Yahuwah Biblia

¹Ez Yeshua HaMashiah kinyilatkoztatása, amelyet Elohim adott neki, hogy közölje szolgáival mindazt, aminek hamarosan meg kell történnie, és amelyet angyalával elküldve kijelentett szolgájának, Yochanannak. ²Ő pedig bizonyságot tett Elohim igéjéről és Yeshua HaMashiah bizonyságtételéről; mindenről, amit látott. ³Boldog, aki felolvassa, és boldogok, akik hallgatják ezeket a prófétai igéket, és megtartják azt, ami meg van írva bennük: mert az idő közel van.

⁴Yochanan, az Ázsiában levő hét gyülekezetnek: Kegyelem néktek és békesség attól, aki van, és aki volt, és aki eljövendő, és a hét szellemtől, akik trónusa előtt vannak; ⁵és Yeshua HaMashiah-tól, a hű tanútól, aki elsőszülött a halottak közül, és a föld királyainak fejedelme; aki szeret minket, és vére által megszabadított bűneinktől, ⁶aki országa népévé tett minket, papokká Elohim, az ő Atyja előtt: övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen.

⁷Íme, eljön a felhőkön, és meglátja minden szem, azok is, akik átszegezték, és siratja őt a föld minden nemzetsége. Úgy van. Ámen. ⁸Én vagyok az 𐤀 (alef א) és a 𐤕 (tav ת) (a kezdet és a vég) így szól Yahushua Elohim, aki van, és aki volt, és aki eljövendő: El-Sháddáj. ⁹Én, Yochanan, testvéretek és társatok Yeshua-val a szenvedésben, a királyságban és az állhatatosságban, a Patmosz nevű szigeten voltam Elohim igéjéért és Yeshua bizonyságtételéért. ¹⁰Szellemben elragadtattam Yahuwah napján, és hátam mögött hatalmas hangot hallottam, mintha trombitáltak volna, ¹¹amely ezt mondta: „Amit látsz, írd meg egy könyvben, és küldd el a hét gyülekezetnek: Efezusba, Szmirnába, Pergamonba, Thiatirába, Szárdiszba, Filadelfiába és Laodiceába”.

¹²Megfordultam, hogy lássam, milyen hang szólt hozzám, és amikor megfordultam, hét arany gyertyatartót láttam, ¹³és a gyertyatartók között az Emberfiához hasonlót: hosszú palástba volt öltözve, mellén aranyövvel körülövezve; ¹⁴feje és haja fehér volt, mint a hófehér gyapjú, szeme, mint a tűz lángja; ¹⁵lába hasonló volt a kemencében izzó aranyérchez; hangja olyan, mint a nagy vizek zúgása; ¹⁶jobb kezében hét csillagot tartott, szájából kétélű éles kard jött ki, és tekintete olyan volt, mint amikor a nap teljes erejével fénylik.

¹⁷Amikor megláttam, lába elé estem, mint egy halott, ő rám tette jobbját, és így szólt: „Ne félj, én vagyok az első és az utolsó, ¹⁸és az élő: halott voltam, de íme, élek örökkön-örökké, és nálam vannak a halál és a pokol kulcsai. ¹⁹Írd meg tehát, amiket láttál: amik vannak, és amik történni fognak ezek után; ²⁰a hét csillag titkát, amelyet jobb kezemben láttál, és a hét arany gyertyatartót: a hét csillag a hét gyülekezet angyala, a hét gyertyatartó pedig a hét gyülekezet.”

¹Az efezusi gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja az, aki jobb kezében tartja a hét csillagot, aki a hét arany gyertyatartó között jár: ²Tudok cselekedeteidről, fáradozásodról és állhatatosságodról, és arról, hogy nem viselheted el a gonoszokat, és próbára tetted azokat, akik küldötteknek (apostoloknak) mondják magukat, pedig nem azok, és hazugnak találtad őket. ³Tudom, hogy van benned állhatatosság, terhet viseltél az én nevemért, és nem fáradtál meg, ⁴de az a panaszom ellened, hogy nincs meg már benned az első szeretet. ⁵Emlékezzél tehát vissza, honnan estél ki, térj meg, és tedd az előbbiekhez hasonló cselekedeteidet, különben elmegyek hozzád, és kimozdítom gyertyatartódat a helyéből, ha meg nem térsz. ⁶Az viszont megvan benned, hogy gyűlölöd a nikolaiták cselekedeteit, amelyeket én is gyűlölök. ⁷Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Szellem a gyülekezeteknek! Aki győz, annak enni adok az élet fájáról, amely Elohim Kertjében van.”

⁸A szmirnai gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja az első és az utolsó, aki halott volt, és életre kelt: ⁹Tudok nyomorúságodról, és szegénységedről, pedig gazdag vagy, és azok káromlásáról, akik zsidóknak mondják magukat, pedig nem azok, hanem a Shatan zsinagógája. ¹⁰Ne félj attól, amit el fogsz szenvedni. Íme, a Shatan börtönbe fog vetni közületek némelyeket, hogy próbát álljatok ki, és nyomorúságotok lesz tíz napig. Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját. ¹¹Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Szellem a gyülekezeteknek! Aki győz, annak nem árt a második halál.”

¹²A pergamoni gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja az, akinél a kétélű éles kard van: ¹³Tudom, hol van a lakóhelyed: ahol a Shatan trónusa van, de ragaszkodol a nevemhez, és nem tagadtad meg az én hitemet Antipász napjaiban sem, aki hű tanúm, akit megöltek nálatok, ahol a Shatan lakik. ¹⁴De egy kevés panaszom van ellened; mert vannak nálad olyanok, akik Bilám tanítását tartják, aki arra tanította Bálákot, hogy tőrbe csalja Yiszráel fiait, hogy bálványáldozati húst egyenek és paráználkodjanak. ¹⁵Így nálad is vannak olyanok, akik szintén a nikolaiták tanítását tartják. ¹⁶Térj meg tehát, különben elmegyek hozzád hamar, és harcolok ellenük számnak a kardjával. ¹⁷Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Szellem a gyülekezeteknek! Aki győz, annak adok az elrejtett mannából, adok neki fehér kövecskét is, és a kövecskére írva új nevet, amelyet senki sem tud, csak az, aki kapja.”

¹⁸A thiatirai gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja Elohim Fia, akinek olyan a szeme, mint a tűz lángja, és a lába hasonló az aranyérchez: ¹⁹Tudok cselekedeteidről, szeretetedről és hitedről, szolgálatodról és állhatatosságodról, és arról, hogy az utóbbi cselekedeteid többet érnek az elsőknél. ²⁰De az a panaszom ellened, hogy eltűröd Jezábelt, azt az asszonyt, aki prófétának mondja magát és tanít, és eltántorítja szolgáimat, hogy paráználkodjanak és bálványáldozati húst egyenek; ²¹pedig adtam neki időt, hogy megtérjen, de nem akar megtérni paráznaságából. ²²Íme, betegágyba vetem őt, és a vele paráználkodókat nagy nyomorúságba, ha meg nem térnek cselekedeteikből; ²³gyermekeit pedig megölöm döghalállal, és megtudja valamennyi gyülekezet, hogy én vagyok a vesék és a szívek vizsgálója, és megfizetek mindnyájatoknak cselekedeteitek szerint. ²⁴Nektek pedig, a többi thiatirainak, akik nem fogadjátok el azt a tanítást, akik nem ismertétek meg a Shatan mélységeit – amint azt nevezik -, ezt mondom: nem vetek rátok más terhet, ²⁵de amitek van, azt tartsátok meg, amíg eljövök. ²⁶Aki győz, és megtartja mindvégig az én cselekedeteimet, annak hatalmat adok a pogányok felett, ²⁷hogy legeltesse őket vasvesszővel, törje őket össze, mint a cserépedényeket; ahogyan én is hatalmat kaptam erre az én Atyámtól, ²⁸és annak adom a hajnalcsillagot. ²⁹Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Szellem a gyülekezeteknek!”

¹A szárdiszi gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja az, akinél Elohim hét Szelleme és a hét csillag van: Tudok cselekedeteidről, hogy az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy. ²Ébredj fel, és erősítsd meg a többieket, akik halófélben vannak, mert nem találtam cselekedeteidet teljesnek az én Elohim-om előtt. ³Emlékezzél tehát vissza, hogyan kaptad és hallottad: tartsd meg azt, és térj meg! Ha tehát nem ébredsz fel, eljövök, mint a tolvaj, és nem tudod, melyik órában jövök el hozzád. ⁴De vannak nálad néhányan Szárdiszban, akik nem szennyezték be a ruhájukat, és fehérben fognak járni velem együtt, mert méltók rá. ⁵Aki győz, azt öltöztetik fehér ruhába, annak a nevét nem törlöm ki az élet könyvéből, hanem vallást teszek nevéről az én Atyám előtt és angyalai előtt. ⁶Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Szellem a gyülekezeteknek!”

