Yahuwah Biblia

¹Fenyegető jövendölés Ninivéről. Az elkósi Náhum látomásának könyve.

²Indulatos és bosszúálló Elohim Yahuwah,
bosszúálló Yahuwah és haragvó.

Bosszút áll ellenfelein Yahuwah,
és haragtartó ellenségeivel szemben.

³Türelmes Yahuwah, de nagy a hatalma;
nem hagy Yahuwah büntetés nélkül.

Förgetegben és forgószélben visz az útja,
felhő a lépteinek pora.
⁴Megdorgálja a tengert, és kiszárítja,
a folyamokat mind kiapasztja.

Elhervad a Básán meg a Karmel,
a Libánon virágai is elhervadnak.
⁵A hegyek megrendülnek előtte,
és a halmok remegnek.

Tekintetétől megindul a föld,
a földkerekség és minden lakója.
⁶Ha megharagszik, ki állhat meg előtte,
izzó haragjának ki állhat ellene?

Lángoló haragja árad, mint a tűz,
még a sziklák is szétporladnak tőle.

⁷Jó Yahuwah! Menedék a nyomorúság idején,
gondja van a hozzá folyamodókra.
⁸De elsöprő áradattal vet véget ellenfeleinek,
ellenségeit sötétség üldözi.

⁹Mit terveztek ti Yahuwah ellen?
Ha ő véget vet valaminek,
nem lesz szükség még egy csapásra!
¹⁰Összefonódhatnak élősövénnyé,
átitatódhatnak italuktól,
akkor is megégnek,
mint az egészen száraz tarló.

¹¹Belőled indultak útnak,
akik gonoszat terveztek Yahuwah ellen,
pusztító szándékkal.

¹²Így szól Yahuwah:
Ha teljes erőben és oly sokan vannak is,
levágják őket, és elmúlnak.
Megaláztalak ugyan,
de többé nem alázlak meg.
¹³Most összetöröm a rád nehezedő igát,
és köteleidet leszaggatom.

¹⁴Rólad, Ninive,
ezt parancsolta Yahuwah:
Neved nem marad fenn többé,
elohimjaid házából kiirtom a faragott és öntött bálványokat,
megásom sírodat, mert átkozott vagy!
¹⁵Jön már a hegyeken az örömhírt hozó,
aki békességet hirdet!

Ünnepeld, Yehuda, ünnepeidet,
teljesítsd fogadalmaidat,
mert nem gázol át rajtad többé a pusztító,
teljesen megsemmisült

¹Ostromló vonul ellened, Ninive!
Őrizd az erődöt, figyeld az utat,
öltözz fegyverbe,
szedd össze minden erődet!

²Visszaadja Yahuwah Yaakov méltóságát,
Yiszráel méltóságát,
bár rablók rabolták ki őket,
levagdalták ágaikat.

³A vitézek pajzsa vörös,
a katonák ruhája bíborszínű.
A harci kocsik acélosan csillognak,
amikor harcra készülnek,
és fenyegetve rázzák a lándzsákat.

⁴Harci kocsik robognak az utcákon,
fel-alá száguldoznak a tereken,
ragyognak, mint a fáklyák,
cikáznak, mint a villámok.

⁵Felriadnak a parancsnokok,
hanyatt-homlok rohannak,
sietnek a várfalakra,
de már áll az ostrom.

⁶A folyam felőli kapuk föltárultak,
a palota rémületbe esik.

⁷A királynőt fogolyként hurcolják el,
szolgálói keseregnek,
mint nyögő galambok,
és mellüket verik.

⁸Úgy járt Ninive, mint egy víztároló,
melynek vize elfolyt.
Álljatok meg, álljatok meg! – kiáltják,
de senki sem fordul vissza.

⁹Raboljatok ezüstöt, raboljatok aranyat!
Határtalan sok a kincs,
tömegével van mindenféle drága holmi!

