Yahuwah Biblia

¹Yeshua HaMashiah-nak, a David fiának, az Avraham fiának nemzetségkönyve. ²Avraham fia volt Yitzchak, Yitzchaké Yaakov, Yaakov fiai pedig Yehuda és testvérei. ³Yehuda fia volt a Támártól született Fáresz és Zerah, Fáreszé Heszrón, Heszróné pedig Arám. ⁴Arám fia volt Aminádáb, Aminádábé Nahson, Nahsoné Szalmón. ⁵Szalmón fia volt Ráhábtól Boáz, Boázé Ruthtól Óbéd, Óbédé Isai. ⁶Isai fia volt David, a király. David fia volt Shlomo, Úriás feleségétől.

⁷Shlomo fia volt Rechav’am, Rechav’amé Abijjá, Abijjáé pedig Ászá. ⁸Ászá fia volt Yoszáfát, Yoszáfáté Yoram, Yoramé Uzziás. ⁹Uzziás fia volt Jótám, Jótámé Áház, Áházé Hizkiyahu. ¹⁰Hizkiyahu fia volt Menasheh, Menasheh fia volt Ámón, Ámóné Yoshiyahu. ¹¹Yoshiyahu fia pedig Yehoniah és testvérei, a babiloni fogságbavitelkor.

¹²A babiloni fogságbavitel után Yehoniah fia volt Sealtiél, Sealtiélé Zerubabel. ¹³Zerubabel fia volt Abihud, Abihudé Elyahkim, Elyahkimé pedig Azzur. ¹⁴Azzur fia volt Tzadok, Tzadok-é Yahkin, Yahkiné Elihud. ¹⁵Elihud fia volt Eleázár, Eleázáré Mattán, Mattáné Yaakov.

¹⁶Yaakov fia volt Yoszef, annak a Miryamnak férje, akitől Yeshua született, akit Mashiah-nak (Felkentnek) neveznek.

¹⁷Összesen tehát Avrahamtól Dávidig tizennégy nemzedék, Dávidtól a babiloni fogságbavitelig is tizennégy nemzedék, a babiloni fogságbaviteltől Mashiah-ig szintén tizennégy nemzedék.

¹⁸Yeshua HaMashiah születése pedig így történt. Anyja, Miryam jegyese volt Yoszefnek, de mielőtt egybekeltek volna, kitűnt, hogy áldott állapotban van a Ruach HaKodesh-tól. ¹⁹Férje, Yoszef igaz ember volt, és nem akarta őt megszégyeníteni, ezért elhatározta, hogy titokban bocsátja el. ²⁰Amikor azonban ezt végiggondolta magában, íme, Yahuwah egy Angyala megjelent neki álmában, és ezt mondta: „Yoszef, David fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Miryamot, mert ami benne fogant, az a Ruach HaKodesh-tól van. ²¹Fiút fog szülni, akit nevezz el Yeshua-nak, mert ő fogja megszabadítani népét bűneiből.” ²²Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit Yahuwah mondott a próféta által: ²³„Íme, a szűz fogan méhében, fiút szül, akit Immánuel-nek neveznek” – ami azt jelenti: Velünk Elohim. ²⁴Yoszef pedig, amikor felébredt álmából, úgy cselekedett, ahogyan Yahuwah Angyala parancsolta neki: magához vette feleségét, ²⁵de nem érintette addig, amíg meg nem szülte fiát, akit Yeshua-nak nevezett el.

¹Amikor Yeshua megszületett a yehudai Beith-Lechemben Yerod király idejében, íme, bölcsek érkeztek napkeletről Yerushalaim-ba, ²és ezt kérdezték: „Hol van a zsidók királya, aki most született? Mert láttuk az ő csillagát, amikor feltűnt, és eljöttünk, hogy imádjuk őt.” ³Amikor ezt Yerod király meghallotta, nyugtalanság fogta el, és vele együtt az egész Yerushalaim-ot. ⁴Összehívatta a nép valamennyi főpapját és írástudóját, és megkérdezte tőlük, hol kell megszületnie a Mashiah-nak. ⁵Azok ezt mondták neki: „A yehudai Beith-Lechemben, mert így írta meg a próféta: ⁶Te pedig Beith-Lechem, Yehuda földje, semmiképpen sem vagy a legjelentéktelenebb Yehuda fejedelmi városai között, mert fejedelem származik belőled, aki legeltetni fogja népemet, Yiszráelt.” ⁷Ekkor Yerod titokban hívatta a bölcseket, pontosan megkérdezte tőlük a csillag feltűnésének idejét, ⁸majd elküldte őket Beith-Lechembe, és ezt mondta: „Menjetek el, szerezzetek pontos értesüléseket a gyermekről; mihelyt pedig megtaláljátok, adjátok tudtomra, hogy én is elmenjek, és imádjam őt!” ⁹Miután meghallgatták a királyt, elindultak, és íme, a csillag, amelyet láttak feltűnésekor, előttük ment, amíg meg nem érkeztek, és akkor megállt a fölött a hely fölött, ahol a gyermek volt. ¹⁰Amikor meglátták a csillagot, igen nagy volt az örömük. ¹¹Bementek a házba, meglátták a gyermeket anyjával, Miryammal, és leborulva imádták őt. Kinyitották kincsesládáikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát. ¹²Mivel azonban kijelentést kaptak álomban, hogy ne menjenek vissza Yerodhoz, más úton tértek vissza hazájukba.

¹³Miután eltávoztak, íme, Yahuwah Angyala megjelent Yoszefnek álmában, és így szólt: „Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, menekülj Egyiptomba, és maradj ott, amíg nem szólok neked, mert Yerod halálra fogja kerestetni a gyermeket.” ¹⁴Ő pedig felkelt, vette a gyermeket és anyját még éjnek idején, és elment Egyiptomba. ¹⁵Ott volt Yerod haláláig, hogy beteljesedjék az, amit Yahuwah mondott a próféta által: „Egyiptomból hívtam el fiamat.”

¹⁶Amikor Yerod látta, hogy a bölcsek túljártak az eszén, nagy haragra lobbant, elküldte embereit, és megöletett Beith-Lechemben és annak egész környékén minden kétesztendős és ennél fiatalabb fiúgyermeket, annak az időpontnak megfelelően, amelyet pontosan megtudott a bölcsektől. ¹⁷Ekkor teljesedett be az, amit Yirmeyahu prófétált: ¹⁸„Hang hallatszott Rámában, nagy sírás és jajgatás. Rachel siratta gyermekeit, és nem akart megvigasztalódni, hogy már nincsenek.”

¹⁹Amikor Yerod meghalt, íme, Yahuwah Angyala megjelent Yoszefnek álmában Egyiptomban, és ²⁰ezt mondta: „Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, és menj Yiszráel földjére, mert meghaltak azok, akik a gyermek életére törtek.” ²¹Ő pedig felkelt, vette a gyermeket és anyját, és Yiszráel földjére ment. ²²Amikor azonban meghallotta, hogy Júdeában Arkhelaosz uralkodik atyja, Yerod után, félt oda visszatérni. Miután pedig kijelentést kapott álmában, Gálil területére vonult vissza; ²³és amikor odaért, abban a városban telepedett le, amelyet Natzratnak neveztek, hogy beteljesedjék, amit a próféták mondottak: Natzratinak fogják őt nevezni.

¹Azokban a napokban megjelent bemerítő Yochanan, és ezt hirdette yehuda pusztájában: „Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa!” ²Mert ő volt az, akiről Yeshayahu így prófétált: „Kiáltó hangja szól a pusztában: Készítsétek Yahuwah útját, tegyétek egyenessé ösvényeit!” ³Maga Yochanan teveszőr ruhát, és dereka körül bőrövet viselt, tápláléka pedig sáska és erdei méz volt. ⁴Akkor kiment hozzá Yerushalaim, egész yehuda és a Yarden egész környéke; ⁵és amikor megvallották bűneiket, megkeresztelte őket a Yarden folyóban. ⁶Amikor pedig látta, hogy a farizeusok és szadduceusok közül sokan jönnek megkeresztelkedni, így szólt hozzájuk: „Viperák fajzata! Ki figyelmeztetett titeket, hogy meneküljetek az eljövendő harag elől? ⁷Teremjetek hát megtéréshez illő gyümölcsöt, ⁸és ne gondoljátok, hogy ezt mondhatjátok magatokban: A mi Atyánk Avraham! Mert mondom nektek, hogy Elohim ezekből a kövekből is tud fiakat támasztani Avrahamnak. ⁹A fejsze pedig ott van már a fák gyökerén: ezért minden fa, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágatik, és tűzre vettetik. ¹⁰Én vízzel merítelek be titeket, hogy megtérjetek, de aki utánam jön, erősebb nálam: arra sem vagyok méltó, hogy a saruját vigyem. Ő majd Ruach HaKodesh-sel és tűzzel merít be titeket. ¹¹Kezében szórólapát van, és megtisztítja szérűjét: a gabonáját csűrbe takarítja, a pelyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel.”

¹³Akkor eljött Yeshua Galilból a Yarden mellé Yochananhoz, hogy bemerítse őt. ¹⁴Yochanan azonban megpróbálta visszatartani őt, és ezt mondta: „Nekem volna szükségem arra, hogy megkeresztelj, és te jössz hozzám?” ¹⁵Yeshua így válaszolt: „Engedj most, mert az illik hozzánk, hogy így töltsünk be minden igazságot.” Akkor engedett neki. ¹⁶Amikor pedig Yeshua megkeresztelkedett, azonnal kijött a vízből, és íme, megnyílt a menny, és látta, hogy Elohim Szelleme galamb formájában aláereszkedik, és őreá száll. ¹⁷És hang hallatszott a mennyből: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm.”

¹Akkor elvitte Yeshua-át a Ruach a pusztába, hogy megkísértse a Shatan. ²Miután negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül megéhezett. ³Ekkor odament hozzá a kísértő, és ezt mondta: „Ha Elohim Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré.” ⁴Ő így válaszolt: „Meg van írva: Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Elohim szájából származik.” ⁵Ezután magával vitte őt a Shatan a szent városba, a templom párkányára állította, ⁶és így szólt hozzá: „Ha Elohim Fia vagy, vesd le magadat, mert meg van írva: Angyalainak parancsot ad, és azok tenyerükön hordoznak téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőbe.” ⁷Yeshua ezt mondta neki: „Viszont meg van írva: Ne kísértsd Yahuwah-át, a te Elohim-odat!” ⁸Majd magával vitte a Shatan egy igen magas hegyre, megmutatta neki a világ minden országát és azok dicsőségét, ⁹és ezt mondta neki: „Mindezt neked adom, ha leborulva imádsz engem.” ¹⁰Ekkor így szólt hozzá Yeshua: „Távozz tőlem, Shatan, mert meg van írva: Yahuwah-át, a te Elohim-odat imádd, és csak neki szolgálj!” ¹¹Ekkor elhagyta őt a Shatan, és íme, angyalok mentek oda, és szolgáltak neki.

¹²Amikor Yeshua meghallotta, hogy Yochanant fogságba vetették, visszatért Gálilba. ¹³Majd elhagyta Natzratet, elment, és letelepedett a tengerparti Kapernaumban, Zevulun és Naftali területén, ¹⁴hogy beteljesedjék az, amit Yeshayahu prófétált: ¹⁵„Zevulun földje és Naftali földje, a Tenger melléke, a Yardenen túl, pogányok Gálilja! ¹⁶A nép, amely a sötétségben lakott, nagy világosságot látott, és akik a halál földjén és árnyékában laktak, azoknak világosság támadt.” ¹⁷Ettől fogva kezdte Yeshua hirdetni: „Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa.”

¹⁸Amikor a Gálili-tenger partján járt, meglátott két testvért, Shimeont, akit Kefanak hívtak, és testvérét, Andreászt, amint hálójukat a tengerbe vetették, mivel halászok voltak. ¹⁹Így szólt hozzájuk: „Jöjjetek utánam, és én emberhalászokká teszlek titeket.” ²⁰Ők pedig azonnal otthagyták hálóikat, és követték őt. ²¹Miután tovább ment onnan, meglátott két másik testvért, Yaakovot, a Zebedeus fiát és testvérét, Yochanant, amint a hajóban atyjukkal, Zebedeussal együtt rendezték hálóikat, és őket is elhívta. ²²Ők pedig azonnal otthagyták a hajót és atyjukat, és követték őt.

²³Azután bejárta egész Gálilt, tanított a zsinagógáikban, hirdette a mennyek országának evangéliumát, és gyógyított mindenféle betegséget és erőtlenséget a nép körében. ²⁴El is terjedt a híre egész Szíriában, és hozzá vitték a sokféle betegségtől és kíntól gyötört szenvedőket, a megszállottakat, holdkórosokat és bénákat, és meggyógyította őket. ²⁵Nagy sokaság követte Gálilból, a Dekapoliszból, Yerushalaim-ből, Yehudától és a Yardenen túlról.

¹Amikor meglátta a sokaságot, felment a hegyre, és miután leült, odamentek hozzá tanítványai. ²Ő pedig megszólalt, és így tanította őket:

³Boldogok a szellemben szegények, mert övék a mennyek országa. ⁴Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak. ⁵Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet. ⁶Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek. ⁷Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek. ⁸Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják Elohim-ot. ⁹Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Elohim Fia-inak neveztetnek. ¹⁰Boldogok, akiket az igazságért üldöznek, mert övék a mennyek országa. ¹¹Boldogok vagytok, ha énmiattam gyaláznak és üldöznek titeket, és mindenféle rosszat hazudnak rólatok. ¹²Örüljetek és ujjongjatok, mert jutalmatok bőséges a mennyekben, hiszen így üldözték a prófétákat is, akik előttetek éltek.

¹³„Ti vagytok a föld sója. Ha pedig a só megízetlenül, mivel lehetne ízét visszaadni? Semmire sem való már, csak arra, hogy kidobják, és eltapossák az emberek. ¹⁴Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen épült város. ¹⁵A lámpást sem azért gyújtják meg, hogy a véka alá, hanem hogy a Menorahra tegyék, és akkor világít mindenkinek a házban. ¹⁶Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.”

¹⁷„Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a törvényt vagy a próféták tanítását. Nem azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem, hanem hogy betöltsem azokat. ¹⁸Mert bizony mondom néktek, hogy amíg az ég és a föld el nem múlik, egy ióta vagy egy vessző sem vész el a törvényből, míg minden be nem teljesedik. ¹⁹Tehát ha valaki a legkisebb parancsolatok közül akár csak egyet is eltöröl, és úgy tanítja az embereket, az a legkisebb lesz a mennyek országában; ha pedig valaki ezeket megtartja és tanítja, nagy lesz az a mennyek országában. ²⁰Mert mondom nektek, ha a ti igazságotok messze felül nem múlja az írástudóét és farizeusokét, akkor semmiképpen sem mentek be a mennyek országába.” ²¹„Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne gyikkolj! Mert aki gyilkol, méltó arra, hogy ítélkezzenek felette. ²²Én pedig azt mondom nektek, hogy aki haragszik atyjafiára, méltó arra, hogy ítélkezzenek felette, aki pedig azt mondja atyjafiának: Ostoba! – méltó a főtörvényszéki eljárásra; aki pedig azt mondja: Bolond! – méltó a Gei-Hinom tüzére. ²³Ha tehát áldozati ajándékodat az oltárhoz viszed, és ott jut eszedbe, hogy Atyádfiának valami panasza van ellened, ²⁴hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, menj el, békülj ki előbb Atyádfiával, és csak azután térj vissza, s vidd fel ajándékodat. ²⁵Békülj meg ellenfeleddel hamar, amíg az úton együtt van veled, hogy át ne adjon ellenfeled a bírónak, a bíró pedig a szolgának, és így börtönbe kerülj. ²⁶Bizony, mondom néked, ki nem jössz onnan, amíg meg nem adod az utolsó fillért is.” ²⁷„Hallottátok, hogy megmondatott: Ne paráználkodj! ²⁸Én pedig azt mondom nektek: aki kívánsággal tekint egy asszonyra, már paráznaságot követett el vele szívében. ²⁹Ha a jobb szemed visz bűnre, vájd ki, és dobd el magadtól, mert jobb neked, ha egy vész el tagjaid közül, mintha egész tested vettetik a Gei-Hinomra. ³⁰Ha pedig jobb kezed visz bűnre, vágd le, és dobd el magadtól, mert jobb neked, ha egy vész el tagjaid közül, mintha egész tested vettetik a Gei-Hinomra.” ³¹„Megmondatott ez is: Aki elbocsátja feleségét, adjon neki válólevelet. ³²Én pedig azt mondom nektek, hogy aki elbocsátja feleségét, paráznaság esetét kivéve, az házasságtörővé teszi őt, és aki elbocsátott asszonyt vesz feleségül, az házasságtörést követ el.” ³³„Hallottátok azt is, hogy megmondatott a régieknek: Ne esküdj hamisan Yahuwah-nak pedig add meg, amit esküvel fogadtál. ³⁴Én pedig azt mondom nektek, hogy egyáltalán ne esküdjetek: se az égre, mert az Elohim királyi széke, ³⁵se a földre, mert az lábainak zsámolya, se Yerushalaim-ra, mert az a nagy Király városa; ³⁶de ne esküdj saját fejedre sem, hiszen egyetlen hajad szálát sem tudod fehérré vagy feketévé tenni. ³⁷Ellenben a ti beszédetekben az igen legyen igen, a nem pedig nem, ami pedig túlmegy ezen, az a gonosztól van.”

³⁸„Hallottátok, hogy megmondatott: Szemet szemért, fogat fogért. ³⁹Én pedig azt mondom nektek, hogy ne szálljatok szembe a gonosszal, hanem annak, aki arcul üt jobb felől, tartsd oda másik arcodat is. ⁴⁰Ha valaki pereskedni akar veled, és el akarja venni az alsó ruhádat, engedd át neki a felsőt is. ⁴¹Ha pedig valaki egy mérföldnyi útra kényszerít, menj el vele kettőre. ⁴²Aki kér tőled, annak adj, és aki kölcsön akar kérni tőled, attól ne fordulj el.”