⁷A filadelfiai gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja a Kadosh (Szent), a Tzadik (Igaz), akinél van a David kulcsa, és amit kinyit, senki nem zárja be, és amit bezár, senki nem nyitja ki: ⁸Tudok cselekedeteidről. Íme, nyitott ajtót adtam eléd, amelyet senki sem zárhat be, mert bár kevés erőd van, mégis megtartottad az én igémet, és nem tagadtad meg az én nevemet. ⁹Íme, neked adok némelyeket a Shatan zsinagógájából, azokból, akik zsidóknak mondják magukat, pedig nem azok, hanem hazudnak: íme, megteszem velük, hogy eljöjjenek, és leboruljanak a te lábad előtt, és megtudják, hogy én szeretlek téged. ¹⁰Mivel megtartottad állhatatosságra intő beszédemet, én is megtartalak téged a kísértés órájában, amely el fog jönni az egész világra, hogy megkísértse azokat, akik a földön laknak. ¹¹Eljövök hamar: tartsd meg, amid van, hogy senki el ne vegye koronádat. ¹²Aki győz, azt oszloppá teszem az én Elohim-om templomában, és onnan nem kerül ki többé, felírom rá az én Elohim-om nevét, és az én Elohim-om városának, az új Yerushalaim-nak a nevét, amely a mennyből száll alá az én Elohim-omtól, és az én új nevemet. ¹³Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Szellem a gyülekezeteknek!”

¹⁴A laodiceai gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja az Ámen, a hű és igaz tanú, Elohim teremtésének kezdete: ¹⁵Tudok cselekedeteidről, hogy nem vagy sem hideg, sem forró. Bárcsak hideg volnál, vagy forró! ¹⁶Így mivel langyos vagy, és sem forró, sem pedig hideg: kiköplek a számból. ¹⁷Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, meggazdagodtam, és nincs szükségem semmire; de nem tudod, hogy te vagy a nyomorult, a szánalmas és a szegény, a vak és a mezítelen: ¹⁸tanácsolom neked, végy tőlem tűzben izzított aranyat, hogy meggazdagodj, és fehér ruhát, hogy felöltözz, és ne lássék szégyenletes mezítelenséged; és végy gyógyító írt, hogy bekend a szemed, és láss. ¹⁹Akit én szeretek, megfeddem és megfenyítem: igyekezz tehát, és térj meg! ²⁰Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem. ²¹Aki győz, annak megadom, hogy velem együtt üljön az én trónusomon; mint ahogy én is győztem, és Atyámmal együtt ülök az ő trónusán. ²²Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Szellem a gyülekezeteknek!”

¹Ezek után láttam, hogy íme, nyitva van egy ajtó a mennyben, és az előbbi hang, amelyet olyannak hallottam, mint egy trombitáét, beszél velem, és így szól: „Jöjj fel ide, és megmutatom neked azokat, amiknek meg kell történniük.” ²Azonnal elragadtattam szellemben, és íme, egy trónus állt a mennyben, és a trónuson ült valaki. ³Aki ott ült, hasonlónak látszott a jáspishoz és a karneolhoz; és a trónus körül szivárvány volt, amely pedig a smaragdhoz látszott hasonlónak. ⁴A trónus körül láttam huszonnégy trónt, és a trónusokon huszonnégy vént, amint ott ültek fehér ruhába öltözve, és a fejükön aranykorona. ⁵A trónusból villámok törtek elő, hangok és mennydörgések; a trónus előtt pedig hét lámpás égett lobogó lánggal: Elohim hét Szelleme. ⁶A trónus előtt mintha üvegtenger lett volna, kristályhoz hasonló, és a trónusnál középen négy élőlény, elöl és hátul szemekkel tele.

⁷Az első élőlény oroszlánhoz, a második bikához volt hasonló, a harmadik élőlénynek olyan arca volt, mint egy embernek, a negyedik élőlény pedig repülő sashoz hasonlított. ⁸A négy élőlény, amelynek egyenként hat szárnya volt, körös-körül és belül tele volt szemekkel, és szünet nélkül, éjjel és nappal ezt mondta: „Kadosh, Kadosh, Kadosh (szent) vagy Yahuwah, Elohéi Tzebaot (Seregek Elohim-ja), aki volt, és aki van, és aki eljövendő!” ⁹És amikor az élőlények dicsőséget, tisztességet és hálát adnak a trónuson ülőnek, aki örökkön-örökké él, ¹⁰leborul a huszonnégy vén a trónuson ülő előtt, és imádja az örökkön-örökké élőt; koronájukat is leteszik a trónus elé, és ezt mondják: ¹¹„Méltó vagy, Yahuwah-ánk és Elohim-unk, hogy tied legyen a dicsőség, a tisztesség és a hatalom, mert te teremtettél mindent, és minden a te akaratodból lett és teremtetett”

¹És láttam a trónuson ülő jobb kezében egy könyvet, belül és kívül teleírva, hét pecséttel lepecsételve; ²és láttam egy erős angyalt, aki hatalmas hangon hirdette: „Ki méltó arra, hogy felnyissa a könyvet, és feltörje pecsétjeit?” ³De sem a mennyben, sem a földön, sem a föld alatt nem tudta senki felnyitni a könyvet, sem beletekinteni abba. ⁴És nagyon sírtam, mert senki sem bizonyult méltónak arra, hogy felnyissa a könyvet, és hogy beletekintsen. ⁵Ekkor a vének közül egy így szólt hozzám: „Ne sírj! Íme, győzött az oroszlán Yehuda törzséből, a David utóda, és felnyitja a könyvet és hét pecsétjét”.

⁶És láttam, hogy a trónus és a négy élőlény közelében, a vének között, ott áll a Bárány: olyan volt, mint akit megöltek; hét szarva volt, és hét szeme: Elohim hét Szelleme az, akiket elküldött az egész földre. ⁷A Bárány odament, és átvette a könyvet a trónuson ülő jobb kezéből; ⁸és amikor átvette a könyvet, a négy élőlény és a huszonnégy vén leborult a Bárány előtt – mindegyiknél hárfa volt és aranycsésze, tele füstölőszerrel: a szentek imádságai ezek -, ⁹és új éneket énekeltek ekképpen: „Méltó vagy arra, hogy átvedd a könyvet, és feltörd annak pecsétjeit, mert megölettél és véreddel vásároltad meg őket Elohim-nak minden törzsből és nyelvből, minden nemzetből és népből; ¹⁰és királysággá és papokká tetted őket a mi Elohim-unknak, és uralkodni fognak a földön.”

¹¹És láttam, és sok angyal hangját hallottam a trónus, az élőlények és a vének körül, számuk tízezerszer tízezer és ezerszer ezer volt; ¹²és így szóltak hatalmas hangon: „Méltó a megöletett Bárány, hogy övé legyen az erő és a gazdagság, a bölcsesség és a hatalom, a tisztesség, a dicsőség és az áldás!” ¹³És hallottam, hogy minden teremtmény, a mennyben és a földön, a föld alatt és a tengerben, és minden, ami ezekben van, ezt mondta: „A királyi széken ülőé és a Bárányé az áldás és a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké?” ¹⁴A négy élőlény így szólt: „Ámen!” És a vének leborultak, és imádták őt.

