Héber Nevek Biblia

¹Az első könyvet arról írtam, Teofilusom, amit Yeshuá tett és tanított kezdettől ²egészen addig a napig, amelyen felvitetett, miután a Ruách HáKodesh által megbízást adott a Shlichim (Küldöttek)-nek, akiket kiválasztott. ³Szenvedése után sok bizonyítékkal meg is mutatta ezeknek, hogy ő él, amikor negyven napon át megjelent előttük, és beszélt Elohim országa dolgairól. ⁴Amikor együtt volt velük, megparancsolta nekik: "Ne távozzatok el Yerusháláyimből, hanem várjátok meg az Ábá ígéretét, amelyről hallottátok tőlem, ⁵hogy Yochánán vízzel merített be, ti pedig nemsokára Ruách HáKodeshsel töltekeztek be."

⁶Amikor együtt voltak, megkérdezték tőle: "Ádonáj, nem ebben az időben állítod fel újra a királyságot Yiszrá'Elnek?" ⁷Így válaszolt: "Nem a ti dolgotok, hogy olyan időkről és alkalmakról tudjatok, amelyeket az Ábá a maga hatalmába helyezett. ⁸Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Ruách HáKodesh, és tanúim lesztek Yerusháláyimban, egész Yáhu'Dáhn és Shomronon, sőt egészen a föld végső határáig." ⁹Miután ezt mondta, szemük láttára felemeltetett, és felhő takarta el őt a szemük elől. ¹⁰Amint távozása közben feszülten néztek az ég felé, íme, két férfi állt meg mellettük fehér ruhában, ¹¹és ezt mondta: "gálili férfiak, miért álltok itt az ég felé nézve? Ez a Yeshuá, aki felvitetett tőletek a mennybe, úgy jön el, ahogyan láttátok őt felmenni a mennybe."

¹²Ezután visszatértek Yerusháláyimba az Olajfák hegyéről, amely Yerusháláyim közelében van egy Shábátnapi járóföldre. ¹³Amikor hazatértek, felmentek a felső szobába, ahol meg voltak szállva, mégpedig Kefá és Yochánán, Yá'ákov és Andreász, Filiposz és T'omá, Bár-Tálmáj és Mátit'Yáhu, Yá'ákov, az Alfeus fia, Shim'on HaKanai (a Zélóta) és Yáhu'Dáh, a Yá'ákov fia. ¹⁴Ezek valamennyien egy szívvel és egy szellemmel kitartóan vettek részt az imádkozásban, az asszonyokkal, Yeshuá anyjával, Miryámmal és testvéreivel együtt.

¹⁵Azokban a napokban felállt Kefá a testvérek körében, amikor mintegy százhúsz főnyi sokaság is volt velük együtt, és így szólt: "¹⁶Ábámfiai, férfiak! Be kellett teljesednie az Írásból annak, amit előre megmondott a Ruách HáKodesh Dávid szája által Yáhu'Dáhról, aki vezetője lett azoknak, akik elfogták Yeshuáát; ¹⁷közénk tartozott, és részt kapott ebből a szolgálatból. ¹⁸Ez azután mezőt szerzett ennek a gonosztettnek jutalmából, de fejjel lezuhant, kettészakadt derékban, és egész belső része kifordult. ¹⁹Közismertté is vált ez Yerusháláyim lakói előtt, ezért nevezték el azt a mezőt a maguk nyelvén Akeldamának, azaz Vérmezőnek. ²⁰Így van megírva a Zsoltárok könyvében: Legyen a szállása pusztává, és lakó ne legyen benne, tisztségét pedig más vegye át. ²¹Szükséges tehát, hogy azok közül a férfiak közül, akik egész idő alatt együtt voltak velünk, amíg közöttünk jártaz Ádonáj Yeshuá, ²²kezdve a Yochánán bemerítéséből addig a napig, amelyen felvitetett tőlünk: még valaki tanúja legyen velünk együtt az ő feltámadásának." ²³Ekkor felállítottak kettőt: Yoszefet, más néven Barsabbást, akinek mellékneve Jusztusz volt, és Mátit'Yáhut, ²⁴és így imádkoztak: "Ádonáj, minden szív ismerője, te jelöld ki e kettő közül az egyiket, akit kiválasztottál magadnak, ²⁵hogy megkapja ebben a szolgálatban és küldöttségben azt a helyet, amelyet Yáhu'Dáh elhagyott, hogy az őt megillető helyre jusson." ²⁶Ekkor sorsot vetettek rájuk: a sors Mátit'Yáhura esett, és a tizenegy Sháliách közé sorolták őt.

Szójegyzék: Andreász (אַנְדְּרֵאָס) – András • Bár-Tálmáj (בַּר תַּלְמַי) – Bertalan/barázdák fia • Dávid (דָּוִד) – szeretett • Elohim (אֱלֹהִים) – Teremtő/Hatalmasságok • Filiposz (פִילִיפּוֹס) – Fülöp/lóbarát • Kefá (כֵּיפָא) – Péter/szikla • Miryám (מִרְיָם) – Mária • Mátit'Yáhu (מַתִּתְיָהוּ) – Yahuwah ajándéka • Ruách HáKodesh (רוּחַ הַקֹּדֶשׁ) – Szent Szellem • Shim'on (שִׁמְעוֹן) – Simon/meghallgatott • Shlichim (שְׁלִיחִים) – Küldöttek/Apostolok • Shomron (שֹׁמְרוֹן) – Szamária/őrhely • Sháliách (שָׁלִיחַ) – Küldött/Apostol • T'omá (תוֹמָא) – Tamás/iker • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם) – a békesség alapja • Yeshuá (יֵשׁוּעַ) – Szabadítás/Megváltó • Yiszrá'El (יִשְׂרָאֵל) – aki El-lel küzd • Yochánán (יוֹחָנָן) – Yahuwah kegyelmes/János • Yáhu'Dáh (יְהוּדָה) – Júdás/dicsőítés • Yá'ákov (יַעֲקֹב) – sarokba fogó/követő • Ábá (אָבָא) – Atya/Édesapa • Ádonáj (אֲדֹנָי) – Uram/Ura

¹Amikor pedig eljött Shávuot (pünkösd) napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, ²hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. ³Majd valami lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. ⁴Mindnyájan megteltek Ruách HáKodeshsel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni; úgy, ahogyan a Ruách adta nekik, hogy szóljanak.

⁵Sok kegyes Yáhudi férfi tartózkodott akkor Yerusháláyimban azok közül, akik a föld minden nemzete között éltek. ⁶Amikor a zúgás támadt, összefutott ez a sokaság, és nagy zavar keletkezett, mert mindenki a maga nyelvén hallotta őket beszélni. ⁷Megdöbbentek, és csodálkozva mondták: "Íme, akik beszélnek, nem valamennyien Gálilból valók-e? ⁸Akkor hogyan hallhatja őket mindegyikünk a maga anyanyelvén: ⁹pártusok, médek és elámiták, és akik Mezopotámiában laknak, vagy Yáhu'Dáhn és Kappadóciában, Pontuszban és Ázsiában, ¹⁰Frígiában és Pamfíliában, Mitzráyimban és Líbia vidékén, amely Ciréné mellett van, és a római jövevények, ¹¹Yáhudim és prozeliták, krétaiak és arabok: halljuk, amint a mi nyelvünkön beszélnek Elohim felséges dolgairól." ¹²Álmélkodtak mindnyájan, és nagy zavarban kérdezgették egymástól: "Mi akar ez lenni?" ¹³Mások azonban gúnyolódva mondták: "Édes bortól részegedtek meg."

¹⁴Ekkor előállt Kefá a tizeneggyel, felemelte a hangját, és így szólt hozzájuk: "Zsidó férfiak, és Yerusháláyim minden lakója! Vegyétek ezt tudomásul, és figyeljetek szavaimra! ¹⁵Mert nem részegek ezek, ahogyan ti gondoljátok, hiszen a nap harmadik órája van. ¹⁶Hanem ez az, amiről Yo'El így prófétált: ¹⁷Az utolsó napokban, így szól Elohim, kitöltök Szellememből minden halandóra, és prófétálnak fiaitok és leányaitok, és ifjaitok látomásokat látnak, véneitek pedig álmokat álmodnak, ¹⁸még szolgáimra és szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban Szellememből, és ők is prófétálnak. ¹⁹És csodákat teszek az égen fenn, és jeleket a földön lenn: vért, tüzet és füstfelleget. ²⁰A nap sötétté válik, és a hold vérré, mielőtt eljön Yahuwah nagy és fenséges napja. ²¹Aki azonban segítségül hívja Yahuwah/Yeshuá nevét, üdvözül.

²²Yiszrá'Elita férfiak, halljátok meg ezeket az igéket! A Nátzereti Yeshuáát, azt a férfiút, akit Elohim igazolt előttetek erőkkel, csodákkal és jelekkel, amelyeket általa tett Elohim közöttetek, ahogyan magatok is tudjátok, ²³azt, aki Elohim elhatározott döntése és terve szerint adatott oda, ti a Goyim keze által felszegeztétek és megöltétek. ²⁴De őt Elohim, miután feloldotta a halál fájdalmait, feltámasztotta, mivel lehetetlen volt, hogy a halál fogva tartsa őt. ²⁵Mert ezt mondja róla Dávid: Láttam Yahuwahát magam előtt mindenkor, mert jobbom felől van, hogy meg ne inogjak. ²⁶Azért vidult fel a szívem, és ujjongott fel a nyelvem, még testem is reménységben fog nyugodni, ²⁷mert nem hagyod lelkemet a halottak birodalmában, azt sem engeded, hogy Szented elmúlást lásson. ²⁸Megismertetted velem az élet útjait, betöltesz engem örvendezéssel a te orcád előtt.

²⁹Ábámfiai, férfiak! Nyíltan megmondhatom nektek ősatyánkrl, Dávidról, hogy meghalt, és eltemették, sírja is nálunk van mindmáig. ³⁰De próféta volt, és tudta, hogy Elohim esküvel fogadta neki, hogy véréből valót ültet a trónjára; ³¹ezért előretekintve, a Máshiách feltámadásáról mondta azt, hogy nem marad a halottak birodalmában, és teste sem lát elmúlást. ³²Ezt a Yeshuáát támasztotta fel Elohim, aminek mi valamennyien tanúi vagyunk. ³³Miután tehát felemeltetett Elohim jobbjára, és megkapta az Ábától a megígért Ruách HáKodesht, kitöltötte ezt, amint látjátok is, halljátok is. ³⁴Mert nem Dávid ment fel a mennyekbe, hiszen ő maga mondja: Így szólt Yahuwah az én Ádonájhoz: ³⁵Ülj az én jobbomra, amíg ellenségeidet lábad zsámolyává teszem. ³⁶Tudja meg tehát Yiszrá'El egész háza teljes bizonyossággal, hogy Ádonájrá és Máshiáchá tette őt Elohim: azt a Yeshuáát, akit ti keresztre feszítettetek."

³⁷Amikor ezt hallották, mintha szíven találták volna őket, ezt kérdezték Kefától és a többi Sháliáchtól: "Mit tegyünk, Ábámfiai, férfiak?" ³⁸Kefá így válaszolt: "Térjetek meg, és merítkezzetek be valamennyien Yeshuá HáMáshiách nevében, bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Ruách HáKodesh ajándékát. ³⁹Mert tiétek ez az ígéret és gyermekeiteké, sőt mindazoké is, akik távol vannak, akiket csak elhív magának Yeshuá, a mi Elohimunk." ⁴⁰Még más szavakkal is lelkükre beszélt, és így kérlelte őket: "Szabaduljatok meg végre ettől az elfajult nemzedéktől!" ⁴¹Akik pedig hittek a beszédének, bemerítkeztek, és azon a napon mintegy háromezer lélek csatlakozott hozzájuk.

⁴²Ezek pedig kitartóan részt vettek a Sháliáchi tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban. ⁴³Félelem támadt minden lélekben, és a Shlichim (Küldöttek) által sok csoda és jel történt. ⁴⁴Mindazok pedig, akik hittek, együtt voltak, és mindenük közös volt. ⁴⁵Vagyonukat és javaikat eladták, szétosztották mindenkinek: ahogyan éppen szükség volt rá. ⁴⁶Napról napra állhatatosan, egy szívvel, egy szellemmel voltak a Beit HáMikdáshban, és amikor házanként megtörték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel részesültek az ételben; ⁴⁷dicsérték Elohimot, és kedvelte őket az egész nép. Yeshuá pedig napról napra növelte a Kehiláht az üdvözülőkkel.

Szójegyzék: Beit HáMikdásh (בֵּית הַמִּקְדָּשׁ) – Szentély/Templom • Dávid (דָּוִד) – szeretett • Elohim (אֱלֹהִים) – Teremtő/Hatalmasságok • Goy (גּוֹי) – idegen nép/nemzet • Goyim (גּוֹיִם) – idegen népek/nemzetek • Gálil (גָּלִיל) – Galilea/kerület • HáMáshiách (הַמָּשִׁיחַ) – a Felkent • Kefá (כֵּיפָא) – Péter/szikla • Kehiláh (קְהִלָּה) – gyülekezet/közösség • Máshiách (מָשִׁיחַ) – Felkent/Krisztus • Nátzeret (נָצְרַת) – Názáret/őrszem • Ruách HáKodesh (רוּחַ הַקֹּדֶשׁ) – Szent Szellem • Shlichim (שְׁלִיחִים) – Küldöttek/Apostolok • Sháliách (שָׁלִיחַ) – Küldött/Apostol • Shávuot (שָׁבוּעוֹת) – Pünkösd/Hetek ünnepe • Yahuwah (יַהוּוָה) – az Örökkévaló • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם) – a békesség alapja • Yeshuá (יֵשׁוּעַ) – Szabadítás/Megváltó • Yiszrá'El (יִשְׂרָאֵל) – aki El-lel küzd • Yo'El (יוֹאֵל) – Yahuwah az Elohim/Jóel • Yáhudi (יְהוּדִי) – zsidó/Yáhu'Dáh törzse • Yáhudim (יְהוּדִים) – zsidók/Yáhu'Dáh népe • Yáhu'Dáh (יְהוּדָה) – Júdás/dicsőítés • Ábá (אָבָא) – Atya/Édesapa • Ádonáj (אֲדֹנָי) – Uram/Ura

¹Kefá és Yochánán felment a Beit HáMikdáshba, a délutáni imádkozás idejére, délután három órára. ²Arra vittek egy születése óta sánta férfit, akit napról napra letettek a Beit HáMikdáshnak abba a kapujába, amelyet Ékes-kapunak hívtak, hogy alamizsnát kérjen a Beit HáMikdáshba menőktől. ³Amikor meglátta, hogy Kefá és Yochánán be akar menni a Beit HáMikdáshba, alamizsnát kért tőlük. ⁴Kefá pedig Yochánánnal együtt rátekintett, és azt mondta: "Nézz ránk!" ⁵Ő felnézett rájuk, remélve, hogy kap tőlük valamit. ⁶Kefá ekkor így szólt hozzá: "Ezüstöm és aranyam nincsen, de amim van, azt adom neked: a Nátzereti Yeshuá HáMáshiách nevében, kelj fel, és járj!" ⁷És jobb kezénél fogva felemelte, annak pedig azonnal megerősödött a lába és a bokája, ⁸felugrott, talpra állt, és járt. Bement velük a Beit HáMikdáshba is, járkált, ugrándozott, és dicsérte Elohimot. ⁹Látta őt az egész nép, amint járkál, és dicséri Elohimot. ¹⁰Felismerték, hogy ő az, aki alamizsnáért szokott ülni a Beit HáMikdásh Ékes-kapujában. És félelemmel telve csodálkoztak azon, ami vele történt.

¹¹Mivel ez az ember feltartóztatta Kefát és Yochánánt, az egész nép megdöbbenve futott össze hozzájuk a Shlomo csarnokába. ¹²Amikor Kefá ezt látta, így szólt a néphez: "Yiszrá'Elita férfiak, mit csodálkoztok ezen? Mit néztek úgy ránk, mintha saját erőnkkel vagy kegyességünkkel értük volna el, hogy ő járjon? ¹³Ávráhám, Yitzchák és Yá'ákov Elohimja, a mi Ábáink Elohimja megdicsőítette Fiát, Yeshuáát, akit ti kiszolgáltattatok, és megtagadtatok Pilátus színe előtt, pedig az úgy döntött, hogy elbocsátja őt. ¹⁴De ti a Szentet és Igazat megtagadtátok, és azt kértétek, hogy egy gyilkost bocsásson szabadon a kedvetekért, ¹⁵az élet fejedelmét pedig megöltétek. Elohim azonban feltámasztotta őt a halálból, aminek mi tanúi vagyunk. ¹⁶Az ő nevébe vetett hitért erősítette meg az ő neve ezt az embert, akit itt láttok és ismertek, és a tőle való hit adta vissza neki a teljes egészségét mindnyájatok szeme láttára.

¹⁷Most már tudom, Ábámfiai, hogy tudatlanságból cselekedtetek, mint a ti elöljáróitok is. ¹⁸De amit Elohim előre megmondott minden prófétája által, hogy az ő Máshiáchja szenvedni fog, azt teljesítette be így. ¹⁹Tartsatok tehát bűnbánatot, és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek; ²⁰hogy eljöjjön Yahuwahtól a felüdülés ideje, és elküldje Yeshuáát, akit Máshiáchul rendelt nektek. ²¹Őt azonban az égnek kell befogadnia addig, amíg a mindenség újjáteremtése meg nem történik. Erről Elohim öröktől fogva szólt szent prófétái szája által.

²²Maga Mosheh mondta: Prófétát támaszt nektek testvéreitek közül Yahuwah, a ti Elohimotok, olyat, mint én: őt hallgassátok mindenben, amit csak mond nektek. ²³És aki nem hallgat erre a prófétára, azt ki kell irtani a nép közül. ²⁴A próféták is - Shmueltől és az utána következőktől fogva -, akik csak szóltak, mind ezekről a napokról jövendöltek. ²⁵Ti vagytok a fiai ezeknek a prófétáknak és annak a szövetségnek, amelyet Elohim Ábáinkkal kötött, amikor így szólt Ávráhámhoz: És a te magodban áldatik meg a föld minden nemzetsége. ²⁶Elohim elsősorban nektek támasztotta fel és küldte el Szolgáját, aki megáld titeket azzal, hogy mindenkit megtérít a maga gonoszságából."

Szójegyzék: Beit HáMikdásh (בֵּית הַמִּקְדָּשׁ) – Szentély/Templom • Elohim (אֱלֹהִים) – Teremtő/Hatalmasságok • HáMáshiách (הַמָּשִׁיחַ) – a Felkent • Kefá (כֵּיפָא) – Péter/szikla • Mosheh (מֹשֶׁה) – Mózes/kihúzott • Máshiách (מָשִׁיחַ) – Felkent/Krisztus • Nátzeret (נָצְרַת) – Názáret/őrszem • Yahuwah (יַהוּוָה) – az Örökkévaló • Yeshuá (יֵשׁוּעַ) – Szabadítás/Megváltó • Yiszrá'El (יִשְׂרָאֵל) – aki El-lel küzd • Yitzchák (יִצְחָק) – nevetni fog • Yochánán (יוֹחָנָן) – Yahuwah kegyelmes/János • Yá'ákov (יַעֲקֹב) – sarokba fogó/követő • Ábá (אָבָא) – Atya/Édesapa • Ávráhám (אַבְרָהָם) – a sokaság atyja

¹Amíg beszéltek a néphez, eléjük álltak a Kohenek, a Beit HáMikdáshőrség parancsnoka és a Tzádukim; ²bosszankodtak ugyanis azon, hogy tanítják a népet, és azt hirdetik, hogy Yeshuá által van feltámadás a halálból. ³Ezek elfogták őket, és mivel már este volt, őrizetbe vették őket másnapig. ⁴De azok közül, akik hallgatták az igét, sokan hittek, és a hívő férfiak száma mintegy ötezerre emelkedett.

⁵Másnap összegyűltek Yerusháláyimban a vezetők, a vének és az Szofrim; ⁶Chanan a Kohen Gádol, Káyáfá, Yochánán, Sándor és a Kohen Gádoli család valamennyi tagja. ⁷Középre állították és vallatták őket: "Milyen hatalommal, vagy kinek a nevében tettétek ti ezt?" ⁸Ekkor Kefá, megtelve Ruách HáKodeshsel, így szólt hozzájuk: "Népünk vezetői, Yiszrá'El vénei! ⁹Ha minket ma egy beteg emberen gyakorolt jótett felől vallattok, hogy mitől gyógyult meg, ¹⁰vegyétek tudomásul valamennyien, Yiszrá'El egész népével együtt, hogy a Nátzereti Yeshuá HáMáshiách neve által, akit ti megfeszítettetek, akit Elohim feltámasztott a halálból: őáltala áll ez előttetek egészségesen. ¹¹Ez lett a sarokkő, amelyet ti, az építők, megvetettetek, ¹²és nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk."

¹³Amikor látták, hogy milyen bátran beszél Kefá és Yochánán, és felfogták, hogy ők írástudatlan és iskolázatlan emberek, elcsodálkoztak. Fel is ismerték őket, hogy Yeshuával voltak, ¹⁴de mivel látták, hogy velük együtt ott áll a meggyógyult ember is, semmit sem szólhattak ellenük. ¹⁵Felszólították tehát őket, hogy menjenek ki a Szánhedrin elől, és így tanakodtak egymás között: ¹⁶"Mit tegyünk ezekkel az emberekkel? Mert hogy nyilvánvaló csoda történt általuk, azt tudja Yerusháláyim minden lakosa, és nem is tagadhatjuk. ¹⁷De hogy tovább ne terjedjen a nép között, fenyegessük meg őket, hogy többé ne szóljanak az ő nevében egyetlen embernek se." ¹⁸Miután tehát behívták őket, megparancsolták, hogy egyáltalán ne beszéljenek és ne tanítsanak Yeshuá nevében. ¹⁹Kefá és Yochánán azonban így válaszolt nekik: "Igaz dolog-e Elohim szemében, hogy inkább rátok hallgassunk, mint Elohimra: ítéljétek meg magatok; ²⁰mert nem tehetjük, hogy ne mondjuk el azt, amit láttunk és hallottunk." ²¹Azok pedig, miután megfenyegették, elbocsátották őket, mivel semmi lehetőséget nem találtak arra, hogy megbüntessék őket, a nép miatt, mivel mindenki dicsőítette Elohimot a történtekért, ²²ugyanis több mint negyven éves volt az az ember, akin a gyógyításnak ez a csodája történt.

²³Amint elbocsátották őket, elmentek övéikhez, és elbeszélték, miket mondtak nekik a Kohen Gádolok és a vének. ²⁴Amikor ezt meghallották, egy szívvel és egy szellemmel felemelték hangjukat Elohimhoz, és így szóltak: "Ádonáj, te teremtetted az eget és a földet, a tengert és mindent, ami bennük van, ²⁵te mondtad Ábánknak, a te szolgádnak, Dávidnak szájával a Ruách HáKodesh által: Miért zúdultak fel a Goyim, és a nemzetek miért terveznek hiábavalóságot? ²⁶Felkeltek a föld királyai, és a fejedelmek megegyeztek Yahuwah ellen és az ő Felkentje ellen. ²⁷Mert a te szent Szolgád, Yeshuá ellen, akit felkentél, valóban megegyezett Yerod és Poncius Pilátus ebben a városban a Goyimmal és Yiszrá'El népével, ²⁸hogy végrehajtsák mindazt, amiről kezed és akaratod előre elrendelte, hogy megtörténjék. ²⁹Most pedig, Yahuwah, tekints az ő fenyegetéseikre, és add meg szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal hirdessék Igédet; ³⁰te pedig nyújtsd ki a kezedet gyógyításra, hogy jelek és csodák történjenek a te szent Szolgád, Yeshuá neve által." ³¹Amint könyörögtek, megrendült az a hely, ahol együtt voltak, megteltek mindnyájan Ruách HáKodeshsel, és bátran hirdették Elohim igéjét.

³²A hívők egész Kehiláhja pedig szívében és lelkében egy volt. Senki sem mondott vagyonából bármit is a magáénak, hanem mindenük közös volt. ³³a Shlichim (Küldöttek) pedig nagy erővel tettek bizonyságot az Ádonáj Yeshuá feltámadásáról, és nagy kegyelem volt mindnyájukon. ³⁴Nem volt közöttük egyetlen szűkölködő sem, mert akiknek földjük vagy házuk volt, eladták azokat, ³⁵az eladott javak árát pedig elhozták, és letették a Shlichim lába elé, azután szétosztották mindenkinek úgy, ahogyan szüksége volt rá. ³⁶Yoszef például, akinek a Shlichim a Bár-Nábá melléknevet adták, ami azt jelenti: Vigasztalás fia, egy ciprusi származású Levita, ³⁷mivel földje volt, szintén eladta, elhozta a pénzt, és letette a Shlichim lába elé.

