Héber Nevek Biblia

¹Yáhu'Yikim Yáhu'Dáhi király uralkodásának harmadik évében eljött Nevukhádnetzár, Bável királya Yerusháláyim ellen, és körülzárta azt.
²Yahuwah a kezébe adta Yáhu'Yikimot, Yáhu'Dáh királyát és Elohim háza fölszerelésének egy részét; ő pedig elvitte a fölszerelést Shin'ár földjére, a maga a templomába, és elohimának a kincstárában helyezte el.

³A király meghagyta főudvarmesterének, Áshpenáznak, hogy válasszon ki Yiszrá'El fiai közül királyi vérből való, vagy nemesi származású ifjakat, ⁴akiknek semmiféle fogyatékosságuk nincs, hanem szép arcúak, fogékonyak minden bölcsességre, taníthatók az ismeretekre, megértik a tudományt, és így alkalmasak arra, hogy majd a királyi palotában szolgálatba álljanak.
Meg kellett őket tanítani a Kászdim írására és nyelvére is.

⁵A király elrendelte, hogy adjanak nekik mindennap a király ételéből és abból a borból, amit ő szokott inni.
Így kellett őket nevelni három esztendeig, hogy azután a király szolgálatába álljanak.

⁶Voltak közöttük Yáhu'Dáhiak is: Dáni'El, Chánányáh, Mishá'El és 'Ázáryáh.
⁷A főudvarmester ilyen neveket adott nekik: Dáni'Elt Belteshá'tzárnak, Chánányáht Shádrákhnak, Mishá'Elt Meshákhnak, 'Ázáryáht pedig 'Áved-Negonak nevezte el.

⁸Dáni'El azonban elhatározta, hogy nem szennyezi be magát a király ételével és azzal a borral, amit ő szokott inni, ezért arra kérte a főudvarmestert, hogy ne kelljen magát beszennyeznie. ⁹Elohim a főudvarmestert jóindulatra és szeretetre indította Dáni'El iránt,
¹⁰de azért ezt mondta a főudvarmester Dáni'Elnek: Félek az én uramtól, a királytól, mert ő rendelkezett így ételetekről és italotokról.
Mi lesz, ha azt látja, hogy ti soványabbak vagytok, mint a veletek egykorú ifjak?
Még bajba kerülök miattatok a királynál!

¹¹Akkor Dáni'El ezt mondta annak a felügyelőnek, akit a főudvarmester rendelt Dáni'El, Chánányáh, Mishá'El és 'Ázáryáh mellé:
¹²Tégy próbát szolgáiddal tíz napig!
Engedjék meg, hogy zöldségféléket együnk, és vizet igyunk.
¹³Azután mutassanak meg neked minket és azokat az ifjakat, akik a király ételéből esznek,
és amit majd látsz, aszerint bánj szolgáiddal!

¹⁴Az hallgatott rájuk ebben a dologban,
és próbát tett velük tíz napig.
¹⁵Tíz nap múlva szebbnek látszottak,
és kövérebbek voltak azoknál az ifjaknál, akik a király ételéből ettek.
¹⁶Ezért a felügyelő fölmentette őket az alól, hogy az előírt ételt egyék, és hogy bort igyanak,
és ahelyett zöldségféléket adott nekik.

¹⁷Ennek a négy ifjúnak megadta Elohim, hogy előrehaladjanak a tudományban,
mindenféle írásban és bölcsességben. Dáni'El pedig értett a látomások és az álmok magyarázatához is.

¹⁸Amikor eljött az az idő, amelyről meghagyta a király, hogy vezessék őket eléje,
a főudvarmester bevezette őket Nevukhádnetzár elé.
¹⁹A király elbeszélgetett velük,
de egy sem akadt több közöttük olyan, mint Dáni'El, Chánányáh, Mishá'El és 'Ázáryáh.
Ők tehát a király szolgálatába álltak.

²⁰Akármit kérdezett tőlük a király,
bölcsesség és értelem dolgában tízszer okosabbaknak találta őket
egész országa minden mágusánál és varázslójánál.

²¹Ott is maradt Dáni'El Koresh király uralkodásának első évéig.

Szójegyzék: Áshpenáz (אַשְׁפְּנַז - 𐤀𐤔𐤐𐤍𐤆) – főudvarmester - 1:3 • 'Áved-Nego (עֲבֵדנְגוֹ - 𐤏𐤁𐤃𐤍𐤂𐤅) – 'Ázáryáh báveli neve - 1:7 • Belteshá'tzár (בֵּלְטְשַׁאצַּר - 𐤁𐤋𐤈𐤔𐤀𐤑𐤓) – Dáni'El báveli neve - 1:7 • Chánányáh (חֲנַנְיָה - 𐤇𐤍𐤍𐤉𐤄) – Yáhu'Dáhi ifjú, báveli neve: Shádrákh - 1:6 • Kászdim (כַּשְׂדִּים - 𐤊𐤔𐤃𐤉𐤌) – káldeusok, a báveli birodalom népe - 1:4 • Koresh (כּוֹרֶשׁ - 𐤊𐤅𐤓𐤔) – Koresh (Círus, perzsa király - 1:21) • Meshákh (מֵישַׁךְ - 𐤌𐤉𐤔𐤊) – Mishá'El báveli neve - 1:7 • Mishá'El (מִישָׁאֵל - 𐤌𐤉𐤔𐤀𐤋) – Yáhu'Dáhi ifjú - 1:6 • Shádrákh (שַׁדְרַךְ - 𐤔𐤃𐤓𐤊) – Chánányáh báveli neve - 1:7 • Shin'ár (שִׁנְעָר - 𐤔𐤍𐤏𐤓) – Bável ősi neve - 1:2 • 'Ázáryáh (עֲזַרְיָה - 𐤏𐤆𐤓𐤉𐤄) – Yáhu'Dáhi ifjú, báveli neve: 'Áved-Nego - 1:6

¹Nevukhádnetzár uralkodásának tizenkettedik évében álmot látott Nevukhádnetzár, nyugtalan lett a szelleme, és nem tudott tovább aludni. ²Ekkor azt mondta a király, hogy hívjanak mágusokat, igézőket, varázslókat és csillagjósokat, hogy mondják meg: mi volt a királynak az álma. Azok eljöttek, és a király elé álltak. ³A király így szólt hozzájuk: Álmot láttam, és nyugtalan a szellemem, amíg nem tudom: mit jelent az álom. ⁴A csillagjósok így szóltak a királyhoz - arámul: Király, örökké élj! Mondd el az álmot szolgáidnak, és mi megadjuk a magyarázatát. ⁵A király válaszolt, és ezt mondta a csillagjósoknak: Ez az elhatározásom: Ha nem adjátok tudtomra az álmot és magyarázatát, akkor darabokra vágnak benneteket, házaitokat pedig szemétdombbá teszik. ⁶De ha az álmot és magyarázatát előadjátok, akkor ajándékokat, birtokokat és nagy méltóságot kaptok tőlem. Adjátok tehát elő az álmot és magyarázatát! ⁷Azok másodszor is válaszoltak, és ezt mondták: A király mondja el az álmot szolgáinak, mi majd megadjuk a magyarázatot. ⁸A király válaszolt, és ezt mondta: Most már bizonyosan tudom, hogy ti csak időt akartok nyerni, mert látjátok, hogy mi az elhatározásom. ⁹Ha az álmot nem adjátok tudtomra, azt csak úgy tudom megítélni, hogy ti megegyeztetek, és csak hazug és haszontalan dolgokat beszéltek előttem, míg a körülmények meg nem változnak. Ezért az álmot mondjátok meg, és abból tudni fogom, hogy helyes magyarázatot adtok-e nekem. ¹⁰A csillagjósok így válaszoltak a királynak: Nincs olyan halandó a földön, aki a király kívánságának meg tudna felelni. Nincs is egy olyan nagy és hatalmas király sem, aki ilyen dolgot kérdezett volna mágusaitól, varázslóitól vagy csillagjósaitól. ¹¹Mert az, amit a király kérdez, igen nehéz. Nincs is más, aki azt el tudná mondani a királynak, csak elohimok, akik nem laknak együtt a testben élőkkel.

¹²Ezért a király igen nagy haragra gerjedt, és elrendelte, hogy végezzék ki a Báveli bölcseket mind. ¹³Amikor kiadták a parancsot, hogy öljék meg a bölcseket, keresték Dáni'Elt és társait, hogy őket is megöljék. ¹⁴Ekkor Dáni'El okos és értelmes szavakkal fordult Áryokhhoz, a király testőrparancsnokához, aki már elindult, hogy megölesse a Báveli bölcseket. ¹⁵Így szólt Áryokhhoz, a király megbízottjához: Miért adott ki ilyen kegyetlen parancsot a király? Akkor Áryokh tudtára adta a dolgot Dáni'Elnek. ¹⁶Dáni'El pedig bement a királyhoz, és azt kérte tőle, hogy adjon neki időt, ő majd megadja a magyarázatot a királynak.