¹És láttam, amikor a Bárány feltörte a hét pecsét közül az elsőt, és hallottam, hogy a négy élőlény közül az egyik mennydörgéshez hasonló hangon szól: „Jöjj!” ²És láttam: íme, egy fehér ló, a rajta ülőnek íja volt, és korona adatott neki, és győzelmesen vonult ki, hogy újra győzzön. ³Amikor feltörte a második pecsétet, hallottam, hogy a második élőlény szól: „Jöjj!” ⁴És kijött egy másik ló, egy tűzvörös, és a rajta ülőnek megadatott, hogy elvegye a békességet a földről, sőt hogy öldössék egymást az emberek; és nagy kard adatott neki. ⁵Amikor feltörte a harmadik pecsétet, hallottam, hogy a harmadik élőlény szól: „Jöjj!” És láttam: íme, egy fekete ló, a rajta ülőnek mérleg volt a kezében. ⁶És hallottam, hogy egy hang szól a négy élőlény között a középen: „Egy mérce búza egy dénár, és három mérce árpa egy dénár, de az olajat és a bort ne bántsd”. ⁷Amikor feltörte a negyedik pecsétet, hallottam a negyedik élőlény hangját, amint így szól: „Jöjj!” ⁸És láttam: íme, egy fakó ló, a rajta ülőnek neve Halál, és a Pokol követte őt; és hatalom adatott nekik a föld negyedrészén, hogy öljenek karddal, éhínséggel és döghalállal, és a föld vadállatai által. ⁹És amikor feltörte az ötödik pecsétet, láttam az oltár alatt azoknak a lelkét, akiket Elohim igéjéért öltek meg, és azért a bizonyságtételért, amelyet megtartottak. ¹⁰És hatalmas hangon kiáltották: „Yahuwah, aki szent és igaz vagy, meddig nem ítélsz, és meddig nem állsz bosszút a mi vérünkért azokon, akik a földön laknak?” ¹¹Akkor fehér ruha adatott mindegyiküknek, és megmondatott nekik, hogy nyugodjanak még egy kis ideig, amíg teljes nem lesz azoknak a szolgatársaiknak és testvéreiknek a száma, akiket ugyanúgy megölnek, mint őket. ¹²És láttam, amikor feltörte a hatodik pecsétet: nagy földrengés támadt, és a nap elsötétült, mint egy fekete szőrcsuha, a telihold olyan lett, mint a vér, ¹³és az ég csillagai lehullottak a földre, ahogyan a fügefa hullatja éretlen gyümölcsét, amikor nagy szél rázza; ¹⁴az ég is eltűnt, mint egy felgöngyölődő papírtekercs, minden hegy és sziget elmozdult a helyéről. ¹⁵A föld királyai, a fejedelmek és a vezérek, a gazdagok és a hatalmasok, a szolgák és a szabadok mind elrejtőztek a barlangokban és a hegyek szikláiban, ¹⁶és így szóltak a hegyekhez és a sziklákhoz: „Essetek ránk, és rejtsetek el minket a királyi trónuson ülő arca elől, és a Bárány haragja elől, ¹⁷mert eljött az ő haragjuk nagy napja, és ki állhat meg?”

¹Ezután láttam négy angyalt állni a föld négy sarkán, amint féken tartották a föld négy szelét, hogy ne fújjon szél a földre, se a tengerre, se a fákra. ²Láttam egy másik angyalt is feljönni napkelet felől, akinél az élő Elohim pecsétje volt, és hatalmas hangon odakiáltott a négy angyalnak, akiknek megadatott, hogy ártsanak a földnek és a tengernek, ³és így szólt: „Ne ártsatok a földnek, se a tengernek, se a fáknak addig, amíg homlokukon pecséttel meg nem jelöljük a mi Elohim-unk szolgáit”. ⁴És hallottam a pecséttel megjelöltek számát: száznegyvennégyezer pecséttel megjelölt Yiszráel fiainak minden törzséből: ⁵Yehuda törzséből tizenkétezer pecséttel megjelölt, Reuven törzséből tizenkétezer, Gad törzséből tizenkétezer, ⁶Asher törzséből tizenkétezer, Naftali törzséből tizenkétezer, Menasheh törzséből tizenkétezer, ⁷Shimeon törzséből tizenkétezer, Levi törzséből tizenkétezer, Yisszákhár törzséből tizenkétezer, ⁸Zebulón törzséből tizenkétezer, Yoszef törzséből tizenkétezer, Binyamin törzséből tizenkétezer pecséttel megjelölt.

⁹Ezek után láttam: íme, nagy sokaság volt ott, amelyet megszámlálni senki sem tudott, minden nemzetből és törzsből, népből és nyelvből; a trónus előtt és a Bárány előtt álltak fehér ruhába öltözve, kezükben pedig pálmaágak, ¹⁰és hatalmas hangon kiáltottak: „Az üdvösség a mi Elohim-unké, aki a trónuson ül, és a Bárányé!” ¹¹Az angyalok mind ott álltak a trónus, a vének és a négy élőlény körül, arcra borultak a trónus előtt, és imádták Elohim-ot ¹²eképpen: „Ámen! Az áldás, a dicsőség és a bölcsesség, a hálaadás és a tisztesség, a hatalom és az erő a mi Elohim-unké örökkön-örökké. Ámen.”

¹³Ekkor megszólalt egy a vének közül, és megkérdezte tőlem: „Kik ezek a fehér ruhába öltözöttek, és honnan jöttek?” ¹⁴Ezt mondtam nekik: „URam, te tudod”. Mire ő így válaszolt: „Ezek azok, akik a nagy nyomorúságból jöttek, és megmosták ruhájukat, és megfehérítették a Bárány vérében. ¹⁵Ezért vannak Elohim trónusa előtt, és szolgálják őt éjjel és nappal az ő templomában, és a trónuson ülő velük lakik. ¹⁶Nem éheznek és nem szomjaznak többé, sem a nap nem tűz rájuk, sem semmi más hőség, ¹⁷mert a Bárány, aki középen a trónusnál van, legelteti őket, elvezeti őket az élet vizének forrásaihoz, és Elohim letöröl szemükről minden könnyet.”

¹Amikor feltörte a hetedik pecsétet, csend lett a mennyben, mintegy fél óráig. ²És láttam a hét angyalt, akik Elohim előtt álltak, és adatott azoknak hét trombita. ³Egy másik angyal is odajött és megállt az oltárnál, kezében aranyfüstölő, és adatott neki sok füstölőszer, hogy a szentek imádságaihoz tegye az aranyoltárra, amely a trónus előtt van. ⁴És felszállt a füstölőszerek füstje a szentek imádságaival az angyal kezéből Elohim elé. ⁵Ekkor vette az angyal a füstölőt, megtöltötte az oltár tüzéből, és ledobta a földre: mennydörgés és zúgás, villámlás és földrengés támadt. ⁶A hét angyal pedig, akinél a hét trombita volt, felkészült, hogy trombitáljon.

⁷Trombitált az első, és jégeső támadt, és tűz vérrel keverve, és lehullott a földre: megégett a föld harmada, megégett a fák harmada és megégett a zöld fű is mind. ⁸A második angyal is trombitált, és valami tűzzel égő nagy hegy zuhant a tengerbe, és a tenger harmada vérré lett: ⁹elpusztult a tenger teremtményeinek harmada, amiben csak élet volt, és megsemmisült a hajók harmada is. ¹⁰A harmadik angyal is trombitált, és az égből egy nagy égő csillag hullott le, mint egy lámpás, és ráesett a folyók harmadára, és a vizek forrásaira. ¹¹A csillag neve pedig Üröm, és ürömmé lett a vizek harmada, és sok ember meghalt a vizektől, mert azok keserűvé váltak. ¹²A negyedik angyal is trombitált, és csapás érte a nap harmadát, a hold harmadát és a csillagok harmadát, hogy elsötétüljön harmadrészük, a nappal se legyen világos harmadáig, az éjszaka is ugyanígy. ¹³Ekkor láttam és hallottam, hogy egy magányos sas átrepül az ég közepén, és hatalmas hangon ezt mondja: „Jaj, jaj, jaj azoknak, akik a földön laknak, a másik három angyal trombitájának hangja miatt, akik még ezután trombitálnak.”

¹Az ötödik angyal is trombitált, és láttam, hogy egy csillag leesett az égből a földre, és neki adatott az alvilág mélységének kulcsa. ²Felnyitotta az alvilág mélységét, és füst szállt fel onnan, mint egy nagy kemence füstje, és elsötétült a nap és a levegő a mélység füstjétől. ³Sáskák jöttek ki a füstből a földre, és olyan erő adatott nekik, amilyen ereje van a földi skorpiónak. ⁴És megmondatott nekik, hogy ne bántsák a földön a füvet, se a zöldet, se az élő fát, hanem csak azokat az embereket, akiknek a homlokán nincs ott Elohim pecsétje. ⁵És parancsot kaptak, hogy ne öljék meg őket, hanem kínozzák öt hónapon át, és olyan legyen a kínjuk, mint amit a skorpió okoz, amikor megmarja az embert. ⁶Azokban a napokban keresik az emberek a halált, de nem találják, és vágynak meghalni, de fut előlük a halál. ⁷A sáskák alakja a harcra felkészített lovakéhoz volt hasonló: fejükön valami aranyhoz hasonló korona, arcuk mint az ember arca, ⁸sörényük, mint az asszonyok haja, foguk, mint az oroszláné, ⁹és páncéljuk olyan, mint a vaspáncél; szárnyaik zúgása, mint sok lovas hadiszekér hangja, amikor harcba rohannak. ¹⁰Farkuk is volt, a skorpiókéhoz hasonló, volt fullánkjuk is, és a farkukban volt az erejük ahhoz, hogy az embereket öt hónapon át gyötörjék. ¹¹Királyuk az alvilág angyala volt, neve héberül Abaddón, a görögben pedig az Apollyon, vagyis a Pusztító nevet viseli. ¹²Az első jaj elmúlt, s íme: még két jaj következik ezek után.

