Yahuwah Biblia

Yeshayahunak, Ámóc fiának látomása, amelyet akkor látott Yehudaról és Yerushalaim-ról, amikor Uzziyahu, Yotám, Áház és Hizkiyahu voltak Yehuda királyai.

Halljátok meg, egek, figyelj ide, föld, mert Yahuwah szól:
Fiaimat fölneveltem, fölmagasztaltam,
de ők elpártoltak tőlem!
Az ökör ismeri gazdáját,
a szamár is urának jászlát,
de Yiszráel nem ismer,
népem nem ért meg engem.

Jaj, vétkes nemzet, bűnnel terhelt nép!
Gonosz utódok, romlott fiak!
Elhagyták Yahuwah-át,
megvetették Yiszráel Szentjét,
elfordultak tőle!

Minél több verést kaptok,
annál jobban ellenkeztek!
Egészen beteg már a fej,
egészen gyenge már a szív.

Tetőtől talpig nincs rajta ép hely,
csupa zúzódás, kék folt és gennyes seb.
Nem nyomták ki, nem kötözték be,
olajjal sem gyógyították.
Országotok pusztaság,
városaitokat fölperzselték,
földeteket szemetek láttára idegenek tarolták le,
pusztaság, mint ahol idegenek dúltak.

Olyan maradt Tzion leánya,
mint kunyhó a szőlőben,
mint csőszház az uborkaföldön,
vagy mint egy ostromlott város.
Ha a Seregek Yahuwah-ja
nem hagyott volna néhány menekültet,
olyanok lennénk, mint Sodoma,
Gomorához hasonlítanánk.

Halljátok Yahuwah igéjét, Sodoma vezetői!
Figyeljetek Elohim-unk tanítására, Gomora népe!
Mit kezdjek a sok véresáldozattal? – mondja Yahuwah.
Elegem van az égőáldozati kosokból,
a hízott marhák kövérjéből!
A bikák, bárányok és bakok vérében nem telik kedvem.

Ki kívánja tőletek, hogy eljöjjetek,
hogy megjelenjetek előttem,
és tapossátok udvaromat?
Ne hozzatok többé hazug áldozatot,
még a füstjét is utálom!

Újhold, Shabbat, ünnepi összejövetel?
Nem tűröm együtt a bűnt és ünneplést!
Újholdjaitokat és ünnepeiteket gyűlölöm én,
terhemre vannak, fáraszt elviselni.
Ha felém nyújtjátok kezeteket,
eltakarom szemem előletek;
bármennyit is imádkoztok,
én nem hallgatom meg:
vér tapad a kezetekhez!
Mossátok tisztára magatokat!
Vigyétek el szemem elől gonosz tetteiteket!
Ne tegyetek többé rosszat!
Tanuljatok jót tenni,
törekedjetek igazságra,
térítsétek jó útra az erőszakoskodót!
Védjétek meg az árvák jogát
és az özvegyek peres ügyét!

Jöjjetek, szálljunk vitába! – mondja Yahuwah.
Ha vétkeitek skarlátpirosak is,
hófehérekké válhattok,
ha vörösek is, mint a bíbor,
fehérekké lehettek, mint a gyapjú.
Ha készségesen hallgattok rám,
élhettek az ország javaival.
De ha vonakodva elpártoltok tőlem,
fegyver pusztít el titeket.
Yahuwah szája szólt.

Milyen paráznává lett a hűséges város!
Jogossággal volt tele,
igazság lakott benne,
most pedig gyilkosok!
Ezüstöd salakká lett,
tiszta borod vízzel keveredett.
Vezéreid megátalkodottak,
tolvajok barátai.
Mindegyik szereti a megvesztegetést,
ajándékot hajhász.
Az árvák igazát nem védik,
az özvegy peres ügye nem kerül eléjük.

Azért így szól az Úr, a Seregek Yahuwah-ja,
Yiszráel erős Elohim-ja:
Majd elégtételt veszek ellenfeleimen,
bosszút állok ellenségeimen!
Ellened fordítom kezemet,
kiolvasztom salakodat, mint a lúg,
eltávolítok belőled minden ónt.
Megint olyan bírákat adok, mint régen,
és olyan tanácsadókat, mint kezdetben.

Akkor majd így neveznek:
Igaz város, hűséges város!
Tzion ítélettel váltatik meg,
megtérői igazság által.

De összetörnek a hűtlenek a vétkesekkel együtt,
és akik elhagyják Yahuwah-át, megsemmisülnek.
Megszégyenültök a cserfák miatt,
amelyekben gyönyörködtetek,
pirulni fogtok a kertek miatt,
amelyeket kedveltetek.
Hasonlók lesztek a cserfához,
amelynek elhervadt a lombja,
és a kerthez, amelynek nincs vize.
Mert kenderkóccá lesz a hatalmas,
és munkája szikrává:
mindketten együtt égnek el,
és nem oltja el senki.

Ezt az igét kapta látomásban Yeshayahu, Ámóc fia Yehudaról és Yerushalaim-ról:

Az utolsó napokban szilárdan fog állni Yahuwah házának hegye a hegyek tetején.
Kimagaslik a halmok közül,
és özönlik hozzá valamennyi nép.
Eljön a sok nép, és ezt mondják:
Jöjjetek, menjünk föl Yahuwah hegyére,
Yaakov Elohim-jának házához!
Tanítson minket utaira,
hogy az ő ösvényein járjunk.
Mert a Tzionról jön a tanítás,
és Yahuwah igéje Yerushalaim-ből.

Ítéletet tart a nemzetek fölött,
megfenyíti a sok népet.
Kardjaikból kapákat kovácsolnak,
lándzsáikból metszőkéseket.
Nép a népre kardot nem emel,
hadakozást többé nem tanul.

Yaakov háza, jöjjetek,
járjunk Yahuwah világosságában!
Eltaszítottad népedet, Yaakov házát,
mert tele vannak keleti szokásokkal,
jelmagyarázókkal, mint a filiszteusok,
és idegenekkel barátkoznak.

Tele van az ország ezüsttel, arannyal,
kincseinek se szeri, se száma.
Tele van az ország lovakkal,
harci kocsijainak se szeri, se száma.
Tele van az ország bálványokkal,
kezeik csinálmánya előtt borulnak le,
amit ujjaikkal csináltak.
Ezért meg kell hajolnia az embernek,
meg kell alázkodnia a halandónak,
és te nem bocsátasz meg nekik.

Menj a sziklák közé,
rejtőzz a porba Yahuwah félelmes fensége
és méltósága elől!

Megalázza a kevély tekintetű embert,
a halandók nagyságát porba hajtja.
Csak Yahuwah magasztaltatik föl azon a napon.
Mert jön a Seregek Yahuwah-jának napja
minden kevély és magas ellen,
mindenki ellen, aki nagyra tartja magát,
de majd megalázott lesz;
a Libánon minden cédrusa ellen,
amelyek magasra emelkednek,
Básán minden tölgyfája ellen;
minden magas hegy ellen
és minden kiemelkedő halom ellen,
minden büszke torony ellen
és minden erős vár ellen,
minden Tarsís-hajó ellen
és minden gyönyörű gálya ellen.
Porba hajtja az ember büszkeségét,
és megalázza a halandók nagyságát.

Csak Yahuwah magasztaltatik föl azon a napon.
A bálványok pedig semmivé lesznek egészen.
Bebújnak majd a sziklabarlangokba és a föld repedéseibe
Yahuwah félelmes fensége és méltósága elől,
amikor fölkel, hogy megrémítse a földet.

Azon a napon odadobja az ember
a vakondoknak és denevéreknek
ezüst és arany bálványait,
amelyeket azért csinált,
hogy leboruljon előttük.
Bebújnak a sziklák szakadékaiba
és a kőszálak hasadékaiba
Yahuwah félelmes fensége és méltósága elől,
amikor fölkel, hogy megrémítse a földet.

Ne bízzatok az emberben,
hiszen csak lehelet van az orrában:
mire lehet hát becsülni?

az Úr, a Seregek Yahuwah-ja eltávolít
Yerushalaim-ből és Yehudaból
mindenféle támaszt:
minden támaszt, amit a kenyér,
minden támaszt, amit a víz nyújt,
a hőst és a katonát,
a bírót és a prófétát,
a varázslót és a véneket,
a hadnagyot és a főrendűt,
a tanácsost, az ügyes mestert
és a varázsláshoz értőt.

Ifjakat teszek vezéreikké,
és sihederek uralkodnak rajtuk.
Sanyargatja a nép között
ember az embertársát,
egyik ember a másikat.

Rátámad az ifjú a vénre,
a hitvány a tekintélyesre.
Ha valaki így unszolja rokonsága egyik tagját:
Neked még van ruhád, légy te a vezetőnk,
légy úrrá ezen a felforduláson!
– akkor az így fog válaszolni:
Nem akarok sebkötöző lenni!
Nincs a házamban se kenyér, se ruha,
ne tegyetek engem a nép vezetőjévé!

Bizony, elbukik Yerushalaim ,
és elesik Yehuda,
– mert nyelvükkel és tetteikkel
Yahuwah ellen fordulnak,
és dicsőségével szemben engedetlenek.
Személyválogatásuk ellenük szól,
vétkeiket Sodoma módjára hirdetik,
nem titkolják.

Jaj, nekik, mert maguknak okoznak bajt!
Mondjátok az igazaknak,
hogy jó dolguk lesz,
mert tetteiknek gyümölcsét eszik.

Jaj a gonosznak!
Rossz dolga lesz,
mert keze munkája szerint bánnak vele.

Ó népem! Gyermekek sanyargatnak,
asszonyok uralkodnak rajtad!
Ó népem! Vezetőid félrevezetnek,
tévútra visznek téged!

Előlép perelni Yahuwah, készen áll,
hogy ítélkezzék népe fölött.
Törvényt tart Yahuwah
népe vénei és vezérei fölött:
Letaroltátok a szőlőt,
szegényektől rabolt holmi van a házatokban!
Hogy meritek összezúzni népemet,
összetörni a nyomorultakat?!
– Yahuwah-nak,
a Seregek Yahuwah-jának szava ez.

Ezt mondta Yahuwah:
Mivel Tzion leányai büszkélkednek,
fejüket fenn hordva,
szemükkel kacsingatva járnak,
kényeskedve lépegetnek,
és lábpereceikkel csilingelnek,
ezért kopasszá teszi Yahuwah
Tzion leányainak a fejét,
és fölnyíratja halántékukat Yahuwah.

Azon a napon eltávolítja ékszereiket az Úr: a lábpereceket, a napocskákat és holdacskákat, a függőket, karpereceket és fátylakat, a fejdíszeket, lábláncokat, díszes öveket, az illatszeres szelencéket és a talizmánokat, a gyűrűket és orrpereceket, a díszruhákat, köpenyeket, sálakat és tarsolyokat, a tükröket, az alsóruhákat, a turbánokat és vállkendőket.

Akkor a balzsamillat helyén bűz lesz,
az öv helyén kötél,
a fodorított haj helyén kopaszság,
a díszköpeny helyén daróc,
a szépség helyén szégyenbélyeg.

Embereid fegyvertől hullnak el,
vitézeid a harcban.
Szomorkodnak és gyászolnak a kapukban,
és kifosztva ülnek a földön.

Hét asszony ragad majd meg egy férfit azon a napon, és ezt mondják:
A magunk kenyerét esszük,
a magunk ruhájába öltözünk,
csak viselhessük nevedet.
Vedd le rólunk a gyalázatot!

Azon a napon ékes és dicső sarjat ád Yahuwah, a föld gyümölcse pedig pompás és díszes lesz azoknak, akik Yiszráelből megmaradnak. Akkor szentnek mondják majd azt, aki megmarad a Tzionon, és életben marad Yerushalaim-ban, aki csak föl van írva az élők közé a Yerushalaim-iek közül. Ha lemossa Yahuwah Tzion leányainak a szeny . nyét, és leöblíti Yerushalaim vérét ítélő lelkével, megtisztító lelkével, akkor teremt Yahuwah a Tzion-hegy egész területe és a gyülekezet fölött nappal felhőt és ködöt, éjjel pedig lángoló tűz fényét. Mindezek fölött Yahuwah dicsősége lesz az oltalom. Sátor lesz árnyékul nappal a hőség ellen, menedék és rejtekhely a zivatar és az eső ellen.

Dalt éneklek kedvesemről,
szerelmesem szőlőjéről!
Szőlője volt kedvesemnek
kövér hegyoldalon.

Fölásta és megtisztította a kövektől,
beültette nemes vesszővel.
Közepére tornyot épített,
sajtót is vágatott benne.
Várta, hogy jó szőlőt teremjen,
de vadszőlőt termett!

Most azért, Yerushalaim lakói
és Yehuda férfiai,
tegyetek igazságot köztem és szőlőm közt!
Mit kellett volna még tennem szőlőmmel,
amit meg nem tettem?

Vártam, hogy jó szőlőt teremjen,
miért termett vadszőlőt?
Most én megmondom nektek,
mit teszek szőlőmmel:
lerombolom a kerítését,
hogy lelegeljék, kidöntöm a kőfalát,
hogy összetiporják!

Hagyom, hogy elvaduljon:
nem metszik, nem kapálják,
fölveri a tövis és a gaz.
Megparancsolom a felhőknek is,
hogy ne adjanak rá esőt!

A Seregek Yahuwah-jának szőlője:
Yiszráelnek háza, és gyönyörű ültetvénye:
Yehuda férfiai.

Törvényességre várt,
és lett önkényesség,
igazságra várt,
és lett kiáltó gazság!

Jaj azoknak, akik házat házhoz ragasztanak,
és mezőt mező mellé szereznek,
míg hely sem marad másnak,
és csak ti laktok ebben az országban!

Ezt hallottam a Seregek Yahuwah-jától:
Az a sok ház romba dől majd,
a nagyok és szépek lakatlanná lesznek.
Tíz hold szőlő csak egy bat bort terem,
tíz véka vetőmag csak egy vékát terem!

Jaj azoknak,
akik korán reggel ital után járnak!
Estig elmulatnak, bor hevíti őket.
Citera és lant, dob,
fuvola és bor mellett lakmároznak,
de Yahuwah tetteit nem veszik észre,
kezének munkáját nem látják meg.

Ezért megy fogságba népem,
bár még nem tudja.
Éhen halnak előkelői,
a tömeg szomjan eped el.

Ezért tátja ki torkát a sír,
fölnyitja száját mérhetetlenül.
Odakerül az előkelő és a tömeg,
a zajongók és a vigadozók.

Meg kell hajolnia az embernek,
megalázkodnia a halandónak,
meg kell alázkodniuk a kevély tekintetűeknek.
De magasztos lesz a Seregek Yahuwah-ja, mikor ítéletet tart,
és a szent Elohim szentnek bizonyul, mikor igazságot tesz.

Bárányok legelnek ott a legelőkön,
és a gazdagok romjain jövevények élősködnek.
Jaj azoknak, akik a gonoszság kötelein
húzzák maguk után a bűnt,
és a vétket kötélen, mint a kocsit,
akik ezt mondják:
Siessen, cselekedjék hamar,
hadd lássuk már!

Teljesedjék be mielőbb
Yiszráel Szentjének terve,
hadd ismerjük meg!

Jaj azoknak, akik azt mondják,
hogy a rossz jó, és a jó rossz,
és akik azt állítják,
hogy a sötétség világosság,
és a világosság sötétség;
azt állítják, hogy a keserű édes,
és az édes keserű!

Jaj azoknak, akik bölcseknek képzelik magukat,
és magukat tartják okosnak.
Jaj azoknak, akik hősök a borivásban
és vitézek az italok keverésében,
akik megvesztegetésért igaznak mondják a bűnöst,
de az igazak igazát elvitatják.

Ezért ahogyan a tarlót
megemésztik a lángnyelvek,
és a széna összeroskad a tűzben,
úgy korhad el gyökerük.

Viráguk elszáll, mint a por,
mert megvetik a Seregek Yahuwah-jának tanítását,
és utálják Yiszráel Szentjének beszédét.

Ezért gerjedt haragra népe ellen Yahuwah,
kinyújtja kezét és megveri.
Megrendülnek a hegyek,
és annyi lesz a hulla, mint a szemét az utcán.

Mindezzel nem múlt el haragja,
és keze még ki van nyújtva.
Jelt ad egy távoli népnek,
magához szólítja a föld végéről,
s az sietve, gyorsan ott terem.

Nem lesz közte fáradt és botladozó,
nem szunnyad egy sem és nem alszik,
nem oldódik meg derekán az öv,
és nem szakad el saruszíja.
Nyilai élesek, minden íja felvonva.
Lovainak patája, mintha kova volna,
kerekei, mint a forgószél.
Ordítása, mint az oroszláné,
ordít, mint az oroszlánkölykök,
morog és zsákmányt ragad,
elviszi menthetetlenül.
Rámordul azon a napon,
mint a morajló tenger.
Ha rátekint valaki az országra,
sötétséget és nyomort lát,
a világosság sötétséggé lesz a viharfelhőktől.

Uzziyahu király halála évében láttam Yahuwah-át, magasra emelt trónon ülve. Palástja betöltötte a templomot. Szeráfok álltak mellette, hat-hat szárnya volt mindegyiknek: kettővel arcát takarta el, kettővel lábát fedte be, kettővel pedig repült. Így kiáltott egyik a másiknak: Szent, szent, szent a Seregek Yahuwah-ja, dicsősége betölti az egész földet! A hangos kiáltástól megremegtek a küszöbök eresztékei, és a templom megtelt füsttel. Ekkor megszólaltam: Jaj nekem! Elvesztem, mert tisztátalan ajkú vagyok, és tisztátalan ajkú nép között lakom. Hiszen a Királyt, a Seregek Yahuwah-ját látták szemeim! És hozzám repült az egyik szeráf, kezében parázs volt, amelyet fogóval vett le az oltárról. Számhoz érintette, és ezt mondta: Íme, ez megérintette ajkadat, bűnöd el van véve, vétked meg van bocsátva. Majd Yahuwah szavát hallottam, aki ezt mondta: Kit küldjek el, ki megy el követségünkben? Én ezt mondtam: Itt vagyok, engem küldj! Ő válaszolt:

Menj, és mondd meg e népnek:
Hallván halljatok, de ne értsetek,
látván lássatok, de ne ismerjetek!

Tedd kövérré e nép szívét,
tedd süketté a fülét,
és kösd be a szemét,
hogy szemével ne lásson,
fülével ne halljon,
szívével ne értsen,
és megtérve meg ne gyógyuljon.

Megkérdeztem:
Meddig tart ez, Yahuwah?

Ő így felelt:
Míg el nem pusztulnak,
és lakatlanok nem lesznek a városok,
a házakban nem lesz ember,
a föld pedig pusztává nem válik.

Eltávolítja Yahuwah az embert,
és nagyon elhagyott lesz az ország.
Ha megmarad belőle egy tized,
azt is újból pusztulás éri.
De úgy, ahogyan a csernek vagy a tölgynek
kivágás után is megmarad a gyökere.
Ez a gyökér lesz a szent mag!

Áháznak, Yotám fiának, Uzziyahu unokájának, Yehuda királyának az idejében történt, hogy háborút indított Recín, Arám királya és Pekah, Remaljá fia, Yiszráel királya Yerushalaim ellen; de nem tudták legyőzni.

Amikor hírül vitték David házának, hogy összefogott Arám Efráimmal, reszketni kezdett a szíve és népének a szíve, ahogyan az erdő fái reszketnek a szélben. Akkor így szólt Yahuwah Yeshayahuhoz: Menj ki Seárjásúb fiaddal együtt Áházhoz a Felső-tó vízvezetékének a végéhez, a Ruhafestők mezejéhez vezető útra, és mondd meg neki: Légy óvatos, maradj nyugton! Ne félj, ne lágyuljon meg a szíved e két füstölgő, üszkös fadarab miatt, az arámi Recínnek és Remaljá fiának a haragja miatt! Mivel azt a gonosz tervet szőtte ellened az arámi Recín az Efráimi Remaljá fiával együtt, hogy vonuljunk föl Yehuda ellen, törjünk rá, kapcsoljuk magunkhoz, és tegyük királyává Tábal fiát, azért ezt mondja az én URam, Yahuwah:

Nem sikerül, nem úgy lesz,
még ha Arámnak Damaszkusz is a fővárosa,
és Damaszkusznak Recín is a vezetője!
Hatvanöt év múlva összeomlik Efráim,
és nem lesz többé nép;
még ha Efráimnak Shomron is a fővárosa,
és ha Shomronnak Remaljá fia is a vezetője!

De ha nem hisztek, nem maradtok meg!

Ezután így szólt Yahuwah Áházhoz: Kérj jelt Elohim-odtól, Yahuwah-tól, akár lentről a mélyből, akár fentről a magasból! De Áház így válaszolt: Nem kérek, nem kísértem Yahuwah-át!

Akkor ezt mondta Yeshayahu:
Halljátok meg, David háza!
Nem elég, hogy embereket fárasztotok,
még Elohim-omat is fárasztjátok?

Ezért maga Yahuwah fog nektek jelt adni:
Íme egy fiatal nő teherben van,
és fiút fog szülni,
és Immánuélnak nevezik el.

Tejszínt és mézet fog az enni,
amíg meg tudja vetni a rosszat,
és a jót tudja választani.
Mert mielőtt ez a gyermek
meg tudja vetni a rosszat,
és a jót tudja választani,
elhagyott lesz az a föld,
amelynek két királyától rettegsz.

Hoz majd Yahuwah rád, népedre és atyád házára olyan napokat,
amilyenek még nem voltak, mióta Efráim elvált Yehudatól:
elhozza Asszíria királyát.

Azon a napon idehívja Yahuwah
a legyeket Egyiptom folyói mellől,
és a méheket Asszíria földjéről.
Mind eljönnek,
és letelepszenek a mély medrekben
és a sziklahasadékokban,
minden tövisbokron
és minden itatóhelyen.

Azon a napon
megborotválja Yahuwah
a Folyamon túl bérelt késsel,
az asszír királlyal a fejet
és a szőrös lábat,
a szakállt is levágja.

Azon a napon mindenki csak egy üszőt
és két juhot tart.
De annyi tejet adnak majd,
hogy tejszínt esznek.
Tejszínt és mézet eszik mindenki,
aki megmarad az országban.

És azon a napon minden helyen,
ahol ezer ezüstöt érő ezer szőlőtőke van,
csupa tövis és gaz lesz.
Nyíllal és íjjal járnak majd ott,
mert tövis és gaz lesz az egész ország.
Nem mennek föl a hegyekre sem,
amelyeket meg szoktak kapálni,
mert félnek a tövistől és a gaztól.
Csak barmok járnak ott,
és juhok legelésznek.

Ezt mondta nekem Yahuwah: Fogj egy nagy írótáblát és írd rá közönséges írással: Hamar a zsákmányra! Gyorsan a prédára! Megbízható tanúkul magam mellé vettem Úrijjá papot és Zekarjáhút, Jeberekjáhú fiát.

Miután a prófétaasszonynál voltam, teherbe esett, és fiút szült. Akkor ezt mondta nekem Yahuwah: Legyen a neve: Hamar a zsákmányra! Gyorsan a prédára! Mert mielőtt a gyermek ki tudja mondani: apám és anyám, elviszik Damaszkusz gazdagságát és Shomron zsákmányát Asszíria királyának. Még ezt is mondta nekem Yahuwah:

Mivel megvetette ez a nép
a Shilohah csendesen folydogáló vizét,
és Recínnek, meg Remaljáhú fiának örül,
azért rájuk zúdítja Yahuwah
az Eufrátesz hatalmas és nagy vizét,
Asszíria királyát teljes hatalmával.
Mindenütt kilép medréből,
és hömpölyög partjai fölött.
Betör Yehudaba,
végigzúdul rajta,
és nyakig ér.
De ha kiterjesztett szárnyaival
széltében ellepi az országot,
velünk lesz Elohim!

Tomboljatok csak népek,
majd meg fogtok rettenni!
Figyeljetek mind,
ti messze országok!
Fegyverkezzetek csak,
majd meg fogtok rettenni,
fegyverkezzetek csak,
majd meg fogtok rettenni!
Szőjetek csak terveket,
majd meghiúsulnak,
tárgyaljatok csak,
úgysem sikerül,
mert velünk Elohim!

Így szólt hozzám Yahuwah,
amikor keze megragadott, és arra intett,
hogy ne járjak ennek a népnek az útján:
Ne mondjátok összeesküvésnek mindazt,
amit ez a nép összeesküvésnek mond,
amitől fél, attól ne féljetek, és ne rettegjetek!

A Seregek Yahuwah-ját tartsátok szentnek,
őt féljétek, tőle rettegjetek,
akkor ő is megszentel.
De Yiszráel két háza számára
olyan kő lesz, amelybe beleütköznek,
olyan szikla, amelybe belebotlanak,
Yerushalaim lakóinak pedig kelepce és csapda.

Sokan megbotlanak közülük,
elesnek és összetörnek,
megfogja őket a csapda.
Lezárom ezt az intelmet,
lepecsételem ezt a tanítást
tanítványaim számára.
És várom Yahuwah-át,
aki Yaakov háza elől elrejtette orcáját,
és benne reménykedem.

Én pedig és e gyermekek,
akiket Yahuwah adott nekem,
intő jelek vagyunk Yiszráelben
a Tzion-hegyen lakó
Seregek Yahuwah-jának akaratából.

