérlegen.
Ötvöst fogadnak,
hogy Elohim-ot készítsen belőle,
és leborulva imádják.

⁷Vállra veszik, úgy hordozzák:
ha helyére teszik, ott áll,
el nem mozdul helyéről.
Ha kiáltanak hozzá,
nem válaszol,
a nyomorúságból nem szabadít meg.

⁸Emlékezzetek csak,
és piruljatok,
szívleljétek meg ezt,
ti hűtlenek!

⁹Emlékezzetek az ősrégi dolgokra,
mert én vagyok Elohim,
nincs más, Elohim vagyok,
nincs hozzám hasonló!

¹⁰Előre megmondtam a jövendőt,
és régen a még meg nem történteket.
Ezt mondom:
Megvalósul tervem,
mindent megteszek,
ami nekem tetszik.

¹¹Elhívok napkeletről egy saskeselyűt,
tervem végrehajtóját messze földről.
Alig szóltam,
máris elhozom,
kigondoltam,
máris megteszem.

¹²Hallgassatok rám, konok szívűek,
akik messze vagytok az igazságtól!

¹³Közel van igazságom,
nincs már messze,
szabadításom nem késik.
A Tzionon szabadulást szerzek
ékességemnek, Yiszráelnek.

¹Szállj le, és ülj a porba, Babilon szűz lánya!
Ülj a földre, nincs már trónus, káldeusok lánya!
Nem neveznek többé finomnak és dédelgetettnek.

²Fogd a kézimalmot, őrölj lisztet,
vedd le fátyladat!
Emeld föl ruhádat, takard ki combodat,
úgy gázolj át a folyókon!

³Ne takarja semmi meztelenségedet,
hadd lássák gyalázatodat!
Bosszút állok kérlelhetetlenül!
– mondja megváltónk, Yiszráel Szentje;
Seregek Yahuwah-ja az ő neve.

⁴Ülj némán, menj sötét helyre, káldeusok lánya!
Nem neveznek többé országok úrnőjének.

⁵Megharagudtam népemre,
eltaszítottam örökségemet,
és kezedbe adtam őket.
Te pedig irgalmatlanul bántál velük,
az öregre is súlyos igát raktál.

⁶Azt gondoltad, hogy úrnő maradsz örök időkre?
Nem fontoltad meg ezeket,
nem gondoltál a végére.

⁷De most, halld meg ezt,
te, aki jóléthez szoktál,
biztonságban laktál,
és ezt mondtad magadban:
Csak én vagyok, rajtam kívül nincs más!
Nem leszek özvegy,
nem tudom meg, mi a gyermektelenség!

⁸Pedig megéred mindkettőt hirtelen,
egyetlen napon:
rád nehezedik teljes súllyal
a gyermektelenség és az özvegység,
hiába a sok varázslás,
a nagy hatású varázsige!

⁹Gonoszságodban bíztál,
azt gondoltad, hogy nem lát senki.
Bölcsességed és tudományod félrevezetett,
amikor ezt gondoltad magadban:
Csak én vagyok, rajtam kívül nincs más!

¹⁰Pedig utolér téged is a baj,
nem tudsz ellene varázsigét.
Rád szakad a veszedelem,
nem tudod elhárítani.
Hirtelen ér utol a nem várt pusztulás.

¹¹Állj elő varázsigéiddel és sok varázslásoddal,
amellyel ifjúságod óta vesződtél,
hátha segíthetsz magadon,
hátha elriasztod a bajt!

¹²Agyonfárasztod magad tervezgetésekkel.
Álljanak elő, és segítsenek meg,
akik az eget vizsgálják,
a csillagokat nézik,
és újhold napján előre megmondják,
mi történik veled.

¹³Úgy járnak, mint a tarló:
tűz égeti el őket.
Nem mentik meg életüket
a lángok hatalmából.
Nem melegedni való parázs az,
nem olyan tűz, amely mellett ülni szoktak.

¹⁴Így jársz majd a varázslókkal,
akikkel ifjúságod óta vesződtél.
Mindenki hanyatt-homlok menekül,
nem segít rajtad senki!

¹⁵Nem marad senki, aki megmentsen,
minden szövetségesed elszáll,
egyedül maradsz a romlásban,
senki sem jön segítségedre.

¹Halljátok meg ezt, Yaakov háza,
akiket Yiszráelről neveztek el,
és akik Yehudatól származtok,
akik Yahuwah nevére esküsztök,
és Yiszráel Elohim-ját emlegetitek,
de nem híven és nem igazán!

²A szent városról nevezik magukat,
és Yiszráel Elohim-jára támaszkodnak,
akinek Seregek Yahuwah-ja a neve.

³A korábbiakat már régen kijelentettem,
az én számból jöttek ki, én hirdettem azokat.
Hirtelen véghezvittem, bekövetkeztek.

⁴Tudom, hogy makacs vagy,
vasból vannak nyakadban az inak,
a homlokod pedig érc,

⁵ezért jelentettem ki neked már régen,
mielőtt bekövetkezett, már hirdettem,
hogy ne mondhasd:
Bálványom tette ezt,
bálványszobrom parancsára történt.

⁶Hallottad és láthattad mindezt,
tanúskodhatsz is róla.
Mostantól fogva új dolgokat hirdetek neked,
rejtett dolgokat, melyekről még nem tudsz.

⁷Most teremtem őket, nem pedig régen,
ezelőtt nem hallottatok róluk;
nem mondhatod, hogy tudtál róluk.

⁸Nem hallottad, nem is tudtad,
sohasem volt nyitva a füled.
Tudtam én, hogy milyen hűtlen vagy,
születésed óta hitszegőnek hívnak.

⁹Csak nevemért tűrtem ilyen sokáig,
dicsőségemért fékeztem magam,
és nem pusztítottalak el.

¹⁰De megolvasztottalak, mint az ezüstöt,
megpróbáltalak a nyomorúság kohójában.

¹¹Önmagamért, önmagamért cselekszem,
hogy engedhetném, hogy gyalázzanak?
Nem adom másnak dicsőségemet!

¹²Hallgass rám, Yaakov! Yiszráel, akit elhívtam!
Én vagyok az első,
az utolsó is én vagyok!

¹³Hiszen az én kezem vetette meg a föld alapját,
az én jobbom feszítette ki az eget.
Ha szólítom őket, mind előállnak.

¹⁴Gyűljetek össze mind, és hallgassatok ide!
Ki mondta meg közületek azt,
hogy akit Yahuwah szeret,
az hajtja végre akaratát Babilóniában
és a káldeusok ivadékai közt?!

¹⁵Én, én mondtam meg, el is hívtam őt,
vezettem, hogy sikerrel járjon útján.

¹⁶Jöjjetek ide hozzám, halljátok meg ezt!
Régen sem beszéltem rejtélyesen,
amióta ez történik, jelen vagyok.
Most pedig az én URam, Yahuwah elküldött engem
és lelkét adta nekem.

¹⁷Ezt mondja Yahuwah, a te megváltód, Yiszráel Szentje:
Én, Yahuwah,
vagyok a te Elohim-od,
arra tanítalak, ami javadra válik,
azon az úton vezetlek, amelyen járnod kell.

¹⁸Bárcsak figyeltél volna parancsaimra!
Akkor folyamként áradna rád a jólét,
a tenger hullámaihoz hasonlóan az igazság.

¹⁹Annyi utódod lenne, mint a tenger partján a homok,
méhed gyümölcse, mint a porszem:
Neve nem veszne ki,
nem pusztulna el előlem.

²⁰Menjetek ki Babilóniából,
fussatok ki a káldeusok közül!
Ujjongó hangon mondjátok el,
hirdessétek és terjesszétek a föld határáig!
Mondjátok:
Megváltotta Yahuwah szolgáját, Yaakovot!

²¹Nem szomjaznak, amíg a pusztán át vezeti őket.
A kősziklából vizet fakaszt nekik,
megnyitja a kősziklát,
és víz ömlik belőle.

²²Nincs békességük a bűnösöknek!
– mondja Yahuwah.

¹Hallgassatok rám, ti szigetek,
figyeljetek, távoli nemzetek!
Már anyám méhében elhívott engem Yahuwah,
születésemtől fogva emlékezetben tartja nevem.

²Éles karddá tette számat,
keze ügyében tartott engem.
Hegyes nyíllá tett,
tegzébe dugott engem.

³Ezt mondta nekem:
Szolgám vagy, Yiszráel,
rajtad mutatom meg dicsőségemet!

