Yahuwah Biblia

¹Yeshua HaMashiah, Elohim Fia evangéliumának kezdete, amint meg van írva Yeshayahu próféta könyvében: ²„Íme, elküldöm előtted követemet, aki elkészíti utadat; ³kiáltó hangja szól a pusztában: Készítsétek Yahuwah útját, tegyétek egyenessé ösvényeit!”

⁴Történt pedig, hogy Yochanan bemerített a pusztában, és hirdette a megtérés bemerítését a bűnök bocsánatára. ⁵Akkor kiment hozzá yehuda egész vidéke, kimentek a Yerushalaim-iek is mind, és – amikor megvallották bűneiket – megkeresztelte őket a Yarden vizében. ⁶Yochanan ruhája teveszőrből volt, derekán bőrövet viselt, sáskát evett, meg erdei mézet, ⁷és ezt hirdette: „Utánam jön, aki hatalmasabb nálam, és én még arra sem vagyok méltó, hogy lehajolva saruja szíját megoldjam. ⁸Én vízzel merítelek be titeket, ő pedig Ruach HaKodesh-sel fog megkeresztelni.”

⁹Történt pedig azokban a napokban, hogy eljött Yeshua a Gálili Natzratból, és bemerítette őt Yochanan a Yardenben. ¹⁰És amikor jött ki a vízből, látta, hogy megnyílik a menny, és leszáll rá a szellem mint egy galamb; ¹¹a mennyből pedig hang hallatszott: „Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm.”

¹²A szellem pedig azonnal kivitte a pusztába. ¹³Negyven napig volt a pusztában, miközben kísértette a Shatan. Vadállatokkal volt együtt, és angyalok szolgáltak neki.

¹⁴Miután Yochanant fogságba vetették, elment Yeshua Galilba, és így hirdette Elohim evangéliumát: ¹⁵„Betelt az idő, és elközelített már Elohim országa: térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban.”

¹⁶Amikor a Gálili-tenger partján járt, meglátta Shimeont és Andreászt, a Shimeon testvérét, amint hálót vetettek a tengerbe, mivel halászok voltak; ¹⁷és így szólt hozzájuk Yeshua: „Jöjjetek utánam, és emberhalászokká teszlek benneteket.” ¹⁸Erre azok a hálókat otthagyva azonnal követték őt. ¹⁹Amikor kissé továbbment, meglátta Yaakovot, a Zebedeus fiát és Yochanant, a testvérét, amint a hálóikat rendezgették a hajóban; ²⁰és azonnal elhívta őket, azok pedig apjukat, Zebedeust a napszámosokkal együtt a hajóban hagyva, elmentek őutána.

²¹Ezután elmentek Kapernaumba. Shabbaton azonnal a zsinagógába ment, és tanított. ²²Álmélkodtak a tanításán, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, nem pedig úgy, mint az írástudó. ²³Éppen ott volt a zsinagógában egy tisztátalan szellemtől megszállott ember, aki így kiáltott fel: ²⁴„Mi közünk hozzád, Natzrat-i Yeshua? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom rólad, ki vagy: Elohim Szentje.” ²⁵Yeshua ráparancsolt: „Némulj el, és menj ki belőle!” ²⁶A tisztátalan szellem pedig megrázta azt az embert, hangosan kiáltott, és kiment belőle. ²⁷Mindnyájan annyira megdöbbentek, hogy ezt kérdezgették egymástól: „Milyen új tanítás ez? Hatalommal parancsol a tisztátalan szellemeknek is és azok engedelmeskednek neki.” ²⁸És gyorsan elterjedt Yeshua híre mindenfelé, Gálil egész környékén.

²⁹Mindjárt ezután kimentek a zsinagógából, és Yeshua elment Yaakovval és Yochanannal együtt Shimeon és Andreász házába. ³⁰Shimeon anyósa lázasan feküdt, és mindjárt szóltak felőle Yeshua-nak, ³¹aki odamenve megfogta a kezét, és talpra állította, úgyhogy az asszonyt elhagyta a láz, és szolgált nekik.

³²Estefelé pedig, amikor lement a nap, hozzávittek minden beteget és megszállottat; ³³az egész város összegyűlt az ajtó előtt. ³⁴Sok, különféle betegségben sínylődőt meggyógyított; sok démont is kiűzött, és nem engedte beszélni a démonkat; azok ugyanis felismerték őt.

³⁵Nagyon korán, a hajnali szürkületkor felkelt, kiment, elment egy lakatlan helyre, és ott imádkozott. ³⁶Shimeon és a vele levők azonban utána siettek, ³⁷és amikor megtalálták, így szóltak hozzá: „Mindenki téged keres.” ³⁸Ő pedig ezt mondta nekik: „Menjünk máshova, a szomszédos helységekbe, hogy ott is hirdessem az igét, mert azért jöttem.” ³⁹És elment Gálil-szerte a zsinagógákba, hirdette az igét, és kiűzte a démonkat.

⁴⁰Odament hozzá egy leprás, aki könyörögve és térdre borulva így szólt hozzá: „Ha akarod, meg tisztítani.” ⁴¹Yeshua megszánta, kezét kinyújtva megérintette, és így szólt hozzá: „Akarom, tisztulj meg!” ⁴²És azonnal eltávozott róla a lepra, és megtisztult. ⁴³Yeshua erélyesen rászólva azonnal elküldte, ⁴⁴és ezt mondta neki: „Vigyázz, senkinek semmit el ne mondj, hanem menj el, mutasd meg magadat a papnak, és ajánld fel tisztulásodért, amit Moshe rendelt – bizonyságul nekik!” ⁴⁵Az pedig elment, és elkezdte mindenfelé hirdetni és híresztelni az esetet, úgyhogy Yeshua nem mehetett többé nyíltan városba, hanem kint, lakatlan helyeken tartózkodott, és oda mentek hozzá mindenfelől.

¹ Néhány nap múlva ismét elment Kapernaumba, és elterjedt a híre, hogy otthon van. ² Erre olyan sokan gyűltek össze, hogy még az ajtó előtt sem volt hely; ő pedig hirdette nekik az igét. ³ Oda akartak hozzá menni egy bénával, akit négyen vittek. ⁴ Mivel a sokaság miatt nem fértek a közelébe, megbontották annak a háznak a tetejét, ahol ő volt, és nyílást vágva leeresztették az ágyat, amelyen a béna feküdt. Yeshua pedig látva a hitüket, így szólt a bénához: ⁵ „Fiam, megbocsáttattak a bűneid.” ⁶ Ott ültek néhányan az írástudó közül, és így tanakodtak szívükben: ⁷ „Hogyan beszélhet ez így? Elohim-ot káromolja! Ki bocsáthat meg bűnöket az egy Elohim-on kívül?” Yeshua Szellemében azonnal átlátta, hogy így tanakodnak magukban, és ezt mondta nekik: ⁸ „Miért tanakodtok így szívetekben? ⁹ Mi könnyebb: azt mondani a bénának: Megbocsáttattak bűneid! – vagy azt mondani: Kelj fel, fogd az ágyadat és járj!? ¹⁰ Azért pedig, hogy megtudjátok: az Emberfiának van hatalma bűnöket megbocsátani a földön – így szólt a bénához: ¹¹ Neked mondom, kelj fel, fogd az ágyadat, és menj haza!” ¹² Az pedig felkelt, azonnal felvette az ágyát, és kiment mindenki szeme láttára; úgyhogy ámulatba estek mind, dicsőítették Elohim-ot, és ezt mondták: „Ilyet még sohasem láttunk!”

¹³ Azután ismét kiment a tenger mellé, az egész sokaság pedig odament hozzá, és tanította őket. ¹⁴ Amikor továbbhaladt, meglátta Levit, az Alfeus fiát, aki a vámszedőhelyen ült, és így szólt hozzá: „Kövess engem!” Az pedig felkelt és követte őt. ¹⁵ És történt, hogy mikor Levi házában az asztalnál ült, sok vámszedő és bűnös is odatelepedett Yeshua és tanítványai mellé, mivel sokan voltak, és követték őt. ¹⁶ Amint a farizeusok közül való írástudó látták, hogy bűnösökkel és vámszedőkkel eszik együtt, szóltak tanítványainak, hogy a vámszedőkkel és bűnössel eszik. ¹⁷ Amikor ezt Yeshua meghallotta, így szólt hozzájuk: „Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek; nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket.”

¹⁸ Yochanan tanítványai és a farizeusok tartották a böjtöt. Odamentek Yeshua-hoz, és így szóltak hozzá: „Miért böjtölnek Yochanan tanítványai és a farizeusok tanítványai, a te tanítványaid pedig miért nem böjtölnek?” Yeshua ezt mondta nekik: ¹⁹ „Vajon böjtölhet-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? Addig, amíg velük van a vőlegény, nem böjtölhetnek. ²⁰ De eljön az a nap, amikor elvétetik tőlük a vőlegény, és akkor azon a napon böjtölni fognak. ²¹ Senki sem varr foltot új posztóból régi ruhára, mert a toldás kitépne belőle, az új a régiből, és még csúnyább szakadás támadna. ²² És senki sem tölt újbort régi tömlőbe, mert szétrepesztené a bor a tömlőt, s odalenne a bor is, a tömlő is; hanem az újbor új tömlőbe való.”

²³ És történt, hogy Yeshua Shabbaton gabonaföldeken ment át, és tanítványai útközben tépdesni kezdték a kalászokat. ²⁴ A farizeusok így szóltak hozzá: „Nézd, miért tesznek Shabbaton olyat, amit nem szabad?” ²⁵ Erre ő ezt kérdezte tőlük: „Sohasem olvastátok, mit tett David, amikor szükséget szenvedett, ő is, meg azok is, akik vele voltak? ²⁶ Bement Elohim házába Abjátár főpap idején, és megette a szent kenyereket, amelyeket nem szabad megenni másnak, csak a papoknak; és azoknak is adott, akik vele voltak.” ²⁷ Majd hozzátette Yeshua: „A Shabbat lett az emberért, nem az ember a Shabbatért; ²⁸ tehát az Emberfia ura a Shabbatnak is.”

¹ Ezután ismét a zsinagógába ment. Volt ott egy sorvadt kezű ember; figyelték Yeshua-át: vajon meggyógyítja-e Shabbaton, hogy vádat emelhessenek ellene. ³ Ekkor ezt mondta a sorvadt kezű embernek: „Állj ki középre!” ⁴ Hozzájuk pedig így szólt: „Szabad-e Shabbaton jót tenni, vagy rosszat tenni, életet megmenteni, vagy kioltani?” De azok hallgattak. ⁵ Ekkor haragosan végignézett rajtuk, és sajnálta őket szívük keménysége miatt; majd így szólt ahhoz az emberhez: „Nyújtsd ki a kezedet!” Erre az kinyújtotta, és meggyógyult a keze. ⁶ A farizeusok pedig kimenve, a Yerod-pártiakkal együtt azonnal arról tanácskoztak, hogyan végezzenek vele.

⁷ Yeshua pedig tanítványaival együtt elvonult a tenger mellé, ahová nagy sokaság követte Galilból; valamint Yehudáól és Yerushalaim-ből, sőt Idumeából, a Yardenen túlról, Tírusz és Szidón környékéről is nagy sokaság ment hozzá, amikor hallottak arról, milyen nagy dolgokat visz véghez. ⁹ Yeshua pedig szólt tanítványainak: legyen készen számára egy csónak a sokaság miatt, hogy ne tolongjanak körülötte. ¹⁰ Mert sok embert meggyógyított, úgyhogy akinek valami baja volt, megrohanta őt, hogy megérinthesse. ¹¹ A tisztátalan szellemek pedig, amikor látták őt, leborultak előtte, és így kiáltoztak: „Te vagy Elohim Fia!” ¹² Ő azonban ezt erélyesen megtiltotta nekik, nehogy felfedjék kilétét.