Szójegyzék: Bár-Nábá (בַּר־נָבָא) – a vigasztalás fia • Dávid (דָּוִד) – szeretett • Elohim (אֱלֹהִים) – Teremtő/Hatalmasságok • Goy (גּוֹי) – idegen nép/nemzet • Goyim (גּוֹיִם) – idegen népek/nemzetek • HáMáshiách (הַמָּשִׁיחַ) – a Felkent • Kefá (כֵּיפָא) – Péter/szikla • Kohen (כֹּהֵן) – pap • Kohen Gádol (כֹּהֵן גָּדוֹל) – Főpap • Káyáfá (קַיָּפָא) – Kajafás • Máshiách (מָשִׁיחַ) – Felkent/Krisztus • Nátzeret (נָצְרַת) – Názáret/őrszem • Ruách HáKodesh (רוּחַ הַקֹּדֶשׁ) – Szent Szellem • Shlichim (שְׁלִיחִים) – Küldöttek/Apostolok • Szofrim (סוֹפְרִים) – Írástudók • Szánhedrin (סַנְהֶדְרִין) – Nagytanács • Tzádukim (צְדוּקִים) – szadduceusok/igazak • Yahuwah (יַהוּוָה) – az Örökkévaló • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם) – a békesség alapja • Yeshuá (יֵשׁוּעַ) – Szabadítás/Megváltó • Yiszrá'El (יִשְׂרָאֵל) – aki El-lel küzd • Yochánán (יוֹחָנָן) – Yahuwah kegyelmes/János • Ábá (אָבָא) – Atya/Édesapa • Ádonáj (אֲדֹנָי) – Uram/Ura

¹Egy ember, név szerint Ananiász, feleségével, Szafirával együtt eladott egy birtokot, ²és árából feleségének tudtával félretett magának, egy részét pedig elvitte, és a Shlichim (Küldöttek) lába elé tette. ³Kefá azonban így szólt: "Ananiász, miért szállta meg a Szátán a szívedet, hogy hazudj a Ruách HáKodeshnek, és félretegyél magadnak a föld árából? ⁴Ha megmaradt volna, nem neked maradt volna-e meg, és miután eladtad, nem te rendelkeztél-e az árával? Mi indította szívedet ilyen cselekedetre? Nem embereknek hazudtál, hanem Elohimnak." ⁵Amint meghallotta Ananiász ezeket a szavakat, összeesett, és meghalt. Erre nagy félelem szállta meg mindazokat, akik ezt hallották. ⁶Az ifjak pedig felálltak és betakarták őt, majd kivitték és eltemették.

⁷Mintegy három óra múlva a felesége is bement, mit sem tudva a történtekről. ⁸Kefá megkérdezte tőle: "Mondd meg nekem, ennyiért adtátok-e el a földet?" Ő így felelt: "Úgy van, ennyiért." ⁹Kefá erre így szólt hozzá: "Miért egyeztetek meg abban, hogy megkísértitek Yahuwah Szellemét? Íme, azok, akik a férjedet eltemették, az ajtó előtt állnak, és kivisznek téged." ¹⁰Az asszony pedig azonnal összeesett a lába előtt, és meghalt. Amikor bejöttek az ifjak, halva találták, kivitték őt is, és eltemették a férje mellé. ¹¹Erre nagy félelem szállta meg az egész Kehiláht és mindazokat, akik hallották ezeket.

¹²A Shlichim által sok jel és csoda történt a nép között. Mindnyájan a Shlomo csarnokában tartózkodtak egy akarattal, ¹³de mások közül senki sem mert hozzájuk csatlakozni. A nép azonban magasztalta őket. ¹⁴Az Úrban hívők száma egyre növekedett, férfiak és nők tömegével. ¹⁵A betegeket is kivitték az utcákra, ágyakra és fekvőhelyekre tették le őket, hogy ha arra jár Kefá, legalább az árnyéka vetődjék rá valamelyikükre. ¹⁶Összejött a Yerusháláyim körüli városok népe is, hoztak betegeket és tisztátalan szellemektől gyötörteket, s ezek mind meggyógyultak.

¹⁷Ekkor megjelent a Kohen Gádol és egész kísérete, a Tzádukim pártja, és irigység fogta el őket. ¹⁸Elfogták a Shlichimet, és hatósági őrizetbe vették őket. ¹⁹De Málách Yahuwah éjszaka megnyitotta a börtön ajtaját, és kivezetve őket ezt mondta nekik: ²⁰"Menjetek, álljatok fel a Beit HáMikdáshban, és hirdessétek a népnek ennek az életnek minden beszédét." ²¹Ők engedelmeskedtek, korán reggel bementek a Beit HáMikdáshba, és tanítottak.

Amikor megérkezett a Kohen Gádol és kísérete, összehívták a Szánhedrint, Yiszrá'El véneinek egész testületét, és elküldtek a börtönbe, hogy vezessék elő őket. ²²A szolgák elmentek, de nem találták őket a börtönben; ezért visszatérve jelentették: ²³"A börtönt ugyan gondosan bezárva találtuk, az őrök is az ajtó előtt álltak, de amikor kinyitottuk, bent senkit sem találtunk." ²⁴Amint a Beit HáMikdáshőrség parancsnoka és a Kohen Gádolok meghallották ezeket a szavakat, zavarba jöttek: vajon mi lehet ez? ²⁵De valaki odament és jelentette nekik: "Íme, azok a férfiak, akiket börtönbe vetettetek, ott állnak a Beit HáMikdáshban, és tanítják a népet."

²⁶Ekkor elment a parancsnok a szolgákkal, és elővezették őket, de minden erőszak nélkül, mert féltek a néptől, hogy megkövezi őket. ²⁷Bevitték, és a Szánhedrin elé állították őket, a Kohen Gádol pedig elkezdte kihallgatásukat: ²⁸"Szigorúan megtiltottuk nektek, hogy tanítsatok annak nevében, és íme, betöltitek az egész Yerusháláyimot tanításotokkal, és ránk akarjátok hárítani annak az embernek a vérét."

²⁹Kefá és a Shlichim így válaszoltak: "Elohimnak kell inkább engedelmeskednünk, mint az embereknek. ³⁰A mi Ábáink Elohimja feltámasztotta Yeshuáát, akit ti fára függesztve kivégeztetek. ³¹Elohim őt fejedelemmé és üdvözítővé emelte fel jobbjára, hogy megtérést és bűnbocsánatot adjon Yiszrá'Elnek. ³²Mi pedig tanúi vagyunk ezeknek az eseményeknek, és tanúja a Ruách HáKodesh is, akit azoknak adott Elohim, akik engedelmeskednek neki."

³³Amikor ezt meghallották, dühükben a fogukat csikorgatták, és arról tanácskoztak, hogy végeznek velük. ³⁴De felállt a Szánhedrinben egy Perushim, név szerint Gámáli'El, az egész nép előtt tiszteletben álló Toráhtudó, és egy kis időre kivezettette az embereket. ³⁵Azután így szólt a Szánhedrinhez: "Yiszrá'Elita férfiak! Jól gondoljátok meg, hogy mit akartok tenni ezekkel az emberekkel. ³⁶Mert nem is olyan régen felkelt Teudás, és azt állította magáról, hogy ő valaki, csatlakozott is hozzá mintegy négyszáz ember, de végeztek vele; akik pedig bíztak benne, azok mind elszéledtek, és megsemmisültek. ³⁷Azután az összeÍrás idején felkelt a gálili Yáhu'Dáh is. Sok népet állított a maga pártjára, de elpusztult ő is; akik pedig bíztak benne, azok is mind szétszóródtak. ³⁸A mostani esetre is azt mondom: hagyjátok békén ezeket az embereket, és bocsássátok el őket. Mert ha emberektől való ez a szándék vagy ez a mozgalom, akkor megsemmisül; ³⁹ha pedig Elohimtól való, akkor úgy sem tudjátok megsemmisíteni őket, és még úgy tűnhettek fel, mint akik Elohim ellen harcoltok."

⁴⁰Azok hallgattak rá, előhívták az Shlichimet, megverették őket, azután megparancsolták nekik, hogy ne szóljanak Yeshuá nevében, és azzal elbocsátották őket. ⁴¹Ők pedig örömmel távoztak a Szánhedrin színe elől, mert méltónak bizonyultak arra, hogy gyalázatot szenvedjenek az ő nevéért; ⁴²és nem hagytak fel a naponkénti tanítással, és hirdették a Messiás Yeshuáát a Beit HáMikdáshban és házanként.

Szójegyzék: Beit HáMikdásh (בֵּית הַמִּקְדָּשׁ) – Szentély/Templom • Elohim (אֱלֹהִים) – Teremtő/Hatalmasságok • Gámáli'El (גַּמְלִיאֵל) – Elohim a jutalmam • Kefá (כֵּיפָא) – Péter/szikla • Kehiláh (קְהִלָּה) – gyülekezet/közösség • Kohen (כֹּהֵן) – pap • Kohen Gádol (כֹּהֵן גָּדוֹל) – Főpap • Málách (מַלְאָךְ) – angyal/küldött • Perushim (פְּרוּשִׁים) – farizeusok/elkülönülők • Ruách HáKodesh (רוּחַ הַקֹּדֶשׁ) – Szent Szellem • Shlichim (שְׁלִיחִים) – Küldöttek/Apostolok • Szánhedrin (סַנְהֶדְרִין) – Nagytanács • Szátán (שָׂטָן) – Vádló/Ellenség • Tzádukim (צְדוּקִים) – szadduceusok/igazak • Yahuwah (יַהוּוָה) – az Örökkévaló • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם) – a békesség alapja • Yeshuá (יֵשׁוּעַ) – Szabadítás/Megváltó • Yiszrá'El (יִשְׂרָאֵל) – aki El-lel küzd • Yáhu'Dáh (יְהוּדָה) – Júdás/dicsőítés • Ábá (אָבָא) – Atya/Édesapa

¹Azokban a napokban pedig, mivel nőtt a tanítványok száma, zúgolódás támadt a görögül beszélő Yáhudim között a héberek ellen, hogy mellőzik a közülük való özvegyasszonyokat a mindennapi szolgálatban. ²Ekkor összehívta a tizenkettő a tanítványok egész Kehiláht, és ezt mondták nekik: "Nem helyes az, hogy Elohim igéjét elhanyagolva mi szolgáljunk az asztaloknál. ³Hanem válasszatok ki magatok közül, Ábámfiai, hét férfit, akikről jó bizonyságot tesznek, akik telve vannak Ruách HáKodeshel és bölcsességgel, és őket állítsuk be ebbe a munkába; ⁴mi pedig megmaradunk az imádkozás és az ige szolgálata mellett."

⁵Tetszett ez a beszéd az egész Kehiláhnak, és kiválasztották Sztefánoszt (Sztefánosz), aki hittel és Ruách HáKodeshsel teljes férfi volt, valamint Filiposzt, Prokhoroszt, Nikánórt, Timónt, Parmenászt és Nikoláoszt, az antiókhiai prozelitát; ⁶a Shlichim (Küldöttek) elé állították őket, és miután imádkoztak, rájuk tették kezüket. ⁷Elohim igéje pedig terjedt, és nagyon megnövekedett a tanítványok száma Yerusháláyimban, sőt igen sok Kohen is engedelmeskedett a hitnek.

⁸Sztefánosz pedig - kegyelemmel és erővel telve - nagy csodákat és jeleket tett a nép között. ⁹Megjelentek azonban néhányan a szabadosok, a ciréneiek és az alexandriaiak Beit Kneszet, valamint néhányan a ciliciaiak és ázsiaiak közül, és vitatkoztak Sztephanosszal; ¹⁰de nem tudtak szembeszállni azzal a bölcsességgel és Ruáchal, amellyel beszélt. ¹¹Ekkor felbújtottak embereket, akik ezt mondták: "Hallottuk, amikor káromolta Mosheht és Elohimot." ¹²Ezzel fellázították a népet, a véneket és az Szofrim, rárohanva elfogták őt, és a Szánhedrin elé hurcolták. ¹³Hamis tanúkat is állítottak, akik ezt mondták: "Ez az ember állandóan e szent hely és a Toráh ellen beszél. ¹⁴Hallottuk is, amikor azt mondta, hogy az a Nátzereti Yeshuá lerombolja ezt a helyet, és megváltoztatja azokat a szokásokat, amelyeket Mosheh hagyott ránk." ¹⁵Ekkor a Szánhedrinben ülők mind rátekintettek, és látták, hogy az arca olyan, mint egy Máláché.

Szójegyzék: Beit Kneszet (בֵּית כְּנֶסֶת) – Beit Kneszet/gyülekezőhely • Elohim (אֱלֹהִים) – Teremtő/Hatalmasságok • Filiposz (פִילִיפּוֹס) – Fülöp/lóbarát • Kehiláh (קְהִלָּה) – gyülekezet/közösség • Kohen (כֹּהֵן) – pap • Mosheh (מֹשֶׁה) – Mózes/kihúzott • Nátzeret (נָצְרַת) – Názáret/őrszem • Ruách HáKodesh (רוּחַ הַקֹּדֶשׁ) – Szent Szellem • Shlichim (שְׁלִיחִים) – Küldöttek/Apostolok • Szofrim (סוֹפְרִים) – Írástudók • Sztefánosz (סְטֶפָנוֹס) – István/koszorú • Szánhedrin (סַנְהֶדְרִין) – Nagytanács • Toráh (תּוֹרָה) – Törvény/Tanítás/Útmutatás • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם) – a békesség alapja • Yeshuá (יֵשׁוּעַ) – Szabadítás/Megváltó • Yáhudi (יְהוּדִי) – zsidó/Yáhu'Dáh törzse • Yáhudim (יְהוּדִים) – zsidók/Yáhu'Dáh népe • Ábá (אָבָא) – Atya/Édesapa

¹A Kohen Gádol megkérdezte: "Valóban így van ez?" ²Ő erre így szólt: "Ábámfiai, férfiak és Ábák, halljátok! A dicsőség Elohimja megjelent a mi Ábánknak, Ávráhámnak, amikor Mezopotámiában volt, mielőtt letelepedett Háránban, ³és ezt mondta neki: Menj ki földedről és rokonaid közül, és menj arra a földre, amelyet mutatok neked. ⁴Ekkor kiment a káldeusok földjéről, és letelepedett Háránban. Miután pedig meghalt az apja, Elohim áttelepítette őt onnan erre a földre, amelyen ti most laktok. ⁵Nem adott neki ebből örökségül egy talpalatnyit sem, de megígérte, hogy neki adja azt birtokul és majd utódjának, pedig nem volt gyermeke. ⁶Így mondta meg Elohim, hogy utódja jövevény lesz idegen földön, és rabszolgává teszik, és nyomorgatják négyszáz esztendeig. ⁷De ezt a népet, amelynek szolgálnak, ítélettel sújtom, így szólt Elohim, ők pedig ezek után kiszabadulnak, és szolgálni fognak nekem ezen a helyen. ⁸A körülmetélés szövetségét is adta neki. Így nemzette Ávráhám Yitzchákot, és körülmetélte őt a nyolcadik napon, Yitzchák pedig Yá'ákovot, Yá'ákov viszont a tizenkét ősatyát.

⁹Az ősatyák pedig féltékenykedtek Yoszefre, és eladták Mitzráyimba, de Elohim vele volt. ¹⁰Megszabadította őt minden nyomorúságából, kedvessé és bölccsé tette Mitzráyim királya, Pár'oh előtt, és kormányzóvá emelte Mitzráyim és Pár'oh egész háza fölé. ¹¹Éhínség jött egész Mitzráyimra és Kánaánra, és olyan nagy nyomorúság, hogy Ábáink sem találtak élelmet. ¹²Amikor azonban meghallotta Yá'ákov, hogy van gabona Mitzráyimban, elküldte Ábáinkat. ¹³Először csak ez történt, de Yoszef a második alkalommal megismertette magát testvéreivel, és így Pár'oh tudomására jutott Yoszef származása. ¹⁴Yoszef ekkor magához hívatta atyját, Yá'ákovot és hetvenöt főből álló egész rokonságát. ¹⁵Lement tehát Yá'ákov Mitzráyimba, aztán meghalt ő is, meghaltak Ábáink is. ¹⁶Átvitték őket Shikembe, és elhelyezték abban a sírban, amelyet Ávráhám ezüstpénzért vásárolt Emór fiaitól Shikemben.

¹⁷Amint közeledett az ígéret teljesülésének ideje, amelyet Elohim kijelentett Ávráhámnak, elszaporodott a nép, és megsokasodott Mitzráyimban. ¹⁸De akkor más lett a király Mitzráyimban, és ő nem tudott Yoszefről. ¹⁹Ez a király álnokul bánt népünkkel, és azzal nyomorította meg Ábáinkat, hogy kitétette csecsemőiket, hogy ne maradjanak életben. ²⁰Ebben az időben született Mosheh, aki kedves volt Elohimnak. Három hónapig nevelték az apja házában, ²¹amikor pedig kitették, Pár'oh leánya felvette, és saját fiaként neveltette. ²²Megtanították Moshét a Mitzráyimiak minden bölcsességére, és kiváló volt mind szavaiban, mind tetteiben.

²³Amikor pedig betöltötte a negyvenedik életévét, az a gondolat támadt szívében, hogy meglátogatja testvéreit, Yiszrá'El fiait. ²⁴Amikor meglátta, hogy az egyiket bántalmazzák, védelmére kelt, bosszút állt az elnyomottért, és leütötte a Mitzráyimit. ²⁵Azt gondolta, megértik a testvérei, hogy Elohim az ő keze által szabadítja meg őket. De nem értették meg. ²⁶Másnap éppen veszekedtek, amikor megjelent közöttük, békességre intette őket, és ezt mondta: Férfiak, testvérek vagytok, miért bántjátok egymást? ²⁷De aki bántalmazta felebarátját, elutasította őt, és ezt mondta: Ki rendelt fölénk téged fejedelemmé és bíróvá? ²⁸Talán meg akarsz ölni bennünket, mint ahogyan tegnap megölted a Mitzráyimit? ²⁹Mosheh ezt a beszédet meghallva elmenekült, és jövevény lett Midján földjén, ahol két fia született.

³⁰Negyven esztendő elteltével a Színájhegy pusztájában megjelent neki egy Málách csipkebokor tüzének lángjában. ³¹Amikor Mosheh meglátta, csodálkozott a látomáson, de amint feléje tartott, hogy megnézze, megszólalt Yahuwah hangja: ³²Én vagyok a te Ábáid Elohimja, Ávráhám, Yitzchák és Yá'ákov Elohimja. Mosheh megrémült és nem mert odanézni; ³³Yahuwah pedig ezt mondta: Oldd le a sarut a lábadról, mert ez a hely, amelyen állsz, szent föld. ³⁴Látván láttam népem nyomorúságát Mitzráyimban, és meghallottam sóhajtozását, le is szálltam, hogy megszabadítsam őket. És most jöjj, elküldelek Mitzráyimba.

³⁵Ezt a Mosheht, akit megtagadtak, amikor ezt mondták: Ki tett téged fejedelemmé és bíróvá? - ezt küldte el Elohim fejedelmül és szabadítóul az Málách által, aki megjelent neki a csipkebokorban. ³⁶Ez hozta ki őket, ez tett csodákat és jeleket Mitzráyim földjén, a Vörös-tengeren és a pusztában negyven esztendeig. ³⁷Ez az a Mosheh, aki azt mondta Yiszrá'El fiainak: Prófétát támaszt nektek Elohim testvéreitek közül, hozzám hasonlót. ³⁸Ez az, aki ott volt a Kehiláh előtt a pusztában Ábáink és az Málách között, aki szólt hozzá a Színájhegyen: ő vette át az élő igéket, hogy átadja nekünk.

³⁹Neki nem akartak engedelmeskedni Ábáink, hanem elutasították maguktól, és visszafordultak szívükben Mitzráyim felé, ⁴⁰amikor ezt mondták Áháronnak: Készíts nekünk elohimokat, hogy előttünk járjanak, mert ezzel a Moshehval, aki minket kivezetett Mitzráyim földjéről, nem tudjuk, mi történt. ⁴¹Elkészítették a borjút azokban a napokban, és áldozatot vittek a bálványnak, és gyönyörködtek kezük munkájában. ⁴²Elohim pedig elfordult tőlük, és kiszolgáltatta őket arra, hogy imádják az ég csillagseregét, ahogyan meg van írva a próféták könyvében: Véres- és égőáldozatot hoztál-e nekem negyven esztendeig a pusztában, Yiszrá'El háza? ⁴³Sőt inkább hordoztátok a Molok sátorát és a Romfa Elohim csillagát, azokat a képeket, amelyeket készítettetek, hogy leboruljatok előttük. Száműzlek ezért titeket Bávelon túlra."

⁴⁴A Bizonyság sátora ott volt Ábáinknál a pusztában (a Mishkán), amint parancsolta az, aki azt mondta Moshehnak, hogy készítse el arra a mintára, amelyet látott. ⁴⁵Ezt átvették Ábáink, és behozták Yahu'Shuáhval, amikor elfoglalták a Goyim földjét, akiket kiűzött Elohim Ábáink elől. Így volt ez egészen Dávid idejéig. ⁴⁶Dávid pedig kegyelmet talált Elohim színe előtt, és könyörgött, hogy hajlékot találhasson Yá'ákov Elohimjának, ⁴⁷de Shlomo épített neki házat. ⁴⁸A Magasságos azonban nem emberkéz alkotásaiban lakik, ahogyan a próféta mondja:
⁴⁹A menny az én királyi trónusom, a föld pedig lábam zsámolya. Miféle házat építhetnél nekem - mondja az Úr; vagy hol van az én nyugalmam helye? ⁵⁰Nem az én kezem alkotta-e mindezt?

⁵¹Ti kemény nyakú, körülmetéletlen szívű és fülű emberek, mindig ellene szegültök a Ruách HáKodeshnek, Ábáitokhoz hasonlóan ti is. ⁵²A próféták közül kit nem üldöztek a ti Ábáitok? Meg is ölték azokat, akik megjövendölték az Igaznak eljövetelét. Most pedig az ő árulóivá és gyilkosaivá lettetek ti, ⁵³akik bár Máláchim közvetítésével kaptátok a Toráht, mégsem tartottátok meg."

⁵⁴Amikor ezeket hallották, haragra gerjedtek szívükben, és fogukat csikorgatták ellene. ⁵⁵Ő azonban Ruách HáKodeshsel telve az égre függesztette a tekintetét, és látta Elohim dicsőségét és Yeshuáát, amint Elohim jobbja felől áll. ⁵⁶Ekkor így szólt: "Íme, látom az eget megnyílva, és az Emberfiát, amint Elohim jobbja felől áll." ⁵⁷Erre hangosan kiáltoztak, bedugták a fülüket, és egy akarattal rárohantak; ⁵⁸azután kiűzték a városon kívülre, és megkövezték. A tanúk pedig felsőruháikat egy Shá'ul nevű ifjú lába elé tették le. ⁵⁹Amikor megkövezték Sztefánoszt, az így imádkozott: "az Ádonáj Yeshuá, vedd magadhoz szellememet!" ⁶⁰Azután térdre esett, és hangosan felkiáltott: "Ádonáj, ne ródd fel nekik ezt a bűnt!" És amikor ezt mondta, meghalt.

Szójegyzék: Dávid (דָּוִד) – szeretett • Elohim (אֱלֹהִים) – Teremtő/Hatalmasságok • Goy (גּוֹי) – idegen nép/nemzet • Goyim (גּוֹיִם) – idegen népek/nemzetek • Kehiláh (קְהִלָּה) – gyülekezet/közösség • Kohen (כֹּהֵן) – pap • Kohen Gádol (כֹּהֵן גָּדוֹל) – Főpap • Mosheh (מֹשֶׁה) – Mózes/kihúzott • Málách (מַלְאָךְ) – angyal/küldött • Máláchim (מַלְאָכִים) – angyalok/küldöttek • Ruách HáKodesh (רוּחַ הַקֹּדֶשׁ) – Szent Szellem • Shá'ul (שָׁאוּל) – Saul/elkért • Sztefánosz (סְטֶפָנוֹס) – István/koszorú • Toráh (תּוֹרָה) – Törvény/Tanítás/Útmutatás • Yahuwah (יַהוּוָה) – az Örökkévaló • Yeshuá (יֵשׁוּעַ) – Szabadítás/Megváltó • Yiszrá'El (יִשְׂרָאֵל) – aki El-lel küzd • Yitzchák (יִצְחָק) – nevetni fog • Yahu'Shuáh (יְהוֹשֻׁעַ) – Yahuwah szabadít/Józsué • Yá'ákov (יַעֲקֹב) – sarokba fogó/követő • Ábá (אָבָא) – Atya/Édesapa • Ádonáj (אֲדֹנָי) – Uram/Ura • Ávráhám (אַבְרָהָם) – a sokaság atyja

¹Shá'ul pedig egyetértett Sztefánosz kivégzésével. Azon a napon nagy üldözés kezdődött a Yerusháláyimi Kehiláh ellen, és a Shlichim (Küldöttek) kivételével mind szétszóródtak Yáhu'Dáh és Shomron területén. ²Kegyes férfiak azonban eltemették Sztefánoszt, és nagy siratást tartottak felette. ³Shá'ul pedig pusztította a Kehiláht, házról házra járt, férfiakat és nőket hurcolt el, és börtönbe vetette őket.

