Yahuwah Biblia

Így szólt Yahuwah igéje Yonahhoz, Amittaj fiához: Indulj, menj Ninivébe, a nagy városba, és prédikálj ott, mert feljutott hozzám gonoszságának híre! El is indult Yonah, de azért, hogy Tarsísba meneküljön Yahuwah elől. Elment Jáfóba, talált ott egy hajót, amely Tarsísba készült. Kifizette az útiköltséget, és hajóra szállt, hogy a rajta levőkkel Tarsísba menjen Yahuwah elől.

Yahuwah azonban nagy szelet bocsátott a tengerre. Nagy vihar támadt a tengeren, és már azt hitték, hogy hajótörést szenvednek. Félelem fogta el a hajósokat; mindegyik a maga Elohim-jához kiáltott, és a hajóban levő holmikat a tengerbe dobták, hogy így könnyebbé tegyék azt. Yonah pedig lement a hajó mélyébe, és ott feküdt mély álomba merülve. De odament hozzá a hajóskapitány, és így szólt hozzá: Mi van veled, hogy ilyen mélyen alszol? Kelj föl, kiálts Elohim-odhoz! Talán gondol ránk Elohim, és nem veszünk el! Az emberek meg ezt mondták egymásnak: Gyertek, vessünk sorsot, és tudjuk meg, ki miatt ért bennünket ez a veszedelem! Sorsot vetettek, és a sors Yonahra esett. Akkor így beszéltek hozzá: Mondd el nekünk, miért van rajtunk ez a veszedelem? Mi a foglalkozásod, és honnan jössz? Hol a hazád, és melyik népből való vagy? Ő így felelt nekik: Héber vagyok. Yahuwah-át, a menny Elohim-ját félem, aki a tengert és a szárazföldet alkotta. Az embereket nagy félelem fogta el, amikor megtudták, hogy Yahuwah elől menekül – mert Yonah elmondta nekik – és ezt mondták neki: Hogy tehettél ilyet?! Majd ezt kérdezték tőle: Mit tegyünk veled, hogy lecsendesedjék körülöttünk a tenger? Mert a tenger egyre viharosabb lett. Ő pedig így válaszolt nekik: Fogjatok meg, és dobjatok a tengerbe, akkor lecsendesedik körülöttetek a tenger! Mert tudom, hogy énmiattam támadt ez a nagy vihar rátok. Az emberek azonban igyekeztek visszaevezni a szárazföldre, de nem tudtak, mert a tenger egyre viharosabb lett körülöttük. Ekkor így kiáltottak Yahuwah-hoz: Jaj, Yahuwah-ám, ne vesszünk el emiatt az ember miatt, ne terheljen bennünket ártatlan vér! Mert te, Yahuwah-ám, azt teszed, amit akarsz!

Azzal fogták Yonaht, beledobták a tengerbe; a tenger háborgása pedig megszűnt. Ezért az emberek nagy félelemmel félték Yahuwah-át, áldozatot mutattak be, és fogadalmakat tettek Yahuwah-nak. Yahuwah azonban odarendelt egy nagy halat, és az lenyelte Yonaht. Három nap és három éjjel volt Yonah a hal gyomrában.

Yonah imádkozott Elohim-jához, Yahuwah-hoz a hal gyomrában. Ezt mondta:

Nyomorúságomban Yahuwah-hoz kiáltottam,
és ő meghallgatott engem.

A halál torkából kiáltottam segítségért,
és te meghallottad hangomat.

Mélységbe dobtál, a tenger közepébe,
és áradat vett körül.

Minden habod és hullámod átcsapott fölöttem.
Azt gondoltam, hogy eltaszítottál engem magad elől.

Bárcsak újra megláthatnám szent templomodat!
Már-már életemet fenyegette a víz,
mélység és örvény vett körül,
hínár fonódott a fejemre.

Lesüllyedtem a hegyek alapjáig,
örökre bezárult mögöttem a föld,
de te kiemelted életemet a sírból,
ó, Yahuwah-ám, Elohim-om!