¹³ Azután felment a hegyre, és magához hívta, akiket akart; ők pedig odamentek hozzá. ¹⁴ Tizenkettőt választott ki arra, hogy vele legyenek, és azután elküldje őket, hogy hirdessék az igét, ¹⁵ és hogy a tőle kapott hatalommal kiűzzék a démonkat. ¹⁶ Kiválasztotta tehát a tizenkettőt: Shimeont, akinek a Kefa nevet adta, ¹⁷ Yaakovot, a Zebedeus fiát és Yochanant, a Yaakov testvérét, akiknek a Boanerges nevet adta, ami azt jelenti, mennydörgés fiai; ¹⁸ továbbá Andreászt és Filiposzt, Bar-Talmait és Matityahut, T’omat és Yaakovot, az Alfeus fiát, Taddeust és Shimeont, a Kananeust, ¹⁹ Yehuda Ish-Kerayott, aki el is árulta őt.

²⁰ Azután hazament, és ismét összegyűlt a sokaság, úgyhogy ők még enni sem tudtak emiatt. ²¹ Amikor ezt meghallották hozzátartozói, elindultak, hogy elfogják, mivel azt mondták: magán kívül van. ²² Az írástudó pedig, akik Yerushalaim-ből jöttek le, azt mondták, hogy Belzebub van benne, és hogy a démonok fejedelmének a segítségével űzi ki a démonkat. ²³ Yeshua odahívta őket, és példázatokban szólt hozzájuk: „Hogyan űzheti ki a Shatan a Shatant? ²⁴ Ha egy ország meghasonlik önmagával, nem maradhat meg az az ország; ²⁵ és ha egy háznép hasonlik meg önmagával, az a háznép sem maradhat meg. ²⁶ Ha tehát a Shatan önmaga ellen támadt, és meghasonlott, akkor szintén nem maradhat meg tovább, hanem vége van. ²⁷ Viszont senki sincs, aki egy erős ember házába hatolva el tudná rabolni annak javait, ha csak előbb meg nem kötözi azt az erős embert; akkor kirabolhatja a házát.” ²⁸ „Bizony, mondom néktek, minden bűn meg fog bocsáttatni az emberek fiainak, még a káromlások is, bármennyi káromlást szólnak, ²⁹ de ha valaki Ruach HaKodesh-t káromolja, az nem nyer bocsánatot soha, hanem vétkes marad bűne miatt örökké.” ³⁰ Azt terjesztették ugyanis, hogy tisztátalan szellem van benne.

³¹ Ekkor megérkeztek anyja és testvérei; kint megállva beküldtek hozzá, és hívatták őt. ³² Körülötte pedig sokaság ült, és szóltak neki: „Íme, anyád, a fivéreid és nővéreid odakint keresnek téged!” ³³ De ő így válaszolt nekik: „Ki az én anyám, és kik az én testvéreim?” ³⁴ És végignézve a körülötte körben ülőkön, így szólt: „Íme, az én anyám és az én testvéreim. ³⁵ Aki Elohim akaratát cselekszi, az az én fivérem, nővérem és az én anyám.”

¹ Ismét tanítani kezdett a tengerparton, és igen nagy sokaság gyülekezett hozzá, ezért hajóba szállva a tengeren tartózkodott; az egész sokaság pedig a tengerparton volt. ² Sokat tanította őket példázatokban; és ezt mondta nekik tanítás közben: ³ „Halljátok! Íme, kiment a magvető vetni, ⁴ és történt vetés közben, hogy egyik mag az útfélre esett, de jöttek a madarak, és felkapkodták. ⁵ Másik meg a sziklás helyre esett, ahol kevés volt a föld, és azonnal kihajtott, mert nem volt mélyen a földben; ⁶ amikor pedig felkelt a nap, megperzselődött, és mivel nem volt gyökere, kiszáradt. ⁷ Egy másik a tövisek közé esett, de a tövisek megnőttek, megfojtották, és így nem hozott termést. ⁸ A többi pedig a jó földbe esett, és termést hozott, miután kikelt és szárba szökkent, és meghozta egyik a harmincszorosát, másik a hatvanszorosát, sőt némelyik a százszorosát is.” ⁹ Majd hozzátette: „Akinek van füle a hallásra, hallja!”

¹⁰ Amikor egyedül maradt, a körülötte levők a tizenkettővel együtt megkérdezték őt a példázatokról. Yeshua így szólt hozzájuk: ¹¹ „Nektek megadatott Elohim országának titka, de a kívülvalóknak minden példázatokban adatik; ¹² hogy akik néznek, nézzenek ugyan, de ne lássanak, és akik hallanak, halljanak ugyan, de ne értsenek, hogy meg ne térjenek, és bűneik meg ne bocsáttassanak.”

¹³ Azután így szólt hozzájuk: „Nem értitek ezt a példázatot? Akkor hogyan fogjátok megérteni a többit? ¹⁴ A magvető az igét veti. ¹⁵ Akik az útfélen vannak: oda hull az ige; de amikor meghallják, azonnal jön a Shatan, és kiragadja a beléjük vetett igét. ¹⁶ Akiknél a mag a sziklás talajra hullott: amikor meghallják az igét, azonnal örömmel fogadják, ¹⁷ de nem gyökerezik meg bennük, ezért csak ideig való, és ha nyomorúságot vagy üldözést kell szenvedniük az ige miatt, azonnal eltántorodnak. ¹⁸ Másoknál a tövisek közé hullott a mag: ezek meghallják az igét, ¹⁹ de e világ gondja, a gazdagság csábítása, vagy egyéb dolgok megkívánása megfojtja az igét, úgyhogy ez sem hoz termést. ²⁰ Akiknél a jó földbe hullott a mag: ezek hallgatják az igét, befogadják, és az egyik harmincszoros, a másik hatvanszoros és némelyik százszoros termést hoz.”

²¹ Ezután így szólt hozzájuk: Vajon azért veszik-e elő a lámpást, hogy a véka alá tegyék, vagy az ágy alá? Nem azért, hogy a Menorahba tegyék? ²² Mert nincs semmi rejtett dolog, ami ki ne derülne, és semmi titok, ami napfényre ne jutna. ²³ Ha valakinek van füle a hallásra, hallja!”

²⁴ Ezt is mondta nekik: „Vigyázzatok, hogy mit hallotok! Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek nektek, sőt ráadást is adnak. ²⁵ Mert akinek van, annak adatik, és akinek nincs, attól az is elvétetik, amije van.”

²⁶ Yeshua ezt is mondta: „Úgy van Elohim országa, mint amikor az ember elvetette a magot a földbe, ²⁷ azután alszik és felkel, éjjel és nappal: a mag sarjad és nő, ő pedig nem tudja, hogyan. ²⁸ Magától terem a föld, először zöld sarjat, azután kalászt, azután érett magot a kalászban. ²⁹ Amikor pedig a termés engedi, azonnal nekiereszti a sarlót, mert itt az aratás.”

³⁰ Majd így folytatta: „Mihez hasonlítsuk Elohim országát, vagy milyen példázatba foglaljuk? ³¹ Olyan, mint a mustármag: mikor elvetik a földbe, kisebb minden magnál a földön, ³² miután pedig elvetették, megnő és nagyobb lesz minden veteménynél, és olyan nagy ágakat hajt, hogy árnyékában fészket rakhatnak az égi madarak.”

³³ Még sok hasonló példázatban hirdette nekik az igét úgy, amint megérthették. ³⁴ Példázat nélkül nem is szólt hozzájuk, maguk között azonban tanítványainak megmagyarázott mindent.

³⁵ Ugyanezen a napon, amikor este lett, így szólt hozzájuk: „Menjünk át a túlsó partra.” ³⁶ Miután tehát elbocsátották a sokaságot, magukkal vitték őt, úgy, ahogy éppen a hajóban volt; de más hajók is voltak a nyomában. ³⁷ Ekkor nagy szélvihar támadt, és a hullámok becsaptak a hajóba, úgyhogy az már kezdett megtelni. ³⁸ Ő pedig a hajó hátsó részében volt, és a vánkoson aludt. Ekkor felébresztették, és így szóltak hozzá: „Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?” ³⁹ Ő pedig felkelt, ráparancsolt a szélre, és azt mondta a tengernek: „Hallgass el, némulj meg!” És elállt a vihar, és nagy csendesség lett. ⁴⁰ Akkor ezt mondta nekik: „Miért féltek ennyire? Miért nincs hitetek?” ⁴¹ Nagy félelem fogta el őket, és így szóltak egymáshoz: „Ki ez, hogy a szél is, a tenger is engedelmeskedik neki?”

¹ Azután elmentek a tenger túlsó partjára, a gadaraiak földjére. ² Amikor kiszállt a hajóból, egyszer csak szembejött vele a sírboltok közül egy tisztátalan szellemtől megszállott ember, ³ akinek a sírboltokban volt a lakása, és akit már lánccal sem tudott megkötözni senki. ⁴ Mert már sokszor meg volt kötözve bilincsekkel és láncokkal, de szétszaggatta a láncokat, a bilincseket pedig összetörte, úgyhogy senki sem tudta megfékezni. ⁵ Éjjel-nappal mindig a sírokban és a hegyek között tartózkodott, kiáltozott és kővel vagdosta magát. ⁶ Amikor távolról meglátta Yeshua-át, odafutott, leborult előtte, ⁷ és hangosan felkiáltott: „Mi közöm hozzád, Yeshua, a magasságos Elohim Fia? Elohim-ra kényszerítelek, ne gyötörj engem!” ⁸ Yeshua ugyanis ezt mondta neki: „Menj ki, tisztátalan szellem ebből az emberből!” ⁹ És megkérdezte tőle: „Mi a neved?” Az így felelt: „Légió a nevem, mert sokan vagyunk.” ¹⁰ És nagyon kérte, hogy ne űzze el őket arról a vidékről. ¹¹ Ott a hegyoldalban volt egy nagy legelésző disznónyáj, ¹² ezért a tisztátalan szellemek azt kérték tőle: „Küldj minket a disznókba, hadd menjünk beléjük!” ¹³ Megengedte nekik, a tisztátalan szellemek pedig kijöttek, és a disznókba költöztek; mire a nyáj, mintegy kétezer állat, a meredekről a tengerbe rohant, és belefulladt a vízbe. ¹⁴ Akik pedig legeltették, elfutottak, és elvitték a hírt a városba és a környező településekre. Erre kijöttek az emberek, hogy lássák, mi történt. ¹⁵ Amikor Yeshua közelébe értek és látták, hogy a megszállott, akiben a légió volt, felöltözve ül, és eszénél van, félelem fogta el őket. ¹⁶ Akik látták, elmondták nekik: hogyan történt a dolog a megszállottal és a disznókkal. ¹⁷ Ekkor kérni kezdték Yeshua-át, hogy távozzék el a határukból. ¹⁸ Amikor azután beszállt a hajóba, kérlelte őt az előbb még megszállott ember, hogy mellette maradhasson. ¹⁹ Ő azonban nem engedte meg neki ezt, hanem így szólt hozzá: „Menj haza a tieidhez, és vidd hírül nekik, milyen nagy dolgot tett Yahuwah veled és hogyan könyörült meg rajtad.” ²⁰ Az pedig elment, és hirdetni kezdte a Tízvárosban, hogy milyen nagy jót tett vele Yeshua, amin azután mindenki csodálkozott.

