Yahuwah Biblia

Moshenak, Yahuwah szolgájának halála után ezt mondta Yahuwah Yahushuahnak, Nún fiának, Moshe szolgájának: Az én szolgám, Moshe meghalt. Most azért indulj, kelj át itt a Yordanon, te és ez az egész nép arra a földre, amelyet én adok Yiszráel fiainak. Nektek adok minden helyet, ahová léptek, ahogyan megígértem Moshenak. A pusztától és a Libánontól a nagy folyamig, az Eufrátesz folyamig, nyugat felé pedig a nagy tengerig a ti területetek lesz a hettiták egész országa. Senki sem állhat ellened egész életedben. Veled leszek, ahogy Mosheval is vele voltam. Nem maradok el tőled, nem hagylak el. Légy erős és bátor, mert te teszed ezt a népet annak az országnak az örökösévé, amelyről megesküdtem atyáiknak, hogy nekik adom. Csak légy igen bátor és erős, őrizd meg, és tartsd meg azt a törvényt, amelyet Moshe, az én szolgám parancsolt neked. Ne térj el tőle se jobbra, se balra, hogy boldogulj mindenütt, amerre csak jársz. Ne hagyd abba ennek a törvénykönyvnek az olvasását, hanem tanulmányozd éjjel-nappal, őrizd meg, és tartsd meg mindazt, ami ebben meg van írva. Akkor sikerrel jársz utadon, és boldogulsz. Megparancsoltam neked, hogy légy erős és bátor. Ne félj, és ne rettegj, mert veled van Elohim-od, Yahuwah, mindenütt, amerre csak jársz.

Yahushuah ezt parancsolta a nép elöljáróinak: Menjetek végig a táboron, és parancsoljátok meg a népnek a következőt: Készítsetek magatoknak útravalót, mert három nap múlva átkeltek itt a Yordanon, hogy bemenjetek, és birtokba vegyétek azt a földet, amelyet Elohim-otok, Yahuwah ad nektek birtokul.

A Reuvenieknek, a gádiaknak és Menasheh törzse felének ezt mondta Yahushuah: Emlékezzetek arra az igére, amelyet Yahuwah szolgája, Moshe parancsolt nektek: Elohim-otok, Yahuwah nyugalmat ad nektek, és nektek adja ezt a földet. Feleségeitek, gyermekeitek és jószágaitok telepedjenek le ezen a földön, amelyet Moshe adott nektek a Yordanon túl. Ti pedig keljetek át harcra készen testvéreitek élén mind, akik vitéz harcosok vagytok, és segítsétek őket, amíg nyugalmat nem ad Yahuwah testvéreiteknek éppúgy, mint nektek, és birtokba nem veszik ők is azt a földet, amelyet Elohim-otok, Yahuwah ad nekik. Azután visszatérhettek birtokul kapott földetekre, hogy birtokoljátok azt, amit Yahuwah szolgája, Moshe adott nektek a Yordanon túl, napkeletre. Azok pedig ezt válaszolták Yahushuahnak: Mindent megteszünk, amit parancsoltál, és megyünk mindenhová, ahová csak küldesz. Mindenben úgy hallgatunk rád is, ahogyan Moshera hallgattunk, csak legyen veled is Elohim-od, Yahuwah, ahogyan Mosheval vele volt. Halállal lakoljon mindenki, aki ellene szegül parancsodnak, és nem hallgat szavadra, bármit is parancsolsz neki. Csak légy erős és bátor!

Akkor Yahushuah, Nún fia, titkon két kémet küldött Sittímből, és ezt mondta nekik: Menjetek, vegyétek szemügyre azt a földet és Yerikot. Azok elmentek, betértek egy Ráháb nevű parázna nő házába, és ott lefeküdtek. De Yeriko királyát figyelmeztették: Vigyázz! Yiszráeli férfiak jöttek ide az éjjel, hogy kémkedjenek az országban. Yeriko királya ezt üzente Ráhábnak: Add ki azokat a férfiakat, akik hozzád érkeztek, és betértek a házadba, mert azért jöttek, hogy kikémleljék az egész országot. Az asszony azonban fogta, és elrejtette a két férfit, majd ezt mondta: Igaz, hogy betértek hozzám azok a férfiak, de nem tudtam, honnan valók. Kapuzárás idején, amikor besötétedett, eltávoztak. Nem tudom, hová mentek azok a férfiak. Fussatok gyorsan utánuk, mert még utolérhetitek őket! Pedig fölvitte őket a háztetőre, és elbújtatta a lenkóró közé, ami ki volt rakva a háztetőn. A városbeli férfiak pedig üldözőbe vették őket a Yordan gázlói felé vivő úton. A kaput pedig, amint kimentek az üldözők, bezárták.

Még le sem feküdtek a kémek, amikor fölment hozzájuk Ráháb a háztetőre, és ezt mondta nekik: Tudom, hogy Yahuwah nektek fogja adni ezt a földet, hiszen rettegés fogott el bennünket, és remeg tőletek mindenki, aki ezen a földön lakik. Mert hallottuk, hogyan szárította ki Yahuwah előttetek a Vörös-tenger vizét, amikor kijöttetek Egyiptomból, és hogy a Yordanon túl, mit tettetek Szíhónnal és Óggal, az emóriak két királyával, akiket kiirtottatok. Amikor ezt meghallottuk, megdermedt a szívünk, és még a lélegzete is elállt mindenkinek miattatok. Bizony, a ti Elohim-otok, Yahuwah Elohim fönn a mennyben és lenn a földön. Most azért esküdjetek meg nekem Yahuwah-ra , hogy amint én szeretettel bántam veletek, ti is szeretettel bántok majd apám háza népével, és biztos jelét adjátok annak, hogy életben hagyjátok apámat, anyámat, fiú- és nőtestvéreimet és mindenüket, és megmentitek életünket a haláltól. A férfiak így válaszoltak neki: Életünkkel kezeskedünk értetek, ha ti nem áruljátok el a mi ügyünket. Amikor majd Yahuwah nekünk adja ezt a földet, szeretettel és igazságosan bánunk veled.

Azután leeresztette őket kötélen az ablakon át – háza ugyanis a vár falánál volt, és így a várfalnál lakott -, és ezt mondta nekik: Menjetek a hegyekbe, hogy rátok ne találjanak az üldözők, és rejtőzködjetek ott három napig, amíg az üldözők vissza nem térnek. Azután menjetek utatokra! A férfiak ezt mondták neki: Nem fogjuk megszegni azt az esküt, amelyet neked tettünk. Ezért amikor bejövünk erre a földre, kösd ezt a piros fonálból font kötelet arra az ablakra, amelyen át leeresztettél bennünket. Gyűjtsd magadhoz a házba apádat, anyádat, testvéreidet és apád egész háza népét. És akkor, aki csak kijön házad ajtaján az utcára, az maga lesz halálának az oka, mi ártatlanok leszünk. De minket sújtson a büntetés, ha valaki kezet emel azokra, akik veled lesznek a házban. Ha azonban elárulod a mi ügyünket, akkor nem kötelez bennünket az az eskü, amellyel megeskettél bennünket. Az asszony így felelt: Legyen úgy, ahogy mondtátok! Azután elküldte őket, és azok elmentek. A piros kötelet pedig rákötötte az ablakra.

A kémek elmentek, eljutottak a hegyekbe, és ott maradtak három napig, amíg az üldözők vissza nem tértek. Keresték ugyan őket az üldözők mindenfelé, de nem találták. Azután visszatért a két férfi, lejöttek a hegyekből, átkeltek a Yordanon, és megérkeztek Yahushuahhoz, Nún fiához. Elbeszélték neki mindazt, ami velük történt. Ezt mondták Yahushuahnak: Bizony, kezünkbe adta Yahuwah azt az egész földet, máris reszket tőlünk annak a földnek minden lakója.

Yahushuah másnap korán reggel fölkelt, fölkerekedtek Sittímből, és eljutottak a Yordanhoz; ő meg Yiszráel fiai mindnyájan. Ott táboroztak, mielőtt átkeltek volna. Három nap múlva végigmentek az elöljárók a táboron, és ezt parancsolták a népnek: Ha azt látjátok, hogy a lévita papok fölemelik Elohim-otoknak, Yahuwah-nak szövetségládáját, akkor ti is kerekedjetek föl, és menjetek utána. De legyen mintegy kétezer könyök távolság köztetek és közte; ne menjetek közel hozzá. Így tudjátok majd az utat, amelyen mennetek kell, hiszen nem jártatok még soha ezen az úton. Yahushuah ezt mondta a népnek: Szenteljétek meg magatokat, mert holnap csodákat tesz köztetek Yahuwah. A papoknak pedig ezt mondta Yahushuah: Vegyétek föl a szövetség ládáját, és vonuljatok a nép előtt! Fölvették tehát a szövetség ládáját, és mentek a nép előtt.

Yahuwah pedig ezt mondta Yahushuahnak: A mai napon kezdelek naggyá tenni az egész Yiszráel előtt, hadd tudják meg, hogy veled leszek, ahogyan Mosheval is vele voltam. Te azért parancsold meg a szövetség ládáját vivő papoknak: Amikor odaértek a Yordan vizének a széléhez, álljatok bele a Yordanba. Azután ezt mondta Yahushuah Yiszráel fiainak: Jöjjetek ide, és hallgassátok meg Elohim-otoknak, Yahuwah-nak beszédét! Ebből tudjátok meg, hogy az élő Elohim van köztetek – mondta Yahushuah -, és hogy ő valóban elűzi előletek a kánaániakat, a hettitákat, a hivvieket, a perizzieket, a girgásiakat, az emóriakat és a yebusziakat: Íme, az egész föld Urának a szövetségládája átmegy előttetek a Yordanon! Most tehát válasszatok ki tizenkét férfit Yiszráel törzseiből, törzsenként egy-egy férfit. És mihelyt a Yordan vizét érinti a papok lába, akik Yahuwah-nak, az egész föld Urának a ládáját viszik, a Yordan vize kettéválik, a felülről lefelé folyó víz megáll, mint egy gát.

Akkor fölkerekedett sátraiból a nép, hogy átkeljen a Yordanon. A papok vitték a szövetség ládáját a nép előtt. A ládát vivők megérkeztek a Yordanhoz, és a ládát vivő papok lába a folyó szélén belemerült a vízbe. A Yordan medre pedig az aratás idején mindvégig egészen tele volt. Egyszerre csak megállt a fölülről lefelé folyó víz, gátként feltornyosult egy nagy szakaszon Ádámnál, annál a városnál, amely Cáretán mellett volt. A pusztai tenger, azaz a Sós-tenger felé folyó víz pedig teljesen különvált. Így kelt át a nép Yerikoval szemben. Yahuwah szövetségládáját vivő papok ott álltak szilárdan a Yordan száraz medrében. Egész Yiszráel átkelt, és mindaddig száraz volt a meder, amíg az egész nép mindenestül át nem kelt a Yordanon.

Amikor az egész nép mindenestül átkelt a Yordanon, azt mondta Yahuwah Yahushuahnak: Válasszatok ki a népből tizenkét férfit, törzsenként egy-egy férfit, és ezt a parancsot adjátok nekik: Vegyetek föl tizenkét követ innen a Yordan közepéből, ahol a papok lába áll szilárdan, vigyétek azokat magatokkal, és tegyétek le a szálláson, ahol ma éjjel megszálltok. Yahushuah odahívta azt a tizenkét férfit, akiket Yiszráel fiai közül kijelölt, törzsenként egy-egy férfit, és ezt mondta nekik Yahushuah: Menjetek be a Yordan közepébe, Elohim-otoknak, Yahuwah-nak ládája elé, és vegyen föl mindegyikőtök egy-egy követ a vállára; Yiszráel törzseinek a száma szerint. Legyen ez emlékeztető jelül közöttetek; és ha majd megkérdezik fiaitok, hogy miféle kövek ezek, akkor ezt mondjátok nekik: Kettévált a Yordan vize Yahuwah szövetségládája előtt, amikor átkelt a Yordanon; kettévált a Yordan vize, és erre emlékeztetik ezek a kövek Yiszráel fiait mindörökké.

Yiszráel fiai úgy cselekedtek, ahogyan Yahushuah parancsolta. Fölvettek a Yordan közepéből tizenkét követ Yiszráel törzseinek száma szerint, ahogyan Yahuwah mondta Yahushuahnak. Magukkal vitték a szállásukra, és ott helyezték el azokat. Tizenkét követ állított föl Yahushuah a Yordan közepén is, azon a helyen, ahol a szövetség ládáját vivő papok lába állt. Ott is vannak mind a mai napig. A ládát vivő papok a Yordan közepén álltak, amíg végbe nem ment mindaz, amit Yahushuah Yahuwah parancsára elmondott a népnek. Mindezt már Moshe így parancsolta Yahushuahnak. A nép pedig sietve átkelt.

Miután az egész nép mindenestül átkelt, Yahuwah ládája is átkelt a papokkal együtt, és a nép élére állt. Reuven fiai, Gad fiai és Menasheh törzsének a fele is harcra készen kelt át Yiszráel fiai élén, ahogyan meghagyta nekik Moshe. Mintegy negyvenezer fölfegyverzett ember kelt át Yahuwah színe előtt, hogy harcoljon Yeriko síkságán. Yahuwah naggyá tette azon a napon Yahushuaht egész Yiszráel szemében. Éppúgy tisztelték egész életében, mint ahogyan Moshet tisztelték.

Yahuwah azt mondta Yahushuahnak: Parancsold meg a Bizonyság ládáját vivő papoknak, hogy jöjjenek ki a Yordanból. Yahushuah tehát megparancsolta a papoknak, hogy jöjjenek ki a Yordanból. Amikor kijöttek Yahuwah szövetségládáját vivő papok a Yordan közepéből, alighogy szárazra tették lábukat, visszatért helyére a Yordan vize, és úgy folyt egész medrében, mint azelőtt.