¹⁷Ezután Dáni'El hazament, és tudtára adta a dolgot társainak, Chánányáhnak, Mishá'Elnak és 'Ázáryáhnak, ¹⁸majd irgalomért könyörögtek a menny Elohimjához, hogy e titok miatt ne vesszenek el Dáni'El és társai a Báveli bölcsekkel együtt. ¹⁹Ekkor a titok lelepleződött Dáni'El előtt éjszakai látomásban, Dáni'El pedig áldotta érte a menny Elohimját. ²⁰Ezt mondta Dáni'El:

Elohim neve legyen áldott örökkön örökké,
övé a bölcsesség és a hatalom.
²¹Ő szabja meg a különböző időket és alkalmakat.
Királyokat taszít el, és királyokat támaszt.
Ő ad bölcsességet a bölcseknek
és tudományt a nagy tudósoknak.
²²Ő tárja fel a mélyen elrejtett titkokat;
tudja, mi van a sötétségben, és nála lakik a világosság.
²³Magasztallak és dicsőítlek én téged, atyáim Elohimja,
mert bölcsességet és erőt adtál nekem,
és most tudtul adtad, amit kértünk tőled,
tudtul adtad nekünk a király dolgát.

²⁴Dáni'El ezután elment Áryokhhoz, akinek a király azt parancsolta, hogy pusztítsa el a Báveli bölcseket. Odament, és ezt mondta neki: Ne pusztítsd el a Báveli bölcseket! Vezess engem a király elé, és én megmagyarázom a királynak az álmát!

²⁵Akkor Áryokh sietve bevitte Dáni'Elt a király elé, és jelentette: Találtam egy férfit a Yáhu'Dáhból hozott foglyok közül, aki meg tudja magyarázni a királynak az álmát. ²⁶A király megszólalt, és azt mondta Dáni'Elnek, akinek Belteshá'tzár lett a neve: Képes vagy arra, hogy megmondd, milyen álmot láttam, és mi annak a magyarázata? ²⁷Dáni'El így válaszolt a királynak: A titkot, amelyet a király kérdezett, bölcsek, varázslók, mágusok és csillagászok nem tudják megfejteni a királynak. ²⁸De van Elohim a mennyben, aki a titkokat feltárja. Ő azt tudatta Nevukhádnetzár királlyal, hogy mi fog történni az utolsó napokban. A te álmod és az a látomás, amelyet fekvőhelyeden láttál, ez volt: ²⁹Te, ó király, azon töprengtél fekvőhelyeden, hogy mi fog történni ezután. A titkok kijelentője pedig tudatta veled, hogy mi fog történni. ³⁰Előttem pedig ez a titok nem azért tárult föl, mintha bennem nagyobb bölcsesség volna, mint bármely élő emberben, hanem azért, hogy a magyarázat a királynak tudomására jusson, és hogy megtudd, amin magadban töprengsz.

³¹Neked, ó király, látomásod volt: egy nagy szobrot láttál. A szobor hatalmas és roppant fényes volt. Előtted állt, és rettenetes volt ránézni is. ³²Ennek a szobornak a feje színaranyból volt, a melle és a karjai ezüstből, a hasa és az oldala rézből, ³³a lábszárai vasból, lábai pedig részint vasból, részint cserépből voltak. ³⁴Miközben nézted, egy kő zuhant le anélkül, hogy valaki hozzányúlt volna, ledöntötte a szobrot vas- és cseréplábairól, és darabokra zúzta az egészet. ³⁵Összezúzódott a vas, a cserép, a réz, az ezüst és az arany, és olyan lett az egész, mint nyári szérűn a polyva, amelyet elvisz a szél, és nyomát sem lehet találni. A kő pedig, amely ledöntötte a szobrot, nagy heggyé lett, és elfoglalta az egész földet.

³⁶Ez az álom, és a magyarázatát is elmondjuk a királynak. ³⁷Ó király, királyok királya, akinek a menny Elohimja királyságot, hatalmat, erőt és méltóságot adott, ³⁸kezedbe adta az embereket, a mezei állatokat és az égi madarakat, bárhol laknak is, és mindezeknek uralkodójává tett: te vagy az aranyfej! ³⁹De utánad más királyság támad, alacsonyabb rendű a tiednél. Azután pedig egy harmadik királyság, rézből való, amely az egész földön uralkodik. ⁴⁰A negyedik királyság erős lesz, mint a vas. Mert ahogyan a vas összetör és szétzúz mindent, úgy fogja pörölyként összetörni és szétzúzni amazokat. ⁴¹Azt is láttad, hogy a lábak és az ujjak részint cserépből, részint vasból vannak. Az a királyság ugyanis szétszakad, de marad benne valami a vas keménységéből, ahogyan láttad, hogy a vas keveredett az agyagcseréppel. ⁴²Lábujjai részint vasból, részint cserépből voltak; eszerint a királyság részint erős, részint törékeny lesz. ⁴³Vasat láttál agyagcseréppel keveredve. Azok ugyanis házasság révén keverednek, de nem egyesülnek egymással, ahogyan a vas sem egyesül a cseréppel. ⁴⁴Ezeknek a királyoknak az idejében támaszt a menny Elohimja egy királyságot, amely nem semmisül meg soha, és a királyi uralom más népre nem száll át. Összetöri mindezeket a királyságokat, és véget vet nekik, maga pedig fennáll mindörökké. ⁴⁵Ezért láttad, hogy a hegyről egy kő zuhant le anélkül, hogy valaki hozzányúlt volna, és összetörte a vasat, a rezet, a cserepet, az ezüstöt és az aranyat. A nagy Elohim tudtára adta a királynak, hogy mi történik majd ezután. Igazat mond ez az álom, és bizonyos a magyarázata.

⁴⁶Akkor Nevukhádnetzár király arcra borult, úgy hódolt Dáni'El előtt, és megparancsolta, hogy mutassanak be áldozatot, és tömjénezzenek neki. ⁴⁷Dáni'Elnek pedig azt mondta a király: Valóban a ti Elohimotok elohimok Elohimja, a királyok ura és a titkok feltárója, ezért tudtad feltárni ezt a titkot. ⁴⁸Akkor a király nagy méltóságra emelte Dáni'Elt, sok és nagy ajándékot adott neki, majd Bável város kormányzójává és a Báveli bölcsek elöljárójává tette. ⁴⁹Dáni'El viszont azt kérte a királytól, hogy Shádrákhot, Meshákhot és 'Áved-Negot rendelje szolgálatba Bável városában; Dáni'El pedig a királyi udvarban maradt.

Szójegyzék: Áryokh (אַרְיוֹךְ - 𐤀𐤓𐤉𐤅𐤊) – királyi testőrparancsnok - 2:14

¹Nevukhádnetzár király csináltatott egy hatvan könyök magas és hat könyök széles aranyszobrot. Fölállíttatta azt a Durá völgyében, Bável városában. ²Azután összehívatta Nevukhádnetzár király a kormányzókat, az elöljárókat, a helytartókat, a tanácsosokat, a kincstárnokokat, a bírákat, a rendőrparancsnokokat és a tartományok tisztviselőit, hogy jöjjenek el a szobor felavatására, amelyet Nevukhádnetzár király felállíttatott. ³Akkor összegyűltek a kormányzók, az elöljárók, a helytartók, a tanácsosok, a kincstárnokok, a bírák, a rendőrparancsnokok és a tartományok tisztviselői a szobor felavatására, amelyet Nevukhádnetzár király felállíttatott, és odaálltak a szobor elé, amelyet Nevukhádnetzár felállíttatott. ⁴A hírnök pedig hangos szóval kihirdette: Megparancsoljuk nektek, különböző nyelvű népek és nemzetek, ⁵hogy amint meghalljátok a kürt, síp, citera, hárfa, lant, duda és mindenféle hangszer hangját, boruljatok le, és hódoljatok az aranyszobor előtt, amelyet Nevukhádnetzár király felállíttatott! ⁶Ha pedig valaki nem borul le, és nem hódol előtte, azt azon nyomban bedobják az izzó tüzes kemencébe! ⁷Amikor tehát a különböző nyelvű népek és nemzetek meghallották a kürt, síp, citera, hárfa, lant és mindenféle hangszer hangját, leborultak, és hódoltak az aranyszobor előtt, amelyet Nevukhádnetzár király felállíttatott.

⁸Ekkor azonban Kászdim férfiak álltak elő, és bevádolták a Yáhudikat. ⁹Így beszéltek Nevukhádnetzár királyhoz: Király, örökké élj! ¹⁰Te, ó király, megparancsoltad, hogy minden ember, aki meghallja a kürt, síp, citera, hárfa, lant, duda és mindenféle hangszer hangját, boruljon le, és hódoljon az aranyszobor előtt; ¹¹ha pedig valaki nem borul le, és nem hódol előtte, azt dobják be az izzó tüzes kemencébe. ¹²Vannak itt Yáhudi férfiak, Shádrákh, Meshákh és 'Áved-Nego, akiket Bável városában állítottál szolgálatba, ezek a férfiak semmibe sem vesznek téged, ó király, nem tisztelik elohimádat, és nem hódolnak az aranyszobor előtt, amelyet felállíttattál.