Ha majd azt mondják nektek, hogy forduljatok a halottidézőkhöz és jövendőmondókhoz, akik suttognak és mormolnak, ezt feleljétek: Nem Elohim-jához kell fordulnia a népnek? A holtakhoz kell fordulni az élő helyett? A törvényre és intelemre figyeljetek! Hiszen ők olyan dolgokról beszélnek, amelyeknek nincs jövője.

Szomorúan és éhesen
bolyong a nép az országban.
Ha éheznie kell, fölháborodik,
gyalázza királyát és Elohim-ját.

Fölfelé néz, majd a földre tekint,
de csak nyomorúságot és sötétséget lát,
nyomasztó borút, homályba taszítva.

A nép, amely sötétségben jár,
nagy világosságot lát.
A halál árnyékának földjén lakókra világosság ragyog.
Te megszaporítod a népet,
nagy örömöt szerzel neki.
Úgy örülnek színed előtt,
mint aratáskor szoktak örülni;
ahogyan vigadnak, ha zsákmányt osztanak.

Mert terhes igáját, a hátát verő botot,
sanyargatójának vesszejét összetöröd,
mint Midján napján.

Mert minden dübörögve menetelő csizma
és véráztatta köpönyeg elég,
és tűz martaléka lesz.

Mert egy gyermek születik nekünk,
fiú adatik nekünk.
Az uralom az ő vállán lesz,
és így fogják nevezni:
Csodálatos Tanácsos,
Erős Elohim,
Örökkévaló Atya,
Békesség Fejedelme!

Uralma növekedésének és a békének
nem lesz vége a David trónján és országában,
mert megerősíti és megszilárdítja
törvénnyel és igazsággal
mostantól fogva mindörökké.

A Seregek Yahuwah-jának féltő szeretete viszi véghez ezt!

Egy igét küldött Yahuwah Yaakovnak,
eljutott Yiszráelhez,
hogy megtudja az egész nép:
Efráim és Shomron lakossága,
mely gőgösen és dölyfös szívvel mondja:
Téglák omlottak le,
de mi faragott kőből építünk!
Vadfügefákat vágtak ki,
de mi cédrusokkal pótoljuk!

Fölbújtja ellene Yahuwah Recín vezéreit,
és rájuk uszítja ellenségeit:
az arámokat elölről,
a filiszteusokat hátulról,
és falják Yiszráelt tele szájjal.

Mindezzel nem múlt el haragja,
és keze még ki van nyújtva.
De ez a nép nem tért meg ostorozójához,
és nem kereste a Seregek Yahuwah-ját.
Ezért kiirtotta Yahuwah Yiszráelből a fejet és a farkat,
a pálmát és a kákát egyszerre.
A vén és a főrendű a fej,
a hazugságot tanító próféta pedig a farok.
Mert tévútra vezették ezt a népet vezetői,
és megzavarodtak, akiket vezettek.
Ezért nem örül ifjainak az Úr,
nem könyörül árváin és özvegyein,
mert mindenki elvetemült gonosztevő,
és minden száj bolondot beszél.
Mindezzel nem múlt el haragja,
keze még ki van nyújtva.
Mert föllángol a gonoszság, mint a tűz,
megemészti a tövist és a gazt.
Meggyújtja az erdő bozótját,
gomolyogva száll föl a füstje.

A Seregek Yahuwah-ja haragja miatt
borul lángba az ország,
a nép pedig tűz martaléka lesz.
Senki sem könyörül embertársán.
Jobbjába is beleharap,
mert olyan éhes, balját is megenné,
mert nem tud jóllakni, mindenki megenné karja húsát is.

Menasheh Efráimra,
Efráim Menashehra,
mindketten Yehudara támadnak.

Mindezzel nem múlt el haragja,
keze még ki van nyújtva.

Jaj azoknak,
akik jogtalan rendeleteket hoznak,
és irataik csak terheket rónak ki.
Mert elnyújtják a nincstelenek perét,
megfosztják jogaiktól népem nyomorultjait.

Az özvegyeket kizsákmányolják,
és az árvákat kifosztják.
De mit tesztek majd a megtorlás napján,
amikor megjön messziről az ítéletidő?
Kihez futtok majd segítségért,
hol hagyjátok kincseiteket?

Aki nem térdel a foglyok közé,
a megöltek között esik el.
Mindezzel nem múlt el haragja,
keze még ki van nyújtva.

Jaj Asszíriának,
haragom botjának,
melynek kezében van dühömnek vesszeje!

Elvetemült nemzet ellen küldöm,
az ellen a nép ellen rendelem,
amelyre haragszom,
hogy zsákmányt zsákmányoljon,
prédát prédáljon, és eltapossa,
mint az utca sarát.

De ő nem így képzeli,
szíve nem így gondolja,
mert szíve szerint pusztítani akar,
számos nemzetet akar kiirtani.

Mert ezt mondja:
Vezéreim nem mind királyok-e?
Nem az történt-e Kalnóval, ami Karkemissel?
Nem úgy járt-e Hamát, mint Arpad?
Nem úgy járt-e Shomron, mint Damaszkusz?
Ahogyan elérte kezem a bálványok országait,
bár több bálványszobruk volt,
mint Yerushalaim-nak és Shomronnak,
ahogyan elbántam Shomronval és bálványaival,
úgy fogok elbánni Yerushalaim-mal és bálványaival.

De ha befejezi Yahuwah minden tettét a Tzion hegyén és Yerushalaim-ban, megbünteti az asszír király dölyfös szíve gyümölcsét és nagyralátó szeme dicsekvését.

Mert ezt mondta:
Kezem erejével vittem véghez ezt,
és bölcsességemmel,
mert értelmes vagyok:
megszüntettem a népek határait,
értékeiktől megfosztottam őket,
hatalmammal letaszítottam a trónon ülőket.
Elérte kezem a népek gazdagságát,
mint a madárfészket,
és ahogyan megszerzik az elhagyott tojásokat,
úgy szereztem meg az egész földet.

Nem volt senki,
aki szárnyával verdesett,
csőrét kinyitotta,
vagy csipogott volna.
Dicsekedhetik-e a fejsze azzal szemben,
aki vág vele?
Fontosabb-e a fűrész,
annál, aki húzza?
Mintha a bot suhogtatná azt,
aki fölvette, és a vessző venné föl azt,
aki nem fából van!

Ezért az Úr, a Seregek Yahuwah-ja
sorvadást bocsát Asszíria kövéreire,
és dicsősége alatt tűz lobban, lobogó tűz.

Yiszráel Világossága lesz a tűz,
és Szentje a láng, amely elégeti
és megemészti benne egyetlen napon
a tövist és a gazt.
Pompás erdejét és kertjét
mindenestül megsemmisíti,
mintha sorvadás sorvasztaná.
Oly kevés fa marad erdejében,
hogy egy gyermek is össze tudja írni.

Azon a napon
nem támaszkodik többé ostorozójára
Yiszráel maradéka,
és Yaakov házának megmenekült része,
hanem Yahuwah-ra ,
Yiszráel Szentjére
támaszkodik hűségesen.

A maradék megtér:
Yaakov maradéka az erős Elohim-hoz.
Mert ha annyi volna is néped, Yiszráel,
mint tengerparton a homok,
csak a maradék tér meg.
El van rendelve pusztulásod,
igazságos ítélet árad rád.

Mert elhatározta az Úr, a Seregek Yahuwah-ja, hogy elpusztítja az egész országot.

Ezért így szólt az Úr, a Seregek Yahuwah-ja: Ne félj népem, Tzion lakója, Asszíriától, ha megver bottal, és rád emeli vesszejét, mint Egyiptom tette. Mert rövid idő múlva véget ér kárhoztató haragom, amely pusztította őket. Ostorral csapkodja a Seregek Yahuwah-ja, ahogyan megverte Midjánt az Óréb-sziklánál. Vesszejével rácsap a tengerre, mint Egyiptomban tette.

Azon a napon lekerül terhe válladról,
igája nyakadról,
a kövérség miatt leszakad róla az iga.
Ajba érkezik, átvonul Migrónon,
Mikmászba rendeli fölszerelését.
Átvonulnak a hágón,
Gebában térnek éjjeli szállásra.
Megretten Ráma,
Sha’ul Gibeája menekül.
Sikolts hangosan, Gallim leánya,
figyelj rá, Lais, felelj rá, Anátót!
Madméná elmenekült,
Gébim lakói elrejtőztek.
Még ma odaér Nóbba,
öklével fenyegeti Tzion leányának hegyét,
Yerushalaim dombját.
De az Úr, a Seregek Yahuwah-ja
kegyetlenül levagdalja az ágakat,
a sudár termetűeket kivágja,
és elterülnek a magasra törők.
Kivágja fejszével az erdő bozótját,
ledőlnek Libánon büszke cédrusai!

Vesszőszál hajt ki Yisháj törzsökéről,
hajtás sarjad gyökereiről.
Yahuwah Szelleme nyugszik rajta,
a bölcsesség és értelem Szelleme,
a tanács és erő Szelleme,
Yahuwah ismeretének és félelmének Szelleme.

Yahuwah félelme lesz a gyönyörűsége.
Nem a látszat után ítél,
és nem hallomás után dönt,
hanem igazságosan ítél
a nincstelenek ügyében,
és méltányosan dönt
az ország szegényeinek dolgában.

Megveri a földet szájának botjával,
ajka leheletével megöli a bűnöst.
Igazság lesz derekának öve,
csípőjének öve pedig a hűség.

Akkor majd a farkas a báránnyal lakik,
a párduc a gödölyével hever,
a borjú, az oroszlán
és a hízott marha együtt lesznek,
és egy kisfiú terelgeti őket.
A tehén a medvével legel,
fiaik együtt heverésznek,
az oroszlán pedig szalmát eszik,
mint a marha.
A kisded a viperalyuknál játszadozik,
és az alig elválasztott gyermek
a mérgeskígyó fajzata felé nyújtja kezét.

Nem árt, és nem pusztít
szent hegyemen senki,
mert tele lesz a föld
Yahuwah ismeretével,
ahogyan a tengert víz borítja.

Azon a napon Yisháj gyökeréhez
fognak járulni a nemzetek,
mert zászlóként magaslik ki a népek közül,
és székhelye dicsőséges lesz.

Azon a napon másodszor is
kinyújtja kezét Yahuwah,
hogy megvegye népe maradékát,
mely megmarad Asszíriában és Egyiptomban,
Patrószban, Kúsban és Élámban,
Sineárban meg Hamátban
és a tenger szigetein.
Jelt ad a nemzeteknek,
és összegyűjti Yiszráel szétszórt fiait,
egybegyűjti Yehuda elszéledt leányait
a föld négy széléről.
Megszűnik Efráim irigysége,
Yehuda ellenségeskedése kivész.
Efráim nem irigykedik Yehudara,
Yehuda sem lesz Efráim ellensége.

Repülnek a tenger felé a filiszteusok lejtőjén,
együtt ejtik prédául a keleti népet.
Ráteszik kezüket Edomra és Móábra,
és Ammón fiai nekik engedelmeskednek.

Yahuwah pedig kiszárítja
Egyiptom tengerének öblét.
Öklével megfenyegeti az Eufráteszt,
forró szelével hét ágra vágja,
és saruval is járhatóvá teszi.
Olyan útja lesz népe maradékának,
az Asszíriában megmaradtaknak,
amilyen Yiszráelnek volt,
amikor kijött Egyiptomból.

Azon a napon ezt mondod majd:
Hálát adok neked, Yahuwah,
mert bár haragudtál rám,
elmúlt haragod,
és megvigasztaltál.

Íme, Elohim az én szabadítóm,
bízom és nem rettegek,
mert erőm és énekem Yahuwah,
megszabadított engem.

Örvendezve fogtok vizet meríteni
a szabadulás forrásából.

Azon a napon ezt mondjátok majd:
Adjatok hálát Yahuwah-nak,
hirdessétek nevét!
Adjátok tudtára a népeknek nagy tetteit!
Emlékeztessétek őket,
hogy neve magasztos!
Énekeljétek,
hogy milyen fenséges tetteket vitt véghez Yahuwah,
tudja meg ezt az egész föld!

Kiálts és ujjongj, Tzion lakója,
mert nagy közöttetek Yiszráel Szentje!

Fenyegető kijelentés Babilónia ellen, amelyet látomásban kapott Yeshayahu, Ámóc fia:

Adjatok jelt a kopár hegyről,
hangosan kiáltsatok nekik!
Integessetek, hogy vonuljanak be
a nemesek kapuin!
Én már parancsot adtam
megszentelt harcosaimnak
és elhívtam vitézeimet,
akik végrehajtják haragomat,
és vigadoznak fenségemnek.

Zúgás hallik a hegyeken,
nagy nép zúgásához hasonló,
országok morajlása hallik,
összegyűlt nemzetek morajlása.

A Seregek Yahuwah-ja
megszemléli a harcra kész sereget.
Jönnek messze földről, az ég széléről:
Yahuwah, és bosszús haragjának eszközei,
hogy elpusztítsák az egész földet.

Jajgassatok,
mert közeledik Yahuwah napja,
El-Sháddáj pusztításaként jön el.

Ezért lehanyatlik minden kéz,
megdermed minden ember szíve.
Megriadnak, kínos fájdalmak fogják el őket,
gyötrődnek, mint a szülő nő.
Riadtan néznek egymásra,
és arcuk lángban ég.

Jön már Yahuwah napja kegyetlenül,
féktelen, izzó haraggal.
Pusztává teszi a földet,
kipusztítja róla a vétkeseket.
Az ég csillagai és csillagzatai
nem ragyogtatják világosságukat.
Sötét lesz a fölkelő nap,
nem fénylik a hold világa.

Megbüntetem a világ gonoszságát,
a bűnösök bűnét.
Véget vetek a kevélyek gőgjének,
az erőszakosok gőgösségét megalázom.

Ritkábbá teszem a halandót
a színaranynál, és az embert
Ofír aranyánál.

Ezért megrendítem az eget,
és megindul helyéből a föld
a Seregek Yahuwah-jának
féktelen haragja miatt,
izzó haragja napján.

Akkor majd, mint az űzött gazellák,
mint juhok, amelyeket nem lehet összeterelni,
mindenki a maga népe felé indul,
mindenki a maga országába fut.
Akit csak elérnek, leszúrják,
akit csak megfoghatnak,
karddal ejtik el.
Csecsemőiket szemük előtt zúzzák szét,
házaikat kifosztják,
asszonyaikat meggyalázzák.

Íme, ellenük indítom a médeket,
akik ezüsttel nem törődnek,
és aranyban nem gyönyörködnek.
Íjukkal szétzúzzák a gyermekeket,
nem irgalmaznak az újszülöttnek sem,
a fiakat nem szánják meg.

Úgy jár majd Babilon,
az országok ékessége,
a káldeusok fenséges dísze,
ahogyan földúlta Elohim Sodomát és Gomorát.
Nem telepszik le ott többé senki,
nem lakik ott senki a jövő nemzedékek során.
Nem sátoroz ott az arab,
nem deleltetnek ott pásztorok,
hanem pusztai vadak tanyáznak ott,
és baglyokkal telnek meg házaik.
Struccok laknak majd ott,
és démonok szökdelnek ott.
Hiénák üvöltöznek kastélyaikban,
gyönyörű palotáikban sakálok,
mert hamar eljön az ideje,
nem késnek napjai.

Bizony, megkönyörül Yahuwah Yaakovon, és továbbra is Yiszráelt választja. Nyugalmat ad nekik földjükön, jövevények társulnak hozzájuk, és Yaakov házához csatlakoznak. Fölkarolják és hazaviszik őket a népek, Yiszráel pedig tulajdonává teszi azokat Yahuwah földjén mint szolgákat és szolgálókat. Fogságba vivőiket foglyul ejtik, és uralkodnak volt sanyargatóikon. Amikor majd nyugalomra fordítja Yahuwah fájdalmaidat, nyugtalanságodat és azt a kemény szolgálatot, amelyet végezned kellett, ezt a gúnydalt fogod énekelni a babiloni királyról:

Vége van a sanyargatónak,
vége van az erőszaknak!
Összetörte Yahuwah
a gonoszság vesszejét,
a zsarnokság botját.

Aki népeket vert dühében
szüntelen veréssel,
aki nemzeteket taposott haragjában,
most azt üldözik kíméletlenül.
Megnyugodott, csendes az egész föld,
ujjongásba törtek ki az emberek.
Még a ciprusok is így örülnek,
meg a Libánon cédrusai:
Mióta elterültél,
nem jön favágó ellenünk!

Megrendült ott lent a holtak hazája,
látva jöttödet.
Felkölti miattad az árnyakat,
a föld összes hatalmasait,
fölkelti trónjukról a nemzetek királyait.
Rákezdik mindnyájan,
és ezt mondják neked:
Te is erőtlen lettél, mint mi,
hozzánk hasonlóvá lettél!
Sírba omlott gőgöd,
lantjaid zengése!
Férgek a derékaljad,
pondrók a takaród!

Leestél az égről, Helel
(te fényes hajnalcsillag)!
Lehulltál a földre,
népek legyőzője!

Pedig ezt mondtad magadban:
Fölmegyek az égbe,
Elohim csillagai fölé emelem trónomat,
odaülök elohimok hegyére
a messze északon.
Fölmegyek a felhők csúcsára,
hasonló leszek a Felségeshez!

De a sírba kell leszállnod,
a gödör mélyébe.
Akik csak meglátnak,
bámulnak, elgondolkoznak rajtad:
Ettől az embertől reszketett a föld,
ettől remegtek az országok?
Ez az, aki pusztává tette a világot,
lerombolta a városokat,
és nem engedte haza a foglyokat?

A nemzetek királyai mind
tisztességben nyugszanak sírboltjukban.
Téged azonban temetetlenül dobnak el,
mint valami hitvány gazt,
mint eltaposott hullát;
elborítanak a meggyilkoltak,
akiket karddal öltek meg,
és kőhalom alatt lesz a sírjuk.
Nem temetnek el úgy,
mint a királyokat,
mert pusztítottad országodat,
gyilkoltad népedet.
Nem emlegetik soha többé
a gonosztevők ivadékát.

Állítsatok vágóhidat fiainak
őseik bűne miatt,
hogy talpra állva el ne foglalják az országot,
s be ne töltsék városokkal a világot!
Rájuk támadok
– így szól a Seregek Yahuwah-ja -,
és kiirtom Babilónia nevét és maradékát,
még az írmagját is
– így szól Yahuwah.

Bölömbikák tanyájává teszem,
vadvizes mocsárrá,
és elsöpröm pusztító seprűvel
– így szól a Seregek Yahuwah-ja.

Megesküdött a Seregek Yahuwah-ja:
Úgy lesz, ahogyan elterveztem,
az következik be, amit elhatároztam.
Országomban töröm össze Asszíriát,
hegyeimen taposom el.
Lekerül róluk igája,
lekerül vállukról a teher.
Ezt a tervet határoztam el
az egész föld ellen,
így nyújtom ki kezemet
minden nép ellen.

Ha így határoz a Seregek Yahuwah-ja,
ki hiúsíthatja meg?
Ha kinyújtja kezét,
ki fordíthatja vissza?

Áház király halála esztendejében
hangzott el ez a fenyegető jövendölés:
Ne örüljetek annyira, filiszteusok,
hogy összetört a titeket verő bot!
Mert a kígyó gyökeréről vipera sarjad,
és gyümölcse repülő sárkány lesz.
A legszegényebbek jól élnek,
és a szegények bizton heverésznek,
a te gyökeredet azonban éhhalállal sújtom,
maradékodat meggyilkolom.

Jajgass, kapu, kiálts, város,
rettegjetek, ti filiszteusok!
Mert füst gomolyog északról,
senki sem téveszti el kijelölt helyét.
Mit szólnak majd ehhez a népek követei?

Azt, hogy Yahuwah vetette meg Tzion alapját,
oda menekülnek népe szegényei!

Fenyegető jövendölés Móáb ellen:
Éjnek idején elpusztul,
elnémul Ár-Móáb!
Éjnek idején elpusztul,
elnémul Kír-Móáb!

Fölmennek a templomba,
zokog Díbón a magaslatokon,
Nébó és Médeba miatt jajgat Móáb.
Minden fejet megnyírtak,
minden szakállt levágtak.
Az utcákon zsákruhában járnak,
a háztetőkön és a tereken mindenki jajgat,
könnyeit hullatva.

Segítségért kiált Hesbón és Elálé,
hangjuk Yahacig hallik.
Ezért riadoznak Móáb fegyveresei,
riadozik lelke.
Szívből kiáltok Móáb miatt.
Cóarig, Eglat-Selisijjáig jutottak menekültjei.
Sírva mennek föl a Lúhit-hágón,
Hórónaim útján összetörve jajveszékelnek.
Pusztasággá válnak Nimrim vizei,
elszárad a fű, kipusztul a pázsit,
nem marad növényzet.
Ezért amijük megmarad,
amit meg tudnak őrizni,
átviszik a puszták patakján.
Körös-körül jajveszékelnek Móáb határain,
Eglaimig hangzik a jajgatás,
Beér-Élimig hangzik a jajgatás.
Bizony, megtelnek vérrel Dímón vizei!
Más veszedelmet is hozok Dimónra:
oroszlánokat Móáb menekültjeire
és a föld maradékára.

Küldjetek bárányokat az ország uralkodójának
Szelából a pusztaságon át
Tzion leányának hegyére!
Bujdosó madárhoz,
földúlt fészekhez hasonlítanak Móáb leányai
az Arnón gázlóinál.
Tartsatok tanácsot,
hozzatok döntést!
Tedd árnyékodat fényes délben olyanná,
mint az éjszaka!
Rejtsd el az elűzötteket,
ne jelentsd föl a bujdosókat!
Hadd lakjanak nálad
az elűzött móábiak!
Légy rejtekhelyük,
ha jön a pusztító!
Mert vége lesz az erőszaknak,
megszűnik a pusztítás,
eltűnnek az ország eltiprói.

Kegyelem által készül egy trón.
Megingathatatlanul ül azon
David sátorában a bíró,
aki törődik a joggal,
és szorgalmazza az igazságot.

Hallottunk Móáb gőgjéről,
hogy milyen gőgös, fennhéjázó,
dölyfös és öntelt, üres hencegő.
Ezért jajgatni fog egyik móábi a másikért,
mindenki jajgatni fog.
Nyögni fogtok összetörten
Kír-Hareszet aszú szőlőjéért,
mert elhervadtak
Hesbón szőlőhegyei,
Szibmá szőlőtőkéi.
A nép urai lemetszették vesszőit,
pedig Jazérig értek,
befutották a pusztaságot.
Hajtásai szétágaztak,
a tengeren túlra nyúltak.
Ezért elsiratom Szibmá szőlőtőkéit,
ahogyan sirattam Jazért.
Elárasztlak könnyeimmel,
Hesbón és Elálé,
mert szüretedről és aratásodról
elmaradt a kurjantás.
Odalett az öröm és vigadozás a szőlőskertben,
nem ujjonganak a szőlőkben,
nem kiáltoznak.
Nem tapos bort sajtókban a taposó,
a kurjantást megszüntetem.
Ezért, mint a citera, zeng a bensőm Móábért,
a keblem Kír-Hereszért.
És ha megjelenik Móáb az áldozóhalmon,
bárhogyan fáradozik,
még ha szentélyébe megy is imádkozni,
nem érhet el semmit.

Ezt az igét mondta Yahuwah Móábról már régen.
De most így szól Yahuwah:
Három esztendőn belül,
a bérlők éveihez hasonlóan,
megalázzák Móáb előkelőit
és egész nagy tömegét,
még a maradéka is kevés,
kicsiny és erőtlen lesz.

Fenyegető jövendölés Damaszkusz ellen:
Damaszkusz nem lesz többé város,
rom és omladék lesz.
Aróér városai elhagyottá válnak,
nyájak lesznek ott,
heverésznek háborítatlanul.

Nem lesz erőd Efráimban,
sem királyság Damaszkuszban:
egy sorsra jut Arám maradéka
és Yiszráel fiainak dicsősége,
– így szól a Seregek Yahuwah-ja.

Azon a napon lehanyatlik Yaakov dicsősége,
kövér teste lesoványodik.
Úgy lesz, mint amikor gabonát markol az arató,
és karjával levágja a kalászokat.
Olyan lesz, mint amikor valaki kalászt szedeget
a Refáim völgyében.
Csak böngészni való marad benne,
mint mikor az olajbogyót verik:
két-három bogyó marad a fa koronája tetején,
négy vagy öt a gyümölcsfa ágain
– így szól Yahuwah,
Yiszráel Elohim-ja.

Azon a napon Alkotójára tekint majd az ember,
és meglátja szemével Yiszráel Szentjét.
Nem tekint az oltárokra,
keze alkotásaira, meg sem látja,
amit ujjaival csinált,
a szent fákat és a tömjénező oltárokat.