⁴Én azonban ezt mondtam:
Hasztalan fáradoztam,
semmiért, hiába pazaroltam erőmet.
De az ÚRnál van az én ügyem,
és munkám jutalma Elohim-omnál.

⁵Most pedig ezt mondja Yahuwah,
aki már anyám méhében szolgájának teremtett,
hogy Yaakovot hozzá térítsem, Yiszráelt hozzá gyűjtsem.
Ilyen nagyra becsült engem Yahuwah, Elohim-omnál van az erőm.

⁶Ezt mondta:
Kevésnek tartom,
hogy Yaakov törzseinek helyreállításában
és a megmentett Yiszráel visszatérítésében
légy az én szolgám.
A pogányok világosságává teszlek,
hogy eljusson szabadításom a föld határáig.

⁷Ezt mondja Yahuwah, Yiszráel megváltója,
Szentje annak, akit megvetnek az emberek,
akit utálnak a népek,
aki a zsarnokok szolgája:
Királyok kelnek föl, ha meglátnak,
és fejedelmek borulnak le Yahuwah-ért,
aki hűséges hozzád, Yiszráel Szentjéért,
aki kiválasztott téged.

⁸Ezt mondja Yahuwah:
A kegyelem idején meghallgatlak,
a szabadulás napján megsegítlek.
Megőrizlek és megajándékozom
általad szövetségemmel népemet,
hogy te állítsd helyre az országot,
és oszd szét az elpusztult örökséget.

⁹Mondd a foglyoknak: Jöjjetek ki!
– a sötétségben levőknek: Jöjjetek a napvilágra!
Útközben lesz élelmük,
még a kopár hegyeken is lesz legelőjük.

¹⁰Nem éheznek és nem szomjaznak majd,
nem bántja őket a nap heve,
mert az terelgeti őket, aki könyörült rajtuk,
az vezeti őket forrásvizekhez.

¹¹Minden hegyen utat készítek,
kimagaslanak az országutak.

¹²Ezek itt messze földről jönnek,
azok észak és nyugat felől,
amazok meg Színím földjéről!

¹³Ujjongjatok, egek,
vigadozz, föld,
törjetek ki ujjongásba, hegyek!
Mert megszánta népét Yahuwah,
és könyörül a nyomorultakon.

¹⁴De Tzion ezt mondta:
Elhagyott engem Yahuwah,
megfeledkezett rólam az én URam!

¹⁵Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya,
nem könyörül-e méhe gyermekén?
Ha mások megfeledkeznének is,
én nem feledkezem meg rólad!

¹⁶Íme, tenyerembe véstelek be,
szüntelen előttem vannak falaid.

¹⁷Fiaid hozzád sietnek,
pusztítóid és rombolóid pedig kivonulnak belőled.

¹⁸Emeld föl a tekintetedet és nézz körül:
mind összegyűltek, eljöttek hozzád.
Életemre mondom – így szól Yahuwah –,
hogy ékszerként veszed föl valamennyit,
magadra aggatod őket, mint egy menyasszony!

¹⁹Feldúlt országod pusztán heverő romjai
még szűkek lesznek az ott lakóknak,
mert eltávoznak pusztítóid.

²⁰Majd mondják még neked gyermekeid,
akiktől meg voltál fosztva:
Szűk nekem ez a hely,
menj odébb, hadd telepedjem le!

²¹Ezt mondod majd magadban:
Ki szülte ezeket?
Hiszen én gyermektelen és meddő voltam,
fogságban éltem, száműzötten.
Ki nevelte ezeket?
Hiszen én egyedül maradtam,
honnan valók ezek?

²²Ezt mondja az én URam, Yahuwah:
Intek kezemmel a nemzeteknek,
jelt adok a népeknek,
és ölben hozzák haza fiaidat,
leányaidat pedig vállukra emelve.

²³Királyok lesznek a gondviselőid,
fejedelemasszonyok a dajkáid.
Földre borulnak előtted,
és lábad porát nyaldossák.
Akkor majd megtudod,
hogy én vagyok Yahuwah,
nem vallanak szégyent, akik bennem bíznak.

²⁴El lehet-e venni a zsákmányt a hőstől,
megmenekülhetnek-e a foglyok az erőszakostól?

²⁵Igen! – ezt mondja Yahuwah.
A hőstől is el lehet venni a foglyokat,
és az erőszakostól is megmenekülhet a zsákmánya.
Perlőiddel én fogok perelni,
fiaidat én szabadítom meg.

²⁶Elnyomóiddal megetetem saját húsukat,
megrészegednek saját vérüktől, mint a musttól.
Akkor majd megtudja mindenki,
hogy én vagyok Yahuwah,
a te szabadítód,
és megváltód, Yaakov erős Elohim-ja.

¹Ezt mondja Yahuwah:
Hol van anyátok válólevele, amellyel elküldtem őt?
Van-e hitelezőm, akinek titeket eladtalak?
Csak bűneitek miatt adtalak el,
vétkeitek miatt küldtem el anyátokat!

²Miért nem volt ott senki, amikor hozzátok mentem?
Miért nem válaszolt senki, amikor szólítottalak?
Olyan rövid már a kezem, hogy nem tud megváltani?
Nincs már annyi erőm, hogy megmentselek?
Íme, dorgáló szavammal kiszárítom a tengert,
pusztává teszem a folyókat!
Bűzlenek a halak, mert nem lesz víz,
és elpusztulnak a szomjúságtól.

³Feketébe öltöztetem az eget,
és zsákruhát húzok rá.

⁴Az én URam, Yahuwah,
megtanított engem mint tanítványát beszélni,
hogy tudjam szólni igéjét az elfáradtaknak.
Minden reggel fölébreszt engem,
hogy hallgassam tanítványként.

⁵Az én URam, Yahuwah,
megnyitotta fülemet.
Én pedig nem voltam engedetlen,
nem hátráltam meg.

⁶Hagytam, hogy verjék a hátamat,
és tépjék a szakállamat.
Arcomat nem takartam el
a gyalázkodás és köpködés elől.

⁷De az én URam, Yahuwah,
megsegít engem,
ezért nem maradok gyalázatban.
Olyanná tettem arcomat, mint a kovakő,
mert tudom, hogy nem vallok szégyent.

⁸Közel van, aki igazságot ad nekem,
ki mer perbe szállni velem?!
Álljunk elő együtt!
Ki az én vádlóm? Lépjen ide!

⁹Íme, az én URam, Yahuwah,
megsegít engem,
ki mer bűnösnek mondani?
Mindnyájan szétmállanak, mint a ruha,
moly rágja meg őket.

¹⁰Aki köztetek féli Yahuwah-át,
hallgasson szolgája szavára!
Aki sötétségben jár,
és nem ragyog rá fény,
bízzon Yahuwah nevében,
és támaszkodjon Elohim-jára!

¹¹De mindnyájan, akik tüzet szítotok,
gyújtónyilakat gyártotok,
saját tüzetek lángjába kerültök,
nyilaitok tüzébe, melyeket gyújtottatok!
Az én kezem teszi ezt veletek,
kínok közé kell jutnotok!

¹Hallgassatok rám, akik igazságra törekedtek,
és Yahuwah-át keresitek!
Tekintsetek a kősziklára, melyből kivágattatok,
és a kút üregére, melyből kiásattatok!

²Tekintsetek atyátokra, Avrahamra,
és Sárára, aki szült benneteket!
Csak egymaga volt, amikor elhívtam,
de megáldottam és megszaporítottam.

³Bizony, megvigasztalja Tziont Yahuwah,
megvigasztalja összes romjait.
Olyanná teszi pusztaságát, mint az Éden,
kopár földjét, mint Yahuwah kertje.
– Boldog örvendezés lesz majd benne,
magasztalás és hangos zsoltárének.

⁴Figyeljetek rám, ti népek,
hallgassatok rám, nemzetek!
Mert tanítás származik tőlem,
és törvényemet a népek világosságává teszem hamarosan.

⁵Közel van igazságom,
jön már szabadításom,
és karommal népeket ítélek.
Bennem reménykednek a szigetek,
és az én karomra várnak.

⁶Emeljétek szemeteket az égre,
tekintsetek le a földre,
mert az ég szétfoszlik, mint a füst,
és a föld szétmállik, mint a ruha,
lakói pedig úgy elhullnak, mint a legyek.
De az én szabadításom örökre megmarad,
és igazságom nem rendül meg.

⁷Hallgassatok rám, akik ismeritek az igazságot,
népem, mely szívébe zárta tanításomat!
Ne féljetek az emberek gyalázkodásától,
szitkozódásuktól ne rendüljetek meg!

