Héber Nevek Biblia

¹Énekek éneke, amely Shlomohé.

²Csókoljon meg engem szája csókjaival,
mert szerelmeid jobbak a bornál.
³Olajaid illatára jók,
kiöntött olaj a neved;
ezért szeretnek téged a leányok.

⁴Vonj engem magad után, fussunk!
Bevitt engem a király a szobáiba.
Ujjongunk és örülünk benned,
emlegetjük szerelmeidet, jobban a bornál;
méltán szeretnek téged.

⁵Fekete vagyok, de szép,
Yerusháláyim leányai,
mint Kédár sátrai,
mint Shlomoh szőnyegei.

⁶Ne nézzetek engem, hogy fekete vagyok,
mert lesütött engem a nap.
Anyám fiai felindultak ellenem,
őrzővé tettek a szőlőket;
a magam szőlőjét nem őriztem.

⁷Mondd meg nekem, akit szeret Nefeshem,
hol legeltetsz,
hol deleltetsz délben?
Miért legyek olyan, mint aki befátyolozza magát
társaid nyájainál?

⁸Ha nem tudod magadtól, ó szép az asszonyok között,
indulj el a nyáj nyomain,
és legeltesd gödölyéidet a pásztorok hajlékainál.

⁹Pár'oh szekereinek paripájához hasonlítalak téged, kedvesem.
¹⁰Bájosak arcaid a füzérek között,
nyakad a gyöngysorokban.
¹¹Aranyfüzéreket készítünk neked
ezüstpöttyökkel.

¹²Míg a király az asztalánál ül,
nárdusom árasztja illatát.
¹³Mirhacsokor az én szerelmesem nekem,
mely keblem között nyugszik.
¹⁴Ciprusfürt az én szerelmesem nekem,
'Ein-Gedi szőleiben.

¹⁵Íme, szép vagy, kedvesem,
íme, szép vagy,
szemeid galambok.

¹⁶Íme, szép vagy, szerelmesem, kedves is,
fekvőhelyünk is üde zöld.
¹⁷Házaink gerendái cédrusok,
mennyezetünk ciprusfa.

Szójegyzék: 'Ein-Gedi (עֵיןגֶּדִי - 𐤏𐤉𐤍𐤂𐤃𐤉) – Kecske-forrás - oázis a Holt-tenger nyugati partján; ayin aposztrófként jelölve • Kédár (קֵדָר - 𐤒𐤃𐤓) – Kédár/Sötét • Keszef (כֶּסֶף - 𐤊𐤎𐤐) – Ezüst/Pénz • Nefesh (נֶפֶשׁ - 𐤍𐤐𐤔) – Lélek/Élőlény/Élet • Záháv (זָהָב - 𐤆𐤄𐤁) – Arany

¹Én a Sháron nárcisza vagyok,
a völgyek lilioma.

²Mint liliom a tövisek közt,
úgy kedvesem a lányok közt.

³Mint almafa az erdő fái közt,
úgy szerelmesem a fiúk közt.
Árnyékában vágytam ülni,
és gyümölcse édes ínyemnek.

⁴Elvitt engem a bor házába,
és zászlaja fölöttem szerelem.

⁵Erősítsetek meg szőlőlepényekkel,
üdítsetek fel almákkal,
mert a szerelem betege vagyok én.

⁶Balja a fejem alatt,
és jobbja átölel engem.

⁷Megesketlek titeket, Yerusháláyim lányai,
a gazellákra vagy a mező szarvasünőire:
Ne keltsétek
és ne ébresszétek föl a szerelmet,
amíg nem akarja!

⁸Szerelmesem hangja!
Íme, jön,
szökellve a hegyeken,
ugrálva a halmokon.

⁹Hasonló szerelmesem a gazellához,
vagy a szarvasok borjához.
Íme, ott áll falunk mögött,
tekintget az ablakokon át,
pillant a rácsokon át.

¹⁰Megszólalt szerelmesem, és mondta nekem:
Kelj föl, kedvesem,
szépségem, és jöjj!

¹¹Mert íme, a tél elmúlt,
az eső elvonult, elment.

¹²A virágok megjelentek a földön,
az éneklés ideje elérkezett,
és a gerle hangja hallatszik földünkön.

¹³A fügefa kihajtotta éretlen fügéit,
és a szőlők, virágzásban, illatot adtak.
Kelj föl, kedvesem,
szépségem, és jöjj!

¹⁴Galambom, a szikla hasadékaiban,
a lépcsős szikla rejtekében,
láttasd velem arcaidat,
hallasd velem hangodat,
mert hangod kellemes,
és arcod bájos!