⁴³„Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet. ⁴⁴Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket, ⁴⁵hogy legyetek mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza napját gonoszokra és jókra, és esőt ad igazaknak és hamisaknak. ⁴⁶Mert ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mi a jutalmatok? Nem ugyanezt teszik-e a vámszedők is? ⁴⁷És ha csak Atyátokfiait köszöntitek, mennyivel tesztek többet másoknál? Nem ugyanezt teszik-e a pogányok is? ⁴⁸Ti azért legyetek tökéletesek, mint ahogy mennyei Atyátok tökéletes.”

¹„Vigyázzatok: a kegyességeteket ne az emberek előtt gyakoroljátok, hogy lássanak titeket, mert így nem kaptok jutalmat mennyei Atyátoktól. ²Amikor tehát adományt adsz, ne kürtöltess magad előtt, ahogyan a képmutatók teszik a zsinagógákban és az utcákon, hogy dicsérjék őket az emberek. Bizony, mondom néktek: megkapták jutalmukat. ³Te pedig amikor adományt adsz, ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb, ⁴hogy adakozásod titokban történjék; a te Atyád pedig, aki látja, ami titokban történik, megfizet neked.”

⁵„Amikor imádkoztok, ne legyetek olyanok, mint a képmutatók, akik szeretnek a zsinagógákban és az utcasarkokon megállva imádkozni, hogy lássák őket az emberek. Bizony, mondom néktek: megkapták jutalmukat. ⁶Te pedig amikor imádkozol, menj be a belső szobádba, és ajtódat bezárva imádkozzál Atyádhoz titokban; Atyád pedig, aki látja, amit titokban teszel, megfizet neked.” ⁷„Amikor pedig imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok, akik azt gondolják, hogy bőbeszédűségükért hallgattatnak meg. ⁸Ne legyetek tehát hozzájuk hasonlók, mert tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt még kérnétek tőle.”

⁹„Ti tehát így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, ¹⁰jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is; ¹¹mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma, ¹²és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; ¹³és ne vigy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól; mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.”

¹⁴„Mert ha az embereknek megbocsátjátok vétkeiket, nektek is megbocsát mennyei Atyátok. ¹⁵Ha pedig nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.” ¹⁶„Amikor pedig böjtöltök, ne nézzetek komoran, mint a képmutatók, akik eltorzítják arcukat, hogy lássák az emberek böjtölésüket. Bizony, mondom néktek: megkapták jutalmukat.

¹⁷Amikor pedig te böjtölsz, kend meg a fejedet, és mosd meg az arcodat, ¹⁸hogy böjtölésedet ne az emberek lássák, hanem Atyád, aki rejtve van; és Atyád, aki látja, ami titokban történik, megfizet neked.”

¹⁹„Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják, ²⁰hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a moly, sem a rozsda nem emészti meg, és ahol a tolvajok sem ássák ki, és nem lopják el. ²¹Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is.”

²²„A test lámpása a szem. Ezért ha a szemed tiszta, az egész tested világos lesz. ²³Ha pedig a szemed gonosz, az egész tested sötét lesz. Ha tehát a benned lévő világosság sötétség, milyen nagy akkor a sötétség!”

²⁴„Senki sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti: nem szolgálhattok Elohim-nak és a mammonnak.”

²⁵„Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, és mit igyatok, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok. Nem több-e az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál? ²⁶Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem takarnak, és mennyei Atyátok eltartja őket. Nem vagytok-e ti sokkal értékesebbek náluk? ²⁷Aggódásával pedig ki tudná közületek meghosszabbítani életét csak egy arasznyival is? ²⁸Mit aggódtok a ruházatért is? Figyeljétek meg a mezei liliomokat, hogyan növekednek: nem fáradoznak, és nem fonnak, ²⁹de mondom nektek, hogy Shlomo teljes dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül akár csak egy is. ³⁰Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, így öltözteti Elohim, nem sokkal inkább titeket, kicsinyhitűek?”

³¹„Ne aggódjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? – vagy: Mit igyunk? – vagy: Mit öltsünk magunkra? ³²Mindezt a pogányok kérdezgetik; a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre. ³³De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek. ³⁴Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja.”

¹„Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek! ²Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek; és amilyen mértékkel mértek, nektek is olyannal mérnek. ³Miért nézed a szálkát atyádfia szemében, a magad szemében pedig miért nem veszed észre még a gerendát sem? ⁴Vagy hogyan mondhatod akkor atyádfiának: Hadd vegyem ki szemedből a szálkát! – mikor a magad szemében ott a gerenda. ⁵Képmutató, vedd ki előbb saját szemedből a gerendát, és akkor majd jól fogsz látni ahhoz, hogy kivehesd atyádfia szeméből a szálkát.”

⁶„Ne adjátok oda a kutyáknak azt, ami szent, gyöngyeiteket se dobjátok oda a disznók elé, nehogy lábukkal széttapossák azokat, majd megfordulva széttépjenek titeket.”

⁷„Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek. ⁸Mert aki kér, mind kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek megnyittatik. ⁹Ugyan ki az közöttetek, aki ha kenyeret kér a fia, követ ad neki, ¹⁰vagy ha halat kér, kígyót ad neki? ¹¹Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább ad jókat a ti mennyei Atyátok azoknak, akik kérik tőle?”

¹²„Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük, mert ez a törvény, és ezt tanítják a próféták.”

¹³„Menjetek be a szoros kapun! Mert tágas az a kapu, és széles az az út, amely a kárhozatba visz, és sokan vannak, akik azon járnak. ¹⁴Mert szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik azt megtalálják.”

¹⁵„Óvakodjatok a hamis prófétáktól, akik juhok ruhájában jönnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok. ¹⁶Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Tüskebokorról szednek-e szőlőt, vagy bogáncskóróról fügét? ¹⁷Tehát minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt terem. ¹⁸Nem hozhat a jó fa rossz gyümölcsöt, rossz fa sem hozhat jó gyümölcsöt. ¹⁹Amelyik fa nem terem jó gyümölcsöt, azt kivágják, és tűzre vetik. ²⁰Tehát gyümölcseikről ismeritek meg őket.”

²¹„Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Yahuwah, Yahuwah, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. ²²Sokan mondják majd nekem ama napon: Yahuwah, Yahuwah, nem a te nevedben prófétáltunk-e, nem a te nevedben űztünk-e ki démonokat, és nem a te nevedben tettünk-e sok csodát? ²³És akkor kijelentem nekik: Sohasem ismertelek titeket, távozzatok tőlem, ti gonosztevők!”

²⁴„Aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat, hasonló lesz az okos emberhez, aki kősziklára építette a házát. ²⁵És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, feltámadtak a szelek, és nekidőltek annak a háznak, de nem omlott össze, mert kősziklára volt alapozva. ²⁶Aki pedig hallja tőlem ezeket a beszédeket, de nem cselekszi, hasonló lesz a bolond emberhez, aki homokra építette a házát. ²⁷És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, feltámadtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; az összeomlott, és teljesen elpusztult.”

²⁸Amikor Yeshua befejezte ezeket a beszédeket, a sokaság álmélkodott tanításán, ²⁹mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudóik.

¹Amikor lejött a hegyről, nagy sokaság követte őt, és íme, odament egy leprás, leborult előtte, és ezt mondta: „Uram, ha akarod, megtisztíthatsz.” ³Yeshua kinyújtotta a kezét, megérintette őt, és ezt mondta: „Akarom. Tisztulj meg!” És a lepra azonnal letisztult róla. ⁴Ekkor így szólt hozzá Yeshua: „Vigyázz, senkinek se szólj, hanem menj el, mutasd meg magadat a papnak, és ajánld fel az áldozati ajándékot, amelyet Moshe elrendelt, bizonyságul nekik.”

⁵Amikor Yeshua Kapernaumba érkezett, odament hozzá egy százados, és kérte: „Uram, a szolgám bénán fekszik otthon, és szörnyű kínjai vannak.” ⁷Yeshua így szólt hozzá: „Elmegyek, és meggyógyítom.” ⁸De a százados ezt felelte rá: „Uram, nem vagyok méltó arra, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szót szólj, és meggyógyul a szolgám. ⁹Mert én is hatalom alatt álló ember vagyok, és nekem is vannak alárendelt katonáim. Mondom az egyiknek: Menj el! – és elmegy, a másiknak: Jöjj ide! – és idejön, vagy szólok a szolgámnak: tedd meg ezt! – és megteszi.” ¹⁰Amikor Yeshua ezt hallotta, elcsodálkozott, és így szólt kísérőihez: „Bizony, mondom néktek, senkiben sem találtam ilyen nagy hitet Yiszráelben. ¹¹De mondom néktek, hogy sokan eljönnek napkeletről és napnyugatról, és asztalhoz telepednek Avrahammal, Yitzchakkal és Yaakovval a mennyek országában; ¹²akik pedig Elohim országa fiainak tartják magukat, kivettetnek a külső sötétségre, ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás.” ¹³A századosnak pedig ezt mondta Yeshua: „Menj el, és legyen a te hited szerint.” És meggyógyult a szolga még abban az órában.

¹⁴Amikor Yeshua Kefa házába ment, látta, hogy annak anyósa fekszik és lázas. ¹⁵Yeshua megérintette a kezét, és elhagyta az asszonyt a láz, az pedig felkelt, és szolgált neki. ¹⁶Amikor este lett, sok megszállottat vittek hozzá, ő pedig szóval űzte ki a tisztátalan szellemeket, és minden beteget meggyógyított, ¹⁷hogy beteljesedjenek az Yeshayahu próféta által mondottak: „Erőtlenségünket ő vette el, és betegségeinket ő hordozta.”

¹⁸Amikor Yeshua meglátta maga körül a sokaságot, úgy rendelkezett, hogy keljenek át a túlsó partra. ¹⁹Egy írástudó odament, és így szólt hozzá: „Mester, követlek, akárhová mégy.” ²⁰Yeshua így válaszolt: „A rókáknak van barlangjuk és az égi madaraknak van fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania.” ²¹Egy másik tanítvány pedig ezt mondta neki: „Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek, és eltemessem az apámat.” ²²De Yeshua így szólt hozzá: „Kövess engem, és hagyd a halottakra, hogy eltemessék halottaikat!”

²³Amikor beszállt a hajóba, követték őt a tanítványai. ²⁴És íme, nagy vihar támadt a tengeren, úgyhogy a hajót elborították a hullámok. Ő pedig aludt. ²⁵Tanítványai odamentek hozzá, felébresztették, és ezt mondták: „Uram, ments meg minket, elveszünk!” ²⁶De ő így szólt hozzájuk: „Mit féltek, ti kicsinyhitűek?” Majd felkelt, ráparancsolt a szelekre és a tengerre, és nagy csend lett. ²⁷Az emberek pedig elcsodálkoztak, és ezt mondták: „Ki ez, hogy a szelek is, a tenger is engedelmeskednek neki?”

²⁸Amikor a túlsó partra, a gadaraiak földjére ért, két megszállott ment elé, akik a sírboltokból jöttek elő, és nagyon veszélyesek voltak; annyira, hogy senki sem tudott miattuk végigmenni azon az úton. ²⁹És egyszerre felkiáltottak: „Mi közünk hozzád, Elohim Fia? Azért jöttél ide, hogy idő előtt meggyötörj minket?” ³⁰Tőlük távolabbra volt egy legelésző disznónyáj, ³¹azért ezt kérték tőle a démonok: „Ha kiűzöl minket, küldj a disznónyájba.” ³²Ő pedig ezt mondta nekik: „Menjetek!” Akkor azok előjöttek, és belementek a disznókba. És íme, a meredekről a tengerbe rohant az egész nyáj, és beleveszett a vízbe. ³³A pásztorok pedig elfutottak, bementek a városba, és elhíreszteltek mindent, azt is, ami a megszállottakkal történt. ³⁴Akkor azután az egész város kiment Yeshua elé, és amikor meglátták, kérték, hogy távozzék el határukból.

¹Yeshua hajóra szállva átkelt, és elment a maga városába. ²És íme, vittek hozzá egy bénát, aki ágyban feküdt. Amikor Yeshua látta hitüket, így szólt a bénához: „Bízzál, fiam, megbocsáttattak bűneid.” ³Ekkor néhány írástudó így szólt magában: „Ez Elohim-ot káromolja.” ⁴Yeshua pedig, mivel ismerte gondolataikat, ezt mondta: „Miért gondoltok gonoszt szívetekben? ⁵Ugyan mi könnyebb, ezt mondani: Megbocsáttattak bűneid! – vagy ezt mondani: Kelj fel, és járj!? ⁶Hogy pedig megtudjátok, hogy van hatalma az Emberfiának megbocsátani a bűnöket a földön: Kelj fel – így szólt ekkor a bénához -, vedd az ágyadat, és menj haza!” ⁷Az pedig felkelt, és hazament. ⁸Amikor a sokaság ezt meglátta, félelem fogta el őket; és dicsőítették Elohim-ot, aki ilyen hatalmat adott az embereknek.

⁹Amikor Yeshua továbbment onnan, meglátott egy embert ülni a vámnál, akit Matityahunak hívtak, és így szólt hozzá: „Kövess engem!” Az felkelt, és követte őt. ¹⁰És történt, amikor Yeshua asztalhoz telepedett a házban, sok vámszedő és bűnös jött oda, és letelepedtek Yeshua-val és az ő tanítványaival együtt. ¹¹Meglátták ezt a farizeusok, és szóltak tanítványainak: „Miért eszik a ti mesteretek vámszedőkkel és bűnösökkel együtt?” ¹²Ő pedig, amikor ezt meghallotta, így szólt: „Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. ¹³Menjetek, és tanuljátok meg, mit jelent ez: Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot. Mert nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket.”

¹⁴Akkor odamentek hozzá Yochanan tanítványai, és megkérdezték: „Miért van az, hogy mi és a farizeusok sokat böjtölünk, a te tanítványaid pedig nem böjtölnek?” ¹⁵Yeshua ezt mondta nekik: „Gyászolhat-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? De jönnek olyan napok, amikor elvétetik tőlük a vőlegény, és akkor böjtölni fognak. ¹⁶Senki sem tesz foltot új posztóból régi ruhára, mert a toldás kitép a ruhából, és még csúnyább szakadás támad. ¹⁷Új bort sem töltenek régi tömlőbe, mert a tömlő szétreped: a bor is kiömlik, a tömlő is elpusztul; hanem az új bort új tömlőbe töltik, és akkor mindkettő megmarad.”

¹⁸Miközben ezeket mondta nekik, íme, egy zsinagógai elöljáró ment hozzá, leborult előtte, és így szólt: „A leányom most halt meg, de jöjj, tedd rá a kezed, és élni fog.” ¹⁹Yeshua felkelt, és követte őt tanítványaival együtt. ²⁰És íme, egy tizenkét éve vérfolyásos asszony hátulról hozzáférkőzve megérintette ruhája szegélyét, ²¹mert ezt mondta magában: „Ha csak megérinthetem ruháját, meggyógyulok.” ²²Amikor Yeshua megfordult, és meglátta őt, így szólt: „Bízzál, leányom, hited megtartott téged.” És meggyógyult az asszony abban az órában. ²³Amikor Yeshua bement az elöljáró házába, és meglátta a fuvolásokat meg a zajongó sokaságot, így szólt: „Menjetek innen, mert a leányka nem halt meg, csak alszik.” Azok pedig kinevették őt. ²⁵Amikor aztán kiküldték onnan a sokaságot, bement, megfogta a leányka kezét, mire az felébredt. ²⁶És híre ment ennek az egész vidéken.

²⁷Amikor Yeshua továbbment onnan, csatlakozott hozzá két vak, és ezt kiáltotta: „Könyörülj rajtunk, David Fia!” ²⁸Amikor pedig bement a házba, odamentek hozzá a vakok; Yeshua megkérdezte tőlük: „Hiszitek-e, hogy meg tudom ezt tenni?” Ezt felelték: „Igen, Yahuwah!” ²⁹Ekkor megérintette a szemüket, és ezt mondta: „Legyen a ti hitetek szerint!” ³⁰Erre megnyílt a szemük. Yeshua pedig erélyesen rájuk parancsolt: „Vigyázzatok, meg ne tudja senki!” ³¹De azok elmentek, és elvitték hírét az egész vidéken. ³²Amikor ezek mentek kifelé, íme, odavittek hozzá egy megszállott némát. ³³Miután kiűzte belőle a démont, megszólalt a néma, a sokaság pedig elcsodálkozott, és ezt mondta: „Sohasem láttak még ilyet Yiszráelben!” ³⁴A farizeusok viszont ezt mondották: „A démonok fejedelmének a segítségével űzi ki a démonokat.”

³⁵Yeshua bejárta a városokat és a falvakat mind, tanított a zsinagógáikban, hirdette a mennyek országának evangéliumát, gyógyított mindenféle betegséget és erőtlenséget. ³⁶Amikor látta a sokaságot, megszánta őket, mert elgyötörtek és elesettek voltak, mint a juhok pásztor nélkül. ³⁷Ekkor így szólt tanítványaihoz: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés: ³⁸kérjétek tehát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratásába.”

¹Magához hívta tizenkét tanítványát, és hatalmat adott nekik a tisztátalan szellemek felett, hogy kiűzzék azokat, és gyógyítsanak mindenféle betegséget és erőtlenséget. ²A tizenkét apostol neve pedig ez: az első Shimeon, akit Kefanak hívnak, és testvére, Andreász; Yaakov, a Zebedeus fia, és testvére, Yochanan; ³Filiposz és Bar-Talmai, T’oma és Matityahu, a vámszedő; Yaakov, az Alfeus fia és Taddeus, ⁴Shimeon, a Kananeus, és Yehuda, az Ish-Kerayot, aki el is árulta őt.