¹³Ekkor Nevukhádnetzár haragra gerjedve megparancsolta, hogy vezessék elő Shádrákhot, Meshákhot és 'Áved-Negot. Oda is vezették ezeket a férfiakat a király elé. ¹⁴Nevukhádnetzár ezt kérdezte tőlük: Shádrákh, Meshákh és 'Áved-Nego! Igaz-e, hogy ti nem tisztelitek elohimámat és nem hódoltok az aranyszobor előtt, amelyet felállíttattam? ¹⁵Készek vagytok-e most, ha meghalljátok a kürt, síp, citera, hárfa, lant, duda és mindenféle hangszer hangját, leborulni és hódolni a szobor előtt, amelyet csináltattam? Mert ha nem hódoltok, azon nyomban bedobnak benneteket az izzó tüzes kemencébe. És van-e olyan Elohim, aki az én kezemből ki tud szabadítani benneteket? ¹⁶Shádrákh, Meshákh és 'Áved-Nego így válaszolt a királynak: Ó Nevukhádnetzár! Nem szükséges, hogy erre bármit is feleljünk. ¹⁷Van nekünk Elohimunk, akit mi tisztelünk: ő ki tud minket szabadítani az izzó tüzes kemencéből, és ki tud szabadítani a te kezedből is, ó király! ¹⁸De ha nem tenné is, tudd meg, ó király, hogy mi a te Elohimjaidet nem tiszteljük, és nem hódolunk az aranyszobor előtt, amelyet felállíttattál!

¹⁹Ekkor Nevukhádnetzárt úgy elöntötte a harag Shádrákh, Meshákh és 'Áved-Nego miatt, hogy még az arca is eltorzult. Meghagyta, hogy hétszerte jobban fűtsék be a kemencét, mint ahogyan be szokták fűteni. ²⁰Azután megparancsolta hadserege legerősebb vitézeinek, hogy kötözzék meg Shádrákhot, Meshákhot és 'Áved-Negot, és dobják be őket az izzó tüzes kemencébe. ²¹Megkötözték tehát ezeket a férfiakat, és úgy, ahogy fel voltak öltözve, nadrágostul, alsóruhástul és süvegestül, bedobták őket az izzó tüzes kemencébe. ²²Mivel a király szigorú parancsára a kemencét roppantul befűtötték, a lángoló tűz megölte azokat az embereket, akik Shádrákhot, Meshákhot és 'Áved-Negot odahurcolták. ²³A három férfi, Shádrákh, Meshákh és 'Áved-Nego pedig megkötözve az izzó tüzes kemencébe esett.

²⁴Nevukhádnetzár király azonban megdöbbent, sietve fölkelt, és ezt kérdezte udvari embereitől: Nem három férfit dobtunk megkötözve a tűzbe? Azok így válaszoltak a királynak: Valóban úgy van, ó király! ²⁵Ő azonban így szólt: Én mégis négy férfit látok szabadon járni a tűzben, és nincs rajtuk semmi sérülés. A negyedik pedig olyannak látszik, mint valami Elohim.

²⁶Ekkor Nevukhádnetzár király odament az izzó tüzes kemence ajtajához, és így szólt: Shádrákh, Meshákh és 'Áved-Nego, szolgái a felséges Elohimnak! Jertek ki, jöjjetek ide! És kijött Shádrákh, Meshákh és 'Áved-Nego a tűzből. ²⁷Az összegyűlt kormányzók, elöljárók, helytartók és a király udvari emberei pedig látták, hogy ezeknek a férfiaknak semmit sem ártott a tűz, a hajuk szála sem perzselődött meg, a ruhájuk sem égett meg, sőt még a füst szaga sem járta át őket. ²⁸Nevukhádnetzár ekkor így szólt: Áldott legyen a Shádrákh, Meshákh és 'Áved-Nego Elohimja, mert elküldötte angyalát, és kiszabadította szolgáit, akik benne bíztak. Még a király parancsát is megszegték, és kockára tették az életüket, de a maguk Elohimén kívül nem tiszteltek egy Elohimot sem, és nem hódoltak előttük. ²⁹Megparancsolom azért, hogy aki nem tiszteli Shádrákh, Meshákh és 'Áved-Nego Elohimját, azt vágják darabokra, bármilyen nyelvű népből vagy nemzetből való is, házát pedig tegyék szemétdombbá! Mert nincs más Elohim, aki így meg tud szabadítani. ³⁰Azután a király megerősítette tisztségében Shádrákhot, Meshákhot és 'Áved-Negot Bável városában.

³¹Nevukhádnetzár király üzenete az egész birodalmában lakó különféle nyelvű népekhez és nemzetekhez: Békességetek növekedjék! ³²Jónak látom kihirdetni a jeleket és a csodákat, amelyeket a felséges Elohim tett.

³³Mily nagyok az ő jelei,
mily hatalmasak csodái!
Az ő királysága örök királyság,
és uralma megmarad nemzedékről nemzedékre

Szójegyzék: Durá (דּוּרָא - 𐤃𐤅𐤓𐤀) – völgy Bável mellett - 3:1 • 'Elyon (עֶלְיוֹן - 𐤏𐤋𐤉𐤅𐤍) – Felséges - Elohim elohimi címe - 3:26

¹Én, Nevukhádnetzár, békében éltem házamban, boldog voltam palotámban. ²De egyszer álmot láttam, amely megrettentett engem, és azok az álomképek, amelyeket a fekhelyemen láttam, megrémítettek. ³Megparancsoltam azért, hogy vezessék elém a Báveli bölcseket mind, és azok magyarázzák meg nekem az álmot. ⁴Amikor eljöttek a mágusok, a varázslók, a csillagjósok és a csillagászok, elmondtam nekik az álmomat, de ők nem tudták nekem megmagyarázni. ⁵Végül megjelent előttem Dáni'El, akinek a neve az én elohimom neve után Belteshá'tzár, akiben szent, Elohimi Ruách van, és elmondtam neki az álmomat: ⁶Belteshá'tzár, te nagy mágus! Tudom, hogy szent, Elohimi Ruách van benned, és nincs olyan titok, amit ne tudnál megfejteni. Magyarázd meg azt a látomást, amelyet álmomban láttam!

⁷A látomás, amelyet fekvőhelyemen láttam, ez volt: Láttam egy fát a föld közepén, amely igen magas volt. ⁸A fa nőtt és erősödött, olyan magas lett, hogy az égig ért, és még a föld széléről is látható volt. ⁹Szép lombja volt és sok gyümölcse, táplálékot nyújtott mindenkinek. Alatta mezei vadak tanyáztak, ágain égi madarak fészkeltek, róla táplálkozott minden élőlény. ¹⁰Majd láttam fekvőhelyemen látomásban egy szent angyalt leszállni a mennyből. ¹¹Hangos szóval így kiáltott: Vágjátok ki ezt a fát, és vagdaljátok le ágait, tépjétek le leveleit, és szórjátok szét gyümölcseit! Meneküljenek alóla a vadak, és ágairól a madarak! ¹²De a tövét gyökerestül hagyjátok a földben, vas- és rézbilincsben a mező füve között! Hadd áztassa az ég harmatja, és egye a föld füvét, mint az állatok! ¹³Boruljon el emberi elméje, állati értelem maradjon csak benne, hét időszak teljék el így fölötte! ¹⁴a Málákhim határozata ez a rendelet, a szentek parancsa ez a végzés. Hadd tudják meg az élők, hogy 'Elyon uralkodik az emberek királysága fölött: annak adja, akinek akarja, és a legalacsonyabb sorsú embert is trónra emelheti. ¹⁵Én, Nevukhádnetzár király, ezt az álmot láttam, te pedig, Belteshá'tzár, magyarázd meg, mert országomnak egyetlen bölcse sem tudta megmagyarázni nekem. De neked tudnod kell, mert szent, Elohimi Ruách van benned.

¹⁶Ekkor Dáni'El, más néven Belteshá'tzár, egy pillanatra megdöbbent, mert gondolatai megrémítették. De a király így szólt hozzá: Belteshá'tzár, ne rémülj meg az álomtól és a jelentésétől! Belteshá'tzár erre így válaszolt: Yahuwah, szálljon az álom gyűlölőidre, jelentése pedig ellenségeidre! ¹⁷Az a fa, amelyet láttál, és amely olyan nagyra és hatalmasra nőtt, hogy az égig ért, és látható volt az egész földön, ¹⁸szép lombja és sok gyümölcse volt, táplálékot nyújtott mindenkinek, alatta tanyáztak a mezei vadak, ágain fészkeltek az égi madarak, ¹⁹az te magad vagy, ó király! Te lettél naggyá és hatalmassá; hatalmad megnőtt, felér az égig, és uralmad elér a föld széléig. ²⁰Annak pedig, hogy a király egy szent angyalt látott leszállni a mennyből, aki ezt mondta: Vágjátok ki ezt a fát és pusztítsátok el, de a tövét gyökerestül hagyjátok a földben, vas- és rézbilincsben a mező füve között, hadd áztassa az ég harmatja, és azt egye, amit a mezei vadak, míg csak hét időszak el nem telik fölötte! - ²¹annak ez a magyarázata, ó király: 'Elyonnek az ítélete ér utol téged, uram király! ²²Száműznek téged az emberek közül, a mezei vadak közt tanyázol, füvet eszel, mint az ökrök, és az ég harmatja áztat. Hét időszak telik így el fölötted, amíg el nem ismered, hogy 'Elyon uralkodik az emberek királysága fölött, és annak adja azt, akinek akarja. ²³Azért mondták, hogy a fa tövét gyökerestül hagyják meg, mert királyságod megmarad, mihelyt elismered, hogy a menny uralkodik. ²⁴Azért, ó király, fogadd meg tanácsomat: Hagyj fel vétkeiddel, légy igazságos, és gonoszság helyett bánj irgalmasan a szegényekkel! Így boldogan élhetsz sokáig.