¹⁵Fogjátok meg nekünk a rókákat,
a kis rókákat,
melyek pusztítják a szőlőket,
mert szőlőink virágzásban vannak!

¹⁶Szerelmesem enyém, és én az övé,
aki a liliomok közt legeltet.

¹⁷Amíg fú a nap szellője,
és elfutnak az árnyak,
fordulj meg, hasonulj, szerelmesem, a gazellához,
vagy a szarvasok borjához
a Beter hegyein.

Szójegyzék: Áretz (אֶרֶץ - 𐤀𐤓𐤑) – Föld/Vidék/Ország • Sháron (שָׁרוֹן - 𐤔𐤓𐤅𐤍) – Egyenes/Sík – parti síkság

¹Fekhelyemen, éjjeleken át
kerestem,
akit Nefeshem szeret;
kerestem őt,
de nem találtam.

²Fölkelek hát,
és körbejárom a várost,
az utcákon és a tereken
keresem,
akit Nefeshem szeret.
Kerestem őt,
de nem találtam.

³Rám találtak az őrök,
akik a várost körüljárják:
akit Nefeshem szeret,
láttátok-e?

⁴Alig haladtam el tőlük,
míg meg nem találtam,
akit Nefeshem szeret.
Megragadtam,
és nem engedem el,
míg be nem viszem anyám házába,
és fogantatóm szobájába.

⁵Megesketlek titeket, Yerusháláyim lányai,
a gazellákra vagy a mező szarvasünőire:
ne keltsétek
és ne ébresszétek föl a szerelmet,
amíg nem akarja!

⁶Ki az, aki ott jön föl a pusztából,
mint füstoszlopok,
mirhától és tömjéntől illatozva,
az árus minden porából?

⁷Íme, Shlomoh nyoszolyája az,
hatvan vitéz körülötte
Yiszrá'El vitézei közül!

⁸Mindnyájan kardfogók,
harcra betanítottak;
mindegyiknek kardja a combján,
az éjjelek rettegése miatt.

⁹Gyaloghintót csinált magának
Shlomoh király
Levánon fáiból.

¹⁰Oszlopait ezüstből csinálta,
támláját aranyból,
ülését bíborból,
belsejét szeretettel rakták ki
Yerusháláyim lányai.

¹¹Jertek ki és nézzétek, Tzion lányai,
Shlomoh királyt a koronával,
mellyel anyja megkoronázta őt
nászának napján,
szíve örömének napján.

Szójegyzék: Áretz (אֶרֶץ - 𐤀𐤓𐤑) – Föld/Vidék/Ország • Keszef (כֶּסֶף - 𐤊𐤎𐤐) – Ezüst/Pénz • Nefesh (נֶפֶשׁ - 𐤍𐤐𐤔) – Lélek/Élőlény/Élet • Tzion (צִיּוֹן - 𐤑𐤉𐤅𐤍) – Dávid városa; Yerusháláyim szent neve • Záháv (זָהָב - 𐤆𐤄𐤁) – Arany

¹Íme, szép vagy, kedvesem,
íme, szép vagy!
Szemeid galambok fátyolod mögött.
Hajad olyan, mint a kecskenyáj,
mely Gil'ád hegyéről hullámzik alá.

²Fogaid olyanok, mint a megnyírt juhnyáj,
mely az úsztatóból jött fel;
mindegyiknek van ikerpárja,
és nincs köztük hiányos.

³Ajkaid, mint a karmazsinfonál,
és beszéded bájos;
mint gránátalmagerezd a halántékod
fátyolod mögött.

⁴Mint Dávid tornya a nyakad,
fegyvertárnak épült;
ezer pajzs függ rajta,
a vitézek minden kerek pajzsa.

⁵Két melled, mint két őzgida,
gazella ikerpárja,
melyek liliomok közt legelnek.

⁶Míg a nap fellélegzik,
és elfutnak az árnyak,
elmegyek a mirha hegyére
és a tömjén halmára.

⁷Egészen szép vagy, kedvesem,
és hiba nincs benned.

⁸Velem a Levánonról, menyasszony,
velem a Levánonról jöjj!
Tekints le az Ámánáh csúcsáról,
a Szenir és a Chermon csúcsáról,
az oroszlánok tanyáiról,
a párducok hegyeiről.

⁹Megdobogtattad szívemet, húgom, menyasszony,
megdobogtattad szívemet szemeid egyikével,
nyakláncod egyetlen láncszemével.

¹⁰Mily szépek a szerelmeid, húgom, menyasszony!
Mennyivel jobbak szerelmeid a bornál,
és olajaid illata minden balzsamnál.