⁵Ezt a tizenkettőt küldte ki Yeshua, és ezt a rendelkezést adta nekik: „Pogányokhoz vezető útra ne térjetek le, samaritánusok városába ne menjetek be, ⁶inkább menjetek Yiszráel házának elveszett juhaihoz. ⁷Menjetek el, és hirdessétek: elközelített a mennyek országa! ⁸Gyógyítsatok meg betegeket, támasszatok fel halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, űzzetek ki démonokat. Ingyen kaptátok, ingyen adjátok. ⁹Ne szerezzetek se aranyat, se ezüstöt, se rézpénzt az övetekbe, ¹⁰se tarisznyát az útra, se két felsőruhát, se sarut, se botot: mert méltó a munkás a kenyerére.” ¹¹Ha pedig egy városba vagy faluba mentek be, tudjátok meg, hogy ki méltó ott erre, és maradjatok annál, míg csak tovább nem mentek. ¹²Amikor beléptek a házba, köszöntsétek a ház népét, ¹³és ha méltó rá az a ház, szálljon reá békességetek, ha pedig nem méltó, békességetek térjen vissza rátok. ¹⁴Ha pedig valaki nem fogad be titeket, meg sem hallgatja szavaitokat: menjetek ki abból a házból vagy városból, még a port is verjétek le lábatokról. ¹⁵Bizony, mondom néktek: elviselhetőbb sorsa lesz Sodoma és Gomora földjének az ítélet napján, mint annak a városnak.”

¹⁶„Íme, én elküldelek titeket, mint juhokat a farkasok közé: legyetek tehát okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok. ¹⁷Óvakodjatok az emberektől, mert átadnak a törvényszékeknek, és megkorbácsolnak zsinagógáikban, ¹⁸sőt helytartók és királyok elé hurcolnak énmiattam, tanúbizonyságul nekik és a pogányoknak. ¹⁹Amikor azonban átadnak titeket, ne aggódjatok amiatt, hogy miképpen vagy mit mondjatok, mert megadatik nektek abban az órában, hogy mit mondjatok. ²⁰Mert nem ti vagytok, akik beszéltek, hanem Atyátok Szelleme szól általatok. ²¹Akkor majd testvér a testvérét, apa a gyermekét adja halálra, gyermekek támadnak szüleik ellen, és megöletik őket, ²²és mindenki gyűlöl majd titeket az én nevemért, de aki mindvégig kitart, az üdvözül. ²³Ha pedig üldöznek az egyik városban, meneküljetek a másikba. Bizony, mondom néktek: még végig sem járjátok Yiszráel városait, mire eljön az Emberfia.”

²⁴„A tanítvány nem feljebbvaló a mesterénél, sem a szolga az uránál. ²⁵Elég a tanítványnak, hogy olyanná legyen, mint a mestere, és a szolgának, mint az ura. Ha a ház urát Belzebubnak nevezték el, mennyivel inkább házanépét?”

²⁶„Tehát ne rettenjetek meg tőlük! Mert nincs olyan rejtett dolog, amely le ne lepleződnék, és olyan titok, amely ki ne tudódnék. ²⁷Amit a sötétségben mondok nektek, azt a világosságban mondjátok el; amit fülbe súgva hallotok, azt a háztetőkről hirdessétek. ²⁸Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket meg nem ölhetik. Inkább attól féljetek, aki a lelket is, meg a testet is el tudja pusztítani a Gei-Hinomban.”

²⁹„Ugye, a verébnek párja egy fillér, és egy sem esik le közülük a földre Atyátok tudtán kívül? ³⁰Nektek pedig még a hajatok szálai is mind számon vannak tartva. ³¹Ne féljetek tehát: ti sok verébnél értékesebbek vagytok.”

³²„Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt, ³³aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt majd én is megtagadom mennyei Atyám előtt.”

³⁴„Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet hozzak a földre. Nem azért jöttem, hogy békességet hozzak, hanem hogy kardot. ³⁵Azért jöttem, hogy szembeállítsam az embert apjával, a leányt anyjával, a menyet anyósával, ³⁶és így az embernek ellensége lesz a háza népe. ³⁷Aki jobban szereti apját vagy anyját, mint engem, az nem méltó hozzám; aki jobban szereti fiát vagy leányát, mint engem, az nem méltó hozzám; ³⁸és aki nem veszi fel keresztjét, és nem követ engem, nem méltó hozzám. ³⁹Aki megtalálja életét, az elveszti azt, aki pedig elveszti életét énértem, az megtalálja azt.”

⁴⁰„Aki titeket befogad, az engem fogad be, és aki engem fogad be, az azt fogadja be, aki elküldött engem. ⁴¹Aki befogad egy prófétát azért, mert az próféta, prófétának járó jutalmat kap; aki pedig egy igaz embert fogad be azért, mert az igaz, igaz embernek járó jutalmat kap. ⁴²Aki pedig csak egyetlen pohár friss vizet ad inni egynek e kicsinyek közül, mert az tanítvány: bizony, mondom néktek, semmiképpen sem fogja elveszteni jutalmát.”

¹Amikor Yeshua bevégezte a tizenkét tanítvány útbaigazítását, továbbment onnan, hogy tanítson és igét hirdessen a városokban. ²Amikor pedig Yochanan a börtönben hallott a Mashiah cselekedeteiről, ezt üzente neki tanítványaival: ³„Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?” ⁴Yeshua így válaszolt nekik: „Menjetek, és mondjátok el Yochanannak, amiket hallotok és láttok: ⁵vakok látnak, és bénák járnak, leprások tisztulnak meg, és süketek hallanak, halottak támadnak fel, és szegényeknek hirdettetik az evangélium, ⁶és boldog, aki nem botránkozik meg énbennem.” ⁷Amikor azok elmenőben voltak, elkezdett Yeshua beszélni a sokaságnak Yochananról: „Miért mentetek ki a pusztába? Szélingatta nádszálat látni? ⁸Ugyan miért mentetek ki? Puha ruhákba öltözött embert látni? Hiszen akik puha ruhákat viselnek, a királyok palotáiban vannak. ⁹De hát miért mentetek ki? Prófétát látni? Azt láttatok, sőt – mondom néktek – prófétánál is nagyobbat. ¹⁰Ő az, akiről meg van írva: Íme, én elküldöm előtted követemet, aki elkészíti előtted az utat. ¹¹Bizony, mondom néktek: nem támadt asszonytól születettek között nagyobb bemerítő Yochanannál; de aki a legkisebb a mennyek országában, nagyobb nála. ¹²Bemerítő Yochanan napjaitól mostanig a mennyek országa erőszakot szenved, és az erőszakosok igyekeznek hatalmukba keríteni. ¹³Mert minden próféta és a törvény Yochanan idejéig prófétált. ¹⁴És ha akarjátok, fogadjátok el, ő Eliyahu, aki eljövendő volt. ¹⁵Akinek van füle, hallja!” ¹⁶„De kihez hasonlítsam ezt a nemzedéket? Hasonlók azokhoz a gyermekekhez, akik a piacon ülnek, és ezt kiáltják a többieknek: ¹⁷Furulyáztunk nektek, és nem táncoltatok; siratót énekeltünk, és nem gyászoltatok. ¹⁸Mert eljött Yochanan, aki nem eszik, és nem is iszik, és ezt mondják: démon van benne! ¹⁹Eljött az Emberfia, eszik és iszik, és ezt mondják: Íme, falánk és részeges ember, vámszedők és bűnösök barátja! De cselekedetei által nyert igazolást a bölcsesség.”

²⁰Akkor azokat a városokat, amelyekben legtöbb csodája történt, feddeni kezdte, mert nem tértek meg: ²¹„Jaj neked, Korazin! Jaj neked, Bétsaida! Mert ha Tíruszban és Szidónban történtek volna azok a csodák, amelyek nálatok történtek, régen megtértek volna zsákban és hamuban! ²²Sőt mondom nektek: Tírusznak és Szidónnak elviselhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint nektek. ²³Te is, Kapernaum, talán az égig emelkedsz? A pokolig fogsz levettetni! Mert ha Sodomában történtek volna azok a csodák, amelyek benned történtek, megmaradt volna a mai napig. ²⁴Sőt mondom nektek, hogy Sodoma földjének elviselhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint neked.”

²⁵Abban az időben megszólalt Yeshua, és ezt mondta: „Magasztallak, Atyám, menny és föld Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és felfedted a gyermekeknek. ²⁶Igen, Atyám, mert így láttad jónak. ²⁷Az én Atyám mindent átadott nekem, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú akarja kijelenteni. ²⁸Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. ²⁹Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek. ³⁰Mert az én igám boldogító, és az én terhem könnyű.”

¹Abban az időben Yeshua gabonaföldeken ment át Shabbaton, tanítványai pedig megéheztek, és elkezdtek kalászokat tépdesni és enni. ²Amikor ezt meglátták a farizeusok, szóltak neki: „Íme, tanítványaid olyat tesznek, amit nem szabad tenni Shabbaton.” ³Ő pedig ezt válaszolta nekik: „Nem olvastátok, hogy mit tett David, amikor kíséretével együtt megéhezett? ⁴Bement Elohim házába, és a szent kenyereket ették meg, amelyeket nem lett volna szabad megennie sem neki, sem az ő kíséretének, hanem csak a papoknak. ⁵Vagy nem olvastátok a törvényben, hogy Shabbaton a papok a templomban megszegik a Shabbatot, mégsem vétkeznek? ⁶De mondom nektek, hogy még a templomnál is nagyobb van itt. ⁷Ha pedig értenétek, mit jelent ez: Irgalmasságot akarok, nem áldozatot, – nem ítéltétek volna el azokat, akik nem vétkeztek. ⁸Mert az Emberfia ura a Shabbatnak.”

⁹Onnan eltávozva bement a zsinagógába, ahol volt egy sorvadt kezű ember. ¹⁰Megkérdezték Yeshua-tól: „Szabad-e Shabbaton gyógyítani?” – hogy vádat emeljenek ellene. ¹¹Ő pedig ezt mondta nekik: „Ki az az ember közületek, akinek ha egy juha van, és az verembe esik Shabbaton, nem ragadja meg, és nem húzza ki? ¹²Az ember pedig mennyivel többet ér a juhnál! Szabad tehát jót tenni Shabbaton!” ¹³Ekkor így szólt ahhoz az emberhez: „Nyújtsd ki a kezedet!” Az kinyújtotta, és meggyógyult a keze: ugyanolyan ép lett, mint a másik. ¹⁴A farizeusok pedig kimentek, és elhatározták, hogy végeznek vele. ¹⁵Amikor Yeshua ezt megtudta, eltávozott onnan. Sokan követték; ő meggyógyította mindnyájukat, ¹⁶és meghagyta nekik: ne fedjék fel, kicsoda ő, ¹⁷hogy beteljesedjék, amit Ézsiás prófétált: ¹⁸„Íme, az én szolgám, akit kiválasztottam, akit én szeretek, akit kedvel a Lelkem! Szellememet adom neki, és igaz ítéletet hirdet a népeknek. ¹⁹Nem szít viszályt, és nem kiáltoz, senki sem hallja hangját az utcákon. ²⁰Megrepedt nádszálat nem tör el, és füstölgő mécsest nem olt ki, míg győzelemre nem viszi az igaz ítéletet. ²¹És az ő nevében reménykednek majd a népek.”

²²Akkor odavittek hozzá egy vak és néma megszállottat, és ő meggyógyította, úgyhogy a néma beszélt és látott. ²³Az egész sokaság elcsodálkozott ezen, és ezt mondta: „Csak nem ez a David Fia?” ²⁴A farizeusok azonban, amikor ezt meghallották, kijelentették: „Ez nem űzheti ki a démonokat másként, csak Belzebubnak, a démonok fejedelmének a segítségével.” ²⁵Ő pedig, ismerve gondolataikat, ezt mondta nekik: „Minden ország, amely meghasonlik önmagával, elpusztul, és egyetlen város vagy ház sem maradhat fenn, amely meghasonlik önmagával. ²⁶Ha pedig a Shatan a Shatant űzi ki, meghasonlott önmagával, és akkor hogyan maradhat fenn az országa? ²⁷És ha én Belzebubbal űzöm ki a démonokat, a ti fiaitok kivel űzik ki? Ezért ők lesznek a ti bíráitok! ²⁸Ha viszont én Elohim Szellemével űzöm ki a démonokat, akkor bizony elérkezett hozzátok Elohim országa. ²⁹Vagy hogyan mehetne be valaki egy erős ember házába, és hogyan rabolhatná el annak javait, ha előbb meg nem kötözi azt az erős embert? Akkor azonban kirabolhatja a házát. ³⁰Aki nincs velem, ellenem van, és aki nem velem gyűjt, tékozol.”

³¹„Ezért mondom nektek: minden bűn és káromlás meg fog bocsáttatni az embereknek, de Ruach HaKodesh káromlása nem bocsáttatik meg. ³²Még ha valaki az Emberfia ellen szól, annak is megbocsáttatik, de aki a Ruach HaKodesh ellen szól, annak nem bocsáttatik meg sem ebben a világban, sem az eljövendőben.”

³³„Ha jó a fa, jó a gyümölcse is, ha rossz a fa, rossz a gyümölcse is. Mert gyümölcséről lehet megismerni a fát. ³⁴Viperák fajzata! Hogyan szólhatnátok jót gonosz létetekre? Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj. ³⁵A jó ember jó kincséből hoz elő jót, a gonosz ember gonosz kincséből hoz elő gonoszt. ³⁶De mondom nektek, hogy minden haszontalan szóról, amelyet kimondanak az emberek, számot fognak adni az ítélet napján: ³⁷mert szavaid alapján mentenek fel, és szavaid alapján marasztalnak el téged.”

³⁸„Akkor újra megszólították néhányan az írástudó és a farizeusok közül: „Mester, jelt akarunk látni tőled.” ³⁹Ő pedig így válaszolt nekik: „Ez a gonosz és parázna nemzedék jelt követel, de nem adatik neki más jel, csak a Yonah próféta jele. ⁴⁰Mert ahogyan Yonah három nap és három éjjel volt a hal gyomrában, úgy lesz az Emberfia is a föld belsejében három nap és három éjjel. ⁴¹A ninivei férfiak feltámadnak az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt, és elítélik ezt a nemzedéket, mert ők megtértek Yonah prédikálására; ámde itt nagyobb van Yonahnál! ⁴²Dél királynője feltámad az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt, és elítéli ezt a nemzedéket, mert ő eljött a föld végső határairól, hogy meghallgassa Shlomo bölcsességét; ámde itt nagyobb van Shlomonál!”

⁴³„Amikor a tisztátalan szellem kimegy az emberből, víz nélküli helyeken bolyong, nyugalmat keres, de nem talál. ⁴⁴Akkor így szól: Visszatérek házamba, ahonnan kijöttem. Amikor odaér, gazdátlanul, kiseperve és felékesítve találja az ⁴⁵Akkor elmegy, vesz maga mellé másik hét magánál is gonoszabb szellemeket; bemennek, és ott laknak, és annak az embernek az utóbbi állapota rosszabb lesz az előbbinél. Ez történik majd ezzel a gonosz nemzedékkel is.” ⁴⁶Még beszélt a sokasághoz, amikor íme, anyja és testvérei megálltak odakint, mert beszélni akartak vele. ⁴⁷Valaki szólt neki: „Íme, anyád és testvéreid odakint állnak, és beszélni akarnak veled.” ⁴⁸Ő azonban így felelt annak, aki szólt neki: „Ki az én anyám, és kik az én testvéreim?” ⁴⁹Erre kinyújtotta kezét tanítványai felé, és így szólt: „Íme, az én anyám és az én testvéreim! ⁵⁰Mert aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az az én fivérem, nővérem és az én anyám.”

¹Azon a napon kiment Yeshua a házból, és leült a tenger partján. ²Nagy sokaság gyűlt össze körülötte, ezért beszállt egy hajóba, és leült; az egész sokaság pedig a parton állt. ³Aztán sok mindenre tanította őket példázatokkal: „Íme, kiment a magvető vetni, ⁴és vetés közben néhány mag az útfélre esett, aztán jöttek a madarak, és felkapkodták. ⁵Mások sziklás helyre estek, ahol kevés volt a föld, és azonnal kihajtottak, mert nem voltak mélyen a földben; ⁶de amikor a nap felkelt, megperzselődtek, és mivel nem volt gyökerük, kiszáradtak. ⁷Mások tövisek közé estek, és amikor a tövisek megnőttek, megfojtották őket. ⁸A többi pedig jó földbe esett, és termést hozott: az egyik százannyit, a másik hatvanannyit, a harmadik harmincannyit. ⁹Akinek van füle, hallja!”

¹⁰A tanítványok odamentek hozzá, és megkérdezték tőle: „Miért beszélsz nekik példázatokban?” ¹¹Ő így válaszolt: „Mert nektek megadatott, hogy megértsétek a mennyek országának titkait, de azoknak nem adatott meg. ¹²Mert akinek van, annak adatik, és bővelkedik, akinek pedig nincs, attól az is elvétetik, amije van. ¹³Azért beszélek nekik példázatokban, mert látván nem látnak, és hallván nem hallanak, és nem értenek.”

¹⁴„Beteljesedik rajtuk Yeshayahu jövendölése: Hallván halljatok, de ne értsetek, látván lássatok, de ne ismerjetek! ¹⁵Mert megkövéredett e nép szíve, fülükkel nehezen hallanak, szemüket behunyták, hogy szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak, szívükkel ne értsenek, hogy meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket.”