¹³A hatodik angyal is trombitált, és hallottam egy hangot Elohim előtt álló arany oltár négy szarva közül, ¹⁴amely ezt mondta a hatodik angyalnak, akinél a trombita volt: „Oldd el a négy angyalt, akik meg vannak kötve a nagy folyamnál, a Perat-nál (Eufrátesznél)„. ¹⁵És eloldatott a négy angyal, akik készenlétben álltak órára, napra, hónapra és esztendőre, hogy megöljék az emberek egyharmadát. ¹⁶A lovasseregek száma húszezerszer tízezer volt: hallottam a számukat. ¹⁷A látomásban ilyennek láttam a lovakat és a rajtuk ülőket: tűzvörös, jácintkék és kénsárga páncéljuk volt, a lovak feje pedig olyan volt, mint az oroszlánok feje, és a szájukból tűz, füst meg kén ömlött. ¹⁸Ez a három csapás ölte meg az emberek egyharmadát: a tűz, a füst és a kén, amely a szájukból ömlött. ¹⁹Ezeknek a lovaknak az ereje a szájukban és a farkukban van, mert a farkuk kígyóhoz hasonló és fejjel végződik, és ezzel ártanak. ²⁰A többi ember pedig, akiket nem öltek meg ezek a csapások, nem tértek meg kezük alkotásaitól, hanem imádták a démonokát és a bálványokat, amelyeket aranyból és ezüstből, rézből, kőből meg fából készítettek, és amelyek sem látni, sem hallani, sem járni nem tudnak; ²¹és nem tértek meg gyilkosságaikból, varázslásaikból, paráználkodásaikból és lopásaikból sem.

¹És láttam, hogy egy másik erős angyal leszáll az égből. Felhőbe volt öltözve, a fején szivárvány, az arca olyan, mint a nap, a lába pedig mint a tűzoszlop: ²kezében nyitott könyvecske volt, jobb lábát rátette a tengerre, a balt pedig a földre, ³és felkiáltott hatalmas hangon, ahogyan az oroszlán ordít; és amikor felkiáltott, megszólalt a hét mennydörgés a maga hangján. ⁴Amikor megszólalt a hét mennydörgés, írni akartam, de hallottam egy hangot az égből, amely így szólt: „Pecsételd le, amiket a hét mennydörgés mondott, és ne írd le”. ⁵Ekkor az angyal, akit állni láttam a tengeren és a földön, felemelte jobb kezét az égre, ⁶és megesküdött az örökkön-örökké élőre, aki teremtette a mennyet és a benne levőket, a földet és a rajta levőket, a tengert és a benne levőket, hogy nem lesz többé idő, ⁷hanem azokban a napokban, amikor megszólal a hetedik angyal trombitájának hangja: beteljesedik Elohim titka, ahogyan hírül adta azt szolgáinak, a prófétáknak.

⁸Ekkor az a hang, amelyet a mennyből hallottam, ismét beszélt velem, és így szólt: „Menj el, vedd át a nyitott könyvet, amely az angyal kezében van, aki a tengeren és a földön áll”. ⁹Odamentem az angyalhoz, és kértem tőle, hogy adja át nekem a könyvecskét. Ő pedig így szólt hozzám: „Vedd át, és edd meg: keserűvé teszi a gyomrodat, a szádban pedig édes lesz, mint a méz”. ¹⁰Átvettem az angyal kezéből a könyvecskét, és megettem: a számban olyan édes volt, mint a méz, de amikor megettem, keserűvé lett a gyomrom. ¹¹És ez a szó hangzott felém: „Ismét prófétálnod kell sok népről és nemzetről, nyelvről és királyról”.

¹Ekkor bírói pálcához hasonló, mérővesszőt adtak a kezembe, és ez a szó hangzott: „Kelj fel, és mérd meg Elohim templomát, az oltárt és az ott imádkozókat; ²de a templom külső udvarát hagyd ki, és ne mérd meg, mert megadatott a pogányoknak, hogy a szent várost tapodják negyvenkét hónapig. ³Az én Két Tanúmnak pedig megadom, hogy ezerkétszázhatvan napig prófétáljanak zsákruhába öltözve”. ⁴Ez a kettő pedig a Két Olajfa és a Két Menorah, amelyek a föld Elohim-ja előtt állnak. ⁵Ha valaki bántani akarja őket, tűz tör elő szájukból, és megemészti ellenségeiket, és ha valaki bántani akarja őket, annak így kell megöletnie. ⁶Nekik megvan az a hatalmuk, hogy bezárják az eget, hogy ne essék eső prófétálásuk napjaiban; és van hatalmuk arra, hogy a vizeket vérré változtassák, és megverjék a földet mindenféle csapással, ahányszor csak akarják. ⁷És amikor bevégzik bizonyságtételüket, a fenevad, amely feljön az alvilágból, hadat indít ellenük, legyőzi és megöli őket. ⁸Holttestük a nagy város utcáján hever, amelynek neve szellemi értelemben Sodoma és Egyiptom, ahol az ő URukat is megfeszítették. ⁹A népek és törzsek, a nyelvek és nemzetek fiai látják az ő holttestüket három és fél napig, de nem engedik sírba tenni. ¹⁰A föld lakói pedig örülnek ennek és vigadnak, ajándékokat küldenek egymásnak: mert ez a Két Próféta gyötörte meg a föld lakóit. ¹¹A három és fél nap elmúltával azután Elohim-tól az élet Szelleme szállt beléjük, és lábra álltak. Nagy félelem fogta el azokat, akik látták őket. ¹²És hatalmas hangot hallottak a mennyből, amely így szólt a Két Prófétához: „Jöjjetek fel ide!” És ellenségeik szemeláttára felmentek a felhőben a mennybe. ¹³Abban az órában nagy földrengés támadt, és a város tizedrésze összedőlt, a földrengés megölt hétezer főnyi embertömeget, a többieket pedig rémület szállta meg, és dicsőítették a menny Elohim-ját. ¹⁴A második jaj elmúlt: íme, a harmadik jaj eljön hamar.

¹⁵A hetedik angyal is trombitált, és hatalmas hangok szólaltak meg a mennyben: „A világ felett a királyi uralom a mi URunké, az ő Mashiah-jáé lett, és ő fog uralkodni örökkön-örökké”. ¹⁶Ekkor a huszonnégy vén, akik Elohim előtt ülnek trónjaikon, arcra borultak és imádták Elohim-ot, ¹⁷és így szóltak: „Hálát adunk neked, Yahuwah-ánk, mindenható Elohim, aki vagy, és aki voltál, hogy kezedbe vetted nagy hatalmadat, és uralkodsz. ¹⁸Haragra lobbantak a népek, de eljött a te haragod és a halottak felett való ítélet ideje, hogy megadd a jutalmat szolgáidnak, a prófétáknak és a szenteknek; és azoknak, akik félik a te nevedet, a kicsiknek és a nagyoknak, hogy elpusztítsd azokat, akik pusztítják a földet.” ¹⁹És megnyílt Elohim temploma a mennyben, és megjelent templomában az ő szövetségének ládája, és villámlás, zúgás és mennydörgés, földrengés és nagy jégeső támadt.

⁷Ezután háború támadt a mennyben: Mikha’el és angyalai harcra keltek a sárkánnyal, és a sárkány is harcra kelt angyalaival együtt, ⁸de nem tudott felülkerekedni; és azért többé nem volt maradása a mennyben. ⁹És levettetett a hatalmas sárkány, az ősi kígyó, akit ördögnek és Shatannak hívnak, aki megtéveszti az egész földkerekséget; levettetett a földre, és vele együtt angyalai is levettettek. ¹⁰Hallottam, hogy egy hatalmas hang megszólal a mennyben: „Most lett a mi Elohim-unké az üdvösség, az erő és a királyság, a hatalom pedig az ő Mashiah-jáé, mert levettetett testvéreink vádlója, aki a mi Elohim-unk színe előtt éjjel és nappal vádolta őket. ¹¹Legyőzték őt a Bárány vérével és bizonyságtételük igéjével azok, akik nem kímélték életüket mindhalálig. ¹²Ezért vigadjatok egek, és akik bennük lakoztok: jaj a földnek és a tengernek, mert leszállt hozzátok a Shatan nagy haraggal, mivel tudja, hogy kevés ideje van”.