⁸Mert úgy járnak, mint a ruha,
melyet megrág a moly,
mint a gyapjú, melyet megrág a féreg.
De az én igazságom örökre megmarad,
és szabadításom nemzedékről nemzedékre.

⁹Ébredj, ébredj, szedd össze erődet, ó Yahuwah-nak karja!
Ébredj, mint hajdanában,
az ősrégi nemzedékek idején!
Hiszen te vágtad ketté Rahabot,
te döfted le a tengeri szörnyet!

¹⁰Te szárítottad ki a tengert,
a nagy mélység vizeit,
te készítettél utat a tenger medrén át,
hogy átkelhessenek a megváltottak!

¹¹Így fognak visszatérni Yahuwah megváltottai is,
és ujjongva érkeznek meg a Tzionra.
Öröm koszorúzza fejüket örökre,
boldog örömben lesz részük,
a gyötrelmes sóhajtozás pedig elmúlik.

¹²Én, én vagyok vigasztalótok!
Miért félsz halandó embertől,
olyan embertől, aki a fű sorsára jut?

¹³Elfelejtetted alkotódat, Yahuwah-át,
aki az eget kifeszítette,
és alapot vetett a földnek?
Miért rettegsz szüntelen,
mindennap az elnyomó izzó haragjától,
mellyel el akar pusztítani?
De hová lesz az elnyomó izzó haragja?!

¹⁴Hamarosan megszabadul a megkötözött,
nem hal meg, nem kerül a sírba,
nem fogy el a kenyere.

¹⁵Mert én, Yahuwah,
vagyok a te Elohim-od,
aki fölriasztom a tengert,
hogy zúgnak hullámai.
Seregek Yahuwah-ja a nevem!

¹⁶Igéimet adom a szádba,
és kezem árnyékával takarlak be,
amikor újra kifeszítem az eget,
és alapot vetek a földnek, Tzionnak pedig ezt mondom:
Az én népem vagy!

¹⁷Ébredj már, ébredj már, kelj föl, Yerushalaim!
Kiittad már a harag poharát,
melyet Yahuwah keze tartott eléd,
az öblös poharat, amelytől tántorogsz,
kiittad, kiürítetted.

¹⁸Fiai közül, akiket szült,
nem állt mellé egy sem.
Fiai közül, akiket fölnevelt,
nem fogta kézen egy sem.

¹⁹Két dolog történt veled – még csak nem is szánnak –:
pusztulás és összeomlás,
éhínség és fegyver –
s még csak vigasztalód sincsen.

²⁰Fiaid aléltan feküdtek minden utcasarkon,
mint antilop a hálóban,
betelt rajtuk Yahuwah haragja, Elohim-od dorgáló szava.

²¹Ezért halld meg ezt, te szegény,
aki részeg vagy, de nem bortól:

²²Ezt mondja Urad, Yahuwah, Elohim-od,
aki népéért perel:
Kivettem már kezedből a poharat,
melytől tántorogsz,
nem kell tovább innod haragom öblös poharából.

²³Kínzóid kezébe adom azt,
akik ezt mondták neked:
Hajolj le, hadd tapossunk rajtad!
Te pedig olyanná tetted hátadat, mint a föld,
mint az utca, amelyen taposnak.

¹Ébredj, ébredj, Tzion, szedd össze erődet!
Öltözz ékes ruhába, Yerushalaim, te szent város,
mert nem jön már ide többé körülmetéletlen és tisztátalan.

²Rázd le magadról a port, kelj föl, fogságba vitt Yerushalaim,
oldd le nyakadról bilincsedet, Tzion fogságba vitt lánya!

³Ezt mondja Yahuwah:
Ingyen adtalak oda,
nem pénzen váltalak meg.

⁴Mert ezt mondja az én URam, Yahuwah:
Egykor Egyiptomba került népem,
és jövevény volt ott,
aztán Asszíria sanyargatta.

⁵Most pedig mit tegyek – így szól Yahuwah –,
hiszen ingyen vitték el népemet?!
Ujjonganak, akik uralkodnak rajta – így szól Yahuwah –,
és gyalázzák nevemet szüntelen, mindennap.

⁶Ezért majd megismeri népem a nevemet azon a napon,
hogy én vagyok az, aki így szólt: Itt vagyok!

⁷Mily szép, ha feltűnik a hegyeken
az örömhírt hozó lába!
Békességet hirdet, örömhírt hoz,
szabadulást hirdet.
Azt mondja Tzionnak: Elohim-od uralkodik!

⁸Halld, őrállóid hangosan kiáltanak,
együtt ujjonganak,
mert saját szemükkel látják,
hogy visszatér Yahuwah a Tzionra.

⁹Vígan ujjongjatok mindnyájan, Yerushalaim romjai!
Mert megvigasztalta népét Yahuwah,
megváltotta Yerushalaim-ot!

¹⁰Kinyújtotta szent karját Yahuwah
minden nép szeme láttára.
Meglátják majd az egész föld határán Elohim-unk szabadítását.

¹¹Távozzatok, távozzatok,
vonuljatok ki onnan,
tisztátalan dolgot ne érintsetek!
Vonuljatok ki belőle,
tisztítsátok meg magatokat,
akik Yahuwah edényeit hordozzátok!

¹²De nem kell sietve vonulnotok,
nem kell futva mennetek,
mert Yahuwah jár előttetek, Yiszráel Elohim-ja lesz mögöttetek is.

¹³Eredményes lesz szolgám munkája,
magasra emelkedik, igen hatalmas lesz.

¹⁴Sokan csak iszonyodtak tőle,
annyira torz, nem emberi volt külseje,
emberhez nem méltó volt alakja.

¹⁵De bámulatba ejt majd sok népet,
királyok is befogják előtte szájukat,
mert olyan dolgot látnak,
amiről senki sem beszélt nekik,
olyan dolgot tudnak meg,
amiről addig nem hallottak.

¹Ki hitte volna el, amit hallottunk,
ki előtt volt nyilvánvaló Yahuwah hatalma?

²Mint vesszőszál, sarjadt ki előttünk,
mint gyökér a szikkadt földből.
Nem volt neki szép alakja,
amiben gyönyörködhettünk volna,
sem olyan külseje,
amiért kedvelhettük volna.

³Megvetett volt, és emberektől elhagyatott,
fájdalmak férfia,
betegség ismerője.
Eltakartuk arcunkat előle,
megvetett volt,
nem törődtünk vele.

⁴Pedig a mi betegségeinket viselte,
a mi fájdalmainkat hordozta.
Mi meg azt gondoltuk,
hogy Elohim csapása sújtotta és kínozta.

⁵Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket,
bűneink miatt törték össze.
Ő bűnhődött,
hogy nekünk békességünk legyen,
az ő sebei árán gyógyultunk meg.

⁶Mindnyájan tévelyegtünk, mint a juhok,
mindenki a maga útját járta.
De Yahuwah őt sújtotta mindnyájunk bűnéért.

⁷Amikor kínozták, alázatos maradt,
száját sem nyitotta ki.
Mint a bárány, ha vágóhídra viszik,
vagy mint a juh, mely némán tűri, hogy nyírják,
ő sem nyitotta ki száját.

⁸Fogság és ítélet nélkül hurcolták el,
de kortársai közül ki törődött azzal,
hogy amikor kiirtják a földön élők közül,
népe vétke miatt éri a büntetés?!

⁹A bűnösök közt adtak sírt neki,
a gazdagok közé jutott halála után,
bár nem követett el gonoszságot,
és nem beszélt álnokul.

¹⁰Yahuwah akarata volt az,
hogy betegség törje össze.
De ha fel is áldozta magát jóvátételül,
mégis meglátja utódait, sokáig él. Yahuwah akarata célhoz jut vele.

¹¹Lelki gyötrelmeitől megszabadulva látja őket,
és megelégedett lesz.
Igaz szolgám sokakat tesz igazzá ismeretével,
és ő hordozza bűneiket.

¹²Ezért a nagyok között adok neki részt,
a hatalmasokkal együtt részesül zsákmányban,
hiszen önként ment a halálba,
hagyta, hogy a bűnösök közé sorolják,
pedig sokak vétkét vállalta magára,
és közbenjárt a bűnösökért.

¹Ujjongj, meddő, aki nem szültél,
vígan ujjongj!
Örvendj, aki nem vajúdtál,
mert több fia lesz az elhagyottnak,
mint a férjes asszonynak!
– mondja Yahuwah.