¹⁶„A ti szemetek pedig boldog, mert lát, és fületek boldog, mert hall. ¹⁷Bizony, mondom néktek, hogy sok próféta és igaz kívánta látni, amit láttok, de nem látták, és hallani, amit hallotok, de nem hallották.”

¹⁸„Ti tehát halljátok meg a magvető példázatát! ¹⁹Amikor valaki hallja a mennyek országának igéjét, és nem érti, eljön a gonosz, és elragadja azt, ami szívébe van vetve: ez olyan, mint akinél az útfélre hullott a mag. ²⁰Akinél pedig sziklás talajra hullott, az hallja az igét, és azonnal örömmel fogadja, ²¹de nem gyökerezik meg benne, ezért csak ideig való, s amint nyomorúság vagy üldözés támad az ige miatt, azonnal eltántorodik. ²²Akinél pedig tövisek közé hullott, hallja az igét, de e világ gondja és a gazdagság csábítása megfojtja az igét, és nem hoz termést. ²³Akinél pedig jó földbe hullott, az hallja és érti az igét, és terem: az egyik százannyit, a másik hatvanannyit, a harmadik harmincannyit.”

²⁴Más példázatot is mondott nekik: „Hasonló a mennyek országa ahhoz az emberhez, aki jó magot vetett a szántóföldjébe. ²⁵De amíg az emberek aludtak, eljött az ellensége, konkolyt vetett a búza közé, és elment. ²⁶Amikor a zöld vetés szárba szökött, és már magot hozott, megmutatkozott a konkoly is. ²⁷A szolgák ekkor odamentek a gazdához, és azt kérdezték tőle: Uram, ugye jó magot vetettél a földedbe? Honnan van akkor benne a konkoly? ²⁸Ellenség tette ezt! – felelte nekik. A szolgák erre megkérdezték: Akarod-e, hogy kimenjünk, és összeszedjük a konkolyt? ²⁹Ő azonban így válaszolt: Nem, mert amíg a konkolyt szednétek, kiszaggatnátok vele együtt a búzát is. ³⁰Hadd nőjön együtt mind a kettő az aratásig, és az aratás idején megmondom az aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyt, kössétek kévébe, és égessétek el, a búzát pedig takarítsátok be csűrömbe.”

³¹Más példázatot is mondott nekik: „Hasonló a mennyek országa a mustármaghoz, amelyet fog az ember, és elvet a szántóföldjébe. ³²Ez kisebb ugyan minden magnál, de amikor felnő, nagyobb minden veteménynél, és fává lesz, úgyhogy eljönnek az égi madarak, és fészket raknak ágai között.” ³³Más példázatot is mondott nekik: „Hasonló a mennyek országa a kovászhoz, amelyet fog az asszony, belekever három mérce lisztbe, míg végül az egész megkel.”

³⁴Mindezt példázatokban mondta el Yeshua a sokaságnak, és példázat nélkül semmit nem mondott nekik, ³⁵hogy beteljesedjék, amit Yahuwah mondott a próféta által: „Példázatokra nyitom meg számat, és a világ kezdete óta rejtett dolgokat jelentek ki.”

³⁶Ekkor elbocsátotta a sokaságot, és bement a házba, tanítványai pedig ezzel a kéréssel fordultak hozzá: „Magyarázd meg nekünk a szántóföld konkolyáról szóló példázatot.” ³⁷Ő pedig így válaszolt nekik: „Az, aki a jó magot veti, az Emberfia, ³⁸a szántóföld a világ, a jó mag a mennyek országának fiai, a konkoly a gonosz fiai, ³⁹az ellenség, aki elvetette a konkolyt, az ördög; az aratás a világ vége, az aratók pedig az angyalok. ⁴⁰Ahogyan tehát a konkolyt összegyűjtik és megégetik, úgy lesz a világ végén. ⁴¹Az Emberfia elküldi angyalait, és összegyűjtenek országából minden botránkozást okozót és gonosztevőt, ⁴²és a tüzes kemencébe dobják őket: ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás. ⁴³Akkor majd az igazak fénylenek Atyjuk országában, mint a nap. Akinek van füle, hallja!”

⁴⁴„Hasonló a mennyek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, amelyet az ember, miután megtalált, elrejt, örömében elmegy, eladja mindenét, amije van, és megveszi azt a szántóföldet.”

⁴⁵„Hasonló a mennyek országa a kereskedőhöz is, aki szép gyöngyöket keres. ⁴⁶Amikor egy nagyértékű gyöngyre talál, elmegy, eladja mindenét, amije van, és megvásárolja azt.”

⁴⁷„Hasonló a mennyek országa a tengerbe kivetett kerítőhálóhoz is, amely mindenféle halfajtát összegyűjt. ⁴⁸Amikor megtelik, kivonják a partra, és leülve a jókat edényekbe gyűjtik, a hitványakat pedig kidobják. ⁴⁹Így lesz a világ végén is: eljönnek az angyalok, és kiválogatják a gonoszokat az igazak közül, ⁵⁰és a tüzes kemencébe dobják őket, ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás.”

⁵¹„Megértettétek mindezt?” – kérdezte tőlük Yeshua. Azok ezt felelték: „Igen.” ⁵²Ő pedig ezt mondta nekik: „Tehát minden írástudó, aki tanítványává lett a mennyek országának, hasonló ahhoz a gazdához, aki újat és ót hoz elő éléskamrájából.”

⁵³Miután Yeshua elmondta ezeket a példázatokat, továbbment onnan. ⁵⁴Elment hazájába, és tanította őket a zsinagógában, és álmélkodva ezt mondták: „Honnan van ebben ez a bölcsesség és ez a csodatevő erő? ⁵⁵Hát nem az ács fia ez? Nem Miryamnak hívják-e az anyját, testvéreit meg Yaakovnak, Yoszefnek, Shimeonnak és Yehudanak? ⁵⁶Nem közöttünk élnek-e nővérei is mind? Ugyan honnan van benne mindez?” ⁵⁷És megbotránkoztak benne, Yeshua pedig így szólt hozzájuk: „Sehol sem vetik meg a prófétát, csak saját hazájában és a maga házában.” ⁵⁸Nem is tett ott sok csodát a hitetlenségük miatt.

¹Abban az időben Yerod, a negyedes fejedelem, meghallotta Yeshua hírét, ²és ezt mondta szolgáinak: „Ez bemerítő Yochanan, ő támadt fel a halottak közül, és ezért működnek általa a csodatevő erők.” ³Yerod ugyanis elfogatta Yochanant, bilincsbe verette, és börtönbe vettette, testvérének, Filiposznak (Fülöpnek) a felesége, Heródiás kedvéért. ⁴Yochanan ugyanis azt mondta neki: „Nem szabad együtt élned vele!” ⁵Yerod szerette volna megöletni, de félt a sokaságtól, mert prófétának tartották. ⁶Amikor azonban eljött Yerod születésnapja, Heródiás leánya táncolt a társaság előtt, és megtetszett Yerodnek; ⁷ezért esküvel fogadta, hogy bármit kér, megadja neki. ⁸Az pedig anyja unszolásának engedve így szólt: „Add nekem egy tálon bemerítő Yochanan fejét.” ⁹A király elkomorodott, de esküje és a vendégek miatt megparancsolta, hogy teljesítsék kérését. ¹⁰Elküldte embereit, lefejeztette Yochanant a börtönben, ¹¹elhozták a fejét egy tálon, átadták a leánynak, ő pedig odavitte anyjának. ¹²Aztán eljöttek tanítványai, elvitték a holttestet, és eltemették. Majd elmentek, és hírül adták ezt Yeshua-nak.

¹³Amikor meghallotta ezt Yeshua, eltávozott onnan hajón egy lakatlan helyre egyedül. Amikor meghallotta ezt a sokaság, utána ment gyalog a városokból. ¹⁴Amikor Yeshua kiszállt, és meglátta a nagy sokaságot, megszánta őket, és meggyógyította betegeiket. ¹⁵Amikor esteledett, odamentek hozzá tanítványai, és így szóltak hozzá: „Lakatlan ez a hely, és későre jár. Bocsásd el a sokaságot, hogy menjenek a falvakba, és vegyenek élelmet maguknak.” ¹⁶Yeshua azonban ezt mondta nekik: „Nem kell elmenniük: Ti adjatok nekik enni!” ¹⁷Ők pedig így válaszoltak: „Nincs itt egyebünk, csak öt kenyerünk és két halunk.” ¹⁸Ő pedig ezt mondta: „Hozzátok ide nekem azokat!” ¹⁹Ekkor megparancsolta a sokaságnak, hogy telepedjenek le a fűre, aztán vette az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, megáldotta, megtörte a kenyereket és a tanítványoknak adta, a tanítványok pedig a sokaságnak. ²⁰Miután valamennyien ettek és jóllaktak, összeszedték a maradék darabokat, tizenkét tele kosárral. ²¹Aki pedig evett, mintegy ötezer férfi volt az asszonyokat és a gyermekeket nem számítva.

²²Yeshua ezután nyomban kényszerítette tanítványait, hogy szálljanak hajóba, és menjenek át előtte a túlsó partra, amíg ő elbocsátja a sokaságot. ²³De miután elbocsátotta a sokaságot, felment a hegyre magánosan imádkozni. Amikor beesteledett, egyedül volt ott. ²⁴A hajó pedig már messze eltávolodott a parttól, és a hullámok között hányódott, mert ellenszél volt. ²⁵A negyedik éjszakai őrváltáskor odament hozzájuk Yeshua a tengeren járva. ²⁶Amikor a tanítványok meglátták, hogy a tengeren jár, megrettentek, azt mondták, hogy kísértet, és ijedtükben felkiáltottak. ²⁷De Yeshua azonnal megszólította őket, és ezt mondta: „Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!” ²⁸Kefa ekkor így szólt hozzá: „Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy menjek oda hozzád a vizen.” ²⁹Mire ő így szólt: „Jöjj!” Kefa erre kiszállt a hajóból, elindult a vizen, és Yeshua felé ment. ³⁰Amikor azonban az erős szélre figyelt, megijedt, és amint süllyedni kezdett, felkiáltott: „URam, ments meg!” ³¹Yeshua azonnal kinyújtotta a kezét, megragadta őt, és ezt mondta neki: „Kicsinyhitű, miért kételkedtél?” ³²És amint beszálltak a hajóba, elült a szél. ³³A hajóban levők pedig leborultak előtte, és ezt mondták: „Valóban Elohim Fia vagy!”

³⁴Átkelve a túlsó partra Kineret földjére érkeztek. ³⁵Amikor felismerték őt a helység lakói, embereket küldtek az egész környékre, és odavittek hozzá minden beteget, ³⁶és kérték, hogy legalább ruhája szegélyét megérinthessék. És akik csak megérintették, meggyógyultak.

¹Akkor farizeusok és írástudók mentek Yerushalaim-ből Yeshua-hoz, és ezt mondták: ²„Miért szegik meg tanítványaid az ősök hagyományát? Amikor ugyanis étkeznek, nem mossák meg a kezüket.” ³Ő így válaszolt nekik: „Ti pedig miért szegitek meg a ti hagyományotokért Elohim parancsolatát? ⁴Mert Elohim ezt mondta: Tiszteld apádat és anyádat, és aki gyalázza apját vagy anyját, halállal bűnhődjék. ⁵Ti pedig így tanítotok: Ha valaki ezt mondja apjának vagy anyjának: Áldozati ajándék az, amivel megsegíthetnélek, azt ebben az esetben nem köti a parancsolat, hogy tisztelje apját és anyját. ⁶Így tettétek érvénytelenné Elohim igéjét a ti hagyományotokért. ⁷Képmutatók, találóan prófétált rólatok Yeshayahu: ⁸Ez a nép csak ajkával tisztel engem, a szíve azonban távol van tőlem. ⁹De hiába tisztelnek engem, ha olyan tanításokat tanítanak, amelyek emberek parancsolatai.”

¹⁰Ekkor odahívta a sokaságot, és így szólt hozzájuk: „Halljátok, és értsétek meg! ¹¹Nem az teszi tisztátalanná az embert, ami bemegy a száján, hanem ami kijön a szájából, az teszi tisztátalanná az embert.” ¹²Tanítványai ekkor hozzá lépve megkérdezték tőle: „Tudod-e, hogy a farizeusok megbotránkoztak, amikor meghallották ezt a beszédet?” ¹³Ő pedig így válaszolt: „Minden palántát, amelyet nem az én mennyei Atyám ültetett, ki fognak gyomlálni. ¹⁴Hagyjátok őket, világtalanok vak vezetői! Ha pedig vak vezet világtalant, mind a ketten gödörbe esnek.” ¹⁵Kefa ekkor ezt kérte: „Magyarázd meg nekünk az előbbi példázatot.” ¹⁶Ő pedig így szólt: „Még ti is értetlenek vagytok? ¹⁷Nem gondoltok arra, hogy minden, ami bemegy a szájon, a gyomorba jut, és az árnyékszékbe kerül? ¹⁸Ami azonban kijön a szájból, az a szívből származik, és az teszi tisztátalanná az embert. ¹⁹Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúskodások és Elohim-káromlások. ²⁰Ezek teszik tisztátalanná az embert. De az, hogy mosdatlan kézzel eszik, nem teszi tisztátalanná az embert.”

²¹Yeshua azután elment onnan, és visszavonult Tírusz és Szidón területére. ²²És ekkor egy kánaáni asszony, aki arról a környékről jött, így kiáltott: „Uram, David Fia! Könyörülj rajtam! Leányomat kegyetlenül gyötri a gonosz szellem!” ²³Yeshua azonban nem válaszolt neki egy szót sem. Erre odamentek hozzá tanítványai, és kérték: „Bocsásd el, mert utánunk kiáltozik.” ²⁴De ő így felelt: „Én nem küldettem máshoz, csak Yiszráel házának elveszett juhaihoz.” ²⁵Az asszony pedig odaérve leborult előtte, és ezt mondta: „Uram, segíts rajtam!” ²⁶Yeshua erre így válaszolt: „Nem jó elvenni a gyermekek kenyerét, és odadobni a kutyáknak.” ²⁷Az asszony azonban így felelt: „Úgy van, Uram! De hiszen a kutyák is esznek a morzsákból, amelyek uruk asztaláról hullanak.” ²⁸Ekkor így szólt hozzá Yeshua: „Asszony, nagy a te hited, legyen úgy, amint kívánod!” És meggyógyult a leánya még abban az órában.

²⁹Yeshua azután eltávozott onnan, elment a Gálili tenger mellé, felment a hegyre, és ott leült. ³⁰Nagy sokaság ment hozzá, és bénákat, nyomorékokat, vakokat, némákat és sok más beteget vittek magukkal. Ezeket Yeshua lába elé tették, és ő meggyógyította őket. ³¹A sokaság pedig csodálkozott, amikor látta, hogy a némák beszélnek, a nyomorékok épek lesznek, a bénák járnak, a vakok pedig látnak, és dicsőítette Yiszráel Elohim-ját.

³²Yeshua ekkor odahívta tanítványait, és így szólt: „Szánakozom a sokaságon, mert már három napja velem vannak, és nincs mit enniük; éhesen pedig nem akarom őket elbocsátani, nehogy kidőljenek az úton.” ³³Tanítványai így válaszoltak: „Honnan volna itt a pusztában annyi kenyerünk, hogy jóllakassunk ekkora sokaságot?” ³⁴Yeshua megkérdezte tőlük: „Hány kenyeretek van?” Ők így feleltek: „Hét, és egy kevés halunk.” ³⁵Ekkor megparancsolta a sokaságnak, hogy telepedjenek le a földre, ³⁶azután vette a hét kenyeret és a halakat, hálát adott, megtörte és a tanítványoknak adta, a tanítványok pedig a sokaságnak. ³⁷Mindnyájan ettek, és jóllaktak, azután összeszedték a maradék darabokat hét tele kosárral. ³⁸Négyezer férfi volt, aki evett, az asszonyokat és a gyermekeket nem számítva. ³⁹Ezek után elbocsátotta a sokaságot, beszállt a hajóba, és lement Migdal vidékére.

¹A farizeusok és a szadduceusok odamentek, hogy kísértsék őt: kérték, hogy mutasson mennyei jelt nekik. ²Ő azonban így válaszolt nekik: „(Amikor esteledik, ezt mondjátok: Szép idő lesz, mert vöröslik az ég! ³Reggel pedig: Ma zivatar lesz, mert vörös és borús az ég. Képmutatók! Az ég arcát meg tudjátok ítélni, az idők jeleit pedig nem tudjátok?) ⁴E gonosz és parázna nemzedék jelt követel, de nem adatik neki más jel, csak a Yonah próféta jele.” Ezzel otthagyta őket, és elment.

⁵Amikor a tanítványok átmentek a túlsó partra, elfelejtettek kenyeret vinni magukkal. ⁶Yeshua így szólt hozzájuk: „Vigyázzatok, és őrizkedjetek a farizeusok és szadduceusok kovászától!” ⁷Ők pedig így tanakodtak egymás közt: „Nem hoztunk kenyeret!” ⁸De Yeshua észrevette, és így szólt hozzájuk: „Mit tanakodtok azon, kicsinyhitűek, hogy nincs kenyeretek? ⁹Még mindig nem értitek? Nem emlékeztek az ötezer ember öt kenyerére, és arra, hogy hány kosár maradékot szedtetek össze? ¹⁰A négyezer ember hét kenyerére sem emlékeztek, és arra sem, hogy hány kosár maradékot szedtetek össze? ¹¹Miért nem értitek meg, hogy én nem kenyérről beszéltem nektek?! Őrizkedjetek a farizeusok és szadduceusok kovászától!” ¹²Ekkor értették meg, hogy nem azt mondta, hogy a kenyér kovászától óvakodjanak, hanem a farizeusok és szadduceusok tanításától.