Az első hónap tizedikén jött fel a nép a Yordanból, és tábort ütött Gilgálban, Yeriko keleti határán. Azt a tizenkét követ, amelyet a Yordanból vettek ki, Gilgálban állíttatta föl Yahushuah, és ezt mondta Yiszráel fiainak: Ha majd megkérdezik fiaitok apáiktól, hogy miféle kövek ezek, magyarázzátok el fiaitoknak, hogy szárazon kelt át Yiszráel itt a Yordanon. Mert Elohim-otok, Yahuwah kiszárította a Yordan vizét előttetek, amíg átkeltetek. Így cselekedett Elohim-otok, Yahuwah a Vörös-tengerrel is, kiszárította előttünk, amíg átkeltünk rajta, hogy megismerje a föld minden népe Yahuwah kezét, hogy milyen erős az, és hogy féljétek Elohim-otokat, Yahuwah-át mindenkor.

Amikor meghallotta az emóriak összes királya túl a Yordanon nyugat felé és a kánaániak valamennyi királya a tenger mellett, hogy kiszárította Yahuwah a Yordan vizét Yiszráel fiai előtt, amíg átkeltek rajta, megdermedt a szívük, és elállt a lélegzetük is Yiszráel fiai miatt.

Abban az időben mondta Yahuwah Yahushuahnak: Csinálj kőkéseket, és végeztesd el újból Yiszráel fiai között a körülmetélést. Yahushuah tehát csinált kőkéseket, és körülmetélte Yiszráel fiait az Arálót-halmon. Azért metélte őket körül Yahushuah, mert az Egyiptomból kijött egész férfinép, a harcosok mind meghaltak a pusztában útközben, miután kijöttek Egyiptomból. Körül volt ugyan metélve az egész nép, amely kijött; de a pusztában született nép közül senkit sem metéltek körül útközben, miután kijöttek Egyiptomból. Mert negyven esztendeig jártak Yiszráel fiai a pusztában, miközben az Egyiptomból kijött egész nép, valamennyi harcos elpusztult, mivel nem hallgattak Yahuwah szavára. Ezért megesküdött Yahuwah, hogy nem engedi meglátniuk azt a földet, amelyet esküvel ígért meg Yahuwah atyáiknak, hogy nekünk adja, a tejjel és mézzel folyó földet. Fiaikat azonban, akiket a helyükre állított, körülmetélte Yahushuah. Ezek körülmetéletlenek voltak, mert útközben nem metélték körül őket. Amikor azonban befejezték az egész nép körülmetélését, a táborban maradtak, amíg erőre nem kaptak. Yahuwah pedig ezt mondta Yahushuahnak: Ma hárítottam el rólatok az egyiptomi gyalázatot. Ezért hívják azt a helyet Gilgálnak mind a mai napig.

Amikor Gilgálban táboroztak Yiszráel fiai, elkészítették a Peszachot a hónap tizennegyedik napján este Yeriko síkságán. A Peszach második napján kovásztalan kenyeret ettek a föld terméséből és pörkölt gabonát ugyanazon a napon. A manna pedig megszűnt a következő naptól fogva, hogy ettek a föld terméséből. Nem volt többé mannája Yiszráel fiainak, hanem már abban az évben Kánaán földjének a termését ették.

Amikor Yahushuah Yerikonál volt, föltekintett, és látta, hogy egy férfi áll előtte, kivont karddal a kezében. Odament hozzá Yahushuah, és megkérdezte tőle: Közénk tartozol, vagy ellenségeinkhez? Az pedig így felelt: Nem, hanem Yahuwah seregének a vezére vagyok. Most jöttem. Ekkor Yahushuah arccal a földre borult előtte, és ezt mondta neki: Mit akar mondani szolgájának az én URam? Yahuwah seregének a vezére ezt felelte Yahushuahnak: Oldd le sarudat a lábadról, mert szent az a hely, ahol állsz. Yahushuah pedig úgy tett.

Yeriko olyan alaposan be volt zárva Yiszráel fiai miatt, hogy se ki, se be nem mehetett senki. Ekkor azt mondta Yahuwah Yahushuahnak: Lásd! A kezedbe adom Yerikot és királyát vitéz harcosaival együtt. Vegyétek hát körül a várost, valamennyi harcos kerülje meg egyszer a várost. Így tégy hat napon át! Hét pap vigyen hét kosszarvból készült kürtöt a láda előtt. A hetedik napon hétszer kerüljétek meg a várost, és a papok fújják meg a kürtöket. És ha majd hosszan fújják a kosszarvakat, ti pedig meghalljátok a kürt szavát, hatalmas harci kiáltásban törjön ki az egész nép. Akkor le fog omlani a város kőfala, és a nép bevonulhat, mindenki egyenest előre. Yahushuah, Nún fia tehát hívatta a papokat, és így szólt hozzájuk: Vegyétek föl a szövetség ládáját, hét pap pedig vigyen hét kosszarvból készült kürtöt Yahuwah ládája előtt. A népnek pedig ezt mondta: Vonuljatok föl, vegyétek körül a várost, és a fegyveresek vonuljanak Yahuwah ládája előtt.

És úgy történt, ahogyan Yahushuah megmondta a népnek. A hét pap, aki a hét kosszarvból készült kürtöt vitte, Yahuwah előtt vonult, és fújta a kürtöket. Yahuwah szövetségládája pedig utánuk haladt. A fegyveresek a kürtöket fúvó papok előtt haladtak, az utóvéd meg a láda után ment, és folyton fújták a kürtöket. A népnek ezt parancsolta Yahushuah: Ne kiáltsatok, a hangotokat se lehessen hallani, és egy szó se jöjjön ki a szátokból addig, amíg azt nem mondom nektek, hogy törjetek ki harci kiáltásban. Körülvitette tehát Yahuwah ládáját, megkerülve egyszer a várost. Azután visszatértek a táborba, és a táborban töltötték az éjszakát.

Másnap korán reggel fölkelt Yahushuah, a papok pedig fölvették Yahuwah ládáját. A hét pap, aki a hét kosszarvból készült kürtöt vitte, Yahuwah ládája előtt ment, és folyton fújta a kürtöket. A fegyveresek előttük haladtak, az utóvéd pedig követte Yahuwah ládáját. Folyton fújták a kürtöket. A második napon is megkerülték egyszer a várost, azután visszatértek a táborba. Így cselekedtek hat napon át.

Történt pedig a hetedik napon, hogy hajnalhasadtával fölkeltek, és az addigi szokás szerint megkerülték a várost, de hétszer. Csak ezen a napon kerülték meg hétszer a várost. Amikor hetedszer fújták meg a papok a kürtöket, ezt mondta Yahushuah a népnek: Kiáltozzatok, mert nektek adja Yahuwah a várost. Átok terhe alatt ki kell irtani a várost, Yahuwah-é az mindenestül! Csak a parázna Ráháb maradjon életben mindazokkal együtt, akik a házában vannak, mert elrejtette a követeket, akiket kiküldtünk. Hozzá ne nyúljatok a kiirtandókhoz, különben rátok száll az átok; el ne vegyetek semmit a kiirtandókból, mert felidézitek az átkot Yiszráel táborára, és szerencsétlenségbe döntitek! Az összes ezüstöt és aranyat meg a réz- és vastárgyakat Yahuwah-nak szenteljétek, azok Yahuwah kincstárába kerüljenek. Ekkor kiáltozni kezdett a nép, és megfújták a kürtöket. És amikor meghallotta a nép a kürt szavát, hatalmas harci kiáltásban tört ki, és a kőfal leomlott. A nép pedig bevonult a városba, mindenki egyenest előre, és elfoglalták a várost. Kardélre hánytak, kiirtottak mindent, ami a városban volt: férfit és nőt, ifjat és öreget, ökröt, juhot és szamarat.

A két férfinak pedig, akik kémkedtek azon a földön, ezt mondta Yahushuah: Menjetek be annak a parázna nőnek a házába, és hozzátok ki onnan őt és mindenét, ahogyan megesküdtetek neki! Bementek tehát a kémkedő ifjak, és kihozták Ráhábot, apját, anyját, testvéreit és mindenét; kihozták egész nemzetségét, és elhelyezték őket Yiszráel táborán kívül. A várost pedig mindenestül fölperzselték. Csak az ezüstöt és az aranyat, meg a réz- és vastárgyakat tették Yahuwah házának a kincstárába. De a parázna Ráhábot, apja háza népét és mindenét életben hagyta Yahushuah. Letelepedett Yiszráelben, és ott van mind a mai napig, mert elrejtette a követeket, akiket Yerikoba küldött kémkedni Yahushuah.

Abban az időben mondta ezt az esküt Yahushuah: Átkozott legyen Yahuwah előtt az az ember, aki hozzáfog, hogy fölépítse ezt a várost, Yerikot! Elsőszülöttjére rakja le az alapját, és legkisebb fiára állítsa föl kapuit! Yahuwah Yahushuahval volt, és elterjedt a híre az egész országban.

De Yiszráel fiai hibát követtek el a város kiirtásakor, mert a Yehuda törzséből való Ákán, Karmi fia, Zabdi unokája, Zerah dédunokája, elvett a kiirtandó dolgokból. Ezért föllángolt Yahuwah haragja Yiszráel fiai ellen.

Yahushuah ugyanis néhány férfit küldött Yerikoból Ajba, amely Bét-Áven mellett van, Beith-Eltől keletre, és azt mondta nekik: Menjetek, és nézzetek körül azon a földön. A férfiak fölmentek, és kémkedtek Ajban. Amikor visszatértek Yahushuahhoz, azt mondták neki: Ne vonuljon föl az egész nép. Csak két- vagy háromezer ember vonuljon föl, azok is megverik Ajt. Ne fáraszd oda az egész népet, mert kevesen vannak azok. Fölvonultak tehát oda a népből mintegy háromezren, de megfutamodtak Aj emberei elől. Megöltek közülük Aj emberei mintegy harminchat embert, üldözték őket a kaputól egészen Shebárimig, és megverték őket a lejtőn. Ekkor valósággal megolvadt a nép szíve, és olyanná lett, mint a víz.

Yahushuah pedig megszaggatta ruháját, arccal a földre borult Yahuwah ládája előtt, és úgy maradt estig Yiszráel véneivel együtt. A fejükre port hintettek. Közben ezt mondta Yahushuah: Jaj, URam, Yahuwah-ám! Miért is hoztad át ezt a népet a Yordanon, ha most az emóriak kezébe adsz bennünket, hogy elpusztítsanak? Bárcsak azt határoztuk volna, hogy a Yordanon túl maradunk! Ó, Yahuwah-ám! Mit mondjak most, hogy Yiszráel máris meghátrált ellenségei előtt? Ha meghallják ezt a kánaániak és az ország többi lakói, akkor körülfognak bennünket, és még a nevünket is kiirtják a földről. Mit teszel akkor a te nagy nevedért?

Yahuwah azt felelte Yahushuahnak: Kelj föl! Miért estél arcra? Vétkezett Yiszráel, áthágták szövetségemet, amelyre köteleztem őket, mert elvettek a kiirtandó dolgokból, loptak is, és titokban a holmijuk közé tették. Azért nem tudtak megállni Yiszráel fiai ellenségeikkel szemben és azért hátráltak meg ellenségeik előtt, mert utolérte őket az átok. Nem leszek többé veletek, ha nem pusztítjátok ki magatok közül a kiirtani valót. Kelj föl, szenteld meg a népet, és ezt mondd: Szenteljétek meg magatokat holnapra, mert azt mondta Yahuwah, Yiszráel Elohim-ja: Kiirtani való van nálad, Yiszráel! Nem tudtok megállni ellenségeitek előtt, amíg el nem távolítjátok magatok közül a kiirtani valót. Jöjjetek ide reggel törzsenként. Abból a törzsből, amelyet sorsolás útján megjelöl Yahuwah, jöjjenek ide a nemzetségek. Abból a nemzetségből, amelyet megjelöl Yahuwah, járuljanak ide a családok. Abból a családból, amelyet megjelöl Yahuwah, jöjjenek ide a férfiak. Akit azután kiirtandónak jelöl ki, azt meg kell égetni mindenével együtt, mert áthágta Yahuwah szövetségét, és gyalázatos dolgot követett el Yiszráelben.

Yahushuah korán reggel fölkelt, felsorakoztatta Yiszráel törzseit, és a sorsvetés Yehuda törzsét jelölte meg. Azután felsorakoztatta Yehuda nemzetségeit, és a sorsvetés Zerah nemzetségét jelölte meg. Azután felsorakoztatta Zerah nemzetségéből a férfiakat, és a sorsvetés Zabdit jelölte meg. Amikor az ő családjának a férfiait sorakoztatta fel, a sorsvetés a Yehuda törzséből való Ákánt, Karmi fiát, Zabdi unokáját, Zerah dédunokáját jelölte meg. Ekkor azt mondta Yahushuah Ákánnak: Fiam, adj dicsőséget Yahuwah-nak, Yiszráel Elohim-jának! Tégy bűnvallást előtte, és mondd el nekem, hogy mit tettél, ne titkolj el semmit előttem. Ákán így válaszolt Yahushuahnak: Bizony, vétkeztem Yahuwah, Yiszráel Elohim-ja ellen, mert ezt meg ezt tettem: Megláttam a zsákmány között egy szép sineári köntöst, kétszáz sekel ezüstöt és egy ötven sekel súlyú aranyrudat. Megkívántam és elvettem őket. Ott vannak a sátramban elásva a földbe, az ezüst is alattuk van. Ekkor Yahushuah követeket küldött, ezek elfutottak a sátorba, és csakugyan el volt ásva mindez a sátrában, és az ezüst is alatta volt. Kihozták a sátorból, odavitték Yahushuahhoz és Yiszráel fiaihoz, és odatették Yahuwah színe elé.