²Széles helyet keress sátradnak,
feszítsd ki sátorponyváidat teljes szélességükben!
Húzd meg köteleidet,
erősen verd le cövekeidet!

³Mert jobbra is, balra is terjeszkedni fogsz,
utódaid a népek örökébe lépnek,
és elpusztított városokat telepítenek be.

⁴Ne félj, mert nem vallasz szégyent,
ne pironkodj, mert nem ér gyalázat!
Ifjúkorod szégyenét is elfelejted,
özvegységed gyalázatára nem emlékezel többé.

⁵Mert aki alkotott, az a férjed,
akinek Seregek Yahuwah-ja a neve,
és aki megváltott, Yiszráel Szentje,
akit az egész föld Elohim-jának hívnak.

⁶Mint elhagyott és fájó lelkű asszonyt,
megszólít téged Yahuwah,
és mint ifjú menyasszonynak, ha megvetett volt is,
ezt mondja Elohim-od:

⁷Egy rövid szempillantásra elhagytalak,
de nagy irgalommal összegyűjtelek.

⁸Túláradó haragomban egy pillanatra
elrejtettem előled arcomat,
de örök hűséggel irgalmazok neked
– mondja megváltó Yahuwah-ád.

⁹Mert úgy teszek, mint Noach idejében:
Ahogyan megesküdtem,
hogy nem árasztja el Noach özönvize többé a földet,
úgy esküszöm meg most,
hogy nem haragszom rád,
és nem dorgállak meg többé.

¹⁰Mert a hegyek megszűnhetnek,
és a halmok meginoghatnak,
de hozzád való hűségem nem szűnik meg,
és békességem szövetsége nem inog meg
– mondja könyörülő Yahuwah-ád.

¹¹Ó, te nyomorult, vihartépte, vigasztalan!
Íme, én drágakövekre építem falaidat,
zafírokból rakom le alapodat.

¹²Rubinból készítem el falad párkányát,
és kapuidat briliánskövekből,
összes határaidat meg gyémántokból.

¹³Fiaid mind Yahuwah tanítványai lesznek,
és nagy lesz fiaid békessége.

¹⁴Igazság által leszel erős,
nem kell félned az elnyomástól:
távol marad tőled,
sem a rettentéstől:
nem közelít hozzád.

¹⁵Ha rád támadnak is,
nem tőlem lesz az.
Aki rád támad,
elesik veled szemben.

¹⁶Hiszen én teremtettem a kovácsot,
aki a parazsat éleszti,
és fegyvert készít munkájával,
én teremtettem az öldöklőt is,
hogy pusztítson.

¹⁷Célt téveszt minden fegyver,
amit ellened kovácsoltak,
meghazudtolsz minden nyelvet,
mely törvénykezni mer veled.
Ez az öröksége Yahuwah szolgáinak,
így szolgáltatok nekik igazságot
– így szól Yahuwah.

¹Ti szomjazók mind,
jöjjetek vízért,
még ha nincs is pénzetek!
Jöjjetek, vegyetek és egyetek!
Jöjjetek, vegyetek bort és tejet,
nem pénzért
és nem fizetségért!

²Minek adnátok pénzt azért,
ami nem kenyér,
keresményeteket azért,
amivel nem lehet jóllakni?
Hallgassatok csak rám,
és jó ételt fogtok enni,
élvezni fogjátok a kövér falatokat!

³Figyeljetek rám,
jöjjetek hozzám!
Hallgassatok rám,
és élni fogtok!
Örök szövetséget kötök veletek,
mert hűséges maradok Davidhoz.

⁴Tanúvá tettem őt a népek között,
fejedelemmé
és parancsolóvá a nemzetek fölött.

⁵Te pedig olyan népet hívsz,
melyet nem is ismersz,
és olyan népek futnak hozzád,
amelyek nem ismertek: Elohim-jáért,
Yahuwah-ért, Yiszráel Szentjéért,
aki dicsővé tesz téged.

⁶Keressétek Yahuwah-át,
amíg megtalálható!
Hívjátok segítségül,
amíg közel van!

⁷Hagyja el útját a bűnös,
és gondolatait az álnok ember!
Térjen Yahuwah-hoz,
mert irgalmaz neki, Elohim-unkhoz,
mert kész megbocsátani.

⁸Bizony, a ti gondolataitok
nem az én gondolataim,
és a ti utaitok
nem az én utaim
– így szól Yahuwah.

⁹Mert amennyivel magasabb
az ég a földnél,
annyival magasabbak
az én utaim a ti utaitoknál,
és az én gondolataim
a ti gondolataitoknál.

¹⁰Mert ahogyan az eső és a hó
lehull az égből,
és nem tér oda vissza,
hanem megöntözi a földet,
termővé
és gyümölcsözővé teszi;
magot ad a magvetőnek
és kenyeret az éhezőnek,

¹¹ilyen lesz az én igém is,
amely számból kijön:
nem tér vissza hozzám üresen,
hanem véghezviszi, amit akarok,
eléri célját,
amiért küldtem.

¹²Bizony, örömmel jöttök ki,
és békességben vezetnek benneteket.
A hegyek és a halmok
vígan ujjonganak előttetek,
és a mező fái mind tapsolnak.

¹³A tövis helyén ciprus nő,
a csalán helyén mirtusz nő.
Yahuwah dicsőségére lesz ez,
örök jelül,
amely nem pusztul el.

¹Ezt mondja Yahuwah:
Tartsátok meg a törvényt,
cselekedjetek igazságosan,
mert hamarosan eljön szabadításom,
és nyilvánvalóvá lesz igazságom.

²Boldog az a halandó, aki így cselekszik,
az az ember, aki ehhez ragaszkodik:
vigyáz, hogy meg ne sértse a Shabbatot,
és vigyáz, hogy keze semmi rosszat ne tegyen.

³Ne mondjon ilyet az az idegen,
aki Yahuwah-hoz csatlakozott:
Bizonyára elkülönít engem népétől Yahuwah.
Ne mondja a herélt sem:
Én már kiszáradt fa vagyok!

⁴Mert ezt mondja Yahuwah:
Ha a heréltek megtartják Shabbatjaimat,
azt választják, ami nekem kedves,
és ragaszkodnak szövetségemhez,

⁵akkor fenntartom nevük emlékét
házamban és falaimon belül,
különbül, mint a fiak és a leányok.
Örök nevet adok nekik,
amelyet nem lehet eltörölni.

⁶Az idegeneket, akik csatlakoznak Yahuwah-hoz, és őt szolgálják,
akik szeretik Yahuwah nevét,
és az ő szolgái lesznek,
mindazokat, akik vigyáznak,
hogy meg ne sértsék a Shabbatot,
és ragaszkodnak szövetségemhez,

⁷elviszem szent hegyemre,
és örömet szerzek nekik
abban a házban, ahol hozzám imádkoznak.
Égőáldozataik és véresáldozataik
kedvesek lesznek oltáromon.
Mert az én házam neve
imádság háza lesz minden nép számára.

⁸Így szól az én URam, Yahuwah,
aki összegyűjti a szétszóródott Yiszráelt:
Még gyűjtök azokhoz,
akiket összegyűjtöttem!

⁹Ti, mezei vadak,
jöjjetek mind, és egyetek,
ti, erdei vadak is mind!

¹⁰Az őrök mind vakok,
nem vesznek észre semmit,
mindnyájan néma ebek,
nem tudnak ugatni.
Álmodozva hevernek,
szeretnek szunnyadozni.

¹¹Nagy étvágyú ebek ezek,
nem tudnak jóllakni,
és ezek a pásztorok
nem tudnak figyelni.
Mind a maga útján jár,
mindegyik a maga nyeresége után,
kivétel nélkül.

¹²Jöjjetek, hozok bort,
igyuk részegre magunkat!
Legyen a holnap is olyan, mint a ma,
vagy még sokkal jobb!

¹Az igaz ember elvész, és senki sem törődik vele.
A hűséges emberek kimúlnak, és senki sem ügyel rá.
A gonosz miatt múlik ki ugyan az igaz, de békességre jut;
és fekvőhelyén pihen, aki egyenes úton járt.

²Jöjjetek csak ide, ti boszorkányivadékok,
te hűtlen, parázna fajzat!

³Mit csúfolódtok, miért jártatjátok a szátokat,
miért öltögetitek a nyelveteket?
Hiszen ti vagytok a hűtlen népség,
a hazug fajzat,

⁴akik bujálkodtok a tölgyfáknál,
minden bujazöld fa alatt,
gyermekeket vágtok le a patakoknál,
a sziklahasadékokban!