Azon a napon olyanok lesznek erős városai,
mint az elhagyott erdő,
és mint a hegycsúcs,
amelyet elhagytak yiszráel fiai elől menekülők:
pusztasággá lesz.
Mert elfeledkeztél szabadító Elohim-odról,
erős Kőszikládra nem gondoltál,
azért ültetsz gyönyörű ültetvényt,
és teletűzdeled idegen vesszőkkel.
Az ültetés után be is keríted,
és reggelre kisarjasztatod a magvakat.
De oda lesz az aratás a hervadás idején,
és gyógyíthatatlan lesz a fájdalom.
Jaj, zúg a sok nép!
Zúgásuk olyan, mint a tengerek zúgása.
Morajlanak a nemzetek!
Morajlásuk olyan, mint a hatalmas víz morajlása.
Morajlanak a nemzetek,
ahogyan morajlik a nagy víz;
de ha megdorgálja Yahuwah,
elfut messzire.
Mint a polyvát kergeti a szél a hegyek között,
és mint az ördögszekeret a szélvihar.
Ha leszáll az est, rémületbe esnek,
mire megvirrad, sehol sem lesznek.

Ez lesz a jutalma fosztogatóinknak,
ez lesz a sorsa prédálóinknak.

Jaj a szárnysuhogás országának Etiópia folyóin túl!
Követeket küld a tengeren,
papíruszhajókon a víz színén.
Induljatok gyorsan, követek,
a szálas és sima arcú néphez,
a közelben és távolban rettegett néphez,
az elsöprő erejű néphez,
melynek hazáját folyók szelik át.
Ti, a világ összes lakói, e föld lakosai!

Ha jelt adnak a hegyeken, lássátok meg,
ha megfújják a kürtöt, halljátok meg!

Mert ezt mondta nekem Yahuwah:
Nyugodtan nézem hajlékomból,
mint izzó hőség fényes nappal,
mint harmatozó felhő aratási hőségben.
Mert még szüret előtt, virágzás után,
ha fürtté érnek a szőlőszemek,
akkor levágja a vesszőket metszőkéssel,
lemetszi róla a vadhajtásokat is.
Ott marad mindenestül
a hegyek ragadozó madarainak
és a föld állatainak.
Ott nyaral a ragadozó madár,
és ott telel a föld minden állata.

Abban az időben ajándékot visz a Seregek Yahuwah-jának a szálas és sima arcú nép, a közelben és távolban rettegett nép, az elsöprő erejű nép, amelynek hazáját folyók szelik át, a Seregek Yahuwah-ja nevének helyére, a Tzion hegyére.

Fenyegető jövendölés Egyiptom ellen:
Száguld Yahuwah gyors felhőn:
Egyiptomba megy.

Meginognak előtte Egyiptom bálványai,
Egyiptom szíve megdermed keblében.
Egyiptomit egyiptomira uszítok,
hogy testvér testvér ellen,
ember embertársa ellen,
város város ellen,
tartomány tartomány ellen harcoljon.

Oda lesz Egyiptom bátorsága,
tanácstalanná teszem.
Kérdezgetik majd a bálványokat és a szellemeket,
a halottidézőket és a jövendőmondókat.
De én kiszolgáltatom az egyiptomiakat egy keménykezű úrnak,
egy erőskezű király uralkodik majd rajtuk!
– így szól az Úr, a Seregek Yahuwah-ja.

Kiapad a tenger vize,
kiszárad, kiszikkad a folyam.
Bűzössé válnak a folyók.
Egyiptomban a Nílus ágai leapadnak, kiszáradnak.
Elfonnyad a nád és a sás.
A Nílus menti tisztások a Nílus torkolatánál
és minden vetés a Nílus mellett elszárad,
eltűnik, semmivé lesz.
Szomorúak a halászok, gyászolnak mind,
akik a Nílusban horgásznak,
elalélnak, akik hálót vetnek a víz színére.
Szégyent vallanak a len megmunkálói,
a gerebenezők és vászonszövők.
Levertek lesznek a kötélverők,
bánkódnak mind a napszámosok.
Milyen ostobák Cóan vezérei,
a fáraó legbölcsebb tanácsosai!
Esztelen tanácsot adnak.
Hogy meritek mondani a fáraónak,
hogy bölcsek vagytok,
régi királyok sarjai?!
Hol vannak bölcseid?
Mondják meg neked, ha tudják,
mit határozott a Seregek Yahuwah-ja Egyiptom felől!

Bolondok lettek Cóan vezérei,
Nóf vezérei becsapódtak.
Tévútra vezették Egyiptomot
a tartományok vezetői.

Mert beléjük öntötte Yahuwah
az ámítás lelkét,
hogy tévútra vezessék Egyiptomot
minden vállalkozásában,
ahogyan a részeg beletéved okádékába.
Nem sikerül Egyiptomnak
semmiféle vállalkozása,
bármire vállalkozik a fő vagy a farok,
a pálmaág vagy a káka.

Azon a napon olyan lesz Egyiptom, mint az asszonyok: borzadni és rettegni fog a Seregek Yahuwah-ja fölemelt kezétől, mert fölemeli ellene. Egyiptom rettegni fog Yehudatól: ha csak említik is előtte, már retteg a Seregek Yahuwah-jának végzésétől, amelyet ellene hozott.

Azon a napon öt olyan város lesz Egyiptomban, amely kánaáni nyelven beszél, és a Seregek Yahuwah-jára esküszik. Az egyiket Nap-városnak nevezik.

Azon a napon oltára lesz Yahuwah-nak Egyiptomban, a határán pedig Yahuwah-nak szentelt oszlop. A Seregek Yahuwah-járól tanúskodó jel lesz ez Egyiptomban. Ha segítségért kiáltanak Yahuwah-hoz sanyargatóik miatt, küld szabadításukra olyan vezetőt, aki megmenti őket. Akkor megismerteti magát Yahuwah Egyiptommal, és Egyiptom megismeri Yahuwah-át. Tisztelni fogják Yahuwah-át véresáldozattal és ételáldozattal. Fogadalmat is tesznek Yahuwah-nak, és teljesítik. Ha csapással sújtja is Yahuwah Egyiptomot, de meg is gyógyítja. Megtérnek Yahuwah-hoz, ő pedig meghallgatja és meggyógyítja őket. Akkor majd országút vezet Egyiptomból Asszíriába, úgyhogy az asszírok Egyiptomba, az egyiptomiak pedig Asszíriába mehetnek, és Egyiptom Asszíriával együtt tiszteli Yahuwah-át.

Azon a napon Egyiptom és Asszíria mellett Yiszráel, mint harmadik ország, áldás lesz a földön. A Seregek Yahuwah-ja pedig ezt az áldást mondja: Áldott Egyiptom, az én népem, és Asszíria, kezem alkotása, meg Yiszráel, az én tulajdonom!

Abban az évben, amikor Ashdod alá érkezett az a hadvezér, aki Szargón asszír király parancsára megostromolta és elfoglalta Ashdodot, abban az időben így szólt Yahuwah Yeshayahuhoz, Ámóc fiához: Vedd le a zsákruhát a derekadról, és húzd le a sarut a lábadról! Ő így is tett, és mezítelenül, saru nélkül járt.

Akkor ezt mondta Yahuwah: Ahogyan szolgám, Yeshayahu mezítelenül és saru nélkül jár három esztendeig, intő jelül Egyiptom és Etiópia számára, úgy hajtja el az asszír király Egyiptom rabjait és Etiópia foglyait, ifjakat és véneket, mezítelenül és saru nélkül, csupasz fenékkel, Egyiptom szégyenére. Akkor majd reszketni és szégyenkezni fognak, akik Etiópiában bíztak, és Egyiptommal dicsekedtek. Akkor ezt mondják e partvidék lakói: Hogyan tudnánk mi megmenekülni, ha az is így járt, akiben bíztunk, és akihez segítségért folyamodtunk, hogy mentsen meg bennünket az asszír királytól?!

Fenyegető jövendölés Babilónia ellen:
Ahogyan a szélviharok törnek elő dél felől,
úgy közeledik a síkság felől,
a félelmetes földről.
Szörnyű látomásban ez jutott tudtomra:
Csal a csaló, pusztít a pusztító!
Vonulj ellene, Élám,
ostromold, Média!
Minden sóhajtozásnak véget vetek.

Ezért görcsös fájdalom fogja el derekamat,
olyan kínok gyötörnek, mint a szülő nő kínjai.
Megzavarodtam, nem hallok,
megriadtam, nem látok.
Háborog a szívem, reszketés fogott el.

Az eddig áhított alkonyat
rettenetes lett nekem.
Terítik az asztalt,
rendezik a szőnyegeket,
esznek-isznak.
Rajta, vezérek,
kenjétek a pajzsot!

Mert ezt mondta nekem Yahuwah:
Menj, állíts őrszemet, és amit lát, jelentse!
Lovasokat látott, lovasokat kettesével,
meg szamarakon és tevéken nyargalókat.
Erősen és feszülten figyelt,
majd felordított, mint az oroszlán:
Yahuwah, őrhelyemen állok mindennap,
őrségen állok minden éjjel!
Jönnek már a lovasok, lovasok kettesével!

Akkor megszólalt, és ezt mondta:
Elesett, elesett Babilon!
Minden elohimszobra
a földön hever összetörve!
Ó, agyoncsépelt és megtiport népem!
Amit a Seregek Yahuwah-jától,
Yiszráel Elohim-játől hallottam,
azt jelentettem nektek.

Fenyegető jövendölés Dúmá ellen:
Kiáltást hallok Széírből:
Őrálló, meddig tart még az éjszaka,
őrálló, meddig tart még az éjjel?
Közeleg a reggel, de még éjjel van
– felelt az őrálló.

Kérdezhettek, de inkább akkor,
ha majd visszajöttök.

Fenyegető jövendölés Arábia ellen:
Arábia bozótjaiban töltsétek az éjszakát,
Dedán karavánjai!
Hozzatok vizet a szomjazónak,
Téma földjének lakói,
és adjatok kenyeret a menekülőknek!
Mert fegyver elől menekültek el,
kivont kard elől,
kifeszített íj elől és súlyos harcból.

Mert ezt mondta nekem Yahuwah:
Egy év múlva, amilyen a bérlőnek az éve,
vége lesz Kédár minden dicsőségének.
Kevés marad meg a kédári hősök íjaiból,
Yiszráel Elohim-ja, Yahuwah mondja ezt.

Fenyegető jövendölés a látomás völgye ellen:
Mi történt veled, hogy mindenki a háztetőkre ment?
Csupa lárma, zajongás a város,
vigadozik a vár!
Sebesültjeidet nem kard sebezte meg,
halottaid nem harcban estek el.
Vezetőid mind egy szálig elmenekültek,
nyíllövés nélkül kerültek fogságba.
Mind fogságra jutottak,
akiket csak megtaláltak,
bármily messze futottak.
Azért ezt mondom:
Ne nézzetek rám,
keservesen sírok!
Ne zaklassatok vigasztalásotokkal,
hiszen népem pusztulóban van!
Mert zűrzavar, eltiprás
és kavarodás napja jön Yahuwah-tól,
a Seregek Yahuwah-jától
a látomás völgyére.
Aláássák a falat,
és kiáltás hangzik a hegy felé.
Élám fölveszi tegzét,
jön harci kocsikkal,
emberekkel, lovasokkal,
Kír is pajzsot ragad.

Gyönyörű völgyeid
megtelnek harci kocsikkal,
a lovasok felsorakoznak a kapu előtt.
Leleplezték Yehuda védelmét:
megszemlélitek azon a napon
az Erdő-házának fegyvertárát,
meglátjátok, mily sok rés van a David városán,
és összegyűjtitek az Alsó-tó vizét.
Összeírjátok Yerushalaim házait,
egyes házakat leromboltok
a várfal megerősítésére.
Medencét csináltok a két várfal között
a Régi-tó vizének.
De aki ezt cselekszi,
azzal nem törődtök,
és nem látjátok meg azt,
aki régóta készíti!

Yahuwah, a Seregek Yahuwah-ja
azon a napon sírásra és gyászolásra hív,
kopaszra nyírásra és zsákba öltözésre.
De csak vigasság és öröm van,
marhákat vágnak,
juhokat ölnek,
húst esznek,
és bort isznak:
Együnk-igyunk,
hisz holnap meghalunk!

Kijelentette nekem a Seregek Yahuwah-ja,
hogy nem engesztelődik meg irántatok
emiatt a bűn miatt halálotokig sem!
– mondja Yahuwah, a Seregek Yahuwah-ja.

Így szól Yahuwah, a Seregek Yahuwah-ja: Menj el Sebna udvarmesterhez, a királyi palota gondnokához, és mondd: Honnan vetted a jogot, vagy ki engedte meg neked, hogy itt készíts magadnak sírboltot? Magas helyen készítetted sírodat, sziklában jelöltél ki magadnak hajlékot! Pedig keményen megfog téged Yahuwah, és erős hajítással messzire elhajít. Egy csomóba göngyölítve becsomagol, és labdaként hajít egy igen tágas földre. Ott halsz meg, ott lesznek ragyogó szekereid, te, urad házának gyalázata! Kivetlek tisztségedből, megfosztalak állásodtól. Azután Eljákimot, Hilkijjá fiát nevezem ki szolgámmá, palástodat rá adom, övedet rá erősítem, és neki adom hatalmadat. Ő viseli gondját Yerushalaim lakóinak és Yehuda házának. Az ő vállára teszem David palotájának kulcsát. Amit kinyit, nem tudja bezárni senki, és amit bezár, nem tudja kinyitni senki. Szilárd helyre erősítem, mint valami szöget. Ott lesz a díszhely atyja házában. Őrá aggatják atyja házának minden díszét, sarjadékait és ivadékait, minden apró edényt, tálakat és mindenféle korsót. De így szól a Seregek Yahuwah-ja: Egyszer majd kilazul a szilárd helyre erősített szög, letörik és leesik. Összetörik a teher, amely rajta volt. Megmondta Yahuwah.

Fenyegető jövendölés Tírusz ellen:
Jajgassatok, Tarsís-hajók,
mert elpusztult Tírusz!
Nincs egy ház sem,
nincs hova menni!

Ciprus földjéről jövet mondták meg nekik.
Némuljatok el, ti tengerparton lakók,
szidóni kereskedők,
kiknek követei átszelik a tengert,
a nagy vizeket!

Sihór gabonája,
a Nílus aratása volt a jövedelme,
s a népek vásárhelye volt.
Szégyenkezz, Szidón,
mert így szól a tenger,
a tengeri erődítmény:
Olyan lettem, mint aki nem vajúdott,
nem szült, nem nevelt ifjakat,
nem dédelgetett leányokat!
Úgy gyötrődnek,
akik Tírusz hírét hallják,
mint amikor Egyiptomról hallottak.

Keljetek át Tarsísba, jajgassatok,
ti tengerparton lakók!
Hát ez a ti vigadozó városotok,
mely ősidők óta fennáll,
amely messzire elment,
hogy ott is megtelepedjék?
Kicsoda végzett így a koronás Tírusz felől,
melynek kereskedői vezérek,
és kalmárait tisztelik a földön?
A Seregek Yahuwah-ja végzett így,
hogy meggyalázza a kevélységet,
és megalázzon minden pompát,
mindenkit, akit tisztelnek a földön.

Hagyjátok el az országot,
mint a Nílus, ti Tarsís-hajók,
nincs többé kikötő!
Kinyújtotta kezét a tengerre Yahuwah,
megrendítette a királyságokat;
azt parancsolta Kánaánról,
hogy pusztítsák el erődítményeit.

Ezt mondta:
Nem fogsz vigadni többé,
Szidón leánya,
te meggyalázott szűz!
Rajta, kelj át Ciprusba,
de ott sem lesz nyugtod!
Íme, a káldeusok országa!
Még nem is volt ez a nép,
amikor Asszíria kiépítette
Tíruszt hajói számára.

De ostromműveket állított ellene,
palotáit lerombolta,
rommá tette!
Jajgassatok, Tarsís-hajók,
mert elpusztult erődítményetek!
Akkor majd elfelejtik Tíruszt hetven évig,
ameddig egy király él.
Hetven év múlva úgy jár Tírusz,
ahogy a szajhanóta mondja:
Fogd a citerát,
járd be a várost,
elfelejtett szajha!
Szépen pengesd,
dalolj sokat,
hogy emlékezzenek rád!

Hetven év múlva Yahuwah meglátogatja Tíruszt, és az ismét megkapja bérét, mert paráználkodni fog a világ minden országával a föld színén. De keresete és bére egyszer még Yahuwah szent tulajdona lesz. Nem teszik a kincstárba, hogy ott őrizzék, hanem Yahuwah színe előtt lakóké lesz ez a kereset, hogy jóllakásig ehessenek, és szép ruhába öltözzenek.

Yahuwah elpusztítja,
felforgatja a földet,
feldúlja felszínét,
szétszórja lakóit.

Olyan lesz a köznép,
mint a pap; a szolga,
mint ura; a szolgáló,
mint úrnője; az eladó,
mint a vásárló; a kölcsönadó,
mint a kölcsönkérő,
és a hitelező, mint az adós.
Teljesen elpusztul a föld,
teljesen kifosztják.

Yahuwah jelentette ki ezt az igét.
Gyászol, hervad a föld,
elalél, hervad a világ,
elalél a magas ég a földdel együtt.

Gyalázatossá tették a földet lakói,
mert megszegték a törvényeket,
megmásították a rendelkezéseket,
megszegték az örök szövetséget.

Ezért átok emészti a földet,
megbűnhődnek lakói.
Ezért elfogynak a föld lakói,
csak kevés ember marad meg.
Gyászol a must, búsul a szőlő,
és sóhajtoznak mind,
akik jókedvűek voltak.
Abbamaradt a vidám dobolás,
megszűnt a zajos vigadozás,
abbamaradt a vidám citeraszó.
Nem borozgatnak nótaszó mellett,
keserű az ital annak, aki issza.
Romba dőlt, puszta a város,
zárva van minden ház,
nem lehet bemenni.
Borért kiáltoznak az utcákon,
bealkonyult minden örömnek,
száműzve van a földről a vidámság.
Pusztán maradt a város,
romhalmaz van a kapu helyén.
Mert olyasmi történik a földön,
a népek között,
mint amikor szüret után olajbogyót vernek,
vagy szőlőt böngésznek.
Azok hangos szóval ujjonganak
Yahuwah fenségének,
kiáltoznak a tenger felől.

Világosság támadt,
ezért dicsérjétek Yahuwah-át,
Yahuwah-nak,
Yiszráel Elohim-jának nevét
a tenger szigetein!
A föld széléről énekszót hallunk:
Dicsőség az igaznak!
De én ezt mondom:
Végem van, végem van, jaj nekem!

Csalnak a csalók,
csalárdul csalnak a csalók!
Rettegés, verem
és kelepce fenyeget téged,
föld lakója!
Mert aki a rettentő hír elől menekül,
verembe esik,
és aki kijön a veremből,
kelepcébe kerül.

Megnyílnak a magas ég csatornái,
és megrendülnek a föld alapjai.
Recseg, ropog a föld,
darabokra törik a föld,
inogva reng a föld!
Ide-oda tántorog a föld,
mint a részeg, düledezik,
mint a kunyhó!
Ránehezedik vétke,
és elesik, nem is kel föl többé.
Azon a napon megbünteti Yahuwah
a magasság seregét a magasságban,
és a föld királyait a földön.
Egy csomóba gyűjtik őket,
mint foglyokat a verembe.
Börtönbe zárják,
és hosszú idő múlva
megbüntetik őket.
Elpirul a sápadt hold,
szégyenkezik az izzó nap,
mert a Seregek Yahuwah-ja lesz
a király a Tzion hegyén
és Yerushalaim-ban,
és vénei előtt ragyog dicsősége.

Yahuwah, te vagy Elohim-om!
Magasztallak, dicsérem neved,
mert csodákat vittél véghez,
ősrégi terveket, való igazságot.
Mert kőhalommá tetted a várost,
a megerősített várat rommá,
a bitorlók kastélya nem lesz város,
soha többé föl nem épül!

Ezért tisztel téged az erős nép,
téged fél a hatalmas nemzetek városa.
Mert erőssége vagy a nincstelennek,
erőssége a szegénynek a nyomorúságban,
oltalom a zivatarban, árnyék a hőségben,
mert a hatalmaskodók dühe olyan,
mint a kőfalra zúduló zivatar.
Mint hőség a szikkadt földet,
megalázod a zajongó bitorlókat,
mint a felhő árnyéka a hőséget,
elnyomod a hatalmaskodók énekét.

Készít majd a Seregek Yahuwah-ja ezen a hegyen minden népnek lakomát zsíros falatokból, lakomát újborokból, zsíros, velős falatokból, letisztult újborokból. Ezen a hegyen leveszi a leplet, amely ráborult minden népre, és a takarót, amely betakart minden nemzetet. Véget vet a halálnak örökre! az én URam, Yahuwah letörli a könnyet minden arcról. Leveszi népéről a gyalázatot az egész földön. – Ezt ígérte Yahuwah!

Ezt mondják azon a napon: Itt van a mi Elohim-unk, benne reménykedtünk, hogy megszabadít minket. Itt van Yahuwah, benne reménykedtünk, vigadjunk és örüljünk szabadításának!

Mert Yahuwah keze nyugszik ezen a hegyen. Móábot pedig eltapossák lakóhelyén, ahogyan a szalmát trágyalébe tapossák. Széttárja benne kezeit, ahogyan széttárja az úszó, ha úszik. De Yahuwah megalázza gőgjét, hiába erőlködik kezével. Kőfalakkal megerősített fellegváradat ledönti, lerombolja, ízzé-porrá zúzza.

Azon a napon ezt az éneket éneklik Yehuda országában:
Erős városunk van:
Yahuwah kőfalat és bástyát állított védelmére.
Nyissátok ki a kapukat,
hadd jöjjön be az igaz nép,
mely hűséges maradt!
Akinek szilárd a jelleme,
azt megőrzöd teljes békében,
mert benned bízik.
Bízzatok Yahuwah-ban mindenkor,
mert Yahuwah a mi kősziklánk mindörökre!
Ő letaszítja a magasból az ott lakókat,
lerombolja a megerősített várost,
földig lerombolja, porrá zúzza.
Lábbal tapossák majd:
a nyomorultak lábai,
a nincstelenek léptei.
Az igaz ember ösvénye egyenes,
te egyengeted az igaz ember útját.
Ítéleted idején is benned reménykedtünk,
Yahuwah, neved dicséretére vágyott a lelkünk.
Lelkem hozzád vágyódik éjjel,
teljes szívből kereslek téged.
Mert ha ítéletet tartasz a földön,
igazságot tanulnak a világ lakói.
Ha a bűnös kegyelmet kap,
nem tanul igazságot.
Becsületes országban is álnokul él,
és nem nézi Yahuwah fenségét.

Yahuwah, fölemelted kezedet,
de nem látják.
Majd meglátják,
hogy féltőn szereted népedet,
és megszégyenülnek:
tűz emészti meg ellenségeidet.

Yahuwah,
te szerzel nekünk békességet,
hiszen mindent te tettél,
ami velünk történt.
URunk, Elohim-unk,
más urak voltak gazdáink, nem te,
de csak a te nevedet dicsérjük.
A halottak nem élnek,
az árnyak nem támadnak föl,
ezért büntetted meg és irtottad ki őket,
még az emlékezetüket is eltörölted.
Megszaporítottad e népet,
Yahuwah, megszaporítottad e népet,
megdicsőítetted magad,
mindenfelé kiterjesztetted az ország határait.

Yahuwah,
a nyomorúságban téged kerestek,
és halkan fohászkodtak,
amikor fenyítetted őket.
Olyanok voltunk előtted, Yahuwah,
mint a terhes asszony, amikor szülni kezd:
míg vajúdik, kiált fájdalmában.
Terhesek voltunk, vajúdtunk,
de csak szelet szültünk:
nem szereztünk szabadulást az országnak,
és nem jöttek emberek a világra.
Életre kelnek hallottaid,
föltámadnak a holttestek!
Ébredjetek, és ujjongjatok,
kik a porban laktok!
Mert harmatod a világosság harmata,
és a föld visszaadja az árnyakat.
Eredj, népem, menj be szobádba,
és zárd magadra az ajtót!
Rejtőzz el egy rövid pillanatra,
míg elmúlik Yahuwah haragja.
Mert jön már lakóhelyéről Yahuwah,
hogy megbüntesse bűneikért a föld lakóit.
A föld föltárja majd a kiontott vért,
nem takarja be többé a meggyilkoltakat.

Azon a napon megbünteti Yahuwah
kemény, nagy, erős kardjával Leviátánt,
a gyors kígyót, Leviátánt,
a tekergő kígyót,
és megöli a tengerben lakó szörnyeteget.

Azon a napon énekeljetek
a színbort adó szőlőről!
Én, Yahuwah vagyok az őrizője,
minduntalan öntözgetem.
Éjjel-nappal őrzöm,
hogy senki ne bánthassa.
Nincs bennem harag,
de ha tövis és gaz kerül elém,
küzdeni fogok ellene, és elégetem!

De aki az én oltalmamra bízza magát,
béküljön meg velem, béküljön meg velem!
A jövőben gyökeret ver Yaakov,
virágzani, virulni fog Yiszráel,
termésével elárasztja a világot.

Megverte-e őt annyira,
mint azokat, akik őt verték?
Gyilkolta-e őt annyira,
mint azokat, akik őt gyilkolták?
Elűzted, elvetetted, úgy pereltél vele.
Erős széllel sodortad el,
amikor feltámadt a keleti szél.
Ez által nyer engesztelést Yaakov bűne,
és ez lesz vétke eltávolításának a gyümölcse:
Olyanná teszi az oltár minden kövét,
mint az összetört mészkövek:
nem lesznek többé szent fák,
sem tömjénező oltárok!