¹¹Színmézet csepegnek ajkaid, menyasszony,
méz és tej van nyelved alatt,
és ruháid illata, mint a Levánon illata.

¹²Bezárt kert a húgom, menyasszony,
bezárt forrás, lepecsételt kútforrás.

¹³Hajtásaid gránátalmák paradicsomkertje,
édes gyümölcsökkel,
ciprusok nárdusokkal,
¹⁴nárdus és sáfrány,
illatos nád és fahéj,
minden tömjénfával,
mirha és aloé,
minden fő balzsammal;

¹⁵kertek forrása,
élő vizek kútja,
melyek a Levánonról csörgedeznek.

¹⁶Ébredj, északi szél,
és jöjj, déli szél,
fújj kertemre,
áradjanak balzsamai!
Jöjjön szerelmem a kertjébe,
és egye édes gyümölcseit.

Szójegyzék: Ámánáh (אֲמָנָה - 𐤀𐤌𐤍𐤄) – Szövetség/Állandó – az Anti-Levánon hegylánc egyik csúcsa • Áretz (אֶרֶץ - 𐤀𐤓𐤑) – Föld/Vidék/Ország • Chermon (חֶרְמוֹן - 𐤇𐤓𐤌𐤅𐤍) – Szent/Elkülönített – magashegyi csúcs északon • Gil'ád (גִּלְעָד - 𐤂𐤋𐤏𐤃) – tanúság halma – terület a Yárden keleti oldalán • Szenir (שְׂנִיר - 𐤔𐤍𐤉𐤓) – hó-hegy • Szív (לֵב/לֵבָב - 𐤋𐤁) – Lev – belső ember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Vizek (מַיִם - 𐤌𐤉𐤌) – Máyim

¹Bejöttem kertembe,
húgom, menyasszonyom!
Szedtem mirhámat balzsamommal,
ettem lépemet mézemmel,
ittam boromat tejemmel.

Egyetek, barátaim,
igyatok és részegedjetek meg, szerelmesek!

²Aludtam,
de szívem ébren volt.
Szerelmesem hangja, kopogtat:
– Nyiss ajtót nekem, húgom, kedvesem,
galambom, tökéletesem!
Mert fejem belepte a harmat,
fürtjeimet az éjszaka cseppjei.

³– Levetettem köntösömet,
hogyan öltsem fel?
Megmostam lábaimat,
hogyan piszkítsam be?

⁴Szerelmesem benyújtotta kezét a nyíláson,
és bensőm felindult miatta.
⁵Fölkeltem én, hogy ajtót nyissak szerelmesemnek,
és kezeim mirhát csepegtettek,
ujjaim folyó mirhát a zár fogantyúira.

⁶Ajtót nyitottam én szerelmesemnek,
de szerelmesem elfordult, elment.
Lelkem kiment, amikor szólt.
Kerestem őt, de nem találtam,
hívtam őt, de nem felelt nekem.

⁷Rám találtak az őrök,
akik körüljárják a várost,
megvertek, megsebeztek,
letépték rólam leplemet
a falak őrei.

⁸Megesketlek titeket, Yerusháláyim lányai:
ha megtaláljátok szerelmesemet,
mit mondjatok neki?
Hogy a szerelem betege vagyok!

⁹– Mivel több a te szerelmesed más szerelmesénél,
ó, asszonyok szépe?
Mivel több a te szerelmesed más szerelmesénél,
hogy így megeskettél minket?

¹⁰– Szerelmesem ragyogó és piros,
kiemelkedik tízezer közül.
¹¹Feje színtiszta arany,
fürtjei hullámzók, feketék, mint a holló.

¹²Szemei, mint galambok a vizek medrei mellett,
tejben fürödve,
teltség mellett ülve.

¹³Arcai, mint a balzsam ágyása,
illatszerek tornyai.
Ajkai liliomok,
folyó mirhát csepegtetők.

¹⁴Kezei aranyhengerek,
Társhish-kővel megrakva,
bensője csiszolt elefántcsont,
Szápirokkal borítva.

¹⁵Lábszárai márványoszlopok,
színarany talapzatokra állítva.
Tekintete, mint a Levánon,
választott, mint a cédrusok.

¹⁶Ínye csupa édesség,
és egészen kívánatos.
Ilyen a szerelmesem, ilyen a kedvesem,
Yerusháláyim lányai.