Yahushuah pedig fogta Ákánt, Zerah fiát, az ezüstöt, a köntöst, az aranyrudat, fiait és leányait, ökreit, szamarait és juhait, sátrát és mindenét. Vele volt egész Yiszráel, és elvitték őket az Ákór völgyébe. Ekkor azt mondta Yahushuah: Szerencsétlenséget hoztál ránk! Fordítsa Yahuwah ezt a szerencsétlenséget most rád! És megkövezte őket egész Yiszráel, majd elégették őket. Így kövezték meg őket. Azután nagy kőhalmot raktak föléje, amely a mai napig is megvan. Ekkor megszűnt Yahuwah izzó haragja. Ezért nevezik azt a helyet Ákór völgyének mind a mai napig.

Azután ezt mondta Yahuwah Yahushuahnak: Ne félj, ne rettegj! Vedd magad mellé az egész hadinépet, azután indulj és vonulj Aj városa ellen! Meglásd, kezedbe adom Aj királyát, népét, városát és földjét. Úgy bánj Aj városával és királyával, ahogyan Yerikoval és királyával bántál, de a zsákmány és az állatok a ti prédátok lehet. Álljatok lesbe a várostól nyugatra!

Elindult tehát Yahushuah az egész hadinéppel, és fölvonultak Aj ellen. Kiválasztott Yahushuah harmincezer erős vitézt, és elküldte őket éjjel. Ezt a parancsot adta nekik: Figyeljetek rám! Álljatok lesbe a városnál, a várostól nyugatra. Ne legyetek nagyon messze a várostól, és legyetek mindnyájan készenlétben! Én a velem levő egész néppel megközelítem a várost. Ha majd kijönnek ellenünk, mint először, elfutunk előlük. Ők utánunk fognak jönni annyira, hogy elszakítjuk őket a várostól, mert azt gondolják, hogy futunk előlük, mint először. Mi tehát futunk előlük. Ti akkor indítsatok támadást a leshelyről, és vegyétek birtokba a várost, mert Elohim-otok, Yahuwah, kezetekbe adja azt. És ha majd beveszitek a várost, gyújtsátok föl azt. Yahuwah szava szerint cselekedjetek! Lássátok, ezt parancsoltam nektek! Azután elküldte őket Yahushuah. Azok elmentek a leshelyre, és elhelyezkedtek Beith-El és Aj között, Ajtól nyugatra. Yahushuah pedig a nép között töltötte ezt az éjszakát.

Korán reggel fölkelt Yahushuah, számba vette a népet, azután fölvonult Yiszráel véneivel a nép élén Aj ellen. Az egész vele levő hadinép felvonult. Így közeledtek, és megérkeztek a város alá. Tábort ütöttek Ajtól északra, úgyhogy egy völgy volt köztük és Aj között. Ekkor kijelölt mintegy ötezer embert, és lesbe állította őket Beith-El és Aj között a várostól nyugatra. Így helyezték el a népet: a tábor egészét a várostól északra, a hátba támadókat pedig a várostól nyugatra. Yahushuah ezt az éjszakát a völgyben töltötte. Látta ezt Aj királya. A város férfiai pedig nagy hirtelen korán kivonultak, hogy harcoljanak Yiszráel ellen; a király és egész népe a kijelölt helyre ment, a síkság szélére, mert nem tudta, hogy lest vetettek neki a várostól nyugatra. Yahushuah és egész Yiszráel pedig, mintha vereséget szenvedtek volna tőlük, futásnak eredtek a puszta felé. Ekkor hadba szólították az egész népet, amely még a városban volt, hogy üldözzék őket. Üldözték is Yahushuaht, és elszakadtak a várostól. Nem maradt senki Ajban és Beith-Elben, aki ne vonult volna ki Yiszráel ellen. A várost tárva-nyitva hagyták, és úgy üldözték Yiszráelt.

Akkor ezt mondta Yahuwah Yahushuahnak: Nyújtsd ki a kezedben levő dárdát Aj felé, mert a kezedbe adtam azt. Yahushuah kinyújtotta a kezében levő dárdát a város felé. Erre a lesben állók gyorsan fölkeltek helyükről, és futni kezdtek, amint Yahushuah kinyújtotta a kezét. Behatoltak a városba, elfoglalták, és nyomban felgyújtották a várost. Amikor az ajbeliek hátrafordultak, látták, hogy a város füstje száll az ég felé, és nincs módjuk se erre, se arra menekülni, mert a puszta felé menekült nép is visszafordult üldözői ellen. Amikor ugyanis látta Yahushuah és egész Yiszráel, hogy a lesben állók elfoglalták a várost, és hogy a város füstje száll fölfelé, visszafordultak, és vágni kezdték az ajbelieket. A városban levők is kijöttek ellenük, és így yiszráeliek közé kerültek. Ezek innen, azok onnan vágták őket, úgyhogy senki sem maradt, aki elfuthatott vagy elmenekülhetett volna. Aj királyát azonban élve fogták el, és Yahushuah elé vitték.

Miután Yiszráel teljesen lemészárolta Aj összes lakosát a harcmezőn és a pusztában, ahol üldözték őket, és miután mind egy szálig elestek fegyver által, egész Yiszráel visszafordult Aj ellen és kardélre hányták az ott lakókat. Összesen tizenkétezer ajbeli férfi és nő hullott el ezen a napon. Yahushuah ugyanis nem eresztette le a kezét, amellyel a dárdát tartotta, amíg Aj valamennyi lakóját ki nem irtották. Csak az állatok és a város zsákmánya lett Yiszráel prédájává Yahuwah szava szerint, ahogyan megparancsolta Yahushuahnak. Így perzselte föl Yahushuah Aj városát és mindörökre sivár romhalmazzá tette. Így van ez ma is. Aj királyát pedig felakasztatta egy fára, és ott volt egész estig. De naplementekor Yahushuah parancsára levették a holttestet a fáról, odadobták a városkapu elé, és nagy kőhalmot raktak föléje. Ott van az még ma is.

Ekkor oltárt épített Yahushuah Yahuwah-nak, Yiszráel Elohim-jának az Ébál hegyen, ahogyan megparancsolta Moshe, Yahuwah szolgája Yiszráel fiainak, és ahogyan meg is van írva Moshe törvénykönyvében. Oltárt épített faragatlan kövekből, amelyekhez nem nyúltak vassal. Égőáldozatokat áldoztak azon Yahuwah-nak, és békeáldozatokat vágtak. És felírta ott a kövekre Moshe törvényének a mását; Yiszráel fiai előtt írta fel. Az egész Yiszráel, annak vénei, elöljárói és bírái ott álltak kétfelől a láda mellett, Yahuwah szövetségládáját vivő lévita papokkal szemben, mind a jövevények, mind a született Yiszráeliek, fele a Garizim hegye irányában, fele pedig az Ébál hegye irányában, ahogyan Moshe, Yahuwah szolgája megparancsolta, hogy így áldják meg Yiszráel népét első ízben. Azután fölolvasta Yahushuah a törvény minden igéjét, az áldást és az átkot, pontosan úgy, ahogyan meg van írva a törvénykönyvben. Mindabból, amit Moshe megparancsolt, egyetlen szó sem volt, amit ne olvasott volna föl Yahushuah Yiszráel egész gyülekezete előtt, meg az asszonyok, gyermekek és jövevények előtt, akik köztük éltek.

Meghallották ezt mindazok a királyok, akik a Yordanon túl a hegyvidéken, a Sefélá-alföldön és a Nagy-tenger egész partja mentén a Libánon felé laktak: a hettiták, az emóriak, a kánaániak, a perizziek, a hivviek és a yebusziak. Szövetkeztek egymással, hogy együttesen harcoljanak Yahushuah és Yiszráel ellen.

De meghallották Gibeón lakói, hogy mit tett Yahushuah Yerikoval és Aj városával, ezért ők cselhez folyamodtak. Elindultak, és így szerelték föl magukat: elnyűtt zsákokat szereztek szamaraikra, meg elnyűtt, megrepedezett és összekötözött borostömlőket, a lábukra elnyűtt és foltozott sarukat, magukra pedig elnyűtt ruhát. Útravaló kenyerük is mind száraz és csupa morzsa volt. Így mentek Yahushuahhoz a táborba, Gilgálba, és ezt mondták neki meg yiszráelieknek: Messze földről jöttünk. Kössetek most szövetséget velünk! yiszráeliek azonban ezt mondták a hivvieknek: Hátha köztünk laktok; hogyan köthetnénk akkor veletek szövetséget? Azok ezt mondták Yahushuahnak: Szolgáid vagyunk. Yahushuah azonban megkérdezte: Kik vagytok, és honnan jöttök? Azok ezt felelték neki: Igen messze földről jöttek szolgáid, Elohim-odnak, Yahuwah-nak nevéért, mert hallottuk hírét és mindazt, amit Egyiptomban vitt véghez. Meg mindazt, amit az emóriak két királyával tett a Yordanon túl: Szíhónnal, Hesbón királyával és Óggal, Básán királyával Astárótban. Ezért véneink és országunk lakói ezt mondták nekünk: Vegyetek magatokhoz útravalót, menjetek eléjük, és mondjátok nekik: Szolgáitok vagyunk, kössetek hát szövetséget velünk! Itt a kenyerünk: még meleg volt, amikor otthonunkban elláttuk magunkat vele, és elindultunk, hogy hozzátok jöjjünk, most meg már száraz és csupa morzsa lett. Ezek a borostömlők is újak voltak, amikor megtöltöttük, most pedig repedezettek. A ruhánk és a sarunk is elnyűtt a nagyon hosszú úton. Akkor kezükbe vették az emberek azoknak az útravalóját, de Yahuwah akaratát nem kérdezték meg. Yahushuah ráállt a békére, és szövetséget kötött velük, azzal az ígérettel, hogy életben hagyja őket. A népközösség vezetői pedig megesküdtek erre.

Három nappal azután, hogy szövetséget kötöttek velük, meghallották, hogy a közelből valók, sőt közöttük laknak. Fölkerekedtek tehát Yiszráel fiai, és harmadnapra elérkeztek azoknak városaihoz. Ezek voltak a városaik: Gibeón, Kefírá, Beérót és Kirjat-Jeárim. De nem koncolták fel őket Yiszráel fiai, mert a közösség vezetői megesküdtek nekik Yahuwah-ra , Yiszráel Elohim-jára. Emiatt zúgolódott az egész közösség a vezetők ellen. De a vezetők mind azt mondták az egész közösségnek: Megesküdtünk nekik Yahuwah-ra , Yiszráel Elohim-jára. Nem bánthatjuk őket. Azt csináljuk velük, hogy életben hagyjuk őket, és akkor nem ér bennünket Yahuwah haragja az eskü miatt, amivel megesküdtünk nekik. Azt mondták a vezetők, hogy életben maradhatnak, de legyenek az egész közösség favágói és vízhordói. Így határoztak róluk a vezetők.

Yahushuah pedig hívatta őket, és így beszélt hozzájuk: Miért csaltatok meg bennünket? Azt mondtátok, hogy nagyon messze laktok tőlünk, pedig köztünk laktok?! Legyetek hát átkozottak! Ne fogyjanak ki közületek a szolgák, Elohim házának favágói és vízhordói! Azok ezt felelték Yahushuahnak: Mivel tudomásukra jutott szolgáidnak, hogy Elohim-otok, Yahuwah megígérte szolgájának, Moshenak, hogy nektek adja az egész országot, és kipusztítja előletek az ország minden lakóját, nagyon féltettük tőletek az életünket, ezért tettünk így. Most már a kezedben vagyunk, bánj velünk úgy, ahogyan jónak és helyesnek látod! Yahushuah pedig így cselekedett velük: Megmentette őket Yiszráel fiainak a kezéből, és nem gyilkolták le őket. Azon a napon Yahushuah elrendelte, hogy a közösségnek, valamint Yahuwah oltárának a favágói és vízhordói legyenek azon a helyen, amelyet majd kiválaszt Yahuwah. Így van ez ma is.

Adónícedek, Yerushalaim királya meghallotta, hogy Yahushuah elfoglalta Ajt, lakóit pedig teljesen kiirtotta, és hogy úgy tett Aj városával és királyával, ahogyan Yerikoval és királyával, és hogy Gibeón lakói békét kötöttek Yiszráellel, és így közöttük laknak. Ezért nagyon megijedt, hiszen Gibeón nagy város volt, akárcsak egy királyi város, sőt nagyobb volt Ajnál, és csupa vitéz férfiak laktak benne. Adónícedek, Yerushalaim királya tehát ezt az üzenetet küldte Hóhámnak, Hebrón királyának, Pirámnak, Jarmút királyának, Jáfiának, Lákis királyának és Debírnek, Eglón királyának: Jöjjetek hozzám, segítsetek nekem, és verjük meg Gibeónt, mert békét kötött Yahushuahval és Yiszráel fiaival. Erre összegyűlt, és felvonult az emóriak öt királya: Yerushalaim királya, Hebrón királya, Yarmut királya, Lákis királya és Eglón királya, ők maguk és egész táboruk. Tábort ütöttek Gibeón alatt, és harcoltak ellene.