²⁵Mindez megtörtént Nevukhádnetzár királlyal. ²⁶Tizenkét hónap múlva, amikor királyi palotája tetején sétált Bávelban, ²⁷így szólt a király: Ez az a nagy Bável, amelyet én építettem királyi székhellyé hatalmam teljében, fenségem dicsőítésére! ²⁸Alighogy a király kimondta ezeket a szavakat, egy hang hallatszott a mennyből: Neked szól ez az üzenet, Nevukhádnetzár király! Elvesztetted királyságodat! ²⁹Száműznek az emberek közül, a mezei vadak közt tanyázol, füvet eszel, mint az ökrök, és hét időszak múlik el fölötted, amíg el nem ismered, hogy 'Elyon uralkodik az emberek királysága fölött, és annak adja azt, akinek akarja.

³⁰Azon nyomban beteljesedett ez a beszéd Nevukhádnetzáron. Száműzték az emberek közül, füvet evett, mint az ökrök, és az ég harmatja áztatta testét, míg olyan hosszúra nem nőtt a szőre, mint a sasnak a tolla, és olyan karmai nem lettek, mint a madaraknak.

³¹Amikor eltelt ez az idő, én, Nevukhádnetzár, föltekintettem az égre, és értelmem visszatért. Áldottam 'Elyont, dicsőítettem és magasztaltam az örökké élőt, mert az ő uralma örök uralom, és királysága megmarad nemzedékről nemzedékre. ³²A föld minden lakóját semminek tekinti, tetszése szerint bánik a menny seregével és a föld lakóival. Senki sem foghatja le a kezét, és senki sem mondhatja neki: mit csinálsz? ³³Abban az időben értelmem visszatért, és királyságomhoz méltóan visszatért tündöklő dicsőségem is. Az udvari emberek és a főurak fölkerestek engem, visszahelyeztek királyságomba, és még nagyobb hatalomra jutottam.

³⁴Most azért én, Nevukhádnetzár, dicsérem, magasztalom és dicsőítem a mennyei Királyt, mert minden tette helyes, eljárása igazságos, és meg tudja alázni azokat, akik kevélyen élnek.

¹Belshá'tzár király nagy lakomát rendezett ezer főrangú emberének, és az ezer emberrel együtt itta a bort. ²A bor hatására megparancsolta Belshá'tzár, hogy hozzák elő azokat az arany- és ezüstedényeket, amelyeket apja, Nevukhádnetzár hozott el a Yerusháláyimi templomból. Azokból akart inni a király főrangú embereivel, feleségeivel és ágyasaival együtt. ³Elő is hozták az aranyedényeket, amelyeket a Yerusháláyimi templomból, Elohim házából hoztak el, és a király azokból ivott főrangú embereivel, feleségeivel és ágyasaival együtt. ⁴Itták a bort, és közben dicsőítették az aranyból, ezüstből, rézből, vasból, fából és kőből csinált elohimokat.

⁵Egyszerre csak egy emberi kéz ujjai tűntek fel, és írni kezdtek a királyi palota festett falára, a Menoráhval szemben; a király pedig nézte a kezet, ahogyan írt. ⁶Közben a király arca elsápadt, gyötrő gondolatai támadtak, dereka elernyedt, és még a térdei is reszkettek. ⁷A király hangosan kiáltozott, hogy vezessék eléje a varázslókat, a csillagjósokat és a csillagászokat. Azután így szólt a király a Báveli bölcsekhez: Akárki legyen is az az ember, aki elolvassa ezt az írást, és meg tudja nekem magyarázni, az bíborba öltözhet, aranyláncot kap a nyakára, és rang szerint harmadik lesz az országomban. ⁸Akkor eljöttek a király bölcsei mindnyájan, de nem tudták az írást elolvasni és megmagyarázni a királynak. ⁹Ezért Belshá'tzár király még jobban megrémült, arca elsápadt, és a főrangú emberek is tanácstalanok voltak.

¹⁰Az anyakirálynő azonban hallva a királynak és főrangú embereinek a beszédét, bement a mulatozókhoz, és ott így szólt a királyné: Király, örökké élj! Ne gyötörjenek téged gondolataid, és az arcod se legyen sápadt! ¹¹Van országodban egy férfi, akiben szent, Elohimi Ruách van. Atyád idejében őt úgy ismerték meg, mint akinek világos értelme van, és olyan bölcsessége, amilyen elohimok bölcsessége. Atyád, Nevukhádnetzár király a mágusok, a varázslók, a csillagjósok és a csillagászok elöljárójává tette; igen, a te atyád, ó király! ¹²Mert Dáni'Elben, akit a király Belteshá'tzárnak nevezett el, rendkívüli Ruách, tudás, értelem, továbbá álommagyarázó, titkot feltáró és rejtélyeket megfejtő képesség van. Most azért hívatni kell Dáni'Elt, majd ő megadja a magyarázatot!

¹³Dáni'Elt tehát a király elé vezették. A király így szólította meg Dáni'Elt: Te vagy a Yáhudi foglyok közül való Dáni'El, akit atyám, a király hozott ide Yáhu'Dáhból? ¹⁴Azt hallottam felőled, hogy Elohimi Ruách, világos értelem és rendkívüli bölcsesség van benned. ¹⁵Most vezették elém a bölcseket és a varázslókat, hogy olvassák el ezt az írást, és magyarázzák meg nekem, de ők nem tudták azt megmagyarázni. ¹⁶Rólad azonban azt hallottam, hogy meg tudod magyarázni, ami magyarázatra szorul, és meg tudod fejteni a rejtélyeket. Ha tehát most el tudod olvasni ezt az írást, és meg tudod nekem magyarázni, akkor bíborba öltözhetsz, aranyláncot kapsz a nyakadra, és rang szerint harmadik leszel országomban.

¹⁷Dáni'El így válaszolt a királynak: Ajándékaidat tartsd meg, és adományaidat add másnak! De azért az írást elolvasom, és megmagyarázom neked, királyom. ¹⁸Ó király! A felséges Elohim királyságot, nagyságot, méltóságot és dicsőséget adott atyádnak, Nevukhádnetzárnak. ¹⁹Olyan nagy hatalmat adott neki, hogy remegtek és rettegtek tőle a különböző nyelvű népek és nemzetek. Megölte, akit akart, és életben hagyta, akit akart; fölemelte, akit akart, és megalázta, akit akart. ²⁰De amikor szíve fölfuvalkodott, és gőgösen megkeményedett, letaszították királyi trónjáról, és méltóságát elvették tőle. ²¹Száműzték az emberek közül, és csak annyi értelme maradt, mint az állatoknak. A vadszamarak között tanyázott, füvet evett, mint az ökrök, és az ég harmatja áztatta testét, míg el nem ismerte, hogy a felséges Elohim uralkodik az emberek királysága fölött, és ő azt ülteti trónra, akit akar. ²²De te, Belshá'tzár, aki a fia vagy, nem aláztad meg magadat, bár mindezt tudtad. ²³A menny Ura fölé helyezted magad, mert az ő házának edényeit hozták eléd, és te bort ittál azokból főrangú embereiddel, feleségeiddel és ágyasaiddal együtt, miközben dicsőítetted az ezüstből, aranyból, rézből, vasból, fából és kőből csinált elohimokat, amelyek nem látnak, nem hallanak, és semmit sem tudnak. De azt Elohimot, akinek a kezében van az életed és minden utad, nem dicsőítetted. ²⁴Ezért küldte ő ezt a kezet, és íratta föl ezt az írást. ²⁵Ez az az írás, amelyet fölíratott: mené mené tekél ú-parszin. ²⁶Ez pedig a szavak magyarázata: A mené azt jelenti, hogy számba vette Elohim királyságodat, és véget vet annak. ²⁷A tekél azt jelenti, hogy megmért téged mérlegen, és könnyűnek talált. ²⁸A perész azt jelenti, hogy felosztotta királyságodat, és a mádájiaknak meg a párásziaknak adta.

²⁹Akkor Belshá'tzár parancsára Dáni'Elt bíborba öltöztették, nyakára aranyláncot tettek, és kihirdették, hogy rang szerint ő a harmadik az országban.

³⁰Még azon az éjszakán megölték Belshá'tzárt, a Kászdim királyát. ³¹A mádáji Dáryávesh pedig elfoglalta az országot hatvankét esztendős korában.