⁴Akik pedig szétszóródtak, elmentek, és hirdették az igét. ⁵Filiposz lement Shomron városába, és ott hirdette nekik a Máshiácht. ⁶A sokaság egy szívvel és egy szellemmel figyelt arra, amit Filiposz mondott, mivel hallották és látták azokat a jeleket, amelyeket tett. ⁷A tisztátalan szellemek ugyanis sok megszállottból hangosan kiáltozva kimentek, sok béna és sánta is meggyógyult, ⁸és nagy öröm volt abban a városban.

⁹Már régebben élt abban a városban egy Shim'on nevű férfi, aki varázslással foglalkozott, és ámulatba ejtette Shomron népét, mert valami igen nagynak állította magát. ¹⁰A város apraja-nagyja hallgatott rá, és azt mondták: "Ő Elohim Hatalmasnak nevezett ereje." ¹¹Hallgattak rá, mert varázslásával már jó ideje ámulatban tartotta őket. ¹²De amikor hittek Filiposznak, aki Elohim országáról és a Yeshuá HáMáshiách nevéről szóló Beszoráh-t hirdette, bemerítkeztek; férfiak és nők egyaránt. ¹³Shim'on maga is hívő lett, majd miután bemerítkeztek, Filiposz mellé szegődött, és amikor látta, hogy jelek és nagy csodák történnek, egészen elámult.

¹⁴Amikor meghallották a Yerusháláyimban levő Shlichim, hogy Shomron befogadta Elohim igéjét, elküldték hozzájuk Kefát és Yochánánt. ¹⁵Ők lementek, és imádkoztak értük, hogy részesüljenek a Ruách HáKodesh ajándékában, ¹⁶mert még egyikükre sem szállt rá, csak be voltak merítkezve az Ádonáj Yeshuá nevére. ¹⁷Akkor rájuk tették a kezüket, és részesültek a Ruách HáKodesh ajándékában. ¹⁸Amikor látta Shim'on, hogy a Shlichim kézrátételével adatik Ruách HáKodesh, pénzt ajánlott fel nekik, ¹⁹és így szólt: "Adjátok meg nekem is ezt a hatalmat, hogy akire ráteszem a kezemet, az vegye a Ruách HáKodesht." ²⁰Kefá azonban ezt mondta neki: "Vesszen el a pénzed veled együtt, amiért azt gondoltad, hogy pénzen megszerezheted Elohim ajándékát! ²¹Nem részesülhetsz, és nem is örökölhetsz ebből, mert a szíved nem egyenes Elohim előtt. ²²Térj meg tehát e gazságodból, és könyörögj Yahuwahhoz, hátha megbocsátja neked szíved szándékát. ²³Mert látom, hogy a keserű irigység és a gonoszság fogságába estél." ²⁴Shim'on így válaszolt: "Könyörögjetek értem Yahuwahhoz, hogy semmi se szálljon rám abból, amit mondtatok." ²⁵Ők pedig bizonyságot tettek, és hirdették az Úr igéjét, azután visszaindultak Yerusháláyim felé; és közben sok Shomroni faluban hirdették az Beszoráh-t.

²⁶Yahuwah egy Máláchja pedig így szólt Filiposzhoz: "Kelj fel, és menj dél felé a Yerusháláyimből Gázába vezető útra, amely néptelen." ²⁷Ő felkelt, és elindult. És íme, egy etióp férfi, a kandakénak, az etiópok királynőjének udvari főembere, aki egész kincstára fölé volt rendelve, és Yerusháláyimban járt Elohimot imádni, ²⁸visszatérőben hintóján ülve olvasta Yeshá'Yahu prófétát. ²⁹Ezt mondta Ruách HáKodesh Filiposznak: "Menj oda, és csatlakozz ahhoz a hintóhoz." ³⁰Amikor Filiposz odafutott, hallotta, hogy Yeshá'Yahu prófétát olvassa, és megkérdezte tőle: "Érted is, amit olvasol?" ³¹Erre az így válaszolt: "Hogyan érthetném, míg valaki meg nem magyarázza?" És megkérte Filiposzt, hogy szálljon fel, és üljön mellé. ³²Az Írásnak az a szakasza, amelyet olvasott, ez volt: "Amint a juhot levágni viszik, és amint a bárány néma a nyírója előtt, úgy nem nyitja meg a száját. ³³A megaláztatásért elvétetett róla az ítélet, nemzetségét ki sorolhatná fel? Mert élete felvitetik a földről." ³⁴Az udvari főember megkérdezte Filiposztól: "Kérlek, kiről mondja ezt a próféta? Önmagáról vagy valaki másról?" ³⁵Filiposz beszélni kezdett, és az Írásnak ebből a helyéből kiindulva hirdette neki Yeshuáát. ³⁶Amint tovább haladtak az úton, valami vízhez értek, és így szólt az udvari főember: "Íme, itt a víz! Mi akadálya annak, hogy bemerítkezjem?" ³⁷(Ezt mondta neki Filiposz: "Ha teljes szívedből hiszel, akkor lehet." Ő pedig így válaszolt: "Hiszem, hogy Yeshuá HáMáshiách Elohim Fia.") ³⁸Megparancsolta, hogy álljon meg a hintó, és leszálltak a vízbe mind a ketten, Filiposz és az udvari főember, és bemerítette őt. ³⁹Amikor kijöttek a vízből, Yahuwah Szelleme elragadta Filiposzt, és nem látta őt többé az udvari főember, de örvendezve haladt tovább az útján. ⁴⁰Filiposz pedig Azótoszba került, és végigjárva valamennyi várost, hirdette az Beszoráh-t, míg Cézáreába nem ért.

Szójegyzék: Beszoráh (בְּשׂוֹרָה) – Örömhír/Evangélium • Elohim (אֱלֹהִים) – Teremtő/Hatalmasságok • Filiposz (פִילִיפּוֹס) – Fülöp/lóbarát • HáMáshiách (הַמָּשִׁיחַ) – a Felkent • Kefá (כֵּיפָא) – Péter/szikla • Kehiláh (קְהִלָּה) – gyülekezet/közösség • Málách (מַלְאָךְ) – angyal/küldött • Máshiách (מָשִׁיחַ) – Felkent/Krisztus • Ruách HáKodesh (רוּחַ הַקֹּדֶשׁ) – Szent Szellem • Shim'on (שִׁמְעוֹן) – Simon/meghallgatott • Shlichim (שְׁלִיחִים) – Küldöttek/Apostolok • Shomron (שֹׁמְרוֹן) – Szamária/őrhely • Shá'ul (שָׁאוּל) – Saul/elkért • Sztefánosz (סְטֶפָנוֹס) – István/koszorú • Yahuwah (יַהוּוָה) – az Örökkévaló • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם) – a békesség alapja • Yeshuá (יֵשׁוּעַ) – Szabadítás/Megváltó • Yochánán (יוֹחָנָן) – Yahuwah kegyelmes/János • Yáhu'Dáh (יְהוּדָה) – Júdás/dicsőítés • Ádonáj (אֲדֹנָי) – Uram/Ura

¹Shá'ul pedig az Ádonáj Yeshuá tanítványai elleni fenyegetéstől és öldökléstől lihegve elment a Kohen Gádolhoz, ²és leveleket kért tőle Dámeszeqba a Bátei Kneszethoz, hogy ha talál olyanokat, akik Yeshuá útjának hívei, akár férfiakat, akár nőket, megkötözve vihesse azokat Yerusháláyimba. ³Útközben azonban, amikor éppen Dámeszeqhoz közeledett, hirtelen mennyei fény villant fel körülötte, ⁴és amint a földre esett, hallotta, hogy egy hang így szólt hozzá: "Shá'ul, Shá'ul, miért üldözöl engem?" ⁵Ő pedig megkérdezte: "Ki vagy, Ádonájam?" Yeshuá pedig így válaszolt: "Én vagyok Yeshuá, akit te üldözöl. De kelj fel, menj be a városba, és ott megmondják neked, mit kell tenned." ⁶A vele utazó férfiak pedig szótlanul álltak, mert hallották ugyan a hangot, de senkit sem láttak. ⁷Shá'ul pedig felkelt a földről, és kinyitotta szemét, de egyáltalán nem látott. Ezért kézen fogva vezették be Dámeszeqba, ⁸és ott három napig nem látott, nem evett, és nem ivott.

⁹Volt Dámeszeqban egy tanítvány, név szerint Ananiász. Yeshuá megszólította őt látomásban: "Ananiász!" Ő így válaszolt: "Íme, itt vagyok, Ádonájam." ¹⁰Yeshuá pedig így szólt hozzá: "Kelj fel, menj el abba az utcába, amelyet Egyenes utcának hívnak, és keresd meg Yáhu'Dáh házában Shá'ult, akit Tarzuszinak neveznek: mert íme, imádkozik, ¹¹és látomásban látja, hogy egy Ananiász nevű férfi jön be hozzá, és ráteszi a kezét, hogy lásson." ¹²Ananiász így válaszolt: "Ádonáj, sokaktól hallottam erről a férfiról, mennyi rosszat tett a te szentjeid ellen Yerusháláyimban, ¹³és ide is meghatalmazást kapott a Kohen Gádoloktól, hogy elfogja mindazokat, akik segítségül hívják a te nevedet." ¹⁴Ezt mondta neki az Úr: "Menj el, mert választott eszközöm ő, hogy elvigye a nevemet a Goyim, a királyok és Yiszrá'El fiai elé. ¹⁵Én pedig meg fogom mutatni neki, mennyit kell szenvednie az én nevemért." ¹⁶Ananiász pedig elment, és bement abba a házba; rátette kezét, és ezt mondta: "Ábámfia, Shá'ul, az Ádonáj Sháliáchot engem, az a Yeshuá, aki megjelent neked az úton, amelyen jöttél, és azért Sháliáchot, hogy újra láss, és megtelj Ruách HáKodeshsel." ¹⁷És egyszerre, mintha pikkelyek estek volna le a szeméről, újra látott; azután felkelt, és bemerítkeztek, ¹⁸majd miután evett, erőre kapott.

¹⁹Néhány napig együtt volt a Dámeszeqi tanítványokkal, ²⁰és azonnal hirdetni kezdte a Bátei Kneszetben Yeshuáról, hogy ő Elohim Fia. ²¹Mindenki csodálkozott, aki hallotta, és így szóltak: "Hát nem ő az, aki üldözte Yerusháláyimban azokat, akik segítségül hívják ezt a nevet, és aki ide is azért jött, hogy megkötözve a Kohen Gádolok elé vigye őket?" ²²De Shá'ul egyre jobban felbátorodott, és zavarba hozta a Dámeszeqi Yáhudimot, bebizonyítva nekik, hogy Yeshuá HáMáshiách.

²³Amikor pedig már jó néhány nap eltelt, a Yáhudim elhatározták, hogy végeznek vele. ²⁴Shá'ulnak azonban tudomására jutott a merénylet terve. Még a kapukat is éjjel-nappal őrizték, hogy megölhessék; ²⁵de a tanítványok elvitték, és éjjel a városfalon lebocsátották egy kosárban.

²⁶Amikor Shá'ul megérkezett Yerusháláyimba, csatlakozni próbált a tanítványokhoz, de mindenki félt tőle, mert nem hitték, hogy tanítvány. ²⁷Bár-Nábá azonban maga mellé vette, elvitte a Shlichim (Küldöttek)hoz, és elmondta nekik, hogyan látta az Ádonáj az úton, és hogy beszélt vele, és milyen nyíltan szólt Dámeszeqban Yeshuá nevében. ²⁸Ettől fogva velük együtt járt-kelt Yerusháláyimban, nyíltan szólt az Ádonáj nevében. ²⁹Beszélt és vitázott a görög nyelvűekkel, ezek pedig arra készülődtek, hogy végeznek vele. ³⁰Amikor azonban megtudták ezt az Ábáfiak, levitték őt Cézáreába, és elküldték Tarzuszba.

³¹A Kehiláhnak tehát egész Yáhu'Dáhn, Gálilban és Shomronban békessége volt: eközben épült, Yahuwah félelmében járt, és a Ruách HáKodesh segítségével számban is gyarapodott.

³²Amikor Kefá valamennyi Kehiláht végigjárta, eljutott a Liddában lakó szentekhez is. ³³Talált ott egy Éneász nevű embert, aki nyolc éve feküdt az ágyban bénultan. ³⁴Kefá így szólt hozzá: "Éneász, meggyógyít téged Yeshuá HáMáshiách. Kelj fel, és magad vesd be az ágyadat!" És azonnal felkelt. ³⁵Lidda és Sáron lakói mind látták őt, és megtértek az Ádonájhoz.

³⁶Joppéban volt egy nőtanítvány, név szerint Tábita, ami azt jelenti: Dorkász, vagyis Zerge. Ez a nő sok jót tett, és bőven osztott alamizsnát. ³⁷Éppen azokban a napokban megbetegedett, és meghalt. Miután megmosták, kiterítették a felső szobában. ³⁸Mivel Lidda közel volt Joppéhoz, a tanítványok, akik meghallották, hogy Kefá ott van, elküldtek hozzá két férfit, és kérték: "Késedelem nélkül jöjj át hozzánk!" ³⁹Kefá felkelt, és velük ment. Amikor odaért, felvezették a felső szobába, az özvegyasszonyok pedig mind elébe álltak, sírtak és mutogatták azokat az ingeket és ruhákat, amelyeket Dorkász készített, amíg velük volt. ⁴⁰Kefá ekkor kiküldött mindenkit, letérdelt, és imádkozott; azután a holttest felé fordulva ezt mondta: "Tábita, kelj fel!" Ő kinyitotta a szemét, és amikor meglátta Kefát, felült. ⁴¹Kefá odanyújtotta neki a kezét, és talpra állította; majd behívta a szenteket és az özvegyeket, s megmutatta nekik, hogy él. ⁴²Elterjedt ennek a híre egész Joppéban, és sokan hittek az Ádonájban. ⁴³Kefá pedig több napig Joppéban maradt egy Shim'on nevű tímárnál.

Szójegyzék: Bár-Nábá (בַּר־נָבָא) – a vigasztalás fia • Bátei Kneszet (בָּתֵּי כְּנֶסֶת) – zsinagógák/gyülekezőhelyek • Elohim (אֱלֹהִים) – Teremtő/Hatalmasságok • Goy (גּוֹי) – idegen nép/nemzet • Goyim (גּוֹיִם) – idegen népek/nemzetek • Gálil (גָּלִיל) – Galilea/kerület • HáMáshiách (הַמָּשִׁיחַ) – a Felkent • Kefá (כֵּיפָא) – Péter/szikla • Kehiláh (קְהִלָּה) – gyülekezet/közösség • Kohen (כֹּהֵן) – pap • Kohen Gádol (כֹּהֵן גָּדוֹל) – Főpap • Máshiách (מָשִׁיחַ) – Felkent/Krisztus • Ruách HáKodesh (רוּחַ הַקֹּדֶשׁ) – Szent Szellem • Shim'on (שִׁמְעוֹן) – Simon/meghallgatott • Shlichim (שְׁלִיחִים) – Küldöttek/Apostolok • Shomron (שֹׁמְרוֹן) – Szamária/őrhely • Sháliách (שָׁלִיחַ) – Küldött/Apostol • Shá'ul (שָׁאוּל) – Saul/elkért • Yahuwah (יַהוּוָה) – az Örökkévaló • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם) – a békesség alapja • Yeshuá (יֵשׁוּעַ) – Szabadítás/Megváltó • Yiszrá'El (יִשְׂרָאֵל) – aki El-lel küzd • Yáhudi (יְהוּדִי) – zsidó/Yáhu'Dáh törzse • Yáhudim (יְהוּדִים) – zsidók/Yáhu'Dáh népe • Yáhu'Dáh (יְהוּדָה) – Júdás/dicsőítés • Ábá (אָבָא) – Atya/Édesapa • Ádonáj (אֲדֹנָי) – Uram/Ura

¹Élt Cézáreában egy Kornéliusz nevű férfi, az úgynevezett itáliai csapat századosa. ²Egész házanépével együtt kegyes és Elohimfélő ember volt, aki sok alamizsnát osztogatott a népnek, és szüntelenül könyörgött Elohimhoz. ³Ő egyik délután három óra tájban látomásban tisztán látta, hogy Elohim Málách (Málách) bemegy hozzá, és megszólítja: "Kornéliusz!" ⁴Ő pedig rátekintett, és megrémülve kérdezte: "Mi az, Ádonájam?" Erre az Málách ezt mondta neki: "Imádságaid és alamizsnáid emlékeztetőül feljutottak Elohim elé. ⁵Most azért küldj embereket Joppéba, és hívasd magadhoz azt a Shim'ont, akit Kefának is hívnak. ⁶Ő egy Shim'on nevű tímár vendége, akinek a háza a tengerparton van." ⁷Miután az Málách, aki vele beszélt, eltűnt, előhívott két szolgát, és egy Elohimfélő katonát azok közül, akik állandóan mellette voltak. ⁸Ezeknek mindent elmondva elküldte őket Joppéba.

⁹Másnap, amíg ők úton voltak, és a városhoz közeledtek, Kefá hat óra körül (déltájban) felment a ház tetejére imádkozni. ¹⁰Közben azonban megéhezett, és enni kívánt. Amíg az ételt készítették, révületbe esett, ¹¹és látta, hogy az ég megnyílik, és leszáll valami nagy lepedőhöz hasonló, amely négy sarkánál fogva ereszkedett le a földre. ¹²Benne volt ebben a föld mindenféle négylábú és csúszómászó állata, és az ég mindenféle madara. ¹³Ekkor hang hallatszott: "Kelj fel, Kefá, öld és egyél!" ¹⁴Kefá azonban így szólt: "Semmiképpen nem, Ádonájam, mert soha nem ettem semmi közönségest vagy tisztátalant." ¹⁵De másodszor is szólt hozzá a hang: "Amit Elohim megtisztított, azt te ne mondd tisztátalannak." ¹⁶Ez pedig három ízben is így történt, és azután az egész azonnal felemelkedett az égbe.

¹⁷Amint pedig Kefá azon tűnődött magában, hogy mi lehet az a látomás, amelyet látott, azok a férfiak, akiket Kornéliusz Sháliách (Küldött)-ot, Shim'on háza után kérdezősködve megálltak a kapu előtt, ¹⁸és bekiáltva érdeklődtek, hogy ott van-e szálláson Shim'on, akit Kefának is hívnak. ¹⁹Amíg Kefá a látomásról elmélkedett, ezt mondta neki Ruách HáKodesh: "Íme, három férfi keres téged: ²⁰kelj fel, menj le, és eredj el velük. Semmit ne tétovázz, mert én küldtem őket!" ²¹Kefá tehát lement a férfiakhoz, és így szólt hozzájuk: "Íme, én vagyok az, akit kerestek. Milyen ügyben jártok itt?" ²²Azok így feleltek: "Kornéliusz százados, igaz és Elohimfélő ember, aki mellett bizonyságot tesz az egész Yáhudi nép, egy szent Máláchtól azt az utasítást kapta, hogy hívasson téged a házába, és hallgassa meg, amit te mondasz." ²³Erre Kefá behívta, és vendégül látta őket.

²⁴Másnap aztán velük együtt útra kelt, és a joppéi testvérek közül is vele tartottak néhányan. A következő napon megérkeztek Cézáreába, Kornéliusz pedig összegyűjtötte rokonait és legjobb barátait, és úgy várta őket. ²⁵Amint Kefá be akart lépni, Kornéliusz eléje ment, lábához borult, és imádni akarta. ²⁶Kefá azonban felemelte, és így szólt hozzá: "Állj fel, én is ember vagyok!" ²⁷Amikor beszélgetve bement vele, sok embert talált ott összegyűlve. ²⁸Ekkor így szólt hozzájuk: "Tudjátok, hogy tiltott dolog Yáhudi embernek idegennel kapcsolatot tartania, vagy hozzá bemenni. De nekem Elohim megmutatta, hogy egyetlen embert se mondjak szentségtelennek vagy tisztátalannak. ²⁹Ezért el is jöttem vonakodás nélkül, amikor értem küldtetek. Most pedig hadd kérdezzem meg: miért küldtetek értem?"

³⁰Ekkor Kornéliusz így szólt: "Négy nappal ezelőtt körülbelül ebben az órában, délután három órakor imádkoztam, és íme, egy férfi állt meg előttem fénylő ruhában; ³¹és azt mondta: Kornéliusz, imádságod meghallgatásra talált, és alamizsnáidról megemlékeztek Elohim előtt. ³²Küldj el tehát Joppéba, és hívasd át Shim'ont, akit Kefának is hívnak. Ő Shim'on tímár házában van megszállva a tengerparton. ³³Nyomban elküldtem tehát hozzád, és te jól tetted, hogy eljöttél. Most tehát mind itt vagyunk Elohim színe előtt, hogy meghallgassuk mindazt, amit rád bízott az Úr."

³⁴Erre Kefá beszélni kezdett, és ezt mondta: "Most kezdem igazán megérteni, hogy nem személyválogató Elohim, ³⁵hanem minden nép között kedves előtte, aki féli őt, és igazságot cselekszik. ³⁶Ezt az igét küldte Yiszrá'El fiainak, amikor békességet hirdetett Yeshuá HáMáshiách által. Ő a mindenség Ura! ³⁷Ti tudjátok, mi történt, kezdve Gáliltól az egész Yáhu'Dáhn, az után a bemerítés után, amelyet Yochánán hirdetett: ³⁸A Nátzereti Yeshuáát felkente Elohim Ruách HáKodeshsel és hatalommal, és ő szertejárt, jót tett, és meggyógyított mindenkit, akik a Szátán igájában vergődtek, mert Elohim volt vele. ³⁹Mi pedig tanúi vagyunk mindannak, amit ő tett a Yáhudim tartományában és Yerusháláyimban. Őt azonban fára feszítve megölték; ⁴⁰de Elohim harmadnapon feltámasztotta őt, és megadta neki, hogy láthatóan megjelenjék; ⁴¹de nem az egész népnek, hanem csak azoknak a tanúknak, akiket előre kiválasztott erre Elohim: minekünk, akik együtt ettünk és ittunk vele, miután feltámadt a halálból. ⁴²És ő megparancsolta nekünk, hogy hirdessük a népnek, és tegyünk bizonyságot arról, hogy ő Elohimtól rendelt bírája élőknek és holtaknak. ⁴³Róla tesznek bizonyságot a próféták mind, hogy aki hisz őbenne, az ő neve által bűnbocsánatot nyer."

⁴⁴Míg ezeket a szavakat mondta Kefá, leszállt a Ruách HáKodesh mindazokra, akik hallgatták az igét. ⁴⁵És elámultak a Yáhudi származású hívők, akik Kefáral együtt jöttek, hogy a Goyimra is kitöltetett a Ruách HáKodesh ajándéka. ⁴⁶Hallották ugyanis, amint nyelveken szóltak, és magasztalták Elohimot. Akkor megszólalt Kefá: ⁴⁷"Vajon megtagadhatja-e a vizet valaki ezektől, hogy bemerítkezzenek, akik ugyanúgy megkapták a Ruách HáKodesht, mint mi?" ⁴⁸És úgy rendelkezett, hogy merítkezzenek be a Yeshuá HáMáshiách nevében. Ők pedig megkérték, hogy maradjon náluk néhány napig.