²¹ Amikor Yeshua ismét átkelt a hajón a túlsó partra, nagy sokaság sereglett köré, de ő a tenger partján maradt. ²² Ide jött hozzá az egyik zsinagógai elöljáró, név szerint Jairus, aki meglátva őt, lába elé borult, ²³ és esedezve kérte: „Kislányom halálán van, jöjj, tedd rá a kezed, hogy meggyógyuljon, és életben maradjon.” ²⁴ Yeshua ekkor elindult vele. A nagy sokaság is követte őt, és tolongott körülötte. ²⁵ Egy asszony pedig, aki tizenkét éve vérfolyásos volt, ²⁶ sok orvostól sokat szenvedett, mindenét ráköltötte, de semmi hasznát sem látta, hanem még rosszabbul lett; ²⁷ amikor meghallotta, amit Yeshua-ról beszéltek, eljött, és a sokaságban hátulról megérintette a ruháját, ²⁸ mert így gondolkodott: „Ha megérintem akár csak a ruháját is, meggyógyulok.” ²⁹ És azonnal elapadt a vérzés forrása, és érezte testében, hogy kigyógyul a bajából. ³⁰ Yeshua is azonnal észrevette, hogy erő áradt ki belőle, ezért a sokaságban megfordulva így szólt: „Ki érintette meg a ruhámat?” ³¹ Tanítványai így feleltek: „Látod, hogyan tolong körülötted a sokaság, és azt kérdezed: ki érintett meg engem?” ³² Yeshua erre körülnézett, hogy láthassa azt az asszonyt, aki ezt tette. ³³ Az asszony pedig, mivel tudta, mi történt vele, félve és remegve jött elő; leborult előtte, és elmondta neki a teljes igazságot. ³⁴ Ő pedig ezt mondta neki: „Leányom, a hited megtartott téged: menj el békességgel, és bajodtól megszabadulva légy egészséges.”

³⁵ Még beszélt Yeshua, amikor a zsinagógai elöljáró házától érkezők ezt mondták: „Leányod meghalt. Miért fárasztod még a Mestert?” ³⁶ Yeshua is meghallotta, amit mondtak, és így szólt a zsinagógai elöljáróhoz: „Ne félj, csak higgy!” ³⁷ És senkinek sem engedte meg, hogy vele menjen, csak Kefanak, Yaakovnak és Yochanannak, a Yaakov testvérének. ³⁸ Amikor megérkeztek a zsinagógai elöljáró házához, látva a zűrzavart, a hangosan sírókat és jajgatókat, ³⁹ bement, és így szólt hozzájuk: „Miért csináltok ilyen zűrzavart, és miért sírtok? A gyermek nem halt meg, csak alszik.” ⁴⁰ Erre kinevették; de ő mindenkit kiküldve maga mellé vette a gyermek apját, anyját és a vele levőket, bement oda, ahol a gyermek feküdt. ⁴¹ Majd megfogva a gyermek kezét, ezt mondta neki: „Talitha kúmi!” – ami azt jelenti: „Leányka, neked mondom, ébredj fel!” ⁴² A leányka pedig azonnal felkelt és járkált, mert tizenkét éves volt már. Azok pedig azt sem tudták, hova legyenek a nagy ámulattól. ⁴³ Yeshua azonban szigorúan meghagyta nekik, hogy ezt senki meg ne tudja; aztán szólt, hogy adjanak enni a leánykának.

¹ Yeshua akkor eltávozott onnan, a hazájába ment, és követték a tanítványai is. ² Amikor azután eljött a Shabbat, tanítani kezdett a zsinagógában. Sokan hallgatták, és álmélkodva így szóltak: „Honnan veszi ezeket, miféle bölcsesség az, amely neki adatott, és miféle csodák ezek, amelyek keze nyomán támadnak? ³ Nemde az ács ez, Miryam fia, Yaakov, Yoszef, Yehuda és Shimeon testvére? Nem itt élnek-e közöttünk húgai is?” És megbotránkoztak benne. ⁴ Yeshua pedig így szólt hozzájuk: „Nem vetik meg a prófétát másutt, csak a hazájában, a rokonai között és a saját házában.” ⁵ Nem is tudott itt egyetlen csodát sem tenni, azon kívül, hogy néhány beteget – kezét rájuk téve – meggyógyított. ⁶ Csodálkozott is hitetlenségükön.

Majd sorra járta a környező falvakat, és tanított. ⁷ Ezek után magához hívta a tizenkettőt, és kiküldte őket kettesével. Hatalmat adott nekik a tisztátalan szellemek fölött, ⁸ és meghagyta nekik, hogy semmit se vigyenek az útra egyetlen vándorboton kívül, se kenyeret, se tarisznyát, se pénzt az övükben; ⁹ saru viszont legyen rajtuk, de ne öltsenek magukra két ruhát. ¹⁰ Ezt is mondta nekik: „Ha valahol bementek egy házba, ott maradjatok egészen addig, amíg tovább nem mentek onnan. ¹¹ Ha egy helyen nem fogadnak be titeket, és nem is hallgatnak rátok, akkor kimenve onnan, még a port is verjétek le lábatokról, bizonyságul ellenük.” ¹² A tanítványok pedig elindultak, és hirdették az embereknek, hogy térjenek meg; ¹³ sok démont kiűztek, sok beteget megkentek olajjal és meggyógyítottak.

¹⁴ Hallott erről Yerod király, mert Yeshua neve közismertté vált; és azt beszélték, hogy bemerítő Yochanan támadt fel a halálból, és azért működnek benne a csodatevő erők. ¹⁵ Mások meg azt mondták, hogy Eliyahu ő, ismét mások azt beszélték, hogy olyan, mint valamelyik próféta. ¹⁶ Amikor tehát Yerod ezt meghallotta, így szólt: „Az a Yochanan támadt fel, akit én lefejeztettem.” ¹⁷ Ez a Yerod fogatta el ugyanis Yochanant, és bilincseltette meg a börtönben; ¹⁸ testvérének, Filiposz feleségének, Heródiásnak kedvéért, mivel feleségül vette őt, és erre Yochanan ezt mondta neki: „Nem szabad együtt élned testvéred feleségével.” ¹⁹ Heródiás ezért megharagudott rá, és szerette volna megöletni. ²⁰ De nem tehette, mert Yerod félt Yochanantól, akiről tudta, hogy igaz és szent ember; ezért védelmébe vette; bár hallgatva őt, gyakran zavarba jött, mégis szívesen hallgatta. ²¹ Végülis eljött a kedvező alkalom, amikor Yerod a születésnapján lakomát adott főembereinek, vezéreinek és Gálil előkelőinek. ²² Ekkor magának Heródiásnak a leánya ment be táncolni. Megtetszett Yerodnek és a vendégeknek. A király ezt mondta a leánynak: „Kérj tőlem, amit akarsz, és megadom neked.” ²³ Meg is esküdött neki: „Bármit kérsz, megadom neked, akár országom felét is.” ²⁴ A leány kiment, és megkérdezte anyjától: „Mit kérjek?” Az pedig ezt válaszolta: „Bemerítő Yochanan fejét.” ²⁵ A leány erre sietve bement a királyhoz, és azt mondta: „Szeretném, ha rögtön ideadnád nekem egy tálon bemerítő Yochanan fejét.” ²⁶ Bár a király erre nagyon szomorú lett, mert esküje és a vendégek miatt nem akarta őt elutasítani. ²⁷ Azonnal el is küldte a hóhért, és megparancsolta, hogy hozza el a Yochanan fejét. ²⁸ Az elment, lefejezte Yochanant a börtönben, elhozta a fejét egy tálon, és átadta a leánynak, a leány pedig odaadta anyjának. ²⁹ Amikor ezt meghallották a tanítványai, eljöttek, elvitték a holttestét, és egy sírboltba helyezték.

³⁰ A küldöttek visszatértek Yeshua-hoz, és elbeszélték neki mindazt, amit tettek és tanítottak. ³¹ Ő pedig így szólt hozzájuk: „Jöjjetek velem csak ti magatok egy lakatlan helyre, és pihenjetek meg egy kissé.” Mert olyan sokan voltak, akik odaérkeztek, és akik elindultak, hogy még enni sem volt idejük. ³² Elhajóztak tehát egy lakatlan helyre magukban. ³³ De sokan meglátták és felismerték őt, amikor elindultak, ezért minden városból összefutottak oda, és megelőzték őket.

³⁴ Amikor Yeshua kiszállt, és meglátta a nagy sokaságot, megszánta őket, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélkül való juhok, és kezdte őket sok mindenre tanítani. ³⁵ De amikor az idő már későre járt, odamentek hozzá a tanítványai, és ezt mondták neki: „Lakatlan hely ez, és az idő már későre jár. ³⁶ Bocsásd el őket, hogy a környező településekre és falvakba menve ennivalót vegyenek maguknak.” ³⁷ Ő azonban így válaszolt nekik: „Ti adjatok nekik enni!” Mire ők ezt mondták neki: „Talán mi menjünk el, és vegyünk kétszáz dénárért kenyeret, hogy enni adhassunk nekik?” ³⁸ Yeshua azonban megkérdezte tőlük: „Hány kenyeretek van? Menjetek, nézzétek meg!” Amikor megnézték, így szóltak: „Öt kenyerünk van, meg két halunk.” ³⁹ Ekkor megparancsolta nekik, hogy ültessenek le mindenkit egy-egy csoportba a zöld fűre. ⁴⁰ Le is ültek százas és ötvenes csoportokban. ⁴¹ Ekkor Yeshua vette az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, megáldotta és megtörte a kenyereket, majd átadta a tanítványoknak, hogy tegyék eléjük; és a két halat is elosztotta mindnyájuknak. ⁴² Miután mind ettek, és jól is laktak, ⁴³ összeszedték a kenyérdarabokat tizenkét tele kosárral; és azt is, ami a halakból maradt. ⁴⁴ Akik pedig ettek a kenyerekből, ötezren voltak, csak férfiak.

⁴⁵ Ekkor Yeshua azonnal arra kényszerítette tanítványait, hogy szálljanak hajóba, és menjenek át előre a túlsó partra Bétsaida felé, amíg ő elbocsátja a sokaságot. ⁴⁶ De miután elbúcsúzott tőlük, felment a hegyre imádkozni. ⁴⁷ Amikor beesteledett, a hajó a tenger közepén volt, ő pedig a parton egyedül. ⁴⁸ Amikor meglátta, hogy mennyire küszködnek az evezéssel, mert ellenszelük van, a negyedik éjszakai őrváltás idején a tengeren járva közeledett feléjük, és el akart menni mellettük. ⁴⁹ Amikor meglátták őt, amint a tengeren jár, azt hitték, hogy kísértet, és felkiáltottak. ⁵⁰ Mindnyájan látták ugyanis, és megrettentek. Ő azonban azonnal megszólította őket, és ezt mondta nekik: „Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!” ⁵¹ Ekkor beszállt hozzájuk a hajóba, és elült a szél, ők pedig szerfölött csodálkoztak magukban. ⁵² Nem okultak a kenyerekből, mert a szívük még kemény volt.

⁵³ Ezek után a túlsó partra átkelve, Kineret-be érkeztek és kikötöttek. ⁵⁴ Amikor kiszálltak a hajóból, azonnal felismerték őt, ⁵⁵ és némelyek befutották az egész környéket; kezdték a betegeket ágyakon oda hordani, ahol hallomásuk szerint éppen tartózkodott. ⁵⁶ Ahova csak bement, falvakba, városokba vagy településekre, letették a tereken a betegeket, és kérték őt, hogy legalább a ruhája szegélyét érinthessék; és akik csak megérintették, meg is gyógyultak.

¹ Köréje gyűltek a farizeusok és néhányan az írástudók közül, akik Yerushalaim-ből jöttek, ² és észrevették, hogy némelyik tanítványa tisztátalan, vagyis mosdatlan kézzel étkezik. ³ A farizeusok és általában a zsidók ugyanis addig nem esznek, míg meg nem mosták a kezüket egy maréknyi vízzel, mert ragaszkodnak a vének hagyományaihoz, ⁴ és amikor hazamennek a piacról, addig nem esznek, míg meg nem mosakodtak. Sok egyéb más is van, amit hagyományként átvettek és őriznek, amilyen például a poharak, korsók, rézedények és fekhelyek megmosása. ⁵ Megkérdezték tehát tőle a farizeusok és az írástudók: „Miért nem élnek a te tanítványaid a vének hagyományai szerint, és miért étkeznek tisztátalan kézzel?” ⁶ Ő pedig ezt válaszolta nekik: „Találóan prófétált Yeshayahu rólatok, ti képmutatók, amint meg van írva: Ez a nép csak ajkával tisztel engem, de szíve távol van tőlem. ⁷ Hiába tisztelnek engem, ha olyan tanításokat tanítanak, amelyek emberek parancsolatai. ⁸ Elohim parancsolatát elhagyva az emberek hagyományához ragaszkodtok.” ⁹ Ezt is mondta nekik: „Szépen félreteszitek Elohim parancsolatát azért, hogy a helyébe állíthassátok a magatok hagyományait. ¹⁰ Mert Moshe ezt mondta: Tiszteld apádat és anyádat, és aki gyalázza apját vagy anyját, halállal bűnhődjék. ¹¹ Ti pedig azt mondjátok: Ha ezt mondja valaki apjának vagy anyjának: korbán, vagyis áldozati ajándék az, amivel megsegíthetnélek, ¹² akkor már nem engeditek, hogy bármit tegyen is apjáért vagy anyjáért; ¹³ és így érvénytelenné teszitek Elohim igéjét hagyományotokkal, amelyet továbbadtatok; de sok más ehhez hasonlót is tesztek.”