Milyen árván maradt a megerősített város!
Elhagyott, lakatlan hely lesz, mint a puszta.
Borjak legelnek és heverésznek ott,
lerágják a bokrokat.
Ha leszáradnak az ágak,
letördelik az arra járó asszonyok,
és eltüzelik.
Mert értelmetlen nép ez;
azért nem irgalmaz neki Alkotója,
nem kegyelmez neki Formálója.

Azon a napon elcsépeli Yahuwah a kalászokat az Eufrátesztől Egyiptom patakjáig. De titeket, Yiszráel fiai, egyenként fognak összeszedni! Azon a napon megharsan a nagy kürt, és visszajönnek, akik elvesztek az asszírok földjén, és akik szétszóródtak Egyiptom földjén. Leborulnak Yahuwah előtt a szent hegyen, Yerushalaim-ban.

Jaj a büszke koszorúnak,
melyet Efráim részegei viselnek,
és a hervadó virágnak,
amely ékesen díszíti őket,
akik bortól mámorosak
a termékeny völgyre néző hegycsúcson!

Küldi már Yahuwah az erőset,
a hatalmasat.
Olyan, mint a jégverés,
a tomboló orkán, mint a roppant,
elsöprő vizek áradata:
hatalma földre terít.
Lábbal tiporják majd
Efráim részegeinek büszke koszorúját,
és úgy jár majd hervadó virága,
mely ékesen díszíti a termékeny völgyre néző hegycsúcson,
mint a korai füge gyümölcsérés előtt:
ha meglátja valaki,
alig veszi kezébe,
máris lenyeli.

Azon a napon a Seregek Yahuwah-ja lesz
népe maradékának díszes koszorúja,
ékes koronája.
Ő lesz az igazság lelke azokban,
akik igazságot szolgáltatnak,
és a hősi erő azokban,
akik visszaverik a városkapu ellen támadókat.
De ezek is tántorognak a bortól,
támolyognak az italtól.
Papok és próféták tántorognak az italtól,
megzavarodtak a bortól!
Támolyognak az ital miatt, tántorognak,
amikor látomásuk van, ingadoznak,
amikor döntést hoznak.

Minden asztal tele van undok hányással,
nincs sehol tiszta hely!
Kit akar ez a tudományára tanítani?
Kivel akarja a kijelentést megértetni?
Akiket most választottak el az anyatejtől?
Akiket most vettek le az anyamellről?

Ez a parancs, az a parancs,
ez a szabály, az a szabály,
itt egy kicsi, ott egy kicsi!
Ezért dadogó ajakkal
és idegen nyelven
fog beszélni ezzel a néppel az,
aki ezt mondta nekik:
Itt van a nyugalom,
adjatok nyugalmat a fáradtaknak!
Itt van a felüdülés!
De nem akartak rá hallgatni.

Azért nekik ez lesz Yahuwah igéje:
Ez a parancs, az a parancs,
ez a szabály, az a szabály,
itt egy kicsi, ott egy kicsi!

Jártukban hadd essenek hanyatt,
törjék össze magukat,
essenek csapdába!

Ezért halljátok Yahuwah igéjét,
ti csúfolódó emberek,
akik uralkodtok ezen a népen Yerushalaim-ban!

Ti ezt mondtátok:
Szövetséget kötöttünk a halállal,
és egyezségre léptünk a holtak hazájával.
Ha jön az elsöprő áradat,
nem ér el bennünket,
mert a hazugság lesz az oltalmunk,
a hamisság a rejtekhelyünk.

Ezért így szól az én URam, Yahuwah:
A Tzionra egy követ teszek le alapul,
szilárd követ, drága sarokkövet alapul.
Aki hisz, az nem menekül el!
A törvényt zsinórmértékké teszem,
és az igazságot mércévé.
Jégeső söpri el az oltalmazó hazugságot,
és víz árasztja el a rejtekhelyet.
Felbomlik a halállal kötött szövetségetek,
és nem marad meg egyezségetek a holtak hazájával.

Ha megjön az ostorozó áradat,
elborít benneteket!
Valahányszor megjön,
elragad benneteket.
Mert megjön minden reggel,
sőt nappal is, éjjel is.
Akkor a folytonos rettegés
majd megérteti veletek a kijelentést!
Mert rövid lesz az ágy,
nem tudtok kinyújtózni,
kicsi lesz a takaró,
nem tudtok beburkolózni.
Mert fölindul majd Yahuwah,
mint a Perácim-hegyen,
haragra gerjed,
mint a gibeóni völgyben.

Véghezviszi tettét,
szokatlan tettét,
elvégzi munkáját,
rendkívüli munkáját.

Most azért ne csúfolódjatok,
mert még szorosabbak lesznek bilincseitek!
Hallottam, hogy Yahuwah, a Seregek Yahuwah-ja
elhatározta az egész ország pusztulását.
Figyeljetek, halljátok meg szavamat,
ügyeljetek, halljátok meg beszédemet!

Mindig csak szánt a szántóvető,
ha vetni akar?
Csak barázdálja és boronálja földjét?
Nem úgy van-e,
hogy ha elegyengette felszínét,
kaprot hint vagy köményt szór,
vagy vet sorban búzát
vagy árpát a kijelölt földbe
és tönkölyt a szélére?

Így szoktatta őt rendre,
erre tanította Elohim-ja.
Mert nem cséplőszánnal csépelik a kaprot,
és nem cséplőhengerrel nyomtatják a köményt,
hanem bottal verik ki a kaprot,
és pálcával a köményt.
Talán szétzúzzák a kenyérgabonát?
Nem csépelik azt vég nélkül;
ha ráhajt is az ember cséplőhengerével és lovaival,
mégsem zúzza szét.

Ez is a Seregek Yahuwah-jától származik.
Csodálatos a terve, hatalmasan hajtja végre.

Jaj Ariélnak, Ariélnak,
a városnak, ahol David táborozott!
Évek telnek egymás után,
ünnepek váltják egymást,
azután ostromot indítok Ariél ellen.

Akkor lesz sírás-rívás,
mert égő oltárrá teszem.
Táborral veszlek körül,
sáncot vonok köréd,
felállítom az ostromműveket.
Megalázottan fogsz beszélni a földből,
és megtörten hangzik szavad a porból.
Olyan lesz a hangod,
mint a föld alatti kísérteté,
és szavad a porból suttog.
De ízzé-porrá törik ellenségeid serege,
a szálló polyvához hasonló lesz az erőszakosok hada.

Egy szempillantás alatt következik be!
Mert a Seregek Yahuwah-ja meglátogat téged
mennydörgés, földrengés, nagy zúgás,
viharos forgószél és emésztő tüzes lángok közepette.

Olyan lesz, mint az álom,
mint egy éjszakai látomás
valamennyi nép serege,
amely Ariél ellen hadakozott,
és ostromot indított egész hadereje
és sziklavára ellen.

Mint az éhező,
aki azt álmodja, hogy eszik,
de ha fölébred, üres a gyomra,
vagy mint a szomjazó,
aki azt álmodja, hogy iszik,
de ha fölébred, eltikkadt és szomjas,
úgy jár a népek egész serege,
amely Tzion hegye ellen hadakozott.

Ámuljatok és bámuljatok,
vakoskodjatok és vakuljatok meg!
Legyetek részegek, de ne bortól,
tántorogjatok, de ne az italtól!
Mert rátok árasztotta Yahuwah
a kábultság lelkét.
Bezárta szemeiteket: a prófétákat,
befödte fejeiteket: a látnokokat.

Olyan lett számotokra minden látomás, mint a lepecsételt irat szavai. Ha odaadják íráshoz értő embernek, és ezt mondják: Olvasd el! – ő ezt fogja mondani: Nem tudom, mert le van pecsételve. Ha pedig íráshoz nem értőnek adják az iratot, és ezt mondják: Olvasd el! – ő ezt fogja mondani: Nem értek az íráshoz.

Így szól Yahuwah:
Mivel ez a nép csak szájával közeledik hozzám,
és ajkával dicsőít engem,
de szíve távol van tőlem,
Elohim-félelme pedig
csupán betanult emberi parancsolat,
azért én úgy bánok majd ezzel a néppel,
hogy csodálkozni fog, igen csodálkozni:
vége lesz a bölcsek bölcsességének,
az értelmesek értelme homályos marad.

Jaj azoknak,
akik el akarják titkolni tervüket Yahuwah elől!
Sötétben hajtják végre tettüket,
mert azt gondolják:
Ki lát minket, ki ismer bennünket?
Micsoda fonákság!
Egyenlőnek tartható-e az agyag a fazekassal?
Mondhatja-e az alkotás alkotójának:
Nem ő alkotott engem?!
Mondhatja-e a fazék a fazekasnak:
Nem ért a dolgához?!
Már csak kevés idő van hátra,
és a Libánon kertté válik,
a kert pedig erdőnek látszik.
Azon a napon a süketek is
meghallják az írás beszédét,
a vakok szemei pedig
látni fognak a homály és a sötétség után.
Újra örömüket lelik az alázatosak Yahuwah-ban,
vigadnak a szegény emberek
Yiszráel Szentje előtt,
mert vége lesz a zsarnoknak,
és elpusztul a csúfolódó!
Kiirtják mindazokat,
akiknek gonoszságon jár az eszük,
akik vétkesnek nyilvánítják az embert a peres ügyekben,
és tőrbe ejtik, aki feddeni meri őket a kapuban,
semmit érő ürüggyel fosztják meg jogától az igazat.

Ezért így szól Yaakov házához Yahuwah,
aki megváltotta Avrahamot:
Nem szégyenül meg többé Yaakov,
nem sápad el többé az arca,
mert ha gyermekei meglátják kezem munkáját,
szentnek vallják nevemet.
Szentnek vallják Yaakov Szentjét,
és rettegnek Yiszráel Elohim-játől.
A tévelygő lelkek észhez térnek,
és a zúgolódók levonják a tanulságot.

Jaj a pártütő fiaknak
– így szól Yahuwah-,
akik tervet szőnek,
de nélkülem,
szerződést kötnek,
de akaratom ellenére,
vétket vétekre halmozva!
Folyton Egyiptomba járnak,
de engem nem kérdeznek meg.
A fáraónál keresnek oltalmat,
és menedéket Egyiptom árnyékában.
De majd szégyent vallotok a fáraó oltalmával,
és pironkodni fogtok amiatt,
hogy Egyiptom árnyékába menekültök!

Vezetői voltak már Cóanban,
követei eljutottak Hánészig.
Mind szégyent vallanak azzal a haszontalan néppel.
Nem segít és nem használ,
sőt szégyent és gyalázatot hoz.

Fenyegető jövendölés Dél Behemótja ellen:
A nyomorúság és elnyomás országába,
ahol a nőstény és a hím oroszlán,
a vipera és a repülő sárkány él,
oda viszik szamarak hátán vagyonukat,
tevék púpján kincseiket
a haszontalan népnek, Egyiptomnak,
melynek segítsége üres hiábavalóság.
Ezért nevezem őt tehetetlen szörnyetegnek.

Most pedig menj,
és írd föl jelenlétükben egy táblára,
jegyezd föl egy könyvbe,
hogy megmaradjon mindvégig
örökre szóló okmányként!
Bizony engedetlen nép ez, hazug fiak,
fiak, de nem akarnak hallgatni Yahuwah tanítására.
Azt mondják a látóknak:
Ne lássatok!
– a látnokoknak pedig:
Ne a valóságot lássátok!
Mondjatok inkább hízelgő dolgokat,
lássatok kedvünkre valókat!
Hagyjátok abba ezt a módszert,
változtassatok ezen az eljáráson!
Hagyjatok békét nekünk Yiszráel Szentjével!
Ezért így szól Yiszráel Szentje:
Mivel megvetitek ezt az igét,
zsarolásban és csalásban bíztok,
ezekre támaszkodtok,
azért úgy jártok bűnötökkel,
mint a magas kőfal, ha megreped,
és megdőlve leomlással fenyeget:
bármely pillanatban összedőlhet.

Darabokra törik,
mint a fazekas korsója,
melyet kíméletlenül összetörtek:
nem lehet találni törmelékei között
akkora cserepet sem,
amivel parazsat lehet venni a tűzhelyről,
vagy vizet meríteni a tócsából.

Mert így szól az én URam, Yahuwah,
Yiszráel Szentje:
A megtérés és a higgadtság segítene rajtatok,
a béke és a bizalom erőt adna nektek!
De ti nem akarjátok, inkább ezt mondjátok:
Nem úgy lesz az, hanem lóháton vágtatunk!
Hát majd vágtatnotok kell!
Gyorsan akartok hajtani?
Hát majd gyorsak lesznek üldözőitek!
Egy ember fenyegetésére ezrével elfuttok,
öt ember fenyegetésére úgy elfuttok,
hogy nem marad más belőletek,
csak egy jelzőpózna a hegytetőn
és egy zászlórúd a halmon.
De még vár Yahuwah,
hogy megkegyelmezhessen,
még hallgat, hogy irgalmazhasson.
Mert bár ítélő Elohim Yahuwah,
boldogok mindazok,
akik benne reménykednek.

Ne sírj többé, Tzion népe, amely Yerushalaim-ban laksz! Bizonyosan megkegyelmez Yahuwah, ha hozzá kiáltasz. Mihelyt meghallja, válaszol neked. És bár szűkösen adott kenyeret, és kimérte a vizet az Úr, nem állítják többé félre tanítódat, hanem saját szemeddel láthatod tanítódat. Saját füleddel hallhatod a mögötted hangzó szót: Ezen az úton járjatok, se jobbra, se balra ne térjetek le! Tisztátalannak fogjátok tartani az ezüsttel bevont bálványszobrokat és az arannyal borított elohimszobrokat. Kiszórod azokat, mint valami undokságot, és ezt mondod: Ki veletek! Ő pedig esőt ad a magra, amellyel beveted a földet, és kenyeret ad a föld terméséből, amely bőséges és tápláló lesz. Nyájad tágas legelőn legel azon a napon. Az ökrök és a szamarak, amelyek a szántóföldön dolgoznak, sózott abrakot esznek, amelyet lapáttal és villával raknak eléjük. Minden magas hegyen és kiemelkedő halmon pedig csatornák lesznek, vízvezető árkok, a nagy öldöklés napján, amikor leomlanak a vártornyok. Olyan lesz a sápadt hold fénye, mint az izzó nap fénye, az izzó nap fénye pedig hétszeres lesz, a nappali fény hétszerese, azon a napon, amikor Yahuwah bekötözi népe sérülését, és meggyógyítja a rajta ejtett sebet.

Maga Yahuwah jön a távolból,
haragja lángol,
méltóságteljesen emelkedik.
Ajkán bősz harag, nyelve,
mint a perzselő tűz.
Lehelete olyan,
mint az áradó patak,
amely nyakig ér,
szakadozott rostában rostálja a népeket,
és tévútra vezető zablát vet
a népek szájába.
Úgy fogtok énekelni,
mint az ünnepszentelés éjjelén,
szívetek pedig úgy örül,
mint a zarándok,
aki fuvolaszó mellett megy Yahuwah hegyére,
Yiszráel Kősziklájához.
Fölmorajlik Yahuwah fenséges szava,
láthatóvá lesz sújtó karja,
felbőszült haragjában,
perzselő tűz lángjában,
orkánban, zivatarban és jégverésben.
Megretten Asszíria Yahuwah szavától.
Bottal veri meg.
Valahányszor lesújt a büntető vessző,
amellyel veri Yahuwah,
dob és citera szól,
míg ő harcra emelt kézzel küzd ellene.
Mert régóta készen van a vesztőhely,
készen áll a királynak is,
mélyre és szélesre készítve,
bőven van tűz is, fa is.
Yahuwah lehelete úgy lobbantja lángra,
mint egy kénköves patakot.

Jaj azoknak,
akik Egyiptomba mennek segítségért!
Lovakban reménykednek,
a harci kocsik tömegében bíznak,
és a lovasok nagy erejében;
de nem tekintenek Yiszráel Szentjére,
nem folyamodnak Yahuwah-hoz.

De ő is bölcs,
és veszedelmet hoz,
nem másítja meg szavait,
hanem rátámad a gonoszok házára
és a segítséget ígérő gonosztevőkre.

Hiszen Egyiptom csak ember,
nem Elohim!
Lova is csak test,
nem lélek!
Ha kinyújtja kezét Yahuwah,
elbukik a segítő,
elesik, akinek segített:
együtt pusztulnak el mindnyájan.
Mert ezt mondta nekem Yahuwah:
Ahogyan morog az oroszlán vagy kölyke a zsákmány fölött,
amikor összegyűl ellene valamennyi pásztor,
és nem retten meg kiáltozásuktól,
nem hunyászkodik meg zajuktól:
úgy száll le a Seregek Yahuwah-ja,
hogy harcoljon Tzion hegyéért és dombjáért.
Mint repdeső madársereg,
úgy oltalmazza a Seregek Yahuwah-ja Yerushalaim-ot:
oltalmazza és megmenti,
megvédi és megtartja.

Térjetek meg ahhoz, akitől oly messze eltávolodtatok, Yiszráel fiai! Azon a napon mindenki megveti ezüstbálványait és aranybálványait, amelyeket bűnös kézzel készített.

Elbukik Asszíria,
de nem férfiak kardjától,
nem emberek kardja pusztítja el.
Menekülnie kell a kard elől,
ifjai robotosokká lesznek.
Kőszála ijedten menekül,
vezérei megrémülve hagyják el a zászlót.

Így szól Yahuwah,
kinek tüze a Tzionon,
kemencéje Yerushalaim-ban van.

Igazságosan fog uralkodni a király
és törvényesen fognak vezetni a vezérek.
Mindegyik olyan lesz,
mint rejtekhely a szél ellen,
és fedett hely zivatar idején,
mint patak a száraz tájon,
mint hatalmas kőszál árnyéka
a kiszikkadt földön.

Nem lesznek homályosak a szemek,
ha látni kell,
figyelmesek lesznek a fülek,
ha hallani kell.

A meggondolatlanok értelmesen gondolkoznak,
a dadogó nyelvűek folyékonyan,
világosan beszélnek.
Nem nevezik többé a bolondot nemesnek,
és a gazembert sem mondják tisztességesnek.
Mert a bolond csak bolondot beszél,
szívében álnokságot forral,
elvetemülten jár el.
Tévelygést hirdet Yahuwah-ról,
éhezni hagyja az éhes embert,
megfosztja italától a szomjazót.
A gazembernek gonoszak az eszközei,
és galádságot tervez:
hazug beszéddel megrontja az alázatosokat,
még ha a szegénynek igaza van is.
De a nemes lelkű nemesen gondolkozik,
és kitart a nemes dolgok mellett.

Ti könnyelmű asszonyok,
halljátok meg szavam!
Ti elbizakodott leányok,
figyeljetek beszédemre!
Alig egy év múlva reszkettek,
ti elbizakodottak,
mert nem lesz többé szüret,
nem lesz gyümölcsszedés!

Borzadjatok, ti könnyelműek,
reszkessetek, ti elbizakodottak!
Vetkőzzetek meztelenre,
csak ágyékkötőt öltsetek!
Mellet verve gyászoljátok
a gyönyörű mezőket,
a termő szőlőtőkét,
népem termőföldjét,
melyet tövis és gaz ver föl,
és a vigadozó város sok vidám házát!

Mert elhagyott lesz a kastély,
elnémul a város lármája,
a várhegy és a bástya barlang lesz mindörökre,
ahol zebrák viháncolnak
és nyájak legelésznek.

Végül kiárad ránk a szellem a magasból.
Akkor majd a puszta kertté válik,
a kert pedig erdőnek látszik.
A pusztában is jog lakik,
a kertben igazság honol.
Az igazság békét teremt,
és az igazság a békét
és a biztonságot szolgálja örökké.

Békés Mishkánban (hajlékban)
lakik majd népem,
biztonságos lakóhelyeken,
gondtalan Shabbat-ban.

De jégeső hull,
és ledől az erdő,
a város pedig elsüllyed a mélyben.

Boldogok vagytok,
akik mindenütt víz mellett vethettek,
és szabadjára engedhetitek az ökröt és a szamarat.

Jaj neked, pusztító,
akit még nem ért pusztulás,
te rabló, akit még nem raboltak ki!
Ha befejezted a pusztítást,
el fogsz pusztulni,
ha bevégezted a rablást,
téged fognak kirabolni!

Yahuwah, kegyelmezz nekünk,
benned reménykedünk!
Légy segítségünk reggelenként,
szabadítónk a nyomorúság idején!

Dörgő hangodtól elfutnak a népek,
ha felemelkedsz, szétszóródnak a nemzetek.
Összeszedik a zsákmányt,
ahogyan a sáskák szedik,
úgy ugranak rá,
ahogy a szöcskék ugranak.

Fenséges Yahuwah,
magasságban lakik.
Betölti a Tziont törvénnyel és igazsággal.
Nyugodt lesz az életed,
bölcsesség és tudomány teszi szabaddá és gazdaggá; Yahuwah félelme lesz a kincse.

A küldöttek ott kint kiáltoznak,
a békekövetek keservesen sírnak.
Puszták az országutak,
nem járnak az ösvényeken.
A pusztító megszegte a szövetséget,
megvetette a városokat,
semmibe vette az embereket.

Gyászol, elalél a föld,
hervadozik, megsárgul a Libánon,
olyan lett a Sárón, mint a pusztaság,
lehull a Básán és a Karmel lombja.

De most fölkelek, mondja Yahuwah,
most fölmagasodom és fölemelkedem!
Szalmával vagytok terhesek,
polyvát szültök,
lihegésetek tűz,
megemészt benneteket!

A népek égetett mésszé lesznek,
és mint a kivágott gaz,
tűzben égnek el.

Halljátok meg, távol lakók,
hogy mit cselekedtem,
és ti közel lévők,
ismerjétek meg hatalmamat!

Megerettentek a Tzionon a vétkesek,
reszketés vett erőt az elvetemülteken:
Ki tartózkodhat közülünk perzselő tűz mellett,
ki tartózkodhat közülünk örökös izzás mellett?

Aki igazságosan él,
és őszintén beszél,
megveti a zsarolt nyereséget,
nem fogad el megvesztegetést,
hanem elhárítja a kezével,
bedugja a fülét,
hallani sem akar vérontásról,
befogja a szemét,
látni sem akar gonoszságot.

Az ilyen ember magas helyen lakik,
sziklaerőd a fellegvára.
Kenyerét megkapja,
vize állandóan van.

Saját szemeddel nézheted a király szépségét,
láthatod tágas országodat.
Eszedbe jutnak a rémségek:
hol van már az összeíró,
hol az adószedő,
hol a tornyok összeírója?

Nem látod többé a galád népet,
a homályos, érthetetlen beszédű népet,
amelynek dadogó nyelvét
nem lehet érteni.

Nézd a Tziont, ünnepeink városát!
Szemeid meglátják Yerushalaim-ot,
a nyugalom Mishkánját (hajlékját),
olyan sátrat, amelyet nem bontanak le,
cövekeit nem húzzák ki soha,
egy kötele sem szakad el.

Mert dicsőséges lesz ott Yahuwah,
folyók lesznek azon a helyen,
messze elágazó folyamok,
amelyeken nem járnak gályák,
és nem kelnek át büszke hajók.

Mert Yahuwah a mi bíránk, Yahuwah a törvényadónk, Yahuwah a királyunk,
ő segít meg bennünket.

Meglazulnak a kötelek,
nem tartják az árbocrudat,
nem feszítik a vitorlát.
Tömérdek zsákmányon osztoznak majd,
még a sánták is bőséges zsákmányhoz jutnak.
Nem mondja többé Tzion lakója, hogy beteg,
az ott lakó nép bűnbocsánatot nyer.

Jöjjetek ide, népek, halljátok,
figyeljetek, nemzetek!
Hallja meg a föld
és ami rajta él,
a világ és minden szülötte!

Megharagudott Yahuwah minden népre,
haragra gerjedt egész seregükre,
kiirtja, vágóhídra viszi őket.
Az elesettek szétszórva hevernek,
bűzt árasztanak a hullák,
hegyek olvadnak meg a vértől.

Széthull az ég minden serege,
összecsavarodik az ég, mint egy tekercs;
úgy lehull egész serege,
ahogy a levél lehull a szőlőről,
ahogy lehull a fügefáról.

Vért akar inni mennyei kardom,
ezért lesújt Edomra,
a népre, amelyet kiirtásra ítéltem. Yahuwah kardja csupa vér,
csepeg róla a zsír,
bárányok és bakok vére,
kosok veséjének kövérje,
mert áldozatot tart Yahuwah Bocrában,
nagy mészárlást Edom országában.

Bivalyok hullanak el,
és bikák tulkokkal együtt.
Vértől részegedik meg a föld,
kövérjétől lesz zsíros a por.
Mert Yahuwah bosszúállásának napja ez,
a megtorlás éve Tzion perében.

Patakjai szurokká változnak,
pora kénkővé lesz,
földje pedig égő szurokká.
Nem alszik el sem éjjel, sem nappal,
folyton gomolyog a füstje.
Nemzedékeken át pusztán marad,
soha senki nem jár arra.