Szójegyzék: Elohim (אֱלֹהִים) – Teremtő/Hatalmasságok • Goy (גּוֹי) – idegen nép/nemzet • Goyim (גּוֹיִם) – idegen népek/nemzetek • Gálil (גָּלִיל) – Galilea/kerület • HáMáshiách (הַמָּשִׁיחַ) – a Felkent • Kefá (כֵּיפָא) – Péter/szikla • Málách (מַלְאָךְ) – angyal/küldött • Máshiách (מָשִׁיחַ) – Felkent/Krisztus • Nátzeret (נָצְרַת) – Názáret/őrszem • Ruách HáKodesh (רוּחַ הַקֹּדֶשׁ) – Szent Szellem • Shim'on (שִׁמְעוֹן) – Simon/meghallgatott • Sháliách (שָׁלִיחַ) – Küldött/Apostol • Szátán (שָׂטָן) – Vádló/Ellenség • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם) – a békesség alapja • Yeshuá (יֵשׁוּעַ) – Szabadítás/Megváltó • Yiszrá'El (יִשְׂרָאֵל) – aki El-lel küzd • Yochánán (יוֹחָנָן) – Yahuwah kegyelmes/János • Yáhudi (יְהוּדִי) – zsidó/Yáhu'Dáh törzse • Yáhudim (יְהוּדִים) – zsidók/Yáhu'Dáh népe • Yáhu'Dáh (יְהוּדָה) – Júdás/dicsőítés • Ádonáj (אֲדֹנָי) – Uram/Ura

¹Meghallották azonban a Shlichim (Küldöttek) és a Yáhu'Dáhn levő testvérek, hogy a Goyim is befogadták Elohim igéjét. ²Amikor aztán felment Kefá Yerusháláyimba, vitatkoztak vele a Yáhudi származású hívők, ³ezt mondva neki: "Körülmetéletlen emberekhez mentél be, és együtt ettél velük." ⁴Ekkor Kefá sorjában beszámolt a történtekről, és ezt mondta: ⁵"Én éppen Joppé városában tartózkodtam, és imádkoztam, amikor révületben látomást láttam: valami nagy lepedőhöz hasonló szállt le, amely négy sarkánál fogva ereszkedett le az égből, és lejött egészen énhozzám. ⁶Közelebbről megnéztem, és láttam benne a föld négylábú állatait, a vadakat, a csúszómászókat és az ég madarait. ⁷Hallottam egy hangot is, amely így szólt hozzám: Kelj fel, Kefá, öld és egyél! ⁸Én azonban így szóltam: Semmiképpen sem, Ádonájam, mert szentségtelen vagy tisztátalan még soha nem volt a számban. ⁹De másodszor is megszólalt a hang az égből: Amit Elohim megtisztított, azt te ne mondd tisztátalannak. ¹⁰Ez pedig három ízben történt, azután az egész felemelkedett újra az égbe. ¹¹És íme, abban a pillanatban három férfi állt meg az előtt a ház előtt, amelyben voltam, akiket Cézáreából küldtek hozzám. ¹²Ruách HáKodesh pedig azt mondta nekem: menj velük, és ne tégy semmilyen különbséget. Eljött azonban velem ez a hat testvér is, akikkel bementünk annak a férfiúnak a házába. ¹³Ő pedig elbeszélte nekünk, hogy látta, amint az Málách megállt a házában, és ezt mondja neki: Küldj el Joppéba, és hívd át Shim'ont, akit Kefának is neveznek: ¹⁴aki olyan igéket hirdet neked, amelyek által üdvözülsz mind te, mind egész házad népe.

¹⁵Amikor pedig elkezdtem beszélni, leszállt rájuk a Ruách HáKodesh, ahogyan ránk is leszállt kezdetben. ¹⁶Ekkor eszembe jutott Yahuwah Szava, aki így szólt: Yochánán vízzel merített be, de ti Ruách HáKodeshsel fogtok bemerítettetni. ¹⁷Ha tehát ugyanazt az ajándékot adta nekik is Elohim, mint nekünk, akik hittünkaz Ádonáj Yeshuá HáMáshiáchban, akkor ki vagyok én, hogy akadályozzam Elohimot?" ¹⁸Amikor mindezt hallották, megnyugodtak, dicsőítették Elohimot, és így szóltak: "Akkor tehát a Goyimnak is megadta Elohim a megtérést az életre."

¹⁹Azok, akik az Sztefánosz miatt támadt üldözés következtében szétszóródtak, eljutottak Föníciáig, Ciprusig és Antiókhiáig, de senki másnak nem hirdették az igét, csak a Yáhudimnak. ²⁰Volt azonban közöttük néhány ciprusi és cirénei férfi. Mikor ők eljutottak Antiókhiába, a görögökhöz is szóltak, és hirdették az Ádonáj Yeshuáát. ²¹És Yahuwah Keze velük volt, úgyhogy sokan hittek, és tértek meg Yeshuához. ²²Ennek a híre eljutott a Yerusháláyimi Kehiláh fülébe, ezért kiküldték Bár-Nábát Antiókhiába. ²³Amikor megérkezett, és látta Elohim kegyelmét, megörült, és bátorította mindnyájukat, hogy szívük szándéka szerint maradjanak meg az Úrban; ²⁴mivel derék ember volt, telve Ruách HáKodeshsel és hittel. És igen nagy sokaság csatlakozott Yeshuához. ²⁵Bár-Nábá azután elment Tarzuszba, hogy felkeresse Shá'ult. ²⁶Amikor megtalálta, magával vitte Antiókhiába. Így történt, hogy egy teljes esztendeig dolgoztak együtt a Kehiláhban, és igen nagy sokaságot tanítottak. A tanítványokat pedig Antiókhiában nevezték először Nocrimoknak (keresztyéneknek). ²⁷Ezekben a napokban próféták jöttek le Yerusháláyimből Antiókhiába. ²⁸Előállt egyikük, név szerint Agabosz, és Ruách HáKodesh által megjövendölte, hogy nagy éhínség lesz az egész földön. Ez be is következett Klaudiusz idejében. ²⁹A tanítványok pedig valamennyien elhatározták, hogy aszerint, amint kinek-kinek módjában áll, valami segítséget küldenek a Yáhu'Dáhn lakó testvéreknek. ³⁰Ezt meg is tették, és elküldték Bár-Nábásal és Shá'ullal a Kehiláh elöljáróihoz.

Szójegyzék: Bár-Nábá (בַּר־נָבָא) – a vigasztalás fia • Elohim (אֱלֹהִים) – Teremtő/Hatalmasságok • Goy (גּוֹי) – idegen nép/nemzet • Goyim (גּוֹיִם) – idegen népek/nemzetek • HáMáshiách (הַמָּשִׁיחַ) – a Felkent • Kefá (כֵּיפָא) – Péter/szikla • Kehiláh (קְהִלָּה) – gyülekezet/közösség • Málách (מַלְאָךְ) – angyal/küldött • Máshiách (מָשִׁיחַ) – Felkent/Krisztus • Ruách HáKodesh (רוּחַ הַקֹּדֶשׁ) – Szent Szellem • Shim'on (שִׁמְעוֹן) – Simon/meghallgatott • Shlichim (שְׁלִיחִים) – Küldöttek/Apostolok • Shá'ul (שָׁאוּל) – Saul/elkért • Sztefánosz (סְטֶפָנוֹס) – István/koszorú • Yahuwah (יַהוּוָה) – az Örökkévaló • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם) – a békesség alapja • Yeshuá (יֵשׁוּעַ) – Szabadítás/Megváltó • Yochánán (יוֹחָנָן) – Yahuwah kegyelmes/János • Yáhudi (יְהוּדִי) – zsidó/Yáhu'Dáh törzse • Yáhudim (יְהוּדִים) – zsidók/Yáhu'Dáh népe • Yáhu'Dáh (יְהוּדָה) – Júdás/dicsőítés • Ádonáj (אֲדֹנָי) – Uram/Ura

¹Abban az időben Yerod király kegyetlenkedni kezdett a Kehiláh egyes tagjaival. ²Yá'ákovot, Yochánán testvérét pedig karddal kivégeztette. ³Amikor látta, hogy ez tetszik a Yáhudimnak, azzal folytatta, hogy elfogatta Kefát is. Akkor éppen a kovásztalan kenyerek napjai voltak. ⁴Miután elfogatta Kefát, börtönbe vetette, és átadta négy, egyenként négy tagból álló katonai őrségnek, hogy őrizzék, mert a Peszách után akarta őt a nép elé vezettetni. ⁵Kefát tehát a börtönben őrizték, a Kehiláh pedig buzgón imádkozott érte Elohimhoz.

⁶Azon az éjszakán, amikor másnap Yerod elő akarta vezettetni, Kefá - két bilinccsel megkötözve - két katona között aludt, az ajtó előtt pedig őrök őrizték a börtönt. ⁷És íme, Yahuwah egy Máláchja odalépett hozzá, és világosság támadt a cellában; oldalát meglökve felébresztette Kefát, és így szólt hozzá: "Kelj fel gyorsan!" Erre lehulltak a bilincsek Kefá kezéről. ⁸Ezt mondta neki az Málách: "Övezd fel magadat, és kösd fel sarudat!" Kefá megtette. Az Málách pedig ezt mondta neki: "Vedd fel a felsőruhádat, és kövess engem!" ⁹Ekkor kiment, és követte őt, de nem tudta, hogy valóság az, amit az Málách cselekszik, hanem azt hitte, hogy látomást lát. ¹⁰Amikor átmentek az első őrségen, majd a másodikon, eljutottak a vaskapuhoz, amely a városba visz. Ez magától megnyílt előttük. Mikor kiment rajta, végighaladtak egy utcán, aztán hirtelen eltávozott tőle az Málách. ¹¹Ekkor Kefá magához tért, és így szólt: "Most tudom igazán, hogy Yahuwah elküldte az ő Máláchját, és kimentett engem Yerod kezéből, és mindabból, amit a Yáhudi nép várt." ¹²Amikor feleszmélt, elment Miryám házához. Ez anyja volt annak a Yochánánnak, akit Markosznak is neveztek. Itt sokan egybegyűlve imádkoztak. ¹³Amikor megzörgette a bejárati ajtót, odament egy Rodé nevű szolgálóleány, hogy megtudja: Ki az? ¹⁴Amikor megismerte Kefá hangját, örömében nem nyitotta ki a kaput, hanem beszaladt, és hírül adta, hogy Kefá áll a kapu előtt. ¹⁵De azok azt mondták: "Elment az eszed!" Ő azonban bizonygatta, hogy úgy van. Azok erre így szóltak: "Az ő Máláchja az!" ¹⁶Kefá azonban tovább zörgetett. Amikor pedig kaput nyitottak, és meglátták őt, elámultak. ¹⁷Akkor intett nekik a kezével, hogy hallgassanak, és elbeszélte nekik, hogyan vezette ki Yahuwah a börtönből, és így szólt: "Mondjátok el ezeket Yá'ákovnak és a testvéreknek !" Azután kiment, és más helyre távozott.

¹⁸Amikor megvirradt, nem csekély riadalom támadt a katonák között, hogy vajon mi történt Kefáral. ¹⁹Yerod pedig kerestette őt, és amikor nem találta, kivallatta az őrséget, és megparancsolta, hogy vessék börtönbe őket. Aztán lement Yáhu'Dáhól Cézáreába, és ott tartózkodott.

²⁰Yerod ellenséges indulattal volt a Tirusziak és Tzidoniak iránt. De azok egy akarattal eljöttek hozzá, és miután megnyerték Blásztuszt, a király kamarását, békét kértek, mivel tartományukat a királyéból élelmezték. ²¹Egy kitűzött napon Yerod felöltözött királyi ruhába, és a trónjára ülve beszédet intézett hozzájuk. ²²A nép pedig felkiáltott: "Elohim hangja ez, és nem emberé! " ²³Yahuwah Máláchja pedig azonnal lesújtott rá, amiért nem Elohimnak adta a dicsőséget. Férgek emésztették meg, így pusztult el. ²⁴Yahuwah igéje pedig növekedett és terjedt. ²⁵Bár-Nábá és Shá'ul, miután elvégezték szolgálatukat, visszatértek Yerusháláyimből, és magukkal vitték Yochánánt, akit Markosznak is hívtak.

Szójegyzék: Bár-Nábá (בַּר־נָבָא) – a vigasztalás fia • Elohim (אֱלֹהִים) – Teremtő/Hatalmasságok • Kefá (כֵּיפָא) – Péter/szikla • Kehiláh (קְהִלָּה) – gyülekezet/közösség • Miryám (מִרְיָם) – Mária • Málách (מַלְאָךְ) – angyal/küldött • Peszách (פֶּסַח) – Átkerülés/Elkerülés • Shá'ul (שָׁאוּל) – Saul/elkért • Yahuwah (יַהוּוָה) – az Örökkévaló • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם) – a békesség alapja • Yochánán (יוֹחָנָן) – Yahuwah kegyelmes/János • Yáhudi (יְהוּדִי) – zsidó/Yáhu'Dáh törzse • Yáhudim (יְהוּדִים) – zsidók/Yáhu'Dáh népe • Yáhu'Dáh (יְהוּדָה) – Júdás/dicsőítés • Yá'ákov (יַעֲקֹב) – sarokba fogó/követő

¹Antiókhiában, az ottani Kehiláhban volt néhány próféta és tanító: Bár-Nábá és Shim'on, akit Nigernek is hívtak, cirénei Lucius és Manaén, aki Yerod negyedes fejedelemmel együtt nevelkedett, valamint Shá'ul. ²Egyszer, amikor ezek az Úr Yeshuának szolgáltak és böjtöltek, ezt mondta a Ruách HáKodesh: "Válasszátok ki nekem Bár-Nábát és Shá'ult arra a munkára, amelyre elhívtam őket." ³Akkor böjtölés, imádkozás és kézrátétel után elbocsátották őket.

⁴Ők tehát a Ruách HáKodeshtól kiküldve lementek Szeleukiába, onnan pedig elhajóztak Ciprusba. ⁵Amikor Szalamiszba értek, hirdették Elohim igéjét a Yáhudim Beit Kneszetiban.Yochánán is velük volt, mint segítőtárs. ⁶Miután bejárták az egész szigetet Páfoszig, találkoztak egy Yáhudi mágussal és álprófétával, akinek Bar-Yeshuá volt a neve. ⁷Ez közel állott Szergiusz Paulusz helytartóhoz, aki értelmes ember volt. Ő magához hívatta Bár-Nábát és Shá'ult, mert hallani kívánta Elohim igéjét. ⁸De Elimás, a varázsló - neve ugyanis ezt jelenti -, szembeszállt velük, és igyekezett eltéríteni a helytartót a hittől. ⁹Shá'ul pedig, akit Páulosznak is hívnak, megtelve Ruách HáKodeshsel erősen ránézett, ¹⁰és így szólt: "Te mindenféle csalással és gonoszsággal tele ember, te Szátánfajzat, te minden igazság ellensége, nem szűnsz meg elferdíteni Yahuwah egyenes újait? ¹¹Most íme, Yahuwah keze rajtad van, és vak leszel, nem látod a napot egy ideig!" Erre hirtelen homály és sötétség szállt rá, és botorkálva keresett vezetőket. ¹²Mikor a helytartó látta a történteket, hitt, elámulva az Ádonáj Yeshuá tanításán.

¹³Aztán Shá'ul és kísérői elhajóztak Páfoszból, és eljutottak a pamfiliai Pergébe;Yochánán azonban elvált tőlük, és visszatért Yerusháláyimba. ¹⁴Ők pedig továbbmentek Pergéből, és megérkeztek a pizidiai Antiókhiába. Itt Shábáton elmentek a Beit Kneszetbe és leültek. ¹⁵A Toráh és a próféták felolvasása után a Beit Kneszet elöljárói odaküldtek hozzájuk, és azt üzenték nekik: "Ábámfiai, férfiak, ha van valami buzdító szavatok a néphez, szóljatok." ¹⁶Shá'ul felállt, intett a kezével, és ezt mondta: "Férfiak, Yiszrá'Eliták, akik Elohimot félitek, halljátok! ¹⁷Ennek a népnek, Yiszrá'Elnek Elohimja kiválasztotta Ábáinkat, és naggyá tette a népet, amikor jövevények voltak Mitzráyim földjén, és hatalmas karjával kivezette őket onnan. ¹⁸Aztán közel negyven esztendeig hordozta őket a pusztában. ¹⁹És miután eltörölt hét népet Kánaán földjén, örökségül adta nekik azoknak a földjét. ²⁰Mindez mintegy négyszázötven évig tartott. Ezután bírákat adott nekik egészen Shmuel prófétáig. ²¹Ekkor királyt kértek maguknak, Elohim pedig Shá'ult, a Kís fiát, a Binyámin törzséből való férfit adta nekik negyven esztendőre. ²²Amikor őt elvetette, Dávidot emelte királyukká, akiről bizonyságot is tett, és ezt mondta: Megtaláltam Dávidot, Isai fiát, a szívem szerint való férfit, aki teljesíti minden akaratomat. ²³Az ő utódai közül támasztotta Elohim ígéret szerint Yiszrá'Elnek üdvözítőül Yeshuáát, ²⁴miutánYochánán előre, még az ő eljövetele előtt hirdette Yiszrá'El egész népének, hogy térjenek meg és merítkezzenek be. ²⁵Amikor pedig Yochánán bevégezte pályafutását, így szólt: Én nem az vagyok, akinek ti gondoltok engem. Hanem íme, utánam jön az, akinek a saruját sem vagyok méltó leoldani. ²⁶Ábámfiai, férfiak, Ávráhám nemzetségének fiai, és a hozzátok csatlakozott Elohimfélők! Ennek az üdvösségnek az igéje nekünk küldetett el. ²⁷De Yerusháláyim lakói és vezetői nem ismerték fel őt, és a próféták szavait, amelyeket minden Shábáton felolvasnak, betöltötték azáltal, hogy elítélték őt. ²⁸Bár semmiféle halálos büntetésre méltó okot nem találtak benne, mégis azt követelték Pilátustól, hogy ölesse meg. ²⁹Amikor véghez vitték mindazt, ami meg van írva róla, levették a fáról, és sírba tették. ³⁰De Elohim feltámasztotta őt a halálból, ³¹és ő több napon át megjelent azoknak, akik együtt mentek fel vele Gálilból Yerusháláyimba, és akik most az ő tanúi a nép előtt. ³²Mi is hirdetjük nektek, hogy azt az ígéretet, amelyet az atyáknak tett Elohim, beteljesítette nekünk, az ő gyermekeiknek, amikor feltámasztotta Yeshuáát. ³³Ahogyan meg van írva a második zsoltárban is: Fiam vagy te, ma nemzettelek. ³⁴Azt pedig, hogy feltámasztotta őt a halálból, és többé nem fog visszatérni az elmúlásba, így mondta meg: Nektek váltom be a Dávidnak tett biztos, szent ígéreteket. ³⁵Ezért más helyen is így szól: Nem engeded, hogy a te Szented elmúlást lásson. ³⁶Mert miután Dávid a maga nemzedékében, Elohim akarata szerint szolgált, meghalt, és eltemették atyái mellé, tehát elmúlást látott. ³⁷Akit azonban Elohim feltámasztott, az nem látott elmúlást. ³⁸Vegyétek tehát tudomásul, Ábámfiai, férfiak, hogy őáltala hirdetjük nektek a bűnök bocsánatát, ³⁹és mindabból, amiből Mosheh Toráhja által nem igazulhattatok meg, őáltala mindenki megigazul, aki hisz. ⁴⁰Vigyázzatok tehát, hogy be ne következzék az, amit megmondott Yahuwah a próféták által: ⁴¹Lássátok meg, ti gúnyolódók, és ámuljatok el, és semmisüljetek meg, mert olyasmit viszek véghez napjaitokban, amelyet el sem hinnétek, ha valaki elbeszélné nektek."

⁴²Amikor pedig mentek kifelé, kérték őket, hogy a következő Shábáton is hirdessék nekik ezeket a dolgokat. ⁴³Miután szétoszlott a Kehiláh, sokan követték a Yáhudim és Elohimfélő prozeliták közül Shá'ult és Bár-Nábát, akik szóltak hozzájuk, és biztatták őket, hogy maradjanak meg Elohim kegyelmében. ⁴⁴A következő Shábáton azután majdnem az egész város összegyűlt, hogy hallgassa Yahuwah Ígéjét. ⁴⁵Amikor meglátták a Yáhudim a sokaságot, elteltek irigységgel, és káromolva ellene mondtak Shá'ul beszédének. ⁴⁶Ekkor Shá'ul és Bár-Nábá bátran ezt mondta: "Először nektek kellett hirdetnünk Elohim Ígéjét, mivel azonban ti elutasítjátok, és nem tartjátok mag

atokat méltónak az örök életre, íme, a Goyimhoz fordulunk. ⁴⁷Mert így parancsolta meg nekünk az Úr: Pogányok világosságává teszlek, hogy üdvösségük légy a föld végső határáig." ⁴⁸Ennek hallatára örvendeztek a Goyim, és magasztalták Yahuwah Ígéjét, és akik az örök életre választattak, mindnyájan hívővé lettek. ⁴⁹Yahuwah Ígéje pedig elterjedt az egész tartományban. ⁵⁰De a Yáhudim felingerelték ellenük a tekintélyes Elohimfélő asszonyokat és a város előkelőit, üldözést támasztottak Shá'ul és Bár-Nábá ellen, és kiűzték őket határukból. ⁵¹Ők pedig lerázták lábuk porát ellenük, és elmentek Ikóniumba. ⁵²A tanítványok azonban megteltek örömmel és Ruách HáKodeshsel.

Szójegyzék: Beit Kneszet (בֵּית כְּנֶסֶת) – Beit Kneszet/gyülekezőhely • Bár-Nábá (בַּר־נָבָא) – a vigasztalás fia • Dávid (דָּוִד) – szeretett • Elohim (אֱלֹהִים) – Teremtő/Hatalmasságok • Goy (גּוֹי) – idegen nép/nemzet • Goyim (גּוֹיִם) – idegen népek/nemzetek • Gálil (גָּלִיל) – Galilea/kerület • Kehiláh (קְהִלָּה) – gyülekezet/közösség • Mosheh (מֹשֶׁה) – Mózes/kihúzott • Páulosz (פָּאוּלוֹס) – Pál/kicsiny • Ruách HáKodesh (רוּחַ הַקֹּדֶשׁ) – Szent Szellem • Shim'on (שִׁמְעוֹן) – Simon/meghallgatott • Shábát (שַׁבָּת) – nyugalomnap/szombat • Shá'ul (שָׁאוּל) – Saul/elkért • Szátán (שָׂטָן) – Vádló/Ellenség • Toráh (תּוֹרָה) – Törvény/Tanítás/Útmutatás • Yahuwah (יַהוּוָה) – az Örökkévaló • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם) – a békesség alapja • Yeshuá (יֵשׁוּעַ) – Szabadítás/Megváltó • Yiszrá'El (יִשְׂרָאֵל) – aki El-lel küzd • Yochánán (יוֹחָנָן) – Yahuwah kegyelmes/János • Yáhudi (יְהוּדִי) – zsidó/Yáhu'Dáh törzse • Yáhudim (יְהוּדִים) – zsidók/Yáhu'Dáh népe • Ábá (אָבָא) – Atya/Édesapa • Ádonáj (אֲדֹנָי) – Uram/Ura • Ávráhám (אַבְרָהָם) – a sokaság atyja

¹Ikóniumban történt, hogy együtt mentek be a Yáhudim Beit Kneszetjébe, és úgy szóltak, hogy a Yáhudimból is, a görögökből is igen sokan lettek hívővé. ²De azok a Yáhudim, akik nem hittek, felingerelték és megharagították a Goyimot a testvérek ellen. ³Mégis elég sok időt töltöttek ott, és bátran szóltak Yahuwahban bízva, aki bizonyságot tett kegyelmének Igéje mellett, és megadta, hogy jeleket és csodákat vigyenek véghez. ⁴A város népe azonban meghasonlott, és némelyek a Yáhudimmal, mások meg a Shlichim (Küldöttek)kal tartottak. ⁵De a Goyim és Yáhudim vezetőikkel együtt összefogtak, hogy bántalmazzák és megkövezzék őket. ⁶Ők azonban ezt megtudva elmenekültek Likaónia városaiba, Lisztrába, Derbébe és a környékre, ⁷és ott hirdették az Beszoráh-t.

⁸Lisztrában élt egy sánta lábú ember, aki születésétől fogva sánta volt, és sohasem tudott járni. ⁹Ő hallgatta Shá'ul beszédét, aki rátekintett, és látta, hogy van hite ahhoz, hogy meggyógyuljon. ¹⁰Ezért hangosan így szólt hozzá: "Állj a lábaidra egyenesen!" Ekkor az talpra ugrott, és járt. ¹¹Amikor a sokaság látta, amit Shá'ul tett, likaóniai nyelven így kiáltottak: "elohimok jöttek le hozzánk emberi alakban!" ¹²Bár-Nábát Zeusznak mondták, Shá'ult pedig Hermésznek, mivel ő volt a szóvivő. ¹³Zeusz papja pedig, akinek a temploma a város előtt volt, bikákat és koszorúkat vitt a kapuk elé, és a sokasággal együtt áldozatot akart bemutatni nekik. ¹⁴Amikor meghallották ezt a Shlichim, Bár-Nábá és Shá'ul, ruhájukat megszaggatva a sokaság közé futottak, ¹⁵és így kiáltottak: "Emberek, miért teszitek ezt? Mi is hozzátok hasonló emberek vagyunk, és azt az Beszoráh-t hirdetjük nektek, hogy ezekből a hiábavaló dolgokból térjetek meg az élő Elohimhoz, aki teremtette az eget és a földet, a tengert és mindent, ami bennük van. ¹⁶Ő az előző nemzedékek során megengedte, hogy minden nép a maga útján járjon, ¹⁷bár nem hagyta magát bizonyság nélkül, mert jótevőtök volt, a mennyből esőt adott nektek és termést hozó időket; bőven adott nektek eledelt és szívbéli örömet." ¹⁸Így szóltak, és nagy nehezen lebeszélték a sokaságot arról, hogy áldozatot mutasson be nekik.

¹⁹Antiókhiából és Ikóniumból azonban Yáhudim érkeztek oda, akik annyira felbujtották a tömeget, hogy megkövezték Shá'ult, és kivonszolták a városon kívülre, mivel halottnak hitték. ²⁰De amikor körülvették a tanítványok, felkelt, és visszament a városba. Másnap pedig Bár-Nábásal együtt elment Derbébe.