Szójegyzék: Belshá'tzár (בֵּלְשַׁאצַּר - 𐤁𐤋𐤔𐤀𐤑𐤓) – Bável utolsó királya - 5:1 • Dáryávesh (דָּרְיָוֶשׁ - 𐤃𐤓𐤉𐤅𐤔) – Dárius, mádáji király - 5:31 • mené mené tekél ú-parszin (מְנֵאמְנֵאתְקֵלוּפַרְסִין - 𐤌𐤍𐤀𐤌𐤍𐤀𐤕𐤒𐤋𐤅𐤐𐤓𐤎𐤉𐤍) – számba vette, megmérte, felosztotta - 5:25

¹Dáryávesh úgy látta jónak, hogy országa vezetésére százhúsz kormányzót nevezzen ki. Az egész országban voltak ilyenek. ²Ezek fölé pedig három főkormányzót rendelt, közülük az egyik Dáni'El volt. A kormányzók nekik adtak számot, hogy a királyt semmi kár ne érje. ³Ez a Dáni'El kiemelkedett a főkormányzók és a kormányzók közül, mivel rendkívüli Ruách volt benne; ezért a király őt akarta az egész ország élére állítani. ⁴A főkormányzók és a kormányzók igyekeztek ürügyet találni Dáni'El bevádolására az ország ügyeinek az intézésében, de semmiféle ürügyet vagy hibát nem tudtak találni, mert megbízható volt; sem hanyagságot, sem hibát nem lehetett találni nála. ⁵Akkor ezek az emberek azt mondták: Nem találunk semmiféle ürügyet, hogy bevádolhassuk ezt a Dáni'Elt, hacsak Elohimjának a törvényével kapcsolatban nem találunk ellene valamit.

⁶Akkor ezek a főkormányzók és kormányzók a királyhoz siettek, és ezt mondták neki: Dáryávesh király, örökké élj! ⁷Azt tanácsolják az ország főkormányzói, az elöljárók, a kormányzók, az udvari emberek és a helytartók, hogy hozzon a király végzést, és adjon ki szigorú rendeletet: aki harminc napon belül bármiért könyörög, akár Elohimhoz, akár emberhez rajtad kívül, ó király, azt dobják az oroszlánok vermébe! ⁸Most azért add ki, ó király, ezt a rendeletet, és írd alá ezt az iratot, hogy a mádájiak és a párásziak megmásíthatatlan törvénye szerint visszavonhatatlan legyen! ⁹Ennek megfelelően Dáryávesh király aláírta a rendeletet tartalmazó iratot.

¹⁰Amikor Dáni'El megtudta, hogy alá van írva ez az irat, hazament. Emeleti szobájának ablakai nyitva voltak Yerusháláyim felé, és ő napjában háromszor térden állva imádkozott, és magasztalta Elohimját, ahogyan azelőtt is szokta. ¹¹Azok az emberek pedig odasiettek, és ott találták Dáni'Elt, amint Elohimjához könyörgött és esedezett. ¹²Akkor a király elé járultak, és ezt mondták a királyi rendeletre hivatkozva: Ó király! Nem írtad-e alá azt a rendeletet, hogy aki harminc napon belül bármiért könyörög, akár Elohimhoz, akár emberhez rajtad kívül, azt dobják az oroszlánok vermébe? A király így válaszolt: De igen, így van, a mádájiak és a párásziak visszavonhatatlan törvénye szerint. ¹³Ekkor ők azt mondták a királynak: A Yáhudi foglyok közül való Dáni'El semmibe sem vesz téged, ó király, sem azt a rendeletet, amelyet aláírtál, hanem napjában háromszor könyörög Elohimjához. ¹⁴Amikor a király ezt meghallotta, nagyon elszomorodott, és azon töprengett: hogyan segíthetne Dáni'Elen. Napnyugtáig azon igyekezett, hogy megmentse őt. ¹⁵De azok az emberek újra a királyhoz siettek, és ezt mondták neki: Tudnod kell, ó király, hogy a mádájiak és a párásziak törvénye szerint nem szabad megmásítani semmiféle rendeletet vagy végzést, amelyet a király elrendelt. ¹⁶Ekkor a király parancsára előhozták Dáni'Elt, és az oroszlánok vermébe dobták. De a király ezt mondta Dáni'Elnek: A te Elohimod, akit állhatatosan tisztelsz, szabadítson meg téged! ¹⁷Odavittek egy követ, és a verem szájára tették; a király pedig lepecsételte gyűrűjével, valamint főrangú embereinek a gyűrűjével, hogy Dáni'El sorsán ne lehessen változtatni. ¹⁸Azután a király a palotájába ment, és böjtölve töltötte az éjszakát; nőt sem engedett be magához, és kerülte őt az álom.

¹⁹Hajnalhasadáskor mindjárt fölkelt a király, és sietve odament az oroszlánok verméhez. ²⁰Amikor odaért a veremhez, szomorú hangon kiáltott Dáni'Elnek. Így szólt Dáni'Elhez a király: Dáni'El, aki az élő Elohim szolgája vagy! A te Elohimod, akit te állhatatosan tisztelsz, meg tudott-e menteni az oroszlánoktól? ²¹Dáni'El így felelt a királynak: Király, örökké élj! ²²Az én Elohimom elküldte angyalát, és az bezárta az oroszlánok száját, úgyhogy nem bántottak engem. Mert ő ártatlannak talált engem, és téged sem bántottalak meg, ó király, semmivel. ²³Akkor a király nagyon megörült, és kihúzatta Dáni'Elt a veremből. Ki is húzták Dáni'Elt a veremből, és semmi sérülés nem volt rajta található, mert hitt Elohimjában. ²⁴Ezután a király odavitette azokat az embereket, akik bevádolták Dáni'Elt, és bedobták őket fiaikkal és feleségeikkel együtt az oroszlánok vermébe. Még a verem fenekére sem értek, máris megragadták őket az oroszlánok, és összezúzták minden csontjukat.

²⁵Akkor Dáryávesh király ezt írta a birodalmában lakó különböző nyelvű népeknek és nemzeteknek: Békességetek növekedjék!
²⁶Elrendelem, hogy birodalmam minden tartományában rettegve féljék Dáni'El Elohimját! Ő az élő Elohim, aki megmarad mindörökké. Az ő királysága megdönthetetlen, uralkodása végtelen. ²⁷Ő megment, megszabadít, jeleket és csodákat tesz égen és földön. Ő mentette meg Dáni'Elt is az oroszlánok karmából.

²⁸Ennek a Dáni'Elnek aztán jó dolga volt Dáryávesh uralkodása alatt és a párászi Koresh uralkodása alatt.

¹Bável királyának, Belshá'tzárnak uralkodása első évében álmot látott Dáni'El, és látomásai támadtak fekvőhelyén. Az álmot leírta, és a főbb dolgokat elmondta. ²Ezeket mondta el Dáni'El: Éjszakai látomásomban azt láttam, hogy az ég négy szele felkorbácsolta a nagy tengert. ³Négy igen nagy vadállat emelkedett ki a tengerből, mindegyik különbözött a többitől. ⁴Az első olyan volt, mint az oroszlán, de sasszárnyai voltak. Láttam, hogy kitépték a szárnyait, és fölemelték a földről, két lábra állították, mint egy embert, és emberi értelmet adtak neki. ⁵A következő, a második vadállat, medvéhez hasonlított. Félig már fölkelt, és három borda volt a szájában, a fogai között. Ezt mondták neki: Kelj föl, egyél igen sok húst! ⁶Azután láttam a következőt, amely olyan volt, mint egy párduc, de négy madárszárny volt a hátán. Négy feje is volt a vadállatnak, és hatalmat adtak neki. ⁷Ezután egy negyedik vadállatot láttam az éjszakai látomásban: ijesztő, rémületes és rendkívül erős volt. Igen nagy vasfogai voltak; evett, rágott, és a maradékot összetaposta lábaival. Ez egészen más volt, mint az előző vadállatok, és tíz szarva volt. ⁸Figyeltem a szarvakat: egyszerre csak egy másik kis szarv emelkedett ki közülük, az előző szarvak közül pedig három letört előtte. Olyan szemei voltak ennek a szarvnak, mint az embereknek, és nagyokat mondó szája volt. ⁹Azután ezt láttam:

Trónokat állítottak föl,
és egy öregkorú helyet foglalt,
ruhája fehér volt, mint a hó,
fején a haj, mint a tiszta gyapjú.
Trónja olyan volt, mint a lángoló tűz,
s annak kerekei, mint az égő tűz.
¹⁰Tűzfolyam fakadt és áradt ki előle.
Ezerszer ezren szolgáltak neki,
tízezerszer tízezren álltak előtte.
Összeült a törvényszék,
és könyveket nyitottak fel.

¹¹Akkor láttam, hogy a nagyhangú beszédek miatt, amelyeket az a szarv beszélt, megölték a vadállatot. Láttam, hogy a teste elpusztult, és a tűzbe vetették, hogy elégjen. ¹²A többi vadállattól is elvették a hatalmat, de ideig-óráig életben hagyták őket. ¹³Láttam az éjszakai látomásban:

Jött valaki az ég felhőin,
aki emberfiához hasonló volt;
az öregkorú felé tartott,
és odavezették hozzá.
¹⁴Hatalom, dicsőség és királyi uralom adatott neki,
hogy mindenféle nyelvű nép és nemzet őt tisztelje.
Hatalma az örök hatalom, amely nem múlik el,
és királyi uralma nem semmisül meg.

¹⁵Én, Dáni'El, megdöbbentem emiatt, és látomásaim megrettentettek engem. ¹⁶Odamentem az ott állók egyikéhez, és felvilágosítást kértem tőle mindezekről. Az pedig felelt nekem, és megmagyarázta ezt a dolgot: ¹⁷Ez a négy hatalmas vadállat négy királyságot jelent, amelyek létrejönnek a földön. ¹⁸De 'Elyonnak a szentjei foglalják el majd a királyságot, és örökre birtokolják azt, mindörökre.