¹⁴ Ismét odahívta a sokaságot és így szólt hozzájuk: „Hallgassatok rám mindnyájan, és értsétek meg: ¹⁵ Nincs semmi, ami kívülről jutva az emberbe tisztátalanná tehetné őt; hanem ami kijön az emberből, az teszi tisztátalanná.” ¹⁶ („Ha valakinek van füle a hallásra, hallja!”)

¹⁷ Amikor azután a sokaságot elhagyva bement a házba, megkérdezték tanítványai a példázatról. ¹⁸ Ő pedig így szólt hozzájuk: „Ti is ennyire értetlenek vagytok? Nem értitek, hogy ami kívülről megy be az emberbe, az nem teheti tisztátalanná, ¹⁹ mert nem a szívébe megy, hanem a gyomrába, és az árnyékszékbe kerül, amely minden eledelt megtisztít?” ²⁰ Továbbá azt mondta: „Ami az emberből előjön, az teszi tisztátalanná. ²¹ Mert belülről, az ember szívéből jönnek elő a gonosz gondolatok, paráznaságok, lopások, gyilkosságok, ²² házasságtörések, kapzsiságok, gonoszságok; valamint csalás, kicsapongás, irigység, Elohim-káromlás, gőg, esztelenség. ²³ Ezek a gonoszságok mind belülről jönnek; s ezek teszik tisztátalanná az embert.”

²⁴ Onnan elindulva elment Tírusz vidékére. Bement egy házba, és azt akarta, hogy senki ne tudja meg ottlétét. De nem maradhatott titokban, ²⁵ mert azonnal tudomást szerzett róla egy asszony, akinek a leányában tisztátalan szellem volt, és miután eljött hozzá, a lábai elé borult. ²⁶ Ez az asszony görög volt, sziroföníciai származású, mégis azt kérte, hogy űzze ki az ördögöt a leányából. ²⁷ Yeshua így szólt az asszonyhoz: „Hadd lakjanak jól először a gyermekek, mert nem jó elvenni a gyermekek kenyerét, és odadobni a kutyáknak.” ²⁸ Az pedig ezt válaszolta neki: „Úgy van, Uram, de a kutyák is esznek az asztal alatt a gyermekek morzsáiból.” ²⁹ Erre így szólt hozzá: „Ezért a szóért mondom: menj el, leányodból kiment az ördög.” ³⁰ Amikor azután hazaért az asszony, látta, hogy a gyermek az ágyon fekszik, és az ördög már kiment belőle.

³¹ Yeshua ismét elhagyta Tírusz határát, és Szidónon át a Galili-tenger mellé ment a Tízváros határain keresztül. ³² Ekkor egy dadogó süketet vittek hozzá, és kérték, hogy tegye rá a kezét. ³³ Yeshua félrevonta őt egymagában a sokaságból, ujját a süket fülébe dugta, majd ujjára köpve megérintette a nyelvét; ³⁴ azután az égre tekintve fohászkodott, és így szólt hozzá: „Effata, azaz: nyílj meg!” ³⁵ És megnyílt a füle, nyelvének bilincse is azonnal megoldódott, úgyhogy hibátlanul beszélt. ³⁶ Yeshua meghagyta nekik, hogy ezt senkinek se mondják el; de minél inkább tiltotta, annál inkább híresztelték ³⁷ és szerfölött álmélkodtak, és ezt mondták: „Mindent helyesen cselekedett: a süketeket is hallóvá teszi, a némákat is beszélővé.”

¹Azokban a napokban, amikor ismét igen nagy volt a sokaság és nem volt mit enniük, magához hívta tanítványait, és így szólt hozzájuk: „Szánakozom a sokaságon, mert már három napja vannak velem, és nincs mit enniük; ²ha pedig éhesen bocsátom őket haza, kidőlnek az úton, mert némelyikük messziről jött.” ³Tanítványai így feleltek: „Miből tudná valaki ezeket kenyérrel jóllakatni itt a pusztában?” ⁴Megkérdezte tőlük: „Hány kenyeretek van?” Ők ezt válaszolták: „Hét.” ⁵Ekkor megparancsolta a sokaságnak, hogy telepedjék le a földre, azután vette a hét kenyeret, hálát adott, megtörte, és tanítványainak adta, hogy tegyék eléjük. Ők pedig a sokaság elé tették. ⁶Volt néhány kis haluk is, és miután áldást mondott, szólt, hogy ezeket is tegyék eléjük. ⁷Ettek és jóllaktak, azután összeszedték a maradék darabokat hét kosárral, ⁸pedig mintegy négyezren voltak. Ezek után elbocsátotta őket, ⁹és azonnal hajóba szállva tanítványaival együtt elment Dalmanuta vidékére.

¹⁰Kimentek hozzá a farizeusok, és vitatkozni kezdtek vele: mennyei jelt követeltek tőle, kísértve őt. ¹¹Yeshua Szelleme mélyéről felsóhajtva így szólt: „Miért kíván jelt ez a nemzedék? Bizony, mondom néktek, nem adatik jel ennek a nemzedéknek.” ¹²Ezzel otthagyta őket, és ismét hajóba szállva elment a túlsó partra.

¹³De elfelejtettek kenyeret vinni, és mindössze egy kenyér volt velük a hajóban. ¹⁴Yeshua figyelmeztette őket, és így szólt: „Vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok kovászától és a Yerod kovászától!” ¹⁵Erre tanakodni kezdtek arról, hogy nincs kenyerük. ¹⁶Amikor ezt Yeshua észrevette, így szólt hozzájuk: „Mit tanakodtok azon, hogy nincs kenyeretek? Hát még mindig nem veszitek észre, és nem értitek? Még mindig olyan keményszívűek vagytok? ¹⁷Van szemetek, és mégsem láttok, fületek is van, és mégsem hallotok? Nem is emlékeztek? ¹⁸Amikor az öt kenyeret megtörtem az ötezernek, hány kosarat szedtetek tele kenyérdarabokkal?” Így feleltek: „Tizenkettőt.” ¹⁹„És amikor a hét kenyeret törtem meg a négyezernek, hány kosarat szedtetek tele kenyérdarabokkal?” Ezt mondták: „Hetet.” ²⁰Erre Yeshua újra megkérdezte: „Még mindig nem értitek?”

²¹Amikor Beith-Shaidaba érkeztek, egy vakot vittek hozzá, és kérték, hogy érintse meg. ²²Ő pedig a vakot kézen fogva kivezette a faluból, azután szemére köpve rátette kezét, és megkérdezte: „Látsz-e valamit?” ²³Az felnézett, és így szólt: „Úgy látom az embereket, mintha fákat látnék, amint járkálnak.” ²⁴Aztán Yeshua ismét rátette a kezét a szemére, ő pedig körülnézett, és meggyógyult, tisztán látott mindent. ²⁵Yeshua ekkor hazaküldte őt, és azt mondta: „Még a faluba se menj be!”

²⁶Yeshua pedig elindult tanítványaival együtt Cézárea Filippi falvaiba. Útközben megkérdezte tanítványaitól: „Kinek mondanak engem az emberek?” ²⁷Ők így feleltek: „Bemerítő Yochanannak, mások Eliyahunak, ismét mások pedig egynek a próféták közül.” ²⁸Yeshua tovább kérdezte őket: „Hát ti kinek mondotok engem?” Kefa így válaszolt neki: „Te vagy a Mashiah.” ²⁹Yeshua ekkor rájuk parancsolt, hogy senkinek ne beszéljenek őróla.

³⁰És tanítani kezdte őket arra, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie, és el kell vettetnie a vénektől, a főpapoktól és az írástudóktól, és meg kell öletnie, de harmadnapon fel kell támadnia. ³¹Yeshua nyíltan beszélt erről a dologról. Kefa ekkor magához vonva őt meg akarta dorgálni; ő azonban megfordulva tanítványaira tekintett, megdorgálta Kefát, és ezt mondta: „Távozz tőlem, Shatan, mert nem Elohim szerint gondolkozol, hanem az emberek szerint.”

³²Ekkor magához hívta a sokaságot tanítványaival együtt, és ezt mondta nekik: „Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem. ³³Mert aki meg akarja menteni az életét, az elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem és az evangéliumért, megmenti azt. ³⁴Mit használ ugyanis az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall? ³⁵Mert mit adhat az ember váltságdíjul lelkéért? ³⁶Mert ha valaki szégyell engem és az én beszédeimet e parázna és bűnös nemzedék előtt, ³⁷azt az Emberfia is szégyellni fogja, ³⁸amikor eljön Atyja dicsőségében a szent angyalokkal.”

¹Azután így szólt hozzájuk: „Bizony, mondom néktek, hogy vannak az itt állók között némelyek, akik nem ízlelik meg a halált addig, amíg meg nem látják, hogy Elohim országa eljött hatalommal.”

²Hat nap múlva Yeshua maga mellé vette Kefát, Yaakovot és Yochanant, felvitte csak őket külön egy magas hegyre, és szemük láttára elváltozott. ³Ruhája olyan tündöklő fehérré lett, amilyenre nem tud ruhafestő fehéríteni a földön. ⁴És megjelent nekik Eliyahu Mosheval együtt, és beszélgettek Yeshua-val. ⁵Kefa megszólalt, és ezt mondta Yeshua-nak: „Mester, jó nekünk itt lennünk, készítsünk ezért három sátrat: egyet neked, egyet Moshenak és egyet Eliyahunak.” ⁶Mert nem tudta, mit mondjon, ugyanis annyira megrettentek. ⁷De felhő támadt, amely beárnyékolta őket, és hang hallatszott a felhőből: „Ez az én szeretett Fiam, reá hallgassatok!” ⁸És hirtelen, amint körülnéztek, már senki mást nem láttak maguk mellett, csak Yeshua-át egyedül.

⁹Amikor jöttek lefelé a hegyről, meghagyta nekik, hogy senkinek el ne mondják, amit láttak, hanem csak akkor, amikor az Emberfia már feltámadt a halottak közül. ¹⁰Meg is jegyezték jól ezt az igét, de tanakodtak maguk között: mit jelent feltámadni a halottak közül. ¹¹Ezért megkérdezték tőle: „Miért mondják az írástudók, hogy előbb Eliyahunak kell eljönnie?” ¹²Ő pedig így válaszolt: „Eliyahu valóban előbb jön el és helyreállít mindent. Akkor viszont miért van megírva az Emberfiáról, hogy sok szenvedésben és megvetésben lesz része? ¹³De mondom nektek, hogy Eliyahu már el is jött, és azt tették vele, amit csak akartak, ahogyan meg van írva róla.”