²¹Miután hirdették az Beszoráh-t ebben a városban, és sokakat tanítvánnyá tettek, visszatértek Lisztrába, Ikóniumba és Antiókhiába. ²²Erősítették a tanítványok lelkét, és bátorították őket, hogy maradjanak meg a hitben, mivel sok nyomorúságon át kell bemennünk Elohim országába. ²³Miután pedig Kehiláhnként elöljárókat választottak nekik, böjtölve és imádkozva Yahu'Shuáhnak ajánlották őket, akiben hittek. ²⁴Azután Pizidián áthaladva eljutottak Pamfiliába, ²⁵hirdették az Igét Pergében, és lementek Attáliába. ²⁶Innen Antiókhiába hajóztak, ahonnan Elohim kegyelmébe ajánlva indították el őket a most elvégzett munkára. ²⁷Amikor megérkeztek, összehívták a Kehiláht, és elbeszélték, milyen nagy dolgokat tett velük Elohim, és hogy kaput nyitott a Goyimnak a hitre. ²⁸Aztán elég sok időt töltöttek ott a tanítványokkal.

Szójegyzék: Beit Kneszet (בֵּית כְּנֶסֶת) – Beit Kneszet/gyülekezőhely • Beszoráh (בְּשׂוֹרָה) – Örömhír/Evangélium • Bár-Nábá (בַּר־נָבָא) – a vigasztalás fia • Elohim (אֱלֹהִים) – Teremtő/Hatalmasságok • Goy (גּוֹי) – idegen nép/nemzet • Goyim (גּוֹיִם) – idegen népek/nemzetek • Kehiláh (קְהִלָּה) – gyülekezet/közösség • Shlichim (שְׁלִיחִים) – Küldöttek/Apostolok • Shá'ul (שָׁאוּל) – Saul/elkért • Yahuwah (יַהוּוָה) – az Örökkévaló • Yáhudi (יְהוּדִי) – zsidó/Yáhu'Dáh törzse • Yáhudim (יְהוּדִים) – zsidók/Yáhu'Dáh népe

¹Némelyek, akik Yáhu'Dáhból jöttek le, így tanították a testvéreket: "Ha nem metélkedtek körül a Moshehi szokás szerint, nem üdvözülhettek." ²Mivel pedig Shá'ulnak és Bár-Nábának nem kis viszálya és vitája támadt velük, úgy rendelkeztek, hogy ebben a vitás ügyben Shá'ul, Bár-Nábá és néhányan mások is menjenek fel a Shlichim (Küldöttek)-hez és a vénekhez Yerusháláyimba. ³Miután a Kehiláh útnak indította őket, áthaladtak Fönícián és Shomronon, elbeszélték a Goyim megtérését, és nagy örömet szereztek minden testvérnek. ⁴Amikor megérkeztek Yerusháláyimba, örömmel fogadták őket a Shlichim és a vének, ők pedig elbeszélték, mi mindent tett velük Elohim. ⁵Előálltak azonban néhányan, akik a Perushim pártjából lettek hívőkké, és azt mondták, hogy körül kell metélni azokat, és meg kell parancsolni nekik, hogy tartsák meg Mosheh Toráhját.

⁶Összegyűltek tehát a Shlichim és a vének, hogy tanácskozzanak ebben az ügyben. ⁷Amikor nagy vita támadt, Kefá felállt, és így beszélt hozzájuk: "Ábámfiai, férfiak, ti tudjátok, hogy régtől fogva engem választott ki Elohim közületek, hogy az én számból hallják a Goyim az Beszoráh igéjét, és higgyenek. ⁸A szíveket ismerő Elohim pedig bizonyságot tett mellettük, amikor éppen úgy megadta nekik is a Ruách HáKodesht, mint ahogyan nekünk, ⁹és nem tett semmi különbséget közöttünk és közöttük, mert hit által megtisztította szívüket. ¹⁰Most tehát miért kísértitek azzal Elohimot, hogy olyan igát tegyetek a tanítványok nyakába, amelyet sem Ábáink, sem mi nem tudtunk elhordozni? ¹¹Ellenben abban hiszünk, hogy mi is az Ádonáj Yeshuá kegyelme által üdvözülünk. Éppen úgy, mint ők."

¹²Ekkor elcsendesedett az egész gyűlés, és meghallgatták Shá'ult és Bár-Nábát, amint elbeszélték, milyen sok jelt és csodát tett általuk Elohim a Goyim között. ¹³Amikor elhallgattak, megszólalt Yá'ákov, és ezt mondta: "Ábámfiai, férfiak, hallgassatok meg! ¹⁴Shim'on elbeszélte, hogyan gondoskodott Elohim először arról, hogy a Goyim közül népet szerezzen az ő nevének. ¹⁵És ezzel egyeznek a próféták szavai, ahogyan meg van írva: ¹⁶Ezután visszatérek, és felépítem Dávid leomlott sátorát, romjait is felépítem, és helyreállítom, ¹⁷hogy keresse az emberek maradéka Yahuwahát, és mindazok a Goyim, akik között elhangzik az én nevem. ¹⁸Így szól Yeshuá, aki ezt véghezviszi, és aki ezt öröktől fogva tudja. ¹⁹Ezért én úgy gondolom: ne terheljük meg azokat a Goyimot, akik megtérnek Elohimhoz, ²⁰hanem rendeljük el nekik, hogy tartózkodjanak a bálvány okozta tisztátalanságtól, a paráznaságtól, a megfulladt állattól és a vértől. ²¹Mert Moshehnak ősidőktől fogva minden városban megvannak a hirdetői, hiszen a Bátei Kneszetben minden Shábáton olvassák őt."

²²Akkor a Shlichim és a vének, az egész Kehiláhval együtt, jónak látták; hogy férfiakat válasszanak ki maguk közül és elküldjék őket Shá'ullal és Bár-Nábásal Antiókhiába: mégpedig Yáhu'Dáht, akit Barsabbásnak hívtak, és Szilászt, akik vezető emberek voltak a testvérek között. ²³Ezt a levelet küldték velük: "Mi, a Shlichim és a vének, a ti testvéreitek, az antiókhiai, szíriai és ciliciai Goyim származású testvéreknek üdvözletünket küldjük! ²⁴Mivel meghallottuk, hogy közülünk egyesek megzavartak titeket, és szavaikkal feldúlták lelketeket - pedig mi nem adtunk nekik megbízást -, ²⁵egymás között egyetértésre jutva, jónak láttuk, hogy férfiakat válasszunk és küldjünk hozzátok a mi szeretett Bár-Nábáunkkal és Shá'ulunkkal, ²⁶olyan emberekkel, akik életüket tették kockára a mi Ádonáj Yeshuá HáMáshiách nevéért. ²⁷Elküldtük tehát Yáhu'Dáht és Szilászt, hogy ők tudtotokra adják ugyanazt élőszóval. ²⁸Mert a Ruách HáKodesh jónak látta, és vele együtt mi is úgy láttuk jónak, hogy ne tegyünk több terhet rátok annál, ami föltétlenül szükséges: ²⁹hogy tartózkodjatok a bálványáldozati hústól, a vértől, a megfulladt állattól és a paráznaságtól. Ha ezektől őrizkedtek, jól teszitek. Legyetek egészségben!"

³⁰Ők tehát, miután útnak indították őket, le is mentek Antiókhiába, összehívták az egész Kehiláht, és átadták a levelet. ³¹Amikor felolvasták, megörültek a bátorításnak. ³²Yáhu'Dáh és Szilász, akik maguk is próféták voltak, sok beszéddel buzdították és erősítették a testvéreket. ³³Azután ott időztek még egy darabig, majd békességgel elbocsátották őket a testvérek azokhoz, akik küldték őket. ³⁴(De Szilász jónak látta, hogy ott maradjon.) ³⁵Shá'ul és Bár-Nábá pedig Antiókhiában tartózkodott többekkel együtt, tanítva és hirdetve az Ádonáj Yeshuá igéjét.

³⁶Néhány nap múlva pedig ezt mondta Shá'ul Bár-Nábának: "Térjünk vissza, látogassuk meg a testvéreket valamennyi városban, ahol hirdettük az Ádonáj Yeshuá igéjét, és lássuk: hogy megy a soruk?" ³⁷Bár-Nábá azt akarta, hogy vigyék magukkal Yochánánt is, akit Markosznak hívtak. ³⁸Shá'ul azonban úgy tartotta helyesnek, hogy ne vigyék magukkal azt, aki elvált tőlük Pamfiliánál, és nem ment velük együtt a munkába. ³⁹Emiatt meghasonlás támadt köztük, és ezért különváltak egymástól: Bár-Nábá magával vitte Markoszt, és elhajózott Ciprusba. ⁴⁰Shá'ul pedig Szilászt választotta társul, és miután az Ádonáj Yeshuá kegyelmébe ajánlották őt a testvérek, útnak indult; ⁴¹bejárta Szíriát és Ciliciát, és erősítette a Kehilotat.

Szójegyzék: Beszoráh (בְּשׂוֹרָה) – Örömhír/Evangélium • Bár-Nábá (בַּר־נָבָא) – a vigasztalás fia • Bátei Kneszet (בָּתֵּי כְּנֶסֶת) – zsinagógák/gyülekezőhelyek • Dávid (דָּוִד) – szeretett • Elohim (אֱלֹהִים) – Teremtő/Hatalmasságok • Goy (גּוֹי) – idegen nép/nemzet • Goyim (גּוֹיִם) – idegen népek/nemzetek • HáMáshiách (הַמָּשִׁיחַ) – a Felkent • Kefá (כֵּיפָא) – Péter/szikla • Kehilot (קְהִלּוֹת) – gyülekezetek/közösségek • Kehiláh (קְהִלָּה) – gyülekezet/közösség • Mosheh (מֹשֶׁה) – Mózes/kihúzott • Máshiách (מָשִׁיחַ) – Felkent/Krisztus • Perushim (פְּרוּשִׁים) – farizeusok/elkülönülők • Ruách HáKodesh (רוּחַ הַקֹּדֶשׁ) – Szent Szellem • Shim'on (שִׁמְעוֹן) – Simon/meghallgatott • Shlichim (שְׁלִיחִים) – Küldöttek/Apostolok • Shomron (שֹׁמְרוֹן) – Szamária/őrhely • Shábát (שַׁבָּת) – nyugalomnap/szombat • Shá'ul (שָׁאוּל) – Saul/elkért • Toráh (תּוֹרָה) – Törvény/Tanítás/Útmutatás • Yahuwah (יַהוּוָה) – az Örökkévaló • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם) – a békesség alapja • Yeshuá (יֵשׁוּעַ) – Szabadítás/Megváltó • Yochánán (יוֹחָנָן) – Yahuwah kegyelmes/János • Yáhu'Dáh (יְהוּדָה) – Júdás/dicsőítés • Yá'ákov (יַעֲקֹב) – sarokba fogó/követő • Ábá (אָבָא) – Atya/Édesapa • Ádonáj (אֲדֹנָי) – Uram/Ura

¹Így jutott el Derbébe, majd Lisztrába is. Volt ott egy Timotheusz nevű tanítvány, egy hívő Yáhudi asszonynak és egy görög apának a fia, akiről dicsérőleg szóltak a lisztrai és ikóniumi testvérek. ³Shá'ul őt magával akarta vinni, ezért az ott lakó Yáhudimra tekintettel körülmetélte őt. Mert mindenki tudta, hogy az apja görög volt. ⁴Amikor végigjárták a városokat, átadták nekik azokat a határozatokat, amelyeket a Yerusháláyimi Shlichim (Küldöttek) és vének hoztak, hogy tartsák meg azokat. ⁵A Kehilot pedig erősödtek a hitben, és naponként gyarapodtak lélekszámban.

⁶Azután átmentek Frígia és Galácia földjén, mivel a Ruách HáKodesh nem engedte nekik, hogy hirdessék az igét Ázsiában. ⁷Amikor Mízia felé mentek, Bitíniába próbáltak eljutni, de Yeshuá Szelleme nem engedte őket. ⁸Erre Mízián áthaladva lementek Tróászba. ⁹Egy éjjel látomás jelent meg Shá'ulnak: egy macedón férfi állt előtte, és ezekkel a szavakkal kérlelte őt: "Jöjj át Macedóniába, légy segítségünkre!" ¹⁰A látomás után nyomban igyekeztünk elmenni Macedóniába, mert megértettük: oda hívott minket Elohim, hogy hirdessük nekik az Beszoráh-t.

¹¹Elhajóztunk tehát Tróászból; egyenesen Szamotrákéba mentünk, másnap meg Neápoliszba, ¹²onnan pedig Filippibe, amely Macedónia vidékének első városa, római település volt. Néhány napot ebben a városban töltöttünk. ¹³Shábáton kimentünk a városkapun kívülre, egy folyó mellé, ahol tudomásunk szerint imádkozni szoktak. Leültünk, és szóltunk az egybegyűlt asszonyokhoz. ¹⁴Hallgatott minket egy Lídia nevű Elohimfélő asszony, egy Thiatírából való bíborárus is, akinek Yahuwah megnyitotta a szívét, hogy figyeljen arra, amit Shá'ul mond. ¹⁵Amikor pedig házanépével együtt bemerítkeztek, azt kérte: "Ha úgy látjátok, hogy Yeshuá híve vagyok, jöjjetek, szálljatok meg a házamban!" És kérlelt bennünket.

¹⁶Történt pedig egyszer, hogy amikor az imádkozás helyére mentünk, egy szolgálóleány jött velünk szembe, akiben jövendőmondó szellem volt, és jóslásával nagy hasznot hajtott gazdáinak. ¹⁷Követte Shá'ult és minket, és így kiáltozott: "Ezek az emberek a Magasságos Elohim szolgái, akik az üdvösség útját hirdetik nektek!" ¹⁸Ezt több napon át is művelte. Shá'ult azonban bosszantotta ez. Ezért megfordult, és ezt mondta a szellemnek: "Parancsolom neked Yeshuá HáMáshiách nevében, hogy menj ki belőle!" És az még abban az órában kiment belőle. ¹⁹Amikor látták urai, hogy odalett az, amiből hasznot reméltek, megragadva Shá'ult és Szilászt, a hatóság elé, a főtérre hurcolták őket. ²⁰Azután az elöljárók elé vezették őket, és ezt mondták: "Ezek az emberek felforgatták városunkat. ²¹Zsidók lévén, olyan szokásokat hirdetnek, amelyeket nekünk nem szabad sem átvennünk, sem követnünk, mert rómaiak vagyunk." ²²Velük együtt a sokaság is rájuk támadt, az elöljárók pedig letépették ruhájukat, és megbotoztatták őket. ²³Sok ütést mértek rájuk, majd börtönbe vetették őket, és megparancsolták a börtönőrnek, hogy gondosan őrizze őket. ²⁴Az pedig, mivel ilyen parancsot kapott, a belső börtönbe vetette őket, és a lábukat kalodába zárta.

²⁵Éjféltájban Shá'ul és Szilász imádkozott, és énekkel magasztalta Elohimot. A foglyok pedig hallgatták őket. ²⁶Ekkor hirtelen nagy földrengés támadt, úgyhogy megrendültek a börtön alapjai, hirtelen kinyílt minden ajtó, és mindegyikükről lehulltak a bilincsek. ²⁷Amikor a börtönőr felriadt álmából, és meglátta, hogy nyitva vannak a börtönajtók, kivonta a kardját, és végezni akart magával, mert azt hitte, hogy megszöktek a foglyok. ²⁸Shá'ul azonban hangosan rákiáltott: "Ne tégy kárt magadban, mert valamennyien itt vagyunk!" ²⁹Erre az világosságot kért, berohant, és remegve borult Shá'ul és Szilász elé; ³⁰majd kivezette őket, és ezt kérdezte: "Uraim, mit kell cselekednem, hogy üdvözüljek?" ³¹Ők pedig így válaszoltak: "Higgy az Ádonáj Yeshuában, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe!" ³²Ekkor hirdették Elohim Igéjét neki és mindazoknak, akik a házában voltak. ³³Ő pedig magához fogadta őket az éjszakának még abban az órájában, kimosta sebeiket, és azonnal bemerítkeztek egész háza népével együtt. ³⁴Azután házába vitte őket, asztalt terített nekik, és örvendezett, hogy egész háza népével együtt hisz Elohimban.

³⁵Amikor megvirradt, elküldték az elöljárók a törvényszolgákat, és azt üzenték: "Bocsásd szabadon azokat az embereket!" ³⁶A börtönőr nyomban tudtára adta Shá'ulnak ezt az üzenetet: "Az elöljárók ide küldtek, hogy bocsássalak szabadon titeket: most tehát távozzatok, menjetek el békességgel!" ³⁷Shá'ul azonban így szólt hozzájuk: "Megvertek minket nyilvánosan, ítélet nélkül, és börtönbe vetettek, holott római polgárok vagyunk; most pedig titokban akarnak elküldeni minket? Azt nem, hanem jöjjenek ide, és ők maguk vezessenek ki bennünket!" ³⁸A törvényszolgák pedig jelentették ezt a dolgot az elöljáróknak. Amikor ezek meghallották, hogy rómaiakról van szó, megijedtek, ³⁹elmentek, és bocsánatot kértek tőlük, majd kivezették őket, és kérték, hogy távozzanak a városból. ⁴⁰Amint kijöttek a börtönből, elmentek Lídiához, és látva a testvéreket, bátorították őket, majd eltávoztak.

Szójegyzék: Beszoráh (בְּשׂוֹרָה) – Örömhír/Evangélium • Elohim (אֱלֹהִים) – Teremtő/Hatalmasságok • HáMáshiách (הַמָּשִׁיחַ) – a Felkent • Kehilot (קְהִלּוֹת) – gyülekezetek/közösségek • Máshiách (מָשִׁיחַ) – Felkent/Krisztus • Ruách HáKodesh (רוּחַ הַקֹּדֶשׁ) – Szent Szellem • Shlichim (שְׁלִיחִים) – Küldöttek/Apostolok • Shábát (שַׁבָּת) – nyugalomnap/szombat • Shá'ul (שָׁאוּל) – Saul/elkért • Yahuwah (יַהוּוָה) – az Örökkévaló • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם) – a békesség alapja • Yeshuá (יֵשׁוּעַ) – Szabadítás/Megváltó • Yáhudi (יְהוּדִי) – zsidó/Yáhu'Dáh törzse • Yáhudim (יְהוּדִים) – zsidók/Yáhu'Dáh népe • Ádonáj (אֲדֹנָי) – Uram/Ura

¹Miután áthaladtak Amfipoliszon és Apollónián, Thesszalonikába értek, ahol Beit Kneszetjuk volt a Yáhudimnak. ²Shá'ul pedig szokása szerint bement hozzájuk, és három Shábáton is vitába szállt velük az Írások alapján. ³Megmagyarázta és bizonyította nekik, hogy Máshiáchnak szenvednie kellett, és fel kellett támadnia a halálból; és hogy ez a Yeshuá HáMáshiách, akit én hirdetek nektek. ⁴Néhányan hívőkké lettek közülük, csatlakoztak Shá'ulhoz és Szilászhoz, ugyanúgy igen sok Elohimfélő görög is, valamint sok előkelő asszony. ⁵Ez irigységgel töltötte el a Yáhudimot, ezért maguk mellé vettek a piaci csavargók közül néhány hitvány embert, csődületet támasztottak, és fellármázták a várost; felvonultak Jázon házához, és ki akarták vezetni Shá'ulékat a népgyűlés elé. ⁶Amikor nem találták ott őket, Jázont néhány testvérrel együtt a város elöljárói elé hurcolták, és így kiáltoztak: "Ezek, akik az egész világot felforgatták, itt is megjelentek. ⁷Jázon befogadta őket, holott ezek mind a császár parancsai ellen cselekszenek, mivel mást tartanak királynak: Yeshuáát." ⁸Ezzel fel is izgatták a sokaságot és a város elöljáróit, akik ezt hallották. ⁹Amikor azonban kezességet kaptak Jázontól és a többiektől, elbocsátották őket.

¹⁰A testvérek pedig még akkor éjjel elküldték Shá'ult Szilászzal együtt Béreába. Amikor megérkeztek, bementek a Yáhudim Beit Kneszetjébe. ¹¹Ezek nemesebb lelkűek voltak, mint a thesszalonikaiak, teljes készséggel fogadták az igét, és napról napra kutatták az Írásokat, hogy valóban így vannak-e ezek a dolgok. ¹²Sokan hittek tehát közülük, sőt még a tekintélyes görög asszonyok és férfiak közül sem kevesen. ¹³De amint megtudták a thesszalonikai Yáhudim, hogy Shá'ul Béreában is hirdeti Elohim igéjét, odajöttek és ott is fellázították és felizgatták a sokaságot. ¹⁴Ám akkor a testvérek azonnal továbbküldték Shá'ult, hogy menjen a tengerig. Szilász és Timotheusz azonban ott maradt.

¹⁵Shá'ult pedig elvitték kísérői egészen Athénig, majd visszatértek azzal az utasítással, hogy Szilász és Timotheusz minél hamarabb menjen hozzá. ¹⁶Miközben Shá'ul Athénben várta őket, háborgott a Szelleme, mert látta, hogy a város tele van bálványokkal. ¹⁷Nap mint nap vitázott a Beit Kneszetben a Yáhudimmal és a hozzájuk csatlakozott Elohimfélőkkel; a főtéren pedig azokkal, akiket éppen ott talált. ¹⁸Néhány epikureus és sztoikus filozófus is vitázott vele, akik közül egyesek ezt kérdezték: "Mit akarhat ez a fecsegő mondani?" Mások ezt mondták: "Úgy látszik, hogy idegen szellemi fejedelemségek hirdetője", mivel Yeshuáát és a feltámadást hirdette. ¹⁹Ekkor megfogták, az Areopágoszra vitték, és megkérdezték tőle: "Megtudhatjuk-e, mi az az új tanítás, amelyet hirdetsz? ²⁰Mert, amint halljuk, idegenszerű dolgokkal hozakodsz elő; szeretnénk tehát megérteni, hogy miről is van szó." ²¹Az athéniek és a bevándorolt idegenek ugyanis egyébbel sem töltötték az idejüket, mint azzal, hogy valami újdonságot mondjanak vagy halljanak.

²²Shá'ul ekkor kiállt az Areopágosz közepére, és így szólt: "Athéni férfiak, minden tekintetben nagyon vallásos embereknek látlak titeket, ²³mert amikor bejártam és megtekintettem szentélyeiteket, találtam olyan oltárt is, amelyre ez volt felírva: AZ ISMERETLEN Elohimnak. Akit tehát ti ismeretlenül tiszteltek, én azt hirdetem nektek. ²⁴Elohim, aki teremtette a világot és mindazt, ami benne van, aki mennynek és földnek Ura, nem lakik emberkéz alkotta templomokban, ²⁵nem szorul emberi kéz szolgálatára, mintha hiányt szenvedne valamiből; hiszen ő ad mindenkinek életet, leheletet és mindent. ²⁶Az egész emberi nemzetséget is egy vérből teremtette, hogy lakjon a föld egész felszínén; meghatározta elrendelt idejüket és lakóhelyük határait, ²⁷hogy keressék Elohimot, hátha kitapinthatják és megtalálhatják, hiszen nincs is messzire egyikünktől sem; ²⁸mert őbenne élünk, mozgunk és vagyunk. Ahogy a ti költőitek közül is mondták némelyek: Bizony, az ő nemzetsége vagyunk. ²⁹Mivel tehát Elohim nemzetsége vagyunk, nem szabad azt hinnünk, hogy aranyhoz vagy ezüsthöz vagy kőhöz, művészi alkotáshoz vagy emberi elképzeléshez hasonló Elohim. ³⁰A tudatlanság időszakait ugyan elnézte Elohim, de most azt hirdeti az embereknek, hogy mindenki mindenütt térjen meg. ³¹Azért rendelt egy napot, amelyen igazságos ítéletet mond majd az egész földkerekség fölött egy férfi által, akit erre kiválasztott, akiről bizonyságot adott mindenki előtt azáltal, hogy feltámasztotta a halálból."

³²Amikor a halottak feltámadásáról hallottak, egyesek gúnyolódtak, mások pedig azt mondták: "Majd meghallgatunk erről máskor is." ³³Shá'ul ezután eltávozott kzülük. ³⁴Néhány férfi azonban csatlakozott hozzá, és hívővé lett: közöttük az areopágita Dioniziosz is, egy Damarisz nevű asszony, és velük együtt mások.