¹³Amikor Yeshua Cézárea Filippi területére ért, megkérdezte tanítványait: „Kinek mondják az emberek az Emberfiát?” ¹⁴Ők így válaszoltak: „Némelyek bemerítő Yochanannak, mások Eliyahunak, megint mások pedig Yirmeyahunak vagy valamelyik prófétának.” ¹⁵Erre megkérdezte tőlük: „Hát ti kinek mondotok engem?” ¹⁶Shimeon Kefa megszólalt, és így felelt: „Te vagy a Mashiah, az élő Elohim Fia.” ¹⁷Yeshua így válaszolt neki: „Boldog vagy, Shimeon, Yonah fia, mert nem test és vér fedte fel ezt előtted, hanem az én mennyei Atyám. ¹⁸Én pedig ezt mondom neked: Te Kefa vagy, és én ezen a kősziklán építem fel egyházamat, és a pokol kapui sem fognak diadalmaskodni rajta. ¹⁹Neked adom a mennyek országának kulcsait, és amit megkötsz a földön, kötve lesz az a mennyekben is, és amit feloldasz a földön, oldva lesz az a mennyekben is.” ²⁰Azután megparancsolta tanítványainak: ne mondják meg senkinek, hogy ő a Mashiah.

²¹Ettől fogva kezdte el Yeshua HaMashiah mondani tanítványainak, hogy Yerushalaim-ba kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, főpapoktól és írástudóktól, meg kell öletnie, de harmadnapon fel kell támadnia. ²²Kefa ekkor magához vonta őt, és feddeni kezdte: „Elohim mentsen, Uram, ez nem történhet meg veled!” ²³Ő pedig megfordult, és így szólt Kefához: „Távozz tőlem, Shatan, botránkoztatsz engem, mert nem Elohim szerint gondolkozol, hanem az emberek szerint.”

²⁴Akkor Yeshua ezt mondta tanítványainak: „Ha valaki én utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem. ²⁵Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem, megtalálja. ²⁶Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall? Vagy mit adhat az ember váltságdíjul a lelkéért? ²⁷Mert eljön az Emberfia Atyja dicsőségében angyalaival együtt, és akkor megfizet mindenkinek cselekedetei szerint. ²⁸Bizony, mondom néktek, hogy vannak az itt állók között némelyek, akik nem ízlelik meg a halált addig, amíg meg nem látják az Emberfiát, amint eljön az ő országával.”

¹Hat nap múlva Yeshua maga mellé vette Kefát, Yaakovot és testvérét,Yochanant, és felvitte őket külön egy magas hegyre. ²És szemük láttára elváltozott: arca fénylett, mint a nap, ruhája pedig fehéren ragyogott, mint a fény. ³És íme, megjelent előttük Moshe és Eliyahu, és beszélgettek Yeshua-val. ⁴Kefa ekkor megszólalt, és ezt mondta Yeshua-nak: „Uram, jó nekünk itt lennünk. Ha akarod, készítek itt három sátrat: egyet neked, egyet Moshenak és egyet Eliyahunak.” ⁵Még beszélt, amikor íme, fényes felhő árnyékolta be őket, és hang hallatszott a felhőből: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm, reá hallgassatok!” ⁶Amikor a tanítványok ezt hallották, arcra borultak, és nagy félelem fogta el őket. ⁷Ekkor Yeshua odament, megérintette őket, és így szólt hozzájuk: „Keljetek fel, és ne féljetek!” ⁸Amikor föltekintettek, senkit sem láttak, csak Yeshua-át egyedül.

⁹Miközben jöttek lefelé a hegyről, megparancsolta nekik Yeshua: „Senkinek se mondjátok el ezt a látomást, amíg fel nem támad az Emberfia a halottak közül.” ¹⁰Erre megkérdezték tőle tanítványai: „Miért mondják akkor az írástudók, hogy Eliyahunak kell előbb eljönnie?” ¹¹Ő így válaszolt: „Eliyahu valóban eljön, és helyreállít mindent. ¹²Mondom nektek, hogy Eliyahu már eljött, de nem ismerték fel, hanem azt tették vele, amit csak akartak: így fog szenvedni tőlük az Emberfia is.” ¹³Ekkor megértették a tanítványok, hogy bemerítő Yochananról beszélt nekik.

¹⁴Amikor a sokasághoz értek, odament hozzá egy ember, térdre borult előtte, és ezt mondta: „Uram, könyörülj a fiamon, mert holdkóros, és nagyon szenved, mert gyakran esik a tűzbe, gyakran a vízbe is. ¹⁵Elhoztam őt tanítványaidhoz, de nem tudták meggyógyítani.” ¹⁶Yeshua erre így válaszolt: „Ó, hitetlen és elfajult nemzedék, meddig leszek még veletek? Meddig szenvedlek még titeket? Hozzátok őt ide!” ¹⁷Ekkor Yeshua rákiáltott, és kiment abból az ördög, a gyermek pedig meggyógyult még abban az órában. ¹⁸Akkor a tanítványok külön odamentek Yeshua-hoz, és megkérdezték: „Mi miért nem tudtuk kiűzni?” ¹⁹Ő így válaszolt: „Kishitűségetek miatt. Bizony mondom néktek: ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag, és azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen oda! – odamenne, és semmi sem volna nektek lehetetlen. ²⁰(Ez a fajta pedig nem távozik el, csak imádságra és böjtölésre.)”

²¹Amikor újra együtt voltak Gálilban, így szólt hozzájuk Yeshua: „Az Emberfia emberek kezébe adatik, ²²megölik, de a harmadik napon feltámad.” Ekkor igen elszomorodtak.

²³Amikor Kapernaumba értek, odamentek Kefához azok, akik a templomadót szedték, és megkérdezték tőle: „A ti mesteretek nem fizet templomadót?” ²⁴„De igen” – felelte. Amikor bement a házba, Yeshua megelőzte, és így szólt: „Mit gondolsz, Shimeon, a földi királyok kiktől szednek vámot vagy adót: fiaiktól-e vagy az idegenektől?” ²⁵Miután így felelt: „Az idegenektől”, Yeshua ezt mondta neki: „Akkor tehát a fiak szabadok. ²⁶De hogy ne botránkoztassuk meg őket, menj a tengerhez, vesd be a horgot, és fogd ki az első halat, amely ráakad. Amikor felnyitod a száját, találsz benne egy ezüstpénzt, vedd ki, és add oda nekik értem és érted.”

¹Abban az órában odamentek a tanítványok Yeshua-hoz, és megkérdezték tőle: „Ki a nagyobb a mennyek országában?” ²Yeshua odahívott egy kisgyermeket, közéjük állította, ³és ezt mondta: „Bizony, mondom néktek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába. ⁴Aki tehát megalázza magát, mint ez a kisgyermek, az a nagyobb a mennyek országában. ⁵És aki befogad egy ilyen kisgyermeket az én nevemben, az engem fogad be. ⁶Aki pedig megbotránkoztat egyet e kicsinyek közül, akik hisznek bennem, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tenger mélyébe vetik. ⁷Jaj a világnak a botránkozások miatt! Mert szükséges, hogy botránkozások történjenek, de jaj annak az embernek, aki megbotránkoztat.”

⁸„Ha a kezed vagy lábad botránkoztat meg téged, vágd le, és dobd el magadtól: jobb neked ha csonkán vagy sántán mégy be az életre, mint ha két kézzel vagy két lábbal vettetel az örök tűzre. ⁹Ha pedig a szemed botránkoztat meg téged, vájd ki, és dobd el magadtól: jobb neked, ha félszemmel mégy be az életre, mint ha két szemmel vettetel a Gei-Hinom tüzére.”

¹⁰„Vigyázzatok, hogy egyet se vessetek meg e kicsinyek közül, mert mondom nektek, hogy angyalaik mindenkor látják a mennyben az én mennyei Atyám arcát.” ¹¹(„Mert az Emberfia azért jött, hogy megmentse, ami elveszett.) ¹²Mit gondoltok? Ha egy embernek száz juha van, és eltéved közülük egy, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a hegyekben, és nem megy-e el megkeresni az eltévedtet? ¹³Ha azután megtalálja, bizony mondom néktek, jobban örül neki, mint annak a kilencvenkilencnek, amelyik nem tévedt el. ¹⁴Ugyanígy a ti mennyei Atyátok sem akarja, hogy elvesszen egy is e kicsinyek közül.”

¹⁵„Ha vétkezik atyádfia, menj el hozzá, intsd meg négyszemközt: ha hallgat rád, megnyerted atyádfiát. ¹⁶Ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egy vagy két embert, hogy két vagy három tanú szava erősítsen meg minden vallomást. ¹⁷Ha nem hallgat rájuk, mondd meg a gyülekezetnek. Ha pedig a gyülekezetre sem hallgat, tekintsd olyannak, mint a pogányt vagy a vámszedőt. ¹⁸Bizony, mondom néktek: amit megköttök a földön, kötve lesz a mennyben is, amit pedig feloldotok a földön, oldva lesz a mennyben is. ¹⁹Bizony, mondom néktek azt is, hogy ha közületek ketten egyetértenek a földön mindabban, amit kérnek, azt mind megadja nekik az én mennyei Atyám. ²⁰Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben: ott vagyok közöttük.”

²¹Akkor Kefa odament hozzá, és ezt kérdezte tőle: „Uram, hányszor vétkezhet ellenem az én atyámfia úgy, hogy én megbocsássak neki? Még hétszer is?” ²²Yeshua így válaszolt: „Nem azt mondom neked, hogy hétszer, hanem még hetvenszer hétszer is. ²³Ezért hasonló a mennyek országa egy királyhoz, aki számadást akart tartani szolgáival. ²⁴Amikor hozzákezdett, vittek eléje egy szolgát, aki tízezer talentummal volt adósa. ²⁵Mivel nem volt miből fizetnie, megparancsolta az úr, hogy adják el őt és feleségét, gyermekeit és mindenét, amije van, és fizessen. ²⁶A szolga erre leborult előtte, és így esedezett: Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek neked. ²⁷Ura pedig megszánta a szolgát, elbocsátotta, és elengedte az adósságát. ²⁸Amikor azonban eltávozott az a szolga, összetalálkozott egyik szolgatársával, aki száz dénárral tartozott neki. Megragadta, fojtogatni kezdte, és ezt mondta neki: Fizesd meg, amivel tartozol! ²⁹Szolgatársa ekkor leborult előtte, és így kérlelte: Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek neked. ³⁰De az nem engedett, hanem elmenve börtönbe vettette őt, amíg meg nem fizeti tartozását. ³¹Amikor szolgatársai látták, hogy mi történt, nagyon felháborodtak. Elmentek, és jelentették uruknak mindazt, ami történt. ³²Akkor magához hívatta őt ura, és így szólt hozzá: Gonosz szolga, elengedtem minden tartozásodat, mivel könyörögtél nekem. ³³Nem kellett volna-e neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, amint én is megkönyörültem rajtad? ³⁴Ekkor haragra lobbant ura, és átadta őt a hóhéroknak, amíg meg nem fizeti neki az egész tartozást. ³⁵Így tesz majd az én mennyei Atyám is veletek, ha szívetekből meg nem bocsátotok, mindenki az ő atyjafiának.”

¹Amikor befejezte Yeshua ezeket a beszédeket, elhagyta Gálilt, és elment Yehudának a Yardenen túli vidékére. ²Nagy sokaság követte, és ott meggyógyította őket.

³Ekkor farizeusok mentek oda hozzá, hogy kísértsék, és megkérdezték tőle: „Szabad-e az embernek bármilyen okból elbocsátania a feleségét?” ⁴Ő így válaszolt: „Nem olvastátok-e, hogy a Teremtő kezdettől fogva férfivá és nővé teremtette őket?” ⁵Majd így folytatta: „Ezért hagyja el a férfi apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté. ⁶Úgyhogy már nem két test, hanem egy. Amit tehát Elohim egybekötött, ember azt el ne válassza.”

⁷Erre azt mondták neki: „Akkor miért rendelte el Moshe, hogy aki elbocsátja a feleségét, adjon válólevelet neki?” ⁸Yeshua így válaszolt nekik: „Moshe szívetek keménysége miatt engedte meg, hogy elbocsássátok feleségeteket, de ez kezdettől fogva nem így volt. ⁹Mondom nektek, hogy aki elbocsátja feleségét – a paráznaság esetét kivéve –, és mást vesz feleségül, az házasságtörő.”

¹⁰Erre így szóltak hozzá tanítványai: „Ha ilyen a férfi helyzete az asszonnyal, akkor nem jó megházasodni.” ¹¹Ő azonban így válaszolt: „Nem mindenki képes elfogadni ezt a beszédet, csak az, akinek megadatott. ¹²Mert vannak nemzésre alkalmatlanok, akik így születtek, és vannak nemzésre alkalmatlanok, akiket az emberek tettek ilyenekké, és vannak olyanok, akik önmagukat tették nemzésre alkalmatlanná, a mennyek országáért. Aki el tudja fogadni, fogadja el!”

¹³Akkor kisgyermekeket vittek hozzá, hogy tegye rájuk a kezét, és imádkozzék értük. A tanítványok azonban rájuk szóltak. ¹⁴De Yeshua ezt mondta: „Engedjétek, és ne akadályozzátok, hogy hozzám jöjjenek a kisgyermekek, mert ilyeneké a mennyek országa.” ¹⁵Azután rájuk tette a kezét, és eltávozott onnan.

¹⁶Odament hozzá valaki, és ezt kérdezte: „Mester, mi jót tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” ¹⁷Ő így válaszolt neki: „Miért kérdezel engem a jóról? Csak egy van, aki jó. Ha pedig be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsolatokat.” ¹⁸Az megkérdezte: „Melyeket?” Yeshua így felelt: „Ezeket: ne gyilkolj, ne paráználkodj, ne lopj, ne tanúskodj hamisan, ¹⁹tiszteld apádat és anyádat, és szeresd felebarátodat, mint magadat!” ²⁰Az ifjú erre ezt mondta: „Ezt mind megtartottam, mi fogyatkozás van még bennem?” ²¹Yeshua így válaszolt neki: „Ha tökéletes akarsz lenni, menj el, add el vagyonodat, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben; aztán jöjj, és kövess engem.” ²²Amikor hallotta az ifjú ezt a beszédet, szomorúan távozott, mert nagy vagyona volt.

²³Yeshua pedig ezt mondta tanítványainak: „Bizony, mondom néktek, hogy gazdag ember nehezen megy majd be a mennyek országába. ²⁴Sőt azt is mondom nektek: Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak Elohim országába bejutni.” ²⁵Amikor meghallották ezt a tanítványok, nagyon megdöbbentek, és így szóltak: „Akkor ki üdvözülhet?” ²⁶Yeshua rájuk tekintett és ezt mondta nekik: „Embereknél ez lehetetlen, de Elohim-nál minden lehetséges.”

²⁷Ekkor megszólalt Kefa, és ezt kérdezte: „Mi elhagytunk mindent, és követtünk téged, mi lesz hát a jutalmunk?” ²⁸Yeshua erre ezt mondta nekik: „Bizony, mondom néktek, hogy ti, akik követtek engem, a megújult világban, amikor az Emberfia beül dicsőségének királyi székébe, ti is tizenkét királyi székbe ültök, és ítéletet tartotok Yiszráel tizenkét törzse felett. ²⁹És mindenki, aki elhagyta házát vagy testvéreit, apját vagy anyját, gyermekeit vagy földjeit az én nevemért, a százszorosát kapja, és megörökli az örök életet. ³⁰De sok elsőből lesz utolsó, és sok utolsóból első.”

¹„Hasonló a mennyek országa a gazdához, aki korán reggel kiment, hogy munkásokat fogadjon a szőlőjébe. ²Miután megegyezett a munkásokkal napi egy dénárban, elküldte őket a szőlőjébe. ³Amikor kiment kilenc óra tájban, látta, hogy mások is állnak a piacon tétlenül, ⁴és ezt mondta nekik: Menjetek ti is a szőlőbe, és ami jogos, megadom nektek. ⁵Azok pedig elmentek. Ismét kiment tizenkét óra körül és délután három óra tájban, és ugyanígy tett. ⁶Amikor pedig késő délután öt óra tájban is kiment, még mindig talált ott álldogálókat, és megkérdezte tőlük: Miért álltok itt egész nap tétlenül? ⁷Azok pedig így válaszoltak: Mert senki sem fogadott meg bennünket. Erre ezt mondta nekik: Menjetek ti is a szőlőbe! ⁸Miután pedig beesteledett, ezt mondta a szőlő gazdája a vincellérjének: Hívd elő a munkásokat, és fizesd ki a bért, az utolsókon kezdve az elsőkig. ⁹Ekkor jöttek azok, akik öt óra tájban álltak munkába, és kaptak egy-egy dénárt. ¹⁰Amikor azután az elsők jöttek, azt gondolták, hogy többet kapnak, de ők is csak egy-egy dénárt kaptak. ¹¹Amikor átvették, zúgolódni kezdtek a gazda ellen, ¹²és ezt mondták: Ezek az utolsók egy órát dolgoztak, és egyenlővé tetted őket velünk, akik az egész nap terhét hordoztuk, és szenvedtünk a hőségtől. ¹³Ő pedig így felelt egyiküknek: Barátom, nem bánok veled igazságtalanul: Nem egy dénárban egyeztél-e meg velem? ¹⁴Vedd, ami a tied, és menj el. Én pedig az utolsónak is annyit akarok adni, mint neked. ¹⁵Hát nem szabad-e nekem azt tennem a javaimmal, amit akarok? Vagy a te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok? ¹⁶Így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók.”