Akkor a gibeóniak ezt az üzenetet küldték Yahushuahnak a gilgáli táborba: Ne hagyd cserben szolgáidat! Gyere föl hozzánk gyorsan, és szabadíts meg! Segíts rajtunk, mert a hegyvidéken lakó emóriak királyai összefogtak ellenünk! Erre fölvonult Yahushuah Gilgálból egész hadseregével, valamennyi vitéz harcosával. Yahuwah ezt mondta Yahushuahnak: Ne félj tőlük, mert a kezedbe adom őket! Senki sem állhat meg közülük előtted. Yahushuah hirtelen rájuk tört, miután egész éjszaka menetelt Gilgálból. Yahuwah megzavarta az ellenséget Yiszráel előtt, úgyhogy Yiszráel nagy vereséget mért rájuk Gibeónnál, üldözte őket a béthóróni hágó felé, és vágta őket egészen Azékáig és Makkédáig. Amikor menekültek Yiszráel elől, Yahuwah nagy jégesőt hullatott rájuk az égből a béthóróni lejtőn egészen Azékáig, és meghaltak. Többen haltak meg a jégesőtől, mint amennyit fegyverrel mészároltak le Yiszráel fiai.

Amikor Yahuwah Yiszráel fiai kezébe adta az emóriakat, Yahushuah Yahuwah-hoz szólt, és ezt mondta Yiszráel jelenlétében:

Nap, maradj veszteg Gibeónban,
te is hold, az Ajjálón-völgyben!
És veszteg maradt a nap, megállott a hold is, míg ellenségein bosszút állt a nép.

Meg van ez írva a Jásár könyvében. Megállt a nap az ég közepén, nem sietett lenyugodni egy teljes napig. Nem volt ilyen nap sem azelőtt, sem azután, hogy emberi szóra így hallgatott volna Yahuwah, mert Yahuwah harcolt Yiszráelért. Azután visszatért Yahushuah az egész Yiszráellel a gilgáli táborba.

Az az öt király pedig elmenekült, és elrejtőzött a makkédai barlangban. De jelentették Yahushuahnak, hogy megtalálták az öt királyt, akik a makkédai barlangban rejtőznek. Yahushuah ezt mondta: Gördítsetek nagy köveket a barlang szájára, és rendeljetek oda embereket, hogy őrizzék őket. Ti pedig ne álljatok meg, üldözzétek ellenségeiteket, vágjátok utócsapataikat, és ne engedjétek őket bejutni városaikba, mert kezetekbe adta őket Elohim-otok, Yahuwah. Yahushuah és Yiszráel fiai igen nagy csapást mértek rájuk, és szinte teljesen megsemmisítették őket. Csak azok maradtak meg közülük, akik elmenekültek, és bejutottak a megerősített városokba. Ekkor visszatért az egész nép épségben Yahushuahhoz a makkédai táborba. Senki se merte ezután fenyegetni Yiszráel fiait.

Akkor ezt mondta Yahushuah: Nyissátok ki a barlang száját, és hozzátok ide hozzám azt az öt királyt a barlangból! Így cselekedtek. Odavitték hozzá a barlangból azt az öt királyt: Yerushalaim királyát, Hebrón királyát, Jarmút királyát, Lákis királyát és Eglón királyát. Miután odavitték ezeket a királyokat Yahushuahhoz, magához hívatta Yahushuah yiszráeli férfiakat mind, és azt mondta a harcosok vezéreinek, akik vele jártak: Jöjjetek ide, tegyétek lábatokat ezeknek a királyoknak a nyakára! Azok odamentek, és rátették lábukat azok nyakára. Ekkor azt mondta nekik Yahushuah: Ne féljetek, és ne rettegjetek, legyetek erősek és bátrak! Mert így tesz Yahuwah minden ellenségetekkel, akikkel harcolni fogtok. Azután levágta őket Yahushuah, megölte, és felakasztotta őket öt fára. Ott maradtak a fákon fölakasztva egészen estig. Naplementekor Yahushuah parancsára levették őket a fákról, bedobták a barlangba, ahol rejtőzködtek, és nagy köveket raktak a barlang szájára. Ott vannak ezek még ma is.

Makkédát is elfoglalta Yahushuah azon a napon, és kardélre hányta királyával együtt. Kiirtotta őket, minden élőlényt, amely benne volt; senkit sem hagyott elmenekülni. Ugyanúgy bánt Makkéda királyával, ahogyan Yeriko királyával bánt.

Majd átvonult Yahushuah egész Yiszráellel Makkédából Libná alá, és harcolni kezdett Libná ellen. Yahuwah ezt is Yiszráel kezébe adta királyával együtt. Kardélre hányta a benne levő élőlényeket mind; senkit sem hagyott elmenekülni. Királyával pedig úgy bánt, ahogyan Yeriko királyával.

Libnából továbbvonult Yahushuah egész Yiszráellel Lákis alá, tábort ütött, és harcolni kezdett ellene. Yahuwah Yiszráel kezébe adta Lákist, elfoglalták a második napon, és kardélre hányták a benne levő élőlényeket mind, egészen úgy, ahogyan Libnával tették.

Akkor fölvonult Hórám, Gézer királya, Lákis segítségére. De Yahushuah úgy megverte népével együtt, hogy senkit sem hagyott elmenekülni.

Lákisból továbbvonult Yahushuah egész Yiszráellel Eglón alá, tábort ütött, és harcolni kezdett ellene. Elfoglalták még azon a napon, és kardélre hányták a benne levő élőlényeket mind. Kiirtotta azon a napon egészen úgy, ahogyan Lákissal tette.

Felvonult azután Yahushuah Eglónból egész Yiszráellel Hebrónba, és harcolni kezdtek ellene. Elfoglalták azt meg a hozzátartozó városokat; királyát és az ott levő élőlényeket mind kardélre hányták. Senkit sem hagyott Yahushuah elmenekülni. Ugyanúgy bánt vele, mint Eglónnal, kiirtotta a benne levő élőlényeket mind.

Azután visszafordult Yahushuah az egész Yiszráellel Debír felé, és harcolni kezdett ellene. Elfoglalta azt és királyát, meg a hozzátartozó városokat. Kardélre hányta, és kiirtotta az ott levő élőlényeket mind. Senkit sem hagyott elmenekülni. Úgy bánt Debírrel és királyával, ahogyan Hebrónnal vagy ahogyan Libnával és királyával bánt.

Így verte le Yahushuah az egész országot: a hegyvidéket és a Délvidéket, a Sefélá-alföldet és a dombvidéket és azok valamennyi királyát. Senkit sem hagyott elmenekülni, hanem kiirtott minden élőt, ahogyan megparancsolta Yiszráel Elohim-ja, Yahuwah. Leverte őket Yahushuah Kádés-Barneától Gázáig és Goshen egész földjét Gibeónig. Mindezeket a királyokat és országukat egy hadjárattal foglalta el Yahushuah, mert Yiszráel Elohim-ja, Yahuwah harcolt Yiszráelért. Azután visszatért Yahushuah egész Yiszráellel a gilgáli táborba.

Amikor meghallotta ezt Jábín, Hácór királya, üzenetet küldött Jóbábhoz, Mádón királyához, Simrón királyához, Aksáf királyához, és azokhoz a királyokhoz, akik az északi hegyvidéken laktak, meg a Kinnerettől délre levő síkságon, Sefélá-alföldön, meg a Dór mellett levő nyugati dombvonulaton; a keleten és nyugaton lakó kánaániakhoz, az emóriakhoz, a hettitákhoz, a perizziekhez és yebusziakhoz a hegyvidékre és a Hermón alatt lakó hivviekhez Micpá földjére. Ezek kivonultak egész táborukkal. Annyi volt a nép, mint a tenger partján a homok; ló és harci kocsi is igen sok volt. Mindezek a királyok egyesültek, és amikor megérkeztek, közösen ütöttek tábort a Méróm vizénél, hogy harcoljanak Yiszráel ellen.

Akkor ezt mondta Yahuwah Yahushuahnak: Ne félj tőlük, mert holnap ilyenkor Yiszráelnek adom mindnyájukat halálra sebezve. Vágd át lovaik inát, és gyújtsd fel harci kocsijaikat! Yahushuah hirtelen rájuk tört egész hadseregével a Méróm vizénél, és megtámadta őket. Yahuwah pedig Yiszráel kezébe adta őket. Megverték, és üldözték őket Szídón-Rabbáig és Miszrefót-MáYimig, és a Micpe-völgyig kelet felé. Megverték őket, senkit sem hagytak elmenekülni. Úgy tett velük Yahushuah, ahogyan meghagyta neki Yahuwah: Lovaik inát átvágatta, harci kocsijaikat pedig fölgyújtotta.

Akkor visszafordult Yahushuah, elfoglalta Hácórt, királyát pedig megölte karddal. Mindezeknek a királyságoknak Hácór volt azelőtt a fővárosa. Kardélre hányta, kiirtotta a benne levő élőlényeket mind, nem maradt meg egyetlen élő sem; Hácórt pedig fölperzselte. Ezeknek a királyoknak minden városát elfoglalta Yahushuah királyaikkal együtt, és kardélre hányta, kiirtotta őket, ahogyan Moshe, Yahuwah szolgája parancsolta neki. De a halmokon álló városokat nem perzselte föl Yiszráel, egyedül csak Hácórt perzselte fel Yahushuah. Ezeknek a városoknak minden zsákmánya és állata Yiszráel fiainak zsákmánya lett. Csak az embereket hányták kardélre, amíg mindenkit ki nem pusztítottak. Nem hagytak meg egy lelket sem. Ahogyan Yahuwah megparancsolta szolgájának, Moshenak, úgy parancsolta meg Moshe Yahushuahnak, és úgy cselekedett Yahushuah. Semmiben sem tért el attól, amit Yahuwah Moshenak parancsolt.

Így foglalta el Yahushuah azt az egész országot: A hegyvidéket, az egész Délvidéket és Goshen egész földjét, a Sefélá-alföldet és a síkságot, Yiszráel hegyvidékét és alföldjét, a Kopaszhegytől, amely Széír irányában emelkedik, Baal-Gádig, mely a Libánon völgyében a Hermón-hegy lábánál fekszik. Összes királyukat elfogta, levágta, megölte. Hosszú ideig viselt háborút Yahushuah ezek ellen a királyok ellen. Egyetlen város sem köthetett békét Yiszráel fiaival, csak a Gibeónban lakó hivviek. Mindent harcban foglaltak el. Mert Yahuwah megkeményítette a szívüket, hogy harcoljanak Yiszráel ellen. Ezért Yiszráel kiirtotta őket, nem volt irgalom számukra, hanem kipusztították őket, ahogyan Yahuwah parancsolta Moshenak.

Abban az időben elment Yahushuah, és kipusztította az anákokat a hegyvidékről, Hebrónból, Debirből, Anábból, Yehuda egész hegységéből és Yiszráel egész hegységéből. Városaikkal együtt kiirtotta őket Yahushuah. Nem maradtak anákok Yiszráel fiainak földjén, csak Gázában, Gátban és Ashdodban maradtak meg. Így foglalta el Yahushuah az egész országot, egészen úgy, ahogyan Yahuwah megígérte Moshenak. Yahushuah pedig átadta azt Yiszráelnek, hogy birtokolják, mindegyik törzs a maga részét. És béke lett az országban a háború után.

Az országnak a királyai, akiket Yiszráel fiai levertek, földjüket pedig birtokba vették a Yordanon túl napkeletre, az Arnón medrétől a Hermón-hegyig és a síkság egész keleti részét, ezek voltak: A Hesbónban lakó Szíhón, az emóriak királya uralkodott Aróértől, amely az Arnón patak partján, a patak középső szakaszánál volt, Gileád területének felén a Jabbók patakig, az ammóniak határáig, meg a síkságon a Kinneret-tenger keleti széléig, és a síkság tengerének, vagyis a Sós-tengernek a keleti széléig, Bét-Jesimót irányában, dél felé pedig a Piszga lejtőjéig. A refáiak maradékából való Ógnak, Básán királyának, aki Astárótban és Edreiben lakott, ez volt a területe: a Hermón hegységen és Szalkában uralkodott, meg az egész Básánon, a gesúriak és maakábeliek határáig, meg Gileád területének a felén, Szíhónnak, Hesbón királyának a határáig. Moshe, Yahuwah szolgája és Yiszráel fiai verték le őket. Azután Moshe, Yahuwah szolgája, a Reuvenieknek és gádiaknak, meg Menasheh törzse felének adta azt birtokul.

Ezek annak az országnak a királyai, akiket Yahushuah és Yiszráel fiai a Yordanon túl nyugat felé vertek le, a Libánon völgyében fekvő Baal-Gádtól a Széír irányában emelkedő Kopaszhegyig. Yiszráel törzseinek adta ezt Yahushuah birtokul, mindegyiknek a maga részét; a hegyvidéken és a Sefélá-alföldön, a síkságon és a dombvidéken, a pusztában és a Délvidéken a hettiták, az emóriak, a kánaániak, a perizziek, a hivviek és a yebusziak területét: Yeriko királya: egy, Aj királya Beith-El mellett: egy, Yerushalaim királya: egy, Hebrón királya: egy, Jarmút királya: egy, Lákis királya: egy, Eglón királya: egy, Gézer királya: egy, Debir királya: egy, Geder királya: egy, Hormá királya: egy, Arád királya: egy, Libná királya: egy, Adullám királya: egy, Makkéda királya: egy, Beith-El királya: egy, Tappúah királya: egy, Héfer királya: egy, Afék királya: egy, Sárón királya: egy, Mádón királya: egy, Hácór királya: egy, Simrón-Meróón királya: egy, Aksáf királya: egy, Taanak királya: egy, Megiddó királya: egy, Kedes királya: egy, a karmeli Jokneám királya: egy, a dóri dombvonulaton levő Dór királya: egy, a gilgáli Gójim királya: egy, Tirca királya: egy. Összesen harmincegy király.