Szójegyzék: Lélek (נֶפֶשׁ- 𐤍𐤐𐤔) – Nefesh • Nefesh (נֶפֶשׁ - 𐤍𐤐𐤔) – Lélek/Élőlény/Élet • Szápir (סַפִּיר - 𐤎𐤐𐤓) – Zafír – a Choshen 5. köve • Szív (לֵב/לֵבָב - 𐤋𐤁) – Lev – belső ember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Társhish (תַּרְשִׁישׁ - 𐤕𐤓𐤔𐤉𐤔) – Berill/Krizolit – a Choshen 10. köve • Vizek (מַיִם - 𐤌𐤉𐤌) – Máyim • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם - 𐤉𐤓𐤅𐤔𐤋𐤉𐤌) – Jeruzsálem/A béke alapja – Jeruzsálem

¹Hová ment szerelmesed,
asszonyok szépe?
Merre fordult szerelmesed,
hadd keressük őt veled együtt!

²Szerelmesem lement kertjébe,
a balzsam ágyásaihoz,
hogy legeltessen a kertekben,
és liliomokat szedjen.

³Én szerelmesemé vagyok,
és szerelmesem az enyém,
aki a liliomok közt legeltet.

⁴Szép vagy, kedvesem,
mint Tirtzáh,
gyönyörű, mint Yerusháláyim,
rettenetes, mint a zászlós seregek.

⁵Fordítsd el rólam szemeidet,
mert azok felzaklattak engem.
Hajad olyan, mint a kecskék nyája,
mely a Gil'ádról hullámzik alá.

⁶Fogaid, mint az anyajuhok nyája,
mely az úsztatóból jött fel,
mindegyik párat ellik,
és nincs közöttük meddő.

⁷Mint a gránátalma szelete,
olyan a halántékod
fátylad mögött.

⁸Hatvan királyné ők,
és nyolcvan másodrangú feleség,
és számtalan leány.

⁹Egyetlen ő, galambom, tökéletesem,
egyetlene ő anyjának,
tiszta ő szülőjének.
Látták őt a leányok, és boldognak mondták,
királynék és másodrangú feleségek, és dicsérték őt.

¹⁰Ki ez, aki letekint, mint a hajnal,
szép, mint a hold,
tiszta, mint a nap,
rettenetes, mint a zászlós seregek?

¹¹A diófás kertbe mentem le,
hogy lássam a völgy zsendülő hajtásait,
hogy lássam, fakadt-e a szőlő,
virágoztak-e a gránátalmafák.

¹²Nem tudtam,
Nefeshem tett engem
'Ámi-Nádiv kocsijaira.

¹³Fordulj, fordulj, Shulámit,
fordulj, fordulj, hadd nézzünk téged!
Mit néztek Shulámiton,
mint a Machanáyim körtáncán?

Szójegyzék: 'Ámi-Nádiv (עַמִּינָדִיב - 𐤏𐤌𐤉𐤍𐤃𐤉𐤁) – Népem nemes - vitatott kifejezés; ayin=', szó szerint 'nemes népem' • Gil'ád (גִּלְעָד - 𐤂𐤋𐤏𐤃) – tanúság halma – terület a Yárden keleti oldalán • Machanáyim (מַחֲנַיִם - 𐤌𐤇𐤍𐤉𐤌) – Két tábor – duális helynév • Nefesh (נֶפֶשׁ - 𐤍𐤐𐤔) – Lélek/Élőlény/Élet • Shulámit (שׁוּלַמִּית - 𐤔𐤅𐤋𐤌𐤉𐤕) – Békés/Shlomó-hoz tartozó - a menyasszony neve; שׁ=Shin=Sh (nem Szin!) • Tirtzáh (תִּרְצָה - 𐤕𐤓𐤑𐤄) – Kedvesség/Tetszés – pogány város

¹Mily szépek lépteid a sarukban,
te nemes leánya!
Combjaid íve, mint ékláncok,
mester kezeinek műve.

²Köldököd kerek csésze,
nem hiányzik belőle a kevert bor.
Hasad búzahalom,
liliomokkal szegélyezve.

³Két melled, mint két őzgida,
egy gazella ikrei.

⁴Nyakad, mint az elefántcsont torony,
szemeid Cheshbon-i tavak,
a Bát-Rábim kapujánál;
orrod, mint a Levánon tornya,
mely Dámeszek arca felé néz.

⁵Fejed rajtad, mint a Kármel,
és fejed haja, mint a bíbor;
egy király van fogva a fürtökben.

⁶Mily szép vagy és mily kedves,
ó szerelem, a gyönyörűségekben!

⁷Ez a termeted pálmához hasonló,
és melleid szőlőfürtökhöz.
⁸Mondtam:
Felmegyek a pálmára,
megragadom ágait.