¹⁹Ezután közelebbi felvilágosítást kértem a negyedik vadállatról, amely más volt, mint a többiek: roppant ijesztő volt, vasfogai és rézkarmai voltak; evett, rágott, és a maradékot összetaposta lábaival. ²⁰Tíz szarv volt a fején, majd még egy másik is nőtt ki, három pedig letört előtte. Ennek a szarvnak szemei voltak, nagyokat mondó szája volt, és nagyobbra nőtt a többinél. ²¹Láttam, hogy ez a szarv hadakozott a szentek ellen, és föléjük kerekedett, ²²míg el nem jött az öregkorú, és igazságot nem szolgáltatott 'Elyon szentjeinek. És akkor bekövetkezett az az idő, amikor a szentek foglalták el a királyságot. ²³A válasz így szólt a negyedik vadállatról: Lesz egy negyedik királyság a földön, egészen más lesz, mint a többi királyság volt. Az egész földet bekebelezi, eltapossa és összezúzza. ²⁴A tíz szarv ezt jelenti: Ebben az országban tíz király uralkodik, majd még egy másik is következik utánuk; ez más lesz, mint az előzők, és három királyt fog leverni. ²⁵Sokat beszél majd 'Elyon ellen, és gyötörni fogja 'Elyonnak a szentjeit. Arra törekszik, hogy megváltoztassa az ünnepeket és a törvényt. Hatalmába kerülnek a szentek egy időszakra, meg két időszakra és egy fél időszakra. ²⁶De majd összeül a törvényszék, és elveszik hatalmát; megsemmisül, és végleg elpusztul. ²⁷'Elyon szentjeinek a népéé lesz az ég alatt minden ország királyi uralma, hatalma és nagysága. Ez a királyi uralom örök uralom lesz, neki szolgál majd, és neki engedelmeskedik minden hatalom.

²⁸Így végződött a beszéd. Engem, Dáni'Elt, gondolataim nagyon megrémítettek, még az arcom is belesápadt. De a mondottakat eszemben tartottam.

¹Belshá'tzár király uralkodásának harmadik évében nekem, Dáni'Elnek egy látomás jelent meg, az után, amelyet először láttam. ²Azt láttam a látomásban, hogy Shushán várában vagyok, 'Elám tartományában. A látomásban az Uláj csatornánál láttam magamat. ³Föltekintve láttam, hogy egy kétszarvú kos áll a csatorna mellett. A két szarv nagy volt, de az egyik nagyobb volt a másiknál, és a nagyobbik később nőtt ki. ⁴Láttam, hogy a kos szarvaival nyugat, észak és dél felé öklelt. Egy állat sem állhatott meg vele szemben, és nem lehetett megmenekülni tőle. Azt tette, amit akart, és felfuvalkodott.

⁵Majd azt vettem észre, hogy egy kecskebak jön napnyugat felől az egész föld fölött, nem is érintve a földet. Ennek a baknak a két szeme közt egy hatalmas szarv volt. ⁶Amikor odaért a kétszarvú koshoz, amelyet a csatorna mellett láttam állni, rárontott teljes erővel. ⁷Láttam, hogy mikor a koshoz ért, nekivadulva felöklelte a kost, és letörte a két szarvát. A kosnak pedig nem volt annyi ereje, hogy megálljon vele szemben. A földre terítette, megtaposta, és nem volt, aki a kost megmenthette volna hatalmától. ⁸A kecskebak azután igen naggyá lett, de amikor ereje teljében volt, letört a nagy szarv, és helyette négy hatalmas szarv nőtt a négy égtáj felé.

⁹Azok közül az egyiken egy kis szarv tűnt elő, és igen nagyra nőtt délen, keleten és az ékes földön. ¹⁰Felnőtt egészen az ég seregéig, és a földre dobott néhányat ebből a seregből, a csillagokból, és összetaposta őket. ¹¹Még a sereg vezérével is szembeszállt, elvette tőle a mindennapi áldozatot, és feldúlta szent helyét. ¹²Sereget rendelt a mindennapi áldozat ellen, bűnös módon, és földre terítette az igazságot. Minden tette sikerült. ¹³Azután hallottam, hogy egy szent beszélni kezdett. Egy másik szent pedig válaszolt annak, aki ezt kérdezte: Meddig tart az, amit a mindennapi áldozatról és a szörnyű bűnről láttál? Meddig lesz kiszolgáltatva a szentély, és meddig tiporja azt a sereg? ¹⁴Ezt válaszolta neki: Kétezer-háromszáz este és reggel; azután a szentély visszanyeri igazi rendeltetését.

¹⁵Amikor én, Dáni'El, ezt a látomást láttam, és kerestem az értelmét, egyszer csak elém állt valaki, aki egy férfihoz hasonlított. ¹⁶És emberi hangot hallottam az Uláj felől, amely így kiáltott: Gávri'El, magyarázd meg neki ezt a látványt! ¹⁷Ő odajött, ahol álltam, én pedig megrémültem jöttére, és arcra borultam. Akkor ezt mondta nekem: Értsd meg, emberfia, hogy a végső időről szól ez a látomás. ¹⁸Amikor hozzám beszélt, ájultan estem a földre; de ő megérintett, és talpra állított. ¹⁹Majd ezt mondta: Én tudtodra adom, hogy mi történik, amikor véget ér a harag. Mert meg van szabva a vége. ²⁰Az a kétszarvú kos, amelyet láttál, a mádájiak és a párásziak királya. ²¹A szőrös bak a yávániak királya; a két szeme között levő nagy szarv az első király. ²²Hogy az letört, és a helyére négy nőtt, az azt jelenti, hogy népéből négy királyság lesz, de nem olyan erős, mint volt az. ²³Az ő uralkodásuk végén, a bűnök tetőfokán, előáll majd egy bősz tekintetű király, kétértelmű beszédek mestere. ²⁴Hatalmas erejű lesz, bár nem a maga erejéből. Szörnyű módon fog pusztítani, minden tette sikerül. Pusztítja az erőseket és a szentek népét. ²⁵Okossága révén sikerül, amihez álnokul hozzáfog, ezért fölfuvalkodik szívében, és háborítatlanul pusztít el sokakat. De amikor a vezérek vezére ellen támad, összetörik anélkül, hogy hozzányúlnának. ²⁶Az estékről és reggelekről szóló látomás színigaz. Te azért zárd le ezt a látomást, mert távoli időről szól! ²⁷Akkor én, Dáni'El, összeroskadtam, és napokig beteg voltam. De azután fölkeltem, és végeztem teendőimet a király mellett. Ez az érthetetlen látomás azonban lenyűgözve tartott.

Szójegyzék: CChidekel (חִדֶּקֶל - 𐤇𐤃𐤒𐤋) – Tigris folyó - 10:4 • 'Elám (עֵילָם - 𐤏𐤉𐤋𐤌) – ókori tartomány (mai Irán déli része - 8:2) • Uláj (אוּלַי - 𐤀𐤅𐤋𐤉) – csatorna Shushán mellett - 8:2

¹A mádájiak közül származó Ácháshverosh fiának, Dáryáveshnak az első évében, miután ő a Kászdim országának a királya lett, ²az ő uralkodásának első évében én, Dáni'El, megértettem az írásokból, hogy mit jelent azoknak az éveknek a száma, amelyekről Yahuwah Igéje szólt Yirme'Yáhu prófétának, hogy hetven évnek kell eltelnie a rombadőlt Yerusháláyim fölött. ³Yahuwah Elohimhoz fordultam, hozzá folyamodtam imádsággal és könyörgéssel, böjtölve zsákruhában és hamuban.