Amikor Yahushuah megöregedett, és megvénült, ezt mondta neki Yahuwah: Te megöregedtél, megvénültél, pedig még igen sok birtokba veendő maradt az országban. Ez van még hátra az országból: a filiszteusok egész területe és a gesúriaké mind; az Egyiptomtól keletre fekvő terület, Sihórtól észak felé a kánaániakhoz tartozó Ekrón határáig; a filiszteusok öt fejedelme: a gázai, ashdodi, askelóni, gáti és ekróni; továbbá az avviak; délen a kánaániak egész földje és a szidóni Meárá egészen Afékig, az emóriak határáig. Azután a gebaliak földje és keleten az egész Libánon, a Hermón hegység lábánál fekvő Baal-Gádtól egészen a hamáti útig; a hegység egész lakossága a Libánontól Miszrefót-MaYimig, az összes szidóni. Én magam űzöm ki őket Yiszráel fiai elől. Oszd csak ki sorsvetéssel Yiszráelnek örökségül, ahogyan megparancsoltam neked.

Most azért oszd el ezt a földet örökségül a kilenc törzs és Menasheh fél törzse között. Ugyanakkor a Reuveniek és gádiak is megkapták örökségüket, amit Moshe adott nekik a Yordanon túl keleten. Úgy osztották fel, ahogyan Moshe, Yahuwah szolgája adta nekik: Aróértól fogva, amely az Arnón patak partján van, a várost a patak középső folyásánál és Médebának egész fennsíkját Dibónig, meg az emóriak királyának, a Hesbónban uralkodó Szíhónnak összes városát az ammóniak határáig; Gileádot, meg a gesúriak és maakátiak területét, az egész Hermón-hegységet és az egész Básánt Szalkáig; Básánban Óg egész királyságát, aki Astárótban és Edreiben uralkodott. Ő maradt meg a refáiak utódai közül, akiket Moshe vert le, és űzött el. De Yiszráel fiai nem űzték ki a gesúriakat és maakátiakat, ezért Gesúrés Maakát lakói ott vannak Yiszráel között még ma is. Csak Levi törzsének nem adott örökséget: Yiszráel Elohim-jának, Yahuwah-nak tűzáldozatait kapta örökségül az ígéret szerint.

Reuven fiai törzsének ezt adta Moshe nemzetségenként. Övék lett a következő terület: Aróértól fogva, amely az Arnón patak partján van, maga a város a patak középső folyásánál és Médebának egész fennsíkja, Hesbón és a hozzátartozó városok a fennsíkon, Díbón, Bámót-Baal és Bét-Baal-Meón, Yahcá, Kedémót, és Méfaat, Kirjátaim, Szibmá és Ceret-Hassahar a völgyből kiemelkedő hegyen, továbbá Bét-Peór, a Piszga dombvidéke és Bét-Hajjesímót. A fennsík összes városa és az emóriak királyának, a Hesbónban uralkodó Szíhónnak egész királysága. Őt is megverte Moshe meg Midján fejedelmeit: Evít és Rekemet, Cúrt és Húrt is, meg Rebát, a Szíhónnak alárendelt vezéreket, akik az országban laktak. Bilámot, Beór fiát, a jóst is fegyverrel ölték meg Yiszráel fiai a többi lemészároltakkal együtt. Reuven fiainak területe tehát a Yordan és vidéke lett. Ez Reuven fiainak az öröksége nemzetségenként, ezek a városok a hozzájuk tartozó falvakkal együtt.

Gad törzsének, Gad fiainak is Moshe adott örökséget nemzetségenként. Ez a terület jutott nekik: Jazér és Gileád összes városa és az ammóniak országának fele Aróérig, amely Rabbával szemben van, azután Hesbóntól Rámat-Hammicpéig és Betónímig, meg Mahanaimtól Lódebár határáig. A völgyben pedig Bét-Hárám, Bét-Nimrá, Szukkót és Cáfón, ami megmaradt Hesbón királyának, Szíhónnak a királyságából. Tehát a Yordan és vidéke, a Kinneret-tenger végéig a Yordanon túl keleten, ez Gad fiainak az öröksége nemzetségenként, ezek a városok a hozzájuk tartozó falvakkal együtt.

Menasheh törzse felének is Moshe adott örökséget. Ez jutott a Menasheh fiai törzse felének nemzetségenként: az ő területük lett Mahanaimtól kezdve az egész Básán, Ógnak, Básán királyának az egész királysága és Jáírnak összes faluja, amely Básánban van, hatvan város. Továbbá Gileád fele és Astárót meg Edrei, Óg királyságának a városai Básánban. Ez jutott a Menashehtól származó Mákír fiainak, Mákír fiai felének, nemzetségenként.

Ezeket adta Moshe örökségül Móáb mezőségén, a Yordanon túl, Yerikotól keletre. Levi törzsének azonban nem adott Moshe örökséget. Maga Yahuwah, Yiszráel Elohim-ja az ő öröksége, ahogyan megígérte neki.

Ez lett Yiszráel fiainak az öröksége Kánaán földjén. Eleázár pap és Yahushuah, Nún fia meg a törzsek családfői adták örökségül Yiszráel fiainak. Sorsolással osztották ki a kilenc és fél törzs örökségét, ahogyan megparancsolta Yahuwah Moshe által. Mert két és fél törzsnek még Moshe adott örökséget a Yordanon túl. Viszont a lévitáknak nem adott örökséget közöttük. Mivel Yoszef fiaiból két törzs lett, Menasheh és Efráim, ezért a lévitáknak nem adtak osztályrészt az országban, hanem lakóhelyül városokat, az azokhoz tartozó legelőket pedig jószáguk és javaik részére. Úgy tettek Yiszráel fiai, és úgy osztották fel a földet, ahogyan Yahuwah parancsolta Moshenak.

Yehuda fiai Gilgálban Yahushuah elé járultak, és a kenizzi Káleb, Jefunne fia ezt mondta neki: Te tudod, hogy mit mondott Yahuwah Moshenak, Elohim emberének rólam és rólad Kádés-Barneában. Negyven esztendős voltam, amikor elküldött engem Moshe, Yahuwah szolgája Kádés-Barneából, hogy kémkedjem ebben az országban. Én olyan hírt hoztam neki, amilyen a szívemből jött. Társaim azonban, akik velem együtt jöttek, megrémítették a nép szívét. De én teljes mértékben követtem Elohim-omet, Yahuwah-át. Azon a napon így esküdött meg Moshe: Bizony, a te örökséged lesz és a te fiaidé mindörökké az a föld, amelyre lábad lépett, mivel teljes mértékben követted az én Elohim-omet, Yahuwah-át. Mostanáig életben tartott engem Yahuwah, ahogyan megígérte. Negyvenöt éve annak, hogy ezt az ígéretet tette Yahuwah Moshenak, amikor a pusztában járt Yiszráel. Most, éppen ma vagyok nyolcvanöt esztendős. Még ma is olyan erős vagyok, mint amikor Moshe elküldött engem. Amilyen akkor volt az erőm, olyan az erőm most is: harcba vonulok, és visszatérek. Most azért add nekem azt a hegyvidéket, amit megígért Yahuwah azon a napon, hiszen te is hallottad akkor, hogy anákok vannak ott és megerősített nagy városok. Talán velem lesz Yahuwah, és kiűzöm őket, ahogyan megígérte Yahuwah! Yahushuah megáldotta őt, és örökségül adta Hebrónt Kálebnak, Jefunne fiának. Ezért lett Hebrón a kenizzi Kálebnak, Jefunne fiának az öröksége mind a mai napig, mert teljes mértékben követte Yahuwah-át, Yiszráel Elohim-ját. Hebrón neve azelőtt Kirjat-Arba volt. Arba volt a legnagyobb ember az anákok között. Azután béke lett az országban, nem volt háború.

Ez jutott sorsolással Yehuda fiai törzsének nemzetségenként: Edom határánál a Cin-puszta, Témán szélétől a Délvidék felé. Déli határuk a Sós-tenger végétől, a Délvidékre néző tengeröböltől indul ki, és délen az Akrabbím-hágó felé halad, majd átmegy Cin felé, azután fölmegy délről Kádés-Barneához. Áthalad Hecrónon, fölmegy Addár felé, és Karka felé kanyarodik. Majd Acmón felé halad, kiér Egyiptom patakjáig, és a határ a tengernél végződik. Ez a déli határotok. Kelet felé a Sós-tenger a határ a Yordan torkolatáig. Az északi határvonal a tengeröbölnél, a Yordan torkolatánál kezdődik, és fölmegy a határ Beit-Hoglának, és északra Beit-Arábá mellett megy el. Azután fölmegy a határ a Reuveni Eben-Bóhanra. Azután az Ákór-völgytől Debir felé megy föl a határ, és észak felé fordul Gilgálnál, amely a pataktól délre eső Adummím-hágóval szemben van. Azután a Semes-forrás mellett halad el a határ, és vége a Rógél-forrásnál van. Innen fölmegy a határ a Ben-Hinnóm-völgynek a yebuszi hegyhát déli oldalánál, azaz Yerushalaim-nál. Majd fölmegy a határ a hegytetőre, amely a Hinnóm völgyével szemben van nyugatra, és a Refáim-völgy északi szélén van. A hegycsúcsról lekanyarodik a határ a Mé-Neftóah forráshoz, és az efróni hegyvidék városaihoz ér ki. Majd lekanyarodik a határ Baalá, azaz Kirjat-Jeárim felé. Baalától nyugatra fordul a határ a Széir hegység felé, áthalad a Jeárim-hegy, azaz a Keszálón északi oldalán. Innen lemegy Beit-Shemeshnek, és Timná felé halad. Azután tovább megy a határ az ekróni hegyháttól északra, és Sikkárónnak kanyarodik a határ, azután átmegy a Baalá-hegy felé, és elér Jabneélhez, úgyhogy a határ a tengernél végződik. A nyugati határ a Nagy-tenger partvidéke. Ez Yehuda fiainak a határa körös-körül nemzetségenként.

Kálebnak, Yefune fiának is Yehuda fiai között adtak osztályrészt, ahogyan Yahuwah megmondta Yahushuahnak: az anákok fővárosát, Kirjat-Arbát, azaz Hebront. Káleb kiűzte onnan Anák három fiát: Sésajt, Ahimant és Talmajt, Anák ivadékait. Innen felvonult Debir lakói ellen. Debir neve azelőtt Kirjat-Széfer volt. Akkor ezt mondta Káleb: Aki megveri és elfoglalja Kirjat-Széfert, annak adom a lányomat, Akszát feleségül. Otniel, Káleb öccsének, Kenaznak a fia foglalta el azt, és így neki adta a lányát, Akszát feleségül. Amikor az asszony hozzáment, a férje rábeszélte, hogy kérjen mezőt az apjától. Amikor leszállt a szamárról, Káleb megkérdezte tőle: Mi járatban vagy? Az asszony ezt felelte neki: Ajándékozz meg engem! Ha a Délvidékre adtál férjhez, akkor adj nekem forrásokat is! És neki adta Káleb a Felső-forrásokat, meg az Alsó-forrásokat.

Ez Yehuda fiai törzsének az öröksége nemzetségenként: Yehuda fiai törzsének legtávolabbi városai Edom határánál a Délvidéken ezek lettek: Kabceél, Éder és Jágúr, Kíná, Dímóná és Adádá, Kedes, Hácór és Jitnán, Zíf, Telem és Beálót, Hácór-Hadattá és Kerijjót-Hecrón, azaz Hácór, Amám, Sema és Móládá, Hacar-Gaddá, Hesmón és Beit-Pelet, Hacar-Súál, Be’er-Sheva és Bizjótjá, Baalá, Ijjím és Ecem, Eltólad, Keszíl és Hormá, Ciklag, Madmanná és Szanszanná, Lebáót, Silhím, Ain és Rimmón. Összesen huszonkilenc város falvaival együtt.

A Sefélá-alföldön: Estáól, Corá és Asná, Zánóah, Én-Ganním, Tappúah és Énám, Yármut, Adullám, Szókó és Azéká, Shaaraim, Adítaim, Gedérá és Gedérótaim. Tizennégy város falvaival együtt.

Cenán, Hadásá és Migdal-Gad, Dilán, Micpe és Yokteél, Lákish, Bockat és Eglón, Kabbón, Lahmász és Kitlish, Gedérót, Beit-Dágón, Naamá és Makkédá. Tizenhat város falvaival együtt.

Libná, Eter és Áshán, Yiftáh, Ashná és Necíb, Keilah, Akzíb és Márésá. Kilenc város falvaival együtt.

Ekrón, a hozzá tartozó városokkal és falvakkal együtt. Ekróntól a tengerig az egész terület Ashdod mellett, az ott levő falvakkal együtt.

Ashdod, a hozzá tartozó városokkal és falvakkal; Gáza, a hozzá tartozó városokkal és falvakkal egészen Egyiptom patakjáig, meg a Nagy-tenger partvidéke.

A hegyvidéken Shamir, Yátir és Szókó, Danná és Kirjat-Szanná, azaz Debir, Anáb, Estemó és Áním, Goshen, Hólón és Giló. Tizenegy város falvaival együtt.

Arab, Dúmá és Esán, Yánum, Beit-Tappúah és Aféká, Humtá, Kirjat-Arba, azaz Hebron és Cíór. Kilenc város falvaival együtt.

Máón, Karmel, Zíf és Juttá, Yizréel, Yokdeam és Zánóah, Kajin, Gibeá és Timná. Tíz város falvaival együtt.

Halhúl, Beit-c Yahuwah és Gedór, Maarát, Beit-Anót és Eltekón. Hat város falvaival együtt.

Kirjat-Baal, azaz Kirjat-Jeárím és Rabbá. Két város falvaival együtt.