Szójegyzék: Beit Kneszet (בֵּית כְּנֶסֶת) – Beit Kneszet/gyülekezőhely • Elohim (אֱלֹהִים) – Teremtő/Hatalmasságok • HáMáshiách (הַמָּשִׁיחַ) – a Felkent • Máshiách (מָשִׁיחַ) – Felkent/Krisztus • Shábát (שַׁבָּת) – nyugalomnap/szombat • Shá'ul (שָׁאוּל) – Saul/elkért • Yeshuá (יֵשׁוּעַ) – Szabadítás/Megváltó • Yáhudi (יְהוּדִי) – zsidó/Yáhu'Dáh törzse • Yáhudim (יְהוּדִים) – zsidók/Yáhu'Dáh népe

¹Ezek után Shá'ul eltávozott Athénből, és Korinthusba ment. ²Ott találkozott egy Akvila nevű pontuszi származású Yáhudival, aki nemrég jött Itáliából, feleségével, Priszcillával, mivel Klaudiusz elrendelte, hogy minden Yáhudi távozzék Rómából. Shá'ul csatlakozott hozzájuk, ³és mivel ugyanaz volt a mestersége, náluk lakott, együtt is dolgozott velük; ők ugyanis sátorkészítő mesterek voltak. ⁴Shábátonként azonban a Beit Kneszetben vitázott, és igyekezett meggyőzni Yáhudimot és görögöket.

⁵Amikor pedig Szilász és Timotheusz megérkezett Macedóniából, Shá'ul teljesen az ige hirdetésének szentelte magát, és bizonyságot tett a Yáhudim előtt, hogy Yeshuá HáMáshiách. ⁶Amikor azonban ellene szegültek és szidalmazták, lerázta ruhájáról a port, és ezt mondta nekik: "Véretek a ti fejetekre szálljon: Én tiszta vagyok! Mostantól fogva a Goyimhoz megyek." ⁷Ekkor eltávozott onnan, és egy Titiusz Jusztusz nevű Elohimfélő ember házába költözött, akinek a háza szomszédos volt a Beit Kneszetval. ⁸Kriszpusz, a Beit Kneszeti elöljáró pedig hitt Yeshuában egész háza népével együtt; és a korinthusiak közül, akik hallgatták őt, szintén sokan hittek és bemerítkeztek. ⁹Yeshuá egy éjjel látomásban ezt mondta Shá'ulnak: "Ne félj, hanem szólj, és ne hallgass: ¹⁰mert én veled vagyok, és senki sem fog rád támadni és ártani neked, mert nekem sok népem van ebben a városban." ¹¹Erre ott maradt egy évig és hat hónapig, és tanította közöttük Elohim igéjét.

¹²Amikor pedig Gallió volt Akhája helytartója, a Yáhudim egy akarattal Shá'ulra támadtak, a törvényszék elé vitték, ¹³és így szóltak: "Ez az ember arra csábítja az embereket, hogy törvényellenes módra tiszteljék Elohimot." ¹⁴Amikor azonban Shá'ul szólásra akarta nyitni a száját, Gallió ezt mondta a Yáhudimnak: "Ha valami törvénytelenségről vagy súlyos bűntettről volna szó, ti Yáhudim, a Toráh értelmében meghallgatnálak benneteket. ¹⁵Ha viszont rátok tartozó ügyekről, nevekről és a ti törvényetekről van közöttetek vita, azt intézzétek el magatok, mert én ilyenekben nem kívánok bíró lenni." ¹⁶Aztán kiutasította őket a törvényszék elől. ¹⁷Ekkor valamennyien megragadták Szószthenészt, a Beit Kneszeti elöljárót, és ütlegelték a törvényszék előtt; de Gallió mit sem törődött ezzel.

¹⁸Shá'ul pedig még jó néhány napig ott maradt, azután elbúcsúzott a testvérektől, és Szíriába hajózott Priszcillával és Akvilával együtt, előbb azonban megnyíratta a fejét Kenkreában, mert fogadalma volt. ¹⁹Efezusba érve elvált tőlük, maga pedig bement a Beit Kneszetbe, és vitázott a Yáhudimmal. ²⁰Amikor arra kérték, hogy hosszabb ideig maradjon náluk, nem volt rá hajlandó, ²¹hanem búcsút vett tőlük, és ezt mondta: "Ismét visszatérek hozzátok, ha Elohim úgy akarja." Aztán elhajózott Efezusból. ²²Miután Cézáreába érkezett, felment, köszöntötte a Kehiláht, azután lement Antiókhiába.

²³Ott időzött egy darabig, majd útra kelt, sorra végigjárta Galácia vidékét és Frígiát, erősítve valamennyi tanítványt. ²⁴Eközben Efezusba érkezett egy Apollós nevű alexandriai származású Yáhudi férfi, aki ékesen szóló és az Írásokban jártas ember volt. ²⁵Ő már tanítást kapott Yahuwah útjáról, és buzgó szellemmel hirdette, és helyesen tanította a Yeshuáról szóló igéket, de csak Yochánán bemerítését ismerte. ²⁶Igen bátran kezdett beszélni a Beit Kneszetben is. Amikor meghallgatta őt Akvila és Priszcilla, maguk mellé vették, és még alaposabban megmagyarázták neki Elohim útját. ²⁷Amikor pedig át akart menni Akhájába, a testvérek biztatták, és írtak a tanítványoknak, hogy fogadják be őt. Amikor megérkezett, nagy segítségükre volt azoknak, akik a kegyelem által hívőkké lettek. ²⁸Mert erélyesen cáfolta a Yáhudimot, és a nyilvánosság előtt bizonyította az Írások alapján, hogy Yeshuá HáMáshiách.

Szójegyzék: Beit Kneszet (בֵּית כְּנֶסֶת) – Beit Kneszet/gyülekezőhely • Elohim (אֱלֹהִים) – Teremtő/Hatalmasságok • Goy (גּוֹי) – idegen nép/nemzet • Goyim (גּוֹיִם) – idegen népek/nemzetek • HáMáshiách (הַמָּשִׁיחַ) – a Felkent • Kehiláh (קְהִלָּה) – gyülekezet/közösség • Máshiách (מָשִׁיחַ) – Felkent/Krisztus • Shábát (שַׁבָּת) – nyugalomnap/szombat • Shá'ul (שָׁאוּל) – Saul/elkért • Toráh (תּוֹרָה) – Törvény/Tanítás/Útmutatás • Yahuwah (יַהוּוָה) – az Örökkévaló • Yeshuá (יֵשׁוּעַ) – Szabadítás/Megváltó • Yochánán (יוֹחָנָן) – Yahuwah kegyelmes/János • Yáhudi (יְהוּדִי) – zsidó/Yáhu'Dáh törzse • Yáhudim (יְהוּדִים) – zsidók/Yáhu'Dáh népe

¹Amíg Apollós Korinthusban volt, Shá'ul végigjárva a felső vidékeket, elérkezett Efezusba. ²Mikor ott néhány tanítványra talált, így szólt hozzájuk: "Kaptatok-e Ruách HáKodesht, amikor hívőkké lettetek?" Ők így feleltek: "Hiszen még azt sem hallottuk, hogy van Ruách HáKodesh." ³Ezután megkérdezte tőlük: "Akkor hogyan merítkeztetek be?" "A Yochánán bemerítésével" - válaszolták ezek. ⁴Shá'ul ekkor így szólt: "Yochánán, amikor bemerített, megtérést követelt, de azt mondta a népnek, hogy abban higgyenek, aki utána jön, azaz Yeshuában." ⁵Amikor ezt meghallották, bemerítkeztekaz Ádonáj Yeshuá nevére. ⁶És amikor Shá'ul rájuk tette a kezét, leszállt rájuk a Ruách HáKodesh, úgyhogy különböző nyelveken szóltak, és prófétáltak. ⁷Ezek a férfiak pedig összesen mintegy tizenketten voltak.

⁸Azután eljárt a Beit Kneszetbe, ahol három hónapon át bátran szólt, vitázott, és igyekezett meggyőzni őket Elohim országának dolgairól. ⁹Amikor pedig egyesek ellenálltak és nem hittek, sőt gyalázták Yahuwah útját az egész nép előtt, otthagyta őket, a tanítványokat is távol tartotta tőlük, és mindennap egy Tirannosz nevű ember iskolájában tanított. ¹⁰Ez két éven át tartott, úgyhogy mindazok, akik Ázsiában laktak, meghallották Yahuwah Igéjét, mind a Yáhudim, mind a görögök.

¹¹Elohim pedig nem mindennapi csodákat tett Shá'ul keze által; ¹²úgyhogy még a testén levő kendőket vagy kötényeket is elvitték a betegekhez, és a betegségek eltávoztak tőlük, a gonosz szellemek pedig kimentek belőlük. ¹³Erre a vándorló Yáhudi démonűzők közül is megkísérelték néhányan, hogy a gonosz szellemektől megszállottak felett kimondjákaz Ádonáj Yeshuá nevét. Így szóltak: "Kényszerítünk titeket arra a Yeshuára, akit Shá'ul hirdet!" ¹⁴Egy Szkéva nevű Yáhudi Kohen Gádol hét fia is ezt tette. ¹⁵A gonosz szellem azonban visszafelelt, és azt mondta nekik: "Yeshuáát ismerem, Shá'ulról is tudok, de ti kik vagytok?" ¹⁶Az az ember pedig, akiben a gonosz szellem volt, rájuk ugrott, legyűrte őket, és föléjük kerekedett, úgyhogy meztelenül és sebesülten futottak ki abból a házból. ¹⁷Tudomására jutott ez minden Efezusban lakó Yáhudinak és görögnek, úgyhogy félelem szállta meg mindnyájukat, és magasztaltákaz Ádonáj Yeshuá nevét. ¹⁸A hívők közül is sokan eljöttek, megvallották és elbeszélték ilyenféle mesterkedéseiket. ¹⁹Azok közül sokan, akik a varázslást űzték, összehordták könyveiket, és mindenki szeme láttára elégették. Mikor kiszámították a könyvek értékét, ötvenezer ezüstpénzre becsülték. ²⁰Így Yahuwah ereje által az ige hatalmasan terjedt és megerősödött.

²¹Amikor mindez megtörtént, Shá'ul elhatározta Ruách HáKodesh által, hogy Macedóniát és Akháját bejárva, Yerusháláyimba megy. Így szólt: "Miután ott már voltam, Rómát is meg kell látnom." ²²Elküldött Macedóniába kettőt azok közül, akik neki szolgáltak, Timotheuszt és Erásztoszt; ő pedig egy ideig Ázsiában maradt.

²³Abban az időben nem csekély zavargás támadt Yahuwah útja miatt. ²⁴Mert egy ötvös, név szerint Demeter, ezüstből kis Artemisz-templomokat készített, és ezáltal nem csekély keresethez juttatta a mestereket. ²⁵Ez az ember összegyűjtötte a mestereket, valamint a hasonló foglalkozásúakat, és így szólt hozzájuk: "Férfiak, tudjátok, hogy ebből a keresetből származik a mi jólétünk. ²⁶De látjátok, és halljátok, hogy nemcsak Efezusban, hanem szinte az egész Ázsiában nagy tömeget nyert meg és vezetett félre ez a Shá'ul, aki azt mondja, hogy amiket emberkéz alkot, azok nem elohimok. ²⁷Nemcsak az a veszély fenyeget azonban, hogy ez a mesterség csődbe jut, hanem az is, hogy a nagy elohimnőnek, Artemisznek a templomát is semmibe veszik, és így ő, akit egész Ázsia és az egész földkerekség tisztel, el fogja veszteni dicsőségét."

²⁸Amikor ezeket hallották, haragra gerjedtek, és így kiáltoztak: "Nagy az efezusi Artemisz!" ²⁹A zűrzavar kiterjedt az egész városra. Majd megragadva a macedón Gájuszt és Arisztarkhoszt, Shá'ul útitársait, egy akarattal a színházba rohantak. ³⁰Shá'ul is be akart menni a népgyűlésbe, de őt nem engedték a tanítványok. ³¹Néhány ázsiai főtisztviselő, aki barátja volt, szintén üzent neki, és kérte, hogy ne menjen el a színházba. ³²Ott pedig az egyik ezt, a másik azt kiáltozta; a gyűlés ugyanis zűrzavarba torkolott, és a legtöbben azt sem tudták, miért jöttek össze. ³³A tömegből a Yáhudim Sándort állították az emelvényre, őt előre küldve, aki azután kezével intve védőbeszédet akart mondani a népgyűlés előtt. ³⁴De amikor felismerték, hogy Yáhudi, egyetlen kiáltás tört ki mindenkiből, és ezt lehetett hallani mintegy két órán át: "Nagy az efezusi Artemisz!" ³⁵Végre a város jegyzője lecsendesítette a sokaságot, és így szólt: "Efezusi férfiak, van-e olyan ember, aki ne tudná, hogy Efezus városa a nagy elohimnő, Artemisz templomának, és az ő égből leszállt képének az őrizője? ³⁶Mivel tehát ezt senki nem vitathatja, nyugodjatok meg, és ne kövessetek el semmiféle meggondolatlanságot. ³⁷Mert idehoztátok ezeket az embereket, akik nem templomrablók, és nem is káromolják a mi elohimnőnket. ³⁸Ha tehát Demeternek és a hozzá tartozó mestereknek panaszuk van valaki ellen, vannak törvénykezési napok, és vannak helytartók, pereljenek ott egymással. ³⁹Ha pedig ezenkívül van valami kívánságotok, a törvényes népgyűlésen azt is el lehet intézni. ⁴⁰Mert így is az a veszély fenyeget minket, hogy lázadással vádolnak a mai nap miatt; nincs ugyanis semmiféle oka, amellyel meg tudnánk magyarázni ezt a csődületet." Ezeket mondva feloszlatta a gyűlést.

Szójegyzék: Beit Kneszet (בֵּית כְּנֶסֶת) – Beit Kneszet/gyülekezőhely • Elohim (אֱלֹהִים) – Teremtő/Hatalmasságok • Kohen (כֹּהֵן) – pap • Kohen Gádol (כֹּהֵן גָּדוֹל) – Főpap • Ruách HáKodesh (רוּחַ הַקֹּדֶשׁ) – Szent Szellem • Shá'ul (שָׁאוּל) – Saul/elkért • Yahuwah (יַהוּוָה) – az Örökkévaló • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם) – a békesség alapja • Yeshuá (יֵשׁוּעַ) – Szabadítás/Megváltó • Yochánán (יוֹחָנָן) – Yahuwah kegyelmes/János • Yáhudi (יְהוּדִי) – zsidó/Yáhu'Dáh törzse • Yáhudim (יְהוּדִים) – zsidók/Yáhu'Dáh népe • Ádonáj (אֲדֹנָי) – Uram/Ura

¹Miután megszűnt a zavargás, magához hívatta Shá'ul a tanítványokat, bátorította őket, és elköszönve tőlük elindult Macedóniába. ²Bejárta annak tartományait, számos beszédben intette őket, majd elment Görögországba. ³Három hónapig tartózkodott ott, mivel azonban a Yáhudim merényletet terveztek ellene, amikor hajóra akart szállni Szíria felé, úgy döntött, hogy Macedónián át tér vissza. ⁴Elkísérte őt a béreai Szópatér, Pirrosz fia, a thesszalonikaiak közül pedig Arisztarkhosz és Szekundusz, a derbéi Gájusz és Timotheusz, valamint az ázsiai Tükhikosz és Trofimosz. ⁵Ezek előre mentek, és Tróászban vártak ránk. ⁶Mi pedig a kovásztalan kenyerek napjai után elhajóztunk Filippiből, és öt nap múlva érkeztünk hozzájuk Tróászba, ahol hét napot töltöttünk.

⁷A hét első napján pedig, amikor összegyűltünk, hogy megtörjük a kenyeret, Shá'ul prédikált nekik, és mivel másnap már el akart utazni, a tanítást egészen éjfélig meghosszabbította. ⁸Elég sok lámpás volt abban a felső szobában, ahol együtt voltunk. ⁹Egy Eutikhosz nevű ifjú pedig, aki az ablakban ült, mély álomba merült, mivel Shá'ul sokáig prédikált, és az álomtól elnehezülve leesett a harmadik emeletről, úgyhogy holtan szedték fel. ¹⁰Ekkor Shá'ul lement, ráborult, átölelte, és ezt mondta: "Ne zajongjatok, mert a lelke benne van." ¹¹Azután felment, megtörte a kenyeret, evett, és még sokáig, egészen virradatig beszélt hozzájuk, majd útnak indult. ¹²A Fiút pedig élve hozták fel, és egészen megvigasztalódtak.

¹³Mi pedig előre mentünk, és hajóra szállva Asszoszba utaztunk, hogy ott vegyük fel Shá'ult, mivel így rendelkezett; odáig ugyanis gyalog akart jönni. ¹⁴Amikor aztán Asszaoszban ránk talált, felvettük a hajóra, és Mitilénébe mentünk. ¹⁵Onnan tovább hajóztunk, és a következő napon eljutottunk Khiosz elé. Másnap befutottunk Számoszba, az ezt követő napon pedig elmentünk Milétoszba. ¹⁶Shá'ul ugyanis már előzőleg úgy döntött, hogy Efezus mellett csak elhajózik, hogy ne kelljen időt töltenie Ázsiában. Sietett, hogy lehetőleg Shávuotig (pünkösd) napjára Yerusháláyimba érkezzen.

¹⁷Milétoszból azután elküldött Efezusba, és magához hívatta a Kehiláh véneit. ¹⁸Mikor azok megérkeztek hozzá, így beszélt hozzájuk: "Ti tudjátok, hogy az első naptól fogva, amelyen Ázsia tartományába léptem, hogyan viselkedtem közöttetek az egész idő alatt: ¹⁹szolgáltam Yahuwahnak teljes alázatossággal, könnyek és megpróbáltatások között, amelyek a Yáhudim cselszövései miatt értek. ²⁰Semmit sem hallgattam el abból, ami hasznos, hanem inkább hirdettem és tanítottam azt nektek nyilvánosan és házanként. ²¹Bizonyságot tettem Yáhudimnak is, meg görögöknek is Elohimhoz való megtérésről és a mi Ádonájban, Yeshuában való hitről. ²²És most, íme, én a Ruách HáKodeshtől kényszerítve megyek Yerusháláyimba, és hogy mi ér ott engem, nem tudom; ²³csak azt tudom, hogy a Ruách HáKodesh városról városra bizonyságot tesz, hogy fogság és nyomorúság vár rám. ²⁴De én mindezekkel nem gondolok, sőt még az életem sem drága, csakhogy elvégezhessem futásomat és azt a szolgálatot, amelyet az Ádonáj Yeshuától azért kaptam, hogy bizonyságot tegyek Elohim kegyelmének Beszoráháról. ²⁵És most tudom, hogy közületek, akik között jártam, Elohim országát hirdetve, többé nem látja arcomat senki. ²⁶Ezért bizonyságot teszek előttetek a mai napon, hogy én mindenki vérétől tiszta vagyok. ²⁷Mert nem vonakodtam attól, hogy hirdessem nektek Elohim teljes akaratát. ²⁸Viseljetek gondot tehát magatokra és az egész nyájra, amelynek őrizőivé tett titeket a Ruách HáKodesh, hogy legeltessétek Elohim Kehiláht, amelyet tulajdon vérével szerzett. ²⁹Tudom, hogy távozásom után dühös farkasok jönnek közétek, akik nem kímélik a nyájat, ³⁰sőt közületek is támadnak majd férfiak, akik fonák dolgokat beszélnek, hogy magukhoz vonzzák a tanítványokat. ³¹Vigyázzatok azért, és emlékezzetek arra, hogy három évig éjjel és nappal szüntelenül könnyek között intettelek mindnyájatokat. ³²Most pedig Elohimnak és kegyelme igéjének ajánllak titeket, aki felépíthet benneteket, és örökséget adhat nektek a szentek között. ³³Senkinek ezüstjét, aranyát vagy ruháját nem kívántam, ³⁴sőt ti jól tudjátok, hogy a magam szükségleteiről, meg a velem levőkéről ezek a kezek gondoskodtak. ³⁵Minden tekintetben megmutattam nektek, hogy milyen kemény munkával kell az erőtlenekről gondoskodni, megemlékezveaz Ádonáj Yeshuá szavairól. Mert ő mondta: Nagyobb boldogság adni, mint kapni." ³⁶Miután ezeket elmondta, mindnyájukkal együtt térdre borulva imádkozott. ³⁷Ekkor valamennyien nagy sírásra fakadtak, Shá'ul nyakába borultak, és csókolgatták őt. ³⁸Különösen azon a szaván szomorodtak el, hogy többé nem fogják őt viszontlátni. Azután kikísérték a hajóhoz.

Szójegyzék: Beszoráh (בְּשׂוֹרָה) – Örömhír/Evangélium • Elohim (אֱלֹהִים) – Teremtő/Hatalmasságok • Kehiláh (קְהִלָּה) – gyülekezet/közösség • Ruách HáKodesh (רוּחַ הַקֹּדֶשׁ) – Szent Szellem • Shá'ul (שָׁאוּל) – Saul/elkért • Shávuot (שָׁבוּעוֹת) – Pünkösd/Hetek ünnepe • Yahuwah (יַהוּוָה) – az Örökkévaló • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם) – a békesség alapja • Yeshuá (יֵשׁוּעַ) – Szabadítás/Megváltó • Yáhudi (יְהוּדִי) – zsidó/Yáhu'Dáh törzse • Yáhudim (יְהוּדִים) – zsidók/Yáhu'Dáh népe • Ádonáj (אֲדֹנָי) – Uram/Ura

¹Amikor elbúcsúztunk tőlük, útnak indultunk, és egyenes irányban haladva Kószba érkeztünk; másnap Rodoszba, onnan pedig Patarába. ²Ott találtunk egy Föníciába induló hajót: beszálltunk és elhajóztunk. ³Miután Ciprust megpillantottuk, és bal kéz felől elhagytuk, Szíria felé tartottunk, és Tiruszban kötöttünk ki, mert a hajó ott tette ki a rakományát. ⁴Felkerestük a tanítványokat, és ott maradtunk hét napig: ők Ruách HáKodesh indítására azt mondták Shá'ulnak, hogy ne menjen fel Yerusháláyimba. ⁵Amikor pedig eltöltöttük ezeket a napokat, és elindultunk, hogy utunkat folytassuk, valamennyien elkísértek bennünket feleségükkel és gyermekeikkel még a városon is túl, és a tengerparton térdre esve imádkoztunk. ⁶Ezután elbúcsúztunk egymástól, mi hajóra szálltunk, ők pedig visszatértek otthonukba.

⁷Hajóutunk végére érve Tiruszból Ptolemaiszba jutottunk. Köszöntöttük a testvéreket és ott maradtunk náluk egy napig. ⁸Másnap elindultunk, és megérkeztünk Cézáreába. Bementünk Filiposz evangélista házába, aki a hét közül való volt, és nála maradtunk. ⁹Neki volt négy hajadon leánya, akik prófétáltak. ¹⁰Több napon át tartózkodtunk ott, miközben lejött Yáhu'Dáhól egy Agabosz nevű próféta. ¹¹Odajött hozzánk, levette Shá'ul övét, megkötözte vele saját kezét és lábát, és ezt mondta: "Így szól a Ruách HáKodesh: Azt a férfit, akié ez az öv, így kötözik meg Yerusháláyimban a Yáhudim, és Goyim kezébe adják." ¹²Amikor ezt meghallottuk, a helybeliekkel együtt arra kértük Shá'ult, hogy ne menjen fel Yerusháláyimba. ¹³De Shá'ul így felelt: "Miért sírtok, és miért keserítitek meg a szívemet? Hiszen én nemcsak megkötöztetni, hanem meghalni is kész vagyok Yerusháláyimban az Ádonáj Yeshuá nevéért." ¹⁴Amikor pedig nem hagyta magát meggyőzni, megnyugodtunk és azt mondtuk: "Legyen meg Yahuwah akarata!"

¹⁵E napok után felkészültünk, és felmentünk Yerusháláyimba. ¹⁶Velünk jött néhány cézáreai tanítvány is, akik elvezettek egy régi tanítványhoz, a ciprusi Mnázónhoz, hogy az ő vendégei legyünk. ¹⁷Amikor Yerusháláyimba érkeztünk, örömmel fogadtak a testvérek.

¹⁸Másnap eljött Shá'ul velünk együtt Yá'ákovhoz, ahol a vének is jelen voltak mindnyájan. ¹⁹Köszöntötte őket, majd részletesen elbeszélte, mit tett Elohim a Goyim között az ő szolgálata által. ²⁰Amikor ezt hallották, dicsőítették Elohimot, aztán így szóltak hozzá: "Látod, testvérem, milyen sok ezren vannak a Yáhudim között, akik hívők, és mindnyájan rajonganak a törvényért. ²¹Rólad pedig azt hallottuk, hogy Moshehtól való elszakadásra tanítod a Goyim között levő Yáhudimot, és azt mondod, hogy ne metéljék körül fiaikat, és hogy ne a Yáhudi szokás szerint éljenek. ²²Mi tehát a helyzet? Mindenképpen híre megy annak, hogy megjöttél. ²³Tedd hát azt, amit mondunk neked. Van nálunk négy férfi, akik fogadalmat tettek. ²⁴Vedd magad mellé őket, végezd el velük együtt a tisztulási szertartást, vállald a költségeiket, hogy megnyírhassák a fejüket. Így megtudja mindenki, hogy semmi sem igaz abból, amit hallott, hanem magad is megtartod a Toráht, és aszerint élsz. ²⁵A Goyimból lett hívőkkel pedig már közöltük azt a határozatunkat, hogy tartózkodjanak a bálványoknak áldozott hústól és a vértől, a megfulladt állattól, és a paráznaságtól." ²⁶Akkor Shá'ul maga mellé vette ezeket a férfiakat, a következő napon elvégezve velük együtt a tisztulási szertartást, bement a Beit HáMikdáshba, és bejelentette, hogy mikor telnek le az ő tisztulásának napjai; addig pedig mindegyikükért bemutatják az áldozatot.