Pelikán és bölömbika veszi birtokba,
fülesbagoly és holló tanyázik benne.
Kietlenséget mér ott a mérő,
pusztaságot a mérőón.
Nemesei senkit sem kiáltanak ki királlyá,
vezetői mind semmivé lesznek.

Palotáit gaz veri föl,
erődeit csalán és tüskebozót.
Sakálok hajléka lesz,
struccmadarak tanyája.
Ott találkozik a vadmacska a hiénával,
egyik pusztai démon a másikkal.
Ott pihen meg a boszorkány,
ott talál magának nyugvóhelyet.
Ott fészkel a bagoly,
tojásait kikölti,
és gondozza az árnyékban.
Ott gyülekeznek a kányák:
az anyamadár és a párja.

Keressétek majd meg Yahuwah könyvében,
és olvassátok!
Egy sem fog hiányozni ezek közül,
sem az egyik, sem a másik nem marad el,
mert Yahuwah parancsa ez,
az ő lelke gyűjti össze őket.
Ő sorsolta ki ezt nekik,
az ő keze mérte ki részüket.
Birtokba veszik azt örökre,
nemzedékről nemzedékre benne tanyáznak.

Erősítsétek a lankadt kezeket,
tegyétek erőssé a roskadozó térdeket!
Mondjátok a remegő szívűeknek:
Legyetek erősek, ne féljetek!
Íme, jön Elohim-otok,
és bosszút áll,
jön Elohim,
és megfizet,
megszabadít benneteket!

Akkor kinyílnak a vakok szemei,
és megnyílnak a süketek fülei.
Szökellni fog a sánta, mint a szarvas,
és ujjong a néma nyelve.
Mert víz fakad a pusztaságban,
és patakok erednek a pusztában.
Tóvá lesz a délibáb,
és víz fakad a szomjú földön.
Ahol azelőtt sakálok tanyáztak,
nád és káka terem.

Jól megépített útja lesz,
amelyet szent útnak hívnak.
Nem jár azon tisztátalan,
csak Yahuwah népe járhat rajta,
bolondok nem tévednek rá.
Nem lesz ott oroszlán,
nem megy rá ragadozó vad,
ilyen nem lesz található,
hanem a megváltottak járnak rajta.

Amikor visszatérnek,
akiket Yahuwah kiváltott,
ujjongva vonulnak a Tzionra.
Öröm koszorúzza fejüket örökre,
boldog örömben lesz részük,
a gyötrelmes sóhajtozás pedig elmúlik.

Hizkiyahu király uralkodásának tizennegyedik évében
felvonult Szanhérib, Asszíria királya Yehuda összes erődített városa ellen,
és bevette azokat.

Azután az asszír király elküldte kincstárnokát Lákisból Yerushalaim-ba Hizkiyahu király ellen erős hadsereggel.
Az megállt a Felső-tó vízvezetékénél,
amely a Ruhafestők-mezejének útjánál van.
Kiment hozzá Eljákim, Hilkijjáhú fia, a palota felügyelője,
Sebná kancellár és Jóáh, Ászáf fia, a főtanácsadó.

A kincstárnok ezt mondta nekik:
Mondjátok meg Hizkiyahunak,
hogy ezt üzeni a nagy király, Asszíria királya:

Miféle elbizakodottság ez? Miben bízol?
Üres beszéd az, amit gondolsz,
hogy csak ész és erő kell a hadakozáshoz!
Kiben bíztál, hogy fellázadtál ellenem?
Talán Egyiptomnak, ennek a törött nádszálnak
a támogatásában bíztál?
Aki erre támaszkodik, annak belemegy a tenyerébe,
és átszúrja. Így járnak Egyiptom királyával,
a fáraóval mindazok, akik benne bíznak.

Vagy ezt mondjátok nekem: Elohim-unkban, Yahuwah-ban bízunk?!
De hiszen az ő áldozóhalmait és oltárait szüntette meg Hizkiyahu! Yehudanak és Yerushalaim-nak pedig megparancsolta:
Csak ez előtt az oltár előtt borulhattok le!

Fogadj hát az én urammal, Asszíria királyával!
Kétezer lovat adok neked,
ha tudsz hozzájuk adni ugyanannyi lovast!
Hogyan tudnál visszaverni egyetlen helytartót is
az én uram legkisebb szolgái közül?
Vagy Egyiptom harci kocsijaiban és lovasaiban bízol?

Talán Yahuwah tudta nélkül
vonultam föl ez ellen az ország ellen, hogy elpusztítsam? Yahuwah parancsolta nekem,
hogy vonuljak föl ez ellen az ország ellen,
és pusztítsam el!

Akkor Eljákim, Sebná és Jóáh ezt mondta a kincstárnoknak:
Beszélj szolgáiddal arámul, mert megértjük.
Ne beszélj velünk Yehudai nyelven
a várfalon levő hadinép füle hallatára!

De a kincstárnok így felelt nekik:
Vajon uradhoz és tehozzád küldött engem az én URam,
hogy ezeket elmondjam?
Sőt inkább a várfalon ülő emberekhez,
akiknek majd veletek együtt kell megenniük saját ganéjukat,
és meginniuk saját vizeletüket!

Azzal odaállt a kincstárnok,
nagy hangosan kiáltva beszélni kezdett Yehudai nyelven,
és ezt mondta:
Halljátok meg a nagy királynak,
Asszíria királyának az üzenetét!

Ezt üzeni a király:
Ne hagyjátok, hogy rászedjen benneteket Hizkiyahu,
mert ő nem tud megmenteni benneteket!
És ne hagyjátok, hogy Hizkiyahu így biztasson benneteket Yahuwah-val:
Bizonyosan megment bennünket Yahuwah,
és nem kerül ez a város Asszíria királyának kezébe!

Ne hallgassatok Hizkiyahura,
mert ezt üzeni Asszíria királya:
Adjátok meg magatokat, és jöjjetek ki hozzám!
Akkor mindenki a maga szőlőtőkéjéről
és fügefájáról ehetik,
és mindenki a maga kútjának a vizét ihatja,
amíg el nem jövök,
és el nem viszlek benneteket a ti földetekhez hasonló földre,
gabonát és mustot adó földre,
kenyeret és szőlőt adó földre.

Mert félrevezet benneteket Hizkiyahu,
amikor ezt mondja: Yahuwah megment bennünket!

Vajon más népek Elohim-jai
meg tudták-e menteni országukat Asszíria királyának a kezéből?
Hol vannak Hamát és Arpád Elohim-jai?
Hol vannak Szefarvaim Elohim-jai?
Megmentették-e Shomront az én kezemből?

Ezeknek az országoknak valamennyi Elohim-ja közül
melyik tudta megmenteni országát az én kezemből?
Hát Yahuwah megmentheti-e kezemből Yerushalaim-ot?

De azok némák maradtak,
nem válaszoltak neki egy szót sem,
mert a király parancsa az volt,
hogy ne válaszoljanak neki.

Ezután Eljákim, Hilkijjáhú fia, a palota felügyelője,
Sebná kancellár és Jóáh, Ászáf fia, a főtanácsadó
elment Hizkiyahuhoz megszaggatott ruhában,
és jelentették neki a kincstárnok beszédét.

Amikor Hizkiyahu király meghallotta ezeket, megszaggatta ruháját, zsákruhát öltött, majd bement Yahuwah házába. Azután elküldte Eljákimot, a palota felügyelőjét, Sebná kancellárt és a papok véneit zsákruhába öltözve Yeshayahu prófétához, Ámóc fiához. Azt mondták neki: Ezt üzeni Hizkiyahu: Nyomorúságnak, büntetésnek és szégyennek a napja ez a nap, mint amikor a gyermek az anyaméh szájáig jut, de nincs erő a szüléshez! Talán meghallja Elohim-od, Yahuwah a kincstárnok szavait, akit ide küldött ura, az asszír király, hogy gyalázza az élő Elohim-ot, és talán megbünteti Elohim-od, Yahuwah azokért a szavakért, amelyeket meghallott! Imádkozz a még meglevő maradékért!

Amikor Hizkiyahu király szolgái megérkeztek Yeshayahuhoz, így szólt hozzájuk Yeshayahu: Mondjátok meg uratoknak: Így szól Yahuwah: Ne ijedj meg azoktól a beszédektől, amelyeket hallottál, amelyekkel káromoltak engem az asszír király szolgái! Íme, én olyan lelket adok bele, hogy hírt hallva, visszatérjen országába. Saját országában pedig kard által ejtem el.

Rabsaké visszatért, de az asszír királyt már Libna ellen harcolva találta, mert meghallotta, hogy elvonult Lákisból. Az asszír király ugyanis azt hallotta, hogy Tirháká, Etiópia királya háborúba indult ellene. Amikor ezt meghallotta, követeket küldött Hizkiyahuhoz ezzel az üzenettel: Mondjátok meg Hizkiyahunak, Yehuda királyának: Ne engedd, hogy rászedjen téged Elohim-od, akiben bízol, azt gondolva, hogy nem kerül Yerushalaim az asszír király kezébe! Hiszen te is hallottad, hogy mit vittek véghez Asszíria királyai minden országban, kiirtva mindent. Te talán megmenekülhetsz? Megmentették-e más népek Elohim-jai azokat, akiket elődeim elpusztítottak: Gózánt és Háránt, Recefet és Eden fiait, akik Telasszárban voltak? Hol van Hamát királya, Arpád királya és Szefarvaim városának a királya, meg Héna és Ivvá? Hizkiyahu átvette a levelet a követek kezéből, és elolvasta. Majd fölment Yahuwah házába, kiterítette azt Hizkiyahu Yahuwah előtt, és így imádkozott Hizkiyahu Yahuwah-hoz: Seregek Yahuwah-ja, Yiszráel Elohim-ja, aki a kerúbokon ülsz! Egyedül Te vagy a föld minden országának Elohim-ja! Te alkottad az eget és a földet. Yahuwah, hajtsd hozzám füledet, és hallgass meg! Yahuwah, nyisd ki szemedet, és láss! Halld meg Szanhérib minden beszédét, aki azért küldte ide ezt az embert, hogy gyalázza az élő Elohim-ot! Igaz, Yahuwah, hogy Asszíria királyai elpusztították a pogány népeket és országaikat. elohimjaikat tűzbe vetették, mert azok nem is voltak elohimok, hanem csak emberi kéz alkotásai, fa és kő; ezért pusztíthatták el őket. De most te, URunk, Elohim-unk, szabadíts meg bennünket az ő kezéből, hadd tudja meg a föld minden országa, hogy te vagy egyedül Yahuwah!

Akkor Yeshayahu, Ámóc fia ezt az üzenetet küldte Hizkiyahunak: Így szól Yahuwah, Yiszráel Elohim-ja: Mivel imádkoztál hozzám Szanhérib asszír király miatt, ezt az igét jelenti ki róla Yahuwah:

Megvet, gúnyol téged
Tzion szűz leánya,
fejét rázza mögötted
Yerushalaim leánya.
Kit gyaláztál s káromoltál,
ki ellen emeltél szót?
Kire néztél gőgös szemmel?
Yiszráel Szentjére!
Szolgáiddal gyaláztattad Yahuwah-át,
és ezt mondtad:
Sok harci kocsimmal fölmentem
a legmagasabb hegyekre,
a meredek Libánonra is.
Kivágtam sudár cédrusait,
válogatott ciprusfáit,
eljutottam legtávolabbi csúcsára,
legsűrűbb erdejébe is.
Kutat ástam, és ittam vizet;
lépteimmel kiszárítom Egyiptomban
a Nílus minden ágát.
Nem hallottad még,
hogy én ezt régóta elvégeztem,
jó előre kiterveltem?
Most csak véghezviszem,
hogy halomra dőljenek,
rommá legyenek az erős városok.
Lakosaiknak ereje elfogyott,
megrémültek, megszégyenültek;
olyanok lettek, mint mezőn a növény,
mint a gyenge fűszál,
a háztetőn nőtt fű:
elszáradt, mielőtt szárba szökkent.
Én tudom, ha leülsz,
ha kimégy, vagy bejössz,
és hogyan tombolsz velem szemben.
Mivel tombolsz velem szemben
és elbizakodott beszéded fülembe jutott,
horgomat orrodba vetem,
zablámat a szádba,
és visszaviszlek azon az úton,
amelyen idejöttél!

Neked pedig ezt a jelet adom: Ebben az évben azt eszitek, ami a tarlón nő, a második évben azt, ami annak a magvaiból hajt; a harmadik évben azonban vessetek és arassatok, ültessetek szőlőt, és egyétek a gyümölcsét! Akik megmenekülnek és megmaradnak Yehuda házából, azok újra gyökeret vernek lenn, és gyümölcsöt hoznak fenn. Mert Yerushalaim-ből terjed szét a maradék, és a Tzion hegyéről azok, akik megmenekülnek. A Seregek Yahuwah-jának féltő szeretete műveli ezt.

Azért ezt mondta Yahuwah Asszíria királyáról: Nem jut be ebbe a városba, és nyilat sem lő rá; nem fordít feléje pajzsot, töltést sem emel ellene. Azon az úton tér vissza, amelyen jött, de ebbe a városba nem jut be – így szól Yahuwah. Pajzsa leszek ennek a városnak, és megszabadítom, önmagamért, meg szolgámért, Davidért.

Akkor eljött Yahuwah ANGYALA (Meleck), és levágott az asszír táborban száznyolcvanötezer embert. Amikor reggelre fölkeltek, mindenfelé csupa holttest volt. Ekkor Szanhérib, Asszíria királya fölkerekedett, visszavonult Ninivébe, és ott is maradt. Egyszer aztán, amikor imádkozott Elohim-jának, Niszróknak a templomában, a fiai, Adrammelek és Szárecer, levágták karddal, maguk pedig elmenekültek Arárát földjére. Utána a fia, Észarhaddón lett a király.

Abban az időben Hizkiyahu halálosan megbetegedett. Yeshayahu próféta, Ámóc fia elment hozzá, és ezt mondta neki: Így szól Yahuwah: Rendelkezz házadról, mert meghalsz, nem maradhatsz életben! Ekkor Hizkiyahu arcát a fal felé fordítva imádkozott Yahuwah-hoz, és ezt mondta: Ó, Yahuwah, ne feledkezz meg arról, hogy én híven és tiszta szívvel éltem előtted, és azt tettem, amit jónak látsz! És Hizkiyahu keservesen sírt.

Azután így szólt Yahuwah igéje Yeshayahuhoz: Menj, és mondd meg Hizkiyahunak: Így szól Yahuwah, atyádnak, Davidnak Elohim-ja: Meghallgattam imádságodat, láttam, hogy könnyeztél. Ezért megtoldom napjaidat még tizenöt évvel. Asszíria királyának a kezéből pedig kiszabadítlak téged meg ezt a várost, és pajzsa leszek ennek a városnak. Ez lesz annak a jele, hogy teljesíti Yahuwah azt az igét, amelyet kijelentett: Visszatérítem az árnyékot tíz fokkal Áház napóráján, azokon a fokokon, amelyeken már áthaladt. És visszatért a napórán az árnyék tíz fokkal azokon a fokokon, amelyeken már áthaladt.

Hizkiyahunak, Yehuda királyának a följegyzése, amikor beteg volt, de fölgyógyult betegségéből:

Már azt gondoltam,
hogy életem delén kell elmennem
a holtak hazájának kapuiba,
megfosztva többi évemtől.
Azt gondoltam,
hogy nem látom többé Yahuwah-át
az élők földjén,
nem láthatok többé embert
a világ lakói között.

Mishkánomat (hajlékomat) lebontják,
mint a pásztorok sátrát,
megfosztanak tőle.
Összetekeri életemet,
mint takács a vásznat,
elvágja életem fonalát.
Reggeltől estig végez velem!
Reggelig igyekeztem megnyugodni,
de úgy törte össze minden csontomat,
mint az oroszlán.
Reggeltől estig végez velem!
Csipogtam,
mint a fecske vagy a rigó,
nyögtem, mint a galamb,
szemeim fönnakadtak:
Yahuwah, szenvedek,
segíts rajtam!

Mit szóljak?
Hiszen amit megmondott,
azt tette velem.
Így múlnak el éveim
lelkem keserűségében.
Yahuwah, az éltet mindenkit,
engem is csak az éltet ezek után,
hogy megerősítesz és meggyógyítasz.
Bizony, javamra vált a nagy keserűség.
Hiszen megmentettél
az enyészet vermétől,
és hátad mögé dobtad
minden vétkemet.
Mert nem a holtak hazájában
magasztalnak téged,
nem a halottak dicsőítenek,
nem a sírba leszállók
reménykedhetnek hűségedben.
Az élő, csak az élő magasztalhat téged,
akárcsak én most.
Az apák tanítják fiaiknak,
hogy te hűséges vagy.

Megszabadít engem Yahuwah,
ezért pengessük a lantot
életünk minden napján
Yahuwah házában.

Yeshayahu azután ezt mondta: Hozzatok egy csomó préselt fügét, tegyétek rá a kelevényre, és életben fog maradni. Ekkor kérdezte Hizkiyahu: Mi lesz a jele, hogy föl tudok menni Yahuwah házába?

Abban az időben Meródak-Baladán, Baladánnak, Babilónia királyának a fia levelet és ajándékot küldött Hizkiyahunak, mert hallotta, hogy beteg volt, de új erőre kapott. Hizkiyahu megörült a követeknek, és megmutatta nekik kincstárát, az ezüstöt és az aranyat, a balzsamokat és a finom olajokat, egész fegyvertárát és mindazt, ami kincstárában található volt. Semmi sem volt palotájában és egész birodalmában, amit meg ne mutatott volna nekik Hizkiyahu.

Ekkor Yeshayahu próféta elment Hizkiyahu királyhoz, és megkérdezte tőle: Mit mondtak ezek az emberek, és honnan jöttek hozzád? Hizkiyahu így felelt: Messzi földről, Babilóniából jöttek hozzám. Yeshayahu így szólt: Mit láttak a palotádban? Hizkiyahu így felelt: Mindent láttak, ami csak a palotámban van; semmi sincs a kincstáramban, amit meg ne mutattam volna nekik. Akkor így szólt Yeshayahu Hizkiyahuhoz: Halld meg a Seregek Yahuwah-jának igéjét: Eljön majd az idő, amikor mindazt elviszik Babilóniába, ami a palotádban van, és amit elődeid gyűjtöttek mindmáig, semmi sem marad meg. Ezt mondja Yahuwah! Utódaid közül is, akik tőled származnak, akiket nemzel, elvisznek egyeseket, és udvari szolgák lesznek Babilónia királyának a palotájában. Hizkiyahu így válaszolt Yeshayahunak: Jó Yahuwah igéje, amelyet hirdettél. Mert ezt gondolta: akkor az én időmben béke és biztonság lesz!

Ez az én szolgám,
akit támogatok,
az én választottam,
akiben gyönyörködöm.
Lelkemmel ajándékoztam meg,
törvényt hirdet a népeknek.

Nem kiált,
nem lármáz,
és nem hallatja szavát az utcán.
A megrepedt nádszálat nem töri össze,
a füstölgő mécsest nem oltja el,
igazán hirdeti a törvényt.

Nem alszik ki,
és nem törik össze,
míg a törvénynek érvényt nem szerez a földön;
tanítására várnak a szigetek.

Ezt mondja Yahuwah Elohim,
aki az eget teremtette és kiterítette,
szilárddá tette a földet,
és növényt sarjasztott,
leheletet ad a rajta lakó népnek,
és lelket a rajta járóknak:

Én, Yahuwah,
elhívtalak az igazságért,
én fogom a kezedet.
Megőrizlek,
és benned ajándékozom meg szövetségemmel népemet,
világosságommal a nemzeteket.

Nyisd meg a vakok szemeit,
hozd ki a börtönből a foglyokat,
a fogházból a sötétben ülőket!

Én vagyok Yahuwah,
ez a nevem,
nem adom dicsőségemet másnak,
sem dicséretemet a bálványoknak.

A régebbiek már beteljesedtek,
most újakat mondok.
Még mielőtt kibontakoznak,
tudatom veletek.

Énekeljetek Yahuwah-nak új éneket,
dicséretet a föld széléig,
akik tengerre szálltok,
és ami a tengert betölti,
a szigetek és lakóik!

Zengjen a puszta és városai,
a falvak, amelyekben Kédár lakik!
Ujjongjanak a kősziklákon lakók,
a hegytetőkön is kiáltozzanak!
Dicsőítsék Yahuwah-át,
hirdessék dicséretét a szigeteken!

Yahuwah elindul, mint egy hős,
indulatba jön, mint egy harcos,
harsányan kiált,
diadalmaskodik ellenségein.

Sokáig hallgattam,
némán türtőztettem magam.
De most zihálva nyögök,
és lihegek, mint egy szülő asszony.

Letarolom a hegyeket és halmokat,
úgyhogy egész növényzetük elszárad.
A folyókon gázlókat készítek,
és a mocsarakat kiszárítom.

Vezetem majd a vakokat olyan úton,
amelyet nem ismertek,
ismeretlen ösvényeken viszem őket.
A sötétséget világossággá változtatom előttük,
a rögös utat simává.
Ezeket a dolgokat véghezviszem,
nem mulasztom el.

Meghátrálnak és csúful megszégyenülnek,
akik bálványokban bíznak,
akik szobroknak mondják ezt:
Ti vagytok Elohim-jaink!

Ti süketek, halljatok!
Ti vakok, nézzetek föl,
és lássatok!

Van-e olyan vak, mint az én szolgám,
és olyan süket, mint követem,
akit küldök?
Van-e olyan vak, mint az én megbízottam,
olyan vak, mint Yahuwah szolgája?

Sokat láttál,
de nem ügyeltél rá,
nyitva volt a füled,
mégsem hallottál.

Igazsága érdekében akart
Yahuwah nagy és felséges tanítást adni.

Ezért lett ez a nép kirabolt és kifosztott;
csapdába és verembe estek mindnyájan,
és börtönbe vannak zárva.
Kirabolták őket,
és nem volt szabadító,
kifosztották őket,
és nem mondta senki:
add vissza!

Ki ügyel erre közületek,
ki hallgatja figyelmesen a jövő érdekében?

Ki engedte meg,
hogy kifosszák Yaakovot,
és kirabolják Yiszráelt?

Vajon nem Yahuwah,
aki ellen vétkeztünk?
Nem akartak útjain járni,
és nem hallgattak tanítására.

Ezért ontotta rá heves haragját
és a háború tombolását.
Lángolt körülötte,
de nem értette,
égette őt,
de nem szívlelte meg.

De most így szól Yahuwah,
a te teremtőd, Yaakov,
a te formálód, Yiszráel:
Ne félj, mert megváltottalak,
neveden szólítottalak,
enyém vagy!

Ha vízen kelsz át,
én veled vagyok,
és ha folyókon,
azok nem sodornak el.
Ha tűzben jársz,
nem perzselődsz meg,
a láng nem éget meg.

Mert én, Yahuwah,
vagyok a te Elohim-od,
Yiszráel Szentje,
a te szabadítód!

Kárpótlásul adom érted Egyiptomot,
Etiópiát és Szebát adom helyetted.
Mivel drágának tartalak,
és becsesnek,
mivel szeretlek,
azért embereket adok helyetted,
életedért nemzeteket.

Ne félj, mert én veled vagyok!
Napkeletről visszahozom gyermekeidet,
és napnyugatról összegyűjtelek.

Ezt mondom északnak:
Add ide! –
és délnek:
Ne tartsd fogva!
Hozd ide fiaimat a messzeségből,
leányaimat a föld végéről,
mindenkit,
akit nevemről neveznek,
akit dicsőségemre teremtettem,
formáltam és alkottam.

Hozd ki a népet, amely vak,
pedig van szeme,
és süket,
pedig van füle!

Gyűljön össze minden nép,
gyülekezzenek össze a nemzetek!
Ki tudja közülük megmondani
és tudtunkra adni,
hogy mi volt régen?
Állítsák elő tanúikat,
igazolják őket,
hogy aki hallja, azt mondja rá:
úgy van!

Ti vagytok a tanúim
– így szól Yahuwah –,
és szolgáim, akiket kiválasztottam,
hogy megismerjetek,
higgyetek bennem,
és megértsétek,
hogy csak én vagyok.

Előttem nem lett Elohim,
és utánam sem lesz.

Én, én vagyok Yahuwah,
rajtam kívül nincs szabadító.
Én mondtam meg, hogy megszabadítalak,
én hirdettem,
nem valamelyik idegen elohim.

Ti vagytok a tanúim
– így szól Yahuwah –,
hogy én Elohim vagyok.

Ezután is csak én leszek!
Nincs, aki kezemből kiragadjon,
ha én cselekszem,
ki másíthatja meg?

Ezt mondja Yahuwah,
megváltótok,
Yiszráel Szentje:
A ti érdeketekben küldök Babilóniába,
letörök minden zárat,
a káldeusok pedig jajveszékelnek.

Én, Yahuwah,
vagyok a ti szentetek,
Yiszráel teremtője,
a ti királyotok.

Ezt mondja Yahuwah,
aki utat készített a tengeren,
ösvényt a hatalmas vízen át,
aki hagyta,
hogy kivonuljanak a harci kocsik és lovak,
a hadsereg és a harcosok,
és most ott feküsznek,
nem kelnek föl többé,
elaludtak,
elhamvadtak,
mint a mécses:

Ne a régi dolgokat emlegessétek,
ne a múltakon tűnődjetek!
Mert én újat cselekszem,
most kezd kibontakozni,
majd megtudjátok!