⁵A patak sima köveit tetted örökségeddé,
azok jutottak osztályrészedül.
Italáldozatot is mutatsz be nekik,
ételáldozatot is viszel.
Én ebbe belenyugodjak?

⁶Magasba nyúló hegyen helyezted el fekvőhelyedet,
oda is fölmész áldozatot bemutatni.

⁷Az ajtó mögé és az ajtófélfához tetted bálványod jelképét.
Tőlem elszakadva levetkőztél,
fölmentél széles fekvőhelyedre.
Megegyeztél az egyikkel,
akinek a fekvőhelyét szereted,
és fajtalankodtál vele.

⁸A Molokhoz zarándokoltál olajjal és sok illatszerrel.
Messzire küldted követeidet,
le egészen a holtak hazájáig.

⁹A sokféle mesterkedés elfárasztott,
mégsem vallottad be, hogy hasztalan,
hanem újból erőt gyűjtöttél,
ezért nem betegedtél bele.

¹⁰Kitől tartottál és féltél, hogy hazudoznod kell?
Miért nem törődtél velem,
miért nem gondoltál rám?
Talán hallgatok én ősidők óta,
azért nem félsz engem?!

¹¹Én tudom megmondani, hogyan boldogulsz.
De amit te csinálsz, az nem használ neked.

¹²Ha segítségért kiáltasz,
tud-e rajtad segíteni bálványaid tömege?
Valamennyit fölkapja a szél,
a szellő is elsodorja.

¹³De aki hozzám folyamodik,
az örökli az országot,
és részt kap szent hegyemen.

¹⁴Ezt mondja:
Töltsétek, töltsétek,
egyengessétek az utat,
vegyétek el népem útjából,
amiben megbotolhat!

¹⁵Ezt mondja a magasztos, a felséges,
aki örök Mishkánjában (hajlékában) lakik,
szent az ő neve:
Magasságban és szentségben lakom,
de a megtörttel és alázatos lelkűvel is.
Felüdítem az alázatosak lelkét,
felüdítem a megtörtek szívét.

¹⁶Mert nem örökké perlek,
és nem vég nélkül haragszom,
hiszen elalélna előttem a lélek,
az emberek, akiket én alkottam.

¹⁷Megharagudtam a haszonlesés bűne miatt,
haragomban megvertem őt,
és elrejtőztem.
Ő pedig elpártolt tőlem,
és a maga esze után járt.

¹⁸Láttam útjait, mégis meggyógyítom
és vezetem őt.
Vigasztalással fizetek neki
és gyászolóinak.

¹⁹Megteremtem ajkán a hála gyümölcsét:
Békesség, békesség közel és távol!

Ezt mondja Yahuwah:
Meggyógyítom őt!

²⁰De a bűnösök olyanok, mint a háborgó tenger,
amely nem tud megnyugodni,
iszapot és sarat kavarnak hullámai.

²¹A bűnösöknek nincs békességük!
– mondja Elohim-om.

¹Kiálts, ne sajnáld a torkod!
Harsogjon hangod, mint a kürt!

Mondd meg népemnek, hogy mi a bűne, Yaakov házának, hogy mi a vétke!

²Ők minden nap keresnek engem,
szeretnék megismerni utaimat,
mint egy olyan nép, amelynek tettei igazak,
és nem hagyja el Elohim-ja törvényét;

Igaz döntéseket kérnek tőlem,
szeretnének Elohim-hoz közel lenni.

³Miért böjtölünk – mondják –, ha te nem látod meg,
miért gyötörjük magunkat, ha nem akarsz tudni róla?

De hiszen ti a böjti napokon is megtaláljátok kedvteléseteket,
mert robotosaitokat hajszoljátok.

⁴Hiszen pörölve és veszekedve böjtöltök,
sőt bűnösen, ököllel verekedve.

Nem úgy böjtöltök, ahogyan ma illenék,
nem úgy, hogy meghalljam hangotokat a magasságban.

⁵Ilyen az a böjt, amely nekem tetszik?
Ilyen az a nap, melyen az ember a lelkét gyötri?

Ha lehajtja fejét, mint a káka,
zsákba öltözik, és hamut szór maga alá,
azt nevezed böjtnek, és Yahuwah kedves napjának?

⁶Nekem az olyan böjt tetszik,
amikor leoldod a bűnösen fölrakott bilincseket,
kibontod a járom köteleit,
szabadon bocsátod az elnyomottakat,
és összetörsz minden jármot!

⁷Oszd meg kenyeredet az éhezővel,
vidd be házadba a szegény bujdosókat,
ha mezítelent látsz, ruházd fel,
és ne zárkózz el testvéred elől!

⁸Akkor eljön világosságod, mint a hajnalhasadás,
és hamar beheged a sebed.

Igazságod jár előtted,
és Yahuwah dicsősége lesz mögötted.

⁹Ha segítségül hívod Yahuwah-át, ő válaszol,
ha kiáltasz, ezt mondja: Itt vagyok!

Ha majd senkire sem raksz jármot,
nem mutogatsz ujjal, és nem beszélsz álnokul,

¹⁰ha kenyeret adsz az éhezőnek,
és jól tartod a nyomorultat,

akkor fölragyog a sötétben világosságod,
és homályod olyan lesz, mint a déli napfény.

¹¹Yahuwah vezet majd szüntelen,
kopár földön is jól tart téged.

Csontjaidat megerősíti,
olyan leszel, mint a jól öntözött kert,
mint a forrás, amelyből nem fogy ki a víz.

¹²Fölépítik fiaid az ősi romokat,
falat emelsz a régiek által lerakott alapokra;
a rések befalazójának neveznek,
aki romokat tesz újra lakhatóvá.

¹³Ha nem jársz kedvteléseid után a Shabbat napján,
az én szent napomon,

ha a Shabbat napját gyönyörűségesnek hívod,
Yahuwah szent napját dicsőségesnek,

és azzal dicsőíted, hogy abbahagyod munkáidat,
nem keresed kedvteléseidet,
és nem tárgyalsz ügyeidről,

¹⁴akkor gyönyörködni fogsz Yahuwah-ban,
én pedig a föld magaslatain foglak hordozni,

és táplállak ősödnek, Yaakovnak örökségében.

Yahuwah maga mondja ezt.

¹Nem Yahuwah keze rövid ahhoz, hogy megsegítsen,
nem az ő füle süket ahhoz, hogy meghallgasson,

²hanem a ti bűneitek választottak el titeket Elohim-otoktól,
a ti vétkeitek miatt rejtette el orcáját előletek,
és nem hallgatott meg.

³Hiszen kezetek vérrel van beszennyezve,
ujjaitokhoz bűn tapad,
ajkatok hazugságot szól,
nyelvetek álnokságot suttog.

⁴Nincs, aki igaz vádat emelne,
nincs, aki helyesen ítélkeznék.

Haszontalanságban bíznak,
és hiábavalóságot beszélnek,
nyomorúságot fogannak,
és bajt szülnek.

⁵Mérges kígyó tojásait költik ki,
és pókhálót szőnek.

Meghal, aki tojásaikból eszik,
és ha rátaposnak, vipera kel ki.

⁶Pókhálójukból nem lesz ruha,
nem takarózhatnak készítményükbe,
készítményük csak bajt okoz,
erőszakos tetteket követnek el.

⁷Lábuk gonosz cél után fut,
sietnek ártatlan vért ontani.

Gondolataik ártó gondolatok,
pusztulás és romlás van útjaikon.

⁸Nem ismerik a békesség útját,
eljárásuk nem törvényes.

Ösvényeik görbék:
aki azokon jár, annak nincs köze a békességhez.

⁹Ezért van távol tőlünk a törvény,
és nem ér el hozzánk az igazság.

Világosságra várunk,
de csak sötétség van,
napfényre,
de homályban járunk.

¹⁰Tapogatjuk a falat, mint a vakok,
tapogatózunk, mint akinek nincs szeme.

Botladozunk fényes délben,
mintha alkonyat volna,
és sötétségben vagyunk, mint a holtak.

¹¹Morgunk mindnyájan, mint a medvék,
nyögdécselünk, mint a galambok.

Törvényességre várunk,
de nincs,
segítségre,
de távol van tőlünk.

¹²Bizony, sok bűnt követtünk el veled szemben,
vétkeink ellenünk beszélnek.

Bizony, tele vagyunk bűnnel,
gonoszságunkat be kell ismernünk.