⁴Imádkoztam Elohimomhoz, Yahuwahhoz, és vallást téve ezt mondtam: Ó Yahuwah, nagy és félelmes Elohim, aki megtartod a szövetséget és a hűséget azok iránt, akik szeretnek és megtartják parancsolataidat! ⁵Vétkeztünk, és bűnbe estünk, megszegtük törvényedet, és lázadók voltunk, eltértünk parancsolataidtól és törvényeidtől. ⁶Nem hallgattunk szolgáidra, a prófétákra, akik a te nevedben szóltak királyainkhoz, vezéreinkhez, elődeinkhez és az ország egész népéhez. ⁷Neked, Yahuwah, igazad van, nekünk pedig szégyenkeznünk kell még ma is; nekünk, Yáhu'Dáh férfiainak, Yerusháláyim lakóinak és az egész Yiszrá'Elnek közelben és távolban, mindazokban az országokban, amelyekbe szétszórtad őket hűtlenségük miatt; mert hűtlenek voltak hozzád. ⁸Szégyenkeznünk kell, Yahuwah, nekünk, királyainknak, vezéreinknek és elődeinknek, mert vétkeztünk ellened. ⁹A mi Ádonáj, Elohimunk irgalmas és megbocsát. De mi ellene lázadtunk, ¹⁰és nem hallgattunk Elohimunknak, Yahuwahnak a szavára. Nem az ő törvényei szerint éltünk, amelyeket adott nekünk szolgái, a próféták által. ¹¹Az egész Yiszrá'El megszegte törvényedet, és eltért tőle, nem hallgatott szavadra. Azért szakadt ránk az eskü átka, amely meg van írva Moshehnak, Elohim szolgájának törvényében, mert vétkeztünk ellene. ¹²Megtartotta szavát, amellyel fenyegetett minket és bíráinkat, akik bíráskodtak fölöttünk: azt, hogy nagy veszedelmet hoz ránk. Mert nem történt olyan sehol az ég alatt, mint ami Yerusháláyimban történt. ¹³Utolért bennünket mindaz a veszedelem, ami meg van írva Mosheh törvényében. Mégsem esedeztünk Elohimunkhoz, Yahuwahhoz, nem tértünk meg bűneinkből, és nem törődtünk igazságoddal. ¹⁴Ezért Yahuwahnak gondja volt arra, hogy elhozza ránk a veszedelmet. Mert Elohimunk, Yahuwah, bármit cselekszik is, igaz, csak mi nem hallgattunk szavára. ¹⁵Most azért, Ádonáj, Elohimunk, aki kihoztad népedet Mitzráyimból erős kézzel, és olyan nevet szereztél magadnak, amely ma is híres: vétkeztünk, bűnbe estünk! ¹⁶Ádonáj, bár te mindenben igaz vagy, forduljon el lángoló haragod városodtól, Yerusháláyimtól és szent hegyedtől! Mert a mi vétkeink és elődeink bűne miatt gyalázták Yerusháláyimot és népedet mindazok, akik körülöttünk vannak. ¹⁷Hallgasd meg mégis, Elohimunk, szolgád imádságát és könyörgését, és ragyogjon rá orcád elpusztult szentélyedre, önmagadért, ó Ádonáj! ¹⁸Elohimom, fordítsd felém füledet, és hallgass meg! Nyisd ki szemedet, és lásd meg: milyen pusztulás ért bennünket és azt a várost, amelyet a te nevedről neveztek el! Mert nem a magunk igaz tetteiben, hanem a te nagy irgalmadban bízva visszük eléd könyörgéseinket. ¹⁹Yahuwah, hallgass meg! Yahuwah, bocsáss meg! Yahuwah, figyelj ránk, és cselekedj, ne késlekedj! - önmagadért, Elohimom, hiszen a te nevedről nevezték el városodat és népedet!

²⁰Még beszéltem, imádkoztam, vallást téve vétkemről és népemnek, Yiszrá'Elnek a vétkéről, és könyörögtem Elohimomhoz, Yahuwahhoz, Elohimom szent hegyéért; ²¹még mondtam az imádságot, amikor Gávri'El, az a férfi, akit azelőtt láttam a látomásban, sebesen hozzám repült, és megérintett engem az esti áldozat idején. ²²Magyarázni kezdett, és így beszélt hozzám: Dáni'El, azért jöttem ide, hogy megértésre tanítsalak. ²³Amikor könyörögni kezdtél, egy kijelentés hangzott el, és én azért jöttem, hogy elmondjam azt neked, mivel te kedves vagy Elohim előtt. Értsd meg a kijelentést, és értsd meg a látványt!

²⁴Hetven hét van kiszabva népedre és szent városodra. Akkor véget ér a hitszegés, és megszűnik a vétek, engesztelést nyer a bűn, és eljön hozzánk az örökké tartó igazság. Beteljesül a prófétai látomás, és felkenik a szentek szentjét. ²⁵Tudd meg azért, és értsd meg: Attól fogva, hogy elhangzott a kijelentés Yerusháláyim újjáépüléséről, hét hét fog eltelni a fejedelem felkenéséig. Azután még hatvankét hét, és újjáépülnek a terek és a falak nyomorúságos időkben. ²⁶A hatvankét hét eltelte után megölik a felkentet, senkije sem lesz. Egy eljövendő fejedelem népe pedig elpusztítja a várost és a szentélyt. Elvégzett dolog, hogy pusztán álljanak a háború végéig. De a fejedelemnek is vége lesz, ha jön az áradat. ²⁷Erős szövetséget köt sokakkal egy hétre, de a hét közepén véget vet a véres- és az ételáldozatnak. A templom szegélyére odakerül az iszonyatos bálvány, míg csak rá nem szakad a pusztítóra a végleges megsemmisülés.

Szójegyzék: Ácháshverosh (אֲחַשְׁוֵרוֹשׁ - 𐤀𐤇𐤔𐤅𐤓𐤅𐤔) – Dáryávesh apja - 9:1 • Ruách (רוּחַ - 𐤓𐤅𐤇) – szellem - Elohim Szelleme - passim

¹Koresh párászi király uralkodása harmadik évében kijelentést kapott Dáni'El, akit Belteshá'tzárnak is neveztek. Igaz ez a kijelentés, mely nagy hadakozásról szól. Ő figyelt a kijelentésre, és megértette a látomást.

²Azokban a napokban én, Dáni'El, gyászoltam három egész héten át. ³Ízletes ételt nem ettem, húst és bort nem vettem a számba, olajjal sem kentem meg magamat, míg el nem telt a három hét. ⁴Az első hónap huszonnegyedikén a nagy folyamnak, a CChidekelnek a partján voltam. ⁵Föltekintettem, és láttam egy gyolcsruhába öltözött férfit, akinek színarany öv volt a derekán. ⁶Teste olyan volt, mint a drágakő, arca fénylett, mint a villám, szemei, mint az égő fáklyák. Karjai és lábai csillogtak, mint a fénylő réz, és beszéde oly hangos volt, mint egy tömeg zúgása. ⁷Egyedül én, Dáni'El, láttam ezt a látomást. A férfiak, akik velem voltak, nem látták azt, mert nagy rémület fogta el őket; elmenekültek és elrejtőztek. ⁸Én magamra maradva láttam ezt a nagy látomást, de engem is elhagyott az erőm, arcom eltorzult, és nem tudtam erőmet összeszedni. ⁹Hallottam hangos beszédét, és amikor hangos beszédét meghallottam, ájultan roskadtam arcommal a földre.

¹⁰Ekkor megérintett egy kéz, és fölsegített térdeimre és tenyereimre. ¹¹Ezt mondta nekem: Dáni'El, te kedves férfiú! Értsd meg azokat, amiket elmondok neked, és állj fel, mert neked hoztam üzenetet! Amikor így szólt hozzám, reszketve felálltam. ¹²Majd ezt mondta nekem: Ne félj, Dáni'El, mert az első naptól fogva, hogy rászántad magad a dolgok megértésére, megalázkodva Elohimod előtt, meghallotta szavadat Elohim, és én a te szavaid miatt jöttem. ¹³A Párász birodalom vezére ugyan utamat állta huszonegy napig, de Mikha'el, az egyik legfőbb vezér, segítségemre jött. Ezért kellett ott maradnom a Párász birodalomban, ¹⁴de most megjöttem, és elmondom neked, hogy mi fog történni népeddel az utolsó időben; mert ez a látomás is arról az időről szól.

¹⁵Miközben így beszélt hozzám, lehajtottam a fejemet, és némán hallgattam. ¹⁶Ekkor az az emberhez hasonló lény megérintette ajkamat. Én pedig kinyitottam a számat, és így kezdtem beszélni az előttem állóhoz: Yahuwah, a látomás alatt annyira elfogott a fájdalom, hogy nem tudtam erőmet összeszedni. ¹⁷De hogyan is merne, Yahuwah, a te szolgád beszélni veled, ó Yahuwah! Még most sincs semmi erőm, és a lélegzetem is elállt.

¹⁸Akkor ismét megérintett az az emberhez hasonló lény, erősítgetett engem, ¹⁹és ezt mondta: Ne félj, te kedves férfiú! Békesség neked! Légy erős, légy erős! Amikor így beszélt hozzám, megerősödtem, és ezt mondtam: Beszélj, Yahuwah, mert megerősítettél engem! ²⁰Azután így szólt: Tudod-e, miért jöttem hozzád? Nekem most újra harcolnom kell Párász vezérével, és ha abból a harcból kikerülök, a yávániak vezére következik. ²¹De előbb elmondom neked, hogy mi van megírva az igazság könyvében. - Senki sincs, aki velem tartana azok ellen, csak Mikha'el, a ti vezéretek.

¹Mert én is mellette álltam a mádáji Dáryávesh uralkodásának első évében: erősítettem és támogattam. ²Most pedig elmondom neked a való igazságot: Íme, ezután még három király következik Párászban. Majd a negyedik mindegyiknél nagyobb gazdagságot fog szerezni, és amikor gazdagsága révén megerősödik, mindent megmozgat a Yáván birodalom ellen. ³De ott majd egy hős király lép fel, aki nagy hatalommal uralkodik, és azt tesz, amit csak akar. ⁴Ám alig lépett fel, összeomlik birodalma, és négyfelé osztják azt, a négy égtáj szerint. Nem az ő maradékára száll, és nem lesz olyan hatalmas, mint amikor ő uralkodott, mert részekre szakad birodalma, és másoké lesz, nem az övék.

⁵A déli király erős lesz, de vezérei közül egyik erősebb lesz nála, és hatalomra jut; még nagyobb hatalommal uralkodik, mint ő. ⁶Évek múltával barátságot kötnek: a déli király lánya hozzámegy az északi királyhoz a jó viszony érdekében. De ezzel nem tudja megtartani hatalmát. Nem marad meg sem a király, sem a gyermeke. Az asszony pedig áldozatul esik kíséretével és fiával, meg azzal együtt, aki támogatta őt abban az időben.