Már készítem az utat a pusztában,
a sivatagban folyókat fakasztok.
Még a mezei vadak is dicsőíteni fognak engem,
a sakálok és a struccok is,
mert vizet fakasztok a pusztában
és folyókat a sivatagban,
hogy inni adjak választott népemnek,
a népnek,
amelyet magamnak formáltam,
hogy hirdesse dicséretemet.

De nem engem hívtál segítségül,
Yaakov,
nem értem fáradoztál,
Yiszráel!

Nem nekem hoztál bárányt égőáldozatul,
nem engem dicsőítettél véresáldozataiddal.
Nem én voltam,
akinek ételáldozatoddal szolgáltál,
nem én voltam,
akiért tömjénezéssel fáradoztál.
Nem nekem vettél pénzért illatos nádat,
nem engem árasztottál el véresáldozataid kövérjével.

Hanem te voltál az,
akinek én szolgáltam vétkeid miatt,
te voltál az,
akiért fáradoztam bűneid miatt.

Én, én vagyok az,
aki eltörlöm álnokságodat önmagamért,
és vétkeidre többé nem emlékezem.

Ha emlékeztetni akarsz,
akkor törvénykezzünk!
Mondd el,
amivel igazolhatod magad!

Már ősatyád is vétkezett ellenem,
és szószólóid álnokul viselkedtek.
Ezért vetettem el a szentély fejedelmeit,
hagytam,
hogy pusztítsák Yaakovot,
és káromolják Yiszráelt.

De most hallgass rám, szolgám, Yaakov, Yiszráel, akit kiválasztottam!
Ezt mondja Yahuwah, a te alkotód,
aki megformált az anyaméhben, és aki megsegít:
Ne félj szolgám, Yaakov, Jesúrún, akit kiválasztottam!
Mert vizet árasztok a szomjas földre,
patakokat a szárazra.
Lelkemet árasztom utódaidra,
áldásomat sarjadékaidra.
Növekednek, mint fű a víz mellett,
mint csatornák mentén a fűzfák.
Egyik ezt mondja majd: Én Yahuwah-é vagyok!
A másik Yaakov nevére hivatkozik.
A harmadik a kezébe írja: Yahuwah-é vagyok,
és dicsekedve említi Yiszráel nevét.
Ezt mondja Yahuwah, Yiszráel királya és megváltója,
a Seregek Yahuwah-ja:
Én vagyok az első és az utolsó,
rajtam kívül nincs Elohim.
Kicsoda olyan, mint én?
Szóljon, mondja meg, sorolja fel,
hogy mi történt, amióta hajdan népet alkottam;
és mondják el a jövendőt, ami következik.
Ne rettegjetek, és ne féljetek!
Hiszen régóta hirdettem, megmondtam,
és ti vagytok a tanúim!
Van-e Elohim rajtam kívül?
Nincsen kőszikla, nem tudok róla!
A bálványszobrok készítői mind hiábavalók,
és amiket kedvelnek, nem érnek semmit.
Tanúik nem látnak és nem tudnak semmit,
ezért szégyent vallanak.
Ki formált Elohim-ot,
ki öntött bálványszobrot, amely semmit sem ér?
Akik a bálványokhoz ragaszkodnak, mind szégyent vallanak,
mert maguk a mesterek is csak emberek.
Gyűljenek össze, álljanak elő mind!
Majd megrettennek és szégyent vallanak valamennyien!
A kovácsmester vésőt fogva dolgozik az izzó szénnél.
Pöröllyel készíti a szobrot, erős karral dolgozik rajta.
Ha megéhezik, elveszti erejét;
ha nem iszik vizet, kimerül.
Az ácsmester kifeszíti a mérőzsinórt,
vörös krétával rajzol,
majd gyaluval dolgozik,
azután körzővel rajzol,
és emberalakot készít,
mint egy feldíszített embert,
hogy házban lakjék.
Cédrust vág ki, tölgyfát vagy cserfát választ,
amelyet az erdő fái között nevelt,
kőrisfát ültet, amelyet az eső nevel.
Ez lesz az ember tüzelője,
vesz belőle, hogy melegedjék,
befűt, és kenyeret süt.
De Elohim-ot is csinál belőle,
és leborul előtte;
bálványszobrot készít,
és imádja azt.
Felét eltüzeli, ennél a felénél pecsenyét süt,
megeszi a húst, és jóllakik;
közben melegszik, és ezt mondja:
De jól megmelegedtem, amíg néztem a tűz fényét!
A fa többi részéből Elohim-ot készít: bálványszobrot.
Leborulva imádja,
és így könyörög hozzá:
Ments meg engem, mert te vagy Elohim-om!
Nem tudnak és nem értenek semmit,
mert szemük nem képes látni,
és nincs eszük, nem értenek.
Nem gondolja meg az ilyen ember,
nem tudja és nem érti,
hogy ezt mondaná:
Felét eltüzeltem, kenyeret sütöttem parazsánál,
húst is sütöttem, és megettem.
A többi részéből utálatos bálványt csinálok,
és egy fatuskót imádok!
Aki hamuban gyönyörködik,
azt félrevezeti saját megcsalt szíve.
Nem mentheti magát,
és nem mondhatja ezt:
Csak hazugságra támaszkodtam!
Gondold meg, Yaakov, mindezeket,
mert te, Yiszráel, az én szolgám vagy!
Én formáltalak, az én szolgám vagy te, Yiszráel,
nem feledkezem meg rólad!
Eltörlöm hűtlenségedet, mint a felleget,
vétkeidet, mint a felhőt.
Térj hozzám, mert megváltottalak!
Ujjongjatok, egek, mert ezt tette Yahuwah,
harsogjatok, földnek mélységei!
Ujjongásba törjetek ki, hegyek,
az erdő és minden fája,
mert megváltotta Yahuwah Yaakovot,
megmutatja dicsőségét Yiszráelen!
Ezt mondja megváltód, Yahuwah, aki az anyaméhben formált:
Én, Yahuwah, alkottam mindent,
egyedül feszítettem ki az eget,
magam tettem szilárddá a földet.
A csalók jeleit semmivé teszem,
és a varázslókat bolondokká,
a bölcseket meghátrálásra kényszerítem,
leleplezem, hogy tudományuk bolondság.
Én váltom valóra szolgáim beszédét,
és megvalósítom követeim tanácsát.
Én mondom, hogy lakjanak Yerushalaim-ban,
és építsék föl Yehuda városait,
mert helyreállítom romjait.
Én mondom, hogy száradjon ki a mély tenger,
és kiszárítom folyóidat.
Én mondom Círust pásztoromnak,
és ő minden kívánságomat teljesíti,
amikor azt mondja: Építsék föl Yerushalaim-ot,
és rakják le a templom alapját!

Ezt mondja Yahuwah fölkentjének, Círusnak,
akinek megfogtam a jobb kezét,
népeket terítek le előtte,
és királyok övét oldom meg,
kitárulnak előtte az ajtók,
nem maradnak zárva a kapuk:

Én megyek előtted,
a rögös utat elegyengetem,
az ércajtókat betöröm,
és a vaszárakat leverem.

Neked adom a sötétség kincseit,
az elrejtett drágaságokat,
hogy megtudd:
én vagyok Yahuwah,
aki téged néven szólított,
Yiszráel Elohim-ja.

Szolgámért, Yaakovért,
választottamért, Yiszráelért
szólítottalak neveden,
híres nevet adtam neked,
noha nem ismertél.

Én vagyok Yahuwah,
nincs más,
nincs Elohim rajtam kívül!
Én öveztelek föl,
noha nem ismertél.

Hadd tudják meg napkelettől napnyugatig,
hogy nincs más rajtam kívül,
én vagyok Yahuwah,
nincs más!

Én alkottam a világosságot,
én teremtettem a sötétséget,
én szerzek békességet,
én teremtek bajt,
én, Yahuwah, cselekszem mindezt.

Egek, harmatozzatok a magasból,
hulljon igazság a fellegekből!
Táruljon fel a föld,
és teremjen szabadságot,
sarjadjon igazság is vele!
Én, Yahuwah, teremtettem mindezt.

Jaj annak, aki perbe száll alkotójával,
bár csak egy a földből készült cserépedények között!
Mondhatja-e formálójának az agyag:
Mit csinálsz?
És a készítmény ezt:
Nem ügyes a kezed?

Jaj annak, aki ezt mondja apjának: Miért nemzettél?
– és anyjának: Miért vajúdtál velem?!

Ezt mondja Yahuwah,
Yiszráel Szentje és alkotója:
Kérdőre akartok vonni fiaimat illetően?
Parancsolni akartok kezem munkájában?

Én alkottam a földet,
és én teremtettem rá embert.
Az én kezem feszítette ki az eget,
minden serege az én parancsomra állt elő.

Én indítottam el őt győzelmesen,
egyengetem az útját mindenütt.
Ő építi föl városomat,
és hazaküldi foglyaimat,
nem fizetségért
és nem ajándékért
– mondja a Seregek Yahuwah-ja.

Ezt mondja Yahuwah:
Egyiptom szerzeménye, Etiópia nyeresége
és a szábaiak, a nagy termetű férfiak
hozzád mennek,
tieid lesznek,
utánad mennek,
megbilincselve vonulnak.

Feléd fordulva leborulnak,
feléd fordulva imádkoznak:
Csak nálad van Elohim,
nincs máshol,
nincs más Elohim!

Bizony, te elrejtőzködő Elohim vagy,
Yiszráel Elohim-ja, szabadító!

Szégyent vallanak és gyalázatba esnek,
mindnyájan gyalázatra jutnak a bálványkészítők.

Yiszráelt megszabadítja
Yahuwah
örökké tartó szabadságra.

Nem ér benneteket szégyen és gyalázat
soha, soha többé.

Ezt mondja Yahuwah,
aki az eget teremtette,
ő, Elohim,
aki a földet formálta,
alkotta és megszilárdította,
nem kietlennek teremtette,
hanem lakóhelynek formálta:

Én vagyok Yahuwah,
nincs más!

Nem rejtélyesen szóltam a földnek egy sötét helyén.
Nem azt mondtam Yaakov utódainak,
hogy hiábavaló dolgokban keressenek engem.

Én, Yahuwah,
igazat mondok,
a valóságot jelentem ki!

Gyülekezzetek, jöjjetek ide!
Lépjenek elő mindazok,
akik megmenekültek a nemzetek közül!

Semmit sem tudnak azok,
akik fából készült bálványokat hordoznak,
és olyan Elohim-hoz imádkoznak,
aki nem tud segíteni.

Mondjátok meg, adjátok elő,
tanácskozzatok csak egymással!
Hirdetett-e valaki valaha,
jelentett-e ki ilyent az ősidők óta?

Csak én, Yahuwah!
Nincs más Elohim rajtam kívül,
igaz és szabadító Elohim
nincsen rajtam kívül.

Rám figyeljetek
a föld legvégéről is,
és megszabadultok,
mert én vagyok Elohim,
nincs más!

Magamra esküdtem,
igazság jött ki számon,
szavam megmásíthatatlan:

Előttem hajol meg minden térd,
rám esküszik minden nyelv,
és ezt mondják rólam:
Csak az ÚRnál van igazság és erő!

Megszégyenülve mennek hozzá mind,
akik gyűlölték őt.

Yahuwah által boldogul,
vele dicsekszik
Yiszráel minden utóda.

Összerogyott Bél,
leroskadt Nebó,
állatokra és barmokra rakták szobraikat,
amelyeket nektek kellett hordoznotok;
most fáradt állatokra kerülnek teherként.

De nem tudják megmenteni a terhet,
leroskadnak,
összerogynak mind,
maguk is fogságba kerülnek.

Hallgass rám, Yaakov háza,
és Yiszráel házának egész maradéka,
ti, akiket születésetek óta hordozok,
világra jöveteletek óta viszlek:

Vénségetekig ugyanaz maradok,
ősz korotokig én hordozlak!
Én alkottalak,
én viszlek,
én hordozlak,
én mentelek meg.

Ugyan kihez hasonlíthatnátok engem,
kivel mérhetnétek össze,
kivel vethetnétek egybe,
akihez hasonlítanék?

Kiöntik az aranyat az erszényből,
kimérik az ezüstöt a mérlegen.
Ötvöst fogadnak,
hogy Elohim-ot készítsen belőle,
és leborulva imádják.

Vállra veszik, úgy hordozzák:
ha helyére teszik, ott áll,
el nem mozdul helyéről.
Ha kiáltanak hozzá,
nem válaszol,
a nyomorúságból nem szabadít meg.

Emlékezzetek csak,
és piruljatok,
szívleljétek meg ezt,
ti hűtlenek!

Emlékezzetek az ősrégi dolgokra,
mert én vagyok Elohim,
nincs más, Elohim vagyok,
nincs hozzám hasonló!

Előre megmondtam a jövendőt,
és régen a még meg nem történteket.
Ezt mondom:
Megvalósul tervem,
mindent megteszek,
ami nekem tetszik.

Elhívok napkeletről egy saskeselyűt,
tervem végrehajtóját messze földről.
Alig szóltam,
máris elhozom,
kigondoltam,
máris megteszem.

Hallgassatok rám, konok szívűek,
akik messze vagytok az igazságtól!
Közel van igazságom,
nincs már messze,
szabadításom nem késik.
A Tzionon szabadulást szerzek
ékességemnek, Yiszráelnek.

Szállj le, és ülj a porba, Babilon szűz lánya!
Ülj a földre, nincs már trónus, káldeusok lánya!
Nem neveznek többé finomnak és dédelgetettnek.

Fogd a kézimalmot, őrölj lisztet,
vedd le fátyladat!
Emeld föl ruhádat, takard ki combodat,
úgy gázolj át a folyókon!
Ne takarja semmi meztelenségedet,
hadd lássák gyalázatodat!
Bosszút állok kérlelhetetlenül!
– mondja megváltónk, Yiszráel Szentje;
Seregek Yahuwah-ja az ő neve.

Ülj némán, menj sötét helyre, káldeusok lánya!
Nem neveznek többé országok úrnőjének.
Megharagudtam népemre,
eltaszítottam örökségemet,
és kezedbe adtam őket.
Te pedig irgalmatlanul bántál velük,
az öregre is súlyos igát raktál.

Azt gondoltad, hogy úrnő maradsz örök időkre?
Nem fontoltad meg ezeket,
nem gondoltál a végére.

De most, halld meg ezt,
te, aki jóléthez szoktál,
biztonságban laktál,
és ezt mondtad magadban:
Csak én vagyok, rajtam kívül nincs más!
Nem leszek özvegy,
nem tudom meg, mi a gyermektelenség!

Pedig megéred mindkettőt hirtelen,
egyetlen napon:
rád nehezedik teljes súllyal
a gyermektelenség és az özvegység,
hiába a sok varázslás,
a nagy hatású varázsige!

Gonoszságodban bíztál,
azt gondoltad, hogy nem lát senki.
Bölcsességed és tudományod félrevezetett,
amikor ezt gondoltad magadban:
Csak én vagyok, rajtam kívül nincs más!

Pedig utolér téged is a baj,
nem tudsz ellene varázsigét.
Rád szakad a veszedelem,
nem tudod elhárítani.
Hirtelen ér utol a nem várt pusztulás.

Állj elő varázsigéiddel és sok varázslásoddal,
amellyel ifjúságod óta vesződtél,
hátha segíthetsz magadon,
hátha elriasztod a bajt!

Agyonfárasztod magad tervezgetésekkel.
Álljanak elő, és segítsenek meg,
akik az eget vizsgálják,
a csillagokat nézik,
és újhold napján előre megmondják,
mi történik veled.

Úgy járnak, mint a tarló:
tűz égeti el őket.
Nem mentik meg életüket
a lángok hatalmából.
Nem melegedni való parázs az,
nem olyan tűz, amely mellett ülni szoktak.

Így jársz majd a varázslókkal,
akikkel ifjúságod óta vesződtél.
Mindenki hanyatt-homlok menekül,
nem segít rajtad senki!

Halljátok meg ezt, Yaakov háza,
akiket Yiszráelről neveztek el,
és akik Yehudatól származtok,
akik Yahuwah nevére esküsztök,
és Yiszráel Elohim-ját emlegetitek,
de nem híven és nem igazán!

A szent városról nevezik magukat,
és Yiszráel Elohim-jára támaszkodnak,
akinek Seregek Yahuwah-ja a neve.

A korábbiakat már régen kijelentettem,
az én számból jöttek ki, én hirdettem azokat.
Hirtelen véghezvittem, bekövetkeztek.

Tudom, hogy makacs vagy,
vasból vannak nyakadban az inak,
a homlokod pedig érc,
ezért jelentettem ki neked már régen,
mielőtt bekövetkezett, már hirdettem,
hogy ne mondhasd:
Bálványom tette ezt,
bálványszobrom parancsára történt.

Hallottad és láthattad mindezt,
tanúskodhatsz is róla.

Mostantól fogva új dolgokat hirdetek neked,
rejtett dolgokat, melyekről még nem tudsz.
Most teremtem őket, nem pedig régen,
ezelőtt nem hallottatok róluk;
nem mondhatod, hogy tudtál róluk.

Nem hallottad, nem is tudtad,
sohasem volt nyitva a füled.
Tudtam én, hogy milyen hűtlen vagy,
születésed óta hitszegőnek hívnak.

Csak nevemért tűrtem ilyen sokáig,
dicsőségemért fékeztem magam,
és nem pusztítottalak el.

De megolvasztottalak, mint az ezüstöt,
megpróbáltalak a nyomorúság kohójában.
Önmagamért, önmagamért cselekszem,
hogy engedhetném, hogy gyalázzanak?
Nem adom másnak dicsőségemet!

Hallgass rám, Yaakov! Yiszráel, akit elhívtam!
Én vagyok az első,
az utolsó is én vagyok!

Hiszen az én kezem vetette meg a föld alapját,
az én jobbom feszítette ki az eget.
Ha szólítom őket, mind előállnak.

Gyűljetek össze mind, és hallgassatok ide!
Ki mondta meg közületek azt,
hogy akit Yahuwah szeret,
az hajtja végre akaratát Babilóniában
és a káldeusok ivadékai közt?!
Én, én mondtam meg, el is hívtam őt,
vezettem, hogy sikerrel járjon útján.

Jöjjetek ide hozzám, halljátok meg ezt!
Régen sem beszéltem rejtélyesen,
amióta ez történik, jelen vagyok.
Most pedig az én URam, Yahuwah elküldött engem
és lelkét adta nekem.

Ezt mondja Yahuwah, a te megváltód, Yiszráel Szentje:
Én, Yahuwah,
vagyok a te Elohim-od,
arra tanítalak, ami javadra válik,
azon az úton vezetlek, amelyen járnod kell.

Bárcsak figyeltél volna parancsaimra!
Akkor folyamként áradna rád a jólét,
a tenger hullámaihoz hasonlóan az igazság.
Annyi utódod lenne, mint a tenger partján a homok,
méhed gyümölcse, mint a porszem:
Neve nem veszne ki,
nem pusztulna el előlem.

Menjetek ki Babilóniából,
fussatok ki a káldeusok közül!
Ujjongó hangon mondjátok el,
hirdessétek és terjesszétek a föld határáig!
Mondjátok:
Megváltotta Yahuwah szolgáját, Yaakovot!

Nem szomjaznak, amíg a pusztán át vezeti őket.
A kősziklából vizet fakaszt nekik,
megnyitja a kősziklát,
és víz ömlik belőle.

Nincs békességük a bűnösöknek!
– mondja Yahuwah.

Hallgassatok rám, ti szigetek,
figyeljetek, távoli nemzetek!
Már anyám méhében elhívott engem Yahuwah,
születésemtől fogva emlékezetben tartja nevem.
Éles karddá tette számat,
keze ügyében tartott engem.
Hegyes nyíllá tett,
tegzébe dugott engem.

Ezt mondta nekem:
Szolgám vagy, Yiszráel,
rajtad mutatom meg dicsőségemet!

Én azonban ezt mondtam:
Hasztalan fáradoztam,
semmiért, hiába pazaroltam erőmet.
De az ÚRnál van az én ügyem,
és munkám jutalma Elohim-omnál.

Most pedig ezt mondja Yahuwah,
aki már anyám méhében szolgájának teremtett,
hogy Yaakovot hozzá térítsem, Yiszráelt hozzá gyűjtsem.
Ilyen nagyra becsült engem Yahuwah, Elohim-omnál van az erőm.

Ezt mondta:
Kevésnek tartom,
hogy Yaakov törzseinek helyreállításában
és a megmentett Yiszráel visszatérítésében
légy az én szolgám.
A pogányok világosságává teszlek,
hogy eljusson szabadításom a föld határáig.

Ezt mondja Yahuwah, Yiszráel megváltója,
Szentje annak, akit megvetnek az emberek,
akit utálnak a népek,
aki a zsarnokok szolgája:
Királyok kelnek föl, ha meglátnak,
és fejedelmek borulnak le Yahuwah-ért,
aki hűséges hozzád, Yiszráel Szentjéért,
aki kiválasztott téged.

Ezt mondja Yahuwah:
A kegyelem idején meghallgatlak,
a szabadulás napján megsegítlek.
Megőrizlek és megajándékozom
általad szövetségemmel népemet,
hogy te állítsd helyre az országot,
és oszd szét az elpusztult örökséget.

Mondd a foglyoknak: Jöjjetek ki!
– a sötétségben levőknek: Jöjjetek a napvilágra!
Útközben lesz élelmük,
még a kopár hegyeken is lesz legelőjük.
Nem éheznek és nem szomjaznak majd,
nem bántja őket a nap heve,
mert az terelgeti őket, aki könyörült rajtuk,
az vezeti őket forrásvizekhez.

Minden hegyen utat készítek,
kimagaslanak az országutak.
Ezek itt messze földről jönnek,
azok észak és nyugat felől,
amazok meg Színím földjéről!

Ujjongjatok, egek,
vigadozz, föld,
törjetek ki ujjongásba, hegyek!
Mert megszánta népét Yahuwah,
és könyörül a nyomorultakon.

De Tzion ezt mondta:
Elhagyott engem Yahuwah,
megfeledkezett rólam az én URam!

Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya,
nem könyörül-e méhe gyermekén?
Ha mások megfeledkeznének is,
én nem feledkezem meg rólad!
Íme, tenyerembe véstelek be,
szüntelen előttem vannak falaid.

Fiaid hozzád sietnek,
pusztítóid és rombolóid pedig kivonulnak belőled.
Emeld föl a tekintetedet és nézz körül:
mind összegyűltek, eljöttek hozzád.
Életemre mondom – így szól Yahuwah –,
hogy ékszerként veszed föl valamennyit,
magadra aggatod őket, mint egy menyasszony!

Feldúlt országod pusztán heverő romjai
még szűkek lesznek az ott lakóknak,
mert eltávoznak pusztítóid.

Majd mondják még neked gyermekeid,
akiktől meg voltál fosztva:
Szűk nekem ez a hely,
menj odébb, hadd telepedjem le!

Ezt mondod majd magadban:
Ki szülte ezeket?
Hiszen én gyermektelen és meddő voltam,
fogságban éltem, száműzötten.
Ki nevelte ezeket?
Hiszen én egyedül maradtam,
honnan valók ezek?

Ezt mondja az én URam, Yahuwah:
Intek kezemmel a nemzeteknek,
jelt adok a népeknek,
és ölben hozzák haza fiaidat,
leányaidat pedig vállukra emelve.

Királyok lesznek a gondviselőid,
fejedelemasszonyok a dajkáid.
Földre borulnak előtted,
és lábad porát nyaldossák.
Akkor majd megtudod,
hogy én vagyok Yahuwah,
nem vallanak szégyent, akik bennem bíznak.

El lehet-e venni a zsákmányt a hőstől,
megmenekülhetnek-e a foglyok az erőszakostól?
Igen! – ezt mondja Yahuwah.
A hőstől is el lehet venni a foglyokat,
és az erőszakostól is megmenekülhet a zsákmánya.
Perlőiddel én fogok perelni,
fiaidat én szabadítom meg.

Elnyomóiddal megetetem saját húsukat,
megrészegednek saját vérüktől, mint a musttól.
Akkor majd megtudja mindenki,
hogy én vagyok Yahuwah,
a te szabadítód,
és megváltód, Yaakov erős Elohim-ja.

Ezt mondja Yahuwah:
Hol van anyátok válólevele, amellyel elküldtem őt?
Van-e hitelezőm, akinek titeket eladtalak?
Csak bűneitek miatt adtalak el,
vétkeitek miatt küldtem el anyátokat!

Miért nem volt ott senki, amikor hozzátok mentem?
Miért nem válaszolt senki, amikor szólítottalak?
Olyan rövid már a kezem, hogy nem tud megváltani?
Nincs már annyi erőm, hogy megmentselek?
Íme, dorgáló szavammal kiszárítom a tengert,
pusztává teszem a folyókat!
Bűzlenek a halak, mert nem lesz víz,
és elpusztulnak a szomjúságtól.
Feketébe öltöztetem az eget,
és zsákruhát húzok rá.

az én URam, Yahuwah,
megtanított engem mint tanítványát beszélni,
hogy tudjam szólni igéjét az elfáradtaknak.
Minden reggel fölébreszt engem,
hogy hallgassam tanítványként.

az én URam, Yahuwah,
megnyitotta fülemet.
Én pedig nem voltam engedetlen,
nem hátráltam meg.
Hagytam, hogy verjék a hátamat,
és tépjék a szakállamat.
Arcomat nem takartam el
a gyalázkodás és köpködés elől.