Legyenek melleid, mint a szőlőtő fürtjei,
és orrod illata, mint az almák.

⁹Ínyed, mint a jó bor,
mely szerelmesemnek simán folyik,
mozgatva az alvók ajkait.

¹⁰Én szerelmesemé vagyok,
és felém van az ő vágyakozása.

¹¹Jöjj, szerelmesem,
menjünk ki a mezőre,
háljunk a falvakban!

¹²Keljünk korán a szőlőkbe,
nézzük meg, fakadt-e a szőlőtő,
nyílt-e a virágzás,
virágba borultak-e a gránátalmák?
Ott adom neked szerelmemet.

¹³A mandragórák illatot adtak,
és ajtóink fölött mindenféle drága gyümölcs,
új és régi is:
szerelmesem,
neked rejtettem el.

Szójegyzék: Áretz (אֶרֶץ - 𐤀𐤓𐤑) – Föld/Vidék/Ország • Bát-Rábim (בַּתרַבִּים - 𐤁𐤕𐤓𐤁𐤉𐤌) – Sokak leánya - Cheshbon egyik városkapuja • Cheshbon (חֶשְׁבּוֹן - 𐤇𐤔𐤁𐤅𐤍) – számítás/terv – Szichon fővárosa • Dámeszek (דַּמֶּשֶׂק - 𐤃𐤌𐤔𐤒) – Damaszkusz • Kármel (כַּרְמֶל - 𐤊𐤓𐤌𐤋) – Gyümölcsöskert – hegység és terület

¹Ki adna téged nekem testvérként,
aki anyám mellét szopta!
Megtalálnálak az utcán,
megcsókolnálak,
és nem vetnének meg engem.

²Vezetnélek,
bevinnélek anyám házába,
te tanítanál engem,
itatnálak fűszeres borból,
gránátalmám mustjából.

³Balja a fejem alatt,
és jobbja átölel engem.

⁴Megesketlek titeket, Yerusháláyim lányai,
mire keltitek,
és mire ébresztitek a szeretetet,
amíg nem akarja!

⁵Ki ez, aki feljön a pusztából,
szerelmesére támaszkodva?

Az almafa alatt keltettelek fel,
ott vajúdott veled anyád,
ott vajúdott,
aki megszült téged.

⁶Tégy engem pecsétként a szívedre,
pecsétként a karodra,
mert erős a szeretet, mint a halál,
kérlelhetetlen, mint a She'ol a féltő szerelem.
Lángjai tűznek lángjai,
Yah lángja.

⁷Nagy vizek nem tudják eloltani a szeretetet,
és folyók nem sodorják el azt.
Ha valaki háza minden kincsét adná a szeretetért,
megvetéssel megvetnék érte.

⁸Húgunk kicsi,
és melle nincs neki.
Mit teszünk a húgunkkal
azon a napon, amikor szólnak felőle?

⁹Ha kőfal ő,
építünk rá ezüst pártázatot;
és ha ajtó ő,
bedeszkázzuk cédruslappal.

¹⁰Én kőfal vagyok,
és melleim, mint a tornyok;
akkor lettem szemeiben,
mint aki békét talált.

¹¹Szőlője volt Shlomohnak Bá'álHámonban,
a szőlőt őrzőknek adta,
mindegyik ezer ezüstöt hozott a terméséért.

¹²Az én szőlőm, amely az enyém, előttem van.
Az ezer ezüst a tiéd, Shlomoh,
és kétszáz a termését őrzőké.

¹³Te, aki a kertekben lakol!
Társak figyelik a hangodat,
hadd halljam!

¹⁴Menekülj, szerelmesem,
és légy hasonló a gazellához
vagy a szarvasok fiához
a balzsam hegyein!

Szójegyzék: Áretz (אֶרֶץ - 𐤀𐤓𐤑) – Föld/Vidék/Ország • Bá'ál-Hámon (בַּעַלהָמוֹן - 𐤁𐤏𐤋𐤄𐤌𐤅𐤍) – A sokaság ura - helységnév; Shlomoh szőlője itt volt • Keszef (כֶּסֶף - 𐤊𐤎𐤐) – Ezüst/Pénz • She'ol (שְׁאוֹל - 𐤔𐤀𐤅𐤋) – Alvilág/A holtak birodalma - a halál utáni lét helye • Szív (לֵב/לֵבָב - 𐤋𐤁) – Lev – belső ember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Vizek (מַיִם - 𐤌𐤉𐤌) – Máyim • Yahuwah (יַהוּהָ - 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Vagyok Aki vagyok/az Örökkévaló neve