¹⁴Amikor a tanítványok közelébe értek, nagy sokaságot láttak körülöttük, írástudókat is, akik vitatkoztak velük. ¹⁵Amint meglátták Yeshua-át, az egész sokaság nyomban megdöbbent, és eléje futva köszöntötte őt. ¹⁶Ő pedig megkérdezte tőlük: „Miről vitatkoztok velük?” ¹⁷A sokaságból így felelt neki valaki: „Mester, elhoztam hozzád a fiamat, akiben néma szellem van; ¹⁸és amikor ez megragadja, úgy leteperi őt, hogy tajtékzik, fogát csikorgatja, és megmerevedik. Szóltam tanítványaidnak, hogy űzzék ki, de nem tudták.” ¹⁹Yeshua így válaszolt nekik: „Ó, hitetlen nemzedék, meddig leszek még veletek? Meddig szenvedlek még titeket? Hozzátok őt elém!” ²⁰Odavitték hozzá, és amikor meglátta őt a szellem, azonnal megrázta a fiút, úgyhogy az a földre esve fetrengett és tajtékzott. ²¹Yeshua megkérdezte a fiú apjától: „Mennyi ideje, hogy ő így van?” Mire ő ezt válaszolta: „Gyermekkora óta. ²²Sokszor vetette tűzbe is, meg vízbe is, hogy elpusztítsa, de ha valamit lehet tenned, szánj meg minket, és segíts rajtunk!” ²³Yeshua ezt mondta neki: „Ha lehet valamit tennem? – Minden lehetséges annak, aki hisz.” ²⁴Erre azonnal felkiáltott a gyermek apja, és így szólt: „Hiszek, segíts a hitetlenségemen!” ²⁵Amikor meglátta Yeshua, hogy összefut a sokaság, ráparancsolt a tisztátalan szellemre ezt mondva neki: „Te néma és süket szellem, megparancsolom neked: menj ki belőle, és ne menj bele többé!” ²⁶Erre az felkiáltott, erősen megrázta őt, és kiment belőle. A gyermek olyan lett, mint a halott, úgyhogy sokan azt mondták: vége van. ²⁷Yeshua azonban kezét megragadva magához térítette, és az felkelt. ²⁸Amikor azután Yeshua bement egy házba, tanítványai megkérdezték tőle maguk között: „Mi miért nem tudtuk kiűzni?” ²⁹Ő pedig ezt mondta nekik: „Ez a fajta semmivel sem űzhető ki, csak imádsággal.”

³⁰Onnan elindulva keresztülmentek Galilon, de nem akarta, hogy felismerje őt valaki, ³¹mert tanítani akarta tanítványait. Arról beszélt nekik, hogy az Emberfia emberek kezébe adatik, megölik, de miután megölték, három nap múlva feltámad. ³²Ők nem értették ezt a beszédet, de féltek őt megkérdezni.

³³Megérkeztek Kapernaumba, és amikor már otthon volt, megkérdezte tőlük: „Miről vitatkoztatok útközben?” ³⁴Ők azonban hallgattak, mert arról vitatkoztak az úton egymással, hogy ki a legnagyobb? ³⁵Yeshua ekkor leült, odahívta a tizenkettőt, és így szólt hozzájuk: „Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki között az utolsó és mindenki szolgája.” ³⁶És kézenfogva egy kisgyermeket közéjük állította, átölelte, majd ezt mondta nekik: ³⁷„Aki az ilyen kisgyermekek közül egyet is befogad az én nevemért, az engem fogad be; és aki engem befogad, az nem engem fogad be, hanem azt, aki engem elküldött.”

³⁸Yochanan ezt mondta neki: „Mester, láttunk valakit, aki a te nevedben űz ki ördögöket, és eltiltottuk, mert nem követett minket.” ³⁹Yeshua azonban ezt mondta: „Ne tiltsátok el, mert nincsen senki, aki csodát tesz az én nevemben, és ugyanakkor gyalázni tudna engem, ⁴⁰mert aki nincs ellenünk, az melletünk van. ⁴¹Aki inni ad nektek egy pohár vizet az én nevemben, mivel a Mashiah-é vagytok, bizony, mondom néktek, hogy el nem marad a jutalma.”

⁴²„Aki pedig akár csak egyet is megbotránkoztat e kicsinyek közül, akik hisznek bennem, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tengerbe dobják.”

⁴³„Ha megbotránkoztat téged az egyik kezed, vágd le, mert jobb, ha csonkán mégy be az életre, mint ha két kézzel mégy a Gei-Hinomra, az olthatatlan tűzre, ⁴⁴(ahol férgük nem pusztul el és a tűz nem alszik el.) ⁴⁵És ha az egyik lábad botránkoztat meg téged, vágd le; mert jobb, ha sántán mégy be az életre, mintha két lábbal vetnek a Gei-Hinomra, ⁴⁶(ahol férgük nem pusztul el és a tűz nem alszik el.) ⁴⁷És ha az egyik szemed botránkoztat meg téged, vájd ki, mert jobb, ha fél szemmel mégy be Elohim országába, mint ha két szemmel vetnek a Gei-Hinomra, ⁴⁸ahol férgük nem pusztul el és a tűz nem alszik el.”

⁴⁹„Mert tűzzel sózatik meg mindenki. ⁵⁰Jó a só, de ha a só ízetlenné válik, hogyan adjátok vissza az ízét? Legyen bennetek só, és békességben éljetek egymással.”

¹Yeshua onnan elindulva elment yehuda határába és Yardenentúlra; újra sokaság gyülekezet hozzá, ő pedig szokása szerint ismét tanította őket. ²Farizeusok is mentek hozzá, és megkérdezték tőle, hogy szabad-e a férfinak elbocsátania a feleségét: ezzel kísértették Yeshua-át. ³Ő azonban visszakérdezett: „Mit parancsolt nektek Moshe?” ⁴Azok ezt mondták: „Moshe megengedte a válólevél írását és az elbocsátást.” ⁵Yeshua erre így szólt hozzájuk: „Szívetek keménysége miatt írta nektek Moshe ezt a parancsolatot, ⁶mert a teremtés kezdete óta az embert férfivá és nővé teremtette Elohim. ⁷Ezért elhagyja az ember apját és anyját, ⁸és lesznek ketten egy testté, úgyhogy ők többé már nem két test, hanem egy. ⁹Amit tehát Elohim egybekötött, ember el ne válassza.” ¹⁰Otthon ismét megkérdezték őt erről a tanítványai. ¹¹Ő ezt mondta nekik: „Aki elbocsátja feleségét, és mást vesz el feleségül, házasságtörést követ el ellene; ¹²és ha az asszony bocsátja el férjét, és máshoz megy férjhez, szintén házasságtörést követ el.”

¹³Ekkor kisgyermekeket vittek hozzá, hogy megérintse őket, a tanítványok azonban rájuk szóltak. ¹⁴Amikor ezt Yeshua észrevette, megharagudott, és így szólt hozzájuk: „Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne tiltsátok el tőlem őket, mert ilyeneké Elohim országa. ¹⁵Bizony, mondom néktek: aki nem úgy fogadja Elohim országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be abba.” ¹⁶Ekkor átölelte és kezét rájuk téve megáldotta őket.

¹⁷Amikor útnak indult, odafutott hozzá egy ember, és térdre borulva előtte, azt kérdezte tőle: „Jó Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” ¹⁸Yeshua így szólt hozzá: „Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó az egy Elohim-jan kívül. ¹⁹Tudod a parancsolatokat: Ne gyilkolj, ne paráználkodj, ne lopj, ne tanúskodj hamisan, ne károsíts meg senkit, tiszteld apádat és anyádat.” ²⁰Az pedig ezt mondta neki: „Mester, mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva.” ²¹Yeshua miután rátekintett, megkedvelte, és ezt mondta neki: „Egy valami hiányzik még belőled: menj, add el, amid van, és oszd szét a szegények között, akkor kincsed lesz a mennyben; azután jöjj, és kövess engem.” ²²A válasz miatt elborult az ember arca, és szomorúan távozott, mert nagy vagyona volt. ²³Yeshua ekkor körülnézett, és így szólt tanítványaihoz: „Milyen nehezen mennek be Elohim országába a gazdagok!” ²⁴A tanítványok megdöbbentek szavain, Yeshua azonban ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: „Gyermekeim, milyen nehéz Elohim országába bejutni! ²⁵Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint gazdagnak Elohim országába bejutni.” ²⁶Ők még jobban megrökönyödtek, és ezt kérdezgették egymás közt: „Akkor ki üdvözülhet?” ²⁷Yeshua rájuk tekintett, és ezt mondta: „Az embereknek lehetetlen, de Elohim-nak nem, mert Elohim-nak minden lehetséges.”

²⁸Kefa megszólalt, és ezt mondta neki: „Íme, mi elhagytunk mindent, és követőid lettünk.” ²⁹Yeshua így szólt: „Bizony, mondom néktek: senki sincs, aki elhagyta házát vagy testvéreit, anyját vagy apját, gyermekeit vagy szántóföldjeit énértem és az evangéliumért, ³⁰és ne kapna százannyit: most ebben a világban házakat és testvéreket, anyát, gyermeket, és szántóföldeket üldöztetésekkel együtt, a jövendő világban pedig örök életet. ³¹Ellenben sok elsőből lesz utolsó, és sok utolsóból lesz első.”

³²Mikor pedig felfelé mentek a Yerushalaim-ba vezető úton, Yeshua előttük haladt. Akik vele voltak, álmélkodtak; akik pedig mégis követték, féltek. Ekkor újra maga mellé vette a tizenkettőt, és beszélni kezdett nekik arról, ami vele történni fog: ³³„Íme, felmegyünk Yerushalaim-ba, és az Emberfia átadatik a főpapoknak és az írástudóknak, halálra ítélik, és átadják a pogányoknak, ³⁴kigúnyolják és leköpik, megkorbácsolják és megölik, de három nap múlva feltámad.”

³⁵Ekkor hozzálépett Yaakov és Yochanan, a Zebedeus két fia, és így szóltak hozzá: „Mester, szeretnénk, ha megtennéd nekünk, amit kérünk.” ³⁶Yeshua megkérdezte tőlük: „Mit szeretnétek, mit tegyek meg nektek?” ³⁷Ők pedig ezt mondták neki: „Add meg nekünk, hogy egyikünk a jobb, a másikunk a bal kezed felől üljön majd dicsőséges uralkodásod idején.” ³⁸Yeshua így válaszolt: „Nem tudjátok, mit kértek. Vajon ki tudjátok-e inni azt a poharat, amelyet én kiiszom, és meg tudtok-e bemerítkezni azzal a bemerítéssel, amellyel én megkeresztelkedem?” ³⁹Mire ők így feleltek neki: „Meg tudjuk tenni.” Yeshua ekkor ezt mondta nekik: „Azt a poharat, amelyből én iszom, kiisszátok, és azzal a bemerítéssel, amellyel én megkeresztelkedem, megkeresztelkedtek, ⁴⁰de hogy ki üljön jobb vagy bal kezem felől, azt nem az én dolgom megadni, mert azoké lesz az, akiknek elkészíttetett.” ⁴¹Amikor ezt a tíz tanítvány meghallotta, megharagudott Yaakovra és Yochananra. ⁴²De Yeshua odahívta őket, és így szólt hozzájuk: „Tudjátok, hogy azok, akik a népek fejedelmeinek számítanak, uralkodnak rajtuk, és nagyjaik hatalmaskodnak rajtuk. ⁴³De nem így van közöttetek, hanem aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen szolgátok; ⁴⁴és aki első akar lenni közöttetek, az legyen mindenki rabszolgája. ⁴⁵Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.”

⁴⁶Azután Yerikoba értek, és amikor Yeshua tanítványaival és elég nagy sokasággal kifelé ment Yerikoból, egy vak koldus, Bartimeus, a Timeus fia ült az út mellett. ⁴⁷Amikor meghallotta, hogy a názereti Yeshua az, így kiáltott fel: „David Fia, Yeshua, könyörülj rajtam!” ⁴⁸Többen is rászóltak, hogy hallgasson, ő azonban annál inkább kiáltozott: „David Fia, könyörülj rajtam!” ⁴⁹Yeshua megállt és ezt mondta: „Hívjátok ide!” Odahívták a vakot ezekkel a szavakkal: „Bízzál! Kelj fel! Hív téged!” ⁵⁰Ő pedig ledobta felsőruháját, felugrott, és odament Yeshua-hoz. ⁵¹Yeshua megkérdezte tőle: „Mit kívánsz, mit tegyek veled?” A vak ezt mondta: „Mester, hogy újra lássak.” ⁵²Yeshua ekkor így szólt hozzá: „Menj el, a hited megtartott téged.” És azonnal újra látott, és követte őt az úton.