²⁷Amikor végéhez közeledett a hét nap, az Ázsiából való Yáhudim meglátták őt a Beit HáMikdáshban. Fellázították az egész sokaságot, megragadták, és így kiáltoztak: ²⁸"Yiszrá'Elita férfiak, segítsetek! Ez az az ember, aki a nép ellen, a Toráh ellen és a szent hely ellen tanít mindenütt mindenkit, sőt még görögöket is hozott be a Beit HáMikdáshba, és megszentségtelenítette ezt a szent helyet." ²⁹Néhányan ugyanis látták vele a városban azelőtt az efezusi Trofimoszt, és azt hitték, hogy Shá'ul bevitte a Beit HáMikdáshba. ³⁰Felbolydult tehát az egész város, a nép összecsődült, Shá'ult megragadták, kivonszolták a Beit HáMikdáshból, és a kapukat azonnal bezárták. ³¹Mikor pedig meg akarták ölni, jelentés érkezett a helyőrség ezredeséhez, hogy az egész Yerusháláyim lázong. ³²Ez azonnal katonákat és századosokat vett maga mellé, és lerohant hozzájuk. Amikor azok meglátták az ezredest és a katonákat, abbahagyták Shá'ul ütlegelését. ³³Amint az ezredes odaért, elfogatta őt, és megparancsolta, hogy verjék kettős bilincsbe; majd kérdezősködött, hogy ki ez, és mit követett el. ³⁴De a tömegből ki ezt, ki azt kiáltotta. Mivel tehát a zajongás miatt nem tudhatott meg semmi bizonyosat, megparancsolta, hogy vigyék a várba. ³⁵Amikor pedig a lépcsőhöz ért, valósággal vinniük kellett Shá'ult a katonáknak a tömeg erőszakossága miatt, ³⁶mert az egész néptömeg követte, és kiáltozott: "Végeztesd ki!"

³⁷Amikor már éppen be akarták vinni Shá'ult a várba, így szólt az ezredeshez: "Szabad valamit mondanom neked?" Az megkérdezte: "Hát te tudsz görögül? ³⁸Hát nem te vagy az a Mitzráyimi, aki néhány nappal ezelőtt fellázította és a pusztába vezette a szikáriusok négyezer emberét?" ³⁹Erre Shá'ul így felelt: "Én Tarzuszból való Yáhudi vagyok, Cilicia eme nevezetes városának polgára. Arra kérlek, engedd meg, hogy szóljak a néphez." ⁴⁰Miután ő megengedte, Shá'ul a lépcsőkön állva intett kezével a népnek, és amikor nagy csend lett, héber nyelven így kezdett beszélni:

Szójegyzék: Beit HáMikdásh (בֵּית הַמִּקְדָּשׁ) – Szentély/Templom • Elohim (אֱלֹהִים) – Teremtő/Hatalmasságok • Filiposz (פִילִיפּוֹס) – Fülöp/lóbarát • Goy (גּוֹי) – idegen nép/nemzet • Goyim (גּוֹיִם) – idegen népek/nemzetek • Mosheh (מֹשֶׁה) – Mózes/kihúzott • Ruách HáKodesh (רוּחַ הַקֹּדֶשׁ) – Szent Szellem • Shá'ul (שָׁאוּל) – Saul/elkért • Toráh (תּוֹרָה) – Törvény/Tanítás/Útmutatás • Yahuwah (יַהוּוָה) – az Örökkévaló • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם) – a békesség alapja • Yeshuá (יֵשׁוּעַ) – Szabadítás/Megváltó • Yiszrá'El (יִשְׂרָאֵל) – aki El-lel küzd • Yáhudi (יְהוּדִי) – zsidó/Yáhu'Dáh törzse • Yáhudim (יְהוּדִים) – zsidók/Yáhu'Dáh népe • Yáhu'Dáh (יְהוּדָה) – Júdás/dicsőítés • Yá'ákov (יַעֲקֹב) – sarokba fogó/követő • Ádonáj (אֲדֹנָי) – Uram/Ura

¹"Ábámfiai, férfiak és atyák, hallgassátok meg védekezésemet, amelyet most hozzátok intézek." Mikor hallották, hogy héber nyelven szól hozzájuk, még jobban elcsendesedtek. ²Aztán így folytatta: "Én Yáhudi ember vagyok, a ciliciai Tarzuszban születtem, de ebben a városban növekedtem fel; Gámáli'El lábainál kaptam nevelést az ősi Toráh szigora szerint, és én is így rajongtam Elohimért, ahogyan ma ti mindnyájan. ⁴E tanítás követőit halálra üldöztem, megkötöztem, és börtönbe juttattam férfiakat is, meg nőket is. ⁵Tanúm erre a Kohen Gádol és a vének egész tanácsa, akiktől levelet is kaptam a testvérekhez, és elmentem Dámeszeqba, hogy az odavalókat is megkötözve hozzam Yerusháláyimba, hogy megkapják büntetésüket.

⁶Történt pedig, hogy útközben, amint hat óra felé (déltájban) közeledtem Dámeszeqhoz: hirtelen vakító fényesség sugárzott le rám az égből. ⁷A földre estem, és hangot hallottam, amely így szólt: Shá'ul, Shá'ul, miért üldözöl engem? ⁸Én pedig megkérdeztem: Ki vagy, Ádonájam? És ő így szólt: Én vagyok a Nátzereti Yeshuá, akit te üldözöl. ⁹Akik velem voltak, a fényt ugyan látták, de a velem beszélő hangját nem hallották. ¹⁰Ezt kérdeztem akkor: Mit tegyek, Ádonájam? Az Ádonáj Yeshuá pedig azt felelte nekem: Kelj fel, menj Dámeszeqba, és ott megmondják neked mindazt, amit tenned kell, amit Elohim felőled elrendelt. ¹¹Mivel pedig annak a fényességnek a ragyogása miatt nem láttam, a velem levők kézen fogva vezettek; úgy mentem be Dámeszeqba. ¹²Egy bizonyos Ananiász pedig, aki Toráh szerint élő kegyes férfi, aki mellett bizonyságot tesznek az ott lakó Yáhudim mind, ¹³eljött hozzám, elém állt, és így szólt: Testvérem, Shá'ul, láss! És én abban a pillanatban ismét láttam, és rátekintettem. ¹⁴Ő pedig ezt mondta nekem: Atyáink Elohimja választott ki téged, hogy megismerd az ő akaratát, meglásd az Igazat, és hangot hallj az ő ajkáról. ¹⁵Mert az ő tanúja leszel minden ember előtt arról, amiket láttál és hallottál. ¹⁶Most tehát miért késlekedsz? Kelj fel, merítkezz be, mosd le bűneidet, segítségül híván az Ádonáj Yeshuá nevét.

¹⁷Történt azután, hogy visszatértem Yerusháláyimba, és a Beit HáMikdáshban imádkoztam: révületbe estem, ¹⁸és láttam őt, aki ezt mondta nekem: Siess, és menj ki hamar Yerusháláyimből, mert nem fogadják el a te rólam való bizonyságtételedet. ¹⁹Erre így szóltam: Ádonájam, ők tudják, hogy én voltam az, aki börtönbe vetettem, és Beit Kneszetról Beit Kneszetra járva megverettem a benned hívőket. ²⁰Amikor pedig kiontották Sztefánosznak, a te vértanúdnak a vérét, magam is ott álltam, helyeseltem az ő megölését, és őriztem azoknak a ruháját, akik megölték. ²¹De ő azt mondta nekem: Eredj el, mert én messze küldelek téged, a Goyim közé."

²²Eddig a kijelentésig hallgatták, de akkor így kezdtek kiáltozni: "Töröld el a föld színéről az ilyet, mert nem szabad neki élnie!" ²³Kiáltoztak, ruháikat eldobálták, és port szórtak a levegőbe. ²⁴Az ezredes elrendelte, hogy vigyék a várba, és meghagyta, hogy korbáccsal vallassák ki: hadd tudja meg, miért kiáltoztak így ellene. ²⁵Amikor pedig szíjakkal lekötötték, ezt kérdezte Shá'ul az ott álló századostól: "Szabad-e római polgárt ítélet nélkül megkorbácsolnotok?" ²⁶Amikor ezt meghallotta a százados, az ezredeshez ment, és jelentést tett neki: "Mit akarsz tenni? Hiszen ez az ember római polgár." ²⁷Erre az ezredes odament, és megkérdezte tőle: "Mondd meg nekem: csakugyan római polgár vagy?" Mire ő így felelt: "Az vagyok." ²⁸Az ezredes erre így szólt: "Én nagy összegért szereztem meg ezt a polgárjogot." Shá'ul ezt mondta: "Én pedig már benne is születtem." ²⁹Ekkor azonnal félreálltak mellőle azok, akik vallatni akarták. Sőt az ezredes is megijedt, amikor megtudta, hogy római polgár, akit megkötöztetett. ³⁰Másnap aztán meg akarta tudni a valóságot, hogy mivel vádolják a Yáhudim, levétette tehát bilincseit, és megparancsolta, hogy jöjjenek össze a Kohen Gádolok és az egész Szánhedrin. Ekkor lehozatta Shá'ult, és eléjük állította.

Szójegyzék: Beit HáMikdásh (בֵּית הַמִּקְדָּשׁ) – Szentély/Templom • Beit Kneszet (בֵּית כְּנֶסֶת) – Beit Kneszet/gyülekezőhely • Elohim (אֱלֹהִים) – Teremtő/Hatalmasságok • Goy (גּוֹי) – idegen nép/nemzet • Goyim (גּוֹיִם) – idegen népek/nemzetek • Gámáli'El (גַּמְלִיאֵל) – Elohim a jutalmam • Kohen (כֹּהֵן) – pap • Kohen Gádol (כֹּהֵן גָּדוֹל) – Főpap • Nátzeret (נָצְרַת) – Názáret/őrszem • Shá'ul (שָׁאוּל) – Saul/elkért • Sztefánosz (סְטֶפָנוֹס) – István/koszorú • Szánhedrin (סַנְהֶדְרִין) – Nagytanács • Toráh (תּוֹרָה) – Törvény/Tanítás/Útmutatás • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם) – a békesség alapja • Yeshuá (יֵשׁוּעַ) – Szabadítás/Megváltó • Yáhudi (יְהוּדִי) – zsidó/Yáhu'Dáh törzse • Yáhudim (יְהוּדִים) – zsidók/Yáhu'Dáh népe • Ábá (אָבָא) – Atya/Édesapa • Ádonáj (אֲדֹנָי) – Uram/Ura

¹Shá'ul rátekintett a Szánhedrinra, és így szólt: "Atyámfiai, férfiak, én teljesen jó lelkiismerettel szolgáltam Elohimnak, mind e mai napig." ²Ananiász Kohen Gádol ekkor megparancsolta a mellette állóknak, hogy üssék szájon. ³Shá'ul erre így szólt hozzá: "Megver téged Elohim, te meszelt fal! Itt ülsz, hogy ítélkezz felettem a Toráh szerint, mégis a Toráh ellenére azt parancsolod, hogy megüssenek?" ⁴Erre az ott állók ezt mondták: "Elohim Kohen Gádolját gyalázod?" ⁵Shá'ul így válaszolt: "Nem tudtam, Ábámfiai, hogy Kohen Gádol." Mert meg van írva: "Néped fejedelmét ne átkozd!" ⁶Mivel pedig Shá'ul tudta, hogy egyik részük a Tzádukim, másik részük pedig a Perushim közül való, így kiáltott a Szánhedrin előtt: "Ábámfiai, férfiak, én Perushim vagyok, Perushim fia; a halottak reménysége és feltámadása miatt vádolnak engem." ⁷Mihelyt ezt mondta, vita támadt a Perushim és a Tzádukim között, és a gyűlés véleménye megoszlott. ⁸A Tzádukim ugyanis az állítják, hogy nincs feltámadás, sem Málách, sem szellem, a Perushim pedig vallják mindegyiket. ⁹Erre nagy kiáltozás támadt, a Perushimpárti Szofrim közül néhányan felállva hevesen vitatkoztak, és így szóltak: "Semmi rosszat sem találunk ebben az emberben. Hátha szellem szólt hozzá vagy Málách?" ¹⁰Mivel a felfordulás egyre nagyobb lett, az ezredes attól félve, hogy Shá'ult széttépik, megparancsolta, hogy a csapat menjen le, ragadja ki őt közülük, és vigye a várba.

¹¹A következő éjszaka pedig odaállt Shá'ul mellé az Ádonáj, és ezt mondta: "Bízzál, mert ahogyan bizonyságot tettél az én ügyem mellett Yerusháláyimban, úgy kell Rómában is bizonyságot tenned!"

¹²Amikor megvirradt, a Yáhudim közül többen összesereglettek, és átokkal kötelezték magukat, hogy nem esznek és nem isznak addig, amíg meg nem ölik Shá'ult. ¹³Több mint negyvenen voltak, akik ezt az összeesküvést szőtték. ¹⁴Ezek elmentek a Kohen Gádolokhoz és a vénekhez, és így szóltak: "Súlyos átokkal köteleztük magunkat, hogy semmi táplálékot sem veszünk magunkhoz, amíg meg nem öljük Shá'ult. ¹⁵Most tehát a nagytanáccsal együtt javasoljátok az ezredesnek, hogy vezettesse őt hozzátok, mintha alaposabban akarnátok kivizsgálni az ügyét. Mi pedig készen állunk, hogy végezzünk vele, mielőtt ideér." ¹⁶Meghallotta azonban Shá'ul nőtestvérének fia a cselszövést, elment, és a várba bejutva elmondta ezt Shá'ulnak. ¹⁷Shá'ul magához kérette az egyik századost, és ezt kérte tőle: "Ezt az ifjút vezesd el az ezredeshez, mert jelenteni kíván valamit." ¹⁸Az tehát maga mellé vette az ifjút, elvezette az ezredeshez, és ezt mondta: "A fogoly Shá'ul hívatott engem, és megkért, hogy ezt az ifjút vezessem hozzád, mert valamit mondani akar neked." ¹⁹Az ezredes kézen fogva félrevonta az ifjút, és megkérdezte tőle: "Mit akarsz nekem jelenteni?" ²⁰Az pedig így válaszolt: "A Yáhudim megegyeztek, hogy megkérnek téged: vezettesd le Shá'ult holnap a Szánhedrin elé, mintha valamit pontosabban akarnának megtudni róla. ²¹De te ne engedj nekik, mert közülük több mint negyven férfi leselkedik rá, akik átokkal kötelezték magukat, hogy addig se nem esznek, se nem isznak, amíg meg nem ölik. Már készen is állnak, csak üzenetedet várják." ²²Az ezredes elbocsátotta az ifjút, és meghagyta neki: "Senkinek se szólj arról, hogy ezt jelentetted nekem."

²³Ezután hívatott két századost, és megparancsolta nekik: "Éjszaka kilenc órától fogva állítsatok készenlétbe kétszáz katonát, valamint hetven lovast meg kétszáz lándzsást, hogy induljanak Cézáreába. ²⁴Adjatok melléjük hátas állatokat is, hogy Shá'ult felültetve biztonságban juttassák el Félix helytartóhoz." ²⁵Azután levelet írt, amelynek ez volt a tartalma: ²⁶"Klaudiusz Liziász a nagyra becsült helytartónak, Félixnek üdvözletét küldi. ²⁷Ezt a férfit a Yáhudim elfogták, és meg akarták ölni, de csapatommal megjelenve kiszabadítottam, mivel tudomásomra jutott, hogy római polgár. ²⁸Mivel meg akartam tudni, mivel vádolják, a Szánhedrinuk elé vezettettem. ²⁹Megállapítottam, hogy az ő törvényük vitás kérdéseivel kapcsolatban vádolják, de nincs ellene semmiféle halált vagy fogságot érdemlő vád. ³⁰Mivel pedig jelentették nekem, hogy merénylet készül ez ellen a férfi ellen, azonnal elküldtem hozzád, és vádlóinak is meghagytam, hogy nálad emeljenek szót ellene." ³¹A katonák tehát a kapott parancs értelmében átvették Shá'ult, és elvitték az éjszaka folyamán Antipatriszba. ³²Másnap a lovasokat tovább küldték vele, ők pedig visszatértek a várba. ³³Mikor megérkeztek Cézáreába, átadták a levelet a helytartónak, és elébe vezették Shá'ult is. ³⁴Amikor a helytartó elolvasta a levelet, megkérdezte Shá'ultól, hogy melyik tartományból való; és amikor megtudta, hogy Ciliciából, ³⁵így szólt: "Akkor foglak kihallgatni, ha vádlóid is megérkeztek." És megparancsolta, hogy Yerod palotájában őrizzék.

Szójegyzék: Elohim (אֱלֹהִים) – Teremtő/Hatalmasságok • Kohen (כֹּהֵן) – pap • Kohen Gádol (כֹּהֵן גָּדוֹל) – Főpap • Málách (מַלְאָךְ) – angyal/küldött • Perushim (פְּרוּשִׁים) – farizeusok/elkülönülők • Shá'ul (שָׁאוּל) – Saul/elkért • Szofrim (סוֹפְרִים) – Írástudók • Szánhedrin (סַנְהֶדְרִין) – Nagytanács • Toráh (תּוֹרָה) – Törvény/Tanítás/Útmutatás • Tzádukim (צְדוּקִים) – szadduceusok/igazak • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם) – a békesség alapja • Yáhudi (יְהוּדִי) – zsidó/Yáhu'Dáh törzse • Yáhudim (יְהוּדִים) – zsidók/Yáhu'Dáh népe • Ábá (אָבָא) – Atya/Édesapa • Ádonáj (אֲדֹנָי) – Uram/Ura

¹Öt nap múlva azután lement Ananiász Kohen Gádol néhány vénnel és egy Tertullusz nevű ügyvéddel, és panaszt tettek a helytartónál Shá'ul ellen. ²Amikor behívták, Tertullusz így kezdte vádolni: ³"Nagy békességet biztosítasz számunkra, nagyra becsült Félix, és üdvös változások történnek népünk javára a te gondoskodásod folytán. Ezt mindenkor és mindenütt teljes hálával ismerjük el. ⁴De hogy hosszan ne fárasszalak, kérlek, hallgasd meg rövid beszédünket, jóindulattal. ⁵Mi ugyanis megállapítottuk, hogy ez az ember valóságos pestis, lázadást szít a földkerekségen élő valamennyi Yáhudi között, és a Nátzereti irányzat feje. ⁶A Beit HáMikdásht is meg akarta szentségteleníteni, de elfogtuk (és a mi törvényünk szerint akartuk elítélni. ⁷Liziász ezredes azonban odajött, és erőszakkal kivette őt a kezünk közül, és azt parancsolta, hogy vádlói hozzád jöjjenek). ⁸Magad is tudomást szerezhetsz mindarról, amivel vádoljuk, ha őt kihallgatod." ⁹Csatlakoztak ehhez a vádhoz a Yáhudim is, és bizonygatták, hogy mindez valóban így van.

¹⁰Ezután Shá'ul, amikor intett neki a helytartó, hogy beszélhet, így szólt: "Mivel tudom, hogy sok éve vagy már bírája ennek a népnek, nagyobb bizalommal védekezem a magam ügyében. ¹¹Megtudhatod, hogy nincs több, mint tizenkét napja, hogy feljöttem Yerusháláyimba imádkozni. ¹²De nem láttak engem sem a Beit HáMikdáshban, sem a Bátei Kneszetben, sem a városban bárkivel is vitatkozni vagy a nép között lázadást szítani. ¹³Azt sem tudják rám bizonyítani, amivel most vádolnak. ¹⁴De azt megvallom előtted, hogy én a szerint a tanítás szerint, amelyet ők eretnekségnek mondanak, úgy szolgálok Ábáim Elohimjának, hogy hiszek mindabban, ami megfelel a Toráhnak, és ami meg van írva a próféták könyvében. ¹⁵És azt remélem Elohimtól, hogy - amit ők maguk is várnak - lesz feltámadásuk mind az igazaknak, mind a gonoszoknak. ¹⁶Ezért magam is arra törekszem, hogy lelkiismeretem mindenkor tiszta legyen Elohim és emberek előtt. ¹⁷Több év múltán eljöttem népemhez, hogy alamizsnát adjak, és áldozatokat mutassak be. ¹⁸A tisztulási fogadalom teljesítése közben talált rám a Beit HáMikdáshban néhány Ázsiából való Yáhudi, nem pedig csődületben vagy lázítás közben. ¹⁹Nekik kellett volna megjelenniük előtted, és vádolniuk engem, ha valami panaszuk van ellenem. ²⁰Vagy mondják meg ezek maguk: találtak-e bennem valamilyen vétket, amikor a Szánhedrin előtt álltam. ²¹Ha csak azt a kijelentést nem, amelyet közöttük állva kiáltottam: A halottak feltámadása miatt vádolnak engem ma előttetek."

²²Erre Félix elnapolta az ügyet, mert sokat tudott erről a tanításról, és így szólt: "Amikor Liziász ezredes idejön, akkor fogok dönteni az ügyetekben." ²³Ugyanakkor megparancsolta a századosnak, hogy tartsák őrizetben Shá'ult, de enyhébb fogságban; és az övéi közül senkit se akadályozzanak abban, hogy szolgálatára legyen. ²⁴Néhány nap múlva pedig megjelent Félix a feleségével, Druzillával, aki Yáhudi származású volt. Magához hívatta Shá'ult, és meghallgatta őt a Máshiách Yeshuában való hitről. ²⁵De amikor az igazságról és önmegtartóztatásról meg a jövendő ítéletről kezdett beszélni, Félix megrémült, és így szólt: "Most menj el, de ha alkalmat találok, majd ismét hívatlak." ²⁶Egyúttal azt is remélte, hogy pénzt kap Shá'ultól, ezért gyakrabban hívatta, és elbeszélgetett vele. ²⁷Két esztendő múlva Porciusz Fesztusz lett Félix utóda. Félix pedig fogságban hagyta Shá'ult, mert kedvébe akart járni a Yáhudimnak.

Szójegyzék: Beit HáMikdásh (בֵּית הַמִּקְדָּשׁ) – Szentély/Templom • Bátei Kneszet (בָּתֵּי כְּנֶסֶת) – zsinagógák/gyülekezőhelyek • Elohim (אֱלֹהִים) – Teremtő/Hatalmasságok • Kohen (כֹּהֵן) – pap • Kohen Gádol (כֹּהֵן גָּדוֹל) – Főpap • Máshiách (מָשִׁיחַ) – Felkent/Krisztus • Nátzeret (נָצְרַת) – Názáret/őrszem • Shá'ul (שָׁאוּל) – Saul/elkért • Szánhedrin (סַנְהֶדְרִין) – Nagytanács • Toráh (תּוֹרָה) – Törvény/Tanítás/Útmutatás • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם) – a békesség alapja • Yeshuá (יֵשׁוּעַ) – Szabadítás/Megváltó • Yáhudi (יְהוּדִי) – zsidó/Yáhu'Dáh törzse • Yáhudim (יְהוּדִים) – zsidók/Yáhu'Dáh népe • Ábá (אָבָא) – Atya/Édesapa

¹Amint Fesztusz megérkezett a tartományba, három nap múlva felment Cézáreából Yerusháláyimba. ²Ott a Yáhudim Kohen Gádoljai és vezetői panaszt tettek Shá'ul ellen, és kérték, ³hogy - bár Shá'ul ezt nem akarja - a kedvükért vitesse Shá'ult Yerusháláyimba. Mert azt a tervet szőtték ellene, hogy megölik útközben. ⁴Fesztusz azonban azt felelte, hogy Shá'ul Cézáreában van őrizetben, ő maga pedig hamarosan odautazik. ⁵"Ezért a közöttetek levő vezetők mondta, jöjjenek le velem, és ha van valami kifogásolható abban az emberben, emeljenek vádat ellene!"