¹³Amikor látta a sárkány, hogy levettetett a földre, üldözőbe vette az asszonyt, aki a fiúgyermeket szülte; ¹⁴de az asszonynak a nagy sas két szárnya adatott, hogy a pusztába repüljön az ő helyére, hogy ott tápláltassék ideig, időkig és idő feléig a kígyó elől elrejtve. ¹⁵A kígyó pedig a szájából folyónyi vizet árasztott az asszony után, hogy elsodortassa az árral. ¹⁶De segített a föld az asszonynak: megnyitotta a föld a száját, és elnyelte a folyót, amelyet a sárkány árasztott a szájából. ¹⁷Megharagudott a sárkány az asszonyra, és elment, hogy hadat indítson a többiek ellen, akik az asszony utódai közül valók, akik megtartják Elohim parancsait, akiknél megvan a Yeshua bizonyságtétele, ¹⁸ és odaállt a tenger fövenyére.

¹És láttam, hogy a tengerből feljön egy fenevad, tíz szarva és hét feje volt, szarvain tíz korona, és a fejein Elohim-káromló nevek. ²Ez a fenevad, amelyet láttam, párduchoz hasonlított, lába, mint a medvéé, szája, mint az oroszláné: a sárkány átadta neki erejét, trónját és nagy hatalmát. ³Láttam azt is, hogy az egyik feje szinte halálosan megsebesült, de halálos sebe meggyógyult. Az egész föld csodálta a fenevadat: ⁴imádták a sárkányt, hogy átadta a hatalmat a fenevadnak, imádták a fenevadat is, és így szóltak: „Ki hasonló a fenevadhoz, és ki tudna vele harcra kelni?” ⁵És adatott neki nagyokat mondó és Elohim-káromló száj, adatott neki hatalom a cselekvésre negyvenkét hónapon át; ⁶és megnyitotta száját káromlásra Elohim ellen, hogy káromolja az ő nevét és sátorát, azokat, akik a mennyben laknak. ⁷Megadatott neki, hogy hadat indítson a szentek ellen, és legyőzze őket, megadatott neki a hatalom minden törzs és nép, minden nyelv és nemzet felett: ⁸hogy imádja őt mindenki, aki a földön lakik, akinek neve nincs beírva a megöletett Bárány életkönyvébe a világ kezdete óta. ⁹Ha valakinek van füle, hallja! ¹⁰Ha valakire fogság vár, fogságra jut; ha valakinek kard által kell meghalnia, kard által hal meg. Itt van a helye a szentek állhatatosságának és hitének.

¹¹És láttam, hogy a földből feljön egy másik fenevad; két szarva volt, amely hasonló volt a Bárányéhoz, de úgy beszélt, mint a sárkány. ¹²Ez gyakorolja az első fenevad teljes hatalmát az ő nevében, és rábírja a földet és lakóit, hogy imádják az első fenevadat, amelynek meggyógyult a halálos sebe. ¹³Nagy jeleket tesz, még tüzet is parancsol le az égből a földre, az emberek szeme láttára; ¹⁴és megtéveszti a föld lakóit azokkal a jelekkel, amelyeket képes megtenni a fenevad nevében; és azt mondja a föld lakóinak, hogy készítsenek bálványképet a fenevad tiszteletére, akin a kard által ejtett seb van, de életre kelt. ¹⁵Megadatott neki, hogy szellemet leheljen a fenevad képmásába, hogy megszólaljon a fenevad képmása, és hogy akik nem imádják a fenevad képmását, azokat mind megölesse. ¹⁶És megadatott neki, hogy mindenkit, kicsiket és nagyokat, gazdagokat és szegényeket, szabadokat és szolgákat jobb kezükön vagy homlokukon bélyeggel jelöltessen meg, ¹⁷és hogy senki se vehessen vagy adhasson, csak az, akin bélyegként rajta van a fenevad neve vagy nevének a száma. ¹⁸Itt van helye a bölcsességnek! Akinek van értelme, számítsa ki a fenevad számát, mert egy embernek a száma az. Az ő száma pedig χ ξ ϛ (görög: Xi, Shi, Stigma: hatszázhatvanhat).

¹És láttam: íme, a Bárány ott állt a Tzion hegyén, és vele száznegyvennégyezren, akiknek a homlokára az ő neve és Atyjának a neve volt felírva. ²Hallottam egy hangot a mennyből, mint nagy vizek zúgását, és mint hatalmas mennydörgés hangját; és a hang, amelyet hallottam, olyan volt, mint a hárfásoké, amikor hárfán játszanak. ³És új éneket énekelnek a trónus előtt, a négy élőlény és a vének előtt, és senki sem tudta megtanulni ezt az éneket, csak az a száznegyvennégyezer, akik áron vétettek meg a földről: ⁴ezek nem szennyezték be magukat nőkkel, mert szüzek, ezek követik a Bárányt, ahova megy, ezek vétettek meg áron az emberek közül első zsengéül Elohim-nak és a Báránynak, ⁵és szájukban nem találtatott hazugság: ezek feddhetetlenek.

⁶És láttam, hogy egy másik angyal repül az ég közepén: az örök evangélium volt nála, és hirdette azoknak, akik a földön laknak, minden népnek és törzsnek, minden nyelvnek és nemzetnek; ⁷és hatalmas hangon így szólt: „Féljétek Elohim-ot, és adjatok neki dicsőséget, mert eljött ítéletének órája; imádjátok azt, aki teremtette a mennyet és a földet, a tengert és a vizek forrásait!” ⁸Egy második angyal követte őt, aki így szólt: „Elesett, elesett a nagy Babilon, amely féktelen paráznasága borával itatott meg minden népet”. ⁹Egy harmadik angyal is követte őket, és így szólt hatalmas hangon: „Ha valaki imádja a fenevadat és annak a képmását, és felveszi annak a bélyegét a homlokára vagy a kezére, ¹⁰az is inni fog Elohim haragjának borából, amely készen van elegyítetlenül haragjának poharában, és gyötrődni fog tűzben és kénben a szent angyalok és a Bárány előtt; ¹¹gyötrődésük füstje száll felfelé örökkön-örökké, és sem éjjel, sem nappal nincs nyugalmuk azoknak, akik imádják a fenevadat és az ő képmását, és akik magukra veszik az ő nevének bélyegét. ¹²Itt van helye a szentek állhatatosságának, akik megtartják Elohim parancsait és a Yeshua hitét”. ¹³És hallottam egy hangot az égből, amely ezt mondta: „Írd meg: Boldogok a halottak, akik Yahushua-ban halnak meg, mostantól fogva. Bizony, ezt mondja Ruach HaKodesh, mert megnyugszanak fáradozásaiktól, mert cselekedeteik követik őket”.

¹⁴És láttam: íme, egy fehér felhő, és a felhőn ült valaki, az Emberfiához hasonló: a fején aranykorona volt, a kezében pedig éles sarló. ¹⁵Egy másik angyal jött ki a templomból, és hatalmas hangon kiáltott a felhőn ülőnek: „Ereszd neki a sarlódat, és arass, itt az aratás órája, mert beérett az aratnivaló a földön.” ¹⁶A felhőn ülő pedig ledobta a sarlóját a földre; és learatták a földet. ¹⁷Egy másik angyal is jött ki a mennyei templomból, akinél szintén éles sarló volt. ¹⁸Az oltártól pedig ismét egy angyal jött ki, akinek hatalma volt a tűzön, és hatalmas hangon kiáltott annak, akinél az éles sarló volt: „Ereszd neki éles sarlódat, és szüreteld le a föld szőlőjének fürtjeit, mert megértek a szemei”. ¹⁹Az angyal ledobta éles sarlóját a földre, leszüretelte a föld szőlőjét, és belevetette Elohim haragjának nagy borsajtójába; ²⁰megtaposták a borsajtót a városon kívül, és a borsajtóból vér ömlött ki, amely a lovak zablájáig ért ezerhatszáz futamnyira.

¹És láttam egy másik nagy és csodálatos jelet a mennyben: hét angyalt, akiknél az utolsó hét csapás volt, mert ezekkel teljesedett be Elohim haragja. ²És láttam valami üvegtengerfélét, amely tűzzel volt vegyítve, és láttam azokat, akik legyőzték a fenevadat, annak képmását és nevének számát, amint az üvegtengernél álltak Elohim hárfáival, ³és énekelték Moshenak, Elohim szolgájának énekét és a Bárány énekét: „Nagyok és csodálatosak a te műveid, Yahuwah Elohim Tzebaot-ja (Seregek), igazságosak és igazak a te utaid, népek királya: ⁴ki ne félne téged, Yahushua, és ki ne dicsőítené a te nevedet, hiszen egyedül te vagy szent: mert a népek eljönnek mind, és leborulnak előtted, mert nyilvánvalóvá lettek igazságos ítéleteid”.