¹⁰Dúlás, pusztulás, felfordulás!
Megdermed a szív,
reszketnek a térdek,
meggörnyed minden derék,
minden arc elsápad.

¹¹Hová lett az oroszlánok tanyája,
az oroszlánkölykök barlangja,
ahová járni szokott az anyaoroszlán meg a kölyke,
és senki sem merte fölriasztani?!

¹²Az oroszlán bőven szerzett zsákmányt kölykeinek,
és öldökölt nőstényeinek,
megtöltötte barlangjait zsákmánnyal,
tanyáit pedig prédával.

¹³De én most rád támadok
– így szól a Seregek Yahuwah-ja -,
és porrá égetem harci kocsijaidat!
Oroszlánkölykeidet fegyver emészti meg,
véget vetek zsákmányolásodnak a földön,
és nem hallatszik többé követeid szava.

¹Jaj a vérontó városnak!
Csupa hazugsággal és rablással van tele,
nincs vége a zsákmányszerzésnek.

²Hangzik az ostorcsattogás és a kerékdübörgés,
lovak dobognak, harci kocsik robognak,
lovak ágaskodnak, kardok ragyognak,
dárdák villognak, tömérdek a sebesült,
rengeteg a hulla, számtalan a holttest,
botladoznak a hullákban.

³Mert rengeteget paráználkodott ez a parázna,
szépséges és bűbájos asszony,
aki népeket ejtett rabul paráznaságával,
és nemzetségeket bűbájával.

⁴Én most rád támadok
– így szól a Seregek Yahuwah-ja -,
ruhádat az arcodra borítom,
megmutatom meztelenségedet a népeknek,
gyalázatodat az országoknak!

⁵Szemetet szórok rád,
gyalázatossá teszlek,
és pellengérre állítlak.

⁶Aki csak lát, menekül tőled,
és ezt mondja: Elpusztult Ninive!
Ki sajnálja? Hol találok olyanokat,
akik részvéttel vannak iránta?

⁷Jobb vagy-e Nó-Ámónnál,
mely a Nílus ágai közt terül el?
Víz veszi körül, hadereje a tenger,
tenger a várfala.

⁸Etiópia és Egyiptom révén végtelen erős volt,
Pút és Líbia segítette.
Mégis számkivetésbe,
fogságba kellett mennie.

⁹Csecsemőit is falhoz verték az utcasarkokon.
Előkelőire sorsot vetettek,
főrangú embereit mind bilincsbe verték.

¹⁰Te is lerészegedsz majd,
elveszted eszedet,
te is keresed majd
a menedéket az ellenség elől!

¹¹Minden erődöd olyan, mint a fügefa korai gyümölcse:
aki enni akar, csak megrázza, és a füge a szájába hull.
Harcosaid olyanok, mint az asszonyok.
Országod kapui az ellenség előtt tárva-nyitva állnak,
záraidat tűz pusztítja el.

¹²Gyűjts vizet az ostrom idejére, javítsd ki erődeidet!
Dagaszd a sarat, taposd az agyagot, készíts téglát!

¹³Mindjárt megemészt téged a tűz, kiirt a fegyver,
megesz, mint a sáska,
ha annyian vagytok is, mint a sáskák,
annyian, mint a szöcskék!

¹⁴Ha kalmáraid többen volnának is, mint az ég csillagai:
„Megvedlik a sáska, és elrepül!”

¹⁵Tisztviselőd annyi van, mint a sáska, írnokod,
mint a sáskaraj, hideg időben a falakon tanyáznak,
de ha kisüt a nap, odébb állnak:
senki sem tudja, hova lettek.

¹⁶Alszanak már pásztoraid, Asszíria királya!
Nyugosznak előkelőid.

¹⁷Elszéledt néped a hegyeken,
nincs, aki összegyűjtse.

¹⁸Nincs enyhülés bajodra,
sebed gyógyíthatatlan.

¹⁹Akik híredet hallják, mind tapsolnak,
mert van-e, akin nem gázolt át örökös gonoszságod?