¹⁷Amikor Yeshua Yerushalaim-ba készült felmenni, maga mellé vette külön a tizenkét tanítványt, és útközben ezt mondta nekik: ¹⁸„Íme, felmegyünk Yerushalaim-ba, és az Emberfia átadatik a főpapoknak és az írástudóknak. Halálra ítélik, ¹⁹és átadják a pogányoknak, hogy kigúnyolják, megkorbácsolják és keresztre feszítsék, de harmadnapon feltámad.”

²⁰Akkor odament hozzá a Zebedeus fiainak anyja fiaival együtt, leborult előtte, és kérni akart tőle valamit. Yeshua megkérdezte tőle: „Mit akarsz?” ²¹Ő így felelt: „Mondd, hogy az én két fiam közül az egyik jobb kezed, a másik bal kezed felől üljön a te országodban.” Yeshua így válaszolt: „Nem tudjátok, mit kértek. Ki tudjátok-e inni azt a poharat, amelyet én fogok kiinni?” Ők így feleltek: „Ki tudjuk.” Erre ő ezt mondta nekik: „Az én poharamat kiisszátok ugyan, de hogy ki üljön jobb és bal kezem felől, azt nem az én dolgom megadni. Azok fogják megkapni, akiknek az én Atyám elkészítette.” ²⁴Amikor ezt meghallotta a többi tíz, megharagudott a két testvérre. ²⁵De Yeshua magához hívta őket, és ezt mondta: „Tudjátok, hogy a népek fejedelmei uralkodnak rajtuk, és a nagyok hatalmaskodnak rajtuk. ²⁶De közöttetek ne így legyen: hanem aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok, ²⁷és aki közöttetek első akar lenni, az legyen a rabszolgátok. ²⁸Mint ahogy az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.”

²⁹Amikor elindultak Yerikoból, nagy sokaság követte őt. ³⁰És íme, két vak ült az út mellett, és amikor hallották, hogy Yeshua arra megy, felkiáltottak: „Uram, David Fia, könyörülj rajtunk!” ³¹A sokaság azonban rájuk szólt, hogy hallgassanak el, de ők még hangosabban kiáltották: „Uram, David Fia, könyörülj rajtunk!” ³²Yeshua megállt, megszólította őket, és ezt kérdezte: „Mit akartok, mit tegyek veletek?” ³³Ők így feleltek: „Azt, Uram, hogy megnyíljék a szemünk.” ³⁴Yeshua megszánta őket, megérintette szemüket, és azonnal visszanyerték látásukat, és követték őt.

¹Amikor közeledtek Yerushalaim-hoz, és Betfagéba, az Olajfák hegyéhez értek, Yeshua elküldött két tanítványt, ²és ezt mondta nekik: „Menjetek az előttetek fekvő faluba, és ott mindjárt találtok egy megkötött szamarat a csikójával együtt: oldjátok el, és vezessétek hozzám. ³Ha valaki szól nektek valamit, mondjátok meg, hogy az Urnak van szüksége rájuk, és azonnal elengedi azokat.” ⁴Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék a próféta mondása: ⁵„Mondjátok meg Tzion leányának: Íme, királyod jön hozzád, szelíden és szamáron ülve, igavonó állat csikóján.” ⁶A tanítványok elmentek, és úgy cselekedtek, ahogy Yeshua parancsolta nekik: ⁷odavezették a szamarat a csikójával együtt, ráterítették felsőruhájukat, Yeshua pedig ráült. ⁸A sokaság legnagyobb része az útra terítette felsőruháját, mások ágakat vagdaltak a fákról, és az útra szórták. ⁹Az előtte és utána menő sokaság pedig ezt kiáltotta: „Hozsánna a David Fiának! Áldott, aki jön Yahuwah nevében! Hozsánna a magasságban.” ¹⁰Amint beért Yerushalaim-ba, felbolydult az egész város, és ezt kérdezgették: „Ki ez?” ¹¹A sokaság ezt mondta: „Ez Yeshua, a gálili Natzratból való próféta.”

¹²Azután bement Yeshua a templomba, és kiűzte mindazokat, akik a templomban árusítottak és vásároltak, a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit pedig felborította, ¹³és ezt mondta nekik: „Meg van írva: Az én házamat imádság házának nevezik: ti pedig rablók barlangjává teszitek.” ¹⁴Azután vakok és bénák mentek hozzá a templomba, és meggyógyította őket. ¹⁵Amikor pedig a főpapok és az írástudók látták azokat a csodákat, amelyeket tett, és a gyermekeket, akik a templomban ezt kiáltották: „Hozsánna a David Fiának!” – haragra lobbantak, ¹⁶és így szóltak hozzá: „Hallod, mit mondanak ezek?” Yeshua pedig így válaszolt nekik: „Hallom. Sohasem olvastátok: Gyermekek és csecsemők szája által szereztél dicséretet?” ¹⁷Erre otthagyva őket kiment a városból Betániába, és ott töltötte az éjszakát.

¹⁸Amikor korán reggel a város felé ment, megéhezett. ¹⁹Meglátott egy fügefát az út mellett, odament, de semmit sem talált rajta, csak levelet. Ekkor így szólt hozzá: „Ne teremjen rajtad gyümölcs soha többé!” És hirtelen elszáradt a fügefa. ²⁰Amikor látták ezt a tanítványok, elcsodálkoztak, és azt kérdezték: „Hogyan száradt el ez a fügefa ilyen hirtelen?” ²¹Yeshua így válaszolt nekik: „Bizony, mondom néktek, ha van hitetek, és nem kételkedtek, nem csak a fügefával tehetitek meg ezt, hanem ha ennek a hegynek azt mondjátok: Emelkedj fel, és vesd magad a tengerbe! – az is meglesz. ²²És mindazt, amit imádságban hittel kértek, megkapjátok.”

²³Azután bement a templomba, és miközben tanított, a főpapok a nép véneivel együtt odamentek hozzá, és azt kérdezték tőle: „Milyen hatalommal teszed ezeket, és ki adta neked ezt a hatalmat?” ²⁴Yeshua így válaszolt nekik: „Én is kérdezek tőletek valamit, és ha megfeleltek rá, én is megmondom nektek, milyen hatalommal teszem ezeket. ²⁵Honnan való volt a Yochanan bemerítése: mennyből vagy emberektől?” Ők pedig így tanakodtak egymás között: „Ha azt mondjuk: mennyből, azt fogja mondani nekünk: Akkor miért nem hittetek neki? ²⁶Ha pedig azt mondjuk: emberektől, akkor félnünk kell a sokaságtól, mert Yochanant mindenki prófétának tartja.” ²⁷Ezért ezt felelték Yeshua-nak: „Nem tudjuk.” Ő pedig így válaszolt nekik: „Én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal teszem ezeket.”

²⁸„De mi a véleményetek erről? Egy embernek két fia volt, és az elsőhöz fordulva ezt mondta: Fiam, menj, dolgozz ma a szőlőben. ²⁹Ő így felelt: Nem akarok; később azonban meggondolta magát, és elment. ³⁰Azután a másikhoz fordulva annak is ugyanezt mondta. Ő azonban így felelt: Megyek, Uram – de nem ment el. ³¹Ki teljesítette a kettő közül az apja akaratát?” „Az első” – felelték. Yeshua erre ezt mondta nekik: „Bizony, mondom néktek: a vámszedők és a parázna nők megelőznek titeket Elohim országában. ³²Mert eljött hozzátok Yochanan az igazság útján, de nem hittetek neki, a vámszedők és a parázna nők pedig hittek neki. Ti azonban ezt látva még később sem gondoltátok meg magatokat, hogy higgyetek neki.”

³³„Hallgassatok meg egy másik példázatot. Volt egy gazda, aki szőlőt ültetett, kerítéssel vette körül, borsajtót készített, és őrtornyot épített benne, azután bérbe adta munkásoknak, és idegenbe távozott. ³⁴Amikor elérkezett a szüret ideje, elküldte szolgáit a munkásokhoz, hogy vegyék át a neki járó termést. ³⁵A munkások megfogták szolgáit, és kit megvertek, kit megöltek, kit pedig megköveztek közülük. ³⁶Aztán ismét küldött szolgákat, többet, mint először, de ugyanígy bántak azokkal is. ³⁷Utoljára pedig fiát küldte el hozzájuk, mert úgy gondolta: A fiamat meg fogják becsülni. ³⁸De amikor a munkások meglátták a fiát, így szóltak maguk között: Ez az örökös: gyertek, öljük meg, és azután mienk lesz az öröksége. ³⁹Majd megfogták, kidobták a szőlőn kívülre, és megölték. ⁴⁰Vajon majd ha megjön a szőlő ura, mit tesz ezekkel a munkásokkal?” ⁴¹Ezt felelték neki: „Mivel gonoszak, ő is gonoszul veszti el őket, a szőlőt pedig más munkásoknak adja ki, akik megadják a termést a maga idejében.” ⁴²Erre megkérdezte tőlük Yeshua: „Sohasem olvastátok az Írásokban: Az a kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a sarokkő, Yahuwah-tól lett ez, és csodálatos a mi szemünkben. ⁴³Ezért mondom nektek, hogy elvétetik tőletek Elohim országa, és olyan népnek adatik, amely megtermi annak gyümölcsét. ⁴⁴És aki erre a kőre esik, összezúzza magát, akire pedig ez a kő ráesik, azt szétmorzsolja.” ⁴⁵Amikor a főpapok hallották példázatait, megértették, hogy róluk beszél. ⁴⁶Szerették volna elfogni, de féltek a sokaságtól, mert az prófétának tartotta.

¹Megszólalt erre Yeshua, és ismét példázatokban beszélt hozzájuk: „Hasonló a mennyek országa egy királyhoz, aki menyegzőt készített a fiának. ²Elküldte szolgáit, hogy hívják össze a meghívottakat a menyegzőre, de azok nem akartak elmenni. ³Ekkor más szolgákat küldött, akikhez így szólt: Mondjátok meg a meghívottaknak: Íme, elkészítettem az ebédet, ökreim és hízott állataim levágva, és minden készen van: Jöjjetek a menyegzőre! ⁴De azok, mit sem törődve ezzel, elmentek: az egyik a földjére, a másik a kereskedésébe. ⁵A többiek pedig megragadták szolgáit, bántalmazták és megölték őket. ⁶Ekkor a király haragra gerjedt, elküldte seregeit, és elpusztította ezeket a gyilkosokat, városukat pedig felégette. ⁷Akkor ezt mondta szolgáinak: A menyegző ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók. ⁸Menjetek tehát a keresztutakra, és akit csak találtok, hívjátok el a menyegzőre. ⁹Kimentek a szolgák az utakra, összeszedtek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt, és megtelt a lakodalmas ház vendégekkel. ¹⁰Amikor a király bement, hogy megtekintse a vendégeket, meglátott ott egy embert, aki nem volt menyegzői ruhába öltözve; ¹¹így szólt hozzá: Barátom, hogyan jöhettél be ide, hiszen nincs menyegzői ruhád? Az pedig hallgatott. ¹²Akkor a király ezt mondta szolgáinak: kötözzétek meg kezét-lábát, és vessétek ki a külső sötétségre; ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás. ¹³Mert sokan vannak az elhívottak, de kevesen a választottak.”

¹⁴Akkor a farizeusok elmentek, és elhatározták, hogy szóval csalják tőrbe. ¹⁵Elküldték tehát hozzá tanítványaikat, a Yerod-pártiakkal együtt, akik ezt mondták: „Mester, tudjuk, hogy igaz vagy, és Elohim útját az igazsághoz ragaszkodva tanítod, és hogy nem tartasz senkitől, mert nem veszed figyelembe az emberek tekintélyét. ¹⁶Mondd meg tehát nekünk, mi a véleményed: szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem?” ¹⁷Yeshua felismerve gonoszságukat, így szólt: „Mit kísértetek engem, képmutatók? ¹⁸Mutassatok nekem egy adópénzt!” Azok odavittek neki egy dénárt. ¹⁹Yeshua megkérdezte tőlük: „Kié ez a kép és ez a felirat?” ²⁰„A császáré” – felelték. ²¹Yeshua erre kijelentette: „Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és Elohim-nak, ami Elohim-é.” ²²Amikor ezt meghallották, elcsodálkoztak, otthagyták őt, és eltávoztak.

²³Azon a napon szadduceusok is mentek hozzá, akik azt állítják, hogy nincs feltámadás, és megkérdezték őt: „Rabbi (mester)! ²⁴Ezt mondta Moshe: ha valaki meghal, és nem marad fiúgyermeke, akkor testvére vegye feleségül az asszonyt, és támasszon utódot testvérének. ²⁵Volt nálunk hét testvér: az első, miután megnősült, meghalt, és mivel nem volt utóda, feleségét testvérére hagyta. ²⁶Hasonlóan a második is, a harmadik is, és így egymásután mind a hét. ²⁷Végül aztán meghalt az asszony is. ²⁸A feltámadáskor tehát kinek a felesége lesz az asszony a hét közül, hiszen mindegyiknek a felesége volt?” ²⁹Yeshua így válaszolt nekik: „Tévelyegtek, mivel nem ismeritek sem az Írásokat, sem Elohim hatalmát. ³⁰Mert a feltámadáskor nem nősülnek, férjhez sem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyben. ³¹A halottak feltámadásáról pedig nem olvastátok-e, amit Elohim mondott nektek: ³²Én vagyok Avraham Elohim-ja, Yitzchak Elohim-ja és Yaakov Elohim-ja? Elohim nem a holtak Elohim-ja, hanem az élőké.” ³³Amikor a sokaság ezt hallotta, álmélkodott tanításán.

³⁴Amikor a farizeusok meghallották, hogy a szadduceusokat elnémította, köréje gyűltek. ³⁵Egyikük pedig, egy törvénytudó, kísérteni akarta őt, és megkérdezte tőle: „Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?” ³⁶Yeshua így válaszolt: „Szeresd Yahuwah-át, a te Elohim-odat teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. ³⁷Ez az első és a nagy parancsolat. ³⁸A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. ³⁹E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.”

⁴⁰Amíg a farizeusok együtt voltak, megkérdezte tőlük Yeshua: „Mi a véleményetek a Mashiah-ról? Kinek a fia?” ⁴¹Ezt felelték: „Davidé.” ⁴²Majd újabb kérdést tett fel nekik: „Hogyan nevezheti akkor David a szellem által Urának, amikor ezt mondja: ⁴³Így szól Yahuwah az én URamhoz: Ülj az én jobbomra, amíg lábad alá nem vetem ellenségeidet. ⁴⁴Ha tehát David Urának szólítja őt, miképpen lehet a Fia?” ⁴⁵De senki sem tudott neki felelni egyetlen szót sem, és megkérdezni sem merte őt többé senki attól a naptól fogva.

¹Akkor Yeshua így szólt a sokasághoz és tanítványaihoz: „Az írástudók és farizeusok a Moshe székébe ültek. ²Tehát mindazt, amit mondanak, tegyétek meg és tartsátok meg, de cselekedeteiket ne kövessétek, mert beszélnek ugyan róla, de nem teszik. ³Súlyos és elhordozhatatlan terheket kötnek össze, és az emberek vállára rakják, de maguk az ujjukkal sem akarják azokat megmozdítani. ⁴Mindent csak azért tesznek, hogy feltűnjenek az embereknek: megszélesítik imaszíjaikat, és megnagyobbítják ruhájuk bojtjait; ⁵a lakomákon az asztalfőn és a zsinagógákban a főhelyeken szeretnek ülni; ⁶szeretik, ha köszöntik őket a tereken, és ha mesternek szólítják őket.”

⁷„De ti ne hívassátok magatokat mesternek, mert egy a ti mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. ⁸Atyátoknak se szólítsatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, aki a mennyben van. ⁹Ne hívassátok magatokat tanítóknak se, mert egy a ti tanítótok: a Mashiah. ¹⁰Aki pedig a legnagyobb közöttetek, az legyen szolgátok! ¹¹Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, és aki megalázza magát, felmagasztaltatik.”

¹²„Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert bezárjátok a mennyek országát az emberek előtt: ti magatok nem mentek be, és azokat sem engeditek be, akik be akarnak menni.” ¹³„Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert felemésztitek az özvegyek házát, és színlelésből mégis hosszasan imádkoztok: ezzel súlyosabb ítéletet vontok magatokra.” ¹⁴„Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert bejárjátok a tengert és a szárazföldet, hogy egyetlen pogányt zsidó hitre térítsetek, és ha ez megtörtént, a Gei-Hinom fiává teszitek, kétszerte inkább magatoknál.”

¹⁵„Jaj nektek, vak vezetők, akik ezt mondjátok: ha valaki a templomra esküszik, az semmi, de ha valaki a templom aranyára esküszik, azt köti az eskü. ¹⁶Bolondok és vakok, mi a nagyobb: az arany vagy a templom, amely megszenteli az aranyat? ¹⁷Ezt is mondjátok: ha valaki az oltárra esküszik, az semmi, de ha valaki a rajta levő ajándékra esküszik, azt köti az eskü. ¹⁸Bolondok és vakok, mi a nagyobb: az ajándék vagy az oltár, amely megszenteli az ajándékot? ¹⁹Aki tehát az oltárra esküszik, az arra is esküszik, ami rajta van. ²⁰Aki pedig a templomra esküszik, az arra is esküszik, aki benne lakik. ²¹Aki pedig az égre esküszik, az Elohim királyi székére esküszik, és arra is, aki azon ül.”

²²„Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert tizedet adtok a mentából, a kaporból és a köményből, de elhagytátok mindazt, ami a törvényben ezeknél fontosabb: az igazságos ítéletet, az irgalmasságot és a hűséget; pedig ezeket kellene cselekedni, és azokat sem elhagyni. ²³Vak vezetők: kiszűritek a szúnyogot, a tevét pedig lenyelitek.”