⁵Ezek után láttam, hogy megnyílt a bizonyságtétel sátrának szentélye a mennyben, ⁶és kijött a szentélyből a hét angyal, akiknél a hét csapás volt: tiszta fénylő gyolcsba voltak öltözve, és mellüket aranyöv vette körül. ⁷És a négy élőlény közül az egyik átadott a hét angyalnak hét arany poharat, telve az örökkön-örökké élő Elohim haragjával. ⁸A szentély megtelt füsttel Elohim dicsőségétől és hatalmától, és senki sem mehetett be a szentélybe, míg be nem teljesedett a hét angyal hét csapása.

¹Ekkor hallottam, hogy a szentélyből egy hatalmas hang így szólt a hét angyalhoz: „Menjetek el, és öntsétek ki Elohim haragjának hét poharát a földre!”

²Elment az első, kiöntötte a poharát a földre, és csúnya, rosszindulatú fekély támadt azokon az embereken, akiken a fenevad bélyege volt, és akik az ő képmását imádták.

³A második angyal is kiöntötte a poharát a tengerbe, és az olyanná lett, mint a halott vére, és minden élőlény elpusztult a tengerben.

⁴A harmadik angyal is kiöntötte a poharát a folyókba és a vizek forrásaiba, és azok vérré változtak. ⁵És hallottam, hogy a vizek angyala így szólt: „Igazságos vagy te, a Szent, aki vagy, és aki voltál, hogy így ítéltél; ⁶mivel szentek és próféták vérét ontották ki, te is vért adtál nekik inni: megérdemelték.” ⁷És hallottam, hogy így szólt az oltár: „Igen, ÚRam, mindenható Elohim, igazak és igazságosak a te ítéleteid”.

⁸A negyedik angyal is kiöntötte a poharát a napra, és megadatott neki, hogy gyötörje az embereket annak tűző sugarával; ⁹és az emberek gyötrődtek a nagy hőségben, és káromolták Elohim nevét, akinek hatalma van ezek fölött a csapások fölött, de nem tértek meg, hogy dicsőséget adjanak neki.

¹⁰Az ötödik is kiöntötte a poharát a fenevad trónjára: országa elsötétült, nyelvüket rágták kínjukban, ¹¹kínjaik és fekélyeik miatt káromolták a menny Elohim-ját, de nem tértek meg cselekedeteikből.

¹²A hatodik is kiöntötte a poharát a nagy folyamra, a Perat-ra (Eufráteszre), és kiszáradt a vize, hogy megnyíljék a napkeletről jövő királyok útja. ¹³És láttam, hogy a sárkány szájából, a fenevad szájából és a hamis próféta szájából három tisztátalan szellem jön ki: olyanok voltak, mint a békák, ¹⁴mert démonok szellemei ezek, akik jeleket tesznek, és elmennek az egész földkerekség királyaihoz, hogy összegyűjtsék őket Elohim Tzebaot (Seregek) nagy napjának harcára. ¹⁵„Íme, eljövök, mint a tolvaj: boldog, aki vigyáz, és őrzi ruháját, hogy ne járjon mezítelenül, és ne lássák szégyenét”. ¹⁶És összegyűjtötték a földkerekség királyait arra a helyre, amelyet Har Megido-nak neveznek.

¹⁷A hetedik angyal is kiöntötte a poharát a levegőbe, és hatalmas hang szólalt meg a szentélyből, a trónus felől: „Megtörtént”. ¹⁸Ekkor villámlás, zúgás és mennydörgés támadt, és olyan nagy földrengés, amilyen nem volt, amióta ember született a földre: ekkora földrengés, ilyen nagy! ¹⁹A nagy város három részre szakadt, és a pogányok városai összeomlottak. A nagy Babilon is sorra került Elohim színe előtt azzal, hogy adják oda neki Elohim haragos indulata borának a poharát. ²⁰És eltűnt minden sziget, a hegyek sem voltak találhatók sehol, ²¹talentum nagyságú jég esett az emberekre, és káromolták az emberek Elohim-ot a jégeső csapása miatt. Ez a csapás ugyanis igen nagy volt.

¹Odajött hozzám az egyik a hét angyal közül, akiknél a hét pohár volt, és így szólított meg engem: „Jöjj, megmutatom neked a nagy parázna büntetését, aki a nagy víznél ül, ²akivel paráználkodtak a föld királyai, és paráznaságának borától megrészegedtek a föld lakói”.

³És szellemben elvitt engem egy pusztába, és láttam egy asszonyt ülni egy skarlátvörös fenevadon, amely tele volt Elohim-káromló nevekkel, amelynek hét feje és tíz szarva volt, ⁴az asszony pedig bíborba és skarlátba volt öltözve, arannyal, drágakővel és gyöngyökkel ékesítve, kezében aranypohár, tele utálatossággal és paráznaságának tisztátalanságaival, ⁵és a homlokára írva ez a titokzatos név: „A nagy Babilon, a föld paráznáinak és undokságainak anyja”. ⁶Láttam, hogy az asszony részeg a szenteknek és a Yeshua vértanúinak vérétől, és amikor láttam őt, nagyon elcsodálkoztam.

⁷Ezt mondta nekem az Angyal: „Miért csodálkozol? Én megmondom neked az asszony titkát, és a fenevadét, amely hordozza, és amelynek hét feje és tíz szarva van. ⁸A fenevad, amelyet láttál, volt és nincsen, fel fog jönni az alvilágból, de elmegy a kárhozatba. És csodálkoznak a föld lakói, akiknek nincs beírva nevük az élet könyvébe a világ kezdete óta, amikor látják, hogy a vadállat volt és nincsen, de megjelenik.

⁹Itt a helye az értelemnek, amelyben bölcsesség van! A hét fej hét hegy, amelyen az asszony ül, és ez hét királyt jelent: ¹⁰öt elesett, az egyik már uralkodik, a másik még nem jött el, és miután eljön, kevés ideig maradhat. ¹¹A fenevad pedig, amely volt és nincs: ő a nyolcadik, a hét király családjából származik, és elmegy a kárhozatba.

¹²A tíz szarv, amelyet láttál, tíz király, akik még nem kaptak királyságot, hanem a fenevaddal együtt kapnak királyi hatalmat egyetlen órára. ¹³Ezek egy véleményen vannak, felajánlják erejüket és hatalmukat a fenevadnak. ¹⁴Ezek a Bárány ellen fognak harcolni, a Bárány azonban legyőzi őket, mert uraknak Ura és királyoknak Királya; és akik vele vannak, azok az elhívottak, a választottak és hűségesek”.

¹⁵És így folytatta: „A vizek, amelyeket láttál, amelyeken a parázna asszony ül: a népek és seregek, a nemzetek és nyelvek. ¹⁶A tíz szarv, amelyet láttál, és a fenevad, meg fogják gyűlölni a paráznát, magára hagyottá és mezítelenné teszik, húsát lerágják, őt pedig tűzben elégetik. ¹⁷Mert Elohim adta szívükbe, hogy végrehajtsák szándékát, hogy szándékuk egy legyen, és felajánlják királyságukat a fenevadnak, míg be nem teljesednek Elohim igéi.

¹⁸Az asszony pedig, akit láttál: a nagy város, amelynek királyi hatalma van a föld királyai fölött.”

¹ Ezek után láttam, hogy egy másik Angyal leszállt a mennyből: nagy hatalma volt, és dicsősége beragyogta a földet. ² És ezt kiáltotta erős hangon: „Elesett elesett a nagy Babilon, amely démonok lakóhelyévé lett, és minden tisztátalan szellem, minden tisztátalan állat és minden utálatos madár rejtekhelyévé lett. ³ Féktelen paráznaságának borából ivott minden nemzet, vele paráználkodtak a föld királyai, és eldőzsölt javaiból gazdagodtak meg a föld kereskedői”. ⁴ Hallottam, hogy egy másik hang szól az égből: „Menjetek ki belőle, én népem, hogy ne legyetek részesek bűneiben, és hogy a rámért csapások ne érjenek titeket; ⁵ mert bűnei felhalmozódtak az égig, és megemlékezett Elohim az ő gonoszságairól. ⁶ Fizessetek meg neki, ahogyan ő fizetett, és kétszeresét adjátok vissza cselekedetei szerint: a pohárba, amelyet ő megtöltött, töltsetek neki kétszeresen; ⁷ amilyen mértékben dicsőítette magát és dőzsölt, annyi kínnal és gyásszal fizessetek meg neki, mert szívében ezt mondja: Fenségesen ülök itt, mint egy királynő, özvegy nem vagyok, gyászt sem látok soha. ⁸ Ezért egyetlen napon jönnek rá a csapások: halál, gyász és éhínség; és tűzzel fogják megégetni, mert erős Yahuwah Elohim, aki megítéli őt”.