De az én URam, Yahuwah,
megsegít engem,
ezért nem maradok gyalázatban.
Olyanná tettem arcomat, mint a kovakő,
mert tudom, hogy nem vallok szégyent.

Közel van, aki igazságot ad nekem,
ki mer perbe szállni velem?!
Álljunk elő együtt!
Ki az én vádlóm? Lépjen ide!

Íme, az én URam, Yahuwah,
megsegít engem,
ki mer bűnösnek mondani?
Mindnyájan szétmállanak, mint a ruha,
moly rágja meg őket.

Aki köztetek féli Yahuwah-át,
hallgasson szolgája szavára!
Aki sötétségben jár,
és nem ragyog rá fény,
bízzon Yahuwah nevében,
és támaszkodjon Elohim-jára!

De mindnyájan, akik tüzet szítotok,
gyújtónyilakat gyártotok,
saját tüzetek lángjába kerültök,
nyilaitok tüzébe, melyeket gyújtottatok!
Az én kezem teszi ezt veletek,
kínok közé kell jutnotok!

Hallgassatok rám, akik igazságra törekedtek,
és Yahuwah-át keresitek!
Tekintsetek a kősziklára, melyből kivágattatok,
és a kút üregére, melyből kiásattatok!
Tekintsetek atyátokra, Avrahamra,
és Sárára, aki szült benneteket!
Csak egymaga volt, amikor elhívtam,
de megáldottam és megszaporítottam.

Bizony, megvigasztalja Tziont Yahuwah,
megvigasztalja összes romjait.
Olyanná teszi pusztaságát, mint az Éden,
kopár földjét, mint Yahuwah kertje.
– Boldog örvendezés lesz majd benne,
magasztalás és hangos zsoltárének.

Figyeljetek rám, ti népek,
hallgassatok rám, nemzetek!
Mert tanítás származik tőlem,
és törvényemet a népek világosságává teszem hamarosan.
Közel van igazságom,
jön már szabadításom,
és karommal népeket ítélek.
Bennem reménykednek a szigetek,
és az én karomra várnak.

Emeljétek szemeteket az égre,
tekintsetek le a földre,
mert az ég szétfoszlik, mint a füst,
és a föld szétmállik, mint a ruha,
lakói pedig úgy elhullnak, mint a legyek.
De az én szabadításom örökre megmarad,
és igazságom nem rendül meg.

Hallgassatok rám, akik ismeritek az igazságot,
népem, mely szívébe zárta tanításomat!
Ne féljetek az emberek gyalázkodásától,
szitkozódásuktól ne rendüljetek meg!
Mert úgy járnak, mint a ruha,
melyet megrág a moly,
mint a gyapjú, melyet megrág a féreg.
De az én igazságom örökre megmarad,
és szabadításom nemzedékről nemzedékre.

Ébredj, ébredj, szedd össze erődet, ó Yahuwah-nak karja!
Ébredj, mint hajdanában,
az ősrégi nemzedékek idején!
Hiszen te vágtad ketté Rahabot,
te döfted le a tengeri szörnyet!
Te szárítottad ki a tengert,
a nagy mélység vizeit,
te készítettél utat a tenger medrén át,
hogy átkelhessenek a megváltottak!

Így fognak visszatérni Yahuwah megváltottai is,
és ujjongva érkeznek meg a Tzionra.
Öröm koszorúzza fejüket örökre,
boldog örömben lesz részük,
a gyötrelmes sóhajtozás pedig elmúlik.

Én, én vagyok vigasztalótok!
Miért félsz halandó embertől,
olyan embertől, aki a fű sorsára jut?
Elfelejtetted alkotódat, Yahuwah-át,
aki az eget kifeszítette,
és alapot vetett a földnek?
Miért rettegsz szüntelen,
mindennap az elnyomó izzó haragjától,
mellyel el akar pusztítani?
De hová lesz az elnyomó izzó haragja?!

Hamarosan megszabadul a megkötözött,
nem hal meg, nem kerül a sírba,
nem fogy el a kenyere.
Mert én, Yahuwah,
vagyok a te Elohim-od,
aki fölriasztom a tengert,
hogy zúgnak hullámai.
Seregek Yahuwah-ja a nevem!

Igéimet adom a szádba,
és kezem árnyékával takarlak be,
amikor újra kifeszítem az eget,
és alapot vetek a földnek, Tzionnak pedig ezt mondom:
Az én népem vagy!

Ébredj már, ébredj már, kelj föl, Yerushalaim!
Kiittad már a harag poharát,
melyet Yahuwah keze tartott eléd,
az öblös poharat, amelytől tántorogsz,
kiittad, kiürítetted.

Fiai közül, akiket szült,
nem állt mellé egy sem.
Fiai közül, akiket fölnevelt,
nem fogta kézen egy sem.
Két dolog történt veled – még csak nem is szánnak –:
pusztulás és összeomlás,
éhínség és fegyver –
s még csak vigasztalód sincsen.

Fiaid aléltan feküdtek minden utcasarkon,
mint antilop a hálóban,
betelt rajtuk Yahuwah haragja, Elohim-od dorgáló szava.

Ezért halld meg ezt, te szegény,
aki részeg vagy, de nem bortól:
Ezt mondja Urad, Yahuwah, Elohim-od,
aki népéért perel:
Kivettem már kezedből a poharat,
melytől tántorogsz,
nem kell tovább innod haragom öblös poharából.
Kínzóid kezébe adom azt,
akik ezt mondták neked:
Hajolj le, hadd tapossunk rajtad!
Te pedig olyanná tetted hátadat, mint a föld,
mint az utca, amelyen taposnak.

Ébredj, ébredj, Tzion, szedd össze erődet!
Öltözz ékes ruhába, Yerushalaim, te szent város,
mert nem jön már ide többé körülmetéletlen és tisztátalan.
Rázd le magadról a port, kelj föl, fogságba vitt Yerushalaim,
oldd le nyakadról bilincsedet, Tzion fogságba vitt lánya!

Ezt mondja Yahuwah:
Ingyen adtalak oda,
nem pénzen váltalak meg.

Mert ezt mondja az én URam, Yahuwah:
Egykor Egyiptomba került népem,
és jövevény volt ott,
aztán Asszíria sanyargatta.
Most pedig mit tegyek – így szól Yahuwah –,
hiszen ingyen vitték el népemet?!
Ujjonganak, akik uralkodnak rajta – így szól Yahuwah –,
és gyalázzák nevemet szüntelen, mindennap.

Ezért majd megismeri népem a nevemet azon a napon,
hogy én vagyok az, aki így szólt: Itt vagyok!

Mily szép, ha feltűnik a hegyeken
az örömhírt hozó lába!
Békességet hirdet, örömhírt hoz,
szabadulást hirdet.
Azt mondja Tzionnak: Elohim-od uralkodik!

Halld, őrállóid hangosan kiáltanak,
együtt ujjonganak,
mert saját szemükkel látják,
hogy visszatér Yahuwah a Tzionra.

Vígan ujjongjatok mindnyájan, Yerushalaim romjai!
Mert megvigasztalta népét Yahuwah,
megváltotta Yerushalaim-ot!

Kinyújtotta szent karját Yahuwah
minden nép szeme láttára.
Meglátják majd az egész föld határán Elohim-unk szabadítását.

Távozzatok, távozzatok,
vonuljatok ki onnan,
tisztátalan dolgot ne érintsetek!
Vonuljatok ki belőle,
tisztítsátok meg magatokat,
akik Yahuwah edényeit hordozzátok!

De nem kell sietve vonulnotok,
nem kell futva mennetek,
mert Yahuwah jár előttetek, Yiszráel Elohim-ja lesz mögöttetek is.

Eredményes lesz szolgám munkája,
magasra emelkedik, igen hatalmas lesz.

Sokan csak iszonyodtak tőle,
annyira torz, nem emberi volt külseje,
emberhez nem méltó volt alakja.

De bámulatba ejt majd sok népet,
királyok is befogják előtte szájukat,
mert olyan dolgot látnak,
amiről senki sem beszélt nekik,
olyan dolgot tudnak meg,
amiről addig nem hallottak.

Ki hitte volna el, amit hallottunk,
ki előtt volt nyilvánvaló Yahuwah hatalma?

Mint vesszőszál, sarjadt ki előttünk,
mint gyökér a szikkadt földből.
Nem volt neki szép alakja,
amiben gyönyörködhettünk volna,
sem olyan külseje,
amiért kedvelhettük volna.

Megvetett volt, és emberektől elhagyatott,
fájdalmak férfia,
betegség ismerője.
Eltakartuk arcunkat előle,
megvetett volt,
nem törődtünk vele.

Pedig a mi betegségeinket viselte,
a mi fájdalmainkat hordozta.
Mi meg azt gondoltuk,
hogy Elohim csapása sújtotta és kínozta.

Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket,
bűneink miatt törték össze.
Ő bűnhődött,
hogy nekünk békességünk legyen,
az ő sebei árán gyógyultunk meg.

Mindnyájan tévelyegtünk, mint a juhok,
mindenki a maga útját járta.
De Yahuwah őt sújtotta mindnyájunk bűnéért.

Amikor kínozták, alázatos maradt,
száját sem nyitotta ki.
Mint a bárány, ha vágóhídra viszik,
vagy mint a juh, mely némán tűri, hogy nyírják,
ő sem nyitotta ki száját.

Fogság és ítélet nélkül hurcolták el,
de kortársai közül ki törődött azzal,
hogy amikor kiirtják a földön élők közül,
népe vétke miatt éri a büntetés?!

A bűnösök közt adtak sírt neki,
a gazdagok közé jutott halála után,
bár nem követett el gonoszságot,
és nem beszélt álnokul.

Yahuwah akarata volt az,
hogy betegség törje össze.
De ha fel is áldozta magát jóvátételül,
mégis meglátja utódait, sokáig él. Yahuwah akarata célhoz jut vele.

Lelki gyötrelmeitől megszabadulva látja őket,
és megelégedett lesz.
Igaz szolgám sokakat tesz igazzá ismeretével,
és ő hordozza bűneiket.

Ezért a nagyok között adok neki részt,
a hatalmasokkal együtt részesül zsákmányban,
hiszen önként ment a halálba,
hagyta, hogy a bűnösök közé sorolják,
pedig sokak vétkét vállalta magára,
és közbenjárt a bűnösökért.

Ujjongj, meddő, aki nem szültél,
vígan ujjongj!
Örvendj, aki nem vajúdtál,
mert több fia lesz az elhagyottnak,
mint a férjes asszonynak!
– mondja Yahuwah.

Széles helyet keress sátradnak,
feszítsd ki sátorponyváidat teljes szélességükben!
Húzd meg köteleidet,
erősen verd le cövekeidet!
Mert jobbra is, balra is terjeszkedni fogsz,
utódaid a népek örökébe lépnek,
és elpusztított városokat telepítenek be.

Ne félj, mert nem vallasz szégyent,
ne pironkodj, mert nem ér gyalázat!
Ifjúkorod szégyenét is elfelejted,
özvegységed gyalázatára nem emlékezel többé.
Mert aki alkotott, az a férjed,
akinek Seregek Yahuwah-ja a neve,
és aki megváltott, yiszráel Szentje,
akit az egész föld Elohim-jának hívnak.

Mint elhagyott és fájó lelkű asszonyt,
megszólít téged Yahuwah,
és mint ifjú menyasszonynak, ha megvetett volt is,
ezt mondja Elohim-od:
Egy rövid szempillantásra elhagytalak,
de nagy irgalommal összegyűjtelek.
Túláradó haragomban egy pillanatra
elrejtettem előled arcomat,
de örök hűséggel irgalmazok neked
– mondja megváltó Yahuwah-ád.

Mert úgy teszek, mint Noach idejében:
Ahogyan megesküdtem,
hogy nem árasztja el Noach özönvize többé a földet,
úgy esküszöm meg most,
hogy nem haragszom rád,
és nem dorgállak meg többé.
Mert a hegyek megszűnhetnek,
és a halmok meginoghatnak,
de hozzád való hűségem nem szűnik meg,
és békességem szövetsége nem inog meg
– mondja könyörülő Yahuwah-ád.

Ó, te nyomorult, vihartépte, vigasztalan!
Íme, én drágakövekre építem falaidat,
zafírokból rakom le alapodat.
Rubinból készítem el falad párkányát,
és kapuidat briliánskövekből,
összes határaidat meg gyémántokból.
Fiaid mind Yahuwah tanítványai lesznek,
és nagy lesz fiaid békessége.

Igazság által leszel erős,
nem kell félned az elnyomástól:
távol marad tőled,
sem a rettentéstől:
nem közelít hozzád.
Ha rád támadnak is,
nem tőlem lesz az.
Aki rád támad,
elesik veled szemben.

Hiszen én teremtettem a kovácsot,
aki a parazsat éleszti,
és fegyvert készít munkájával,
én teremtettem az öldöklőt is,
hogy pusztítson.
Célt téveszt minden fegyver,
amit ellened kovácsoltak,
meghazudtolsz minden nyelvet,
mely törvénykezni mer veled.
Ez az öröksége Yahuwah szolgáinak,
így szolgáltatok nekik igazságot
– így szól Yahuwah.

Ti szomjazók mind,
jöjjetek vízért,
még ha nincs is pénzetek!
Jöjjetek, vegyetek és egyetek!
Jöjjetek, vegyetek bort és tejet,
nem pénzért
és nem fizetségért!

Minek adnátok pénzt azért,
ami nem kenyér,
keresményeteket azért,
amivel nem lehet jóllakni?
Hallgassatok csak rám,
és jó ételt fogtok enni,
élvezni fogjátok a kövér falatokat!
Figyeljetek rám,
jöjjetek hozzám!
Hallgassatok rám,
és élni fogtok!

Örök szövetséget kötök veletek,
mert hűséges maradok Davidhoz.
Tanúvá tettem őt a népek között,
fejedelemmé
és parancsolóvá a nemzetek fölött.
Te pedig olyan népet hívsz,
melyet nem is ismersz,
és olyan népek futnak hozzád,
amelyek nem ismertek: Elohim-jáért, Yahuwah-ért, Yiszráel Szentjéért,
aki dicsővé tesz téged.

Keressétek Yahuwah-át,
amíg megtalálható!
Hívjátok segítségül,
amíg közel van!
Hagyja el útját a bűnös,
és gondolatait az álnok ember!
Térjen Yahuwah-hoz,
mert irgalmaz neki, Elohim-unkhoz,
mert kész megbocsátani.

Bizony, a ti gondolataitok
nem az én gondolataim,
és a ti utaitok
nem az én utaim
– így szól Yahuwah.

Mert amennyivel magasabb
az ég a földnél,
annyival magasabbak
az én utaim a ti utaitoknál,
és az én gondolataim
a ti gondolataitoknál.

Mert ahogyan az eső és a hó
lehull az égből,
és nem tér oda vissza,
hanem megöntözi a földet,
termővé
és gyümölcsözővé teszi;
magot ad a magvetőnek
és kenyeret az éhezőnek,
ilyen lesz az én igém is,
amely számból kijön:
nem tér vissza hozzám üresen,
hanem véghezviszi, amit akarok,
eléri célját,
amiért küldtem.

Bizony, örömmel jöttök ki,
és békességben vezetnek benneteket.
A hegyek és a halmok
vígan ujjonganak előttetek,
és a mező fái mind tapsolnak.
A tövis helyén ciprus nő,
a csalán helyén mirtusz nő. Yahuwah dicsőségére lesz ez,
örök jelül,
amely nem pusztul el.

Ezt mondja Yahuwah
Tartsátok meg a törvényt,
cselekedjetek igazságosan,
mert hamarosan eljön szabadításom,
és nyilvánvalóvá lesz igazságom.

Boldog az a halandó, aki így cselekszik,
az az ember, aki ehhez ragaszkodik:
vigyáz, hogy meg ne sértse a Shabbatot,
és vigyáz, hogy keze semmi rosszat ne tegyen.

Ne mondjon ilyet az az idegen,
aki Yahuwah-hoz csatlakozott:
Bizonyára elkülönít engem népétől Yahuwah.
Ne mondja a herélt sem:
Én már kiszáradt fa vagyok!

Mert ezt mondja Yahuwah
Ha a heréltek megtartják Shabbatjaimat,
azt választják, ami nekem kedves,
és ragaszkodnak szövetségemhez,
akkor fenntartom nevük emlékét
házamban és falaimon belül,
különbül, mint a fiak és a leányok.
Örök nevet adok nekik,
amelyet nem lehet eltörölni.

Az idegeneket, akik csatlakoznak Yahuwah-hoz, és őt szolgálják,
akik szeretik Yahuwah nevét,
és az ő szolgái lesznek,
mindazokat, akik vigyáznak,
hogy meg ne sértsék a Shabbatot,
és ragaszkodnak szövetségemhez,
elviszem szent hegyemre,
és örömet szerzek nekik
abban a házban, ahol hozzám imádkoznak.
Égőáldozataik és véresáldozataik
kedvesek lesznek oltáromon.
Mert az én házam neve
imádság háza lesz minden nép számára.

Így szól az én URam, Yahuwah
aki összegyűjti a szétszóródott Yiszráelt
Még gyűjtök azokhoz,
akiket összegyűjtöttem!

Ti, mezei vadak,
jöjjetek mind, és egyetek,
ti, erdei vadak is mind!

Az őrök mind vakok,
nem vesznek észre semmit,
mindnyájan néma ebek,
nem tudnak ugatni.
Álmodozva hevernek,
szeretnek szunnyadozni.

Nagy étvágyú ebek ezek,
nem tudnak jóllakni,
és ezek a pásztorok
nem tudnak figyelni.
Mind a maga útján jár,
mindegyik a maga nyeresége után,
kivétel nélkül.

Jöjjetek, hozok bort,
igyuk részegre magunkat!
Legyen a holnap is olyan, mint a ma,
vagy még sokkal jobb!

Az igaz ember elvész, és senki sem törődik vele.
A hűséges emberek kimúlnak, és senki sem ügyel rá.
A gonosz miatt múlik ki ugyan az igaz, de békességre jut;
és fekvőhelyén pihen, aki egyenes úton járt.

Jöjjetek csak ide, ti boszorkányivadékok,
te hűtlen, parázna fajzat!
Mit csúfolódtok, miért jártatjátok a szátokat,
miért öltögetitek a nyelveteket?
Hiszen ti vagytok a hűtlen népség,
a hazug fajzat,
akik bujálkodtok a tölgyfáknál,
minden bujazöld fa alatt,
gyermekeket vágtok le a patakoknál,
a sziklahasadékokban!

A patak sima köveit tetted örökségeddé,
azok jutottak osztályrészedül.
Italáldozatot is mutatsz be nekik,
ételáldozatot is viszel.
Én ebbe belenyugodjak?

Magasba nyúló hegyen helyezted el fekvőhelyedet,
oda is fölmész áldozatot bemutatni.
Az ajtó mögé és az ajtófélfához tetted bálványod jelképét.
Tőlem elszakadva levetkőztél,
fölmentél széles fekvőhelyedre.
Megegyeztél az egyikkel,
akinek a fekvőhelyét szereted,
és fajtalankodtál vele.

A Molokhoz zarándokoltál olajjal és sok illatszerrel.
Messzire küldted követeidet,
le egészen a holtak hazájáig.
A sokféle mesterkedés elfárasztott,
mégsem vallottad be, hogy hasztalan,
hanem újból erőt gyűjtöttél,
ezért nem betegedtél bele.

Kitől tartottál és féltél, hogy hazudoznod kell?
Miért nem törődtél velem,
miért nem gondoltál rám?
Talán hallgatok én ősidők óta,
azért nem félsz engem?!

Én tudom megmondani, hogyan boldogulsz.
De amit te csinálsz, az nem használ neked.
Ha segítségért kiáltasz,
tud-e rajtad segíteni bálványaid tömege?
Valamennyit fölkapja a szél,
a szellő is elsodorja.

De aki hozzám folyamodik,
az örökli az országot,
és részt kap szent hegyemen.

Ezt mondja:
Töltsétek, töltsétek,
egyengessétek az utat,
vegyétek el népem útjából,
amiben megbotolhat!

Ezt mondja a magasztos, a felséges,
aki örök Mishkánjában (hajlékában) lakik,
szent az ő neve:
Magasságban és szentségben lakom,
de a megtörttel és alázatos lelkűvel is.
Felüdítem az alázatosak lelkét,
felüdítem a megtörtek szívét.

Mert nem örökké perlek,
és nem vég nélkül haragszom,
hiszen elalélna előttem a lélek,
az emberek, akiket én alkottam.

Megharagudtam a haszonlesés bűne miatt,
haragomban megvertem őt,
és elrejtőztem.
Ő pedig elpártolt tőlem,
és a maga esze után járt.
Láttam útjait, mégis meggyógyítom
és vezetem őt.
Vigasztalással fizetek neki
és gyászolóinak.

Megteremtem ajkán a hála gyümölcsét:
Békesség, békesség közel és távol!

Ezt mondja Yahuwah:
Meggyógyítom őt!

De a bűnösök olyanok, mint a háborgó tenger,
amely nem tud megnyugodni,
iszapot és sarat kavarnak hullámai.

A bűnösöknek nincs békességük!
– mondja Elohim-om.

Kiálts, ne sajnáld a torkod!
Harsogjon hangod, mint a kürt!

Mondd meg népemnek, hogy mi a bűne, Yaakov házának, hogy mi a vétke!

Ők minden nap keresnek engem,
szeretnék megismerni utaimat,
mint egy olyan nép, amelynek tettei igazak,
és nem hagyja el Elohim-ja törvényét;

Igaz döntéseket kérnek tőlem,
szeretnének Elohim-hoz közel lenni.

Miért böjtölünk – mondják –, ha te nem látod meg,
miért gyötörjük magunkat, ha nem akarsz tudni róla?

De hiszen ti a böjti napokon is megtaláljátok kedvteléseteket,
mert robotosaitokat hajszoljátok.

Hiszen pörölve és veszekedve böjtöltök,
sőt bűnösen, ököllel verekedve.

Nem úgy böjtöltök, ahogyan ma illenék,
nem úgy, hogy meghalljam hangotokat a magasságban.

Ilyen az a böjt, amely nekem tetszik?
Ilyen az a nap, melyen az ember a lelkét gyötri?

Ha lehajtja fejét, mint a káka,
zsákba öltözik, és hamut szór maga alá,
azt nevezed böjtnek, és Yahuwah kedves napjának?

Nekem az olyan böjt tetszik,
amikor leoldod a bűnösen fölrakott bilincseket,
kibontod a járom köteleit,
szabadon bocsátod az elnyomottakat,
és összetörsz minden jármot!

Oszd meg kenyeredet az éhezővel,
vidd be házadba a szegény bujdosókat,
ha mezítelent látsz, ruházd fel,
és ne zárkózz el testvéred elől!

Akkor eljön világosságod, mint a hajnalhasadás,
és hamar beheged a sebed.

Igazságod jár előtted,
és Yahuwah dicsősége lesz mögötted.

Ha segítségül hívod Yahuwah-át, ő válaszol,
ha kiáltasz, ezt mondja: Itt vagyok!

Ha majd senkire sem raksz jármot,
nem mutogatsz ujjal, és nem beszélsz álnokul,
ha kenyeret adsz az éhezőnek,
és jól tartod a nyomorultat,

akkor fölragyog a sötétben világosságod,
és homályod olyan lesz, mint a déli napfény.

Yahuwah vezet majd szüntelen,
kopár földön is jól tart téged.

Csontjaidat megerősíti,
olyan leszel, mint a jól öntözött kert,
mint a forrás, amelyből nem fogy ki a víz.

Fölépítik fiaid az ősi romokat,
falat emelsz a régiek által lerakott alapokra;
a rések befalazójának neveznek,
aki romokat tesz újra lakhatóvá.

Ha nem jársz kedvteléseid után a Shabbat napján,
az én szent napomon,

ha a Shabbat napját gyönyörűségesnek hívod,
Yahuwah szent napját dicsőségesnek,

és azzal dicsőíted, hogy abbahagyod munkáidat,
nem keresed kedvteléseidet,
és nem tárgyalsz ügyeidről,

akkor gyönyörködni fogsz Yahuwah-ban,
én pedig a föld magaslatain foglak hordozni,

és táplállak ősödnek, Yaakovnak örökségében.

Yahuwah maga mondja ezt.

Nem Yahuwah keze rövid ahhoz, hogy megsegítsen,
nem az ő füle süket ahhoz, hogy meghallgasson,

hanem a ti bűneitek választottak el titeket Elohim-otoktól,
a ti vétkeitek miatt rejtette el orcáját előletek,
és nem hallgatott meg.

Hiszen kezetek vérrel van beszennyezve,
ujjaitokhoz bűn tapad,
ajkatok hazugságot szól,
nyelvetek álnokságot suttog.

Nincs, aki igaz vádat emelne,
nincs, aki helyesen ítélkeznék.