¹³Bűnösök vagyunk,
megtagadtuk Yahuwah-át,
hűtlenül eltértünk Elohim-unktól.

Erőszakot és lázadást hirdettünk,
szívünk hazug beszédet gondolt és szólt.

¹⁴Háttérbe szorul a törvény,
távol áll az igazság,
elbukik a hűség a tereken,
nem érvényesülhet a becsület.

¹⁵Oda van már a hűség,
és aki a rosszat kerüli, zsákmányul esik.

Látta ezt Yahuwah,
és rossznak ítélte, hogy nincs törvényes rend.

¹⁶Amikor látta, hogy nincs ott senki,
és elámult, hogy nincs, aki közbelépjen,
saját karja segítette őt,
saját igazsága támogatta.

¹⁷Felöltötte az igazságot mint páncélt,
védelmező sisak van a fején.

A bosszúállás ruháit öltötte magára,
felindulása mint köpeny borul rá.

¹⁸Amilyenek voltak a tettek, aszerint fog megfizetni.
Haraggal fizet ellenfeleinek,
tetteik szerint ellenségeinek,
tetteik szerint fizet meg a szigeteknek.

¹⁹Félni fogják Yahuwah nevét napnyugaton,
és dicsőségét napkeleten,
amikor eljön mint egy sebes folyam,
amelyet Yahuwah szele korbácsolt föl.

²⁰De eljön Tzionhoz a Megváltó,
Yaakov megtérő bűnöseihez!
-így szól Yahuwah.

²¹Ilyen szövetségem van nekem velük
-mondja Yahuwah:

Szellemem, mely rajtad nyugszik,
és igéim, amelyeket szádba adtam,
nem fogynak ki a szádból,
utódod szájából és utódod utódainak a szájából,
mostantól fogva mindörökké – mondja Yahuwah.

¹Kelj fel, tündökölj,
mert eljött világosságod,
rád ragyogott Yahuwah dicsősége.

²Bár még sötétség borítja a földet,
sűrű homály a nemzeteket,
de fölötted ott ragyog Yahuwah,
dicsősége meglátszik rajtad.

³Világosságodhoz népek jönnek,
és királyok a rád ragyogó fényhez.

⁴Emeld föl tekintetedet,
és nézz körül!

Mindnyájan összegyűltek,
és hozzád jönnek,
fiaid messziről jönnek,
leányaidat ölben hozzák.

⁵Ha majd látod, örömre derülsz,
repesve tágul a szíved.

Özönlik hozzád a tengerek kincse,
a népek gazdagsága hozzád kerül.

⁶Ellep a tevék sokasága,
Midján és Éfa tevéi.

Mindnyájan Shebából jönnek,
aranyat és tömjént hoznak,
és Yahuwah dicső tetteit hirdetik.

⁷Kédár minden nyáját hozzád terelik,
Nebájót kosai szolgálatodra állnak,
hogy oltáromra kerüljenek
kedves áldozatként.

Így ékesítem föl ékes templomomat.

⁸Kik ezek, akik repülnek, mint a felhő,
mint a galambok szállnak dúcaikba?

⁹Csak szavamra várnak a szigetek,
legelőször Tarsís hajói,
hogy elhozzák fiaidat messziről,
ezüstjükkel és aranyukkal együtt,

Elohim-od, Yahuwah nevének dicsőségére,
Yiszráel Szentje dicsőségére,
hogy fölékesítsen téged.

¹⁰Idegenek építik várfalaidat,
és királyaik szolgálatodra állnak.

Bár haragomban megvertelek,
de most kegyelmesen irgalmazok neked.

¹¹Kapuid legyenek nyitva állandóan,
ne legyenek zárva se éjjel, se nappal,
hogy elhozhassák a népek gazdagságát
királyaik vezetésével.

¹²De azok a népek és országok,
amelyek nem szolgálnak téged,
elpusztulnak,
azok a népek egészen kipusztulnak.

¹³Hozzád kerül a Libánon dicsősége:
ciprus, kőris és fenyő egyaránt,
hogy ékesítse szent helyemet.

Így teszem lábam zsámolyát dicsőségessé.

¹⁴Meghajolva járulnak eléd sanyargatóid fiai,
lábad elé borulnak mind,
akik megvetettek,
és így neveznek: Yahuwah városa,
Yiszráel Szentjének Tzionja.

¹⁵Bár elhagyott és gyűlölt voltál,
feléd sem járt senki,
de majd örökre fenségessé teszlek,
és örvendezővé nemzedékről nemzedékre.

¹⁶Népek tejét szopod,
királyi emlőkön táplálkozol,
és megtudod, hogy én, Yahuwah,
vagyok szabadítód és megváltód,
Yaakov erős Elohim-ja.

¹⁷Réz helyett aranyat hozatok,
vas helyett ezüstöt,
fa helyett rezet hozatok,
és kő helyett vasat.

Békét adok, hogy az irányítson,
és igazságot, hogy az parancsoljon.

¹⁸Híre sem lesz többé országodban erőszaknak,
határaidban pusztulásnak és romlásnak.

Elohim szabadítását nevezed kőfalaidnak,
és dicséretét kapuidnak.

¹⁹Nem a nap lesz többé napvilágod,
és nem a hold fénye világít neked,
hanem Yahuwah lesz örök világosságod,
és Elohim-od lesz ékességed.

²⁰Nem megy le többé napod,
és holdad nem fogy el.

Yahuwah lesz örök világosságod,
letelnek gyászod napjai.

²¹Egész néped igaz lesz,
örökre birtokában lesz az ország;
facsemete, amelyet én ültettem,
kezem alkotása, amely megmutatja dicsőségemet.

²²A kevés is ezerré nő,
a kicsiny is hatalmas néppé.

Én, Yahuwah,
rövid idő múlva megvalósítom ezt.

¹Uramnak, Yahuwah-nak lelke nyugszik rajtam,
mert felkent engem Yahuwah.

Elküldött, hogy örömhírt vigyek az alázatosaknak,
bekötözzem a megtört szíveket,
szabadulást hirdessek a foglyoknak,
és szabadon bocsátást a megkötözötteknek.

²Hirdetem Yahuwah kegyelmének esztendejét,
Elohim-unk bosszúállása napját,
vigasztalok minden gyászolót.

³Hamu helyett fejdíszt adok Tzion gyászolóinak,
gyászfátyol helyett illatos olajat,
a csüggedés helyett öröméneket.

Igazság fáinak nevezik őket, Yahuwah ültetvényének: őt ékesítik.

⁴Felépítik az ősi romokat,
helyreállítják a régi omladékokat,
újjáépítik a lerombolt városokat,
amelyek nemzedékeken át romokban hevertek.

⁵Jelentkeznek majd az idegenek,
hogy legeltessék nyájaitokat,
és más népek fiai lesznek földműveseitek és szőlőmunkásaitok.

⁶Titeket pedig Yahuwah papjainak neveznek,
Elohim-unk szolgáinak mondanak.

A népek gazdagságát élvezitek,
kincseikkel büszkélkedhettek.

⁷A kétszeres szégyen és szidalom után
ujjongani fognak osztályrészüknek,
mert kétszer annyi jut mindenkinek az országban,
örökké tartó örömben lesz részük.

⁸Mert én, Yahuwah, szeretem az igazságot,
gyűlölöm a rablást és az álnokságot.

Megadom munkájuk megérdemelt jutalmát,
és örök szövetséget kötök velük.

⁹Híresek lesznek utódaik a nemzetek közt,
és ivadékaik a népek között.

Bárki látja őket, fölismeri,
hogy ezt a népet megáldotta Yahuwah.

¹⁰Nagy örömöm telik Yahuwah-ban,
víg örömre indít Elohim-om,
mert az üdvösség ruhájába öltöztetett,
az igazság palástját terítette rám,
mint vőlegényre, ki fölteszi fejdíszét,
mint menyasszonyra, ki fölrakja ékszereit.

¹¹Mert ahogyan a föld növényeket hajt,
és a kert veteményeket sarjaszt,
úgy sarjaszt majd igazságot az én URam, Yahuwah is,
és öröméneket minden nép hallatára.

¹Nem hallgathatok Tzion miatt,
nem nyughatom Yerushalaim miatt,
míg nem ragyog igazsága, mint a hajnalfény,
és szabadulása, mint az égő fáklya.

²Látni fogják igazságodat a népek,
dicsőségedet az összes királyok.

Új nevet adnak neked,
melyet Yahuwah maga határoz meg.