¹Amikor közeledtek Yerushalaim-hoz, Beith-Paga-hoz és Beith-Ananiah-hoz, az Olajfák hegyénél, elküldött tanítványai közül kettőt, ²és így szólt hozzájuk: „Menjetek az előttetek levő faluba, és mindjárt, amint beértek, találtok egy szamárcsikót megkötve, amelyen még nem ült soha senki: oldjátok el, és hozzátok ide. ³Ha pedig valaki megkérdezi tőletek: Miért teszitek ezt? – mondjátok, hogy az Urnak van szüksége rá, de azonnal vissza is küldi.” ⁴El is mentek, meg is találták a szamárcsikót az ajtó elé kötve kinn az utcán, és eloldották. ⁵Az ott álldogálók közül néhányan megkérdezték tőlük: „Miért teszitek ezt, miért oldjátok el a szamárcsikót?” ⁶Ők pedig úgy válaszoltak, ahogyan Yeshua mondta; és akkor elengedték őket. ⁷Elvitték tehát Yeshua-hoz a szamárcsikót, ráterítették felsőruhájukat, ő pedig felült rá. ⁸Sokan felsőruhájukat terítették az útra, mások a mezőn vágott lombos ágakat; ⁹akik pedig előtte és utána mentek, ezt kiáltották: „Hozsánna! Áldott, aki jön Yahuwah-nak nevében! ¹⁰Áldott a mi atyánknak, Davidnak eljövendő országa! Hozsánna a magasságban!” ¹¹Yeshua ekkor bement Yerushalaim-ban a templomba; mikor pedig már mindent megnézett, és mivel már későre járt az idő, kiment Beith-Ananiah-ba a tizenkettővel.

¹²Másnap pedig, amikor Beith-Ananiah-ból elindultak, megéhezett, ¹³és messziről meglátva egy zöldellő fügefát, odament, hátha talál rajta valamit. De amikor odaért, semmit sem talált rajta, csak levelet, mert nem volt fügeérés ideje. ¹⁴Yeshua megszólalt, és ezt mondta a fának: „Senki ne egyék rólad gyümölcsöt, soha többé.” A tanítványai is hallották ezt.

¹⁵Azután Yerushalaim-ba értek. Bemenve a templomba, Yeshua kezdte kiűzni azokat, akik árusítottak és vásároltak a templomban, felborította a pénzváltók asztalait, a galambárusok székeit, ¹⁶és nem engedte, hogy valaki edényt vigyen át a templomon. ¹⁷Azután így tanította őket: „Nincs-e megírva: Az én házam imádság háza lesz minden nép számára? Ti pedig rablók barlangjává tettétek.” ¹⁸Meghallották ezt a főpapok és az írástudók, és keresték a módját, hogyan veszítsék el. Féltek ugyanis tőle, mert tanítása magával ragadta az egész sokaságot. ¹⁹Amikor azután este lett, kimentek a városon kívülre.

²⁰Korán reggel, amikor elmentek a fügefa mellett, észrevették, hogy az gyökerestől kiszáradt. ²¹Kefa visszaemlékezve így szólt hozzá: „Mester, nézd: a fügefa, amelyet megátkoztál, kiszáradt.” ²²Yeshua így válaszolt nekik: „Higgyetek Elohim-ban! ²³Bizony, mondom néktek, hogy aki azt mondja ennek a hegynek: Emelkedjél fel, és vesd magadat tengerbe! – és nem kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy amit mond, az megtörténik -, annak meg is adatik az. ²⁴Ezért mondom nektek: higgyétek, hogy mindazt, amiért imádkoztok, és amit kértek, megkapjátok, és meg is adatik nektek. ²⁵És amikor megálltok imádkozni, bocsássátok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van, hogy mennyei Atyátok is megbocsássa nektek vétkeiteket. ²⁶(Ha pedig ti nem bocsátotok meg, mennyei Atyátok sem bocsátja meg vétkeiteket.)

²⁷Ismét bementek Yerushalaim-ba. És miközben Yeshua körüljárt a templomban, odamentek a főpapok, az írástudók és a vének, ²⁸és így szóltak hozzá: „Milyen hatalommal cselekszed ezeket, és ki adta neked a hatalmat arra, hogy ilyeneket tegyél?” ²⁹Yeshua így válaszolt nekik: „Én is kérdezek tőletek valamit, feleljetek rá, és megmondom nektek, milyen hatalommal cselekszem ezeket. ³⁰Vajon a Yochanan bemerítése mennyből való volt-e vagy emberektől? Erre válaszoljatok nekem.” ³¹Azok pedig így tanakodtak maguk között: „Ha azt mondjuk: a mennyből, azt fogja mondani: Akkor miért nem hittetek neki? ³²Vagy talán mondjuk azt: emberektől?” De féltek a sokaságtól, mert Yochananról mindenki azt tartotta, hogy valóban próféta volt. ³³Ezért így feleltek Yeshua-nak: „Nem tudjuk.” Yeshua erre így szólt hozzájuk: „Én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal cselekszem ezeket.”

¹Yeshua ekkor példázatokban kezdett szólni hozzájuk: „Egy ember szőlőt ültetett, körülkerítette, borsajtót ásott, és őrtornyot épített. Azután bérbe adta munkásoknak, és idegenbe távozott. ²Majd amikor eljött az ideje, elküldött a munkásokhoz egy szolgát, hogy megkapja a részét a szőlő terméséből. ³De azok megfogták a szolgát, megverték, és elküldték üres kézzel. ⁴Ismét elküldött hozzájuk egy másik szolgát, ezt meg fejbe verték, és meggyalázták. ⁵Újból küldött egy szolgát; ezt megölték, azután sok más szolgát is, akik közül némelyeket megvertek, másokat megöltek. ⁶Egyvalakije volt még, a szeretett fia. Utoljára őt küldte el hozzájuk, mert így szólt: Fiamat meg fogják becsülni. ⁷A munkások azonban ezt mondták maguk között: Ez az örökös, gyertek, öljük meg, és mienk lesz az örökség! ⁸Megragadták, megölték, és kidobták a szőlőn kívülre. ⁹Mit tesz hát majd a szőlő ura? Eljön, és elveszíti a munkásokat, azután másoknak adja a szőlőt. ¹⁰Ezt az írást sem olvastátok: Az a kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a sarokkő; ¹¹Yahuwah-tól lett ez, és csodálatos a mi szemünkben?” ¹²Ekkor szerették volna elfogni őt, de féltek a sokaságtól. Rájöttek ugyanis, hogy róluk mondta a példázatot. Ezért otthagyták őt, és elmentek.

¹³Elküldtek hozzá a farizeusok és a Yerod-pártiak közül néhányat, hogy szóval csalják tőrbe. ¹⁴Odamentek tehát, és így szóltak hozzá: „Mester, tudjuk, hogy igaz vagy, és nem tartasz senkitől, mert nem veszed figyelembe az emberek tekintélyét, hanem az igazsághoz ragaszkodva tanítod Elohim útját. Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem? Fizessük-e, vagy ne fizessük?” ¹⁵Ő pedig ismerve képmutatásukat, ezt mondta nekik: „Mit kísértetek engem? Hozzatok nekem egy dénárt, hogy megnézzem.” ¹⁶Hoztak egyet, és akkor Yeshua megkérdezte: „Kié ez a kép és ez a felirat?” Ők pedig így feleltek: „A császáré.” ¹⁷Ekkor Yeshua ezt mondta nekik: „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Elohim-nak, ami Elohim-é.” És igen elcsodálkoztak rajta.

¹⁸Ezután szadduceusok is jöttek hozzá, akik azt mondják, hogy nincs feltámadás, és ezt kérdezték tőle: ¹⁹„Mester, Moshe előírta nekünk, hogyha valakinek a testvére meghal, és asszonyt hagy hátra, de nem hagy gyermeket, akkor a testvére vegye el az asszonyt, és támasszon utódot az ő testvérének. ²⁰Volt hét testvér. Az első megnősült, és amikor meghalt, nem hagyott utódot. ²¹A második is elvette az asszonyt, és meghalt úgy, hogy ő sem hagyott utódot. Ugyanígy történt a harmadikkal is, ²²és a hét közül egy sem hagyott utódot. Végül meghalt az asszony is. ²³A feltámadáskor, amikor majd ezek feltámadnak, melyiké lesz az asszony? Mert mind a hétnek a felesége volt.” ²⁴Yeshua ezt mondta nekik: „Vajon nem azért tévelyegtek-e, mert nem ismeritek az Írásokat, sem Elohim hatalmát? ²⁵Mert az emberek, amikor már feltámadtak a halálból, nem nősülnek, férjhez sem mennek, hanem olyanok, mint az angyalok a mennyekben. ²⁶Arról pedig, hogy feltámadnak a halottak, vajon nem olvastátok Moshe könyvében, hogy mit mondott neki Elohim a csipkebokornál: Én vagyok Avraham Elohim-ja és Yitzchak Elohim-ja és Yaakov Elohim-ja? ²⁷Elohim nem a holtak Elohim-ja, hanem az élőké. Ti tehát nagyon tévelyegtek.”

²⁸Ekkor odament az írástudók közül egy, aki hallotta őket vitázni, és mivel tudta, hogy Yeshua jól megfelelt nekik, megkérdezte tőle: „Melyik a legfőbb az összes parancsolat közül?” ²⁹Yeshua így válaszolt: „A legfőbb ez: Halljad, Yiszráel, Yahuwah, a mi Elohim-unk, Yahuwah EGY, ³⁰és szeresd Yahuwah-át, a te Elohim-odat teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből. ³¹A második ez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. Nincsen más, ezeknél nagyobb parancsolat.” ³²Az írástudó ezt mondta neki: „Jól van, Mester, helyesen mondtad, hogy egy Elohim van, és rajta kívül nincsen más; ³³és ha szeretjük őt teljes szívünkből, teljes elménkből és teljes erőnkből, és ha szeretjük felebarátunkat, mint magunkat, sokkal több az minden égő és véres áldozatnál.” ³⁴Yeshua pedig, amikor látta, hogy értelmesen felelt, ezt mondta neki: „Nem vagy messze Elohim országától.” És többé senki sem merte őt megkérdezni.

³⁵Amikor Yeshua a templomban tanított, ezt a kérdést vetette fel: „Hogyan mondhatják az írástudók, hogy a Mashiah a David Fia? ³⁶Maga David mondta ezt a Ruach HaKodesh által: Így szólt Yahuwah az én URamhoz: Ülj a jobb kezem felől, amíg lábad alá nem vetem ellenségeidet. ³⁷Ha tehát maga David mondja őt URának, akkor hogyan lehet a Fia?” A nagy sokaság szívesen hallgatta őt. ³⁸Tanítás közben így szólt Yeshua: „Őrizkedjetek az írástudóktól, akik szeretnek hosszú köntösben járni, és szeretik, ha köszöntik őket a tereken, ³⁹szeretnek a főhelyeken ülni a zsinagógákban és az asztalfőn a lakomákon; ⁴⁰felemésztik az özvegyek házát, és színlelésből hosszan imádkoznak: ezekre vár a legsúlyosabb ítélet.”

⁴¹Amikor Yeshua leült a templomi persellyel szemben, nézte, hogyan dobja a pénzt a sokaság a perselybe. Sok gazdag sokat dobott bele, ⁴²egy szegény özvegyasszony pedig odamenve beledobott két fillért, azaz egy krajcárt. ⁴³Yeshua odahívta tanítványait, és ezt mondta nekik: „Bizony, mondom néktek, hogy ez a szegény özvegyasszony mindenkinél többet dobott a perselybe. ⁴⁴Mert mindannyian fölöslegükből dobtak, ő azonban szegénységéből mindazt beledobta, amije csak volt, az egész vagyonát.”