⁹ „Sírni és gyászolni fognak miatta a föld királyai, akik vele paráználkodtak és dőzsöltek, amikor látják a tűzvész füstjét. ¹⁰ Gyötrelmétől való félelmükben távol megállva így szólnak: Jaj, jaj, te nagy város, Babilon, te erős város, egyetlen óra alatt ért utol az ítélet. ¹¹ A föld kereskedői is sírnak és gyászolnak miatta, mert áruikat senki sem vásárolja többé: ¹² az aranyat és ezüstöt, a drágakövet és gyöngyöt, a gyolcsot és bíbort, a selyem- és skarlátárukat, a különféle tujafákat és elefántcsont-tárgyakat, a különféle nemes fából vagy ércből, vasból és márványból készült eszközöket, ¹³ a fahéjat, balzsamot, füstölőszereket, a kenőcsöket és tömjént, a bort és olajat, a finomlisztet és gabonát, a barmokat és juhokat, a lovakat és kocsikat, a rabszolgákat és emberi lelkeket. ¹⁴ A haszon, amelyre lelked vágyott, eltűnt előled, minden bőség és pompa elpusztult körülötted, és ezek soha többé nem lesznek találhatók sehol. ¹⁵ Akik ezekkel kereskedtek, és ezekből gazdagodtak meg, gyötrelmétől félve távol megállnak, sírnak, gyászolnak, ¹⁶ és így szólnak: Jaj, jaj a nagy városnak, amely gyolcsba, bíborba és skarlátba volt öltözve, arannyal, drágakővel és gyönggyel volt ékesítve, mert egyetlen óra alatt pusztult el ekkora gazdagság! ¹⁷ És a kormányosok, a parti hajósok, az evezősök és akik a tengeren dolgoztak, mind megálltak távol, ¹⁸ és amikor látták égésének a füstjét, így kiáltoztak: Van-e hasonló a nagy városhoz? ¹⁹ És port hintettek fejükre, és sírva, gyászolva kiáltoztak: Jaj, jaj a nagy városnak, ahol az ő jólétéből meggazdagodott mindenki, akinek hajói voltak a tengeren: egyetlen óra alatt elpusztult! ²⁰ Örülj neki, te menny, és örüljetek ti szentek, küldöttek és próféták, mert Elohim végrehajtotta rajta értetek az ítéletet”.

²¹ Egy erős angyal felemelt egy akkora követ, mint egy nagy malomkő, bedobta a tengerbe, és így szólt: „Így vettetik le Babilon, a nagy város, egyetlen lendülettel, és többé sehol sem lesz található. ²² Nem hallatszik benned többé hárfások és zenészek, fuvolások és trombitások hangja, nem található benned többé egyetlen mesterség egyetlen mestere sem és malom zúgása nem hallatszik többé benned. ²³ És nem világít benned többé lámpás fénye, nem hallatszik benned többé vőlegény és menyasszony szava, mert kereskedőid a föld hatalmasai voltak, mert a te varázslásodtól tévelyedett el valamennyi nép: ²⁴ de benne találtatott a próféták és a szentek vére, és mindazoké, akik megölettek a földön”.

¹ Ezek után hallottam, mintha nagy sokaság hatalmas hangon szólna a mennyben: „Halel leYah (Dícséret Yah-nak), az üdvösség, a dicsőség és a hatalom a mi Elohim-unké, ² mert igazak és igazságosak az ő ítéletei, mert elítélte a nagy paráznát, aki paráznaságával megrontotta a földet, mert számon kérte kezéből szolgái vérét.” ³ Még egyszer mondták: „Halel leYah, felszáll a füstje is örökkön-örökké!” ⁴ Ekkor leborult a huszonnégy vén és a négy élőlény, imádták Elohim-ot, aki a trónuson ül, és így szóltak: „Ámen! Halel leYah!” ⁵ És megszólalt egy hang a trónus felől: „Dícsérjétek Elohim-unkat, ti szolgái mindnyájan, akik félitek őt, kicsinyek és nagyok”.

⁶ És hallottam valami nagy sokaság hangját, mely mintha nagy vizek zúgása és erős mennydörgés hangja volna: „Halel leYah, mert uralkodik Yahushua, a mi Elohim-unk, El-Sháddáj! ⁷ Örüljünk és ujjongjunk, és dicsőítsük őt, mert eljött a Bárány menyegzője, felkészült menyasszonya, ⁸ és megadatott neki, hogy felöltözzék fényes, tiszta gyolcsba. Ez a gyolcs a szentek igaz cselekedeteit jelenti”. ⁹ Így szólt hozzám: „Írd meg: Boldogok, akik hivatalosak a Bárány menyegzőjének vacsorájára!” Ezt is mondta nekem: „Ezek Elohim igaz igéi”. ¹⁰ És leborultam a lába elé, hogy imádjam őt, de így szólt hozzám: „Vigyázz, ne tedd: szolgatársad vagyok, és testvéreidé is, akikben megvan a Yeshua bizonyságtétele. Elohim-ot imádd, mert a Yeshua-ról való bizonyságtétel a prófétaság szelleme„.

¹¹ És láttam a megnyílt eget: íme egy fehér ló, és aki rajta ül, annak neve Naaman (Hű) és Tzadik (Igaz), mert igazságosan ítél és harcol, ¹² szeme tűz lángja, és fején sokágú korona és rajta egy egy név, amelyet senki sem tud rajta kívül; ¹³ és vérbe mártott ruhába volt öltözve. Ez a név adatott neki: Elohim Igéje. ¹⁴ A mennyei seregek követték őt fehér lovakon, tiszta fehér gyolcsba öltözve. ¹⁵ Szájából éles kard jött ki, hogy megverje vele a népeket: mert ő vasvesszővel fogja pásztorolni őket, és fogja taposni Elohim Tzebaot (Seregek) búsult haragjának borsajtóját. ¹⁶ Ruhájára és derekára az a név van írva: Királyoknak KIRÁLYA és uraknak URA.

¹⁷ És láttam, hogy egy angyal áll a napban, aki hatalmas hangon kiáltott minden madárhoz, amely az ég közepén repül: „Jöjjetek, gyülekezzetek össze Elohim nagy vacsorájára, ¹⁸ hogy királyok, vezérek és hatalmasok húsát egyétek, lovak húsát és a rajta ülőkét, minden szabad ember és rabszolga húsát, kicsinyekét és nagyokét”. ¹⁹ És láttam, hogy a fenevad meg a föld királyai és seregeik gyülekeznek, hogy harcra keljenek a lovon ülő és serege ellen, ²⁰ de foglyul esett a fenevad és vele együtt a hamis próféta, aki a csodákat tette az ő nevében, amelyekkel megtévesztette azokat, akik a fenevad bélyegét magukra vették, és imádták az ő képmását: élve vettetett mind a kettő a kénnel égő tűz tavába. ²¹ A többiek pedig megölettek a lovon ülő kardjával, amely a szájából jött ki, és a madarak mind jóllaktak az ő húsukból.

¹ És láttam, hogy egy Angyal leszállt a mennyből; az alvilág kulcsa volt nála, és egy nagy lánc a kezében. ² Megragadta a sárkányt, az ősi kígyót, aki az ördög és a Shatan, megkötözte ezer esztendőre, ³ levetette a mélységbe, bezárta, és pecsétet tett rá, hogy meg ne tévessze többé a népeket, amíg el nem telik az ezer esztendő: azután el kell oldoztatnia majd egy kis időre.

⁴ És láttam trónokat: helyet foglaltak rajtuk, és ítélő hatalmat kaptak azoknak a lelkei, akiknek fejüket vették a Yeshua-ról való bizonyságtételért és Elohim igéjéért; akik nem imádták a fenevadat, sem az ő képmását, és nem vették fel az ő bélyegét a homlokukra és kezükre: ezek életre keltek, és uralkodtak a Mashiah-al ezer esztendeig. ⁵ A többi halott nem kelt életre, míg el nem telt az ezer esztendő. Ez az első feltámadás. ⁶ Boldog és szent az, akinek része van az első feltámadásban: ezeken nincs hatalma a második halálnak, hanem Elohim és a Mashiah papjai lesznek, és vele fognak uralkodni ezer esztendeig.

⁷ Amikor pedig eltelik az ezer esztendő, a Shatan elbocsáttatik börtönéből, ⁸ és elmegy, hogy megtévessze a népeket a föld négy sarkán, Gógot és Magógot is; hogy összegyűjtse háborúra azokat, akiknek annyi a száma, mint a tenger fövenye. ⁹ És felvonultak a fennsíkra, és bekerítették a szentek táborát és a szeretett várost, de tűz szállott alá az égből, és elpusztította őket. ¹⁰ A Shatan pedig, aki megtévesztette őket, a tüzes és kénes tóba vettetett, ahol a fenevad és a hamis próféta is van, és gyötrődnek éjjel és nappal örökkön-örökké.