³Ékes korona leszel Yahuwah kezében,
királyi fejdísz Elohim-od tenyerén.

⁴Nem mondanak többé elhagyottnak,
országodat sem mondják pusztaságnak,
hanem úgy hívnak, hogy gyönyörűségem,
országodat pedig úgy, hogy férjnél van.

Mert gyönyörködik majd benned Yahuwah,
és országodnak ő lesz a férje.

⁵Mert ahogy az ifjú elveszi a hajadont,
úgy vesz el téged, aki felépít;
ahogy a vőlegény örül menyasszonyának,
úgy örül majd neked Elohim-od.

⁶Falaidra, Yerushalaim, őröket állítottam.
Soha ne hallgassanak, se nappal, se éjjel!

Ti, akik Yahuwah-át emlékeztetitek,
ne legyetek némák!

⁷Ne engedjétek, hogy néma maradjon,
amíg helyre nem állítja,
és dicséretének helyévé nem teszi Yerushalaim-ot a földön.

⁸Yahuwah esküre emelte jobb kezét,
erős karját:

Nem adom többé gabonádat eledelül ellenségeidnek.
Nem isszák többé idegenek mustodat, amelyért te fáradoztál,

⁹hanem azok élvezik, akik betakarítják,
és dicsérik Yahuwah-át:
azok isszák meg szent udvaraimban,
akik leszüretelik.

¹⁰Vonuljatok, vonuljatok ki a kapukon,
készítsetek utat a népnek!

Töltsétek, töltsétek föl az országutat,
hányjátok le róla a köveket,
állítsatok útjelzőket a népek között!

¹¹Hírül adta Yahuwah a föld széléig:
Mondjátok meg Tzion leányának:

Jön már Szabadítód, vele jön szerzeménye,
előtte jön munkája eredménye.

¹²Szent népnek nevezik őket, Yahuwah megváltottainak,
téged pedig sokat látogatott városnak hívnak,
nem leszel elhagyatott!

¹Ki jön ott Edomból, vérvörös ruhában Bocrából,
pompás öltözetben, erőteljes léptekkel?
Én, aki igazat beszélek, és van erőm a szabadításhoz!

²Miért vörös az öltözeted,
miért olyan a ruhád, mint azé, aki borsajtóban tapos?

³A sajtóban egyedül tapostam,
a népek közül senki sem volt velem.
Tapostam őket haragomban,
tiportam őket felindulásomban.
Levük a ruhámra fröccsent,
egész öltözetemet beszennyeztem.

⁴Mert bosszúállás napja van a szívemben,
eljött a megtorlás esztendeje.

⁵Föltekintettem, de nem volt segítőm,
csodálkoztam, mert nem volt támogatóm.

⁶Saját karom segített nekem,
és felindulásom támogatott.

⁷Népeket tapostam el haragomban,
szétzúztam őket felindulásomban,
és a földre öntöttem levüket.

⁸Yahuwah hűségét magasztalom,
Yahuwah tetteit dicsérem:
mindazt, amit Yahuwah tett értünk,
sok jótéteményét Yiszráel háza iránt,
mert irgalmasan bánt velünk, nagyon hűségesen.

⁹Mert ezt mondta: Mégiscsak az én népem ez,
fiaim, nem tudnak meghazudtolni.

¹⁰Ezért szabadította ki őket minden nyomorúságukból.
Nem követ vagy angyal, hanem ő maga szabadította meg őket:
szeretetével és könyörületével ő váltotta meg őket.

Felkarolta és hordozta őket ősidőktől fogva.

¹¹Ők azonban engedetlenek voltak,
és megszomorították szent lelkét.

Ezért ellenségükké vált,
és harcolt ellenük.

¹²De visszaemlékezett népe a régi időkre, Moshera:
Hol van, aki a tengerből kihozta nyájának pásztorát?
Hol van, aki belé öntötte szent lelkét?
Hol van, aki dicső karjával megragadta Moshe jobb kezét?

¹³Kettéhasította előttük a vizet, örök nevet szerezve magának.
Átvezette őket a mély tengeren, mint a lovat a pusztán; meg sem botlottak.

¹⁴Mint mikor a jószág pihenni tér a völgybe,
úgy pihentette meg őket Yahuwah Szelleme.

Így terelgetted népedet, dicső nevet szerezve magadnak.

¹⁵Tekints le az égből, nézz le szent
és dicső Mishkánodból (hajlékodból):
Hol van féltő szereteted és hatalmad?
Szíved megindulása és irgalmad
miért marad távol tőlem?

¹⁶Hiszen te vagy a mi atyánk,
Avraham nem ismer bennünket,
Yiszráel nem törődik velünk.

Yahuwah, te vagy a mi atyánk,
ősidőktől fogva megváltónknak nevezünk.

¹⁷Miért engeded, Yahuwah,
hogy letévedjünk utaidról?
Miért engeded,
hogy a szívünk kemény legyen,
s ne féljen téged?

Fordulj szolgáidhoz, örökséged törzseihez!

¹⁸Szent néped csak kis ideig birtokolta szent helyedet,
azután ellenségeink taposták.

¹⁹Olyanok lettünk,
mintha sohasem uralkodtál volna rajtunk,
mintha nem a te nevedről neveztek volna el.

¹Bárcsak szétszakítanád az eget,
és leszállnál, hogy meginogjanak előtted a hegyek!

²Ahogy a tűz lángra lobbantja a rőzsét,
és felforralja a tűz a vizet,
úgy ismertesd meg nevedet ellenségeiddel:
reszkessenek tőled a népek,
ha majd váratlanul félelmes dolgokat művelsz:
ha leszállsz, meginognak tőled a hegyek.

³Soha, senki sem hallotta,
fülébe nem jutott,
szemével nem látta,
hogy volna Elohim rajtad kívül,
aki ilyet tenne a benne bízókért.

⁴Találkozol azzal, aki örül,
mert igazak tettei,
utaidon jár,
és rád gondol.

De te megharagudtál,
mert vétkeztünk.

Régóta így vagyunk,
bárcsak megszabadulnánk!

⁵Mindnyájan olyanok lettünk,
mint a tisztátalanok,
minden igazságunk olyan, mint a szennyes ruha.

Elhervadunk mindnyájan,
mint a falevél,
bűneink elsodornak bennünket,
mint a szél.

⁶Nincs aki nevedet segítségül hívná,
aki buzgón ragaszkodnék hozzád.

Elrejtetted orcádat előlünk,
bűneink hatalmába adtál bennünket.

⁷Yahuwah, atyánk vagy te mégis!

Mi vagyunk az agyag,
te a mi formálónk,
kezed alkotása vagyunk mindannyian.

⁸Yahuwah, ne haragudj ennyire,
ne emlékezzél örökké bűneinkre!

Tekints ránk:
mindnyájan a te néped vagyunk!

⁹Szent városaid pusztává lettek,
pusztává lett a Tzion is, Yerushalaim pedig lakatlanná.

¹⁰Szent és ékes templomunk,
ahol őseink dicsértek téged,
tűz martaléka lett.

Romba dőlt minden,
ami drága volt nekünk.

¹¹Még ezek után is türtőzteted magad, URunk?
Hallgatsz,
és még tovább gyötörsz bennünket?

¹Megkereshettek volna, de nem kérdeztek,
megtalálhattak volna, de nem kerestek.

Itt vagyok, itt vagyok! – mondtam a népnek,
amely nem hívta segítségül nevemet.

²Kitártam kezemet naphosszat a lázadó nép felé,
amely nem a jó úton jár,
hanem saját gondolatai után.

³Ez a nép csak bosszant engem,
dacol velem szüntelen.

Kertekben mutatnak be áldozatot,
téglaoltárokon tömjéneznek.

⁴Sírkamrákban üldögélnek,
kriptákban töltik az éjszakát,
disznóhúst esznek,
és undok moslék van edényükben.

⁵Azt mondják: Maradj távol, ne közelíts hozzám,
mert én szent vagyok!

Olyanok ezek,
mintha egész nap égő tűz füstje csavarná orromat.

⁶Föl van ez írva nálam.
Nem hallgatok, amíg meg nem fizettem.

⁷De megfizetek nekik!
Ezt mondja Yahuwah:

A ti bűneitekért,
de egyben őseitek bűneiért is,
akik a hegyeken tömjéneztek,
és a halmokon gyaláztak engem,
régi tetteik büntetését mérem ki rájuk.