²⁴„Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert megtisztítjátok a pohár és a tál külsejét, belül pedig tele van rablásvággyal és féktelenséggel. ²⁵Vak farizeus, tisztítsd meg először a pohár és a tál belsejét, hogy azután a külseje is tiszta legyen!”

²⁶„Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert hasonlók vagytok a meszelt sírokhoz, amelyek kívülről szépnek látszanak, de belül tele vannak halottak csontjaival és mindenféle tisztátalansággal. ²⁷Így kívülről ti is igaznak látszotok az emberek szemében, de belül tele vagytok képmutatással és törvényszegéssel.”

²⁸„Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert síremlékeket emeltek a prófétáknak, és felékesítitek az igazak sírköveit, ²⁹és ezt mondjátok: Ha atyáink idejében éltünk volna, nem vettünk volna részt velük a próféták vérének kiontásában. ³⁰Így magatok ellen tanúskodtok azzal, hogy fiai vagytok a próféták gyilkosainak. ³¹Éljetek csak ti is atyáitok mértéke szerint! ³²Kígyók, viperák fajzata! Hogyan menekülhetnétek meg a Gei-Hinomal sújtó ítélettől? ³³Ezért íme, küldök hozzátok prófétákat, bölcseket és írástudókat: egyeseket közülük megöltök és keresztre feszítetek majd, másokat megkorbácsoltok zsinagógáitokban, és városról városra üldöztök, ³⁴hogy rátok szálljon minden igaz vér, amelyet kiontottak a földön, az igaz Hevel vérétől Zekharyahnak, a Barakiás fiának véréig, akit a templom és az áldozati oltár között gyilkoltatok meg. ³⁵Bizony, mondom néktek: mindez megtörténik ezzel a nemzedékkel.”

³⁶„Yerushalaim, Yerushalaim, aki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akik hozzád küldettek, hányszor akartam összegyűjteni gyermekeidet, ahogyan a tyúk szárnya alá gyűjti a csibéit, de ti nem akartátok! ³⁷Íme, elhagyottá lesz a ti házatok. ³⁸Mert mondom nektek: nem láttok engem mostantól fogva mindaddig, amíg azt nem mondjátok: Áldott, aki Yahuwah nevében jön!”

¹Amikor Yeshua kijött a templomból, és tovább akart menni, odaléptek hozzá tanítványai, hogy megmutassák neki a templom épületeit. ²Ő azonban így szólt hozzájuk: „Hát nem látjátok mindezt? Bizony, mondom néktek: nem marad itt kő kövön, amit le ne rombolnának.”

³Amikor Yeshua az Olajfák hegyén ült, odamentek hozzá tanítványai külön, és ezt kérdezték: „Mondd meg nekünk: mikor lesz ez, és mi lesz a jele a te eljövetelednek és a világ végének?” ⁴Yeshua így válaszolt nekik: „Vigyázzatok, hogy meg ne tévesszen valaki titeket! ⁵Mert sokan jönnek majd az én nevemben, és ezt mondják: Én vagyok a Mashiah! – és sokakat megtévesztenek. ⁶Fogtok hallani háborúkról, és hallotok háborús híreket. Vigyázzatok, meg ne rémüljetek, mert ennek meg kell lennie, de ez még nem a vég. ⁷Mert nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad, éhínségek és földrengések lesznek mindenfelé. ⁸De mindez a vajúdás kínjainak kezdete! ⁹Akkor átadnak titeket kínvallatásra, megölnek benneteket, és gyűlöl titeket minden nép az én nevemért. ¹⁰Akkor sokan eltántorodnak, elárulják és meggyűlölik egymást. ¹¹Sok hamis próféta támad, és sokakat megtévesztenek. ¹²Mivel pedig megsokasodik a gonoszság, a szeretet sokakban meghidegül. ¹³De aki mindvégig kitart, az üdvözül. ¹⁴Elohim országának ezt az evangéliumát pedig hirdetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jön el a vég.”

¹⁵„Amikor pedig meglátjátok a pusztító utálatosságot, ahogy Daniel próféta megmondta, ott állni a szent helyen – aki olvassa, értse meg! -, ¹⁶akkor azok, akik Yehudában vannak, meneküljenek a hegyekbe, ¹⁷aki a ház tetején van, ne szálljon le, hogy kihozzon valamit, ¹⁸és aki a mezőn van, ne térjen vissza, hogy elhozza felsőruháját. ¹⁹Jaj a terhes és a szoptató anyáknak azokban a napokban! ²⁰Imádkozzatok, hogy ne kelljen télen, sem Shabbaton menekülnötök. ²¹Mert olyan nagy nyomorúság lesz akkor, amilyen nem volt a világ kezdete óta mostanáig, és nem is lesz soha. ²²Ha nem rövidülnének meg azok a napok, nem menekülne meg egyetlen halandó sem, de a választottakért megrövidülnek azok a napok.”

²³„Akkor, ha valaki ezt mondja nektek: Íme, itt a Mashiah, vagy amott: ne higgyétek! ²⁴Mert hamis messiások és hamis próféták állnak majd elő, jeleket és csodákat tesznek, hogy megtévesszék – ha lehet – a választottakat is. ²⁵Íme, előre megmondtam nektek! ²⁶Ha tehát azt mondják nektek: Íme, a pusztában van, ne menjetek ki! Íme, a belső szobákban, ne higgyétek! ²⁷Mert ahogyan a villámlás keletről támad, és ellátszik nyugatig, úgy lesz az Emberfiának az eljövetele is. ²⁸Ahol a tetem, oda gyűlnek a saskeselyűk.”

²⁹„Közvetlenül ama napok nyomorúsága után pedig a nap elsötétedik, a hold nem fénylik, a csillagok lehullanak az égről, és az egek tartóerői megrendülnek. ³⁰És akkor feltűnik az Emberfiának jele az égen, akkor jajgat a föld minden népe, és meglátják az Emberfiát eljönni az ég felhőin nagy hatalommal és dicsőséggel. ³¹És elküldi angyalait nagy harsonaszóval, és összegyűjtik az ő választottait a négy égtáj felől, az ég egyik sarkától a másik sarkáig.”

³²„Okuljatok a fügefa példáján: amikor már zsendül az ága, és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár. ³³Így ti is, amikor mindezt látjátok, vegyétek észre, hogy közel van ő, az ajtó előtt. ³⁴Bizony, mondom néktek, hogy nem múlik el ez a nemzedék addig, amíg mindez meg nem történik. ³⁵Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el.”

³⁶„Azt a napot viszont, vagy azt az órát senki nem tudja: sem az ég angyalai, sem a Fiú, hanem csak az Atya egyedül. ³⁷Ahogyan Noach napjaiban történt, úgy lesz az Emberfia eljövetele is. ³⁸Mert amiképpen azokban a napokban, az özönvíz előtt, ettek, ittak, házasodtak és férjhez mentek egészen addig a napig, amelyen Noach bement a bárkába, ³⁹és semmit sem sejtettek, míg el nem jött az özönvíz, és mindnyájukat el nem sodorta, úgy lesz az Emberfiának eljövetele is. ⁴⁰Akkor ketten lesznek a mezőn: az egyik felvétetik, a másik otthagyatik, ⁴¹két asszony őröl a kézimalommal: az egyik felvétetik, a másik otthagyatik. ⁴²Vigyázzatok tehát, mert nem tudjátok, hogy melyik órában jön el a ti Uratok!”

⁴³„Azt pedig jegyezzétek meg: ha tudná a ház ura, hogy melyik őrváltáskor jön a tolvaj, virrasztana, és nem hagyná betörni a házába. ⁴⁴Ezért legyetek ti is készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amelyikben nem is gondoljátok!”

⁴⁵„Ki tehát a hű és okos szolga, akit azért rendelt szolgái fölé az úr, hogy kiadja nekik az eledelt idejében? ⁴⁶Boldog az a szolga, akit ilyen munkában talál ura, amikor megjön! ⁴⁷Bizony, mondom néktek, hogy egész vagyona fölé rendeli őt. ⁴⁸Ha pedig a gonosz szolga így szólna szívében: Késik az én URam, ⁴⁹és szolgatársait verni kezdené, és együtt enne és inna a részegekkel: ⁵⁰megjön annak a szolgának ura azon a napon, amelyen nem várja, és abban az órában, amelyben nem is gondolja; ⁵¹akkor kettévágatja, és a képmutatók sorsára juttatja: ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás.”

¹„Akkor hasonló lesz a mennyek országa a tíz szűzhöz, akik fogták lámpásukat, és kimentek a vőlegény fogadására. ²Öt közülük balga volt, öt pedig okos. ³A balgák ugyanis amikor magukhoz vették lámpásukat, nem vittek magukkal olajat, ⁴az okosak viszont lámpásukkal együtt olajat is vittek korsóikban. ⁵Mivel pedig a vőlegény késett, mindnyájan elálmosodtak, és elaludtak. ⁶Éjfélkor aztán kiáltás hangzott: Íme, a vőlegény! Jöjjetek a fogadására! ⁷Ekkor felébredtek a szüzek mind, és rendbe hozták lámpásukat. ⁸A balgák így szóltak az okosakhoz: Adjatok nekünk az olajotokból, mert lámpásunk kialszik. ⁹Az okosak így válaszoltak: Hátha nem lesz elég nekünk is meg nektek is: menjetek inkább a kereskedőkhöz, és vegyetek magatoknak. ¹⁰Amíg azok távol voltak vásárolni, megjött a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre. Azután bezárták az ajtót. ¹¹Később megérkezett a többi szűz is, és így szóltak: URam, URam, nyiss ajtót nekünk! ¹²Ő azonban így válaszolt: Bizony, mondom nektek, nem ismerlek titeket.” ¹³„Vigyázzatok tehát, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok!”

¹⁴„Mert úgy van ez, mint amikor egy idegenbe készülő ember hívatta szolgáit, és átadta nekik vagyonát. ¹⁵Az egyiknek adott öt talentumot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek képessége szerint, és elment idegenbe. ¹⁶Az, aki az öt talentumot kapta, azonnal elindult, vállalkozásba fogott velük, és nyert másik ötöt. ¹⁷Ugyanígy az is, aki a kettőt kapta, nyert másik kettőt. ¹⁸Aki pedig az egyet kapta, elment, gödröt ásott a földbe, és elrejtette ura pénzét. ¹⁹Hosszú idő múlva aztán megjött ezeknek a szolgáknak az ura, és számadást tartott velük. ²⁰Eljött az, aki az öt talentumot kapta, odavitte a másik öt talentumot, és így szólt: URam, öt talentumot adtál át nekem: nézd, másik öt talentumot nyertem. ²¹Ura így szólt hozzá: Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára! ²²Odament az is, aki a két talentumot kapta, és ezt mondta: URam, két talentumot adtál át nekem: nézd, másik két talentumot nyertem. ²³Ura így szólt hozzá: Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára! ²⁴Odament hozzá az is, aki az egy talentumot kapta, és ezt mondta: URam, tudtam, hogy kérlelhetetlen ember vagy, aki ott is aratsz, ahol nem vetettél, és onnan is gyűjtesz, ahová nem szórtál. ²⁵Félelmemben elmentem tehát, és elástam a talentumodat a földbe: nézd, itt van, ami a tied. ²⁶Ura így válaszolt neki: Te, gonosz és rest szolga, tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem, és onnan is gyűjtök, ahova nem szórtam? ²⁷Ezért el kellett volna vinned a pénzemet a pénzváltókhoz, és amikor megjöttem, kamattal kaptam volna vissza azt, ami az enyém. ²⁸Vegyétek el tőle a talentumot, és adjátok annak, akinek tíz talentuma van! ²⁹Mert mindenkinek, akinek van, adatik, és bővelkedni fog; attól pedig, akinek nincs, még az is elvétetik, amije van. ³⁰A haszontalan szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre: ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás.”

³¹„Amikor pedig az Emberfia eljön az ő dicsőségében, és vele az angyalok mind, akkor odaül dicsősége trónjára. ³²Összegyűjtenek eléje minden népet, ő pedig elválasztja őket egymástól, ahogyan a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. ³³A juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja.” ³⁴„Akkor így szól a király a jobb keze felől állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek a világ kezdete óta számotokra elkészített országot. ³⁵Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok, ³⁶mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám. ³⁷Akkor így válaszolnak neki az igazak: URam, mikor láttunk téged éhezni, hogy enned adtunk volna, vagy szomjazni, hogy innod adtunk volna? ³⁸Mikor láttunk jövevénynek, hogy befogadtunk volna, vagy mezítelennek, hogy felruháztunk volna? ³⁹Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy elmentünk volna hozzád? ⁴⁰A király így felel majd nekik: Bizony, mondom néktek, amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg.”

⁴¹„Akkor szól a bal keze felől állókhoz is: Menjetek előlem, átkozottak, az ördögnek és angyalainak elkészített örök tűzre. ⁴²Mert éheztem, és nem adtatok ennem, szomjaztam, és nem adtatok innom, ⁴³jövevény voltam, és nem fogadtatok be, mezítelen voltam, és nem ruháztatok fel, beteg voltam, börtönben voltam, és nem látogattatok meg. ⁴⁴Akkor ezek is így válaszolnak neki: URam, mikor láttunk téged éhezni vagy szomjazni, jövevénynek vagy mezítelennek, betegen vagy börtönben, amikor nem szolgáltunk neked? ⁴⁵Akkor így felel nekik: Bizony, mondom néktek, amikor nem tettétek meg ezeket eggyel a legkisebbek közül, velem nem tettétek meg. ⁴⁶És ezek elmennek az örök büntetésre, az igazak pedig az örök életre.”

¹Amikor Yeshua befejezte mindezeket a beszédeket, így szólt tanítványaihoz: ²„Tudjátok, hogy két nap múlva lesz Peszach ünnepe, és az Emberfia átadatik, hogy megfeszítsék.” ³Ekkor összegyűltek a főpapok, az Írástudók és a nép vénei Kajafás főpap palotájában, ⁴és megegyeztek abban, hogy Yeshua-át csellel elfogják és megölik. ⁵De ezt mondták: „Ne az ünnepen, hogy zavargás ne támadjon a nép között.”

⁶Amikor Yeshua Beith-Ananiah-ban a leprás Shimeon házában volt, ⁷odament hozzá egy asszony, akinél egy alabástrom tartóban drága kenet volt, és ráöntötte az asztalnál ülő Yeshua fejére. ⁸Amikor látták ezt a tanítványai, bosszankodtak, és ezt mondták: „Mire való ez a pazarlás? ⁹Hiszen el lehetett volna ezt adni sok pénzért, és azt a szegényeknek juttatni.” ¹⁰Amikor Yeshua észrevette, ezt kérdezte tőlük: „Miért bántjátok ezt az asszonyt? Hiszen jót tett velem, ¹¹mert a szegények mindig veletek lesznek, de én nem leszek mindig veletek. ¹²Mert amikor ezt a kenetet a testemre öntötte, temetésemre készített elő. ¹³Bizony, mondom néktek, hogy bárhol hirdetik majd az evangéliumot az egész világon, amit ez az asszony tett, azt is elmondják majd az ő emlékezetére!”

¹⁴Akkor a tizenkettő közül egy, akit Ish-Kerayot Yehudanak hívtak, elment a főpapokhoz, ¹⁵és így szólt: „Mit adnátok nekem, ha kezetekbe adnám őt?” Azok harminc ezüstöt állapítottak meg neki. ¹⁶Ettől fogva kereste az alkalmat, hogy elárulja őt.

¹⁷A kovásztalan kenyerek első napján odamentek a tanítványok Yeshua-hoz, és megkérdezték tőle: „Hol akarod megenni a Peszachi vacsorát, hol készítsük el?” ¹⁸Ő ezt válaszolta: „Menjetek a városba ahhoz a bizonyos emberhez, és mondjátok neki: A Mester üzeni: Az én időm közel van, nálad tartom meg a Peszachi vacsorát tanítványaimmal.” ¹⁹A tanítványok úgy tettek, amint Yeshua parancsolta nekik, és elkészítették a Peszachi vacsorát. ²⁰Amikor este lett, asztalhoz telepedett a tizenkét tanítvánnyal. ²¹Evés közben így szólt: „Bizony, mondom néktek, hogy közületek egy el fog árulni engem.” ²²Erre nagyon elszomorodtak, és egyenként kérdezni kezdték tőle: „Talán csak nem én vagyok az, URam?” ²³Ő pedig így válaszolt: „Aki velem együtt mártja kezét a tálba, az árul el engem. ²⁴Az Emberfia elmegy, amint meg van írva róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja: jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik.” ²⁵Megszólalt Yehuda is, az áruló, és ezt kérdezte: „Talán csak nem én vagyok az, Mester?” „Te mondtad” – felelte neki.

²⁶Miközben ettek, vette Yeshua a kenyeret, áldást mondott, és megtörte, a tanítványoknak adta, és ezt mondta: „Vegyétek, egyétek, ez az én testem!” ²⁷Azután vette a poharat és hálát adott, nekik adta, és ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan, ²⁸mert ez az én vérem, a szövetség vére, amely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. ²⁹De mondom nektek: nem iszom mostantól fogva a szőlőtőnek ebből a terméséből ama napig, amelyen majd újat iszom veletek Atyám országában.”

³⁰Miután elénekelték a zsoltárokat, kimentek az Olajfák hegyére. ³¹Akkor így szólt hozzájuk Yeshua: „Mindnyájan megbotránkoztok bennem ezen az éjszakán, mert meg van írva: Megverem a pásztort, és elszélednek a nyáj juhai. ³²De miután feltámadtam, előttetek megyek Galilba.” ³³Ekkor Kefa így szólt hozzá: „Ha mindenki meg is botránkozik benned, én soha meg nem botránkozom.” ³⁴Yeshua pedig ezt mondta neki: „Bizony, mondom néked, hogy ezen az éjszakán, mielőtt a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem.” ³⁵Kefa így válaszolt: „Ha meg is kell halnom veled, akkor sem tagadlak meg.” Ugyanígy beszélt a többi tanítvány is.