Haszontalanságban bíznak,
és hiábavalóságot beszélnek,
nyomorúságot fogannak,
és bajt szülnek.

Mérges kígyó tojásait költik ki,
és pókhálót szőnek.

Meghal, aki tojásaikból eszik,
és ha rátaposnak, vipera kel ki.

Pókhálójukból nem lesz ruha,
nem takarózhatnak készítményükbe,
készítményük csak bajt okoz,
erőszakos tetteket követnek el.

Lábuk gonosz cél után fut,
sietnek ártatlan vért ontani.

Gondolataik ártó gondolatok,
pusztulás és romlás van útjaikon.

Nem ismerik a békesség útját,
eljárásuk nem törvényes.

Ösvényeik görbék:
aki azokon jár, annak nincs köze a békességhez.

Ezért van távol tőlünk a törvény,
és nem ér el hozzánk az igazság.

Világosságra várunk,
de csak sötétség van,
napfényre,
de homályban járunk.

Tapogatjuk a falat, mint a vakok,
tapogatózunk, mint akinek nincs szeme.

Botladozunk fényes délben,
mintha alkonyat volna,
és sötétségben vagyunk, mint a holtak.

Morgunk mindnyájan, mint a medvék,
nyögdécselünk, mint a galambok.

Törvényességre várunk,
de nincs,
segítségre,
de távol van tőlünk.

Bizony, sok bűnt követtünk el veled szemben,
vétkeink ellenünk beszélnek.

Bizony, tele vagyunk bűnnel,
gonoszságunkat be kell ismernünk.

Bűnösök vagyunk,
megtagadtuk Yahuwah-át,
hűtlenül eltértünk Elohim-unktól.

Erőszakot és lázadást hirdettünk,
szívünk hazug beszédet gondolt és szólt.

Háttérbe szorul a törvény,
távol áll az igazság,
elbukik a hűség a tereken,
nem érvényesülhet a becsület.

Oda van már a hűség,
és aki a rosszat kerüli, zsákmányul esik.

Látta ezt Yahuwah,
és rossznak ítélte, hogy nincs törvényes rend.

Amikor látta, hogy nincs ott senki,
és elámult, hogy nincs, aki közbelépjen,
saját karja segítette őt,
saját igazsága támogatta.

Felöltötte az igazságot mint páncélt,
védelmező sisak van a fején.

A bosszúállás ruháit öltötte magára,
felindulása mint köpeny borul rá.

Amilyenek voltak a tettek, aszerint fog megfizetni.
Haraggal fizet ellenfeleinek,
tetteik szerint ellenségeinek,
tetteik szerint fizet meg a szigeteknek.

Félni fogják Yahuwah nevét napnyugaton,
és dicsőségét napkeleten,
amikor eljön mint egy sebes folyam,
amelyet Yahuwah szele korbácsolt föl.

De eljön Tzionhoz a Megváltó,
Yaakov megtérő bűnöseihez!
– így szól Yahuwah.

Ilyen szövetségem van nekem velük
– mondja Yahuwah:

Lelkem, mely rajtad nyugszik,
és igéim, amelyeket szádba adtam,
nem fogynak ki a szádból,
utódod szájából és utódod utódainak a szájából,
mostantól fogva mindörökké – mondja Yahuwah.

Kelj fel, tündökölj,
mert eljött világosságod,
rád ragyogott Yahuwah dicsősége.

Bár még sötétség borítja a földet,
sűrű homály a nemzeteket,
de fölötted ott ragyog Yahuwah,
dicsősége meglátszik rajtad.

Világosságodhoz népek jönnek,
és királyok a rád ragyogó fényhez.

Emeld föl tekintetedet,
és nézz körül!

Mindnyájan összegyűltek,
és hozzád jönnek,
fiaid messziről jönnek,
leányaidat ölben hozzák.

Ha majd látod, örömre derülsz,
repesve tágul a szíved.

Özönlik hozzád a tengerek kincse,
a népek gazdagsága hozzád kerül.

Ellep a tevék sokasága,
Midján és Éfa tevéi.

Mindnyájan Shebából jönnek,
aranyat és tömjént hoznak,
és Yahuwah dicső tetteit hirdetik.

Kédár minden nyáját hozzád terelik,
Nebájót kosai szolgálatodra állnak,
hogy oltáromra kerüljenek
kedves áldozatként.

Így ékesítem föl ékes templomomat.

Kik ezek, akik repülnek, mint a felhő,
mint a galambok szállnak dúcaikba?

Csak szavamra várnak a szigetek,
legelőször Tarsís hajói,
hogy elhozzák fiaidat messziről,
ezüstjükkel és aranyukkal együtt,

Elohim-od, Yahuwah nevének dicsőségére, Yiszráel Szentje dicsőségére,
hogy fölékesítsen téged.

Idegenek építik várfalaidat,
és királyaik szolgálatodra állnak.

Bár haragomban megvertelek,
de most kegyelmesen irgalmazok neked.

Kapuid legyenek nyitva állandóan,
ne legyenek zárva se éjjel, se nappal,
hogy elhozhassák a népek gazdagságát
királyaik vezetésével.

De azok a népek és országok,
amelyek nem szolgálnak téged,
elpusztulnak,
azok a népek egészen kipusztulnak.

Hozzád kerül a Libánon dicsősége:
ciprus, kőris és fenyő egyaránt,
hogy ékesítse szent helyemet.

Így teszem lábam zsámolyát dicsőségessé.

Meghajolva járulnak eléd sanyargatóid fiai,
lábad elé borulnak mind,
akik megvetettek,
és így neveznek: Yahuwah városa, Yiszráel Szentjének Tzionja.

Bár elhagyott és gyűlölt voltál,
feléd sem járt senki,
de majd örökre fenségessé teszlek,
és örvendezővé nemzedékről nemzedékre.

Népek tejét szopod,
királyi emlőkön táplálkozol,
és megtudod, hogy én, Yahuwah,
vagyok szabadítód és megváltód, Yaakov erős Elohim-ja.

Réz helyett aranyat hozatok,
vas helyett ezüstöt,
fa helyett rezet hozatok,
és kő helyett vasat.

Békét adok, hogy az irányítson,
és igazságot, hogy az parancsoljon.

Híre sem lesz többé országodban erőszaknak,
határaidban pusztulásnak és romlásnak.

Elohim szabadítását nevezed kőfalaidnak,
és dicséretét kapuidnak.

Nem a nap lesz többé napvilágod,
és nem a hold fénye világít neked,
hanem Yahuwah lesz örök világosságod,
és Elohim-od lesz ékességed.

Nem megy le többé napod,
és holdad nem fogy el.

Yahuwah lesz örök világosságod,
letelnek gyászod napjai.

Egész néped igaz lesz,
örökre birtokában lesz az ország;
facsemete, amelyet én ültettem,
kezem alkotása, amely megmutatja dicsőségemet.

A kevés is ezerré nő,
a kicsiny is hatalmas néppé.

Én, Yahuwah,
rövid idő múlva megvalósítom ezt.

Uramnak, Yahuwah-nak lelke nyugszik rajtam,
mert felkent engem Yahuwah.

Elküldött, hogy örömhírt vigyek az alázatosaknak,
bekötözzem a megtört szíveket,
szabadulást hirdessek a foglyoknak,
és szabadon bocsátást a megkötözötteknek.

Hirdetem Yahuwah kegyelmének esztendejét, Elohim-unk bosszúállása napját,
vigasztalok minden gyászolót.

Hamu helyett fejdíszt adok Tzion gyászolóinak,
gyászfátyol helyett illatos olajat,
a csüggedés helyett öröméneket.

Igazság fáinak nevezik őket, Yahuwah ültetvényének: őt ékesítik.

Felépítik az ősi romokat,
helyreállítják a régi omladékokat,
újjáépítik a lerombolt városokat,
amelyek nemzedékeken át romokban hevertek.

Jelentkeznek majd az idegenek,
hogy legeltessék nyájaitokat,
és más népek fiai lesznek földműveseitek és szőlőmunkásaitok.

Titeket pedig Yahuwah papjainak neveznek, Elohim-unk szolgáinak mondanak.

A népek gazdagságát élvezitek,
kincseikkel büszkélkedhettek.

A kétszeres szégyen és szidalom után
ujjongani fognak osztályrészüknek,
mert kétszer annyi jut mindenkinek az országban,
örökké tartó örömben lesz részük.

Mert én, Yahuwah, szeretem az igazságot,
gyűlölöm a rablást és az álnokságot.

Megadom munkájuk megérdemelt jutalmát,
és örök szövetséget kötök velük.

Híresek lesznek utódaik a nemzetek közt,
és ivadékaik a népek között.

Bárki látja őket, fölismeri,
hogy ezt a népet megáldotta Yahuwah.

Nagy örömöm telik Yahuwah-ban,
víg örömre indít Elohim-om,
mert az üdvösség ruhájába öltöztetett,
az igazság palástját terítette rám,
mint vőlegényre, ki fölteszi fejdíszét,
mint menyasszonyra, ki fölrakja ékszereit.

Mert ahogyan a föld növényeket hajt,
és a kert veteményeket sarjaszt,
úgy sarjaszt majd igazságot az én URam, Yahuwah is,
és öröméneket minden nép hallatára.

Nem hallgathatok Tzion miatt,
nem nyughatom Yerushalaim miatt,
míg nem ragyog igazsága, mint a hajnalfény,
és szabadulása, mint az égő fáklya.

Látni fogják igazságodat a népek,
dicsőségedet az összes királyok.

Új nevet adnak neked,
melyet Yahuwah maga határoz meg.

Ékes korona leszel Yahuwah kezében,
királyi fejdísz Elohim-od tenyerén.

Nem mondanak többé elhagyottnak,
országodat sem mondják pusztaságnak,
hanem úgy hívnak, hogy gyönyörűségem,
országodat pedig úgy, hogy férjnél van.

Mert gyönyörködik majd benned Yahuwah,
és országodnak ő lesz a férje.

Mert ahogy az ifjú elveszi a hajadont,
úgy vesz el téged, aki felépít;
ahogy a vőlegény örül menyasszonyának,
úgy örül majd neked Elohim-od.

Falaidra, Yerushalaim, őröket állítottam.
Soha ne hallgassanak, se nappal, se éjjel!

Ti, akik Yahuwah-át emlékeztetitek,
ne legyetek némák!

Ne engedjétek, hogy néma maradjon,
amíg helyre nem állítja,
és dicséretének helyévé nem teszi Yerushalaim-ot a földön.

Yahuwah esküre emelte jobb kezét,
erős karját:

Nem adom többé gabonádat eledelül ellenségeidnek.
Nem isszák többé idegenek mustodat, amelyért te fáradoztál,
hanem azok élvezik, akik betakarítják,
és dicsérik Yahuwah-át:
azok isszák meg szent udvaraimban,
akik leszüretelik.

Vonuljatok, vonuljatok ki a kapukon,
készítsetek utat a népnek!

Töltsétek, töltsétek föl az országutat,
hányjátok le róla a köveket,
állítsatok útjelzőket a népek között!

Hírül adta Yahuwah a föld széléig:
Mondjátok meg Tzion leányának:

Jön már Szabadítód, vele jön szerzeménye,
előtte jön munkája eredménye.

Szent népnek nevezik őket, Yahuwah megváltottainak,
téged pedig sokat látogatott városnak hívnak,
nem leszel elhagyatott!

Ki jön ott Edomból, vérvörös ruhában Bocrából,
pompás öltözetben, erőteljes léptekkel?
Én, aki igazat beszélek, és van erőm a szabadításhoz!

Miért vörös az öltözeted,
miért olyan a ruhád, mint azé, aki borsajtóban tapos?

A sajtóban egyedül tapostam,
a népek közül senki sem volt velem.
Tapostam őket haragomban,
tiportam őket felindulásomban.
Levük a ruhámra fröccsent,
egész öltözetemet beszennyeztem.

Mert bosszúállás napja van a szívemben,
eljött a megtorlás esztendeje.

Föltekintettem, de nem volt segítőm,
csodálkoztam, mert nem volt támogatóm.

Saját karom segített nekem,
és felindulásom támogatott.

Népeket tapostam el haragomban,
szétzúztam őket felindulásomban,
és a földre öntöttem levüket.

Yahuwah hűségét magasztalom,
Yahuwah tetteit dicsérem:
mindazt, amit Yahuwah tett értünk,
sok jótéteményét Yiszráel háza iránt,
mert irgalmasan bánt velünk, nagyon hűségesen.

Mert ezt mondta: Mégiscsak az én népem ez,
fiaim, nem tudnak meghazudtolni.

Ezért szabadította ki őket minden nyomorúságukból.
Nem követ vagy angyal, hanem ő maga szabadította meg őket:
szeretetével és könyörületével ő váltotta meg őket.

Felkarolta és hordozta őket ősidőktől fogva.

Ők azonban engedetlenek voltak,
és megszomorították szent lelkét.

Ezért ellenségükké vált,
és harcolt ellenük.

De visszaemlékezett népe a régi időkre, Moshera:
Hol van, aki a tengerből kihozta nyájának pásztorát?
Hol van, aki belé öntötte szent lelkét?
Hol van, aki dicső karjával megragadta Moshe jobb kezét?

Kettéhasította előttük a vizet, örök nevet szerezve magának.
Átvezette őket a mély tengeren, mint a lovat a pusztán; meg sem botlottak.

Mint mikor a jószág pihenni tér a völgybe,
úgy pihentette meg őket Yahuwah Szelleme.

Így terelgetted népedet, dicső nevet szerezve magadnak.

Tekints le az égből, nézz le szent
és dicső Mishkánodból (hajlékodból):
Hol van féltő szereteted és hatalmad?
Szíved megindulása és irgalmad
miért marad távol tőlem?

Hiszen te vagy a mi atyánk,
Avraham nem ismer bennünket,
Yiszráel nem törődik velünk.

Yahuwah, te vagy a mi atyánk,
ősidőktől fogva megváltónknak nevezünk.

Miért engeded, Yahuwah,
hogy letévedjünk utaidról?
Miért engeded,
hogy a szívünk kemény legyen,
s ne féljen téged?

Fordulj szolgáidhoz, örökséged törzseihez!

Szent néped csak kis ideig birtokolta szent helyedet,
azután ellenségeink taposták.

Olyanok lettünk,
mintha sohasem uralkodtál volna rajtunk,
mintha nem a te nevedről neveztek volna el.

Bárcsak szétszakítanád az eget,
és leszállnál, hogy meginogjanak előtted a hegyek!

Ahogy a tűz lángra lobbantja a rőzsét,
és felforralja a tűz a vizet,
úgy ismertesd meg nevedet ellenségeiddel:
reszkessenek tőled a népek,
ha majd váratlanul félelmes dolgokat művelsz:
ha leszállsz, meginognak tőled a hegyek.

Soha, senki sem hallotta,
fülébe nem jutott,
szemével nem látta,
hogy volna Elohim rajtad kívül,
aki ilyet tenne a benne bízókért.

Találkozol azzal, aki örül,
mert igazak tettei,
utaidon jár,
és rád gondol.

De te megharagudtál,
mert vétkeztünk.

Régóta így vagyunk,
bárcsak megszabadulnánk!

Mindnyájan olyanok lettünk,
mint a tisztátalanok,
minden igazságunk olyan, mint a szennyes ruha.

Elhervadunk mindnyájan,
mint a falevél,
bűneink elsodornak bennünket,
mint a szél.

Nincs aki nevedet segítségül hívná,
aki buzgón ragaszkodnék hozzád.

Elrejtetted orcádat előlünk,
bűneink hatalmába adtál bennünket.

Yahuwah, atyánk vagy te mégis!

Mi vagyunk az agyag,
te a mi formálónk,
kezed alkotása vagyunk mindannyian.

Yahuwah, ne haragudj ennyire,
ne emlékezzél örökké bűneinkre!

Tekints ránk:
mindnyájan a te néped vagyunk!

Szent városaid pusztává lettek,
pusztává lett a Tzion is, Yerushalaim pedig lakatlanná.

Szent és ékes templomunk,
ahol őseink dicsértek téged,
tűz martaléka lett.

Romba dőlt minden,
ami drága volt nekünk.

Még ezek után is türtőzteted magad, URunk?

Hallgatsz,
és még tovább gyötörsz bennünket?

Megkereshettek volna, de nem kérdeztek,
megtalálhattak volna, de nem kerestek.

Itt vagyok, itt vagyok! – mondtam a népnek,
amely nem hívta segítségül nevemet.

Kitártam kezemet naphosszat a lázadó nép felé,
amely nem a jó úton jár,
hanem saját gondolatai után.

Ez a nép csak bosszant engem,
dacol velem szüntelen.

Kertekben mutatnak be áldozatot,
téglaoltárokon tömjéneznek.

Sírkamrákban üldögélnek,
kriptákban töltik az éjszakát,
disznóhúst esznek,
és undok moslék van edényükben.

Azt mondják: Maradj távol, ne közelíts hozzám,
mert én szent vagyok!

Olyanok ezek,
mintha egész nap égő tűz füstje csavarná orromat.

Föl van ez írva nálam.
Nem hallgatok, amíg meg nem fizettem.

De megfizetek nekik!
Ezt mondja Yahuwah:

A ti bűneitekért,
de egyben őseitek bűneiért is,
akik a hegyeken tömjéneztek,
és a halmokon gyaláztak engem,
régi tetteik büntetését mérem ki rájuk.

Ezt mondja Yahuwah:

Ha mustot találnak a szőlőfürtben,
ezt mondják: Ne pusztítsd el, mert áldás van benne!

Ugyanígy bánok majd szolgáimmal is:
nem pusztítom el valamennyit.

Adok még Yaakovnak utódokat, Yehudanak is,
akik hegyeimet öröklik.

Választottaim veszik birtokukba,
szolgáim laknak rajta.

A Sárón juhok legelője lesz,
az Ákór völgye marhák delelője,
népem birtoka;
azoké, akik engem keresnek.

De nektek, akik elhagyjátok Yahuwah-át,
elfeledkeztek szent hegyemről,
a szerencse Elohim-nak terítetek asztalt,
a sors elohimnőnek öntötök italáldozatot,
fegyver lesz a sorsotok,
valamennyien a vágóhídra kerültök.

Mert szóltam, de nem feleltetek,
beszéltem, de nem hallgattatok rám,
hanem azt tettétek, amit rossznak látok,
azt választottátok, ami nem tetszik nekem.

Azért ezt mondja az én URam, Yahuwah:

Szolgáim enni fognak, ti pedig éheztek!
Szolgáim inni fognak, ti pedig szomjaztok!

Szolgáim örülni fognak, ti pedig szégyent vallotok!
Szolgáim ujjongani fognak örvendező szívvel,
ti pedig kiáltoztok majd fájó szívvel,
és jajgattok összetört szellemmel!

Neveteket csak átok formájában hagyjátok választottaimra:
Így öljön meg az én URam, Yahuwah!

Szolgáinak pedig más nevet ad.

Mert aki áldást mond a földön,
az igElohim nevével mond áldást,
és aki esküszik a földön,
az igElohim-ra esküszik.

Feledésbe mennek a régi bajok,
eltűnnek szemem elől.

Mert én új eget és új földet teremtek,
a régire nem is emlékeznek,
senkinek sem jut eszébe.

Ezért örvendjetek és vigadjatok mindörökké annak,
amit teremtek.

Mert Yerushalaim-ot vigasságra teremtem,
népét pedig örömre.

Vigadozni fogok Yerushalaim-mal,
és örvendezni népemmel.

Nem hallatszik ott többé sírás és jajgatás hangja.

Nem lesz ott olyan csecsemő,
aki csak néhány napig él,
sem öreg ember, aki magas kort nem ér.

Mert a legfiatalabb is százéves korában hal meg,
és aki nem ér meg száz évet,
átkozottnak számít.

Házakat építenek, és laknak bennük,
szőlőket ültetnek, és élvezik gyümölcsüket.

Nem úgy építenek, hogy más lakjék benne,
nem úgy ültetnek, hogy más élvezze.

Mert népem élete oly hosszú lesz,
mint a fáké.

Választottaim maguk élnek munkájuk eredményéből.

Nem hiába fáradoznak,
nem veszedelemre szülnek,
mert Yahuwah áldott népe ez, ivadékaival együtt.

Mielőtt kiáltanak, én már válaszolok,
még beszélnek, én már meghallgatom.

A farkas a báránnyal együtt legel,
az oroszlán szalmát eszik, mint a marha,
és a kígyónak por lesz a kenyere.

Nem árt és nem pusztít szent hegyemen senki –
mondja Yahuwah.

Yahuwah ezt mondja:
A menny az én trónusom,
a föld pedig lábam zsámolya.
Milyen házat akartok építeni nekem,
és milyen helyen kellene tartózkodnom?

Hiszen mindent az én kezem alkotott,
így keletkezett minden – így szól Yahuwah.

Mert én arra tekintek, aki nyomorult és megtört szívű,
és aki igéimet tiszteli.

Bikát vágnak le, de embert is ölnek,
juhot áldoznak, de kutya nyakát is szegik.
Ételáldozatot mutatnak be, de disznóvért is,
tömjéneznek emlékeztetőül, de a bálványt is áldják.

Ők is maguk választották meg útjukat,
és förtelmes bálványaikban gyönyörködtek.
Én is magam választom meg, hogy mivel bántsam őket,
és rájuk hozom, amitől borzadnak.

Mert szóltam, de nem feleltek,
beszéltem, de nem hallgattak rám,
hanem azt tették, amit rossznak látok,
azt választották, ami nem tetszik nekem.

Halljátok Yahuwah igéjét, akik tisztelitek szavát:
Honfitársaitok, akik gyűlölnek
és kitaszítanak benneteket nevem miatt,
ezt mondják: Mutassa meg dicsőségét Yahuwah,
látni akarjuk örömötöket!
Ők azonban szégyent vallanak.

Zúgás hangzik a városból,
hangzik a templomból:
Yahuwah hangja,
aki megfizet ellenségeinek
érdemük szerint.

Mielőtt vajúdott,
már szült is.
Mielőtt rájött a fájdalom,
fiút hozott a világra.
Ki hallott ilyet,
ki látott ehhez foghatót?
Vajon egy országért csak egy napig kell vajúdni?
Születik-e nép csak úgy egyszerre?

Hiszen alig vajúdott Tzion,
máris megszülte fiait.

Csak megindítsam,
és ne vezessem le a szülést?
– kérdezi Yahuwah.
Vagy én, aki a szülést vezetem, megakadályozzam?
– kérdezi Elohim-od.

Örüljetek Yerushalaim-mal!
Vigadjatok vele mindnyájan, akik szeretitek!
Szívből örüljetek vele mind, akik gyászoltátok!

Mert jóllakásig szophattok
vigasztalást nyújtó emlőjéből.
Gyönyörködve szívhatjátok telt mellét.

Bizony, ezt mondja Yahuwah:
Folyamként árasztom rá a békességet,
mint megáradt patakot,
a népek gazdagságát.

Megszoptatnak, karjukon hordoznak,
és térdükön ringatnak benneteket.
Ahogyan az anya vigasztalja fiát,
úgy vigasztallak én titeket:

Yerushalaim-ban kaptok vigasztalást!
Meglátjátok, és örül szívetek,
testetek is virul, mint a fű.

Megtudják, hogy Yahuwah támogatja szolgáit,
ellenségeit pedig megbünteti.

Mert eljön Yahuwah tűzben,
harci kocsijai gyorsak, mint a forgószél.
Rájuk zúdítja lángoló haragját,
és fenyítését lángoló tűzben.

Mert tűzzel ítél Yahuwah,
kardja mindenkit elér,
és sokan lesznek, akiket megöl Yahuwah.

Elpusztulnak mindazok, akik megszentelik és megtisztítják magukat,
de csak azért, hogy kertekben áldozzanak egy középen álló körül,
és akik disznóhúst, undok állatot és egeret esznek – így szól Yahuwah.

Ismerem tetteiket és gondolataikat.
Eljött az ideje, hogy összegyűjtsem a különböző nyelvű népeket.

Jöjjenek és lássák dicsőségemet!
Csodát teszek majd köztük,
és a megmentetteket elküldöm a népekhez:

Tarsísba, Púlba és Lúdba,
az íjászokhoz, Tubalhoz és Yavanhoz,
a messzi szigetekre, amelyek még nem hallották híremet,
és nem látták dicsőségemet.

Vigyék hírül dicsőségemet a népeknek.

Elhozzák minden honfitársatokat
az összes népek közül ajándékul Yahuwah-nak:
lovakon, kocsikon és gyaloghintókon,
öszvéreken és tevéken,
szent hegyemre, Yerushalaim-ba
– mondja Yahuwah,
ahogyan Yiszráel fiai szokták elhozni ajándékukat tiszta edényben
Yahuwah házába.

Én pedig ezek közül is választok papokat és levitákat – mondja Yahuwah.

Mert ahogyan megmarad az új ég és az új föld,
amelyet én alkotok – így szól Yahuwah -,
ugyanúgy megmaradnak utódaitok és a nevetek is.

Azután újholdról újholdra és Shabbatról Shabbatra eljön minden ember,
és leborul előttem – mondja Yahuwah.

Amikor eltávoznak, meglátják azoknak a holttestét,
akik hűtlenül elhagytak engem.

Nem pusztulnak el ott a férgek,
a tűz sem alszik ki,
és minden ember undorodni fog tőlük.