⁸Ezt mondja Yahuwah:

Ha mustot találnak a szőlőfürtben,
ezt mondják: Ne pusztítsd el, mert áldás van benne!

Ugyanígy bánok majd szolgáimmal is:
nem pusztítom el valamennyit.

⁹Adok még Yaakovnak utódokat, Yehudanak is,
akik hegyeimet öröklik.

Választottaim veszik birtokukba,
szolgáim laknak rajta.

¹⁰A Sárón juhok legelője lesz,
az Ákór völgye marhák delelője,
népem birtoka;
azoké, akik engem keresnek.

¹¹De nektek, akik elhagyjátok Yahuwah-át,
elfeledkeztek szent hegyemről,
a szerencse Elohim-nak terítetek asztalt,
a sors elohimnőnek öntötök italáldozatot,
fegyver lesz a sorsotok,
valamennyien a vágóhídra kerültök.

¹²Mert szóltam, de nem feleltetek,
beszéltem, de nem hallgattatok rám,
hanem azt tettétek, amit rossznak látok,
azt választottátok, ami nem tetszik nekem.

¹³Azért ezt mondja az én URam, Yahuwah:

Szolgáim enni fognak, ti pedig éheztek!
Szolgáim inni fognak, ti pedig szomjaztok!

¹⁴Szolgáim örülni fognak, ti pedig szégyent vallotok!
Szolgáim ujjongani fognak örvendező szívvel,
ti pedig kiáltoztok majd fájó szívvel,
és jajgattok összetört szellemmel!

¹⁵Neveteket csak átok formájában hagyjátok választottaimra:
Így öljön meg az én URam, Yahuwah!

Szolgáinak pedig más nevet ad.

¹⁶Mert aki áldást mond a földön,
az igElohim nevével mond áldást,
és aki esküszik a földön,
az igElohim-ra esküszik.

Feledésbe mennek a régi bajok,
eltűnnek szemem elől.

¹⁷Mert én új eget és új földet teremtek,
a régire nem is emlékeznek,
senkinek sem jut eszébe.

¹⁸Ezért örvendjetek és vigadjatok mindörökké annak,
amit teremtek.

Mert Yerushalaim-ot vigasságra teremtem,
népét pedig örömre.

¹⁹Vigadozni fogok Yerushalaim-mal,
és örvendezni népemmel.

Nem hallatszik ott többé sírás és jajgatás hangja.

²⁰Nem lesz ott olyan csecsemő,
aki csak néhány napig él,
sem öreg ember, aki magas kort nem ér.

Mert a legfiatalabb is százéves korában hal meg,
és aki nem ér meg száz évet,
átkozottnak számít.

²¹Házakat építenek, és laknak bennük,
szőlőket ültetnek, és élvezik gyümölcsüket.

²²Nem úgy építenek, hogy más lakjék benne,
nem úgy ültetnek, hogy más élvezze.

Mert népem élete oly hosszú lesz,
mint a fáké.

Választottaim maguk élnek munkájuk eredményéből.

²³Nem hiába fáradoznak,
nem veszedelemre szülnek,
mert Yahuwah áldott népe ez, ivadékaival együtt.

²⁴Mielőtt kiáltanak, én már válaszolok,
még beszélnek, én már meghallgatom.

²⁵A farkas a báránnyal együtt legel,
az oroszlán szalmát eszik, mint a marha,
és a kígyónak por lesz a kenyere.

Nem árt és nem pusztít szent hegyemen senki –
mondja Yahuwah.

¹Yahuwah ezt mondja:
A menny az én trónusom,
a föld pedig lábam zsámolya.
Milyen házat akartok építeni nekem,
és milyen helyen kellene tartózkodnom?

²Hiszen mindent az én kezem alkotott,
így keletkezett minden – így szól Yahuwah.

Mert én arra tekintek, aki nyomorult és megtört szívű,
és aki igéimet tiszteli.

³Bikát vágnak le, de embert is ölnek,
juhot áldoznak, de kutya nyakát is szegik.
Ételáldozatot mutatnak be, de disznóvért is,
tömjéneznek emlékeztetőül, de a bálványt is áldják.

Ők is maguk választották meg útjukat,
és förtelmes bálványaikban gyönyörködtek.

⁴Én is magam választom meg, hogy mivel bántsam őket,
és rájuk hozom, amitől borzadnak.

Mert szóltam, de nem feleltek,
beszéltem, de nem hallgattak rám,
hanem azt tették, amit rossznak látok,
azt választották, ami nem tetszik nekem.

⁵Halljátok Yahuwah igéjét, akik tisztelitek szavát:
Honfitársaitok, akik gyűlölnek
és kitaszítanak benneteket nevem miatt,
ezt mondják: Mutassa meg dicsőségét Yahuwah,
látni akarjuk örömötöket!
Ők azonban szégyent vallanak.

⁶Zúgás hangzik a városból,
hangzik a templomból: Yahuwah hangja,
aki megfizet ellenségeinek
érdemük szerint.

⁷Mielőtt vajúdott,
már szült is.
Mielőtt rájött a fájdalom,
fiút hozott a világra.

⁸Ki hallott ilyet,
ki látott ehhez foghatót?
Vajon egy országért csak egy napig kell vajúdni?
Születik-e nép csak úgy egyszerre?

Hiszen alig vajúdott Tzion,
máris megszülte fiait.

⁹Csak megindítsam,
és ne vezessem le a szülést?
– kérdezi Yahuwah.
Vagy én, aki a szülést vezetem, megakadályozzam?
– kérdezi Elohim-od.

¹⁰Örüljetek Yerushalaim-mal!
Vigadjatok vele mindnyájan, akik szeretitek!
Szívből örüljetek vele mind, akik gyászoltátok!

¹¹Mert jóllakásig szophattok
vigasztalást nyújtó emlőjéből.
Gyönyörködve szívhatjátok telt mellét.

¹²Bizony, ezt mondja Yahuwah:
Folyamként árasztom rá a békességet,
mint megáradt patakot,
a népek gazdagságát.

Megszoptatnak, karjukon hordoznak,
és térdükön ringatnak benneteket.

¹³Ahogyan az anya vigasztalja fiát,
úgy vigasztallak én titeket:

Yerushalaim-ban kaptok vigasztalást!

¹⁴Meglátjátok, és örül szívetek,
testetek is virul, mint a fű.

Megtudják, hogy Yahuwah támogatja szolgáit,
ellenségeit pedig megbünteti.

¹⁵Mert eljön Yahuwah tűzben,
harci kocsijai gyorsak, mint a forgószél.
Rájuk zúdítja lángoló haragját,
és fenyítését lángoló tűzben.

¹⁶Mert tűzzel ítél Yahuwah,
kardja mindenkit elér,
és sokan lesznek, akiket megöl Yahuwah.

¹⁷Elpusztulnak mindazok, akik megszentelik és megtisztítják magukat,
de csak azért, hogy kertekben áldozzanak egy középen álló körül,
és akik disznóhúst, undok állatot és egeret esznek – így szól Yahuwah.

¹⁸Ismerem tetteiket és gondolataikat.
Eljött az ideje, hogy összegyűjtsem a különböző nyelvű népeket.

Jöjjenek és lássák dicsőségemet!

¹⁹Csodát teszek majd köztük,
és a megmentetteket elküldöm a népekhez:

Tarsísba, Púlba és Lúdba,
az íjászokhoz, Tubalhoz és Yavanhoz,
a messzi szigetekre, amelyek még nem hallották híremet,
és nem látták dicsőségemet.

Vigyék hírül dicsőségemet a népeknek.

²⁰Elhozzák minden honfitársatokat
az összes népek közül ajándékul Yahuwah-nak:
lovakon, kocsikon és gyaloghintókon,
öszvéreken és tevéken,
szent hegyemre, Yerushalaim-ba
– mondja Yahuwah,
ahogyan Yiszráel fiai szokták elhozni ajándékukat tiszta edényben Yahuwah házába.

²¹Én pedig ezek közül is választok papokat és levitákat – mondja Yahuwah.

²²Mert ahogyan megmarad az új ég és az új föld,
amelyet én alkotok – így szól Yahuwah -,
ugyanúgy megmaradnak utódaitok és a nevetek is.

²³Azután újholdról újholdra és Shabbatról Shabbatra eljön minden ember,
és leborul előttem – mondja Yahuwah.

²⁴Amikor eltávoznak, meglátják azoknak a holttestét,
akik hűtlenül elhagytak engem.

Nem pusztulnak el ott a férgek,
a tűz sem alszik ki,
és minden ember undorodni fog tőlük.