⁶Miután pedig nyolc vagy tíz napnál tovább nem tartózkodott közöttük, lement Cézáreába. ⁷A következő napon pedig beült a bírói székbe, és elővezettette Shá'ult. Amikor Shá'ul megjelent, körülállták a Yerusháláyimből lejött Yáhudim, és sok súlyos vádat emeltek ellene, amelyeket azonban nem tudtak bizonyítani. ⁸Shá'ul így védekezett: "Sem a Yáhudim Toráhja ellen, sem a Beit HáMikdásh ellen, sem a császár ellen nem vétettem semmit." ⁹Fesztusz azonban a Yáhudim kedvébe akart járni, és ezt kérdezte Shá'ultól: "Akarsz-e Yerusháláyimba menni, hogy ott ítélkezzem feletted ebben az ügyben?" ¹⁰Shá'ul azonban így válaszolt: "A császár ítélőszéke előtt állok, itt kell ítélkezni felettem. A Yáhudim ellen nem vétettem semmit, amint magad is jól tudod. ¹¹Mert ha vétkes vagyok, és halált érdemlő dolgot cselekedtem, nem vonakodom a haláltól. Ha pedig ezek alaptalanul vádolnak engem, senki sem szolgáltathat ki nekik. A császárhoz fellebbezek." ¹²Akkor Fesztusz megbeszélést tartott a tanácsosaival, majd így válaszolt: "A császárhoz fellebbeztél, tehát a császár elé fogsz menni."

¹³Néhány nap elteltével Agrippa király és Bereniké Cézáreába érkezett, hogy köszöntsék Fesztuszt. ¹⁴Amikor már több napja időztek ott, Fesztusz szóba hozta a király előtt Shá'ul ügyét: "Van itt egy férfi, mondta, akit Félix hagyott itt fogolyként. ¹⁵Mikor Yerusháláyimban voltam, panaszt emeltek ellene a Yáhudim Kohen Gádoljai és vénei, és az elítélését kérték. ¹⁶Azt válaszoltam nekik, hogy a rómaiaknak nem szokásuk bárkit is kiszolgáltatni, amíg a vádlott szemtől szembe nem áll vádlóival, és alkalmat nem kap arra, hogy védekezzék a vád ellen. ¹⁷Mikor tehát megérkeztek ide, halogatás nélkül mindjárt másnap bírói székembe ültem, és elővezettettem azt a férfit. ¹⁸Ekkor vádlói körülállták, de semmi olyan bűnt sem hoztak fel ellene, amilyenre gondoltam, ¹⁹hanem valami vitás kérdéseik voltak vele a maguk vallásáról, meg egy bizonyos meghalt Yeshuáról, akiről Shá'ul azt állította, hogy él. ²⁰Mivel pedig én nem tudtam eligazodni ezekben a vitás kérdésekben, azt kérdeztem tőle, nem akar-e Yerusháláyimba menni, és ott Toráh elé állni ezek miatt a dolgok miatt. ²¹Shá'ul azonban fellebbezett, és azt kívánta, hogy tartsák őrizetben a császár döntéséig. Ezért parancsot adtam, hogy őrizzék őt, amíg a császárhoz küldhetem." ²²Agrippa erre így szólt Fesztuszhoz: "Szeretném magam is hallani ezt az embert!" - "Holnap hallani fogod" - válaszolta ő. ²³Másnap aztán megérkezett Agrippa és Bereniké nagy pompával, és miután az ezredessel és a város előkelőségeivel együtt bevonultak a nagyterembe, Fesztusz parancsára elővezették Shá'ult. ²⁴Fesztusz ezután így szólt: "Agrippa király és ti férfiak mind, akik velünk együtt jelen vagytok, látjátok ezt az embert, aki miatt megostromolt engem az egész Yáhudi Yerusháláyimban, sőt még itt is, azt kiáltva, hogy ennek nem szabad tovább élnie. ²⁵Én azonban azt állapítottam meg, hogy semmi halált érdemlő dolgot nem cselekedett. De mivel a császárhoz fellebbezett, úgy döntöttem, hogy oda küldöm őt. ²⁶Ámde semmi bizonyosat nem tudok írni róla Ádonájamnak, ezért elétek vezettettem, elsősorban is eléd, Agrippa király, hogy kihallgatása után legyen mit írnom róla. ²⁷Mert értelmetlennek tartom, hogy aki foglyot küld, ne jelentse az ellene emelt vádat is."

Szójegyzék: Beit HáMikdásh (בֵּית הַמִּקְדָּשׁ) – Szentély/Templom • Kohen (כֹּהֵן) – pap • Kohen Gádol (כֹּהֵן גָּדוֹל) – Főpap • Shá'ul (שָׁאוּל) – Saul/elkért • Toráh (תּוֹרָה) – Törvény/Tanítás/Útmutatás • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם) – a békesség alapja • Yeshuá (יֵשׁוּעַ) – Szabadítás/Megváltó • Yáhudi (יְהוּדִי) – zsidó/Yáhu'Dáh törzse • Yáhudim (יְהוּדִים) – zsidók/Yáhu'Dáh népe • Ádonáj (אֲדֹנָי) – Uram/Ura

¹Agrippa erre így szólt Shá'ulhoz: "Megengedjük, hogy szólj a magad mentségére." Akkor Shá'ul kinyújtotta a kezét, és védőbeszédet mondott: ²"Boldognak tartom magam, Agrippa király, hogy mindazok ellen, amikkel a Yáhudim vádolnak, ma előtted védekezhetem, ³mert te kiváló ismerője vagy a Yáhudim minden szokásának és vitás kérdéseinek. Kérlek azért, hallgass meg engem türelemmel. ⁴Életemet, amely kezdettől fogva népem között és Yerusháláyimban folyt, ifjúságomtól fogva ismerik a Yáhudim mindnyájan. ⁵Mivel ők kezdettől fogva ismernek, tanúsíthatják, ha akarják, hogy kegyességünk legszigorúbb irányzata szerint éltem, mint Perushim. ⁶Most is amiatt a reménység miatt állok itt vád alatt, amelyet atyáinknak ígért Elohim. ⁷Ennek a teljesülését reméli tizenkét törzsünk is, éjjel-nappal állhatatosan szolgálva Elohimnak. Ezért a reménységért vádolnak engem a Yáhudim, Agrippa király. ⁸Miért tartjátok hihetetlennek, hogy Elohim halottakat támaszt fel? ⁹Én egykor elhatároztam magamban, hogy mindent meg kell tennem a Nátzereti Yeshuá neve ellen. ¹⁰Meg is tettem ezt Yerusháláyimban, és a Kohen Gádoloktól kapott felhatalmazás alapján a szentek közül sokat börtönbe vetettem. Amikor pedig megölték őket, én is ellenük szavaztam. ¹¹A Bátei Kneszetben mindenfelé gyakran büntetéssel kényszerítettem őket káromlásra, sőt ellenük való féktelen őrjöngésemben egészen az idegen városokig üldöztem őket. ¹²Egyszer éppen ilyen ügyben utaztam a Kohen Gádolok felhatalmazásával és megbízásával Dámászkusz felé. ¹³Dáni'Eltájban az úton láttam, ó király, amint a mennyből a nap fényénél is ragyogóbb világosság sugároz körül engem és útitársaimat. ¹⁴Mikor pedig mindnyájan a földre estünk, egy hangot hallottam, amely így szólt hozzám héber nyelven: Shá'ul, Shá'ul, miért üldözöl engem? Nehéz neked az ösztöke ellen rugódoznod. ¹⁵Erre ezt kérdeztem: Ki vagy, Ádonájam? Az Úr pedig így válaszolt: Én vagyok Yeshuá, akit te üldözöl. ¹⁶De kelj fel, és állj a lábadra, mert azért jelentem meg neked, hogy szolgámmá tegyelek, hogy tanúbizonyságot tegyél arról, amiket láttál, és arról, amit ezután fogok neked magamról kijelenteni. ¹⁷Megoltalmazlak e néptől és a Goyimtól, akikhez küldelek. ¹⁸Azért küldelek el, hogy nyisd meg a szemüket, hogy a sötétségből a világosságra, és a Szátán hatalmából Elohimhoz térjenek; hogy az énbennem való hit által megkapják bűneik bocsánatát, és örökséget nyerjenek azok között, akik megszenteltettek. ¹⁹Ezért, Agrippa király, nem voltam engedetlen a mennyei látomás iránt, ²⁰hanem először Dámeszeqban és Yerusháláyimban, majd Yáhu'Dáh lakóinak és a Goyimnak hirdettem, hogy térjenek meg, forduljanak Elohimhoz, és éljenek a megtéréshez méltóan. ²¹Ezért fogtak el engem a Yáhudim a Beit HáMikdáshban, és ezért akartak kivégezni. ²²De mivel Elohim mind e mai napig megsegített, itt állok, és bizonyságot teszek kicsinyeknek és nagyoknak, és semmit sem mondok azon kívül, amit Mosheh és a próféták megjövendöltek: ²³a Máshiáchnak szenvednie kell, és mint aki elsőnek támad fel a halottak közül, világosságot fog hirdetni a népnek és a Goyimnak."

²⁴Mikor pedig ezeket hozta fel védelmére, Fesztusz hangosan így kiáltott: "Bolond vagy te, Shá'ul! A sok tudomány őrültségbe visz." ²⁵Shá'ul azonban így válaszolt: "Nem vagyok bolond, nagyra becsült Fesztusz, hanem igaz és józan beszédet szólok. ²⁶Mert tud ezekről a király, akihez bátran szólok, mert nem hiszem, hogy rejtve volna előtte ezek közül bármi is, hiszen nem valami zugban történt dolgok ezek. Hiszel-e Agrippa király a prófétáknak? Tudom, hogy hiszel." ²⁸Agrippa így szólt Shá'ulhoz: "Majdnem ráveszel engem is, hogy Nocrimmá (keresztyénnyé) legyek!" ²⁹Shá'ul pedig így válaszolt: "Kérem Elohimtól, hogy előbb vagy utóbb nem csak te, hanem azok is, akik ma hallgatnak engem, olyanná legyenek, amilyen én is vagyok e bilincsek nélkül." ³⁰Ezután felállt a király, a helytartó, Bereniké, és felálltak a velük együtt ülők. ³¹Távozóban így beszélgettek egymás között: "Semmi halálra vagy fogságra méltó dolgot nem tett ez az ember." ³²Agrippa pedig ezt mondta Fesztusznak: "Szabadon lehetne bocsátani ezt az embert, ha nem fellebbezett volna a császárhoz."

Szójegyzék: Beit HáMikdásh (בֵּית הַמִּקְדָּשׁ) – Szentély/Templom • Bátei Kneszet (בָּתֵּי כְּנֶסֶת) – zsinagógák/gyülekezőhelyek • Elohim (אֱלֹהִים) – Teremtő/Hatalmasságok • Goy (גּוֹי) – idegen nép/nemzet • Goyim (גּוֹיִם) – idegen népek/nemzetek • Kohen (כֹּהֵן) – pap • Kohen Gádol (כֹּהֵן גָּדוֹל) – Főpap • Mosheh (מֹשֶׁה) – Mózes/kihúzott • Máshiách (מָשִׁיחַ) – Felkent/Krisztus • Nátzeret (נָצְרַת) – Názáret/őrszem • Perushim (פְּרוּשִׁים) – farizeusok/elkülönülők • Shá'ul (שָׁאוּל) – Saul/elkért • Szátán (שָׂטָן) – Vádló/Ellenség • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם) – a békesség alapja • Yeshuá (יֵשׁוּעַ) – Szabadítás/Megváltó • Yáhudi (יְהוּדִי) – zsidó/Yáhu'Dáh törzse • Yáhudim (יְהוּדִים) – zsidók/Yáhu'Dáh népe • Yáhu'Dáh (יְהוּדָה) – Júdás/dicsőítés • Ádonáj (אֲדֹנָי) – Uram/Ura

¹Miután úgy határoztak, hogy hajón szállítanak bennünket Itáliába, átadták Shá'ult a többi fogollyal együtt a császári csapatból való Juliusz nevű századosnak. ²Azután felszálltunk egy adramittiumi hajóra, amely Ázsia tartomány partvidékét akarta behajózni, és elindultunk. Velünk volt a thesszalonikai macedón Arisztarkhosz is. ³Másnap befutottunk Tzidonba. Mivel Juliusz emberségesen bánt Shá'ullal, megengedte, hogy elmenjen barátaihoz, és azok gondoskodjanak róla. ⁴Onnan továbbindulva Ciprus alatt hajóztunk el, mert ellenszél volt. ⁵Majd Cilicia és Pamfília partja mentén haladva befutottunk a líciai Mirába. ⁶Ott a százados egy Itáliába induló alexandriai hajót talált, és abba szállított be minket. ⁷Több napig tartó lassú hajózás után nagy nehezen jutottunk el Knidoszig; de mivel a szél miatt nem tudtunk kikötni, elhajóztunk Kréta alatt Szalmóné közelében. ⁸Nagy nehezen elhaladtunk mellette, és eljutottunk egy helyre, amelyet Szépkikötőnek neveznek, és amelyhez közel van Lázea városa. ⁹Mivel pedig közben sok idő telt el, és a hajózás is veszedelmessé vált, hiszen a böjt is elmúlt már, Shá'ul figyelmeztette őket: ¹⁰"Férfiak, látom, hogy a további hajózás nem csak a rakományra és a hajóra, hanem életünkre nézve is veszélyessé válik." ¹¹De a százados inkább hitt a kormányosnak és a hajótulajdonosnak, mint annak, amit Shá'ul mondott. ¹²A kikötő nem volt alkalmas a telelésre, s ezért a többség úgy döntött, hogy továbbhajóznak onnan, hátha eljutnak Főnixbe, ahol áttelelhetnek. Ez Kréta egyik kikötője, amely délnyugat és északnyugat felé néz. ¹³Mivel pedig déli szél kezdett fújni, azt hitték, hogy megvalósíthatják elhatározásukat; felszedték tehát a horgonyt, és továbbhajóztak Kréta közelébe.

¹⁴Nemsokára azonban a sziget irányából az "Eurakviló"-nak nevezett szélvihar csapott le a tengerre. ¹⁵Mikor az magával ragadta a hajót, úgyhogy nem tudott a széllel szemben haladni, rábíztuk a hajót, és sodortattuk magunkat vele. ¹⁶Amikor egy kis sziget alá futottunk be, amelyet Klaudának hívnak, csak nagy nehezen tudtuk megtartani a mentőcsónakot. ¹⁷Miután ezt felvonták, óvintézkedéseket tettek: alul átkötötték a hajót, és mivel féltek, hogy a Szirtisz tengeröböl zátonyaira futnak, a horgonyt leeresztették, és úgy sodródtak tova. ¹⁸A vihar hevesen dobált bennünket, azért másnap kidobálták a hajóterhet, ¹⁹harmadnap pedig a hajó felszerelését dobálták ki saját kezükkel. ²⁰Mivel pedig sem a nap, sem a csillagok nem látszottak több napon át, és erős vihar tombolt, végül elveszett megmenekülésünk minden reménye. ²¹Minthogy már sokat éheztek is, Shá'ul felállt közöttük, és így szólt: "Az lett volna a helyes, férfiak, ha rám hallgattok, és nem indulunk el Krétából, hogy elkerüljük ezt a veszélyt és ezt a kárt. ²²Én azonban most is azt tanácsolom nektek, hogy bizakodjatok, mert egy lélek sem vész el közületek, csak a hajó. ²³Mert ma éjjel elém állt annak Elohimnak az Máláchja, akié vagyok, és akinek szolgálok. ²⁴Ez azt mondta: Ne félj, Shá'ul, neked a császár elé kell állnod, és Elohim neked ajándékozta mindazokat, akik veled vannak a hajón. ²⁵Ezért bizakodjatok, férfiak! Én hiszek Elohimnak, hogy úgy lesz, ahogyan nekem megmondta. ²⁶Egy szigetre kell kivetődnünk."

²⁷Eljött a tizennegyedik éjszaka, mióta az Adrián sodródtunk tovább, amikor éjféltájban azt gyanították a hajósok, hogy valamilyen szárazföldhöz közelednek. ²⁸Lebocsátották a mérőónt, és húsz ölet állapítottak meg. Amikor pedig kissé továbbmentek, és ismét lebocsátották, tizenöt ölet állapítottak meg. ²⁹De mivel féltek, hogy esetleg sziklás helyre vetődünk, a hajó farából négy horgonyt vetettek ki, alig várva a virradatot. ³⁰Ekkor azonban a hajósok meg akartak szökni a hajóról. Le akarták ereszteni a mentőcsónakot a tengerre, azzal az ürüggyel, hogy a hajó orrából akarnak horgonyokat kifeszíteni. ³¹Shá'ul azonban így szólt a századoshoz és a katonákhoz: "Ha ezek nem maradnak a hajón, akkor ti sem menekülhettek meg." ³²A katonák ekkor elvágták a mentőcsónak köteleit, és hagyták, hogy elsodorja az ár. ³³Addig pedig, amíg megvirradt, Shá'ul mindnyájukat arra biztatta, hogy egyenek. Így szólt: "Ma a tizennegyedik napja, hogy étlen várakoztok, és semmit sem ettetek. ³⁴Ezért intelek titeket, hogy egyetek, mert az is megmeneküléseteket szolgálja. Mert közületek senkinek sem esik le egyetlen hajszál sem a fejéről." ³⁵E szavak után vette a kenyeret, hálát adott Elohimnak mindnyájuk szeme láttára, megtörte, és enni kezdett. ³⁶Erre mindnyájan nekibátorodtak, és ők is enni kezdtek. ³⁷Lélekszám szerint kétszázhetvenhatan voltunk a hajón. ³⁸Miután jóllaktak, a gabonát a tengerbe szórva könnyítettek a hajón. ³⁹Amikor megvirradt, a szárazföldet nem ismerték fel, de egy öblöt vettek észre, amelynek lapos volt a partja. Elhatározták, hogy ha tudják, erre futtatják rá a hajót. ⁴⁰A horgonyokat eloldották, és a tengerben hagyták, egyúttal a kormányrúd tartóköteleit is megeresztették, és az orrvitorlát szélnek feszítve igyekeztek a part felé. ⁴¹Mikor azonban a földnyelvhez értek, ráfuttatták a hajót, amelynek orra befúródva ott maradt mozdulatlanul, hátsó része pedig a hullámveréstől kezdett szakadozni. ⁴²A katonáknak az volt a szándékuk, hogy megölik a foglyokat, nehogy valaki kiúszva elmeneküljön. ⁴³De a százados meg akarta menteni Shá'ult, visszatartotta őket elhatározásuktól, és megparancsolta, hogy akik úszni tudnak, azok ugorjanak először a tengerbe, és meneküljenek a szárazföldre, ⁴⁴azután a többiek pedig, ki deszkákon, ki a hajó egyéb darabjain. Így történt, hogy mindnyájan szerencsésen kimenekültek a szárazföldre.

Szójegyzék: Elohim (אֱלֹהִים) – Teremtő/Hatalmasságok • Málách (מַלְאָךְ) – angyal/küldött • Shá'ul (שָׁאוּל) – Saul/elkért

¹Miután megmenekültünk, akkor tudtuk meg, hogy Máltának hívják ezt a szigetet. ²A barbárok nem mindennapi emberséget tanúsítottak irántunk, mert tüzet raktak, és a ránk zúduló eső és a hideg miatt mindnyájunkat befogadtak. ³Amikor Shá'ul összegyűjtött egy csomó rőzsét, és a tűzre tette, egy vipera jött elő a melegből, és a kezébe mart. ⁴Amikor a barbárok meglátták a kezéről lecsüngő mérges kígyót, így szóltak egymáshoz: "Bizonyára gyilkos ez az ember, aki a tengerből kimenekült ugyan, de Elohimi bosszúállás nem hagyja élni." Ő azonban lerázta a kígyót a tűzbe, és semmi baja sem esett. ⁵Azok pedig azt várták, hogy feldagad, vagy hirtelen holtan esik össze. Mikor azonban a hosszas várakozás után azt látták, hogy nem történik semmi baja, megváltozott a véleményük, és azt mondták róla, hogy Elohim.

⁷Azon a környéken volt a sziget elöljárójának, Publiusznak a birtoka, aki befogadott minket, és három napon át nagyon barátságosan megvendégelt. ⁸Történt pedig, hogy Publiusz apja lázrohamoktól és vérhastól gyötörve ágynak esett. Shá'ul bement hozzá, és miután imádkozott, rátette a kezét, és meggyógyította. ⁹Miután ez megtörtént, a többi beteg szigetlakó is odament hozzá, és ő meggyógyította őket. ¹⁰Ezért nagy megbecsülésben részesítettek minket, és amikor elhajóztunk, elláttak bennünket minden szükséges dologgal.

¹¹Három hónap múlva azután elindultunk egy alexandriai hajón, amely a szigeten telelt, és amelynek címerében Dioszkurok voltak. ¹²Szirakuzába érkezve ott maradtunk három napig. ¹³Innen a part mentén hajózva megérkeztünk Régiumba, és mivel egy nap múlva feltámadt a déli szél, így másnap Puteoliba értünk. ¹⁴Itt testvéreket találtunk, akik kértek, hogy maradjunk náluk hat napig. Így érkeztünk Rómába. ¹⁵Mikor az ottani testvérek hallottak érkezésünkről, elénk jöttek Appiusz fórumáig és Tres Tabernaeig. Amikor Shá'ul meglátta őket, hálát adott Elohimnak, és megtelt bizakodással.

¹⁶Amikor megérkeztünk Rómába, Shá'ulnak megengedték, hogy külön lakjék az őt őrző katonával. ¹⁷Három nap múlva magához hívatta a Yáhudim ottani elöljáróit. Amikor ezek összegyűltek, így szólt hozzájuk: "Ábámfiai, férfiak, bár semmit sem vétkeztem e nép ellen, vagy ősi szokásaik ellen, Yerusháláyimből mégis foglyul adtak engem a rómaiak kezébe. ¹⁸Miután ezek kihallgattak, szabadon akartak bocsátani, mert semmi halállal büntetendő vétket nem találtak bennem. ¹⁹Mivel azonban ez ellen tiltakoztak a Yáhudim, kénytelen voltam fellebbezni a császárhoz; de nem azért, mintha népem ellen akarnék vádaskodni. ²⁰Emiatt kértem, hogy láthassalak titeket, és beszélhessek veletek, hiszen Yiszrá'El reménységéért viselem ezt a láncot." ²¹Ők pedig ezt mondták erre: "Mi sem levelet nem kaptunk rólad Yáhu'Dáhól, sem az Ábáfiak közül nem jött ide senki, és nem jelentett vagy mondott rólad semmi rosszat. ²²Helyesnek tartjuk tehát, hogy tőled halljuk meg, hogyan gondolkozol. Mert erről az irányzatról tudjuk, hogy mindenfelé ellenzik." ²³Kitűztek tehát neki egy napot, és akkor sokan eljöttek hozzá a szállására. Shá'ul bizonyságot tett előttük Elohim országáról, és reggeltől estig igyekezett őket meggyőzni Yeshuáról Mosheh Toráhja és a próféták alapján. ²⁴Egyesek hittek a beszédének, mások meg nem hittek. ²⁵Mivel nem értettek egyet egymással, szétoszlottak, s ekkor Shá'ul ezt az egy igét mondta nekik: "Helyesen szólt a Ruách HáKodesh Yeshá'Yahu próféta által Ábáitokról, amikor ezt mondta: ²⁶Menj el ehhez a néphez, és mondd meg: Hallván halljatok, és ne értsetek, és látván lássatok, és ne lássátok meg! ²⁷Mert megkövéredett e nép szíve, és fülükkel nehezen hallottak, és szemüket behunyták, hogy ne lássanak szemükkel, és ne halljanak fülükkel, szívükkel ne értsenek, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket. ²⁸Vegyétek tehát tudomásul, hogy a Goyimnak küldetett el Elohimnak ez az üdvössége. Ők pedig meg is fogják azt hallani." ²⁹(Miután ezt mondta, a Yáhudim maguk között sokat vitatkozva eltávoztak.)

³⁰Shá'ul pedig ott maradt két teljes esztendeig saját bérelt szállásán, és fogadta mindazokat, akik felkeresték. ³¹Hirdette Elohim országát, és tanított az Ádonáj Yeshuá HáMáshiáchról, teljes bátorsággal, minden akadályoztatás nélkül.

Szójegyzék: Elohim (אֱלֹהִים) – Teremtő/Hatalmasságok • Goy (גּוֹי) – idegen nép/nemzet • Goyim (גּוֹיִם) – idegen népek/nemzetek • HáMáshiách (הַמָּשִׁיחַ) – a Felkent • Mosheh (מֹשֶׁה) – Mózes/kihúzott • Máshiách (מָשִׁיחַ) – Felkent/Krisztus • Ruách HáKodesh (רוּחַ הַקֹּדֶשׁ) – Szent Szellem • Shá'ul (שָׁאוּל) – Saul/elkért • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם) – a békesség alapja • Yeshuá (יֵשׁוּעַ) – Szabadítás/Megváltó • Yiszrá'El (יִשְׂרָאֵל) – aki El-lel küzd • Yáhudi (יְהוּדִי) – zsidó/Yáhu'Dáh törzse • Yáhudim (יְהוּדִים) – zsidók/Yáhu'Dáh népe • Yáhu'Dáh (יְהוּדָה) – Júdás/dicsőítés • Ábá (אָבָא) – Atya/Édesapa • Ádonáj (אֲדֹנָי) – Uram/Ura

ROMIM