A pusztában: Beit-Arábá, Middín és Szekáká, Nibsán, Ír-Melah és Én-Gedi. Hat város falvaival együtt.

A Yebusziakat, Yerushalaim lakóit nem tudták kiűzni Yehuda fiai. Ezért laknak ott a Yebusziak Yehuda fiaival Yerushalaim-ban még ma is.

Yoszef fiainak jutott sorsolással a Yerikoi Yordantól, Yeriko vizeitől keletre a puszta, amely Yerikotól a hegységbe Beith-El felé visz. Azután továbbmegy a határ Beith-Eltől Lúz felé, és átmegy az arkiak határára, Atárótig. Majd lemegy a tenger felé a jaflétiak határához, az alsó Bét-Hórón vidékéig és Gézerig, és a tengernél végződik.

Megkapták örökségüket Yoszef fiai, Menasheh és Efráim is. Ez lett Efráim fiainak a határa nemzetségenként: Örökségük határa keleten Atrót-Addártól húzódik a felső Bét-Hórónig, és eléri a határ a tengert. Északon Mikmetátnál kelet felé fordul a határ Taanat-Shilohnak, és átmegy azon Yánoahtól keletre. Yánoahtól lemegy Atárótba és Naarába, érinti Yerikot, és kiér a Yordanhoz. Tappúahtól nyugat felé megy a határ a Káná patakig, és a tengernél végződik. Ez Efráim fiai törzsének az öröksége nemzetségenként. De Menasheh fiai örökségéből is hasítottak ki városokat Efráim fiainak, mindegyik várost a falvaival együtt. A Gézerben lakó kánaániakat azonban nem űzték ki. Ezért ott laknak a kánaániak Efráim között még ma is, de robotos szolgákká lettek.

Megtörtént a sorsolás Menasheh törzse számára is. Ez volt Yoszef elsőszülöttje. Mákírnak, Menasheh elsőszülöttjének, Gileád apjának, Gileád és Básán jutott, mert harcos ember volt. Menasheh többi fiának is jutott nemzetségenként: Abíezer fiainak, Hélek fiainak, Aszríél fiainak, Sekem fiainak, Héfer fiainak és Semídá fiainak. Ezek Yoszef fiának, Menashehnak a férfi leszármazottai nemzetségenként.

De Celofhádnak, Héfer fiának, aki Gileád fia, Mákír unokája és így Menasheh dédunokája volt, nem voltak fiai, csak leányai. Leányainak neve Mahlá, Nóá, Hoglá, Milká és Tircá volt. Ezek odamentek Eleázár paphoz meg Yahushuahhoz, Nún fiához meg a vezető emberekhez, és ezt mondták: Yahuwah megparancsolta Moshenak, hogy testvéreink között nekünk is adjon örökséget. Adott is nekik örökséget Yahuwah parancsa szerint apjuk testvérei között. Így esett Menashehra tíz rész, a Yordanon túl levő Gileád és Básán földjén kívül. Mert Menasheh leányai örökséget kaptak az ő fiai között. Gileád földje pedig Menasheh többi fiáé lett.

Menasheh határa Ashertól Mikmetát felé vonult Shichemtől keletre. Azután dél felé fordult a határ Én-Tappúah lakói felé. Tappúah földje Menashehnak jutott, de maga Tappúah, Menasheh határán, Efráim fiaié lett. Azután lefelé megy a határ a Káná patak felé a pataktól délre. Ezek a városok Efráimnak jutottak, bár Menasheh városai között voltak. Menasheh határa a pataktól északra volt, és a tengernél végződött. A déli rész Efráimé, az északi rész Menashehé lett, határa pedig a tenger. Északon Ashert érinti, keleten pedig Yisszákhárt. Menashehnak jutott Yisszákhár és Asher területén Bétseán a falvaival együtt, Yibleam a falvaival, Dór lakosai falvaikkal együtt, Éndór lakosai falvaikkal együtt, Taanak lakosai falvaikkal együtt, Megiddó lakosai falvaikkal együtt: a három dombvonulattal együtt. De magukat a városokat nem tudták birtokba venni Menasheh fiai, a kánaániaknak sikerült ott maradniuk azon a földön. Amikor megerősödtek Yiszráel fiai, robotmunkára fogták a kánaániakat; elűzni azonban nem űzték el őket.

De Yoszef fiai így beszéltek Yahushuahval: Miért csak egy sorsvetésnyi örökséget és egy kimért részt adtál nekünk? Hiszen a mi népünk nagy, mivel mindeddig megáldott minket Yahuwah! Yahushuah azt felelte nekik: Ha nagy a ti népetek, menjetek föl az erdőségbe, és irtsatok abból magatoknak a perizziek és refáiak földjén, ha szűk nektek Efráim hegyvidéke! Erre azt mondták Yoszef fiai: Ez a hegyvidék nem elég nekünk, viszont a sík földön lakó kánaániaknak vas harci kocsijaik vannak: Bétseánban és falvaiban is, meg a Yezréel síkságán is. Yahushuah azonban azt felelte Yoszef házának, Efráimnak és Menashehnak: Nagy a ti népetek, és az erőtök is nagy, nemcsak ez az egy kisorsolt birtok jut nektek, hanem egy egész hegyvidék jut nektek. Ha erdőség az, akkor irtsátok ki, és a tietek lesz egészen. Ki fogjátok űzni a kánaániakat, még ha vas harci kocsijaik vannak is, és ha erősek is.

Yiszráel fiainak egész közössége összegyűlt Shilohban. Ott helyezték el a kijelentés sátrát, miután meghódolt előttük az ország. De maradt Yiszráel fiai között még hét törzs, amelyeknek nem osztottak örökséget. Azért ezt mondta Yahushuah Yiszráel fiainak: Meddig késtek még elmenni és birtokba venni azt a földet, amelyet nektek adott atyáitok Elohim-ja, Yahuwah? Jelöljetek ki törzsenként három férfit, hogy elküldjem őket. Induljanak el, járják be az országot, készítsenek róla leírást örökségüknek megfelelően, majd jöjjenek el hozzám. Azután osszák fel maguk között hét részre. Yehuda maradjon meg a maga területén délen, Yoszef háza is maradjon meg a maga területén északon. Ti tehát készítsetek leírást arról a földről, a hét birtokrészről, és hozzátok ide hozzám, hogy kisorsoljam közöttetek Elohim-unknak, Yahuwah-nak színe előtt. De a levitáknak nincs birtokrésze köztetek, mert Yahuwah papi szolgálata az ő örökségük. Gad, Reuven és a Menasheh-törzs fele pedig már megkapta örökségét a Yordanon túl keleten, amit Moshe, Yahuwah szolgája adott nekik.

El is indultak azok a férfiak, és elmentek. Amikor útra keltek, megparancsolta nekik Yahushuah, hogy készítsenek leírást az országról. Ezt mondta: Menjetek el, járjátok be az országot, és készítsetek róla leírást! Azután térjetek vissza hozzám, és én kisorsolom köztetek itt, Shilohban, Yahuwah színe előtt. Elmentek tehát a férfiak, bejárták az országot, és egy könyvben leírást készítettek a városokról és a hét birtokrészről. Azután visszamentek Yahushuahhoz a shilohi táborba. Yahushuah pedig sorsot vetett nekik Shilohban, Yahuwah színe előtt, és felosztotta ott Yahushuah a földet Yiszráel fiai között; mindenki megkapta a maga részét.

A sorsolás először Binyamin fiainak törzsére, annak nemzetségeire esett. A sorsolásban nekik jutott terület Yehuda fiai és Yoszef fiai közé esett. Határuk az északi oldalon a Yordannál kezdődik, majd fölmegy a határ a Yerikoi hegyhátra északon; azután a hegyvidéken át megy nyugat felé, és Beit-Áven pusztájánál ér ki. Onnan továbbmegy a határ Lúz felé, a lúzi, azaz Beit-Eli hegyháttól délre. Azután leszáll a határ Atrót-Addár felé a hegyvidéken, az alsó Beit-Hóróntól délre. Majd elkanyarodik a határ, és a nyugati oldalon dél felé fordul; attól a hegytől délre, amely Beit-Hórónnal szemben van, és Kirjat-Baalnál, azaz Kirjat-Jeárimnál, Yehuda fiainak a városánál végződik. Ez a nyugati oldal. A déli oldal Kirjat-Jeárim szélénél kezdődik. Elkezdődik a határ nyugaton, és elér a Mé-Neftóah-forráshoz. Innen lemegy a határ annak a hegynek a lábához, amely a Ben-Hinnóm-völggyel szemben van a refáiak völgyétől északra. Azután lemegy a Hinnóm-völgybe, a yebuszi hegyhátra dél felé; lemegy a Rógél-forráshoz, majd északnak kanyarodik, és elér Én-Semesig, ahonnan kiér Gelílótig, az Adummím hágójával szemben, és lemegy a Reuveni Eben-Bóhanra. Azután átmegy a pusztasággal szemben levő hegyhátra észak felé, és lemegy a pusztaságba. Majd átmegy a határ Beit-Hoglá hegyhátára észak felé, és a határ a Sós-tenger északi öblénél végződik, a Yordan déli végénél. Ez a déli határ. A keleti oldalon a Yordan határolja.

Ez Binyamin fiai örökségének a határa nemzetségeik körül. Ezek Binyamin fiai törzsének a városai nemzetségeinek megfelelően: Yeriko, Beit-Hoglá és Émek-Kecíc. Beit-Arábá, Cemáraim és Beit-El, Avvím, Párá és Ofrá, Kefár-Ammóná, Ofní és Geba. Tizenkét város falvaival együtt. Gibeón, Rámáh és Beérót, Micpe, Kefírá és Mócá, Rekem, Yirpeél és Taralá, Céla, Elef és yebuszi, azaz Yerushalaim ; továbbá Gibat és Kirjat. Tizennégy város falvaival együtt. Ez Binyamin fiainak az öröksége nemzetségeiknek megfelelően.

Másodszor Shimeon ra, Shimeon fiainak törzsére esett a sors nemzetségenként. Az ő örökségük Yehuda fiainak az örökségén belül volt. Örökségük lett Be’er-Sheva, Sheba és Móládá, Hacar-Súál, Bálá és Ecem, Eltólad, Betúl és Hormá, Ciklag, Beit-Markábót és Hacar-Szúszá, Beit-Lebáót és Sárúhen. Tizenhárom város falvaival együtt. Ain, Rimmón, Eter és Ásán. Négy város falvaival együtt. Továbbá mindazok a falvak, amelyek ezek körül a városok körül voltak Baalat-Beérig, a délvidéki Rámáhig. Ez Shimeon fiai törzsének az öröksége nemzetségeinek megfelelően. Yehuda fiainak a részéből adtak Shimeon fiainak örökséget, mert Yehuda fiainak az osztályrésze elég nagy volt ehhez. Ezért kaptak örökséget Shimeon fiai azoknak az örökségén belül.

Harmadszor Zevulun fiaira, az ő nemzetségeikre esett a sors. Örökségük határa Szárídig ér. Fölmegy a határuk nyugatnak Maralá felé, érinti Dabbesetet, és érinti azt a patakot, amely Jokneámmal szemben van. Keleten Szárídtól keletre fordul Kiszlót-Tábór határán, azután Dobratnak megy, és fölmegy Jáfíáig. Onnan továbbmegy keleti irányban Gát-Héfernek és Ét-Kácínnak, majd elér Rimmónig, amely Néá felé terül el. Ezt megkerüli a határ Hannátóntól északra, és Yiftah-Él völgyében végződik. Ott van még Kattát, Nahalál, Shimron, Jidalá és Beit-Lechem. Tizenkét város falvaival együtt. Ez Zevulun fiainak az öröksége nemzetségeiknek megfelelően: ezek a városok falvaikkal együtt.

Negyedszer Yisszákhárra esett a sors, Yisszákhár fiaira, az ő nemzetségeikre. Az ő területükön van Yizre’el, Keszulót és Suném, Hafáraim, Síón és Anáharat, Rabbít, Kisjón és Ebec, Remet, Én-Ganním, Én-Haddá és Beit-Paccéc. Érinti a határ Tábórt, Sahacímát és Beit-Shemest, úgyhogy határuk a Yordannál végződik. Tizenhat város falvaival együtt. Ez Yisszákhár fiai törzsének az öröksége nemzetségenként: ezek a városok falvaikkal együtt.

Ötödször Asher fiainak a törzsére, az ő nemzetségeikre esett a sors. Az ő területükön van Helkat, Halí, Beten és Aksáf, Alammelek, Amád és Misál. Nyugaton érinti a határ a Karmelt és a Libnát-patakot. Innen kelet felé fordul Beit-Dágónnak, és érintkezik Zevulun nal és Yiftah-Él völgyével észak felé, érinti Beit-Émeket és Neíélt. Majd elér északon Kábúlig. Innen Ebrón, Rehób, Hammón és Káná mellett egészen Szidón-Rabbáig húzódik. Azután Rámáh felé fordul a határ, egészen Tírusz erődített városáig. Majd Hószának fordul a határ, és a vége a tengernél van Hebeltől, Akzíbig. Ott van még Ummá, Afík és Rehób. Huszonkét város falvaival együtt. Ez Asher fiai törzsének az öröksége nemzetségeinek megfelelően: ezek a városok falvaikkal együtt.