¹Amikor Yeshua kifelé ment a templomból, egyik tanítványa így szólt hozzá: „Mester, nézd, mekkora kövek és mekkora épületek!” ²Yeshua ezt mondta neki: „Látod ezeket a nagy épületeket? Nem marad itt kő kövön, amit le ne rombolnának.”

³Amikor azután az Olajfák hegyén ült, a templommal átellenben, maguk között megkérdezte tőle Kefa, Yaakov,Yochanan és Andreász: ⁴„Mondd meg nekünk, mikor lesz ez, és mi lesz annak a jele, amikor mindez beteljesedik?” ⁵Yeshua pedig így kezdett beszélni hozzájuk: „Vigyázzatok, hogy meg ne tévesszen valaki titeket. ⁶Sokan jönnek majd az én nevemben, és azt mondják: Én vagyok! – és sokakat megtévesztenek. ⁷Amikor pedig háborúk zaját vagy háborúk hírét halljátok, meg ne rémüljetek! Ennek meg kell lennie, de ez még nem a vég. ⁸Mert nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad, többfelé földrengések és éhínségek lesznek: a vajúdás kínjainak a kezdete mindez!”

⁹„Ti pedig vigyázzatok magatokra: mert bíróságoknak adnak át titeket, zsinagógákban vernek meg, helytartók és királyok elé állítanak énértem, bizonyságul nekik. ¹⁰Előbb azonban minden nép között hirdetni kell az evangéliumot. ¹¹Amikor pedig elhurcolnak és átadnak titeket, ne aggódjatok előre, hogy mit mondjatok, hanem ami megadatik nektek abban az órában, azt mondjátok, mert nem ti vagytok, akik szóltok, hanem a Ruach HaKodesh. ¹²Akkor testvér a testvérét, apa a gyermekét adja majd halálra, gyermekek támadnak szüleik ellen, és vesztüket okozzák, ¹³és mindenki gyűlöl majd titeket az én nevemért; de aki mindvégig kitart, az üdvözül.”

¹⁴„Amikor pedig meglátjátok a „pusztító utálatosságot” ott állni, ahol nem volna szabad – aki olvassa, értse meg! – akkor akik Yehudában vannak, meneküljenek a hegyekbe, ¹⁵aki a ház tetején van, ne szálljon le, és ne menjen be, hogy kihozzon valamit a házából, ¹⁶és aki a mezőn van, ne térjen vissza, hogy a ruháját elhozza. ¹⁷Jaj a terhes és a szoptatós anyáknak azokban a napokban! ¹⁸Imádkozzatok, hogy ne télen legyen ez, ¹⁹mert azokban a napokban olyan nyomorúság lesz, amilyen Elohim által teremtett világ kezdete óta egészen mostanáig nem volt, és nem is lesz; ²⁰és ha Yahuwah nem rövidítené meg azokat a napokat, nem menekülne meg egyetlen halandó sem; a választottakért azonban, akiket Ő kiválasztott, megrövidítette azokat a napokat.”

²¹„Ha valaki akkor ezt mondja nektek: Nézd, itt a Mashiah! – vagy: Nézd, ott van! Ne higgyétek! ²²Mert hamis messiások és hamis próféták jelennek majd meg, jeleket és csodákat tesznek, hogy ha lehet, megtévesszék a választottakat. ²³Ti azonban vigyázzatok: előre megmondtam nektek mindent!”

²⁴„Azokban a napokban pedig, ama nyomorúság után, a nap elsötétedik, a hold nem fénylik, ²⁵a csillagok lehullanak az égről, és az egek tartóerői megrendülnek. ²⁶És akkor meglátják az Emberfiát eljönni a felhőkön, nagy hatalommal és dicsőséggel; ²⁷és akkor elküldi az angyalokat, és összegyűjti választottait a világ négy tájáról, a föld sarkától az ég sarkáig.”

²⁸„Tanuljátok meg a fügefáról vett példázatot: amikor már zsendül az ága, és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár. ²⁹Így ti is, amikor meglátjátok, hogy ezek történnek, tudjátok meg, hogy közel van ő, az ajtó előtt. ³⁰Bizony, mondom néktek, hogy nem múlik el ez a nemzedék, amíg mindez végbe nem megy. ³¹Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el.”

³²„Azt a napot viszont, vagy azt az órát senki sem tudja, sem az angyalok az égben, sem a Fiú, hanem csak az Atya. ³³Vigyázzatok, legyetek ébren, mert nem tudjátok, mikor jön el az az idő! ³⁴Ahogy az idegenbe készülő ember, amikor elhagyta házát, átadta szolgáinak a hatalmat, és kiadta mindenkinek a maga munkáját, az ajtóőrnek is megparancsolta, hogy vigyázzon. ³⁵Vigyázzatok tehát, mert nem tudjátok, mikor jön meg a ház ura; lehet este vagy éjfélkor, kakasszókor vagy reggel: ³⁶nehogy, amikor hirtelen megjön, alva találjon benneteket! ³⁷Amit pedig nektek mondok, azt mindenkinek mondom: Vigyázzatok!”

¹Két nap múlva volt Peszach és Hag HaMatzah (a kovásztalan kenyerek ünnepe); a főpapok és az írástudók keresték a módját, hogyan fogják el, és öljék meg őt csellel; ²mert ezt mondták: „Ne az ünnepen, hogy zavargás ne legyen a nép körében.”

³Amikor Beith-Ananiah-ban a leprás Shimeon házában volt, és asztalhoz telepedett, odament egy asszony, akinél valódi és drága nárduskenet volt egy alabástrom tartóban: ezt az alabástrom tartót feltörte, és ráöntötte a kenetet Yeshua fejére. ⁴Egyesek bosszankodtak magukban: „Mire való a kenetnek ez a pazarlása? ⁵Hiszen el lehetett volna ezt adni több, mint háromszáz dénárért, és a pénzt a szegényeknek szétosztani.” És megharagudtak az asszonyra, ⁶de Yeshua ezt mondta: „Hagyjátok őt! Miért bántjátok? Hiszen jót tett velem, ⁷mert a szegények mindig veletek vannak, és amikor csak akartok, jót tehettek velük, én azonban nem leszek mindig veletek. ⁸Megtette, ami tőle telt: előre megkente a testemet a temetésre. ⁹Bizony, mondom néktek, hogy az egész világon bárhol hirdetik majd az evangéliumot; amit ez az asszony tett, azt is elmondják majd az ő emlékezetére.”

¹⁰Ekkor Yehuda Ish-Kerayot, egy a tizenkettő közül, elment a főpapokhoz, hogy elárulja őt nekik. ¹¹Amikor azok ezt meghallották, megörültek, és megígérték, hogy pénzt adnak neki. Ő pedig kereste a módját, hogyan árulhatná el Yeshua-át egy megfelelő pillanatban.

¹²A kovásztalan kenyerek első napján, amikor a Peszachi bárányt szokták áldozni, így szóltak hozzá tanítványai: „Hol akarod megenni a Peszachi vacsorát, hol készítsük el?” ¹³Yeshua elküldött tanítványai közül kettőt, és ezt mondta nekik: „Menjetek a városba, és ott szembejön veletek egy ember, aki egy korsó vizet visz; kövessétek őt, ¹⁴és ahova bemegy, mondjátok meg a házigazdának, hogy a Mester ezt üzeni: Hol van a szállásom, ahol tanítványaimmal együtt megehetem a Peszachi vacsorát? ¹⁵Ő majd mutat nektek egy nagy emeleti termet berendezve, készen: ott készítsétek el nekünk a vacsorát.” ¹⁶Elindultak tehát a tanítványok, és bementek a városba; itt mindent úgy találtak, ahogyan megmondta nekik, és elkészítették a Peszachi vacsorát.

¹⁷Amikor beesteledett, odament a tizenkettővel; ¹⁸és amikor asztalhoz telepedtek és ettek, ezt mondta Yeshua: „Bizony, mondom néktek, közületek egy, aki együtt eszik velem, el fog árulni engem.” ¹⁹Erre elszomorodtak, és egyik a másik után kezdte tőle kérdezni: „Talán én?” ²⁰Mire ő ezt mondta nekik: „Egy a tizenkettő közül, aki velem együtt mártogat a tálba. ²¹Mert az Emberfia elmegy ugyan, amint meg van írva róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja: jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik.”

²²És amikor ettek, vette a kenyeret, ádást mondott, és megtörte, odaadta nekik, és ezt mondta: „Vegyétek, ez az én testem.” ²³Azután vette a poharat, hálát adott, odaadta nekik, ittak belőle mindnyájan, ²⁴és ezt mondta nekik: „Ez az én vérem, a szövetség vére, amely sokakért kiontatik. ²⁵Bizony, mondom néktek, hogy nem iszom többé a szőlőtő terméséből addig a napig, amikor újat iszom Elohim országában.”

²⁶Miután elénekelték a zsoltárokat, kimentek az Olajfák hegyére. ²⁷És akkor így szólt hozzájuk Yeshua: „Mindnyájan megbotránkoztok bennem, mert meg van írva: Megverem a pásztort, és elszélednek a juhok. ²⁸De miután feltámadtam, előttetek megyek Galilba.” ²⁹Kefa ezt mondta neki: „Ha mindenki meg is botránkozik, én akkor sem.” ³⁰Yeshua így szólt hozzá: „Bizony, mondom néked: te még ma, ezen az éjszakán, mielőtt kétszer megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem.” ³¹Ő azonban annál inkább mondta: „Ha meg kell is halnom veled, akkor sem tagadlak meg.” Ugyanígy beszéltek a többiek is.

³²Ekkor arra a helyre értek, amelynek neve Gecsemáné, és így szólt tanítványaihoz: „Üljetek le itt, amíg imádkozom.” ³³Maga mellé vette Kefát, Yaakovot és Yochanant, azután rettegni és gyötrődni kezdett, ³⁴majd így szólt hozzájuk: „Szomorú az én lelkem mindhalálig: maradjatok itt, és virrasszatok.” ³⁵Egy kissé tovább ment, a földre borult és imádkozott, hogy ha lehetséges, múljék el tőle ez az óra. ³⁶És így szólt: „Abbá, Atyám! Minden lehetséges neked: vedd el tőlem ezt a poharat; mindazáltal ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem amint te.” ³⁷Amikor visszament, alva találta őket, és így szólt Kefához: „Shimeon, alszol? Nem voltál képes egyetlen órát virrasztani? ³⁸Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek: a szellem ugyan kész, de a test erőtlen.” ³⁹Újra elment, és ugyanazokkal a szavakkal imádkozott. ⁴⁰Amikor visszatért, ismét alva találta őket, mert szemük elnehezült; és nem tudták, mit feleljenek neki. ⁴¹Harmadszor is visszatért, és így szólt hozzájuk: „Aludjatok tovább és pihenjetek! Elég! Eljött az óra! Íme, átadatik az Emberfia a bűnösök kezébe. ⁴²Ébredjetek, menjünk! Íme, közel van, aki engem elárul.”

⁴³Még beszélt, amikor egyszer csak megjelent Yehuda, egy a tizenkettő közül, és kardokkal, botokkal felszerelt sokaság jött vele a főpapoktól, az írástudóktól és a vénektől. ⁴⁴Az árulója ezt az ismertető jelet adta meg nekik: „Akit megcsókolok, az lesz ő: fogjátok el, és vigyétek be biztos kísérettel.” ⁴⁵Amikor odaért, azonnal hozzálépett, és így szólt: „Mester!” – és megcsókolta. ⁴⁶Azok pedig rátették kezüket, és elfogták. ⁴⁷Egyvalaki az ott állók közül kirántotta a kardját, lecsapott a főpap szolgájára, és levágta a fülét. ⁴⁸Ekkor megszólalt Yeshua, és ezt mondta nekik: „Úgy vonultatok ki ellenem, mint valami rabló ellen, kardokkal és botokkal, hogy elfogjatok. ⁴⁹Veletek voltam mindennap a templomban, amikor tanítottam, és nem fogtatok el. Az Írásoknak azonban be kell teljesedniük.” ⁵⁰Ekkor mindnyájan elhagyták őt és elfutottak. ⁵¹De követte őt egy ifjú, aki csak egy inget viselt meztelen testén: őt is elfogták, ⁵²de ő az ingét otthagyva meztelenül elmenekült.