Amikor elcsüggedt a lelkem,
Yahuwah-ra gondoltam,
és imádságom eljutott hozzád,
szent templomodba.

Akik hitvány bálványokhoz ragaszkodnak,
azok elhagyják jótevőjüket.
De én hálaéneket zengve áldozok neked,
és amit megfogadtam, teljesítem.

Yahuwah-tól jön a szabadulás!
Yahuwah pedig parancsot adott a halnak,
és az kiköpte Yonaht a szárazföldre.

Yahuwah igéje másodszor is szólt Yonahhoz: Indulj, menj Ninivébe, a nagy városba, és hirdesd ott azt az üzenetet, amelyet én mondok neked! Yonah elindult, és elment Ninivébe Yahuwah szava szerint. Ninive pedig nagy városa volt Elohim-nak: három nap kellett a bejárásához. Elindult tehát Yonah befelé a városba egynapi járásra, és ezt hirdette: Még negyven nap és elpusztul Ninive!

Ninive lakosai azonban hittek Elohim-nak, böjtöt hirdettek, és zsákruhát öltött a város apraja-nagyja. Amikor ez a hír eljutott Ninive királyához, fölkelt trónjáról, levetette magáról díszruháját, zsákruhát öltött magára, és hamuba ült. Azután kihirdették Ninivében a király és a főurak rendeletére a következőket: Az emberek és állatok, a szarvasmarhák és juhok semmit meg ne kóstoljanak, ne legeljenek, vizet se igyanak! Öltsön zsákruhát ember és állat, kiáltsanak teljes erővel Elohim-hoz, és térjen meg mindenki a rossz útról, és hagyjon fel erőszakos tetteivel! Ki tudja, talán felénk fordul, és megszán Elohim, lelohad lángoló haragja, és nem veszünk el!

Amikor Elohim látta, amit tettek, és hogy megtértek a rossz útról, megbánta Elohim, hogy veszedelembe akarta dönteni őket, és nem tette meg.

Ez azonban nagyon rosszul esett Yonahnak, és megharagudott. Így imádkozott Yahuwah-hoz: Ó, Yahuwah-ám! Gondoltam én ezt már akkor, amikor még hazámban voltam! Azért akartam először Tarsísba menekülni, mert tudtam, hogy te kegyelmes és irgalmas Elohim vagy, türelmed hosszú, nagy a szereteted, és még a rosszat is megbánod. Most azért Yahuwah-ám, vedd el az én életemet, mert jobb meghalnom, mint élnem! Yahuwah azonban ezt kérdezte: Igazad van-e, hogy haragszol?! Azután kiment Yonah a városból, letelepedett a várostól keletre, készített ott magának egy kunyhót, és odaült az árnyékába, hogy lássa, mi történik majd a várossal.

Yahuwah Elohim pedig úgy intézte, hogy egy bokor nőjön Yonah fölé, árnyékot tartva a feje fölött, és megvédje a rosszulléttől. Yonah nagyon örült a bokornak. Elohim azonban úgy intézte, hogy másnap hajnalhasadáskor egy féreg megszúrja a bokrot, és az elszáradjon. Amikor kisütött a nap, Elohim úgy intézte, hogy tikkasztó keleti szél támadjon. Yonah napszúrást kapott, ájuldozott, a halált kívánta magának, és azt mondta: Jobb meghalnom, mint élnem! Akkor Elohim ezt kérdezte Yonahtól: Igazad van-e, amikor haragszol emiatt a bokor miatt? Ő így felelt: Igazam van! Haragszom mindhalálig! Yahuwah ezt mondta: Te szánod ezt a bokrot, amelyért nem fáradtál, és amelyet nem te neveltél; amely egy éjjel felnőtt, másik éjjelre pedig elpusztult. Én meg ne szánjam meg Ninivét, a nagy várost, amelyben több mint tizenkétszer tízezer ember van, akik nem tudnak különbséget tenni a jobb és a bal kezük között? És ott a sok állat is!