⁷De helyére áll az asszony gyökérzetének egy másik hajtása, aki majd rátámad az északi király haderejére. Betör a várába, és elbánik velük, mert erősebb lesz. ⁸Elhurcolja Mitzráyimba elohimjaikat, bálványszobraikat és drága ezüst- és aranytárgyaikat. Így ő néhány évig békén marad az északi királytól. ⁹Az ugyan betör egyszer a déli király országába, de vissza kell térnie a maga földjére.

¹⁰Azután a fiai indítanak háborút. Nagy hadsereget gyűjtenek, amely betör, és végigzúdul az országon. Később ismét háborút indítanak, és eljutnak az erődítményig. ¹¹Ekkor a déli király nekikeseredve kivonul, és harcba bocsátkozik az északi királlyal. Az nagy sereget állít vele szembe, de a sereg ennek a kezébe kerül. ¹²Amikor ezt a sereget elhurcolják, felfuvalkodik, és bár ezreket ejt el, hatalma nem lesz tartós. ¹³Mert az északi király újabb sereget állít fel, nagyobbat az előzőnél, és néhány év múlva rátör egy jól felszerelt, nagy haderővel.

¹⁴Abban az időben sokan támadnak a déli király ellen. A te néped erőszakos fiai is fölkelnek, hogy beteljesítsenek egy látomást, de elbuknak. ¹⁵Mert az északi király eljön, sáncot emel, és elfoglalja a megerősített várost. A déli csapatok nem tudnak helytállni, válogatott embereinek sincs ereje az ellenállásra. ¹⁶Támadójuk azt tesz velük, amit akar, és senki sem tud megállni vele szemben. Így eljut az ékes földre is, mely egészen a kezébe kerül. ¹⁷Azután arra törekszik, hogy érvényesítse hatalmát a déli király országában. Egyezséget köt vele, és leányát feleségül adja hozzá, hogy romlását okozza. De leánya nem áll mellé, és nem lesz az ő pártján. ¹⁸Ezután a szigetek ellen fordul, és sokat elfoglal, de egy hadvezér véget vet gyalázatosságának, és nem tudja gyalázatosságát folytatni. ¹⁹Ekkor saját országa erődjei felé fordul, de megbotlik, elesik, és nyoma sem lesz. ²⁰Aki az ő helyére áll, az adószedőt küld a dicső orszgba, de rövid idő múlva elpusztítják orvul, nem háborúban.

²¹Az ő helyére áll egy gyalázatos. Nem úgy adják neki a királyi méltóságot, hanem váratlanul jön, és a királyságot csellel szerzi meg. ²²Seregek szélednek szét előtte, és megsemmisülnek; még a szövetség fejedelme is. ²³Mert mióta barátságot kötött vele, mindig álnok volt. Maroknyi néppel vonul ellene, és győz. ²⁴Zavartalanul eljut a leggazdagabb tartományba is, és olyat tesz, amilyet sem elődei, sem ősei nem tettek. Prédát, zsákmányt és kincseket osztogat híveinek, és az erődök megtámadására is terveket sző egy ideig. ²⁵Azután összeszedi erejét és bátorságát, és a déli király ellen vonul nagy haderővel. A déli király is háborúra készül igen nagy és hatalmas haderővel, de nem tud győzni, mert árulást követnek el ellene. ²⁶Azok teszik tönkre, akik az ő kenyerét eszik. Serege szétszéled, és sokan esnek el halálra sebzetten. ²⁷Mindkét király rosszat forral. Egy asztalnál ülve hazugságokat beszélnek, de eredménytelenül, mert a vég ideje meg van szabva. ²⁸Azután az északi király visszatér országába sok kinccsel. A szent szövetség ellen fordul, és szándékát végrehajtva tér vissza országába.

²⁹Egy idő múlva újra a déli ország ellen támad, de másodszor nem olyan eredménnyel, mint először. ³⁰Mert a Kittim hajói felvonulnak ellene, úgyhogy megijed, visszavonul, és a szent szövetségen tölti ki dühét. És ismét azoknak kedvez, akik elhagyták a szent szövetséget. ³¹Parancsára előállnak csapatai. Meggyalázzák a megerősített szentélyt, megszüntetik a mindennapi áldozatot, és felállítják az iszonyatos bálványt. ³²Akik vétkeztek a szövetség ellen, azokat ráveszi, hogy elhagyják hitüket. De azok, akik ragaszkodnak Elohimukhoz, bátor tetteket visznek véghez. ³³A nép okosai sokakat meggyőznek, de fegyver, tűz, fogság és fosztogatás miatt elesnek egy időre. ³⁴Elesettségük idején kapnak egy kevés segítséget, mire sokan számításból csatlakoznak hozzájuk. ³⁵Az értelmesek közül is elesnek néhányan, hogy kipróbáltak, tiszták és fehérek legyenek a vég idejére, mert még nincs itt a megszabott idő.

³⁶Ez a király azt tesz, amit csak akar. Fölmagasztalja és nagyobbnak tartja magát minden elohimnál, és szörnyűségeket mond még az elohimok Elohimja ellen is. De csak addig boldogul, amíg véget nem ér a harag, mert ami el van határozva, annak meg kell történnie. ³⁷Nem törődik őseik Elohimjával, nem törődik az asszonyok bálványával, egy elohimmal sem, mert mindegyiknél nagyobbnak tartja magát. ³⁸Ezek helyett az erődök elohimját tiszteli, olyan elohimot, akit ősei nem ismertek; tiszteli arannyal, ezüsttel, drágakővel és egyéb értékes dolgokkal. ³⁹Az erődökkel ellátott városokkal így bánik az idegen elohimok nevében: amelyik elismeri, annak a tekintélyét megnöveli, uralomra juttatja sokak fölött, és földet oszt jutalmul.

⁴⁰A vég idején összecsap vele a déli király. Az északi király forgószélként tör rá harci kocsikkal, lovasokkal és sok hajóval. Behatol az országokba, és elözönli őket, mint az áradat. ⁴¹Behatol az ékes földre is, ahol sokan elesnek. De az Edomi, Moávi és 'Ámoni nép legjava megmenekül a hatalmából. ⁴²Kiterjeszti hatalmát az országokra, nem menekül meg Mitzráyim sem. ⁴³Birtokba veszi Mitzráyim arany- és ezüstkincseit és minden drágaságát. Luvim és Kushiak lesznek kíséretében. ⁴⁴De a keletről és északról jövő hírek megrémítik, ezért kivonul nagy haraggal, elpusztít és kiirt sokakat. ⁴⁵Felállítja pompás sátrát a tenger és az ékes szent hegy között. De eléri a vég, és senki sem segíthet rajta.

Szójegyzék: 'Ámoni (עַמּוֹנִי - 𐤏𐤌𐤅𐤍𐤉) – Ámon népe - 11:41 • Kittim (כִּתִּים - 𐤊𐤕𐤉𐤌) – nyugati tengeri népek (Ciprus/Róma - 11:30) • Kushiak (כּוּשִׁים - 𐤊𐤅𐤔𐤉𐤌) – Kush népe (etiópok - 11:43) • Luvim (לוּבִים - 𐤋𐤅𐤁𐤉𐤌) – Líbia népe - 11:43

¹Abban az időben eljön Mikha'el, a nagy vezér, aki a te néped mellett áll. Nyomorúságos idő lesz az, amilyen nem volt, mióta népek vannak, addig az időig. De abban az időben megmenekül néped, mindaz, aki be lesz írva a könyvbe. ²Azok közül, akik alusznak a föld porában, sokan felébrednek majd: némelyek örök életre, némelyek gyalázatra és örök utálatra. ³Az okosok fényleni fognak, mint a fénylő égbolt, és akik sokakat igazságra vezettek, mint a csillagok, mindörökké. ⁴Te pedig, Dáni'El, zárd be ezeket az igéket, és pecsételd le ezt a könyvet a végső időkig. Sokan tévelyegnek majd, de az ismeret gyarapodik.

⁵Azután én, Dáni'El, láttam, hogy még ketten állnak ott, egyik a folyam innenső partján, másik a folyam túlsó partján. ⁶Az egyik megkérdezte a gyolcsruhába öltözött férfit, aki ott állt a folyam vize mellett: Mikor lesz vége ezeknek a csodás dolgoknak? ⁷Hallottam, hogy a gyolcsruhába öltözött férfi, aki a folyam vize mellett állt, jobbját és balját az égre emelve megesküdött az örökké élőre: Egy időszak, meg két időszak és egy fél időszak múlva! Mert amikor véget ér a szent nép megrontójának hatalma, mindezek beteljesednek. ⁸Hallottam ugyan, de nem értettem, ezért megkérdeztem: Yahuwah, mi lesz végül mindebből? ⁹Ő így válaszolt: Menj el, Dáni'El, mert ezek az igék le vannak zárva, és le vannak pecsételve a végső időkig. ¹⁰Sokan megtisztulnak, fehérek és kipróbáltak lesznek, a bűnösök pedig bűnösök maradnak. A bűnösök közül senki sem érti meg, de az okosok megértik. ¹¹Attól fogva, hogy megszüntették a mindennapi áldozatokat, és felállították az iszonyatos bálványt, ezerkétszázkilencven nap telik el. ¹²Boldog, aki állhatatos marad, és megéri az ezerháromszázharmincöt nap elteltét. ¹³Te pedig menj a vég felé! Elpihensz majd, de fölkelsz kijelölt sorsodra a végső napon