¹¹ És láttam egy nagy fehér trónust és a rajta ülőt: színe elől eltűnt a föld és az ég, és nem maradt számukra hely. ¹² És láttam, hogy a halottak, nagyok és kicsinyek a trónus előtt állnak, és könyvek nyittattak ki. Még egy könyv nyittatott ki, az élet könyve, és a halottak a könyvbe írottak alapján ítéltettek meg cselekedeteik szerint. ¹³ A tenger kiadta a benne levő halottakat, a Halál és a Pokol is kiadták a náluk levő halottakat, és megítéltetett mindenki cselekedetei szerint. ¹⁴ És a Halál és a Pokol belevettetett a tűz tavába: ez a második halál, a tűz tava. ¹⁵ Ha valakit nem találtak beírva az élet könyvébe, azt a tűz tavába vetették.

¹ És láttam új eget és új földet, mert az első ég és az első föld elmúlt, és a tenger sincs többé. ² És a szent várost, az új Yerushalaim-ot is láttam, amint alászáll a mennyből Elohim-tól, felkészítve, mint egy menyasszony, aki férje számára van felékesítve. ³ Hallottam, hogy egy hatalmas hang szól a trónus felől: „Íme, Elohim sátora az emberekkel van, és ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és maga Elohim lesz velük; ⁴ és letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.” ⁵ A trónuson ülő ezt mondta: „Íme, újjáteremtek mindent”. És így szólt: „Írd meg, mert ezek az igék megbízhatók és igazak!” ⁶ És ezt mondta nekem: „Megtörtént! Én vagyok az 𐤀 (alef א) és a 𐤕 (tav ת) (a kezdet és a vég). Én adok majd a szomjazónak az élet vizének forrásából ingyen. ⁷ Aki győz, örökölni fogja mindezt, és Elohim-ja leszek annak, az pedig fiam lesz. ⁸ De a gyáváknak és hitetleneknek, az utálatosaknak, gyilkosoknak és paráznáknak, a varázslóknak és bálványimádóknak, és minden hazugnak meglesz az osztályrésze a tűzzel és kénnel égő tóban: ez a második halál”.

⁹ És jött egy a hét angyal közül, akiknél a hét pohár volt, telve a hét utolsó csapással, és így szólt hozzám: „Jöjj, megmutatom neked a menyasszonyt, a Bárány feleségét”. ¹⁰ Elvitt engem szellemben egy nagy és magas hegyre, és megmutatta nekem a szent várost, Yerushalaim-ot, amely Elohim-tól, a mennyből szállt alá. ¹¹ Benne volt Elohim dicsősége; ragyogása hasonló volt a legdrágább kőhöz, a kristályfényű jáspishoz, ¹² fala nagy és magas volt, tizenkét kapuja, előtte tizenkét angyal, és a kapura nevek írva, Yiszráel fiai tizenkét törzsének nevei: ¹³ keletről három kapu, északról három kapu, délről is három kapu, és nyugatról is három kapu. ¹⁴ A város falának tizenkét alapköve volt, és azokon a Bárány tizenkét apostolának tizenkét neve.

¹⁵ Aki velem beszélt, annál volt egy arany mérővessző, hogy megmérje a várost, annak kapuit és falát: ¹⁶ a város négyszögben fekszik, és a hossza annyi, mint a szélessége; és megmérte a várost a mérővesszővel: tizenkétezer futam, hossza, szélessége és magassága egyenlő. ¹⁷ Megmérte a falát is: száznegyvennégy könyök, ember mértékével, ami az angyalé is. ¹⁸ Falának építőanyaga jáspis, és a város színarany, tiszta üveghez hasonló. ¹⁹ A város falának alapköveit mindenféle drágakő ékesítette: az első alapkő jáspis, a második zafír, a harmadik kalcedon, a negyedik smaragd; ²⁰ az ötödik szárdonix, a hatodik karneol, a hetedik krizolit, a nyolcadik berill, a kilencedik topáz, a tizedik krizopráz, a tizenegyedik jácint, a tizenkettedik ametiszt. ²¹ A tizenkét kapu tizenkét gyöngy volt, a kapuk mindegyike egy-egy gyöngyből, és a város utcája színarany, mint az átlátszó üveg.

²² Nem láttam templomot a városban, mert Yahuwah, Elohim Tzebaot (seregek) és a Bárány annak a temploma. ²³ Napra sincs szüksége a városnak, sem holdra, hogy világítsanak neki, mert Elohim dicsősége világosította meg, és lámpása a Bárány: ²⁴ a népek az ő világosságában fognak járni, és a föld királyai oda viszik be dicsőségüket. ²⁵ Kapuit nem zárják be nappal, éjszaka pedig nem lesz. ²⁶ A népek odaviszik dicsőségüket és tiszteletüket, ²⁷ tisztátalanok pedig nem jutnak be oda, sem olyanok, akik utálatosságot vagy hazugságot cselekszenek: hanem csak azok, akik be vannak írva a Bárány életkönyvébe.

¹ Azután megmutatta nekem az élet vizének folyóját, amely ragyogó, mint a kristály, s Elohim és a Bárány trónusából ered. ² A város főútjának közepén, a folyó két ága között van az élet fája, amely tizenkétszer hoz termést, minden egyes hónapban megadja termését, és a fa levelei a népek gyógyítására szolgálnak. ³ Nem lesz többé átok a városon, hanem Elohim és a Bárány trónusa lesz benne: szolgái imádják őt, ⁴ és látni fogják az ő arcát, és az ő neve lesz a homlokukon. ⁵ Éjszaka sem lesz többé, és nem lesz szükségük lámpásra, sem napvilágra, mert Yahuwah Elohim fénylik fölöttük, és uralkodnak örökkön-örökké.

⁶ És ezt mondta nekem: „Ezek az igék megbízhatók és igazak, mert Yahuwah, a próféták lelkének Elohim-ja küldte el Angyalát, hogy közölje szolgáival mindezt, aminek hamarosan meg kell történnie. ⁷ És íme, eljövök hamar: boldog, aki megtartja e könyv prófétai igéit.”

⁸ Én, Yochanan hallottam és láttam ezeket, és amikor hallottam és láttam, leborultam az angyal lába előtt, hogy imádjam őt, aki megmutatta nekem ezeket. ⁹ De ő így szólt hozzám: „Vigyázz, ne tedd, mert szolgatársad vagyok neked és testvéreidnek, a prófétáknak, és azoknak, akik megtartják e könyv igéit:Elohim-ot imádd!” ¹⁰ És így szólt hozzám: „Ne pecsételd le e könyv prófétai igéit, mert az idő közel van. ¹¹ Aki gonosz, legyen gonosz ezután is, és aki bűntől szennyes, legyen szennyes ezután is, aki pedig igaz, cselekedjék igazságot ezután is, és aki szent, legyen szent ezután is.

¹² Íme, eljövök hamar, velem van az én jutalmam, és megfizetek mindenkinek a cselekedete szerint. ¹³ Én vagyok az 𐤀 (alef א) és a 𐤕 (tav ת) (az alpha és az omega), az első és az utolsó, a kezdet és a vég”.

¹⁴ „Boldogok, akik megmossák ruhájukat, mert joguk lesz az élet fájához, és bemennek a kapukon a városba. ¹⁵ Kívül maradnak az ebek, a varázslók és a paráznák, a gyilkosok és a bálványimádók, és mindenki, aki szereti és cselekszi a hazugságot! ¹⁶ Én, Yeshua küldtem el angyalomat, hogy ezekről bizonyságot tegyen nektek a gyülekezetek előtt. Én vagyok David gyökere és új hajtása, a fényes hajnalcsillag”. Ruach HaKodesh és a menyasszony így szól: „Jöjj!” ¹⁷ Aki csak hallja, az is mondja: „Jöjj!” Aki szomjazik, jöjjön! Aki akarja, vegye az élet vizét ingyen!

¹⁸ Én bizonyságot teszek mindenkinek, aki a prófécia eme könyvének beszédeit hallja: Ha valaki hozzátesz ezekhez, arra Elohim azokat a csapásokat bocsátja, amelyek meg vannak írva ebben a könyvben; ¹⁹ ha pedig valaki elvesz e prófétai könyv igéiből, attól Elohim elveszi osztályrészét az élet fájából, a szent városból és mindabból, ami meg van írva ebben a könyvben.

²⁰ Így szól az, aki ezekről bizonyságot tesz: „Bizony, hamar eljövök”. Ámen. Jöjj, ÚRam Yahushua!
²¹ Az ÚR Yahushua HaMashiah kegyelme legyen mindnyájatokkal! Ámen.