³⁶Akkor elment velük Yeshua egy helyre, amelyet Gecsemánénak hívtak, és így szólt tanítványaihoz: „Üljetek le itt, amíg elmegyek, és amott imádkozom.” ³⁷Maga mellé vette Kefát és Zebedus két fiát, azután szomorkodni és gyötrődni kezdett. ³⁸Akkor így szólt hozzájuk: „Szomorú az én lelkem mindhalálig: maradjatok itt, és virrasszatok velem!” ³⁹Egy kissé továbbment, arcra borult, és így imádkozott: „Atyám, ha lehetséges, távozzék el tőlem ez a pohár; mindazáltal ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem amint te.” ⁴⁰Amikor visszament a tanítványokhoz, alva találta őket, és így szólt Kefához: „Ennyire nem tudtatok virrasztani velem egy órát sem? ⁴¹Virrasszatok, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek: a szellem ugyan kész, de a test erőtlen.” ⁴²Másodszor is elment, és így imádkozott: „Atyám, ha nem távozhat el tőlem ez a pohár, hanem ki kell innom, legyen meg a te akaratod.” ⁴³Amikor visszament, ismét alva találta őket, mert elnehezült a szemük. ⁴⁴Otthagyta őket, újra elment, harmadszor is imádkozott ugyanazokkal a szavakkal. ⁴⁵Azután visszatért a tanítványokhoz, és így szólt hozzájuk: „Aludjatok tovább és pihenjetek! Íme, eljött az óra, és az Emberfia bűnösök kezébe adatik. ⁴⁶Ébredjetek, menjünk! Íme, közel van az, aki engem elárul.”

⁴⁷Még beszélt, amikor megjött Yehuda, egy a tizenkettő közül, és nagy sokaság jött vele kardokkal és botokkal a főpapoktól és a nép véneitől. ⁴⁸Az árulója ezt az ismertetőjelet adta meg nekik: „Akit megcsókolok, az lesz ő, azt fogjátok el!” ⁴⁹Majd egyenest Yeshua-hoz menve így szólt: „Üdvözlégy, Mester!” – és megcsókolta őt. ⁵⁰Yeshua ezt mondta neki: „Barátom, hát ezért jöttél!” Akkor odamentek, rátették a kezüket, és elfogták. ⁵¹Egy pedig azok közül, akik Yeshua-val voltak, kardjához kapott, kirántotta, lecsapott a főpap szolgájára, és levágta a fülét. ⁵²Ekkor így szólt hozzá Yeshua: „Tedd vissza kardodat a helyére, mert akik kardot fognak, kard által vesznek el. ⁵³Vagy azt gondolod, hogy nem kérhetném meg Atyámat, hogy adjon mellém most tizenkét sereg angyalnál is többet? ⁵⁴De miképpen teljesednének be akkor az Írások, hogy ennek így kell történnie?” ⁵⁵Abban az órában így szólt Yeshua a sokasághoz: „Úgy vonultatok ki, mint valami rabló ellen, kardokkal és botokkal, hogy elfogjatok; mindennap a templomban ültem és tanítottam, mégsem fogtatok el. ⁵⁶Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjenek a próféták Írásai.” Akkor a tanítványok mind elhagyták őt, és elfutottak.

⁵⁷Azok pedig, akik elfogták Yeshua-át, elvitték Kajafáshoz, a főpaphoz, ahol összegyűltek az Írás

tudók és a vének. ⁵⁸Kefa távolról követte őt egészen a főpap palotájának udvaráig, és bement, leült a szolgákkal, hogy lássa, mi lesz a dolog vége. ⁵⁹A főpapok pedig az egész nagytanáccsal együtt igyekeztek hamis tanúvallomásra szert tenni Yeshua ellen, hogy halálra adhassák, ⁶⁰de nem találtak, pedig sok hamis tanú állt elő. Végül előálltak ketten, ⁶¹akik azt állították, hogy Yeshua ezt mondta: „Le tudom rombolni Elohim templomát, és három nap alatt fel tudom építeni.” ⁶²A főpap felállt, és így szólt hozzá: „Semmit sem felelsz arra, amit ezek ellened vallanak?” ⁶³Yeshua azonban hallgatott. A főpap ekkor azt mondta neki: „Az élő Elohim-ra kényszerítelek, mondd meg nekünk, vajon te vagy-e a Mashiah, Elohim Fia!” ⁶⁴Yeshua ekkor így felelt: „Te mondtad. Sőt azt mondom nektek: mostantól fogva meglátjátok az Emberfiát, amint a Hatalmas jobbján ül, és eljön az ég felhőin.” ⁶⁵A főpap erre megszaggatta ruháját, és így szólt: „Elohim-ot káromolta. Mi szükségünk van még tanúkra? Íme, most hallottátok Elohim-káromlást. ⁶⁶Mit gondoltok?” Azok így feleltek: „Méltó a halálra!” ⁶⁷Azután szembeköpték, arcul ütötték, mások pedig bottal verték, ⁶⁸és ezt mondták: „Prófétáld meg nekünk, a Mashiah, ki ütött meg téged!”

⁶⁹Kefa ezalatt kinn ült az udvaron. Odament hozzá egy szolgálóleány, és így szólt: „Te is a Gálili Yeshua-val voltál.” ⁷⁰Ő azonban tagadta mindenki előtt, és ezt mondta: „Nem tudom, mit beszélsz.” ⁷¹Mikor pedig kiment a kapuba, meglátta őt egy másik szolgálóleány, és ezt mondta az ott levőknek: „Ez a Natzrati Yeshua-val volt.” ⁷²Ő ismét tagadta, mégpedig esküvel: „Nem ismerem azt az embert.” ⁷³Kis idő múlva az ott álldogálók mentek oda, és így szóltak Kefához: „Bizony, közülük való vagy te is, hiszen a kiejtésed is árulkodik rólad.” ⁷⁴Akkor átkozódni és esküdözni kezdett: „Nem ismerem azt az embert.” És nyomban megszólalt a kakas. ⁷⁵Kefa visszaemlékezett Yeshua szavára, aki azt mondta neki: „Mielőtt megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem.” Aztán kiment onnan, és keserves sírásra fakadt.

¹Amikor megvirradt, a főpapok és a nép vénei valamennyien azt a határozatot hozták Yeshua ellen, hogy halálra juttatják. ²Azután megkötözték, elvitték és átadták Pilátusnak, a helytartónak.

³Amikor pedig Yehuda, aki őt elárulta, látta, hogy elítélték, megbánta tettét, visszavitte a harminc ezüstöt a főpapoknak és a véneknek, ⁴és ezt mondta: „Vétkeztem, mert ártatlan vért árultam el.” De azok ezt mondták: „Mi közünk hozzá? A te dolgod.” ⁵Erre ő a templomba hajítva az ezüstöket, eltávozott, ment és felakasztotta magát. ⁶A főpapok pedig felszedték az ezüstöket, és így szóltak: „Nem szabad ezt a templom kincséhez tennünk, mert vérdíj.” ⁷Aztán határozatot hoztak, és megvásárolták belőle a Fazekasmezőt, az idegenek számára temetőnek. ⁸Ezért hívják ezt a mezőt a mai napig is Vérmezőnek. ⁹Ekkor teljesedett be Yirmeyahu próféta mondása: „És vették a harminc ezüstöt, a felbecsültnek árát, akit Yiszráel fiai ennyire becsültek, ¹⁰és odaadták a Fazekasmezőért, ahogyan megparancsolta nekem Yahuwah.”

¹¹Yeshua-át pedig a helytartó elé állították, aki ezt kérdezte tőle: „Te vagy a zsidók királya?” „Te mondod” – válaszolta neki Yeshua. ¹²De mikor a főpapok és a vének vádolták, semmit sem válaszolt. ¹³Akkor így szólt hozzá Pilátus: „Nem hallod, mi mindent vallanak ellened?” ¹⁴Yeshua azonban nem felelt egyetlen szavára sem, úgyhogy a helytartó nagyon elcsodálkozott.

¹⁵Ünnepenként a helytartó szabadon szokott bocsátani a sokaságnak egy foglyot, akit ők kívántak. ¹⁶Volt pedig akkor egy nevezetes foglyuk, akit Barabbásnak hívtak. ¹⁷Amikor tehát összegyűltek, Pilátus ezt kérdezte tőlük: „Mit akartok, melyiket bocsássam nektek szabadon: Barabbást vagy Yeshua-át, akit Mashiah-nak mondanak?” ¹⁸Tudta ugyanis, hogy Yeshua-át irigységből szolgáltatták ki neki. ¹⁹Mikor pedig a bírói székben ült, felesége ezt üzente neki: „Ne avatkozz ennek az igaz embernek a dolgába, mert sokat szenvedtem ma álmomban miatta.” ²⁰A főpapok és a vének azonban rávették a sokaságot, hogy Barabbást kérjék ki, Yeshua-át pedig veszítsék el. ²¹Erre a helytartó újra megkérdezte őket: „Mit kívántok, a kettő közül melyiket bocsássam nektek szabadon?” Azok ezt mondták: „Barabbást.” ²²Pilátus így szólt hozzájuk: „Mit tegyek akkor Yeshua-val, akit Mashiah-nak mondanak?” Mindnyájan így kiáltották: „Feszíttessék meg!” ²³Azután ezt kérdezte: „De mi rosszat tett?” Azok pedig még hangosabban kiáltoztak: „Feszíttessék meg!” ²⁴Amikor Pilátus látta, hogy nem ér el semmit, sőt a forrongás még nagyobb lesz, vizet hozatott, megmosta kezét a sokaság szeme láttára, és így szólt: „Ártatlan vagyok ennek az igaz embernek a vérétől. Ám ti lássátok!” ²⁵Az egész nép így kiáltott: „Szálljon ránk és gyermekeinkre az ő vére!” ²⁶Akkor szabadon bocsátotta nekik Barabbást, Yeshua-át pedig megostoroztatta, és kiszolgáltatta, hogy feszítsék meg.

²⁷Akkor a helytartó katonái magukkal vitték Yeshua-át a helytartóságra, és köré gyűjtötték az egész csapatot. ²⁸Levetkőztették, bíborszínű köpenyt adtak rá, ²⁹tövisből font koronát tettek a fejére, nádszálat adtak a jobb kezébe, és térdet hajtva gúnyolták őt: „Üdvözlégy, zsidók királya!” ³⁰Azután leköpték, elvették tőle a nádszálat, és a fejéhez verték.

³¹Miután kigúnyolták, levették róla a köpenyt, felöltöztették a saját ruhájába, és elvitték, hogy keresztre feszítsék. ³²Kifelé menet találkoztak egy cirénei emberrel, akinek Shimeon volt a neve: ezt arra kényszerítették, hogy vigye a keresztet. ³³Amikor arra a helyre értek, amelyet Golgotának, azaz Koponya-helynek neveznek, ³⁴epével kevert bort adtak neki inni. De amikor megízlelte, nem volt hajlandó meginni. ³⁵Miután megfeszítették, sorsvetéssel megosztoztak ruháin; ³⁶azután leültek ott, és őrizték. ³⁷Feje fölé fügesztették az ellene szóló vádat, amely így szólt: EZ Yeshua, A ZSIDÓK KIRÁLYA. ³⁸Vele együtt feszítettek keresztre két rablót is, az egyiket a jobb, a másikat a bal keze felől. ³⁹Akik elmentek mellette, a fejüket csóválva káromolták, ⁴⁰és ezt mondták: „Te, aki lerombolod a templomot, és három nap alatt felépíted, mentsd meg magadat, ha Elohim Fia vagy, és szállj le a keresztről!” ⁴¹Hasonlóan a főpapok is gúnyolódva mondták az írástudókkal és a vénekkel együtt: ⁴²„Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni. Ha Yiszráel királya, szálljon le most a keresztről, és hiszünk benne! ⁴³Bízott Elohim-ban: szabadítsa meg most, ha akarja; hiszen azt mondta: Elohim Fia vagyok.” ⁴⁴A vele együtt megfeszített rablók is ugyanígy gyalázták.

⁴⁵A hatodik órától (déltől) kezdve kilenc óráig (du. háromíg) sötétség lett az egész földön. ⁴⁶Kilenc óra tájban Yeshua hangosan felkiáltott: „Elohi, Elohi, lamá shabaktáni!” azaz: „Én Elohim-om, én Elohim-om, miért hagytál el engemet?” ⁴⁷Néhányan az ott állók közül, akik hallották ezt, így szóltak: „Eliyahut hívja.” ⁴⁸Egy közülük azonnal elfutott, hozott egy szivacsot, megtöltötte ecettel, nádszálra tűzte, és inni adott neki. ⁴⁹A többiek pedig ezt mondták: „Hadd lássuk, eljön-e Eliyahu, hogy megmentse.” ⁵⁰Yeshua pedig ismét hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét.

⁵¹És íme, a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt, a föld megrendült, és a sziklák meghasadtak. ⁵²A sírok megnyíltak, és sok elhunyt szentnek feltámadt a teste. ⁵³Ezek kijöttek a sírokból, és Yeshua feltámadása után bementek a szent városba, és sokaknak megjelentek. ⁵⁴Amikor pedig a százados és akik vele őrizték Yeshua-át, látták a földrengést és a történteket, nagyon megrémültek, és így szóltak: „Bizony, Elohim Fia volt ez!”

⁵⁵Volt ott sok asszony is, akik távolról figyelték mindezt. Ezek Gálilból követték Yeshua-át, és szolgáltak neki. ⁵⁶Köztük volt a migdáli Miryam és Miryam, a Yaakov és Yoszef anyja, valamint a Zebedeus fiainak anyja.

⁵⁷Amikor beesteledett, eljött egy Arimátiából való gazdag ember, név szerint Yoszef, aki maga is tanítványa volt Yeshua-nak. ⁵⁸Ez elment Pilátushoz, és elkérte Yeshua testét. Erre Pilátus megparancsolta, hogy adják ki neki. ⁵⁹Yoszef elvitte a testet, tiszta gyolcsba göngyölte, ⁶⁰és elhelyezte a maga új sírjába, amelyet a sziklába vágatott. A sír bejáratához egy nagy követ hengerített, és eltávozott. ⁶¹Ott volt pedig a migdáli Miryam és a másik Miryam, akik a sírral szemben ültek.

⁶²Másnap, a péntekre következő napon, összegyűltek a főpapok és a farizeusok Pilátusnál, ⁶³és így szóltak: „Uram, eszünkbe jutott, hogy ez a csaló még életében ezt mondta: Három nap múlva feltámadok! ⁶⁴Ezért parancsold meg, hogy őrizzék a sírt a harmadik napig, nehogy tanítványai odamenjenek és ellopják őt, aztán azt mondják a népnek: Feltámadt a halottak közül! Ez az utóbbi csalás rosszabb lenne az előzőnél.” ⁶⁵Pilátus azonban ezt válaszolta: „Van őrségetek, menjetek, őriztessétek ti, ahogyan tudjátok.” ⁶⁶Erre ők elmentek, lepecsételték a követ, és őrséggel őriztették a sírt.

¹Shabbat elmúltával, a hét első napjának hajnalán, elment a migdáli Miryam és a másik Miryam, hogy megnézzék a sírt. ²És íme, nagy földrengés volt, Yahuwah egy Angyala leszállt a mennyből, odament, elhengerítette a követ, és leült rá. ³Tekintete olyan volt, mint a villámlás, és ruhája fehér, mint a hó. ⁴Az őrök a tőle való félelem miatt megrettentek, és szinte holtra váltak. ⁵Az asszonyokat pedig így szólította meg az angyal: „Ti ne féljetek! Mert tudom, hogy a megfeszített Yeshua-át keresitek. ⁶Nincsen itt, mert feltámadt, amint megmondta. Jöjjetek, nézzétek meg azt a helyet, ahol feküdt. ⁷És menjetek el gyorsan, mondjátok meg a tanítványainak, hogy feltámadt a halottak közül, és előttetek megy Galilba: ott meglátjátok őt. Íme, megmondtam nektek!”

⁸Az asszonyok gyorsan eltávoztak a sírtól, félelemmel és nagy örömmel futottak, hogy megvigyék a hírt tanítványainak. ⁹És íme, Yeshua szembejött velük, és ezt mondta: „Legyetek üdvözölve!” Ők pedig odamentek hozzá, megragadták a lábát, és leborultak előtte. ¹⁰Ekkor Yeshua így szólt hozzájuk: „Ne féljetek: menjetek el, adjátok hírül atyámfiainak, hogy menjenek Galilba, és ott meglátnak engem.”

¹¹Amikor az asszonyok eltávoztak, íme, néhányan az őrségből bementek a városba, és jelentették a főpapoknak mindazt, ami történt. ¹²Azok pedig összegyűltek a vénekkel, és miután határozatot hoztak, sok ezüstpénzt adtak a katonáknak, ¹³és így szóltak: „Ezt mondjátok: Tanítványai éjjel odajöttek, és ellopták őt amíg mi aludtunk. ¹⁴És ha a helytartó meghallja ezt, majd mi meggyőzzük, és kimentünk benneteket a bajból.” ¹⁵Azok elfogadták a pénzt, és úgy tettek, ahogyan kioktatták őket. El is terjedt ez a szóbeszéd a zsidók között mind a mai napig.

¹⁶A tizenegy tanítvány pedig elment Galilba arra a hegyre, ahova Yeshua rendelte őket. ¹⁷Amikor meglátták őt, leborultak előtte, pedig kétségek fogták el őket. ¹⁸Yeshua hozzájuk lépett, és így szólt: „Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. ¹⁹Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Ruach HaKodesh-nek nevében, ²⁰tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.”