⁵³Ekkor Yeshua-át a főpaphoz vitték, és oda gyülekeztek a főpapok, a vének és az írástudók is mind. ⁵⁴Kefa távolról követte őt, be egészen a főpap palotájának udvarába, és ott ült a szolgákkal, melegedett a tűznél. ⁵⁵A főpapok pedig az egész nagytanáccsal együtt bizonyítékot kerestek Yeshua ellen, hogy halálra adhassák; de nem találtak. ⁵⁶Sokan tettek ugyan ellene hamis tanúvallomást, a vallomások azonban nem egyeztek. ⁵⁷Ekkor előálltak néhányan, és ezt a hamis vallomást tették ellene: ⁵⁸„Mi hallottuk, amikor ezt mondta: Én lerombolom

a kézzel alkotott templomot, és három nap alatt mást építek, olyat, amit nem emberi kéz alkotott.” ⁵⁹De vallomásuk így sem egyezett. ⁶⁰A főpap ekkor középre állt, és megkérdezte Yeshua-tól: „Semmit sem felelsz arra, amit ezek ellened vallanak?” ⁶¹Ő azonban hallgatott, és nem válaszolt semmit. Ismét megkérdezte őt a főpap, és így szólt hozzá: „Te vagy a Mashiah, az Áldottnak Fia?” ⁶²Yeshua ezt mondta: „Én vagyok, és meglátjátok az Emberfiát, amint a Hatalmas jobbján ül, és eljön az ég felhőiben.” ⁶³A főpap erre megszaggatta a ruháit, és így szólt: „Mi szükségünk van még tanúkra? ⁶⁴Hallottátok Elohim-káromlást. Mi a ti véleményetek erről?” Azok pedig együttesen kimondták az ítéletet, hogy méltó a halálra. ⁶⁵Akkor némelyek elkezdték őt köpdösni, arcát betakarni és ütlegelni őt, és ezt mondták neki: „Most prófétálj!” A szolgák is arcul verték őt.

⁶⁶Amikor Kefa lenn volt az udvaron, arra ment a főpap egyik szolgálóleánya. ⁶⁷Meglátva Kefát, amint melegedett, ránézett, és így szólt: „Te is a Natzrati Yeshua-val voltál.” ⁶⁸Ő azonban tagadta, és ezt mondta: „Nem tudom, nem is értem, mit beszélsz.” És kiment az előcsarnokba. A kakas pedig megszólalt. ⁶⁹A szolgálóleány ismét meglátta őt, és újra mondta az ott állóknak: „Ez közülük való.” ⁷⁰De ő ismét tagadta. Egy kis idő múlva viszont az ott állók mondták Kefanak: „Bizony, közülük való vagy, hiszen Galilból való vagy te is.” ⁷¹Ekkor ő elkezdett átkozódni és esküdözni: „Nem ismerem azt az embert, akiről beszéltek.” ⁷²És nyomban megszólalt a kakas másodszor is. Kefanak ekkor eszébe jutott, amit Yeshua mondott neki: „Mielőtt a kakas kétszer megszólal, háromszor tagadsz meg engem.” És sírásra fakadt.

¹Korán reggel haladéktalanul határozatot hoztak a főpapok a vénekkel, az írástudókal és az egész nagytanáccsal együtt. Azután Yeshua-át megkötözve elvitték, és átadták Pilátusznak. ²Pilátusz pedig megkérdezte tőle: „Te vagy a zsidók királya?” Ő így válaszolt neki: „Te mondod.” ³A főpapok hevesen vádolták őt. ⁴Pilátusz ismét megkérdezte tőle: „Nem felelsz semmit? Nézd, mennyire vádolnak!” ⁵Yeshua pedig többé semmit sem válaszolt, úgyhogy Pilátusz nagyon elcsodálkozott.

⁶Ünnepenként el szokott bocsátani nekik egy foglyot, akit ők kívántak. ⁷Barabbás is fogságban volt azokkal a lázadókkal együtt, akik a lázadás idején gyilkosságot követtek el. ⁸A sokaság tehát felmenve Pilátusz elé, kérte tőle azt, amit mindig megtett nekik. ⁹Ő pedig megkérdezte tőlük: „Akarjátok, hogy elbocsássam nektek a zsidók királyát?” ¹⁰– mert tudta, hogy irigységből szolgáltatták ki Yeshua-át a főpapok. ¹¹A főpapok azonban felbujtották a sokaságot, hogy inkább Barabbás elbocsátását követeljék. ¹²Pilátusz ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: „Mit tegyek akkor azzal, akit a zsidók királyának mondotok?” ¹³Azok ismét felkiáltottak: „Feszítsd meg!” ¹⁴Pilátusz megkérdezte tőlük: „De mi rosszat tett?” Azok pedig még hangosabban kiáltották: „Feszítsd meg!” ¹⁵Pilátusz eleget akart tenni a sokaság kívánságának, és szabadon bocsátotta nekik Barabbást; Yeshua-át pedig miután megostoroztatta, kiszolgáltatta, hogy megfeszítsék.

¹⁶A katonák elvitték őt a palota belsejébe, a helytartóságra, és összehívták az egész csapatot. ¹⁷Felöltöztették bíborba, tövisből font koronát tettek a fejére, ¹⁸és elkezdték köszönteni: „Üdvözlégy, zsidók királya!” ¹⁹Nádszállal verték a fejét, leköpdösték, és térdhajtással hódoltak előtte. ²⁰Miután kigúnyolták, levették róla a bíborruhát, felöltöztették saját ruhájába, és kivitték, hogy megfeszítsék őt.

²¹Kényszerítettek egy arra menő embert, cirénei Shimeont, Alexander és Rufusz apját, aki a mezőről jött, hogy vigye a keresztet. ²²Elvitték őt a Golgota nevű helyre, ami ezt jelenti: Koponya-hely, ²³és mirhás bort adtak neki; de ő nem fogadta el. ²⁴Ekkor keresztre feszítették, és megosztoztak a ruháin, sorsot vetve, hogy ki mit kapjon. ²⁵Kilenc óra volt, amikor megfeszítették. ²⁶Felirat is volt a kereszten az ellene emelt vádról, amely így szólt: A ZSIDÓK KIRÁLYA. ²⁷Vele együtt feszítettek keresztre két rablót, egyet jobb, egyet pedig bal keze felől. ²⁸(És így teljesedett be az Írás, amely ezt mondja: „És bűnösök közé számlálták.”) ²⁹Az arra járók fejüket csóválva káromolták, és ezt mondták: „Nosza te, aki lerombolod a templomot, és felépíted három nap alatt, ³⁰mentsd meg magadat, szállj le a keresztről!” ³¹Hasonlóan csúfolódtak a főpapok is maguk között az írástudókal együtt, és így szóltak: „Másokat megmentett, de magát nem tudja megmenteni. ³²Messiás, Yiszráel királya, szálljon le a keresztről, hogy lássuk, és higgyünk.” Azok is gyalázták, akik vele együtt voltak megfeszítve.

³³Amikor hat óra lett (dél), sötétség támadt az egész földön három óráig. ³⁴Kilenc órakor (du. háromkor) Yeshua hangosan felkiáltott: „Eloi, Eloi, lámá shabaktáni!” – ami ezt jelenti: „Én Elohim-om, én Elohim-om, miért hagytál el engem?” ³⁵Néhányan az ott állók közül, akik meghallották, így szóltak: „Nézd, Eliyahut hívja.” ³⁶Valaki elfutott, megtöltött egy szivacsot ecettel, nádszálra tűzte, inni adott neki, és így szólt: „Lássuk csak, eljön-e Eliyahu, hogy levegye?” ³⁷Yeshua azonban hangosan felkiáltva kilehelte lelkét. ³⁸Ekkor a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt. ³⁹Amikor a százados, aki vele szemben állt, látta, hogy így lehelte ki lelkét, ezt mondta: „Bizony, ez az ember Elohim Fia volt!”

⁴⁰Voltak ott asszonyok is, akik távolról figyelték; köztük a migdáli Miryam, továbbá Miryam, a kis Yaakov és Yoszef anyja, valamint Salómé, ⁴¹akik követték őt, és szolgáltak neki, amikor Galilban volt, és sok más asszony is, akik vele mentek fel Yerushalaim-ba.

⁴²Amikor beesteledett, mivel az előkészület napja, vagyis Shabbat előtti nap volt, ⁴³eljött arimátiai Yoszef, a nagytanács tekintélyes tagja, aki maga is várta Elohim országát; bátran bement Pilátuszhoz, és elkérte Yeshua testét. ⁴⁴Pilátusz csodálkozott azon, hogy már meghalt, ezért hívatta a századost, és megkérdezte tőle, hogy meghalt-e már. ⁴⁵Amikor ezt megtudta a századostól, kiadatta a holttestet Yoszefnek. ⁴⁶Ő pedig gyolcsot vásárolt, levette őt, begöngyölte a gyolcsba, elhelyezte egy sziklába vágott sírboltba, és követ hengerített a sírbolt bejárata elé. ⁴⁷A migdáli Miryam és Miryam, a Yoszef anyja pedig figyelte, hova helyezték őt.

¹Amikor elmúlt a Shabbat, a migdáli Miryam és Miryam, a Yaakov anyja, valamint Salómé illatos keneteket vásároltak, hogy elmenjenek, és megkenjék Yeshua testét.

²A hét első napján, korán reggel, napkeltekor, elmentek a sírbolthoz, ³és erről beszéltek egymás között: „Ki hengeríti el nekünk a követ a sírbolt bejáratáról?” ⁴Ekkor felnéztek, és látták, hogy a kő el van hengerítve. Pedig az igen nagy volt. ⁵És amikor bementek a sírboltba, látták, hogy egy fehér ruhába öltözött ifjú ül jobb felől, és megrettentek. ⁶De az így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! A Natzrati Yeshua-át keresitek, akit megfeszítettek? Feltámadt, nincsen itt. Íme, ez az a hely, ahova őt tették. ⁷De menjetek el, mondjátok meg a tanítványainak és Kefanak, hogy előttetek megy Galilba: ott meglátjátok őt, amint megmondta nektek.” ⁸Ekkor kijöttek, és elfutottak a sírbolttól, mert remegés és döbbenet fogta el őket; és senkinek sem mondtak el semmit, mert féltek.

⁹A hét első napján, korán reggel, miután feltámadt, először a migdáli Miryamnak jelent meg, akiből hét démont űzött ki. ¹⁰Ő elment, és megvitte a hírt követőinek, akik gyászoltak és sírtak. ¹¹Amikor ezek meghallották, hogy ő él, és hogy Miryam látta, nem hitték el. ¹²Ezután más alakban jelent meg közülük kettőnek útközben, amikor vidékre mentek. ¹³Ezek is elmentek, és megvitték a hírt a többieknek, de nekik sem hittek.

¹⁴Végül pedig megjelent magának a tizenegynek is, amikor asztalnál ültek, és szemükre vetette hitetlenségüket, keményszívűségüket, hogy nem hittek azoknak, akik látták őt, miután feltámadt. ¹⁵Ezután így szólt hozzájuk: „Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. ¹⁶Aki hisz, és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik. ¹⁷Azokat pedig, akik hisznek, ezek a jelek követik: az én nevemben démonokat űznek ki, új nyelveken szólnak, ¹⁸kígyókat vesznek kezükbe, és ha valami halálosat isznak, nem árt nekik, betegre teszik rá a kezüket, és azok meggyógyulnak.

¹⁹„Az ÚR Yeshua pedig miután ezeket mondta nekik, felemeltetett a mennybe, és Elohim jobbjára ült. ²⁰Azok pedig elmentek, hirdették az igét mindenütt, Yahuwah pedig együtt munkálkodott velük, megerősítette az igehirdetést a nyomában járó jelekkel.)