Hatodszor Naftali fiaira esett a sors; Naftali fiaira, az ő nemzetségeikre. Az ő határuk Héleftől, a caananními tölgyfától Adámí-Nekeben és Jabneélen át Lakkúmig terjed, és a Yordanig ér el. Azután nyugat felé Aznót-Tábórnak fordul a határ, és onnan elér Húkókig. Délen Zevulun nal érintkezik, nyugaton meg Asherral érintkezik. Keleten pedig a Yordannal. A megerősített városok ezek: Ciddím, Cér, Hammat, Rakkat és Kinneret, Adámá, Rámáh és Hácór, Kedes, Edrei és Én-Hácór, Jirón, Migdal-Él, Horém, Beit-Anát és Beit-Shemes: tizenkilenc város falvaival együtt. Ez lett Naftali fiai törzsének az öröksége nemzetségeinek megfelelően: ezek a városok falvaikkal együtt.

Hetedszer Dan fiainak törzsére esett a sors, az ő nemzetségeikre. Az ő örökségük területén van Corá, Estáól és Ír-Semes, Saalabbin, Ayalon és Jitlá, Élón, Timnátá és Ekrón, Elteké, Gibbetón és Baalat, Yehud, Bené-Berak és Gat-Rimmón, Mé-Jarkón és Rakkón, a Jáfó előtt levő területtel együtt. De Dan fiai elvesztették területüket. Ezért felvonultak Dan fiai, és megtámadták Lesemet. Elfoglalták azt, és kardélre hányták, birtokba vették, és letelepedtek benne. Azután elnevezték Lesemet Dánnak, ősatyjuknak, Dánnak a nevéről. Ez Dan fiai törzsének az öröksége nemzetségenként: ezek a városok falvaikkal együtt.

Amikor befejezték az örökségosztást az ország területén, akkor örökséget adtak Yiszráel fiai maguk között Yahushuahnak, Nún fiának is. Yahuwah parancsa szerint adták neki azt a várost, amelyet kért: Timnat-Szerahot, az Efráim hegyvidékén. Felépítette a várost, és abban lakott.

Ezeket a területeket osztotta ki örökségül Eleázár pap meg Yahushuah, Nún fia és yiszráeli törzsek családfői sorsvetéssel Shilohban, Yahuwah színe előtt, a kijelentés sátrának a bejáratánál. Így fejezték be az ország felosztását.

Ezután így szólt Yahuwah Yahushuahhoz: Mondd ezt Yiszráel fiainak: Jelöljétek ki a menedékvárosokat, amelyekről Moshe által beszéltem nektek; hadd meneküljön oda a gyilkos, aki véletlenül és akaratán kívül ölt meg valakit. Legyenek azok menedékhelyeitek az elől, aki vérbosszút akar állni. Ha valaki egy ilyen városba menekül, álljon meg a városkapu bejáratánál, beszélje el ügyét a város véneinek füle hallatára. Azok pedig fogadják be maguk közé a városba, adjanak neki helyet, és lakjék köztük. Ha azután üldözi őt a vérbosszuló, ne szolgáltassák ki neki a gyilkost, mert akaratán kívül ölte meg embertársát, hiszen nem gyűlölte őt azelőtt. Lakjék abban a városban mindaddig, amíg a közösség elé nem áll ítélethozatalra, vagy amíg meg nem hal az a főpap, aki abban az időben lesz szolgálatban. Akkor ismét visszatérhet a gyilkos a maga városába és házába; abba a városba, amelyből elmenekült.

Így különítették el Kedest Galileában, Naftali hegyvidékén, Shichemet Efráim hegyvidékén és Kirjat-Arbát, azaz Hebrónt a Yehuda hegyvidékén. A Yordanon túl, Yerikotól keletre, kijelölték Becert Reuven törzséből a pusztában, a fennsíkon, Rámótot Gileádban Gad törzséből és Gólánt Básánban Menasheh törzséből. Ezek lettek a kijelölt városok Yiszráel fiai és a köztük tartózkodó jövevények számára, hogy oda menekülhessen mindenki, aki véletlenül öl meg valakit, és ne haljon meg a vérbosszuló kezétől, amíg a közösség elé nem áll.

Azután odamentek a léviták családfői Eleázár paphoz és Yahushuahhoz, Nún fiához meg yiszráeli törzsek családfőihez, és így szóltak hozzájuk Shilohban, Kánaán földjén: Yahuwah megparancsolta Moshe által, hogy adjatok nekünk városokat lakóhelyül és legelőket állatainknak. Yiszráel fiai tehát ezeket a városokat adták a lévitáknak a maguk örökségéből a legelőkkel együtt Yahuwah parancsa szerint:

Amikor a kehátiak nemzetségeire esett a sors, a léviták között Aharon pap fiainak tizenhárom város jutott sorsolással Yehuda törzséből, Shimeon törzséből és Binyamin törzséből.

Kehát többi fiának pedig tíz város jutott sorsolással Efráim törzse nemzetségeiből, Dan törzséből és Menasheh törzse egyik feléből.

Gérsón fiainak tizenhárom város jutott sorsolással Yisszákhár törzse nemzetségeiből, Asher törzséből, Naftali törzséből és Menasheh törzse másik feléből Básánban.

Merári fiai nemzetségeinek tizenkét város jutott Reuven törzséből, Gad törzséből és Zevulun törzséből.

Yiszráel fiai tehát a lévitáknak adták ezeket a városokat legelőikkel együtt sorsolással, ahogyan Moshe által megparancsolta Yahuwah.

Yehuda fiainak a törzséből és Shimeon fiainak a törzséből név szerint a következő városokat adták oda: A Levi fiai közül, a Kehát nemzetségéből származó Aharon fiainak, mert rájuk esett először a sors, nekik adták Anák atyjának városát, Kirjat-Arbát, azaz Hebrónt a Yehuda hegyvidékén a körülötte levő legelőkkel együtt. De a város mezejét és falvait Kálebnak, Jefunne fiának adták birtokul.

Aharon pap fiainak adták a gyilkosok menedékvárosát, Hebrónt legelőjével együtt, Libnát legelőjével együtt, Jattírt legelőjével együtt, Estemóát legelőjével együtt, Hólónt legelőjével együtt, Debirt legelőjével együtt, Aint legelőjével együtt, Juttát legelőjével együtt és Beith-Shemest legelőjével együtt: kilenc várost ebből a két törzsből. Binyamin törzséből pedig Gibeónt legelőjével együtt, Gebát legelőjével együtt, Anátótot legelőjével együtt és Almónt legelőjével együtt: négy várost. Aharon fiainak, a papoknak összesen tizenhárom város jutott a hozzájuk tartozó legelőkkel együtt.

A Kehát fiai nemzetségeihez tartozó léviták közül Kehát többi fiának ezek a városok jutottak sorsolással Efráim törzséből: Nekik adták az Efráim hegyvidékén a gyilkosok menedékvárosát, Shichemet legelőjével együtt, továbbá Gézert legelőjével együtt, Kibcaimot legelőjével együtt és Bét-Hórónt legelőjével együtt: négy várost. Dan törzséből Eltekét legelőjével együtt, Gibbetónt legelőjével együtt, Ajjálónt legelőjével együtt, és Gat-Rimmónt legelőjével együtt: négy várost. Menasheh törzse egyik feléből Taanakot legelőjével együtt és Gat-Rimmónt legelőjével együtt: két várost. Kehát fiai többi nemzetségének öszszesen tíz város jutott a legelőkkel együtt.

A léviták nemzetségei közül Gérsón fiainak adták Menasheh törzse másik feléből a gyilkosok menedékvárosát, Gólánt Básánban legelőjével együtt és Beesterát legelőjével együtt: két várost. Yisszákhár törzséből Kisjónt legelőjével együtt, Dobratot legelőjével együtt, Jarmútot legelőjével együtt és Én-Gannímot legelőjével együtt: négy várost. Asher törzséből Misált legelőjével együtt, Abdónt legelőjével együtt, Helkatot legelőjével együtt és Rehóbot legelőjével együtt: négy várost. Naftali törzséből Galileában a gyilkosok menedékvárosát, Kedest legelőjével együtt, Hammót-Dórt legelőjével együtt és Kartánt legelőjével együtt: három várost. A gérsóni nemzetségeknek összesen tizenhárom város jutott a legelőkkel együtt.

A többi lévitának, Merári fiai nemzetségeinek adták Zevulun törzséből Jokneámot legelőjével együtt, Kartát legelőjével együtt, Dimnát legelőjével együtt és Nahalált legelőjével együtt: négy várost. Reuven törzséből Becert legelőjével együtt, Yahcát legelőjével együtt, Kedémótot legelőjével együtt és Méfáatot legelőjével együtt: négy várost. Gad törzséből Gileádban a gyilkosok menedékvárosát, Rámótot legelőjével együtt, Mahanaimot legelőjével együtt, Hesbónt legelőjével együtt és Jazért legelőjével együtt: összesen négy várost. A léviták többi nemzetségei közül Merári fiai nemzetségeinek jutott sorsolással tizenkét város.

A lévitáknak tehát összesen negyvennyolc város jutott a hozzájuk tartozó legelőkkel együtt Yiszráel fiai birtokaiból. Ezekhez a városokhoz városonként legelő is tartozott körös-körül. Így volt mindegyik városnál.

Így adta oda Yahuwah Yiszráelnek az egész országot, amelyről esküvel ígérte, hogy atyáiknak adja. Birtokba is vették, és letelepedtek benne. Nyugalmat is adott nekik Yahuwah mindenfelől, pontosan úgy, ahogyan esküvel ígérte atyáiknak. Senki sem tudott megállni velük szemben ellenségeik közül. Minden ellenségüket kezükbe adta Yahuwah. Egyetlen szó sem veszett el azokból az ígéretekből, amelyeket Yahuwah Yiszráel házának tett. Mind beteljesedett.

Akkor összehívatta Yahushuah a Reuvenieket, gádiakat és Menasheh törzse felét, és ezt mondta nekik: Megőriztétek mindazt, amit Moshe, Yahuwah szolgája parancsolt nektek, és hallgattatok a szavamra, pontosan úgy, ahogyan megparancsoltam nektek. Nem hagytátok el testvéreiteket hosszú időn át mind a mai napig, hanem hűségesen megtartottátok Elohim-otoknak, Yahuwah-nak parancsát. Most már nyugalmat adott Elohim-otok, Yahuwah, testvéreiteknek, ahogyan megígérte nekik. Azért most menjetek vissza sátraitokba, arra a földre, amelyet nektek adott birtokul Moshe, Yahuwah szolgája a Yordanon túl. Csak nagyon vigyázzatok arra, hogy megtartsátok azt a parancsot és törvényt, amelyet Moshe, Yahuwah szolgája parancsolt nektek: Szeressétek Elohim-otokat, Yahuwah-át, és mindenben az ő útjain járjatok; tartsátok meg parancsolatait, ragaszkodjatok hozzá, és szolgáljátok teljes szívvel és teljes szellemmel! Azután megáldotta és elbocsátotta őket Yahushuah. Ők pedig elmentek sátraikba.

Menasheh törzse egyik felének Moshe adott örökséget Básánban. A másik felének pedig Yahushuah adott testvéreik között a Yordanon innen, a nyugati oldalon. Ezeket is elbocsátotta Yahushuah a sátraikba, és megáldotta őket. Ezt mondta nekik: Menjetek vissza sátraitokba sok szerzeményetekkel: igen sok jószággal, ezüsttel és arannyal, rézzel és vassal, meg igen sok ruhával. De osszátok meg testvéreitekkel az ellenségtől szerzett zsákmányt!

Akkor megfordultak, és eltávoztak Reuven fiai, Gad fiai és Menasheh törzsének fele Yiszráel fiaitól a Kánaán földjén levő Shilohból, elmentek Gileád földjére, arra a földre, amelyet birtokba vettek Yahuwah-nak Moshe által adott parancsa szerint. Amikor Gelílótba értek, amely Kánaán földjén a Yordan mellett van, oltárt építettek ott, a Yordan mellett Reuven fiai, Gad fiai és a Menasheh-törzs fele; egy feltűnően nagy oltárt. Yiszráel fiai azonban meghallották, hogy oltárt építettek Reuven fiai, Gad fiai és a Menasheh-törzs fele Kánaán földjének a szélén, a Yordan mellett, Gelílótnál yiszráeli oldalon. Amikor ezt Yiszráel fiai meghallották, összegyűlt Yiszráel fiainak egész közössége Shilohban, hogy hadat indítsanak ellenük.

Ekkor elküldték Yiszráel fiai Reuven fiaihoz, Gad fiaihoz és a Menasheh-törzs feléhez Gileád földjére Eleázár pap fiát, Pinchaszt, és vele együtt tíz vezető embert; nagycsaládonként egy-egy vezető embert Yiszráel valamennyi törzséből. Mindegyikük a maga nagycsaládjának a feje volt Yiszráel nemzetségei között. Amikor megérkeztek Reuven fiaihoz, Gad fiaihoz és a Menasheh-törzs feléhez Gileád földjére, így beszéltek hozzájuk: Ezt üzeni Yahuwah egész közössége: Micsoda hűtlenséget követtetek el Yiszráel Elohim-ja ellen, hogy máris elfordultatok Yahuwah-tól? Ti most Yahuwah ellen lázadtatok azzal, hogy oltárt építettetek magatoknak! Nem elég, hogy Peór miatt bűnbe estünk, amelyből még meg sem tisztultunk máig sem, és amely miatt csapás érte Yahuwah közösségét? Ti meg máris elfordultatok Yahuwah-tól? Pedig ha ti ma fellázadtok Yahuwah ellen, holnap ő Yiszráel egész közösségére fog haragudni. Ha tisztátalan föld a ti birtokotok, jöjjetek át erre a földre, amely Yahuwah birtoka: ahol Yahuwah hajléka van, és legyen közöttünk a birtokotok. De Yahuwah ellen ne lázadjatok fel, és ellenünk se lázadjatok azzal, hogy oltárt építetek magatoknak Elohim-unknak, Yahuwah-nak az oltárán kívül. Amikor Ákán, Zerah fia hűtlenül bánt a kiirtásra rendelt dolgokkal, Yiszráel egész közösségére haragudott meg Yahuwah, és nemcsak az az egy ember pusztult el a bűn miatt!

Ekkor megszólaltak Reuven fiai, Gad fiai és a Menasheh-törzs fele, és így szóltak Yiszráel nemzetségfőihez: Tudja Yahuwah, az erős Elohim, Yahuwah, az erős Elohim, és tudja meg Yiszráel is, hogy lázadás, vagy Yahuwah elleni hűtlenség-e ez?! Ha igen, úgy ne segítsen meg bennünket ezen a napon! Maga Yahuwah vizsgálja meg, hogy azért építettünk-e oltárt, hogy elforduljunk Yahuwah-tól, és égőáldozatot meg ételáldozatot áldozzunk, vagy békeáldozatot mutassunk be rajta! Sőt inkább azért csináltuk ezt, mert attól tartunk, hogy holnap ezt mondják a ti fiaitok a mi fiainknak: Mit akartok ti Yahuwah-tól, Yiszráel Elohim-játől? Hiszen a Yordant határrá tette Yahuwah köztünk és köztetek, Reuven fiai és Gad fiai; nincs nektek közötök Yahuwah-hoz! Így a ti fiaitok lesznek az okai annak, ha a mi fiaink nem félik majd Yahuwah-át. Azért ezt mondtuk: Fogjunk hozzá, és építsük meg ezt az oltárt, de nem égőáldozatra és nem véresáldozatra, hanem hogy bizonyságul legyen köztünk és köztetek, meg az utánunk következő nemzedékek között arra, hogy mi Yahuwah-át akarjuk tisztelni az ő színe előtt bemutatott égőáldozatainkkal, véresáldozatainkkal és békeáldozatainkkal. Ne mondhassák holnap a ti fiaitok a mi fiainknak: Nincs nektek közötök Yahuwah-hoz! Azt mondtuk tehát: Ha ezt mondják nekünk vagy a jövő nemzedéknek, akkor azt feleljük: Nézzétek Yahuwah oltárának a mását, amelyet atyáink készítettek, de nem égőáldozatra és nem véresáldozatra, hanem hogy bizonyságul legyen köztünk és köztetek. Távol legyen tőlünk, hogy fellázadjunk Yahuwah ellen, és elforduljunk ma Yahuwah-tól azzal, hogy égőáldozatra, ételáldozatra és véresáldozatra való oltárt építsünk Elohim-unknak, Yahuwah-nak az oltárán kívül, amely az ő hajléka előtt van.

Amikor meghallotta Pinchasz pap és a közösség vezető emberei, meg Yiszráel nemzetségfői, akik vele voltak, azokat a szavakat, amelyeket Reuven fiai, Gad fiai és Menasheh fiai mondtak, tetszett nekik. Ezért azt mondta Pinchasz, Eleázár pap fia Reuven fiainak, Gad fiainak és Menasheh fiainak: Most már tudjuk, hogy köztünk van Yahuwah, mert nem követtetek el ilyen módon hűtlenséget Yahuwah ellen. Így hát megmentettétek Yiszráel fiait Yahuwah kezétől.

Ezután visszatértek Pinchasz, Eleázár pap fia és a vezető emberek Reuven fiaitól és Gad fiaitól, Gileád földjéről Kánaán földjére, Yiszráel fiaihoz, és előadták nekik a dolgot. Tetszett ez a dolog Yiszráel fiainak is, ezért áldották Elohim-ot Yiszráel fiai. Nem gondoltak többé arra, hogy hadat indítsanak azok ellen és elpusztítsák azt a földet, ahol Reuven fiai és Gad fiai laktak. Az oltárt pedig így nevezték Reuven fiai és Gad fiai: Bizonyság ez közöttünk, hogy Yahuwah Elohim!

Hosszú idő telt el azután, hogy Yahuwah nyugalmat adott Yiszráelnek minden ellenségétől körös-körül. Yahushuah is megvénült, megöregedett. Ekkor összehívta Yahushuah egész Yiszráelt, annak véneit, családfőit, bíráit és elöljáróit, és ezt mondta nekik: Én megvénültem, megöregedtem. Láttátok mindazt, amit Elohim-otok, Yahuwah tett értetek ezekkel a népekkel, hiszen Elohim-otok, Yahuwah harcolt értetek. Látjátok, kisorsoltam törzseitek között az itt maradt népek birtokát, meg azokét a népekét is, amelyeket kiirtottam a Yordantól a nagy tengerig napnyugaton. Elohim-otok, Yahuwah maga szorítja és űzi ki őket előletek, hogy birtokba vegyétek földjüket, ahogyan megígérte nektek Elohim-otok, Yahuwah. Legyetek azért igen erősek, hogy megőrizzétek és megtartsátok mindazt, ami meg van írva Moshe törvényének könyvében! Ne térjetek el attól se jobbra, se balra! Ne keveredjetek össze ezekkel a népekkel, amelyek itt maradtak köztetek. elohimjaiknak a nevét ne említsétek, ne esküdjetek rájuk, ne tiszteljétek őket, és ne boruljatok le előttük! Ragaszkodjatok viszont Elohim-otokhoz, Yahuwah-hoz, ahogyan a mai napig tettétek! Nagy és erős népeket űzött ki előletek Yahuwah. Előttetek azonban senki sem állhatott meg mindmáig. Egy közületek elűz ezret, mert Elohim-otok, Yahuwah harcol értetek, ahogyan megígérte nektek. Azért nagyon vigyázzatok magatokra, és szeressétek Elohim-otokat, Yahuwah-át! Mert ha mégis elfordultok tőle, és ha ezeknek a népeknek a maradékaihoz ragaszkodtok, amelyek itt maradtak köztetek, ha összeházasodtok és összekeveredtek velük, ők meg veletek, akkor tudjátok meg, hogy nem űzi ki többé Elohim-otok, Yahuwah ezeket a népeket előletek. Sőt tőrré és csapdává lesznek számotokra, oldatokon ostorrá, szemetekben pedig tövisekké, míg ki nem pusztultok erről a jó földről, amelyet Elohim-otok, Yahuwah adott nektek.

Én most már elmegyek azon az úton, amelyen minden földi ember elmegy. Ismerjétek el teljes szívetekkel és teljes lelketekkel, hogy nem veszett el egyetlen szó sem azokból az ígéretekből, amelyeket megígért nektek Elohim-otok, Yahuwah. Mind beteljesedett rajtatok, nem veszett el abból egy szó sem. De ahogyan beteljesedett rajtatok mindaz az ígéret, amelyet Elohim-otok, Yahuwah megígért nektek, úgy fogja beteljesíteni rajtatok Yahuwah minden fenyegetését is, amíg ki nem pusztít benneteket erről a jó földről, amelyet nektek adott Elohim-otok, Yahuwah. Ha megszegitek Elohim-otoknak, Yahuwah-nak a szövetségét, amelyet ő rendelt nektek, ha elmentek, és más elohimokat tiszteltek, és azok előtt borultok le, akkor föllángol majd ellenetek Yahuwah haragja, és hamarosan kipusztultok erről a jó földről, amelyet nektek adott.

Yahushuah összegyűjtötte Yiszráel minden törzsét Shichembe, egybehívta véneit, családfőit, bíróit és elöljáróit. Odaálltak Elohim színe elé. Ekkor azt mondta Yahushuah az egész népnek: Így szól Yahuwah, Yiszráel Elohim-ja: A folyamon túl laktak régen atyáitok, Avrahamnak és Náhórnak az apja, Táré, és más elohimokat tiszteltek. De kivettem atyátokat, Avrahamot a folyamon túlról, és végigvezettem Kánaán egész földjén. Megszaporítottam utódait, Yitzchakot adtam neki, Yitzchaknak pedig Yaakovot és Eyszavt adtam; Eyszavnak a Széír-hegységet adtam birtokul, Yaakov és fiai pedig lementek Egyiptomba. Majd elküldtem Moshet és Aharont, és megvertem Egyiptomot; ezt vittem véghez közöttük. Azután kihoztalak benneteket. Kihoztam atyáitokat Egyiptomból, és eljutottatok a tengerig. De üldözték atyáitokat az egyiptomiak harci kocsikkal és lovasokkal a Vörös-tengerig. Akkor Yahuwah-hoz kiáltottak segítségért, és ő sötétséget bocsátott közétek és az egyiptomiak közé. Rájuk eresztette a tengert, és az elborította őket. Szemetekkel láttátok, hogy mit tettem Egyiptommal. Azután a pusztában laktatok hosszú ideig. Majd bevittelek benneteket az emóriak földjére, akik a Yordanon túl laktak, és azok harcoltak ellenetek. De a kezetekbe adtam őket, és birtokba vettétek a földjüket. Őket pedig kipusztítottam előletek. Azután fölkelt Bálák, Cippór fia, Móáb királya, és harcolt Yiszráel ellen. Elküldött, és hívatta Bilámot, Beór fiát, hogy átkozzon meg benneteket. Én azonban nem akartam meghallgatni Bilámot, hanem meg kellett áldania benneteket, és így kimentettelek benneteket a kezéből. Azután átkeltetek a Yordanon, és elérkeztetek Yerikohoz. Hadakoztak ellenetek Yeriko polgárai, az emóriak, a perizziek, a kánaániak, a hettiták, a girgásiak, a hivviek és a yebusziak, de a kezetekbe adtam őket. Rettenetes félelmet bocsátottam rájuk, és az futamította meg az emóriak két királyát, nem a te kardod és nem a te íjad. Földet adtam nektek, amelyen nem ti dolgoztatok, városokat, amelyeket nem ti építettetek, mégis letelepedtetek bennük; szőlőket és olajfákat, amelyeket nem ti ültettetek, mégis ti esztek róluk.

Most azért Yahuwah-át féljétek, és őt szolgáljátok tökéletesen és igazán. Távolítsátok el azokat elohimokat, amelyeket atyáitok szolgáltak a folyamon túl, meg Egyiptomban, és Yahuwah-át szolgáljátok! De ha nem tetszik nektek, hogy Yahuwah-át szolgáljátok, válasszátok ki még ma, hogy kit akartok szolgálni: akár azokat elohimokat, akiket atyáitok szolgáltak a folyamon túl, akár az emóriak elohim-jait, akiknek a földjén laktok. De én és az én házam népe Yahuwah-át szolgáljuk!

Erre válaszolt a nép, és ezt mondta: Távol legyen tőlünk, hogy elhagyjuk Yahuwah-át, és más elohimokat szolgáljunk! A mi Elohim-unk Yahuwah! Ő hozott ki bennünket és atyáinkat Egyiptom földjéről, a szolgaság házából, és azokat a nagy jeleket tette szemünk láttára. Megőrzött bennünket minden úton, amelyen jártunk, és minden nép között, ahol átvonultunk. Kiűzött előlünk Yahuwah minden népet, az országban lakó emóriakat is. Mi is Yahuwah-át akarjuk szolgálni. Bizony, ő a mi Elohim-unk!

Akkor Yahushuah ezt mondta a népnek: Nem tudjátok ti szolgálni Yahuwah-át, mert szent Elohim ő, féltőn szerető Elohim ő, nem tűri el hitszegéseiteket és vétkeiteket! Ha majd elhagyjátok Yahuwah-át, és idegen elohimokat szolgáltok, akkor ő újra meg újra csapást hoz rátok, és megsemmisít, ha addig jót tett is veletek. A nép azonban ezt felelte Yahushuahnak: Nem! Mi Yahuwah-át akarjuk szolgálni! Ekkor így szólt Yahushuah a néphez: Magatok vagytok a tanúi annak, hogy ti választottátok Yahuwah-át, hogy őt szolgáljátok. Ők azt mondták: Tanúi vagyunk. Most azért távolítsátok el az idegen elohimokat, amelyek köztetek vannak, és adjátok oda szíveteket Yahuwah-nak, Yiszráel Elohim-jának! A nép így felelt Yahushuahnak:Yahuwah-át, a mi Elohim-unkat fogjuk szolgálni, és az ő szavára hallgatunk. Így kötött szövetséget Yahushuah azon a napon népe javára; rendelkezést és törvényt tárt elé Shichemben. Azután beírta Yahushuah ezeket a dolgokat Elohim törvényének a könyvébe. Majd fogott egy nagy követ, és odaállította az alá a cserfa alá, amely Yahuwah szent helyén volt. És ezt mondta Yahushuah az egész népnek: Ez a kő lesz a tanúbizonyság ellenünk, mert ez hallotta Yahuwah-nak minden mondását, amikor beszélt velünk. Ez lesz a tanúbizonyság ellenetek, ha megtagadjátok Elohim-otokat! Ezután elbocsátotta Yahushuah a népet, mindenkit a maga örökségébe.

Történt pedig ezek után, hogy meghalt Yahushuah, Nún fia, Yahuwah szolgája száztíz éves korában. Eltemették örökségének a területén Timnat-Szerahban, az Efráim hegyvidékén, a Gaas hegytől északra. Yiszráel Yahuwah-át szolgálta Yahushuah egész idejében, és azoknak a véneknek egész idejében, akik túlélték Yahushuaht, és akik ismerték Yahuwah-nak minden tettét, amit Yiszráelért tett. Yoszef holttestét, amelyet Egyiptomból hoztak magukkal Yiszráel fiai, Shichemben temették el, a mezőnek azon a részén, amelyet Yaakov vett meg Hamórnak, Shichem atyjának fiaitól száz pénzért. Ez Yoszef fiainak az öröksége lett. Meghalt Eleázár, Aharon fia is, és eltemették fiának, Pinchasznak a városában, Gibeában, amelyet az Efráim hegyvidékén adtak neki.